A TERMÉSZET SZERKESZTI: A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

A TERMÉSZET K I A D J A : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

SZERKESZTI:

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

XXXIV.

119-430

ELŐFIZETÉSI DIJ:

EGY ÉVRE 6 PENGŐ FÉLÉVRE 3 PENGŐ

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

BUDAPEST, XIV., ÁLLATKERT TELEFON:

MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN

NADLER HERBERT

E G Y E S S Z Á M Á R A 60 F I L L É R

1938.

10. S Z A M

ÉVFOLYAM

B U D A I - B E R K E N Y E (Sorbus latijolia

var. semiincisa)

OKTÓBER

A HARMASHATÁRHRGYEN.

Vajda László felvétele.

TARTALOM: Rapaics Raymund dr. : B e r k e n y é i n k .

Abonyi Lajos dr. : Van-e fehér magyar puli ?

Boroviczény Aladár: A kőszálisas fészkénél.

Rövid közlemények.

Nadler Herbert : H u b e r t - l a k o n .

Könyvekről.

Szilády Zoltán dr. : A p r ó t ö r t é n e t e k

kiskertemből

M i újság az Á l l a t k e r t b e n ?

íííííi:riíí.íííííííííiííí<í.í.í.í*í.í.ílí«tt^

FILLÉRES VASÁRNAPOK AZ ÁLLATKERTBEN! Minden hónap első vasárnapján felnőttek

40 fillér

10 éven aluli

gyermekek beléptidíjat

20 fillér fizetnek a

székesfővárosi állat- és n ö v é n y k e r t b e n

—

-

A k i tanulni, g y ö n y ö r k ö d n i és s z ó r a k o z n i akar, ezen a napon o k v e t l e n ü l látogassa meg az állatkertet. N a p p a l : az ö s s z e s állatok a szabad k i f u t ó k b a n láthatók. Akvárium (tengeri és édesvízi állalokkal), kígyóház, pálmaház, lovaglás, kocsizás, vendéglő, tejcsarnok.

I

,

,

,

II,

,

M M M M M ^ ' ^ ' ^ M ^ J M M M M M M M M M M M M M**MMMMMM»*MMMM *.' M*' MM***' *' .' M M M M W M M M M M * ^

MM MMMMMVMMMM

************************************************************************

8""

íí

GUNDEL állatkerti vendéglői kiváló konyháiról közismertek P O L G Á R I

A R A K

Éttermei és terrasza a Gellértsszállóban a vidékről felrándulő közönség és külföldi látogatóknak kedvelt szórakozási helye.

:*

SCHREIER BÉLA kereskedelmi

Í*

részvénytárs. :Í

BUDAPEST VII., Izabella-utca 34. sz. Tel.:

1.438.49 á s 1.310-62

Vesz és elad mindennemű szálas* é s s z e m e s t a k a r m á n y t , őrleményféléket, gabona* n e m ű e k e i , fűszer*, h ü v e * lyes* é s g y a r m a t á r u t .

K Í: :; ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ ÍÍ

Krétai-berkenye

(Sorbus aria var. cretica f. danubialis) Budapesten, a Sashegyen.

Vajda László

felvétele.

BERKENYÉINK. í r t a : Rapaics Raymund.

Hegyvidékeinken az erdők, berkek legszebb díszei közé tartoznak a berkenyék vagy süvöltények. Egyesek levelük alakjával, valamennyi színes termésével tűnik k i . A berkenyéknek almaszerű a termése. E z alsó- vagy középállású, több öt vagy kevesebb termőlevélből alaknlt termőből és a környező vaeokból képződik. Ilyen az alma, a körte, berkenye, birs, naspolya, galagonya és kőbirs gyümölcse. E z a jellegzetes termés kapcsolja ezeket a növénynemzetségeket közelebbi rokonságba. Egyes jellemző tulajdonságai miatt azonban a berkenye-nemzetség a többi almatermésű rokon­ tól könnyen megkülönböztethető. A birs és a naspolya virágai például magányosan nyílnak az ágak végén, az alma és a körte virágai rövid, gyakran ernyőszerű, kevésvirágú fürtben csopor­ tosulnak, ellenben a galagonya és a berkenye virágzata dúsvirágú, sátorozó fürt. Amikor a berkenyék virágoznak, leginkább a galagonyák­ hoz hasonlítanak, s egyes berkenyéket régebben valóban a galagonya-nemzetségbe is soroltak. Pedig a berkenyét könnyű megkülönböztetni

bármely galagonyától. Felületesebb különbség például az, hogy a galagonya tövises, ellenben a berkenyének minden faja tövistelen. H a pedig a berkenye gyümölcsét vizsgáljuk, kiderül, hogy a galagonya és berkenye között ebben is van jellegzetes különbség. A galagonya gyümölcsének a magvakat közvetlenül rejtő, legbelső rétege csontkemény, olyan, akár a szilva, barack, cseresz­ nye gyümölcsében, ezért a galagonya termését az almatermések között csontáralmának nevezzük. Ilyen különben a kőbirs és a naspolya termése is. A berkenye gyümölcsében a magvakat körülzáró, belső termésréteg rugalmas, hajlékony, akár a pergament, ebben tehát az alma és a körte gyümöl­ cséhez hasonlít. Hazánkban a berkenyének egymástól nagyon különböző öt faja ismeretes. Már az ókorban névvel megkülönböztetett berkenyénk a házi­ berkenye (Sorbus domestica). A görögök oa, a latinok sorbus néven ismerték. Azt tartják, hogy a latin sorbus az ősi kelta szorb szó ellatinosítása és szorb magyarul fanyart jelent. E z nagyon jellemzi a berkenye gyümölcsét. A háziberkenye

ültették a gyümölcsösökbe, ezért a legújabb időkig azt tartották, hogy Magyaror­ szágra is a középkorban ke­ rült a kolostorkertekbe. Ezt írtam róla jó magam is A Ter­ mészet 1930. évi szeptemberi számában, egy pompás öreg háziberkenyefa képe mellé. Azóta azonban tüzetes növényföldrajzi vizsgálatunk né­ hány gyümölcsfajról, például a jóféle gesztenyéről, majd a dióról, kiderítette, hogy ezek a gyümölcsfajok nem a közép­ korban, hanem már sokkal régebben és eredetileg nem az ember közvetítésével, hanem természetes terjedés által a Balkánról honosodtak meg az országban és őshonosak a Magvar-Középhegységben is. Az újabb kutatások eredmé­ nyei alapján ezekhez kell sorolnunk a háziberkenyét is. Ez a fa is a Mecseken és az Alpok alján húzódott fel a Magyar-Középhegységbe, ott a déli hegyoldalakon a vegyes erdőkben vadon nőtt példá­ nyai most is láthatók. Azok az öreg háziberkenyék pedig, amelyeket a pozsonymegyei Modorból, a vasmegyei Szom­ bathelyről, Nagypőséről, Kőszegdoroszlóról, Bozsokról, a somogymegyei Csurgóról, majd északabbról Felsőbakáról, (iörömböly-Tapoleáról és Ragály­ ról ismertettünk, valószínű­ leg nem ültetett fák, hanem úgynevezett hagyásfák, ezeket az erdőírtás alkalmával mint már ismert és hasznos fákat meghagytak és belefoglaltak a g\-ümölcsösbe. Ilyen nagy, öreg berkenyefák a MagyarKözéphegység déli, verőfényes Msztes-berkenye (Sorbus aria) a Borostyánkőhegységben. Vajda László felvétele. oldalain, már a középkori századokban is voltak, ezt bizonyítják a középkori okiratokban gyakran középtermetű fa vagy cserje, levelei páratlanul említett »Berkenyemál« helynevek. »Mál«-nak szárnyaltak, a levélkék száma 13—21, fonákukou nevezte a régi magyar ember a déli, napos hegy­ eleinte molyhosak, hosszúkás-toj ásdadok, k i ­ oldalakat, azokat a helyeket, amelyek legalkalma­ hegyezett fogasak. A virágzat dúsvirágú, a szirmok sabbak gyümölcsösnek és szőlőnek. Kár, hogy öt-hét milliméter hosszúak. A gyümölcs másfél­ ez a szó az élő magyar nyelvből kiveszett, mert három centiméter hosszú, sárga, napos oldalán éppen a Magyar-Középhegységben növényföld­ pirosló, húsában éppúgy kősejtek képződnek, rajzi szempontból igen jelíeruző fogalomnak volt mint a körte gyümölcsének húsában. Csak túl­ rövid, s azóta nem pótolt neve. érett, elkásásodott állapotában élvezhető és ekkor kellemes ízű. Vagy nagyon későn szedik vagy A háziberkenyéhez legjobban hasonlít a madár­ pedig szalmán kiterítve tartják, amíg húsa el- berkenye (Sorbus aucuparia). Az ókorban vad­ kásásodik. berkenyének nevezték és csak az Alpoktól északra Hazája a Földközi-tenger melléke, v S p a n y o l - és csak újabban kapta »madárfogó« nevét. Aucupari országon, Olaszországon, a Balkánon, Orosz­ ugyanis a latin avis capere kifejezés összevonása ország déli szegélyén és Kis-Ázsián kívül Afrika és madárfogót jelent. E z a berkenye a gyümölcs­ északi szegélyén is honos. Már az ókorban is kedvelő négylábú állatokon kívül sok madárnak 7

is kedves csemegéje, különösen szereti a seregély, mindenféle rigó, a nyírfajd, a süketfajd és még több madár. A régi madárfogók ezt jól tudták, ezért kelepcéikbe, hurkaikba csalinak madárberken vét tettek. A madárberkenye szintén középtermetű fa vagy cserje, levelei is páratlanul szárnyaltak, de a levélkék száma valamivel kevesebb, csak 9—19, fonákukon molyhosodók vagy fehérmolyhosak, hosszúkáslándzsásak. Színük nyáron sötétzöld, ősszel gyönyörű sötétvérpiros. Sok szép őszi színeződésű fánk között is fel­ tűnik. Virágzata nagyon dús­ virágú, a virágok galagonyaszagúak, kellemetlen illatúak, ezért a madárberkenyét né­ mely vidéken büdösberkenyé­ nek vagy csak büdösfának nevezik. A szirmok négy-öt milliméter hosszúak. Gyü­ mölcse gömbös, átmérője csak kilenc-tíz milliméter, de színe gyönyörű skarlátpiros. Ez a fa piros őszi lombja és a gaz­ dag kocsányágazaton tömege­ sen már messziről feltűnő vörös gyümölcse miatt erdő­ nek, ligetnek valóságos drága­ köve. Nagy területen, nemcsak majdnem egész Európában, hanem Szibéria nyugati részén és Kis-Ázsiában is honos. Talaj­ ban nem válogatós, de a vala­ mivel hűvösebb tájakat ked­ veli, ezért nálunk a MagyarKözéphegységnek csak maga­ sabb tájain vagy hűvösebb völgyeiben honos. Gyakoribb az Alpok alján, másutt fő­ képen a magashegységi lomboserdőknek és általában a feny­ veseknek különös dísze. A hegy­ ségekben, nemcsak Európa déli Madárberkenye részén, hanem az Alpokban és a Kárpátokban is, felhatol az erdőhatárig és a henyefenyő övében is a havasok pompás dísze. Hegyvidéken falakon, romokon, sőt más fákon is gyakran megjelenik, ilyen helyre természe­ tesen madár viszi a magját. Az Alföldön a mai meleg korszakban, nem honos, valamikor azonban, amikor az időjárás sokkal hidegebb volt, azokban az évezredekben, amikor az Alföldön a mammut járt s a Tisza mentén havasi fenyők zöldeltek, a madárberkenye ott sem hiányzott. Tiszaugon a jégkori földrétegekben néhány madárberkenyefa törzsének maradványait találták. Mint igénytelen, mégis kiválóan díszes fa nagyon alkalmas fasorokba, díszkertekbe, ott nemcsak az ember szemét gyönyörködteti, hanem' télen sok madárnak ad táplálékot. Hasonló célra ültetik újabban északamerikai testvérét is, a világospiros, kisebb gyümölcsű amerikai-berken vét

(Sorbus americana), noha madárberkenyénk minden tekintetben szebb. Ismertetett két berkenyénknek szárnyas a levele. Az orvosi-berkenyének vagy barkócának (Sorbus torminalis) levele csak hegyeskarélyú, mintha a levélszárnyak aljukon összenőttek volna. Különösen az alsó karélypár a féllemez közepén is túlér. Ősszel az orvosi-berkenye lombja is vér-

(Sorbus aucuparia) a Magas-Tátrában, a Fehérvízvölgyben. Vajda László felvétele.

piros, ezért ez is kiváló dísze az erdőnek. Orvosi rendeltetését tudományos neve árulja el ; tormina ugyanis a vérhas latin neve, s ez a berkenye azért kapta már az ókori orvosoktól torminalis nevét, mert a vérhasnak volt gyógyszere. A vérhasban szenvedő beteget korunkban is eleinte gyümölcs­ péppel kezelik, de megelégednek nyers almapéppel. Egész Európában és a Kaukázusban, Kis-Ázsiában és Afrika északi részében honos, főképen a tölgye­ sekben és a vegyes erdőkben nő, de a bükkösökből sem hiányzik. Gyümölcse másfél centiméter hosszú, többnyire viszástojásdad, eleinte vöröses­ sárga, végül barna, világos pontozással. Inkább savanyú, mint fanyar, ezért savanyú berkenyének is nevezik. Régi századokban a városi piacokra is vitték. Clusius írja a X V I . században, hogy

szüret idején a bécsi piacon árulták. A Magyar-Középhegy ségben nagyon régóta honos, az őskőkor ős­ embere fáját tüzelőnek is használta, elszenesedett maradványai a vSzelimbarlangban így maradtak ránk. A havasi fenyők hideg korszaka után, amelyben a madárber­ kenye, miként láttuk, leszorult az Alföldre, az éghajlat melegedni kez­ dett, s a Balkánról melegkedvelő fák nyo­ multak előre a MagyarKözéphegy ségbe, közöt­ tük a melegkedvelő berke­ nyék, nevezetesen a házi-, az orvosi-, a széleslevelűés a lisztesberkenye. Felsorolásunkban to­ vább is a levél tagozottságát tartva szem előtt, a barkóca után berkenyéink között a széleslevelű-ber­ kenye (Sorbus latifolia) következik. Ennek levelei Orvosi-berkenye vagy barkóca majdnem olyan széle­ sek, amilyen hosszúak, karélyaik hegyesek és a csiics felé merednek, de a legalsó karélypár sem hosszabb a féllemez harmadánál. Azt tartják, hogy ez a berkenye az orvosi-berkenye és az alább következő lisztes­ berkenye kereszteződéséből támadt keverékfaj. Nálunk a tíz-tizenkét centiméter hosszú levelű eredeti széleslevelű-berkenye ritka, csak az or­ szág nyugati részén található. Annál jelleg­ zetesebb azonban a Magyar-Középhegység dunán­ túli részén, tehát a Pilisben, a Vértesben a Budai-hegyvidéken és a Bakonyban kisebb­ levelű változata, a budai-berkenye (Sorbus lati­ folia var. semiincisa), ezt az orvosi-berkenye és az ismertetésben alább sorra kerülő krétai­ berkenye állandósult fajkeverékének tarthatjuk. E z is, miként a krétai-berkenye, nagyon válto­ zékony, eddig már valami féltucat alakját külön­ böztették meg. Különleges szépségű berkenyénk végül a lisztes-berkenye (Sorbus aria), ennek alakkörén a berkenyelevél alakváltozásait a karélyos levéltől a fűrészes szélű, ép levélig követhetjük. Többnyire az előbbieknél kisebb fa vagy még gyakrabban cserje. Legfeltűnőbb tulajdonsága hajtásainak és leveleinek ragyogó fehér molyhossága. Korunk­ ban, amikor megszoktuk, hogy a természetben és a fákban pusztán a festői szépséget keressük, mindenki azt tartja, hogy ezt a berkenyénket azért nevezzük lisztesnek, mert ilyen szép fehér. E z azonban tévedés. A lisztes-berkenye vagj' röviden »lisztfa« nevet nem lombjáról, hanem gyümölcse haszna miatt kapta. Termése gömbös, narancs- vagy skarlátvörös, hvisa sárga, erezett, lisztes, fanyar és fojtós. Semmiképen sem való

(Sorbus torminalis) a Hárnuishatárhegyen. Vajda László felvétele.

gyümölcsnek, ellenben más hasznát veszik, ínséges időkben a galagonya hasonló tulajdonságú termésével együtt szedik, megszárítják, megőrlik vagy megtörik és a kenyér gyarapítására a liszt­ hez keverik. Ezért terjedt el német vidékeken gyümölcsének Mehlbeere neve. Nagyon változékony faj. Az avatatlan ember­ nek szinte lehetetlenség a lisztes-berkenye válto­ zatai és alakjai között tájékozódni. A többi közül mégis négy főváltozatát említhetjük meg, ezek egyszersmind növényföldrajzi és fejlődés­ történeti szempontból is a legfontosabbak. Európa északi és középső részein honos a szorosabb értelemben vett lisztes-berkenye, ennek levele alig vagy nem karélyos, hosszúkás vagy kerektojásdad, az erek távol vannak egymástól. Nálunk csak az Alpok alján és a Magyar-Középhegységnek a Kárpátokhoz kapcsolódó északkeleti részén honos. Európa középső részében, a Kárpátokban le Erdélyig, jellemző az osztrák-berkenye (Sorbus aria var. austriaca), ennek levelei karélyosak. Ez a Kárpátokból lehatol délre, a Bükk-hegységbe is. Európa délkeleti részében honos a krétai­ berkenye (Sorbus aria var. cretica), ennek levelei kisebbek, nem vagy alig karélyosak, erezete sűrű. Végül délen honos a legyezős-berkenye (Sorbus aria var. umbellata), ez a történelmi magyar határt csak a Retyezáton lépte át. A Magyar-Középhegységnek leggyakoribb és legjellegzetesebb lisztes-berkenyéje a krétai­ berkenye. A déli, verőfényes hegyoldalakon — a régiek nyelvén mondva, a mosolygó magyar málokon — valósággal tündöklik a napsugárban. S ha a puszta festői és tájképi szépségének

alkotó eleme az árvalányhaj, középhegységi lige­ teinké bizonyára a krétai-berkenye. Sőt annál inkább az, mert ez a szűkebb rokonsági kör is nagyon gazdag alakokban ; mondhatjuk tehát, hogy a Magyar-Középhegység valósággal egyik fejlődési központja. A berkenye-nemzetség fajai könnyen kereszte­ ződnek. A berkenye a körtével is kereszteződik. Ebben a tekintetben nagyon érdekes növény a

berkenye-körte (Sorbofiirus Pollweria). Erre Bauhin bukkant 1599-ben a felsőelzászi Pollwiller (Bollweiler) bárójának kertjében, s azóta oltás által mindenfelé elterjedt. Azt tartják róla, hogy a körte és a lisztes-berkembe kereszteződése. Azóta több körtefajtával keresztezték. Gyümölcse három­ négy centiméter hosszú, körteszerű, vörösessárga, édes, díszes. Általában inkább különleges kerti dísz, mint hasznos gyümölcs.

A KOSZALISAS

FÉSZKÉNÉL.

í r t a : Boroviczény Aladár.

A i ighanem igen kevesen tudják, hogy a szirti­ vagy kőszálisas a mai Magyarország területén is fészkel. Hiszen — miként már neve is mutatja ennek a sasnak a hazája a sziklás,szirtes hegyvidék. Ebből pedig nekünk a háború után édeskevés maradt. A szirtisas a Kárpátokban otthonos,

A z öreg bükkfa törzsének h á r m a s elágazásában, vagy húsz méternyi van a sasfészek. A szerző felvétele.

éppúgy, mint az Alpokban, ahol ugyan már-már kihalóban volt, de vagy tíz év óta törvény védi, s ezért megint szaporodni kezd. A Vérteshegység déli részében fedeztek fel tavaly egy sasfészket, s erről kiderült, hogy lakói szirtisasok. A fészekben a saspár ezidén is fel­ nevelt két sasfiókot, noha tavaly a fészket parasztok kirabolták. A földesúr, aki kiváló vadász és természetbarát, hírét hallotta, hogy egy falubeli paraszt egy igen nagy madár fészkét, amelyben két fióka volt, kifosztotta és a fiókákat haza­ vitte. Majd megtudta, hogy a hír megfelel a valóságnak, sőt a gazda a fiókákat meg akarta hizlalni pecse­ nyének és burgonj'ával tömte őket. Ebbe a hizlalásba az egyik fiatal madár belepusztult, a másik is már kimulófélben volt. A földesúr a még élő fiatal madarat azonnal elkobozta, s miután egy házinyulat és néhány verebet etetett meg vele, a sasfiók a nekivaló táplálék mohó elfogyasz­ tása után meggyógyult és néhány nap multán annyira megerősödött, hogy beküldhette a budapesti állat­ kertbe. Ott megállapították, hogy a fiatal ragadozómadár valóban szirti­ sas és a szerencsétlen madarat szak­ szerű gondozásba vették. A tavalyi fészekrablás ellenére a saspár ezidén ismét elfoglalta régi fészkét és a tojó április elején köl­ teni kezdett benne. Talán említenem sem kell, mert annyira természetes, hogy a földesúr ezidén az erdészeti és vadászati személyzettel szigorúan őriztette mind a fészek környékét, mind magát a fészket, hogy a sasok úgy ne járjanak megint, mint tavaly. Sőt a szomszéd birtokosokkal és vadászterület-tulajdonosokkal is kö­ zölte, hogy a közelben szirtisasok fész­ kelnek, hogy a nagy madarak közül egyiket valaki véletlenül le ne lője. A szirtisast a törvény védi, a hazai vadászok közül azonban, sa j nos, vajmi kevesen tudják a ragadozó­ magasságban madarakat megismerni, illetve a fajo-

nyolc méternyire. A hely­ zet tehát igen alkalmas volna megfigyelésre és fényképezésre, csak az a baj, hogy a fa a domb­ tetőtől pontosan keletre áll, s ebben az irányban a fészket sűrű lomb ta­ karja, csak az ellenkező­ oldalról szabad a rálátás, A fészket figyelni tehát kitűnően lehet, de fény­ képezni délután 3 óráig csak a nap ellen, délig pedig csak a nappal egye­ nesen szembe lehet, s a fészekre sötét árnyék borul. Ilyen körülmények között az ember a dél­ előtti órákban még a legötletesebben megszer­ kesztett napellenzővel kí­ sérletezve, sem kap a fé­ szekről tiszta, rajzos ké­ A sasfiókák a fészekben. A szerző felvétele. pet ; a feladat megoldása csak délután sikerülhet. A fészek elhelyezése nemcsak fényképészeti, kat egymástól megkülönböztetni, s ahelyett, hogy hanem madártani szempontból is érdekes. Sok a számukra kétséges madárfajt lövésüktől meg­ ragadozómadár fészkét láttam már és mindig azt kímélnék, minden ragadozómadarat lelőnek, azzal tapasztaltam, hogy a madarak fészküket úgy épí­ védekezve, hogy a védett madarat nem ismerték tik meg, hogy kelet felé nincsen takarása, ellenben meg. A törvényszabta büntetés pedig igen enyhe, észak és nyugat felől védett. A vértesi sasfészek sőt ezt, az amúgy is túlenyhe büntetést a védett körül fordított a helyzet, noha a zivatarok és madarak elpusztításáért — igen helytelenül — viharok ott is többnyire nyugat felől érkeznek. alig alkalmazzák. Ugylátszik, a kőszálisas már pelyhes korában is Az uradalom erdészeti üzemterve szerint olyan kemény madár, hogy várát a vihar ellen halaszthatatlan erdei munkálatokat ezidén vélet­ csak a magashegységben védi, odalent, a vértesi lenül éppen a fészek közvetlen közelében kellett dombokon, ahol az éghajlat enyhébb, mint az végezni és attól lehetett tartani, hogy a költő sas­ Alpokban vagy a Kárpátokban, állja a vihart, pár a közvetlen szomszédságában lármázó sok még ha közvetlenül éri is. munkástól elriad és fészkét s tojásait elhagyja, annak ellenére, hogy az erdészeti személyzet Azon a tikkasztóan meleg júniusi napon, a sasok szándékos, közvetlen zavarását meg­ amelyen csaknem tizenkét órát töltöttem a fészek akadályozta. De a sasok észrevehették, hogy a sok alatt, az öreg sasok korán reggel hoztak eleséget ember számukra nem veszélyes, mert a tojó a a fészekbe, s a fiatal madarak csaknem délig fészekben maradt, s mire az erdei munkálatokat bajlódtak táplálékuk feldarabolásával és elfogyasz­ befejezték, a fészekben két pelyhes sasfiók ült. tásával, miközben a fészekben lapultak és csak fejük mozgott, amint hatalmas csőrükkel vágták, Sajnos, csak júniusban tudtam meg, hogy a fővárostól alig nyolcvan kilométernyire kőszáli­ tépték a húst. Időnként haragosan kergették le sasok fészkelnek. Ekkor kaptam engedélyt a fészek magukról a szemtelenkedő legyeket ; ezeket megfigyelésére és fényképezésére. A sasfiókok már tömegesen vonzotta oda a fészekben heverő jócskán fejlettek voltak, ezért fényképezésre, maradék döghús. sajnos, már csak igen kevés alkalom volt. Érdekes, hogy a fészek alatt táplálékuknak A fészek a Vérteshegység legdélibb részében, semmiféle maradéka sem volt. Lehet, hogy ezt Fejér megyében van. Ott a Vértes már igen éjjel szórják le a földre és rókák vagy más kisebb alacsony, alig mondható hegységnek, inkább csak ragadozók viszik el onnan, mégis figyelemreméltó, meredek dombokat borítanak az összefüggő nagy hogy noha az öreg madarak már négy hét óta erdőségek. Ezek az uradalmi erdők csendesek, etették a fiókákat, a figyelmesen kutató erdészek­ járatlanok, a bennük élő vadállományt gondosan nek a fészek alatt egy darabka csontot sem sikerült találniok, amelyről kideríthették volna, mivel őrzik. Az egyik északkeleti lejtőn, meredek domboldal táplálják az öregek a fiatalokat. alatt, külön facsoport van. Maga a domb az erdő­ Mialatt a sasfiókok lakmároztak, szüleik csak ség egyik tisztása és magas fű borítja. Ennek a kétszer jelentek meg a látóhatáron. Az egyik facsoportnak egyik öreg bükkfáján, vagy húsz öreg sas 9 óra körül vagy 30 méternyire a fészek méter magasságban, a sudár törzs hármas elága­ mellett szállt el. Ekkor sikerült róla egy fényképet zásában van a sasfészek. A fészek éppen a domb­ készítenem. Sajnos, ez alkalommal is éppen a tető magasságában van, tőle légvonalban tizen­ nappal szembe kellett fordulnom, s a kép nem

valami tökéletesen sikerült, azért nem is lehet róla meg­ állapítani, a hím vagy a nős­ tény került-e a lemezre. A fészekhez vártam az öregeket, ezért a gép leneséje közelebbről való fényképezésre volt be­ állítva és sebtében nem tudtam rajta pontosan igazítani. Ha a madarak egyike a fészekre szállt volna, a fényképen min­ den tolla látszana. A sasfiókok azonban már fejlettek voltak s az öregek úgy nevelték, szok­ tatták őket élelmük feldarabo­ lására, hogy magukra hagyták őket ; ebben a korban már az éhség kényszeríti a fiókákat arra, hogy megtanulják, amihez később az életben érteniök kell. 11 óra felé ismét láttam az öreg saspárt messze, az erdő fö­ lött keringeni ; nyilván vadász­ tak, de messzelátóm mutatta, hogy eredménytelenül. Déltájban nehányperees eső mosdatott meg bennünket. A fiatal sasok mozdulatlanul lapultak a fészekben. Amikor A a nap megint kisütött, szár­ nyukat nyújtogatva, szárogat­ ták tollazatúkat. Tollruhájuk már kifejlődött, csak fejük volt még kissé pelyhes. Aztán fel is álltak és alkalmat adtak fényképezésükre. Azok a képek, amelyeket a fészekről s a benne lapuló fiatal madarakról készí­ tettem, semmit sem mutatnak, mert alig lehet rajtuk a fiókák alakját a száraz gallyak tömegétől megkülönböztetni. Néhány másodperc multán a fiókák ismét lelapultak, s az éhség vagy nyugta­ lanság semmi jelét sem mutatták ; látszott rajtuk, hogy az öregeket este előtt nem is várják. 6 óra után a nőstény sast távol a fészektől nyugat felé láttam szállni ; nemsokára eltakarta előlem a mögöttem lévő dombtető. A messzelátóval kísértem röptében, remélve, hogy fiainak valami élelmet hoz, de karmai üresek voltak. Lassan úszott a kék légtengerben . . . bizonyára esti cserkészetre indult. A nap lemenőben volt, s a mögöttem lévő domb árnyéka vagy félórával napnyugta előtt elérte a fészket. Nem volt többé mire várnom, fényképezni már úgysem lehetett volna, hazafelé indultam. 7

Amint mögöttem a dombot megkerültem és ráláttam a következő domboldalt borító fiatal vágásra, ebben valami nagyvad alakját vettem észre, de szabad szemmel nem tudtam felismerni. Nyolcszoros nagyítású Zeiss-messzelátómmal azon­ ban mindjárt felismertem benne az egyik sast. Egy levágott rönkön ült, nyilván valamit lesett. Fejét jobbra-balra forgatva, figyelte a vágást, nem lát-e benne nyulat vagy anyátlan őzgidát. Tehát odaszállt a nőstény sas, nem cserkészik, hanem lesben ül!

szirtisas elszáll a fészek mellett. A szerző felvétele.

Kísérőmnek, az erdésznek ekkor elmondtam, hogy amikor a Hortobágyon először láttam réti­ sast, összetévesztettem egy emberrel. A rétisas még valamivel nagyobb a kőszálinál. Hajnali libalesen egy szárnyazott vadlibám lesgödrömtől vagy 100 lépésnyire esett le és mindjárt gyalogolni kezdett. Mivel a libák javában húztak, nem akartam a gödröt elhagyni és azt gondoltam, ha majd vége lesz a húzásnak, a szárnyazott libát a szekérrel utolérem és elfogom. Hogy szem elől ne tévesszem, időnként feléje néztem. Egyszerre csak — a liba már jó messzire ment — egy subás embert látok libám felé tartani. Lassan lépkedve, bicegve iparkodott a liba elé kerülni. Nyitott subáját mintha lépéseivel ringatta volna. Mire a liba közelébe ért, ez szárnyával csapkodva igyeke­ zett elvergődni. De amint a liba szárnyát használta, egyszerre csak a subából is szárny lett, s az én »emberém<( egy-két hatalmas szárnycsapással a libát utóiérte, levágta, ráült és elkezdett belőle lakmározni. Mialatt ezt az élményemet elmondtam, jóval közelebb értünk a vágáshoz. Az erdész figyelmezte­ tett, hogy jó takarás mögött még közelebb férkőz­ hetnénk a sashoz és megfigyelhetnők vadászását. Talán 200 lépést haladtunk, az erdész szeméhez emelte messzelátóját és megint nézte a sast. Követtem példáját. Egyszerre az erdész nevetni kezd. Nekem is gyanúsnak látszott a sas alakja ; mintha'az"a valami közelebbről nézve nem is sas volna, hanem egy szürkekabátos ember, aki hátratett kézzel térdig a fűben áll és ide-oda tekintgetve figyeli a vágást. Mintha sapkája ernyő­ jét is tisztán láttam volna.

— Hiszen ez a mi erdőőrünk! — szólt az erdész. Resteltem téve­ désemet és egy szóval sem ellenkez­ tem. Noha m á r alkonyodott, jó Zeiss-messzelátóm még igen tisztán mutatott. Mivel az erdésznek csak hatszoros nagyítású messzelátója volt, odaadtam neki a nyolcszoro­ sán nagyító magamét, ezzel biz­ tosan rá vélt ismerni az erdőőrre és azon törte fejét, vájjon mit keres az a vágásban. Kérdőre akarta vonni, azért kiléptünk takarásunk mögül és szabadon közeledtünk az »erdőőr« felé. De alig léptünk né­ hányat, az »erdőőr« valóságos repülő­ géppé változott. A sas szétter­ pesztette szárnyát, nyugodtan a vágás fölé emelkedett, átvitorlá­ zott a dombon és eltűnt szemünk elől. A sasnak a nagy melegben rossz vadásznapja volt és esti lesét is meg­ zavartuk. Vadásztársak között ez bizony nem illik, de nem szándékosan t e t t ü k és remélem, hogy később, a domb másik oldalán mégis sike­ rült valami vadászzsákmányra szert tennie, vacsorára a sasfiókáknak.

A

tavalyi

sasfiók

a budapesti állatkertben.

A szerző

felvétele.

HUBERT-LAKON. í r t a : Nadler Herbert.

Messze, bent a Bakonyban, egy völgyhajlat­ ban, késő este valami vörös fény szűrődik át a sötét erdőn. A z imént még azt hittem, messze járunk tőle, de egyszerre mellette vagyunk. Rakásra hányt égő ölfahasábok világítanak az éjszakába. Nem sokat látok környezetemből. A szekér hatalmas fatörzsek között állt meg. A szabad tűz gyér világításában homályosan látszik mellettem jobbról egy darab házfal a bejáró ajtóval és egy kis ablakkal, s odébb, a szekér előtt, még valami kis ház. Másnap kiderül, hogy rendes lakóházak, de éjjel az óriás fák alatt úgy festenek, akár a mesebeli őserdőben a vasorrú bába kunyhója. - Megérkeztünk! — mondja a kocsis. - Hubert-lakon vagyunk? - - kérdem. — Ott! — felel röviden. Leszállok, de nem tudom, mihez fogjak. Grimm egyik gyermekmesejébe csöppentem. Lesem, hon­ nan kerül elő Piroska vagy a farkas és jól meg­ nézem, a házikó valóban mézeskalácsból épült-e. A sötétségből egy emberi alak bontakozik k i és köszönt : — J ó estét kívánok !

- J ó estét! — köszönök vissza és megkér­ dezem : - A gróf úrék merre vannak? — A kaszinóban — felel. — H á t az meg micsoda? — Arra, feljebb — mutat a lángoló farakáson túl, a feketeségbe — egy külön szoba, ahol az urak étkezni és beszélgetni szoktak. — Kérem, vezessen oda! A zseblámpámmal megvilágított ösvényen mindjárt odaérünk valami nagy faházhoz. Mintha lakatlan volna, nem szűrődik k i belőle fény és néma, akár Csipkerózsika elvarázsolt kastélya. Odasúgok ismeretlen vezetőmnek : - Hagyjon magamra ! — aztán óvatosan tapogatva, meg­ keresem az ajtót és benyitok. Megállok a küszöbön és . . . torkomon akad a szó. Álomvilágba való bájos mese színpadjára léptem. Mintha egy meseköltő ábrándja teljesedett volna be előttem. A nagy szobát csak az ajtóval szemben, a bal sarokban, a kandallóban pislogó tűz világítja meg gyengén. Élőlényt nem látok, nem hallok. A fala­ kon nagy szarvasagancsok, koponyák, képek és sok egyéb régi holmi. A jobb sarokban faragott

deszkafallal elhatárolt emelvény, rajta terített asztal, körülötte faragott székek, fölötte a gerendás mennyezetről lelógó régies lámpás feketéllik. A vöröses félhomályban mindennek csak kör­ vonalai látszanak. Csupa titokzatosság, de csupa összhang, tökéletes nyugalom. Erdei remete, régi­ séggyűjtő vagy varázsló kamrája, tele ismeretlen dolgokkal. Itt megállt az idő, minden még úgy van, ahogyan a nagyanyáinktól félszázaddal ezelőtt hallott mesékben van megírva. E z a bűvös este ebben a titokzatos, csendes hajlékban egy boldogító álom, az idő múlásának, az ember sok gondjának, a nagyvilág tenger bajának, a valóságnak tagadása. A z óra mutatója és vele az idő kereke itt valamikor, az ember legboldo­ gabb percében, megállt. - Tedd be az ajtót! - - morog halkan egy férfihang. Nem látom, ki szólt rám, nem látok nagy­ szakállú remetét, sem erdei manót, de engedel­ mesen teljesítem a parancsot és köszönök : — Jó estét kívánok! - K i az? — kérdezi valaki a háttal felémfordított nyugvószékből. Megmondom ki vagyok és beleillik ábrándozá­ somba, hogy a kandalló mellett, a lócán felébred egy szépséges tündér és nyájasan fogad : — Isten hozta! A remete is felkel pihenőhelyéről és csodál­ kozva kérdez : - H á t Te hogyan kerültél ide? - Mulatságos kérdés! — felelek. — Odakint, a hétköznapi világban, ma péntek van, 1936

A 'kaszinó*. A szerző felvétele,

október 16-a, amit ennek a meseországnak gond­ talan lakói aligha tudnak, különben nem kérdez­ nék, hogyan kerültem ide. H á t nem Te írtad, hogy egy-kétnapi cserkészetre s egy dánilapátos elejtésére ma este vártok? — Igen ám, de Te nem válaszoltál. — Ellenségem sem hiszi el rólam, hogy ilyen meghívásra nem válaszolok. A remete észbekap: — Igazad van! — mondja és a szoba egyik sarkában a kis asztalon jókora rakás levélre mutat. — Postámat napok óta nem olvastam el. Nem érdekel. Neki van igaza. . . hiszen Hubert-lakon vagyunk! A kandallóba azokat a leveleket! Nem boldog embernek, küzködő, tülekedő bolondok­ nak valók. Hosszú az októberi éjszaka, az erdő tündérei és manói nem várják meg a végét, eltűnnek, meg­ szöknek, mielőtt meglephetné őket a virradás józan valósága. A vasorrú bába kunyhóját sem látom, mert előtte a nagy farakás elhamvadt, a tűz kialudt, sötét lett. Az álomképek és ábrándok szétfoszlottak, mind elfújta a hajnal előtt kere­ kedett hideg szél. Nem látok semmit, csak csendes beszélgetést hallok, majd ketten köszönnek : - Jó reggelt kívánok! pedig még sokára lesz reggel. Zseblámpámmal feléjük világítok. Ahol este leszálltam a szekérről, a barkácsoló kocsi mel­ lett fogad a derék fővadász. Derült az idő, a magas­ ságban a terebélyes fakoro­ nák között itt-ott egy darab csillagos égbolt látszik. Meg­ várjuk a csillagok fényé­ nek elhalványodását, aztán a kocsira ülünk és barkácsolni indulunk. Zúg-búg a szél. A vadat zavaró, megfélemlítő ilyen zajos időben a vadásznak kevés az esélye, de amikor csak egy-két szabad napja van, nem válogathat az alka­ lomban. Kísérőm, a fővadász is attól tart, hogy a rossz idő miatt nem lesz sikerünk, talán nem is látunk nagyvadat. Zeg-zugos árkoktól, kis völgyektől, gödörszerű hajla­ toktól tagolt, dimbes-dombos terepen döcögünk hegynek. Közben lassan dereng és szét­ nézhetek az erdőben. A tölgy­ es cserfák lombja még zöld. Alattuk sűrűen borítja a föl­ det gazdag termésük, a sok makk, a csülkös vad jó takar­ mánya. A bükkfákon is még bőven van zöld lomb, de nagy­ része már megsárgult és javá­ ban hull. A földön már sok a friss bükkharaszt, de koránt­ sem annyi, mint ilyenkor a

A Bakonyban 1936 október 17-én reggel elejtett d á m l a p á t o s . A szerző felvétele.

Óvatosan tovább cserkelünk, majd egyenest az egyre hangosabbá váló kurrogás felé közeled ünk. A fák között vagy 150 lé­ pésről egy kis tisztásra látok és valami mozgást veszek rajta észre. Ott van a suták és borjak nyolc-tíztagú csapata. Köztük, mellettük, körülöttük jár-kel és nagyokat horkant a lapátos. Azt mondom kísérőmnek, nem ismerve a terület vad­ állományát, a lehetőségeket, a trófea remélhető minőségét, rá kell bíznom annak eldönté­ sét, melyik lapátost válasszam. Ezt okvetlenül »meglőjük« — felel a fővadász mert nagyon kétséges, látunk-e ennél nagyobbat is. H a rá­ érnénk napokig cserkelni, talán akadna valamivel derekabb, de . . . csak talán. Eszerint nem kell sokat tanakodnom és mindjárt hozzá­ készülök a lövéshez. Előttünk néhány lépésnyire, egy domb­ szerű kis terephullámon, vastagtörzsű bükkfa áll, ehhez négy­ kézláb odamászom, gyökér­ tövére teszem összehajtogatott

Keleti-Kárpátokban. Néhány nappal ezelőtt jöttem el onnan, azért tűnik fel a különbség. A Bakonyban a természet későb­ ben készül a téli pihenésre, mint az erdélyi, zordabb ég­ hajlatú magashegységben. .\ Többnyire bükkös szála­ sokban járunk. Helyenként megállítjuk a kocsit és füle­ lünk. Egy rigyető dámbak jellegzetes, különös horkantását várjuk, hogy tudjuk, merre tartsunk, de az erős szél az erdőben olyan zúgást okoz, hogy alig remélhetjük a kurrogást nagyobb távolságról meg­ hallani. Egy dombháton ismét meg­ állítjuk a kocsit, leszállunk róla és hol puha mohaszőnyegen, hol nyirkos haraszton csendesen lépkedve, megyünk a dámvadnak egyik ismert rigyetőhelye felé. Még csak nehányszáz lépést haladtunk, máris megtorpanunk; mind a kettőnknek egyszerre úgy rémlett, hogy a lomb sutto­ gásába valahonnan messziről gyanús hangok vegyülnek. Kis­ vártatra mutatom az irányt, merről vélek valamit hallani.

»Amikor a nap m á r a magas fák a l á is b e s ü t .

A szerző felvétele.

kabátomat, ráfektetem puská­ mat és célozva várom a lövésre kedvező alkalmat. A sutákat ostromló dámbak azonban csaknem olyan­ féle cél, mint a mutatványos céllövő bódékban a vízsugáron fel s alá táncoló golyó. Egy pillanatra sem áll meg. Szünet nélkül jön-megy ; fejével bólo­ gatva, folyvást horkantva, kínálkozik fel sorjában hölgyei­ nek. Egyikük megáll előtte, mindjárt rákapaszkodik, de ügyetlen, lecsúszik róla, to­ vább izeg-mozog, forgolódik, kerülgeti, furcsa kurrogó hang­ ján szerelmet vall és megint rámászik. A földön hasalva, figyelem a dámvad párzási jelenetét és várom, hogy az izgatott ud­ varló csak egy másodpercre megnyugodjék és keresztbe fordulva, megálljon. Ezt azon­ ban nem teszi meg. Meglőhet­ nem, amikor a sután van, de az ilymódon elért sikerben nem telne örömöm. A célzó­ távcsőben a hajszálkereszt egyre követi, ámde a golyó hol előtte, hol éppen mögötte A vadászkastély Hubert-lakon. A szerző felvétele. a csapat más tagjának életét is veszélyeztetné. Végre sikerül egy pillanatnyi alkalmas helyzetet ellesnem, s a Elállt a szél, s az októberi reggel csupa derű. puska durran. A lapátos ugyan mozgott, sőt, Fényképezőgépemmel emlékeket gyűjtve, körül­ amikor megérintettem a ravaszt, éppen elfordult, járok a vadásztanyán és világos nappal végre mégis úgy láttam, hogy a golyó még eléri. látom, merre botorkáltam az esti sötétségben és A csapat szétugrik és ide-oda futkosva mene­ hol volt szállásom az éjjel. A hosszú völgyhajlat kül. Feltápászkodunk, hogy jobban lássunk. A alján kilépek a napsütötte zöldpázsítos tisztásra. rigyetőhely üres. A magára maradt basa oldalt, Rajta túl, a domboldalon van a fából épült emele­ a fák alatt, fejét lehorgasztva, betegen, lassan tes kis vadászkastély. Szoros kerete mögötte a elkullog. Második lövésemre nem jelez sebzést, sötét fenyves, mellette nyírfák sárgászöld lombja csak szaporábban baktat és a hullámos terep és előtte tarka virágok. Barna falán a szarvas­ következő hajlatában eltűnik. Mindjárt utána agancsok napszítta koponyacsontja fehérlik. Abla­ megyünk. A második rálövés helyétől néhány kai tárva az őszi verőfénynek ; benne vendég­ lépésnyire oldalt dűlve fekszik s az utolsókat rúgja. szeretet, vadászbarátság és — a kárpáti kalibákban nélkülözésekhez szokott vadásznak bizony A megváltó golyóra már nincs szükség. Még korán, napkelte előtt van, a fényképe­ élvezetes kényelem. zést későbbre kell halasztanom. Előszólítjuk a Visszafordulok a már néhány vadásznemzedé­ kocsit és folytatjuk a barkácsolást, majd egy ket látott öregerdőbe. A nap sugarai áttörnek órahosszatt egyre bükkös szálerdőben — a százados fák" lombkoronáján, az ember szemét gyalogosan cserkelünk. Noha a bükkmakk is kápráztatva, vakítósárga fényfoltokat szórnak a sűrűen borítja a földet és ropog cipőnk talpa alatt, földre, a vörös harasztra, a fatörzsek mohás kér­ még néhány csapat dámvadat sikerül lövés­ gére, a »kaszinó« megfakult, régi agancsokkal távolságnyira megközelítenünk. díszített, viharvert gerendafalára, megkeresik a Reggel 9 óra felé, amikor a nap már a magas réseket, bekukkantanak a sarkokba, elzavarják fák alá is besüt, megint az elejtett lapátosnál az árnyékot és rávilágítanak az éjszaka titkaira. vagyunk és megelégedéssel állapítjuk meg, hogy A napsugarak kiderítik a valóságot, de . . . mintha nála derekabbat ez alkalommal nem láttunk. Hubert-lakon a valóság is álom volna. Hogy fején a természet nem növesztett nagyobb agancsot, csak akkorát, amekkora rajta a Bakony­ ban teremhet, jókedvemet bizony nem apasztja. Néhány fényképet készítek róla, aztán feltesszük a kocsira és leszállítjuk Hubert-lakra.

APRÓ TÖRTÉNETEK

KISKERTEMBŐL.

í r t a : Szilády Zoltán dr. (Folytatás.)

A

légyvadászok.

Falusi h á z a k t á j é k á n , k i v á l t ha istálló is v a n a közel­ ben, t ö m e g e s e n mutatkozik a házilégy. M i n d e n k i v é d e ­ kezik ellene valamennyire e r e d m é n y e s e n . D e ez a k ü z ­ delem v a l ó b a n r e m é n y t e l e n lenne, ha nem v o l n á n a k benne s e g í t ő t á r s a i n k . Igen bajos volna felsorolni mindazokat a hasznos á l l a t o k a t , amelyek legyet fogyasztanak. N e m is vállal­ kozom most erre, a l é g y v a d á s z o k nemes c é h é n e k c s u p á n n é h á n y é r d e m e s e b b t a g j á t m u t a t o m be. A fecskét meg a d e n e v é r t t a l á n nem is kell bemutat­ nom. M i n d a k e t t ő ugyanazzal a m ó d s z e r r e l dolgozik. T á g r a t á t o t t szájjal, r ö p t ü k b e n k a p k o d j á k el az a p r ó rovarokat. A fecske t e r m é s z e t e s e n sokkal t ö b b legyet foghat, mert nappal v a d á s z i k . M i n d e n k i b i z o n y í t h a t j a , hogy a fecske az istálló k ö r ü l fészkel a legszívesebben és m á r ezzel is elárulja l é g y p u s z t í t ó hajlamait. A m i ó t a Hermán OMó-nak és a magyar m a d á r t a n i központ tudósainak sikerült a nemzetközi madárvédel­ met m e g v a l ó s í t a n i , a z ó t a az olaszok sem p u s z t í t a n a k a n n y i fecskét és m á r észrevehető, hogy ezek a fecsegős z a v ú kedves v e n d é g m a d a r a i n k nagyobb s z á m m a l érkez­ nek h o z z á n k . V a n azonban kertjeinkben egy k e v é s b b é feltűnő, de ugyancsak hasznos kis l é g y v a d á s z . Halkszavú, s z ü r k e kis m a d á r , mindig a s ű r ű bokrok k ö z ö t t b u j k á l és a leveleken vagy a h á z falán ü l ő legyeket kapkodja el. Neve is megfelel ennek a hasznos foglalkozásnak ; s z ü r k e - l é g y k a p ó n a k mondjuk, m é g t u d o m á n y o s neve is ugyanezt jelenti, Muscicapa annyi, m i n t l é g y k a p ó . A l é g y k a p ó szívesen k i ü l egy-egy ág végére és onnan, leshelyből v a d á s z g a t a mellette e l r ö p p e n ő rovarokra, legyekre. A h á z belsejébe azonban m é g ezek a b a r á t s á g o s m a d á r k á k is csak r i t k a kivételesen l á t o g a t n a k be. A z é r t s z o b á n k b a n a légy b i z t o n s á g b a n élhet. H a nem b á n t j u k , alig van i t t ellensége. A l e g t ö b b legyet a p ó k o k fogdossák el. Igen nagy k á r , hogy a p ó k o t nem szívesen l á t j u k h á z u n k t á j é k á n . A z is igaz, hogy nem minden pókfaj keresi a h á z kör­ n y é k é t és azok sem j á r n a k ott, ahol é p p e n l e g t ö b b a légy, p é l d á u l a k o n y h á b a n . Igaz, hogy ott a p ó k sem kelle­ mes l á t o g a t ó , mert piszkol, de a k o n y h a t a k a r í t á s á v a l , meszelésével úgyis e l t á v o l í t j á k . Legfeljebb egy-egy ablaksarokban t ű r i k meg és ott bőségesen m e g h á l á l j a a neki meghagyott zugot. H á z u n k k ö r n y é k é n kétféle pók m u t a t k o z i k l e g i n k á b b . A t o r n á c eresze alatt, a r ó z s a b o k r o k o n a k e r e s z t e s p ó k feszíti k i ismeretes kerek h á l ó j á t . A p a d l á s és a pince félreesőbb zugaiban a b a n i a - h á z i p ó k építi porlepte töl­ cséreit. Ezek b i z o n y á r a a télre e l m e n e k ü l ő legyek sorá­ ból szereznek p r é d á t . N y á r o n a házilégy nem igen t é v e d rejtekhelyükbe. V a n azonban a l é g y n e k n é h á n y róvarellensége is é p p e n itt, a h á z t á j é k á n és t u l a j d o n k é p e n ezekről akar­ t a m most mesélni, mert meg kell b e c s ü l n ü n k ezeket a k e v é s b b é ismert j ó t e v ő i n k e t .

23S V

N e m egyszer tapasztaltain m á r , hogy a d a r á z s egyik­ m á s i k faja alkalmilag b e t é v e d a l a k á s b a és vígan v a d á s z ­ gat az a b l a k k ö z b e n megszorult legyekre. H a d a r á z s b a r á t u n k a t r á lehetne kapatni, hogy ne j á r j o n k i t ö b b é a gyümölcsösbe, hanem elégedjék meg az ablakokon b ő v e n k í n á l k o z ó légypecsenyével, akkor minden rendjén lenne. D e olyan ü g y e s á l l a t i d o m í t ó eddig m é g nem akadt, a k i erre a feladatra v á l l a l k o z o t t volna. V a n azonban a m i l e g y ü n k n e k egy légyellensége is, ez m á r j ó r e m é n y s é g g e l biztat. A főváros közelében m á r többfelé l á t t a m és m i n d e n ü t t ugyanazt az élet­ m ó d o t folytatja a h á z k ö r n y é k é n . E z t a hasznos raga­ d o z ó legyet m a g y a r u l t a l á n csíkos-ordaslégynek nevez­ h e t n é m . A l i g nagyobb a házilégynél, de vaskos, szőrös l á b a i v a l és k a r c s ú , k ú p o s , hegyesvégű p o t r o h ú v a l külön­ bözik tőle. A h á t á n k e t t ő s barna csíkot visel, erről lehet biztosan megismerni. A m i k o r a nap a t o r n á c r a s ü t , ő is oda ül a f a k o r l á t élére, a h o v á a legyek legszívesebben ü l n e k . U g y a n ú g y meglapul, nem is veszik észre. A k ö v e t k e z ő pillanatban m á r elcikázik és biztosan célozva r á c s a p egy ott ülő házilégyre. A légy ilyenkor é p p e n t á r s a s j á t é k o t , fogócs­ k á t j á t s z i k és t r é f a k e d v é b e n észre sem veszi, hogy farkas j á r a kert alatt. Mert az o r d a s l é g y csakugyan farkasa a t ö b b i légynek. Vaskos, szőrös l á b a i az á l d o z a t o t k e m é n y e n m e g s z o r í t j á k , s z í v ó k á j á t t e s t é b e döfi és el nem ereszti, a m í g é l e t e t érez benne. A z t hiszem, a k i a legyek j á t é k á t figyelgeti, csakhamar meg fog ismer­ kedni ezzel a d e r é k ordasléggyel és maga is megfigyel­ heti az i t t elmondott v a d á s z t ö r t é n e t e t . T u d o m á n y o s a b b érdeklődők kedvéért megemlítem, hogy ez a hasznos légy a rablólegyek, Asilidá-k család­ j á h o z tartozik és t u d o m á n y o s neve Epitriptus cingulatus. A h á z i l e g y e k e t i r t ó v a d á s z g a t á s á t e l ő t t e m m é g senki sem figyelte meg. Este a légy világ elcsendesedik. A házilegyek is aludni t é r n e k . Biztos helyet keresnek a h á z melegebb részeiben, a szoba vagy k o n y h a falán és, hogy aludni készülnek, azt onnan vesszük észre, hogy megfordulnak és fejjel lefelé és erősen odalapulva ü l n e k a falon. A z t h i h e t n ő k , hogy ilyenkor m á r semmi baj sem fenyegeti a legyeket. Pedig egyes ellenségei é p p e n az éjszaka n y u g a l m á t h a s z n á l j á k k i és ilyenkor i n d í t a n a k o r v t á m a d á s t a p i h e n ő legyek ellen. Állítólag egyes pókfajok is elcsípik éjjel a falon ülő legyeket, de ezt jó magam nem l á t t a m . V a n azonban egy furcsa fali állat, amely csak s z ü r k ü l e t u t á n t á m a d a legyekre, ezt m á r t ö b b e n is megfigyelték. E z az állat a póklábú százlábú, t u d o m á n y o s n e v é n Scutigera coleopterata. O l y a n hosszú lábai vannak, m i n t a kaszás­ p ó k n a k és ha a p ó k meg a s z á z l á b ú nem t a r t o z n á n a k k ü l ö n b ö z ő á l l a t c s o p o r t o k b a , b í z v á s t azt h i h e t n ő k , hogy ez az á l l a t egy k a s z á s p ó k és egy százlábú keresztezéséből s z á r m a z o t t . Még az a t u l a j d o n s á g a is megvan, hogy ha bajba jut, e g y i k - m á s i k l á b á t igen k ö n n y e n elejti, fel­ áldozza, hogy e l m e n e k ü l h e s s e n . E z a hosszúlábi'i száz­ l á b ú igen b a r á t s á g t a l a n a l a k ú állat. G y o r s a n mozgó sok-sok l á b a miatt, ő s z i n t é n megvallva, kissé i r t ó z u n k tőle, k i v á l t , ha f u t á s n a k ered. De t e g y ü k félre egy percre

ezt az i r t ó z á s t és n é z z ü k meg a s z á z l á t m t közelebbről, b á b á i nem egyforma hosszúak, a leghosszabbak elül és h á t u l vannak és ezek nemcsak l á b a k , hanem e g y ú t t a l t a p o g a t ó s z e r v e k is. Messziről érző finom n y ú l v á n y o k , nem csápok és mégis valóságos a n t e n n á k a szó ter­ m é s z e t t a n i é r t e l m é b e n . Ezeknek köszönheti az állat, hogy a légy közellétét a falon kellő távolságról megérzi és az alvó legyet h a t a l m á b a ejtheti. De nem mesélek t o v á b b , mert í m e , m á r eddig is annyi ellenségről adtam s z á m o t , hogy a szerencsétlen legyek élete, m i k é n t látjuk, sem éjjel, sem nappal egy pillanatig sincsen b i z t o n s á g b a n . H a m é g t o v á b b folytat­ n á m , félek, hogy é r z é k e n y e b b lelkű olvasóim igen elbúsul­ n á n a k és végül m é g meg is s a j n á l n á k a sok veszéllyel k ü z d ő szegény legyeket.

Akik

fejjel mennek a

falnak.

M a r e k k e n ő hőség van. A h ő m é r ő közeledik a leg­ magasabb fokhoz, amelyet n á l u n k elérni szokott. M i n ­ denki k á b u l t a n , lankadtan vánszorog, csak a legyek c i k á z n a k őrületesen a levegőben. A legnagyobb legyek­ nek, a vérszívó b ö g ö l y ö k n e k most v a n a szerelmi t á n c a , a rajzása, i t t az erdőszéleken. E z e k a nagy, lapos, m á s ­ kor kissé l o m h a legyek most szédületes gyorsan villan­ nak á t a levegőn, b ú g n a k , kergetőznek, p á r j u k a t keresik. Ezek a cikázó legyek m i n d n ő s t é n y e k . A h í m e k eközben nyugodtan ülnek az á g a k végén és roppant nagyra n ő t t , t ö m é r d e k a p r ó szemből ö s s z e t e t t fejükkel, vagy ha ú g y t e t s z i k , s z e m ü k k e l szemlélődnek. A z ilyen bögöly feje v a l ó s á g g a l csupa szem, t ö b b n y i r e a r a n y z ö l d és bíborcsíkos. E g y e t m á r tegnap fogtam, s most a t o r n á c o n n a g y í t ó ­ v a l n é z e g e t e m . De k ö z b e n furcsa zaj vonja el figyel­ memet. A fehérre meszelt t o r n á c f a l o n egy k o p p a n á s hallatszik, u t á n a valami k ü l ö n ö s panaszos zúgolódás. E g y darabig m é g folytatom m u n k á m a t , nem figyel­ hetek oda. De csakhamar egyre ú j a b b k o p p a u á s o k hallatszanak a fehér falról. M e g kell m á r n é z n e m , m i t ö r t é n i k ott? Meglepetésemre nagy bögölyök hevernek a p a d l ó n , hanyattfekve forgolódnak, gyorsan rezgő s z á r n y a i k k a l kísérlik meg elrebbenni, de hasztalan. N é h á n y perc m u l t á n m á r k i m u l t a n hevernek a földön és a z s á k m á n y r a leső h a n g y á k sietve kapaszkodnak az elhullott óriásokba, a k á r a t ö r p é k a nagy Gulliver testébe. A z egyik bögöly elevenebbnek látszik. E z nem ü t ő d h e t e t t olyan nagyon a falnak, mint a t ö b b i . L á b a i ­ v a l is fölfelé k a p á l ó d z i k , de h a n y a t t f e k v ő helyzetéből nem t u d f e l t á p á s z k o d n i . N e m tud megkapaszkodni a p a d l ó sima k ö v é n . K ö z b e n m e g i n d í t j a r ö p ü l ő g é p e z e t é t és a s z á r n y a k berregve söprik a port, m i n d h i á b a . M á r nem t u d egyenesen haladni, k ö r b e n t á n c o l keserves b ú g ó hangokkal, folyton h a n y a t t f e k v ő , k é n y s z e r e d e t t helyzetben. A z ujjamat n y ú j t o m fölé, a légy r á k a p a s z k o ­ dik és a k ö v e t k e z ő percben v í g a n rebben tova. Elmene­ k ü l t , de m á r nem t u d magasan repülni, n e m s o k á r a ő is csak á l d o z a t lesz, belepusztul abba a r e t t e n t ő ütésbe, amelyet a k k o r szenvedett, amikor a leggyorsabban repülve, fejjel c s a p ó d o t t neki a falnak. Amíg ezeket leírom, egyre ú j a b b á l d o z a t o k érkeznek, lóbögölyök, m a r h a b ö g ö l y ö k és m é g n é h á n y óriásbögöly is. Pedig ez a v ö r ö s e s t o r ú , fehérlábú állat elég r i t k a n á l u n k . E d d i g csak a Pilis és a Cserhát á r n y é k o s völgyei­ ben t a l á l t a m . N é h á n y ó r a alatt fáradság n é l k ü l kis bögöly g y ü j t e m é n y t á l l í t h a t o k össze a legszebb fajokból. V a l a ­

mennyi a szerelem á l d o z a t a és különös, egyetlen h í m sincs k ö z ö t t ü k . M i lehet az oka ennek a furcsa öngyilkosságnak? H o g y a n fér össze ez a jelenség azzal a c s o d á l a t o s a n nagy célszerűséggel, amelyet az élő t e r m é s z e t b e n m i n d e n ü t t tapasztalunk? Eszembe jut, hogy n é h á n y évvel ezelőtt Cholnoky Jenő b a r á t o m m a l , n a g y h í r ű f ö l d r a j z t u d ó s u n k k a l e g y ü t t nyaraltam a Balaton vidékén. Cholnoky é p p e n t á j k é p e k e t festett és el kell á r u l n o m , amit kevesen tudnak, hogy igen p o m p á s színekkel, meglepő ízléssel dolgozik. N e m hiszem, hogy ezt a m ű v é s z i t u d á s á t valahol a n y i l v á n o s ­ ság előtt is szerepeltette, de e z ú t t a l olyan sikere volt, aminővel, azt hiszem, kevés festőnk dicsekedhet. A m i k o r a v á s z n o n m á r a r a g y o g ó k é k é g b o l t is elkészült, egy bögölyraj v e t ő d ö t t arra és meggondolatlan r ö p t é b e n b e l e v á g ó d o t t a t u d ó s festő g y ö n y ö r ű k é k égboltjába. T e r m é s z e t e s e n oda is ragadt mind és az olajfesték meg­ pecsételte gyors h a l á l u k a t . A z ó k o r b a n Apelles, a nagy görög m ű v é s z állítólag olyan g y ü m ö l c s ö t festett, amire a madarak is rászálltak. A m ű v é s z ö r ö m e teljes volt, Cholnoky-é azonban nem. E s z é b e sem jutott, hogy legyőzte Apelles-t, s ő t d ü h ö s e n kapkodta le a vászonról a l é g y h u l l á k a t és kíméletlenül szidalmazta m é g a b o g a r á s z ó k a t is, akik ezeket a c s ú n y a legyeket k i t a l á l t á k . Ebben a m ű v é s z i sikerben is t e r m é s z e t e s e n az a kérdés, jól l á t t a k - e azok a bögölyök, vagy nagyon is rosszul? A b ö g ö l y ö k e t k ü l ö n b ö z ő nyelveken »vaklégy«nek is s z o k t á k nevezni. Linné ezt az állítólagos v a k s á g o t egyik fajuk t u d o m á n y o s n e v é b e n is m e g ö r ö k í t e t t e . H a a bögöly egy állat v é r é t szívogatja, nem k ö n n y e n mozdul el m é g a k k o r sem, ha k e z ü n k k e l ó v a t o s a n k ö z e l e d ü n k feléje. Mégsem lehet vak, hiszen p á r j á t a szabadban mégis csak m e g t a l á l j a . >Sőt é p p e n leggyorsabb r ö p t ü k b e n veszik észre e g y m á s t a legbiztosabban. T e h á t éppenség­ gel nem vakok, csak m á s k é p e n l á t n a k , m i n t m i . N e m lehet kétséges, hogy nagy, ö s s z e t e t t s z e m ü k k e l csak a m o z g ó t á r g y a t t u d j á k észrevenni, a mozdulatlant t a l á n csak akkor, ha s z í n á r n y a l a t a nagyon sötét. A fa ágát, l o m b j á t elkerülik, de nem l á t j á k meg a falat vagy a f e s t m é n y t , ha színe a levegő s z í n á r n y a l a t á h o z hasonló. A m i ó t a az ember h á z a t épít, h á n y bögöly pusztul­ hatott el így, a falakon. Hiszen az orosz parasztok fel is h a s z n á l j á k ezt a l e h e t ő s é g e t ; m a d á r e n y v v e l b e m á z o l t fehér v á s z o n e r n y ő k e t visznek az erdei utakon, ahol a közlekedést is m e g z a v a r j á k a tömegesen rajzó bögölyök. E z az ügyes légyfogó m ó d s z e r b i z o n y á r a n á l u n k , az Alföld nagy legelőin is b e v á l n a . A falnak v á g ó d ó legyek halála azokat a l e p k é k e t juttatja eszünkbe, amelyek este a l á m p a vagy a t ű z fényébe rohannak. A bölcsen a l k a l m a z k o d ó t e r m é s z e t mintha ezekről is megfeledkezett volna. A m e g o l d á s igen egyszerű. A h a l á l t okozó t ű z és a fehér házfal a szabad t e r m é s z e t végtelenségében olyan r i t k a s á g és olyan új dolog is, amihez az ilyen a l s ó b b r e n d ű á l l a t o k m é g nem alkalmazkodtak. De nem is alkalmaz­ kodhattak, mert amelyik egyszer n e k i v á g ó d o t t , az m á r nem m e s é l h e t fiainak a halálos t a p a s z t a l a t r ó l .

A MAGYAR

KUTYA

R o v a t v e z e t ő : Abonyi Lajos dr.

V A N - E FEHÉR M A G Y A R PULI? í r t a : Abonyi Lajos dr.

Ujabban, a m i ó t a a magyar k u t y a f a j t á k jobban el­ terjedtek, egyre gyakrabban v e t ő d n e k fel olyan kérdések, amelyek ugyan t i s z t á z o t t a k , de egyes egyesületek vagy személyek ezt elismerni vonakodnak. Ilyen k é r d é s a fehér puli létezése. T u l a j d o n k é p e n néhai Raitsits Emil-nék., a magyar k u t y á k n a g y n e v ű s z a k é r t ő j é n e k k ö s z ö n h e t j ü k a négy szép magyar k u t y a f a j t á n a k m e g m e n t é s é t , f e n n m a r a d á s á t és t e n y é s z t é s é n e k h a l a d á s á t , valamint azt is, hogy m a m á r alig van E u r ó p á n a k és A m e r i k á n a k olyan á l l a m a , ahol valamelyik magyar k u t y a f a j t á t nem ismerik és tenyésztésével nem foglalkoznak. A z ú j a b b kivitelek b i z o n y í t é k a i annak, hogy ezeket a k u t y á k a t külföldön is m e g s z e r e t t é k . De mert termete, szépsége, n a g y s á g a , v é r m é r s é k l e t e , értelmessége, okossága, t a n u l é k o n v s á g a , r a g a s z k o d á s a és hűsége folytán l e g i n k á b b a p u l i alkalmas arra, hogy legjobban elterjedjen, a p u l i az, a m e l y b ő l eddig l e g t ö b b e t s z á l l í t o t t a k külföldre. E d d i g l e g i n k á b b a s ö t é t s z í n ű p u l i t k e d v e l t é k , a m u l t é v b e n azonban egy svájci k u t y a b a r á t n a k fehér p u l i n akadt meg a szeme. E z a k ö r ü l m é n y , v a l a m i n t az u t ó b b i é v e k t ö b b v i t á j a k é s z t e t e t t arra, hogy a kérdéssel foglalkozva, igyekezzek ennek az ü g y n e k h a s z n á r a lenni.

leggyakoribb a vöröses f e k e t e . . . « , t e h á t nem hang­ súlyozza, hogy fehér nincs k ö z ö t t ü k . Kenéz a k ö v e t k e z ő k e t írja : nEzidőszeriut a s z ü r k e , valamint a sárgás pulik a l e g k a p ó s a b b a k , a fekete pulinak ugyanis az a h á t r á n y a van t e t s z e t ő s é g szem­ p o n t j á b ó l , hogy s z ő r ü k különösen tavasz felé kivörösödik. L é g r i t k á b b a k a fehér pulik, melyet pedig a g u l y á s o k (pl. Ecsegen) l e g é r t é k e s e b b n e k tartanak. . .« llléssy Gyula debreceni h u s z á r t i s z t azt írja, hogy a d a r u s z ő r ű és egyéb színek mellett a fehér, sőt a piszkos­ fehér és a fehérnek k ü l ö n b ö z ő s z í n á r n y a l a t o k b a való

A puli-elnevezés eredetéről a v é l e m é n y e k igen k ü l ö n ­ bözőek. Egyesek szerint a n é m e t »Pudel«-ból keletkezett, m á s o k szerint ázsiai e r e d e t ű szó, de lehetséges az is, hogy a t ö r ö k ö k t ő l v e t t ü k á t , esetleg eredeti ősi magyar szó. A puli s z á r m a z á s a sincs h a t á r o z o t t a n k i d e r í t v e . Vaunak, akik azt állítják, hogy a n é m e t p u d l i b ó l keresz­ tezés á l t a l t e n y é s z t e t t é k k i , m á s o k azt t a r t j á k , hogy s p i t z v é r v a n benne, de nem t a g a d j á k annak lehető­ ségét sem, hogy ősi magyar k u t y a , hogy az ő s m a g y a r o k m á r a honfoglalás a l k a l m á v a l h o z t á k m a g u k k a l . Sem a p u l i n e v é n e k e r e d e t é r e , sem a puli s z á r m a z á s á ­ nak e l d ö n t é s é r e k i t é r n i nem akarok. De biztos, hogy a k á r a pudlit, a k á r a spitzet h a s z n á l t á k a puli k i ­ t e n y é s z t é s é r e , feltétlenül lennie kellett a mostani pulihoz h a s o n l ó valamilyen k u t y a f a j t á n a k , amellyel a pudlit vagy spitzet k e r e s z t e z t é k . Lehet, hogy a p u l i b a n van pudli-, spitz- vagy e g y é b idegen v é r , de az is biztos, hogy a p u l i ma m á r csaknem teljesen kialakult és elég e g y ö n t e t ű fajta. H a az i r á n y í t á s c é l t u d a t o s és szakszerű, akkor r e m é l h e t j ü k , hogy a magyar pulinak, o r s z á g u n k n e m z e t g a z d a s á g i é r t é k é n e k , mindannyiunk b a r á t j á n a k , a l e g é r t e l m e s e b b , legokosabb magyar k u t y á n a k t e n y é s z ­ tése eléri azt a s z í n v o n a l a t , amely régi v á g y u n k . A fehér p u l i t először Földi János említi 1801-ben »Természet História« c í m ű m u n k á j á b a n . A k ö v e t k e z ő adat Pethe k ö n y v é b e n t a l á l h a t ó , de sem ebben, sem Földi m ű v é b e n nem á l l a p í t h a t ó meg pontosan, hogy puliról vagy p u m i r ó l van-e szó. Illetve ú g y látszik, hogy akkor m é g fejváltva, hol az egyik, hol a m á s i k k u t y a f a j t á t n e v e z t é k pulinak, illetve puminak. S o k á i g nem s i k e r ü l t k ü l ö n a fehér p u l i r ó l adatot t a l á l n o m . Igen sok szerző e g y s z e r ű e n ligy oldja meg a szín k é r d é s é t , hogy azt mondja : »színe k ü l ö n b ö z ő , de

A >>Tiszavidéki Hópchcly« nevű fehér nőstény puli. Tulajdonosa Magyary-Kossa Anino. Hölzel felvétele.

á t h a j l á s a is megengedett, de sohasem elszórt foltokban. A nyírségi j u h á s z korcsot, m á s fajtát vagy tarkát t e n y é s z t é s r e nem h a s z n á l , »nehogy megrontsa puliját«. É r t h e t ő , hogy a j u h á s z o k a puli f a j t a t i s z t a s á g á r a ügyel­ nek, hiszen n é l k ü l e meg sem t u d n á k oldani feladatukat. K ü l ö n b e n is »egy v á l a s z t á s i k ö l y ö k é r t é k e egy birka, az éves k ö l y ö k é egy m á z s a buza, a b e t a n u l t é pedig maga a világ minden kincse. . .« llléssy Gyula m é g azt írja, hogy »a színre n é z v e c s u p á n egy hiba van, ha tarka, de a lajbis p u l i vagy ö r v ö s p u l i nagyon kapós
hetők. (Gyakorlati p é l d a erre Pálmay Andorné és Mádi Károly pulitenyészete.) N e m k e l l i d e g e n k e d n ü n k tőle a z é r t sem, mert a fehér színnek m é g a feketével szemben is u r a l k o d ó t u l a j d o n s á g a van. Megjegyzem ínég, hogy Hermann és Buzzi s z i n t é n gyakran említ fehér pulit. E m l í t e t t e m m á r , hogy külföldre is igen sok pulit vittek k i , ezért valószínű, hogy a magyar p u l i fajta­ jellegét ott is m e g i s m e r t é k . E g y é b k é n t n á l u n k is j á r t a k híres k u t y a s z a k é r t ő k , így a külföldieknek m é g i n k á b b volt alkalmuk szép, j ó és jellegzetes p u l i k a t l á t n i o k . E g y fehér p u l i svájci tulajdonosa é l e t t u d o m á n y i alapon állapítja meg a fehér puli v a l ó d i s á g á t . Schiirch dr. thuni á l l a t o r v o s ugyanezen a v é l e m é n y e n van, sőt a szóbanforgó fehér pulit svájci és francia k i v á l ó bírók is d í j a z t á k . Ezek u t á n b i z o n y á r a el lehet ismerni a fehér pulit, mert létezéséről sok írásos és gyakorlati adatunk van és m e g g y ő z ő d h e t t ü n k róla, hogy t e n y é s z t é s e pulijaink f á j t a t i s z t a s á g á t nem veszélyezteti. A z o k n a k a m e g n y u g t a t á s á r a , akik a fehér puli elfoga­ dásától, elismerésétől idegenkednek, m e g e m l í t e n i m é g a következőket: A z idegenkedés n y i l v á n v a l ó a n a m á l t a i - s e l y e m ­ pincsinek szól. N e m akarok e z ú t t a l a termetre, a nagy­ ságra, a színre, a szőrözet minőségére és h a s o n l ó dolgokra kiterjeszkedni, de merem állítani, hogy a k i a pulik b í r á l a t á b a n j á r t a s , az nemcsak a részleges bírálat a l k a l m á v a l , hanem m á r az első r á p i l l a n t á s r a k ö n n y e n m e g á l l a p í t h a t j a az idegen vér (többek k ö z ö t t a selyem­ pincsi vérének) bekeveredését. H a pedig valamelyik fehér pulin ilyen jelek v e h e t ő k észre, m i sem természe­ tesebb, hogy azt a tenyésztésből k i kell küszöbölni.

RÖVID KÖZLEMÉNYEK Cinkefiókák különös balesete. A t i h a n y i Biológiai Intézet folyosójának egyik falrepedésében 1937 t a v a s z á n egy s z é n c i n k e p á r t a n y á z o t t . E z a fészkelési hely annyira szokatlan, hogy észre sem vette senki, a m í g a falrepedés lakói meg nem szaporodtak. Egyszerre hangos lett a folyosó a fiatalok csipogásától, k ü l ö n ö s e n olyankor,

A megmentett cinkefiókák. Hítller László dr. felvétele.

amikor a fürge, szorgalmas szülők egy-egy ú j a b b kukacs z á l l í t m á n n y a l gondoskodtak a fiókák g y a r a p o d á s á r ó l . A z öregek f á r a d o z á s á n a k e r e d m é n y e k é p e n a z t á n elérke­ zett a nagy pillanat, a m i k o r a fiataloknak meg kellett i s m e r k e d n i ö k a n a g y v i l á g g a l . E k k o r t ö r t é n t a baleset. A s z ű k f é s z e k o d u b a n a h á r o m s á r g a c s ő r ű einkefióka - valószínűleg a k u k a c o k é r t t ü l e k e d v e — ú g y össze­ gabalyodott a fészket kibélelő, g y a p o t s z e r ű anyaggal, hogy az nagy c s o m ó k b a n , kibogozhatatlanul tekeredett l á b u k r a . A tapasztalatlan fiatalok e z é r t k é n y t e l e n e k voltak ekkora k ö l ö n c ö k k e l első r e p ü l é s ü k r e indulni. K e t t ő valahogyan kijutott, de a h a r m a d i k m á r a fal­ r e p e d é s b e n fennakadt és m e g g é m b e r e d e t t l á b b a l , fejjel lefelé lógott, m í g csak észre nem v e t t ü k és l é t r á r a állva, k i nem s z a b a d í t o t t u k . A k k o r azt gondoltuk, hogy csak ez az egy fióka j á r t ilyen s z e r e n c s é t l e n ü l . Hamarosan k i d e r ü l t azonban, hogy a t ö b b i sem k e r ü l t e el h a s o n l ó s o r s á t . A m á s o d i k a t ugyanis a kertben, az egyik őszi­ barackfa á g á n t a l á l t u k felakasztva ; panaszos csipogása vezetett b e n n ü n k e t hozzá. E r r e k u t a t n i k e z d t ü n k a szom­ szédos fákon, nincs-e m é g valahol ilyen szerencsétlenül j á r t kis cinke. N e m s o k á r a meg is t a l á l t u k a harmadikat. E z egy fenyőfa csúcsán lógott ; csak az ággal e g y ü t t lehetett a m a g a s b ó l lehozni és igy k é s z ü l t róla a fény­ k é p is. A h á r o m fióka k ö z ü l az első nagyon s o k á i g l ó g h a t o t t a falrepedésben, mert g o n d o z á s u n k ellenére sem sikerült é l e t b e n tartani. A m á s i k k e t t ő t ellenben egy kis fa á g á r a e g y m á s m e l l é h e l y e z t ü k és m e g h a t ó d v a figyeltük a szülők ö r v e n d e z ő csicsergését k ö r ü l ö t t ü k . Halier

A lábára csavarodott fészekanyaggal egy gallyra akaszkodott einkefióka. Halier László dr. felvétele.

dr.

Az európai-ciklámen. A n y á r m á s o d i k felének leg­ b á j o s a b b , legillatosabb virága. K ü l ö n ö s e n jól ismerik és szeretik, akik A u s z t r i á b a j á r n a k nyaralni. A ciklámen­ n ö v é n y n e m z e t s é g n e k azonban nemcsak ez az egy, hanem valami húsz faja ismeretes, a t ö b b i mind a F ö l d k ö z i - t e n g e r mellékén a K a u k á z u s t ó l a Baleáriszigetekig honos. A f r i k a északi t á j a i n a k is vaunak ciklámenjei, a Spanyol-félszigeten azonban a n e m z e t s é g m á r hiányzik. A ciklámen-fajokat a t u d o m á n y t ö b b n y i r e földrajzi nevekkel k ü l ö n b ö z t e t t e meg, de t ö b b esetben a n é v és a faj h a z á j a nem egyezik. A z a nagy v i r á g ú c i k l á m e n p é l d á u l , amely a v i r á g k e r e s k e d é s e k b e n télen l á t h a t ó , hivatalosan a p e r z s a - c i k l á m e n (Cyclamen

persicum), de nem Perzsiá­ ban, hanem G ö r ö g o r s z á g b a n honos. Más c i k l á m e n - f a j n a k Cyclamen ibericum. a neve, ebből az ember azt gon­ d o l n á , hogy h a z á j a I b é r i á ­ ban, vagyis S p a n y o l o r s z á g ­ ban v a n . Á m d e a K a u k á z u s ­ banhonos ; I b é r i á b a n , m i k é n t e m l í t e t t ü k , nincsen c i k l á m e n . A z e u r ó p a i - c i k l á m e n (Cycla­ men europaenm) sem mond­ h a t ó jogos n é v n e k . E u r ó p a i elterjedésének k ö z p o n t i t e r ü ­ lete a K e l e t i - A l p o k , H o r v á t ­ ország, Bosznia és Herce­ govina, é s z a k r a pedig Cseh­ ország. Erről a központi t e r ü l e t r ő l , szigetszerűen vagy szórványosan, kiágazik a Provenceba, a Jura-hegy­ ségbe, Bajorországba, az É s z a k i - K á r p á t o k b a a Pienninekig és G ö m ö r i g , a M a g y a r K ö z é p h e g y s é g b e a Pilisig, a B a l k á n o n pedig Bulgáriáig. M a g y a r o r s z á g o n gyakori az A l p o k alján és c i k l á m e n szigeteket t a l á l u n k a B a k o n y ­ ban, a V é r t e s b e n és a Pilis­ ben. R é g e b b i adat szerint állítólag a Mátrában is honos, de ú j a b b a n ott nem t a l á l t á k . M i k é n t ebből l á t ­ juk, az európai-ciklámen E u r ó p á n a k csak kis részé­ ben honos, és elterjedése h a t á r o z o t t a n déli és délkeleti vonatkozásokra vall. Ezt a c i k l á m e n - n e m z e t s é g földrajzi viszonyai magukban is meg­ m a g y a r á z n á k , a szakiroda­ lom azonban az e u r ó p a i ciklámenről k a u k á z u s i ada­ tokat is s z á m o n tart, ezek Európai-ciklámen (Cyclamen europaeum) a Pilis-hegységben, a pilisszentkereszti Hármasforrásvölgyben. Vajda László felvétele. szerint ez a szép n ö v é n y a K a u k á z u s nyugati részén, M i n g r é l i á b a n , vagyis az ókori K o l c l ű s z b a n , valamint t á p l á l é k o t rajta. A m i n t azonban a legelők füvét egvre A b c h a z i á b a n is honos. A n ö v é n y n e k ilyen s z é t s z a k a d t t ö b b csorda, g u l y a és n y á j fogyasztotta, m i n d jobban romlottak a legelők. A m i k o r a z u t á n a füvek nem adtak h a z á j a nem szokatlan n ö v é n y f ö l d r a j z i jelenség. H o g y az elég t á p l á l é k o t az á l l a t n a k , n á l u n k is a fák és cserjék e u r ó p a i - c i k l á m e n k ö z b e n K i s - Á z s i á b a n h i á n y z i k , ég­ l o m b j á t fogyasztotta. A h o l az e r d ő t vagy a ligetet hajlatváltozással megmagyarázható. A z európai-ciklámen »megeresztik«, ott az á l l a t bizony annyira rászokik E u r ó p á b a n főképen m é s z k ő t a l a j o n él, ami annak a jele, a lombra, hogy a fákról és cserjékről m i n d lekopasztja hogy létfeltételeihez a meleg talaj tartozik. U g y a n a k k o r a zsenge fiatal h a j t á s t . Ennek az a k ö v e t k e z m é n y e , viszont kerüli a s z á r a z é g h a j l a t ú v i d é k e k e t s az erős hogy a fák és cserjék a n ö v e k e d é s b e n elmaradnak, n a p f é n y t , és az á r n y a s v ö l g y e k b e n h ú z ó d i k meg. K i s elnyomorodnak, alacsony, t ö m ö t t elágazású t o r z k é p z ő d Azsia é g h a j l a t a valamikor c s a p a d é k o k o s a b b lehetett, m é u n y é fejlődnek. N á l u n k a legelökön a leggyakoribb amikor azonban s z á r a z z á vált, minden e u r ó p a i - c i k l á m e n cserje a galagonya, ez ugyan tövises ágú, de fiatal onnan kipusztult. í g y szakadt k e t t é az e u r ó p a i - c i k l á m e n h a j t á s a i t a legelő állat szívesen fogyasztja. A r á g o t t régi nagy n ö v é n y h a z á j a . Rapaics R. g a l a g o n y á s legelőt nevezik n á l u n k t ö v i s k e s n e k vagv t ü s k é s n e k (1. A Természet 1933. évf.). E r d ő b e n és ligetben Lombtakarmány. A n ö v é n y e v ő h á z i á l l a t o k l e g t e r m é ­ azonban az á l l a t sok m á s fához és cserjéhez is jut, s szetesebb t e r í t e t t asztala a legelő, ott a megfelelő »édes« bizony m i n d megszenvedi a fogát. S z ó se róla, az állat f ü v e k e t m o z g á s k ö z b e n fogyasztják el. R é g i i d ő k b e n , a lombozatban is v á l o g a t , de i n k á b b csak o l y m ó d o n , amikor m é g b ő v e n v o l t legelőterület és kevesebb házi­ hogy a fiatalját keresi. N e m hamar öregszik például a állat j á r t a , az á l l a t csak száraz é v e k b e n nem t a l á l t elég

í

Szemtelen-szömörcsög

(Ithyphallus impudicus) a Bakonyban, Vajda László felvétele.

hársfák lombja, ezért a hársfalevelet nemcsak a kecske és a j u h fogyasztja szívesen, hanem a marha is. A tölgy és a b ü k k lombja a r á n y l a g k o r á n m e g k e m é n y e d i k , ezért az állat főképen k o r á n tavasszal, áprilisban és m á j u s b a n szereti. Eegkevésbbé a t ö l g y l o m b o t , k i v á l t a nagyon hamar k e m é n y e d ő cser- és m a g y a l t ö l g y l o m b j á t kedveli, pedig h e g y v i d é k e i n k e n a napos déli oldalakon é p p e n ez a k é t déli tölgy a gyakoribb. A b ü k k e r d ő b e n az állat nagy p u s z t í t á s t végezhet. Sok legelő az ősi erdő helyén k o p á r k o dik, s hogy a t e r m é s z e t t ő l e r d ő n e k s z á n t t e r ü l e t e n a fa és a cserje nem n ő h e t meg, azt a legelő állat foga okozza. N á l u n k az állat csak szükség esetén fordul a lomb­ táplálékhoz, é s z a k i b b országokban, például F i n n o r s z á g ­ ban, S v é d o r s z á g b a n , a lomb a h á z i á l l a t o k n a k éppen olyan fontos t á p l á l é k a , a k á r a legelők és r é t e k füve, s a s z á r í t o t t l o m b t a k a r m á n y a g a z d a s á g o k b a n éppen olyan gyakran l á t h a t ó , m i n t a s z á r í t o t t rétiszéna. D e ez ott mégis kevesebb k á r t okoz az e r d ő k b e n , mert az éghajlati viszonyok az e r d ő n e k jobban kedveznek. Rapaics

R.

Gombavirágok. A g o m b á k életét nem­ csak a közönség, hanem a szakember is csak h i á n y o s a n ismeri, mert t e s t ü k az ember szeme elől elrejtőzik, elrejtve kutatja a talajban, a k o r h a d ó fában vagy m á s n ö v é n y belsejében a t á p l á l é k o t . A g o m b á t csak akkor látjuk, amikor t e r m ő t e s t é t kifejleszti. T ö b b n y i r e a fel­ színre tolja vagy egészen szabadon fej­ leszti, mert hiszen az a feladata, hogy tömegesen apró, többnyire egysejtű, szaporító-testecskéket, ú g y n e v e z e t t spórá­ kat, termeljen, hogy messzeföldre eljut­ hassanak és csírázva új g o m b á k k á növekedhessenek. A s p ó r á k é p p e n rend­ k í v ü l kicsiségük miatt p o r s z e r ű e n k ö n y n y ű e k , szállítójuk a l e g t ö b b esetben a szél. Felszálló levegőtömegek a gombaspórákat többezer méternyi magasságba is felragadják. M i k é n t azonban a virágos n ö v é n y e k sem p u s z t á n a szélre bízzák t e r m é s ü k terjesztését vagy a v i r á g p o r á t h o r d á s á t , hanem sok olyan virágos­ n ö v é n y t i s m e r ü n k , amely az á l l a t o t használja szállítónak, é p p ú g y a g o m b á k k ö z ö t t is vannak egyesek, amelyek a spórák terjesztését állatokra bízzák. Maeterlink szép m u n k á j á b a n költői m ó ­ don ö r ö k í t e t t e meg a v i r á g o k é r t e l m é t , hogy milyen csodálatos módszerekkel fogják s z o l g á l a t u k b a az á l l a t o k a t , k i v á l t a rovarokat a beporzáshoz. A g o m b á k ebben sokkal szerényebbek, de m ó d ­ szerük ugyanaz, s a n ö v é n y t a n azokat a g o m b á k a t , amelyek a s p ó r á k terjesz­ tésére a rovarokat magukra csalogat­ ják, különösen a színesebbeket, költői hasonlattal gombavirágoknak nevezi. Ilyen gomba n á l u n k a szemtelenszömörcsög (Ithyphallus impudicus). M i k é n t minden m á s gomba, ez is csak akkor ötlik s z e m ü n k b e , amikor t e r m ő ­ t e s t é t kifejleszti. E z eleinte héjjal borí­ tott, t o j á s a l a k ú ; népies neve »boszorkánya Ralihegyen tojás.« Azért boszorkány-tojás, mert amikor a h é j b a n rejlő t e r m ő test megérik, á t t ö r i a h é j a t , előtör és a nyélrész a t e r m ő r é t e g e t , amely­ ben a s p ó r á k vannak, a magasba emeli. A s a p k a s z e r ű t e r m ő r é t e g e t jellegzetes kékeszöldes n y á l k a r é t e g borítja, s ez rossz hullaszagot áraszt. A m i azonban n e k ü n k kellemetlen, kedves a döglegyeknek ; messziről r e p ü l n e k a »hullaujjra«, ahogyan néhol e g o m b á t nevezik. A m í g a n y á l k á b a n torkoskodnak, vele e g y ü t t r á j u k ragad sok spóra, s amikor elrepülnek és valahol leszállva, megtiszto­ g a t j á k magukat, a földön h a g y j á k a s p ó r á k a t is. Nemcsak a v i r á g o k n a k v a n t e h á t »értelmük«, hanem a g o m b á k n a k is, és például a szemtelen-szömörcsög és egész rokonsági k ö r e »értelem« d o l g á b a n é p p e n olyan színvonalon van, m i n t a döglegyeknek nyíló virág. Rapaics R.

KÖNYVEKRŐL Talman Ch.: A levegő birodalma. F o r d í t o t t a Ballenegger Róbertné, a f o r d í t á s t á t n é z t e Réthly Antal dr. 311 oldal, 62 k é p p e l é s 1 melléklettel. Budapest, 1938., a Természettudományi Társulat kiadása.

A k ö n y v szerzője A m e r i k a egyik l e g k i v á l ó b b n é p ­ szerűsítő t e r m é s z e t t u d o m á n y i írója. M i n t az E g y e s ü l t Á l l a m o k hivatalos i d ő j á r á s i a m i n t é z e t é n e k k i k ü l d ö t t j e , az egész világot b e j á r t a . Tapasztalatainak gazdag a n y a g á t érdekesen, frissen í r t a meg ; a fordító pedig derekasan oldotta meg f e l a d a t á t . A k ö n y v harminc fejezete k i t ű n ő bevezetés az idő­ j á r á s t a n t u d o m á n y á b a és alkalmas arra, hogy eloszlassa a n a g y k ö z ö n s é g k ö r é b e n az időjárásról mindjobban t e r j e d ő téves e l g o n d o l á s o k a t . Nemcsak az időjárásról t á j é k o z t a t , hanem a k u t a t á s m ó d s z e r e i t is ismerteti, sőt Réthly Antal dr.-nak, a m . k i r . meteorológiai intézet i g a z g a t ó j á n a k k é t függelékfejezete az o l v a s ó t a magyar i d ő j á r á s i a m i n t é z e t b e is elvezeti és m e g t a n í t j a arra, hogyan készül a »várható időjárás«. A díszes v á s z o n k ö t é s ű k ö n y v h a t v a n k é t szebbnélszebb képpel a K i r . M a g y a r Egyetemi N y o m d á b a n k é s z ü l t és része annak a T e r m é s z e t t u d o m á n y i nagy k ö n y v s o r o z a t n a k , amelynek k i v á l ó szerkesztője m u n k a ­ t á r s u n k , Rapaics Raymund. A k ö n y v e t o l v a s ó i n k n a k a legmelegebben a j á n l o m . Éhik Gyula dr. Királyi-rézkosbor (A noectochilus regalis) és tarka-vérkosbor (Haemaria discolor) fiatal példányai. Halier László dr. felvétele.

levelei v ö r ö s vagy ezüstös erezetitek, ellenben a királyir é z k o s b o r b á r s o n y o s , zöld leveleit a r a n y s á r g a erezet ékesíti. T e n y é s z t é s ü k és g o n d o z á s u k k o r á n t s e m olyan k ö r ü l ­ m é n y e s , ahogyan sokan gondolják. E r r e a legegyszerűb­ ben berendezett n ö v é n y h á z is alkalmas. Legfontosabb tudni, hogy a fiatal, fejlődő n ö v é n y k é k e t ne tartsuk túlmeleg és különösen nem z á r t , izzasztó s z e k r é n y e k b e n , mert il\ en helyen egy ideig ugyan igen gyorsan és látszó­ lag szépen fejlődnek, de k é s ő b b hamar penészednek és gyorsan rothadnak. A t ú l s ó k p á r á s levegőtől viszont igen elsatnyulnak, h a j t á s a i k elgyengülnek, mert a huzat, a friss levegő és az erős n a p s ü t é s i r á n t nagyon érzékenyek. H a t e h á t edzett, egészséges, m u t a t ó s n ö v é n y e k e t akarunk termelni, főképen világosságra és á l l a n d ó a n egyenletes h ő m é r s é k l e t ű levegőre van szükség. r

m i U J SA G ' ALLATKÉRTBEf) BUDAPEST S Z É H E S F Ö U f i R O S fULfiTÉSnOUÉnyKERTJÉnEh! KOZLEÍTIÉnyEI Díszeslevelű kosborfélék. A l l a t k e r t ü n k szép kosborg v ű j t e m é n v é b e n különleges csoport az a k é t kosbor­ n e m z e t s é g , amelyet nem virágjáért, hanem leveleiért tartunk. A z egvik a v é r k o s b o r (Haemaria), ennek egyet­ len faja, a t a r k a - v é r k o s b o r (Haemaria discolor) H á t s ó I n d i á b a n és K í n a déli részében ismeretes, a m á s i k a réz­ kosbor ( A noectochilus), ennek húsz faja közül üveg­ h á z u n k b a n a Ceylonban honos királyi-rézkosbor (Anoectochilus regalis) l á t h a t ó . Leveleik b á r s o n y o s a k , n é m e l y e k öt-hatféle színben p o m p á z n a k . E g y idő ó t a fokozott figyelemmel foglalkozunk t e n y é s z t é s ü k k e l , hogy ezeket a szép és érdekes kosborféléket minden tekintetben meg­ ismerjük. A közönség ezeket a l e v é l n ö v é n y e k e t m é g kevéssé ismeri és alig veszi hasznukat, holott tarka, színesen erezett, b á r s o n y o s leveleik s z á l l o d á k b a n , elő­ csarnokokban vagy asztalok díszítésére, különösen esti fényben, igen jól é r v é n y e s ü l n e k . A t a r k a - v é r k o s b o r

A n y á r i h ó n a p o k b a n 18—20-fokos melegre, a téli h ó n a p o k b a n 12—15-fokos k ö z é p h ő m é r s é k l e t r e van szük­ ségük, ezen felül a meleg fokozása felesleges. Legjobban fejlődnek a vízmedencék közelében, ahol sok és állandó a p á r a k é p z ő d é s , b á r a s z á r a z a b b levegőben sem pusztul­ nak el. M i n d a k e t t ő t a g y ö k é r t ö r z s e k feldarabolásával, f e b r u á r b a n és m á r c i u s b a n s z a p o r í t j u k . Egy-egy d u g v á ­ nyon, amelyen e g y - k é t egészséges gyökérszál is van, k é t jól fejlett szemet hagyunk. A felszeletelt részecskéket olyan földkeverékbe ü l t e t j ü k , amelynek alkatrészei fehér t ő z e g m o h a , s z é t t é p e t t p á f r á n y g y ö k é r (Osmunda), a p r ó r a z ú z o t t t é g l a t ö r m e l é k és kevés v í z m e n t e s homok. A cserép­ ben vagy t á l k á b a n a föld felszínét, ha a n ö v é n y t m á r b e ü l t e t t ü k , még k ü l ö n t i s z t í t o t t t ő z e g m o h á v a l b o r í t j u k be és a d u g v á n y o k a t ú g y kezeljük, m i n t az öreg anya­ növényeket. Ez a k é t díszeslevelű kosborféle nem fákon fennlakó, hanem a földön, d ú s talajban élő n ö v é n y , e z é r t az öntö­ zéssel nagyon kell v i g y á z n u n k , mert a rendszeres, egyen­ letes nedvességet szeretik. H a az ö n t ö z é s t n é h a elmulaszt­ juk, a s z á r a z s á g o t is elviselik. T o v á b b fejlődve még t ö b b nedvességet vesznek fel, de vajmi keveset t a r t a l é k o l n a k . A z ember nem h i n n é , mennyire szívósak. N e m r é g egy ilyen n ö v é n y t k í s é r l e t k é p e n az ü v e g h á z b a n h á r o m h é t i g egy csepp víz nélkül, s ö t é t helyen tartottuk. A böjtölés és a fogság alatt leveleinek ü d e színezete nem v á l t o z o t t , s amikor a n ö v é n y t a világosságra t e t t ü k , rendesen t o v á b b fejlődött. U y m ó d o n k i d e r ü l t , hogy ha

k e v é s b b é gondosan kezelik, is fejlődik és nagyobb az ellenállóképessége, mint gondoltuk volna. V a n egy harmadik díszeslevelű kosborféle is, a keletindiai szigetvilágban honos aranykosbor — (Macodes) nemzetség, ez azonban fennlakó. s fajai például a j á v a i Macodes petola és az újguineai Macodes Sanderiana az ü v e g h á z a k r i t k a s á g a i közé tartoznak. Király A p e t é n y i - m á r n a . A z á l l a t k e r t i a k v á r i u m előcsarnoká­ ban, egy kisebb m e d e n c é b e n , ujjnyi hosszú n é h á n y halacska v a u . N e m t a r k á k , nem pompás a s z í n ü k . E g y s z e r ű , s z ü r k e h a l a c s k á k , mégis a k v á r i u m u n k leg­ r i t k á b b á l l a t a i közé tartoznak, mert az egész világon sehol m á s a k v á r i u m b a n nem l á t h a t ó k . E z a kis hal a p e t é n y i - m á r n a (Barbus petényi Heck.).

A lángbagoly. (Strix flammea L.) h a z á n k b a n olyan gyakori m a d á r , hogy á l l a t k e r t ü n k é v e n k é n t n y o l c a t - t í z e t kap a j á n d é k b a . Pelyhes fiókát azonban csak az idén sikerült először szereznünk. E z a buksifejű kis bagoly először a t ö b b i m a d á r f i ó k a közé, k ü l ö n helyiségbe k e r ü l t . Ott a sok k a l i t k á b a n az idén sokféle fióka g y ű l t össze : t ö b b e k k ö z ö t t k u v i k ( Athene noctua Scop.), kis-fakopáncs (Dendrococus minor L.), énekesrigó (Turdus musicus L.), gyurgyalag (Merops apiaster L.),. b ú b o s b a n k a (Upupa epops L.) és őszapó (Aegithalus caudatus L.). A m i n t valakit m e g l á t n a k , rögtön siránkozni kezdenek és száju­ kat t á t v a , v á r j á k a jó falatot. M i n d i g éhesek, ezért

A l a k j a a közismert m á r n á é h o z hasonló, csak az orra t o m p á b b , feje pedig a r á n y l a g szélesebb. Színe környezete szerint változik. Világos vagy sötét b a r n á s s z ü r k e . Gyakran s ö t é t e n t a r k á z o t t . Négy bajusz-szála van. A k i v á l ó magyar t e r m é s z e t b ú v á r r ó l , Petényi /. Salamon-ről n e v e z t é k el. () fedezte fel 1837-ben, a Poprád-folyóban. K é s ő b b E r d é l y b e n és H o r v á t o r s z á g ­ ban is r á t a l á l t a k . Sebesvizű kisebb folyókban, különösen hegyi patakokban él. Legfeljebb húsz centiméter hosszúra n ő meg. H ú s a ízletes, de mivel kis hal, gazdasági jelentősége nincs. A p r ó viziállatokkal és kisebb rovarok vízben élő álcáival t á p l á l k o z i k . A patakokban k ö v e k mellé húzódik vagy kisebb csobogók alatt t a r t ó z k o d i k . H a h á b o r g a t j á k , hirtelen ide-oda cikázik és r ö g t ö n megint elrejtőzik. A p e t é n y i - m á r n á t a m a i M a g y a r o r s z á g területéről csak e g y - k é t helyről i s m e r t é k . Ú j a b b a n n é h á n y év előtt a Pilis-hegységben, egy kis patakban Vasvári Miklós dr. buk­ kant rá. A z á l l a t k e r t p é l d á n y a i is onnan valók. H á r o m évvel ezelőtt g y ű j t ö t t ü k őket. A z a k v á r i u m i é l e t k ö r ü l ­ m é n y e k h e z nehezen szoktak hozzá. Sebesen á r a m l ó vízzel, kisebb-nagyobb k ö v e k k e l , kavicsokkal u t á n o z t u k lelő­ h e l y ü k ö n t a l á l t k ö r n y e z e t ü k e t . I l v m ó d o u e l é r t ü k , hogy a m e g v á l t o z o t t viszonyokba lassan b e l e t ö r ő d t e k és egy sem pusztult el belőlük. A g y ű j t é s ü k idején alig k é t - h á r o m c e n t i m é t e r n y i h a l a c s k á k szépen fejlődtek és elég nagyra n ő t t e k meg ahhoz, hogy k ö z ö n s é g ü n k ­ nek ezt a r i t k a hazai halat bemutathassuk. A fogsághoz szokott p e t é n y i - m á r n a elég szívós hal. A meleg és m é l y vizet nem kedveli és sok oxigénre van szüksége. H a ezeket az életfeltételeket megkapja és n é h á n y kőből, kavicsból m é g megfelelő rejtekhelyet is k é s z í t ü n k neki, az a k v á r i u m b a n is évekig él.

Szombath

Fiatal lángbagoly. Szombath László felvétele. gyakran kapnak enni. libben a m a d á r ó v o d á b a n a gondos ápolás k ö v e t k e z t é b e n l á n g b a g l y u n k is gyorsan fejlődött. N e m s o k á r a k i n ő t t e k b a r n á s s z ü r k e s z á r n y - és farktollai, k é s ő b b pedig s á r g á s b a r n a t ö b b i tolla is. Laza, lágy t o l l a z a t á t a p r ó fehér pettyek élénkítik. Legjellemzőbb azonban a szeme k ö r ü l n ő t t , szívalakú tollfátyol. E z t ö t g y ű r ű b e n elhelyezkedő, m o z g a t h a t ó kis tollak a l k o t j á k . A k a m p ó s csőre t ö v é n ágaskodó, szálkás tollak n ő t t e k k i utoljára. A m i k o r szépen felcseperedett, a m a d á r h á z t ö b b i l á n g b a g l y a közé t e t t ü k . A z új helyen eleinte nagyon félt. E g y sziklaoduba h ú z ó d o t t s ha t á r s a i feléje közeledtek, félgömbalakú k i d o m b o r o d ó nagy s z e m é t t á g r a meresztve, fújt, p r ü s z k ö l t és csőrével kattogott. K ö z b e n hol l a b d á v á h ú z ó d o t t össze, hol tollait lesimítva, hirtelen magasra á g a s k o d o t t . F e j é t tudja a l e g m u l a t s á g o s a b b a n forgatni. K é s ő b b m e g g y ő z ő d ö t t , hogy t á r s a i nem b á n t a l m a z z á k és megnyugodott. A m i k o r a t á r s a s á g n a p k ö z b e n az ülőr ú d o n e g y m á s h o z s i m u l v a bóbiskol, m á r bizalmasan közéjük furakodik. A m i n t így egysorban, e g y m á s mellett ülnek, jól l á t h a t ó , hogy alig van k ö z ö t t ü k k é t egyforma­ színű. L e g t ö b b n e k a melle sárga vagy barna, de akad k ö z ö t t ü k k é k e s s z ü r k e és piszkosfehér is. Ilyenkor az is megfigyelhető, hogy külső, ú g y n e v e z e t t vetélő ujjukat a k á r előre, a k á r h á t r a t u d j á k fordítani. T

Petényi-márna az állatkerti a k v á r i u m b a n . Szombath László felvétele.

A szabadon élő l á n g b a g o l y a nappalt o d ú j á b a n tölti és csak s ö t é t éjjel indul v a d á s z n i . Repülése nesztelen és c s a p o n g ó , a k á r a pillangóé. A földtől körülbelül egym é t e r n y i r e szokott r ö p k ö d n i . L á t á s a és hallása olyan jó, hogy a s ö t é t s é g b e n is mindent l á t és a l e g g y e n g é b b neszt is meghallja. A közfelfogás ellenére nappal is jól l á t . E z t bizonyítja, hogy a nappal felriasztott l á n g b a g o l y a l e g s ű r ű b b á g a k k ö z ö t t is k ö n n y ű s z e r r e l suhan á t . F ő k é p e n az egereket p u s z t í t j a , de n é h a p a t k á n y t , pockot, kisebb madarat és rovart is felfal. Z s á k m á n y á t végig tollas, r ö v i d l á b á v a l olyan erősen ragadja meg, hogy m á r hegyes k a r m a i v a l sebzi h a l á l r a . Mohó l a k m á r o z á s a nem valami szép l á t v á n y . A z egeret ugyanis, a k á r a kígyó, nagy eről­ ködéssel egyszerre nyeli le. N á l u n k m é g nyers l ó h ú s t is kap és ezt is j ó é t v á g g y a l költi el. E m é s z t é s e gyors, a mege m é s z t h e t e t l e n szőrt, tollat és csontot pedig kis g o m b ó ­ cokban k é s ő b b kiöklendezi. Ilyenkor előre hajolva, t á t o t t szájjal erőlködik és egyhelyben topog. A l á n g b a g o l y csak a hidegebb ö v e z e t e k b e n nem él, e g y é b k é n t az egész földön elterjedt. K e d v e n c t a r t ó z k o ­ dási helye a sík és dombos vidék. F é s z k e t nem szívesen épít, i n k á b b faodukban, sziklarepedésekben h ú z ó d i k meg. Csaknem g ö m b a l a k ú , fehér t o j á s a i n a tojó egymaga kotlik. A f i ó k á k a t pedig e g y ü t t nagy gonddal nevelik fel. A felcseperedett, repülős fiatalok h u h o g á s á t ó l hangos a k ö r n y é k . Megesik néha, hogy g a l a m b d ú c o k b a n fészkel­ nek és költenek, de a m e l l e t t ü k lakó galambokkal nem z ö r d ü l n e k össze. E n n e k az egérpusztító, hasznos m a d á r n a k , sajnos, sok ellensége van. K ö z t u d o m á s ú , hogy amikor a t ö b b i m a d á r felfedezi, köréje sereglik, majd zajosan üldözi és b á n t a l m a z z a . Egyes helyeken b a b o n á s félelemből az ember is üldözi. E u r ó p a déli részében azonban a lakosság o l t a l m á b a fogadja és szívesen veszi, ha h á z a p a d l á s á n fészkel. Stokovszky Indiai-elefántborjú az állatkertben. Augusztus 19-e ó t a egy n ő s t é n y elefántborjú vendégeskedik az á l l a t k e r t ­ ben. K ö r ü l b e l ü l másféléves lehet ; súlya 376 kiló. A r á n y o ­ san izmos, z ö m ö k testén, főképen h o m l o k á n és h á t á n , g y é r fekete szőrzet van. Apró, élénken csillogó szeme kedvesen, k í v á n c s i a n néz a világba. Olyan pajkos, j ó i n d u l a t ú , hogy mindenki megkedveli. Tulajdonosa a budapesti »Arizona« m u l a t ó n a k a g a z d á j a ; N é m e t ­ országból hozatta, hogy m ű s o r á b a n szerepeltesse. A vadonban befogott fiatal állat m é g e g y á l t a l á n nincs i d o m í t v a , az á l l a t k e r t i ápolók feladata, hogy engedelmes­ ségre, lépcsőn j á r á s r a , t e h e r h o r d á s r a és mindazokra a m u t a t v á n y o k r a t a n í t s á k , amelyekkel a m ű s o r b a n szere­ pelni fog. Ápolója meg is tesz mindent a siker é r d e k é b e n , hiszen a legszebb á l l a t k e r t i foglalkozás a v a d á l l a t o k szelidítése. Ú g y s z ó l v á n egész n a p j á t vele tölti és minden­ féleképen kedveskedik neki, mert ilyen fiatal á l l a t o t csak j ó b á n á s m ó d d a l lehet engedelmességre szoktatni. Zsebé­ ben kockacukorral bemegy hozzá kifutójába és m e g k e z d ő ­ dik a szelidítés m u n k á j a . A z első feladat arra szoktatni, hogy engedelmesen az ember u t á n menjen. E z m i n d j á r t az első kísérletnél meglepően sikerült. E g y - k é t kocka­ cukor k e d v é é r t a k i f u t ó n a k b á r m e l y i k részébe ápolója u t á n ment. M á s n a p reggel m á r a kert ú t a i n s é t á l t a t t á k . E k k o r d e r ü l t k i , mekkora erő van benne. Ö t ember vezette és fülénél fogva teljes erővel tartotta, de amikor m e g é r e z t e a s z a b a d s á g o t , egy mozdulattal l e r á z t a ő k e t m a g á r ó l és elment a t e v é k e t m e g l á t o g a t n i . Onnan a z t á n l á n c o n kellett a s z ö k e v é n y t visszavezetni. K ö z b e n é r d e k e s megfigyelésünk volt. A t e v é k felé v e z e t ő ú t o n

A z »Arizona«-mulató fiatal indiai-elefántja az állatkertben. Halier László dr. felvétele.

el kellett mennie >>Sziám« öreg e l e f á n t b i k á n k mellett, de r á sem h e d e r í t e t t , S z i á m azonban, o r m á n y á t felemelve, valami különös hanggal ü d v ö z ö l t e . Ilyen fújásszerű, halk t r o m b i t á l á s t S z i á m t ó l m é g sohasem hallottunk. A z ifjú v e n d é g e szökése u t á n visszakerült helyére és b ü n t e t é s b ő l m a g á r a h a g y t á k . E z e g y á l t a l á n nem tetszett neki, mert megszokta, hogy vele foglalkoznak ; hangosan t r o m b i t á l v a h í v t a vissza ápolóját. M á s n a p hajnalban kísérletképen e l v i t t é k a m u l a t ó b a . A g g ó d t u n k , hogy a v á r o s b a n megvadul, de nyugodtan s é t á l t el a N a g y m e z ő ­ u t c á b a . A mellette e l s u h a n ó g é p k o c s i k a t figyelembe sem vette, csak az a u t ó b u s z o k a t m é l t a t t a egy-egy pillantásra. A m u l a t ó b a n keskeny csigalépcsőn, üvegek és poharak k ö z ö t t biztosan ment ápolója u t á n . T ű r t e , hogy b á r s o n y ­ t a k a r ó t tegyenek rá és szalagot kössenek n y a k á r a , á l t a l á b a n nyugodtan viselkedett, csak az nem tetszett neki, hogy a n y a k á r a ülnek. E r r e majd k ü l ö n kell még szoktatni. A z á l l a t k e r t b e n k e z d e t t ő l fogva otthonosan viselke­ dett. K é r e g e t v e n y ú j t o g a t j a o r m á n y á t és megkísérli a kerítésen á t a r á c s s z e m e k e n kidugni, hogy a neki n y ú j t o t t falatokat vele elérje. Érdemes megfigyelni, amikor eszik. H a nagyobb c s o m ó s z é n á t vesz fel, rálép, o r m á n y á v a l egyes s z á l a k a t h ú z k o d k i belőle, gondosan összecsavarja, m e g r á z z a és csak a z u t á n teszi szájába. O r m á n y a leg­ fontosabb szerve. Nemcsak eszik és szagol vele, hanem g y e n g é d e n r á t e k e r i ápolója k a r j á r a és így belekapasz­ k o d v a k ö v e t i . I d ő n k é n t a legyek ellen és szórakozásból, kavicsot és földet szór fejére és h á t á r a ; sokszor egész nap g y é r szőrszálai k ö z ö t t a p r ó kavicsszemek b o r í t j á k . R e m é l j ü k , hogy szereplése é j j e l e n k é n t az »Arizoua« m u l a t ó b a n nem á r t meg egészségének és hosszú életű lesz Budapesten. Halier dr.

Kéziratokat nem őrzünk meg é s nem a d u n k v i s s z a

APRÓ HIRDETÉSEK Az apróhirdetés minden szava 20 f.; előfizetőknek 10 f. A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 pengő ; előfizetőknek 1 pengő.

Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, X I V . , küldendő. Természettudományi Közlöny. .Szerkeszti: Mdgócsy-Dietz Sándor és Zimmermann Gusztáv közreműködésével Gombocz Endre és Szabó-Patay József. Szerkesztőség é s k i a d ó h i v a t a l : Budapest, VIII., Eszterházy-u. 16.

Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete Budapest, VII., István-út 2. Hivatalos órák hétfőn és csütörtökön d. u. 3—5 óra k ö z ö t t . Telefon : 142-474.

Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete Budapest, VII. ker., István-út 2. Telefon: 142-474. Hivatalos órák hétfőn és csütörtökön d. u. 3—5 óra között.

Magyarfajta Kutyákat Tenyésztők Egyesülete Budapest, VII. ker., István-út 2. Telefon: 142-474. Hivatalos órák mindennap d. u. 3—5 óra között.

Magyar Dobermannosok titkári hivatala VIII., Baross-utca 77. Telefon: 141-378

Budapest,

HIRSCHLER MIKSA

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szö­ vetsége Budapest, VII., I s t v á n - ú t 2. Telefon: 142—474.

A szerkesztésért és kiadásért felelős : Nadler Herbert.

VASUZLETE

Budapest, VI., Szondy-utca 54. Legolcsóbb

bevásárlási

forrás:

Mindennemű kertészeti és gazdasági eszközök, Háztartási cikkek,

Hirdessünk „A Természet"-ben

Épület- és búiorvasalások. Telefon: 117-528

Üveg- és porcellánáru.

SZILÁDY ZOLTÁN: Zoológia. Bevezetés a tudományos állattanba. D e b r e c e n b e n tartott e g y e t e m i előadásainak szövege m e g j e l e n i k a s z e r z ő kiadásában. E l s ő r é s z e : G e r i n c t e l e n e k , 2 6 0 o l d a l o n m á r kapható és a n e m s o k á r a következő két kötettel együtt e l ő f i z e t ő k n e k 1 6 P a z á r a . A m u n k a megjelenése érdekében a s z e r z ő l a p u n k előfizetőinek kedvezményes á r o n a j á n l j a a következő m u n k á i t : Bulgária díszes vászonkötésben, p l a q u e t t e l 8 U g y a n e z fűzött példány 6 A mi Erdélyünk 1 Környékünk állatvilága ( c s e r k é s z k ö n y v a közönségesebb állatok m e g i s m e r é s é r e ) . . . 1 Vissza az anyaföldhöz — A középeurópai béke útja — Postaköltség

beleértve.

—

C í m : Pomáz.

—

Postacsekk

száma:

19.817.

LOVAGLÓ- ÉS HAJTÓISKOLA

AZ ÁLLATKERTBEN! L O V A G L Á S : egyénenként és osztályban, alapgyakorlatok, iskolalovaglás futó­ szárral, kengyellel és kengyel nélkül, haladók tereplovaglása stb. HAJTÁS:

gyermekek

hajtása egyes-, kettes-, négyes-

A z állatkerti belépődíjon

és

ötösfogatokkal.

vagy évi bérletjegy árán felül :

1, 40 percig tartó lovaglásért, egy, vagy kétlovas kocsi hajtásáért kezdőknek és haladóknak 2 pengő 50 fillér; 2, 20 jegyet tartalmazó jegyfüzet ára 40 pengő ; 3, Tereplovaglás esetenként és személyenként 5 pengő. SZAKSZERŰ TANÍTÁS kezdők és haladók számára csütörtök kivételével reggel 7-től 10-ig és délután 4-től 7-ig.

E L S Ő R E N D Ű

M

B E T A N Í T O T T

naponta

L O V A K !

W ^ V M M M M M M M M M M M M M M M M M M M M M M M M

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ES NÖVÉNYKERT

Ipálmaházában

délszaki növények gazdag gyűjteménye,

jjaz a k v á r i u m b a n

tengeri- és édesvízi állatok,

la k í s r v ó h á z b a n

óriás- és mérgeskígyók, gyíkok, békák,

;!hi!! iiílü Ili iiüiihiliiüiii! ::::::;::::::!:::

az e g é s z kertben

és díszhalak láthatók, szabad fényképezés.

SBiíHi

/

tt

r

BELÉPŐDÍJ: Felnőtteknek 20 fillér, 10 éven aluli gyermekeknek 10 fillér.

Budapest s z é k e s f ő v á r o s h á z i n y o m d á j a 1938 — 8138 — F e l e l ő s n y o m d a v e z e t ő :

Kurfürst

István vezérigazgató

te