KARÁCSONY, ÍRTA: DR. SZTRAKONICZKY KÁROLY

— — —

—

—

—

369 Karácsony

KARÁCSONY, Í R T A : DR. SZTRAKONICZKY KÁROLY.

A napokban, egy szürke, ködös decemberi reggel, a körút közepén egy nagy társzekeret láttam, amely tele volt rakva frissen vágott, zöld, fiatal fenyőfákkal. Egy pillanat alatt felvidult a lelkem, amelyet pedig nagyon megfeküdt már az esős, csúnya december tompa rezígnációja és egyszerre arra gondoltam, hogy nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankólíája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derűs lelkűek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szivesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének. Magam előtt láttam a karácsonyi ünnep egész fogalom- és érzelemvilágát minden emlékes poézisével egyetemben s kedves emlékezések és bíztató reménykedések ütöttek tanyát a szívemben. Mindezt egy rakás zöld, meztelen fenyő ébresztette fel bennem, amelyet kínlódva cipelt odébb két agyondolgozott pára. S nagyon csodálkoztam, hogy csak most, csak ilyen véletlenül jutottam bele ebbe az ellágyuló karácsonyi hangulatba, holott ha elgondolom, az utcákat már hetek óta beragyogja a sok karácsonyi cifraság, a kirakatok tele vannak aranyban és ezüstben csillogó ékességekkel és szinte a fülembe ordítják, hogy nemsokára karácsony lesz. Valahogy hiba van ezekben a dolgokban, aranynak, ezüstnek, úgy látszik, hamis a csillogása, mert csak sziporkázik és vakítja a szemet, de nem tudja megadni nekem azt a hangulatot, amelyre karácsony estéjén szükségem van. N e m tudom, milyenek lesznek azok a karácsonyfák, amelyeket ezekkel díszítenek majd fel, de nem bízom bennük. És sajnálom azokat az embereket, akiknek kifejezéstelen, néma lesz a karácsonyfájuk, mint egy szívesen várt vendég, aki érzést, hangulatot, örömet kellett volna hogy magával hozzon s most mégis üres kezekkel híven áll a szoba sarkában, mert mindezekkel adós maradt. Pedig az a messziről idekerült hagyományos fenyő, a karácsonyfa nagyon nagy fontossággal bír, sokkal több fontossággal, mint ahogy első pillanatra gondolnók. A karácsonyfa a külső megjelenési formája a karácsonyi ünnepnek, a karácsonyi érzéseknek. A karácsonyi érzésekre pedig szüksége van az emberiségnek még ezerkilencszáztizenegyben ís, a karácsony az az ünnep, amely a munka és a legjózanabb realizmus éveiben ís aktuális maradt. Az emberi lélek most már sok százados tradícíók és felhalmozott tudat alatti emlékek folytán megkívánja ezt az egy napot, amikor önmagába és azok felé fordul, akiket szeret, amikor egy pillanatra, csak egy estére minden egyébtől, a tegnaptól és holnaptól elvonatkozva a béke, a szeretet és a családi vonzódás érzéseinek élhet. Annak a rejtelmes, zsongító boldogságnak, amely karácsony estéjén reáfekszík a lélekre, mindenki szívesen odaadja magát és oda tudja magát adni, ez a családi kör ünnepe s a karácsonyfa gyertyái az otthon szellemének tiszteletére felgyújtott áldozati tüzek. A karácsonyi ünnep idealizmusa csodálatosképpen egészen épen maradt s vele együtt a karácsonyfa is, amely ennek az idealizmusnak mindenkori kifejezője volt. A karácsonyfa, akármi is volt a kezdete, eredetének oka, ma már a hozzáfűződő hagyományok folytán egészen biztosan körülírt, határozott rendeltetést nyert : szimbóluma azoknak az érzéseknek, amelyek felújítására a karácsonyi ünnep hívatott, de másrészt ugyanazoknak előidézője, létrehozója ís. A karácsonyfa kifejezi mindazt, ami a lelkünkben a karácsonyi ünneppel kapcsolatban él, de másrészt éppen ez okozza, hogy csak reá kell néznünk a levágott fenyőre s azonnal megindul a szívünk táján valami melegség, ami a karácsonyra emlékeztet. S éppen azért a karácsonyfának olyannak kell lennie, hogy ezt a kettős feladatát betöltse, ez a kettős szerep s annak végrehajtása a karácsonyfa esztétikus vagy nem esztétikus mivoltának mérlege. A karácsonyi ünnep érzé-

MaRTaf Iparművészet,

í

370 Karácsony

seínefe konzerválása a cél s ez adja meg a karácsonyfának, mint artísztíkus jelenségnek, a lelki tartalmát. S éppen azért egészen bizonyos, hogy a művészi karácsonyfadíszítés szabályait ez a konzervatív cél kell hogy diktálja s éppen olyan kétségtelen az ís, hogy csak a művészi karácsonyfa tud ennek a célnak megfelelni, mert emberi érzések megjelenítésére, szímbolízálására egyedül a művészet képes. A legújabb kor azonban kissé kegyetlenül és tapintat nélkül bánt el a karácsonyfával. A gépek éppen olyan kevéssé törődtek a szeretet ünnepével, mint a művészettel s a gyáripar üzleti kalkuláció alapján akarta elintézni azt, ami pedig egyedül a szív dolga. Hamis aranyban ragyogó cifraságok, ezerszámra előállított hazug pléh- és üvegdíszek jöttek létre ilyenképpen, valamennyien olyan dolgok, amelyeken rajta van a gyár és az en-gros üzlet szaga s amelyek az ízléstelenségen kívül az idegenségük miatt sem tudnak megfelelni annak a célnak, amelyre vállalkoztak. A modern technika minden vívmányát át akarják vinni a karácsonyfára ís, erre a szubtilis, túlfinom kifejezési módra, amelynek egyetlen éltetője a konzervativizmus és a hozzáfűződő tradícíók. S ez előtt az áramlat előtt semmi sem szent, még a józan ész sem ; a fenyőfa ágaiból legújabban víllanygyertyák nőnek ki s míg a gyertyák apró lángja fel tudta bennünk ébreszteni mindazt a lelki kincset, amelyet emlékek, visszapillantások, átélt boldog órák töredékeképpen a lelkünkben megőriztünk, a villanykörték hideg fénye semmit sem tud róluk s fényes világossága dacára mí sem látunk benne semmit. Az emberi produkció semmiféle területén nem olyan megokolt, szükséges a saját munka és a kézzel való alkotás, mint itt, csak a mí kezeink tudják a karácsonyfát feldiszítení azon skála szerint, amelynek lelki rezonanciáját régmúlt időkből ismerjük s amelynek segélyével fel tudjuk idézni az azokból fakadó édesbús melódiákat. Egy karácsonyfa, amelyet magam csináltam, az egész multamat, mindent, ami az emlékeimben kedves, meghitt és kellemes, jelentheti a számomra, de mit kezdjek egy fával, amelyet idegen emberek csináltak meg anélkül, hogy ismertek volna engem ? Végignézek rajta, mint egy kirakaton, de semmivel sem érdekel jobban, mint az ott kiállított idegen holmik. Pedig ezek az idegen holmik nemcsak a lélek szubjektív követelményeível bánnak mostohán, az ízléshez és az artísztíkus szükségletekhez sem kegyelmesebbek. A bolti árú, a vásári karácsonyfadísz nemcsak az otthonom belsejétől idegen, a művészethez sincsen sok köze. A karácsonyfadíszítéssel foglalkozó üzlet éppen a közömbösségnél és ridegségnél fogva, amely a produkcióját vezeti, nagyon szánalmas és a karácsonyfa poétikus jelentőségéhez merőben méltatlan dolgokat produkál, amelyeknek alkalmazása nagyon kedvezőtlen tanúbizonyságot tesz a szülők, a nagyok fantáziájáról s még kedvezőtlenebb irányba tereli a kicsik, a gyermekek fantáziáját. Angolkóros angyalkák bámulnak le a fenyő legfelső ágáról idióta mosolygással és a habsütemény formátlan naturalizmusával megformált hattyúk, kéményseprők és szerencsemalacok bosszantják a szemet. A bonbonniérek ostoba arannyal átszőtt zsákok és a fa lábától a tetejéig diadalmas hadjáratot tart az utánzó pléh és üveg. Semmi ízlés nincsen ezekben a dolgokban és ami még fontosabb : semmi őszinteség. Ezek a holmik folyton hazudnak, kéményseprőknek, angyaloknak és pénzes zacskóknak hazudják magukat, vagy gyümölcsnek és aranydiónak, szépen elrejtve hamis mivoltukat. Ilyenformán azokat az érzéseket, amelyeknek feltétlenül tisztáknak és őszintéknek kell lenniök, csupa hazugságok szimbolizálják s a családi ünnep harmóniájának legerősebb hangja teljesen disszonáns. Pedig ez az anomália a legélesebb és legsértőbb valamennyi anomáliák között; ha minden hazugság volna a világon, a karácsonyfának akkor ís valódínak kellene lennie. Kegyetlenség a gyermeknek papírmasé-almákat és körtéket mutogatni, amelyekbe hiába próbál beleharapni : csak a foga fájdul meg tőle és az illúziója foszlik szerteszét. Az élet első nagy csalódását ilyenképpen a szeretet és az ajándék fája hozza meg a számára ; milyen ferde dolog az ilyen karácsonyi ünnep. S maga a hazugság rendesen éppen a szülőktől indul kí, akik nagy, ragyogó és gazdag karácsonyfát akarnak, holott ők maguk nem gazdagok s valódi pompára nem képesek. így azután a karácsonyestí szobába egy talmi-

— arannyal ékeskedő, álruhás vendég kerül, aki megtanítja a gyermeket a hazugságra s felfokozza a fantáziáját olyan dolgok után, amelyeket hamisan és rosszul ismer meg s amelyek után helytelenül vágyakozik. Nagyon káros és nagyon vétkes ez a hazug s ennélfogva művészietlen eljárás éppen akkor, amikor a gyermek lelke a legpuhább, mikor állandó intenzitásban tartja a befogadóképességét a karácsonyi láz, amikor a szeretet rajongásával fogad a szívébe mindent, amit a karácsonyfa, az ígéretnek és ajándéknak ez a csodálatos fája, nyújt. Ez az a pillanat, amikor a gyermek lelke a kezünkben van, mikor a fantáziáját és az ízlését olyanná formálhatjuk, amilyenre akarjuk, nagyon nagy mulasztás, ha elszalasztjuk ezt az alkalmat és nem vigyázunk arra, hogy ebben a pillanatban artísztíkus formák, nemes, művészi jelenségek felé fordítsuk a gyermek lelkét s ilyenképpen reáforrasszuk a művészi ízlés zománcát. S ugyanez a szempont kell hogy domináljon az ajándékok megválasztásánál ís, amely szintén nem történik a leghelyesebb irányban. Az emberek rendesen többet, elegánsabbat akarnak adni, mint amennyire képesek és így cserélődik ki azután a mutatós holmik egész ízléstelen lomtára. A gyermek nem kapja meg azokat a dolgokat, amelyek a lelkét kellően megformálnák, a felnőtt pedig rendesen olyan dolgokhoz jut, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Az emberek dísztárgyakat küldenek az ismerőseiknek, amelyeket azok rendesen nem tudnak eléggé elrejteni. Az ajándékozó tehát ahelyett, hogy figyelmes és jó barát módjára valami apró kis szükségletet elégítene kí gondos kézzel, többnyíre csak bosszúságot okoz. A célszerűség, amelyből minden modern artísztikum kiindul, úgyszólván teljesen hiányzik a karácsonyi ajándékokból és semmi sem ritkább, mint az artísztíkus forma. Az ajándék tehát, amely az ajándékozó baráti érzelmeit kellene hogy realizálja, hazug és művészietlen, az őszinteség hiányát és a rosz ízlést hirdeti. S ilyenképpen az egész karácsonyi gondolatkör, a karácsony ünnepének nemes érzelemvílága sok apró, kellemetlen hazugsággal fonódik össze és lassankint el kell hogy veszítse eredeti formáját. Éppen úgy, mint a levágott fenyő, amely a maga valódi, zöld meztelenségében egy társzekér hátán ís képes arra, hogy felébressze bennem a karácsony hangulatát, de azonnal elveszti minden varázsát és jelentőségét, amint ízléstelen holmikkal telerakva, az emberi meg nem értés súlya alatt görnyedezve úgy kerül elém, mint egy mesebeli királyfi, akit a szinpadon csodáltam, bámultam és szerettem s aki most a közelembe állva megláttatja velem a festéket, a kócot, a kopott selymet és az üveggyémántokat.

371 Karácsony

372 LaKásművészcti Kiállítás

LAKÁSMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS ÍRTA s MARGITAY

ERNŐ.

Hosszú idő után, új hajlékban rendezte kiállítását az Iparművészeti Társulat. Ehhez az új helyhez szoknia kellett a tervezőknek, a közönségnek egyaránt. Tizenöt esztendeig a Múzeum űvegcsarnokában és oldalfolyosóín mutatta be a Társulat a magyar iparművészet termésének minden szépségét. Akik a lelkűnkön viseltük a haladást, nagy gyönyörűséggel szemléltük a becsületes munka, a küzdés eredményét. Most a Technológiai Iparmúzeum vendégei a művészek, az iparosok, a közönség. Amikor intézmények, egyesületek a sors forgandóságánál fogva kénytelenek egyidőre vagy beszüntetni az intenzívebb munkát, vagy hallgatníok kell, annak rendesen a cél, a művészet vallja a kárát. Ennek a kiállításnak a megtekintésénél ez az első kérdés. A felelet rövid. Még ez az egész világon szokatlanul mostoha állapot sem ártott íparművészetünknek. Sőt a hallgatás ideje alatt egyes irányokban olyan fellendülés látszik, aminek örülnünk kell. Az apró használati tárgyak, szobadíszek egész tömege arról beszél, hogy magyar emberek szívéhez nagyon közel férkőzött a szépség szeretete . . . A kiállítást Fehérkutí Bálint rendezte. Azok közé a művészek közé tartozik, akik akarva se tudnák elrejteni tektonikus tudásukat. Akik tisztában vannak az anyaggal, s a belőlük kihozható hatással. Ezért van az, hogy az aránylag rideg helyiségnek valami meleg hangulata csapja meg a szemlélőt. Az előcsarnokban a „Píttur Mozaik" társaság diszít, Majoros Károly tűzben zománcolt kavícsmozaíkjait látjuk, akinek elsőrangú üvegképei ínteríőrök harmóniáját ís emelik. Az előcsarnok keresztfolyosóján pedig Krausz Károly és Józsefnek finom színhatású, kitűnően megoldott fonott karszéke az, ami megállítja az embert. A Társulat kiállításának előre megállapított célja az volt, hogy a lehetőség határain belül minden vagyoni állásnak megfelelő lakást mutasson be. Ezért egy ötszobás, egy háromszobás, egy kétszobás, azután egy legénylakás került bemutatóra. Valamennyi felhasználta ennél a versenynél a segítő művészetek minden fogását. Az ötszobás lakásnak sok a tervezője. Talán ez az oka, hogy nem egységes a hatása. Vass Béla monumentalitásra törekvő, kissé kőszerű ebédlőteremmel és egy igénytelen dohányzófülkével vonult kí, amelynek tőszomszédságában Melier Dezsőnek a fogadószobája van. Bíedermayeres hangulat, csupa szín és puhaság ez a hely. Maga a faanyag ís szerencsés. A topolyának csodaszép rajza, amit a nagyanyáink idejéből ismerünk, a szimpátiánkat csak növeli. Az itt-ott jelentkező konstruktív hibákat ís elnézzük a beszélgető-sarok intimitásáért, amelyet a Lesznai Anna párnái emelnek. Ebben a szobában az az érzésünk támad, hogy emberek élnek benne . . . Majd egy férfídolgozó következik, amelynek a legszerencsésebb darabja az iratszekrény és az Íróasztal. Ezeknek egységes, zárt a hatása. Szerkezetileg mind a kettő elsőrangúan megoldott. Ennek a helyiségnek Meyer Antal a tervezője. A női nappali szoba, amely a Vas Ferenc tervei után készült, megfelel a céljának. Elrendezésében sok ügyesség van, s a kivitele tökéletes. A munkának ezt a jóságát látjuk Lakatos Artúrnak hálószobájában ís. A végső konzekvenciát talán úgy vonhatnánk le a gazdagok lakásának kritikájánál, hogy ugyanegy ember lakását csak egységesen lehet berendeznünk. N e m rideg egyenruhát értek ez alatt az egység alatt, de az egyéniségnek a változatosság közepette ís megnyilvánuló vezető ízlését. Most különböző művészek különböző felfogása csöndes küzdelmet folytat, amelyet sokan megéreznek, s amelyet az iparosok névszerínt fel nem sorolható serege, feladatuk kitűnő megoldásával se enyhíthetett. A tételem igazsága mellett bizonyít a kíállítás többi része. A háromszobás lakásnak Nemes Ödön, Mérő Jenő és Skuteczky Sándor a megteremtői. Valamennyien egymás kezére dolgoztak. Még a faanyagban ís vigyáztak arra,

373 hogy lehetőleg egyöntetű legyen az ínteríőrök hatása. És ez sikerült. Az érzésünk az, hogy itt lakni lehet, és figyelmen kívül hagyva néhány megoldatlan kérdést, az egésznek nyugodt a képe. Ehhez a lakáshoz konyha és előszoba ís csatlakozik. A tervezők sem az ebédlőnél, sem a nappali vagy dolgozószobánál nem ígértek olyat, amit teljesíteni ne tudtak volna. Ez a hely a polgárság lakóhelye. Kevés dísz, semmi cifraság, jó anyag . . . Egyéb nem ís kell. Azon pedig régen tűi vagyunk, hogy bántó hibák zavarják a nézőt. A legsikerültebb, művészi szempontból a legjobb, ízlésben a legelőkelőbb ThoroczkaíVigand Edének a kétszobás lakása, amihez előszobát és konyhát is csatolt a művész. Ennél a lakásnál mindenki gyönyörködik a Vígand művészi erejében. Egy ember, aki egyszerűen hátat fordít a fővárosnak, nem törődik senkivel és semmivel. Megy a maga útján, úgy, ahogy éppen ő látja jónak. Sokat gáncsolták művészetbeli álláspontja miatt, de sohase vette tudomásul. Ellenben Erdély hegyei köpött óriásit fejlődött. Ebben a fejlődésben nem válott egyoldalúvá. Figyelt mindenre. S a fejlődésnek és figyelemnek eredménye ez a kétszobás teljes lakás. Ügy hat, mint a piktúra ez a két interior. Színben, vonalban kitűnően összehangolta a tervezőjük. A világításnak fogásai, a függönyök, az üvegfestmények, a falak színe, itt-ott néhány edény és varrottas, pár cserép virág, mind a Vígand célját szolgálják. A belső architektúra is az övé. Röviden : teljes harmónia. És újra nyugodt vonalak, ahol a fa beszél, mert orna mens mentől kevesebb van rajta. A lakószobán a faragókés primitívnek látszó metszése és a bazsarózsa rendkívül finoman megkomponált, áttört bokrétája. A hálószobán néhány puha hullámvonal és kivágás. Vígandnak itt minden erénye érvényesül. Telivér művészetet látunk, amelynek apró hibáiért cserébe annyi szépséget kapunk, hogy nem vevődnek észre. Amellett potom olcsó az egész berendezés, tehát szociális szempontból ís eléri a célját. Művészi lakást 2200 koronáért ed dig nem kaphatott a közönség. Ez magában véve ís óriási érdem. A Vígand környezetébe illesztődött bele egy fürdőszoba-berendezés, amelynek inkább az ötszobás lakás kapcsán volna helye. Hehleín Istvántól való a felszerelés, a bútorait pedig Deutsch Imre tervezte, aki az Iparművészeti Iskola lakásberendező osztályának a növendéke. A családok lakóhelyéhez csatlakozik a legényember lakása ís. Fehérkutí Bálint nem először foglalkozik ezzel a problémával. Célja az volt, hogy jobb vagyoni viszonyok között, egyedül élő embernek teremtsen művészi környezetet. Ezért egy előszoba kapcsán olyan dolgozószobát tervezett, amelynek fülkéjében szekrények és kerevethatású ágy foglalnak helyet. Az előszobája fehérre mázolt puhafa. Ebből nyílik a feketére pácolt tölgyfa dolgozó, amelynek szoborállványaí és szövetbehuzatának színe átmenetet teremtenek a hálófülke topolyafájának aranybarna színéhez. Átgondolt ínteriőrök ezek. A dolgozó magyarsága és a fülke bíedermayer-hangulata a lehetőségig együvé simulnak. Mocsaí József — az asztalosa — felülmulta önmagát. Amit a kivitel szépsége elérhetett, azt elérte. És nézvén szeretettel végzett munkájának művészi tökéletességét, úgy érezzük, hogy a külföldön se lehet sehol megértőbb, anyagát tökéletesebben megmunkáló, gondolkodó segítőtársa a művészeknek, mint Mocsaí, aki a faanyagban ís csak a legjobbat, a legszebbet adja. Ezért iparos létére ís művész. A kíállítás üvegszekrényeiben, a folyosókon és a falakon meglepetésszerű dolgokat látunk. Ilyen jóleső érzés fogja el az embert, ha a Kürthy György és Vízváry Mariska igazi művészetet lehelő, finom színhatású selyembatíkjaí előtt állunk meg. Ha a Tull Viktor bőrmunkáít szemléljük, ha a Szügyi Elemér és Korponay Leszay Margit meg Walleszné Gyenes Gitta hímzéseit vizsgáljuk. A Magyar Ezüstárúgyár részvénytársaság tökéletes kivitelében élvezzük a Kós Károly ékköves vírágés gyümölcstartójának szépségét, Wílfínger Bélának öntésében megjelenő Szász-féle bronzszobrot, az Atlétát. Reményi Gyula súlydobóját. Tehát elsősorban azok munkásságának az eredményét, akik új harcosai az íparművészetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gödöllőiek, Lesznaí Anna, a Képzőművészeti Főiskola iparművészeti műtermének hölgyei, Márton Imre, Rauscher Lujza, Benczúr Béláné, Szécsénné és Nagy Ida, Kopíts János, a többi

Lakásművészeti Kiállítás

374

-—

Stílusszomjúság

művészek és iparosok tömege nem a legjobb munkáival szerepelne ezen a helyen. Á m őket már ismerjük és működésüket úgyszólván évről évre méltattuk. Utoljára hagytam a székesfővárosi iparrajzískola szőnyegeit, amelyek technikában, tervben és színben művésziek, s a magyar népművészetnek számtalan, szépségekkel átitatott termését, amelyek századok óta diadalmasan tartják a színvonalukat ott, ahol mecénások nem ronthattak rajtuk.

— —

— — — — — — — ~ ~

STÍLUS-SZOMJUSÁG, (BÉCSI LEVÉL.) Í R T A ; NÁDAI PÁL.

A bíedermayer nem halt meg. A bíedermayer még csak nem ís alszik. Es az empire is él, legalább ís az asztallábakban. És a rokokó ís lélegzik még és virágokat hint finom selyemszövetekre és romantikus ellágyulást hímzések, porcellánok és legyezők világába. Egy kor sem némult még el egészen Bécsben. Minddel találkozunk lépten-nyomon, nemcsak az óváros halálra ítélt házai közt és nemcsak a múzeumi vítrínák reszkető üvegei mögött. Hanem mindenütt, ahova belépünk blazirtan és felfrissülünk, miután stílust szürcsöltünk egy-két órahosszat. A kávéházban, amelyikben falfestés és lámpaernyők és keskeny kanapék és meghitt ablakfülkék hirdetik a harmincas éveket. És a kabaréban, ahol minden Willette és Forain után liheg. A színházban, ahol a hajdani bástya francia emigránsai trombitálnak Schnítzler darabjában és a Rózsagavallér vidám, krínolínos könnyűsége lebeg az Opera deszkáin. És a kirakatban, ahol az email és a bronz kápráztat el és a családi körben, ahol vasárnap délután Schubertet játszanak és talán még most ís Wertherregényeket olvasnak az emberek. Nincsen ma a kontinensen város, mely mohóbban kapna régi és új stílusokon, mint Bécs. Nincsen hely, amelyben az iparművészet annyi reminiszcenciával, annyi érzékenységgel és annyi hagyomány-áhítattal volna átitatva. Még az újak ÍSÍ csak finom, leszűrt formaímádók. Régi melódiák reszketnek bennük tovább. S azért előbb fog kivirágozni Amerikában valamiféle mammuth-stílus vagy Berlinben az árúház-stílus, mint egy új bécsi stílus. A művészet itt túlságosan szenzíbilís ahhoz, a levegő nagyon is illatpárás, az emberek kelleténél sápadtabbak, hogysem belemarkoljanak valami egészen újba. A z ilyen tartózkodásban mindig van valami finom és gyöngéd vonás, valami előkelő dilettantizmus. De stíluscsínálás : az egészen más. Ahhoz őserő kell, szilajság, felfordítása előítéleteknek és sok, sok fanatizmus. És akik stílusokat keresnek, azok legnehezebben találják meg a s t í l u s t . . . Ezek az érzések újra és újra erőt vesznek az emberen, mialatt az Österreichisches Museum most megnyílt iparművészeti kiállítását nézegeti. Talán innét van, hogy ez az egész kíállítás még most ís: a nyugtalanság, az izgalmas keresés, a díszharmóníátlanság akkordjaiban csap össze. A néző egy nagyon színes, nagyon illatos és kavargó életbe lép be és azután keres. Mit ? Maga sem tudja. Egy meghitt helyet, egy nyugodalmas, komoly termet, valamit, amiben egységes ritmus van és amiben visszatükrözve megtalálhatná önmagát. De csak nyugtalanságot talál. Ennek egyébiránt a térkítöltésben ís lehetne az okát keresni. Mert itt ís az az eset állott elő, amely nálunk nehezedik az iparművészetre : az utolsó évek alkotókedve egyre erősebb lett, az ízlés egyre népszerűbb, de a helyiségek egyre szűkebbek. A régi múzeum mellé egy új üvegcsarnokos épület került két év előtt, de az új és a régi együttvéve ís kevés és már a nyár elején vissza kellett utasítani a jelentkezők legtöbbjét. Talán a térkítöltés és a beosztás — Wítzmann tanár végezte az idén — sem eléggé átgondolt és gazdaságos, vagy a késéssel járó kapkodás izgalma az oka, elég az hozzá, hogy a kíállítás nem ad egy olyan vedutát, amelyen kellemesen

\

pihenhetne a szem. Az ember jár a régi épületből az újba, négyszöges és körcífckelyes és patkóformájú ínteríőrök közt és régi múzeumi cserepek után bebukkan egy sereg hímzés közé és a könyvtár alatt megtalálja a sokszorosító-művészetet, majd egy terembe kerül, ahol semmi egyéb, csak szőnyeg, azután egy egészen üres helyiségbe és innen egy szobába, ahol minden bútordarab más asztalostól való és összevissza muzsikálnak, mint egy alkalmi zenekar. Egyszóval: ez a kiállítás egy kicsit szimbóluma a mai bécsi iparművészetnek: ezer apróságban omlik össze, színekben freccsen szét, mint a szivárvány; ideges és asszonyosan kapkod. Egypár impressziót mégis megőriz az ember, a Strauss-szímfóníának egynéhány motívuma megragad. Az első ; a "Wiener Werkstätte nemes előkelősége. Nekik külön kis tér jutott egypár vítrínával, mint az osztrák iparművészeti és szakiskoláknak ís. Persze ők ís ezer nippet, selymet, kosztümöt, shawlokat, dobozokat, órákat, nyakéket, emaílt, ezüstöt, üveget, gyöngyházat és bársonyt akarnak ebbe a hisztériás rendetlenségbe beleszórni, úgy, hogy művészi képet adjon. Amit ma már minden ügyes kirakatrendező tud, a kevésnek disztingvált megjelentetését, ők ezúttal szintén elfelejtik. De hiába, a kíállítás nekik is, elsősorban: alkalom a feltűnésre, zsibongás, tündérest, hogy ne használjam a legőszintébben ídeíllő szót : vásár. S nem ís ebből kell megítélni őket, hanem az összességre való hatásukból, ahogy a maguk kényes előkelőségét rá tudták szabni az egész osztrák íparművészí formavilágra. Persze lehetne itt beszélni a fehér és fekete néma nyugalmának örökös variálásáról, mely függönyök selymén és mozaikokon és cígarettatácákon és menükártyákon és poharak emaílírozásán a végtelenségig megismétlődik, de hódolatra késztet az a kecsesség, ahogy hozzája nyúlnak. A fővezérüknek, Hoffmann professzornak van egy fogadószobája : körtefából, gyöngyházberakással és ahogy itt minden anyag : bútorszövet, függöny selyme, stukkó és a kandalló márványa, metszetek és a kereteik, könnyű bíedermayeressvunggal összeborulnak e két szín uralmában, az elragadtatja az embert. Mellette Witzmann egy fogadószobában sokkal ízlésesebb berendezőnek bizonyul, mint amilyen szerencsés elrendezőnek találtuk az imént. Mindenesetre kissé szokatlan egy fogadószoba padozatán a kőkocka, de ebből nagyszerű játéka adódik a színeknek és a Klimt vonalaira emlékeztető fehér-fekete és színes mozaikoknak a falburkoláson köröskörül. Bizonyára nagyon kevés hölgy él még a Hohe Warten is, aki ezt a berendezést, melyben egypár széken és egy keskeny vítrínán kivül csak márvány, arany és színes fayence van, immár polgárílag szalonképesnek fogadná el. De annak a kevésnek a szalonjában finoman fogja tompítani a tónust ez a kevély és hideg modernség. Szeretnek játszani és szeretik falnak állítaní a burzsoát ezek a bécsi iparművészek. Van itt például egy interior, amelyet Frank-Gorge-Lurje és Strnad terveztek. Egészen új nevek és még újabb művészet. Valami, ami az őrültség és szentség határain mozog. Festett mennyezet, festett farács a fal körül, nagy, koporsóalakú szekrények cifra írásokkal, furcsa színű hímzések, bronzzal bevont fásládák... bizonyára egy próféta lakik bennük Tahiti szigetén. Valami egész furcsa exaltáltság van ebben a szobában, Gauguín-áhitat, Noa-Noa-láz, exotikus fájdalom, teozófia, mindenféle stílus-nontalgía. A burzsoának könnyű, az elneveti magát és tovább megy. De a snobízmusnak nehéz. Az nem tudja elkönyvelni a dolgot. De szerencsére ám a kiállításon sem mozog minden a transcendentálís hatásán. Mert van itt egészen kézzelfogható költészet ís. Egy nyolcszögletes női teaszoba (Poppovíts tervezte és Irmler készítette), csodálatosan finom anyagú, polírozott sötétbejátszó fával burkolva, a közepén egy nyolcszögletű asztal és körülötte nyolc puffos szék. A falakon japánosan kecses színes fametszetek és az asztalon ezüstös service meg üvegtányérok és alattuk csipkék, — egy modern mesét lehetne hozzá költeni. Minden olyan kicsi, helyes, asszonyos és okos. S ahogy a székek moquettjét tudja kékben, levélzöldben, smaragdosan és karmazsínvörösen hozzáhangolní a süppedő meggyszínű szőnyeghez, az valóságos musique couleur. A színek keverését egyáltalában mesterien értik. Ez a második mély benyomás, amely a nézőben kel. Cíkkáznak, felpezsdítenek, ujjongásra késztetnek ezek a színek.

Stílusszomjúság

376 Stílusszomjúság

—

— —

—

—

— —

Azelőtt vonal- és anyaghatások domináltak a bécsi íparművészetben, most a színek. A séma rendesen — mondjuk hímzéseknél, szöveteknél, grafikában — a fehéres alap fekete geometriai bordűrrel. De a középre jön egy színes applikáció, virágok, összefonódó szárak, vagy merő színpontok, mintha egy confettí-csomagból szórták volna oda. A népművészet ornamentikája. Valami szlávos melegség érzik ebben a nagy felszabadulásában a színeknek. Bukovina, Moldva, Galicía és a Tátra aljának lengyeleí Zakopane környékéről szállítják ide a colorit üdeségét. Három-négy év óta lehet ezt észlelni, mikor az Osterr. Museum nagy népművészeti kíállítást rendezett és álmokat csendített meg és színekkel bűvölte el a dekoratív művészetet, melyektől ez még most ís mámoros. (Mennyível több ilyen kincsünk lappang rejtve nekünk és mennyível mélyebb hatásokat tudna velük kiváltani egy kíállitás !) Ez a szintenger hömpölyög végig a szőnyegeiken ís. Tervezőik, Hoffmann, Delavílla, már nem a korai bécsi iparművészeti szecesszió gilisztáiba gubolyodnak bele és nem a perzsaszőnyegek arabeszkjeit utánozzák. Hanem mint egy nagy színes palettával, úgy dolgoznak a fonalakkal és könnyű, hajlékony, üde vonalakban fejezik ki magukat. Es — ami itt elsősorban lepi meg az embert — ezek a szőnyegek immár kereskedelmi forgalomban vannak. Haas, Gínzkey és más nagy cégek állítják elő őket, aminthogy a szövetmintáik ís lassan meghódítják az egész világot és a Wiener Werkstätte nyomtatványai ís a nagyvárosi sikk mintáivá lesznek mindenfelé. A fayencenak attól a továbbfejlesztésétől, amelyben úgylátszík Wahlíss a főember, az úgynevezett serapís fayencektől már kevésbbé vagyunk elragadtatva. Kivált a nagyobb darabjaik színben túltömöttek, formában monstruózusak. De Rómában, Milanóban, úgy látszik, ezek is nagyon tetszettek és hova-tovább erre az ágra ís ráteszi a kezét az indusztrializmus. Mert lassan, de biztosan a tőke ís meghódol az új ízlésnek. A nagy cégek közt, amelyek modern iparművészeket foglalkoztatnak, formákat és ornamentikát vesznek meg, pályaterveket írnak ki és sokszorosíttatnak, itt van már a nagyok legnagyobbja is: Krupp. Az ő ezüst servíceíhez, melyeket különböző tervező növendékek mintái után készítettek a berndorfí gyárak, csak az empire nagy masszív ezüstjei hasonlíthatók, melyekben a kongresszusi idők fejedelmi fénye tükröződött. Csupa architektúra, csupa okosság egy-egy ilyen service minden vonala, — meg fogjuk érni, hogy a nagyiparhoz kell mennünk ízlést tanulni. Mert lám, az abbazíaí motorcsónakverseny pályabíróságától nem igen tanulhat majd az utókor formaszépséget : az olyan díjakat fog kiosztani a versenyzőknek Prutscher tervei alapján, amelyen kilószámra van az ezüst és milligrammal az ízlés. De hát még Ausztriában sem lehet kívánni, hogy minden egyszeriben ízléses és művészi legyen a Kárpátoktól az Adriáig. Egyelőre ezrével, tízezrével van itt a kedves, intim, meghitt tárgy, a tízkoronás batíkfestésű legyezőtől a negyvenezer koronás ínteríőríg. És ez, amily szívósan, szorgosan, kedvvel és egyetértéssel dolgozik egy-két évtizede ez az új-bécsi iparművészet, bizonyára impregnálja a társadalom lelkét. Máris érezni, hogy ezzel szürcsölik itt a stilust, élvezik a levegőben lógó művészetet és az ember életkedvet, lendületet, impulzusokat merít abból, hogyha fiatalság és szépség bontogatja a rügyeít körülötte.

377 Maróti Géza

301.

301. R Á T H GYÖRGY SÍREMLÉKE A KEREPESI-ÚTI TEMETŐBEN.

Magyar Iparművészet.

MONUMENT F U N É R A I R E DE GEORGE R A T H AU CIMETIÈRE DE KEREPESI-ÚT.

2

302. MELLER

D E Z S Ő : NŐI F O G A D Ó S Z O B A .

KÉSZÍTETTÉK

HÉBER

ANTAL

SAI.ON DE R E C E P T I O N

ASZTALOS

ÉS B R A U N

MÓR

KÁRPITOS.

POUR

DAMES

2*

380 Lakásművészeti Kiállítás

304.

MEYER

A N T A L : URI DOLGOZOSZOBA.

KÉSZÍTETTE

CABINET

STADLER

MÁRTON

DE TRAVAIL POUR

ASZTALOS.

MESSIEURS

381 LaKásmtívészeti Kiállítás

305.

( 305. MEYER A N T A L : AZ ÚRISZOBA KÖNYVSZEKRÉNYE. KÉSZÍTETTE

BIBLIOTHÈQUE. STADLER

MÁRTON

ASZTALOS.

Lakásművészeti Kiállítás

306.

306. V A S

FERENC:

FOGADÓSZOBA.

COIN D E S A L O N KÉSZÍTETTÉK

PAUNCZ

ÉS

KOVÁCS.

DE

RECEPTION.

383 LaKásművészeti Kiállítás

307. 307. VAS F E R E N C :

ÜVEGSZEKRÉNY

VITRINE

RÓZSAFÁBÓL.

KÉSZÍTETTÉK

PAUNCZ

ÉS

KOVÁCS.

E N BOIS D E

ROSIER.

384 LaKásművészeti Kiállítás

308.

308. V A S S

BÉLA : POHÁRSZÉK

TÖLGYFÁBÓL.

KÉSZÍTETTE

CRÉDENCE

ORSZÁG

LIPÓT.

E N EOIS D E

CHÊNE.

385 jára. S nincsen szebb kincsünk, nincsen nagyobb, Különféléit amivel a bálánknak kifejezést adhatnánk, mint egy igazán művészi alkotás.

XLIÖNFBLÉK: T H GYÖRGY EMLÉKE. RÁhalálában nem fogadta üres

A nagy mecénás kézzel a sírjához kegyelettel járuló nemzetet : az emlék, amellyel M a r ó t i Géza Ráth György nagy szellemének akart kifejezést adni, a dicső feladathoz méltóan sikerült és nagy nyeresége a magyar művészetnek. Marótí Géza bizonyságot tett arról, hogy egyrészt teljes fenségében átérezte azt az erőt, amely Ráth György emlékéből kiárad, másrészt pedig birtokában van minden művészi készségnek, amely ezeknek a nagy érzéseknek a kifejezéséhez szükséges. A síremlék magasrangú, gyönyörű művészi alkotás s amint a temető csendjében büszkén és mégis lágy bensőséggel tekint a közeledőre, a hangulat, amely láttára megszállja az embert, legteljesebb bizonysága annak, hogy kifejezi mindazt, aminek kifejezésére hivatott. Marótí Gézának előkelő szobrászi neve elég garanciát nyújtott arra, hogy a kezei közül kikerülő alkotás nem sablonokból fog tengődni, de finom ízlése el tudta kerülni a másik végletet ís : nem bravúrokkal, nem bombasztikus ügyeskedéssel, vagy túlzó nagyotmondással igyekezett feladatának megoldására, hanem egyszerű, szigorúan artisztikus eszközökkel öltöztette művészi formába mindazt, amit a lelke mélyén Ráth György emlékéről táplált. És így történt, hogy az emlékmű úgy poétikus tartalom, mint plasztikus érték tekintetében a legjobb magyar szobrok közé tartozik. A három szimbolikus nőalak nem hirdeti szónokló hévvel a maga allegorikus mivoltát, csak egészen finoman ad egy kis lökést a fantáziánknak, amely amúgy is hamar kész az építészet, festészet és szobrászat nemtőínek simogató kezét Ráth György emlékéhez odaképzelni. S a három nőalak megmintázása éppen olyan artisztikus, mint amilyen költői az elgondolásuk. A márványtömbből, amely a maga szervesen megtervezett és Róth Miksa gyönyörű mozaikpadlójával díszített udvarából hatalmasan szökik az égnek, alig válnak el ; egy összetartozó tömeget képez az egész csoport, tisztelve a márványt, amelyből életre kelt s amelynek művészi lehetősége és ereje teljes mértékben érvényesül az emlékműben. Maróti Géza alkotása minden tekintetben plasztikus, művészi önmérséklettel tartja tiszteletben anyagának törvényeit és nem törekszik a játékos, pittoreszk hatásokra, hanem a márvány keménységét csak a keletkezés pillanatának hangsúlyozásával lágyítja meg. Ez az a pillanat, amikor a formák kiválnak a márványtömbből s az érzés a lélek szilárdságából. Ennek a kettős hatásnak az egyesítése adja meg Marótí Géza alkotásának legfőbb értékét. S nagyon örvendetes dolog, hogy ezzel az értékkel áldozhattunk Ráth György emlékének. Az az ember, aki az igazságnak és a szépnek élt, akinek minden java a nemzeté maradt, megérdemelte, megkövetelte, hogy a legszebb kincseinkből vigyünk emléket a sír-

Magyaf Iparművészet.

p i T T L E R - S Í R E M L É K . Az Orsz. M. Kír. Ipar•*• művészeti Iskola felejthetetlen igazgatójának, Fíttler Kamidnak, művészi síremlékére gyűjtést indít. Barátai, tisztelői, munkatársai és tanítványai adományaikat küldjék „Az Orsz. M. Kír. Iparművészeti Iskola Igazgatósága, Budapest, IX. ker., Kinizsiutca 31." címre. A síremlék végrehajtó-bizottságában képviselve lesz az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola, a Magyar Mérnök- és Építészegylet, az Orsz. M. Kír. Iparművészeti Múzeum, az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat, a Steíndl-czéh stb. Az adományokat a „Magyar Iparművészet" folyóiratban és az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola Értesítőjében nyugtázzuk. Budapest, 1911 december havában. Dr. Czakó Elemér. — Eddig a Fittler-síremlékre adakoztak : dr. Czakó Elemér 100 K, Mátrai Lajos 100 K, Ujváry Ignác 100 K, Maróti Géza 100 K, A Magyar Iparművészet szerkesztősége 100 K, Faragó Ödön 50 K, A. Balogh Lóránd 100 K, Sándor Béla 100 K. CZOBAFESTÉS ÉS T A P É T A című és lapunk leg^ utóbbi számában megjelent cikkünk kiegészítéséül közöljük a következő érdekes sorokat, melyeket Hauswírth Ödön úr küldött be lapunknak: Gardener A., az amerikai tudományos kutatások intézetének szaktudósa kisérleti úton állapította meg, hogy a festett fal hígíéníkusabb a tapétázott falnál. Kutatásainak eredményeiről egy amerikai lapban számol be és ezeket írja : A nagy városok bérlakásaiban visszamaradnak ajkülönböző betegségek csirái s ezeknek továbbfejlődésére a rostos és likacsos papírostapéta igen alkalmas talaj. Ha fertőző betegségek lefolyása után fertőtlenítik ís a helyiségeket, ritkán történik az oly alapossággal, hogy a betegség csirái a tapétákon vissza ne maradjanak, mivel azokat nem lehet antiszeptikus oldatokkal úgy lemosni, mint a festett falakat. A nagy kórházak falait mind festik. A festékrétegeknek felszívóképessége csekély, vagy egyáltalában nincs és mosható felületűek. A cikkíró kisérleti úton bizonyítja a festett fal előnyeit s a kísérletek meglepő eredményeket mutatnak fel. A cikkíró befestett egy kemény papírtáblát, egy másikat meg tapétával ragasztott be és mind a kettőt bűzös, nyirkos, dohos helyiségbe vitte. Rövid idő multán a két táblát bakteriológiai laboratóriumban megvizsgálták. A táblák 1—1 négyszöghüvelynyi területét használták fel baktériumok tenyésztésére. Az a bámulatos gyorsaság, amellyel a tapétán elszaporodtak, meggyőző bizonyságát szolgáltatta a festett felület előnyeinek, amely különben teljesen ment maradt a baktériumoktól. T-\ANIELNÉ LAMÁCS LUJZA budapesti tanárnő hosszabb idő óta Svédországban van és Stockholmban, Upsalában és egyéb svéd városokban előadásokat tart Magyarországról. A jeles készültségű tanárnő hazánk tájait, művészetét, iparát, népiparát és népművészetét ismerteti s ezzel értékes szolgálatot tesz hazájának. A svéd lapok egybehangzóan igen lelkes cikkekben számolnak be a svéd nyelvű előadások nagy sikeréről. Daníelné február havában Chrístíaniá-

3

386 Különfélék

ban és a skandináv félsziget több helyén folytatja közművelődési és közgazdasági viszonyainkat ismertető előadásait. B Í E D E R M A Y E R IL címmel Faragó Ödön, állami felsőipariskolai tanár cikket küldött be hozzánk, amelyben észrevételeit teszi meg Czakó Elemérnek lapunk legutóbbi számában megjelent tanulmányára. Kísérő soraiban Faragó tanár kijelenti, hogy minden Írott szavához ragaszkodik s kiköti a cikknek szószerint való közlését. A cikk elolvasása után figyelmeztettem őt cikkének néhány személyes élű sorára és e sorok elhagyását kértem. Hivatkoztam arra, hogy a Magyar Iparművészet mindig szívesen adott helyet az egymással ellentétes nézeteknek és a jelen esetben is egész terjedelmében hozza cikkének t á r g y i részét, ellenben nem közölheti a lapba nem való, személyeskedő kitéréseket. Annál inkább kellett ragaszkodnom a szerkesztőségnek ehhez a lap fennállása óta következetesen elfoglalt álláspontjához, mert Czakó Elemér cikke nem támadja, de nem is említi sem Faragó tanárt, sem mást. Faragó tanár azonban ragaszkodott kikötéséhez és visszakérte cikkét, amelyet külön füzet alakjában adott ki és küldött meg az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak. E füzetében Faragó tanár eljárásomat jogosulatlan cenzúrának minősítí, de ebben nincs igaza. Minden szerkesztőnek nemcsak joga, de kötelessége, hogy a beküldött cikkeket közlés előtt elolvassa és esetleges észrevételeit vagy kikötéseit az illető íróval közölje. Megteszi ezt minden szerkesztő, aki törődik lapjával. Hogy pedig a cikk lényegére nem tartozó, néhány személyeskedő sornak elhagyását kívántam, ezzel — meggyőződésem szerint — nemcsak szerkesztői kötelességemnek, de a jófzlés követelményeinek is tettem eleget. A SZERKESZTŐ. A B I E D E R M A Y E R - K É R D É S H E Z . Mult számunkban közölt biedermayer-cikkre egész sereg kérdés és felszólalás érkezett. A cikk írója azokra a következő feleletet adja s A biedermayer-irodalom igen nagy. Cikkem felfogásával és tendenciájával együtt eredeti kutatások alapján épült fel, de természetesen mint lelkiismeretes írónak támaszkodnom kellett az eddigi kutatások adataira is. Közönségem méltán megvárhatta, hogy lehetőleg teljes képét kapja a biedermayernek. A Magyar Iparművészetben szokásos népszerűsítő hang nem engedi meg a jegyzetekre való utalást, azért forrásmunkáim külön közlöm : Folnesícs s Innenräume und Hausrat der Empire und Biedermayer-Zeit. Hevesi, Österreichische Kunst im XIX. Jhdt. Mayer—Graul, Gesch. d. Möbelformen, Magasin du luxe et du plus nouveau gout, Heaton, Furniture and Decoration in England, Maquoid, A hist of engllsh furniture, Mewes. Um 1800. Legalapvetőbb munka a most megjelent Boehn, Max von, Bíedermayer műve. (600 old. 250 ábr.) Aki mindezeket nem ismeri, sem át nem tekintheti, sem hozzá nem szólhat a biedermayer-kérdés terjedelméhez és fontosságához. Mindezek (az utóbbi kivételével) megvannak az O. M. K. Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárában. Ugyanott van a Műbarátok Körének kiadatlan fényképgyüjteménye, köztük sok becses idevonatkozó bútor. A Honművész és még

néhány korabeli illusztrált lap is sok figyelemreméltó anyagát őrzi a biedermayernek. A biedermayer értéke igen felszökött az utóbbi évtizedben. Mióta a múzeumok (Stockholm, Hamburg, Berlin, Nürnberg stb.) beillesztették e kor tárgyait is műkincseik közé, szinte túlzott magasságra szökött az áruk. Ez éppoly indokolatlan, mint minden túlzás. A mi régiségkereskedőink raktárai is teli vannak b.-bútorokkal. Legtöbbet „forgalmaz" Muskál bácsi a Teleki-téren ; mindig van 5—6 pincére való anyaga. Brassó, Nagyszeben, Beszterczebánya, Igló, Kassa, Sopron, Nagyszombat városokban is van kereskedő, aki biedermayerrel üzérkedik. Legtöbb van raktáron Szombathelyt Rosenstíngl-nél és Pozsonyban Kreybig, továbbá Jarabek üzleteiben (10—15 szobaberendezés). Többnyire külföldi ügynökök kezére kerülnek innét a holmik. Magánosok körében is nagy szeretetnek örvend a b.-bútor. Mágnás-kastélyainkban (Pinkafőn, Inotán, Krasznahorkán, Királyfán, Bazinban, Bajmóczon, a kistapolcsányi főhercegi kastélyban) sok a jól konzervált b.-szoba. Szép példányok vannak Lechner Gyula (Steíndl-bútor), Majovszky Pál, Ambrózy Ágoston, Littke Jenő, Törley József, Czakó Elemér, a Benecsalád stb. lakásaiban. Budán a Mátyás-templommal szemben a Ruszwurm-cukrászda is 1820-ból való. Végül tartozom annak kijelentésével, hogy cikkemben a „tervezte" szó hangsúlyozása senkire személyileg nem vonatkozott, az iparművészeti verebek kifejezése alatt pedig növendékeimet értettem, akiket a rajztábla mellől a műhelymunka felé kívánnék terelni. TUTEGJEGYZÉS. A fenti sorokat Faragó Ödön Bíedermayer II. című röpiratának megjelenése előtt írtam, de ma sincs változtatni valóm rajtuk, úgyszintén múltkori cikkemet is teljes egészében fenntartom. Faragót, az általa választott úton nem szándékozom követni. Tárgyi megjegyzései ís annyira egyéniek, hogy miután azok meggyőzni nem tudtak, vitába vele nem bocsátkozom. E kérdés tudományos ismerőit egész világ választja el tőle. Ismétlem : a biedermayer nem más, mint az angol ízlés kontinentális formája itt-ott helyi változatokkal és empire idézetekkel tarkítva. Kultúrértéke pedig annyiban van, mert megtanít a fölösleges díszek elkerülésére. Aki a modern szociális művészet alapján áll, az sohasem fogja megérteni, miért akarjon a hivatalnok olyan formájú ágyban aludni, mint egy középkori várúr, vagy a szatócs miért áhitozík a francia királyok zsölléjére. Az országra és iparművészeti kultúrájára nincs veszedelmesebb a kikölcsönzött és felerőszakolt díszeknél. Népművészeteket tettek már tönkre drága pénzen felerőszakolt formanyelvek s az azzal járó fáradt szinek. Csakis a saját talajunkban meglevő hagyományok folyamatos ápolásából fejlődhet a jövő. Nekem, mint igazgatónak, nem ís lehet más elvem, csak az, hogy a tegnapból emeljem kí a mát s a mával számolva készítsem elő a holnapot. CZAKÓ ELEMÉR.

AZ AMERIKAI MŰVÉSZET FEJLŐDÉSE. Az arányok, amelyeknek óriási nagyságával Amerika minden tekintetben elkápráztatja a világot, a művé-

387 szet dolgában is teljesen tálhaladják az óvilág összes művészeti aspirációit. A legutóbbi időben Amerika is reájött a művészet nagy fontosságára és magas értékére és azóta szinte hihetetlen tevékenységet és áldozatkészséget fejt ki abban az irányban, hogy egy hatalmas művészeti kultúrát teremtsen magának. Tizenöt esztendő óta egymásután jönnek létre a múzeumok, a műpártoló társulatok és a művészeti iskolák s az Egyesült-Államok nagyobb városaiban egymást érik a kiállítások. Ennek a lázas tevékenységnek felelnek meg azok a statisztikai adatok, amelyeket legújabban olvastunk egy amerikai művészeti folyóiratban arról a fejlődésről, amelyen Amerika művészeti kultúrája a legutóbbi két-három esztendő alatt keresztülment. Eszerint jelenleg az Egyesült-Államokban 944 múzeum, művészeti egyesület és iskola van, holott 1907-ben ezeknek a száma csak 403 volt, tehát négy esztendő alatt több mint megkétszereződött. 102 művészeti iskolájának összesen 31.700 hallgatója van s ebbe nincsen beszámítva a Í70 kollégium és egyetem, amely pedig szintén foglalkozik művészeti oktatással. A legtöbb városban behozták a művészeti adót, ilyenképen lehetséges azután, hogy pl. Saint-Louis évenkint 120.000 dollárt költ a maga városi múzeumára. A szövetségi kormány azonban szintén nem maradt a városok mögött, hanem 1910-ben egy művészeti bizottságot nevezett ki, amely hét szakértő tagból áll s amelynek kötelessége, hogy a szövetségi kormánynak művészeti ügyekben tanácsot és felvilágosítást adjon. A hivatalos műpártolás mellett persze a társadalom is megteszi a magáét : Washingtonban székel az amerikai szépművészeti szövetség, amelynek tagjai az EgyesültÁllamok összes művészeti intézetei. Az állami és társadalmi munka ilyetén nagysága és intenzivitása érthetővé teszi a statisztika számainak rohamos növekedését és egészen biztos reményt nyújt arra, hogy a nagy mennyíségbell megnövekedésnek meglesz a maga örvendetes következménye a minőség szempontjából is. „T A LIGUE DE LA NOUVELLE MODE." Ez egy új francia szövetségnek a címe, amelynek festők, írók és iparművészek a tagjai s amelynek kimondott célja a női divat megreformálása. A francia liga harcot hirdet a modern női öltözködés ízléstelensége és természetellenessége ellen s még az idei tél folyamán egy hétszáz modellt tartalmazó kiállításban fogja bemutatni az új női ruha mintáit, amelyek a természetes, egészséges és artisztikus öltözködés elveit vannak hivatva megtestesíteni. A gondolat, mint azt igen jól tudjuk, nem új s csak felmelegítése a német reformruha-mozgalomnak, amely éppen a francia divat szuverén irányadó volta miatt nem járhatott kellő eredménnyel. S éppen az a körülmény kölcsönöz különös érdekességet a természetes s már ennélfogva ís artisztikusabb öltözködést célzó mozgalomnak, hogy Franciaországból indul ki, tehát onnan, ahol a jelenlegi és a mindenkori női divat összes árny- és fényoldalaival egyetemben megszületik. De éppen ez a körülmény több eredménnyel is kecsegtet, mint amennyit a német mozgalom el tudott érni, mert a francia ízlés és tradíció, amely ezen a téren tagadhatatlanul a legtöbbre képes, valószínűleg nem fog oda tévedni, hogy német mintára egységes Jäger-ruha-rend-

szereket állítson fel követendő ideálok gyanánt. A női KÜISnféléK öltözködés sok tekintetben tényleg reformra szorul s a ligának, amely erre a reformra vállalkozott, programmjában két igen érdekes gondolat foglal helyet. Az egyik száműzi az új divatból a történelmi hagyományokat s ezek helyébe egészen új, teljesen szabad díszítő-eljárást akar ültetni. Ez a kívánság mindenesetre igen figyelemreméltó, ha tekintetbe vesszük, hogy a modern női divat állandóan a mult fantáziájából táplálkozik, az utóbbi időben sorra kerültek a biedermayer, az empire, a Louis XVI. és semmi jele sincs annak, hogy a XX. századnak is megvolnának a maga gondolatai és elképzelései a női test dekorációjáról, hogy a XX. század asszonyai ís meg tudnák teremteni a maguk jellemző, semmiféle ócska motívumokra nem emlékeztető divatját. Ezeknek a divat-ideáknak megteremtésére bizonyára nagyon alkalmas a francia művészet, ha a maga nagy tradícióiból csak a rátermettséget tartja meg és elejti a sablónokat, de ezeket az ideákat az új liga soha nem fogja megvalósítani, ha ragaszkodik a programmjára tűzött második alapelvhez, amelynek értelmében az új mozgalomból kí akarja zárni a hivatásos női szabókat. Női szabók nélkül női divatot csinálni: az csak a francia l'art pour l'art művészek gondolata lehet, akik még mindig külön rekeszbe osztják be a művészetet és ismét egy másikba az ipart s nem akarják megérteni a kettőnek összeolvadását, amely pedig minden virágzásnak egyedüli alapja. Ilyen gondolat igazán csak Franciaországban, a női szabók hazájában láthatott napvilágot a les extrêmes se touche régi jó törvénye alapján, de még ott sem fog valóra válni. A mozgalomnak, ha kétségtelenül örvendetes célja szerint eredményeket akar elérni, éppen a szabókra kell hatnia elsősorban, az ő ízlésüket és invenciójukat kell megtermékenyítenie s akkor talán el tudja majd érni, hogy az asszonyok artisztikus ruházatot kérjenek és kapjanak. Nagyon ferde dolog volna lándzsával menni neki a szélmalom szárnyainak, mikor a szárnyak erejével kellő ügyesség mellett a saját búzánkat őrölhetjük meg. TAPÁN MŰVÉSZET ÉS NÉMET SOVINIZMUS. ) A felkelő nap országa művészetének diadalmas előretöréséről egy rövid cikkecskéből vettünk legújabban tanúságot, amely egy kissé nevetséges, egy kissé önző, egy kissé erőszakos ugyan, de amely feltétlenül igen érdekesen világít reá arra, hogy a német sovinizmus milyen körömszakadtáig védi a maga érdekeit s mennyire nincsen igazuk azoknak, akik a magyar nacionalizmussal és a magyar érdekek védelmével szemben állandóan az európai modorra és viszont az aprólékos szűkkeblüségre hivatkoznak. A japán művészet nagy tökéletességét és magas nivóját mindnyájan igen jól ismerjük, valamint azt is, hogy Európa nem tudott elzárkózni a japán művészet befolyása elől sem a szellemi, sem az anyagi élet terén. Ez utóbbit tekintve a japán műtárgyak beözönlése a nyugati államokba az utóbbi esztendőkben általános, annyira, hogy szinte divattá vált s a beözönlés nem szorítkozik azokra a dolgokra, amelyek a japán iparművészet különös és kizárólagos termékei, hanem felveszi a versenyt az iparművészet azon ágaiban is, ahol egy már életerős

3»

388 Különféléit és elterjedt, gyökeret vert nyugati művészettel kell megküzdenie. Ezt bizonyítja, hogy legújabban a különféle textíliák dolgában ís nagyon erős a japáni behozatal, hímzett zsebkendők, övek, szalagok, sőt csipkék is nagy mennyiségben kerülnek át a tengeren és a maguk finom szépségével és különösen nagy olcsóságával igen erős versenytársai az európai iparnak. Erről a versenyről emlékezik meg keserves könnyhullatások közepette a Vogtland. Anzeigernek egy legutóbbi cikke s miután rámutat arra, hogy ennek az olcsóságnak a japán munkabérek alacsony volta az oka, nagyon energikus rendszabályokat követel a német textiliparnak tetemes károkat okozó japán behozatallal szemben. Ezek közül a tervezett tokiói világkiállításról való távolmaradás és a hímzőgépek Japánba való bevitelének a megakadályozása a legnevezetesebbek. Ezek a követelmények semmiesetre sem szimpatikusak, mert hiszen egyrészt nagy művészeti gyengeségre vall a külföldi behozatalnak ilyen erőszakos, versenyen kívül való letörése, másrészt pedig maga az erőszak soha, semmiféle formájában nem kellemes látvány. De a tanulság, amelyet ebből a kirohanásból a magunk számára levonhatunk, mindenesetre nagyon érdekes és megszívlelendő. A német felfogás íme kész minden lehető eszközzel háborút üzenni egy fejlődő idegen művészeti kulturának akkor, ha az az idegen kultúra szembekerül a saját érdekeivel. A mód, amellyel ezt a törekvését megvalósítani akarja, bizonyára úribb és finomabb is lehetne, de ez utóvégre is ízlés dolga, maga a cél a nemzeti ipar és nemzeti művészet körömszakadtig való védelmezése mindenesetre méltánylandó. Minálunk lanyha erőtlenségbe fult az a tulipános mozgalom, amely a magyar Ipar és vele kapcsolatban a magyar művészet számára akarta lekötni a nemzeti tőke éltető erőit. Pedig minálunk nem is volna szükség olyan erőszakos eszközökre, amelyekkel a német sovinizmus dolgozik, teljesen elegendő lenne a sovinizmusnak az a mértéke, amely felismeri és megbecsüli a hazai iparművészet termékeinek elsőbbségét ; mert ha ezzel az objektív mérlegeléssel vesszük szemügyre a saját művészetünket, különösen a saját hímzés és egyébfajta textilművészetünket, akkor teljes diadalt kell hogy arassunk a külföldi versenyzők felett s nem lesz szükségünk arra, hogy tűzzel-vassal kereskedjünk ott, ahol a művészi qualitásokkal is biztosan győzhetünk. Fajszeretet és a saját érdekekhez való ragaszkodás szempontjából itt megint tanulhatunk valamit a németektől. K ÉPÍTŐMŰVÉSZEK BUDAPESTEN. OSAzZ T Ra Álátogatás, amellyel az Osztrák Építőművészek Szövetsége a magyar fővárost megtisztelte, nagyon örvendetes dolog és valószínűleg meglesz a maga óhajtott eredménye. A legelső eredmény, amelynek bekövetkezését s illetve megerősbödését szívesen várjuk, a monarchia két nemzetének szellemi téreken való kívánatos összetalálkozása. Ez pedig annál kívánatosabb, mert a politika még mindig válaszfallal keríti el az osztrákokat tőlünk és bennünket az osztrákoktól s a versengés, amely politikai téren még egyre tart, nem engedi, hogy a két nemzet egymásra ismerjen s esetleg, ha egymáshoz illőnek találja magát, mindkettőjük intellektuális javára szorosabb barátságot

kössön. Legújabban azonban Bécs és Budapest, mint két Montecchi- és Capuletti-csemete, barátkozó pillantásokat küld egymás felé a palánk hasadékain keresztül s lehet, hogy a politikai nagyok háta mögött, együttes kultúrkalandok révén sikerül majd létrehozni azt a lelki egybeforrást, amelynek a két állam lelki standardja bizonnyal nem vallaná kárát. Egy ilyen kultúrkaland az osztrák építészek látogatása ís s reánknézve annál örvendetesebb, mert az architektúra terén az osztrák pajtások ís ugyanazokkal a szándékokkal vannak eltelve, amelyek bennünket lelkesítenek. Mindazt, ami az osztrák építőművészeket a művészet érdekében és a művészet felé vezérli, mí valamennyien nagyon jól tudjuk, sokszor hangoztattuk és sokszor harcoltunk érte, de nagyon helyes és hasznos dolog, ha az általunk hirdetett igazságokat egy olyan hivatott és elismert ember ismétli, mint Wagner Ottó. Wagner a maga felolvasásában összefoglalta mindazokat az ideákat, amelyeket mí ís mindenkor a modern architektúra s egyáltalában a modern művészet alapvető elvei gyanánt ismertünk és hangoztattunk s talán csak a magyar művészetnek nemzeti irányban való kiépítését kellene a tőle hallottakhoz hozzátennünk, hogy a mi művészeti programmunk teljesen egyezzen az övével. A modern kor szellemének megfelelő, szabad, célszerű és anyagtisztelő építkezés ennek a programmnak a veleje és ebben a követelményben csúcsosodtak ki Wagner Ottó előadásának legfőbb követelményei is. Minden egyéb, amit ennek a törekvésnek az akadályairól, más oldalról pedig a megvalósítás felé vezető útról elmondott, régi jó ismerősként köszöntött bennünket, az akadályokat, sajnos, éppen olyan jól ismerjük, mint amilyen következetesen hangsúlyozzuk az általa is megjelölt út követendő voltát. A közönség művészi nevelése, az architektúra vezető szerepének szem előtt tartása, a szépművészeti kormány hatáskörének fokozása és működési területének kiterjesztése, de különösen a szabad, céltudatos, nagystílű művészi alkotás mind olyan ideálok, amelyeknek elérésére szívesen fogunk kezet az osztrák építőművészekkel és mindenkivel, aki feléje nyújtott kezünket hasonló ideálokkal a lelkében elfogadni hajlandó. S a magyar és osztrák építőművészek mostani barátkozásának éppen az volna a legörvendetesebb eredménye, ha a magyar közönségből minél számosabban gyűlnének össze erre a kézfogásra s az osztrák építőművészek közeledésének az lesz a legkorrektebb és legúribb viszonzása, ha cserébe a jóakaratért, amely őket látogatásukban vezérelte, egy modern, friss magyar művészi fejlődés szépen kihajtott csemetéivel fogjuk majd elkápráztatni a szemüket. KÉPZŐMŰVÉSZEK SZERZŐI JOGAINAK VÉDELME. A franciaországi Seine megye közgyűlése egy rendkívül érdekes s a képzőművészetet már régen igen közelről érdeklő indítványt fogadott el nemrégen, amely arra volna hivatva, hogy megszüntesse a képzőművészet alkotásainak értékesítése és a művészek szerzői jogai körül gyakran előforduló anomáliákat. A kérdés feltétlenül megérdemli a közelebbről való figyelembevételt és a megoldásához igen számos érdek fűződik. Egészen bizonyos, hogy a művész jogai alkotásával szemben sokkal korlátozottabbak s az igazságosságnak sokkal kevésbé felelnek

A

389

• M B H

LaKásmfivészeti Kiállítás

309.

309. SZÜGYI ELEMÉR HÍMZETT PÁRNÁK.

Magyar Iparművészet.

ÉS KORPONAY

LESZAY

MARGIT :

COUSSINS BRODÉS.

4

390 Lakásművészeti Kiállítás

3tO. L A K A T O S

ARTÚR:

HÁLÓSZOBA

KÉSZÍTETTE

RÉSZLETE.

AZ EGYESÜLT

MŰBÚTORASZTALOSOK

DÉTAIL

DE

CHAMBRE À

SZÖVETKEZETE.

COUCHER.

391 LaKásmuvészeti kiállítás

f

311.

31 ( . N E M E S , MÉRŐ ÉS S K U T E C Z K Y :

HÁLÓSZOBA

RÉSZLETE.

KÉSZÍTETTE

MÉRŐ JENŐ.

DÉTAIL DE CHAMBRE

À

COUCHER.

392 LaKásművészeti Kiállítás

»

3 <2. T .

VIGAND

EDE:

EBÉDLŐ.

SALLE À

KÉSZÍTETTE

PALÁGYI

GYULA.

MANGER.

393 LaKásművészeti Kiállítás

313. T. VIGAND E D E : HÁLÓSZOBA.

CHAMBRE À

KÉSZÍTETTE

PALÁGYI

GYULA.

COUCHER.

394 LaKásművészeti Kiállítás

314.

3)4.

FEHÉRKÚTI

BÁLINT:

ÚRISZOBA

RÉSZLETE.

KÉSZÍTETTE

DÉTAIL DE SALON

MÓCSAI

JÓZSEF.

POUR

MESSIEURS.

395 Lakásművészeti Kiállítás

315.

FEHÉRKUTI

BÁLINT: KÖNYVSZEKRÉNY.

KÉSZÍTETTE

BIBLIOTHÈQUE.

MÖCSAI J Ó Z S E F .

396 Lakásművészeti Kiállítás

316. 3 lé. RADOS K Á R O L Y : DOMBORÍTOTT R É Z T Á L A ÉS FÁBIÁN GYULA ÉS NEJÉNEK BATIKOZOTT MÁZAS CSEREPEI.

3Í7. JASIK Á L M O S : NÁDAI „ A GYERMEK" 317. C. K Ö N Y V É N E K B E K Ö T É S E É S B E L S E J E . A KÖTÉST ÉS A KÉZIARANYOZÁST

PLAT DE CUIVRE BOSSELÉ E T POTERIES VERNIES, GENRE „BATIK".

VÉGEZTE

GALAMB

RELIURE . JÓZSEF.

ET

INTÉRIEUR DE LIVRES.

397 meg, mini akár az íróé, akár a zeneszerzőé. Ez utób- indítványt és csak elvben sürgeti a kérdés megölbiak, mint tudjuk, műveikkel teljesen szabadon rendel- dását s így nincsen sok remény arra, hogy ahhoz keznek nemcsak az első megjelenés előtt, hanem az tényleg hozzájáruljon. A megoldás ugyanis a mai után is s a további összes kiadások joga szintén viszonyok között rendkívül nehéz, mert hiszen teljesen teljesen érintetlenül marad a számukra. így tehát az ellentétben áll az uralkodó magánjogi rendszerrel s író és a zeneszerző jogi helyzete megadja a módot csak annak gyökeres megreformálásával volna elképarra, hogy a szerző szolgáltatásához, szellemi produk- zelhető. Ezt pedig nem eszközölhetik egyoldalú jámbor ciójához méltó ellenértéket nyerjen még akkor is, ha kívánságok, csak egy zseniális, a gordiusi csomót talán a jelenkor nem ismeri fel azoknak értékét, mert bátran átvágó konkrét tervezet, amely lehetővé teszi későbbi elismertetése esetén még mindig őt illeti az a a kérdéses probléma megoldását a művészek érdekelvagyon, amelyet felfedeztetése után az emberek művei- nek megvédése és a meggyökeresedett magánjogi elvek ért fizetni hajlandók vagy ha a mellőzött író nem tiszteletbentartása mellett. Mindenesetre nagyon üdvös részesedhetne abban a megbecsülésben, amelytől életé- dolog azonban, ha a probléma napvilágot lát és napben elesett, halála után gyermekei, családja még világon marad, mert hiszen méltó és hasznos feladata mindig részesei lehetnek annak s így az igazság követel- úgy a jogászi, mint a művészi körök szervező erejéményeinek szintén eleget lehet tenni. A képzőművészet nek. Ha ezek vállvetve, együttesen keresik majd a alkotásainál s a képzőművészeket illetőleg azonban megoldás felé vezető utat, lehetetlen, hogy reá ne találegészen máskép áll a helyzet. A művész örök áron janak arra az ösvényre, amely a kölcsönös érdekek egyszer és mindenkorra bocsátja a vevő tulajdonába kielégítésével az igazság felé vezet. S ennek a munkáa maga munkáját s ez az ár sokszor, sőt legtöbbször nak a sürgetése bizonyára nagy érdeme a francia korántsem fedi a művészi alkotás valódi értékét. Ez a Seine megye értelmiségének. valódi érték sokszor csak évtizedek múlva lesz ismeretes, mikor a tísztultabb művészeti felfogás és a műveltebb kor már megtudja állapítani a művésznek fel nem ismert qualitásait, amikor reájön arra, hogy amit idáig kevésnek, jelentéktelennek, mellékesnek tartott, magas művészi értékkel bír és elsőrangú művészi élvezetek forrása. A legutóbbi években is, de a művészettörténet egész folyamán keresztül egyremásra következtek be az ilyen felfedezések, amelyeknek logikus következménye az, hogy az illető művészi alkotások anyagi értéke egyszerre nagy magasságokba szökik fel és a potom pénzért vásárolt műalkotások LAKÁSMŰVÉSZETI K I Á L L Í T Á S T , melyet horribilis összegeken kelnek el. Mindebből azonban a az O. M. Iparművészeti Társulat a Technológiai művésznek már édes-kevés haszna van, a művész, Múzeumban rendezett, a közönség folyton sűrűn aki az élet nyomasztó terhe alatt csekély összegekért látogatja. A kiállítás még újév után egy ideig látható volt kénytelen elvesztegetni a maga alkotásait, esetleg lesz, azután bezárják, hogy előkészítsék a második nyomorogva, éhezve tengődik, míg a keze és a tehetsége ciklust. Ezen ismert nevű művészek mellett bemutatmunkájából vagyont szereznek azok, akik tiszta speku- kozik több tervezőművész és iparos, akik eddig még lációból a műalkotásokat idejekorán összevásárolták. nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. A kiállítás alapEz a természetellenes folyamat nem is ritka, elég, ha itt rajzi beosztása megmarad, lesz ismét egy-, két-, három-, a nyomorgó nagy francia impresszionista festőkre ötszobás lakás és egy legénylakás, a vitrinatermekben utalunk, akiknek képein milliókat szereztek az éles- újabb iparművészeti alkotásainknak javát mutatják szemű francia műkereskedők, míg közülük alig egy- be. A Társulat állandó bazárja — hétfő és péntek kettő érhette meg szellemi munkája anyagi megbecsü- kivételével — naponta 9—í-íg tekinthető meg az lését. Vagy még frappánsabb az Angelus példája, Iparművészeti Múzeumban. amely nemrég közel egy millió frankért kelt el, míg a festője s Millet végigéhezte az egész életet. Nem kell KULTUSZMINISZTER IPARMŰVÉSZETI bizonyítanunk, hogy ez az állapot mennyire igazságÁLLAMI NAGY A R A N Y É R M É T a miniszter talan és mennyire méltatlan a művészi munka magas tudvalevően hivatalból egy kilenctagú bizottság javasnívójához. Ez a méltatlanság indította az említett lata alapján adja ki, mely bizottságnak tagjai a közgyűlést arra, hogy a francia kamarához intézett minisztérium kiküldötte, az O. M. Iparművészeti beadványában a helyzet szanálását sürgesse. Az elő- Múzeum igazgatója és igazgató őre, a M. K . Iparterjesztés oda Irányult, hogy a képzőművészek szerzői művészeti Iskola igazgatója. Két-két tagot az O. M. joga az írókéhoz hasonlóan szerveztessék és a művész Iparművészeti Társulat és a kiállítók küldenek ki. jogai ne szűnjenek meg véglegesen az eladással, hanem A most látható lakásművészeti kiállítás alkalmából maradjanak meg abban az irányban, hogy a művész kiadandó érem bizottságába a Társulat választmánya munkájának később bekövetkező nagy anyagi érték- Alpár Ignác alelnököt és Nádler Róbert kiáll, bizottemelkedésében szintén részt vehessen, vagy legalább sági elnököt k ü l d t e ki, a kiállítók pedig bizalmi az özvegye és árvái számára legyenek biztosítva azok férfiakul megválasztották titkos szavazással Gelléri az anyagi hasznok, amelyeket idáig úgyszólván kízá- Mórt és Györgyi Kálmánt. A bizottság újév után rólag ügyes üzletemberek vágtak zsebre. Sajnos, a tartja ülését és határozatát helybenhagyás végett fölközgyűlés javaslata nem tartalmaz semmiféle konkrét terjeszti a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez.

OK

A

A

M.iyyar Iparművészet.

5

KiállításoK

398 Pályázatott

LAKÁSMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KITÜNT E T E T T J E L Az O. M. Iparművészeti Társulatnak a Technológiai Iparmúzeumban rendezett lakásművészeti kiállításán egy állami nagydíj és négy iparművészeti érem került odaítélésre. A kereskedelmi miniszter az illetékes bíráló-bízottság javaslata alapján a kétezer koronás állami nagydíjat Mocsay József asztalosmesternek ítélte oda, az állami iparművészeti érmekkel pedig a következő' iparosokat tüntette kí : Héber Antal asztalosmestert, Pauncz és Kovács kárpitosmestereket, Majoros Károly üvegfestó'mestert és mozaikkészítőt és TuII Viktor bőrdíszművest. Mindannyian érdemes mesterei íparművészetünknek, akik eredményes munkásságukkal méltán rászolgáltak a szép kitüntetésre.

A

C ÉPHÍMZÉSKIÁLLÍTÁS. Az Orsz. m. kir. Iparművészeti Iskola legfiatalabb szakosztálya, a textilművészeti, december hó 5-én lépett előszóra nyilvánosság elé azokkal a munkákkal, amelyeket az október-november hó folyamán rendezett géphímzési tanfolyamon készítettek a növendékek. Az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában kerültek e munkák bemutatásra, melyek a géphímzéssel kifejleszthető művészi megoldásokat szemléltetik. A kiállított kész tárgyak, mint függönyök, terítők, blúzok, főkötők, tarsolyok, lámpaernyők és egyebek mind eredeti tervek után készültek és javarészben az iskola növendékeinek munkái. A géphímzés első megindítója Mirkovszkyné Greguss Gizella, ki e gyakorlati technika művészi felhasználásával — a székesfővárosi íparrajziskolában — sikerrel próbálkozott meg. Az Iparművészeti Iskolában rendezett gyakorlati tanfolyam célja az volt, hogy az élettel való kapcsolatot megoldja. Nemcsak munkásokat nevelt, hanem módot adott önálló iparosoknak ís a technika elsajátítására, kik mesterségükben azt sikerrel alkalmazhatják. Ezeknek munkái szintén szerepeltek a kiállításon, a tanítás menetét feltüntető munkákkal együtt. Ugyanekkor mutatta be a Köntös c. iparművészeti vállalkozás is műhelyében készült munkált. E műhely az Iskola erkölcsi támogatása mellett alakult meg és abban az iskola növendékei folytatnak gyakorlatot. A kiállítás tehát nemcsak művészi téren, hanem a gyakorlatban elért eredményekről számolt be azzal a törekvéssel, hogy a textilágak egyikére, mely eddig a közönség szemében kevésbé ismert volt, ráirányítsa a figyelmet és bemutassa, hogy az egyszerű géptechnika művészi tartalommal összekötve mily szép és főként olcsó, mindenki által hozzáférhető cikkeket hozhat létre. A kíállítás december hó í8-ig volt megtekinthető. KIÁLLÍTÁSI ÜGYEKBEN. ÚTBAIGAZÍTÁS A vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő értesítés közlésére kérte föl lapunkat : Miután az utóbbi időben előfordult, hogy hazai kiállítási vállalatok vezetői azzal a kéréssel fordultak a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokhoz, hogy a külföldi testületek és érdekeltek figyelmét az illető kiállításra irányítsák s őket esetleg részvételre is felszólítsák ! felhívom a kiállítási ügyre nézve érdekelt tényezők és különösen ily irányú magánvállalkozások figyelmét arra, hogy kiállítási ügyekben ne forduljanak közvetlenül a külföldön székelő cs. és kir. kép-

viseleti hatóságokhoz, hanem az illetékes kormányhatóság és a külügyminisztérium közvetítését vegyék igénybe. Ugyanis a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokkal ilyen ügyekben való közvetlen érintkezés nemcsak a szokásokkal ellenkezik, hanem az illető vállalkozás érdekeit sem szolgálja, mivel a nevezett hatóságok az ily irányú megkereséseket mindig előbb a külügyminisztérium elé terjesztik, ami időveszteséggel jár.

M T O R : ERZSÉBET-EMLÉK PÁLYÁZATA. Az AZErzsébet-emlék országos bizottsága ismét kitűzte a pályázatot Erzsébet királynénak a budai várhegyen, ezidőszerlnt a katonai építészeti igazgatóság és a hadtestparancsnoksági épület négyszögéből kiugró szárny, továbbá a gróíjLónyay villa által elfoglalt téren felállítandó emlékműve iránt. A tervpályázati hirdetmény legfontosabb pontjai a következők : J. À pályázat célja az, hogy oly terv készüljön, mely szerint a címben kijelölt terület az emlékmű számára magasztos rendeltetésének megfelelően művészileg kialakíttassék és erre a területre a törvény szava szerint „a királynéhoz méltó emlék" állíttassák. 2. Az J9J0. évi április 6-án hirdetett pályázaton Bálint és Jámbor építészek által bemutatott és az első díjjal kitüntetett pályaműnek a kir. József-műegyetem központi épületében kiállított mintáján kijelölt terület, ennek főméreteí és a főközlekedési vonalak megtartandók. A kijelölt tér színtjére, szabályozására és rendezésére nézve az említett mintán feltüntetett helyzet lényegesen meg nem változtatható. 3. A téren a királyné emlékművének legmegfelelőbb elhelyezése a pályázó művészek szabadságára bízatík. 4. Tekintve, hogy a tért egyik oldalról a hadtestparancsnoksági épület keskeny északi oldala zárja el és nem tudható, hogy mikor következik be ezen épület újjáalakításának lehetősége, kívánatos, hogy annak szóban levő oldala a térrel és az emlékművel megfelelő összhangba hozassák. 5. A pályázók tartoznak az emlékterület alaprajzát a megoldást feltüntető homlokzat- és metszetrajzokat J : 200 arányban és magának az emlékműnek és esetleg a szorosan ahhoz tartozó részeknek mintáját a természetes nagyság egytizedében, továbbá a főalakról »/« arányban külön mintát ís bemutatni. Egyéb távlati képek és plasztikus minták kízáratnak. A pályázók tartoznak a tervezett emlékmű anyagát és kiviteli módját a pályamű leírásában ismertetni. 6. A pályázat nyílt, abban csak magyar állampolgár vehet részt és a pályaművek teljes névaláírással küldendők be.

4

399 7. A pályaművek 1912. évi november J5-én déli 12 óráig a 10-ík pont szerint közzéteendő helyen elismervény ellenében nyújtandók be. 8. Három pályadíj tűzetik ki a zsűri ítélete szerint pályadíjra érdemes művek díjazására. Egy első tizenöt, egy második tíz és egy harmadik hatezer koronával. Ezenkívül a zsürí javaslatot tehet harmincezer korona összegig és legfeljebb tíz pályaműnek jutalmazása és megvásárlása iránt.

ZÄHL—

IRODALOM „BILDENDE KÜNSTLER« LECHNER ÖDÖN SZÁMA. A „Bildende Künstler" című művészeti folyóirat legújabb száma Magyarország felé fordult és a magyar építőművészet egyik legnagyobb mesterén, Lechner Ödönön akadt meg a szeme. Az egész szám Lechner Ödönnek van szentelve s a mester érdekes önéletrajzán és művészeti programmján kívül Vágó József, Gerő Ödön, Lajta Béla és Málnai Béla tollából hoz cikkeket, amelyek valamennyien Lechner Ödön művészi egyéniségének és a Lechner-stílusnak magyarázatával foglalkoznak. Még ezeknél a magyarázatoknál is többet tesz azonban Lechner Ödön értékének megismertetésére az a hosszú sor fénykép, amely Lechner alkotásait hozza közelebb a külföldhöz annyira, amennyire a reprodukció erre a feladatra egyáltalában képes. Nagyon örülünk annak, hogy Lechner Ödön művészete ílyenképen a külföld előtt egy újabb tolmácsolót kapott, amely kétségkívül gyarapítani és öreg»bítení fogja azt a tiszteletet és elismerést, amellyel iránta mí és minden magyar ember kezdettől fogva viseltetett. A modern magyar építőművészet! törekvések hullámai között szilárdan tornyosuló szikla Lechner Ödön alakja, amely pazar bőségében volt a művészi fantáziának és nagy, artisztikus elgondolásoknak. Nem kell ez alkalommal bővebben fejtegetnünk és bizonyítanunk, hogy mennyit jelent Lechner Ödön a magyar művészetnek, egyéniségének erejét eléggé jellemzik alkotásai, amelyeket ismerni minden magyar embernek örvendetes kötelessége. Művészetének oríginalítása és nagysága a legnagyobbak közül való, aminek legérdekesebb bizonysága, hogy számos tisztelői és követői közül senki nem tudta utolérni, senki nem tudta folytatni azt, amit ő abbanhagyott. Egy nagyértékű, egyetlen é3 egyedülálló zsenije a magyar architektúrának s mi nagyon szívesen vesszük, hogy a „Bildende Künstler" megint felhívja erre a zsenire a külföld figyelmét.

A

BUDAPEST ÉPÍTŐMŰVÉSZETE. írta A RÉGI Petrik Albert. II—III. Jakabffy Ferenc szerkesztésében megjelenő; Az építőmunkavezetők könyvtárának 31. és 32. kötete. A munka első kötetét már ismertettük. A most megjelent két kis könyv a székes-

főváros renaissance, barokk, rokokó és empir emlékeiről közöl tömérdek fotográfiát cínkografíkus sokszorosításban. Valamennyi a szerző fölvétele, aki bámulatra méltó szorgalommal örökít meg fényképezőgépével minden régi követ, mely budapesti sétái közben szeme elé került. Sok azóta már lebontott épület nem egy kiváló részletével találkozunk itt. A bemutatott emlékek ugyan nem mind művészi munkák, de mielőtt nyomtalanul elpusztulnának, bízvást megérdemelnek egy-egy fotográfiát. S Petrik ugyancsak kiváló érdemeket gyűjt, amidőn Budapest művészetének jövő monografusai számára a rohamos építkezések közben egyre pusztuló anyagot legalább fényképekben megörökíti. S azt hiszszük, akad még egy-két kötetre való anyag, amelyet Budapest XVIÍI—XIX. századbeli emlékeiből megörökíteni érdemes s a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete, mely a munkavezetők könyvtárát kiadja, bizonyára készséggel nyit majd teret ezek publikálásának folytatására. Az első kötet összefoglaló előadása helyett szerzőnk most az egyes képekhez külön-külön rövid magyarázó szöveget írt. Az egyenkint 104 lapra terjedő vászonkötésű kis könyvek kötetenkínt 3 K 50 fill. MAGYAR KÉPTÁR, A MŰVÉSZHÁZ MODERN művészeti egyesület kiadásában és Rózsa Miklós dr. szerkesztésében Modern Magyar Képtár cím alatt grafikai gyűjtemény jelent meg, mely a linóleummetszés technikájával reprodukálva három színben húsz kiváló magyar festőművésznek egy-egy új munkáját foglalja magában. A nagy negyedrét alakú, albumszerű gyűjteményben munkáikkal a következő ismert modern festőművészek szerepelnek ; Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Rippl-Rónai József és Szinyei-Merse Pál, a Művészház tiszteletbeli tagjai ; Iványi-Grünwald Béla, Egry József, Falus Elek, Glatz Oszkár, Katona Nándor, Kosztolányí-Kann Gyula, Kőrösfői-Kríesch Aladár és gróf Zichy István, a Művészház művésztanácsának tagjai ; Boromísza Tibor, Borszéky Frigyes, Fényes Adolf, Ferenczy Valér, Kádár Béla, Páldy Zoltán és Szigeti Jenő, a Művészház rendes tagjai. A Modern Magyar Képtár szövegrészét, mely a grafikai művészetről, az albumban képviselt művészekről s műlapokról szól, Rózsa Miklós dr., a Művészház igazgatója, a gyűjtemény szerkesztője írta, míg a pompás dekoratív címlap Jaschík Álmos tanár, festőművész kitűnő munkája. A képgyűjtemény bolti ára 40 korona, a Művészház tagjai azonban 1911. évi tagilletményül ingyen kapják. LEO. DIE BILDNISMINIATUR IN SCHIDLOF FRANKREICH im XVII., XVIII. und XIX. Jahrhundert. Als Anhang : Allgemeines Lexikon der Miniaturisten aller Länder. Mit 10 farbigen und 47 getönten Tafeln. Wien und Leipzig, Eduard Beyers Nachf., 1911. A miniatűr-arcképfestészet irodalmának az újabb időben sok művelője akadt. Williamson, The history of portrait miniatures, ugyanennek a Studio külön számában megjelent Portrait miniatures ; Lemberger, Die Bildnisminiatur ín Deutschland és a Catalogue of the collection of miniatures, The property of J. Pierpont Morgan négykötetes, díszesen kiállított mű mellé méltán sorakozik Schídlof Leo 400 számozott

5*

Szak» irodalom

400 Szakirodalom

példánykan megjelent munkája. Szerző a francia míniatűr-arcképfestészet XVII—XIX. századi történetét tárja elénk. A könyvnyomtatás feltalálása után a miniatorok tevékenysége főkép a miniatűr-arcképfestészetre szorítkozik. Eleinte a pergamenre, vagy a játékkártyák hátlapjaira festettek. A XVI. században már fára, rézre és vaslemezekre festett miniatűröket találunk. A XVII. században az arany vagy rézalappal bíró email miniatűr-arcképeket különös előszeretettel használták dobozok, karperecek díszítésére. Az elefántcsontot 1700 körül kezdik használni ; porcellánra már a XVIII. században festenek, de nagyobb elterjedésnek a XIX. században örvendett. Találkozunk ugyan tejüvegre festett miniatűr-arcképekkel ís, de ritkábban. Ide kell számítani az Armand-Vincent de Montpetit által felfedezett „Fíxés"-t is. Ezek finom szövetre festett tájképek, jelenetek, ritkábban arcképek, melyeket gyöngén hajlított üvegre applikáltak. Ezeknek azonban egyebek között az a hibájuk, hogy az üveg könnyen törik és ezzel elpusztul a kép is. Í780 táján Angliában tömegesen kezdenek papirosra festeni. Franciaországban csak J800 után Isabey és tanítványai révén terjedt ez el. A XIX. században a papírosra és az elefántcsontra festett miniatűr-arcképek száma egyforma. A pergamen, papiros és elefántcsontra való festésnél a miniatorok kivétel nélkül aquarell- és g o u a c h ef e s t é k e t használtak, az előbbit a testszínre, az utóbbit pedig a kosztümre és a háttérre. De szigorú szabályt erre nézve nem lehet felállítani. Némelyek csak aquarell-, mások csak gouache-festéket alkalmaznak. A miniatűr-arcképfestésnek is megvolt a maga procedúrája. A művész elsősorban aquarellben megcsinálta a vázlatot s csak azután, ha ez teljesen kifogástalan volt, festette azt a tulajdonképeni alapra. Erre a célra nagyon alkalmasnak bizonyult az elefántcsont, mert csak a vázlatra kellett fektetni s a rajta lenyomódott kontúrokat ecsettel kidolgozni. A kivitelt illetőleg a miniatűrfestők különféle eljárást követtek. Sokan egyszerre festették a miniatűr-arckép minden részét, mások előbb az egyes részeket dolgozták kl, tehát az arcot, ennek tökéletes kivitele után a hajat, a hátteret s végül a kosztümöt. De egy és ugyanazon művész néha az egyik, máskor a másik methodus szerint járt el. Eltérést mutat a miniatorok technikája. Vannak miniatűrök, melyek nagyobb foltokban vannak festve s ismét olyanok, melyek a legkisebb részletekig ki vannak pontozva vagy vonalazva. Előfordul, hogy a miniatűrfestő idővel változtat a technikáján, ez az eset különösen a XVIIL és a XIX. század művészeinél fordul elő.

A technikáknak ismerete főkép azért szükséges, mert ennek segítségével tudjuk a névtelen művészt meghatározni és eldönteni azt, hogy a miniatűrön látható signatura valódi-e. Ez azonban meglehetős nehéz feladat, mert sok tanulmányozást kíván, különösen az egyes művészek ecsetkezelésének a módjával kell tisztában lennünk. Ha egy kétes miniatűr kerül kezünkbe, akkor azt az illető művész más authentikus művével, annak technikájával kell összehasonlítani. Minden művésznek megvolt a saját technikája, de a kor ízlésének bizonyos tekintetben alá volt vetve. A régi miniatorok az előállítandó képnek vonásait naiv, kicsinyes módon kopírozták, mi az egésznek a benyomását rontotta. A XVII. században a technika szabadabb lett s a XVIII. században egyes művészeknél már a tökély magas fokát konstatáljuk. A XIX. század első felének miniatorjai részben Isabey impresszionista, részben Augustin naturalisztikus irányát követték. Az 1850 utáni miniatorok közül sokan aporcellántechnikára emlékeztető eljárásra térnek át, de 1880-ig számos művész elefántcsontra és papírosra festett miniatűrarcképeivel is találkozunk. Manap ís festenek elvétve miniatűr-arcképeket, de a fotografia ezt úgyszólván teljesen kiszorítja. Ezután az egyes századok míniatoraíval foglalkozik. Míg Anglia a XVII. században számos neves miníatort tud felmutatni, addig Franciaországban alig akadt nevezetesebb művész ezen a téren. Közülök a két Louis Du Guernîer, Pierre Du Guernier, Daniel Rabel, Nicolas Robert, Elisabeth-Sophie Chéron, Klingstet, Jean Petitot, Louis de Châtillon és J.-Ph. Ferrand érdemelnek említést. A francia miníatűr-arcképfestészet fénykora a XVIII. századba esik. A francia udvar számos külföldi művészt vonzott oda s ezeknek befolyása a belföldi miniatűrfestészetre sem maradt hatás nélkül. Sok utánzója volt a XVIII. század ele jén a Párísban működő, genfi születésű Jacques-Antoine Arlandnak. Ezen század jelesebb miniatűrfestőí Jean Marc Nattier, François Boucher, Jacques Charlier Daniel Welper, Jean Antoine Peters, Gault de Saint Germain, Armand-Vincent de Montpetit, M. Rouvler, Henri Petit de Villeneux, Luc Slcardi, François Dumont, Antoine Berjon. A XIX. század miniatűrfestői közül részletesebben foglalkozik I.-B. J. Augustinnal és iskolájával, Augustin utánzóival t L-B. Isabey-el iskolájával és követőivel. Igen becses része a műnek a miniatűrfestők lexikonát magában foglaló fejezete, melyben a miniatorok alfabetikus sorrendben, életrajzi adatokkal és működésük megjelölésével vannak felsorolva. A míníatűrfestészet iránt érdeklődők sok érdekes dolgot fognak ezen műben találni s nagy haszonnal fogják forgatni. Sz. L.

401 Lakásművészeti Kiállítás

3ÍS.

319.

31S — 3 1 9 . K Ü R T H Y

GYÖRGY

MARISKA : B A T I K O Z O T T

É5 VÍZVÁRI

SELYEMSZÖVETEK.

Magyar Iparművészet.

V

ty/ï

ÉTOFFES GENRE

DE

SOIE,

»BATIC«.

GépihímzéseK Kiállítása

320.

320. GÉPIHÍMZÉSSEL

TERVEZTÉK!

DÍSZÍTETT

KALMÁR

TARSOLYOK.

MARGIT, VAGÁCS

RÉTICULES

ARANKA.

KÉSZÍTETTE

O Â V V Î }

ORNÉS DE BRODERIES

A KÖNTÖS

À

LA

MACHINE

IPARMŰVÉSZETI

MŰHELY.

403 Gépihímzésett Kiállítása

321.

321. GEPIHIMZESSEL D Í S Z Í T E T T GYERMEX-FŐKÖTŐK ÉS PÁRNA.

B O N N E T S D ' E N F A N T S E T COUSSIN O R N E S DE BRODIERÉS À LA MACHINE.

T E R V E Z T E : V A G Á C S A R A N K A A Z ELSŐ F Ő K Ö T Ő T , H R A B O V S Z K Y A D R I E N N E A MÁSODIK FŐKÖTŐT, VAGÁCS JOLÁN A P Á R N Á T . K É S Z Ü L T AZ I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA T E X T I L - O S Z T Á L Y Á B A N .

404 GépihímzéseK Kiállítása

!

322.

322, TARSOLYOK R Á V A R R O T T DÍSZÍTÉSSEL. RIDICULES GARNIS D'ORNEMENTS. T E R V E Z T É K ÉS K É S Z Í T E T T É K A MAGYAR IPARMŰVÉSZEK MŰHHLYÉNEK TAGJAI.

•

v

•

•

r.nt

aar aro tot

WÊMÊm

M£iMÜ\