Adatok a magyar röntgenológia kezdeti történetéhez (1896—1906) A röntgenológia fiatal tudomány és mint az ifjúság általában a messze jövőbe tekint, a jelennel kevesebbet törődik és a múltról alig vesz tudomást. A magyar röntgenológia múltját is igen sok részletében a feledés homálya borítja. Kötelességünknek éreztük a magyar röntgenológia dicsőséges múltjának felelevenítése és haladó hagyományaink megismerhetése érdekében egyes elfelej tett kimagasló röntgenológusunk életéről, tevékenységéről meg emlékezni, valamint összegyűjteni az ismeretlen adatokat a magyar röntgenológia múltjából. Célunk nem az volt, hogy felsoroljuk azokat az adatokat, amelyek elsősorban a Magyar Radiológiában megjelent magyar röntgenológusok életrajzaiból vagy más közlé sekből ismeretesek, hanem hogy minél több új adatot gyűjtsünk össze és ezzel a magyar röntgenológia történetének megírásához megteremtsük a megfelelő alapokat. A magyar röntgenológia történetének számos adata hibás vagy hiányos, és ebben a formá ban kerülnek átvételre egyik közleményből a másikba. Célunk nem a vita, hanem a hibás adatok helyesbítése. I. Röntgen Vilmos Konrád, a wurzburgi egyetem fizika t a n á r a a wurzburgi Physikalisch-medizinische Gesellschaft folyóiratának, a Verhandlungen-nek mellékleteként megjelenő ún. Sitzungsbe richteben, annak 1895. évi utolsó számában jelentette meg alap vető közleményét „Ueber eine neue A r t von Strahlen"-t. A Sit zungsberichte ugyanezen számának érdekes, de eddig említésre nem került magyar vonatkozása is van, amennyiben ebben a számban került közlésre Rieder Konrád ismert nevű antropológus nak a batonyai Dobos János madárfejű — mikrokephal — gyer mekről szóló érdekes ismertetése, amely közlemény általában taglalja a mikrokephalia annak idején annyira az érdeklődés előterében álló problematikáját is. II. 189!). január 16-án jelent meg Magyarország n é m e t nyelvű lakosságának napilapjában, a Pester Lloydnak második mellék letében Röntgen Vilmos Konrád alapvető közleménye „ Ü b e r
eine neue A r t von Strahlen" eredeti szövegével mindennemű megjegyzés vagy k o m m e n t á r nélkül. Meglepő, hogy a Pester Lloyd ezt nem közölte előbb, hiszen a bécsi Presse — és nem a Neue Freie Presse, m i n t ahogy általában hiszik — tíz nappal azelőtt (1896. január 5-én) megjelent szenzációéhes híradása révén vált a laikus világ előtt ismeretessé Röntgen felfedezése és így várható lett volna, hogy inkább ezt a közleményt veszi á t a buda pesti újság az eredeti közlemény helyett. Ez a körülmény emeli az első magyar röntgenológiai közlés értékét és ú t j á t állotta Röntgen felfedezéséből népszerűséghajhászásra való esetleges hazai törekvéseknek. III. 1896. január 16-án délután a Matematikai és Fizikai Tár sulatban m u t a t t á k be Röntgen felfedezését. Az ülésen Eötvös Loránd, a Társulat alelnöke elnökölt. A bemutatást K l u p á t h y Jenő professzor végezte. Ekkor ismerte meg a hallgatóság az első Magyarországon készült röntgenfelvételt, amelyet Eötvös Loránd professzor k é s z í t e t t megelőzően saját kezéről. Az a tény, hogy Klupáthy Jenő saját bemutatása során Eötvös Lorándnak saját maga által önkezéről készített felvételét mutatta be, való színűtlenné teszi azt az irodalmunkban ismételten kifejezésre jutó feltevést, hogy K l u p á t h y Jenő készítette volna Magyar országon az első röntgenfelvételt. A Röntgen felfedezését ismertető előadás iránt érthe tőén igen nagy volt az érdeklődés, amire utalnak Eötvös Loránd megnyitó szavai is : „A hír, hogy mai ülésünkön láthatók lesznek Röntgen kísérletei, melyeknek leírása minden olvasó ember képzeletét megragadva szerzőjük nevét egyszerre híressé tette, díszes ven dégkoszorút gyűjtött máskor csak tagjaink által felkeresett otthonunkba". Klupáthy Jenő előadása nem jelent meg, így előadásáról — Császár Elemér közléséből — csak annyit tudunk, hogy ,,Klupáthy Jenő „Röntgen eredeti közleménye alapján előadásában ismertette az X-sugárzást", méltatta a felfedezés óriási elméleti és gyakorlati jelentőségét és mint fizikus saját maga is igyekezett az addig teljesen ismeretlen sugárzás keletkezését és természetét megmagy arázni."
24*
371
Wartha Vince a Természettudományi Közlöny 1896. évi januári számában kétoldalas rövid dolgozatot közöl a „Röntgen féle újfajta fotográfiákról", amely az első magyar szerzőtől megjelent önálló közlemény a Röntgen által felfedezett és a bemu tatás és a közlés időpontjában még világszerte , , X " - k é n t ismert sugárzásról. — Közbevetőleg megjegyezzük, hogy Röntgen maga az általa felfedezett újfajta sugárzásféleséget mindvégig X-sugaraknak nevezte. Röntgennek WTirzburgban a fizikai-orvosi tár sulatban 1896. j a n u á r 23-án megtartott ünnepi jellegű előadásán javasolta Kölliker professzor az ismertetett X-sugaraknak Rönt genről való elnevezését, amelyet a jelenlevő hallgatóság helyes léssel fogadott, így az 1896. j a n u á r 23-át megelőző időszakban a Röntgen felfedezte sugaraknak X-sugárkénti megjelölése helyes •és elfogadott. Az, hogy Wartha Vince közleménye a Természet tudományi Közlöny 1896. évi januári számában, annak 53—54. oldalán jelent meg a tudományos és ismeretterjesztő dolgozatok, a kisebb közlemények és az ún. levélszekrény, valamint a csillagos ég térképét követően, bizonyítja, hogy a m á r kész, betördelt folyóiratba i k t a t t a be a szerkesztőség Wartha Vince közle ményét minél sürgősebben propagálni kívánva Röntgen alap v e t ő közlését. Wartha Vince munkájában közölt egy férfi gyűrűt viselő kezéről készült röntgenfelvételt. A felvételen több- szőrös mérsékelt exostosisok is láthatók az ujjakon. Ezen első magyarországi röntgenfelvétellel kapcsolatosan Wartha Vince a Természettudományi Közlönyben közzétett dolgozatában az alábbiakat közli: „A mellékelt ábra a m i mélyen tisztelt alelnökünknek, br. Eötvös L o r á n d kezének árnyképét ábrázolja, amit saját maga Röntgen módszere szerint készített és közzététel végett szíves volt rendelkezésemre bocsájtani. Valóban meglepő kép ez." Fentiek alapján bizonyítottként elfogadhatjuk, hogy hazánk ban az első röntgenfelvételt Eötvös Loránd készítette saját kezéről. A felvétel időpontját 1896. január 16-át megelőző időre kell tennünk, minthogy a felvételt január 16-án a Társulat ülésén m á r bemutatták. Mivel a legtöbb országban a röntgenfelvételek elkészítésére csak január utolsó napjaiban és február hónapban került sor, E ö t v ö s Loránd ezen korai időpontú röntgenfelvételének különös történeti becse van nemzetközi vonatkozásban is.
Szokásos szombati előadóülésén 1896. január 18-án a buda pesti Királyi Orvosegyesületnek — ma Semmelweissről elneve zett — előadótermében óriási érdeklődéstől kísérve ismertette a magyar orvostársadalom előtt Hőgyes Endre, a budapesti egyetem kórtan t a n á r a Röntgen nagyfontosságú felfedezését „Csontvázfotografálás testen keresztül Röntgen szerint" címen; amely előadása tárca megjelöléssel az Orvosi Hetilap soron következő, azaz harmadik számában is megjelent és így Hőgyes előadását ebből megismerhetjük. Előgyes igen helyesen és előremutatóan értékelte Röntgen felfedezését. Bemutatott embryóról, békáról stb. készített röntgen felvételeket, amelyek az első nem kézről készült felvételek hazánk ban, és r á m u t a t o t t annak a jelentőségére, hogy a csontvázfotografálást a testen keresztül elvégezve a törések kimutatására lehetőség nyílik. Ezen túlmenően hangsúlyozza Hőgyes, hogy a belső szervek is megfelelő módszerek és kutatások révén majd láthatók lesznek és így a röntgensugarak e területen is fontos ú t m u t a t á s u l fognak szolgálni. Hőgyesnek ez a nagyon világos, messze előre mutató értékelése zsenialitását tükrözi saját szűkebb szakterületén kívül is és ennek nem megfelelő értékelése meg fosztaná Hőgyes életművét egy eddig figyelemre alig m é l t a t o t t színes és érdekes mozzanatától. Hőgyes előtt is nyilvánvaló, hogy a Lénárt felfedezte katód sugarak és a Röntgen felfedezte X-sugarak közötti összefüggések nem tisztázottak, amiértis ő a Röntgen —Lénárt-féle sugarak természetének fizikai kutatások által való tisztázását szorgal mazta. Feltehető, hogy Hőgyesnek ez a programadása a röntgen fizika kutatása terén serkentően hatott Magyarországon. Az 1896. és 1897. évi röntgenfizikai kutatásokról Császár Elemér könyvé ben találunk adatokat, ezért ezekre kitérni nem kívánunk. VI. 1896. február 8-án Dollinger Gyula, akkor még sebészmagán tanár a budapesti Királyi Orvosegyesületben „Röntgenfényképe zéssel a tenyérben meglelt golyó esete" címen egy söréttől eltalált embert mutatott be a röntgenfelvétellel együtt. A röntgen felvétel útmutatása alapján Dollinger a beteget megoperálta és a söréteket a tenyérből eltávolította. Ez volt Magyarországon
az első röntgenfelvétel, amelyet betegvizsgálat céljából készített Eötvös Loránd Dollinger Gyula magántanár kérésére. Ennek és saját tapasztalatai alapján is jogosan szólhatott. „ A röntgensugárzásnak döntő fontosságáról a sebészetben". VIL Pongó Kiss Károly, a budapesti Műegyetem üvegtechnikai laboratóriumának igazgató tanára 1896. február 7-én tisztán orvosi célokra röntgenlaboratóriumot létesített. Végh Józsefnek vonatkozó közleményéből Kiss Károly élete és tevékenysége jól ismertnek t e k i n t h e t ő . A dolgozat megjelenése ó t a ismertté vált néhány adatot kiegészítőén kívánjuk felhozni csupán. Kiss Károly egyetemi c. rk. tanár készítette Magyarországon az általa vezetett műegyetemi üvegtechnikai intézetben — labo ratóriumban — az első r ön Igenlámpákat, amelyeket külföldre is szállított. Ezek az 1896-ban készült röntgenlámpák a milleniumi kiállításon kerültek bemutatásra, amiértis alkotójuk ezeket „mil lenáris" röntgenlámpáknak nevezte el. E lámpákról, valamint a velük készített röntgenfelvételekről világszerte megemlékeztek, így O. Glasser Röntgen részletes élet rajzát és a röntgensugarak korai történetét taglaló alapvető könyvében a következőket írja: „Auf der ungarischen Jahrtausendfeier im Juli 1896 waren eine Reihe ausgezeichneter Röntgenaufnahmen des Körperinneren, die dr. Kiss hergestellt hatte, ausgestellt". Glasser könyvében a Lancet 1896. évi 74. I I . 220. (1896. július 18) közleményre hivatkozik, amelyet Mihalkovics G. és Brandt J.-nek tulajdonít, akik a szívet és a májat demonstrálták a millenáris kiállításon. A Lancetben egymást követően jelentek meg a magyar millenáris kiállításról szóló beszámolórészletek és nyilván csak az irodalom összeállítójának figyelmetlensége az oka, hogy Mihalkovics és Brandt szerepelnek a beszámoló szerzőiként a Lancet eredeti fogalmazásával ellentétesen. VIII. Kiss Károlynak a magyar röntgenológia megindulásában játszott döntő fontosságú szerepét Végh József kitűnő dolgozatá ban helyesen értékelte. Végh közleményét követően jelent meg K . Walther n é m e t röntgentörténész közleménye Alexander Béláról, akit Rieder Hermann müncheni radiológus tanítványa-
k é n t tüntet fel. Ez a körülmény teszi szükségessé annak hang súlyozását, hogy Alexander Bélát Kiss Károly 1897 —1898-ban kurzusszerűen oktatta a röntgenológiára, akinek egyben 20 röntgenfelvételből álló típus-röntgenfelvételsorozatot is adott á t használatra. Erről a kurzusról Alexander 1898-ban a Szepességi Orvos és Gyógyszerész Egyesület általa szerkesztett Évkönyvében megemlékezik, így Alexandert nemRieder Hermann, hanem Kiss Károly tanítványának kell tekintenünk. Szükséges i t t r á m u t a t n u n k arra a tényre is, hogy ebben az időben a röntgenorvosok mind autodidakták voltak, akiket általában senki sem képezett k i a röntgenológia elemeire. Ezért jelentős annak megállapítása, hogy Kiss Károly ilyen oktatást végzett. így Kiss Károly ezen kurzu sában kell látnunk, feltehetően nemcsak hazánkban, a röntgen orvos-képzés megindulását. IX. Vidéken az első röntgenlaboratórium Nagyváradon létesült 1896 nyarán Károlyi Irén József premontrei rendi főgimnáziumi fizika tanár és Kornstein Eajos nagyváradi gyakorló orvos együttes kezdeményezéséből. A röntgenlaboratórium beszerzésére a Bihar megyei Orvosi és Gyógyszerészegyesület gyűjtést rende zett, amelynek során 1100 forintnyi összeg gyűlt össze. A röntgen laboratóriumot a premontrei rendi főgimnázium fizikai szertárá ban rendezték be. A röntgenvizsgálatokat Kornstein és Károlyi együttesen végezték. A felvételekkel kapcsolatos fototechnikai m u n k á k a t egy név szerint még nem ismert nagyváradi fényképész végezte el, aki a röntgenvizsgálatoknál is közreműködött. í g y e fényképészt tekinthetjük hazánkban az első röntgenasszisz tensnek. X. 1896-ban megjelent orvosi röntgenológiai közlemények bib liográfiáját Glasser alapvető t ö r t é n e t i művében közli. E biblio gráfiában magyar szerző dolgozata nem szerepel. Ezért tartjuk kívánatosnak a röntgensugarak ismertté válásának esztendejében megjelent magyar szerzőktől származó közleményekről meg emlékezni: Az előzőekben felsorolt Hőgyes és Wartha közlemé nyeken kívül 1896-ban a következő két magyar radiológiai dol gozat jelent meg:
Boross E r n ő : A röntgensugarak értékesítése a gyakorlati orvostudomány terén címen igyekszik a külföldi röntgenológiai megismeréseket összefoglalni. Ezzel kapcsolatosan büszkén emlé kezik meg a röntgenfizika magyar úttörőiről is, Eötvös Lorándról, Kiss Károlyról, Wittmann Ferencről, mint akik az 1896. év első negyedévében m á r röntgenológiai k u t a t ó m u n k á t végeztek hazánk ban. Boross m á r az átvilágítás és a felvétel egymást kiegészítő szerepéről szól a legmodernebb felfogásoknak is megfelelően. Scholtz Kornél az Orvosi Hetilap Szemészet című mellék letében tárgyalja a röntgensugaraknak szemészeti diagnosz tikai alkalmazását. XI. 1897-ben Áldor Lajos sorozatos közleményekben ismerteti az Orvosi Hetilap hasábjain — külföldi irodalmi adatok alapján — a röntgensugarak alkalmazását a belgyógyászati kórjelzés terén. Wenhardt József pedig szintén 1897-ben tárgyalja az Orvosi Hetilapnak az ,,Újabb gyógyszerek és gyógymódok" című mellékletében a röntgenterápiával elért eredményeket és idézi Jutassy Józsefnek, a bőrgyógyászati röntgenterápia magyar úttörőjének kitűnő gyógyeredményeit a bőrbetegségekben. A Királyi Orvosegyesületben Kerman egy négyhónapos csecsemőt mutatott be röntgenfelvételt is egyidejűleg demonst rálva baloldali fibulahiánnyal. 1900. február 8-án Friedrich kézfejlődési rendellenességet mutatott be az Orvosegyesületben, a megfelelő röntgenfelvétele ket egyidejűleg demonstrálva. Kassai pedig ugyanakkor egy 27 éves betegnél abnormálisan nagy, szivacsos csontszerkezetű kezet — makrocheiriát — mutatott be. Iszlai József pedig 1897-ben az Orvosegyesületben egy arcra illeszthető kryptoszkópot mutat be, amelynek segítségével fogá szati röntgenvizsgálatokat lehet elvégezni. Bár a fogászati röntgenológiában a kryptoszkópos vizsgálati eljárás nem állta meg az idő próbáját kétségtelen, hogy Iszlaié — legalábbis országunk ban — a fogászati röntgenológia megteremtésének az érdeme. Az Iszlai által megindított fogászati röntgendiagnosztikát azután Madzsar József építette rendszeres tudományággá, aki 1905-ben azután az első fogászati röntgenreferátumot tartotta a magyar fogorvosi kongresszuson.
1896 nyarán Freund bécsi röntgenológus kísérleteinek isme retében Jutassy József az akkori Flatvani — ma Kossuth Lajos — utcában levő magánbőrgyógyászati intézetben főleg kozmetikai célzattal bőrgyógyászati sugaras terápiás tevékenységet kezdett és ezzel a bőrgyógyászati röntgenterápiának egyik legelső ú t t ö r ő jévé vált világviszonylatban is. Eredményeiről sorozatosan számol be mind idehaza, mind külföldön folyóiratokban, előadásokon. Mint kozmetikával foglalkozó bőrgyógyászt elsősorban a hyper trichosis problémája érdekelte, aminek megfelelően Freundet szinte elsőként követve a hypertrychosist röntgensugárzással gyógy kezeli. Ez irányú munkásságáról „A hypertrichosis gyógyítása a röntgenfénnyer" címen az Orvosi Hetilapban számol be ered ményeiről. Ez az első röntgenterápiás próbálkozás Magyar országon, aminek megfelelően a röntgenterápia magyar meg teremtőjének Jutassy Józsefet kell tekintenünk. — Jutassy József a bőrgyógyászok körében jól ismert, életrajzát, tevékeny ségét ismételten részletesen m é l t a t t á k , így ránk csak a röntgen terápiás tevékenységének ismertetése tartozik. Röviddel azután az eredményes bőrgyógyászati sugárkezelés körébe vonja a lupus vulgárist, a lupus erythematodes!, ekcéma chronicumot, a naevus vasculosust is. Országunkban a hajgombásodás ellen ő alkal mazza elsőnek a röntgensugaras kezelést és külföldi szerzőket szinte megelőzve elsőként végzi a hajgombásodás miatti röntgenepilálásokat. Jutassy gyógykezelésének eredményeiről sorozatosan beszámol az Orvosi Hetilapban, részletesen ismerteti a röntgen terápia akkori helyzetét saját kiterjedt tapasztalatai alapján az. orvosok és természetvizsgálók Szabadkán megtartott évi vándor gyűlésén. Jutassy bőrgyógyászati röntgenterápiás közleményei az Albers-Schönberg szerkesztésében megjelenő Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlenben is megjelentek az 1898. és 1899. években és a világirodalomban az első magyar röntgenoló giai tárgyú dolgozatokat képviselik. Érdekes, hogy a magyar röntgenológia először a világ tudományos porondjára — bőr gyógyászati — terápiás közleményekkel lépett. Érdekes az is, hogj* míg Ausztriában és Németországban a bőrgyógyászati röntgen sugaras kezeléseket a röntgenológus Freund és tanítványai vala mennyien radiológusok kezdeményezték és végezték, addig hazánkban a bőrgyógyászati röntgenterápia kezdettől fogva bőrgyógyászok munkakörét alkotta.
Jutassy kezdeményezésére és példáját követve megindul Magyarországon is a bőrbetegségeknek röntgensugaras kezelése lényegesen változó gyógyeredménnyel, ami igen heves vitákhoz vezetett az Orvosegyesület és a Fővárosi Közkórházi Orvos társulat keretében egyaránt. 1898. október 22-én Bäsch lupus vulgárisnál a Finsen-kezeléstől látott jó gyógyeredményt. 1898. november 5-én pedig Havas hypertrichosis faciei miatt naponta 1—2 órai időtartammal, összesen 27 óra hosszat röntgensugarazott leánybeteget. A gyógyulás igen deformáló sugaras jellegű hegekkel történt, amiért is Havas joggal i n t a hypertrichosisnál végzendő röntgensugaras gyógykezeléstől, illetőleg igen nagy óvatosságra figyelmeztet. Havas volt a világirodalomban egyike a legelső orvosoknak, akik a bőrgyógyászati röntgen sugaras gyógykezelés veszélyét felismerték és így a sugárártalom leküz désében úttörő szerepe van. Jutassyt és Bascht követően 1899. november 9-én Bóna kilenc lupus vulgaris esetet mutat be az OrvosegyesületLen, akiket részben röntgensugaras gyógykezelésben részesített, rész ben pedig a beteg területeket radikálisan eltávolította, majd azt követően bőrtransplantatióval gyógyította. Bóna ezt az utóbbi eljárást tartja célszerűbbnek és a röntgensugaras gyógykezelés ellen foglal állást bőrfarkas esetében. Jeney a bécsi helyőrség orvosainak tudományos ülésén a lupus vulgaris röntgensugaras kezelése mellett foglal állást 1901-ben egy gyógyult esetét ismer tetve, Török és Schein acne vulgárisnál értek el röntgensugárzással jó eredményt, amiért is a bőrgyógyászati röntgenterápia indiká cióinak körét bővítik. A századforduló idején nagy számban végzett bőrgyógyászati röntgenterápia mindinkább szűkebb indikációs területre szorult, illetőleg mind kevesebben végezték a sugaras gyógykezelést a mind jobban szaporodó röntgensugárkárosodások miatt. Alexander Bélának mint a budapesti orvostudományi egyetem Központi Böntgenintézetének igazgató tanárának — volt tanársegédjének, Baksányi Árpádnak szóbeli közlése szerint — igen nagy számban kellett az igazságügyi hatóságoknak kártérítési perekkel kap csolatosan a sugárártalmakkal kapcsolatban szakértői véleményt adnia. Nyilvánvaló, hogy a bőrgyógyászati röntgensugaras gyógy kezelések a századforduló idején bekövetkezett csökkenésének oka a mind gyakoribbá váló sugárkárosodás volt. Érdekes feladat
lesz a röntgenkárosodásokkal kapcsolatos perek törvényszéki orvosszakértői anyagának feldolgozása a magyar röntgenológia történetének megismerése szempontjából. XIV. Alexander Béla élete és tevékenysége, hála Müller Kálmán, majd Zétény Győző igen színes és sokirányú életrajzainak, orvosi köreink előtt jól ismert. Tevékenységének egyetlen mozzanatához kívánok i t t csupán adatot szolgáltatni. Ismeretes, hogy Alexander Béla a kolozsvári tudományegyetemen megürült kórbonctani tan széket megpályázta. A tanszéket nem kapta meg, mégis érdekes nek látszik annak tisztázása, hogy milyen kórbonctani tudomá nyos munkásságot fejtett k i , amely feljogosította őt a tanszék megpályázására. Röntgenorvosi tevékenysége kezdetétől fogva igen alapos röntgenológiai-pathológiai ismeretei jogosan arra engednek következtetni, hogy Alexander ismert fejlődésmechani kai stb. röntgenológiai kutatásai ilyen jellegű kórbonctani mun kájával kapcsolatosak, illetőleg azon alapulnak. Tudományos munkásságának ismertetésekor nem történik utalás kórbonctani tudományos tevékenységére, ezért érdekesnek tartottuk fellelhető kórbonctani tudományos dolgozatainak ismertetését. Alexander Bélának három kórbonctani jellegű tudományos dolgozatát sikerült — hála Alexander Erzsébet főorvosasszony segítő készségének — megtalálni. E dolgozatok a következők: a) „Apróbb klinikai, kórházi és magángyakorlati tapaszta latok. Az aorta felhágó és ívi részletének eléktelenítő belhártya lobjával kapcsolatos szívburkon belüli s abba szakadó ü t é r t á g u l a t " . Megjelent az Orvosi Hetilapban 1895-ben. b) Az állalatti mirigy kórtanához." Megjelent a Magyar Orvosi Archivuni I V . évfolyama 3. füzetében 1895-ben. c) „A rekeszizom inas részének fibrosarcoma]'a." Megjelent a Magyar Orvosi Archívum V. évfolyamának I . füzetében 1896-ban. Mindhárom dolgozat magas felkészültségű, általános kép zettségű és nagy ismeretanyaggal rendelkező kórboncnokot mutat, aki nagy vidéki gyakorlata mellett két év leforgása alatt három különböző jellegű kórképet, illetőleg szervet dolgozott fel, minden dolgozatában valóban érdekeset és újat mondott a kor szerű kórbonctan ismeretanyaga alapján. E dolgozatokból k i -
tűnik, hogy Alexandernek az 1898-cal kezdődő röntgenológiai k u t a t ó tevékenysége sem irányában, sem adataiban nem egyenesfolytatása és még kevésbé egyszerű mechanikus átvitele kór bonctani kutatásainak a röntgenológia területére, hanem a röntgenológiai vizsgálatok adta problémák alapján dolgozta k i azokat az említett dolgozatok által is igazolt magasszintű kór bonctani ismeretei alapján. XV. Az 1898. évben Kézsmárkon Alexander Béla magánrendelő jében létesít a Szepességi Orvos és Gyógyszerész Egyesület röntgen laboratóriumot, a testület költségére. Az üzemeltetés, valamint a betegek által fizetett honorárium számszerű adatai is fennma radtak, amelyek alapján lehetségessé vált megismerni a század forduló egyik legelső magánorvosi röntgenszakrendelésének anyagi vonatkozásait. Az ezekkel kapcsolatos adatokat m á r ismertettem, így ezekre nem t é r e k k i , de megemlítem, hogy az Alexander Béla által használt eredeti röntgenkészülék legfontosabb alkatrészei a Kézsmárki Városi Múzeumban őriztetnek. A készülékről fény képet és ismertetést egy másik tanulmányomban közöltem. 1898 folyamán röntgenlaboratóriumok létesültek még Po zsonyban az Állami Kórházban — és nem az Erzsébet kórházban, mint ahogyan azt helytelenül az első magyar röntgenlaboratóriu mok létesítésével foglalkozó közleményemben í r t a m — ; a fővárosi balparti kórházak Rókus kórházában és a Dollinger Gyula pro fesszor vezette budapesti egyetemi sebészeti klinikán. A Dollinger professzor egyetemi sebészklinikáján létesült röntgenlaboratóriumot Holzwarth Jenő vezette, akinek életével és munkásságával Zsebők Zoltán kimerítő közleményben foglal kozott, így ezt ismertnek tekinthetjük. Nem az a helyzet a pozso n y i állami kórház, valamint a budapesti Rókus kórház röntgen laboratóriumával kapcsolatosan, amelyek létesítéséről, üzemel tetéséről, tudományos és gyakorlati tevékenységéről, valamint a magyar röntgenológiában kétségtelenül úttörő röntgenorvosairól hazai irodalmunkban eddig még csak említés sem t ö r t é n t . Anélkül, hogy megírandó életrajzuknak elébevágnánk — hiszen mind Pantocsek József pozsonyi, mind Donath Gyula és Stein Adolf budapesti R ó k u s kórházi röntgenfőorvosok életrajzával és meg felelő méltatásával még adós a magyar röntgenológia — röviden összeállítottuk a rájuk vonatkozó legfontosabb adatokat.
Pozsonyban az Állami Kórházban 1898-ban beszereztek röntgenkészüléket és röntgenlaboratóriumot létesítettek. A rönt genlaboratórium létrehozása elévülhetetlen érdeme Pantocsek Józsefnek, aki az Állami Kórház igazgatóföorvosa volt és aki Dohnányi Frigyes főgimnáziumi fizikatanárral együttesen vé gezte a röntgenológiai teendőket. Pantocsek József 1846. október 15-én, Nagyszombaton szüle tett. Apja Pantocsek József gyógyszerész volt, anyja: Boborczy Vincentia. Kora gyermekkorában szülei Nagytapolcsányba, majd 'Tavarnokra, Nyitra megyébe költözködnek, ahol birtokot is vásá rolnak. Pantocsek József az elemi iskolát Nagytapolcsányon, a középiskolát Nyitrán, Kalksburgban és Esztergomban végezte. Orvosi tanulmányait Göttingában, majd Bécsben végzi, ahol 1875-ben avatják orvostudorrá. Orvossá avatása u t á n visszatér falujába, ahol körorvos lesz, majd eredményes, önfeláldozó tevé kenységének elismeréséül járási orvossá és tb. megyei orvossá nevezik k i . 1896-ban nevezik k i a pozsonyi állami kórház igaz gatófőorvosává. Öregkorában mint nyugdíjas igazgatófőorvos visszatért Tavarnokra, ahol 1916. szeptember 4-én meghalt. Pantocsek kimagasló orvosi tevékenységét, orvosi szervezői és gyógyító munkáját magasra értékelik, de kevéssé volt ismert kortársai előtt is az a körülmény, hogy Pantocek volt az első, aki országunkban egy közkórházban röntgenlaboratóriumot állított fel és vezetett, s a kórházi röntgenvizsgálatot a kórházi gyakorlat ban meghonosította. Vernár Hugó bratislavai gyermekklinikai röntgenfőorvos érdeme Pantocsek József röntgenológiai tevékenységének első, bár vázlatos ismertetése. Vernárnak a szlovákiai röntgenológia történetéről megjelent írásából, valamint személyes közléséből is k i t ű n i k , hogy Pantocsek József jó gyakorló röntgenorvos volt, aki együttműködve Dohnányi Frigyessel szakszerűen l á t t a el röntgenológiai tekintetben is a betegeket. Vernár közlése szerint Pantocsek és feltehetően vele együtt Dohnányi is a bécsi neves röntgenológusnál, Guido Holzknechtnél sajátították el a röntgeno lógia elemeit. Pantocsek József a tudomány történetében lelkiismeretes orvosi tevékenysége és a röntgenológia terén valóban úttörő működése ellenére elsősorben mint kitűnő botanikus ismeretes, a k i a göttingai egyetem növénytan tanárának, A. Grisebachnak
tanítványaként mind szűkebb hazájának, mind Montenegrónak és Hercegovinának növénytanát feldolgozta és így növénytani tekintetben örökké emlékezetes m u n k á t végzett. Meglepő, hogy a Magyar Botanikai Lapokban Degen Árpád tollából 1916-ban megjelent nekrológban a botanikus volta mel lett — ugyanakkor, amidőn mélyen humánus orvosi mivoltát is értékeli — még csak meg sem említi úttörő szerepét a röntgenológiában. XVII. Müller K á l m á n professzornak, a budapesti balparti kórházak igazgató főorvosának előterjesztésére a Székesfőváros Tanácsa 1898. szeptember hó 21-én tartott tanácsülésén — figyelemmel a röntgensugarak nagy diagnosztikai és gyógyító h a t á s á r a — elha tározta a budapesti balparti kórházak szükségleteinek ellátására központi röntgenlaboratórium létesítését a Bókus kórházban. A röntgenfelszerelés céljára Müller professzor előterjesztésének megfelelően a Székesfővárosi Tanács 2503 forint és 31 krajcárnyi összeget szavazott meg. A röntgenlaboratórium november havában megkezdte működését. Ez volt Budapesten az első kórházi, illetőleg klinikai röntgenlaboratórium. A röntgenlaboratóriumot a Bókus kórház I . emeletének 24. számú kórterméből választották le olyképpen, hogy az addig irattár céljára szolgáló helyiséget „adaptálták" röntgenlaborató rium céljára. A helyiséget vízvezetékkel szerelték fel. Míg megelő zően a röntgenkészülékeket krómsavas stb. battériák révén elektromosan táplálták, addig a Rókus kórház a villanyáramellá t á s t olyképpen oldotta meg, hogy a belső Kerepesi útról — ma Rákóczi út — egyenáramot vezettek be és ezzel részben a röntgen készüléket t á p l á l t á k , részben a röntgenlaboratórium — és később talán az egész kórház világítását is biztosították. A röntgenlaboratórium felszerelése az akkori idők technikai adottságaihoz viszonyítva mintaszerű volt. Elég, ha pusztán a gépi felszerelés költségeire gondolunk. Alexander Béla rendelőjében felszerelt röntgenkészülék 700 forintnyi összeget t e t t k i a rendel kezésünkre álló eredeti iratok bizonyítása szerint, míg a Rókus kórház röntgenlaboratóriumának készülékbeni — technikai — felszerelésének összege ennek három és félszerese. A felszerelésről Donath Gyula beszámolója ad áttekintést. Eszerint az induktor elé rheostatot szereltek fel a 110 V. feszültségű egyenáram stabi-
lizálása céljából. Az induktor szikrahossza 50 cm — szemben az Alexander által használt készülék 25 cm szikrahosszával. — Az induktor szekundertekercsének hosszúsága 150 k m - t tesz k i . Az induktoron eltolható pólusok vannak a feszültség szabályozá sára. A készüléket voltméter és ampereméter — Donath leírásában ammeter — egészítik k i . A készülék az akkori időknek megfelelően higanyos áramszaggatóval működött, amely percenként 220 árammegszakítást végzett. Az áramszakítások számát tachométerrel számszerűen meg lehetett határozni. A tisztán röntgenológiai felszereléshez tartozóan említenünk kell a fluoroskópot — azaz átvilágítóernyőt — és a skiameter! is. Sugárvédelemről akkor még nem esett szó, de az áramütés veszélye ellen keménykaucsukvédőernyő szolgált a betegnek védel mük Az idegentestek lokalizálására megfelelő fémsodronyrács állt rendelkezésére. XVIII. A R ó k u s kórház röntgenlaboratóriumának vezetésével Müller K á l m á n professzor igazgatófőorvos Donath Gyula egyetemi magán t a n á r t bízta meg, aki 1901-ben az István kórházba ideggyógyász főorvossá történt kinevezéséig ezen beosztását eredményesen be is tölti és így országunkban az első röntgenfőorvosnak tekintendő. Donath segédjéül Stein Adolfot, addig a Rókus kórház belgyógyá szati osztályának alorvosát jelöli k i Müller professzor. Stein Adolf röntgenorvosi állását végleges állássá akkor nem lehetett átminő síteni. Stein kinevezése az akkor m á r korszerűtlenné v á l t orvosi halottkémi állásra szólt, amelyet Stein Adolf 1927-ig betöltött; akkor minősítették á t a mindenütt megszüntetett orvosi halott kémi állását röntgenfőorvossá. Stein állása csak nominálisan volt halottkémi és névre szóló kinevezése semmi mást nem szolgált, mint a nehezen megváltoztatható státusszervezés ötletes megol dását. A R ó k u s kórház 1898-ban megindult röntgenlaboratóriumá nak működése, beleértve a forgalmi adatokat is, a Főváros Köz kórházainak évkönyvei alapján megismerhetők, annál is inkább, mert Donath Gyula kezdetben egyedül, később Stein Adolffal e g y ü t t évenként beszámolt a röntgenlaboratórium diagnosztikai és gyógyító tevékenységéről. E jelentésekből kitűnik, hogy a röntgenlaboratórium munká jában önkéntesen nagy buzgalommal részt vett Kiss Károly
szigorló orvos — nem azonos Pongó Kiss Károllyal — , aki nyilván valóan egyike volt az első röntgenasszisztenseknek. Kiss Károly szigorló orvos későbbi röntgenológiai tevékeny ségéről nem találtunk adatot, hasonlóképpen nincsen arról sem tudomásunk, hogy a Rókus kórház röntgenlaboratóriumából milyen intézménybe került és milyen munkásságot folytatott később. 1899-ből és 1900-ból rendelkezünk statisztikai adatokkal a Rókus kórház röntgenlaboratóriumának működéséről: A végzett röntgenológiai csoportosítása !
Felső végtag
Kéz
Comb és alszár
Láb
40
30
33
30
30
19
22
17
18
49
16
53
9
3
17
3
12
48
19
6
Testtáj
Fej
1899
Á t v i l á g í t á s és felvétel együttesen
18
Felvétel Átvilágítás
szerinti
Has
Év
1900
vizsgálatoknak testtájak
Mell
kas
1899-ben a röntgenlaboratóriumban megvizsgált betegek száma 199 volt, ebből egyszerű átvilágítás 28, a röntgenfelvételek száma: 226. 1900-ban csak a vizsgált betegek számát tüntették fel, akik közül felvétel 184 és átvilágítás 108 esetben készült. Ezt a számot a külföldi hasonló jellegű forgalmi adatok ismereté ben igen magasnak kell tekintenünk, mutatva azt a nagy megbecsü lést, amellyel kórházi orvosaink a röntgenvizsgálat i r á n t jogosan m á r akkor viseltettek. Röntgensugaras kezelésben egy hajgombásodásban szenvedő 12 éves fiú részesült, akinél az epilálást 31 ülésben végezte Stein. 4 lupus vulgárist is kezelt, akiket 6, 8, 17, illetőleg 49 ülésben sugárzott. A betegforgalmi és vizsgálati adatokat — igen helyesen — a beutaló osztályokra bontva adja meg Stein Adolf az 1899. és 1900. évekre vonatkozóan, amely statisztika azért érdekes, mert mutatja az egyes osztályok együttérző szemléletét, illetőleg a röntgenológiával való kollaborációs készségét. Mindennemű meg-
jegyzés nélkül megadjuk a budapest balparti közkórházak egyes osztályai által röntgenvizsgálatra k ü l d ö t t betegek számát: Osztály megnevezése
s e
}
' -
^ I . seb.
1899
74
55
9
1900
109
65
15
Osztály megnevezése
V I . orv.
I I I . seb. f.
14
V I I . orv. V I I I . orv.
1899
I . orv. I I . orv.
I X . orv.
10
6
14
1
1900
2
5
2
12
4
2
5
1
3
3
6
1
X I . orv. f.
X . orv. f.
3
I I I . orv. V . orv.
szem kivülrő! 1
19 26
A végzett röntgenológiai vizsgálatoknak az egyes kórházi osztályok szerinti megoszlása: Osztály megnevezése I. seb.
I I . seb.
I I I . seb. I I I . seb.
1899.
évben
74
55
9
1900.
évben
109
65
15
fertőző
I. orvosi 10
14
14
Osztály megnevezése II. orvosi
III. orvosi
v. orvosi
1899.
évben
6
3
3
1900.
évben
1
6
1
VI. orvosi
VII. orvosi
2
5
VIII. orvosi
IX. orvosi
3 2
1
Osztály megnevezése X. XI. szemé orvosi orvosi szeti
1899.
évben
12
4
1900.
évben
2
5
25
Orvostört. közi.
1
külső
intézményekből összesen:
19
1899.
évben:199
26
1900.
é v b e n : 268
385
A forgalom értékelésekor ne a jelenlegi forgalmi adatokat tekintsük, hanem az akkori intézmények és rendelések beteg forgalmát, így megemlíteni kívánjuk, hogy pl. Alexander Béla gyakorló orvos kézsmárki rendelőjében ezekben az években átla gosan évenként 10 beteg került röntgenvizsgálatra. E vizsgálatok díja 10 forint körüli összeget tett k i . 100 vizsgálat honnoráriuma az akkori röntgenkészülék árát fedezte. Stein Adolf mint az első kizárólagosan röntgenológiai tevé kenységet kifejtő magyar orvos a gyakorlati röntgenológiai műkö désen kívül eredményesen művelte tudományos szinten is a röntgenológiát. Az általa konstruált hasi kompresszorról Albers Schönberg is elismeréssel ír. Az irodalomból kitűnően Stein látott elsőként hólyagköveket és alapos a gyanú arra is, hogy az első vesekő röntgenkimutatások is az ő érdemei közé tartoznak. Szerénysége és nem utolsósorban magányossága hozzájárult ahhoz, hogy neve feledésbe került, fényképét sem sikerült ez ideig sehol sem megtalálni. Schiffer Ernő Rókus kórházi röntgenfőorvos egyetemi magán t a n á r i képesítését az urológiai röntgendiagnosztika tárgyköréből szerezte meg. Munkájában még csak említés sem történik kórházi főorvosi állásában elődjének, Stein Adolfnak az urológiai röntgen diagnosztika terén végzett alapvető munkásságáról. Bizonyítva, hogy röntgentörténetünk ismeretlen volta, a megfelelő röntgenoló giai bibliográfia hiánya és talán — de nem utolsó sorban — felületes ségünk a valóban csak fáradságos munkával megismerhető múlt i r á n t a feledés homályába borítják legkiemelkedőbb röntgenológusaink munkáját, elfeledtetik honi szerzőinknek sok munkaterüle ten, tudományos elsőbbségét. Dr. Bugyi
Balázs
