Szabó József
A felnőttoktatás társadalmi vonatkozásai különös tekintettel a helyi médiára
Tézisfüzet
2011
Szabó József (2009): Local media and sustainability. In: 7th international JTEFS/BBCC conference “Sustainable Development, Culture, Education” Latvia, pp. 67-71. Szabó József (2010): Shaping awareness with the help of the local media. In: 8th JTEFS/BBCC conference "Sustainable Development. Culture. Education". Paris, pp. 107-108. Bagi Judit Királyné, Gyula Lakatos, Marianne Szabó Bazsáné, Jozsef Szabo (2010): Hungarian civil organizations for dissemination of environmental knowledge. In: 8th JTEFS/BBCC conference "Sustainable Development. Culture. Education". Paris, pp. 73-74. Szabó József (2010): Ezüstszennyes csillagok – Projekt alapú, gyakorlatorientált, felsőfokú médiaképzés cigány szakemberek számára. In: Juhász Erika (szerk.): Harmadfokú képzés, felnőttképzés és regionalizmus. Center for Higher Education Research and Development. Hungary, pp. 89-93. Szabó József (2010): A múzeumok új kihívása: a múzeumandragógia. In: Kurta Mihály (szerk.): Múzeumandragógia I. 2010., Miskolc – Szentendre, Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, pp. 85-96. Szabó József (2010): Kultúra és gazdaság. In: Török József (szerk.): Közművelődési nyári egyetem, Szeged, Csongrád Megyei Népműv. E., pp. 456-468. Szabó József (2010): Komplex megoldások a médiaszakemberek képzésében. In: Juhász Erika – Szabó Irma (szerk.): Nemzetnevelés – felnőttnevelés – közművelődés konferencia, KulturÁsz KHE, Debrecen, pp. 282-287. Szabó József (2011): Új megoldások a környezettudatos nevelésben. In: Hegedűs Judit – Kempf Katalin – Németh András (szerk.): Közoktatás, pedagógusképzés, neveléstudomány. MTA Pedagógiai bizottság, pp. 63-64. Szabó József (2011): A környezettudatos nevelés támogatása a helyi média segítségével. In: Hegedűs Orsolya – Psernaková Ildikó (szerk.): Tudomány az oktatásért – oktatás a tudományért. Nitra, Constantine The Philosopher University, pp. 223-229. Szabó József (2012): A környezettudatos nevelés új megoldása a középiskolás korosztálynál. In: Buda András (szerk.): Kiss Árpád konferencia 2011, Debrecen, Debreceni Egyetem, Megjelenés előtt. Szabó József (2012): Múzeumandragógia és média. In: Kurta Mihály – Szabó József (szerk.): II. Múzeumandragógia konferencia 2011, Budapest, Megj. előtt. Szabó József (2012): A környezettudatos nevelés új megoldása a helyi média segítségével. In: Erdei Gábor (szerk.) Andragógia és közművelődés konferencia 2011. Debrecen, Debreceni Egyetem, Megjelenés előtt.
18 19
Szabó József (1996): Gazdasági élet és civil társadalom. In: B. Vörös Gizella (szerk.): Kultúra és közösség. Budapest, MTA Szociológiai Intézete, pp. 187-192. Szabó József (2000): A helyi média információs és művelődési vonatkozásai. Acta Andragogiae et Culturae 18. Debrecen, KLTE, pp. 62-70. Szabó József (2002): A fenntartható fejlődés társadalmi vonatkozásai nemzetközi kitekintetésben. Acta Andragogiae et Culturae 19. Debrecen, KLTE, pp. 36-42. Szabó József (2003): Környezetvédelem és média. Acta Andragogiae et Culturae 20. Debrecen, KLTE, pp. 181-194. Szabó József (2008): Új utakon az integráló andragógia. Acta Andragogiae et Culturae 21. Debrecen, KLTE, pp. 89-97.
Gyűjteményes kötetben, konferencia kiadványban megjelent tanulmány Szabó József (2006): The appearance of the environment-conscious thinking in the local media. In: 5th international JTEFS/BBCC conference “Sustainable Development. Culture. Education” Debrecen. pp. 62-63. Szabó József (2006): Új megoldások a hátrányos helyzetűek továbbképzésében. In: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás, Debreceni Egyetem, pp. 213-219 Szabó József (2006): Új utakon az integráló andragógia. In: Balipap Ferenc (szerk.): Az illegitim andragógia megteremtője, Debreceni Egyetem, pp. 64-74. Szabó József (2007): Képben vannak? A helyi televíziózás jövője. In: Török József (szerk): Kultúra – Művészet – Társadalom a globalizálódó világban. A kultúraközvetítés elmélete és gyakorlata nemzetközi konferencia, Szeged, Csongrád Megyei Népműv. E., pp. 254-261. Szabó József (2007): A helyi média és a fenntartható fogyasztás. In: Vadovics Edina – Gulyás Emese (szerk): Fenntartható fogyasztás Magyarországon – nemzetközi konferencia, Konferenciakötet, Budapest, CEU, pp. 329 - 338. Szabó József (2008): The role of the local media in the field of religion. In: Gabriella Pusztai (szerk.): Religion and values in education in Central and Eastern Europe. Debreceni Egyetem CHERD, Debrecen. pp. 425-437. Szabó József (2009): A helyi media lehetőségei az informális tanulási folyamatban. In: Forray R. Katalin – Juhász Erika (szerk.): Nonformális – informális – autonóm tanulás. Debrecen, Debreceni Egyetem, pp. 370-376. Szabó József (2009): A helyi média társadalmi összefüggései. In: Buda András – Kiss Endre (szerk.): Interdiszciplináris pedagógia, tanárok, értelmiségiek. Debrecen, Debreceni Egyetem, pp. 63. 18
17
Bevezetés A dolgozat célja a felnőttoktatás társadalmi vonatkozásainak, az informális és nonformális tanulás fontos terepének, azon belül is a helyi közösségeket érintő résznek, a helyi elektronikus média, és szűkebben a helyi televíziózás hatásainak részletesebb bemutatása. Fontos feladatnak tekintem a szórakoztatás, a tájékoztatás és az információnyújtás, összességében az informális és nonformális tanulás megvalósulási hátterének a minél teljesebb körű bemutatását, rávilágítva arra a fő területre, amelyen keresztül mindez megvalósul. Ezek a különféle módon rendszerezhető és csoportosítható televíziós műsorok, illetve műsorszámok. A dolgozatban érintőlegesen kitérek olyan első pillantásra távolabb álló, ám az egész folyamatot mégis meghatározó és egyben megalapozó területekre, mint a gazdasági, társadalmi és műszaki összefüggések. A dolgozatot azért is tekinthetjük rendhagyónak, mert az elektronikus médiában dolgozók figyelmét ráirányítja eredeti szakmájuk fő összefüggéseire, és segít a már megtanult alapokat bekapcsolni a médiában ellátandó feladatokba. A televízióban és a rádióban dolgozók többsége ugyanis a pedagógus pályát cserélte fel a média sokszor látványosabb, de egyben embert próbáló feladataira. Ugyanígy az is igaz, hogy a ma már népszerű, az országos médiában dolgozó szakemberek nem csak pedagógusi, vagy andragógusi végzettséggel rendelkeznek, hanem többnyire valamelyik helyi médiánál kezdték pályájukat, ott szerezték meg a szakmai kompetenciát, ezzel is bizonyítva a folyamatos tanulás szükségességét és eredményességét. Azt ugyanis érdemes figyelembe venni, hogy pontosan a média területén olyan gyors a technikai és műsorkészítési változás, amit csak folyamatos tanulással lehet nyomon követni. Ennek ellenére a társadalom minden területén – így ezeknek a szakembereknek az oldaláról is – szembe találkozunk azzal, hogy nem igazán értik a média működésének az összefüggését a tanulási folyamatokkal, illetve nem ismerik fel, hogy ebben a köz szolgálatára irányuló tevékenységben milyen kiemelkedő szerepet tölt be a helyi média. 3
2
Tapasztalataim szerint1 a helyi, illetve a regionális televíziókban dolgozók döntő többsége csak a munkaterületére vonatkozó szűkebb szakmai felkészültséggel rendelkezik, igen hiányosak az ismereteik a társadalmi befolyásolásról, az informális és nonformális tanulásról, valamint a televíziózás egészéről. Pontosan ezek a hiányosságok vezetnek ahhoz, hogy mind a földrajzi régiók, mind a település méret szerint, illetve az egyes szakterületek között az ellentétek szinte a működés kezdetétől fennállnak. Mivel az elektronikus média területén dolgozók 4-5 évvel ezelőtt inkább a pedagógusok és andragógusok közül kerültek ki, ezeknek a hallgatóknak az oktatójaként azt is tapasztaltam, hogy maguk a képzési programok is csak részleges felkészítést adnak a média működéséről, a társadalmi befolyásolás módszereiről és eredményeiről. Szinte minden médiával foglalkozó stúdiumnál feltételezik a hallgatók neveléstudományi, pedagógiai előképzettségét, így elsősorban a szerkesztői munkát mutatják be, és a műsorkészítés folyamatáról, a technikai, valamint a gazdasági, illetve jogi háttérről kevés információt nyújtanak. Mindeközben többek között a médiatörvény is ráirányítja a figyelmet az informális és nonformális neveléssel kapcsolatos folyamatokra, azok kereteire, korlátaira és a megvalósítás lehetséges etikus módjára. A folyamat tisztázatlansága is hozzájárul ahhoz, hogy a médiatörvény jelenlegi változata körül komoly viták dúlnak. Ez a dolgozat részben már elkészült saját tananyagok, és több éves kutatási tevékenység alapján próbál olyan képet adni a helyi televíziózásról, ami visszanyúl az alapokhoz, az informális és nonformális tanulási folyamatokat hangsúlyozva kíván minden ezen a területen dolgozónak és a médiát megismerni szándékozónak hasznos ismereteket nyújtani. Ennek keretében nem a média működésének általános bemutatását tekintjük a legfontosabb résznek, hanem azokat a modelleket, amelyek a lakosság, a hallgatók és a nézők befolyásolását vizsgálják, elsősorban az információnyújtás, a továbbítás és a feldolgozás oldaláról. Ezeknek az 1
14 éve foglalkozom a helyi televíziózással a Debrecen Televízió és a Helyi Televíziók Országos Egyesülete szaktanácsadójaként, és ebben a minőségemben részt vettem a médiatörvény előkészítő munkájában is.
4
3
A témában megjelent fontosabb publikációk: Könyv (Monográfia Könyv, (Monográfiaés ésközös közöskötet) kötet) Szabó József (1997): Vállalkozási ismeretek mozgóképterjesztő szakemberek részére. Debrecen, KLTE – OPAKFI, p. 232 Szabó József – Széles Tamás (2011): Digitális jövő Debrecen, MKKA Kiadó, p. 247
Tankönyv, jegyzet, elektronikus tankönyv Szabó József (2000): Környezet és társadalom III. KRTK Debrecen, Távoktatási komplex tananyag. Összegzés és tanulási útmutató. TEMPUS S-JEP 12428/97 program, Debrecen, KRTK, p. 56 Szabó József (2000): Környezeti nevelés szervezett iskolai és iskolán kívüli formái. Környezet és Társadalom. Távoktatási szak tananyag, TEMPUS S-JEP 12428/97 program, Debrecen, KRTK, p. 136 Szabó József (2000): Környezeti nevelés 3/b. Távoktatási tankönyv és szöveggyűjtemény. Környezet és Társadalom. Távoktatási szak tananyag. TEMPUS S-JEP 12428/97 program, KRTK, Debrecen, p. 288 Szabó József (2002): Médiamarketing. Távoktatási internetes tananyag. (tankönyv, szöveggyűjtemény, feladatgyűjtemény) Debrecen – Miskolc, p. 130 Szabó József (2008): Médiamarketing. Távoktatási tananyag. (tankönyv, szöveggyűjtemény, tanulási útmutató, feladatok) Debrecen, ETK, p. 310
Szakfolyóiratban megjelent tanulmány Szabó, J. – Lakatos, Gy. – Rubovszky, K. (2001): Informal education and the media. Adult Education and Development. Bonn. 2001/57. pp. 161-173. Lakatos Gy. – Csobod É. – Kiss M. – Mészáros I – Szabó J. (2003): A distance learning course as a tool to implement SD in Hungary. International journal of sustainability in higher education. Vol. 4. Impress, pp. 25-32. Lakatos, Gy. – Nyizsnyászky, F. – Szabó, J. (2003): A new approach to environmental science and ecological principles in the higher education. Journal of Teacher Education and Training, 3. pp. 35-43. Szabó József (1995): A civil szerveződések működése a piacgazdaságban. Acta Andragogiae et Culturae 15. Debrecen, KLTE, pp. 21-41. 17 16
információ a helyi lakossághoz. Így könnyen belátható, hogy a lakosság jelentős részének ez a legegyszerűbb tájékozódási lehetőség, így kijelenthetjük, hogy az országos csatornát felhasználó regionális szolgáltatásra szükség van, azt csak részlegesen helyettesíti a helyi televíziózás. A regionális televíziózás számára a legegyszerűbb megoldás, hogy a kistérségi televíziók bázisára építkezik, ezek technikai és szakember hátterét használja fel. Amennyiben a műsorstruktúrát úgy alakítják ki, hogy az országos híradók mellé helyezik a regionális híradókat, akkor a nézettség is jelentősen növelhető, sőt akár a finanszírozáshoz felhasználható reklámbevételek is megjelenhetnek. Az országos és a helyi, regionális híradó összekapcsolása egymást erősítő nézettséget, hatékonyabb tájékoztatást hozhat, miközben a helyi hírgyártó bázisra építve megfelelő kapacitást, rugalmasságot, helyismeretet, affinitást és szakmai garanciát is jelent. Az általam felállított rendszerben tehát a lokális televíziózásnak – a regionális szolgáltatást is ide értve – öt szintje jelenik meg, amelyek kölcsönösen erősíthetik egymást, biztosítják a lakosság minél jobb információ ellátását, helyi szinten erősíthetik az informális tanulási folyamatot, és mindezek mellett szakmai szempontból is erősítik egymást. A modell érdekessége, hogy az országos szintet kivéve megszünteti a kereskedelmi besorolást, mivel eleve feltételezi, hogy a kistérségi, a helyi, és a közösségi televíziók szintjén az alapvetően közösségi műsorszolgáltatás miatt ez a kategória igazán nem értelmezhető. Ennek megfelelően a médiatörvény közösségi műsorszolgáltatókra vonatkozó előírásai lehetnek az irányadók.
16
elméleti megfogalmazásoknak a hátterében rejtetten vagy konkrét formában mindig megtalálhatók az aktuális neveléselméleti törekvések. Kiemelten foglalkozunk azzal is, hogy ezek hogyan jelennek meg a helyi médián belül, mennyiben érvényesülhet a helyi közösségek tájékoztatására, véleményformálására irányuló törekvés. Mivel mindez a műsorokon keresztül valósul meg, fontosnak tekintettem, hogy részletesen taglaljam az egyes műsorok jellemzőit, sajátosságait. Az informális tanulás egyik fontos területe a hírműsorokhoz kapcsolható, de kijelenthető, hogy lényegében minden műsorban megjelenik a szórakoztatás, tájékoztatás és információ átadás funkcióihoz kapcsolódóan. Ennek megfelelően számba veszem a műfajok változásait, összefoglalom azokat az új szerkesztői megoldásokat, amelyek a társadalmi elvárások változása és a technikai lehetőségek kiteljesedése eredményeként jelentek meg. Mindegyik elmélet megegyezik abban, hogy egy jól definiálható csoport vagy széles tömegek elérését feltételezi. Ezért tekinthető kiemelten fontos területnek minden szakember számára az, hogy hogyan határozható meg az elért közönség, és milyen hatást sikerült elérni. Mivel a dolgozat az informális és nonformális tanulási folyamatot alapvetően a televízió és a hozzá szorosan kapcsolódó elektronikus média működésén belül vizsgálja, így megpróbál teljes képet adni a televízió nézettségéhez kapcsolódó mutatókról, illetve azok felhasználásáról. Minden műsorszolgáltató kíváncsi a nézettségi adatokra, mert többek között ez alapján értékelheti az adott műsor sikerét, azt, hogy mennyire tudott a program az elképzeléseknek megfelelni. A nézettségi adatok azonban mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati médiumoknál túlmutatnak a műsorok nézői fogadtatásának kérdéskörén. Mivel hazánkban – több más európai országhoz hasonlóan – a televíziók finanszírozásánál a duális modellt alkalmazzák, ezért a bevételek jelentős részét a reklámpiacról kell megszerezni. A piaci szereplők reklámköltéseit alapvetően az elért lakosság, illetve az egyéb célirányos mutatók határozzák meg. A tömegek elérésére és befolyásolására vonatkozó adatokat üzleti szempontból a marketing területén használják fel. Ezt jelzi az is, hogy a marketing kommunikáció ma kiemelt kutatási területként jelenik meg, és különösen fontosnak tekintik az eszközök hatékonyságának vizsgálatát, és egyre újabb 4
15
5
A dolgozat bemutatja a média általános jellemzőit, a helyi társadalom befolyásolási lehetőségeit, a működés modelljeit és a szabályozás jelenlegi formáit, különös tekintettel a helyi médiára. Az elektronikus média történeti áttekintésén keresztül vizsgálom a társadalmi befolyásolás, az informális és nonformális tanulás és a média fejlődésének különféle változatait. Részletesen áttekintem a média fejlődésének elméleti alapjait és azokat a médiamodelleket, amelyek a tömegbefolyásolás folyamatát és eredményét taglalják. Kitérek a média hatásmechanizmusára és a gazdasági modellek működésére, mivel ez az az alap, ami lehetővé teszi a nevelési vonatkozások megjelenését. A dolgozat alapvetően azokkal az informális és nonformális nevelési folyamatokkal foglalkozik, amelyek a televíziózásban jelennek meg, így részletesebben tekintem át a televíziózás korszakait, a közszolgálati és profitorientált feladatokat, valamint az új képes tartalomszolgáltatási modelleket. Ezt azért is tartom fontosnak, mert az egyes korszakokban és gazdasági környezetben eltérően kezelték a tömegbefolyásolás kérdéskörét, és az utóbbi időben a médiakoncentrációval összefüggésben újabb elgondolások jelentek meg az informális és nonformális tanulás hatékonyságának növelésére, illetve a
maradt el, hanem a vidék televíziós ellátását biztosító szabályozás is jelentősen megváltozott a tervezethez benyújtott javaslathoz képest. A közmédiumoknak az 1996. évi I. törvény még kötelező feladatként szabta meg a regionális szintű szolgáltatást. Az új törvény ezt a feladatot már nem tette kötelezővé, vélelmezhetően a digitális átállás változásai miatt. Ennek helyi szintű elindulása után ugyanis a helyi televíziózás nagyobb szerephez juthat. A közszolgálati médiumok átalakítása során azonban takarékossági okokra hivatkozva az első lépések közé tartozott a vidék lakosságának információ igényét kiszolgáló regionális szerkesztőségek leépítése, megszüntetése. Ennek gazdasági indokai nem igazán érthetőek, és az illetékes szervek a lépéshez nem fűztek adatokkal alátámasztott indoklást. Bár látva a törvényi szabályozás változását, a regionális televíziózás fenntartására irányuló koncepciót eljuttattuk az illetékes döntéshozókhoz, de az nem váltott ki osztatlan elismerést. Először 2011 nyarán a műsorstruktúra jelentős módosításával a regionális híradókat lényegében eldugták a nézők elől, azaz a legkevésbé nézett sávba helyezték, 2011 szeptemberétől pedig megszűntették azokat, a szerkesztőségek tagjait pedig elbocsájtották. Ezzel lényegében megszűntek a közszolgálati csatornákon a közösséget tájékoztató vidéki hírek, hiszen az országos híradókba legfeljebb néhány szenzációnak számító vidéki bulvár jellegű hír kerülhet be. A vidék lakosság naponta 12-15 hírről, tudósításról és a kapcsolódó magazinról marad le, amit a helyi televíziók csak igen kis mértékben tudnak pótolni. A kérdés az, hogyan működhet gazdaságosan, a lakosság igényeit szolgálva a regionális televízió, illetve szükség van-e egyáltalán regionális televíziózásra? Itt érdemes egy kicsit kitérni a műszaki megoldásra. A regionális televízió a földrajzi adottságok miatt nem tudja lefedni műsoraival a statisztikai régiókat. Regionális viszont abból a szempontból, hogy általában legalább két megyét besugároz, néhány esetben pedig 4-5 megye lakosságát is tájékoztatja. A műsor az országos csatornán jelenik meg, minden régióban egy időben, de a régióhoz kapcsolt helyi műsorral. Így a nézőnek nem kell keresnie a neki szóló helyi híreket, nem kell kapcsolgatnia, hanem a műsorbeosztás szerint kapja az információt a lineáris műsorszolgáltatásban. Ez tehát azt jelenti, hogy legegyszerűbben ebben a formában juthat el a helyi és regionális
5
14
módszereket vezetnek be a megfelelő befolyásolási eredmények eléréséhez. Ezért is tartottam fontosnak, hogy külön fejezetben foglalkozzak a marketingnek olyan területeivel, amelyek kifejezetten az informális és nonformális tanulás alkalmazásával próbálnak megfelelő gazdasági eredményt elérni. A marketing fejezet azonban a dolgozat kereteiből adódóan csak azokra a marketing alapismeretekre tér ki, amelyek a helyi média szempontjából fontosak, nem célja tehát a médiamarketing részletes taglalása. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a pontosan definiált csoportokra irányuló marketing különösen fontos a média működésében, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a finanszírozás jelentős része közvetett módon a marketing feladatok felvállalásához kapcsolt műsorok készítésén keresztül valósul meg.
Az informális és nonformális tanulás megjelenése a helyi televíziózásban
6
15
semmilyen állami forráshoz nem juthatnak. A legegyszerűbb megoldás két paraméter szerinti csoportosítással történhet, a műsoridő szerint, és az ellátott lakosság (illetve ezzel együtt az ellátott térség, besugárzott távolság) csoportosítása szerint. Ennek az értelmezésnek a segítésére elvégeztem az egyes televízióknál a műsoridőre vonatkozó felméréseket6. Ezek alapján az általam javasolt felosztás a készített és sugárzott közszolgálati műsorok és az ellátott lakosság szerint az alábbi: 1. Közösségi televízió (nem tévesztendő össze a jelenleg ugyanilyen elnevezéssel futó médiaszolgáltatással): Heti legalább 1200 perc saját műsor, legalább 200 ezer fő ellátása, kiemelt közösségi szolgáltatás, kiemelt állami támogatás 2. Helyi televízió: Heti legalább 800 perc saját műsor, legalább 50 ezer fő ellátása, általános közösségi szolgáltatás, alapszintű támogatás 3. Kisközösségi televízió: Heti legalább 200 perc saját műsor, legalább 10 ezer fő ellátása, részleges közösségi szolgáltatás, szűkített támogatás 4. Lokális szolgáltató (televízióként nem értelmezhető): Heti 200 perc alatti saját műsor vagy 10 ezer fő alatti elérés esetén nincs támogatás Eszerint 12-15 közösségi televízió, 30-40 helyi televízió és közel 50 kisközösségi televízió működne az országban. A támogatás rendszere kizárná azokat a társaságokat, amelyeknek nincs vagy minimális a valós műsorszolgáltatásuk. Bár a médiatörvény szerint a képújság műsornak minősül, de ebben a felosztásban a képújságot nem soroljuk a saját gyártású műsorok közé. Az új médiatörvény végül az általam és mások által felvetett gondolat ellenére sem oldotta meg a helyi televíziózás közvetett vagy közvetlen állami finanszírozását. Nemcsak a helyi televíziók helyzetének tisztázása 6
A 2010. évi CLXXXV. törvényhez (Törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról) készített javaslat kivonata 14
13
kompetencia alapú oktatással összefüggésben formalizáló törekvések is megjelentek2. Ennek megfelelően kitérek minden lényeges részterületre, ami a társadalmi befolyásolást megalapozó televíziós műsorgyártáshoz szükséges lehet. Külön fejezetben foglaljuk össze a televíziós újságírás specialitásait, az egyes televíziós műfajokat, azok legújabb formáit. Így a technikai és újságírói szakmai ismeretek, valamint az egyes műfajokra vonatkozó elvárások, azok neveléselméleti vonatkozásai együttesen láthatók, és ebből összeállítható a televíziós szakemberek elvárásrendszere. A dolgozat vizsgálatának fő területe a helyi televíziózás hatásainak bemutatása, rámutatva arra, hogy a helyi közösségek együttműködésének eredményeként a helyi műsorok hogyan használhatók fel tudatos tervezéssel a tanulási és oktatási feladatokban. Ehhez a folyamathoz szorosan kapcsolódva bemutatja a helyi televíziók nézettségét, elfogadottságát és finanszírozását. A helyi televíziók csoportosításával választ ad arra a kérdésre, hogy hol kezdődik a helyi televíziózás, hol jelentkeznek az informális és non-formális tanulási folyamatokat befolyásoló tényezők, és ezek mennyiben térnek el a videó-anyagokat továbbító kisközösségi szolgáltatásoktól, amit a szó szakmai értelmében televíziózásnak sem szerkesztési, sem technikai oldalról nem nevezhetünk. Különösen fontos a definíció pontosítása azért, mert az adatok alapján a helyi televíziók a közszolgálati funkciókban részletezett tájékoztatási és oktatási feladatokat kizárólag a reklámpiacról szerzett bevételekből nem képesek biztosítani. A redisztribúciós folyamatban viszont egyértelművé kell tenni, hogy kik azok, akik állami támogatásban részesíthetők a feladatellátás alapján és mely szervezetek azok – még ha televíziónak nevezik is magukat –, amelyek inkább öntevékeny videó megosztó csoportok, kisebb közösségek tájékoztatását és szórakoztatását szolgálják, de a közszolgálati elvárásoknak nem tudnak megfelelni. Ebben a tekintetben az utóbbi időben több jelentős különbséget mutató elgondolás 2
Hazánkban ennek komoly hagyományai is vannak. Gondoljunk a hatvanas és hetvenes évek sikeres iskolatelevíziós adásaira.
6 7
csapott össze. 3-4 évvel ezelőtt például a kis falusi televíziók támogatása volt az uralkodó irány, így pár lelkes pedagógus által működtetett kis falusi videó-szakkörök jutottak többmilliós támogatáshoz. Ennek fő mozgatórugója az volt, hogy az akkori döntéshozók úgy gondolták, hogy ezek a kis közösségi médiumok olyan jelentős hatást gyakorolnak a közösség életére a tájékoztatáson, az informális és nonformális oktatás lehetőségein keresztül, ami a közösség fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Mindeközben a valódi televíziók a finanszírozás elmaradása miatt nagy közönséget elérő olyan műsorokat voltak kénytelenek megszüntetni3, amelyeknek a hasonló funkciói a szakemberek felkészültsége és a technikai lehetőségek biztosítása alapján lényegesen hatékonyabbak voltak. A dolgozatban a jogi szabályozással is foglalkozom, főleg abból a meggondolásból, mert ezen a területen is komoly hiányosságok tapasztalhatók a médiában dolgozók körében. A dolgozat elkészültekor lépett hatályba a médiatörvény, így az abban megjelent új szabályozásra részletesen nem térek ki, csak a helyi televíziózást közvetlenül érintő és a működéshez szorosan kapcsolódó elemeket mutatom be, elkerülve a médiatörvény körüli politikai viharokat. A dolgozat abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a helyi televíziózás a helyi társadalom tájékoztatása szempontjából kiemelkedő fontosságú, sőt ezen túlmutató, akár nemzetközi szintű feladatokat is felvállalhat, ám nem a jelenlegi formában. Mivel nagyrészt közfeladatokat lát el, a helyi közösségek tájékoztatásán túl kiemelkedően fontos szerepet tölt be az informális tanulás lehetőségének biztosításával4, ezért az országos médiához hasonlóan elvárható, hogy központi forrásokból is részesüljön. A korlátozott nézői elérés miatt ugyanis a saját bevételeiből a technikai eszközök és a humánerőforrás finanszírozása nem oldható meg. A kutatási 3
Az ORTT 2006-ban a támogatási forrásokból a nagyobb televíziókat azért nem részesítette, mert azok rendelkeztek reklámbevétellel. Úgy gondolták, hogy a kisebb közösségek egyébként sokszor életképtelen és minimális szolgáltatást nyújtó műsorszolgáltatóit kell támogatni. 4 Részletesen ismerteti az adózással kapcsolatos feladatokat, bemutatja a helyi közlekedési változásokat, a villamos peronok helyes használatát, a szolgáltatások igénybevételének módját stb. 8
7
látható, hogy ennek hátterében az internet terjedése áll, és többek között az is, hogy a helyi televíziók műsorai az internetes portálokon is elérhetők. A legutolsó adatok5 azonban a csökkenés helyett stagnálást, sőt néhány esetben kismértékű emelkedést jeleznek. Ez azt is mutatja, hogy az internet előretörése folytatódik, de egyre kevésbé a lineáris szolgáltatás rovására. Beállt egy olyan egyensúly, amire többféle magyarázat is adható. A tartalomszolgáltatás bőséges választékot kínál, de ezzel együtt egyre kényelmetlenebb és nehézkesebb a megfelelő tartalom kiválasztása. A lineáris szolgáltatás kényelmes, egyszerű, biztosítja a háttér televíziózás lehetőségét, és a nagyszámú csatorna sokak számára elegendő választékot is jelent. A televíziózás emellett a felnőttoktatás eredményességéhez igen sok új és látványos megoldást használ. Egyre több az animáció, megjelentek az élő bejelentkezések, és ma már újra a televízió lett az egyik leggyorsabb és leglátványosabb média, ami a felnőttkori tanulás fontos eszköze, mert egyszerűen elsajátítható információkat nyújt közérthető formában. Sok esetben az internet már csak kullog a televízió után, és inkább háttér információkat nyújt. Ennek oka többek között az is, hogy a kizárólag internetes szolgáltatók saját bevételeikből egyre kevésbé tudnak önálló szerkesztőségeket fenntartani, így a televíziók a bejelentkezések miatt (breaking news) a primer hírek szintjén jelentős előnyhöz juthatnak. További magyarázat a helyi hírek egyre fontosabb szerepe. A helyi közösségek aktivizálódnak, a közösségi és politikai életben is nagyobb szerephez akarnak jutni. Ehhez fontos a média megjelenés. Másrészt a lakosság is egyre jobban érdeklődik a helyi események iránt, mivel mindennapi életében ez a terület jut egyre fontosabb szerephez. A felméréseim azt is jelzik, hogy a helyi televíziózást át kell értelmezni, a helyi televíziókat rendszerezni kell. A televíziók besorolása és normatív finanszírozásának megoldása nem tűnik idegennek az új médiatörvény szellemiségétől, azonban fontos lenne tisztázni, hogy melyek azok a televíziók, amelyek a későbbiekben egy esetleges módosítással központi forrásból támogathatók. Pontosan meg kell határozni azokat a csoportokat, amelyek támogathatók, és ezzel együtt azokat is, amelyek 5
2011 novemberében készült felmérés szerint.
12 13
ban. Ezen kívül az ország három, a helyi televíziózás szempontjából minta értékűnek tekinthető, eltérő méretű településén készült részletesebb felmérés. Vizsgáltam a televíziók nézettségét, a műsorok minősítését, a televíziók működési feltételeit, gazdasági hátterüket. Megállapítottam, hogy van ugyan különbség a helyi televíziók között, de összességében egységesen azt az eredményt kaptam, hogy a helyi televíziók a legfontosabb médiumok az adott térségben, és ez független a terjesztés módjától. A hipotézisem egyik része tehát igazolódott, a helyi televíziók meghatározó szerepet töltenek be a tájékoztatásban, a közvélemény formálásában, a felnőttoktatásban. A nézettségi adatok szerint kereskedelmi szinten is megállják a helyüket, legalábbis a közszolgálati tájékoztató műsorok környezetében. Amennyiben a kereskedelmi partnerek felismerik a helyi média jelentőségét, komolyabb piaci bevételek is elérhetők lesznek. Az előzetes információink azt mutatják, hogy az országos közel ezermilliárd forintos kereskedelmi költés 1%-a bőven fedezné a teljes helyi televíziózás költségeit. A vizsgálatom másik részében egy televízió esetén elemeztem a műsorszerkezetet, az egyes műsorok nézettségét, minősítését és annak időbeli változását. Az előző vizsgálat mutatta, hogy a nagyobb helyi televíziók között nincs lényeges különbség ezen a téren, így egy televízió eredményei alapján is fontos következtetések vonhatók le. A hírműsorok esetén az első néhány év egyértelműen jelezte a helyi televíziók térnyerését. Növekedett a műsorok nézettsége, és a színvonal is emelkedett a nézők véleménye szerint. Erre az időszakra volt jellemző, hogy a helyi televíziók beruházási forrásokhoz jutottak, így adásuk technikai színvonala megfelelt az országos csatornákénak. A nagyobb helyi televíziók azt is felismerték, hogy a nézők megfelelő tájékoztatásához képzett szakemberek szükségesek, így előírásként kezelték a pedagógus, andragógus, vagy média szakos diploma megszerzését. Ezek a tényezők együttesen vezettek oda, hogy a helyi televíziók műsorai színvonalasabbak és nézettebbek lettek. Az utolsó 3 év adatai viszont szignifikáns csökkenést mutatnak a nézőszámban, bár a műsorok megítélése nem változott lényegesen. A csökkenés ugyan nem jelentős, de mutatja a trendet. Az is 12
11
eredmények alapján meghatározható egy fenntartható finanszírozási modell, amennyiben a televíziózásban résztvevőket a feladatok ellátása szerint csoportosítjuk. Az új médiatörvény megpróbál választ adni erre a kérdésre is, de az ott leírtaknál finomabb részleteket is érdemes figyelembe venni a televíziók besorolásánál. A nézettségi vizsgálatok fontos célja, hogy eloszlassa a helyi televíziózásról alkotott tévképzeteket. Azt természetesnek kell venni, hogy az országos csatornák összességében vett nézettségi szintje a helyi televíziózásban nem érhető el, ám egyes műsorok esetén a felmérések igazolják, hogy az országos csatornákat megközelítő figyelem irányul a helyi televíziók felé. Ez közvetlen elektronikus eszközök igénybevételével nem mérhető, ám a kérdőíves felmérések az ország szinte minden városában igazolják az érdeklődés nagyságát. Az utóbbi időben a felmérések alapján már a multinacionális cégek is felismerték a helyi televíziózásban rejlő lehetőségeket, így a helyi közösségek tájékoztatására, véleményformálására egyre gyakrabban használják fel ezeket a szolgáltatókat.
Hipotézisek és módszertan Az elméleti összegzés után a helyi televíziózás konkrét problémakörével foglalkoztam. Elemeztem a televíziózási szokásokat, és ezek alapján állítottuk fel a hipotéziseimet. Feltételezésem szerint a helyi és kisközösségi médiumok fontos közösség- és identitásépítő, illetve nevelési szerepet játszanak, ám ez elsősorban a média felvállalt és elfogadott szerepétől függ. Másrészt alapvető eszközök ahhoz, hogy a lakosság tájékozódjon a közvetlen környezetében zajló eseményekről. A helyi média így a demokrácia egyik alapkövének tekinthető, érdemes tehát megvizsgálni, hogy hazánkban hogyan működnek a helyi és kisközösségi audiovizuális médiumok, milyen a nézettségük, és milyen a finanszírozási rendszerük, mennyire biztosítható fennmaradásuk. Hipotézisem az volt, hogy a helyi televízióknak azok a műsorai, amelyek a helyi eseményeket és értékeket mutatják be, és ezen keresztül jelentős 8 9
informális tanulási folyamatokat támogatnak, helyi szinten keresettek, sok esetben nézettebbek, mint a kereskedelmi csatornák műsorai. Ezzel azt kívántam alátámasztani, hogy a helyi televíziózás a hiteles termékeken és szolgáltatásokon keresztül közösségi értéket képvisel, kiemelkedő a helyi közösséget befolyásoló közszolgálati funkciója, másrészről pedig a reklámozók, a szponzoráló cégek számára is kínálhat a jelenlegi megoldásoknál lényegesen előnyösebb célpiac-elérési utakat. Mindkét eset alapvetően a helyi televíziózás finanszírozásával függ össze. Amennyiben hipotézisünk igaz, és sikerül elfogadtatni a mérési eredmények alapján a törvényalkotóval a közösségi szerepvállalást, akkor legalább részben megoldható a helyi televíziók központi finanszírozása. Ehhez fontos a helyi televízióknak a csoportosítása, rendszerezése, hogy világossá váljon a finanszírozásban részesülők köre. Az eredményekből levezethető másik megoldás alapvetően kereskedelmi, piaci oldalról keresi a lehetőségeket. Amennyiben sikerül igazolni a nézettséget, akkor a műsorok reklámpiaci értéke is növelhető, illetve az is biztosítható, hogy a műsorelosztásból származó bevételekből az országos csatornák mellett a helyi televízióknak legalább egy meghatározó köre részesüljön. A televíziók csoportosítása ebben az esetben sem kerülhető meg. Mindezek alapján azzal a feltételezéssel élek, hogy a helyi televíziók alapvetően közösségi tartalmakat szolgáltatnak, és egyes műsoraik nézettsége eléri a kereskedelmi csatornák nézettségét, így a reklámbevételek megfelelő összefogással és kommunikációval jelentősen növelhetők. A következő hipotéziscsoport az, hogy az ezredfordulón hangoztatott változás a tartalomszolgáltatásban nem olyan átütő, mint azt annak idején gondolták a szakemberek. Feltételezésem szerint a helyi televízió nézettsége nem változott jelentősen, és továbbra is a helyi piac legmeghatározóbb tényezője marad. A lineáris tartalomszolgáltatás iránti érdeklődés még a fiatalabb korosztálynál is jelentős marad, és igaz ez a helyi televíziók egyes csoportjaira, ahol a nézettség változása hosszabb idő távlatában sem jelentős. A helyi televíziók nézettségét és gazdasági hátterét kétféle módon vizsgáltam. Egyrészt a Helyi Televíziók Országos Egyesületének tagtelevíziói közül külön elemeztem a kábeles terjesztésű szolgáltatókat és a 10
9
sugárzással működő televíziókat. A több mint ötven televíziót érintő felmérés 2008-ban és 2010-ben készült. Kutatásom alapvetően két fő területet érintett. Az első szakaszban azt vizsgáltam meg, hogy a helyi médiát, illetve ezen belül a helyi televíziót hogyan ítélik meg a nézők, és hogyan látják saját helyzetüket maguk a televíziók. Ezt egyrészt felmértem egy az ország televízióinak többségét érintő, a Helyi Televíziók Országos Egyesületébe tartozó televíziókkal felvett kérdőívvel, másrészt pedig a három fő televízió típus kiválasztásával készített részletes kérdőívvel. Az országos szintű vizsgálatok 2008-ban és 2010-ben, míg a három televízióra vonatkozó mérések 2011-ben készültek. A reprezentatív mintavételezéssel felvett kérdőívek kiértékelése közvélemény-kutató szakemberek bevonásával, SPSS program használatával történt. Kutatásom másik része egy átfogó longitudinális felmérés, ami egy adott televízió esetén vizsgálta 10 éven keresztül az egyes műsorok nézettségének alakulását. A felmérés minden évben ugyanazon kérdések alapján készült, így a válaszok elemzése kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a helyi közösségek televíziózási szokásait értelmezzük. A kutatás Debrecenben a Debrecen Televízióra irányult. A kérdőívek összeállítását, a minta kiválasztását és a kiértékelést szintén közvélemény-kutató szakemberekkel együtt végeztem el.
Eredmények Az eredmények egyértelműen igazolták, hogy a helyi televíziók hírműsoraiból a lakosság 60-80%-a tájékozódik a helyi eseményekről, és a lakosság mindenütt ezt a médiát jelölte meg elsődleges forrásként. Bár ezek az adatok az ismétléseket is magukban foglalják, ez az érték még így is messze meghaladja a helyi lapokra adott válaszok mértékét. Az eredmény összecseng az évekkel korábbi adatokkal. Debrecenben már a 2001-es mérések is azt igazolták, hogy a helyi televízió fontosabb szerepet tölt be a lakosság tájékoztatásában, mint a megyei lap. Ugyanezt az eredményt kapták saját felmérésükben Szombathelyen 2003-ban és Győrben 200610 11
