Adele Faber & Elaine Mazlish
BESZÉLJ ÚGY, HOGY ÉRDEKELJE,
HALLGASD ÚGY, HOGY ELMESÉLJE
Reneszánsz Könyvkiadó Kft. Budapest, 2Ő0Ő0Ő6
• RENESZÁNSZ KÉZIKÖNYVEK •
A fordítás alapjául szolgáló mű: Adele Faber, Elaine Mazlish:
How to Talk So Kids Will Listen and Listen So Kids will Talk
Perennial Currents, An imprint of HarperCollins Publishers, 2004
Originally published by Rawson, Wade Publishers, Inc.
Fordította
KÓS KRISZTINA
Copyright©1980, 1999. All rights reserved.
Original title: How To Talk So Kids Will Listen And Listen So Kids Will Talk.
Kiadta a RENESZÁNSZ KÖNYVKIADÓ KFT. 1037 Budapest, Szépvölgyi út 105.
inforeneszanszkiado.hu
Felelős kiadó
a Reneszánsz Kft. ügyvezetője
Szerkesztő
Dietz-Blaskó Judit
A borítót tervezte
CRE-ACTION KFT.
Nyomta:
PETRO-LAND REKLÁM ÉS NYOMDA KFT.
A digitális kiadás gondozója:
Digitalbooks.hu Kft.
http://www.digitalbooks.hu
A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden e-könyv-olvasó eszközön, illetve
szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapcsolatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát!
EPUB ISBN 978-963-87666-6-3 PRC ISBN 978-963-87666-7-0
LEVÉL AZ OLVASÓHOZ Kedves Olvasó!
Sohasem gondoltuk volna, hogy valaha egy kommunikációs kézikönyvet írunk gyakorló szülők számára. A
szülő és gyerek közötti bensőséges kapcsolat mindenkinek a magánügye. Valahogy nem éreztük
helyénvalónak, hogy tanácsokat osztogassunk arról, hogyan is kell egymáshoz szólni az ilyen szoros
kapocsban élőknek. Éppen ezért a Felszabadított szülők/Felszabadított gyerekek című első könyvünket olyan
hangnemben igyekeztünk megírni, hogy az ne legyen kioktató vagy prédikáló. Csak el akartunk mondani
egy történetet. Nagyon nagy hatással voltak ránk a néhai Dr. Haim Ginott által tartott csoportfoglalkozások. Úgy gondoltuk, hogy ha elmeséljük, miként változtatták meg az ott tanult módszerek a gyermekeinkhez és saját magunkhoz fűződő viszonyunkat, abból az olvasók is megértik a mögötte megbúvó elveket, és ez elég inspiráció lesz ahhoz, hogy a saját életükben maguk is változtatni merjenek.
Bizonyos mértékig ez így is lett. Sokan írtak nekünk arról nagyon büszkén, hogy mennyi mindenen tudtak
változtatni a saját családjukban a könyvünk hatására. De másfajta leveleket is kaptunk, amelyeknek volt egy
közös vonása. Azt kérték, hogy írjunk egy második könyvet, amelyben „leckék” és „gyakorlatok” lennének, továbbá „rugalmas alapszabályok” és „kitéphető emlékeztető oldalak”. Egyszóval olyan könyvre vágytak, amely lépésről lépésre a gyakorlati készségeket is megtanítaná.
Egy ideig komolyan játszottunk egy ilyen könyv gondolatával, de aztán a kezdetektől meglévő ösztönös ellenérzésünk kerekedett felül, és agyunk hátsó zugába száműztük a gondolatot. Meg aztán amúgy is
túlságosan lefoglalt minket, hogy az előadói körutunk előadásaira és a csoportfoglalkozásokra felkészüljünk. A következő néhány évben többször körbeutaztuk Amerikát. Szülőknek, tanároknak, iskola igazgatóknak, kórházi dolgozóknak, tizenéves gyerekeknek és bölcsődei, óvodai dolgozóknak szerveztünk
csoportfoglalkozásokat. Amerre csak jártunk, az emberek megosztották velünk az új kommunikációs
módszerekkel kapcsolatos személyes tapasztalataikat: kétségeiket, nehézségeiket és pozitív élményeiket.
Hálásak voltunk nyíltságukért, és nagyon sokat tanultunk tőlük. Hatalmas mennyiségű izgalmas anyagunk gyűlt össze.
Mindeközben folyamatosan kaptuk a leveleket. Nemcsak az Egyesült Államokból írtak nekünk, hanem
Franciaországból, Kanadából, Izraelből, Új-Zélandról, a Fülöp-szigetekről és Indiából is. Egy újdelhi asszony, Anagha Ganlupe a következőket írta:
„Rengeteg problémával kapcsolatban szeretném kikérni a tanácsukat… Kérem, tudassák velem, hogyan tanulmányozhatnám a témát behatóbban. Zsákutcába jutottam. A régi módszereket nem találom megfelelőnek, de még nem sajátítottam el az újakat. Kérem, segítsenek ennek a problémának a megoldásában.”
Ez a levél volt az utolsó csepp a pohárban.
Ismét fontolóra vettük, hogy írjunk-e egy olyan könyvet, amely a „hogyan” kérdését járja körül. Minél többet beszéltünk róla, annál jobban megbarátkoztunk az ötlettel. Miért is ne írjunk egy gyakorlati kézikönyvet, amelyből a szülők elsajátíthatnák azokat a készségeket, amelyekre szükségük van?
Miért is ne írjunk egy olyan könyvet, amelynek segítségével a szülők egymagukban vagy egy barátjuk segítségével gyakorolhatnák azokat a készségeket, amelyeket a saját tempójukban megtanultak?
Miért is ne írjunk egy olyan könyvet, amelyben több száz hasznos párbeszéd található, hogy a szülők az újonnan elsajátított nyelvhasználatot a saját személyes stílusukhoz tudják szabni?
Olyan könyvet képzeltünk el, amelyben képregények is lennének, hogy a kapkodó szülő gyorsan rájuk pillantva felfrissíthesse a tanultakat.
Személyessé kívántuk tenni a könyvet. Beleírtuk személyes tapasztalatainkat, megválaszoltuk a
leggyakrabban felmerülő kérdéseket, és az elmúlt hat év során velünk megosztott történeteket és szülői véleményeket is beledolgoztuk. De ami a legfontosabb, mindvégig szem előtt kívántuk tartani elsődleges célunkat. Azt, hogy olyan új módszereket keressünk, amelyek mind a szülő, mind pedig a gyermek méltóságát és emberségét megerősítik.
Egyszerre a gyakorlati kézikönyv iránti eredendő ellenérzésünk semmivé vált. Minden művészeti ágban és
tudományterületen jelennek meg gyakorlati készségeket tanító könyvek. Akkor meg miért is ne írjunk egy olyan könyvet, amely megtanítja a szülőknek, hogyan beszéljenek úgy, hogy azt a gyermekeik meghallják, és hogyan váljanak jó hallgatósággá gyermekeik számára?
Ahogy meghoztuk a döntést, gyorsan írni is kezdtük a könyvet. Reméljük, még azelőtt el tudunk küldeni egy
tiszteletpéldányt belőle Ganlupe asszonynak Újdelhibe, mielőtt a gyermekei felnőnek. Adele Faber, Elaine Mazlish
ÚTMUTATÓ A KÖNYV OLVASÁSÁHOZ ÉS HASZNÁLATÁHOZ
Nagyképű dolognak tűnik, hogy mi mondjuk meg bárkinek is, hogyan kell olvasni. Főleg, mivel mindketten a közepén szoktuk kezdeni a könyveket. Sőt, az is előfordul, hogy hátulról visszafele haladunk. Mivel
azonban ez a könyv a mi könyvünk, mégiscsak megosztanánk az olvasóval, hogy szerintünk hogyan is kellene megküzdeni vele.
Először is pörgesse át a könyvet, pillantson bele itt-ott a képregényekbe, hogy valamiféle benyomása legyen
a könyv egészéről. Ha ez megvolt, kezdje az első fejezettel, és végezze is el a gyakorlatokat olvasás közben.
Kísértést érezhet, hogy átugorja őket, és az „izgalmasabb” részekkel folytassa, de álljon ellen! Még jobb, ha
van egy partnere, akivel el is végezheti a gyakorlatokat. Reméljük, a könyv sok-sok beszélgetést és vitát fog provokálni.
Szeretnénk, ha a válaszait le is írná, hogy a könyv személyessé váljon az ön számára. Függetlenül attól,
hogy gyöngybetűkkel ír-e, vagy áthúzásokkal és javításokkal tarkított olvashatatlan krikszkrakszokat vet-e a papírra, egy a fontos, hogy írjon!
Lassan olvassa ezt a könyvet! Több mint tíz évünkbe telt a benne lévő módszerek elsajátítása. Persze nem
azt javasoljuk, hogy ön is ennyi időt szánjon az olvasásra. De ha az itt található módszereket hasznosnak
találja, és azok változásra ösztönzik, akkor könnyebb, ha apránként viszi véghez ezeket a változtatásokat. Ha befejezett egy fejezetet, tegye félre a könyvet, adjon magának egy hetet a feladat megoldására, és csak
azután olvasson tovább. Lehet, hogy most arra gondol, hogy a rengeteg teendője mellett egyáltalán nem vágyik egy újabb feladatra. Tapasztalataink viszont azt mutatják, hogyha a tanulandó készségeket gyakorlati tesztnek vetjük alá, és leírjuk a feladat elvégzése során szerzett tapasztalatainkat, úgy könnyebben válnak ezek a készségek bensővé.
Felmerülhet önben, hogy miért íródtak a könyv bizonyos részei egyetlen ember nézőpontjából, amikor a könyvnek két szerzője van. Így próbáltuk áthidalni azt, hogy mindig meg kelljen határoznunk, ki beszél éppen. Úgy gondoltuk, hogy az állandó pontosítás („én, Adele Faber” vagy „én, Elaine Mazlish”) helyett inkább csak egyszerűen „én”-t használunk. A könyvben lévő módszerek értékét illetően egyhangú a
véleményünk. Mind a saját családjainkban, mind több ezer másik családnál láttuk ezeket a módszereket működni. És most nagy örömünkre szolgál, hogy Önnel is megoszthatjuk őket.
