A] T Á N C M E D G Y E S S Y
F E R E N C
M O T Í V U M A M Ű V É S Z E T É B E N
Medgyessy Ferenc életműve az egyensúly és nyugalom érzésével ajándékozza meg azt, aki szellemi útravalóért művészetéhez fordul. Úgy rémlik, mintha egyéniségének alapvonása fejeződnék k i ezekben a belső kiegyensúlyozott ságot sugárzó alkotásokban. A Radnai-sírtmlék, a Lykasíremlék, a debreceni Déii Múzeum négy Heverő-]e -— a mester sok más szobra mellett — az egyensúly és békés szemlélődés megfogalmazásai szobrászatunkban. Álló alak jai alig-alig mozdulnak, oszlopszerűen tömör figuráit zárt, töretlen körvonalak jellemzik. Ha cselekvést, munka mozdulatot ábrázol, legtöbbször azt is egyfajta belső rend foglalja harmonikus egységbe, kirekesztve belőle minden drámaiságot. Magvető-jenek keze nyugodt méltósággal lendül, s még csata jelenetet ábrázoló Török-—magyar kút-]sx, is nélkülözi a harci jelenetek lázas mozgalmasságát. Petőfiszobrának magasba emelt jobbkarja, vagy Csokonaiemlékmű tervének romantikus lendületű, lobogó hajfürtű nő alakja kivétel; az egyiknél nyilván Petőfi forradalmi heve, a másiknál Csokonai preromantikus dinamizmusa tör á t Medgyessy statikus nyugalmán. Ha ezek mellett még megemlítjük ifjúkori, szecessziós formaképzésű relief jét, a Menekülők-et és a Hídépítők című domborművét, ezzel szinte teljesen kimerítettük mozgalmas, cselekvéssel telített alkotásainak sorát. 1
2
Medgyessy a maga nyugodt, egyensúlyozott formákat kedvelő életmüvével nem egyedülálló jelenség századunk szobrászatában. A X X . század nagy szobrászai közül — itthon és külföldön egyaránt — a legjelentősebb mesterek tesznek hitet, Medgyessyhez hasonlóan, a statikus megol dások mellett. A francia Maillol és Despiau, épp úgy, mint a német Hildebrand, minden érzelmi túlzástól és fölösleges gesztustól megtisztult művészi törekvések megvalósítói. Medgyessy itthoni kortársai, Vedres Márk, Beck Ö. Fülöp, Fémes Beck Vilmos, akik vele együtt az elsők között hirdetik hazánkban az új szobrászati stílust, szintén ebben az egyszerű és a túlfűtött drámaiság nyugtalan hangvételét elkerülő modorban szólalnak meg. Századunk nyugalmat és biztonságot sóvárgó lelkisége fejeződik k i tehát a legjobb mesterek alkotásaiban Európaszerte. Medgyessy, ez az őserejű magyar talentum, ugyan akkor, amikor tehetségének senkitől sem befolyásolt, leg bensőbb hangjára figyel, rendkívül finom kultúrérzékenységéről is tanúbizonyságot tesz, életműve azonos ritmusú a kor vezető tehetségeinek törekvéseivel. Ha valaki aztán Medgyessy életörömet árasztó szobrai nak szépségétől megérintve a mester írásbeli hagyatékát
( 1 88 1 — 1 9 5 8 )
is lapozgatni kezdi, érdekes megfigyelést tehet. Egyéni zamatú, jóhumorú írásaiban Medgyessy a mozgalmasság problémája mellett tesz hitet, mintegy ellentmondva szobrainak. Önportré betűkkel című írásában ezekot mondja: ,,. . .amíg a legtöbb gyerek válogatás nélkül rajzol élő és élettelen tárgyakat, engem főképp a mozgó, futó, támadó és menekülő alakok érdekeltek i n k á b b " . ,,Hogy miért lettem inkább szobrász, mint festő ?" — kérdi Száz rajz című rajz-albumának előszavában — „Talán azért, mert amíg a festmény mozgást is ábrázolhat, addig a szobor jórészben csupa mozgásból áll. Ez pedig mindig magával ragadott. Minél vehemensebb, annál inkább. Egész az eksztázisig." Az olvasottak u t á n önkéntelenül felvetődik berniünk a kérdés, vajon teljesen eltűnt, feloldódott-e Medgyessy szobrainak méltóságteljes nyugalmában fantáziájának és érdeklődésének ez a komponense. Nem, táncábrázolásai nak egész sora bizonyítja, hogy a dinamikus elv, amely mellett i l y érdekes módon vall, gazdag életműve jónéhány alkotásának volt ihletője. 1912-ben mintázott Táncolók-ja pogány életörömet sugároz, a szép emberi test, a zene és a tánc ritmusának igézetét (Kat. 1.) (68. kép). A négy lány mozdulatának dallamos kapcsolódása, a fuvolás figurájának mozgást lezáró, nyugodt vertikálisa megejti a szemlélőt. A motí vum — a tánc ütemére lendülő női test és a kísérőzenét szolgáltató fuvolás ifjú alakja — többször felbukkan még Medgyessy táncábrázolásainak sorában. Faun és nimfa című domborművének faunja szintén fuvoláján játszva gyönyörködik társnője táncában (Kat. 10.) (69. kép). A kis relief témaválasztásával és formaképzésével egyaránt mediterrán varázst áraszt. Egyike a mester legszubjektívebb vallomásainak: Medgyessy önmagát mintázta meg a fiatal faun görög ligeteket visszaálmodó alakjában. 1927ben háromalakos domborművén ismét a tánc mozgásproblémája foglalkoztatja (Kat. 2.) (71. kép). A művész valamennyi táncábrázolása közül ez az a mű, amely a legerőteljesebben igazolja Medgyessy idézett vallomását. Ez a relief valóban a minden gátat elsöprő dinamizmust fejezi k i , a mozgás vad örömének eksztázisát. A hármas tagozódása kompozíció két szélső figurája lágy ívben hajlik a m ű középtengelyét alkotó harmadik táncos felé. Különö sen kifejező a jobboldali mezítelen férfialak, amely kiválóan érzékelteti a tánc féktelen mámorát, anélkül hogy a mozdulat nyers bája varázsát vesztené. Ismerjük a m ű rajzvázlatát is, mely Medgyessy egyik legjobb rajza. 3
4
6
E vázlaton nem csupán az alakok mozgásának dinamikus lendülete, hanem a vonalak lázas szövevénye is érzékelteti a tánc vérpezsdítő hevét (Kat. 42.) (70. kép). Az eddig felsorolt domborművek többalakos tánc kompozícióin kívül, úgyszólván egész élete folyamán kísérte Medgyessyt a magábanálló táncoló nőalak körplasztikai megoldásának problémája. Az 1923-ban mintázott Táncosnő-t (Kat. 9.) (75. kép) 1934-ben egy második (Kat. 3.) (76. kép), majd 1954-ben egy harmadik változat követi (Kat. 4.) (77. kép). Mintha magának a Táncnak a múzsája lebbenne újra meg újra az alkotó-művész elé ezekben az ihletett, időtlen szépségű alkotásokban. Az első változat — az 1923-ban készült — fodrozódó leplekbe burkolt alakjá val talán valamivel líraibb, lágyabb későbbi nővérénél. Az 1954-ben mintázott szobron már csodálatosan klaszszikussá érik a korábbi alkotás hamvas bája. Mindkét szobor — mozdulatának költői finomságával — inkább érzékelteti, mint valóban táncolja a táncot. A gyengéd karok és lábak alig lendülnek, a fej szelíden meghajlik. Az üde, sokfigurás Szüreti menet (Kat. 16.) (74. a-b kép) ismét a tánc motívumához vezet bennünket. A szüretelek között külön csoportot alkot a furulyázó parasztlegény és az előtte tánclépésben haladó két parasztlányka alakja. Hangulatuk csupa derű, meglebbenő mozdulatuk azon ban inkább csak táncos jókedvet, mint valódi táncot ábrázol. Ez a relief, különösen a táncoló csoport problémája, sokat foglalkoztatta Medgyessyt. Gazdag rajz hagyatékának számos lapja rögzíti a táncolók majd több, majd kevesebb alakot szerepeltető variánsait (Kat. 31— 36.) (72—73. kép). A rajzok kezdetben ínég teljesen antik levegőt sugároznak, s a táncolók mozdulata is dinamiku sabb lendületű. A kész domborművön nélkülözzük ugyan a rajzvázlatok egyik-másik megejtő szépségű figuráját, örömmel köszöntjük azonban a hazai levegőt, mely szőlő hegyeink vidám szüreteit idézi. A Szüreti menet tánc csoportja az első, amelyen Medgyessy, eddigi táncábrázo lásaival ellentétben, nem az általános emberit, hanem a hazai, népi jelleget hangsúlyozza. A Gellért-kát (IV. tábla) vázlatának táncosnője azonban már nem csupán karakteré vel és ruházatával árulja el magyar voltát, mint a Szüreti menet lánykái, hanem megragadóan jellegzetes, móltóságteljes táncmozdulata is félreismerhetetlenül magyar (Kat. 17.). ,,Az áhítatos, ős, szent, Az ázsiai, mély, nagy, Szilajbús, boldog méla, Pogány és büszke lélek" lendül táncra ebben a pompás nőalakban, a hangszerét pengető gyermek melódiájára. Medgyessy, aki Izsó Miklós mellett a legtöbb táncábrázolással ajándékozza meg a magyar szobrászatot, ezzel a ragyogóan megragadott figurával éppúgy a népi nemzeti karakter tolmácsolójává válik a tánc motí vumán keresztül, mint Izsó, a maga Táncoló paraszt sorozatával. 6
Mozgalmas, derűt árasztó menetként vonult fel előttünk Medgyessy táncolóinak sora. Egy szemlélődő, nyugalmat sugárzó életműben a ritmus, a dinamizmus formát öltött
követei. Vajon m i késztette a művészt, m i volt az a kívül ről ható vagy belülről kényszerítő indíték, ami legbensőbb énjének nyugalmából időnkónt a Tánc múzsájának ligetei felé űzte ? A vonzalom talán, ami Medgyessyt az ősi kultú rák képzőművészeti alkotásai felé fordítja ? Az antik művé szetnek számos produktuma nyújt táncábrázolást, az et ruszkok pedig, akikhez a művész saját vallomása szerint különösképpen vonzódott, még a táncot-kedvelő többi an tik kultúra közül is kitűnnek szenvedélyes táncszeretetük kel, táncábrázolásaik gazdag anyagával. Feltehető-e tehát, hogy Medgyessyt az antik táncábrázolások vagy talán éppen az etruszk művészet táncolói ihletik, amikor újra meg újra a tánc képzőművészeti megformálásának problé mája felé fordul Î Semmi esetre sem abban az értelemben, hogy konkrétan egyes művek, motívumok, formák hatot tak volna szobraira. Az antik művészet táncábrázolásai között nem találtunk olyan szobrot vagy domborművet, mely Medgyessy valamelyik táncot mintázó szobrához szorosan kapcsolható lenne. Nála különben is nehéz fela data volna annak a kutatónak, aki művészetével foglal kozva vonásról vonásra nyomon követhető formai és tartalmi analógiákat keresne alkotásai és az antik művészet mesterművei között. Találóan jegyzi meg róla László Gyula, hogy ,,ő teremtő, s nem követő ember." A hatás fogalma Medgyessynél tehát nem a szokott módon értendő, hanem olyképpen, hogy tehetsége rezonál arra a tartalmi, formai, és pszichikai összességre, amit antik művészet alatt értünk, s ebben a tág értelomben táncábrázolásai való ban rokonok az ott fellelhető hasonló tárgyú alkotásokkal. 7
8
9
10
11
Valahogy így határozható meg az a kapcsolat is, ami Medgyessyt Izsó Miklós Táncoló paraszt sorozatához fűzi. Nyilván nem stiláris vonatkozásban inspirálja Izsó a merő ben más stílustörekvések útját járó X X . századi mestort, mégis nem lehet csupán a vóletlon játéka, hogy mindketten annyiszor ós oly ihletetten nyúlnak a tánc motívumának szobrászati megformálásához. Medgyessynél és feltehetően Izsónál is, szerepet játszik az antik kultúrák öröksége, hiszen alig van kor és alig van mester, aki ennek adósa ne lenne. Véleményünk szerint azonban, van ebben az esetben az antik kultúráknál döntőbb erőközpont, melyből a két mester tehetsége, mint közös forrásból, ihletet merít. A népi-nemzeti karakter megragadása, művészi tolmácso lása egyaránt jellegzetes sajátsága Izsó és Medgyessy élet művének. Medgyessy Turáni lovas, Ősmagyar, Körösi Csorna Sándor stb. című műveinél tematikailag is félre ismerhetetlen a mester szándéka, és ugyanez a szándék ihleti jónéhány táncábrázolását is. A Szüreti menet, Gellértkút, a Móricz Zsigmond emlékmű táncoló figuráin (Kat. 23., 29—30.) a tánc motívumával mondja el legbensőbb vallo mását népéről, s törekvése ezen a ponton találkozik Izsó célkitűzéseivel. Miként az egyes ember karakterének meg határozásánál döntő szerepet játszanak mozdulatai, ugyan így valamely nép jellemének, temperamentumának meg ítélésénél is igen jelentős szerep jut a táncnak. Ezt az 12
elementáris jellemzőerőt érzi mindkét nagy szobrász, mikor a tánc motívumát hívja segítségül a népi psziché meg ragadásánál. Az antik művészet állandóan ható inspiráló ereje és Izsó példája voltak tehát feltehetően azok a külső indíté kok, melyek táncábrázolásainál Medgyessyt ihlették. Meg kell vallanunk azonban, hogy épp azért, mivel Medgyessy az a tehetség, aki elsősorban saját talentumával birkózik és csak elvétve enged külső befolyásoknak, egy belülről ható indítékot is döntőnek érzünk. Medgyessy karakteré nek, tehetségének alapvonása hangsúlyozottan statikus jellegű, mint azt már korábban megállapítottuk. A dialek tika egyetemes törvénye azonban pszichikai vonatkozás ban is kiegyenlítésre törekszik, minél egészségesebb az egyéniség, amiál inkább. Medgyessy nemcsak kivételes 13
14
tehetség, hanem minden beteges disszonanciától ment, egészséges lélek is. 0 maga vall erről megejtő egyszerű séggel és szépséggel e néhány sorban: „Mindig boldog voltam. . . Gyermekkoromban Debrecenben voltam na gyon boldog, diákkoromban Pesten voltam nagyon boldog, művészpályám kezdetén Párizsban voltam nagyon boldog, azután Firenzében és most fél évszázad óta i t t a Százados úton vagyek nagyon boldog." Az egészséges lélek boldog lélek. És ez az egyensúlyozott lélek fordult ösztönös lendü lettel az élet szemlélődő, békés, tűnődő aspektusától önön egyensúlyának természetes forrása, a dinamizmus felé. Medgyessy táncolói végső fokon alkotójuk helyes ösztöné ről vallanak, mellyel rátalált művészete kiegyensúlyozá sának forrására. 15
KATALÓGUS Az alább felsorolt műtárgyakon nincs évszám feltüntetve. A datálás leg gyakrabban László Gyula könyve alapján törtónt (László Gy. : Medgyessy F. Bp. 1956.), néhány esetben pedig az 1956-ban a Műcsarnokban rendezett Medgyessykiállítás katalógusának évszámait használtuk fel. (Medgyessy- F. szobrászművész kiállítása. 1956. A kiállítást rendezte Makrisz A. és Baránszky-Jób L.) Ezért tettük az évszámokat mindenütt zárójelbe. Rövidítések : MNG — Magyar Nemzeti Galéria, Bp. Tört. Múz. Újk. Oszt. — Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztálya. M F H —• Medgyessy Ferenc hagyatéka az özvegy birtokában. MEDGYESSY PERENO TÁSOÁBEÁZOLÁSAI A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN
1. A tánc. (Táncolók.) (1912). dombormű, br. 36 X 72,5 cm, ltsz.: 56.481—N. 2. Tánc. (Táncolók.) (1927). dombormű, kő, 57 X 96,5 cm, ltsz,: 59.144—N. Jelzése lb.: Medgyessy. 3. Táncosnő (1934). br., 39,8 cm, ltsz.: 56.68—N. Jelzése hátul a talapzaton: Medgyessyt. 4. Táncosnő (1954). gipsz, 165 cm, ltsz.: 59.14—N. Bronz változata Budapesten az Izabella téren van felállítva, 160 cm (1954). MEDGYESSY PERENO TÁNCÁBRÁZOLÁSAI EGYÉB MÚZEUMOKBAN ÉS GYŰJTEMÉNYEKBEN
5. Tánc. (1902—1903). Plasztilin, átmérője kb. 31 cm. Lydta Károly tulajdona. László Gyula közlése. 13
Nemzeti Galéria Évkönyve
6. Táncolók. (1912). Dombormű, br., 35 X 77,5 cm. Dr. Petró Sándor. Miskolc, 56.481—N. ltsz. alatt bronz példánya a MNG-ban. 7. Táncolók. (1912). Dombormű, gipsz, 37 X 73 cm, M F H sz.: 219. 56.481—N. ltsz. alatt br. példánya a MNG-ban. 8. Táncolók. (1912). Dombormű, gipsz, 35,5 x 72,5 cm, M F H sz.: 229. 56.481—-N. ltsz. alatt br. példánya a MNG-ban. 9. Táncosnő. (1923) Gipsz, 100 cm, M F H sz.: 258. Terrakotta példány van a Debreceni Múzeum, a Hódmezővásárhelyi Múzeum, a Műcsarnok, dr. László Gyula és Borsos Miklós tulajdonában. 10. Faun és nimfa. (1923). Dombormű, br., 43 X 29 cm. Dr. Petró Sándor. Miskolc. 11. Faun és nimfa. (1923). Dombormű, gipsz, 45 X 40 cm, M F H sz.: 230. Méreteitől eltekintve azonos a dr. Petró Sándor tulajdonában levő br. példánnyal. 12. Faun és nimfa. (1923). Terrakotta, 43 X 39 cm. Debreceni Múzeum, ltsz.: I I . 59.3.13. 13. Táncoló faun, muzsikáló nimfa, Terrakotta, 39,5 x 50 cm. 193
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21. 22. 23.
24. 25.
Debreceni Múzeum, ltsz.: I I . 59.3.30. Az előbbiekben, 10—13. sz. alatt felsorolt, feltehetően 1923-ban készített két dombormű, mely táncoló faunt és nimfát ábrázol, eredetileg nyolcszög alakú volt. Medgyessy később levágott a két oldalából, s így vannak példányok, melyeknek formátuma m á r a négyzethez erősen közelítő nyolcszög. (László Gyula közlése.) Az 1927-ben mintázott háromalakos Táncolók (2. sz.) gipsz példányából Medgyessy szintén levágta később a jobboldali táncoló férfialakot. (László Gyula közlése.) Táncosnő. (1934.) Br., 40,5 cm. A Művelődésügyi Minisztérium tulajdonában. Br. példánya 56.68—X. ltsz. alatt a MXG-ban. Táncosnő. (1934.) Gipsz, 41 cm, M F H sz.: 138. Br. példánya a MXG-ban. 56.68—X. ltsz. alatt. Szüreti menet. (1938, 1940?) Dombormű, br., 32,5 X 100 cm, M F H sz.: 46. Ugyanennek két gipszpéldánya a 144-es és 232-es M F H számok alatt. Haraszti kő változata — 350 X 1035 cm. — Buda pesten a Szabadság téren van felállítva. (1940.) Gellért-kút változat. (1941 körül.) Dombormű, br., 23 X 69 cm, a Bp. Tört. Múz. Űjk. Oszt. tulajd., ltsz.: Sz. k. 60.38. Azonos a M F H 143. és 150. számaival. Gellért-kút változat. (1941 körül.) Dombormű, terrakotta, 21,5 X 66,5 cm. M F H sz. 150. Azonos a Bp. Tört. Múz. Újk. Oszt. br. példányával és a M F H 143-as számával. Gellért-kút változat (1941 körül.) Gipsz, 23 X 69 cm. M F H sz.: 143. Méretein kívül azonos a 150-es M F H szám alatti terrakotta és a Bp. Tört. Múz. Újk. Oszt. tulajdonában levő br. példánnyal. Gellért-kút változat. (1941 körül.) Terrakotta, 21,5 X 65,5 cm. Debreceni Múzeum, ltsz.: I I . 59.3.1. Gellért-kút vázlata (1941 körül.) Dombormű, gipsz, 20 X 39,5 cm, M F H sz.: 250. Hindu táncosnő. (1948.) Gipsz, 28,2 cm. M F H : 60. Négyes kompozíció (1955). Móricz Zsigmond síremlékéhez. Dombormű, gipsz, 18,5 X 16,5 cm. M F H sz.: 196. Hindu táncosnő. Agyagvázlat, 19,5 cm. M F H sz.: 140. Táncoló nők. Töredék. Dombormű, gipsz, 57 X 67 cm. M F H sz.: 243.
MEDGYESSY FERENC TÁNCOT ÁBRÁZOLÓ RAJZAI A MEDGYESSY-HAGYATÉKBAN
26. Körtáncot járó lányok. Vázlat egy kivitelezésre nem került épületplasztiká hoz. Ceruza, 300 X 210 mm. M F H sz.: 79. 27. Körtáncot járó lányok. Ceruza, 300 X 215 mm. M F H sz.: 673. Fenti rajz változata. 28. Körtáncot járó lányok. Ceruza, 279 X 210 mm. M F H sz.: 674. Fenti két rajz változata. 29. Táncoló paraszt-pár, furulyázó legény. Vázlat-részlet a Móricz Zsigmond síremlékhez. Ceruza, 374 X 288 mm. M F H sz.: 1146. 30. A Móricz Zsigmond-síromlék vázlata. Ceruza, 340 X 290 mm. M F H sz.: 1150. 31. Szüreti menet. Vázlat a Szabadság téri kődomborműhöz. Ceruza, 210 X 340 mm. M F H sz.: 3009. 32. Táncoló lány változata a „Szüreti menet"-hez. Ceruza, 340 X 210 mm. M F H sz.: 1075. 33. Táncoló lány cintányórral. Vázlat-változat a „Szüreti menet"-hez. Ceruza, 340 X 210 mm. M F H sz.: 653. 34. Táncoló lány. Vázlat-változat a „Szüreti menet"-hez. Ceruza, 332 x 210 mm. M F H sz.: 108. 35. Táncoló lányok. Vázlat-változat a „Szüreti menet"-hez. Ceruza, 227 X 315 mm. M F H sz.: 2889. 36. Szüreti menet. Ceruza, 168 X 422 mm. M F H sz.: 3023. 37. Táncos. Ceruza, 287 X 210 mm. M F H sz.: 203. 38. Keleti táncosnő. Ceruza, 318 x 236 mm. M F H sz.: 227. 39. Keleti táncosnő. Ceruza, 319 X 236 mm. M F H sz.: 1071. Előbbi rajz változata. 40. Táncoló női akt. Ceruza, 318 X 236 mm. M F H sz.: 521. 41. Táncoló nő. Ceruza, 318 X 236 mm. M F H sz.: 521. Előbbi rajz hátlapja.
MEDGYESSY RAJZA
PERENO TÁNCOT ÁBRÁZOLÓ MAGÁNGYŰJTEMÉNYBEN
42. Vázlat a „Táncolók" című domborműhöz (1927). Ceruza, 340 X 220 mm. László Gyula tulajd. Budapest. Jelzése 1. j . tintával: Medgyessy. Csengeryné Nagy Zsuzsa
JEGYZETEK
L
2
3
4 5
A Medgyessyvel foglalkozó szakirodalom is utal művészetének erre az alapvetően jellegzetes sajátosságára. — Farkas Z.: Medgyessy P, kiállí t á s a . Nyugat. X X V . 1932. I . 230. — Farkas Z.: Medgyessy F. új emlék művei. Magyar Művészet. 1935. 347. •— Farkas Z.: Medgyessy ]•'. k i állítása. Magyar Csillag. 1942. I . 378. — Farkas Z.: Medgyessy F . emlé kezete. Művészettörténeti Értesítő 1958. 247. •— Lyka K.: Medgyessy F . Magyar Művészet. 1934. 1—8. Tisztában vagyunk azzal, hogy Medgyessynek úgyszólván teljesen moz dulatlan szoborművei között nem egyet találni, melyet nyugodt, statikus beállítottsága ellenére is hatalmas belső erő feszit. Turáni lovas, Ősmagyar, Körösi Csorna Sándor stb. című müveinek szellemi feszültsége azonban nem oldódik fel a taglejtések mozgalmasságában, dinamizmusukat nem a körvonalak játékán át érzékeljük. Mivel cikkünkben a külső gesztusokban is megnyilvánuló mozgalmasság s nem a belső, rejtett dinamizmus problé mája érdekel bennünket, így ezek a művek nem tartoznak vizsgálódásunk körébe. Medgyessy F.: Életemről, művészetről. Bp. 1960. „Önportré b e t ű k k e l " c. írásából, 16. Száz rajz. Bp. (1956.) Mikor Medgyessy Írásait idézzük, nem felejtkezünk meg arról, hogy a képzőművészt elsősorban művészetének produktumai, alkotásai és nem írásbeli megnyilatkozásai jellemzik. Nem v i t a t h a t ó azonban, hogy ezek ben az Írásokban is őszintén és keresetlenül vall önmagáról a művész,
s a művészetéről alkotott szellemi számvetésnél ezek sem hagyhatók figyelmen kívül. Az idézet Juhász Gyula: Bartók Bélának című verséből való. ' Weege, F.: Der Tanz i n der Antike. Halle. 1926. Medgyessy F.: Életemről, művészetről. Bp. 1960. „ ö n p o r t r é betűkkel" c. cikkéből, 22. • Weege, F.: Étruskische Maierei. H a l l ' . 1921. — Falottino, M.: La peinture étrusque. Genève—Baris—New York. 1952. Bár nem tartozik Medgyessy táncábrázolásainnk körébe, megemlítjük a budapesti Széchenyi-fürdőben felállított Halászfiú c. kőszobrát éppen, mivel a művésznél ritkán adódó vonásról vonásra kimutatható egyezés van a szobor arckifejezése és az ú n . Veii Apolló vonásai között. — Borna, Villa G iulia. László Oy.: Medgyessy F. Bp. 1956. V ö . Soós Gy.—Szilágyi J. Gy.: Izsó Miklós kisplasztikái és az antik m ű vészet. Az Orsz. Szépművészeti Múzeum Közleményei. Bp. 1956. 8. sz. 117—120. Babits Mihály a magyar jellemről szóló tanulmányában irodalmunk elemzése után arra a megállapításra j u t , hogy a magyar irodalomra, s ezen keresztül a magyar jellemre éppen ez a szemlélődő, statikus be állítottság felettébb karakterizáló. (Babits M.: A magyar jellemről. A „Mi a magyar" c , szerk. Szekíü Gy. kötetből. Bp. 1939. 37—86. Vö. CG. Jung: Uber die Psychologie des Unbewussten. Zürich, 1943.130. Medgyessy F.: Életemről, művészetről. Bp. 1960. 80. 6
8
1 0
11
J !
, 3
1 4 15
13*
195
