236
AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN
svéd
csipkék,
Í R T A : THORMAN
A
278
csípkevarrás finom és előkelő művészete sohasem honosodott meg Svédországit ban ; minálunk testvérfajtája, a vert csipkekészités gyökeresedett meg, fejlődött és virágzott. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor került ez a bájos és finom művészet mihozzánk, de bizonyos, hogy a vert csipke hazájából, Flandria- vagy Olaszországból hozták magukkal az apácák, s azok a kutatások, melyeket ma annak kiderítésére folytatnak, hogy mi jelentősége volt a vadstenaí kolostornak, mint textílmüvészetí intézménynek, alighanem majd kiderítenek valamit a csipkeverés múltjáról ís. Bár eredeti vadstenai csipkénk aránylag igen kevés van, mégis sok az olyan népies csipkénk, melynek eredete amarra visszavezethető. Sok kerületben, így Dalarna, Mockfjörd és Gagnef, Rattvík, Leksand, Orsa, Ahl, Bjursas és Floda, a helsíngí Delsooban és Schonenben oly buzgósággal és ügyességgel űzték a csipkeverést, hogy az a legszebb eredményeket szülte. A népnek érdeklődése ezen csípkefajták iránt alighanem akkor ébredt fel, amikor a vadstenaí csipkék piacra kerültek. Ezt már az ís bízonyítja, hogy a legrégibb „kalapok" (sapkák) néhány dalarnaí kerületben (Mockfjörd és Gagnef) vadstenaí csipkékkel díszítvék. Az érdeklődéssel együtt feltámadt a vágy ís, hogy a vásárolt csipkéket utánozzák. A régibb kalapok csípkedíszítése ezen első kísérletekről adnak számot. Később nagyobb önállóságot tapasztalhatunk s ez egészen újfajta csipkék feltalálására vezet, melyekben az erőteljes, egyszerű és jellegzetes elemek számtalan variációjával találkozunk. Ezen csipkék nagy részét a szigorú elrendezés s a nagy művészi érték jellemzi. Parasztasszonyaínk dús fantáziája és ügyessége ezen egyszerű elemekből gazdag és érdekes mintákat teremtett, mint például a „cipőcsatt", „komp", „mérleg", „tulipán" stb. Hogy a párnán sohasem használtak papírmintát, az csak természetes, mert itt művészi alkotásról, nem pedig egyszerű utánzásról volt szó. A mockfjördí és gagnefí min-
ERZSÉBET.
tákat az a durva konturszál jellemzi, mely a minta formáit kiemeli. Sohasem vertek nagyobb darabot, mint amekkora a sapkához kellett. Gagnefben hosszabbat, Mockfjördben rövidebbet. A csipke azonban rendszerint három öszszevarrott részből áll Î egy szélesebb- s egy keskenyebből, s egy harmadik, keskeny szegélyből ; a két szélesebb darab mintája gazdagabb, a keskeny szegélyben csupán egyik-másik részlet ismétlésével találkozunk. Az az egyenes szegély, mely e csipkének olyan előkelő jelleget ád, nemcsak ezeket, hanem minden népies csipkénket jellemzi. A csipke anyaga otthon fonott lenfonál volt s a divatnak megfelelően úgy a csipkét, mint a „kalapot" kikeményítették Mockfjördben csak az utolsó évtizedekben kezdtek megint a csípkeveréssel foglalkozni. A „Handarbetets Vanner", erős kézzel lendített itt az ügyön s néhány év óta hasonló eréllyel és eredménnyel dolgozik Adelborg Ottilia kísaszszony Gagnefben. A dalarnaí csipkék között a légies finomságú Rattvíck-csípkék állanak első helyen. Jellegük és mintájuk az előbbeníekétől teljesen különbözik; legszebb díszét képezték az aszszony kalapjának s a leányok „Tímp"-jének — olyankor, amikor nem viselték az „egyszerű" Tímp-et, mint például gyászeset-, bérmálás- s máskor. Ezek a csipkék meglehetős szélesek, egy másik keskenyebb fajtát ís vertek ama nyakbavaló kendő díszéül, melyet a templomozáskor viseltek. A rättviki kalapra vagy Tímpre hosszabb darab csipke kellett mint a mockfjördí kalapra. A minta minden részletének megvolt a maga neve s jól értettek ahhoz, hogy ezen elemeket nagy változatossággal használják fel más és más, egyszerűségükben szép mintákhoz. A Handarbetets Vanner fáradozásaínak köszönhető, hogy mind többen foglalkoznak ezen csipkék elkészítésével is. A leksandi, orsaí, ahlí, bjursasí és flodaí csipkékkel még keveset foglalkoztak, bár igen érdekesek. A leksandí csipkék némelyike rokona a ráttvíkínek, másokban — mint a mock-
237
SVÉD CSIPKÉK
fjördíak — megtaláljuk a durva konturfonalat, de a minták kisebbek s a csipke keskenyebb és sűrűbb. Az orsaí csipkék a rattvíkíekhez hasonlítanak. Ezen két kerületben ugyan a fejrevalókon ís találunk csipkét, de sűrűbben alkalmazzák őket a nyakbavaló kendőkön* Leksandban ezek a kendők, melyeket gyakran a csudaszép „Dalhímzéssel" díszítettek, valóságos műremekek voltak s nem csupán nők, hanem férfiak ís viselték. Orsában az asszonyok még egy különös, nyakkendőnek nevezett kendőt viselnek, melyet azonban a fejükön átvetve kötnek meg. Ezektől a csipkéktől egészen eltérnek a széles, finom, bokros, egyszerű mértani mintával díszített bjursasí csipkék, melyeket a nők fejdíszként alkalmaznak, valamint az Ahl-csípkék, melyek szintén szélesek, bokrosak és rítkamíntásak. Az utolsó Dalcsipke az igen egyszerű, durva, tüskés flodacsípke. Különös fajta, bár némileg hasonlít a dalarnaí típushoz, a Delsbo - csipke, melyet azonban sohasem használtak a ruházaton, hanem fehér és vörös színű fonálból verve, mint színes díszítést alkalmazták a párnahéjakon és ágytakarókon. A minta egyszerű, nyers, de dekoratív és jó példányképe a mí csipkeművészetűnknek. Schonenben, ahol a textilművészet virágzik, a csípkeverésnek sok érdekes jelenségével is találkozunk. A schoneni csipkék ís igen jellegzetesek és tökéletes szépségüek. Igen vékony fonálból készülnek s keskenyebbek és sűrűbbek, mint a Dalcsipkék. A durva konturfonál teljesen hiányzik. Mintáik gazdagok és igen változatosak. A legtöbbet megismerhetjük a különös beosztásról, mely vagy „Skack" : ferdén álló pálcák, melyek háromszögű mezőket zárnak be, vagy a szélre merőlegesen álló szalagok, melyeknek közeit változatos formák töltik kí. Ezen formák közt első helyen áll a tulipán, Schonen textilművészetének kedvenc
•I
n
237
virága, mely csaknem minden technikában s tárgyon előfordul. Emellett aztán látjuk még a Schonen-t jellemző női alakokat : M a ms e k e n ( = kisasszony) c s i l l a g , t e k e r c s és egyebeket. A csipkékkel a férfiak és nők ingeinek magas gallérját és kézelőjét díszítették, továbbá a nők hajtogatott szegélyű fejdíszét, végül a vászonból készült ágyruhákat. Érdekesek a csípkedísz és a hajtogatás összefüggését mutató minták a fejdíszeken. A csipke lehetőleg alkalmazkodik a hajtáshoz. Az utolsó évtizedekben Schonenben ís felkarolták a csipkeverést. Az öreg asszonyokat, akik a régi művészetet még gyakorolták, rá lehetett venni arra, hogy a fiatal lányokat megtanítsák erre a mesterségre s így lassan nagyobb körben terjed ez a munka. Még a régi Darstena-csípkeverést is, — ahol mindig papírminta van a párnán, ami tulajdonképen nem igazi svéd művészet — sikerült a XIX. századbeli hanyatlásból feltámasztani. Í903 őszén Vadstena mellett állítottak fel egy csipkeverő iskolát (Petzellí Ingeborg úrnő és mások) s ugyanezen vidéken nemrégiben alapítottak egy másodikat ís. Működésük rövid ideje alatt elértek már annyit, hogy ezekben az iskolákban a legfinomabb régi csipkékkel vetekedő bámulatos szép csipkéket készítenek. Míntákul csupán a régieket fogadták el. A Dal-csipkék durva konturfonalát itt az a finom fonál pótolja, mely a mintát az alapot képező fátyolszövetből kiemeli. A kitűnő Vadstena-csípkékben öröklött kincsünk él tovább ; a svéd népies csipkék azonban kizárólagosan tulajdonunkat képezik, ezek virágjai a mí gazdag és sokoldalú népművészetünknek, melynek lényege a finomság és erő, jellege a szépség volt s amelynek foszladozó és megfakult maradványai még mindig nagy esztétikai élvezetnek forrásai, s egyúttal mesterei és példányképei a késő nemzedékeknek.
238
AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN
régi t e x t i l m u n k á k
278
konzerválása*
Í R T A : B R A N T I N G ÁGNES. Stockholm, 1909. július havában.
A
régi textilmunkák felkutatására és konzerválására mi svédek külön egyesületet , alkottunk, melynek neve: Píetas. Főelvül azt tűztük ki, hogy megóvjuk az ilynemű régi emlékeinket nemcsak a romlástól, hanem egyúttal az avatatlan restaurálástól és kegyeletteljesen inkább lehetőleg hű megőrzését kívánjuk. Erre nézve eljárásunk alig terjed túl az alábélelés és a helyes felakasztás, illetve elhelyezésén, amelyek máris nagy mértékben megóvják a szövetet a további romlástól. Munkánk menetéről kimerítő jegyzőkönyvet szoktunk vezetni. Lefényképezzük a konzerválandó tárgyat minden oldalán. Leírjuk az állapotát leltárszerüleg, amint találtuk. A színről, szálakról, hibákról s az új felvarrás anyagáról ís jegyzéket készítünk. Úgy hogy megbízható dokumentumokat gyűjtünk így egybe a svéd textilművészet pusztulófélben lévő termékeiről. Tulajdonképen az általános elv mellett, amely szerint nem kijavítás, hanem csak annak megőrzése lehet előttünk, ami van, a többi a részlet dolga. Ez aztán aszerint módosul, amint azt az anyag, a technika, vagy egyéb tárgyi körülmény megkívánja. Minden egyes esetben a Píetas tagjai közül 3—4-en tanácskozásra jönnek össze a követendő eljárás érdekében s így a felelősség meg az eredmény ís nem olyan kockázatos. A Píetasnak össze-vissza nincs több tagja mint öt. Köztük Anna WallenbergSydow elnöklete alatt Bernhard Salin dr., a Nordiska Museet főigazgatója, Rudolf Cederström báró, a királyi fegyvertár őre, Otto lanse dr., a tört. múzeum őre és e cikk írója, aki a titkári tisztet ís viselem. Az adminisztratív és egyéb felmerülő költségeket az elnöknő viseli, míg a konzerválás munkálatainak kiadásait rendesen az fedezi, akinek tulajdonában van a megőrzendő tárgy. Az Í908 tavasza óta működő egyesület első tevékenységét leginkább arra fordította, hogy a svéd templomok kincstárában heverő anyagot vegye munkába. így egyike az elsőknek
volt az upsalai dóm kincstárának textil-gyűjteménye. A dóm elöljárósága maga tett lépéseket, hogy a restaurálás munkájához bennünket megnyerjen. Annyira ment bizalmával, hogy a legtermészetesebb engedékenységgel a vagyont érő holmikat Upsalából Stockholmba küldte át műtermembe. Az upsalai gyűjtemény a XII. századtól napjainkig meglehetős bő anyagot őrizett meg s ennek feldolgozása, a jó kezelés folytán, nem volt igen megerőltető. Ami volt azonban, az a különféle korok és technikák folytán igen sokféle munkát igényelt, úgy hogy igen jó iskolának bizonyult épp ezekkel kezdeni. Tanulsága további munkásságunkra vonatkozólag nem ís maradt el. A Píetas működését eléggé beszédesen illusztrálják, a mellékletül adott képek. Az egyik az upsalai dóm pluvíalejának részleteit ábrázolja. A pluviale anyaga fehér selyem damasztszövés, széle, dísze és középpajzsa gazdagon van színes selyemmel és arannyal kíhímezve. A szövés mustrája a gránátalma-motívumával a XV. századból való. Bélése egykorú fehér vászon és közéíllesztett szövésből áll, amelynek mintája szintén igen jellegzetesen tünteti fel származási idejét. A pluviale igen megrongált állapotban került kezünk közé, damasztja foszlófélben, bélései kilyukasztva, díszeí lefejtve, sőt két darab egészen hiányzott ís a széles szegélyből. Különösen a felakasztásí mód, ahogy eddig tartották, ártott neki. Mindenekelőtt tehát alá kellett bélelni. Ez volt egyetlen feladatunk a konzerválásnál. Természetesen lefényképeztük. Szétszedve a béléseket és szegélyeket, minden varrott részt felfejtettünk, hogy minden egyes darabnak külön bélést adhassunk. A damaszt színben harmonizáló, de minden minta nélküli selyembélést kapott, hogy egyrészt ne zavarja, de ne ís hamísítsa meg az eredeti felületet. A megerősítés sárgás selyemszállal történt száröltéses varrással, különös gonddal a lyukas részek körül. A magashímzésű szegélydísz és
«
263/fa. U G Y A N A Z A KONZERVÁLÁS UTÁN. PLUVIAL DE LA CATHÉDRALE D'UPSALA DU X V e S I È C L E A V A N T LA C O N S E R V A T I O N .
L E MÊME CONSERVÉ.
26 3 le.
263 Id.
2 6 3 / c . M I S E M O N D Ó R U H A A L I N K Ö P I N G I DOM KINCSTÁRÁBAN. KONZERVÁLÁS ELŐTT. C H A S U B L E DU X V 2 S I È C L E , LA CONSERVATION.
AVANT
263/d. UGYANAZ, K O N Z E R V Á L Á S LA MÊME
UTÁN.
CONSERVÉE.
267
AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN
középdísz kopás révén kiszabadult aranyszálai szürkéssárga selyemszállal erősíttettek vissza. Ott, ahol szükségesnek mutatkozott, szintén kapott alábélelést. A megóvás szempontjából a pluviale felül belül 15 cm. széles erős vászon bélést kapott még külön, erre erősítettük a réz-akasztót, amely felé még külön vászonszalagokat varrtunk, hogy felakasztásnál megosszák a pluviale súlyát s a régi szövetre így az akasztás ne legyen káros hatással. Jelenleg a Píetas a línköpíngí dóm textílkíncseít vette gondjába, amelyek nagyrészt a XV. századból származnak, de a rossz kezelés és közöny folytán annyit szenvedtek, hogy mármár a szakértők teljesen megmenthetetlennek tartották. A kazulát mutatják a közölt képek a konzerválás előtti és utáni stádiumában. Az el-
277
járás csaknem egészen hasonló módon történt, mint az upsalai pluvíalénál, csak munka és türelem dolgában sokkal fáradságosabb. Anyaga szintén gránátalmás szövet, nem túlságos ritka. Konzerválásra tulajdonképpen nem ís az tette érdemessé, hanem a hátoldalán lévő hímzés. A línköpíngí dom textil-gyűjteményét maga a szegény templom nem volna képes saját anyagi erejéből konzerváltatni. A Pietas azonban ilyen esetekben nemcsak szaktudásával siet a pusztuló emlékek megmentésére, hanem, mint jelen esetben is, a nagylelkű elnöknő sajátjából hoz áldozatot. A szerény és csöndes, de nem minden jelentőség nélküli kezdet bizonyítja, hogy a Píetas derekas kulturfeladatot vállalt és oldott meg Svédországban.
i í3
Pour la noblesse et l'originalité de cette architecture, dans laquelle — cependant — vit toute l'âme traditionelle de votre pays, j'admire votre pavillon comme l'oeuvre d'art la plus remarquable de l'Exposition vénitienne de cette année. Agréez, monsieur, fous mes compliments et tous mes hommages. LIONARDO
A VENEZIAI MAGYAR HÁZ miatt a magyar művészek egy csoportja hevesen megtámadta a magyar ház tervezőjét, Marótí Géza tanárt, akit azzal vádoltak, hogy teljesen hasznavehetetlen épületet alkotott, amely nem méltó a magyar művészet befogadására. Ezek a rendszeresen ismétlődő igazságtalan támadások arra indították a folyóirat szerkesztőjét, hogy a kiállítás megnyitó ünnepén jelen volt több neves külföldi művész véleményét kérje ki a magyar ház felől. A beérkezett válaszokat minden megjegyzés nélkül eredetiben és hű fordításban szószerint itt közöljük i Turin, JO/VI. J909. Monsieur, c'est avec le plus grand plaisir que je réponds à votre lettre bien aimable. J'ai vu et j'ai longuement visité le pavillon hongrois à l'Exposition d'Art de Venise, et je suis heureux de pouvoir vous exprimer mon opinion très simple. Magyar Iparművészet.
BISTOLFI.
(Uram, A legnagyobb örömmel válaszolok kedves levelére. Láttam és sokáig tartózkodtam a velencei kiállítás magyar pavillonjában ; s örömömre szolgál, hogy szerény véleményemet kifejezhetem Önnek. Építészetének előkelősége és eredetiségénél fogva, melyben mégis az Önök hazájának ősi lelke él, bámulom az Önök pavíllonját, mint az idei velencei kiállításnak legnevezetesebb művészi d a r a b j á t . F o g a d j a stb.
LIONARDO BISTOLFI.)
München, Villa Stuck. Í0. Juni. 1909. Der ungarische Pavillon auf der Ausstellung in Venedig von Prof. Marótí zeichnet sich vor allem durch grosse Originalität in der Erfindung und durch grossen Geschmack in der Behandlung der prächtigen Details aus. Einen besonderen Vorzug sehe ich auch in der Betonung der nationalen ungarischen Eigenart. F R A N Z VON STUCK Akademieprofessor.
(A velencei kiállítás magyar pavillonja, melyet Maróti tanár épített, elsősorban mint eredeti alkotás és a gyönyörű részletek kezelésében nyilvánuló kiváló ízlés által tűnik fel. A magyar nemzeti jelleg hangsúlyozásában is kiváló érdemet látok. S T U C K F E R E N C akad. tanár.)
