Ajánlás az Ovi-zsaru bűnmegelőzési programhoz

Ajánlás az Ovi-zsaru bűnmegelőzési programhoz.

Az óvodáskorú gyermekek fokozottan ki vannak téve kisebb-nagyobb baleseteknek. Életkori sajátossága a játékosság és kíváncsiság, de még nincs elég tapasztalata, így sokszor nem ismeri fel a veszélyt sem, és nem is tud megfelelően viselkedni. Ennek a programnak a célja a gyermekek védelme – gyermekek sérelmére elkövetett – bűnözéssel szemben. A velencei-tó térségében, Velencén a Meseliget óvodánkban nagy örömmel fogadtuk ezt a kezdeményezést. Tapasztalataink alapján, elmondhatjuk, hogy az Ovi-zsaru program segítségével is nagyon sok gyermek lett nyitottabb, hiszen önkéntelenül is egy tudatos, szisztematikusan felépített „játék” részévé vált, mely lehetőséget adott számunkra arra, hogy betekintést nyerjünk a gyermekek „rejtett” titkaiba, félelmeibe. Legfőképpen a családi élet pozitív és negatív szabályai, szokások és az otthoni véletlen balesetek kerülnek és kerültek felszínre. Az első találkozást megelőzte egy ráhangoló felkészítő beszélgetés a gyermekekkel. Nagyon meghatározó volt az első és az utolsó alkalommal megjelenő „igazi” rendőrrel való testközeli találkozás és a vele érkező, két esztétikusan kialakított báb – Rendőr Robi és Rosszcsont Ricsi. A program átöleli, feldolgozza mindazon életszerű – veszélyforrást tartalmazó – helyzeteket, melyek otthon és közvetlen környezetükben érheti őket. A szülőket folyamatosan informáltuk az elkövetkezendő foglalkozások tematikájáról, melyet minden alkalommal nagy érdeklődés kísért. A gyerekek az Ovi-Zsaru programban szereplő mesék és szituációs játékok során mélyítették el előzetes tapasztalataikat, ismereteiket. Szabálytudatuk mélyült és e program segítségével is, év végére a megfelelő szintre fejlődött. Nagyon megható és örömteli élmény volt hallani egy-egy bátor megjegyzést: „Én már nem félek a rendőr bácsitól!” Ez is arra ösztönöz minket, hogy ezzel a programmal folytassuk a gyermekek felkészítését s rávilágít arra, hogy érdemes volt belekezdeni. Ezúton is ajánlom mindenkinek az Ovi- Zsaru program bevezetését intézményeitekben. Velence, 2010. február 18.

Bencsik Éva Óvodapedagógus

Óvodás korú - nagycsoportos - gyermekek részére készült, biztonságra nevelő program.

Amikor a gyermek értelme kinyílik, a világ összefüggéseit újszerűen figyeli meg. Már tudatosítják a rossz cselekvést, annak az esetleges következményét, bár a felelősségre vonástól való félelem nem minden esetben téríti el őket a tevékenység végrehajtásától. A gyerekek óvodás korban még nem kerülnek kapcsolatba a bűnözéssel (elkövetőként), azonban gyakorta áldozatokká válhatnak. Ez elmondható nem csak a közterületen bekövetkezett balesetekre, bűncselekményekre, hanem a lakókörnyezetben előforduló esetekre is. Ezért a korai megelőzés elkerülhetetlen, a figyelemfelhívás fontossága nem kérdőjelezhető meg.

Minél korábbi a figyelemfelhívás, ismeretanyag átadás, oktatás az áldozattá válás elkerülésére, annál hatékonyabb módszerré válhat. Figyelembe kell venni azonban, az életkori sajátosságokat, valamint azt, hogy a gyermekben ne félelmet keltsünk, hanem a magabiztos viselkedést a veszély elkerülésének lehetőségét erősítsük meg bennük. Ennek elősegítéséhez szeretnék hozzájárulni, a korai megelőzésben való segítségnyújtáshoz készített segédanyaggal, mely elsősorban rendőri megközelítésben, másodsorban gyakorló szülői szemmel és nem utolsó sorban pedagógiai módszerekre épülve készült el. A segédanyag elsősorban az óvodáskorú – főként nagycsoportosok – gyermekcsoportoknál próbálja meg a megelőzés – bűn- és baleset megelőzés – az áldozattá válás elkerülésének, egyfajta nevelési módszerét megismertetni. A program elnevezése az „OVI-ZSARU” nevet kapta, hisz óvodás korúaknak szól, s főként rendőri segédlettel - közvetítéssel - történő, információközlésen alapszik. Bizonyos, hogy az idő folyamán több finomításra lesz szükség a módszerben, megközelítésmódokban, pedagógiai módszerekben, mely a gyakorlati tapasztalatokban, az idő folyamatában lesz látható. Ezért ez a módszertani útmutató, segédlet csak azt hivatott szolgálni, hogy bátran kezdjük el már az óvodás korban felkészíteni a gyermekeket saját biztonságuk megőrzésére, melynek megóvásában, sok esetben csak magukra számíthatnak. Nem azért, mert a felnőttek, szülők nem óvják meg őket, hanem azért mert vannak olyan esetek, amikor egymaguk tartózkodnak utcán, közintézményben, otthon. Meg kell ismertetni velük az önállóság lényegét, a felelősségtudatot, s azt, hogyan tudják megóvni magukat a rájuk leselkedő veszélyektől, hisz legtöbbször nem áll majd mellettük olyan felnőtt, akitől megkérdezhetik, mit kell tenniük egy kialakult helyzetben. A biztonságos életmódra nevelés megjelenik a családban, óvodában, közvetett és közvetlen formában. Alapvető viselkedésminták, életformák bevésődnek. A megelőzés hatékony formája, hogy a gyermek olyan információ birtokában jusson, amelynek alapján el tudja kerülni a veszélyhelyzetet, fel tudja azt ismerni s reagálni tudjon rá. Fő szempontnak kell tekinteni az életkori sajátosságokat, ezért olyan megközelítésben kell bemutatni a veszélyhelyzeteket s az azokra történő megoldásokat, hogy az magatartásukat formálja, önbecsülésüket és magabiztosságukat erősítse. A program fő vonalai: 1.

Személyiségfejlesztés

• Önismeret • Problémamegoldás lehetőségeinek elsajátítása

2.

Szabálykövetés

• Közlekedési szabályok • Mindennapi élet szabályai (írott, íratlan szabályok)

3.

Biztonság

• Idegen, ismeretlen személyekkel szemben • Közlekedésben • Gyermek egyedül van (otthon, közterületen)

4.

Viselkedési panelek

• Szituációs és szerepjátékokon keresztül - drámapedagógiai eszközök, módszerek

felhasználásával - a veszélyhelyzetekben való viselkedés gyakorlása • Bábokkal való „elmondatás”, felismertetés, hogy mikor, mit tehetünk és tegyünk

Valamennyi témakört végigkíséri az a fő gondolat, hogy a gyerekek ismerjék fel a veszélyhelyzetekben rejlő kockázatot, ennek ismeretében hozzák meg döntéseiket. Tudatosuljon a gyermekben, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, fő támaszuk a családi háttér, az óvoda, és a rendőr is. Lássák be, hogy bekövetkezhetnek olyan események, is, amikor más segítségére nem számíthatnak, s a kialakult helyzetet meg kell egyedül is oldaniuk úgy, hogy ne kerüljenek bajba. A program célja:

Az óvodáskorú – elsősorban nagycsoportos – gyermekek biztonság érzetének segítése, erősítése.

feladata:

Az egyéni ismeretek feltérképezése az áldozattá válással kapcsolatosan, az életkori sajátosságnak megfelelő, és szintű információk átadása a témában.

A gyermek ismeretei bővülhetnek a témakörök feldolgozásával, a hozzájuk kapcsolódó ok-okozatitényezők feltárásával, mely a későbbi viselkedését nagymértékben pozitívan befolyásolhatja. Azért, hogy a gyermek a megszerzett új ismeretek révén ne kerüljön számára feldolgozhatatlannak, megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, lényeges, hogy a szülők is tudomást szerezzenek a gyermekek felé eljuttatott információkról. Ezért szükséges, hogy a foglalkozásokon elkezdett színezéseket, rajzokat hazavigyék, megmutassák, illetve ha nem készült el akkor befejezzék a szülőkkel otthon. Ebben az életkori

szakaszban nagyon fontos a gyerekek részéről a szülői megerősítés. Az elsőszámú példakép a szülő, ezért fontos tudni azt, hogy a gyermek általában azt fogadja el - mint mintakövetés - amit a szülő tesz, vagy mond. A siketes program érdekében fontosnak tartom, hogy a szülőket tájékoztassuk, meggyőzzük a projekt fontosságáról és sikerességéről. Kérjünk visszajelzéseket az óvónőktől, melynek felhasználásával formálhatjuk, alakíthatjuk folyamatában is a programot. A szülők véleményére is sokat lehet építeni, hisz a gyerekek otthon elmesélik az óvodában történteket. A programsorozat végén tanácsos egy anonim kérdőívet kitöltetni. (A megtartott foglalkozások után kitöltettem ezeket a véleményezéseket, s nagy örömömre szolgálva a szülők maximálisan elismerték és jónak értékelték a programot!)

Jean Piagét (1896-1980) svájci pszichológus szerint: Az ember testileg, lelkileg nagyon éretlen formában jön a világra, egy az anyával. Kisgyermekkorban szereti szüleit, fél ennek elvesztésétől. A szülőknek két lehetőségük van: szeretetet adni és kilátásba helyezni annak időleges megvonását. Ez a „kétszárú gyeplő” áll rendelkezésre ahhoz, hogy a gyermek a szülői szabályokat teljesítse. A kötelességek teljesítésében – óvodás és kisiskoláskorban – a szeretetnek még sokáig elsőrendű szerepe van, és csak fokozatosan veszi át szerepét az értelmi szféra. A „kétszárú gyeplő” tökéletesen elég ahhoz, hogy a gyermek a közösségi szabályokat elfogadja, életkorának megfelelő kötelességeit teljesítve. Fizikai és pszichikai bántalmazás esetén a hibát nem a gyerekben kell keresni!) A gyermek megismerési folyamatait hiányos tapasztalatai, a világról hézagos tudása jellemzi. Az 5-6 éves gyermeknek már van némi reális, a valóságról nagyjából megfelelő – hasonló – ismeretei, melyeket mozgósítani is tudnak szükség szerint. A tudásukat az őket körülvevő világ gazdagítja, korukból adódóan sokkal inkább a helyzetéből, élményeiből, tapasztalataiból táplálkozva, érzelmeikkel, indulataival átitatva adja át. A legtöbb információhoz az „aktuális élménykép” segítségével juthat. Az áldozattá válással kapcsolatos ismeretek bővítése úgy válhat hatékonnyá, hogy az érzékelés, a biztonságra való nevelés témakörei a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő mozgásos, játékos, mesevilágra épülő bemutatási formát öltenek. A témakörök feldolgozása lehetővé teszi az áldozattá válással összefüggésbe hozható fogalmak tisztázását és ok-okozatitényezők feltárását, melyek a későbbi viselkedésüket befolyásolhatják. Ennek segítségével olyan ismeretanyagot sajátít el, melynek segítségével biztonságosabban játszhat, közlekedhet, tartózkodhat játszótéren vagy otthon egyedül. Ez a prevenció elmaradhatatlan része, melyben véleményem szerint az „Ovi-zsaru” jelentős segítséget nyújthat.

Feldolgozáshoz használható módszerek, „eszközök” • • • • •

Mesevilág szereplői Mozgás öröme Játék szenvedélye Rajz önmegvalósító lehetősége Szerepjátékkal történő más embernek a - „bőrébe bújása” - megismerése

A mese, hasonlóan épül fel, ahogy a gyermek gondolkodása is, és ahogy a gyermek a világot kezdi megismerni, hasonlóságot sok esetben párhuzamot von a mesevilágából, mely ezért őt meggyőzővé teszi, elhiszi az abban történteket. Amikor a gyermeknek elmondjuk a mindennapi élet eseményeit, történéseit, azokat szavakhoz kötjük, melyeket néhányan nem tudnak kellő képen értelmezni, elképzelni. Azonban, ha ezeket élményszerűen, hasonlóságokra rámutatva (pl.: mesék történeteire) mondjuk el, könnyebben felidézhetővé, érthetővé válik számukra. Arra is tanítjuk így őket, hogy emlékeket megőrizzenek, emlékképeket felidézzenek és felhasználjanak. A mesehallgatás során a gyermekek – sok esetbe a felnőttek is – másik tudatszintre lépnek. Ez a rendszer sűríti tapasztalatainkat, magába foglalja ismereteinket, tükröződik benne a világ. El kell mesélni nekik az árnyoldal problematikus természetét, felismerését annak érdekében, hogy a nehézségek ne győzzék le őket, a meséből megoldásokat és azok következményeit változatos módon átélhessék. Az azonosuló gyermek képzeletben együtt szenvedi át a hőssel, a megpróbáltatásokat és együtt győzedelmeskedik velük. A mese leegyszerűsíti a szituációkat, a mesealakok nem egyszerre jók és rosszak. A hős szerepe a hallgatót vonzza, s rá akar hasonlítani, így beleéli magát a történetbe, a szerepbe. A mesék olyan viselkedésmintákat mutatnak be, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermek a saját ismeretszintjén kerüljön kapcsolatba a világban történő jó és rossz történésekről, úgy, hogy ők maguk közben mesehősként ténylegesen nem károsulnak, nem kerülnek bajba, s a megoldáshoz könnyebben hozzájutnak. A mese feldolgozása lehetővé teszi, • • • • • •

a témakörök bevezetését, megismerését, érdeklődés felkeltését szerepek felöltését, megoldások könnyebbé tételét viselkedésminták megértését, eljátszását fordulópontok megismerését, megértését szituációk következmény nélküli eljátszását, megformálását eljátszással, bábozással többszöri újraélés, a jobb megértés, megoldás bevésését

A történetek – mesék – élménydús közvetítésekor fontos a szemléletes, figyelemfelkeltő és érthető elmondás. Kedvezőbb a mesét elmondani, mint felolvasni s esetlegesen a bábokkal „elmondatni” azt. Így állandó kapcsolatban – szemkontaktusban – lehetünk a gyermekekkel, könnyebben alkalmazkodhatunk a helyzetekhez, szituációkhoz. A foglalkozások megtartásakor figyelembe kell venni, hogy a gyerekek folyamatosan a szóbeli magyarázatra 4-5 percig tudnak figyelni, 10-15 percig képesek egyhelyben ülni. Ezért, minden témába be kell építeni olyan panelt, melynek során mozoghatnak, játszhatnak, rajzolhatnak. (Foglalkozások időtartalma nem határozható meg pontosan, mivel a témák feldolgozása változó időigényű, ezért kb. 25-30 percesek átlagosan). Figyelmüket irányítani kell, hisz egy dolog néha teljesen le tudja őket kötni, elmerülnek egyes tevékenységben. Igénylik a testi kontaktust, igyekeznek minél közelebb kerülni egymáshoz, - felnőtthöz – többen azt szeretnék, ha csak rá figyelnének. Ezekben az esetekben is jól alkalmazhatóak a szerepjátékok, bábok használata. Gondolkodásuk bonyolult fogalmak megértésére, logikai következtetések levonására csak korlátozott mértékben alkalmas. Ezért a lehető legegyszerűbb módon a napi szóhasználatok segítségével kell megismertetni a témaanyagot velük, és a mesevilág szereplőin keresztül is könnyebben érhetünk el jó eredményt, megoldást. Emlékezetük felnőtt számára bámulatos módon éles, bizonyos jeleneteket, eseményeket vagy képeket el tudnak raktározni, „lefényképezni” tudatukban. Ez nem azt jelenti, hogy a történtekről ok-okozati összefüggéseket tudnak találni s levonni. Ezért szükséges a témakörök során az alapos magyarázat s a helyes dolgok, cselekvések ismétlése és ismételtetése. Kifejezőkészségük szóban még korlátozott, azonban rajzban nagyon jól szemléltetni tudják a történéseket, elképzelésüket. A témakörök feldolgozásánál a rajzolás nagyon fontos eszköz, mert tükrözi a gyermek véleményét.

A program TÉMAKÖREI • • • • • •

Ismerkedés szabályai (ki az idegen számunkra, mit mondhatok el idegen embernek magamról és családomról). Szabályok, utasítások betartásának fontossága (kinek az utasításait tartsuk be, kinek fogadjunk szót s miért). Idegen személlyel történő találkozás, kapcsolat, ajándékelfogadás szabályai (utcán, játszótéren, idegen lakásában). Egyedüli otthon tartózkodás szabályai (telefonálás, idegen beengedése a lakásba). Veszélyes eszközök is lehetnek, nem játékszer (háztartási eszközök, szúró-vágó eszközök használata, testi épség megóvása)! Közlekedés szabályai (gyalog, kerékpárral, utasként gépkocsiban).

Javasolt felhasználási – szemléltető, alkalmazási – eszközök, segédletek, mesék: Témaköröknek megfelelő mesék feldolgozása; • • •

Kisgidák és a farkas (idegent ne engedj be a házba!) Hófehérke és a hét törpe (ne fogadj el semmit idegentől!) Piroska és a farkas (idegennel ne állj szóba!)

énekek, mondókák: • • • •

Rendőr Robi tanácsai (saját készítésű vers, mely általános tanácsokat ad a gyerekeknek) Mesebeli kis-királyhoz, betévedt egy kisleány (idegentől ne fogadj el semmit) Lánc, lánc, Eszter lánc (ismerkedés, bemutatkozás) Ég a gyertya ég (veszélyes eszközök)

Eszközök: • • • • • •

Kéz-báb (Rendőr Robi, Rosszcsont Ricsi) Színes lapok Színezők, színesek Szemléltető képek (újságokból, magazinokból) Mesekönyvek, CD

(eszközök használata végtelen lehet, mindenki maga formálhatja elképzelése szerint, hogy mit tud beszerezni, s mire van lehetősége a szemléltetéskor)

1. Ismerkedés szabályai Cél:

Tudatosuljon a gyerekekben, hogy ki az idegen, vele hogyan viselkedjenek, mire figyeljenek, ha idegen megszólítja őket. (bemutatkozás szabályai.)

A gyerekek a foglalkoztató teremben a földön ülve helyezkedjenek el. Ez az első foglalkozás, amikor találkozik velük a rendőr, ezért a terembe való belépéskor határozott megjelenéssel kell üdvözölni őket. Megbeszélhetjük azt is az óvónővel előre, hogy mielőtt megérkezünk az óvódásokhoz, ők már legyenek bent a szobában. Kopogtassunk be az ajtón és várjuk meg, hogy behívjanak. A napszaknak megfelelő köszönéssel üdvözöljük az óvónőt és a gyerekeket is. Ezt követően határozott fellépéssel menjünk oda az óvónőhöz, fogjunk kezet vele és mutatkozzunk be neki. Köszöntsük a gyerekeket, s egyenként menjünk oda hozzájuk, fogjunk kezet velük és kérjük meg őket, hogy ők is mutatkozzanak be nekünk. Figyelmeztessük őket, hogy miként kell kezet fogni (jobb kézzel), mit kell mondani ilyenkor a másiknak (bemutatkozó szöveg) mit kell még tenni (szembe nézni, határozottnak lenni, amennyiben ülünk, fel kell állni). (Volt olyan kisgyermek, aki nem akart kezet fogni velem a bemutatkozáskor. Látszott rajta, hogy fél. Valószínűsítem nem tőlem, hanem az egyenruhástól. Úgy oldottam a problémát, hogy nem erőltettem a bemutatkozást neki, hanem amikor már Rendőr Robi is színre lépett, ő „ment” oda a gyerekhez és „megkérte”, hogy mutatkozzon be. A kisgyerek boldogan, határozottan fogott kezet Robival és mutatkozott be). A báb használata sok esetben old meg olyan helyzetet, mely felnőtt és gyermek közt nehezen oldható. A báb kicsi és méretében közelebb áll a gyermekhez. Az első foglalkozást egyenruhában szükséges tartani, mert ebben a korban a gyerekek még nagy érdeklődéssel kísérik az egyenruhás rendőr munkáját „varázslatos” lehet nekik s érdekes számukra, hogy a társaságukban „igazi” rendőr mozog s beszélget velük. •

kézfogással mindenkinek bemutatkozás, (néhány szó a végén magunkról: ez a bizalomkeltés miatt fontos és az érdeklődés felkeltése miatt is)

•

meséljük el, mi a munkánk, beszéljük meg közösen mi a rendőr feladata,

•

Rendőr-bábot mutassuk be – Rendőr Robit - mint a mi segítségünket, kollégánkat, barátunkat, aki a gyerekeknek is majd segíteni fog, és helyettünk velük lesz majd mindig,

•

néhány szóban összefoglalni, miért lesznek majd ezek a foglalkozások,

•

beszéljük meg, kik a rokonaink, barátaink, ismerőseink, nekik miről szoktunk mesélni magunkról, ők mit tudnak rólunk,

•

ki számunkra idegennek, róla mit tudunk, s ő mit tudhat rólunk, miről beszélhetünk vele,

•

az idegennel szóba állhatunk e, mit tegyünk, ha idegen megszólít.

Játsszunk el egy találkozást úgy, hogy először egy baráttal találkozunk, majd egy rokonnal, és végül egy idegennel találkozunk. Beszéljük meg mi volt a különbség a találkozások között, a viselkedésben, a mozdulatokban, köszönésben. A foglalkozás végén köszönjük meg a munkájukat, dicsérjük meg őket s mindenkinek adjunk valamilyen apró ajándékot (színezőt). Mondjuk el, hogy legközelebb, miről fognak beszélgetni, tanulni. Megkérhetjük őket arra is, hogy a színezőt otthon a szülőkkel együtt színezzék ki, s meséljék el azt is, hogy ki látogatott el hozzájuk az oviba, s miről tartott foglalkozást. Ezzel a szülői kontaktust, kapcsolatot is felvettük a gyerekeken keresztül, akik figyelemmel tudják követni majd így a foglalkozások menetét. Ez fontos, hisz a szülői megerősítés segíti munkánkat, a gyerekek jobban elfogadják, amit a foglalkozáson hallanak tőlünk. Hagyjunk kis időt arra is, hogy a rendőri munkáról beszélhessünk a gyerekeknek, hisz nagyon érdeklődőek, kíváncsiak. Mutassuk meg az igazolványunkat, jelvényünket, meséljünk a munkánkról. Szívesen veszik, ha a bilincset is megnézhetik, megfoghatják. A fegyvert azonban nem célszerű óvodába vinni! Mondjuk el, hogy legközelebb már helyettünk Rendőr Robi lesz a segítségükre és hoz magával majd egy vendéget is. (Rosszcsont Ricsit). Köszönjünk el tőlük és emlékeztessük őket arra, hogy amennyiben szükségük van segítségre, nyugodtan menjenek oda a rendőrhöz bármikor, aki biztos segíteni fog nekik!

2. Szabályok betartása:

Cél:

Ismerjék fel a gyerekek, hogy az utasítások és szabályok nagy része az ő biztonságukat, egészségük megóvását szolgálják.

Ettől a foglalkozástól kezdve nem szükséges a rendőri jelenlét, az óvónő veszi át az irányító szerepet, és a rendőrét pedig, Rendőr Robi! Üdvözlés után, mutassuk be Rosszcsont Ricsit, aki meséljen magáról néhány szót (mondja el, hogy érzi magát: most szomorú!) • • • • • •

Ricsi mesélje el mit csinált, amiért az anyukája később megszidta (engedély nélkül elment otthonról, eltévedt s nagyon megijedt.) gyerekek mondják el, kerültek e már hasonló helyzetbe, mit éreztek, amikor a szüleik kérdőre vonták őket, beszéljék meg, hol találkozhatunk mindennapjainkban szabályokkal (óvodában, otthon, utcán, játék közben), mi történik, ha nem tartjuk be a szabályokat, kiknek az utasításait tartsuk be, jót akarnak e ezekkel az utasításokkal nekünk, mondjunk példákat szabályokra, amik a mi biztonságunkat szolgálják, s ezért be kell tartani (mit szoktak a gyerekeknek mondani otthon, óvodában).

•

A foglalkozást Rendőr Robi vezeti le, ő határozza meg a feladatokat, s „beszélget” a gyerekekkel és Ricsivel. A beszélgetés végén, mindenkinek adjunk színezőt, s színezzük ki közösen a képet, a gyerekek adjanak címet a képüknek (mi írjuk rá), a legjobbakat rakjuk ki a faliújságra. A foglalkozás végén köszönjük meg a munkájukat, dicsérjük meg őket! Mondjuk el, hogy legközelebb mikor találkoznak Rendőr Robival, miről fognak beszélgetni, tanulni. (A legközelebbi foglalkozás elkezdése előtt, már el kell mesélni a Hófehérke és a hét törpe mesét.)

3. Ismeretlen - idegen - személytől ne fogadj el semmit!

Cél:

Gyerekek tanulják meg, hogy idegen személytől nem fogadhatnak el semmit, mert rossz dolog is történhet velük, ha nem utasítják azt vissza.

(Óvónő a foglalkozás előtt már mesélje el a Hófehérke és a hét törpe című mesét, mely a foglalkozás anyaga). Beszéljük meg: • • • • • • •

a szereplőkről jó és a rossz tulajdonságokat melyik az a szereplő, aki tetszett nekünk s miért. Ki melyik szereplő szeretne lenni s miért? ki volt jó szándékú és ki volt gonosz a mesében, ki volt az, aki jót akart Hófehérkének és ki volt az, aki rosszat, mondják el a gyerekek, miért történt meg Hófehérkével, hogy beteg lett, mit kellett volna tennie, amikor idegennel találkozott, mondják el a gyerekek, ők mit tettek volna Hófehérke helyében (elfogadták e volna az ajándékot) mondják el a gyerekek, kitől szoktak ajándékot kapni (szülők, nagyszülők, rokonok, barátok, jó ismerősök), miért adnak ők ajándékot (fontos, hogy megfogalmazódjon, hogy aki feltételek és viszonzás nélkül is szeret minket, attól fogadhatunk el ajándékot).

Készítsünk közösen egy nagy rajzot, (csomagoló papírra) amin rajta van Hófehérke (szép, kedves) és a gonosz mostoha (csúnya, ijesztő). Mindenki rajzolja rá az ovis jelét a papírra, s rakják ki a képet a faliújságra közösen. Kérjük meg a gyerekeket, hogy a következő foglalkozásra óvó néni segítségével készítsenek rajzot arról, amikor ajándékot kaptak szüleiktől legutoljára. Osszuk ki a színezőket s kérjük meg, hogy otthon színezzék ki testvérrel, szülővel vagy nagyszülővel közösen, s azt hozzák vissza megmutatni nekünk. A foglalkozás végén köszönjük meg a munkájukat, dicsérjük meg őket! Mondjuk el, hogy legközelebb mikor találkozunk, miről fogunk beszélgetni, tanulni. A legközelebbi foglalkozás megkezdése előtt az óvónő mesélje el a gyerekeknek a Kisgidák és a farkas mesét.

4. Egyedüli otthon tartózkodás szabályai

Cél:

Gyerekek tanulják meg, hogy idegen személynek ne nyissanak ajtót amikor egyedül vannak otthon, és telefonon se adjanak ki információt a családról.

Gyerekeket kérdezzük meg, hogy kik azok, akik már voltak egyedül otthon. Ők meséljék el, hogy miért voltak egyedül, mit mondott nekik az anyukájuk, amikor otthon hagyta őket (mit ne csináljon, mire vigyázzon, mihez ne nyúljon stb.) ők mit csináltak ez idő alatt. Mondják el azt is, hogy milyen érzés volt egyedül otthon lenni. (Óvónő a foglalkozás előtt elmesélte a Kisgidák és a farkas című mesét.) Beszéljük meg a mese kapcsán: •

kisgidáknak mit mondott az anyukájuk, amikor elment otthonról,

•

miért mondta ezt nekik, mitől akarta őket megóvni,

•

honnan ismerhették volna fel, hogy a farkas akar bemenni a házba,

•

ha te is kisgida lettél volna a mesében, te mit tettél volna azért, hogy a farkas ne tudjon bemenni a házba,

•

miért tudott bemenni a házba végül a farkas

Mondják el a gyerekek: • • • •

hol érzik magukat a legnagyobb biztonságban s miért (lakásban, házban) mikor tud bemenni valaki a lakásba, házba (ha mi bent vagyunk, akkor csak az tud bemenni, akit mi beengedünk, akinek ajtót nyitunk), kinek nyithatjuk ki az ajtót (visszautalva a tanultakra, amikor az idegenről beszéltünk), telefonálás szabályai (mikor veheti fel a gyerek a telefont, kivel beszélgethet telefonon keresztül, mit mondhatunk a telefonba),

Játsszuk el: Egyedül van a gyerek otthon s kopogtatnak (pl. villanyóra leolvasó, anya munkatársa, unokatestvérünk). Csörög a telefon s felvesszük ( pl. egyedül vagyunk otthon vagy úgy is, hogy szülők otthon vannak -játéktelefonnal szemléletesebb-, mit mondhatunk a telefonba).

Fontos: Az óvatosságra való figyelmeztetés ne jelentse azt, hogy a gyerekek minden felnőttel bizalmatlanok legyenek (összes témakörre vonatkozik). Ezért fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a figyelmeztetések elsősorban az idegenekre vonatkoznak, és csak óvatosságra intenek a saját biztonságérzetük érdekében. A mesék segítségével megtanulhatják, hogy a szép és mázos szavak nem jelentik mindig az igazat, s csak azért mondják, hogy elérjék amit szeretnének pl. beengedjük a lakásba, odaadjuk a játékunkat, megmondjuk a lakcímünket, beszéljünk a családunkról. A foglalkozás végén köszönjük meg a munkájukat, dicsérjük meg őket! Mondjuk el, hogy legközelebb mikor találkozunk, miről fogunk beszélgetni, tanulni.

5. Biztonságban otthon

Cél:

A gyerekekkel tudatosítani, hogy az otthon tartózkodásnak is vannak szabályai, amit be kell tartani azért, hogy ne érje baleset őket s biztonságban érezhessék magukat.

Fontos szerepet kap itt Rosszcsont Ricsi, mert el kell mesélnie azt, hogy vele mi történt az elmúlt napokban. Mondja el, hogy belekóstolt a habfürdőbe mosogatószerbe - s fájt a hasa, rosszul érezte magát. Még a doktor bácsihoz is el kellett mennie. A gyerekek meséljék el, hogy történt e velük hasonló s fogalmazzák meg ők, hogy mi a tanulság. Beszéljük meg: •

milyen ízeket ismernek, s melyik az az íz, amit szeretnek,

•

hol szokták tárolni otthon a mosószereket, tisztítószereket,

•

mikor használják ezeket a szereket, s ki használhatja, miért,

•

szabad e megkóstolni különböző üvegekben tárolt folyadékokat, amikről nem tudjuk biztosan mi az,

•

mi történhet, ha megisszuk, megesszük a mosogatószert, gyógyszereket, amit nem a betegségünkre írt fel az orvos,

•

mivel szokták tölteni az időt, ha egyedül maradnak otthon,

•

milyen elektromos készülékek vannak otthon, ki szokta ezeket kezelni,

•

milyen használati utasítást, szabályt ismernek, amik az elektromos készülékekre vonatkoznak?

•

miért fontos betartani a kezelési utasítást (utaljunk vissza a szabályoknál tanultakra)?

•

„kés, villa, olló, gyerek kezében nem való” mit jelent ez?

•

mire kell vigyázni a vágó, szúró eszközök használatakor?

•

tanítsuk meg a segélyhívó számokat s azok tárcsázását (játék telefonnal).

vegyszert,

Mondjuk el, hogy miért veszélyes ismeretlen anyaggal játszani, megkóstolni és mi történhet, ha valaki pl. mérget iszik, magától orvosságot vesz be, amit nem neki írt fel az orvos (rosszul lesz, hányni fog, kórházba kerül, injekciót kap, kimossák a gyomrát s néha sajnos bele is lehet halni). Mire kell vigyázni, és milyen sérülések keletkezhetnek, pl. kés használatakor. Osszuk ki a gyerekeknek a témához kapcsolódó színezőt és közösen kezdjük el kiszínezni. Ha sikerül befejezni a foglalkozás vége előtt a rajzokat, akkor a legjobbakat tegyük ki a faliújságra, ha nem végeztek vele, akkor kérjük meg őket, hogy a következő foglalkozásig készítsék el. A foglalkozás végén köszönjük meg a munkájukat, dicsérjük meg őket! Mondjuk el, hogy legközelebb mikor találkozunk, miről fogunk beszélgetni, tanulni.

6. Biztonságos közlekedés Cél:

A főbb közlekedési szabályok megismerése, tudatosuljon, hogy a helyes közlekedésben való részvétel a saját biztonságukat szolgálja.

Mondják el a gyerekek: •

milyen közlekedési eszközöket ismernek, náluk otthon milyen közlekedési eszközök vannak,

•

járműveket kik használhatják, kik vezetik, milyen engedély szükséges azok vezetéséhez,

•

milyen közlekedési szabályokat ismernek (utalhatunk vissza a szabályoknál tanultakra is),

Kérdezzük meg: •

milyen közlekedésirányító – közúti jelzőtáblákat, útburkolati jeleket - táblákat ismernek, hogy néznek azok ki,

•

miért kell betartani a közlekedési szabályokat,

•

mivel szoktak legtöbbször közlekedni az utcán,

•

gyalogos közlekedésnél mire kell vigyázniuk, milyen szabályokat ismernek,

•

kerékpáros közlekedéskor milyen szabályokat kell betartani,

•

gépkocsiban hogyan utazhatnak a gyerekek,

•

fényjelző készüléknek (lámpa) milyen színei vannak, s a színek mit jelentenek,

Játsszuk el: Gyalogosnak, hogyan kell szabályosan közlekednie az utcán (járdán, útszélén), hogyan kell szabályosan átkelni az úttesten (gyalogátkelő helyen, és ha nincs gyalogátkelőhely). Kerékpárosnak hogyan kell szabályosan közlekednie, hogy kell kanyarodni (karjelzés), kikerülni valamit. Gépkocsiban utazóknak hogyan kell viselkedniük, ki hova ülhet (gyerekülés használata), milyen biztonsági eszközöket kell használni (biztonsági öv). Játsszuk el azt is, hogy mi történhet, ha nem tartjuk be a szabályokat a közlekedésben (mindenki részt vehet a játékban: valaki autó, valaki gyalogos, busz, teherautó stb. mindenki szabályok nélkül közlekedik, tehát össze-vissza megy, s néha összemennek, ütköznek)

Beszéljük meg: •

mi történhet, ha a közlekedési szabályokat nem tartjuk be,

•

milyen következményei lehetnek a szabályok be nem tartásának (sérülés, baleset, büntetés),

•

beszéljük meg, hogyan kell viselkedni közlekedéskor autóban, buszon, vonaton stb.

•

kit kell hívni, ha baleset történik, vagy baleset szemtanúja vagyunk (rendőrség, mentő, tűzoltó), hogyan lehet hívni őket, mit kell mondani nekik,

Készítsünk közösen egy képet a közlekedésről (legyen rajta: járda, úttest, gyalogátkelőhely, minél több jármű, gyalogosok, stb.) Helyezzük el a faliújságra. A foglalkozás végén köszönjük meg a munkájukat, dicsérjük meg őket! Mondjuk el, hogy a foglalkozások véget értek. Amennyiben a foglalkozásokat óvónő vezette le, úgy Rendőr Robi és Rosszcsont Ricsi is „köszönjön” el a gyerekektől. Rendőr Robi hívja fel a figyelmüket arra, hogy a foglalkozásokon tanultakat hasznosítsák, jusson eszükbe a megbeszéltek, a tanultak, amikor olyan helyzetbe kerülnek, amiről a foglalkozásokon is beszéltek. Mondja el, hogy ha bajba kerülnek, bátran kérjenek segítséget a rendőröktől is, hisz ők azért vannak, hogy biztonságosan élhessünk, és a bajba jutottaknak segítsenek. Ez az ő munkájuk, kötelességük. (Természetesen, ha rendőr vezette végig a foglalkozásokat s nem óvónő, akkor értelemszerűen Rendőr Robi feladatainak egy részét ő, mint „igazi” rendőr kell hogy elmondja. Amennyiben az óvónő vitte végig a programot, úgy a rendőri feladatok idejére ő Rendőr Robivá válva vezeti a foglalkozást.) Arra is hívjuk fel a figyelmet, hogy feleslegesen, játékból, unalomból soha ne hívják a segélyhívó számokat, mert lefoglalják a vonalat, s aki tényleg bajban van nem tud segítséget kérni.

Utószó:

Véleményem szerint - mely most már a gyakorlatban tapasztaltakat is tükrözi -, nem szükséges a foglalkozásokat csak rendőrnek megtartani. Az óvónők alkalmasak arra, hogy a megszerzett tapasztalatukkal, - és a részükre megtartott konzultációk, tréningek elvégzése után - a foglalkozások menetét maguk formálják s alakítsák. Be tudják építeni a csoport éppen aktuális nevelési programjába ezeket a speciális foglalkozásokat. Tekintettel arra, hogy a mesék feldolgozása, meghallgatása időigényes, ezért egyébként is szükséges az óvónők bevonása a program lefolytatásához - a foglalkozás előtt az óvónő meséli el az adott mesét -, mint ahogy azt már az előzőekben említettem. Az azonban igen fontosnak tartom, hogy az első foglalkozást kimondottan rendőr tartsa meg egyenruhában, hisz ez adja meg nagy részben a rendőri jelenlét lényegét s a közvetlen gyerek-rendőr kapcsolat alapját. A közvetlen találkozás, bemutatkozás, beszélgetés igen pozitív emlékként marad meg a gyermekben. A visszajelzések - óvónőktől, szülőktől - is azt tükrözik, hogy a gyerekek nagy örömmel találkoznak az egyenruhás rendőrrel, s igen nagy élmény számukra, hogy kezet foghatnak s bemutatkozhatnak neki. A személyes kontaktus, kapcsolat így pozitív megerősítést ad abban, hogy a rendőr nem bánt, nem haragszik a gyerekekre, hanem segít nekik s szívesen játszik is velük. A 2. foglalkozáskor belép, s veszi át a „igazi” rendőr szerepét Rendőr Robi s ekkor már az óvónő is vezetheti a foglalkozást, nem szükséges az, hogy „igazi” rendőr legyen a gyerekek közt. Rendőr Robi - amennyiben az óvónő el tudja hitetni, hogy kompatibilis személy ő is, a feldolgozandó témában - igen jelentős szerepre tesz szert, hisz most már a lényeget, a foglalkozás mondanivalóját tőle hallják a gyerekek. Fontos, hogy ne váljon hiteltelenné, ne mondjon olyat, melyben ő maga sem biztos vagyis az óvónő nem tudja, hogy mi a helyes válasz, megoldás - (volt rá példa!), hisz így Rendőr Robi - akinek a megszemélyesítője az óvónő - „félrevezetné” a gyerekeket s válna hiteltelenné! Az is fontos, hogy az óvónő, amikor Robit személyesíti meg, ne fegyelmezze úgy a gyerekeket, mint óvónő, hanem arra az időre „vetkőzze” le óvónői voltát, s „változzon” át Rendőr Robivá! Ekkor nem óvónőként kell, hogy fellépjen! (Ezért lehet jó megoldás az, hogy lehetőség szerint nem az adott csoport óvónője tartja a foglalkozást, hanem egy másik csoport óvónője.) A munkát megkönnyíti és egységessé teszi a feldolgozandó témák CD-n való megjelenése, hisz így minden gyerek, aki a programban részt vesz, egy ugyanazon kérdéskörrel találkozik, s ugyanazokat a témákat tudja feldolgozni. Természetesen a CD bővíthető, így az óvónő maga is gyűjthet rá képeket, színezőket.

A programmal kapcsolatos, minden jogot fenntartva, tudom mindenki figyelmébe ajánlani az „Ovi-zsaru” programot, hisz segítségére válhat minden óvodásnak! Az igazi tapasztalatokat - mely a valóságban íródik -, most fogalmazza az élet. Néhány óvodáshoz már eljutottunk, eljutottam. Meglepő a tájékozottságuk, azonban a pozitív dolgok megerősítése a mi feladatunk - szülőké, óvónőké, rendőröké -, melyben ez a program ad véleményem szerint nagy segítséget. Tudom azt is javasolni, hogy amikor a gyerekek sétálni, kirándulni mennek, vigyék magukkal Rendőr Robit, aki majd hasznos tudnivalókat, jó tanácsokat mondhat el nekik, és vigyáz majd rájuk! Nagyon sok olyan elem nem került be illetve nem íródott itt le ebben a módszertani ajánlásba, melynek helye lett volna itt. Ennek az is oka, hogy szabad teret kap az óvónő és más - más ötlettel egészíthető ki. Nem is lehet mindent leírni, hisz gyakran találékonynak kell lenni és adhoch jellegű megoldást kell alkalmazni. Minden csoport más és más, hisz különböző gyerekek vannak jelen, különböző módon kell így lereagálni eseményeket, kérdéseket megválaszolni. A csoport életében is jöhetnek események, mit be kell építeni. Példa volt rá, hogy sajnálatos módon az óvodába betörtek és kint voltak a helyszínelők is. A gyerekeket érdekelte a betörés körülménye, a helyszínelők munkája. Ekkor ezt az eseményt is be kellett építeni a következő foglalkozásba! Az Ovi-zsaru program az ország bármely óvodájában megtartható, alkalmazható eredményesen, azonban eme módszertani ajánlás felhasználásával csak ezt az elnevezést viselheti! A módszertani ajánló nem sokszorosítható más által, a kéz-bábok, mint kellékek készíttetése a Székesfehérvár és Környéke Közbiztonságáért Vagyonvédelmi Alapítványon keresztül történhet. Kérem, hogy aki ki szeretné próbálni s alkalmazni, úgy tájékoztasson erről ([email protected], Tel.: 70 368 75 91),s véleményével, ötletével segítse formálni, alakítani, hogy még hatékonyabbá válhasson!

Jó munkát, sok sikert!

Én szeretném biztonságban érezni magam, ezért megfogadom azt, amit a szüleim, az óvó néni és a rendőr mond nekem! Ti is tegyétek ezt, és nem érhet baj benneteket sem!

A program kidolgozása a Rendőrség Biztonságra Nevelő Iskolai Programjának ( D.A.D.A ) figyelembe vételével is készült.

A programmal kapcsolatos, minden jogot fenntartva, az „Ovi-zsaru” program az ország bármely óvodájában megtartható, alkalmazható, azonban eme módszertani ajánlás, eszközök felhasználásával, figyelembe vételével, ráépülésével csak ezt az elnevezést viselheti! A program elindításához, a Székesfehérvár és Környéke Közbiztonságáért Vagyonvédelmi Alapítvány hozzájárulása szükséges! A módszertani ajánló és az egyéb eszközök az FMRFK közreműködésével szerezhetőek be. Kiadja: Székesfehérvár és Környéke Közbiztonságáért Vagyonvédelmi Alapítvány 8000 Székesfehérvár, II. András király u.4. Tel: 22/541-648 Felelős kiadó: Tajti András elnök Írta és szerkesztette: Dr. Vörös Ferencné r. alezredes FMRFK Szakmai együttműködő: Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztály A módszertani ajánló elkészítésében segítséget nyújtottak: Az ajánlót írta: Bencsik Éva óvodapedagógus, Meseliget Óvoda, Velence A színezőket tervezte: Pergel Viktória és Szántó Bettina Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközép Iskola tanulói Végvári Beatrix tanárnő irányításával A kísérleti programban részt vett: Hétpettyes Óvoda, Székesfehérvár Szivárvány Óvoda, Perkáta Napsugár Óvoda, Ercsi

A programban eddig Fejér megye területén 54 óvoda vett részt sikeresen.

„OviOvi-zsaru” zsaru” programhoz kapcsolódó kapcsolódó, pcsolódó, szülői véleményezés Tisztelt Szülő! Az Óvodában befejeződött az „Ovi-zsaru” program. A gyermekek a foglalkozásokon igen aktívan szerepeltek, minden témában nyitottak voltak s aktívan működtek közre. Szeretnénk felmérni azt is azonban, hogy a gyerekek otthon, milyen élményekkel meséltek, érdekesnek s tanulságosnak tartották- e Rendőr Robi és Rosszcsont Ricsi intelmeit. Kíváncsiak lennénk arra is, hogy hogyan tudták visszaadni a megbeszélt témákat a szülőknek. Kérjük válaszaik megadásával segítsék munkánkat annak érdekében, hogy a későbbi foglalkozásokat az Önök véleményeikre is alapozva dolgozhassuk ki, é s tudjuk előkészíteni azokat. Előre is köszönjük segítségüket. •

Kérem értékelje az 5-ös skálán, hogy amikor meghallotta azt, hogy az óvodában „Ovi-zsaru” program indul, tetszett- e Önnek az ötlet. (1-es nagyon nem örültem a kezdeményezésnek, 5-ös nagyon örültem a kezdeményezésnek) 1 •

3

4

5

Kapott-e felvilágosítást az óvodában, hogy miről szól a program? (húzza alá). Igen

•

2

Nem

Gyermeke mesélt- e otthon arról, hogy az oviban egy rendőr tartott foglalkozást, és Rendőr Robival és Rosszcsont Ricsivel is találkozott.(húzza alá). Igen, néhány szóban említette

Igen, nagyon sokat mesélt róla

Nem, semmiről nem mesélt nekünk •

Otthon gyermeke elmesélte- e a foglalkozásokon mit hallott, mit tanult? (húzza alá)

Egyáltalán meg sem említette

Egy-két foglalkozásról beszélt

Minden foglalkozás után élményszerűen mesélt nekünk Tudna olyan témakört, foglalkozást említeni amiről szívesen mesélt gyermeke? ……………………………………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………………………………. •

Szükségesnek tartja- e azt, hogy óvodás korban - főként nagycsoportosoknál - ilyen jellegű és témájú foglalkozásokat tartsanak? (többet is aláhúzhat) - nincs értelme ilyen foglalkozások megtartásának, ebben a korban még nem érheti őket semmi veszély! - egyáltalán nem szükséges ilyen foglalkozás, otthon mindenről beszélek a gyermekemnek elég annyit tudnia, amit én elmondok! - jó, ha ilyen témáról is hall a gyermek az óvodában, szélesebb lesz a látóköre! - igen, nagyon fontos, hogy már most magabiztosabbá váljon a hallottak segítségével, s így jobban felkészülhet váratlan eseményre, amikor esetleg nincs felnőtt a közelében! - igen, fontos hogy a gyerekek hiteles - rendőr- személytől is kapjanak felvilágosítást, tanácsot, s így jobban megfogadják azokat!

Egyéb észrevétel, vélemény:…………………………………………..…………………………............ vélemény:…………………………………………..…………………………............ ………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………