A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS JEGYÉBEN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓRA

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat EU üzleti tanulmányok szakirány

A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS JEGYÉBEN – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓRA

Készítette: SOÓS ANDREA

Budapest, 2004.


Tartalomjegyzék 1.

BEVEZETÉS ..................................................................................................................................... 6

2.

AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA .................................................................... 8 2.1.

AZ EU REGIONÁLIS POLITIKÁJÁNAK TÖRTÉNETE ...................................................................... 8

2.2.

AZ EU KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSAI - REGIONÁLIS CÉLÚ KIADÁSOK ARÁNYA AZ EU

KÖLTSÉGVETÉSÉBEN .............................................................................................................................. 10

2.3.

ALAPELVEK ............................................................................................................................. 11

2.4.

A REGIONÁLIS POLITIKA CÉLKITŰZÉSEI ................................................................................... 12

2.4.1.

Az 1999-ig érvényben lévő célrendszer.............................................................................. 12

2.4.2.

A 2000-től alkalmazható célkitűzések rendszere................................................................ 13

2.5.

3.

4.

A REGIONÁLIS POLITIKA TÁMOGATÁSPOLITIKÁJÁNAK ESZKÖZEI ............................................ 13

2.5.1.

Strukturális Alapok ............................................................................................................ 14

2.5.2.

Közösségi Kezdeményezésű Programok............................................................................. 15

2.5.3.

A Kohéziós Alap................................................................................................................. 16

2.5.4.

Az Európai Beruházási Bank ............................................................................................. 16

2.5.5.

Előcsatlakozási Alapok ...................................................................................................... 17

2.6.

A TÁMOGATÁSRA JOGOSULT REGIONÁLIS SZINTEK – A NUTS RENDSZER ............................... 19

2.7.

A REGIONÁLIS POLITIKA JÖVŐJE .............................................................................................. 19

A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA ..................................................................................... 22 3.1.

A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ............................................... 22

3.2.

REGIONÁLIS POLITIKA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN (1990-1994) .............................................. 23

3.3.

A TERÜLETFEJLESZTÉSRŐL ÉS TERÜLETRENDEZÉSRŐL SZÓLÓ 1996. ÉVI XXI. TÖRVÉNY ........ 25

3.4.

MAGYARORSZÁG REGIONÁLIS BEOSZTÁSA.............................................................................. 26

3.5.

A TERÜLETFEJLESZTÉSBEN ÉS TERÜLETRENDEZÉSBEN RÉSZT VEVŐ SZERVEK ......................... 27

3.6.

A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI TANÁCSOK SZEREPE ..................................................................... 28

3.7.

ÁLTALÁNOS HELYZETKÉP A RÉGIÓKRÓL ................................................................................. 30

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ ....................................................................................................... 34 4.1.

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ HELYZETÉRTÉKELÉSE (SWOT ANALÍZIS) ..................................... 34

4.1.1.

Gyengeségek ...................................................................................................................... 34

4.1.2.

Erősségek ........................................................................................................................... 37

4.1.3.

Lehetőségek........................................................................................................................ 39

4.1.4.

Veszélyek............................................................................................................................ 41

4.2.

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ FEJLESZTÉSI PROGRAMJA, PRIORITÁSAI ........................................ 42

4.3.

REGIONÁLIS TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMOK ..................................................................... 44

4.3.1.

A PHARE-program ............................................................................................................ 44

4.3.1.1. 4.3.1.1.1.

PHARE-programok a Dél-Dunántúli Régióban...................................................................... 45 PHARE kísérleti programok .............................................................................................. 45

3

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 4.3.1.1.2.

4.3.2.

A SAPARD program .......................................................................................................... 56

4.3.2.1.

4.4. 4.4.1. 5.

A PHARE “Tükörprogram”............................................................................................... 51

A SAPARD program a Dél-Dunántúli Régióban.................................................................... 58

TÉRSÉG FELZÁRKÓZTATÁSI PROGRAMOK ................................................................................ 61 A 2003. évi Térség- és település felzárkóztatási célelőirányzat ......................................... 62

A NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV (NFT) ................................................................................. 64 5.1.

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ JÖVŐJE, FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK.............................................. 65

6.

ÖSSZEGZÉS ................................................................................................................................... 72

7.

ÁBRÁK JEGYZÉKE...................................................................................................................... 75

8.

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ........................................................................................................ 76

9.

IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................................. 77

10. MELLÉKLETEK............................................................................................................................ 79

4


“Nyitott, versenyképes, a belső adottságaira sikeresen építő, lakosainak jó életminőséget biztosító régió, amely egy dinamikus, fenntartható és területileg kiegyenlített gazdasági növekedésre képes.” (A Dél-Dunántúli Régió küldetése)

5


1.

Bevezetés

Az Európai Unió történetének legnagyobb bővítését követően, 2004. május 1-jétől Magyarország további 9 országgal az EU teljes jogú tagjaként új korszak küszöbéhez érkezett. Teljes jogú tagjává vált egy 25 tagállamot tömörítő gazdasági és szociális téren is heterogén közösségnek, melynek kohéziós törekvése, hogy erősítse a Közösség gazdasági

és

szociális

összetartását,

a

Közösség

egészének

harmonikus,

kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, illetve a kevésbé előnyös helyzetű régiók felzárkózását. Hazánk és a Közösség 1991. december 16-án aláírt társulási szerződését, majd az 1994. április 1-jén az Európai Unióhoz benyújtott csatlakozási kérelmét követően Magyarországon is beindultak a regionalizációs folyamatok összhangban az Uniós alapelvekkel, célkitűzésekkel, a strukturális és kohéziós támogatási rendszerrel. Dolgozatomban nem egy fejlesztési terület kiragadása, elemzése a célom. Arra keresek választ, miként sikerült a csatlakozásig eltelt idő alatt a hazai regionális politikához kapcsolódó intézmény- és eszközrendszert kialakítani, milyen eredménnyel tudta az ún. Előcsatlakozási Alapok nyújtotta forrásokat a Dél-Dunántúli Régió - szűkebb lakókörnyezetem hasznosítani, valamint milyen fejlesztések megvalósulása várható a régióban - a Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban a csatlakozást követően hazánk számára is rendelkezésre álló Strukturális Alapok forrásaiból. Dolgozatom négy nagyobb egységből épül fel. Az első fejezet összefoglalja az Európai Unió regionális politikájának struktúráját, működését, alapelveit. Rövid történeti áttekintés után az EU regionális politikájára fordított kiadások, a célkitűzések rendszere és a támogatáspolitika összefüggései, valamint a NUTS rendszer sajátosságai kerülnek ismertetésre. Hangsúlyt kapnak hazánk csatlakozási folyamatát elősegítő ún. Előcsatlakozási Alapok, melyek a Dél-Dunántúli Régióban meghatározó szerepet töltöttek be. A második fejezetben a magyar regionális politika rendszerváltás előtti és utáni időszakát mutatom be különös tekintettel a területfejlesztésben megoldásra váró 6


feladatokra, valamint a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény legfontosabb intézkedéseit, a területfejlesztésben és területrendezésben részt vevő szerveket, a regionális fejlesztési tanácsok szerepét, továbbá az EU regionális politikájának alapelveinek megjelenését a magyar regionális politikában. Általános helyzetképet vázolok fel hazánk régióiról ábrázolva a Dél-Dunántúli Régió helyzetét, szerepét a magyarországi NUTS 2 egységek között. A harmadik fejezetben a Dél-Dunántúli Régiót mutatatom be SWOT analízis segítségével, valamint regionális fejlesztési programjában megfogalmazott fejlesztési célokat, prioritásokat, továbbá az Előcsatlakozási Alapok keretében – elsősorban a PHARE és a SAPARD program forrásaiból, valamint az állami forrásokból megvalósult fejlesztéseket, eredményeket, tapasztalatokat. A régióra vonatkozó fejlesztések bemutatása kronológiai sorrendben történik. A regionális PHARE programok területfejlesztésben betöltött szerepéről, majd a SAPARD program által támogatott vidékfejlesztési tevékenységről, ezt követően a PHARE“Tükörprogram”–ról szólok részletesebben. A fejlesztések sorát a térségi felzárkóztatási programok által állami források segítségével megvalósult fejlesztési eredmények bemutatása zárja. Ezzel párhuzamosan kibontakoznak a regionális programozás folyamatának szakaszai, megjelennek az uniós regionális politika alapelvei. Elemzem továbbá, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban milyen fejlesztések várhatók a Dél-Dunántúlon, mennyire felkészülten várja a régió a Strukturális Alapok támogatásait. Mivel nem a területfejlesztésben dolgozom, a téma feldolgozása során elsősorban a szakirodalomra, a törvényi háttér tanulmányozására, a Központi Statisztikai Hivatal adataira, az Európai Unió és a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség honlapján található ismertetőanyagokra, uniós és Dél-Dunántúllal kapcsolatos kiadványokra támaszkodtam. A dolgozat készítése során segítségemre volt belső konzulensem Ferkelt Balázs főiskolai adjunktus, Heiligné Harmath Andrea, az ügynökség szekszárdi irodájának projektmenedzsere, valamint a kaposvári SAPARD Iroda munkatársai. Segítő együttműködésüket ezúton szeretném megköszönni. 7


2. Az

Az Európai Unió regionális politikája Európai

Unió

eltérő

gazdasági

adottságokkal,

gazdasági

fejlettségbeli

különbségekkel rendelkező országok, térségek közössége. A tagállamok a gazdasági és szociális kohézióra való törekvés érdekében erőfeszítéseket tesznek a térségek közötti társadalmi-gazdasági különbségek mérséklésére, a hátrányos helyzetű, lassan fejlődő vagy válságba jutott térségek felzárkóztatására, és ezáltal a belső kohézió erősítésére. A regionális politika feladata ennek az összetett célnak a teljesítése. Az Európai Unió regionális politikájának vezérlő elve az ún. európai szolidaritás, mely a stabilitásra törekvésből fakad, és az egység erősítését célozza meg. A regionális politika az elmúlt két évtizedben egyre nagyobb szerephez jutott, egyre fontosabbá vált a közösségi politikák között. Jelenleg az uniós költségvetés közel egyharmadát fordítják regionális politikai célok megvalósítására. Az Európai Unió területén nagyon különböző térségtípusokat találunk. Egyik jellemző jegy az elmaradottság (alacsony egy főre jutó GDP), és léteznek olyan térségek, ahol strukturális problémákkal küzdenek - fejlett nagyvárosi régiókban, vidéki rurális-, halászatból élő-, válságba jutott ipari-, határmenti térségekben, továbbá speciális adottságú térségekben (szigeteken magashegyi övezetekben, az északi, ritkán lakott perifériákon). A regionális politika az integráció szintjén alapvetően ezen térségtípusok problémáira nyújt támogatást. 2.1.

Az EU regionális politikájának története

Az Európai Unió regionális politikájának történeti áttekintése azt a célt szolgálja, hogy bemutassam az unió regionális politikájának legfontosabb fejlődési szakaszait, intézkedéseit. Már a Római Szerződében (1957) rögzítették, hogy szükség van az országok gazdasági egységének erősítésére. 1958-ban két pénzügyi alap jött létre: az Európai Szociális Alap (ESZA - European Social Fund, ESF) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA - European Agricultural Guidance and Guarantee Fund, EAGGF), melyek egy része a kohézió erősítését célozta meg. 8


Mivel a 60-as években az alapító tagállamok térségei között nem voltak számottevő egyenlőtlenségek, a területi politika sem kapott nagy hangsúlyt. Majd 1975-ben redisztribúciós céllal létrehozták a regionális politika önálló pénzügyi alapját, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA - European Regional Development Fund, ERDF). Ennek értelmében a közös költségvetés egy része a legszegényebb régiók számára került átcsoportosításra. A 70-es, 80-as évek során a regionális politika folyamatos felértékelődését figyelhetjük meg, hiszen egyfelől új tagállamok (Dánia, Írország és az Egyesült Királyság (1973), Görögország (1981), majd Portugália és Spanyolország (1986)), váltak az integráció részévé, másfelől a kőolajválság következményeként “gazdasági mélyrepülésbe” kezdett nehézipari térségek igényeltek beavatkozást. Azonkívül a monetáris unió koncepciója (Wernerterv) is hangsúlyozta, hogy a közös piac zökkenőmentes működése igényli az elmaradott területek felzárkózását. 1986-ban az Egységes Európai Okmányban új alapokra helyezték a regionális politikát, a kohéziót a Közösség céljaként deklarálták, részletesen rögzítették alapjait, célkitűzéseit. 1988-ban sor került a regionális politika átalakítására, melynek eredményeként jelentősen megemelték az ERDF keretösszegét és megfogalmaztak öt ún. célkitűzést (objective). A 80-as évek második felének reformtevékenysége folytán megteremtették a különböző alapok

tevékenységének

koordinációját,

áttértek

a

komplexebb

fejlesztéseket

megvalósító programorientált támogatási rendszerre, és az alapok számára átfogó célrendszert jelöltek meg. A Maastrichti Szerződésben (1992) az Unió legfontosabb céljaként a kohézió fogalmazódott meg. A legelmaradottabb tagállamok számára 1993-ban létrehozták a Kohéziós Alapot a környezetvédelem és transzeurópai hálózatok területén végrehajtott beruházások pénzügyi támogatására. 1994-1999 között a közösségi költségvetés egyharmadát fordították regionális politikai célokra, valamint a finanszírozásban helyet kapott egy új alap is: a Halászati Orientációs Pénzügyi Alap (HOPE - Financial Instrument For Fisheries Guidance, FIFG). 1999-ben a regionális politika rendszerét érő kritikák hatására, és az Unió előrelátható bővítése következtében a regionális politika egyes részeinek megreformálása vált szükségessé (AGENDA 2000). A reformok folytán összevonták a célkitűzéseket 9


(objectives) – ez együtt járt számuk lecsökkentésével, fokozták a támogatások koncentráltságát, hatékonyabbá tették a pénzügyi alapok elosztását, valamint nagyobb hangsúlyt kapott a célok között a munkanélküliség kezelése, valamint a kis-és középvállalkozások támogatása. Fontos tény az is, hogy külön keretet különítettek el a leendő tagállamok, így Magyarország számára is- a következő periódus teljes pénzügyi keretéből.1 2.2.

Az EU költségvetési kiadásai - regionális célú kiadások aránya az EU

költségvetésében A 70-es években a Közösség regionális célokra mindössze 5 százalékát fordította költségvetésének, ez az arány a 80-as évek első felében nem emelkedett számottevően, majd az 1985-1989 közötti periódusban 10 százalék körüli értéket mutatott. A Strukturális Alapok 1988. évi reformját követően növekedett a támogatási összeg - a Közösség legkedvezőtlenebb helyzetű régiói lettek a kedvezményezettek. A Strukturális Alapok második reformját követően a strukturális műveletek előirányzata az 1994-1999 közötti időszakra 155,1 milliárd ECU, a költségvetésen belüli aránya 33,7 százalék lett. Jelenleg a tagállamok összes GDP-jük 0,46 százalékát minden évben a regionális támogatáspolitikára fordítják. Az EU költségvetési kiadásai, 1994-1999, milliárd ECU 1. táblázat Feladat

1994

1998

1999

Agrárpolitika Strukturális műveletek Belső politika Külső politika Igazgatás Tartalékok

35 095 35 722 36 364 37 023 21 885 23 480 24 990 26 526

37 697 28 240

38 389 30 000

220 290 155 121

47,8 33,7

4 710 4 830 3 800 1 000

4 910 5 180 3 850 1000

5 100 5 600 3 900 1 000

27 647 28 450 22 200 6 700

6,0 6,3 4,8 1,5

Összesen

69 944 72 485 75 224 77 889

80 877

83 989

460 408

100,0

4 084 4 000 3 380 1 500

1995

4 323 4 280 3 580 1 100

1996

4 520 4 560 3 690 1 100

1997

Összesen Megoszlás, %

Forrás: Annual Report of the CEC

Majd az AGENDA 2000 program meghirdette a struktúrapolitikai források bővítését. A 275 milliárd euró strukturális támogatásokból az új tagállamoknak 45 milliárd eurót 1

Bernek Ágnes - Kondorosi Ferenc - Nemerkényi Antal - Szabó Pál: Az Európai Unió, Cartographia Kft., 2003. p. 124-126

10


különítettek el. A strukturális műveletek kiadásainak részaránya lényegében a korábbi időszakkal azonos maradt.2 Az EU költségvetési kiadásai, 2000-2006 (1999. évi árakon) 2. táblázat Feladat

2.3.

Milliárd euró Megoszlás, %

Agrárpolitika ebből: rurális fejlesztés Strukturális műveletek Belső politika Külső politika Igazgatás Tartalék EU 15 összesen Csatlakozás előtti támogatás Bővítés

297 740 30 370 213 010 42 350 39 950 33 660 4 050 623 760 7 280 58 070

47,7 4,9 34,1 6,8 5,3 5,4 0,7 100,0 -

összesen Forrás3

689 110

-

Alapelvek

Az EU támogatások legalapvetőbb szabályai 6 alapelvben foglalhatók össze. A koncentráció elve, melynek célja a támogatások koncentrált eljuttatása a leginkább rászorulók számára, tehát kevés célra és kevés csatornán keresztül segítse elő a legelmaradottabb régiók támogatását és fejlesztést. A programozás elve azt a célt szolgálja, hogy a fejlesztési stratégiákban rögzíteni kell a konszenzusok alapján született célok eléréséhez kidolgozott programokat, hiszen csak az azok keretein belül születő programok finanszírozhatóak. A harmadik fontos elv a szubszidiaritás elve, azaz a fejlesztési célú döntéseket és a végrehajtást arra a szintre kell helyezni, ahol a probléma jelentkezett. Meghatározó, és az előbbihez szorosan kapcsolódik a decentralizáció elve. Ez alapvetően a területfejlesztési döntések minél szélesebb körének az alacsonyabb területi szintek testületeinek a kezébe adását jelenti.

2

Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Bp., 2003. p. 19-21. Szemlér T.: Az Európai Unió költségvetése a 2000-2006-os időszakban. In Forgács I. – Inotai A. – Wéber A. (szerk.), 1999. p. 251-261.

3

11


Szükséges a különféle regionális politikában érintett szereplők együttműködése a hatékony fejlesztések érdekében, valamint vertikális és horizontális kapcsolatok kialakítása, működtetése. Ebben gyökerezik a partnerség elve. Az addicionalitás elve azt hangsúlyozza, hogy a fejlesztési projektek finanszírozását csak részben, különböző, előre meghatározott százalékban állja az Európai Unió az egyes alapokból, a fennmaradó összeget, az ún. önrészt a térségnek kell hozzátennie.4 Dolgozatom második részében bemutatásra kerül, milyen módon “épültek be” az uniós regionális politika alapelvei hazánk regionális politikájába. 2.4.

A regionális politika célkitűzései

A regionális politikában nélkülözhetetlen egy olyan célrendszer kialakítása, amely iránymutató az eltérő fejlettségű régiók rendelkezésére álló támogatások elosztásához. 2.4.1. Az 1999-ig érvényben lévő célrendszer Az 1994-1999 közötti periódusban a strukturális alapok feladataként hat célkitűzés szolgálatát irányozták elő. Az 1. célkitűzés a fejlődésben elmaradt régiók előrehaladásának és strukturális alkalmazkodásának elősegítésére irányult (a NUTS 2 régiók, 75 százalékos GDP/fő küszöbbel), a 2. célkitűzés a hagyományos iparágak hanyatlásával küzdő térségek szerkezetátalakítását támogatta, a 3.

célkitűzés a hosszú távú munkanélküliség

leküzdésének és a fiatalok foglalkoztatási integrálódásának elősegítését finanszírozta. A 4. célkitűzés az iparban és a termelési rendszerekben bekövetkező változásokhoz történő munkaerő-piaci alkalmazkodást segítette elő. Az 5. célkitűzés a) része a mezőgazdasági és halászati struktúrák korszerűsítésének felgyorsítására, b) része a vidéki körzetek elősegítésére irányult. A 6. célkitűzés az alacsony népsűrűségű északi területek támogatására koncentrált.5

4

Bernek Ágnes - Kondorosi Ferenc - Nemerkényi Antal - Szabó Pál: Az Európai Unió, Cartographia Kft. 2003. p. 124-126. 5 Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula, 1999. p. 72-74.

12


2.4.2. A 2000-től alkalmazható célkitűzések rendszere Az AGENDA 2000 elfogadását követően a korábbi célrendszert átcsoportosítva a 20002006-os időszakban már csak három célkitűzés kapott prioritást. Az első kettőnél területi alapon osztják el a pénzügyi keretet, a harmadik tematikus. Az 1. célkitűzés (Objective 1) a legelmaradottabb régiók támogatására és fejlesztésére irányul. A felzárkózást a hiányzó infrastruktúra pótlásán illetve a beruházások ösztönzésén keresztül segíti elő. A 2. célkitűzés (Objective 2) a strukturális nehézségekkel küzdő, gazdasági és szociális átalakulásra szoruló térségek támogatását irányozza elő, melyek 2006-ig folyamatosan csökkenő átmeneti támogatásban részesülnek. A 3. célkitűzés (Objective 3) az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszereinek és politikáinak modernizációjának támogatását jelenti. E célkitűzés kereteiben támogatott intézkedések az egész Unióra kiterjednek, átmeneti támogatásban részesülő területek is tartoznak ide. Az 1. célkitűzéshez tartozó régiók kivételt képeznek, mivel ezekben a képzési és foglalkoztatási projektek a felzárkóztatási programok részét képezik.6 2.5.

A regionális politika támogatáspolitikájának eszközei

Az unió költségvetése előirányozza az adott költségvetési időszakra, strukturális műveletekre fordítható keretösszeget, összhangban a célkitűzésekkel. A regionális politika pénzügyi hátterét az ún. Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap jelenti. A tagállamok, régiók gazdasága számára ösztönző hatást gyakorló alapokból kifizetett támogatások éves összege 1989-1999 között 8 milliárd euróról 32 milliárdra nőtt/megnégyszereződött, 2000-2006 között évente 28 milliárd körül mozog. A 2000-2006 közötti időszakra összesített keretösszegük (3. táblázat) 213 milliárd euró: 195 milliárd euró a Strukturális Alapokban, 18 milliárd euró a Kohéziós Alapban áll a tagállamok rendelkezésére. Az Európai Unió ezekből az alapokból nyújt vissza nem térítendő támogatást az érintett országok, régiók fejlesztési céljaihoz. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy az ilyen jellegű pénzügyi segítségnyújtás, a célok megvalósításához szükséges összegekhez való hozzájárulást jelenti.

13


A Strukturális Alapok egyes célkitűzésekre fordított keretösszegéből az 1. célkitűzésben realizálódik a támogatási források 74 százaléka – ide tartozik az EU15 lakosságának 22,2 százalékának otthont adó közel 50 régió. Az unió lakosságának 18 százaléka él a 2. célkitűzés alá tartozó válságos területeken. Ide áramlik az összes támogatás 11,5 százaléka, míg a 3. célkitűzésre 12,3 százalékot fordítanak. Regionális politikai támogatások 2000-2006 3. táblázat TÁMOGATÁS Strukturális Alapok Célkitűzésekre (Objectives) 1. célkitűzés 2. célkitűzés 3. célkitűzés Közösségi kezdeményezésű programok Halászat támogatása Innovációs tevékenységek Kohéziós Alap Összesen

ÖSSZEG (milliárd euró) 195,00 182,45 135,90 22,50 24,05 10,44 1,11 1,00 18,00 213,00

Forrás: EC 2001

2.5.1. Strukturális Alapok Különböző feladatok teljesítésére, de szoros együttműködésben a tagországok négy Strukturális Alapot hoztak létre, melyek 4 alapelv - a koncentráció, a programozás, a partnerség és az addicionalitás alapján adnak támogatást: Az

Európai

Regionális

Fejlesztési

Alapot

(ERDF),

mely

elsősorban

az

infrastrukturális és munkahelyteremtő beruházásokra, a kisvállalkozások támogatására szolgál. Ez az Alap áll egyedül kizárólag a regionális politika szolgálatában. Az Európai Szociális Alap (ESF) át- és továbbképző tréningek finanszírozásával és a pályakezdők támogatásával előmozdítja a munkanélküli, hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak a munkaerőpiacra történő be- ill. visszailleszkedését. A Halászati Pénzügyi Alap (FIFG) támogatja a halászat, mint gazdasági ágazat modernizációját.

6

Horváth Gyula: Az Európai Unió regionális támogatási politikája a 2000-2006 közötti időszakban, Európai Tükör 2001/2-3. szám p. 90-94.

14


Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) Orientációs része

vidékfejlesztési

célokat,

farmerek

támogatását,

a

mezőgazdaság

szerkezetátalakítását szolgálja a legelmaradottabb térségekben, Garancia része ugyanezen célokat szolgálja a Közösségi Mezőgazdasági Politika keretein belül a többi térségben. A Strukturális Alapok 94 százaléka a korábban bemutatott három prioritásként meghatározott célkitűzésekre összpontosul. Az egyes célkitűzéseket támogató alapok 4. táblázat 1. Célkitűzés

2. Célkitűzés

3. Célkitűzés

ERDF ESF

ESF

az érintett alapok

ERDF ESF EAGGF-Orientáció FIFG Forrás: http://inforegio.cec.eu.int

2.5.2. Közösségi Kezdeményezésű Programok7 Meghatározó szerepe van a Strukturális Alapok költségvetésének 5,35 százalékát felhasználó négy programnak, az ún. Közösségi Kezdeményezésű Programoknak, melyek azzal a céllal születtek meg, hogy közös megoldásokat találjanak az Unió egészét érintő problémákra, más-más alap által finanszírozott háttérrel az alábbiak szerint: Az INTERREG III a határokon átnyúló, országok és régiók közötti együttműködést segíti elő, a határokon átnyúló partneri kapcsolatok megteremtésével ösztönzi a multiregionális területek kiegyensúlyozott fejlődését. Pénzügyi forrásait az ERDF biztosítja. A LEADER+ Kezdeményezés célja, hogy összehozza a vidék társadalmának és gazdaságának szereplőit, hogy együttműködve a fenntartható fejlődés új helyi stratégiáit dolgozzák ki. Pénzügyi forrásait az EAGGF Orientáció Szekciója biztosítja.

7

Hogyan működnek a régiók?

15


A városok és hanyatló városi területek regenerációjára irányuló újító jellegű stratégiák támogatására összpontosul az URBAN II Program, melynek pénzügyi forrásait az ERDF garantálja. AZ EQUAL azzal a céllal jött létre, hogy felszámolja a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket és diszkriminációt. Az ESF biztosít pénzügyi forrásokat ehhez a Kezdeményezéshez. 2.5.3. A Kohéziós Alap A Kohéziós Alap létrehozásának eredeti célja az volt, hogy a gazdasági és szociális kohézió és a tagállamok közötti szolidaritás erősítése érdekében pénzügyi támogatásokat nyújtson a környezetvédelemmel összefüggő-, és a transzeurópai hálózatok kiépítéséhez kapcsolódó beruházásokra. Kiemelt szerepet kap a szállítási útvonalak, a távközlési hálózatok és az energiarendszerek kiépítése és fejlesztése. Képessé tegye továbbá a kevésbé fejlett tagországokat, ahol az egy főre eső GNP nem éri el az EU-átlag 90 százalékát, a gazdasági és monetáris unióban való részvételhez előírt kritériumok teljesítésére.8 2.5.4. Az Európai Beruházási Bank A tagállamok további támogatási forrásokat kaphatnak az 1958-ban a Római Szerződés alapján alapított Európai Beruházási Banktól (European Investment Bank, EIB). A tagállamok tulajdonában levő intézményt és nemzetközi bankot azzal a céllal hozták létre, hogy pénzügyi eszközökkel segítse elő a Közösség kiegyensúlyozott gazdasági fejlődését. Ezenkívül további feladatául tekinti a szállítási és telekommunikációs infrastruktúra fejlesztését, a környezetvédelmi beruházásokat, az életminőség javítását, az EU nemzetközi versenyképességének növelését, az Unió kevésbé fejlett régióinak gazdasági fejlesztését, a kis- és középvállalkozások támogatását, valamint a kulturális örökség megóvását, a városok megújulásának előmozdítását. Tevékenységét alapvetően a lemaradó régiókra koncentrálja, de részt vesz a Közösség által kötött fejlesztési megállapodások megvalósításában. Tőkebefektetései a Római

8

Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula, 1999. p. 88-95.

16


Szerződés 130. cikkelyében foglaltaknak megfelelően a Közösség politikai céljait követik. A világ legnagyobb tőkekihelyező intézményeként az EIB tőkéje jelenleg 62 milliárd ECU (1995), 155 milliárd ECU összhatárig képes kölcsönöket nyújtani. A közép-és kelet-európai országokban zajló rendszerváltozást követően növekvő mértékben vesz részt ezen országok támogatásában is.9 2.5.5. Előcsatlakozási Alapok Magyarország - és többi tagjelölt ország számára is – elengedhetetlenné vált a hazai területfejlesztés

cél-,

intézmény-

és

eszközrendszerének

illesztése

az

EU

területfejlesztési és struktúrapolitikájához. Az EU e folyamatot elősegítendő – a többi kelet-közép-európai tagjelölt országhoz hasonlóan – hazánk részére is biztosít forrásokat. Az 1998 és 1999-es költségvetési években az EU támogatások fő forrásaként a PHARE program (Polish-Hungarian Assistance for the Reconstruction of the Economy, Lengyel-Magyar Segélyprogram a Gazdaság Újjáépítésére) kapott nagyobb hangsúlyt. A 2000-2006 közötti időszakra szóló AGENDA 2000 a PHARE program mellett előirányozta két ún. Előcsatlakozási Alap, az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession, Előcsatlakozási Strukturális Politikai Eszköz) és a SAPARD (Special Assistance Programme for Agricultural and Rural Development, Különleges Támogatási Program Mezőgazdaság és Vidékfejlesztésre) létrehozását, valamint a bővítést követő években nyújtandó strukturális támogatásokra elkülönített 40 milliárd eurós tartalékalapot. A közép- és kelet európai országok az Uniós tagságra való felkészülés során a Bizottsággal együttműködve Csatlakozási Partnerség címmel stratégiai dokumentumot dolgoztak ki, amelyek keretül szolgálnak az Előcsatlakozási Támogatásokhoz.

9

Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények, Osiris Kiadó, Bp. 2002. p. 145-146.

17


1. ábra

2 0 0 0 -2 0 0 6 e lő c sa tla k o z á si tá m o g a tá s 2 1 8 4 0 m illió e u r ó

10 920 3 640 7 280 PHARE

SA PAR D

IS P A

Forrás: European Council, 1999

A PHARE program – a legrégebben működő támogatási eszköz, 1989-ben indult azzal a céllal, hogy javítsa a Közösségi jogszabályok megfelelő alkalmazását biztosító intézmények, a közigazgatás és az állami szervek működését, illetve anyagi támogatást nyújtson a szociális és gazdasági ágazatokban történő legszükségesebb beruházások (infrastrukturális, üzleti és szociális intézkedések) számára. A 2000-ben létrejött SAPARD Mezőgazdasági és Vidékfejlesztései Előcsatlakozási Program kiegészíti a tagjelölt országok által a Közösségi Agrárpolitikához (CAP-hoz) történő csatlakozás érdekében hozott erőfeszítéseket. A szintén 2000-ben létrehozott ISPA nagymérvű környezetvédelmi és közlekedési beruházásokhoz biztosít kiegészítő pénzügyi forrásokat. A következő táblázat azt szemlélteti, hogy az egyes tagjelölt országban hogyan alakul az Előcsatlakozási Alapok éves költségvetése (az összegek millió euróban és 1999-es árakon értendők). AZ ISPA esetében pontos összegek helyett minimális és maximális előirányzatok szerepelnek, melynek célja, hogy a kedvezményezetteket jó minőségű pályázatok készítésére ösztönözze, illetve, hogy biztosítsa a források rugalmas felhasználását. Málta, Ciprus és Törökország számára különböző partnerségi programok és konkrét előcsatlakozási segélyek állnak rendelkezésre.10 Az Előcsatlakozási Alapok éves költségvetése 2000-től az egyes tagjelölt országokban 10

Heil Péter: Az Európai Unió bővítésének pénzügyi eszközrendszere A Phare, az ISPA, és a SAPARD program, Európai Tükör 2001/2-3. szám, p. 51-62.

18


5. táblázat Tagjelölt PHARE ország Nemzeti program Bulgária 100 Csehország 79 Észtország 24 Magyarország 96 Lettország 30 Litvánia 42 Lengyelország 398 Románia 242 Szlovákia 49 Szlovénia 25 összesen 1085

ISPA minimum 83,2 57,2 20,8 72,8 36,4 41,6 312,0 208,0 36,4 10,4 1040

ISPA maximum 124,8 83,2 36,4 104,0 57,2 62,4 384,8 270,4 57,2 20,8

SAPARD 52,1 22,1 12,1 38,1 21,8 29,8 168,7 150,6 18,3 6,3 520

Forrás: EC 2001

2.6.

A támogatásra jogosult regionális szintek – a NUTS rendszer

A Strukturális Alapokból származó támogatások odaítélésének alapjául az Európai Unió kialakított egy egységes területi statisztikai rendszert, az ún. NUTS (Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques) jegyzéket, elsősorban abból a célból, hogy az integrációnak egy egységes – országos szint alatti – területi felosztása álljon a rendelkezésre, és ehhez regionális adatbázist lehessen csatlakoztatni, másrészt a jegyzék létrehozása azt a célt is szolgálja, hogy összehasonlíthatóvá tegyék a tagországok regionális gazdasági egységeinek teljesítményeit. A NUTS egy ötszintű hierarchikus osztályozás: három regionális (NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3), és két helyi szintet (NUTS 4, NUTS 5) jelöltek meg. A jegyzékben szereplő minden területegység (régió) betűkből (ország név rövidítése) és számokból álló azonosítóval rendelkezik Fontos megemlíteni, hogy a korábbi EU15 és a csatlakozó országok regionális beosztása tekintetében az azonos területi szinteken szereplő régiók között jelentős eltérések vannak közigazgatási szempontból, továbbá azonos területi szinten szereplő térségek területüket, népességüket tekintve nagy különbségeket mutatnak (1. Melléklet) 2.7.

A regionális politika jövője

19


Az Unió regionális politikája bebizonyította, hogy föderatív államszövetséghez hasonlóan képes jelentős jövedelmeket újraosztani, erősítve ezzel a tagállamok és régiók közötti szolidaritást és az integráció kohézióját, az elmaradott régiók felzárkózását, a kevésbé fejlett régiók leszakadásának megakadályozását. Ezáltal felértékelődtek az uniós tagságban rejlő előnyök, vonzerőt jelentenek az elmaradott térségek, tagállamok által igénybe vehető közösségi támogatások. A tagság iránt érdeklődő országok számára minden bizonnyal motiváló tényező, az Európai Unió strukturális és kohéziós politikája számára egyben hatalmas kihívás is. A kelet-közép-európai országok csatlakozását követően 2006 végéig az Európai Unió megteremti a pénzügyi alapjait annak, hogy az új tagállamok a közösség belső mechanizmusainak “teljes jogú” kedvezményezettjeivé válhassanak, ugyanakkor 2007—től az Unió globális teljesítőképességének csökkenésével kell számolni. A csatlakozás következtében az Unió lakossága 28, területe 34 százalékkal növekszik, a 25 tagállamra duzzadó integráció egy főre jutó, PPS-ben számított nemzeti jövedelme 14 százalékkal csökken, a kibővítés komoly kihívás elé állítja a közös regionális politikát, a közösségi szolidaritást. Mivel a tagállamok közötti jövedelemkülönbségek előreláthatólag növekedni fognak, a tagállamok, régiók közötti fejlettségi szintben nagyobb eltérések mutatkoznak, várhatóan jelentősen megnövekszik a támogatás iránti igény. Szükséges azonban, hogy a támogatások nagysága az igényekkel arányban álljon. Ezért elengedhetetlen a kedvezményezetti státusz, a támogatás nagyságának meghatározása. A 2007-2013 közötti pénzügyi időszakot meghatározó kohéziós politika reformja szerint megváltozna a kohéziós politika cél- és eszközrendszere.11 Alapvetően három fő célra kívánják fordítani a rendelkezésre álló forrásokat, melyek továbbra is a közösségi össz-GDP 0,41 százalékát (a vidékfejlesztési és halászati támogatásokkal együtt 0,46 százalék) tennék ki: A kohéziós költségvetés 78 százalékát a legkevésbé fejlett régiók növekedésének és foglalkoztathatóságának növelésére, a fejlettebb régiók felzárkóztatására, azaz a

11

Iván Gábor: A 2006 utáni közös regionális politika, Európai Tükör 2001/2-3. szám p. 106-127.

20


konvergenciára fordítanák. E prioritás kedvezményezettjei továbbra is azok a régiók lennének, amelyek egy főre eső átlagos GDP-je nem éri el az Uniós átlag 75 százalékát. A költségvetés 18 százalékát a regionális versenyképesség és foglalkoztatottság növelésére szándékoznak fordítani - összhangban a lisszaboni és göteborgi stratégiával. A harmadik célkitűzés az európai térségi együttműködés támogatására vonatkozó forrásokat tartalmazná, amelyek a kohéziós költségvetés 4 százalékát teszik ki. Ez a prioritás érinti a határrégiókat, a transznacionális-, az interregionális-, és a határokon átívelő együttműködést. Az Európai Bizottság fenntartaná továbbá a Kohéziós Alap támogatásait, melynek jogosultsági körébe továbbra is a fejlettségi szempontból az uniós átlag 90 százaléka alatt lévő országok lennének jogosultak. Az eddig csak környezetvédelmi és közlekedési

beruházásokat

támogató

alap

további

támogatási

célokkal

(energiahatékonyság, városi közlekedés és megújuló energiaforrások) bővülne.12

12

Dritter Kohäsionsbericht Februar 2004, Harmadik Kohéziós Jelentés http://www.europa.eu.int/comm/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/cohesion3/cohesion_de. htm

21


3.

A magyar regionális politika

Az alábbi fejezetben szeretném bemutatni, milyen regionalizálási folyamatok voltak jelen Magyarországon a rendszerváltás előtt, majd azt követően, és milyen feladatok elvégzése vált szükségessé hazánk uniós csatlakozásáig. A vizsgálat tárgyát képezi továbbá, milyen módon sikerült hazánkban az Európai Unió regionális politikájának működésével összhangban kialakítani a regionális fejlesztés célterületeit, prioritásait és eszközrendszerét, hogyan határozták meg a területfejlesztés új intézményrendszerének elemeit és a programok kialakításában közreműködő szereplők feladatkörét. Az elmúlt évtizedben a területi-közigazgatási rendszer működésében, funkcióinak változásában Nyugat- és Kelet-Közép-Európa között lényeges különbségek figyelhetők meg. Nagy kihívást jelent a Közép-Kelet-Európai országok számára egy újabb regionális politikai intézmény- és eszközrendszer kialakítása a különböző területi egységek közötti együttműködés megvalósítására. 3.1.

A magyar regionális politika a rendszerváltás előtt

A II. Világháború után a társadalmi, politikai, gazdasági fejlődés fő vonalává a centralizáció vált és bevezették a tanácsrendszert. Magyarországon – éppúgy mint a Közép-Kelet-Európai térség többi országában – az államszocializmus idején nem alakult ki regionális politikai intézmény- és eszközrendszer. Ebben az időszakban a regionális politika szervezeti formájára a hierarchikus tervezési apparátus volt a jellemző. A hierarchia legfőbb szintjén a nagy hatalommal rendelkező Központi Tervhivatal állt. Az állam érdekeit, a központi akaratot az alárendelt szervek érvényesítették. A hatalom helyi szervei lényegében a központi akarat megvalósítói voltak. Nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, a területi adottságokat a tervek megvalósítása során.13

13

Horváth Gyula: Európai regionális politika és a kelet-közép-európai bővítés, In Horváth Gy. (szerk.): A régiók szerepe a bővülő Európai Unióban MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2000. p. 9-18.

22


Azonban a korlátlan létszámbővítésben érdekeltté tevő ár-, bér-, és adórendszer, valamint a központi beruházások telepítéséről folytatott alkuk mechanizmusa többékevésbé automatikusan lehetővé tett bizonyos térbeli kiegyenlítődést.14 A 80-as években Magyarországon a diktatúra enyhülni kezdett, így a helyi kezdeményezések is egyre nagyobb teret kaptak. 3.2.

Regionális politika a rendszerváltás után (1990-1994)

A rendszerváltást követően a hierarchikus, végrehajtó jellegű tanácsrendszer helyébe a helyi önkormányzatok kerültek. Az önkormányzatok már rendelkeznek szervezeti és döntési önállóságuk alkotmányos garanciáival.15 Azonban a különböző térségekre különböző módon hatottak a hirtelen változások. Lassan előtérbe kerültek a rejtettebb dimenziók, a bonyolultabb kérdések, a hatékonyság, szakszerűség, működési technikák és forrás-eszközök problémai: 1) Az önkormányzati rendszer kiépítése során nem volt határozott elképzelés a középszint funkcióiról, államszervezeti karakterekről sem, ezért koordinációs és kommunikációs zavarok keletkeztek. 2) Nemcsak a középszint tartalma, hanem területi kerete is tisztázatlan maradt, ennek köszönhetően összehangolatlan regionalizálási folyamatok indultak el. 3) A kormányzat és a települési önkormányzatok között keletkezett űr különösen nagy gondot jelentett a területfejlesztésben, a regionális válságkezelésben. 4) A szétszabdalt települési önkormányzati és területi államigazgatási rendszer egyaránt miközben

hatékonysági, a

létező

szakszerűségi, megyei

koordinációs

önkormányzatokat

problémákkal a

küzdött,

szerepnélküliség

és

eszköznélküliség frusztrálta.16

14

Illés I.: Az EU keleti bővítése és a regionális politika reformja, Horváth –Reichnitzer (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, 2000 15 Tóth K. : K-Európa új alkotmányai, JATE Állam és Jogtudományi Kara, Szeged, 1997.

23


Az alábbi feladatok megoldásának tisztázása vált szükségessé: ♦ a nemzeti gazdasági tér erős differenciáltságának, valamint a centrumtérség kapcsolati hálójának dominanciájának csökkentése, ill. kiegyenlítése ♦ a térszervezés eszköz- és intézményrendszerének decentralizálása, új kohéziós és strukturális politika kidolgozása ♦ a régiók megközelítési viszonyainak javítása ♦ az innováció orientált területfejlesztés alapjainak megteremtése, regionális innovációs stratégia, sokoldalú regionális innovációs központok fejlesztése ♦ a regionális központok, és ezen területek vonzáskörzetébe tartozó kis- és középvárosok az újraiparosítás színtereiként-, a kistérségi település együttesek ellátási-szolgáltatási egységekké átszervezése ♦ a központi irányítás reformja, jogkörök és eszközök decentralizálása a régiókhoz, a területi közigazgatás átszervezése, a régiók alkotmányos szabályozása ♦ a csatlakozás utáni finanszírozási források bővülésével a fejlesztési lehetőségek kihasználására versenyképes regionális programok elkészítése szükséges ♦ összetett gazdaságfejlesztés ♦ változtatások a központi és önkormányzati költségvetés szerkezetében – az állami alapok és célelőirányzatok átrendezése, a közfeladatok és a fejlesztési támogatások szétválasztása, a fejlesztési források differenciált megjelenése, stb. ♦ a régiók feladatainak pontos meghatározása, összehangolása, a regionális fejlesztési tanácsok illetékességi területeinek a NUTS 2 egységekhez igazítása, a regionális fejlesztési tanácsnak törvényben szabályozott módon kell saját forrással rendelkezni, feladatukat törvényben kell rögzíteni ♦ a területfejlesztési tanácsok működésének jogi alapokra helyezése, tevékenységének meghatározása, gazdálkodásának és működésének felügyelete ♦ szükségszerű továbbá a professzionális programok és a menedzsment megléte regionális szinten ♦ a települési és gazdasági interregionális kapcsolatok intenzitásának növelése

16

Pálné Kovács Ilona: A magyar területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerének értékelése, In Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a magyar regionális politika továbbfejlesztése, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 1997.

24


A megoldandó feladatok sora szükségessé tette tehát a területfejlesztés intézmény-, és eszközrendszerének szabályozását, valamint az Unió ötfokozatú terület-beosztási rendszerének (NUTS) megfelelő hazai területi rendszer kialakítását, ezen belül a regionális területbeosztás (NUTS 2 szint) létrehozását. 3.3.

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény

A törvény kialakította a területfejlesztés intézményrendszerét, az önkormányzati társulások, a megyei és regionális fejlesztési tanácsok, az Országos Területfejlesztési Tanács feladat és hatáskörét, meghatározta az azokban közreműködő térségi szereplők feladatait. A törvény hatálybalépését követően a területfejlesztés intézményrendszere országos, megyei és kistérségi szinten kiépült, ill. megerősödött. Középszinten a megyei területfejlesztési tanácsok jelentős szerepet játszottak az önkormányzatok és a gazdasági szereplők fejlesztési elképzeléseinek összehangolásában, a megyei területfejlesztési koncepciók és programok kidolgozásában. Lehetőség nyílt arra, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsokat hozzanak létre. Megindult az alulról szerveződő regionális fejlesztési tanácsok megalakítása is, amit elősegített a PHARE-programok keretében nyújtott támogatás. A törvény fontos részét képezi azoknak a pénzügyi eszközöknek a megnevezése, amelyek a területfejlesztést és a területrendezést biztosítani kívánják. A területfejlesztési célokat az általános gazdasági szabályozás, a normatív és a térségre vonatkozó sajátos pénzügyi eszközrendszer összehangolt működése garantálja, azaz külön jogszabály szerinti központi eszközök, külön jogszabályban meghatározott a gazdaság, a foglalkoztatás és az infrastruktúra fejlesztését szolgáló pénzalapok, ill. költségvetési előirányzatok, az éves központi költségvetésben meghatározott,

a minisztériumok

költségvetési forrásainak területfejlesztési programokra és célokra felhasználható pénzeszközei,

az

önkormányzatok

településfejlesztést

támogató

címzett

és

céltámogatások rendszere, továbbá térségi eszközök, valamit egyéb eszközök -

25


területfejlesztési célú segélyek, illetve hitelek, gazdálkodást végző szervezetek intézmények önkéntes hozzájárulásai.17 Dolgozatom következő fejezetében részletesen bemutatásra kerül, milyen pénzügyi eszközök felhasználása vált lehetővé regionális szinten a csatlakozásra való felkészülés időszakában.

3.4.

Magyarország regionális beosztása

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 5. §-ának ea) pontja definiálta a tervezési-statisztikai régió fogalmát. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III.20.) OGY-határozat II. fejezetének 5.3 pontja meghatározta az ország tervezési-statisztikai régiókra való felosztását. NUTS 1 – az egész ország - 1 NUTS 2 - tervezési-statisztikai régió – 7 (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) NUTS 3 – megyék, főváros - 19+1 (Budapest, Pest megye, Veszprém, Fejér, KomáromEsztergom, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Baranya, Somogy, Tolna, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén,

Szabolcs-Szatmár-Bereg,

Hajdú-Bihar,

Jász-Nagykun-

Szolnok, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun) NUTS 4 – statisztikai kistérségek - 150 (Dél-Dunántúli Régióban – 22 kistérség Baranya megyében (Komlói, Mohácsi, Pécsi, Pécsváradi, Sásdi, Sellyei, Siklósi, Szigetvári), Somogy megyében (Barcsi, Csurgói, Fonyódi, Kaposvári, Lengyeltóti, Marcali, Nagyatádi, Siófoki, Tabi), Tolna megyében (Bonyhádi, Dombóvári, Paksi, Szekszárdi, Tamási) NUTS 5 – települések (városok + községek) – 3145 (Dél-Dunántúli Régióban – 654 település) A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XCII. törvény 6. §-a az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló

17

1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről

26


országgyűlési határozatra való visszautalással elrendelte az ott leírt területbeosztásnak megfelelően a regionális fejlesztési tanácsok megalakítását. Ezzel a hét tervezésistatisztikai régió (NUTS 2 szint) törvényi megerősítést kapott.

3.5.

A területfejlesztésben és területrendezésben részt vevő szervek

A magyarországi regionális politika többféle területi szinten működik. Országos szinten - a központi állami szervek részvételével azt figyelik, hogy a térségek közötti különbségek hogyan alakulnak országos viszonylatban, és ezzel összefüggésben mely térségeknek van szüksége állami támogatásra, ill. megfogalmazásra kerülnek a jövőben elérendő országos célok. Ez a szint a koordinálás szintje. Területi szinten fogalmazódnak meg a jövőben elérendő helyi célok, itt zajlanak le a helyi fejlesztések, az egyes térségek fejlesztési kérdéseiben ezen a szinten hozzák a döntéseket. 2. ábra

27


A területfejlesztésben és területrendezésben részt vevő KÖZPONTI ÁLLAMI SZERVEK

TERÜLETI SZERVEK

Országgyűlés Kormány

Területfejlesztési önkormányzati társulás Megyei önkormányzat – megyei önkormányzat közgyűlése

Országos Területfejlesztési Tanács • • • • • • •

Megyei területfejlesztési tanács

regionális fejlesztési tanácsok elnökei az országos gazdasági kamarák elnökei az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egy-egy képviselője miniszterek a főpolgármester vagy képviselője az országos önkormányzati érdekszövetségek közös képviselője tagként az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke

Térségi Fejlesztési Tanács Regionális Fejlesztési Tanács Területi államigazgatási szervek

Forrás: 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről

3.6.

A regionális fejlesztési tanácsok szerepe

A regionális fejlesztési tanácsok létrehozása, működésük szervezeti kereteinek kialakítása elősegíti, hogy a régiókat alkotó megyék közösen határozzák meg fejlesztési prioritásaikat, ill. hogy az ehhez szükséges saját erőforrásaikat egyesítsék. A regionális fejlesztési tanácsok a feladatát alapvetően a régió gazdaságának és infrastruktúrájának fejlesztése jelenti. Ennek megfelelően határozta meg a törvény a regionális fejlesztési tanácsok feladatait és koordinációs tevékenységét. A Magyarországon létrehozott 7 régió területi fejlesztési tanácsa a) Vizsgálja és értékeli a régió társadalmi és gazdasági helyzetét, adottságait (SWOT analízis), a vizsgálatok során felhasznált információkat, és a vizsgálatok eredményeit a területi információs rendszer rendelkezésére bocsátja. b) Kidolgozza és elfogadja- az országos területfejlesztési koncepcióval összhangban – a régió hosszú és középtávú területfejlesztési koncepcióját, ill. a régió fejlesztési programját (Dél-Dunántúli Régió – Komplex Fejlesztési Program), annak stratégiai és operatív munkarészeit.

28


c) Ellátja a gazdaságfejlesztés területi koordinációs feladatait, egyezteti a kormányzati és a térségi érdekeket, biztosítja a régión belül a térségi szereplők közötti koordinációt. d) Pénzügyi tervet készít a fejlesztési programok megvalósítása érdekében, javaslatot tesz a helyi, a térségi, a központi és a nemzetközi források összetételére és felhasználásának időbeli ütemezésére. e) Dönt a programok és alprogramjai megvalósításáról a források függvényében. f) Szervezi a programok megvalósítását, részt vesz a programok – külön jogszabályban meghatározott – pénzügyi finanszírozási feladataiban. g) A programok megvalósításáról, a pénzügyi felhasználásról naprakész nyilvántartást vezet, évente tájékoztatja a minisztert. h) Gondoskodik a források hatékony és szakszerű felhasználásáról, a program céljainak érvényesüléséről. i) Megállapodást köthet az érintett tárcákkal az egyes régiószintű területfejlesztést, ill. az ágazati célkitűzések és feladatok végrehajtását szolgáló fejlesztési programok finanszírozására. j) Véleményezi a területét érintő országos ágazati és regionális szintű fejlesztési koncepciókat, továbbá a területét érintő területrendezési terveket. k) Közreműködik a régióban kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében. l) Forrásokat gyűjthet a működéshez és a fejlesztési programok megvalósításához. m) Ellátja mindazon feladatokat, amelyeket a törvény vagy egyéb jogszabály a hatáskörébe utal.18 A regionális fejlesztési tanácsok feladataik ellátása során a megyei területfejlesztési tanácsokkal

partnerségi

viszonyban

működnek

együtt.

Tevékenységüket

a

munkaszervezetek segítik, amelyek ellátják az EU-támogatások regionális fogadásához szükséges adminisztratív feladatokat. Működésük fontos, mert az operatív programok végrehajtásával kapcsolatos feladatok elsősorban rájuk hárulnak

18


29


3.7.

Általános helyzetkép a régiókról

Az Európai Unió legtöbb tagországában az elmúlt öt-hat esztendő alatt a területi különbségek Németországot,

kisebb-nagyobb ahol

mértékben

csökkenés

növekedtek,

mutatkozott.

Hasonló

kivéve

Ausztriát

folyamat

zajlott

és le

Magyarországon is – 1995 és 2000 között a régiók közötti eltérések növekedtek, és egy igen szerény mértékű csökkenést csak a 2001. évi GDP-adatok jeleznek. Az ország egésze és az egyes régiók eredményei is közelebb kerültek az EU átlagához, de továbbra is csak Közép-Magyarország haladja meg a támogatás határértékét. Hazánk további hat régiója az uniós átlag alatt van. Az egy lakosra jutó GDP becslése, 2001 6. táblázat Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország

Az EU -15 százalékában, vásárlóerő paritáson 83,5 49,3 55,0 39,8 34,6 35,1 37,9 52,8

Forrás: KSH

Az előző évitől jelentősen eltérő arányok arra vezethetők vissza, hogy az előzetes adatok szerint az egy főre jutó GDP értéke az Európai Unió átlagában 2,7 százalékkal növekedett, Magyarországon azonban 9,1, ezen belül Közép-Magyarországon 10,4 százalékkal, míg Nyugat-Dunántúlon lényegében változatlan maradt.19 A Magyarországon kialakított hét tervezési-statisztikai régió nem homogén területeket fog össze, de felismerhető profijuk van, közelálló fejlettségű megyékből állnak, természeti-földrajzi adottságaikat illetően rokoníthatók, a gazdasági fejlődés potenciális

19

Magyarország régiói, KSH, 2003. p. 61-76.

30


lehetőségeit, ill. megoldandó problémáikat tekintve elégségesen hasonlók ahhoz, hogy a régió szintjén jól értelmezhető és kezelhető fejlesztési koncepciókat, projekteket, pályázatokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg. Az ország különböző tájegységei között kialakult fejlettségbeli különbségek az 1990-es évtized elején bekövetkezett gazdasági visszaesés következtében kiéleződtek, de ezeket a hatásokat az eltérő adottságokkal és korábban is eltérő gazdasági fejlettséggel rendelkező országrészek, területek nem egyformán élték meg. A negatív hatások mérsékeltebben érvényesültek Budapesten és a fővárosi agglomerációban, a viszonylag fejlettebb gépiparral rendelkező nyugat-dunántúli területeken, de drasztikus leépülést okoztak a keleti országrészen, elsősorban a középminőségű tömegtermelés kohászati és élelmiszer-ipari bázisain, majd néhány évvel később a bányászati területeken. Ezek a különbségek az 1993 utáni fejlődési pálya eltérő eredményeiben is megmutatkoztak: kiemelkedett az országban három régió, a fővárost is magába foglaló Közép-Magyarország, valamint Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl, míg a másik pólust Észak-Magyarország és Észak-Alföld képviseli. A két déli régió a legtöbb vonatkozásban az utóbbiakhoz áll közel.

A régiók fő gazdasági jelzőszámai, 2002* 7. táblázat Régió

A GDP területi megoszlása, %

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl

43,9 10,3 10,2 7,4

Az egy főre jutó GDP az 1995. évi százalékában 290,9 275,3 271,6 248,0

Észak- Magyarország Észak-Alföld

8,3 10,2

242,8 250,9

31

A 15-74 éves népesség A munkagazdasági nélküliségi aktivitása ráta 56,6 3,9 56,0 5,0 58,8 4,0 49,7 7,9 48,3 47,7

8,8 7,8


Dél-Alföld 9,7 Magyarország 100,0 ebből Budapest 35,1 *A GDP-re vonatkozó adatok 2001. éviek

232,7 268,2 298,3

51,0 52,9 56,9

6,2 5,8 3,7

Forrás: KSH

Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl állítja elő az országos GDP több mint 60 százalékát, az egy főre jutó GDP értéke is csak ezekben a régiókban haladja meg az országos átlagot. Észak-Alföld a GDP területi megoszlását tekintve a Közép-Dunántúlhoz hasonló százalékos arányt mutat, Észak-Magyarország és Dél-Alföld után a Dél-Dunántúl az utolsó helyet foglalja el. A Dél-Dunántúl egy főre jutó GDP tekintetében megelőzi a Dél-Alföldi-, és ÉszakMagyarországi Régiót. Ezzel összefüggésben a GDP országos átlag alatt lévő régiókban az átlagosnál lassúbb a növekedés, alacsonyabb a gazdasági aktivitás és magasabb a munkanélküliség. Hasonló tendencia figyelhető meg a régiók országos ipari termelés részesedése tekintetében, a három legfejlettebb régió 60 százalék feletti részesedést mondhat magáénak az országosból, a Dél-Dunántúl 7,2 százalékkal a legalacsonyabb arányú részesedéssel rendelkező térség. Az egy lakosra jutó külföldi befektetett tőke arányait tekintve szintén a három legfejlettebb régióban összpontosul, Dél-Dunántúl az utolsó helyen szerepel.20 A hazai regionalizációs folyamat egyik kezdő lépését a dél-dunántúli megyék (Baranya, Somogy, Tolna és Zala) tették meg, amikor 1994-ben saját kezdeményezésként megszületett a Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója. Ebben meghatározásra kerültek a fejlesztési prioritások és a régióépítést meghatározó fejlesztési szükségletek. Az Országos Területfejlesztési Koncepció értelmében a Dél-Dunántúli tervezésistatisztikai régiót Baranya, Somogy és Tolna megye alkotja, a Zala megyét magába foglaló négymegyés dél-dunántúli együttműködés Dél-Dunántúli Programrégióként értelmezhető.

20

A magyar régiók zsebkönyve 2002, KSH, 2003. p. 18-25.

32


A Dél-Dunántúli régióban a regionális központi funkciókat feladatmegosztáson alapuló társközpontok gyakorolják. Ezeket a funkciókat elsősorban a megyeszékhelyek és a speciális adottságainál fogva erre alkalmas települések egymással együttműködve, sajátos munkamegosztásban látják el. A Dél-Dunántúli-térségre kidolgozásra került területfejlesztési program tartalmát befolyásolják az európai regionális folyamatok irányai, a területfejlesztés nemzeti céljai, az Európai Unió regionális politikájának alapelvei. A régió területfejlesztési céljainál – hasonlóan a többi magyar régióhoz – szükséges figyelembe venni, hogy a régióépítés folyamatában lévő térségről és nem stabilizálódott EU típusú régióról van szó. Ezáltal a régiós együttműködés, valamint a térség kohéziójának erősítése önmagában is célként realizálódik.

33


4.

A Dél-Dunántúli Régió

A Dél-Dunántúli Régió Baranya, Tolna és Somogy megyéket foglalja magába (2. melléklet). A régiót délnyugaton Horvátország határolja, északi irányban a KözépDunántúli Régióval, keleti irányban a Dél-Alföldi Régióval, észak-nyugati irányban a Nyugat-Dunántúli Régióval határos. A régió területe 14 169 km2, közepes méretű régióként az ország területének 15 százalékát foglalja el. Dél-Dunántúlon lakik a magyar lakosság 9 százaléka, 97 580 ezer fő, népsűrűsége 69 fő/ km2 országos viszonylatban a legkisebb. 4.1.

A Dél-Dunántúli Régió helyzetértékelése (SWOT analízis)21

A Dél-Dunántúli Régió regionális fejlesztési tevékenységének prioritásait hivatott alátámasztani a régió bemutatása SWOT analízis segítségével. A gyengeségek, erősségek, lehetőségek és veszélyek alátámasztják a régió komplex fejlesztési tervében megfogalmazott fejlesztési irányokat. 4.1.1. Gyengeségek A régió szélsőséges településszerkezetű, magas az elmaradott települések aránya, funkcióhiányos kisváros hálózattal rendelkező térség, hiszen településhálózatának csaknem háromnegyedét aprófalvak alkotják, amelyek héttizedében 500 fő alatti a lélekszám. A régióbeliek közel egyötöde él aprófalvakban, a 10 000 főnél nagyobb lélekszámú városok a népesség 46 százalékát koncentrálják. 22 kistérsége közül nyolc országos viszonylatban a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozik, ezekben él a dél-dunántúli népesség közel ötöde. A régió közlekedés szempontjából peremhelyzetű. Úthálózattal közepesen ellátott, az útsűrűség közelíti az országos átlagot. Vannak azonban kifejezetten “úthiányos” területek is. Az úthálózat fokozott igénybevétele gondot okoz, mely a földrajzi

21

Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programja, 1999. július 30.

34


fekvésből adódóan részben az egyre növekvő tranzitigényekkel is összefügg. A Balaton déli partját érintő M7–es autópálya nemzetközi és országos jelentőségű, szintén nagy forgalmat bonyolít le a 6-os számú főút, mely a régió keleti és déli részét köti össze a fővárossal. Leértékelődött természeti erőforrások jellemzik a térséget, amely összefügg a bányászat leépülésével. A Dél-Dunántúl népessége kedvezőtlen korösszetételű. Erőteljes öregedési folyamat indult meg a régióban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok hatására. 2003. január elsején az öregedési index értéke 97 volt, a nyolc évvel korábbi 76-tal szemben. Az országos átlagtól valamelyest elmarad a születéskor várható élettartam, a 2002 elején született férfiak csaknem 68, a nők 76 évre számíthatnak. Fejletlen telekommunikáció jellemzi a régióban működő vállalkozásokat, melyek mintegy 70 százaléka használ számítógépet, ami az országos átlaghoz közelítő érték. Internetezéssel azonban a vállalkozások csupán 40 százaléka rendelkezik, miközben az országban már minden második vállalkozás Internet-felhasználó. Az ezen a téren mutatkozó régiós elmaradás a telefonfővonalak és az ISDN-vonalak alacsony számával hozható összefüggésbe. A térség korszerűtlen iparszerkezete összefüggésbe hozható a rendszerváltozás előtti főbb gazdasági potenciálok közül az elmúlt tizenkét évben több válságba jutásával, vagy leértékelődésével (pl. mecseki szén- és uránbányászat, Balaton-part). A kilencvenes évektől a régióban is mindinkább mérséklődött a termelőágak súlya és előtérbe került a szolgáltatási szektor. 2001-ben ez a szektor adta a régióban megtermelt bruttó hozzáadott érték 61 százalékát, míg az ipar részesedése 26, a mezőgazdaságé 8, az építőiparé 5 százalék volt. Ennek ellenére a szolgáltatási szektor hozzájárulása a bruttó hozzáadott értékhez az országos átlagnál alacsonyabb, míg az iparé, az építőiparé ahhoz hasonló, a mezőgazdaságé annál jóval nagyobb volt. A régión belül található megyék jellemzői eltérést mutatnak – Tolnában az ágazati szerkezetben erőteljesebbek a termelőágak – alapvetően az energiaipar jelentős szerepe miatt, Baranyában és Somogyban a szolgáltatások szerepe a meghatározóbb. 35


Területileg a megyeszékhelyek meghatározó szerepe mellett néhány település jelentkezik jelentősebb ipari szolgáltatóként, azonban vannak nagy munkaerőgondokkal küzdő iparhiányos térségek is a régióban. A termékszerkezet megváltozása ellenére folytatódik a gyártása tradicionális termékeknek (pl. a bonyhádi zománcedény, farostlemez, a Zsolnay porcelántermékek, stb.). Az ipari tevékenység élénkülése, az ipar mutatóinak javulása elsősorban az exportlehetőségek

bővülésének

köszönhető,

mivel

a

belföldi

értékesítés

összehasonlítható áron számított értéke az elmúlt évtized közepétől mérséklődött. A külföldi érdekeltségű vállalkozások betelepülésével exportpiaci lehetőségek nyíltak meg, jelentékeny hányadért minőségjavítással, ill. termékváltással évről évre meg kell küzdeni. Az export aránya az 1995. évi 21 százalékról 2002-re elérte az 55 százalékot, ami azonban még mindig alacsonyabb az országos átlagnál. Lassú privatizáció, a külföldi tőke csekély érdeklődése, a külföldi vegyes vállalatok alacsony aránya jellemző. A régió nem tartozik a külföldi tőke által keresett térségek közé, a régiók sorában az egy főre jutó külföldi tőkebefektetéseket tekintve az utolsó helyet foglalja el. 2001-ben az ország iparában működő külföldi érdekeltségű vállalkozások 9 százaléka dél-dunántúli székhellyel működött. Ezek az országos átlagnál szerényebb befektetésekkel működnek (saját és külföldi tőkeösszegből 3-3 százalékos a részesedés). Az ipar vonzotta leginkább a nagyobb befektetéseket- az ágazatok közül az élelmiszeripar és a gépipar, ahol 2001-ben az iparban található külföldi tőkének közel háromtizede, illetve 38 százaléka működött, de jelentős részaránnyal bírt a textil- és energiaipar is. Az országban 2002-ig létrejött 160 ipari park közül 18 található a régióban, többségük 1998-ban és 1999-ben jött létre. A gazdasági szervezetek 1995 és 2001 között közel 700 milliárd Ft értékű beruházást hajtottak végre (az országos teljesítmény 7 százaléka). Ennek alapvető oka a régió vállalkozásainak tőkehiányos helyzete, ami nehezítette a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést is. A beruházások 40 százaléka Baranyában, egyharmada Tolna megyében, egynegyede Somogyban realizálódott, közel egynegyede az energiaszektorban, egyötöde a feldolgozóiparban, közel 15 százaléka a szállítás, raktározás, posta, távközlés ágazatában valósult meg. A beruházások felét gépek, járművek vásárlására, 45 százalékát épületek, egyéb intézmények kivitelezésére fordították. 36


A külföldi érdekeltségű vállalkozások 1998 óta egyre kevesebb beruházást finanszíroztak a térségben. Az 1999 és 2001 között 154 milliárd forintnyi beruházás 5 százaléka az országosnak. A régióban megvalósult összes beruházás alig négytizedét tették ki a külföldiek által történt befektetések, melyek közel fele a feldolgozóiparba, egynegyede a szállítás, raktározás, posta, távközlés gazdasági ágba, 15 százaléka az energiaszektorba irányult. A régión belül elsősorban Baranyát részesítették előnyben a külföldi befektetők. Fontos megemlíteni, hogy a működő tőke vonzásában a zöldmezős létesítmények kaptak nagy szerepet. A régió fejletlen üzleti, pénzügyi szolgáltatásokkal rendelkezik, gyenge K+F tevékenységet folytat. Az ipari és mezőgazdasági szerkezetváltást támogató szellemi és pénzügyi szolgáltatások fejletlenek. A régióban nincs fizetőképes kereslet a fejlett szolgáltatások jelentős része iránt. Tudás importra szorul a tőkeerős vállalti kör – döntően külső forrásból. A régióban nem találhatók multinacionális tanácsadó cégek. Ellentmondás mutatkozik az oktatás, képzés és kutatás magas színvonala és a gazdaság fejlesztését és szerkezetváltást elősegíteni hivatott innovációs transzfer potenciál viszonylagos gyengeségek között. A régió széles képzési, felsőoktatási profiljában viszonylag gyenge a műszaki tudományok képviselete, elsősorban azokon a területeken, melyek a gazdaságban bekövetkező

modernizáció

és

technológia

váltás

műszaki

megalapozását

és

végrehajtását elősegíthetik. A térségben folyó műszaki, kutató és fejlesztő tevékenység fejlődését forráshiány determinálja. További problémát jelent az innováció transzfer, a K+F eredményeknek a gyakorlati megvalósulás szintjéről történő leképezése. 4.1.2. Erősségek Geoökonómiai helyzetét tekintve a régió “déli kapu” szerepet tölt be. A Dél-Dunántúl viszonylag fejlett, multifunkcionális régióközponttal szerteágazó regionális kapcsolatokkal rendelkezik. Pécs a regionális kutatások intézményi központja 37


A térség gazdag gyógyforrásokban és termálkincsekben, természeti és kulturális értékek sokszínűsége jellemzi. Az országos átlagnál magasabb a lakosságon belül a nemzetiségek hányada, a német és horvát kisebbség szoros anyaországi kapcsolatokkal rendelkezik. A tercier szektor fejlődése viszonylag kiegyensúlyozott. Széleskörű és változatos turisztikai termékkínálat (pl. a Balaton-part komplex kínálata, gyógy- és termálfürdők, kulturális értékek, stb.) jellemzi a régiót, kiemelkedő jelentőségű a bor- és gasztronómiai turizmus, a vadászati kül-, és belföldi fizető turizmus, és erős önszerveződés mutatkozik a turisztikai szektorban. A régió K+F tevékenységének fejlesztésére szakmai és intézményi feltételek adottak. Erősödik a kutatási és gazdaságfejlesztési szervezetek, valamint a gazdasági szféra együttműködése. Az átlagosnál képzettebb munkaerő jellemzi a térséget, a foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetétele az országoshoz hasonlóan alakult. A mezőgazdasági termeléshez kiválóak a természetföldrajzi adottságok. A régió mezőgazdaságának erőssége a szántóföldi növénytermesztés – országos jelentőségű eredményekkel, az állattenyésztés, valamint meghatározó tényező a minőségi szőlő- és borkultúra. A tulajdoni átalakulás hatására a mezőgazdaságban visszaszorult a gazdasági szervezetek súlya, visszaesett az általuk művelt földterületek nagysága, ezzel párhuzamosan nőtt az egyéni gazdaságok jelentősége. A regisztrált gazdasági szervezetek száma ötszörösére emelkedett, miközben az itt foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent. Jelentős változást idézett elő az ágazatban a külföldi tőke megjelenése, a külföldi érdekeltségű vállalkozások nagyobb érdeklődést mutatnak az agrárium iránt, mint országosan. A mezőgazdasági üzemstruktúrát a gazdasági szervezetek dominanciája jellemzi – itt koncentrálódik a számosállat-állomány 60 százaléka. A termőföldhasználat tekintetében 2002-ben a régióban regisztrált termőterület az összes földterület 86 százalékát jelentette- magasabb hányadot mint országosan

38


A szántóföldi növénytermesztésben a főbb növényeknél elért termésátlagok rendszerint jóval meghaladták az országos mutatókat. A vetetlen szántó aránya az elmúlt években (2002- 3,7 százalék) az országos átlag (4,3 százalék) alatt volt. A szántóföldi vetésszerkezetet a gabonafélék túlsúlya jellemezte (szántóföldi részesedése meghaladta a 75 százalékot, ezen belül a kukorica 44 százalékot). Az állattenyésztést az országosnál valamivel kisebb állatsűrűség jellemezi, azonban a tenyésztés színvonala, a hagyományok kiemelt szerepet biztosítanak a térségnek. A piaci intézményrendszer csíráinak megléte, a humán infrastruktúra vertikális rendszerének körvonalai (felsőoktatás-szakoktatás-képzés-átképzés) megtalálhatók a régióban. Intézményesült regionális kapcsolatok, interregionális együttműködések, melyek alapul szolgálnak a nemzetközi szereplőket bevonó közös fejlesztési programokba. Meghatározó a koordinációs készség a térségfejlesztésben, a partnerségre törekvés igénye. 4.1.3. Lehetőségek A régióban megtalálható – eltérő fejlettségi szinttel – minden olyan intézmény, amely az új fejlődési pályára lépésben ösztönző szerepet játszhat. E szervezetek együttműködését a régió fejlesztésének szervezéséhez fontos erőforrásként szükséges számításba venni. A fejlesztési stratégia szellemében a Dél-Dunántúlon számtalan részprogram és projekt készült, több megyeszékhely fejlesztési koncepciójában fogalmazódott meg a régió gazdasági kohéziója erősítésének igénye, kirajzolódik az együttműködési készség, ami a megfelelő intézmények létrehozásával stratégiai elemmé alakítható. A Dél-Dunántúl felsőoktatási intézményei, ezek társulásai alkalmassá tehetők az innovációs potenciál erősítésére, a kormány K+F-stratégiájában szükséges gyökeres változások esetén megindulhat a technológiai transzferhálózatok szervezése, az egyetemi-, és termelőszféra kapcsolatai intézményesülhetnek.

A multifunkcionális

felsőoktatás alkalmas a fejlesztéshez szükséges kvalifikált szakemberek képzésére és 39


továbbképzésére. A kutatási és gazdaságfejlesztési szervezetek, valamint a gazdasági szféra együttműködése erősödik. A régió “déli kapu” szerepét kamatoztatni lehet a délszláv államok, ill. az egész Mediterránum felé kiépíthető gazdasági kapcsolatok terén. A régióban fellelhető kis- és középvállalkozások magas aránya óriási potenciált jelent a térségben letelepedett nagyvállalatok beszállítói hálózataihoz történő kapcsolódás terén. A horvát stabilizáció és a délszláv rendezés egyrészt az interregionális kapcsolatok fellendüléséhez

vezethet,

másrészt

szerepet

nyújthat

a

Dél-Dunántúlnak

az

újjáépítésben, elsősorban a logisztikai feladatok ellátásával, másodsorban termék- és szolgáltatásexport lehetővé tételével. A Dél-Dunántúl főúthálózatának fejlesztésével megteremtődik az összeköttetés az észak-dunántúli és dél-alföldi régiókkal, amely gazdasági együttműködési lehetőségek kiaknázását teszi lehetővé. Az alapellátásban dolgozók magas száma, a járóbeteg-ellátásban kialakult jó területi lefedettség, és az “önellátó” egészségügyi szolgáltatások következtében adottak az egészségügy regionális szerveződésének feltételei, így regionális szinten a kapacitások és a források hatékonyabban tervezhetők és fejleszthetők. Az etnikai sokszínűségből fakadó dezurbanizáció a falusi közösségek erősödést szolgálja, a német és horvát kisebbség szoros anyaországi kapcsolatai erősítik a német és horvát kapcsolatokat. A változatos geo- és ökopotenciálnak köszönhetően – gazdag ásványlelőhelyek, gyógyhatású termálvizek, változatos növény- és állatvilág, jó mezőgazdasági adottságok – kialakul a környezet és a gazdaság összhangja. A

mezőgazdaság versenyképes szegmenseinek köszönhetően

erősítésére.

40

képes

pozíciója


A széles turisztikai kínálathoz kapcsolódó szolgáltatási szektor fel tudja szívni a szabad munkaerőt. Az ipari szerkezetváltás megindult, a régióban jelen van a képzett munkaerő, az a nagyvállalati kör és azok a gazdaságfejlesztő szervezetek, melyek köré a régió iparfejlesztésének stratégiája felépíthető. Az exportképes minőségi termelés szakmai és intézményi feltételei részben adottak és fejleszthetők – a külföldi működőtőke vonzásának feltételei adottak. 4.1.4. Veszélyek A régió gyenge versenyképességű gazdasági szerkezete tovább erodálódik, a privatizáció lassan halad, a gazdaság jövedelemtermelő képessége csökken, a régió válságjegyei erősödnek. Az országos közlekedéshálózat-fejlesztési koncepció változatlan marad, a tervezett főközlekedési útvonalfejlesztések a következő évszázad első harmadában valósulnak meg, a régió elérhetőségi viszonyai nem változnak, az európai munkamegosztásba való bekapcsolódás esélyei nem módosulnak. Gyenge a régió érdekérvényesítő szerepe országos szinten, a közlekedés-fejlesztési célokban nincs konszenzus a régióban. A gyenge gazdasági szerkezet és a rossz elérhetőség következtében a tercier szektor fejlődése megtorpan, a fejlett szolgáltatások nem telepednek meg, a regionális szükségleteket az ország centrumtérségei elégítik ki, fokozódik a régió külső függése. A belső kohézió megszilárdulása nélkül a régió exportja, külgazdasági orientációja nem változik, a hazai piac kiszolgálása nem ösztönzi a technológiai megújulást, innovációs centrumok nem alakulnak ki, a Dél-Dunántúl követő jellegű gazdasági fejlődésre kényszerül. A területfejlesztés új szervezeti rendszerének bevezetésével a megyei területfejlesztési tanácsok “befelé fordulnak”, felerősödik az érdekellentét a megyék között a külső erőforrások megszerzéséért, háttérbe szorul a regionális együttműködés igénye, a 41


formalizált regionális szerkezet hiánya miatt a központi kormányzat újraelosztó tevékenysége felértékelődik. A megyeszékhelyek fejlesztési stratégiájukban nem építenek a dél-dunántúli városi munkamegosztásra, érdekérvényesítő erejük gyenge marad, az új intézmények lokális szükségletekre szerveződnek, a városok – kellő funkció híján – nem kapcsolódnak be az európai városok versenyébe. A délszláv-válság hosszas elhúzódásával az interregionális kapcsolatok alacsony szinten maradnak a horvát megyékkel, a belső együttműködés hiányában a régió nem lesz képes aktív külgazdasági politikát folytatni, európai és nemzetközi kapcsolatai esetlegesek maradnak, kompatíbilis infrastruktúra és tudatos fejlesztési stratégia híján lassan kiszorul az Alpok-Adria együttműködésből. Forráshiány jelentkezhet a környezeti károk felszámolására és a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére.22 4.2.

A Dél-Dunántúli Régió fejlesztési programja, prioritásai

A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 1999. júniusában fogadta el a régió fejlesztési

programját,

területfejlesztési

melynek

koncepcióban

célkitűzései foglaltakkal

egyrészt

“felülről”

harmonizálnak,

az

valamint

országos az

ott

megfogalmazott feladatok decentralizált megvalósítását szolgálják, másrészt “alulról” kiegészül sajátos regionális célokkal, és ezáltal előkészíti a saját kompetenciába tartozó fejlesztéseket. A terv összetett funkciója, hogy elősegítse a belső kohézió erősödését, kibontakoztassa a regionális piacot, elmélyítse a területi munkamegosztást, fejlessze az infrastruktúrát. A program tartalmát olyan nemzetközi és nemzeti feltételek befolyásolják, mint az európai regionális folyamatok irányai, a területfejlesztés nemzeti céljai, és az Európai Unió regionális politikájának alapelvei.

22

Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programja, Magyarország régiói, KSH, 2003. p. 61-76.

42


A fejlesztési terv tartalmazza azokat a prioritásokat, amelyek a régió szempontjából fejlesztési tevékenységet igényelnek. A fejlesztési prioritások tovább tagolódnak operatív programokra, melyek megvalósításához költségigények, lehetséges források kerülnek megnevezésre. Hiányoznak azonban konkrét pénzügyi számítások, melynek legfőbb okai, hogy a regionális fejlesztésekhez szükséges források állami költségvetés-, valamint uniós költségvetésfüggők, továbbá az eredményes pályázás jelentkezik megvalósulásuk feltételeként. A Dél-Dunántúli Régió fejlesztési programjai 3. ábra 1. prioritás KÖZLEKEDÉSFEJLESZTÉS Operatív programok • Regionális repülőtér építése • Autópálya építés • Vasútfejlesztés • •

5. prioritás AGRO-BUSINESS FEJLESZTÉS Operatív programok • Integrált élelmiszer gazdaság • Boripari klaszter kialakítása • Az organikus mezőgazdaság fejlesztése

Közútfejlesztés A régió belső környezeti kapcsolatainak fejlesztése

2. prioritás HUMÁN ERŐFORRÁS FEJLESZTÉS Operatív programok • Foglalkoztatás javítása • A munkaerő-piaci esélyegyenlőség feltételeinek elősegítése • Regionális egészségügyi fejlesztések • Az oktatás és képzés fejlesztése 3. prioritás INNOVÁCIÓ-FEJLESZTÉS Operatív programok • A régió K+F tevékenységének erősítése • Az innovációs transzferrendszerek fejlesztése 4. prioritás IPARISZERKEZET-VÁLTÁS, TECHNOLÓGIA-FEJLESZTÉS Operatív programok • Telekommunikációs-elektronikai klaszter

6. prioritás AZ ÜZLETI SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE Operatív programok • Az üzleti tanácsadás fejlesztése •

Regionális konferencia- és vásárközpont építése

7. prioritás TURIZMUS FEJLESZTÉSE Operatív programok • Termál- és gyógyturizmus fejlesztése • Falusi és ökoturizmus fejlesztése • Régiómarketing • A belső identitás erősítése

8. prioritás EU-CSATLAKOZÁSI FELKÉSZÜLÉS Operatív programok • A területrendszer intézményrendszerének kiépítése •

A

nemzetközi

kapcsolatok fejlesztése

43

interregionális


• Környezettechnológiai klaszter • Energetikai ipari klaszter • Ipari parkok hálózatának fejlesztése • A külföldi működő tőke vonzása • A piacképesség fokozása • A kis-és közepes vállaltok támogatása Forrás: Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programja

4.3.

Regionális területfejlesztési programok

A továbbiakban bemutatásra kerül, milyen fejlesztések valósultak meg a régióban az 1998-as és 1999-es költségvetési években, amikor a PHARE program volt a támogatások fő forrása, majd 2000-től, amikor az ország, és ezáltal a Dél-Dunántúli Régió számára a PHARE-program mellett megnyíltak a lehetőségek az ún. Előcsatlakozási

Alapok

támogatásainak

igénybevételére.

Ismertetni

szeretném

ezenkívül, milyen decentralizált állami fejlesztési források kerültek felhasználásra a térségben. 4.3.1. A PHARE-program Kezdetben az OECD 24 tagállamának Magyarország és Lengyelország számára nyújtott, az Európai Közösség Bizottsága által koordinált segélyprogramjaként funkcionált, jelenleg 13 közép-kelet-európai ország támogatásában vesz részt. Az Unió 2000-2006 közötti programozási időszakában a PHARE-program mint előcsatlakozási alap szolgálja a tagjelölt országok fejlődését, mintegy előrevetítve az Unió Strukturális Alapjai közül kettőnek, az Európai Szociális- és az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak a működését. Ennek a csatlakozás előtti pénzügyi eszköznek, multilaterális támogatásként fő célja a magánbefektetések dinamikus növekedéséhez szükséges feltételek megteremtése, a piacgazdaság, a politikai demokrácia

és

a

jogállamiság

megszilárdításához

szükséges

kulcsfontosságú

intézmények megerősítése. 1998. január 1.-től életbe lépett a PHARE ún. új orientációja, melynek értelmében az Unió csak olyan szükségletek társfinanszírozásához biztosít forrásokat, amelyek közvetlenül a kedvezményezett ország uniós csatlakozását mozdítják elő (30 százalék intézményfejlesztésre, a fennmaradó 70 százalék az ún. közösségi vívmányok átvételét szolgáló beruházási célokra – 40 százalékig intézményfejlesztéshez kapcsolódó 44


fejlesztésekre, 30 százalékban gazdasági és társadalmi kohéziót szolgáló programokra fordítható).23 4.3.1.1. PHARE-programok a Dél-Dunántúli Régióban Négy területfejlesztéssel kapcsolatos PHARE-program közül a harmadik program (PHARE HU 9606) keretén belül lett kiválasztva a Dél-Dunántúl - Dél-Alföld és ÉszakMagyarország régióival együtt – a programok végrehajtására, valamint az azt követő HU PHARE 9705 kóddal ellátott programban volt résztvevő a régió. Ezek a programok ún. kísérleti programok. 4.3.1.1.1. PHARE kísérleti programok A Dél-Dunántúl 1998-ban következésképpen a PHARE kísérleti régiója lett. 1998. július 1-jén került meghirdetésre az EU PHARE HU 9606 Regionális Kísérleti Program Alap 4 millió euróra, valamint a hozzá kapcsolódó 142,5 millió forintnyi kormányzati társfinanszírozási forrásra, összesen 1 milliárd forintot meghaladó támogatási keretre írtak ki pályázatot négy témában: •

vidékfejlesztés

•

kis- és középvállalkozások versenyképességének erősítése

•

idegenforgalmi adottságok kiaknázása, valamint

•

regiómarketing, befektetők vonzása területén.

A pályázat eredményeiről, tapasztalatairól A nagyon rövid pályázati határidő alatt (2 hónap), 2,5-szeres túljelentkezéssel 72 db pályázatot nyújtott be a régió. A benyújtott pályázatok egyenletesen oszlottak meg az egyes programprioritások között, a pályázatok kétharmada 4 megyés összefogásra épült (Zala megye is célterület volt), a pályázók összességében 54,7 százalék önerőt vállaltak. A nyertes pályázatok kihirdetésére 1998. október 14-én került sor, majd a döntést követően azonnal megkezdődött a szerződések előkészítése, a nyertesek PHARE 23

Heil Péter: Az Európai Unió bővítésének pénzügyi eszközrendszere A Phare, az ISPA és a SAPARD

45


szabályok alkalmazására való felkészítése. Mivel azonban az EU Brüsszeli Bizottsága csak 1999. július 8-án hagyta jóvá azon Együttműködési Keretszerződés szövegét (Magyarország e programra vonatkozó Munkatervével együtt), amely szabályozza a decentralizált döntéshozatali mechanizmus részleteit, a támogatásokról szóló végleges szerződéskötésekre addig nem kerülhetett sor. Végül 1999. szeptember 30-i határidővel lekötésre került a teljes 4 millió eurós (és a hozzá kapcsolódó társfinanszírozási) támogatási keret az EU Magyarországi Delegációja által elfogadott és jóváhagyott támogatási szerződések formájában. A projektek megvalósítási határideje 2000. augusztus 31.-re, nagy építési munkákat magába foglaló fejlesztések esetében 2001. május 31.-ig kitolódott. A jelentős időbeli csúszás ellenére 2001. közepére az eredetileg támogatásban részesített projektek többsége – néhány, a támogatástól időközben elálló kedvezményezett kivételévelsikeresen lezárult. Összesen mintegy 2 milliárd HUF értékű fejlesztés valósult meg a Dél-Dunántúlon. A pályázatok döntő többsége regionális összefogást mutatott. A pályázók törekedtek arra, hogy a partnerség és a regionális prioritásoknak való megfelelés mellett a fő követelmények között a komplexitást is érvényesítsék. Ennek megfelelően a pályázatok többségében a beruházási és a nem beruházási programelemek is megtalálhatók. Elmondható, hogy a Dél-Dunántúl rendkívül rövid idő alatt nagy ambícióval reagált a pályázati lehetőségekre. A benyújtott pályázatok nagy száma, magas projektértéke, valamint a saját forrás magas aránya mellett kiemelkedő az is hogy a pályázatok megfeleltek az Európai Unió alapelveinek (komplexitás, regionalitás, partnerség, koncentráció). 24 A 8. táblázat a pályázat legfontosabb adatait foglalja össze.

program, Európai Tükör 2001/2-3. szám p. 51-62. 24 http://www.ddrft.hu/teruletprog_kiserleti_phare96

46


47


EU PHARE HU 9606 kísérleti program fontosabb adatai 8. táblázat Megnevezés Falusias térségek összehangolt fejlesztése (vidékfejlesztés)

A benyújtott pályázatok száma arány, % 15

20,8

Igényelt támogatás ezer Ft % 613 620

28,8

A programok tervezett összértéke Az elnyert pályázatok ezer Ft % száma aránya, % támogatási összege, ezer Ft 1 109 205

23,5

11

%

73,3 342 650

30,6

Kis-és középvállalkozások versenyképességének javítása

25

34,7

536 528

25,2

1 134 839

24,1

16

64,0

334 497

29,9

A régió idegenforgalmi lehetőségeinek kiaknázása

19

26,4

666 519

31,2

1 527 123

32,4

11

57,9

321 607

28,8

Regionális marketing és befektetők vonzása a régióba

13

18,1

316 208

14,8

939 883

20,0

8

61,5

119 356

10,7

72

100,0

2 132 875

100,0

4 711 050

100,0

46

63,9

1 118 110

100,0

összesen Forrás: www.ddrft.hu

48


A negyedik program, az EU PHARE HU 9705 Regionális Kísérleti Program Alap keretén belül a Dél-Dunántúli Régió összesen 8 millió euró támogatásban részesült. Ezen összegből 5,05 millió euró és az ezen összeghez kapcsolódó 25 százalék magyar társfinanszírozási forrás, összesen több mint 1,6 milliárd HUF támogatási összeg allokációja felett dönthetett a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács nyílt pályáztatási mechanizmus lefolytatását követően. A programmal kapcsolatos pályázat 1999. március 4-én került meghirdetésre a régióban három fő célterületre vonatkozóan: vidékfejlesztésre – mintegy 1,1 milliárd HUF, ipari szerkezetátalakításra (technológiai és innovációs központok kialakítására) – körülbelül 300 millió HUF, és humán erőforrás fejlesztésre – mintegy 200 millió HUF támogatási keretre. A pályázati kiírás további specifikuma volt, hogy a célterület a régió három kiválasztott kistérsége - az Ormánság, a Zselic és a Hegyhát térsége volt, melyek a régió belső perifériáinak tekintendők. A pályázat eredményeinek, tapasztalatainak összefoglalása A rendelkezésre álló támogatási kerethez képest mintegy 6,5-szeres túljelentkezés volt, a régió 169 pályázatot nyújtott be. A döntés meghozatalát követően a támogatást nyerteken túl közel 4,5 milliárd HUF támogatási igényre vonatkozó olyan projekt maradt tartalékban, amely pótlólagos források rendelkezésre állása esetén a PHARE követelmények szerint is megvalósítható. Összesen 52 pályázat támogatásáról született döntés. A vidékfejlesztési komponens tekintetében termékfejlesztésre, rurális turizmus fejlesztésére, az együttműködés új formáira, erdősítési intézkedésekre, valamint innovatív közösségfejlesztésre ítéltek meg támogatást 1099 ezer HUF összegben – igényelt támogatás 4852 ezer HUF volt. Ezen a komponensen belül különösképpen a turizmus esetében bontakozott ki rendkívül nagy támogatási igény, ami jól jellemzi a régió vidéki térségeiben rejlő potenciál főbb sajátosságait. A program ipari szerkezetátalakítási komponenséből 2 180 ezer HUF igényelt támogatás mellett 316 ezer HUF támogatást ítélt meg a Dél-Dunántúli Regionális

49


Fejlesztési Tanács 3 pályázó részére. Ez a komponens volt a másik, jelentős többlettámogatási igényt felmutató terület. A humán erőforrás fejlesztési komponens esetében a kisebb támogatási igényű, hangsúlyosan nem beruházási jellegű projektelemek támogatására koncentráló pályázati kiírás ellenére is a pályázati komponens mindhárom részterülete esetében a 14 támogatott pályázat mellett, jelentős mennyiségű, támogatásra érdemes projekt maradt tartaléklistán. Hasonlóan az EU PHARE HU 9606-os programhoz, ebben az esetben is nagyon feszített munkaterv mentén kellett mind az Ügynökségnek, mind a nyertes pályázóknak dolgozni annak érdekében, hogy a régió minden rendelkezésre álló támogatási forrást felhasználhasson. A projektek megvalósulásával a régióban közel 2 milliárd HUF értékű fejlesztés biztosított. A programnak része továbbá egy központilag irányított, de teljes egészében a régión belül hasznosuló, 250 millió HUF-os emelt szintű ún. mikrohitel csomag, valamint egy jelentős oktatási, képzési keret, melyet a Dél-Dunántúl Észak-Magyarországgal (6 megye) együtt vehet igénybe mintegy 125 millió HUF értékben.25 Összegezve a regionális PHARE programok jelentős szerepet játszottak a hazai területfejlesztési politika továbbfejlesztésében. Közreműködtek az új típusú intézményrendszer - megyei és regionális fejlesztési tanácsok és fejlesztési ügynökségek – felállításában, az új intézmények működési rendjének kialakításában. Az addicionalitás elvének alkalmazásával az egyes programok finanszírozása során, valamint a területfejlesztés eszközrendszerének decentralizációja révén a Magyar Kormány támogatáspolitikájában jelentős lépés történt az uniós gyakorlat felé. Fontos eredmény továbbá, a programozás gyakorlatának egyre szélesebb körben történő alkalmazása. Katalizátorként voltak jelen a településközi és térségi együttműködés

25

http://www.ddrft.hu/teruletprog_kiserleti_phare97

50


ösztönzésében, elősegítették a források koncentrált és hatékony felhasználásában a határ menti térségek együttműködését, a régió intézményének kialakulását. Negatívumként megemlítendő azonban, hogy ezek a programok az ún. ex-ante ellenőrzési rendszer keretében idő- és erőforrás-igényes ellenőrzési procedúrák árán valósíthatók meg, hiszen a források felhasználásáért közvetlenül felelős Bizottsággal mind a tervezés, mind a programok végrehajtása során előzetes egyeztetés szükségeltetik. Mivel az Európai Unió döntése értelmében PHARE-forrásokkal csak korlátozott számú régiót finanszírozhattak, a PHARE által nem támogatott régiókban a 2001-2002. évi költségvetés lehetőséget biztosított arra, hogy a PHARE-támogatásokból “kimaradó” régiók is hasonló nagyságú fejlesztési forrásokhoz jussanak. 4.3.1.1.2. A PHARE “Tükörprogram” Ennek értelmében a PHARE 2000. évi magyarországi programjának prioritásairól szóló 1109/1999. (X.22.) számú és PHARE 2001. évi Nemzeti programjának irányelveiről szóló 1063/2000. (VII.11.) számú kormányhatározat rendelkezik azokról a régiókról (Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld), ahol a PHARE 2000 programhoz elkészítendő előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv keretében az uniós Strukturális Alapok 1. célterületének megfelelő kísérleti jellegű területfejlesztési programokat kell indítani PHARE támogatásból, valamint “…Annak érdekében, hogy a strukturális alapok fogadására való felkészülésben valamennyi magyarországi régió számára azonos feltételek álljanak rendelkezésre, a strukturális alapok előírásrendszerének megfelelő kísérleti programokat (a továbbiakban: “árnyék-program”) a PHARE-támogatásban nem részesülő régiókban is (a továbbiakban: “tükörrégiók”) ki kell dolgozni és meg kell indítani. A programok végrehajtásához szükséges forrásokat a PHARE-programokéhoz hasonló nagyságrendben a 2001-2003. évi költségvetésből kell biztosítani.” Az “árnyékprogram” 2001. és 2002. évi végrehajtásához szükséges forrást a Magyar Köztársaság Országgyűlése – e két év költségvetéséről szóló – 2000. évi CXXXIII. törvénye írja elő, 51


továbbá a PHARE “tükörrégiók”-ban a célrégióknak jutó PHARE támogatás forrásaival azonos rendű támogatást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM), a PHARE “Tükörprogram” társfinanszírozását az FVM, a Gazdasági Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és a Munkaerőpiaci Alap biztosítja.

A regionális fejlesztési tanácsok 2001-ben és 2002-ben a következő elosztható pénzforrásokkal

rendelkeztek

a

90/2001.

(VI.15.),

ill.

a

24/2002.

(II.27.)

kormányrendeletek értelmében. A regionális fejlesztési tanácsok számára biztosított keret (ezer HUF) 9. táblázat PHARE-programban fejlesztési tanács

Dél-alföldi Dél-dunántúli Észak-alföldi

részt vevő régiók számára biztosított PHARE-források 2001 1344,7 1567,6

területfejlesztési célelőirányzat

1268,9 -

Észak-magyarországi 1490,0 Közép-dunántúli 1091,9 Közép-magyarországi 1991,3 Nyugat-dunántúli 853,0 Balatoni 313,9 összesen 5819,5 5519,0 Forrás: 90/2001. (VI.15.), ill. 24/2002. (II.27.) Korm rendelet

2002 1389,4 1227,3 2163,4 918,1 345,7 6043,9

PHARE “Tükörprogram” a Dél-Dunántúli Régióban A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a korábban említett minisztériumok társfinanszírozásban biztosított források terhére 2001-ben és 2002-ben meghirdette a PHARE “Tükörprogram” elnevezésű decentralizált regionális pályázatát. (2003-ban önálló pályázat kiírására nem került sor, mert a rendelkezésre álló források az előző évek áthúzódó kötelezettségvállalásait hivatottak fedezni. 52


A programozás szintjén a Dél-Dunántúli Régió 2001-2003 időszakra vonatkozó Előzetes Fejlesztési Tervében megfogalmazódtak a régió stratégiájának fő célkitűzései, azaz a külső kohézió erősítése érdekében az EU gazdaságába integrált versenyképes innovatív gazdaság kialakítása, a régiós gazdaság EU átlaghoz viszonyított fejlettségi színvonalának növelése, a társadalmi-gazdasági különbségek mérséklése a régión belül a belső kohézió erősítése érdekében, a régióban élők életminőségének javítása, valamint a régió felkészítése az Európai Uniós csatlakozásra. A programjavaslatok kidolgozásakor a fenntarthatóság, az esélyegyenlőség, a partnerség, valamint az addicionalitás alapelveit vették figyelembe. A középtávú stratégiai célok meghatározása az országos szinten a magyar régiók fejlesztése tekintetében meghatározott irányelvek alapján történt, melynek értelmében a multinacionális

és

hazai

nagyvállalati

körrel

együttműködve

a

nemzetközi

munkamegosztásba bekapcsolódni képes hatékony, a belső adottságokra épülő, innovatív gazdasági szerkezet kialakítása az egyik fő cél, továbbá a felsőoktatás kiegyenlített fejlesztése, egy versenyképes az EU Közös Agrárpolitikájából származó potenciális előnyöket kiaknázni, és exportpotenciálját növelni képes és lehetőség szerint a nagy hozzáadott értékű termékek felé elmozduló agrárstruktúra kialakítása, a régió gazdaságának, nemzetközi versenyképességének javítása, az Európai Uniós integrációra való felkészülés elősegítése, ill. a leszakadó térségek népességmegtartó képességének erősítése fogalmazódtak meg célként. Az Előzetes Regionális Fejlesztési Terv stratégiai prioritásait és intézkedéseit a fentiekben felsorolt stratégiai célkitűzések és a régió számára rendelkezésre álló, három évre (2001-2003) vonatkozó tervezhető támogatási összeg (kb. 5,7 milliárd forint) figyelembevételével került kijelölésre. 4 prioritást neveztek meg: •

a régió közlekedési infrastruktúrájának fejlesztését (A) – abszolút prioritásként,

53


•

a régió humán erőforrás bázisának erősítését (B),

•

a gazdasági versenyképességet (C) - a régió társadalmi-gazdasági fejlesztésének további kulcstényezőjeként, valamint

•

az idegenforgalom fejlesztését (D). 26

Az alábbi diagram szemlélteti a 2001. és 2002. évi dél-dunántúli regionális PHARE “Tükörprogram” támogatásban részesített pályázati eredményeket. 4. ábra A 2001. és 2002. évi PHARE "Tükörprogram"-ban megítélt támogatások összege (ezer HUF)

1000000 800000 600000

632054

400000

2001

498555 313998

314062

2002

200000 0

779010

A

215703

578065

B

C

251250

D

Forrás: 2001. és 2002. évi nyertes pályázatok

Mindkét évben a közlekedési infrastruktúra fejlesztését (reptérfejlesztést, közút- és kerékpárút hálózatának fejlesztését), és a gazdasági versenyképesség ösztönzését (vállalkozások együttműködésének támogatását, a kis- és középvállalkozások technológiai színvonalának növelését) segítették elő nagyobb összeggel.

26

Előzetes Regionális Fejlesztési Program (2001-2003)

54


Arányait tekintve közel hasonló összegű támogatásban részesült a régió humán erőforrás bázisának fejlesztése (a régió műszaki-, informatikai-, EU-konform terület- és településfejlesztési felsőoktatásának erősítése), és az idegenforgalom - elsősorban a gyógy- és termálturizmus fejlesztése.

55


4.3.2. A SAPARD program Az Előcsatlakozási Alapok másik támogatási formája, a SAPARD program szintén meghatározó szerepet töltött/tölt be a régió fejlesztési-tevékenységében. Magyarországon 1990 óta PHARE-programok (agrárgazdasági, vidékfejlesztési), világbanki programok, az EBRD által finanszírozott programok, valamint EUtámogatás nélkül megvalósult programok keretében ösztönözték az agrárszektorban végbemenő gazdasági reformfolyamatot. A 2000-ben létrehozott SAPARD Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Előcsatlakozási Program azzal a céllal született meg, hogy a tagjelölt országokban- így hazánkban is elősegítse az agrárszerkezet átalakítását és a vidékfejlesztést, hozzájárulva a közösségi jogszabályok átvételéhez, a fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához, a vidék életképességének növeléséhez. Hazánkban a mezőgazdasági termelés adottságai –földminőség, éghajlati és domborzati viszonyok - nemzetközi összehasonlításban kedvezőek. Az ország területének mintegy 67 százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll. A száz lakosra jutó mezőgazdasági területtel kifejezett földellátottság mutató (61,6 hektár/100 fő) mintegy 35 százalékkal meghaladja az európai átlagot (45 hektár/100 fő). Az Európai Unióban használt kritériumok szerint az összes terület döntő hányada (96,1 százalék) vidéki térségnek minősül, melynek területi aránya (61,5 százaléka) lényegesen meghaladja az unió hasonló jellemzőjét (47 százalék), e területek összes népességből való résesedése 3,5-ször nagyobb az uniós tagországokban mérhető hányadnál. Hazánkban az alapvetően és a jellemzően vidéki térségekben élő népesség aránya együttesen 34 százalékponttal magasabb, mint az unió átlagában. Ez hazánk sajátos településszerkezetére vezethető vissza. Egyközpontúság (Budapest és agglomerációja jellemző) a hazai településszerkezetre, valamint a közepes méretű városok viszonylagos hiánya és a vidéki térségekben az aprófalvak nagy száma – a népesség 1/3-a Budapestre és a főváros közvetlen környékére csoportosul.

56


Megoldandó feladatként jelentkeznek: ♦ a magyar agrárgazdaság versenyképességének erősítése ♦ a mezőgazdaságból származó káros környezeti hatások csökkentése ♦ a vidéki térségek adaptációs képességének elősegítése ♦ a munkahelyteremtés és munkahelymegtartás ♦ hazánk felkészítése a Strukturális Alapok fogadására Magyarország ezen feladatok kivitelezéséhez 2000-2006 közötti periódusra szóló országos mezőgazdasági és vidékfejlesztési tervet készített – összhangban az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP) célkitűzéseivel. Hazánk a terv elkészültét követően, a 2000-2006 közötti programozási időszakban évente 37,9 millió euró mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordítható támogatást kap az Uniótól. Saját költségvetéséből emellé további mintegy 12,6 millió eurót kell biztosítania társfinanszírozási kötelezettségként (3. melléklet). A támogatási alapból agrárstruktúra fejlesztési intézkedések, valamint vidékfejlesztési intézkedések támogatására pályázhattak és pályázhatnak folyamatosan a támogatást igénylők. Az

agrárstruktúra

fejlesztési

intézkedések

mezőgazdasági

vállalkozások

beruházásainak támogatását (gépbeszerzést, meglévő szarvasmarha-, baromfi-, és sertéstartási létesítmények és tartástechnológia korszerűsítést, egyéb gazdasági épületek létrehozását), mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztését (hús, baromfi, tej és tejtermékek, tojás, bor, zöldség-gyümölcs feldolgozását, halászati termékek feldolgozását), agrár –környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztésének támogatását, termelői csoportok felállítását, valamint a szakképzés támogatását foglalja magába.

57


A vidékfejlesztési intézkedések falufelújításra, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelmére

és

megőrzésére,

jövedelemszerzést

biztosító

a

tevékenységek

gazdasági

diverzifikálására,

tevékenységek

fejlesztésére,

alternatív a

vidéki

infrastruktúra fejlesztésére és javítására irányul (4. melléklet az intézkedésekre jutó EU-források részarányát mutatja). A jogosultak köre kiterjed az agrártermeléssel foglalkozó természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és ezek integrációi számára. Kitételként szerepel, hogy mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása esetén az árbevétel legalább 50 százaléka a mezőgazdasági tevékenységből származzon. Vissza nem térítendő támogatásról van szó, azonban a szükséges önerő beruházásonként változó lehet.27 4.3.2.1.A SAPARD program a Dél-Dunántúli Régióban A régióban az 1996-os és 1997-es PHARE regionális kísérleti programok nyitották meg a

lehetőséget

a

területfejlesztés

uniós

forrásokból

érkező

támogatásainak

igénybevételéhez, amely 2000-ben kiegészült a SAPARD program támogatási forrásaival. A térség mezőgazdasági jellegéből és aprófalvas településhálózat-szerkezetéből adódóan nagy aktivitás mutatkozott az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételére. A program céljaihoz igazodva, az országos prioritásokat alapul véve, a megyei programokat

integrálva

a

Dél-Dunántúl

is

felállította

vidékfejlesztési

prioritásrendszerét, melyet az alábbi táblázat foglal össze: A Dél-Dunántúl prioritásai az agrár- és vidékfejlesztés terén 10. táblázat 1. prioritás 2. prioritás 3. prioritás

27

Az agrárstruktúra korszerűsítése Környezet- és tájvédelmet szolgáló mezőgazdasági termelési eljárások alkalmazása A vidéki foglalkoztatási lehetőségek bővítése

53/2001. (VIII.17) FVM rendelet “Magyarország SAPARD Terve 2000-2006” kihirdetéséről

58


a gazdaság diverzifikálása 4. prioritás A falusias térségek illetve a vidéki infrastruktúra fejlesztése 5. prioritás A vízgazdálkodás fejlesztése 6. prioritás Falufejlesztés, vidéki építészeti és kulturális örökség védelme 7. prioritás A humán erőforrás fejlesztése Forrás: http://www.ddrft.hu/europai_alapok_sapard.php

A SAPARD program keretében a 2003. szeptember 30-ig benyújtott és támogatott pályázatok száma és az igényelt támogatási összeg alapján a Dél-Dunántúli Régió vonatkozásában a következő megállapításokat tehetjük: A mezőgazdasági beruházások támogatását célzó benyújtott pályázatok száma tekintetében a Dél-Dunántúl a két alföldi régió mellett a harmadik legnagyobb aktivitást mutatta, ezzel arányos az igényelt támogatási összeg is erre az intézkedésre. A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztésére mind a benyújtott támogatások száma, mind az igényelt támogatási összeg szempontjából hazánk valamennyi régiója közül a Dél-Dunántúl mutatkozott a legpasszívabbnak. A vidéki infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatban a NyugatDunántúllal hasonló aktivitás figyelhető meg, lemaradva Észak-Magyarország, ÉszakAlföld és Dél-Alföld mögött. A támogatott pályázatok régiókra és intézkedésekre vonatkozó száma és értéke kapcsán a Dél-Dunántúli Régió a mezőgazdasági vállalkozások beruházásai terén a 2. helyet foglalja el, a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztésében megmutatkozó pályázati passzivitás miatt, a pályázatok száma és értéke szempontjából utolsó helyre rangsorolhatjuk a régiót. A vidéki infrastruktúra fejlesztés területén számban és értékben Észak-Magyarország mögött a régió közel azonos volumennel található az alföldi régiókkal és Nyugat-Dunántúllal (5-6. melléklet diagramjai alapján). A Dél-Dunántúli Régióban a (91/2001. (VI.15.) Korm. Rendelet alapján a hátrányos helyzetű kistérségek közül a 42 leghátrányosabb helyzetű kistérség közé kerülő déldunántúli kistérségek a Sásdi, a Sellyei, a Szigetvári (Baranya megyéből), a Barcsi, a Csurgói, a Lengyeltóti és a Tabi (Somogy megyéből), valamint a Tolna megyei Tamási kistérség számára a Dél-Dunántúli Regionális Tanács további támogatást ítélt meg azzal

59


a céllal, hogy egyenlő eséllyel indulhassanak a SAPARD program támogatásának eléréséért. Bizonyos térségek (A és B) felkészülése konkrét kormányzati forrásokból került támogatásra. A C és D minősítésű kistérségek (felkészültségi állapot a programozás indítására 1999 tavaszán) 500-500 ezer Ft külön támogatást kaptak a tanács programozási keretéből felzárkózásuk elősegítése érdekében. Összességében a SAPARD program eddig felhasználásra került támogatási forrásai meghatározó szerepet töltöttek be az agrárszektor modernizációja és a vidékfejlesztés területén. Előnye, ellentétben a PHARE-program által nyújtott támogatási források elosztásának területi korlátozásaival, hogy ez a támogatási forma felöleli egész Magyarország területét, valamennyi régióját. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy néhány kivételtől eltekintve azok az intézkedések, amelyek a PHARE-ból kerülnek finanszírozásra, a SAPARD-ból nem kaphatnak támogatást és viszont. Ez az előcsatlakozási alap az ún. ex-post ellenőrzésen, azaz az utólagos elszámolás elvén alapul. Ez együtt jár azzal, hogy a források elosztásában és a programok lebonyolításában a kedvezményezettek nagyobb önállóságot kapnak. A támogatásokat kezelő irodáknak a legszigorúbb ügyviteli és számviteli normák kielégítése mellett kizárólag szakmai alapon kell dönteniük, és EU-konform közbeszerzési eljárások keretében kell elkölteni a megítélt támogatásokat.28 Hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon keresztül igényelhetnek támogatást az agrárpiac szereplői, mely ellátja a kérelmek befogadását, ellenőrzését, támogatáskalkulációt készít, valamint bonyolítja a kifizetéseket.

28

Heil Péter: Az Európai Unió bővítésének pénzügyi eszközrendszere, Európai Tükör 2-3. szám, 2001. p. 57-58.

60


4.4.

Térség felzárkóztatási programok

Országos területfejlesztési célelőirányzatból, területi kiegyenlítő támogatásokból, ágazati, helyi, célcsoportos, alapítványi, vállalkozói alapítványokból 1996-tól állnak rendelkezésre terület-, és vidékfejlesztési támogatások. A régió az 1996-1997-1998. évekre 403 pályázatra, összesen 2 018 964 ezer HUF támogatást kapott, a pályázatok számát és összegét tekintve Baranya megye aktivitása és dominanciája jellemző. A pályázati prioritások szerinti bontás alapján elsősorban munkahelyteremtő-, és megtartó beruházások (40-45 százalék) kerültek az első helyre, közel azonos arányban (20-25 százalék) a termelési infrastruktúrát és térségfejlesztést szolgáló pályázatok szerepeltek eredményesen. Meglepően kevés pályázat érkezett innovációs központok, humán erőforrások fejlesztését szolgáló programok kapcsán. A többi támogatási forma szerepe sem lebecsülendő azonban, hiszen ezek nagyságrendileg

többszörösét

képezhetik

a


támogatásoknak,

mindazonáltal ezeknek a támogatásoknak a célja, lehetősége, igénylési módja, hatása rendkívül differenciáltan jelentkezik, gyakran a pillanatnyi politikai döntés függvénye. Az agrár- és vidékfejlesztésben mindenképpen számolni kell velük, támaszkodni rájuk azonban kétséges. A pályázatok nagy száma tükrözi a Dél-Dunántúl aktivitását, elkötelezettségét a térség fejlesztésére. A beruházások teljes összege többszöröse a kért támogatási összegnek, a saját és egyéb források meghatározó szerepet játszanak. A beruházások tervezett határidőre megvalósultak, kitűzött céljaikat elérték, azonban a gazdasági eredmények javulása egyértelműen nem kimutatható, ami a beruházástól eltelt rövid időre, valamint a gazdasági eredmény soktényezős (árak, elvonások, versenytársak stb.) alakulására vezethető vissza. 29

29

Dél-Dunántúl Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési Programja (SAPARD), Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Ökonómiai és Szervezési Intézet, Kaposvár, 1999. június

61


Annak ellenére, hogy a területfejlesztés érdekében tett intézkedések több területen (termelői, infrastrukturális, ellátás közelítése, befektetések arányosabb területi elhelyezkedése) kedvező hatásokat váltottak ki, jelentősebb áttörést nem eredményeztek a hatékony és esélykiegyenlítő térségi fejlődés irányába. Ezzel kapcsolatban megfogalmazódott a Kormány felé az a kérés, amely a térségi felzárkóztatási programok megvalósításához közvetlen és közvetett állami források biztosítására irányul(t) a 2003. évi és az azt követő évek központi költségvetésének tervezése során. 4.4.1. A 2003. évi Térség- és település felzárkóztatási célelőirányzat 2003-ban külön jogszabályban30 előirányzott pénzügyi eszköz alapján a Dél-Dunántúli Régió keretösszegének terhére (1357,3 millió HUF) a térség- és településfelzárkóztatási célelőirányzat támogatásának (TTFC) elnyerésére írtak ki pályázatot. A támogatás a zsáktelepülések térségi-gazdasági kapcsolatainak javítását, a hátrányos helyzetű területek tőkevonzó képességének erősítését, a hátrányos helyzetű térségek termelő és humán infrastruktúrájának, elsősorban közúthálózatának fejlesztését, valamint az Unió Strukturális Alapjainak fogadására való felkészülést célozta meg vissza nem térítendő-, visszatérítendő támogatás, valamint fejlesztési hitelekhez nyújtható kamattámogatás formájában. A fejlesztés megvalósításához az önkormányzatoknak, önkormányzati társulásoknak és non-profit

szervezeteknek

10,

magánszemélyeknek,

egyéni

vállalkozóknak,

őstermelőknek, mikro-, kis- és középvállalkozásoknak 35, egyéb szervezeteknek 50 százalék saját forrással kellett rendelkezniük. Az egyes jogcímeken megítélt támogatások összegét a 7. mellékletben található táblázat részletezi, a diagram az I-II. ütemben odaítélt támogatásokat szemlélteti. 30

27/2003. (III.4.) Kormányrendelet

62


5. ábra

2003. évi TTFC támogatás I-II. ütem

Megítélt támogatás

900000 800000 700000

772132,0

600000 500000 400000 300000

892254,0

211040,0

I. ütem

211005,0 146682,0

200000

II. ütem

20000,0

100000 0 A

B (BA,BB,BC)

C (CA,CB,CC,CD)

Komponens Forrás: www.ddrft.hu

A 2003. évi Térség- és település felzárkóztatási célelőirányzat mindkét ütemében a C komponenst alkotó térség elérhetőségét javító beruházásokra (CA), az informatikai fejlesztésekre (CB), a termelő infrastruktúrát létrehozó beruházásokra (CC), valamint a humán infrastruktúra létrehozását szolgáló beruházásokra (CD) ítélték meg a legnagyobb összegű támogatást – a II. ütemben a megítélt támogatás összegében további növekedés mutatkozik. Az I. ütemben közel azonos összegű támogatást kapott a zsáktelepülések új közúti kapcsolatának megvalósítását, illetve meglévő utak felújítását szolgáló beruházásokat tartalmazó A komponens, valamint a vállalkozók, vállalkozások munkahelyteremtő beruházásaira (BA), vállalkozókat segítő szolgáltatások fejlesztését szolgáló beruházásokra (BB), és a szolgáltató, képző szervezetek közvetlenül felmerülő költségeihez nyújtott támogatást (BC) magába foglaló B komponens. A II. ütemben az A és B komponensre megítélt támogatások összege azt mutatja, hogy ez utóbbi két terület kevésbé élvezett prioritást. 63


5.

A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT)

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak köszönhetően 2004-től hazánk számára is elérhetővé válnak az Unió pénzügyi forrásai, többek között a Strukturális Alapok is. Hazánk felkészülése a Strukturális Alapok fogadására összetett feladatok sorozatát jelentette, hiszen el kellett készíteni hazánk Nemzeti Fejlesztési Tervét, át kellett alakítani az állami támogatási rendszert (EU-konform eszközrendszer, társfinanszírozási mechanizmusok), szükséges volt az intézményrendszer kiépítése, felkészítése, elő kellett készíteni a projekteket. Mivel a Strukturális Alapok új szabályozása szerint az elnyerhető támogatások nem haladhatják meg az ország GDP-jének 4 százalékát, ezért a feltételezett csatlakozás évétől mintegy 500 milliárd HUF támogatással számolhatunk. Ennek megfelelően a 200-300 milliárd HUF saját erőt feltételezve a Nemzeti Fejlesztési Program keretében évente 800 milliárdos fejlesztést lehet megtervezni. Mivel a fejlesztési program egy tucat komplex operatív programot valósíthat meg, a fejlesztéseket átlagosan 50-60 milliárdos komplex programokba célszerű szervezni. A Nemzeti Fejlesztési Terv helyzetelemzést, stratégiát, a tervezett fejlesztési területek prioritásait, azok konkrét céljait és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi források megjelölését

tartalmazó

dokumentum,

mely

az

Európai

Unió

programozási

irányelveinek, célkitűzéseinek megfelelően a fejlődésben lemaradó régiók fejlődésének és strukturális átalakulását segíti elő figyelemmel a kiemelt szükségletekre. Az NFT fontos ismertetőjegye, hogy az időintervallum egészére tartalmazza a finanszírozás legfontosabb elemeit, arányait. Az adott programok megvalósításának költségháttere megjelenik az éppen aktuális költségvetésben, valamint a dokumentum

64


elfogadásával döntés születik a költségek viseléséről, ezáltal determinálja a később elfogadásra kerülő éves költségvetéseket. A finanszírozásba szükséges bevonni a magyar közösségi szférát, lehetőség szerint a magánszektort, valamint az uniós alapok által nyújtott támogatásokat. A magyar közösségi forrásokat a kormánynak kell biztosítania, felelősségvállalás mellett, de a központi források egy részét kiválthatja a regionális, megyei és helyi decentralizált és saját forrásokkal. Egy másik sajátossága a programnak, hogy az ágazati és regionális fejlesztési feladatok jól elkülöníthető blokkot alkotnak. Az NFT hosszú távú céljai, mint az életminőség javítása, az egy főre eső jövedelemszintjében az Uniós átlaghoz képest mutatott jelentős elmaradás mérséklése mellett további specifikus célként jelentkezik a versenyképesség növelése, a foglalkoztatottság növelése és a humán tőke fejlesztése, a jobb minőségű környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése. A terv a prioritásokkal összhangban 5 operatív programot ölel fel: (1) Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) (2) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) (3) Agrár- és vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) (4) Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) (5) Regionális Operatív Program (ROP).31 5.1.

A Dél-Dunántúli Régió jövője, fejlesztési lehetőségek

A Dél-Dunántúli Régió az NFT operatív programjaival összhangban Regionális Akciótervet dolgozott ki, melynek stratégiai célrendszere a 2004-2006 közötti időszakban a régió küldetésének szolgálatában 4 stratégiai célt tartalmaz.

31

Nemzeti Fejlesztési Terv, http://www.nfh.hu

65


A nagy hozzáadott értéket előállító és tudás-alapú gazdasági szerkezet, mely az agrárpotenciál hatékony kiaknázását, korszerű iparszerkezetet, minőségi és változatos turisztikai kínálatot, gyors külső és belső elérhetőséget, versenyképes és innovatív KKV szférát, a gazdaság javuló tőkevonzó képességét célozza meg. Az előző stratégiai céllal szoros összefüggésben áll a magas foglalkoztatottsági szint összhangban az EU Lisszaboni Kritériumaival, mely a rugalmas és jól képzett humán erőforrásbázisra, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatására, valamint a munkaképes-korú lakosság gazdasági aktivitásának növelésére irányul. A lakosság életminőségének növelése érdekében szükségessé válik a kielégítő szolgáltatási funkciókkal rendelkező településszerkezet, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, a racionális és jól működő egészségügyi és szociális ellátórendszer. A jó életminőséghez szorosan kapcsolódik a kedvező környezeti állapot fenntartása, melynek érdekében elengedhetetlenné válik a régió környezeti terhelésének csökkentése, továbbá a környezeti potenciál fenntartható kiaknázása. A stratégiai célokkal összhangban meghatározásra kerültek a főbb fejlesztési irányok: Prioritás 1. Gazdasági aktivitás erősítése ♦ Tőkevonzó képesség növelése ♦ Kis- és középvállalkozások fejlesztése ♦ Új, innovatív területek támogatása ♦ Foglalkoztatási szint növelése ♦ Az agrár szektor fejlesztése ♦ Vidékfejlesztés ♦ Közlekedési hálózat fejlesztése Prioritás 2. A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása ♦ Kiemelt turisztikai vonzerők fejlesztése ♦ Turisztikai programcsomagok fejlesztése ♦ Minőségi turisztikai szolgáltatások fejlesztése

66


Prioritás 3. Humán erőforrás fejlesztése ♦ Piacorientált képzési formák támogatása a foglalkoztatás növelése céljából ♦ A kutatási és gazdasági szféra együttműködésének ösztönzése ♦ Szak- és átképzési programok támogatása ♦ Képzési infrastruktúra fejlesztése Prioritás 4. Minőségi környezet kialakítása és az életminőség javítása ♦ Hulladékgazdálkodás fejlesztése ♦ Szennyvízkezelés támogatása ♦ Légszennyezés csökkenése ♦ Vizek védelme ♦ Megújuló energiaforrások hasznosításának ösztönzése ♦ Integrált településfejlesztési akciók támogatása ♦ Közösségfejlesztés ♦ Az egészségügyi és szociális ellátórendszer fejlesztése A Regionális Akcióterv illeszti a területi és ágazati specifikumokat az egyes operatív programokhoz, prioritásaihoz, intézkedéseihez, valamint konkrét intézkedéseket nevez meg a várható eredmények előrevetítésével.32 A 2004-2006-os időszakra vonatkozólag a Nemzeti Fejlesztési Terv 5 operatív programjával összhangban valósulhatnak meg fejlesztések a régiókban a Strukturális Alapok forrásainak segítségével. A fejlesztési igények kapcsán projektgyűjtés zajlott a régióban, melynek eredményeként mind a Dél-Dunántúl Komplex Fejlesztési Programjában és önálló programelemeiben meghatározott igények, mind a kistérségi programokban meghatározott igények alapján kirajzolódnak a régióbeli fejlesztési lehetőségek.

32

Regionális Akcióterv - 8/2004. (I.30.) DDRFT határozat

67


Az idegenforgalom fejlesztése a régióban a leghangsúlyosabb fejlesztési igénnyel rendelkezik. Ide illeszkedik a ROP-on belül meghirdetett pályázati lehetőségek közül turisztikai vonzerők fejlesztésére, és a turisztikai fogadóképesség javítására irányuló pályázati kiírás. A Dél-Dunántúli régió a turisztikai potenciál erősítése kapcsán a turisztikai vonzerők fejlesztési területén 2004-2008 között 8-12 százalékos látogatószám növekedéssel, 5-10 turisztikai vonzerő támogatásával számol. A turisztikai fogadóképesség javítására irányuló fejlesztési területen erre az időintervallumra 8-12 százalékos növekedést céloz meg, továbbá 20-35 KKV támogatására, 50-70 a támogatott szálláshelyek, és turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatások számának növekedésére számít. A turizmust követően a térségi közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó igények a legjelentősebbek. Ez összefüggésben van azzal, hogy a Dél-Dunántúli Régió belső kohéziója gyenge a nem megfelelő sűrűségű és minőségű közúthálózat miatt. A közlekedési peremhelyzetből adódó hátrányok oldása több szinten valósulhat meg: a gyorsforgalmi utak kiépítésével javulhat a régió elérhetősége, a régiós főútvonalak fejlesztésével, valamint a mellékúthálózat bővítésével és minőségének javításával javulhat a térség átjárhatósága, erősödhet belső kohéziója. Jelentkezik még továbbá a tömegközlekedés és a környezetbarát vasúti közlekedés fejlesztése is. Ezen a területen is elmondható, hogy a ROP keretében közlekedésfejlesztésre fordítható összegek várhatóan nem tudják majd kielégíteni a meglévő fejlesztési igényeket. A fejlesztés fontossága miatt a jövőben jelentősebb összegű nemzet támogatási források elkülönítése válik szükségessé. A környezetvédelmi infrastruktúra és szolgáltatások fejletlensége, valamint az abból adódó

környezeti

problémák

súlyosságai

rámutatnak,

hogy

a

települési

környezetvédelem erősítése intézkedés súlyponti szerepet játszik. Fejlesztésre szorulnak a szennyvízkezelési és hulladékgazdálkodási rendszerek, a szennyezett területek kármentesítése és a vízkárelhárítás is fontos fejlesztési igényként jelentkezik, magas az 68


igény továbbá a megújuló energiaforrásokat hasznosító új technológiák bevezetése-, a természetvédelem

erősítése

iránt,

bár

a

környezeti

nevelés,

tudatformálás,

természetvédelmi oktatás támogatása hiányzik a KIOP tématerületei közül. A régióban jelentkező a környezetbiztonság növelésére irányuló fejlesztési igény szintén nem beilleszthető a KIOP-ba. A Dél-Dunántúl jövőjére vonatkozó fejlesztési stratégiái között a humánerőforrás fejlesztés is meghatározó tényező. Ez a fejlesztési terület megcélozza a foglalkoztatási szint növelését, a munkaerő-kereslet bővítését és a munkaerő-piacról tartósan kiszorult inaktívak számának csökkentését - speciális foglalkoztatási területek feltárásával, kialakításával.

De

hangsúlyt

kell

fektetni

a

hátrányos

helyzetűek

foglalkoztathatóságának javítására, integrációjukat elősegítő képzési, rehabilitációs programok kidolgozására. Érdeklődés mutatkozik továbbá gyakorlatorientált, piaci igényekhez igazodó szakképzési és felnőttképzési rendszer kialakítására, nyelvi-, informatikai képzések, EU-s ismeretek bővítésére, regionális távoktatási hálózat kialakítására. Kistérségi igények dominanciája mutatkozik a munkaügyi szolgáltató és tanácsadó rendszer kiépítésére, vállalkozói igények fejlesztésére. A fejlesztési igények több mint fele a képzési, a foglalkoztatási szolgáltató, valamint a szociális ellátórendszer alapvető infrastrukturális problémáinak megoldását szeretné a fejlesztések megvalósulásával. A Dél-Dunántúl stratégiai jelentőségű egyetemei részéről kirívóan magas felsőoktatási infrastruktúra fejlesztési igény jelentkezik. A Gazdasági Versenyképesség Operatív Programhoz kapcsolódóan a befektetés ösztönzés, a kis- és középvállalatok fejlesztése jelenik meg hangsúlyosan. A K+F és az információs társadalom-, és gazdaságfejlesztés prioritások csekélyebb súlyt képviseltek, mint a GVOP-ban betöltött súlyuk. Egyes intézkedések esetében (E-gazdaság fejlesztése, technológiatranszfer stb.) ahol erősebb a központi koordináció és a régiót viszonylagos fejletlenség jellemzi, kisebb súllyal jelentkeznek.

69


Az agrár- és vidékfejlesztés kiemelkedő fontossággal bír a Dél-Dunántúlon. A fejlesztési elképzelések közel fele a vidéki térségek fejlesztése prioritásra irányul - ezen belül a legnagyobb aránnyal a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése intézkedés részesedik. A második helyen a mezőgazdaságban versenyképes alapanyag termelés megalapozása található, míg harmadsorban az élelmiszer-feldolgozás modernizálása áll. Az igényként jelentkező, de az AVOP-ba nem illeszthető közösségfejlesztő programok támogatására, valamint regionális nagybani piac fejlesztésére szintén szükség lenne. A projektgyűjtés során a legnagyobb fejlesztési igény a ROP-hoz kapcsolódóan jelentkezett, 223 659 668 ezer HUF összegre (48,18 százalékos arányban). A második legnagyobb fejlesztési igény a KIOP-pal kapcsolatos. Ezen az Operatív Programon belül 194 606 296 ezer HUF összeggel számolva a részesedés aránya közel 42 százalék. A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program keretében a régióban 38 027 016 ezer HUF fejlesztési igény jelentkezett (8,19 százalékos részesedési aránnyal). Negyedik helyen található a Humán Erőforrás OP régiós fejlesztések megvalósítására vonatkozó összege: 6 576 729 ezer HUF, 1,42 százalékkal. Az AVOP területhez nem történt direkt projektgyűjtés. (1 369 000 HUF, 0,29 százalék). A fejlesztések megvalósulásához egyéb forrásokkal is számolhatunk, 51 898 306 HUF, 11,18 százalék) Összesen a projektek megvalósítására 516 137 015 ezer HUF-ra lenne szükség. 33 Az elkövetkező 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan a Dél-Dunántúlon, de hazánk többi régiójában is arra kell törekedni, hogy az NFT 5 Operatív Programja által kínált pályázati lehetőségek maximálisan kihasználásra kerüljenek, a nyertes pályázatok támogatásai felhasználásra kerüljenek, és ezáltal növekedjen az ország, a régiók gazdasági és szociális kohéziója, felzárkózása a többi Uniós tagállamhoz. Azokon a területeken, ahol az Operatív Programok keretében egyes fejlesztésre fordítható összegek nem tudják kielégíteni a meglévő fejlesztési igényeket, a jövőben jelentősebb összegű nemzet támogatási források elkülönítése válik szükségessé. 33

http://www.ddrft.hu DD projektlista – projektgyűjtés összesítés – 2003.03.03.xls

70


Az NFT-ben nem hangsúlyozott, az egyes Operatív Programok által nem támogatható fejlesztéséhez, vagy az adott Operatív Program alacsony forrásrészesedési aránya miatt a megvalósulást elősegítő más (nemzeti) támogatásért regionális lobbi szükséges. Amennyiben a Dél-Dunántúl a korábbi területfejlesztési programok során nyújtott pályázati aktivitást, elkötelezettséget mutatja a térség fejlesztésével kapcsolatban, kihasználja továbbá adottságait és lehetőségeit egy közepesen fejlett európai régió perspektívája valósulhat meg összhangban a régió küldetésével.

71


6.

Összegzés

Dolgozatomban hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása során végbemenő regionalizációs folyamatokat vizsgáltam, különös tekintettel a Dél-Dunántúlon megvalósított fejlesztések, és a jövőre vonatkozó fejlesztési lehetőségek kapcsán. Az Európai Unió 25 tagállamot magába tömörítő gazdasági és szociális téren is heterogén közösségként az integráció azon kohéziós törekvését hivatott szolgálni, hogy erősítse a Közösség gazdasági és szociális összetartását, harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, valamint elősegítse a kevésbé fejlett tagállamok, régiók felzárkózását. E célok megvalósítására egy meghatározott alapelveken működő, hétéves pénzügyi ciklusra előirányzott, célkitűzések által behatárolt támogatáspolitikai rendszert alakítottak ki, melynek 2000-2006 közötti programozási időszakában már a 2004. május 1-jén csatlakozott tagállamok is részeseivé váltak azáltal, hogy az előcsatlakozás során az Unió támogatási forrásait vették igénybe az ún. Előcsatlakozási Alapok segítségével, valamint teljes jogú tagságukkal a Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül megnyíltak a lehetőségek számukra is a Strukturális Alapok fogadására. Hazánknak és a többi 9 csatlakozó tagállamnak hosszú tanulófolyamat során kellett a korábbi cél-, eszköz-, és intézményrendszert EU-konform módon kialakítani, felkészülni a támogatási források fogadására, eleget tenni az uniós támogatási és kohéziós politika kihívásainak. Magyarországon az 1996-ban elfogadott területfejlesztési törvénynek, majd az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló határozatnak köszönhetően megteremtődött a lehetősége

az

Európai

Unió


politikájával

szinkronban

álló

intézményrendszer kialakításának. Előbbi megalkotta a jogi alapját a regionális fejlesztési tanácsok létrehozásának, utóbbi megállapította az ország tervezési-statisztikai régiókra való felosztását. A csatlakozási folyamat során a hazai regionális politikában – a területfejlesztés eszközrendszerében megjelentek az uniós alapelvek, nélkülözhetetlenné vált továbbá a fejlesztéspolitikában és a fejlesztési támogatások rendszerének működtetésében érintett központi közigazgatási szervek fejlesztéspolitikai tevékenységének összehangolása 72


annak érdekében, hogy a hosszú távon jelentősen kibővülő regionális finanszírozási források felhasználása hatékony legyen. A gazdasági, társadalmi és infrastrukturális adottságokból eredő régiók közötti különbségek szükségessé tették a területfejlesztés közvetlen és közvetett eszközeinek támogatási előirányozását. 1997-ben kezdte meg működését a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, melynek első legfontosabb feladata a komplex regionális program elkészítése volt. 1998 tavaszán PHARE-kísérleti régióként megkezdődött a felkészülés az EU PHARE 9606, majd a 9705 kódszámú Regionális Kísérleti Program Alapjainak fogadására. Ezt követően az EU által támogatott újabb előcsatlakozási alap, a vidékfejlesztést is támogató SAPARD program megjelenésével tovább bővült a regionális források rendszere, bővültek a regionális feladatok. Ezzel párhuzamosan a megvalósítás szakaszába léptek a fejlesztési projektek. A 2001-2002. évi nemzeti költségvetés lehetőséget biztosított arra, hogy a PHARE támogatásból “kimaradó” régiók is fejlesztési forrásokhoz jussanak, és a PHARE “Tükörprogram” keretében a Dél-Dunántúli Régióban is elkészült a 2001-2003 közötti időszakra vonatkozó Előzetes Fejlesztési Terv. A

regionális

párhuzamosan

PHARE

programok

kiépítésre

kerültek

keretében tehát

a

nyújtott

uniós

Területfejlesztési

támogatásokkal Célelőirányzatból

finanszírozott támogatási rendszerek, melyek támogatási területei között a DélDunántúlon is infrastrukturális és munkahelyteremtő beruházások, a humán erőforrást biztosító fejlesztések, valamint a helyi társadalom fejlődését elősegítő programok szerepeltek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az elmaradott helyzetű térségek többsége – a keleti régiók és a Dél-Dunántúl, nem tud kikerülni hátrányos helyzetéből, nem tud felzárkózni a dinamikusabb régiók szintjére. A dolgozatomban bemutatott pályázati anyagok eredményeinek ismertetése azt támasztja alá, hogy nagy aktivitás van jelen a régióban a területfejlesztés szintjén, azonban továbbra is elmarad a régió gazdasági teljesítménye a három fejlettebb régiótól. Ennek okai az ágazati szerkezet változására, az átalakulási nehézségekkel küzdő agrár 73


szektor problémáira, a rossz közlekedés-földrajzi helyzetre vezethető vissza, továbbá a peremhelyzet tovább fokozza a lemaradást. A régió felzárkózását az idegenforgalom, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a települési környezetvédelem erősítése, a humán erőforrás fejlesztése, a befektetés ösztönzés, a kis- és középvállalatok fejlesztése, a vidékfejlesztés segítheti elő. A DélDunántúl adottságaira és lehetőségeire támaszkodva a területfejlesztésben lehívható támogatási források hatékony kihasználásával magvalósíthatja felzárkózását a hazai és uniós térségekhez. 2002-ben a Kormány az EU-csatlakozási tárgyalások regionális politika fejezetét lezárta, melynek keretében megállapodás született a Nemzeti Fejlesztési Terv szerkezetében, az EU-források felhasználásáért felelős intézményrendszer kiépítésének menetrendjében. Az NFT uniós elfogadását követően, meghirdetésre kerültek a pályázati lehetőségek öt Operatív Program keretében. Megalkotásra kerültek a támogatások felhasználását szabályozó alapvető jogszabályok, a források lehívása érdekében változásokat vezettek be a költségvetés szerkezetében, elkészült az EU-konform közbeszerzési törvény. Megkezdték működésüket a támogatások felhasználásáért felelős új intézmények, az EU előírásai szerint a pályázatkezelési

és

projektvezetési

feladatokat

ellátó

irányító

hatóságok

és

közreműködő szervezeteik. 2004-től

hazánk

aktívan

bekapcsolódik

az

EU

strukturális

és

kohéziós

támogatáspolitikájának vérkeringésébe. Arra kell törekednünk, hogy a tagságból származó potenciális előnyöket maximálisan kihasználjuk. A korábbi támogatások eredményeképpen számos fontos infrastrukturális beruházás valósult meg, melyek a későbbi gazdasági növekedés fontos előfeltételét képezik. Hasznosak lesznek továbbá az utóbbi években megszerzett megyei és régiós tapasztalatok a decenetralizált pénzeszközök kezelésében és a területi programok megvalósításában. A területfejlesztés során továbbra is elengedhetetlen a társadalmi, gazdasági egyeztetés, régiók, szociális partnerek, az üzleti és civil szféra bevonása.

74


Magyarország, régiói, köztük a Dél-Dunántúl arra számít, hogy az EU kohéziós politikája kedvező hatással lesz a kohézió erősítésére, a versenyképesség növelésére és az életszínvonal emelésére. Az elkövetkező költségvetési időszaknak döntő hatása lesz a 25 tagú Unió egészének jövőbeli fejlődését illetően, a kohéziós politika kialakításában hazánk már teljes jogú tagként vesz részt, és képviseli országunkat.

7.

Ábrák jegyzéke

1. ábra: 2000-2006 előcsatlakozási támogatás.............................................................17 2. ábra: A területfejlesztésben és területrendezésben részt vevő szervek....................26 3. ábra: A Dél-Dunántúli Régió fejlesztési prioritásai.................................................41 4. ábra: A 2001. és 2002. évi PHARE “Tükörprogram”-ban megítélt támogatások összege (ezer HUF) ...................................................................51 5. ábra: 2003. évi TTFC támogatás I-II. ütem .............................................................59 6. ábra: 2003. szeptember 30-ig benyújtott pályázatok száma régiónként és intézkedésenként (db)..................................................................................78 7. ábra: 2003. szeptember 30-ig igényelt benyújtott támogatások igényelt támogatási összege régiónként és intézkedésenként (eFT).............................78 8. ábra: 2003. szeptember 30-ig támogatott pályázatok száma régiónként és intézkedésenként (db).................................................................................79 9. ábra: 2003. szeptember 30-ig támogatott pályázatok értéke régiónként és intézkedésenként (eFT) ..............................................................................79

75


8.

Táblázatok jegyzéke

1. táblázat: Az EU költségvetési kiadásai, 1994-1999, milliárd ECU ........................10 2. táblázat: Az EU költségvetési kiadásai, 2000-2006 (1999. évi árakon) ..................11 3. táblázat: Regionális politikai támogatások 2000-2006............................................14 4. táblázat: Az egyes célkitűzéseket támogató alapok .................................................15 5. táblázat: Az Előcsatlakozási Alapok éves költségvetése 2000-től az egyes tagjelölt országokban ................................................................................18 6. táblázat: Az egy lakosra jutó GDP becslése, 2001 ..................................................28 7. táblázat: A régiók fő gazdasági jelzőszámai, 2002*................................................30 8. táblázat: EU PHARE HU 9606 kísérleti program fontosabb adatai ........................45 9. táblázat: A regionális fejlesztési tanácsok részére biztosított keret (millió HUF) .............................................................................................49 10. táblázat: A Dél-Dunántúl prioritásai az agrár- és vidékfejlesztés terén.................54 11. táblázat: Az Európai Unió régióinak főbb adatai...................................................74 12. táblázat: A tagjelölt országok régióinak főbb adatai .............................................74

76


9.

Irodalomjegyzék

1.

A magyar régiók zsebkönyve 2002, Központi Statisztikai Hivatal, 2003. p. 1825.

2.

Dél-Dunántúl Agrárstruktúra- és Vidékfejlesztési Programja (SAPARD), Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Ökonómiai és Szervezési Intézet, Kaposvár, 1999. június

3.

Dél-Dunántúl

Komplex

Fejlesztési

Programja

http://www.ddrft.hu/teruletprog_regionalis_komplex.php 4.

Dritter

Kohäsionsbericht

Februar

2004,

Harmadik

Kohéziós

Jelentés,

www.europa.eu.int/comm/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/cohe sion3/cohesion3_de.htm 5.

Előzetes

Regionális

Fejlesztési

Program

(2001-2003)

http://www.ddrft.hu/teruletprog_elozetes_progszov.php 6.

Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. p. 145-146.

7.

Heil Péter: Az Európai Unió bővítésének pénzügyi eszközrendszere A Phare, az ISPA és a SAPARD program, Európai Tükör 2001/2-3. szám p. 51-62.

8.

Hogyan működnek a régiók? Az Európai Bizottság “Working for the regions/Europa on the move/European Regional Policy” című kiadvány magyar változata, 2001.

9.

Horváth Gyula: Az Európai Unió regionális támogatási politikája a 2000-2006 közötti időszakban, Európai Tükör 2001/2-3. szám p. 90-94.

10.

Horváth Gyula: Európai regionális politika és a kelet-közép-európai bővítés, In Horváth Gyula (szerk.): A régiók szerepe a bővülő Európai Unióban, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 2000. p. 8-19.

11.

Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. p. 19-21.

12.

Illés I.: Az EU keleti bővítése és a regionális politika reformja, Horváth – Reichnitzer (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, 2000

77


13.

Iván Gábor: A 2006 utáni közös regionális politika, Európai Tükör 2001/2-3. szám p. 106-127.

14.

Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula, 1999. p. 72-95.

15.

Magyarország régiói, KSH, 2003. p. 61-76.

16.

Nemzeti Fejlesztési Terv, http://www.nfh.hu

17.

Pálné

Kovács

Ilona:

A

magyar

területfejlesztés

intézmény-

és

eszközrendszerének értékelése In Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a magyar regionális politika továbbfejlesztése, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 1997. 18.

Regionális Akcióterv - 8/2004. (I.30.) DDRFT határozat

19.

Regionális különbségek és regionális politika az Európai Unióban, In Bernek Ágnes – Kondorosi Ferenc – Nemerkényi Antal – Szabó Pál (szerk.): Az Európai Unió, Cartographia Kft. 2003

20.

Szemlér T.: Az Európai Unió költségvetése a 2000-2006-os időszakban. In Forgács I. – Inotai A. – Wéber A. (szerk.), 1999. p. 251-261.

21.

Tóth K.: K-Európa új alkotmányai, JATE Állam és Jogtudományi Kara, Szeged, 1997.

22.


23.

24/2002. (II.27.) Korm.rendelet a 2002. évi területfejlesztési célelőirányzat régiók és megyék, valamint a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztéscélú támogatások megyék közötti felosztásáról

24.

24/2002. (II.27.) Kormányrendelet

25.

25/2003. (III.4.) Korm.rendelet a 2003. évi területfejlesztési célelőirányzat régiók és megyék, valamint a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztéscélú támogatások megyék közötti felosztásáról

26.

27/2003.

(III.4.)

Korm.rendelet

a

térség-

és

település-felzárkóztatási

célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól 27.

35/1998.(III.20.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról

28.

53/2001. (VIII.17.) FVM rendelet “Magyarország SAPARD Terve 2000-2006” kihirdetéséről

29.

90/2001. (VI.15.) Kormányrendelet

78


30.

A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség kiadványai – reprezentatív-, turisztikai-, gazdasági-, befektetői kiadvány

10.

Mellékletek 1. melléklet Az Európai Unió régióinak főbb adatai 11. táblázat a NUTS 1 szintű régiók ország

száma

a NUTS 2 szintű régiók

3

2 701

9

átlagos területe, km2 9 318

Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia

3 1 12 2 9 4 4

3 413 5 330 4 968 2 586 a) 6 528 2 639 3 966

11 1 37 6 26 13 12

2 774 43 094 6 590 50 755 20 922 10 125 2 824

931 5 330 1 611 862 2 260 812 1 322

Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Összesen

1 1 16 11 3 7 1 78

3 777 436 5 135 5 244 3 421 5 676 8 861 4 827

2 1 40 20 7 18 8 211

35 137 2 586 8 926 15 066 13 129 28 044 51 367 15 124

1 889 436 2 054 2 884 1 466 2 207 1 108 1 785

Ausztria

átlagos népessége, ezer fő

száma

átlagos népessége, ezer fő 900

Forrás: KSH, A Magyar régiók zsebkönyve 2002, Eurostat Statistics in focus című közleményeinek Theme 1 – General Statistics 1/2000, 2/2000, 1/2002,2/2002, 6/2002, 7/2002, 1/2003 és a 2/2003 száma, ill. a Theme 2 Economy and Finance 56/2002 száma, az Eurostat 2002. évi statisztikai évkönyve a tagjelölt és dél-kelet-európai országokról, továbbá Eurostat-adatbázis.

A tagjelölt országok régióinak főbb adatai 12. táblázat A statisztikai régiók ország Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Lengyelország Lettország Litvánia

száma 6 8 1 16 1 1

átlagos területe, km2 18 485 9 858 43 431 19 543 64 589 65 300

79

átlagos népessége, ezer fő 1 369 1 285 1 442 2 416 2 432 3 700


Magyarország Románia Szlovákia

7 8 4

13 290 29 799 12 259

1 438 2 807 1 349

Szlovénia 1 20 273 összesen 53 20 311 Forrás: KSH, A Magyar régiók zsebkönyve 2002

1 986 1 974

80


2. melléklet

81


3. melléklet

Támogatási arányok és a közösségi hozzájárulás arányai a SAPARD programban

Összes támogatás ebből: - nemzeti támogatás - EU-támogatás Saját forrás: Összes forrás:

354 157 841 euró (50,4%) 88 539 460 euró 265 618 381 euró 348 938 223 euró (49,6%) 703 096 064 euró (100%)

A finanszírozás megosztása évenként a következő: Euró Évek 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Összesen

Összes támogatás 50 650 849 50 584 499 50 584 499 50 584 499 50 584 499 50 584 499 50 584 499 354 157 841

Nemzeti támogatás 12 662 712 12 646 125 12 646 125 12 646 125 12 646 125 12 646 125 12 646 125 88 539 460

Közösségi támogatás 37 988 137 37 938 374 37 938 374 37 938 374 37 938 374 37 938 374 37 938 374 265 618 381

(Az éves értékek összege és az összesen közötti eltérés a kerekítésekből adódik.) A közösségi hozzájárulás a "Technikai segítségnyújtás" intézkedésre bizonyos esetekben elérheti a jogosult költségek 100%-át is, a Tanács 1268/1999. számú rendeletének 8(1) cikke alapján. Ezekben az esetekben, ahol a közösségi hozzájárulás aránya meghaladja a 75%-ot, indoklást - mely tartalmazza a javasolt arányt is - kell benyújtani a bizottsághoz jóváhagyásra a felhasználás előtt.

Forrás: 53/2001. (VIII.17) FVM rendelet

82


4. melléklet

Az egyes intézkedésekre jutó EU-források részaránya a SAPARD-programban

Az intézkedés EU-forrás Az intézkedések Az intézkedések száma megnevezése részaránya ágazati besorolása Mezőgazdasági intézkedések 111. Mezőgazdasági beruházások 28,46% 113. Szakképzés 1,79% 114. Mezőgazdasági és halászati 20,53.% termékek feldolgozása és értékesítése 116. Agár-környezetvédelem 4,27% 117. Termelői csoportok felállítása 7,35% Mezőgazdaság (összesen) 62,40% Vidékfejlesztési intézkedések 1305. Falufejlesztés 9,06% 1307. Alternatív jövedelemszerzés, tev. 15,46% diverzifikáció 1308. Infrastruktúrafejlesztés 11,98% Vidékfejlesztés 36,50% (összesen) Szaktanácsadás 1,10% 100,0% Mindösszesen Forrás: 53/2001. (VIII.17) FVM rendelet

83


5. melléklet 6. ábra

7. ábra

84


6. melléklet 8. ábra

85


9. ábra

Forrás: http://www.sapard.fvm.hu

7. melléklet 2003. évi Térség- és település felzárkóztatási célelőirányzat (TTFC) - I. ütem Komponens A/Zsáktelepülések esetében új közúti kapcsolat megvalósítását, ill. meglévő utak felújítását szolgáló beruházások A komponens összesen: BA/Vállalkozók, vállalkozások munkahelyteremtő beruházásai BB/Vállalkozókat segítő szolgáltatások fejlesztését szolgáló beruházások BC/Szolgáltató, képző szervezetek közvetlenül felmerülő költségeihez nyújtott támogatás B komponens összesen: CA/A térség elérhetőségét javító beruházások CB/Informatikai fejlesztések CC/Termelő infrastruktúrát létrehozó beruházások

86

Megítélt támogatás (ezer HUF) 211005,0 211005,0 83403,0 73247,0

54390,0 211040,0 6260,0 72018,0 348709,0


CD/Humán infrastruktúra létrehozását szolgáló beruházások C komponens összesen:

345145,0 772132,0

2003. évi Térség- és település felzárkóztatási célelőirányzat (TTFC) - II. ütem Megítélt támogatás (ezer HUF) 20000,0

Komponens

A/Zsáktelepülések esetében új közúti kapcsolat megvalósítását, ill. meglévő utak felújítását szolgáló beruházások A komponens összesen: 20000,0 BA/Vállalkozók, vállalkozások munkahelyteremtő beruházásai 29900,0 BB/Vállalkozókat segítő szolgáltatások fejlesztését szolgáló 30868,0 beruházások BC/Szolgáltató, képző szervezetek közvetlenül felmerülő költségeihez nyújtott támogatás 85914,0 B komponens összesen: 146682,0 CA/A térség elérhetőségét javító beruházások 31680,0 CB/Informatikai fejlesztések 43225,7 CC/Termelő infrastruktúrát létrehozó beruházások 526766,0 CD/Humán infrastruktúra létrehozását szolgáló beruházások 290583,2 C komponens összesen: 892254,9 I-II. ütem összesen: 2253113,9 Forrás: 2003. évi TTFC támogatásban részesített pályázatok számára megítélt támogatások

87

A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS JEGYÉBEN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓRA

Recommend Documents