A tatabányai «kisegítő iskola» története, különös tekintettel a központi és helyi oktatáspolitikai intézkedésekre

Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki Pedagógiai Tanszék

A tatabányai «kisegítő iskola» története, különös tekintettel a központi és helyi oktatáspolitikai intézkedésekre

Konzulens: Czimmer István László

Pomázi Zsóka Közoktatási vezető szak Budapest

2

Bevezetés Minden intézménynek, - egy iskolának pedig különösen- fontos az elfogulatlan önértékeléshez, hogy megfelelő és valószerű képe legyen önmagáról, az őt alkotó közösségekről, a létrehozásakor meglévő akaratról és a vele kapcsolatos elvárásokról. Szükséges a világban elfoglalt hely kijelölése, a múlt elemzésén át a jelenlegi helyzetről tényszerű, elfogultságoktól mentes kép kialakítása, mely megalapozza azt a munkát, ami évenként, ötévenként újra és újra feladat: az elvárásoknak, a kor szakmai kihívásainak optimális választ adó jövő tervezése. Szakdolgozatommal - iskolám történetének feltárásával és elemzésével - szeretnék segítséget nyújtani kollégáimnak abban, hogy közös munkával, a múlt értékeinek és hibáinak számbavétele révén sikeresebb és eredményesebb legyen városunkban az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékos gyermekekkel folytatott nevelő-oktató munka. Szeretném, ha elégedett pedagógusok, gyerekek és szülők vennének körül, s ehhez dolgozatommal én is hozzájárulhatnék. A gyógypedagógiai oktatás a háború után indult meg Tatabányán. Időnként meg kell állnunk számba venni, milyen változáson, fejlődésen ment keresztül ez a sajátos képzési forma az elmúlt fél évszázadban. Ez egyben tisztelgés azok előtt, akiknek köszönhetően ma már a tanulásban akadályozott tanulók emberi körülmények között tanulhatnak, s ellátásuk megközelíti az európai színvonalat. A tatabányai kisegítő iskola nagyon sok hányattatás után 1967-ben került önálló igazgatás alá. Rendkívül hiányos az előző korról, és az 1967 utáni időszakról is a dokumentáció. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár gyűjtőkörébe nem tartozott a kisegítő iskola, az iskolai irattárak a szakszerűtlen iratkezelés, költözködések, időmúlás stb. miatt nem őrizték meg az iskola alapításával, a fenntartó döntéseivel kapcsolatos leveleket, utasításokat. Így különösen fontos a korabeli újságcikkek, a szemtanúk és résztvevők beszámolója, visszaemlékezéseik, illetve feljegyzéseik.

3

Mint minden iskola életét, így a tatabányai kisegítő iskola életét is meghatározták a mindenkori törvények, rendeletek, utasítások, a fenntartó rendeletei és intézkedései. Mindig igyekezett a politikai „hatalom” az oktatást a saját ideológiájának szellemében irányítani, hiszen ezen keresztül lehetett a legkönnyebben az „alattvalók” tudatát céljaiknak megfelelően formálni. Törekszem arra, hogy érzékeltessem munkámban ezt a hatást is. Napjainkban is óriási átalakuláson megy keresztül az oktatásügy és az iskolahálózat. Szeretném bemutatni a jogi szabályozás történetiségét, befolyását az oktató-nevelő munkára, illetve az iskola személyi-tárgyi feltételeire. A több mint 50 év történetét, különösen az oktatáspolitikai vonatkozásokkal kiegészítve nagyon nehéz 40-60 oldalba sűríteni. A szakdolgozat terjedelmi korlátjai nem teszik lehetővé a teljes körű áttekintést.

4

Módszerek A kisegítő iskolai oktatás történetének kutatását az iskola irattárában kezdtem. Nehézséget okozott, hogy csak az 1982. évi önálló épületbe költözés óta vannak meg – nagyon hiányosan, rendezetlenül – az iratok. Azok az iskolák, ahol valaha gyógypedagógiai osztály működött, nem őrizték meg csak a naplókat és az anyakönyveket. Úgy látszik, hogy az iratkezelési szabályokkal nem mindenütt vannak tisztában. Így tehát csak a naplókat, anyakönyveket és az 1982 után készült jegyzőkönyveket, statisztikákat tudtam áttanulmányozni. 1992-ben Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata levéltárat alapított. A Városi Levéltárban 1990-ig bezárólag őrzik az iratokat. Itt átolvastam a tanácsülések és végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyveit, valamint a Művelődésügyi Osztály levelezésének vonatkozó részeit. Kutatást végeztem a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában is. A vármegyei tanfelügyelőség iratanyagát, valamint a megyegyűlés Tatabányával kapcsolatos jegyzőkönyveit vizsgáltam át 1947-1949 közötti időszakra vonatkozóan. Sajnos nagyon rendezetlen ez a levéltári anyag. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattárában lévő megyei tanácsi és minisztériumi tanulmányokat, jelentéseket is áttekintettem. Könyvtári kutatás segítségével a vonatkozó jogszabályokat, korabeli párthatározatokat néztem át. Kutattam a téma sajtóvonatkozásait is. Varróné Csapó Katalin kolléganőm hét éve interjút készített Hegyháti Alajossal, aki egyike volt a kezdeti időszaktól működő gyógypedagógusoknak. Sikerült beszélgetnem Hoffner Tamásnéval, a kisegítő iskola első igazgatónőjével (akkor még Ivák Istvánné), de sok adatot, tényt közöltek kartársaim is. Az adatokat, statisztikákat táblázatban, grafikonon mutatom be. Érdekesnek vélt dokumentumok fénymásolatát mellékelem, az iskola fényképtárából a fontosnak tartott fotókat is bemutatom.

5

Gyógypedagógia-történeti előzmények A különböző fogyatékosságok közül az enyhe értelmi fogyatékosok oktatása oldódott meg legkésőbb. Talán azért, mert ők voltak a legtolerálhatóbbak, fogyatékosságuk nem volt látványos, kevésbé zavarták környezetüket, viszonylag önállóak voltak életvezetésükben. Az elemi oktatás a törvény ellenére sem volt teljes körű, a tudásbeli elmaradás nem keltett különösebb feltűnést, nem volt gátja a munkavállalásnak. „1869ben hazánk lakosságának 74,3%-a analfabéta volt.”1 „(…) mint ismeretes, Magyarországon 1868-ban válik kötelezővé minden 6 éves állampolgár számára az elemi népiskolába járás. A törvény szerint: «azonban a testileg vagy szellemileg gyenge gyermekeket, a tiszti orvos bizonyítására az iskolaszék rövidebb vagy hosszabb időre fölmentheti az iskolába járás kötelezettsége alól. – Ragályos bajban vagy elmebetegségben szenvedők, avagy taníthatatlan tompa elméjűek kizárandók a nyilvános intézetekből».”2 Az 1896. évi II. Nevelésügyi Kongresszuson hozott határozatok között található az alábbi: „11. A gyengébb tehetségű gyermekek számára külön intézetek nem szükségesek. Számukra, úgy, mint külföldön, az elemi iskolákkal kapcsolatos kisegítő-osztályok állítandók fel, ahol egy-egy osztályra legfeljebb 20 növendéket számítva, 6 év alatt elsajátíthatják a legszükségesebb elemi ismereteket.” 3 „… az 1921. évi oktatási törvény sem rendezi egyértelműen – maradva a korabeli terminológiánál – a nyomorék gyermekek iskoláztatását. Végeredményben… 1921-től a tankötelezettség kiterjed a fogyatékos gyermekekre is úgy, hogy a nyilvános iskolából ez a törvény is kizárja a gyermekeket, ha: Kelemen Elemér dr.: A gyógypedagógiai nevelés helyzete és fejlesztési irányai [MM. Alapfokú nevelési főosztály, 22418/1985. VIII. /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára /(2.o.)] 2 Gordosné dr. Szabó Anna: A mozgáskorlátozottak és a gyógypedagógia kapcsolata- történeti előzmények [Gyógypedagógiai Szemle , 1994. (6.-7. o.)] 3 Gordosné dr. Szabó Anna: Időszerű gyógypedagógiai témák a magyar nevelésügyi kongresszusokon (1948-1993.), [Gyógypedagógiai Szemle XXI. évf.4. szám (271-273. o.)] 1

6

«1.) oly szervi fogyatkozása van, amely a tanulmányokban való normális előhaladást lehetetlenné teszi, 2.) ragályos, vagy undortkeltő betegségben szenved, 3.) elmebeteg, vagy tompaelméjű, 4.) a többi gyermek erkölcsiségét veszélyezteti,» de a vallás-és közoktatási miniszternek külön rendeletben kell szabályoznia, hogy hogyan tesz eleget tankötelezettségének. Erre 1922-ben kerül sor, amikor a vakok, siketek, gyengeelméjűek, gyengetehetségűek, ideges és fejletlen gyermekek, valamint az erkölcsi fogyatékosok gyógyítva nevelő intézményekbe (iskolákba) történő kötelező beiskolázásról intézkedés történik.” 4 „Annak felismerése, hogy az értelmi fogyatékos gyermekek egy része nem képes a tanköteleskor elérésekor eredményesen tanulni még a kisegítő iskola első osztályában sem, és ezért külön előkészítésre van szüksége, már az iskolatípus létrehozásakor nyilvánvaló volt.” 5 Az 1928. évi III. Nevelésügyi Kongresszus már sürgetőleg és határozottabban lépett fel: „A kongresszus (…) szükségesnek tartja, hogy az 1921. évi XXX. t.-c.-ben és a törvény végrehajtása tárgyában 130.700 szám alatt kiadott rendeletben az érzéki és értelmi fogyatékosokra is kimondott tankötelezettség a m. kir. vallás- és közoktatási, igazságügyi és belügyminisztériumok által, megfelelő iskolák, intézetek és foglalkoztatók létesítése által a lehetőségekhez képest azonnal hajtassék végre.” 6 A 70000/1946. VKM. sz. rendelet 11. pontja /ld. I. sz. melléklet / a gyógypedagógiai osztályok szervezéséről rendelkezik. Ez nagy lépést jelentett a gyógypedagógiai nevelés elterjesztésében a II. világháború utáni időszakban. A 7400/1947. VKM. sz. rendelet a gyógypedagógiai iskolák és a gyógypedagógiai osztályok tantervét léptette életbe. /ld. II. sz. melléklet / „1949-ben Bárczi és munkatársai közreműködésével jelenik meg az 1909-ben készült tanterv módosító utasítása a gyengébb képességű gyermekeket nevelő gyógypedagógiai intézetek számára.”7 Gordosné dr. Szabó Anna: A mozgáskorlátozottak és a gyógypedagógia kapcsolata- történeti előzmények, [Gyógypedagógiai Szemle , 1994.(6.-7. o.)] 5 Hatos Gyula: A kisegítő iskolára előkészítés néhány kérdése [Gyógypedagógia, 1980. 1.(18-25. o.)] 6 Gordosné dr. Szabó Anna: Időszerű gyógypedagógiai témák a magyar nevelésügyi kongresszusokon (1948-1993.), [Gyógypedagógiai Szemle XXI. évf.4. szám (271-273. o.)] 7 Mesterházi Zsuzsa: Az értelmi fogyatékosság változó meghatározásainak előfordulása gyógypedagógiai nevelési dokumentumokban (1884-1984) [Idézett mű <Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok 4

7

„(…) oktatásunkat (…) már 1945-ben szabályozta a 6000-es sz. VKM rendelet, mely kimondta, hogy eredményes fejlesztésükre elő kell mozdítani a gyógypedagógiai iskolák és intézetek szervezését. Hatására, 1948-ra –1935-höz viszonyítva – a beiskolázott értelmi fogyatékos tanulók száma megháromszorozódott. A továbbiakra nézve meghatározó volt az 1951. évi 15. sz. tvr., amely részletesen rendelkezett a fogyatékosok iskolázásának kötelezőségéről, ennek feltételeiről, időtartamáról, felvételének rendjéről. A történetiséget tekintve is, de máig kötelező volta miatt is kiemelendő az 1961. évi III-as törvény, amely megerősítette a fogyatékosok tankötelezettségét, a gyógypedagógiai intézményeket azonban, ahol ez teljesíthető, elkülönítetten kezelte. Igen fontos tovább lépésnek számít (…) az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat, amely világosan kifejezésre juttatta, hogy a magyar közoktatás-politika egységes rendszerben gondolkodik, hogy a gyógypedagógiai intézmények helye és szerepe csak a köznevelési rendszer egészén belül határozható meg helyesen: a gyógypedagógiai intézményhálózat sajátos válfaja az általános iskolának, mint a közműveltséget megalapozó művelődési intézménynek. (…) Az 1973. évi 24. sz. tvr. lényegében ezt fejezi ki. A jogszabályokba foglalt rendelkezések a 70-es évek második felében a különféle tanügyi dokumentumokban, a nevelési, oktatási tervekben, rendtartásban meg is valósultak. Az alapfokú oktatáshoz tartozás érvényesül a művelődési szakigazgatásban, a gazdálkodásban, a munkáltatásban és más, az oktatással, az iskolai élettel kapcsolatos kérdésekben is. A gyógypedagógiai nevelést nyújtó intézmények sajátos társadalmi funkciójukat az iskolák általános társadalmi funkciójával összhangban, egységben teljesítik.”8

iskolai nevelése / Szemelvények / (szerk.: Mesterházi Zsuzsa - Páricska Katalin) Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.(15. o.)] 8 Kelemen Elemér dr.: A gyógypedagógiai nevelés helyzete és fejlesztési irányai [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 22418/1985. VIII. / Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára / (4-5. o.)]

8

Helytörténeti vonatkozások A Gerecse és a Vértes hegység közötti völgyben 91 négyzetkilométeren és 14 kilométer hosszan terül el Tatabánya, lakosainak száma 76 ezer. A honfoglalást megelőzően Szvatopluk morva fejedelem terjesztette ki hatalmát erre a területre, akinek hadait a mondák szerint Bánhidán győzték le Árpád seregei. Ennek emlékére állították 1896-ban a Turulmadarat, amely Tatabánya egyedi jellegzetessége. A szénkitermelés jogát a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1891ben vásárolta meg. A század eleji bányafeltárások alaposan megváltoztatták a település addigi életét, arculatát. Az 1910-es évek végére Európa öt legdinamikusabban fejlődő térségeként tartották számon. Ekkor vált a hazai energetika és alapanyagipar központjává. A fejlődésnek újabb lendületet adtak a 20-as évektől az erőművekre és a szénbányászatra települő iparágak. A tatai medence egyre több embernek biztosított megélhetést, s 1947-ben négy települést: Bánhidát, Alsógallát, Felsőgallát és TatabányaBányatelepet közigazgatási határozattal várossá nyilvánították. Az akkori lakosság 39000 fő volt. Hamarosan megyeszékhely lett. Ekkorra már a lakosság lélekszáma meghaladta a 60 ezret. A háború után tovább folytatódott az iparfejlesztés. A 60-as években pedig a fővárosi székhelyű üzemek is leányvállalatokat telepítettek Tatabányára, hogy a bányászfeleségeket munkához juttassák. A szocialista városok egyik jellegzetes konglomerátuma, annak minden sajátosságával. Nagyfokú iparosítás, különösen a bányászat és a nehézipar fejlesztése jellemezte. Ennek folyományaként rohamosan nőtt a lakosság létszáma, részben a bevándorlásokból, részben a nagyarányú születési számból adódóan. Lakótelepek nőttek ki a földből, sok kisgyermek élt itt, így iskolákat kellett építeni.

9

„Erőteljes ütemben fejlődik ma is; minden évben új lakótelepek épülnek, nemcsak azért, mert a lakosság ma folyamatosan nő, hanem az 50-60 éves bányatelep feletti lakások életveszélyesekké váltak. Több ezer lakosú településrészeket le kell bontani, és lakói számára új tömböket építenek. Ez magával hozza az állandó belső vándorlást is. Több iskolát kellett megszüntetni, és az újonnan épülők nem képesek megfelelni a két okból növekvő igénynek. 7330 ált. iskolai tanuló tömegigényt jelent minden vonatkozásban. Ezzel szemben a 180 kisegítő iskolai létszám mégis csak 2,5%. Érthető, hogy eddig a szükségmegoldás elsősorban a kisegítő iskola vonatkozásában hatott erőteljesen. Emiatt a jelenlegi 11 tanulócsoport több iskolában szétszórtan működik…”9 Évekig folyt Tatabányán több műszakos oktatás, mire az 1949-es 8ról 19-re nőtt az iskolák száma. Időközben azonban lassan kimerültek a várost eltartó szénmezők, a környezet védelme érdekében bányákat zártak be. Elavult a technológiája olyan, korábban virágzó iparágaknak, mint a cement- és alumíniumgyártás. 1990-91-ben a 76 ezer lakosú városban 12 ezren váltak munkanélkülivé. A nyugati régióban ez a térség volt a legnagyobb válságövezet. Itt is, mint mindenütt Magyarországon, csökken a születések száma. A lakótelepek «elöregszenek», elnéptelenednek az iskolák. 1995-ben az Arany János Általános Iskola, 1999-ben pedig a Bánhidai Általános Iskola megszüntetésére került sor. Ma 15 önkormányzati általános iskola működik a városban, a tanuló létszám 6445. Emellett alapítvány és egyház is tart fenn 1-1 iskolát. A város vezetői rengeteget tettek az elmúlt években, hogy munkahelyeket teremtsenek, ezzel a megélhetési lehetőségeket bővítsék. Több multinacionális cég telepedett meg, s ma már munkaerőhiánnyal számolhatunk. A város gazdasági kondícióin később jelentkezik a beruházások hatása, a munkahely-teremtő cégeknek adott adókedvezmények miatt.

Ivák Istvánné: Komárom megye kisegítő iskoláinak körzetesítési terve [Munkaanyag 1973-ból /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára /(14.-15. o.)] 9

10

A kezdetektől az önálló igazgatásig A Komárom – Esztergom Vármegyei Tanfelügyelőség a 70000/1946. VKM. sz. rendelet 11./a pontjának végrehajtásaként / ld. III. – V. sz. melléklet / felszólította az iskolák igazgatóit, alakítsanak áttelepítő bizottságokat, és kezdjék meg a gyógypedagógiai osztályok szervezését. Az 1947/48-as tanévben ennek köszönhetően 3 iskolában gyógypedagógiai osztály kezdte meg működését. /ld. VI.- XIV. sz. melléklet / Sem az áttelepítő bizottságokban, sem a gyógypedagógiai osztályokban nem volt gyógypedagógus. Az első szakképzett pedagógus, Hegyháti Alajos 1949-ben került gyógypedagógiai osztály élére. A 7400/1947. VKM. sz. rendelet melléklete /ld. XV.sz. melléklet / tartalmazza a gyógypedagógiai iskolák, illetőleg osztályok ideiglenes óratervét és tantervét. „Az itt közölt tananyag csak zsinórmértékül szolgáljon. A megvalósítás alkalmazkodjék az osztály tanulóinak átlagos értelmi képességéhez. Inkább kevesebbet, de azt jól, alaposan, sokoldalúan, begyakoroltatva tanítsunk. Kerüljük az elméleti fejtegetéseket, gyakorlati szempontok legyenek az irányadók. A tanítási módszerek tekintetében azokat alkalmazzuk, melyek fogyatékos értelmű gyermeknek leginkább megfelelnek. Cél a gyermek sokoldalú, minden érzékszervét minden tantárgy keretén belül foglalkoztató munkáltatása, hangsúlyozottan a munkaiskola megvalósítása legyen.”10 Érdekesség, hogy minden évfolyamon heti 2 órában hit és erkölcstan oktatás folyik az illetékes egyház tanterve szerint. A kisegítő iskolai oktatás indulásáról - dokumentumok hiányában – Hegyháti Alajos visszaemlékezéséből tudunk: „Kezdettől fogva két lényeges szempont támogatta a gyógypedagógia ügyét. Pedagógiai érdek volt a képességeikben korlátozott gyermekek számára biztosítani a kedvezőbb fejlődési lehetőségeket a hozzájuk alkalmazkodó iskolatípusban.

Köznevelés [A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletei és közleményei, 1947. (170. o.)] 10

11

Ezzel párhuzamosan (ha nem is bevallottan) egy célszerű szelekció folyt az ép értelmű gyermekek tehermentesítése érdekében. (…) Némi malícia mondatja, hogy Tatabányán – de egész Komárom megyében is – a gyógypedagógia «sajátos magyar módon» indult. Mert ez a település – Felsőgalla – adta a magyar gyógypedagógia, az értelmi fogyatékosok ügyének egyik legjelesebb művelőjét, Éltes Mátyást a század elején. Még 30 évet kellett várni, amíg megyénkben megindult az értelmi fogyatékos gyermekekkel való szervezett foglalkozás. A háború előtt egyetlen gyógypedagógiai intézmény sem volt megyénkben. Úgy tűnik, hogy a sok veszteség, a szándék mindennemű érték mentése iránt érzékenyebbé tette az embereket. Az iskolák rákényszerültek, hogy munkájuk eredményessége érdekében a saját lehetőségük szerint oldják meg gondjaikat. Számtalan oka volt annak, hogy a tanulók jelentős hányada hiányos képzésben részesült. Sok volt a túlkoros és az elmaradott gyermek. Ezért indítottak úgynevezett «ugrató osztályokat», amelyekben egy tanév alatt 2 osztály anyagát sajátították el a tanulók. Ugyanilyen megfontolásból szedték össze a szembetűnően elmaradott kicsinyeket, és külön tanították őket az elemi ismeretekre. Ezek voltak valójában a gyógypedagógiai osztályok elődei. Be nem vallott tény, hogy épp ez a «jelenség» hívta fel az esztergomi székhelyű tanfelügyelő figyelmét, és már csak a mundér becsületének védelme érdekében is megindította a gyógypedagógiai osztály szervezését 1949 tavaszán. Ennek eredménye lett, hogy májusban megtörtént a tatabányai általános iskolák által javasolt tanulók vizsgálata. Ettől kezdve minden évben az Oktatási Minisztérium által szabályozott módon végeztük a gyógypedagógiára javasolt tanulók vizsgálatát. Ennek eredménye folytán került sor a kisegítő osztályok fejlesztésére és a pedagógus állások meghirdetésére. Az első vizsgálat alapján két tanulócsoportnak megfelelő létszámú gyermeket kellett gyógypedagógiai nevelésre utalni. Végül is csak egy csoport indult a József Attila Általános Iskolában. Azért éppen ebben az iskolában, mert a József Attila iskola körzetéből járt a legtöbb gyermek,

12

és azért, mert itt adtak egy 3,5m•5m-es szükségtermet. (Amelyből 16 évig ki sem kerülhetett a csoport.) 1949. szeptember 23–tól kaptam megbízást a «gyógypedagógiai osztály» vezetésére, majd 1954 szeptemberétől a Kömlődön induló megyei gyógypedagógiai intézet vezetésével bízott meg a Megyei Tanács Oktatási Osztálya. Egyben feladataim közé tartozott a gyógypedagógiai tanulócsoportok szervezése és azok szakmai irányítása is. Egy-egy kisegítő osztály szervezése mindig az általános iskolák igényét figyelembe véve az áthelyező vizsgálatok eredményétől függött. Elsősorban azokat a tanulókat küldte az iskola, akiket nehezen tűrtek társaik, és akik reménytelenül rontották a tanulmányi statisztikát. A gyerekek között egyaránt előfordult ál-értelmi fogyatékos és alig nevelhető imbecillis. Hasonlóan széles volt az életkor-skála – 7-13 év (…). Országos normának számított, hogy a tanköteles gyermekek 2,5 – 3%-a értelmi fogyatékos. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Tatabányán ez minden évben 3-4% közötti arányt mutatott. Mivel új csoport nem indult, ezek a gyerekek maradtak az általános iskolában. Amikor felépült a Petőfi Sándor Általános Iskola és ennek következtében csökkent a Táncsics Mihály Általános Iskola létszáma, lehetőség nyílt egy gyógypedagógiai csoport indítására. Itt létesült a 3. és a 4. csoport. Az 1. és a 2. csoportnak a József Attila és a vele azonos területen osztozó Ady Endre Általános Iskola adott helyet. Később a Petőfi Sándor Általános Iskolában létrehozták az 5. és 6. csoportot. Míg végül a Mező Imre Általános Iskolában kaptak helyet a további csoportok, sőt innen indult el az önálló kisegítő iskola is. A gyógypedagógiai csoportok fejlesztését elsősorban a tanteremhiány akadályozta. Az az igazgató, aki szeretett volna segíteni, szorított helyet az iskolájában, hiszen a gyógypedagógiai csoport nem az általános iskola nyakán élősködött. Az iskola minden gyógypedagógiai csoport szervezésekor megkapta a gyógypedagógus évi bérkeretét, ezen felül a berendezéshez és a felszereléshez csaknem ugyanakkora összeget / ld. XIX. sz. melléklet / (amit az igazgatók mindig a saját iskolájuk céljaira

13

használtak fel: a kisegítő osztályokat a régi, elhasznált bútorokkal rendezték be, a bérmaradványt pedig saját nevelőiknek juttatták). A gyógypedagógus 10% pótlékkal kapta a fizetését és óradíját. Ennek ellenére alig akadt nevelő, aki kisegítő osztály tanítását vállalta volna, pedig nagy szükség lett volna rájuk. Az általános iskolák idegenkedtek a gyógypedagógiai csoporttól, mondván «azok mások». Jellemző, hogy a fogyatékos gyerekeket nem vették be a napközibe, jóllehet azelőtt napközisek voltak. De amint kisegítő osztályba kerültek, már nem volt hely számukra. Ebből számos probléma adódott. (…) Időbe telt, mire sikerült átadni azt a gyógypedagógiai szemléletet, hogy egy osztály iskolán belüli elkülönítése az enyhe értelmi fogyatékos számára rosszabb, mint az általános iskolásokkal együtt élni. Hiszen ezek a gyerekek tanköteles koruk után azonos munkahelyen fognak dolgozni az ép értelműekkel, különben is egy utcában, egy házban, ismeretségben, rokonságban és barátságban élnek. Miért lenne ésszerű, hogy éppen az iskoláskor idejére építsünk egy elválasztó falat a gyermekek tudatába? Legtöbbet az épek nyernek, hiszen hozzászoknak a mássághoz, annak elviseléséhez, saját maguk és mások helyes értékeléshez. (…) 1961-ben megjelentek az első fiatalok vörösdiplomával a főiskoláról. (Az akkori igazgató, Bárczi Gusztáv felhőtlen jövőt ígérő biztatása nyomán.) Halász Sára és Jenei Ilona Szabolcsból jött parasztivadékok. A működés előfeltételei biztosítva voltak. Volt gyermek, tanterem a Táncsicsban, és státusz, ami a munkabért fedezte. Csak éppen lakás nem volt. A városi Oktatási Osztály és a szakszervezet együttes erővel megszerezte a két kartársnőnek a piactéri mázsaház használaton kívüli helyiségét. Most is előttem van a «biztos otthon» képe. Egy kicsi helyiség, és előtte egy még kisebb. Mindkettő ablaka erősen rácsozott, padlózata beton. Szemben egy rekesztésben törött WC és küzdelmes idők nyoma. Az érvényes miniszteri rendelet szerint Tatabányán már az 1962/63-as tanévet önálló kisegítő iskolával lehetett volna kezdeni, hiszen 5 tanulócsoport, illetve a 60 fős létszám adva volt. De a sok általános iskola ellenére sem jutott számukra megfelelő hely. / ld. XVI-XVII. sz. melléklet / Az 1967. évi önállóvá válás sem oldotta meg a problémát,

14

mert az összevonást – éppen a kedvezőtlen helyi adottságok miatt – fent kellett tartani. Amikor az ipari tanulókat és a középiskolásokat külön autóbusz szállította, akkor nem akadt legalább egy járat fogyatékos gyermekek utaztatásához. A felső tagozatos gyerekek a menetrendszerű járatokon jutottak el a város különböző, legtávolabbi pontjairól az újvárosi Mező Imre Általános Iskolába.”11 Aki Tatabányán él, tudja, mennyire szerencsétlen a városszerkezet. A városrészek 4-5 km-es távolságra vannak egymástól, az autóbusszal való közlekedés sok esetben többszörös átszállást jelent, a maga minden terhével, kényelmetlenségével, gyermekek esetében veszélyével együtt. „A gyermekek és főleg a szülők eléggé megfizették az önálló közlekedés, mint fakultatív oktatás díját. Az persze senkinek sem jutott eszébe, hogy a «diákbuszra» a mi gyermekeink is ráfértek volna. Különösen az első két évtizedben sok gyógypedagógus volt «bejáró», utazott naponta Győrből, Szomódról, Tatáról, sőt még Budapestről is. Az első 5-6 évben megszokott dolog volt a pedagógusvándorlás. Mivel Esztergom volt a megyeszékhely, ahonnan naponta a «tanácsvonat» hozta őket. A Felvidékről kitelepült pedagógusok egy része Komáromban és környékén kapott ideiglenes lakást, s onnan bizony sokan jártak Tatabányára is. 6 évig nekem is részem volt ebben, így a bőrömön tapasztalhattam ennek minden keservét. Az úgynevezett «szakfelügyelettel» örökké baj volt. Valójában nem is létezett. Elvileg ugyan az Oktatási Minisztérium Gyógypedagógiai Ügyosztályához tartoztunk. Onnan évente egy-egy alkalommal az intézethez valahogy eljutott a szakfelügyelő, de a főútvonaltól félreeső osztályokba soha! Mikor az ügyosztály megszűnt, a szakfelügyelet is megszűnt. Akkor a megye saját belátása szerint általában a megyei gyógypedagógiai intézet vezetőjét bízta meg, hogy a kisegítő osztályok szakmai irányítását vezesse.

Varróné Csapó Katalin: A Füzes Utcai Általános Iskola története [Szakdolgozat, Tatabánya, 1992. (6-11. o.) 11

15

Jogos a kérdés, hogy az eddig elmondottaknak mi közük a tatabányai kisegítő iskolához. Csupán annyi, amennyi köze van az egyes mozaikszemeknek a megyei gyógypedagógiai kép egészéhez. Az idő és a tér dimenziójába történő elhelyezése nélkül nincs távlat, és az arányok is önérdekűen eltorzulnak (…) a tatabányai gyógypedagógiai osztályok, a kisegítő iskola léte, fejlődése, sorsa jelentős része a megyei gyógypedagógiának, sőt a pedagógiának is. A közös alap – amelyen álltunk, éltünk és alkottunk – a pedagógiának az a speciális tere, amit gyógypedagógiának nevezünk. Összegezve: ezek az [fogyatékos] emberek mérhetetlen sokat szenvednek, mint gyermekek, és talán még többet, mint felnőttek. Ugyan miért? Mikor soha, senkinek nem vétettek! Valóban létezik olyan «titkos törvény», ami szerint az ártatlanok szenvedése tartja egyensúlyban ezt a megbomlott erkölcsű társadalmi rendet?!”12 A szabályozásra jellemző volt 1948 után, (illetve a közigazgatásban 1950-ben bekövetkezett tanácsi időszakra,) hogy politikai döntések, párthatározatok nyomán rövid, csak az elvi szintű szabályokat tartalmazó törvények születtek, majd ezeket részletes végrehajtási utasítások követték. A megyék, illetve települések ezeket «lebontották» a saját szintjükre, és tanácsi, illetve Végrehajtó Bizottsági (továbbiakban VB) határozatokat, utasításokat hoztak. A Művelődésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó gyógypedagógiai intézmények belső életét, működési rendjét a Rendtartás szabályozta. Az 1985-ös oktatási törvényig az 1961. október 15-én hatályba lépő Rendtartás volt érvényben, kisebb-nagyobb módosításokkal. Ez a Rendtartás érvénytelenítette a 804-5/1953. K M. számú külön közölt utasítással kiadott ideiglenes Rendtartást. A Rendtartás nagyon részletesen tartalmaz az oktató-nevelő munkára, a munkaviszonyra, az intézmény működésére, jogokra és kötelezettségekre stb. vonatkozó előírásokat, melyeket jelenleg legkevesebb 3 törvény és végrehajtási utasításaik szabályoznak. Varróné Csapó Katalin: A Füzes Utcai Általános Iskola története [Szakdolgozat, Tatabánya, 1992. (6-11. o.)] 12 *

16

„Az alsó fokú oktatási intézmények munkáját szabályozó 1962. évi 14. sz. törvényerejű rendelet 10.§-a a következőket tartalmazza:«A testileg, érzékszervileg vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyermekek oktatását, nevelését, valamint a társas együttéléshez szükséges magatartási készségek kialakítását, illetőleg – a fogyatékosság mértékétől függően – a gyermekek társadalmilag hasznos munkára előkészítését a gyógypedagógiai intézmények látják el.»”13 A művelődésügyi miniszter 7/1963. (XII. 11.) MM számú rendelete a tankötelezettségről szóló 1962. évi 13. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról a következőket tartalmazza az értelmi fogyatékos tanulókkal kapcsolatosan: Tvr.1.§ (2) A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető gyermekek gyógypedagógiai intézményben tesznek eleget tankötelezettségüknek. (3) A tankötelezettség meghosszabbításának módjáról R.2.§ (2) Az általános iskolából gyógypedagógiai intézménybe kerülnek át azok a képezhető tankötelesek, akik testi, érzékszervi vagy értelmi fogyatékosság miatt az általános iskola többi tanulójával együtt eredményesen nem oktathatók. A gyógypedagógiai intézmények tanulói a 16. életévük betöltését követő augusztus hó 31. napjáig kötelesek a számukra kijelölt gyógypedagógiai intézménybe járni. Foglalkozik még a tankötelezettség, beíratás, áthelyezés kérdéseivel. A művelődésügyi miniszter 160/1963. (M. K. 14.) MM számú utasítása az alsó- és középfokú intézmények elnevezésének szabályozásáról: a rendelet értelmében a «legjobban képezhető fogyatékosok» iskolájának neve kisegítő iskola. „Az új iskolatípusok létrehozása új tanügyi dokumentumok megjelenését tette szükségessé.(…)Ehhez az első lépést a Művelődésügyi Minisztériumnak «A gyógypedagógiai intézmények tartalmi és szervezeti továbbfejlesztésére» - re vonatkozó, 1963-ban megjelent tézisei jelentetTanterv és utasítás a kisegítő iskolák számára /Szerk. Lovász Tibor /[Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. (31. o.)] 13

17

ték .A tézisek alapján 1964-ben vitaanyagként elkészült az első változata a kisegítő iskola tantervének.”14 Áttörést és a «szakma» nagyobb megbecsülését jelezte a művelődésügyi miniszter 3/1966.(XI. 4.) MM számú rendelete az alsó fokú oktatási intézményekről szóló 1962. évi 14. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. Többek között a következőket tartalmazza az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban: • R.11.§ (1), (2), (3) Gyógypedagógiai intézményben alkalmazotti és vezetői munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítésről • Külön III. pontban: Gyógypedagógiai intézmények • Tvr.1.§ A testileg, érzékszervileg vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyermekek oktatását, nevelését, valamint a társas együttéléshez szükséges magatartási készségek kialakítását, illetőleg – a fogyatékosság mértékétől függően – e gyermekek társadalmilag hasznos munkára előkészítését a gyógypedagógiai intézmények látják el. • R.31.§ (2) Külön intézményekben vagy az intézmények külön tagozatain kell gondoskodni a közismereti tárgyakra oktatható (debil) fogyatékosok oktatásáról és az ilyen oktatásban eredményesen nem részesíthető (imbecill) értelmi fogyatékosok képzéséről. Ugyancsak külön intézményekben vagy szervezetileg az érzékszervi, illetőleg testi fogyatékosok intézményeihez tartozó külön tagozatokban kell gondoskodni, az érzékszervi vagy testi fogyatékosságuk mellett értelmileg is fogyatékos, de képezhető gyermekek neveléséről. • Tvr.11.§(1) Gyógypedagógiai intézményt a művelődésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával a megyei, megyei jogú, városi, illetőleg a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága létesíthet és szüntethet meg. /Kiemelés tőlem P. Zs. / • R.32.§(1) A közismereti tárgyakra oktatható értelmi fogyatékos tankötelesek részére önálló igazgatású gyógypedagógiai iskolát kell szervezni, ha a község (város, kerület) területén létszámuk az ötvenet meghaladja. Tanterv és utasítás a kisegítő iskolák számára /Szerk. Lovász Tibor /(Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. 32.-33. o.) 14

18

/Kiemelés tőlem P. Zs. / Ha a tanulók száma és területi megoszlása ezt indokolja, több önálló igazgatású iskola is szervezhető. • (2) Ha a községben (városban, kerületben) a közismereti tárgyakra oktatható értelmi fogyatékos tankötelesek oktatását ellátó önálló igazgatású iskola nincs, és a tanulók száma a tízet meghaladja, nevelés-oktatásukra valamelyik általános iskolában gyógypedagógiai osztályt kell szervezni. • (3) Az általános iskolában működő gyógypedagógiai osztályok szervezetileg és igazgatásilag a helyben működő önálló gyógypedagógiai iskolához tartoznak. Ha helyben önálló igazgatású gyógypedagógiai iskola nincs, a gyógypedagógiai osztályok szervezetileg és igazgatásilag az általános iskolához tartoznak. • (4) A gyógypedagógiai intézmények a megyei (megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottság alatt állnak • Tvr.12.§(1) A képezhető fogyatékos tankötelesek gyógypedagógiai oktatásáról, neveléséről a megyei, megyei jogú, városi, illetőleg a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi szakigazgatási szerve gondoskodik. /Kiemelés tőlem P. Zs. / A fogyatékos tanköteles a kijelölt gyógypedagógiai intézményben köteles eleget tenni tankötelezettségének. (…) • R.37.§ A közismereti tárgyakra oktatható értelmi fogyatékosok nevelését - oktatását szolgáló gyógypedagógiai intézmények 7., illetőleg a 8. osztályának elvégzését tanúsító bizonyítvány továbbtanulás szempontjából azonos érvényű az általános iskola 5., illetőleg 6. osztályának bizonyítványával. Ez utóbbi paragrafus következménye az volt, hogy a gyerekek a 8. osztály elvégzése után beiratkoztak a dolgozók általános iskolájának 7. osztályába, és két év múlva megszerezték a normál általános iskolai bizonyítványt. A törvényerejű rendelet végrehajtását szabályozó 3/1966. (XI. 4.) MM számú rendelet 31.§–ának 2. pontja a következőket írja elő: «Külön intézményekben vagy az intézmények külön tagozatain kell gondoskodni a közismereti tárgyakra oktatható (debil) fogyatékosok oktatásáról és az ilyen oktatásban eredményesen nem részesíthető (imbecill) értelmi fogya-

19

tékosok képzéséről.» (…) a hivatkozott törvényerejű rendelet az iskoláztatásban részesíthető értelmi fogyatékos tankötelesek iskoláztatásának megoldására jelentős szervezeti intézkedést tartalmaz, két iskolatípus működtetését írja elő. (…) Az új iskolatípusok létrehozása azért rendkívül jelentős, mert kedvező szervezeti lehetőséget biztosít ahhoz, hogy azonos belső feltételekkel rendelkező olyan tanköteles korú gyermekek kerüljenek egy iskolába és az iskolák egyes osztályaiba, akik azonos nevelői hatásrendszerrel optimálisan fejleszthetők.”15 Az 1966/67-es tanévvel kapcsolatos beszámoló mindössze az alábbiakban érinti a kisegítő iskolai oktatást: 3. napirend: A VT VB Művelődésügyi Osztály vezetőjének beszámolója az 1965. évi feladatok végrehajtásáról, az 1966/67-es tanév beindításáról a Művelődésügyi Állandó Bizottság ellenőrzése alapján Szóbeli kiegészítés: Fürst József műv. oszt. vez: „8945 fő az általános iskolai beiskolázottak száma, ehhez 149 fő gyógypedagógiai tanulót pluszként kell számolni.”16 Ebben a tanévben Hegyháti Alajos feljegyzése szerint a következők szerint folyt a gyógypedagógiai oktatás a városban: • Mező Imre Általános Iskolában 1-3. osztályos összevont tanulócsoport 17 fővel, vezeti Vígh Attiláné • 5-7. osztályos összevont tanulócsoport 15 fővel, vezeti Ivák Istvánné • József Attila Általános Iskolában 1-2. osztályos összevont tanulócsoport 14 fővel, vezeti Grünwald Ferencné • 3-5. osztályos összevont tanulócsoport 19 fővel, vezeti Ripszám Adél • Ságvári Endre Általános Iskolában 6-8. osztályos összevont tanulócsoport 14 fővel, vezeti Ivák István • Táncsics Mihály Általános Iskolában 2-4. osztályos összevont tanulócsoport 16 fővel, vezeti Tessényi Györgyi Tanterv és utasítás a kisegítő iskolák számára /Szerk. Lovász Tibor / [Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.(31-32. o.)] 16 Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1966. október 6-i ülésének Jegyzőkönyve 15

20

•

6.+8. osztályos összevont tanulócsoport 15 fővel, vezeti Vas Zsuzsa • Petőfi Sándor Általános Iskolában 1-2. osztályos összevont tanulócsoport 21 fővel, vezeti Kiss P. József • 4-5. osztályos összevont tanulócsoport 16 fővel, vezeti Kiss P. Józsefné.17 Látható, mennyire áldatlan viszonyok között kellett tanulniuk a kisegítő iskolás gyerekeknek. Az 1966-os végrehajtási utasítás nyomán végre eljutott odáig a Városi Tanács, hogy az iskolát önálló igazgatás alá helyezte, bár ez a körülményeken mit sem változtatott. /ld. XVIII. sz. melléklet / Tatabányai Városi Tanács VB 1967. június 15-i ülésének 4 napirendje: egyéb bejelentések. Önálló gyógypedagógiai iskola létesítése Tatabányán. Előadó: Fürst József műv. oszt. vez. /beterjesztés mellékelve /- 107/1967. sz. VB. határozat: „A VT VB indokoltnak tartja a város területén működő gyógypedagógiai kisegítő osztályok önálló intézménnyé történő átszervezését. Egyhangúlag utasítja a Művelődésügyi Osztály vezetőjét, hogy a szükséges intézkedéseket saját hatáskörben tegye meg, s gondoskodjék az új intézmény tárgyi és személyi feltételeinek biztosításáról. (…)”18

Úgy gondolom, ennek a nagyon nehéz időszaknak önfeláldozó pedagógusait név szerint is meg kell említenem, tiszteletem jeléül. Sajnos sokan már nincsenek velünk. 18 Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1967. június 15-i ülésének Jegyzőkönyve 17

21

Út az önálló iskolaépületig 1967-1970 között a VB illetve Tanácsülések nem foglalkoznak a kisegítő iskola helyzetével, mindössze egy- egy anyag statisztikai mellékletében tüntették fel a tanulólétszámot. 1968-ban megkezdte működését a Komárom megyei Beszédjavító Állomás, két logopédussal. Ez a kisegítő iskolához tartozott. Első vezetője Ivák István volt. 1970-ben megjelent a kisegítő iskola új tanterve, ami az első, igazán részletes, átfogó szabályozás. Az értelmi fogyatékosok tanterve sem menekült meg a kor uralkodó ideológiájától. Íme: „A kisegítő iskola célja és feladatai A kisegítő iskolai nevelés célja, hogy az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékos gyermekekben speciális neveléssel, elemi szinten fejlessze –alakítsa a kommunista ember személyiségének vonásait. Ennek érdekében: • Ismertesse meg tanulóival a korszerű alapműveltség elemeit, nyújtson ismereteket az alapvető természeti és társadalmi jelenségek helyes megértéséhez, • Ismertesse meg tanulóival a kommunista erkölcs szabályait, céltudatosan fejlessze bennük a kommunista emberre jellemző erkölcsi tulajdonságokat, • Szerettesse meg tanulóival szocialista hazánkat és más országok népeit, • Kedveltesse és szerettesse meg a munkát, neveljen a munka és a dolgozó ember megbecsülésére. Fejlessze ki tanítványaiban a munkakészség alapjait, tegye képessé őket arra, hogy szakképesítést nem igénylő munkafeladatokat el tudjanak sajátítani.” 19

Tanterv és utasítás a kisegítő iskolák számára /Szerk. Lovász Tibor / [Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.(6. o.)] 19

22

1970-ben bezárt a Petőfi Sándor Általános Iskola, a gyerekek átköltöztek az Arany János Általános Iskolába, eggyel több osztály lett. Innen 4 év múlva újabb költözés a II. iskolába. Tatabánya VT 1971. évi október 14- i ülésének jegyzőkönyvéből „3. napirendi pont: Beszámoló: az oktatási reform 1970-71-es végrehajtásának tapasztalatai Előadó: Harsányi Lászlóné műv. oszt. vez.” Annak ellenére, hogy a kisegítő iskolai tanterv bevezetésének első évét is kellett volna értékelni, az anyag egy szót sem tartalmaz a fogyatékos gyerekekről! „Hozzászólások: Ivák Istvánné:20- Az értelmi fogyatékos gyermekek helyzetével kíván foglalkozni. Az előterjesztés ezzel a témával nem foglalkozott. Sajnos a szellemileg fogyatékos gyermekek száma évről évre nő. 1970/71-ben új tanterv jelent meg a kisegítő iskolák részére. Az oktatás célja, hogy ezekből a gyermekekből is a szocialista társadalom teljes értékű tagjai legyenek. A körülményeik nem megfelelők, a tantervben előírt óraszámok leadására nincs lehetőségük. Kéri a tanácsülést és a VB-t, mivel a IV. ötéves terv célkitűzései között nem szerepel a kisegítő iskola problémája, amennyiben lehetőség lesz, nyújtsanak módot arra, hogy önálló iskolaként működhessenek.”21 Harsányi Lászlóné válasza jól érzékelteti az illetékes osztály viszonyát a gyógypedagógiai oktatáshoz, mennyire van tisztában az ott folyó munkával, a viszontagságos körülményekkel. „(…)A közeljövőben a kisegítő iskola részére nem tudnak önálló épületet biztosítani, de ez előny is /sic! /egyrészt, mert a tanulóknak nem kell utazni. Az anyagi igényeket igyekeznek kielégíteni, az iskola tevékenységét fontosnak tartják.”22 Az anyag a következőkkel foglakozott: ― Statisztika ― Az oktató-nevelő munka helyzete 1971-1976 között tanácstag, a kisegítő iskola első igazgatója (1967-1973) Tatabánya Városi Tanács 1971. október 14-i ülésének Jegyzőkönyve (9. o.) 22 Tatabánya Városi Tanács 1971. október 14-i ülésének Jegyzőkönyve (12. o.) 20 21

23

Világnézeti nevelés ― A fizikai dolgozók gyermekeinek segítése ― Pályaválasztás ― Szakmunkásképzés ― Önálló gazdálkodás A gyógypedagógiai oktatásban a rendelkezésre álló tantermek száma 1980-ig nem érte el a tanulócsoportok számát, így a fogyatékosok oktatását két műszakban kellett megoldani. Sok éven át folyt olyan tanítás, ahol két osztályt csupán egy függöny választott el. 1973. augusztus 23. VB ülés 122. sz. határozatával Ivák Istvánnét (aki a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának lesz munkatársa) áthelyezés miatt felmenti aug.31-től. Egyúttal kinevezik Szebeni Andrásnét szeptember 1-i hatállyal igazgatónak. Ivák Istvánné 1973-ban új feladatkörében készített egy körzetesítéssel kapcsolatos anyagot: «Tatabánya megyeszékhely kisegítő iskolájának szerepe a város és a megye gyógypedagógiai feladatainak megoldásában» címmel. Látható, hogy az évekig dédelgetett álom megvalósítását nem adta fel, s új pozíciójában is tenni akart érte. Munkájából jobban megismerhetjük a működés körülményeit is. „(…) a kisegítő iskolások közül csak 25 gyermek napközis – 14%! Ezek többségénél ez csupán étkezést jelent, nem foglalkozást (…) Öszszefoglalva: a kedvezőtlen lét-körülmények miatt tantervi feladatát a túlterhelés vállalása ellenére sem tudja úgy megoldani, hogy lelkiismeretük szakmai igényét némileg megnyugtassák. A tantestületben szépszámmal vannak általános iskolából jött kartársak, akik világosan tudják, hogy ott kevesebb munkával többre tudtak menni. Ennek ellenére kitartanak a kisegítő iskolában. Nyilvánvaló, hogy az alapvető probléma Tatabányán a kedvezőtlen tárgyi feltétel. Ezen változtatni kell, de az illetékes fórumok meggyőzésére az igazgató a tantestülettel együtt sem elég erős. Tatabánya kisegítő iskolájának egyik feladata, hogy a város többi oktatási intézménye előtt erkölcsi tekintélyt vívjon ki, olyan megbecsülést, amilyen őket munkájuk révén valóban megilleti(…) A másik feladat, ―

24

hogy kiegészítse és koordinálja a megye valamennyi kisegítő iskolájának munkáját. (…) Fogadja be mindazokat a gyermekeket, akiket másutt kisegítő osztályba beiskolázni nem tudunk. /Szükség van egy bennlakásos iskolára. / Vállalja azt a szakmai vezető szerepet, amire őt megyeközpontú helyzete predestinálja. /Szervezett továbbképző program megvalósítása./ Itt találjon helyet a gyógypedagógiai megyei tanácsadó, mert itt van ehhez a legkedvezőbb adottság / kórház, szakrendelés, gyermek- és idegorvos, és a munkatársak kiválasztására a legkedvezőbb feltétel /. Itt lehet és kell megoldani a debilis gyermekek továbbképzését és munkába helyezését, mert iparilag ez a legfejlettebb település a megyében és itt található a legtöbb társadalmi segítség. Amennyiben nem sikerül más helyen – Komáromban – megoldani az állami gondozott debilis gyermekek nevelését, akkor itt kell vállalni ezt is. / Annál is inkább, mert addigra itt lesz a megye legnagyobb gyermekvédelmi intézménye. / A tatabányai kisegítő iskolára nem körzeti szerep vár, hanem megyei vezető feladatok. A környező községek közül csak Vértesszőlős tartozna ide, ami csaknem összeépült Újvárossal, és a 180 tanulója után alig 4-5 gyermek várható. Ilyen sokrétű feladat megoldásához meg kell teremteni a tárgyi és személyi feltételeket.”23 Ezután egy szép álom kifejtése következik az anyagban egy gyönyörű, modern kisegítő iskola és nevelőotthonról, mely végül is Tatán épült meg 1987-re. „Amíg erre sor kerül Tatabányán, addig is javítani kell a kisegítő iskola jelenlegi helyzetén. Mégpedig: Arra kell törekedni, hogy az összevont osztályok helyett önálló tanulócsoportokat alakítsunk ki. Ez utaztatás nélkül nem megy. De, ha a középiskolásoknak, vagy az ipari tanulóknak lehet autóbuszt biztosítani, akkor a fogyatékosok számára is lehet.

Ivák Istvánné: Komárom megye kisegítő iskoláinak körzetesítési terve. Munkaanyag 1973-ból [Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára (14-15. o.)] 23

25

Tarthatatlan, hogy a kisegítő iskolás tanulóknak csak 14%-a jár napközibe. A nevelők pontosan tudják, hogy ki szorul rá erre. Nem lehet náluk csak a szociális okokra figyelni! Legalább olyan döntő szerephez kell juttatni a nevelési szempontokat. A nevelői ellátottság csak számszerűen kielégítő. / Meg kell nézni az évi helyettesítési és túlóra kimutatást, és józan megfontolás után növelni kell a létszámot. (…)/ Arra kell törekedni, hogy a jelenlegi körülmények között is több eredménnyel, nagyobb hatékonysággal tudjunk dolgozni. (…) Mivel a felszabadulás után a 0-ról indultunk ebben a megyében, tapasztalat nélkül kerültünk a feladatok nagy tömege elé. Tíz évbe tellett, mire a pedagógus közvéleményt meg tudtuk győzni a gyógypedagógiai igazáról. Ez alatt alig 8-9 kisegítős osztályt tudtunk létrehozni, és csak másfélszáz gyermekről gondoskodni. Ebben az időszakban osztályaink 4-5 évvel túlkoros, meggyötört gyermekekkel voltak megtömve. Velük nagyon nehéz volt iskolai eredményt mutatni, de a munka és magatartás terén kiugró eredményeket érhettünk el. Főleg ez utóbbi keltette föl az iskolák érdeklődését a gyógypedagógiai iránt. Egyre több igénnyel jelentkeztek. A fejlesztés ütemét és módját még a következő időszakban sem az előre meghatározott tervek szabták meg, hanem legtöbbször a spontán igények. Tudom, hogy sok hiba és szabálytalanság történt ebben a szakaszban.(…) Tervszerű fejlesztésről azóta beszélhetünk, amióta az első kisegítő iskola megszületett. Ma végre ott tartunk, hogy a gyógypedagógiát minden érdekelt vezető pedagógus az oktatásügy szerves részének tudja, és a maga hatáskörében lelkiismerettel támogatja. De közben a mi feladataink túlnőttek a szubjektív akciók körén.”24 1973. december 6-i VT ülés 2. napirendje: Jelentés az állami oktatás továbbfejlesztéséből eredő városi feladatokról. Előterjesztő: Harsányi Lászlóné műv. oszt. vez. „Az MSZMP X. kongresszusának határozata Ivák Istvánné: Komárom megye kisegítő iskoláinak körzetesítési terve. Munkaanyag 1973-ból [Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára (20-21. o.)] 24

26

Az MSZMP KB 1972. június 14-15- i ülése határozatot hozott «Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól».(…) g) A gyógypedagógiai intézményhálózatot folyamatosan fejlesztettük, mert az értelmi fogyatékosok számának emelkedése szükségessé tette. A kisegítő osztályok száma az elmúlt 12 év alatt [az 1961. évi iskolareformtól, P. Zs.] 2-ről 11-re nőtt, a gyógypedagógusok száma is 2-ről 15-re emelkedett(…) A kisegítő osztályokba való beiskolázást nagymértékben elősegíti az is, hogy az iskolaérettségi vizsgálatok az utóbbi két évben szervezetten történnek, pedagógusok, orvosok, pszichológusok együttes tevékenységével, s így a szűrés megbízhatóbb(…) Oktatásfejlesztésre fordított kiadások 1000Ft-ban a gyógyítvanevelő iskolában: 1960-1965 Ø

1965-1970 319

1970-1972 273

1960-1972 592

1972-ben, az általános iskolában egy tanulócsoportra jutó kiadás: 67700Ft, a gyógyítva-nevelő osztályoknál 45538Ft.”25 Gondolom, az adatok magukért beszélnek. Se a hozzászólásokban, sem a határozatban nincs szó a fogyatékos gyermekekről! „A fejlődés ütemének átmeneti stagnálása után az MSZMP 1972. évi oktatáspolitikai határozatát követően gyarapodott leglendületesebben a gyógypedagógiai hálózat.”26 1976. szeptember 23-i VT ülés anyagában szereplő előterjesztés jól példázza, hogyan folyt az oktatásirányítás, milyen politikai hatások érvényesültek.

Tatabánya Városi Tanács 1973. december 6-i ülésének Jegyzőkönyvéből a 2. napirendhez kapcsolódó előterjesztés 26 Tervezet a Minisztertanács 2008/1984. /V. 28./számú határozat AKCIÓPROGRAMJA végrehajtását szolgáló MM INTÉZKEDÉSI TERV II/C/4/4. 1. pontjára: A GYÓGYPEDAGÓGIAI ISKOLÁK HÁLÓZATFEJLESZTÉSI-TERVEZÉSÉNEK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ SZAKMAI TARTALOM, KÖVETELMÉNYEK MEGHATÁROZÁSA [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, Gyógypedagógiai csoport, 1984. december /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára / (29. o.)] 25

27

„Beszámoló a Művelődésügyi és Ifjúságpolitikai Bizottság tevékenységéről. Előterjesztő: Ivák Istvánné, elnök (…) Bizottságunk éves munkatervek alapján végezte munkáját. A munkatervek mindenkor figyelembe vették azokat a feladatokat, melyek az MSZMP XI. kongresszusán hozott határozatokból adódtak. Olyan ciklusban kellett a munkát végezni, melynek teendőit az Ifjúsági Törvény, az 1972. évi júniusi Közoktatás-politikai Határozatok, az 1974. márciusában megjelent Közoktatás-politikai Határozatok jelölték meg.”27 1976. november 18-i VB ülés 2. napirend /c pontja: Az állami oktatás továbbfejlesztésének tapasztalatai (106/1976 sz. határozat) Előterjesztő: Gombkötő Gáborné műv. oszt. vez. „Gyógypedagógiai intézményhálózat: 1973 óta 1 tanulócsoporttal és 1 napközis csoporttal bővült a Kisegítő iskola, így tanulócsoportjainak száma 12, nevelőinek száma 15-ről 17-re emelkedett. A tanulók létszáma 1976/77-es tanévben 167 (…) 1976. tavaszán 40 problémás tanköteles korút vizsgáltak meg, közülük 30 került kisegítő iskolába.”28 Hozzászólások nem érintették a kisegítő iskolát. Amikor Gombkötő Gáborné került a művelődésügyi osztály élére, érezhetően megváltozott a kisegítő iskolával kapcsolatos szemlélet. Ezt példázza az 1976. decemberi tanácsülés egyik napirendje, melynek témája: Az állami oktatás továbbfejlesztésének tapasztalatai (Előterjesztő: Gombkötő Gáborné műv. oszt. vez.) Az előterjesztésben szerepel egy táblázat, mely a következő ötéves tervek (V. VI: ötéves terv) oktatási beruházásait képező tervszámokat tartalmazzák: V. ötéves terv-1975-80: kisegítő iskolai nevelőotthon 150 férőhely VI. ötéves terv-1980-85: gyógypedagógiai iskola 12 tanterem. „A Kisegítő iskola működési körülményeit a centralizálással szükséges megoldani, önálló kisegítő iskola építésével. Addig is javítani kell az eszközellátottságot, és Újvárosban napközis csoportot kell biztosítani a gyógypedagógiai oktatásban résztvevő gyerekek számára.(…) A megyei 27Tatabánya 28

Városi Tanács 1976. szeptember 23-i ülésének Jegyzőkönyve Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1976. november 18-i ülésének Jegyzőkönyve (10. o.)

28

beruházásból létesülő 150 férőhelyes kisegítő iskolai nevelőotthon megvalósulását segítenünk kell.(…) A gyógypedagógiai intézményhálózat 1973 óta 2 tanulócsoporttal és 1 napközis csoporttal bővült. Így a Kisegítő iskola tanulócsoportjainak száma 14-re, nevelőlétszáma 15-ről 17-re emelkedett. A tanulólétszám az 1976/77-es tanévben 167. Az iskola működési körülményei változatlanul mostohák, önálló épülettel nem rendelkezik, 4 általános iskolában nyertek elhelyezést tanulócsoportjai. Az V. ötéves tervben sincs lehetőség arra, hogy önálló épületet kapjon az iskola (…) Az iskola kötelékében működik két beszédjavító csoport, 162 beszédhibás gyermekkel foglalkozik 2 logopédus.(…) Fontos feladatunk a kisegítő iskolát végzett tanulók társadalmi beilleszkedésének elősegítése. Ennek a munkának előfeltétele az értelmi fogyatékos tanulók körültekintő pályairányítása. Hatodik osztálytól termelési gyakorlaton vettek részt a gyerekek. Ennek során nagyon jó kapcsolat alakult ki a Mikrolin KTSZ, Delta KTSZ, BHG vezetőivel és dolgozóival. Szervezett, a fokozatosság elvének megfelelő, az életkori sajátosságokat figyelembevevő jó pályairányítási lehetőség ez (…)”29 1977-ben újabb költözködés következett. A József Attila és az Ady Endre Általános Iskolából a Dolgozók Iskolájába és a Ságvári Endre Általános Iskolába. Az adatok szerint nincs összefüggés 1967-től 1980-ig a rendelkezésre álló tantermek és a tanulócsoportok összevonása között. Feltételezéseim szerint e mögött a következők állhattak: a kisegítő osztályok a város különböző pontjain működtek, melyekhez egy-egy beiskolázási körzet tartozott. Így többnyire minden iskolában folyt 1-8. osztályos képzés. Nem az volt az elsődleges, hogy csökkentsék az összevonásokat, hanem, hogy a tanulók a lakókörzetükhöz legközelebbi intézménybe kerüljenek beiskolázásra. Egyre tarthatatlanabbá vált a gyógypedagógiai oktatás helyzete, s ezt már nem lehetett agyonhallgatni. Ismét Gombkötő Gáborné előterjesztésében került 1978. novemberében a VB elé a következő: 3. napirend: Az állami oktatás továbbfejlesztésének tapasztalatai

29

Tatabánya Városi Tanács 1976. december 16-i ülésének Jegyzőkönyve

29

„a, Gyógypedagógia: A Kisegítő iskolának önálló épülete jelenleg nincs a városban, így a tanulócsoportok általános iskolákban működnek változatlan számban (…) ebből adódóan napközis ellátottságuk sem megfelelő, hisz a célszerű az lenne, ha az értelmi fogyatékosok szakember vezetésével egy csoportot alkotnának az általános iskolákon belül. A szétszórtság mellett erre csak a Mező Imre Általános Iskolában van lehetőség. A gyógypedagógiai áttelepítések a korábbi évekhez viszonyítva sokkal szervezettebbek, előkészítettebbek, hisz az Áttelepítő Bizottság, amely a Nevelési Tanácsadó mellett működik, szakszerűen végzi feladatát (…)”30 A feladatok között ez szerepel: „Nem mondhatunk le továbbra sem a Kisegítő iskola centralizált elhelyezéséről.”31 Gombkötő Gáborné műv. oszt. vez. 1980. decemberi VB ülésre készített előterjesztése a következőket tartalmazza a kisegítő iskolával kapcsolatban: 4. napirend: Az állami oktatás továbbfejlesztésének tapasztalatai „6. A Kisegítő iskola 13 tanulócsoportja a város 5 általános iskolájában működik, mivel jelenleg nincs az iskolának önálló épülete. Az idei tanévtől kezdte meg munkáját – a Mező Imre iskola épületében elhelyezve – a kisegítő iskolai iskola-előkészítő osztály. Működését az iskolaéretlen, retardált gyermekek számarányának növekedése tette indokolttá. Évek óta változatlanul 2 csoporttal működik a Kisegítő iskola keretében a logopédia. A beszédhibás gyermekek számának növekedése miatt szükséges a csoportok számának bővítése. A kisegítő iskolában kiemelt feladat a tanulók pályairányítása, mivel az itt végzett gyermekek életében különösen fontos a megfelelő munkahely kiválasztása, a társadalomba való beilleszkedés segítése. Jónak ítéljük az iskola ilyen irányú tevékenységét, hiszen a képességüknek megfelelő munkahelyeken tanulóik megállják a helyüket, mint betanított és segédmunkások. Továbbtanulá-

30 31

Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1978. november 17-i ülésének Jegyzőkönyve (5. o.) Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1978. november 17-i ülésének Jegyzőkönyve (12. o.)

30

suk iránya általában a szakmunkásképző intézet /25% /. A végzett tanulók 75%-a nem tanul tovább.”32 Újabb mérföldkőhöz érkeztünk. 1982. október 28-i VT ülésen a kisegítő iskola számára létfontosságú döntés született. Az 5. napirend: Egyebek között olvasható: „/b A «Kossuth Lajos» és a «Táncsics Mihály» Általános Iskolák szervezeti összevonása(…) 18/1982./X. 28./ sz. tanácsi határozat: 1. A városi tanács jóváhagyja a tatabányai «Kossuth Lajos» és a «Táncsics Mihály» Általános Iskolák 1982. szeptember 1-i hatállyal történő szervezeti összevonását és ezzel kapcsolatosan megtett intézkedéseket…” Az anyag előterjesztője: Gombkötő Gáborné műv. oszt. vez. volt. „A VI-os telep szanálása miatt csökkent a Táncsicsban a létszám(107 főre). (…)A megüresedett «Táncsics Mihály» Általános Iskola épületébe helyeztük el 1982. szeptember 1-től az addig különböző iskolákban működő tatabányai Kisegítő iskolát.”33 Tulajdonképpen a kisegítő iskola a csökkenő gyermeklétszámnak, a városi struktúra megváltozásának köszönhette, hogy végre nem 5 különböző általános iskolában volt megtűrt vendég, hanem saját iskolaépületbe költözhettek a gyermekek tanáraikkal.

32 33

Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1980. december 16-i ülésének Jegyzőkönyve (4. o.) Tatabánya Városi Tanács 1982. október 28-i ülésének Jegyzőkönyve

31

1. ábra. A Füzes utcai épület korabeli homlokzata

Érdekes adatokat találtam az iskola tantermeiről. Egy 1987-es VB anyagban: A tatabányai általános iskolák tárgyi és működési feltételei a Művelődésügyi Minisztérium VII. ötéves tervi normatívái tükrében (75/1987. sz. határozat.). Részlet az előterjesztésből:„Tatabányán 16+1 Füzes utcai +1 dolgozók iskolája +1 zeneiskola (…) Itt kell szólnunk a gyógypedagógusokról is, akiknek hiánya évek óta gond városunkban. Mivel végzett gyógypedagógus csak elvétve jelentkezik nálunk, ezért minden továbbtanulási igényt támogatunk. Ez azonban újabb nehézséget jelent az iskola számára, hisz a továbbtanulóknak plusz szabadság jár, konzultációra mennek, s helyettesíteni kell őket. A kisegítő iskolában a legnagyobb a képesítés nélküliek aránya: 28%.” Ebből az anyagból statisztika a Füzes utcai épületről: 34 Tanterem (A továbbképzővel együtt P. Zs.) Összes Eredetileg Szükség Tanulócsoportok száma Tanulók száma 20 8 12 25 302

Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság 1987. július 16-i ülésének Jegyzőkönyve, 3. napirend (2-5. o.) 34

32

2. ábra. A Füzes utcai épület belső udvara 1982-ben

Egy 1986-os tanácsülési jegyzőkönyv 3. napirendje, mely: Az állami oktatás helyzete Tatabányán, az oktatási törvényből adódó feladatokról szólt (előterjesztő: Gátainé Sróth Zsuzsa műv. oszt. vez.), a következőket tartalmazta: „A Kisegítő iskola a volt Táncsics Iskola épületébe költözött, így osztálytermeinek száma 23 (sic! ) lett(…)A Kisegítő iskolában a tantestület 7,9%-a képesítés nélküli nevelő.”35 Ez az adat akkor lett volna érdekes, ha azt is hozzáteszik, hány százalékuk gyógypedagógus. Hozzászólásban nem foglalkoztak a kisegítő iskolával. A statisztikák sajnos nagyon sok esetben így keletkeztek. Végül is a kisegítő iskola nagyon sokáig került hátrányba emiatt, mert mindenfajta átépítési, bővítési kezdeményezést lesöpört a fenntartó azzal, hogy 23 tantermünk van. Az „új” iskola, mint a fotók is mutatják, nagyon lepusztult állapotban volt. Cserépkályhával fűtötték, annak minden viszontagságával. Tornaterem nem volt, csak egy 40m²-es tornaszoba, ahol az összes iskolai rendezvény lebonyolítása is folyt, aula hiányában. Különálló, kb.

35

Tatabánya Városi Tanács 1986. december 18-i ülésének Jegyzőkönyve

33

500 méterre lévő óvoda, mellette az ebédlő, ahová napközis tanulóink az üzemi úton keresztül hóban, fagyban, esőben naponta kétszer mentek át.

3. ábra. A mi utcánk…

Végül is az iskola valójában 8 osztály kiszolgálására épült. A tantermek nagyok (40m²) voltak, különösen a kis létszámú csoportoknak. A termekhez tartozó kiszolgáló helyiségek viszont, melyek szükségtermekként funkcionáltak, túlságosan kicsik (15m²). Ez az iskola a város perifériáján állt. Ez a városrész valamikor tisztviselők által lakott terület volt, de a város fejlődésével ez a rész elnéptelenedett, a házak lebontásra kerültek, vagy elhagyatott állapotában önkényes beköltözők foglalták el. A Táncsics iskola felszabadulásával egy időben üresedett meg az autóbusz pályaudvar melletti II. számú iskola, mely viszonylag központi helyen volt. Nem az értelmi fogyatékosok kapták meg, - akiket mindenki inkább eldugni szeretett volna -, hanem a zeneiskola. A gyógypedagógiai érdekérvényesítés nem működött megfelelően, a szülők sem tudtak – különböző okoknál fogva – segíteni. Az épületet két nagy forgalmú üzemi út övezte, így a nem napközis tanulók önállóan csak örökös balesetveszély közepette jártak haza. A környezet rendkívül sivár, slumosodott képet mutatott.

34

4. ábra. Az utca túlsó oldala…

Az iskola egyik szomszédja a Szénosztályozó volt. A környéken szénpor hegyek, s a legkisebb szellő következtében mindent ellepett a por.

5. ábra. A Szénosztályozó

„A Kisegítő iskolában 1979/80-as tanévben volt összegző vizsgálat. Azóta az iskola életében jelentős változás történt. 1982 augusztusá-

35

ban önálló épületbe – a volt Táncsics Mihály Általános Iskolába - költöztek, s ezzel megteremtődtek a nevelő-oktató munka kedvezőbb feltételei. Az iskola a III. kerületben, a volt hatos telepen van, a város centrumától kb. 6 km-re. Ez a terület már elnéptelenedett. A tanulók a város különböző pontjain gyülekeznek, s külön autóbusszal utaznak az iskolába. Reggel 7 órakor érkeznek, s délután ½ 5 órakor indulnak haza. Tárgyi feltételek Az iskola 1926-ban épült, az emeleti szintet 1927-ben építették rá. A régi iskolákra jellemző magas, nagyméretű tantermek, széles folyosók, lépcsők jelzik, hogy valamikor Tatabánya egyik szép iskolája volt az épület. Az évtizedek során a részleges felújítások, a korszerűsítés ellenére is az állaga leromlott. A Kisegítő iskola beköltözése óta az alábbi összegeket költöttük az épületre: 1982

1983

1984

Ingatlan fenntartás

50 E Ft

188 E Ft

-

Épület felújítás

450 E Ft

958 E Ft

2 M Ft

1982-ben a tető, a bádogos rész, a vizesblokk felújítására és a világítás részleges korszerűsítésére került sor. Jelenleg a távfűtést szerelik az iskolában. A következő években a nyílászárók cseréjét, s a homlokzati felújítást tervezzük. A Kisegítő iskola szülői munkaközösségének kezdeményezésére társadalmi munkában kicserélték a szülők a labdarúgópálya körül a dróthálót, segítettek az udvar rendbe hozásában. Az iskola bútorzatának egy részét a régi iskolától örökölték, ezeknek a cseréje már indokolttá vált(…)A felső tagozatban kialakították a szaktantermi rendszert(…) Személyi feltételek: A gyermeklétszám az előző összegző vizsgálathoz viszonyítva jelentősen emelkedett. Ez nem abszolút létszámemelkedés, hanem a demográfiai hullám, s a differenciált beiskolázás eredménye. –a városban a fogyatékosok aránya 2,8%, ez az országos 3,2% alatt van.

36

Tanév

Tanulók száma

1979/80 1981/82 1983/84

Tanuló csoportok száma

208 198 276

16 14 17

Átlag

13 14,1 16,2

(…)A gyermekek többsége ingerszegény környezetben, rossz szociális körülmények között él. Nagy részükkel a szülők nem törődnek, vagy nem tudnak törődni. Így az intézményekre különösen nagy feladat hárul a nevelés terén. Magas a cigány tanulók száma.(…) Az 1979/80-as tanévben 6 intézmény mellett működve 13 tanulócsoport oktatását látták el (…) Munkaerőhelyzet a kisegítő iskolában36 Év

Összes pedagó-

Törzs-

Gyógypeda-

Egyéb

Képesítés nél-

Nők

gus

tag

gógus

1980

20

19

15

5

-

20

1981

22

21

18

4

-

20

1982

22

21

21

1

-

20

1983

29

22

20

2

7

26

küli

Az 1984. május 31-én készült Jegyzőkönyv a tatabányai Kisegítő Iskolában végzett összegző látogatást értékelő értekezletről [Éltes Mátyás Általános. Iskola. és Speciális. Szakiskola Irattára] 36

37

Az 1985. I. törvény hatása 1982-ben újabb lendületet vett az oktatásirányítás. Továbbra is a párthatározatok voltak az irányadók. „Bevezetés: Az MSZMP KB 1982-es állásfoglalása alapján s a közoktatás korszerűsítési programjának részeként készült el az értelmi fogyatékosok nevelésének, oktatásának fejlesztési terve.”37 A fejlesztési tervek, programok elkészítését társadalmi vita előzte meg, ehhez vitaanyagok, munkaanyagok készültek. Ezekből az általam lényegesnek tartott megállapításokat idézném. „(…) rossz a szakember-ellátottság a gyógypedagógiai területén; 62,8%-os”38 , - a megyében 58,9%-os volt ugyanekkor. A gyógypedagógiai intézmények építészeti normái nagyon közel állnak hozzám, különösen a Füzes utcában töltött évek tükrében. „Az osztálytermek mindegyike 20 tanuló befogadására legyen alkalmas (…) Az egyéni és kiscsoportos /3-4 fős / foglalkozások végzéséhez /korrekciós nevelés, felzárkóztatás, mozgásfejlesztés stb. / az összes osztályterem számánál kettővel kevesebb olyan kisméretű helyiségek szükségesek, amelyek szervesen kapcsolódnak az osztályokhoz, esetleg azok között helyezkednek el. Ezek a helyiségek egyben szertári és tanári előkészítői célokat is szolgálhatnak /a logopédiai szoba így esetleg el is hagyható. / (…) Bővíteni kell a napközis /szakköri, klubfoglalkozási, fakultációs stb. / termek számát, szintén 20 főre tervezve: 9 osztályterem + 6

Csabay Lászlóné dr.: Az értelmi fogyatékosok nevelés – oktatásának helyzetelemzése, és a fejlesztés irányai [Művelődési Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 1987. április /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára / (1. o.)] 38 Szakmai javaslat a Minisztertanács 2008/1984. /V. 28./számú határozat AKCIÓPROGRAMJA végrehajtását szolgáló MM INTÉZKEDÉSI TERV II/C/4. 2. pontjára: A SZAKRENDSZERŰ OKTATÁS HELYZETÉNEK ELEMZÉSE ÉS A FELADATOK MEGHATÁROZÁSA A MUNKAERŐELLÁTÁS KÖZÉPTÁVÚ ÉS TÁVLATI TERVEZÉSÉHEZ A GYÓGYPEDAGÓGIAI NEVELÉSRE VONATKOZÓAN [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, Gyógypedagógiai csoport, 1984. december (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 37

38

foglalkoztató terem; 14 osztályterem + 9 foglalkoztató terem; 18 osztályterem + 12 foglalkoztató terem arányban. (…)célszerű lenne a könyvtárhoz közvetlenül egy tantermet csatlakoztatni, amely tanítási célokat is szolgálhatna, de tanári felkészülésre, ill. más, csendes körülményt igénylő munkák elvégzésére is alkalmas lenne(…) A gyakorlati oktatás, a testi és esztétikai nevelés céljait, a pszichés felfrissülést az iskola udvarának a jelenleginél jobban kell szolgálnia. Szükséges, hogy a tanulólétszámhoz igazodó alapterületeken gyakorlókert, sport és játékudvar, valamint pihenőkert részlegek létesüljenek.39 „Fontos célkitűzés volt – elsősorban a kisegítő iskolát végzettekre szólóan – a továbbtanulás lehetőségének növelése a szakmai képzést nyújtó kisegítő iskolai továbbképző tagozatokon.40” Minden anyag foglalkozott a tankötelezettség betartásával, és a cigány tanulók magas arányával a kisegítő iskolában. Magas a mulasztások aránya, sajnos ez napjainkra még nagyobb lett. Cigány tanulók aránya a kisegítő /foglalkoztató / iskolában Tanév 1981/82 1983/84 1984/85

Komárom megye %

28,5 29,65 30,4

Országos átlag %

35,4 39,62 39,0

„A bizottságok(…)nem képesek megállítani a cigány származású, illetve az általános iskolában gyengén tanuló, rossz szociokulturális környezetből érkező gyermekek kisegítő iskolába áramlását. A cigánygyermekek kisegítő iskolai aránya – bár 1972-től fokozott figyelemmel törekszünk visszafogni ezt a folyamatot – egyre nő. A jelen

Szakmai javaslat a Minisztertanács 2008/1984. /V. 28./számú határozat AKCIÓPROGRAMJA végrehajtását szolgáló MM INTÉZKEDÉSI TERV II/C/2. 1. pontjára: SZAKMAI JAVASLAT A GYÓGYPEDAGÓGIAI NEVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉPÍTÉSZETI SZABVÁNYAINAK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, Gyógypedagógiai csoport, 1984. december /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára / (11.-13.o.)] 40 Csabay Lászlóné dr.: Gyógypedagógia [Munkaanyag, Budapest, 1985. május /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára /(2. o.)] 39

39

tanévben már 42%-ra emelkedett, évek óta több megye egyes településein 100%-os (Heves, Somogy, Szolnok stb.)”41 Az anyagok hangsúlyozzák, hogy a kisegítő iskolák rendkívül rossz személyi és tárgyi feltételek között működnek. „(…) rontja a gyógypedagógusok közérzetét, hogy egy olyan «társadalmilag alacsonyabb rangú» nevelési feladatot látnak el, melyhez a környezeti feltételek sem igazán fontosak, az «ügy» lebecsülését érzik.” 42 A következőkben az 1985. I. törvény fogyatékosokat érintő részeit idézem. • Az állam a testi, az érzékszervi az értelmi és a beszédfogyatékosok neveléséről és oktatásáról fokozottan gondoskodik. /9.§(3)/ • Fogyatékos tanulóknál az anyagi felelősségre vonatkozó törvényi részt nem lehet alkalmazni. /37.§(5)/ • A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékos gyermekek nevelését ellátó óvodák a fogyatékosság jellegét és mértékét is figyelembe veszik. /43.§(2)/ • A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékos tanuló tankötelezettsége egy vagy két tanévvel meghosszabbítható, legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. /50.§(3)/ • Kötelező az iskolai előkészítő foglakozáson való részvétele annak a testi, érzékszervi, értelmi és beszédfogyatékos gyermeknek, akinek az iskolába lépéshez szükséges fejlettségét az óvodai nevelés nem tudta biztosítani. /51.§(3)/ • A testi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos gyermek, akinek egészségi és személyiségállapota miatt fogyatékosságának megfelelő általános iskolában való nevelése-oktatása indokolt, tankötelezettségét a kijelölt általános iskolában teljesíti. /52.§(2)/

Kelemen Elemér dr.: Tájékoztató jelentés a tankötelezettség teljesítéséről [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 22418/1985. VIII. /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára / (11 o.)] 42 Kelemen Elemér dr.: Tájékoztató jelentés a tankötelezettség teljesítéséről [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 22418/1985. VIII. /Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára / (19. o.)] 41

40

•

Az iskolai nevelés-oktatás szempontjából képezhetetlen tanköteles gyermeket a tankötelezettség teljesítése alól fel kell menteni. /53.§(2)/ • A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékos gyermekek nevelését és oktatását ellátó általános iskolák tevékenységük során a fogyatékosság jellegét és mértékét is figyelembe veszik; előkészítő foglalkozást szervezhetnek./70.§(3)/ • A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékos tanulókat a középfokú iskolák a fogyatékosság jellegét és mértékét is figyelembe véve oktatják. /75.§(2)/ • A speciális szakiskola a többi középfokú iskolában tanulókkal fogyatékosságuk miatt együtthaladásra képtelen fiatalok számára a képességeiknek megfelelő szakmákban, illetőleg betanított munkakörökben való elhelyezkedést elősegítő szakképzést nyújt. /86.§(1)/ • A speciális szakiskolának két évfolyama van. /86.§(2)/ • A tanuló a második évfolyam sikeres elvégzése után a tanulmányoknak megfelelő szakmai vizsgát tehet. /86.§(3)/ • A speciális szakiskolában szerzett bizonyítvány szakmunkás-, illetőleg betanított munkás munkakör betöltésére képesít. /86.§(4)/ • A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékosok iskoláinak diákotthonaiba való felvételről az intézmény igazgatójával egyetértésben az árhelyező szerv dönt. /153.§(3)/ Az 1985. I. törvény mindössze ennyiben foglalkozik a fogyatékos gyermekek nevelésével, oktatásával. Mint látható, az 1985. évi I. törvény az általánosságok szintjén szabályoz, nem rendelkezik az egyéb fogyatékosságokról, a gyógypedagógiai nevelés sajátosságairól, az ezzel járó speciális személyi és tárgyi feltételekről. 1985-től a Kisegítő iskola mellett egy óvodai csoport is megkezdte működését. Ezek a gyermekek többnyire középsúlyos értelmi fogyatékosok voltak, mivel az enyhe fogyatékosok jól integrálódtak a normál óvodai csoportokba.

41

1983-tól megkezdte működését a városban a Rehabilitációs Gyermekotthon. Az itt elhelyezett halmozott-, illetve középsúlyos fogyatékos gyermekek oktatását a kisegítő iskola tantestülete látta el, ezek a gyermekek az iskolánk tanulói voltak, s mintegy kihelyezett tagozatként működtek az otthonban a gyógypedagógiai osztályok. „7/1987.(I. 29.) sz. VB határozat: A VB Szebeniné Rónai Zsuzsanna, a Kisegítő iskola igazgatójának 1987. február 1-vel történő felmentésével, egyben a tatai új általános iskola és diákotthon igazgatói munkakörébe áthelyezésével egyetért.” Ez az áthelyezés nem elsősorban az igazgatónő személye miatt, hanem a vele távozó gyógypedagógusok miatt, jelentős veszteség volt a tatabányai Kisegítő iskola számára. Említést érdemel a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1985. évi 17. számú törvényerejű rendelete, mely a «kisegítő és foglalkoztató iskola» elnevezések helyett az enyhén illetve középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája elnevezést vezeti be. 1987. szeptember 1-től (napjainkig) Kovács Lászlóné az - immár a Füzes Utcai Általános Iskola nevet viselő - intézmény igazgatója.

42

A továbbképző tagozattól a speciális szakiskoláig A kisegítő iskolát végzett gyermekek számára több mint 35 évig nem nyílt lehetőség szakmatanulásra. „A továbbképző tagozat az 1983/84-es tanévben kezdte meg működését Brém Ferencné vezetésével (…)”43 „A kisegítő iskola továbbképző tagozata azoknak a fiataloknak, akik ezt a továbbtanulási formát választják, a közösségi élet, a kulturális, a mozgalmi és sporttevékenység kereteinek biztosításával, az alapműveltség további gazdagításával és a választott szakma (munkakör) elsajátításához nyújtott szervezett segítséggel támogatja a társadalmi beilleszkedést, a szakmatanulást és a munkába állást.”44 A továbbképző tagozat (később speciális szakiskola) sorsa időnként a Füzes Utcai Általános Iskolával, időnként attól függetlenül alakult. A továbbképző tagozat indulása utáni évben a Dolgozók Iskolájában nyert elhelyezést. Különös gondot fordított a tagozat működésére a Komárom Megyei Tanács. A Művelődésügyi Osztály beszámolói, munkatervei rendszeresen foglalkoztak az intézmény működésével. „Felmérjük a továbbképző tagozatra jelentkező és annak elvégzésére képes tanulók körét. Központi segítséggel bővítjük a továbbképző tagozatot, a lehetőségekhez mérten a leányok számát is növeljük.”45 Az 1985/86-os tanévtől megkezdődik az intézmény speciális szakiskolává történő átszervezése, melyhez a megye szakmai, módszertani anyagokat, ajánlásokat adott. Részlet Szabó Sándor (a Speciális Szakiskola utógondozója) 1989es jelentéséből: „Iskolánk 1983. óta működik, 1986-ig, mint Ipari Jellegű Továbbképző Iskola, 1987-től, mint Speciális szakiskola.”46 Az 1984. május 31-én készült Jegyzőkönyv a tatabányai Kisegítő Iskolában végzett összegző látogatást értékelő értekezletről [Éltes Mátyás Általános. Iskola. és Speciális. Szakiskola Irattára] 44 A kisegítő iskola nevelési és oktatási tervei I. kötet, 1979. OM. [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin, /Tankönyvkiadó, Budapest, 1991. / (15-24. o.)] 45 Komárom Megyei Tanács Művelődésügyi Osztály 1984-es munkaterve [Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára] 43

43

„A speciális szakiskola célja, hogy a gyógypedagógiai alapfokú nevelő-oktató munka eredményeire támaszkodva az üzemmel, vállalattal együttműködve nyújtson differenciált segítséget a szakmatanuláshoz, a társadalmi beilleszkedéshez, a felnőtt életre felkészüléshez, ezzel tegye képessé a fiatalokat arra, hogy társadalmunk rendezett életvitelű, eredményesen dolgozó tagjaivá váljanak.”47 1986-ben a Speciális Szakiskola önálló épületet kapott (nagyon elhanyagolt, lepusztult, nem iskolaépületet) a Mátyás király úton. 1987-ben a 314. számú Ipari Szakmunkásképző Intézethez került az intézmény / ld. XXII. sz. melléklet /. A közismereti tananyag oktatásának kérdéseiben teljes szakmai önállósággal bírt az iskola. 1989. szeptember 18-i előterjesztésből kitűnik, hogy: „A speciális szakiskola önállóvá válását a 314. sz. ISZI és az Erősáramú Szakközépiskola igazgatója kezdeményezte.”48 A tanácsülés nem látta a feltételeket megfelelőnek, így elutasította a kezdeményezést október 4-i ülésén. Később ezeket az intézményeket átadta a Megyei Önkormányzatnak. 1990. június 14-én a Városi Tanács VB ülésen úgy döntött, hogy a szakképzés ismét tartozzon a Füzes Utcai Általános Iskolához. Ekkor vonult nyugdíjba előző vezetője, s a tagozat irányításával Király Idát bízták meg, aki jelenleg is irányítja az itt folyó nevelő-oktató munkát. A Speciális Szakiskolát 1991. augusztus 5-én vette át /vissza / a Füzes Utcai Általános Iskola. A Speciális Szakiskola nagyon áldatlan körülmények között működött. Műhelyei a város több pontján szétszórva, és egyre nehezebb volt olyan vállalatot találni, aki segítette volna a szakképzést. Végül a Füzes utcai „anyaintézmény” melletti kollégium megüresedésével lehetőség nyílt kielégítőbb elhelyezésére. Ezt Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata az 1994. június 15-i közgyűlési határozatával tette lehetővé. Igaz, hogy pici hálószobák szolgáltak tanteremként, de ebből legalább elegendő volt. Szinte törvényszerű, hogy ez az épület is elhanyagolt, leSzabó Sándor 1989-es jelentése [Éltes Mátyás Általános. Iskola. és Speciális. Szakiskola Irattára] A speciális szakiskola nevelési és oktatási terve, Ideiglenes jelleggel, MM. Budapest 1986. [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin, /Tankönyvkiadó, Budapest, 1991./(199. o.)] 48 Tatabányai Városi Tanács 1989. szeptember 18-i ülésének Jegyzőkönyve 46 47

44

pusztult állapotban került a birtokunkba. Az alagsori pincék adtak helyet a fémipari szakképzésnek. 1992-től megkezdődött – előbb külső gyakorlóhellyel - a palántanevelő - zöldségtermesztő szakma tanítása. A város által biztosított területen pályázati pénzekből, illetve szakképzési hozzájárulásból megkezdődött a tangazdaság kialakítása. 1995. december 21-én már az üvegház is átadásra került. 1995/96-ban a következő szakmákat oktatta a tagozat: • Palántanevelő - zöldségtermesztő • Szerkezetlakatos • Nőiruha – készítő • Központifűtés-szerelő • Asztalos • Tetőfedő • Szobafestő – mázoló Az 1997/98-as tanévtől a 9-10. évfolyamos oktatás is a Speciális Szakiskola alapfeladatai közé került a fenntartó kezdeményezésére. Az 1999/2000-es tanévben a következő szakmák elsajátítására nyílik lehetősége fogyatékos gyermekeknek: • Lakástextilvarró- és javító • Varrómunkás • Vas- és fémipari előkészítő • Parkgondozó • Zöldség- és fűszernövénytermelő Minden szakma oktatása saját tanműhelyben történik.

45

A rendszerváltás utáni szemléletváltozás Az 1989-es nagy változások, szellemi pezsgés hatással volt tantestületünkre, iskolánkra is. Az eredményesebb tevékenykedés érdekében fel kellett hagyni a paternalista szemlélettel, és saját kezünkbe kellett venni minden olyan dolgot, ami anyagi és erkölcsi megbecsülést, eredményt hozott az intézménynek. Szinte a legelső ilyen lépésünk volt az, hogy 1989 végén alapítványt hoztunk létre, «Nyújtsd a kezed!» néven. Az alapítvány célkitűzései között szerepelt: ebédlő, tornaterem létrehozása, szaktantermek kialakítása és a tárgyi feltételek javítása, a tanulók segítése, a szabadidős tevékenység fokozott támogatása. Első eredményünk, hogy 1990-ben a régi ebédlő épületét eladta a város, a bevételből a használhatatlan alagsori gondnoki lakásból ebédlő kialakítására került sor. Ezzel megszűnt az étkezések miatti vándorlás. Az óvodai csoport – nagyon szűkös körülmények között – a „főépületben” nyert elhelyezést. Megkezdődött a pályázatok kiírása is ebben az időszakban, s ez nagymértékben segítette elképzeléseink megvalósítását. 1990-ben eredményes pályázat révén sikerült iskolarádiót kiépíteni az iskolában. A nagy tornaterem-építési hullámban sikerült a fenntartó Tatabánya Megyei Jogú Város Képviselőtestületét meggyőzni, hogy a fogyatékos gyermekeknek is szükségük van a lehetőségre, hogy egészséges körülmények között vegyenek részt a testnevelés órákon. Így az önálló igazgatás 25. évfordulóján, 1992-ben fel is avathattuk a közel 600 m2-es tornatermet. Ez végre méltó helye lehetett iskolagyűléseknek, ünnepélyeknek, iskolai rendezvényeknek. Ezzel egy időben kisebb park kialakítása is megtörtént, ahol a gyerekek kultúráltan tölthették szabadidejüket, és egyben kompenzálta a környezet kietlenségét is. Az évforduló kapcsán nagyobb odafigyelést

46

tapasztalhattunk, ennek köszönhetően az iskola előtti járda is felújításra került. Az óvodás és előkészítős gyermekek száma oly mértékben csökkent, hogy összevonásra került a két csoport 1991/92-es tanévtől. Éreztük, hogy a fogyatékosokkal szembeni előítéletek csökkennek, végül is a demokratikus közgondolkodás is ezt követelte. Szorosabbá vált a kapcsolat az Oktatási Bizottság tagjaival, az Oktatási Iroda munkatársaival, a város vezetői is rendszeresen megjelentek rendezvényeinken.

47

Az 1993. LXXIX. törvény Az 1993. évi LXXIX. törvény óriási előrelépést jelentett. Terjedelmében és mélységében is jóval nagyobb súlyt fektet a gyógypedagógiai nevelésre. 1996. évi LXII. törvény további lehetőségeket teremtett a fogyatékos tanulók nevelésében, oktatásában. Ezt segítette az is, hogy a Magyar Köztársaság aláírta a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezményt. A tankötelezettséget az 1993. évi törvény még a 18. életévig teszi meghosszabbíthatóvá, az 1996. évi módosítás már lehetővé teszi /10 évfolyamos iskola esetén /, hogy további 3 évig részt vegyen a tanuló a nappali oktatásban. Ez azért is lényeges, mert az 1996. évi módosítás szerint a fogyatékos tanulók számára lehetőség nyílik, hogy a követelményeket egy tanítási évnél hosszabb idő alatt teljesítsék. Az 1996. évi módosítás kitér a tartalmi szabályozásra oly módon, hogy kiadni rendeli a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelveit, illetve a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelveit is. 1993. évi LXXIX. törvény a tanuló jogává teszi, hogy „képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez mérten továbbtanuljon (…)” /10.§(3)/ Ez szemléletváltozást is mutat, hiszen joggá teszi a különleges bánásmódot és nem „kegyként” adományozza. Az 1996. évi módosítás a szakiskolákkal kapcsolatosan rendelkezik a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók továbbképzéséről is, ez óriási lépés az előző törvényi szabályozáshoz képest. Az 1993. évi LXXIX. törvény 30.§ hat bekezdésben foglalkozik önálló cikkelyben a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézménnyel, a képzési kötelezettséggel. Az 1996. évi törvénymódosítás már a következő címet adja a 30.§nak: „A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jog, a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, képzési kötelezettség.” Ez a szakasz így már 12 bekezdésből áll.

48

Foglalkozik a korai fejlesztéssel, az intézményrendszerrel, a tárgyi és személyi feltételekkel, a beiskolázási eljárási szabályokkal, az óvodai fejlesztő felkészítéssel; a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel és a magatartási rendellenességgel küzdő gyermekkel; a vizsgáztatás speciális körülményeivel; a fogyatékosokkal foglalkozó személyekkel szembeni szakmai követelményekkel. Nagy előrelépésnek tartom az 1993. évi törvényben a pedagógiai szakszolgálat intézményének megjelenését. Az 1996. évi módosítás többlet órakeretet biztosít a fogyatékos tanulók speciális szükségletének megfelelő fejlesztésre. Differenciál a habilitációs és rehabilitációs tanórai foglalkozások mennyiségét illetően a különböző fogyatékosságok szerint. Ez a lehetőség a szakmaiság irányába mozdítja el az egész gyógypedagógiai oktató-nevelő pedagógiai munkát. Az előzőeken kívül mód nyílik választható tanórai foglalkozások szervezésére is. Ez területünkön megteremti annak a lehetőségét, hogy a – gyakori – tartós hiányzás miatti kiesést tanulóinknál pótoljuk, illetve azon tanulóknál, akiknél a képességük lehetővé teszi, alapvizsgára történő felkészítés folyjon. Eltörölte az előkészítő osztályt, ami a gyógypedagógiai területen nagyon fontos. Sok gyermek nem jár óvodába, súlyos gondok vannak velük első osztályban. Nagyobb biztonságot ad a tanév szervezésének tekintetében az a rendelkezés, ami kimondja, hogy fogyatékos tanulók részére kötelező a napközis csoportok szervezése. Figyelembe veszi az 1996. évi módosítás 53.§(4) azt is, hogy a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő tanulók a felsőbb évfolyamokban is hosszabb időre szorulnak felügyeletre. Az értelmező rendelkezések között meghatározásra kerül: • Melyek a fogyatékosok neveléséhez, oktatásához szükséges sajátos feltételek; • Mit jelent az, hogy „más fogyatékos”; • Megfelelő színvonalon való további gondoskodás; • Tagozat, mint intézményegység;

49

•

Anyasági támogatás, gyermekgondozási segély esetén a gyermek napközbeni ellátása. A törvény 1. számú melléklete tartalmazza a nevelési-oktatási intézményben alkalmazottak körét, kötelező óraszámát, valamint a normatív finanszírozás elveit. Itt külön fejezetbe foglalták a kizárólag fogyatékos tanulók, gyerekek nevelését, oktatását ellátó intézményekre vonatkozó eltérő rendelkezéseket. Ez végre rendezte az iskolaotthonos osztályba, illetve a speciális szakiskolában tanító gyógypedagógusok óraszámát. Csökkent a napközis nevelők és a szakoktatók heti óraszáma. Későbbi bevezetéssel ugyan, de főállású könyvtárost biztosít. Az 1996. évi módosítás enyhíti az alkalmazás feltételeit az 1993. évi eredeti törvényhez képest. A 128.§(5) lehetővé teszi azon óvónők, tanítók és tanárok gyógypedagógusi munkakörben való alkalmazását, akik már hét éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Ezt –kissé szabadon –úgy is értelmezhetjük, hogy a hét éves gyógypedagógiai területen végzett munka felér a főiskolai tanulmányokkal, hiszen feleslegessé teszi azt. Iskolánkban, a speciális szakiskolával együtt évek óta közel 60 olyan tanuló van, aki testnevelés alól felmentett és gyógytestnevelésre javasolt. Ehhez a törvény nem biztosítja a szakembert, illetve az önkormányzat jóindulatán múlik, hogy megadja-e ehhez a szükséges bért. Hasonló a helyzet a logopédiával is. Az 1999. évi LXVIII. törvény különösebb változást nem hozott a fogyatékos gyermekek oktatásában. Erősödött a szakmai munka iránti igény kifejeződése azáltal, hogy a rehabilitációs és habilitációs célú órák aránya 10%-ról 15%-ra nőtt. Lehetővé teszi az előkészítő osztályok szervezését, de ez a jelenlegi önkormányzati kondíciókat ismerve, lehetőség is marad.

50

Az 1993. LXXIX. törvény és módosításainak hatása A törvény hatására 1993-ban megalakult intézményünkben az Iskolaszék. Időnként formális a működése, de ez is egy csatorna a fenntartó felé. A zsúfoltságot csökkenteni kellett, valamint az elhelyezés körülményeit javítani, ezért 1995. szeptember 1-től az óvodánk az Erőműtelepi Óvodában nyert elhelyezést. Itt a lecsökkent gyermeklétszám következtében jó viszonyok közé kerültek a kisgyermekek. Viszont gondot okozott a gyerekek utaztatása, végül az iskolabuszok oda is elvitték 1996tól őket. 1997. január 1-jén az Önkormányzat létrehozta a Pedagógiai Szakszolgálatot. Szeptember 1-től a Füzes Utcai Általános Iskolától átkerült a Városi Beszédjavító Intézet is. A Rehabilitációs Gyermekotthon «privatizálásra» került szintén ebben az évben. Egy német támogató segítségével DOH Ungarn KHT néven működött tovább. Alapszabálya szerint megyei körzeti feladatokat lát el, de csak a halmozott fogyatékosok körében. Az addig ott lévő középsúlyos tanulókat ezért a kömlődi gyógypedagógiai intézményben kellett volna a szülőknek átvinni. A tatabányai családok erős tiltakozása következtében 2 összevont tanulócsoport elhelyezésére iskolánk épületében került sor. Ez semmilyen tekintetben nem felelt meg a kívánatos feltételeknek, de a szülők ezt tartották jobb megoldásnak. Ez a feladat nem jelent meg az alapító okiratban. Az Oktatási Bizottság 1997. június 2-i ülésén kimondta: nem támogatja, hogy bővüljön iskolánk feladatköre a középsúlyos fogyatékosok feladataival. 25/1998.(II.2.) sz. Oktatási Bizottsági határozat: „1998. szeptember 1-től a Füzes Utcai Általános Iskola és Speciális szakiskola látja el a középsúlyos fogyatékos gyerekek oktatását, melyre az igényelt plusz 2X10 óra biztosítását a költségvetés tárgyalásánál megoldják. Ezzel a feladattal az iskola alapító okirata nem módosul. A feladat

51

vállalásával egyidejűleg az 1998/99-es tanévtől középsúlyos gyerekeket nem iskoláz be.” Az iskolánk mellett lévő Szabó József Kollégium a csökkenő gyermekszám miatt üresen állt évekig. 1994-ben az első emeletet elfoglalta a szakképzésünk. Az általános iskola súlyos teremgondokkal küszködött. A törvény hatására nagyon sok csoportbontás, egyéni foglalkozás lehetősége teremtődött meg, de hely nem volt. Az iskola helyzetét megértve, - a kollégium sorsát is egyúttal megoldva, - megszületett a 22/1998.(II. 23) Bizottsági határozat: Szabó József Kollégium II. emeletének átadása a kisegítő iskola számára. A képviselőtestület 1998. augusztus 19-én (sic!) hagyta jóvá a költözködést. A felső tagozat szaktantermi felszereléssel 1 hét alatt települt át. Ez a megoldás nem volt kielégítő. A 20 m2-es viharvert hálószobákat nagyon nehéz volt tanteremként berendezni. A világítás sem volt megfelelő. A tél beállta újabb megpróbáltatásokat hozott. A fűtés nem üzemelt kielégítően, 17-19 °C-ban didergett felnőtt, gyerek egyaránt. De volt bőven hely speciális gyógypedagógiai foglalkozásokra.

52

Egy lépés Európa felé Az 1998-as helyhatósági választások után a költségvetés készítésekor a képviselőtestület kényszerhelyzetbe került: vagy működési hitelt vesz fel, és ezzel eladósodik, vagy csökkenti a kiadásokat intézményei összevonásával átszervezésével, megszüntetésével. Már 1995-ben, az Arany iskola megszüntetésekor felvetődött még egy iskola bezárása, de a közvélemény nyomására akkor elállt ettől a testület. A probléma csak tovább nőtt. Több iskola 50-60%-os kihasználtsággal működött. Ezeket számba véve a polgármester – szakértők bevonásával – elkészített egy vitaanyagot az intézményi kiadások csökkentésére. Az anyagban szerepelt, hogy a Bánhidai Általános Iskolát jogutóddal megszüntetik, és helyére költözik a Füzes Utcai Általános Iskola. A Füzes Utcai Általános Iskola helyére a mésztelepi Kossuth Lajos Általános Iskola (többségében cigány etnikumú tanulókkal) költözik. Ez széles körben, lakossági fórumokon került megvitatásra, indulatoktól sem mentesen. Erőteljes lobbizás folyt, s már a képviselőtestület elé egy másik variáció került. Hosszas ülésezések után végül is az eredeti javaslat szerezte meg a többségi támogatást. Ez számunkra hihetetlenül nagy eredmény volt. A bánhidai iskolaépület a legmodernebb a városban, központi helyen található. Szép környezet, részben lakótelepi, részben családi házas övezet. Nem bántuk, hogy újra költözködni kell, mindenki lelkesedett. 1999. június végén birtokba vettük az iskolát. A tatabányai kisegítő iskola új neve: Éltes Mátyás Általános Iskola és Speciális Szakiskola. A döntés következtében takarékossági megfontolásból elvonták a második igazgatóhelyettesi státuszt, összevonásra került (a törvénnyel ellentétes módon) a középsúlyos tanulók 2 osztálya eggyé, a három harmadik osztály kettővé. Az óvoda átkerült egy olyan óvodába, ahol eddig is foglalkoztak fogyatékos gyermekekkel.

53

Közben egyre gyakoribbá váltak a tiltakozó megmozdulások, volt, aki bírósághoz fordult, volt, aki egyszerűen bedobálta iskolánk ablakait. Aláírásokat gyűjtöttek, népszavazás kiírását követelték az Önkormányzattól. Sokan felháborodtak azon, hogy tanulóink mindössze kb.120 fővel voltak többen, mint az előző iskola tanulói. Csak azt nem tudják a polgárok, hogy esetünkben ezt kettővel kell szorozni. A 16 tantermes iskolába mi 24 tanulócsoporttal költöztünk be. Éppen ezért a nyár folyamán még 2 osztályterem kialakítására került sor a hatalmas aulában. Minden kiszolgáló helyiségben tantermet, vagy foglalkoztató szobát alakítottunk ki, tulajdonképpen nem lett tágasabb az elhelyezésünk. De vannak szaktantermek, az épületen belül van a tágas ebédlő, van aula, és gyönyörű a környezet. Lehet sétálni, kiállításokra, kulturális rendezvényekre menni a gyerekekkel. A Bánhidai Általános Iskola a könyvtárát nem vitte át a jogutód Dózsa György Általános Iskolába, szabadságra hivatkozva. Szeptember 30-ig közös megegyezéssel haladékot kapott. Később kiderült, ezzel a lépéssel érték el azt, hogy nem befejezett dolog a költözés. 1999. szeptember végén a bíróság felfüggesztette a Közgyűlési határozat végrehajtását, mert törvénytelennek találta a döntést. Jogerős bírósági ítélet még nem született.

54

Összegzés Egy iskola története sok szálon vázolható. A statisztikák, naplók elemzése révén a tanulónépesség és a pedagógusok összetételét, jellegzetességeit lehet bemutatni. Egy másik lehetőség a tárgyi feltételek alakulásának figyelemmel kísérése. Lehetséges a pedagógiai alapdokumentumok időbeni változásait elemezni. Munkámban elsősorban a jogszabályok változásának hatását kívántam bemutatni, a teljesség igénye nélkül, hiszen egy záró dolgozat kereteit meghaladja a teljes bemutatás. Nem foglalkoztam a Nemzeti alaptanterv hatásával, és fontos állomás volt a Pedagógiai program megalkotása is. Hasonló jelentőségű a cigány tanulók részére készített felzárkóztató program is. „(…) szakterületünkön is változásokról van szó – kiszorítottság helyett. A változások egészséges fejlődési lehetőségeket és méltányos közoktatási helyzetet biztosítanak a gyógypedagógia számára (…) Speciális intézményeink ma is sokirányú feladatellátásra vállalkoznak: Pl. • Halmozottan sérülteket és autisztikus tünetekkel küzdő gyermekeket vonnak be a tanulás-tanítás folyamatába. • Vagy: különféle szolgáltatásokat indítanak: pl. korai gondozás, iskolára előkészítés, hétvégi gondozás területein. • Kialakítanak közös igazgatású, többcélú intézményeket: logopédiai óvodai vagy osztálycsoportok és speciális szakiskolák létesítésével. • Kedvező környezeti adottságok esetén mezőgazdasági és ipari tevékenységet folytatnak (…) Mindezekkel a jövő gyógypedagógiai központjainak modelljét építik.49 Iskolánk a kezdeti összevont tanulócsoportoktól a sokrétű tevékenységig nagyon nagy utat tett meg. Ma már az igényes szakmai munkára is megteremtődtek a feltételek, a gyógypedagógusok specializált képzésével, a pedagógusok gyógypedagógiai képesítésével. Vannak még megMikecz Pálné dr.: A gyógypedagógia helye a magyar közoktatásban [Gyógypedagógiai Szemle XXI. évf.1. szám (22-24. o.)] 49

55

oldandó feladatok jócskán, de a szakmai elhivatottság, a társadalom nagyobb toleranciája, a feltételek fokozatos javulása biztos sikert ígér. Tevékenységünk nem csak az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékos tanulók oktatására szorítkozik, hiszen tanulóink között nagyon sok más fogyatékos is akad. Ma már nem eldugottan, a periférián működik a tatabányai «kisegítő iskola», kollégáimmal nagyon bízom benne, hogy mindenki látni fogja, milyen munka folyik intézményünkben, milyenek azok a gyerekek valójában, akikről eddig csak előítéletes vélemények fogalmazódtak meg. Önbecsülésük növekedése nagy lépés a teljes értékű emberi élet felé.

56

Statisztika

160 140 120 100 80 60 40 20 0

1947 1948 1949 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1965 1966 /48 /49 /50 /52 /53 /54 /55 /56 /57 /59 /60 /61 /62 /63 /64 /66 /67

tanulólétszám 60 tanulócsoport 3

0

15

24

27

30

18

18

18

21

25

40

49

84 102 143 149

0

1

1

1

2

1

1

1

1

1

2

3

5

6. ábra: A kezdetektől az önállóvá válásig50

50

Az 1948/49-es tanévről nincs adat

6

9

9

57

300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

1967/ 1969/ 1970/ 1972/ 1974/ 1975/ 1977/ 1978/ 1980/ 1982/ 1983/ 68 70 71 73 75 76 78 79 81 83 84

tanulólétszám

154

181

172

tanulócsoport

10

11

11

11

165

167

196

178

209

255

276

11

11

12

13

14

18

17

7. ábra: Az önálló igazgatástól 1985-ig

58

275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

1985 1986 1988 1989 1990 1991 1993 1994 1995 1996 1998 1999 /86 /87 /89 /90 /91 /92 /94 /95 /96 /97 /99 /200

tanulólétszám

252

241

210

233

228

238

231

247

256

236

204

231

tanulócsoport

20

20

18

20

20

20

21

21

21

21

21

17

8. ábra: Az 1985-től 1999-ig terjedő időszak

58 59

300 250 200 150 100 50 0

1947 1950 1952 1955 1957 1960 1962 1965 1967 1970 1972 1975 1977 1980 1982 1985 1987 1990 1992 1995 1997 /48 /51 /53 /56 /58 /61 /63 /66 /68 /71 /73 /76 /78 /81 /83 /86 /88 /91 /93 /96 /98

tanulólétszám

60

22

27

18

20

40

84

tanulócsoport

3

1

1

1

1

2

5

143 154 9

10

172 11

11

167

196 209 255 252 206 228 249 256

224

11

12

21

14

18

20

9. ábra: A létszámok alakulása az iskola történetében

19

20

21

21

60

70 60 50 40 30 20 10 0

1967/ 1968/ 1985/ 1991/ 1992/ 1994/ 1995/ 1996/ 1997/ 1999/ 68 69 86 92 93 95 96 97 98 2000

ped. álláshely 10

20

48

45

42

57

57

66

65

9

14

26

26

31

40

36

39

38

0

0

1

4

3

11

10

ebből gyp. kép.nélküli

1

17

10. ábra: Szakképesítés alakulása a fellelt adatok alapján

61

50% 45% 40% 35% 30% Adatsor1

1983/8 1986/8 1987/8 1988/8 1989/9 1990/9 1991/9 1992/9 1993/9 1995/9 1998/9 4 7 8 9 0 1 2 3 4 6 9 37%

32%

42%

43%

42%

40%

40%

31%

32%

33%

50%

11. ábra: A cigány tanulók aránya a rendelkezésre álló adatok alapján

62

Mellékletek jegyzéke I.számú melléklet: II.számú melléklet: III.számú melléklet:

A VKM. 120. 083/1947. számú levele 7. 400/1947. V. K. M. számú rendelet Vármegyei Tanfelügyelőség 1912/1947. sz. levele IV.számú melléklet: Vármegyei Tanfelügyelőség 1912=1/1947. sz. levele V.számú melléklet: A VKM. 137590/1947. számú levele VI.számú melléklet: Jeney Gyula igazgató 8./1947-48. számú levele VII.számú melléklet: Pulai György igazgató 79/947. sz. levele VIII.számú melléklet: Felsőgallai igazgatók levele IX.számú melléklet: A bánhidai és alsógallai iskolák jelentése X.számú melléklet: A mésztelepi iskola igazgatójának és a Budapestvidéki Tankerületi Felügyelőség levele XI.számú melléklet: Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Magán Népiskolája igazgatójának levele XII.számú melléklet: Kimutatás a gyógypedagógiai osztályokról XIII.számú melléklet: Tóth Sándor felügyelő igazgató 209-II. sz. levele XIV.számú melléklet: Vármegyei Tanfelügyelőség 1912/1947. sz. levele XV.számú melléklet: A gyógypedagógiai iskolák, illetőleg osztályok ideiglenes óraterve és tanterve (részlet) XVI.számú melléklet: Hegyháti Alajos foglalkoztató iskolai igazgató A/78/966. iktatószámú levele XVII.számú melléklet: Tatabányai kisegítő osztályok helyzete XVIII.számú melléklet: Fürst József 12.543/1967. sz. levele XIX.számú melléklet: Ivák Istvánné kisegítő iskolai igazgató 104/1971. iktatószámú levele

63

XX.számú melléklet: A gyógypedagógiai oktatás helyzete [Dolgozók Lapja, 1974. április 26. péntek] XXI.számú melléklet: Folytatni kell a közoktatás-politikai határozat végrehajtását [Dolgozók Lapja, 1975. augusztus 27.] XXII.számú melléklet: Harsányi Lászlóné IV/1262/1987. sz. levele

64

Ábrák jegyzéke 1. ábra. A Füzes utcai épület korabeli homlokzata

31

2. ábra. A Füzes utcai épület belső udvara 1982-ben

32

3. ábra. A mi utcánk…

33

4. ábra. Az utca túlsó oldala…

34

5. ábra. A Szénosztályozó

34

6. ábra: A kezdetektől az önállóvá válásig

56

7. ábra: Az önálló igazgatástól 1985-ig

57

8. ábra: Az 1985-től 1999-ig terjedő időszak

58

9. ábra: A létszámok alakulása az iskola történetében

59

10. ábra: Szakképesítés alakulása a fellelt adatok alapján

60

11. ábra: A cigány tanulók aránya a rendelkezésre álló adatok alapján

61

65

Irodalomjegyzék 1.

A fogyatékos gyermekek intézményes nevelésének, oktatásának, a társadalmi munkamegosztásba való beilleszkedésük továbbfejlesztésének feladatai [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési és ifjúságvédelmi főosztály, 1983. május (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)]

2.

A kisegítő iskola nevelési és oktatási tervei I. kötet, 1979. OM. [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin, (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.)]

3.

A speciális szakiskola nevelési és oktatási terve, Ideiglenes jelleggel, MM. Budapest 1986. [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin, (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.)]

4.

Az 1984. május 31-én készült Jegyzőkönyv a tatabányai Kisegítő Iskolában végzett összegző látogatást értékelő értekezletről [Éltes Mátyás Általános. Iskola. és Speciális. Szakiskola Irattára]

5.

Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a »Budapest~vizsgálat« tükrében [Szerk.: Dr.Czeizel Endre, Lányiné Engelmayer Ágnes, Rátay Csaba (Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1978)]

6.

Csabay Lászlóné dr.: A gyógypedagógiai nevelési rendszer alakulása, fejlesztési irányai [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 1986. május 27. (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)]

7.

Csabay Lászlóné dr.: Az értelmi fogyatékosok nevelés – oktatásának helyzetelemzése, és a fejlesztés irányai [Művelődési Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 1987. április (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)]

8.

Csabay Lászlóné dr.: Gyógypedagógia [Munkaanyag, Budapest, 1985. május (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)]

9.

Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése [Szemelvények, (szerk.: Mesterházi Zsuzsa - Páricska Katalin) Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.]

10. Gordosné dr. Szabó Anna: A mozgáskorlátozottak és a gyógypedagógia kapcsolata- történeti előzmények [Gyógypedagógiai Szemle , 1994.]

66

11. Gordosné dr. Szabó Anna- Dr. Rédey Ferenc: Fogyatékosságügyi szervezettani ismeretek és a fogyatékosokra vonatkozó jogszabályok [Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.] 12. Gordosné dr. Szabó Anna: Időszerű gyógypedagógiai témák a magyar nevelésügyi kongresszusokon (1848-1993.) [Gyógypedagógiai Szemle, XXI. évf. 1993. október-december] 13. Hatos Gyula: A kisegítő iskolára előkészítés néhány kérdése [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.)] 14. Hegyháti Alajos foglalkoztató iskolai igazgató A/78/966. iktatószámú levele[Városi Levéltár, Tanácsi Iratok, Művelődésügyi Osztály, 1966.] 15. Iskolaszolga, 1993. szeptember-október (Iskolaszolga Kft. Budapest) 16. Iskolaszolga, 1996. szeptember-október (Iskolaszolga Kft. Budapest) 17. Iskolaszolga, 1999. szeptember-október (Iskolaszolga Kft. Budapest) 18. Ivák Istvánné kisegítő iskolai igazgató 104/1971. iktatószámú levele [Városi Levéltár, Tanácsi Iratok, Művelődésügyi Osztály, 1971.] 19. Ivák Istvánné: Komárom megye kisegítő iskoláinak körzetesítési terve [Munkaanyag 1973-ból (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 20. Kelemen Elemér dr.: A gyógypedagógiai nevelés helyzete és fejlesztési irányai [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 22418/1985. VIII. (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 21. Kelemen Elemér dr.: Tájékoztató jelentés a tankötelezettség teljesítéséről [Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, 22418/1985. VIII. (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 22. Komárom megye a magyarországi sajtóban V. 1975-1979. Válogatott repertórium [József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1997.] 23. Komárom megye a sajtóban III. 1965-1970. Válogatott repertórium [József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1976.]

67

24. Komárom megye a sajtóban IV. 1970-1974. Válogatott repertórium [József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1985.] 25. Komárom megye kisegítő iskoláinak körzetesítési terve [Munkaanyag az 1973-as statisztikai adatok alapján (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 26. Komárom Megyei Tanács Művelődésügyi Osztály 1984-es munkaterve [Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára] 27. Komárom-Esztergom Megyei Feladatellátási, Intézményhálózatműködtetési és Fejlesztési Terv [Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Közlönye 1997. évi 1. Különszám, július (KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 28. Köznevelés [A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletei és közleményei, 1947.] 29. Magyar Közlöny 38. szám [Budapest, 1985. október 5.] 30. Művelődési Közlöny XXIX. évfolyam 20. szám [Budapest, 1985. október 29.] 31. Mesterházi Zsuzsa: Az értelmi fogyatékosság változó meghatározásainak előfordulása gyógypedagógiai nevelési dokumentumokban (1884-1984) [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin, (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.)] 32. Mikecz Pálné dr.: A gyógypedagógia helye a magyar közoktatásban [Gyógypedagógiai Szemle XXI. évf.1. szám] 33. Rendtartás a gyógypedagógiai intézmények számára [(Vitaanyag) Művelődésügyi Minisztérium Általános Iskolai Főosztály, 1974.] 34. Szabó Sándor 1989-es jelentése [Éltes Mátyás Általános. Iskola. és Speciális. Szakiskola Irattára] 35. Szakmai javaslat a Minisztertanács 2008/1984. /V. 28./számú határozat AKCIÓPROGRAMJA végrehajtását szolgáló MM INTÉZKEDÉSI TERV II/C/4. 2. pontjára: A SZAKRENDSZERŰ OKTATÁS HELYZETÉNEK ELEMZÉSE ÉS A FELADATOK MEGHATÁROZÁSA A MUNKAERŐELLÁTÁS KÖZÉPTÁVÚ ÉS TÁVLATI TERVEZÉSÉHEZ A GYÓGYPEDAGÓGIAI NEVELÉSRE VONATKOZÓAN [Művelő-

désügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, Gyógypedagógiai csoport, 1984. december (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)] 36. Szakmai javaslat a Minisztertanács 2008/1984. /V. 28./számú határozat AKCIÓPROGRAMJA végrehajtását szolgáló MM INTÉZKEDÉSI

68

TERV II/C/2. 1. pontjára: SZAKMAI JAVASLAT A GYÓGYPEDAGÓGIAI NEVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉPÍTÉSZETI SZABVÁNYAINAK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE [Művelődésügyi Minisztéri-

um Alapfokú nevelési főosztály, Gyógypedagógiai csoport, 1984. december (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)]

37. Tanterv és utasítás a kisegítő iskolák számára /Szerk. Lovász Tibor /[Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.] 38. Tatabánya közigazgatási repertóriuma I. [Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, Tatabánya, 1997.] 39. Tatabánya közigazgatási repertóriuma II. [Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, Tatabánya, 1998.] 40. Tatabánya közigazgatási repertóriuma III. [Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, Tatabánya, 1999.] 41. Tatabánya közigazgatási repertóriuma IV. [Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, (Kézirat) Tatabánya, 1999.] 42. Tatabánya Városi Tanács ―

1969. október 23-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1971. október 14-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1973. december 6-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1976. szeptember 23-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1976. december 16-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1982. október 28-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1986. december 18-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1988. december 15-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1989. szeptember 18-i ülésének Jegyzőkönyve

43. Tatabánya Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődésügyi Osztály vezetőjének 12.543/1967. iktatószámú levele [Városi Levéltár, Tanácsi Iratok, Művelődésügyi Osztály, 1967.] 44. Tatabánya Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődésügyi Osztály vezetőjének III-1245/1984. iktatószámú levele [Városi Levéltár, Tanácsi Iratok, Művelődésügyi Osztály, 1984.] 45. Tatabányai kislexikon [József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1975.] 46. Tatabányai Városi Tanács Végrehajtó Bizottság ―

1966. október 6-i ülésének Jegyzőkönyve

69 ―

1966. november 3-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1967. június 15-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1967. november 2-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1968. október 3-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1969. augusztus 21-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1973. augusztus 23-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1976. november 18-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1977. október 20-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1978. november 17-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1980. december 16-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1985. október 10-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1987. július 16-i ülésének Jegyzőkönyve

―

1990. június 14-i ülésének Jegyzőkönyve

47. Tervezet a Minisztertanács 2008/1984. /V. 28./számú határozat AKCIÓPROGRAMJA végrehajtását szolgáló MM INTÉZKEDÉSI TERV II/C/4/4. 1. pontjára: A GYÓGYPEDAGÓGIAI ISKOLÁK HÁLÓZATFEJLESZTÉSI-TERVEZÉSÉNEK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ SZAKMAI TARTALOM, KÖVETELMÉNYEK MEGHATÁROZÁSA

[Művelődésügyi Minisztérium Alapfokú nevelési főosztály, Gyógypedagógiai csoport, 1984. december (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Irattára)]

48. Tóth György dr.: A differenciált oktatás megvalósításának újabb lehetőségei a kisegítő iskola korszerűsítése szempontjából [In: Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése Szemelvények. Szerk.: Mesterházi Zsuzsa – Páricska Katalin, (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.)] 49. Varróné Csapó Katalin: A Füzes Utcai Általános Iskola története [Szakdolgozat, Tatabánya, 1992.]

70

Mellékletek

71

Tartalomjegyzék Bevezetés

1

Módszerek

4

Gyógypedagógia-történeti előzmények

5

Helytörténeti vonatkozások

8

A kezdetektől az önálló igazgatásig

10

Út az önálló iskolaépületig

21

Az 1985. I. törvény hatása

37

A továbbképző tagozattól a speciális szakiskoláig

42

A rendszerváltás utáni szemléletváltozás

45

Az 1993. LXXIX. törvény

47

Az 1993. LXXIX. törvény és módosításainak hatása

50

Egy lépés Európa felé

52

Összegzés

54

Statisztika

56

Mellékletek jegyzéke

62

Ábrák jegyzéke

64

Irodalomjegyzék

65

Mellékletek

70

Tartalomjegyzék

71

72

73

74

75

76

77

78

79

80

81

82

83

84

85

86

87

88

89

90

91

92

93

94