Előszó: Ma már az irodalomnak nincs szüksége leírásokra, szóvirágokra és jelzőhalmozásra. A való élet túlságosan sokféle ingert kínál ahhoz, hogy ezzel versenyezzünk. Az irodalom legyen a történet, a kapcsolatok, a jellemek ütközése – meztelenül és egyszerűen. Mindazt, ami kimarad belőle, az olvasó illeszti hozzá – és a tévén, multiplex mozin és videojátékokon edződött képzelete megteremti majd a szöveggel szoros egységben levő képvilágot. Így születik majd meg közös alkotásunk: az én szövegem az ő képi megformálásával – mint egy film, egyéni, pergő, sokat mondó, csak a kettőnké – és mindenkinek más. A történelmet úgyis együtt csináljuk: én, te, ő, - mindannyian – miért ne csinálhatnánk az irodalmat is együtt? Üljünk le egy kényelmes karosszékbe, vagy dőljünk a kanapéra, mellettünk egy pohár bor, sör vagy gyümölcslé, és csináljunk együtt egyszemélyes mozit – igazi, nekünk való filmet. Az én szám, és az olvasó szeme…kezdődik…cssssss…!!
A történet filmszerű. A szereplők mozgásait, a helyszíneket csak jelzem, a párbeszédeken kívül igyekeztem mindent lecsupaszítani. Olvasd, és lásd:
Csapó 0. még főcím alatt: Éjszakai szórakozóhely, nyüzsi, monoton zene, füst, piaszag. Egyik asztalnál elázott jó külsejű középkorú szőke Férfi, előtte sörös krigli és féldecis pohár, iskolai füzetek, olvasgat, javít. - Hozzon még egyet, legyen szíves! – intés a pincérnőnek. - Melyikből? – int a fejével az üres poharak felé a nő. - Jó kérdés. Hát mondjuk mind a kettőből. – elégedett vigyor, csendes javítgatás, elelmosolyodás. - Tessék! – pincérnő leteszi a füzetek mellé a poharakat. Kiloccsan. - Óvatosan! Nem szeretném, ha minden szeszszagú lenne. – pincérnő töröl, Férfi felemel egy füzetet, olvas – Mondja, kedves, mit szól ehhez: „A szerelem csak a regényekben romantikus, egyébként hazugság az egész. A természet trükkje a fajfenntartásért.” - Igaza van. Minden férfi egy disznó, és ugyanazt akarja. – lecsapja a rongyot a pultra, tovább lép. Férfi mosolyogva olvas tovább. Elegáns, öltönyös, gyerekesen jóképű, barna férfi tántorog el mellette, nekiesik az asztalnak, pohár felborul, Férfi ijedten emeli fel a füzeteket a folyás elől. - Bocsi…bocsánat…Igazán, ne haragudjon. – hadonászós kéznyújtás. – Minden kárát megtérítem. – vigyorogva – Kicsit becsíptem…de olyan üzletet kötöttem, hogy csak na…tönkre…tönkrement valami? - Úgy látom nem. A diákjaim dolgozatai. Shakespeare szerelmi lírájáról. – a Férfi próbál biztonságos helyet keresni a füzeteknek. - Ó, Shakespeare! – lelkes gesztusok – Imádtam! Egyszer játszottam Rómeót! – szívére szorított kézzel – - Szerelmem könnyű…szárnyán szálltam által… Kőgát sosem riasztja…riasztja a szerelmet, Mit megtehet,… meri is a szerelmem.. - Gyönyörű. És ebben az állapotban nem is rossz. – mosolyog a Férfi. – Színész? - Tegeződjünk, drága cimborám! – leül az asztalhoz, int a pincérnőnek – Hozz aranyom egy üveg whiskyt, nekem és a barátomnak. - Én már eleget ittam, köszönöm. – enyhe tiltakozás. - Ezt a most kezdődő barátságot meg kell pecsételnünk. Rex vagyok! – kézszorítás. – Valamikor színész akartam lenni… - És mi lettél? – érdeklődve. - Cégvezető. Pfúj…ronda…lélek nélküli szakma. – sóhajt, tölt, tószt: - Pedig a lelkem igazi művészlélek: tele érzéssel és szerelemmel! Proszit, barátom, fenékig! Ivás, versek, ivás, versek egyre jobban akadozva, ivás. Záróra. Csapó 1/a Rendes tiszta fürdőszoba, kék-zöld csempék, a fregolin száradó nedves törülközők. A barnahajú férfi ül a wc-n felöltözve. Premier plan: az arca – kába, meglehetősen zavart. - Ez is megvolt…mégsincs… - szünet, szünet, filmszakadás – mi a fene mégsincs? - kis idétlen röhögés – mégsincs este…ez az. Mégsincs este. – diadalmas vigyor – vagy az van?...a francba, mikor van most? – kásás kuncogás, miközben zavartan keresgél a zsebében, majd diadalmasan előránt egy megviselt telefont, ami a hirtelen mozdulattól
-
berepül a kádba, és fel alá csúszkál, a férfi vigyorogva követi: - te aztán tudsz, azanyád…- pislog - hagyd már abba, beleszédülök…- feltápászkodik, odaimbolyog a kádhoz, megpróbálja kivenni a telefont – ne csúszkálj már…mit ficánkolsz, na végre. Megvagy halacska. – elégedett vigyor. – most mi az eget akartam? – gombnyomásra válaszként az ajtó mögötti szobában valami elkezdi játszani a fürelise-t. – Azanyja, ne csipogj már!....- összevissza gombnyomogatás. Kintről elmosódott álmos hang: Rex? Halló, Rex? Hol vagy? Pszt! Hallgass már, te bolond! – egy törülköző alá nyomja a telefont, idétlen vigyorral. – Lebuktunk, öregem. – röhög, amikor megrezdül a kilincs. Jézusom! – fiatal nő nyit be hosszú hálóingben – A szívbajt hozod rám. Mi az eget csinálsz itt? Én csak…végzem a dolgom. – megpróbálja megőrizni a méltóságát. Ruhában? – néz végig rajta fáradtan a nő. – Megint részeg vagy. Csak ittunk egy kicsit. – megpróbál felállni, megbillen, jobbnak látja visszaülni. Csontrészeg vagy. – sóhajt a nő. – Itt akarsz ülni reggelig, vagy bejössz? Mindjárt megyek…csak…gondolkodom…kicsit. Gyere, gondolkodj az ágyban. – sóhajtva odalép, megpróbálja felemelni a férfit, és a szobába támogatja. Az én gyönyörű kis Reginám…édes, csodaszép feleségem…gyere, adj egy csókot – a férfi megpróbálja maga mellé húzni az ágyra a nőt – Úgy szeretlek…csak téged… gyere Ha bolond lennék. – rántja ki magát a nő. – Majd ha kijózanodsz. Ugyan már…csak spicces vagyok…gyere…szépségem! Olyat mutatok Neked, amit még sosem éreztél…gyere!- kezeivel az asszony felé nyúlkál, de nem éri el. Én is folyton attól félek, hogy olyat mutatok neked, amit még nem láttál. Aludd ki magad. – Nő fáradtan visszamegy a fürdőszobába, férfi még egy ideig karmesterként vezényli a kihallatszó hangokat. A wc-lehúzó és a megeresztett csap a végszó.
Csapó 1/b A sárga-piros csempés fürdőszobában a wc lehajtott deszkáján összegörnyedten ül a szőke Férfi.. Jó minőségű ruhája erősen megviselt, gyűrött, itt-ott koszfoltok tarkítják. Arca borostás, a szemei vörösek. A kezében üveg, abban nézegeti az arcát. - Hát, fater, eléggé eláztál…hű, de nagyok a szemeim…meg az orrom – forgatja az üveget az arca előtt - …meg a szám. Mint a mesében…hamm, Piroska, bekaplak…- az üveg kicsúszik, nagyot durranva széttörik a földön. - Húú, a francba… Ebből baj lesz. – feltápászkodna, de megbillen, bele kell kapaszkodnia egy szekrénykébe, amiből a rántástól a földre hull néhány doboz, egy hintőpor, egy arckrémes üveg, mosószer. - Egyre jobb lesz…- röhög idétlenül a férfi, és a lábával elkezdi sepergetni a szesztócsába a hintőport- majd ezzel szépen felitatjuk…nézd csak, milyen jópofa…ott a whisky-folyó, a krémhegység, most meg jön a hintőpor….gátat építek neki… A végét már a hálóinges nőnek szánja, aki időközben kicsapta az ajtót, és most dermedten áll a küszöbön. - Mi a csodát csinálsz itt hajnali háromkor a fürdőben? - Játszom. – int bizonytalan mozdulattal a romok felé a Férfi. - Azt látom. Tökrészeg vagy. - Ittam egy kicsit. Muszáj volt. - Neked mindig muszáj. Eredj a szobába.
-
De itt a whisky-folyó…- a lábával mutatja, de elveszti az egyensúlyát, és odaesik a tócsa mellé. Vigyorogva nyomkodja a kezét a szeszbe - Gyere, játssz te is! - Játszom. Fürdőszobatakarítást. Menj az ágyba. - Gyere te is…olyat csinálunk, amit még sose…tudok ám…csodát - Azt a csodát már megcsináltad. Menj, mindjárt fel kell kelni, és nehéz napunk lesz. - Mindig csak a munka…sose…játszunk…hol az ágyam? – a férfi eldől a földön. A nő nézi egy ideig, aztán sóhajtva odamegy, felrángatja: - Gyere az ágyba. Ha itt alszol el, holnap meg sem tudsz mozdulni. Amikor ágyba fekteti, még egy percig nézi a férfi arcát, ami most ártatlan és boldog. Sóhajt és visszamegy a fürdőszobába. Csapó 2/a. Kíméletlen csengés, egy mobil játssza újra és újra a „fel torreádor”-t. Rex a díványon hever, ugyanúgy, ahogy éjjel lefeküdt. Nagy sokára mozdul meg, és kezd a telefon után nyúlkálni, amit végül az ágy alatt talál meg. - Tessék, Hidvégi Rex. - Ébresztő. – hideg, érzelemmentes női hang. – Fél tízkor tárgyalásod van. - Szétmegy a fejem. – leül a földre az ágy mellé, közben az állát vakarja. - Felébredtél? Nehogy visszaaludj! - Nem, dehogy. Köszönöm, hogy ideszóltál. Majd este meghálálom… - a hangja reménykedő. - Addig éljek, amíg arra sor kerül. – vonalhang. - Miért imádják annyira a nők lecsapkodni a telefont? – feltápászkodik, kivánszorog a konyhába, ami, kicsit talán fantáziátlan a fehér-piros bútorokkal és a kockás terítőkkel, de tiszta és rendes. Az asztalon egy kistányéron vajas kenyér, mellette a kávéfőző ibrikje, tele kávéval. - Az isten áldjon meg, Regina. – sóhajt a férfi, és hálásan tölt az odakészített bögrébe, majd lassan, apró kortyokban inni kezdi a feketét. Csapó 2/b A szobában sötét van, a lehúzott redőnyökön alig jut be fény. A könyvszekrényen rengeteg könyv, előtte fényképek, sehol egy porszem. A széken néhány ruhadarab, gyűrötten, de rendesen lerakva. Megszólal az ébresztő rádió: - Hét óra van, jó reggelt, kedves hallgatóink. Ma még több zenével és remélhetően vidám hírekkel köszöntjük azokat, akik most ébredeznek. Első hírünk: jó idő van! A napocska vidáman süt, itt az ideje, hogy a hétalvók… - Csapd már le, a fenébe! Megőrülök ezektől a jópofáktól! - mordul fel a Férfi, és a feje alá gyűri a párnát. A Nő engedelmesen a rádió felé nyúl, de csak áttekeri egy másik csatornára, ahol zene szól. - Kapcsold már ki, azt mondtam! Szétmegy a fejem! - Ha kikapcsolom, visszaalszol. – a Nő feltápászkodik, kinyitja az ablakot, felhúzza a redőnyt, éles fény ömlik a szobába. - Hideg van! – rántja maga köré a takarót a férfi. – Fáj a szemem a fénytől. - Ne igyál annyit, akkor majd jobban leszel. – veti hátra a válla fölött a Nő, és egy ruhacsomóval a kezében bemegy a fürdőszobába
A Férfi kikapcsolja a rádiót. Hamarosan dúdolás hallatszik, a Férfi a fejére szorítja a párnát. Néhány perc mozdulatlanság, aztán kinyílik a fürdőszobaajtó, és kisétál a Nő felöltözve. Lerántja a Férfi fejéről a párnát: - Fel kell kelned. Be kell menned dolgozni, különben kirúgnak. - Rosszul vagyok. – a férfi behunyt szemmel dörzsöli a fejét – A fejem fáj. Valami vírus lehet. - Másnaposság-vírus. - a Nő közben takaros mozdulatokkal összehajtogatja a saját ágyneműjét, és letakarja az ágytakaróval a térfelét. A másik oldalon a Férfi még mindig fekszik. - Adj egy kávét. – nyögi. - Rendelj egyet a büfében. Itt nincs kiszolgálás. - Kegyetlen vagy. Bárkivel előfordulhat, hogy néha többet iszik.. - Mint egy ló. És nem néha, hanem hetente háromszor-négyszer. – a Nő feláll, a konyha felé indul – Most nincs időm, mert értekezlettel kezdünk. De ha hazajöttem, beszélnünk kell. - Ne fenyegess. - Már nem fenyegetlek. – néz vissza a Nő az ajtóból. – Az már elmúlt. Amíg a férfi kábán feltápászkodik, összeszedi a ruháját és elvonul a fürdőbe, a Nő a konyhában zörög, aztán bejön, beágyaz a férfi helyén is, bezárja az ablakot, felveszi a táskáját, és köszönés nélkül elmegy. A Férfi dudorászva lép ki az ajtón, beleszagol a levegőbe: kávéillat. Kisiet a konyhába, és boldogan tölt magának a kannából. Közben körbenéz a nőt keresve, aztán vállat vonva újra tölti a bögréjét, és dudorászva nyakkendőt köt. Csapó 3. Az elegáns irodába egy friss, tettrekész Rex lép be, két kolléganője azonnal felpattan, és hozzásiet. Regina egy távolabbi számítógép előtt ül egy kis üvegfalú irodában, felnéz, és nyomon követi szemével a férfit, de nem megy oda hozzá. - Főnök, ez kora reggel érkezett. Elfogadják az ajánlatunkat. – csiripeli az egyik szőke fiatal lány, félig áttetsző blúzban és világítózöld alsótrikóban. A haja mesterségesen szétborzolva, a szemén a divatos vastagszáras szemüveg, a száján sötétlila rúzs. Az egész nő egy érezhető felhívás: bármikor, bármire. - Mutasd, csibém. – Rex elveszi a papírt, átpörgeti, de a lapok felett Regina irodája felé néz, ahol épp elcsípi a felesége tekintetét. – Rendben Réka, István és te foglalkozzatok vele. – rácsap a lány fenekére, aki ezt hízelgő vadgalambkacajjal jutalmazza, és incselkedő tekintetet vetve Rexre elkígyózik az egyik iroda felé. A másik nő egészen másfajta, rengeteg fekete göndör haj, erős mélyvörös rúzs, jó szabású, testhezálló zöld kötött ruha, elegáns és kihívó. - Rex, megakadtunk a HolidayInn–szerződéssel. Ők ragaszkodnak a kizárólagossághoz, mi pedig szeretnénk még legalább két hotellel szerződni, hogy a partnereink válogathassanak. – a hóna alól bőrdossziét vesz elő, és kinyitja a férfi előtt – Talán bemehetnénk a szobádba, hogy átnézhesd az anyagot. A férfi megint vet egy pillantást Regina fülkéje felé, ahol a nő látszólag sebesen gépel, aztán megrázza a fejét. - Most nem érek rá, Helga. Ha nem engednek, akkor a másik két szállodalánccal kötjük meg a szerződést. Esetleg ígérj nekik elsőbbségi jogot: először őket ajánljuk ki, és csak akkor megyünk a másik kettőhöz, ha az ügyfeleink kifejezetten mást kívánnak.
-
Van még néhány dolog, amit meg kellene beszélnünk. – mondja a nő félreérthetetlen pillantással, és a dosszié oldalát a férfi karjához nyomva. Most nem. Nincs időm. – lép hátrébb a férfi, és szinte bemenekül a szürke faajtó mögé. Egy másodperc múlva megszólal a titkárnője asztalán a telefon. Igen, főnök? Küldje be nekem Reginát, kérem – hallatszik Rex hangja a gépből hivatalosan, hűvösen. A titkárnő sajnálkozva a fekete nőre néz, aki megrántja a vállát, és kisiet az irodából. Az ajtó csapódására Regina elmosolyodik, és elindul Rex irodája felé.
Csapó 3/b A tanteremben ricsaj és rendetlenség, huszonöt kamasz önmegvalósításának és az iskola kényszerének sajátos szimbólumkeveréke – sapkák, divatsálak, jelvényekkel teletűzdelt táskák és megviselt tankönyvek, füzetek a padokon és a padok alatt, rajtuk, felettük és mellettük borzas vagy éppen jólfésült fiú és lányfejek. Hangzavar. - Mibe, hogy ma nem jön be? Éjfélkor még ott ivott a Redben.- vékonydongájú testből mély basszus-dörmögés szól. - Honnan tudod, Ali? – göndör szőke lány vihog fel. - Na, honnan? Nem mindenkit dug ágyba a mamája nyolckor, husikám! – a mutáló hangra felcsapó röhögés a válasz. - Ben, te teljesen gyagyás vagy. –a szőke tincsek alól megvető szájbiggyesztés villan. – Tegnap egyig Jocónál voltam. És nem söröztünk, ahogy te szoktál. - Teljesen elment az eszed, Judy? – ijedt sikkantás egy barna józanabb frizura alól – Jobb, ha befogod a szád. - Ugyan már, ne szarj be. – fölényes, szőke leintés. – Ki nem volt még ott? - És ki az a hülye, aki be is vallja? – a pad mögül felharsanó visító röhögés egy divatszemüveges vöröshajú lányból. - Szóval szerintetek nem jön be? Akkor hogy a frászba írunk holnap dogát? Ha nem haladunk, nem végzünk az anyaggal… - aggódik egy sápadt kékszem könyvből kinézve. - Mirell, ne sápítozz már. Fenét se érdekel az anyag. – jön a basszus ledorongolás. - Engem igen. Én tovább akarok tanulni, ellentétben azokkal a seggfejekkel, akik itt fognak megrohadni ezen a szemétdombon. – a nyávogó hang nyomán felcsattanó hörgés. - Mert ha tanulsz, mi lesz belőled? – borízű, unott hang a háta mögül. - Nézd meg apám ezt a hapsit, vagy akár a saját apádat. Tanultak egy csomót, aztán most meg a gázszámlát sem tudják kifizetni. Sokra mentek vele. - Tényleg sokra mentünk vele. – szólal meg az ajtóban a Férfi. – Most például abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy röpdogát írathatok mindazokkal, akik nem foglalják el a helyüket mondjuk tíz másodperc alatt: tíz…kilenc…. Ijedt lábdobogás, székcsikorgás, mérsékelt méltatlankodással. - Köszönöm, hölgyeim és uraim. Mivel nem vagyok az osztályfőnökük, most nem nyitok vitát arról, hogy érdemes-e tanulni. – a Férfi kicsit reszelős, de határozott. – Elsősorban nem a tanulástól, hanem az egyéniségtől függ, hogy lesz-e valakiből valami. De a tanulás - helyesebben a tudás – minden helyzetben jól jön - és gyakran nélkülözhetetlen. Hogyan is tudna Benedek barátunk szerelmet vallani az imádottjának, ha mondjuk nem tanulta volna meg a mai órára Shakespeare 18.szonettjét. Ugye, Ben, fiam? Akkor most meg is hallgatjuk, hogy gyakorolhasd magad.
-
Tanár úr, ez olyan cikis…- basszus feljajdulás, elbicsakló hang. Igen, valóban. Így most nemcsak a szerelmes vallomást tanulhatod meg, hanem a cikis helyzetek kezelését is, az önuralmat, ami szintén nagyon hasznos az életben. - Az tegnap este magának is elkelt volna a Redben. – névtelen dörmögés a terem mélyéből. Férfi összerezzen, egy pillanat agyatlan bámulás fejből ki, fejrázás, és kicsit fátyolos, de nyugodt hang: - Kezd csak el, fiam, legalább egy földrengés kellene, hogy megmentsen a feleléstől, nem egy kis pimaszkodás. A fiú a plafonra nézve akadozva kezdi: Mondjam: társad, másod a nyári nap? Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde, Hisz a május méz-bimbaira vad Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete; Csapó 4/a Az iroda belseje hűvös, de tettrekészséget és ambíciót sugároz: cseresznyeszín és fekete váltakozik a hatalmas, erőt sugárzó íróasztalban és az alacsony, szinte jelzésszerű szekrénysorban, amiben a sorrendbe állított fekete bőr lefűzők dagadoznak a papíroktól. A falakon váratlanul nosztalgikus vízfestmények – tájképek a Balatonról. Rex ablakon kibámul, nyakkendőt igazít, kilincsrezdülésre ugrik, felrántja az ajtót. Regina szinte berepül, egyenesen Rex karjába esik, aki bevágja az ajtót, és szenvedélyesen ölelgetni kezdi a nőt. - Regina, édesem! Hiányoztál! - Nem úgy tűntél, mint akinek bármi hiányzik egy jó nagy adag feketekávén és két levél aszpirinen kívül – a nő kibontakozna, a férfi nem enged. - Ne haragudj. Tudom, kicsit többet ittam, de tudod, milyenek ezek a tárgyalások. – a férfi könyörgően néz, és közelebb hajolva csókolna, de a nő elhúzza a fejét. - Tudom, milyenek az esti tárgyalások, ha emlékszel még, ugyanaz a munkám, mint a tiéd. – felhúzott szemöldök, hűvös pillantás – De nekem rendszerint sikerül berúgás nélkül megúsznom. - Édesem, megkötöttük az üzletet. Te is tudod, hogy ez többmillió forint nyereség. – lekenyerező grimasz – Muszáj volt áldomást inni. - Legalább tíz áldomást. – a nő teste már nem olyan mereven elzárkózó, a karja enged a férfi hátán. - És tudod, mit kapsz az első részletből? – duruzsolás, könnyed csók a nyakra – Elviszlek egy hétvégére Párizsba. - Ha nem iszod el az egészet…- enyhébb hang, a karok már szinte ölelnek. - Ne légy undok. Fogadjunk, hogy egész héten nem iszom egy kortyot sem. - újabb csók. – és akkor te… - Akkor én…? – enyhe borzongás, a kemény tartásból lassan érzéki odasimulás lesz. - Akkor te felveszed azt a csinos pirosat, amit a múltkor vettem neked…- közeli kép a két egymásra néző arcról, romantikusból szenvedélyesbe váltó csók. - Rendben, de ha én nyerek – fenyegető szempillantás – akkor hetekre repülsz a hálószobából, fiacskám. Egy korty, és annyi! - Drágám, ne felejtsd el, hogy nem vagyok alkoholista. – kicsit sértett önbizalom, de csak papucs alól.
-
Nem vagyok benne biztos, Rex. Mostanában túl sokszor fordul elő. – karok le, férfi egy lépés hátra, elfordul, nő megint kemény tartásban. - Túlzol, Regina. – sértettség, kis zavar. - Múlt héten háromszor jöttél haza részegen, és a többi napokon is volt benned pia. – tárgyilagos hang, szomorú szemek. - Azért az, hogyha iszom egy pohárral, az még nem alkoholizmus. – felcsattanó méltatlankodás, nagy gesztussal. - Nem a mennyiség számít. Hanem a függés. De ha csak napi egy pohárral innál meg, nem szólnék. – egy lépés a férfi felé, kéz a vállra – Hiszen nem szóltam évekig, ugye? De ez már nem ugyanaz, Rex. Hónapok óta nincs nap, amikor ne lennél legalább egy kicsit becsípve. – nagy könyörgő szemek. - El kéne menned egy doktorhoz. Vagy valami csoportba, mondjuk az Anonim Alkoholistákhoz. - Egy csomó hülye részeges közé? Csak még többet innék - Ott pont olyan emberek vannak, mint te. – sóhaj – Az alkoholizmusból senki sem gyógyul ki egyedül. És azt hiszem, ez már rád is vonatkozik. - Ez nem igaz. – hátralép, kéz lerázás. – Ez csak azért van, mert te betegesen félsz az alkoholtól. Az a nem normális. - Megvan rá az okom, tudod. – tétova kézmozdulat a férfi felé, aztán szigorú karbafonás. – Megyek dolgozni, hozzád meg mindjárt jön Alex. - Gina…- mintha, mintha, aztán mégsem. Csak, kicsit erőltetetten: - Akkor áll a fogadás? - Persze! – kicsit fáradt mosoly – De mondd meg a barátnődnek, hogy hátrább az agarakkal! Ha még egyszer rádmászik, én mászok a képébe. - Helga? Ne aggódj, tudom kezelni. – sármos mosoly – csak hát, tudod, olyan felejthetetlen vagyok… - Tudom. – ajtó becsukódik, most csendben. Férfi kicsit összerogy, vágyódó pillantás a szekrényben álló konyakosüvegre, aztán lemondó sóhaj, beül az íróasztal mögé, és beindítja a számítógépet. Csapó 4/b A konyha ugyanaz, a reggeli maradékai már eltűntek. A Nő pontos kimért mozdulatokkal zöldséget szeletel. Kulcszörgés, férfihang. - Én vagyok az, szívem. – Férfi belép, kis zavart puszi a nő feje tetejére, tiltakozó hátmerevedés, sóhaj, székrerogyás. - Milyen napod volt? - Inkább azt kérdezd, hogy milyen éjszakám? – hallhatóan egy belső monológ sokadik mondata. - Muszáj megint…- reménytelen legyintés. - Amíg neked muszáj részegen hazajönnöd, addig nekem is muszáj veszekednem. Azt hiszed, hogy ez nekem valami perverz szórakozás? Hogy imádok veszekedni? – szipogás, hajhátradobás – Utálok. És utállak téged is, mert erre kényszerítesz, és már lassan magamat is, mert ilyen lettem. - Utálsz? – fájdalmas rezignáció. Csend, csend, szipogás. - Amikor részeg vagy, igen. Férfi tétován megfogja a Nő derekát, és magához húzza. Nő enged, ölberogyás, vállonzokog. - Miért csinálod ezt, a fene vigyen el? Olyan jól meglennénk! Nem bírom, hogy minden este azon izguljak, hogy milyen állapotban jössz haza. Belegondolsz te
-
-
-
egyáltalán abba, hogy milyen itthon ülni az ágyban, és folyamatosan az ajtót nézni, és fülelni, hogy megbotlasz-e a lépcsőn, meg beletalálsz-e a kulcslyukba. A lépcsőnbotlás hagyján, de a lyukérzékem kiváló. – gyenge vicc erőltetetten macsós hangon, óvatos fenéksimogatással. Hagyj most. – szemdörgölés, orrfújás – Mindig elmarháskodod az egészet. De én már nem bírom. Vagy változz meg, vagy… Vagy? – inkább fásultan, mint ijedten. Költözz el. – kiegyenesedés, szemkontaktus. – Én nem akarok így élni. Nem tudok, értsd meg. Amikor összeházasodtunk, minden este beszélgettél velem. Kiállításokra jártunk, meg színházba. Most meg moziban sem voltunk már egy éve, de még egy rohadt filmet sem nézel meg velem a tévében. Valami folytatásos brazil marhaságot? – Nő felpattan, Férfi cigaretta után kotorászik a zsebében. Sosem nézek szappanoperát. Ne akarj hülyét csinálni belőlem. – sértett hajigazítás. - Ne gyújts rá itt, menj ki az erkélyre. – hamutartót nyom a Férfi kezébe. A mindenségit. Ha rá akarok gyújtani a saját lakásom saját konyhájában, akkor megteszem. – rágyújt, reszket a keze. – Különösen, ha a feleségem már úgyis meg akar szabadulni tőlem. Nem akarok megszabadulni tőled. – pultnak dőlés, karbafonás. – Te zársz ki az életedből azzal, hogy sosem vagy olyan állapotban, hogy beszélgetni lehessen veled. Mert ha olyan állapotban vagyok, akkor csak veszekszünk. – hosszú letüdőzés – Mit gondolsz, milyen úgy hazajönni, ha tudom, hogy mindjárt nekem esel? Nem esnék neked, ha nem innál.- sértett pillarezgés. Akkor most mit csinálsz? Itt vagyok színjózanul, és mégis veszekszel velem. – hamuleverés, melléesik, Nő idegesen letörli papírszalvétával. – Hagyd már ott azt a rohadt hamut. Nem robban fel a világegyetem, ha van egy csepp hamu az asztalon. Persze, legjobb lenne, ha mocsokban és részegen henteregnénk egy disznóólban. Akkor aztán nem kéne veszekednünk. – visszafordul a zöldségszeleteléshez, nagy erővel vagdos. Ne forgasd ki a szavaimat. Szeretem a rendet, de ez már tisztaságmánia. Ó, akkor jó! Szóval én vagyok a mániákus beteg, nem te. Az én tisztaságmániám miatt vagy te alkoholista. – heves gesztusok, repkedő zöldségdarabok. Nem vagyok alkoholista. – sértetten. Aha. Hány napig bírod pia nélkül? – gúnyosan. Akármeddig. De egy hétig eszembe se jutna. – önérzetesen, másik cigaretta. Fogadjunk. – lendületes fordulás, gúnyos-reménykedő szemek. Fogadjunk. – macsós kivagyiság. – Miben? Mit szeretnél? Addig nem takarítasz és nem veszekszel, amíg nem iszom. – hetyke nézés. A takarítás nem betegség. Akkor kosz lesz. – ingadozva. Akkor koszban fogunk élni. Hónapokig. – vigyorogva, önbizalommal. Hónapokig? Biztos tovább bírom takarítás nélkül, mint te…- elgyengülés, kis szempára – Komolyan gondolod? Komolyan. – magához rántja a nőt. – De akkor nincs veszekedés, durca, és megvonások. Jó. – csók, kis ellenkezéssel, aztán lelkesen. Férfi felkapja a Nőt, hálószoba, közben nyögés: - le a cipődet! – fenyegetően: Csend! – nevetgélés, nyögés, ágyreccsenés.
