• •II •11 •II
SZTRAKONICZKY KÁROLY: A DEKORATÍV SZOBRÁSZAT gy érzem, hogy ez a cím kissé bőbeszédű, dekoratív szobrászat helyett írhattam volna egyszerűen szobrászatot is és sem a cím értelme, sem pedig az alatta tárgyalt anyag nem változott volna meg. Ez annyit jelent, hogy ma tulajdonképpen minden szobrászat dekoratív és a dekoratív szobrászat kérdése a plasztika egész művészetének problémája. De evvel a megállapítással már körülbelül jeleztük a legfontosabb szempontot is, amely a modern szobrászat megítélésénél felmerül, a továbbiakban csak ennek a szempontnak bizonyítása és értékének meghatározása következhetik. Ennek megkísérlésénél azonban természetesen nem lehet tekintetbe venni a szobrászat egészét, különösen nem azokat az alkotásokat, amelyek ha lényegükben értékesek és tiszteletreméltóak is, még sem dicsekedhetnek azzal, hogy a plasztika jövője felé mutatnának, mert egyenes leszármazói az előttünk való korszak művészetének. Napjainkban az egész világon sűrűn találkozunk ezekkel a leszármazókkal, akiknek legsajátabb jellemvonása, hogy már ősz hajjal jöttek a világra, mire megszülettek, meg is öregedtek,mert a stílus, amely nemzette őket, már születésük napján a múlté. Ennek a koravén stílusnak Rodin a megteremtője, az impreszszionista korszak egyetlen nagyszabású tehetsége, akinek szuggesztív ereje természetesen nagy számban vonzotta magához a szobrászi tehetségeket. De mire ezek a tehetségek megizmosodtak és önmagukról bizonyságot tehettek, fordult a világ kereke és az impresszionizmus megbukott.Rodin követői,impreszszionista szobrászok azonban még ma is vannak, sőt sokan vannak, de — ismétlem — ezek nem érdekelnek. Vizsgálódásunknak csak az a szobrászat a tárgya, amely megfelel a világ mostani hajlamainak, amely éppen úgy, mint a legmodernebb festészet, a monumentalitást keresi s amelyről azt mondottuk, hogy elsősorban dekoratív jellegű. E jelleg keletkezése egészen világos, ha tekintetbe vesszük azokat a szempontokat, amelyek megalkotásánál közrejátszottak. Elsősorban közvetlen elődjét, az impresszionizmust, amely éppen ellenkezőleg teljesen eltávolodott minden de-
koráló szándéktól. Az impresszionizmus elsősorban a festészet hivatása volt és a többi művészetek, amelyek nem tudták kikerülni e hitvallás csábító erejét, valamennyien a festészet fennhatósága alá kerültek. A szobrászat is, sőt elsősorban a szobrászat, amelynek jellege a XIX. század végén mindenekelőtt pitíoreszk. A festészettel való rokonság azonban teljesen elszakította a szobrászatot természetes ősétől, az architektúrától és a l'art pour l'art meggondolatlan szabadságába vezette. Az impresszionista szobrok csak önnönmagukért és csak arra valók, hogy az ember néhány pillanatig megfelelő világításban, egy múzeumi teremben gyönyörködjék bennük és még ha a szabadba is kerültek, a környezetükkel nincsenek semmi vonatkozásban. Ez a művészet elhanyagolta a milieut és nem törődött egyébbel, mint avval a pillanatnyi hatással, amelyet az anyagba rögzített impresszió ad. Nem is törődhetett mással, mert hiszen az impresszionista szobrok hatásának legfőbb eleme a mozgás, a fény és árny játéka, szóval a festőiség és viszont a Iegkevésbbé sem alkalmasak arra a szigorú, matematikai viszonyra, amely minden dekorációnak alapja. Az impresszionizmus tehát a plasztikától elvette az anyagát, a természetes hatást, a környezetet, a formák művészetének
"HíHorváth Béla és Nádor Lajos : A sirkőpályázaton 150 koronával díjazott egyes slremlékterve.
Béla Horváth et Louis Nádor : Projet d'un monument funéraire couronné du prix de 150 cour.
j 155
tulajdonképpeni feltételeit és egy egészen új művészetet teremtett, amely egyes alkotásaiban igen értékes, de a plasztikának nem természetes fejlődése. Az impresszionizmus bukása éppen azon szempontok nevében történt, amelyeket ez a művészet leginkább elhanyagolt. S a plasztikában is, mint minden egyéb téren, az anyagszerüség volt a legelső gondolat, amely visszakövetelte ősi jogait. A plasztika anyagszerűségét az a világos elv jelenti, hogy a szobor feltétlenül a formák művészete s hogy ezeket a formákat az anyag természete determinálja. Hildebrand és az egész német szobrászat ezt az elvet fogadták el művészetük credója gyanánt és ennek nevében keresték azt a monumentalitást, amely az impresszionista művészetből leginkább hiányzott. Ez az elv azonban a szobrászatot már szoros közelségbe hozta az iparművészettel, amely modern újjászülését ugyancsak ettől az elvtől várta. Az iparművészet az anyag természetében kereste az új kifejezésmód lehetőségét s az a szinte babonás tisztelet, amellyel az anyag iránt viseltetett, észrevétette vele az anyag tektonikus törvényeit. Az iparművészet elméletében kifejlődött az a gondolat, hogy tulajdonképpen minden alkalmazott művészet architektúra, de ugyanez a gondolat a plasztika modern elméletének alapja. A hegemóniát a festészettől az építészet vette át s ma az architektúra a vezető művészet. Az ő nevében és vele kapcsolatban keresi az új stílus lehetőségeit az iparművészet és a szobrászat egyaránt. Ami különösen a szobrászatot illeti, reá nézve döntő szerepet játszik az architektónikus gondolat, mert elvette tőle a függetlenséget. Ez a veszteség azonban nem fájdalmas, sőt a fejlődésnek úgyszólván egyetlen lehetősége. A szobrászat visszatért az egyetlen helyes és természetes elvhez, amely figyelmezteti arra, hogy hatásaiban sohasem egyedülálló, hanem, kivéve a portrait-szobrászatot és a kisplasztikát, mindig az épülethez vagy az épületek tömegéhez való viszonyában jelentkezik. Ez az elv pedig mindenekelőtt való, mert már önmagában is biztosítja az anyagnak azt a köteles tiszteletét, amelynek hiánya az impresszionista korszakban a szobrászat vesztét okozta. A monumentalitást a szobrász sohasem keresheti máshol, mint a szabadban felállított szobrokon, de ezeknél a hatás sohasem független, hanem mindig a környezethez, az épülethez vagy a térhez alkalmazkodó ; lényegében tehát alkalmazott művészet. Innen ered a plasztika d e k o r a t í v jellege, amely azonban nem állott meg a tulajdonképpeni épületszobrászatnál, hanem kiterjeszkedett az egész plasztikára. A modern fel-
156
fogás ugyanis szívesen hajlandó nemcsak egy épületet, hanem egy teret, egy utcarészt, sőt egy egész várost is egyetlen műalkotásnak tekinteni s ennélfogva szigorúan mérlegeli minden egyes pontnak összhatását. Egy emlékmű tehát, egy egyedülálló szobor szintén nem önnönmagáért való, hanem egyszersmind dekoratív megoldása egy pontnak, egy rész az egészben, amely az egész törvényeit szem előtt köteles tartani. Az a viszony tehát, amely a szobormű formájának meghatározásába belejátszik, mindig feltételezi a dekoratív szándékot. S ha a legmodernebb szobrászat alkotásait szemügyre vesszük, látni fogjuk, hogy egy önálló szobormű éppen olyan szempontok szerint készül, mint az épületre szánt plasztika. Hogy ne kelljen távoli példákat keresnem, utalok M o i r e t Ödönnek, ennek a tehetséges és érdekes művésznek a Magyar Iparművészet jelen számában reprodukált alkotásaira. Az olvasó szemügyre veheti azokat a szobrait, amelyek kifejezetten dekoratív célzatot szolgálnak s azután megtekintheti pl. a „Szerelmi álom" c. művet, amelynek nincsen ilyen hivatása. A kétféle rendeltetésű műveknek közös jellegét azonban észre kell hogy vegye : s ez a jelleg architektónikus és dekoratív. Miután így meghatároztuk a modern szobrászat jellegét, beszélhetünk annak értékéről is. Némileg már beszéltünk is, hiszen a plasztika tiszta szempontjainak újabb érvényesülése már önmagában is nagy eredmény, amely kétségtelenül megtermékenyítette a szobrászatot. S a legutolsó években a forma művészetének sok erős és érdekes talentuma akadt, akik céljaikra és karakterükre nézve is mind hasonlítanak egymáshoz. Alkotásaik mindig monumentálisak, mindig dekoratív jellegűek és mindig — archaizálok. S ez az utóbbi észrevétel már egy kis palinódia a modern szobrászat nagy dicsérete után. A szobrászat kétségtelenül sokat tett a saját javáért, de a stílushoz, az önálló, az eredeti, az új stílushoz, amelyre tendenciája irányul, még nem jött nagyon közel. Sőt ellenkezőleg, egyenesen visszafelé vágtat, azokhoz a régi irányokhoz, amelyeknek formakincsével a saját tehetetlenségét pótolja. Ha végignézzük a modern mesterek alkotásait és nem tudjuk, hogy ezek a mesterek modernek, egy pillanatra sem fog eszünkbe jutni, hogy ez a művészet a jelené s hogy ezek a müvek valamely legmodernebb artisztikus szükséglet kielégítésére születtek. A szobrászat, mikor az impresszionizmussal szembefordult és új monumentalitást, új erőt keresett, a dolog könnyebb végét fogta meg, kölcsön vette azt, amire szüksége volt. És ma minden relief, minden szobor, amely az épü-
Moiret Ödön és Menyhért Miklós : 145—146. Az Erzsébetemlékmű pályaterve.
Magyar Iparművészet.
E. Moiret et N. Menyhért : 145—146. Projet d'un monument de la feue Reine Elisabeth.
2
149. Moiret Ödön : 147. Fiatal leány. Márvány szobormű egy kút számára. 148. Anyaság. Relief. — 149. A művész kis fia. 150. Női fej. Plakettek.
E. Moiret : 147. Jeune tille. 148. Maternité. Sculptures décoratives. — 149. Le fils de l'artiste. 150. Tête de femme. Plaquettes.
158
I
i
íí • V
í! Moiret Ödön : 151. Szerelmi álom. Márványszobor. 152. Virágrot ápoló nő. Plakett.
E. Moiret: 151. Rêve d'amour. Marbre. 152. Femme soignant des fleurs. Plaquette.
*=•=•=•=•=•=•=•=•=
V JJ
1 5 9 2*
156Moiref Ödön : 155—158. Reliefek tervei egy kút számára.
157.
15S. E. Moiret : 155—158. Dessins de reliefs pour une fontaine.
1901.
»sbSÍK
Baillie S c o t t : 159. Lakóház folyosója.
162
Londonban.
160. Lakóház
Baillie Scott : 159—160. Extérieur et corridor d'une maison à London. •
il
Baillie S c o t t : 161. Londoni lakóház nappali szobája,
Baillie S c o t t : 161. Intérieur d'une maison à London.
163
•
•
-
Mathurin Méheut: 162. Cottus. (Az Iparművészeti Múzeum kiállításából.)
164
Mathurin Méheut: 162. Coitus. (Exposition des oeuvres de M. Méheut au Musée des Arts Décoratifs à Budapest.)
J! » • JÏ í ^ • • H V • • » V • Jl n ül it • » y • J! » ií • í H V • it » i{ • íí £ ij • íí £ V • í n U • í » it á » y it í » y V
letre kerül, vagy amely egy kertet díszít, emlékeztet. Régi szobrokra emlékeztet úgy felfogásában, mint az anyag kezelésében, sőt még a külsőségekben is, amelyekkel a szobrászok műveik archaikus jellegét mesterségesen is fokozzák. Ez nem modern szobrászat, ez csak kvalitásban jobb, mint a klasszicizáló korok alkotásai, lényegében azonban éppen olyan utánzás, amelyből egy új stílus semmiesetre sem fejlődhetik. A mesterséges primitívség, amely az új középületek ormain büszkéikedik, tulajdonképpen vajmi kevés haladást jelent és a legkevésbbé sem a mienk. Ez még mind kölcsönben van, amely faute de mieux, ideig-óráig megfelel, de nem maradhat végleges, mert hiszen ezzel éppen arról az eredetiségről mondanánk le, amely a modern művészet legszebb ábrándja. A dekoratív plasztikának sem lehet különb célja, mint hogy ezt az ábrándot valóra váltsa s ha megcsillogtatja maga előtt a monumentális kifejezési formát, nem nyugodhatik bele abba, hogy ez a forma idegen legyen és nem nyughatik addig, amíg a lelkében élő monumentális vágyaknak a saját nyelvén nem ad kifejezést. Félünk azonban, hogy a vágyak teljesülése nem egészen a szobrászattól függ. Sőt a szobrászat egészen bizonyosan nen5! kap eredeti karaktert addig, amíg az építészet meg nem előzi. Mert a stílus kérdése mindig az építészetben dől el, stílus csak az architektúrábői fakadhat. Kivétel csak az impresszionista korszak volt, de csak azért, mert ennek a korszaknak stílusa éppen a stílus hiánya. De az építészet igen nehezen heveri ki azt a csapást, amelyet az impresszionista uralom alatt szenvedett. Az impresszionizmus az architektúrával még kegyetlenebbül bánt, mint a szobrászattal. Egyszerűen kihagyta a művészetek közül, nem törődött vele és ennek következtében a művészi építkezés a XIX. század végén csődbe jutott. A legmodernebb irány ki akarja emelni ebből a sülyedésből, sőt, mint említettük, éppen az architektúra fejlődésére fekteti egész programmját, de a Programm beváltása nem könnyű. Mindeddig legalább csak kísérletekkel találkoztunk, amelyek nem fejlődtek még oda, hogy egy általános stílust remélhetnénk tőlük. Sőt ezek a kísérletek, amennyiben egészen újat produkáltak, rendesen korán kimúltak és az az építészet, amely ma Németországban modernnek számít, tulajdonképpen csak a barokknak és az empirnek polgári keveréke. Az ilyen polgári építészet azonban a legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a hozzá csatlakozó plasztikának, a dekoratív szobrászatnak eredeti, új jelleget adjon. Sőt ellenkezőleg, a plasztika utánzó jellege jórészt éppen az építészet imi-
Magyar Iparművészet.
táló hajlamaiból ered. Azok a törekvések pedig, amelyek egészen radikálisan kísérelték meg egy új stílus létrehozását, szintén nem támogatták a dekoratív plasztika fejlődését, ellenkezőleg, a szobrászatot is magukkal hurcolták azokba a tévedésekbe, amelyek saját korai halálukat okozták. A síkdíszítmények túltengése, a szecesszió ornamentális csudái, Magyarországon a suba- és szúrmotivumok vészes uralma szomorú jelei ezeknek a tévedéseknek, amelyek a hamis anyagok segélyével úgy hatottak, mint a dekoratív plasztika elleni egyenes támadás. És a modern építőművészeti mozgalom egyetlen új eredménye, a célszerű architektúra, a „Zweckkunst" szintén nem volt kegyelmes a plasztikával szemben. Mert azok az épületek, amelyek sík falakkal, puszta, mértani jellegű homlokzatokkal, sima és dísztelen tömbökkel akarják kifejezni a bérház, az árúraktár vagy gyárépület jellegét, szintén nem alkalmasak arra, hogy velük kapcsolatban dekoratív szobrászat fejlődjék. Mert vagy lemondanak róla egészen és megelégszenek némi kis ornamentális ékességgel vagy pedig befogadják egy más stílus formáit, amelyek azután sokszor egészen nevetségesen hatnak. Új, eredeti formaművészet ezen az alapon nem fejlődhetik, mert az építészetből hiányzik az a stílusteremtő erő, amely a művészettörténet minden nagy korszakában az összes művészetek új formanyelvét eredményezte. A dekoratív szobrászat reneszánsza tehát összes feltételeiben az építészettől függ és nem várhatjuk előbb, míg az architektúra új stílusa meg nem születik. Emberi számítás szerint pedig ennek az újjászületésnek egyetlen lehetősége van : az új anyagok formanyelvének megtalálása és az új rendeltetésű épületek artisztikumának megoldása. A vasbeton és a gép, ez a két gondolat uralkodik a jövő céljai között, mert technikai fejlődésük, sőt egyeduralmuk kétségtelen és a művészet nem lehet másképpen igazán modern, a korhoz, a jelenhez simuló, csak ha az artisztikus forma szempontjából alakítja azt, amit a technika eléje ad. Az építészet leglényegesebb feladata az új anyagokból készült modern épületek megoldása és ennek a feladatnak elvégzése közben kell hogy megszülessenek azok a formaelemek, amelyekből az új stílus kialakulhat. S ha ez meglesz, akkor nemcsak az építészetnek lesz új határozott stílusa, hanem a szobrászatnak is. A művészettörténet minden nagy korában a dekoratív szobrászat így alakult ki, kezdetben a legerősebb iparművészeti jelleggel, majd mindinkább függetlenül, míg végre megszűnt alkalmazott művészet
8
lenni és megszületett valamely kor önálló szoborstílusa. A szobrászat ezt a fejlődést ma sem csinálhatja visszafelé. Nem lehetséges, hogy egy más kor stílusának utánzatait egyeztesse össze az építészet új formáival. Az eredeti, modern stílus csak akkor lehet valósággá, ha a szobrászat az új formákhoz ragasz-
kodik, ha ezeket keresi és az architektúrával együtt igyekszik a modern formanyelv kérdését megoldani. A szobrászat sorsa tehát az építészetével közös. Közösek a nehézségek, közös a megoldás módja s valószínűleg közös lesz a megváltó is, aki végre eljön és a jövő stílusát megteremti.
A. S. LEVETUS: M. H. BAILLIE SCOTT EGY ÚJABB ALKOTÁSA ltalánosan elismerik, hogy nálja ki. Szerencséje még Baillie Scottnak, Baillie Scott a modern hogy akadt derék munkásokra, kik megangol építészek legkivá- értik és átérzik művészi gondolatait s nagyban lóbbjainak egyike. Mű- hozzájárulnak a művei sikeréhez. Ezért Baillie vészete eredeti és teljesen Scott házai nem csupán a tervezés szemegyéni. Műveit nem csu- pontjából kiváló alkotások, hanem a technikai pán Angliában csodál- munka is tökéletes művekké avatja őket. Az hatjuk, hanem a kontinens alaprajzi beosztás a régi angol udvarházak több országában is. Az közismert elrendezésével hasonlatos. Középen egyéni jelleg, mely ezeket a keresetlen egy- a folyosó, a „screen", mely elválasztja a szerű lakóházakat jellemzi, nem akadályozta szolgaszemélyzet helyiségeit az uraság lakóa művészt abban, hogy mindig teljesen bele szobáitól. A kisebb szobák ablakai keletnek tudott illeszkedni az adott környezetbe, a táj hangulatába és ez egyik főerőssége Baillie Scott házainak. De nem csupán a falvakon, úri birtokok parkjaiban otthonos ő, megtalálja módját annak, hogy okosan és artisztikusan épített házai érvényesüljenek a nagy városok kőtengerében is. Ez alkalommal egy újabb alkotására akarjuk olvasóink figyelmét felhívni, mely a híres londoni Regent Park-ban van. Ez az angol főváros egyik legrégibb városrésze, melynek villái részben az ú. n. pseudoklasszikus stílusban épültek, részben pedig a georgiáni vagy a korai Viktória-korszak alkotásai, tehát az angol architektúra legszárazabb, legjózanabb korából valók. Szerencsére e városrész még sok dúslombozatú, régi fával ékeskedik s épp a ház közvetlen környezetét sűrűn borítja a növényzet, mely az épületet meglehetősen elkülöníti a városrész unalmas házaitól és lehetővé tette a villaszerű kiképzést. — Az első pillanatra szembeötlik, hogy művészünk jól tud bánni az anyaggal és Jeddy Sándor : A slrkőpályáAlexandre Jeddy: Projet d'un moa benne rejlő értékeket az összzaton 150 koronával díjazott nument funéraire couronné du hatás emelésére ügyesen haszegyes sfremlékterve. prix de 150 couronnes.
