A N T O L O G I A
A Z «ÚJ TUDOMÁNY»)* 119 . A z Időrendi táblázatban feltüntetett anyagot form ába öntendő a következő úgy filózófiai mint filológiai sarktételeket v a g y m éltányosságokat állítju k fel, eg y két ésszerű és fontos kérdést vetün k fel, néhány m eghatározást tisztázunk, m elyek a nemzetek közös természetéről szóló U j Tudom ányunkban úgy fognak éltető n edv ként folydogálni, m int élő testben a vér.
I. 120. A z em beri elme határozatlan v o lta m iatt, m ikor az elme tudatlanságba süllyed, az em ber sajátm agát teszi m eg a világegyetem m értékévé. 1 2 1 . E z a sarktétel a d ja okát annak a két általános em beri szokásnak, hogy «fama ereseit eundo» és «minuit praesentia famam». Hosszú-hosszú utat tett m eg ez (a tétel) a v ilá g kezdete óta s örök forrása volt azoknak a n agyratartó vélem ények nek, m elyeket eleddig az előttünk ismeretlen régi körokról táp láltunk. A z emberi elmének ezt a tulajdonságát vette észre Tacitus, midőn «Agricola éle té ib e n azt írta, hogy «Omne ignotum pro m agnifico est». II. 12 2 — 12 3 . A z em beri elme m ásik sajátsága, hogy m ikor az em berek az ism e retlen és távo li dolgokról nem tudnak m aguknak fogalm at alkotni, az általuk ismert * Vico művéből újabb részleteket közlünk. Az íróra l. 1. számában (1942—X X , január—február).
bővebben az Olasz Szemle
1067
és hozzájuk közelálló dolgok szerint ítélik m eg azokat. E b b en rejlik kimeríthetet len forrása m indazoknak a tévedéseknek, m elyeket az összes nemzetek és tudósok követnek el, m ikor az em beriség kezdeteiről beszélnek ; m ert megvilágosodott, m űvelt és nagyszerű korukban kezdték azokat az előbbiek észbevenni, az utóbbiak m agyarázgatni s e szerint alkottak ítéletet az em beriség kezdeteiről, m elyek a dolgok természete szerint kicsinyek, d u rvák és sötétek voltak .
12 4 . E rre a fa jtá ra vezethető vissza kétféle önteltség is m elyeket fentebb má em lítettünk : az egyik a nemzetek, a m ásik a tudósok önteltsége.
12 5 . A nemzetek önteltségéről v an egy aran y m ondásunk, m ely a szicíliai D iodorustól szárm azik, az t. i. hogy a nemzetek, ak ár a görögök, ak ár a barbárok m ind azt tarto tták , hogy elsőkként ők fedezték fel az em beri élet kényelm i beren dezéseit és hogy saját dolgaik em lékezetét egészen a v ilá g kezdetéig tu d já k vissza vezetni. 12 6 . E z a sarktétel egy fu vallatra szétoszlatja a káldeusok, a szittyák, az egyip to m iak és a kín aiak felfuvallkodottságát, m ely szerint ők alap íto tták volna meg a régi v ilá g em beriségét. De F la v iu s Josephus m egtisztítja tőle saját nemzetét azzal a n agylelkű beism erésével, m elyet fentebb m ár idéztünk, hogy a zsidók az összes pogányoktól elrejtve éltek. A Szentírás pedig bizonyságot szolgáltat afelől, hogy a v ilá g életkora szinte fia ta ln a k mondható azzal az öregséggel szemben, m elyet a káldeusok, a szittyák , az egyiptom iak s napjainkig a k ín aiak is hisznek a világról. Am i nagy bizonyíték a Szentírás igazsága m ellett. IV . 12 7 . A nemzetek ilyetén önteltségéhez csatlakozik a tudósok felfuvalkodottsága a k ik azt ta rtjá k , hogy am it ők tudnak, régi, mint m aga a világ . 12 8 . E z a sarktétel szétfoszlatja a tudósok vélekedését a régiek utólérhetetlen bölcsességéről ; csalásnak bélyegzi a k áld Zoroaster és a szitty a A n akartis orákulu m ait, m elyek fenn sem m arad tak n apjain kig, Mercurius Trism egistus Pimandrosát, Orfeus verseit és Pitagoras Carmen aureumdt am int ebben a jobb ítélőképességfi k ritiku sok m egegyeznek ; s helytelennek m u tatja az egyiptom i írásjelek misztikus értelmezését, am int azt a tudósok teszik, s a görög regék filozófiai allegóriákká való n ag y ítását. V. 12 9 . A filozófiának, hogy hasznos legyen az em beri nem szám ára fel kell emelnie és tám ogatnia az elesett és gyenge em bert, nem pedig kiforgatnia természetéből v a g y m agára hagyn ia rom lásában.
130 . E z a sarktétel eltá v o lítja U j Tudom ányunk iskolájából a sztoikusokat, aki az érzékek elnyom ását hirdetik, és az epicureusokat, ak ik az érzékekből alkotnak
1068
szabályt s m indketten tag ad ják a gondviselést, az előbbiek azért, m ert hagyják, hogy a végzet vonszolja őket, az utóbbiak pedig, m ert a véletlenre bízzák m agukat s ez utóbbiak azt is ta rtjá k hogy a lélek meghal a testtel együtt ; m indkét csoportot amonasztikus vagy magányos filozófusoknak* kellene, hogy h ívju k . B efo gad ja viszont (az új Tudom ány iskolájába) a politikus filozófusokat, különösképpen a platónikusokat, akik egyetértenek az összes törvényhozókkal ebben a három fő pontban : hogy van isteni gon dviselés, hogy m érsékelni kell az em beri szenvedélyeket és em beri erényeket kell kovácsolni belőlük és hogy az em beri lélek halhatatlan. K övetkezés képpen ez a sarktétel az U j Tudom ány h árom alapelvét állap ítja meg. V I. 1 3 1 . A filozófia úgy tekin ti az em bert, am ilyennek lennie k ellen es ezért csak azoknak a keveseknek hoz gyüm ölcsöt, ak ik Platon köztársaságában akarnak élni és nem Rom ulus söpredéke között. V II. 13 2 . A törvényhozás úgy tekinti az em bert, am ilyen, hogy az em beri társad a lom hasznára válássá ; a vadságból, a fösvénységből, a nagyratörésből : ebből három bűnből, m ely végigvonul az egész em beri nemen, a törvényhozás k ato n asá got, kereskedelm et és ud vart alakít s m egalapozza az állam ok erejét, gazdagságát és bölcseségét ; s ebből a három n agy bűnből, m elyek egészen bizonyosan meg semmisítenék e földön az em beri nemzedéket, k ia lak ítja az em beri együttélés bol dogságát. 13 3 . Am iből az következik, hogy van isteni gondviselés, azaz egy isteni tö r vényhozó elme, m ely a sajá t egyéni hasznukhoz ragaszkodó em berek szenvedélyei ből, melyek állatok m ódjára magános életre kárhoztatnák őket, m egalkotta a polgári rend tényezőit, m elyek em beri társadalom ban egyesítik őket. V III. 134 . Természetes állapotukon k ívü l a dolgok sem m eg nem nyugszanak, sem nem tartan ak . 13 5 . Miután az em beri nem, am ióta csak tudom ásunk v an a világról, m indig társadalomban élt és él, ez az alapigazság egym agában is eldönti a n agy v itá t, m ely ben a legkiválóbb bölcselők és m oralista teológusok még m indig állanak a szkepti kus Karneasszal és Epikurosszal (s m elyet még Grotius sem döntött el) : hogy t. i. van-e a természetben jog, v a g y , hogy az em beri természet társuló-e, am i voltaképen egyet jelent. 136 . Ugyanez az alapigazság a hetedikkel együ tt, m ely betetőzése, azt is bebizonyítja, hogy az em bernek szabad ak arata v a n ahhoz, m égha gyenge is, hogy szenvedélyeiből erényeket csináljon ; Isten azonban segíti : természetesen az isteni gondviselés, term észetfelettien pedig az isteni kegyelem által.
1069
IX . 137 - A z em berek, k ik nem tu d já k a dolgokról az igazat, igyekeznek magukat a bizonyoshoz tartan i ; hogy ha m ár nem tu d já k elm éjüket a tudom ánnyal (scientia) kielégíteni, legalább ak aratu k nyugodjon m eg tudatukban (conscientia).
X. 13 8 . A filozófia a rációt veszi figyelem be, am iből az igaz tudom ánya származik ; a filológia az em beri ak arat tekintélyét nézi, am iből a bizonyos tudata ered. 139 . E z a m éltányosság m ásodik részében filológusoknak határozza meg mind azokat a gram m atikusokat, histórikusokat és kritikusokat, ak ik a népek nyelvei nek és tetteinek ism eretével foglalkoztak, m égpedig m ind otthonukban, tehát a szokásokkal és a törvényekkel, m ind künn, vag y is a háborúkkal, békékkel, szövet ségekkel, utazásokkal és a kereskedelem mel. 140 . Ugyanez a m éltányosság b izo n yítja azt is, hogy fele-felerészben tévedtek m ind a filozófusok, akik igazságaik felől nem bizonyosodtak meg a filológusok tekin télyével, mind a filológusok, ak ik nem törekedtek hogy tekintélyüket a filozó fusok rációjával tegyék igazzá ; m ert ha ezt m egtették volna, nagyobb hasznára lettek volna az állam oknak és bennünket m egelőztek volna ez Ú j Tudom ány kigon dolásában. X I. 1 4 1 . A z em beri ak arat, m ely természeténél fo g v a felette bizonytalan, az emberi szükségletekről és hasznosságokról vallott közfelfogás (senso comune) útján nyer bizo nyosságot és határozottságot : innen a nemzetek term észetjogának két forrása. X II. 14 2. A közfelfogás m egfontolás nélküli ítélet, m elyet eg y egész rend, egy egész nép, egy egész nemzet, v a g y az egész em beri nem közösen érez. 14 3 . E z az alapigazság a következő m eghatározással együtt lehetővé tesz egy új k ritik ai eljárást a nemzetek létrehozói felett, am ely nemzetek ezer évnél jóval többet kell, hogy éljenek, m íg m egjelennek közöttük az írók, akikkel az eddig k ritika foglalkozott. X III. 144. O lyan egym ással megegyező eszmék, m elyek egym ást nem ismerő egész népek között tám ad tak, szükségképpen az igazság eg y közös m otívum ával kell, hogy b írjan ak . 14 5 . E z a sarktétel fontos alap elv, m ely kim ondja, hogy az em beri nem közfel fogása az isteni gondviselés tan ításán alapszik. A gondviselés tan ította meg a nemzeteket, hogy a nemzetek term észetjoga felől a bizonyosat meghatározzák.
1070
A nemzetek ugyanis felism erik a term észetjog lényeges egységét, m elyben, külön böző módosításokkal, m indnyájan m egegyeznek. Innét szárm azik az az elm ebeli szókészlet, m elyből minden tagolt n yelv keletkezett s m ellyel az az örök eszmei történelem nyert m egfogalm azást, am ely szerint az időben az egyes nemzetek történetei alakulnak. En nek a szókészletnek és ennek a történelemnek vázoljuk fel a következőkben a sarkigazságait. 146. U gyancsak ez az alapigazság felb orítja az eddigi elgondolásokat a népek természetjogáról, m elyről azt hitték , hogy először egyetlen egy nemzetnél kelet kezett s ettől k ap ták volna a többiek ; ebbe a tévedésbe estek bele az egyiptom iak és a görögök, akik alaptalanul dicsekedtek el azzal, h ogy ők vetették el világszerte az emberiséget. E n n ak a tévedésnek az alap ján hitték továbbá, hogy a X I I táblás törvény a görögöktől szárm azott át a róm aiakhoz. Csakhogy ilyen módon az civilis jog lett volna, am it em beri ténykedés szárm aztatott volna át m ás népekhez,nem pedig oly jog, am it az em beri szokásokkal együtt természetes úton az isteni gond viselés honosított m eg az összes nemzetek kebelében. H olott éppen az lesz az Ű j tudomány könyveinek fő törekvése, hogy bebizonyítsa, m iszerint a népek természetjoga külön-külön született m eg az egyes népek kebelében, anélkül, hogy ezek e g y másról bárm it is tu d tak volna ; később pedig a háborúk, követségek, szövetségek és kereskedelem révén rájö ttek , hogy az (a jog) közös az egész em beri nemnél. X IV . 147. A dolgok természete nem m ás, m int az (a tény), hogy bizonyos időkben és bizonyos módon születnek, m elyek m indig egyform ák és csak ilyenekként s nem másokként születnek m eg a dolgok. XV. 148. Az alanyoktól elválaszth atatlan tulajdonságokat az a változat v a g y mód kellett hogy létrehozza, m ellyel az (egyes) dolgok m egszülettek ; m iért is (e tu la j donságok) n yú jtan ak bizonyosságot afelől, hogy ilyen és nem m ás a dolgok term é szete vag y születése. X V I. 149. A közönséges hagyom ányoknak általánosan n yilván való igaz indítékaik nak kellett lenniök, ezért születtek m eg és m aradtak fenn egész népeknél hosszú időkig. 150. Az Ú j Tudom ány egy m ásik főtörekvése éppen ez lesz ; m egtalálni azo kat az igaz indítékokat, m elyek évek m úlásával és a nyelvek és szokások m egválto zása során tévedésekbe burkoltan ju to ttak el hozzánk. X V II. 15 1. A közönséges (vulgáris) nyelvek a legsúlyosabban esnek latba, mint a népek régi szokásainak tanúságtétele, m elyek akkor v o ltak szokásban, m ikor (a népek) nyelvüket kialak ították.
10 7 1
X V III. 15 2 . Valam ely régi nemzet nyelve, m ely uralkodó m aradt egészen kiteljese déséig, nagy tanúságtétel kell, hogy legyen a v ilá g első idejének szokásaira vonat kozólag. 15 3 . E z az alapigazság bizonyosságot n yú jt afelő l, hogy a népek természetjogára vonatkozólag (melyek közül a v ilág összes népei felett kétségtelenül a római volt a legbölcsebb), a latin nyelvekből nyert filológiai bizonyítékok igen n agy súlyly a l esnek latba. U gyanez okból hasonlóképpen járh atn ak el a német n yelv tudósai, m ert a német nyelvnek is m egvan ugyanaz a tulajd onsága, m int a régi római nyelvnek. X IX . 15 4 . H a a X I I táb lás tö rvén y L atiu m népeinek a szokásai vo ltak , m elyek ott Saturnus kora ó ta v oltak szokásban s m elyeket — m íg m ásutt m indig elm últak — ] a róm aiak bronzba véstek és vallásosan megőriztek a róm ai jogtudom ányban, akkor ez a törvén y n ag y tanúságot tesz L atiu m népeinek régi term észetjogáról. 15 5 . H ogy ez valób an igaz, m ár hosszú évekkel ezelőtt bebizonyítottuk az általános jog alap elveirő l1 szóló m unkánkban, az Ű j Tudom ány könyveiben pedig még jobban m egvilágítjuk. XX. 15 6 . H a Homéros eposzai a régi görög szokások története, a görögországi népek term észetjogának két n agy kincstárát alkotják. 15 7 . E z t az alapigazságot itt csak feltesszük : a to váb biak b an ténylegesen is bebizonyítjuk. X X I. 15 8 . A bölcselkedő görögök m eggyorsították azt a természetes folyamatot, m elyet nemzetüknek be kellett töltenie s íg y ezt akkor töltötték be, m ikor még nyers volt barbárságuk, ezért m ialatt közvetlenül a legeslegnagyobb finom ságba men tek át, ugyanakkor teljesen m egőrizték ú gy isteni, m int h ő si mesés történeteiket; a róm aiak viszont , ak ik szokásaikban helyes lépésben h aladtak előre, teljesen elvesz tették szem elől az istenekről szóló történetüket (ezért azt, am it az egyiptomiak «az istenek korának» h ívtak , Varró a róm aiak «sötét idejének» nevezte) s vulgáris nyelven (csak) hősi történetüket őrizték m eg, m ely Rom ulustól a lex p u b lilia és a le x petelia idejéig terjed s m elyről látn i fogjuk, hogy a görögök hősi korának szaka datlan történeti m itológiája. 15 9 . A z em beri civilis dolgok ilyetén alakulásán ak e g y m ásik példáját a francia nemzetnél lá th atju k , m elynek kebelében m ár az ezeregyszázas évek barbársága közepette m egnyílt a híres párisi iskola — ahol a n agyhírű lom bárd Pietro mester túlfínom skolasztikus teológiát kezdett tan ítan i — s íg y m integy homéroszi eposz ként m aradt m eg Turpin párisi püspök története, tele Franciaország hőseinek, az
1072
ú. n. paladinoknak mesés történeteivel, m elyek azután annyi sok regényt és eposzt töltöttek meg. É s em iatt az éretlen átm enet m iatt a barbárságból a legkifinom ul tab b tudom ányokba a francia n yelv felette finom n yelv m aradt, olyannyira, hogy minden élő n yelv között úgylátszik leginkább ad ta vissza korunknak a görögök atticizm usát és minden m ás nyelvnél alkalm asabb a tudom ányok m űvelésére, ak ár csak a görög n ye lv ; és m int a görögöknek, éppúgy a franciáknak is nagyon sok kettős m agánhangzójuk m aradt, am i barbár nyelvek sa já tja , m elyek kem ények és nehézkesek ahhoz, hogy a m ássalhangzókat és a m agánhangzókat egym áshoz illeszszék. A nnak megerősítéseképpen, am it a két n yelvről elm ondottunk, hozzáfűzhe tünk egy m egfigyelést, m elyet bárm ikor m egtehetünk az ifjak n ál, kiknek erős a/, em lékezetük, élénk a képzeletük és tüzes a tehetségük ; — mindezeket a tulajdono k at a n yelvek és az ábrázoló geometria tanulm ányozásával gyakorolhatnák gyüm öl csöző módon, anélkül, hogy e gyakorlással m egszelídítenék elm éjüknek ezt a fan yar ságát, m it a test okoz s m elyet az értelem barbárságának nevezhetnénk— ha ezek az ifjak még nyersen térnek át a m etafizika és az algebra túlfínom tanulm ányaira, gondolkozásmódjuk egész életükön át túlkifínom ult m arad s minden nagyobb m un kára képtelenek lesznek. 160. De aztán, hogy még to váb b elm élkedtünk e m űvön, még egy m ásik okát is találtuk ennek az okozatnak (158), am i talán még helytállóbb : hogy t. i. Rom ulus Rómát L atium még régebbi városai között alapíto tta, menedéket n y itv a m eg benne, am it L iviu s általában íg y határoz meg : «vetus urbes condentium consilium», m ert, szokásban lévén még az erőszakosságok, Rom ulus természetes módon ugyanolyan alapon rendezte be városát, m int am ilyennel a v ilá g első városai b írtak. T ekintve, hogy a római szokások is (a többiekével) egyform a kezdetekben gyökereztek, abban az időben, m ikor a latium i vulgáris nyelvek m ár n agy fejlődésen m entek volt keresz tül, a róm aiak civilis dogaikat vulgáris nyelven fejezték k i, m íg ugyanazt a görög népek hősi nyelven tették m eg ; ezért v an az, hogy a régi róm ai történet a görögök hősi történetének m egszakítatlan m itológiája. S ez kell hogy legyen az oka annak is, hogy a róm aiak v o ltak a v ilá g hősei : m ert R óm a hatalm ába ejtette L atiu m többi városait, m ajd Itáliát s végül a világot, lévén a róm aiak hősisége fiatal, m íg Latium többi népeinek hősisége — kikből, legyőzetvén, az egész róm ai n agyság szárm a zott— m ár elöregedésnek kellett hogy induljon. X X II. 16 1 . Szükséges, hogy az em beri dolgok természetében legyen egy elm ebeli nyelv, mely minden nemzetnél közös, m ely egyform án értelm ezi az em berek társas életében megcselekedhető dolgok lényegét s m ely annyiféle különböző változatban fejezze k i azokat, ahány különböző arculata csak lehet a dolgoknak ; úgy, ahogyan ezt a közmondásokban tap asztaljuk, m elyek a vulgáris bölcseség tételei s m elyek ben az összes régi és ú jab b nemzetek ugyanazt a lényeget fejezik k i, de ahányan v a n nak, annyi különböző alakban. 162. Az Űj Tudom ánynak is ez a nyelve. V ilágánál a nyelvtudósok, ha m eg kísérlik, az összes holt és élő tagolt nyelvek közös elm ebeli szókincsét összegyüjthe-
1073
tik ; egy ilyen részletkísérletet m agunk is tettün k m ár az Ú j Tudom ány első nyom tatott kiadásában, ahol nagyszám ú élő és holt n yelvből összegyűjtöttük az első családapák neveit s bebizonyítottuk, hogy aszerint k ap ták azokat, hogy milyen szerepük volt a családok szerinti együttélés v a g y az első köztársaságok korában, mikor az egyes nemzetek nyelvüket kialak ították. E z t a szókincset, amennyire csak csekély tudásunk engedi, m inden tárgyalandó kérdésben fel fogjuk használni. 16 3 . A z eddig felállított tételek közül az első, m ásodik, harm adik és negyedi alapot adnak, hogy m egcáfolhassuk m indazt, am it eddig gondoltak az emberiség kezdeteiről ; cáfolataink e vélekedések valószerűtlenségéből, abszurd voltából, ellen m ondásaiból és lehetetlenségéből indulnak k i. A következő tételek az ötödiktől a tizenötödikig az igaz a lap ja it ad já k meg és arra szolgálnak, hogy segítségükkel a nemzetek világ án ak örök eszméjéről elm élkedhessünk, m inden tudom ány azon sajátsága szerint, am it Aristoteles v ett észre, hogy t. i. «scientia debet esse de universalibus et eternis». A z utolsó tételek, a tizenötödiktől a huszonkettedikig, a bizo nyos alap jait ad já k m eg s arra szolgálnak, hogy ténylegesen is szem ügyre vegyük a nemzeteknek ezt az eszmeileg átgondolt világ át, V erulam i Fran cis Bacon úr leg biztonságosabb bölcselkedő módszere szerint, m elyet a természet problémáiról, miket ő a Cogitata visa c. könyvében dolgozott ki, m i átviszünk az em beri civilis dolgok terére. 164. Az eddig ism ertetett tételek általánosak és az Ú j Tudom ányt minden vonat kozásban a lap ítjá k m eg ; a következők részlegesek s az Ú j Tudom ányt a különböző tárg yalan d ó kérdésekre vonatkozólag a lap ítjá k meg. Ford. Ruzicska P ál.
1
G. B . VICO
