A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 3.
VADDISZNÓ
A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 3.
VADDISZNÓ A konferencia címe: Vaddisznó-gazdálkodásunk idõszerû kérdései Helyszíne és idõpontja: Nemzeti Ménesbirtok Kft. központja 2004. június 10.
Országos Magyar Vadászkamara 2004
Az elõadások elhangzottak az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet szervezésében A borítófotót Blaumann Ödön készítette
Szerkesztõ: dr. Nagy Emil Lektorálta: Gyenge László
ISBN 963 9369 58 6 Kiadja: Dénes Natur Mûhely az Országos Magyar Vadászkamara megbízásából Felelõs kiadó: Dénes István Nyomdai elõkészítés: Kitaibel Kiadó
TARTALOM
Vaddisznó-gazdálkodásunk idõszerû kérdései (dr. Nagy Emil) ......................................... 6 Vaddisznó-gazdálkodásunk elemzése a statisztikai számok és populációdinamikai adatok tükrében (dr. Náhlik András – dr. Sándor Gyula) ............................................ 14 A Sefag Rt. vaddisznó-gazdálkodásának tapasztalatai (Buzgó József – Varga Gyula – Simon Tamás) .............................................................. 21 A Gemenc Rt. vaddisznó-gazdálkodásának bemutatása (Pétervári Gábor) ...................... 28 Vaddisznóskertek hazai tapasztalatai, perspektívái (dr. Jánoska Ferenc) .......................... 34 Az intenzív vaddisznótartás állategészségügyi kérdései (dr. Sugár László – Sztojkov Vladov) .............................................................................. 43 A vaddisznóhússal szembeni követelmények változásai (dr. Pacs István) ........................ 48
5
VADDISZNÓ-GAZDÁLKODÁSUNK IDÕSZERÛ KÉRDÉSEI Dr. Nagy Emil az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke Az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága nevében tisztelettel köszöntöm a megjelent kedves vendégeinket, vadgazdáinkat és vadászainkat. Mindenekelõtt köszönetet mondok házigazdáinknak, a Bábolna Rt.-nek és közremûködõ munkatársainak, hogy méltó helyet és feltételt biztosítottak szakmai rendezvényünknek. Köszönetet mondok a felkért elõadóknak, akik munkájukkal jelentõsen hozzájárultak a hazai vaddisznó-gazdálkodás fejlesztéséhez. Köszönöm az OMVK elnökének és fõtitkárának támogatását és részvételét, Bíró Gabriellának a szervezõmunkában nyújtott segítségéért. Közkívánatra a mai tanácskozás témája a vaddisznó-gazdálkodás. A tanácskozás célja: Helyzetértékelés Ajánlattevés a gyakorlat számára Vadgazdálkodásunk mire számíthat az EU-ban? A hazai vaddisznólétszám alakulása a 2002/2003. vadászati évben Az 1960-2002. évek terítéke, 24-szeres növekedés (1. ábra)
1. ábra
6
A legnagyobb nagyvadteríték 93 946 db lett. A legnagyobb nagyvadhasznosítás 107% (KOVÁCS E. 2004) - gímszarvasnál 52 ezerrel, - dámszarvasnál 85 ezerrel, - õznél 21 ezerrel volt nagyobb a teríték. A legtöbb vadászati lehetõség, egész évre vetítve, 1 vadászra 2 db vad volt. Régiónkénti megoszlás: Dunántúl Északi-középhegység Alföld Nemzetközi összehasonlítás: Németország Ausztria Szlovákia
67% 18% 15%
512 ezer db 32 ezer db 21 ezer db
A hazai vaddisznóállomány 2002 évi minõségi mutatói: Elejtett vadkan 19 502 db Elbírált vadkan 4622 db Trófea megoszlása:
külföldi: 56%
hazai: 44%
Érmes 29%, ebbõl arany 4,7%, ezüst 8,2%, bronz 16,7% A 10 legjobb vadkanagyarból (130-140 pont) 6 db Budakeszin, a leghosszabb agyarú az Ormánsági Hubertusz Vt-nél (36,9 cm) esett. A világrekord vadkanagyar 2003 novemberében a Pilisi Parkerdõ Rt.-nél, Budakeszin esett. A világranglista 1. és 4. helyezettje szintén Budakeszin került terítékre. (1. táblázat) OTB 2004 szerint. Mi váltotta ki a hazai vaddisznó-populáció robbanását? Különbözõ ökológiai tényezõk megjelenése és komplex egymásra hatása. Ezek a következõk: Élõhelyi változás, vaddisznó faji sajátossága, megváltozott vadgazdálkodási módszer, a vadászati turizmus ösztönzõ hatása. Kedvezõ élõhelyi változás – A nagyüzemi agrármûvelés általánosabbá válása. – A kis parcellát felváltotta a nagy tábla. – Monokultúrás gabona-és kukoricatermesztés. 7
1. táblázat
8
Vadkanagyarak világranglistája
2004. 05.20.
– Gabonafélék gépi betakarításánál a szemmaradvány (gabonánál 80 kg, kukoricánál 150 kg/ha). – Erdõterületek növekedése, 11%-ról 20%-ra. – Csökkent a szabadtéri állattartás (juh, sertés, szarvasmarha). – Csökkent az emberi zavarás. A mezõgazdasági mûvelõk száma 3 millióról 0,5 millióra csökkent. – Csökkent a fertõzõ sertésbetegség. – A vaddisznónak nincs természetes ragadozója. A vaddisznó kedvezõ faji sajátossága – – – – – – – –
Kiváló alkalmazkodóképessége Mindenevõ táplálkozású Szapora, táplálékfüggõ (kedvezõbb táplálék, nagyobb szaporulat). (2. ábra) Kimagasló szellemi képességû Közösségi életet él (konda) Éjszaka aktív Vadászati értéke és húsa kedvezõ, keresett Urbanizáció, globalizáció számára kedvezõ Megváltozott a hazai vaddisznótartás és gondozás módszere
A vaddisznó „csalogató” szórón való etetése általánossá vált. Ma már egész éven át, több mint 30 000 etetõhelyen, heti több alkalommal etetnek. A nagyvadas és vegyesvadas területeken, a terület 70%-án történik etetés, ez korábban csupán 3% volt. Az évi feletetett abraktakarmány mennyisége több mint 60 000 tonna volt. A hazai nagyvadgazdálkodás ezzel intenzívvé vált. A vaddisznóval együtt élõ kérõdzõ fajokra is kedvezõ hatású volt, ami nagyban hozzájárult a nagyvadfajok túlszaporodásához. A vaddisznó és a kérõdzõ nagyvadfajok kiszorították az apróvadfajokat. Elszaporodott a szárnyas és szõrmés ragadozó. E területen megszûnt az apróvad-gazdálkodás és vadászat. Megváltozott a vadászok szemlélete és érdekeltsége is. Az apróvadvadászból nagyvadvadász lett, fõleg vaddisznóvadász. A vadászati turizmus hatása a vaddisznó-gazdálkodásra A magyar vadászati turizmus évtizedek óta Európában vezetõ helyen van. A rendszerváltás, az új törvények átmentették a nagyüzemi vadgazdálkodást, (átlag 7000 ha-os vadászterülettel). Az évi hasznosított vadnak 40-60%-át, 20-30 000 vendégvadász lövi. A vadászati turizmust szolgáló infrastruktúránk elismert. Az apróvadvadászati lehetõségének csökkenése miatt a vaddisznó és az õz iránti igény növekedett. A megnövekedett igény kielégítésére 80 új vadaskertet létesítettek vaddisznótenyésztés és hasznosítás céljára. A földtulajdon helyzete miatt a vadaskertek 90%-a az erdõgazdasági 9
2. ábra
10
részvénytársaságok területén épült, csupán 10% épült vadásztársasági területen. A vadaskertekkel megjelent az intenzív vaddisznótenyésztés széles skálája. Európában nálunk jött létre az extenzív és intenzív vaddisznótenyésztés és hasznosítás integrált formája. A vadkárral veszélyeztetett területekrõl a fiatal állatokat befogják és vadaskertbe helyezik. A vadászat idejére koncentrált állományösszpontosítás jön létre. Egy-egy külföldi vendégcsoport itt-tartózkodása alatt 2-3 szabadtéri és egy vadaskerti hajtást kap. A szabadtéri hajtásokon 15-20, a vadaskertiekben 50-100 db napi terítékkel. A hajtásokban a gím és a dám tarvad is lõhetõ. Ökonómiai szempontból a hajtóvadászat elõnyösebb, mint az egyéni, 2002-ben az összteríték 90%-a szabad téren 10%-a kertben esett. A vaddisznó által okozott vadkár Láng akadémikus szerint hazánkban a megújuló szervesanyag 85,4%-át a mezõgazdaság, 14,6%-át az erdõgazdaság állítja elõ. A vaddisznó létszámnövekedésével arányosan növekedett a mezõgazdasági vadkár is. 2002-ben a mezõgazdasági vadkár 1,618 millió Ft, az erdei 181 millió Ft volt. A mezõgazdasági vadkár 70%-át a vaddisznó okozza, így a tárgyévben ez 1,132 millió Ft volt. Egy darab terítékre kerülõ vaddisznóra 11 300 Ft kár esett. Az ERTI munkatársai (KOLTAY, 2004) 10 éven át vizsgálták 3 vadaskert erdei kártételének helyzetét. A vizsgált kertekben 100 ha-ra 60-100 db vaddisznó esett. Mérhetõ kártételt a faállományban nem, csupán a lágyszárú növényzetben találtak. Javaslatuk szerint új kerteket lehetõleg rontott erdõkben létesítsenek. Hazánkban a vadaskertek 31 ezer ha területet foglalnak el, ez az összes erdõ 1,7%-a. Vadhús értékesítése A nemzetközi piacon a magyar vadhús tartósan versenyképes. A vadhúságazat hosszabb ideje válságát éli. Az állami elvonás csak növelte e válságot. Vadhús feldolgozásunk európai színvonalú, vaddisznóhúsból van a legtöbb, és az a legkeresettebb is. 2002-ben 4 474 398 kg került értékesítésre, ennek 76%-a felvásárlásra, 13%-a helyi értékesítésre és 11%-a vadászrészre került. 1 kg vaddisznóhús felvásárlási ára 210 Ft, ami 8 kg kukorica árának felel meg. Vadgazdálkodásunk mire számíthat az Európai Unióban? Az EU-ban a FACE 29 tagország, 7 millió vadászát képviseli. Az EU-ban nincs szabályozó irányelv a vadgazdálkodásra. A nemzeti vadgazdálkodás rendje marad. A vadgazdálkodásnak nincs közvetlen támogatása. A közvetett támogatások a következõk:
11
– – – – – – –
Földalapú támogatás, Növénytermesztési, Biotermesztési, Környezetvédelmi, Erdõtelepítési, Térségfejlesztési, Turizmusfejlesztési.
A magyar vadgazdálkodás nem üres kézzel lépett az EU-ba. Korszerû nagyüzemi vadgazdálkodással, világhírû vadállománnyal és felkészült szakemberekkel rendelkezik. Az EU-ban vadgazdálkodásunk rövid idõ alatt meghatározó pozícióba kerülhet. Mit kell tenni a vadgazdálkodás fejlesztéséért? Az agrárfejlesztés során 1,5-2 millió ha szántóterület kivonásra és egyéb hasznosításra kerül. Az agrártermelés két részre oszlik, az intenzív és az extenzív mûvelésre. A felszabadult területek egy részén (700 000 ha) új erdõk telepítése történik. Így az erdõk részaránya 20%-ról 27%-ra növekszik. A NATURA 2000 program keretében 9,5%-ról 20%-ra nõ a védett területek nagysága. A Tisza térségében 12 árapasztó tároló létesül 100 000 ha-on. A vadgazdálkodás fejlesztésénél az elsõdleges mûvelõk tevékenységét kell figyelembe venni. Kívánatos lenne, ha 200 000 ha területen a vadgazdálkodás, mint elsõdleges mûvelõ kapna lehetõséget. A nemzeti vadgazdálkodási terv a közeljövõben készül el. Az erdõfejlesztési program miatt a nagyvadlétszámot drasztikusan csökkenteni kell. Irányított vaddisznó-gazdálkodással és fejlesztéssel a kiesõ vadászati lehetõséget pótolni lehet. Vadgazdálkodásunk fejlesztésének feladatai Az EU-csatlakozás a vadgazdálkodás számára is új lehetõséget kínál. Az EU az integrált szervezetet és programot preferálja. A vadgazdálkodóknak földhasználókká kell válniuk, hogy regisztrálják õket. A saját földtulajdon mellett a tartós bérlemény, valamint a Nemzeti Földalaptól bérelt terület is felhasználható erre a célra. A térségfejlesztés, valamint a turizmus fejlesztése nagy lehetõséget kínál az erdõgazdasági Rt.-k, vadásztársaságok, mezõgazdasági mûvelõk, valamint turistabázisok integrálódásával. Fel kell számolni a vadgazdálkodás tõkehiányát. Fejleszteni kell a vadkereskedelemben a marketingtevékenységet. A hazai vadászok számának a növelése elkerülhetetlen. Nálunk ezer lakosra 0,5 vadász jut, míg az EU átlag 22 fõ. EU pályázatfigyelõ és készítõ szervezeteket kell megyénként létrehozni. A fejlesztéshez szervezeti és jogi szabályozást is végre kell hajtani.
12
Mit kell tenni a jövõben a vaddisznó-gazdálkodás érdekében? Vaddisznó-gazdálkodásunk az eddiginél átgondoltabb és irányítottabb legyen. Vaddisznót ott tartsunk, ahol lehet, ott fejlesszünk ahol célszerû. Az extenzív tenyésztés legyen a meghatározó, az intenzív tenyésztés igény szerinti. A mezõgazdasági károk csökkentésénél a megelõzésre fektessük a hangsúlyt. A malacelhullás csökkentésére állategészségügyi prevenciót kell alkalmazni, tartós hó és aszály elleni védekezés szükségszerû. A vaddisznóhajtásokon a vezérkocát kímélni kell. P. Müller szerint a malacszaporulat 75%-át kilövéssel és befogással hasznosítsuk. A vaddisznó fokozott éjjeli aktivitása miatt, a hasznosításban több intézkedésre van szükség. Magas fényerejû keresõtávcsõ, éjjellátó készülék, megvilágított célkeresztes céltávcsõ alkalmazása kívánatos. Fõ feladat legyen a vadvédelem fokozása, orvvadászat, kóbor kutya kártételének mérséklése. Fontos az alulhasznosítás felszámolása; az évi hasznosítás 120-130% legyen. Vannak feladatok az oktatás, bemutatás szervezésében, a vadkár megelõzésében, a befogás, hajtás stb. témáiban. Összegzés A XXI. század legperspektivikusabb vadfaja a vaddisznó lesz. Sok sikert és veszteséget tud okozni. Kérdés, hogy a vadász mennyire tudja a vaddisznó-gazdálkodást helyes irányba terelni és szabályozni, hogy a vadász gyõz-e vagy a vaddisznó.
Irodalom: PÁLL E. (1982): A vaddisznó és vadászata. Mg. Kiadó Bp. HEINZ MEYNHARDT. (1986): Vaddisznóriport. Gondolat Bp. PALKOVICS-BÜKI-EGYED. (1989): A vaddisznó zárttéri tartása. MTI. Bp. NAGY E.- SZÉKY P. (1995): Vadászható és védett vadfajainkról. Nimród Alapítvány FARAGÓ S. – NÁHLIK A. (1997): A vadállomány szabályozása Mg. Kiadó Bp. V. NOVAKOVIC (2003): A vaddisznó (Sus scrofa L.) Beograd. P. MÜLLER (2004): IV.Jaeger, p. 50-53. KOVÁCS E. (2004): A vaddisznó állományszabályozása III. Nimród KOLTAY A. (2004): Környezetromboló-e a vaddisznóskert V. Nimród DJV-HANDBUCH (2004): Deutscher Jagdschutz-Verband e.V.
13
VADDISZNÓ-GAZDÁLKODÁSUNK ELEMZÉSE A STATISZTIKAI SZÁMOK ÉS POPULÁCIÓDINAMIKAI ADATOK TÜKRÉBEN Dr. Náhlik András és Dr. Sándor Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet A vaddisznóállományainkban végbemenõ folyamatok hiányos ismerete miatt vaddisznógazdálkodásunkban sokkal több az improvizatív elem, mint a tervszerû és egyben szakszerû cselekvés. Értetlenül állunk például a 90-es évek végének populációrobbanása elõtt, okairól csak homályos elképzeléseink vannak. Bár az utóbbi években néhány igen jó agyaras került terítékre, köztük egy világrekord is, azért a szabad vadászterületek túlnyomó többségén továbbra is ritka a jó kan. A szabadterületi vaddisznó-populációinkban végbemenõ folyamatok feltárása hosszabb kutatások eredménye lehet, amelyek a sok terepi munkát igénylõ tömeges jelölések mellett a legkorszerûbb módszereket, például a rádiótelemetriát is bevetik. Az eddig rendelkezésre álló statisztikai és szaporodásökológiai adatok azonban óvatos következtetések levonására már feltétlenül alkalmasak. Ezek alapján egy új szemléletû állományszabályozás fokozatos bevezetésére mód nyílhat.
Anyag és módszer Feldolgoztuk a Vadgazdálkodási Adattár becslési és lelövési adatait. A folyamatok jobb megértésére a feldolgozásnál területi, ivari és felnõtt–szaporulat bontást alkalmaztunk. A következõ területi egységeket használtuk: Délnyugat-Dunántúl (Baranya, Somogy, Vas és Zala megye), Északi-középhegység (Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Alföld (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, és Jász-Nagykun-Szolnok megye). Megvizsgáltuk, hogy az egyes régiókban volt-e különbség az állományok dinamikáját és a lelövések nagyságát tekintve. A két ivar és a szaporulat lelövéseinek alakulását a szakirodalmi ajánlásokkal vetettük össze. A szaporulat becslését a Lajta-Hansági Rt. vadászterületén végeztük. A decemberben és januárban elejtett nõnemû egyedek embrióit/magzatait számoltuk meg. A vad elejtése után a következõ szerveket gyûjtöttük be: méh, petefészkek és az alsó állkapocs. Megvizsgáltuk és megmértük a petefészkeket és a sárgatesteket. Megszámoltuk a méhben hordott magzatokat, meghatároztuk az ivarukat, és lemértük a tömegüket. A születési arányszám becslésekor azt feltételeztük, hogy a vemhesülést követõ két hónap elteltével (vagyis 35 g-os tö14
meg és kb. 12 cm-s testhossz felett) a méhen belüli halálozások száma elhanyagolható. A feltételezés minden valószínûség szerint megállta a helyét, mivel az említett értékeknél nagyobb elhalt magzatokat a megvizsgált méhekben nem találtunk. A vehemszám így jó közelítéssel meg kellett egyezzen a becsült születési arányszámmal. A kor becslését a zápfogak kopása alapján végeztük el, éves kategóriákat használva. Az egyes idõszakokra vonatkoztatott túlélést az állatok szórókon, mezõgazdasági területeken és egyéb helyeken történt közvetlen megfigyelésével becsültük. A felnevelt szaporulatot a szeptember végi állapotra vonatkoztattuk. Ennek oka, hogy módszerünkkel a szeptember utáni elhullások/túlélések nem becsülhetõk, mivel az anyai családok az ellést követõ 8-9 hónap után elkezdenek felbomlani. A statisztikai és szaporodásökológiai adatokra támaszkodva, egy hasznosítási modellt dolgoztunk ki, amihez viszonyítottuk a jelenlegi hasznosítási jellemzõket.
Eredmények Az országos becslési és lelövési adatokból látszik, hogy az állomány kisebb stagnálásokkal a 90-es évek elejéig lassan nõtt. A 80-as évek elejéig a becsült létszámok rendre meghaladják a lelövéseket, figyelembe véve azt is, hogy a tavaszi becsült törzsállomány 120140%-át kellene hasznosítani a szintentartó gazdálkodáshoz, az állomány növekedését eredményezte. A becslések feltételezhetõ pontatlansága ellenére, a lelövési adatok növekedésébõl nyilvánvaló a folyamatos állománynövekedés, amit a hasznosítás nem tudott megállítani (1. ábra). A 80-as évek második felének, a 90-es évek elejének országos nagyvadállomány-csökkentõ programja a vaddisznót sem kímélte. A lelövések száma fokozatosan mintegy 25%-kal emelkedett, aminek következtében az állomány további növekedése megállt. 1993 után a lelövések 22%-kal ismét csökkentek. Ennek két magyarázata van. Egyrészt a helyenként megjelenõ sertéspestis miatt többnyire a szaporulat körében jelentõs elhullások voltak, aminek következtében a vadászatra jogosultak kímélni kezdték az állományt. Másrészt, elsõként az 1993-as rendelet vezetett be a kocákra kíméleti idõt, ami a lelövéseket szintén visz-
15
szavetette. Mindezek következtében az állományok robbanásszerû növekedésnek indultak, amit a hasznosítás mértéke csak késéssel követett, így megállítani sem tudott, legfeljebb mérsékelni. Változás e tekintetben a 2000-2001-es évek környékén volt, amikor a hatóságok egyre több helyen adtak felmentést a tavaszi kocalelövés alól. Ekkortól számíthatjuk az állomány nagyságának országos szintû csökkenését. Ha régiónként vizsgáljuk meg a 94 utáni lelövési adatokat látszik, hogy, bár az állomány növekedése mindenhol végbement, az Északi-középhegységben az sokkal dinamikusabb volt, mint a Dél-Dunántúlon (2. ábra). Ha most a lelövéseket külön vizsgáljuk meg, a két ivar és a szaporulat esetében látható, hogy az Északi-középhegységben arányaiban több malacot, süldõt lõttek, mint a Dél-Dunántúlon (3. ábra). Annak ellenére, hogy a hasznosított felnõtt
16
példányok, közöttük a kocák lelövéseinek aránya is gyorsabban nõtt az Északi-középhegységben, a viszonylag erõteljesebb kocahasznosítás mellett is gyorsabban tudott nõni az öszszes teríték, mint a Dél-Dunántúlon. Ennek oka minden valószínûség szerint az, hogy a malacok és süldõk erõteljesebb hasznosításával a természetes elhullások egy részét kompenzálni lehetett (4. és 5. ábra). Az országos adatok szerint a fiatal példányok aránya a terítéken belül mintegy 60%, aminél a szakirodalom általában jóval magasabb, 80% körüli arányt javasol. Vizsgáljuk meg a szaporodási jellemzõket. Azt látjuk, hogy a kocák szaporodóképessége a kor elõrehaladtával nõ (6. ábra). Míg a süldõk átlag 5 malacnak adnak életet, addig az öreg kocák átlagos megszületett szaporulatszáma meghaladja a nyolcat, de nem ritka a 10
17
feletti malacszám sem. Az összes kocára vonatkoztatott átlagos malacszám viszont évenként változott, és 6 év alatt 4,8 és 6,1 közötti értékeket vett fel. Hasonlóképpen változó volt az õszig felnevelt szaporulat nagysága: 2,7 és 3,6 között fluktuált (7. ábra). Az elõzõekbõl levonható következtetések, hogy a vaddisznó szaporodóképessége jelentõsen változhat évrõl évre és állományról-állományra. A változás oka egyrészt az állomány átlagos kondícióváltozásával magyarázható, ami az éves táplálékkínálattal, mindenekelõtt a makkterméssel lehet összefüggésben. Másrészt a szaporodóképességet nyilvánvalóan befolyásolja a kocaállomány korszerkezete. Magasabb korátlagú állománytól nagyobb szaporulatot várhatunk. A statisztikai adatok és a szaporodóképesség becsült adatainak figyelembevételével ha-
18
sonlítsuk össze egy 100 kocás törzsállomány optimális szintentartó kezelési-hasznosítási számait azokkal a hasznosítási számokkal, amelyek az országos statisztikákból vezethetõk le. Eszerint: 100 kocás, jó korösszetételû törzsállomány esetén • az õszi vadászatig felnevelt szaporulat 320 süldõ, – ebbõl 180 kocasüldõ, 140 kansüldõ. • és van az állományban kb. 50-60 kan Szinten tartó gazdálkodás esetén ebbõl elejtendõ: • 200 süldõ, • 40 felnõtt disznó – ebbõl 15 kan Ehelyett lövünk: • 170 süldõt, • 70 felnõtt disznót, – ebbõl 32-34 kant Az elejtett kanok zöme azonban a tapasztalatok szerint 2-3 éves, és vélhetõen a kocák átlagkora is alacsony. Hová vezet mindez? A kocaállomány elfiatalodik, ennek következtében csak több koca tud egy idõsebb korösszetételû állományhoz képest azonos számú szaporulatot elleni és felnevelni. Az idõsebb kocák malacai ugyanis nagyobb eséllyel maradnak életben. Hasonlóan a kocaállományhoz, a kanok korszerkezete is elfiatalodik. És akkor azt még nem is vettük figyelembe, hogy a malacok és süldõk nagyobb arányú lelövése az összes terítéket is megnövelné a hasznosítás, a természetes elhullásokat részben kompenzáló jellege miatt. Vagyis amiatt, hogy minden valószínûség szerint több olyan fiatal példányt ejtenénk el, amelyek késõbb elhullottak volna!
Javaslatok A fenti eredmények és következtetések néhány olyan javaslat megtételére adnak módot, amelyek ugyan nem rengetik meg alapjaiban a hazai vaddisznó-gazdálkodás gyakorlatát, betartásuk azonban a gazdálkodás színvonalát javítja. Íme: 1. A kocák hasznosítási számát emelni kell addig, amíg az állomány növekedése meg nem áll, illetve a szükséges csökkentést el tudjuk érni. 2. A kanok lelövési aránya az összes felnõtt teríték kb. 1/3-a legyen. 3. A süldõk és malacok hasznosítási aránya az összes teríték kb. 80%-a legyen.
19
Mindezek betartásához persze szükséges lehet a vadászati módok és gyakorlat felülvizsgálata is. Például a kocák túlzott kímélete a hajtásokban, vagy a szórókon történõ téli vadászat során nem feltétlenül indokolt. Ekkorra a süldõk már többnyire olyan fejlettséget érnek el, hogy koca vezetése nélkül is nagy valószínûséggel életben maradnak. Persze célszerû elsõsorban a kisebb, vagyis fiatalabb kocák elejtésre törekedni. A fentiek figyelembevétele a vadászati hasznosítás során, szavatolhatja az állományok nagyságának kézbentartását, és a magasabb korösszetételû állomány kialakítását. Ennek eredménye a nagyobb számú hasznosítható mennyiség, és az elejtett nagyobb kanok számának növekedése kell legyen. A vadgazdának el kell döntenie, mi jobb neki: azonos nagyságú állományból több kant lõni, de úgy, hogy azok zöme 2 éves és öregebb alig-alig lesz, vagy kevesebb kant hasznosítani, de azok átlagkora jóval magasabb lesz. Ez utóbbi esetben a fentiek figyelembevétele elengedhetetlen.
20
A SEFAG RT.
VADDISZNÓ-GAZDÁLKODÁSÁNAK TAPASZTALATAI Buzgó József – vadgazdálkodási osztályvezetõ Varga Gyula – vadászati ágazatvezetõ Simon Tamás – vadászati felügyelõ Bábolna
Tisztelt Konferencia! Nehéz dologra vállalkozik az egyszerû halandó akkor, amikor két olyan nagyszerû elõadó után próbálja meg mondókáját elmondani, mint Prof. Nagy Emil, és Prof. Náhlik András, de miután felkérést kaptam erre a feladatra, s azt elfogadtam, innen már nincs más választásom, mint elmondjam a gyakorlati szakemberek ismereteit a témával kapcsolatban. Nem tudom elkerülni, hogy ne adjak egy rövid betekintést egy kissé nagyobb összefüggést tartalmazó adatsorba, amikor a SEFAG Rt. vaddisznógazdálkodásának tapasztalatairól kell röviden számot adnom, hiszen az országos adatok, valamint a Somogy megyei adatok, fõleg azok tendenciái segítenek megérteni a folyamatokat.
1. ábra Országos és Somogy megyei adatok
A vaddisznóállomány az elmúlt évtizedben megduplázódott, ami a látványos hasznosítás-emelkedés mellett drasztikusan hatott a vadgazdálkodás költségeire is, hiszen fõként a mezei károk növekedésében volt ennek meghatározó szerepe! A szinte exponenciális terítéknövekedés az elmúlt évben megszakadt, s bár legalább olyan mértékben az idõjárási 21
körülményeknek, elsõsorban a 2003 január-márciusában bekövetkezett magas hóállás miatti jelentõs malacelhullásnak „köszönhetõen”, mint a tudatos állománycsökkentés hatására, komoly hasznosítás-visszaesés következett be. Ha megnézzük a második sorban feltüntetett terítékadatokat, akkor látjuk, hogy a vadaskertek terítéke viszont nem csökkent, hanem némileg nõtt, ami hosszabb távon a hasznosítás eltolódását vetíti elõre. Az állománybecslési adatokban ugyanaz a csökkenés igazolódik vissza az elmúlt 2 év adataiból, amit a hasznosítási adatok mutattak, tehát jellemzõ elmozdulás történt a csökkenés irányába. Somogy megye hasonló adatait elemezve kitûnik, hogy a két évvel ezelõtti, majd 12 ezer darabos hasznosításról 2002-ben már visszalépés következett be, s a tendencia 2003ban is folytatódott. Az állománybecslési adatok, bár nincsenek megbízható módszereink, a folyamatot hasonlóképp mutatják, mint az országos adatok. Hozzáteszem, logikus is az összefüggés az országos és a Somogy megyére vonatkozó adatok között, hiszen a megye az ország egyik legnagyobb vadászterülettel és vadállománnyal rendelkezõ megyéje, s gím- valamint dámszarvas és vaddisznó vonatkozásában évek óta a legtöbb vadat itt ejtik el. Meggyõzõdésem, hogy õzbõl csak azért nem, mert ennyi vadfaj hasznosításának nem lehet prioritást adni, és Somogyban a gím, a dám és vaddisznó jelenleg nagyobb gondokat okoz, mint az õz. A vadgazdálkodás problémáit jól jellemzik annak gazdasági adatai, nevezetesen a jövedelmezõség alakulása. A táblázatból látható, hogy a bevételek csökkenése, a költségek folyamatos növekedése hatására az országos adatok vonatkozásában elõször, Somogy megye vonatkozásában negyedszer, negatív elõjelû eredményt produkált az ágazat, amelyet azért is említek meg egy vaddisznó-gazdálkodással kapcsolatos konferencián, mert sok egyéb gond mellett meggyõzõdésem, hogy a túltartott nagyvadállomány, ezen belül a vaddisznó a gondok egyik forrása. A tendenciát mindenképpen jól mutatja a veszteséges megyék számának változása, ami természetesen összefügg a külföldi piacra orientált, bérvadász fetisizáló gazdálkodási modellünk problémáival is! Hozzáteszem, hogy ebben az adatsorban egyre nagyobb számban vannak azok a vadászterületek, amelyek nem közvetlenül bérva-
2. ábra
22
3. ábra
dászok számára értékesítenek, hanem egyéb forrásból finanszírozzák a vadászterület mûködtetését, s ezért a bevételi oldalon nem szerepeltetnek adatot az éves vadgazdálkodási jelentésekben. Nézzünk néhány adatot a SEFAG Rt vadgazdálkodásának megismeréséhez. (2-4. ábra) A táblázatból látható, hogy a gímszarvas egyfajta kiegyenlítetlen hasznosítási számai mellett a vaddisznó-állomány hasznosításának folyamatos növekedése jellemzõ leginkább. A 2003-as évtõl eltekintve elmondható, hogy mára a SEFAG Rt. vadgazdálkodásában a vaddisznóval való gazdálkodás meghatározó jellegûvé vált.
4. ábra
23
5. ábra
Ebben meghatározó szerepe van a zárttéri vaddisznótartásnak, hiszen napjainkban már 8 db vaddisznóskerttel rendelkezik a cég. Az alap elképzelés az volt, hogy a vaddisznó tavaszi-nyári befogása révén csökken a mezõgazdasági vadkár, s a téli vadászati szezonban koncentrált árbevételhez jut az ágazat, hiszen elegendõ vaddisznóval rendelkezett mindegyik vadászterület ahhoz, hogy a tél végére kiürült kerteket, a szabad területrõl kellõ számú egyed befogásával, minden évben feltöltse. Ez az elképzelés alapvetõen helyesnek bizonyult, de a vadászati igények oly módon megváltoztak és eltolódtak a nagy kanok irányába, hogy mára filozófiát kellett váltanunk, s a meglévõ kertjeinket ki kellett egészítsük kan korosztálytárolókkal, hogy a terítékben az elvárt arányban legyen 4 év feletti kan. Az extenzív tartási módot a legtöbb kert esetében felváltotta a korosztálytárolós tartási mód, amely a területek egy részénél nagy számban befogható malacok biztonságos felnevelésére alkalmas malacnevelõvel is kiegészült. A kertek méretét és tartási módját jól szemlélteti az alábbi táblázat (5. ábra). A vaddisznó-állománnyal való gazdálkodásnak meghatározó elemévé vált az élõvad befogás, hiszen a kerttel rendelkezõ erdészeteinknél a befogás január végétõl, gyakorlatilag nyár közepéig, a malacnevelõvel rendelkezõ erdészetek esetében pedig szeptember végéig a hivatásos vadászok egyik kiemelt feladata. Cégi szinten a befogás közel 1500 db, s van olyan erdészetünk, a szántódi, ahol a négy kertbe több, mint 800 db vaddisznót fogunk be! Van olyan hivatásos vadászunk, akinek 10 db befogója mûködik közel fél éven át, és évente 150 db „fekete disznót”, vagyis nem malacot fog be. Úgy vélem, ez a teljesítmény önmagáért beszél! Nyilvánvaló, hogy a hasznosítás ilyen módja jelentõsen befolyásolja a szabad területi vadászatok eredményességét, s ennek alátámasztására nézzük meg az elmúlt évek állományhasznosításának alakulását egy grafikonon (6. ábra). A vaddisznó-hasznosítási adatokhoz hozzátartozik, hogy 1981-ben mindösszesen 545 db volt a SEFAG disznóterítéke, amely az országos adatokkal megegyezõ ütemben emelkedett 24
6. ábra
2002-ig, mikor is 2458 db volt a teríték. Az elmúlt hét esztendõ adatait nézve szembetûnõ, hogy a kerti hasznosítás aránya jelentõsen nõtt, 2001-ben megközelítette az 50%-ot, s ha megnézzük az okokat is, látható hogy ez a befogás arányának jelentõs emelkedésével függ össsze. A kanöregbítõ kertek kialakításával sikerült a terítéken belüli kanarányt tartósan 30% közelébe vinni, s ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb kertben a korosztálytárolók mindössze 1-2 éve készültek el, könnyen kiszámítható, hogy a kanok terítéken belüli aránya igazán 2 év múlva fog jelentõsen megváltozni. A vaddisznó vadásztatásból származó árbevételét illetve annak az ágazat bevételében lévõ arányát remekül mutatja be a következõ grafikon, ahol a vadgazdálkodás árbevételének ill. ugyanezen idõszak vaddisznóállomány-hasznosításának változását mutatjuk be (7. ábra). Az árbevétel elsõ, 1970-re vonatkozó adata mindössze 8000 eFt volt, s viszonylag dinamikus növekedést a 90’-es évek elejétõl tapasztalhatunk. Az új évezred elején már meghaladta a 450 000 millió forintot. A vaddisznóállomány-hasznosítás adatai gyakorlatilag az intenzív disznóskertek elsõ lépcsõjének elkészültét követõen, az ezredforduló tájékától kezdõdõen mutatnak jellemzõen azonos görbelefutást a garfikonon az össz. árbevételével. A statsztikához valamit értõ emberek számára ez azt jelenti, hogy szorossá vált a korreláció a vaddisznóállományhasznosítás alakulása és az árbevétel alakulása között. Utánanéztünk ennek a nyilvánvaló öszszefüggésnek a számviteli adatokban, ami a következõ eredményt hozta: 2001-ben az ágazati árbevételbõl 31,3% származott a vaddisznó hasznosításából, 2002-ben ugyanez a szám 40,85% volt, és 2003-ban már elérte a 46,5%-ot! 25
7. ábra Ágazati árbevétel és vaddisznóállomány-hasznosítás adatai 1970–2003 között
Úgy gondolom, hogy az a kijelentés, miszerint a vaddisznó mára az ágazat meghatározó elemévé vált, nem túlzás. Látnunk kell azt is, hogy az árbevételt mily elemek és mekkora mértékben alkotják. A következõ grafikonon mutatjuk be adatainkat (8. ábra). Az arányokat sajnos jelentõs mértékben befolyásolja a vadhús árának évek óta tapasztalt mélyrepülése, amirõl elmondhatjuk, hogy a 25 évvel ezelõtti árszinvonalat idézi. A hasznosítási arányokat figyelembe véve, még néhány adatot szeretnék megosztani a konferencia hallgatóival: a SEFAG Rt.-nél a bérvadászat aránya, bár területenként eltérõ, de összességében megközelíti a 80%-ot. Ebben nyilvánvalóan közrejátszik a vadaskerti hasznosítás 100%-os bérvadászati aránya. Ezt a személyzeti vadkárelhárító vadászatokat csökkentõ élõvadbefogással tudtuk elérni, ami nyilvánvalóan pozitív hozadéka a vadaskerti gazdálkodásnak. Ha a korábban meghatározó mértékû egyéni vadászati mód és a hajtás öszszefüggéseit vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy ha a személyzeti vadkárelhárítás terítékét nem vesszük figyelembe, az egyéni vadászaton terítékre hozott vaddisznó arányszáma nem éri el a 10%-ot. Döntõvé vált a hajtásban való vadászat, aminek jótékony hatása lehet az állomány dinamikájára, nevezetesen az, hogy a hajtásban lényegesen nagyobb arányban hasznosítódik az egyéni vadászaton zömmel megkímélt koca. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert nem mindenben értek egyet az elõttem szólókkal, hiszen a kocák kímélete miatt szaporodott el túlzott mértékben a vaddisznó az országban. Egy korábbi cikkemben, amely a Nimródban jelent meg, állást foglaltam a kocák, a fiatal kocák válogató vadászatának bevezetése mellett, amivel hatékonyan tudnánk az állomány csökkentése irányába elindulnunk. A törzskocák, az 5-8 éves, a malacokat a legnagyobb biztonsággal és legjobb kondícióval felnevelni tudó 100-130 kg egyedek kivételével, a kocatörzsek rangsorában, 26
8. ábra A vaddisznó árbevétel megoszlása 2003-ban
s ezzel összefüggésben a hajtásokban a konda közepén menekülõ kisebb kocákba való bátrabb belenyúlással tudnánk elmozdulni a holtpontról! A vaddisznóállomány csökkentésére azért is szükség volna, mert nagyvadas megyékben statisztikailag kimutatható összefüggés van a vadgazdálkodás ökonómiai helyzete, a mezõgazdasági vadkárok alakulása és a vaddisznó állománysûrûsége között. Adataink elemzése során egyértelmüsödött számunkra, hogy a mezõgazdasági vadkár, az évente változó vetésterületû kukorica termesztésétõl függõen, 60-65%-ban a vaddisznótól származik. Különösen igez ez azokon a területeken, ahol a túráskár elleni védekezést „nagyvonalúan” kezelik. Somogy megyében az erdei és mezei vadkárok, az ellenük való védekezés és a károk következtében kiszabott bírságok a vadgazdálkodási költségek 50%-át teszik ki, ami sajnálatos eltolódásokhoz vezetett a vadgazdálkodás gyakorlatában. A SEFAG Rt. vaddisznógazdálkodásában is számos problémát jelent a túlzott létszám, hiszen bármilyen jól és tudatosan van a hasznosítás megtervezve, a koncentrált árbevételre való törekvés sebezhetõvé, kiszolgáltatottá teszi az ágazatot! A vadaskertek hasznosítása kertenként 2-3 vadászattal számol, ahol az esetenkénti árbevétel elérheti a 13-15 millió forintot, s amely vadászat idõjárási okból, vagy a vendéggel kapcsolatos egyéb okból elmarad, mondjuk december 15-én, akkor annak a vadászatnak az árbevételérõl abban a gazdasági évben már lemondhatunk! Ez sajnos komoly kockázatot jelent, hiszen egy-egy termelõegység pénzügyi eredményét alapvetõen meghatározhatja! Kimondhatjuk azt, hogy az intenzív gazdálkodás esetében a költségekre biztosan, a bevételek teljes egészére csak szerencsés esetben számíthatunk. A szerencse pedig nem szakmai, és nem közgazdasági kategória, úgyhogy hosszabb távon csak a vaddisznóállomány jelentõs csökkentése lehet a célunk, és valószínûsíthetõ, hogy egy alacsonyabb szintû állomány, kisebb árbevétellel, de tervezhetõbb költséggel, gazdaságosabban kezelhetõ lesz, mint ez a mai, túldimenzionált nagyvadállomány! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket, és további hasznos idõtöltést kívánok!
27
A GEMENC RT.
VADDISZNÓGAZDÁLKODÁSÁNAK BEMUTATÁSA Pétervári Gábor Gemenc Rt. A Gemenc Rt. filozófiája: „A gemenci ártéri táj jellegzetes arculatát, különleges ökoszisztémáját, erdõtársulásait, védett növény- és állatfajait fenntartsa és megõrizze a következõ generációk számára úgy, hogy mindez az eredményes gazdálkodás mellett a nemzet javát szolgálja.” A Gemenc Rt. 1994-tõl részvénytársasági formában 34 027 hektár állami tulajdonú erdõterületen és 70 349 hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik. Az erdõterület Szekszárd-Kalocsa vonalától délre, egészen a déli országhatárig húzódik a Duna jobb és bal partján, nyugati határa Mõcsény, keleti határa Hajós községig terjed. A részvénytársaság kezeli Közép-Európa egyik legnagyobb, összefüggõ hullámtéri erdõterületét, a Gemenci-erdõt. A Társaság összesen 21 687 ha ártéri területet kezel – amelybõl 14 753 ha a hullámtéri terület. Ehhez csatlakozik keletrõl 10 200 hektár homoki, illetve nyugatról 5400 hektár dombvidéki terület erdõállománya.
Vadgazdálkodás A részvénytársaság három, jellegében különbözõ vadászterületet kezel: – „Gemenc” 20 560 ha – „Hajós-Baja” 24 277 ha – „Béda-Karapancsa” 25 512 ha. Két, intenzíven vadgazdálkodó zárt területet üzemeltet: – a Lenesi fácántelepet és – a 453 hektáros Lenesi disznóskertet. „Gemenc” vadászterület Területe: 20 560 hektár A vadászterület Európa egyik legnagyobb összefüggõ hullámtéri erdõterülete. Világszerte ismert a gímszarvasállománya. A terület jelentõs hányada egyben a Duna-Dráva Nemzeti Park része is. A vadászterületbõl egy-egy részt a Gemenc Rt. mind a négy biológiai erdészete kezel.
28
Éves teríték: Gímbika: 100 db Tarvad: 300 db Õzbak: 20 db Suta, gida: 40 db Vaddisznó: 1200 db (Ebbõl kan: 200 db) Vadászházak: Gemenci vadászház Keselyûsi vadászház Pörbölyi vadászház Pandúri vadászház „Hajós-Baja” vadászterület Terület: 24 277 hektár Síkvidéki-homoki területrész. Jellemzõ fafajok: akác, erdeifenyõ, feketefenyõ. Teljes területe a Hajósi Erdészet kezelésében. Éves teríték: Gímbika: 80 Tarvad: 350 Õzbak: 65 Suta, gida: 100 Vaddisznó szabad területen: 150 Vaddisznó a lenesi kertben: 550 Ebbõl kan: 200 Mezei nyúl: 200 Fácán: 2500
db db db db db db db db db
Vadászházak: Hajósszentgyörgyi vadászház Lenesi vadászházak Zöldhegyi vadászház „Béda-Karapancsa” vadászterület Terület: 25 512 hektár A Duna jobb és bal partján, döntõen ármentett terület, gyönyörû tölgyerdõkkel. Karapancsán került terítékre 1986-ban az akkor világrekord szarvasbika, amely Magyarországon még ma is az elsõ. A vadászterületet a Bátaszéki és a Pandúri Erdészet kezeli. 29
Éves teríték: Gímbika: 70 db Tarvad: 280 db Õzbak: 65 db Suta, gida: 90 db Vaddisznó: 600 db Ebbõl kan: 80 db Vadászházak: Bédai vadászház Karapancsai vadászkastély
A vaddisznó-gazdálkodás helyzete és jelentõsége a Gemenc Rt. vadgazdálkodási ágazatában Amint a fenti általános bemutatásból látható, a vaddisznó a legnagyobb számban szerepel a terítéklistában. De a vaddisznó nemcsak a kilövések számszerûségében foglalja el az elsõ helyet, hanem a vadászati pénzügyi árbevétel szempontjából is megelõzi a gímszarvast. A vaddisznó-gazdálkodás üzleti jelentõségének növekedése mintegy 15 évvel ezelõtt gyorsult fel, elsõsorban a vaddisznóhajtások – a jól szervezett és sikeres vaddisznóhajtások! – bérvadászati keresettsége révén. A megnövekedett bérvadászati kereslet kielégítésére egyre több vadászatra jogosult létesített vaddisznóskertet. Ahol a bérvadászat jelentõsége és mértéke – mint például egy állami tulajdonú erdõgazdasági részvénytársaság esetében – meghatározó, elõbb-utóbb elkerülhetetlen a vaddisznóskert létesítése, a zárttéri vaddisznó-gazdálkodás bevezetése. A Gemenc Rt. vadászterületein különbözõ súllyal és jelentõséggel szerepel a vaddisznó a vadgazdálkodási tevékenységben. (1. ábra) Kiemelkedõ jelentõsége van a vaddisznó-gazdálkodásnak a „Gemenc” vadászterületen. A nagy területû hullámtéren nincsenek települések, a hihetetlenül buja – szinte „õserdei” – vegetáció eszményi élõhelyet nyújt a vaddisznó számára. A hullámtéren belül mezõgazdálkodás nincs, így a nagy létszámú vaddisznóállomány sem okoz gazdasági nézeteltérést a földtulajdonosok között, a vaddisznó erdõgazdasági kártétele – ahol nincs természetes tölgyerdõ-felújítás – szinte jelentéktelen. A terület a Duna árvízvédelmi töltésének mentett oldalán vadkárelhárító kerítéssel biztosított, így zártterületi vadgazdálkodási egységet képez. A vaddisznóállomány létszámát a vadászati hasznosítás és a Duna vízállása szabályozza. A különbözõ gyakoriságú árvizek – a vadgazdálkodó minden erõfeszítése ellenére – néha jelentõs károkat okoznak a vaddisznóállományban. Ilyenkor a vadállomány-szabályozási feladatokat – „térítésmentesen” – a természet veszi át a vadgazdálkodótól. A mellékletben szereplõ statisztikai kimutatásban mutatja ezt például a 2001-2002. vadászati év 1335 db-os vaddisznóterítéke után a 2002-2003. vadászati év 696 db-os terítéke. Ez évben volt 30
1. ábra
(2002. márciusban 843 cm, augusztusban 943 cm Bajai vízmércén mért tetõzéssel) az utóbbi évtizedek két legnagyobb dunai árvize. Ugyanúgy azt is láthatjuk, hogy a következõ évben – legalábbis az állománylétszámot illetõen – a vaddisznóállomány gyakorlatilag „kiheverte” az árvíz okozta malacpusztulás veszteségét. A harmadik évre, gyakorlatilag helyreállt a vaddisznóállomány korosztályszerkezete és az árvíz miatt eltolódott szaporodási ciklusa is. A területen a vaddisznóállomány mintegy 90%-ban vaddisznóhajtásokon, bérvadászattal hasznosított. A „Hajós-Baja” vadászterületen a természetes, szabadterületi vaddisznóállomány jelentõsége kisebb. A homoki terület akácosai, erdei-, feketefenyõ és nyaras erdõállományai nem tudnak nagy létszámú vaddisznóállományt eltartani. Fokozott jelentõségû ezen a területen az erdõterülettel határos (nem ritkán zárvány) mezõgazdasági területek vadkár elleni védelme. Ez a körülmény sem engedheti meg a vaddisznó szabadterületi állománylétszámának növelését. Ezen a vadászterületen belül található azonban a Lenesi Vaddisznóskert, amelyben a zárttéri vaddisznó-gazdálkodás kiemelkedõ jelentõségû. A 453 ha területû vaddisznóskertben a 2003-2004. vadászati idény összterítéke 526 db vaddisznó volt, ami 1,2 db/ha hasznosítást jelent! (2. ábra) A vadászat minõségét jelzi az összterítéken belül a kanok 27 %-os aránya és ezen belül a 90 db, 16 cm feletti méretû trófea. A Lenesi Vaddisznóskert a Duna bal partján, Dusnok község határában, mintegy 3 kmre a folyótól, egy 600 ha-os, szigetszerû erdõterületben fekszik. Ezt az erdõterületet mintegy 35 évvel ezelõtt, tudatos tervezéssel, nagyterítékû fácánvadászatok rendezésére alakí31
2. ábra
tották ki. Ez volt a híres lenesi fácánvadászatok színhelye, ahol 1986-ban 12 vadász egy nap alatt 9000 db fácánkakast hozott terítékre – ami valószínûleg e tekintetben szinte megismételhetetlen. Az 1990-es évek után jelentõsen csökkent a kereslet a nagyterítékû fácánvadászatok iránt. A fácánvadászatok zavartalansága érdekében, a nagyvad ellen bekerített erdõterületet a Gemenc Rt. eleinte egyszerû vaddisznóskertként kezdte hasznosítani, évente a kertben lévõ vaddisznóállomány természetes szaporulatának mértékéig. Így a kertben évente 50-70 db vaddisznó került terítékre, egy-két napos hajtásban. A hasznosítás mértékének növekedése nyomon követhetõ az 1998. évtõl a mellékelt táblázatos és grafikonos kimutatásban. Az 1999. évben a kereslet növekedése ösztönözte a gazdálkodót a vaddisznóskerti vadászatok minõségének javítására. Az elõnevelõk és korosztályos kantárolók létesítése és üzemeltetése révén jelentõsen emelkedett a terítékre került kanok aránya és minõsége. A 2003-2004. vadászati idényben már üzemszerûen alkalmaztuk a Lenesi Vaddisznóskertben a terület fajlagos hasznosítását jelentõsen megnövelõ puffertárolókat. Így a vaddisznóskert éves hasznosítása meghaladta az 500 db vaddisznót. A továbbiakban a vaddisznóskert üzemeltetésében a legnagyobb feladat az egyensúly megteremtése a kertben tartott vaddisznóállomány és a bérvadászati hasznosítás között. A hasznosítás mennyisége a vadászat minõségének csökkenése nélkül tovább már nem fokozható, viszont a hasznosított kanok aránya tovább növelhetõ, mintegy 50%-os mértékig. (3. ábra) 32
3. ábra
A Béda-Karapancsa vadászterületen a vaddisznó-gazdálkodás gyakorlatilag kizárólag szabad területen történik. Ezen a vadászterületen az ártéri gímszarvas vadgazdálkodási – ökönómiai jelentõsége nagyobb, mint a vaddisznóé. A mellékelt statisztikai bemutatók számokban is tükrözik a három, jellegében merõben eltérõ vadászterületen a vaddisznó jelentõségét a Gemenc Rt. vadgazdálkodásában.
33
VADDISZNÓSKERTEK HAZAI TAPASZTALATAI, PERSPEKTÍVÁI Jánoska Ferenc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar, Vadgazdálkodási Intézet
Bevezetés Magyarországon a zárttéri nagyvadtartás jelenleg reneszánszát éli. E folyamat kezdetei a XX. század 70-es éveire nyúlnak vissza, amikor a bérvadászat megnövekedett igényei, illetve a mezei és erdei vadkárok növekedése miatt kezdték el a nagyvadat (elsõsorban a vaddisznót) zárttéri körülmények között tartani. Ugyancsak nem elhanyagolható szempont volt az élõállat-értékesítés lehetõségének megteremtése sem, elsõsorban a dám esetében. Néhány, a 70-es években létesült vaddisznóskert, a mai napig jó és eredményes gazdálkodást folytatva, átvészelte a rendszerváltozásból adódó nehézségeket is. A gímszarvast és a dámot a 80-as évek közepétõl tartják intenzív vagy félintenzív körülmények közepette, farmokon vagy vadászkertekben. A muflon zárttéri tartásának beindulása ugyancsak a 70-es évek közepétõl számítható. A 90-es évek elejétõl újabb nagy lendületet vett a zárttéri nagyvadtartás, köszönhetõen a szakmai ismeretek és tapasztalatok bõvülésének, praktikus szakkönyv megjelenésének (PALKOVICS ÉS MUNKATÁRSAI 1988). Napjainkban is évente 3-4 új kert létesül Magyarországon, ezek jelentõs része vaddisznóskert, illetve több vadfaj egyidejû tartása mellett is a vaddisznó túlsúlya jellemzõ a gazdálkodásban.
Törvényi háttér áttekintése A hazánkban érvényben lévõ törvényi rendelkezések szerint (1996. évi LV. törvény a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról és a vadászatról) a törvény hatálya kiterjed a vadászható állatfajok és élõhelyük védelmére, de nem terjed ki arra a vadra, melyet nem a vadászati jog hasznosítása érdekében tartanak bekerített helyen. A törvény megkülönböztet vadaskerteket és vadasparkokat: a vadaskertek a gímszarvas, dámszarvas, a vaddisznó és a muflon tartása, tenyésztése és vadászata céljából létesített bekerített területek, míg a vadasparkok kutatási, oktatási és bemutatási célokat szolgálnak, itt vadászatot folytatni csak a vadászati hatóság külön engedélyével szabad. Ugyancsak kimondja a törvény, hogy a vadaskertben, vadasparkban tartott vad – a vadaspark fenntartójával kötött eltérõ megállapodás hiányában – a vadászatra jogosult tulajdonában van. A rendelkezések szerint a vadaskertekben, vadasparkokban nem kell tekintettel lenni az élõhely vadeltartó képességére. A vadaskertekben az egyes vadfajokra vonatkozó vadászati idényektõl is el lehet térni a vadászati hatóságnak történt elõzetes bejelen34
tés után, a vad szaporodására vonatkozó etikai szabályok megtartása mellett. A törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet kimondja, hogy vadászati célú vadaskert vaddisznó és muflon esetében 200 ha-t, más nagyvadfajok esetében az 500 ha-t el kell érje. A rendelet ugyancsak elõírja, hogy vadászterületnek nem minõsülõ területen, valamint vadasparkban tartott nagyvad vadaskertbe történõ kihelyezését a vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási tervben engedélyezi. Vadászterületnek nem minõsülõ területrõl vagy vadasparkból a vadaskertbe telepített, illetve kihelyezett nagyvadat a jogosult köteles jól felismerhetõen, a vad teljes élettartamára maradandó módon megjelölni. Az ilyen vad származásáról az átvevõt, illetve a vadászt tájékoztatni kell, és ezt az állatkísérõ okmányban is fel kell tüntetni. A vadászatra jogosult vadászterületnek nem minõsülõ területrõl vagy vadasparkból vadaskertbe csak a fenti rendelkezésben elõírtak szerint megjelölt vadat helyezhet ki.
Vaddisznóskertek létesítésének okai, felmerülõ buktatók A vaddisznó vadászata (elsõsorban a nagyterítékû vaddisznóhajtások) iránt mind a külföldi, mind a belföldi bérvadászok növekvõ mértékben érdeklõdnek. A kereslet növekedését szabad területen egyre nehezebb kielégíteni, ugyanakkor megfelelõ helyre, szakszerûen tervezett és kivitelezett vaddisznóskertekben a vadászatok kivitelezhetõk. Az alábbi okok miatt került elõtérbe a vaddisznó zárttéri tartása: – Jól tûri a zárttéri tartást. – Jól tûri a magas állománysûrûséget. – Vadászata (megfelelõ szervezés esetén) közel azonos élményt nyújt, mint szabad területen. – Megfelelõ tartáskörülmények megléte esetén nem csökken lényegesen a reprodukció. – Szaporulata már az elsõ évben hasznosítható, szemben a többi nagyvadfajéval. – Vadászata iránt jelenleg is nagy a kereslet, igen jó áron értékesíthetõ. – A vaddisznóskertekben az ideálishoz közeli ivari- és korviszonyok állíthatók be. – A külterületi vadkár csökkenthetõ, amennyiben a kert mûködését a befogásokra alapozzuk. – A vadásztatás biztonságossá, tervezhetõvé válik. Nem lehet ugyanakkor elhallgatni, hogy a vaddisznóskertek gazdálkodási, pénzügyi okokból létesülnek elsõsorban, igen nagy befektetéssel, a megtérülés és haszon reményében. Természetesen a kitûzött célok elérését számos buktató hátráltathatja: – Önszabályozó mechanizmus léphet fel az állománysûrûség csökkentésére, ami jelentõsen visszavetheti a kerten belüli reprodukciót.. – Jelentõs lehet a fiatal egyedek elhullása, különösen régebben létesült, kiélt aljnövényzetû, rossz adottságú kertekben. – A zárttéri tartáskörülmények közepette a járványok, betegségek nagyobb pusztítást végezhetnek, mint szabad területen. – A vaddisznóskertekben jelentõs mértékû lehet az erdõ talajában, aljnövényzetében, természeti értékekben keletkezõ kár. 35
– Értékesítési gondok adódhatnak a közeljövõben, mivel a vaddisznóskerti vadászatok keresettségének növekedése nem áll arányban a kínálat növekedésével. – A vaddisznó húskihozatala rossz, húsának ára tartósan alacsony. – A nem megfelelõ létesítésbõl, illetve a technológiai fegyelem be nem tartásából sok probléma adódhat.
Tartástechnológiák A hazánkban mûködõ vaddisznóskertek tartástechnológiájukban, az alkalmazott takarmányozási módokban, illetve a vadásztatás módjában nagy eltéréseket mutatnak. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy nincs két egyforma vaddisznóskerti tartás Magyarországon. Amennyiben mégis szeretnénk valamiféle áttekintést adni a vaddisznóskertek típusairól, az alábbi csoportosításban tárgyalhatjuk õket (JÁNOSKA 2001): 1. Egységes kert 1.1. Egységes kert, szaporulatra alapozva A legkevésbé intenzív technológia, a szabadterületi tartástól gyakorlatilag csupán a kerítés megléte, illetve az intenzívebb takarmányozás szükségessége miatt tér el. A jelen technológia alkalmazása esetén az alábbiak jellemzik a vaddisznóskertet: – csak a kertben felnevelt szaporulatra alapoz, évi 1,5-2 malac/koca mértékben – elsõsorban nagyobb területû kertekben alkalmazható technológia, de a kert területe ne haladja meg lehetõség szerint az 500 ha-t – a tavaszi törzsállomány kb. 55-60%-a hasznosítható, ez erõsen függ az ivararánytól (természetesen a kocák javára kell eltolni az ivararányt a magasabb hasznosítási ráta érdekében) – cél a vadászatok elõtt az 1 disznó/ha állománysûrûség elérése Hátrányai: – koncentrált tartás miatt csökkenõ szaporulattal számolhatunk (a létfenntartás „igénye” megelõzi a fajfenntartást) – levadászható mennyiség nehezen tervezhetõ, hiszen nincsenek pontos információink a szaporulat, illetve a kertben található állomány nagyságáról – a fentiek miatt könnyen alul- ill. túlhasznosíthatjuk az állományt – „tenyészállataink” eshetnek áldozatul a hajtások során a jövõ évi szaporulat csökken 1.2. Egységes kert, befogásokra alapozva – – – –
szabad területen befogott disznókkal töltjük fel a kertet gyakorlatilag üresre kivadászható a vadászszezonban az állománynagyság pontosan tervezhetõ, nyomon követhetõ a szabadterületi vadkár mértéke jelentõsen csökkenthetõ
36
Hátrányok: – jelentõs többletmunka-igény jelentkezik – költségnövekedés (befogók, szakszemélyzet díjazása, szállítási költségek, esetleges vásárlási költségek stb.) – nagyobb stresszbõl adódó rosszabb gyarapodás, kitörési kísérletek 1.3. Egységes kert, befogásokra és szaporulatra alapozva Az elõzõ két alapmodell kombinációja, amelyet úgy igyekeznek megvalósítani, hogy mindkettõ hibáit, hátrányait ki lehessen küszöbölni. Jelen technológia alkalmazása esetén a téli vaddisznóhajtások után marad a kertben törzsállomány, amelynek szaporulatára lehet alapozni, de a szabadterületi befogásokat is folytatni kell a megfelelõ állománynagyság eléréséhez. Manapság hazánkban az egységes kertek között ez a legelterjedtebb, leggyakoribb technológia. 2. Megosztott kertek 2.1. Váltókertek – két, közel azonos nagyságú kertrész szükségeltetik, melyek évenkénti váltással lesznek pihentetett és vadászott kertek – ideális esetben külön-külön legalább 250-300 ha nagyságúak – induláskor az egyik kertrészbe a vadászatra szánt egyedeket, a másikba a tenyésztésre szánt egyedeket tesszük – a vadászkertet a szezon végére „üresre” kivadásszuk – a szezon befejeztével a kerteket felcseréljük: átfogókkal a tenyésztésre szánt egyedeket az eddigi vadászkertbe helyezzük, a levadászásra szántakat az eddigi szaporítókertben hagyjuk – az öregbítésre szánt, értékes egyedeinket megóvhatjuk az idõ elõtti levadászástól – két kertnél több is alkalmazható a fenti „vetésforgóban” 2.2. Tárolós kertek 2.2.1. Kocatárolós kertek Jelentõs különmunka-igénnyel rendelkezõ típus, de a szaporulat nagyságában mutatkozó különbség indokolttá teheti alkalmazását. Intenzívebb technológia felé való átmeneti tartási mód. Feljettebb változata esetében külön tenyészkertben tartjuk kocáinkat. Alkalmazásának jellemzõi: – legjobb tenyészkocáinkat (2-5 éves korosztály) a vadászatok elõtt kifogjuk a vadászkertbõl, ezáltal levadászásukat megelõzzük, és külön tároló kertrészben helyezzük el õket a vadászszezon idejére – éves megfigyelést, szinte egyedenkénti ismertséget feltételez – a kiválasztásnál nem a méretek, hanem a felnevelt alomszám a döntõ 37
– a kifogandó egyedek megjelölhetõk (pl. kilõhetõ festékgolyóval), így a szezon elõtt kifoghatók 2.2.2. Malactárolók, malacóvodák Gyakorlati tapasztalat, hogy a befogott malacok jelentõs arányban elhullanak, elsõsorban a táplálékhoz jutás nehézkessége, a szabadterületi körülményekhez képest nagyobb konkurencia miatt. A befogott vagy leválasztott malacok felnevelésére külön tárolókerteket létesíthetünk, ahol – – – – – –
a malacok 80-95%-a felnevelhetõ, a kocánkénti felnevelt alomszám 3-3,5-re emelhetõ 1 ha-on 80-90 malac tartható jó minõségû malactápot, dercés takarmányt etessünk, jó minõségû ivóvizet biztosítsunk betonozott etetõhelyeket alkalmazzunk a vadászatok elõtt 3-4 héttel engedjük ki õket a vadászkertbe megfelelõ takarmányozással a levadásztatás idejére jó kondíciójú, magas súlyú süldõket biztosíthat e modell, ez a vadásztatásban, illetve a húsértékesítésben is pluszbevételt jelenthet – a kanmalacok-kansüldõk tovább nevelhetõk 2.2.3. Kantárolós kertek – ugrásszerûen növekvõ árbevételt lehet elérni 16-17 cm feletti agyarú kanok lövetésével – éves szakaszolásban, néhány ha-os kertrészekben 3-4 (-5) éves korig kanjainkat „öregbítjük” – a szabad területrõl befogott vagy malacóvodából kikerült kanok egyaránt tarthatók – el kell kerülni a túlzott emberhez szokást 3. Intenzív szaporításra alapozott kertek 3.1. Extenzív szaporítókert A jelen technológia alkalmazásakor a vadászkert mellett egy külön erre a célra szolgáló (a vadászkertnél lényegesen kisebb nagyságú) kertrészben tartjuk (éven át) kocáinkat, illetve a búgási idõszakban néhány kant. A vadászszezon kezdetekor a szaporítókertbõl a vadászkertbe engedjük át a levadásztatásra szánt egyedeket, míg a szaporításra kijelölteket a szaporítókertben hagyjuk. Az intenzív, szaporításra alapozott kerttípusok közül extenzív módszernek tekinthetõ. Terjedõben lévõ kerttípus, az új létesítésû kertek között gyakrabban találkozhatunk vele. 3.2. Elletõkarámos szaporítókert A jelen típusnál a kocákat kisebb kondákban, mindössze 0,5 ha-os szaporítókertben helyezzük el, a kanokat búgáskor engedjük be a karámokba.
38
– – – – – –
4-5 kocához engedünk 1 kant a búgás befejeztével a kanokat kifogjuk ellési diõszakban ellõvacoknak megfelelõ anyagot helyezzünk a karámokba a legnagyobb nyugalmat kell biztosítani az ellési idõszakban, illetve azt követõen a malacokat 3 hónapos korban lehet elválasztani mehetnek vadászkertbe, illetve a kanmalacok öregbítõkertekbe, az emsemalacok egy részét törzsállományként visszatarthatjuk – a kiöregedett kocákat vadászkertbe helyezzük át 3.3. Kutricás szaporítókert
A legintenzívebb kerttípus, elsõsorban francia minták alapján létesültek (PÁLL 1982), az alábbi jellemzõkkel: – szelíd, emberhez szokott állományt igényel – néhány napos kortól nevelt malacok kiválasztásával kell állományunkat létrehozni – a kocák közös karámban, de mindegyiknek saját ellõkutricája van – a gondozónak naponta a helyére kell terelni az állatokat, hogy megfelelõen kezessé váljanak, és saját kutricájukat meg- és felismerjék – az agresszív, nem megfelelõen kezes egyedeket ki kell zárni a tenyésztésbõl – búgáskor a közös kifutóban kell tartani a kocákat a kanokkal, ilyenkor nem mehetnek a kutricájukba – búgás után kezdõdik újra a „séta”, a kocák saját kutricájukban ellenek – 6-8 hetes korban kell a malacokat elválasztani – a malacok elválasztásakor gyakran másodivarzást váltunk ki, ilyenkor kanokat teszünk a kondához, így 2 év alatt háromszor ellethetünk
A hazai vaddisznóskertek területi eloszlása, jellemzése Magyarországon 1997-ben (KÕHALMY & JÁNOSKA 2000) készült kimutatás szerint az országban 64 vadaskert mûködött, amelybõl – 25 vaddisznós – 7 dámos – 2 muflonos – 29 vegyes vadtartású volt, egy kert üresen állt. Az ország 19 megyéje közül nem volt zárttéri vadtartás 5 megyében. A két évvel késõbb készült kimutatás szerint az országban immáron 77 zárttéri vadtartást folytató kertet tartottak nyilván, ebbõl 64 vadászati célú, illetve céljai között a vadászat is szerepel, 13 egyéb célokat szolgál. 1999-ben már csupán 3 megyében nem volt zárttéri vadtartás (KÕHALMY 1999). A legújabb adatok szerint ma már csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében nincs zárttéri nagyvadtartás. Az országban engedéllyel mûködõ mintegy 110 zárttéri nagyvadtartás közül, ma már közel 100 kötõdik valamilyen módon a vadászati jog hasznosításához. 39
A rendelkezésre álló adatokból kiderül, hogy a vadaskertek elsõsorban a Dunántúlra és a fõváros környékére koncentrálódnak, a Dunától keletre kisebb számban találhatók. Ez véleményünk szerint a külföldi bérvadászok utazási szokásaival magyarázható, illetve a zárttéri tartásban kialakult hagyományokkal. Egyes magas erdõsültséggel bíró megyék (Vas, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) területnagyságukhoz képest viszonylag kevés vadaskerttel rendelkeznek. A legtöbb vaddisznóskertet Somogy megyében találjuk. Az országos terítékadatok elemzésébõl kiderül, hogy a hasznosított vaddisznómennyiség mintegy 10%-a kerül terítékre vadaskertekben. Ez az arány az utóbbi néhány évben kismértékû emelkedést mutat. A vadaskertekben vadászó vendégkör egyre inkább eltéréseket mutat a szabadterületi vadászatokon megjelenõ vendégvadászok összetételétõl. Bár a disznóskerti nagyterítékû vadászatok iránt a hagyományosan Magyarországon vadászó német és osztrák vendégvadászok is érdeklõdnek, újnak tekinthetõ jelenség, hogy megjelentek a mediterrán országokból (Olaszország, Spanyolország, Portugália, Ciprus), valamint az északi országokból (Finnország, Norvégia, Svédország, Dánia) érkezõ vadászcsoportok is. Ezen országok mellett növekvõ érdeklõdés tapasztalható az Amerikai Egyesült Államok, illetve egyes arab országok vadászai felõl is. A megerõsödõben lévõ magyar vállalkozói réteg, illetve a kiemelt fizetéssel, de kevés vadászatra fordítható idõvel rendelkezõ vezetõ beosztású hazai sportvadászok is egyre inkább potenciális keresletet jelentenek a vadaskerti vadászatok szempontjából. A különbözõ vadászati hagyományokkal, etikával, gyökerekkel rendelkezõ vadászcsoportok igényelt szintû vadásztatása nem mehet az érvényben lévõ törvényi rendelkezések, illetve a magyar hagyományok rovására. Tekintettel kell lenni az írott és íratlan etikai szabályokra, de vadászvendégeink igényeire is, és azokat úgy kell kielégíteni, hogy a magyar vadgazdálkodás hosszú évek óta kivívott jó hírneve ne csorbuljon. Mivel a vadaskerti vadászat iránt növekvõ ellenérzésekkel kell számolnunk társadalmi szinten (erre vonatkozóan számos példát láthatunk pl. Németországban), úgy kell e gazdálkodási formát folytatnunk, hogy a törvényben és rendeletben rögzített feltételek (pl. a vad szabad kitérésére és menekülésére, a tenyésztésbõl kikerülõ egyedek megjelölésére, a vadászvendég precíz tájékoztatására vonatkozóan) ne csorbuljanak. Megengedhetetlen és minden formában üldözendõ a vaddisznó házidisznóval történõ keresztezése a jobb szaporulat vagy a nagyobb testtömeg érdekében, szükségesnek tûnik ezért a gombamódra szaporodó vaddisznó-tenyészkertek ilyen célú ellenõrzése, illetve ezen ellenõrzések jogszabályi alapjának kidolgozása. Mivel ezen tenyésztelepek nem a vadászati jog hasznosítására létesülnek, hanem (döntõen a magánszektorban) a vadaskertek – csúnya szóval élve – árualapjának biztosítására, nem tartoznak a vadászati törvény hatálya alá. A szakszerû tenyésztés, etikus állománykezelés és hasznosítás egyértelmûen a vadgazdálkodás érdeke ezeken a tenyésztelepeken is. A vaddisznóskertek lehetséges buktatói között a szaporulat nem megfelelõ védelme, az ivóvíz biztosításának nehézkessége, az ad-hoc jellegû takarmányozás és vadföldmûvelés mindenképpen kiemelendõ. A hasznosítás tekintetében törekedni kell a magasabb áron értékesíthetõ kanok vadásztatására, ez mindenképpen az intenzívebb tartástechnológiák irányába sejteti a fejlõdés lehetõségét. Ugyancsak fontos a vadászatok precíz, pontosan tervezett és kivitelezett végrehajtása, mert rosszul végrehajtott vadászat után általában nincs javítási lehetõség. Az adott vendégcsoport is elpártolhat a vaddisznóskerttõl, de az elmaradt 40
bevétel sem pótolható a vaddisznóskerti vadászat volumene, a teríték nagysága miatt, s ennek következtében a gazdálkodó adott évi árbevétele jelentõsen csökkenhet
A vaddisznóskertek ökológiai vizsgálata Az erdõfelügyelet, a természetvédelem és az erdõgazdálkodók egyes szakemberei által gyakran megfogalmazódó érv a vaddisznóskertek, és általában a zárttéri vadtartás ellen az, hogy az erdõk talaja, a talajfauna és a lágyszárú növényzet erõs degradálódást szenved el ilyen körülmények közepette. Mindaddig, míg ezeket a felvetéseket vizsgálatok nem támasztják alá, hiba lenne érveket sorakoztatni, pro és kontra, egyaránt. Mindezek miatt 1999-tõl 4 vaddisznóskertben (melybõl 2 kert évtizedek óta mûködõ, 2 kert pedig új létesítésû) kezdtünk hosszú lejáratú vizsgálatokat. A kutatások azóta újabb kertekkel bõvültek, köszönhetõen az FVM Vadászati és Halászati Fõosztálya által nyújtott kutatási támogatásnak, melyet ezúton is hálásan köszönünk. Ezen vizsgálatok során mintaterületeken elemezzük a lágyszárú növényzet összetételét, a talajfauna (elsõsorban a vaddisznó számára potenciális táplálékforrást jelentõ makro- és mezofauna) állapotát, valamint a mintaterületeken jelentkezõ túrási és taposási kár jelenlétét. A kijelölt és állandósított mintaterületeken elvégeztük a fitocönológiai és talajfaunisztikai felvételeket, két vaddisznóskertben kisemlõs-faunisztikai vizsgálatokat is folytattunk. Korábbi vizsgálatok (BAKSA 1998, HORVÁTH 1998, MOLNÁR 1995, 1998) arra az eredményre jutottak, hogy a degradáció mértéke az alkalmazott tartástechnológiától és a takarmányozástól függ. Vizsgálataink során összefüggéseket találtunk a fent említett jellemzõkkel, de ezeken kívül nem elhanyagolható tényezõ a területnagyság, valamint az adott év idõjárása sem. Kedvezõtlen adottságú, aszályos években a degradáció felgyorsul, de csapadékosabb években bizonyos regenerációs folyamatok is beindulnak. Az elsõ évek eredményeinek tükrében megállapítottuk, hogy a termõhely, a kert üzemeltetésének idõtartama, illetve az ott jelenlévõ vadlétszám nagyságának függvényében, kisebb-nagyobb mértékû, elsõsorban a lágyszárú növényzetben megnyilvánuló degradációs folyamatok mennek-mentek végbe. A talajfauna tekintetében megállapítottuk, hogy a vadlétszám és a kert üzemeltetésének idõtartama mellett alapvetõ fontosságú az élõhely, a talaj, a termõhely hatása is. Ugyancsak fontos, hogy okszerû vadföldmûveléssel, tervezett takarmányozással a degradációs folyamatok jelentõsen lassíthatók. Feltételezéseink szerint egyes területeken a kertek növényállománya beállt arra a szintre, amely dinamikus egyensúlyban van a vadlétszám, az erdõk adott évi vadeltartó képessége (makktermés!), illetve az etetések intenzitása által meghatározott tényezõkkel. A folyamatok pontos megállapítása a következõ években folytatódó vizsgálatok feladata lesz. Irodalom BAKSA, G. (1998): Környezeti változások vizsgálata új létesítésû vaddisznóskertben. Diplomaterv, Soproni Egyetem Erdõmérnöki Szak pp:115. HORVÁTH, ZS. (1998): Új létesítésû vaddisznóskert talajfaunisztikai vizsgálata. Szakdolgozat, Soproni Egyetem Vadgazda Szak pp:41. 41
JÁNOSKA, F. (2001): A vaddisznóskertek hazai jellemzõi. In: Zomborszky, Z.: A zárttéri vadtartás idõszerû kérdései, távlatai. Kaposvári Szimpozium elõadásai p.:19-26. KÕHALMY, T. (1999): A nagyvad-vadtenyésztés és a vadaskerti tartás szakmai és etikai problémái. Kézirat, Sopron pp:12. KÕHALMY, T. & JÁNOSKA, F. (2000): Die Lage der Haltung von Großwild in Gehege in Ungarn CIC Symposium Praha MOLNÁR, A. (1995): A zárttéri vaddisznótartás környezeti hatásainak vizsgálata. Diplomaterv, Soproni Egyetem Erdõmérnöki Szak pp:58. MOLNÁR, A. (1998): A margitoki vaddisznóskert környezetvédelmi felülvizsgálata. Diplomaterv, Soproni Egyetem Környezetmérnöki Szak pp:49+Mell. PALKOVICS, GY., BÜKI, L. & EGYED, I. (1988): A vaddisznó zárttéri tartása. MTI Fotóigazgatóság, Budapest pp:111. PÁLL, E. (1982): A vaddisznó és vadászata. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest. pp: 213.
42
AZ
INTENZÍV VADDISZNÓTARTÁS ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KÉRDÉSEI Sugár László1 és Sztojkov Vladov2 1/ Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár, 2/ szakállatorvos
A vaddisznó hazai vadgazdálkodási jelentõségét taglalni szükségtelen. A vaddisznóhajtások iránti érdeklõdés a bérvadászatot illetõen is töretlen. Ez a nagy vadászati igény és a jelentõs szabadterületi vadkár együttesen indukálja az intenzív vaddisznótartás/szaporítás további fejlesztését, illetõleg terjedését. A vaddisznó intenzív tartása – a háziállattartás különbözõ ágaihoz hasonlóan – maga után vonja az állategészségügyi gondok fellépését, sõt azok halmozódását. Az alábbiakban áttekintést próbálunk adni mindezekrõl, feltételezve azt, hogy még sok állatorvos és vadtenyésztõ szakember is rendelkezik hasznos tapasztalatokkal, amelyeket mihamarabb közreadnak e kezdeményezés hatására. Elõször is meg kell említeni az intenzív nevelés/szaporítás alapvetõ formáit.
1. A különféle vaddisznó-nevelési technológiák Az alábbi felsorolás, az elnevezések és a szûkszavú ismertetés ugyan esetleg leegyszerûsítettnek tûnhet, a részletek tárgyalásához azonban elengedhetetlen. 1.1. A klasszikus vaddisznó-tenyészkert Klasszikusnak nevezhetõ, mivel ez a legrégibb forma. A kertben vagy kertrészben ellenek a kocák és nevelik malacaikat. A vadászidényt megelõzõen általában elkülönítik a kocáktól a megmaradt szaporulatot. Az elsõ ilyen hazai próbálkozás az 1970-ben létesült Isaszegi Vaddisznóskert. 1.2. „Utónevelõ” kertek Hazai viszonyok között ez is legalább 20 éves múltra tekint vissza, és ma már igen elterjedt. Kialakulásában meghatározó volt az egyre növekvõ mezõgazdasági vadkár. A választási kor körül befogott malacokat korábban vadászkertben helyezték el, ma viszont általában 10-15 tagú csoportokban, kifutós „ólakban” nevelik tovább. 1.3. Intenzív szaporítás-nevelés Ténylegesen intenzívnek ez a módszer tekinthetõ. Néhány (2-4) kocát a kannal együtt tartanak akár éveken át néhány tized hektárnyi kertben. A malacokat választás után elkülönítik, illetõleg vadászkertbe helyezik (értékesítik). E módszer úttörõje Takács I. (Kecskemét), az eljárást kisebb módosításokkal ma már sokan alkalmazzák. 43
2. A fontosabb betegségek és a technológia A különbözõ betegség-, illetõleg veszteség (mortalitás) –kiváltó tényezõk nem azonos módon vagy mértékben fordulnak elõ az egyes technológiai eljárásoknál. A fontosabb tényezõket/betegségeket a technológiákhoz kapcsolódva táblázatba foglaltuk, amelyhez néhány megjegyzést fûzünk. A részletesebb ismertetésre e helyen nincs lehetõség, szükség esetén utána lehet nézni ezeknek BICSÉRDY és mtsai: Vadbetegségek, illetõleg BÖÕ: Sertésegészségügy gazdáknak c. könyvében. Az idõjárás (fõként a nagy hó és hideg) az „utónevelési” formáknál már a befogás elõtt megtette a magáét. Fehérjehiány elsõsorban a több éve használt „kiélt” kertekben fordul elõ, míg vashiány a kifutó nélküli malacnevelésnél. A stressz, mint tudjuk, számos probléma okozója az emésztési zavaroktól az immunhiányos állapotig; fõként a klasszikus tartási mód esetén van szerepe: pl. minõségi táplálékhiány mellett több konda versengése az etetõknél. Az ún. enzootiás tüdõgyulladás okozója (Mycoplasma hyopneumoniae) fõként különbözõ kondákból származó malacok keveredése esetén jut szóhoz. A malacparatífusz és az ödémabetegség általában másodlagosan, különbözõ hajlamosító tényezõk nyomán alakul ki. A tüdõférgesség a több éve használt „klasszikus” kertben dúsulhat fel számottevõen, de
44
nincs szerepe az enzootiás tüdõgyulladás kiváltásában. Orsóférgesség bárhol elõfordulhat, de jó táplálkozási viszonyok esetén nincs jelentõsége. A rühösség kialakulásában is fontos szerepük van a hajlamosító tényezõknek.
3. A megelõzés/védekezés lehetõségei Egy valamit nem lehet eléggé hangsúlyozni: a legjobb állatorvos sem tud „egyedül orvosolni” minden problémát! A hatékony, eredményes védekezéshez feltétlenül szükség van arra, hogy ismerjük az állatok igényeit, kialakítsuk a megfelelõ tartási körülményeket, gondoskodjunk folyamatosan a megfelelõ táplálkozási (takarmányozási) lehetõségekrõl. E helyt is érvényes a régi mondás – „a gazda szeme hizlalja a jószágot”! A jó gazda – legyen hivatásos vadász, gondozó vagy akár ágazatvezetõ – nem sajnálja az idõt az állatok figyelésére, hiszen csak úgy ismerheti meg szokásaikat, normális viselkedésüket, közérzetüket vagy azok megváltozását. Sokéves tapasztalattal idõben képes észrevenni a kialakulóban lévõ bajokat, szükség esetén hasznos információkat tud adni az állatorvosnak. Ilyen gazda természetesen meg is szívleli az állatorvos javaslatait. Tartási körülmények A háromféle technológiánál a tartási körülmények igen különbözõek, emellett persze bármelyiknél lehetnek eltérések az adott hely (kert, kertész, telep) szerint. Ez nem jelenti azt, hogy egyik vagy másik megoldás nem megfelelõ, hiszen az állatok bizonyos mértékig képesek alkalmazkodni. Alighanem joggal feltételezhetjük, hogy az említett „jó gazda” pár éves tapasztalattal már tudja, az adott helyen milyenek a megfelelõ tartási körülmények. Így például van-e elegendõ férõhely, etetõ, itató, malacetetõ, az idõjárás szélsõségei ellen védõ objektum (árnyékoló, illetve száraz hely), a csoport létszáma/összetétele is megfelelõ-e, stb. Takarmányozás Mindhárom tartási rendszernél szükség van több-kevesebb kiegészítõ táplálékra (takarmányra) és rendszerint vízre vagy vízpótlásra is. A táplálék-kiegészítés viszonylag egyszerû, lévén a vaddisznó együregû gyomrú. Így az energiakiegészítésre gond nélkül használható bármiféle szemestakarmány (keverék), nem szükséges drága tápot etetni. A megfelelõ növényi rostmennyiség azonban fontos, ami a vízpótlással is kombinálható, mondjuk nyáridõben fonnyasztott lucerna, tök, dinnye, õsszel gyümölcshulladék, -törköly, stb. Általában nehezebb megoldani a kocák és a malacok/süldõk állatifehérje-kiegészítését. Szerencsés esetben ez megoldható keltetõi tojás, baromfi- vagy halfeldolgozói hulladékkal. Egyéb vágóhídi hulladékot azonban csak hõkezelés után szabad használni! Ugyanúgy kell eljárni a nagyvadzsigerekkel vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan (pl. befülledt) tetemekkel is, ha van megfelelõ hõkezelési lehetõség. Mindamellett jó „befektetés” lehet a minõségi malactáp alkalmazása is. 45
A kellõ mennyiségû és minõségû ivóvíz jelentõségével mindnyájan tisztában vagyunk. Sajnos kevés az olyan jó adottságú hely, ahol ez eleve rendelkezésre áll (átfolyó víz vagy állóvíz). Választási korú malacoknál elõnyös lehet az átmeneti takarmányadag-csökkentés, illetõleg valamilyen (pro)biotikum alkalmazása.
Fertõzõ betegségek Megelõzés A fertõzõ betegségek megelõzésénél alapvetõ követelmény a megfelelõ izolálás és higiénia. Ez persze a legnagyobb körültekintéssel sem lehet maximális, gondoljunk csak a kerítés mentén vagy azon át szabadon mozgó állatokra (kisrágcsálók, kisragadozók, madarak). Egyes fertõzõ betegségeknél szóba jöhet az aktív immunizálás (védõoltás, vakcinázás), így pl. a kóli (coli) – ödémabetegség vagy a FEB ellen. Sertéspestis ellen (legalábbis egyelõre) nálunk tilos a vaddisznók vakcinázása. Gyógykezelés Gyógyszeres védekezésre (kezelésre) is van lehetõség egyes fertõzõ betegségeknél. Így az említett kóli-ödémabetegség, egyéb szövõdményes vagy stressz-eredetû légzõ-, és/vagy emésztõszervi betegségek esetén antibiotikum alkalmazására. Ilyenkor azonban indokolt (lenne) a rezisztenciavizsgálat eredményét is figyelembe venni. Ez persze 10-14 napot is igényelhet, ezért ezt esetenként nem célszerû megvárni, fõként egy korábbi vizsgálati eredmény ismeretében. Malacoknál olykor eredményes lehet a diéta, így a kamillás tej, árpás, árpadarás ivós, vagy fõtt-tört burgonya. Másik megoldás a koplaltatás, kamillatea adagolásával. Paraziták Kerti vagy kifutós tartás mellett is elõfordulhatnak bizonyos paraziták, így tüdõférgek, különbözõ bélférgek (pl. orsóférgek), tetvek, rühatka stb. Megelõzésként az említett izolálás (a behurcolás megakadályozása) és higiénia jöhet szóba. Az említett paraziták szabad területi vaddisznókban általánosan elterjedtek, és csak a hajlamosító tényezõk halmozódása esetén szaporodnak el jelentõsen. Ez arra utal, hogy alapvetõ fontosságú e tényezõk hatásának kivédése, mérséklése. Gyógykezelés Paraziták elleni gyógyszeres kezelésre csak akkor van szükség, ha az elõbb említett módszerekkel nem tudjuk megelõzni valamely élõsködõ túlzott elszaporodását. A parazitákat teljesen kipusztítani általában nem lehet, az újrafertõzõdés gyakran folyamatos, így az is46
mételt vagy rendszeres gyógykezelés alkalmazása elsõsorban ökonómiai kérdés, illetõleg csak a gazda/állatorvos lelkiismeretének a megnyugtatására szolgál. A fõbb hajlamosító tényezõk: – idõjárás (változás); – a takarmány gyenge minõsége (beltartalma), illetve takarmányváltás; – stressz (sûrû állomány, átcsoportosítás, befogás, stb.)
4. Igazgatási és jogi kérdések Ki kell térnünk néhány olyan körülményre, amelyek részben újkeletüek (EU-csatlakozás nyomán), részben kívül esnek a vadgazda szûkebb érdeklõdési körén. A fontosabb állatbetegségek terjedésének megelõzése érdekében igen fontos a szakmai kapcsolattartás. Elsõdlegesen, illetve közvetlenül a kezelõ (hatósági) állatorvossal kell kapcsolatot tartani. Az állatorvos szükség esetén kapcsolatba lép az illetékes megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenõrzõ éllomással (annak illetékes szakállatorvosával). Regisztráció Az érvényben lévõ jogi szabályozás alapján a következõ esetekben regisztrációra is szükség van: a) állatok viszonteladása; b) állatok szállítása, értékesítése esetén regisztrációval kell rendelkeznie a szállítást végzõ cégnek, valamint az adott gépjármûnek.
5. Ajánlás Az egyes tartási technológiák továbbfejlesztése érdekében természetesen szükség van a kísérletezésre. Ahhoz pedig, hogy lehetõleg ne csak a saját kárunkból tanuljunk, érdemes minden lehetõséget kihasználni a szakmai konzultációkat illetõen.
Irodalom BICSÉRDY GY., EGRI B., SUGÁR L. ÉS SZTOJKOV V. (2000): Vadbetegségek. Mezõgazda Kiadó, Budapest BÖÕ I. (2003): Sertésegészségügy gazdáknak. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest
47
A
VADDISZNÓHÚSSAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK VÁLTOZÁSAI Dr. Pacs István
Vaddisznóhús-felvásárlás, -forgalom, hazai és EU-adatok, a tendenciák tükrében Németország, mint a legnagyobb vadhúsimportõrünk importjának alakulása az elmúlt években: 2000: 3137 t, 2001: 3143 t, 2002: 3071 t, 2003: 2077 t. Az utolsó évben az elõzõ évihez viszonyítva 32,4%-os csökkenés volt. Magyarország vaddisznóhúsexportja Németországban 2002-ben 692 t, 2003-ban 482 t, 30,3%-os csökkenést jelent. A teljes vaddisznóhúsexportunk 60%-a a német piacra kerül. Rendkívüli piacvesztés és árualap vesztés tapasztalható, ami rövid pár év alatt nem visszaállítható!
1. ábra
Állategészségügyi vizsgálatok hatása, szerepe az EU-csatlakozás elõtt és után A jelenlegi elõírás a lõtt vad kezelésére a vadon élõ állat és a tenyésztett vad elejtésérõl, húsvizsgálatáról és forgalmáról, valamint a házinyúl húsvizsgálatáról szóló 9/2002.(I. 23.) FVM rendelet, amely 2002. január 1-vel lépett hatályba. Legkritikusabb elõírása: „Valamennyi közfogyasztásra kerülõ vadat állatorvosi húsvizsgálatnak kell alávetni. Közfogyasztásnak számít a vadászrész is… Húsvizsgálatra a nagyvada48
kat a mellkasi belsõ szervekkel, valamint vesékkel, májjal, májkapui nyirokcsomóval és léppel csonkítatlanul, megfelelõen csomagolva úgy kell bemutatni, hogy a vadtestnek és szerveknek összetartozása kétséget kizáró módon megállapítható legyen.” Ugyanilyen kritikus a trichinella és a vaddisznók klasszikus sertéspestis-vizsgálataira vonatkozó elõírás. A trichinella humán patogén kórokozó, érthetõ a vizsgálati kötelem. A sertéspestis elleni vizsgálat 1999-tõl napjainkig gond a módszer miatt, (szerológiai, virológiai). A rendelet megjelenése az ágazat valamennyi szereplõjét váratlanul érte, mert az érintettekkel nem került egyeztetésre, valamint a benne megfogalmazott elvárásokra a gyakorlat nem készült fel, és ami a legsúlyosabb volt, egyes tételei teljesíthetetlenek (vizsgálati lehetõség, hulladékkezelés, belsõségtárolás stb.). A VTT azonnal lépéseket tett annak érdekében, hogy kerüljön módosításra a rendelet az EU gyakorlatának és a hazai szereplõk felkészülésének megfelelõen. Elkészítettük az új rendelettervezetet az érintettek bevonásával és az állategészségügyi hatósággal történõ folyamatos konzultációval, ennek ellenére a mai napig a rendelet nem jelent meg. Az elmúlt közel két és fél évben harmadik országnak számítottunk, míg 2004. május elsejétõl tagország vagyunk, és ennek megfelelõen, újabb rendeletnek kellene érvénybe lépnie, ami teljesen megfelel az EU belsõ gyakorlatának. Ebbõl az következik, hogy az ágazat állategészségügyi harmonizáció tekintetében két lépcsõvel van elmaradva, és ezt az ágazat érintett szereplõinek kell megfizetnie. Megyénként változik az állategészségügyi vizsgálatok gyakorlata, mert a zsigerelt és hagyományosan elõkészített vadtesttõl a teljes belsõ szervvel történõ bemutatási kötelezettségig terjed a skála, amire senki nincs felkészülve. A legnagyobb vita és feszültség az állategészségügyi vizsgálatok körül forog. Kívülálló országként tudomásul vettük, hogy az EU-minõsítésû vadfeldolgozó üzemekbe bekerülõ valamennyi vaddisznót sertéspestis vizsgálatnak kell alávetni, függetlenül attól, hogy hova kerül értékesítésre (belföld, export). A kilencvenes évek végén a VTT tudomásul vette és hatékonyan közremûködött abban, hogy megteremtõdjön a sertéspestis virológiai vizsgálatának teljes körû feltétele, mert csak így lehetett exportálni a vaddisznóhúst. Valamennyi környezõ országot emiatt kitiltották az EU-ból (Csehországot, Szlovákiát, Jugoszláviát, Lengyelországot, Romániát, Bulgáriát). Gyakorlatilag a keleti térségbõl csak mi exportálhattunk, mert megteremtettük a vizsgálat feltételét. Az EU tagországaiban soha nem volt kötelezõ virológiai vizsgálat végzése, csak szerológiai és monitoring jelleggel, amit térítés nélkül végeznek állami feladatként. A virológiai vizsgálat a vírus meglétének kimutatását jelenti, a szerológiai vizsgálat pedig, hogy van e ellenanyag az állat szervezetében a korokozóval szemben. A legnagyobb gond a két vizsgálat költsége között van, mert a virológiai vizsgálat 3500 Ft+áfa/egyed, a szerológiai 300 Ft+áfa/egyed. A csatlakozást követõ hazai gyakorlat: teljes körû virológiai vizsgálat és az EU elõírásainak megfelelõen plusz szerológiai monitoring vizsgálat, jó mi! 2004. 04. 24-el az FVM Áeg. és Élelm. Ell. Fõosztálya elrendelte a virológiai vizsgálat mellett az elejtett vaddisznók 5%-ára kiterjedõen a szerológiai vizsgálatot úgy, hogy az EU-n kívüli határ mellett 30 km-es sávban 20%-ot kell vizsgálni. 49
Tehát ugyanazon a piacon többlet vizsgálati költséggel terhelt vadat kell értékesítenünk. – Az utóbbi 3 évben közel 40%-os áresés volt az EU-piacon. – Nálunk nem állami finanszírozású a fertõzõ betegségek megelõzésének vizsgálata, holott az EU-ban az. – Nem mindegy, hogy milyen módszerrel történik a sertéspestis kimutatása. – Magyarországon virológiai plusz monitoring. – Versenyhátrány a hazai szereplõk között, hiszen, csak a feldolgozókat terheli a vizsgálati kötelem, a kilõtt vaddisznó közel 50%-át nem. – Versenyhátrány az EU piacain, mert a termékpálya szereplõinek kell térítenie a vizsgálati díjat úgy, hogy a támogatások csökkennek ill. megszûntek. Visszatérve az új rendeletre, rajta keresztül az EU-gyakorlatot kívánjuk átvenni. Lényege, hogy a vadászvizsga tárgykörébe fel kell venni az egészségügyi képzést is, ami csak arra terjedne ki, hogy a vadász felismerje az egészségestõl való eltérést. A meglévõ vadászok és hivatásos személyzet, valamint a kamraüzemelõk részére oktatást kellene szervezni, ott elsajátíthatnák azt az ismertetet, mellyel meg tudják különböztetni az egészséges vadat az elváltozást mutatótól, és ezt a rendszeresített lapon regisztrálják. A lap egyik oldalát a vadász tölti ki, a kötelezõ regisztrációs adatok feltüntetésével (egyben ezt a mai rendszerben meglévõ gondot is megoldaná), míg a másik oldalát a képesített húsvizsgáló, és így a régi gyakorlatnak megfelelõen mozoghatna a vadtest az elsõdleges húsvizsgálatot igazoló kísérõlappal. Az ehetõ belsõ szerveket a mintán kívül kompetenciaként a vadász hazaviheti, és állatorvosi vizsgálatra is csak az üzemben van szükség. Egyszer végre nekünk is el kellene hinnünk, hogy nálunk sem magasabb a fertõzésveszély a vaddisznó esetében, mint bárhol Európában. Az Eu-ban ma is van több országban sertéspestis (Belgium, Franciaország, Németország), ott lokalizálják tartományi szintre, és nem országra terjedõ korlátozást vezetnek be. A humán patogén korokozók közül a Trichinella jelent hazánkban potenciális veszélyt. A minõsített feldolgozó üzemekben megvizsgálnak minden vaddisznótestet erre a kórokozóra. A vaddisznó-kompetencia jelent potenciális veszélyt, ezért kategorikusan kijelenthetõ, aki ennek vizsgálata nélkül viszi haza, osztja ki nagyfokú felelõtlenséget követ el barátai és szerettei ellen. Sajnos a kórokozó idõnként jelen van hazánkban, és megjelenése bárhol várható, viszont kimutatása rendkívül egyszerû és gyors.
Az Európai Vadhús- és Baromfiszövetség budapesti ülésérõl Várható a vadhúsra az EU-ban egységes szabályozás; az erre vonatkozó elõrejelzéseket Magyarországon Budapesten 2004. május 14-16. között megrendezésre került Európai Vadhús- és Baromfiszövetség (EPG) ülésén jelentették be. Külön kiemelték a csíraszámra vonatkozó vizsgálatok várható vadra kiterjedõ bevezetését, ami sajnos azt jelentheti, hogy a jelenlegi lõtt vad kezeléssel rendkívül lecsökken a forgalomba hozható vaddisznó mennyisége (béllövés). További halaszthatatlanul megoldandó feladat a vadtestek dokumentált származásának nyomon követése, mert ez is a forgalmazást kizáró ok (az egészségügyi lap ezt is megoldaná az új rendeleten keresztül). 50
Öszességében, tehát az ágazat szereplõinek egy része készült fel a csatlakozásra, és talán a technikai felkészülésnél csak szemléletünk és gondolkodásunk megváltoztatása nehezebb.
Kobzási veszteségek Versenyhátrányunkat tovább rontja a kobzási vesztesség: – elejtés módja, lesbõl, hajtásban, – vad zsigerelésének ideje az elejtést követõen max. 3 órán belül, (sebzés, nem megtalálás) – lövés hatása (minõségi húst adó testtájak károsodása, szennyezõdése bélsárral), – zsigerelés szakszerûsége, – szállítás módja az elejtés helyétõl a kamráig vagy a feldolgozó üzembe, – tárolási veszteségek (fülledés), nagy súlyú disznók esetében. Országos átlagban vaddisznó esetében az ismertetett okok miatt a kiesés 15%, ami tovább bontható: sebzetten elvész és elpusztul, késõi megtalálás, lövedék okozta károsodás, egyéb ismertetett szempontok miatt.
Bio vadgazdálkodás Ökológiai vadgazdálkodás: Az utóbbi idõben egyre nagyobb teret kap az élelmiszer-kereskedelemben az ellenõrzötten termelt termékek igénye, és ennek egyik kiemelkedõ termékköre az ökológiai, vagy más néven biotermékek megjelenése a kereskedelmi forgalomban. Ennek alapján készítettük el a bio-vadgazdálkodás alapjait, kritériumrendszer kidolgozását. A terméktanács felvállalta és koordinálta a Bio-Kontroll Hungária, mint minõsítõ intézmény bevonásával. 2002. december 27-én a szakmai testület nyilvános fóruma jóváhagyta Gödöllõn, és 2003. január 1-vel a világon elsõként Magyarországon bevezetésre került, amit a nemzetközi minõsítõk is elismertek. A kritériumrendszer kertekre értendõ, és a feltételrendszerre vonatkozik. Néhány modell szintû próbálkozás már elindult az országban, a gond jelenleg a támogatás joghézagában van. Az élelmiszerek ellenõrzésének és dokumentálásának kötelme néhány éven belül olyan szintre kerül, hogy az ökológiai vadgazdálkodással járó plusz adminisztrációs feladat is illeszthetõ lesz.
51
Jegyzetek
Jegyzetek
Jegyzetek
Jegyzetek
Jegyzetek
