A TARTALOMBÓL. Villanypostán érkezett A Belga Emberi Jogvédõ Bizottság nyílt levele Medgyessy Péterhez A csatlakozás esély és ígéret

A TARTALOMBÓL Villanypostán érkezett . . . . . . . . . . . . . . . 2 A Belga Emberi Jogvédõ Bizottság nyílt levele Medgyessy Péterhez . . . . . . . . 2 A csatlakozás esély és ígéret . . . . . . . . . . . 3 Provokáló ünnepi beszéd friss diplomásoknak . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Mi lennénk a globalizáció legvidámabb barakkja? . . . . . . . . . . . . . . . 6 December elseje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Jelentés az alapvetõ jogok magyarországi megsértésérõl. . . . . . . . . . 13 Orbán Viktor beszéde. . . . . . . . . . . . . . . 16

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf vagy a http://jhf_offline.tripod.com weboldalakról. Az észrevételeket, kritikákat és véleményeket is ide küldjék.

AZ ÉLET SZÉP DOLGAI

Az alábbi írás e-mailen érkezett, Foti jóvoltából landolt a villanypostafiókomban. Úgy vélte az újságban lenne a helye. Magam is egyetértek vele. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Szerelmesnek lenni. Annyira nevetni, hogy megfájduljon az álkapcsod. Egy meleg zuhany. A szupermarket pénztárainál senki nem áll sorban. Levelet kapni. Autóval kirándulást tenni egy szép vidéken. Pont akkor bekapcsolni a rádiót, amikor a kedvenc számodat adják. Nyújtózkodva az ágyban maradni és hallgatni a zuhogó esõt odakint. A napra kiterített meleg törölközõk illata. Egy üzletben féláron megtalálni azt a pulóvert, amit már régóta kerestél. Egy telefonbeszélgetés valakivel, aki nagyon távol van tõled. Egy kellemes beszélgetés. A strand. Találni egy ötezrest a tavaly télrõl elõvett kabátod zsebében. Nevetni saját magadon. Éjszakai telefonbeszélgetések, melyek órákig tartanak. Nevetni minden ok nélkül. Valaki, aki azt mondja nagyon szép vagy. A barátok. Véletlenül meghallani, hogy valaki valami kedveset mond rólad. Felébredni az éjszaka közepén, és rájönni, hogy van még néhány órád alvásra. Valaki, aki játszik a hajaddal. Egy szép álom. Egy forrócsoki. Az autós utazások barátokkal. Felülni egy hintára. Megnyerni egy igazán szabályos versenyt. Olyasvalaki karjaiban lenni, akit igazán kedvelsz. Találkozni az utcán egy régi baráttal, és rájönni, hogy bizonyos dolgok (jók vagy rosszak) soha nem változnak. Nézni a hajnalt. Felkelni az ágyból reggel, és köszönetet mondani Istennek ezért.

Küldd el ezeket a gondolatokat legalább 7 embernek a következõ fél órában, és a következõ pár órában valami jó dolog fog veled történni. Eddig az üzenet. Ami engem illet, én már tovább is küldtem

2

Tragikomikus, hogy az Európai Parlamentben „flamand, katalán és más nemzetiségû politikusok harcolnak a magyarokat érõ súlyos diszkrimináció ellen”. Nyílt levelet intézett Medgyessy Péter miniszterelnökhöz, közbenjárását kérve a Benes-dekrétumoknak a szlovákiai magyarságot ma is diszkriminatív módon sújtó hatása miatt egy belgiumi civil szervezet, a Közép-európai Emberi Jogvédõ Bizottság. A sajtóhoz is eljuttatott nyílt levél, amelyet Pierre Gillet, a namuri központú szervezet elnöke írt alá, hangoztatta, hogy a Benes-dekrétumokat ma még nem elég átengedni a történészek kutatásának, mert e dekrétumok következtében ma is súlyos hátrányos megkülönböztetést szenvednek a szlovákiai magyarok a kárpótlás során. A szlovákiai kárpótlási törvény szerint a második világháború után elkobzott ingatlanokat, földet az eredeti tulajdonosnak kell visszaadni, de a szlovákiai bíróságok és a földhivatalok nem a jogosultságukat telekkönyvi iratokkal bizonyítani tudó magyarokat, hanem a szlovák telepeseket tekintik tulajdonosnak, akik annak idején nem is fizettek semmit a magyaroktól elkobzott földért és a nevükre sem íratták. „Bizonyítékunk van rá – olvasható a nyílt levélben – hogy egy 1996-os jegyzõkönyv – még csak nem is törvény! – alapján a szlovák legfelsõbb igazságügyi hatóságok külön módszertani ismertetõt készítettek az eljáró hatóságok számára, milyen trükkökkel lehet kisemmizni a magyarokat.” A belgiumi emberjogi szervezet sajnálatosnak tartja, hogy sem a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, sem a magyar kormány nem emeli fel szavát az újból kárvallott szlovákiai magyarok érdekében és tragikomikus dolognak nevezi, hogy az Európai Parlamentben „flamand, katalán és más nemzetiségû politikusok harcolnak a magyarokat érõ súlyos diszkrimináció ellen”. A nyílt levélben arra is felhívják a kormányfõ figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság 37/1996 (IX:4.) számú határozata szerint 1997. június 30-ig kártérítést kellett volna fizetnie a magyar államnak a Csehszlovákiából erõszakosan kitelepített magyar állampolgárok számára, s ezért mulasztásos alkotmánysértés terheli a Horn-, az Orbán-kormányt és most már a mai kormányt is. Az emberjogi szervezet szerint tévedés lenne azt hinni, hogy az Európai Unióban maguktól rendezõdnek ezek a problémák, és most a koppenhágai csúcsértekezlet az utolsó alkalom arra, hogy az éppen a dán fõvárosban megfogalmazott politikai felvételi követelményeket számon lehessen kérni Szlovákián. Forrás: gondola

jó ha figyelünk

Tegnap tartotta XVI. kongresszusát a Fidesz Magyar Polgári Párt hazánk Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról. Idézem a kongresszuson hozott határozat utolsó mondatát: „Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk esély és ígéret. De csak akkor lehet sikeres, ha felkészülünk rá, felkészítjük magunkat, társadalmunkat, nemzetünket, hogy mindenki megtalálja majd a helyét az európai népek nagy közösségében. Európa a jövõnk - Magyarország a hazánk! Hajrá, Magyarország!” A Fidesz kongresszusának vezérszónokát, Orbán Viktort Haeffler András kérte a Vasárnapi Újság mikrofonja elé. Haeffler András: A sajtóban annyit lehetett olvasni, hogy Orbán Viktor európai körutat tett. Mint az Európai Néppárt alelnöke, vagy mint az elõzõ kormány miniszterelnöke lobbizott Magyarország uniós csatlakozásáért? Orbán Viktor: Szerkesztõ úr kérem, ez a betegség magyar betegség, hogy kínt látnak abból, hogy most végül is az ember miniszterelnök volt, miniszterelnök, vagy az Európai Unió Néppártjának alelnöke, hiszen a személy ugyanaz. Titulusoknak csak Magyarországon adnak olyan mágikusnak tûnõ súlyt és értelmet, mint amirõl ön beszél, Nyugat-Európában az embert nézik. Azt nézik, hogy találkozhatnak és én is találkozhatom olyan emberekkel, akik évek óta dolgoztak együtt az Európai Unió kibõvítéséért és az európai újraegyesítés sikeréért. Nyilvánvalóan a mostani pozícióm, az Európai Néppárt alelnöki széke súlyt ad ezeknek a megbeszéléseknek. Tulajdonképpen ez a FIDESZ sikeres európai integrációjáról szól. Mi már integrálódtuk az Európai Unió intézményrendszerébe azzal, hogy a Néppárt tagjai lettünk, illetve ott elnyertünk egy alelnöki széket. Valamilyen konkrét eredménye volt-e ennek a körútnak? Szerintem több eredménye is volt, de a termést, illetve az eredményeket Koppenhágában Philippinél kell betakarítani majd az asztal mellett ülõ magyar miniszterelnöknek. Ma mindenki rendkívül óvatos, csak a saját álláspontját ismerteti, azt azonban részletesen és lehetõleg meggyõzõen. Én is ezzel próbálkoztam. És azután majd ennek a sok munkának az összeadódó eredménye lesz, hogy mit tudunk elérni Koppenhágában a tárgyalóasztalnál, ahol a végsõ pecsétet ütik majd rá a kibõvítés feltételeit tartalmazó szerzõdésre. Én bízom benne, hogy a magyar miniszterelnök be tudja takarítani azokat az eredményeket, amelyeket nagyon sok ember – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt –, szinte mindenki aki a nemzetközi színpadon megfordul, lehetõvé tett. A kongresszusi elõadói beszédében úgy fogalmazott, hogy moszkovitákból lett brüsszeliták oktatják néha ki a FIDESZ-kormányt a tejó ha figyelünk

endõkrõl. Ha leltárt csinálunk, az Ön által vezetett kormány mindent megtett a megfelelõ feltételek melletti uniós csatlakozás érdekében? Talán nem voltam olyan szigorú a mostani kormánypártokhoz, mint az ön szavaiból talán kitûnik, én csak azt mondtam, hogy mindig vannak olyan emberek, személyek és politikai szervezetek - egyébként minden nemzet életében -, akik vagy amelyek fontosabbnak látják az úgynevezett nemzetközi elvárásokat, mint a saját nemzetük érdekét. Magyarországon is voltak s vannak ilyenek, régen moszkovitáknak neveztük ezt a fajtát, most meg brüsszelitának nevezhetjük ezt a fajtát. Hogy van-e közöttük személyi folytonosság, azt a hallgatók fantáziájára bízom inkább. Nos hát ami pedig a polgári kormányt illeti, minden, amit ember végez, az szükségképpen tökéletlen. Biztosan nem végeztünk tökéletes munkát, de nagyon akartunk szép és jó munkát végezni. A csatlakozás ügyében különösen nagy lépésekkel haladtunk elõre, hiszen úgy adta az idõ, hogy a mi kormányunk alatt kezdõdött meg a tárgyalás az Európai Unióval, és húszegynéhány, talán éppen huszonnégy fejezetet le is zártunk. Biztosan lehetett volna többet, biztosan lehetett volna jobban is, de hát tõlünk ennyire futotta. Azt tudom mondani, hogy minden idegszálunkkal, minden izmunkat megfeszítve arra összpontosítottunk, hogy a magyar nemzeti érdekeket a legmeggyõzõbben és legteljeseb-

réteg, hanem minden egyes magyar ember felemelkedésének teremtsen lehetõséget. Varga Mihály volt pénzügyminiszter azt mondta a beszédében, hogy az ördög a részletekben lakozik. Túri Kovács Béla a Kisgazdaszövetség elnökeként pedig a modern bérrabszolgaság veszélyét emlegette. Az ön megítélése szerint milyenek a jelenlegi feltételek, amelyekkel csatlakozunk? Én inkább egy szomorkás helyzetképet rajzoltam ki a magam hozzászólásában. Ilyen kedvezõtlen feltételek mellett még soha, egyszer sem bõvítették az Uniót. Tehát akik korábban léptek be - legyen szó a britekrõl, az írekrõl, spanyolokról, portugálokról, görögökrõl -, azok mind jobb föltételekkel tették ezt, és nem egyszerûen csak jobb anyagi föltételek mellett, hanem kicsit elvszerûbbnek is volt tekinthetõ az a korábbi jó néhány bõvítés, tehát bizonyos elveket az Unió nem hágott át. Például azt, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek egyensúlyban kell lenni. Most meg azt látjuk, hogy a nekünk járó támogatásból megkapunk 40 százalékot, a bennünket terhelõ befizetési kötelezettséget meg azonnal, 2005-tõl már 100 százalékban elvárják tõlünk. Vagy a burgenlandi eset, amit mondtam, hogy képeljünk el egy életszerû helyzetet, hogy egy burgenlandi osztrák parasztgazda mondjuk búzát termeszt, kap ezért az Uniótól hektáronként olyan 70-75 ezer forintot; tõle 100 méterre, a határ másik oldalán ugyanezt teszi egy magyar gazda, és kap mondjuk 20 ezer forintot. Majd utána ver-

? ben képviseljük Brüszszelben, és a csatlakozás olyan legyen, hogy minden magyar felemelkedését magával hozza, ne csak egy kiváltságos 3

senyeznek egymással, mert eltûnik a határ, szabadon lehet hozni-vinni a terméket, és nekünk, illetve a mi magyar gazdánknak így kell versenyeznie ezzel a képzeletbeli, de igen csak valóságosnak is elgondolható burgenlandi parasztemberrel. Tehát ilyen azért korábban nem volt. A pénzügyi föltételekrõl pedig - mint Martonyi János is elmondta - mindenki azt gondolta Magyarországon korábban, hogy sokkal kedvezõbbek lesznek, egy erõteljesebb tõkeinjekciót jelentenek majd Magyarország számára. De én úgy vontam meg a helyzet mérlegét a magam hozzászólásában, hogy még ilyen föltételek mellett is találtam öt olyan indokot, amit itt el tudtam mondani, még ilyen föltételek mellett is a nemzeti érdekek szempontjából inkább a véleményünk az igen felé kell hogy billenjen, semmint a nem irányába. Ez volt a konklúziója a mondandómnak. Ha röviden az öt indokon végigszaladhatnánk... Mi volt ez az öt indok? Az elsõ indokunk az, hogy a polgári kormányzás négy éve bebizonyította, hogy lehet úgy képviselni a nemzeti érdeket, hogy eközben az európai újraegyesítést is támogatjuk. Meg tudjuk találni a magunk számítását. A második ok úgy hangzik, hogy az Európai Unió végsõ célja, hogy az országhatárok jelentõsége lecsökkenjen. Egy olyan nemzet, mint a magyar, amelynek több millió tagja a határokon túl él, örül, hogy ha ilyen hírt hallhat, hiszen a hozzánk tartozó több millió határon túli magyar sokkal közelebb lehet hozzánk, sokkal könnyebben hazatalálhat hozzánk. Harmadjára azt tudom mondani, hogy Magyarország méretei nem teszik lehetõvé, hogy elzárkózzunk a külvilágtól, tehát nekünk be kell kapcsolódnunk a világ gazdasági vérkeringésébe, és az Európai Unió erre egy jó lehetõség. Negyedszer azt tudom mondani, az Európai Unióból egyre nemzetibb, tehát az Unión belüli államoknak a karaktere, jellege egyre inkább nemzeti irányultságú, nemcsak azért, mert az emberekben a XXI. század hajnalán ez az érzés ismét megerõsödött ezt egyébként egész Európában lehet látni -, hanem az Unió is bátorítja ezt a folyamatot, mert rájött arra, hogy az Unió, az Európai Unió minõségi különbségét az Egyesült Államokhoz, meg Japánhoz, Távol-Kelethez képest éppen a sokféle nemzeti identitás adja meg. Ha ez elvész, az Unió is elveszti a világ más erõközpontjaitól megkülönböztetõ értékrendjét és arculatát. És ötödször pedig, hát ha kevesebbet is, mint vártuk, de mégis csak nyerünk valamennyi gazdasági erõforrást. Ez sokkal kevesebb lesz, mint az emberek ma ezt gondolják egyébként. Sokan várják úgy - elnézést, hogy Adventkor ezt mondom - sokan várják úgy az Európai Uniót, mint a gyerekek a Jézuskát. De nem ez lesz a helyzet. Tehát az ajándék az nem lesz olyan bõkezû, mint amit az ember a 4

szüleitõl szokott várni gyermekkorában. De így is ajándék lesz, így is csak erõforrás lesz, így is csak egy többleterõ, amit bevonhatunk a magyar gazdaságba, és amit máshonnan – lássuk be – nemigen tudnánk elõteremteni. Önök mint ellenzéki párt természetesen a szocialista-szabaddemokrata kormány leváltására törekednek. Politológusok azt mondják, hogy a következõ kormány éppen az uniós csatlakozás okozta kezdeti negatív hatások miatt föltétlenül belebukik a csatlakozásba. Nem tartozom az idõjósok közé, még a politikai idõjósok közé sem, és madárbelekbõl pedig végképp nehezen tudnék jövõt mondani. Messze van ez. Kétségkívül igaz, hogy a másik oldalról, saját házuk tájáról röppennek fel néha a nyilvánosság elõtt megismerhetõ mondatok arról, hogy talán 2004-ben vagy ki tudja, mikor, de a törvényben elõírtnál korábban lehetne választást tartani. Én nem mennék bele ebbe a spekulálásba. Én azt gondolom, hogy a mostani kormánynak a kizárólagos felelõssége, hogy mi történik az országgal a csatlakozást követõ egy-két esztendõben. Nem igaz, hogy a csatlakozást követõen szükségszerûen állnak elõ nehéz helyzetek. Lesznek ugyan nehéz helyzetek, de ezeket el lehet hárítani, ezeknek a kedvezõtlen hatásait ki lehet védeni. Erre való a nemzeti gazdaságpolitika. Erre való a költségvetés. A költségvetésnek éppen az az értelme, hogy fölkészítse a gazdákat, a kisvállalkozókat, a családokat, a nyugdíjasokat az uniós csatlakozásra. Ezt a munkát el kell végezni. A fõ hatalmat a kormány gyakorolja, ezt a munkát neki kell elvégezni. Ezt a felelõsséget nem háríthatja át sem az emberekre, sem az ellenzékre, sem az Európai Unióra.

A beszédében azt mondta, hogy a 2003-as költségvetés nem ezeket a célokat szolgálja. Rossz a költségvetés, a kisvállalkozókat, a családi gazdaságokat, a kistermelõket satöbbiket nem úgy támogatja, mint ahogy kellene a csatlakozás elõtti utolsó esztendõben. Ennek a költségvetésnek a gazdasági szakemberek - most nem az ellenzékrõl beszélek, még csak nem is az ellenzékkel azonos értékeket valló közgazdászokról, hanem a baloldali és balliberális közgazdászokról, szakértõkrõl - nos, hát már õk föladták az utolsó kenetet ennek a költségvetésnek, pedig még hatályba sem lépett. Éppen ezért van ma szerintem zûrzavar, és idõnként személyi kérdésekben lehet hallani hisztérikus hangokat a magyar gazdaságban, mert hiányzik a gazdaságpolitika iránya. A költségvetés arra való, hogy megadja a választ arra minden egyes magyar embernek, hogy mi lesz velünk jövõre. Mi lesz itt. Most ebbõl a költségvetésbõl, amelynek az érvényességét már mindenki kétségbe vonja, ez a válasz nem érkezik meg hozzánk. Ez az igazi baja ma a magyar gazdaságpolitikának, de ezen változtatni sajnos az ellenzék nem tud, ez a kormánypártok lehetõsége és felelõssége. Kívánjuk azt, hogy sikerüljön ez nekik. A FIDESZ is aláírta az alkotmánymódosítást. Maradt-e még elég érv - hogy így mondjam - a kezükben a saját érvrendszerük érvényesítése érdekében? Én tudom, hogy a rádióhallgatók nem mindegyike szükségképpen akadémiai szinten iskolázott alkotmányjogi kérdésekben. Nem akarom õket megsérteni azzal, hogy ilyen fejtegetésekbe bocsátkozom, de szeretném, ha azonban minden hallgató megértené, hogy az alkotmánymódosításról szó-

jó ha figyelünk

ló huzavona a magyar nemzet számára a legfontosabb kérdés körül folyt. Fönntartjuk-e a nemzeti függetlenségünket, vagy nem. Ragaszkodunk-e ahhoz a deáki hagyományhoz, amely a kiegyezés óta velünk van, hogy nemzeti függetlenséget nem adunk fel, legfeljebb bizonyos jogköröket közösen gyakorolunk. Úgy, mint tettük ezt egyébként a monarchiában három kérdéskör - a pénzügy, a hadügy és a külügy - tekintetében. Most is az volt a kérdés: feladja-e Magyarország a függetlenségét? Átadja-e a hatásköreit Brüsszelnek? Ez volt az internacionalisták, a szocialisták és a szabaddemokraták álláspontja. A mienk ezzel szemben az volt, hogy Deák hagyományait követve nem szabad lemondani a nemzeti függetlenségrõl, ezért úgy kell formulázni az alkotmányt, hogy az fönntartsa és biztosítsa, mintegy végsõ mentsvára legyen a magyar függetlenségnek, vagyis ne átadjuk a hatásköreinket, hanem mondjuk ki, hogy együtt gyakorolunk bizonyos hatásköröket a szabad választásunk alapján partnerré fogadott, Brüsszelben tömörülõ európai uniós tagállamokkal. Végül ez a megfogalmazás került be. Én ezt hosszú évek óta, talán még a kormányzati eredményeket is meghaladó fontos politikai sikernek tekintem. Sikerült megvédenünk a magyar nemzet függetlenségét, pedig kívülrõl is és belülrõl is meglehetõsen sok ellenérvet és nyomást érzékelhettünk. A koppenhágai aláírás után is lehet még alkudozni. A csatlakozás, a tényleges belépés után lehet-e még változtatni majd a feltételeken? A belépés föltételein már nem, de az alkudozás, illetve nem is alkudozásnak mondanám, mert a magyar nyelvben ez egy nejó ha figyelünk

gatív kifejezés. Egyszerûen csak küzdelemnek nevezném. A küzdelem folytatódni fog. 2005-ben már megkezdik, 2006-ban pedig befejezik a hét évre szóló költségvetés megalkotását. Az Európai Unióban az a szokás, hogy hét évre alkotják meg a pénzügyi kereteket, a költségvetést. 2007, 2014, ez a következõ szakasz. Hogy mi szerepel a 2007-es döntésben, az húsbavágóan érinti majd Magyarország minden polgárát. Hogy ott számunkra kedvezõ passzusok szerepeljenek, no, ezért már most meg kell kezdenünk a küzdelmeket, ezért kell már most részt vennünk az Európa politikai és gazdasági jövõjérõl szóló, minden európai államot immáron bennünket lassan tagállamként érintõ vitában. Ausztriában és Németországban mozgalmak szervezõdnek a kilépés érdekében. Ugyan még be sem léptünk, de van-e visszaút? Minden a mi akaratunktól függ. Nem lenne helyes, ha a világpolitika bármely eseményére, ami a mi sorsunkat érinti, úgy tekintenénk, mint egy eleve elrendelésre. A magyar nemzet sorsáról a magyar emberek fognak dönteni. Na most én azt tanácsolom, hogy elõször befele hozzuk meg a döntést, korai még a kifele jövetelrõl beszélni. Ezt majd a jövõ eldönti, sikeresen tudunk-e csatlakozni. Inkább reménykedjünk, semmint eleve vesztesnek kiáltsuk ki magunkat. Összességében akkor az április 12-ére kitûzött ügydöntõ népszavazáson az „igen” mellett teszi le a voksát? Higgadt, nyugodt, a problémákkal is számot vetõ, realista igen. Ez az én javaslatom. Az interjú szövegéért köszönet a DunaNovaPress internetes hírügynökségnek

Lawrence Ellison, az Oracle cég vezetõje mondta el a következõ beszédet a Yale Egyetem végzõseinek. Nem tudta befejezni, mert lerángatták a színpadról: Ha elõre tekintek, nem látok fényes jövõt, nem látok ezernyi kiemelkedõ ipari vezetõt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemrõl ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsû egyeteme végzõsei elõtt? Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemrõl, és maguk nem. Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemrõl és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemrõl, és maguk nem. És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erõsen tör felfelé. Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törõdniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekküket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági õrök engem.....” Forrás: Hunnianet

5

A globalizáció hátrányait elemzõ cikkeknek, könyveknek még mindig mostoha sors jut. Legutóbb az egyik jelentõs könyváruházlánc egyik boltjában kerestem a ,,Kiút a globalizációs zsákutcából" címû könyvemet. Az eladó így válaszolt: mi ezt a könyvet nem tartjuk, bár elég sokan keresik. A számára nem szimpatikus szerzõk írásait, lehetnek azok a legalaposabb szakmai elemzések, a média szintén elhallgatja vagy úgy tesz, mint legutóbb a Szemle címû rádiómûsor. Ebben az egyik globalizációval foglalkozó írásomat röviden, saját ízlés szerinti kiemelésekkel ismertették, majd többszörös idõtartamban az összefüggésekbõl kiragadott részeket megkritizáltatták Bod Péter Ákossal, aki egyébként közismerten globalizációpárti. Természetesen nekem nem adtak megszólalási, vitatkozási lehetõséget. Az MSZP kedvenc közgazdászának, Inotai Andrásnak a globalizáció szépségeit ecsetelõ könyvét szintén több mûsor is bemutatta, sõt a Magyar Tudományos Akadémia vitát rendezett róla. Hol van itt a kiegyensúlyozott információszolgáltatás, kérdezhetnénk. Ehelyett egyértelmû diszkrimináció van. A globalizációt csak dicsérni, szeretni lehet. Politikusok próbálják meggyõzni a lakosságot - és talán saját magukat is - a globalizáció elõnyeirõl. Legutóbb éppen a gazdasági miniszter fogalmazott úgy, hogy Magyarország a globalizáció nyertese. De pontosan kik a nyertesek Magyarországon? A nemzetközi elemzések ugyanis azt igazolják, hogy erõs globalizáltságunkért kemény árat fizetünk. Ezért nagyon is indokolt volna, hogy végre szakmai érvekre támaszkodva széles körû vitát tartsunk a globalizáció elõnyeirõl és hátrányairól. Beszéljünk arról, ami egyre nyilvánvalóbb. Arról, hogy globalizálódásunk hogyan lehetetlenítette el a lakosság jelentõs részét, és különösen a 40 év feletti korosztályt, hogyan kergette õket a teljes esélytelenségbe, a társadalomból való kizárattatásba, ami sokak korai halálához vezet. A nemzet pedig nagy tudású és tapasztalatú emberek sokaságával lesz szegényebb. A GLOBALIZÁLTSÁGUNK MÉRÕSZÁMAI Hazánk több mutató szerint is a régió legglobalizáltabb országává vált. Az egyik ilyen mutató, hogy a gazdaság hány százaléka van külföldi illetve vegyes – külföldi, magyar – tulajdonban. Ez az arány a régióban Magyarországon a legmagasabb. Pedig arról még nincs is pontos kimutatásunk, hogy az üdülõk, lakóházak és lakások hány százaléka van külföldiek tulajdonában, a zsebszerzõdések, amelyek minden jel szerint az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után hamarosan érvényessé válnak, a magyar föld hány százalékát juttatták, illetve juttatják majd idegen kézbe. A másik, globalizáltságunkat jellemzõ mutató az ország exporttevékenységének összetétele. Egy legutóbbi elemzés szerint hazánkban az export több mint 65%-a külföldi cégektõl származik. Ez az érték például Csehországban csak 12%, Szlovéniában 22%, Japánban pedig 3%. Mit jelentenek ezek a számok? Azt, hogy hazánkban gyakorlatilag nincs versenyképes magyar gazdaság, hiszen a külföldi piacokra irányuló, versenyképes export több mint kétharmadát külföldi cégek bonyolítják le. Ezekhez a magyar embereknek csupán annyi köze van, hogy olcsó munkaerõként megtermelik az exportra kerülõ termékeket és ezen keresztül a cégek profitját. Az erõs nemzeti gazdasággal, nemzeti tulajdonú cégekkel büszkélkedõ országokban, mint például Japánban is, az export döntõ többségét nemzeti tulajdonú cégek adják. A gyenge saját gazdasággal rendelkezõ ország pedig maga is gyenge: hiszen eredményei külföldi cégektõl függnek. Erõteljes függõségünk kialakulásához két fõ tényezõ járult hozzá: a hazaáruló, a gazdasági Trianont hozó privatizáció és a kormányok globalizációpárti gazdaságpolitikája. 6

A NEMZETRONTÓ PRIVATIZÁCIÓ A nemzetrontó, a magyar nép által évtizedeken át összegyûjtött nemzeti vagyon többségét külföldiek és egy szûk hazai réteg, a nómenklatúra kezére játszó privatizáció globalizáltságunk egyik fõ oka. Egy, a régió három országában, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon lezajlott privatizációt elemzõ tanulmány szerint Magyarországon a rendszerváltás után a privatizáció mindenáron való felgyorsítását elõször az Antall-kormány pénzügyminisztere, Kupa Mihály erõltette. A privatizáció azonban valójában már jóval korábban elkezdõdött. Elõkészítésének nyomait az 1968-as gazdaságirányítási reformig vezethetjük vissza. Ennek volt természetes folytatása az ún. ,,spontán, nómenklatúra általi" privatizáció a ‘80-as évek végén. A spontán privatizációban kezdeményezõ szerepet játszottak a volt szocialista vállalatok igazgatói és egyéb vezetõi. Mivel azonban késõbb kiderült, hogy fogalmuk sincs arról, hogyan kellene egy céget piacgazdasági körülmények között sikeresen irányítani, megfelelõ anyagi ellenszolgáltatás fejében külföldiek kezére játszották azt a vagyont, amihez már eleve jogtalanul jutottak hozzá. Ez a cselekedet – tehetjük hozzá – sokszorosan kimeríti a hazaárulás tényét! A tanulmány elemzi továbbá a 1990-ben létrehozott Állami Vagyonügynökség szerepét a privatizáció ,,levezénylésében”. Kiemeli, hogy ellentétben Csehországgal és Lengyelországgal, Magyarországon az ÁVÜ nagy önállóságot kapott, és még a parlamentnek sem volt igazán rálátása arra, hogy mi is folyik az ÁVÜ-ben. Még azzal a jogával sem élt, hogy évente követendõ irányelveket fogalmazzon meg az ÁVÜ számára. Így a gyakorlatban a parlament ellenõrzése nélkül folyt a privatizáció. Sõt, a parlament nem is értékeltette, kritizálhatta és nem kérdõjelezhette meg az ÁVÜ döntéseit. Ez már csak azért is furcsa gyakorlat volt, mert addigra Magyarországot ellepték a külföldi és a külföldön kiképzett privatizációs szakértõk. Ez utóbbiak többsége a rendszerváltás elõtt is a ,,tûz közelében lévõkbõl" verbuválódott. Egyébként magát az ÁVÜ-t is három olyan vezetõ hozta létre, akiket az USA-ban tanítottak ki. Útjukat pedig – a tanulmány szerzõje szerint – a Deloitte Touche szaktanácsadó cég pénzelte, amelynek egyik munkatársa késõbb maga is az ÁVÜ alkalmazottja lett. A cég pedig óriási összegekért privatizációs szakértõként szintén részt vett az állami tulajdon értékelésében és külföldieknek juttatásában. Egyébként ez az a cég, amelyik a Postabank elemzõ szakértõje volt, és mindent a legnagyobb rendben lévõnek talált akkor, amikor a Postabankból már milliárdok tûntek el, ami miatt azután a Postabankot a magyar lakosság kárára az állam többször is ,,konszolidálta”. A tanulmány szerzõje szerint az ÁVÜ egyik feladata a 20 egészséges, piacképes nagyvállalat vagyonának felértékelése és eladása – hozzátehetnénk, hogy a helyes kifejezés a szétverése, szétzilálása, külföldiek kezére játszása – volt. Ugyanis ezek olyan vállalatok voltak, amelyek erõs magyar tulajdonú cégekként tovább élhettek volna. Ehelyett a külföldön kiképzett magyar és a Magyarországon tábort vert külföldi ,,privatizatõrök” ,,áldásos” tevékenysége következtében ezek a cégek mélyen értékük alatt keltek el. A külföldi tulajdonos azután jelentõs létszámleépítéssel vagy összeszerelõ telephellyé változtatta, vagy – mivel csak a piacukat akarta megszerezni – be is zárta õket. Megszûnésükkel jelentõsen csökkent a magyar gazdaság ,,magyar szelete”, nõtt külföldi függõsége és egyben megugrott a munkanélküliség. A másik feladat volt a ,,spontán privatizáció” ellenõrzés, vagyis – ahogy a tanulmány szerzõje is bizonyítja – még a ‘90-es évek elején is folytatódott a nómenklatúra általi spontán privatizáció. Végül a harmadik feladat a két elõzõ csoportba nem tartozó magyar tulajdonú cégek piacra dobása volt. Azonban a külföldi tanácsadók lassúnak találták a privatizáció ütemét. Ekkor 1992-ben jó ha figyelünk

Szabó Tamás privatizációs miniszter 300 beosztottjával, egy kanadai szakértõvel és egy bankárral hozzáfogott a privatizáció felgyorsításához. A miniszter munkáját beruházásokban érdekelt amerikai bankárok is segítették. A korábbi privatizációs miniszter pedig – mutat rá a tanulmány szerzõje – átment a ,,magánszektorba”, és létrehozta saját beruházási és privatizációs szaktanácsadási cégét. Az új felállással a külföldi szaktanácsadók nagyon meg voltak elégedve. Az amerikai ,,AID ügynökség”, ahol a magyar privatizálók egy részének kiképzése folyt, különösen dicsérte Szabó Tamás tevékenységét – olvashatjuk a tanulmányban. A lengyeleknél viszont alig kaptak szerepet a külföldi szaktanácsadók. Ennek oka – a tanulmány szerint – az volt, hogy a lengyelek nem bíztak a külföldiekben. Attól féltek, hogy a lengyel vagyont átjátszanák külföldieknek. A cseheknél is hasonló volt a helyzet: a privatizálók a kupon-programmal megpróbálták a nemzeti vagyon többségét cseh kézben tartani. Nálunk viszont – ahogy a tanulmány is bizonyítja – részben a spontán privatizáció, részben pedig a jelentõs külföldi tanácsadói részvétel miatt máshogy zajlott a privatizáció. A folyamatnak pedig az lett a vége, hogy a nemzetgazdaság döntõ része külföldi tulajdonba, illetve befolyás alá került. Ezzel függ össze a magyar gazdaság jelentõs összeszûkülése is. 1993ra a magyar bruttó hazai termék az 1989. évi érték 81,9%-ára csökkent. Az 1989. évi szintet újra csak 2000-ben, 11 évvel a rendszerváltás után értük el. A lengyel bruttó hazai termék, a GDP viszont már 1996-ban 4,5%-kal magasabb volt, mint az 1989. évi érték. Ez alatt a 11 év alatt mások, mint például az Európai Unió országai is folyamatosan évi 2-3%-kal fejlõdtek. A '90-es évek végére tehát lemaradásunk az 1989. évi szinthez képest megsokszorozódott! Nem csoda, ha errõl az alacsony szintrõl könnyû volt 4-5%-os GDP-növekedést produkálni. Nagyon veszélyes ezért, ha a növekedést egyedül a kormány jó munkájának, sikeres gazdaságpolitikájának tulajdonítjuk. Hiszen egy annyira függõ gazdaság, mint a magyar, kiszolgáltatott helyzetben van. Ha ugyanis gazdasági nehézségek jelentkeznek az itt mûködõ cégek piacain, az a GDP növekedését is visszafogja. Most pedig éppen ez történik. A GDP növekedése jelenleg 3% körüli. Az ipari termelés pedig – amelynek döntõ többségét a külföldi cégek adják – már szûkül: ez év januárjában 1,6%-kal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A cseh ipari termelés viszont még 2001 decemberében is 7%-kal volt magasabb, mint az elõzõ év decemberében. Miért? A kérdésre választ kapunk, ha függõségünk másik fõ okozója, a globalizációpárti gazdaságpolitika jellemzõit is áttekintjük. A GLOBALIZÁCIÓPÁRTI GAZDASÁGPOLITIKA A globalizációpárti gazdaságpolitika egyik fõ jellemzõje, hogy a régióban, de a világban máshol sem kínálnak a kormányok annyiféle kedvezményt a külföldi cégeknek, mint nálunk. Egyedül a magyar külügyminiszter járt el Brüsszelben azért, hogy nálunk nem a magyar, hanem a külföldi cégek még 2011-ben is adókedvezményt kaphassanak. A hatalom szemet huny afelett, hogy a külföldi cégek gátlástalanul változtatják meg a nevüket és tevékenységi körüket azért, hogy újabb és újabb kedvezményhez juthassanak. Bénán tûri továbbá azt is, hogy a privatizációs szerzõdésekben foglaltaknak fittyet hányva lehessen munkahelyeket és termelési kultúrákat megszüntetni. Most éppen ez történik a hajdani Gyõri Keksz- és Ostyagyárral. Miért nem vásároljuk vissza az ilyen cégeket? Erre tényleg nem lenne pénz, amikor annyi minden másra van? A Kecskeméti Konzervgyárat is megvehette a Heinztõl egy ,,kanadai család”. Lehet, hogy egy ,,kanadai családnak” több pénze van ilyesmire, mint a magyar államnak? A külföldiek általi privatizációnak és a külföldieknek nyújtott kedvezményeknek a magyar lakosság többsége a kárvallottja. Azonban ellensúlyozhatná a kialakult aránytalanságokat egy, a magyar vállalkozásokat helyzetbe hozó gazdaságstratégia. Ennek azonban egészen mostanáig, a választásokig nem sok jelét láthatjó ha figyelünk

tuk. Mostanra azonban felriadtak a korábban már hatalmon lévõ pártok és rájöttek: a magyar vállalkozásokat sem ártana támogatni. Persze nem tudhatjuk, hogy ebben az ,,új felfedezésben” mennyi a meggyõzõdés és mennyi a kampányígéret. A NEMZETI GAZDASÁG ERÕSÍTÉSÉNEK ESZKÖZE, A TUDÁSBÁZIS ERÕSÍTÉSE A tudásbázis erõsítéséhez elengedhetetlenül fontos a kutatás-fejlesztés intenzív támogatása. Magyarországon 1988-ban még a GDP 2,3%-át fordította a kormány K+F-re. 1996-ra ez az érték 0,7%-ra csökkent, és érdemi javulás azóta sem következett be annak ellenére, hogy a Fidesz négy évvel ezelõtti választási programjában azt ígérte, hogy a GDP 1,5-2%-át fogja K+F-re fordítani. A jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb érték szerint 2000-ben is csupán a GDP 0,82%-át fordította a kormány K+F-re. Ne feledjük, a GDP csak 2000-ben érte el az 1989. évi szintet, tehát a K+F-re fordított összeg ténylegesen az 1988. évi érték kb. 36%-ára zuhant! Hazai kutatás-fejlesztés nélkül pedig nincs új termék, új technológia és új tudás: vagyis nincs versenyképes magyar gazdaság. Figyelemre méltó az is, hogy a külföldi cégek még ebbõl a szegényes összegbõl is csupán 5,6%-kal részesednek. Ez világosan bizonyítja, hogy a külföldi cégek többsége magyarországi részlegeit olcsó összeszerelõ telephelynek tekinti, és versenyelõnyét elsõsorban a magyar munkaerõ alulfizetésével éri el. Ez pedig újabb függõséget érzékeltet. Azt, hogy a magyar munkahelyek minõsége, színvonala és megfizetettsége nem Magyarországon, hanem a külföldi cégek központjában, külföldön dõl el. Éppen ezért ahhoz, hogy Magyarországon növekedjék a tudásra épülõ, színvonalas munkahelyek száma, meg kell erõsödnie a gazdaság magyar tulajdonú szektorának és meg kell változnia a méretarányoknak is. Az ország gazdasági lehetõségeit jelentõsen befolyásoló néhány nagy külföldi, globális cég helyett sok sikeres kis és közepes magyar vállalatra lenne szükség. Ez azonban nem fog kialakulni olyan programokkal, amelyek továbbra is inkább a külföldi cégeknek kedveznek. Azzal se, ha rengeteg pénzt pumpál a kormány az idegenforgalomba, a hazai üdülõk, gyógyvizek fejlesztésébe, amelyek eközben a magyar lakosság többsége számára gyakorlatilag elérhetetlenné válnak. Nagyon is itt van tehát az ideje annak, hogy a magyar kormány a magyar nemzetgazdaság erõsítését célzó nemzetépítõ stratégiát dolgozzon ki és valósítson meg. A magyar gazdaság termelõszektorát, az ipart és a mezõgazdaságot versenyképessé, exportképessé fejlesztõ nemzetpárti gazdaságstratégiára van tehát szükség. A cseh gazdaságstratégiára már ma is sokkal inkább jellemzõ, hogy a tudásorientált, és nem az olcsó munkaerõre építõ fejlesztési utat választotta. Ezért lényegesen magasabbak a cseh bérek, mint a magyar bérek, és valószínûleg ez az egyik oka annak is, hogy a cseh ipari termelés bõvülése - ahogy azt a számok igazolják - töretlenül folytatódik. Ez mutatkozik meg továbbá abban is, hogy a régiók versenyében a legjobb cseh régió életszínvonal tekintetében messze lehagyta a legjobb magyar régiót. Ezekre a számokra a következõ téma kapcsán térek vissza. GLOBALIZÁLTSÁGUNK HÁTRÁNYAI A nemzetpárti gazdaságstratégia kimunkálása és megvalósítása tovább nem halasztható. Ugyanis globalizáltságunk hátrányai mára veszélyesen felhalmozódtak. Egy hazai elemzés szerint ma a lakosság 6-8%-a a globalizáció haszonélvezõje. 30% viszont teljesen lemaradt: kiesett a munkapiacról, semmi esélye nincs arra, hogy emberhez méltó életet éljen. Ezek között van a már említett 40 év feletti korosztály jelentõs része is. A középen lévõ 62-64% a napi gondokkal küzdõk széles rétege. Ezen belül egy kisebb százaléknak esélye van arra, hogy felkapaszkodjék és növelje a 6-8%-ot kitevõ sikeresek táborát. A többségnek azonban feje felett függ továbbra is a lecsúszás lehetõsége. Félnek a holnaptól, az elbocsátástól, és küzdenek azért, hogy az 7

EU-s átlag 10-12-edét kitevõ bérükbõl megéljenek. Igyekszenek többletmunkát vállalni, esetenként nem is egyet, hanem többet. Ez pedig egészségük idõ elõtti megromlásához és korai, értelmetlen halálukhoz vezet. Ezzel is tovább rontva azt a várható élettartamértéket, amely olyan alacsony, mint most, utoljára 100 évvel ezelõtt volt hazánkban. A ,,legglobalizáltabb” állapotunknak láthatóan a lakosság nagyon kis százaléka örülhet. Ezt támasztja alá az EU egyik legutóbbi elemzése is, amely a csatlakozásra váró országok életszínvonalát hasonlította össze. GLOBALIZÁLTSÁGUNK ÉS ÉLETSZÍNVONALUNK Jelenleg Ausztria és Finnország egy fõre jutó GDP-je a magyar érték ötszöröse, az átlagbérek viszont 10-12-szer magasabbak, mint hazánkban. Az EU hazánkat értékelõ országtanulmányából pedig azt tudhatjuk meg, hogy a GDP-n belül nálunk rakétagyorsasággal nõ a cégek profitja, a bérek viszont lemaradóban vannak. A két adat természetesen összefügg. A gazdaságot befolyásoló külföldi cégek az olcsó munkaerõért és a kapott kedvezményekért jönnek hazánkba. Az alacsonyan tartott bérek viszont lehetõvé teszik a profit jelentõs növelését. A kérdés most már az, hogy ebben a helyzetben mit mond a magyar gazdaság állapotáról, versenyképességérõl és a magyar lakosság helyzetérõl a GDP növekedése? Nyilvánvalóan nem sokat. Ezt érzékeltetik a finn és az osztrák adatok is. A már említett EU-s tanulmány* azonban további, a globalizáltságunk hátrányait bizonyító számokat is közöl. Ezek szerint a csatlakozásra váró országok közül a kevésbé globalizált Csehország és Szlovákia maga mögé utasította Magyarországot az EU-hoz való felzárkózás tekintetében. Ugyanis Csehország legfejlettebb, Prága környéki régiójában ma már az egy fõre jutó GDP 24%-kal meghaladja az EU-s átlagot. A legszegényebb cseh régióban pedig ez az érték 47,7%. Szlovákiában, a legfejlettebb Pozsony környéki régióban pedig ez az érték megközelíti az EU-s átlagot: annak 95%-a. A legszegényebb szlovák régióban ez az érték 39,6%. A legglobalizáltabb Magyarországon pedig a legfejlettebb, a Budapestet is magában foglaló közép-magyarországi régióban az egy fõre jutó GDP csupán az EU-s átlag 75%-a! A legszegényebb régiónkban pedig ez az érték az EU-s átlag kevesebb mint 1/3-a: 32,6%. Az EU-s tanulmány további értékeket is közöl. Például azt, hogy hazánk területének több mint 2/3-án az átlagos életszínvonal nem éri el az EU-s átlag 50%-át. Szlovákia több mint 1/3-ában az életszínvonal az EU-s átlag 50-75%-a között van. Csehországban pedig mindenhol eléri az átlagos életszínvonal az EU-s átlag 50-75%-át. Ezen értékek, de más mutatók** alapján is az EU csoportokba sorolta a csatlakozásra váró országokat. Csehország, Szlovénia és Ciprus a kevésbé fejlett EU-s országokkal, Spanyolországgal, Portugáliával és Görögországgal került egy csoportba. Hazánk a kevésbé fejlettek csoportjába került: igaz, itt Szlovákiával a csoport elején helyezkedik el. Az EU-s tanulmány becslése szerint 2005-ben várható legkorábban, hogy az egy fõre jutó GDP-vel mért életszínvonal tekintetében a magyar átlagérték eléri az EU-s átlag 60%-át. Ennek a tükrében figyelemre méltó ígéret volt a Fidesz részérõl, hogy a magyar lakosság átlagbérét a következõ 4 évben megduplázza. Ezt ugyanis évi 20%-os bérnövekedéssel lehetne elérni. De milyen esélyünk van erre akkor, ha a globális cégek viszont továbbra is olcsó erõforrásként kezelik a magyar munkaerõt? Ez bizony feloldhatatlannak tûnõ ellentmondás. KIÚT A GLOBALIZÁCIÓS ZSÁKUTCÁBÓL Be kellene vallani végre, hogy a globalizáció nem hozta az ígért fejlõdést sem a nemzetgazdaságnak, sem pedig az emberek többségének. A kevesek haszna miatt nem erkölcsös egy elõnytelen állapotot, egy nyilvánvaló kiszolgáltatottságot, függõséget dicsérni. Ter8

mészetesen a globalizáltságunk csökkentése nem jelenti azt, hogy a globalizáció elõnyeit ne fordítsuk hasznunkra, hogy lemondjunk az Internet kínálta tudásról, az importálható termékek sokaságáról. De azt sem jelenti hogy mindezen elõnyöket csak a kevesek élvezhessék, hogy a globalizáció hazai termelést megfojtó hatásai miatt le kelljen mondanunk a magyar termékekrõl, közöttük is elsõsorban a magyar mezõgazdaság termékeirõl, az egészséges, jóízû magyar élelmiszerekrõl és gyümölcsökrõl. A globalizáltságunk és ezzel kiszolgáltatottságunk csökkentéséhez nemzeti gazdaságépítõ stratégia kell. Ennek alapja a magyar termelõk és gazdálkodók helyzetbe hozása, a kutatás-fejlesztés és az oktatás az eddigiekhez képesti sokszoros nagyságú támogatása, a jogtalan, hazaáruló privatizációk felülvizsgálata, a magyar ipar – beleértve az élelmiszer- és vegyipart, továbbá a mezõgazdaságigépgyártást – visszaépítése, a kis- és közepes vállalkozások hálózatainak, szövetkezéseinek támogatása, a külföldi cégek adókedvezményeinek eltörlése, a nem környezetbarát technológiák kitiltása és a magyar nemzeti értékek: a föld, az ingatlanok és nemzeti kultúra megvédése. Magyarország ne ,,átjáróház”, ,,logisztikai központ”, hanem tudás- és minõségorientált termelési központ legyen. A nemzeti gazdaságépítõ stratégia fontos eleme az is, hogy az EU-s csatlakozásunktól elsõsorban ne segélyeket, hanem lehetõségeket, egyenrangú partnerséget várjunk. Enélkül ugyanis a tagságból is csak a keveseknek lesz haszna, a többség pedig csupán a ,,hófehér EU-s palota hófehér lépcsõinek felmosója” lehet. A MIÉP értékrendjében, programjában mindig is ezek a teendõk fogalmazódtak meg. A MIÉP számára ezek a gondolatok nem választási ígéretek, hanem - megfelelõ választási eredmények esetén - a cselekvési program részei, lépések globális függõségünk csökkentése érdekében. Hiszen számokkal bizonyítható, hogy az ország többsége számára ez a globális barakk egyáltalán nem vidám. Kányádi Sándor: Vagyunk amíg címû versében így figyelmeztet: Ilyen szörnyek olyan szörnyek be-bevernek ki-kitörnek Kirámolnak befalaznak világtalan vakablaknak De ha mégis lenni hagynak szolgálgatunk mint az ablak.

Ebbõl a helyzetbõl ki kell törni. A globalizáció se nem természeti, se nem társadalmi törvény. A globalizációt tudatosan csinálják. Éppen ezért tudatosan vissza is lehet fordítani. Csak kellõ bátorság, tisztesség és a nemzet iránti elkötelezettség kell hozzá. De vajon várhatjuk-e mindezt a most hatalomra kerülõ kormánykoalíciótól? Prof. Dr. Csath Magdolna (egyetemi tanár)

Prof. Dr. Csath Magdolna egyetemi tanár. 1962-66: Marx K. Közgazdaságtudományi Egyetem, Ipari Kar, Ipar szak, 1967-68: Eötvös L. Tudományegyetem, alkalmazott matematika, 1972-73: London Business School, Anglia MBA, 1996: Habilitált doktor gazdálkodástudományból a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Legmagasabb tudományos fokozata: 1992 A közgazdaságtudományok doktora, MTA. Különleges eredményei: 1969: ATV-ben megrendezett „Fiatalok Közgazdasági Vetélkedõjének” elsõ helyezés. 1984: A Stratégiai Tervezés címû könyvért „Az év legjobb vezetési-közgazdaságtani szakkönyve” díjban részesült. 1990-91: „Buchan Distingushed Professor” címet és díjat szerzet ( USA). Angolul felsõ-, németül középfokon beszél. Egyéb tevékenységek: Tagja a Professzorok Batthyány Körének, a „100-as tanácsának” és a „Trianon Társaságnak” továbbá a J. Mander és D. Korten , a híres globalizáció-ellenes szaktekintélyek által vezetett „International Forum on Globalization” (USA) nevû szervezetnek. Tanít a Bocskai egyetemen és rendszeres közgazdasági elõadója a MIÉP rendezvényeknek. Sok szakmai publikációja jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, több könyvet is írt. A Nemzeti Keresztényszociális Fórum alelnöke.

jó ha figyelünk

– avagy „Mi a szart keresünk mi itt, ha erre van igény?” –

Megvallom õszintén két darab lottószelvény formájában heti rendszerességgel áldozom Fortuna istenasszony oltárán. Mióta pedig a nyeremény összege átlépte a lélektani határnak számító bûvös egy milliárd forintot, különös gonddal ügyelek arra, hogy a „Megvette már az e hetit?” régi lottós szlogen szellemében, mindig legyen nálam az éppen aktuális hétre érvényes lottószelvénybõl. Asszem két milliárd fölött már az én hajam is korpásodni kezd. Ami a médiával való viszonyomat illeti, nos abban is változás állt be. Szigorúbb olvasóim azt is mondhatnák, lám-lám, mire ment azzal a nagy öntudattal, mégiscsak ott kuporog esténként a képernyõ elõtt a Nagy Testvér kívánalmainak megfelelõen a Való villa sokszor peepshownak beillõ közvetítéseit bámulva. Mindenkit megnyugtatok, nem errõl van szó. Egyszerûen rájöttem arra, hogy egy csomó idõt és fáradságot spórolok meg azzal, ha a csatornák közti kapcsolgatás helyett rögtön valamelyik valóságsót választom. Ennek más elõnyei is vannak. Például nem kapok ínhüvelygyulladást a távvezérlõ gombjainak szapora gyakorisággal történõ nyomogatásától. Szóval, ha már úgy alakult, hogy mindenfajta kényszertõl vagy pressziótól mentesen, mintegy önként és dalolva járulok Fortuna istenasszony kasszájához minden héten, arra gondoltam, hogy ezen emberi gyarlóságomból okulva végzek egy amolyan nem reprezentatív, házi szociológiai helyzetfelmérést azzal kapcsolatban, hogyan viszonyiulnak kis hazánk derék polgárai a médián keresztül Pénzistenhez és az õ mindent szemmel (és sakkban) tartó arkangyalaihoz. Elhatároztam megnézem, hogy így a „játék” vége felé hányan veszik a fáradságot arra, hogy telefonáljanak vagy sms-t küldjenek kedvencük érdekében és mindez mennyibe is kerül nekünk? Persze emelt áron. Ez már önmagában is érdekesnek ígérkezett, azonban a dolgok nem várt fordulatot vettek és az este egészen más miatt végzõdött nagyon tanulságosan, mint amiért eredetileg leültem a televízió elé. De menjünk szép sorjában, ahogy az meg van írva! jó ha figyelünk

„CSÁ CSUMI CSÁ!” Bizonyára vannak még néhányan, akik emlékeznek a rasszista hangvételû, cigányozó, zsidózó komlói bugyiárusra, aki a kétszázezer szavazó finom eleganciával kipenderített a BB-házból. A 240,-Ft+ÁFA emeltdíjas hívások során mintegy 48 millió+ÁFA -t hagyott Pénzisten oltárán ez a drága magyar nép. Mivel nem vagyok rendszeres nézõje egyik valóságsónak sem, nagy segítségemre voltak a szerkesztõk által készített összefoglaló filmek. Ezekbõl megtudhattam, hogy a villában a párbajra, az összecsapásra készülõ két srác, Lorenzo és Majka (istenem milyen

szép magyar neve van mindkettõnek) merõben eltérõ egyéniség. Lorenzo a Mester, aki néha már-már a zen-buddhizmus világának meditatív szellemi magasságaiba repítette a nézõt és szerencsétlen sorsú lakótársait is egy-egy magvas gondolatával. Ez-

zel szemben ellenfele a mindig vidám és jó kedélyû Majka, aki amellett, hogy harsány jókedvet hozott a villalakók hétköznapjaiba, közben az ózdi urbánus szubkultúra mélységes bugyraiból magával hozott „baszdmegezés” könnyed bemutatásának gördülékeny felvonultatásával szórakoztatta a kis csapat tagjait. Hát egy biztos, nem unatkoztak egymás társaságában. Még régen az „átkosban”, a boldog emlékezetû „kimittudos” idõkben, amikor a televíziózás még csak gyerekcipõben járt, az ország népe a villanykapcsolókkal nyilváníthatta ki véleményét. Természetesen kizárólag kulturális vonatkozású kérdésekben. Ha politikai véleménynyilvánításra került volna sor, valószínûleg egész Magyarország sötétségbe borult volna. A villanykapcsolós szavazásokat az Országos Villamos Teherelosztó Központból kísérték figyelemmel, a mûszerekrõl pontosan leolvasható volt, hogy mikor ugrott meg az áramfogyasztás. Visszatérve Pénzisten infrastruktúrájára, az új kor új megoldásokat igényel. A XXI. Században gyorsak vagyunk, mobilak vagyunk, mindenkinek minden tegnapra kell, és persze olcsó legyen, mint a gyufa – ahogy mondani szokták. Bár azt hiszem ma már a gyufa sem olcsó. Na mindegy. Az RTL Klub valóságsójának történetében a legizgalmasabb kiszavazásként ajánlotta a nézõk figyelmébe a péntek esti kiszavazást Stohl András, a mûsor porondmestere. A számok utóbb õt igazolták. VALAHOL NAGYON MÉLYEN Néha magamon is meglepõdöm. Azon a népi naivitás kategóriájába tartozó ártatlan, gyermeki rácsodálkozáson, mely újból és újból megtörténik. A szocialista nagyváros öntudatos polgára egy pillanatra megáll, újból és újból próbálja elhitetni önmagával, hogy nem, ennél lejjebb már tényleg semmi sincs, ez kérem már a dolgok legeslegalja. Kuka, Morgó meg a többiek immáron több emeletnyi magasságban felettünk, mi pedig már valahol a barlangi trollok mélységes mély világában találjuk magunkat, kis szerencsével még Gandalffal is összefuthatunk. De nem. Mindig történik valami újabb és váratlan, ami arra készteti az öntudatos polgárt, hogy szomorúan, de be kell lássa, még innen is vezet út lefelé. Kétezer év elteltével is a régi római császárok univerzális problémamegoldó képletét használják, csak egy kis fazonigazításon esett át, hogy megfeleljen a média támasztotta igényeknek: Kenyeret és cirkuszt a népnek! Úgy nézem, a 9

dolgok jelenlegi állása szerint kenyér egyre kevesebb lesz és egyre drágább, viszont cirkusz az van, jó nagy. BESZÉDES SZÁMOK 845071. Ez a szám több szempontból is érdekes. Mielõtt még valaki azt gondolná, hogy az MSZMP békebeli taglétszámát jelzi, el kell mondjam téved, nem azt jelzi. Ez a szám a Lorenzo mester kontra Majka összecsapásra érkezett szavazatok száma. Ami engem illet, már a Pongó-féle kétszázezres szavazásnál is hüledeztem, erre az esetr pedig nem tudok jobb szót, döbbenetes. Döbbenetes, mert jól példa arra, hogy micsoda hatalma van a médiának és arra is, hogyan cserélõdtek fel a szerepek. Ma már a média formálja a valóságot, nem pedig fordítva. Nézzük meg ezt a számot más vonatkozásban is. A vezetékes hívás ára 88,-Ft+ÁFA, az SMS-é pedig 120,-Ft+ÁFA volt. 104 forintos középértékkel számolva ez valamivel kevesebb mint nettó 88 millió forintra jön ki. Matematikában jártas liberális elkötelezettségû olvasóim (ha van ilyen) figyelmét felhívnám a lélegeztetõ gép, röntgengép, kedvezményes internetelõfizetés analógiájára. Jó számolást. És ha már a szociológiai helyzetfelmérésnél tartunk. Filozófusi vénával is megáldott barátunkra 244.106 szavazat érkezett, míg a 3CS (Csá Csumi Csá) stílus kedvelõi valamivel nagyobb számban, 600.965-en érezték úgy, hogy telefonáljanak vagy SMS-t küldjenek. A kiszavazósó végén megmutatták a nézõknek, hogyan tér vissza diadalittasan a villába az ózdiak büszkesége. És a dolog itt vett drámai fordulatot. A villa lakóinak egyike, a szebbik nem csapatát erõsítõ Ági, aki sokak kedvence és akinek mosolya mellett bájait is megcsodálhattuk az egyik férfimagazin lapjain, összeroppant. A nézõk is láthatták, nem a borsodi fenegyereket várta vissza a villába. Számomra a legmegdöbbentõbb az a pillanat volt, amikor a tûréshatár végéhez ért és lehullott az erõltetett jópofaság és a kameráknak való megfelelés kényszeredetten magára erõltetett álarca, és elhangzott az a bizonyos mondat, melyet minden jóérzésû polgár szeretett volna feltenni, aki nézte az adást: „Mi a szart keresünk mi itt, ha erre van szükség?” És itt álljunk meg egy polgári szóra! Ahogyan azt már az elõbbiekben is említettem, számomra már a betelefonálások nagy száma is megdöbbentõ volt. Megdöbbentõ azért, mert ez azt jelenti, hogy a média elérte célját, azt, hogy a munkából hazatérõ embereket, iskola után az ifjúságot, napi rendszerességgel a tévé elé ültetve kizárólag ez legyen a téma. Szépen, engedelmesen, 10

birkanyáj módjára letelepszünk a tévékészülékek elé, ez így van jól. S a nép, az istenadta nép, addig sem csinál semmi olyat, amibõl gondok adódhatnak. Nem járkál hidakra, terekre, szállodák elé tüntetni, meg hasonlók. A Való Világ szerkesztõi nem szólhatnak egy árva szót sem, itt aztán tényleg emberi drámát láthattunk a képernyõn. Megvallom õszintén, kissé elkeserítõ volt látni, hogy más is áldozatául esik ennek az ostoba naivitásból fakadó gyermeki rácsodálkozásnak, mert nem tudja elképzelni az elképzelhetetlent, mert olyannyira valószínûtlennek tartja, hogy bekövetkezhet az, ami ellen zsigereiben tiltakozik és ellentmond a józanésznek. És nem. Újból pofára esés lesz a vége. Bizony Ágika, az élet nem lányregény – ahogyan azt a nagyszerû Koncz Zsuzsa énekli. Vagy ahogy Virág elvtárs mondaná: „Az élet nem habostorta, Pelikán elvtárs”, és akkor arról se feledkezzünk meg, hogy „A nemzetközi helyzet fokozódik.” Néhány mondat erejéig még térjünk vissza ehhez a 845071-es számhoz. Most vonatkoztassunk el attól, hogy kinek melyik játékos volt a szimpatikus és melyik nem. Nekem speciel egyik sem. A szerepjátszást hagyjuk meg a színészeknek, mint láthattuk az amatõrök meglehetõsen csapnivalóak még akkor is, ha már nincs kameralázuk. Ideig-óráig mûködik a dolog, de aztán a kultúra kivágja a biztosítékot és hamar szárba szöknek a népi-urbánus szubkultúra csodálatos gyöngyszemei, melyek leleményesen megformált trágár szóvirágok formájában öltenek testet. Valójában ezen verbális megnyilvánulások egy témakör köré csoportosulva általában a nemi közösülés felé orientálják a kedves nézõt, vagy filozófiai mélységeket súrolva arról tájékoztatnak minket, hogy természet õsanyánk mellett az élet is egy nagy qrva. Kicsit a parlamenti választásokra emlékeztetett ez az egész kiszavazósdi. A két rossz közül válaszd a kisebbiket! Igaz, itt a

szavazás tisztaságára közjegyzõ ügyelt. Lehet, hogy ezt érdemes lenne más szavazásokkor is bevezetni? Gondoljunk csak bele, több mint hatszázezren szavaztak a bunkó, tahófalvi beszólásokkal tarkított, jópofáskodó, „hepi az élet öcsém, gyere bulizzá !” stílusra. A trágár beszédre, az obszcén kifejezések kötõszóként való meghonosítására szép magyar nyelvünkben. Nem azt mondom, hogy ne káromkodjunk, hiszen a káromkodás is hozzátartozik anyanyelvünkhöz. Sõt, nem egyszer hallottam már azt is, hogy mi magyarok tudunk az egyik legváltozatosabb módon káromkodni, de amit az ózdiak büszkesége mûvelt a képernyõn fõ mûsoridõben, azt mindennek lehet nevezni, csak éppen változatosságnak nem. A média formálja a világot és az embereket. Mert mit is gondoljon a szocialista nagyváros öntudatos polgára, amikor a tizenéves srácok a Majka által immáron országosan ismertté tett kifejezéstelen „csá csumi csá” köszöntéssel ugrálnak fel a buszra reggelente iskolába menet. Annyi jóérzés azonban már nem maradt bennük, hogy a cigarettacsikket az utcai tartóba dobják, mielõtt buszra szállnak, hanyag eleganciával – mint a filmeken, amolyan macsósan – a járdára pöccintik. A csuklóson folytatott hangos beszélgetéseikben – mely egyébként a kutyát nem érdekli – verbális záróakkordként minden mondat végén ott virít a kétszavas, nemi közösülésre felszólító „baszd meg”. A kicsit idõsebbek – mondjuk a harmincas korosztály, melybe e sorok írója is tartozik – pedig csak reménykedik abban, hogy majd kinövik. Az igazat megvallva attól félek nem így lesz és hogy ennek is nagy pofára esés lesz a vége. A média formálja a világot és az embereket. A konkurens csatornán futó Big Brother produkcióból legutóbb megtudhattuk, hogy Szulák Andrea mûsorvezetõ dirigálásában az ország legismertebb házából izgulhatjuk végig az ország legkedveltebb televíziós társasjátékát, az Activity-t. Hiába no, ez a megújult Tv2, ahogy nap, mint nap szajkózzák nekünk. Bár ez az egész valahogy nem klappol. A tavaszi választások óta mindenhonnan csak azt hallani, hogy merjünk kicsik lenni. Még a végén kiderül, hogy a Piros Kettes elvetemült fideszes csatorna lett. No, de vissza az ország legismertebb házához! Egy pillanatra meg is lepõdtem és azt mondtam magamban: Ejha, ez igen! Mégiscsak tud valamit ez a Lenin Tv, ha el tudták intézni, hogy a Parlamentbõl közvetítsék a mutogatós játékot, bár az igazat megvallva, azt hiszem ebben az épületben minimum parlamenti mandátum szükségeltetik ahhoz, hogy valaki mindenféle sületlenségeket hordjon össze, vagy meggondolatlanul jó ha figyelünk

mutogasson össze-vissza az ország nagy nyilvánossága elõtt. Szóval, én egész idáig azt hittem, hogy az ország legismertebb háza a Parlament, ha valaki a fõvárosba érkezik, elég, ha kiér a Duna partjára, onnan el sem lehet téveszteni, vakon is odatalál. De nem. Kiderült megint tévedtem. Megint az a naív, ártatlan, gyermeki rácsodálkozás. Rusztikusan, pofára esés. Az ország legismertebb háza, kedves barátaim, a Big Brother-ház. Na erre varrjál gombot, öcsém! Ja és még valamit! Nemsokára indul a folytatás mindkét csatornán, a 2. epizód, úgy tûnik a klónok támadása tovább tart. ÖSSZECSENDÜL KÉT POHÁR Hát a pezsgõspoharak már csak ilyenek. Ami különlegessé teszi õket, az a hely, az idõpont és az alkalom. Hely: Kempinski Szálló. Idõpont: 2002. december 1. Alkalom: Románia nemzeti ünnepe.

Természetesen errõl az eseményrõl már mindenki mindent megírt, sok mindent nem lehet hozzáfûzni. Azoknak, akik számára 1945 után kezdõdött a történelem, nem sokat mond az 1918. december 1-jei dátum. Nekünk többieknek viszont annál többet. Ezen a napon Gyulafehérváron kimondták Erdély csatlakozását Romániához. Azóta december elsõ napja minden évben nemzeti ünnep Romániában. The winner takes it all, vagyis a gyõztes mindent visz, énekelte egykoron nagysikerû slágerét az ABBA együttes. A választások megnyerése óta egyre erõsödik ez a felismerés. Nem elég, hogy mindent visznek – megpakolják átlátszatlan (tej)üvegzsebeiket –, még öntelten bele is mosolyognak a kamerájó ha figyelünk

ba: „Nézzétek ezt is megtesszük, és nem tehettek ellene semmit!” A hûbérúr, kinek jóvoltából visszaülhettek a bársonyszékbe, engedélyezte a szabadrablást. Legalábbis egy idõre. Persze a korlátoltságnak és a szûklátó-

körûségnek is megvannak a maga határai. Ha valaki a hûbérúr feltétlen és megkérdõjelezhetetlen kiszolgálásában látja minden probléma egyedüli üdvözítõ megoldását, könnyen pórul járhat. Bár a figyelmeztetés azt hiszem itt nem sokat használ. Jelen világunk kísértetiesen emlékeztet a Tolkien csodálatos regényfolyamából készült film, a Gyûrûk ura néhány képsorára, melyben Gandalf a mágus figyelmezteti rendjének fejét, a szolgalelkûvé vált Szarumánt: „A Gyûrûnek csupán egyetlen ura van, csak egyvalaki képes rákényszeríteni az akaratát, és õ senkivel nem osztozik a hatalmán!” Mindenki arra gondol, amire akar, a nevek behelyettesíthetõk. Visszatérve most már az idei esztendõ utolsó havának elsõ napjára, kanyarodjunk vissza a most végbemenõ folyamat elõzõ állomásához, Megyó washingtoni látogatásához, melyben szeretve tisztelt elhárító tisztünk mintegy harminc perc erejéig egy légtérben tartózkodhatott a világ jelenlegi urával, azzal az emberrel, aki annyira hõn áhítozik arra a képzeletbeli Hatalom Gyûrûjére, hogy annak megszerzése érdekében a terrorizmus elleni nemzetközi összefogás nevû valami alatt próbálja egyenként saját uralma alá hajtani a világ különbözõ nemzeteit. Az amerikai fõvárosban nyújtott egetverõ magyar diplomáciai sikerekrõl alkotott véleményemet már ismerheti a kedves Olvasó. Akkor azt írtam: Feltétlen nyalás. Csontig. A Kempinszki Szállóban december elsején lezajlott fogadás kapcsán úgy vélem, hogy a szocialista érában mûködõ Magyar Néphadseregben rendszeresített ezerkilencszáz nem tudom hány mintájú, a kopaszok (újoncok) létezését összefoglaló mondat illik a legjobban ide: „Kérek engedélyt meghunyászkodni!” Végül is, mi történt? Semmi különös – legyintene a valamivel több mint hatszázezer Majka-szavazó. Románia miniszterelnöke, Adrian Nastase egy budapesti hotelben kedélyesen elpezsgõzgetett egy román származású (ne felejtsük el, Megyó Erdélyben született, ami Románia része, s mint ahogyan azt magától a D-209-estõl tudjuk, az ott élõk románok) volt titkosszolgálati tiszttel, aki történetesen éppen most Magyarország miniszterelnöki tisztét tölti be. Az már csak kuriózum, hogy a két „elsõ ember” természetesen románul beszélgettek egymással. Mielõtt még megfordul valakinek a fejében az az eretnek gondolat, hogy Megyó esetleg a Szekuritate beépített embere és keleti szomszédunk így szeretné elérni, hogy 2010-re a Tisza vonalánál legyen a román-magyar határ, annak azt tanácsolom, sürgõsen forduljon orvoshoz! Azért itt még nem tartunk. 11

A Kempinski Hotelben tartott fogadásról szóló tudósításokat olvasva, ismét a Való villa zokogó lakójának képe sejlett fel elõttem és szinte hallottam, ahogy nemcsak önmagának, hanem mindannyiunknak felteszi a kérdést: „Mi a szart keresünk mi itt, ha erre van szükség?” Tényleg erre van szükség? Szt. tiszti múltra, idegen érdekek elvtelen kiszolgálására? A „merjünk kicsik lenni” szellemében a mindenek elõtti meghunyászkodásra? Mivel rendszeres hallgatója vagyok a Vasárnapi Újság címû szélsõséges rádiómûsornak, meghallgathattam Kovács László szocialista külügyminiszter-pártelnök izzadságszagú „magyarázom a bizonyítványom” stílusú monológját, melyben újra csak az unalomig ismételt betanult sablonszöveg szólt, ahol fõ szempontokként a környezõ országok érdekeinek szem elõtt tartását, a házigazda udvariasságát és még nem tudom én mi mindent hallhattunk érvként. De hát mit is várhatnánk egy hithû internacionalistától? Bocsánat, majd’ elfelejtettem, õket ma már világpolgároknak nevezik. Elnézést, még a régi, rossz beidegzõdések. Bár ha minden másban különböznek is, talán egy közös vonásuk azért mégis csak van. Az internacionalista, akárcsak az ún. világpolgár, gyökértelen. Nem kötõdik sehova. Senkihez és semmihez. Számára az olyan fo-

galmak, mint Haza, Nemzet, öntudat, nemzeti öntudat, csak a történelem szemétdombjára való avitt, ócska kacatnak számít, ha némely meggondolatlanul tett cselekedetükkel vagy kimondott szavukkal egy egész ország lelki világába taposnak bele. Az elegáns szálloda fényûzõ termeiben elegáns diplomaták róják az udvariassági köröket, miközben kint az utcán a szálloda

elõtt az „emberséges” rendõrség oszlatja fel a más véleményen lévõk egyre csökkenõ táborát. 2002. december 1., Magyarország, Budapest. Tényleg, mi a szart keresünk mi még itt, ha erre van szükség? Layout, a szocialista nagyváros öntudatos polgára

„A Gyûrûnek csupán egyetlen ura van, csak egyvalaki képes rákényszeríteni az akaratát, és õ senkivel nem osztozik a hatalmán!” (Gandalf) 12

jó ha figyelünk

A Szabadság Kis Köre elnevezésû szervezet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata évfordulóján jelentést adott ki „az alapvetõ jogok ismételt megsértésérõl Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után“ címmel. ALAPVETÕ JOGOK MEGSÉRTÉSE A KORMÁNYVÁLTÁS ÓTA A Szabadság Kis Köre elnevezésû szervezet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata évfordulóján jelentést adott ki „az alapvetõ jogok ismételt megsértésérõl Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után“ címmel. Felsorolásukban szerepel többek között az Erzsébet-hídi tüntetés elleni fellépés, a gyülekezési jog korlátozására tett kísérlet, s a miniszterelnök ellen tüntetõ személyek megfélemlítése. JELENTÉS Az alapvetõ jogok ismtéelt megsérétésérõl Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után Az 1990-es politikai rendszerváltozás során a szabadságukat visszanyerõ nemzetek – köztük Hazánk – igen gyorsan átültették jogrendszerükbe mindazokat az ismérveket, amelyek az emberi jogokat, szabadságot tisztelõ európai államra jellemzõek. Az elmúlt idõszakban azonban kiderült: a jogi és intézményi eszközök nem elegendõek az emberi méltóságban gyökerezõ jogok mindenkit egyformán megilletõ garantálására. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy mind a rendszerváltozás elõtt „szocializálódott” korábbi hatalmasok és végrehajtók, mind az alattvalók között szép számmal akadnak, akikben tovább él az emberi méltóságot, szabadságot önkényesen kezelõ szemlélet, az erre épülõ rossz reflexek, riasztó gyakorlat vagy éppen tétlenség. Széles körben az a vélekedés alakult ki, hogy az utolsó parlamenti választások után jelentõsen romlott a helyzet, és az alapvetõ politikai és polgári jogok megsértésének számos esetérõl értesültünk. Több olyan eset került nyilvánosság elé, ami a szabadságszeretõ emberekben visszatetszést és nyugtalanságot keltett. Választási visszaélésekrõl, tüntetésen résztvevõkkel szembeni brutalitásról, közéleti szereplõket és köztisztviselõket ért alantas fenyegetõzésrõl, megfélemlítési kísérletekrõl, a hatóság elemi normákat sem tisztelõ, megalázó intézkedéseirõl egyaránt szóltak a híradások. Okkal feltételezhetõ, hogy az eseteknek csupán egy része vált közismertté. A mai napig sem a kormány, sem a magukat függetlennek nevezõ, korábban alakult jogvédõ civil szervezetek nem foglaltak nyilvánosan állást a történtekkel kapcsolatban. Mások mellett „A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör“ számos esetre már több ízben felhívta az igazságügy-miniszter figyelmét is. Eredménytelenül. Ugyanakkor a szabad személyek alapvetõ polgári és politikai jogainak tiszteletben tartása, szükség esetén védelme mindenki számára alapvetõ kötelezettség. A hozzánk eljutó jelzések, az érintettek és a tanúk elmondása, valamint a tömegtájékoztatásban megjelent információk alapján számos esetben komolyan felmerül, hogy a magyarországi kormányszervek, hatóságok, közintézmények nevében eljárók fellépése nincs összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányában, továbbá az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió alapvetõ dokumentumaiban foglalt emberi, polgári illetve politikai jogokat biztosító rendelkezésekkel. ESETEK Az alábbiakban röviden bemutatunk néhány olyan esetet, ahol felmerül az alapvetõ polgári jogok, illetve az emberi méltóság és az emberi jogok megsértésének alapos gyanúja. jó ha figyelünk

A 2002. JÚLIUS 4-I BE NEM JELENTETT TÜNTETÉSEN RÉSZTVEVÕK ELLENI BRUTÁLIS FELLÉPÉS E nap reggelén kezdetben néhány száz ember gyûlt össze tiltakozni az országgyûlési választások szavazólapjainak megsemmisítése ellen. A demonstrációt elõzetesen nem jelentették be, holott a törvény elõírja. A hatóságok e tekintetben kettõs mércét alkalmaztak, hiszen az 1990 év õszén, a baloldal által is támogatott taxisblokáddal kapcsolatosan emlegetett „polgári engedetlenségrõl“ ezúttal látványosan megfeledkeztek. Míg 1990-ben az egész ország közlekedése megbénult az útkeresztezõdések és a hidak lezárása folytán, 2002-ben csupán az Erzsébet-hidat vették blokád alá a választási tisztátalanságok ellen tiltakozók. A hatalom a több órás tanácstalanság után véres eszközökkel verte szét az akciót, amely eljárást a nap további részében, a Kossuth téren, majd a Rákóczi úton is folytatta. A késõbbi hatósági eljárások nem tudták igazolni a brutális fellépés elkerülhetetlenségét. Megemlítendõ, hogy a rendszerváltozás óta a rendõrség másodszor lépett fel erõszakot alkalmazva politikai tüntetõk ellen- mindkét esetben a szocialista-liberális koalíció adta a belügyminisztert. MUNKÁJUKAT VÉGZÕ ÚJSÁGÍRÓK AKADÁLYOZÁSA A rendõri fellépés során nem tettek különbséget civil tüntetõk és hivatásukat gyakorló újságírók között. Annak ellenére bántalmaztak fizikailag munkájukat végzõ újságírókat, hogy azok igazolványukat felmutatták. A bántalmazás „egyetemes“ voltát mutatja, hogy jobb- és baloldali orgánumok munkatársai egyaránt a hatósági brutalitás áldozataivá váltak. AZ ORSZÁGOS RENDÕRFÕKAPITÁNY KEZDEMÉNYEZÉSE A GYÜLEKEZÉSI JOG KORLÁTOZÁSÁRA Az említett július 4-iki demonstrációt követõen az országos rendõrfõkapitány azt javasolta a kormánynak, illetve az Országgyûlésnek, hogy növeljék meg az állampolgári kezdeményezésû közterület-foglalással járó rendezvények elõzetes bejelentési határidejét a jelenleg érvényes 48 óráról 8 napra. A demokráciában példátlanul hosszú határidõ lehetetlenné tenné, hogy aktuálpolitikai döntések iránti nemtetszésüket a polgárok az Alkotmányban biztosított gyülekezési joggal idõben kifejezzék. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a rendõrfõkapitány az alkotmány szellemével ellentétes javaslatát egy be nem jelentett demonstrációt követõen tette meg, holott a határidõ a bejelentett demonstrációkra vonatkozik. A NEMZETI ÜNNEP KORMÁNYTÓL FÜGGETLEN MEGÜNNEPLÉSÉNEK AKADÁLYOZÁSA A közelgõ nemzeti ünnep alkalmából egy országos, több ezer tagszervezettel rendelkezõ politikai mozgalom (történetesen éppen „A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör“) a törvénynek megfelelõen fõvárosi területfoglalási engedélyért fordult az illetékes rendõrhatósághoz. Hasonló beadvánnyal élt egy Parlamenten kívüli ellenzéki párt is. Ezt követõen jelezte a hatóságnak a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Kommunikációs Központja (MEHKKK), hogy valamennyi tömeggyûlésre alkalmas közterületre területfoglalási engedélyre tart igényt, köztük megjelölte mindazokat a helyeket is, amelyeket elõzõleg a mozgalom is megjelölt. Az illetékes hatóság egyeztetést kezdeményezett, ahol a MEHKKK meghatalmazottja a mindkét szervezet által igényelt tér nemzeti ünnepet megelõzõ naptól kezdve, két teljes napi, kordonnal történõ lezárását jelentette be. Végül a hatóság megfelelõ egyeztetõ munkája és a két szervezet határozott fellépése nyomán meghátrált a MEHKKK képviselõje. A valódi szándékot jelzi, hogy a MEH végül az eredeti elképzelésekhez képest minimális rendezvénnyel emlékezett meg a nemzeti ünneprõl. 13

MINISZTERELNÖK ELLEN TÜNTETÕ SZEMÉLYEK MEGFÉLEMLÍTÉSE A miniszterelnök egy vidéki városban tett látogatása során néhány könnyen azonosítható helyi lakos nemtetszésének adott feltûnõ hangot. Rövid idõ múlva egyiküket a rendõrség elõzetes értesítés nélkül, munkaidõben, a munkahelyén kereste fel igazoltatás céljából. Az intézkedés során mind az érintett, mind a munkahelyi vezetõi és munkatársai számára egyértelmûvé tették, hogy az intézkedés a miniszterelnök nyilvános bírálatával és annak módjával volt összefüggésben, s a megfélemlítés és példastatuálás volt a célja. A MAGYAR TELEVÍZIÓ KURATÓRIUMÁNAK CIVIL TAGJAIRA GYAKOROLT NYOMÁS A közszolgálati Magyar Televízió elnökének lemondása után az új elnök megválasztásáig az arra illetékes testület, az MTV kuratóriuma ideiglenesen megbízta az intézmény egyik vezetõ munkatársát az elnöki teendõk ellátásával. Az ehhez vezetõ eljárást azonban a kuratórium civil szervezetek által delegált tagjainak többsége törvénysértõnek találta és ezért a törvényességi felügyeletet ellátó Legfõbb Ügyészséghez fordultak panasszal. Ezt követõen-az elnökválasztás idõszakára idõzítetten-négy, az MTV kuratóriumába képviseletet adó civil szervezetet (köztük egy nõszervezetet, egy kerékpáros egyesületet és egy egyházi civil szervezetet) beidéztek a Fõvárosi Ügyészségre és felszólították õket arra, hogy igazolják megfelelésüket a tagsághoz szükséges törvényes feltételeknek. Ezek a szervezetek ezt korábban már megtették (2002 tavaszán), mert ez volt a kuratóriumi tagságuk elõfeltétele. A négy szervezet zaklatása mellett további civil szervezetek képviselõi is nyomásgyakorlásról, megfélemlítésrõl számolnak be. Eszerint többüket figyelmeztették munkahelyükön kuratóriumi tevékenységükkel kapcsolatban, és beszámolók szerint néhány személyi változás a szervezetek képviselõinek személyében ennek tulajdonítható. Ugyancsak több civil kurátor számolt be arról, hogy a kuratóriumok egyes kormánypárti testületi tagjai és vezetõi õket elbizonytalanító magatartást tanúsítanak. Ennek során, megkérdõjelezve kuratóriumi tagi jogosultságukat, nyíltan utalnak a jelzett ügyészségi vizsgálatra. PÁRTLOGÓK MÉRETE AZ ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSI SZAVAZÓLAPOKON A 2002. õszi helyhatósági választásokon a belügyminiszter rendeletet alkotott arról, hogy a jelöltek mellett szereplõ pártlogók milyen méretûek lehetnek. Azon túl, hogy ez nem belügyminiszteri hatáskör (tényleges jogorvoslati lehetõség viszont a kellõ idõ hiányában nem volt), a szabályozás egyértelmûen elõnybe juttatott egyes pártokat, nevezetesen a kormánypártokat, míg az ellenzék jelöltjeinek azonosítását úgyszólván lehetetlenné tette, ezzel befolyásolva a választási eredményeket. MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD RENDÕRI INTÉZKEDÉS SORÁN 2002 október elején a rendõrség õrizetbe vett egy kétgyermekes középkorú családanyát, aki korábban az elõzõ kormány által létrehozott egyik közhasznú társaság igazgatója volt. A rendõrség az illetõvel szemben költségvetésbõl származó pénzek hûtlen kezelésének gyanúja miatt indított eljárást. A rendõrségi fogdába történõ befogadáskor az illetõt megmotozták, meztelenre vetkõztették, és a motozás kiterjedt a testüregek átvizsgálására is. A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. § (1) bekezdése értelmében „a rendõri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”. A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 104. § (2) bekezdése szerint „a motozás elõtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja elõ”. A rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 16. § (1) bekezdése szerint mind a motozás, mind annak a testüregek átvizsgálására kiterjedõ módja nem köte14

lezõ elõírás, csupán „szükség esetén“, illetve „indokolt esetben“ foganatosítható rendõri intézkedés. Megállapítható tehát, hogy az adott rendõri intézkedés szükségtelen és aránytalan, és mint ilyen az eljárás alá vont személlyel szemben emberi méltóságot sértõ, megalázó volt. Az ügyészség két nap után megszüntette az illetõ személy õrizetét. Parlamenti interpellációra adott válaszában a belügyminiszter a BM fenti rendeletére hivatkozva kifejtette, hogy az adott vizsgálaton minden õrizetbe vett személynek „át kell esnie”, ami nem felel meg a valóságnak. A mai napig nem történt meg annak tisztázása, hogy a hûtlen kezelés bûncselekményének gyanúja miatt folyó eljárásban miért merült fel annak indokoltsága, hogy az illetõ személy testüregei (szeméremteste) is át lettek vizsgálva. JOGTALAN ÉS INDOKOLATLANUL BRUTÁLIS RENDÕRI FELLÉPÉS FUTBALLSZURKOLÓKKAL SZEMBEN Október 21-én nemzetközi kupamérkõzés volt a legnépszerûbb magyar futballklub pályáján. A klub szurkolótábora, hasonlóan más európai klubokéhoz, rendelkezik egy kemény maggal, amely rendszeresen összeütközésbe kerül az ellenfél szurkolótáborával és a rendõrséggel. E kemény mag markáns jobboldali politikai meggyõzõdését is rendre kifejezi. Közismert az is, hogy a kommunista diktatúra idején számos hátrány érte e klubot és szurkolóit. A mérkõzés után is kialakult konfliktus a két szurkolótábor között, amit a tanúk és az érintettek álláspontja szerint is jogszerûen fékeztek meg a fellépõ rendõrök. Ezt követõen azonban a Készenléti Rendõrség emberei, már a stadionon kívül, a szurkolók egy békés, mintegy harminc fõnyi csoportját minden elõzetes figyelmeztetés nélkül beszorították a stadion épületében lévõ vendéglõbe, ahol további civil személyek, köztük nõk, gyermekek, magyar és külföldi sportolók és sportvezetõk, újságírók, valamint a személyzet tartózkodott. Majd a vendéglõ ajtaját becsukva, annak üvegét betörték és a nyíláson két palack könnygázt fújtak az összezsúfolt emberek közé. A menekülõ emberek a vendéglõ hátsó kijáratán keresztül találtak szabad utat. Ezt követõen a rendõrök megállították az egyik stadionhoz érkezõ, szurkolókat és civileket egyaránt szállító villamost, annak belsejébe is könnygázt fújtak, majd erõszakkal leszállították róla a szurkolókat, mintegy harminc fõt. A rendõrségi fellépés indokát firtató kérdésre a rendõrök „felülrõl jövõ” utasításra, parancsra hivatkoztak. EGY KRITIZÁLÓ EGYETEMISTA ESETE A HATALOMMAL ÉS A HATÓSÁGGAL A 2002 tavaszi kormányváltás után az új kormányfõ megjelent egy kulturális, folklór jellegû szabadtéri rendezvényen, ahol rögtönzött beszédet mondott. Beszéde közben egy fiatal egyetemista fiú a kormányfõ felé- utalva annak napvilágra került, a diktatúra idején gyakorolt szigorúan titkos tiszti múltjára- hangosan odaszólt, hogy „áruló“. Ezt követõen a kormányfõ környezetében lévõ biztonsági személyek igazoltatták, majd a fiatalember értesítést kapott, hogy rendzavarás szabálysértése miatt a rendõrség feljelentést tett ellene, és az eljárás megindult. E szerint közterületen olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az eljárást a hatóság hivatalból indította el. E szabálysértés 150 ezer forintos pénzbírsággal, vagy két hónapi elzárással és az adott helységbõl való kitiltással büntethetõ. Az ügy jelenleg folyamatban van. Komoly kétségek fogalmazhatók meg azzal kapcsolatban, hogy egy közszereplõvel szemben a nyilvánosan történt szóbeli gondolatközlés esetén (1) a hatóságnak valóban hivatalból, és nem pedig csak az érintett magánindítványa alapján kell-e eljárnia; (2) a gondolatközlés jogalapja lehet-e a hatósági eljárásnak, azaz ily módon e hatósági eljárás nem a véleményszabadság jogának durva figyelmen kívül hagyását jelenti-e? Miután az eljárás megindult, alappal merülhet fel az, hogy a hatalom a jogszabályok alkalmazásánál a saját hatalmának védelmét tekinti elsõrendû szempontnak, és ehhez a hatóságokat eszközként használja fel. jó ha figyelünk

ÁLLAMI ÉS KORMÁNYZATI DISZKRIMINÁCIÓ A MAGYAR NEMZET NAPILAPPAL SZEMBEN A magyarországi sajtóstruktúra baloldali-liberális túlsúlyt mutat: a rendszerváltozás után tizenkét évvel a 2002-es országgyûlési választásokon 51 százalékot szerezett kormányalakító politikai erõk a nyomtatott és elektronikus sajtó 90 százalékának rokonszenvét tudhatják maguk mögött, míg a 49 százalékot szerzett polgári erõknek meg kell elégedniük a sajtótámogatás 10 százalékával. Ez utóbbi „tortaszeletben” kiemelt jelentõsége van a Magyar Nemzetnek, amely az országos mértékadó napilapok piacán jelenleg a második legnagyobb példányszámban jelenik meg. A Magyar Nemzettel szemben jellemzõvé vált diszkrimináló bánásmód. Kormányzati nyomásra a lapot korábban elõállító állami nyomda felmondta a Magyar Nemzettel kötött szerzõdését, amely az állam pótolhatatlan bevételkieséséhez, nyomdászok elbocsátásához vezet. Az Állami Privatizációs Rt. az állami vállalatokhoz szétküldött hivatalos köriratban azt a látszatot keltette, hogy a kormányzat számára nemkívánatos az állami hirdetéseknek a Magyar Nemzetben való elhelyezése, sõt módszertanilag tisztázatlan megtérülési számításokra hivatkozva olyan „liberális szellemiségû” orgánumokat ajánlott az állami hirdetések befogadására, melyek példányszáma töredéke a Magyar Nemzetének. A „szabad sajtópiacra” való nyomásgyakorlásnál is súlyosabb viszont az a konkrét eset, amely az Alkotmányban foglalt állampolgári tájékozódási szabadságot szántszándékkal, durván megsértette. A miniszterelnök washingtoni hivatalos látogatásán ugyanis az állam költségén a mértékadó országos napilapok közül csakis a Népszava és a Magyar Hírlap munkatársa kapott helyet a kormánygépen, a Magyar Nemzeté nem. (A Népszabadságnak saját tudósítója van Washingtonban.) Így a magyar olvasók csakis kormány-közeli lapok interpretációjában ismerkedhettek meg az esztendõ egyik legjelentõsebb magyar vonatkozású külpolitikai eseményének részleteivel. AZ ORTT-NEK, ILLETVE ELNÖKÉNEK ESETE A KÖLTSÉGVETÉSSEL A 2002 tavaszi országgyûlési választások után kialakult kormánykoalíciós parlamenti többség nem fogadta el az Országos Rádió és Televízió Testület 2001. évi tevékenységérõl szóló beszámolóját. Ezzel a jelenlegi vezetés alatt álló testület komoly anyagi nehézségek elé került. Komoly jelei voltak annak, hogy az elfogadás záloga a testület korábbi kormányciklusban kinevezett vezetõjének távozása, aki utóbb ezt a szándékát idõközben már be is jelentette. A testület alkotmányos intézményként mûködik, amibõl következõen nemcsak a felállítása, hanem a mûködéshez szükséges forrásokkal való ellátása is alkotmányos kötelezettség. Ez utóbbi teljesítésével a fennálló hatalom visszaélhet, és ma komoly jelei vannak annak, hogy ezt meg is tette. Mindez egyértelmûen veszélyezteti a kormánytól független alkotmányos intézmény mûködését, illetve felveti a testület kormánybefolyás alá vonásának szándékát.

Budapest, 2002. december 10-én, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megszületésének 54. évfordulóján A Szabadság Kis Köre

jó ha figyelünk

15

„Az EU a polgári Magyarország számára azt jelenti, hogy csak egy értékeire büszke, erõs, önmagát becsülni, a lehetõségeit kiaknázni képes, felkészült nemzet léphet be a siker reményében“ - mondta Orbán Viktor a Fidesz XVI. kongresszusán. Jó napot kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm a kongresszusra érkezett vendégeket, a diplomáciai testületek képviselõit, megkülönböztetett tisztelettel Pöttering frakcióvezetõ urat és örömmel köszöntöm a kongresszus minden küldöttét, jó napot kívánok. Valóban, a tisztem az volna, hogy az „Európa a jövõnk, Magyarország a hazánk“ címet viselõ vitairatot itt most bemutassam. A helyzetemre ráillik az a valamikor, talán száz egynéhány éve az angol Parlamentben megesett történet, ahol a szónok a következõképpen kezdte mondandóját: „mielõtt elmondanám a beszédemet, engedjék meg, hogy mondjak Önöknek valamit“. Nos, hát én is így vagyok ezzel. Kedves Barátaim! Jövõ hét végén Koppenhágában véget érhet egy utazás. Lezárulhat egy korszak, amelyet Európa kettéosztottságának neveztünk. A XX. századig, a kontinens nemzeteinek egymás közötti és idõnként súlyos véráldozatokat eredményezõ konfliktusai ellenére Európa egészen a XX. századig egységes volt. Egységét a közös kultúra, a kereszténységbe kapcsolódó gyökérzet, e kettõ együtt adta. Ezt a gyökérzetet próbálta kiszakítani, ezt a kultúrát akarta szétverni a szocializmus két egymást követõ változata, a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus. A nemzetközi szocializmus 1990- es Magyarországi bukása után a rendszerváltoztató politikai erõk számára természetes volt, hogy erejüket az európai újraegyesítés szolgálatába állítsák. 12 éves munkánk teljesedhet ki egy hét múlva. Valóban, mint azt elõbb is hallhattátok, nekünk jutott osztályrészül az a feladat, hogy vezetõ kormánypártként megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat. A munka dandárját el is végeztük, több mint 20 fejezetet sikeresen megtárgyaltunk és lezártunk, s ezzel elindítottuk Magyarországot a sikeres csatlakozás ösvényén. Ezért a munkáért külön elismerés és köszönet illeti - hiszen ez hatalmas munka volta polgári kormány külügyminiszterét, Martonyi János urat, akit ez alkalommal külön is köszöntök itt körünkben. 16

Tisztelt Kongresszus! 12 évvel ezelõtt a szocialista fogságból frissen szabadult nemzetként az Európai Unió volt számunkra a vágy titokzatos tárgya. Ahogy oly sokszor a magyar nemzet történetében, a szerelem eleinte viszonzatlan volt. Viszonzatlan volt, mert a ’90-es évek elején hiába reménykedtünk az Európai Unió gyors kibõvítésében, az unió a visszatérni akaró országok felvétele helyett saját államainak, tagállamainak együttmûködését mélyítette el, megalkotta a maastrichti szerzõdést, évtizednyi munkát adott ezzel saját magának és befelé fordult. Nekünk a reménybeli gyors csatlakozás helyett csak társulási szerzõdés jutott. Ezzel elkezdõdött a közép-európai nemzetek történelmének az a korszaka, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozás idõpontja egyfolytában öt évre volt tõlünk az ígéretek szerint. Közben, ahogy lenni szokott, egyre inkább kiismertük leendõ partnerünket. Megismertük kevésbé elõnyös vonásait is. A vágy titokzatos tárgyából szép, lassú, de biztos folyamat eredményeképpen a vágy põre tárgya lett és egyre több magyar kérdezgette magától, hogy vajon izgalmas titokzatosságát elvesztve a maga hús-vér valóságában a vágy meztelen és immáron csupasz tárgyaként, így is kell-e még? Hiába, a szép rögtön kell, az igazra alszunk egyet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim! Akármilyen hosszú is volt az út, végre valahára kaptunk egy meghívót, felvettük a leg-

szebb ruhánkat, hiszen már régen megmondták és mi megértettük, hogy rongyosan nem mehetünk egy ilyen fényes társaságba. 12 évig azért dolgoztunk, hogy legyen elegendõ pénzünk arra, hogy elmehessünk egy rendes szabóhoz. Méretre igazított, elegáns ruhánkban végül is elmentünk a megadott címre. Vörös szõnyeg helyett tarra nyírt, komor tekintetû, sorszámokat osztogató õrzõ-védõkkel találtuk magunkat szemben. Baráti ölelés helyett- ne szépítsük- úgy kellett magunkat beverekedni a házba. Ekkor fogtunk gyanút elõször. Másodjára pedig akkor, amikor a kabátunknak már nem jutott hely a fogason. Ekkor nyilallt belénk a felismerés, talán amíg mi a szabónál a felkészüléssel bíbelõdtünk, a ruházatra kevésbé kényes vendégek, más vendégek már egymás lábát taposták a szûknek bizonyult elõszobában. Nos, kedves barátaim, itt állunk most. Bár a nem is olyan régen még mestermunkának talált ruhánk a nagy tülekedésben kissé gyûrött és pecsétes lett, mégis csak az a hír járja, hogy jövõ héten Koppenhágában kinyitják a szalon ajtaját. Kedves barátaim! Jobb helyeken úgy szokás, és itt is így esett, hogy a menükártyát idõben kifüggesztik. Egy emberöltõ óta vártunk erre az olvasmányra. Talán a túlságosan hosszúra nyúlt várakozás, talán az évtizedekig csajkázott börtönkoszt vagy a mai európai gasztronómiai divatok teszik, de így elsõ látásra a mi

közép-európai gyomrunknak kissé soványnak, szinte diétásnak látszik az ajánlat. Ezzel még csak megbirkóznánk, de az ajtó résein keresztül úgy tûnik, mintha evõeszközbõl is kevesebb lenne az asztalon. Meglehet, eredetileg talán kevesebb vendégre számítottak. Mit lehet tenni ilyenkor kedves barátaim? Az ilyen kínos és kényelmetlen helyzetben egy igazi úriember, ha már elfogadta a meghívást, megõrzi hidegvérét. Nem engedi, hogy a zavaros körülmények eltereljék figyelmét a menükártyáról. Lássuk csak. Kedves barátaim! Ha minden támogatási formát, amelyet nekünk szán az Európai Unió összeszámolok, az agrártámogatásokat, a strukturális és kohéziós alapból érkezõ összegeket, akkor az unió becsléseit is iránytûként elfogadva azt mondhatom nektek, hogy kb. 40%-át kapjuk meg annak a támogatásnak, mint ami egyébként járna. Nem örülünk ennek, de meg lehet fontolni a tárgyalópartnereinknek azt az erõteljes érvét, miszerint nincs több pénz. Az azonban már mindenképpen el kell bennünket gondolkoztasson, hogy ha a támogatásból a nekünk járó összegnek csak a 40%-át kapjuk meg, akkor miért gondolja azt az Európai Unió, hogy ugyanakkor már az elsõ teljes évtõl, 2005-tõl kezdõdõen a ránk esõ kötelezettségek, vagyis befizetések 100%-át kell azonnal teljesíteni. Kedves barátaim! A jogok és kötelezettségek egyensúlya minden polgári társadalom alapja. Az Európai Unió egy polgári társadalom. Joggal lépünk fel tehát a tárgyalások utolsó pillanatáig azzal az igénnyel, hogy a jogokat és a kötelezettségeket összhangba kell hozni. Kedves barátaim! Ha az agrártámogatásokat nézem, akkor az úgynevezett közvetlen kifizetések egyébként jelentõs összegét jelentõ támogatásából úgy tûnik, eleinte csak 25%-ot, a nekünk járó összeg 25%-át ítélik meg, s aztán késõbb majd a tervek szerint 9-10 év alatt érik el a 100%-ot. Biztosan vannak itt Gyõr-Moson-Sopron megyébõl érkezett küldöttek is, ha más nem, hát maga Szájer képviselõtársam. Hogy is fog ez majd festeni? Egy burgenlandi parasztgazda, mondjuk ha gabonát termeszt, hektáronként mintegy 70-75 ezer forintot kap direkt kifizetésként, míg a tõle 100 méterre gazdálkodó Gyõr-Moson-Sopron megyei gazda pedig ennek 25%-át. És ez majd így megy éveken keresztül. Kimondhatjuk, jogos az igénye a középeurópai országoknak, hogy a tárgyalások még hátralévõ idõszakában jelentõsen magasabb kezdõösszeget és sokkal rövidebb átmeneti idõt kérjünk saját gazdáink számára.

Azt pedig már végképp nem tudjuk elfogadni elvi alapon sem, hogy az Európai Unió nem akarja megengedni nekünk, hogy ezt a 25%-ot, ha már több pénzt nem ad, a 100%-os jogosultság mértékéig legalább a saját költségvetésünkbõl kiegészíthessük. Arról alkudozunk most, hogy 40 vagy 50%ig tehetjük-e ezt meg. Kérdezem én, kedves barátaim, mi ennek az elvi alapja? Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legnagyobb gond nem is itt van. Az Európai Unió által megajánlott mezõgazdasági termelési kvóták jelentõsen elmaradnak attól, mint amit még a polgári kormány megfogalmazott és tárgyalási ajánlatként benyújtott. Olyan termelési kvótaszámok forognak ma a tárgyalóasztalok körül, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az egyébként jó adottságú, megerõsödésre képes magyar mezõgazdaság egy bizonyos fejlõdési szint fölé emelkedhessék. Arra kell tehát kérnünk a kormányt, sõt, erõteljesen arra kell felhívni a figyelmét, hogy a kvóták ügyében, ahol nem egységes elbírálás van a csatlakozni akaró országoknak, hanem minden nemzetnek külön testreszabott feltételeket kínálnak, nos, a mezõgazdasági kvóták ügyében egy tapodtat sem, vagy legfeljebb egyetlen tapodtat hátráljon. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint látható, vendégeskedés helyett valójában egy éles vita és küzdelem kellõs közepén találtuk magunkat. Szeretném, ha nem hinnék, hogy a tárgyalások lezártával, miután beléptünk az Európai Unióba, ez a küzdelem véget ér. Nem, kedves barátaim, akkor kezdõdik egy másfajta küzdelem, az Európai Unión belüli államok egymással folytatott vitái és küzdelmei. Aki azt reméli, hogy a belépés után az éteri béke vagy a jóízû ebéd utáni szunyókálás vár rá, téved. Olyan ez, mint amikor a kishal odalép a nagy halhoz, és azt mondja neki: Ön idõsebb és tapasztaltabb mint én, megmondaná nekem, hogy hol találom az óceánt? Hiába keresem. Az óceán, így az öreg hal, az, amiben úszol. De hát ez csak víz - mondta a fiatal hal és elégedetlenül tovább úszott, hogy folytassa a keresést. Nos, ne járjunk így, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jobb, ha szembenézünk a valósággal, európai uniós tagnak lenni állandó nemzeti érdekekért folytatott küzdelmet jelent. Nos, ezek után ha már ezt az étvágygerjesztõ rövid bemutatást sikerült megtartanom, akkor most tegyük fel, mondhatnám úgy is, a kérdések kérdését, amely talán így hangozhat: ha igaz, hogy a belépés után további küzdelmek várnak ránk, ha igaz, hogy a belépés gazdasági feltételei rosszabbak, mint

azt valaha bárki is gondolta volna közülünk, ha a belépés feltételei számos ponton keresztezik a fair verseny, a józan ész és a méltányosság elvét, érdemes-e még így is belépnünk az Európai Unióba? Nos, kedves barátaim, azért jöttünk ma itt össze, hogy erre a kérdésre igennel válaszoljunk. Igen, még így is érdemes. Errõl a gondolatról, errõl az álláspontról szól a kezetekben tartott vitairat. Érdemes még így is belépnünk. Elõször is azért, mert a polgári kormány négy éve bebizonyította, hogy a nemzet érdeke és az európai újraegyesítés egységbe foglalható. Európa a jövõnk, Magyarország a hazánk. Természetesen mindig vannak olyanok, akik a nemzet érdeke fölé helyezik az úgynevezett nemzetközi elvárásokat. Régen moszkovitáknak, ma brüsszelitáknak mondhatnánk õket. Vicces, amikor az új eurószervilisek, az új brüsszeliták, akik a Varsói Szerzõdést és a KGST-t védték, amikor mi már az európai újraegyesítés céljaiért dolgoztunk, kioktatnak bennünket európaiságból. Amikor hallom õket, én nem bosszankodom, inkább mindig csak mulatok, mert az a történet jut eszembe, melyben egy kocsis szerepel, akinek egyszer csak megtorpan a lova. De ez a kocsis ott a bakon csak üti, vágja, ösztökéli, hogy gyí. Aztán lekászálódik a bakról, és elõremegy megnézni, hogy mi a gond. Látja, hogy egy szakadék tátong az úton. Komótosan visszamászik a bakra és elkiáltja magát: Helyesbítek: hóó! Nos, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Másodszor azért mondjunk igent, javaslom én nektek, az ilyen körülmények között való belépésre is, mert az Európai Unió célja és értelme, talán mondhatom: végsõ célja és végsõ értelme az országhatárok, nem a nemzetek feloldása és a népek összekapcsolása. Egyre kisebb a szerepe a korábbi világpolitika által megrajzolt határoknak. Ez elemi magyar érdek. Ha belépünk az Európai Unióba, bár lesz néhány átmeneti nehéz esztendõnk, mégis csak sok millió magyar érezheti majd magát egyre közelebb hozzánk. Harmadszor: Azért mondjunk igent, mert Magyarország méretei nem teszik lehetõvé, hogy elzárkózzunk a külvilágtól. Csak a világszintû gazdasági versenyben való helytállás biztosíthatja nemzetünk jövõjét. Negyedszer: Kérem azt is tartsátok emlékezetetekben, hogy az Európai Unióban egyre nõ a nemzeti identitás szerepe. A tagállamok felismerték, hogy a nemzetek gyengülése egyúttal az Európai Unió felolvadását, karakterének, értékeinek elvesztését is jelentené a globalizálódó világban. Ötödször: Ötödik érv az igenünk mellett az európai csatlakozással olyan többleterõt 17

nyerhetünk, amely elõsegítheti nemzeti fejlõdésünket. Bár be kell vallani, hogy a többleterõ messze elmarad a várakozástól, ráadásul a 2007-tõl induló új, hétéves költségvetési szakaszról még nem lehet ismeretünk, de a francia elnök és a német miniszterelnök erre vonatkozó elõzetes megállapodása több mint aggasztó jel. Kedves barátaim! A csatlakozás önmagában nem eredményezi majd hazánk versenyképességének javulását, és nem eredményezi automatikusan az életszínvonal emelkedését. Ha rosszul csatlakozunk, csalatkozni fogunk és az emberek elégedetlenek lesznek. Jól csatlakozni azt jelenti, hogy megragadjuk az Európai Unió által kínált lehetõséget. A 2003-as költségvetésnek az

lenne az igazi hivatása, hogy még egy utolsó, jelentõs segítséget adjon a gazdáknak, a kis- és középvállalkozóknak, a családoknak és a nyugdíjasoknak. Igen, kedves barátaim, nemcsak a vállalkozóknak, de a családoknak és a nyugdíjasoknak is, mert az Európai Uniós csatlakozást követõen - bár vita van arról, hogy milyen gyorsasággal - de mind az árak, mind a bérek emelkedni fognak majd. De a magyar ember azt is tudja, hogyha az árak és a bérek kiegyenlítõdésérõl van szó, akkor valahogy az árak kiegyenlítõdése mindig gyorsabban halad, mint a béreké. Ezt a tudást kellene tükrözze a 2003-as költségvetés. Azonban a 2003-as költségvetés, amelynek a szakértõk már azelõtt feladták az utolsó kenetet, hogy hatályba léphetett volna, nos, ez a költségvetés erre teljesen alkalmatlan. 18

A 2003-as költségvetés és a jelenlegi gazdaságpolitika, ha nem változik meg, akkor a csatlakozás után súlyos helyzetbe kerülhet Magyarország. Hiába kínál lehetõséget a megerõsödésre az Európai Unió, ha mi nem tudunk majd élni a lehetõséggel. Valahogy úgy, ahogy a történetben az orvos megkérdi János bácsit, használt-e az erõsítõ szer, amit a múlt héten írtam fel magának? Erre János bácsi: nem bírtam letekerni a kupakját. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem kellene így járnunk. Szokás néha azt mondani, hogy az unió egyik biztos alapja a német-francia kézfogás. Azt gondolom, kedves barátaim, nekünk hitet kellene tennünk az Európai Unión belül majd tovább élõ közép-európai identitás mellett. Ez lehet a mi hozzájárulásunk. A közép-európai eszme, kultúra és gazdasági erõ érdekében az elmúlt négy évben sokat tettünk. Ezért sem voltunk hajlandóak egy elvi alapokat nélkülözõ, céljaiban és eszközeiben elhibázott Ausztria-ellenes kampányban részt venni, hiába nehezedett ránk nyomás. Ezért a közép-európai gondolat miatt hoztuk létre Bajorország, BadenWürtemberg, Ausztria és Magyarország négyoldalú együttmûködését. Ezért alapítottuk meg a német nyelvû egyetemet, ezért hoztuk létre a visegrádi kulturális alapot és ezért is építettük meg a párkányi hidat. Ezért nem csatlakoztunk a Horvátország elszigetelését célzó politikai erõkhöz, még a megboldogult Tudjman elnök idején sem. Ezért kötöttünk-talán elsõként-szabadkereskedelmi megállapodást az új Jugoszláviával is. Kedves barátaim! Gazdasági kivitelünk háromnegyede az Európai Unióba megy. A növekedés további lehetõségei Közép- és Délkelet-Európában lesznek. Ide kell erõnket és figyelmünket is összpontosítani. Kedves barátaim! És most néhány gondolatról, amelyet hangsúlyosan kezel a dokumentum. Elõször talán a nemzeti identitásról. Ez a vitairat megállapítja, magam is egyetértek vele, hogy a gyenge, nemzeti, gazdasági erejükben és nemzeti értékeikben elsorvadt országok, ha belépnek egy integrációba, még gyengébbek lesznek és a nagyobb közösség olvasztótégelyében feloldódnak. A nemzeti összetartozásukban, kohéziójukban erõs nemzetek az Európai Unió közösségébe lépve még erõsebbek lesznek, az érdekek és a közös értékek összekapcsolódásából új hozzáadott értékeket meríthetnek. Ezért fontos, hogy a mindenkori magyar kormány erõs nemzeti öntudattal és hazaszeretettel rendelkezzen. A nemzeti megaláztatás nem része az Európai Unió kötelezõ közös jog-

anyagának. Sokkal inkább hasznos talán Teleki miniszterelnök úrnak azt a gondolatát felidézni, miszerint nincsenek kis nemzetek, csak kishitûek és nincsenek kis emberek, csak kicsiny hitû emberek vannak. Talán néhányan ismeritek azt a történetet, mely ide illik. Amikor a karmester a próba közben leinti a zenekart és az elsõ hegedûshöz fordul, s megkérdezi, hogy van-e valami kifogása Beethovennel szemben? Azt mondja a hegedûs, hogy nincs. Kiemelkedõ pillanata ez a zenetörténetnek. Néhány pillanat után ismét leinti a zenekart, s mondja: esetleg a IX. Szimfóniával van valami probléma? Mondja az elsõ hegedûs: nem, nem, a Beethoven életmû legkiemelkedõbb pontja ez. Megy tovább a próba.

Harmadszor is leint, s megkérdi: Mondja, esetleg a 3. tétellel van valami problémája? Erre az elsõ hegedûs: Nem, nem. Hát akkor? Mire õ: Tudja karmester úr, az igazság az, hogy nem szeretek hegedülni. December 1-jével a hátunk mögött ezt a történetet érdemes elraktározni a fejünkben. Váltsunk hát néhány szót a dokumentumban megfogalmazott két-három jelentõsebb gazdaságpolitikai megállapításról. Kedves barátaim! Az 1990-es polgári átalakulás tette lehetõvé az Európai Unióhoz való csatlakozás megindítását. Ám a ‘80-as években megkezdõdött folyamatokból törvényszerûen következett az a tény, hogy a ‘90-es évek elején Magyarország és a magyar gazdaság úgy vált nemzetközivé a gyors nyitás és a gyors liberalizáció miatt, hogy a nemzeti erõvonalakat egy pillanatra sem sikerült megtartania. Így szinte minden más nyugati demokráciával szemben, ahol a polgári demokrácia keretei között évtizedekig, szerencsésebb népeknél évszázadig folyamatosan létezett a politikai és gazdasági gyakorlatban is megvalósuló nemzeti önállóság és építõerõ, Magyarország gyakorlatilag egyetlen rövid pillanatra sem járhatta a maga nemzetépítõ útját. Ezzel a helyzettel komo-

lyan kell szembenéznünk. Ezért mondtuk azt a megelõzõ esztendõkben, hogy gazdasági patriotizmusra van szükség. Az állam tulajdonában lévõ vállalatokat nem szabad privatizálni, meg kell õket tartani, a kis- és középvállalkozókat támogatni kell, és a magyar vállalkozókat minden, a nemzetközi szerzõdések által nem tiltott eszközzel és módszerrel segíteni kell. Nem szoktak róla beszélni, de az Európai Unióban több olyan ország is van, ahol a Magyarországon mágikus erejûnek tartott közbeszerzések 90-95%-át mindig a hazai cégek nyerik el. Ezt az utat kell nekünk is járnunk. Bizonyára Ti is tapasztaltátok, hogy ha az európai uniós tagságunk mellett próbáltunk érvelni egy-egy beszélgetésben, így vagy úgy, de elõbb-utóbb odakeveredik az a kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk, vagy mit gondoljunk a modern világ meghatározó erõivé vált multinacionális nagy nemzetközi cégekrõl? Úgy gondolom, hogy ennek a viszonynak a tisztázatlansága esetleg gyengítheti az európai uniós csatlakozási szándékot. Érdemes tehát ezt a gondolatot, ezt a kérdést tisztáznunk. A dokumentum erre vállalkozik.

Azt mondja ez az írás, hogy a befektetõk Magyarországon 1990-et követõen megjelentek a volt szocialista vállalatok világában elsõsorban külföldi tulajdonú, vegyes vállalatok megalapításával, s megteremtették a képviseletüket ezekben a vállalatokban, részben szocialista pártkarriert befutó, részben versenyképes technokrata szemléletet képviselõ menedzserrétegben is. A jövõ gazdaságpolitikájának alakításában valószínûleg nem csak a magyarországi nagyvállalatok tulajdonviszonyai meghatározóak, hanem az a tény is, hogy e vállalatokat személy szerint kik vezetik és a vezetéssel milyen együttmûködési kapcsolat alakítható ki a magyar gazdasági célok megértése és a közös célok megtalálása érdekében. Ez magyarul annyit jelent, hogy nem az a kérdés, hogy az itteni beruházás a multinacionális cégé vagy nem. Nem az a kérdés, hogy jók-e vagy rosszak a multinacionális cégek? Az a kérdés, hogy mely multinacionális vállalatok a jók, s melyek a rosszak. Azt kell mindig vizsgálnunk, hogy aki ide ruház be, az csak egy-két évig akar-e itt maradni velünk, vagy esetleg 15-20-30 évig is itt marad, és együtt fog velünk lélegezni. Kedves Barátaim! Ez alapján kell az itteni beruházásainkat is szemlélnünk, és kimondhatjuk, hogy az ezredfordulón a nemzet céljaival való azonosulás, a nemzetgazdaságba való szerves beépülés mértéke határozza meg, hogy valójában mely gazdasági,pénzügyi vagy hatalmi szereplõk képesek a nemzet érdekében a velünk történõ összefogásra, és hazánk XXI. századi polgárosodásának támogatására. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió eszméje nem csodaszer és nem varázspálca. Egy eszme, és azt mi, magyarok jól megtanultuk, csak annyira jó vagy rossz, amennyire azok az emberek, akik élnek vele. Ha egymillió farkas szervezkedne az igazságosságért, akkor még nem szûnnének meg egymillió farkasnak lenni. A korai középkor talán elsõ nagy bölcselõje valahol azt írta, idézem õt: „Egy faj jár-kel emelt fõvel csak a földtekén, az ember“. Tudjátok-e kedves barátaim, ha már az európai eszme gyökereirõl beszélgetünk, hogy az ember szó eredeti görög nyelvi megfelelõje felfelé te-

kintõt, felfelé törekvõt jelent. Olyan lényt, akinek jóléte nem csupán biológiai szükségleteinek kielégítésétõl függ, hanem lesznek kitûzött céljai és azok felé röpítõ vágyai is vannak. Vagyis nem csak kenyérrel él az ember. Ide, az így gondolkodó, és így érzõ nemzetek közösségébe igyekszünk most kedves barátaim. Hogy Csengey Dénes szellemét is megidézzem: Ide igyekszünk, de úgy, hogy a csatlakozásnak minden egyes magyar ember a nyertese legyen. Mi hiszünk abban, hogy ez lehetséges. Hiszünk abban, hogy képesek vagyunk rá, hiszen történelmünk során ennél nagyobb dolgokra is képesek voltunk. A történelem mindig is szigorú tanárunk volt. Olyan kitartást nevelt belénk, amelyet kevés európai nép mondhat el magáról. Sikereinket mindig kemény küzdelem és harc árán értük el. Most sem lesz másként, a következõ egy hétre tartsuk észben: aki forráshoz akar eljutni, annak árral szemben kell úsznia. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim! Zárásként hadd idézzem a vitára bocsátandó dokumentum utolsó három mondatát: Az Európai Unió a polgári Magyarország számára azt jelenti, hogy csak egy erõs, önmagát becsülni, értékeire büszke, a lehetõségeit kiaknázni képes, felkészült nemzet, felkészült Magyarország léphet be az unióba, a siker reményében. Ne feledjük, Európa a jövõnk, esély és ígéret. Magyarország a hazánk és az marad örökre. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Forrás: orbanviktor.hu

19

Angol nyelvlecke kezdõknek és haladóknak

20