A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT lapja XXVII. évfolyam 2. szám február 24. Ingyenes

A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT lapja • XXVII. évfolyam 2. szám • 2016. február 24. • Ingyenes

fotók: Lévai Péter

2

Püspökladányi Hírek 2016. február 24.

Kedves Püspökladányiak! Rendkívüli időszak ez a mostani, hiszen pontosan harminc évvel ezelőtt nyilvánította Püspökladányt várossá a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. 1986-ban Püspökladány városi rangra emelkedését az egész közösség egy emberként ünnepelte, mert mindannyian tudták, hogy a település kiemelt szerepet tölt be a Sárrét életében, s ez az elismerés igazolta vissza mindazt a sok energiát és befektetett munkát, amit az itt élők közösen tettek azért, hogy Püspökladány várossá válhasson.

Az évek telnek, de egy dolog változatlan: Püspökladánynak fontos szerepe van az országban és a megyében is, s városként kiemelkedően állja meg helyét a mindennapokban. Köszönet ezért városunk minden polgárának, akik tettek a múltban és tesznek a jelenben azért, hogy városunknak ne csak szép történelme, de magasan ívelő jövője is legyen. Sok-sok évvel ezelőtt csak álom volt az itt élő nemzedékeknek a városi rang, s amikor végül, három évtizeddel ezelőtt sikerrel lett Püspökladányból város, a győzelem után fellélegeztek a lakosok. Pedig mindannyian tudjuk, hogy az első siker, az első jó eredmény után jön csak az igazi munka. Hiszen ahogy az embert, a települést sem a szavak teszik naggyá, hanem a cselekedetek. Püspökladányban pedig tett tettet követett, a helyi lakosok szívós munkával, a városvezetőkkel együtt kezdtek el egy új világot teremteni. A városok életében, észre kell vennünk, nincs egy konkrét végállomás, nem elég kitűzni magunk elé egyetlen célt, és nem elég egyetlen célba diadalmasan beérnünk. A városok örökké úton vannak, a legnagyobbak pedig egymás után érik el a soron következő céljukat. Hiszem, hogy Püspökladány ilyen. Elég csak az elmúlt harminc esztendő megszámlálhatatlan beruházására, felújítására, építkezésére gondolnunk. Újjáépítések, megújulások, reformok hosszú sora van városunk mögött, hogy korszerűbb, modernebb helyen élhessenek a helyiek. Hagyományokra építő tengernyi ötlet, megannyi friss, jó gondolat ért célt az eltelt évtizedekben. A város épült, szépült, bővült, s mai formájában várta az itt élőkkel együtt ezt a különleges alkalmat. Püspökladány, úgy hiszem, olyan várossá vált, amelyre büszke lehet minden egykori és mai lakója, hiszen itt jól megfér egymással a régi tradíciók tisztelete és az újító szemlélet. Egy jó város átlátható, kiszámítható, biztonságot nyújtó.

Szüleink példája bizonyíték arra, hogy az akarat és az erő mi mindenre képes. 1986 polgárainak és erőfeszítéseiknek köszönhetjük azt, hogy Püspökladány minden helyzetben helytálló, erős várossá lett. Az ő kezük nyomán folytatjuk ma együtt a megkezdett munkát Önökkel, kedves Püspökladányiak, hogy településünk még biztonságosabb keretet nyújtson mindennapjainkhoz. Az elmúlt évek politikája bebizonyította, hogy együttműködve, az egymás iránt érzett tisztelettel, bizalommal és elszántsággal olyan várost teremthetünk, amely élen jár a demokráciában, s messzebb lát saját, pillanatnyi érdekénél. Egy olyan jövőben, ahol gyermekeink, unokáink töltik meg ezt a várost és építik, az általunk létrehozottból tovább formálják azt. Ahogyan mi magunk is ismerjük Püspökladány múltját, jó, ha az utánunk következő generáció is általunk megismeri, hogy miféle értékek sorakoznak itt, mert a múlt tanulsággal, de követendő példával is szolgál. Hiszem, hogy e példamutatás közös felelősségünk, s bízom benne, hogy együtt sikerülhet egy olyan várost fenntartanunk és tovább fejlesztenünk, amelyben van igény a tiszteletre, a kemény munkára és a szorgalommal elért kimagasló eredményekre. Közös felelősségünk, hogy szeretett városunk tovább gyarapodjék, s hogy a helyi közösségek megtartó erejét óvjuk, védjük. Rajtunk múlik, hogy az eddig elért célokkal megelégszünk, vagy újra és újra nekigyürkőzünk az elénk kerülő vagy általunk keresett feladatoknak. Én azt mondom, csak az a közösség remélheti mások tiszteletét és megbecsülését, aki kiáll saját igazáért, támogatva azt, aki élen jár, segítve azt, aki gyenge. Püspökladány ilyen város. Példát mutat, ugyanakkor tanul a mások példájából, közössége a munkában előrelátó, felelősségvállaló. Köszönet azért, hogy együtt, mára idáig emeltük ezt a gyönyörű várost. Mindannyian püspökladányiak vagyunk, mindennapi gondolataink kiegészítik egymást, érzéseink sok tekintetben hasonlóak, a világ e szegletében történő dolgok egyformán érintenek bennünket, így dicsőségünk és tudásunk is egy. Ahogyan az emberek között, a települések között is vannak olyanok, akik küzdelmes úton járnak, de sosem torpannak meg, akiknek nem lehet megálljt parancsolni, mert komoly céljaik vannak. Ilyen polgárai vagyunk mi annak a városnak, amelyik szintén hasonló cipőben jár. Vándor, aki megállíthatatlanul menetel a dicsőség, a győzelem felé minduntalan, immáron harminc éve. Köszönet ezért az összes eddigi városvezetőnek és minden olyan lakosnak, aki hozzáértésével, szeretetével vagy kitartásával segítette városunk felemelkedését. Ők mindannyian felbecsülhetetlen munkát végeztek, melyért sem mi, mai lakosok, sem az utánunk jövők nem lehetünk elég hálásak, csak újra és újra megköszönhetjük azt. Az, hogy városunk körül mekkorát fordult a világ az elmúlt harminc évben, mind jól tudjuk. A fejlődést nem lehet egyszerűen szavakkal vagy számadatokkal kifejezni. Ám ne feledjük: ez a város nem lenne ugyanaz a benne élő emberek nélkül. Ennek a településnek a tereit, a parkjait, az utcáit nekünk, itt élőknek kell megtölteni élettel, reménnyel, igaz szóval, tisztelettel. S hogy miért dolgozunk? Ez talán a legfontosabb: hűség. Hűség a szülőföldhöz és a hazához. Püspökladány jelene és jövője a mi kezünkben van. Dombi Imréné Püspökladány polgármestere

3


„Város születik” 30 éve város Püspökladány

Püspökladány városi rangra emelése nagy jelentőséggel bírt a városi jogú nagyközség életében, hiszen hosszú időn át tartó felkészülési folyamat eredményeként kapta meg e megtisztelő címet 1986. január 1-jén. Épül a Honvéd utcai lakótelep (a kép előterében: a Honvéd utcai óvoda)

A nagyközség várossá fejlesztésével a tanácsi szervek 1971 óta foglalkoztak, a megyei tanács több alkalommal megerősítette határozatát –utoljára 1980-ban–, melyben megállapította, hogy a település tudatosan, a kitűzött célok megvalósításával készült a várossá nyilvánításra. 1984. január 1-jétől 34 nagyközséget –köztük Püspökladányt is– városi jogú nagyközséggé minősítettek az akkori új közigazgatási rendszerben, melyek ugyan a várossá nyilvánítás kritériumrendszerének (még) nem feleltek meg, de körzetközponti szerepet jelentettek. A városi jogú nagyközségek tanácsának jogai és kötelezettségei minden tekintetben megegyeztek a városok tanácséival. A városi jogú nagyközségi besorolás csak rövid ideig létezett, hiszen tizenhat települést 1986. január 1-jén, a többit 1989. március 1-jén nyilvánítottak várossá. Püspökladányt így 1986. január 1-től nevezhetjük jogi értelemben is városnak, mely státuszt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 37/1985. számú határozatával nyerte el. Az ünnepi eseményre egy rendezvénysorozattal is készült a település, a városavató ünnepi tanácsülésre 1986. január 10-én került sor a lakosság jelenlétében, kik e jelentős nap alkalmából megtöltötték a helyi sportcsarnokot. A rendezvényen Dr. Szűrös Mátyás országgyűlési képviselő, MSZMP KB-titkár adta át a várossá válás hivatalos dokumentumát (oklevelét) Dr. Matolcsi Lajos püsÉpül a Damjanich – Jog utcai lakótelep (a kép előterében: a bölcsőde)

pökladányi tanácselnöknek. Arról, hogy milyen volt Püspökladány település arculata, infrastruktúrája és intézményrendszere 30 éve –az 1980-as évek közepén– amikor várossá vált, meséljen néhány tájékoztató adat: Infrastruktúra Püspökladány gazdasági, egészségügyi, kulturális, igazgatási körzetközpont volt, melynek középfokú beiskolázási és vasútközlekedési központ jellege messze túl is nőtt vonzáskörzetén. Sok évtizednek kellett eltelnie ahhoz, mire az ásott-kutas, földutas, vályogházas település elnyerte a 80-as évek közepére az akkori arculatát. Utcái folyamatosan átépültek, komfortos családi házak és többszintes lakóházak épültek, gyarapodott a szilárd burkolatú utak hossza, az ivóvíz- és villamosenergia-hálózat hossza, valamint a gondozott parkok, zöldfelületek területe. A többszintes lakások építése 1971-től kezdődött meg, 1985-ig kereken 500 telepszerű többszintes, azaz lakótelepi lakás épült meg, 1987-ig további 252 többszintes lakás átadása volt folyamatban. 1985-ig 1080 új családi ház épült Püspökladányban, 1985-ben 5453 db volt a lakásállomány. A kiépített ivóvízhálózat hossza 77 km hosszú volt, mely behálózta a település egészét. A vízvezetékrendszer kiépítésével nőtt a lakások közműellátása, 1985-ben 4145 lakás volt rácsatlakozva az ivóvízhálózatra. A szennyvízelvezetés ezzel szemben elmaradt az igényektől, mindössze 682 lakás volt rákapcsolva a szennyvízhálózatra. Az 1960-as évek végére kiépült a település villamosenergia-hálózata, a vezetékhálózat hossza 92 km volt. Megépült Püspökladányban a hőközpont, melyre a lakótelepi lakások rácsatlakoztatása folyamatosan történt meg. A település úthálózata 1985-ben 70 km, melyből 36 km volt szilárd burkolattal lefedve. A hírközlést 3 postahivatal látta el. 1985-ben a távbeszélők száma 376, a nyilvános távbeszélők száma 7 volt. Érdekesség: A 80-as évekre is jellemző társadalmi munka végzésének hagyománya alakult ki Püspökladányban. A település lakói, a társadalmi és tömegszervezetek jelentős eredményeket értek el e téren, többek között a sportcsarnok építésénél, útépítéseknél, illetve a járdaépítéseknél. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értékével 1984-ben Hajdú-Bihar megyében Püspökladány a második helyezést érte el. Gazdaság Püspökladány teljes közigazgatási területe 18.500 hektár, belterülete 920 hektár volt. Az 1980-as évek közepén a foglalkoztatást tekintve Püspökladányban közel egyforma súllyal szerepelt a mezőgazdaság, az ipar és az egyéb ágazat. A település gazdasági erejét tekintve a mezőgazdasági termelés volt a meghatározó, az aktív keresők 27 %-a dolgozott ebben az ágazatban. A mezőgazdaságban két termelőszövetkezet volt ekkoriban a meghatározó, a November 7. MGTSZ és a Zöldmező MGTSZ, melyek azonban 3 főágazatban is tevékenykedtek (növénytermesztés, állattenyésztés és ipari tevékenység: vegyi üzem). A mezőgazdaságban említhető továbbá az állami gazdaság, valamint a kevés magángazdaság is, valamint az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszántúli Kísérleti Állomásának tevékenysége a szikes területek fásítása tudományos módszerének gyakorlati alkalmazásával. Püspökladányban az ipari üzemek átlagos állományi létszáma 1984-ben 1542 fő volt, mely a 1970-es évektől kezdve lett meghatározó ágazat. A régi és meghatározó ipari üzemnek számító MÁV Fatelítő mellett jelentős volt ebben az évtizedben –a teljesség igénye nélkül– a Kéziszerszámgyár gyáregysége, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalatok Vasüzeme és Gomb-

4 Püspökladányi látkép

üzeme. Ipari üzemek sorába tartozott továbbá a Költségvetési Üzem, a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat, a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat, illetve a vegyes profilú Fa-, Fém- és Építőipari Szövetkezet is. A Háziipari Szövetkezet, a Berettyóújfalui Ruhaipari Szövetkezet és az Alföldi Nyomda püspökladányi telephelyén jelentős női munkaerőt foglalkoztattak a vizsgált időszakban. A település vasúti csomópont jellegéből következően a MÁV Körzeti Üzemfőnökség számított a legjelentősebb munkaadónak, mely irányítása alatt több mint 2000 fő vasúti alkalmazott állt, ebből 1100 körüli volt a püspökladányi lakosok száma. Az egyéb ágazatban a szolgáltatás és a kereskedelem volt a meghatározó tényező. A kereskedelemben közel 500 fő helyi lakos dolgozott, összesen 90 kereskedelmi egység állt a lakosság szolgálatában. A Haladás ÁFÉSZ üzletei mellett működött a településen többek között a Sütőüzem, a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, az ÁFOR üzemanyagtöltő kút és a TIGÁZ gázcseretelep is. A szolgáltató szervek területi egységei az 1960-as évek végére épültek ki településünkön, a 80-as években is működtek a Tiszántúli Áramszolgáltató, a Víz- és Csatornamű, a Szolgáltatóipari, vagy a Kéményseprő Vállalatok püspökladányi kirendeltségei. Néhány szövetkezet mellett 120 kisiparos végzett lakossági szol-

Városavató ünnepi tanácsülés, 1986. január 10. (Sportcsarnok) gáltatást. 1985. január 1-jén összesen 6.718 fő volt az aktív keresők száma Püspökladányban. Egészségügy 1984-ben született meg az Egyesített Egészségügyi Intézmény, mely ekkor szervezte egybe a rendelőintézetet, a körzeti egészségügyi szolgálatot, a védőnői szolgálatot, a 3 telephelyen működő szociális otthonokat, az Egyesített Szociális Intézményt, a házi

Püspökladányi Hírek 2016. február 24. szociális gondozást és a bölcsődét. Az Egyesített Egészségügyi Intézmény biztosította a lakosság gyógyító-megelőző alapellátását, s szakellátást nyújtott Püspökladány és vonzáskörzete részére is. A szakorvosi rendelőintézet 55.000 fő járóbeteg ellátását végezte, 28 munkahelyen, 24 szakorvossal. Az új bölcsőde 1983-ban épült meg, 40 férőhellyel. Oktatás-nevelés Óvodák Püspökladányban az 1980-as évek közepén 3 óvodai intézmény működött, mely a korábbi Óvodaigazgatóság bontásával jött létre 1983-ban. Az I. Számú Óvodai Intézményhez tartozott a Bajcsy utcai óvoda, az Úttörő utcai, a Zrínyi úti és a Mező Imre úti óvoda. (Összesen 14 csoportban 420 gyermeket gondoztak.) A II. Számú Óvodai Intézményhez tartozott a Jog utcai óvoda, az Árpád utcai és a Honvéd utcai Óvoda (9 óvodai csoportban 210 férőhellyel.) A III. Sz. Óvodai Intézmény a Karcagi úti és a Ruhagyári óvodát foglalta magába (6 csoportban 145 férőhellyel). Iskolák A településen 3 általános iskola működött, felszerelt szaktantermekkel, tornateremmel, bitumenes pályákkal. A Petőfi Sándor Általános Iskolának 1985-ben 1045 tanulója volt, és 3 különböző épületegyüttesben működött. 1982-ben épült meg a Bajcsy utcai épülethez a konyha és az ebédlő, ezzel szűnt meg tulajdonképpen a váltott tanítás az intézményben. Az Újtelepi városrészen és a kisegítő tagozaton is folyt oktatás, s működött a

dolgozók iskolája. A Zója Általános Iskola 24 tanulócsoportjába, több mint 700 gyermek járt, s az 1975-ben épült új, tornatermes, iskolaépület biztosításával itt is megszűnt a váltott tanítás. A Petritelepi Általános Iskola 450 tanulója 16 tanulócsoportban tanult. A településen az 1980-as évek közepén két középiskola működött. Az 1963-ban elkészült épületben működött a közös igazgatású Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola. 10 gimnáziumi és 8 ruhaipari szakközépiskolai osztályban több mint 500 diák tanult, s a Hősök terén álló kollégiummal rendelkezett. A 123. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 1969-től működött önálló intézményként. 1985-ben 13 szakmában 546 tanuló tanult. A Szakmunkások Szakközépiskolájában 120 felnőtt hallgató tanult tovább, a szakmákra való felkészítés tanműhelyekben történt. A település Zeneiskolája 1963-tól működött önálló intézményként, 1985-ben 15 féle tanszakon 300 fő tanuló tanult. Zenekarai, együttesei országos sikereket értek el. Művelődés 1952-ben kezdte meg működését Püspökladányban a művelődési ház, Móricz Zsigmond Járási Kultúrház néven -akkor még a Petőfi utcán- mely a korábban is működő egyesületek és körök összefogását is céljául tűzte ki. Az ifjúsági klubok, a pávaköri mozgalmak mellett az amatőr művészeti mozgalmak is kiemelt támogatást

5

Püspökladányi Hírek 2016. február 24. „Püspökladányért” emlékplakett, melyet a városavató ünnepi tanácsülésen adtak át a kitüntetetteknek

kaptak. Az 1970-es évektől olyan nevek váltak ismertté, mint például a Veritas (püspökladányi irodalmi színpad), a Püspökladányi Képzőművészeti Kör, vagy az Ifjúsági Klub, de meg kell említenünk természetesen az akkor már nagy múlttal rendelkező és országosan elismert Sárréti Népi Együttest is. A művelődési központ Bajcsy utcai épülete 1976-ra épült fel, s tovább szervezte a település kulturális életét. A korábbi épület ifjúsági házként üzemelt tovább, a felújítást követően 1985-től lett székhelye a Köz-

ponti Ifjúsági Klubnak és más ifjúsági szervezetnek. A felnőtt, illetve a gyermekkönyvtár szintén a művelődés központjának számított, nemcsak könyv, hanem jelentős hanglemez, folyóirat, és diafilm állományával. A Karacs Ferenc Múzeum 1978 óta működött önálló intézményben, mely a Rettegi Istvánné tanárnő alapította iskolamúzeumból nőtt ki. Állandó kiállítása a Sárrét néprajzát mutatta be, mely új színfoltként jelentkezett a település életében. A település sportélete szintén eredményes és mozgalmas volt az 1980-as években is, számtalan sportág és szakosztály képviseltette magát, valamint az iskolai tornatermeken és sportpályákon kívül az 1980-ban téliesített (lebontható műanyag sátorral rendelkező) uszoda és a sportcsarnok is tere volt a helyi sportéletnek. A felsorolás természetesen nem volt teljes körű, de bízom benne, hogy egy rövid időutazásra alkalmat adott olvasóinknak. Felhasznált irodalom: Városépítés Kiskönyvtára 86/1. száma Fotók: Bene Zoltánné, Kárai Lajos és Megyaszai Szilvia magángyűjteményei (közzétéve: Püspökladány Anno helytörténeti honlap). A témában további korabeli fotók, emléktárgyak és egy filmfelvétel tekinthető meg a Püspökladány Anno helytörténeti honlapon (www.puspokladanyanno.hu). Forrásfeldolgozás: Megyaszai Szilvia

30. születésnapját ünnepelte városunk 2016 januárjának első napja városunk életében nem csupán az új évről szólt, hiszen ünnepet is jelez. Olyan jubileumot, amely kevés településnek adatik meg. Csak annak, amely célként tűzte maga elé, és kivívta azt az elismerést, hogy városi rangot kapjon. Püspökladány ilyen település. Püspökladány mert nagyot álmodni, igyekezetét pedig siker koronázta, hiszen 1986 január elsején várossá lett. Az avatás 30. évfordulójának ünneplésére január 27-én került sor a Dorogi Márton Művelődési Központban. - Püspökladány városi rangra emelésének 30. évfordulójáról méltó módon akart megemlékezni az önkormányzat. Meghívtuk erre az alkalomra országgyűlési képviselő urat, a város egykori és jelenlegi vezetőit, döntéshozóit, az intézmények, civil szervezetek vezetőit és természetesen a város lakosságát. Örömmel vettük, hogy elfogadták a meghívást és együtt ünnepelhetjük Püspökladány 3 évtizedes múltját – mondta el lapunknak Dombi Imréné, városunk polgármestere. Az ünnepi műsor első fellépője Rácz Dóra volt, aki elénekelte „A ladányi torony tetejébe” című dalt, melyet citerán kísért. A rendezvényt Bodó Sándor országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki beszédében a település és a város, valamint a lakóhely és az otthon közötti különbségeket is kiemelte. Képviselő úr elmondta, hogy a barátság, az emlékek, a város iránti tisztelet, az azért való tenni akarás és egymás őszinte megbecsülése tette és teszi Püspökladányt otthonná. Polgármester asszony köszöntőjében az együtt elvégzett munka, az együtt elért eredmények fontosságát hangsúlyozta. Elmondta, hogy 30 évvel ezelőtt ugyanúgy a döntéshozók és a lakosság közös sikere volt a városi rang elnyerése, mint ahogyan közös siker ma az, hogy Püspökladány erős, folyamatosan fejlődő város. Az ünnepségen színpadra lépett a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület, a Tádé Néptáncegyüttes, Kőhalmi Máté, valamint a Csenki Imre Alapfokú Művészeti Iskola két művésztanára, László Bernadett és Bódiss Miklós is. Püspökladány múltjába Seres László, a Karacs Ferenc Múzeum munkatársának, majd Megyaszai Szilvia, a püspökladányi helytörténeti honlap szerkesztőjének előadása által nyerhettek bepillantást a jelenlévők. Polgármester asszony megköszönte a fellépőknek a

közreműködést, majd kérdésünkre elmondta, örömmel tölti el, hogy részese lehetett a 30. évforduló tiszteletére tartott rendezvénynek, hogy részese lehet Püspökladány jelenének, és hogy részt vállalhat a város jövőjének formálásában. Az önkormányzat Püspökladány várossá avatásának 30. évfordulójára készíttetett egy emléklapot, melyet Bodó Sándor és Dombi Imréné a jubileumi ünnepségen látott el kézjegyével.

A műsor kísérőrendezvényeként az aulában a Karacs Ferenc Múzeum régi, a városról készült fényképekből, képeslapokból összeállított múltidéző kiállítással kedveskedett a püspökladányiaknak. Mindenkinek, aki itt született, itt nőtt fel, és természetesen azoknak is, akik otthonuknak választották Püspökladányt. Győrfi Lajos szobrászművész pontosan 30 évvel ezelőtt, Matolcsy Lajos tanácselnök hívó szavának eleget téve került Karcagról Püspökladányba. Kifejtette, hogy Püspökladányt ma már második szülővárosának, Hajdú-Bihart pedig a második megyéjének tekinti, amelytől mindent megkapott, ami csak lehetséges volt. A jubileumi rendezvény nem csak a várossá avatás és a Püspökladány mögött hagyott 30 esztendő előtt tisztelgett, hangsúlyozta a hagyományok ápolásának fontosságát, a város szeretetét is. Az ünnepi alkalom üzenetét Fekete István gondolatai hűen tükrözik: „ A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha.” Galiné Mile Andrea

6


Néma szemtanúk – Ha a város mesélni tudna

Püspökladány idén ünnepli várossá avatásának 30. évfordulóját, maga a település azonban több száz éves múltra tekint vissza. Olyan építészeti emlékeink vannak, amelyek mesélnek ezekről a viharos évszázadokról. Ők a város néma szemtanúi: zordon őrök, amik mellett naponta elmegyünk, mégsem tudjuk, miről mesélnek. 35 éves vagyok. Úgy éltem le életem 32 évét, hogy alig ismertem szülővárosom történelmét, legendáit, hírességeit. Történelmi épületek mellett haladtam el minden nap, úgy, hogy tudomásom sem volt az élő, eleven örökségről. Be kell vallanom, 32 évig azt hittem, hogy nem sok érdekesség van Püspökladányban. Ritkán tévedek ekkorát, még ritkábban örülök ennyire annak, ha tévedek. Az utóbbi években volt lehetőségem és időm arra, hogy belekukkantsak a település múltjába. Olyan érdekességeket fedeztem fel a magam számára, amelyek egyre értékesebbé teszik számomra az itt töltött időt. Püspökladány helyén már a 12. században település állt – ennek bizonyítéka a temető mögött, a Nagyboldogasszony-halmán levő kápolnarom agyagalapozása, és emléke a téglából kirakott alapzat. Ladány első említése a 14. század közepéről való, így a története legalább 660 évre nyúlik vissza. Ezzel a múlttal sok európai országot messze megelőz. A volt református lelkészi lakás helyén már 1423-ban fatornyos kőtemplom állt, tehát akkoriban ott volt a település központja. Ez a templom a településsel együtt többször leégett az idegen hadak dúlásának nyomán, de csak úgy, mint a helység, mindig újraépült. Ladány korán református község lett, így a templomot is átvették a hívek saját használatukra. A történelem viharai és a vályogházak mulandósága ellenére a település ma álló legrégebbi épülete a református templom. 1786-ban kezdték el építeni, és 1800-ban szentelték fel. A lakosságnak valóságos kálváriát kellett kijárnia, mire a hatóságok engedélyezték az építkezést, a pénz összegyűlt, és a hívek végre otthonra leltek az új templomban. A feljegyzések szerint olyan sokan jöttek a környékről az első alkalommal, hogy a helyiek alig fértek be. Büszkék lehetünk arra, hogy „Rákóczi-harang” szól a toronyban, amit a település I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kapott, és hogy a szószéket Karacs Ferenc tervezte. A régebbi templomot egyébként csak 1801-ben bontották el. Hozzátartozik Püspökladány történelméhez –és igen látványosan a jelenéhez is– az is, hogy 1840 áprilisában hatalmas tűzvész tombolt a településen. Ennek során több mint 800 épület égett le vagy rongálódott meg, aminek következtében 1500 fő lett hajléktalan. Ezt követően alakították ki azt az utcaszerkezetet, ami ma is érvényes a református templom környékén, valamint a település déli és keleti részén. Errefelé 170 éves utcákon sétálhatunk. Éppen a tűzvész miatt hozták létre később a templom tornyában a tűzőrséget. A mai bíróság helyén a 19. század első felében állt a községháza, ami a református templommal együtt közrefogta a korabeli piacot. Itt kantározott le 1849 augusztusában a szabadságharc vége felé egy orosz rekviráló huszárszázad, hogy közölje a lakossággal a beszolgáltatandó élelem és takarmány mennyiségét. A központ felé haladva, a nagy kereszteződésben találkozunk a régi Rákóczi vendéglővel, amely az 1850-es években épült. Az 1890-es években itt akarták elhelyezni a bíróságot, amely végül 1908-ban a mai helyére költözött. A Hősök terén áll a mai Városháza, legrégebbi része 1850-ben épült fel. Közös pénzen építették, amely a lakosság által csak „Muszájföld” néven emlegetett terület művelésének hasznából lett. Elképzelhetjük, milyen „örömmel” dolgozhattak rajta. Több mint másfél évszázada áll, és az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy most

a környékén lehet a település központja. Milyen gyönyörűen emelkedhetett ki a vályogházak közül impozáns tömbjével és az építkezés korában modernnek számító formáival. Püspökladány régóta vasutas település, az ország egyik első vasútvonala erre vezetett. Az állomás épülete, amelyben annyian megfordulunk nap mint nap, gyönyörű építészeti emléke egy régebbi kornak, amit sokszor úgy nevezünk: „boldog békeévek”. Csak hálásak lehetünk, amiért a második világháború tüze nem emésztette el, és megmaradhatott nekünk, hogy használjuk és gyönyörködjünk benne. Egy olyan kor tanúja, amely kiemelte Ladányt a mocsárból, és közlekedési csomóponttá tette. A Fatelítő 1896-ban épült, és a két világháború között Európa egyik legnagyobb telítőüzeme volt. A katolikus templomunk már a második ezen a néven, előzőleg ugyanis a mostanira keresztben egy másik emelkedett ugyanott. 1778-ban kezdték építeni. Nagy bonyodalom származott belőle, mert a reformátusok régi temetőjén kapott helyet, amit a református közösség sérelmezett. Sokáig épült, és a 19. században végig szolgált. 1921-ben bontották le, utána kapott új katolikus templomot a település 1923-ban. Az eredeti toronysisak 7 méterrel magasabb volt a jelenleginél, csak belövést kapott, és alacsonyabbra készült az újjáépítéskor, 1948-ban. Ladányban a feljegyzések szerint már a 16. században oktatás zajlott, iskolaépületeink egy része 80-90-100 éves. Miket mesélnének –ha tudnának– a Virág udvar, a régi Nagylányiskola, a Csenkiiskola, a régi Szent Imre-iskola, a zsidó iskola, a „nagypetőfi”, a petritelepi iskolák, a református, római katolikus és zsidó iskolák? Miről mesélhetnének az 1908-ban épült bíróság, az 1911-ben épült picula, a régi katolikus plébánia, az új plébánia, a „Gólyavár” és mindazok az épületek, amik magukon hordozzák egy régi világ felismerhető ujjlenyomatát? Miről mesélhetne a volt Alföld áruház, a régi ABC, a „Lordok Háza”, a Városháza, a tűzoltóság, a gimnázium, a rendezvényközpont, az sztk, a bérházak, a „120 lakás”, a művelődési központ, a múzeum, a nagy kereszteződés, a zeneiskola? Sokszor úgy sétálok, hogy próbálom elképzelni, milyen lehetett a régi település. Elképzelem az embereket, ahogy csónakkal a NagyÉren átkelnek a kápolnához; az orosz katonákat, ahogyan a lovaikat abrakoltatják 1849-ben; az élelmiszert szállító kordékat az 1840-es tűzvész után; próbálok járni a saras utakon, vagy éppen felépíteni a templomok tornyait. Ebben segítenek a ma is álló épületek: térben elhelyezni az eseményeket, és valamennyire megérteni a régi korok emberét. Ha a város mesélni tudna? Szerintem képes rá. Egy település arca az utcák és épületek szövevénye. Minden épületnek története van, és ezen történetek összeadásával kapunk egy nagyobb történetet, ami már a településről mesél. Nem mond el mindent, mégis ad egy keretet a mi emberi létezésünkhöz, amely –ha akarjuk, ha nem– a mindig jelenlevő múlt egyik függvénye. Ennek megismerésében és megértésében segítenek minket Püspökladány épületei, a múlt tanúi. És mi is emlékezünk. Egy-egy kép láttán emlékek villannak fel bennünk: régen volt események, öröm és bánat, siker és csalódás, küzdelem, szerelem, minden, amit átéltünk néma őreink mellett. Ez teszi személyessé a múltat, és ez hoz közelebb minket a városhoz, ahol élünk. Seres László munkatárs Köszönet Kecskés Gyulának, aki nélkül nem mesélnének ennyit Püspökladány épületei.

7


EGY VÁROS SZÜLETÉSE Kevés településnek adatik meg az a kiváltság, hogy fejlődéstörténete során kétszer emelkedik városi rangra. Püspökladány e ritka helyek közé tartozik. Mintegy fél évezreddel ezelőtt, a reformáció békés átmenetét követő viharos időszakok helységünket teljesen új keretek közé juttatták. Ezekben a gyorsan változó, nem kis veszedelmekkel járó időkben egyre nőtt a település önállósága. Ladány a XVI-XVII. század zavaros, a határrész-tulajdonban bekövetkező többszöri változások között szerzett (fejlesztett ki magának) mezővárosi viszonyokat. Azt, hogy pontosan mikor és milyen körülmények között, nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a XVII. század végétől a levelezésekben már a települést egyöntetűen oppidumnak, (mezővárosnak) említik. A vásártartási jogot és a mezővárosi rangot hivatalosan 1847-ben kapta meg. Ebben az időszakban vette kezdetét az új városközpont kialakítása. Megépült az új városháza, templom, vendéglő, iskola, kereskedelmi egységek a mai Hősök terére. Kijelölték a Nagy-utca nyomvonalát (ma Rákóczi út), az országos vásárok helyszínét, ami a később megépült vasútállomásra vezetett. Elkészült a nagyváradi töltés (útalap), ezzel az Erdélybe irányuló közúti forgalmat tették biztonságosabbá. Az 1876. évi közigazgatási reform intézkedései azonban leminősítették a települést. Ekkor Ladány az újonnan létrehozott Hajdú vármegyéhez tartozó nádudvari járásba lett besorolva, nagyközségként. Ez a járási beosztás egyáltalán nem minősült életképesnek. Hajdúszoboszló után végül 1929-ben Püspökladány lett a járás székhelye, mintegy kárpótlásként az elveszett mezővárosi rangért, illetve elismerve, méltányolva a már korábban elért eredményeket. A járási székhellyé válás egyik leginkább számításba jöhető alapja az volt, hogy időközben Püspökladány tényleges körzetközponttá fejlődött. 1950-ben Hajdú és Bihar megye egyesülésével újabb négy települést csatoltak a járáshoz, tovább erősítve ezzel Ladány központi szerepét. Püspökladány várossá nyilvánítását megelőzte egy másfél évtizedig tartó intenzív urbanizációs folyamat. Több évtizedes lemaradást kellett a településnek pótolnia. Az első, egyszerűsített általános rendezési terv az 1960-as években készült el, amely azonban még nem tartalmazta részletesen a település fejlesztési elképzeléseit. Megalapozott, a település egészét átfogó és a térséget is érintő rendezési tervet kellett készíteni. A lakosság tájékoztatására 1973 augusztusában urbanizációs rendezvénysorozatra került sor. Röviden úgy lehetett jellemezni ezt a programot, hogy bemutatásra került milyen volt, milyen a jelenben és milyen lesz a jövőben a település. A városiasodás feladatairól nemcsak tájékoztatást kívánt nyújta-

forrás: Püspökladány Anno

ni az akkori tanácsi vezetés, hanem a legszélesebb körben be is vonta a lakosokat az anyagi és fizikai áldozatvállalásba. Évekig tartó munkálatok kezdődtek a település közterületein. Járdák, vízelvezető árkok készültek, pihenőparkok és zöldterületek kerültek kialakításra lakossági összefogással. A zászlóbontás az 1960-as évek második felében kezdődött a vezetékes ivóvízhálózat kiépítésével és a főútvonalak korszerűsítésével. 1971-ben megépült a közúti felüljáró, elterelték a 4-es főút forgalmát. Két év múlva elkészült a 42-es főút új nyomvonala. A hetvenes évek közepére minden utcába eljutott a vezetékes ivóvíz. Elkészült a művelődési ház, átadásra került az új piactér. A település déli peremén, a vályogvető gödrök helyén 1973-ban nagyszabású területrendezési munkák kezdődtek. Ekkor kerültek kialakításra a horgásztavak és megépült a belvízelvezető övcsatorna. A jóléti tavak kialakítása során kitermelt földből töltötték fel a Borbás-tavat, ezzel megteremtették a feltételét az Északi- lakótelep megépülésének. A tavak környékének fásítását erdészeti szakemberek irányításával középiskolás diákok végezték. Az utcai faültetést és gondozást saját portája előtt mindenki maga végezte. 1979-ben elkészült a nagyközség fejlettségi szintjének felmérése a várossá nyilvánítás 22 pontos követelményrendszere alapján. A felkészülés során elért eredményeket, a még hátralévő teendőket nyilvános tanácsüléseken, falugyűléseken vitathatták meg a lakosok. Ebben az időszakban Ladány lakosai addig soha nem tapasztalt összefogásnak voltak részesei. Mindenki szívvel- lélekkel munkálkodott a várossá avatás feltételeinek megteremtésén. A sportcsarnok építéséhez nem volt elég pénz, ezért a lakosság és a helyi vállalatok „téglajegyek” vásárlásával teremtették elő a hiányzó anyagiakat. A városi szintre emelkedésnek egyik fontos eleme volt a szilárd burkolatú úthálózat bővítése. A központi forrásból rendelkezésre álló összeg a szükséges hiányzó útszakasz felére volt csak elegendő. A helyi üzemek és a lakosság áldozatvállalásának eredményeként a tervezetthez képest megduplázódott a szilárd burkolat hossza az utcákon. Amilyen mértékben változott a település arculata a beruházások következtében, olyan mértékben növekedett a lakossági igény a további fejlesztésre. Bővült a szennyvízhálózat, átalakult a városközpont, többszintes lakótelep épült. Fejlődött a kereskedelem és a vendéglátás hálózata. A nyolcvanas évek közepén minden ladányi lakos úgy érezte: megfelelünk a várossá nyilvánítás feltételeinek. Fazekas Sándor

8


Városháza

Püspökladány Város Önkormányzatának képviselő-testülete 2016. január 28-án tartotta idei első soros ülését. A polgármesteri jelentést követően a képviselő-testület úgy döntött, hogy a Roma Nemzetiségi Önkormányzattal korábban megkötött együttműködési megállapodáson változtatást nem javasol. A Püspökladányi Települési Értéktár Bizottság beszámolt a 2015. II. félévi tevékenységéről. A döntések alapján az alábbi értékek kerültek be a Települési Értéktárba: - Karacs Ferenc életműve - Árpád-kori kápolnarom - Püspökladányi űrzászló - Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben című könyv - A múltnak kövéből című könyv - Sárréti fakanál című könyv. Nagy vitát és hosszas tanácskozást váltott ki Püspökladány Város Önkormányzata 2019-ig szóló Sportkoncepciójának elfogadása. A törvényi előírás alapján megtárgyalt napirendi pont elfogadásakor az alábbi nyolc legfontosabb cél összegzése került megszavazásra: 1. A Püspökladányi Egyesített Óvodai Intézmény tagóvodáiban a hiányzó tornaszobák kialakítása. 2. A mindennapos testnevelés keretében a tanulók számára a megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás, a legkiválóbbak számára a versenyszerű sportolásra való felkészítés biztosítása. 3. Az iskolai sporttevékenység feltételeinek pályázati úton való fejlesztése. 4. A testnevelési órák és a diáksport versenyek rendszerén keresztül a diákok egyesületekbe történő bekerülésének segítése. 5. Az eredményesebb, koncentráltabb utánpótlás-nevelés érdekében – a meglévő adottságokra alapozva – óvodai, iskolai „szakmai műhelyek” kialakítása az egyes köznevelési intézményekben. 6. A rendszeres, könnyen elérhető sportolási lehetőség, és ehhez a megfelelő színvonalú sportlétesítmények biztosítása a lehető legszélesebb lakossági körben. 7. A sporttevékenységek támogatása kiszámítható módon legyen jelen az önkormányzat költségvetésében.

8. Törekedni kell a fogyatékkal élő lakosok és a szenior korúak életminősége javítása eszközeinek megtalálására, olyan szabadidős sporttevékenységek szervezésével, amelyeken igényeik alapján ők is részt tudnak venni. A Víziközmű Társulat 2015. IV. negyedévi gazdálkodásáról került beszámoló a képviselő-testület elé. Az összegzés az alábbiakat tartalmazza: „A Víziközmű Társulat 2000. június 1-től 2015. december 31-ig folyamatosan működött. Ezen idő alatt igyekeztünk a lakosság érdekeit képviselni, a bejelentett problémák megoldásában segítséget nyújtani. A több mint 15 év alatt rendszeresen tájékoztattuk a képviselő-testületet a folyamatban lévő kivitelezési munkákról, a társulat pénzügyi helyzetéről. A társulat munkája lassan befejeződik. Püspökladány teljes közigazgatási területén kiépült a szennyvízhálózat, amit a lakosság minden egyes érdekeltségi területen – az átadásokat követően – használatba vett.” Továbbra sincs betöltve pályázó hiányában a harmadik gyermekorvosi körzet, ezért a képviselő-testület újbóli pályázatot írt ki a betöltés érdekében. A képviselő-testület a bentlakásos otthon működési formájának több lehetősége közül azt választotta, hogy az intézményt a Segítő Kezek Szociális Szolgáltató Központ, Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ önálló szakmai egységeként kívánja működtetni. A képviselő-testület ezen az ülésen öt pályázati lehetőségen való részvételről döntött. Kinyilvánította azon szándékát, hogy pályázzon: - bölcsőde, óvoda felújítására, bővítésére, - a rendelőintézet egészségügyi alapellátását érintő részének felújítására, bővítésére, ügyeleti felújításra, eszközbeszerzésre, - a Segítő Kezek intézmény ellátását biztosító épületek bővítésére, felújítására, - kerékpárút fejlesztésére, illetve - csapadék- és belvíz elvezetésre. A pályázatokat szakmailag ki kell dolgozni, megtervezni és a megadott határidőre benyújtani. Keserű László jegyző

Másodfokon is használatba vételi engedélyt kapott a piac A piac műszaki átadása már hónapokkal ezelőtt megtörtént, azonban a kereskedők és a vásárlók sem vehették birtokba a megújult épületeket. Egy hosszú jogi vita végére került pont január utolsó hetében. - Augusztus végén volt az első műszaki átadás, szeptember közepén megtörtént a közösségi tér átadása. Szeptember hónap végén pedig az engedélyeket is megkaptuk azzal, hogy amennyiben a szomszéd telektulajdonosok nem értenek egyet a döntéssel, fellebbezést nyújthatnak be a Kormányhivatalhoz. Egy földhivatali bejegyzés alapján ugyanis a szomszédos telkek tulajdonosai szolgalmi joggal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatnak biztosítania kell a tulajdonos részére az átjárhatóságot a piac területére gyalogos, illetve kerékpáros közlekedés esetére egyaránt. Az önkormányzat már a tervek elkészítésekor figyelembe vette ezt a jogot, így a kivitelezés is ennek megfelelően történt. Az egyik szomszéd telektulajdonos azonban mindezek ellenére élt a fellebbezés jogával – mondta el lapunknak Dombi Imréné, Püspökladány polgármestere, majd hozzátette, 2016. január 22-én érkezett meg a Kormányhivatal másodfokú, jogerős döntése, mely szerint Püspökladány Város Önkormányzata az elárusító helyeket birtokba veheti. Gorzsás Anitától, a Városfejlesztési Iroda munkatársától megtudtuk, hogy a beruházás az Észak-Alföldi Operatív Program keretein belül, a városrehabilitációs pályázat részeként valósult meg. Két

projektelemet tartalmazott, az egyik a fedett elárusító tér, valamint a kiszolgáló épület létesítése, a másik pedig a közösségi tér létesítése a vásártéren. A burkolattal ellátott terület, több mint 400 m2-rel nőtt. A megújult piac üzemeltetése továbbra is a Városüzemeltető és Gyógyfürdő Kft. feladatkörébe tartozik. Varga Lajos, a Kft. igazgatója elmondta, hogy a beruházás során új vizesblokkok, mozgáskorlátozott mosdó, hulladéktárolók, raktárhelyiségek kerültek kialakításra, valamint a piacfelügyelet is az új épületegyüttesben kapott helyet. A benyújtott fellebbezés miatt pontosan a fedett elárusító helyeket nem használhatták a kereskedők és a termékeiket értékesíteni kívánó őstermelők. Méghozzá éppen az év csapadékos időszakában, ezért is volt külön öröm a püspökladányiak számára a Kormányhivatal döntése. - Olyan körülmények között vagyunk most már, hogy nem ázunk, normális, tiszta hely – mondta Papp Józsefné. És valóban modern, minden igényt kielégítő vásárteret kapott Püspökladány. De mint minden épületet, teret a lakosok töltenek meg élettel. Vigyázzunk rá, hogy a következő generáció számára is olyan meghatározó színtér maradjon, akárcsak a város főtere, vagy a szabadtéri színpad. GT

9


Kormányablak - több mint 1.000 ügyfél hetente A gyors és szakszerű feladatellátás mindenkor alapvető feladata a kormányablakoknak, a jelentős ügyfélforgalom miatt pedig kiemelkedő jelentősége van. Vadász Ferenc Attilától, a Püspökladányi Járási Hivatal vezetőjétől megtudtuk, hogy hetente több mint ezren keresik fel a kormányablakot, többnyire gépjármű ügyintézéssel kapcsolatos ügyekben. - Olyan ügyekkel is fordulhatnak hozzánk a kedves állampolgárok, amik miatt korábban be kellett utazniuk a megyeszékhelyre, és ott tudták elintézni, vagy elindítani az ügyeiket. Például a családtámogatási kérelmek benyújtása eddig vagy postán történhetett meg az állampolgárok részéről, vagy pedig bementek Debrecenbe és felkeresték az adott szervet. Most már elegendő bejönni hozzánk, a kérelmet kitöltve leadják, de természetesen segítünk kitölteni, aztán pedig továbbítjuk a megfelelő szervhez. Hasonlóan járunk el a nyugdíjjal kapcsolatos ügyekben is – mondta el hivatalvezető úr. Bodó Sándor országgyűlési képviselőtől megtudtuk, hogy Püspökladány kistérségi, majd járási központ volta indokolta többek között azt, hogy városunkban is működjön Kormányablak. Illetékességi területe megegyezik a járáséval, vagyis Báránd, Bihardancsháza, Biharnagybajom, Bihartorda, Földes, Kaba, Nagyrábé, Püspökladány, Sáp, Sárrétudvari, Szerep és Tetétlen településekre terjed ki. 2016. január elsejétől több eljárás is illetékmentessé vált. Többek között ingyenesen intézhető a személyi igazolvány illetve a lakcímkártya igénylése, az okmánycsere névváltozás vagy családi állapot változás miatt, az okmányok pótlása lopás esetén, a mozgásukban korlátozott személyek parkolási igazolványával kap-

csolatos eljárások. Ingyenessé vált továbbá a gépjármű forgalmi engedélyének kiadása, valamint a gépjármű törzskönyvezése is. A továbbra is illetékköteles ügyek intézése pedig egyszerűsödött, hiszen akár helyben, bankkártyával is rendezhetik az ügyfelek a díjakat. Vadász Ferenc Attila felhívta a figyelmet, hogy január elsejétől lehetősége van a lakosságnak az eSzig, vagyis az új személyi igazolvány igénylésére, amely az eddig megszokott személyes adatokon túl egyéb fontos információkat is tartalmaz. - A meglévő személyi igazolványt -amennyiben érvényes-, nem kötelező lecserélni, nyugodtan használható az érvényességi idejéig. Az új okmány azon túl, hogy a személyi igazolványt testesíti meg, tartalmaz ez biztonsági elemet, amely egy chip tulajdonképpen. Ezt ismerhetjük a bankkártyáról is, de ez az azonosító, tároló elem tartalmazza az állampolgárok TAJ számát, illetve az adóazonosító jelét is. Ezen felül kérhető egy úti okmány funkció, ami azt jelenti, hogy az ügyfél kérésére ujjlenyomatot lehet rögzíteni. Ez megkönnyítheti az utazást az Európai Unió országaiba, de fontos megjegyezni, hogy az útlevelet nem váltja ki – ismertette a részleteket Vadász Ferenc Attila. Az ügyintézők kedvességükkel, szakmai hozzá értésükkel állnak a lakosság rendelkezésére, akik ennek köszönhetően elégedetten távoznak a Kormányablakból. A Kormányablakok létrehozásával tehát egyszerűbbé, és ami talán ennél is fontosabb, még gyorsabbá vált a hivatalos ügyintézés. Az ügyfeleket felkészült ügyintézők, az ügyintézés idejére pedig a legkisebbeket gyermeksarok várja. Ennek köszönhetően akár kisgyermekes édesanyák is bátran intézhetik hivatalos ügyeiket.

„Szép Magyar Beszéd” verseny A Kazinczyról elnevezett „Szép Magyar Beszéd” verseny városi, város környéki fordulóját 2016. február 12-én délelőtt rendeztük meg a püspökladányi Városi Könyvtár Tagintézményben. A versenyt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kazinczy-díj Alapítvány Péchy Blanka Emlékére kuratóriuma hirdette meg a 2015-2016. tanévre az általános iskolák 5-8. évfolyamos, valamint az e korosztálynak megfelelő középiskolai évfolyamok azon tanulói részére, akik még nem nyerték el Kazinczy-jelvényt. Péchy Blanka színművésznő 1960-ban létrehozott alapítványa indította el útjára a Szép Magyar Beszéd versenyt, mely az eltelt évtizedek során országos mozgalommá nőtt. Először középiskolások számára hirdették meg, de később a művésznő kiterjesztette az általános iskolai korosztályra is. A verseny célja: az ifjúság anyanyelvi nevelése és a beszédkultúra javítása. Az iskolai fordulót követő városi, város környéki döntőnek évek óta könyvtárunk ad helyet, és segíti a rendezvény megszervezését, lebonyolítását. A második fordulóba továbbjutott versenyzők a helyi, valamint a város környéki települések –Földes, Kaba, Sárrétudvari– iskoláiból jelentkeztek, hogy egy kötelező és egy magukkal hozott, szabadon választott szöveg felolvasásával mérjék össze tudásukat. A szabályok szerint a tanulóknak 20-25 soros prózai szöveget kell felolvasni. A szöveg csak eredeti, magyar –XX-XXI. századi– közlő prózai stílusban megírt mű lehet. A teljesítmény értékelésénél a zsűri figyelembe veszi a szövegértést, a szöveghűséget, a hangvételt, a hangképzést, a hangsúlyozást, a szünettartást és a természetes beszédet. Az 5-6. osztályos és a 7-8. osztályos korcsoport teljesítményét most is külön értékelte a három fős zsűri. Először a szabadon választott szöveget mutatták be a versenyzők. Az 5-6. osztályosok olyan népszerű írók prózai műveinek részleteit hozták, mint Fekete István, Krúdy Gyula, Sánta Ferenc és Wass Albert. A 7-8. osztályosok között a legnépszerűbbek Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Jókai Anna és Szabó Magda írásai voltak. A diákok teljesítménye, szövegértési tudása kiegyensúlyozott, magabiztos volt. A hozott szöveget természetesen nagyobb rutinnal adták elő. A kötelező szöveg esetében nem könnyű feladat a szöveg értelmezése, és annak szöveghű előadása néhány perc alatt. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a feladat nehézsége ellenére jól teljesítettek a tanulók.

A verseny során a következő helyezések születtek: 5-6. osztályosok közül 1. helyezett: Kerekes Lilla (Jókai Mór Ált. Isk. és AMI, Sárrétudvari) Felkészítő tanár: Bodóné Kiss Annamária, 2. helyezett: Kulcsár Zoltán (Sári Gusztáv Ált. Isk. és AMI, Kaba) Felkészítő tanár: Nagy Károlyné 3. helyezett: Veres Csenge (Kálvin Téri Ált. Iskola, Püspökladány) Felkészítő tanár: Nagyné Varga Mária; szintén 3. helyezett: Nemes Judit (Erőss Lajos Református Ált. Isk. és AMI, Püspökladány) Felkészítő tanár: Biróné Szabó Brigitta A 7-8. osztályosoknál az eredmény a következő: 1. helyezést ért el és továbbjutott a kisújszállási regionális döntőbe: Bodó Anna (Jókai Mór Ált. Isk. és AMI, Sárrétudvari) Felkészítő tanár: Bodóné Kiss Annamária 2. helyezett: Kiss Barnabás (BSZC Karacs Ferenc Gimnáziuma és Szakképző Iskolája, Püspökladány) Felkészítő tanár: Papp Anikó 3. helyezett: Nagy Anna Flóra (Kálvin Téri Ált. Isk., Püspökladány) Felkészítő tanár: Nagyné Varga Mária; és ugyancsak 3. helyezést ért el Szabó Emese (Jókai Mór Ált. Isk. és AMI, Sárrétudvari) Felkészítő tanár: Nyiri Irma A zsűri munkáját Rásó Mihályné tanárnő segítette, a zsűri elnöke Tódor Györgyné középiskolai tanárnő volt. A zsűri elnöke köszöntőjében és értékelőjében is elmondta: a beszéd és a nyelv a legemberibb kapcsolatteremtési forma. A beszédre épülnek hierarchikusan az olvasás és az írás képességei is, amelyek nélkül nem nagyon tudunk a mai világban meglenni, tanulni, haladni a korral. Az eredményhirdetésnél örömmel állapította meg, hogy a versenyzők megfelelő felkészültséggel, bátran közvetítették felénk a szövegben rejlő gondolatot, üzenetet. Köszönet illeti a diákokat, felkészítő tanárokat, a zsűrit, a segítő szülőket, akik támogatták és szívükön viselik a szép magyar beszéd ügyét. Reméljük, hogy ezzel a népszerű versennyel feleleveníthettük, és tovább erősíthettük az egyik legfőbb értéket, melyet anyanyelvünk jelent. Tányér József

10


CSENKI SÁNDOR EMLÉKNAPOK Vannak olyan emberek, akikről méltatlanul feledkezik meg a szülőföldjük. Vannak olyanok, akiket valósággal ki kell bányászni a múlt homályából, és újra felfedezni, hogy mi volt az az érték, amivel hozzájárultak a jelenünkhöz. Ilyen ember volt a 20. század első felében Karacs Ferenc, és ilyen ember a 20-21. század fordulóján Csenki Sándor. Mindketten Püspökladányban születtek, és mindketten elhivatottan jártak választott útjukon. Csenki Sándor a nagynevű püspökladányi Csenki család szülötte volt. Édesapja, Csenki Imre néptanító sokat tett a település kulturális életének fellendítéséért, bátyja, ifjabb Csenki Imre pedig később Kossuth-díjat kapott zenei munkásságáért. Püspökladányban intézmények és utcák őrzik a nevüket. Szorgalomban és a kultúra iránt érzett rajongásában nem maradt el mögöttük a „legifjabb” Csenki, aki csak 25 évet élt, mégis több kötetnyi életművet hagyott maga után. Ugyanakkor érdekes hivatást választott: a cigány meséket, népdalokat és balladákat gyűjtötte. Megtanult cigányul, és eredeti nyelven jegyezte le ezt a kulturális örökséget. Tette ezt egészen fiatalon, 17-25 éves kora között. Tette ezt egy olyan korban, amikor a cigányok elszeparáltan éltek, kulturálisan szinte megközelíthetetlenül, bizalmatlanul. Tette ezt egy olyan korban, amikor az idegengyűlölet vérbe borította Európát. Elhivatottsága, kíváncsisága és embersége az idegenek közé vitte, akik között otthonosan mozoghatott, mert befogadták. Önszorgalma vezérelte, mégis felfigyeltek a munkájára, többek között Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond is. Hol egyedül, hol zenetudós bátyjával együtt járta a cigányok táborait Magyarországon és Erdélyben, hogy összegyűjtse a magyarok számára addig ismeretlen

kulturális kincseket. Erre a kivételes fiatalemberre emlékeztünk immáron második alkalommal a Karacs Ferenc Múzeum Tagintézményben 2016. január 28-29-én délután. Halála napjához (január 19.) közel emléknapot tartottunk a kutató tiszteletére. A püspökladányi általános iskolák egy-egy negyedikes csoportját láttuk vendégül a rendhagyó foglalkozásokon. A fiatalok egy fotókkal illusztrált rövid előadás keretében bepillanthattak Csenki Sándor életébe és munkásságába. Egy kis kiállítást is készítettünk nekik a múzeumban található Csenkihagyatékból. A Segítő Kezek Szociális Szolgáltató Központ, Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ által tavaly megrendezett XVI. Csenki Sándor Roma Mesemondó Verseny díjazottjai cigány népmeséket mondtak. Ezt követően sor került a hallottak rögzítésére: egy kis feladatlappal teszteltük a fiatalok figyelmét. A javítás során kiderült, hogy a gyerekek odafigyeltek az elhangzottakra, hiszen mindegyik csoport jó eredményt ért el. A csoportos munka legjobbjait apró ajándékkal jutalmaztuk. Farsangi időszak révén egy kis fánkkal és teával -amit köszönünk a felajánló szervezeteknek- kínáltuk a gyerekeket és a kísérő pedagógusokat a rendezvény végén. A Segítő Kezek Központ segítségével megtartott rendezvény a visszajelzések alapján sikeresnek mondható. Azóta már mások is érdeklődtek a programunk és Csenki Sándor iránt. Nagy örömünkre szolgál, hogy segíthetjük ennek a kivételes fiatalembernek és szorgos kutatónak az újrafelfedezését Püspökladányban, a városban, ahol született. Seres László munkatárs

A magyar kultúra napját ünnepelte a város A magyar kultúra napját 1989 óta ünneplik január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezete be a Himnusz megírását. Az ünnep alkalmából a közművelődési intézmények országszerte színes programokat és rendezvényeket szerveznek. Az idei évben Püspökladány két alkalommal is megemlékezett a magyar kultúra napjáról.

Január 21-én a városi ünnepségre került sor, amikor is a Dorogi Márton Művelődési Központ Tagintézmény színháztermében az European Operett Társulat színvonalas műsorát tekintették meg az érdeklődők. A műsorban fellépett többek között Pohly Boglárka és Jenei Gábor színművész, valamint az European Operett Tánckara, akik hazafias versekkel, táncokkal és dalokkal kápráztatták el a nézőközönséget. A 2008-ban alakult társu-

lat fontosnak tartja a világhírű, hungarikumnak számító magyar operett hagyományainak megőrzését és népszerűsítését, amit városunkban is színvonalasan közvetítettek a város lakói számára. A magyar szerzők ismert gyöngyszemei hallatán a közönség soraiban ülők is dalra fakadtak, a szemükből kicsorduló könnycseppek igazolást adtak arra, hogy a magyar kultúra az egész lényüket átszövi. A magyar kultúra napja alkalmából Dombi Imréné polgármester asszony elismerésben részesítette a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum közalkalmazottjait, akik kellő motivációjukkal, alázatos munkájukkal és kitartásukkal napról napra tesznek a város kulturális életéért, amiről a jövőben egy emléklap és egy szál virág szolgál emlékül. A köszöntést, valamint a fiatalos lendületű, látványos produkciót követően az aulába a Városi Könyvtár Tagintézmény a Líra Könyvkiadó kínálatából könyvvásárt szervezett, valamint a Karacs Ferenc Múzeum Tagintézmény Kölcsey Ferenc és a reformkor íróinak köteteiből kiállítást rendezett, amit a jelenlévők szívesen fogadtak. Január 22-én a művelődési központ színháztermében a Körúti Színház előadásában a Spanyolul tudni kell című zenés nosztalgia vígjátékot tekintették meg a püspökladányiak, melyet teltház előtt mutattak be a színészek. A kulturális értékeink megőrzése, a hagyományok ápolása és közvetítése, a magyar kultúra napjáról való megemlékezés fontos jelentőséggel bír. A városlakók minden évben várják, és pozitívan fogadják ezt a rendezvény. Erdei Anna

11


Felejthetetlen farsangi ünnepség a Kálvin Téri Általános Iskola alsó tagozatán Minden ünnepnek, eseménynek és rendezvénynek van egy olyasfajta szférája, ami bűvkörébe von mindnyájunkat, s melynek hatása alatt születnek jobbnál jobb ötletek, valósulnak meg nagyszabású tervek, és jönnek létre értékes emberi kapcsolatok, fontos barátságok. Az újév szinte még álmosan pislogott, amikor iskolánkban már kicsik és nagyok a farsangra kezdtek készülődni, lázasan számolva vissza a napokat a varázslatos szombatig, január 30-ig. Az alsó évfolyamok legidősebb diákjai már tapasztalták a kálvinos télűző farsangok fergeteges hangulatát. Az elsősök és az egészen apró meghívott óvodások kíváncsian várták a hagyományosan igen nagyszabású rendezvényt. Mind-mind nagy lelkesedéssel telve, izgalommal készültek a nagy napra. Azt mind tudták, hogy a nagyböjt időszakáig tartó periódust mindenkor vidám mulatságok és lakomák kísérik, de a télbúcsúztatással kéz a kézben járó maszkabál és a mulatozás ezen formája, a programok színes sokasága jókora kíváncsisággal töltötte el őket. A farsangot megelőző hetekben az alsós osztályok között egyéni és osztályversenyek kerültek meghirdetésre, amely megmérettetés a versenyezni olyannyira szerető kisdiákok számára már önmagában is nagy élmény volt. Az értékes, különlegesebbnél különlegesebb nyeremények még inkább fokozták a versenyszellemet. Az egyéni alkotói pályázatok értékelésére az alsós farsangot megelőző napon került sor, mivel -ahogy Balázsné Nagy Éva diákönkormányzatot segítő pedagógus ismertette- több mint száz pályamű érkezett a kisdiákokat megmozgató pályázatra, melyeknek értékelése során igazán nehéz dolga volt a zsűritagoknak. A legszebb, legegyedibb pályamunkák készítőit oklevéllel és ajándékkal is díjazta az iskola. A várva várt farsangi délutánon hosszú sorokban érkeztek a szülők, a lelkes diákok és az óvodások az iskola épületébe, ahol az ünnepi díszbe öltözött tornateremben köszöntötte őket Pató Józsefné intézményvezető, valamint Balázsné Nagy Éva diákönkormányzatot segítő pedagógus. Valóságos népünnepéllyel kezdődött a farsangi mulatság, a kikiáltók után a bábszakkör lépett színpadra, de a nézők körében óriási sikert aratott a country tánc és a majorettes lányok előadása is. A nyitóprodukciókat követően a délután talán leginkább várt percei következtek, hiszen fény derült az osztályok alkotói pályázatának eredményeire. Az osztályközösségek előzetes feladatként, a farsangi mulatságot megelőző héten ünnepi díszbe öltöztetették termeik ajtaját. A kisdiákok és a tanító nénik fantáziájának semmi sem szabott határt, így kerülhetett az ajtókra komplett cirkuszi csapat, boszorkány, mesehős, vagy éppen remekbe szabott álarc. Az osztálytermek ajtaját díszítő színpompás és ötletes dekorációkat oklevelekkel és játékokkal, ajándékokkal értékelte a zsűri. A szépen felöltöztetett ajtókra a farsangot megelőző napokban az iskolában járó szülők, hozzátartozók és dolgozók is szavazhattak, így különdíj is került átadásra, amelynek az 1.b osztály örülhetett. A páratlan, színes programokkal tarkított farsangi eseményt a Nemzeti Tehetség Program a köznevelési és a kulturális intézményekben működő tehetséggondozó programok támogatása nevet viselő Mesék szárnyán (Iskolai tehetséggondozó műhelyek - NTP-KKI-B-15), illetve a Paripám, csodaszép pejkó (integráltan oktatott gyerekek tehetséggondozása) című, Emberi Erőforrások

Minisztériuma által kiírt pályázati támogatással valósították meg iskolánk nevelői. Később az osztályok tanulói egyesével vonultak fel a színpadra, ahol bemutatták produkcióikat, illetve olykor ijesztő, máskor fantáziadús jelmezeiket. A bemutatókat természetesen hangos tetszésnyilvánítással köszönte meg a nagy létszámú nézőközönség. Vidám szórakozástól volt hangos a tornaterem, amikor Koloszár Erzsébet pedagógus és néptánctanár, illetve a Csimi Handa-banda táncházba invitálta a fáradhatatlan gyerekeket és minden kedves megjelentet. A népi ritmusok mellé természetesen néptánc és népdal is társultak, így volt igazi a farsangi kavalkád. Ezt követően a termekben farsangi finomságokból csemegéztek a diákok, az óvodások részére pedig játszóházzal kedveskedett intézményünk, melynek nagy sikere volt. Nagyszerű vigasságunk záróakkordjaként sor került a tombolasorsolásra is, ahol rengeteg nyeremény és meglepetés talált gazdára. Őszintén köszönjük minden kedves résztvevőnek, szervezőnek és az iskola vezetésének, hogy a Kálvin Téri Általános Iskolában idén is felejthetetlen farsangi mulatságot élhettünk át együtt. Kívánjuk, hogy ünnepségünk hozza el a mihamarabbi tavaszt Püspökladány lakóinak! Dombi Katalin

FEBRUÁRBAN TÖRTÉNT 1947. február 5-én a püspökladányi református egyház presbitériumának gyűlése megválasztotta Rettegi Istvánnét a Nőszövetség elnökének. 1960. február 22-én született Püspökladányban Arnóth Sándor, városunk egykori polgármestere és országgyűlési képviselője. 1970. február 5-én megnyílt a Biczó-halom helyére épített Hangulat étterem. 1972. február 10-én alakult meg a Püspökladányi Ifjúsági Fúvószenekar. 1976. február elsején tartották Püspökladányban a nagyközségi és járási művelődési központ új, korszerű épületének átadási ünnepségét. Az ünnepség után kulturális műsor következett. Gyermekcsoportok, majd a Veritas Irodalmi Színpad és a Sárréti Népi Együttes mutatta be műsorát. 1983. február 26. Elhunyt Nagy Sándor Béla református lelkész. A Debreceni Egyetem teológiai fakultásán szerzett doktori fokozatot. 1976ban Püspökladányba költözött. Genfi tanulmányútja alatt az ott tanuló magyar diákok történetével foglalkozott. 2006. február 4. A Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki a püspökladányi Nádas Imrénét, a Csimpolya és a Kenderkóc együttesek vezetőjét.

12


A magyar kultúra napja A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én. Ez a nap Kölcsey Ferenc: Himnusz című versének születésnapja. A mű 1823. január 22-én keletkezett, akkor, amikor nemzetünk a nemzetté válás útján járt. Erkel Ferenc 1844-ben megzenésítette, így vált az egész magyar nemzet himnuszává, össznemzeti imádsággá. Önazonosságunk, ös�szetartozásunk kifejezője lett ez az első számú közös ének, könyörgés, ima, amely továbbra is erősíti a biblikus-zsoltáros hagyományt irodalmunkban. Minden nemzet himnusza sokat elárul az adott nép karakteréről. Igaz ez a magyar himnusz esetében is. Himnuszunk felidézi népünk történelmét. Kifejezve ezzel, hogy számunkra mennyire fontos történelmünk, amelyet a keresztény szellemiség szőtt át. Népünk családfájának a keresztény hit lett a gyökere. A gyökér, amiből hosszú időn át táplálkozott ez a családfa, a történelem viharos századaiban megtépázottan, de mégiscsak nőtt, erősödött; sokszor azonban gyengült, sorvadni látszott, de mégiscsak életre született, mert megmaradt a XXI. század szédült világának forgatagában is. A Himnuszt, nemzetünk himnuszát, közel két évszázada énekeljük együtt, amikor ki akarjuk fejezni összetartozásunkat. A kommunista rendszerben egészen 1956-ig hivatalos ünnepeken nem lehetett énekelni a Himnuszt. A mai napig is vannak olyanok, akik azt mondják: „ Idejét múlta a Himnusz.” Mindenesetre Kodály Zoltánt, amikor megkérték, hogy írjon egy új himnuszt, nemet mondott. Helyette zsoltárokat írt Isten dicsőségére. Kölcsey az, aki a Himnusz után megírja a Vanitatum vanitas (Hiúságok hiúsága) című művét, amelyben az ember hiábavalóságának megélését az Istenben leli föloldhatónak. Kölcsey, a Parainesis szerzője is, mely mindenkinek, de főleg az ifjúságnak intő lecke Isten, a szülők, az idősebbek tiszteletéről. Az ifjúsághoz szól, mert bennük látja népünk jövőjét. A magyar kultúra napján nekünk is az a legfontosabb, hogy gyermekeinket megtanítsuk a méltó ünneplésre, a nemzetazonosság tudatának kialakítására. Püspökladány város minden iskolája ennek a feladatnak eleget tett. Mindegyik iskolában igényesen elkészített dekoráció hirdette a magyar kultúra napját. Iskoláink -mind az általános iskolák, mind a középiskola- csatlakoztak az „EGYÜTT SZAVAL A NEMZET” mozgalomhoz. Annak ellenére, hogy az internetes kapcsolat ez alkalommal nem a legjobban működött, mégis sikerült Kölcsey Himnuszát együtt elmondani, közös lélekkel együtt szavalni. Az Erőss Lajos Református Általános Iskolában már 3. éve a református templomban zajlik az ünnepség. A műsort a 7. osztályosok adják, ahol természetesen közösen mondják el a Himnuszt. Ez alkalommal is színvonalas összeállítást mutattak be az iskola közössége számára, melyet a helyi televízió jóvoltából a You Tube-on jelenleg is láthatunk. A Petritelepi Általános Iskolában fontosnak tartották kiemelni: „… a megemlékezés hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, nemzeti tudatunk erősítésének, ápoljuk és továbbadjuk kultúránk tárgyi és szellemi értékeit…” A Kálvin Téri Általános Iskolában: „ a megemlékezés napján reggel alsó és felső tagozatos egyaránt bekapcsolódott a mű közös elmondásába, amelyet nyitott ajtók mellett, a pedagógusok aktív közreműködésével pontban 8 órakor tettünk meg. Ezen a napon a magyarórákon sokat beszélgettünk azokról az alkalmakról, amikor elhangzik nemzeti énekünk, arról, mitől is szorulhat el ilyenkor a torkunk, lábadhat könnybe a szemünk. Saját példáink, emlékeink mellett videofelvételek, híres emberek visszaemlékezései, történetei alapján erősítettük diákjainkban az együvé tartozás, a hazához való hűség fontosságát és érzését.” A Petőfi Sándor Általános Iskola a következőképpen ünnepelt:

„Az alsó tagozat: A gyerekek a tornateremben gyűltek össze (1-4. évfolyam), ahol Császár Józsefné tanítónő beszélt a gyerekeknek a nap jelentőségéről, ráhangolta a résztvevőket. Ezután közösen mondták el a Himnusz és a Nemzeti dal c. költemények első versszakát, melyet az előző héten már megtanultak. A felső tagozat: Már harmadik alkalommal csatlakoztunk az „Együtt Szaval a Nemzet” programhoz a Google YouTube csatornán keresztül. 100 fő 7-8. osztályos tanulónk és pedagógusaik szavalták együtt a nemzettel a Himnusz és a Nemzeti dal c. verseket.” A Karacs Ferenc Gimnáziumban is a középiskolához méltó módon történt az ünneplés. A bejárattal majdnem szemben szinte az egész falat beterítő, igényesen elkészített dekoráció hirdette az ideérkezőknek, hogy ünnep van: a magyar kultúra ünnepe. A középiskolások az a korosztály, akik leginkább tudatában vannak az ünnep jelentőségének. Az osztályközösségek értékrendjéhez alapvetően hozzátartozik a magyar kultúra megbecsülése és annak gazdagítása. Természetesen középiskolánk is csatlakozott az Együtt Szaval a Nemzet mozgalomhoz, tudván azt, hogy a közösen kimondott szónak nagyobb az ereje, mint amit csak egy ember mond el. A tanulók -igazgatónő irányításával- tanáraikkal együtt gyülekeztek az aulában, készen állva a közös versmondásra. Felemelő az érzés, hogy ugyanabban az órában minden magyar nyelvű iskolában egyszerre zendült fel a Himnusz, összekapcsolva, egymáshoz kötve minden magyart minden magyarral. Olyan ez, mint a templomban elmondott közös ima, mely Istennél meghallgatásra talál. A nap összegzéseképpen elmondhatom, hogy városunk tanárai felelősségteljes odafigyeléssel nevelik a jövő generációját, bízva abban, hogy a diákok felnőtté válva se feledkeznek meg a tanításokról. Hűek maradnak a magyar hazához, kötelességüknek érzik a magyar kultúra gazdagítását. Személyes sorsukkal, egyéni életükkel bizonyítják majd, hogy reménytelennek tűnő élethelyzetekben is tudnak reményt adni egymásnak hittel, bátorsággal, Isten áldásával; mert tudják, hogy ez megmaradásunk titka; mert tudják, hogy „aki a szelet nézi, nem vet az; és aki a sűrű fellegre néz, nem arat.„ (Prédikátorok könyve 11: 4) Tódorné

13


Gyere hozzánk tanyázni! Menjünk cuháréba!

A téli esték tanyázási szokásai A múlt század közepén a falusi esték társasági élete a tanyázásokon zajlott. A tanyázás eredetileg a tanyákon tartott esti összejöveteleket jelentette, később a falvakban is elterjedt. Az emberek falun a mezőgazdaságból éltek. Télen nem volt munka a földeken, elsősorban a jószágok etetése adott feladatot. A falusi embereknek így hosszú, téli estéken jutott idejük arra, hogy a rokoni és baráti kapcsolataikat ápolják. A sötét, téli estéken családostul átjártak egymáshoz tanyázni. Kialakult rendje volt a tanyázási szokásoknak. Előre megbeszélték, melyik család mikor várja egymást. Járda és világítás sem volt akkor minden utcában. Este, vacsora után meggyújtották a viharlámpát, a család apraja-nagyja elindult a vendégváró családhoz. A lámpavivők elől jártak, mutatták az utat, a többiek követték. Ha hó borította az utcákat, vidámabban haladtak. A gyerekek közben hógolyóztak, vagy csúszkáltak a befagyott pocsolyákon. Mikor megérkeztek a vendégváró házhoz, köszöntötték a háziakat, és a már megérkezett tanyázókat. A szobában kellemes meleg, felfűtött kemence és a viszontlátás öröme fogadta őket. Mindenki megkereste a szokott helyét, és ott foglalt helyet. A férfiak az ablak alatt álló kanapéra vagy az asztal mellett álló lócára ültek le, az asszonyok szívesebben választották a meleg kemencepadkát -ahol az idősebbek szundikáltak-, vagy segítettek a háziasszonynak kukoricát morzsolni, diót törni, hiszen úgyis ráértek. A kanapé közepén ült a házigazda, aki a beszélgetés közben kön�nyű házi borral kínálta a vendégeket, a háziasszony forró főtt kukoricával vagy friss pogácsával kedveskedett. A gyerekek a szoba közepén, a rongyszőnyegen ütöttek tanyát, kirakták játékaikat: a csutkababát, a golyókat és a gombokat a gombfocihoz. Ha friss hó esett, rövid időre kiengedték őket hógolyózni, csúszkálni. Közben a felnőttek élénken társalogtak. Ha volt újság a házban, abból olvastak fel, mert az újság előfizetését nem mindenki engedhette meg magának, ám mindenki kíváncsi volt arra, mi történt a világban. Ha nem volt újságuk, elővették a Kincses Kalendáriumot, mert az is kedvenc olvasmánya volt a falusi embernek. A felolvasások után megbeszélték a helyi eseményeket, gyakran felidézték a múltat, a férfiak szívesen meséltek katona élményeikről, közben tréfálkoztak, kártyáztak. Este 10 óra körül szedelőzködni, búcsúzkodni kezdtek, hiszen másnap korán kellett kelniük, hajnalban várt rájuk a jószágok etetése. Ahol eladósorba került lányok voltak a háznál, ott többször rendeztek cuhárét. A cuháré olyan táncmulatság volt, mint a bál, csak sokkal olcsóbb. Nem mindenki tudta a drága báli belépőt megfizetni. Hamar elterjedt a híre a legények és lányok között, hogy kinél lesz a cuháré. Ilyenkor a legények meghívás nélkül jelenhettek meg a lányos háznál, és a lányoknak sem volt szüksége kísérőre. A háziak kihordták a szobából a nagyobb bútorokat, székeket szereztek, zenészeket, citerásokat, hegedűsöket fogadtak, akik szerény díj ellenében vállalták a szórakoztatást. A zenészek húzták a csárdást, a foxot, és a tangót, a fiatalok a szoba közepén ropták a táncot. A táncok szünetében leültek vagy félreállva beszélgettek. Sok szerelem szövődött ezeken a cuhárékon. A háziak mindig ügyeltek a rendre, az illemszabályok betartására. Ha valamelyik legény megfeledkezett magáról, a házigazda és a legények azonnal kitették a szűrét. Este 11 órakor „végét vetették a zenének”, és hazaindultak. A lányok párban, egymásba karolva, a legények utánuk, hogy a kiszemelt lányt hazakísérjék. Aztán a kapuban még beszélgettek egy kicsit.

„ Kiültek a vénasszonyok a padra” A tanyázásra nyáron is szakítottak időt, csak ritkábban. Sok munka volt ilyenkor a földeken, de vasárnaponként pihenőnapot tartottak. Délelőtt templomba ment a család, de ebéd után, mikor a férfiak szunyókáltak egy kicsit, az asszonyok felkapták a gyalogszéket, és a csorda érkezéséig a ház előtt üldögéltek, trécseltek. Ha észrevették a szomszédasszonyt a másik kapualjban, közelebb húzódtak. Nem csak trécseltek, közben járt a kezük is: borsót, babot tisztítottak, foltozták az elszakadt ruhákat. Beszélgettek a közelgő esküvőkről, születésről, halálról, a háztartás gondjairól. Fél szemmel figyelték a korzóra igyekvő csinosan felöltözött lányokat és legényeket, sóhajtoztak közben, felidézték saját ifjúságukat, nem unták meg mesélni egykori élményeiket. A férfiak ezeknek a pergő nyelvű asszonyoknak a társaságába nem nagyon kívánkoztak. Vasárnap délután a főtéren várta a fiatalokat a korzó. A lányok ünneplő ruhában összefogódzva sétálgattak, nevetgéltek. Az ismerősök köszöntötték egymást, megálltak, beszélgettek, esetleg leültek a padra a parkban. Közben a legényeket mustrálták, akik, ha tetszett nekik a lány, a nyomukba eredtek, haza is kísérhették őket. A mozizás is kedves kikapcsolódása volt a fiataloknak, szerették nézni az érzelmes régi filmeket. Így szórakoztak egykor szüleim, nagyszüleim. Ajtajuk mindig nyitva állt. Ha egy kevéske szabadidejük volt, keresték egymás társaságát. Megosztották örömüket, bánatukat, reményeiket, vágyaikat. A régi világ elmúlt, nem is hoznám vissza, de az emberi kapcsolatok akkori „akol melegébe” most is visszakívánkozom. Pánti Irén

Az élet írta....

Gárdos Péter : Hajnali láz (könyvajánló)

Gárdos Péter regénye szerelmi történet. Sok szempontból nem mindennapi szerelmi történet. Hogy is lehetne az, amikor a halál és a holokauszt árnyékában bontakozik ki? Amikor ez a nagyszerű, számtalan írót és költőt írásra késztető érzés két sokat szenvedett és örökké fájó sebeket szerzett ember lelkének virága. Nem egyszerűen „szerelem”, hanem az életigenlés, a tántoríthatatlanság, az eltökéltség, az örök és mindenek fölötti derű - a kegyetlen vihar

után felsejlő szivárvány regénye. A nagyon súlyos tüdőbeteg, a poklot megjárt holokauszt-túlélő Miklós a háború után egy svédországi kórházba kerül. 47 kilót nyom, hajnalban lázak gyötrik, a rendszeres, kíméletlen röntgenfelvételek alátámasztják az orvosi diagnózist: tüdőbetegsége gyógyíthatatlan, halálra ítélt ember - hat hónap van hátra az életéből. Folytatás a 14. oldalon

14


A fiatalember nem veszi ezt tudomásul, ő élni akar és szeretni. Az átélt megpróbáltatások után egyetlen kapaszkodót talál magának: szerelmes akar lenni! Szinte lehetetlen ilyet egyáltalán kívánni is egy csupa férfi túlélőből álló táborban Svédország kellős közepén. Miklós megszerzi azoknak a magyar zsidó lányoknak a listáját, akiket szintén valamelyik svéd rehabilitációs intézetben ápolnak, és sorra levelet ír nekik, mind a 117-nek. Elképesztő és hihetetlen vállalkozás, de megvan benne annak a lehetősége is, hogy megtörténik a csoda. A sok magányos lábadozó, választ küldő lány közül Lili levele tűnik ki számára, őt tünteti ki a figyelmével. A súlyosan beteg lány számára is kapaszkodót, az életet jelenti a levelezés a soha nem látott, lelkét megérintő szavakat papírra vető fiúval. Ez a semmiből jött, levélben született szerelem, a szerelméért, s az életért harcolni kész fiatal lány és fiú regénye bontakozik ki a lapokon. Gárdos Péter filmrendező első regénye azonban sokkal több egy nehéz körülmények között és azok ellenére fogant szerelemnél: szülei szerelmének igaz történetét írta meg. A huszonöt éves Gárdos Miklós volt az, aki levél-csápjait nyújtotta a lányok felé, aki élni akarásának emberfeletti vágyában legyőzte az ajtaja előtt várakozó Halált, aki Liliben megtalálta a szerelmét. A fiú mit sem sejtett szülei halált megvető és legyőző szerelmé-

ről, ami a kezdeteket és a körülményeket illeti. Ahogy a regény utószavában olvasható: „Apám és Anyám hat hónapon át, 1945 szeptemberétől 1946 februárjáig leveleztek, mielőtt Stockholmban összeházasodtak volna. A levelek létezéséről ötven évig nem tudtam. Aztán 1998-ban, Apám halála után Anyám, szinte mellékesen, két formás levélköteget nyújtott át, búzakék és skarlátszínű selyemszalaggal összekötve.” Gárdos Péter egy éjszaka alatt végigolvasta őket, mégis tíz évig nem tudott hozzányúlni, egészen egyszerűen nem tudta megírni a történetüket. Aztán 2010-ben megjelent a regény első kiadása: egy olyan történet a holokausztról, amely azt üzeni: túl kell élni, van élet a halál után, és soha nem szabad feladni. (Édesanyja kérésére őt nem az eredeti nevén szerepelteti.) 2014-ben elkészült a regény filmváltozata: „Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy később meg is rendezhettem szüleim szerelmének történetét” – nyilatkozta a rendező. 2015-ben pedig megjelent az új, átdolgozott kiadás, amelynek külföldi jogai eddig huszonnyolc országban keltek el. Városi könyvtárunkban ezt az új kiadást vehetik kézbe kedves olvasóink! Jó szórakozást kíván a könyvtáros: Koroknainé Kerekes Mária Zita

Műugrók a vashídnál

hetipiac volt, s akkor a mester délig a bódéjában árult. Az inas persze mellette állott, és segített kiszolgálni. Ebben a piaci bódéban megtalált a vásárló mindenféle szerszámot, kisgépet, alkatrészt, amire csak szüksége lehet egy iparosnak vagy gazdálkodónak. A polcok szinte roskadoztak a csavaroktól, csapágyaktól, szelepektől, tömítésektől, csövektől, fogaskerekektől. - Jegyezd meg, fiam – mondogatta Burján mester -, hogy az apró, filléres áru csalogatja be a vásárlót a boltba, s ha már ott van, mást is megvesz. Karcsi egy életre megjegyezte, de most még a dugót figyelte a vízen. - Pedziiii! – kiáltottam rekedten. Vágd be, vágd be! - Hű, ez nagy! – lelkesedett a fiú, miután bevágott, és kezdte kifele húzni a zsinórt. Aztán megláttuk, s kitört belőlünk a röhögés. Egy nagy kecskebéka rugdalózott a horogra akadva. - Na, ha már ez a pecázás így sikerült, legalább ússzunk egyet! – jött az ötlettel Gyuri. - Nézzétek! Kik ezek? – kérdeztem hirtelen arra a négy-öt nagyfiúra mutatva, akik éppen a hídlábra másztak fel. Kettő közülük kiúszott a híd alól, hogy a víz mélységét ellenőrizzék a folyóban a folyás irányában. - Megjöttek a műugrók! – lelkesedtem. Valóban, egymás után kiálltak a hídláb szélére és pazar fejeseket ugrottak a mélyvízbe. A bátrabbak a híd korlátjáról is bemutatták tudásukat. Ameddig bámultuk a mutatványokat, Karcsi felugrott, egy pillanat alatt ott termett a hídnál, s már kapaszkodott is felfelé a vasakon. A nagyfiúk persze rögtön elkergették, meg is szidták alaposan, hogy mit képzel, kis kölyök létére. Igaz, ami igaz nem kis srácoknak való az ilyen veszélyes „játék”. Akármilyen jól tud úszni a kis Barcs, ha rosszul sikerül az ugrás, úgy megütheti magát, hogy fel sem jön a vízből. Még belegondolni se jó! És milyen igazuk volt! Alig zajlott le a vita Karcsival, az egyik fiú, Stefán nevezetű, megcsúszott a nedves vastraverzen, és hanyatt leesett. Jó négy métert zuhant és háttal esett a vízbe, rögtön elmerült. A többiek bénán nézték a folyót. Várták, hol bukkan fel? Csak buborékok szálltak a felszínre. Ekkor a másik három egyszerre ugrott, és kis idő múlva húzták is ki Stefánt a partra. - Segííítség! – kiáltottuk, mire föntről néhány felnőtt leszaladt. -.Erre az ijesztő esetre még évek múlva is emlékeztek a fiúk, felemlegették, ha összetalálkoztak. - Hogy megijedtem – jegyezte meg Karcsi -, még jó, hogy nem estem le én is a traverzekről. Szerencséje volt Stefánnak, hogy a segítségre sietők között volt egy orvos is… Bige Szabolcs Csaba

A vashíd mellett ömlött a Körösbe a Páris-patak csatornába

kényszerített vize. Nagy öblű csatornát építettek, alsóbb szakaszán szinte a négy méteres magasságot is elérte. Szükséges volt a nagy méret, mert a tavaszi áradások idején rengeteg vizet hozott le a dombokról ez, a máskor alig csordogáló patak, a városi mérnök szerint, akár 26 köbméter is lefutott rajta. Jól lehetett pecázni a beömlésnél, mert az utcai víznyelők is ebbe a csatornába torkolltak, s így mindig sodort magával a víz a halaknak kedvelt hulladékot, bár a szennyvízhálózat tőle függetlenül működött. Csak úgy rajzott a sok sneci a kis öbölben, a beömlésnél. Hogy mi a sneci? A szélhajtó küsz Körös-parti neve. Minden hulladékra rámennek, csak akkor van riadalom közöttük, ha feltűnik egy fejes (domolykó) vagy egy balin. Menekülnek a rabló elől a szélrózsa minden irányába. Hárman ültünk a parton, lábunkat a vízbe lógatva. Melegen, sőt forrón sütött a nap, jól esett ily módon hűsölni. Pecázni jöttünk ki. Rajtam kívül Gyuri és Karcsi leste a dugót. Karcsi apukája, aki mindenhez értett, szerzett néhány kis, szakállas horgot. Tudtunk mi meggörbített gombostűvel is pecázni, de azért horoggal mégis más! - Nézd, mekkorát rabolt a balin! – kiáltott fel Gyuri. - Jó lenne, ha bekapná a csalit! – ábrándozott másik társunk. - Ilyen kicsi kukacra nem vásik a foga – bölcselkedett Karcsi. Így bakalódtunk egymással. Elválaszthatatlanok voltunk a nyári szünidő alatt. A tanítás megkezdése után már ritkán találkoztunk, mert mindhárman más-más iskolába jártunk. Gyuri -Mann György a hivatalos polgári neve, de nekünk csak Gyuri, Gyurica, vagy Ghița, ahogy anyukája hívta- a Gozsdu Líceumba járt, a régi Állami Főreálba. Magam a premontrei öreg padjait koptattam, s bosszantottam a tanárokat, pedig híres pedagógusok, paptanárok oktattak. Közülük a legismertebb a magyar irodalom tanára, Ponty Kelemen volt. Sok adoma fűződött a nevéhez. Egyszer felírtuk a táblára a nevét, de mint egy rejtvényt: egy nagy pont, s mellette „Y”-t. Bejött a tanár úr, ránézett a táblára, megcsóválta a fejét. - Szamarak! Én nem vagyok ponti, csak egy szegény ponty! Karcsi – Barcs Karcsi - inasiskolába járt, géplakatosnak készült édesapja biztatására, aki gazdálkodó ember lévén nagy jövőt jósolt a gépeknek a mezőgazdaságban. Barcs bácsi a Haller család alkalmazásában állt mint gazdatiszt, de saját birtokkal is rendelkezett. Mint ilyen, szaktekintélynek számított a témában. Karcsi nem is vitatkozott, alkalma sem lett volna rá, hanem beállt tanoncnak Burján mester műhelyébe. Reggel héttől délután ötig tartott a munka a műhelyben, déli egyórás szünettel, délután hattól nyolcig iskola a hét minden napján, kivéve péntek és vasárnap. Pénteken

15


Környezettudatos tehetségműhely-foglalkozás a Kálvin Téri Általános Iskolában Környezetünk védelme, a klímaváltozás feltartóztatása nem csupán néhány kihaló növényfajról, hanem Földünk megmentéséről is szól. A természet megóvása, a környezet tudatos védelme közös feladatunk és felelősségünk, hiszen mindannyiunkat érint. Iskolánkban tizenkét tehetségműhely működik. Kettő kifejezetten a környezetismerettel és annak védelmével foglalkozik, s tárja ki a körülöttünk kibontakozó flórát és faunát diákjaink számára. A Nyitott szemmel tehetséggondozó műhely a 2015/2016-os tanévben célul tűzte ki, hogy az érdeklődő diákok behatóan ismerkedjenek meg Püspökladány nevezetességeivel, múltjával és jelenével, váljon ezáltal részükké hazánk értékeinek megóvása. A műhely igyekszik felhívni a figyelmet az emberi kapcsolatok fontosságára és a környezettudatos életmódra. A tehetségműhely odaadó és lelkes tanulói egy igazán hasznos és izgalmas, rendhagyó foglalkozáson vehettek részt február elején. A Szélső Érték Kör Egyesület (Berettyóújfalu) által meghirdetett „Zöld Bihart” projekt keretein belül pályázhattak a kivételes foglalkozásra az érdeklődők. Püspökladányban elsőként a Nyitott szemmel tehetségműhely kisdiákjai vettek részt a programon. Az egyesület két környezeti nevelője Rácz Tibor és Szarvas Vera, a helyes hulladékgazdálkodás fontosságába és a környezetkímélő, környezettudatos életmód rejtelmeibe vezették be a csoportot, különböző játékos feladatok segítségével. A program során elmélyültek a gyerekek ismeretei arra vonatkozóan, hogyan gyűjtsék okosan, szelektíven a hulladékot, miként válhatnak tudatos fogyasztóvá és hogyan tudják a hétköznapokba is becsempészni a környezettudatos életmódot. A foglalkozás bevezetéseként egy kiselőadás során a hulladékgazdálkodás alapjait ismerték meg a gyermekek: a hulladékpiramis elvét követve kiemelten foglalkoztak a hulladékgazdálkodás első és egyben legfontosabb lépésével, a hulladékok keletkezésének megelőzésével, továbbá azok újrahasznosításának fontosságával,

beleértve a szelektív hulladékgyűjtés lényegét, valamint gyakorlati megvalósítását a városi lehetőségek figyelembevételével. A tanulók helyes hulladékgazdálkodási attitűdjét egy speciális társasjáték segítségével fejlesztették, mely a hulladékok keletkezésének megelőzését, komposztálását, a papír, műanyag, üveg, valamint a veszélyes hulladékok témakörét felölelve kérdések, problémafelvetések, szituációs feladatok megoldásával a gyerekek témában való jártasságát mélyítette. A játékos program során a környezeti nevelők törekedtek a családias, felszabadult légkör megteremtésére, ezáltal a gyerekek bátran feltehették a témához kapcsolódó kérdéseiket, illetve megoszthatták tapasztalataikat. A gyerekek megértették, hogy ők maguk, mint a hulladékgazdálkodás kulcsszereplői, rengeteget tehetnek azért, hogy kevesebb hulladékot termeljenek, illetve, hogy a keletkező hulladékot „jó útra” juttassák. Emlékeztetőül a gyerekek a foglalkozás végeztével apró ajándékban részesültek. A tehetségműhely diákjai egy általuk közösen készített és valamennyiük aláírásával ellátott, egyedi tablóval köszönték meg a környezeti nevelők kedvességét és a tartalmas foglalkozást. Közös felelősségünk, hogy a környezettudatosságra nevelést korán elkezdjük oktatni az iskolákban, hogy a gyermekekből később környezetkímélésben aktívan gondolkodó felnőttek váljanak. Jól tudjuk, az utánunk következő generáció olyan időszakban cseperedik fel, amely időben a klímaváltozás hatásai már közvetlenül is veszélyeztetik világunkat. Fontos feladatunk, hogy megértessük már az egészen apró diákokkal is, hogy a természet jelzéseit nap mint nap tapasztalhatjuk a saját bőrünkön is. Hiszem, hogy nem csak a felnőttek, de a gyerekek is tehetnek bolygónk jövőjéért, hogy a tiszta vizet, az egészséges levegőt, az élhető jövendőt nemcsak elképzelik, hanem meg is tapasztalhatják majd. Dombi Katalin

Eredményes Püspökladány jégkorongcsapata

Balról-jobbra: Keserű Árpád, Daróczi Zsolt, Tegzes Ádám, Jakab Levente, Juhász Dániel, Horváth Imre Az idei szezonban már három amatőr jégkorongbajnokságon is részt vettek a Püspökladányi Pingvinek. Elsőnek Hódmezővásárhelyen bizonyították tudásukat, ahol 2. helyezést értek el. Később a hatvani tornáról -több helyi csapatot maguk mögé utasítva- hoz-

ták el a bronzérmet. Azonban az idei szezon legnagyobb sikere kétségtelenül a Berettyóújfaluban megrendezett VI. Morotva Ligeti Jégkorong Kupán elért I. helyezés volt. A bajnokság fénypontja a Püspökladány-Berettyóújfalu zárómérkőzés volt, mely végül a Pingvinek 6-2-es arányú győzelmével teljesen felborította a papírformát. Így 5 csapatot maguk mögé utasítva, 4 győzelemmel és 1 vereséggel biztosították be az első helyet. Az edzések megszervezése nem egyszerű a csapat számára, hiszen a legközelebbi műjégpálya Berettyóújfaluban található, amitől talán még értékesebbek győzelmek. Idén néhány helyi vállalkozó támogatásával sikerült mezt is vásárolni a csapatnak. Ezzel együtt a továbbiakban is szívesen fogadják a felajánlásokat, hogy méltón tudják képviselni Püspökladányt ezen sportág területén is. Legközelebb Szarvason lépnek pályára, ahol reményeik szerint ismét dobogós helyezést érnek majd el. Remélik, hogy tovább gyarapítják a trófeáik számát, és elismerést szereznek más térségek jégkorong tornáin is. Céljuk az, hogy egyesületté alakulva a téli sport ezen területét minél több püspökladányi lakossal megismertessék. Daróczi Zsolt

16


Szabó Krisztina diákolimpiai ezüstérmes

SPORTHÍREK Az idén is gyűjtik a kilométereket

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megszervezte a Futó Daru SE a Finnországból származó és hazánkban is egyre népszerűbb téli futást a Run Yours Truly-t. A szabályok szerint 50 km-t kell megtenni 24 óra leforgása alatt, ám ha esetleg valakinek túl sok az 50 kilométer, akkor lehet Yours Truly Half-ot, azaz 25 km-t is futni. Akik még rövidebb távra vannak csak felkészülve, azok a hivatalos távokon kívül bármilyen távokat teljesíthetnek futva és gyalog is. Városunk mellett Magyarország számos településén megszervezték ezt a futást, s kilométergyűjtésben a 11., a résztvevők számát tekintve a 8. helyen áll az országos listán Püspökladány. A futás második fordulójára február 28-án kerül sor.

Egyéni és csapatsikerek szőnyegen

Szabó Krisztina

Még soha nem állt dobogón püspökladányi asztaliteniszező országos diákolimpián, így történelmi sikert ért el Szabó Krisztina azzal, hogy ezüstérmet nyert a Budapesten megrendezett asztalitenisz diákolimpia IV. korcsoportos (7-8. osztályosok) országos fináléjában. A PASZE pingpongosa Hajdú-Bihar megye bajnokaként - a Petőfi Sándor Általános Iskolát képviselve – érte el a kiemelkedő sikert.

Két arany, két ezüst és hat bronzérmet szereztek birkózóink a Hajdúnánáson megtartott XIII. Hódos Imre kötöttfogású nemzetközi emlékversenyen. Hajdúszoboszlón is gazdag volt az éremtermés a 175 indulót felvonultató viadalon. A mieink 5 arany, 6 ezüst és 3 bronzérmet szereztek. A városunkban megrendezett diák és serdülő területi kötöttfogású csapatbajnokságon mindkét korosztályú együttesünk a második helyen jutott be a dorogi országos döntőbe.

P. MÁV: győzelemmel kezdték az évet

Negyedszer volt Kálvin Kupa

Először nyert bajnoki címet a Dream Team

Negyedik alkalommal rendezte meg a Kálvin Téri Általános Iskola a Kálvin Kupa versenysorozatot, amely az alsósok várméta játékával indult, egy héttel később a 7-8.-os fiúk kézilabda tornájával folytatódott, majd újabb egy hét elteltével a 7-8.-os lányok kézilabda tornájával zárult. Érdekesség, hogy mindkét kézilabda tornán pontazonossággal végzett az élen a Petőfi és a Kálvin csapata, így a jobb gólarány döntötte el a helyezések sorrendjét. A fiúknál ez a Petőfinek, a lányoknál a Kálvin Térinek kedvezett. Eredmények: Várméta: 1. Kálvin Téri Általános Iskola, 2. Erőss Lajos Református Általános Iskola, 3. Petritelepi Általános Iskola. Fiú kézilabda: 1. Petőfi, 2. Kálvin, 3. Petritelep. A különdíjasok közül a legjobb kapus a petritelepi Erdei Roland lett, a legtechnikásabb játékosnak a Kálvinból Németh Márkot választották, míg a gólkirály a petőfis Dalmi Dávid lett. Lány kézilabda: 1. Kálvin , 2. Petőfi, 3. Erőss, 4. Petritelep. A különdíjasok közül a legjobb kapusnak az Erőssből Mohos Lili bizonyult, a legtechnikásabb játékosnak a Kálvinból Szilágyi Viktóriát választották, míg a gólkirály a petőfis Károlyi Orsolya lett.

Nagyarányú győzelmet aratott a P. MÁV sakkcsapata az idei esztendő első találkozóján. A megyei bajnokság „A” csoportjának utolsó előtti, 5. fordulójában a Debreceni Sakkiskola III. gárdája látta vendégül a mieinket, akik végül 7,5-2,5 arányú diadalt ünnepelhettek. Együttesünkből megnyerte partiját: Balogh Dávid, Keserű Tibor, Hegedűs Sándor, Tóth Gyula, Czigler Dezső és Oláh László, míg Egri László, Gencsi Gergő és Pető Csaba remizett. Történelmi sikert aratott a városi teremfoci bajnokság állandó résztvevője, a Dream Team, amely korábban soha nem nyert bajnokságot, ám az idén magabiztosan, végig kiegyensúlyozott teljesítménnyel hódította el a címet az FMF és a tavalyi bajnok Szomi Tej csapatait megelőzve. Az együttest még a 90-es évek elején alapították a Palotás fivérek, s bár a társaság mindig is meghatározó szerepet töltött be a kispályás bajnokságokban, nyerni idáig még nem tudott. Az együttes az idei 12 mérkőzéséből 11-et megnyert, csupán a Szomi Tejtől kapott ki, így 33 ponttal, hárompontos előnnyel végzett az élen a 30 pontos FMF, és a 28 pontos Szomi Tej előtt. A bajnokság gólkirálya a 26 találatot elérő – ezzel a tavalyi gólkirályi címét megőrző – Bajnok Imre (Szomi Tej) lett.

Tíz érem a megyei úszó diákolimpián

A debreceni sportuszodában rendezték meg a megyei „B” kategóriás úszó diákolimpiát, amelyen a Plusz SE-ből 13-an, a Sárréti SE-ből 8-an képviselték városunkat. Fiataljaink éremtermése – az úszási lehetőségek ismeretében – rendkívül figyelemre méltó, hiszen a 100 méteres gyorsúszásban aranyérmet szerző, s ezzel az országos döntőbe jutó Keserű Kinga mellett további 4 ezüst, valamint 5 bronzérem került a mieink nyakába. Eredmények: Aranyérmes: Keserű Kinga (100 m gyors). Ezüstérmes: Keserű Kinga (50 m mell), Horváth Laura (100 m gyors), Keserű Bence (100 m mell), Kiss Tamás (100 m mell), 4x50 m gyorsváltó (Kiss Tamás, Tomka János, Tomka Joel, Tomka Boáz). Bronzérmes: Horváth Laura (100 m hát), Kiss Zsuzsa (100 m mell), Daróczi Péter (100 m gyors, III. kcs), Keserű Bence (100 m gyors, IV. kcs).

Történelmi sikert aratva nyerte meg a bajnokságot a Dream Team

Hírek PÜSPÖKLADÁNYI

ISSN:0866-1375

Laptulajdonos: Püspökladány Város Önkormányzata Felelős szerkesztő: Tányér József, Galiné Mile Andrea Főszerkesztő: Tányér József Nyelvi lektor: Pató Józsefné

Szerkesztőség: 4150 Püspökladány, Petőfi u. 5-7. Tel: 54/514-171 email:[email protected] Nyomdai előkészítés: multimedia design Nyomás: Hektográf Nyomda Püspökladány

A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT lapja XXVII. évfolyam 2. szám február 24. Ingyenes

Recommend Documents