A tartalomelemzés lehetőségei a településföldrajzban - Esztergom és Tatabánya vetélkedése a sajtó tükrében Kun Attila1 – Boros Lajos2 – Pál Viktor3 The possibilities of the discourse analysis in the urban geography – analyzing the competition between Esztergom and Tatabánya Abstract In our study we aimed to prove that the discourse analysis can be used in a geographical research, and to explore the relationship between to traditionally rival cities. Based on the articles published in local newspapers we found that the rivalry is limited to one aspect of their relationship: it is the topic of the administrative changes. In the era socialism this two cities represented two conflicting ideology: Tatabánya, as one of the favored cities (so called “socialist cities), benefited from its position, and became the seat of the county. In the socialist era Esztergom, was seen as the representative of the clerical and bourgeois tradition, therefore became less favored, and lost most of its central functions. Bevezetés Kutatásunk problematikáját egy, a köztudatban meglévő városellentét vizsgálata, valamint elemzési módszerének pontos kialakítása és alkalmazása képezi, melyben az ellentét két pólusán Komárom-Esztergom megye két legnagyobb városa, Esztergom és Tatabánya helyezkedik el. Célunk annak vizsgálata, hogy valóban létezik-e a két város között feltételezett ellentét. Ezzel ahhoz az általános kérdéshez is szeretnénk adalékokat szolgáltatni, hogy hogyan (milyen módszerekkel) vizsgálhatók a városok közt meglévő – vagy feltételezett – ellentétek. A kutatómunka során alkalmazott módszer a sajtó kvalitatív és kvantitatív tartalomelemzése volt. Első lépésben egy helytörténeti kronológia segítségével kijelöltük azokat az időbeli csomópontokat, amelyek a két város ellentéte kapcsán fontosak lehetnek, majd a csomópontok körüli időszakban áttanulmányoztuk mind az esztergomi, mind a tatabányai helyi sajtót, s a feltárt anyagban tartalomelemzést végeztünk. 1. A kutatás problematikája, alapkérdései, hipotézisek Azok a folyamatok, amelyek a települések, így a városok közti versengés alapjául szolgáltak-szolgálnak, minden kultúrában kialakultak a történelem folyamán (Talán az egyik legtipikusabb példa a közép-itáliai kereskedővárosok közt folyó versengés 1
PhD hallgató, SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék Tanársegéd, SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék 3 Adjunktus, SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék 2
a középkorban.). Ez a jelenség Magyarországon is létezik: az országnak talán nincs is olyan régiója, ahol ne találkoznánk vele valamilyen formában akár napjainkban, akár a múltban. Ez a verseny sok esetben ellentétté alakul. Az ellentét kialakulása nem is annyira napjaink szabadpiaci mechanizmusai következtében jött létre, hanem olyan történelmi szituációkban, amikor adminisztratív úton, központi akaratból fosztottak meg egy várost bizonyos forrásoktól, vagy virágoztattak fel vele szemben egy másikat. A magyar településhálózatban is érzékelhető városok közti ellentétet időnként említi ugyan a településföldrajzi szakirodalom (Beluszky P. 1999), azonban kevesebb olyan kutatás létezik, amelyik empirikusan bebizonyította volna ezek létezését, és feltárta volna dimenzióit, jellegzetességeit. E kutatások is zömmel a történettudomány szemszögéből vizsgálják a problémát. Ebből kiindulva kutatásunk során három különböző alapkérdést tettünk fel: egy általánosat, egy egyedit és egy módszertanit. Kutatásunk általános alapkérdése, hogy létezik-e a valóságban a szakirodalomban és a közgondolkodásban említett városellentét, vagy ez csak sztereotípia? Hipotézisünk szerint, ha létezik egyének, társadalmi csoportok, vagy rétegek közötti (vertikális) ellentét, léteznie kell a térben egy települések, régiók, országok közötti (horizontális) ellentétnek is. Kutatásunk egyedi alapkérdése szerint, ha létezik a valóságban városok közötti ellentét, fennállhat-e Esztergom és Tatabánya között is? Hipotézisünk szerint a két város térbeli közelsége, az egymással való történelmi érintkezés feltételezi azt, hogy a két város között fennállhat valamilyen típusú kapcsolat, amely akár városok közötti ellentét is lehet. Módszertani jellegű kérdés, hogy ez az ellentét milyen kutatási módszerekkel vizsgálható? Másképp fogalmazva: az általunk választott sajtóelemzés alkalmas-e az ellentét vizsgálatára? Feltételezésünk szerint a sajtóban megjelenő írások bizonyos fokig egy település, egy régió, vagy egy ország lakosságának közgondolkodását tükrözik, tehát egy városok közötti ellentét megléte is kiolvasható belőle. 1. A kutatás során alkalmazott módszerek Az ellentétek vizsgálatára többféle társadalomtudományi kutatási módszer is alkalmas lehet. Ezek között meg kell említeni a különféle statisztikák elemzését, a kérdőíves felmérést, az interjúk készítését és természetesen a dokumentumok tartalomelemzését is. A lehetőségek közül a helyi sajtó tartalomelemzését választottuk, amely lehetővé teszi a rögzített kommunikáció elemzését és történelmi összehasonlítását (Babbie, E. 2003, Majoros P. 2004). A kutatás első lépését azoknak a II. világháborút követő eseményeknek a vizsgálata adja, amelyek fordulópontot jelentettek a két város életében, illetve hatással voltak a két város egymáshoz fűződő viszonyára (pl. megyeszékhely-váltás, gazdaságfejlesztés stb.). Ezeket a rendelkezésre álló történeti munkák (Bárdos L.,
Horváth G 1962, Balogh K.-Bárdos I. 1993) határoztuk meg. Az összegyűjtött fordulópontok a társadalmi-gazdasági tér számos szféráját (közigazgatás, oktatás, kultúra, politika, különböző gazdasági ágazatok, konkrét beruházások stb.) érinthetik. Az e csomópontokhoz kapcsolódó dátumokból készített kronológiai lista alapján végeztük a sajtófigyelést. A lista elkészülése után a következő fázis a helyi sajtó áttekintése volt. Ennek során felhasználtuk a Komárom-Esztergom megyében megjelenő megyei napilapokat, valamint ezen napilapok azon jogelődjeit, amelyek a II. Világháború után jelentek meg. Feltételezésünk szerint az ellentétnek különböző dimenziói vannak, amelyek különféle problémakörökön keresztül tanulmányozhatók. A problémakörök kiválasztása azért volt indokolt számunkra, mert véleményünk szerint ezek azok a tényezők, amelyek a két város egymáshoz fűződő kapcsolatát a leginkább befolyásolhatták, illetve befolyásolhatják. A kiválasztott sajtótermékek és a megyei sajtórepertórium segítségével választottuk ki azokat a cikkeket, amelyek írtak az ellentétről, vagy amelyekből következtetni lehet az ellentétre. Ezt követően a kiválasztott újságcikkeket a meghatározott problémakörök szerint csoportosítottuk. Ezt követően került sor a kiválasztott cikk tartalmának jegyzetelésére, majd a tartalom elemzésére és értékelésére. Ezt a következő módon végeztük: a cikk tartalmát egy háromosztatú skálán osztályoztuk aszerint, hogy a szerző milyen hangnemben ír a cikk tárgyáról. Eszerint osztályozásunk lehetett pozitív, semleges, illetve negatív is. Az így kapott eredményekből egy általános következtetést vonhatunk le a két város viszonyáról adott problémakört illetően. 3. Alapfogalmak: városok versenye, sikeres város és városok ellentéte A városok közötti versenyt többféleképpen értelmezhetjük. Lengyel Imre és Rechnitzer János (2000) szerint a globalizáció általánossá tette a versenyszemléletet, a versenyképesség fogalmát a középpontba helyezve. Ezek alapján a következő megállapítás tehető: a területi verseny olyan folyamat, amelynek során a regionális, helyi gazdaság fejlődését bizonyos csoportok a helyi politikákon keresztül más térségekkel versengve próbálják befolyásolni explicit vagy gyakran implicit módon. Ez a megállapítás természetesen a városokra is vonatkozik, hiszen ők is részesei a területi versenynek, ők is törekednek a gazdasági fejlődésre, akár más városokkal szemben is. A városok versenyében elsődleges fontosságú a gazdasági növekedés, valamint a városokban előállított jövedelmek tartós növelése. A verseny általában a következő konkrét célokért zajlik: befektetések, népességvonzás, költségvetési források, közpénzek, közintézmények, közjogok, figyelemfelkeltő események. A városok közötti versenyt alapvetően befolyásoló tényező a városok versenyképessége. A versenyképesség nem más, mint a globális versenyben elfogadtatott minél nagyobb gazdasági teljesítmény, amely egyrészt a képződő jövedelmekkel mérhető, másrészt a foglalkoztatottság szintjével. (Lengyel I. – Rechnitzer J. 2000).
A városverseny, várossiker másik megközelítését a régió-és településmarketing adja. A fogalom helységek (így városok) és az általuk alkotott különböző nagyságú területek (kistérség, megye, régió stb.) marketingjének kifejtésekor egyaránt használható. A településektől soha nem állt messze a „versenyszerű” működés, mert a történelem során gyakran versenyezniük kellett különböző erőforrások megszerzéséért. Ma ez a verseny elsősorban a befektetők megszerzéséért folyik. A cégek nemzetközi versenyképességének fenntartása sok esetben a termelés költségorientált megszervezését kívánja meg, melynek következtében keresik az alacsonyabb bérköltségekkel, olcsóbb nyersanyag-és energiaárakkal rendelkező, s lehetőleg a piacokhoz közeli termelőhelyeket (Piskóti I.-Dankó L.-Schupler H. 2002). Bár Magyarországon az 1990-es évek végén a városok sikerességét alapvetően a gazdasági szemléletű sikerkoncepció jellemezte, a városok sikerességének megállapítására léteznek más, nem elsősorban gazdasági szempontú elméletek is. Timár Judit (2003) nem tekinti magától értetődőnek a várossiker közgazdasági értelmezését, nem fogadja el a versenyszemlélet „mindenek felettiségét”. Ez a fajta szemlélet a gazdasági szempontok helyett a városverseny céljának egy másik megközelítését helyezi előtérbe, mégpedig a helyi társadalmak által megélt várossiker valóságát. A várossiker-kutatás során az objektív statisztikai módszerekkel mérhető világot (a város társadalmi-gazdasági környezetének jellemzői) a városlakók által megélt valós, létező világgal próbálták szembesíteni. A kutatásainak eredménye végül igazolta a hipotéziseket: a statisztikai adatok alapján sikeresnek mutatkozó városokat az ott élők nem tartják feltétlenül sikeresnek, emellett a várossiker megítélésében nem egységes a városlakók, az ott élő különböző társadalmi csoportok véleménye sem. Azt is fontos megemlíteni, hogy a várossikert a lakosok többsége ugyan a város gazdasági helyzetével, de nem kizárólag azzal méri. Sokak számára legalább ennyire fontos a szellemi és kulturális fejlődés alakulása is Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy bár a városverseny során rendkívül fontos a gazdasági javak megszerzése, nem hagyható figyelmen kívül a helyi lakosság véleménye sem arról, hogy hogyan értékelik lakóhelyük helyzetét a városok versenyében. A két megközelítés által nyerhető kutatási eredmények ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy fedik egymást, mint ahogy azt a fenti kutatás is bizonyítja. (Timár J. - Velkey G. 2003). Az előbbiekkel ellentétben a városellentét egyáltalán nem biztos, hogy gazdasági alapokon nyugszik. A városok közötti verseny során ugyanis két (vagy több) város között nem feltétlenül áll fenn ellenséges viszony. Ha egy város a városok közötti versenyben jobban teljesít, mint ellenfele, a vesztes fél az alulról szerveződő terület-és városfejlesztés okán csak magát okolhatja a vereségért. A felülről történő fejlesztés esetében már más a helyzet, hiszen itt a központi kormányzat dönthet bizonyos települések sorsáról, egyes településeket (esetleg jogtalanul) a másik elé helyezve. Többek között ez a tény is hozzájárulhat két település közötti ellentét
kialakulásához. A történelem során azonban számos egyéb ok is vezethetett két város szembenállásának kialakulásához. 4. Városok ellentéte Magyarországon Magyarországon számos példát találunk az elmúlt évtizedek során kialakult városellentétre. Ezek létrejöhettek megyeszékhelyek és az általuk szándékosan visszafogott riválisaik között (pl. Zalaegerszeg kontra Nagykanizsa, BékéscsabaGyula, Salgótarján- Balassagyarmat, a mi példánk: Tatabánya-Esztergom, vagy talán nem ennyire tipikus ellentét: Szeged-Hódmezővásárhely), illetve spontán módon is, amikor a nagy súlyt képviselő megyeközpont mellett nem tudott más város kiemelkedni (pl. Szombathely, Pécs, Kaposvár, Nyíregyháza stb.) (Beluszky P. 1999). Konkrét példa lehet a városok közötti ellentét kirobbanására az előbb már említett 1950-es közigazgatási reform. Ennek során addig községi jogállású megyeszékhelyek szűntek meg (Berettyóújfalu, Mátészalka, Szikszó), de az érdeklődésünkre leginkább számot tartó esetek a megyeszékhely-áthelyeződések voltak. Ezek egyes esetekben ideológiai-politikai megfontolások alapján jöttek létre. Hasonló volt a helyzet Komárom és Nógrád megyék esetében, ahol a szocialista rendszer által preferált és felfejlesztett ipar-és bányászvárosok, Tatabánya, illetve Salgótarján kapott megyeszékhelyi rangot a nagyobb hagyományokkal rendelkező, de múltja és jellege miatt a szocialista rendszerbe nehezen, vagy egyáltalán nem illeszkedő Esztergom és Balassagyarmat kárára. Esztergom, mint egyházi központ, Balassagyarmat pedig mint a nógrádi bányászvidék polgárosodott, a helyi proletariátussal szembenálló központja szenvedett a negatív diszkriminációtól, aminek a két város jellege mellett még egy komoly oka volt. Az 1948-as parlamenti választások idején mindkét településen elenyésző kisebbségbe került az MKP, ami a rendszer haragját, és ennek negatív következményeit vonta maga után. A rendszerváltás utáni választási eredmények alapján állítható, hogy Esztergom és Tatabánya, valamint Balassagyarmat és Salgótarján között egyébként jelenleg is fennáll az ellentét a városok politikai beállítottságát illetően: Balassagyarmat és Esztergom továbbra is jobboldali, míg Salgótarján és Tatabánya baloldali beállítottságú városok. Más esetekben a megyeszékhely-változás racionálisan indokolható volt, mint például Gyula és Békéscsaba esetében, ahol a megyén belül periférikus helyzetben lévő, határközeli Gyula helyett a centrális helyzetű, fejlődő gazdasággal és gyarapodó népességgel rendelkező Békéscsaba lehetett megyeszékhely. (Bár a korábban említetthez hasonló politikai motiváció itt is szerepet játszhatott.) A központi vezetés egyébként sok esetben próbálkozott egyensúly fenntartatására az új, illetve az egykori megyeszékhely között. Sok egykori, rangjától megfosztott megyeszékhely kapott, vagy tarthatott meg olyan központi funkciókat, amely a legtöbb esetben a megyeszékhelyen található. Továbbra is Gyulán található pl. a
megyei kórház, Esztergomban a megyei levéltár, vagy Balassagyarmaton a megyei bíróság. A legtöbb esetben azonban a központi szerepkör ilyen megosztása csak látszatmegoldásnak tekinthető, hiszen a megyeszékhelyi rang elvesztése okozta presztízsveszteséget ez nem pótolhatja. Több megyeszékhely jellegét elveszítő település (pl. Baja, Balassagyarmat, Esztergom, Sopron, Szentes) hátrányos pozícióba került (Hajdú Z. 2001). Ebből a helyzetből egyeseknek a mai napig sem sikerült teljesen kilépniük, ez a szituáció pedig könnyen válhat egy később kiéleződő városellentét csírájává. Ahol egy adott megyeszékhely túl nagy súlyt képviselt a megye többi településével szemben (Nyíregyháza, Pécs, Szombathely stb.), ott nem alakult ki az előbb említettekhez hasonló városellentét, hiszen a nagy súlyt képviselő megyeszékhelynek nem volt olyan vetélytársa, amely komolyan veszélyeztethette volna pozícióit. Emellett a kisebb városok azért sem érezhettek ellenszenvet a megyeszékhellyel szemben az esetlegesen nagyobb méretű központi támogatás miatt, mert a megyeszékhely eleve jóval nagyobb fejlettségi szinttel rendelkezett. Összességében úgy tűnik, hogy a politikai-közigazgatási indíttatású városellentét jó példa lehet arra, hogy a városok közötti ellentét nem csak gazdasági jellegű lehet. 5. Esztergom és Tatabánya ellentéte a helyi sajtó tükrében 5.1. Esztergom és Tatabánya gazdaságának, népességének és II. Világháború utáni történelmének néhány jellemzője Mielőtt áttekintenénk a két város között feltételezett ellentét természetét és szerkezetét, célszerű összefoglalni a két város legfontosabb sajátosságait, szerepkörük változásait, s a köztudatban meglévő ellentétet kiváltó közigazgatási és gazdasági változásokat. Esztergom Magyarország egyik legősibb városa, az államalapítást követően uralkodói székhely, évszázadokon át vármegyeszékhely, a magyar katolikus egyház központja, érseki székhely. A múltban hazánk egyik legjelentősebb települése volt. A város kulturális-oktatási-történelmi szerepe a mai napig vitathatatlan. Tatabányát csak 1947-ben nyilvánították várossá, addig csak néhány bányászfalu feküdt a későbbi város területén. Az akkori pártpolitika azonban teljesen más utat jelölt ki a két város számára. Tatabányát a hazai bányászat és nehézipar egyik központjává kívánták fejleszteni, míg a klerikálisnak, polgárinak tartott Esztergomot igyekeztek elsorvasztani. Ehhez a közigazgatási változtatások jelentették a legmegfelelőbb eszközt. Ennek megfelelően mindössze három év telt el Tatabánya várossá nyilvánítása után, amikor az 1950-es közigazgatási reform egyik döntéseként Tatabánya megkapta a megyeszékhelyi rangot Esztergom rovására.
Ezek a reformok gyakorlatilag perifériára helyezték Esztergomot. A város nemcsak közigazgatási, de gazdasági és politikai értelemben is súlytalanná vált. Ezzel szemben Tatabánya jelentősége a megyében jócskán felértékelődött, a város hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az „elfelejtett Esztergomnak” az 1950-es sokk után a rendszerváltozáskor volt igazán nagy esélye talpra állni, de attól eltekintve, hogy a város neve 1990-től visszakerült a megye nevébe, Esztergom nem sok sikert ért el. Nem kapta meg a megyei jogú városi rangot és a megyeszékhelyi címet sem tudta visszaszerezni Tatabányától. Gazdasági szempontból ugyanakkor jelentős sikereket ért el a város, elsősorban a külföldi működőtőke-befektetések terén, amelynek egyik legfontosabb desztinációja lett a város a megye területén. Ennek legjellemzőbb példája a Suzuki-gyár esztergomi telephelyválasztása, amely nemcsak a megye, de az egész ország gazdasági életében kiemelkedő esemény volt. Tatabánya gazdaságának recessziója idején hatalmas sikert jelentett ez az esemény a város életében, hiszen az ipari üzemekkel jobban ellátott megyeszékhely talán ideálisabb választás lehetett volna a Suzuki számára. Tatabánya gazdaságának talpra állása, valamint a sikertelen közigazgatási próbálkozások azonban visszavetették Esztergomot. Úgy tűnik, a város elvesztette a rendszerváltozás utáni lendületét, egyre kevesebb az esélye arra, hogy ellenfele legyen Tatabányának. A rendszerváltozás után az esztergomiak által hangsúlyozott bipoláris megyeirányítás sem valósult meg. Tatabánya néhány évtizedes „történelme” Esztergoméval szemben sikertörténetnek is nevezhető. A várossá nyilvánítást követő fejlesztéseknek, építkezéseknek (1., 3. kép) köszönhetően Tatabánya gyorsan behozta a kezdeti lemaradását Esztergommal szemben. A megyeszékhely 1990-ben megkapta a megyei jogú városi rangot, ezzel közigazgatási szempontból a számára elérhető legmagasabb kategóriába került. A várost ugyan erősen megrázta a rendszerváltozás éveinek súlyos gazdasági recessziója, de Tatabánya úrrá lett a problémákon, a város és vidéke nem alakult tartósan válságövezetté, mint Magyarország több bányászvidéke. Sikeresen hajtották végre a gazdasági szerkezetváltást, számos külföldi cég választotta telephelyéül a várost, amely a bányászat és a nehézipar szükségszerű leépítése után egy jóval modernebb iparszerkezetet tudott kialakítani. A megyeszékhely emellett kiváló közlekedésföldrajzi adottságokkal is bír, ami gazdaságának további fejlődését teheti lehetővé. A gazdasági megújulás mellett az előbb említett feltételek is hozzájárultak-járulnak a város felemelkedéséhez, valamint ahhoz, hogy Tatabánya a közép-dunántúli régió szerepét sikeresen betölteni tudó alközpontjává váljon. (Nemes Nagy J. 2003) A két város népességének és munkaerőpiacának II. Világháborút követő alakulása között sok közös vonás fedezhető fel. 1980-ig mindkettejük népessége nőtt, bár Tatabányáé nagyobb ütemben, ami a város nagyméretű iparosítása és az így képződő munkahelyek miatt természetesnek nevezhető. Míg 1949-ben Tatabánya lakossága kb. kétszerese volt Esztergoménak, 1980-ra ez az arány két és félszeresre
módosult. Az országos tendenciához hasonlóan az 1980-as években kezdődött a két város népességének apadása, ami napjainkban is megfigyelhető. A népességfogyás mindkét városban nagyjából azonos ütemű, amit az is bizonyít, hogy Tatabánya lakossága ma is kb. két és félszerese Esztergoménak (1. ábra). 80000
75971 74277
70000
72470
66223
60000 52079
lakosság
50000 40221
Esztergom Tatabánya
40000 30870 28519
30000
29841
29452
23459 20363 20000
10000
0 1949
1960
1970
1980
1990
2001
év
1. ábra: Esztergom és Tatabánya népességének változása 1949-2001 Forrás: Népszámlálás 2001, Területi adatok, Komárom-Esztergom megye II. kötet A két város lakosságának gazdasági aktivitását vizsgálva mindkét település esetében elmondható, hogy 1980 óta csökken a foglalkoztatottak és az eltartottak száma, de egyre több a munkanélküli és az inaktív kereső, ami a városok lakosságának csökkenésével és elöregedésével függhet össze. 5.2. A két város ellentétének szerkezete a helyi sajtó alapján Ahogy korábban már említettük, kutatásunk módszere a helyi sajtó kvalitatív és kvantitatív tartalomelemzése volt. A sajtófigyelés során végül 113 olyan újságcikket gyűjtöttünk össze, amelyeket a kutatómunka során felhasználtunk és a módszertani részben leírtak alapján tartalmilag elemeztünk. A 113 cikket a kvalitatív és kvantitatív elemzés után a következő problémakörökre osztottuk: • Az iparral és az iparosodással kapcsolatos ellentétek (kitermelő-és feldolgozó ágazat, ipartelepítés, külföldi működőtőke-beruházások): 20 újságcikk. • Az oktatás és kultúra terén érzékelhető ellentétek: 38 újságcikk.
• • • •
Az egyéb szolgáltatásokhoz kapcsolódó ellentétek: 13 újságcikk. Közigazgatási változások hatása a két város kapcsolatára: 25 újságcikk. A megye nevének megváltoztatása Komáromról Komárom-Esztergomra: 7 újságcikk. A II. Világháború során lerombolt Mária Valéria-híd újjáépítése és átadása Esztergom és a szlovákiai Párkány között: 10 újságcikk.
5.2.1. Az iparral és az iparosodással összefüggő ellentétek A két város közötti ellentét egyik legmarkánsabb példája talán az iparosodás folyamatával, az ipartelepítéssel, illetve a működő tőkéért folytatott verseny körül artikulálódhatott volna, de elemzésünk más eredménnyel zárult: a két város közötti kapcsolatot egyáltalán nem találtuk ellenségesnek. A kutatás ezen területéhez 20 újságcikket soroltunk, amelyek elsősorban a bányászattal, az iparral, valamint a két város területén létrejött ipartelepítésekkel és beruházásokkal foglalkoznak. A feldolgozott újságcikkek kvalitatív elemzése alapján Esztergom és Tatabánya között nemhogy nincs ellentét az ipari termelést illetően, de Tatabánya kifejezetten jó véleménnyel van Esztergomról az ipari termelés vonatkozásában. Ezt az újságcikkek osztályozásának százalékos megoszlása is alátámasztja. Összességében tehát semmiképpen sem beszélhetünk Esztergom iránti ellenszenvről, legalábbis ami az ipar problémakörét illeti Annak okát, hogy a két város között nem tapasztalható ellentét az iparral kapcsolatos kérdések terén, a következőkben látjuk: a mindig is magas kvalitásokkal rendelkező, minőségi termékeket gyártó esztergomi üzemek (Műszeripari Művek, Szemüvegkeretgyár, Szerszámgépgyár) országos szinten is elismertek voltak, ami jót tett a megyei ipar megítélésének. A Suzuki-gyár Esztergomba települése pedig az egész megyének (így Tatabányának is) előnyös volt a beszállítói kapcsolatok lehetséges bővülése és ezen keresztül a munkanélküliség csökkentésének terén. Látható tehát, hogy Esztergom ipari termelése minőségileg mindig is meghatározónak számított a megyében, márpedig ez kedvezően hatott a megye ipari termelésére és annak megítélésére is. Ezek az okok is közrejátszhattak abban, hogy a város megítélése ipari szempontból egyáltalán nem volt negatív a megyei sajtóban. Az pedig, hogy Esztergom felől sem volt ellenérzés Tatabánya irányában, két okkal magyarázható: Esztergomban is történtek ipartelepítések az 1960-as években (bár messze nem akkora mértékben, mint Tatabányán), másfelől Esztergom soha nem számított iparvárosnak, így ők a kisebb méretű ipartelepítésnek nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget. Ezek után talán már érthető, hogy miért is jutottunk az alapfeltételezésünket megcáfoló eredményhez, bár véleményünk szerint a két város egymáshoz fűződő viszonya az ipari termelés területén, valamint ennek sajtóban való leképeződése egy önálló kutatási témát is megérne.
5.2.2. A kultúra és oktatás terén érzékelhető ellentétek Ezen a területen nem sikerült ellentétet felfedeznünk a két város között, a megyei sajtó gyakorlatilag azonos színben tünteti fel a két települést. A téma fontosságát jelzi, hogy ezen a területen gyűlt össze a legtöbb cikk, szám szerint 38. A cikkek megoszlása Esztergom számára valamivel kedvezőbb, ami nem meglepő, hiszen a kultúra egyik hazai fellegváráról van szó, ahol az oktatás kitüntetett szereppel bír a mai napig is. Az, hogy Tatabányáról is sok cikket tudtunk összegyűjteni, annak tudható be, hogy a városalapítástól kezdve (sőt már egy évvel korábban) gyors ütemben kezdődtek meg az iskolaalapítások, melynek betetőzése volt, amikor a rendszerváltás után Tatabányán a megyében másodikként (az első természetesen Esztergom) felsőfokú tanintézmény létesült Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) néven. A kvalitatív elemzés itt sem mutat ki ellentétet a két város között, pedig az oktatás fontos része lehet két város ellentétének: a humán erőforrásért vívott harc erőteljesen befolyásolhatja adott városok gazdasági életének alakulását. Nyilvánvaló, hogy a saját városban alapított intézménynek mindenhol jobban örülnek, de ebben az esetben még az elviekben nem kedvelt vetélytárs iskolaalapítását is pozitív felhang kísérte a másik részéről. Megjegyzendő azonban, hogy Tatabányán azok az események váltottak ki igazán pozitív visszhangot, amikor Esztergomban Tatabánya profiljába vágó iskolát alapítottak (Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum, erőműgépész-képzés beindulása a Hell József Szakközépiskolában). Ugyan olvashattunk egy igencsak negatív hangvételű cikket az esztergomi iskolák siralmas állapotáról “Megérett a megoldásra” címmel, de ezt a cikket is felfoghatjuk úgy, mint aminek mondanivalóját a jobbítás szándéka vezérli. Elmondható tehát, hogy mindkét város tudja: a minél magasabb színvonalú oktatás nemcsak saját, de közös érdek is, ezért nem érdemes ebben a témában egymással viszálykodni. A másik lehetséges magyarázat arra, hogy a két város között nincs ellentét az oktatás terén: Tatabánya kénytelen elismerni, hogy ezen a területen évszázados lemaradása van Esztergommal szemben, ebben a helyzetben pedig nincs értelme az ellenségeskedésnek. A két város közötti ellentétet a kultúra és az oktatás terén a kvantitatív vizsgálat sem igazolja. Mutatkozik ugyan némi előny Tatabánya javára a megyei sajtón belül a cikkek hangvételét illetően, de ez betudható a fentebb leírtaknak: a saját városban alapított intézménynek jobban örülnek, mint másénak, ezért is jöhetett ki a tatabányai székhelyű lapban ez a kis mértékű, relevánsnak azonban nem nevezhető különbség. 5.2.3. Az egyéb szolgáltatásokhoz kapcsolódó ellentétek Esetünkben ez az úgynevezett „egyéb” kategória, ahová azokat a cikkeket soroltuk, amelyek valamilyen szolgáltatással kapcsolatos témáról íródtak. 13 újságcikket soroltunk ehhez a kategóriához, amelyek az egészségügy, a hírközlés, az idegenforgalom, a kereskedelem és a közlekedés területén lejátszódott legfontosabb eseményeket írják le a két város életében. A problémakörhöz tartozó
cikkek megoszlásában aránytalanságokat tapasztaltunk: Esztergommal kapcsolatban mindössze egy cikket sikerült összegyűjtenünk, szemben Tatabánya 12-jével. Esztergom esetében mindössze azt találtuk meghatározó eseménynek a sajtó részéről, hogy beindult a kompközlekedés Esztergom és Párkány között, míg Tatabánya esetében számos cikk jelent meg a tercier szektor különböző területeiről ebben az időszakban. Számos új intézmény létesült a városban, amely egy megyeszékhely számára elengedhetetlen (áruházak, szálloda, új postahivatal stb. A két város között kvalitatív úton nem találtunk közvetlen, éles ellentétet, aminek elsődleges oka az, hogy Esztergommal kapcsolatban túl kevés cikket találtunk ahhoz, hogy hiteles véleményt alkothassunk a témáról. A táblázatok összehasonlítása után már egyértelműen látszik, hogy a megyei sajtó egészen máshogy kezeli Esztergomot és Tatabányát. Az, hogy Tatabányáról 12 cikket is találtunk az adott témában, ráadásul kizárólag pozitív hangnemben, megmagyarázható: Tatabányát csak 1947-ben avatták várossá, ezért neki mindazokat a szolgáltatásokat, amelyekkel Esztergom már rendelkezett, az ’50-60as évektől kellett létrehoznia. A város fejlődése, új szolgáltatások, innovációk megjelenése pedig természetes örömöt vált ki a helyi társadalom, és így a helyi sajtó körében is. Ez sem magyarázza azonban Esztergom háttérbe szorulását (szorítását) a megyei sajtón belül. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a két város gazdasági élete az 1950-es közigazgatási reform után ellentétes irányt vett: a megyeszékhellyé előlépő Tatabánya hazánk egyik legfejlettebb ipari városává vált, a perifériára szorított Esztergom gazdasága azonban csak stagnált, amit a tercier szektorban mutatott fejlődési különbség (és ennek sajtóban való megjelenése) is jól mutat. 5.2.4. Közigazgatási változások hatása a két város kapcsolatára A közigazgatási változások az előző problémakörökkel ellentétben már egyértelmű feszültséget okoztak a két város kapcsolatában. Ez az a terület, ahol a két város ellentéte egyértelműen kifejeződik. A közigazgatás területéről 25 újságcikket gyűjtöttünk össze, a következő témákból: megyeszékhelyváltás, megyei, illetve városi funkcióval rendelkező intézmények székhelyváltása, települések összeolvadása stb. Esztergommal kapcsolatban 16, míg Tatabányával kapcsolatban 9 cikk gyűlt össze, 4 cikk mindkét várost érinti. A dolgozat e részében talán érthető, hogy Esztergommal kapcsolatban gyűjtöttünk több cikket, hiszen Esztergom volt az, amelynek meg kellett harcolnia a történelmi rehabilitációért, míg Tatabányának csak az „ölébe hullott lehetőséggel” kellett élnie, illetve az így megszerzett előnyökre vigyáznia. Esztergom a múlt rendszer pártpolitikai döntéseinek egyik nagy vesztese volt, mivel a város az elmúlt rendszerben mindazt képviselte, ami szocialista erkölcsösségbe már nem fért bele: egyházi és vallási központ, polgári lakosság, a proletariátustól idegen gondolkodásmód. Ezzel szemben állt Tatabánya, mint a szocialista városok prototípusa: a bányászat és a nehézipar fellegvára, gyorsan gyarapodó lakossággal.
A két város gyakorlatilag az egymást követő és egymással ellentétben álló politikai rendszereket szimbolizálta, így csak idő kérdése volt, hogy Tatabánya mikor veszi át Esztergom szerepét a megyén belül. A kvalitatív elemzésből egyértelműen kiderül, hogy a társadalmi-gazdasági térnek ez az a szférája, ahol a legmarkánsabban megjelenik a két város ellentéte. Hogy ez miért van így? Amióta államok, és bennük városok léteznek, a városok számára mindig is nagy fontossággal bírt saját helyük, szerepük, funkciójuk az ország működésében. Ez határozta meg az adott város gazdasági életben betöltött szerepét (lásd: mezővárosok, szabad királyi városok, vásárvárosok). A mai napig is a közigazgatás hierarchiában elfoglalt hely az, amitől leginkább függ egy város országos, de legalábbis regionális megítélése, presztízse, ezen keresztül pedig politikai- gazdasági ereje, fejlődése. Kijelenthető tehát, hogy a városok közigazgatási funkciókért vívott harcában elsősorban politikai erőforrások megszerzése, illetve birtoklása a cél. Esetünkben is ennek lehetünk szemtanúi. Tatabánya várossá válására az esztergomi sajtó nem reagál, tehát nem jelenthető ki, hogy Tatabánya megszületése a két város közötti ellentétet is magával hozta volna. Azt azonban látniuk kellett az esztergomiaknak, hogy a létrejövő új város előbbutóbb funkciókat “követel” magának, mégpedig az ő kárukra. Bár nagy meglepetést jelentett számunkra, hogy az 1950-es közigazgatási reformhoz kapcsolódóan nem találtunk megfelelő újságcikkeket a megyei sajtóban (ennek miértje is érdekes téma lehetne), de az 1980-as, 1990-es években lejátszódott események bő forrásául szolgálnak a két város közötti ellentét vizsgálatának. Látható, hogy Tatabánya részéről ez az ellentét erősen él, gondoljunk csak a megyei szintű funkciók (megyei bíróság, megyei ügyészség) Tatabányára való átköltözésénél olvasottakra, vagy Esztergom próbálkozásaira a megyeszékhelyi és a megyei jogú városi rang megszerzésére. A helyzet egyértelmű: Tatabánya esetében előbb a “legyőzött ellenfél megalázása” utóbb pedig a pozíciók féltése, azok egyedüli birtoklásának vágya játszódott le. Esztergom esetében ez az ellentét már nem mutatható ki ilyen nyilvánvalóan, de a sorok közül kiolvasható: a város már együttműködésre törekszik Tatabányával, de történelmi múltjára hivatkozva szeretne vele legalábbis egyenrangúvá válni. Mindkét város viselkedése érthető az adott helyzetben, de a két város közötti ellentét ettől még Tatabánya oldaláról tekintve az erősebb. A kvantitatív vizsgálatok ugyancsak alátámasztják fentebb leírtakat. Az összes vizsgált újságcikk az 1940, 1950-es, valamint az 1980, 1990-es évek fordulójára esik, tehát a legfontosabb, a másik várost is érintő közigazgatási változások idejére. A kvalitatív elemzés eredményei is igen beszédesek: míg Tatabánya esetében kimagasló a pozitív hangvételű cikkek aránya, addig Esztergom esetében ezek száma kevesebb, mint a vizsgált cikkek fele. Az is árulkodó, hogy a pozitív hangvételű cikkek kizárólag saját (esztergomi) szemszögből írnak a városról, míg a semleges, illetve negatív hangvételű cikkek Tatabánya véleményét tükrözik.
5.2.5. A megye nevének megváltoztatása Komárom-Esztergomra Ehhez a témához 7 újságcikket válogattunk össze. A megye régi-új nevének ötlete, miszerint újra szerepeljen benne az Esztergom elnevezés, 1989-ből származik, természetesen Esztergomból. Úgy véltük, hogy az ötlet megütközést, sőt ellenszenvet fog kiváltani a megyeszékhelyen, de nem így történt. A tudósításokból kiderül, hogy az egész megye (és országgyűlési képviselőjén keresztül Tatabánya) ügye is lett Komárom megye régi nevének visszaállítása Komárom-Esztergom megyére. Ez megcáfolja előzetes vélekedésünket, miszerint Tatabánya ellenáll majd ennek a célkitűzésnek. A megyeszékhelyváltás kérdésében viszont továbbra is éles a szembenállás a két város között, Esztergom történelmi szerepére hivatkozva visszakövetelné ezt a címet, Tatabánya ebbe (természetszerűleg) nem egyezik bele. Azon, hogy a megye nevének megváltoztatása folyományaként előtérbe került a megyeszékhelyváltás kérdése, nem kell meglepődnünk. Esztergomi szemszögből teljesen érthető, hogy a rendszerváltozás zavaros gazdasági-politikai viszonyai között a város „több legyet akart ütni egy csapásra”, hiszen ebben az időszakban erre valódi esélye kínálkozott. A táblázatos elemzéstől ezúttal eltekintettünk, ugyanis mind a 7, a témával kapcsolatban összegyűjtött cikkünk azonosul az új megyenévvel, ebben az esetben pedig nyugodtan hagyatkozhatunk a tartalomelemzés eredményére: a megye nevének megváltoztatása terén teljes az összhang a két város között. Emellett a cikkek egyetlen eseményről tudósítanak, így az évtizedes összehasonlítás is okafogyottá válik. 5.2.6. A Mária Valéria-híd újjáépítése és átadása A Mária Valéria-híd újjáépítése és átadása a megye rendszerváltozás utáni történetének egyik legfontosabb állomása volt nemcsak közlekedésföldrajzi tekintetben, de a határ menti kapcsolatok javulásának ígéretét is magában hordozta. Az Esztergomot Párkánnyal összekötő hidat a II. Világháborúban lerombolták. Hosszú ideig nem történt előrelépés a híd újjáépítésének ügyében, míg végül 1999ben magyar-szlovák államközi megállapodás született a híd újjáépítésére. 2000-ben elkezdődtek az építkezések, majd egy évvel később be is fejeződtek, és átadásra került a híd. Erről a témáról tíz újságcikket gyűjtöttünk össze a megyei sajtóból. Az Esztergom és Vidéke – értelemszerűen – kitüntetett figyelemmel, minden más Esztergommal kapcsolatos hírt a háttérbe helyezve, szinte eufórikus hangulatban ír a híddal kapcsolatos eseményekről. Emellett a két megyei napilap is kiáll a hídavatás mellett, a lehető legszebb hangnemben írva róla. A hídavatás idején tehát nyoma sem volt a sajtóban a két város közötti feltételezett ellentétnek, mindenki osztozott Esztergom örömében. (A táblázatos elemzéstől ezúttal is eltekintettünk a fentebbi cikkben már leírtak okán.) Összegzés
Kutatási eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy létezik ellentét Esztergom és Tatabánya között. Ha Esztergom és Tatabánya között fennáll ez a viszony, akkor természetesen a városok közötti ellentét egy létező jelenség, több más város között is fennállhat. Ezzel pedig választ adhatunk módszertani alapkérdésünkre is: a sajtó kvantitatív-kvalitatív tartalomelemzése alkalmas arra, hogy ezzel a módszerrel városellentét-kutatásokat végezzünk. Részletesebben a következő megállapítások tehetők. A kutatások eredménye bebizonyította számunkra, hogy a városellentét alapvető forrását azok a közigazgatási döntések képviselik, amelyek a két város sorsát nagymértékben befolyásolták a II. Világháborút követően. Ezek a döntések az 1950-es közigazgatási reform, illetve a legutóbbi rendszerváltozás (1989-1990) környékén alakították döntő mértékben a két város életét. Ebben a két időszakban a legintenzívebbek a két város közötti ellentétek. Ezekután azt is kijelenthetjük, hogy a két város közötti ellentét kezdete az 1950-es évre, a megyeszékhelyváltás évére tehető. Az ellentét akkor válik erőteljesebbé és a közbeszéd részévé, amikor a városok számára sorfordító események (elsősorban közigazgatási) történnek (pl. politikai rendszerváltás és a hozzá kapcsolódó közigazgatási változások). Az általunk megjelölt egyéb problémakörök esetében nem találtunk olyan méretű ellentétet a két város között, amely releváns lenne kutatómunkánk szempontjából. A közigazgatási döntésekből fakadó ellentét azonban olyan erős, hogy elsősorban ez alakítja a két település egymáshoz fűződő viszonyát, háttérbe szorítva azokat a problémaköröket, ahol nem tapasztalható ellentét a két város között. Mint már említettük, Esztergom a múlt rendszer pártpolitikai döntéseinek egyik nagy vesztese volt. A korábbi rendszert szimbolizáló várost a pártpolitika perifériára helyezte, ellentétben a szocialista rendszer által életre keltett, és a szocialista vezetés által mindig is támogatott Tatabányával. Az újságcikkek alapján az is elmondható, hogy Esztergom Tatabányára valójában nem mint valódi riválisra haragszik, hanem mint az őt elnyomó rendszer megyei képviselőjére. Az ellentét tehát nem is igazán Esztergom és Tatabánya, hanem Esztergom és az őt elnyomó elmúlt politikai rendszer között állt fenn. Mint már fentebb is említettük, maradtak vitás kérdések a kutatómunka végére is. A két város iparának viszonya egy külön kutatás témáját képezheti, de egyéb ágazatok (kereskedelem, közlekedés) is vizsgálhatók lehetnek. A munka módszertana is bővíthető lenne, hiszen olyan kutatási módszerek állnak még rendelkezésünkre, mint az interjú vagy a kérdőív. Emellett bővíthető a felhasználható sajtótermékek listája is, például a helyi kulturális lapokkal. Irodalom Babbie, E. (2003): A társadolomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest
Balogh K.-Bárdos I. (1993): Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, Pedagógiai Intézet, Tatabánya Bárdos L., Horváth G. (1962): Komárom Megyei Hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya Beluszky P. (1999): Magyarország településföldrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, pp. 116-123. Hajdú Z. (2001): Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs Lengyel I. – Rechnitzer J. (2000): A városok versenyképességéről In: Horváth Gy. Rechnitzer J. szerk: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Pécs. pp. 130-152. Majoros P (2004).: A kutatásmódszertan alapjai. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság. Nemes Nagy J. (2003): Regionális folyamatok, régiók. In: Perczel Gy. szerk: Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Népszámlálás 2001, Területi adatok, Komárom-Esztergom megye II. kötet KSH, Budapest, 2002 Piskóti I.–Dankó L.-Schupler H. (2002): Régió és településmarketing. KJKKerszöv Jogi és Üzleti kiadó Kft., Budapest Timár J.-Velkey G. (2003): Várossiker alföldi nézőpontból. MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet, MTA Társadalomkutató központ.
