BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági szak francia nyelven Nappali tagozat EU Üzleti Tanulmányok szakirány
A VISEGRÁDI ORSZÁGOK AZ EZREDFORDULÓN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR KAPCSOLATOKRA A VISEGRÁDI NÉGYEK ORSZÁGAIVAL - Milyen esélyei vannak a Visegrádi együttműködésnek a fennmaradásra a tagországok Európai Uniós csatlakozása után? -
Készítette: Simon Dániel Budapest, 2005.
Bevezetés __________________________________________________________________ 5 I.
Közép-Kelet-Európa politikai, gazdasági fejlődése a rendszerváltásig _____________ 9 1)
A második világháború utáni időszak___________________________________________ 9
2)
A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának létrejötte és feladatai__________________ 11
3)
Varsói Szerződés __________________________________________________________ 13
4)
Politikai rendszerváltás a Visegrádi országokban ________________________________ 14
5)
Gazdasági rendszerváltás a Visegrádi országokban_______________________________ 17
II.
A Visegrádi Négyek megalakulása és együttműködésüknek fejlődése___________ 20
1)
A Visegrádi Négyek megalakulásának okai _____________________________________ 20
2)
A Visegrádi Négyek megalakulása ____________________________________________ 22
3)
A Visegrádi Együttműködés 13 éve____________________________________________ 23 i.
Az első időszak _________________________________________________________________ 23
ii.
Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás ____________________________________ 26
iii.
A második időszak ______________________________________________________________ 27
iv.
A harmadik szakasz _____________________________________________________________ 28
v.
A Visegrádi együttműködés az uniós csatlakozás után __________________________________ 32
III.
Politikai és gazdasági kapcsolatok Magyarország és a Visegrádi Együttműködés
többi tagja között___________________________________________________________ 33 1)
Magyarország ____________________________________________________________ 33 i.
Magyarország területi adatai, lakossága_____________________________________________ 33
ii.
Magyarország politikai felépítése __________________________________________________ 33
iii.
Magyarország gazdasága ________________________________________________________ 34
iv.
Magyarország szomszédságpolitikája _______________________________________________ 39
2)
3)
Magyar-lengyel politikai és gazdasági kapcsolatok _______________________________ 42 i.
Lengyelország területi adatai, lakosság______________________________________________ 42
ii.
Lengyelország politikai berendezkedése _____________________________________________ 43
iii.
Magyar-lengyel diplomáciai kapcsolatok ____________________________________________ 44
iv.
Magyar-lengyel kétoldalú egyezmények______________________________________________ 45
v.
A lengyel gazdaság _____________________________________________________________ 46
vi.
A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok ____________________________________________ 49
vii.
Kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok Magyarország és Lengyelország között _____ 51
Magyar-cseh politikai és gazdasági kapcsolatok _________________________________ 52
3
i.
Csehország területi adatai, lakossága _______________________________________________ 52
ii.
Csehország politikai berendezkedése________________________________________________ 52
iii.
Magyar-cseh diplomáciai kapcsolatok_______________________________________________ 53
iv.
A cseh gazdaság________________________________________________________________ 54
v.
Magyar-cseh gazdasági kapcsolatok ________________________________________________ 55
vi.
Kulturális, oktatási együttműködések Magyarország és Csehország között __________________ 56
4)
Magyar-szlovák politikai és gazdasági kapcsolatok _______________________________ 58 i.
Szlovákia területi adatai, lakossága_________________________________________________ 58
ii.
Szlovákia politikai berendezkedése _________________________________________________ 59
iii.
Magyar-szlovák diplomáciai kapcsolatok ____________________________________________ 59
iv.
Gazdasági helyzet ______________________________________________________________ 62
v.
Magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok______________________________________________ 64
vi.
Kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok Magyarország és Szlovákia között ____________ 65
Konklúzió ________________________________________________________________ 66 Táblázatjegyzék____________________________________________________________ 69 Függelék _________________________________________________________________ 70 Irodalomjegyzék ___________________________________________________________ 78
4
Bevezetés A témaválasztás indoklása Diplomamunkám címe: „A Visegrádi országok az ezredfordulón, különös tekintettel a magyar kapcsolatokra a Visegrádi 4-ek országaival. Milyen esélyei vannak a Visegrádi együttműködésnek a fennmaradásra a tagországok Európai Uniós csatlakozása után?” Magyarország, Közép-Kelet-Európa többi államához hasonlóan óriási politikai, gazdasági és társadalmi változásokon ment és megy át napjainkban is. A legtöbb országban olyan folyamatok játszódnak le, mint még soha eddigi történelmük során. Szlovákia, a volt jugoszláv tagköztársaságok először függetlenek történelmük során, és felelősek önmagukért. Lengyelország, amelyet többször felosztottak egymás közt a térség nagyhatalmai, majd a második világháború, és az azt követő területcsere ütött mély sebet a lengyel történelmen. A Balti államok is hosszú idő után szabadultak fel a szovjet uralom alól. Csehország - mely Magyarországhoz hasonlóan a Habsburg birodalom része volt, az első világháború után Szlovákiával egyesült – iparilag a térség egyik legerősebb állama, de a kommunizmus 40 éve, rajta is meghagyta bélyegét. Magyarország, mely történelme során már oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, a török terjeszkedés, a Habsburg uralom, az első világháború elvesztése, majd az azt követő Trianon békeszerződés sokkja, a király nélküli királyság, a nyilas végül a kommunista diktatúra, a XX. század végére önmaga sorsának lehetett kovácsa. A Közép-Kelet-Európai országok a 80-as évek végén, 90-es évek elején felszabadultak a szovjet befolyás alól, de megpróbáltatásaik, még nem értek véget. Gondoljunk csak a Balkáni háborúkra, Csehszlovákia szétválására, Albánia helyzetére, a szomszédunkban lévő ukrán belpolitikai válságra. Azokban az országokban pedig, ahol a politikai rendszerváltás, minden komolyabb konfliktus nélkül végbement, ott az elmúlt egy évtizedet is beárnyékolta a rendszerváltás eufóriáját követő gazdasági recesszió. A rendszerváltást követően ezek a kicsi, nyitott gazdaságú országok vákuumba kerültek. A Szovjetunió jogutódja, Oroszország már nem volt olyan erős, hogy ezekben az államokban fenntartsa a befolyását, a nyugat pedig még nem volt felkészülve, hogy befogadja
5
az újjáalakult köztársaságokat. Így ezek az országok, melyek területét az európai nagyhatalmak évszázadok óta felvonulási területként használtak, egyedül találták magukat politikai és gazdasági átalakulásuk közepén. Ráadásul a nyugat nem egyenként kezelte ezeket az országokat, hanem egy tömbként, ami a fejlettebbeknek nem kedvezett. Ebben a helyzetben volt három – Csehszlovákia szétválása után négy – ország, amelyik ezt a helyzetet felismerte, és megpróbált egy olyan megállapodást létrehozni, mely segítségével a nyugat és különös tekintettel az Európai Közösség kiemeli ezeket az országokat a tömbből, és tapasztalva integrációs készségüket és felkészültségüket már nem veszi egy kalap alá őket a tömb többi országával. Ez volt a Visegrádi Megállapodás. Ezen országok fáradozása nem volt hiábavaló, hiszen a nyugat értékelte erőfeszítéseiket a pluralizmus, az alkotmányon alapuló köztárság, és a nyugati mintájú piacgazdaságon alapuló gazdaság megteremtésében, és velük kezdte meg tárgyalásiakat a nyugati integrációkba történő belépésre. Ezeknek az államoknak fokozatosan sikerült belépniük a nyugati gazdasági, politikai, biztonsági integrációs szervezetekbe. Együttműködésük legnagyobb sikere, hogy idén májusban, 6 társukkal együtt belépést nyertek az Európai Unióba, és annak teljes jogú tagjai lettek. A négy ország ezzel elérte célját, kérdés, hogy ezután is fenn tudják-e tartani, folytatni tudják-e együttműködésüket, vagy pedig az Unión belül kisebb érdekellentéteik miatt együttműködésük felbomlik, és mindegyikük saját maga próbál „boldogulni”. A diplomamunkám során erre a kérdésre próbálok választ adni, bemutatva az elmúlt közel 15 év együttműködését, és Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatait a Visegrádi országok tagjaival. A kérdés ma is aktuális, és mindannyiunk sorsa boldogulása függ a választól.
6
A téma szakirodalmi feldolgozottsága Az én témám egy aktuális, jogi intézmény bemutatása, értékelése, mely intézményről még nem született sok könyv. Ezért kutatásom főként olyan szakdolgozatokra, publikációkra, újságcikkekre terjed ki, amelyek ezzel a témával foglalkoznak. Az elmúlt 15 év politikai, gazdasági változásairól, a Közép-Kelet-Európai térségről rengeteg könyv szól, de kutatásom során nem találkoztam olyannal, aminek a fő szerepe a Visegrádi együttműködés történetét és eredményességéről szólna. Kutatásom során nagyon sok olyan témájú olvasmánnyal is találkoztam, amelyek a térség uniós csatlakozásával foglalkoznak. Mivelhogy a téma nagyon szerteágazó, a rendelkezésre álló szakkönyvek és publikációk közül igyekeztem azokat kiválasztani, amelyekből a leghitelesebb információkat gyűjthettem össze.
A téma gyakorlati hasznossága A Visegrádi Négyekről, és a tagországokkal történő magyar politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokról szóló írás mindazok számára hasznos lehet, akik még esetleg nem hallottak a Visegrádi Megállapodásról vagy azoknak, akik több információt szeretnének birtokukban tudnia megállapodás múltjáról, jelenéről. Ha valaki elolvassa a Visegrádi Négyek szerepéről szóló írást, ismert lesz számára, hogy ez a szervezet mit tett a tagországok integrációs törekvéseinek teljesülése érdekében és az egymással való kereskedelem és jó szomszédi viszony fejlesztéséért. A diplomamunkám remélhetőleg segíteni fog abban, hogy jobban meg tudjuk érteni, mekkora bátorság kellett az országok vezetői részéről, hogy a több évszázada politikai, katonai és gazdasági elnyomás alatt élő országok egy újabb – most már szabadon választott – integrációs formához kapcsolódjanak.
7
A kutatás céljainak meghatározása Diplomamunkámban minden olvasóval szeretném megismertetni a Visegrádi országok történetét az elmúlt század második felétől, azokat a gazdasági és politikai indokokat, amelyek elvezették az országokat a Visegrádi Megállapodásig, a Visegrádi Együttműködés történetét, és értelmét. Emellett szeretném bemutatni a Visegrádi országok politikai és gazdasági berendezkedést, és ezen országok kapcsolatát Magyarországgal. Diplomamunkám megírása folyamán törekedni fogok arra, hogy bizonyítsam, illetve cáfoljam a Visegrádi Együttműködés fennmaradásának értelmét – a tagországok Európai Unióba való belépése után.
Az elérendő és várt konklúziók meghatározása Diplomamunkám jellegzetessége alapján az általam megfogalmazható feltevés vagy hipotézis a következő lehet: a Visegrádi együttműködést azért hozták életre a csehszlovák, a lengyel és magyar miniszterelnökök, hogy a KGST összeomlása után is biztosítsák a kereskedelem fejlesztését országaik között, és hogy együttes erővel igyekezzenek a nyugati integrációk felé. Miután ezen országok mindegyike csatlakozott az Európai Unióhoz, jogosan felmerül a kérdés, hogy van-e még létjogosultsága a Visegrádi Együttműködésnek az Unión belül. Írásomban szeretném alátámasztani ezt a létjogosultságot.
A kutatás objektumának meghatározása Kutatásom
objektuma
a
Visegrádi
Négyek
(Csehország,
Lengyelország,
Magyarország, Szlovákia). Munkám során csak ezzel a szervezettel foglalkozom.
8
I. Közép-Kelet-Európa politikai, gazdasági fejlődése a rendszerváltásig
1) A második világháború utáni időszak
A második világháború után a közép-kelet-európai országok a Szovjetunió befolyási övezete alá kerültek. Erről a teheráni, jaltai és potsdami csúcsértekezleten döntöttek a szövetséges nagyhatalmak. Így alakult ki az 1990-es évek legelejéig fennálló kétpólusú világrend: nyugaton az Amerikai Egyesült Államok védőszárnya alatt élő, szabad független demokratikus köztársaságok; keleten pedig a Szovjetunió által irányított népköztársaságok, ahol semmi sem történhetett a Szovjetunió akarata, beleegyezése nélkül. A szovjet befolyás egyaránt jelentett politikai, gazdasági és katonai függést ezekben az országokban. Az államoknak teljesen lojálisnak kellett lenniük a szovjet vezetés elképzelései iránt. A szovjet befolyási övezetbe tartozott Lengyelország, a Német Demokrata Köztársaság, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Albánia és Magyarország. Ez alól egyedül Jugoszlávia volt kivétel, ugyanis ezt az országot Tito partizánhadserege szabadította fel a németektől, és emiatt a szovjet befolyás nem tudott utat törni magának. A háború után létrejött bipoláris világot irányító két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió ezt a rendszert hallgatólagosan elismerte, tudomásul vette, és mindvégig a kelet-nyugati viszony sarokkövének tekintette. A Szovjetunió elutasította az amerikai gazdaság által meghatározott tőkés világrendszerhez való csatlakozást, és politikailag is élesen szembefordult az Amerikai Egyesült Államokkal. 1946 és 1948 között a Szovjetunió létrehozta a „szocializmus hatalmas táborát”. A kelet-közép- európai országokban működő kommunista pártok mindenhol egyre nagyobb befolyást szereztek a politikában, és a „szalámi taktika” segítségével az 1940-es évek végére mindenhol megteremtették a proletárdiktatúrát – szovjet mintára. A Szovjetunió létrehozta a Kominformot /1947. szeptember/, a kommunista pártok állandó tanácskozását. „Mindaz, ami a táboron belül történik, csakis az ő [Sztálin] utasítására történhet. Öntevékenységről szó sem
9
lehet. A Gazda mindenen rajta tartja a szemét. És könyörtelenül megtorol minden önállósági kísérletet.”1 A szovjet befolyást erősítette az ezen országok területén állomásoztatott szovjet hadsereg jelenléte is. A proletárdiktatúra ezekben az országokban politikailag az egypártrendszer megteremtését, a gazdaságban a teljes államosítást, az állami irányítást a 3 illetve az 5 éves tervek keretében történő alkalmazását, a társadalomban az elnyomást és egyfajta személyi kultusz megteremtését jelentette. A szovjet befolyás a Közép-Kelet-Európában a nyolcvanas évek végéig, a kilencvenes évek elejéig fennmaradt. Ennek jogi alapját a KGST és a Varsói Szerződés adta. A szovjet blokkban csak a magyar /1956/ és a csehszlovák /1968/ forradalmak utaltak arra, hogy az embereknek elegük van a kommunista uralomból, és átvitt értelemben a Szovjet Birodalom elnyomásából.
1
Edvard Radzinszkij: Sztálin (Európa könyvkiadó, Budapest, 1997) 10
2) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának létrejötte és feladatai
A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, mint gazdasági integrációs szervezeti forma hivatalosan 1949. január 25-én jött létre - a hidegháborús barikád egyik oldalán felsorakozott államok szerint "a tagországok népgazdaságának a gazdasági összefogás és a nemzetközi szocialista munkamegosztás útján való fejlesztése és termelőerőik színvonalának emelése érdekében";
ellenfeleik
véleménye
szerint
Sztálin
szovjet
diktátor
személyes
kezdeményezésére, a nyugat-európai újjáépítést szolgáló Marshall-terv ellensúlyozására, és komolyabb előkészítő tárgyalások mellőzésével. Az 1949-es alapokmány már preambulumában is rögzítette, hogy a KGST nem zárt szervezet, bármely ország csatlakozhat hozzá, amely osztja legfőbb céljait, azaz a szocializmus és a kommunizmus építését. A preambulum olyan alapelveket is meghirdetett, mint a tagállamok szuverén egyenlősége, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítés elve. A KGST-ben a munkanyelv az orosz lett, de hivatalos nyelvként minden tagállam nyelvét elfogadták. Még 1949-ben csatlakozott a szervezethez Albánia (1961 után már nem vett részt a KGST munkájában), 1950-ben a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-ben Mongólia, 1973-ban Kuba, 1978-ban a Vietnami Szocialista Köztársaság. Különböző időszakokban megfigyelői státusa volt a KGST-ben a Kínai Népköztársaságnak, Jugoszláviának, Észak-Koreának, Angolának, Etiópiának, Laosznak, Afganisztánnak, Jemennek, Mozambiknak, Nicaraguának. Külön szerződéses kapcsolatokat létesített a KGST-vel 1973-tól Finnország, 1976-tól Irak és Mexikó. A KGST nem volt szupranacionális szervezet, nem rendelkezett nemzetek feletti intézményi rendszerrel. Határozatokat csak eljárási és szervezeti kérdésekben hozhatott, a gazdasági együttműködést érintő döntései mindössze ajánlások voltak, amelyeket csak a tagországok illetékes szerveinek beleegyezése után lehetett végrehajtani. Mind a határozatokat, mind az ajánlásokat egyhangúan, az úgynevezett érdekeltségi elv alapján hozták. A döntésekben minden tagországnak egy szavazata volt, és senki nem kapott vétójogot. (Az 1962-ben bevezetett érdekeltségi elvet úgy fogalmazták meg, hogy ajánlás és határozat csak az érdekelt
11
tagországok egyetértésével hozható, és így csak az érdekelt tagországokra érvényes, de később mások is csatlakozhattak hozzá.) A KGST legfelsőbb végrehajtó szerve, amelybe minden tagország egy miniszterelnökhelyettest delegált, közvetlenül nem utasíthatta a tagállamok szervezeteit és vállalatait, és nem alkalmazhatott szankciót velük szemben. A KGST tevékenysége a kezdeti szakaszban főként az áruforgalom szélesítésére, tapasztalatcserére, műszaki segítségnyújtásra, a szakemberképzés területére korlátozódott, majd napirendre került a népgazdasági tervek összehangolása, a szakosítás. Később távlati tervek is készültek: a tagállamok egyeztették a gazdaságfejlesztés főbb irányait, a termelésre, a fogyasztásra, a felhalmozásra, a külkereskedelemre vonatkozó mutatókat. A tagországok együttműködését jócskán elősegítették a gazdaságilag erősebb tagországok nyújtotta kamatmentes vagy maximálisan 2 százalékos kamatú hitelek. Magyarország a hiányzó legfontosabb fűtő- és nyersanyagok zömét évtizedeken keresztül KGST-partnereitől szerezte be: tőlük származott az importált vasérc, kohókoksz, kokszolható szén, villamos energia csaknem 100 százaléka; az ólom, a kőolaj, a cink zöme; a fenyőfűrészáru, bányafa, sárgaréz 50-70 százaléka. A magyar ipar és mezőgazdaság termékei jó részének a KGST-tagállamokkal kötött hosszúlejáratú szerződések nyújtottak biztos elhelyezési lehetőséget. Az ország a KGST-nek köszönhetően erőforrásait azokra a gazdasági ágakra összpontosíthatta, amelyeknek fejlesztéséhez a legjobb adottságokkal rendelkezett. A KGST végső sikertelenségére, "ellehetetlenülésére" a közgazdasági szakirodalom a többféle magyarázattal szolgált. Az egyik vélemény szerint már az 1970-es évek olajválsága és olajár-robbanása szétzilálta a tagállamok közötti együttműködést. Az elmaradott technológiára és gazdasági alapra épülő KGST versenyképtelennek bizonyult a világpiacon. A tagországokat, úgymond, egyre erősebb érdekek kapcsolták a fejlett piacgazdaságú nyugati országokhoz, s a 70-es évekre kidolgozott ún. Komplex Program sem tudta megállítani a tagországok egymás közötti kereskedelmének zuhanását. 1991 elején, amikor a Szovjetunió tilalmat vezetett be a barter-ügyletekre, a tagállamok közötti kereskedelem lényegében összeomlott - 1991. szeptember 26-án a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa hivatalosan is beszüntette működését.
12
3) Varsói Szerződés
Az európai szocialista országok úgynevezett "védelmi katonai-politikai szervezete", a Varsói Szerződés 1955. május 14-én jött létre. A Varsói Szerződés a szovjet csapatok további Kelet-Európában történő állomásoztatása céljából jött létre, mivel az Ausztria és Szovjetunió közötti szerződés (1955. július 27.) és a szovjet csapatok Ausztriából történő kivonulása után a szovjet csapatok további magyarországi és romániai állomásoztatása okafogyottá vált volna. Emellett alapot biztosított a Szovjetuniónak, hogy a tömb országaiban a szovjet elnyomás elleni forradalmakat leverje. A Szovjetunió által alapított szervezetbe a „szocialista tömb” országai kénytelenek voltak belépni. A szervezetből Albánia 1968-ban kilépett, Románia pedig a hatvanas évektől ritkán vett részt a Varsói Szerződés ülésein. 1990-ben, a két német állam egyesülésével az NDK tagsága megszűnt. A Varsói Szerződés illetve az azt képviselő Szovjetunió 1956-ban véres kegyetlenséggel tiporta el a magyar októberi forradalmat. 1968-ban pedig bevonult Csehszlovákiába, ahol eltávolították a reformkommunistákat. A rendszerváltással, a Közép- Kelet Európai államokban történő demokratikus átalakulással a Varsói Szerződést a volt szovjet tömb országai elutasították, és megszüntetéséről határoztak. Erre 1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén került sor, ahol aláírták a szerződés katonai szervezetének 1991. április elsejei megszűnéséről szóló dokumentumot.
13
4) Politikai rendszerváltás a Visegrádi országokban
A nyolcvanas évek második felére, végére egyértelművé vált, hogy a kommunista uralom nem tartható fenn a Közép-Kelet-Európai országokban. A helyzet meglehetősen ellentmondásos volt. A reformok iránt elkötelezet államokban (főként Magyarország és Lengyelország) a gazdaság állapota, az eladósodottság mértéke és a társadalmi elégedetlenség növekedése aggodalomra adott okot már a nyolcvanas évek második felében; míg Bulgária, Csehszlovákia, NDK és Románia konzervatív vezetése szilárdnak volt mondható. A Szovjetunió gyengülése, az Amerikai Egyesült Államokkal szembeni csillagháborús versenyben való alulmaradása, a Gorbacsov – Sevarnadze-páros új külpolitikai irányvonala: a bizalomra, a kölcsönös biztonságra, a békés együttélésre és az együttműködésre, valamint Európa megosztottságának felszámolására alapozott új világrend iránti elkötelezettsége segítette az egyes államokban az átalakulást. Ezek a tényezők nagyban segítettek abban, hogy a kommunista vezetők – Románia kivételével – nem mertek komolyabb nyomást gyakorolni az 1989 őszén kibontakozott tömegmozgalmak ellen. Ugyanakkor az ellenzéki vezetők politizálását fékezte a kommunista vezetők bizonytalansága. Az átalakulás, a nyugati típusú demokrácia megteremtése Lengyelországban és Magyarországon kezdődött. Lengyelországban
már
a
nyolcvanas
évek
elején
megkezdődött
egyfajta
tüntetéssorozat a kommunista uralom ellen. Ekkor több üzemben munkabeszüntetéseket tartottak
magasabb
bérekért
és
az
áremelések
beszüntetéséért.
A
legnagyobb
munkabeszüntetéseket Gdańskban tartották, ahol az 1980-as év végén megalakították a független szakszervezetek országos szövetségét, a Szolidaritást. Elnökének Lech Wałesát választották meg. A Szolidaritás megalakulásának első évfordulóján a lengyel hatalom szükségállapotot vezet be, amit csak az 1983-as év végén oldanak fel. A Szolidaritás nevű szervezetet betiltják. 1988-ban újabb sztrájksorozat indul, melynek egyik célja a Szolidaritás legalizálása. Ez 1989 áprilisában be is következik, bár a Szolidaritás részt vett már az 1989 februárjában rendezett kerekasztal-tárgyalásokon, ahol még jelentősen befolyásolta a Szolidaritás vezetőit, a Szovjetuniót és a lengyel kommunista vezetőket körülölelő bizonytalanság. Az 1989. június 4-i választásokon pedig a lengyel ellenzék a Szolidaritás vezetésével megsemmisítő vereséget mért a kommunista hatalomra. Lengyelországban így létrejött a politikai rendszerváltás, amely után az ország visszatért négy évtizedes kommunista uralom után a félprezidenciális rendszerre. 14
Csehszlovákiában az 1968-as szovjet megszállás 20. évfordulója után kezdődtek az elégedetlenségi tüntetések. Ezt a hatalmon lévő kommunista vezetés azzal torolta meg, hogy a tüntetéssorozat vezetőjét – Václav Havel, a Charta ’77 ellenzéki csoport egyik vezetője – börtönbüntetésre ítélik. Ez azonban nem törte meg a tüntetők „lelkesedését”, és a tüntetések 1989 novemberében újra kezdődtek Prágában, majd ez kiterjedt az egész ország területére. Ezt követően lemondott a kormányfő és köztársasági elnök. Az új köztársasági elnök Václav Havel lett. 1990. június 8-ra, 9-re pedig választásokat írtak ki, amelyen az ellenzéki Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen csoport a szavazatok közel 60 %-t szerezték meg. Ezután Csehszlovákia szövetségi köztársasággá alakult, amely két részre oszlott: a cseh kormányfő Petr Pithart, a szlovák miniszterelnök pedig Vladimir Mečiar lett. A csehszlovák szövetségi kormány élére Marian Čalfa került. Az 1991-es évek folyamán széttöredeznek a kommunista hatalom ellen fellépő pártok, és ezzel megkezdődik Csehszlovákia szétválása. 1992-ben mind Szlovákiában, mind Csehországban választásokat tartanak, melyeken jobboldali kormányok alakulnak. 1992 második felében a szlovák és cseh fél folyamatos tárgyalásokat tartottak a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság megszüntetéséről. Ez 1993. január elsején meg is történt, és létrejött a független Csehország és Szlovákia. Magyarországon2 1987-ben meglazultak a kommunista rendszer alapjai. Forgalomba kerültek az első, politikai szervezethez még nem, legföljebb laza csoportosuláshoz köthető kibontakozási programok, a Fordulat és Reform, valamint a Társadalmi Szerződés. Mozgásba jöttek az értelmiségi klubok, éledezni kezdett a sajtó. Ősszel Lakitelken megrendezték az első közéleti fórumot, mely mindenfajta hivatalos intézményen kívül, és mégis félhivatalos elismeréssel jöhetett össze (ott volt Pozsgay Imre is, az új kommunista vezető garnitúra egyik kulcsembere, s az éppen hivatalba lépett miniszterelnök, Grósz Károly üdvözletét hozta). Az MSZMP Kádár utáni nemzedéke próbálgatni kezdte, nem lehet-e a rohamos bizalomvesztést azzal ellensúlyozni, hogy kívülről kooptálnak partnereket a hatalomba. Nem volt ez a politika sem egységes, sem eltökélt, átgondoltnak pedig végképp nem nevezhető. De ahhoz elegendő volt a még tétova puhatolózás, hogy a mozgástér kitáguljon, s a következő évben színre léphessenek azok a politikai szervezetek, melyek majd az átmenet döntő tényezőivé
váltak.
1988.
március
17-én
kibocsátották
felhívásukat
a
Szabad
Kezdeményezések Hálózatának alapítói. Március 3-án megalakult a Fiatal Demokraták
2
Kis János: 1989: A víg esztendő (Beszélő, 1999. október) írása alapján
15
Szövetsége. Szeptember 3-án független társadalmi szervezetként, szellemi-politikai mozgalomként definiálta újra magát a Magyar Demokrata Fórum. November 13-án a Hálózat Szabad Demokraták Szövetségévé alakul át. Megkezdődött az 1947–49-ben felszámolt pártok újjáalakulása. Az MSZMP egyre csak hátrált. 1988-ban még meg akarták tartani az egypártrendszert, Németh Miklós, új miniszterelnök azonban már úgy nyilatkozik, hogy Magyarországnak át kell alakulnia egy nyugati mintájú parlamenti demokráciává. A bizonytalansági faktor azonban itt is fennállt. Az MSZMP még nem volt annyira gyenge, hogy lemondjon a hatalomról, azonban nem volt már annyira erős, hogy az elmúlt 40 év mintájára fenntartsa azt. A segítség kívülről érkezett az ellenzék számára. A lengyel sztrájkok megrendítették a főtisztek, technokraták és kommunista káderek hatalmi tömbjét. Tárgyalások kezdődtek a hatalom és a Szolidaritás között. Ennek hatására Magyarországon is beindultak a folyamatok. Az ellenzék esélyét gyengítette, hogy nem volt egységes. Az SZDSZ és a FIDESZ egyértelműen ellenzékinek vallotta magát, míg az MDF megpróbált a hatalom és az ellenzék között lavírozni. Újabb lökést Nagy Imre újratemetése és a Pozsgay nyilatkozat – miszerint „a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek” – hozta az ellenzék számára. Nagy Imréék újratemetése az 1956 utáni rezsim jelképes sírba tételévé vált. Itt szóba került már a szovjet csapatok kivonása is Magyarországról (Orbán Viktor beszéde). Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, ahol az ellenzék képviseltette magát, a hatalom viszont nem. Így legitimitása kérdéses volt. A nemzeti kerekasztalon azonban már részt vettek a hatalom képviselői is, és a határozatokat a parlament is elfogadta. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a köztársaságot. 1990-ben megtartották az első szabad országgyűlési választásokat, és az MDF alakított kormányt.
16
5) Gazdasági rendszerváltás a Visegrádi országokban
A politikai váltás után a gazdaságban is szükség volt egy gyökeres váltásra a KözépKelet-Európai országokban. Már a 80-as évek folyamán kezdett felszínre törni a szocialista gazdaságok versenyképtelensége, elavultsága, túlköltekezése. Az országok óriási külföldi államadóssággal rendelkeztek. Ezekben az államokban a gazdaság nagy része állami kézben volt. A legnagyobb felvevő piacot a KGST országok alkották a szocialista államoknak. A KGST országoknak termelő állami vállalatok számára a mennyiség volt az elsődleges szempont, míg a nyugatnak nem kellett az elavult technikájú árúk özöne, őket csak a minőség érdekelte. A KGST összeomlásával, a Szovjetunió irányító szerepének, a térségben használt transzferábilis rubel megszűnésével, az országok fizetőképtelensége miatt az 1945 után kialakult piacok összeomlottak, már a volt-kommunista országoknak sem kellettek az elavult termékek. A nyugat számára óriási piac nyílt meg a vasfüggöny lebomlásával. Az új kormányoknak nagyon hamar rá kellett jönniük, hogy a „gyors” politikai átalakulás után egy gyors, radikális gazdasági fordulatra is szükség van, hogy kilábaljanak a rossz gazdasági helyzetből. Ezt minden államnak külön kellett végrehajtania, viszont vannak olyan jegyek, melyek mindegyik országban megfigyelhető. A nemzetgazdaságok teljesítménye (GDP) minden egyes országban visszaesett, ennek a csökkenésnek csak a mértéke változó az adott államokban. Lengyelország, Magyarország Csehország és Szlovénia voltak azok az országok, ahol a GDP a legkisebb mértékben és a legrövidebb ideig csökkentek majd egy lassú növekedésnek indultak. Azonban ez a visszaesés is óriási volt. Lengyelországban 1991-ig tartott a GDP csökkenése, utána lassú emelkedésnek indult. Csehországban a rendszerváltás évében nem csökkent a GDP, utána viszont 3 éven keresztül csökkent (összesen közel 20%-kal), majd ezt egy stagnáló időszak következett, és a gazdaság csak ezután kezdett emelkedni. Magyarországon is gyorsan csökkent a GDP aránya. A rendszerváltást követő 4 év során mindig negatív volt a mutató. Ezután következett egy lassú növekedés, majd 1997-től indult be a gazdaság motorja. Szlovákia nem volt olyan szerencsés helyzetben, mint az előző 3 ország. Csehország és Szlovákia közül mindig is az előző volt az, aki erősebb gazdasággal rendelkezett, és 1993 után még jobban kitűnt. 1992 után a szlovák gazdaság teljesítmény tovább romlott.
17
Recesszió és növekedés az átalakuló gazdaságokban3 GDP növekedési ütemek (%), 1989 és 1999 között 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996
1997
1998
1999
Lengyelország
0,2
-11,6
-7,0
2,6
3,8
5,2
7,0
6,1
6,9
4,8
3,8
Csehország
1,4
-1,2
-11,5
-3,3
0,6
3,2
6,4
3,8
0,3
-2,3
-0,3
Magyarország
0,7
-3,5
-11,9
-3,1
-0,6
2,9
1,5
1,3
4,6
5,1
4,2
Szlovákia
1,4
-2,5
-14,6
-6,5
-3,7
4,9
6,9
6,6
6,5
4,4
1,9
1. számú táblázat Az 1989-es helyzetet csak Szlovákiának és Lengyelországnak sikerült átlépniük. Lengyelország 21,6%-kal, míg Szlovákia csak éppen, hogy 1,5%-kal. Magyarország 0,8%-kal és Csehország 5,3%-kal maradt alul az 1989-es szintnél. A gazdasági válság, recesszió megfékezésére, időtartalmának lerövidítésére az államok különböző eszközöket alkalmaztak. Ilyen volt a privatizáció, mely során a nagy állami kézben lévő vállalatokat magánosították. Ez a folyamat mind a mai napig tart, bár mára nem olyan nagy arányú. Az új gazdaságpolitika terén, a piacgazdaságban is szabályozni kellett a versenyt. demonopolizációra és deregulációra is szükség volt. Ez jelentette az egyeduralkodó nagyvállalatok visszafejlesztését, és a gazdasági szinten mindent szabályozó kényszerintézkedések leépítését. A gazdaságban végbe kellett mennie a liberalizációnak. Ez a kötöttségek felszámolását jelentette. Át kellett alakítani a bank és pénzügyi rendszert. A pénzügyi rendszer átalakítása során az elsődleges cél a valutakonvertibilitás megteremtése volt, ami növelte az ország stabilitását és a külföldi tőke beáramlását. A makrogazdasági stabilizáció területén a következő szempontokat kellett figyelembe venni: a GDP, az infláció, munkanélküliség és az államháztartási hiány. Mindezen mutatókat javítani kellett, hogy az alapjába véve szegény, eladósodott országokban megjelenjenek a külföldi befektetők, melyek részt vettek a privatizációs folyamatokban, és nagyban segítették a stabilizációt. Az alábbi táblázatok bemutatják, ezeknek a makrogazdasági mutatóknak a változásait 1993 és 1999 között, kiegészítve a magánszektor részesedésével a GDP-ből.
3
Dr. Marinovich Endre – Ferkelt Balázs: Az átmenet gazdaságtana - előadáson elhangzott tézisek és adatok – (BGF-KKFK házinyomdája, 2002)
18
Fogyasztói árak alakulása a rendszerváltó országokban (%) 1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Lengyelország
35,3
32,2
27,8
20,0
14,9
11,8
7,4
Csehország
20,8
10,0
9,1
8,8
8,5
10,7
2,1
Magyarország
22,5
18,8
28,2
23,6
18,3
14,3
10,0
Szlovákia
23,2
13,4
9,9
5,8
6,1
6,7
10,5
2. számú táblázat Munkanélküliség a rendszerváltó országokban (% az aktív lakosság körében) 1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Lengyelország
16,4
16,0
14,9
13,2
10,3
10 ,4
13,0
Csehország
3,5
3,2
2,8
3,5
5,2
7,5
9,4
Magyarország
12,1
10,4
10,4
10,7
10,4
9,1
9,6
Szlovákia
14,4
14,8
13,1
12,8
12,5
15,6
19,2
3. számú táblázat Államháztartási egyenlege a rendszerváltó országokban (a GDP százalékában)4 1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Lengyelország
-4,5
5,8
-2,5
-2,9
-4,0
-2,1
-1,4
Csehország
-23,4
-3,4
-12,3
-1,9
-2,5
-4,2
-3,4
Magyarország
-4,2
-8,4
-6,6
3,1
-6,8
-8,0
-5,6
Szlovákia
-31,2
-6,1
-0,9
-7,4
-5,5
-4,7
-6,4
4. számú táblázat A magánszektor részesedése a GDP-ből (%) 1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Lengyelország
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
Csehország
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
Magyarország
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
n. a.
Szlovákia5
37,3
53,3
62,6
76,8
82,6
82,4
84,3
5. számú táblázat
4 5
forrás: KSH Visegrad Countries, Economic Guide (Bratislava, 2001)
19
II. A Visegrádi Négyek megalakulása és együttműködésüknek fejlődése „1335. november elsején Károly Róbert magyar, Kázmér lengyel és János cseh király szövetséget kötött egymással Visegrád várában. A három uralkodó az árumegállító jogú Bécs városának elkerülése érdekében megállapodott az északi kereskedelmi utak szabályozásáról és a kereskedelmi kapcsolatok erősítéséről.”6
1) A Visegrádi Négyek megalakulásának okai
Az új köztársaságok számára négy modellt állítottak fel a rendszerváltás után. Ezek a modellek az újonnan kialakuló rendszert jellemezték. Az első ilyen modell a „Csipkerózsika modell” volt, ami azt jelentette, hogy a Közép-KeletEurópai országok a szocializmus 40 évét „kiiktatják”, és gyorsan visszatérnek a nyugathoz. A második modell a „Mélyhűtő modell” volt, ami szerint ezeknek az országoknak nem elég az 1945-ig visszamenniük, hanem még régebbre kell visszanyúlniuk, és egyfajta harmadik utas megoldást kell alkalmazniuk. A harmadik modell szerint – melynek a „Latin-amerikanizálódás” nevet adták – a KözépKelet-Európai országok lecsúsznak a harmadik világ országainak a szintjére, és különböző gazdasági és politikai válságok követik egymást. A negyedik és egyben utolsó modell, a „Kedvező klíma modellje” véleménye szerint az államok a szociális hálót megtartva, lassan felzárkóznak a nyugathoz. Az államok különböző prioritásokat is megfogalmaztak, amit egy háromszor hármas mátrixszal lehet jellemezni. A belpolitikai részben elsődleges helyen állt ezeknek az államoknak a számára pluralizmus, a többpárti demokrácia; a jogállam és a civil társadalom megteremtése. A gazdaságban a privatizációra, piacgazdaságra való átállásra és a stabilizációra törekedtek.
6
Meszleny Benedek: A CEFTA szerepe Magyarország külgazdasági kapcsolataiban (Országgyűlési könyvtár, 1998)
20
Ezen országok a külkapcsolataik terén elsődleges szempontként a szuverenitást; a reorientációt, melyen a nyugathoz kapcsolódást és
az Oroszországgal való kapcsolatok
leépítését értették; és a nyugati integrációt tűzték ki célul. A Közép-Kelet-európai államokban, amikor megfogalmazták ezeket a prioritásokat szembe kellett nézniük egy sor problémával. Az országok egyfajta vákuumban találták magukat a rendszerváltás után. Már nem tartoztak a Szovjetunió holdudvarába gazdaságilag és politikailag sem, bár az orosz hadsereg a kilencvenes évek első felében még ezekben az országokban tartózkodott, nagyon lassan vonták ki a csapatokat az oroszok, de még a Nyugat sem fogadta be ezeket az országokat. Emellett az orosz vezetőség nem nézte jó szemmel, hogy a volt befolyási övezetében kialakult demokráciák teljesen elszakadjanak tőle, és a nyugat felé forduljanak. Az adott országokban is belpolitikai egyetértésre, konszenzusra kellett törekedniük, hogy elfogadtassák ezeket a prioritásokat. A Közép-Kelet-Európai országok kicsi, nyitott gazdaságok voltak (Lengyelország és Jugoszlávia kivételével, mely a kilencvenes évek során feldarabolódott), melyek hasonló történelmi múltra tekintettek vissza, és több évszázados politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok álltak fenn köztük. Az Európai Unió jogelődje, az Európai Közösség ezeket az államokat nem egyenként vizsgálta, hanem tömböt alkotva, akik közül nem emeltek ki senkit, és ez nem kedvezett azon országoknak, akik fejlettebb gazdasággal rendelkeztek, és az átalakulási folyamatban előrébb tartottak, mint a többi Közép-Kelet-Európai ország. Ilyen országok voltak a Lengyel Köztársaság, az akkori Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság. Ezen megfontolások alapján ezek az országok létrehozták a Visegrádi Együttműködés intézményét, melynek célja a szervezet tagjai közötti kereskedelem erősítése és a nyugati integrációs formákhoz való mielőbbi csatlakozás volt.
21
2) A Visegrádi Négyek megalakulása
1991. február 15-én Dr. Antall József a Magyar Köztársaság, Lech Walesa a Lengyel Köztársaság és Václav Havel Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság miniszterelnöke Visegrádon tárgyalásokat folytattak, és aláírták azt a megállapodást, amely kívánatosnak nyilvánította az ezen országok közötti kapcsolatok továbbfejlesztését. A Visegrádi Megállapodásnak volt politikai, gazdasági, környezetvédelmi, jogi és kulturális része. A nyilatkozatban lefektették, hogy a Visegrádi Csoport egy olyan laza együttműködési keret, ahol az országok egymás közötti gyakorlati együttműködésének lehetőségeit szakbizottságokban fogják kidolgozni. Emellett lefektették, hogy a Megállapodás nem irányul senki ellen, és nem korlátozza, illetve szabályozza a csoport részvevői számára a más államokkal fenntartott kapcsolatokat. A Visegrádi Csoport létrejöttében nagyon fontos szerepe van a magyar miniszterelnöknek, aki már az 1990-es párizsi EBEÉ csúcsértekezleten szorgalmazta ezen három ország szorosabb együttműködését. A világ, gazdasági vezető államai és az őket csoportosító szervezetek, úgymint a Hetek, az Európai Közösség és az EFTA üdvözölte a Visegrádi Megállapodást. A Visegrádi Nyilatkozat gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről készült része a következő megállapításokat tartalmazza: „Az egyes államok érdekeltsége alapján harmonizálják az európai intézményekkel való együttműködés és szoros kapcsolatok kialakítását szolgáló törekvéseiket…” „A tőke és munkaerő szabad áramlásának elősegítésére fejlesztik a piacalapú gazdasági együttműködésüket, az áruk és szolgáltatások kölcsönösen előnyös kereskedelmét, továbbá arra törekednek, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a közvetlen vállalati együttműködésnek
és
a
gazdasági
hatékonyság
növelését
szolgáló
külföldi
tőkebefektetéseknek…” Ezenkívül határoztak arról is, hogy az infrastruktúrát fejlesztik az országaikon belül, és mielőbb csatlakoznak a nagy transz-európai hálózatokhoz.
22
3) A Visegrádi Együttműködés 13 éve
A visegrádi országok együttműködésének első tizenhárom éve nem volt felhőtlen. Az alapítást követő években egy-két évet még a szoros együttműködés és kapcsolatok fejlesztése jellemezte. Ezt követte egy négy évig tartó hanyatlás, stagnálás, amikor ugyanezek az országok létrehozták a CEFTA-t, és emiatt nem fordítottak nagy figyelmet a Visegrádi Együttműködésnek. Ezt az időszakot követte 1998-ban a Visegrádi országok kooperációjának egy új időszaka, amely alatt újjászerveződött és kibontakozott a szervezet. Ez az időszak a Visegrádi országok Európai Uniós csatlakozásáig tartott. Innentől kezdve, kérdés a Visegrádi Együttműködés jövője.
i. Az első időszak Az Visegrádi Megállapodás aláírása után gyors fejlődésnek indult a tagok közötti kereskedelem és konzultáció. Ezt, az 1991. október 5-én és 6-án Krakkóban tartott csúcstalálkozón nyilvánították ki, amely a Visegrádi Együttműködés első időszakának a tetőpontja volt. Itt született meg a lengyel-csehszlovák államszerződés, és az ezt követő napon Varsóban – jogi megfontolások okán – a magyar és lengyel fél aláírta a magyar-lengyel államszerződést. Magyar-csehszlovák államszerződés nem kötettett ezen a Krakkói csúcson, ugyanis egyes szlovák politikai körök – gondolok itt a Meciar féle nacionalista politizálásra – már annyira korlátozták a csehszlovák kormány mozgásszabadságát, hogy a magyar fél által javasolt kisebbségvédelmi paragrafusokat nem fogadhatták el, és ezzel az utolsó pillanatban megakadályozták a szerződés aláírását. Ennek ellenére a krakkói légkör, az ott született közös állásfoglalások máig is a közép-európai közös politika üzenetértékű emlékei. A közös politizálás – helyesen – túllépett a közvetlen közös érdekeken. A délszláv válság ügyében akkor tett nyilatkozatok rendkívül előremutatóak voltak: „a három ország elítéli a hadviselés jogi normáival összeegyeztethetetlen cselekményeket, különösen a polgári lakosság és objektumok támadását, ... Olyan megoldások érvényesülését tartja elfogadhatónak, mint a nemzetek önrendelkezésének joga az önálló államiság megszerzésének jogával együtt, beleértve a kisebbségek jogainak teljes mértékű biztosítását, a köztársaságok határainak sérthetetlenségét, valamint a demokrácia elveinek érvényesítését”. Itt határoztak arról is a külgazdasági miniszterek, hogy az országok lebontják a leggyorsabban, ahogy lehetséges az 23
akadályokat a kereskedelemben, és bevezetik a tőkeáramlás liberalizációját. Ez a gondolat csak egy szándék maradt. Ekkorra már - az erőteljes magyar támogatásnak köszönhetően - Lengyelországgal is kiegészült a tágabb közép-európai fórum, a Pentagonale Hexagonale lett, miközben a "visegrádi" elnevezés is polgárjogot nyert, és kezdett elterjedni a világban. Nyugati európai körökben nagy figyelmet keltett e három ország példásan szót értő magatartása, mert az egész volt kommunista tömb számára az új típusú politizálás, az együttműködés, a közös föllépés ígéretes, jó példáját képviselte. A Benelux országok külügyminisztereivel is külön találkozott a három visegrádi miniszter 1991. szeptember 27-én, s ők megígérték évtizedes tapasztalataik átadását, meg is állapodtak rendszeres külügyminiszteri 3+3-as találkozókban. Jeszenszky Géza, magyar külügyminiszter 1991. október 15-i beszédében, a Magyar Országgyűlésben a következőképpen értékelte a Visegrádi Együttműködés fél évét: „Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk sikeres regionális együttműködésünknek Csehszlovákiával és Lengyelországgal. E három ország – sok évszázados hasonló vagy azonos történelmi tapasztalataira és kulturális hagyományaira építve – olyan szerves együttműködést
alakíthat
ki
mind
külpolitikai,
mind
biztonságpolitikai,
mind
gazdaságpolitikai téren, amely példája lehet a kétpólusú Európa megszűnte utáni időszak sikeres stabilizációs törekvéseinek.”7 A csehszlovák, lengyel és magyar együttműködés a különféle európai fórumokon, így az Európai Közösséggel folytatott tárgyalásokon is segítséget nyújtottak egymásnak, és ekként a Közösség 1991. december 16-án egyszerre írta alá az Európa Megállapodást ezzel a három országgal. Az 1991. december 20-án a NATO brüsszeli központjában megalakult Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC) keretében is hatékonynak bizonyultak a hármas egyeztetések és a közös memorandumok. Talán az 1992. januárjában, Washingtonban, a FÁK országok megsegítésének módjairól tartott külügyminiszteri értekezleten vizsgázott a legjobban a visegrádi hármas összjátéka – az előzetes egyeztetés jóvoltából. 1992 tavaszára beigazolódott az előzetes várakozás: az együttes föllépéseknek köszönhetően a három középeurópai ország a nemzetközi életben jóval komolyabb tényezővé vált, mint külön-külön lehetett volna. 7
részlet Jeszenszky Géza, magyar külügyminiszter a Magyar Országgyűlés 1991. október 15-i külpolitikai vitanapján tartott miniszteri expozéjából
24
1992. április 17-én a visegrádi országok miniszterei Budapesten találkoztak, ahol létrehozták a gazdasági kooperáció intézményi keretét. Ez volt a Közép-Európai Együttműködési Bizottság. A miniszterek megállapodtak, hogy folyamatos konzultációkat és egyeztetéseket
tartanak
tanácskozásoknak
a
a
gazdaság
fóruma
lesz.
kérdésköreiben, Emellett
és
a
határoztak
Bizottság a
ezeknek
a
kereskedelempolitika
összehangolásáról is. Ekkor fektették le a tervezett szabadkereskedelmi megállapodás alapelveiről, és ütemtervéről. Döntést hoztak arról is, hogy ez a szabadkereskedelmi övezet mielőbb létrejöjjön, különben torzulások fognak végbemenni a visegrádi országok gazdaságában. A gazdasági bizottság létrehozása mellett döntést hoztak arról, hogy a Visegrádi országok együtt adják be az Európai Közösségnek a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelmüket. Ez az elhatározás azonban nem valósult meg. Az 1992. május 6-án Prágában rendezett következő csúcstalálkozó szelleme és állásfoglalásai, így az Európai Közösség miniszterelnökeihez a Közösség bővítése érdekében küldött üzenet, a három ország közötti bizalmi viszony elmélyülését mutatta, de a küszöbönálló csehszlovákiai választások és a Meciar féle szlovákiai szeparatista-nacionalista erők térnyerése beárnyékolta a konferenciát. Antall József beszédében javasolta, hogy mind a NATO-val kapcsolatos politikát, mind az európai integráció teljes jogú tagságáért benyújtandó formális jelentkezést összehangoltan, együtt folytassa a három ország. Arra is fölhívta a figyelmet, hogy "mi nem az 1992-es Európai Közösséghez fogunk csatlakozni", hanem annak továbbfejlesztett, elmélyített változatához, s a három ország gazdasági, jogi és oktatási rendszerét már ehhez kell igazítani. Visegrád jövőjével kapcsolatban a magyar miniszterelnök a következőképpen nyilatkozott: „Mi nagyra értékeljük az eddigi együttműködést. Őszintén csodálkozunk azokon, akik nem érzékelik, hogy ennek milyen jelentősége van, és azt hiszik, hogy ez a hármas akadálya a gyors bekapcsolódásnak a NATOba. A mi véleményünk az, hogy bennünket együttesen könnyebben fogadnak el, és aki itt a külön utakat részesíti előnyben, az ki fog józanodni néhány hónapon belül.” Ezen a csúcstalálkozón határoztak a miniszterelnökök a gazdasági kapcsolatok további fejlesztéséről, és egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról a Közép-Kelet-Európai régióban. Erről egy közös nyilatkozatot is kiadtak. Ezt követően még az 1992-es év végén, a gazdasági együttműködés a december 21-én Krakkóban
aláírt
Közép-európai
Szabadkereskedelmi
Megállapodással
(CEFTA)
intézményessé vált a visegrádi országok tagjai között. A CEFTA aláírását többlépcsős 25
előkészítés előzte meg. A csehszlovák, a lengyel és a magyar külgazdasági miniszterek írták alá a dokumentumokat. Eszerint a visegrádi országok fokozatosan kiépítenek egy szabadkereskedelmi övezetet, ami azt jelentette, hogy a tagországok 10 év alatt lebontják a fennálló vámokat és a korlátozásokat.
ii. Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország szabadkereskedelmi megállapodást
írt
alá
1992.
december
21-én,
létrehozva
ezzel
a
Közép-európai
Szabadkereskedelmi Övezetet. A CEFTA az EFTA mintájára létrehozott kereskedelem liberalizációs célú szabadkereskedelmi megállapodás Közép és Kelet-Európában. A megállapodásnak megfelelően a nyersanyagokra és a CEFTA országokban a hazai termelőkkel szemben közvetlen versenyhelyzetet nem teremtő végtermékekre vonatkozó importvámokat 1993. április 1-i hatállyal eltörölték. Néhány termék esetében (világítóberendezések, orvosi alapanyagok, kerámia termékek, hengeráruk) az importvámok eltörlése két részletben, 1995 és 1996 során következett be. Az érzékeny áruk közé sorolt termékek, a textil, az acéláru és a gépjárművek esetében a liberalizáció hosszabb időt vesz igénybe (5-7 év). A megállapodás biztosítja a tagországok törvényeinek ekvivalenciáját, amivel célja a verseny, az együttműködés biztosítása, a támogatási rendszerekre, a dömpingáruval szembeni fellépésre vonatkozó védekező mechanizmusokra, valamint az áru eredetiségére vonatkozó eljárásra vonatkozó információáramlás elősegítése. A megállapodás célja a tagországok között szabadkereskedelmi övezet létrehozása legkésőbb 2002 végéig. A CEFTA megállapodás ipari és mezőgazdasági termékekre egyaránt vonatkozik, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó kereskedelmi liberalizáció azonban korlátozott. Egyelőre csak a vámtarifák csökkentésére került sor, a mennyiségi korlátozások fennmaradtak. A megállapodás hangsúlyozza, hogy amennyiben a liberalizáció a hazai termelőknek súlyos károkat okoz, annak ideiglenes felfüggesztése megengedett. Ennek a kitételnek a következménye, hogy a CEFTA-n belüli liberalizáció eddig nem fejeződött be. A tagországok időről időre visszahozzák a korábbi vámtételeket, sokszor egyoldalúan.
26
1995 szeptembere óta a CEFTA más országok számára is nyitottá vált földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, a tagság egyetlen feltétele a csatlakozó ország kötelező WTO tagsága. A CEFTA-hoz elsőként csatlakozó két új tagország Szlovénia és Románia volt. 1999. január elsejével Bulgária is a CEFTA tagjává vált. Más országok is bejelentették tagsági igényüket, így Horvátország, Lettország, Litvánia és Ukrajna.
iii. A második időszak A Visegrádi együttműködés második időszaka 1993-tól 1997-ig tartott. 1993. január elsejétől Csehszlovákia két különálló államra szakadt: Csehországra és Szlovákiára. Ettől kezdve a Visegrádi Hármak, Visegrádi Négyekké váltak. Meciar, szlovák miniszterelnök köztudottan nacionalista politikus volt, aki már 1991-ben, a Krakkói csúcsértekezleten megakadályozta, a csehszlovák-magyar államszerződés megkötését. Ezzel szemben mindenkit meglepett az új cseh miniszterelnök, Klaus Visegrád-ellenes kirohanásai. Az új cseh és szlovák miniszterelnökök rövid távon lefékezték és föllazították, sőt egy időre meg is szüntették a szoros politikai együttműködést a visegrádi államok között. A kooperáció történetében ez a terminus a stagnálás és a hanyatlás légköre övezte. A lengyel és a magyar kormány mindent megtett ennek a helyzetnek a megmásítására. Lengyelország és Magyarország ezt követően is (különösen az 1994-es magyar választásokig) mindent elkövetett, hogy Visegrád szellemét életben tartsa. Ennek jó példája volt, hogy magyar kezdeményezésre, alapos lengyel-magyar egyeztetés után, 1994 első felében a két ország lényegében egyidejűleg, diplomáciailag kiválóan előkészítve nyújtotta be felvételi kérelmét az Európai Uniónak. A másik ok, amiért a Visegrádi Együttműködés a kezdeti fellángolás után nem működött, az a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Övezet felállítása volt. Itt továbbra is működött a kooperáció a visegrádi országok között, és a kezdeményezés egyre sikeresebbé vált, a kormányok egyre gyorsabban és nagyobb hévvel hozták létre a szabadkereskedelmi övezetet. Sajnálatos dolog, hogy a tagállamok csak ebben a gazdasági együttműködési formában kívántak továbbra is összetartani, és nem tudtak ugyanilyen sikeresen továbblépni a Visegrádi Megállapodás többi pontjain.
27
iv. A harmadik szakasz Az 1998-as cseh kormányváltás, majd az egy évvel későbbi szlovák politikai áttörés nyomán a visegrádi csoport együttműködése újabb lökést kapott. Míg a kilencvenes évek elején a térségi struktúrák kiépítését az államfők kezdeményezték, a visegrádi együttműködés újjáélesztése már a négy tagállam kormányfőinek érdeme. 1998 októberében Budapesten találkoztak a visegrádi csoport kormányfői – Szlovákia kivételével. A háromoldalú miniszterelnöki találkozón a hamarosan NATO és Európai uniós taggá váló Közép-Európai államok a Visegrádi Együttműködés új alapokon történő felélénkítését tűzte ki célul. Segítette a visegrádi tagországokat az, hogy – Szlovákia kivételével – mindegyikük megkezdte az integrációs tárgyalásokat az Európai Unióval, és „Visegrád” egy megfelelő hely volt az érdekegyesítésre. A találkozón a cseh, a lengyel és a magyar miniszterelnökök megerősítették az egymás közötti szolidaritását, az országaik közötti kommunikációt és együttműködést az euró-atlanti integráció terén. Ezenkívül politikai jelzést adott konkrétan Szlovákiának, általánosabb formában a térség többi államainak arról, hogy a szervezetek tagjaként továbbra is a "nyitott ajtók" politikáját képviselik, s két- és többoldalú alapon segítséget nyújtanak a belépésre való felkészülésükhöz; továbbá regionális együttműködés kialakult formáinak megélénkítésével elősegítik a közép-európai térség belső integrációját, kohézióját, identitástudatának erősödését. A találkozó egyik fő célja az volt, hogy befolyást gyakoroljon az újonnan alakult szlovák kormányra avégből, hogy erősítse a demokratikus vonásokat és a nyugati orientációt. A találkozón a magyar fél szorgalmazta a rendszeres, évenkénti miniszterelnöki találkozók megtartását a négy visegrádi ország közötti együttműködés erősítésére a szolidaritás, a közös értékek és érdekek alapján; az együttműködés
gyakorlati
módozatait
kialakítandó,
politikai
szintű
kormányközi
konzultációkat a cseh, a lengyel és - a demokratikus szlovák kormány megalakulását követően - szlovák partnerekkel a négyek közötti konzultáció és együttműködés már kialakult formáinak erősítéséről és továbbfejlesztésének konkrét teendőiről; nemzetközi konferencia összehívását a szélesebb közép-európai térség fejlődési trendjeit és hosszabb távú perspektíváit tanulmányozó politikusok, szakértők, kutatóintézetek részvételével.
28
1999. októberben Javorinában (Szlovákia) első alkalommal tartottak nem hivatalos csúcsértekezletet a visegrádi négyek miniszterelnökei, akik a májusi hivatalos csúcson döntöttek a visegrádi együttműködés újjáélesztéséről. Szlovákia 1998-ban, öt év után kapott ismét meghívást az együttműködésre – az akkor már NATO tag – szomszédaitól. Külön figyelmet kapott Szlovákia azon törekvése, hogy csatlakozzon a NATO-hoz. A további célok közé tartozott a schengeni egyezmény normáinak bevezetésével kapcsolatos együttműködés, az Európai Biztonsági és Védelmi Identitással kapcsolatos kérdések közös elemzése, az egyes államok belbiztonságát érő fenyegetések értékelése és a környezetvédelmi együttműködés Az ezt megelőző fél évben a négy ország kulturális, környezetvédelmi és belügyi tárcái konkrét együttműködési
programokat
dolgoztak
ki.
Októberben
a
kulturális
miniszterek
nyilatkozatban erősítették meg azt, hogy létrehozzák a Visegrádi Alapot (Orbán Viktor kezdeményezte), amely a közös kulturális, tudományos és oktatásügyi programok finanszírozását fogja szolgálni. 1999. májusában a Pozsonyi csúcson a „Visegrádi klub”8 miniszterelnökei megerősítették, hogy „mind a négy fél helyesnek találta, hogy múlt év októberében újra lelket leheltünk a visegrádi együttműködésbe”9. A kormányfők egyetértettek abban, hogy a korábbi együttműködés legnagyobb fogyatékossága az volt, hogy míg a legnagyobb politikai jó szándékról tanúságot tevő deklarációk hangoztak el, addig nem voltak
konkrét
együttműködési
programok.
Ezt
a
Pozsonyi
csúcsértekezleten
orvosolták, és körvonalaztuk az együttműködés legfőbb kereteit: a külpolitikai egyeztetés módjait, a visegrádi együttműködés szerkezeti rendjét, létrehoztuk annak fórumait, a miniszterelnökök találkozóinak rendszerét, a visegrádi egyeztetési fórumot, valamint a miniszterek közötti egyeztetési rendet. A kulturális együttműködés területén komoly ösztöndíjakról, díjalapításról és kultúrafejlesztésről is határoztak. Orbán Viktor magyar, Mikulás Dzurinda szlovák, Jerzy Buzek lengyel és Milos Zeman cseh miniszterelnök közös nyilatkozatában elkötelezték magukat a közép-európai régió jószomszédi kapcsolatainak fejlesztésére irányuló folyamat mellett. A négy ország kormányfője elítélte a Koszovóban történteket. A nyilatkozat további részében leszögezték, hogy a visegrádi országok a továbbiakban is készek megosztani Szlovákiával a csatlakozási folyamatban szerzett eddigi tapasztalataikat. A négy ország ennek érdekében szeretné elmélyíteni az EU-csatlakozási feltételek teljesítését célzó 8 9
a „Visegrádi klub” elnevezés dr. Antal József magyar miniszterelnöktől származik Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozata a Magyar Távirati Irodának
29
együttműködést az igazságügyi és a belügyi területen, különös tekintettel a migráció, a tiltott embercsempészet, a drog és fegyverkereskedelem, a nemzetközi bűnözés és a terrorizmus elleni harcra. A visegrádi négyek kinyilvánították azt a szándékukat, hogy erősítsék a határon átnyúló, a települések, a régiók és a kormányok közötti együttműködés módozatait. Hangsúlyozták azt a törekvésüket is, hogy elmélyítsék a visegrádi
országokban
együttműködést
élő
élénkítendő
emberek
mindennapi
a
ország
négy
kapcsolatait.
miniszterelnökei,
A
visegrádi
kormánytagjai,
külügyminisztériumi államtitkárai, a visegrádi együttműködést koordinálni hivatott biztosai évente -rotációs alapon - egymás országaiban találkoznak. Az együttműködés egyik legsikeresebb területe a pozsonyi székhelyű Nemzetközi Visegrádi Alap, amelyet a négy ország 2000 júniusában állított fel. (Ez a V4-es együttműködés egyetlen létező intézménye.) Az Alap hivatott erősíteni a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok és határmenti kooperációk területén. A 2003-tól már évi 2.400.000 euróra emelt költségvetésének köszönhetően a négy tagországból minden esztendőben hat alkalommal lehet pályázatokat benyújtani a pozsonyi titkárságra. Az Alap által kínált lehetőségek egyre bővülnek: a kulturális támogatás egyéb formái mellett kiterjednek a visegrádi tagországok közötti humanitárius segélyezésre is. A visegrádi együttműködés 2002-ig töretlenül fejlődött, amikor is a csehek és a szlovákok bejelentették– Orbán Viktor kérése ellenére –, hogy nem vonják vissza a Benesdekrétumokat, amely kollektív bűnösként jelöli meg a németeket és a magyarokat a második világháborúban elkövetett vétkekért. Mindhárom visegrádi országban választási kampány folyt a Benes-dekrétumok körül kitört botrány idején, és a pártok a kampányban fel is használták ezt. Így a botrány egyre súlyosabb lett, és a Visegrádi országok kapcsolata egyre romlott, olyannyira hogy emiatt elmaradt a Visegrádi országok soron következő csúcstalálkozója. A másik ok, ami miatt megtört a Visegrádi együttműködés lendülete, az a magyar kedvezménytörvény létrehozása volt, ami megrontotta a Meciar-érát követő szlovák kormánnyal a kapcsolatokat. A harmadik oka a visegrádi együttműködés visszaesésének a közelgő Európai Uniós csatlakozás volt. A tagországok külön-külön folytatták le a tárgyalásokat az Unióval, és ezek a megbeszélések is megosztották a V4-et.
30
A visegrádi országok kapcsolatának javulását a kormányváltás hozta meg. A választási kampányok
végével
a
politikusok
belátták,
hogy
szükségük
van
a
Visegrádi
Együttműködésre: „A kormány a közép-európai, ezen belül is elsősorban a visegrádi együttműködést minőségileg magasabb szintre kívánja emelni, annak kereteit, tartalmát és jellegét az Európai Unióhoz való csatlakozásra tekintettel meg kívánja újítani. A térség országai regionális együttműködésének elmélyítése, az euró-atlanti integráció, valamint a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai normák szerinti rendezése egymást kölcsönösen segítő és erősítő tényezők. Érdekünk a közép-európai együttműködés különféle szervezeti kereteinek erősítése. A visegrádi együttműködés bizonyos formái várhatóan a NATO-n és az Európai Unión belül is megmaradnak. A Közép-európai Kezdeményezés, amely EU-tagokat, tagjelölteket és egyéb harmadik országokat egyaránt felölel, a bővülő Európai Unió mellett is szerepet játszhat a régió összetartó erejének növelésében.”10 2002. december 7-én kétnapos csúcstalálkozót tartottak a szlovákiai vöröskői és szomolányi várkastélyban, ahol az uniós csatlakozás kérdéseiről és közös álláspontjukról folytattak megbeszéléseket a visegrádi négyek miniszterelnökei. „Úgy látjuk, az együttműködés folytatásában mind a négy ország érdekelt. Ahogy az unión belül a Benelux államok is egyfajta közösséget alkotnak, úgy a négy visegrádi ország is egy ilyen közösségként kívánja megjeleníteni önmagát az unión belül”11 A 2003-as év során a Visegrádi országok miniszterei egyre inkább elkötelezettek lettek a Visegrádi Négyek szervezet tagjaink Európai Uniós csatlakozása után. Számos olyan hír került napvilágra, miszerint a szervezet a csatlakozás után a tagországok érdekegyesítő tanácsa lesz. A tagok egyeztettek az Európai Alkotmányról is, és a kisebbségi jogok okán nézeteltérés alakult ki a szlovák és a magyar fél között. Szóba került a Visegrádi Együttműködés, Ausztriával történő kibővítésére. A kulturális miniszterek 2003. februári, Lőcsei megbeszélésén megerősítették, hogy a V4 országok közös fellépése európai fórumokon különösen fontossá vált az EUcsatlakozáshoz közeledve. Ennek szellemében támogatják a 2003. szeptemberi brüsszeli bemutatkozást, valamint azt, hogy 2005-ig a kiemelkedő kulturális központoknak számító
10
részlet a „Cselekedni, most és mindenkiért!” A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006 (VIII. fejezet, Kül- és biztonságpolitika) 11 Medgyessy Péter nyilatkozata a csúcstalálkozó végén
31
európai fővárosokban is hasonló rendezvényeket tartsanak. Tervezik egy közös kulturális együttműködést jelző logo megjelenését is a közös rendezvényeken. A találkozó után kiadott kommünikében rögzítették azt a közös szándékot, hogy a visegrádi együttműködés új körülményeiből és feltételeiből adódó törekvéseket "új visegrádi nyilatkozatban" lesz szükséges rögzíteni.
v. A Visegrádi együttműködés az uniós csatlakozás után 2004. május elsején a Visegrádi országok mindegyike felvételt nyert az Európai Unióba. Ezzel a Visegrádi csoport elérte célját a megalakulásakor felállított célt. Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország 16 eurorégiójának képviselői megalapították a Visegrádi Országok Eurorégióinak Konzultatív Tanácsát. Az erről szóló okiratot nemrég írták alá az esztergomi királyi vár lovagtermében. A szerződés preambulumában az alapítók a konzultatív tanács feladatként, a területükön működő szervezetek
együttműködésének
segítését,
koordinálását,
az
önkormányzati
és
területfejlesztési rendszerekre alapozott jószomszédi kapcsolatok erősítését, különféle programok kidolgozását határozták meg. A „visegrádi klub” miniszterelnökei decemberben, Varsóban az EU 2007. és 2013. közötti pénzügyi tervezési időszakának nyitott kérdéseit tekinti át. A megbeszélést követően csatlakozik a Visegrádi Négyek munkavacsorájához az osztrák és a szlovén miniszterelnök.
32
III. Politikai és gazdasági kapcsolatok Magyarország és a Visegrádi Együttműködés többi tagja között
1) Magyarország
i.
Magyarország területi adatai, lakossága
Magyarország területe 93.033 négyzetkilométer. Északon Szlovákia, nyugaton Ausztria, délen a volt Jugoszlávia államai (Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Montenegró), keleten Románia, északkeleten pedig Ukrajna határolja. Területe a Kárpátok övezte medencében terül el. Az ország kétharmad része termékeny löszhátakkal borított, 200 m alatti síkság, a többi változatos felépítésű dombvidék és közép-hegység. Lakosainak száma 10.130.000 fő. Fővárosa Budapest, mely az ország középső részén terül el, és a Duna két részre osztja. Budapest arculatát a Római birodalomtól egészen napjaink modern Európájáig a történelem folyamán számos nagy nemzet és birodalom formálta és alakítja még ma is. Lakosainak száma 1.992.000 fő. Magyarország a fővárost követő legnagyobb városai sorrendben a következők: Debrecen, Miskolc, Szeged és Pécs. Magyarországon 92,3%12 a magát magyarnak vallók aránya a teljes népességből. Magyarországon számos nemzeti kisebbség létezik. Ilyenek a németek, svábok, a romák, a szlovákok, a románok.
ii.
Magyarország politikai felépítése
Magyarország parlamentáris köztársaság. A köztársaságot 1989. október 23-án Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kiáltotta ki – az 1956-os események évfordulóján. Ez 12
2001-es népszámlálási adatok
33
lett Magyarország harmadik köztársasága. Az Alkotmányt 1949-ben készítették le és az 1989es rendszerváltás csak módosításokat eszközölt benne. Magyarországon a köztársasági elnöki jogköröket az Alkotmány korlátozza. Az államfői jogkörbe tartozik a parlament összehívása, a miniszterelnökök kinevezése. A parlament által meghozott törvényeket visszaküldheti a parlamentnek további kidolgozásra. Ő az ország katonai főparancsnoka. Az államfői mandátum 5 évre szól, és egyszer újraválasztható. A köztársasági elnököt a parlament választja kétharmados többséggel. A miniszterelnök jogkörei ennél tágabbak. Ő nevezi ki a minisztereket, ő irányítja bel- és külpolitika irányvonalát. A magyar parlament egy kamarás. A választók 386 képviselőt küldenek a parlamentbe. A választási küszöb 5%. A választási rendszer vegyes. A képviselők egy részét listás szavazáson keresztül jutatták a választók a parlamentbe, más részüket egyénileg. A parlamenti képviselők mandátuma négy évre szól.
iii.
Magyarország gazdasága
A rendszerváltást követően, Magyarországnak – mint Közép-Kelet-Európa többi államának – is meg kellett változtatnia a gazdaságpolitikáját, struktúraváltásra kényszerült. Az országnak a nagyarányú privatizáció által, meg kellett nyitnia piacait a külföldi tőke előtt. A régióban Magyarországon indult meg legerőteljesebben a magánosítás. 1991 és 1994 között a külföldi tőke befektetések egyik fő formája – közel egyharmada – a privatizációval került az országba. A csúcspont 1995-ben volt, amikor stratégiai energetikai vállalatok magánosítására került sor. Ezt követően a külföldi tőke befektetések e formája teljesen visszaesett, és 1998 – és 2002 között gyakorlatilag nem volt jelentékeny a privatizáció. A külföldi tőke beáramlása a zöld mezős befektetések terén is számottevő volt. 1990 és 1995 között 5,2 milliárd eurós zöldmezős beruházás történt Magyarországon. Ezt az olcsó munkaerőnek és a magas munkanélküliségi rátának tudható be. Az innen származó termékek nagy hányada exportra került, javítva a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. Az 1995-ös „Bokros-csomag” stabilizáló hatása éreztette magát. A külföldiek számára világossá vált a magyar gazdaságpolitika, köszönhetően többek között a csúszó leértékelésnek, és ezzel visszatért a külföldiek bizalma a hazai gazdaság iránt. Az alacsony
34
társasági adó és a különböző befektetési kedvezmények vonzották a külföldi beruházókat. A befektetőknek Magyarország már nem csak az olcsó munkaerő miatt volt fontos, hanem egyre inkább a képzett, megfizethető munkások váltak lényegessé. A magyar gazdaságot segítette az a körülmény is, hogy ebben az időben világossá vált, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Felismerve a magyar munkaerő hatékonyságát, egyre nagyobb arányban a magas hozzáadott értéket termelővállalatok betelepülése volt jellemző. Exportorientált autóipari, elektronikai, illetve növekvő mértékben pénzügyi, szolgáltatóipari befektetések jellemezték ezt az időszakot. 2000-ben már az export 73%-át bonyolították a külföldi érdekeltségű vállalatok. A legnagyobb befektető Németország volt 2000-ig, a beruházások 37,4%-át német érdekeltségű vállalat intézte. A második Hollandia 14,5%-kal, a harmadik Ausztria 8,9%-kal, és a negyedik az Egyesült Államok 7,6%-kal. A Magyarországon szereplő külföldi cégek nyereségük jelentős részét nem vitték ki az országból, hanem újra befektették. Évente átlagban 1,1 milliárd euro ilyen típusú befektetés történt. Az újra befektetés mellett a vállalatok elkezdtek különböző kutatás-fejlesztésre fordítani a nyereségükből. A 2000-es évet követően a külföldi működő tőke mozgása visszaesett az egész világon. Magyarországra, ahol ebben az időben nem volt jelentős a privatizáció, ettől kezdve csak zöldmezős beruházás, és visszaforgatott befektetés módján jutott el a külföldi tőke. A GDP növekedési üteme az elmúlt években lelassult. Azonban még így is magasabb volt, mint jó néhány európai országé. Ez abból adódik, hogy Magyarország, mint felzárkózó ország a rossz nemzetközi gazdasági helyzetben is nagyarányú fejlődésen megy keresztül, ami javítja gazdaságának növekedési ütemét. A 2000-es évben rekordnagyságú, 5,2%-os volt a bruttó hazai össztermék bővülése, ami az építőipar, a felhasználóipar és a pénzügyi, gazdaság szolgáltatások növekedésének köszönhető. Az infláció erre az évre 10% körülire csökkent. Az államháztartás egyenlegét sikerült a Maastrichti kritériumok által megszabott -3%-ra csökkenteni. A GDP-arányos bruttó államadósság 2000-re szintén a 60 százalékos maastrichti referenciaérték alá került. A folyó fizetési mérleg hiánya -8,6%-ot mutatott. Bővült az import és az export is, de ennek ellenére javult külkereskedelmi mérlegünk, mivel az export bővülése nagyobb volt, mint az importé. 2001-ben visszaesett a magyar gazdaság bővülése. A bruttó hazai össztermék ebben az évben csak 3,8%-kal nőtt. Ez a minden szektorban jelentkező visszaeséseknek volt köszönhető. Jelentős volt azonban a mezőgazdaság 23,4%-os bővülése. Ebben az évben, változás történt az infláció körül. Az eddigi csúszó leértékelésről, Magyarország egy széles 35
sávos lebegő rendszerre tért át, melyben meghatározták, hogy a forint árfolyama a központi paritás körül plusz-mínusz 15%-kal ingadozhat. Ezzel megegyezően végbement a teljes devizaliberalizáció, és a Magyar Nemzeti Bank az inflációs célkitűzés rendszerét kezdte alkalmazni. Az infláció ebben az évben tovább csökkent. Az államháztartás egyenlege ebben az évben – a választások közeledte okán – nagyon sokat romlott. Túllépte a Maastrichti kritériumokban meghatározott -3%-ot, és -4,4%-ra nőtt. A GDP alapon számolt bruttó adósságállomány tovább csökkent 53,3-ra, ami jóval a Maastrichti kritériumokban megfogalmazott kívánalmak alatt van. Javult a folyó fizetési mérleg alakulása is. az előző évi 8,6%-ról 2001-ben 6,2%-ra csökkent a hiány. A behozatal és a kivitel is lassult. 2001-ben jelentős mennyiségű külföldi működő tőke érkezett hazánkba. 2002-ben tovább lassult a GDP növekedési üteme. Ebben az évben a bruttó hazai termék növekedése fél százalékkal esett az elmúlt évihez képest. Kiemelkedő azonban az építőipar 14,8%-os növekedése. Tovább csökkent a fogyasztói árak növekedése. A 2002-es választás óriási méretekben megnövelte az államháztartás kiadásait. Ebben az évben a deficit kiugróan magas, 9,3% volt. Megállt a bruttó államadósság csökkenése, és 57,1%-ra növekedett a GDP-hez mérten. Ismét növekedésnek indult a folyó fizetési mérleg hiánya. Ebben az évben ez a mutató 7,2%-ra növekedett. Tovább lassult a külkereskedelem bővülése. Csökkent a külföldi működő tőke beáramlása az országba, és helyette a külföldi tulajdonú vállalatok az itt termelt nyereséget fektették be. 2003-ban még inkább lelassult a gazdaság növekedése. A bruttó hazai össztermék növekedési sebessége 3% alá esett vissza. Ebben az évben az infláció 4,7%-ra mérséklődött. Sikerült csökkenteni az államháztartás hiányát 5,9%-ra. A bruttó adósságállomány mértéke megközelítette a kritikus 60 % körüli értéket. Továbbra is romlott a folyó fizetési mérleg hiánya. Ebben az évben már jelentősen növekedett a Magyarországról külföldre kihelyezett befektetések összege. 2004-ben kedvező tendenciák figyelhetők meg. Gyorsan nő a GDP, amivel párhuzamosan nő a foglalkoztatottság is. Jelentősen növekedett a külkereskedelem. Fontos megjegyezni, hogy a
kivitel gyorsabban növekszik az importnál, ezzel javítva
külkereskedelem egyenlegét. A folyófizetési mérleg hiánya jelentősen romlik a tavalyi eredményéhez képest.
36
Magyarország főbb makrogazdasági mutatói (2000-2003) 2000
2001
2002
2003
13172
14850
16740
18574
105,2
103,8
103,3
102,9
-2,8
-2,7
-8,8
-3,9
-0,5
-0,2
-0,6
-1,9
2,7
0,4
-5,1
-1,8
-3,0
-4,4
-9,3
-5,9
55,4
53,5
57,1
59,0
-4380
-3613
-4900
-6488
-8,6
-6,2
-7,1
-8,9
-3180
-2496
-2203
-2971
2334,0
3992,2
2733,5
774,5
2998,4
4390,7
3025,9
2182,3
664,4
398,5
292,4
1407,8
GDP folyó áron (milliárd forint)13 GDP növekedése (%)13 Központi költségvetés egyenlege (%)
14
A társadalombiztosítás egyenlege (%)
14
Az államháztartás elsődleges egyenlege (%)
14
Az államháztartás teljes egyenlege (ESA-95) (%)
14
Bruttó államadósság (ESA-95) (%)
14
Folyó fizetési mérleg (millió euró)
15
GDP %-ban15 Kereskedelmi mérleg egyenleg 15
(millió euró)
Működőtőkeáramlás, nettó (millió euró)
15
Közvetlen tőkebefektetések Magyarországon (millió euró) 15 Közvetlen tőkebefektetések 13 14
forrás: KSH forrás: Pénzügyminisztérium
37
külföldön (millió euró) 15 Fogyasztói árindex (%)15 Behozatal (%)15 fejlett országok (%)15 Közép-KeletEurópa (%)15 Kivitel (%)15 fejlett országok (%)15 Közép-KeletEurópa (%)15 Munkanélküliség (ezer fő)15
109,8
109,2
105,3
104,7
120,8
104,0
105,1
110,1
117,7
103,4
99,6
106,9
117,1
101,8
110,4
112,7
121,7
107,7
105,9
108,8
122,0
106,7
105,5
106,4
122,5
116,1
105,0
120,3
264
234
239
245
6. számú táblázat Magyarország fő makrogazdasági mutatói a 2004-es évben16 Első negyedév
Második negyedév
Harmadik negyedév
104,3
104,2
104,1
118,9
113,5
113,2
6,1
5,8
6,1
120,0
119,7
n. a.
116,3
119,6
n. a.
Bruttó hazai termék évkezdettől tárgy negyedévig (%) Beruházás évkezdettől tárgy negyedévig (%) munkanélküliségi ráta, (%) Kivitel volumene évkezdettől tárgy negyedévig (%) Behozatal évkezdettől tárgy negyedévig (%)
7. számú táblázat
15 16
forrás: KSH forrás: KSH, Pénzügyminisztérium
38
iv.
Magyarország szomszédságpolitikája17
Magyarország és a szomszéd államok közötti kapcsolatok az első világháborút lezáró békerendszer óta különleges fontosságú. 1918 előtt Magyarország sok etnikummal rendelkező országból egy viszonylag homogén ország lett. A határon túli kisebbséghez fűződő viszony elválaszthatatlan a magyar szomszédságpolitikától. Ezenkívül az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után Magyarország elveszítette területeinek jelentős részét, ami a gazdaságára is komoly hatással volt. Külkereskedelmi kapcsolataiban is jelentős változást hozott a Monarchia szétesése, és ezzel új kapcsolati rendszer kialakítására kényszerült Ausztriával, Csehszlovákiával és Jugoszláviával. A monarchia felbomlásával Magyarország egy lett a Közép-Európát jellemző kis államok közül, aki a nagyhatalmak között terül el. A második világháború után minden Közép-Kelet-Európai állam a Szovjetunió „szomszédja” lett. A szovjet hatalom nem engedett regionális együttműködést a fennhatósága alá tartozó területeken. Ezeket a kísérleteket a Szovjetunió, a szovjet hatalmi központ elleni fellépésnek tekintette, és csirájában elfojtotta. (Ilyen volt az 1947-es vámunió ötlete Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia között.) Az 1989-90-es rendszerváltás után megteremtette a lehetőségét annak, hogy az immáron független és demokratikus magyar állam önmaga alakítsa a külpolitikáját, és egyben a szomszédaihoz való viszonyát. A rendszerváltás után a magyar szomszédságpolitika a külpolitika terén a szomszédokkal bilaterális kapcsolatok egészét jelenti, ami magába foglalja a regionális együttműködés és a régió-építés lehetőségét. A regionális kapcsolatokat erősítette az Európai Unióhoz való csatlakozás távlatában a kölcsönösen előnyös és stabilizáló kétoldalú kapcsolatokon alapuló, minőségileg új külpolitikai szemlélet és gyakorlat. A magyar szomszédságpolitika az elmúlt tizenöt év során egyaránt jelentette a jó politikai és kereskedelmi kapcsolatokat a környező országokkal, az ezekben az államokban
17
Kiss J. László: Szomszédságpolitika és a magyar külpolitika perspektívái (TLI tanulmányok, 2002)
39
található magyar kisebbség helyzetének javítását és az Európai Uniós csatlakozás reményében történő regionális politikát. Az uniós csatlakozás után Magyarországnak át kellett értékelnie, módosítani kellett a szomszédságpolitikáját. A tagság az Unión belüli beilleszkedés politikájának a jelentőségét megnöveli. A Magyarországgal együtt csatlakozó államokkal szemben az a kérdés merül fel, hogy vajon az Unión belül képesek lesznek-e ezek az államok egy közép-európai régió létrehozására, vagy pedig ez a térség a változó érdekkoalíciók színtere marad. Az Unión kívül maradt közvetlen vagy közvetett szomszédokkal szemben is át kell értékelni a magyar külpolitikai álláspontot. Ennek keretében meg kell határoznia a kívül maradt államokkal szembeni közvetítő szerepét. A
geopolitikai
peremhelyzet
Magyarországtól
aktív
és
stabilizáló
szomszédságpolitikát követel meg. A magyar külpolitikának olyan regionális politikára kell törekednie az Európai Unión belül, amely elősegíti a modernizációt. A rendszerváltást követő regionális politikák bizonyították, hogy ez a fajta együttműködés elősegíti a modernizációt, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy ez az országon belüli és kívüli különbségek növekedésével is jár. Magyarországnak arra kell törekednie, hogy ezek a különbségek ne legyenek túl nagyok. A tagsággal a Közép-Európában megfigyelhető – egymást részben átfedő – együttműködési
formák
szükségszerűen
megváltoznak.
Lesznek
közöttük
olyanok,
amelyeknek nő a hatáskörük, új funkciókat kapnak, de lesznek olyanok is, melyek veszítenek korábbi jelentőségükből. Növekszik az olyan kérdések jelentősége, mely az uniós bővülés első keleti körével megosztott nyugati és keleti régió közötti együttműködési formáinak fenntartásával illetve továbbfejlesztésével foglalkozik. A cél a Közép-Európa két régiója közötti különbségek csökkentése. Másik fontos kérdés a kisebbségvédelem és a nemzetpolitika, mely az uniós csatlakozás után új szerepet kap. A magyar külpolitika fontos feladata lesz az EU-hoz később csatlakozó vagy egyáltalán nem csatlakozó államokban élő magyar kisebbségek kezelése. 40
Magyarország NATO és Európai Uniós csatlakozása jelentősen befolyásolta külpolitika
irányvonalát,
hiszen
a
magyar
államnak
ezek
után
globális
szomszédságpolitikában is gondolkodnia kellett, mely új, eddig nem ismert feladatokkal látta el a magyar külpolitika irányítóit. A magyar gazdaság az elmúlt évtizedben számos vonatkozásban már egy „globális telephely” minőségét érte el. A külföldi beruházások aránya, az exportszerkezet és a foglalkoztatottság jól jellemzi ezt az irányvonalat. Az EU-s csatlakozással ez az irányvonal tovább erősödhet és Magyarország a régió politikai, pénzügyi, gazdasági központjává válhat. A változások a magyar külpolitika, valamint a gazdasági és kulturális diplomácia számára új módszerek alkalmazását követelik meg, és a nem-állami külpolitika erősödését jelenti, mely különböző szervezetek szerepét növeli meg.
41
2) Magyar-lengyel politikai és gazdasági kapcsolatok
Magyarország és Lengyelország gazdasági kapcsolatait a két ország földrajzi közelsége, hasonló gazdasági fejlettségi szintje, a történelmi múlt számos közös vonása és a hagyományosan jó barátság alapozta meg. A szovjet tömb országaiban lezajlott politikai és gazdasági rendszerváltás, a KGST és az állam dominanciájának megszűnése az áruforgalom szervezésében sok változást okozott a két ország kapcsolatában, és a gazdasági együttműködés meghatározó elemévé a kereskedelmi kapcsolatok váltak.
i.
Lengyelország területi adatai, lakosság
A Lengyel Köztársaság Közép-Európa egyik legnagyobb állama, területe 312.677 négyzetkilométer. Nyugaton Németország határolja, délen Csehország és Szlovákia a szomszédja. Keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával határos. A kalinyingrádi orosz enklávé által Oroszországgal is van közös határa. Északon a Balti-tenger adja Lengyelország természetes határát. Lengyelország legnagyobb, közel 90%-a síkság. Hegységei leginkább az ország déli részén találhatók: a Tátra, a Szudéták és a Kárpátok vonulatai. Leghosszabb folyója a Visztula, mely 1074 kilométer hosszú, de jelentős még a nyugati határánál, a Németországtól elválasztó Odera is. Az ország fővárosa Varsó – mely 1611 óta a lengyel főváros a második világháborúban teljesen elpusztult – az ország középső részén helyezkedik el, 1,6 millió lakossal. A város kulturális és ipari központ egyaránt. Varsó mai képe lényegében a háború után alakult ki, így a város megjelenésében és szellemiségében is a háború utáni időket tükrözi. Lengyelország a világ huszonkilencedik és Európa nyolcadik legnagyobb népességgel rendelkező állama. Lakosainak létszáma a 2002-es népszámlálási adatok alapján 38,2 millió
42
fő. Az ország polgárainak többsége (62%) városban él. Lengyelország legfontosabb városai sorrendben a következők: Varsó, a főváros, Łódż, Krakkó, Wrocław és Poznań Etnikai szempontból Lengyelország Európa egyik leghomogénebb állama. Lakosainak hozzávetőleg 1%-a nem lengyel származású. Ennek a homogenitásnak a létrejöttében a második világháborút követő területcsere, és kitelepítések az okai. 1945 után a Szovjetunió megtartotta az 1939-ben elfoglalt területeket, és cserébe a vesztes Németországtól csatolt Lengyelországhoz tájakat. Így alakult ki Lengyelország mai határa. A területcserét követően megkezdődött a német lakosság kitelepítése az országból, és az ily módon történő megüresedett területeket lengyelekkel népesítették be. A legnagyobb kisebbség még így is a német maradt 153 ezer fővel, amit a belorusz (48 ezer fő), az ukrán (31 ezer fő) követ. Számottevő ezen kívül a roma, a litván, a lema, a kasub és az orosz etnikum is.
ii.
Lengyelország politikai berendezkedése
Lengyelország államformája köztársaság, parlamentáris rendszerrel, közepesen erős államfői hatalommal. Lengyelországban a végrehajtó hatalom duális jellegű: a köztársasági elnök és a minisztertanács, vagyis a kormány között oszlik meg. Az állam bel- és külpolitikáját a kormány - azaz a minisztertanács határozza meg, amelynek tagja a minisztertanács elnöke (kormányfő), a miniszterelnök-helyettesek, a miniszterek, a tárca nélküli miniszterek és a kormánybizottságok vezetői. A minisztertanácsnak igen széles a kompetenciája, és nem kevés kötelezettséggel rendelkezik. Vezeti és irányítja az állam bel- és külpolitikáját a parlament által megszabott politikai irány alapján és felelős annak megvalósulásáért is. A köztársasági elnöki intézményt három fontos dokumentum szabályozta: a kerekasztal megállapodások, az 1992-es ún. kis alkotmány, illetve az 1997-ben elfogadott alkotmány. Ezek eredményeként középerős köztársasági elnöki poszt jött létre, vagyis egy olyan államfői intézmény, amely a külpolitika és nemzetbiztonság területén bizonyos végrehajtó hatalmi jogokkal is rendelkezik. A köztársasági elnököt közvetlenül választják 5 évre, legfeljebb 2 ciklusra. A köztársasági elnök az ország biztonságát fenyegető veszély esetén szükségállapotot vezethet be, jogában áll feloszlatni a parlamentet.
43
Lengyelországban a legfőbb döntéshozatali joggal a két kamarából – a 460 fős alsóházból (Szejm), illetve a 100 fős felsőházból (Szenátus) – álló parlament rendelkezik, amely ellenőrző joggal is rendelkezik, elsősorban a végrehajtó hatalommal szemben. A szejmnek három fő funkciója van: a törvényhozás, legfontosabb állami szervek vezetőinek megválasztása, valamint a végrehajtó hatalom ellenőrzése. A szejmnek 460 tagja van, mandátumuk 4 évre szól. A szenátus, vagyis a felsőház a történelmi hagyományok mellett erősen kötődik a lengyel rendszerváltás megegyezéses jellegéhez is, nevezetesen ahhoz, hogy 1989-ben a lengyel törvényhozásnak csak e házra vonatkozóan voltak teljesen szabad választások, a szejm-mandátumok arányában ugyanis előre megegyeztek a tárgyalófelek. Jelenleg a szenátusnak viszonylag szűk a hatásköre: tevékenységét törvényhozási kezdeményezésben, illetve a képviselőház által hozott törvények felülvizsgálatában és módosítási ajánlatok ajánlásában határozza meg az alkotmány. A szenátus 100 tagját általános, közvetlen és titkos szavazással, 4 éves időszakra választják. Lengyelország területe sokáig 49 vajdaságra és 2489 községre volt felosztva. A regionális közigazgatás hatékonyabbá tétele érdekében 1998 júliusában a Szejm (a lengyel parlament alsóháza) közigazgatási reform értelmében új törvényt fogadott el, melynek életbe lépése új, háromszintű közigazgatási rendszert hozott létre, amely szerkezetét 16 vajdaság, 373 járás és 2489 község alkotja.
iii.
Magyar-lengyel diplomáciai kapcsolatok
Lengyelország és Magyarország legújabbkori történelme során először 1919. szeptember 19-én létesített egymással diplomáciai kapcsolatot. Eddig Magyarország a Monarchia része volt és nem volt saját külpolitikája, míg Lengyelországot három hatalom (Ausztria, Poroszország, Oroszország) felosztotta egymás közt. Mára mindkét ország nagykövetséget tart fenn Budapesten illetve Varsóban. A
két
ország
közötti
viszony
ideálisnak
tekinthető,
mentes
a
nagyobb
konfrontációktól. Jellemző a hagyományos magyar-lengyel barátság. Ebben jelentős szerepe van a második világháborúban lengyel menekülteket befogadó Magyarországnak. A
44
Visegrádi együttműködés válságának idején is a lengyel és magyar kormányok mentették meg a kooperációt a felbomlástól. A kapcsolat folyamatosan fejlődik, köszönhetően az alapjában hagyományosan jó magyar-lengyel viszonynak, és emellett a két országot közelebb hozzák egymáshoz a közös érdekek, úgymint a NATO és EU tagság, a CEFTA és a Visegrádi Együttműködés. A két ország kapcsolatrendszere stabil és sokszintű. Az államfők között gyakori és rendszeres a kapcsolat. A kormányfők között a kapcsolat ápolására leginkább a nemzetközi fórumok adnak alkalmat. A magyar-lengyel kapcsolatok erősítésében jelentős szerepe volt az elmúlt 2 év kormányának. Medgyessy Péter 2003. november 20-án tett hivatalos látogatást Varsóban, ahol is a Visegrádi Négyek szerepéről tárgyalt a lengyel, cseh és szlovák kormányfővel. Szoros az együttműködés az EU-államtitkárok között. Ennek fontosságát növelte az elmúlt években az uniós tagság közelsége, és a felvételi tárgyalások lezárása. Gyakoriak a megbeszélések a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztéséről, valamint a biztonságpolitikai és regionális kérdésekről. A parlamentek együttműködése is aktív. Elsősorban a visegrádi országok szintjén gyakran találkoznak a parlamentek külügyi és védelmi bizottságainak képviselői. Egyre
szélesebb
az
együttműködés
"társadalmi
diplomácia"
területén;
az
önkormányzatok és az iskolák között, de erősödés észlelhető a szakmai szervezetek kapcsolatában is. Ezen a területen folyik a hagyományos barátság alapján eredményes kapcsolatépítés. Egyre erőteljesebb a két főváros, kapcsolatának az élénkítése is. 2003. októberében írták alá a főpolgármesterek azt a szándéknyilatkozatot, amely Varsó és Budapest együttműködésének erősítéséről szól.
iv.
Magyar-lengyel kétoldalú egyezmények
A rendszerváltást követő diplomáciai kapcsolatok kedvező jellegű alakulását jól mutatja a kétoldalú egyezmények sokasága, amelyeket a két ország kötött egymással, vagy folyamatban van a megkötése. A két ország közötti alapszerződést 1991. október 6-án Varsóban írták alá, és a következő év elejétől lépett hatályba. A két ország gazdasági és kereskedelmi
kapcsolatát
az
1992.
december
21-én
életre
hívott
Közép-Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás, és annak a következő években történő módosításai
45
határozták meg Lengyelország és Magyarország Európai Uniós csatlakozásáig. Még 1992. szeptemberének folyamán a két ország képviselője egyezményt írt alá a beruházás-védelem és a kettős adózás elkerülése érdekében. A kettős adózásról szóló megállapodást a 2002-es év során módosították. A megkötést követő harmadik évben ez az egyezmény életbe lépett. A szállítmányozásról és kombinált áruszállításról szóló megállapodásokat 1993. január 13-án írták alá, azonban ez még mind a mai napig nem lépett hatályba. A két ország között ezen kívül létezik vám-együttműködési egyezmény, és a két ország számvevőszékei között is létrejött 2002. február 13-án egy együttműködési megállapodás. A két ország közötti együttműködésnek nem csak gazdasági oldalai vannak. 1994-ben hozta létre a két ország belügyminisztere a kitoloncolásról szóló egyezményt (1995. augusztus 5-én lépett hatályba), amit 1996-ban követett a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bűnözés elleni kormányegyezmény, továbbá állategészségügyi és növényvédelmi egyezmények. 2000 folyamán egyezmény született a Magyar és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a katasztrófák és súlyos balesetek esetén történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról, melyet azonban lengyel oldalról még nem ratifikáltak. 18 A két ország közötti kapcsolatok erősödését, fejlődését jelenti az az egyezmény, melynek értelmében a lengyel külképviseletek Fehéroroszországban és a Koreai Népi Demokratikus
Köztársaságban
segítséget
nyújtanak
a
magyar
állampolgárok
érdekvédelmében. Ezt a megállapodást 2000. június 8-án kötötték, és 2001. január másodikától lépett hatályba. Az ezredfordulót követően megkezdődtek a kétoldalú egyezmények, megállapodások felülvizsgálata és újratárgyalása. A cél, hogy ezeket a szerződéseket EU-konformmá tegyék.
v.
A lengyel gazdaság
Lengyelország egyike azon országoknak, amelyekben a gazdasági struktúraváltás a lehető a legrövidebb idő alatt végbement. A lengyel gazdaság óriásit fejlődött az elmúlt 15 év alatt. Az 1989-ben elindított folyamatok sikerét jól jellemzi, hogy míg abban az évben közel 18
a Lengyel Nagykövetség, kétoldalú egyezmények oldala szerint
46
700% volt az infláció, addig 2000-ben csupán 8,5%-ot mutatott. A gazdasági növekedés lendületének okát a privatizációban kell keresni. Az elmúlt évtized alatt megduplázódott a magánvállalkozások száma. A Lengyelországba irányuló külföldi tőkebefektetések nagysága 1994 és 2000 között elérte az 50 milliárd dollárt. Varsóban működik Közép-Európa legnagyobb forgalmával büszkélkedhető tőzsdéje. 1990-99 között Lengyelországban a munka termelékenysége 82%-kal növekedett. Az export 70%-a az Európai Unióba irányul: Lengyelország legtöbbet Németországba, Olaszországba, Franciaországba, Hollandiába és Nagy-Britanniába exportál. A legfontosabb exportáruk az autóipari, a bútoripari és hajógyártó-ipari termékek. Az Európai Unió országaiból származik az import 61%-a. Lengyelország gazdasága továbbra is átalakulóban van. Gondot jelent a kis magángazdaságok által uralt mezőgazdaság elavult szerkezete valamint a növekvő munkanélküliség, amely 2001-ben meghaladta a 15%-ot. A lengyel gazdaság fejlődése 2000-ben megtört. Romlottak a makrogazdasági mutatók. A GDP ebben az évben 4%-kal volt nagyobb az előző évinél, amelynek értéke folyó áron 159 milliárd dollár volt. A munkanélküliség elérte a 15%-ot. A fogyasztói árindex 8,5%kal nőtt az előző évihez képest. A külkereskedelmi mérleg nagy passzívumot mutatott. Az export értéke elérte a 34,3 milliárd dollárt, míg az importé a 53,1 milliárd eurót. A közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke ebben az évben 10,5 milliárd dollár volt. A költségvetési hiány a GDP-hez mérten -2,2%-ot mutatott. 2001-ben tovább romlottak a lengyel gazdaság mutatói. Ebben szerepe volt az Amerikát ért terrortámadásnak, ami az egész világon éreztette a hatását, és ezzel egyidejűleg a világgazdaság is olyan tendenciákat mutatott, ami nem kedvezett a lengyel iparnak. A GDP növekedése megállt, az előző évihez képest csak 1%-kal növekedett. Emelkedett a munkanélküliségi ráta. Ebben az évben az aktív lakosság körében 19,4% volt munkanélküliek aránya. Megduplázódott a költségvetés hiánya. A tavalyi -2,2%-ról -4,3%-ra nőtt. A világgazdaság stagnálása miatt csökkent a közvetlen külföldi működő tőke beáramlása. Ebben az évben ez már csak 7,4 milliárd dollár volt, ami közel 25%-kal kevesebb az előző évinél. Javult viszont a lengyel külkereskedelem. Tágult az export, 6 milliárd euróval, viszont nem követte ezt az import ugyanilyen arányú növekedése. A behozatal csak 3 milliárd euróval növekedett. Ezenkívül az infláció növekedése is lelassult 5,5%-ra.
47
A rossz gazdasági folyamat nem állt meg 2002-re sem. A világgazdaság még mindig stagnált, és nyitott gazdaságú Lengyelországban is megállt a gazdaság növekedése. A GDP ebben az évben szintén 1% körül bővült, a munkanélküliség viszont elérte a 20%-ot. Tovább romlott a költségvetés hiánya is. Ebben az évben ez elérte a GDP 5,1%-át. Nem javult a lengyel export és import közötti különbség. Míg az előző évben a hiány 15,8 milliárd euró volt, 2002-ben ez az összeg 15 milliárd euró volt. Nőtt ellenben a külföldi működő tőke beáramlása közel 1 milliárd dollárral. A fogyasztói árak sem változtak az előző évihez képest, az infláció mértéke 1,9%-kal emelkedett csupán. 2003-ban változás állt be a világgazdaságban. A világ gazdasági nagyhatalmai lassan újabb erőre kaptak, ami nagyban segített a hozzájuk képest kis gazdasággal rendelkező országokon is. Lengyelországban a GDP éves szinten 3,8%-os növekedést ért el. A gazdaságban az előző néhány évhez képest élénkülés következett be. Ehhez a gazdasági növekedéshez mindenekelőtt az ipari konjunktúra és a vállalatok pénzügyi helyzetének javulására volt szükség. Javult a költségvetési hiány is. Az infláció növekedése megállt. Tovább javult az import és az export közötti különbség. A hiány 13 milliárd euróra csökkent. Javult a költségvetési hiány egyenlege is. Ellenben ismét csökkent a beáramló külföldi tőke nagysága. A munkanélküliség azonban a 20% körül stabilizálódott. Lengyelország gazdasága 2003 végére ismét növekedésnek indult. A legsúlyosabb problémát a magas munkanélküliség és a csökkenő, de magas költségvetési hiány okozza. Biztató azonban az infláció alakulása az elmúlt években és a külkereskedelmi mérleg lassú javulása. Lengyelország számára elsősorban az Európai Unió országai a külkereskedelmi partnerei. Exportjának 68,8 %-a és importjának a 61,1%-a ezekkel az országokkal történik. Az uniós országokkal való kereskedelem évről évre javul Lengyelország számára. Az export gyorsabban bővül, mint az import. „Lengyelország legnagyobb gazdasági-kereskedelmi partnere Németország. Részesedése az exportban 32,3%, az importban 24,4%.”19 Nőtt a lengyel külkereskedelem a CEFTA országokkal szemben is. Lengyelország főbb makrogazdasági mutatói20
GDP értéke 19 20
2000
2001
2002
2003
150,0
176,4
188,6
212,1
forrás a Külügyminisztérium honlapja forrás Magyarország külgazdasága 2003
48
GDP alakulása (%)
4,0
1,0
1,3
3,7
Infláció alakulása
10,1
5,5
1,9
0,8
15,1
19,4
20,0
20,0
34,3
40,2
43,5
47,5
53,1
56,0
58,5
60,4
-18,8
-15,8
-15,0
-12,9
-10,8
-5,9
-5,4
-3,7
-2,2
-4,3
-5,1
-4,6
10,5
7,4
8,3
7,0
Munkanélküliségi ráta (%) Export értéke (milliárd euró) Import értéke (milliárd euró) Külkereskedelmi mérleg (milliárd euró) Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró) Költségvetési egyenleg (a GDP %-ában) Közvetlen működő tőke befektetések (milliárd dollár)
8. számú táblázat
vi.
A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok
Magyarország és Lengyelország jó diplomáciai kapcsolataival párosul a magyarlengyel gazdasági kapcsolatok alakulása is. A két ország közel esik egymáshoz, gazdaságaik szerkezete hasonló. Évszázados hagyományai vannak a két ország közötti kereskedelemnek. Magyarország számára a lengyel piac nagyon jelentős, a maga közel 40 milliós lakosságával. A rendszerváltozás okozta megtorpanást követő években a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok jelentősen bővültek. Az elmúlt 10 év alatt a két ország egymással szembeni külgazdasági forgalma megötszöröződött. Ez köszönhető volt a CEFTA létrehozásának is. a külkereskedelmi forgalom magyar részről 1997-ig rohamosan nőtt, az 1997 és 2001 közötti időszakban a magyar export csökkent, majd ezt követően ismét növekedésnek indult. 2002-
49
ben a két ország külkereskedelmi forgalma magyar szemszögből nézve magas (234,2 millió euró) passzívumot hozott. Ez a következő évben tovább romlott. 2003-ban a magyar-lengyel külkereskedelmi forgalom rekordmértékű lett, meghaladta a két milliárd euró értéket. Kereskedelmi partnereink sorában Lengyelország az összforgalom sorrendjében, 2003-ban a tizenegyedik helyet foglalta el. A
magyar-lengyel
kereskedelem
nagyon
egyenlőtlen.
Magyarország
a
Lengyelországba irányuló kereskedelemben leginkább késztermékeket, és gyógyászati árúkat és mezőgazdasági termékeket exportál (járművek, rádiótelefonok, műsoradó készülékek, szórakoztató elektronikai termékek, gyógyszerek, etilén, propilén, PVC és PE termékek, polisztirolok, egészségügyi árucikkek, mosókészítmények, valamint állateledelek, kukorica, paradicsompüré, dinnye, napraforgómag, bor, tartósított zöldség és gyümölcs). A lengyel féltől ezzel szemben túlnyomó részben alapanyagokat és energiahordozókat importál. Emellett a magyar importban megjelennek a járművek, berendezések illetve a vegyipari termékek behozatala is, de mértékük nem jelentős. A magyar Richter Gedeon befektetései 2002-ben áttörést hoztak a gyógyszeriparban., amikor is többségi tulajdont szerzett a lengyel Polfa Grodzisk gyógyszeripari társaságban. Emellett megemlíthető még a Dunapack, Egis és Fornetti korábbi lengyelországi befektetése. 2002. végén a magyar befektetések értéke kb. 60-70 M USD volt. 2003-ban és 2004-ben további magyar vállalatok (MOL, Trigánit) jelentek meg a lengyel piacokon, és ez nagyságrendi és minőségi változást eredményezhet a két ország gazdasági kapcsolatában. A lengyel-magyar kapcsolatokban egyre nagyobb szerepet tölt be a regionális együttműködés, mely elősegíti a különböző partnerek tájékoztatását a kereskedelemfejlesztés és a befektetés-ösztönzés terén. Az együttműködés egyik formája a két ország egymás területén rendezett gazdasági bemutatók és fórumok. Az ilyen alkalmak sokat segítenek a két ország gazdasági kapcsolatrendszerének fejlesztésében. Lengyelország és Magyarország gazdasági kapcsolatát kedvezően befolyásolhatja az Európai Unióba történő belépésük.
50
Magyar-lengyel kivitel-behozatal egyenleg (millió euró)21 Kivitel Összesen
Behozatal
Egyenleg
2002
2003
2002
2003
2002
2003
772,3
866,4
1006,5
1169,2
-234,2
-302,8
9. számú táblázat
vii.
Kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok Magyarország és Lengyelország között
A magyar-lengyel kapcsolatokat diplomáciai és gazdasági szálakon kívül a kulturális, tudományos és oktatási együttműködés is jellemzi. 1992-ben írta alá a két ország a azt az egyezményt, amely alapján hosszú távra előretervezték a kulturális, tudományos és oktatási együttműködés
formáit.
2000-ben
újabb
oktatási
és
tudományos
együttműködési
megállapodást kötött a két ország egymással. Ez az új egyezmény 2002-ig volt hatályos, azonban ameddig nem lesz újabb szerződés, ez a szerződés marad automatikusan érvényben. A magyar-lengyel tudományos és technológiai együttműködést 1996 óta szabályozza kétoldalú kormányközi egyezmény. Mindkét ország fővárosában megtalálható azon intézmények, amelyek a kulturális együttműködés szempontjából a legfontosabbak. Ilyen a varsói Magyar Kulturális Intézet és a budapesti Lengyel Intézet. A magyar-lengyel kulturális kapcsolatok elmélyítésében aktív szerepet töltenek be a különböző civil kezdeményezések és szerveződések is. A közoktatási együttműködésben a két ország arra törekszik, hogy iskoláik közvetlen kapcsolatait fejlessze.
21
forrás: Magyarország külgazdasága 2003
51
3) Magyar-cseh politikai és gazdasági kapcsolatok
Csehország elsősorban iparilag számottevő ország, amely 10 milliós piacával jelentős piaca lehetne Magyarországnak. Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar szállítóknak nagyon erős német, osztrák és lengyel konkurenciával kell szembenézniük.
i.
Csehország területi adatai, lakossága
A Cseh Köztársaság területe 78 864 km². Északon Lengyelország, északnyugaton Németország, délen Ausztria, keleten pedig Szlovákia határolja. Területe az 1500-2000 méter magas peremhegységekkel körülzárt Cseh- és Morva-medencében oszlik meg – melyet a Cseh-Morva-dombság választ el egymástól. Legnagyobb folyói a Morva, az Elba, a Moldva, az Odera és a Dyje. Csehország összlakossága 10,23 millió fő. Fővárosa Prága, 1.214.000 lakossal. A város Európa egyik legszebb fővárosa. 11 Történelmi városrésze több mint 1100 éves. A főváros az ország leghosszabb folyója, a Moldva két partján terül el. Csehország lakosságának 81,2%-a cseh eredetű. Az ország lakosságának közel 20%-a más etnikumhoz tartozik. A legnagyobb csehországi kisebbség a morva. A lakosság 13,2%-a tartozik közéjük. Őket követi a szlovák (3,1%), a lengyel (0,6%), a német (0,5%), a cigány (0,3%) és a magyar (0,2%) kisebbség.
ii.
Csehország politikai berendezkedése
Csehország 1993. január elsejétől önálló ország. Előtte, a huszadik század folyamán Szlovákiával együtt alkották Csehszlovákiát. A rendszerváltást követően ez az állam felbomlott a független Szlovákiára és Csehországra. Csehország parlamentáris köztársaság. A
52
cseh Alkotmányát 1992. december 16-án fogadták el, s 1993. január 1-jével, az önálló Csehország megalakulásával lépett hatályba. Csehországban a parlament két háza választja meg a köztársasági elnököt maximum 2 ciklusra. Az ő jogkörét az Alkotmány a parlament összehívására illetve felosztására, a parlamenti törvények aláírására, illetve megvétózására és az alkotmánybírák kinevezésére korlátozza. Az Alkotmány ezzel szemben erős jogkörrel ruházza fel a kormányfőt. Ő jelöli ki a kormány tagjait, meghatározza a cseh bel- és külpolitika főbb irányvonalát A cseh parlament kétkamarás. Az alsóház a képviselőház, amelyben 200 képviselő kap helyet. A felsőház a Szenátus. Itt 81 szenátor van. A képviselők mandátuma 4 évre, a szenátoroké 6 évre szól.
iii.
Magyar-cseh diplomáciai kapcsolatok
A Cseh Köztársaság 1993-as megalakulása óta jó kapcsolatokat ápol a szomszédaival. Aktív résztvevője a Közép-Európai szervezetek múlt évtizedes munkájának. Az első világháborút megelőzően nem volt diplomáciai kapcsolat Magyarország és Csehország között. Mind a két ország ugyanannak a birodalomnak, a Habsburg-birodalomnak volt a tagja. Magyarországgal 1993-as megalakulásától kezdve diplomácia kapcsolatokat tart fenn. A két ország közötti politikai kapcsolatok rendezettnek mondható. A két ország állam- és kormányfői gyakran értekeznek egymással a különböző nemzetközi és regionális szervezetek konferenciáin, és gyakorinak mondhatóak kétoldalú találkozók is A magyar-cseh parlamenti kapcsolatok a közép-európai térségben a legjobbak közé tartoznak, s megfelelnek a politikai kapcsolataink - beleértve a regionális kereteket is - magas színvonalának. Jó az együttműködés a bizottságok között is. A szaktárcák együttműködése folyamatos, a konzultációs mechanizmusok ezen a szinten is, kétoldalú és regionális keretek között egyaránt jól működnek. Szerződéses kapcsolataink rendezettek, amelyek alapját a magyar-csehszlovák
államközi
szerződések
jegyzőkönyv jelenti.
53
jogutódlását
rendező,
1995-ben
aláírt
iv.
A cseh gazdaság
Csehország mindig is Közép-Európa egyik legerősebb ipari országa volt. A rendszerváltást követően azon országok közé tartozott, akik a leggyorsabban kiheverték a gazdasági átalakulásokat. A gyors fejlődésben szerepet kapott a Szlovákiától való elválás. A kilencvenes évek folyamán a cseh gazdaságpolitika megteremtette a gazdaság stabil növekedését, a külföldi befektetők számára kedvező helyzetet teremtett, és ezzel KözépEurópa egyik gazdasági húzó országává vált. 2000-ben 2,9%-kal bővült a cseh gazdaság, ami jelentős növekedés volt az ezt megelőző stagnáláshoz képest. A kedvező gazdasági helyzettel együtt csökkent a munkanélküliek száma. A fogyasztói árak azonban 3,9%-kal nőttek. Az előnyös gazdasági eredmények a nagyarányú külföldi tőke beáramlásnak is köszönhető ebben az időszakban. 2001-ben tovább emelkedett a GDP növekedése. A külkereskedelmi egyensúly viszonylagos stabilitása és a beáramló külföldi működő tőke eredményezte a nem romló munkanélküliséget és a viszonylag alacsony inflációt. 2002-be rekordnagyságú külföldi működő tőke érkezett az országba, és ez lehetővé tette a gazdaság további bővülését a rossz világgazdasági helyzet ellenére is. Az infláció szinte alig jelentkezett ebben az évben, viszont a munkanélküliség aránya megközelítette a 10%-ot. Tovább bővült a külkereskedelem is, és megfigyelhető volt, hogy az export növekedésének a mértéke – ha kicsivel is – meghaladta a behozatalét. Így csökkent a külkereskedelmi passzívum. A költségvetés hiánya ebben az évben kicsivel túllépte a Maastrichti kritériumok szintjét, de mértéke elfogadható szinten maradt. Csehországban a bruttó hazai össztermék a még mindig recessziót élő világgazdaság ellenére majdnem 3%-kal nőtt 2003-ban, és ezzel egyidejűleg az infláció növekedése szinte megállt. Érdemes hozzátenni, hogy az egy főre jutó GDP aránya 2000 és 2003 között szinte megduplázódott. A külkereskedelmi mérleg hiánya tovább csökkent a viszonylag még mindig magas külföldi tőkeberuházások miatt. Mind az EU-val, mind a CEFTA-országokkal pozitív a kereskedelmi mérlegük egyenlege, a hiányuk elsősorban a fejlődő országokkal folytatott
54
kereskedelemből származik. A legnagyobb problémát a költségvetési hiány ugrásszerű növekedés jelentette. Csehország főbb makrogazdasági mutatói22 2000
2001
2002
2003
GDP értéke
50,8
56,0
68,9
85,3
GDP alakulása (%)
2,9
3,1
2,0
2,9
Infláció alakulása
3,9
4,7
1,8
0,1
8,8
8,9
9,8
10,3
n. a.
37,2
40,7
43,1
n. a.
40,8
43,1
45,3
n. a.
-3,6
-2,4
-2,2
n. a.
-3,7
-4,7
-4,9
-2,4
-3,1
-2,0
-4,6
5,0
5,5
8,4
2,6
Munkanélküliségi ráta (%) Export értéke (milliárd euró) Import értéke (milliárd euró) Külkereskedelmi mérleg (milliárd euró) Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró) Költségvetési egyenleg (a GDP %-ában) Közvetlen működő tőke befektetések (milliárd dollár)
10. számú táblázat
v.
Magyar-cseh gazdasági kapcsolatok
A Csehország és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatoknak évszázados hagyományai vannak. A közös történelem, geopolitikai helyzet és a közel azonos nagyságú népesség Magyarország fontos kereskedelmi partnerévé teszi a Cseh Köztársaságot.
22
forrás: Magyarország külgazdasága 2003
55
A kilencvenes évek során a szabadkereskedelmi övezet létrehozása nagyban segítette a két ország közötti kereskedelmet. Mára Magyarország kereskedelmi partnereinek sorában Csehország a tizenharmadik helyet foglalja el. A külkereskedelmi mérleg Csehországnak kedvez, az elmúlt időben mindig aktívummal zárta az évet a Magyarországgal való kereskedelem terén. Az egymás országaiba irányuló külföldi tőke befektetések tekintetében nagyon hasonló a cseh és a magyar beruházók irányultsága. A fő befektetési területek a kereskedelemi és a szolgáltatási beruházások. Csehországban is egyre nagyobb szerepet tölt be a regionális együttműködés, mely elősegíti a különböző partnerek tájékoztatását a kereskedelemfejlesztés és a befektetésösztönzés terén. Az együttműködés egyik formája a két ország egymás területén rendezett gazdasági bemutatók és fórumok. Az elmúlt időszak átütő sikere az a stratégiai együttműködés, amely a magyar és cseh légitársaság között jött létre, mely során megnyílt az út a Malév számára a Sky Team szövetséghez (társult tagként) való csatlakozásra. Az EU csatlakozást követően - a versenyhelyzet élesedésének függvényében - az átalakuló kereskedelempolitikai feltételrendszer pozitív irányú hatása következtében, a kétoldalú forgalom további növekedése várható. Kivitel-behozatal egyenleg (millió euró)23 Kivitel Összesen
Behozatal
egyenleg
2002
2003
2002
2003
2002
2003
689,4
782,7
922,3
1016,8
-232,9
-234,0
11. számú táblázat
vi.
Kulturális, oktatási együttműködések Magyarország és Csehország között
A kulturális és oktatási kapcsolatok folyamatosan bővülnek a két ország között. Az Európai Uniós csatlakozást követően egyeztek meg a két ország képviselői, hogy a másik fél
23
forrás: Magyarország külgazdasága 2003
56
bizonyítványait a jövőben el fogják fogadni a saját országaikban. A cseh és magyar kulturális és oktatási együttműködését segítő egyezmény létrehozása még folyamatban van. A két ország kulturális kapcsolataiban így a prágai Magyar Kulturális Központnak és a budapesti Cseh Centrumnak van döntő szerepe. Előkészület alatt van a kulturális és oktatási egyezmény, valamint az ösztöndíjas diákok cseréjét is lehetővé tevő munkaterv. 2004. május 6-án aláírásra került a bizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló kormányközi egyezmény. A magyar és a cseh kultúrát országainkban társadalmi szervezetek is ápolják. Az ezredfordulót követően megfigyelhető a partnervárosok egyre növekvő száma. Ezek a kapcsolatok az EU-ban, de a Visegrádi Együttműködésben is fontos alapja lehet a regionális összefogásnak.
57
4) Magyar-szlovák politikai és gazdasági kapcsolatok
Szlovákia 1918-ig, az első világháború végéig Magyarország részét képezte. Az ezt követő időszakban 1993-ig Csehországgal együtt alkották Csehszlovákiát. Majd 1993. január elsejével vált függetlenné. Magyarország és Szlovákia kapcsolatát át és átszövi az ezeréves közös múlt. Földrajzi közelsége, nagyszámú magyar ajkú etnikuma okán Magyarország számára nagyon fontos a jószomszédi viszony kialakítása ezzel az országgal.
i.
Szlovákia területi adatai, lakossága
Szlovákia területe 49.035 négyzetkilométer. Északon Lengyelország, nyugaton Csehország, délnyugaton Ausztria, délen Magyarország, keleten pedig Ukrajna határolja. Az országot nyugaton a Morva és a Kárpátok nyugati vonulatai, északon és keleten a Kárpátok láncai határolják, melyek több medencét zárnak közre. A belső hegyvonulatoktól délre termékeny alföldi területek helyezkednek el. Legjelentősebb folyói a Duna, mely természetes határ Szlovákia és Magyarország között, a Morva és a Vág. Az ország összlakossága: 5.314.000 fő. Fővárosa Pozsony, amely a magyar történelemben is jelentős fontosságú. Sokáig volt a királyi Magyarország országgyűléseinek a székhelye a török hódoltság idején. Az ország 4 közigazgatási körzetre oszlik, ebből egyik maga a főváros. Lakossága 447 ezer fő. Második legnagyobb városa Kassa. Népességének 85,7%-a szlovák. Az ország lakosságának a 15%-át a nemzeti etnikumok adják. Ezek közül a legjelentősebb a magyar kisebbség, melynek aránya a népességhez mérten 10,69%. 523 magyarlakta település van Szlovákiában, ahol a magyarok aránya 10 és 50% között oszlik meg. A magyar etnikumon kívül számottevő a cigány (1,52%), a cseh, morva, sziléziai (1,11%), a rutén, ukrán (0,58%), a német (0,10%) kisebbség.
58
ii.
Szlovákia politikai berendezkedése
Szlovákia államformája parlamentáris köztársaság, amelynek élén a köztársasági elnök áll. Az alkotmány, hasonlóan a magyar és cseh alkotmányhoz az államfői jogokat nagyban korlátozza. Jelentős szerepet a miniszterelnök képvisel. A parlamentet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nevezik, és 150 tagot számlál. A képviselőket listás arányos szavazáson. A 150 tagú törvényhozás (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa) megbízatása négy évre szól. Magyarország számára nagyon jelentős fontossággal bír, hogy a szlovák kormánykoalícióban megtalálható a magyar kisebbség pártja, a Magyar Koalíció Pártja, ami a maga 20 mandátumával a negyedik legerősebb párt Szlovákiában és a szlovák parlamentben. A Meciart követő kormány hivatalba lépésével Szlovákia elől elhárultak azok az akadályok, amelyek meggátolták volna az ország NATO és EU csatlakozását. 1998-tól Szlovákia a Visegrádi Négyek találkozóira is ismét meghívást kapott. Megkezdődtek az EU felvételi tárgyalások, ahol Szlovákia behozta lemaradását a Visegrádi országok többi tagjával szemben. A NATO is meghívta Szlovákiát a tagjai közé – a Visegrádi államok erőteljes segítségével – hat kelet-európai állammal egyetemben. Erre az Euró-atlanti szervezet Prágai csúcsértekezletén került sor 2002. november 21-én.24 Az unióba már a többi Visegrádi állammal együtt léphetett be 2004. május elsején.
iii.
Magyar-szlovák diplomáciai kapcsolatok
Magyarország Szlovákiával a megalakulása után azonnal felvette a diplomáciai kapcsolatot. Erre a jószomszédsági viszony fenntartásáért, a közép-európai szervezetekben való további jó képviseletért és a Szlovákiában élő magyar kisebbség miatt volt szükség. 1995-ben jött létre a két ország közötti alapszerződés. 1998-ig a szlovák-magyar viszony sok problémával küzdött. Ennek oka a Meciar féle szlovák kormány nacionalista politizálásának köszönhető. A magyar-szlovák kapcsolatok 24
Népszabadság, 2002. november. 22.
59
1998 óta újjáéledtek, az együttműködésben érzékelhető előrelépések történtek. A szlovák kormány lépéseket tett az elődje által tett jogsértő lépések orvoslására. Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarország érdeke a szomszédok integrációjának elősegítése. Magyarország a felértékelődés korszakában van, integrációs eredményei, NATO tagsága és jövőbeni uniós tagsága erősíti a határon túli magyarság helyzetét is. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében fontos szerepe van a határon túli magyarságnak. A szlovák-magyar alapszerződés végrehajtása az 1999-ben alakult 11 kormányközi vegyes bizottsági rendszerben kerül ellenőrzésre. A felek szorgalmazzák egy 12. szakbizottság felállítását a határon átnyúló együttműködés és regionális fejlesztés kérdéseiről. A Magyar – Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság I. ülése 1999. februárjában, II. ülése pedig szeptember végén volt. A bizottság több érdemi kérdésben tett ajánlásokat és ért el eredményeket. Rendszeressé váltak a szlovák és a magyar állam között a konzultációk a köztársasági elnöki, a kormányfői és a szakminiszterek szintjén is. Ezeknek a megbeszéléseknek alkalmat a különböző nemzetközi fórumok (V4 találkozója) illetve kétoldalú tanácskozások adják. Sikerként könyvelhető el, hogy 2000-2001-ben újjáépült az Esztergom és Párkány közötti Mária-Valéria híd, amit még a második világháborúban bombáztak le, és 1990-ig nem volt mód az újjáépítésre. Fejlődött a két ország közötti közlekedési infrastruktúra és nőtt a határátlépők száma is. Az utóbbi években fejlődésnek indult a regionális együttműködés. A teljes szlovákmagyar határ vonalán hét eurorégió jött létre, és 2003. a Visegrádi 4-ek létrehozták a visegrádi országok eurorégói között kooperáló tanácsot. A hét eurorégió a következő: •
Vág - Duna - Ipoly Eurorégió
•
Ipoly Eurorégió,
•
Nógrádi Eurorégió
•
Kassa-Miskolc Eurorégió
•
Hármas Dunavidék Eurorégió
•
Rima-Sajó Eurorégió
•
Zemplén Eurorégió
60
A szlovák és magyar állam közösen olyan szubregionális együttműködésben is részt vesz, mint a Kárpátok eurorégió, magyar-osztrák-szlovák hármas határ menti együttműködési kezdeményezés és Duna-menti Tartományok Munkaközössége
A kétoldalú kapcsolatok romlását okozta a magyar kedvezménytörvény, ami a határon túl élő magyar kisebbséget támogatta volna. 2001-2003 között a kedvezménytörvény ügye némileg visszavetette a kétoldalú kapcsolatokat. 2003. december 12-én a külügyminiszterek hosszú tárgyalások után aláírták azt a mindkét félnek elfogadható megállapodást, amelynek köszönhetően, 2004. február 13-tól életbe léphetett a módosított kedvezménytörvény, amely elősegítette a Magyarországon élő szlovák, illetve Szlovákiában élő magyar kisebbségek kulturális és oktatási támogatását. A módosított kedvezménytörvény létrejöttének minden akadálya elhárult a szlovák kormány ratifikálásával. Még ebben a hónapban Szlovákiában bejegyezték a Pázmány Péter Alapítványt, amely arra hivatott, hogy kezelje a Magyarországról érkező pénzeket a szlovákiai magyar oktatás fejlesztéséhez.25 A két ország, Szlovákia megalakulását követően gyors egymás után egyezményeket kötött különböző gazdaságpolitikai kérdésekben. 1993. január 15-én született megállapodás a beruházás-védelemről. A rákövetkező évben a két ország kötelezte magát, hogy kiküszöbölik a kettős adóztatást (1994. augusztus 5-én), és még ugyanebben az évben megadták a vízummentességet egymás állampolgárainak a számára. Szlovákia és Magyarország belügyminisztériuma megállapodást kötött a szervezett bűnözés elleni közös fellépésről, az illegális bevándorlók visszaszolgáltatásáról, a közös államhatár rendjéről, valamint a két tárca együttműködéséről. 1997. április 21-én a belügyminiszterek írták alá az Ipoly, a Sajó és a Ronyva határfolyók szabályozása miatt szükségessé vált területcsere-egyezményt és a katasztrófák esetén történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló egyezményt. A két ország kötelezte magát, hogy kölcsönösen elfogadják a másik országban szerzett diplomát és tudományos fokozatot. 2002. szeptember 10-én került aláírásra a tudományos és technológiai együttműködési egyezmény, 2003. január 16-án pedig a kulturális és oktatási egyezmény.
25
Forrás: Népszabadság, 2004. február 13.
61
iv.
Gazdasági helyzet
Kezdeti nehézségek után a szlovák gazdaság lassan új erőre kapott, és a térség egyik legdinamikusabban növekvő gazdaságává vált. 2000-ben a GDP gyenge erősödésnek indult, mely azonban magas munkanélküliséggel és inflációval párosult. A külföldi működő tőke beáramlása alacsony szinten mozgott. A GDP %-ában mért költségvetési hiány -3,4%-on állt. 2001-ben a GDP növekedése a duplájára nőtt az előző évi adatokhoz képest, és ez egy lassuló fogyasztói árindexszel párosult. A munkanélküliség még mindig magas volt, sőt magasabb, mint az elmúlt évben. A folyó fizetési mérleg az előző évinél sokkal rosszabbul alakult. 2000-ben ez a mutató még pozitív volt, 2001-re azonban már kintlévőség halmozódott fel. A külkereskedelem mérlege is passzívumot mutat. Az export 2,4 milliárd euróval volt kevesebb, mit az import. 2002-ben továbbjavult a GDP mutatója. Ebben az évben 4,4%-kal nőtt a szlovák gazdaság, amit az infláció nagyarányú csökkenése kísért. A fogyasztói árindex az előző évihez képest a kevesebb, mint a felére csökkent. Az erősödő makrogazdasági mutatók vonzották az idegen tőkét, és ebben az évben megháromszorozódott a külföldi működő tőke beáramlása. A folyófizetési mérleg és a költségvetési hiány gyakorlatilag nem változott, duplájára nőtt ellenben a külkereskedelmi mérleg. 2003-ban folytatódott a bruttó hazai össztermék növekedése. Az infláció azonban az előző évihez képest növekedett, és a 2001-es adatoknál is magasabb volt. A munkanélküliség lassan csökkent, amely valószínűleg az export nagy arányú felfutásának köszönhető, mely által a külkereskedelmi mérleg egyenlege nagyjából kiegyenlítődött. Ez a viszonylag jó eredmény az előző évi tőkebeáramlásnak – mely számos új munkahelyet teremtett – köszönhető. A költségvetési hiány is az előző évivel megegyező szinten nőtt. 2004, folyamán az előrejelzések szerint a külkereskedelmi áruforgalom körülbelül 20%-kal növekszik, és így majdnem eléri a 40 milliárd eurót. Ezen belül az export nagyobb arányban növekszik, mint az import, ami jelentősen javít a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. Az export terén a késztermékek aránya illetve a nagyobb munka-ráfordításos termékek részesedése növekedett, ami azt jelenti, hogy Szlovákiában is kezdenek megjelenni azok a befektetőcsoportok, akiknek, már nem csak az olcsó munkaerő számít, hanem a magas 62
képzettség is. A fizetési mérleg hiánya gyakorlatilag három év alatt a 25%-ára zsugorodott. Ebben az évben a szlovák kormány 19%-ra mérsékelte az összes adó mértéket, így a vállalkozások számára kedvezővé tette a szlovákiai beruházásokat. A külföldi tőke egyértelműen kihasználta ezt a lehetőséget, és a térségbe irányuló külföldi működő tőkekihelyezés egyik kulcsállomása lett. Szlovákia főbb makrogazdasági mutatói26 2000
2001
2002
2003
GDP értéke
21,9
23,3
25,1
28,8
GDP alakulása (%)
2,0
3,8
4,4
4,2
Infláció alakulása
12,0
7,3
3,3
8,5
18,6
19,2
18,5
17,4
n. a.
14,1
15,3
19,4
n. a.
16,5
17,5
19,9
n. a.
-2,4
-2,2
-0,5
0,8
-1,7
-2,0
-0,3
-3,4
-4,6
-4,7
-4,7
1,8
1,1
3,1
1,4
Munkanélküliségi ráta (%) Export értéke (milliárd euró) Import értéke (milliárd euró) Külkereskedelmi mérleg (milliárd euró) Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró) Költségvetési egyenleg (a GDP %-ában) Közvetlen működő tőke befektetések (milliárd dollár)
12. számú táblázat
26
forrás Magyarország külgazdasága 2003
63
v.
Magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok
Szlovákia a Trianoni békéig Magyarország részét képezte az Osztrák-Magyar Monarchiában. A közös történelmünk és a két ország geopolitikai helyzete természetes gazdasági partnerré teszi az országokat. A magyar külgazdaság kapcsolatrendszerében mindig kiemelt szerepet kapott a határon átívelő regionális gazdasági együttműködés (Szlovákiával 7 közös eurorégiója van). Gazdasági kapcsolataink jelentős fejlődésen megy keresztül, mind a kisvállalatok, mind a gazdaságpolitika szintjén. Magyar részről gyenge passzívum figyelhető meg a Szlovákiával való külkereskedelemben. A passzívum mértéke azonban egyre kisebb, köszönhetően a dinamikusan fejlődő magyar kivitelnek. A tavalyi évben a magyar export aránya háromszor olyan gyorsan nőtt, mint az importé. Magyarország és Szlovákia közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatrendszer rendezett. Az elmúlt időszak jelentős új fejleménye, hogy a magyar befektetők egyre nagyobb arányban van jelen a szlovák piacon. Jelentős magyar vállalatok ruháznak be hosszú távon a szlovák gazdaságba. (MOL, OTP, Danubius Hotels, TriGránit, Sole Rt, Szabolcsgabona Rt stb.) A két ország közelségéből adódóan elérhető piacokat jelentenek egymás számára, így a magyar kis- és középvállatok is érdekeltek a kapcsolatok fejlesztésében. A vállalatok segítését a két ország gazdaságdiplomáciája is segíti azzal, hogy képviselői hálózatot tart fenn a gazdasági ügyek intézésére. Mindkét ország fontosnak tartja, hogy a gazdasági kapcsolatok növelése érdekében fejlessze a Magyarország és Szlovákia közötti infrastruktúrát. Ez a terv az Európai Unió keretein belül megvalósuló észak-déli úthálózat részét képezi. A tervek szerint 2007-re készül el a Miskolcot Kassával összekötő gyorsforgalmi útszakasz. Magyar-szlovák kivitel-behozatal egyenleg (millió euró)27 Kivitel Összesen
Behozatal
2002
2003
2002
2003
2002
2003
526,2
747,9
720,9
822,7
-194,7
-74,9
13. számú táblázat 27
Egyenleg
forrás: Magyarország külgazdasága 2003
64
vi.
Kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok Magyarország és Szlovákia között
Magyarország számára nagyon jelentős a kulturális, tudományos és oktatási kapcsolat Szlovákiával. Elsősorban a nagyszámú szlovákiai magyar kisebbség miatt. A két ország kötelezte magát, hogy kölcsönösen elfogadják a másik országban szerzett diplomát és tudományos fokozatot. 2002. szeptember 10-én került aláírásra a tudományos és technológiai együttműködési egyezmény, 2003. január 16-án pedig a kulturális és oktatási egyezmény. 2004. folyamán létrejött a Pázmány Péter alapítvány, mely a szlovákiai magyarok kulturális és oktatási lehetőségeit javítja.
65
Konklúzió A Visegrádi Együttműködést a három – majd a későbbiekben a négy – közép-európai ország azért hozta létre, hogy kiemelkedjenek Közép-Kelet-Európa rendszerváltó országai alkotta tömb közül, ezzel is bizonyítva a nyugatnak találékonyságukat és politikai felkészültségüket. A Visegrádi Megállapodás céljának azt tekintették, hogy a Megállapodás aláírói: a Lengyel Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság (1993. január elseje előtt Csehszlovákia) és a Magyar Köztársaság mielőbb csatlakozzanak a nyugati integrációs szervezetekhez, úgymint az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NorthAtlantic Treaty Organization) és az Európai Unióhoz (akkor még Európai Közösség). Másrészről a Visegrádi Megállapodásnak volt egy olyan célja is, hogy a rendszerváltást követően meggyengült gazdasággal rendelkező országok között fejlesszék a kereskedelmet, illetve növeljék az együttműködést a külpolitika, a környezetvédelem, a jog és a kultúra terén. A megalakulást követő években gyors fejlődésnek indult a szervezet működése. Létrehozták a gazdasági együttműködés intézményét, amely egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását irányozta elő a tagok között. A kilencvenes évek közepére az addigi szoros együttműködés megszűnt az államok között. Ennek egyik oka a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás teret nyert a „Visegrádi klub” tagjai között, és a Visegrádi Megállapodás ezzel háttérbe szorult. A másik oka az együttműködés hiányának, az Szlovákia nacionalista politizálása volt, ami megmérgezte kapcsolatát a szomszédaival. A 90-es évek végére újra előtérbe került a Visegrádi Együttműködés felelevenítése Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország között. Erre az adott lehetőséget, hogy a NATO bővítés első köre csak a Visegrádi országokra terjedt ki – kivéve Szlovákiát. A másik olyan tényező, ami segítette a kooperáció újbóli beindítását, az az 1998-as szlovák választás volt, amelyen megtörtént a kormányváltás, és az új kormány elkötelezte magát a demokratikus átalakulás folytatásáért. Az 1998-ban újraindult szervezet együttműködését, csak apróbb konfliktus szakították meg, mint például a Benes-dekrétumok körül kialakult vita, illetve a magyar kezdeményezésű kedvezménytörvény okozott vihart Szlovákia és Magyarország kapcsolatában. Számos olyan kérdés van a visegrádi csoporton belül, amelyben a felek nem értenek egyet. Mégis, úgy tűnik együttműködésük töretlen, és az Európai Unióban is folytatni fogják együttműködésüket. Erre bizonyítékul szolgál az, hogy a négy állam közötti kooperáció nem szűnt meg az Európai Uniós csatlakozásuk, 2004. május elseje óta, sőt
66
bizonyos mértékben nőtt is. Már a csatlakozásukat megelőző évben szóba került egy új Visegrádi Megállapodás létrehozása is, amelynek megteremtése az EU-s tagság után szükségessé válik. Idén decemberben a visegrádi csoport országainak vezetői pedig Varsóban találkoznak, ahol a 2007. és 2013. közötti uniós büdzséről tárgyalnak, és megpróbálnak egy közös álláspontot kialakítani. A „Visegrádi klub”, ha képes fenntartani a szövetségét, nagy erőt jelenthet az Európai Unióban. Ma több vélekedés is fennáll a szervezet jövőjével kapcsolatban. Elemzők úgy vélik, hogy a négy ország EU-s csatlakozása után az első néhány év a szövetségkeresés ideje lesz, és a Visegrádi Együttműködés háttérbe szorul, kiújul a rivalizálás a tagok között. Emiatt szükséges az együttműködés tartalmi és formai újragondolása. Továbbra is nyitott kérdés azonban,
hogy
a
szervezet
megmarad-e
konzultációs
fórumnak
vagy
önálló
kezdeményezésekkel fog-e előállni. Más vélekedések szerint a közép-európai együttműködés nagyon nagy növekedési tartalékokkal rendelkezik. „Gazdasági értelemben is, de a térség stabilitását, kultúráját, szellemiségét tekintve is. Eljön az a korszak, amikor a középeurópaiság nem rövid távú politikai értéket jelent, hanem megteremtése elkerülhetetlen követelmény lesz a globalizálódó világban.”28 A lengyel hivatalos vélemény szerint is fenn kell tartani a Visegrádi együttműködés formáját az uniós csatlakozás után. Erre jó példa a Benelux-államok, mely sikeres politikai modell az Unión belüli együttműködésre. A lengyel álláspont ugyanakkor kizárja új tagok felvételét, ugyanakkor „hisszük, hogy a visegrádi csoport nyitott marad a lehetséges konzultációs formák iránt, bármelyik nem tagországgal, ám ez ne legyen formális részvétel.”29 Jeszenszky Géza, volt magyar külügyminiszter így ír a Visegrádi együttműködésről és a közép európaiságról 1998-ban: a közép-európai országok külön-külön szegény államok, melyek egymás ellen jól kijátszhatók „s külön-külön ismét megérhetjük a viszonyaink, bajaink iránti nyugati érdektelenség, közömbösség, értetlenség frusztrációját. Együttesen viszont komoly tényező, szinte európai nagyhatalom vagyunk, lélekszámban jóval nagyobb, mint az Egyesült Királyság és Franciaország, de gazdasági erőben is Spanyolország szintjén. Mi jobban ismerjük és értjük a Keletet és a Balkánt, mint nyugat-európai barátaink. Márpedig Oroszország és általában Európa keleti és délkeleti felének helyzete még hosszú időn át az egyik legfontosabb, visszatérő téma lesz az Európai Unió és a NATO politikai 28 29
Réti Tamás: Visegrád és Brüsszel, (Élet és Irodalom, 2002/20) forrás a Magyar Országgyűlés honlapja: A visegrádi államok együttműködésének távlatai – a lengyel álláspont
67
tanácskozásain. Ezeken a tanácskozásokon fontos mondanivalónk van – de ha egyeztetve szólunk, jóval inkább meghallják szavunkat.”30 Mindezen gondolatokat figyelembe véve, úgy gondolom, hogy a visegrádi Együttműködésnek – bármilyen formában is – van helye és lehetősége az Európai Unióban. A Benelux- államok együttműködése jó példával szolgálhat a visegrádi csoport tagjainak a kooperáció erősítésére, mutatva, hogy az unión belül is van helye a kisebb regionális együttműködésnek. Legyen bármilyen a Visegrádi Megállapodás jövője, az ma már bizonyos, hogy az együttműködés nem szűnt meg az Unióhoz való csatlakozást követően. Azt ma még nem lehet tudni, hogy milyen formában fog ez a továbbiakban működni. Szó van arról, hogy a csoport kiegészül Ausztriával és esetleg Szlovéniával, de a lengyel álláspont ezt elutasítja. Az bizonyos, hogy a decemberi miniszterelnöki csúcs után a munkavacsorán a két ország miniszterelnöke részt vett. Bárhogy is alakuljon a sorsa a négy országnak, az biztos, hogy együttműködésük mindannyiuknak lökést adhat az Unión belüli életre és érdekképviseletre.
30
A Visegrádi gondolat és az euró-atlanti integráció (Magyar Szemle, 1998. augusztus)
68
Táblázatjegyzék
1. számú táblázat: 2. számú táblázat:
Recesszió és növekedés az átalakuló gazdaságokban GDP növekedési ütemek (%), 1989 és 1999 között Fogyasztói árak alakulása a rendszerváltó országokban (%)
3. számú táblázat:
Munkanélküliség a rendszerváltó országokban (% az aktív lakosság körében)
4. számú táblázat:
18 19 19
Államháztartási egyenlege a rendszerváltó országokban (a GDP százalékában)
19
5. számú táblázat:
A magánszektor részesedése a GDP-ből (%)
19
6. számú táblázat:
Magyarország főbb makrogazdasági mutatói (2000-2003)
37
7. számú táblázat:
Magyarország fő makrogazdasági mutatói a 2004-es évben
38
8. számú táblázat:
Lengyelország főbb makrogazdasági mutatói
48
9. számú táblázat:
Magyar-lengyel kivitel-behozatal egyenleg (millió euró)
51
10. számú táblázat:
Csehország főbb makrogazdasági mutatói
55
11. számú táblázat:
Magyar-cseh kivitel-behozatal egyenleg (millió euró)
56
12. számú táblázat:
Szlovákia főbb makrogazdasági mutatói
63
13. számú táblázat:
Magyar-szlovák kivitel-behozatal egyenleg (millió euró)
64
69
Függelék 1. számú függelék:
Az 1991-es Visegrádi Nyilatkozat nem hivatalos angol nyelvű fordítása31
2. számú függelék:
31 32
A 2004-es Visegrádi Nyilatkozat (angol nyelven)32
forrás: http://www.visegradgroup.org/declaration.php?year=1991 forrás: http://www.visegradgroup.org/declaration/Visegraddeclaration2004.pdf
70
DECLARATION ON COOPERATION BETWEEN THE CZECH AND SLOVAK FEDERAL REPUBLIC, THE REPUBLIC OF POLAND AND THE REPUBLIC OF HUNGARY IN STRIVING FOR EUROPEAN INTEGRATION (unofficial translation)
The meeting, in Bratislava, of presidents, prime ministers, ministers of foreign affairs and members of parliaments of the Czech and Slovak Federal Republic, the Republic of Poland and the Republic of Hungary began a process of creating foundations and new forms of political, economic and cultural cooperation of these countries in the altered situation in the Central Europe. The similarity of the situation that has evolved over the past decades has determined for these three countries convergent basic objectives: • • • • •
full restitution of state independence, democracy and freedom, elimination of all existing social, economic and spiritual aspects of the totalitarian system, construction of a parliamentary democracy, a modern State of Law, respect for human rights and freedoms, creation of a modern free market economy, full involvement in the European political and economic system, as well as the system of security and legislation.
The identity of objectives, as well as similarity of ways of achieving them in many fields poses identical tasks before the three neighboring countries. Coordination of the efforts - with respect for national peculiarities - increases the chances of attaining the desired goals and brings closer the realization of their objectives. A favorable basis for intensive development of cooperation is ensured by the similar character of the significant changes occurring in these countries, their traditional, historically shaped system of mutual contacts, cultural and spiritual heritage and common roots of religious traditions. The diverse and rich cultures of these nations also embody the fundamental values of the achievements of European thought. The mutual spiritual, cultural and economic influences exerted over a long period of time, resulting from the fact of proximity, could support cooperation based on natural historical development. The cooperation of nations and civil communities of the three countries is essential for joint creation of conditions that will contribute in each of the countries to the development of a democratic social system based on respect for the fundamental human rights and freedoms, liberty of economic undertakings, rule of law, tolerance, spiritual and cultural traditions and respect for moral values. Simultaneously, the signatories of the Declaration respect the right of all other nations to express their own identity. They emphasize that national, ethnic, religious and language minorities, in accordance with traditional European values and in harmony with internationally recognized documents on human rights, must be able to enjoy all rights in political, social, economic and cultural life, not excluding education.
71
In unified Europe, to which the three countries wish to actively contribute, it is possible to maintain culture and national character while fully realizing the universal system of human values. A systematic fulfillment of the idea of civil society is the key question to the spiritual and material development of Central European region and an indispensable condition for establishing of a mutually beneficial cooperation with developed countries and European institutions. Drawing on universal human values as the most important element of the European heritage and own national identities should serve as the basis for developing a society of people cooperating with each other in a harmonious way, tolerant to each other, to individual families, local, regional and national communities, free of hatred, nationalism, xenophobia, and local strife. It is the conviction of the states-signatories that in the light of the political, economic and social challenges ahead of them, and their efforts for renewal based on principles of democracy, their cooperation is a significant step on the way to general European integration. The signatories of the Declaration shall jointly undertake the following practical steps: •
• •
•
• • •
•
in accordance with the interests of the particular countries they shall harmonize their activities to shape cooperation and close contacts with European institutions and shall hold regular consultations on the matters of their security, they shall endeavor to create free contacts between citizens, institutions, churches and social organizations, in order to support free flow of labor force and capital, they shall develop economic cooperation, based on the principles of the free market, and mutually beneficial trade in goods and services, moreover they shall strive to create favorable conditions for direct cooperation of enterprises and foreign capital investments, aimed at improving economic effectiveness, they shall focus on the development of the infrastructure in communications, with regard both to links between the three countries and those with other parts of Europe, mainly in the north-south direction, and shall coordinate the development of their power systems and telecommunication networks, they shall increase cooperation in the field of ecology, they shall create favorable conditions for free flow of information, press and cultural values, they shall jointly develop multilateral cooperation to ensure optimum conditions for full realization of the rights of national minorities living on the territories of their countries, they shall support mutually beneficial cooperation of interested local self-governments of their countries and establishment of sub-regional contacts.
The signatories of the Declaration state that their cooperation in no way will interfere with or restrict their relations with other countries, and that it will not be directed against the interests of any other party. The cooperation of the signatories will be realized through meetings and consultations held at various levels and in various forms.
72
Done in Visegrad on February 15th, 1991 in three identical originals in the Polish, Czech and Hungarian languages, equally valid.
73
74
75
76
77
Irodalomjegyzék
Novák Tamás: Visegrád 2010 (MTA Világgazdasági kutatóintézet, Budapest, 1999. november)
szerkesztette: Molnár Éva, Nagy Zoltán, Vladár Tamás: Földindulás Kelet-Európában (MTI Sajtóadatbank, Budapest, 1991)
szerkesztette: Réti Tamás: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia határ menti régióiban (Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány, Budapest, 2003)
Boros Ferenc: Szomszédunk, Szlovákia: 1993-1999; a diplomata-történész szemével (Pesti Kalligram, Budapest, 2000)
Szabóné Szuba Jolanta: A gazdasági kapcsolatok alakulása Lengyelország és a KGSTországok között: tények, tapasztalatok, információk (Kopint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet Világgazdasági Főosztály, Budapest, 1989)
lengyel szerzők tanulmányai: Lengyelország története napjainkig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990)
Meszleny Benedek: Az EFTA és a CEFTA Magyarország külgazdasági kapcsolataiban (Országgyűlési könyvtár, Budapest, 1998)
Felzárkózás Európához 1990-1995: A Cseh Köztársaság, Lengyelország, a Szlovák Köztársaság és Magyarország összehasonlító elemzése (összeállította: Nyitrai Ferencné) (Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1996)
Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás a Szlovák Köztársaság, Lengyel Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Magyar Köztársaság és Szlovénia között
szerkesztette: Ehrlich Éva, Révész Gábor, Tamási Péter: Kelet-Közép-Európa: Honnanhová (Akadémia kiadó, Budapest, 1994)
78
Jánszky Ágnes: A Visegrádi országok gazdaságpolitikája és külkapcsolatai, a preferenciális szerződésekből eredő versenyelőnyök és –hátrányok: Összehasonlító elemzés (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1994)
A KGST-től a CEFTA-ig: A Visegrádi csoport országai közötti gazdasági kapcsolat néhány kérdése (Közgazdasági Információs Szolgálat, Budapest, 1994)
Éltető Andrea: A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás tagországaival és az Európai Unióval folytatott magyar kereskedelem főbb jellemzői a 90-es évek végén (Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2001)
Tájékoztató a CEFTA országok gazdasági adatairól 1990-1996 (összeállította: Jávorka Edit) (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest, 1997)
Réti Tamás: A CEFTA kereskedelmi fejlődése: lehetőségek és korlátok (Kopint-Datorg, Budapest, 1997)
Vezér Zoltán: CEFTA: Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás: Értelmezés: Gyakorlati tudnivalók: Vámlebontás ütemezése (Co-nex Training, Budapest, 1994)
Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében (Osiris kiadó, budapest, 2003)
szerkesztette: Madari Ákos: Európa 2010: gyakorlati kézikönyv az Európai Unió jelenéről és jövőjéről (Euro Info Service, Budapest, 2001)
Izikné Hedri Gabriella – Palánkai Tibor: Európa ma és holnap (Balassi kiadó, Budapest, 1998)
Edvard Radzinszkij: Sztálin (Európa könyvkiadó, Budapest, 1997)
Kis János: 1989: A víg esztendő (Beszélő, 1999. október)
79
Visegrad Countries, Economic Guide (Bratislava, Layout Academic Electronic Press, 2001)
„Cselekedni, most és mindenkiért!” A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja, Magyarország 2002-2006
Kiss J. László: Szomszédságpolitika és a magyar külpolitika perspektívái (TLI tanulmányok, 2002)
Réti Tamás: Visegrád és Brüsszel (Élet és Irodalom, 2002/20)
Jeszenszky Géza: A Visegrádi gondolat és az euró-atlanti integráció (Magyar Szemle, 1998. augusztus)
Új szó, Szlovákiai Magyar Napilap
www.kum.hu vagy www.kulugyminiszterium.hu
www.magyarorszag.hu
www.nepszabadsag.hu vagy www.nol.hu
www.magyarnemzet.hu
www.lengyelorszag.hu
www.ksh.hu
80
