A magyar Balkán-politika kihívásai

A magyar Balkán-politika kihívásai Pap Norbert1

A

jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a magyar Balkán-politika miképpen változo az elmúlt évtizedekben, és milyen kihívásoknak kell megfelelnie a közeljövőben. Hogyan befolyásolták azt a külső tényezők, illetve hogyan tekintünk a térségre, milyen elképzelések mozgatják politikánkat? Az áekintés a politikai földrajz szempontjai szerint készült, elsősorban a területi folyamatokra koncentrálva.

A magyar Balkán-politika jellege és keretei „Zsilip és kapu” Magyarország számára történelme során a Balkán mindig megkerülhetetlen viszonyítási pont volt, és úgy tűnik, az is marad. Erről Makkai László történeti távlatokban a következőket írta: Egy évezred óta a Balkán és Nyugat-Európa közö Magyarország a zsilip és a kapu szerepét játszoa. Volt idő, mikor a magyar nagyhatalom szárnyai ala találták meg politikai életlehetőségeiket a Balkán kis államai, de nem volt idő, mikor Magyarország ne le volna tényező életükben. Történelmünk első félezer éve ala többször látszo úgy, hogy a Balkánból Magyarország lesz, a második félezer év során viszont az események úgy hozták, hogy a Balkán nyomult bele mélyen Magyarország testébe2. Magyarország mai határaitól a Magyar Királyság egykori határáig (Orsováig) húzódik az a terület, amelynek bonyolult térszövete egykori politikai, gazdasági és társadalmi törekvéseink lenyomatait hordozza, és számunkra a legfontosabb viszonyítási teret képezi a balkáni térségben. Ez volt, és feltehetőleg ez marad számunkra a mozgástérnek kínálkozó legfontosabb zóna. Ez az a filter, mely megszűrte, megszűri a balkáni hatásokat, illetve Magyarország és a közép-európai térség felől közvetíte hatásokat az ellenkező irányba. A jövőben a magyarság i szerezhet tapasztalatokat a tágabb térséget illetően. Ez a terület ezért kitüntete figyelmet érdemel a magyar külpolitikában.3 Ugyanakkor jelentős hátrányunk, hogy nagyon kevés az a társadalmi ismeret, amivel rendelkezünk róla. 150

Külügyi Szemle

A magyar Balkán-politika kihívásai

Napjainkban Magyarországnak a térségben a dezintegrációval és az integrációval szimultán módon kell számolnia. Országunk egy nagyobb politikai közösség tagjaként arra törekszik, hogy a „Balkánból” „Európa” legyen. Jugoszlávia dezintegrálódása még nem biztos, hogy befejeződö; a nemzeti integrációs törekvések a meghatározóak, de velük egy időben a szupranacionális integrálódási folyamatok (NATO és EU) is jelen vannak és erősödnek. Magyarország fontos stratégiai pozícióban van ma is. Horvátország európai uniós csatlakozásában döntő szerepet játszoak a magyar EU-elnökségi periódus erőfeszítései. Szerbia számára létfontosságú a magyarokkal fenntarto jó viszony, amint azt a restitúciós törvény ügye megmutaa. Gazdasági partnerként a kisebb balkáni államok számára is fontos szerepet játszunk Ma, ha a térség vonatkozásában nem is hazánk az egyetlen „zsilip és kapu”, de továbbra is egyike vagyunk azoknak. Napjaink magyar Balkán-politikája A rendszerváltozás időszakától kezdődően a magyar közvélemény a Balkánt olyan régiónak tekintette, amely időnként fenyegetést jelent az országra és annak lakóira. A bonyolult térségi folyamatokat ugyanakkor kevéssé érti, és gyakorlatilag nem mutat érdeklődést iránta. Közvéleményünk általában sem nagyon érdeklődik a külpolitika iránt, legfeljebb egyes kivételes események számíthatnak a figyelmére, a Balkán pedig még ehhez képest is periferikus jelentőségű a prioritásrendszerében. A magyar üzleti szféra érdeklődése megnő, néhány nagyvállalat erős pozíciókat építe ki a térségben. Ennek azonban nagyon kicsi a társadalmi és nemzetgazdasági hatása. A kis- és a közepes vállalkozások inkább csak a közvetlen határ menti, részben magyarlakta térségben aktívak, és nem használják ki a felmerülő piaci lehetőségeket. A civil szféra aktivitása még ennél is gyengébb. A pályázati rendszer motiválta együműködések száma kicsi, és azok általában alacsony hatékonyságúak. A magyar felsőoktatásban és az akadémiai szférában a Balkán kutatása műhelyek és források hiányával küszködik, illetve nem megfelelő a struktúrája, ezért elsősorban a történeti jellegű stúdiumok dominálnak. Egészében jellemző, hogy felismertük: jelentős problémák indukálódnak a Balkánról, és lehetőségek is kínálkoznak, amelyekre reagálni kellene – de az elmúlt 20 évben a felismeréseket csak erőtlen próbálkozások köveék. A Balkán ma szűk politikai, gazdasági, államigazgatási elitek ügye, de általában nekik sem valódi prioritás. Leginkább a nemzetbiztonsággal, honvédelemmel foglalkozó szakmai szervezetek számára élvez elsőbbséget. A rendszerváltozás után az egyes magyar kormányok kénytelenek voltak a balkáni kérdésekkel is foglalkozni. Ez általában a biztonsági kihívások kezelését jelentee, a kényszer motiválta őket. Előremutató, koherens stratégia azonban máig sem születe. 2012. tél

151

Pap Norbert

Érzékelhetően különbözö a bal- és jobboldali kormányok viszonyulása a térséghez. A baloldali kabinetek általában kevéssé tartoák fontosnak, és inkább csak az események követése volt a jellemző. Ennek részben az volt az oka, hogy a boszniai és a horvátországi háború, valamint a koszovói konfliktus jobboldali kormányok időszakában jelentkeze (1990–94 és 1998–2002), azokra reagálni is akkor kelle.4 Ugyanakkor a konfliktusos periódusoktól független tény, hogy a térségben élő magyar közösségek sorsa iránti érdeklődés és az érdekükben történő határozo fellépés inkább a jobboldal számára tűnt fontosnak. Az utóbbi két évtizedben ez a keős állampolgárság és az autonómiatörekvések támogatásában sűrűsödö. A jelenleg regnáló jobbközép kormányzat balkáni politikája két stratégiai dokumentumban fogalmazódik meg. Ezek: az aktuális magyar külügyi stratégiának tekinthető Magyar külpolitika az uniós elnökség után5 és a Magyarország nemzeti biztonsági stratégiája6. Mindkét dokumentum kiemelten kezeli és nevesíti a térséget. A külpolitikai stratégia külön megnevezi a Nyugat-Balkánt, tételesen felsorolva említi tagállamait és a velük kapcsolatos magyar politikát, beleértve a biztonságpolitikai szempontokat is. Külön jelenik meg a Duna-stratégiához kapcsolódó együműködés, az abban játszo magyar szerep; a következő oldalakon Románia és Bulgária együttesen szerepel, de külön említve. A két utóbbihoz kapcsolódva kerül említésre a fekete-tengeri térség, illetve a kaukázusi és az azon túl elterülő, energetikai szempontból fontos közvetítőterület is. A térséget északról a „visegrádi országok” kategóriába foglalt országcsoport zárja le.7 A biztonsági stratégiában a térség „Regionális konfliktusok” fejezetcím ala szerepel. illetve a „keleti és déli térségek” vonatkozásában jelenik meg, ahol hagyományos fegyveres konfliktusok lehetősége, a szerveze bűnözés és a terrorizmus fenyegetheti a nemzetbiztonságot. A déli térségben magyar nemzetiségek élnek, továbbá az EU-ba és NATO-ba még nem integrálódo államok vannak, melyek ezirányú politikáját támogatnunk kell.8 Mindkét dokumentum javuló helyzetet, a stabilitás erősödését feltételezi, fenntartva, hogy vannak megoldatlan államközi és más politikai problémák, de nemzetközi jelenléel ezek kezelhetők; a fő biztonsági fenyegetés ma nem állami szinten jelentkezik. A jövőben a szomszédságban megtelepedő terrorista szervezetek, illetve a szerveze bűnözés jelenthetik a fő problémát. A dokumentumokból erős nyugatos elköteleződés érződik: az európai uniós közösség, illetve az atlantizmus közös értékei hangsúlyosan vannak jelen bennük. A két anyag kormányzati, illetve szakmai-testületi állásfoglalásként jelenik meg, de a térséggel kapcsolatban a magyar pártok közö sincsenek éles viták a követendő irányvonalat illetően. Kisebb nézetkülönbségek legfeljebb a vajdasági magyarok helyzetének értékelését illetően alakultak ki.

152

Külügyi Szemle


Duna-politika A Duna mint közlekedési, innovációs és szimbolikus folyosó, nemcsak Európa középső, német kultúrájú területeivel köt össze bennünket, hanem déli irányban is meghatározó jelentőségű volt évszázadokon át. A Balkán északi peremén a Fekete-tengerig folyó Duna a magyar külpolitikai gondolkodásba elsősorban Széchenyi István munkássága révén került be. Hajózhatósága biztosításáért egykor nagy áldozatokat hoztunk, és sokáig prioritás is maradt a gondolkodásunkban. A hajózás jelentősége ma már nem ugyanaz, mint egykoron, de az Európai Unióban erőfeszítéseket tesznek a teherszállítás feltételeinek javításáért. Az EU számára a 2004-es és a 2007-es csatlakozások nyomán a Duna felértékelődö. A klímaváltozás hatásai, a környezeti veszélyforrások, a növekvő édesvízigény ugyancsak ráirányítják a figyelmet a folyóra és vízrendszerére. A magyar EU-elnökség időszakában fogadta el az Európai Bizoság a Duna régiójának makrorégiós stratégiáját. Magyarországnak a Duna-stratégia adta keretek közö is végig kell gondolnia balkáni érdekeit és az elkövetkező évekre vonatkozó politikáját. Ugyanakkor a magyar szerepvállalással kapcsolatos véleménykülönbségek nem a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben, hanem hosszabb idő ala, tartósan érvényesülő belső és külső hatások következtében alakultak ki. Célszerűnek tartjuk a Balkán vonatkozásában figyelembe venni a tágabb környezet, elsősorban a dél-európai, mediterrán térség folyamatait, változó szerepét is. Melyek azok a tartós elemek a külső környezetünkben, továbbá a külvilágot érintő magyar gondolkodásban, amelyek a külpolitikai céljainkat, mozgásterünket formálják, meghatározzák?

Magyarország külkapcsolatainak politikai földrajzi kérdései, hatásuk a balkáni relációkra A magyar partikularitás A magyar értelmiségen belül időről időre fellángol a vita az európaiság, illetve a magyarság európai helye kapcsán. Budapest földrajzi helyzetét tekintve Európa legészakibb pontjától, a Nordkaptól 2400, a legnyugatabbitól, a Cabo da Rocától (Szikla-fok) 2500, az Uraltól mintegy 2700, a kontinens legdélebbi csücskétől, a Téneron-foktól viszont csupán 1300 km távolságra fekszik. Ezekből az adatokból látható, hogy hazánk Európa középső területének déli részén helyezkedik el. A vita nem is a fizikai távolságok, hanem egyrészt a magyar partikularitás, másrészt a „relatív helyünk” kérdése körül forog. A partikularitásról folyó vita az etnogenezishez kapcsolódik és azt tárgyalja, hogy a keleti eredetű honfoglaló magyarság – mely már vándorlásai idején is nagyon különböző etnikai csoportokat olvaszto magába – a letelepedést követően számos – mai szóval – migránst fogadott be („csatlakozott” 2012. tél

153

Pap Norbert

keleti népeket, valamint nyugati „vendégnépeket”), és így fejlődö a mai antropológiai és kulturális népközösséggé. A honfoglalást megelőző időszakból megőrizte finnugor nyelvét, népi kultúráját és az arra rakódó sztyeppei török hatásokat. Ezzel szigetszerű helyzetbe került a környező indoeurópai (főleg szláv) nyelvi tengerben. A nyelvi partikularitásunk fő külpolitikai következménye, hogy a magyarok az idegennyelv-tudásbeli hiányosságok mia igen kevéssé integrálódtak a globalizált világba, kevéssé ismerik és értik annak eseményeit. A tőlünk délre-délkeletre fekvő térségekben másságunkat hol pozitív, hol negatív összefüggésekben emlegetik, vagyis érzékelik. A török–magyar viszonylatban a kapcsolatok kimondoan pozitív, barátságos töltésének ezen ősi kulturális rétegeknek fontos szerepük van. A szintén jó, problémamentes bolgár–magyar, bosnyák–magyar és albán–magyar viszonylatban a középkori közös történelem eseményeire nyúlnak vissza a gyökerek. A szomszédsági kapcsolatok a szerb–magyar, valamint a horvát–magyar viszonylatban sokkal ellentmondásosabbak, de inkább a 19–20. században történtek mia. Térközösség és szomszédságpolitika A „hely” kérdése röviden a térközösségé, tehát az, hogy Magyarország az európai népek közö melyekkel éljen együműködésben, illetve milyen szerepet töltsön be alapvetően a Kelet–Nyugat relációjában (lásd: a Nyugat védőbástyája, Kompország, a legnyugatibb Kelet, a legkeletibb Nyugat stb.). Ebben a kérdésben a pozitív töltetű konszenzust leginkább a közép-európai népek közösségébe való tartozás jelentee. Amíg azonban az államszocialista korszakban ez egy – a szovjet birodalom jóval nehezebb körülmények közt élő térségeihez képest – minőségi kategóriát jelente, addig a Szovjetunió megszűnését követően ez a jelentés eltűnt. A megcélzo közösség az 1990-es években az Európai Unió le, s ez a vágy aztán 2004-ben be is teljesült. A térközösséget pozitív módon megalapozhatná, illetve részben meg is alapozza az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának együélése, a dualizmus korának pozitív tapasztalata. Sajnos azonban, ennek az időszaknak a megítélése ellentmondásos: a térség jelenlegi román és szláv államainak kialakulása a Monarchia rovására történt, államalapító elitjeik zöme ellenséges érzelmeket táplált iránta. Az újra- és újraéledő kisnemzeti nacionalizmusok a közös alapokat támadják. Az egységes Közép-Európa gondolatának, az együműködésnek azonban mindenhol van több-kevesebb, főleg liberális háerű értelmiségi bázisa. A térközösség kérdését ma is nehézzé teszik a térségbeli államokkal kialakíto viszonyt megterhelő történelmi sérelmek és érdekellentétek. A szomszéd államokhoz fűződő viszonyt folyamatosan megterhelik az o élő magyar kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusok (lásd: a magyarok elleni támadások Szerbiában, a restitúciós ügyek, a magyarigazolvány, a keős állampolgárság kérdése, a nyelvhasználati viták, stb.). 154

Külügyi Szemle


Ugyanakkor az államközi viszonyban megjelentek a közép-európai országcsoporton belüli érdekellentétek az uniós forrásokból való részesedés vagy gazdasági előnyök szerzése terén is. A „kis magyar multik” – amilyen a MOL, a Magyar Telekom, az OTP vagy a Trigránit – fontos szerepet játszanak, de helyenként ellenérzések is fogadják őket. E vállalatok elsődleges piaca a balkáni térség. Magyarország „közel-külföldjét” az egykori Magyar Királyságnak a mai magyar államhatáron kívüli területei jelentik. Egyrészt a közelség, másrészt az egy évezred ala kialakult településrendszer hálózata, a közlekedési pályák futása, a magyar „történelmi emlékezet” helyei kiemelt fontosságúvá teszik ezt számunkra. Ráadásul ezeken a területeken – a Kárpát-medencén belül, a Magyar Köztársaság határain kívül – két és fél millió magyar nemzetiségű külföldi állampolgár lakik, akik a Magyar Királyságból kiszakíto államszerkezetekben élnek. Közülük több mint háromszázezren a NyugatBalkánon. A magyarság már az 1920-as párizsi béketárgyalások idején sem töltöe ki ezt a teret: vele többé-kevésbé összekeveredve más népek is éltek o. Gyakorlatilag a trianoni diktátum alapján alakult ki az az államterület, mely a II. világháborút követő – területileg minimális, de következményeiben jelentős – korrekció után9 nyerte el mai formáját. Ezt követően – részben a határon túl rekedt magyarok sorsa mia, részben pedig a térközösség, az összekapcsolódó vagy ütköző érdekek okán – a szomszéd államokkal kialakíto viszony mindig is bonyolult és ellentmondásos volt, konfliktusoktól sem mentes. A Horthy-korszakban a szembenállás volt a meghatározó; még akkor is, ha például a jelen tanulmány szempontjából kiemelten fontos jugoszláviai kapcsolatokban megjelent az együműködésre való törekvés is. Az államszocialista kor idejében jellemzően a problémák negligálása, a „nacionalizmus” megfékezése volt a jellemző aitűd. Nemcsak Nyugat, de a „baráti szocialista országok” felé is meglehetősen nehézkes volt az átjárás. Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás, az 1980-as évek romániai falurombolási programja idején tanúsíto magyar állami, társadalmi magatartásban (ha ellentmondásos formában is) megjelentek nemzeti szempontok is. Az 1989-es romániai forradalmat megelőző időszakban felrémle még egy, a magát végveszélyben érző ceausescui rezsim által kirobbanto román–magyar háború réme is. A kényszerűen vállalt Varsói Szerződéssel és a KGST-vel jellemze időszak öröksége az államközi kapcsolatokban az újratermelődő ellentétek rendszere. A gyenge belső legitimációval rendelkező kommunista pártelitek szívesen nyúltak vissza a korábbi korszakok nacionalista politikai retorikájához. Nagy-Magyarország és a nemzeti integráció A rendszerváltozást követően végze etnikai-földrajzi vizsgálatok során egy, a Telekiféle carte rouge-hoz képest megsoványodo kárpát-medencei magyar szállásterület képe rajzolódo ki.10 A trianoni traumát napjainkig nem tudta feldolgozni a magyarság, ami 2012. tél

155

Pap Norbert

a magyar térről, államideáról való gondolkodásban meg is jelenik. A határon túli magyarság létszáma csökkenő, az egykori szállástér egyes részei, úgy tűnik, elhagyásra, feladásra kerültek. A horvátországi és a szerbiai magyarságra ez a megállapítás különösen igaz. Nincs ma egyetlen számoevő politikai szervezet vagy erő Magyarországon, amely az egykori Magyar Királyság területi kereteinek helyreállítását kívánná, vagy egy ilyen törekvés realitásával számolna. Ezzel szemben az abszurd területi igényt jelző, Nagy-Magyarországot ábrázoló matricák, térképek végtelen sokaságával találkozhat a külföldi, sokszor szomszédos állambeli szemlélő. Az ebben megnyilvánuló érzelmi feszültség a magyar társadalmat átható, megosztó egyik legnagyobb politikai földrajzi bizonytalanság, illetve a nemzeti geopolitikai koncepciótlanság ékes bizonyítéka. A rendszerváltozás után a kapcsolat dimenzióiban megjelentek nemzeti-kulturális, gazdasági, területfejlesztési, közlekedésfejlesztési, vízgazdálkodási, biztonságpolitikai, migrációs és egyéb elemek is. Az államközi, nagypolitikai kapcsolatok melle a határon átnyúló, település-, illetve területközi kapcsolatok, a civil kezdeményezések és az üzleti kapcsolatok terén is érzékelhetően feltűntek új szereplők. A kooperáció–konfrontáció dimenzióban megjelentek új témák is. Az eurorégiós, illetve CBC-programok nem kis részben „magyar–magyar” együműködésekként alakultak. Ezek a programok segíteek az évtizedekre elvágo magyar közösségek újraintegrálódási folyamataiban. A periódus sikeres lezárása a térség országai egy részének 2004-es EU- csatlakozásával megkezdődö. A határok légiesedése a határ menti, magyar nyelvű területek tényleges kulturális és gazdasági integrálódásához vezet. Ezért magyar szempontból a schengeni egyezményhez való csatlakozás a legfontosabb uniós vívmány. A románok schengeni és a horvátok uniós csatlakozásának, illetve a szerbiai csatlakozási folyamatnak a támogatása ezért kiemelt jelentőségű közös vállalkozás a szomszéd népekkel, melynek előnyei Magyarország számára nemzetpolitikai szempontból is kiemelkedőek. A nyugat-balkáni integrációs folyamat magyar támogatása jórészt ebben az összefüggésrendszerben értelmezhető. Vízpolitika A szomszédsági kapcsolatoknak új dimenziói is megjelentek. Az első a 21. század egyik globális problémájához, a vízkészletek felértékelődéséhez kötődik. A medencejellegből következően rendszeresek a szomszédsági politika ágendáján a folyóvizek problémái. Az ország területére más államokból befolyó vizek számos konfliktust, illetve érdekellentétet generáltak. Az elmúlt néhány évben történt súlyos esetek rámutaak a környezetbiztonság fokozódó jelentőségére. Ilyen volt a tiszai ciánszennyezés problémája (román viszonylatban), a gyakori tiszai árvíz (ukrán relációban), továbbá a dunai (szlovák viszonylatban Bős–Nagymaros) és a drávai (horvát relációban Gyurgyevác) vízlépcsők, 156

Külügyi Szemle


illetve -erőművek építésének problematikája, valamint a Rába-szennyezés ügye (osztrák viszonylatban). A sokasodó esetek előrejelzik a 21. században a Kárpát-medencében várható új típusú nemzetközi konfliktusokat. A nemzetközi viszonylatú „vízkonfliktusokat” jelenleg esetileg kezeljük, de elképzelhető, hogy a helyzet súlyosbodni fog. Mivel a vizek a medencéből „lefelé folynak”, a déli, nyugat-balkáni kapcsolati rendszerünkben kisebb kiszolgáltatosággal számolhatunk. A határon átnyúló támogatási rendszerek pedig inkább a természetes vizek közös hasznosítása irányába hatnak. Korábban az eurorégiók, jelenleg az IPA-pályázatok keretében zajló kétoldalú kooperációk, a jövőben pedig főleg az EGTC-együműködések biztosíthatják a kiegyensúlyozo fejlődést és a közös érdekek érvényesülését. A nemzetközi migráció Egy másik folyamat, amely a nemzetközi kapcsolatainkat érzékenyen befolyásolja, a magyar népességfogyás és annak pótlási lehetősége. Az ország népessége az 1980-as években elért 10,7 millióról napjainkra – az azóta intenzívebbé váló bevándorlás ellenére – 10 millió alá ese vissza. A belső migráció egyes rurális térségeket elnéptelenedéssel, elöregedéssel vagy szociális bombává válással fenyegeti. A városainkban viszont a felsorolt veszélyeket még civilizációs feszültségek is terhelhetik. A fogyó, elöregedő népességnek a határon túlról, nemzetközi migránsok befogadásával történő pótlása elkerülhetetlennek látszik. Ez viszont új problémákat fog felvetni az elkövetkező években, évtizedekben. Ha az extrém feltételezéseket figyelmen kívül is hagyjuk, a 2050-re készíte szcenáriók 8 és 9 millió közöi népességszámot valószínűsítenek Magyarországon. Ugyanakkor nincs olyan változat, amely ne számolna több százezer főnyi külföldről érkező migránssal is. Ezek részben a határon túli területekről, de számoevő arányban inkább a Balkánról, illetve a keleti-mediterrán térségből várhatók.11 A köztük fennálló arányok vitathatók, de minden előrejelzés számol a Kárpát-medencén kívülről érkező, kultúrájukban erőteljesen különböző csoportok megjelenésével. A magas népességnövekedéssel jellemezhető potenciális kibocsátó területek vallásikulturális jegyei alapján valószínűsíthető, hogy ezek az új lakosok jelentős arányban az iszlám valamilyen formáját fogják követni. A fiatalos, fertilis, zárt közösségben élő beköltözők társadalmi, politikai integrálása egyike lesz a leginkább feszítő problémáknak. Az erre való felkészülést mielőbb meg kell kezdeni. A nyugat-európai államok társadalmi integrációs problémái mutatják a kérdés valóságos súlyát. Ez a kilátás mindennél élesebben mutat rá a balkáni, a mediterrán, illetve a közel-keleti térséggel kialakíto viszonyrendszerünk jelentőségére. Ugyanakkor a magyar társadalom vagy éppen a politikai elitek ezzel a kérdéssel nem kívánnak szembenézni.

2012. tél

157

Pap Norbert

Atlantizmus Magyarország méretének megítélése a keleti blokk összeomlását követően sajátos változáson ment keresztül. Bár egyetlen négyzetcentimétert sem változo területe, a környező szintetikus államok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió) széthullásával kis államból a régió egyik közepes méretű államává emelkede. A térségbeli – helyenként háborús, polgárháborús eseményekig sodródó – államokhoz képest a nyugalom és kiszámíthatóság szigete maradt a közelmúltig.12 Az Európában hagyományos kelet–nyugati szembenállásban az ország szövetségi elkötelezesége világos, határozoan atlantista (EU, NATO). Ez nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg időnként az amerikai (és brit) kezdeményezésekkel szemben akár össztársadalmi ellenérzések is.13 Ugyanakkor jelentkeztek posztkommunista magyar gazdasági és politikai érdekcsoportok is, amelyek az orosz orientációban érdekeltek. Ez az elmúlt években az energiapolitika, energiabiztonság vonatkozásában plasztikusan mutatkozo meg. A magyar haderő kisebb katonai alakulatok küldésével részt ve a Balkán több „forró” pontján a békefenntartás folyamataiban (Bosznia, Koszovó), továbbá stratégiai jelentőségű támaszpontot nyújto az amerikai haderőnek a balkáni konfliktusok idején (Taszár). Energiapolitika Magyarország mai méreténél fogva túl kicsi ahhoz, hogy önálló tényező legyen a geopolitikai játszmákban, és csak ritkán alakult ki olyan szituáció, amikor a nemzetközi figyelem gyújtópontjába került. Ilyen volt az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelyben elszigetelten, a szélesebb geopolitikai helyzetet nem értve küzdöünk, vagy az 1989-es határnyitás, amely a kelet-közép-európai rendszerváltozásokhoz vezete, de mindkét esetben a „tömblogika” érvényesült. Nem alakulhaak másképpen a folyamatok, mint amit a geopolitikai egyensúly állása a tágabb térségnek megszabo. Napjainkban az energiabiztonság, a gázvezetékek, elosztórendszerek, tárolókapacitások problémái tűnnek olyannak, amelyek felvetik az alakítás-alkalmazkodás dilemmáját. Vélhetően ebben az esetben is valamilyen tömblogika fog érvényesülni, a geopolitikai egyensúlyok figyelembe vételével, de számunkra most sem mellékes, hogy milyen kimenetellel. Jelenleg elsődleges nemzeti érdekünk, hogy a különböző energetikai rendszereket uraló csoportok Magyarországot stratégiai jelentőségű játékosnak tekintsék, és az energiaellátási biztonságunk fennmaradjon. Az energetikai együműködésnek is vannak regionális jellemzői; a balkáni térség ezen a téren is fontos szerepet játszik: gondoljunk akár a Nabucco, akár a Déli Áramlat vezetékre.

158

Külügyi Szemle


Nemzetközi biztonságpolitikai kihívások A Magyarországot érintő biztonságpolitikai kihívások sora a Balkánhoz, illetve a KözelKelethez és Közép-Ázsiához kapcsolódik. Ezek területi mintázata döntően a spykmani Rimlandhez kötődik, és súlypontja tőlünk délre található. Magyarország biztonságpolitikai tekintetben a NATO déli szárnyához kapcsolódik. Az elmúlt két évtizedben diplomáciai aktivitásunkat túlnyomórészt a Nyugat-Balkán problémáinak kezelése kötöe le. A szövetségesi elvárások jelentős, mintegy 1000 fős kontingens külföldön tartását teszik szükségessé. Ezek az alakulatok a Balkánon, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában látnak el szolgálatot, továbbá rövidesen Északkelet-Afrika válsággócaiban is megjelennek. Ez utóbbi helyszínen a kínai olajcégek terjeszkedése képez feszültséget, az iszlám fundamentalizmus pedig táptalajt kínál a terrorszervezeteknek, továbbá az Európát is elérő menekülthullámok kialakulását kell megelőzni. Ezek a hatások bennünket elsősorban a Balkánon keresztül érhetnek el. Az EU tagjaként számos olyan kérdésben kell kialakítanunk álláspontot, amelyben korábban nem. Meglátásunk szerint nem is annyira a katonai képességeink vagy a műveletek finanszírozása képezi a legnagyobb gondot, hanem sokkal inkább az, hogy miképpen lehet felkészíteni a katonákat a távoli hadműveleti területekre, és hogyan lehet a missziók eredményeit Magyarország javára fordítani, erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A Balkán minden bizonnyal elsődleges térség marad biztonságpolitikai fenyegeteségünket illetően. Még akkor is, ha a térség elsősorban nem államközi konfliktusok formájában fenyeget, hanem sokkal inkább olyan modern biztonságpolitikai kihívásokat fog képezni, mint a szerveze bűnözés, a fegyverkereskedelem, az embercsempészet, a terrorista szervezetek térnyerése stb. Különleges helyzetekre is fel kell készülnünk, amelyek elsősorban Bosznia-Hercegovina politikai válságának eszkalálódásához, a dél-szerbiai etnikai feszültségekhez, Koszovóhoz vagy Nyugat-Macedónia kérdéséhez fognak kapcsolódni. Ezen túl is vannak olyan helyek a Balkánon, amelyek esetleg váratlan, újabb konfliktusokhoz vezethetnek. Ilyenek Bulgáriában a török, pomák és cigány népcsoportok lakta térségek, Görögországban az északi határterület, a dél-albániai görög vagy a montenegrói és szerbiai szandzsáki muzulmán, illetve az albán és szerb nemzetiség szállásterületei.

A Balkán és tágabb környezete a magyar külpolitikai gondolkodásban 1920–2004 A magyar külpolitikai gondolkodás az elmúlt évszázadokban sokszor változo a nagyhatalmi kihívásoknak és befolyásnak, részben pedig a belső érdekeknek megfelelően. A külkapcsolatok alakításában 1920 és 2004 két fontos fordulópontot jelent, melyeket 2012. tél

159

Pap Norbert

nem csak a felszínes hasonlóság köt össze. A trianoni döntés a létrejö önálló magyar államot szűk keretek közé, sokáig ellenséges államok gyűrűjébe szorítoa. A második világháború után a szovjet blokkba kényszerült, ami a keleti kapcsolatoknak az addig elképzelhetetlen mértékű felértékelését jelentee. A 2004-es EU-csatlakozás a rendszerváltozással megindult folyamatok révén ezt a korszakot lezárta, és sok tekintetben Magyarország külkapcsolati mozgástere az 1920 előihez hasonlóan alakult. A politikai gondolkodás fő iránya 1989–90-ben a Nyugat le, mintegy ellencsapásaként a megelőző keleti orientációnak, és ez egyet jelente az euroatlanti integrációs rendszerbe való bekapcsolódásunkkal. Az általánosan ve nyugati orientáción kívül azonban a politikai elitek egyik csoportja sem dolgozo ki különösebb stratégiát a külpolitika, a külgazdaság, és a tágabb értelemben ve külkapcsolatok alakítására. A közép-európai viszonyrendszert a visegrádi együműködés létrehozása többé-kevésbé újraszervezte. A V4 keretében zajló kooperáció hatékonysága azonban messze elmaradt a várakozásoktól. Ugyanakkor a déli kapcsolatrendszerrel, melynek történelme és jelene beszédes bizonyíték annak jelentőségére, érdemben nem tudo mit kezdeni. Kapcsolatok ugyan léteztek, de hiányzo mögülük a vízió és a stratégia. A hivatalos kapcsolatokat a hagyományok és az ad hoc célok egyaránt alakítoák. A magyar külpolitikai struktúra – a történelmi léptékben ve korábbitól eltérően – általában az államszocialista időszakban megszoko, követő taktikát gyakorolta. Ezáltal a hatásokat elszenvedjük, illetve igyekszünk azokat elkerülni, nem pedig résztvevő módon alakítjuk az eseményeket. A magyar történelem első századaiban királyaink külpolitikájának volt víziója a Balkánnal és (részben ahhoz kapcsolódóan) az itáliai területekkel összefüggő célokra vonatkozóan. Azon túl azonban ismeretlen világ húzódo. A Habsburgoknak, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia elitjének volt elképzelése a mediterrán világról, és voltak azzal kapcsolatos politikai céljaik is, a magyarságnak viszont soha. Nem érkeze ugyanis olyan kihívás a térségből, melyre válaszolnia kelle volna. 2004-ben új helyzet alakult ki, mivel csatlakoztunk ahhoz az Európai Unióhoz, s annak legfontosabb kapcsolati területe a Földközi-tenger körül húzódik, melynek nagy keleti félszigete a Balkán. Az EU-ban egyetlen állam sem teheti meg (anyagi és erkölcsi) veszteségek nélkül, hogy ne legyen politikája a mediterrán térséggel kapcsolatban. Az elmúlt években a kihívásokat és a lehetőségeket illetően a térség (azon belül Dél-Európa, de a medence déli és keleti partja is) felértékelődö.14 Kérdés, hogy mennyire érti ezt a magyar gazdasági és politikai elit. Úgy tűnik, igen kevéssé, bár ez alapvető stratégiai érdeke lenne.

160

Külügyi Szemle


A térség a mediterrán geopolitikában Melyek a főbb viszonyítási pontok, amelyek alapján érdekeinket definiálhatjuk? A mediterrán medence a periferizálódás évszázadai után, az elmúlt évtizedekben újból felértékelődö. A stratégiai tengeri útvonalak a kelet–nyugati szembenállás idején új értelmet nyertek. Az atlanti hatalmak a szovjetektől veszélyeztete Európa támogatására a szigeteken és a déli partokon erős állásokat építeek ki.15 Görögország egy súlyos polgárháborút követően a NATO-hoz és nem a szovjet tömbhöz csatlakozo. Észak-Afrikában hatalmas kőolajtelepek vannak, ráadásul a Mediterráneum (és kapcsolódóan a Balkán) a szénhidrogének elosztásának egyik legfontosabb helyszínévé vált. Az észak-afrikai (algériai, líbiai, egyiptomi és tunéziai) politikai konfliktusok, a közel-keleti válság (Palesztina, Szíria, Libanon stb.) érintik a globális energiabiztonságot, ezért szinte minden valamirevaló hatalom figyelmét és erejét a térségbe koncentrálja. A régió jelentősége a jövőben még tovább nőhet. A Közel-Kelet, Belső-Ázsia és Európa közöi gázvezetékek építése érinti a Balkán térségét is. Egy másik kérdés a mediterrán „Rio Grandén” átáramló migráció. Európa jóléti rendszerei és munkalehetőségei, a jobb élet reménye milliókat késztet útra kelni. Ez már eddig is súlyos konfliktusok sorát eredményezte, és az EU figyelmét okkal vonja a térségre: a jelentős pénzügyi támogatással működtete euromediterrán partnerség programja e jelenségeket, illetve hatásaikat kívánja csillapítani. Az utóbbi néhány évben a francia politika a Mediterrán Unió tervével és az iszlám országok felé együműködési perspektíva nyújtásával újból aktívabb szerepet játszik. A politikai iszlám a déli, mediterrán térség számos országában előretör, sokan ezt fenyegetésként érzékelik a nyugati civilizáció államaira, társadalmaira nézve, támadva ez utóbbi életformáját és megmutatva sérülékenységét (pl. az energiaellátás területén). Az iszlám fundamentalizmusnak a Balkánon Bosznia-Hercegovina és a Szandzsák térségében tapasztalható előretörése a politikai ágenda fontos tételévé vált. A több mint 70 milliós NATO-tag, Törökország – mely jelentős katonai hatalommá, népességi és gazdasági szempontból is megkerülhetetlenné vált – az európai, a közelkeleti, a kaukázusi, a balkáni és a mediterrán politikában egyre hangosabban kopogtat Európa ajtaján. A palesztin területekhez kötődő, világpolitikai jelentőségű, sok évtizedes konfliktusban szintén egyre jelentősebb szerepet visz, ahogy az utóbbi időszakban Izraeltől távolodni, az iszlám világ közvéleményéhez pedig közeledni látszik. A Balkánon intenzívebbé vált a jelenléte, főleg Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Albánia, FYROM Macedónia (the Former Yugoslav Republic of Macedonia) tekintetében aktív. Az Európai Unió és a NATO régi és új tagjai közöi összhangban az utóbbi években finom változások jelentkeztek. Németország16 súlya a világgazdasági válság közepee – nehézségei ellenére – megnő, de önálló szerepet nem vagy csak erős korlátok közö játszik. Olaszország jelentősége a mély belső politikai megosztoság és a 2012. tél

161

Pap Norbert

versenyképesség romlása mia csökkent. Az új tagországok közül geopolitikai helyzete mia felértékelődö Lengyelország. A régebbiek közül a közelmúlt prosperáló időszakára visszatekintő és Európában a negyedik legnagyobb gazdaság helyére feltört, ugyanakkor ma súlyos pénzügyi helyzeel szembenéző Spanyolország játszik fontos szerepet. Az Egyesült Királyság, bár az Öböl-válság idején tanúsíto feltétlen Amerikabarátsággal a kontinenstől távolodni látszo, megőrizte a súlyát. Mindezek az egyensúlyi változások befolyásolják a balkáni és a keleti politikánkat is. A Nyugat-Balkán vonatkozásában az Európai Unió tagállamai megosztoak, Magyarországnak ebben a helyzetben mozgástere és témája is van az uniós diskurzusokban. Az EU- és NATO-tag Magyarország osztozik a felelősségben, ami a balkáni és a mediterrán térség biztonsági, politikai és gazdasági viszonyait illeti. Éppúgy finanszírozója az EU mediterrán politikájának, mint a balkáni és észak-afrikai nemzetközi segélyezési és fejlesztési törekvéseinek. Mindebből a magyar hányad csak akkor szerezhető vissza, ha a térséget illetően kellő tudással és kapcsolati rendszerrel bírunk, és van balkáni, dél-európai, valamint mediterrán politikánk is.

Összegzés Magyarország kapuszerepet tölt be Nyugat-Európa és a Balkán közö. Ez a fajta szerep a magyar történelem korábbi évszázadaiban súlyosabb volt, mint napjainkban, nem utolsósorban azért, mert az ország mérete, ereje a trianoni békediktátumot követően jelentősen csökkent. A történelmi, birodalmi reflexekből sok minden megmaradt, de a birodalmi súly nélkül. Ma csak egyike vagyunk a közvetítő térségeknek, melyek a Balkánnal kapcsolatban állnak és hidat képeznek Európa felé. A magyar közvélemény és a politikai elitünk a Balkánt kevéssé ismeri, jelentősek a tudásbeli restanciáink. Az ország elő álló nagy kihívások (biztonsági környezet, vízés migrációs politika, külgazdasági mozgástér stb.) szinte mindegyikében alapvető szerepet játszik a térség. A kormányzati műhelyekben születe legújabb dokumentumok elismerik jelentőségét, fontosságát. A korszak kihívása, hogy meg kell tanulnunk élni a multilaterális politika eszközeivel ahhoz, hogy érdekeinket érvényesíthessük.

Jegyzetek 1 Készült az OTKA 75624. számú pályázata keretében. 2 Makkai László: „A magyar Balkán-kutatás szervezési kérdései”. In: Magyarország és a Balkán (szerk. Gál István). Budapest: A Magyar Külügyi Társaság Balkán Bizosága, 1942, 71–78. o. 3 Az első Orbán-kormány idején a magyar főkonzulátusok Temesvártól Alsólendváig húzódó hálózatának ez le volna a célja, amelyből azonban csupán Szabadka és Eszék valósult meg. Ez utóbbit azonban 2006-ban bezárták.

162

Külügyi Szemle

A magyar történelmi emlékezet helyei: 1. Estoril (Horthy-emigráció), 2. Taormina (Csontváry), 3. Nápoly (Endre nápolyi királysága), 4. Róma (Santo Stefano), 5. Pavia (a kalandozó magyarok által megostromolt város), 6. Padova (egyetemi város), 7. Istriai-félsziget (üdülőhely – Abbázia), 8. Fiume/Rĳeka (corpus separatum...) 9. Trau/Trogir (IV. Béla – 1241) 10. Zára/Zadar (a magyar Dalmácia központja), 11. Ragúza/Dubrovnik (a Szent Jobb), 12. Alsólendva/ Lendava (a Muravidék központja), 13. Bihács/Bihac (középkori magyar végvár), 14. Jajca/Jajce (középkori magyar végvár), 15. Eszék/Osĳek (a Baranyaháromszög és a horvátországi magyarság központja), 16. Szabadka/Subotica (a legjelentősebb vajdasági magyar város), 17. Újvidék/Novi Sad (a Vajdaság központja), 18. Nándorfehérvár/Beograd (1456), 19. Rigómező/Kosovo Polje (Hunyadi – 1448-as, második rigómezei csata), 20. Vidin (a Kossuth-emigráció egyik állomáshelye), 21. Nikápoly/Nikapol (1396-os nikápolyi csata), 22. Várna (1444-es várnai csata), 23. Rodostó/Tekirdağ (a Rákóczi-emigráció helyszíne) 24. Isztambul/İstanbul (a Héorony), 25. Vajdaság (a délvidéki magyarság legfontosabb lakóterülete), 26. Marsala (a Garibaldi-felkelés magyar résztvevői emléke), 27. Korinthoszi-csatorna (Türr István), 28. Sumen (a Kossuth-emigráció állomáshelye), 29. Kütahya (a Kossuth-emigráció állomáshelye), 30. Korfu (Erzsébet királyné villája), 31. Vaskapu (Széchenyi, Szapáry, a szabályozás), 32. Torino (Kossuth, a turini remete).

1. ábra: Magyarország kapcsolati területei a Balkánon és a Mediterrán térségben17


2012. tél

163

Pap Norbert 4 Az 1995. nyári Oluja/Vihar-hadművelet (a horvát nemzeti felszabadító háború részeként) volt az, amely a szocialista-szabaddemokrata Horn-kormány idejében zajlo. Montenegró 2006-os vagy Koszovó 2008-as függetlenné válása, illetve a boszniai alkotmányos válság nem járt a háborús eseményekhez hasonló traumával, így a magyar reakciók sem voltak különösebben erőteljesek: jellemzően az atlanti elkötelezeséget tükrözték. 5 Magyar külpolitika az uniós elnökség után. Budapest: Külügyminisztérium, 2011. 6 „Magyarország nemzeti biztonsági stratégiája”. Magyar Közlöny, No. 19. (2012). 1378–1387. o. Elektronikus változat: Kormányportál, hp://www.kormany.hu/download/f/49/70000/1035_2012_ korm_hatarozat.pdf, 2012. február 21. 7 Magyar külpolitika …, i. m. 21–25. o. 8 „Magyarország nemzeti biztonsági stratégiája”, i. m. 1035/2012 (II. 21.) 10 p. 9 A pozsonyi hídfő, azaz három falu (Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár) Csehszlovákiához csatolása tee lehetővé a bős–gabčikovói vízlépcső Magyarországot kiszolgáltato helyzetbe hozó megépítését. 10 Kocsis Károly:: Az etnikai konfliktusok történeti-földrajzi háere a volt Jugoszlávia területén. Budapest: Teleki László Alapítvány, 1993. 78. o. 11 A rendszerváltozást követő első évtizedben meghatározóan a Délvidékről és Romániából érkeztek a bevándorlók. Manapság ez változóban van. Az eddigi kibocsátó területekről Magyarországra inkább az idősebbek költöznek át, ami nem oldja meg gondjainkat. A fiatalok egyre inkább Nyugat-Európába mennek, Nagy-Britanniába, Franciaországba, Spanyolországba, Németországba és Olaszországba. Az áelepültek közül pedig sokán inkább a visszaköltözés melle döntöek. Magyarország mint élhető és gazdasági perspektívát nyújtó hely, elveszteni látszik vonzerejét. Ha viszont a felvidéki, romániai, délvidéki magyarság bevándorlása mégis folytatódna, határon túli közösségeik belső megroppanása okozna később óriási károkat. Így nem mondhatjuk, hogy van optimális megoldás ezekre a gondokra. 12 A 2006. októberi, belpolitikai okokra visszavezethető utcai zavargások és a rendőrség helyenként túlzoan erőszakos, a törvényességet is átlépő fellépése a nemzetközi közösség számára jelezte, hogy a nyugalmas éveknek vége van. A fokozódó belső feszültségek melle rövidesen a külső kapcsolatrendszerben is az erősödő konfliktusok kezdtek el dominálni. A magyar kormány nemzetközi szervezetekkel és egyes nemzetközi kötődésű lobbicsoportokkal is konfliktusokba bonyolódo. 13 Magyarországon sem az euroszkepticizmus, sem pedig az EU-fória nem uralkodó, sokkal inkább a közömbösség a jellemző. Ugyanez vonatkozik az ország NATO-tagságára is. A nemzetközi, államközi viták, konfliktusok kapcsán az elitek állásfoglalása többnyire ideológiai, belpolitikai megfontolások által motivált. Ritkán fogalmazódik meg a társadalom széles rétegeit átható vélemény. Ilyen kivételes alkalom volt példának okáért az USA iraki politikáját elítélő, közel 90%os elutasítás, ami azonban a kormányzatot nem gátolta meg a Washington mellei kiállásban. 14 A ritkásan lako és biztonságpolitikai szempontból kevésbé frekventált helyen elterülő északi országok ugyan kiterjeszteék az 1995-ös csatlakozás idején az EU északi dimenzióit, de a jóval sűrűbben lako, népességi és részben gazdasági szempontból is sokkal dinamikusabb, továbbá számos biztonsági kockázaal vagy jelentőséggel bíró déli területek mind a NATO, mind pedig az EU számára folyamatosan értékelődnek fel. Összehasonlításul: az 1995-ben csatlakozo három állam (Ausztria, Finnország és Svédország) együesen 22 milliós, az északiak ezen belül pedig mindösszesen 14 millióan vannak. A 2004-es, 10 tagállammal (azon belül a posztszocialista tömb 8 országával) történt keleti bővítés valóban nagy jelentőségű: több mint 72 millió főt, és az EU keleti dimenzióinak valódi kiterjesztését jelenti. A két mediterrán szigetállam mindegyike stratégiai szempontból kiemelkedő helyen fekvő tényező. Közülük a megoszto Ciprus déli felének integrálásával az EU-ba korporálódo egy biztonságpolitikai konfliktus is. A 2007-es balkáni bővítés esetében Románia 22, Bulgária 7 milliós lakosságával és katonai támaszpontok biztosításával a Közel-Kelet vonatkozásában egyre nagyobb súlyt kapo a biztonságpolitikai

164

Külügyi Szemle


15 16

17

együműködésben is. Csatlakozásukkal megerősödö a legitimitása a Nyugat-Balkán területi kategóriának, amely a 2007-es csatlakozással mint egy hatalmas, problematikus enklávé vonzza magára az európai politika figyelmét. Pap Norbert: Törésvonalak Dél-Európában. Pécs: PTE TTK Földrajzi Intézet Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, 2001. 183. o. Időről időre elhangzanak feltételezések arról, hogy Németország geopolitikai szerepe Európa sorsának alakításában milyen jelentős is lesz, és vajon ránk nézve ennek mik lesznek a következményei. Ha az európai geopolitikai súlypont alakításában betöltö szerepét meg akarjuk érteni, érdemes megvizsgálni, mit írnak erről maguk a németek. Heinz Brill (sz. 1940), aki korábban aktív katona volt, és ma az egyik legtekintélyesebb geopolitikai szakíró Németországban, „A ma geopolitikája” című dolgozatában fogalmazta meg az egyesítést követő kihívásokat. Megvizsgálta mind a reális (vagy másképpen: konszenzusképes), illetve az extrém, de történeti előzményekkel bíró lehetőségeket is. A végkövetkeztetése a következő: Németország nem játszhat önálló geopolitikai szerepet Európában, és főleg nem a világpolitikában, mert ez minden, Európában mozgástérrel rendelkező hatalom számára sokkal veszélyesebb, mint részvétele bármely szövetség vagy blokk részeként. Ez az 1945-ben levont és ezek szerint mindmáig érvényes tanulság. A németek ráadásul sem kulturálisan, pszichológiailag vagy katonailag, sem pedig gazdaságilag nem is képesek egy ilyen szerep eljátszására. A német egyesítés kérdéséről hozo 1990-es döntés geopolitikai szempontból minden szereplő számára nyilvánvaló volt: a semleges státusz megengedése nem lehetséges, és az egyesítés egyben a NATO-ba való integrálódást is jelenti (a keleti területek számára). Ez azt jelenti, hogy Németország az euroatlanti szövetség részeként mozog, szempontjai euroatlanti szempontok. A legfontosabb viszonyítási pont számára Washington. Az USA vezee szövetség fő gondjai jelenleg nem a NATO, illetve az EU orosz határain vannak, hanem délen, a Casablancától Iszlámábádig, illetve Mogadishutól Szarajevóig terjedő térségben. Lásd: Heinz Brill: „A ma geopolitikája”. In: Geopolitika és biztonság (szerk. Gazdag Ferenc). Budapest: Zrínyi Kiadó, 2006.. 35–60. o. Pap Norbert: Magyarország a Balkán és a Mediterráneum vonzásában. Pécs: Publikon Kiadó, 2010. 320. o.

Résumé Challenges of Hungary’s Policy towards the Balkans Hungary plays the role of a gate between Western Europe and the Balkans. This role was more significant in the earlier centuries of Hungarian history than it is today; one of the reasons is that the size and the strength of the country significantly decreased aer the Trianon Peace Treaty. A lot of historical and imperial reflexes are still existing, but without its imperial weight. Today we are only one of the intermediary regions, which are related to the Balkans and form a bridge towards Europe. The Hungarian public opinion and the political elites hardly know the Balkans; we have a significant backlog in knowledge. The region plays an essential role in almost all of the great challenges that the country is facing (security environment, water and migration policy, foreign trade margins, etc.). The latest documents created in the governmental workshops recognise its significance and importance. The challenge of the era is to learn to live with the instruments of the multilateral policy in order to validate our interests.

2012. tél

165

A magyar Balkán-politika kihívásai

Recommend Documents