A TARTALOMBÓL:
Pénztárosok a pácban Vészhelyzetben a Medgyessy-kormány
Törökország az EU-ban? . . . . . . . . . . . . . 2 Megyó, a keménykezû . . . . . . . . . . . . . . . 3 350 %-kal nõ majd Kovács fizetése . . . . . 6 Az Európai Unió Bizottsága minden . . . . 6 korábbinál politikaibb jellegû lesz Akik a világot irányítják . . . . . . . . . . . . . 7 Clinton-film . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Bevezették, megszüntetnék . . . . . . . . . . . 8 Moore visszaveszi Amerikát. . . . . . . . . . . 9 A mindenható média . . . . . . . . . . . . . . . 10
Medgyessynek tetszik a Nap-kelte. . . . . 10 „Fikázni könnyû, alkotni nehéz” . . . . . . 12 Az aszpartam-titok . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Eurábia és a filoiszlamisták. . . . . . . . . . . 15 Fogadjuk meg Lendvai Ildikó tanácsát! . . 16 Katica szerint nincs válság . . . . . . . . . . . 16 Lex Alkalmatlan . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 A majompárt dühkitörése . . . . . . . . . . . 18 A Népszava pozicionálása . . . . . . . . . . . 18 A méret a lényeg . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar. hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
Német lapvélemény a török csatlakozásról A török csatlakozásra úgy kerülhet sor, hogy a kérdésrõl nem folyt komoly vita. Törökországot többek között azért is fel kell venni az Európai Unióba, hogy a demokrácia és jogállamiság csillogó példája legyen az iszlám világban. A Frankfurter Allgemeine Zeitung címû német napilap elsõ oldalán Nicolas Busse A török üzlet címû írásában keresi annak okát, hogy nyilvánvaló érdekei ellenére az EU miért kívánja tagjai közé felvenni Ankarát. A szerzõ szerint a döntés már megszületett, ez év végén Törökország meghívást kap a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Jellemzõ módon Schröder és Chirac már nem is tartja szükségesnek, hogy az októberi országjelentést megvárja. Nehezen képzelhetõ el, hogy a kisebb országok még feltartóztassák a török csatlakozás vonatát. A török csatlakozásra úgy kerül sor, hogy nem volt a kérdésrõl komoly vita, hiszen Ankara tagsága mellett szóló érvek nem racionális mérlegelésbõl, hanem az európai gyámoltalanságból fakadnak. Az Erdogan kormány lerohanta reformprogramjával az EU-t, és csatlakozási retorikáját sikerrel öntötte le az unió önképével, s eredményesen apellált vezetõinek hiúságára: szegény, a terrorizmustól fenyegetett ország gondoskodást és barátságot kér gazdag demokratikus szomszédaitól, hangzott az ankarai kiáltás – s ott volt a fenyegetés, hogy a
visszautasításnak szörnyû következményei lehetnek. Azzal, hogy a Joseph Fischer török csatlakozással kapcsolatos politikájával szemben megfogalmazott fenntartásokra az idegenellenesség gyanújának árnyékát vetette, mint az megszokott, mostani nyilvános vitában sem tévesztett célt. A török belépés erkölcsi kérdéssé vált, az alapvetõ szakmai kérdés a háttérbe szorult: nevezetesen Ankara teljes jogú tagsága szükséges és hasznos-e mindkét fél számára? Kérdésesnek tûnik az a tézis, miszerint az EU-nak Törökországot többek között azért is fel kell vennie, hogy a demokrácia és jogállamiság csillogó példája legyen az iszlám világban. Az EU történelmi szerepének és elõnyeinek elismerése mellett sem szabad elfeledni, hogy a brüsszeli használtautó-elõírások és tejkvóták még nem hoztak létre demokráciát. Sokkal jelentõsebb az a kérdés, hogy az egyik igen népes muzulmán ország felvétele nem növeli-e az unióban a terrorfenyegetést? A teljes jogú tagsággal együtt járó szabadságok olyan lehetõségeket nyithatnak meg az iszlám szélsõségesek elõtt, amirõl eddig csak álmodhattak. A szerzõ szerint romantikus az a hit, miszerint Törökország majd hidat képez Európa és a Közel-Kelet között. Láthatóan azt sem gondolták végig a török csatlakozás támogatói, hogy ezzel a lépessel az unió Irán-
nal, Irakkal és Szíriával lesz határos. Berlin, Varsó, vagy Stockholm tényleg kész arra, hogy a helyi hatalmi, kisebbségi, vagy éppen vízügyi csetepaték szereplõjévé váljék? A palesztin kérdésben egy EU tag nagy muzulmán országgal aligha tölthetné be az unió az eddig gyakorolt közvetítõ szerepét. A török kormány a közvélemény nyomására már eddig is arra kényszerült, hogy lazítson a hagyományosan jó izraeli kapcsolatain. Végül Ankara tagsága a végét jelentené az EU-t irányító megállapodásoknak, melyek addig az uniót életben tartották: Németország és Franciaország meghatározzák a követendõ irányt, amíg Angliának az adott kérdésben nincsenek ellenvetései. Törökország ezt az informális direktóriumot egy ideges négyes vezetõ csoporttá alakítaná, melyben az eltérõ geopolitikai adottságok sokkal nyíltabban ütköznének. Azok a mély szakadékok, mint például Irak ügyében keletkezettek, ezzel mindennaposakká válnának, nem utolsó sorban azért, mert Ankara továbbra is igen szoros kapcsolatokat ápol Washingtonnal. Teljesen igaza van Giscard d’Estaingnek, aki szerint az EU, ahogyan ma ismerjük, történelemmé válna. Vannak, akik szívesen adnák ismét vissza az uniós politikai döntéseket a nemzetállamoknak. A németek nem ebbe a kategóriába tartoznak, mégis e csoportok az õ malmára hajtják a vizet. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
Törökország és Izrael esetleges uniós csatlakozása, az európai politikát és közvéleményt egyre intenzívebben foglalkoztató kérdés. Az amerikai külpolitika legfontosabb prioritásai közé tartozik, két közel-keleti szövetségesének mielõbbi uniós csatlakozása, amit egyre több európai politikus is támogat. A Jobbik véleménye szerint Törökország felvétele az EU kulturális arculatát döntõ módon formálná át. Izrael csatlakozása az Unió országait belesodorná a palesztin – izraeli konfliktusba, állandó háborús helyzetet teremtve, hétköznapi biztonságunkat is veszélyeztetné. A magyarság alapvetõ érdekei azáltal is sérülnének, hogy két olyan ország csatlakozása után, ahol nincsenek az etnikai kisebbségeknek jogai, állandó üldöztetésben és diszkriminációban élnek, végleg elérhetetlenné válik a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak Uniós szintû garantálása. A Jobbik álláspontja szerint a magyar kormány nem titkolódzhat tovább, színt kell vallania, hogy támogatja-e, Izrael és Törökország csatlakozását. Ebben az ügyben Körömi Attila, független képviselõ, a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja írásbeli kérdéssel fordult Kovács László külügyminiszterhez 2004. július 20-án. Budapest, 2004. július 27. Tasnádi András, alelnök Jobbik Magyarországért Mozgalom http://www.jobbik.hu
2
jó ha figyelünk
– avagy A gesztuspolitizálás vége? – Visszatért a csodás Mallorcáról, a kormányzati munka fáradalmainak éppen aktuális kipihenési helyszínérõl, rendszámtáblára hajazó miniszterelnökünk és b. neje. A mindenki számára most már Napnál is világosabbá váló kormányzati és bizalmi válság hathatós kezelése helyett azonban Megyó nekiállt vagdalkozni, elkezdte játszani a keményfiút. Az még csak hagyján, hogy mindannyiunk legnagyobb örömére kirúgta Gál Juniort – a miniszterelnök szavaival élve, a politizáló szóvivõt – asszem épp itt volt már az ideje. De azon már kevésbé örvendezhetünk, s a jelek szerint nemcsak itthon, hanem külhonban is –, hogy a D–209-es Smith ügynököt szeretné látni hazánk uniós biztosi posztján. Szakértõi vélemények szerint Kovács László személyével – no és persze elmaradhatatlan pártállami múltjával – elbukni látszik az Európai Unió második legnagyobb kasszájának, a regionális területfejlesztési kasszának a kulcsát bíró EU-biztos posztja. Mint hírlik, a Baroso által is kitûnõ diplomatának tartott Kovács László legfeljebb az elõbbihez képest gyakorlatilag súlytalannak mondható külpolitikai „tárcát” kapná meg. Köszönjük MSZP. Mert megérdemeljük! B…tok meg! – mondaná hasonló esetben a miniszterelnök elvtárs.
jó ha figyelünk
Mindeközben lassan hömpölyög a vasárnap reggeli Nap-kelte mûsorfolyama, ahol Aczél (Acsádi) kínlódik Gyurcsány Ferenc sportminiszterrel, szemlátomást vért izzadva, hogy egy épkézláb mondatot sikerüljön kihúznia ebbõl az üzletemberbõl újdonsült MSZP fõideológussá átavanzsált egykori KISZ-es fõmuftiból. Az Altus cégbirodalom fura ura a nem meggyõzõdésesen baloldali érzelmû televíziónézõben – ilyen lennék én jómagam is – határozott a buta ember benyomását kelti, akárcsak fõnöke, médiabeli megnyilvánulásai alkalmával. De hát nincs mese, kérem szépen, „the show must go on, azaz a mûsornak mennie kell, a pártállam proletárdiktatúrájának államszocializmusában megedzõdött és megõszült Aczél (Acsádi) nem ússza meg a dolgot, az idõ képzeletbeli homokóráján a percek csigalassúsággal peregnek lefelé, a harapófogós mondatvadászatnak is beillõ beszélgetésnek csak nem akar vége lenni. A mostanság MSZP fõideológusi szerepkörben tetszelgõ sportminiszter lassú, vontatott makogását hallgatva azonnal fõnöke, az Ügynök jut eszembe. Kísértetiesen hasonló a kép. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen egyes szakértõi vélemények szerint Medgyessy Péter, a politikus, tulajdonképpen Gyurcsány Ferenc kreálmánya. A nem meggyõzõdésesen baloldali érzelmû televíziónézõ számára – ilyen lennék én jó-
magam is – mindketten határozottan az üzleti élet nímandjának benyomását keltik. Elõtérbe tolt kirakatemberek õk – a szocialista érdekközösségek közös megegyezésével, mivel nincs helyettük más –, akik a mögöttük álló tõkeerõs háttércsapatnak, holdudvarnak, érdekközösségnek köszönhetik (anyagi)gyarapodásukat. Díjazás ellenében pedig – ha szükséges – elviszik a balhét (a rinocéroszbõr sok mindent kibír), vagy ami még valószínûbb, a felelõsség másokra hárításával oldják meg az esetlegesen felmerült problémákat, elkövetett hibákat. A sokak szerint elsõ számú miniszterelnöki tanácsadóból elsõ számú miniszterelnöki riválissá elõlépett Gyurcsány Ferenc sportminiszter úr pedig öt perccel az athéni olimpia elõtt felajánlja lemondását. Mi az, hogy?! Nagyon is! Hát, itt valami nagyon nincs rendben. Há’jszen mondom én, hogy nagy gáz van a Köztársaság téren! – kontráz rá az én rusztikus stílusú barátom majd – mintegy megkoronázandó sommás véleményalkotását – még hozzáteszi, amolyan werberesen: – Nagy szarban vannak a komcsik, a’ mán bizonyos. Próbálom megmagyarázni neki, hogy ma már nincsenek kommunisták, legfeljebb posztkommunisták, de neki az édes mindegy, nem sikerül zöld ágra vergõdni vele, úgyhogy hagyom a francba az egészet. De mi lesz ennek a vége? Még nem tudjuk. Egy azonban bizonyos. Ha tovább folytatódik ez a miniszterelnöki vagdalkozással egybekötött kormányzati tökölõdés, az MSZP nem sok jóra számíthat a 2006-os választásokon. Persze érdekes kérdés az is, hogyan járnak jobban: ha Megyó marad, vagy ha megy? A gengszterváltás óta nem volt még példa rá kis hazánkban, hogy egy kormány ne töltse ki hivatali idejét és a négy esztendõs ciklus közben megbukjon. Ez olyan fokú presztízsveszteséget jelentene a jelenlegi kormánykoalíció számára, amely a 2006-os választások során egy masszív választási vereség formájában is visszaköszönhetne. Ha ez megtörténne, a Fidesz agyonkommunikálhatná azt a tényt, hogy az MSZP és az SZDSZ adta a rendszerváltás óta az elsõ olyan kormányt, mely még arra sem volt képes, hogy kitöltse a hivatali idejét. És ezt a polgári szekértábor vezetõ ereje – a bal-liberális médiatúlsúly ellenére, vagy éppen azzal együtt – nagy valószínûség szerint ki is használná. Ez olyan magas labda lenne a polgári pártok számára, hogy még a népi naivitás ártatlanságában leledzõ Kozirev Iván, 3
csepeli öntõmunkás, öntudatos mszp-szavazó számára is könnyen belátható, hogy az ellenzék pártjai ezt le is csapnák azonnal. Ugyanakkor az is igaz, hogyha a négyesztendõs ciklus második felében is az elsõ félidõre jellemzõ, a nemzeti közép szakértõ kormánya által képviselt egészpályás szabadrablás és kormányzati tétlenkedés fog folytatódni, abból sem tud kijönni kedvezõen a kormánykoalíció. És nemcsak a szocialisták, de a szabaddemokraták sem, mert bármennyire is próbálnak elkülönülni a nagy testvértõl, azért a liberális törpepárt mégiscsak tagja a kormánykoalíciónak, az emberek pedig már nem annyira hülyék, ostobák és megvezethetõk, mint mondjuk tizenöt esztendõvel ezelõtt. Ja kérem, nagy úr az üres pénztárca! A nem meggyõzõdésesen baloldali érzelmû televíziónézõ számára – ilyen lennék én jómagam is –, amikor a riporterek, televíziós újságírók arról faggatják a szocialista és szabaddemokrata prominenseket, hogy akkor meddig lehet még Megyóval kormányozni, egyáltalán szalonképes-e még a mi-
4
niszterelnök, szóval nekem mindig az „én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom” komikusnak tûnõ helyzet képzõdik meg. Mindenki tudja, hogy ezzel az emberrel gyakorlatilag „halálra ítélte” magát a szegfûmintás utódpárt, de senki sem meri kimondani a média nagy nyilvánossága elõtt, a véd- és dacszövetségnek kifelé, még a legnagyobb bajok idején is sziklaszilárdnak kell tûnnie. Még akkor is, amikor már mindenki tudja, hogy a király meztelen. (Ráadásul, bagóért már a koronáját is elprivatizálta.) Aggodalomra azonban semmi ok! Mert itt van ami szeretett és nagyra becsült Horn Gyula-díjas Horn Gyulánk, a Horngyufa magyar termék névadója, aki megmondta, hogy nem kell katasztrófaként megélni, ha történetesen 2006-ban az MSZP esetleg, ne adj’ isten elveszíti az országgyûlési választásokat. Épp most mondja itt a tévé mellettem, hogy úgy néz ki tavasszal mégis kirúgják Megyót és Kiss Péter, jelenlegi kancelláriaminisztert tennék a helyére, aki dinamikus fellépésével oldaná meg a problémákat. Legalábbis ez az elképzelés, egyelõre.
jó ha figyelünk
Na, ez már valami. De addig is, itt van nekünk a mi szeretve tisztelt beintõs, mutogatós, b…tok meg D–209-es miniszterelnökünk, Megyó, a Kárpátok Cicerója, alias James Gond, aki mostantól bekeményít, majd õ megmutatja ennek a nyavalyás ellenzéknek, hogy ki az úr a háznál. Mi az, hogy?! Nagyon is! Ez a gesztuspolitizálás dolog nagyon divatba jött mostanában. Igaz, másutt is betelni látszik a pohár. Ahogyan azt már korábban is közölte a mûvelt Nyugat, az Európai Unió felelõs vezetõ posztjain nem szívesen látná a kommunizmus egykori szekértolóit. Erre mi történik? A volt szocialista országok szinte mindegyike az EP-választáson vesztes pártok vastag pártállami múlttal (és arcukon vastag rinocéroszbõrrel) bíró bukott politikusait akarják az EU-biztosi székekbe ültetni, kétségbeesett kísérletet téve arra, hogy valamilyen módon tovább konzerválják az új évezredre is sikeresen átmentett hatalmukat. (Lásd hazánkban Kovács Laci bácsi – alias Smith ügynök.) Miután – ahogy mondani szokták – a fél ország agya ledobta a szíjat, a szocialista Tabajdi Csaba fõnökéhez, a titokszolga miniszterelnökhöz hasonlóan, sietve megnyugtatta a tévénézõt, ne tessék izgulni, a magyar EU-biztos odakint Brüsszelben nem a magyar érdekeket fogja képviselni, hanem a nagyságos és fényességes európai porta érdekeit. Furcsa. Én eddig az ártatlan népi naivitás állapotában leledzve azt hittem, hogy ami jó az Európai Uniónak, az jó nekünk is. Gondolom ezért is igyekeztünk oda olyan lélekszakadva, s ha már bent vagyunk, élvezhetnénk is egy kissé az elit klub áldásait, vagy nem? Ha ez így van, már pedig egész idáig ezt pofázták – ó pardon, kommunikálták – nekünk a bécsi cukrászdás kampányban, naphosszat telebömbölve az összes médium összes csatornáját, akkor, ha indirekt módon is, de az EU-biztos valahol mégiscsak a hazája, a nemzete érdekeit is képviseli amikor a tevékenységét végzi. Jó példa erre az osztrákok által jelölt biztos, aki mezõgazdasági szakértelmének köszönhetõen ezen a területen tevékenykedve igyekezett segíteni hazája mezõgazdasági helyzetén. Visszatérve még egy mondat erejéig Smith ügynökre és az õ jelölésére. Az Európai Néppárt véleményét ismerve, derék külügyérünk meglehetõsen szalonképtelen diplomataként
jó ha figyelünk
jöhet számításba. Ha sarkosan fogalmazok, azt is mondhatnám, hogy Smith ügynök a persona non grata határát súrolja, de legalábbis rendkívüli módon rezeg nála a léc. Ne felejtsük el, õ kb. az MSZMP Központi Bizottságának egykori alosztályvezetõjével, az egykori fõcenzor-asszonnyal egyívású. Üde színfoltja volt a napi politikai médiacsatározásoknak, amikor az egyik Nap-kelte reggeli „Kereszttûz” rovatában Lendvai elvtársnõ a szocializmusból szájhagyomány útján ránk maradt MSZMP-s anekdotakincs egyik gyöngyszemét osztotta meg az õt kérdezõ riporteri trojkával, s természetesen a széles publikummal is. Elmesélte, hogyan találkozott egyik akkor még fiatal munkatársa a felvonóban Kádár Jánossal (eredeti nevén Csermanek), s hogyan folytatott vele érdemdús társalgást, hogy aszongya: KÁDÁR: – Na, mi újság? Fiatal munkatárs rövid gondolkodás után: – Nincs semmi újság, Kádár elvtárs. KÁDÁR: Az a jó. Ne is legyen! No, hát ennek a Lendvai elvtársnõnek kenyeres pajtása a mi szeretve tisztelt Laci bácsink, aki ha megkapja a megbízatást és ügyesen teszi a dolgát, szolgálati ideje alatt – ne felejtsük el, öt évig sem leváltani, sem visszahívni nem lehet (az EU már csak ilyen) – úgy 270 millió, azaz kétszázhetven-millió forintnak megfelelõ összeget lapátolhat össze, plusz az apró. (B…tok meg! – mondaná erre a miniszterelnök elvtárs. Mármint abbéli bosszúságában, hogy hát ezt a könnyen jött lóvét tulajdonképpen õ is elrakhatná. Na, mindegy. Megyünk tovább.) Ilyen összegnél azért már megszédül egy pillanatra az ember, ahogy mondani szoktam, ez már euróra átszámolva is szép summa. Mindenesetre a mi derék külügyminiszterünknek szép kilátásokat ad nyugdíjas éveire. De ha már a gesztuspolitizálásnál és annak végénél tartunk, engedtessék meg a szocialista nagyváros öntudatos polgárának, hogy a miniszterelnök elvtárshoz hasonlóan õ is annak a véleményének adjon hangot, hogy a gesztuspolitizálásnak immáron egyszer, s mindenkorra vége! Eddig sem bántam kesztyûs kézzel a szociál-liberális koalícióval, de eztán hatványozott figyelemmel fogok szóvá tenni minden olyan nekem nem tetszõ intézkedést, mely szúrja a szememet, vagy böki a csõrömet.
Még egy aprócska megjegyzés az unióval kapcsolatban. Egyik unió olyan, mint a másik. Mindegyikre a kollektivizmus érdekeket összemosó „jótékony” olvasztótégelye nyomja rá bélyegét, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Csak az egyiknél a tankok, a másiknál a bankok diktálják a tempót. Az Eu-biztosok kinevezése az egyik legkitûnõbb példa erre. A mindenáron való megállapodás kényszeredetten kiizzadott, megalkuvásokkal kialkudott, mindegyik fél számára valamilyen hiányérzettel záruló aktusa, ahol mindenki azon igyekszik, hogy jaj, nehogy én lógjak ki a sorból, nehogy énrajtam bukjon meg a dolog. Arra nincs mód, hogy leszavazzanak egy-egy alkalmatlannak vagy hiteltelennek vélt jelöltet, vagy mindenki átmegy a vizsgán, vagy mind elbukik. Mi pedig – az ország Jobbik fele – mégsem dõlhetünk hátra elégedetten tévénézõ fotöjünkben, hogy végig élvezhessük az MSZP saját dugába dõlését, ugyanis ezt is nekünk kell finanszíroznunk. A talajt vesztett, ám ennek ellenére féktelenül urizáló dzsentrire hajazó szegfûmintás utódpárt pedig nem könnyíti meg a helyzetünket, irdatlan hitelfelvételeivel tovább taszigál minket az eladósodás végeláthatatlan és homályba veszõ lejtõjén. De, mint sok más kilátástalannak tûnõ helyzetben, most is van remény. Annak idején, még valamikor egyik elõzõ életemben, a Magyar Néphadsereg tatai harckocsi dandárjának vendégszeretetét élvezve, szabócenti vágásával dokumentáltuk a magunk, s a kíváncsi világ számára, hogy él még a remény, s hogy megpróbáltatásainknak hamarost vége szakad. Most sincs ez másként. Legyünk optimisták, kövessük a jó példát! Lovas István, a kitûnõ publicista mostanság mindig azzal kezdi a Sajtóklub adását, hogy elmondja, hány hét van még hátra a 2006-os választásokig. Ez az egészséges hozzáállás. Ha leegyszerûsítem a dolgot, a maci már kifele megy a málnásból. Addig is, míg a randarírozó bolgárkertészek rendet vágnak a vörös szegfû ültetvény zilált sorai közt, lazítsunk egy kicsit, élvezzük a nyarat, már ami még egyáltalán maradt belõle. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
5
Több mint négy és félszeresére nõ Kovács László alapfizetése, miután a külügyminiszterséget és a pártelnöki megbízatást hátrahagyva európai biztosként folytatja tevékenységét. Az Európai Bizottság tagjaként havi 18 106 eurós bére még a legmagasabb adósávot jelentõ 45 százalék levonása után is többszörösen meghaladja a magyar külügyminiszternek járó bruttó 780 ezer forintos és az MSZP elnökeként megkeresett bruttó 230 ezres fizetését. Az Index információi szerint jelentõsen megugrik majd Brüsszelben a szerdai kormányülésen EU-biztosnak jelölt Kovács László fizetése. MILLIÓS BEVÉTEL Az MSZP elnöki posztján és a külügyminiszteri megbízatása révén Kovács havi bruttó 1 millió 10 ezer forintot keresett havonta. Vagyonnyilatkozata szerint a távozó miniszter eddig 780 ezer forintot kapott a Külügyminisztériumtól, az MSZP pedig 230 ezer forinttal honorálta elnöki ténykedését. Kovács mindkét munkakörében rendelkezett szolgálati autóval és telefonnal is. A LEGJOBBAN KERESÕKNÉL TÖBBET A miniszteri rangban dolgozó uniós biztosok fizetése azonban komoly továbblépést jelent a magyar kormány tagjainak is. José Manuel Barroso új bizottsági elnök mellett dolgozó
biztosok az EU-s bértábla szerint a legmagasabb bérkategóriába tartozó köztisztviselõknél is többet keresnek. A biztosok 112,5 százalékos szorzó alapján 18 106,64 eurós alapfizetést kapnak, míg az Európai Bizottság portugál elnöke több mint 4 ezer euróval többet, 22 210,81 eurót kap. A SZÁMLÁT VINNI KELL A kinevezése esetén forintban 4,5 milliós bér mellett Kovácsnak mintegy 600 euró jár majd havonta reprezentációs célra, amenynyiben a nemrégiben megújított fizetési sza-
bályok alapján bemutatja a fizetett ebéd vagy vacsora számláit és mellékeli az ott folyt megbeszélés célját. A magyar biztos felvehet havonta az alapbér 15 százalékát kitevõ lakástámogatást is. A Bizottság tagjainak, elnökének és alelnökeinek emellett családi járadékot is fizet az uniós kassza, alapfizetésük 2 százalékán túl mintegy 150 eurós fixösszeg erejéig. A különbözõ visszatérítések nagyságát azonban limitálták, így a biztosok legfeljebb évi 11 702 eurót kaphatnak költségtérítés címén. A biztosoknak mindezek mellett jár minden olyan kedvezmény is, amelyet az EU biztosít hivatalnokainak. Kivételt csupán a hazájuktól távol munkát vállaló hivatalnokoknak ezen a címen járó „kártérítés“, és a nekik fizetett utazási térítés képez. FIZETIK A KÖLTÖZÉST IS Kovácsnak és a hozzáhasonló új kinevezetteknek az alapfizetés mellett a kiköltözéshez is jár támogatás. A frissen megválasztott EU-s vezetõknek, amennyiben nem Belgiumban voltak kinevezésükig bejelentve, két hónapi alapbérig fizetik a berendezkedés költségeit, a személyes holmik szállítási díját és a politikus, valamint családtagjainak utazási költségeit. Forrás: Spirk József, Szlankó Bálint – Index
Szinte minden tagja korábban kormányzati posztot töltött be hazájában, sõt hárman miniszterelnökök voltak. Ezt a tendenciát erõsítheti Kovács László megbízása is. Jelentõs változásokat tartalmaz az Európai Bizottság új összetételérõl eddig ismertté vált lista: a jelenlegi Romano Prodi vezette testületbõl mindössze hárman maradnak a testület tagjai november elseje után. A tagországok belpolitikája minden eddiginél jobban rányomja a bélyegét az Európai Unió kormányának is aposztrofált szervezet névsorára. A biztosok között – a jelenlegi felállás szerint- három volt kormányfõ is lesz. A bizottságot vezetõ portugál José Manuel Barroso, a cseh Vladimir Spidla és az észt Siim Kallas is miniszterelnök volt hazájában. Vladimir Spidla brüsszeli megbízatása némileg hasonló Kovács László miniszteréhez, hiszen mindkét esetben a politikai háttér gyengülése eredményezte a brüsszeli jelölést. Szintén hivatalban lévõ külügyminiszterüket küldik a Bizottságban az osztrákok Benita Ferrero-Waldner asszony személyében, de Belgium is a Louis Michel külügyért jelölte. A felelõsségi területek elosztása és a névsor jóváhagyása az új bizottsági elnök José Manuel Duarto feladata, ám a tagállamok máris aktívan lobbiznak a fontos posztok megszerzéséért. A kulcsfontosságú pénzügyi és költségvetési területek még nem találtak gazdára. A 25 EU-tagállam közül már csak Dánia, Hollandia és Lettország nem hozta nyilvánosságra bizottsági jelöltjének nevét. Forrás: Hír TV
6
jó ha figyelünk
Az amerikai Fortune magazin összeállítást készített az amerikai, európai és ázsiai üzleti élet legbefolyásosabb személyiségeirõl, akiknek döntései egész ágazatok sorsára kihatnak. Bill Gates csak a harmadik helyen áll az USA-ban. A világ legnagyobb árbevételû vállalatának elsõ embereként az amerikai üzleti élet legbefolyásosabb személyisége is a Wal-Mart Stores áruházláncot irányító Lee Scott – derül ki a Fortune magazin összeállításából. A tavaly 256 milliárd dollár forgalmat lebonyolító Wal-Mart elég hatalmas ahhoz, hogy beszerzéseivel és értékesítési politikájával egész ágazatok sorsát meghatározza. Buffettnek megszólalnia is elég Persze a Fortune korántsem csak pénzügyi szempontok alapján értékelte az amerikai, az európai és az ázsiai üzleti élet 25-25 legbefolyásosabb személyiségét. Warren Buffett, a Berkshire Hathaway befektetési társaság elnöke elsõsorban annak köszönheti második helyét, hogy megnyilatkozásaival nagyban befolyásolja más cégek vállalatirányítási gyakorlatát. Buffett egyébként szintén második volt a világ leggazdagabb embereinek tavaszi Fortune-listáján, de abban a rangsorban megelõzi õt, a mostaniban viszont eggyel utána következik Bill Gates. A Microsoft társalapítója ma már ugyan csak elnöke szoftveróriásnak – a vezérigazgatói posztot átadta Steve Ballmernek -, de ez a pozíciója is elég ahhoz, hogy döntéseivel alapvetõen befolyásolni tudja a vállalat és rajta keresztül az egész technológiai ipar alakulását; Ballmer ellenben nem került föl a 25-ös listára. Európában könnyû a döntés Európában a Fortune szerint igen könnyû volt kiválasztani a legbefolyásosabb üzletembert John Browne személyében, aki kilenc éve vezeti a világ legnagyobb árbevételû – immár Oroszországban is jelen lévõ – olajtársaságát, a BP-t. Szintén az olajipart képviseli Thierry Desmarest, a francia Total vezérigazgatója, kettejük között az erõteljesen nyomuló svájci Novartis gyógyszergyár elsõ embere, Daniel Vasella áll. Az európai elsõ tízbe három német társaság vezérigazgatója is bekerült, név szerint Michael Diekmann (Allianz), Heinrich von Pierer (Siemens) és Josef Ackermann (Deutsche Bank). Az elõkelõ tizedik helyet foglalja el Mihail Fridman, az orosz Alfa Bank vezérigazgatója, s huszonegyedikként szerepel a rangsorban egy másik orosz, a Szibnyefty olajtársaság élén álló Roman Abramovics, a londoni Chelsea futballklub tulajdonosa. Az ázsiai lista elsõ helyén Cso Fudzsio, a Toyota vezérigazgatója áll, megelõzve Idei Nobujuki Sony-fõnököt Forrás: Napi Gazdaság
jó ha figyelünk
Amerikai lapszemle A közeljövõben kiderül, hogy Lee Harvey Osvald egyedül lõtt-e Kennedyre Dallasban, 1963 novemberében? – Film készül Bill Clinton életérõl, de a legfõbb kérdés: ki játssza Monica Lewinskyt? – Az Egyesült Államokban csökken a protestánsok száma. New York Times Egy év múlva valószínûleg megoldódik az amerikai történelem egyik leginkább zavarbaejtõ rejtélye: vajon Lee Harvey Osvald egyedül lõtt-e Dallasban, 1963 novemberében? A New York Times arról tudósít, hogy a Lawrence Berkeley Laboratóriumban megkezdték annak a valahai rádiófelvételnek a digitális vizsgálatát, amely az egyetlen audio-felvétel a Kennedy-gyilkosságról. A felvételt egy rendõrmotoros bekapcsolva felejtett mikrofonja rögzítette, amely a hangot azonnal a rendõrségi központba továbbította. Ám mind a mai napig nem sikerült egyértelmûen megállapítani, hogy a három lövés egyetlen helyrõl dördült-e el (és akkor Oswald magányos gyilkos), vagy több helyrõl lõttek. A hivatalos változatot a Warren Bizottság adta ki 1964-ben, s eszerint mindhárom lövés Oswald felõl érkezett. Ám egy parlamenti vizsgálóbizottság tizenöt évvel késõbb arra a következtetésre jutott, hogy az ismert három lövés mellett eldördült egy negyedik is, egy másik irányból. Most, a legmodernebb digitális technikával próbálják kideríteni, mi is az igazság. Legalábbis a lövések számát és irányát illetõen.
Edwards kettõsre voksol majd. A Chicago Tribune szerint – amely riportot közöl Bob Stewarttal – az elkötelezett republikánus szavazók közül egyre többen állnak át a demokratákhoz. A lap Michiganbõl, Tennesse-bõl, és Connecticut államból is példákat hoz arra, hogyan szaporodik a „republikánus demokraták” száma. Igaz, nem tudni pontosan, hányan vannak, mekkora a táboruk, következésképpen nem érdemes messzemenõ következtetéseket levonni ebbõl az egyébként valóban figyelemreméltó jelenségbõl – írja a chicagói napilap. Detroit News A Demokrata Párt elnökjelölõ konvenciójának egyik sztárja – a sok közül – a párt felemelkedõ csillagának minõsített Barack Obama volt, Illinois állam szenátor-jelöltje. A 42 éves ügyvéd, aki a chicagói egyetemen tanít és a városi önkormányzat egyik bizottságában dolgozik, tíz évvel ezelõtt könyvet írt „Apámtól örökölt álmok” címmel. A könyv 15 ezer példányban jelent meg, akkor viszonylag kevés visszhangot kapott, és állítólag még mindig akad belõle a könyvesboltokban. Most azonban a raktáron lévõ pár darabot is viszik, mint a cukrot. S máris
National Enquirer Film készül Bill Clinton életérõl – tudósít a National Enquirer. A hetilap szerint az elõkészületek egyik legbonyodalmasabb kérdése: ki játssza az elhíresült Monica Lewinskyt?! Pillanatnyilag egy Lewinskyre kissé hasonlító tévés színésznõ, Martine McCutcheon a legesélyesebb. Chicago Tribune Az ohiói Bob Stewart szerint Bush elnök „világklasszis abban, hogyan kell megosztani a társadalmat. Nem tudom, megemészteném-e, hogy újabb négy évig elnök legyen?! Egy elhibázott háborúba vezetett bennünket, és azóta is hibát hibára halmoz”… Egy dühös demokrata gondolatait olvassuk? Korántsem. Bob Stewart biztosítási ügynök, Cincinatti mellett él, és négy évvel ezelõtt Bush elnökre szavazott. Bejegyzett republikánus, s egyike azoknak, akik – leginkább az iraki háború miatt – alaposan kiábrándultak a republikánus Bush elnökbõl és kormányzatából. Most õsszel pedig a Kerry7
készítik elõ a könyv újabb kiadását – írja a Detroit News. Obama önéletrajzi könyvét már elõ is lehet jegyezni, s a hírek szerint – bestseller lesz. A legkeresettebb könyvek elsõ ötvenje között van, s az életrajzi mûvek sorában egycsapásra a kilencedik legnépszerûbb lett. Az új kiadás heteken belül a könyvesboltokban lesz. Washington Times Keresztény zenei fesztivált rendeznek Bushnellban, amely Illinois állam nyugati vidékén fekszik – adja hírül a Washington Times. A fesztivált a „Jézus népe” nevû civil szervezõdés rendezi, és száz-kétszázezres vendégsereget várnak. A rock-muzsika mellett elõadásokat hallgathatnak az ér-
deklõdõk, jótékonysági kezdeményezésekben – például afrikai segélyakciókban – vehetnek részt, és a keresztény rock lemezei és kazettái mellett keresztény témájú könyveket is vásárolhat. Ugyancsak a Washington Times számol be egy brooklyni tiszteletesrõl. A. R. Bernard tiszteletes New York legnagyobb temploma, a brooklyni Keresztény Kulturális Központ prédikátora, s a hírek szerint oly’ kiváló szónoki képességekkel dicsekedhet, hogy még Philadelphiából is érkeznek hívek, hogy meghallgassák õt. Sikerének titka? A washingtoni lapnak adott interjújában õ maga azt vallja: sikerül ötvöznie a változó amerikai kultúrát a keresztény elképzelésekkel. A nagy sikerû tiszteletes 1975-ben tért át a keresz-
tény hitre. Korábban a Farrakhan-féle Iszlám Nemzet hívõ moszlimja volt. Washington Post Az Egyesült Államok protestáns lakossága elveszíti többségét – írja a Washington Post. A napilap egy, a chicagói egyetemen készült felmérés eredményérõl számol be. E szerint míg korábban lakosság 63 százaléka volt protestáns, addig mostanra ez az arány 52 százalékra esett vissza. A legfõbb protestáns egyházak – a presbiteriánusok, a metodisták, az episzkopálisak – hívei folyamatosan apadnak. Gyarapodik viszont az evangéliumi protestáns egyházak híveinek tábora. A legnagyobb evangéliumi egyház a déli baptistáké. Forrás: Ernesák Terézia – MNO
– Mégsem jó ötlet a regisztrációs adó? – Az Európai Bizottság arra készül, hogy javaslatot tesz a személygépkocsik regisztrációs adójának fokozatos felszámolására, illetve más típusú adókká történõ átalakítására az EU-ban – közölte az intézmény egyik illetékese. Például olyan adófajtává alakítanák át, amely nem a gépkocsi tulajdonlásán, hanem a használatán és környezetvédelmi szempontokon alapulna. Mario Monti versenypolitikai ügyekért felelõs biztos szóvivõje hozzátette, hogy a bizottság nemrég széles körû konzultációkat kezdeményezett errõl az érdekelt felekkel, és ennek alapján az õsszel kívánja elõterjeszteni az erre vonatkozó jogszabály-alkotási javaslatot. A személygépkocsik adóztatásának kérdése az utóbbi idõben azzal kapcsolatban is ismételten felmerült, hogy a bõvítés óta Lengyelországból számos panasz érkezett a brüsszeli bizottsághoz a regisztrációs adóval kapcsolatos problémák miatt. A lengyelek azt kifogásolják, hogy a más tagállamokban vásárolt használt gépkocsik után magasabb regisztrációs adót kell fizetniük, mint ha ugyanazt az autót otthon szerezték volna be. A szóvivõ közölte, hogy a bizottság vizsgálatot kezdett ebben az ügyben, de eredmények vagy bejelentések szeptember elõtt nem várhatók. Hozzátette mindamellett, hogy az EU alapszerzõdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezést is tartalmaz, és ennek alapján a tagállamok nem vethetnek ki magasabb adót más tagországban beszerzett gépjármûvekre, mint a hazai piacon vásároltakra. A gyakorlatban azonban a helyzet bonyolultabb, mert a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy a másik tagországban vásárolt gépkocsik után ott fizetett adókat viszont a behozatal
8
után automatikusan beszámítják vagy levonják. Ilyen esetekben meglehetõsen bonyolult számításokkal határozzák meg a végül fizetendõ adó összegét, emellett a regisztrációs adót nem is alkalmazzák minden tagországban. Az ilyen és hasonló problémák miatt a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a gépjármûvek adóztatásának jelenlegi rendszere nem kielégítõ az unióban, s ezért kezdeményezett nyilvános konzultációkat az érintettekkel esetleges átalakításáról. Az eddig beérkezett vélemények alapján annak a megoldási változatnak lenne a legnagyobb támogatottsága, amely szerint a regisztrációs adót fokozatosan – részben vagy teljes egészében – felszámolnák, és olyan adófajtákká alakítanák át, amelyek nem a gépkocsi tulajdonlásán, hanem a használatán és környezetvédelmi szempontokon alapulnának. Ilyen lehetne például az éves útadó vagy a jármû széndioxid-kibocsátásának függvényében meghatározandó adó – közölte a szóvivõ. A bizottság a tervek szerint szeptember 10-ig folytatja a tagállamok kormányzati szerveivel, valamint az érintett vállalatokkal és fogyasztóvédelmi szervezetekkel kezdett konzultációkat, majd az õsz folyamán elõterjeszti jogszabály-alkotási javaslatát a regisztrációs adó megszüntetésérõl. Ezt még a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell majd hagynia. Addig is, amíg a majdani jogszabály életbe lép, a bizottság átmeneti intézkedésként javasolni kívánja, hogy térítsék vissza a regisztrációs adót azoknak az uniós polgároknak, akik gépkocsijukat végleg egy másik tagországba viszik – közölte a szóvivõ. Forrás: ma.hu
jó ha figyelünk
A rendezõ nem támogatja Kerryt, csak Busht akarja leváltani Midenkit leosztott Michael Moore két hete Bostonban egy gyûlésen. A Farenheit 9/11 rendezõje bírálta az amerikai médiát, Ralph Nadert és természetesen George Busht is. A filmes lassan már népszerûbb, mint Kerry, az amerikaiakat pedig egyre jobban érdekli a politika. Michael Moore a Vissza Amerikát! (Take Back America) nevû szervezet gyûlésén tartott beszédében ismét beolvasott az elfogult médiának, George Bushnak és Ralph Nadernek. A beszéd egy Howard Deannel tartott fórum keretében 500 ember elõtt hangzott el, bár legalább kétezren próbáltak rá bejutni. A demokraták szintén Bostonban tartották nagygyûlésüket, de Michael Moore talán nagyobb szenzáció volt az újságírók számára, mint a pártrendezvény. Moore-t a kampányfõnökök egyébként szándékosan nem hívták meg a nagygyûlésre, gyaníthatóan azért, mert tartottak tõle, hogy a szabadszájúságáról ismert filmrendezõ botrányt fog okozni. Az is nyomós ok lehetett, hogy Moore épp a napokban jelentette be, hogy személy szerint nem támogatja a demokraták jelöltjét, John Kerryt, csak Bush elnök eltávolításának eszközét látja benne. Moore-t az ex-elnök Jimmy Carter családja hívta meg a nagygyûlésre. Innen a rendezõ a Texas államban lévõ Crawfordba utazik a Fahrenheit 9/11 bemutatójára. Bár a film már több mint 100 millió dollárt hozott világszerte, egészen a múlt hétig Crawfordban és környékén senki nem volt hajlandó bemutatni. George Bush birtoka egyébként szintén Crawfordban van, Moore elmondása szerint szívesen látta volna filmje fõszereplõjét a bemutatón. Beszédében a filmrendezõ elõször az amerikai médiát ostorozta, amiért az újságírók a Bush kormányzat csápolóivá alacsonyították le magukat. Moore szerint a lényeges, és az embereket igazán érdeklõ kérdések nem hangzanak el, a nemzeti média például nem mutatta be az elnök beiktatási parádéján történt botrányos eseményeket, amikor Bush kocsiját tojással dobálták meg, de nem hangzik el riport azzal az 5-6000 sebesülttel sem, akik az iraki háborúból tértek vissza úgy, hogy karjukat vagy lábukat veszítették. A rendezõ gyanítja, hogy a sajtó hallgatása mögött részben az állhat, hogy az újságírók féltik az állásukat. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a sajtó munkatársai nem szívesen vállalják, hogy egy-egy, az elnök döntéseit kritizáló kérdés nyomán Amerika-ellenesnek bélyegezzék õket. Moore álláspontja az, hogy kellemetlen kérdéseket feltenni nem Amerijó ha figyelünk
ka-ellenes, hanem egyenesen minden igaz hazafi kötelessége. Az iraki háborúval kapcsolatosan a rendezõ megjegyzi, hogy az elsõ idõkben az emberekre valóban az õszinte lelkesedés volt jellemzõ, és általános elvárás volt a csapatok támogatása. Moore bevallása szerint maga is támogatja a hadsereget, hiszen a katonák nem mások, mint azoknak a családoknak a fiai, amelyeket a Bush-kormányzat tönkretett. A rendezõ ellenzi viszont, hogy a katonákat a halálba küldjék, csak azért, hogy bizonyos cégek, mint például az olajvállalatok, még több pénzt harácsolhassanak össze. Ezeknek a vállalatoknak az összefonódása a tömegtájékoztatással egészen látványos formákat is ölthet. Az NBC társaság tulajdonosa például az a General Electric, amely 600 miliió dollár értékben vesz részt az iraki újjáépítésben. Az ilyen társaságok újságíróinak minden anyagi és technikai lehetõségük megvan, hogy jó idõben és jó helyen tehessenek fel fontos kérdéseket, de nyilvánvalóan nem fogják megharapni a kezet, amely eteti õket. Mindezt maga Moore is személyesen tapasztalhatta, mikor a Disney nem volt hajlandó bemutatni a késõbb milliókat hozó Fahrenheit 9/11-et, pedig a média amúgy egy kis pénzért mindenre képes. (Egy kanadai újságíró mutatott rá, hogy a probléma talán az lehetett, hogy egy szaúdi család a Euro-Disney majdnem 17%-át birtokolja.) A problémakör egy másik vonatkozása, hogy az igazság bemutatását a hatalom valamiért ártalmasnak és veszélyesnek találja, ez a tendencia fõleg az utóbbi 20 évben vált jellemzõvé. Moore azt a példát hozza fel, hogy egy reggeli beszélgetõs mûsor mûsorvezetõje az iraki háborúval kapcsolatos interjúja kapcsán figyelmeztetést kapott Dick Cheney irodájából, hogy „nem tetszik a hangvétele”. „Ha valakinek elnézést kell kérnie az Irakba küldött katonáktól, az maga az amerikai nép, amely elhitt egy hazugságot” – jelenti ki Moore – „A legnagyobb hibát ott követtük el, hogy hittünk az elnökünknek. No de kit lehet hibáztatni azért, hogy hisz az elnöknek? Ha már benne sem bízhatunk, akkor kiben?” Bár mostanra az amerikaiak 54%-a már ellenzi az iraki háborút, nincs értelme ujjal mutogatni egymásra, hiszen annak idején mindenki ugyanabba a hibába esett, hogy elhitte Bush hazugságait. A 30 évvel ezelõtti helyzethez képest annyi fejlõdés történt, hogy míg a vietnami háború idején évekbe telt, mire a nemzet ráeszmélt, hogy becsapták, most néhány hónap is elegendõnek bizonyult erre.
A rendezõ szerint az amerikaiak nagy többsége haladó szellemû és liberális gondolkodású. Az úgynevezett patrióták legnagyobb része egy kicsiny, de erõteljes csoporthoz tartozik, melyet a gyûlölet éltet. Ebbõl is nyilvánvaló, hogy Amerika valójában nem az az 50-50 százalékban megosztott ország, melyet a sajtó igyekszik belesulykolni az emeberek gondolatvilágába. A kulcsszó ezekben az elemzésekben a „potenciális szavazó”: az ország lakosságának fele Moore szerint egyáltalán nem is megy el szavazni. Ez az 50%-ot nagy valószínûség szerint nem a gazdagok és kiváltságosok alkotják, hanema a Bush-kormányzat áldozatai, a színesbõrûek, az egyedülálló anyák, a szegények, a dolgozók. November 2-án azonban lehet, hogy nagy meglepetés éri majd az elemzõket, mert az amerikaiak kezdenek tudatára ébredni az aktív politizálás fontosságának, sõt, a politizálás már most egynesen divattá vált. Az emberek fõiskolára akarják küldeni a gyerekeiket, részt kívánnak a közéletbõl. Moore ugyanakkor úgy látja, hogy nem minden republikánus gyûlölet-ember. Sokan közülük egyszerûen azért lettek republikánusok, mert nem szerették, hogy az állam a zsebükbe nyúlkál – állítja Moore. Egyáltalán nem kizárt, hogy ezek az amerikaiak most Kerryre fognak szavazni, mert rájuk hárul Bush háborújának hatalmas költsége. Az õ szemükben Bush feladta a klasszikus konzervatív értékeket. Moore üzenete a demokraták és Kerry felé az volt, hogy a választásokat csak akkor fogják tudni megnyerni, ha következetesen ragaszkodnak az elveikhez, mert ha megpróbálnak a jobboldal felé elmozdulni, hogy a nagyon kevés, még ingadozó szavazó közül néhányat megnyerjenek maguknak, csalódott milliók fognak otthon maradni a szavazás napján. Nagy szükség van a színesbõrû lakosság megnyerésére is. Cleveland egyik kerületének lakossága például 96%-ban feketebõrû, ebbõl 2000-ben mindössze 13% szavazott. Moore szerint Ralph Nader független jelöltnek nem kellett volna indulnia a választásokon. Nader egyike a legnagyobb amerikaiaknak, de már elvégezte a munkáját. A demokratáknak nem szabad Ralph Nadert támadni, inkább rá kell venniük a Naderre szavazókat, hogy inkább Kerryre adják a voksukat. Egy felmérés szerint a 18-25 év közötti amerikaiak 12%-a Naderre szavazna, mégpedig azért, mert ez az a korosztály, amely leginkább elvárja az õszinteséget. A rendezõ végsõ üzenete az volt, hogy a háború csak a legeslegutolsó megoldás lehet Forrás: Democracy Now Téfás Hajnalka – MNO
9
– avagy Egy következmények nélküli országban a gátlástalanság a legkifizetõdõbb – Kedves nézõink! Elgondolkoztak már azon, hogy a Magyar Televízió közszolgálati egyes csatornájának egykoron magát a legnézettebbnek aposztrofáló reggeli beszélgetõs politikai mûsorát egy külsõs magánvállalkozás „szállítja be” és állítja elõ a „királyi tévé” számára? Vagy elgondolkoztak például azon, hogy a Magyar Televízió közszolgálati egyes csatornájának egykoron magát a legnézettebbnek aposztrofáló reggeli beszélgetõs politikai mûsorát bulvárlapok munkatársai és mûkincskereskedõk vezethetik? Ugye nem? Még mindig, vagy talán már megint médiatörténeti idõket élünk. A jobboldalinak, Fidesz közelinek mondott Hír Televízió egyik legnézettebb mûsorában, a péntek esténként jelentkezõ „Péntek 8 – mondatvadászat” címûben, rövid idõn belül immáron második alkalommal – ahogyan azt Bayer Zsolttól, a mûsor egyik házigazdájától hallhattuk, közkívánatra – Csintalan Sándor, az MSZP egykori prominens személyisége, vagy ahogyan egyes újságírók õt aposztrofálni szokták, az MSZP egykori „fenegyereke” volt a vendég.
telenek lefalcolni a szegfûmintás utódpárt soraiból, mert rájönnek arra, hogy ezzel a nagytõkét feltétlen módon kiszolgáló neoliberális bagázzsal végképp búcsút mondhatnak az oly sokszor hangoztatott – ám valójában a tízparancsolatos keresztény értékrendben gyökeredzõ – baloldali értékeknek, mint például a szolidaritás, vagy a rászorulókon való segítés magasztos eszméje.) Azok a fajsúlyos mondatok, melyek a neve alá szerényen csak „magánzó” titulust kiírató baloldali úriember fogai kerítését elhagyta a két mûsorban (és ne feledkezzünk meg róla, egyszer a Kóczián-féle KO-nak is a vendége volt), szóval ha ezek a mondatok a Magyar Nemzetben jelennek meg, minden bizonnyal országos méretû felháborodást okozva verik ki a biztosítékot a Csintalan által (nagyon helyesen) kormánypárti kliens sajtónak nevezett lapok újságíróinak körében. A fajsúlyos mondatok hitelessége pedig ott áll meg, hogy nem mi mondjuk azokat, hanem a baloldalról érkezik a (mondjuk így az építõ jellegû) kritika és méghozzá nem akárkitõl, nem valamelyik vidéki pártiroda mélyérõl a kétszázötvenkettedik senkitõl,
hanem az MSZP egyik hajdani prominens személyiségétõl. Mindeközben Kiss Péter kancelláriaminiszter (egyben újdonsült potenciális miniszterelnök-jelölt) a kampányt értékelve arra a sommás megállapításra jutott, szintén a média nagy nyilvánossága elõtt, hogy „Balról elõzött minket a Fidesz.” Ha valaki veszi a fáradságot és visszatekint az elõzõ kormányzati ciklus négy esztendejére és összehasonlítja a 2002-es kormányváltás óta eltelt két szûk esztendõvel, a felszínt kissé megkapargatva könnyen elõállhat az a komikus szituáció, hogy a végén még kiderül, a Fidesz szocialistább volt a szocialistáknál. De szintén komikus, vagy talán tragikomikus (?) az a helyzet is, hogy ma már a kocsmai közbeszédben is egyre többször fordul elõ olyan eddig soha nem látott fordulat, amikor a szegfûmintás utódpárt neve gúny tárgyát épezi. Az MSZP rövidítés, mint a Mérhetetlenül Vagyont Szerzõk Pártja, vagy a nagy történelmi elõd vendéglátó-ipari egységekben használatos közbeszédbe való újbóli beemelése, miszerint a megfáradt értelmiség azon tagjai, akik a nap végén egy-egy fröccs mellett ellazulva az MSZMP rövidítés valódi jelentés tartalmát már csak a Magyar Szocialista Média Párt jelzõs szerkezetben látják. Úgy tûnik azonban, hogy az ölebmédia némely szellemi mûhelye megérezvén a vég kezdetét, már elkezdtek helyezkedni, ahogyan azt a szintén a „Péntek 8” címû mûsorban a rendõrség tervezett kézi vezérlésérõl idézett 168 óra cikk is mutatja. Mindeközben Tabajdi Csaba – szintén a Hír Televízió képernyõjén – nyugtatja a nézõket, hogy hazánk EU-biztosa nem a magyar érdekeket fogja képviselni Brüsszel-
MEDGYESSYNEK TETSZIK A NAP-KELTE
Vajon minek köszönhetõ ez a hirtelen jött népszerûség a jobboldali nézõk népes táborában? Talán annak, hogy Csintalant hallgatva az embernek olyan érzése támad, hogy valószínûleg a másik oldalon sem mindenki hülye, ott is vannak rendes emberek? Hogy ott sem mindenki pártkatona, vagy valamilyen központilag kinevezett haszonélvezõ? Hogy a másik oldalon is vannak felelõsen gondolkodó, a nemzet sorsáért aggódó emberek? (Igaz, ez utóbbiak, ahogyan azt Csintalan esete is mutatja, elõbb vagy utóbb, de kény10
Maga a kormányfõ javasolja, hogy a Nap-kelte címû mûsor szerkesztõsége is kerüljön fel azok listájára, akik a legnagyobb állami kitüntetést kapják augusztus 20-án – értesült a Magyar Hírlap. A miniszterelnök állítólag így szeretné meghálálni, hogy a mûsorban gyakran szerepelhettek kormánya tagjai. A köztársasági elnök ez évben is számos magasrangú kitüntetést ad át augusztus 20-án. A Magyar Hírlap úgy tudja, a díjazottak listáján szerepel az idén fennállásának 15. évfordulóját ünneplõ Nap-kelte szerkesztõsége is. A Köztársasági Elnöki Hivatal Központi Titkárságának vezetõje, Szentgyörgyi András azt mondta, hogy az államfõhöz valóban érkezett kormányfõi javaslat a Nap-kelte szerkesztõségének állami kitüntetésére, de Mádl Ferenc még nem tudott foglalkozni a javaslattal. Szentgyörgyi hozzátette azt is, hogy az elismerést nem augusztus 20-án nyújtanák át a Nap-kelte stábjának, hanem késõbb. A lap szerint Medgyessy így jutalmazza a Nap-keltét, amiért kormánya tagjait olyan sokszor látták vendégül. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) számos alkalommal hozott szankciót amiatt, mert a Nap-kelte megsértette a médiatörvényt. Forrás: Index.hu
jó ha figyelünk
ben, hanem a fényességes európai porta mind a huszonöt államának érdekeit. (Ami ugye már kapásból nem annyira szimpatikus az egyszerû adófizetõ állampolgár számára, különös tekintettel a bécsi cukrászdás, mákos bejglis eu-kampány tükrében.) Ki tudja, tán éppen ezért gyõzködi a derék Tabajdi oly kitartóan a nézõt és a láthatóan magán uralkodni próbáló moderátor Csúri Ákost is, hogy az EU-biztos posztjára Smith ügynök, ez a kiváló külügyminiszter a legmegfelelõbb választás.
Van itt azonban egy kis bökkenõ, s itt egy kissé elidõz a szelíd õz. – ahogyan azt a költõ mondaná. Hiányoltam is, hogy a mindig kitûnõ tollú jegyzetíró Csúri Ákos nem tette szóvá a dolgot, persze az is lehet, hogy nem szerette volna kínos helyzetbe hozni Tabajdi urat, elvégre a homlokból gyöngyözõ politikusok nem mutatnak valami jól a képernyõn. De mirõl is van szó? Hát csak arról, hogy szakmailag felkészült és kiváló külügyminiszternek nevezni Kovács Lászlót, szerény véleményem szerint erõs túlzás. Ha sarkosan fogalmaznék azt is mondhatnám, hogy ez tényszerûen nem igaz. Mert hát mit is gondoljon az ember arról a kiváló, szakmailag a lehetõ legjobban felkészült külügyminiszterrõl, aki azon kesergett, hogy az európai uniós megfigyelõink nem az elvtársak (no és persze a haza) elvárásainak megfelelõen szavaztak bizonyos kérdésekben? De hiszen az uniós megfigyelõk nem szavaznak! Hogyan is szavazhatnának, amikor nincs is szavazati joguk. És ez a kiváló, szakmailag a lehetõ legjobban felkészült külügyminiszter! (B…tok meg! – mondaná erre a D–209es miniszterelnök.) jó ha figyelünk
Ahogyan azt Denzel Washington, a „Philadelphia” címû kitûnõ filmben, mint ügyvéd oly gyakran mondogatta, „magyarázza el nekem valaki, mintha egy négyéves gyerek lennék, hogy én is megértsem”, egy kiváló, szakmailag a lehetõ legjobban felkészült külügyminiszter, hogyan mondhat akkora ostobaságot, hogy egy EU-tagállam nem vétózhatja meg egy újonnan csatlakozni kívánó állam felvételét? És ez a kiváló, szakmailag a lehetõ legjobban felkészült külügyminiszter! (B…tok meg! – mondaná erre is a D–209-es miniszterelnök.) Azt már csak én kérdezem meg, halkan és szerényen, ha ilyen a kiváló, szakmailag a lehetõ legjobban felkészült külügyminiszter, milyen lehet a külügyminisztérium többi munkatársa? De milyen képet mutat ez rólunk, magyarokról, a magyar diplomáciáról, a magyar politikai elitrõl? A jelek szerint elég siralmasat. Legalábbis ezt látszik alátámasztani az is, amit Andrási Attila, a Délvidéki Magyarok Közösségének Elnöke mondott a Sajtóklub augusztus 6-i adásában. Szerinte annak az álságos általánosító médiaüzenetnek, hogy a teljes magyar politikai elit egyformán korrupt az a következménye, hogy a határon túli magyarság – de a délvidéki magyarság – körében egészen biztosan nem lehet többé felnézni az anyaországra, megszûnik példaképnek, vonzerõnek lenni. Hát, ezen minimum el kell gondolkoznunk, mégpedig igen erõsen! Mint az anyaországban született és születésétõl fogva ott élõ magyarnak, nekem bizony ez a szempont eszembe se jutott. Ami, valljuk meg, elég nagy baj! De mentségemre legyen mondva, délvidéki – és természetesen az összes többi határon túli – nemzettestvéreink más szemszögbõl figyelik az itthoni történéseket, más szempontok szerint értékelik azokat, más dolgokat tartanak fontosnak, mint mi, anyaországi magyarok. Mi következik mindebbõl? Hát az, hogy a polgári, nemzeti erõk térnyerésével épp itt lenne az ideje a média álságos királycsináló önálló hatalmi szerepének megszüntetésének. Épp itt lenne az ideje végre, hogy a sajtó, a média visszatérjen eredeti dolgához, feladatához, azaz a hiteles tájékoztatáshoz, a korrekt vélemények korrekt módon való ütköztetéséhez, a felmerülõ kérdések széles nyilvánosság elõtti megvitatásához, s végre a kettõs mércét a szögre akasztva (be)képzelt mindenhatósága feladásának. Felmerül persze a kérdés, ha a politikai elit, amelynek jó példával kellene elöl járnia, szintén a tévesen magának vindikált mindenhatóság jegyében cselekedve azt gondolja, hogy élet és halál ura, a kettõs mércét gátlástalanul használva az „erõsebb kutya…” elve alapján mindenkin átgázol személyes gyarapodása érdekében, szóval, ha a média ezt a mintát látja, ugyan mitõl viselkedne másként?
Egy következmények nélküli országban a gátlástalanság a legkifizetõdõbb. Pedig ahogyan Sárközy professzor úr, a kormányzati struktúra átalakításával megbízott kormánybiztos mondja, a lényeg, hogy a kormányváltások a szakapparátusokat ne érintsék, csak a politikaiakat. Minden tiszteletem a professzor úré, de bizony a szocialista nagyváros öntudatos polgárának néha olyan érzése támad, hogy itt bizony a minisztertõl az utolsó portásig bezárólag le kellene cserélni a teljes garnitúrát 2006-ban, ha nem szeretnénk váratlan meglepetéseket. Ha lassan is, de talán mégiscsak változik valami. Néha már becsusszan egy-egy kellemetlenebb kérdés is a Nap-kelte reggeli médiagépezetének olajozottan mûködõ fogaskerekei közé a „Kereszttûz” rovatban, Aczél (Acsádi)nak is egyre nehezebb dolga van amikor alá kell kérdezni az elõzõ pártgenerációhoz képest mindenképpen butább KISZ-es fiúk gyöngyszeménél. Nehéz a mi posztkommunista médiamunkásainkkal, lassan megy a dolog, de azért fejlõdünk valamicskét.
2,9 milliárdos vagyonával a 82. leggazdagabb embernek becsülik az országban Gyárfás Tamást, a Nap-kelte mindenható urát
Addig is, amíg bekövetkezik az a médiatörténeti pillanat, hogy Gyárfás Tamás – többek között – a Nap-kelte teljhatalmú ura leszerzõdtet a reggeli beszélgetõs mûsorába néhány jobboldali mûsorvezetõt, járjunk nyitott szemekkel, fülekkel és ne sajnáljuk a fáradságot, használjuk ki a televíziós mûsorok esetében is egyre terjedõ interaktivitás kínálta lehetõségeket. Telefonáljunk be ha egy-egy pofátlan hazugságon, vagy a jeget megszégyenítõ csúsztatáson kapjuk valamelyik mûsorvezetõt, küldjünk SMS-t (RTK-t), szavazzunk, nyilvánítsunk véleményt! Tudják, néma országnak a világ se érti a szavát! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
11
– jelentés az @RC Óriásplakát-kiállításól – Valóban nehéz, derült ki a Felvonulási téren sétálva az óriásplakátok között. Pedig ötletekben nem volt hiány, közel másfélezer alkotás érkezett a pályázatra, melynek összdíjazása 8,5 millió forint volt. Érdekesség: a nevezettek között volt bármixer, nyugdíjas, és honvédségi alkalmazott is.
Alig fél nappal a megnyitóünnepség után péntek délelõtt is a kiállítás felé vettem az irányt. Már semmi sem utal az éjjel skót szoknyában tomboló Ganxtáék koncertjére, a város ismét megszokott ütemében pöfékeli kocsiinak ezreibõl a szénmonoxidot a levegõbe. Hát újra itt – sóhajtok, és a bejáratot keresem. Nincs szerencsém, hiszen rácsok mindenütt. Ez egyrészt helyes, hiszen hülyén mutatna egy-egy parkoló kamion a plakátok között, ám másrészrõl gondot okozó akadály a bejutásra vágyakozóknak. Van ugyan egy kapu, de az pont az rossz oldalon, ugyanis az emberek 90 százaléka a Hõsök terérõl közelíti meg a tárlatot. Így marad a barbár megoldás, és a zöld gyepet megmászva nyerünk bebocsátást. Ha a rácsokat csak egy méterrel arrébb helyezik el, akkor feltehetõleg mindenki a betonon sétálna, ám így...
Egyszázkettõ. Nem kis elõrelépés ez az elõzõ évhez képest, mikor alig fele számú plakátot helyeztek el a szervezõk a Felvonulási téren. A bõvülés oka, hogy idén már jóval több témában küldhettek be mûveket a kreatív alkotók. Az aktuálpolitikát is a tárlatba vegyítõ szervezõk például arra voltak kíváncsiak, az utca embere szerint mi, magyarok mit viszünk magunkkal Európába? Az elgondolás kiváló, ahogy az egyik alkotás is, amely a 12
jó ha figyelünk
legújabb magyar Hungarikumra hívja fel a figyelmet, azaz a kátyúra. A mû szerint hazánk minden területén feltûnt már a jelenség, függetlenül attól, nyilvánosságra hozták-e vagy sem. A társadalmi célú üzeneteken belül az Erõszakmentes Magyarországért küzdöttek vadul az alkotók, akik közül Szabó Gábort választották nyilvánosságra alkalmasnak a zsûri tagjai. A plakátok azonban nem csak primitívek voltak, de egyben gusztustalanok
jó ha figyelünk
13
Az aszpartam-mérgezés a nyolcvanas évek óta jól õrzött titok. Számos kutatás és a tapasztalatok egyértelmûen kimutatták mérgezõ és betegségeket elõidézõ hatását. Az aszpartam egy veszélyes adalékanyag, ami a testbe kerülve rákkeltõ anyagokra bomlik, és elmegy modernkori horrornak, amit odabent mûvel. Vajon miért nem lehetett hallani errõl eddig? is. Az egyiken egy vöröslõ „zsidó” felirat látható, míg a jobb alsó sarokban egy kérdés: mit érzel? Mintha kellene bármit is éreznie az embernek. Mintha azt sugallnák, hogy igenis érzel, és emiatt legyen bûntudatod. Hogy ennek mi köze az erõszakmentességhez... Egyébként Szabó sokoldalúságát megcsillogtatva ugyanezen koncepciót felhasználva készítette el a cigány címû „mûvét” is, amit szintén kiállítottak. Az ötletesebb mûvészek békésebb témát választva teremtettek maradandót. Két plakát is górcsõ alá veszi a mindenki által imádott BKV-t, de a multik egy része és a valóságshow-k sem úszták meg gúny nélkül a tárlatot. Az egyik legötletesebb munka a gyermekkorból merítve készítette el a „Gazdálkodj okosan” társasjáték paródiáját, a „Garázdálkodj okosan”-t, amely a magyar valóságot testesíti meg ironikus felhanggal. Lényege: lopj, zsarolj, csempéssz, mossad tisztára a pénzt, de ne izgulj, mert ha le is buksz, az ügyvédeid kihoznak és élhetsz, mint Marci Hevesen. A témakörök közül a Környezetvédelmi Minisztérium által meghirdetett: Ki a tökös üstökös? elnevezésû pályázatra érkeztek kifejezetten találó munkák. Feladatuk a környezetszennyezés elleni harc fontosságának bemutatása volt. A kihelyezett húsz plakát nagy hányada ötletes és figyelemfelkeltõ alkotás. Bár a fentebbiek alapján úgy tûnik rengeteg a vicces és szellemes munka, azonban mégsincs így. Az egyszázkét látható mûnek alig harmada mozgatja meg a kilátogatót, a többi plakát legfeljebb a tömeghatás erõsítésére alkalmas... Forrás: Bencze Áron – gondola
14
A diéta-ipar egy dollármilliárdos üzlet. Az ember azt gondolná, hogy a könyvek szerzõi, vagy az élelmiszeripari cégek húzzák a nagy hasznot belõle. És nem. Persze nekik sem megy rosszul, de a játszma igazi nyertese a gyógyszeripar. Hogy hogy jön a gyógyszer az aszpartamhoz? Egyszerû. Egy gyógyszercég kutatója fedezte fel véletlenül az aszpartamot, egy fekély elleni szerrel való kísérletezés közben. A cég pedig a G.D. Searle, aki gyógyszergyártó létére képes volt 28 millió dolláros veszteséget elkönyvelni, és többszáz, a gyógyszereik miatti káros mellékhatások ügyében indított pert elveszteni. Ugye, milyen megbízhatónak tûnnek? A Searle egyik leányvállalatát végül a Monsanto vásárolta meg, és NutraSweet néven dobta piacra az édesítõszert. Izgalmuk érthetõ volt, hiszen ez a szer többszázszor édesebb a cukornál, fillérekbe kerül elõállítani, és a diéta-nemzet minden ilyenre vevõ. A probléma ott kezdõdött, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenõrzõ Hivatal, az FDA nem óhajtotta engedélyezni a felhasználását, lévén az anyag bizonyítottan rákkeltõ, és az idegeket is károsítja. Késõbb valahogy eltûntek a
vizsgálati dokumentumok, a kísérletekhez használt egerek nem voltak hozzáférhetõek boncolásra, és a kormányhoz eljuttatott dokumentumokban már csak néhány homályos következtetés szerepelt. Ennyi elég is volt a frissen megválasztott Reagan elnöknek, aki beiktatása másnapján(!) leváltotta az FDA addig tiltakozó elnökét, és Arthur Hayest ültette a helyébe, aki azonnal felülvizsgálta a „túl szigorú” megkötéseket, és engedélyezte az aszpartam használatát a száraz élelmiszerekben. Nem sokkal késõbb elindult az a rémálom, ami a mai napig nem hajlandó alábbhagyni. 1992-re a Nutra-Sweetnek már engedélye volt az aszpartam üdítõitalokban és gyerekvitaminokban való felhasználására, szerzõdést kötöttek a Coca-Cola és a Pepsi céggel, mint a cégek kizárólagos aszpartam-ellátója, és az FDA ekkor fogadta el a NutraSweet kérvényét az aszpartam nagy mennyiségû, szabad forgalomba hozataláról. Ekkoriban kezdõdött, hogy emberek megmagyarázhatatlan betegségekkel, tünetekkel fordultak orvoshoz, és a tudomány széttárta a karját: nem tudtak rájönni, mi okozza a bajt. Az aszpartam mellékhatásai lehetnek foko-
jó ha figyelünk
zatosak, vagy azonnali reakciók is. Dr. Lendon Smith amerikai orvos szerint rendkívül sok ember szenved az aszpartam káros mellékhatásaitól, de fogalmuk sincs, hogy a gyógyszerek, kezelések és gyógynövények miért nem enyhítik a tüneteiket. Több, mint 90 mellékhatást tulajdonítanak az aszpartam fogyasztásának. Hihetetlennek tûnik, nem? Pedig nagyon igaz. Hogy képes egyetlen vegyi anyag ekkora kárt okozni? Az aszpartam a vérbe kerülve lebomlik, és így képes keresztülutazni az egész testen, és bármilyen szövetbe lerakódni. A ciklamáttal vagy a szacharinnal ellentétben az aszpartamot megemészti a szervezet. Elfogyasztása után a benne lévõ metanol (faszesz) formaldehiddé, majd hangyasavvá változik. A formaldehid belégzése halálos, rákkeltõ. További összetevõi, a fenil-alanin és az aszparginsav pedig mérgezõek. Ha a késõbb felsorolt mellékhatásokból többet is észleltél már magadon, esetleg fizikailag megmagyarázhatatlanul gyengülsz, azonnal tedd le a diétás kólát. És ha még semmilyen reakciót nem észleltél, azon szerencsések közé tartozol, akik visszafordíthatatlan károsodások nélkül úszhatják meg az eddigi aszpartam-fogyasztást, már amennyiben egy életre elfelejted az ezzel édesített élelmiszereket. És ez nem vicc. Az FDA-hoz mindössze néhány év alatt több, mint tízezer Nutra-
Sweettel kapcsolatos panaszbejelentés érkezett, amely az összes beérkezõ panasz 80 százalékát tette ki. Ennek ellenére az Élelmiszerés Gyógyszerellenõrzõ Hivatal semmit nem tett annak érdekében, hogy tájékoztassa a közönséget, akik egyértelmûnek gondolják azt, hogy ha egy termék agyon van reklámozva, az csakis egészséges lehet. Az aszpartam-ellenesek elnöke szerint: „Az aszpartam az egyetlen olyan génmanipulált termék, amelyrõl tényleges bizonyítékaink, világos nyilvántartásaink és esettörténetek vannak, melyek azt bizonyítják, hogy tömegbetegségeket és halált okozhat.” Valószínûleg nem véletlen, hogy a gyógynövénybõl nyert és teljesen ártalmatlan szteviát, mint elterjedt versenytársat viszont betiltották jó idõre az Egyesült Államokban. Épp pár hónappal az elõtt, hogy a NutraSweet, mint asztali édesítõ forgalomba került volna. És talán az sem véletlen, hogy Új-Zélandon ma már tiltott adalékanyagnak számít az aszpartam. Hogy miért nem mindenhol? Szenzációs PR-úthengert vezet a NutraSweet. Nagyon meggyõzõek, és ahol az aszpartam ellen szólók felütik a fejüket, õk megjelennek, és elhiteltelenítik a forrást. Azért a több milliárdért évente... Szerencsére az Egyesült Királyság és az Európai Unió is elfogadta azt a javaslatot, hogy végezzenek független kutatásokat az aszpartam „biztonságos” mivoltával kapcsolatban.
Ha ez mind hihetetlennek is hangzik számodra, „biztos, ami biztos” alapon azért olvasd el a címkét, és légy résen mindennel, ami „light”, mert aki cukormentesen szeretne táplálkozni, lépten-nyomon csak aszpartamba botlik. Néhány tipikus termék, amit ezzel édesítenek: szénsavas és rostos üdítõital, joghurt, fagylalt, reggeli készítmények, pezsgõtabletta, sportital, gyerekvitamin(!), lekvár, szinte minden rágógumi, diabetikus termékek, és maguk az édesítõszerek (kevés kivétellel): folyékony, tabletta, kristályos és por variációkban. Az aszpartam néhány mellékhatása: látászavarok, szemfájdalom, fülcsengés, hallásgyengülés, epilepsziás görcsök, migrénes fejfájás, egyensúlyzavarok, memóriavesztés, állandó álmosság, végtagzsibbadás, részleges bénulás, remegés, depresszió, ingerlékenység, agresszió, álmatlanság, fóbiák, szapora szívverés, légzési nehézségek, hányinger, hasmenés, véres széklet, hasfájás, nyelési fájdalom, bõrviszketés, kiütések, asztma, herpesz, tályog, menstruációs zavarok, a haj elvékonyodása, hajhullás, hirtelen súlyvesztés, fokozatos súlygyarapodás, fájdalmas vizelés, túlzott szomjúság, bedagadt lábak, visszafordíthatatlan agykárosodás, születési rendellenességek, gyomorfekély, izületi fájdalmak Antal Zsuzsa kereskedelmi asszisztens Tel.: (1) 248-2931, (30) 4613-067 Forrás: villanypostán érkezett
Oriana Fallaci az egész világ ellen Arab invázióra figyelmeztet a veterán háborús tudósító, Oriana Fallaci most megjelent könyvében. Az olasz szerzõ óv az iszlám terrortól és azoktól a fanatikusoktól is, akiket boldoggá tenne, ha bin Laden Olaszországban élne. Emellett kritizálja a világ vezetõit, többek között George Busht is. Emberjogi szervezetek pedig a szerzõt bírálják, és tõle óvják a világot. Emberjogi szervezetek arra hívták fel a figyelmet pénteken, hogy rasszizmushoz egyre elfogadottabbá válik Olaszországban, ahol az ország legnagyobb példányszámban eladott újságja könyvet jelentetett meg egy veterán újságírótól, aki arab invázióra figyelmeztet Európában. Oriana Fallaci 126 oldalas röpirata a Corriera della Sera címû lappal együtt jelent meg az újságosstandokon. A könyvben a New Yorkban élõ Fallaci nagy lendülettel kritizálja azokat a hatalmakat, amelyek nem tudják megállítani Európa „Eurábiává” válását és egy iszlám kolónia kialakulását. Különös módon Fallaci harmadik könyvében saját magával készít interjút. Az újságíró a szeptember 11-i New York-i támadások óta jelenteti meg iszlámellenes írásait. Az elsõ két könyve bestseller, ami Olaszországban és máshol is megjelent. A szeptember 11-e után írott mûve több mint egymillió, a madridi támadások után megjelent könyve pedig 800 ezer példányban kelt el. Fallaci utolsó könyve a világ vezetõit, George Busht, Bill és Hillary Clintont és Henry Kissingert támadja. Ugyanakkor óv az iszlám terrortól, a háborúellenes tiltakozóktól, és más „intellektuális terrorizmussal” vádolt tiltakozóktól és azoktól, akiken sikerült agymosást végrehajtani, a „filoiszlámistáktól”, akik boldogak lennének, ha Oszama bin Laden Olaszországban élhetne. A mozlim közösség jelenleg a második legnagyobb vallási csoport Olaszországban, ami több mint 800 ezer elsõ vagy második generációs bevándorlót jelent. Még hivatalosan nem fogadták el õket mint vallási csoportot. Forrás: The Guardian nyomán MNO
jó ha figyelünk
15
A szerzõ töredelmesen bevallja: az alább következõkben maga sem hisz. A disputát a kétpártrendszerrõl ugyanis eleve történelmietlennek tartván, a maga véleményét nem kívánja kifejteni. Az alábbiak tehát nem egy érdemi probléma körüljárásáról szólnak, illetve mégis. De a kérdés nem az, hogy kell-e/legyen-e/jó-e a kétpártrendszer. (Ezt már régen eldöntötte a történelem: a legrégebbi, legjobban mûködõ demokráciák a kétpártiságon alapulnak, ugyanis nem viszik túlzásba az ideologizálást, viszont a választónak is jobb, ha a politikusok kiválasztódása az érdeklõdõ közönség elõtt esik meg, azaz a pártokon belüli küzdelmekben. Így a választásra már az elõdöntõkben állva maradt jelöltek érkeznek, és nem kell elviselni a sok önjelölt zsenit, mint az ezerpárti demokráciákban.) Van azonban a „nem-akarunk-kétpártrendszert” szólamot variáló hazai médiakórusnak egy érdekes összhangzati hiányossága, és errõl szólunk alább. Hogy rögtön a lényegre térjünk: a sokpártiság mint kívánatos állapot, kivétel nélkül mindig a politikai paletta jobboldalára vonatkozik. Bárki utánanézhet a világhálón: tömegesen jönnek elõ a cikkek, ha valaki rákeres a „kétpártrendszer” szóra.
A kétpártrendszert a két haldokló pártocska szapulja a legjobban. Az MDF minden dávidista figurája elmondta már többször is, hogy az miért rossz. Fölösleges hosszan idéznünk, a nyilatkozatok mögöttese mindig ugyanaz: mert akkor nem lenne MDF; és MDF-nek lenni köll, ugyebár. Az SZDSZ ezzel szemben azt igyekszik elhitetni és maga is elhinni, hogy valamiféle „liberális alternatívát” képvisel, és meg van gyõzõdve róla, hogy azt kizárólag õ, az SZDSZ képviseli helyesen! Márpedig ez utóbbi igazán árulkodó: szóval a „liberális alternatíva” akkor van jól képviselve, ha azt egyetlen párt(ocska) afféle hitbizományba megkapta. A sok egoista kétpártrendszer-ellenes megnyilvánulás közt található azonban egy, amelyet most vastag betûvel meg is idézek. Kinyomtatták a Népszavában, 2004. július 28-án, szerdán. Íme: Kérdés: Csorbítaná-e a demokráciát a kétpártrendszer? Válasz: Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetõje: A kétpártrendszer önmagában nem antidemokratikus, de aki ilyet akar, az a saját oldalán valójában egypártrendszerre törekszik. Ez pedig távol áll a demokráciától. Ehen, hát így állunk – gondolta a molnár a Lutrában (Fekete István).
Örömmel jelentjük, hogy elérkezett a történelmi pillanat: véget lehet vetni a kétpártrendszernek (avagy a kialakulása veszélyének)! Az MSZP közelgõ tisztújítására, hál’isten, nem kevesebb, mint 14 jelölés érkezett. Lendvai Ildikó maga is jelölt, így bízvást remélhetjük, alkalmasnak találja a tisztújítást arra, hogy elhárítsa a nagy antidemokratikus veszélyt. Más szóval: közelebb viszi az MSZP-t a demokráciához. Lendvai Ildikó és a többi elnökaspiráns, miután érzékel a támogatói erõt, megragadja az alkalmat, és megalakítja a saját baloldali pártját. Nem nagy kérés ez, annál is kevésbé, mivel a derék MSZP-sek közismerten közel állnak a demokráciához. Azért is hasznos ez, mert (miképpen Lendvaiék kétnaponta elmagyarázzák a Fidesznek) a több párt jobban képviseli a választói szimpátiát, a többféle választói akaratot. Lendvai Ildikó és a többiek most bebizonyíthatják, demokraták-e. Minél több párt születik az MSZP tisztújítási folyamatában, annál demokratikusabb országban fogunk élni, mint ezt már megmondták Lendvaiék. Virágozzék száz virág, alapíttassék száz baloldali párt az MSZP-bõl! Forrás: Reichter János – gondola
BEFÉRKÕZTEK. BÁRMELYIKÜNK LEHET, VAGY EGYIKÜNK SEM Halkan surrogó politikusléptek haladtak a titkos bunker plazmaszõnyegén, az Ideiglenes Vészkormány Árnyékszakosztálya elfoglalta helyét a karton névtáblácskák mögött.
szín zselét Állami Palotapincsik nyalták fel. A tudósok rákötötték az elektródákat, és õ rögtön beszélni kezdett.
– Mindenki itt van? – kérdezte a Miniszterelnök, miközben megigazította a nyakában lógó vezérmûláncot. Gondolkodott mondja-e, aztán rövid szünet után biztatóan hozzátette: – Ma nincs kormányválság. (Megkönnyebbült sóhajok minden dimenzióban.)
– Mi történt? – emelkedett fel a Sportminiszter.
– A Pénzügyminiszter még hiányzik. Elakadt a limuzin a lépcsõfordulóban – suttogta a Lakáj nyájasan, de a türelmetlen szemöldökökre pillantva nem várt tovább, és átfordította a kapcsolót. A Transzcendens Kormányülés csak néhány másodpercig tartott, vita nélkül tudtak le több mint harmincezer törvénymódosítást, végigfuttatták a Káoszkompjúteren az összes lehetséges jövõszálat, majd elfogadták a Jövõ Heti Legkisebb Rossz Vészforgatókönyvet. A Miniszterelnök mégis elégedetlen volt. – Mi a baj? – hajolt fölé a Kormányszóvivõnõ, és apró fésûjével megigazított egy tincset a gondterhelt homlokon. – Beférkõztek. Bármelyikünk lehet, vagy egyikünk sem. Elegem van. Kérem hozzák be a négyes számú látnokot. KORMÁNYVÁLSÁG VAN. A BIZTOS PUSZTULÁS FELÉ HALADUNK, HACSAK... A négyes számú prekog egy mutáns katicabogár volt. Két ezüstruhás fegyveres vonszolta be láncra kötve, a testébõl szivárgó rózsa16
– Kormányválság van. (Pisszegés.) A biztos pusztulás felé haladunk, hacsak...
– Kómába esett – suttogta a katicát vizsgálgató tudós. – Valószínûleg nem kapott elég hasadóanyagot. Van valakinél esetleg? A Külügyminiszter bátortalanul vette ki szájából a pulzáló rágógumit, és egy ezüstcsipesszel a katica szájszervébe csúsztatta. Egy perc sem telt el, és az üléstermet újra betöltötte a gurgulázó bariton. – A fiatalok õrjöngve vesznek majd elégtételt rajtatok. Burjánzó dekadenciát és elszürkült arcokat látok. A Rasztafári együtt hál a Punkkal, a Scissor Sisters pedig le fogja mondani. Ennyit akartam mondani, köszönöm, leülök magamtól. (…) MÁR A FOLYOSÓN VONSZOLTÁK A FÁRADT JÓST, AMIKOR MEGÁLLT, ÉS HALKAN VISSZASZÓLT. – Senki sem vigyáz a másikra. A felelõtlenség ártatlan életeket követel. Sokáig nem szóltak egy szót sem, csak tehetetlenül próbálták emészteni a hallottakat. Aztán újra egymásnak estek. Forrás: etele – Index.hu
jó ha figyelünk
Kovács László lesz az uniós biztos, ez már faktum, ellenvetésnek, panasznak, fellebbezésnek helye nincs. Persze lehet elmélkedni, miért pont egy bukott pártelnök, amortizált politikus a „legalkalmasabb” személy a magyar érdekek képviseletére az EU legfontosabb testületében, de a szomorú tényen már a pengeéles eszmefuttatások sem változtatnak. Azon is fanyaloghat az ellenzék, hogy a kormányfõ felrúgott egy gentleman’s agrementet, nem tartván magát azon megállapodáshoz, hogy legalább a legfontosabb EU-ügyekben a négy párt közös döntésre törekszik. A miniszterelnöknek mindent ütõ aduja van: a törvény. Az érvényes szabály szerint a mindenkori kormány jelöli és nevezi ki az ország EU-biztosát, a döntés ellen nincs apelláta. Megható, egyszersmind biztató is, amikor a kormány ily tüchtig jogkövetõ magatartást tanúsít, mondhatni izomból is érvényesíti a törvényt. Ezért a döntés minõségét félretéve, kifejezetten dicsérnünk kell Medgyessy Pétert, kormányát és a mixert, hogy a jogállami normáknak megfelelõ módon határoztak. Ugyanis nem mondhatjuk, hogy ez lenne a bevett gyakorlat részükrõl. Egészen más a törvényhez való viszonyuk, amikor egy-egy jogszabály nem simul
jó ha figyelünk
a kezük alá. A legfrissebb példa Gergényi Péter esete. A kiszemelt országos rendõrfõkapitány nem végzett egyetemet, ezért kinevezése veszélybe került. Ám Medgyessy nem hátrál meg egy olyan apróság miatt, mint egy érvényes kormányrendelet. Az egyetemi végzettség kifejezést felsõfokú végzettségre cseréljük – mondja nagyvonalúan, s ha szigorúan a normális gyakorlati élet szintjén maradunk, igaza is lehetne. Ezt felfoghatjuk egyfajta sajátos pozitív jogi diszkriminációnak, amit a lex Szászról viszont már nem tudunk elmondani. Szász Károly eltávolítása érdekében nagyobb apparátust mozgattak meg, több energiát használtak fel, mint az árvízvédelemre meg az uniós kampányra együttvéve. Nem klappolt a hatályos törvény, ezért a PSZÁF elnökének kirúgásába kénytelenek voltak bevonni a parlamenten kívül még az Alkotmánybíróságot is. Végül keresztülverték az új szabályozást, diadaluk õket minõsíti. Nem válik dicsõségükre az sem, hogy a parlamenti többségre ráerõltetett, kierõszakolt jogszabályaikat visszadobja az Alkotmánybíróság, olyankor felhevülnek a haladó erõk, „nem számít, az alkotmányt is átírjuk”. A jogállamiság nehézkes, gyakorta macerás állapot. Vannak rossz, használha-
tatlan, ostoba törvények is, de amíg érvényben vannak, azokat is be kell tartani. Természetesen a parlamentnek jogában áll, mi több, kötelessége a rossz törvényeket megváltoztatni, de nem Medgyessy két szép szeméért, netán a koalíció ötletrohamai miatt. Nem azért kell új törvényt, rendeletet alkotni, mert a hatályos paragrafusok keresztbe tesznek az uralmon lévõk pillanatnyi érdekeinek. A miniszterelnök, a kormány, a koalíció mintha nem lenne tisztában ezzel a közhelyszerûen egyszerû, demokratikus alapelvvel. A párton kívüli, tisztán szakértõ igazságügy-miniszternek szava sincs az Alkotmánybíróság által elutasított tervezetekhez, reformer munkálkodása közben mosolyogva asszisztál a kabinet és a koalíció jogi ámokfutásaihoz. A törvény nem a hatalom szolgálóleánya. Nem az erõfölényben lévõk eszköze, amit egy átmeneti többségre vergõdött elit kénye-kedve szerint értelmezhet, használhat, alakíthat. Éppen ellenkezõleg, a jogállam az egyetlen biztosíték arra, hogy a politikai (gazdasági) hatalom elszállt agyú képviselõit visszafogja és korlátozza. Még akkor is, ha a jogállamiság hézagai olykor egérutat biztosítanak bukott és alkalmatlan politikai tényezõk felmagasztalásához. Forrás: Ugró Miklós – MNO
17
A NÉPSZAVA POZICIONÁLÁSA „Jogi lépéseket kezdeményez” a majompárt – jelentették be a hétvégén a budapesti gyûlöletközpontban. A hazai gyûlöletpolitikusok ugyanis nem tudják elviselni, ha szellemi alacsonyabb rendûségük miatt elküldik õket melegebb éghajlatra. Történt tudniillik, hogy a Vatikán körlevelet adott ki, amelybõl kiderült, hogy a Szentszék továbbra is az alapvetõ emberi értékeket védi, a pápai udvar nem foglalkozik hisztériakeltéssel, gyûlölködéssel, megmarad az emberiség több évezredes értékrendje mellett. A majompárt tiltakozott ez ellen. Mert a fizetett gyûlöletpolitikusok nem tudnak mit mondani a valós gondokról. Nincs szürkeállományuk ahhoz, hogy a legnagyobb bajra, a népességfogyásra gyógyírt találjanak. Buták ahhoz, hogy a katasztrofális költségvetési hiányt enyhítsék. Sötétek a bûnözés visszafogásához, ostobák az európai integrálódás elõsegítéséhez. Szégyellik immár nyomasztó hülyeségüket. Ezért a keresztény világközpontra durrantottak egyet, s majdhogynem arra szólították fel a Magyar Katolikus Egyházat, határolódjék el a Szentszéktõl. Európai szellemiségû országban ekkora sületlenség láttán kiröhögik a gyûlölködõket. Nálunk azonban a média 95 százaléka az õ kezükben van, ezért megúszták a megszégyenülést. Kioktatta azonban õket két magyar politikus. Udvariasan! Még arra sem mutattak rá, hogy a gyûlölködõk marxista gyökereire vall: sötétnek nevezni a középkort – melynek szellemiségével hasonlították össze a Vatikán körlevelének üzenetét. Ugyan ki volt „sötét” a középkorban? Albertus Magnus? Rotterdami Erazmus? Szent Ágoston? Michelangelo? Bosch?... E lángelmék korát minõsítik sötétnek azok, akik egy „vízvezeték-szerelõbõl” pártelnökké felfúj politikai bohóccal képviseltetik magukat a politikában? Egy gyáva paprikajancsival, aki kitiltatja a televízióból a kérdezõket, és aki a lánytestvérével jelenteti föl a terepjárója felõl érdeklõdni merõ újságírót? „Jogi lépéseket kezdeményez” a majompárt az ellen a két országgyûlési képviselõ ellen, akik éltek alkotmányos jogukkal: a véleményszabadsággal. És szamárnak nevezték a tökfejût. ”Jogi lépéseket kezdeményez” – azaz följelent. 18
A följelentõk pártja mi egyebet tehetne? Gyáva szóvivõjük már 2002-ben bejelentette a jogi gengszterizmust. És alkalmazzák is. Gyáván – ahogy jellemgyengeségük engedi. Most azokat fenyegetik éppen, akik mentelmi jogot élveznek. Az ostoba majmok azonban vagy nem tudják ezt, vagy nem érdekli õket: lényeg, hogy támadólag lépjenek fel. Hogy megfélemlítsenek. Hogy éreztessék a terrort. Gyávák, mert nem merik az igazságszolgáltatást sem vállalni: beépített pártbíróikkal: ítéletvégrehajtóikkal terrorizálják a demokratákat. Itt, Esztergomban az emberek jobb része tudja: utolsókat rúgja az a pártmajom, amelyik vonyít, hogy megfélemlítse környezetét. Fél, ezért akarna nagyobb félelmet ébreszteni másokban. Fél, mert gyáva. Fél, mert buta. Fél, mert bûnök garmadáját követte el azok ellen, akiknek adóbefizetéseibõl él. Fél, mert alacsonyabb rendû. És fél, mert végét érzi. Fél, és fenyegetõzik. Vigyázzunk, nehogy utolsó rúgásaival is kárt okozzon. Forrás: Tallér Krisztina – gondola
Az olvasói levél az egyik legérzékenyebb sajtómûfaj. Részint visszaigazolja a szerkesztõség céljait, részint igen hatásosan befolyásolja a mezei olvasót. Alább betûhíven hozzuk a Népszava augusztus 3-ai számában megjelent egyik példányt, mivel úgy ítéljük meg: kortünet (és kórtünet). Napról-napra meg kell küzdeni a választók bizalmáért Orbán szóhasználatának igazsága, miszerint a kormány „tutyimutyi”, véleményem szerint abban van, hogy a „balliberális” oldal, ezen belül is fõként az MSZP, lemondott a választópolgárok meggyõzésérõl, természetesnek vette, hogy a 100 napos programmal egyszer s mindenkorra konzerválta egykor nagyszámú szavazóinak bizalmát. Az EP-s szavazás és az azt követõ közvélemény-kutatások azonban jól bizonyítják, hogy a választókért napról napra küzdeni kellene. Ha egy olyan, programját gátlástalanul cserélgetõ gyûjtõpárt, mint a Fidesz, az adott politikai miliõben rágalmaival, megtévesztéseivel, populizmusával tartósan ekkora elõnyre tudott szert tenni, egyértelmûvé teszi, hogy az MSZP rosszul politizál. Miért nincsen a koalíciónak karakteres tévécsatornája, rádiómûsora, napilapja, mint a Fidesznek a Hír Tv, a Vasárnapi Újság, a Magyar Nemzet? A baloldal véleménye nyomokban ugyan megjelenik az ATV-ben, illetve a Népszavában, amelyek azonban gondosan vigyáznak pártatlanságukra és kiegyensúlyozottságukra, akárcsak a Vasárnapi Hírek címû hetilap. Illúzióban ringatja magát mindenki, aki azt hiszi: Orbánék 2006. évi gyõzelmük esetén betartják majd a játékszabályokat. Ismétlõdni fog 2002, egész pályás letámadással, a mostani agresszív „erõt” mutató, lesöprõ magatartással fogják kiszorítani a baloldalt a közszolgálati televízióból, (a rádióból már nem is kell)... Dr. Vuics Tibor, Pécs
*** Mit mondjunk? No comment. Egy apró megjegyzést azért mégis muszáj tennünk: az esztelen indulatosságot (szerzõét, de fõleg a szerkesztõségét) kiválóan példázza, hogy a levél végén ez áll: „Ismétlõdni fog 2002 egész pályás letámadással” stb.” Ahogy egyik kedves szerkesztõm tanította: ne csak írjátok az újságot, néha olvassátok is! Forrás: gondola
jó ha figyelünk
Filmfranchise Néhány éve a hazai McDonald’s megpróbálta elhitetni a rántott camemberrõl, hogy fantasztikus újdonság: „Le Francia Hetek” címû kampányában még a sajtos szendvics is „Le Sajtburger” néven futott. Megdöbbentõnek tûnt, hogy ezért valaki pénzt vesz föl. A Super Size Me címû filmbõl kiderül, hogy az amerikai étteremláncok píárosai ennyire azért nem hülyék. Egy régi vicc szerint Kovács lusta elmenni a templomba vasárnap reggel, hát megkérdi barátjától, mit hagyott ki. „A pap a bûnrõl beszélt”, hangzik a válasz. „De mit mondott róla?” – kérdezi Kovács. „Azt, hogy helyteleníti.” Morgan Spurlock elhatározta, hogy lerántja a leplet az elhízófélben lévõ Amerikáról, s mindarról, ami mögötte van: a manipulatív reklámkampányokról, az eltitkolt orvosi következményekrõl, az egészségügy drámai cinizmusáról. Körülrajongott dokumentumfilmeshez híven számos eszközt vonultat fel: riportokat, statisztikákat, egy csomó dagadt embert (váratlan bravúr), s hozzá itt a nagy trükk: kitalálta, hogy egy hónapig McDonald’s-koszton fog élni, ha pedig Super Size mérettel kínálják (innen a cím), hát zokszó nélkül betolja azt is. A film két szálon fut, egyik az orvosokkal, táplálkozási szakértõkkel, marketingesekkel készített interjúk, másik a rendezõ önként vállalt hízókúrájának állomásai. Az elõbbiek mondják, amit várunk: az orvosok azt, hogy az efféle táplálkozás helytelen, az éttermek emberei viszont meglepõ módon az ellenkezõjét. Spurlock meg dagad – idõnként rosszul lesz, a májfunkciói romlanak, szexuális teljesítménye esik, s közben egyfajta dokumentumfilmes álnaivitással folyton úgy csinál, mintha azt várta volna, David Beckham fog sírva könyörögni, árulja el neki állóképessége titkait. Nehéz eldönteni, hova kívánkozik egy filmes, aki harminc napon át csak McDonald’s-menüt fogyaszt: a filmfesztiválok díszpáholyába, vagy a Guinness Rekordok Könyvébe. Ami az elõbbit illeti, Spurlock jó tanítványként követi a Michael Moore-féle iskolát: tudja, hogyan kell kérdezni ahhoz, hogy megfelelõ választ kapjon, és (számítógépes grafikusok segítségével) valóságos látványosságá varázsolja a szürke statisztikát. Milyen unalmas is az, hogy „százból kilencvenöt táplálkozási szakértõ szerint egészségtelen gyorsétteremben enni”? Mennyivel ügyesebb, ha valóban fölhívunk száz szakértõt – vagy legalábbis annyit, amennyi egy fél perces blokk összeállításához szükséges? És ha nem láttuk-hallottuk elégszer, mennyi cukrot fogyasztott Spurlock egy hónap alatt, hát megmutatjuk, csinos kúpot öntünk belõle össze az asztal tetején, akkorát, hogy elbújhatunk jó ha figyelünk
mögötte, ami nem is hülyeség, hiszen úgyis fontosabb, mint az, amit mondunk. Spurlock egyébként is bátor ember, nemcsak testi funkcióit teszi kockára egészségünk érdekében, de vakmerõen gúnyt ûz egy McDonald’s-os illetõbõl, akit mi egyszer sem látunk, mert felháborító módon megtagadta az interjút. Spurlock jól járt vele, különben egy McDonald’s-bábu segítségével nem tudna ilyen mulatságos szkeccset rögtönözni belõle. Ha riport van, mindjárt arca is lesz az illetõnek, úgy pedig mégiscsak bárdolatlanság lenne kicikizni a háta mögött. A dolog persze azért bonyolultabb, mert Spurlocknak és szakértõinek igaza van – a gyorsétteremláncok (a hozzájuk kapcsolódó életmóddal együtt) tényleg károsak, tulajdonosaik pedig, eléggé el nem ítélhetõ módon, a profittal törõdnek, ahelyett, hogy gyermekeink egészségén törnék a fejüket éjt nappallá téve. A világ már csak ilyen. A végeredmény viszont, akárhogy is nézzük, egy dokumentumfilm, s a „dokumentumtól” becsületes eszközöket várunk, a „film” pedig dramaturgiát és lehetõség szerint egyéni megoldásokat követel. Pedig minek? Spurlock tudja, mit akar mondani, és el is mondja. Szándéka tisztaságához nem férhet kétség, közlendõje viszont kevés újdonsággal szolgál: mert mi történik azzal, aki folyton csak zabál? (a válasz: semmi, b válasz: lefogy, c válasz: meghízik.) És igaza van, hiszen a többit magunk is elkerüljük: az újságok statisztikáit átlapozzuk, ha tévében látjuk, elkapcsolunk, mikor orvos ismerõsünk magyarázza, nem figyelünk oda. A moziba viszont elmegyünk. És lenyûgöz minket a vászon mérete, az egymás mellé vágott McDonald’s-emblémák nagysága, a cukorból összeöntött hegyeké, meg a sok kövér ember, akit a rendezõ egy-egy helyszínen lencsevégre kapott (mennyivel ügyetlenebb lett volna, ha õket vágja ki, és a soványakat tartja meg: de hát õ sem hülye). Elkábít minket a nagy számok törvénye, meg a sok drámai szünet, amivel körítik – semmi olyat nem mondanak, amit máshonnan ne tudhatnánk, de jó hangosan mondják. Errõl szól a mûfaj. A McDonald’s (de bármely más étteremlánc, vagy akármilyen cég) propagandája éppen így mûködik: tudnod kell, mit adsz el, és tálald úgy, hogy üssön. Morgan Spurlock azt akarja eladni, hogy étkezzünk egészségesen, ne romboljuk a szervezetünket, és ne higgyünk a profitérdekelt óriáscégeknek. Kampánya kellõen szimpla és agresszív. Az isten is kereskedõnek teremtette. Forrás: Milán Gábor – MNO
19
Tetszettek volna pártpénztárnoknak szegõdni. Azok mindig megússzák. Azokat Éva asszonyék mindig kihúzzák a pácból. A Párt kulcsárnoka által mosodának használt két bank tizennégy pénztárosát bezzeg sikerült elkapniuk a Nemzeti Nyomozóiroda rendõreinek. Több mint egy évig tartó, nagy erõkkel végzett nyomozati munka után sikerült kiizzadniuk egy vádemelési javaslatot. Kérdés, hogy az ügyészség vádat emel, vagy csupán piszkozatnak tekinti, és visszaadja az egészet pótnyomozásra. Nehéz a dolga a fakabátnak manapság. Különösen, ha olyan, a hatalom legfelsõbb köreit érintõ disznóságokat kellene kinyomozni, mint amilyen a brókerbotrány. Egy magát valamire tartó sikkasztó, csaló, bennfentes kapcsolatokkal bíró, közpénzt zabráló gyanúsított sem süllyed ma már odáig, hogy szóba álljon akármilyen bûnüldözõvel. A megbilincselt csibészek bizalma sem a régi. Õk újabban csak az ügyészségnek hajlandók énekelni. A rendõrség Lamperth Mónika és Salgó László regnálása alatt erkölcsi mélypontra jutott. Nem véletlenül hagyta el a süllyedõ a hajót a kapitány. A nyomozó hatóság ma annak a politikai hatalomnak van teljesen alárendelve, amelynek klientúrája hasznát húzta a szír pénzváltókon és Gyuszi taxison keresztül célba érõ milliárdoknak. E csillagászati összeg banki kifizetéséért most a vádlottak padjára küldenének tizennégy pénztárosnõt. Nehéz a sorsa a pénztárosnak, ha nincs feljelentgetési kényszere. Nehéz lehetett a döntés: bejelentik-e a magas szinten irányí-
tott több raklapnyi készpénzkifizetést, amirõl mindenkinek tudnia kellett a banknál, vagy szemlesütve leszámolják a bankókötegeket. Vajon hány banki pénztáros van ma Magyarországon, aki nem egyik hónapról a másikra él, aki megengedheti magának a banki tisztviselõi becsület ama fokát, hogy ha egy szélhámosnak tûnõ kõmûvesinast raknak a nyakába, bejelentést tesz, felmond, és talán még a testi épségét is veszélyezteti uszodába menet. Egyébként: a pénzintézetek maguk is elismerik, hogy hazánkban a banki számítógépes rendszerek alkalmatlanok arra, hogy jelezzék a pénztárosnak, ha egy pénzmosás szempontjából gyanús ügylet kapcsán kell kifizetést teljesítenie. A bankszektor hónapok óta sztrájkol. Szolidaritást vállaltak a büntetõeljárás alá vont pénztárosokkal. A légiirányítóktól ellesett tüntetési módszerrel a pénzmosás ellen érvényben lévõ szabályzat maradéktalan betartásával mûködésképtelenné tették a rendõrség pénzmosás elleni osztályainak munkáját. Ugyanis válogatás nélkül minden nagy összegû átutalást, készpénzkifizetést bejelentenek, a rendõrökre bízva a bûnös és nem bûnös ügyletek szétválogatását. Így azután ha a rendõrség téved, eldönthetik házon belül, hogy gondatlansággal, bûnpártolással, korrupcióval vagy hamis
Amerikai katonák letartóztatták Dr. Mutana Harit al-Darit, az al-Bazír címû iraki lap szerkesztõjét, röviddel azután, hogy tévéinterjút adott hétfõ reggel – jelenti az al-Dzsezíra független arab hírtelevízió. Amar Abd al-Karim, aki a szerkesztõvel egy konvojban utazott, beszámolt: ahogy a szerkesztõ elhagyta a Lebanese Broadcasting Corporation bagdadi stúdióját, amerikai katonák megállították azt a gépkocsi-konvojt, amelyben al-Dari utazott és õrizetbe vették a lapszerkesztõt. Al-Dhari a beszámoló szerint annak a befolyásos szunnita egyházi intézetnek a központjába tartott, amelynek õ a média-tanácsadója. Az amerikaiak mindenkit megmotoztak, és a szerkesztõt azzal az indokkal vették õrizetbe, hogy robbanószer-maradványokat talál-
váddal gyanúsítják-e meg saját munkatársaikat. Ezt egyébként már el is kezdték, egy rendõr már elbukott egy tolltartón. Nem csoda, ha a hatalmas szakmai tapasztalattal, sokirányú és magas színvonalú elméleti szaktudással felvértezett Salgó fõkapitány most még az országból is elmenekül. A brókerbotrányból ismert Jegessy ügyvéd úr belügyminiszteri rangú felesége igen készségesen bábáskodott a fõkapitány menesztésén, még a kormányfõ hatáskörét is elvonta egy hangyányit, amikor a miniszterelnök helyett elfogadta a fõkapitány lemondását. Ez a rendõrség nem a nemzet rendõrsége. Nem a bûnösöket üldözi, hanem a kisembereket, a hatalom vélt ellenségeit. Politikai megrendelést teljesítenek, amikor néha „jelen vannak az utcán”, mint például az EP-választás idején, amikor a hajléktalanokat üldözték el az aluljárókból, hogy növeljék isztriai Demszky Gábor esélyeit az uniós képviselõségre. Politikai megrendelésre rakták fel magukra a szemellenzõt, hogy a fától ne lássák az erdõt, a banki pénztárosoktól ne lássák a bankvezéreket, a sáveltolásról kiszivárogtatott bennfentes információk forrásait, a befolyásos, nagy hatalmú politikusokat. Magyar Bálint szavaival: a szervezett felvilágot. Forrás: Torkos Matild – Magyar Nemzet
tak a kezén. A csoport tagjai feldühödtek az amerikaiak vádaskodásán, és bizonygatták, hogy a szerkesztõ éppen most jön egy tévéstúdióból, ahol meghívott vendégként nyilatkozott. „Az amerikai katonák erre azt mondták: fogjuk be a pofánkat, különben minket is letartóztatnak al-Darival együtt” – számolt be a történtekrõl al-Karim. Sabah Ahmed, az al-Bazír egyik vezetõ munkatársa beszámolt: Irakban és külföldön is erõteljes médianyomás nehezedik az amerikaiakra, hogy engedjék szabadon a szerkesztõt, al-Darit. „Úgy tûnik, azért tartóztatták le õt, mert valami olyat mondott a tévéadásnak adott interjújában, amit az amerikai megszálló hatóságok nem szeretnek” – vélte az iraki újságíró. Forrás: MNO
Akit sérelem ért, most panaszt tehet az Európai Unióra azon a civil forródróton, amelyet mától mûködtetnek az emberek szabad áramlását akadályozó bizonyítékok begyûjtésére. A European Citizen Action Service (ECAS) által mûködtetett forródróton augusztusban arra gyûjtenek bizonyítékokat, hogy miként akadályozzák az emberek szabad áramlását a kibõvült unióban. A begyûjtött információk kiértékelése után az ECAS szeptember 14-én jelentést kíván kiadni. A civil szervezet úgy véli, az új tagországok lakói az EU másodrendû polgárainak számítanak. A szabad mozgás az uniós állampolgárok alapvetõ joga – nyilatkozta Nikiforosz Diamandourosz európai ombudsman, és bátorította az ECAS-t, hogy terjessze jelentését az Európai Parlament elé. Az augusztus 3-a és szeptember 10-e között üzemelõ forródrótot a 00-32-2-512-5968-as brüsszeli telefonszámon lehet elérni, vagy az
[email protected] e-mail címen lehet panaszt tenni. Forrás: (Világgazdaság) 20
jó ha figyelünk
A német nyelvterület lapszemléje Németország 130 681 kényszermunkás számára fejenként 3000 dollárt fizetett ki – Magyarországon az ár- és adóemelések, valamint a költségvetés lefaragása egy fordulathoz túl kevésnek tûntek, ám megingatták a választók bizalmát – Paul Lendvai: válságban az európai szociáldemokrácia Hamburger Abendblatt (abendblatt.de) Fejenként 3000 dollár a zsidó kárpótlásra A hamburgi napilap beszámol arról, hogy hétfõn a Szövetségi Köztársaság átutalta a Harmadik Birodalomban dolgoztatott kényszermunkások kárpótlásának utolsó részletét. Németország 130 681 kényszermunkás számára fejenként 3000 dollárt fizetett ki, közölte a Conference on Jewish Material Claims Against Germany nevû New York-i szervezet. Az átlagosan 79 esztendõs személyek legnagyobb része, közel 62 ezer, Izraelben lakik. A kárpótoltak kö-
zül 33 500-an az Egyesült Államokban, 12 ezren Magyarországon élnek. Annak ellenére, hogy ezzel a kifizetéssel Németország véget kívánt vetni a kárpótlásoknak, Roman Kent, az említett zsidó szervezet pénztárnoka azt követeli a szövetségi kormánytól, hogy a holokauszt túlélõit részesítse ugyanazokban az egészségügyi ellátásokban, mint a második világháború veteránjait. A 2000-ben létrehozott kárpótlási alapítványba összesen 1,32 milliárd dollárt fizettek be, ennek felét a szövetségi kormány állta, másik részét azok a vállalatok, melyek egykor kényszermunkásokat alkalmaztak. 2001 és 2004 között 704 millió dollár került kifizetésre. die tageszeitung (taz.de) Vörös-zöld sajtószabadság Berlinben A baloldali napilap Kinek szabad kérdeznie? címmel számol be a sajtószabadság né-
metországi korlátozásának legújabb módszereirõl. A Berliner Zeitung interjút kívánt készíteni Klaus Wowereittel, Berlin SPD-s fõpolgármesterével, a vörös-zöld szövetségi kormány egyik vitatott törvényének a német fõvárosra gyakorolt hatásáról. (A törvény alapján összevonják a munkanélküli és szociális segélyeket. a szerk.) Amikor azonban Wowereit arról értesült, hogy a beszélgetõpartnerei között ott lenne Jan Thomsen, aki szerinte õt egyik írásában kedvezõtlen színben tüntette fel, a fõpolgármester szóvivõje útján közölte: szívesen ad interjút, de nem a nevezett személynek. Der Standard (derstandard.at) Vészhelyzetben a magyar kormány A liberális napilapban Paul Lendvai A szociáldemokrácia válsága címmel elemzi az európai baloldal krízisének okait. Az EU választásokon elszenvedett szocialista vereségek már különféle kormányválságokhoz, valamint nemzetközileg is ismert politikusok, mint Vladimír Spidla, vagy Kovács László leváltásához vezettek. A szociálliberális koalíciós kormány Magyarországon rendkívül veszélyes politkai helyzetbe került. A Medgyessy-kormány alatt az ország elveszítette a közép-európai országok között betöltött éllovas szerepét. Orbán Viktor jobbközép kormánya mértéktelen választási ajándékai miatt részben felelõs ezért a helyzetért. Ezt követõen 2002 tavaszán a választásokat gazdaságilag teljesíthetetlen ígéretekkel megnyerte a szociálliberális koalíció. Ezek közé tartozott a köztisztviselõk és az egészségügyben alkalmazottak bérének 50 százalékos emelése, a gyermek és családtámogatások, valamint a nyugdíjak jelentõs növelése, s hála az alacsony keresetûek adómentessé tételének a reálbérek 25 és 17 százalékkal emelkedtek, miközben a gazdasági növekedés mindössze 6 százalékot tett ki. Nemsokára az egész pénzügyi szektort megrendítette a nemzetközi valutaközpontok bizalmának megingása. A pénzügyi szakember Medgyessy nem kívánta veszélyeztetni konszenzuspolitikáját. Az ár- és adóemelések, valamint a költségvetés idei lefaragása túl késõn jött ahhoz, hogy fordulatot készítsenek elõ. Ezek a részkorrekciók is megingatták a választók bizalmát. Tekintettel az EU-választásokon elszenvedett súlyos vereségre, valamint a közvélemény-kutatók sötét jóslataira, a kormányban, és mindenek elõtt a szocialista pártban példátlan nyíltsággal robbant ki a hatalmi harc. Ebben a krízisben a kis liberális párt az SZDSZ csak statiszta szerepet játszik. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
jó ha figyelünk
21
Sokan csalódottak a köztévé sportszerkesztõségének újságírói közül A Magyar Televízió által szerzõdtetett négy külsõs riporter olimpiai tudósításaiért napi bruttó ötvenezer, összesen több mint egymillió forintot kapnak – jelentette ki tegnap Vitray Tamás a közszolgálati televízióban. A Magyar Nemzet azonban megtudta, hogy a riporterek díjazása nem bruttó, hanem nettó összeg, amelyre a külsõs szerzõdõk – vállalkozóként – ráterhelik az áfát is. A lap úgy tudja, hamarosan lecserélik a köztévé sportszerkesztõségének teljes vezetését. Vitray Tamás fõszerkesztõ és helyettese, Komlósi Gábor a mûsorban elmondta: nem hallottak arról, hogy vizsgálat várható az általuk vezetett Telesport szerkesztõségében. Mindehhez Kozák Márton SZDSZ-es televíziós kurátor hozzátette: a kuratórium elnökségi ülésén nem került szóba a két újságíró neve. A Magyar Nemzet korábban megírta: kifogások merültek fel az MTV Közalapítvány kuratóriumának néhány tagja részérõl a köztévé sportfõosztályának mûködését, illetve bizonyos sportágak közvetítését illetõen, valamint hogy az MTV Rt. felügyelõbizottsága a köztévének a Komlósi Gábor által vezetett riporteriskolával való viszonyát is vizsgálja.
22
Komlósi Gábor állította, hogy az iskolájában tanulók soha nem vették igénybe az MTV eszközeit, hiszen a Duna Házban van egy saját stúdiójuk. – Az elõfordul, hogy diákjaink kimennek egy mérkõzés közvetítésére, és ott ülnek az MTV-riporterek mellett – tette hozzá. A Magyar Nemzet értesülései szerint azonban a Komlósi-iskola hallgatói használják az MTV infrastruktúráját, sõt anyagokat is készítettek a köztévének. Vitray Tamás az athéni közvetítésre meghívott külsõsökkel – Kokas Gergõvel, Gyulai Miklóssal, Csisztu Zsuzsával és Hajdú B. Istvánnal – kapcsolatban kijelentette: „Mind a négyen azonos pénzt kapnak. A televízió fizetési nómenklatúrájában az ilyen tevékenysé-
get illetõ, minimális összeget fogadták el. Vagyis „valóban ötvenezer forint a napidíjuk, ami 21 napra több mint bruttó egymillió forint”, ami véleménye szerint nem magas, õ kétszer ennyiért is végzett ugyanilyen munkát korábban. A Magyar Nemzet Telesport munkatársaitól kapott információi szerint Vitray Tamás „pontatlanul fogalmazott”, mert az anyagi nehézségekkel küszködõ köztelevíziónak a külsõsök felé ki kell fizetnie az áfát a napi ötvenezer forintos díjazás után, emellett ugyancsak állja a szállásköltségeket, valamint külön napidíjat is ad nekik. Eközben a sportszerkesztõség más riporterei a szállásuk biztosítása mellett csak alapfizetésért és napidíjért dolgoznak majd Athénban. Úgy tudjuk, közülük sokan csalódtak, hogy nem mehetnek az olimpiára, miközben véleményük szerint stábjuk alkalmas lenne a tudósításokra. Noha a köztelevízió székházában közszájon forog, hogy a sportfõosztályt legkésõbb szeptember végétõl átalakítják, és a tervekben sem Vitray, sem Komlósi nem szerepel, Rudi Zoltán tévéelnök sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudta a Magyar Nemzt értesüléseit. Forrás: Kristály Lehel – MNO
jó ha figyelünk
Mottó: A jóságos Lenin elvtárs visszadobta a labdát a gyerekeknek, holott közibük is lövethetett volna jó ha figyelünk
23
24
jó ha figyelünk
