A VÁLLALATVEZETÉS EGYES TERÜLETEI
A PR-menedzserek most tanulják a szakmát Milyen vonásokkal kell rendelkeznie egy jó píárosnak, aki az összekötőkapocs szerepét látja el cége és a külvilág, főleg a média között? Melyek a lengyel píárosok főbűnei? Hogyan alakul viszonyuk az újságírókkal, fennáll-e ebben a szakmában a korrupció veszélye? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre próbáltak válaszolni a média és a public relations szakma képviselői azon az országos tanácskozáson, melyet „Public relations és az újságírók – együttműködés vagy érdekellentét” jelszóval rendeztek meg Varsóban.
A píáros főfeladata Piotr Czarnowski, a First PR Ügynökség elnöke szerint Lengyelországban a píáros szakma még csak gyermekcipőben jár. Tomasz Goban-Klas profeszszor, a krakkói Jagelló Tudományegyetem Kommunikációs Tanszékének vezetője e szakma lényegét úgy próbálta meghatározni, mint a társadalmi bizalom építését. Hangsúlyozta, hogy a média missziója is ehhez hasonló: különböző vélemények bemutatásával kell építenie a bizalmat. Grzegorz Cydejko újságíró, a Businessman Magazine folyóirat volt főszerkesztője a píáros legfontosabb feladatai közül az alábbiakat említette: megmutatja az ügyfélnek az információk hierarchiájában betöltött szerepét, előkészíti karrierjét a médiában, felkészíti az újságírókat a PR-rel való együttműködésre, saját munkájában figyelembe veszi a píáros ügyfelét. – Fogalmunk sincs róla, mi is a profi PR, és fordítva: a píárisok nem tudják, miben is áll a média munkája. A média létezhet PR nélkül, a PR azonban média nélkül nem – jelentette ki Jaroslaw Soroka, a „Puls Biznesu” (Üzleti Pulzus) főszerkesztője. Lengyelországban ma mintegy 500-ra tehető azoknak a vállalatoknak a száma, melyek azt állítják, hogy píár munkával foglalkoznak. Sokan közülük azonban úgy reklámozzák magukat, hogy egyebek között piknikeket, fogadásokat szerveznek, márpedig ennek semmi köze a PR-hez.
Hibák Melyek a legfőbb fogyatékosságai a lengyel píárosoknak? Marek Skala, a Megalit cég tulajdonosa, aki Lengyelországban elsőként indította be a píárosok képzését a krakkói Közgazdaságtudományi Akadémián, a lengyel píárosok fő fogyatékosságának hiányos szakmai tapasztalatukat tekinti. Ez érthető, hiszen új szakmáról van szó, melynek képviselői mind fiatalok. Marek Skala szerint a PR nem csupán a médiával való kapcsolat, hanem mindenekelőtt reklám és az ügyféllel való bánásmód. Több újságíró is pontokba szedte a píárosok konkrét szakmai fogyatékosságait. Agata Malkowska-Szozda, a „Marketing i Media” folyóirat munkatársa a következő hibákat tette szóvá: nem tartják be a határidőket, nem szívesen lépnek személyes érintkezésbe az újságírókkal, az újságírói kérdésekre általános válaszokat adnak, megközelíthetetlenek, arrogánsak, önhittek, nincs szakértelmük. Mások is panaszkodtak arra, hogy a píárosok nem akkor találhatók meg, amikor az újságírónak van szüksége rájuk, hanem csak akkor, ha nekik maguknak fűződik ehhez érdekük. Ő is a hozzáértés hiányára panaszkodott. Az információk gyakran nemcsak azokhoz az újságírókhoz jutnak el, akikhez el kellene jutniuk, de amúgy i kevés ez az információ. Az újságírót el kell árasztani az információkkal, különösen akkor, ha valami érdekes történik. Az információ eladásra váró áru, ezért fontosnak kell lennie és érdekesen kell tálalni – mondotta. Miroslaw Glogowski, a köztársasági elnök munkaügyi tanácsadója úgy látja, hogy az újságírók és a píáros érdekei hasonlóak. Szerinte a sajtószóvivők által leggyakrabban elkövetett hibák az alábbiak: elkerülik a konkrét válaszadást, nem képesek befolyásolni a főnököt (a főnök felszólalásának időtartamát, a főnök által közlendő hírt), továbbá nem értenek ahhoz, hogy ha már nem közölhetik az újságírókkal az információt, ezt úgy tegyék, hogy ne szerezzenek maguknak ellenséget. A píárosokat többek között Piotr Czarnowski vette védelmébe. Hangsúlyozta, hogy végtére is a píáros gárda főleg újságírókból áll. – Lengyel paranoia információk kihagyása azzal, hogy itt lényegében „kriptoreklámról” van szó. A világon sehol másutt nem találkozunk ilyesmivel – állította. Hozzátette még, hogy amíg a PR és a sajtó nem állapodnak meg egymással az alapelvekben és abban, hogy a legfontosabb a fogyasztó érdeke, addig Lengyelországban nem lesz jó PR.
Követendő elvek A tanácskozáson többen tettek kísérletet arra, hogy felsorolják azokat a legfontosabb elveket, amelyeket a píárosoknak követniük kell, valamit azokat a tulajdonságokat, melyek birtokában jó munkát végezhetnek. Pawel Biedziak,
A Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője hét pontban foglalta össze ezeket a tulajdonságokat. 1. A szóvivőnek olyan helyet kell kapnia a vállalat vezetésében, hogy mindig tájékozott legyen („aki intelligens, az maga mond le, ha rájön, hogy nem tájékoztatják, az unintelligens viszont marad – az újságírók kárára”). 2. A szóvivőnek éhesnek kell lennie az információkra, képesnek kell lennie arra, hogy megszerezze őket a cégen belül. 3. Értenie kell ahhoz, hogy csapatát megfelelő módon válogassa össze: a munkaerőpiacon rengeteg olyan személy akad, aki rendelkezik megfelelő képzettséggel, ugyanakkor csak kevéssé kreatív. 4. Fontos a munkaszervezés és az állandó továbbképzés; a PRosztályon szükség van offenzív szekcióra, amely állandóan támadásban van, hogy információt szerezzen. 5. A tájékoztatásban tisztességre van szükség: az információt el kel választani a promóciótól, a reklámtól; ebben az esetben az újságírók bízni fognak a szóvivőben. Ez arra a helyzetre is érvényes, amikor az információk nem túlságosan jók a cég számára. 6. A legfontosabbak az újságírókkal folytatott egyéni beszélgetések: ebben az esetben van esély a dolgok megmagyarázására, a válaszadásra, az újságírók is elégedettek, mindegyik egy kissé másképpen tálalt információhoz jut… A sajtóértekezletek hibája egyebek között az, hogy nehéz ellenőrzést gyakorolni a résztvevők fölött, a tömegpszichológia mechanizmusai érvényesülnek (agresszió, gúnyolódás); a sajtóértekezlet a ringre emlékeztet. 7. A sajtószóvivőnek minden lehetséges válsághelyzetre fel kell készülnie, tudnia kell, mit és hogyan fog tenni és mondani. – Mi szóvivők gyakran a bohóc szerepében lépünk fel az újságírók előtt, le kell kötnünk a figyelmüket. Aki ebben a szakmában akar dolgozni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy egy sajátos látványosságban fog részt venni – mondotta Bartlomiej Pawlak, az Andersen tanácsadó cég marketing- és PRigazgatója, aki az 1998–2000. években a lengyel kormány Információs Központját vezette. Szerinte egy jó píárosnak az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: − képesnek kell lennie szelektálni az információkat (olyan szempontból is, hogy mi az, ami a médiát érdekli); − szükség van jó reflexre (a helyzet alakítása, meg kell válaszolni a kérdést: miért van szükség interjúra, sajtóértekezletre); − tisztában kell lennie a céllal („jó, ha a szöveg a Rzeczpospolita vagy a Gazeta Wyborcza első oldalán jelenik meg, de talán jobb lenne mégis egy szakfolyóiratban publikálni”); − a PR-ért bizonyos fokig mindenki felelős a vállalatnál; ettől függ az információ minősége és gyorsasága; főnököknek ezzel tisztában kell
lenniük, és azt is tudniuk kell, hogy ők a felelősek az információ minőségéért s a cég imázsáért. Miroslaw Glogowski, a köztársasági elnök médiaügyi tanácsadója szerint fontosak az újságírókkal megtartott kötetlen találkozók. Ezeknek nem az a célja, hogy írjanak valamit, hanem hogy tudják, mi is történik. – Csakhogy a lengyel újságírók számára ma még szokatlan ez a kapcsolattartási forma – állapította meg. A PR-tevékenység hosszú távú és nem egy hétre szóló stratégia – állítja Krzytof Jakubiak, a Coca-cola Poland Services PR-menedzsere, aki úgy látja, hogy a PR-munka sikerét a „tolás” és „húzás” közötti egyensúly, a megfelelő eljárások ritmusa szavatolja. – Nem engedhetjük, hogy a sürgős napi teendők alakítsák munkánk ütemét, nem engedhetünk az újságírók nyomásának. Persze az újságíróknak joguk van ahhoz, hogy kíváncsiságukat kielégítsék, ezért hoztuk létre azokat az eljárásokat, melyek megkönnyítik számukra a kapcsolatot. Annál azonban, amit az újságírók írnak rólunk, fontosabb az, amit gondolnak rólunk, márpedig jót kell gondolniuk rólunk – összegezte. A médiával kialakítandó kapcsolat egy másfajta típusát szoralmazza Izabela Moscicka, a Kredyt Bank sajtószóvivője, akit a 2000. Év Legjobb Sajtószóvivője címet nyert el. – Sok újságíró szívesebben beszélget a vállalati hierarchiában magasabb posztot betöltő vezetővel vagy szakértővel, nem pedig a sajtószóvivővel. Az ilyen újságírók elé ne emeljünk mesterséges gátat. A PR-menedzserről és a médiához fűződő viszonyáról folytatott titát summázta mintegy az az anekdota, melyet Andrzej Stolarczyk, az RPR Group alapítója és elnöke mesélt el: – Egy bizonyos cég főnökét eleinte három napon át győzködtük, hogy felszólalása a sajtóértekezleten ne lépje túl a 10 percet. Összesen 57 percig beszélt, „mert minden fontos”. A főnöknek havonta vannak értekezletei, és egy év elteltével sikerült felszólalása idejét 18 percre csökkenteni. Azaz a tanulás nem volt hiába. (Hary Judit) Starichowicz, W.: Nauka musi trwac dalej. = Rzeczpspolita, 2001. 272. sz. nov. 21. p. D5.
HÍREK A szolgáltatóipar európai szintű szociális partnereinek nyilatkozata a munkaközvetítő ügynökségeken keresztül végzett ideiglenes munkáról A szolgáltatóipar európai szintű szociális partnerei, az Euro-CIETT és az UNI-Europa megállapodást írtak alá az ideiglenes a munka közvetítésével foglalkozó magánügynökségek számára végzett munkáról. A megállapodás az EU hatóságaihoz intézett közös nyilatkozat formáját ölti az ügynökségek számára végzett ideiglenes munkára vonatkozó bármely jövőbeli EU-irányelv tartalmáról. Az Euro-CIETT az ideiglenes munkát szervező vállalkozások
nemzetközi konföderációja, az UNI-Europa pedig az európai szakszervezeti konföderációhoz tartozó szolgáltatóipari ágazati föderáció. A két szervezet közös nyilatkozata öt hónappal az után látott napvilágot, hogy a szociális partnerek tárgyalásai a kérdésről 2001 májusában megszakadtak. Ez után kezdte meg a Bizottság a szabályozás előkészítését. A közös nyilatkozat 13 célt tűz a jövendőbeli törvény elé, köztük a következőket: – Meg kell erősíteni azt a tényt, hogy a nem munkaközvetítő ügynökségek keretében való foglalkoztatás és a határozatlan idejű szerződés marad a foglalkoztatás legáltalánosabb formája. – Javítani kell a foglalkoztatási lehetőségek és kapcsolatok minőségét, figyelembe véve mind a rugalmasság, mind a biztonság igényét. El kell ismerni, hogy az ügynökségekre épülő foglalkoztatás elősegítheti az állásteremtést és a munkaerő-piaci integrációt. – Meg kell valósítani az egyenlő elbánás elvét, a dolgozó és az ügynökség, valamint a dolgozó és a felhasználó vállalat közötti kapcsolatokban. Biztosítani kell, hogy az ügynökségeken keresztül történő foglalkoztatásban tiszteletben tartsák az európai és a nemzeti diszkriminációellenes elveket. – Fel kell szólítani a tagállamokat arra, hogy meghatározott időközönként határozzák meg, tekintsék át és küszöböljék ki azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák a munkaerő-közvetítő ügynökségeken keresztül végzett munka pozitív szerepét a munkaerő-piacon. – El kell ismerni, hogy „bizonyos tilalmak, korlátozások és/vagy szabályok” szükségesek lehetnek az esetleges visszaélések megelőzésére. – Biztosítani kell, hogy a foglalkoztató ügynökségek ne bocsássanak rendelkezésre dolgozókat sztrájktöréshez, és a tagállamok segítsék elő az időleges ügynökségi dolgozók egyéni és kollektív jogainak gyakorlását. – Világosan le kell szögezni, hogy a munkaerő-közvetítő ügynökségeknek dolgozókat az ügynökségek foglalkoztatják, amelyekre érvényesek a munkáltatók kötelezettségei. Az ügynökségeknek dolgozókat a munkaügyi törvényeknek megfelelő védelemben kell részesíteni. – Az ügynökségi dolgozók számára mind az ügynökségnek, mind a felhasználó vállalatnak hozzáférést kell nyújtania a megfelelő képzési és fejlődési lehetőségekhez, és az ügynökségek nem fizettethetnek a dolgozókkal díjat az álláskeresési szolgáltatásaikért. – A szociális partnereket ösztönözni kell ezeknek az elveknek a megvalósítására. A foglalkoztatási kedvezmények rendszerének bizonyos változtatására lehet szükség az olyan jogok folytonosságának fenntartásához, amilyen a nyugdíjjogosultság. Az aláírók áttörésként üdvözölték a közös nyilatkozatot, és azt az aláírás napján átadták Anna Diamantopoulounak, az EU foglalkozatás- és szociálpolitikai biztosának. Az UNIEuropa nevében Bernadette Tesch-Segol így nyilatkozott: „Tudjuk, hogy az ügynökségek által foglalkoztatott dolgozók a munkaerőnek csak kisebbségét képviselik, de ez az egyezmény nagymértékben megerősíti jogaikat, és több munkanélküli számára kínál lehetőséget a munkaerő-piacra való visszatéréshez”. (European Industrial Relations Review, 2001. 334. sz. nov. p. 3.)
A végkielégítés reformja Ausztriában Többhónapos tárgyalások után, október 25-én a munkáltatók és a szakszervezetek megegyeztek a végkielégítésekre vonatkozó rendelkezések évek óta esedékes reformjáról. Az elbocsátott alkalmazottak jelenleg a szolgálatuk időtartamától függő végkielégítésre jogosultak: három év után kéthavi, bérre, öt év után háromhavi, 10 év után négyhavi, 15 év
után hathavi, 20 év után kilenchavi és 25 év után egyévi bérre. A szakszervezetek kifogásolják ezt a rendszert, mivel kizárja az önként távozókat, valamint mindazokat, akiknek három évnél rövidebb a szolgálati ideje. A munkáltatók úgy érzik, hogy a rendszer túlságosan drága, és az időszakonkénti ugrások túl meredekek. Az októberi megállapodás fő rendelkezései az alábbiak: – Az új modell minden új szerződésre érvényes lesz; a meglévő szerződéseket megfelelően módosítani fogják; – A végkielégítéseket nem a vállalatok fogják fizetni, hanem e célra létesített alapok. A munkáltatók a bér után a munkaszerződés első napjától kezdve 1,53%-os hozzájárulást fognak fizetni ebbe az alapba. – Az alkalmazott elbocsátásakor a végkielégítés szintje egyenlő lesz az alapban lévő összeggel, amely magába foglalja az alap által elért növekedést is. – Az alkalmazottak az alaptól kapják a végkielégítést, ha abba három éven át beérkeztek a hozzájárulások (nem feltétlenül ugyanattól a munkáltatótól). – Az alkalmazottak vállalati nyugdíjba fektethetik be az összeget. – Ha az alkalmazott mond fel, nem lesz jogosult az alapból történő kifizetésre, de a befizetett pénz az alapban marad, és az alkalmazott nyugdíj formájában hozzájuthat. A felek elégedettnek látszanak ezzel a rendezéssel, amelyet igazságosabbnak tartanak a jelenleginél, mivel jobban megfelel a rövidebb foglalkoztatási idők tapasztalható trendjének. A kormány is kedvezően reagált, bár még nem világos, hogy a megállapodáson alapuló törvényjavaslatot jelenlegi formájában fogja-e elfogadni a parlament. (European Industrial Relations Review, 2001. 334. sz. nov. p. 3–4.)
