Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészet Program
Szóka Bernadett
Nyelv- és nyelvoktatás-politika a többnyelvű Svájcban különös tekintettel az olasz nyelv helyére és szerepére PhD-értekezés tézisei
Témavezető: Dr.habil. Nádor Orsolya egyetemi docens
Pécs 2015
1. Az értekezés témája, célja Az
értekezés
témája
a
történelem
során
többnyelvűvé,
társadalmi
szempontból
multikulturálissá vált Svájc nyelv- és nyelvoktatáspolitikája, különös tekintettel az olasz nyelv helyére és szerepére. Svájcra a saját ügyeikben autonómiával rendelkező német, francia, olasz és rétoromán nyelvű kantonok szövetsége jellemző. A svájciak gondolkodását, életszemléletét, az állam működését nem lehet megérteni nyelveinek több szempontú vizsgálata nélkül. A négy nyelv létjogosultságának Svájc Alkotmányában1 meghatározott elméleti keretei felvetik azt a kérdést, hogy vizsgáljuk meg, miként valósul meg a gyakorlatban a nyelvek egymás mellett élése; hogyan formálja az oktatáspolitika a nemzeti és egyéb nyelvek helyzetét, szerepét. Az értekezés célja, hogy az olasz nyelvet középpontba helyezve választ keressen a többnyelvű állam működésére államszövetségi és kantonális szinten, mivel a Magyarországon megjelent szakirodalomban
többnyire
német
Svájc
diglosszikus
helyzete
kerül
a
vizsgálat
középpontjába, s az ún. olasz Svájc nyelv- és nyelvoktatáspolitikájáról, valamint az olasz nyelv államszövetségi szintű státusáról eddig Magyarországon ilyen vizsgálati formában nem jelent meg tanulmány. Svájc nyelvpolitikai helyzetének egyediségét az Alkotmányban rögzített négynyelvűség adja: a német, a francia, az olasz és a rétoromán nyelvek Svájc nemzeti nyelveiként jelennek meg; a német, a francia és az olasz emellett hivatalos nyelvekként is, a rétoromán viszont szövetségi szinten csak a rétoromán ajkúakkal való kommunikációban hivatalos (vö. Bundesverfassung). Az intézményes szinten négynyelvű ország az egyre nagyobb számú bevándorlónak köszönhetően ma már soknyelvű ország lett, emiatt az értekezésben is fontos nyelvpolitikai vizsgálati terület a bevándorlók nyelvi integrálódásának folyamata. Az alkotmány – nyelvtörvény – nyelvrendelet hármas egysége biztosítja a nemzeti nyelvek védelmét, ugyanakkor hangsúlyozza az olasz és a rétoromán nyelvek fennmaradását szolgáló intézkedések fontosságát is. Az új nyelvoktatási stratégia két nemzeti nyelv ismerete mellett (anyanyelv és egy további nemzeti nyelv) kötelezővé tette az angol nyelv tanulását is a tankötelezettség ideje alatt (vö. Bundesgesetz über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den Sprachgemeinschaften, EDK2 2004. évi ajánlása, EDK által 2007. június 14-én elfogadott Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai 1
Az Alkotmány szót nagybetűvel írom a Svájci Szövetségi Alkotmányra vonatkozóan, ha pedig mint jogi dokumentumtípusról van szó, kisbetűvel. 2 EDK: die Schweizerische Konferenz der kantonalen Erziehungsdirektoren / Kantonok Oktatási Minisztereinek Testülete
1
harmonizációról). Ennek következtében azonban szövetségi szinten megváltozott a deklarált nemzeti nyelvek oktatásban betöltött helyzete. Az olasz nyelv az olasz ajkú Ticino kanton hivatalos nyelveként funkcionál. Felvetődik a kérdés, vajon a Svájcban használatos olasz nyelv különbözik-e – s ha igen, mennyiben – az olaszországi sztenderdtől, valamint az, hogy mennyire tudja betölteni a törvényben biztosított hivatalos szerepét, és milyen presztízzsel rendelkezik az anyanyelvi és másik három hivatalos nyelvi beszélőközösségen belül. 2. Az értekezés helye a nyelvtudomány rendszerében és kutatási módszere A téma jellegéből adódóan a dolgozat interdiszciplináris; az alkalmazott nyelvészet tárgykörébe tartozik, mivel a gyakorlatban megmutatkozó nyelvi kérdések közül a többnyelvűség, a nyelvpolitika és az idegen nyelvek oktatása a leghangsúlyosabb elemek. Az elméleti
fejezetek
elsősorban
a
nyelvtudomány
társadalmi
nyelvészeti
területeire
támaszkodnak, így a (történeti) szociolingvisztikára (Svájc nyelvterületei; ticinói identitás), a nyelv- és nyelvoktatás-politikára (svájci többnyelvűség; oktatáspolitika és nyelvoktatás; a hagyományos svájci nemzeti nyelvek és az angol); a svájci olasz nyelvváltozat és nyelvi környezetének bemutatásában pedig a dialektológia mellett helyet kap az areális nyelvészet szempontja is. A kutatások a társadalomtudományi kutatásokban megszokott módszertant követik: kérdőíves felmérés formájában, önkitöltős kérdőívekkel végeztem adatgyűjtést. A fejezetek jellegéből adódóan különböző kutatási és vizsgálati módszerek vezettek az értekezés eredményeihez: törvények, rendeletek tanulmányozása; statisztikák elemezése, kérdőíves felmérés készítése, az elméleti alapozáshoz pedig olasz, német és magyar nyelvű szakirodalom tanulmányozása. A dokumentumelemzés mellett a vizsgálat Asconában, Luganóban és Zürichben végzett, egyszeri mintavételes, kérdőíves kutatással, valamint a helvét olasz nyelvváltozat szókészletének bemutatásánál saját adatgyűjtéssel egészül ki. Míg az asconai felmérés az olasz és a német anyanyelvűek egymásról alkotott véleményét, a két nyelv viszonyát, a két nyelvközösség kapcsolatát helyezi a középpontba, addig a luganói és a zürichi felmérések a gimnáziumi nyelv- / idegennyelv-oktatás gyakorlatába engednek betekintést. Az intézmények kiválasztásában két szempont játszott szerepet: ticinói viszonylatban az, hogy mely gimnázium igazgatója járult hozzá a kérdőívek kitöltéséhez –, hiszen mindegyik gimnázium tannyelve az olasz, s mindegyikben tanítanak idegen (beleértve egyéb 2
nemzeti) nyelveket; zürichi viszonylatban pedig az, hogy mely gimnáziumokban folyik olasz nyelvoktatás. A kérdőíves megkeresés célja az volt, hogy kirajzolódjon, az egyes idegen (nemzeti és nem nemzeti) nyelvek milyen szerepet játszanak a tanulók tanulási folyamatában, illetve az olasz kantonban milyen a diákok hozzáállása anyanyelvükhöz, az olasz nyelvhez. A bevándoroltak gyermekeinek oktatása a törvényes háttér ismertetését követően és a szekunder irodalom elemzésén túl két, migránsokkal foglalkozó intézmény vezetőjével folytatott konzultáció alapján kerül bemutatásra. 3. Az értekezés tézisei A fentiek tükrében az értekezés az alábbi hipotézisekre épül: 1.) Egy kisebbségben élő svájci népcsoport tagjai számára a nyelvi integráció, azaz a kanton hivatalos nyelvének kötelező ismerete mellett az anyanyelv és kultúra ápolása természetes folyamat, de különbség lesz az őshonos és a bevándorolt népcsoportok nyelvi attitűdje között. Egy nemzeti nyelv többségi és kisebbségi helyzetben is lehet aszerint, hogy a saját (nyelv)országukban vagy más ország területén élnek-e a beszélői; emiatt a kisebbségben élő beszélők jogai és kötelezettségei eltérőek lesznek mind az egyéni jogok, mind a saját nyelvhasználatot illetően: a helyzet velejárója a kényszerű vagy önkéntes döntésen alapuló nyelvi integráció. 2.) A Svájcban használatos helvét olasz önálló nyelvváltozatnak tekinthető, ami az olasz nyelv többközpontúságát igazolja, mivel az évszázados együttélése a többi nyelvvel és kultúrával megkülönbözteti az olasz nyelv többi változatától oly módon, hogy a helvétizmus sajátos jegyeivel ruházza fel. 3.) Az olasz nyelvet Ticino kantonon kívül is tanulhatják és tanulják is a diákok választható nemzeti nyelvként, ami feltételezésem szerint lehetővé teszi a nyelv fennmaradását és hosszú távú használatát államszövetségi szinten. 4.) Az angol nyelv egyre nagyobb szeletet hasít ki az olasz és a rétoromán eddig elfoglalt területéből, gyengíti e két nyelv pozícióját és presztízsét, szűkíti a használati körüket, emellett igazolja a globalizációval kapcsolatosan gyakran megfogalmazott előítéleteket. A következő fejezet (4.) részletesen foglalkozik a tézisek bizonyításával, teljesülésükről pedig az 5. fejezet szól.
3
4. Az értekezés felépítése és tartalma Az értekezés 8 fejezetből áll: a Bevezetést további hat fejezet, valamint Összegzés, majd a német nyelvű összefoglaló, végül a Mellékletek és Irodalomjegyzék követi. 4.1. Az első fejezetben (Bevezetés) a nyelv többközpontúságának kérdése, Svájc lakosságának nyelvi megoszlása, a hipotézisek, a munkamódszerek és az értekezés forrásai kerülnek bemutatásra. Minthogy a nyelvi és az államhatárok nem minden esetben esnek egybe, egy nyelv több országban is lehet hivatalos nyelvként elismert. Ennek példája a többközpontú német nyelv, amely betöltheti a regionális hivatalos nyelv, az egyedüli hivatalos nyelv, vagy – amint azt Svájc esete is mutatja – egy másik nyelvvel együttesen a hivatalos nyelv szerepét (vö. Knipf– Komlósi–Rada–Bernáth 2006: 12). Ma a tizenhét német, négy francia, egy olasz, három kétnyelvű és egy háromnyelvű kanton szövetsége alkotja az 1848. évi Alkotmánnyal szövetségi állammá alakult Svájci Államszövetséget (vö. Juhász 2010). A lakosság nyelvi megoszlását tekintve – ahogy azt a kantonok nyelvi megoszlása előrevetíti – a 2010-ben bevezetett új népszámlálási módszer adatai alapján a domináns német nyelvet (64,9 %) a francia (22,6 %), az olasz (8,3 %), majd a rétoromán (0,5 %) nyelv követi. A nemzeti nyelveken túl azonban egyre nagyobb számban vannak jelen a nem nemzeti nyelvet beszélők (21 %) (vö. Sprachen, Religionen – Daten, Indikatoren). A több mint 100 %-os összeredményt az magyarázza, hogy az új népszámlálási módszer alapján több főnyelvet is megadhatnak a 15. évét betöltött, legalább 12 hónapja Svájcban élő állandó lakosok; de egy főnél legfeljebb három főnyelv vehető figyelembe. E nyelvi helyzet vetette fel azon kérdéseket, melyek alapján megfogalmaztam hipotéziseimet. A témafeldolgozás során használt szakirodalomból kiemelem Ódor László Helvetismen (2010) című tanulmányát, amely a tipikus német nyelvű helvét kifejezéseket (így például: Polizeimann, ami a Polizist svájci megfelelője; rendőr) ismerteti meg az olvasóval, s amely a helvét olasz nyelvváltozatról szóló fejezet elkészítése során hátteret nyújtott az olasz nyelvű kifejezések gyűjtésére, értelmezésük módjára vonatkozóan. A ticinói regionális olasz nyelvváltozat szókincsbeli jellegzetességeit Sandro Bianconi Lingua matrigna: italiano e dialetto nella Svizzera italiana (1980) című műve alapján össze tudtam vetni a más nyelvészek által készített tanulmányokban leírtakkal, melyek közül a megjelenést tekintve frissebb, Bruno Moretti által szerkesztett, 2004-ben La terza lingua. Aspetti dell'italiano in Svizzera agli inizi del terzo millennio Vol. I. címmel megjelent művet emelem ki. A két mű 4
között ugyan több mint harminc év telt el, mégis az évek során megjelent írásokra jellemző, hogy a szerzők maguk is utalnak egymás gyűjtéseire, így sok példa több tanulmányban is megtalálható. 4.2. A második fejezet (Két- és többnyelvűség) célja az értekezésben használt fogalmak pontos definiálása. A terminusok svájci közegben való értelmezéséhez, alkalmazásához a fejezet az egyéni és a társadalmi kétnyelvűség fogalmával, különböző meghatározásaival foglalkozik. A kétnyelvűség meghatározására Bartha Csillához hasonlóan (1999) én is Grosjean megfogalmazását tartom a legmegfelelőbbnek, mivel ő nem a nyelvtudás szintjét, hanem a nyelv használatának gyakoriságát és szükségszerűségét tartja szem előtt. Svájci kontextusban ugyanakkor kiemelendő a diglosszia, a szóbeli nyelvhasználatban a dialektust normának tekintő mediális diglosszia (Ammon 1995), valamint az angol nyelv egyre szélesebb körben való használata kapcsán a lingua franca (Wardhaugh 1995) fogalma. Külön alfejezet foglalkozik az oktatáspolitikai terminológiával azzal a céllal, hogy tisztázza a svájci többnyelvű környezetben használatos idegen nyelv, tannyelv, második nyelv fogalmak tartalmát. A nyelvoktatással foglalkozó svájci dokumentumokban az idegen nyelv fogalma sok esetben magában foglalja az anyanyelven kívüli egyéb nemzeti nyelvet is. Az új nyelvoktatási stratégia viszont idegennyelv-oktatáson az egy nemzeti nyelv és az angol – mint nemzetközi – nyelv tanítását érti. Az adott kantonban beszélt nyelvtől eltérő anyanyelvű migráns gyermekek kapcsán a második nyelv fogalma a kanton, azaz a gyermek közvetlen környezetének hivatalos nyelve, mivel ebben a helyzetben ez a nyelv válik számára mindennapossá, s ezáltal a tanulási módszer is eltér a szokványos idegennyelv-tanulástól (vö. Szépe 1991). 4.3. A harmadik, történeti adatokat is feldolgozó fejezet (A svájci többnyelvűség) visszatekint Svájc többnyelvűségének kialakulására, mert a lakosság mai nyelvi állapota, a nemzeti nyelvek egymáshoz viszonyított aránya és egyensúlya hosszú évszázadok alatt alakult ki. A mai Svájc lakosságának összetételére, nyelvhasználatára vonatkozó adatok bemutatását követően a fejezet fontos részét képezi a nemzet fogalmának értelmezése. Svájc egy olyan soknemzetiségű állam, ahol az olasz nyelvű svájci nem az olasz nemzethez tartozónak, a francia nyelvű svájci nem a francia nemzethez tartozónak, s a német nyelvű svájci nem a német nemzethez tartozónak érzi magát. Mindezt az az egység és akarat teremtette meg, melynek eredményeként megszületett a Svájci Államszövetség.
5
Svájcot gyakran a Willensnation (magyarul: közös akaraton alapuló nemzet) elnevezéssel illetik. Az elnevezés Ódor László (2005: 153) definíciója alapján arra utal, hogy az állam különböző népcsoportok közös államalapítási érdekéből született, amelyben a népkohézió hiányzó klasszikus elemeit (közös származás, közös nyelv, közös történelmi múlt, hagyományok) a közös államalapítási akarat helyettesítette, ezek az összetevők pedig másodlagos szerepet töltöttek be. Az összetartó erőt ma is az adja, hogy minden egyén és csoport tiszteletben tartja a másik különbözőségét. A demokrácia, a föderalizmus mindehhez megteremti a politikai alapot. Iso Camartin (1998: 54-57) ezt a politikai akaratot a nemzet vezéreszméjének tekinti, amelynek jegyében – a különböző kulturális adottságok ellenére – a XIX. század közepén létrejött, s azóta is jól működik a különböző kulturális régiókból álló svájci állam. Svájci értelmezésben tehát a nemzet a kantonok egységét jelenti. Az azonos területen honos népek közös akaratából megszületett svájci államban a négy nyelvközösség nyelvének nemzeti nyelvi, illetve hivatalos nyelvi státusát az Alkotmány rögzíti, ennek ellenére a rétoromán csak részben jut ez utóbbi pozícióhoz. A 70. cikkely hangsúlyozza a szövetség támogatását a rétoromán és az olasz nyelv fenntartásának és használatának előmozdítása érdekében. Ennek kapcsán elemzem a 2007. október 5-én a nemzeti nyelvekről és a nyelvközösségek közötti megértésről elfogadott szövetségi törvényt, a 2010. június 4-én a nemzeti nyelvekről és a nyelvközösségek közötti megértésről ratifikált rendeletet, mivel mindkettő további pontosításokat tartalmaz a nemzeti nyelvek használatáról és fenntartásának védelméről, támogatásáról; a Svájc által is elsők között ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját (ratifikálás: 1997. december 23., életbe lépés: 1998. április 1.), valamint a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt (ratifikálás: 1998. október 21., életbe lépés: 1999. február 1.). Míg a Charta a rétoromán és az olasz nyelvek védelmét garantálja a nyelvtörvénnyel és a rendelettel összhangban, addig a Keretegyezmény, – amely nem definiálja a nemzeti kisebbség fogalmát, hanem az egyes államokra bízza annak meghatározását – értelmében Svájc nemzeti kisebbségen olyan svájci állampolgárságú személyek csoportjait érti, akik számszerűleg elmaradnak az ország vagy egy kanton lakosaitól, tartósan kötődnek az országhoz, s közösen törekednek identitásuk, főként kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk vagy nyelvük megőrzésére. Svájc nyomatékosítja, hogy a védelem nem csupán a hagyományos nyelvi kisebbségekre vonatkozik, hanem az olyanokra is, mint a zsidó közösséghez tartozók, valamint az úgynevezett Fahrende, azaz területhez nem köthető kisebbségek, így a szintók, jenisek, amelyek vándorló életformát folytató cigány népcsoportok. 6
Mindkét nemzetközi jogi szerződés értelmében Svájcnak beszámolási kötelezettsége van arra nézve, miként valósította meg a szerződésben foglaltakat. A Keretegyezmény alapján kétéves időszakokra bontott, utoljára 2012. január 25-én a Szövetségi Tanács (Bundesrat) által elfogadott beszámoló kiemeli az új nyelvtörvény pozitív hatását a nyelvi kisebbségekre nézve, mivel főként az oktatás és a többnyelvűség-kutatás területén új kezdeményezések születtek. A Chartát illetően ugyancsak az ellenőrzési folyamat része a Szakértői Bizottság által hároméves ciklusokban elkészített beszámoló. Svájc 2012. november 30-án nyújtotta be ötödik beszámolóját, mely részletes helyzetjelentést tartalmaz az aktuális nyelvpolitikai helyzetről, a rétoromán és az olasz kisebbségeknek nyújtott támogatási formákról, a nyelvük védelmére szolgáló intézkedésekről, valamint az előző beszámolóhoz képest történt változásokról.3 E dokumentumok elemzésének eredményeként megállapítható volt, hogy a Svájc által vállalt kötelezettségek összhangban vannak az ország alkotmányában, nyelvtörvényében,
nyelvrendeletében,
valamint
a
kantonok
alkotmányában
megfogalmazottakkal. Az állam jogi hátteret biztosít a többnyelvűségi politikának. Az olasz és a rétoromán közösségek nemzeti kisebbségnek minősülnek, s biztosított a két nyelvre vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítése. A fejezet fő vizsgálati tárgya tehát az olasz és a rétoromán nyelvek státusa az alkotmány, a nemzeti szintű törvények, rendeletek, valamint a nemzetközi érvényű egyezmények összefüggésében, módszere pedig elsődlegesen a dokumentumelemzés. A nyelvpolitika egyik legfiatalabb és egyre terjedő vizsgálati területe a bevándorlók nyelvi integrációja. Az integráció célja az őshonos és a bevándorló lakosság biztonságos és harmonikus együttélésének megteremtése, mely feltételezi a kölcsönös toleranciát és az alkotmány alapértékeinek betartását. A fejezet ezzel kapcsolatban összefoglalja a kantonok nyelvekkel kapcsolatos álláspontját, valamint azt a külföldiek jogállását szabályozó törvényes hátteret, melynek alapján a 6. oktatáspolitikai fejezetben bemutatásra kerül a migráns gyermekek nyelvi integrációja. 4.4. Schöpflin György szerint „… közösségek nem létezhetnek egy közös kulturális nyelvezet nélkül, az egyének pedig nyelv nélkül vagy kívülállók maradnak /…/, vagy pedig hallgatásra kárhoztatnak.” (2004: 37) Tehát a nyelv a környezete által veszi fel sajátos karakterét, s mindazon egyének, akik az adott terület nyelvének ismeretét nem birtokolják, nincsenek abban a helyzetben, hogy integrálódni tudjanak a közösségbe. 3
Fünfter Bericht der Schweiz In: http://www.bak.admin.ch/kulturschaffen/04245/04246/04248/index.html?lang=de
7
A külön fejlődés során a svájci nyelvi régiók sajátos kulturális jegyei is kialakultak, amelyek a nyelvben is megmutatkoznak. A negyedik fejezet (A nyelv mint az identitás fő szimbóluma) célja a négy nyelvterület bemutatását követően annak ismertetése, milyen módon ment végbe az olasz ajkú Ticino kanton integrációja, lakosainak a svájciakkal való azonosulása. A svájci olasz nyelvű kanton lakosainak más (főként a svájci német dialektus) nyelvhez / nyelvi változathoz, ezáltal a nyelvet / nyelvváltozatot beszélő közösséghez való viszonyulása már több, korábbi kutatás tárgya volt, amelyeket az értekezésben egyebek között a saját kutatásaim előzményeként is ismertetek és értékelek (vö. Chini 1989, Ratti–Ceschi– Bianconi 1990, Crost–Pedrazzini–Schmitt 1994). Az eredmények egybevetését követően asconai kutatásom nyelvi attitűdre irányuló vizsgálati tapasztalatait mutatom be, mivel ennek egyik hangsúlyos témaköre az identitás, a kisebbség fogalmának meghatározása az olasz és a német ajkú közösség szempontjából. A legfontosabb megállapítások közül kiemelendő, hogy az anyanyelvtől függetlenül a megkérdezettek nagy részének véleménye szerint az alkalmazkodás legfontosabb eszköze a helyi nyelv elsajátítása; ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy az olasz anyanyelvűek fenntartással kezelik a domináns német nyelv jelenlétét a kanton életében, tartanak az olasz nyelv hatáskörének és presztízsének csökkenésétől. 4.5. Ticino kanton az egyedüli, teljesen olasz nyelvű helvét régió, és határain belül a kommunikáció, az ügyintézés, valamint az oktatás nyelve az olasz. Svájc szerves részeként társadalmi, politikai, kulturális, földrajzi tekintetben szoros kapcsolatban áll a német, a francia és a rétoromán területekkel. Ezáltal a kantonban, illetve Svájc egyéb területein beszélt helyi olasz nyelvváltozat eltéréseket mutat az olaszországi sztenderd olasz nyelvtől. A második hipotézis szempontjából kiemelendő ötödik fejezet (A svájci olasz nyelvváltozat és nyelvi környezete) célja a ticinói regionális olasz és a berrutói értelmezésben használt helvét olasz nyelvváltozatok (vö. Berruto 1984) bemutatása. A már említett asconai kérdőíves felmérésben résztvevők nyelvismeretére és nyelvhasználatára vonatkozó adatokat is e fejezetben foglaltam össze. A kérdőívek alapján megállapítható, hogy az olasz nyelvű válaszadók több idegen nyelvet (és magasabb szinten) beszélnek, mint a német ajkúak. Ennek oka abban keresendő, hogy az olasz nyelvvel csupán Ticino kantonon belül tudnak érvényesülni, szövetségi szinten azonban mindenképpen szükség van a domináns német – gyakorlatban a svájci német dialektus – vagy a francia nyelv ismeretére. Ezzel magyarázható az a nyelvoktatás-politikai sajátosság is, amelynek alapján a ticinói diákok a tanköteles
8
időszak alatt nem egy, hanem két nemzeti nyelvet tanulnak anyanyelvükön és az angol nyelven kívül. A ticinói regionális olasz nyelvváltozatra a lombard befolyáson kívül nagy hatással volt a terület helvétizálódása, azaz egyre erősebb integrálódása a helvét szövetségbe. Ennek nyelvi kifejezőeszközei a morfológiai és szintaktikai jellegzetességeken túl, tükör- és kölcsönszavak formájában jelentek meg (vö. Bianconi 1986: 117-128). Petralli (1990: 137-140) az alábbi kategóriákat különbözteti meg a szókincs eredetének szempontjából:
regionális olasz
sztenderd olasz
magyar
lombard dialektus alapú
a sbalzo
alla leggera
könnyedén
francia
suggestione
suggerimento
sugalmazás
német
piano
rilievo, mappa
térkép
helvétizmus
azione
sconto
engedmény
nemzetközi
pullover
maglione
pulóver
bürokratikus regionális
attinenza
origine
eredet
önálló, helyi szóalkotások
forbicicchio
sforbiciata
ollóval való kézimunka
Petralli felosztása mutatja, hogy a ticinói regionális nyelvezetre hatással van a lombard dialektus is. Olasz Svájc földrajzi elhelyezkedéséből és az észak-olasz területtel való kapcsolatából adódóan Lurati három nagy csoportot különböztet meg (1976: 45-46): a hegyi/alpesi, az előalpesi és a lombard, comói nyelvváltozat felé irányuló dialektust. Dolgozatomban a dialektusnak a beszélt nyelvre jellemző hatását Berruto (1980), Bianconi (1980), Lurati (1989, 1992) és Petralli (1990) példái alapján szemléltetem (regionális olasz – sztenderd olasz – magyar sorrendben mint fuoco – famiglia – család, buzza – alluvione – áradás) és értelmezem. Helyet kap Petrallinak azon felosztása is (1990: 141), amely szerint a regionális nyelvváltozat és a sztenderd olasz nyelv kapcsolata az abszolút, a formális, a szemantikai típusú és az ún. szociolingvisztikai jellegű ticinói kifejezésekre bontható. Berruto (1980: 2440) a ticinói regionális olasz nyelvváltozat szókincsét az alábbi kategóriákba sorolja:
9
regionális olasz
sztenderd olasz
magyar
francia vagy német eredetű kölcsön- és tükörszavak
mersi/mersì
grazie
köszönöm
dialektus alapú jövevényszavak
giambone
prosciutto
sonka
valós ticinói kifejezések
pretorio
pretura
járásbíróság
szektoriális nyelv
lodevole
egregio
tisztelt
föderális vagy helvét olasz
treno ritardato
treno in ritardo
késésben lévő vonat
partikularizmusok
sedime
insediamento, area occupata
település
zsargon és ifjúsági nyelv
gnecco
abulico, apatico
akaratgyenge, érzéketlen
frazeológiai és sajátos nyelvi fordulatok
a dipendenza di
a causa di, in relazione a
valami miatt, valamivel kapcsolatban
A felsorolt kategóriák közül dolgozatomban külön alfejezet tárgyalja a svájci sztenderd német nyelvnek a ticinói regionális nyelvváltozatra gyakorolt hatását (vö. Antonini–Vassere 1990: 138-140, Berruto–Burger 1985: 60-66, Spiess 1992: 632-639). Az értekezésben az alkalmazási területenként, valamint a szókincs és a morfoszintaktika szintjén említett példák4 (mint Gottesdienst – servizio divino – servizio religioso – istentisztelet, Schiessplatz – piazza di tiro – poligono di tiro – lőtér, Tasche – tasca – borsa – táska, Zwieback – Zwieback – fette biscottate – kétszersült) mutatják, hogy a tükörfordítással, vagy szókölcsönzéssel történő szóátvétel a mindennapi élet számos területén megjelenik, az átvétel mértéke azonban változó. A legegyszerűbb esete, amikor a regionális nyelvváltozat változtatás nélkül veszi át a kifejezést. A regionális olasz és a sztenderd olasz kifejezések egy része itt sem hasonlít egymásra. A nyelvek többközpontúságának szempontjából látható, hogy e nyelvváltozat megfelel azon kritériumnak, miszerint a nyelvországon kívüli környezet hatása nyelvi különbségek kialakulását vonja maga után. Ugyanakkor e nyelvváltozat a ticinói lakosság által, a kanton határain belül használt kommunikációs eszköz, mellyel a beszélői érzelmileg azonosulnak, tehát megfelel az anyanyelv egyik legfontosabb kritériumának: a belső azonosulásnak, sőt a külső azonosításnak is. A fejezet másik nagy tárgykörét képezik a helvétizmusok, azaz a svájci lét sajátosságait tükröző, elsősorban a jogi és az adminisztratív szociolektust magában foglaló terminusok összessége, melyek megtalálhatók a Svájcban használatos német, francia és olasz nyelv szókincsében (például a helvét olasz papeteria sztenderd olasz nyelven cartoleria, svájci sztenderd német nyelven Papeterie, svájci sztenderd francia nyelven papeterie, azaz 4
A példák a német – regionális olasz – sztenderd olasz – magyar sorrendet követik.
10
papírbolt) (vö. Spiess 1992: 636, Lurati 2000: 185-196). Antonini és Vassere (1990: 137) különbséget tesz a helvét olasz (Svájc nem olasz kantonjaiban fejlődött nyelv) és a föderális olasz (Bernben a közigazgatás szövegeiben, fordításaiban használt nyelv) között. Bianconi is mindkét kifejezést használja (1986: 126): a közigazgatásban használt olasz változatot, mely terminológiája párhuzamot mutat a német és a francia közigazgatási kifejezésekkel, a föderális olasz elnevezéssel illeti. Helvét olasz változatnak minősíti a reklámokban illetve a gazdaságban használt terminológiát. Berruto (1984: 76-77) nem tesz különbséget e kettő között. A helvét olasz elnevezés alatt az állami kormányzati és egyéb intézmények (berni hivatalok, posta, vasút, hadsereg) illetve a bankok, az ipari, a pénzügyi és a kereskedelmi területen tevékenykedő vállalatok által használt nyelvezetet érti. Értelmezésében ez a nyelvi forma a hivatalos svájci nemzeti nyelv, annak írott és beszélt formájában Svájc területén, főleg német Svájcban, amely a helvétizmusaival a svájci lét sajátosságait tükrözi az olaszországi sztenderd olasz nyelvvel szemben. A helvét kifejezések sok esetben magyar nyelvre sem fordíthatók le egy szóval, amint ezt az Ódor László Helvetismen (2005) című kötetére támaszkodott saját gyűjtésem példái is mutatják:
svájci sztenderd német
helvét olasz
Zauberformel
formula magica
Sonderweg Schweiz
via svizzera via solitaria della Svizzera il ’Sonderweg’ svizzero
magyar a szövetségi kormány arányos összetételére 1959-ben kidolgozott és elfogadott szabályok Svájc kialakulásának, felépítésének sajátosságait összefoglaló s ezen sajátosságok megtartásának elsődlegességét hangsúlyozó kifejezés
A munka során elemzett példákból megállapítható, hogy mind a helvét olasz, mind a ticinói regionális nyelvváltozatban megtalálhatók a sztenderd olasz nyelvvel közös, illetve attól különböző jegyek. A helvét olasz mint szövetségi szinten státussal bíró nyelvváltozat ismérvei a jogi, az adminisztrációs, a politikai (tehát az emelkedett funkciókban) szókészletben (vizsgálatomban ezt vettem alapul) az ország jellegzetességeit tanúsító helvétizmusok. A regionális nyelvváltozattal szemben nem az érzelmi azonosulás, sokkal inkább a személytelen, hivatalos forma jellemzi, ami megfelel az emelkedett nyelvváltozat kritériumainak. A többközpontúság szempontjából ily módon megkülönböztetem a kantonon belüli sztenderd (ticinói regionális olasz) és az állami szinten nemzeti és hivatalos nyelv státussal rendelkező helvét olaszt mint svájci sztenderd nyelvváltozatot.
11
4.6. A nyelvpolitika mellett a disszertáció témájának másik fő ágát a nyelvoktatáspolitika képezi. A 6. fejezet célja, hogy az idegennyelv-oktatási sajátosságok tükrében megvizsgálja egyrészt az olasz nyelv pozícióját; másrészt betekintést adjon a migráns gyermekeket érintő származásnyelv- és kultúra fogalmába, valamint, hogy az olasz nyelvet középpontba helyezve kiemelje e nyelv funkcióját, jelentőségét a nyelvi integráció folyamatában. Az oktatási szintek céljainak összehangolása – ezáltal a nyelvoktatás céljainak harmonizálása – minden kantont érintő feladat. A Kantonok Oktatási Minisztereinek Testülete által 2007. június 14-én elfogadott, s 2009. augusztus 1-én életbe lépett Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai harmonizációról, továbbiakban HarmoS-egyezmény, megvalósításának határideje a 2015/2016-os tanév. A nyelvoktatás szempontjából vizsgált HarmoS-egyezménybe
foglalt
nemzeti
képzési
alapkompetenciák
igazolják,
hogy
összességében az idegennyelv-oktatás egy, a kanton hivatalos nyelvétől eltérő nemzeti nyelv és az angol nyelv oktatását jelenti. Többek között ennek a 2013/2014-es tanévre (a tanköteles iskolaidőszakra) vonatkozó ismérveit foglalja össze a hatodik fejezet (Oktatáspolitika és nyelvoktatás), amelynek alapján egyrészt egyértelművé válik, hogy a kantonok igyekeznek megfelelni a harmonizációnak, s ennek szellemében egységesíteni az első illetve a második idegen nyelv bevezetésének kezdetét; másrészt kitűnik az olasz és a rétoromán nyelvek hátrányos státusa.
1. idegen nyelv
angol
német
Mely kantonban mely nyelvet vezették be kötelezően tanulandó első idegen nyelvként?
14 német nyelvű kanton
francia nyelvű kantonok, francia-német kétnyelvű kantonok, Graubünden olasz és rétoromán területe
francia 3 német nyelvű kanton, Ticino (olasz kanton), francia-német kétnyelvű kantonok
olasz
rétoromán
Graubünden német területe
Graubünden német területe
Az egynyelvű kantonokat tekintve 14 német nyelvű kantonban első idegen nyelvként az angol a kötelező. Három német és az egy olasz kantonban a francia; a francia nyelvű kantonokban a német nyelv az első kötelezően tanulandó idegen nyelv. A három francianémet kétnyelvű kantonban a kölcsönösség alapján a francia ajkú diákok a német nyelvet, a német ajkú diákok a francia nyelvet tanulják elsőként. A háromnyelvű Graubünden kanton sajátos helyzetéből adódóan nem mutat egységes képet. A német nyelvű területeken a diákok harmadik osztálytól kezdődően vagy az olasz, vagy a rétoromán nyelvet tanulják kötelezően,
12
azonban a rétoromán már az első osztályban is választható. Az olasz és a rétoromán területek diákjai számára viszont a német az első elsajátítandó idegen nyelv.
2. idegen nyelv Mely kantonban mely nyelvet vezették be kötelezően tanulandó második idegen nyelvként?
angol 8 egynyelvű (3 német, 4 francia, 1 olasz) kanton, francia-német kétnyelvű kantonok, Graubünden kanton
német
francia
olasz
rétoromán
Ticino (olasz kanton)
14 német nyelvű kanton
-
-
A második idegen nyelv esetében vegyesebb a kép, mivel még nem minden kanton vezette be egységesen a HarmoS-egyezmény által előírt modellt (azaz jelenleg 3. osztálytól az első, 5. osztálytól a második idegen nyelv tanulását).5 Összességében az egynyelvű kantonokban mind az elsőként, mind a másodikként bevezetésre kerülő idegen nyelvként sem az olasz, sem a rétoromán nyelv nem kap státust. A kétnyelvű kantonokban egységesen angol nyelvet tanulnak a diákok; az olasz és a rétoromán nyelv második idegen nyelvként sem jelenik meg a palettán. Egységes a kép Graubünden kanton egész területén is, tehát függetlenül a kantonrész hivatalos nyelvétől, az angol vált a kötelezően tanulandó második idegen nyelvvé. Látható tehát, hogy mindazon kantonokban, ahol első nyelvként nem az angol nyelv került bevezetésre, ott második nyelvként kötelezően jelen van az oktatásban. Így érvényesül az anyanyelv + egy nemzeti nyelv + az angol nyelv elve. Ugyan a harmadik nemzeti nyelv fakultatív tanulásának választékában helyet kap az olasz nyelv, ám fennmaradásának létjogosultsága érdekében célszerű lenne azt középiskolai szinten továbbtanulni. (Az olasz nyelvnek a gimnáziumi alaptantárgyként, választható tárgyként, vagy kötelezően választható tárgyként való helyzetéről vö. Unbefriedigende Stellung des Italienischen an den Schweizer Gymnasien.) Megfigyelhető, hogy a korai idegennyelv-tanulás (Frühdeutsch, Frühfranzösisch, Frühenglisch) jellemzi a svájci iskolarendszert, ami nem szokatlan dolog Európa más országaiban sem. Az Eurydice adatai alapján a 2010/2011-es tanévben az európai országok többségében a tanulók 16 éves korukig (sőt öt országban már 11 éves, további hétben 12 éves korukig) kötelezően két idegen nyelvet kezdenek tanulni (vö. Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule). A korai nyelvtanulás pozitívumai ellenére azonban Svájcban sem minden kanton (Graubünden, Luzern, Uri) fogadja el fenntartás nélkül az új nyelvtanítási 5
Az átmeneti időszakban a kantonok többsége a nyelvoktatás kezdetét még az óvodai évek (két év) nélkül számolják, ezért jelenleg a két idegen nyelv bevezetésének ideje a 3. és az 5. tanév; a HarmoS-egyezmény teljes bevezetését követően viszont az 5. és a 7. tanév lesz.
13
modellt főként a tanártovábbképzés, valamint egyéb tantárgyak szükségessége, illetve az egyéb tantárgyakból nyújtott teljesítmény figyelembevétele miatt. A svájci sztenderd olasz Ticino kanton hivatalos nyelveként a kanton iskoláinak oktatási nyelve is, s az egyedüli kanton, ahol a tankötelezettség alatt három idegen nyelv (két nemzeti nyelv és az angol) tanulása a kötelező. Az idegen nyelvi kínálat a gimnáziumi szinten kiegészül további nyelvekkel, így például spanyollal, göröggel, latinnal. A gimnáziumi érettségi vizsgához kötelező két idegen nyelv tanulása. Ebbe a folyamatba ad betekintést az egyik luganói gimnázium nyelvtanárai által kitöltött kérdőíves felmérés. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az olasz6 mint anyanyelv az identitás érvényesülésének eszközeként jelenik meg. Az egyéb nyelvek tekintetében azonban a nyelvhez való pozitív attitűdöt annak használati értéke határozza meg, így egyértelműen az angol nyelv kerül előtérbe. A kérdőív második része Ticino kanton nyelvi helyzetére, a megkérdezetteknek a német ajkúakhoz fűződő viszonyára (ez a motívum már az asconai felmérésben is helyet kapott), az angol nyelv Svájcban betöltött (esetleges) lingua franca szerepére keresett válaszokat. A kérdőívet kitöltők szerint az angol nyelv erősödésétől függetlenül, továbbra is fontos szerepet kell betöltenie a nemzeti nyelvek tanulásának, ez ugyanis megfelel az ország hagyományainak, segíti a különböző nyelvi régiók egymáshoz való közeledését, tágabb értelemben biztosítja a többnyelvű állam nemzeti kohézióját. Az olasz nyelv Ticino kantonon kívül idegen nyelvként jelenik meg a gimnáziumi oktatásban. Kutatási kérdéseim között szerepelt, vajon a nyelv tanulása lehetővé teszi-e annak fennmaradását; a tanárok szerint hogyan értékelik a diákok a nyelv hosszú távú esélyeit. Két zürichi gimnázium nyelvtanárainak válaszai alapján elemeztem, miként viszonyulnak a diákok a nyelvek – köztük az olasz mint idegen nyelv – tanulásához. A luganói és a két zürichi gimnáziumban végzett kérdőíves felmérés közös elemei, hogy a felmérés tárgyát képezték az idegen nyelvek tanulásának motivációs tényezői, valamint a nyelvek tanulásának intézményes háttere. A nyelvtanárok véleményében sok közös elem volt felfedezhető. Egybehangzó véleményük alapján csökken az olasz nyelv jelentősége az ország nem olasz anyanyelvűek által lakott területein. Ez azzal magyarázható, hogy a diákok – függetlenül attól, hogy melyik kantonban tanulnak – akkor motiváltak a nyelvtanulásban, ha érzik annak hasznát, szükségességét. Ezt a szerepet viszont számukra – hasonlóan a luganói gimnáziumhoz – az angol nyelv tölti be.
6
Tehát a svájci sztenderd, nem pedig az olaszországi olasz. A kérdőíves felmérésnek az olasz nyelv tantárgyra vonatkozó ismérvei a tantárgyat oktató tanárok véleménye alapján került összegzésre.
14
Svájc évről évre egyre több, nem nemzeti nyelvet beszélő személyt fogad be, így a nyelvi integráció, az őshonos és a külföldi lakosság együttélése az utóbbi évtizedek egyik fontos nyelvpolitikai kérdése lett. A svájci társadalom a bevándorlóktól nem az asszimilációt, hanem a svájci létbe való integrációt várja el, melynek első fontos lépése a kanton hivatalos nyelvének elsajátítása. Az EDK 1991. október 24-i Ajánlás az idegen nyelvű gyermekek beiskolázásához című dokumentuma alapján minden, Svájcban élő idegen nyelvű gyermeket integrálni kell az iskolákba. A nyelvi integráció azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a gyermek anyanyelvét is megőrizze, származási országának kultúráját, szokásait ismerje. Erre adnak lehetőséget a származási nyelv és kultúra tanfolyamok (továbbá vö. még HarmoSegyezmény 4. cikkelyének 4. bekezdése). Az 1930-as évekig visszavezethető tanfolyamok eredetileg az Olaszországból és a szomszédos országokból rövidebb-hosszabb időre érkező munkaerő esetleges visszatérését segítették a szülőhazájukba azzal is, hogy a gyermekeik számára biztosított oktatással megkönnyítették a visszailleszkedést. Azonban ez a törekvés idővel átalakult, mivel a migránsok már nem időlegesen, hanem a végleges letelepedés szándékával költöztek az országba, így a cél az lett, hogy a bevándorlók elfogadhatóan ki tudják alakítani Svájcban kezdett új életüket. Elsőként Zürich kantonban készült el a tanfolyamok kerettanterve, aminek a legnagyobb jelentősége az, hogy első alkalommal fogalmazták meg a kurzusok célját, keretfeltételeit (vö. Caprez-Krompàk 2007). A tanfolyamok keretében a gyermekeknek lehetőségük van a családban elsajátított nyelvet továbbfejleszteni és ismereteiket anyanyelvük kultúráján keresztül bővíteni. A kurzusokon a gyerekek interkulturális képzésben részesülnek azáltal, hogy a családból hozott ismereteiket és tapasztalataikat összekötik a svájci közösségben tapasztaltakkal. Minthogy mindez segíti a svájci közegbe való beilleszkedést, nem meglepő, hogy a kurzusoknak helyt adó iskolák megfigyelései alapján a többséghez tartozó gyermekek kisebb előítélettel közelednek a migráns gyermekekhez. A 2013. augusztusi statisztikai adatok alapján Zürich, Vaud, Genf, Aargau, St. Gallen kantonok mellett a német és a francia határhoz közeli Basel-Stadt kantonban a legmagasabb az állandó külföldi lakosok száma. A származási nyelv és kultúra tanfolyamok gyakorlatába a St. Johann Primarschule és a Bázeli Magyar Iskola és Óvoda Egyesületének vezetőivel felvett kapcsolatnak köszönhetően nyertem betekintést. A St. Johann Primarschule programja az integrációt az első nyelv (mint például török, spanyol, albán) támogatásával és a származási kultúra figyelembevételével segíti a tanórán, amely által erősödik a tanulók öntudata és kulturális identitása. Az önálló szervezetként működő Bázeli Magyar Iskola és Óvoda
15
Egyesülete a magyar anyanyelvű gyerekeknek nyújt segítséget az olvasás, helyesírás, magyar nyelvű kommunikáció, magyar kultúra megismerése tekintetében. Az olasz ajkú Ticino kantonban az 5.1.1.1 számú 1990. február 1-i iskolatörvény, valamint az 5.1.2.3 számú, az olasz nyelvű tanfolyamokra és az integrációt elősegítő tevékenységekre vonatkozó szabályozás
rögzíti a nem olasz anyanyelvű diákok
kötelezettségeit / lehetőségeit. A kantonban megoszlik a származási nyelv és kultúra tanfolyamok szükségszerűségének megítélése. Egyes vélemények szerint – olasz kantonról lévén szó – minden lehető módon az olasz nyelvi kompetenciákat kell erősíteni; más vélemények szerint a származási ország kultúrájának becsben tartása segíti az integrációt; többek viszont úgy vélekednek, hogy a gyermekeknek meg kell őrizniük anyanyelvi ismereteiket, ám ennek közege a család kell, hogy legyen (vö. Allemann-Ghionda 1999). Svájc egészét tekintve az olasz állampolgárságú bevándorlók leszármazottainak köszönhetően az olasz származásnyelvi tanfolyamokra a mai napig nagy igény van (vö. Jirát 2012). Összefoglalva megállapítható, hogy a svájci oktatásban az utóbbi évek egyik legnagyobb változása mindenképpen a nyelvoktatás új stratégiájának megvalósítása. Ebben főszerepet kapott az angol nyelv bevezetése már az általános iskola 3. illetve 5. évfolyamán. A nemzeti nyelvek szerepének változásában fontos tényező lesz, vajon hogyan viszonyul a közgondolkodás az angol nyelv előretöréséhez. Megállapítható továbbá, hogy az új nyelvoktatási stratégia megvalósításával párhuzamosan Svájc oktatásügyének nagy feladata az egyre nagyobb lélekszámú bevándorlók gyermekeinek iskoláztatása. 4.7. Az Európai Unión belüli első számú második nyelv szerepét igazolja az Európai Bizottság Attitudes towards multilingualism 2012. évi felmérése is, amely az uniós polgárok nyelvtanulási szándékát térképezte fel. Az adatok alátámasztják Abram de Swaan megállapítását, miszerint „Nyelveket lentről felfelé tanul az ember, „a középpont felé törekedve”: az emberek olyan nyelveket tanulnak szívesebben, melyek magasabb helyet foglalnak el a hierarchiában. Ezzel pedig megint csak a globális nyelvrendszer hierarchikus struktúrája erősödik.” (Swaan 2004: 15) Ezt a szerepet pedig jelenleg az angol nyelv tölti be. Az idézett szemléletmód Svájcban is érezhető, ami elsősorban a gazdasági körülmények megváltozásának köszönhető. S minthogy egy nyelv elterjedésének egyik módja az iskolai oktatás, az angol nyelv bevezetése mindenképpen hatással van / lesz a nemzeti nyelvek jelenlétére az oktatás fentebb vázolt színterein. A 4.6. pontban leírtak mutatják, hogy az angol nyelv vitathatatlan jelentősége Svájcot is arra késztette, hogy változtasson eddigi nyelvoktatási rendszerén, s nyisson Európa és a világ felé azáltal, hogy állami szinten 16
kötelezővé teszi az angol nyelv oktatását. Vajon befolyásolja ez a változás a négy nemzeti nyelv kohézióját? Ellentmondásos-e az a tény, hogy miközben az ország a négy nemzeti nyelv kohéziójára törekszik, kötelezővé vált egy ötödik, az angol nyelv oktatása? Az értekezés utolsó fejezetének (A hagyományos svájci nemzeti nyelvek és az angol) célja, hogy bemutassa az angol nyelv Svájcban betöltött szerepét. Urs Dürmüller tanulmánya bizonyítja (vö. Dürmüller 1995), hogy az angol nyelv elterjedése visszanyúlik a kilencvenes évekre. Abram de Swaan hét pontban foglalja össze, miként védi egy állam a hivatalosan elfogadott nyelveit (vö. de Swaan 2004: 162-163): 1. „… minden törvényt és rendeletet a hivatalos nyelven foglalnak írásba, ami már önmagában is megköveteli a terminológia szabványosítását és a jelentések időbeli állandóságát” 2. „… minden közigazgatási ügy és az állampolgárokkal való minden érintkezés ezen a választott nyelven folyik” 3. „… az oktatás is a hivatalos nyelven folyik, és legtöbbször már az első osztálytól, úgyhogy minden állampolgár kénytelen mintegy belenőni ebbe a nyelvbe” 4. „… az üzleti élet magánszektorának ezt a nyelvet kell használnia, ha kapcsolatba lép a központi és helyi államigazgatási szervekkel, vagyis a középosztály és az elit nem lehet meg nélküle” 5. „… a nyelvet asszociálják a magas funkciókkal, a magas iskolázottsággal és a gazdasági jóléttel járó presztízzsel” 6. „… ahol a tömegmédiát az állam tartja kézben, vagy informálisan befolyást gyakorol rá, ott az újságok, a rádió és a televízió a sztenderd nyelv használatát fogja előmozdítani” 7. „… a nemzeti nyelv megtartása kiszabott vagy önként vállalt kötelessége a tudósok, nyelvészek, lexikográfusok, pedagógusok és laikusok klikkjének, akik feladatul tűzték ki maguknak, hogy a sztenderdet leírják, ahol kell, előírják, és ahol lehetséges, szigorúan betartassák” A kérdésem az volt: ha Svájcra vetítve teljesülnek ezen feltételek, kimondható-e, hogy az angol nyelv nem veszélyezteti a nemzeti nyelvek kohézióját. Két tényező – a gazdaságban a német nyelv mellett betöltött domináns szerepe, valamint az a tény, hogy maga az állam biztosítja az angol nyelv korai tanulását – felveti annak kérdését, hosszú távon milyen befolyással lesz a jelenleg fennálló nyelvi szituációra. Az első, negatív jelek a rétoromán és az olasz nyelv tanulására és használatára nézve már most is megmutatkoznak, melynek példája a 4.6. alpontban leírt idegennyelv-tanulási stratégia. A munkaerőpiac kínálta 17
lehetőségek, az egyetemek közötti nemzetközi mobilitás pedig feltételezhetően arra ösztönzik a fiatalabb generációt, hogy a második nemzeti nyelv tanulása elé helyezze az angolt. 5. Összefoglalás Az értekezés célja az volt, hogy megvizsgálja és bemutassa a többnyelvű Svájc nyelv- és nyelvoktatás-politikáját, az eddigi német nyelvi vizsgálatok tapasztalatai alapján az olasz nyelv helyére és szerepére helyezve a hangsúlyt. Vezérmotívumként az állam eszmei alapját jelentő soknyelvűség szolgált. A dolgozat rámutatott arra, hogy az olasz és a rétoromán nyelvek szempontjából a svájci modellnek is vannak megválaszolandó kérdései, de ahogy megteremtette a nemzeti kohézió fenntartásának és ápolásának jogi alapjait, úgy a gyakorlatban is igyekszik majd a nyelvek egyensúlyára törekedni. Úgy tűnik tehát, hogy Svájc hosszabb távon is próbálja fenntartani a többnyelvűséget, amelynek feltételei a folyamatos reformok, ugyanakkor az állapot fennmaradásának záloga maga a svájci nemzet akarata. 5.1. Az értekezés hipotézisei részben teljesültek, a következőkben ezeket mutatom be röviden. 5.1.1. A nyelvek egyenrangúsága de jure és de facto Az Alkotmány nyelvi állásfoglalása alapján a kantonok határozzák meg hivatalos nyelvüket, mely által a nyelvterület biztosítja a közösség védelmét, így a nem az adott területen hivatalos nemzeti nyelvet beszélő lakosnak át kell venni a helyben használatos nyelvet. Ily módon a területiség elve az egyéni kétnyelvűséget helyezi előtérbe a közösségi többnyelvűséggel szemben. A nem nemzeti nyelveket beszélők csoportjai számára előírás, hogy alkalmazkodjanak a svájci társadalmi viszonyokhoz, melynek alapvető eleme a lakóhelyen beszélt nemzeti nyelv elsajátítása. Kiemelve a svájci és nem svájci állampolgárok nyelvhasználatát, az előbbi kategóriánál csökkenést mutat a nem nemzeti nyelvek használata. Ez bizonyítja annak tényét, hogy egyrészt a nem svájci állampolgárok anyanyelve általában nem Svájc egyik nemzeti nyelve, másrészt az integrációs folyamat hatását, amely a bevándorolt, s az országban letelepedett lakosság számára a kényszerű nyelvi integrációt jelzi. Az őshonos olasz és rétoromán nyelvközösség esetében a saját kantonon belül is a német nyelv fontos szereppel bír a társadalmi-kommunikációs kontextusban, s a német nyelvhasználat sok esetben kényszerű választásnak bizonyul, kialakítva egyfajta olasz –
18
svájci német kétnyelvűséget. Az olasz és a rétoromán kantonon kívül pedig teljesen természetes a német vagy a francia nyelv használata, melyeket már az iskolában elsajátítanak. Az első hipotézist tekintve megállapítható volt, hogy az őshonos kisebbségek és a bevándorolt népcsoportok között az integráció mértékében mutatkozik eltérés, és az integráció foka árnyalja a nyelvi attitűdjüket. Így elmondható, hogy a felállított hipotézis teljesült. 5.1.2. A többközpontú olasz nyelv Ticino kanton olasz nyelvváltozatának kialakulásában és fejlődésében – a földrajzi közelség okán – a lombard dialektusnak van a legnagyobb szerepe. Részben önálló szókészlettel bír, illetve nagyon sok esetben előfordul, hogy a sztenderd olasz nyelvben is megtalálható közös kifejezések más-más jelentésben használatosak. A dialektus miatti eltérő nyelvi származás mellett (pl. a többközpontú olasz nyelv) az efféle azonos alakú kifejezések létezésében már nagy szerepe van a nyelv svájci fejlődésének is. A svájci népek között fennálló több évszázados együttélés kölcsönhatással volt a nyelvükre is. Gyökerei révén a svájci olaszhoz a rétoromán nyelv áll a legközelebb, az együttélés sajátosságai miatt azonban a nyelvre máig a német van a legnagyobb hatással. Ez utóbbi szerepet játszik a sztenderd olasz nyelvtől való egyre nagyobb mértékű eltávolodásban is, hiszen a Svájc területén használt olasz nyelvváltozat már évszázadok óta külön fejlődik, míg a svájci sztenderd némettel a kölcsönhatás egyre erősebb. Ezt bizonyítja, hogy a hosszú idő alatt egyes olasz kifejezések egyre inkább eltávolodnak egymástól, míg a német kifejezéseket sokszor változtatás nélkül veszi át a Svájcban használatos olasz változat. A ticinói regionális olasz nyelvváltozat tartalmaz minden olyan elemet, melyet a helvét olasz, de fordítva ez nem igaz. Ticino kanton politikai, gazdasági és kulturális hovatartozását bizonyítja a helvét szókészlet, mely fogalom tehát elsősorban a föderációhoz, az adminisztratív területhez kapcsolódó szókészletet hivatott kifejezni. A dolgozat egyes fejezetei rámutattak, hogy a berrutói értelemben vett helvét olasz nyelvváltozatra, azaz a svájci sztenderd olaszra nézve a többközpontúság jegyei a következőképpen érvényesülnek: államszövetségi szinten hivatalosan elismert nyelvváltozat; minden hivatalos szöveget lefordítanak olasz nyelvre; Ticino kantonban az oktatás nyelve; szókészlete az olaszországi olasz ajkúak számára sok esetben érthetetlen elemeket hordoz. Egyes helvét kifejezések már online szótárban megtalálhatók, melyre példa a Dizionario dell’italiano ticinese, grigionese e "federale". Megjegyzendő, hogy a Lo Zingarelli 2014 egynyelvű szótár (Bologna: Zanichelli) már tartalmaz helvétizmusokat, ezáltal kodifikálva 19
azokat. Az első két jellemző alátámasztja a helvét olasz hivatalos kontextusban, azaz emelkedett funkcióban való használatát. Párhuzamot vonva a német és az olasz nyelv közé, a többközpontúságot alapul véve megállapítható, hogy amíg a német sztenderd nyelv nemzeti változatának tekinthető a németországi, az osztrák és a svájci sztenderd német (vö. Das Deutsche als plurizentrische Sprache – die Didaktik des Deutschen als plurizentrische Sprache), addig az olasz sztenderd nyelv nemzeti változata nem csupán az olaszországi, hanem a svájci sztenderd olasz, azaz a helvét olasz nyelvváltozat. A második hipotézisem ily módon helytállónak bizonyult. 5.1.3. A motiváció szerepe a nyelvtanulásban A harmadik hipotézisem csak részben teljesült, mivel a három gimnáziumban végzett kérdőíves felmérés alapján megállapítható, hogy a nyelvtanulásban a legnagyobb motivációt a nyelvhez kapcsolt attitűd játssza. Az olasz nyelv globálisan visszaszorul, így hosszú távon nem tűnik elegendőnek, ha az olasz nyelv csupán választható tárgyként jelenik meg az oktatásban. Az oktatáspolitika fontos kérdése kell, hogy legyen az olasz nyelv státusának megerősítése az oktatásban. Hiába az egyéb, az olasz nyelv vitalitását szolgáló intézkedések, mindez hosszú távon kevésnek bizonyulhat, ha intézményes kereteken belül hiányzik a nyelv támogatása. 5.1.4. Az angol mint globális nyelv Ugyancsak részben teljesült az utolsó hipotézis. Nemzeti szinten az angol nyelv egyre erőteljesebb elterjedése az oktatásban, a gazdasági életben háttérbe szorítja az olasz és a rétoromán nyelveket annak ellenére, hogy a nyelvtörvény célja éppen a belső kohézió növelése. Úgy vélem, hosszú távon még nem láthatók e folyamatnak a hatásai sem az ország nyelvi fejlődésében, sem tágabb értelemben annak kulturális átalakulásában, így tehát még nem lehet pontos választ adni, milyen hatással lesz az angol nyelv az egyes nemzeti nyelvekre, kultúrákra. 5.2. Az értekezés eredményei a következőkben foglalhatók össze: - rávilágított, mely tényezők határozzák meg a svájci nyelvpolitikai intézkedéseket, és megállapította, hogy a többnyelvűségi politika fő tennivalói a kisebbségi nyelvek védelme mellett a bevándorlók nyelvi integrációjának elősegítése - bemutatta, mely pontokban függnek össze egyes nemzeti és nemzetközi dokumentumok, és kiemelte, hogy közös érdek a nyelvi kisebbségek védelme 20
- megállapíthatóvá tette, hogy a nemzeti nyelveket eltérő mértékben, ugyanakkor az olasz és a rétoromán nyelveket változatos módon támogatja a szövetség, ezzel a svájci többnyelvűség megőrzi hagyományait - definiálta az olasz és a rétoromán kisebbségi nyelvi státusát, és megállapította, hogy fennmaradásuk és ápolásuk érdekében szükséges a támogatásuk - bemutatta az olasz nyelvű kanton integrációját, aminek következtében Ticino Svájc teljes jogú részévé vált, amelynek hivatalos nyelve a svájci sztenderd olasz - rávilágított arra a tényre, hogy az olasz nyelv esetében is indokolt a többközpontúság fogalmának alkalmazása, mert Svájc hivatalos és nemzeti nyelveként az olaszországi olasz nyelv variánsának tekinthető annak helvét jellemzőivel - átfogó képet adott a többnyelvűséget támogató nyelvoktatási gyakorlatról, ami hozzájárul a nyelvi régiók közötti kölcsönös megértéshez, ugyanakkor az angol nyelv bevezetése háttérbe szorítja a nem domináns olasz és rétoromán nyelveket - a luganói és a két zürichi gimnáziumi kérdőíves felmérés betekintést engedett a nyelvoktatás gyakorlatába, s megmutatta, hogy a nyelvoktatás azonos problémákkal néz szembe, ugyanakkor kantonra jellemző jegyek is felismerhetők, amelyek a kanton szövetségben betöltött pozícióját is visszatükrözi - értelmezte a nyelvi integráció fogalmát a bevándorlók esetében, és arra a következtetésre jutott, hogy a kanton hivatalos nyelvének elsajátítása kényszerű döntés eredménye, amely mellett azonban a bevándorlók lehetőséget kapnak anyanyelvük és kultúrájuk ápolására 6. Az értekezés használhatósága, további kutatási irányok Az értekezés betekintést enged a történelmi hagyományokon nyugvó multilingvalizmus egy Magyarországon még nem sokak által, vagy sokak által csupán felszínesen ismert témájába. Az elméletnek a gyakorlati megvalósulással való alátámasztása bizonyítja, hogy még egy kívülről tökéletesnek hitt rendszerben is – a körülmények alakulását figyelembe véve – szükség van folyamatos változtatásokra, s e változtatások nem feltétlenül csak pozitív hatásúak. A disszertáció hozzájárulhat a nyelvoktatási és a származási nyelv és kultúra tanfolyamok gyakorlatának szélesebb körben való megismeréséhez. Ennek az oktatási formának az egyes elemei modellként szolgálhatnak a migránsokat befogadó többi európai ország, valamint a magyarországi oktatás számára is annál is inkább, mert a globalizáció 21
jövőbeni népmozgásait nem ismerhetjük, de előfordulhat, hogy Magyarországon is szükség lesz a svájci minta alkalmazására. A témaválasztás előrevetíti további kutatásaimat. A továbbiakban célom a disszertációban feldolgozott kutatási téma folyamatos nyomon követése, az új nyelvoktatási koncepció bevezetésének lezárulását követően az első tapasztalatok elemzése. Ugyanakkor célom a föderációs ügyintézés nyelvi gyakorlatának megismerése, különös tekintettel a közigazgatásban dolgozók (képviselők, ügyintézők, stb.) olasz nyelvismeretére. Minthogy 2014-ben a népszámlálás a nyelveket helyezi a felmérés középpontjába, szándékomban áll az eredményeket a kisebbségi nyelvek szempontjából is tanulmányozni: hogyan változik Svájc népességének nyelvhasználata a svájciak (fejlett társadalom, népességfogyás) és a külföldről bevándorlók (nagyobb természetes szaporodás) demográfiai mutatóinak tükrében.
22
A tézisekhez felhasznált szakirodalom Allemann-Ghionda, Cristina 1999. Schule, Bildung und Pluralität: Sechs Fallstudien im europäischen Vergleich. Peter Lang Verlag. Bern. Ammon, Ulrich 1995. Die deutsche Sprache in Deutschland, Österreich und der Schweiz. Das Problem der nationalen Varietäten. Walter de Gruyter. Berlin / New York. Antonini, Francesca – Vassere, Stefano 1990. L’italiano del canton Ticino e i suoi rapporti lessicali con il tedesco e l’italiano standard. In: Vouga, Jean-Pierre – Hodel, Max Ernst (réd.): La Suisse face à ses langues. Die Schweiz im Spiegel ihrer Sprachen. La Svizzera e le sue lingue. Verlag Sauerländer. Aarau et Francfort-sue-le Main. 137-145. Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Berruto, Gaetano 1980. Alcune considerazioni sull’italiano regionale ticinese. Dipartimento della pubblica educazione. Bellinzona. Berruto, Gaetano 1984. Appunti sull’italiano elvetico. Studi linguistici italiani. Volume X, Fascicolo I. Salerno Editrice Roma. 76-108. Berruto, Gaetano – Burger, Harald 1985. Aspetti del contatto fra italiano e tedesco in Ticino. Archivio Storico Ticinese. A.XXVI, n°101. Bellinzona. 29-76. Bianconi, Sandro 1980. Lingua matrigna: italiano e dialetto nella Svizzera italiana. Il Mulino. Bologna. Bianconi, Sandro 1986. L’identità regionale: aspetti storico linguistici. In: Ratti, Remigio – Badan, Marco (a cura di): Identità in cammino. Armando Dadò Editore. Locarno. 117128. Camartin, Iso 1998. Svájc – egy többnyelvű ország. Egy multikulturális nemzet? In: Oplatka András – Szalayné Sándor Erzsébet (1998): A többnyelvűség svájci modellje. Osiris Kiadó. Budapest. 52-73. Caprez-Krompàk, Edina 2007. Unterricht in heimatlicher Sprache und Kultur (HSK). Die Bedeutung der Erstsprache im Integrationsprozess. terra cognita 10. szám. 72-75. Chini, Maria 1989. Italiano e tedesco a contatto in Ticino. Rivista Italiana di Dialettologia. Scuola società territorio a. XIII, CLUEB Bologna. 101-133. Crost, Brigitte – Pedrazzini, Piero – Schmitt, Dorothée 1994. Il multilinguismo in Ticino. Babylonia. 4. szám 64-67. De Swaan, Abram 2004. A nyelvek társadalma. A globális nyelvrendszer. Typotex. Budapest. Dürmüller, Urs 1995. Die Präsenz des Englischen in der Schweiz. Statistik und Sprachen: Jahresversammlung des VSSA vom 10. bis 11. November 1994 in Winterthur. Nr. 34. Bundesamt für Statistik. Bern. 81-91. Knipf-Komlósi, Elisabeth – V. Rada, Roberta – Bernáth, Csilla 2006. Aspekte des Wortschatzes. Bölcsész Konzorcium. Budapest. Lurati, Ottavio 1976. Dialetto e italiano regionale nella Svizzera italiana. Banca Solari & Blum S.A.. Lugano.
23
Lurati, Ottavio 1989. Tra neologia di calco e identità progettuale: le sfide agli Svizzeri italiani d’oggi. In: Stella, Angelo – Stäuble, Antonio: Lingua e letteratura italiana in Svizzera: atti del convegno tenuto all’Università di Losanna, 21-23 maggio 1987. Edizioni Casagrande. Bellinzona. 161-184. Lurati, Ottavio 1992. Il Canton Ticino. In: Bruni, Francesco (a cura di): L’italiano nelle regioni. Lingua nazionale e identità regionale. UTET. Torino. 143-177. Lurati, Ottavio 2000. Die sprachliche Situation in der Südschweiz. In: Schläpfer, Robert – Bickel, Hans (szerk.): Die viersprachige Schweiz. Verlag Sauerländer. Aarau. 177-210. Moretti, Bruno 2004. La terza lingua. Aspetti dell'italiano in Svizzera agli inizi del terzo millennio Vol. I. Armando Dadò Editore. Locarno. Ódor László 2005. Helvetismen. Budapesti Corvinus Egyetem Svájci Intézete. Budapest. Petralli, Alessio 1990. Osservazioni sul lessico dell’italiano regionale ticinese. In: Cortelazzo, Michele A. – Mioni, Alberto M.: L'italiano regionale : atti del XVIII Congresso Internazionale di Studi, Padova-Vicenza, 14-16 settembre 1984. Bulzoni. Roma. 131144. Ratti, Remigio – Ceschi, Raffaello – Bianconi, Sandro 1990. Il Ticino regione aperta: problemi e significati sotto il profilo dell'identità regionale e nazionale. Armando Dadò Editore. Locarno. Schöpflin György 2004. Az identitás dilemmái. Attraktor. Máriabesnyő – Gödöllő. Spiess, Federico 1992. Veri e falsi tedeschismi nell’italiano regionale della Svizzera italiana. In: Hilty, Gerold (Hrsg.): Actes du 20e Congrès international de linguistique et philologie romanes, Université de Zurich (6-11 avril 1992). A. Francke Verlag. Tübingen / Basel. 627-640. Szépe György 1991. A "magyar mint idegen nyelv" néhány diszciplináris kérdése. In: Giay Béla – B. Nádor Orsolya (szerk.). A magyar mint idegen nyelv fogalma. Hungarológiai Ismerettár 6. Nemzetközi Hungarológiai Központ. Budapest. 60-74. Elektronikusan elérhető: http://mek.oszk.hu/01200/01282 Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Osiris–Századvég Kiadó. Budapest. Zingarelli, Nicola 2013. Lo Zingarelli 2014. Vocabolario della lingua italiana. Zanichelli. Bologna. Alkotmány, törvények, rendeletek, megállapodások, ajánlások Alkotmány: Bundesverfassung der Schweizerischen Eidgenossenschaft vom 18. April 1999 (Stand am 3. März 2013) In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/19995395/index.html
EDK 2004. évi ajánlása. Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule In: http://www.edudoc.ch/static/web/arbeiten/sprach_unterr/fktbl_sprachen_d.pdf
EDK: Ajánlás az idegen nyelvű gyermekek beiskolázásához. Grundlagen-Texte der EDK In: http://www.edk.ch/dyn/11984.php
24
Kantonok közötti megállapodás a kötelező iskolai harmonizációról / HarmoS-egyezmény / Interkantonale Vereinbarung über die Harmonisierung der obligatorischen Schule: HarmoS-Konkordat vom 14. Juni 2007 In: http://edudoc.ch/record/96777/files/harmos-konkordat_d.pdf
Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény. Rahmenübereinkommen zum Schutz nationaler Minderheiten In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20020168/index.html
Nyelvrendelet. Verordnung über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den Sprachgemeinschaften In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20101351/index.html
Nyelvtörvény: Bundesgesetz über die Landessprachen und die Verständigung zwischen den Sprachgemeinschaften In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20062545/index.html
Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Europäische Charta der Regionaloder Minderheitensprachen In: http://www.admin.ch/opc/de/classified-compilation/20022395/index.html
5.1.1.1 számú iskolatörvény. Legge della scuola In: http://www3.ti.ch/CAN/RLeggi/public/raccolta-leggi/legge/numero/5.1.1.1
5.1.2.3 számú, az olasz nyelvű tanfolyamokra és az integrációt elősegítő tevékenységekre vonatkozó szabályozás. Regolamento concernente i corsi di lingua italiana e le attività d’integrazione In: http://www3.ti.ch/CAN/RLeggi/public/index.php/raccolta-leggi/legge/vid/149
Egyéb irodalom Attitudes towards multilingualism In. EB77.1 Europeans and their Languages: Factsheets. In: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb_special_399_380_en.htm Beitrittsverfahren und Inkrafttreten. In: http://www.edk.ch/dyn/14901.php
Das Deutsche als plurizentrische Sprache – die Didaktik des Deutschen als plurizentrische Sprache. In: http://www-oedt.kfunigraz.ac.at/OESDCD/0INTRO/Gesamt-PDF/A03-Deutsch-a-pluriz.Sprache.PDF
Dizionario dell’italiano ticinese, grigionese e "federale" In: https://sites.google.com/site/elvetismi/
EDK/IDES-Kantonsumfrage In: http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/092.pdf http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/093.pdf http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/094.pdf http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/095.pdf
Fakultativer Unterricht dritte Landessprache. In: http://www.edudoc.ch/static/strukturdaten/pdf_rohdaten/095b.pdf
Fremdsprachenunterricht in der obligatorischen Schule. In: http://www.edudoc.ch/static/web/arbeiten/sprach_unterr/fktbl_sprachen_d.pdf
Jirát, Jan 2012: Eine unersetzliche Verbindung zur fremden Heimat In: http://www.woz.ch/1218/kahlschlag-beim-erstsprachenunterricht/eine-unersetzliche-verbindung-zur-fremden-heimat
25
2013. augusztusi statisztikai adatok. Bestand der ständigen ausländischen Bevölkerung nach Wohnkanton und Ausländergruppe Ende August 2013 In: https://www.bfm.admin.ch/content/dam/data/migration/statistik/auslaenderstatistik/aktuelle/auslnach-kanton/107-bevoelkerung-kt-2013-08-d.pdf
Sprachen, Religionen – Daten, Indikatoren In: http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/de/index/themen/01/05/blank/key/sprachen.html
Unbefriedigende Stellung des Italienischen an den Schweizer Gymnasien In: http://www.news.admin.ch/message/?lang=de&msg-id=43770
Az értekezés témájához kapcsolódó saját publikációk 1999 Közelebb Ticinóhoz. Kérdések–válaszok–tények–adatok. Olasz–német kapcsolatok. Modern Nyelvoktatás. V/2-3: 56-64. 2000 Az identitás kérdése Ticino kantonban. In: Luigi Tassoni – Fóris Ágota (szerk.): Olasz nyelvi tanulmányok. Iskolakultúra 5: 94-104. 2002 Egymásról négy nyelven. In: Fóris Ágota – Kárpáti Eszter – Szűcs Tibor (szerk.): A nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye. Pécs: Lingua Franca Csoport. 181-187. 2004 Kétnyelvűség a svájci Ticino kantonban. In: Navrasics Judit – Tóth Szergej: Interdiszciplináris nyelvészet. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára. Szeged: Generalia. Veszprém. I. kötet. 285-288. 2005 Az angol nyelv helyzete Svájcban. In: Nelu Bradean–Ebinger (szerk.): Interkulturális tanulmányok. Tanulmánykötet a hatvanéves Ódor László tiszteletére. Corvinus Egyetem. Budapest. 303-310. 2006 Andare a una nozza o a un matrimonio? – kérdezi egy svájci olasz. Modern Nyelvoktatás. XII. évfolyam. 3-4. sz. 81-86. 2009 Túl a nemzeti nyelveken. Modern Nyelvoktatás. XV. évfolyam. 4. sz. 60-66. 2010 Francia Svájc és olasz Svájc nyelvi viszonyai. In: Oszetzky Éva-Józsa Judit-Tóth László (szerk.): Az újlatin filológia aktuális kérdései a XXI. században. Pécs. 195-200. 2012 A nyelvoktatás terén végzett felmérés tapasztalatai a luganói Liceo Cantonaléban. In: Oszetzky Éva-Bene Krisztián (szerk.): Újlatin kultúrák vonzásában. Újlatin filológia 5. MTA Pécsi Területi Bizottsága Romanisztikai Munkacsoport. PTE Francia Tanszék. 205211. Megjelenés előtt álló publikáció Migráns gyermekek nyelvi integrációja Svájcban. THL2 2014: 2 (elfogadva, szerkesztés alatt)
26