A térkép politikája és poétikája: m vészi és építészi térleképezések *

POLYÁK LEVENTE

A térkép politikája és poétikája: mķvészi és építészi térleképezések*

„Az adat maga a szépség” – jegyezte meg 2009 decemberében Shane Walter a BBC riporterének: a londoni Victoria & Albert Museumban frissen nyílt Decode kiállítás kurátorát Aaron Koblin Flight Patterns (Repülési minták) címķ munkája késztette ezekre a szavakra.1 Koblin munkájában egy képernyĝn nyomon követhetjük az Észak-Amerika fölött zajló teljes napi légiforgalmat, ahol az egyes repülĝgépek röppályáinak együttesébĝl minták – irányok, ritmusok és csomópontok – rajzolódnak ki. Walter így folytatta: „Számomra költĝi, sĝt megható, amikor arra gondolok, hogy ennyi ember van egyszerre az égben.” A riporter kommentárja egy árnyalattal hķvösebben hangzott: „Valóban költĝi..., de kissé zavaró is.” A Decode kiállítás jól tükrözi azt a tendenciát, amely egyre növekvĝ érdeklĝdést mutat a különféle adatok térkép-alapú vizualizációi és általában a térképek iránt.2 A kiállítás programozással és interakcióval foglalkozó részei mellett a múzeum egy teljes szekciót szentel a hálózatoknak és a „hétköznapi kommunikációk során hátrahagyott” adatokból komponált térképeknek. Ugyanezen tendencia materializációival találkozhattunk számos közelmúltbeli kiállításon és fesztiválon; érdemes egy pillantást vetni e megnyilvánulásokra, hogy észrevegyük közös vonásaikat. A 2006-os Velencei Építészeti Biennálén Carlo Ratti, az MIT SENSEable Lab építész-kutatója olyan valós idejķ térképet mutatott be, amely megkerülhetetlen fejlĝdési irányt mutatott a kortárs város dinamizmusait leképezni kívánó törekvéseknek: Ratti Real Time Rome projektje a mobiltelefon-használat római földrajzát mutatta be adatokra épülĝ digitális animációk segítségével.3 Az idĝközben továbbfejlesztett Real Time Rome képei – Madonna római koncertje vagy a 2006os labdarúgó világbajnokság párizsi döntĝje közben zajló mobiltelefonos kommunikáció térbeli mintái – pontos képet adnak arról, hogy hol, mikor (és miért) jut eszébe emberek csoportjainak, hogy üzeneteket küldjenek vagy hívást kezdeményezzenek. A látszólag a helytĝl való elszakadást támogató telekommunikáció földrajzi meghatározottságának illusztrálására még jobb példa a SENSEable Lab New York * A szerzĝ a tanulmány írásakor az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernĝ Ösztöndíjában részesült. 1 BBC Digital Planet, 2009. december 29. 2 Decode. Victoria&Albert Museum, London, 2009. december 8 – 2010. április 11. 3 Carlo Ratti, MIT SENSEable LAB: Real Time Rome. http://senseable.mit.edu/realtimerome/

File név: Hel2010-1-2-17.doc [Helikon 2010/1–2.] WW8 – Eta – Utolsó print: 201/18/2011 5:09 PM

[203]

204

TANULMÁNYOK

Talk Exchange címķ munkája. A MoMA 2008-as Design and the Elastic Mind elnevezésķ kiállításának egyik nagy attrakciójában a kutatócsoport a New York és a világ más helyei közötti nemzetközi telefonhívásokat térképezte fel valós idĝben; miközben a világ információs hálózatába „jól bekötött” városok az idĝeltolódás függvényében változó intenzitású telefonos kapcsolatban állnak Manhattannel, más, gazdaságilag és technológiailag fejletlenebb régiókat a kommunikáció alacsony szintje különböztet meg a globalizáció telefonhívásokban mért térképén.4 A térkép-alapú adat-vizualizáció természetesen nem csak valós idejķ információkkal, hanem statisztikák térbeliesítésével is képes elcsábítani a múzeumi látogatókat. A 2009 tavaszán a párizsi Fondation Cartier-ben bemutatott, Paul Virilio és Raymond Depardon által megálmodott Terre Natale kiállítás központi eleme volt a fejlĝdĝ országok migránsai és az általuk hazautalt pénzösszegek vándorlási mintáit bemutató három-dimenziós installáció, amely építészek (Diller+Scofidio) és információ-designerek (Columbia Spatial Information Design Lab) együttmķködésének eredményeként jött létre.5 Az adat-vizualizáció mķfajának kortárs alkalmazásai megszámlálhatatlanok: az elmúlt években az info-esztétika – „infosthetics” – önálló mķfajjá válásának lehettünk tanúi. E mķfaj kitüntetett területe a földrajzi paraméterek köré szervezett információ vizualizációja, vagyis a térképkészítés, amely hatalmas területet foglal magába: a kézzel rajzolt mentális és szubjektív térképektĝl kezdve a globális hálózatokat megjelenítĝ térképeken keresztül az elektronikus információt feldolgozó munkákig. A térképkészítés ma már nem a földrajztudósok és a térképészek privilégiuma: térképek lepték el nem csak a múzeumokat, mķvészeti galériákat és építészeti központokat, de média-laborokat és designstúdiókat is. Ami a kortárs kultúra különbözĝ helyein felbukkanó térképeket összeköti, az a közös törekvés: egyszerre legyenek szemet gyönyörködtetĝek és zavaróak, poétikus és politikus térképek. TÉRKÉPEK ÉS A MĶVÉSZETEK A térképezés irányában mutatkozó érdeklĝdés tendenciája szorosan kapcsolódik a társadalomtudományok 1980-as évektĝl kezdĝdĝen kibontakozó „térbeli fordulatához,” amely „összefügg az univerzális magyarázatokkal és egyoldalú történeti narratívákkal szembeni poszt-strukturalista kétellyel, és azzal a felismeréssel, hogy a pozíciónak és a kontextusnak központi, megkerülhetetlen szerepe van mindenfajta tudás létrehozásában.”6 A térképezés tevékenységének láthatóságot, esztétikai és politikai legitimitást adó szakmai kontextus igen változatos: mind az építészet, mind a mķvészet és a design meghitt kapcsolatban állnak a térDesign and the Elastic Mind. Museum of Modern Art, New York, 2008. február 24 – május 12. Terre Natale. Fondation Cartier, Paris, 2008. november 21 – 2009. március 15. 6 DENNIS COSGROVE: Mappings. London, Reaktion Books, 1999. 7. 4 5

[204]


POLYÁK LEVENTE / A TÉRKÉP POLITIKÁJA ÉS POÉTIKÁJA: MĶVÉSZI ÉS ÉPÍTÉSZI TÉRLEKÉPEZÉSEK

205

képekkel. A korábban felidézett kiállítások példái alapján úgy tķnik, hogy az adatvizualizáció és a térképezés új törekvéseit – bár azok társadalmi, gazdasági vagy természetföldrajzi mintákat értelmeznek – leginkább a mķvészet és az építészet terei fogadják be. A tudományok térbeli fordulata a mķvészeteket sem hagyta érintetlenül: az elmúlt két évtizedben a tér, a város, az építészet és a földrajz kérdései számos mķvész munkájában jelentek meg, gyakran a politikum és az esztétikum szempontjait összekapcsoló térképek formájában. Miközben a konceptuális mķvészetben a térkép gyakran az út, a folyamat, az akció nyelve, tehát módszer a mķalkotás közvetlen tárgyszerķségének eltörlésére, a relációmķvészet mķvelĝi etnológusként kutatnak térhasználati módokat, helyekhez kapcsolt jelentéseket, mások performanszokban vizsgálják test és tér kölcsönhatásait, vagy térkép formájában rendezik asszociációikat, kapcsolataikat, a velük történĝ eseményeket. A térkép ilyen módon egyszerre válik nem csak a város, a táj, a tér, de ugyanígy a kapcsolatok, a folyamat metaforájává: a térkép olyan rendszer, amely térbeliesíti a gondolkodást. Mķvészek évtizedek óta használnak térképeket vizualizációs eszközként és társadalomkritikai médiumként, de a diszciplínákat összekötĝ térképezés 2000-es évekbeli reneszánsza nem kis mértékben kapcsolódik a szituacionista társadalomkritika reaktualizációjához. A programjukat az 1950-es évek Párizsában meghirdetĝ szituacionisták egyik vívmánya a pszichogeográfia módszerének kidolgozása volt, a környezet emberi lelkiállapotra és viselkedésre tett hatásának vizsgálatára, amelyet kiadványaikban revelatív erejķ, innovatív térképekkel támasztottak alá.7 A szituacionista „unitárius urbanizmus” kritikai térszemlélete kétségtelenül hatással volt a marxista földrajz fejlĝdésére, miközben vizualizációs technikái a radikális térképkészítĝk egész generációit inspirálták. Földrajz, térképészet és képzĝmķvészet egymást megtermékenyítĝ összekapcsolódását a 2000-es években több nagy kiállítás is megkísérelte tematizálni. A 2002-es Landing a Royal Holloway, University of London Földrajzi Tanszékén folyó Visualising Geography kutatás eredményeit mutatta be, ahol földrajztudósok, térképészek és mķvészek hónapokon keresztül dolgoztak együtt, hogy érdeklĝdéseik közös halmazában (természeti folyamatok, politikai határok, migráció, kulturális áramlatok, földrajzi reprezentációk) kapcsolják össze kutatás és vizualizáció munkafolyamatait.8 2003-ban a bécsi Generali Foundation galériájában Ursula Biermann által rendezett Geografie und die Politik der Mobilität címķ kiállítás öt olyan mķvészcso-

7 Ld. CONSTANT NIEUWENHUYS: Une autre ville pour une autre vie. In: (Ed.) Jean-Clarence Lambert: New Babylon: Constant: Art et Utopie: Textes Situationnistes. Paris, Éditions Cercle d'Art, 1997; ERIK SWYNGEDOUW: The strange respectability of the Situationist City in the Society of the Spectacle = International Journal of Urban and Regional Research 2002/26. 153–165; SIMON SADLER: The Situationist City, Cambridge, MA, MIT Press, 1998. 8 Landing. Department of Geography, Royal Holloway, London, 2002. június–július


[205]

206

TANULMÁNYOK

portot mutatott be, akik kifejezetten társadalomföldrajzi kutatásokat vezetnek.9 A Bureau d’études, a Frontera Sur RRVT, a Raqs Media Collective, a Makrolab és a multiplicity munkái megegyeztek abban, hogy „a magukat a térbe író, új kulturális, társadalmi és virtuális tájakat kutatják,” amelyek „a földrajzot mint munkahipotézist alkalmazzák, amely segítséget nyújt a konnektivitásról, a határokról és határátlépésekrĝl való gondolkodáshoz.”10 Az ugyancsak 2003-ban, a párizsi Palais de Tokyo-ban bemutatott Global Navigation System azt a hipotézist fogalmazta meg, hogy a „topográfia a kortárs mķvészet egyik legfontosabb témája, és kulcs annak megértéséhez.”11 Nicolas Bourriaud, a kiállítás kurátora a következĝképpen írta le a mķvészet térbeli fordulatát a kiállítás programadó esszéjében: „Térképek, tervek, szatellitfotók, tanulmányok, diagrammok és táblázatok: soha sem volt akkora jelentĝsége a ’földrajz fogalmának’ a mķvészetben, mint ma. A kortárs mķvészek földrajzi kutatásai felfedik a lakozás módozatait, a hálózatainkat, az útvonalainkat és különösen a területhatárokat kijelölĝ gazdasági, társadalmi és politikai formációkat. Ezek a mai mķvészet legfontosabb kérdései közé tartoznak, és áthatja ĝket a vágy, hogy leírjuk a bolygót és tereit kutatások, események és elbeszélések segítségével használjuk.”12 TÉRKÉPEK ÉS AZ ÉPÍTÉSZET A térképezés kísérletezĝ használata természetesen nem kizárólag mķvészekhez és kortárs mķvészeti kiállításokhoz kötĝdik. Láttuk, hogy a földrajzilag leképezhetĝ társadalmi, politikai, gazdasági és információs folyamatokat bemutató eseményeken egymás mellett szerepelnek mķvészek, informatikusok, építészek és urbanisták. Nem meglepĝ tehát, hogy a másik kulturális-szakmai kontextus, amely befogadja és láthatóvá teszi az adatok vizualizációján alapuló térképezĝi tevékenységet, az építészet kontextusa, amely az elmúlt másfél évtizedben jelentĝs átalakulások terepe volt. Az építészet kiterjesztett koncepciójának megértéséhez segítséget nyújthat az a definíció, amit Michael K. Hays ad új könyvében: Hays szerint az építészet „a szimbólumokba és a jelentésfolyamatokba a társadalmi rend határán való beavatkozás, a társadalmi szimbólum-termelés sajátos formája, amelynek elsĝdleges feladata a koncepciók létrehozása.”13

Geografie und die Politik der Mobilität. Generali Foundation, Bécs, 2003. január 17 – április 27. Geografie und die Politik der Mobilität, sajtóanyag 11 GNS, Palais de Tokyo, Párizs. 2003. június 5 – szeptember 7. 12 NICHOLAS BOURRIAUD: Topocritic: contemporary art and geographic enquiry, a GNS kiállítási katalógusában, Paris, Palais de Tokyo, 2003, 10. 13 MICHAEL K. HAYS: Architecture's Desire: Reading the Late Avant-Garde. Cambridge, MA, MIT Press, 2009. 09 10

[206]



207

A tervezés gyakorlatával szemben egyre nagyobb autonómiára szert tevĝ koncepció-építészet jelentĝs része kutatásokra épülĝ elemzések köré szervezĝdik. A „kutató építészet” (research architecture) elemzéseiben egyre gyakrabban használ térképészeti eszközöket: elég csak az MVRDV által a Metacity/Datatown projektben alkalmazott „datascaping” technikájára14 gondolni, vagy felidézni az AMO lagos-i kutatásának a Mutations kötetben közreadott térképanyagát.15 Az építészeti analízis által létrehozott térképek a „konvencionális térképek újragondolásai, leleplezve az egy adott területen operáló erĝk és folyamatok formáját.”16 A földrajztudományi nézĝpontok és módszerek egyre gyakoribb építészeti használata abba a tendenciába illeszkedik, amelyben az épületek és az építészeti koncepciók egyre inkább egy terület-léptékķ folyamat részeiként fogalmazódnak meg. David Gissen ezt a tendenciát az építészet földrajzi fordulataként írja le: „a népességeloszlást, sķrķséget, infrastruktúrát, kereskedelmi cserét vizsgáló térképek átveszik a tervek és vázlatok szerepét az épület alapvetĝ mķködési stratégiájának meghatározásában.”17 Az építészet földrajzi fordulatának egyik jele az olyan építészeti iskolák által kiadott és szerkesztett új folyóiratok megjelenése, mint a Harvard Graduate School of Design kezdeményezte New Geographies18. Értelemszerķen, a kutató építészet elsĝdleges megjelenési területei folyóiratok, könyvek és kiállítások, nem pedig épületek. Hogy megismerjük a térképezés megjelenési formáit az építészet kontextusában, érdemes közelebbrĝl is megvizsgálnunk egy, a klasszikustól távol álló építészeti kiállítást. A New York-i Center for Architecture 2009 nyarán bemutatott What is Infrastructure? címķ kiállítása több szempontból is példázza az építészet „földrajzi fordulatát.” Az osztrák Otto Neurath19 által inspirált kiállítás résztvevĝi egymástól igen különbözĝ, térbeli komponenssel rendelkezĝ társadalmi jelenségek és intézmények mögött húzódó politikai és gazdasági folyamatok feltérképezésére vállalkoztak. Néhány példa: Nathalie Jerimijenko és a New York University részeként mķködĝ Environmental Health Clinic a New York-i biodiverzitást térképezte fel, dekonstruálva a természeti szépség romantikus eszményét, és felszólítva a nézĝt arra, hogy szembenézzen a városi természet mķködésének és túléléseinek feltételeivel.20 George Legrady Making Visible the Invisible címķ munkájában a seattle-i közkönyvtárban cirkuláló könyveket vizsMVRDV: Metacity/Datatown. Rotterdam, 010 Publishers, 1999. REM KOOLHAAS: Lagos. In: REM KOOLHAAS, STEFANO BOERI, SANFORD KWINTER, DANIELA FABRICIUS, HANS ULRICH OBRIST, NADIA TAZI: Mutations, Bordeaux, Arc en rêve centre d’architecture, 2001. 16 JAMES CORNER: Eidetic Operations and New Landscapes. In: Recovering Landscape. Essays in Contemporary Landscape Architecture. New York, Princeton Architectural Press, 1999, 165. 17 DAVID GISSEN: Architecture's Geographic Turns = Log 2008/12, 63. 18 New Geographies, Harvard Graduate School of Design 19 Otto Neurath, a XX. század elsĝ felében alkotó osztrák szociológus nevéhez fķzĝdik a tudományos gondolatok lefordítására szolgáló különleges grafikai bemutatásmódok kidolgozása. Az „izotípus” nagy hatással volt a XX. századi térképészetre és muzeológiára. 20 ld. http://www.environmentalhealthclinic.net 14 15


[207]

208

TANULMÁNYOK

gálta: a plafonra függesztett hatalmas képernyĝk az éppen kikölcsönzött dokumentumok adatait jelezték ki, azonos idejķ képet adva arról, hogy „mit gondol a közösség,” vagyis feltérképezve az olvasók érdeklĝdését.21 A brooklyn-i Center for Urban Pedagogy Making Policy Public és Predatory Tales projektjei az épített környezet politikai gazdaságtanát kutatták és tették átláthatóvá térképek és diagramok formájában.22 A már idézett Columbia Spatial Information Design Lab pedig az egyes New York-i és New Orleans-i kerületek lakosságának börtön-statisztikáit vizualizálta térképeken, ezzel kimutatva, hogy mennyibe került háztömbökre lebontva a delikvens lakosság bebörtönzése, szemben a megelĝzĝ intézkedések költségeivel.23 A What is Infrastructure? több tanulságot kínált a látogatónak: egyrészt feltķnĝ volt a kiállításon a térképezés mint módszer erĝteljes jelenléte, valamint az a közös meggyĝzĝdés, hogy az aktivista építészet egyik feladata a társadalmi és gazdasági exklúzió mechanizmusainak láthatóvá tétele. Másrészt szembeötlĝ volt a kiállítás résztvevĝinek szakmai heterogenitása: miközben a kiállítók között ugyanakkora mértékben találtunk mķvészeket, designereket és informatikusokat, mint építészeket, ez a tény a legkevésbé sem csökkentette a kiállítás építészeti relevanciáját. Ellenkezĝleg: az építészet fogalmának kiterjesztését hangsúlyozta, csakúgy, mint a szinte ugyanezen alkotókat felvonultató Into the Open, az amerikai pavilon kiállítása a 2008-as Velencei Építészeti Biennálén.24 De hogyan lehetséges, hogy a tudományos kutatás, az építészeti elemzés és a mķvészi vizsgálódás csaknem megegyezĝ formátumban jelennek meg, hasonló típusú tudást hoznak létre és ugyanabban a térben állíttatnak ki? És miért ez a hangsúly a városi téren és a regionális infrastruktúrákon, amikor mķvészek és kutatók a társadalmi diszfunkciók és egyenlĝtlenségek szerkezetét akarják feltárni? KÖZTES TÉR Építészet és mķvészet összekapcsolódása nem teljesen új jelenség. Az elmúlt másfél évtizedben az építészet kérdései iránt egyre élénkebb érdeklĝdést mutató képzĝmķvészek, valamint a mķvészi módszerek kötetlenségét választó építészek munkája egy sajátos „köztes tért” hozott létre mķvészet és építészet között, közös módszerekkel és referencia-rendszerrel. Ezt az összefonódást tematizálta az építészettörténész Jane Rendell egy „kritikus térbeli tevékenység” megjelenéseként, amely köztes helyet foglal el „mķvészet és építészet között, a közösség szférájá-

ld. http://www.georgelegrady.com ld. http://www.anothercupdevelopment.org 23 ld. http://www.spatialinformationdesignlab.org 24 ld. http://intotheopen.org 21 22

[208]



209

ban”.25 A terek kortárs elemzésében egyre nagyobb jelentĝséget nyerĝ térképek, modellek és diagramok ezt a köztes diszkurzív teret a földrajz irányában tágítják ki. E köztes tér nyelve a térkép, amely „a létezĝ hatalmi viszonyok láthatóvá tételére és az új városi kapcsolatrendszereket létrehozására irányuló esztétikai és földrajzi törekvés médiuma” lesz.26 A térkép ugyanakkor más területekkel és vizsgálati szempontokkal is összeköttetést teremt: „Az adatok összegyķjtésében és reprezentációjában a térinformatikai rendszerek lettek az új lingua franca olyan egymástól különbözĝ területek között, mint a régészet, a biológia, kriminológia, demográfia, epidemiológia, sĝt a zoológia” – írja Trevon Paglen, a földrajzi fordulat egyik teoretikusa.27 A mķvészeti, építészeti és földrajzi vizsgálatokat integráló interdiszciplináris tér elnevezésére több kísérlet született. Trevor Paglen „kísérleti földrajznak” nevezte el a térképek segítségével társadalmi kritikát megfogalmazó munkák által létrehozott mķfajt. Az ezt a nevet átvevĝ, Nato Thompson által összeállított Experimental Geography címķ, Észak-Amerikában utazó kiállítás a „területtel folytatott emberi interakcióval foglalkozó, kulturális inspirációjú munkák” platformja kívánt lenni.28 Egy másik megközelítés „radikális térképészetnek” nevezi a „társadalmi változások elĝidézése céljából készített térképek alkotását, amelyek próbára teszik a földrajzi konvenciókat.”29 A tér leképezése egyszerre politikai és költĝi kihívás. „Költĝi és zavaró” – a tudományos, mķvészeti és építészeti vizualizációk ambivalenciája éppen ebben a kettĝsségben rejlik. A természeti, geológiai, közlekedési, légszennyezettségi, pénzés információforgalmi, migrációs és ismeretségi adatok térképeken és térkép-alapú animációkban való vizualizációi egyszerre szemet gyönyörködtetĝek és zavarba ejtĝek, ugyanis – azzal, hogy láthatóvá teszik a fizikai, gazdasági és társadalmi világunkat formáló erĝket – a források, lehetĝségek, hozzáférések vagy mobilitások térbeli egyenlĝtlenségére derítenek fényt. A mķvészi és építészeti térképek politikai programja a láthatatlan láthatóvá tétele, összhangban azzal a filozófiai programmal, amit a kortárs építészetelméletre nagy hatást gyakorló Bruno Latour hirdet: „A politika nem forradalom, hanem tisztázás, a mesterséges tényezĝk feltárása, amelyekrĝl nem tudunk, de amelyektĝl létezésünk függ. Más szavakkal, a politika a légkondicionálás kérdése, annak a fokozatos felismerése, hogy olyan közegben

JANE RENDELL: Art and Architecture: A Space Between. London, IB Tauris, 2006. NATO THOMPSON: In Two Directions: Geography as Art, Art as Geography. In: (Ed.) Uĝ.: Experimental Geography. New York, Melville House, 2008, 14. 27 TREVOR PAGLEN: Experimental Geography. From Cultural Production to the Production of Space. In: (Ed.) Thompson: Experimental..., 28. 28 THOMPSON, i. m., 15. 29 ALEXIS BHAGAT, LIZE MOGEL: An Atlas of Radical Cartography. Los Angeles, CA, Journal of Aesthetics & Protest Press, 2008, 6. 25 26


[209]

210

TANULMÁNYOK

élünk, ami ugyanannyira kevéssé természetes, mint az üvegház, és amelynek a mechanizmusai csak lépésrĝl lépésre válnak láthatóvá.”30 A láthatóvá tételt a ma térképészei gyakran látványos vizualizációs technikák segítségével képzelik el. A vizualizáció azonban veszélyeket is hordoz: a térkép absztrakt nézĝpontja, a térképészeti grafika fétise, az információ látványossá tétele valójában eltávolíthatja a közönséget attól, hogy észrevegye a maga szerepét és felelĝsségét a feltárt folyamatokban.31 Másfelĝl térképek nem jönnek létre megfelelĝ információ nélkül: a térben zajló társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok megértése a vizualizáció módszerein túl a megfelelĝ információ hozzáférhetĝségétĝl is függ. A térképezés következĝ fejezetei a nyílt forráskódú, kollaboratív térképekrĝl fognak szólni, ahol az állampolgárok maguk gyķjtik, értelmezik és teszik mindenki számára hozzáférhetĝvé a természeti és épített környezetre vonatkozó információt; a különbözĝ nézĝpontok és kompetenciák összekapcsolása a kulcs ahhoz, hogy olyan térképek szülessenek, amelyek egyszerre költĝiek és zavaróak.

30 BRUNO LATOUR: Paris, ville invisible: Le Plasma. In: Airs de Paris katalógus, Paris, Éditions du Centre Pompidou, 2007. 262. 31 BENJAMIN H. BRATTON, NATALIE JEREMIJENKO: Situated Advocacy: Suspicious Images, Latent Interfaces. Situated Technologies Pamphlets 3, New York, Architectural League of New York, 2008.

[210]


A térkép politikája és poétikája: m vészi és építészi térleképezések *

Recommend Documents