HA AZ EMBER a stockholmi Nordíska

Í87

A SVÉD HÁZISLÖJD- ÉS TEXTILMŰVÉSZETRŐL

a svéd házislöjd és

Í87

textilművészetről*

A MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZÁMÁRA ÍRTA: ELLEN LUNDBERG-NYBLOM. Stockholm, 1909 július havában.

H

A AZ EMBER a stockholmi Nordíska Museet hatalmas és pompásan rendezett termein keresztültörtet, ott, ahol a régi svéd szövőipar van elrendezve, feltartóztat bennünket egy óriási, nyersmunkájú szövőszék, ami a falhoz egyenesre fel van támasztva. A XIII. századból való ez. Rámái közé egy „rödlakansväf" vörösvonalú szőttes van feszítve, ami sokkal későbbi időből való, csak azért, hogy a szövés mikéntjét bemutassa. Ott áll azonban az öreg szövőszék imponáló egyszerűségében, megfogható tanújaként annak, hogy hazánkban már a XIII. században létezett a házi slöjd. S hogy nagyméretű volt, azt bizonyítja a szövőszék szélessége, ami egy méteren felül áll, bizonyára olyan szőnyegek előállítására, amik az otthon szükségleteit és szépítését szolgálták.

Régi költemények zengik, hogy milyen büszkeséggel szőtte a szűz aranyban és selyemben a lovagja képét s a híres történetíró, Olaus Magnus (1490—Í557) meséli, amikor az északi asszonyokról ir, hogy ezek ősidők óta az otthon falait a tetőig szőnyegekkel fedték s hogy ebben a művészetben ők minden asszonyok felett álltak. Ezek alatt a szőnyegek alatt lenszövést kell érteni, amit úgynevezett »Sprangade gjerníng« cifrázott s amit Olaus Magnus: candídíssímo íllo opere retíarío néven nevez, vagyis finom, fehéren gyöngyöző recemunkát, amit szálhúzással állítottak elő s ebbe fűzték bele a mintát, nagyon hasonlóan a régi olasz retícella kézimunkához. Csak kevés, de nagyon tanulságos darabjaink vannak ebből az időből : egy-egy durván mintázott vászon, néhány kehelykendő (kehelyborító) a sprangade hímzéssel díszítve és néhány bordűr, rojt stb. De már ezek a fragmentumok ís szorosan bebizonyítják, hogy a házi slöjd Svédországban a legmesszebbmenő időkben megvolt, sőt történetünk napfelkeltéig visszavezethető. Masryar Iparművészet.

A XIV. század kezdetétől már van pár különösen szép és karakterizáló kísérletünk a svéd textílmunkából. Minden ezen munkák felett áll egy ú. n. halottaskendő, amit egy Holmger nevű nemes ifjúnak hímeztek. II. Knut király fia volt. Ellene szegült Erik királynak, ezért í228-ban lefejezték, eltemették pedig Skokloster templomában. Sírjából később csodák keltek s azért mint szentet emlegették. A halottaskendője, ami halála után egy század múlva előkerült s az utolsó években a történeti múzeumba helyeztetett, a régi textílmunkák olyan gyönyörű példája, amilyet egy múzeum se tud felmutatni. Holmgers képe fél életnagyságban van rajta gyönyörű gazdag ruházatban, kardot tartva a kezében, nem oldalt, mint egy harcoshoz illő, hanem mint egy szent a pálmáját. Az arc selyemmel van hímezve, sajátságosan kifejező és finom. A ruházat minden részletében művészi átmenetekkel és ügyességgel megdöbbentő szépen van kidolgozva. A zöldeskék selyemszövet pompás háttér hozzá, körülötte pedig szines betűkkel írott felírás fut. Mint a kincs, úgy hat, mert valóban az ís. Ezen a gyönyörű példányon kívül van ugyanebből az időből a múzeumban sokféle bordűr, címerekkel díszes, allegorikus képek és rojtos munkák oltárdíszül alkalmazottak ; egy igen érdekes antependium durva vászonra víaszfestékkel nyomott figurákkal; kendőkön applikált allegorikus állatok stb. Valószínű, hogy mindezek a munkák zárdában készültek. De a nép közé is elszármazott a háziipar a szövéssel együtt, miután a művelt nők már akkor nagyban űzték s mind nagyobb kifejlődés felé tört. Amint megindult a vászon- és gyapjúszövés a nép között, megjelentek a minták ís és felváltva, először "deg, geometrikus formák, később stilizált növény- és állat- és embermotívumokkal tarkázták, ez utóbbiak kivétel nélkül bibliai tör(

Í9 3

Í93


téncteket ábrázoltak. Legtöbbjét ornamentikával vették körül, amik ragyognak erősen intenziv színösszetételektől, vagy lágyabb, gyengédebb tónusuak, aszerint hogy melyik vidéken készültek, mindenkor azonban szorosan arra való tekintettel, hogy milyen környezetben készültek. És éppen ez az, ami mindenen átvonul valamennyi olyan szép és különösen karakterisztikus ínteriörön, amik a Nordíska Múzeum parasztszobáíban elénk állnak, hogy egy naívul finom művészi érzék válogatja össze a színeket, amely intuitiv céltudattal éri el az egyöntetű, harmonikus eredményt. A dískrét tengerkék alapszín, amivel gyakran szekrényeket, ajtókat, székeket befestenek, lágyszínű vírágmotívumokkal kícífráznak, ez a szobának valami tekintélyes és egyöntetű képet ad. E mellett a tónus mellett a falra akasztott szőnyegek, a faragott padra szórt párnák, a virággal szőtt terítők, a falba épült ágyak hívogató barátságosan hatnak és nemes nyugalmát és hangulatát öntudatlan művészetnek s egy sajátosan egyéni vonását adják a nemzetinek, amint ezt a Nordíska Múzeumban láthatjuk. És így volt ez azelőtt az egész országban. Ezekben az ínteríörökben a női kézimunka játsza a főszerepet, szőttesekben, szőnyegekben, takarók és párnák készítésében. A női kézimunka az, ami a szobák karakterét kitölti. Az ő munkájuk, ami a kényelemmel, színörömmel betölti, ami harmonikussá teszi a szemnek és érzelemnek, szóval ami otthonná varázsolja. Azért volt a legrégibb idők óta a rokka és a szövőszék a legfőbb tényezője egy régi parasztotthonnak. Arra helyezték a legnagyobb súlyt úgy a ház asszonya, ennek leányai, mint a szolgáló leányok is, hogy a ház minden szükségességét szövésekkel meggazdagítsák, valamint meleggé, kényelmessé és szebbé varázsolják. Kezdetben vagy a falú művészétől vették a mintát a fantasztikus motívumokhoz, amikor ís naiv látású növény- és állatvilág töltötte be a kompozíciókat ; vagy ha nem ott, hát, mint sokszor történt, messze országokból hozták

hosszú utazásaikból, ami már a svédek vérében volt akkor ís s ezek az utak új és örökhasználatú motívumokat ajándékoztak. így teszem a smalandí régi női kézimunka tele van szépen stilizált lotusvirággal, szárnyas sárkánnyal, oroszlán és orrszarvúval. Teljesen keleti karakterűek a XIV. és XV. századbeli régi applikációs hímzések. Mária üdvözlete is gyakran előfordul a legrégibb Skane-ből való szövött párnákon, ahol a test rajza, valamint a redők kezelése tiszta ó-góthíkus. És végre sokkal később jelenik meg a tulipán- és szegfü-motívum a végtelenségig kihasználva, úgy a hímzéseken, mint szövéseken és festéseken kétségkívül, mint öntudatlan járuléka a keletíndíai kompániának, valamint a németalföldiekkel való összeköttetés révén, ahol azok virágkulturjával megismerkedtünk. Az otthon kényelmessé varázsolása mellett éppen olyan fontos volt az otthon készült ruhaszövet a férfiaknak és nőknek. Szép, soká tartó és karakterisztikus volt ez a szövet, amit aszerint díszítettek fantasztikusan és gazdagon, ahogy az ünnepélyekhez viselték. E parasztöltönyök díszítéséül hordták a sokszínűen hímzett kabátot, sipkákat, ujjatlan keztyüket és mínt teljesen új öltönydarab, az idő járulékául diszítésül megjelent a csipke ís hozzájuk. A csipkeverés, csípkehorgolás, valamint az ú. n. ősrégi „Sprangning" lett aztán nemsokára a női házimunkának lényeges része. A kolostorok virágzó idejéből mesélnek nővérekről, akik a „Sprangade gjerníng"-et űzik s mikor a csipkeverés a XV. században elkerült Svédországba, a kolostorokban talált a legélénkebb felkarolásra. Középsvédországban felfelé Schonen a határpont, ameddig a csipkeverés elterjedt s elszéledt Ostergotland-tól föl Dalarne-íg, mint három főpont, ahol a legéleterősebbnek található. Mikor a kolostort Vadstenában redukálták (527-ben, akkorára már ideje volt a nép közé is terjedni s ezzel exístencíája biztosítva lett. A parasztok vásznaikat és festői, színgazdag ruházatukat csipkékkel díszítették és ú. n. spísser-rel (vagyis finom ourlets à jour), valamint áttört sprangade-himzéssel és rojttal.

189

JEGYZETEK A STOCKHOLMI

A nép belső lakása így meggazdagult ezzel az új textíljárulékkal anélkül, hogy átlépte volna azokat a méreteket, amiket az egészséges ideál felállított. Az erős nemzeti karaktere ezen otthonnak évszázadokon át érintetlenül megmaradt, mint egy szabad népnek előkelő és fantáziagazda g exponense, ahol minden egyes tárgyra különös gondot fordítottak, ahol minden liszteskanál, minden verődeszka (amihez a nedves ruhát hozzáverik) művészien cifrázott volt, ahol minden házi szerszám otthon készült, mindnek megvolt a maga helye, a maga alkalmazása s a saját művészi jele. Hanem aztán jött a dekadencia ! Feltalálták a gépeket, a közlekedés megkönnyebbült, az idő pénzzé lett s a kézi munkának helyet kellett adni szorgosabb teendőknek ; az új nemzedék elhagyta a falusi otthont, elment városokba, az olcsó és nyomorúságos szatócsholmit meg hozta haza a boltokból, ami megcsúfította a régi otthon-ízlést s megkeverte az interiörök hangulatát. Meghozta a visszavonást, a lassú, fáradságos kézimunkától való húzódást. És sok helyen azzal végződött, hogy a szép, régi parasztbútorok a csűrbe jutottak, kí a melléképületekbe s ott megvetve kí elégett, kit elpotyáztak és nagy tríumfussal foglalták el helyüket a vásári bútorok, vásári szövetek, nyomtatott asztalkendők és gépszülte székek a régi, szép parasztotthonban. A régi kulturát mintha a föld nyelte volna el. Ha utána keresett az ember, kí kellett a csűrbe menni s mindenféle sötét sarokban, félszerben lelt reá. A szobába már nem illett bele, „uraságot" akartunk játszani s olyanokká lenni, mint a városi feleink. Sok gyönyörű kézimunka veszett ezen dekadens időben, mint tüzelőfa a füstbe, férgek és molyok martaléka s a feledésbe vesztek. A rokkát és szövőszéket kitették, hogy elcsendesedtek, a tűzhely körüli vidám házi munka nemsokára mesévé lett. Csakhogy amikor a legsötétebb helyzetbe került, akkor jött a megmentő. Egy egyetlen ember formájában jött. S mint minden egyedülálló, egy ideától átvilágított embert, akit mások nem értenek meg, ha nem

IPARMŰVÉSZETI

202

KIÁLLÍTÁSRÓL

is nevették ki, de legalább ís nagyon közönyösen vették. A neve: Hazelíus Artúr. í833-ban született. A nyelvekkel foglalkozott s időben hozzálátott Svédország régi kultúrájával foglalkozni. Hogy a letört darabokat, vagyis jobban a kincseket összegyűjtse, ami még gyűjthető, ez a gondolat egyre nőtt benne, míg aztán rendkívüli energiával és szeretettel életfeladattá tette, hogy a svéd népkulturát megmentse. í873-ban nyitotta meg Etnográfiái múzeum címén az ő első kis gyűjteményét, amit összekoldulgatott és saját pénzén alapított. Hazelíus mestere volt a pénzösszekoldulásnak erre a nemzeti ideára és sok haragot és csodálkozást hívott kí e miatt. Ma már csak a csodálkozás maradt meg, ha az ember tisztelettel és köszönettel látja azt a nagy munkát, amit létesített: az ős- és nemzeti kultúráját hazánknak a megromlástól és elmúlástól ő mentette meg. A hatalmas Nordíska Museet, ha a külseje felől eltérők ís a vélemények, mégis csak a hüvelye egy nemzet kultúrtörténetének, aminek hallatlan értéke van 1 és Skansen, a nagyszerű, szabad, nyitott múzeum, aminek teremtője és gondozója egyedül Hazelíus s hol a nép életét gunyhókban a svéd flora és fauna keretében láthatjuk, mint egy egyedül álló szobor bizonyítja a határtalan energiáját egy egyedülálló embernek, az ő égő szeretetét népe és hazája iránt. Ugyanakkor, amikor Hazelíus Artúr minden elfelejtett házi szerszámot és szövést a világosságra hordott, voltak egyesek, akik nagy érdeklődéssel szemlélték a nép textilipari munkálkodását, amely igy világosságra került. Ezek jutottak arra az ideára, hogy némelyeket ezekből lekopírozzanak s így megkísértsék átadni a kereskedelemnek. Hogy ami ily kézenfekvő volt, miért ne használják fel? Hiszen már jó ideje megelégelték a női kézimunkában, ami a dekadencia teljes magaslatán állt, a sok francia és német minta után készült gyöngyhímzéseket és falszőnyeghimzéseket utánozni. 1

Egy alárendelt részét e múzeumnak a norvég, dán, finn és írlandí népművészet fogja kitölteni. t*

Í93

Í9 3


Egy kis egyesületet alapított pár érdeklődő asszony, akik élén többek közt Wallenberg Anna asszony ís ott állt, aki arról az ő élő nagy készségéről ismeretes, amivel a női kézimunka ügyének előmozdításáért síkra száll. Az egyesület magát „Handarbetets Vänner"-nek 1 nevezte s neki állt annak a nagy munkának, hogy a megromlott ízlést kioperálja, amely egy időn át a művészi látást a női Handslöjd-ben megrontotta. S hogy a svéd házimunkának a házi szövés és hímzés, valamint a csipkeverés bázisán új utat építsenek. Erőteljes és belátásos emberektől vezetve a Handarbetets Vanner, mint úttörő ezen a téren nagyszerű munkát alkotott, méltóan ahhoz a csodálathoz és köszönethez, amivel minden svéd asszony adózik, aki a nevezett úton halad és dolgozik szabadon és vidáman azzal az öntudattal, hogy megértik őket és megbecsülik őket. De még ott nem álltak meg, hogy a városokban készítsenek olcsóbb vagy drágább textilmunkákat, amik bár a nép motívumain éltek, mégse voltak egyenes kontaktusban velük. Ha maradandóbb munkát akartak végezni, akkor azon kellett kezdeni, hogy adják vissza a népnek a régi kultura házi slöjdje iránt való becsülését, megtanítani újra, hogy felfogja annak értékes járulékát s hogy ők maguk ís a munkához fogjanak. Itt azonban még több kellett. És a nép segítségére megint csak a nők jöttek, sok önfeláldozó, a dolog érdekében szorgoskodó, akik magukra vállalták, már amennyire az lehetséges volt, hogy az otthonszövést, csipkeverést, hímzést, növényfestést a külömböző provinciákba ismét elvigyék. Hazelíus neve mellett azért, ha a svéd háziipar és textílmunkákra gondolunk, meg kell a svéd asszonyokról is emlékeznünk. Nagy befektetés volt az, amivel ehhez a munkához járultak s bebizonyították, hogy milyen jól organizáltak, milyen óriási horderővel teremtőképesek és ha a nép az ő médíumjuk vala, ők akkor bizonyára az éltető szellem és vezető kéz voltak, ' A kézimunka barátai.

Azok közül az egyesületek közül, amelyek az utolsó tíz évben oly célzattal keletkeztek, hogy a nép érdeklődését és az őskulturálís házislöjdhöz való rátermettségüket ismét felélesztik, első sorban a Föreníngen för Svensk Hemslöjd-öt kéli megemlítenünk. Zíckermann kisasszony kezdeményezésére egyesült, aki mai nap ís mint igazgatónője vezeti. Ennek a síkeres munkálkodása és az a rendkívüli eredmény, amely annyi esetben célhoz ért, a legfényesebb példa arra, hogy mire képes az energia és érdeklődés, különösen a szövőipar terén. Svensk Hemslöjd valami hét-nyolc éve működik s a vidéken foglalkoztat már ezeren felül munkásokat, kisiparosokat, asztalosokat, szövőnőket, kovácsokat, gelencséreket, akik munkáikat aztán Stockholmba küldik. A mintákat részint maguk tervezik, részint a régi példákat utánozzák, vagy művészek rajzai és vezetése mellett dolgoznak. Iskolája a szó ilyen értelmében Svensk Hemslöjd-nek nincs. Ámbátor rövidebb időre küld kí tanítókat külömböző vidékekre, akik például kurzust tartanak a bútorkészítésről, de aztán magukra hagyják a kisiparosokat, hogy ebben a szellemben tovább működjenek. S ezek azért megmaradnak a stockholmi Hemslöjddel folytonos érintkezésben. A parasztok ís foglalkoznak olyan időben a Hemslöjddel, amikor nincsenek a mezei munkával elfoglalva. így van ez a szövőnőkkel ís általában, akiknek Hemslöjd megküldi a mintát és anyagot. Minden törekvés pedig oda irányul, hogy a nép kulturális érdeklődését ismét felkeltsék, felbíztassák a teremtőképességüket s hogy az ő egészséges forma- és színlátásukat erősitsék s a költészet lehelletét megérezzék munkaközben, amitől a míndennapíságból a legközönségesebb eszközeik ís kiemelkedjenek, hogy eredményül egy maradandóbb, índívídualísabb értékhez jussanak. Arra törekszünk, hogy a képzett és elfínomodott, komplikáltán érző városi művészek s a népből kelt művészek erejét az együttműködésben erősítsük, hogy összeolvadva bár külömböző, de mégis nemzeti elemeket teremtsenek. Az igazat megvallva, ez eddig nagyszerűen sikerült is. Zíckerman kisasszony energikus és

Í9

3


intelligens asszonyok egész tisztikarával működik, minden egyes az ő speciális munkakörében. És neves művészek örömmel adják rajzaikat bútorok, kovácsolt és egyéb munkákhoz a Hemslöjdnek. Svensk Hemslöjd az államtól mintegy húszezer svéd korona évi subvencíót élvez, ő fensége Jenő trónörökös pedig mint az egyesület elnöke működik. Svensk Hemslöjd körül, amely Stockholmban, mint centrumban működik, a vidéken több kisebb, önállóan működő házíslöjd-egyesület is keletkezett, gyámolítva a kerületi háztartási egyesületek által, valamint privát és társaságok pénzbeli segítségével. így Dalarne-ban van : Leksands és Rättviks Hemslöjd, Mora, Hemslöjdens Venner, ahol nagyon érdekes, különösen a szövés terén gyönyörű munkák készülnek. Minden szövés a régi növényfestéssel előállított anyaggal készül. Egyedül a virág, levél és fakéreg levének a használatával érjük el a legfinomabb és intenzivebb színeket, szebbeket és tartósabbakat, mint akármilyen vásárolt holmival. Ez a nagyszerű eljárás, amely hosszú időkön át csaknem teljesen a feledésbe merült, ismét lábra kapott s a közhasználatra Dalarneban mintegy öt éve ismét elővették. Némely öreg asszonyok segítségével, akik bizony nem egészen emlékeztek már, Larsson Beda kisasszony methódusát tanították be, aki hosszú tanulmányok, kísérletek után nagy ismeretekre és ügyességre tett szert ezen a téren. Most növényfestő-kurzusokon működik az éjszaki házi slöjd-egyesületekben s nagy belátással és meleg érdeklődéssel vezeti, egyetemben Zorn-néval, a Mora Hemslöjdöt, valamint a Mora Folkhögskola-t. Jámtslöjd működik Östersund-ban s ezt, valamint Dalaslöjdent is a Háztartási társaság segíti. Ezeket is három képzett és érdeklődő hölgy vezeti, akik között Wrangel Mária grófnő, maga is jó művészi erő, úgy rajzokkal, mint tanáccsal látja el. Leksandban, Rättvikben (Dalarne) is virágzik a házi slöjd Anckarcrona Gustaf és Adelborg kisasszony vezetése alatt, akik mind a

Í93

ketten művészek, akik minden erejüket és érdeklődésüket erre adták. Adelborg Ottilia k. a. emellett egy csípkeverő-ískolát is vezet, ahol a régi Dalcsípkéket is újra készítik. De erről majd később. Wästmanland-ban ís, Gestríklandban ís űzik a házi slöjdöt, de már csak szórványosan, bár az érdeklődés iránta éber. Mert Wästmanlandban hallottam egy parasztasszonyról, aki konyháját csak otthon készült, szőtt és hímzett holmival díszítette s végre maga ís neki állt tervezni és fantáziáját nekieresztette az erős színeknek és mozgalmas formáknak. Nagyon tetszett neki a bibliai eredendő bűnt ábrázolni s szőni. Megszőtte szőnyegre, párnára, mindenüvé. De hogy a témát lehetőleg variálja, megszőtte Évát úgy, hogy t á n y é r o n nyújtja Ádámnak az almát ! Gondolta, így sokkal rendesebb a dolog! Úgy van: »tous les genres sont bons, excepté le genre ennuyeux«. Skane-ban »BaraHärad« gyönyörű példája a szép és íntenzív házi slöjdnek. Itt sincs iskola, hanem parasztgunyhókban készülnek a munkák és Malmő-be küldik a kész holmit, ahol a Hemslöjdöt Fjetterström k. a. vezeti, aki maga ís ügyes művészi tervező. Kalmar-ban (Smálund) most legújabban létesült egy házi slöjd-egyesület Berg asszony vezetése és rendezése mellett, míg Karlskronában (Blekínge) rég van ehhez hasonló. Mindenütt, ahol csak nyomaira leltek a tradicionális népíparnak, energikusan, de egyúttal vigyázattal felélesztették a hamvadó parazsat, és erős egyéni élettel és fáradhatatlan odaadással a nép hajnalodó kultúréletének új exísztencíaformát adtak s új utakra terelték. És mind ezek mögött, amint már említettük, mindenütt ott az asszony ! Mint régen, ahogy az ős-parasztkunyhóban az asszony tette a lakást lakhatóvá, földerítette színvídám, meleg szövésekkel, szóval otthonná tette, úgy most ís ismét az asszony az ; csakhogy ez esetben egy lépcsőzetével a társaságnak föllebb, aki az újraébresztett öntudattal, aszerint, amint a felelősséget magában érzi, hogy a nép és országa kulturája érdekében mit tehet, az asszony az, aki művészi ismereteit, gyakorlati tapasztalatait, organízáló te-

Í9 3


hetségét fölújítja, hogy kéz a kézben az egészséges útra visszavezessék, ahonnét egy időre letévedt az ízlés. És a társadalmí-eszthétíkaí fölfogás bázisán épül tovább a közös munka, amint látszik, egy sokat ígérő jövő felé. Már a stockholmi í897-íkí internacionális kiállításon örömmel lehetett megállapítani, hogy mennyire megindult a svéd házi slöjd- és textilipar. S míg a haladó évekkel a külömböző egyesületek szaporodtak s gyarapodtak egyesült erőben, felmerült a kérdés, vájjon nem volna-e jó ismét egy versenyípart teremteni a külömböző házi slöjd- és textil-egyesületek között, hogy meglehessen ítélni, Í897 óta vájjon változott az idővel, jobb lett-e? Svensk Slöjdföreníng élére állt tehát egy kiállításnak, aminek 1909. nyarán meg kellene nyilnía. Ennek magában kellene foglalni: „Svéd kiállítások kiváló alkotásait és minden olyan kézi munkát, ami a Slöjd vagy kereskedelem bíztatására a mindennapi szükségletekhez készült, de aminek alapjában egy művészi gondolat fészkel." Az előkelő és fantázíagazdag kíállításí komplexum, ami Böberg kiváló építésznek köszöni létesültét, mindazt, amit hazánk művészi iparban teremtett, magában foglalja. A női házi slöjd itt nagy helyet foglal el. Gazdag sokoldalúsággal találkozunk itt, de közelebbről nézve mégis valamennyi egy egyöntetű bélyeget visel, ami teljes bepillantást enged és intenzív benyomását nyújtja a svéd művészi slöjd mai állapotának. Itt találunk a mi házi slöjdünk és textiliparunkból kiállítókat a legegyszerűbb gyapjúszövéstől a legraffínáltabb luxustárgyakíg mindent, amiket híres művészek rajzoltak s olyan kivitelre jutottak, amik minden technikai nehézséget könnyű szerrel legyűrni látszanak. A külömböző házi slöjdegyesületek közt, ahol persze a Stockholmban koncentrált egyesület, a Svensk Hemslöjd, mint úttörő ezen a téren a legnagyobb helyet foglalja el, ott vannak még a textílegyesületek ís, mindegyik a maga külön kezeírásával, A Svensk Hemslöjd

Í93

legszebb házi slöjd - készítményei szövések. Végtelen sora a legvaríánsabb színes, szép szöveteknek, szőtteseknek bútorokra, függönyöknek és ruháknak szántak. E szöveteket, bár originálisak egyszerűségükben, mégis a színek összeválogatásának intenzív kolorísztíkus telje és finomsága önti el. A függönyök simák, kockázottak, vagy vonalasak, vidám csínnal ragyogók és poetíkusan hatnak az ő majd hűvös, vagy meleg nüanszaikkal és nagyon változatosak. Svensk Slöjd ezenkívül különböző bútorokat, kovácsolt holmit, fazekasságot, csipkéket ís állít kí, a legtöbbje művészi tartású és egyéni karakterű. A Dalarne-í házi slöjdöt „Mora", „Leksand" és „Ráttvík" képviselik. A »Mora«-szövéseket a meleg sárga tónus jellemzi, amibe narancssárga és vörös játszik bele, s az apró mintájú szőnyegeknek originális és egészen különös tűzsárga ragyogást ad. „Leksand" és „Rättvik" pamut- és lenszövéseívei tűnik ki, amibe szép geometrikus mintákat, ragyogó „dráll"-t szőttek és nagyon egyénien hatnak. Finoman cifrázott kötőik is különös specialitás a fehéren fekete mintáikkal. Jämtlands Hemslöjd egészen sajátos formaés színösszeállítású. Sokkal sötétebb és nehéz hangulat vonúl a jämtlandi szövéseken, karakterisztikusak a maguk nemében, de teljesen különböző a dalarneitől. A színértékelésök szigorú, szótlan, a bútorok a Jämtslöjd szobájában egyszerű voltukkal tűnnek kí. Az aranysárgára fényezett nyírfa művészi módon, nagyszerűen, megértéssel van felhasználva. A Jämtslöjd mellett tündöklik a malmöhusí házi slöjd, színeiben erőteljes, vidám szövéseível. Itt megint más a lényegük a szőnyegeknek, mint az éjszaksvédeké. Nagyoltabb az ornamentika, kifejezettebb a színválasztás és nem ritka a figurális motívumok felhasználása se. Különösen kitűnik Basa Hárad gazdag és változatos gyűjteménye a házi slöjd-készítményekből, amikről hatalmasan gyarapodó virágzó korszaka az újra feltámadt régi motívumoknak ragyog le.

Í9 3


A házíslöjd egy hajtása, ahol iskolára volt szükség, hogy a régi tradíciókat ismét felszedjék, a csipkeverés. Ezért Vadstenaban Petrellí J. asszony szakértő vezetése alatt, aki mintatervező igazgatónő, több kisebb iskolát rendeztek be, ahol részben a régi mintákat verik, részint a régi tradíciókon tervezett minták után dolgoznak. A Vadstena-csípkéket, jóllehet több százada müvelik Svédországban, még sem lehet nemzeti csípketípusnak venni, mert a technikájukban úgy a flándriaí, mint a francia „Malínes-csípkékre" vannak alapítva, csakhogy éjszakibb földbe ültetve, hogy úgy mondjam, egy szárazabb nyelvre lefordítva ; ezáltal sajátossá lettek és a hasonló strukturájú csipkékhez nem hasonlítanak. A legnemesebb és öregebb minták egy ideig a művészi iparban a feledésbe mentek hazánkban, vagy megromlott formába mentek át, s rossz anyagban dolgozták fel őket. A házíslöjd szorgalmazására, ez esetben Petrellí J. asszony által képviselve, aki okosan és tudatosan ismét felélesztette az elhanyagolt Vadstena - csipkekultuszt, úgy hogy el lehet mondani: a jövőnek meg van mentve, s egy uj éra elé törtet, habár nem ís olyan nagyszabásúan, mint annakelőtte tehette. A sok naturalísztíkusan rajzolt motívumok szigorúbb, történetibb formáknak engedtek helyet, s ha egyszer az igazi ügyességre szert tesznek, akkor a Vadstena-csípkék bizonyára ismét olyan értékes kinccsé válnak, mint aminők voltak régen és pedig joggal. A skoní csipkéket nagyrészt horgolják vagy verik Tosterups vidékén. Ez egy öreg kastély Skonen közelében. Ehrensvärd A. grófkísasszonynak köszöni megmaradását, s előtte anyjának és öreganyjának. Személyes nagy önfeláldozással, szeretettel és energiával vezeti Ehrensvärd kisasszony a kunyhókban és az apai birtokon. Közvetíti az eladást, keres megrendeléseket és rendez kiállításokat. A skoní csipke egészen más tipus mint a Vadstena-csípke. Szigorúan geometrikus, kis mintájú, sűrű, egyenes külső széllel. Ámbá-

Í93

tor párnán készül, mégis, elég csodálatos, letűzött minta nélkül. Tradicíó és megszokás vezeti a kezet, különös finomság és befejezettség jellemzi őket. A XIX. század elején hírtelen idegen elem keveredett a skoní csipkébe. Az egyenes formákból engednek, cikkcakkos csipke, vagy lyukak, körülvéve durvább kontúrvonallal, jő a helyükbe. Ez a kis változás egy cseh tanítótól származik, aki Napoleon mellől Skonen-be szökött, ott letelepedett, s a karlsbadí csipkehorgolást tanította, ahol ez a leírt formarészlet szintén meglelhető. A skoní asszonyok talán öntudatlanul vették fel csipkéikbe ezt a mintát, s mai nap ís tanítócíkkcakknak hívják. A skoní csipkéket joggal tartják eredeti és tartós, valamint előkelő ékességnek az ő egyszerűségükben. Ehrensvärd k. a. úgy gondoskodik a skoní csipkékről, mint akármelyik textil-egyesület, mintha a Svensk Hemslöjd maga volna. Egy harmadik csípkecsoport, aminek megint más karaktere van mint a két előbb említett, a Dal - csipke. Ez is geometrikus mintájú, de nagyobb, kifejezettebb, mindig lyukas recealapra, a főmotivumot csaknem kivétel nélkül durvább vonal veszi körül, ami a mintába egy nehéz accentust ad. A dal-csipke készítésére ís iskolákat rendeztek be Adelberg Ottilia k. a. kezdeményezésére, aki Gagnäf-ben az iskolát maga ís vezeti, néha új mintákat ís tervez. A kerületi háztartási egyesület felel arról, hogy kifejlődhessék. A dal-csipkék csoportja az iparművészeti kiállításon nagyon érdekes és szép. Több iskola is van Dalarneban : a leglényegesebbek Mockfjörd-ben és Gagnäf-ben vannak. A Mórából való Bériek nem mutat fel csipkéket. Leginkább a bogozás egy nemével tűnik kí, amit szintén geometrikus formában űznek s kétségkívül egy válfaja az ősrégi „sprangade"-kötésnek. Végül legújabban Starck Hilda k. a. ís alapított csípkeverő iskolákat ; egyet Häganäsben (Skane), hogy újra módiba hozzák az u. n. Gustaf-Adolf-csípkéket, amiket II. Gustaf Adolf ingén és gallérján találtak, egy finoman

194


horgolt renaíssance-csipkét, ami valószínűleg Olaszországból ered. Ezenkívül egy iskolát Lidíngön-ben (Stockholm szomszédságában), hogy ott meg aranycsípkéket készítsenek. Starck kisasszonynak, aki maga is rajzol, tervez, hímez, Stockholmban ís van egy csípkeískolája, ahol varrott csipkét készítenek arra az öreg olasz technikára, amit punto ad ago és retícella néven neveznek, s ezeket külömböző házi slöjdök számára csinálják. Ahhoz a kevés időhöz képest, amióta az iskola működik, szinte csodálatos előmenetelt tett az ő különösen intelligens és ismeretekben gazdag igazgatónője alatt. Generációk kellenek ahhoz, hogy a szoros és mégis könnyed ügyességét a déli népeknek elsajátítsák a csipkevarrásnak ebben a speciális művészetében. A legrégibb textílegyesületí Handarbetets Vanner mellett, amelyek egy egész sorát a gazdag egyházi és profán textilmunkáknak állították kí, meg kell még az ú. n. „Lícium" textil-műtermet ís említeni. A Líciumot Brantíng Ágnes k. a. alapította és vezeti. Az ő munkássága valóban imponáló, s nagyon rövid idő alatt küzdötte fel magát a textilipar első sorába. Munkáit erőteljes és művészi egyöntetűségéről lehet felismerni. A Lícíum a templomdíszítő és heraldikai textilművészetre adta magát és munkálkodó erői ezt a nehéz és nagy feladatot kiválóan oldják meg. Rövid idejű működése alatt mindig fényesebb példáit mutatta művészi érzékének és majdnem minden, ami a Líciumból kikerül, legnagyobbrészt nők munkája. Az ösztön és mély megértés, amely a Lícíumot vezeti, teszi hogy minden darab, ami műterméből kikerül, a teljesértékünek bélyegét viseli, s nem hagy kívánni valót se a rajzban, se az anyagban, se a kidolgozásban, Brantíng k. a. mellé egy nagyon sokoldalú művészi egyéniség, Börjeson M. asszony is, mint segítő és művészi tehetség, sorakozik, s mint együttműködő és művészi tervező Gísberg Zsófia k. a., aztán Wesslau-Hjort asszony és Fríkholm k. a. és még többen. Különös jelenség, hogy a vallási ernyedtség e korszakában hazánkban annyi pénzt

IPARMŰVÉSZETI

KIÁLLÍTÁSRÓL

202

gyűjtenek folytonosan, hogy drága egyházi szereket készítsenek csodálatos szép kivitelben. Licíum folytonosan el van látva megrendelésekkel: majd antependíumok, majd oltárterítők, míseruhák, kendők, stb. Önkéntelenül kíérzí ebből az ember, hogy egy újraébredt és áhítattal teljes érzet az egyházat nemcsak fentartaní, hanem ennek külső megjelenését ís megszépíteni és jobbá tenni vágyik, hogy talán evvel a községet vonzóbbá tegyék, s erőteljesen bebizonyítsák, hogy az érdeklődés az egyház iránt nemcsak hogy él, de gyarapodik ís. Bárhogy legyen ís, az egyházi kincsek száma egyre gyarapodik évről-évre és minden kiállítás örömmel tölt el bennünket, ahova a „Licíum" új gyönyörű példáit hozza eme nehéz és előkelő művészetnek. Anélkül hogy a régi tradíciókban oly magasan álló egyházi díszeket kísebbítenők, a „Lícíum" rajzolónőí nagyon értenek hozzá, s köztük első sorban Gísberg k. a., hogy terveiknek vérbeli modernséget, egyéniséget s a színválasztásban originális csengést adjanak. Az az antependíum, amit a gostafsbergí templomnak készítettek, egyike a legszebb bizonyítékoknak ezen művészetről. Haute-lisse selyemből való borvörös tónusban. Az apostolok képei és emblemáí ornamentálísan vannak beletervezve violettes diszkrét tónussal, teljes és nemes együtthatásban. A szövet pálmatörzzsel van átszőve, amiben ismét szürkésviola nüánszok játszanak bele, s ezek fölfelé smaragdzöld tónusú pálma-levelekké lesznek, aranyalapon szélmegoldást képezve. A közepét sugarakkal körülvett kereszt képezi. Szigorúan ornamentálís, szigorúan egyházi a tervezetben ez az oltárdísz, valami ritka színszépséggel. Egy más, egészen új antependíum a lofö-í templomnak készült, smaragdzöld brokátból, az ornamentika rajt arany és kevés lila. Ez ís egyike a legharmonikusabb és stílszerűbb holmiknak, amit a kiállítás fel tud mutatni. A Lícíum egyik másnemű foglalkozása a heraldikai zászlók és lovaglobogók. Meglepően sok a megrendelés az utolsó években ebből a nemből, kétségkívül az újraébredt nemzeti érzület játszik bele, hogy zászlót és lobogót óhaj-

195

212.

'Ji'tftiíliffaifirrrr

208. BOBERG FERDINAND : A STOCKHOLMI KIÁLLÍTÁS FŐÉPÜLETÉNEK EGYIK KAPUJA.

Magyar Iparművészet.

PORTE DU PAVILLON PRINCIPAL DE L'EXPOSITION DE STOCKHOLM.

2

196

209. BOBERG FERDINAND : A STOCKHOLMI KIÁLLÍTÁSI FŐÉPÜLET NAGY UDVARÁNAK RÉSZLETE.

GRANDE COUR DE L'EXPOSITION DE STOCKHOLM.

19 7

2(0

[Budapest]-

210. BOBERG FERDINAND ! A STOCKOLMI KIÁLLÍTÁS FŐÉPÜLETÉNEK EGYIK ABLAKA.

FENÊTRE DU PAVILLON PRINCIPAL DE L'EXPOSITION DE STOCKHOLM.

T

211. BOBERG FERDINAND: A STOCKHOLMI KIÁLLÍTÁS FŐÉPÜLETÉNEK RÉSZLETE.

PAVILLON PRINCIPAL DE L'EXPOSITION DE STOCKHOLM,

199


Í99

tanak, egy emblemát, ami köré gyűljenek, hogy győzhessenek, hogy magukat egy rajongó tömeg élére emelhessék. De a Licium nemcsak egyházi és heraldikai dolgokat produkál. Egy profán óriási feladatot is megoldott a múlt esztendőkben, értem a kir. drámai színház függönyét. Vesslau-Hjort asszony tervezte. Lágy tengerzöld selyemből készítették, széles, szűrkéssárga szegéllyel, applikációkkal, hímes százszorszéppel behintett. Szélessége Í5, magassága Í4 méter (a közepén nyílík). Rendkívül elegáns és harmonikus, úgy tervezetben, mint színben pompásan hat a maga helyén. Zorn festett vázlata után készített a Licíum haute lisse selyemből három elosztással egy ellenzőt. Dalarne-í jeleneteket ábrázol: az egyik részen téli táj a Mora-í templommal a háttérben, s templomjárók végig a hosszú fehér úton; a másik részén menyegzőkisérők, akik éppen a templomból jönnek ki. A középrészen ezerével vannak parasztok, nyári tájjal a háttérben. Mint tekníka óriási nehézséget adott, mert a képek nem haute lisse gondolattal készültek. Mégis, azt hiszem, hogy ez a lapos, egyszerű tekníka az elementáris karakterét ezen vázlatoknak jól visszaadta, különösen a háttérben levő tájképeken az intonációk közvetlenségét. Persze még ügyesebben szőtték volna a Lícíum szövőnői, ha már a terv ís a haute lisse gondolatával készült volna. Az otthon díszítésére való művészi textiltárgyai ís vannak a Lícíumnak, egy egész gyűjtemény. Pár szék vörös aranyban hímezett háttal, párnák delikát kék színnel, lilával hímesek. (A székeket Ostberg építész, a hímet Janke - Björek asszony tervezte.) Egy csomózott szőnyeg, kék és szürkéssárga ; egy igen eredeti függöny sárgászöld selyemből kék és zöld motívumokkal (terv. Fríkholm k. a.). Egy egész tömeg gyönyörű, de eleganciájával nem megfélemlitő tárgy gyönyörködteti a szemet szimpatikus együttesben, s megerősítí bennünk azt a véleményt, hogy tudás, stílérzék és művészi céltudatosság vezette mindezeket. A Líceum mellett Grafström Tyra asszony műterme úgy hat, mint egy érzékeny boudoir. (Textil-atelíerja egyesült a Nordíska komMagyar

Iparművészet.

paníet részvénytársasággal.) Majdnem minden fehér ebben a raffínált kis szalonban, ami annál inkább hat, mert a falak világos-zöld, durva szálas vászonból vannak, amit stilizált szegély vesz körül, a középrészben pedig fehér lenfonalú. (Tervező: Chrístíernson k. a.) Starck Hilda k. a. a legerősebb művészi erő azok között, akik ezen textílműteremnek terveznek. Különösen erős oldala Starck k. a.-nak a csípkekultusz, a fehérhímzés, a csípkehímzés és horgolás. Mint már említettük, Starck k. a. vezetője egy varróískolának ís, amit a házi slöjd tart fenn. A legkiválóbb tárgy, ami a figyelmet ebben az ínteríör-ben felhívja, egy hímzett csípke-antependíum (punto ad ago), ami a szoba sarkában arannyal leterített oltáron van. Gazdag és teljes a terve (kész. Starck k. a.), teljesen dekoratív a tartása. A felső szegély stilizált világos rózsamotívumaí a kis mintájú csípkedíszhez, ami a tulajdonképení oltárterítőt konstruálja, szerencsésen simul és eredeti, világosan csillogó, ünnepélyes és légies hatású. A nyomatékos pontokra négy hímzett aranylemez került az apostolok emblemáíval s négy üres tér van a csipkébe hozzá tervezve. De, kérdi az ember, ugyan melyik kopasz és rideg templomunkba illenék egy ilyen érzékeny, finom munka, anélkül hogy a környezet ne hangolná le? Jobban illenék ez a drága és raffínált csípkehímző-múvészet valami gazdag, nagyon gazdag otthonba ; egy olyan otthonba, ahol soha durva shevíottkabáttal nem jön érintkezésbe, ahol fekete cipők soha arra nem gondolnak, hogy olyan fehér selyem-párnákra lépjenek amik hallatlan pompában dagadozva jobbra-balra széjjelszórva henteregnek a földön. Ilyen ínteríör-höz selyemcípők, gummísarkok valók, de az uraknak ís ám ! Grafström Tyra textíl-atelíerjában van azonban számtalan nemfehér ís. Sárga selyemmel hímzett áthuzatű mahagoníbutora elegáns és stílusos hatású ; egy sárga függöny (tervező : Vesslau-Hjort asszony) kevés eszközzel nagy hatású, s egy hautelísseszövés (tervező : Fríkholm k. a.) bagolymotívumokkal és stilizált madarakkal kifejezője a 3

200


modern szövőművészetnek úgy tekníkaílag, mint a tervezésben. A világos tárgyak között mindenfelé csillognak a szobában tűzsárga lángok, egy sarkantyúvírágos párna, amit nehéz más tárgyakkal összeboronálni, de önmagában szép és vonzó. Aktíebolaget Svensk Konstslöjd, Wollanden Alffal, mint együttműködővel és tanácsadóval, szintén betölt néhány szobát textiltárgyakkal, amihez bútorok és szobák (terv. Wollanden Alf) sorakoznak és nagyobb teret töltenek be. Tiszta munkájuk által tűnnek kí ezek, de mint tervek rettentő nehézkesek, egyik-másik ok nélkül nehéz és olyan monumentálisán és masszívan hatnak, mintha mozdíthatatlanságot affektálnának. Az interior maga a diszkrét bútorszövettel és szőnyegekkel csendes, nyugodt hatást tesz. Még arról a pompás tapétáról ís kell még megemlékeznem, ami a Nordíska kompaníet egyik szobáját díszíti a kiállításon. „Temetés Leksandban", tervezte Böberg Anna asszony és a Nordíska kompaníet textilcsoportja készítette. Ami színjátékát és ügyes szövőművészetét illeti, valószínű, hogy ennél napjainkban a haute lísse-művészetben nem lehet elérni nagyobbat. Mint eddig fölül nem mult művészi és textilkísérlet áll ez, amit eddig nálunk asszonyok ebben a nemben elértek. A Svensk konstslöjd részvénytársaságot alapította, azután hosszabb ideig vezette is Gíöbel Selma k. a., de hogy ő elhagyta, egy egyesület vezeti, amely művészekkel tanácsoltat s a vezető erők fennállása és fejlődése felől szorgoskodnak. Gíöbel k. a., aki visszavonult a régi Vadstenahoz, ott ís önállóan munkálkodik, mintákat rajzol különböző textíltárgyakhoz, amiket a környéken élő és művészi slöjd iránt érdeklődő hölgyek készítenek el. A stockholmi kiállításon Giöbl k. a.-nak számtalan munkája van, amik között egy csomózott szőnyeg, egy haute lisse, „Vadstenai kolostorkert" a legnevezetesebb. Mellette sok érdekes fehér hímzést és csipkét látunk, részint régi technikával, régi minták után, részint új rajzokkal, amiket szintén Gíöbel k. a. készített.

IPARMŰVÉSZETI

KIÁLLÍTÁSRÓL

202

Azonban mégis érzik mindenütt ugyanaz a lehelet. Az elementárisabb formájú, kevésbbé fárasztó, nem olyan kézzelfogható növényvilág legyőzte az egyídőben uralkodó naturalisztikus motívumokat, általános előnyére a művészetnek. A növényvilággal mindig találkozunk ugyan a textilművészetben, de valahogy kisimulva, eldugva, elrendezve, mint egy része a főornamentumnak, s nem pályázik a figyelemre, hogy íme leveleimen minden eret láthattok, minden porzómat megolvashatjátok, hogy a rajzoló szinte kihívta a botanikust. És mindenben érzik, mint egy áramlat, a régi parasztművészet. Felüti fejét a színösszerendezésben, a motívumokban, formában és technikában. Érezzük, hogy él, hogy talán most erősebb mint valaha. A megfínomodott textilművészettel kéz a kézben működik, úgy hogy sokszor ennek segítségére jön gondolattal, ideával, hogy ő a kíppattanása a textilművészetnek ez idő szerint, rajta nőtt fel, ő az alap, amihez nem véletlenül került, hanem mint egy természetesen kifejlődött és megnemesedett növény, amelyet egészséges nemzeti gyökér éltet. Még egy legújabban alapított s már e rövid létezése alatt ís jelentős munkákat termelő egyesületről kell megemlékeznünk : a „Pietas-ról". A Lícíum igazgatónője, Branting Ágnes k. a., szolgáltatta létesítéséhez az índító-okot, akiben mindig erősebbé vált az a szükségesség, hogy necsak a parasztotthont megőrző slöjdöt kultiválják, hanem hogy az éppen olyan értékes textilművészetet, amely a városi és vidéki templomokban elrejtve, nagyrészt elfelejtve és elszórva van, megmentsék. Mielőtt az egyesületet alapították volna, felkérték Brantíng kisasszonyt, hogy az upsalai dom ruhatárában őrzött óriási tömegű drága templomi holmikat vegye át kijavításra, amikor a templom éppen javítás alatt volt. Ezek közt a holmik közt akadtak reá arra a sokat megénekelt csodálatos aranyszoknyára, ami Margit királynéé volt (XIV. század). Nagy píetással és élénk érdeklődéssel e feladat iránt, vette át Brantíng k. a. ezt a munkát.

20t

A SVÉD HÁZISLÖJD- ÉS T E X T I L M Ű V É S Z E T R Ő L

„Segített rajt" és „alátámasztotta" a beteg részt, anélkül hogy egy parányában ís megváltoztatta volna az ő régies lényegüket. Kijavította a gyönyörű miseruhákat s megérte végén azt az örömet, hogy a szépen és praktikusan berendezett upsalaí dom ruhatárában az ő felügyelete alatt a mult karácsonykor a közönségnek ís bemutathatta. Ez után a nagy feladat után, amely olyan kíelégítő eredményre jutott, mint a titkok, bújtak elő hasonló dolgok a Línköpíng dómból és több vidéki templomból. Majd végre belátták a szükségét, hogy ezt a régi kulturát ís meg kell menteni és a Líceum igazgatónőjét minden oldalról zaklatták kérdésekkel és megrendelésekkel. A restaurálásra, jobban mondva kijavításra összegyűlt holmikat addig való megőrzésre, míg sorjában az ügyes hímzőnők kezébe kerülhetnek, egy múzeumban helyezték el. És míg munkában voltak, erre külön kibérelt szobákban raktározták őket, mert a Lícíum helyiségei nem voltak elégségesek. És hogy annál biztosabban és áhítatosabban végezhessék ezt a munkát, némely okos és érdeklődő egyének a fönt nevezett egyesületet alapították. Ennek az élén a Nordíska Museet igazgatója, dr. Salin B. áll, oldalán működik Janse dr. (Vítterhets och Antíkítets Akademien), "Wallenberg A. asszony, aki nemcsak tanáccsal, hanem anyagilag ís segíti. Nagyon ideje volt már, hogy ez az egyesület alakult. Kint a vidéken kis és nagy

;

20Í

templomokban nedves kamrákban és sekrestyékben a leggyönyörűbb holmit begyúrták, száműzték az utolsó században. Hallatlan értékű textílmunkákat, amik pedig, mikor világosságra kerültek, bizonyságot tettek arról, hogy milyen magas nivóra jutott évszázadokkal ezelőtt a mi textilművészetünk. Az egyesületet „Píetas"-nak nevezték el, jogosan, mert ez a kiindulási pontja és célja működésének. így kell felfogni, ha be akarják vésni azt az értelmezést, amit, fájdalom, sokszor elfelejtenek, hogy mekkorák a kötelességeink a tradícíók és a régi kultura iránt; nemcsak az alsó néposztály, nemcsak a község, hanem éppen annyi, sőt nagyobb kötelezettséggel tartozik a papság ís, meg a nagyurak, „akiké a hatalom". Píetas ! nem ez-e a szó, amely a mí első kulturamentő nagy emberünk munkásságát födi, nem ezt kellene-e Hazelíus Artúr szobrára vésni? Onnét jött ő, ott járt, oda törekedett. Píetas a nép iránt, a hazával szemben, a kultura iránt, a történelemmel az idők napfelkeltétől a végig. N e barbárkodjunk, ne törjünk-zúzzunk, ne rontsunk meg semmit. Megértő érzéssel legyünk a tradícíók iránt, a teljes és lüktető élet iránt, minden időknek gyengéd és erős kezek és folytonosan égő szeretet kellenek ahhoz, hogy az elfelejtettet a feledésből felhozzuk. Ez a píetás.

202

J E G Y Z E T E K A STOCKHOLMI I P A R M Ű V É S Z E T I KIÁLLÍTÁSRÓL

202

jegyzetek a stockholmi iparművészeti kiállításról. Í R T A : GYÖRGYI K Á L M Á N . Stockholm, Í909. július havában.

A JÚNIUS HÓ 4-ÉN megnyílt kiállítás hiva/ \ talos címe »Konstindustri Utställningen« Ju «L. nem födi egészen annak tartalmát. Mert a szorosan vett iparművészet csak mintegy felét foglalja el a kíállításí területnek; nagy részét a svéd háziipari és népművészeti csoportok töltik be s ez a része a kiállításnak a legérdekesebb s különösen nekünk magyaroknak a legtanulságosabb ís. N a g y o n tetszetős s művészi hatású a keret, amelybe a kiállítást helyezték. A z ez alkalomra emelt ideiglenes épületeket a legkiválóbb svéd építész, B ö b e r g Ferdinánd tervezte, aki alkotásaival már számos nagy kiállításon diadalokat aratott. A jeles művész ezúttal ís hű maradt a maga egyéni stílusához, amely sajátos vegyüléke a mór építészetre és a velencei gótikára emlékeztető motívumoknak, amelyeket ügyesen tarkít naturalisztikus elemekkel. Általában szereti a nagy sík felületeket s majdnem nőies finomságú díszítményeít csakis a párkányok, a kapuk és ablakok keretezéseinél alkalmazza. Böberg nagyon elmésen oldotta meg a reá bízott feladatot s hatásosan aknázta kí a kíállításí területnek előnyös fekvését. Stockholm dús vegetációval övezett egyik fjordja, a Saltsjön partján fekvő Djurgärden (állatkert) hatalmas fáinak, dombos berkeinek sötétzöld lombozata foglalja magában a fehérre meszelt, célszerű beosztású kíállításí épületcsoportot. A svédek faji jellege nem érvényesül az épületek külsején ; az árkádokkal és pergolákkal összekötött laposfedelű épületeket inkább valamely spanyol vagy portugál castellonak nézné az ember, mintsem egy északi nemzet kíállításí csarnokának. A finom ízléssel megoldott részletekben azonban annyi művészi tudás és találékonyság érvényesül, hogy teljes elismeréssel kell adóznunk a jeles tervezőnek.

A svéd nemzeti faji jelleg legszembeötlőbben a kíállítás szövőipari munkáin nyilvánul. E mellett a fémművesség egyik-másik termékein csillan meg az északi népeket jellemző erőteljes, komoly formanyelv, míg a többi kiállítási tárgyon hol az angol, hol a német befolyás hatását látjuk. A kíállítás szövőipari részéről a legilletékesebb svéd írónők egyike, Lundberg-Nyblom Ellen (Lundberg Teodor akadémiai professzor s kiváló szobrászművész neje) a csipkékről, valamint a Handarbetets Vanner nevű egyesület működéséről annak lelkes és igen tevékeny titkára, Thorman Erzsébet kisasszony írtak lapunk részére beható ismertetést. Ezért röviden csak azokról a benyomásokról számolok be, amelyeket a kíállítás e részének megtekintésénél szereztem. A látott holmikat nagyjában két csoportra oszthatom. A z egyik a szorosan vett népművészeti, amelyben a népies formák és színek a maguk ősi tisztaságukban megvannak, a másik a modernizáló munkák csoportja, amelyben az egyes tervezők egyénisége, ötletessége és ízlése szabadon érvényesülhetett. Mindkét csoport igen érdekes és tanulságos. A népművészeti csoport vídékenkínt mutatja be az egyes jellemzőbb népművészeti munkákat. Minden csoportnak megvan a maga sajátos formakincse és színhangulata. Érdekes jelenségként jegyzem fel, hogy bizonyos színhangulatokat megtalálunk egyes svéd festőművészek képein ís. így pl. Mora (Dalekarlía egyik faluja) népművészeti csoportjának feltűnően derült, élénk színeít megtaláljuk a Mórában lakó s ennélfogva az ottani környezet hatását érező Anders Z o r n kiváló festőművész alkotásain ís. A népművészeti csoportból — mint már említettem — sok tekintetben okulhatunk. Meg-

203

212.

212. MURRAY ANNA S.

213. BRANTÍNG ÁGNES : HÍMZETT VÁNKOSOK. KÉSZÍTETTE A ,,LÍCIUM".

Magyar Iparművészet. 2

TAIES D'OREILLERS BRODÉES.

204

'«fsïsh %m<

214., 215. GÍSBERG ZSÓFIA! HÍMZETT OLTÁRTERÍTŐK. KÉSZÍTETTE A „LÍCIUM".

NAPPES D'AUTEL BRODÉS.

205

KÉSZÍTETTE A „LÍCIUM".

4*

206

219. BERGMANN OSZKÁR : ŐSZ. ELLENZŐ, GOBELIN. KÉSZÍTETTE A „LÍCIUM".

AUTOMNE.

PARAVENT. GOBELIN.

207

208

2 2 t . BRANTÍNG Á G N E S ! FÜGGÖNY P A R T I E DE R I D E A U . KÉSZÍTETTE

A

„LÍCIUM".

RÉSZLETE.

222., 223. ASTRID WESSLAU-HJORT ! HÍMZETT SELYEM TERÍTŐK. C O U V E R T U R E S D E SOIE

BRODÉES.

209

224. GÍSBERG ZSÓFIA : HÍMZETT MISEMONDÓRUHA. K É S Z Í T E T T E A „LÍCIUM".

CHASUBLE BRODÉE.

210

225.

225. HILDA S T A R C K : O L T A R - T E R I T O . K É S Z Ü L T A NORDÍSKA KOMPANIE MŰHELYÉBEN.

226. B R A N T Í N G ÁGNES : HÍMZETT VÁSZONVÁNKOSOK.

NAPPE D'AUTEL. P U N T O AD AGO.

TAIES D'ORELLIER, TOILE, BRODÉES.

182.

T / f p n ^ m

•nm •mmm^

mm.m- >m msK ^vm •

t+.m&'W* v '.t i ï * í S. 3gM

p*;

mm^m

Iwiîïïtiï)

2 2 7 . HILDA S T A R C K : A B L A K F Ü G G Ö N Y , HÁZI VÁSZONBÓL À JOUR DÍSZÍTÉSSEL. K É S Z Í T E T T E A HEMSLÖJD E G Y E S Ü L E T .

Magyar Iparműveszet.

RIDEAU DE CROISÉE. TOILE. O R N E M E N T S À JOUR.

5

214

230. A M O R A I N É P M Ű V É S Z E T I CSOPORT RÉSZLETE. A BÚTOROKAT TERVEZTE ZORN ANDERS. GROUPE DE L'EXPOSITION D ' A R T P O P U L A I R E DE MORA.

J i l . E L L E N Z Ő KOVÁCSOLT VASBÓL. K É S Z Ü L T A NORDISKA KOMPANIE MŰHELYÉBEN.

MANTEAU DE CHEMINÉE.

2Í5

232.

232. A F L O D A I N E P M U V E S Z E T 1 CSOPORT RÉSZLETE. G R O U P E DE L ' E X P O S I T I O N D ' A R T P O P U L A I R E DE FLODA.

233. E L L E N Z Ő K O V Á C S O L T V A S B Ó L . K É S Z Ü L T A NORDISKA KOMPANIE MŰHELYÉBEN. M A N T E A U DE C H E M I N É E .

2Í6

236.

234.

3. 2 3 4 - 2 3 7 . AZ ADLER V. A L A T T ÁLLÓ STOCKHOLMI I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLÁBAN KÉSZÜLT EZÜST ÉKSZEREK. I. N Y A K É K . 2 . Ö V C S A T T . 3. É S 4. M E L L T Ű . BIJOUX E N A R G E N T . ÉCOLE DES A R T S DÉCORATIFS DE STOCKHOLM.

I.

235.

2.

217

238—24t. DOMBORÍTOTT B Ő R R E L BEVONT KÖNYVTÁBLÁK. K É S Z Ü L T E K A STOCKHOLMI I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLÁBAN.

P L A T S DE RELIURE E N CUIR R E P O U S S É .

218

2 4 2 . , 243. A J T Ó F Ö L É V A L Ó F E S T E T T DÍSZ É S T Á L A L Ó - S Z E K R É N Y . K É S Z Ü L T AZ A D L E R V . V E Z E T É S E A L A T T Á L L Ó STOCKHOLMI I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLÁBAN.

ET

SURPORTE DRESSOIR.

219

JEGYZETEK A STOCKHOLMI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRÓL

állapíthatjuk ait az igazságot, hogy oly akcióhoz, mint amilyen egy ország népművészetének megmentése, regenerálása, nem csupán a nép művészetét szerető s érte lelkesedő, hanem kellő művészi intelligenciájú, praktikus észjárású s nagy munkabírású vezetők kellenek. Bámulattal néztem a svéd népipari egyesületek tervszerű, célttudó s a nép művészetét píetással s helyes művészi érzékkel kezelő működésének eredményeit. Hasonlót nálunk csak a bölcsen vezetett pozsonyvídékí Izabella egyesület tud felmutatni. Ellenben hazánk számos más vidékén, pl. Kalotaszegen egyes népművészeti apostolok durva beavatkozásukkal éppen romboló hatásúak voltak. Nincsen kultúrállam, amelynek a népípar fejlesztése érdekében több egyesülete volna, mint az öt milliónyi lakosságú Svédország. És a kiállítás mutatja, hogy ezek az egymással nemesen versenyző egyesületek mindig megtalálják az arra hívatott embereket és eszközöket, hogy hazafias céljukat elérhessék. Működésük nem merül ki az állami szubvencióért való hajszában, hanem komoly hozzáértéssel szervezik a munkásokat, ellátják őket tervekkel, mintákkal, nyersanyaggal, megrendelésekkel s vándorkurzusokon kioktatják őket a technikai tudnivalókban s ami a fő : az értékesítést a legegyszerűbben végzik, úgy hogy minden munkás a munka beszolgáltatásakor megkapja annak teljes árát. Műhelyek csak Stockholmban vannak ; egyébként minden munkás akkor csinál »hemslöjd«-öt, ha egyéb tennivalóit a mezőn, az erdőben, a jószág körül már elvégezte. És ez az igazi, áldásthozó népípar, amely nem vonja el a népet rendes foglalkozásától, hanem módot ad a szabadidőnek hasznosítására. Feltűnő a svéd népípar szövőtechníkáínak sokfélesége s jóleső érzést kelt a színek abszolút tisztasága. Az említett slöjd-egyesületek célttudó tevékenységének köszönhető, hogy ma már Svédország legmesszebb eső zugában ís bárki könnyű szerrel, olcsó pénzen valódi növény, festékkel megfestethetí a maga termelt gyapjúés lenfonalát. A keleti szőnyegek színpompájával és színeinek tartósságával méltán vetekedhetnek a svéd szőttesek, amelyeket immár oly Magyar Iparművészet.

2Í9

nagy mennyiségben készítenek, hogy a külföldi kivitelre ís jut. Mert a svéd közönség okos és következetes sovinizmusa első sorban magának követeli a hazai termelést ; csak akkor fogad el külföldi munkát, ha nem kaphatja meg honi árúból a kívánt cikket. így pl. feltűnt nekem, hogy Stockholm legelőkelőbb szállója, a mintegy 500 szobás Grand Hótelnek összes szőnyegei, függönyei, bútorhuzataí svéd szőttesekből kerültek ki. Meglehet, hogy a faji és nemzetgazdasági sovinizmuson kívül a hazai munka jóságába vetett feltétlen bizalom ís hozzájárul a svéd népművészeti és iparcikkek felkarolásához. Es ez a bizalom nagyon jogosult, mert csupán szemre való, hamis látszatra készült, ideig-óráig tartó holmikat svéd ember nem csinál. De nem ís veszi. Azokat a lím-lommal, az úgynevezett Schundwaare tömegeivel megtöltött árúházakat, aminőket nálunk és a kontinens sok helyén találunk, Svédországban hiába keresnők. Immár megállapítható, hogy a svéd háziipar az egészséges fejlődés biztos útján halad, mert annak összes feltételei megvannak. És ha kutatjuk, hogy kik azok, akik a svéd népművészet elfajulásának elejét vették és ezt biztos kézzel irányítják és ápolják, érdekében hatékony propagandát fejtenek ki : néhány lelkes úrinő nevére bukkanunk, akik ebben látják hivatásukat és emberfeletti munkát végeznek, hogy annak mennél jobban megfeleljenek. E számunk élén közölt cikkünkben Lundbergné ékesen írja le a nehézségeket, amelyekkel e lelkes svéd hölgyeknek meg kellett küzdeníök. Immár az úttörés nehézségein túlestek s csupán a már biztosan megalapozott mű továbbépítésén kell munkálkodníok. Hatalmas pártfogójuk akadt újabban az uralkodó király testvéröccsének, a művészlelkű Jenő főherceg személyében, akinek egyénisége nem csupán a külső díszt adja meg a svéd íparegyesülstnek, hanem aki épp úgy, mint a nálunk is e tekintetben páratlanul álló Izabella főhercegnő, alaposan kiveszi részét a komoly munkából. De nem csupán a szorosan vett népművészet fejlesztésében mutatnak megszívlelni való példát a svéd nők, hanem általában a női kézimunkák művészi megoldásaiban és készítésében ís. 6

220


Bámulattal — és némi írígykedéssel — néztem a Lícium, a Handarbetets Vanner, a Hemslöjd Föreníngen, a Nordíska Kompanie és a2 ezek közvetlen vagy közvetett befolyása alatt álló többi nőegyesület és tanműhelyek gyűjteményes kiállításait. A sok ezernyi szövött, hímzett, varrott és egyéb technikákkal készült munkák között egyetlen egyet sem találtam, amely a legszigorúbb bírálatot meg ne állta volna. Különös csodálkozással töltött el a svéd tervezők — úgyszólván mindannyi nő — fejlett stílusérzéke, amely a legkülönbözőbb feladatok megoldásában mindig a helyes utat jelöli meg nekik. Az e cikk kapcsán közölt néhány szemelvény némi fogalmat adhat a szóbanforgó munkák lineáris és foltbelí kompozíciójáról. De nem színbelí hatásukról. Pedig a svéd szőttesek és hímzések színe az, ami azok sajátos varázsát adja meg. Akár a régi népies munkák színskáláit ültetik át a modern dolgokba, akár pedig a pillangók vagy virágok színeit transzponálják tervezeteikbe : mindig előkelő, nyugodt színharmóniát érnek el. Előszeretettel dolgozzák fel az északi míthología s az őskori regék jeleneteit, motívumait, az ábrázolás módja azonban mindig finom érzékkel alkalmazkodik az illető technikához s a tárgy rendeltetéséhez. Tisztán látjuk, amint az új motívumok** is a régi szellem hatja át. A századokon át átöröklött és folyton megizmosodó művészi érzékkel megalkotott régi emlékek megértése biztos és helyes irányt szab a Jelen kultúrájától megkívánt munkák megalkotásánál. A modern művészek géniusza is az egészséges népművészet forrásából merít. Ha összehasonlítjuk a Magyarországon készülő női kézimunkák átlagát a svédekével, akkor elég szomorú eredményre jutunk. Nem a technikai kidolgozásban gyöngék a magyar munkák, hanem a koncepcióban és a színek megválogatásában. Okát ennek főképpen abban látom, hogy közönségünk nagy részének ízlése ma még meglehetősen fejletlen; de tervezőink közül alig akad olyan, aki az iparművészet e fontos ágával tüzetesen és kellő hozzáértéssel foglalkoznék. Pedig iparművészeti iskolánkból sok tehetséges iparművészünk került ki, akik-

202

ben megvolna a képesség, de hiányzik az alkalom, hiányzanak a megbízók, akik őket foglalkoztatják és módot nyújtanak nekik az idevágó technikai ismeretek elsajátítására. Nálunk sokan beérik a kézimunkakereskedésekben előnyomott sablonos mintákkal, vagy a már meg is kezdett munkák gépies kiegészítésével. Még előkelő női tanintézetekben ís szívesen használják a Bazár vagy a Wiener Mode hasábjain közölt semmitmondó mintákat. Sőt ha nagyobbszabású, nagyobb értéket képviselő munka beszerzéséről van szó, akkor ís csak a legritkább esetben fordulnak arra hívatott tervezőhöz, inkább rábízzák az egész munkát valamely kézimunka vagy egyházi szerek árusításával foglalkozó üzletre. Nemrégiben alkalmam volt megtekinteni egy hazai oltáregyesület kiállítását, amelyen a buzgó hívek a kegyeletes célra szánt magukkészítette kézimunkákat, valamint a gyűjtött pénzeken megrendelt vagy megvásárolt kézimunkákat, ú. m. oltárterítőket, zászlókat, mísemondó-ruhákat stb mutatták be. Mondhatom, igen rosszúl éreztem magam ezen a kiállításon. Az ízléstelenségek nagy tömegét láttam ott s nagyon bántott a tudat, hogy ugyanazon a pénzen és idő alatt ugyanazzal a fáradsággal abszolút művészi becsű munkákat ís készíthettek volna, ha nem sajnálják a jó minták beszerzésével járó fáradságot. Éppen az egyházi hímzések tekintetében a stockholmi kiállítás annyi jót mutat fel, mint amennyit aligha láthatunk más hasonló bemutatkozásokon. • •

A népművészet, szövőipar és női kézimunka mellett a fémipar, nevezetesen a vasművesség csoportjaiban láttam sok eredeti megoldású s művészi érzékkel megcsinált munkát. Ezeknek egy részét kiváló mesteremberek készítették, köztük első sorban a jeles Forsberg Péter, részben pedig vidéki kismesterek, falusi lakatosok és kovácsok, akik az e téren ís áldásos munkásságot kifejtő Hemslöjd-egyesületek jóvoltából kapják a művészi mintadarabokat s a mikor egyéb munkájuk nem akad,

221


azokat másolják. Függőlámpák, álló és falra való gyertyatartók, kandallófelszerelések stb. egész sorozatának minden darabjában igaz örömömet leltem. Mert láttam benne az okos, célszerű szerkezetet, a megmunkálás módjában pedig a készítőknek oly határozott artísztíkus érzéke nyilvánult, amely valóságos kis műremekké avatta a különben igénytelennek látszó, egyszerű és olcsó tárgyat. Az ötvösség terén ís akadnak — bár csak szórványosan — igen figyelemre méltó munkák. Legjobbak a keramíkában ís kiváló Olga Lanner ezüstdobozaí, ékszerei, továbbá Anderson, Färngren és Hallberg ötvösök gyümölcstartói, díszkupáí stb. Egyéb műhelyekben készült finomabb munkák és tömegáruk formai szempontból kevésbé kielégítők. Az agyagípar terén leginkább a vidéki kismesterek cserepei közt találtam kitűnő munkákat. A formák egyszerűek, célszerűek, a díszítést csak óvatosan, de helyes érzékkel alkalmazzák; mély tűzű mázaik kifogástalanok, hajszálrepedésnélkülíek, a cserepet majdnem gréskeménységűre égetik. Legművészíbbek a Párisban élő Nils Barck à grand feu edényei ; minden darab egy-egy chef-d'oeuvre; méltán vetekedhetnek a legjobb francia grés-kel, a Delaherche, Bigot, Dalpayrat és Mueller munkáival. A két régi, nagy svéd kerámiai gyár, a Rörstrand- és a Gustavsbergí gyár alig mutat fel számottevő haladást a már régebben ismert munkáikkal szemben. Sőt úgy érzem, mintha a rörstrandí porcellánok régebben a maiaknál művészibbek lettek volna. Az e kiállításon látható munkák jó részben utánzatok. Utánozzák a japán festett porcellánokat és a kopenhágaí plasztikus állatszobrocskákat; az igazi rörstrandí munkákból : a sík felületre frissen odavetett, gyöngén plasztikus növényi díszítésű edényekből keveset láttam. Utánzásban merül kí a legnagyobb svéd üveggyár, a Svenska Kristallglasbruken ís. Egyfelől a nancy-í Gallé és Daum frères többrétegű csiszolt üvegeit utánozzák, másrészt pedig az angol csiszolt üvegeket. Eredeti jellemző tipusa e gyárnak nincs. A német kiállításokon újabban felkapott Raumkunst - ból, az egységes térmegoldások

202

művészetéből Stockholmban alig látunk valamit. Látható ugyan a szobaberendezéseknek hosszú sorozata, de a nagyobbszabású térmegoldások problémáit, mint aminőket 1906-ban Drezdában, tavaly pedig Münchenben és Darmstadtban nagy számban szemlélhettünk, a svéd kiállítás egy kupolaterem és egy díszterem (mindkettő Böberg műve) kivételével nem mutat fel. A szobaberendezések átlaga elég jó; kiváló és művészi egyéniséget feltüntető munka ís akad. Ilyenek a Nordíska Möbleríngs A. B. és a Nordíska Kompanie előkelő ízlésű szobái, Jonsson északi hangulatú ebédlője, Wallander úri szobája, Bergsten kíállításí terme. A szobák legnagyobb részében azonban hiába keressük nyomát a svéd faji ízlésnek. Meglátszik rajtuk, hogy tervezőik sokat forgatják a német iparművészeti folyóiratokat és szorgalmasan látogatják a német kiállításokat, mert egyes ismertebb német művész hatása a kíállításí szobák egy részén szembeötlő. A felhozottakból látható, hogy a stockholmi kiállítás szorosan vett iparművészeti része nem annyira érdekes, mint amilyenek a népművészeti és a női kézimunkákat magába foglaló csoportok. De van még egy igen tanulságos része a kiállításnak, amellyel e helyen foglalkoznom kell és ez a stockholmi iparművészeti iskola csoportja. Az Adler Viktor igazgató vezetése alatt álló kitűnő intézet a kontinens hasonló intézetei közt a legjobbak egyike. A jó eredmény két biztosítékai: a művészi érzék és a praktikus szellem egyaránt érvényesülnek annak vezetésében. A kiállításon bemutatott kész munkák, úgymint edényfélék, ékszerek, ötvös- és egyéb fémmunkák, hímzések, bútorok, könyvkötészeti és más bőrdíszmunkák nemcsak a növendékeknek a tervezésben való jártasságát igazolják, hanem technikai készségüket ís. Nagy gondot fordítanak a textilipari tervezés tanítására. Evégből a Nordiska Museum gazdag gyűjteményében levő gyönyörű szőnyegeket és egyéb szőtteseket alaposan tanulmányoztatják a növendékekkel (akik közül szintén igen sok a nő) úgy, hogy egyéni tervezeteiken e beható tanulmányok hatása meg is látszik.

; -, v«» » ' r7îr . r

A „HANDARBETETS VÄNNER" EGYESÜLET

Kétségtelen, hogy ennek az iskolának nagy szerepe van és lesz még a svéd iparművészet fejlődésében. Es az iskola vezetői ennek tudatában minden lehetőt el is követnek, hogy hivatásuknak mennél inkább megfeleljenek.

•

•

Ezzel röviden elmondtam mindazt amit a svéd íróktól eredő és e füzetben közölt cikkeink kiegészítésére közölni szükségesnek láttam. Még megjegyzem, hogy Stockholmból hazaérve felvetettem egy oktató célzattal bíró, svéd iparművészeti és háziipari kiállítás Budapesten, még ez év folyamán, való rendezésének eszméjét. Nevezetesen azt ajánlottam, hogy szerezzék meg a stockholmi kiállításról az ottani iparművészeti iskola, a Handarbetets Vanner, a Licíum, a Svensk Hemslöjd kollek-

222

tív csoportjait ; ezeken kívül a jellemzőbb svéd vidékek népművészetét feltüntető kollekciókat, végül pedig szemelvényeket a Nordíska Museum régi eredeti svéd textílmunkáíból. Örömmel jelenthetem, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak művészeti osztályának feje, dr. K. Líppích Elek, valamint az Orsz. M. Iparművészeti Múzeum igazgatója, Radísícs Jenő miniszteri tanácsos urak rokonszenvvel fogadták a felvetett eszmét s máris megtörténtek a kellő lépések a kiállítás előkészítésére. Minthogy az érdekelt svéd körök részéről ís a kiállítás ügyének készséges felkarolását várhatjuk, valószínű, hogy a budapesti svéd kiállítás megvalósul s közönségünknek és a szakköröknek módjuk lesz közvetlen szemlélet alapján a svédek munkáiból levonni az oly bőven kínálkozó tanulságokat. EJH

a „handarbetets vanner" egyesület* I R T A / T H O R M A N ERZSÉBET. Stockholm, J909. július havában.

A

MŰVÉSZETNEK két különböző ágában dicsekedhetünk mi svédek igaz nemzeti h modern stílussal. Ezek: a festészet és a textilművészet. A modern festészet erősen dekoratív, túlnyomóan szintetikus tendenciát mutat, mely a textilművészetre alkalmazva, ennek helyes irányt szabott s új életet adott. Az új élet új formákat követelt és ezeken épült fel a modern ornamentika, melynek rendszere új technikákat kívánt. így alakult át az utolsó években gyökerében a textilművészet. A z újabb követelményeket a kor támasztotta, annak dicsősége azonban, hogy az új követelményeknek határozott, világos és művészeti formákat adtak, azon művésznőké, akiknek neve a „Handarbetets Vanner" egyesülettel egybeforrott. A mai kort természetesen megelőzi a lassú fejlődésnek ideje, melyet hosszú éveknek mélyreható tanulmánya és fáradságos munkája tölt be. A fa gyökereinek mélyen kellett behatolníok a földbe,

a törzsnek meg kellett erősödnie, leveleket és bimbókat kellett hordania, mielőtt virágdíszt öltött. De hát — a virágzás kora a legszebb. Svédországban ma oly textilművészet virágzik, melynek kettős ismertetőjele az igaz nemzeti és az igaz művészeti vonás. A modern stílus kialakulásának története egyszersmind a Handarbetets Vanner története. Közismert dolog, hogy az í85í-íkí londoni világkiállítás után indult meg a XIX. század nagyrészét magában foglaló, iparművészeti szempontból meddő korszak ellen irányuló mozgalom. A kiállításban összehordott ízléstelen iparművészeti alkotások néhány fiatal művészt annyira felháborítottak, hogy minden képességük-, erejük- és törekvésükkel az iparművészet összes ágainak fejlesztésére törekedtek. Az eredmény felülmúlt minden várakozást s Anglia határain túl ís éreztette hatását. Mennyiben hatott ez épen Svédországra, azt nehéz eldön-


7

224

KÉSZÍTETTE

C. E . J O N S S O N .

225

226

248. R . Ö S T M A N N : T Á L A L Ó . K É S Z Í T E T T E A NORDISKA MÖBLERINGS A. B.

DRESSOIR.

24«.

K)

24«. J A N K E F R I G Y E S : E B É D L Ő . K É S Z Í T E T T E : C. E . J O N S S O N .

SALLE À MANGER.

228

265.

250. R . Ö S T M A N N : E B É D L Ő - S Z E K R É N Y . K É S Z Í T E T T E A NORDÍSKA MÖBLERINGES A. B.

DE SALLE À

BAHUT MANGER.

25 f . NILSSON DÁVID : URISZOB A S Z E K R É N Y . K É S Z Í T E T T E C. R . S Ö D E R M A N N .

ARMOIRE DE

CHAMBRE D'HOMME.

252. B O B E R G F E R D . : D Í S Z S Z E K R É N Y . K É S Z Ü L T A NORDÍSKA K O M P A N I E MŰHELYÉBEN.

ARMOIRE DE L U X E .

to to SO

230

253., 254. B O B E R G F E R D I N A N D : K É S Z Í T E T T E ANDERSON K.

GYÜMÖLCS-TARTÓK.

CORBEILLES DE FRUITS.

255.

255. BOBERG FERDINAND : DÍSZSERLEG. V. G U S Z T Á V KIRÁLY AJÁNDÉKA A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK K É S Z Í T E T T E C. G. HOLLBERG.

COUPE DE L U X E , OFFERTE AU P R É S I D E N T DE LA RÉPUBLIQUE FRANÇAISE.

231

256. BOBERG FERDINAND ! GYÜMÖLCSTARTÓ DOMBORÍTOTT EZÜSTBŐL. KÉSZÍTETTE ANDERSON K.

2 6 4,

C O R B E I L L E DE F R U I T S EN ARGENT REPOUSSÉ.

257. K E T R E T E G U UVEGBOL KÉSZÜLT S METSZETT DÍSZÍTÉSSEL BORÍTOTT LÁMPA. K É S Z Í T E T T E A SVENSKA KRISTALLGLASBRUCKEN.


LAMPE EN V E R R E TAILLÉ À DOUBLE COUCHE.

258. F E S T E T T V Á Z A . KÉSZÜLT A RÖRSTRAND PORCELLÁNGYÁRBAN.

DE

Í2

VASE ORNÉ PEINTURES.

232

259. FORSBERG P É T E R : HÁRMAS FALI GYERTYATARTÓ DOMBORÍTOTT VASBÓL. TRIPLE CANDELABRE EN FER REPOUSSE.

•

260. F O R S B E R G P É T E R : GYUFATARTÓ DOMBORÍTOTT VASBÓL. PORTE-ALLUMETTES. F E R REPOUSSÉ.

/

233

261. F O R S B E R G P E T E R : FALI G Y E R T Y A T A R T Ó DOMBORÍTOTT SÁRGARÉZBŐL.

26 J»

CANDELABRE EN LAITON REPOUSSÉ.

loTJjU.

262. F O R S B E R G P É T E R : FALI GYERTYATARTÓ DOMBORÍTOTT SÁRGARÉZBŐL. CANDELABRE EN LAITON REPOUSSÉ.

8»

234

263.

263. Z O R N A N D E R S t SZÖKŐKÚT, BRONZBÓL.

FONTAINE EN BRONZ.

A „HANDARBETETS VÄNNER" EGYESÜLET

235

235

tení. Itt í860-ban szintén megindult a mozgalom, mely elsősorban abban nyilvánult, hogy a régi népművészet tárgyait gyűjtötték. Doktor Hazelíus Artúr gyűjtötte össze aztán a kincseket, melyek a N o r d i s c h e M u s e u m anyagát képezik. Kalle Jakab s még néhány fiatal művész gyűjtötte össze a Handarbetets Vanner tulajdonát képező tárgyakat. A régi tárgyak gyűjtésével való foglalkozás felébresztette azt a vágyat, hogy újat és jót teremtsenek. Stockholm előkelő társadalmának néhány lelkes és nagyműveltségű nőtagja — köztük Freifrau Sophie von Leijonhafour-Adlersparre és Hanna Wínge festőművésznő — azon célt tűzték kí, hogy a női kézimunkát művészi és nemzeti értelemben fejlesszék : ezért alakult meg J874-ben a „Handarbetets Vanner" egyesület. Az egyesületnek első célja volt, hogy az ősi sajátos szövő- és hímzőművészetet, mely Svédországban évszázadokon keresztül virágzott s az egyesület megalapításakor csaknem egészen elpusztult volt, — úgy hogy csak néhány régi parasztcsalád gyakorolta, — újra életre keltse. Ezen nemzeti, népies művészetből kiindulva kezdette meg az egyesület működését. A régi mintáknak pontos mását készítették el, aztán a régi elemekből új, a mai igényeknek megfelelő mintákat alkottak, — mindenkor megőrizve az eredeti mintáknak különleges nemzeti jellegét. Évről évre fokozódó érdeklődés kísérte ezt a működést, s így lett a szerény kezdetből jelentős műíparág. Az egyesület jó minták után készült munkák eladásával, nők számára szervezett tanfolyamok által, kiállításokban való szereplésével jótékonyan hatott a közízlés fejlődésére. Sok százra szaporodott a tagoknak a száma, és Svédországnak régi szép szövőművészetét külföldön ís elkezdték becsülni.

népies elemekkel egyetemben mindenféle szövött és hímzett tárgyakon alkalmazták. Ez az erőszakolt, megszerkesztett stílus természetesen nem volt életképes s lassankint átmentek a régi történelmi stílusokra, amelyeknek elemeit az új szükségletekhez képest módosítva átvették. Éveken át folyt ez irányban a kutatás, melynek eredménye volt aztán, hogy a művészek beható tanulmányozáshoz szoktak s így alapos ismeretekre tettek szert. Soká tartott ez a munkálkodás a régi stílusok szellemében s csak az egyesület fennállásának 25 éves jubileumán lehetett kimondani a Handarbetets Vanner tulajdonképení legnagyobb érdemeként, hogy : „a r é g i n é p m ű v é s z e t n e k b e c s e s ö r ö k s é g é t a jövő n e m z e d é k s z á m á r a megm e n t e t t e é s f e l é b r e s z t e t t e az é r d e k l ő d é s t a z ő s i h á z i m u n k a é r t é k e s tárg y a i í r á n t."

Ezt megelőzőleg az irodalom és képzőművészetben uralkodó áramlat felélesztette a régi „Saga"-kat és Svédországnak őskorából a Víkíng-ekkel foglalkozott. Szükségét érezték annak, hogy visszatérjenek a nemzet ködbevesző múltjához. Ezen áramlat hatását megérezte a Handarbetets Vanner is. A sárkányhurkot, mint ősi svéd díszítőelemet más régi

A modern művészetben az új stílus a minket jellemző vonásokat fogja a jövendő nemzedéknek hirdetni Î a nagy, egyszerű vonások, melyeket mi már érzünk benne, mély gyökeret vert, finomodott kulturáról beszélnek. A mostani stockholmi kíállítás időszerű, mert a modern textilművészet álláspontját a svédek előtt, de meg a külföld előtt ís tisztázza.

Végleges győzelmet aratott a mozgalom az Í903— 7. években. Röviddel azelőtt tisztán a növényi ornamentikát használták fel, mely néhány éven át egyedül szerepelt a mintákon. A modern művészetet a dekoratív és egységes hatásból kiindulva úgy alkották meg, hogy a textilművészetről áttértek a tiszta alkalmazott művészetre. Itt mutatkozott az átmenet a növényi és virágornamentikából a vonal- és síkornamentíkába, amivel együttjárt az erőteljes és eleven hatású technikák kifejlődése. Az anyag tekintetében csak a legjobbal — a kézimunkával — elégedtek meg. Lassan fejlődik kí ez az ornamentika, és ama szűk határok között, melyek a fiatal stílusok ismertető jelei, mindig gazdagabb élet hatja át, mindinkább erősbödő ritmus lüktet benne. Az előkelő és harmonikus színek nagy, nyugodt síkokban terülnek el, egyszerű, világos és szigorú tónusok uralkodnak benne.

• Magyar Iparművészet.

/

236

AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN

svéd

csipkék,

Í R T A : THORMAN

A

278

csípkevarrás finom és előkelő művészete sohasem honosodott meg Svédországit ban ; minálunk testvérfajtája, a vert csipkekészités gyökeresedett meg, fejlődött és virágzott. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor került ez a bájos és finom művészet mihozzánk, de bizonyos, hogy a vert csipke hazájából, Flandria- vagy Olaszországból hozták magukkal az apácák, s azok a kutatások, melyeket ma annak kiderítésére folytatnak, hogy mi jelentősége volt a vadstenaí kolostornak, mint textílmüvészetí intézménynek, alighanem majd kiderítenek valamit a csipkeverés múltjáról ís. Bár eredeti vadstenai csipkénk aránylag igen kevés van, mégis sok az olyan népies csipkénk, melynek eredete amarra visszavezethető. Sok kerületben, így Dalarna, Mockfjörd és Gagnef, Rattvík, Leksand, Orsa, Ahl, Bjursas és Floda, a helsíngí Delsooban és Schonenben oly buzgósággal és ügyességgel űzték a csipkeverést, hogy az a legszebb eredményeket szülte. A népnek érdeklődése ezen csípkefajták iránt alighanem akkor ébredt fel, amikor a vadstenaí csipkék piacra kerültek. Ezt már az ís bízonyítja, hogy a legrégibb „kalapok" (sapkák) néhány dalarnaí kerületben (Mockfjörd és Gagnef) vadstenaí csipkékkel díszítvék. Az érdeklődéssel együtt feltámadt a vágy ís, hogy a vásárolt csipkéket utánozzák. A régibb kalapok csípkedíszítése ezen első kísérletekről adnak számot. Később nagyobb önállóságot tapasztalhatunk s ez egészen újfajta csipkék feltalálására vezet, melyekben az erőteljes, egyszerű és jellegzetes elemek számtalan variációjával találkozunk. Ezen csipkék nagy részét a szigorú elrendezés s a nagy művészi érték jellemzi. Parasztasszonyaínk dús fantáziája és ügyessége ezen egyszerű elemekből gazdag és érdekes mintákat teremtett, mint például a „cipőcsatt", „komp", „mérleg", „tulipán" stb. Hogy a párnán sohasem használtak papírmintát, az csak természetes, mert itt művészi alkotásról, nem pedig egyszerű utánzásról volt szó. A mockfjördí és gagnefí min-

ERZSÉBET.

tákat az a durva konturszál jellemzi, mely a minta formáit kiemeli. Sohasem vertek nagyobb darabot, mint amekkora a sapkához kellett. Gagnefben hosszabbat, Mockfjördben rövidebbet. A csipke azonban rendszerint három öszszevarrott részből áll Î egy szélesebb- s egy keskenyebből, s egy harmadik, keskeny szegélyből ; a két szélesebb darab mintája gazdagabb, a keskeny szegélyben csupán egyik-másik részlet ismétlésével találkozunk. Az az egyenes szegély, mely e csipkének olyan előkelő jelleget ád, nemcsak ezeket, hanem minden népies csipkénket jellemzi. A csipke anyaga otthon fonott lenfonál volt s a divatnak megfelelően úgy a csipkét, mint a „kalapot" kikeményítették Mockfjördben csak az utolsó évtizedekben kezdtek megint a csípkeveréssel foglalkozni. A „Handarbetets Vanner", erős kézzel lendített itt az ügyön s néhány év óta hasonló eréllyel és eredménnyel dolgozik Adelborg Ottilia kísaszszony Gagnefben. A dalarnaí csipkék között a légies finomságú Rattvíck-csípkék állanak első helyen. Jellegük és mintájuk az előbbeníekétől teljesen különbözik; legszebb díszét képezték az aszszony kalapjának s a leányok „Tímp"-jének — olyankor, amikor nem viselték az „egyszerű" Tímp-et, mint például gyászeset-, bérmálás- s máskor. Ezek a csipkék meglehetős szélesek, egy másik keskenyebb fajtát ís vertek ama nyakbavaló kendő díszéül, melyet a templomozáskor viseltek. A rättviki kalapra vagy Tímpre hosszabb darab csipke kellett mint a mockfjördí kalapra. A minta minden részletének megvolt a maga neve s jól értettek ahhoz, hogy ezen elemeket nagy változatossággal használják fel más és más, egyszerűségükben szép mintákhoz. A Handarbetets Vanner fáradozásaínak köszönhető, hogy mind többen foglalkoznak ezen csipkék elkészítésével is. A leksandi, orsaí, ahlí, bjursasí és flodaí csipkékkel még keveset foglalkoztak, bár igen érdekesek. A leksandí csipkék némelyike rokona a ráttvíkínek, másokban — mint a mock-

237

SVÉD CSIPKÉK

fjördíak — megtaláljuk a durva konturfonalat, de a minták kisebbek s a csipke keskenyebb és sűrűbb. Az orsaí csipkék a rattvíkíekhez hasonlítanak. Ezen két kerületben ugyan a fejrevalókon ís találunk csipkét, de sűrűbben alkalmazzák őket a nyakbavaló kendőkön* Leksandban ezek a kendők, melyeket gyakran a csudaszép „Dalhímzéssel" díszítettek, valóságos műremekek voltak s nem csupán nők, hanem férfiak ís viselték. Orsában az asszonyok még egy különös, nyakkendőnek nevezett kendőt viselnek, melyet azonban a fejükön átvetve kötnek meg. Ezektől a csipkéktől egészen eltérnek a széles, finom, bokros, egyszerű mértani mintával díszített bjursasí csipkék, melyeket a nők fejdíszként alkalmaznak, valamint az Ahl-csípkék, melyek szintén szélesek, bokrosak és rítkamíntásak. Az utolsó Dalcsipke az igen egyszerű, durva, tüskés flodacsípke. Különös fajta, bár némileg hasonlít a dalarnaí típushoz, a Delsbo - csipke, melyet azonban sohasem használtak a ruházaton, hanem fehér és vörös színű fonálból verve, mint színes díszítést alkalmazták a párnahéjakon és ágytakarókon. A minta egyszerű, nyers, de dekoratív és jó példányképe a mí csipkeművészetűnknek. Schonenben, ahol a textilművészet virágzik, a csípkeverésnek sok érdekes jelenségével is találkozunk. A schoneni csipkék ís igen jellegzetesek és tökéletes szépségüek. Igen vékony fonálból készülnek s keskenyebbek és sűrűbbek, mint a Dalcsipkék. A durva konturfonál teljesen hiányzik. Mintáik gazdagok és igen változatosak. A legtöbbet megismerhetjük a különös beosztásról, mely vagy „Skack" : ferdén álló pálcák, melyek háromszögű mezőket zárnak be, vagy a szélre merőlegesen álló szalagok, melyeknek közeit változatos formák töltik kí. Ezen formák közt első helyen áll a tulipán, Schonen textilművészetének kedvenc

•I

n

237

virága, mely csaknem minden technikában s tárgyon előfordul. Emellett aztán látjuk még a Schonen-t jellemző női alakokat : M a ms e k e n ( = kisasszony) c s i l l a g , t e k e r c s és egyebeket. A csipkékkel a férfiak és nők ingeinek magas gallérját és kézelőjét díszítették, továbbá a nők hajtogatott szegélyű fejdíszét, végül a vászonból készült ágyruhákat. Érdekesek a csípkedísz és a hajtogatás összefüggését mutató minták a fejdíszeken. A csipke lehetőleg alkalmazkodik a hajtáshoz. Az utolsó évtizedekben Schonenben ís felkarolták a csipkeverést. Az öreg asszonyokat, akik a régi művészetet még gyakorolták, rá lehetett venni arra, hogy a fiatal lányokat megtanítsák erre a mesterségre s így lassan nagyobb körben terjed ez a munka. Még a régi Darstena-csípkeverést is, — ahol mindig papírminta van a párnán, ami tulajdonképen nem igazi svéd művészet — sikerült a XIX. századbeli hanyatlásból feltámasztani. Í903 őszén Vadstena mellett állítottak fel egy csipkeverő iskolát (Petzellí Ingeborg úrnő és mások) s ugyanezen vidéken nemrégiben alapítottak egy másodikat ís. Működésük rövid ideje alatt elértek már annyit, hogy ezekben az iskolákban a legfinomabb régi csipkékkel vetekedő bámulatos szép csipkéket készítenek. Míntákul csupán a régieket fogadták el. A Dal-csipkék durva konturfonalát itt az a finom fonál pótolja, mely a mintát az alapot képező fátyolszövetből kiemeli. A kitűnő Vadstena-csípkékben öröklött kincsünk él tovább ; a svéd népies csipkék azonban kizárólagosan tulajdonunkat képezik, ezek virágjai a mí gazdag és sokoldalú népművészetünknek, melynek lényege a finomság és erő, jellege a szépség volt s amelynek foszladozó és megfakult maradványai még mindig nagy esztétikai élvezetnek forrásai, s egyúttal mesterei és példányképei a késő nemzedékeknek.

238


régi t e x t i l m u n k á k

278

konzerválása*

Í R T A : B R A N T I N G ÁGNES. Stockholm, 1909. július havában.

A

régi textilmunkák felkutatására és konzerválására mi svédek külön egyesületet , alkottunk, melynek neve: Píetas. Főelvül azt tűztük ki, hogy megóvjuk az ilynemű régi emlékeinket nemcsak a romlástól, hanem egyúttal az avatatlan restaurálástól és kegyeletteljesen inkább lehetőleg hű megőrzését kívánjuk. Erre nézve eljárásunk alig terjed túl az alábélelés és a helyes felakasztás, illetve elhelyezésén, amelyek máris nagy mértékben megóvják a szövetet a további romlástól. Munkánk menetéről kimerítő jegyzőkönyvet szoktunk vezetni. Lefényképezzük a konzerválandó tárgyat minden oldalán. Leírjuk az állapotát leltárszerüleg, amint találtuk. A színről, szálakról, hibákról s az új felvarrás anyagáról ís jegyzéket készítünk. Úgy hogy megbízható dokumentumokat gyűjtünk így egybe a svéd textilművészet pusztulófélben lévő termékeiről. Tulajdonképen az általános elv mellett, amely szerint nem kijavítás, hanem csak annak megőrzése lehet előttünk, ami van, a többi a részlet dolga. Ez aztán aszerint módosul, amint azt az anyag, a technika, vagy egyéb tárgyi körülmény megkívánja. Minden egyes esetben a Píetas tagjai közül 3—4-en tanácskozásra jönnek össze a követendő eljárás érdekében s így a felelősség meg az eredmény ís nem olyan kockázatos. A Píetasnak össze-vissza nincs több tagja mint öt. Köztük Anna WallenbergSydow elnöklete alatt Bernhard Salin dr., a Nordiska Museet főigazgatója, Rudolf Cederström báró, a királyi fegyvertár őre, Otto lanse dr., a tört. múzeum őre és e cikk írója, aki a titkári tisztet ís viselem. Az adminisztratív és egyéb felmerülő költségeket az elnöknő viseli, míg a konzerválás munkálatainak kiadásait rendesen az fedezi, akinek tulajdonában van a megőrzendő tárgy. Az Í908 tavasza óta működő egyesület első tevékenységét leginkább arra fordította, hogy a svéd templomok kincstárában heverő anyagot vegye munkába. így egyike az elsőknek

volt az upsalai dóm kincstárának textil-gyűjteménye. A dóm elöljárósága maga tett lépéseket, hogy a restaurálás munkájához bennünket megnyerjen. Annyira ment bizalmával, hogy a legtermészetesebb engedékenységgel a vagyont érő holmikat Upsalából Stockholmba küldte át műtermembe. Az upsalai gyűjtemény a XII. századtól napjainkig meglehetős bő anyagot őrizett meg s ennek feldolgozása, a jó kezelés folytán, nem volt igen megerőltető. Ami volt azonban, az a különféle korok és technikák folytán igen sokféle munkát igényelt, úgy hogy igen jó iskolának bizonyult épp ezekkel kezdeni. Tanulsága további munkásságunkra vonatkozólag nem ís maradt el. A Píetas működését eléggé beszédesen illusztrálják, a mellékletül adott képek. Az egyik az upsalai dóm pluvíalejának részleteit ábrázolja. A pluviale anyaga fehér selyem damasztszövés, széle, dísze és középpajzsa gazdagon van színes selyemmel és arannyal kíhímezve. A szövés mustrája a gránátalma-motívumával a XV. századból való. Bélése egykorú fehér vászon és közéíllesztett szövésből áll, amelynek mintája szintén igen jellegzetesen tünteti fel származási idejét. A pluviale igen megrongált állapotban került kezünk közé, damasztja foszlófélben, bélései kilyukasztva, díszeí lefejtve, sőt két darab egészen hiányzott ís a széles szegélyből. Különösen a felakasztásí mód, ahogy eddig tartották, ártott neki. Mindenekelőtt tehát alá kellett bélelni. Ez volt egyetlen feladatunk a konzerválásnál. Természetesen lefényképeztük. Szétszedve a béléseket és szegélyeket, minden varrott részt felfejtettünk, hogy minden egyes darabnak külön bélést adhassunk. A damaszt színben harmonizáló, de minden minta nélküli selyembélést kapott, hogy egyrészt ne zavarja, de ne ís hamísítsa meg az eredeti felületet. A megerősítés sárgás selyemszállal történt száröltéses varrással, különös gonddal a lyukas részek körül. A magashímzésű szegélydísz és

«

263/fa. U G Y A N A Z A KONZERVÁLÁS UTÁN. PLUVIAL DE LA CATHÉDRALE D'UPSALA DU X V e S I È C L E A V A N T LA C O N S E R V A T I O N .

L E MÊME CONSERVÉ.

26 3 le.

263 Id.

2 6 3 / c . M I S E M O N D Ó R U H A A L I N K Ö P I N G I DOM KINCSTÁRÁBAN. KONZERVÁLÁS ELŐTT. C H A S U B L E DU X V 2 S I È C L E , LA CONSERVATION.

AVANT

263/d. UGYANAZ, K O N Z E R V Á L Á S LA MÊME

UTÁN.

CONSERVÉE.

267


középdísz kopás révén kiszabadult aranyszálai szürkéssárga selyemszállal erősíttettek vissza. Ott, ahol szükségesnek mutatkozott, szintén kapott alábélelést. A megóvás szempontjából a pluviale felül belül 15 cm. széles erős vászon bélést kapott még külön, erre erősítettük a réz-akasztót, amely felé még külön vászonszalagokat varrtunk, hogy felakasztásnál megosszák a pluviale súlyát s a régi szövetre így az akasztás ne legyen káros hatással. Jelenleg a Píetas a línköpíngí dóm textílkíncseít vette gondjába, amelyek nagyrészt a XV. századból származnak, de a rossz kezelés és közöny folytán annyit szenvedtek, hogy mármár a szakértők teljesen megmenthetetlennek tartották. A kazulát mutatják a közölt képek a konzerválás előtti és utáni stádiumában. Az el-

277

járás csaknem egészen hasonló módon történt, mint az upsalai pluvíalénál, csak munka és türelem dolgában sokkal fáradságosabb. Anyaga szintén gránátalmás szövet, nem túlságos ritka. Konzerválásra tulajdonképpen nem ís az tette érdemessé, hanem a hátoldalán lévő hímzés. A línköpíngí dom textil-gyűjteményét maga a szegény templom nem volna képes saját anyagi erejéből konzerváltatni. A Pietas azonban ilyen esetekben nemcsak szaktudásával siet a pusztuló emlékek megmentésére, hanem, mint jelen esetben is, a nagylelkű elnöknő sajátjából hoz áldozatot. A szerény és csöndes, de nem minden jelentőség nélküli kezdet bizonyítja, hogy a Píetas derekas kulturfeladatot vállalt és oldott meg Svédországban.

i í3

Pour la noblesse et l'originalité de cette architecture, dans laquelle — cependant — vit toute l'âme traditionelle de votre pays, j'admire votre pavillon comme l'oeuvre d'art la plus remarquable de l'Exposition vénitienne de cette année. Agréez, monsieur, fous mes compliments et tous mes hommages. LIONARDO

A VENEZIAI MAGYAR HÁZ miatt a magyar művészek egy csoportja hevesen megtámadta a magyar ház tervezőjét, Marótí Géza tanárt, akit azzal vádoltak, hogy teljesen hasznavehetetlen épületet alkotott, amely nem méltó a magyar művészet befogadására. Ezek a rendszeresen ismétlődő igazságtalan támadások arra indították a folyóirat szerkesztőjét, hogy a kiállítás megnyitó ünnepén jelen volt több neves külföldi művész véleményét kérje ki a magyar ház felől. A beérkezett válaszokat minden megjegyzés nélkül eredetiben és hű fordításban szószerint itt közöljük i Turin, JO/VI. J909. Monsieur, c'est avec le plus grand plaisir que je réponds à votre lettre bien aimable. J'ai vu et j'ai longuement visité le pavillon hongrois à l'Exposition d'Art de Venise, et je suis heureux de pouvoir vous exprimer mon opinion très simple. Magyar Iparművészet.

BISTOLFI.

(Uram, A legnagyobb örömmel válaszolok kedves levelére. Láttam és sokáig tartózkodtam a velencei kiállítás magyar pavillonjában ; s örömömre szolgál, hogy szerény véleményemet kifejezhetem Önnek. Építészetének előkelősége és eredetiségénél fogva, melyben mégis az Önök hazájának ősi lelke él, bámulom az Önök pavíllonját, mint az idei velencei kiállításnak legnevezetesebb művészi d a r a b j á t . F o g a d j a stb.

LIONARDO BISTOLFI.)

München, Villa Stuck. Í0. Juni. 1909. Der ungarische Pavillon auf der Ausstellung in Venedig von Prof. Marótí zeichnet sich vor allem durch grosse Originalität in der Erfindung und durch grossen Geschmack in der Behandlung der prächtigen Details aus. Einen besonderen Vorzug sehe ich auch in der Betonung der nationalen ungarischen Eigenart. F R A N Z VON STUCK Akademieprofessor.

(A velencei kiállítás magyar pavillonja, melyet Maróti tanár épített, elsősorban mint eredeti alkotás és a gyönyörű részletek kezelésében nyilvánuló kiváló ízlés által tűnik fel. A magyar nemzeti jelleg hangsúlyozásában is kiváló érdemet látok. S T U C K F E R E N C akad. tanár.)


242

Veneria, 22 gíugno 1909. La príma ímpressíone che un italiano ríceve dalla vista del Padíglíone Ungherese all' Esposizíone d' Arte dí Venezia, è di stupore. Abituati al classicismo architettonico non riesce facile a noi di orientarci di colpo guardando quel padiglione cosi diverso nelle linee, masse, ornamentazioni, da quelle che stanno scolpite nella nostra mente. Ma quando, superato lo stupore, 1'occhio incomincia a posarsi tranquillo sulle forme generali e sulle particolarità di quell' opera originale, è a rilevarne la struttura logica, semplice e quasi ingenua, presto si avvede che essa è frutto dello studio ispirato dí un artista eletto, di un ingegno profondo, di un' anima piena di sentimento e di vigoria. Poichè se le delicate íntarsiature, i sobríí rílíeví, i leggerí fregí, la calma luce, contribuiscono a infondere un poetíco senso dí pace, pure cantano 1' ínno dell' eterna e balda giovinezza del Popolo Ungherese, che vede ín questo Padíglíone síntetízzato il suo passato, il suo présente, le sue speranze. Ali' archítetto Marótí, proteíforme artista e aí suoí valentí collaborator!, vada la nostra síncera ammirazíone per la stupenda opera compíuta, che tanto piü píace quanto píü la sí guarda. D A N I E L E DONGHI. Ingeníere archítetto.

(Az első benyomás, melyet egy olasz nyer a velencei művészeti kiállítás magyar pavíllonjától, a meglepetés. Hozzá vagyunk szokva az építészeti klasszicizmushoz s nem könnyű a hírtelen tájékozódás, midőn ezt a pavillont látjuk, melynek vonalai, tömegei, ornamentikája annyira különböznek azoktól, melyek emlékezetünkbe vannak belevésve. De ha — felocsúdva a meglepetésből — szemünk nyugodtan kezd megpihenni ezen eredeti mű nagy formáin és részletein, s felfedezi a logikus, de egyszerű és leleményes szerkezetet, hamar észrevesszük, hogy ez egy kiválasztott művész, egy mély szellem, egy érző eleven lélek tanulmányának gyümölcse. Mert habár ezek a finom berakások, (lapos) gyengéd domborművek, könnyedén bekarcolt vonalak, a nyugodt fény hozzájárulnak ahhoz, hogy a békének költői érzését sugalmazzák, mégis himnuszt zengenek a magyar nép örök és bátor fiatalságáról, mely ezen pavillonjában múltjának, jelenének, reményeinek szintézisét látja. Marótí építőművésznek, a sokoldalú művésznek s hatalmas munkatársaínak, adózunk őszinte bámulatunkkal bevégzett csudálatos műveért, mely annál szebb, minél tovább szemléljük. DANIELE

DONGHI.)

Pístoía, 12. VI. 1909. Cher Monsieur Fíttler. . . . . . . Je suis bien heureux de vous envoyer mon impression sur le Pavillon Hongrois à l'Exposition d'Art de Venise, parce que cette impression est des plus favorables. L'originalité caractéréstique de l'architecture, le goût de la décoration sobre, mais empreinte d'élégance et de

278

distinction, mettent dans le jardin public de Venise une note hautement sympathique. Il y a vraiment à se rejouir que ce pavillon ne soit pas condamné à disparaître après l'Exposition, mais qu'il soit destiné à accueillir d'or en avant, comme dans un précieux coffre lumineux, les manifestations artistiques de nos vaillants amis hongrois. D.

CALANDRA.

(Örülök, hogy a velencei műkíállítás magyar pavillonjáról nyert benyomásaimat közölhetem Önnel, mert ez a lehető legkedvezőbb. Az építészetí rész jellegzetes eredetisége, a mértékkel alkalmazott díszítés ízléses kiváló jellege és előkelősége a velencei ligetnek igen rokonszenves jelleget adnak. Valóban örvendetes, hogy ez a pavillon nem fog a kiállítás bezárása után eltűnni, hanem hogy hivatása, hogy jövőben is magába fogadja — mintegy drága csillogó szekrény — a mí derék magyar barátaink oly érdekes művészi megnyilatkozásait. D. CALANDRA.)

Egyben ide iktatjuk Gabriel M o u r e y-nek a franciák legtekintélyesebb műkrítíkusának, a L'Art et les Artistes, folyóirat f. évi július számában megjelent, a magyar házra vonatkozó megjegyzéseit : Az itt kiállított iparművészeti tárgyak, a termek elrendezése, magának az épületnek külseje és belseje rendkívül érdekesek, telvék bájos, eredeti és tetszetős részletekkel, s oly népies nemzeti jelleget mutatnak, melyet az ízlés teljesen áthat. Marótí Géza, Nagy Sándor és Kőrösfőinek, ezen díszítések megteremtőinek, teljes elismerésünkkel kell hogy adózzunk. IPARMŰVÉSZETI T E R V E K DÍJAZÁSA NÉMET1 ORSZÁGBAN. (EISENACHER ORDNUNG.) E címen mult évfolyamunkban (323. old.) foglalkoztunk a német iparművészeti társulatok szövetségének határozataival. Az ott közölt tervezet a szövetségnek ezídeí haliéi gyűlésén némi módosítást szenvedett, mely főbb pontjaiban a következő : A IV. szakasznál : A tervnek díjazása a kiviteli költségek századrészei szerint számittatík. Kiviteli költség vagy a költségvetés összege, vagy a tárgy megállapított ára. Kiviteli költségbe beleszámítandó az anyag, munka és az üzleti költség (kivéve a nemes fémeknél, az anyag értéke). Ha a megrendelő beleegyezésevei utólag magasabb árt szabnak meg, akkor a díjazás ennek megfelelően nagyobbodik. A VI. szakasznál : A tervrajz díja a kiviteli költségek Í0°/o-a, a műhelyrajzé 25°/o. A VIII. szakasznál : A tervrajz díja az anyag értékén kívül nyert kiviteli költség 25°/0-a. A IX. szakasznál: A tervrajz díja a kiviteli költségek 20°/o-a. A XI. szakasznál i Egyetlen darabok díja 3000 márka kiviteli költségig ennek 15°/o-a ; minden más esetben 20°/o. Teljes berendezés tervének díja a kiviteli költség1 20°/o-a.

243

243

KIÁLLÍTÁSOK

Mindezen díjtételek csakis egyes tárgyak terveire vonatkoznak ; s addig, míg a tömegárúk terveinek díjszabása elkészül, a tömegárúk terveit a VII. szakaszban foglalt idó'tételek szerint számítják. A GYERMEKVÉDŐ LIGA SORSJÁTÉKA. A lígának most lefolyt tárgy-sorsjátéka sok vitára adott alkalmat. Többen kifogásolták a rendezés módját s egyéb a sorsjátékkal összefüggő intézkedést. Minket ez a része a sorsjátéknak nem érdekel, nem is tartozik ránk, történt-e ott hiba vagy sem. Az iparművészet szempontjából azonban van hozzászólásunk a kisorsolt tárgyak ízléses kivitelét és származását illetőleg. Úgy tudjuk, hogy a kisorsolt tárgyak egytől-egyíg külföldi gyáraktól valók, s hogy a jóízlés tekintetében csaknem kivétel nélkül alapos kifogásokat emelhetünk ellenük. A magyar műipar érdekeit pártfogolná a pénzügyminiszter, ha hasonló tárgysorsjátékok engedélyezése alkalmával határozottan kikötné, hogy a kisorsolandó tárgyak necsak hazai kereskedőtől vásároltassanak, hanem hazai gyárból vagy műhelyekből származzanak. Ennek ellenőrzésével pedig egy arra alkalmas testületet vagy bizottságot kellene kijelölni, mely az ilyen hazai beszerzési forrásokat ismeri, s az ellenőrzésben a kellő szigorúsággal jár el. Ha jövőben is így járnánk el, a kegyeletes vagy emberbaráti célokra szánt magyar pénz a külföldi Schundwaare gyártóinak javára válnék. TpGY PLAQUETTERŐL. A művészi ízlés terjedésének örvendetes jele, hogy — mint »Az Újság« írja — a tavaszmező-utcai állami főgimnázium VIII. B) osztályának érettségit végzett tanulói nem csoportképben fotografáltatták le magukat az érettségi vizsga emlékére, hanem bronzplaquettet csináltattak. Ebből kapott az elnök, kaptak a tanárok, a tanulók s bizonyára kedvesebb emlék lesz, mintha csoportképben örökítették volna meg magukat. Ez utóbbi már nagyon elcsépelt, ízléstelen divat és semmi nem indokolja ezt a művészietlen emléktárgyat, egyéb az emberi hiúság és a jövőből előlegezett az a kíváncsiság, hogy milyen is volt ez vagy az az úr gimnázista korában. Külföldön a plaquette már rég divatban van. Plaquettet kap a jubiláns, a sportversenyek győztese, plaquettet veretnek egy-egy nevezetesebb esemény napjának emlékére s e téren a kisplasztika már bámulatos remekműveket alkotott. Mí még nem vagyunk annyira, hogy egy-egy szerényebb emléknap megörökítésére szerényebb zsebbel kiváló szobrászművésszel mintáztassunk meg egy-egy plaquettet, de már az is nagy haladás, ha divatba jön az ilyen emléktárgy, s az is valami, ha tehetséges fiatal művésznövendékkel mintáztatjuk meg. A tavaszmező-utcai gimnázium plaquettejét Kapás Sándor mintázta. Miért ne írhatnók ki a nevét, hiszen nem kritika ez, s még csak annyit sem mondunk, hogy művészi becsüt mintázott-e vagy sem. Majd lesz erre alkalom, ha nyilvános kiállításon szerepel. Csak konstatáljuk, mint tényt s odaállítjuk a többi tanintézet elé, mint örvendetes példát. S nincs kétség, hogy az említett gimnázium példáját a többiek is követni fogják. Ne legyen

az éppen plaquette, bár ez a legalkalmasabb — lehet az egyéb kisplasztika! vagy iparművészeti tárgy ís. Az a fő, hogy műtárgy legyen, melyet új voltánál fogva is nagyobb becsben fognak tartani azok, a kik kapták, s az a fő, hogy a művészi ízlés még ez uton ís szélesebb körökben elterjedjen, hogy a művészet közkincse legyen az egész népnek. Mit tudjuk mí, hogy a melyik tanuló most plaquettet kapott, nem kezd-e érdeklődni e szerény bronzlapocska révén a művészet iránt, s nem fog-e arra törekedni, hogy e plaquettehez szintén nagyobb műbecsű pecsétnyomó, levélnehezék, tintatartó, vasgyertyatartó kerüljön, s nem fog-e érdeklődéssel eljárni a művészeti s iparművészeti kiállításokra, a hol talán még soha meg nem fordult.

A DRESDENI NEMZETKÖZI FOTOGRÁFIÁI KIÁLLÍTÁSON, mely június havában nyilt meg, valamennyi kulturnemzet vesz részt, — csak a magyar nem. Meghívást ugyan a magyar fotográfusok és amatőrök is kaptak, csakhogy egymásközt nem tudtak megegyezni a magyar csoport rendezése dolgában. Míg a különböző szakbelí egyesületek — ősi magyar szokás szerint — egymással vitatkoztak a rendezésre való illetékesség fölött, a beküldési határidő letelt s a magyarok kiszorultak. Annál ís inkább sajnálni való dolog ez, mert Ausztria nagy felkészüléssel vonult fel a kiállításon és egyes magyar kíállítók, akik minden áron részt akartak venni a kiállításon, az osztrák csoportban voltak kénytelenek elhelyezkedni. Valóban kár, hogy az érdekelt szakbeli körök kicsinyes kanapé-perpatvarai miatt sok derék fotográfusunk és amatőrünk kénytelen volt lemaradni a kiállításról, ahol bizonyára becsülést szereztek volna a magyar fotografáló-művészetnek. A DÜSSELDORFI EGYHÁZMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. A düsseldorfi Kunstpalastban érdekes és tanulságos kiállítás nyílt meg ez év május 15-én. Ennek a kiállításnak az a célja, hogy a modern művészetet az egyház szolgálatába állítsa. Sikerül-e ? azt ez idő szerint, tekintve az egyháziak konzervativizmusát, bajos megmondani. Annyi tény, hogy a düsseldorfi kiállítás sikerült és sok tanulságot rejt magában, egyben a kiállítási bizottság eredményes munkáját igazolja. »I»

244


Nemesen egyszerű, ízléses keretben jelenik meg ez a kiállítás a Kunstpalast északi csarnokaiban, mely hívatva van arra, hogy termékenyítőleg hasson és útjelző legyen a modern egyházművészet fejlődésében. 415 festészeti, 75 szobrászati és 608 építészeti és iparművészeti alkotás látható e kiállításon ; képviselve van itt a beuroní művészískola is, mely első ízben Bécsben a Secessío palotájában jelent meg a nagy nyilvánosság előtt ; két helyiségben helyezték el a retrospektív kiállítást. Ebben a Rajna vidék és Vesztfálía 158, Ausztria szintén 158 számmal szerepel. A mai, anyagiakat hajszoló kor nem nagyon alkalmas arra, hogy vallásos ihlettől áthatott egyházművészeti alkotásokat hozzon létre. A modern művészek közül ís vajmi kevesen foglalkoznak egyházi művészettel, legfelebb egyesek űzik ezt, azoknak azonban legtöbbször vajmi kevés közük van a modern művészethez. Éppen azért az ilyen kiállítás rendezése meglehetős nehézségekbe ütközik, amit a mi tavalyi egyházművészeti kiállításunk ís igazolt. Mert nem elegendő az, hogy a művészek foglalkozzanak a művészetnek ezzel az ágával, szükséges az is, hogy az egyház elfogadja ez alkotásokat és a művészeket megrendelésekkel buzdítsa és támogassa. Itt ís, ott ís felmerül egy-egy ilyen kiállítás eszméje. Ez jó jel. J 905-ben, Bécsben, láthattuk az első modern egyházművészeti kiállítást, ezt követte az aacheni, majd tavaly a budapesti. Az idén Düsseldorfban, az őszre pedig Boroszlóban nyílík alkalom a modern egyházművészet tanulmányozására. (Erről más helyütt ís megemlékezünk.) A retrospektív részben az egykor félreismert, ma azonban már ismét nagyrabecsült, XVIII. századi bárok-, rokokó-művészet van elsőrangú alkotásokkal képviselve. Az osztrák kultuszminisztérium megbízásából két elsőrangú szakértő, dr. Swoboda prelátus és dr. Dreger államtanácsos volt az anyag egybegyűjtésével megbízva, amely anyag a kiállítás középpontját alkotja. Templomok, kolostorok, múzeumok kincstárai legértékesebb kincseiket engedték át a kiállításra. Ezt méltóképpen egészítSki Mervelat Pál gróf rajnai és vesztfáliai egyházi műtárgyaínak gyűjteménye, melyben régi jeles egyházi ruhák, kazulák, püspöksüvegek, ereklyetartók, pásztorbotok, úrmutatók és keresztek láthatók. Ehhez járulnak a rajnai egyházi festészet termékei a XIX. század elejétől kezdve tanulságos sorozatban, közöttük Steínle madonna-alakjai már az első látásra is megnyerik szívünket. Külön csoportban láthatók Gebhardt Edward és Uhde Frítz művei, továbbá Böcklín monumentális Sírbatétele. A modern alkotások közt szerencsés példáit látjuk a festő, építőművész és műiparos társulásának. Az ilyen csoportok külön-külön, egyházi jellegben kiképzett íntérieurökben állítottak ki, melyeknek gazdag és változatos tartalma mindenkit meglep. A drezdai céh kíállításí termében oltárszerű építményt emelt, melynek legszebb dísze Wrba »Jó p á s z t ó r«-a, Frítz Schumacher, Paul Rössler, Otto Gussmann, Karl Gross drezdai művészek jeles alkotásokkal vannak képviselve.

278

Két ízléses teremben, melyet Felix építész rendezett be, az aacheni művészek előkelő csoportja jelent meg. A müncheni Gesellschaft für christliche Kunst még a középkor és reneszánsz tradícióit követi kiállított alkotásaiban, szinte ugyanezt mondhatnók a düsseldorfi SemperBund kiállításáról. Ez utóbbi szövetség tágas három kockás, nagy, négyzetes alaprajzú termében a düsseldorfi iparművészek tudásuk nagyságáról tesznek tanúságot. A Deutsche Werkbund öt dekoratív hatású helyiségében a legerősebb modern művészegyéníségek jelennek meg a küzdőtéren. Holzel és Länger mellett a nemesen egyszerű Peter Behrens, a színekben tobzódó Koloman Moser mellett a szinte vad és eredeti krefeldí művész Thorn-Prikker köti le figyelmünket. Még két építészeti intérieur érdemel említést. Az egyiket a kölni építész Moritz, Gravegger és Moest szobrászokkal együtt hozta létre. Ez egy hatalmas középpontos elrendezés. Innen a temetőművészeti kiállításba jutunk, mely Wilhelm Kreis alkotása. Ez utóbbi a rajnai művészet legkiválóbb képviselője. Kreís a nyugodt, szabályszerű elrendezéshez tér vissza. Nemes hatású, oszlopos folyosó övezi ezt az udvart. Az egyik ív alatt erőteljes kőkereszt áll hatalmas angyalokkal. Ez angyalok őrzik az urnák csarnokát, mely nehézkes díszítményeível, hangulatos színezésével felejthetetlen hatást gyakorol. A festőművészet külföldi jeles képviselőinek ehelyütt csak a nevét említjük fel. Ott látjuk a franciák nagymesterének, Puvís de Chavannes-nak költői kartonjai mellett Besnard tartalmas alkotásait. Mellettük Maurice Denis és Fritz Schaper jelenik meg. A belgák, németalföldiek és angolok közül Toroop, Jansens és Wante Leemputten, Jacob Smits, Khnopffs, Burne Jones, Walter Crane, Watts és Wilson szerepelnek. A düsseldorfi kiállítás igazolja, hogy a modern művészet immár meghódította az egyházi művészet területét is. E nagysikerű kiállítás dr. Board fáradhatatlan munkálkodásának köszöni lételét és elérte célját, mert a kiállítás bemutatja mindazt, amit a modern művészet e téten alkotni tud. n. AZ ÖSTERREICHISCHES MUSEUM FÜR KUNST UND INDUSTRIE modern osztrák iparművészeti kiállítást rendez Bécsben a folyó év októberétől az év végéig az Iparművészeti Múzeum toldaléképületében, k. TD AJ OR PORCELLÁN-KIÁLLÍTÁS. A müncheni nemzeti múzeum érdekes és nagyszabású kiállítást rendez a régi bajor porcellánokból. Már az eddig beküldött anyag és a rendelkezésre álló jelentkezések alapján ís lehet arra következtetni, hogy a múzeum tanulmányi épületében rendezendő kiállítás minőség és mennyiség tekintetében a legjelesebb kiállítások közé sorolható. Az uralkodó herceg a királyi palotának és a királyi kastélyoknak idevonatkozó rendkívül gazdag anyagát engedte át a kiállításnak, azonkívül magángyűjteményéből ís a legkiválóbb példányokat adta oda. A királyi

245

26 4,

I.

ixmßj+ttnw II.

• Í M ^ 't; -tx * • »

****

m

»

*** ****

T T i f v r )

III.

ÉíW.

IV.

hTV

^

264. S V E D C S I P K É K . I. G A G N E F I T U L L E - A L A P R A V A R R O T T C S I P K E . II. S C H O N E N I Z S U B R I K O L T M U N K A . III. D E L S B E I C S I P K E . IV. M O C H F J Ö R D I V E T É L T C S I P K E .


VvV-'^x

DENTELLES SUÉDOISES.

Í2

246

265.

W&W

j t í w • jé^, 'sWA v^ss *

iwmw w

V

'WXti'WiJ

llii^áá l ^ t '«•ï&îâuvï.ij

III.

JTMEI/»^ ËS TÁRSA

2 6 5 . S V E D C S I P K É K : I. A H L - I K A L A P R A V A L O . II. M O C K F J Ö R D I . III. R Ä T T V I K I ( D A L A R N A . )


247

256.

«m

I.

.vi^s ss» -••m s s s t i s c b v.v . »

a

• riir

•mmmmmmmm

II.

.n.in«»'*,'

• f i i

1

.wilp'i

III.

" V V A ^

*

«Sffiftäiä

í F i a t w , jv"-*

« s » ir» * -À

ivi» t *

iCmïkyW'

ii

IV.

V.

i*«B 5 » » 4 k . «>.'. k îï.»t*îïT5!:î5 • i ^ K ' » S B : «

266. S V É D C S I P K É K . I., II., III. V A D S T E N A I V A R R O T T C S I P K E . IV., V. G U S T A V - A D O L F CSIPKE.


Í2*

âës'mk

a n

267. SJÖSTRÖM M Á R I A : CSOMÓZOTT SZŐNYEG.

TAPIS NOUÉ.

268. ADELBORG M Á R I A : „VIRÁGOS K E R T " CSOMÓZOTT SZŐNYEG.

KÉSZÜLTEK A „HANDARBETETS VANNER"

MŰHELYÉBEN.

,JARDIN FLEURISTE". TAPISSERIE NOUÉE.

ts) 269., 2 7 0 - SJÖSTRÖM MÁRIA : H Í M Z E T T MISERUHA, (A. E L E J E , B. H Á T U L J A ) . K É S Z Ü L T A „ H A N D A R B E T E T S V A N N E R " MŰHELYÉBEN.

CHASUBLE BRODEE (A. D E V A N T B. D E R R I È R E . )

^O

250

271. C A R I N W Ö S T B E R G : AJTÓFÜGGÖNY, BIRGITTASZÖVÉS.

272. GUNNER H O L L S T R Ö M GOBELIN FALISZŐNYEG

RIDEAU DE P O R T E .

GOBELIN


MŰHELYÉBEN.

251

273.

wSftflSj

273. W E T T E R G R E N I N G E B O R G : HÍMZETT FALISZŐNYEG. KÉSZÜLT A „HANDARBETETS

TAPISSERIE BRODÉE. VÄNNER"

MŰHELYÉBEN.

252

274. BOBERG FERDINAND : HÍMZETT OLTÁRTERÍTŐ.

275. ADELBORG MÁRIA : HÁZI VÁSZONRA H Í M Z E T T ASZTALTERÍTŐ.


NAPPE

DE TOILE

NAPPE BRODÉE.

MŰHELYÉBEN.

D'AUTEL BRODÉE.


253

családnak majdnem valamennyi tagja gazdag gyűjteményekkel szerepel. Németországnak minden valamire való múzeuma képviselve lesz a kiállításon. Aachen, Augsburg, Berlin, Breslau, Darmstadt, Frankfurt, Hamburg, Köln, Leipzig, Nürnberg stb. gazdag gyűjteményük anyagát engedték át, úgy hogy a nymphenburgi, frankenthali, ansbachí gyárak termékei szinte teljes egészükben, fejló'désük minden fokozatán lesznek képviselve e tanulságos kiállításon. Németország tekintélyes gyűjtő gárdája sok jeles terméket állít ki, de különösen Pfalzból került ki értékes anyag, ahol a különböző családok már régidő óta gyűjtik előszeretettel a frankenthali porcellánt. Külföldről London, Bécs, Moszkva, Genf és Budapest gyűjtői szerepelnek. A kiállítás július hó 25-én nyílik meg, amikor a gazdagon illusztrált katalógus ís megjelenik. x.

277

Meyer Antalnak ítélte oda. Nem adta kí, megfelelő terv híján, a szívardoboz terveire hirdetett pályázat 400 K-ás első díját, hanem csak a 200 koronás második díjat, melyet M e y e r A n t a l terve nyerte el. A kandallóórára hirdetett pályázat díjait a bízottság egyáltalában nem adta kí. Megvásárolta a bízottság még M u h i c s Sándor, Tálos Gyula ésWessely Vilmos serleg-terveit. S z a b ó E m i l és T á r s a budapesti cég Társulatunk útján pályázatot hirdetett hirdetés rajzára. A bíráló-bizottság a 150 koronás első díjat S z í r o n t a í L h o t k a I s t v á n és B í r ó M i h á l y terveinek, az 50 K-ás második díjat pedig K r ö n J . tervének ítélte oda. Megvásárolta ezenkívül S z í r o n t a i L h o t k a I s t v á n és B í r ó M i h á l y más 3 pályatervét.

ÁLLANDÓ S1REMLÉKKIÁLLÍTÁST rendeztek be Münchenben. Az ottani temető mellett egy területet jelöltek ki ezen célra, melyen a művészeti követelményeknek megfelelő síremlékek foglalhatnak helyet. ARBEITER WOHNUNG címen a zürichi iparművészeti múzeum rendezett kíállítást, melyen körülbelül 50 munkáslakást mutatnak be. Ezeket mind helybeli iparosok és cégek készítették. Ezenkívül képekben mutatják be az amerikai, angol és német munkáslakások nevezetesebb típusait. A kiállítás szeptember végéig látható. »

"DORÍTÉK- ÉS BÉLÉSP A P I R Ó K A T , valamint köny vkötéseket állíí ki a prágai technológiai iparmúzeum. A kiállítás szept. 19-től okt. 3-íg lesz nyitva. Ü G Y H Á Z MŰVÉSZ E T I K I Á L L Í T Á S T rendez a boroszlói iparművészeti és régiségí múzeum. A kiállítás, melyet a német katholíkus nagygyűlés alkalmából rendeznek, augusztus 22-től szept. 12-ig látható.

PÁLYÁZATOK. %

T TJ MÚZEUM FIRENZÉBEN. Most nyitották meg ^ a nagyközönség számára Firenzében az új Stíbbertféle múzeumot, melyet 1906. április 12-én hagyományozott Stíbbert első sorban az angol kormánynak, abban az esetben pedig, ha ez visszautasítaná, Firenze városának. Ez utóbbi elfogadta a hagyatékot s ezzel egy igen gazdag gyűjtemény tulajdonosává lett, mert a Stibbert-múzeum körülbelül 17.000 tárgyat foglal magában, melyeknek nagyrésze a XIV., X V . és XVI. századból való teljes fegyverzet (7000 darab), továbbá keleti ruházati cikkek, különösen egy a maga nemében páratlan japán kosztümgyűjtemény, képek, bronz- és agyagtárgyak, kelyhek, dúsan fölszerelt könyvtár stb., mindössze több millió értékben. A múzeumot körülvevő parkot ís, a Montughi hegy lábánál, szobrok és ízlésesen elrendezett antik romok tarkítják, köztük egy egyiptomi templom, egy költői fekvésű tóparton.

•

• r j L D Ő L T P Á L Y Á Z A T O K . Az O r s z á g o s M ag y a r I p a r m ű v é s z e t i T á r s u l a t pályázatait, melyeket 4-ik számunkban közöltünk, a Társulat bíráló-bizottsága dr. K. L i p p i c h E l e k elnöklésével juníus hó 28-án tartott ülésén döntötte el. A serleg terveire hirdetett pályázat 400 koronás első díját M u h í c s S á n d o r n a k , a 200 koronás második díjat pedig Magyar Iparművészet.

A muzeología mai állása mellett komoly figyelmet érdemel az a kérdés, vájjon van-e művészetpedagógiai josultsága annak, hogy távol országokat megfosztva műkincseiktől, mindazt amit a művészet és a műipar régi századokban alkotott, kiragadjuk gyökerestől talajából, hangulatszegény termek skatulya-szerű végtelen sorában halmozzuk fel s ezzel oly kultur-értékeket, amelyeknek jelentősége és érthetősége tulajdonképpen a magok természetes mílíőjökben gyökerezik, amelyből támadtak, idegen légkörbe ültessünk át. A muzeális ügy alapos reformja í 3

254


már azoknak az elveknek és céloknak szempontjából is, melyeket közvetlenül szolgálni van hívatva, beható figyelmet követel. Igaz, hogy jelentékeny műalkotások megmentése a megsemmisüléstől és eléktelenítéstől máskép ma még nem remélhető, mint gyűjtemények, kiállítások és múzeumok keretében, de ez esetben fölötte fontos, hogy azt a hátteret ís tanulságosan kidomborítsuk, amely mintegy szerves tartozékát képezi a bemutatott tárgyaknak s azoknak a mult és a környezet eleven életével való szoros összefüggését vílágítja meg, ha nem ís pótolja tökéletesen. A muzeális ügy reformjának ebben az irányában halad erőteljes léptekkel újabb időben Amerika s teljes elméleti és gyakorlati megvitatásban részesült a kérdés reform-esztetíkaí és kulturnevelőí hatása szempontjából a pár év előtt Monsban tartott belga íparnevelői kongresszuson ís. Gyakorlati téren érdekes megoldását kísérlí meg ezeknek a modern kívánalmaknak az engadíní új múzeum St-Morítzban, mely szorosan e vidék sajátos gazdasági, népíparí, természeti és művészeti viszonyai keretei közé állítva, mintegy középen áll a múzeum, az egyszerű lakóház és a patrícíusí palota közt, egyesítve magában mindent, ami egykor ennek díszítéséül szolgált, épületben, faldíszben, berendezésben stb. Típusában legközelebb áll ez az újabban bizonyos előszeretettel kultivált vidéki múzeumokhoz, melyeknek elvei utóbbi időben nagyobb múzeumok építésénél és berendezésénél ís kedvezően érvényesültek, hogy csak a müncheni bajor nemzeti múzeumot, a zürichi múzeumot stb. említsük, habár ezek általános jellege az állami kiállítási építkezések karakterével bír, s csak egyes épületrészekben enged helyet a stílszerű összbenyomásnak. Az engadini múzeum azonban már sokkal több engedményt tesz ennek az új követelménynek, amellyel kisebb méretei mellett könnyebben is tud megbirkózni. Külsőleg ís egyszerű lakóház jellegét öltötte magára az azon a vidéken dívó hagyományos archítektoníkus tagoltsággal, úgy hogy kívülről nem ís hasonlít múzeumhoz. De belseje megkapó íntímítású lakó- és hálószobák, dísztermek egész sorát mutatja, mind a mult idők csillámával bevonva, amelyek bepillantást engednek a vidék régi kultúrájába. Látjuk, hogy a lakók, kik 2000 méternél magasabban voltak kénytelenek építkezní itt a tenger színe fölött, hogyan védekeztek első sorban ís a hideg ellen. A falak olyan vastagok, mint egy váré és mind fával burkolva. A kályha a szoba jó negyedrészét foglalja el, s hogy a hideg padlóra ne kelljen lépni, az alantabb fekvő szobából a fentebb fekvő hálószobába vezető kis lépcsőt közvetlen a kályhát körülvevő farácsozatba építették bele. A házi eszközök mind tartós, erős anyagból készítvék, ami nem nehéz fa, az fém vagy kő. Az ablakok mélyen bennülnek s az apró erkélyek alig lépnek elő a falból. S mindezek dacára semmi sem esetlen és idomtalan, ami főleg az olasz stílformák nemesítő hatására vezethető vissza. Ismert dolog ugyanis, hogy az Engadín főkép a középkorban az Olaszországba vezető fő összekötő út volt s e tényt tanúsítják lépten-nyomon lakosainak iparművészeti formái ís. A Visconti Venosta nemzetség házá-

278

ból például az engadini múzeum egy gyönyörű dísztermet foglal magában, gazdag barokk-stílben, annak jeléül, hogy a helybeli nemesség hogyan tudta a márványban, kőben dolgozó olasz művészetet fában ábrázolni. Ez a terem tísztastílű leszármaztatása az olasz műformáknak az ottani viszonyokhoz módosítva s a szekrények, ládák, falburkolatok díszítményei is érdekesen mutatják, hogyan sajátította el és dolgozta fel a népípar az olasz renaíssance-ot, Kevés hely van, ahol az olasz befolyás, a firenzei, lombardiai és különösen velencei stílus elemei oly sajátságos elvegyülést mutatnának a robusztus népies felfogással, mint az Engadínban. Különösen áll ez az ornamentálís repkénydísznél. Egy további jellegzetessége az engadini háznak a falak sgraffito-dísze, mely technika különösen tartóssága miatt mutatkozott célszerűnek a házak külső falain, ahol frízeket, nagyobb házjegyeket és címereket ís előszeretettel alkalmaztak. Ez a fal-círáda a lakás belsejében is érvényesült, lépcsők, folyosók ékítménye gyanánt s leggyakoribb ornamentálís motívuma a sgraffíto-fríznek a kecskebak, az Engadín-belíek címeres állatja. Művészettörténeti és stílustani érdekessége van tehát tagadhatatlanul az engadini múzeumnak, mert egy oly új műfaj kereteiben mozog, amelyről való tanulmányaink csak újabb keletűek s ez a h a v a s o k m ű v é s z e t e . És az engadíní stíl már ís kezdi gyakorlati téren ís megteremni gyümölcseit. A múzeum tervezője és építője ugyanis, aki nem más, mint a Segantiní-múzeum megteremtője, Hoffmann Miklós, újabban St-Morítzban egy egész szállodát tervezett és épített engadini stílben, az egyetlent talán Svájcban, mely a szállodai építkezések esztétikai megoldásával ís számol, s melyben bizonyságát szolgáltatta, hogy a svájci havasok architektonikái szörnyszerűségeinek ís lehet művészi formát adni. Stílszerű és hangulatteljes alkalmi alkotás ez, idegenek elszállásolására s mindamellett valódi anyagból előállítva, az olcsó nemzetközi hatásvadászat architektoníkus eszközei álcsíllogása nélkül. A KÜLFÖLDI MŰVÁSÁRLÁS képe majdnem állandóan ugyanaz ; legfeljebb a kínálat szerint változik. Főjellege leginkább a míndidáíg hallatlan nagy árakban nyilvánul. A műtárgyaknak Amerikába vándorlása élénkség dolgában alábbhagyott ugyan, de ez ís csak időleges jelenség. Változó természetesen a kereslet ís, és ha valami, akkor ez az okozója az árak emelkedésének ; mert olyankor, amikor például a reneszánsz művészetet keresik, az efajta tárgyak ára emelkedik ; mikor pedig, úgy mint most, a későbbi századok művészete felé fordul a figyelem, akkor ennek alkotásait fizetik meg legjobban. Hogy egyes korszakok művészetének egyes ágai gyakran előtérben állnak, az természetes ; de ez a művásárlás menetében csak nagyobb élénkséget okoz ; maga az egész művásárlás ügye manapság oly érdekű, állandó és nagy méretekkel bíró jelenség, amilyen azelőtt sohasem volt. Az utóbbi idő jelentékenyebb aukcióiról a következőket jegyeztük fel. A novemberi aukciók közül a kölni Lampertz-nél a Guffantí gyűjteményből : nürnbergi ananász-pohár ezüstből

255

255

MUZEÁLIS ÜGYEK

345 márkán, orosz ezüst-edény aranyozva (21 cm. magas) 300 márkán, ezüst-tál (37 cm. átmérővel) 600 márkán, ezüst kávéskészlet 270 márkán, két empire asztaldísz bronzból (41 cm. magas) 350 márkán, reneszánsz álló óra aranyozott bronzból 190 márkán, 2 kerek bronzmedaíllon 300 márkán keltek el ; továbbá porcellán sótartó (Frankenthal, 16 cm. magas) 190 márkán, zenész alakja (Höchst, 18 cm. magas) 130 márkán, ugyanilyen porcellánkészlet 680 márkán, két sèvresi váza (60 cm. jnagas) 480 márkán, delfti garnitúra (5 drb, 31 cm. magasak) 130 márkán, két színes paraszt-tál 1767-ből (40 cm. átmérővel) 150 márka volt ; a bútornemű közül : rokoko üvegszekrény (232 cm. magas) 240 márkán, rokoko kommode (88X122 cm.) 170 márkán, Vítrina, X V . Lajos, paliszander (168 cm. magas) 200 márkán, 6 rokoko szék 400 márkán, Boule-óra (82 cm. magas) 700 márkán keltek el. — A Metternich herceg-féle rézkarc- és aquarelle-gy ú'j temény t Bécsben árverezték el ; elkeltek a sok között XVIII. századi metszetek, aquatínta-lapok átlag 100—200, sőt 300 koronán ; egyes lapokért, p. Ph. L. Deburouch, L'heureuse famille, aquatínta és színes, 550 koronát, u. a. művész másik két pendant lapjáért s Que vas-tu faire ? — Qu'as tu fait ? rézkarcok 1200 koronát fizettek, Gilles Demarteau, Le midi — le soir, két aquatínta lapjáért 600 koronát adtak ; Greuze után készült metszetét J. Massard-nak 188 koronával, Greuze egy másikát s Gíllardtól 200 koronával fizették ; Baudoin aquatíntáját Janínet L'agréable-ja után 700 korona, XVIII. századi illusztrációk egy sorozatát (104 alak és vignetta) 350 korona volt, J. Godefroy metszete Isabey, Congrès de Víenne-je után 280 korona. Monnier-nek kőrajzaí (200 lap vegyes) pedig 400 korona, Rembrandtnak néhány lapja közül : Tájkép a toronnyal 3500 korona, A szénaboglya és a birkanyáj 2500 korona, A kunyhó és szénaboglya 2120 korona, Az aranyműves Jon Lutma 5200 korona, Rembrandt anyja 180 kor., tanulmánylap hat női fejjel 320 korona volt stb. Modern műlapok közül is néhány példány : Egy lap Jacques Meíssoníer után 142 korona, Fr. A . Laguíllermíe rézkarc-arcképe (Metternich hercegné) 104 és 200 koronán kelt el. Kézi rajzok és aquarellek ís nagy számban voltak ; közülök fölemlítjük : Fr. Bouchernek egy krétarajz-lapját (Venus) 520 korona, Doffingernek arcképaquarellejét 750 korona, ugyanaz 770, 830, 1520, 1580, 880, 1220, sőt egyik (Wellington hercegé) 4300 korona volt ; P . Fendí-nek egy aquarelle lapjáért (20 különböző képpel) 4400 korona. Führích-féle aquarellek 360—400 koronán, Kríehuber-ek 380—400 koronán keltek el stb. — A müncheni Helbíng-féle novemberi aukción japáni és khinai műtárgyak kerültek eladásra : bronzok aránylag igen alacsony áron, zománcok már nagyobb áron : 300—700 koronáért ; khínaí porcellánok : egy pár váza (45 cm. magas) 456 korona, négyszögletes váza (50 cm., Ming) 780 korona, ugyanolyan (Kíen-lung, 31 cm. magas) 300 korona stb. ; khínaí nagy lakkszekrény (Míng) 170 korona, lakktányér (Kong-hí) 240 korona; japáni lakk s írószekrény (XVIII. század) 270 korona ; szekrény (XVIII. század) 168 korona, ugyanaz (XVI. század) 132 korona; gyógyszerskatulyák 130, 142, 186

korona ; japáni textílmunkák közül : női öltözet selyem crépe-ből selyemhímzéssel 120 kor., ugyanaz 144 korona ; régi japán színes fametszetek ; 120 és 435 korona között váltakoztak. — A francia nevezetesebb aukciók közül kiemeljük a hôtel Drouot novemberit, ahol a modern metszetek, különösen Ch. Meryon-nak lapjai értek el 1300—7000 frank között variáló magas árakat. Debucourt-nak két lapja : az Ostrom és Szerencse és szerencsétlenség 3400 frankon kelt el ; egyéb régi metszetek : J. Youn (Hoppner után) 2800, Fr. Janínet két lapja : Nehéz vallomás és Hasonlat (színes) 1800 frankon, N . de Launay két lapja 1220 és J. de Longueíl egy lapja 1250 frankon keltek el. — A londoni piacon: Chrístienél a Henry Lavatts-féle metszetgyűjteményt adták el, amikor 149 számért 41.000 koronát fizettek; ezek közül: D' Lucas-nak Constable után készült három manière noire lapja : a Dedham vale 4568 korona, a The Lock 2834 korona, a Salisbury cathedral 1034 korona volt ; S. Consínsnek Lawrence után készült ugyaníly lapja : Lady Harriet Clive 880 korona, egy másik : Master Lambton és néhány hasonló arcképe 864 korona árúak voltak. — Christíe-nél ezenkívül a kisebb aukciókon december elején elkeltek : S. F. Seymour-nak, Haden-nek rézkarcai : »A Lancashire River« 300 kor., »Whistler House, old Chelsea«: 300 kor., Mytton Hall és Three Sisters 750 koronán. — December végén a Sotheby, Wilkinson and Hodge-cég folio és quart Shakespeare-kíadásokat (Earl Howe birtokából) árverezett el. Ugyanott cserélt gazdát most januárban a Lord Amherst of Hackney híres könyvtára, mely a nyomdászat és könyvkötés teljes történetét képviseli. Sotheby-nek december elején tartott metszetaukcióján Dürernek 62 metszetéért kerek 30.000 korona folyt be ; ezek között például a Hieronymus 3000 korona volt ; a Kakas-címer 1920 korona, az Elveszett fiú 764 korona, a Melankólia 1630 korona stb. — A decemberi aukciók közül kivált még a berlini Lepke-cégé, amelyen a dr. Fr. Clemm-féle porcellángyűjteményt árverezték el ; ez alkalommal azt a Nagy Frigyestől származó berlini szép kávéskészletet 6180 koronáért a berlini iparművészeti múzeum vette meg; egyéb kávékészletek 1908 és 1920 koronán, egy meisseni sakkjáték (harcosokkal) 6000 koronán kelt el ; továbbá egy szintén meisseni asztali csengetyűért megfelelő alzaton 3600 kor., négy pokálísért 3240 kor., öt vázáért 18.000 (l) koronát adtak. A porcellán-képek ís jó árakon (840—8160 korona között) keltekel. A francia porcellánok Víncennes-Sévres, Berlinben csak kisebb árakat értek el ; az árak itt ca. 150 és 4200 korona között ingadoztak ; amely utóbbi árt egy szép francia J780-ból való teáskészletért fizették. ÍZLÉSTELENSÉG A PELLENGÉREN. Lapunk f. évi III. füzetében Izléshíbák múzeuma c. cikkben ismertettük a stuttgarti múzeumban újabban rendezett »chamber of horror«-t s részletesen beszámoltunk az irányelvekről, amelyek szerint a múzeum az ízléstelen műíparí cikkeket a közönség okulására rendezte. Gelléri Mór, az Orsz. Iparegyesület érdemes igazgatója, a napokban meglátogatta a stuttgarti múzeumot s benyomásairól a Magyar Hírlap »3*

25 6

MUZEÁLIS ÜGYEK

július 28-díkí számában számol be. Érdekes cikkéből közöljük a következő részt s Az Ízléstelenségek rohamosan terjednek. A »billig aber schlecht« korszaka szülte az olcsó tömegtermelés! cikkeket, melyek hihetetlen gyorsasággal utat törtek főleg a polgári lakások türelmes miliőjébe. Sablonos bútorok, szőnyegek, ágytakarók, hímzett vánkosok, képek, keretek, vázák, edények stb. rendkívül nagy számmal foglalnak helyet még a jobb polgári családok berendezéseiben ís. Pláne, akik az egyszerű széptől eltérnek és kissé a luxus felé hajlanak, iskolázott izlés híján förtelmes dísztárgyakat szoktak akvirálni lakásuk szépségének és változatosságának emelésére. Ujabb időben ugyan a rajztanítás fejlődésével javult egy kicsit a helyzet. De csak kicsit. A polgári osztály túlnyomó nagy része azonban még mindig színvakságban szenved a jó Ízléssel szemben. Ez indította G y ö r g y i Kálmán barátomat, az Orsz. iparművészeit társulat igazgatóját, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt azt az índítványt tegye társulata intéző fórumán, hogy a rendkívül elterjedt ízléstelenségeket, illetőleg az idevágó markánsabb, úgynevezett »műiparcikkeket« gyűjtsük össze és állítsuk egybe, hogy forgalombahozataluktól a közönséget elijesszük. Csak végig kellett volna menni 10—20 pesti bolton és összevásárolni 100—200 cikket és a közönség megtanulta volna, hogy mi az »ízléstelen«: és csúnya. E réven azután talán lassan-lassan következtetést vonhatott volna arra nézve is, hogy mi a szép. Én a fölvetett eszmét melegen pártoltam, mert tapasztalatból tudom, hogy a közönségre jobban lehet hatni a negatívumokkal, mint a pozitívumokkal. A mi publikumunk — tisztelet a kivételeknek, mert csak nagy általánosságban beszélek — figyelmes lesz arra, ha azt tanítjuk : mi n e m illik, anélkül hogy nagyon az elméjébe vésné s mi illik. Az általános és speciális műiparí tárlatok, melyeket évről-évre sűrűn és tudatosan rendezünk, a nagy tömegeket hidegen hagyják. Nem igen keltik föl érdeklődését. Ha azonban egy kiállítást rendeznénk azokból a soi-disant műiparí cikkekből, amelyek eléktelenítik a legszebb lakást ís, akkor bizonyára tömeges volna az érdeklődés ís. Ha nem ís a maga, de legalább a szomszédja kedvéért, mert meg fogja tudni, hogy miféle monstruózus ízléstelenségek vannak a szomszédjánál, barátjánál, barátnéjánál, stb. és utolsó sorban nem kerülheti el azt sem, hogy a maga lakásában ís körültekínt-

256

sen és egy kis tisztogatást tartson válogatásra nagyon ís rászorult berendezési tárgyai között. A Györgyi indítványát leszavazták. De a jó eszméket eltemetni nem lehet. Azok elementáris erővel törnek maguknak utat, föltámadnak még ezen a világon. A stuttgarti országos iparmúzeum, mely a híres és úttörő „Könígl. Centralstelle für Gewerbe u. Handel" egyik osztálya, P a z a u r e k Gusztáv igazgató indítványára elhatározta, hogy az ízléstelen iparcikkek kiküszöbölésére rendszeres mozgalmat indít és evégből első sorban példákkal és ellenpéldákkal akar hatni a közönség legszélesebb rétegeire. A példa maga a műípari múzeum, amelyben a műipar fejlődése van beosztás szerint feltüntve és a különböző stílusok a legsikerültebb mintákban bemutatva. Ezt az osztályát a műípari múzeumnak az indítványozó nem akarta az ellenpéldákkal megszentségteleníteni és ezért ezek számára k ü l ö n o s z t á l y t létesített, hogy a jó ízlés ellen való bűnös merényleteket demonstratív módon mutassa be és hogy e merényletek támogatásától és fölkarolásától a közönséget alaposan elijessze. Pazaurek úrnak talán nem ís volt tudomása Györgyi indítványáról, de Györgyinek elégtételül szolgálhat, hogy eszméje mégis utat tört magának, ha idegen földön ís és ha 10—12 évvel később is. Nincs kétségem aziránt, hogy a stuttgarti e nembeli első kísérleteket mindenfelé utánozni fogják — idővel talán nálunk ís, ahol e l s ő k lehettünk volna e téren, ha bizonyos körökben kellő időben elég érzék lett volna a fölvetett praktikus idea megvalósítása iránt. Mert ez úttörő kísérlet közelről érdekli a mi szépen fejlődő műípari haladásunkat és mert abból nemcsak a tervezők és a termelők, hanem maga a nagyközönség ís sokat tanulhat, egy kissé tüzetesebben akarót kitérni a stuttgarti kezdeményezés ismertetésére. Maga a tervező, aki igen örült, hogy mí magyarok is érdeklődünk e közhasznú alkotás iránt, azt mondotta, hogy az ízlésbeli eltévelyedések ad oculos való demonstrálása által egyrészt óvni akarja a m ű v é s z e k e t bizonyos önkényes túlhajtásoktól, az eredetiségnek helytelen úton való forszírozásától, másrészt óvni akarja a spekuláns g y á r o s o k a t és i p a r o s o k a t a szomorú szurrogátumoktól és a tömegtermelés elfajulásától, végre a jövőben a m ű k e d v e l ő k által előszeretettel űzött ízlésbeli elkalandozásokat ís lehetőleg el akarja hárítani. Gellérí ezután részletesen ismerteti a kiállítás rendszerét s az egyes kiállítási tárgyakat.

à

HA AZ EMBER a stockholmi Nordíska

Recommend Documents