A MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG
D R Á M A M E L L É K L E T
FOLYÓIRATA
2 0 1 0 .
J Ú N I U S
Borbély Szilárd
Akár Akárki Amoralitás Mint ahogy a politika a bolygónk fogyatékosságai elleni akció, hiszen azért politizálnak folyton, mert semmi sem elég jó ezen a földön, hasonlóképpen az irodalom az emberek fogyatékosságai elleni akció. Az irodalomárok a semminek az elködösítôi, egyedül az irodalom népesíti be a földet. Csak az unatkozó állatnak van szüksége ámításra. Nem az a legtragikusabb, hogy mindenki olyan egyforma? Bertolt Brecht: Az irodalomról1 SZEREPEK Akár Akárki Holttest mint Akárkimaszk Fôbeszélô mint Védô Ellenlábas mint Vádló Rezonôr mint Tanú Néhány szerzôi megjegyzés
eszközeivel meggyôzzük megint a halandókat arról, hogy az élet helyett sokkal jobb a tartós bérlet, amelyet a Halál-Csoport kínál nekik jutányosan… Az ember kivár, amíg lehet. De egyszerre vége már a show-nak, és a csôd beáll, amikor a gazdaságnak vége, összeomlik a New York-i tôzsde. Akkor jön összeszedni Akárki a szétdobált papírokat. És kaszálni…
A szöveg jelen formájában még nem a végleges; a szerzô a változtatás jogát fenntartja. A játék a moralitások színpadi hagyományát követi, ezért sok minden megengedhetô az elôadás során, ami a klasszikus színházi elôadások keretei között nem szokásos. A játék három vagy négy szereplôt igényel. A Prológusban színre lépô játékos a darab során vándorló Akárkimaszkot viselheti. Amennyiben három színész játszik, a minden jelenetben színen lévô Holttest szerepét a jelenetváltó sötétben egy bábu helyettesítheti, aki az Akárkimaszkot viseli. Ha négy szereplô játssza a darabot, akkor a Holttest szerepét az egyik színész „alakíthatja”. Az egyes jelenetekben három cselekvô vesz részt: egy Fôbeszélô, egy Ellenlábas, illetve egy Rezonôr. A szereplôk jelmezének színe felváltva hol vörös, hol fekete. Félbevágott terekben mozognak, amely a színtér, de a teljes teret bejátsszák; azt is, ahol a nézôk ülnek.
A koponya kérdezi kezemben, hogy Hamletet fordítni helyesebben nem így kén: Vanni vagy nem vanni? De ki szeretne vanni egy kicsit? És mi jó jöhet a vanás után, kérdezem. Aki nincs, az nem kérdez, csak aki van. Hogy látják Önök ezt, akik még élnek? Akárki kérdezhet, ha ráviszi a lélek. Tessék csak, tessék, kérdezzenek! Senki sem mer? Hát mindig nekem kell? Egyedül kell végigbeszélnem az estet? Unalmas lesz nagyon, ha nem segítnek.
0. PROLÓGUS Akárki jön, kezében koponya, arcán a Halált jelölô maszk, az Akárkimaszk. A szereplôk közül mindig más használja ezt a maszkot, hogy a jelenetek végén a következôrôl néhány elidegenítô kijelentést tegyen a közönségnek AKÁRKI Lenni vagy nem lenni? – Micsoda kérdés! És milyen közhelyes a feltételezés, hogy csak olyan valaki kérdezheti ezt meg, akit a létezés szakmába belevetnek. – Beszéljünk inkább arról, mit jelent a halál mint piaci termék. És kereslet, ha van rá, miként lesz támasztható a versenyben, ahol a puszta szó segít nekünk, hogy a marketing
De mit gondolnak, ki vagyok én? Egy színész, ugye? Nagy tévedés. Eljátszom csak azt, hogy én vagyok a Hamletet játszó színész, az épp soros, kezében koponyával. Látják, itt van. (A koponyára mutat) Ez kellék csak, hogy önöket becsapjam. Azt mutatom, hogy Hamlet-színész vagyok, 1
2010. jú n iu s
1
Bertolt Brecht: Irodalomról és mûvészetrôl. Fordította Sós Endre. Budapest, 1970, 73. www.s zin h a z.n et
ki szereti a pátoszt, a borút és a tapsot. Vagy inkább azt hiszik, hogy furcsa ember, üzletkötô lehet, vagy termékmenedzser? Bemutatkozom tehát, nevem Akárki, Jedermannról magyarosított az egyik tánti. Keresztnevem Akár; eléggé ritka, nemde? De szólíthatnak Akinak vagy az Ali is, rendbe? Magamról mit mondjak? A halál rokona vagyok, ugye tudják… Látom, mûvelt közönség. Már a nagybácsikáim is híres Halálok voltak, nem holmi oldalág, bár már azóta holtak. Kihaltak sorra, ahogy az arisztokraták szoktak…
IDEGES NÔ
Régen nagyobb volt a tekintélyünk, és a befolyásunkkal mindig éltünk. Több ôsöm volt híres címszereplô a színházban, kezünkben volt a gyeplô. Mert az élet színház, s benne játszanak a férfiak és nôk. S míg alszanak, s az álom bennük csendben dolgozik, a testük közben hullává változik. Vagy hirtelen történik meg a váltás, nekem mindegy, a lényeg mindegy, a lényeg a végeredmény. Nyolc példázatot látnak itt ma este, a színpadon ma testet ölt nyolc beste bûn, vagyis inkább csak a puszta tévedés, és a tragédia helyén lesz kényszerült nevetés. Mert az élet immár elbeszélhetetlen sorsként, inkább csak mint ismeretlen kimenetelû és értelmû eseménysor, és talán összefüggéstelen is néha néhol.
(diktafonba beszél) Jó estét! Jó estét… (Bizonytalan. Figyel az érkezô cipô hangjára) Vagyis inkább már jó reggelt kellene mondanom. Sosem tudom, mert rosszul alhatom. Az év nagy részében sötétben indulok el, és sötét van, amikor hazaérek. Az a legrosszabb az alkalmazotti létben, hogy az ember kiszolgáltatott egész évben. Nincs ünnep, nincs magánélet, rohan a gyerekért, már akinek van… Nézem, az egy második rabszolgaság. Jól van ez így. Tartom a szám. Kelek korán. Mondom mindig, amit várnak… Te meg, komám? „Ha nem akarsz, nem kell beszélgetni…” – Mondtam a pasimnak is, akit tegnap szedtem fel, vagy ô szedett fel engem, és kihozott ide, már nem emlékszem a részletekre… Mondom neki, hogy nem kell utána beszélgetni, nézzünk inkább tévét. Én jól kitöltöm az idôm, hetente háromszor megyek fitneszbe, kétszer szoliba, másnaponként fodrász, festés, manikür, körömépítés, plusz tíz-tizenkét óra munka, heti hat napra… Már nem is férne bele több, se gyerek, se pasi, aki otthon ül, és várja a meleg vacsit, ordít a hideg sörért… Böfög, horkol, és szellent egy görényt… brrr…
AZ ALKALMAZOTT-DAL Mert mindenki alkalmazott, Olyan világban élünk, A szolgáltatószektorban Csak szerepet cserélünk:
A régi bûnöket tehát hiába lesed, az új bûnökre mutat e nyolc eset. A boldogtalan élet nem emberi, hiába kutatunk benne mi bármi összefüggésre és értelemre, az Isten néven ismert Végtelenre itt nem lelünk, mert a büntetés csak akkor lehet igaz küldetés, ha a moralitás nyughatatlan szomja Isten fikcióját indokolja.
A patikában a Fodrász Vásárolja a gyógyszert, A Széplány este a stexért Postásra húz fel óvszert, A Fodrász hajat bondorít A Széplánynak jó pénzért, A Postás számlát kézbesít, És nincsen benne részvét,
A külvárosban megszûnt a társadalmi béke, mert a munkásosztálynak már örökre vége, a Tôke új arcát fogjuk látni ma este, a Pénz vad posztmodern rabszolgasága az államokat benyelte egy falásra, a politika már díszlet csupán. Kövessetek, gyertek a Halál után.
S a Patikus, ha csôdbe jut, Még elmehet Postásnak, S a Széplány, hogyha megcsúnyul, Beáll majd tán Fodrásznak, És jönnek majd a friss husik Óvszerért patikába, És lesznek újabb Postások, Akiknek mindig áll a’…
*** Elsôként látunk egy nôt a külvárosban, ahol a férfiaktól félelme gyanútlan, mert a hideg szerelem az élet része, a boldogság nélküli szexelésre mindig kész test enyészte egy bûnre mutat, a rossz nevelésre: nem illik golyót ereszteni egy másik testbe.
Mert mindenki alkalmazott, Olyan világban élünk: A szolgáltatószektorban Csak szerepet cserélünk.
Miért nincs itt tábla. (Idegesen keresi az oszlopon. Belerúg a leszakított táblába) Persze, hogy letépték. A francba… (Közelebb megy. A távolba kémlel. Hallgatózik) Bocsánat… jó estét… kérem… (Nincs válasz. Figyel a közeledô hangra. Fél) Ébredjen fel! Kérem, ébredjen fel!
Halk zene a sötétben. Akárki énekel, egy John Dowland-dalt, például a Can she excuse my wrongs? címût. Aztán lefekszik a padra. Betakarja magát egy hatalmas napilappal 1. FELTÉTELES MEGÁLLÓ Ideges Nô, Gyanús Férfi, Holttest
Semmi. A hang közelít. A nô fél. Táskájából pisztolyt vesz ki, ideges, de határozott mozdulattal fölhúzza és kibiztosítja. Kabátzsebébe csúsztatja. Az átellenben lévô helyen kihátrál a fénybôl
Kevés fény. Buszváró. Távolról autózaj. Hangok a sötétben. Valaki jön. Sietôsen az Ideges Nô. Egy padon a Holttest. Kabátban, befordulva. A nô után nem sokkal távolról egy másik, nyugodt, ráérôs cipôkopogás hallatszik. Gyanús Férfi
2010. jú n iu s
GYANÚS FÉRFI Jó reggelt! (A fekvôhöz)
2
X L I I I . é vfo lya m 6 .
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ
GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
Jó reggelt! No, te jól beszívtál. (Dúdol, körülkémlel) Mindig itt kötnek ki. Egyeseknek be jó. Míg mások csak güriznek, hogy legyen pénzük jegyre. (Kutat a zsebében) Jó estét! (Elôrébb jön. Köhécsel. Megzavarja) Jó reggelt! Ez itt alszik, nézze már. Mások ilyenkor kelnek, cigi után keserû kávét nyelnek. Cipôbe bújnak, évszak szerint kabátba, s ez ismétlôdik megint, mert este vackaikra visszatérnek, s az évek bennük lassan összeérnek… Az ott nem a busz? Nem, az arunnan jön. Megengedi, hogy felvegyem? (Diktafont kapcsol be) Ha akarja. De nem szívesen. Gyûjtöm a hangokat, tudja. Pedig az ember mán magát is unja. De annyi emberrel találkozunk, kivel egyszer összefutottunk, és talán soha többé. Maga tán riporter? Ó nem. De mondja csak, mikor kel? Gyanakszom mégis, ha felvesz, tudják, jobb lesz most vigyázni. (Közönséghez) Hát amikor kellesz… Mert tegnap szólt akárki, hogy menjek ma korábban. Hó végi hajrá, tuggya. A konténer nem várhat. A spedició drága, a logisztikus mongya mindig. A túlóra meg jól jön… Mennyit keres? Na hajja, röktön tudtam én, hogy rám kütték magát. Vigyázzon, a sok kérdés még megárt. Én csak hangokat gyûjtök… Én meg csak ritkán fürdök, és szagom is van már tán. Vagy szellentek a vártán, mint Madrid alatt, tuggya… A munkásosztály útja többé nem a forradalom láza, mert felszívta a plázakultúra meg a szolgáltatószektor… Tán újságíró? Inkább ennek magyarázza (A Holttestre mutat), hogy mit jelent a negyven fok a traktor fülkéjében, a szalag mellett három mûszak, a darabbér a gyáron… Én megértem magát, empátiával… Mit tuggya, mi az, hogy csak pijával lehet elviselni a létet, na meg a havi béred. Errôl beszélne még, hogy mit jelent… Nincs gusztusom most hermeneutikára. Többet tud, mint gondolhattam volna. Túlképzett voltam diplomával, tuggya, nem kapnék munkát, hogyha kiderülne. Az értelmiségi mindig vesztes ürge. Viccel, ugye? Korántse. Van diplomája? Több is. Beszélhetünk másként, ha kívánja. A mûvelt társalgás a gyengém. Hát, hát… (Meglepve) A szimuláció megvéd? A szubjektumváltás antropológiai vágya lenyûgöz engem a posztmodern etológiába… Hogy érti ezt? Nem lényeges. Úgysem tanítják azok a gagyi médiaiskolák… Plázalibának néz? Médiapatkánynak inkább. A véleményét tartsa meg maga. (Zsebre vágja a diktafont)
GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
Feszengve várakoznak. Némán. A kíváncsiság miatt a nô nem bírja soká...
GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
Mintha most már jönne… Még nem lehet, tíz percünk van még legalább… A hajnal mindenütt reményt ad. 2010. jú n iu s
3
www.s zin h a z.n et
Itt ne reménykedjen. Ez az út vezet a központba? Nem, az egy zsákutca. Na és az arra? Az a szeméttelep felé; ha akarja… Munkába megy? Mindennap. Hat éve már. Az óra szól. Kivéve a vasárés ünnepnapokat, midôn csak rágódom a végtelen idôn. Akkor jönni fog busz? Az elsô, 4.48-kor. Az jó. Nincs erre taxi? Félnek. Hiába hívja. Itt lakik? Szeretek itt. Miért? Tiszták a viszonyok. Ezt hogy érti? Senki nem játssza az eszét, ha érti, mire gondolok. Élvezi a város peremét? Papok, katonák, polgárok – és tegyük hozzá: proletárok – után itt állunk mi most bután… A kommunista fíling költôi bája elmúlt. A tömegkultúra gyáva. A költô bevonult a reklámiparba. Maga cinikus. Nincs kreativitása. Elbújt ide, bevonult a perifériára… Ja. Régen laktanya volt, tüzérségi. Aztán itt maradt üresen. Nyári menekültek jöttek, mindenféle színûek, tudja. Aztán nyomtalan felszívódtak. Ki a fehérjefeldolgozóba, ki tovább, Nyugatra. Tudja. Aztán lepattant népek jöttek. Megszervezték magukat. Drágább lett az ingatlan, de olcsóbb a bérlet… Munka? Nem akarnak… Miért? Miért dolgozzanak? – ôk is aztat kérdik, hisz az adókkal a gazdagokat védik, a rendôrség a közrend szent nevében a bankszektorra vigyáz négy keréken. Mibôl élnek akkor? Néha nyitnak diszkót itten-ottan. Kemény helyek. Aztán valaki koppan. A botrány miatt bezárják. Drog, hasonló. Fut a szekér, amíg a haszon jó. Valaki túllövi magát, nem tiszta az anyag, errefelé az ellenôrzés hanyag… Mostanában is volt? Mindig van. Nem tartozik rám. Érdekelne… Miért? (A fekvô alak felé néz) Magával van? Lehet, hogy megér nekem valamennyit… Ja, ez? Nem. Itt feküdt, mikor ideértem… Ezt is felveszi? (Érezhetôen másra tereli a beszélgetést) Mintha most már jönne… Még nem lehet, tíz percünk van még legalább… Az még sok. Maga nyomozó? Nem. Nézze, én itt lakok. Nincs pénzem máshol lakni. Amint tehetem, elhúzok a véres gecibe. Mondtam, lehet, hogy megérne… Annyit nem tud adni. Én már nem kockáztatok. Értve vagyok? Lehet, hogy segíthetne egy gyereken… Rajtam se segít senki. Adjon egy esélyt Istennek… Maga jehovista? Vagy ilyesmi? A vallás sok idôt vesz el, az fôállás, vagy mit tom’… De ha soha nem segít másokon,
GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ
GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
magán sem segítenek! Nézze, a politikusok is néha erre járnak, bólogatnak, és szomorú arcot vágnak. Azt mondják, „tûrhetetlen!”, „Nem méltó az emberhez”, meg „jog”, „szabadság”… Vétó kerül az eseményrôl készült kommünikébe. Leírják, hogy biztonság és jólét… aztán kéz a kézbe, s elôgördül a méregdrága luxuskocsi vijjogóval, és szélsebesen irány a city, ahol a bankok állnak, térfigyelô rendszer, a civil ruhások sétálnak fegyverrel… Az erkölcs az egyetlen támaszunk, mert nélküle ismét a fára mászhatunk. Az evolúciót csupáncsak tanítják, hol látott maga élô hugenottát? Kell lenni mégis valami Igaznak, ami a pénztôl többet ad a Nagynak, ki nem tekint elmúló földi Jóra, gyalog megy át, és nem száll fel hajóra… A víz fölött, mint Jézus, száraz lábbal? A hajóra, ahol a mindenkori elit, s a szegények pénzét bevedelik…. A moralitás nem gazdagnak való. Én hiszek abban, hogy a Szív a jó. A lányregényekben. És a ponyva tanítja ezt. Olvassa a konyha népe – a szakácskönyv mellett… Vitánkból lapos érvekre tellett. Kérjünk meg Akárkit, legyen döntôbíró. (Holttesthez fordulnak) Hé, komám, ha meg nem sért e szó, serkenj fel, s legyél döntôbíró! Úgy látom, ennek már hiába szólunk, nem vonja el morális terhünk rólunk, mert dönteni mindig erkölcsi kérdés, s a hallgatás az jobb, mint a beszélés. Ô példát mutat, és példája tanít, követni kell, nyilván azért van itt. E következtetés valahol sántít… E Holttest erotikusan hat rám itt, nem is értem. Magára? Gyengéje a nekrofília? Nem is tudom. Nem vettem észre eddig.
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ
Erre aztán csak eltörték a karját. Az ellenôrök erre másként szokták. Hallottam, ahogy a reccsent a hús tokjában selymesen a csontja… Ezt vajon nem ôk dobták ide? Magának van jegye? Mi köze hozzá? Meglepné tán, ha ellenôr vagyok? Itt akkor sincs joga. A buszmegállóban várhatok jegy nélkül. Vagyis tehát szabálysértésre készül… A szándék még nem a tett maga… De annak potencialitása… A potenciát nem követi aktus. Ebben áll a kauzalitása… Hallja, már közelít is az busz. (karszalagot vesz elô) Jegyeket, bérleteket! Az elôbb azt mondta, tíz perc… Viccelsz? Ide nem jár busz, már évek óta. Akkor mire várunk? Csak ismerkedni akartam, ritkán jár erre jó nô. Egyedül. Látja, van bérletem!
Mutatja, a férfi elkapja tôle. Zsebre vágja GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
Volt, nincs. Mint a mesében. De van. Ezt nem teheti. Van tanúja? Bizonyítsa be. Segítség! Erre az nem szokás. De mint említettem, ez a Holttest erotikusan hat rám, és a te félelmed egészen izgalomba hoz… Ne tegezzen! Na de ezt most mért csinálod? Ne közelítsen! Na ne finnyáskodj. Mennyi a tarifád? Szagról megismerem a magadfajtát… Én meg azt hittem, lehet társalogni. Elôjáték gyanánt. De nem muszáj csókolózni… Ne jöjjön közelebb! A kurva…
A fegyver dördül. A férfi elterül Újabb feszengô és néma várakozás IDEGES NÔ IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI IDEGES NÔ GYANÚS FÉRFI
Van felesége? Nem fér bele… Nem akar? Már úgy érti? Azt? Most itt? Na ne! Feleséget, gondoltam… Ja, nem. Barátnôt? Azt sem. Hülyének néz? Mit akar maga? Nyugdíjas szeretnék lenni. Van társadalombiztosítása? Nincs. Fizet nyugdíjjárulékot? Azt sem. De akkor nem lesz nyugdíja. Ezért szeretnék… Na ne viccelôdjön. Majd úgy jár, mint ez itt… (A fekvô alak felé mutat) Az már tiszta ügy, de addig hogy jusson el az ember. Nem fél a haláltól? Ettôl például itt? Nem! Úgy általába… Inkább az ellenôrtôl. Miért? Szabálysértés. Talán a központban. De nem erre. Itt más a törvény? A múltkor is egynek nem volt jegye, se bérlete. Oszt kérték. Mondta a tag, hogy ez csak szabálysértés.
2010. jú n iu s
Na hallják, most jól benne vagyok a pácban. Gyorsan lelépek. Meg kell pucolni. Jaj, de nem, nem mehetek el. Nála van a bérletem. Ráadásul fényképes, a francba! Fényképes bérlet, most mondják, ahelyett hogy bliccelnék! És milyen rossz kép. Na? Nem elônyös, ugye? Ránézésre öt év. Legalább jobb kép lenne… (Letérdel, meg akarja fordítani) Na, fordulj már fel! (Észbe kap) Nem úgy értettem, bocsika. A másik zsebe, rajta fekszik. Na, végre! (Bérletet kiveszi)
Átfordítja a hátára. Most látszik jól, hogy áll a férfi pénisze; karikírozva, eltúlozva Húú! Huuu! Hullamerevség… Ezt majd le kell vágni a patológián… A francba, ezt a gikszert! Ez is csak velem történhet meg, a faszba a begerjedt pasikkal… Sötét
I. INTERLÚDIUM Holttest Holttest feláll, leporolja a ruháját. Megnézi a Gyanús Férfit, lábával kicsit megmozgatja, amíg énekel
4
X L I I I . é vfo lya m 6 .
A MACSÓ DALA
szeretem. A macskaeledel egy kész vagyon. Ha tüzelni kezd, viszem a fehérjefeldolgozóba. Elbûvöl a visszatáplálás körforgása. A kedvenceket ahogy bedarálják, és a húspépet meg színes zacskókba… A szeretet luxusát elaltatja. A szociális partnerség a lényeg. Na meg a kötôdés mint olyan, értik? Az ember végül is egy furcsa szerzet, irracionalitás mozgatja a testet.
Gyanakszom, hogy az életben nincs semmi más, csak véletlen. Kit érdekelne a morál, ha farka büszkén égnek áll?! S ha kérded: „Ez mennyit kóstál?” Csak azt mondja: „Hogy néki áll…” Hogy néki áll a Nagyvilág, mi gondja véle, mit csinál a többi balga mesüge: saját zsírjában megsül-e? És nem rebben a pillája, csak néki legyen villája!
AKÁRKIMASZK
Hajdanán a bérmunkás, bérbe adta a munkáját. És úgy hívták, hogy proletár, mert csak gyerekeket csinált. És nem volt testamentuma, mert nem maradt nagy fundusa.
A bankba pénzét az teszi, ki a reklámot benyeli, és adót is csak az fizet, ki nem iszik mást, csak vizet. Mert aki itten nem hülye, az lop, s dutyiba nem ül be.
Szegény volt, sovány, egyszálbél, ki soha semmit nem remél. És a Cityben akkor járt, ha „Munkát, kenyeret” kiált. És nem vót végrendelete, mert nem vót néki semmije.
Csak aki gyökér, impotens, s csak morálisan kompetens, és nem áll fel a dákója, csak az mutat a Drákónra! Mert kit érdekel a morál: a vásár mindig kettôn áll!
A Tôkével addig harcolt, amíg még néha munka volt. De a tôkéseké a gép, s a munkát gépek elvették. És nem kellett a munkája, elküldték hát a csudába.
*** AKÁRKIMASZK
A BÉREMBER DALA
Figyeljenek tovább, a most következô eset a rosszultápláltságra felhívja a figyelmet. A pénz templomát jelentô bankban is éhen halhatna akárki nyomban, vagy másféle módon távozik a Földrôl, csak figyeljenek. Hallgassuk közelrôl, míg sorban áll, mert az idejét adja el, hogy némi pénzt keressen, hogy ha kell. És mindig kell, mert elmúlt már a részvét, és új bûn jelent meg: a szegénység. A lélek ingyen nem tesz semmit többé, a testbôl távozik, de nem él már örökké.
Az ember roppant furcsa lény, kibérelhetô a szegény. Ha nincsen többé bérmunka, kibérelik fogyasztásra. Az emberbérlemény, fogyasztógép szegény. És kövér lett a proletár, hisz a tôkének kell a háj. Mert testét vették most bérbe, invesztáltak a végbélbe. A fogyasztásra bérelték, és gépekkel meg etették.
2. SORBAN ÁLLÁS Bér-sorbanálló Férfi, Beteg Nô, Ferences Barát, Holttest Bankelôtér ATM-készülékkel. Az egyik mögött félig takarásban Holttest, lába kilóg. Üveg mögött diszkrét fény, steril berendezés. Ketten állnak sorban
A Béremberbe költözött az árfolyam, és felszökött; és reklámokkal megtömték, hogy fogyasszon, mert ô lett gép! A Béremberbôl így lett gép, hogy szolgálhassa a Tôkét. (Hogy a tôkések profitja növekedjen napról napra.)
BÉR-SORBANÁLLÓ Mások helyett vállalok bér-sorbanállást, nem rossz munka. Nincs benne semmi gáz. Tiszta ügy. Nincs ugyan lepapírozva, de mindkét fél tudja, hogy mi a dolga. Mi a kötelessége, és mi a joga. Mert minden emberi kapcsolat valahol üzlet volna. Nem? Vannak béranyák, akik szoros idôbeosztással kihordják. A kisszaros meg mit lát: itt a mami meg a cuki papukája. Nem kell kötôdni érzelmileg. Csak mint egy áruházba. Miért? Nincs mindenkinek ideje szülni, ezt manapság igazán nem lehet eltûrni… A fájdalom esztétikája meddô, miért erôlködjön, ha van bér-szülônô? Az én munkám korrekt. Általában korán kelek. Vállalok piacozást, bértelefont, beállást, helyfoglalást, mindent. Helyettesítek férjeket, kiverem a pénzt. Sokoldalú a szolgáltatás. „Velem mindig meg vannak elégedve.” Ez az üzletpolitikám. Fontos a fizikai erô. Járok konditerembe. A szexuális életem rendbe. Van pszichológusom; fogorvosra nagy súlyt fektetek. Tartok kutyát, szociális érzékem frissen tartja. A kölyköket 2010. jú n iu s
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ
5
www.s zin h a z.n et
Pénzt akar kivenni? Nem. Csak be akarok állni a sorba. Hol a sor? Ott kezdôdik. De ott én állok. Nem, én. Én voltam elôbb itt. Ne tolakodjon! Miért, maga érkezett hamarabb? Naná, majd maga. Én éjfél után álltam ide. Én már hamarabb foglaltam a helyem. De nem volt itt. Úgy látom, van itt más is. (Az ATM felé mutat) Már néztem, biztos hajléktalan. Nekem mindegy. De nehogy majd azzal jöjjön, hogy ô már itt volt. Én vagyok az elsô. Ugyan miért?
BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ
Mert én profi vagyok. Maga? Profi? Én ebbôl élek. Mibôl? Sorban állásból. Tényleg? Bele lehet jönni. Oszt jól hoz? Nem panaszkodom. A munkanélkülivel együtt tisztességes. És legalább nem kell utalni az asszonynak. Elvált? Mint a húzat. Osz’ mér? A sok éjszakázás, az asszony nem bírta. Hát igen, három mûszak. Nem. A bér-sorbanállás. Kemény munka. Folyvást teljesíteni kell. Stresszes. De én szeretem. Az álldogálást? Nem! A várakozást. Az idegek harca. Meg fizikailag is. Kell az állóképesség. Kitartás. Fegyelem. Csapatszellem… Az kell… Alaki kiképzés nélkül nem menne. (Magamnak vezénylek, magam hajtom végre:) Vigyázz! Pihenj! Vigyázz! Pihenj! Oszolj! (Oszlik) Volt katona? Csak félkatonai. Bérszolgálat. Húzós volt. De tök buli. Jugóba? Aha. (Pisztolyt húz elô) Ez mindig nálam van. De maga nem látta! Itt mindenkinek csak jogai vannak. A háborúba, ott nem szaroztunk… (bizonytalanul.) Itt is az kéne. Az! Oszt rend lenne. Egy golyó a koponyába. Penge a csigolyarésbe. Sebészi, tiszta munka, én mondom, spéci. Ismerni kell az anatómiát… (Kezd rosszul lenni, leplezi) Jártam orvosira, hullákon gyakoroltam, kiképeztek közelharcra. (Fenyegetô) Aha. (Más témára terel) Mikor nyitnak? Hétkor szoktak. Még négy óránk van. Ötkor jönnek a kispályások. Én is akkor akartam… Csak nem tudtam aludni. Rosszul van? Beteges a színe. Nem magának való ez. Maga viszont jól néz ki. Orvosi alkalmassági. (Mutatja) Az is kell? Megbízóim kérik. Számlaképes? Vállalkozói kiváltva. Kik a megbízói? Változatos. Nálam fô a diszkréció. De mégis? Akárki. Ne kíváncsiskodjon. És ne üsse bele az orrát. Az okosok? Politikusok. Vállal mást is? Mért? Gondolja, hogy ebbôl élek? Az elôbb azt mondta. Felejtse el. Ez csak edzés. Nekem azt mondták, egy ezrest kapok. Csak foglaljam a helyet. Ennyiért mások fel se kelnek. Nekem se kellett volna. 2010. jú n iu s
BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ
BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ
BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ
BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
6
X L I I I . é vfo lya m 6 .
Akkor miért áll itt? Csak lejöttem az utcára, mert nem tudok aludni, egyedül voltam a szobába. Pasit akar felszedni, mi? A banknak lesz akciója, az elsô tíz ügyfél ajándékot kap. Mit? Ajándékot? Hehe! Tán vibrátort? Egyhetes nyaralás a Kanári-szigetekre, Hotel fullextra, kényeztetés, napi háromszori étkezés… Ezektôl a szarrágóktól itt halhatna éhen, ha itt fetrengne, mint az ott, akkor se kapna! Száraz kiflit se. (Odamegy, lábánál foga kihúzza Holttestet) Így járna, ni. Halott? (megrugdossa a talpát) Eléggé. Nem is vettem észre, hogy… Már állott hulla. Hogy érti? Nem friss. Mi? Nem zsenge, nem friss husi. Mirôl beszél? Van gyereke? Volt. Eltûnt. Ellopták. A gyerekdonor nagyon kelendô. Hagyjon békén. Rosszul van? Nem. Pedig fehér a szája. Havibaj? Persze, meg egyszerre gyereket várok! Ebbe a világba. Nem divat. De jól el lehet adni… Mit? Már mondtam: a gyereket. Ezt csak így mondja? Van gyereke? Volt. Eladta? Meghalt. Részvétem. Beteg volt a veséje. Hatévesen. Nem tudtunk újat venni. A szervkereskedelemben van az üzlet. Borzasztó. Ja. (Szívja az orrát. Témát vált) Azt mondják, ki kell venni. Mit? A veséjét? Hát a pénzt, a betétet. Tudja. Maga nem azért van itt? Mert csôdbe fog menni? Nem tudta? Nem mondták. Pedig igen. Délben fogják bemondani a hírekben. De akkor már késô lesz. Na, szálljon re rólam. Pénzt veszek ki, és már itt se voltam. Ez még mindig meg se mozdul. (Holttestet rugdossa) Hagyja békén. Maga nem normális. Gondolja? Álljon csak sorba, vagy amihez kedve van. És felejtsen el engem… (Menne el) Ha csak agyhalott lenne, akkor még érne valamit… Hogy érti? Hát a piacon. Miféle piacon? Na, nem a nagybanin, sem a Nagycsarnokban. Hanem a feketepiacon. Mirôl beszél? Hogy el lehetne adni…
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ
Eladni? A bontóba… Bontóba? Persze. Bármennyire silány áru, így elsô blikkre, egy-két jó alkatrészt ki lehet belôle guberálni. Kiguberálni? Persze. Nem hallott még róla? Mirôl? A szervkereskedelemrôl… Na ne. Fifti-fifti? Mit képzel?! Vannak kapcsolataim. Ne… Maga is jól jár. Csak hallgatnia kell. Nem! Maga tudja. (hosszabb csend után) Mennyit adnak… Több ezer dollár, ez nem kispálya! És magának volna… Mi volna…? Volna mersze? Mint a huzat. Néhány millió vagy jó pár százezer jól jönne, nem? Talált pénz! Na?! Hát… De nem. Na. Használjuk ki az alkalmat. Rosszul van? Kicsit szédülök… (Fejéhez nyúl. Rosszullét jelei) Ha benne van, hívom a Robi bontót. Kit hív? Robi. Csak így nevezik. Van neki rohamkocsija. Folyékonynitrogén-tartálya, komplett mûtô. Nagypálya! És idejön? Kesbe fizet. Na?! Csak annyit mondjon: igen! Nem tudom. A pénz nagyon jól jönne, de… Nincs semmi de. Most kell dönteni! És ha eljárna a szája, könnyen bajba kerülhet. Hogy érti? Ezek nem viccelnek. Szétkapják magát is, két órán belül már Londonban lesz a hasnyála, és reggelre Moszkvában, egy magánklinikán a mája. Ne! Ne, hagyja abba, nem bírom… Ne higgye, hogy innen most már kimehet. Ahhoz túl sokat tud. De ha hallgat, kap azonnal a Robitól... Rosszul vagyok.
FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ
BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ FERENCES BARÁT
BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ FERENCES BARÁT BETTEGES NÔ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ FERENCES BARÁT BETEGES NÔ
BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ
BETEGES NÔ A táskájában keresgél. Idegesen kivesz egy gyógyszert, ami kiesik a kezébôl. A férfi felkapja BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ
Hoppá. Mi ez? Csak nem kokó? A gyógyszeremet adja ide, kérem, a szívem miatt van szükségem rá nékem. Lárifári! Csak ha hívhatom Robit. Adja ide! Itt mozog, itt mozog! Kérem! Áh, áh. Ne gyötörjön, kérem.
FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ BETEGES NÔ BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ
Benyit a Ferences Barát. Az ATM-bôl pénzért jön Dicsértessék.
2010. jú n iu s
7
www.s zin h a z.n et
Mindörökké. Maguk mirôl beszélnek? Maga milyen vallású? Babonákkal nem foglalkozom. Mindenkinek szíve joga, de… Ahhoz nincs joga, hogy másokat szekáljon. És adja a gyógyszerem ide! Maga is sorban állást vállalt? Miféle sorban állást? Ne legyen kegyetlen, a gyógyszerem?! Miért kell sorban állni? A gyógyszeremet kérem. Teljes hétvége, egzotikus nyaralás… Nem szoktunk nyaralni. Milyen gyógyszert kér a hölgy? Mit tud maga a várakozásról? Mi is várakozunk. Nem mondod? Ugyan mire? Krisztus eljövetelére. Ja, persze. A Fônökre. Hehe. Hogy beszél? Isten meg fogja büntetni. Én már megbeszéltem a Fônökkel, hogy engem felejtsen el. Mi történt ezzel az emberrel? És miért nem adja oda azt a gyógyszert? Azt hittem, alszik, de meghalt. Nincs nálam semmiféle gyógyszer. Ez a nô hazudik! Biztos? Tuti fix. Láttam hullát eleget. Elvette. Rosszul vagyok. Kérem! Istennek szolgája, visszatért oda, ahová mindannyian menendôk vagyunk. Nekem speciel más terveim vannak arra az esetre, ha kipurcanok. Nem az akaratunkon múlik, ahogy sem a nap, sem az óra. Atyám, segítsen nekem. Miért? Meg fogok halni. Mint mindannyian, ha eljön az óra. Bûnös vagyok… Mint mindannyian. Maga is? Nem mondja. De én magam lettem annak akarója. Az öngyilkos az Isten tagadója. Azt mondják az orvosok, halálos a betegségem. Elvesztettem a reményt, nem akartam tovább cipelni már. Fertôzô? Alázattal fogadjuk el a jót és a rosszat. Mondja már: fertôzô? Nem, de ne aggódjon: bosszant. Magának nincs semmi félnivalója. Úgy tudom, ez a papok melója. Én elmegyek, oldja meg maga, az oldás és a kötés magának egy szava. Belátom már, hogy a betegségnél rosszabb, ha makacsul hiszünk a Gonosznak, és csak a végórán látjuk be, hogy Lelkünkbe csak a szeretet jut be. Ne féljen, csak a Fény felé haladjon! Ha hosszú sort lát, akkor ott maradjon. A sorban állás nem ér sose véget, és hamar meglátom a Legfôbb Lényet. Ó, kicsit ezt azért nem gondoltam volna. A gyógyszere magánál volt? Nem lényeges, már hagyjuk. Akkor megmenthette volna… Nem tud valami hókuszpókuszt? Hívjunk mentôt! Amíg azok ideérnek! Felesleges. Akkor próbáljuk újraéleszteni… Inkább támassza fel,
FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ
FERENCES BARÁT BETEGES NÔ FERENCES BARÁT
BÉR-SORBANÁLLÓ
FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT BÉR-SORBANÁLLÓ FERENCES BARÁT
a maga fônöke tud ilyesmit. Bocsásd meg neki, Uram, mert nem tudja, mit beszél. Jól tudom, hogy maguk a pénzre mennek. Van telefonja? Persze. Adja már ide. Az én egységemet ne fogyassza ingyen. Adok egy ezrest; na, adja már ide, fel kell hívni a mentôket. Inkább a biztonsági szolgálatot. Miért? A pénz fontosabb, bankrablás esetén két perc múlva itt vannak. Jó, akkor törje be a tûzjelzôt. Meg kéne dugni, még egészen meleg. Mit beszél? Még meleg, vétek volna kihagyni a potyát. Maga semmit sem tisztel? Csak vicceltem, nem érdemes, itt minden be van kamerázva, látja? Szégyellje magát. Ez nem vicc. Ez alávalóság… Mér? Azt hiszi, itt van még a lelke, és kukkolna? Hagyja már a marhaságát, csak jár a szája. Segítsen, aztán futhat el, ha gyáva. Nem vagyok én a rendôrség barátja, túl jól ismernek már ott, akármi piszlicsáré ügy, és rám szállnak. Orvos kéne, hátha van remény. Fektessük a földre, bár a föld kemény. Érzem, hogy itt a vég, csak arra kérem, oldozzon föl, ha van még csöpp reményem. Ki önmagától a kegyet eldobja, azt a szentséggel senki föl nem oldja, de ha bûnbánatod teljes és ôszinte, elég, hogy lelked az Úr magához intse. Úgy érzem most, hogy hibás úton jártam, az életemet megfordítni fáztam, de most e test fájdalma és halála visszahoz a részvét oldalára. Legyen neked könnyû a föld, s a bánat ne kísérjen, és találd meg hazádat. Még fiatal volt, és most olyan fáradt. A sorban senki nem állhat helyünkre, csak öncsalást és bajt hoz a fejünkre. Az ellenszenvem mintha elszállt volna, lehet, hogy mégis van remény a jóra? A jóra Isten folyton ösztönöz, de ellenáll a bûn és ösztönöd.
Majd iskolába íratod, s a háziját megírhatod, és folyton követelôzik, még taknyos, és már nôzik. Nem segít semmi a gondon, Krisztus sebére mondom. És hiába annyi óvszer, becsúszik majd egy gikszer: ha megszületett, hát kész a baj, nagypapa lettél, újra, jaj! Nem segít semmi a gondon, Krisztus sebére mondom. Ki földre száll és testet ölt, az ráfarag, mert itt e föld sokat kínál, akár a bank, s halálodig adósa vagy. Nem segít semmi a gondon, Krisztus sebére mondom. Mert az életnek nincs gyógyszere, a születés nem jó csere. Az élet csak a kamatja: a Tôkét Isten nem adja. Nem segít semmi a gondon, Krisztus sebére mondom. *** AKÁRKIMASZK
3. PÁLYAUDVARI FOTÓAUTOMATA Sietôs Utazó, Taxis, Aki Már Lekéste, Holttest Sietôs Utazónál gurulós bôrönd, szabályos, katonás; feszes, nyakkendô, hajelválasztás; mobilozik SIETÔS UTAZÓ
Sötét II. INTERLÚDIUM Holttest és Ferences Barát AZ ÓVSZER-DAL Az emberlétre nincs gyógyszer, hiába annyi óvszer, ha megszülettél, kész a baj, tested folyton enni akar. Nem segít semmi a gondon, Krisztus sebére mondom. Az élet csupa kiadás: pelenka kell, nagyobb lakás… Majd oviba is vinni kell, még szerencse, ha nem iker. Nem segít semmi a gondon, Krisztus sebére mondom.
2010. jú n iu s
A teológia sem adhat ott választ, ahol már az élô is hullaszagot áraszt. Ott nem válaszható el a lét s a nemlét. A következô példát erre vedd még eszedbe és fontold meg, kedves Közönség, hogy mi a fontosabb: a test vagy az önzés.
8
X L I I I . é vfo lya m 6 .
(mobilba) Igen, utalja át. A számlamásolatot postázza. Ne feledje: ajánlva. Az ügylet pedig lezárva! (Közönséghez) Nem késtem még le? Már biztosan elment. Ilyenkor sose késnek. Ha hamarabb jövök, akkor meg itt várhatok. Órákig is állhatok. Nem ment el a vonatom? A 10 óra 20-asom? Az ember mindig elkésik, pedig folyvást rohan, kapkod fûhöz-fához. Maguk nem sietnek? Szerencsések. Mióta vannak itt? (Mobil cseng) Igen? Aukción van? Értem. Az 5-ös tétel? Mennyi? Ígérjen rá! (Leteszi) Mindig utazok. Városok suhannak, hotelszobák, a könyvelésben mindig van tartozás. De nincs oly ember, kinek ne volna ára. A legbecsületesebb Cato volt hajdanába. Ma azt mondják, van annyi pénz, haver, hol Cato is azt mondja: „Róma? Kit érdekel?!” – Éjjel felébredek, és szól a mobilom, tudom, hamarosan a Bíró elé kell állanom. Pedig van annyi perem még bevégezetlen, a kintlevôségem is még rendezetlen… (Mobil cseng) Halló? Még mindig az 5-ös tétel? Mennyi? Tartsa, és ígérjen rá. Miénk a vétel. (Leteszi) A tôzsde is besszben. Most érd be a kevéssel, de majd bejön a bombaüzlet – mondja
az ember folyvást, és a pénz a gondja. Az öltönyöm, a nyakkendôtûm, az ingem és mindenem átadom majdan ingyen, ha eljön értem a Végsô Behajtó, ki nem alkuszik. Mint vetés elôtt a tarló, olyannak érzem életem, ma látom; de tán segít még rajtam egy barátom.
az ilyen telefonokat meg ne vegye fel. Megszerzem a pénzt ma végre, csak jussak el barátomhoz vidékre. TAXIS Én átviszem magát a fél világon, nem drága, csak fizesse meg az árom. AKI MÁR LEKÉSTE Fontolja meg, tanulni kell a káron. Ki tudja, hol vár a szájszagú Kháron. TAXIS Jöjjön velem, mert lassan üt az óra. AKI MÁR LEKÉSTE Jobban teszi. Hallgasson a szóra. SIETÔS UTAZÓ Ne szóljon bele. És maga mit sürget? Hagyjon békén. Nézze, ott is ülnek, az meg fekszik, piszkálja meg ôket! TAXIS Azt ismerem. Én hoztam tegnap erre. Fizettek érte. Kiszenvedett reggelre, gondolom. Mert ez se fizetett… SIETÔS UTAZÓ Maga ölte meg? (Mobil cseng) Halló? Legyen türelemmel. Hogy értem küldött? A barátomhoz, mennem kell. Holnapra meghozom a tartozásom végleg. AKI MÁR LEKÉSTE Kölcsön ne adj s ne kérj: ez a lényeg. TAXIS Ez bölcs beszéd. Ki betartja, sosem téved. A májával játszik, ki ezt felejti… SIETÔS UTAZÓ Honnan tudja? TAXIS Az elôbb mondta. SIETÔS UTAZÓ Nem maga az, akit küldtek értem? (Mobil csöng) Maga az? Ja. A 445-ös tétel? Hagyjon most engem ezzel a szeméttel… TAXIS Eljön velem mégis? SIETÔS UTAZÓ Már értem; a megbízójának tartozom pénzzel. Ki a telefonján beszélgetésünk hallja, mert közvetíti azt az ön mobilja. TAXIS Való igaz. Tehát feltûnés nélkül jöjjön velem, mert ez történik végül. AKI MÁR LEKÉSTE Ehhez nekem már nincs közöm… SIETÔS UTAZÓ Krisztusra, ne hagyjon itt magamra. TAXIS Húzzon el, és nem keveredik bajba. SIETÔS UTAZÓ Hívjon rendôrt, könyörögve kérem. TAXIS Na, kotródjon, vagy magára cserélem! AKI MÁR LEKÉSTE Ez a maguk ügye, én lelépek, a rendôrséggel jobb, ha nem beszélek. (El) TAXIS Na látja, minden ember számító, magának mondjam ezt, hisz szállító, ki számításaiban mindig tudta, mily kockázatot jelent az út hossza, mert az emberben feltámadhat a vágy, hogy lenyúlja a haszonnak javát. SIETÔS UTAZÓ De fizetek, csak még egy napot kérek. TAXIS (mobilba) Még egy napot kér? Adjunk neki négyet? Ahogy gondolja. Egy fotót vigyek? SIETÔS UTAZÓ Hálás vagyok. Isten fizesse meg. TAXIS A szerencse fia maga, hallja. Megszerezni a pénzt még van négy napja. De egy fotót kell magáról vinnem. Az automatával szinte ingyen megcsinálható. SIETÔS UTAZÓ Bedobom a pénzt, és kész vagyok. TAXIS Mosolyogjon, hogy ha kérhetem. SIETÔS UTAZÓ Most már négy másolatban létezem. TAXIS Lazítson egy kicsit, ha szúrást érez (Injekciót ad neki), nagyobb adag a testtel könnyen végez. A szívinfarktus tünetét mutatja, pihenni fog, a teste megnyugtatja, kómában lesz, míg leszállítjuk, és szervdonorként frissen feltálaljuk. Most így egyenlíti ki a tartozását, s a maradékból készítnek húspogácsát. Már várják a fehérjefeldolgozó üzembe’, és ledarálják, húsliszt lesz, meg zsemle. – Eddig falánk volt, és magába tömte a pénze által, aki volt körötte. Most rajta a sor: a testét adja nékünk, megtisztul majd e körforgásba’ létünk. (Mobilba) A csomagolás kész. (Hallgatja) Köszönöm, fônök. SIETÔS UTAZÓ
A KÖLCSÖNKÉRÔ DALA Kihez forduljak mostan nagy bajomban? Felhívom a régi társaimat nyomban. A barátság, az összeköt örökre, emlékezünk a megivott sörökre… (Telefoncsörgés) Halló? Maga az ismét? Tartsa, és ígérjen rá kicsit még. Vagy azokat, akiknek kölcsönöztem, mikor ôk voltak szorult helyzetükben. Még akkor is, ha sajnos sokat kértem. De „pénz beszél”! És akkor én beszéltem. (Telefoncsörgés) Halló? Maga az ismét? Tartsa, és ígérjen rá kicsit még. Vagy exnejemtôl, ki volt az üzlettársam, megcsalt csúful, és meglopott busásan? De én se hagytam magam, a kurva’nnyát, megrugdostam, akár egy focilabdát. (Telefoncsörgés) Halló? Maga az ismét? Tartsa, és ígérjen rá kicsit még. Volt szeretôimhez is fordulhatnék, kis kölcsönt talán tôlük is kaphatnék. Csak ne kaptak voln’ annyi rosszat tôlem, most könnyebb volna nékem jót remélnem. (Telefoncsörgés) Halló? Maga az ismét? Tartsa, és ígérjen rá kicsit még. Sosem gondoltam, hogy eljön az óra, mikor fizetni kell, nem csak bemutatóra. Ha számláit most benyújtja mindenki, A börtöntôl engem nem ment meg semmi. (Telefoncsörgés) Halló? Maga az ismét? (A közönséghez) Elvesztettük, mert nincsen letét….
Pályaudvar. A háttérben egy fotóautomata fülkéje, egy padon Holttest fekszik TAXIS SIETÔS UTAZÓ TAXIS
Taxi? Taxi? – Uram, taxi? Hagyjon már, az ördög vigye el. Én elviszem akárhová, ha kell. Most épp ráérek, nincsen fuvarom… SIETÔS UTAZÓ Én pedig csak vonattal utazom, tegnap megvettem már a jegyemet. TAXIS Most érkezett? SIETÔS UTAZÓ (mobil cseng) Igen? 235-ös tétel? Tartsa! TAXIS Elviszem én olcsón… SIETÔS UTAZÓ Nem. Épp indulnák… TAXIS Hagyja inkább, ha egy vonat késik, rossz jel bizony. Jobb, hogyha visszatér itt… SIETÔS UTAZÓ Nem vagyok babonás. TAXIS Bölcsebb megfordulni félúton, belátni tévedésünket. Tudom, nem könnyû, hogyha a lelkünk makacs. SIETÔS UTAZÓ (mobil cseng) Igen? 237-es tétel? Tartsa! AKI MÁR LEKÉSTE Én egyszer már lekéstem, és látja, ezért élek még most, Istennek hála! SIETÔS UTAZÓ Ne csinálja már itt az üzletet a taxisnak. Talán magának is fizet? TAXIS Én jót akartam, és hazaviszem. SIETÔS UTAZÓ Nem tehetem, mert vár az üzletem. (Mobil cseng) Kérem, adjon még idôt. A pénzt megszerzem, egy barátomhoz utazom. (Elsápad) Hogy eladjam egy szervem? Nem tehetem. Hogy? A májam tiszta…? TAXIS Na látja, inkább forduljon vissza,
2010. jú n iu s
9
www.s zin h a z.n et
Szegény pasi. (Hallgatja) Jégre teszem. (Hallgat) Ja. Ilyen a december… Lúzer ez. Mohó csupán, mint minden ember. (Hallgatja) A számlaszámomra utalja át csak. (Hallgatja) Profi vagyok. Az együttérzés: látszat.
A szerelésem ne lepjen meg senkit, a nôiben a sok pisist rühellem, és megszoktam, hogy piszoárba csorgat e furcsa szerv, amely zavarba hozhat még néha egy-két keményebb pasit. De ne vesszünk el most a részletekben, és ne is turkáljunk az életemben, nem lelkizni akartam, csak szipogni, (Papír zsebkendô) mert oly nehéz a szerelemben hinni annak, kit a természeti teste megtréfált. És Ámor nyilát tette lába közé, míg mások muffja ázik, a lelke Vénusz, és lágyságra vágyik bársonyos combokra, hûs karokra, gömbölyû fenékre, mannás hasra… Nem minden ember társadalmi neme egyezik azzal, ami a biológiai teste. Egész jó mellet plasztikáznak, szó se róla. A múltkor is Akárki hozta szóba, hogy formaegyes a cicim… Csalóka a nôi test a férfitestbe zárva. Oly furcsa ez, hogy még sincs folytatása: az életem a halálom lezárja; a szenvedély nem szül bennem csalódást, ahogy a méhem sem fogad magába áldást. „Lenni vagy nem lenni”, mit jelent ez? Lenni férfi és nem lenni nô? Vagy inkább: nô lenni és nem lehetni férfi? Mint vád, a melleim egy csecsemôre vágynak, a nemzést mégsem érzem fôszabálynak.
III. INTERLÚDIUM Holttest A SZERVKERESKEDÔ DALA Hatalma volt és pénze Dáriusnak, mint senkinek a királyok között, de hol van már a teste, merre úsztak a könnyei, mikor elköltözött? Istent dicsérje lelkünk, mint a készpénzt, nem férkôzhet szívünkhöz semmi részvét. Hogy jajgatott a Néró, büszke császár, mikor levágták a testôrei, a bôrébôl egyszerre csak kivájták, de hol vannak már rôtes szôrei? Istent dicsérje lelkünk, mint a készpénzt, nem férkôzhet szívünkhöz semmi részvét. Pocsékolás volt, mondom én, leölni, és nem hasznosítni a szerveket, de hol van már, mikor csak megdögölni, és nem reciklálni kelletett. Istent dicsérje lelkünk, mint a készpénzt, nem férkôzhet szívünkhöz semmi részvét.
A NEMI IDENTITÁS DALA Szétroncsolták, és megégették rôzsén a híres testet a sok irigye, pedig mennyit érhetne a szervtôzsdén a Che Guevara tobozmirigye? Istent dicsérje lelkünk, mint a készpénzt, nem férkôzhet szívünkhöz semmi részvét.
Hajdanán a test határa Az Egyház volt, kis szívem. És aki a szent ostyára Méltatlan lett, itt pihen. Mert aki vitatta volna, hogy fiú, ha farka van, azt a máglya nyalta volna, s nem barátja, fajtalan.
De mondd, hová lett Absolon hasnyála? Szókratészbôl hová az agyvelô s a két vese? Meg Kleopátra mája? Trockij szíve? Dantonból csontvelô? Istent dicsérje lelkünk, mint a készpénzt, nem férkôzhet szívünkhöz semmi részvét.
Most a Tôke mondja meg, hogy mit jelent a férfiség, mily cipôt és milyen tetkót hordoz most a pesti nép. A nemi identitása Senkinek se rögzített. De hogy kivel bújik ágyba: A Hatalom mondja meg.
A Történelemben mennyi pazarlás! Sorolhatnánk még hosszan számukat. Kihasználatlan humánerôforrás; most újra hasznosul: s ez bámulat! Istent dicsérje lelkünk, mint a készpénzt, nem férkôzhet szívünkhöz semmi részvét.
Mert a szex az nem magánügy: Milliárdos nagy piac. Fontosabb, akár a gyárügy, Fontosabb, mert hogy ki vagy,
*** AKÁRKIMASZK
Mit gondolnak arról, mit jelentsen, ha a Halál kaszájára küldik viccesen a férfiak – egymás között beszélve, röfögnek, vihognak, mesélve – a nôket, de mindig csak a nôket, és nem tudják, hogy a nyelvben ôket még körülveszi annyiféle vágy, hogy férfitestben létezhet tovább a nôi lélek mint társadalmi nem. A lélek nemtelen. És halott, mint szívem.
Ott derül ki, a sötétbe’, S hogy morális vétek-e… A Test újratermelése: Az a Tôke érdeke. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Ó, bocsánat, talán többet ittam, és a rossz ajtón benyitottam a nôi identitást jelzô szobába… TRANSZVESZTITA A látszat néha nem való magába, csak magyarázatokkal érthetô. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A valóság a látszatok hiánya, a létezés elôtti létezô, a kegyelem preegzisztenciája. TRANSZVESZTITA A magyarázkodást kerüljük inkább, bízzunk csak abban, amit szemünk lát. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A látszatok az érzékekre hatnak, biztos magyarázatot csak az ész adhat.
3. FÉRFIMOSDÓ Transzvesztita, Hajléktalan Filozófus, Jehova Tanúja, Holttest A hosszú sor vécéfülkébôl egy láb lóg ki TRANSZVESZTITA A sminkem egy kicsit romos. Tudják, beugrottam ide, mert már nagyon unják a dumámat az asztalnál a kisfiúcskák. 2010. jú n iu s
10
X L I I I . é vfo lya m 6 .
TRANSZVESZTITA
HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA
HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA
HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA
HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
A transzvesztita szóalaknak hála, másoknak én vagyok az átmenet talánya. De tudja, én magamnak én vagyok. Én furcsa szavakat ki nem találok, a testemmel protestálok az ellen, hogy Elôítélet figyeli mellem. A mellekkel nem volna semmi baj, ha volna hozzá rendes havibaj. Na és ha nincs? És állva vizelek? Ne értsen félre. Bennem van tisztelet. De a helyzetet ez tovább bonyolítja, itt csak egy segíthet: a dialektika. Nem értem, mikrôl hadovál. Ki maga egyáltalán? Doktor vagyok filozófiából. Én meg egy transzvesztita, innen a bárból. Kicsit becsíptem, mert a létezésben nem viselem, ha józan vagyok éppen. Együttérzésem… És higgye el, megértem. Önnel beszélni, kisasszony, egy érdem. Ha megengedi, kézcsókolom. (Kézcsók) Óh, zavarba hoz. Olyan izé, a toalettben itt, a tükrök néznek… Ne csacsiskodjon, a tükrök minket védnek. A látás ismeretlen szindróma, és a végtelen érzése axióma. De mintha nyelvem elveszíteném, mert nem tudom, miért hogy hallgatásom zavarba hoz… És ne aggódjon a dekoltázsa végett, bocsánat, hogy régóta fixálom, az idô végül is nem létezô, csak szemléleti forma, amit leleplez az álom. Éppoly meglepô a dekoltázsom, mint az élet, amely csupáncsak álom. Nincs kétségtelen bizonyosság, melyet a tapasztalat és az okság megingathatatlan módon adna, az idô is csak szemléleti forma. Akár a tér? Pontosan. Ím, nézze, itt a tükrök leleplezik, hogy a tér tanult tapasztalat. Az átmenet hogyan lesz látható? Az ember elszakadt a természettôl, mikor a társadalomba költözött. Volt olyan barátom, jól öltözött, de teste mindig iszapszagban úszott. A létezés a rettenet maga, a születés a test átváltozása, a tökéletlen másolat, mint testbe zárt anyag, lélegzetet vesz, mert oxigén nélkül a szerves lét halott. Amíg beszél, az oxigén a testhôbe vált át. A szíve ver (Becsúsztatja kezét az ingbe), s ez jó jel. A kihûlés halálos. De nincs bennem szeretet. Na és mit jelent szeretni? Az istenérvek alfája s ómegája, az Isten létének preegzisztenciája, hogy testileg is kész vagy a halálra… Aha. Szaga az van. Ide járok mosdani, bocsánat, hajléktalan lettem, akár a bánat. A Gondra gondol? A Gond határt szab. Egy doktornak? Nem gyógyítok. 2010. jú n iu s
TRANSZVESZTITA Hogy lesz hajléktalan egy filozófus? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A filozófia a lét otthontansága, a szavak pásztorlása. TRANSZVESZTITA A filozofálás nem a létnek háza? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A létezésszakmába nincs barát, ha lerázza a konkurenciát, a pôre összefüggésekre lát, a parttalan halálra. (Borotvahabot vesz elô) TRANSZVESZTITA Szôrtelenít? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Nem így mondanám. Borotválkozom. TRANSZVESZTITA Nem szeretem a szôrös pasikat. Hozzak gyantát? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Miért? TRANSZVESZTITA A mellszôrzet már nem divat. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Nem tudtam. TRASZVESZTITA Komcsira. Megmutatom, hogy kell eltávolítani. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Engem nem zavar. TRANSZVESZTITA Szerettem régen az ilyen lucskos bozótot, de a hormonkezelés után megváltozott. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Kicserélik a testeket, nem kellene hagyni. TRANSZVESZTITA Volt bennem egy férfi, de én nem voltam férfi. Hogyan szeressem a férfiakat, ha belém költözött az egyik, megkérdezésem nélkül? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A testtapasztalat tárgya vajon azonos velük? TRANSZVESZTITA Úgy érti, hogy a testem én vagyok-e? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Pontosan. TRANSZVESZTITA Nem. A testem egy halott test, amely most még mozog. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Régen úgy tartották, hogy hétévente kicserélôdik a test. Nem marad egy atom se. TRANSZVESZTITA Aha. Hogyan? Kikakilom és kipisilem magam? Vicces belegondolni. Izzadsággal, nyállal, könnyel, a nemi szervek nedveivel távozik belôlünk minden? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Szarokat etetnek veletek. Gyorskajákat. Csupa vegyszer. Kihánynám… TRANSZVESZTITA Mér’, maga min él? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Kóseren. TRANSZVESZTITA Zsidó? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Nem. Szeretetkaja, adakozás, ingyenzaba… Csak sorba kell állni, és köszönéskor mondani: Salom! TRANSZVESZTITA Hánynák tôle. Zsíros koszt. Sok libazsír. Koleszterinbomba a süti is… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A pizzától nem hány? Hát a hamburgertôl? TRANSZVESZTITA Na meg a salomtól… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A salom csak egy szó. Evés elôtt azt mondják: bóruch átó Adonaj áser… TRANSZVETSZTITA Istentôl is hányok… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Ateista? TRANSZVESZTITA Nem. Én istengyûlölô vagyok. De emberszeretô. Bejön Jehova Tanúja, kezében könyv. Ügynök, jól fésült, olcsó öltöny. Rámenôs. Bemegy. Pisil. Kijön kezet mosni HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Az igaz szeretethez a test nem út, csak akadály, amely a céltól elvezet, mert foglyul ejti ôt az élvezet. TRANSZVESZTITA És az talán baj, hogyha élvezek? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Nem. A gyûlölet sem végtelen. A test határos. TANSZVESZTITA Épp ezt szeretem benne, ettôl olyan sármos.
11
www.s zin h a z.n et
HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS És a szeretet fordítottja. TRANSZVESZTITA Én nem rajongva gyûlölök, hanem hidegen, megvetéssel… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS És miért? Van valamilyen magyarázata? TRANSZVESZTITA Nem szoktam rá a magyarázatra, sosem szoktam feleslegesen keresni. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Kár. A megértés fejleszti az intelligenciát, segíti az alkalmazkodókészséget. Az evolúciós teljesítmény része. TRANSZVESZTITA És én vagyok az evolúció tévedése? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Nem akartam érzékeny pontot érinteni. TRANSZVESZTITA Pedig nem bánnám. Kezdem megkedvelni. JEHOVA TANÚJA Bocsánat, megkérdezhetem, hogy én miért is létezem? TRANSZVESZTITA Mi közöm hozzá? Hagyjon békén… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Salom! JEHOVA TANÚJA Hisz Ön valamiben? TRANSZVESZTITA Már hogy az Istenbe ne? JEHOVA TANÚJA Mibe’? TRANSZVESZITA Hogy reggel felkelek. Hogy jó a mellem. Van humorom, s kellemes a leheletem… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Hisz saját létezésében? JEHOVA TANÚJA És a világ létezésében? HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A létezô léte maga a lét kérdése. TRANSZVESZTITA Mér’, tudsz valamit? Vége? Armageddon? Kampecdoloresz? Nyista? Végkiárusítás? Lehúzhatjuk a redônyt? Az utolsó kapcsolja le a folyosóvilágítást? Ismerem a fajtád! JEHOVA TANÚJA Mindez a hit mit sem ér, ha a test kihûl, s alszik a vér. Ott, ahol látják, kilóg a láb, nem ember ül, csak testi báb. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Tartok tôle, ez már nem ül, csak a gravitáció tartja itt; s nem cselekvô, csak létezô, még fenntartja a nehézkedés. Ha meglököm, eldôl, na és? TRANSZVESZTITA Ó, a szerencsétlen… JEHOVA TANÚJA És mégis: a test vétlen. Mert az Isten temploma, az örök létünk záloga, és ha eljön a Királyság, felöltjük újra Vázát. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS A testi feltámadás tana az anyagmegmaradás maga. JEHOVA TANÚJA Ne élcelôdjön, kérem, hamarosan itt van a végítélet: az Angyal elragadja a kiválasztottakat nyáron. A többiek megsülnek, mint a szalonnák nyárson. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Ismerte talán? TRANSZVESZTITA Azt hiszem, én jól ismertem, mert olyan, mint a testvérem. JEHOVA TANÚJA Tényleg a testvére? TRANSZVESZTITA Testvérem ô, bár férfi, mert test volt, s benne égi álmok, vágyak égtek, összetartotta a vétek… JEHOVA TANÚJA Megérdemli a hímringyó, biztosan egy faszszopó… HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Na és hol van a szeretet, jó uram? És pont maga mondja ezt, egy Jehova tanúja? Hol a morál? JEHOVA TANÚJA A morál Isten elôtt semmi, ô morál nélkül is tud szeretni. HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS Na és maga? JEHOVA TANÚJA Szálljon le rólam, hallja? Azt hiszi, hogy az ész hatalma megvédi attól, ami a halál? TRANSZVESZTITA (sír) Ó, testvérem, ó, barátom, 2010. jú n iu s
JEHOVA TANÚJA
TRANSZVESZTITA
JEHOVA TANÚJA TRANSZVESZTITA
HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS JEHOVA TANÚJA TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS
TRANSZVESZTITA HAJLÉKTALAN FILOZÓFUS TRANSZVESZTITA
benned felismerem képmásom. Most látom, mit jelent a hús: a rothadást, amelyre jutsz, bármennyit futsz, és nem véd meg se pénz, se kor, se szép lényed. A halál, hogyha rád talál, kioltja szemed, betömi szád; a drága test, a kéj kehelyje átváltozik, s a kínnak helye lesz. És mégis, hogy szeretlek. Drága, érted volt mellem. Egy hajad szála többet jelentett, mint az élet! Ó, többé én már nem kefélek… Hallgatni is egy kárhozat, rosszul érzem magamat… Ó, kárhozat, a pokol lehet ilyen nyáron. Az egész olyan, akár egy rémálom. Igyon kicsit, talán kevés az oxigénem. Zavarja tán az extrovertált énem? Egy kis buliital segít a rossz kedélyen. Az elmeszesedett elôítéletet is oldja, nem csupán a jámbor agresszivitást okolja. Hrrr… (Rángatózik, fuldoklik, jelenetet csinál) Ki gondolta volna, lám, egy szolid öltöny jött be még az elôbb, kinek a test csak börtön… A változás valóban módfeletti. Mit itatott vele? Nincs kedvem nevetni… Tévedésbôl egy kis gyorsítót. Ó, szegény. Nem látta: szívbeteg? A szívével volt baj? Az meglehet. Az elfojtott vágy okozhatja… A szívem… Magának van olyan? Ne legyen morbid. Segítenünk muszáj. Az emberélet érték, ez fô szabály. Na, úgy látom, ennek már annyi, a Királyságba költözött át lakni. Kiszenvedett szegény, de kár. Kérdezni akartam tôle, de már nincs többé arra semmi mód… Sebaj, lépjünk le innen, méghozzá hamar. Pedig lehettünk volna tán barátok. Megint csupán egyedül filozofálok… A véletlen, amely minket összehoz, tartogathat még más szándékot. Az élet az közömbös és kegyetlen, meghívom egy vacsorára, rendben? És csendesen majd elbeszélgetünk a filozófiáról, de közben együnk. (El)
IV. INTERLÚDIUM Holttest
AZ AMORALITÁS DALA Mert nézd a pénz, az mit sem ér, ha a test kihûl s a vér. És nézd a nôt, mily hosszú láb, nem emberi, csak testi báb. A keble szilikon, adják a plasztikon. A szexi test az isteni, és másokat bemártani a legjobb, hogyha csak nekem sikerül, s másnak semmi sem! A lényeg az ma már, hogy nincs többé morál.
12
X L I I I . é vfo lya m 6 .
A morali, a morali, a moralitás ósdi; Ámor nyila, Ámor nyila s a farka az valódi! Amoralitásom lesz az én barátom.
is bekapcsol. És akkor átmenetileg meleg van. Király ez a hely! Nem, komám? Van egy kanna borom. Nem vagyunk egyedül, ugye, komám? És néha dobnak egy-egy csikket. Többet kívánhat-e ember… Nem, komám? JÓB DALA
Mert tévedés azt hinni, hogy elég, ha nagyot lódítok, elárulom a barátom, és forgatom kabátom. Mert eljön a halál, s nem segít Amorál.
Hajdanában boldog volt Jób. Volt háza és felesége, Volt ótója és családja, De vége lett. Fuss el véle! Jób dicsérte a bölcs Istent, A tagdíjat megfizette, Elfogadta a Teremtést, Nézett tévét minden este.
Amorál, az amorál! A moralitás ósdi. A szex anál, Ámor anál, a farka az valódi! Amoralitásom lesz az én barátom.
Hitt a mozgalmi munkában, S volt neki hétvégi telke. Sört ivott és evett virslit, A Vörös Csepelt énekelte.
*** AKÁRKIMASZK
Egy csendes utcát látnak mindjárt, figyeljenek! És elôtte néhány szegényt, kit a sors útszélre vet. A szegények manapság a banknegyedben fekszenek a fûtött éji csendben, s a toronyházak gépekként lihegnek, fûtenek és hûtenek, merengnek. A modern próféták kapargatják sebük. Isten fülükbe súgja: nincs nevük, mint Jóbnak hajdan Ninivébe, hiába ülnek itt vagy akár a tévébe: „Nincs nevetek, akárkik is lehettek, gyermekeim, miattam elmehettek…”
Hitt a Pártban. Bélyeget vett. Száját soha nem nyitotta. Aki gyalázta a Rendszert, Az Irodán azt besúgta. Jött az Ördög, és azt mondta: „Könnyû annak, aki gyáva: Nem véd’né Isten szoknyája, Nem vón’ oly nagy a pofája.” „Ne bántsd, kérlek, Jób elvtársat. Morálisan absztinens ô.” „Épp ez dühít, a morálja!” „Csak tudja, mi a kétszer kettô.”
5. ÁRUHÁZI KIRAKAT Hajléktalan, Banki Alkalmazott, Eladólány, Holttest
„Nem dicsérné politikád, Ha egy kicsit megfingatnád…” Isten ekkor ótót küldött. S Jób kapott egy magánzárkát.
Éjszaka. Kivilágított kirakatban nagy plazmatévén reklámok ismétlôdnek. Végtelenített program. A pinceszellôztetôn néha meleg gôz áramlik ki. Hajléktalan kartonpapíron ül, nézi a tévét. Holttest a szellôztetô elôtt fekszik HAJLÉKTALAN
Nem volt háza, se kocsija. Feleségét jól megdugták. Ôt magát is megkínozták. Gyerekeit ledarálták.
Tudják, olyan ez itt, mintha színházban lennék. A nézôtér sötét, de mégsem vagyok egyedül. Néha elmegy itt valaki. Kérek tôle pénzt vagy cigit. Van, hogy adnak. Vagy néhány szót. (Holttesthez) Ugye, komám? Van, aki belém rúg. Egyszer fel akartak gyújtani, a benzinszagra ébredtem. Szerencsére ki nem állhatom. Szeretem ezt a kirakatot. Olyan béke van benne, mint amikor közeledik a karácsony. (Dúdolja) „Csengô szól, csengô szól…” Ugye, komám? Ez a sok fény, amellyel ki van világítva, melegséget áraszt. Ott bent, ó, ott meleg van, béke. És a reklámok szépek. Kár, hogy nem újítják a mûsort. Szépek a nôk, és szépek a férfiak. Mosakodnak rendszeresen. Ápolt a bôrük. Vakító fehér a foguk. Mosolyognak, mert hisznek a jövôben. Nem hallom az üvegen keresztül. És ez talán még jobb is. Ugye, komám? Elmondják, hogy ezt a mosóport, pudingot, instant levest vedd meg, és akkor boldog leszel. Ugye, komám? Meg a kutyádnak, a macskádnak, az autódnak, és akkor a kutyád, a macskád és az autód is tök boldog lesz. És a végén mindig mindenki mosolyog. Ekkor érzem, hogy az élet szép. Egyetlen esélyünk van. (Holttesthez.) Nem mondasz semmit? Ilyenkor boldog vagyok, hogy ilyen jó kirakatot találtam. Hogy itt nézhetem a fényes és meleg kirakatban a képernyôn futó reklámokat. Néha a szellôztetô
2010. jú n iu s
Munkahelyét elvesztette, S barátai elkerülték. „Biztos valamit csináltál…” Féltek tôle és rühellték. Testét a fekélyek lepték. Így teltek az évek egyre. Foga kihullt, szája büdös. Jób csak ült, de nem értette. Végül Jób is amnesztiát Kapott. Véget ért a Rendszer. Nyugdíj nélkül, hajléktalan Lett végül a szegény ember. Ördög lett a csúcsmenedzser. Egyszer aztán hívta Istent: „Volt neked rég egy sameszod, Jób vagy ki is… Még emlékszel?” Így méláztak együtt ketten: „Ja. Rémlik, hogy volt egy ember…” „Hogy megy sorod?” „Hát, nehezen.” „Lehetnél humán menedzser…”
A bank oldalajtaján kijön egy öltönyös alkalmazott. Elmenne a fekvô mellett
13
www.s zin h a z.n et
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN
BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN
BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN
BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
Ezt a dalt találtam ki vigasztalásul, biztos ismerôs a történet, nem? Milyen történet? Jóbé. A lúzer a Bibliából? Ja. Olvasta? Nem. Én katolikus vagyok. Én meg ateista. Milyen statiszta? A-te-is-ta. Milyen fajta? Dialektikus és történelmi, jártam esti egyetemre. Én meg hittanra. Szép. Ugye, komám? Ja. És maga nem hisz semmiben? Kellene? Hát. Hogy bírja így itt? Szeretem ezt a helyet. Komcsira? Igen. Elég meleg van. Nézek tévét. Sose vagyok egyedül. Magát már láttam ebben a tévében, nem? És maga mit keres erre? Túlóra volt a bankban. A stratégiát videokonferencián beszéltük át. Válság van, vagy prosperitás? Ó, a kapitalizmus olyan, mint a bolha, ciklikus, de mindig hoz a boltba. Minden bank egy vallás temploma, szürke öltönyös papok hona. Most, hogy mondja, elgondolkodom: a bank alapja az a szorgalom, az erkölcsöt megjutalmazó kamat alapja hit, hogy Isten kétszer ad annak, ki forgatja talentumát, s nem ássa el a földbe fundusát. Kapiskálja már, hallod, komám, Istenhitre épül a dohány: a pénzrendszer alapja teológia: az idô pénz és providencia. Újabban inkább vágyakat adunk. A rabszolgaság pártján nem vagyunk, de a foglalkoztatásra jó hatással lehet, ha az emberi szabadsággal nem számolunk mint alapjoggal. Eladhatom magamat haszonnal? Ó, persze. Van erre ügynökségünk. Szexuálisrabszolgaság-közvetítés nékünk a múlt adóévben jól tejelt, a szervkereskedelem is benyelt a kallódó gyerekekbôl jó nehányat… Ha tovább mondja, öltönyére hányat… Ne finnyáskodjon, mondjuk, épp maga, az ember áru; a pénznek nincs szaga, Diszkrétek, az üzletrôl lemondani nincs ok: kesben és pontosan fizetnek ám a pedofílok. Nem gondoltam, hogy itt a bûn lakik. Mi a bûn? Téged a pénz vakít. Csípi a szemed, hogy az üzlet az egyetlen, ami mozgat bennünket. Nem hiszek én már semmiben. De könnyebb lenne, ha hinne, nem? Aligha. Én hiszek azoknak, akik hisznek. De nekem nem menne…. (Holttesthez) Ugye, komám? Mért gondolja? Mert nem gyôz meg a morál. Nem hisz abban, hogy van jó és rossz? Valahogy úgy… Mióta van utcán? Nem emlékszem, tán ez a nyolcadik vagy a kilencedik telem. Nincs felesége? 2010. jú n iu s
HAJLÉKTALAN Volt. De már nem emlékszem rá. BANKI ALKALMAZOTT A feleségét szerette? HAJLÉKTALAN Az ember az utcán lecsökkenti a szociális terét, ha érti, mire gondolok. (Holttesthez) Ugye, komám? BANKI ALKALMAZOTT A túlélés bezár a saját testbe? HAJLÉKTALAN Pontosan! És azt sose feledje: a morál a testen kívül kezdôdik. A másikkal való viselkedésben ismerhetem meg morálisan létem (Holttesthez) mint olyant… Nem, he? BANKI ALKALMAZOTT Az Isten mindenütt jelen van, tudja? Nincs senki, aki bár elôle futna, s ne menne mégis végezetül lépre… HAJLÉKTALAN Bármit jelentsen Isten létezése, én védve vagyok tôle mindörökre. BANKI ALKALMAZOTT Nem tudhatjuk, mikor száll a földre, és jön el másodszor Krisztus Úr. HAJLÉKTALAN Az egy ufó? (Holttesthez) Hallod, he, ufó! BANKI ALKALMAZOTT Rossz vicc, de mit is vártam volna attól, aki Isten csak káromolja. HAJLÉKTALAN Nagy tévedés. Istent én képzelem, csak az a baj, hogy ô nincsen velem. BANKI ALKALMAZOTT Nagyon is! Isten, a mindent megteremtô, napirended része, mint egy személyi edzô. HAJLÉKTALAN Hol volt akkor, mikor magam maradtam, és testemet az alkoholnak adtam? Majd tû szaggatta fel karomban vénám, szenvedtem, mígnem elfogyott a cérnám. Hol volt akkor, mikor az igazságot elvették tôlem a legjobb barátok? Hol volt? Na, most szóljon vagy sújtson, és életem vegye el, mert ilyen jusson nem akarok lenni kísérleti nyúl, kit a szépségipar használ lakmuszul… BANKI ALKALMAZOTT A hasonlat találó, habár a kép profán, aligha van, kit nem vágott pofán a Sors, de mégis hite mélyül, mert Istentôl kap kitartást segédül. HAJLÉKTALAN Engem nem rémít a Halál, hogyha jön. Ha volt is egykor, elszunnyadt bûnöm. BANKI ALKALMAZOTT És a Jótett? A Könyörület éke? Díszíti-e lelked a Türelem s a Béke? HAJLÉKTALAN Az Alázat költözött testembe, mióta vacogok a hideg éjszakába’, és kanna bor kell, mint hajdan Gecsemánba’, hogy átvészeljem a fagyhalált, mert a testnek a hôingás megárt. BANKI ALKALMAZOTT A test törékeny Isten teremtménye, esendôsége a hitünknek része. HAJLÉKTALAN Már megint kezdi? Megérti végre, hogy Isten nem vethet az etika szemére semmit, hisz ô túl van e határon. De létezését én nem szabotálom, annál inkább hordom megvetését… BANKI ALKALMAZOTT Fontolja meg a hit befektetését: gondoljon a holnapra és a túlvilágra, utaljon át a Jótett számlájára, hol biztos helyen lesz morális pénze, melyet akár a legjobb részvényt, majd felkamatoztatja a részvét. HAJLÉKTALAN Cinikusnak mondanám, pedig tudom, hogy amit mond, azt hiszi is nagyon. BANKI ALKALMAZOTT Nincs egy kis spórolt pénze? HAJLÉKTALAN Nekem? BANKI ALKALMAZOTT Láttam délután, hogy vett ki kártyájáról. HAJLÉKTALAN Engem? BANKI ALKALMAZOTT Magát, magát. Ne tegyen úgy, mintha most hallana elôször bankkártyáról. HAJLÉKTALAN Nem láthatott. BANKI ALKALMAZOTT Téved, láttam. HAJLÉKTALAN Nem volt ott senki. BANKI ALKALMAZOTT Lényegtelen. Láttam, igaz? HAJLÉKTALAN De hogyan… BANKI ALKALMAZOTT Ha van egy kis tôkéje,
14
X L I I I . é vfo lya m 6 .
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT
HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN
ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN BANKI ALKALMAZOTT HAJLÉKTALAN
ELADÓLÁNY HAJLÉKTALAN
ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT
ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT ELADÓLÁNY BANKI ALKALMAZOTT
segítek magának, és megforgatom. Csak a segély, meg a kéregetésbôl ami összejön. Semmi szinte. Biztos van magának, higgye el, tudok olyan befektetést, hogy egy fél éven belül maga gazdag lesz. Nem hiszem. Ne csacsiskodjon. Adja ide, és mondja meg a kódot. Nem. Ez az egyetlen kapaszkodóm, egy picike tartalékom van. Adja csak ide azt a kártyát, adja már ide. Hová rejtette? (Szétdobálja a cókmókot) Áh, nem tartja magánál… Elrejtettem. (Holttesthez) Komám, ébredj! Neked nem kell, nincs szükséged rá, engem viszont kirúgnak, ha hiányom lesz Sikkasztottál? Komám, segíts! Semmi közöd hozzá. Add ide azt a kártyát! Tudom már, a kamera, amikor pénzt vettem fel. Te ülsz a kamera végén, és sasolod a csávókat, és stírölöd a csajszikat… Mi történik itt? Megtámadt ez a hajléktalan? Megtámadt! El akarta venni pénzem. Hazugság! Ô akart kifosztani éppen. Nevetséges. Ne higgy neki. Komám, szóljál, Krisztus nevére kérlek, most légy tanúm, ha van még benned lélek. Szegény ördög, ez már örökre hallgat, ahogy elnézem, Ítélet Napig alhat. Ó, testvérem, tebenned már a béke öltött testet, mint a Halál képe, ezért ha kérhetlek, szólj majd ottan értem, emlékezz, hogy közbenjárásod kértem. Bár nem hiszek se túlvilágba, mennybe, de egy kis protekció az mégis jól jöhetne. Mért állsz szóba ilyenekkel este. Belém kötött. Mit tervezel? Csak sétáltam itt. Hosszú volt a nap. Szuszogd ki magad. Szerencse, hogy jöttél. Emlékszel, nemrég összejöttünk egy buli után… Igen, igen. Kellemes volt talán. Szerintem érdemes volna folytatni. Csak nincs idôm, szólt nekem Akárki, hogy rendezzem tartozásom. Megszorultam, kéne egy kis kölcsön. Nevetséges, hisz bankban dolgozol. Gyorsan kéne, és lehetnél a társam, fizetek rá kamatot is busásan. Nem segíthetek, mert le vagyok égve. Akkor ne tarts fel. Mehetek? Na végre.
ELADÓLEÁNY
V. INTERLÚDIUM Eladólány A FIX-DAL Csak eccer vón egy fix pasim, Ki minden este horkol, Egész nap csak pénzt keres. Fejben remekül számol, És mint Johnny Depp, smárol. Ha volna nékem fix pasim, Akkor vón dohányom, És vón lakásom, bérletem Este az operába, Ráznám flitterruhába! És volna egy fix fodrászom, Járnék a szaunába, Vóna sztájlisztem saját, És fix lenne a méretem, S irigyelnék az életem. Ha volna nékem fix pasim, Lenne havi fixem. De csak a havim van nekem, És nincsen semmi fixem, Túl a harmadik ikszen. *** AKÁRKIMASZK
ITT LAKÓ NÔ
Így jár, aki folyton a pénz után fut, az élet útján megtalál egy kátyút, csak egyszer botlik, de az végzetes, egy busz sodorja el, piros hetes, a gyorsjárat, amely jobban sietve nem látta, hogy akárki már bevette a kanyart itt, mert hiba csúszott 2010. jú n iu s
A következô jelenetben láthatjuk, hogy mi a’, mikor az emberi test merô biológia, és nincsen benne semmi transzcendenciába áthajló jelentés. A jog csupán a textust látja. A Bolygó Hollandi egy visszatérô vámpír, de ismertebb már Drakula, és még fontosabb a jogdíj, hogy kinek kell fizetni azt és mennyit, fellép ma Önök elôtt Akárki itt. A most következôket csak az kövesse, ki sosem fél, és idegzete drótkötélke. Csak az maradjon, akinek lelkiismerete tiszta. De aki bûnös, jegyét a pénztárnál váltsa vissza!
6. LAKÓPARK KAPUJÁBAN Itt Lakó Nô, Nem Itt Lakó Férfi, Holland Rabbi, Holttest
Banki Alkalmazott elindul. Autó motorjának közelítô hangja. Fékcsikorgás. Továbbhajt. Hajléktalan és Eladólány odafut. A halott Banki Alkalmazottat cipelik HAJLÉKTALAN
a számításába szegény fejének. Legyen neki könnyû a föld, s a számla ne lendüljön negatív tartományba, amelyen tartozását tartja nyilván Isten, mert ember volt, esendô mégpediglen. Úgy van, de kutassuk át ruháját, mielôtt tárcsázzuk a mentôk számát, hátha volna nála némi készpénz, hogy ne lanyhuljon lelkünkben a részvét.
15
www.s zin h a z.n et
Jó itt nekem, tudják? Mióta felnôttem, akármikor jöhetek haza. És nem kérdi meg apa vagy anya: „Ilyenkor kell hazaérni?” Amíg az ember gyerek vagy kamasz, hallgat, tûr, majd lázad, mert megjön a tavasz, és várja ôt a földi szerelem, mert a testben sok hormon terem. De a szülôk folyton rinyálnak, a családban pozitív mintát kínálnak. De „kit érdekel?” – így szól az ember, míg fiatal. Aztán lassan rádöbben arra, hogy nélküle fut a szekér, és hallja, hogy kikopott már a társaságból, már nem ôt sztárolják, de gyávaságból ritkábban néz tükörbe, hogy azt hihesse: hogy csábító még és izgalmas a teste. Aztán az életbôl fokonként száll ki, míg lassan rájön, hogy ô is csak Akárki.
A MOSOLY-DAL Bár csábító az alakom, De húsból van a testem, S mert egész nap csak dolgozom, Fáraszt a munkahelyem. A mosolyom, a mosolyom, a mosoly ad el engem. A hús romló és rózsaszín, És levet enged holtan, És bôr borítja döntôen, Ízét még nem kóstoltam. De azt mondják, hogy ehetô Az ember is nagy néha, Ezért jutott Odüsszeusz Kirkénél vágósúlyba. És voltak kannibálok is, Akik csak mosolyogva Fanyalogtak a csontokon Az agyvelôt majszolva. – Az ember alig változik: Csak kulturáltabban teszi A Tôke, hogy a Profitért A fogyasztókat megeszi. És közben mosolyognod kell, Bankokban és terekben, Mert térfigyelô rendszeren Közvetítnek egyenesben. Egy boltban mint alkalmazott Csak lógatod a lábod, És pénzt csinálsz a Tôkének, Ha mosolyod herdálod. És jönnek a panaszosak, Csak vigyorogsz reájuk. „Mindent ígérj, semmit se tégy”, Ez legyen fô szabályod. Egész nap a mosolyod A tölcsér fagyit tölti. S a vevô majd a pénzét A fogorvosra költi. Hisz másoknak is létkérdés, Az ô hibátlan fogsoruk, Mert csak ha profi mosolyuk, Akkor megy majd jól soruk. A mosolyuk, a mosolyuk, A mosolyuk az áruk. ITT LAKÓ NÔ
Most már hiába jövök haza, nincs senki, aki azt mondja: „Hol voltál ilyen soká?” „Már megint milyen a ruhád?” NEM ITT LAKÓ FÉRFI Bocsánat, itt lakik maga? ITT LAKÓ NÔ Itt éltem le életem felét, húsz évet, most negyven vagyok. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Örülök. A társam itt hagyott. Eltévedtem. Talán megszállhatok. Ha volna kedves… ITT LAKÓ NÔ Nem ismerkedem utcán. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Engedjen be, könyörüljön rajtam, üldöznek, de azt hiszik, meghaltam, most nem keresnek néhány percig. ITT LAKÓ NÔ Tán csak nem a nagy fekete Mercik, amelyek elszáguldtak erre fôleg? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Azok lesznek, s ha visszajönnek, lônek. ITT LAKÓ NÔ A házirend miatt sem engedhetem be, mert úgy látom, hogy véres a cipôje, és koszos lesz a járólap nagyon.
2010. jú n iu s
NEM ITT LAKÓ FÉRFI A cipômet majd a kukában hagyom, csak engedjen be, a Szûzanyára kérem! ITT LAKÓ NÔ Ha ismer valakit, itt a neve, és a kaputelefonon beszél vele. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Rég voltak erre valahol barátok, egy család, talán reájuk találok. De mi van akkor, hogyha nem kívánna? ITT LAKÓ NÔ Akárki jó, aki itt lakik a házba’, és befogadná magát éjszakára. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Csak most segíts meg, Jószerencse, kérlek. ITT LAKÓ NÔ Csengessen fel akárkihez, végre. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Itt lakik a Jedermann család? ITT LAKÓ NÔ Jedermann? A tetôtérben talán… NEM ITT LAKÓ FÉRFI Jártam náluk itt, csak nem emlékszem, a feleség aranyszívû, csupa érdem. ITT LAKÓ NÔ Ne túlozza el… De mondja, jól van? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Elmúlik majd, nem vagyok itt biztonságban. ITT LAKÓ NÔ Nem szeretném, hogyha baja esne, ez rendes környék, kielégítô a rendôri jelenlét. Lakik erre néhány diplomata és számos politikus … De nézze csak itt, bár halvány, megkopottan, de itt áll: Jedermann. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Remélem, emlékszenek rám… (Felcsenget) ITT LAKÓ NÔ Talán ne nyomja ilyen hosszan. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Halló? Engedjenek be, kérem, veszélyben van a létem. JEDERMANN Már bocsánat, de késô van nagyon, és nem vártunk mást, én úgy számolom, már megérkezett minden vendég, nemde? Becsuktuk az ajtónkat örökre. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Jedermann úr, eresszen be, kérem, társam megölték nemrég itt a téren. JEDERMANN Manapság az emberélet semmi, értse meg, nem akarok belekeveredni. NEM ITT LAKÓ FÉRFI De üldöznek és vadásznak reám. JEDERMANN Nekem meg elrontja az éjszakám. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Emlékezzen, a Jótettre, reám. Eresszen be, utoljára kérem. JEDERMANN Mit használ, ha talán emlékszem? A Jótettért cserébe mit reméljek? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Erejével eltörlik a Vétket. ITT LAKÓ NÔ A vétek olyan, mint a harmat reggel, elpárolog, mire a lusta felkel. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Ne legyen rest, higgyen a Jóban. JEDERMANN Mi hasznom benne? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Megnyerheti a lelkét reggelre. JEDERMANN Buli van, a születésnapom, a jótettet most holnapra hagyom. Ma mulatok, és nem gondolok másra, csak testemre, s mi annak kívánsága. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Lehet, holnap már késô lesz nagyon… JEDERMANN Most van késô, és ha jót akar, ne zaklasson, hallja, a rendôrséget hívom, ha akarja. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Látja, így jár, ki emberben bízik, a teste meg a férgeknek jól hízik. ITT LAKÓ NÔ De mi a baj, ki üldözi és mért? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Vitába keveredtünk, és a társam megmentett engem, mikor halálra vártam. ITT LAKÓ NÔ Maga talán bûnözô? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Mit jelent e szó? ITT LAKÓ NÔ Aki morált megveti, de a pénzt azért még szereti. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Elôítélet ez, jó, hogyha tudja, a morál és a pénz nincs kapcsolatban egymással, csupán a tévésorozatokban. ITT LAKÓ NÔ Minden ítélet elôítélet, a beszéd burka. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Nem szeretnék filozofálni; sebem is ég, és nem bírok már állni.
16
X L I I I . é vfo lya m 6 .
ITT LAKÓ NÔ NEM ITT LAKÓ FÉRFI
ITT LAKÓ NÔ
NEM ITT LAKÓ FÉRFI
ITT LAKÓ NÔ NEM ITT LAKÓ FÉRFI ITT LAKÓ NÔ NEM ITT LAKÓ FÉRFI
ITT LAKÓ NÔ
Mehetett volna könyvelônek, akire véletlen sem lônek. Ahogy maga azt képzeli! Tudja, aki burokba született, annak nincs fogalma arról, mi az életet átszövô üzlet, melyet úgy szoktak nevezni: élet. (a közönséghez.) Tudják-e maguk, hogy mi az élet? Vagy csak azt hiszik, hogy élnek? Hogy eljöttek ide megnézni minket, ez erôsíti a házastársi köteléket, mint a szex meg a közös gyerek? Vagy jó buli, az idôt haverokkal tölteni és a mama pénzét színházjegyre költeni? Mert ki a gépek helyett dolgozik naponta, az belenyugszik abba napról napra, hogy ô maga is csupán a pénznek függeléke. (szintén a közönséghez beszél) Ez demagógia: a pénz csupán csak számok, amit az emberi képzelet teremtett. Gondolják csak el, léteznek az ûrben számok? Volt geológus, aki egyet már kiásott? A pénz az viszonyszámok rendszere, a ködösítés nem a pénz, hanem a Tôke érdeke. A Tôke nem ember és nem is nép: nem örmény, nem zsidó és nem is méd, pártus vagy perzsa, kínai vagy amcsi, a Tôke a szeretet hiánya, mint aki Akárki mobilján csörög majd a hírek alatt egy este: „Halló. Itt lakik Akárkinek a teste?” És vacogva szólsz ki majd, hogy „Á nem. De…”. Az annyit mond majd: „Nem érdekel a hája, a hamburgerbe töltött húspogácsa, az értékesebb része kell: a Lelke. Azért jöttem, hogy a banknak megtérítse az összes tartozását, amit felvett életébe, azért hagyom életbe, hogy azokat fizesse.” De ha nincs munkája? Akkor jövök én és a barátom, pénzbehajtók vagyunk télen-nyáron. De ha mégsem tud fizetni? Akkor van kisfia vagy lánya, esetleg egy kivehetô veséje vagy mája… Mi szerények vagyunk, bármit elfogadunk. Fúj. Megérdemli, hogy megöljék magát. Lepuffantsák, mint egy veszett kutyát. Könyörületet tôlem ne is kérjen, maga sem adott soha, ha jól értem.
NEM ITT LAKÓ FÉRFI HOLLAND RABBI
Testvérem, most tôled búcsúzok. Gondoljanak a sárból készült testre, kit elhagyott az élet most örökre. A halott testet a földre kell fektetni. ITT LAKÓ NÔ Én nem merek hozzányúlni. HOLLAND RABBI Nekem tilos a halottat érinteni, én kohanita vagyok. NEM ITT LAKÓ FÉRFI Tegyen valamit érte, ez a maga dolga. HOLLAND RABBI Zsidó volt a megboldogult? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Talán. Könnyen lehet… HOLLAND RABBI Mibôl gondolja? NEM ITT LAKÓ FÉRFI Hát, hogy is mondjam, nem volt rajta fityma. HOLLAND RABBI Nem beszéltek errôl soha? NEMM ITT LAKÓ FÉRFI Szakmai kérdésekrôl szoktunk, a magánélet tabu. ITT LAKÓ NÔ Talán nézzük meg neki, hátha maga látja… HOLLAN RABBI Nem szükséges, a hitközségnek áll jogában. NEM ITT LAKÓ FÉRFI De mit csináljuk akkor? HOLLAND RABBI Megszaggatjuk a ruhánkat, s mondjuk: Yit’gadal v’yit’kadash sh’mé raba. Magasztaltassék és szenteltessék meg az Ô neve… Együtt mondják. Húzódozva. Kelletlenül. Lassan átszellemültebben V’im’ru, Amen ITT LAKÓ NÔ
HOLLAND RABBI ITT LAKÓ NÔ HOLLAND RABBI
ITT LAKÓ NÔ Rabbi jön HOLLAND RABBI HOLLAND RABBI
NEM ITT LAKÓ FÉRFI ITT LAKÓ NÔ
Salom! Jó éjszakát. Úgy hallottam, a könyörületrôl beszéltek éppen, ami a legnagyobb micve itt a létben. A megbocsátás tôlem sem áll távol, csak épp a munkám, ami ebben gátol… Én itt hagyom magát az utcán. Jó éjszakát!
NEM ITT LAKÓ FÉRFI
ITT LAKÓ NÔ NEM ITT LAKÓ FÉRFI
Kinyitja az ajtót. Azon kiesik a Holttest
NEM ITT LAKÓ FÉRFI
ITT LAKÓ NÔ
ITT LAKÓ NÔ HOLLAND RABBI
Hú! Óh, testvérem, minden elveszett hát! Emlékszem, hogy szeretted a munkát. Úgy összenôttünk ennyi év alatt, kiismertelek, akár önmagamat, és tudtam, te is ember vagy: esendô, a létezésben, mondhatni, egy kezdô. De mennyit dolgoztunk mi együtt, a szép emlékek összekötnek bennünk’, a pénzbehajtás végül is egy szakma, szeretni kell azt is, aki behajtja. Egy kicsit majdnem szipogok. 2010. jú n iu s
ITT LAKÓ NÔ HOLLAN RABBI NEM ITT LAKÓ FÉRFI
ITT LAKÓ NÔ NEM ITT LAKÓ FÉRFI ITT LAKÓ NÔ
17
www.s zin h a z.n et
Maga is be akar jönni a házba? Még sosem láttam, és erre nem is laknak… hogy is mondjam aztat… Zsidók? Már úgy érti? Nem akartam mondani, tán sérti… Gyerek voltam még, és anyámmal bujócskáztunk épp erre a Halállal. Becsöngettünk minden ismerôshöz és ismeretlen családokhoz, nôkhöz, és mindenütt azt mondták: „Sajnálom.” Mígnem valaki mondta, hogy: „Várjon, a gyereket hagyja itt. Maga nem maradhat…” Ezért élek én most. A szavaknak nagy hatalma van a Teremtésben. Mindenfelé éltem, most Hollandiába’ vagyok rabbi. Anyám elpusztult a gázba’. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzam attól, aki megmentett a biztos haláltól. Telefonon szoktunk beszélni néha, kérte, hogy elbúcsúzna, mert béna lett, és érzi már, hogy közel a Halál… Óh, ez olyan megható. Ma már nem olyan, mintha volna anyja? Hálás vagyok neki, és nagyon szerettem, de az anyám halálát szemére vetettem. A Könyörület csak így lehetett áldás. Néha a szeretet benyújtja a számlát; keménynek kell lenni, mint az élet. Maga aztán itten nem beszélhet. Három gyermekem van, kérem, csak megszolgálom a bérem, valamibôl fel kell nevelni ôket. Kik várják itt magát? A Jedermann család lakott itt régen, ennek az új lakóparknak a helyében. Itt laknak most is, van egy idôs néni… Ô lesz az, az öreg Rézi. Szar dolog volt, amit magukkal tettek, de elévültek már ezek a tettek, és az is csak egy munka volt, talán. Én együtt érzek, higgye el, na ná! Magának nincsen morális alapja. A morál nem alapja semminek, nagy tévedés, amikben maguk hisznek! A másik ember teste az tabu.
NEM ITT LAKÓ FÉRFI ITT LAKÓ NÔ
Ez csak olyan maszlag és kamu. A pénz különít el az aljanéptôl: vagyis a neveltetés meg a morál. Az mondja ezt, aki gazdag. Sok mindent pénzért lehet venni, de bátorságot nem lehet szerezni. Isten nem távoli fellegen lógatja a lábát, hanem így nevezzük az ember moralitását, vagyis a cselekvô kegyelem. mutatja meg az Istent nekem. Ezért is, engedjen be, hadd kérjem megint, mert nem vagyok biztonságban idekint.
NEM ITT LAKÓ FÉRFI HOLLAND RABBI
NEM ITT LAKÓ FÉRFI
Szadistának is mondanak, kígyót-békát rám hordanak. Különleges kiképzésen megtanultam: nincsen Isten. Jól csinálta az SS, hogy irtotta ezeket. Nem volt ottan semmi, kérem, még hogy tömeggyilkosság?! Rágalom ez, és kikérem: szemenszedett hazugság. Nincs morális problémám, átalszom az éjszakám.
Lövés dördül a nézôtér felôl, a Férfi összeesik. Mindketten a nézôtér felé néznek AKÁRKIMASZK ITT LAKÓ NÔ NEM ITT LAKÓ FÉRFI
Jaj, jaj. Eljött a vég. Ez az én hibám. Az én anyám nem lehet büszke rám, és mindent szánok-bánok, a Kegyelemhez mostan visszaszállok. (Meghal) Emeljük fel a kezünket talán. Lehet, hogy még lôni fognak.
HOLLAND RABBI
7. SZÍNPAD ELÔADÁS UTÁN Díszletezô, Színésztanonc, Takarítónô, Holttest
Reflektorból erôs fénnyel világítják meg ôket. Ketten egymás mellett, feltartott kézzel, kényszerû arckifejezéssel ITT LAKÓ NÔ
A színpadon elôadás után a Díszletezô dolgozik, pakol. A sötét nézôtér felé beszél néha. Betéved a Színésztanonc, valamit itt felejtett. A nézôtér felôl beszélgetés közben megdobálják ôket
Gondolja? Kezdek félni én is. (Kiáltja) Nem ismerjük ezt a férfit! Ne lôjenek! Ártatlanok vagyunk, A Mindenható, áldott legyen neve, nyugtassa meg lelkét nagy Szelleme. Ó, szegény. Azt hittem, csak trükköz. A gyilkosok, úgy látszik, visszatértek, az egyik halott volt már régen, most végeztek a másikkal is szépen, addig beszélgettünk itten a morálról, míg elfeledkeztünk a gyilkolásról. Az Örökkévaló sosem felejt, az ember pedig pusztán egy selejt. (El)
HOLLAND RABBI ITT LAKÓ NÔ
HOLLAND RABBI
Az ember itt csak széttárja a karját… Mit gondolnak Önök? Hallják? Az igazságot könnyen elhazudják, csak hangosan és sokszor mondják, és lehet, hogy majd egyszer elhiszik? A tanulság, legvégül elszökik…
DÍSZLETEZÔ
Ha az elôadásnak vége, és a színházterem üres lesz, néhány díszletmunkás jelenete következik. Félsötétben vaklál, egyedül a jelmezek között. Nyakkendô, sál, egy pohár eltörött… Egy játék kellékei szerteszórva utalnak még az emberi nyomokra, és a poros csendben mégis ott rezegve megjelenik az este minden tette; minden szerep újra színre lép, és kezdetét veszi a bûnök számbavétele: mert a színházban a Lelkiismeret vásárolt meg ma minden jegyet. Vajon maradt még itt valahol néhány, vagy elmentek már sorban némán, a minden élôk útján libasorba, vagy férj-feleségként karonfogva, elmerengtek még az est csodáján, a színház titkán és szereposztásán a játéknak, amely feledhetô volt, És beülnek még inni egy pohár bort. A távol lévô közönséghez szólok, a nézôtér elsüllyedt tengerén, a fáradt levegô maradt meg én.
VI. INTERLÚDIUM Akárkimaszk RETTEGETT IVÁN DALA Azt hazudják: hóhérkodtam, hogy Rettegett Iván voltam. Azt is mondják, hogy gyilkoltam, csecsemôket tûzbe dobtam. Csak ha fázott a fülük, akkor fûtöttem velük.
Néhány korábbi szerep kellékét veszi fel, és akkor azokban a szerepekben szólal meg
Nem volt ottan semmi, kérem, még hogy tömeggyilkosság?! Rágalom ez, és kikérem, szemenszedett hazugság. Nincs morális problémám, átalszom az éjszakám.
„Ó, én nyomorult, már hová legyek? hogy a végtelen bú el ne érjen? – Halál, kegyed csak holnapig kíméljen, míg az igaz útra térhetek magamba szállva bölcsen.” Így kezdte Akárki, miközben új jelmezét próbálja fel, s a színpadon magában énekel. Mert végül is minden játék csupán, az emberek közötti viszonyok, lám, magukban hordják a félreértést, és annyi bûn nem más, mint tévedés: hibás önismeret csapdája hozza magával a halált jóra és gonoszra. Míg a szerepek között válogatva rábukkannak az egyetlen Halottra, ôt minden Testben fellelheti bárki, mert ô az, akit úgy hívnak: Akárki.
Unokáim is szeretnek, tisztes polgárként ismernek. Csak mert mondtam néhány szitkot, vádolnak a zsidó piszkok. Isten hosszú élettel áldott meg s egészséggel. Nem volt semmi Auschwitzba’. Uszoda volt, na meg micva. Volt ott fürdéslehetôség és humánus Vezetôség. Nem volt semminek híja, hizlalda volt Treblinka.
2010. jú n iu s
18
X L I I I . é vfo lya m 6 .
A SZEREPEK DALA
A Könyörület néhanap kihagy, Mert más országokban a baj de nagy, És menni kell neki, de visszajön, Majd várhatom, szemembe’ nincs ma könny. (Brühühü…) A Szorgalom az olyan álmatag. Ez jó szó. E szónak te is álma vagy. És rossz rímeket gyártasz hajnalonként, Mert nem alhatsz tovább az ágyadon még… (Ásít…) A Barátság, mondhatom, álmatag. Találtam ezt a szót, kicsit vacak. Illesztgetek hozzá más szavakat. Hoppá, ez lesz hozzá legjobb: bávatag. (Bávatag…) A Megbocsátás, ha magamra hagy, Nála nélkül tán nincsenek szavak. És nem tudom, miket is hordok össze, eszért van asz, hogy beszédem oly pöszke… (Pöszke…) Az Együttérzés ha magamra hagy, Már nem felejtem el a szabályokat. Hogy játszma közben nem kell itt rinyálni. S ha újra kezdem, hogy kell jól csinálni… (Csinálja…) DÍSZLETEZÔ
Ezt szeretem legjobban, mikor már üres minden szék, és nincs nyikor, az elôadás emléke még lebegve, mint könnyû csend a párfümös terekre, úgy ereszkedik le, hogy elnyugodjon a gyötrô lelkiismeret a színpadunkon, hogy sikerült-e az elôadás, varázslat volt, vagy puszta ámítás? Ezt az élet dönti el, mert látni, hogy hagyja el a színházat Akárki, ki este hétkor úgy jött be, hogy fáradt, és tízkor lelke bô folyamként áradt. Büfébe ment, és vásárolt egy pezsgôt, és megtisztult, és szíve is úgy megnôtt…
Színésztanonc jön
SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ
SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ
SZÍNÉSZTANONC
DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ
Te itt vagy még? Azt hittem, mindenki a klubba ment már át ünnepelni. Segíteni jöttem, hogy hamarabb végezz. Köszi. De szeretek itt. Tiéd a színpad. Jó, mi? Csend van, de mégis sûrû a tér. A szavak hiánya… Talán. Még nem ért véget, valami itt remeg a levegôben. Ezt érzem én is. Néha egy szó is szíven talál, egy mondat mintha mást jelentene, mint tegnap este… Hány éve vagy te itt? Huszonnyolc talán… Az évek összecsúsznak. Régen. Mennyi mindent láthattál, te jó ég! A színfalak mögül láttam mindent másként. Vagy legalábbis oldalról srégen. Színész helyett díszletezô lettem. A szavak helyett a tárgyakat szerettem. Megejtô egy ilyen festett karton, a tér helyett a perspektíva vágya fogadja a tekintetet magába… Vagy ez a kô, habszivacsból vágva. A látszat az ô valósága. Úgy meghatott ma az egyik szerep. Melyik volt az? A pénzbehajtó. Nem volt gonosz, csak gyáva. Ja. Lúzer. Nem mindenki lehet fôhôs a saját életében.
2010. jú n iu s
SZÍNÉSZTANONC Ja. Van, hogy nem éled át, csak játszod. DÍSZLETEZÔ A színész rutinja végül a magánya. Tudod, már csak egyedül van, övé a színpad. Már nincs benne a világba’… SZÍNÉSZTANONC Na és a tárgyak? DÍSZLETEZÔ Nem tárgy számára. SZÍNÉSZTANONC Akkor mi? DÍSZLETEZÔ Kellék. SZÍNÉSZTANONC Úgy veszi kézbe, mint kelléket? DÍSZLETEZÔ Rosszabb. Ô is tárgy lesz: a tárgyhasználat tárgya. SZÍNÉSZTANONC Túlbonyolítod. DÍSZLETEZÔ Ah, öregszem. SZÍNÉSZTANONC Menjünk sörözni. DÍSZLETEZÔ Még nem fejeztem be. SZÍNÉSZTANONC Segítek. DÍSZLETEZÔ Köszi. Szép volt a ma este. Jól játszottatok. SZÍNÉSZTANONC Az nem kétséges, hogy ma színre vittük az embert, aki esendôbb, mint hittük, de hogyha van remény a jóra, megtér rögvest, mindjárt elsô szóra. DÍSZLETEZÔ Én nem így tapasztaltam… SZÍNÉSZTANONC Elfogult vagy, az ember csak szerep. És olyan, amilyenné teszed. Ha jót mutatsz neki, a jóra hajlik, szívében a rossz ellen ádáz tusa zajlik. DÍSZLETEZÔ Aligha van ott több, mint puszta tárgy, merô önzés, pénz és testi vágy… SZÍNÉSZTANONC Nagy tévedés. Az isteni jelek ott vannak, a hitványban is megleled. DÍSZLETEZÔ Jaj, sírhatok-zokoghatok, mert nincsen semmiféle társam, ki támogatna, útra indulót, s sehol se tartok még a számadásban. Hogy bocsánatot nyerjek, hogy csináljam? Bár ne teremtett volna Isten, az lenne az egyetlen hasznom itten. SZÍNÉSZTANONC (kifelé) A színházak nagy ripacsai a társulat nem színész tagjai! Ne gyászold magad, inkább gyere, a klubban vár a többiek kegye, kik nélküled elveszettek lennének, és minden szerepbe beleégnének. DÍSZLETEZÔ Tudom, sokat köszönhettek nékem, de mindezért vállveregetés a bérem. Egy függönyszerû drapériát lehúzva, mögötte láthatóvá válik a kanapén egy letakart alak De mi ez itt? Olyan, mint egy bábú, nem is kicsi, pont életnagyságú. Ez nincs benne az inventáriumban, meg akarnak tréfálni, olyan gyanúm van… SZÍNÉSZTANONC Érdekes, ez tényleg nem volt itt az elôadás közben… DÍSZLETEZÔ De nézd, a takarója ott nem véres? Nem merek hozzányúlni, még bevérez… SZÍNÉSZTANONC Ugratás lesz. Biztos a kollégák eszeltek ki valamilyen tréfát. DÍSZLETEZÔ Ha tréfa is, én nem kérek belôle, én elmegyek. Csak maradjon, ha dôre! (Közben lehúzta róla a leplet) SZÍNÉSZTANONC De mégis itt van egy ember, akárki, nem hagyhatjuk itt, mint egy tárgyat. Bár lehet, hogy tárgy, de a darabban átváltozott, ott lélek lakott abban… Bejön a Takarítónô. Mint az elsô jelenetben: felöltözve, indulni szeretne TAKARÍTÓNÔ
DÍSZLETEZÔ TAKARÍTÓNÔ
19
www.s zin h a z.n et
Na, menjenek, na, menjenek el végre, nekem ez a munkaidôm elvégre. Fáradt vagyok, reggel kezdtem a sihtát, hajnalban már elegem lett a pasikból… Jó, befejezzük mindjárt De jó lenne, ha húznák
SZÍNÉSZTANONC
TAKARÍTÓNÔ
DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC TAKARÍTÓNÔ SZÍNÉSZTANONC
DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ
SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC
DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC
DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC
DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC DÍSZLETEZÔ SZÍNÉSZTANONC
DÍSZLETEZÔ
már végre el innen e bélüket, Zárnom kell. A buszomat lekésem. (szerepet alakít) Jó lesz, hogy ha kicsit visszaveszel, baby, vagy beléd eresztek egy régi forgótárasból néhányat, oszt nézhetsz. Tudod, kivel fenyegetôzz, te nyikhaj. Statisztából vergôdtél fel tanoncnak, de tehetséged annyi, mint a pontynak. Miért e sértett hang? Miért a kétely? Miért a sértôdés? Na és froclizni mért kell? Nem én kezdtem… Marhára elegem van már a napból, húzzatok el, hadd takarítsak akkor… Elhúzunk már, csak ezt kapd el, szívedre célzok, amely engem megsebezett… (Játékosan rálô – éktelen nagyot durran) Baszki! Mi a halál volt ez, haver? Ne hülyéskedj! Te vagy a díszletes! Ez éles volt. A faszom ki van veled. Mi a franc volt ebbe’, nem vaktöltény? Nézd a nôt, kinyúlt szegény, a szája szélén buggyan ki a vére, és a szíve táján itt a bemenet, a legjobb lesz: ismerd el tettedet! Ne mondd! Akkor most mi lesz velünk… Veled, kispofám, engem hagyj ki, jó? Nem úgy van az, a fegyvert te adtad… Mi az, hogy én adtam…? Te vagy itt a díszletezô, nem? Na és akkor? Ez bûnsegédlet. Ne akassz ki, mit segédlek? Az éles töltényt nem én tettem bele. Talán csak nem én? Azt vallom majd, a törvény az kemény. Ilyen szemét nem lehet egy ember. Egyedül maradsz majd ezzel a véleménnyel. Az ujjlenyomatok majd megóvnak. Tévedsz, hisz rajta van az ujjad. Mit tegyek akkor, hisz ártatlan vagyok? De én is, hiszen játszottam, tudod! De hisz egyikünk se részes e halálban, mely itt esett. El kell tüntetnünk minden nyomot, a testet is, kivisszük a folyópartra, nem messze van a hajóállomás. Hadd keressék ott, hisz senki sem hibás. De nem találnak egy DNS-nyomra? Ha sapkát teszünk nyomba, és kesztyût magunkra, a díszletkocsin gyorsan kigurítjuk, nem jár senki arra most. Talán megússzuk… Lehet benne valami, amit mondasz. Tegyük hát! Óvatosan fogjad. Hidd el, nem tettünk semmi rosszat, a Sors volt az, amely bennünket bosszant. Ilyen kelléket még sosem pakoltam. Minden ember nehezebb megholtan… Vajon miért? Mert nincs benne a lélek, mely testem emeli, amíg még élek. De ha meghalunk, a bûnnek súlya, lehúzza minden tagunkat Orcusba. Hová? Nem lényeges. Alá… Tudod, az Alvilágba… Baszki. Fogyózhatott volna a csajszi. Ne tegyünk neki most már szemrehányást, elég baj az, hogy már nem talál mást, ki elvinné táncolni, meghívná egy piára… Senki sem változhat meg már holtába. De mégis: túl nagy a feneke… Nem találok rajta fogást… A fene! 2010. júniu s
SZÍNÉSZTANONC Ne légy morbid! Szegény kis csajszi, elég szívás, hogy senki nem fog neki benyalni… DÍSZLETEZÔ És én ne legyek morbid? Nem attól kéne félni, hogy nem fog vele senki sem kefélni? SZÍNÉSZTANONC Nézôpont kérdése. DÍSZLETEZÔ Na, emeljük fel a targoncára, hopsza. Sérvet kapok. Berosálok most a nadrágomba… (Gurgulázva nevet) SZÍNÉSZTANONC Ne köpködj rá. Beszélj rendesen. DÍSZLETEZÔ Mert megtalálják majd a DNS-em? SZÍNÉSZTANONC Úgy van. Csak csendesen… A testet a hajóállomáson felejtjük, és az éjszakát a színészklubban töltjük. A targoncával mindketten el VII. INTERLÚDIUM A kanapén letakart Holttest feláll és énekel A DNS DALA Mi tart össze sok uralkodócsaládot? Az arisztokráciát talán a vére? Talán a gyilkolás s a régi átkok? Min alapul a társadalmi béke? Min alapulna máson? Mint a DNS-láncon! Mert min is nyugszik a király hatalma? Ki mondja meg, hogy mért pont ô az úr? A WC-n ô is görnyedezve nyomja, és hangosan szellent, hogy száll a dúr… Min is nyugodna máson? Mint a DNS-láncon! A hercegek testében kék a vérük. És azt beszélik, hogy különleges erkölcseiket mi fel sohase érjük, még székletük is olyan szép s nemes. Mert elôkelô családjuk ôrzi DNS-láncuk. Ez az alapja az öröklési jognak. Ezért nagy érték hát a származás! Mit érsz vele, ha szép vagy? Úgy is dobnak. Az okosokra sem várhat ma más. De ha jó a DNS-lánc, szükséget sosem látsz! A pápa és a püspökök tanácsa szentesíti az öröklés tanát. De a bûnök végtelen leszármazása nem igényel géntechnológiát. A kegyelem tanába nem illik a DNS lánca. Az IQ-érték mérése is, kérem, végsô soron csak biológia. A tehetség és a mûvészi érdem nem több, mint pusztán csak egy génhiba. Ha rossz a DNS-lánc, engem többé nem lácc. A közös ellenség gyûlöletén túl mi tartja össze, mondd, a nemzetet? És a múltak meghamisításán túl a Történelem mitôl szenvedett? Az öröklôdés átka van a DNS-láncba’. Mi fogja össze a családot fává? A falloszé csupán a tisztelet? És mi teszi a nôt ma rabszolgává, s mi diszkriminálja a nônemet? Mi diszkriminálná más, mint a DNS-lánc?!
20
X L I I I . é vfo lya m 6 .
Az Élet ilyen: közönyös és néma, ki nem tanul, az elhullik hamar. Készüljünk fel az evolúcióra: kimutál egy vírus, s kész a baj! Az élet sója a DNS-kódja! AKÁRKIMASZK
MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ
A játék vége közel van nagyon már. Unod, ugye? Na, ne feszengj. Lazuljál! Akárki legyen, aki bajba itt kerül, benne az élet végül lassan felderül. A vízpart hajnal olyan, akár a béke, a feltámadás és a remény vidéke. A játék ott ér véget, ahol kezdve volt: hajnal van megint, feldereng egy folt. Csalóka fény, amely a víztükörre a végtelenbôl vetül most örökre. A Föld bolygón itten egy kicsi lélek a Semmibôl a Mindenségbe téved. – Egy nehéz napnak vége. A test pihen. Hajókürt. Sirály. Pára. Fény a vizen…
A háttérben Egy Kocogó fut át. Egy idôre mindketten arra néznek RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ
RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ
8. HAJÓÁLLOMÁS Rendôrnyomozó, Munkába Induló, Egy Kocogó, Holttest
RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ
A hajóállomás a folyóparton. A kikötô a nézôtéren van. Egy Kocogó idônként átfut a színen. Helyszínelés zajlik. A nô fehér lepellel letakarva a földön. A Rendôr jelmeze középkorias vagy futurisztikus RENDÔRNYOMOZÓ Maga értesített bennünket? MUNKÁBA INDULÓ Igen, igen. Itt volt ez a nô a padon, mintha aludt volna. Fel akartam ébreszteni, és akkor eldôlt… RENDÔRNYOMOZÓ Hogy dôlt el? MUNKÁBA INDULÓ A vállánál… (Gesztikulál) RENDÔRNYOMOZÓ Nyúlt máshová is? MUNKÁBA INDULÓ Nem, dehogy. Hová gondol… RENDÔRNYOMOZÓ Úgy értem, ujjlenyomatot másutt nem hagyhatott? MUNKÁBA INDULÓ Most hirtelen nem is tudom… De nem hiszem. Csak a vállán érintettem meg. RENDÔRNYOMOZÓ Csukva volt a szeme? MUNKÁBA INDULÓ Azt hiszem… RENDÔRNYOMOZÓ Most nyitva volt vagy csukva? MUNKÁBA INDULÓ Honnan tudjam? Azt gondoltam, alszik. Hogy várakozás közben elnyomta az álom. És már dudált a hajó. Mondtam, hogy jöjjön, ha nem akar lekésni. RENDÔRNYOMOZÓ A hajójárattal szokott menni? MUNKÁBA INDULÓ Igen, a hajó átvisz a túlsó partra, ott van a munkahelyem. Mehetnék földalattival is. De kellemesebb így. A víz fölött mindig tiszta a levegô. Mire átérek, felfrissülök, néha olyan érzésem van, mintha új ember lenne belôlem. A stressz, az idegesség, tudja…. RENDÔRNYOMOZÓ Ez nem tartozik a jegyzôkönyvre. Szóval a hajóra várt? MUNKÁBA INDULÓ Igen. RENDÔRNYOMOZÓ Miért? MUNKÁBA INDULÓ A külvárosban dolgozom, a tó túlsó partján. RENDÔRNYOMOZÓ És a belvárosban lakik? MUNKÁBA INDULÓ Igen. RENDÔRNYOMOZÓ Különös. Fordítva szokott lenni. MUNKÁBA INDULÓ Örököltem. RENDÔRNYOMOZÓ Fel akart szállni az induló hajóra? MUNKÁBA INDULÓ Igenis. RENDÔRNYOMOZÓ És szólt a nônek, hogy jöjjön. MUNKÁBA INDULÓ Valóban. RENDÔRNYOMOZÓ De az nem mozdult. MUNKÁBA INDULÓ Pontosan. RENDÔRNYOMOZÓ És akkor megrázta a vállát. MUNKÁBA INDULÓ Fel akartam ébreszteni… RENDÔRNYOMOZÓ Mert azt gondolta, hogy alszik.
2010. jú n iu s
Úgy van. Szembôl lépett oda? Úgy hiszem, nem. Inkább oldalról. A pad mellé állt? Talán… Megmutatná? Ideléptem, és óvatosan megérintettem a vállát. Nem akartam megijeszteni.
Látott itt valaki mást is? Nem, egyedül voltam. Az baj. Hogy érti? Ilyen korán mindig egyedül szoktam lenni. Meg is lepett, hogy mit keres itt egy nô. Korábban még sosem láttam… Figyelte? Nem, épp csak elhaladtam mellette. Nem jövök korábban, csupán indulás elôtt két perccel. De már ismernek, és megvár a kapitány. A kapitány is itt volt? Nem. Csak tudja, hogy érkezem. Még sosem késtem, és az életem nyitott könyv elôtte. Egy ily hajnali óra, mondhatni, teljesen családias. Még nincs különbség, csak a búcsúszóra derül ki, ki megy, s ki marad a hajón. Hisz olyan színpadias, ahogy a szerepeket az élet kiosztja: az egyiket a Jóra, mást Gonoszra… Mint Rendezô, az emberre rámutat, hogy ki kapitány, és ki lesz az utas. A beszélgetésben a határok elmosódnak, ahogy a hullámok egymásba oldódnak:
AZ ALKALMAZOTT SZEREPEK DALA Az ének közben a víz morajlása és a sirályok vijjogása idônként hallatszik Az alkalmazott-lét az otthonunk, egyik szerepbôl másikba szokunk. S ha már kinôttük, mint csiga a házát, levetjük ezt, és találunk más állást. Ott másként kell majd létezni nekünk, elvárják, hogy mindent akként tegyünk, ahogy a fônök szereti azt látni, egy alkalmazott nem lehet Akárki. És így telnek évek és évtizedek, bár nem fizetünk mi már tizedet, se kilencedet nem vár el a kényúr, de dolgozunk, amíg testünk lebénul. A nap végén, mint citromnak a héja, Laposra nyomva, mint a gyalogbéka, indulsz vackodra, hogy másnapra talpon legyél, és fitten, már fél nyolcra. Mert vár téged a McDonald’s ebédre, esetleges, hogy van benne fehérje. A gyorsbüfé s más mûanyag-kajálda a Coca-Colát módfelett ajánlja… Az alkalmazott léte csupa váltás, kussolni kell, ha nem vagy éppen párttárs. Mert senki sem pótolhatatlan máma, a szexuális szerepeknek hála: A nô s a férfi munkavállaló csak a társadalmi gépet összetartó csap. Egy pótalkatrész, csak a munka tárgya, és legfontosabb szám: a fogyasztása.
21
www.s zin h a z.n et
A végén majd a sírjára felírják: itt fekszik, aki épp olyan volt, mint más. Nem különbözött soha a Haláltól, mert elidegenedett már rég önmagától. Innentôl kezdve a víz morajlása és a sirályok vijjogása egyre sûrûbben hallatszik fel, míg a jelenet vége felé ismét elhalkul. Néha hajókürt hangja hasít bele a jelenetbe RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ
MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ
MUNKÁBA INDULÓ
Elégedetlen a munkájával? Azt nem mondtam. Van családja? Volna értelme? Itt én kérdezek! Ez intim kérdés. A hatóság számára nem az. Azt mondja meg, miért halott ez a nô. Ki fogjuk deríteni. Maguk? Nem hisz a rendôrségben? Miért, már hinni is kell újabban magukban? Tisztelni mindenképp. A rendôrséget? A törvényt, amelyet ôrizünk és védünk. Kinek a törvénye az? Mindenkié. Frászt. A pénzé, a bankoké, meg azoké, akik magukat megfizetik. Mi a népet szolgáljuk. Ne nevettessen. Azt mondták, ugye? És ezt maga elhiszi? Velem akar most vitatkozni? Erre nekem nincs idôm. Itt van ez a hulla, ezzel kell foglalkoznom. Ahogy elnézem, ezzel már sok dolga nem lesz… Látom, hogy bal lábbal kelt fel. Betudom a sokknak, a jegyzôkönyvet holnap felvesszük majd az ôrsön. Én magukhoz be nem teszem a lábam…
Egy Kocogó átszalad a háttérben RENDÔRNYOMOZÓ A holttest bûnjel, tárgyi bizonyíték, érti? Le kell foglalnom. MUNKÁBA INDULÓ De hisz egy ember fekszik itt… RENDÔRNYOMOZÓ Csak volt. Ez itt egy hulla. MUNKÁBA INDULÓ Ha már nincs is, volt neki anyja, akárhogy is, de csak szerette, az életének értelmét kereste, a Földön neki is volt küldetése, És most, kérdem, hová lett a szépsége? RENDÔRNYOMOZÓ Ahogy elnézem, sohasem lehetett szép… MUNKÁBA INDULÓ Szép volt benne a lélek! RENDÔRNYOMOZÓ Figyeljen, ôszintén beszélek, én nem vagyok a szavak embere. MUNKÁBA INDULÓ Azt mondja, hogy mi lesz majd ôvele! RENDÔRNYOMOZÓ Nem ô! A megnevezés itten áldozat. Fogja már fel! A szavakban nem maga válogat. MUNKÁBA INDULÓ A testtel mi lesz, aki nevetett? Ki álmodott, és aki szeretett? És várta, hogy az élet is szeresse? Családra vágyott, na és gyerekre? Kisleány volt, és nem hagyták játszani, nem volt hajas babája egy sem neki, csak akit csuhéból magának kötött, rongyokba burkolta, álmokat szövött… Ó, egy ember mily esendô, csak csont, csak bôr, egy összegyûrt zsebkendô… RENDÔRNYOMOZÓ Filozófiailag szemügyre véve, az ember a természet tévedése, ha Istent kihagyjuk a számításból,
2010. jú n iu s
és eltekintünk a teremtés tanától, az ember értelmezhetetlen létezô. Vagyis hogy épp ô az értelmezô: és ez a legnagyobb veszély forrása, a nyelv csupán az egyetlen korlátja. A nyelv: folyó, akár volt a Nílus, de fertôzôbb, mint akármék vírus, és partjára gyûltek össze a népek, csak itták, itták, s lám, megrészegültek… MUNKÁBA INDULÓ Meglep, hogy milyen olvasott… Egy Kocogó átszalad a háttérben RENDÔRNYOMOZÓ Mert azt hiszi, hogy minden rendôr bunkó! MUNKÁBA INDULÓ Csak a nagy számok törvénye alapján vonok következtetést le néhanapján. RENDÔRNYOMOZÓ A gôg, amit a szavaiból hallok, ellene mond annak, amit vallott. MUNKÁBA INDULÓ Vallottam valamit? RENDÔRNYOMOZÓ Maga megveti ezt a hullát itten, csak önmagát sajnálja… Jól hittem! MUNKÁBA INDULÓ Csak elképzeltem, miféle élete lehet annak, kinek a végzete, hogy rosszul öltözött halott legyen egy stégen, magányosan üldögélt itt régen… RENDÔRNYOMOZÓ Látta korábban is? MUNKÁBA INDULÓ Úgy értem, sokáig… Halottnak lenni rosszabb elhagyatva, mint kórházban vagy fôként a családba… Egy Kocogó átszalad a háttérben RENDÔRNYOMOZÓ Mindenre van szabályzat, elôbb körülrajzoljuk a testi vázat. Majd átkutatjuk a ruházatát, kifésüljük szép sûrû hajzatát, végül a földre a testet kell fektetni, (Na, segítsen már! Ennyit megtehet?) és ha lehet, le is kell vetkôztetni. MUNKÁBA INDULÓ (megrettenve) Meztelenre? RENDÔRNYOMOZÓ Ez a helyszínelés rendje. Ruhátlanul születtünk az életbe. A testfelület, mint a könyv, olyan, a lapjaira a sors, ami írva van, és az idegenkezûség nyomait a külsérelmi jeleket olvassuk, mi okozhatott erôszakos halált… Egy Kocogó átszalad a háttérben
MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ
MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ
22
X L I I I . é vfo lya m 6 .
A boncolás után majd lesz belôle akta, és ha nem jelentkezik érte senki fattya, majd mehet át a fehérjetelepre, és hasznosítják, amit még lehetne. Húsliszt készül belôle vagy trágya, és az pedig nem tartozik magára. – Átkerülhetne még a patológiára, ha anatómiailag formabontó, preparátumnak még pont jó, elteszik, hogy mutogassák, a devianciáját használhassák, és medikusok fogják nézegetni, ezt történhet vele, és más semmi. És a gyilkost fogják majd keresni? Attól függ, hogy mit dönt a kapitány, a maffiával viszonyunk profán, de ôk támogatják a rendôrséget, ellenük nem tehetünk dôreséget. A közbiztonság ezek szerint semmi? Ezt megítélni mások fogják, nem mi. És a személyes szabadságom? Ha akadékoskodik, majd kupán vágom. Miért fizetek akkor én adót? Ne várja tôlem el, hogy válaszoljak. Nem reggeliztem. S kéne egy konyak.
MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ RENDÔRNYOMOZÓ MUNKÁBA INDULÓ
Tegnap elmentünk a fiúkkal szórakozni, az élet olyan rövid. A haláltól óvakodni nem lehet. Hiába a golyóálló mellény. Egyszer megszûnik az állásom, és a Halál majd kéri számadásom. Igaza van. Én tudom. Egy cégnek könyvelek. Neki már jó. Semmi izgalom. Megjegyzését nem oszthatom. Ne értsen félre: én csak viccelek. Derûs szemlélet ehhez a munkához. Kell nagyon. De mit jelent, ha szánom ezt a nôt? Velem már nem cserélhet. Na ja. Irreverzibilis folyamat az élet.
VIII. INTERLÚDIUM A Halott Nô énekel A HULLA DALA A tévét néztem. Nyolc óra húsz. És beállott az exitus. A fotelben még ültem ott úgy röpke másfél hónapot. „A szaga – mondták –, fúj, de durva!”, „Mit csinál a szomszéd kurva?” De senki sem kopogtatott. A féreg nyugton rághatott.
Egy Kocogó egyre közelebb szalad át a háttérben A hírt megírta majd a bulvár, fintorogtak minden pultnál: „A tévét nézte a lotyója, de nem volt neki szemgolyója!” –
RENDÔRNYOMOZÓ Idegesít ez a kocogó. Valami zavar benne, csak nem értem, mit kereshet erre. MUNKÁBA INDULÓ Nem ismerem. Lehet, hogy itt fut reggel, de ilyenkor rég az irodában van az ember. RENDÔRNYOMOZÓ A zsebeket is érdemes kutatni, az akadémián el szokták mondani, hogy iratokat és más jeleket keressenek a helyszínelô életvédelmisek. MUNKÁBA INDULÓ No csak. Egy diktafon. RENDÔRNYOMOZÓ Visszacsévélem, és megnyomom….
Miért is jó halottnak lenni, ha nem történik többé semmi? Csak a hús zsendül meg még kicsit, s lecsúszik mind a két cicid. A belek töltik meg a szobád hamarabb, mint leszakad pofád. És a fotelben popsid alatt nincs többé hús, piciny falat. –
Egy Kocogó még közelebb szalad át az elôtérben. A hangra megáll. Hallgatózik. A diktafonról halljuk vissza a nô hangját IDEGES NÔ
Jó estét! Jó estét… Vagyis inkább már jó reggelt kellene mondanom. Sosem tudom, mert rosszul alszom. Az év nagy részében sötétben indulok el, és sötét van, amikor hazaérek. Az a legrosszabb az alkalmazotti létben, hogy az ember kiszolgáltatott egész évben. Nincs ünnep, nincs magánélet, rohan a gyerekért, már akinek van… Nézem, az egy második rabszolgaság. Jól van ez így. Tartom a szám. Kelek korán. Mondom mindig, amit várnak… Te meg, komám? „Ha nem akarsz, nem kell beszélgetni…” – Mondtam a pasimnak is, akit tegnap szedtem fel, vagy ô szedett fel engem, és kihozott ide, már nem emlékszem a részletekre… Mondom neki, hogy nem kell utána beszélgetni, nézzünk inkább tévét. Én jól kitöltöm az idôm, hetente háromszor megyek fitneszbe, kétszer szoliba, másnaponként fodrász, festés, manikür, körömépítés, plusz tíz-tizenkét óra munka, heti hat napra… Már nem is férne bele több, se gyerek, se pasi, aki otthon ül, és várja a meleg vacsit, ordít a hideg sörért… Böfög, horkol, és szellent egy görényt… brrr…
S a tévé ment, mert volt adása: az Élet lassú rothadása. A vígjátékok egymást érték, mert nevetés a legfôbb érték.
9. Epilógus Akárkimaszkban kezdi, közben leveszi az álarcot AKÁRKIMASZK
A diktafon hangja elhalkul, majd teljesen sötét lesz. A szereplôk a színen maradnak. Kevés fény esik rájuk. A Halott Nô felkel
2010. jú n iu s
23
www.s zin h a z.n et
Nyolc példázatot láthattak ma este, s ha tanulság nem volt benne egy se, ne essen kétségbe mostan bárki, az életben nem lehetünk Akárki, a szerepek forgandók mindvégig, minden példázatban ott voltam én is, türelmesen feküdtem, mint Halott Test, és ahol kezdôdött, ott ért véget: a nô ügyetlen volt, és lelôtte a férfit, aztán ôt lôtték le végre tévedésbôl, vagy csak gonoszka tréfa rakott éles töltényt a dobozba a színházi vaktöltény helyett… Ennyi csak, nem oly végzetes. A tanulság mi lehet ebbôl most? Hogy nincs tanulság, bármilyen okos az ember, egyszer vége lesz neki, a halál eljön, és kikérdezi: „Mit gondolnak Önök a pénzvilágról?” „A demokrácia beszél ma az igazságról?” „Mi okozta a gazdasági válságot?” „Mondja, a mai nap mit vásárolt?” „A kedvenc sorozata Önnek melyik?”
„És kulturális fogyasztásra telik?” „A szexuális szokásairól fônökének referál?” „A moziban Ön miféle filmeket preferál?” „A valóság, mit gondol, létezik talán?” – Akárhogy nézzük, ez csupa talány: a közvélemény-kutatás dönti el, hogy a Halál kit is vigyen ma el. A médiából kihull az a szegény, elfelejtik, s többé már nincs remény. Ne feledjék, Önök fogyasztók csupán, a testüket adják bérbe olcsón és bután, és a látszatok világában élnek, a színes magazinok és a tévék a reklámokat adják busás bérért, mert a Tôke mondja meg, mi a Való; az ember díszlet, a Sors egy csaló. A halál már a születéssel kezdôdik, a Sors nélküli élet sose végzôdik, úgy történik meg minden benne, hogy nincs kezdete, és nincsen vége.
6. Ha nagy sztár voltam, és csak kábítóztam, és két szerep között sose voltam józan, mert Élet helyett a kéjeket kerestem, a Halálért adtam cserébe testem. 7. Bocsássatok meg nékem is, elvtársak, elsô titkára voltam én a Pártnak, milliók életét adtam az Eszmének, ma már csupán a svájci kontóm éltet. 8. Az elnöke voltam az Államoknak, és hirdettem a szabadságnak s jognak az érvényességét globálisan, bár halott voltam rég morálisan. 9. A szoliba rohantam délelôtt be: torna, masszázs, manikûr, s a gôzbe siettem megôrizni outfittem… A szépségem mégis a sírba vittem.
De mivel a színház látványossága a szórakoztatóipar egyik leánya, hol a pénztárcsengô hangja a legfôbb jó, kezdôdjék hát a haláltánc-show!
10. A példánkon gondolkodjatok el tán. A kanóc lobban még egyet a gyertyán, de mindjárt kihuny annak fénye is: a ruhatárnál várnak téged is.
A játék végén a haláltánc következik 10. HALÁLTÁNC-DALOK Halvány derengés. A szereplôk váltogatva. Mindig az van reflektorfényben, aki beszél vagy dalol. Közben tánc vagy balett. Haláltánc. Sötét, majd csend. Tapsrend
11. A fogyasztói társadalom ára: a testek puszta áruvá válása. Mióta az ipar gyengélkedik, a Tôke is a testbe költözik.
1. Minden szerepnek most lesz vége hát, kijártuk már az élet-iskolát, és nem tanultunk benne bölcsességet, ezért semmizett ki minket az élet.
12. És tudd: az életnek nincs tanulsága, az eldobható test csak csomagolása. A hideg kólába se muszáj a mûjég: rajtad se segít már a márkahûség.
2. Búcsút intek már, ne féljetek! Ha király voltam, és nem értetek; a Hatalomtól voltam én csak részeg: megbocsássatok, hisz ti még éltek.
13. A vásárlás a Pénzrôl szól csupán, hogy minden összemérhetô, úgy ám! Akárki vagy te is, a Pénznek hála, senkit sem érdekel a Test halála.
3. Ha kalmár voltam, s dúskáltam a jóba, a szegénynek nem adtam, csak szóba, bár raktáraimban roskadozott minden, a Halál vitte el a kincsem ingyen.
14. Ne feledd el, hogy Halál mindenütt vár, a Plázában is… Elfelejtettük már, hogy mint a pincér, bûneinket írja, és a toalett-tükörbôl ô néz vissza.
4. Ha pápa voltam, s bár a szenvedôkkel együtt éreztem papíron, de gôggel aranyból készíttettem Bibliám: üres szavakból állt enciklikám.
15. Míg halk zene szól a szupermarketba, s öt szinten turkálsz, már mindet megunva, s a fogyasztás a tested széjjelrágja, emlékezz: Halál vár rád is a Kasszába.
5. Ha gondoltam volna az Öröklétre, befektettem volna néhány szegénybe, hisz milliárdos tôzsdecápa voltam, most leesett az indexem így holtan.
16. A mobiltelefont ne kapcsold még be, igaz ugyan: a játéknak már vége, de vidd magaddal tanulság gyanánt: hogy néha csendben majszolj egy banánt.
24 Kiadó: Színház Alapítvány. Felelôs kiadó: Koltai Tamás. Készült a Multiszolg Bt. (Vác) nyomdájában