Linda Howard
Áramkimaradás Elviselhetetlen a hőség Dallasban. Elizabeth sokáig dolgozik az egyik felhőkarcolóban bérelt irodájában, s távozáskor összetalálkozik Quinlannel, akit fél évvel azelőtt faképnél hagyott. Már senki nem tartózkodik rajtuk kívül az épületben, amikor váratlanul megszűnik az áramellátás. A telefon nem működik, s a biztonsági berendezés lezárja a kijáratokat. Elizabeth és Quinlan között azonban csak úgy szikrázik a levegő a feszültségtől.
1. Fejezet
Dallast ezen a csütörtöki napon elviselhetetlen hőség fojtogatta. A járda ontotta magából a meleget. A forróság áthatolt Elizabeth Major vékony cipőtalpán, és szaporább lépésekre ösztökélte, pedig a legcsekélyebb mozgástól is elöntötte a veríték. A korszerű irodaház alá, amelyben dolgozott, nem építettek mélygarázst, mert a beruházó, tekintettel az út másik oldalán elterülő parkolóra, ezt fölösleges kiadásnak tartotta. Elizabeth, valahányszor bőrig ázott, ha esős időben kellett átkelnie az úttesten, vagy mint most, amikor a tűző napon olvadozott, mindig megfogadta, hogy másik irodaházban fog helyiségeket bérelni. Véleménye persze rögtön megváltozott, amint belépett az épületbe, de az a tudat, hogy szabadon dönthet, mindjárt elviselhetőbbé tette a megpróbáltatásokat. Az irodaház, a parkolást leszámítva, kifogástalan munkakörülményeket biztosított a benne dolgozóknak. Az alig kétéves épületet tetszetősen és nagyon célszerűen rendezték be. A folyosó bordó, szürke és fehér színeinek összhangja mind a férfi, mind a női ízlésnek megfelelt. A művészien elrendezett dísznövények üde színfoltjai és a hatalmas ablakok a szabad tér érzetét keltették. A legkorszerűbb technikát képviselő felvonók zajtalanul suhantak az emeletek között. Elizabeth előzőleg egy régi épületben bérelt irodahelyiséget, ahol gyakran meggyűlt a baja a lifttel és a karbantartókkal. Nem csoda, hogy új irodája kényelmét nagyra értékelte. A biztonságról magánőrszolgálat gondoskodott. Az őrök reggel hattól este tízig, két műszakban látták el feladatukat. Mindenki, aki reggel hat előtt akart belépni az épületbe, vagy este tíz óra után akarta elhagyni azt, köteles volt a szolgálatot előzőleg értesíteni erről. Egyébként az a hír járta, hogy a tizedik emeletem székelő számítástechnikai cég harmadik műszak beindítását fontolgatja. Ez esetben az őrszolgálat huszonnégy órán keresztül, folyamatosan látná el a ház őrzését. Addig azonban hétköznap este tízkor, hétvégén pedig délután hat órakor bezárták az épületet. Elizabeth kinyitotta a bejárati ajtót, és megkönnyebbült sóhajjal szívta be a hűvös levegőt, amely végigcirógatta hőségtől felhevült arcát. Az izzadságcseppek, melyek a kocsijától az épületig tartó úton gyöngyözni kezdtek a homlokán, gyorsan felszáradtak. Az előtérben a szellőzőberendezés teljes erőből működött: Elizabeth megborzongott a hirtelen hőmérséklet-változástól. Selyemharisnyája a lábára tapadt, s a nedvességérzettől elfintorította az orrát. Ennek ellenére e legjobb hangulatban, szinte ujjongva irányította lépteit a felvonók felé. Egy hosszúra nyúlt férfi, aki fésületlen hajával úgy festett, mint valami kerékpárversenyző, közvetlenül előtte lépett a felvonóba. Elizabeth rögtön riadókészültségbe helyezte magát, válltáskája szíját áthelyezte a bal vállára, és jobb kezét kinyújtotta az ötödik emelet gombja felé. A hórihorgas ember azonban megelőzte. Kérges tenyere majdnem a nő kezéhez ért, amikor mutatóujjával megnyomta ugyanannak az emeletnek a gombját. Elizabeth személytelen mosolyt küldött felé, ahogy általában idegenekre mosolyog az ember a liftben, aztán mereven a bezáródott
1
Linda Howard
Áramkimaradás
ajtóra szegezte a tekintetét. A fölfelé vezető rövid úton fokozatosan ellazította magát. Ha a férfi az ötödikre igyekszik, kétségkívül a Quinlans Biztonsági Szolgálatnál akadt dolga. Elizabeth elhagyta a felvonót, s nyomában a férfival, a felvonótól bal kéz felé eső irodája felé igyekezett, melynek tetszetős berendezése az üvegfalon keresztül látható volt. Chickie, a titkárnője már visszatért az ebédlőből, s érdeklődve Elizabeth felé fordult, helyesebben, élénk érdeklődéssel méregette a nyomában lépkedő férfit. Észrevette, hogy a titkárnő sötét szeme csodálattal telik meg. Elizabeth kitárta irodája ajtaját, miközben a kerékpárversenyző habozás nélkül benyitott az éppen szemben fekvő Quinlans Biztonsági Szolgálathoz. A Quinlans helyiségeit nem üvegfal választotta el a folyosótól, s csupán egy szerény cégtáblát erősítettek a tömör bejárati ajtóra. Elizabeth több dolog miatt is örült, hogy a két irodát nem üvegfalak választották el egymástól. Kétségtelen, hogy a túlsó ajtón ki-be járkáló emberek finoman szólva... érdekesek voltak. - Nem rossz - mondta Chickie, és nem tudta levenni a szemét a bezárt ajtóról. Láttad? - Láttam - vont vállat Elizabeth közömbösen. Chickie, sajnálatos módon, vonzódott az ápolatlan, durva külsejű fickókhoz. - Milyen jóképű! - sóhajtotta álmodozva. - És láttad a haját? - Igen. Hosszú és kócos. - Csodálatos frizura! Vajon mit akarhat a Quinlansnél? – kérdezte Chickie, s a szeme fölragyogott. - Talán új munkatárs! Elizabeth viszolygott ettől a gondolattól, de nem tartotta kizártnak. Ez a szolgálat sajnálatos módon nem foglalkozott pénzügyi biztosítással, csak tárgyi és személyi védelemmel. Chickie, rögtön beköltözésük után, minden teketória nélkül megkérdezte a szomszédoktól, mire vállalkoznak, és örömmel jelentette, hogy a Quinlans nemcsak különféle biztonsági berendezéseket szerel fel, hanem személyi védelmet is biztosít. Elizabeth véleménye szerint ez nem kielégítő magyarázat az oda látogató ügyfelek furcsa külsejére. Ezek az ügyfelek - vagy talán alkalmazottak - egytől egyig bárdolatlan, modortalan fickók voltak. Elizabeth el sem tudta képzelni, hogy amennyiben ügyfelekről van szó, elegendő pénzzel rendelkeznének a szolgáltatások megfizetésére. A második esetben pedig nem tudott olyan megbízót elképzelni, aki képes lett volna elviselni egy bérgyilkos külsejű testőr állandó jelenlétét. Elizabeth a tél folyamán együtt járt egy darabig Tom Quinlannel, a cég tulajdonosával, aki azonnal rendkívül zárkózott lett, valahányszor a vállalkozására terelődött a szó. A nő, akit egyébként Tom jó néhány megnyilvánulása idegesített, ezek után nem kíváncsiskodott tovább. Quinlan magas, széles vállú férfi volt, aki hozzászokott a parancsolgatáshoz. Uralkodásra hajlamos egyénisége és testi fölénye nyomasztóan hatott Elizabethre. Amikor észrevette, hogy a férfi megkísérli befolyásolni az életét, azonnal véget vetett kapcsolatuknak, és következetesen kitért az útjából. Az életéről nem tartozott senkinek számadással, különösen Tom Quinlannek nem. Chickie elfordította tekintetét a szemközti ajtóról, és várakozással nézett főnöknőjére. - Nos? Elizabeth nem tudott elnyomni egy diadalittas mosolyt. - Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Sandra el volt ragadtatva. - Tényleg? Akkor a miénk a megbízás? - Chickie önkéntelenül felpattant, akkorát lökve a forgószékén, hogy az megpördült a tengelye körül. - Igen, a miénk. A következő hónapban fogunk hozzá. Elizabeth előzőleg munkaebédet beszélt meg Sandra Eilanddel, az egyik legnagyobb és legrégibb udvarház tulajdonosával, aki fényűző palotáját hacienda-stílusban akarta felújíttatni, s aki ezen az ebéden megbízta őt az épület belső berendezésének kialakításával. Elizabethnek öt éve, amióta saját irodát nyitott, ez volt eddigi legnagyobb megrendelése, így hát kiemelkedő fontosságot tulajdonított neki. Sandra Eiland élt-halt az összejövetelekért és estélyekért, amelyeken a háziasszony szerepét játszhatta. Elizabeth ennél jobb reklámot el sem képzelhetett magának. Ez a megbízás remélhetőleg lehetővé teszi, hogy gazdag emberekkel bővítse vevőkörét, és elősegítse szakmai fejlődését.
2
Linda Howard
Áramkimaradás
Chickie ujjongott. Körülugrándozta a fogadószobát, s hosszú, fekete haja vidáman lobogott mögötte. - Vigyázz, Dallas, mi következünk! - kiáltotta lelkendezve. - Ma egy megbízás Mrs. Eilandtől, holnap egy... holnap valami más. Az biztos, hogy sok dolgunk lesz. - Remélem - mosolygott Elizabeth, és bement az irodájába. - Mi az, hogy reméled? - kérdezte Chickie megütközve, miközben tánclépésben követte főnöknőjét. - Erre fogadni mernék! A telefon annyit fog csörögni, hogy segítségre lesz szükségem. Nem is rossz ötlet. Valaki átveszi a telefonügyeletet, én pedig járom a várost, és elintézem a bevásárlásokat meg a hasonló dolgokat. - Viszont útközben nem tudod majd figyelni a jövés-menést odaát - figyelmeztette a nőt Elizabeth, jót mulatva magában. Chickie abbahagyta az ugrándozást, és elgondolkodott. A Quinlans valóságos forrása volt az érdekes és izgató férfiaknak, bőségesebb, mint bármelyik nőtlenklub. - Akkor két munkatársra lesz szükségem - tette hozzá zavartalanul. - Az egyik ellátja a telefonszolgálatot, a másik elvégzi a bevásárlásokat, én pedig itt maradok, és mindent megszervezek. Elizabeth hangosan fölnevetett. Kész öröm volt Chickie-vel, ezzel a túláradóan jó kedélyű, életvidám teremtéssel dolgozni. Eltérő személyiségük és életfelfogásuk zökkenőmentesen kiegészítette egymást. Elizabeth éles eszét és józan tréfáit Chickie ösztönös lényének kedvessége, nyíltsága ellensúlyozta. Elizabeth magas és karcsú volt, Chickie pedig alacsony, telt idomú, ráadásul szeretett feltűnően öltözködni, és kedvelte a színpadias fellépést. Főnöknője ezzel szemben előnyben részesítette a hagyományosan választékos öltözéket, és mértéktartóan viselkedett. Úgy látszott, hogy éppen kettejük ellentétes megjelenése tetszett az ügyfeleknek: azt az érzést sugallta nekik, hogy kívánságaikat itt nem kényszerítik előre meghatározott keretekbe, hanem egyénileg kezelik azokat. Elizabeth persze néha kényelmetlennek érezte szigorúbb ruházatát, mint például most is, ebben a fullasztó hőségben. Célszerűbb lett volna rövidnadrágot és pamutpólót felvennie, de már nagyon megszokta, hogy mindig kosztümöt hord, harisnya nélkül pedig szinte meztelennek érezte magát. Természetesen csak a hűtött helyiségekben tudta elviselni ezt a ruhadarabot, hiszen már az úttesten való rövid átkelés is próbára tette. Chickie karperecei megcsörrentek, amikor leült az Elizabeth asztala előtti vendégszékbe. - M i kor mész haza? - Haza? - Olykor nem volt egyszerű követni Chickie gondolatainak bakugrásait. - Még csak most jöttem meg. - Soha nem hallgatod a rádiót? A hőség elérte a kritikus szintet. Az egészségügyi hatóságok vagy a meteorológusok mindenkinek azt tanácsolják, hogy maradjanak bent az épületekben, igyanak sok ásványvizet, meg hasonlók. A legtöbb üzlet csak holnap nyit ki, miután hazaküldték az alkalmazottakat, hogy ne keletkezzenek közlekedési dugók. Egy kicsit körülszaglásztam itt a házban is. Két óra körül majdnem mindenhol befejezik a munkát. Elizabeth elővette Mrs. Eiland házának irattartóját, belelapozott. Már alig várta, hogy hozzáfoghasson a tervek elkészítéséhez. - Bármikor hazamehetsz - mondta a titkárnőjének. - Én azonban szeretném néhány ötletemet még melegében papírra vetni. - Nekem sincs semmi egyéb dolgom - közölte Chickie habozás nélkül. - Én is maradok. Elizabeth dolgozni kezdett, és szokása szerint minden másról megfeledkezett maga körül. Szerette a munkáját. Mindenekelőtt azt a kihívást szerette benne, amit az ilyen feladatok jelentettek: egy-egy ház belső berendezését mind rendeltetésében, mind formailag a tulajdonos alkatához igazítani. Sandra Eiland számára valami olyasmit szeretett volna tervezni, ami a déli
3
Linda Howard
Áramkimaradás
államok dicsőséges korszakaira emlékeztet, ami a határtalanság és a világosság érzetét kelti, mindezek mellett tükrözi Sandra műveltségét, választékosságát is. Elmélyült munkájából telefoncsörgetés riasztotta fel. Csodálkozva állapította meg, hogy már elmúlt három óra. Chickie fölvette a kagylót. - Mindjárt megkérdezem - mondta. - Várjon, kérem! - Egy kicsit elfordult a székével, hogy a nyitott ajtón át Elizabethre pillanthasson. - Az őr van a vonalban az előtérből. Csak kisegítőként teljesít szolgálatot, és sorban felhívja az irodákat, mert nem ismeri az itteni szokásokat. Azt mondja, hogy már majdnem mindenki hazament, és szeretné tudni, meddig akarunk maradni. - Te most menj haza - javasolta Elizabeth. - Semmi sem indokolja, hogy itt maradj. Mondd meg az őrnek, hogy egy órán belül végzek. Szeretném még befejezni ezt a vázlatot. Már nem tart sokáig. - Addig itt maradok én is - erősködött Chickie. - Nem, nem kell. Csak állítsd be az üzenetrögzítőt! Ígérem, hogy nem sokkal utánad én is hazamegyek. - Hát, ha úgy gondolod... - Chickie továbbadta az üzenetet az őrnek, letette a telefont, és elővette a táskáját íróasztala legalsó fiókjából. - Félek kimenni ebbe a pokoli hőségbe - mondta. Talán az lenne a legjobb, ha estig várnék, míg egy kicsit lehűl a levegő. - Még több mint öt óra van a naplementéig. Ne felejtsd el, júliust írunk. - Igazad van. Ezt az öt órát azzal is eltölthetem, hogy elcsavarom annak a jópofa fiúnak a fejét, akinek a múlt héten volt megbeszélése a Quinlansnél. - Ez sokat ígérőnek hangzik. - És biztosan kellemesebb szórakozást jelent, mint itt üldögélni. - Chickie mosolygott. - A kisujjam köré csavarom. Hát akkor, viszlát! - Jól van. Sok szerencsét! - Amikor Chickie skarlátvörös szoknyájában kilibegett az irodából, Elizabeth már ismét mélyen elmerült a tervezésben. A csaknem kész vázlat egy olyan nő tehetségét igazolta, aki mindig a legjobb tudása szerint végzi munkáját. Ennek a tervnek azonban tökéletesre kell sikerülnie! Nem is annyira a hírneve miatt, hanem azért, mert az a csodálatos régi kúria ilyet érdemel. Végül görcsöt kaptak az ujjai, és egy rövid időre letelte a ceruzát. A tarkója is megfájdult. Ez általában csak akkor szokott bekövetkezni, ha órákon át ült egy rajz előtt. Gondolataiba mélyedve ellazította a vállát, és ismét a ceruzájáért nyúlt, amikor rájött, hogy miért merevedett el. Sóhajtva állapította meg, hogy már fél hat van. Ez sokkal későbbi időpont volt, mint ameddig dolgozni akart. Éppen most kezdődik az esti csúcsforgalom, amit szeretett volna elkerülni a hőségtől ideges, erőszakos vezetők miatt. Felállt, nyújtózkodott egyet, aztán fogta a táskáját, és lekapcsolta a lámpákat. Bár a nap, a közelben álló felhőkarcolók miatt, ebben a késő délutáni órában nem sütött be közvetlenül a szobákba, a színezett üvegeken elegendő fény hatolt át. Tom Quinlan éppen akkor jött ki az irodájából, amikor Elizabeth a folyosóra lépett, és megfordult, hogy bezárja az ajtót. A nő igyekezett kerülni a férfi pillantását, de tarkóján érezte a tekintetét, és önkéntelenül megmerevedett. Quinlan mindig kihozta a sodrából. Ez volt az egyik, ha nem is a legfontosabb oka annak, hogy nem járt többé vele. Elizabeth élt a gyanúperrel, hogy Tom Quinlan nem véletlenül hagyta el éppen most az irodáját. A nő kellemetlen érzéssel pillantott körül, de egy lelket sem látott a folyosón. Rendes körülmények között az irodaépületben ilyenkor nyüzsögtek a haza igyekvő emberek. Most azonban mindenütt szokatlan csend honolt. Biztosan nem mi vagyunk az egyetlenek, akik még itt maradtak, próbálta becsapni magát Elizabeth. Józan értelme azonban azt súgta, hogy már régen hazament minden épeszű ember, és semmiképp nem tudja elhárítani Quinlan társaságát. Miközben a felvonó felé igyekezett, a férfi utolérte. - Még csak egy hellot sem mondasz nekem?
4
Linda Howard
Áramkimaradás
- Hello! - Sokáig dolgoztál. Már órákkal ezelőtt hazament mindenki. - Te viszont itt maradtál. - Igen. - Quinlan hirtelen témát váltott. - Menjünk el vacsorázni! - Ez inkább parancsnak hangzott, mint meghívásnak. - Köszönöm, nem! Odaértek a felvonókhoz, és Elizabeth megnyomta az egyik gombot. Imádkozott magában, hogy a lift gyorsan odaérjen. Minél előbb megszabadul ettől az embertől, annál hamarabb fogja biztonságban érezni magát. - Miért nem? - Mert nem akarok. Halk surrogás jelezte a felvonó megérkezését. Az ajtó kinyílt, és Elizabeth belépett a fülkébe. Quinlan követte, az ajtó pedig becsukódott, összezárva őket a szűk helyiségbe. Elizabeth meg akarta nyomni a földszinti gombot, de Quinlan elkapta a kezét, és a kapcsolótábla elé állt. - Akarsz, csak félsz. Elizabeth egy pillanatra elgondolkodott Quinlan kijelentésén, aztán kihúzta magát, és állta a férfi bosszús tekintetét. - Igazad van. Félek. És nem járok olyan férfiakkal, akik megijesztenek. A válasz egyáltalán nem tetszett Quinlannek, noha ő hozta szóba a dolgot. - Félsz, hogy megbántanálak? - kérdezte habozva. - Ó, dehogy! - mondta Elizabeth gúnyosan, mire a férfi arckifejezése megenyhült. A nő tudta, hogy válasza nem egészen felel meg az igazságnak, de ez az ő dolga volt, nem Quinlané, ha ezt a férfi nem is akarta megérteni. Félrelökte a kezét. - Csak éppen szörnyen bonyolulttá tennéd az életemet, és nekem nincs időm az efféle bonyodalmakra. Attól tartok, hogy tökéletesen fejére állítanád a határidőnaplómat. Tom Quinlan szeme hitetlenkedve kikerekedett, és elkáromkodta magát. - A fenébe! - kiáltotta fülsiketítő hangerővel. - Azért kerülsz el nagy ívben már fél éve, mert nem akarod, hogy felborítsam a határidőnaplódat? Elizabeth megvonta a vállát. - Mit mondhatnék erre? Mindannyian felállítunk egy fontossági sorrendet. - Ügyesen félrehajolt, megnyomta a gombot, és a felvonó elindult. A lift három másodperccel később minden átmenet nélkül megállt. Elizabeth elveszítette az egyensúlyát, Quinlannek esett, aki nagy lélekjelenléttel elkapta a derekát, és testével megakadályozta, hogy közvetlenül a padlóra zuhanjon. Eközben kialudtak a lámpák, és koromsötét lett.
2. Fejezet
Röviddel ezután bekapcsolódott a vörös vészvilágítás, melynek természetellenes fényében felderengett Elizabeth és Quinlan alakja. A nő nem mozdult, mintha megbénult volna. Egyidejűleg kerítette hatalmába az ijedség és egy jóleső érzés. Elnyúlva feküdt Quinlanen, karját ösztönösen a férfi nyaka köré fűzve, aki átölelve tartotta. Érezte Quinlan testének melegét. Bőrének izgató illata arra az éjszakára emlékeztette, amikor nem választotta el őket egymástól semmilyen ruhanemű. Testében vágy ébredt, de értelme azonnal háborogni kezdett, ezért könnyedén félretolta a férfi
5
Linda Howard
Áramkimaradás
karját, hogy kiszabaduljon az öleléséből. Quinlan egy pillanatra magához szorította a nőt, miközben domború mellkasán érezte a telt kebleket. A férfi sötétkék szeme a vörös félhomályban feketén ragyogott, Elizabeth elszántságot és leplezetlen vágyat olvasott ki belőle. Erős kísértést érzett, hogy feladja ellenállásál, és Quinlanhez simuljon, de a férfi tekintetének határozottsága visszatartotta. Quinlan, bár nehezére esett, hirtelen elengedte. Ruganyosan felpattant a padlóról, megfogta Elizabeth karját, és erőfeszítés nélkül talpra állította. - Minden rendben van? Vagy fáj valamid? - kérdezte aggódva. - Nem. Semmi bajom. És neked? - kérdezte Elizabeth, miközben lesimította a szoknyáját. Quinlan tagadólag morgott valamit, és felemelte a vésztelefont, hogy kinyittassa a lift ajtaját. Megnyomta a gombot, amelynek az őrszolgálatot kellett riasztania. Egy darabig várt, majd a homlokát ráncolva visszaakasztotta a kagylót a helyére. - Nem jelentkezik senki. Úgy látszik, az őrök korábban hazamentek, ugyanúgy, mint a többiek. Elizabeth a telefonra pillantott. A készüléken, amely az őrzést végző céggel állt összeköttetésben, nem voltak tárcsázószámok, csak egyetlen gomb. Ez azt jelentette, hogy senki mást nem tudnak felhívni. Ekkor még valamire felfigyelt, és fülelni kezdett. - Nem működik a szellőzőberendezés - állapította meg. A megszokott, halk zúgás hiányát vette észre; a ventilátorok elhallgattak. - Nyilvánvalóan áramszünet van - mondta Quinlan, és figyelmét az ajtóra összpontosította. A szűk kabinban lassan fojtogató lett a levegő. Ez nyomasztóan hatott Elizabethre, de kényszerítette magát, hogy ne essen pánikba. - Biztosan nem fog sokáig tartani, míg a szellőzés ismét működni kezd - suttogta reménykedve. - Ilyen körülmények között sajnos számolni kell azzal, hogy az elektromos hálózat túlterhelt, és a helyreállítás órákig tarthat. Minél hamarabb ki kell jutnunk innen. A vészvilágítás akkumulátorról kapja az áramot, és nem fog sokáig működni. Ráadásul ebben a szűk helyiségben megreked a hőség, nekünk pedig nincs vizünk, és nincs elég oxigénünk. Quinlan, miközben megállapításait elmondta, erős kezeit a tolóajtók közé préselte, s centiméterről centiméterre igyekezett növelni a rést. Elizabeth teljes erejéből segített neki, bár tudta, hogy a férfi nélküle is boldogulna. Csakhogy nem bírta elviselni Quinlannek azt a szokását, hogy mindig a legnagyobb természetességgel sajátítja ki magának a kezdeményezés jogát. Elizabethben ez a fölöslegesség érzetét keltette. Mint kiderült, a fülke éppen két emelet között állt meg. A kabin alsó részében a külső ajtó egy méternyi darabja látszott. Elizabeth ezt is segített kinyitni Quinlannek, s mielőtt bármit mondhatott volna, a férfi lehajolt, és könnyedén leugrott a folyosó padlójára. Megfordult, és Elizabeth felé nyújtotta a kezét. - Csússz ki a fülkéből, elkaplak! A nő visszautasító arcot vágott, jóllehet egy kis aggodalom fogta el attól, amit végre kellett hajtania. Régen volt már, amikor hasonló tornamutatványokat végzett. - Köszönöm, de nincs szükségem segítségre. Az iskolában tornáztam. - Mély lélegzetet vett, és válltáskája, valamint magas sarkú körömcipője ellenére ugyanolyan simán kiugrott a liftből, mint a férfi. Quinlan elismerően felhúzta a szemöldökét, és tapssal jutalmazta a teljesítményt. Elizabeth színpadiasan meghajolt. Az mindig tetszett neki, hogy a férfi értette a tréfát. Quinlannek volt néhány olyan jellemvonása, amit Elizabeth ellenállhatatlannak talált, ezért sokáig nem törődött a férfi hatalomvágyával. Egészen addig, amíg Quinlan lakásán, egy iratrendezőben fel nem fedezte a saját életrajzát. Ez már több volt a soknál. - Egészen meglepődtem - mondta a férfi. - Én is - jegyezte meg Elizabeth hűvösen. - Már jó néhány év eltelt azóta. - Versenyszerűen sportoltál az egyetemen? Erről eddig egy szót sem szóltál. - Nem emlegettem, mert nem egészen így volt. Túl magas vagyok ahhoz, hogy tényleg a legjobbak közé kerülhessek. Azért választottam a tornát, hogy rugalmas maradjak, s mert nagyon élveztem.
6
Linda Howard
Áramkimaradás
- Ez emlékeztet valamire - mondta Quinlan jelentőségteljesen. - Úgy látszik, még mindig nagyszerű formában vagy. Elizabeth sarkon fordult, és elindult a lépcsőház felé, hogy megkímélje magát az újabb bizalmas megjegyzésektől. Közvetlenül maga mögött érezte Quinlant, mintha egy ragadozó osonna áldozata nyomában. Kinyitotta az ajtót, és megtorpant. A lépcsőházban koromsötét fogadta őket, mert nem határolta egyetlen külső fal sem, így nem nyithattak rajtuk ablaknyílásokat. Érthetetlen módon itt a vészvilágítás sem működött. Már a folyosó is elég sötét volt, mert csak egyetlen iroda üvegajtaján szűrődött be némi fény, de a lépcsőház úgy hatott Elizabethre, mint egy feneketlen, sötét verem, s akaratlanul is habozott megtenni az első lépést az éjfekete semmibe. - Ne félj! - mondta Quinlan, aki olyan szorosan állt mögötte, hogy érezte a leheletét a haján. A férfi melle minden lélegzetvételkor könnyedén megérintette a hátát. - Csak nincs tériszonyod? kérdezte aztán. - Eddig nem volt, de lehet, hogy néhány perc mulva az lesz. - Nem tart olyan sokáig, amíg leérünk - mondta a férfi, aki mulatott Elizabeth bátortalanságán. - Csak a harmadik emeleten vagyunk. Csupán három rövid lépcsőforduló. Megfogom az ajtót, amíg eléred a korlátot. Mivel a másik lehetőség az volt, hogy itt helyben várják meg, amíg ismét megindul az áramszolgáltatás, Elizabeth mély lélegzetet vett, és úgy lépett a sötétségbe, mintha rögtön elmerülne a mélyben. Hnnek ellenére elérte a korlátot, és az első lépcsőfokra tette a lábát. - Várj, amíg melléd érek! - Quinlan elengedte a csapóajtót, és elindult a lépcső felé. Elizabethnek rögtön az az érzése támadt, mintha kriptába zárták volna. A következő pillanatban Quinlan már mellette állt, bal kezét kinyújtotta a háta mögött, hogy megfogja a korlátot, jobb kezét pedig Elizabeth karjára helyezte, aki ekkor úgy érezte, hogy a férfiból áradó erő fojtogatóan körülzárja. - Nem fogok elesni - dacoskodott. - Persze hogy nem - felelte Quinlan nyugodt hangon, de nem engedte el. - Quinlan... - Menj tovább! Elizabeth végül elindult, hiszen minél hamarabb leérnek, annál hamarabb szabadulhat meg a férfi érintésétől. A tökéletes sötétségben eleinte elveszítene a tájékozódási képességét. Aztán lelki szemeivel maga elé képzelte a lépcsőt, lába kimérte a lépcsőfokok magasságát, és most már csaknem a megszokott sebességgel haladt lefelé. Amikor lejutottak, Quinlan elengedte őt, néhány lépést tett előre, és kinyitotta a lépcsőház ajtaját. Elizabeth megkönnyebbülten igyekezett a napsugarakkal elárasztott előtérbe. Quinlan odament a portás asztalához, amelynél most nem ült senki. Elizabeth összeráncolta a homlokát. A kapuőr eddig állandóan a helyén tartózkodott. Hová tűnt éppen ma? Amikor a férfi az asztalhoz ért, először megpróbálta kinyitni a fiókokat. Mindegyiket zárva találta. - Halló! - kiáltotta aztán hangosan, de a kísértetiesen kongó előcsarnokban csak a visszhang válaszolt. Ehzabeth felnyögött, amikor világossá vált számára, mi történt. A portás feltehetőleg szintén idő előtt hazament. - A kapuőrnek az a feladata, hogy mindaddig itt maradjon, amíg az utolsó ember is elhagyja az épületet - dühöngött a férfi. - Ma egy kisegítő volt szolgálatban. Amikor felhívta az irodámat, Chickie közölte vele, hogy hat óra előtt én is befejezem a munkát. Ha eddig az időpontig még mások is távoztak, akkor joggal hihette, hogy én is köztük voltam. Es mi a helyzet veled? - Velem? - Quinlan egy vállrándítással válaszolt, arckifejezése pedig kiismerhetetlen maradt. - Velem ugyanez történt.
7
Linda Howard
Áramkimaradás
Elizabeth a férfi egyetlen szavát sem hitte el, de magába fojtotta a kikívánkozó megjegyzést. Ehelyett odament a kijárathoz, és megrángatta az ajtót. Az természetesen egy millimétert sem engedett. Hát ez nagyszerű! Quinlannel összezárva egy üres épületben! - Csak kell lennie valamilyen kijutási lehetőségnek - morogta. - Nincs semmilyen lehetőség - jelentette ki a férfi megfellebbezhetetlenül. - Mit jelentsen ez? - kérdezte Elizabeth dermedten. - Ez azt jelenti, hogy az épületet körös-körül lezárta a biztonsági berendezés. Áramszünet esetén egy különleges védelmi rendszer lép működésbe, amely megakadályozza a rablók vagy illetéktelen személyek behatolását. Minden ablaküveg törhetetlen páncélüvegből készült. Még ha felhívnánk is az őrszolgálatot, és ideküldenének valakit, akkor sem tudnának tenni semmit, míg az áramellátás ismét zavartalan nem lesz. A rendszer egy bank trezorjához hasonlítható. - Te vagy a biztonsági szakértő, juttass ki inneni Találd meg a rendszer gyönge pontját! - Nem megy. - Dehogynem! Vagy talán azt akarod mondani, hogy van valami, amihez nem értesz? Quinlan karba telte a kezét, és elmosolyodott. - Én magam terveztem az épület biztonsági rendszerét, és tudom, hogy az tökéletes. Csak akkor tudom kikapcsolni, ha ismét lesz áramunk. Senki nem tudja elóbb megtenni. Elizabeth dühében majd megfulladt. A körülmények sokkal kevésbé bosszantották fel, mint Quinlan önelégült viselkedése. - Hívjuk fel a mentőszolgálatot! - javasolta. - Minek? - Hogyhogy minek? Bezártak minket ebbe az épületbe. - Valamelyikünk beteg vagy sebesült? Vagy talán veszélyben vagyunk? A helyzetünk egyáltalán nem veszélyes, csupán terhes és kényelmetlen számunkra. Hidd el nekem, hogy a mentőszolgálat most ki sem látszik a munkából, amit az igazi vészhelyzetek elhárítása érdekében kell végeznie. Egyébként sem tudnának bejutni az épületbe. Az egyetlen megoldás az lenne, ha kimásznánk a tetőre, és helikopterrel menekülnénk el. A költségek azonban indokolatlanok és túl nagyok lennének olyan személyek kimentésére, akik egyáltalán nincsenek veszélyben. A legokosabb, ha egyszerűen itt maradunk, és várunk. Elizabeth kénytelen-kelletlen igazat adott neki. Be kellett látnia, hogy nincs más választása. - Tudom - sóhajtotta -, csak olyan... olyan kiszolgáltatottnak érzem magam. - És nem csak egy szempontból, tette hozzá magában. - Biztos vagyok benne, hogy szórakoztató lesz. Kirámoljuk az étel- és italautomatákat... - De hiszen azok sem működnek áram nélkül! - Nem is azt mondtam, hogy pénzt fogunk beléjük dobálni - mondta a férfi nevetve, és Elizabethre kacsintott. - Gondolom, ilyen körülmények között senkinek sem lesz kifogása ellene. Rajtam kívül, gondolta a nő. Minden itt töltött perc túl hosszúnak tűnt neki, és az áramkimaradás még órákig eltarthat. Egyáltalán nem akart kettesben maradni Quinlannel, de nem tehetett ellene semmit. Ha ki tudnék kapcsolódni a társaságában, akkor mindegy lenne, de ez egyszerűen nem megy. Rendkívül rosszul érezte magát a férfi jelenlétében, és erre több oka is volt. A fő okot az a gátlástalanság jelentette, amellyel Quinlan a magánélete után kémkedett. Elizabeth ezt nem tudta neki megbocsátani. Ő maga viszont elmulasztotta közölni a férfival, hogy rájött a kémkedésre. Az igazság azonban még mindig fájdalmas volt, s ez elbátortalanította. Másrészt nem tudott elnyomni magában egy bizonyos vágyódást Quinlan után, mert sok jó tulajdonsága rendkívül vonzóvá tette. Ráadásul, a hónapokkal ezelőtt együtt töltött egyetlen szerelmes éjszaka óta, kielégítetlen vágy égett benne. - A levegőellátás miatt nem kell aggódnunk - mondta a férfi, és körülnézett a két emelet magasságú előtérben. - Később jóval melegebb lesz, de az épületszerkezet és a hőszigetelő ablaküvegek megvédenek az elviselhetetlen hőségtől.
8
Linda Howard
Áramkimaradás
Elizabeth elűzte a gyötrő gondolatokat, és értelmes viselkedést erőltetett magára. Ha már nincs kiút ebből a kutyaszorítóból, akkor legalább minél elviselhetőbbé kell tennie. Ehhez gondoskodnia kellett néhány kényelmi eszközről. Körülnézett. Quinlan jól mondta: elég vízzel és élelmiszerrel rendelkeztek, ha ehhez automatákat kell is feltörniük. Az előtér ülőbútoraiból akár több szobát is kialakíthattak volna. A kanapékon szerteszét heverő párnákból kényelmes ágyat lehet építeni. Hirtelen megfordult, és tekintetét a lépcsőház ajtajára szegezte. Eszébe jutott a jól ismert fizikai törvény: a meleg levegő fölfelé áramlik. - Nyissuk ki a lépcsőház ajtaját, akkor a meleg fölszáll, mint valami kéményben! - javasolta. - Jó ötlet - helyeselt Quinlan. - Én még fölmegyek az irodámba egy zseblámpáért, és kinyitom az automatákat. Lehozzak valamit az irodádból? Elizabeth töprengett egy darabig. - Van néhány dolog, amire szükségem lenne. Veled megyek. - Fölösleges, hogy mindketten a sötét lépcsőn botladozzunk - közölte Quinlan. - Mondd meg, mire van szükséged! Ez jellemző rá, gondolta Elizabeth mérgesen. Mindent egyedül, nélkülem akar végrehajtani. - Értelmesebb lenne, ha én is mennék - mondta. - Te a saját irodádban nézel körül, én pedig az enyémben. Nekem is van egy elemlámpám, csak nem tudom pontosan, hogy hol. - Ezúttal öt lépcsőfordulót kell leküzdenünk, ráadásul fölfelé, nem lefelé - figyelmeztette Elizabethet a férfi, és magas sarkú körömcipőjére mutatott. A nő válaszul lehúzta a cipőjét, és várakozásteljesen felvonta a szemöldökét. Quinlan elgondolkozva nézett rá, aztán minden további vita nélkül előremutatott, maga elé engedve a nőt. A lépcsőház ajtaját kitámasztotta egy cserepes fácskával, amelyet a bejárat mellől hozott el. A cserépedényt olyan természetes könnyedséggel emelgette, mintha az nem nyomott volna legalább ötven kilót. Elizabeth pontosan megtudta becsülni a virágcserép súlyát, mivel a saját lakásában is akadt belőle jó néhány darab. Vajon milyen érzés lehet ekkora testi erővel és ilyen megingathatatlan önbizalommal rendelkezni, tudni azt, hogy minden helyzettel és nehézséggel képes megbirkózni. Quinlan önbizalma azonban bizonyos pökhendiséggel párosult, amely gyakran jellemző az olyan emberekre, akik ismerik erejüket és képességeiket. Elizabeth ez alkalommal bátrabban lépett a lépcsőházba. A nyitott ajtón behatoló fényben az első fordulóig látott valamennyire. Ezután ismét tökéletes sötétség vette körül. Quinlan, mint előzőleg, bal kezével most is Elizabeth háta mögött fogta a korlátot, jobbjával pedig a nő jobb karját ragadta meg. Elizabethnek eszébe jutott, hogy a férfi mindig így kísérte őt, valahányszor lépcsőn közlekedtek. Eleinte ezt kellemesnek találta, később azonban egyre inkább úgy érezte magát, mint akit sarokba szorítottak. Quinlan birtoklási vágya nem keltett benne biztonságérzetet, hanem utólag megijesztette. Elizabeth tapasztalatból tudta, milyen könnyen ellenőrizhetetlenné válhat az ilyen viselkedés. Hogy megtörje a csöndet, megszólalt. - Ha valamelyikünk dohányozna, s lenne egy öngyújtónk, megvilágíthatnánk egy kicsit a lépcsőt. - Ha valamelyikünk dohányozna, akkor nem kapnánk elég levegőt, hogy felmásszunk a lépcsőn - felelte a férfi ridegen. Elizabeth kuncogott, és ismét a lépcsőfokokra összpontosította a figyelmét. Minden további nélkül sikerült öt emeletet felkapaszkodnia, de a szíve hevesen kalapált, amikor elérték az ötödiket, a sötétség pedig idegesítette. Quinlan előrement, és kinyitotta az ajtót. Végre ismét világosabb lett. Irodáik előtt elváltak egymástól. A férfi eltűnt az irodájában, miközben Elizabeth kinyitotta a maga ajtaját. A délutáni napsütés visszfénye még beragyogott az ablakon. Tehát még nem sok idő múlhatott el azóta, hogy a felvonó olyan hirtelen megállt. Elizabeth hitetlenkedve pillantott az órájára. Csak harminc perc!
9
Linda Howard
Áramkimaradás
A zseblámpa volt a legfontosabb tárgy. Végigkutatta utána az iratszekrényeket, míg fáradozását végül siker koronázta. Remélhetőleg még működnek az elemek, gondolta. Bekapcsolta a lámpát, majd miután látta a felvillanó fénysugarakat, megkönnyebbülten kikapcsolta, és Chickie asztalára helyezte. Chickie-vel saját maguk főzték a kávéjukat, mert az sokkal finomabb volt, mint amit az automata készített. Ezért aztán volt két csészéjük, melyeket Elizabeth a lámpa mellé helyezett. Mégiscsak egyszerűbb csészéből inni, mint tenyérből, és Chickie sem ellenezné, hogy Quinlan az ő csészéjéből igyon, ellenkezőleg. Chickie rajongott az édességekért, ezért Elizabeth kihúzta íróasztalának összes fiókját. Azonnal talált egy tábla csokoládét, amelyből csak egy szelet hiányzott, egy csomag fügét, rágógumit, egy csomag kekszet meg egy kis áfonyás süteményt. Ennek a néhány nyalánkságnak természetesen nem volt nagy tápértéke, de csillapította az éhséget. Elizabeth végül fogott két puha kispárnát, amelyek a vendégek kanapéját díszítették az irodájában. Ezek alkalmasabbak voltak fejpárnának, mint a kárpitozott párnák az előtérben. Felpillantott, amikor Quinlan kinyitotta az ajtót. A férfi közben levette a zakóját, és egy kis fekete bőrtáskát tartott a kezében. Látva, hogy Elizabeth mi mindent halmozott fel az íróasztalon, jóízűen felnevetett. - Ezt nem a cserkészektől szedted össze véletlenül? - A legtöbbje nem az én szerzeményem. Kettőnk közül Chickie az, aki torkoskodni szokott. - Ha legközelebb találkozom vele, emlékeztess rá, hogy tartozom neki ezért egy öleléssel. - Annak biztosan jobban örülne, ha összehoznál neki egy találkát azzal a kerékpárversenyzővel, aki ebédszünet után eltűnt az irodádban. Quinlan ismét fölnevetett. - A titkárnőd kalandvágyónak tűnik. - Chickie állandóan kalandra vágyik. Ügyfeled volt az illető? - Nem. Elizabeth azonnal érezte, hogy a férfi nem hajlandó tovább beszélni a vendégéről. Többé egy szót se lehetne kihúzni belőle. Éppúgy, mint most, máskor is rendkívül hallgatag lett, valahányszor a vállalkozása, a személyzete vagy az ügyfelei kerültek szóba. Ha együtt voltak valahol, mindig csak Elizabethről akart beszélni, és fokozott érdeklődést mutatott életének minden részlete iránt. Ugyanakkor a nő bátortalan kísérleteit, hogy többet tudjon meg róla, minden alkalommal makacsul meghiusította. Nem sok idő kellett hozzá, hogy Quinlan kíváncsisága, párosulva a tőlie elvárt felvilágosítások megtagadásával, bizalmatlanságot váltson ki Elizabethhől, aki meg tudta érteni, ha valaki nem akart bizonyos dolgokról beszélni. Az ő életének is volt olyan szakasza, amelyről nem szívesen beszélt, de Quinlan titkolózása olyan mértékű volt, hogy még csak azt sem tudta róla, van-e családja. Ugyanakkor a férfi észrevette Elizabeth életútjának fehér foltjait, és azonnal az összefüggéseket kereste. Elizabeth egyik karosszékét tetszetős mintázatú kendő díszítette, melyet most levett a helyéről, és az íróasztalra terítette, hogy belerakja az elemózsiát. Amikor az édességet a közepére helyezte, Quinlan a kendőre mutatott: - Ténylcg vannak olyan emberek, akik csak azért vesznek a karosszékek díszítésére ilyesmit, mert ez jól mutat? - Természetesen. Miért ne? - De hiszen ez nevetséges! Vagy nem? - Ez mindig nézőpont kérdése. Nevetségesnek találod, hogy az emberek egy csomó pénzt kiadnak az alumínium keréktárcsára, csupán azért, mert jól néz ki? - Az autók hasznosak. - A karosszékek szintén - jegyezte meg a nő dacosan, miközben összecsomózta a kendő sarkait. - Kész. - Még ki kell rámolnunk az automatákat, mert esetleg nem lesz elég ez az ennivaló.
10
Linda Howard
Áramkimaradás
- Gondolod, hogy olyan sokáig itt kell rostokolnunk, és annyi táplálékra lesz szükségünk? kérdezte Elizabeth kételkedve. - Valószínűleg nem, de nyugodtabb vagyok, ha inkább túl sok, mint túl kevés áll a rendelkezésemre. Amit nem eszünk meg, azt bármikor vissza tudjuk adni. - Meggyőztél - bólintott Elizabeth.
3. Fejezet
Quinlan megfordult, és ki akarta nyitni a nő előtt az ajtót. Elizabeth rémülten meredt a férfi övébe dugott pisztolyra. - Az isten szerelmére, mit akarsz ezzel? - kiáltott fel megbotránkozva. - A pisztolyt csak végveszélyben használom - mondta Quinlan felvont szemöldökkel. - Hálás köszönet a kimondottan megnyugtató felvilágosításért. Nehézségekre számítasz? Hiszen te mondtad, hogy az épületbe nem lehet behatolni. - Ez így is van, meg nem is. Nem számítok nehézségekre, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kéne felkészülnöm arra az esetre, ha tévednék. Ne csinálj gondot belőle! Ilyen vagy olyan módon mindig felfegyverzem magam, csak éppen most vetted észre először. Elizabeth nem akarta elhinni, amit hallott. - Rendszerint nem hordasz pisztolyt, ugye? - De igen. Nem vetted volna észre, ha nem veszem le a zakómat. - Azon az éjszakán nem volt nálad, amikor... - Szerelmeskedtünk? - fejezte be a mondatot Quinlan, és sötétkék szemével figyelmesen vizsgálgatta a nőt. - Azon az éjszakán valóban nem volt nálam. Tudtam, hogy veled fogok aludni, és nem szerettelek volna megijeszteni. Ezért bezártam a pisztolyt a kesztyűtartóba, mielőtt érted mentem. Viszont volt egy kés a cipőmben. Mint most is. Elizabethnek elakadt a lélegzete. Sokkal jobban megdöbbentette a férfi megjegyzése, mint az a tény, hogy pisztolyt hord. - Tudtad, hogy le fogunk feküdni? Quinlan ismét elgondolkodva nézett Elizabethre. - Biztosan nem akarsz most erről beszélni. Inkább rendezzük be az előteret úgy, ahogy jónak látjuk, mielőtt besötétedne! Így megkímélhetjük az elemeket. Ez úgy hangzott, mint egy újabb meggyőző javaslat, bár este kilenc előtt nem sötétedett be, tehát még bőven volt idejük. Elizabeth az íróasztalnak támaszkodott, és összefonta karját a mellén. - Miből gondolod, hogy most nem akarok róla beszélni? - Ez csupán feltételezés volt. Fél éven keresztül kitértél előlem, ezért nem számíthattam rá, hogy hirtelen érdeklődést mutatsz egy komoly beszélgetés iránt. Ha tévedtem volna, akkor fogjunk hozzá. Miért menekülsz előlem? Quinlan hangja vészesen halkan és elkeseredetten csengett, miközben fenyegetően közel lépett Elizabethhez. A nő még sohasem tapasztalta, hogy a férfi elvesztette volna az önuralmát, de a szemében villogó harag azt sugallta, hogy most nagyon közel áll hozzá. Elizabeth önkéntelenül megremegett. Nem Quinlantől való félelmében, hanem azért, mert tökéletesen meglepte, hogy ez a jelentéktelen kis vita ennyire fölkavarta a férfit. Aztán határozottan kihúzta magát. Ezúttal nem fogja hagyni, hogy a beszélgetés őrá irányuljon, és Quinlan kénye-kedve szerint váltogassa a témát, mint az korábban oly gyakran megtörtént.
11
Linda Howard
Áramkimaradás
- Honnan tudtad, hogy azon az éjszakán együtt fogunk aludni? - ragaszkodott eredeti kérdéséhez. - Egyszerűen csak tudtam. - Hogy lehettél ebben olyan biztos? Én nem is sejtettem. - Meglehet. Én viszont biztos voltam benne, hogy nem fogsz visszautasítani. - Te átkozottul sokat tudsz, ugye? - förmedt Quinlanre a nő. A férfi megingathatatlan önbizalma felbőszítette. - Igen. Csak azt nem értem, miért hagytál el utána. Miért nem mondod meg? Akkor biztosan meg lehetne oldani a kérdést, és ott folytathatnánk, ahol abbahagytuk. Elizabeth szeme szikrákat szórt, és nem mozdult el a helyéről. Quinlan beletúrt rövidre nyírt, sötét hajába. E mozdulat ama néhány apró jel egyike volt, amelyből Elizabeth annak idején észrevette a férfi idegességét. - Nos, rendben van - mondta Quinlan. - Tudtam, hogy el titkolsz előlem valamit, talán azért, mert nem bíztál eléggé a kapcsolatunkban. Azt gondoltam, ha egyszer egymással aludnánk, és tudnád, hogy hozzám tartozol, akkor minden megváltozna. Bíznál bennem, és nem titkolnál el előlem semmit. Elizabeth alig hitt a fülének. - Hozzád tartozni? Bocsáss meg, de van valami adásvételi szerződésed rólam, amiről én nem tudok? - Igen, hozzám tartozni! - csattant fel Quinlan. - Számot vetettem magamban a házasságunkkal, a gyerekekkel és mindennel, ami ehhez tartozik, te pedig leléptél. És még mindig nem tudom, miért. Máig sem tudom. - Házasság? Gyerekek? - Elizabeth hangja majdnem megbicsaklott, képtelen volt felfogni Quinlan szavait. - Azt hiszem, joggal feltételezem, hogy soha nem jutott eszedbe beavatni a terveidbe, így van? Nem, ne fáradj a válasszal! Elhatároztál valamit, anélkül hogy tekintettel lettél volna az érzéseimre. - Ismertem az érzéseidet. Szerettél engem. Sőt még mindig szeretsz. Ezért érthetetlen számomra, miért menekülsz előlem. - Lehet, hogy nem érted, de nekem ez a napnál is világosabb. Elizabeth kitért a férfi tekintete elől, arca lángolt. Nem tudta, hogy Quinlan iránti érzelmei ennyire nyilvánvalóak voltak. Már a kapcsolatuk elején rájött, hogy szereti a férfit, de amikor Quinlan egyre jobban beleavatkozott az életébe, újra és újra megkísérelte palástolni az érzelmeit. - Akkor áruld el nekem ezt a titkot! - kiabált a férfi. - Torkig vagyok ezzel az örökös bújócskázással. Ha bármit is rosszul csináltam, bocsánatot kérek érte. Túl sok időt elvesztegettünk, amit egymásra fordíthattunk volna. Elizabeth elcsodálkozott a férfi hirtelenségén, bár ezt a jellemvonását kezdettől fogva ismerte. Quinlan egyébként általában nyugodt ember volt. Azoknak az embereknek a kiegyensúlyozottsága jellemezte, akiknek semmit sem kellett bizonyítaniuk, sem maguk, sem mások előtt. A férfi elhatározta, hogy véget vet ennek az áldatlan állapotnak, mert az ő szemszögéből nézve ez az egyetlen értelmes dolog. Elizabeth azonban egészen más véleményen volt. - Ide figyelj, Tom Quinlan! - emelte fel a hangját haragosan. - Nekem teljesen mindegy, hogy milyen terveket szövögetsz, engem nyugodtan kihagyhatsz belőlük. Nem vagyok hajlandó... - Nem hagylak ki! - szakította félbe Quinlan. - Miért nem? - Csak. Elizabeth látta a férfi szemének vészjósló csillogását, és ösztönösen elhúzódott egy kissé az íróasztaltól, menekülésre készen. Gyors volt, de Quinlan még gyorsabb. Elkapta a nő csuklóját, és ugyanazzal a mozdulattal magához húzta. Elizabeth meg sem tudott moccanni a férfi erős kezének szorításában. Érezte Quinlan testét, és minthogy ismerte meztelenül is, tudta, milyen erős és edzett
12
Linda Howard
Áramkimaradás
izomzat rejlik a ruhája alatt. Semmi esélye a szabadulásra, ha a férfi nem akarja elengedni. Ezért nem is védekezett tovább. Ehelyett megvető pillantással sújtotta Quinlant. - Macskaszemek - dörmögte a férfi. - Amikor először megláttalak, rögtön tudtam, hogy nem vagy igazi hölgy. A szemed elárult, és szerencsére nem tévedtem. Az együtt töltött éjszaka bebizonyította, hogy fütyülsz a szigorú erkölcsi szabályokra. Vad voltál és szenvedélyes. Megadtunk egymásnak mindent, és megkaptunk egymástól mindent. Tudnod kellett volna, hogy soha nem engedlekel hosszabb időre. Magához szorította a nőt, csípőjével körözni kezdett, és szótlanul rázúdította férfiassága teljes fegyvertárának tüzét. Elizabeth nehezen állt ellen a kísértésnek. Kívánta a férfit, meg sem próbálta tagadni, de nem bízott benne. - Ez így nem megy - mondta rekedten. - De igen! - Quinlan hangja lágyan, csaknem gyöngéden duruzsolt, és forró lélegzete végigcirógatta Elizabeth arcát, mielőtt ajka csábítóan a szájához ért volna. Aztán mélyebbre hajtotta a fejét, és csókja követelőzőbb lett. Elizabeth ajka szétnyílt, pedig nem is akarta. Quinlan csókja azonban már az elején megszédítette. A férfi önbizalma még ebben a helyzetben is megmutatkozott. Szó sem volt habozásról, kétkedésről. Úgy csókolt, mintha ez előjoga lenne, és nyelvével végigkutatta a nő száját. Elizabeth érezte a férfi izmainak feszülését, és izgalmának növekedését. Quinlan soha nem kísérelte meg eltitkolni előtte vágyainak testi megnyilvánulását. Jóllehet már első találkozásuk alkalmával nyilvánvalóvá tette előtte, mennyire kívánja, nem erőszakoskodott. Vajon Elizabeth már ekkor beleszeretett a férfiba? Quinlan élvezte saját testének válaszát, amit láthatólag teljesen természetesnek talált a nő jelenlétében. Elizabethnek tetszett az a fesztelenség és tisztesség, amit a férfi ezen a területen tanúsított, és soha nem érzett fenyegetettséget mellette. Utólag végiggondolva rájött, hogy Quinlan - rá egyáltalán nem jellemző módon - tulajdonképpen visszafogta magát, nehogy elijessze. A férfi meglepően sokáig várt, és vigyázott, nehogy Elizabeth bármikor is azt érezze, hogy az együtt töltött este végén meg kell küzdenie vele. Még azon az estén is, amikor lefeküdt a férfival, csak akkor tudatosult benne, hogy Quinlan mit akar elérni a csókjaival, amikor vágytól égve már mellette feküdt az ágyban. Ettől az emléktől megrémült, és elfordította a fejét. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy ha nem állítja meg Quinlant azonnal, öt percen belül odaadja magát neki. A férfi forró csókja sokkal gyorsabban izgalomba hozta, mintsem gondolta, és közel járt ahhoz, hogy mindent elfelejtsen mnga körül. Éppúgy, mint azon az éjszakán. Quinlan először csak megcsókolta, és Elizabeth, mielőtt ráébredt volna, mi is történik vele, már majdnem megőrült a férfiért, aki olyan égő vágyat ébresztett benne, amilyet azelőtt még soha nem tapasztalt. - Mi a baj? - suttogta Quinlan, és számtalan apró csókkal visszahódította a nő száját. - Nem szereted ezt? Vagy túlságosan i.s .szereted? A férfi beleérzőképessége csak fokozta Elizabeth nyugtalanságát, és védekezni kezdett, pedig legszívesebben átadta volna magát a gyönyörnek. Meglepetésére Quinlan azonnal elengedte, de nem mozdult a helyéről. - Mondd meg nekem, hogy mi nincs rendben köztünk! - kérlelte gyengéden a nőt -, különben nem tudom jól csinálni. Elizabeth Quinlan mellére tette a kezét, hogy eltolja magától, és fájó szívvel érezte, milyen meleg és kívánatos a férfi teste a vékony ing alatt. Ujjbegyével érezte a szőrzetet, és az erős szívdobbanásokat. - Quinlan... - Mondd! - biztatta a férfi, és ismét izgatóan megcsókolta. Elizabeth kétségbeesve tépte ki magát Quinlan öleléséből, és hátrált néhány lépést. Kénytelen megmondani neki az igazságot, különben Quinlan beveti férfiasságának minden eszközét, ő pedig nem tudna sokáig ellenállni neki.
13
Linda Howard
Áramkimaradás
- Rendben van. - Ezzel adósa volt a férfinak. Nem állt szándékában felújítani a kapcsolatukat, de Quinlan megérdemelte a magyarázatot. Már régen meg kellett volna mondania az igazságot, de annak idején nem akart mást, mint minél távolabb kerülni tőle. - Megmondom neked, csak... egy kicsit később. Előbb fejezzük be itt a dolgunkat, és rendezzük be az előcsarnokot! Quinlan nyújtózott egyet, és gúnyosan elmosolyodott. - Hol is hallottam már ezt? - Nem szép kinevetni a másikat. - Nem szép, de nagyon kellemes. Ideges, gondolta Quinlan. Csodálkozott, hogy Elizabeth milyen nyugtalan és bizonytalan, mert ez tulajdonképpen nem illett a természetéhez. Mi lehet ennek az oka? Ezt kérdezgette magától már fél éve, amióta egy tökéletesen boldog éjszaka után hanyatt-homlok elmenekült előle. Elizabeth soha nem félt tőle, s ezt különösen szerette benne. Csak az értelmes nőket találta vonzónak, legtöbbjük azonban bizalmatlanul visszariadt tőle. Quinlan nem tudott semmit tenni a lényéből áradó fenyegetés ellen. Azokat a jellemvonásokat, szokásokat és ösztönöket, amelyek a veszélyességnek ezt a kisugárzását kölcsönözték megjelenésének, nem tudta egyszerűen levetkőzni. De nem is akarta. Ezek egyénisége részei voltak, hozzátartoztak a személyiségéhez. Ezért, az igazi nőre várva, mindeddig meg kellett elégednie a futó kapcsolatokkal és kalandokkal. Néha úgy tűnt neki, hogy abban a világban, amelyben hosszú ideig élt, csak kevés ember tudja igazán megérteni, mi történik körülötte, s a legtöbben szemellenzővel baktatnak keresztül az életen. Most azonban, miután a nagyobb kötelezettségvállalások elől messzemenően visszahúzódott, ugyanolyan köznapi magánéletre vágyott, amely az átlagember számára természetes. Meg akart nősülni, családról és nyugodt, biztonságos életről álmodozott. Amikor Elizabeth és ő találkozott, azonnal tudta, hogy megtalálta azt a nőt, akire várt. Ez nem csak Elizabeth csinosságán múlt, bár valahányszor ránézett, kellemes borzongás futott végig a hátán. A nő egy kicsit magasabbra nőtt az átlagnál, nagyon karcsú volt, nemes vonásokkal formált arcát sötét, csillogó haj keretezte. Mielőtt Elizabethet közelebbről meg nem ismerte, Quinian nem tudta, milyen érzékiek ezek az arcvonások. Leginkább a nő szeme bűvölte el. A férfi macskaszeműnek nevezte, és nem véletlenül. Nem annyira a zöld szín, mint inkább a benne ülő kifejezés tette macskaszerűvé a ragyogó szempárt. Elizabeth egész természete ott tükröződött benne. Quinlan kihívónak, ugyanakkor izgatónak találta. Minél jobban megismerte, annál inkább eltökélte, hogy megszerzi magának. A művelt, szellemes,olykor gunyoros nő jó adag egészséges humorérzékkel volt megáldva. Beszéde fordulatokban gazdag, válasza pedig mindig talpraesett volt. Egész lényéből erő áradt, amelynek vonzásából nem tudott szabadulni. A férfit valósággal leterítette saját érzelmeinek erőssége. Mindent tudni akart Elizabethről. Még a gyermekkoráról is kikérdezte, különben a nő életének ez a szakasza örökre zárva maradt volna számára. Gyerekeket akart tőle, s egy kis makrancos, éles nyelvű, angyalarcú kislány képe, aki az anyjára hasonlít, teljesen elbűvölte. Ha Elizabeth gyermekkoráról beszélgettek, ez a kép egyre valóságosabban jelent meg a képzeletében, és egyre jobban vágyott utána. Elizabeth eleinte őszintén mesélt, egy árnyalatnyi nagyzolással, amely azt jelentette, hogy nincs takargatnivalója, és mindegy neki, hogy tetszik-e a férfinak, amit mond, vagy sem. Később Quinian érezte, hogy valamit mégis eltitkol előle. Olyan érzése támadt, mintha Elizabeth védőfalat emelt volna maga köré, amelyet nem tudott áttörni. Quinlan ebbe nem akart beletörődni. Nem értette a nő visszahúzódását, mert ösztönei azt súgták, hogy érzelmei viszonzásra leltek. A nő szerette és kivánta őt. Ha valóban el akar hallgatni előle valamit, tudni akarta, mi az, neki pedig rendelkezésére álltak a szükséges eszközök és kapcsolatok, hogy mindent kiderítsen valakiről. Nyomozásai eredményeként kiderült, hogy Elizabeth egyszer már férjnél volt. A frigy azonban a korai házasságokra jellemzően rövid életűnek bizonyult. Iskola után sokan ösztönösen megházasodunk, aztán rövid idő alatt kiderül,
14
Linda Howard
Áramkimaradás
hogy a társak nem illenek egymáshoz. Quinlan maga is átesett ezen, tudta, milyen gyorsan megköttetik és bomlik fel egy-egy ilyen elhamarkodott házasság. Minél hosszabban töprengett, annál inkább feltűnt neki, hogy éppen a házassága volt az az időszak, amelyről Elizabeth nem akart beszélni. Egyszerűen elhallgatta, hogy egyszer már férjnél volt. Quinlan feltételezte, hogy emögött rejlik valami, és óvatos kérdéseket kezdett feltenni a két hiányzó évről. Amikor észrevette, hogy a nő fokozatosan visszahúzódik, lefeküdt vele, hogy a kapcsolatuk megerősödjön. Azt remélte, a szoros testi közelség megerősíti Elizabeth bizalmát, és végre feltárulkozik. Csakhogy nem így történt. Másnap reggel a nő megszökött, amikor ő még javában zuhanyozott. Azóta egyetlen alkalommal sem találkozott vele úgy, hogy kettesben lettek volna. Több mint fél év ment veszendőbe azóta, csaknem hét hosszú hónap, a gyötrő sóvárgás és a kielégítetlen, égető vágy végtelen éjszakáinak hónapjai. Most azonban kettesben vannak, és kihasználja az alkalmat, hogy mielőtt ezt az épületet elhagynák, kiderítse, mi történt, s rávegye Elizabethet, hogy visszatérjen hozzá.
4. FEJEZET
- Nézzük meg az automatákat! - sürgette a férfit Elizabeth, majd fölvette az asztalról az édességekkel megtöltött kendőt, és az ajtóhoz ment. Quinlan mozdulatlanul állt a helyén, hallgatagon vizsgálgatva a nőt. Elizabethnek úgy tűnt, hogy perceken keresztül bámulta, bár valószínűleg még fél perc sem telt el. Quinlan sugárzóan kék szeme kifürkészhetetlenül követte a mozdulatait, ő pedig nem akarta továbbra is tehetetlenül kiszolgáltatni magát a férfinak. Quinlan végül utánaballagott, Elizabeth pedig bezárta az ajtót, majd végignézett a sötét folyosón. - Hol vannak ezek az automaták? - kérdezte. - Soha nem használom őket, mert nem szeretem a készételeket és az előre csomagolt édességeket. - A folyosónak ezen a végén van egy italautomata, a biztosítási irodában pedig vannak ételautomaták is. A biztosítónak van egy pihenőhelyisége az alkalmazottak számára, amelyeket azonban mi is használhatunk. A férfi végigment a folyosón, el a felvonó előtt, Elizabeth pedig követte. - Na és hogy jutunk be? - A nő nem tudta magába fojtani a csipkelődő megjegyzést. - Fel akarod törni a zárat? - Ha kell, igen - mondta könnyedén a férfi. - De valószínűleg nem lesz rá szükség. Remélhetőleg nem, gondolta Elizabeth. A biztosítótársaságok ilyen ügyekben nem nagyon ismerik a tréfát, és ő szívesen lemondott volna a kártérítésről. Quinlan letérdelt az ajtó elé, kinyitotta a bőrtáskáját, és kivett belőle egy kis dobozt, amely leginkább piperetáskára hasonlított. Kinyitotta, és ezzel szerte is foszlott a hasonlóság. Púderos tégelyek és rúzsok helyett különös alakúra munkált szerszámok sorakoztak benne. Quinlan kivett belőlük kettőt, az egyiket bedugta a kulcslyukba, majd a másikat óvatosan becsúsztatta mellé, és figyelmesen elkezdte ide-oda mozgatni. Elizabeth szorosan mögé lépett, és lehajolva figyelte a mesterkedést, nehogy elmulasszon valamit. - Megtanítanál rá? - kérdezte lenyűgözve.
15
Linda Howard
Áramkimaradás
Quinlan szája szögletében pajkos mosoly bujkált, miközben figyelmét a zárra összpontosítva tovább dolgozott. - Minek? Éppen most fedezted fel a betörői vénádat? - Miért? Neked van? - kérdezett vissza a nő. - Csupán hasznosnak látszik, ha jártas benne az ember. Bárki kizárhatja magát véletlenül. - Akkor ezentúl betörőszerszámokat akarsz magaddal cipelni a táskádban? - Miért ne? - A nő megbökdöste Quinlan bőrtáskáját a lábujjával. - Te is azt teszed. - Ez nem retikül, hanem szerszámostáska - állapította meg Quinlan elégedetten, amikor a zár végre engedett. Aztán a legnagyobb lelki nyugalommal kinyitotta az ajtót. - Magyarázd meg nekem, hogy mi a különbség a te bőrtáskád és az enyém között! makacskodott Elizabeth, amikor beléptek a félhomályos, egyterű irodahelyiségbe. - Egészen más dolgokat tartok benne, mint te. - Értem. Ha a táskám tartalmát átpakolnám a tiedbe, akkor egyszeriben az is retiküllé válna? - Föladom! - nyögte Quinlan. - Igaza d van. Ez egy retikül, csak a férfiak előnyben részesítik a szerényebb, és angolosabb bőrtáska kifejezést. - Micsoda választékosság! - gúnyolódott Elizabeth. Quinlan elvigyorodott. - Látod, egyebek közt ez az egyik tulajdonságod, amelyet a legtöbbre becsülök benned. Olyan nagyvonalú győztes vagy, aki soha nem titkolja el a kárörömét. - Egyes emberek ezt jobban kierőszakoljákbelőlem, mint mások. - Elizabeth szétnézett, de körös-körül csak íróasztalokat, és vakon rámeredő számítógép-képernyőket látott. - Hol van a pihenőhelyiség? - Arrafelé. - Quinlan keresztül vezette Elizabethet az irodán, és benyitott a helyiség végében, jobb kéz felől elhelyezkedő ajtón. Szerencsére a szobában nem volt sötét. Két ablak is gondoskodott a megvilágításról. Az egyik fal mellett étel- és italautomaták sorakoztak. Szénsavas üdítők, kávé, gyümölcslevek és különböző ínyencfalatok közül lehetett választani. Egy asztalkán mikrohullámú sütő állt, mellette hűtőszekrény. A helyiségben elhelyeztek egy műbőr huzatú pamlagot is, amelynek kárpitozása helyenként kiszakadt, és kilátszott alóla a habszivacs. A szerény berendezést néhány összecsukható szék és két dohányzóasztal egészítette ki. - Nézz körül a hűtőszekrényben, amíg én kinyitom az automatákat! - javasolta Quinlan. - Hátha találsz benne jégkockát. Most ugyan nem kell, de jó, ha tudjuk, hogy van, és ha szükségünk lenne rá, bármikor visszajöhetünk érte. Aztán gyorsan zárd vissza az ajtaját, hogy ne melegedjen föl. - Tisztában vagyok azzal, mit jelent az áramszünet - jegyezte meg csípősen Elizabeth, amikor kinyitotta a mélyhűtő ajtaját, és gyors pillantást vetett bele. A hideg és a meleg levegő találkozásakor fehér pára csapódott ki a levegőből. Miután felfedezett hat teli jégkockatartót, azonnal becsukta a hűtőgépet. - Van jegünk - közölte. - Remek. - Quinlan feltört egy automatát, és kekszcsomagokat vett ki belőle. Elizabeth most a hűtőszekrény nagyobbik ajtaját nyitotta ki, de csalódnia kellett. Pillantása egy barna papírzacskóra esett, amelyen gusztustalan zsírfoltok éktelenkedtek. Úgy döntött, hogy nem kíváncsi a tartalmára, de a mellette heverő egyetlen szem almát kivette a hűtőszekrényből. Ezen kívül számtalan fűszeres öntetet látott, amelyekről azonban szívcsen lemondott. Elborzadt az áfonyás süteményre öntött paradicsommártás gondolatától. - Csak egy almát találtam - közölte. Quinlan éppen eltüntette a zsákmányát a bőrtáskában, majd leltárt készített a tartalékaikról. - Van kekszünk, ropink, néhány csokoládészeletünk, és a Chickie íróasztalából származó nyalánkságok. Az a gyanúm, hogy a legjobb esetben is csak holnap reggel tudunk innen kiszabadulni, addig azonban bőven van ennivalónk. Szeretnél inni egy gyümölcslevet? Egyébként az előcsarnokban van elég víz, nem kell feltétlenül kinyitnunk az automatát. Döntsd el, mit csináljunk! Elizabeth rövid gondolkozás után megrázta a fejét.
16
Linda Howard
Áramkimaradás
- Megteszi a víz is. - Akkor itt végeztünk. Menjünk le, és helyezzük kényelembe magunkat! - Nem kellene üzenetet hagynunk? - Nem. Elintézem az ügyet, ha ismét lesz áram, és minden a régi kerékvágásban fut majd. Lefelé már sokkal gyorsabban tették meg az utat az elemlámpa segítségével, és egyenesen visszamentek az előcsarnokba. Itt a magas mennyezet miatt lényegesen hűvösebb volt. Elizabeth a főbejárat színezett üvegén keresztül kikémlelt az utcára: teljesen kihalt volt. Csak néha suhant el egy-egy autó az épület előtt. Egy rendőrkocsi lépésben haladt végig az úton. - Kísérteties - dünnyögte. - Mintha kiürítették volna a várost. - Ha sokáig tart az áramkimaradás, naplemente után valószínűleg elszabadul a pokol - mondta aggódva Quinlan. - Egyébként megpróbáltam telefonálni az irodámból, hogy áttekintést kapjak a helyzetről, és közöljem a barátainkkal, hogy mi történt velünk, de nem tudtam senkit elérni. Ha az áramszünet az egész városra kiterjed, mint ahogy feltételezem, a telefonvonalak egész biztosan túlterheltek. Szerencsére találtam egy zsebrádiót, így legalább meghallgathatjuk a híreket. - Kapcsold be! - kérte Elizabeth, és egy pamlagra tette az élelmet. - Szeretném tudni, hogy mi a helyzet. Quinlan kinyitotta a táskáját, és elővett belőle egy apró zsebrádiót, amely elfért a tenyerében. Bekapcsolta, és keresett rajta egy adót. Hirtelen megszólalt egy hang, a rádió méreteihez képest meglepően tisztán és hangosan. -.. .a betörések és rablások megakadályozására több helyen bevetették a Nemzeti Gárdát... - A fenébe! - szaladt ki Quinlan száján. - Csúnyán hangzik. - Értesüléseink, sajnos, hiányosak - folytatta a bemondó azonban folyamatosan kapjuk az újabb híreket. Ismereteink szerint a déli államok nagy részét, és csaknem egész Texast érinti az áramkiesés. - Nem vagyok szakértő - szólalt meg egy másik hang -, de az országot két hete sújtó hőhullám miatt az áramfelhasználás feltehetőleg annyira megnő, hogy a túlterhelés miatt az egész elektromos hálózat összeomlik. Megkapták már az elnök állásfoglalását? - Még nem, mert nehezen tudunk telefonösszeköttetést teremteni a szóvivővel. Kérjük a lakosságot, hogy csak vészhelyzetben használja a telefont. A mentőszolgálat elérhetetlen lesz, ha mindenki felhívja a barátját, hogy elmesélje, nincs áram a városban. Higgyék el nekem, sajnos ez így van! A második hang közbeszólt. - És gondoljanak az egészségügyi hatóságok által két hete állandóan hangoztatott óvintézkedésekre! Ebben a hőségben, szellőzőberendezés és ventilátor nélkül, fokozottan veszélyeztetett az egészségünk. Lehetőleg ne menjenek a napra! Nyissák ki az ablakokat, és igyanak sok folyadékot! Kerüljék a fölösleges mozgást, takarékoskodjanak energiatartalékaikkal! - Egész éjjel a mikrofon előtt leszünk - mondta az első hang. - Adóállomásunk szerencsére rendelkezik tartalékgenerátorral. Ha valami változás áll be a helyzetben, értesülhetnek a... Quinlan kikapcsolata a rádiót. - Ennyi elég. Most már tudjuk, mi a helyzet, és takarékoskodnunk kell az elemmel. Elizabeth megjátszott hitetlenkedéssel kérdezte: - Micsoda? Hát nincs tartalékelemed? - Ez nem az én rádióm. Nem kellett hozzátennie, hogy ha ez az ő rádiója volna, természetesen lenne tartalékeleme. Elizabeth azt kívánta, bárcsak a férfié lenne a készülék. Átkozta magát, hogy nem hagyta el időben az épületet. Mindenesetre nyitva maradt a kérdés, nem járt-e jobban, mintha hazament volna. Ide nem tud hívatlan látogató behatolni. Sokkal súlyosabb volt, mint ahogy eddig gondolta. Egy ilyen nagy kiterjedésű áramkimaradást nem lehet néhány óra alatt megszüntetni, a munkálatok bizonyára egész éjszaka eltartanak, és nem lehetetlen, hogy holnap ilyenkor is az épület foglyai lesznek. Quinlanre nézett.
17
Linda Howard
Áramkimaradás
- Biztos vagy benne, hogy itt nem emelkedhet veszélyesen magasra a homérséklet? - Nem mernék megesküdni rá, de teljesen valószínűtlennek tartom. Itt nem vagyunk veszélyben. Van elég vizünk, és ez a döntő. A városban a legtöbb embernek kellemetlenebb a helyzete, mert csak kevés házban van tartalékgenerátor. Ha túlságosan melegünk lesz, egyszerűen leveszünk néhány ruhadarabot. Az elképzeléstől Elizabethet rögtön kiverte a veríték. Hasizmai megfeszültek arra a gondoltra, hogy a sötétben meztelenül kell feküdnie Quinlan mellett. Eszem, ne hagyj el! - rimánkodott magában, mégis minden porcikájával emlékezett arra, milyen élvezet volt Quinlannel eltölteni az éjszakát. Hirtelen elfordult, hogy a férfi ne olvashasson a gondolataiban, és ismét kinézett az üvegajtón. Ekkor egy kérdés szöget ütött a fejébe. - Láthatnak bennünket az emberek, ha sötétedés után bekapcsoljuk az elemlámpánkat? Vagy a színezett üvegek éjjel is védelmet nyújtanak? - Ha valaki bekukucskál, csak a fényforrást fogja látni, semmi egyebet - válaszolta Quinlan. Valójában senki nem fog észrevenni bennünket. Elizabethnek már ez a lehetőség is elég volt. Először a főbejárat melletti ülőgarnitúrát választotta ki, most azonban kevésbé feltűnő helyet keresett magának, mert az előcsarnokban több helyen is ülőbútorokat helyeztek el. A nő úgy döntött, hogy a csarnok közepén fog elhelyezkedni. Egy sor sűrű dísznövény mögött, amely a válláig ért, s egy kis lugasra emlékeztette, félig-meddig biztonságban érezhette magát. Innen a mosdókhoz vezető út is rövidebb volt. Kirakta egy alacsony asztalra az élelmiszerkészletét, eközben Quinlan félretolt néhány karosszéket, hogy helyet csináljon. Aztán a többi ülőbútorról elegendő kispárnát gyűjtött össze, hogy később ágyat készíthessen belőle. Addig is oldalt egymásra halmozta őket. Elizabeth lopva a kispárnákra pillantott. Kételkedett benne, hogy Quinlan közelében egyáltalán le tudja majd hunyni a szemét. Ráadásul biztosan nem lenne okos dolog elaludnia, még ha sikerülne is neki. Ránézett a férfira, és összerezzent, mint akit rajtakaptak. Quinlan leplezetlen kíváncsisággal fürkészte. Nem vette le a tekintetét Elizabethröl akkor sem, amikor lassan kicsomózta és levetette a nyakkendőjét, majd egészen a köldökéig kigombolta az ingét, és feltűrte az ingujját. Tekintettel a melegre, ésszerű és ártatlan volt, amit tett, de izmos, szőrös mellének látványa olyan érzéseket keltett Elizabethben, amelyeknek már csak kevés közük volt a józan észhez. - Miért nem veszed le a harisnyádat? - kérdezte a férfi gyöngéden. - Szörnyen zavaró lehet ebben a hőségben. Quinlan nem tévedett. Elizabeth habozott egy pillanatig, bár tulajdonképpen nem gondolta komolyan, hogy éppen a harisnyája fogja megvédeni a férfitól. Quinlan nem az a fajta, aki erőszakoskodott volna a nőkkel. Tudta, hogy nem fogja kényszeríteni, ha nemet mond. Ettől soha nem is félt, csak attól tartott, hogy ő maga nem lesz elég erős, és enged Quinlannek. Éppen ezért kerülte őt hat hónapon keresztül. Tehát ha nem veszi le a harisnyáját, az nem fogja megakadályozni abban, hogy lefeküdjön a férfival, amennyiben nem mond eltökélten nemet. Másrészt a kellemetlen harisnya nélkül sem megy bele semmilyen kockázatos dologba, hacsak el nem veszti a fejét. Elizabeth fogta az elemlámpát, bement a mosdóba, és a világítóeszközt az egyik mosdókagylóra helyezte. A levegő fullasztóan meleg volt a szűk helyiségben. Gyorsan megszabadult a harisnyájától, és máris jobban érezte magát. Kinyitotta a csapot, és hideg vizet eresztett a csuklójára. A jól bevált eljárás azonnal segített rajta. Aztán bevizezett egy papírtörülközőt, és megnedvesítette vele az arcát, amitől egészen felfrissült. Végül nagy lélegzetet vett, bátorságra biztatta magát, és újból elég erőt érzett ahhoz, hogy Quinlan elé lépjen. Gondoskodni fogok róla, hogy ne jöhessen a közelembe, határozta el. Egyik kezében a zseblámpával, másikban a harisnyával, bizakodva tért vissza az előcsarnokba. Quinlan egy karosszékben hanyagul elterpeszkedve várt rá, mégis olyan feszült figyelemmel leste Elizabeth mozdulatait, mint tigris a prédáját. - És most eljött az ideje a mi kis beszélgetésünknek - jelentette ki határozottan.
18
Linda Howard
Áramkimaradás
5. Fejezet
Elizabet szive kihagyott egy pillanatra. Úgy érezte, mintha megbénult volna, ennek ellenére látszólag közömbösen sétált oda a karosszékhez, leült, és lábát ugyanolyan hanyagul keresztbe vetette, mint Quinlan. - Én is úgy gondolom - mondta nyugodt hangon. A férfi megint olyan tekintettel mérte végig, mintha azt fontolgatná, miként is bánjon a nővel. Elizabeth visszatetszőnek találta a „bánni a nővel" fogalmát, de magába fojtotta mérgét. Tudta, hogy Quinlan hajthatatlan, ha valaki keresztezi tervei megvalósításának útját. Nagyon fontos volt, hogy megőrizze higgadtságát, ne hagyja magát kihozni a sodrából. Quinlan továbbra is némán nézett rá, és ő jól tudta, mit akar: már régen feltett kérdésére most választ vár. Elizabethnek nehezére esett megjátszani a szenvtelenséget. Bár több mint hat hónap telt el az eset óta, még mindig elöntötte a harag, ha arra gondolt, mire vetemedett a férfi. Állva ellenfele tekintetét, köntörfalazás nélkül a szemébe vágta a vádat: - Megtaláltam nálad a rólam készíttetett életrajzot. - Elizabeth minden egyes szót erősen hangsúlyozott. - A hátam mögött nyomoztál utánam. - Vagy úgy! - Quinlan behatóan fürkészte a nőt. - Tehát ez volt a bűnöm. - Jól megfontolt szünetet tartott. - Természetes, hogy ezt tettem. - Mit értesz azon, hogy „természetes"? Kémkedtél utánam. Engedély nélkül betörtél a magánéletembe! - Te pedig az enyémbe! - szólt közbe a férfi higgadtan. - Az életrajz nem hevert nyitva a rajzomon. - Ez igaz. Átkutattam az íróasztalodat - ismerte be Elizabeth habozás nélkül. - Miért? - Valami nyugtalanított benned, és azt reméltem, hogy választ találok a kérdéseimre. - Miért nem kérdeztél meg nyíltan? - A szavak élesen csattantak Elizabeth dohhártyáján. A nő keserűen elmosolyodott. - Mennyiszer feltettem ezeket a kérdéseket! Te azonban mestere vagy a válaszok megkerülésének. Lefeküdtem veled, pedig jószerint semmit sem tudok rólad. Quinlnn egy viszontkérdéssel kitért a szemrehányás elől. - Mi nem tetszett bennem? Soha nem kényszerítettelek testileg, tudod, hogy van egy irodám, hogy szerződések alapján végzem a munkámat, hogy fizetőképes vagyok, és nem szököm senki vagy semmi elől. - Ez jellemző rád! - vetette a szemére Elizabeth. - Fölöttébb találékony vagy, ha nem akarsz semmit közölni magadról. Eltartott egy darabig, mire megértettem ködösítő fortélyaidat, míg csak fel nem tűnt, hogy valójában nem válaszolsz a kérdéseimre, egyszerűen semmibe veszed őket, s gyorsan előállsz a te kérdéseiddel. Quinlan elgondolkodva nézett Elizabethre. - Minek beszélnék a saját életemről, amikor minden részletét jól ismerem? - Ezt én is elmondhatnám magamról - válaszolta a nő. - Szerettem volna több személyes dolgot tudni rólad, szerettelek volna jobban megismerni, de mindig üres kézzel távoztam tőled. Ennek ellenére soha nem jutott volna eszembe megfizetni valakit, hogy utánad kémkedjen.
19
Linda Howard
Áramkimaradás
- Nekem teljesen mindegy lenne - jelentette ki bátran Quinlan, mert tudta, hogy Elizabeth úgysem sokat tudott volna meg róla. Eletének eseményei az érettségi óta semmilyen hivatalban nem szerepeltek írásos formában. - Kitűnő! Nekem azonban egyáltalán nem mindegy. - Ez minden? Csupán azért szakítottad meg a kapcsolatunkat, mert nyomoztattam utánad? Miért nem vontál felelősségre, miért nem ordítoztál velem? Őszintén megbeszélhettük volna a dolgot. Nem gondolod, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítasz az ügynek? Quinlan kérdései szemrehányóan, egyszersmind hitetlenkedve zúdultak Elizabethre. Nyilván fölöslegesnek és eltúlzottnak találta a nő indulatkitörését. Elizabeth belsőleg megmerevedett. Nagyon is jól ismerte azt a módszert, amikor hibájául róttak fel valamit, függetlenül attól, hogy mi történt, és milyen okból. Mily gyakran volt ő a hibás mindenért! Elfojtotta a rátörő emlékeket. Soha többé nem fogja tűrni, hogy bárki bűntudatot ébresszen benne! Nem lesz hajlandó többé a bűnbak szerepét játszani! Éppen elég nehezen nyerte vissza belső szabadságát és önbecsülését. Tudta, hogy ügyetlenül viselkedett Quinlannel szemben, de nem engedett korábbi elhatározásából. - Nem, nem túlzom el az ügyet - válaszolta hűvösen. - Már korábban is rosszul éreztem magam a társaságodban. Az, hogy titokban értesüléseket szereztél be rólam, csak az utolsó csepp volt a pohárban, nem pedig az egyetlen oka, hogy szakítok veled. - Olynn szörnyűnek találtad, hogy nem válaszoltam néhány kérdésedre? Quinlan nem elégedett meg a nő magyarázatával. - Többek között. - Mik között? Aki Á-t mond, mondjon B-t is, gondolta Elizabeth, és az igazsághoz híven válaszolt. - Például idegesített az a szokásod, hogy mindent egymagad akarsz eldönteni. Az ellenvetéseimet vagy a javaslataimat rendre semmibe vetted, mintha azok el sem hangzottak volna. - Mikor? Miket? - kérdezte elképedve Quinlan, aki láthatólag fokozatosan elveszítette a türelmét. Kék szeme összeszűkült és villámokat szórt. Elizabethet meglepte, hogy a férfit ennyire elhagyta az a híres önuralma. A nő határozatlan kézmozdulatot tett. - Majdnem mindig. Sajnos nem készítettem feljegyzéseket az egyes esetekről. - Ezen igazán csodálkozom - gúnyolódott a férfi. - Állandóan elnyomtál. Ha el akartam menni bevásárolni, meg kellett várnom, amíg ráértél, hogy velem jöhess. Ha dzsekit szerettem volna felvenni, amikor elmentünk valahová, ragaszkodtál hozzá, hogy kabátot vegyek fel. Még arra is rá akartál beszélni, hogy másik bankot válasszak magamnak! Quinlan felvonta a szemöldökét. - Hiszen a jelenlegi nagyon messze van. Az, amelyet én javasoltam, sokkal megfelelőbb lenne. - Kinek? Én nagyon elégedett vagyok a bankommal, tehát megfelel nekem. Vagy nem? - Hát akkor nem cserélsz, és kész. Mi itt a gond? - A gond az - mondta szinte tagolva a nő, miközben gondosan megválogatta a szavait -, hogy minden döntést te akarsz meghozni, és nem vagy hajlandó megosztani a feladatokat és a felelősséget. Nem egyenrangú kapcsolatra törekszel, - hanem egyeduralomra. Quinlan, hosszú lábát hanyagul kinyújtva, éppen még kényelmesebb helyzetet vett fel a karosszékben, e szavakra azonban fölpattant, s a következő pillanatban már Elizabeth fölé tornyosult, kezével a szék karfájára támaszkodva. Elizabeth összerezzent, amikor látta, hogy a férfi milyen dühös, de nem hagyta megijeszteni magát. Ehelyett fölvetette az állát, és rezzenéstelen szemekkel állta Quinlan tekintetét. - Egyszerűen nem tudom elhinni! - kiáltotta a férfi. - Azért hagytál el. mert azt javasoltam, hogy változtass bankot? - Hirtelen fölegyenesedett, eltávolodott néhány lépésnyire, és beletúrt a hajába.
20
Linda Howard
Áramkimaradás
- Nem azért! - javította ki a nő izgatottan. - Azért hagytalak ott, mert nem akartam, hogy meghatározd minden lépésemet. Ő sem tudott már nyugodtan ülni, és felugrott. Quinlan nyomban visszafordult, megfogta Elizabeth karját, és magához szorította. A nő érezte Quinlan testének illatát. Minden érzéke azonnal felborzolódott, mégis megmerevedett a férfi érintésétől. - Miért nem mondtad meg, hogy egyszer már férjnél voltál? A kérdés tulajdonképpen nem érte váratlanul Elizabethet, mégis kellemetlenül érintette. Quinlan természetesen tudott róla, hála az átkozott nyomozásának. - Nem tartozik a kedvenc beszédtémáim közé - válaszolta a nő gúnyosan -, de nem is államtitok. Meséltem volna róla, ha már jobban ismerjük egymást. Mit vársz tőlem? Ismeretségünk első napján meg kellett volna gyónnom az egész életemet? Quinlan merőn nézett Elizabethre. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy a nő arcvonásainak legkisebb rezdülését is észrevette. Aha, gondolta, tehát emögött több is rejlik. - Ennél jobban kellett volna ennél megismernünk egymást? - Quinlan nyugodt hangot kényszerített magára. - Csaknem mindig kettesben voltunk, alig találkoztunk másokkal. Bár csak az utolsó éjszaka háltunk egymással, korábban is átéltünk néhány meghitt pillanatot. - Mégis kétségeim voltak - mondta Elizabeth, ugyanolyan nyugodt hangon. - Lehet. Ez azonban nem tartott vissza attól, hogy ugyanúgy kívánj, mint most is. - Quinlan lehajtotta a fejét, és száját lágyan és csábítóan a nő ajkához érintette. Elizabeth megpróbált kitérni előle, de a férfi erejével szemben tehetetlen volt. - Maradj nyugton! - suttogta Quinlan. A nő kétségbeesetten elfordította a fejét. A férfi arra kényszerítene, hogy ismét ránézzen, de ahelyett, hogy megcsókolta volna, közvetlenül a nő szája előtt megállt. - Miért nem meséltél a házasságodról? - Quinlan forró lehelete megcsiklandozta Elizabeth ajkát, amitől a nő megborzongott. A férfi a rá jellemző makacssággal a fejébe vette, hogy megoldja a rejtélyt, és addig nem engedi szabadon a foglyát, míg csak elégedett nem lesz a válasszal. Elizabethet hatalmába kerítette a félelem, és rémületében teljes erejéből küzdeni kezdett. Mindhiába. Quinlan erőlködés nélkül lefogta, úgy, hogy mozdulni sem tudott. - Mi történt akkor? - kérdezte makacsul a férfi, és az egyes szavak között alig érezhető csókokat lehelt Elizabeth ajkára. - Miért rezzentél össze, amikor a házasságodat említettem? Mesélj róla! Tudnom kell, mi a helyzet! Megcsalt? Csavargó volt? - Nem. - Elizabeth nem akart válaszolni, de a férfi közelsége megzavarta, és a „nem" akaratlanul is kicsúszott a száján. Érezte, milyen bizonytalanul csengett a hangja, és mérgelődött miatta. - Nem! - ismételte meg határozottabban, kétségbeesetten küzdve önuralma megőrzéséért. – Nem csalt meg. - Ha megcsal, gondolta a nő, nem kellett volna a nyomasztó figyelmességétől szenvednem. - Hagyd abba, Quinlan! Engedj el! - Miért hívsz most állandóan Quinlannek? - A férfi kérdése halk és engeszlelő volt, s továbbra is könnyű, gyöngéd csókokkal cirógatta Elizabeth száját. - Régebben Tomnak hívtál. Azon az éjszakán is, amelyen szerelmeskedtünk. Elizabeth azért nevezte a férfit Quinlannek, mert távolságot akart tartani tőle. Nem akart rá, mint Tomra emlékezni, mert ez a név visszavonhatatlanul összekapcsolódott azzal az éjszakával, amikor kéjesen átölelte a férfi meztelen vállát, s a vágy mindent elborító áradatában újra és újra a nevét rebegte elragadtatva, míg csak ki nem elégült. Tom a szerelme volt, Quinlan pedig az az ember, aki elől menekült. És Quinlan az az ember, akivel most meg kell küzdenie, az az ember, aki soha nem adja fel. Elizabeth gyöngének és kiszolgáltatottnak érezte magát a vasmarkok szorításában. A férfi állhatatosan csókolgatta, míg végre megtört az ellenállása, és ajka készségesen feltárult Quinlan ingerlő játékot űző nyelve előtt. Amikor nyelvük összeért, mindketten megremegtek a feltoluló érzelmek heves viharában. Quinlan gyöngéden megfogta Elizabeth mellét, és simogatni kezdte. A nő felnyögött, miközben a férfi hozzáértőén tovább csókolta. Elizabeth kétségbeesetten igyekezett, hogy józan
21
Linda Howard
Áramkimaradás
maradjon. Quinlan ugyanúgy elcsábította őt, mint az első alkalommal, s bár tudta, mi lesz a vége, nem volt elég akaratereje ahhoz, hogy ellökje magától. Túlságosan szerette a férfit. Csókjai elvették az eszét, mindennél jobban kívánta őt, és végtelenül élvezte az izgató simogatást. Quinlan a ruhán keresztül is érezte a tenyerén, hogy a nő mellbimbója megményedett. Türelmetlenül kigombolta a blúzát, és becsúsztatta kezét a leheletvékony melltartó alá. A nő megborzongott a közvetlen érintéstől, elöntötték az izgalom hullámai, és felfokozták a vágyát. Elragadtatottan felsóhajtott, és ez a sóhaj szinte áramütésként érte a férfit. Quinlan megfogta a nő telt, lágyan a tenyerébe simuló, hasonlíthatatlanul finom tapintású mellét, majd fölé hajolt, és megcsókolta bársonyosan sima bőrét. Elizabeth testének íze és illata csaknem elvette az eszét. Nyelve hegyével apró köröket írt le a mellbimbója körül, és saját izgalmának fokozódása közben elégtétellel állapította meg, hogy Elizabeth hozzápréseli magát, akarja őt. Azután a forró éjszaka után, amit együtt töltöttek, meg volt győződve erről, de az ezt követő hat hónap elbizonytalanította. Most azonban beigazolódott, hogy nem tévedett. Alig kellett megérintenie, máris reszketett a vágytól, és kész volt odaadni magát. Felemelkedett Elizabeth melléről, és ismét megcsókolta puha, érzéki száját. Csaknem megőrült az asszonyért. Korábban egyetlen más nő sem tudott hasonló érzéseket kiváltani belőle, egyetleneggyel sem volt olyan összhangban, mint vele. Le akarta fektetni, most azonnal, de még mindig sok kérdés nyitva állt, amelyre nem kapott választ. Ha nem tisztázzuk a félreértéseket, míg a jó sorsom összezár vele, gondolta, eltelhet újabb hat hónap, mire ismét alkalmam nyílik rá. Nem, ez nem történhet meg! Nem tudnám elviselni. Erőt vett magán, és elhúzta az ajkát Elizabeth szájától. Minden porcikája a szerelmi játék beteljesedése után sóvárgott, és tudta, hogy a nő ugyanúgy odaadná magát, mint ő, ha nem hagyja őt gondolkozni. De nem akart tovább várni a válaszokra. - Mondd el! - suttogta hízelegve. Szájával végigcirógatta Elizabeth nyakát, belecsippentett a fülcimpájába, és érezte, amint kedvese megremeg az izgalomtól. Végre jó úton járt. - Mondd el, mit tett veled, és miért kell nekem bűnhődnöm!
6. Fejezet
Elizabeth megkísérelte ellökni magától Quinlant, de görcsös igyekezete hiábavaló volt. A férfinak a legcsekélyebb erőfeszítésébe sem került szorosan tartania. Ennek ellenére kezét teljes erejével Quinlan domború mellkasának feszítette. - Engedj el! - Nem! - mondta a férfi eltökélten. - Hagyd abba az erőlködést, és válaszolj a kérdésemre! Erre nem lennék képes, gondolta Elizabeth, és vakrémület kerítette hatalmába. Nem Quinlantől félt, hanem attól, hogy beszélnie kell a házasságáról. Annak a pokolnak még az emlékét sem akarta felidézni, amelyet Eric Lander mellett átélt. Quinlan azonban nem tett le arról, hogy kifaggassa. Éppen eléggé ismerte már a férfit ahhoz, hogy tudja, addig úgysem tágít, amíg ki nem elégítette kíváncsiságát. A legapróbb részletet is kiszedné belőle, ő pedig úgy érezte, hogy nem tudná elviselni a szörnyű történet felelevenítését. Hogy időt nyerjen, felhagyott a meddő küzdelemmel. Quinlan mellére hajtotta a fejét, és ahelyett, hogy ellökte volna magától, a nyaka köré fűzte a karját. Érezte, hogy a váratlan fordulattól Quinlan teste megfeszül, ő pedig reszketni kezdett a megkönnyebbüléstől. Elakadt a
22
Linda Howard
Áramkimaradás
lélegzete, amikor csípőjét a férfiéhez nyomta, és megérezte annak izgalmát. Még szorosabban hozzásimult, ami lángra lobbantotta az ölét. Quinlan nemcsak érezte, hanem Elizabeth arckifejezésén látta is a hirtelen változást: egy pillanattal előbb még küzdött ellene, most pedig remegett a vágytól. Izgató csípőmozgását nem lehetett félreérteni. Átkozódott magában, és megpróbálta féken tartani az ösztöneit. Eredménytelenül. Túl sok idő telt el az együttlétük óta, és nagyon kívánta a nőt. Elizabeth később is beszélhet, még ha pillanatnyilag győzött is. Nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy a karjában tartja, és kedvese is kívánja őt. Nem tudta, mi okozta n hirtelen érzelemváltozást, de nem is törődött vele. Boldog volt, hogy Elizabeth ismét szenvedélyes vággyal öleli, mint azon az éjjelen, amely kitörölhetetlenül az emlékezetébe vésődött. Azóta éjszakánként gyötrő vágy emésztette, miközben álmatlanul forgolódott az ágyban. Nem talált nyugalmat, és el sem tudta képzelni, hogy szerelme miért hagyta faképnél. Megharagudott rá, mégsem tudta kiverni a fejéből. Elizabeth azonban most nem volt hideg és elutasító, épp ellenkezőleg. Quinlan látta, hogy minden érintésére megremeg. A nő csípője ösztönös mozgásával kutatott vágyai célja után, és kéjesen felnyögött, amikor megtalálta. Aztán türelmetlenül hozzápréselte magát, félreérthetetlenül felszólítva a férfit a cselekvésre. Quinlan beletúrt Elizabeth hajába, és hátrahúzta a fejét. - Le akarsz feküdni velem? - kérdezte rekedten, miközben elkeseredetten próbált uralkodni magán. Nem készült fel erre a váratlan gyorsasággal kialakult helyzetre. Biztos akart lenni abban, hogy Elizabeth valóban akarja őt, de nem tudott tovább várni. Utoljára tizenéves korában esett meg vele, hogy teljesen elveszítette a fejét. A vágy, kielégülést követelve, megállíthatatlan hullámokban tört fel a lágyékából. Teljesen mindegy volt már, hogy Elizabeth miért változtatta meg oly hirtelen a viselkedését. Csak egyet akart: vele lenni. A nő hosszú másodpercekig nem válaszolt. Quinlan már átkozódott magában, amikor Elizabeth belefúrta a körmeit a vállába. - Igen - felelte szinte önkívületben. A férfi fölemelte, és a padlórafektette. - A kanapé... - mormogta Elizabeth, de Qninlan nem tudta tovább türtőztetni magát, és ráfeküdt a nőre, aki körül elsüllyedt a világ, és teljes odaadással viszonozta az ölelést. Elizabeth eredetileg csupán egy kis haladékot akart szerezni, de alábecsülte saját érzéseit és szükségleteit. Rádöbbent, hogy nagyon kell neki a férfi. Hány és hány éjszaka hánykolódott az ágyában, csöndesen sírdogálva! Quinlan csaknem annyira hiányzott neki, mint amennyire félt tőle és az iránta táplált érzéseitől. Az a megkönnyebbülés, hogy ismét a karjába zárhatja, szinte fájdalmat okozott neki, és félresöpört minden józan megfontolást. Később ugyan szembe kell néznie az elkerülhetetlennel, most azonban csak a jelen számított, és ő Tom Quinlané akart lenni. Quinlan viharosan szeretkezett. Éhsége túl nagy volt, és nagyon sokáig nem csillapította ahhoz, hogy türelme lett volna hosszabb előjátékhoz. Fölhajtotta a nő szoknyáját, lehúzta a bugyiját, Elizabeth pedig készségesen széttárta a lábait, hogy magába fogadja a férfit. Quinlan egy pillanat alatt levetkőzött, és azonnal ráfeküdt. Elizabeth szenvedélyesen felkiáltott, amikor a férfi belehatolt. Csípőjét Quinlanhez szorította, aki kéjesen felnyögött, átkulcsolta a combját, magasabbra emelte, és szapora, ritmikus mozgásba kezdett. Elizabeth gyorsan közeledett a csúcsponthoz, és hangosan felzokogott, amikor élvezete a tetőfokára hágott. Quinlan olyan tüzet gyújtott benne, amelyet eddig nem ismert. Csak ő tudta szinte az önkívületbe kergetni, s azután az első éjszaka után azt hitte, hogy ezt a gyönyört soha többé nem fogja átélni. Még arra is hajlandó lett volna, hogy lemondjon a testi kielégülésről, csak megmenekülhessen a férfi parancsuralmától. Quinlan utáni vágyát azonban nem tudta elfojtani, és gyakran kérdezgette magában, hogy a legveszélyesebb csapdák vajon miért a legédesebb csalétkekkel várják áldozatukat. Quinlan izgalma egyre fokozódott. Erős kezével megragadta szerelme csípőjét, még mélyebbre hatolt benne, és mozgása erőteljesebbé vált. Elizabeth tudatába közben fokozatosan betört a
23
Linda Howard
Áramkimaradás
külvilág. Kábulatában is érezte, hogy nyomja a kemény padló, miközben Quinlan vadul hozzápréseli magát. Csípőjével megtartotta a férfit, aki kéjesen felnyögött, majd fojtottan felkáltott, amikor belélövellt. Aztán ernyedten Elizabethre rogyott, és a pulzusa lassan lecsillapodott. Egy darabig ebben a helyzetben maradtak. A nagy, sötét előcsarnok csöndjét csak zihálásuk hangja törte meg. Elizabeth érezte, mint csillapodik a férli szívverése. Ekkor hirtelen ráébredt, hogy nem tettek semmilyen óvintézkedést. Az első ijedelem után ez a felismerés különös módon inkább boldoggá tette, mint szomorúvá. - Elizabeth? A nő nem nyitotta ki a szemét. Még egy darabig nem akart tudomást szerezni a valóságról, s átadta magát az álmodozásnak. Nem akarta elengedni a férfit, pedig tudta, hogy mindjárt szét kell válniuk. Quinlan a könyökére támaszkodott, és Elizabeth csukott szemmel is érezte átható tekintetét. Észrevette, hogy a férfi izmai megfeszülnek. Első gondolata az volt, hogy magában tartja őt, de Quinlan felemelkedett, s Elizabeth visszafojtotta a lélegzetét, amikor a férfi lassan kihúzódott belőle. Izgató érzés volt, melytől önkéntelen, áruló mozdulattal megemelte a csípőjét. Aztán kinyitotta a szemét, mert a legszorosabb testi kapcsolatnak ezzel vége szakadt. Tekintetük találkozott. Quinlan a kielégülés után enyhe bágyadtságot érzett, éppúgy, mint Elizabeth, aki ennek ellenére alig titkolt éberséget fedezett fel a férfi szemében. Tekintetéből mintha azt olvasta volna ki, hogy megragadta ugyan a zsákmányát, de még nem sikerült legyőznie. Quinlan éles elméje, mint mindig, most is nyugtalanította. Elizabeth egy pillantással figyelmeztette, nehogy téves következtetéseket vonjon le együttlétükből. Nem történt sem több, sem kevesebb, mint hogy szexuálisan kielégítették egymást, a jövőjükre kiható következmények nélkül. Legalábbis ezt akarta bebeszélni magának. Quinlan gúnyosan mosolygott, miközben felállt, lassan felhúzta a nadrágját, majd egyetlen mozdulattal összehúzta a cipzárt. Aztán odanyújtotta a kezét Elizabethnek, és felsegítette a földről. A nő összegyűrődött szoknyája visszacsúszott a helyére. - Vedd le a ruhádat, és bújj bele az én ingembe! Itt bent egyre melegebb lesz, és egy bő ruhadarab sokkal kényelmesebb, mint ez a szűk kosztüm. Elizabeth szó nélkül megfordult, fogta az egyik elemlámpát, és reszkető lábakkal kiment a mosdóba. Egész testében remegett a szerelmi együttléttől. Quinlan nem okozott fájdalmat neki, de még mindig magában érezte őt. Belepillantott a tükörbe, s az elemlámpa fényénél kísérteties arc bámult vissza rá, óriási szemekkel. Zavarodottan lesimította kibomlott haját, amely kócosan hullt a vállára. Egy ideig még a tükörképére meredt, majd kezébe temette az arcát. Micsoda kínos helyzet! Hogy ragadtathattam el magam ennyire! Miért is csináltam ilyen ostobaságot?! - korholta magát. - Alig egy órát voltam kettesben vele, és máris a padlón párzottunk, mint az öntudatlan állatok! Ha legalább őt okolhatnám! De nem hibáztathatom, én tettem meg a döntő lépést, amikor kínos kérdéseitől való félelmemben a nyakába vetettem magam. Nem vitás, hogy az eseményeket én erőszakoltam ki. Elizabethet teljesen összezavarták az ellentmondó érzések. Szégyellte magát, ugyanakkor emelkedett hangulatban volt. Szégyenkezett, mert a szeretkezést eszközként használta fel... vagy talán azért érzett bűntudatot, mert indokra volt szüksége ahhoz, hogy megtehesse azt, ami után hónapok óta sóvárgott? Nem tudott ellenállni a férfi vonzerejének, és ösztönei a karjába hajtották. A szeretkezés utóhatásaként belső felfűtöttséget és elégedettséget érzett. Ugyanakkor, miután megszakadt szoros testi kapcsolata Quinlannel, elővették a régi kétségek, és ellentétes irányba taszították. Elizabeth, bármilyen fájdalmas volt is, annak idején úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra véget vet kapcsolatuknak. Most azonban rá kellett jönnie, hogy ő maga tévedett. Egymás iránti érzéseik sokkal bonyolultabbak voltak, mint ahogy korábban gondolta.
24
Linda Howard
Áramkimaradás
Kábultan megszabadította magát gyűrött ruhadarabjaitól, és lemosakodott. Ez felfrissítette, bár a mosdó fülledt levegőjében ismét izzadni kezdett. Ha nem is kellemes, nincs más választásom, mint hogy ismét Quinlan szemébe nézzek, gondolta beletörődve. Amennyiben itt maradok, hőgutát kapok. Milyen szomorú, ha egy nő már a mosdóban sem talál menedéket! De hát nem mindegy? Eddig nem találtam egyetlen helyet sem, ahol biztonságban érezhettem volna magam Quinlantől, de főként a saját érzéseim elől nem tudtam menekülni. Elizabeth éppen a bugyiját húzta fel, amikor a férfi kinyitotta az ajtót, és belépett a mosdóba. Magas termetével eltakarta az előcsarnokból beszüremlő fényt, de a hűvösebb levegő azonnal utat talált mellette a helyiségbe. Az enyhe légáramlat körülsimogatta Elizabethet, amitől a mellbimbói ismét megkeményedtek. Vagy talán a férfi látványa izgatta fel? Quinlanhez fűződő viszonyát nem akarta ilyen leegyszerűsítve értelmezni, de a teste ellentmondott józan eszének. A férfi természetesen észrevette a változást. Szeme elsötétedett a vágytól, amint megpillantotta Elizabeth izgató mellét. Amikor azonban észrevette a nő zavarát, egy lépést sem tett felé. - Bujkálsz előlem? - kérdezte bársonyos hangon. - Csupán az időt húztam - vallotta be Elizabeth. Meg sem kísérelte, hogy eltakarja magát Quinlan mohó szeme elől. Szerelmeskedésük után ez balgaság lett volna a részéről, hiszen nem először látta őt a férfi csupaszon. Egyébként Quinlan is levetkőzött, és rövid alsónadrágban állt előtte. Összeborzolt hajával, mezítláb, csaknem meztelenül, izzadságtól és a magára fröcskölt víztől csillogó testével izgatóan vad és férfias benyomást keltett. Elizabeth hátán a hőség ellenére borzongás futott végig Quinlan ellenállhatatlan nemi vonzerejétől. Gyorsan elfordította a tekintetét. Nem akarta, hogy a férfi leolvassa arcáról az érzelmeit. Quinlan odament hozzá, ráadta az inget, és begombolta, mintha kisgyermeket öltöztetne. - Nem maradhatsz itt tovább - mondta. - Túl nagy a hőség. - Tudom. Éppen ki akartam menni. A férfi, szokás szerint egyik kezével Elizabeth hátán, kikísérte őt az előcsarnokba. A nő azt fontolgatta magában, hogy ez vajon a gyámkodás vagy a védelmező ösztön megnyilvánulása-e. Valószínűleg a kettő keveréke, gondolta, és felsóhajtott. Quinlan nem ült ölbe tett kézzel, mialatt ő a mosdóban időzött. A kárpitozott párnákból franciaágyat rakott össze, és odakészített két pohár ivóvizet. Elizabeth hálás volt a vízért, de ha a férfi azt gondolta, hogy mellé fog feküdni a párnákra, akkor nagyot tévedett. Leült a karosszékbe, elvette az egyik poharat, és belekortyolt. Amikor újra felfedezte, hogy a tiszta víz milyen nagyszerűen oltja a szomját, mohón kiitta az egészet. Újraélte azt a gyermekkori élvezetet, amelyet a felnőttek világában a kávé, a tea és a különféle üditőitalok a feledés homályába száműztek. - Éhes vagy? - kérdezte Quinlan. - Nem. - Micsoda képtelen ötlet! Elizabeth idegei a pattanásig feszültek. Nem tudott volna egy falatot sem enni ebben a lehetetlen helyzetben. - Én mindenesetre éhes vagyok - közölte zavartalanul Quinlan, miután kicsomagolta az áfonyás süteményt, és beleharapott. - Mesélj a házasságodról! Elizabeth megmerevedett, és elutasító pillantást vetett rá. - Nem volt jó házasság - mondta kurtán. - És semmi közöd hozzá. A férfi jelentőségteljesen nézett a padlóra, ahol az imént szerelmeskedtek. - Az ember erről különféleképpen vélekedhet. De próbáljuk meg másként. Elmondom a házasságom történetét, ha te is elmondod a tiédet. Kibúvók nélkül. Válaszolni fogok minden kérdésedre. Elizabeth döbbenten meredt Quinlanre. - A házasságodról? A férfi megvonta a vállát.
25
Linda Howard
Áramkimaradás
- Igen. Utóvégre harminchét éves múltam, nem vagyok ma született bárány. Nem feltételezheted rólam, hogy remeteéletet éltem. - Megáll az eszem! Van bőr a képeden a szememre vetni, hogy nem akarok a házasságomról beszélni, amikor a sajátodról még csak említést sem tettél? Quinlan zavartan megdörzsölte az orrát. - Ez nekem is feltűnt - próbálta tréfával elütni a dolgot. - Akkor most azonnal tudomásul vehetsz még valamit. A szívbe markoló vallomások ideje régen lejárt. Vége a kapcsolatunknak. Semmi alapja sincs, hogy bármit is megosszunk egymással. Quinlan ismét élvezettel beleharapott a tortájába. - Ne ámítsd magad! Amit az előbb műveltünk, az nem megy szoros lelki kapcsolat nélkül. - Én ezt csak üres nemi aktusnak tekintem - mondta Elizabeth lekicsinylően -, amire időnként szüksége van az embernek, és nekem már elég régen volt benne részem. - Pontosan tudom, hogy milyen régen. - A férfi bosszúsan összehúzta a szemöldökét. Elizabeth megjegyzése nyilvánvalóan nem tetszett neki. -Amióta megszöktél tőlem, senki mással nem voltál együtt. - Talán figyeltettél? Quinlan valóban figyeltette a nőt, de most semmi kedve nem volt erről beszélni. - Chickie aggódik miattad, mert a magánéleted, hogy az ő szavaival éljek, teljesen sivár, nem történik veled semmi említésre méltó - mondta kitérőleg. Elizabeth megvetően fújt egyet. Nem akarta a férfit hazugsággal vádolni, mert Chickie őt magát is gyakran korholta ezért. Mindenesetre meg foga kérni a lányt, hogy a jövőben legyen egy kicsit tapintatosabb. - Nem értem rá az üzleti ügyeim miatt - közölte, nem törődve azzal, hogy Quinlan elhiszi-e, amit mond, vagy sem. Ez egyébként megfelelt a valóságnak. Annyit dolgozott, amennyit csak bírt, hogy elterelje a gondolatait a férfiről. -Tudom. Fényűző lakásokat rendezel be. Elizabeth összeszorította a fogát. - Így legalább megéri beépíttetni ezekbe a lakásokba a te drága biztonsági berendezéseidet. Én széppé varázsolom őket, te pedig gondoskodsz a védelmükről - Én az emberek biztonságára vigyázok - helyesbített Quinlan. - Milyen megható! A szegényebb városrészekben is beépíted a biztonsági rendszereidet, ahol sokkal több veszély fenyegeti az embereket? - Azt hiszem, ebben a kérdésben soha nem fogunk egyetértésre jutni. - Te kezdted! - Elismerem. Az én hibám. De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: felbontott házasságainkhoz. Tessék, kérdezz, amitakarsz! A legjobb válasz természetesen az lett volna, ha Elizabeth kijelenti, hogy nem kiváncsi semmire. Ez azonban nem így volt. Nemcsak kíváncsi, hanem hirtelen féltékeny is lett arra az ismeretlen asszonyra, aki Quinlan nevét viselte, aki megosztotta vele az ágyát, és hivatalosan hozzá tartozott. Hallgatagon, átható tekintettel nézett a férfira. Quinlan felsóhajtott: - Na jól van, elmondom neked a puszta tényeket, anélkül hogy bármit is kérdezned kellene. A feleségemet Amynek hívták. Az egyetemen ismerkedtünk meg, és járni kezdtünk egymással. A diploma megszerzése után szörnyen felnőttnek éreztük magunkat, és ezt az egész világnak be akartuk bizonyítani. Ezért aztán összeházasodtunk. Nekem azonban a munkám miatt sokat kellett utaznom, Amy pedig megismerkedett egy másik fickóval, aki jobban tetszett neki. Hat hónappal az esküvőnk után mindketten rájöttünk, hogy hibát követtünk el, de még egy évig kísérletezgettünk. Ekkor azonban már világossá vált, hogy közömbösek vagyunk egymás iránt, és csak az időnket fecséreljük. A válás mindkettőnk számára megkönnyebbülést jelentett. Ezzel vége is a történetnek. Elizabeth még mindig a férfira meredt.
26
Linda Howard
Áramkimaradás
- Még csak azt sem tudom, milyen egyetemre jártál. Quinlan megint felsóhajtott. Lassanként az idegeire ment a dolog. Úgy tett, mintha rendkívüli nagylelkűség lenne a részéről, hogy felvilágosításokat ad magáról, s mintha ez mértéktelenül igénybe venné a türelmét. - Természettudományi egyetemet végeztem. - Aha! - Ez megmagyarázta Elizabethnek, honnan származnak a férfi elektronikai és számítástechnikai ismeretei. - Nincsenek gyermekeim - tette még hozzá Quinlan. - Már csak az hiányozna! - Elizabeth nagyon komisz dolognak tartotta, hogy a férfi, valamilyen okból, élete minden egyéb részletét elhallgatja előle. - Soha nem bocsátanám meg, ha eltitkolnád előlem a gyerekeidet. A férfi szeme-felragyogott. - Ez azt jelenti, hogy megbocsátasz? - Nem. Quinlan szárazon felnevetett. - Mennyire hiányoltam ezt az elmúlt fél évben! Te aztán tényleg soha nem teszel lakatot a szádra. Ha egyszer úgy döntöttél, hogy valakivel kíméletlen hangon akarsz beszélni, még véletlenül sem követed el azt a hibát, hogy esetenként egy kicsit szeretetre méltóbb legyél. Elizabeth fölemelte a fejét. - Nem vagyok szeretetre méltó. - Még szerencse - mondta a férfi elgondolkodva. Aztán hátradőlt a karosszékben, hanyagul kinyújtotta hosszú, izmos lábát, mintha teljesen ellazult volna. - És most rajtad a sor. Avass be házasságod sötét titkaiba!
7.Fejezet
- A te ötleted volt, hogy az életünkről beszéljünk, nem az enyém. - Elizabeth torka összeszorult arra a gondolatra, hogy fel kell elevenítenie házassága részleteit. Még csak gondolni sem akart erre a rémálomra, hát még beszélni róla... - Te kiváncsiskodtál! - vetette a szemére a férfi. - Én csak azt kérdeztem, milyen egyetemre jártál. Ez egészen más, mint a másik magánéletben vájkálni. - Elizabeth izgatottan felállt, és vágyakozva nézte a nagy ablakon át a külvilágot. Csak két vékony üvegtábla zárta össze Quinlannal, de ahhoz, hogy az ablak összetörjön, egy autónak kellett volna belerohannia. Törékenynek tűnt, mégsem volt az. Ellentétben velem, gondolta a nő. Külsőleg nyugodtnak és öntudatosnak látszott, belül azonban ijesztő gyöngeséget érzett. - Maradj itt! – figyelmeztette Quinlan. Elizabeth alig nézett a férfira, amikor kilépett a fotelok és kanapék karéjából. - Nem megyek el - mondta, bár tudta, hogy ez hazugság a részéről. – A mozgás hűsít egy kicsit. Quinlan szó nélkül fölállt, és csaknem meztelenül követte. Alsónadrágja úgy hatott, mint az ágyékkötő korszerű változata. Széles, izmos mellkasát szötét szőrzet borította, melyből egy fekete csík futott le a hasán keresztül az altestéig. Hosszú lábán szintén finom szőr göndörödött. Az ereje teljében levő.legszebb éveit taposó férfi ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt Elizabethre, aki
27
Linda Howard
Áramkimaradás
zavartan és növekvő nyugtalansággal nézett rá. Aztán pillantása a férfi legféltettebb testrészére esett, és a szeme kitágult az izgalomtól. Quinlan követte a nő tekintetét, és vállat vonva folytatta az útját. - T u d o m , h o g y a z é n koromban már nem tud erőt gyűjteni az ember. Általában nem is szoktam ilyen hamar újból erőre kapni - mondta elgondolkodva. Most azonbnn ennyire kívánlak. Gyere ide, édesem! - A férfi hangja behízelgően csengett. Ebből valamilyen vadászat lesz? - kérdezte magában Elizabeth idegesen. Rögtön eszébe jutott, hogy semi esélye sem lenne Quinlannel szemben, ha tényleg menekülésbe kezdene. A férfi, követve ősidőkből örökölt ösztöneit, nem adná fel az üldözését. Éppen az ő ellenállása ingerelte Quinlant arra, hogybevesse a csábítás eszközét. Meg tudná akadályozni ezt a színjátékot, ha nem futna a férfi elől, és így nem adna tápot ezeknek az ösztönöknek. De hát ez nem ugyanazzal az eredménnyel járna? Elizabethnek csak egy lehetősége maradt, hogy a fejleményeket megakadályozza, mégpedig az, hogy egyszerűen nemet mond. Ezt könnyen megtehetné, ha közömbös lenne Quinlan iránt. Minden további nélkül megmondhatná neki, hogy nem akar lefeküdni vele. Igen ám, de ma már egyszer gyöngének bizonyult. Most, ilyen körülmények között, nem volt képes ellenállni a férfinak. Quinlan ragyogó szemekkel közelebb lépett. - Ma éjszaka az enyém vagy - dünnyögte. - Nem tudsz menekülni előlem, és tudom, hogy egyáltalán nem is akarsz. Szokatlan a helyzetünk. Mihelyst kikerülünk innen, szabadon választhatsz, most azonban képtelen vagy elmenekülni. Bármi történjék is, nem a te bűnöd. Egyszerűen engedd meg magadnak, és ne gondolkozz rajta! Elizabeth mélyet sóhajtott. - Meglehetősen jó emberismerő vagy, ugye? Én azonban nem vagyok gyáva. A döntéseimért szabad akaratomból vállalom a felelősséget. Quinlan odalépett hozzá, és egyik karjával átölelte. Elizabeth felnézett rá, tekintete a férfi kócos hajáról igéző, kék szemére vándorolt, és elöntötték az érzések. - Igazad van - suttogta megadóan. - Beleegyezésem azonban csupán erre az egyetlen éjszakára szól, és csak addig, amíg össze vagyunk zárva. - Becsukta a szemét, és várakozásteljesen megremegett. Valóban meg akarta engedni magának ezt az éjszakát, és minden percét szerette volna kiélvezni. Azt kívánta, hogy Quinlan az övé legyen, és ő fenntartás nélkül, teljes szenvedéllyel neki akarta adni magát. Az éjszaka sötét palástja védelmezőleg borul majd rájuk, és elűzi a nyomasztó gondolatokat. A kiábrándító hétköznap úgyis túl gyorsan felvirrad, s akkor el kell küldenie Quinlant. Miért vesztegetné hát a gyorsan múló perceket a férfival és önmagával vívott küzdelemre? - Mindent megteszek - hallotta Elizabeth a tulajdon hangját, amikor Quinlan felemelte. Ez a hang idegenül, nyersen, és a vágytól szomjasan csengett. A férfi rekedten felnevetett, és az előkészített párnákra fektette. - Mindent? - kérdezte nyomatékosan. - Akkor felkészülhetsz egy szenvedélyes éjszakára. Elizabeth kinyújtotta a kezét, és csábítóan megsimogatta Quinlan csupasz mellét. - Igen - dorombolta -, felkészültem. - Macska! - A férfi gyorsan és szabálytalanul kapkodta a levegőt, amikor türelmetlenül lefejtette Elizabethről a bugyiját, és hanyagul oldalra dobta. - Erre ma éjszaka biztosan nem lesz szükséged. A nő kioldozta Quinlan nadrágján az övet, kigombolta a sliccét. - És neked sem erre. - Csak azért tartottam magamon, mert azt hittem, úgy fogsz védekezni, mint egy vadmacska, ha kivont fegyverrel, anyaszült meztelenül vetem utánad magam. - Ugyanolyan gyorsan lehúzta a nadrágját, mint Elizabeth bugyiját.
28
Linda Howard
Áramkimaradás
A nő alig várta, hogy Quinlan elkezdje érzéssel teli, mindenre kiterjedő szerelmi játékát. Quinlan az a férfi volt, aki élvezte az előjátékot, és tudatosan késleltette az egyesülést. Ez kiderült azon az első éjszakán. Ezúttal azonban másként történt. A férfi széttárta Elizabeth combját, közé térdelt, és azonnal beléhatolt. A nő megremegett, és megpróbált Quinlannek megálljt parancsolni. Ő azonban még beljebb nyomult, és felnyögött, amikor megérezte az ellenállást. Aztán egészen meghódította a nőt, aki ezután megfordult alatta, fölhúzta a térdét, megemelte a csípőjét, és átkulcsolta a férfi combjait, arra vágyva, hogy bárcsak örökre ebben a helyzetben maradnának. Quinlan azonban lassan kihúzta, majd izgató lassúsággal teljesen visszatolta fegyverét a harmatos kehelybe. - Ébresztett benned ilyen érzéseket a férjed? - suttogta. Elizabeth a mindent legyűrő érzés hatására ide-oda dobálta a fejét a párnán. Nehezére esett odafigyelnie a férfi szavaira. - Nem- sóhajtotta végül. - Nagyon jó. - Quinlan szavaiból elégtétel csengett ki, melyet nem tudott egészen elfojani. Fájdalmas érzést keltett benne az a gondolat, hogy Elizabethet más férfi is ki tudná elégíteni. Csak vele érhette el a kéj tetőpontját. Ezt már akkor érezte, amikor az első alkalommal szeretkeztek, de a nő csak most ismerte be. Tovább növelte a nő izgalmát, amikor megint lassan visszahúzódott, majd még lassabban újra a legforróbb pontjáig nyomult. - Mit csinált veled? - dörmögte, és közvetlenül ezután egy kissé eltolta magától Elizabeth csípőjét. Az tiltakozva kinyitotta a szemét, és követelőzőén felnyögött, amikor ismét birtokba akarta venni féltett kincsét. Aztán lassanként felfogta a férfi szavainak jelentését, szeme kitágult, visszahőkölt, és félig fölemelkedett. - Te disznó! – kiálltotta felháborodva. Quinlan visszanyomta a párnára, és újra mélyen belehatolt. - Mondd meg! – követelte álhatatosan. - Bántott? Vagy megsértett valahogy? Miféle viselkedését fizetteted meg velem? Elizabeth hirtelen elszakította magát tőle. Rosszul volt, és vágya azonnal elpárolgott. Miért tette ezt vele Quinlan? Reszketve nyúlt az ing után, és betakarta vele meztelen testét, közben átkozta magát. Hogy lehettem olyan ostoba, hogy azt hittem, ezt az éjszakát a múlttól és a jövőtől függetlenül szerelmeskedhetjük át? Tudhattam volna, hogy Quinlan soha?em adja fel! Nem, Quinlan soha nem adta fel. Miért nem mond el nekem végre Elizabeth mindent? töprengett. Biztosan nem lenne könnyű megnyilatkoznia, de akkor legalább tudnám, miért nem hagyja a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolni az életét, miért nem fogadja el a szerelmemet, holott csaknem megszakad a szíve utánam. Elizabeth elfordult, fölhúzta a lábát, és térdére hajtotta a fejét. Leomló haja eltakarta az arcát. Quinlan át akarta ölelni, hogy tovább folytassa csábító játékát, de Elizabeth elhárította, és megmerevedett a rátörő emlékek borzalmától. - Ne nyúlj hozzám! - könyörgött. -Tudni akarod az igazságot, hát halld! Ülj le, és ne érj hozzám! Quinlan összeráncolta a homlokát. Lassanként kezdte rosszul érezni magát. Szándékosan nyomást akart gyakorolni Elizabethre, de nem akarta odáig vinni, hogy visszahúzódjon tőle. Márpedig ez történt. Még mindig tüzelt a vágytól, de összeszorította a fogát, és önuralmat erőltetett magára. Ha Elizabeth hónapok múltán végre hajlandó beszélni, akkor meg kell hallgatnia. A nő nem emelte fel a fejét, amikor mesélni kezdett. Hangja erőtlenül csengett az időközben félhomályba borult előcsarnokban, és Quinlannek iparkodnia kellett, hogy megértse a szavait. - Akkor találkoztam vele, amikor az egyetem utolsó évfolyamát végeztem. Ericnek hívták. Eric Landersnek. De hiszen tudod abból az átkozott életrajzból, amit rólam készíttettél. Egy ismert
29
Linda Howard
Áramkimaradás
belsőépítészeti iroda tulajdonosa volt, és szerencsésnek mondhattam magam, hogy egy félnapos állást kaptam nála. Elizabeth szomorúan és kicsit fáradtan felsóhajtott. - Eric akkor múlt huszonöt éves, én pedig huszonkettő - folytatta. - Jól nézett ki, öntudatos, jó fellépésű fiú volt, nagy nőrajongó hírében állt, ugyanakkor mintaszerű üzletemberként ismerték. Nagyon hízelgőnek éreztem, amikor meghívott vacsorázni, és rám egyáltalán nem jellemző módon, könnyelműen és fenntartás nélkül elfogadtam a közeledését. Három hónapig jártunk egymással, mielőtt megkérte a kezemet. Ez alatt a három hónap alatt úgy éreztem magam, mint valami hercegnő. Mindenhová magával vitt, és megismertette velem a legjobb éttermeket. Minden érdekelte, amit csináltam. Egy igazi hercegnőt sem kényeztethetnek jobban, mint ahogy ő kényeztetett engem. Még szűz voltam, ami egy kicsit szokatlan ebben a korban, de az egyetem mellett állandóan dolgoznom kellett, és nem volt időm a fiúkra. Eric nagyon megértő volt, és nem kényszerített nemi kapcsolatra. Megígérte, hogy a nászéjszakánkig vár, s a régi hagyományokhoz fog igazodni. - Hadd találjam ki! - szólt közbe Quinlan dühösen. - Buzi volt. Elizabeth megrázta a fejét. - Ami azt illeti, tényleg úriemberként viselkedett. A nászéjszakánkon pedig nagyon gyöngéd volt hozzám, ezt el kell ismernem. Az ágyban soha nem bántott. - Ha nem haragszol – szakítottafélbeQuinlan hevesen -, nem szeretném megismerni a nemi életetek részleteit, hacsak nem feltétlenül szükséges. Elizabeth fölkapta a fejét. - Csak nem vagy féltékeny? - kérdezte csodálkozva. Quinlan megörzsölte az állát. Már kiütközött a szakálla az arcán. - Nem közvetlenül - morogta. - Csak nem akarom hallani, hogy élvezetet okozott, amikor vele voltál. De: igenis! Tudd meg, hogy őrült féltékeny vagyok! Elizabeth kurtán fölnevetett, aztán döbbenten abbahagyta. Soha nem tudta elképzelni, hogy nevetni tudna, ha Eric Landersről beszél. Quinlan azonban olyan nyilvánvalóan féltékeny volt, hogy ezen nevetnie kellett. - Nyugodtan megveregetheted a válladat - mondta hangsúlyozott nagyvonalúsággal. Te vagy az első férfi, aki engem... hm... - Kielégített - fejezte be a mondatot Quinlan, meghatározhatatlan arckifejezéssel. - Nincs túl sok tapasztalatom. A válásom óta te vagy az első férfi, akivel lefeküdtem. Eric után egyszerűen nem akartam, hogy bárki is közel férkőzzön hozzám. Elizabeth megakadt, és egy darabig csönd borult rájuk. Miközben mesélt, percről-percre sötétebb lett, míg a nap végül lebukott a láthatár alá. Elizabeth az éjszaka védőszárnya alatt biztonságban érezte magát. - Miért? – kérdezte végül a férfi. A puha sötétség és a nevetés sokkal könnyebbé tette Elizabeth feltárulkozását. Egy kicsit el tudta lazítani magát, és már nem érezte úgy, hogy védekező hadállásba kell helyezkednie. - Érdeke, de Eric nem akarta, hogy érzéki és szenvedélyes legyek. A tökéletes hercegnő szerepére kárhoztatott, az életre keltett Barbie-babája lettem. Megszoktam, hogy valahányszor elmentünk hazulról, a védelmezőmként lépett fel, így eleinte nem gyanakodtam, amikor minden alkalommal el akart kísérni, ha kiléptem a házból. Mindig talált valahogy egy elfogadható magyarázatot, hogy ezt vagy azt miért nem szabad tennem, és miért nem dolgozhatok többé az irodájában. Eljött velem bevásárolni, ő választotta ki a ruháimat... Eleinte minden olyan hízelgőnek tűnt. A barátnőimet hallatlanul lenyűgözte a viselkedése, és irigykedtek rám. Kis szünet után elkeseredett hangon folytatta: - Aztán okot talált arra, miért nem láthatom többé a barátaimat. Sorban kiderült mindegyikről, hogy nem illik hozzám. Nem hívhattam meg őket magamhoz, nem látogathattam el hozzájuk, és nem mehettem el velük sehová. Aztán elkezdte figyelni a telefonbeszélgetéseimet. Mindez lépésről
30
Linda Howard
Áramkimaradás
lépésre, szinte észrevétlenül történt - mondta Elizabeth, és a hangjából csodálkozás csendült ki. Ugyanakkor nagyon kedves és jó szándékú volt. Úgy tűnt, hogy mindenre van valami nyomós oka, emellett állandóan figyelt engem. Olyan figyelmességet tanúsított irántam, amelyről minden asszony álmodik. Azt mondogatta, hogy csak a legjobbat akarja nekem. Quinlan egyre kevésbé érezte jól magát a bőrében. Ennek ellenére hátradőlt a karosszékében, kinyújtotta a lábát, ellazulást színlelve. - Tehát ellenőrzési mániában szenvedett - morogta. - Körülbelül hat hónapja voltunk házasok - folytatta Elizabeth -, amikor igazából felfogtam, milyen tökéletesen elzárt a külvilágtól, hogy egyedül csak az övé legyek. Elkezdtem lázadozni a parancsolgatása ellen, még ha csak olyan jelentéktelen ügyekben is, mint például a hajviselet megválasztása. - Hadd próbáljam meg ismét kitalálni! Hirtelen nem volt többé olyan kedves, ugye? - Dühöngött miatta, hogy megváltoztattam a frizurámat, és elvette az autóm kulcsát. Ekkor haragudtam meg rá először. Addig megbocsátottam neki a viselkedését, mert egyébként kedvesen és szeretetteljesen bánt velem. Soha nem vitatkoztam vele, de amikor kivette az autókulcsot a táskámból, elvesztettem a türelmemet, és kiabálni kezdtem vele. Erre ő szabályosan leütött. Quinlan izgatottan felugrott. Amit hallott, annyira fölháborította, hogy nem tudott többé ülve maradni. Nem akarta tovább színlelni a kívülálló szerepét. Tigrisként járkált fel s alá az előcsarnokban, ügyet sem vetve rá, hogy teljesen meztelen. Elizabeth tovább mesélt. Miután belekezdett, most már mindent el akart mondani. Az emlékezést különös módon nem érezte olyan gyötrelmesnek, mint először gondolta, nem volt olyan szörnyű, mint rémálmaiban. Talán az csökkentette a fájdalmát, hogy valaki együttérzéssel hallgatta. Eddig minden alkalommal egyedül kellett megküzdenie emlékeivel. - A szó szoros értelmében a foglya lettem - folytatta a nő. - Mindannyiszor megbüntetett, valahányszor megkíséreltem önállóan cselekedni.Ugyanakkor kiszámíthatatlan lett. Többnyire pofon vágott, de néha csak rám kiabált. Sohn nem tudtam, mire számíthatok. Majdnem rosszabb volt,ha csak rám ordított, és nem ütött, mert biztos lehettem benne, hogy a következő alakalommal meg fog verni. Eric teljesen tudatosan művelte ezt velem. Görcsösen igyekeztem, hogy mindent jól csináljak, és ne idegesítsem fel. Hiába. Annyira kikészültek az idegeim, hogy állandóan elrontottam valamit. Eric mindig talált okot a büntetésre. A torkát sírás fojtogatta, de azért tovább mesélt: - Így visszatekintve alig tudom elhinni, hogy ennyire ostoba lehettem. Amikor azonban rádöbbentem, mit is tesz velem, és védekezni kezdtem, annyira elszigetelt a külvilágtól, és ezzel annyira eltorzította a gondolkodásomat, hogy teljesen tehetetlenné váltam. Nem volt pénzem, nem voltak barátaim, nem volt autóm. Nagyon szégyelltem magam. Senki nem tudhatta meg, mi történik velem. A legjobban az nyomasztott, hogy Eric hosszú időn át elhitette velem, hogy mindenért én vagyok a bűnös. Egyszer megpróbáltam elszökni, de ő lefizette a portást, hogy értesítse, ha elhagyom a házat. Fél órán belül rám akadt. Ezúttal azonban nem vert meg. Az ágyhoz kötözött és elment. Nem tudom elmondani, mit éreztem, amíg mozdulatlanságra kárhoztatva kellett a megérkezésére várnom, találgatva, hogy milyen büntetést eszel ki a következő alkalomra. Akkoriban a verést megkönntebülten fogadtam, mert legalább ennyivel elintézte a fegyelmezést. Most ehelyett két napon át megkötözve tartott, én pedig majdnem megőrültem, amikor bejött a szobába. Quinlan már nem járkált ide-oda. Mozdulatlanul bámult Elizabethre, aki ennek ellenére érezte, mennyire zaklatott. - Kikapcsolta a telefont - folytatta a nő. - Így aztán nem tudtam senkit felhívni, és engem sem tudtak elérni. Egy napon aztán kékre-zöldre vert. Már nem tudom miért. Ez idő tájt minden csekélység miatt dühbe gurult. Amikor másnap a tükörbe néztem, rögtön tudtam, hogy vagy azonnal elhagyom Ericet, vagy megölöm őt. Egy óráig, egy percig sem tudtam többé elviselni ezt a kínzást.
31
Linda Howard
Áramkimaradás
- Én biztosan úgy döntöttem volna, hogy megölöm - mondta Quinlan fojtott hangon. Most is szívesen megtenném. - Ezután minden egyszerűvé vált - mesélt tovább Elizabeth, elengedve a füle mellett a férfi megjegyzését. - Beraktam a legszükségesebb holmikat a bőröndömbe, és elhagytam a lakást. A portás rám nézett, a telefon után nyúlt, de megtorpant. Észrevette bekékült szememet, visszatette a kagylót, saját kezűleg nyitott ajtót, és megkérdezte, hogy hívjon-e taxit. Amikor bevallottam, hogy egy fillérem sincs, elővette a pénztárcáját, és adott negyven dollárt. A bántalmazott nők segélyszervezeténél kerestem védelmet. Ezt a lépést nagyon megalázónak éreztem... Hát nem furcsa, hogy mindig a nőknek kell szégyenkezniük - tűnődött Elizabeth -, és sohasem a férfiaknak, akik verik és elnyomják őket? Úgy látszik, a férfiak azt hiszik, hogy joguk van ehhez, vagy hogy ezt a nők megszolgálták. Én azonban tudom, mit éreznek a segélyszervezetnél védelmet kereső nők. Az ember úgy érzi, mintha közhírré kéne tennie, milyen ostoba volt, milyen rossz emberismerő, és mekkora hibát követett el. Azok a nők, akikel itt megismertem, alig mertek nyíltan az emberek szemébe nézni, pedig ők voltak az áldozatok! - Elváltunk. Megegyezéssel. A bánlalmazást azok a fényképek bizonyították, amelyeket a segélyszervezet egyik alkalmazottja készített rólam, Eric pedig mindent elkövetett, hogy megőrizze jó hírét. Először ígéretet tett, esküdözött, hogy minden meg fog változni, én pedig mármár hajlottam arra, hogy engedjek neki - vallotta be Elizabeth. - De már nem bíztam a saját ítélőképességemben, és azt tartottam a legjobb megoldásnak, ha otthagyom Eric Landerst, és általában kerülöm a szerelmi kapcsolatokat. Quinlan most már mindent értett. Rosszullét környékezte, amikor rájött, mennyi hibát követett el Elizabethez fűződő kapcsolatában. Nem csoda, hogy elmenekült tőle. Annyira kívánta a nőt, hogy amikor kényeztetni és védelmezni akarta, korlátozni kezdte a mozgásterét. Ez a jellemzően férfi magatartás megijesztette Elizabethet. Ahelyett, hogy időt adott volna neki, meghagyva döntési szabadságát, állandóan rá akarta kényszeríteni valamire. Meg akarta szerezni őt, és ebben nem akadályozhatta meg semmi. Viselkedésével azonban éppen az ellenkezőjét érte el: elriasztotta. - Nem vagyok olyan, mint Landers - suttogta Quinlan. - Esküszöm, hogy soha nem foglak bántani. Elizabeth hallgatott, s a férfi érezte, milyen szomorú. - Hogy bízhatnék benned ? - kérdezte végül a nő. - Hogy bízhatnék saját magamban? Lehet, hogy megint rosszul döntök. Mind testi, mind lelki értelemben sokkal erősebb vagy, mint Eric. Hogy tudnám megvédeni magam, ha megkísérelnél fájdalmat okozni nekem? Te akarsz vállalni minden felelősséget a kapcsolatunkért. Ezt magad is elismered. Uralkodó alkat vagy, és azonnal titkolózásba burkolózol, mihelyt a saját személyed kerül szóba. Szeretlek, Quinlan, de félek tőled! A férfi szíve minden mondat után gyorsabban vert. Sejtette, hogy Elizabeth szereti, de csak most merte kimondani. Egyidejűleg rémület fogta el, mert nem tudta, mivel vívhatná ki a nő bizalmát. Mert a bizalmon múlik minden. Hogyan is tudná meggyőzni őt, hogy őszintén gondolta, amit mondott? Hiszen Elizabeth épp most vallotta be, hogy komoly kétségek gyötrik saját emberismeretét illetően. Quinlan nem tudta, mit tegyen. Életében először képtelen volt előre végiggondolni, hogyan viselkedjen. Ráadásul attól tartott, hogy Elizabeth mellett nem bízhatná magát az ösztöneire. Eddig is számtalan hibát vétett. Megpróbálta elképzelni az életét Elizabeth nélkül, ha a nő megint visszautasítaná, de ez az élet olyan vigasztalannak és sivárnak tűnt, hogy ennek lehetősége is mélyen megrendítette. Ilyen nyomorultul még az elmúlt hónapokban sem érezte magát, amikor Elizabeth megtagadta a találkozást vele. Ez még inkább meggyőzte arról, hogy előbb vagy utóbb, de vissza kell hódítania őt. Mindenképpen vissza kell kapnia! Egyetlen nő sem jöhet szóba rajta kívül. És olyannak akarta őt, amilyen volt: okosnak, választékosnak, függetlennek és szenvedélyesnek az ágyban. Ezen a téren legalább nem sült fel, mert Elizabeth a karjai között átélte a szerelmi mámort.
32
Linda Howard
Áramkimaradás
Quinlan sejtette, hogy a nő igent mondana, ha élettársi viszonyt kínálna fel neki, mert inkább a törvényes kapcsolat gondolatától riadt vissza. Megsértődött, amikor ő a legnagyobb természetességgel beszélt a házasságról és a gyermekekről, anélkül hogy érdeklődött volna a nő jövőbeli terveiről. A valóságban azonban a házasság intézményétől félt. Vajon megérezte, hogy feleségül akarja kérni? Igaz, Elizabeth feldühödött, amikor megtalálta azt a szerencsétlen életrajzot, azonban nem emiatt hagyta el, hanem azért, mert a testi kapcsolatnál többet akart tőle. A nő élvezte a szerelmeskedést vele, de az a gondolat, hogy a személye fölötti rendelkezés jogát elismerje, olyan volt számára, mint egy lidérces álom. Quinlan körülményesen krákogni kezdett. Úgy érezte, mintha bekötött szemmel lépkedne egy aknamezőn, de nem akarta feladni. - Látsz valami okot rá, hogy ne beszéljek magamról? - kérdezte tétován. - De még mennyire! - hangzott a nő gúnyos válasza. Quinlan még mindig habozott, és tehetetlenül megvonta a vállát. Bármit is mondana, pimasz hazugságnak tűnne. Így nem jut tovább. - Szeretlek! A férfi ezzel hónapok óta tisztában volt. Nem sokkal a megismerkedésük után rájött, hogy szereti, de már nagyon hosszú idő eltelt azóta, hogy utoljára kiejtette ezt a bűvös szót. Házassága elején persze gyakran ismételgette, nem esett nehezére, mert hozzátartozott a játékhoz. Most már tudta, hogy azért dobálózott olyan könnyedén ezzel a szóval, mert nem felelt meg az igazságnak. Ha valaminek jelentőséget tulajdonít az ember, sokkal nehezebben veszi a szájára. Elizabeth bólintott. Közben olyan sötét lett, hogy Quinlan nem látta a nő arcvonásait, csak a mozdulatát. - Hiszek neked - válaszolta halkan a férfinak. - Mégsem tudsz bízni bennem! - Ha valaki meg akarna menteni valami igazi veszélytől, senkiben sem bíznék jobban, mint benned. A rendes, hétköznapi életben azonban nem szívesen vállalnék ilyen szoros kapcsolatot veled. Soha többé nem gyakorolhat rám senki akkora befolyást. Quinlan kitérő választ adott. - Azért továbbra is találkozhatnánk - javasolta óvatosan. - Tudom, hogy türelmetlen voltam hozzád. Vissza fogom tartani magam, és nem foglak semmire kötelezni. - Ez nem tisztességes saját magaddal szemben. Te feleségül akarsz venni engem. - Akarlak! - mondta a férfi őszintén. - Mindegy, hogy házassági levéllel, vagy anélkül... Tökéletesen kiegészítjük egymást az ágyban, és egyébként is nagyon jól kijövünk. Sok élvezetet nyújtunk egymásnak, és továbbra is nyújthatnánk, akár házasság nélkül is, ha ez jobban tetszik neked. - Az élettársam akarsz lenni? - kérdezte Elizabeth, és őszinte választ várt a férfitól. - Nem! Mindent akarok! - vallotta be szenvedélyesen Quinlan. - A gyűrűt, a gyerekeket és az összes dolgot, ami ezzel jár! De ha csupán az élettársad lehetek, abba is beletörődöm. Ne hagyj kétségek között, Elizabeth! A nő sokáig hallgatott, magában tépelődve. - Ostobaság lenne a részemről, ha most bármit is mondanék - mondta végül sóhajtva -, mert rendkívüli körülmények között kellene döntenem. Ha majd ismét lesz áram, és minden a rendes kerékvágásban megy tovább, akkor fogok határozni. Quinlan mindig tudta, mikor kell visszavonulót fújnia. - Ez az éjszaka azonban megmarad számomra - vigasztalta magát, sokat ígérő pillantást vetve Elizabethre. - És eszem ágában sincs, hogy akár csak egyetlen percét is elvesztegessem.
33
Linda Howard
Áramkimaradás
8. FEJEZET
Most is olyan volt, mint első együttlétük alkalmával, csak sokkal hevesebben szerették egymást, mígnem Elizabeth önkívületében kiáltozni kezdett, és minden fenntartását elsöpörte a gyönyör forgószele. A sötétség bársony védőlepelként borult rájuk; kirekesztett mindent, ami rajtuk kívül állt. Csak ők ketten léteztek egymás számára. Az idő elvesztette jelentőségét, az összes korlát leomlott körülöttük, s minden lehetségessé vált. A mámor percei végtelen sorban követték egymást. Eszükbe sem jutott, hogy megnézzék az órát, s n rádiót sem kapcsolták be, mert nem akartak tudomást szerezni a külvilágról, ahol továbbra is sötétség és nyugalom honolt. Még mindig túl meleg volt ahhoz, hogy aludni tudtak volna, bár a magas légtér némileg enyhítette a hőséget. Meztelenül feküdtek a kárpitozott párnákon, és csöndesen beszélgettek. Quinlan egy percre sem vette le a kezét szerelme testéről, aki ezen a varázslatos éjszakán minden kétkedést száműzött gondolataiból. Elizabeth elálmosodott, de az alvásnak még a gondolata is azonnal tovaszállt, amikor a férfi föléje hajolt, hogy érzéki felfedezőútra induljon a testén, miközben becézgetésével, csókjaival és simogatásaival az önkívületig felizgatta. Quinlan szerelmi játéka éppoly forró és teljes volt, mint maga az éjszaka. Elizabeth a sötétben minden gátlását levetkőzte, szabad teret engedett a férfi csapongó képzeletének, amely nem hagyta érintetlenül testének egyetlen porcikáját sem, és az utolsó csepig kiélvezte izgató szerelmi fortélyait. Aztán megvirradt, a nap egyre följebb kúszott az égen, hogy ismét elviselhetetlen hőséggel sújtsa a várost. Az áramszolgáltatás továbbra is szünetelt. Elizabeth tudta, hogy senki nem láthat be a fényvisszaverő üvegeken keresztül, boldog volt, hogy nem kellett elhagyniuk kényelmes táborhelyüket. Ettek valamit, majd vizet ittak rá, végül a nő elhatározta, hogy egy kicsit rendbe hozza magát. Emberi hangokat hallott, és megdermedt a rémülettől, hogy valaki meglepi a mosdóban, amint anyaszült meztelenül mosakszik. Helyreállt volna az áramellátás? Lehetetlen, mert a mosdó sötét maradt. Vagy talán a portás kikapcsolta volna az áramot, mielőtt elhagyta az épületet? Elizabethnek eddig nem jutott eszébe, hogy kipróbálja a villanykapcsolót. Aztán felcsendült egy ismerős dallamm, és föllélegzett. Hát persze, a rádió! Kiment a mosdóból, kissé bosszankodva ijedezésén, és Quinlanen, aki az ijedséget okozta. - Majdnem szívinfarktust kaptam - dorgálta a férfit. - Azt hittem, valaki bejött, mialatt meztelenül álldogáltam a mosdóban. - Na és én? Ugyanolyan meztelen vagyok, mint te - vigyorodott el Quinlan. A férfi még mindig a párnákon végignyúlva hevert, és valahogy teljesen természetesnek hatott ebben a helyzetben. Hangjában nem bujkált álszemérem. Elizabeth nevetve nézett le rá. - Alig tudom elhinni, hogy mindez megtörtént velünk. Ezt fogjuk majd az unokáinknak mesélgetni, akarta mondani Quinlan, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Elizabeth nem akart ilyesmit hallani, ő pedig megígérte neki, hogy semmilyen módon nem fog nyomást gyakorolni rá. Ehelyett kedvese felé nyújtotta a kezét, aki lekuporodott mellé a párnákra, és szorosan hozzásimult. - Mit mondanak a hírekben? - Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt Dallasban, eltekintve egy-két fosztogatástól. Országszerte hasonló a helyzet. Egyszerűen túl meleg van a fárasztó akciókhoz. - Tényleg? - kérdezte a nő elnyújtva, és jelentőségteljes pillantást vetett Quinlanre. - Van még valami újság ezen kívül? A férfi a szájával csipkedte Elizabeth nyakát, és mélyen beszívta az illatát. - Texastól a keleti partig mozgósították a Nemzeti Gárdát. Miamiban felszámolták a rendzavarásokat.
34
Linda Howard
Áramkimaradás
- De hiszen azt mondtad, hogy az éjszaka aránylag nyugodtan telt el. - Ez így is van. Ha egy ország egynegyede áram nélkül marad, sokkal rosszabb dolgok is történhetnek. Elizabeth utána nagyot ásított, és Quinlanhez simult. - Bemondták a rádióban, hogy az áramszolgáltató vállalat mikorra végez a javítási munkákkal? - Előreláthatólag délutánra. - Ilyen hamar? - A nő csalódott kissé, mintha beígért szabadságát rövidítették volna meg. De hát ez végül is nem szabadság, hanem sok ember számára nehéz helyzet. A kórházakban az áramellátás életfontosságú volt. Ha még lesz néhány óránk egymás számára, a legtöbbet akarom kihozni belőle, gondolta. Úgy látszott, hogy Quinlan is éppen ezt akarta. Eltekintve attól, hogy néha ittak egy korty vizet, a férfi egyfolytában a karjai között tartotta. A nő túl boldog volt ahhoz, hogy gondolkodjon, csak érezni tudott. Quinlan annyira uralta a gondolatait, hogy megijedt volna, ha a másik nincs ugyanilyen állapotban. Úgy érezte, hogy tökéletesen kiegészítik egymást. Aztán elbóbiskoltak. Elizabeth rövid idő múlva fölriadt, és megborzongott, amikor hűvös fuvallat simította végig a hátát. Quinlan felült. - Ismét van áram - állapította meg, és belehunyorgott a mennyezet-világításba, amely eddig vakon rejtőzött a magasban. Aztán a karórájára nézett. - Pontosan tizenegy. - Ez túl korai - tiltakozott Elizabeth. - Az elektromos hálózatot csak délutánra kellett volna megjavítaniuk. - Az elektromos művek nyilván egy kis rátartással adta meg az időpontot, arra az esetre, ha a munka elhúzódna. Elizabeth a mesterséges világításban sebezhetőnek érezte magát, és gyorsan összeszedte a ruháit. - Most mit fogunk csinálni? - kérdezte, miközben megfésülködött. Quinlan felhúzta a cipzárt a nadrágján. - Haza megyünk. - Hogyan? Értesítenünk kell az őrszolgálatot. - Ezt én elintézem, de csak később. Egyet s mást meg kell mondanom nekik. Mivel megint van áramunk, egyedül is ki tudom szabadítani magunkat. Miközben Quinlan a biztonsági berendezés kikapcsolásával bajlódott, Elizabeth a helyére tolta a bútorokat, és elrendezte a kispárnákat. Elvörösödött arra a gondolatra, ha valaki felfedezte volna szerelmi fészküket. Egyáltalán kérdéses volt, hogy be tud-e lépni valaha is ebbe az épületbe pirulás nélkül, Quinlan felujjongott, amikor megtalálta azt a kapcsolót, amely az oldalajtót reteszelte. Egy mozdulattal hatástalanította a berendezést, és megfogta Elizabeth kezét. - Gyere! – szólt, és maga után húzta. A nőnek alig jutott ideje arra, hogy fölkapja a táskáját, Quinlan olyan gyorsan igyekezett elhagyni az épületet. Jó néhány másodpercig tartott, amíg szemük ismét megszokta a vakító napfényt. A hőséget szinte elviselhetetlennek érezték. - Nem hagyhatjuk itt az épületet nyitott ajtóval! - figyelmeztette Quinlant a nő. - Nem marad nyitva - válaszolta Quinlan. - Gondoskodtam róla, hogy miután kijutottunk, a zárószerkezet azonnal működésbe lépjen. - Megfogta Elizabeth karját, és átkísérte az út másik oldalán elterülő parkolóba. Mielőtt a nő föleszmélhetett volna, már Quinlan kocsija előtt álltak. - Van saját kocsim! - tiltakozott. - Tudom. Ne félj, nem akarlak elrabolni! Nem tudhatjuk, van-e már áram az egész városban, s hogy milyen helyzetre számíthatsz odahaza. Mindaddig melletted maradok, amíg meg nem győződöm róla, hogy biztonságban vagy.
35
Linda Howard
Áramkimaradás
Elizabeth a múltban mindig éppen az efféle gyámkodást igyekezett elhárítani magától. Most azonban szó nélkül engedelmeskedett. Talán azért, mert nagyon fáradt volt, talán azért is, mert igazat adott Quinlannek. Bárhogy is állt a dolog, belesüppedt az ülésbe, s ernyedten becsukta a szemét. Bár sehol nem volt forgalmi dugó, Quinlan csak terelőutakon tudott Elizabeth lakásához hajtani, de így is meglepően rövid idő alatt célba ért. Elizabeth ellenkezés nélkül beengedte a férfit a lakásába. Az áramellátás kifogástalanul működött, a szellőzőberendezés pedig kitartóan küzdött a megrekedt hőséggel. - Nyomás zuhanyozni! - vezényelte Quinlan. - Mit mondasz? - hunyorgott Elizabeth álmosan. A férfi átölelte a vállát, és szelíden a fürdőszoba felé terelte. - Mindkettőnkre ráfér egy kis hűsítő zuhanyozás. Igaz, hogy semmi bajunk, de utána még jobban fogjuk érezni magunkat. Azt hiszem, egy kicsit kiszáradtunk ebben a melegben. Jóllehet csupán egy napra kötött békeszerződést, Elizabeth még egy kis haladékot adott magának, ha a napja már úgyis kettétört. Megengedte Quinlannek, hogy levetkőztesse, és együtt léptek be a zuhanyfülkébe. A víz elég hideg volt ahhoz, hogy elűzze az álmosságát. Élvezettel folyatta a hátára a vizet, majd hátrahajtotta a fejét, hogy benedvesítse az izzadságtól összetapadt haját. - Jó érzés? - dörmögte Quinlan, miközben végigsimította a nő testét, mintha le akarná mosni, csak éppen a szappan hiányzott a kezéből. - Hmm. - A férfi lehajtotta a fejét, Elizabeth pedig csókra nyújtotta a száját. Miért nem állíthatjuk meg az időt? - gondolta a nő csókolózás közben. Quinlan a karjába zárta, ő pedig minden fenntartását félretette. A hideg víz nem csak egyféleképpen keltette életre Quinlant. Hirtelen felkapta Elizabethet, és a zuhanyfülke falához támasztotta. A nő kéjesen felkiáltott, amikor magába fogadta a férfit, aki ezúttal nem volt szelíd és gyöngéd, hanem ugyanolyan vadul és viharosan szerette, mint az első alkalommal, az előcsarnokban, mintha közben nem elégszer szeretkeztek volna. Később bementek a hálószobába. Elizabeth hajszárítás közben már alig tudta nyitva tartani a szemét. Miután végzett, Quinlan az ágyra fektette, és betakarta egy könnyű, hűvös tapintású takaróval. Sóhajtott egyet, és azon nyomban elaludt. Azt már nem is érezte, hogy a férfi bebújik mellé az ágyba. Amikor délután felébredt, Quinlan még aludt. Lustán legeltette szemét a férd kisportolt testén. Meg kellene borotválkoznia, gondolta, amikor ránézett borostától feketéllő arcára. Kócos hajával Quinlan olyan gyámoltalannak tünt álmában, mint egy gyerek. Elizabeth, különös módon, eddig még soha nem gondolt arra, hogy Quinlan érzelmes lenne, bár kedvese még a legszenvedélyesebb pillanatban is gyöngéden bánt vele. Quinlan gyöngédsége azonban egészen más volt, mint Ericé. Elizabeth most már tudta, hogy ha Eric finoman bánt vele, csak azért tette, mert nem akarta, hogy szenvedélyes legyen. Csak egy szép és engedelmes bábut kívánt magának, aki kielégítette a hiúságát, és akinek nem lehetett önálló élete. Quinlan érzelmei azonban éppen olyan ösztönösek és erősek voltak, mint Elizabeth érzelmei. A közelsége felizgatta a nőt. Még álomittasan a férfihoz simult, aki kinyitotta a szemét és a hátára fordult. - Valami nincs rendben? - kérdezte. - Egy csomó dolog nincs rendben - duruzsolta Elizabeth. Ráfeküdt Quinlanre, és azonnal megérezte a férfi izgalmát. - Legalábbis már nagyon régen… - Rápillantott a karórájára, amely azonban megállt. - Mindenesetre túl régen volt már az enyém ez itt - mondta, és megfogta a férfi fegyverét,amely a gyöngéd érintéstől azonnal ágaskodni kezdett. Quinlan lélegzete elakadt, amikor Elizabeth a hiányolt testrészt az őt megillető helyre irányította.
36
Linda Howard
Áramkimaradás
- Szörnyen sajnálom - mentegetőzött a férfi készségesen, és felnyögött, amikor Elizabeth óvatosan ráült, és elkezdett előre-hátra mozogni fölötte. Mindig tudta. hogy a nő szenvedélyesen érzéki, és szinte megszédült a kéjtől. Elizabeth szeme ragyogott, ajka piros és duzzadt volt a csókolózástól, sötét haja kócosan az arcába hullt. Quinlan látta, mint fokozódik a nő izgalma, amikor ritmikusan mozogni kezdett fölötte. - Egyszer már – mondta Elizabeth akadozó lélegzettel - hadd legyek én fölül. Quinlan bicepsze kidomborodott, amikor megragadta az ágy fejénél a réz rácsrudat. Hogy csípőjét magasabbra emelhesse. - Ha és de nélkül? - Tekintet nélkül a veszteségekre - nyögte az élvezettől zihálva a nő. - Egyetértek. - Quinlan megfeszítette magát, és csaknem fölemelte Elizabethet az ágyról. Mindaddig, amíg nem hagyod abba. Nem hagyták abba. Amikor a nő a kimerültségtől zihálva végül ráfeküdt, együtt jutottak el a csúcspontra. Quinlan beletúrt Elizabeth hajába, és olyan erővel szorította magához, hogy az már szinte fájt. A nő beszívta a férfi illatát, és arcát annak szőrös melléhez dörzsölte. Quinlan erőteljes szívdobogása csodálatosan megnyugtatta. Újból elaludtak, s csak a lenyugvó nap sugarai ébresztették fel őket. Quinlan felkelt, bekapcsolta a komódon álló televíziót, majd visszabújt az ágyba, és összeölelkezve hallgatták végig a híreket. Ezek természetesen főként az áramkimaradással foglalkoztak. Elizabeth viccesnek találta, hogy egy országos vészhelyzet kellős közepén alig vettek róla tudomást, pedig őket igazán személyesen érintette. Nem egy tekintetben rendkívül személyesen, gondolta vidáman. Talán ezért érezte, hogy már nincs teljes kapcsolata a valósággal. Az elmúlt huszonnégy órában alig-alig jutott eszébe az áramszünet, gondolatai csak Quinlan körül forogtak. A „nagy elsötétítés" - ahogy a dallasi bemondók nevezték - csaknem az összes déli állam áramellátását megbénította. A hőség miatt rendkívüli mértékben megnövekedett az áramszükséglet a leghosszabb nyári nappalok, rövid éjszakák és a zavartalan napsütés miatt, míg végül a hálózat túlterhelését eredményezte. A biztosítékok kiégtek, és az áram megszűnt keringeni a vezetékekben. Quinlan pedig gondoskodott arról, hogy a saját biztosítékaim is kiégjenek, gondolta Elizabeth. Mert vele a szerelmeskedés mindig nagyfeszültséget gerjeszt. Együtt töltötték az éjszaka hátralévő részét. Elizabeth tudta, hogy ez csak késlelteti az elkerülhetetlent, de nem sajnálta magától ezt a kis időt Quinlannel. Azután sem változtatta meg az elhatározását, miután elmesélte házassága történetét, mint ahogy Quinlan jellemén sem sokat változtattak az új ismeretek. Másnap reggel mindketten tudták, hogy vége a fegyverszünetnek. A hétköznapok utolérték őket. - Most hogyan tovább? - kérdezte Quinlan nyugodtan. Elizabeth a kávéját szürcsölve kibámult az ablakon. Szombat volt. Egyiküknek sem kellett dolgoznia, bár Quinlan rögtön felkelés után több telefonbeszélgetést folytatott az alkalmazottaival. Elizabeth tudta, hogy csak azt az egy szót kellene kimondania: „maradj", és az egész hétvégét az ágyban töltenék. Csábító gondolat volt, de hétfőn aztán annál nehezebb lenne a búcsúzás. - A helyzet semmit sem változott - mondta végül. - A fenébe is, Elizabeth! - ugrott fel izgatottan a férfi. - Komolyan mondod, hogy Erichez hasonlítok? - Túlságosan uralkodó alkat vagy. - Hiszen szeretsz! - Annak idején is azt hittem, hogy szeretem Ericet. Mi lenne, ha megint tévednék? - A nő kifejezéstelen szemmel, mereven nézte a férfit. - Nem tudod, milyen szörnyű volt, mert nem élted át azt a borzalmat. Inkább meghalok, semhogy még egyszer hasonló helyzetbe keveredjek.
37
Linda Howard
Áramkimaradás
Szerinted megkockáztathatom, hogy esélyt adjak neked? Még mindig nem ismerlek annyira, mint te engem. Annyira titkolózol, hogy nem is sejtem, ki is vagy valójában. Hogy bízhatnék benned, amikor semmit sem tudok rólad, mert nem vagy őszinte hozzám? - És ha tudnád? - kérdezte Quinlan. - Ha mindent tudnál, amit tudni lehet rólam? - Fogalmann sincs - felelte a nő. Egymásra néztek, és mindketten nevetésben törtek ki. Néhány rövid mondat éppúgy tartalmazhat sok, mint kevés tájékoztatást. - Most már legalább tudjuk, mi a véleményünk a dologról - mondta Quinlan, Elizabeth pedig nagyot sóhajtott. Aztán ismét felnevettek. A férfi azonban gyorsan elkomolyodott, elsimított Elizabeth homlokából egy makrancos hajszálat, és tenyerébe vette a tarkóját. - Hadd tegyek még egy kísérletet! - kérlelte a nőt. - Talán mégis meg tudom változtatni az elhatározásodat. - Ez azt jelenti, hogy ha nem sikerülne, akkor nem próbálkozol többé? - kérdezte a nő, és nevetnie kellett Quinlan arckifejezésén. - Ó, Tom, ugye sejtelmed sincs, hogyan kell egy férfinak feladnia? Quinlan megvonta a vállát. - Még soha, senkit nem akartam annyira, mint téged. - A férfi kényszeredetten elmosolyodott. De legalább tettem egy lépést előre. Megint Tomnak neveztél. - Magához húzta Elizabethet, hevesen megcsókolta, és az ajtóhoz ment. - Visszajövök, amilyen gyorsan csak tudok. Mutatni akarok valamit, mielőtt végleg döntesz. Quinlan távozása után Elizabeth az ajtónak támaszkodott. Végső döntés? Nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Részéről a hat hónappal ezelőtti döntés végleges volt. Miért nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy még öt even keresztül sorolhatja az érveit, ha Quinlan nem azt a választ kapja, amit szeretne?...
9. Fejezet Vasárnap reggel, röviddel öt óra előtt, csöngettek a bejárati ajtón. Elizabeth álomittasan kikászálódott az ágyból, és hitetlenkedve nézett az órájára, amelyet előző nap újból felhúzott, de nyilvánvalóan rosszul állította be. Elvégre kizárt, hogy valaki reggel öt óra előtt öt perccel verje fel legédesebb álmából. Vagy mégsem...? - Quinlan - mormogta, és végigtámolygott a folyosón. Kinézett a kémlelőnyíláson, hogy megbizonyosodjon a feltevéséről. Semmi kétség, ő állt ott. A nő ásítva kiakasztotta a láncot, és ajtót nyitott. - Nem tudtál volna várni még néhány órát? - kérdezte morogva, és előrement a konyhába, hogy kávét főzzön magának. Először föl kell ébrednie, hogy vitatkozni tudjon hajnali látogatójával. - Nem - mondta a férfi. - Semmit sem aludtam, és végleg rendezni akarom az ügyet. Elizabeth is keveset aludt az éjjel. Miután szombat reggel Quinlan elment, tanácstalanul bolyongott a lakásban, és semmire sem tudott odafigyelni. Eltartott egy darabig, amíg rájött, hogy mi a baja: egyedül érezte magát. Harminchat órán keresztül szakadatlanul együtt volt Quinlannel, aki a karjában tartotta, amikor aludtak, amikor ölelkeztek, amikor beszélgettek, vitatkoztak vagy nevettek. Az áramszünet arra kényszerítette őket, hogy együtt töltsék minden percüket. Ez idő alatt bizalom fejlődött ki közöttük, amely segített Elizabethnek abban, hogy legyűrje a szörnyű álmoktól való félelmét. Az ágyat egyedül túl nagynak, túl hidegnek, túl üresnek érezte. Most először támadtak kétségei, vajon helyesen döntött-e, amikor eltökélte, hogy szakít a férfival. Quinlan kétségkívül
38
Linda Howard
Áramkimaradás
egészen más ember, mint Eric Landers. Testileg biztonságban érezte magát mellette, és boldog volt vele. Meggyőződött róla, hogy Quinlan sohasem bántaná. Elizabethet a férfi másik énje nyugtalanította leginkább: hallgatagsága és kitartó igyekezete, hogy mindent az ellenőrzése alá vonjon. Bizonyos értelemben ezt még méltányolni is tudta, hiszen ő maga is nagy súlyt fektetett az önállóságra. A baj az volt, hogy Eric után keményen meg kellett küzdenie azért, hogy visszanyerje önbecsülését, ezért aztán a továbbiakban nem akart semmilyen kockázatot vállalni. Quinlan kérlelhetetlenül tört a célja felé. Kevésbé szilárd jellemek sem képesek megállni vele szemben. Elizabeth alig tudott valamit róla és arról az életútról, ami azzá az emberré formálta, akit megismert. Lehetséges, hogy olyasmit titkol előle, amit talán nem is tudna elviselni. Vagy mindaddig elnyomta a rosszabbik énjét, míg a nő tehetetlenül kiszolgáltatottá nem vált? Erre még gondolni sem mert. Elizabeth nem táplált hiú reményeket a házasságot illetően. A férj még a mai, felvilágosult világban is bizonyos jogokat gyakorolhat az asszony felett. És senki nem avatkozik bele szívesen mások házi viszálykodásába, még akkor sem, ha a férj veri a nálánál gyöngébb feleségét. Néhány helyen a rendőrség már kezdi komolyabban venni ezeket az eseteket, azonban – tekintettel az utcai és a kábítószer-bűnözés, valamint a balesetek általokozott túlterhelésre - egy-egy feleség véraláfutásos arca vagy törött karja kisebb bűnnek látszik a rendőrök szemében. Az pedig bizonyos, hogy Quinlan feleségül akarja venni. Ha viszonyt folytatnék vele, töprengett Elizabeth, rövid idő múlva megelégelné, aztán pedig változatlan hévvel igyekezne, hogy megvalósítsa eredeti célját. Túlsádosan szeretem Quinlant, s előbb-utóbb megtörne az ellenállásom. Ezért azonnal döntenem kell, amíg nemet tudok mondani. Most még van elég erőm elhagyni őt, a saját jól felfogott érdekemben. Ha halogatom a döntést, csak egyre nehezebb lesz. Quinlan némán végignézte, amint Elizabeth vizet önt a kávéfőzőbe, megtölti a szűrőt, és megnyomja a kapcsolót. Amikor a víz felforrt, a gép sziszegni és szortyogni kezdett, majd a kávécseppek belecsöpögtek a kiöntőbe. A frissen főtt kávé mennyei illata betöltötte az egész konyhát. - Gyere. Ülj le! - hívta a nő Quinlant, és a konyhaasztalra tette a férfi aktatáskáját. Csak most vette észre, hogy azt is magával hozta. Megcsóválta a fejét. - Ha még gondolkodnom is kell, akkor legalább várd meg, amíg iszom egy csészével. A férfi elhúzta a száját. - Nem tudom. Valahogy több esélyt adok magamnak, ha kevesebbet gondolkodsz, és inkább az ösztöneidre bízod magad. - Talán a női hormonjaimra gondolsz? - Azok ellen sincs kifogásom. - A férfi megdörzsölte a szakállát, és fáradtan felsóhajtott - Azt hiszem, egy csésze kávéra nekem is szükségem lenne. Quinlan legalább tízévesnek látszó farmernadrágot vett fel, hozzá egy kényelmes pamut trikót húzott. A kialvatlanság sötét karikákat rajzolt a szeme köré. Az áramszünet óta láthatólag nem tudott időt szakítani a borotválkozásra. Fekete szakálla vad és ápolatlan külsőt kölcsönzött neki. Olyan volt most, mint alkalmazottainak egy része. Amikor a kávé elkészült, Elizabeth megtöltött két csészét, az egyiket a férfi elé tette, s leült vele szemben. Óvatosan kortyolgatta a forró italt, és várta a hatást. Quinlan kinyitotta a táskáját, és két iratrendezőt vett ki belőle. Az egyik lapos volt, a másikat degeszre tömték. A férfi Elizabeth elé tolta a vékonyabbik paksamétát. - Először ezt olvasd el! A nő felnyitotta az irattartót. Szemöldöke felszaladt, amikor egy ugyanolyan életrajzot pillantott meg benne, mint amilyet Quinlan róla készített. A férfi életrajzát mindenesetre nagyon vázlatosan állították össze. A név, születési hely, idő, testmagasság, társadalombiztosítási szám után iskoláinak rövid leírása következett, majd a jelenlegi munkahelye. Az irat rövid említést tett Quinlan sok évvel ezelőtti házasságáról is. Úgy tűnt, hogy a válásától a biztonsági iroda megnyitásáig, Quinlan nem létezett.
39
Linda Howard
Áramkimaradás
- Tizenöt éven keresztül mélyhűtött állapotban voltál? - kérdezte Elizabeth, és visszaadta az irattartót. - Nagyra értékelem ezt a gesztust, de ha ezzel felvilágosításokat akartál nyújtani magadról, kissé hiányosnak tartom. A férfi figyelmesen nézegette Elizabethet, aztán elmosolyodott. - Nem sok ember van, aki reggel ötkor ilyen harapós tud lenni. - Ez minden, amire öt órakor képes vagyok. - Nem fogom elfelejteni - dünnyögte Quinlan, és a nő elé tette a másik irattartót. - Ebben olyan információkat találsz, amelyet egyetlen nyomozó sem tudott volna megszerezni neked. Elizabeth érdeklődése azonnal felébredt. Felnyitotta az iratrendezőt, melyben másolatok és levelek sorakoztak. Elolvasta az egyik levél fejlécét, és meglepődve pillantott Quinlanre. - Ez a kormánytól származik? - Megkértem egy barátomat, hogy állítsa össze ezeket a dokumentumokat az életpályámról, feladataimról és eddigi tevékenységemről. Nem fednek fel államtitkokat, de a kedvemért őrizet alatt tartják, és egyébként senki nem juthat hozzájuk. A számítógép kódját is megszerezhettem volna, de az büntetendő cselekmény. Így eltartott egy darabig, míg minden iratot egybegyűjtöttem. - Egyáltalán, mivel foglalkoztál? - kérdezte Elizabeth, és már nem is volt benne olyan biztos, hogy valóban tudni akarja-e. Miután Quinlan titokzatoskodása kiábrándította, most, hogy az egész élete nyitott könyvként feküdt előtte, már nem érzett ellenállhatatlan vágyat arra, hogy minden részletét megismerje. Talán nemegyszer életveszélyben forgott... és ez, újabb lidérces álmokat szülne. - Semmi olyasmi nincs benne, mint a hollywoodi krimikben - biztosította őt a férfi mosolyogva. - Milyen kár! Tehát nem afféle titkos ügynök voltál? - A nő valójában nagyon megkönnyebbült. - Ez is csak amolyan filmbeli kifejezés. Nem, nem tevékenykedtem a külügyi szolgálatnál. Adatokat gyűjtöttem, ellenőrző és biztonsági berendezéseket fejlesztettem ki, és együttműködtem a terrorizmusellenes egységekkel. Ez nem olyan munka, amelyet az ember a kocsmában megbeszél a szakikkal. - Meg tudom érteni. Nem szoktál hozzá, hogy magadról és a munkádról mesélj. - Ez több, mint megszokás, ez a legteljesebb mértékig szükséges volt. Emberéletek múlhattak rajta. Még mindig nem beszélek róla, mert csakúgy, mint azelőtt, ma is ismerek embereket, akik a kormánynak és a titkosszolgálatnak dolgoznak. Az adatok nagyon fontosak a kormánynak, de veszélyesek is lehetnek. Elizabeth megkopogtatta az irattartót. - Miért mutatod ezt meg nekem? - Mert megbízom benned - válaszolta a férfi. - És mert nem hinnél nekem, ha egyszerűen kijelenteném: „Szigorúan bizalmas kormányzati ügyek miatt nem szabad beszélnem magamról." Kinevetnél és hencegőnek tartanál. Elizabeth belelapozott az irattartóba, és átfutotta néhány oldal tartalmát. - Igazad van. Nem hittem volna neked. Kevés ember végez hasonló munkát. Quinlan megvonta a vállát. - Ahogy már mondtam, természettudományi egyetemre jártam, és műszaki szakértő voltam. - Valóban? - kérdezte a nő kétkedve. - Hiszen még mindig az vagy. Csak a kormány helyett most magadnak dolgozol. - Elizabethnek eszébe jutott valami. - Azok az emberek, akiket alkalmazol, szintén? - Néhányan közülük - hagyta helyben a férfi. - Mint például a kerékpárversenyző? - Igen, mint a kerékpárversenyző - nevetett Quinlan. - Talán azt gondolod felvennék valakit ilyen külsővel, ha nem ismerném személyesen? Ő például a külügyi szolgálatnak dolgozott.
40
Linda Howard
Áramkimaradás
- Nálad keresnek állást, akik megválnak a titkosszolgálattól? - Nem, ez nem így van. Nem vagyok a kiégett kormányzati alkalmazottak végállomása. Szemmel tartom a megfelelő embereket, és ha a helyzet alkalmasnak látszik, kapcsolatba lépek velük, és felteszem nekik a kérdést, hogy nincs-e kedvük nálam dolgozni. A legtöbben közülük teljesen hétköznapi életet élnek, és tulajdonképpen csak az egyik számítógépes állá s t cserélik fel egy másikra. Elizabeth becsukta az irattartót, és eltolta magától. Quinlan nyugtalanul nézett rá. - Nem akarod elolvasni a tartalmát? - Nem. Nem kell ismernem az eddigi életed minden részletét. Elegendő egy rövid bepillantás is. A férfi mélyet lélegzett, és hátradőlt a széken. - Rendben. Akkor ez minden. Többet nem tudok tenni. Nem tudom neked bebizonyítani, hogy soha nem bánnék veled úgy, mint Landers. Te vagy az, akinek hinnie kell bennem. Elizabeth, kedvesem, akarsz a feleségem lenni? A nő képtelen volt válaszolni, csak halkan felnevetett. Ez nem éppen megfelelő válasz a leánykérésre, de Tom Quinlan makacssága megnevettette. Tudta, hogy a férfi valószínűleg mindennap feltenné ezt a kérdést, mindaddig, míg azt a választ nem kapná, amit szeretne... vagy míg végül bedilizne. Elizabeth azonban, a korábbiakkal ellentétben, most nem érzett kényszerítést, ellenkezőleg, még tetszett is neki Quinlannek az a képessége, hogy mindent keresztül tud vinni. Ez egyúttal azt jelezte, hogy száz százalékig a férfira bízhatja magát. Az, hogy Quinlan megmutatta a második iratrendezőt, sokkal többet jelentett neki, mint azt a férfi sejthette volna. Ezzel nemcsak élete fehér foltját tárta fel Elizabeth előtt, hanem bebizonyította, hogy tökéletesen megbízik benne. Elizabeth elkomolyodott, és némán méregette a férfit. Az áramszünet alatti boldog együttlétük mintha csökkentette volna azt a befolyást, amit Eric Landers gyakorolt az életére még ma is. Rákényszerült, hogy az akkori eseményeket végleg tisztázza magában. Most először tudatosult benne, hogy az Erickel töltött időszak emlékei még mindig gúzsba kötik. Miatta félt az élettől, és miatta nem mert érzelmileg kötődni senkihez. Még bizonytalan volt, de most sokkal jobban félt attól, hogy mindent elveszít... Ha Quinlant egyáltalán el lehet veszteni, gondolta elérzékenyülve. Akkor biztosan elveszítené, ha nem tanulta volna meg értékelni, mit is kínál neki a férfi. Elérkezett a döntés ideje. Quinlan egyre idegesebb lett a nő vizsgálódó tekintetétől. Elizabeth nagyot lélegzett. - A feleséged? Nem kellene először házasságlevél nélkül megpróbálnunk? - Nem! Én házasságban akarok élni veled. Megesküdve, hogy mindhalálig szeretni és becsülni foglak. Elizabeth összeráncolta a homlokát. Quinlan, ha egyszer eldöntött valamit, tántoríthalatlan volt. - Hamarabb meghalhatsz, mint gondolod - mormogta a nő. - Semmi kifogásom ellene, ha te raksz el láb alól. Még arra is lenne ötletem, hogyan... - A férfi szeme elsötétedett a vágytól. Önkéntelenül megremegett, aztán összeszedte magát, és fölemelte a jobb kezét. - Esküszöm, hogy rendkívül könnyen kezelhető férj leszek. Egy ilyen nőnek, mint te, mozgástérre van szüksége. Elizabeth e szavak hallatán félrenyelte a kávéját. Köhögött, levegő után kapkodott, és hitetlenkedve nézett Quinlanre. - Akkor eddig miért nem hagytál nekem egy kis mozgásszabadságot? - Mert attól féltem, hogy visszautasítanál, mihelyt alkalmat adnék rá. – Quinlan kényszeredett mosollyal ismerte el sebezhetőségét, és Elizabeth felé nyujtotta a a kezét. - Féltem tőled, kedvesem! Leginkább azért aggódtam, mert anélkül dönthettél volna, hogy előzőleg megbeszéled velem a dolgot.
41
Linda Howard
Áramkimaradás
Elizabeth, tudomást sem véve a férfi kinyújtott kezéről, összefonta a karját a mellén, és a szeme szikrákat szórt. - Ha azt hiszed,hogy a rabszolgád leszek, óriásit tévedsz! Nem szeretek főzni, nem fogok utánad takarítani, és nem tűröm a piszkos, hanyagul szétdobált ruhákat a lakásban. Quinlan arca felderült, miközben a nő beszélt. Hallatlanul megkönnyebbültnek látszott, de még visszatartotta örömét. - Meglehetősen rendes... férj vagyok - jelentette ki. - Az nem elég. Hallottad a feltételeket. Quinlan fölsóhajtott. - Hát jó! A házassági szerződésünk mellett ezt is írásban fogjuk rögzíteni. Nem fogom a ruháimat szétdobálni, ki fogom tisztítani a mosdót borotválkozás után, és mindig lecsukom a W C fedelét. Reggelenként fölkelek a gyerekekkel… - Gyerekekkel? – kérdezte Elizabeth nyújtott hangon. Quinlan felvonta a szemöldökét, mire a nő elfojtott egy mosolyt. Tom egyszerűen utánozhatatlan volt. - Helyes! – mondta Elizabeth olyan hangsúllyal, mintha hagyná magát megpuhítani. – Tehát gyerekek. De nem több, mint kettő. - Jól hangzik. Kezet rá! Elizabeth úgy tett, mintha habozna, végül belecsapott a férfi jobbjába. - Rendben van! -Ünnepélyesen kezet ráztak. Quinlan felsóhajtott, és szertelen mozdulattal a karjába kapta szerelmesét. Szó szerint áthúzta az asztalon, miközben fölborította a kávéscsészéket. A kávé lecsöpögött a padlóra, de ez egyáltalán nem zavarta. Elizabethet az ölében tartva olyan hevesen csókolta, hogy a nő végül teljesen elgyengült. Amikor Quinlan végül fölemelte a fejét, huncutul elmosolyodott. - Egyébként ismerem a módját, hogyan kell kikapcsolni áramkimaradás esetén a biztonsági rendszert. Elizabeth megfogta a férfi borostás állát, és tovább csókolta. - Tudtam - mondta jelentőségteljesen. - Quinlan egy órával később felkönyökölt az ágyon, és kétkedve nézett a nőre. - Ezt nem tudhattad. - Nem voltam benne biztos, de sejtettem. - Elizabeth lustán és élvezettel elnyújtózott az ágyon. Teste még reszketett a szerelmi játéktól. Quinlan átölelte, és csókot nyomott a homlokára. - Hat hónap! - mondta neheztelve. - És egy átkozott áramszünet kellett ahhoz, hogy rá tudjalak venni a beszélgetésre. - El sem tudod képzelni, mennyire örülök ennek az áramszünetnek! - sóhajtotta Elizabeth. Enélkül nem kényszerültem volna rá, hogy ilyen hosszú időt együtt töltsek veled. - Azt akarod ezzel mondani, hogy az áramkimaradás nélkül soha nem találtunk volna egymásra? - Nem adtam volna neked semmi esélyt, hogy még egyszer a közelembe kerülhess - jelentette ki a nő őszintén. - Ez nekem nem volt játék, Tom. Féltem tőled, és attól, hogy az önbecsülésemet másodszor is elveszítem. Rendes körülmények között soha nem tudtál volna meggyőzni. - Akkor hálát adok Istennek és a túlterhelt elektromos hálózatnak - dörmögte Quinlan. - De így is, úgy is utat találtam volna hozzád. - Ahhoz el kellett volna rabolnod - ingerkedett a nő. A férfi elhallgatott, és a beálló csönd gyanút ébresztett Elizabethben. Felemelte a fejét, és átható pillantást vetett Quinlanre, aki ártatlan képet vágott, de nem sok eredménnyel. - Pontosan ezt terveztem a hét végére, ha csütörtök este nem akartál volna eljönni velem vacsorázni - vallotta be a férfi. - Aha! Csütörtök délután tényleg csalhatatlanul megéreztem, hogy lesel rám.
42
Linda Howard
Áramkimaradás
- Valamit ki kell találnia az embernek, ha az a nő, akit szeret, többé már arra sem hajlandó, hogy megmondja, hány óra van. Kétségbeesett voltam. - Hat óra harminc - közölte Elizabeth szárazon. Quinlan egy pillanatig zavartnak látszott, aztán az órájára nézett, és elmosolyodott. - Pontosan - állapította meg elégedetten. Lenyomta kedvesét a gyűrött lepedóre, ráfeküdt. Szeretlek - mondta szenvedélyesen. - Es még mindig nem hallottam az igent, amire várok. - Megállapodtunk, és én beleegyeztem. - Tudom, de én tiszteletben tartom a hagyományokat. Elizabeth Major, hozzám jössz feleségül? A nő csak egy másodpercig habozott. Eric Landers elvesztette fölötte minden hatalmát. - Igen, Tom Quinlan, hozzád megyek! A férfi lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja szerelmét. Egy pillanattal később már mindketten izgatottan kapkodták a levegőt, és tudták, hogy el fog telni egy kis idő, mire ismét felkelnek az ágyból. Quinlan még egyszer a karórájára nézett. - Figyelmeztess kilenckor, hogy telefonálnom kell! - dörmögte.- Végül is le kell állítanom az elrablásodat. Elizabeth felszabadultan kacagott. Aztán a férfi belehatolt, ő pedig hangosan felkiáltott a gyönyörtől. Korábban rettegett Quinlan akaraterejétől, de már rájött, éppen ezért ő az a férfi, akire élete hátralevő részét fenntartás nélkül rábízhatja. Átölelte szerelme vállát, és suttogva megismételte: - Hálát adok neked, Istenem, az áramszünetért.
43
