Iskolátlanítás Döntés vagy sodródás? 30 milliárd forint. Nagyságrendileg ekkora összeggel gazdálkodhatnának kevesebből a kormány javaslata alapján a 2007/2008-as tanévben az óvodák és iskolák fenntartói. Ez az összeg 12.000 pedagógus álláshelyet jelent. Az Állami Számvevőszék jelentése rögzíti is, hogy az elvonás a pedagógusok kötelező óraszámának 2007. szeptember 1-jei emeléséhez kapcsolódik, s ez ellen a minisztérium vezetői sem tiltakoznak már. (Az ÁSZ észrevételei között szerepel ugyanakkor az is, hogy a költségvetési támogatás nem fedezi sem a 2006. áprilisi „választási béremelés” áthúzódó hatását, sem a soros előrelépések fedezetét. Ez pedig újabb pedagógusállásokba kerül majd.) Más olvasatban a 30 milliárd forint azt is jelenti, hogy az állam – átlagosan - minden óvodás és iskolás gyermek oktatására, nevelésére mintegy 21.000 forinttal kevesebbet szán a következő tanévben. S ez csupán az első lépés. A költségvetési törvény indoklásából ugyanis kiderül, hogy a kormány 2010-ig, azaz a következő négy évben összességében 160 milliárd forinttal, 20 százalékkal csökkentené az önkormányzatok támogatását. Márpedig az önkormányzatok költségvetésében a legnagyobb szelet a közoktatás. Ez lenne a reform? Ettől szerepelnek majd jobban diákjaink a következő PISA mérésen? Ettől lesz vonzó a pedagóguspálya a tehetséges fiatalok számára? Ez segíti majd az esélyegyenlőséget? Játsszunk el a gondolattal! Nem lehet, hogy másutt ilyen helyzetben óvodákat építenének? Sokat. A hátrányos helyzetű gyerekek szüleit pedig – akár anyagi eszközökkel is – arra ösztönöznék, hogy minél korábban járassák oda gyermekeiket. Nem lehet, hogy másutt megerősítenék az általános iskolákat? Szakembereket, fejlesztő pedagógusokat, hatékonyabb és eredményesebb – igaz, drágább – csoportszervezési lehetőségeket biztosítva számukra. Nem lehet, hogy másutt megerősítenék a nyelvoktatást és olcsóbb alternatív megoldáson gondolkoznának? Nem lehetséges, hogy a hátrányos helyzetet nem úgy próbálnák csökkenteni, hogy a legszegényebbektől (a kistelepülési iskoláktól, ahová a cigánygyerekek többsége is jár) veszik el a legtöbbet? Az OECD kutatói nemrégiben tettek közzé egy jelentést az oktatás jövőjéről. A tanulmányban hat lehetséges forgatókönyvet vázoltak. Ezek közül kettő a ma is létező modelleket folytatja: az egyik egy „robusztus, bürokratikus” iskolarendszert, a másik a „piaci modell”-t erősítené az oktatásban. Két forgatókönyv az iskola megerősödést írja le: az egyikben az iskola mint alapvető szociális központ szerepel (azaz nem csupán oktat, de elismert és támogatott közösségi központ is), a másikban az iskola központosított tanulási szervezet (ami elsősorban a tudásra koncentrál). Az utolsó két változatot a szerzők az „iskolátlanító” jelzővel illették: az egyik modell szerint a tanulás már nem elsődlegesen az iskolához és a tanárokhoz kötődik, a másik pedig a legrosszabb forgatókönyv, ahol a tanár exodus után „a korlátozás, konfliktus és hanyatlás ördögi köre” indulhat be. Merre tartunk? Választotta ezt a jövőt a kormány a magyar oktatásnak vagy csak sodródunk? Ha választotta, milyen felhatalmazás alapján? Ha sodródunk, meddig még? (Szerkesztőség) Új Katedra Pedagógusok-pedagógusképzők lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5-7. Telefon/fax: (06-1) 412-0909 Felelős kiadó: Endrődy Orsolya Főszerkesztő: Pecsenye Éva Szerkesztők: Barlai Róbertné, Csécsi László, Varga Gabriella Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Szebedy Tas Tervező szerkesztő: Birkás Péter Korrektor: Katona Terézia Fotók: Fodor Gábor Szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5-7. Telefon: (06-1) 412-09-09 • Fax: (06-1) 412-09-08
[email protected] • www.ujkatedra.hu Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN: 0865-6177 (nyomtatott) ISSN: 1788-3709 (online)
2006. december
A tartalomból Reform helyett drasztikus forráskivonás Vitasorozat a felsőoktatási reformról Az autoritás fogalma iskoláskorban Az nyelvtan tankönyvek négy évtizede Hol van Rejtő Jenő? Olvasóink írták Példa és cél: az egyetemes tudás Oxfordi séta A pedagógusok értékelése IV. 50 éves az Apáczai Gyakorlóiskola Nyíregyházán Kalendárium Kiadatlan interjú Határ Győzővel Nagyobb sebességre kapcsol a Back II Black Magyar Elektra a Térszínházban Új Tanévet nyitott a Jövő Iskolája Szakácsi, a játék mestere
5 8 9 11 15 17 19 19 21 23 27 33 35 37 39 42
Címlap: Óra az Apáczaiban
1
Hírek Iskolai alapítványok menthetik meg az erdei iskolákat Leépülő nemzeti parkok, lehetetlen helyzetben dolgozó pedagógusok. Az elszegényedett családok pedig nem tudják fizetni a költségeket. Mit lehetne tenni, hogy ne kerüljön lakat az erdei iskolákra és a szépen fölépített oktatóközpontokra? Az Aggteleki Nemzeti Park egyik fő feladata a karsztos formakincs megőrzése. Nyilván ez tükröződik a nevelési tevékenységben, valamint egy kidolgozott iránymutatás alapján a tanrendbn is. Tóth Erika, az Aggteleki Nemzeti Park környezeti neveléssel foglalkozó szakembere szerint egyre nagyobb az érdeklődés programjaik iránt, a legfogékonyabbak még változatlanul az óvodások, akiket gyakran szülők kísérnek el a foglalkozásokra. Így a gyerekeken keresztül a felnőtt korosztályt is megérinthetik a természetvédelmi programok. Másrészről a hosszabb programokra kevesebb a jelentkező, az erdei iskolára például, mivel megszűntek a támogatások, és egy 5 napos kirándulásra vagy akár egy 3 napos kirándulásra elküldeni a gyerekeket komoly teher lehet egy család számára. Azonban, ha van egy tanár, aki szeretne erdei iskolát vagy akár nyári tábort, akkor sok esetben az iskola maga létrehoz egy alapítványt, amit támogathatnak. A másik lehetőség, ha a parkok minél kisebb összegért tudnák kínálni a programjainkat. Sajnos erre viszont ma nincs lehetőség. A pályázatok mind infrastruktúra-
fejlesztésre vannak kiírva, míg a megépült bemutatóhelyek fenntartása, működtetése, elérhetővé tétele már nem támogatatott és ez a jelen gazdasági helyzetben borzasztó nehéz. (Magyar Rádió Online) Karrierközpont az ELTÉ-n Az ELTE Karrierközpontja 2006. november 21-én Felsőoktatás és munkaerőpiac címmel konferenciát szervezett első féléves eredményeinek, illetve a jövőbeli perspektívák áttekintésére. A Károlyi István Konferenciaközpontban megrendezett szimpóziumon az ELTE és a Karrierközpont vezetőin kívül részt vettek többek között az Oktatási és Kulturális-, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a munkaadók, valamint a hallgatók képviselői is. Manapság, a folyamatosan és dinamikusan változó munkaerő-piaci elvárások közepette egyre fontosabb, hogy a felsőoktatási intézményből kikerülő hallgatók ne csak jó minőségű diplomával és megfelelő szakértelemmel rendelkezzenek; egyre nagyobb azoknak a készségeknek a szerepe, amelyek a munkakeresést, illetve az új munkahelyi környezetbe való beilleszkedést segítik elő. Ennek felismerése nyomán 2006 januárjában az ELTÉ-n is karrierközpont alakult azzal a céllal, hogy a hallgatók már felsőfokú tanulmányaik ideje alatt hozzájuthassanak ezekhez a készségekhez. A Karrierközpont európai uniós támogatással, a Nemzeti Fejlesztési
Terv Regionális Operatív Programján (ROP) belül az ún. 3.3-as pályázati program keretében 60 millió forintos támogatást nyert. A támogatást egy hattagú konzorcium nyerte el: a konzorciumnak tagja a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (a pályázatot az ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat valósítja meg), az ELTE, a Philos Alapítvány, a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA), az Educatio Kht, illetve a HÖOK Kht is. A pályázat lebonyolításában közreműködő partnerként részt vesz a Fővárosi Munkaügyi Központ és a Vállalkozók Országos Szövetsége – Közép-Magyarországi Regionális Szervezete is. A pályázati kiírásnak megfelelően a karrierközpontnak a támogatási idő lejárta után még legalább három évig működnie kell – a pályázat benyújtói azonban ennél sokkal hosszabb időre terveztek. A központ a pályázati vállalásain felül még további szolgáltatási csomagok indítását is tervezi. A Karrierközpont tevékenységének eddigi legnagyobb részét különféle képzések szervezésével nyújtotta: ezek között szerepelnek különféle gyakorlati ismeretek átadását célzó (autóvezetői, számítástechnikai) tanfolyamok, illetve komplexebb tematikájú kurzusok is, amelyek a résztvevők munkaerőpiaci érvényesülését hivatottak elősegíteni: vállalkozói alapismeretek, önismereti tréning, rendezvényszervező, illetve pályázatíró tanfolyamok is. (ELTE online)
A 15 éves Dunakanyar Erdei Iskola
2
2006. december
Hírek A felsőoktatás nyilvánossága A felsőoktatás nyilvánossága címmel rendezett konferenciát november 19-én az Educatio Press Magyar Oktatási Hírügynökség. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán megtartott rendezvény prezentációi melyek a felsőoktatás, valamint a PR és a marketing kapcsolatáról szóltak - már letölthetők a www.edupress.hu/ prkonferencia oldalról. Dr. Hunyady György megnyitó beszédét követően Hiller István oktatási és kulturális miniszter tartott előadást a felsőoktatási reform lépéseiről és várható következményeiről. Később Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai műhelyének vezetője a tandíj bevezetése elleni érveket mutatta be. A témák széles spektrumát felvonultató konferencián szó esett a felsőoktatási intézmények és a média közötti partnerségről, az egyetemek és főiskolák marketingjéről és a Diákhitel konstrukcióiról. Az előadásokat követő fórumon a felsőoktatásban dolgozó marketing, pr és kommunikációs szakemberek oszották meg tapasztalataikat és beszélgettek a résztvevőkkel. A konferencia lezárásaként indult útjára az Oktatási és Kulturális Minisztérium tájékoztató roadshowja, melynek keretében Mannherz Károly szakállamtitkár részvételével zajlott vitafórum a felsőoktatásról. (Educatio Press) Megjelent az Oktatás nagy kézikönyve Az Oktatás nagy kézikönyve az összes olyan információt tartalmazza, amely a területen dolgozókat munkájukban segítheti. A szerkesztők reményei szerint azonban a kötetet a széles olvasóközönség is olvashatja majd, hiszen a kiadvány nyelvhasználata közérthető. A több mint ezeregyszáz oldalas kötet alapos áttekintést nyújt minden, az oktatás témaköréhez
2006. december
sorolható jogszabályról, illetve azok alkalmazásáról és a vonatkozó bírói gyakorlatról is. A kötet teljes áttekintést ad azok számára, akik bármilyen módon kapcsolatban állnak az oktatás rendszerével. A kiadvány célja, hogy egy helyen legyen összegyűjtve minden lényeges az oktatást érintő információ: munkáltatói és gazdálkodási feladatok, tanügyi igazgatási és működési feltételek, munkaügyi jogalkalmazás, büntetőjogi felelősség, szabálysértés, tanulói jogviszony, jogok és kötelezettségek, oktatást érintő EU-s jogszabályok. Az Oktatás nagy kézikönyve ugyanakkor mintegy 125 hazai és 35 uniós jogszabály felhasználásával igyekszik a kapcsolódó jogterületeket is felölelni. (MTI)
Betlehemkiállítás Sopronban A Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán (NYMEFMK) tanuló hallgatók munkáiból nyílik kiállítás november 30-án a soproni Erdészeti Múzeumban. Ugyanitt avatták fel november 26-án a hagyományos betlehemet. Az adventi-karácsonyi ünnepkör részeként Sopronban minden évben betlehemet készítenek az Erdészeti Múzeum udvarán. A hagyományos, természetes anyagokból készített alkotást november 26-án avatta fel Bindes
Ferenc plébános a múzeum udvarán. Ugyanitt időszakos kiállítás nyílik a NYME Faipari Mérnöki Karán tanuló hallgatók munkáiból. November 30án, csütörtökön 15 órakor Molnár Katalin főiskolai adjunktus nyitja meg a tárlatot. A Fajátékgyártás fakultatív tárgy keretében dr. Gerencsér Kinga tanárnő vezetésével készült fajátékok január 30-ig, szerda kivételével naponta 10-18 óráig, december 27től pedig 10-13 óráig tekinthetők meg. (Edupress) Pénzügy óra kicsiknek is A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által szervezett I. Bankkonferencia résztvevői is támogatják az Oktatási Minisztérium kezdeményezését, hogy a Nemzeti Alaptanterv egészüljön ki pénzügyi ismeretekkel – közölte a PSZÁF. Az elmúlt időszakban több szervezet, köztük a PSZÁF, a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Bankszövetség és a Budapesti Értéktőzsde is hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy – a fejlett piacgazdaságokhoz hasonlóan – a pénzügyi ismereteket már gyermekkorban, az általános vagy középiskolai tanulmányok során szerezhessék meg a tanulók. A Nemzeti Alaptanterv „életvitelt” vagy a „gazdaságot” magában foglaló műveltségi területébe a pénzügyi szolgáltatások részterület beiktatása hosszú távon biztosítja a pénzügyi kultúra jelentős emelkedését – hangsúlyozták. Az oktatási tárca korábbi tájékoztatása szerint az idei tanévtől hatvan középiskolában kezdik meg a pénzügyi ismeretek új, digitális tananyagának oktatását; ennek köszönhetően mintegy háromezer diák tanulhatja meg, hogyan bánjon későbbi jövedelmével és megtakarításaival. A Budapesti Értéktőzsde és az általa létrehozott Öngondoskodás Alapítvány közös munkával kidolgozott
3
Hírek tananyagát 19 településen kezdik el oktatni. Az alapítvány által kiírt, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által támogatott pályázatra 84 középfokú oktatási intézmény küldte be anyagát. (Piac&Profit) Botrány a Babes-Bolyai Egyetemen Magyar nyelvű táblákat helyezett el a kolozsvári felsőoktatási intézményben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), miután többszöri kérésére az egyetem vezetősége nem volt hajlandó a többnyelvű feliratok elhelyezésére. A táblákat az egyetem alkalmazottai azonnal eltávolították, az akcióban résztvevőket feljelentették, a sajtót pedig kizárták az intézmény épületéből. A BKB Ceausescu-díjat adományoz az intézmény vezetőségének. Miközben az Európa Parlamentben szerdán kiállítás nyílt a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturalitásáról, az intézményben
botrányba fulladt a magyar nyelvű feliratok kihelyezése. Hantz Péter, az egyetem oktatója és a BKB alelnöke szerda délben az egyetem több épületében is magyar nyelvű táblácskákat szögezett ki. Ezeken olyan feliratok voltak olvashatók, mint „Dohányozni tilos”, „Magyar Tanszék”, vagy „Ady Endre terem”. Az önálló magyar karokért és a Bolyai Egyetem újraindításáért küzdő BKB alelnöke összesen mintegy húsz táblácskát helyezett el az egyetem alkalmazottjainak ellenkezése mellett, akik megpróbálták kivenni kezéből a feliratokat. Negyed óra múltán el is távolították a táblácskákat. Az akció kezdetén megpróbálták megakadályozni a magyar oktató belépését az épületbe, a sajtót pedig kizárták az intézmény épületeiből. Az egyetem vezetősége feljelentést tett a feliratok kiszögezése miatt, mivel az rektori engedély nélkül történt, a hatóságoktól pedig „normális állapotok megteremtését” kérte. A BKB bejelentette, hogy
megalapítja a „Ceausescu-díjat”, az első díjazott pedig Nicolae Bocsan rektor lesz, „intoleráns és nacionalista” tevékenységének elismeréseként. (hírszerző.hu, transindex.ro) Nem jár ingyentankönyv Jövőre már nem jár ingyen tankönyv a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek és a nagycsaládosoknak. A kormány tervei szerint csak azok juthatnak ingyen a tankönyvekhez, akik gyermekvédelmi támogatásra is jogosultak, vagyis családjukban az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum 110 százalékát, ami jelenleg 28 380 forint. Egyedülálló szülőknél a határ 30 966 forint. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete szerint mindez a 13. havi családi pótlék felszámolása után gyermekenként újabb 15-25 ezer forintos kiesést okoz a családoknak. (Heti Válasz)
Régi karácsony, havas pillanat Lassan fél évszázada annak az estének. Akkoriban még délelőtti és délutáni tanítás váltogatta egymást, és szombaton is bejártunk. Elsőben is volt osztályzás, meg persze félévi bizonyítvány. Abban az időben voltam kisdiák. Budán laktunk, fenn a Jánoshegy derekán. Édesapám egy nevelőotthont igazgatott, s az efféle intézményeket a háború után jórészt elhagyott főúri kastélyokban, dúsgazdag villákban rendezték be. Ki tudja, miféle meggondolásból. Talán, mert ezekből jócskán állt üresen, s tágas termeikben sok gyerek elfért, talán a csorbult igazság suta kiegyengetésére: ha már elárvultak, s amúgy is nyomorultak, legalább életük színtere lehessen pompás. Magam a szerencsésebbek közé tartoztam, szüleimnek pedagógus lakásként szolgált a kastély. Oda tartottam azon az estén hazafelé a virányosi iskolából. A hajdani villák bozontos kertjei, gyümölcsösök, ősfák szegélyezték az utat. Arrafelé akkortájt nem volt autóforgalom. A busz is ritkásan járt. Mikor leszálltam róla, még hoztam magammal Kati néni, az ülőkalauz dicsérő mosolyát. Ismerte minden utasát, hogyne ismerte volna a masnis, copfos csöpp lányt, akinek naponta lyukasztotta gyerekjegyét. Ő volt hát az első, akinek megmutattam a kitűnő félévi bizonyítványt. Mert azt vihettem haza. Életem első nagy eredményét. Lassan lépegettem, ezúttal nemcsak a táska volt súlyos. Meg kellett tanulnom a boldogságot is cipelni. Töretlen szűz hó ropogott a lábam alatt, és fölnézve, a lámpa fényében megláttam a gyönyörű, csillogó kavargást is. Először csodálkoztam rá a hópelyhekre, először néztem bele a kristályok titokzatos rajzolatába. Vattás, süppedő csönd burkolt be. Szinte fulladoztam a gyönyörűségtől. Két nappal jártunk az ünnep előtt. Elgondoltam, hogyan teszem a karácsonyfa alá a bizonyítványt. Tudtam, én is adhatok valamit az ünnep teljességéhez. Még sok mindent nem értettem, de szerettem a különös fényeket, illatokat, a mennyezetig érő fát, a családi készülődést, nagyanyám imáit és meséit, az este meghitt hangulatát. Az ajándékozó várakozás örömével ismerkedtem éppen. Nem éreztem se hideget, se magányt, ahogy a néptelen hegyoldalban az örvénylő hókristályok közt bandukoltam. Akkor nyiladozott a lelkem. Évtizedek teltek el azóta. A hegy már alig őriz valamit természetes szépségéből: bemászták a lakóparkok, üzleti monstrumok. A kerteket kiirtották, az út menti vadgesztenyéknek sincs maradásuk, s a forgalom ideges dugókat gerjeszt. A gyerekeket senki se meri hagyni egyedül közlekedni, és a karácsony elvétve fehér. Annyi minden változott. De a hajdani havas-boldog, ünnepváró pillanat megállt az időben. Ott maradt, mint a filmek utolsó, szép, kimerevedett képkockája. Elfelejthetetlenül. Sándor Mária
4
2006. december
Aktuális
Reform helyett drasztikus forráskivonás Tm = (T / O) x Teh. Ez az a képlet, amely alapján a jövőben ki kell majd számítani a normatív támogatás összegét. A reform lényege – a kormány állítása szerint – hogy a korábbi gyermeklétszámhoz kötött támogatást egy az ellátandó feladatokhoz jobban igazodó csoportfinanszírozás váltaná fel. Valójában azonban erről szó sincs. Az új finanszírozási modell továbbra is gyereklétszámhoz kötötten finanszíroz, a differenciálás elemei pedig vagy eddig is léteztek, vagy csupán azért kerültek a képletbe, mert a közoktatási törvény felmenő rendszerben vezeti be az új csoport/osztály átlaglétszámokat. Mint ahogyan arról az Új Katedra megelőző számában már beszámoltunk, a következő tanévtől új finanszírozási rend lépne életbe a közoktatási intézményekben. A költségvetés szeptemberig változatlan formában és változatlan összeggel járulna hozzá az intézmények működtetéséhez, attól kezdve azonban már egy bonyolult képlet alapján kell kiszámítani a támogatás összegét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az éves szinten mintegy 12 milliárd forintos elvonás a naptári év utolsó harmadában jelentkezik majd. S mivel az új modell egyik sajátossága, hogy tanévet finanszíroz, s így a támogatás legalább 2008 szeptemberéig érvényes, a 2007/2008-as tanév támogatása összességében több mint 30 milliárd Ft-tal csökken a jelenlegi tanévhez képest. A kormány és a minisztérium nyilatkozatai szerint a támogatáscsökkenés oka a tanulók számának csökkenése, valójában azonban az elvonások meghatározó része egyszerűen az, hogy szeptembertől jelentősen csökken az egy gyermekre, tanulóra jutó normatív támogatás. A költségvetési törvény több oldalon keresztül taglalja a 2007. szeptemberétől belépő új normatív finanszírozási rendszert, amely alapján az óvodák és az
iskolák fenntartói az alaptámogatást igényelhetik majd. A törvényben meghatározott képlet (Tm = (T / O) x Teh) szerint kell kiszámítani az adott évfolyamra érvényes teljesítménymutatót, s ezt az értéket kell majd megszorozni az új normatíva összegével, ami a 2007/2008-as tanévben 2.550.000 Ft/tanuló. A teljesítménymutató kiszámításához az adott évfolyamon tanulók számát el kell osztani az adott évfolyamra meghatározott átlaglétszámmal, majd ezt kell megszorozni az úgynevezett tanulási együtthatóval (a heti tanítási időkeret és a heti kötelező pedagógus óraszám hányadosa, korrigálva az intézménytípus-együtthatóval). Az új rendszerben a támogatás – legalábbis a kormányzati érvelés szerint – már nem elsősorban a gyermekszám függvénye, hanem egy az elvégzett feladatokhoz igazodó differenciált összeg. A helyzet azonban más. Az új rendszer továbbra is gyerekszámarányos, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy egy-egy évfolyamon belül minden gyermek után ugyanakkora összegű a támogatás. Azaz, ha egy óvoda vagy iskola több támogatást kap, annak oka nem az, hogy milyen módon szervezi tanulócsoportjait, hanem az, hogy
Az egy gyermekre jutó támogatások alakulása a jelenlegi és az új rendszerben Jelenlegi normatíva
Az új képlet alapján számított normatíva
Az új normatíva amikor mindenütt az új magasabb átlaglétszám érvényes
Óvoda I.* 199.000 Ft 176.800 Ft 176.800 Ft 1. nevelési év 2-3. nevelési év 199.000 Ft 208.500 Ft 176.800 Ft Óvoda II.* 199.000 Ft 211.700 Ft 211.700 Ft 1. nevelési év 2-3. nevelési év 199.000 Ft 249.000 Ft 211.700 Ft Általános Iskola 1. évfolyam 204.000 Ft 145.700 Ft 145.700 Ft 2-3. évfolyam 204.000 Ft 172.600 Ft 147.900 Ft 4. évfolyam 204.000 Ft 197.000 Ft 168.900 Ft 5. évfolyam 212.000 Ft 171.300 Ft 171.300 Ft 6. évfolyam 212.000 Ft 197.000 Ft 171.300 Ft 7-8. évfolyam 212.000 Ft 224.900 Ft 195.500 Ft Középfokú iskola 9. évfolyam 262.000 Ft 212.200 Ft 212.200 Ft 10. évfolyam 262.000 Ft 228.500 Ft 212.200 Ft 11-13. évfolyam 262.000 Ft 270.200 Ft 250.900 Ft * Óvoda I., ahol a nyitvatartás maximum napi 8 óra, Óvoda II., ahol a nyitvatartás meghaladja a napi 8 órát
2006. december
5
Aktuális Nem elegáns dolog lebecsülni az embereket. És nem is célravezető. A Kormány „finanszírozási reform” felkiáltással azt állítja a „fejkvótáról” áttér a tanulócsoport alapú finanszírozásra. Büszkén terjeszti az Országgyűlés elé a Költségvetési törvényben, hogy ezután a támogatást az alábbi képlet alapján számolják: Támogatás = A törvényszövegben az első zárójel tartalmának meghatározását tíz oldallal később követi a második tartalmának leírása, talán azzal a reménnyel, hátha nem rakják egymás mellé azokat az érintettek. A magyaráztában hangsúlyozzák, hogy az „O1” az átlagos csoportlétszámot jelenti, érzékeltetve, hogy most már ennek is jelentősége van. Hetedik osztályos tanulók ismerik az algebrai törtekkel való műveleteket, tehát át tudják alakítani a fenti képletet az alábbira: Támogatás = Mivel a zárójelben csupa konstans szám szerepel, látható, hogy a támogatás a tanulólétszám (T) és egy fix összeg – amit fejkvótának is nevezhetünk – szorzataként áll elő. Na ha ezt beveszik az átlagosnál magasabban képzett parlamenti képviselő hölgyek és urak (köztük egykori pártállami matematika szakfelügyelőm), akkor itt valóban sürgős oktatási reformra van szükség! (cite)
hány gyerek jár az adott évfolyamra. Másként fogalmazva ugyanakkor támogatásra számíthat az az iskola, ahol az adott évfolyamra járó gyerekeket az átlagos létszámnál alacsonyabb létszámmal, s az is, ahol maximális létszámmal szervezik meg. Az egyes évfolyamok közötti differenciálás pedig ugyanolyan szempontok alapján történik, mint korábban. Felmerül a kérdés, miért van szüksége egy új, nehezen követhető, bonyolult számítási modell bevezetésére. A válasz egyszerű, éppen azért, mert nehezen követhető és bonyolult, azaz alkalmas arra, hogy elfedje a lényeget: az egy gyermekre jutó támogatási összeg jelentős csökkentését. A mellékelt táblázat adatsorait elemezve jól látható, hogy a támogatáscsökkenés az általános iskola alsó tagozatán a legjelentősebb, de több más évfolyamon is eléri vagy meghaladja a 20 %-os mértéket. Az új támogatási rendszer egyetlen nyertesei azok az óvodák, ahol a napi nyitva tartás meghaladja a nyolc órát, esetükben ugyanis többlettámogatás jelenik meg, míg a többi óvoda esetében a támogatás csökken. Az adatokból kiolvasható az is, hogy bár az átmeneti időszak alatt – amikor egyes évfolyamokon még a régi átlaglétszámok érvényesek – lesznek nyertes évfolyamok, ám a rendszer teljes „beállása” után mindenütt csökken a támogatás.
Mindezekre tekintettel érdemes megvizsgálni azt is, hogyan jelentkezik a megszorítás egy-egy intézménytípus esetében. A számításokból kiderül, hogy a csupán négy évolyammal működő iskolák támogatása csökken a legnagyobb mértékben: a következő tanévtől közel 20%-kal, míg a rendszer teljes felfutását követően mintegy 25%-kal kevesebb normatív támogatást kapnak majd. A 8 évfolyammal működő intézményeket is súlyosan érinti a megvonás, de jól látható, hogy a felső tagozaton ennek mértéke kisebb. Összességében azonban a rendszer teljes felfutását követően itt is megközelíti a 20%-os csökkenést. A gimnáziumok esetében mind az átmeneti évek, mind a teljes modell megvalósulása 10% alatti elvonást eredményez. Mindezek a csökkenések természetesen nominálisan értendők, azaz a támogatások értékének csökkenése ennél lényegesen nagyobb lesz. Az óvodák két szempontból is kilógnak a sorból. Egyfelől az átmeneti években még egy kicsit nyerhetnek is az új számításnak köszönhetően, azonban a teljes bevezetést követően már ezen intézménytípusnál is 10 %-os mérték körül alakul az elvonás aránya. Másfelől a nyitva tartás szerinti megkülönböztetés eredményeként a napi nyolc óránál hosszabb ideig gyerekeket fogadó intézmények jobban járnak majd. A kisebb települések helyzetét tovább Minden évfolyamon egy-egy átlagos létszámú csoporttal/osztállyal súlyosbítja, hogy szeptembertől megszűnik működő intézmény támogatásának alakulása (millió Ft) több kiegészítő normatíva. Így a kistelepülési 25.000 Ft/fő,illetve. 45.000 Ft/fő összegű 2006 2007/2008 Az új rendszer támogatás, a gyermekenként 15.000 Ft-os Három csoporttal 11,9 11,8 10,6 bejáró normatíva és a 45.000 Ft-os társulási működő óvoda normatíva. Ezek egy része ugyan beépül a (max. napi 8 óra) kistérségi támogatási keretbe, ugyanakkor Három csoporttal 11,9 14,2 12,7 nyilvánvaló, hogy a települések egy része működő óvoda ehhez nem fér majd hozzá. Összességében (napi 8 óra felett) ez azt jelenti, hogy szélsőséges esetben akár 1-4. évfolyammal 17,1 14,4 12,8 100.000 Ft-tal is kevesebb támogatást kaphat működő iskola egy-egy kisdiák után egy adott fenntartó, ami lényegében az intézmény megszűnését 1-8. évfolyammal 36,6 33,3 29,7 eredményezi. működő iskola Gimnázium
6
29,3
27,5
25,9
(celia)
2006. december
Aktuális
A Draskovics-bizottság írja a következő megszorító csomagot Nem kapott nagy nyilvánosságot a miniszterelnök által életre hívott Államreform Bizottság oktatási koncepciója. Az októberi keltezésű elemzés és az ahhoz kapcsolódó javaslatok jelentős része nehezen lenne levezethető a kormányprogramból, többségük újabb megszorításokat vetít előre. A társadalmi egyeztetés mellőzésével készült javaslatok egy része már kormányzati intézkedésként is megjelent, más elemek a költségvetési törvényben, illetve az azzal párhuzamosan benyújtott törvényjavaslatokban tűntek fel. Az ÚjKatedra előző számában a közoktatást érintő elképzeléseket mutattuk be, most a felsőoktatási intézkedések kerülnek terítékre. Az állam szép csendben vonuljon ki a felsőoktatás finanszírozásából. Röviden így összegezhetők az Államreform Bizottságnak az egyetemek, főiskolák világát érintő javaslatai. „A kormányok nem képesek/ nem akarják a megnövekedett kapacitást a korábbi szinten finanszírozni” „Az államilag finanszírozott képzés méretének csökkentésén túl az állam más területeken (beruházás, innováció) is igyekszik szűkíteni kötelezettségeit” fogalmaznak az anyag szerzői. A dokumentum fogalmazói csökkenteni javasolják az államilag támogatott hallgatói létszámot. Ennek első lépései már megtörténtek, amikor 2003-2007 között 56 500ról 43 500-ra, azaz majd negyedével csökkent az államilag finanszírozott egyetemi, főiskolai keretszám. A tervezet szerint a továbbiakban évente újabb 2-2000-rel csökkenne a létszám. A javaslat szerint szükséges a tandíj és a költségtérítés összegének közelítése is. „A kérdés morális és etikai vonatkozásait e helyen nem tárgyalva, hangsúlyozni szükséges azt a tényt, hogy a teljesen ingyenes államilag finanszírozott képzés megszűnésével (tandíj) egy meghatározott piacon (felsőoktatás) ugyanazon terméknek (képzés) két különböző ára alakult ki. Ez a közgazdasági nonszensz valószínűleg hosszú távon nem maradhat fenn, ezért célszerű már most gondolkodni a megoldás lehetőségén akkor is, ha rövid távon nem látszik a kérdés gazdaságilag ésszerű és politikailag vállalható megoldása”. Aki rendelkezik mobiltelefonnal, szokott benzint vásárolni az autójába, jár piacra vagy boltba, az tudja, hogy nemhogy nem közgazdasági nonszensz, de mindennapi gyakorlat, hogy ugyanazon a piacon eltérő egy-egy áru vagy szolgáltatás ára. Ez igaz a felsőoktatásra is, ahol ugyanaolyan képzés eltérő költségtérítés ellenében vehető igénybe a különböző intézményekben. A tandíj és a költségtérítés közötti eltérés oka azonban nem a különböző ár, hanem az, hogy az állam és a hallgató eltérő mértékben járul hozzá a költségekhez. Emiatt tehát nem kellene emelni a tandíjat. A reformbizottság finanszírozási nehézségektől tart a PPP programok kapcsán. A korábbi kalkulációkat tarthatatlannak
2006. december
tartják, ezért áttekintenék a futó projekteket, új kalkulációk készülnének, és átgondolnák az állami kötelezettségek átcsoportosítását is. Magyarul ez beruházások megnyírbálását és a törlesztési kiadások jelentős részének az intézmények kárára történő átcsoportosítását jelentheti majd (ami már rövid távon is az intémények vagyonának kényszerű felélését eredményezheti). Módosítanák az idén tavasszal elfogadott – a képzési normatíváknak az átlagkeresethez kötését bevezető – finanszírozási modellt is, mondván a képzési költség és az átlagkereset összekötése logikátlan, ám – a dokumentum szerzői szerint – a legnagyobb gond vele az, hogy szűkíti a költségvetés-politika mozgásterét. Azaz erre a lépésre lényegében azért lenne szükség, hogy az állam fokozatosan kivonulhasson a finanszírozásból. (A javaslat egyébként más alternatív elgondolást is megfogalmaz, de ennek célja is ugyananaz: az állami szerepvállalás csökkentése.) A finanszírozási problémák miatt a kormány továbbra sem tett le az autonómia kereteinek csökkentéséről. Mint írják, a kormánynak a finanszírozási, tulajdonjogi, menedzsmentet érintő szándékait „több ízben korlátozták az Alkotmánybíróság (…) határozatai”. Az autonómia korlátozásának eszköze most „modellkísérlet” lehet, azaz egy „gazdasági társaság-szerű működési modell”, amit „leánykori” nevén akár privatizációnak is hívhatunk. A reformbizottság egyébként áttekintette a kétszintű érettségi bevezetésének tapasztalatait. „A felsőoktatásba történő bejutáshoz jelenleg nem kötelező az emelt szintű vizsga, így nem érvényesül annak minőségnövelő hatása, viszont az alsószint „popularizálódása” miatt a minőségrontó hatás annál inkább.” A szerzők tehát gyakorlatilag ugyanarra az álláspontra jutottak, mint amit a szakmai szervezetek és a legnagyobb ellenzéki párt oktatáspolitikusai a kezdetektől képviseltek – s ami egyébként a kétszintű érettségi vizsga eredeti koncepciójában is szerepelt –, azaz, hogy elengedhetetlen, hogy a felsőoktatásba történő belépés feltétele egy standard vizsga, az emelt szintű érettségi legyen. (celia)
7
Aktuális
Vitasorozat a felsőoktatási reformról November 17-én kezdődött el az Oktatási és Kulturális Minisztérium roadshow-ja, melynek során az ország nagyobb felsőoktatási intézményeiben tartanak vitafórumokat a felsőoktatási reformról. A rendezvénysorozat első állomása az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara volt, ahol a nézők a Felsőoktatás Nyilvánossága Konferencia végén tehettek fel kérdéseket Manherz Károlynak, a szaktárca államtitkárának.
Mivel 2007-ben már az államilag finanszírozott képzésben részt vevő elsőéves hallgatóknak is fizetniük kell a felsőoktatásért, várhatóan csökkenni fog azoknak a száma, akik csak időhúzásnak tekintik a főiskolai, egyetemi éveket – mondta Manherz Károly a minisztérium országos vitafórumának első állomásán. Az intézményi keretszámok megszüntetésével felmerül egy újfajta integráció lehetősége: „együttműködésekre, munkamegosztáson alapuló közös tevékenységre lehet számítani egyes egyetemek, főiskolák között” - jelentette ki az államtitkár. A felsőoktatási reform részeként minden intézménynél meghatároznak egy kapacitásszámot, ami az államilag finanszírozott és a költségtérítéses hallgatók összlétszámát rögzíti. Ugyanakkor a jelentkezők döntik majd el, hol legyen több államilag finanszírozott hely: ezeket aszerint osztják el, hogy a jelentkezők mit írtak első helyre a felvételi lapjukon. Azok az intézmények, melyek magukra maradnak ebben az átalakulásban, könnyen azon kaphatják magukat, hogy elveszítik a hallgatóikat. Az államtitkár felemelte a hangját az úgynevezett „intercity professzorság” ellen is. Mint mondta, hamarosan véget vetnek annak a tarthatatlan állapotnak, hogy egyes oktatók több
8
intézményhez is a nevüket adják, így segítve át őket az akkreditációs vizsgán. Nem lehet öt-hat évre előre megjósolni a munkaerőpiac igényeit, ezért senki nem tudja megmondani a mai pályaválasztóknak, hogy mely szakokkal tudnak elhelyezkedni, amikor befejezik a tanulmányaikat, vázolta fel a munkanélküliség megelőzésének nehézségeit Manherz Károly. Ráadásul pontos kimutatások sincsenek a diplomás munkanélküliek számáról, nem tudni ugyanis, hogy hányan dolgoznak nem a képesítésüknek megfelelő állásban. A bizonytalanság ellenére azonban vannak olyan tendenciák, melyek
irányt mutathatnak. „Jobban kell erősíteni a természettudományos és a műszaki képzést, és kevésbé a társadalomtudományi” – közölte a szaktárca államtitkára. Véleménye szerint a közoktatásban is változtatásokra lenne szükség, legalább két természettudományos tárgynak kellene kötelezőnek lennie az érettségiben. Az ELTE bölcsészkarának volt dékánja szerint a pénzek elosztásának rendszere is átalakításra szorul. Mint elmondta: „Ma a HÖK-ök számítanak döntő tényezőnek a támogatások elosztásban. A FER-nél joggal felmerül a kormányrendeleti szabályozás, és hogy az intézmény szabályozza a pénzek felhasználását” A 2007-es költségvetésről az államtitkár elmondta, a minisztérium költségvetésének 53 százaléka, 214 milliárd forint jut a felsőoktatásra. Ez azt jelenti, hogy várhatóan nem lesznek elvonások, megmarad viszont a maradványképzési kötelezettség. A vitasorozat december közepéig tart, addig összesen kilenc városban 12 helyszínen lesznek majd beszélgetések. A bárki számára nyitott rendezvényeken a felsőoktatási reformról, támogatásokról és a minőség fenntartásáról is kérdezhetik a hallgatók az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselőit. Csécsi László
A roadshow állomásain Az Oktatási és Kulturális Minisztérium vitafóruma lapzártánkig hat vidéki helyszínre jutott el. Manherz Károly Pécsett rámutatott, hogy az új felsőoktatási törvény bevezetése, valamint a további reformok egyik célja az, hogy a hivatalos és a „burkolt”, azaz nem a képesítésüknek megfelelően elhelyezkedett diplomás munkanélküliséget csökkentsék. A statisztika ennek kapcsán riasztó: a végzettek 7,6 százaléka egyáltalán nem talál munkát. Egyes feljövő tudományágak - mint például a nanotechnológia - felvetik új alapszakok elindítását is, hangzott el Veszprémben. „Ha nem gondoljuk végig, hogy mi legyen az útja a felsőoktatásnak, abba a hibába fogunk esni, mint Németország néhány évvel ezelőtt: nem figyeltek a munkaerőpiaci igényekre, és Indiából hoztak be nagy számmal informatikus, szoftverfejlesztő munkaerőt” – említette a felsőoktatási szakállamtitkár.
2006. december
Interjú
Az autoritás jelentősége iskoláskorban Interjú Fodor Gábor mentálhigiénés kutatóval
Sokszor eltöprengek azon, mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, ha egy osztályban az egyik diák túl nagy befolyásra tesz szert, és elkezdi irányítani a többieket. Hogyan kezelheti ezt a tanár? - erre a kérdésre keresek választ beszélgetőpartneremmel, Fodor Gáborral, a Commitment Köznevelési Kht. szakértőjével, aki többek között csoportdinamikai tréningeket vezet, mentálhigiénés szakember és az autoritás témájában kutató PhD hallgató, tanárként és apaként is a téma jó ismerője. – Nemrégiben jelent meg egy tanulmánya az autoritás témaköréről. Mit jelent az autoritás Ön értelmezésében? – Elsősorban az apai szigort. Az autoritás életünk egyik fontos rendezőelve és mozgatórugója, ugyanis nagyon fontos lépés, amikor kialakul a személyiségünk szerkezete, egy hierarchikus rendszer, ezen belül az én, az ösztönén és a felettes én. Ezt a freudi elméletet a pszichológia a mai napig megőrizte. Ez azért is fontos, mert az autoritáshoz, hatalomhoz, munkához és a főnökhöz való viszony 3-5 éves kora közt alakul ki mindenkiben. Ezt nevezik felettes énnek, ami nem más, mint egy belső autoritás. Egy belső szabályrendszer, egy belső erkölcsi értékrend, amely mentén később az életünket szervezzük, és amelyet a gyermek életében fontos felnőttek (pl. szülők) alakítanak ki bennünk. A személyiség szerkezete már 3-5 éves korban kialakul, de folyamatosan formálódik, az ún. felettes én analógok hatására. Ők olyan személyek, akik hatalommal bírnak felettünk. Ilyenek például a tanárok.
– Van egy nagyon érdekes grafikon a tanulmányodban, mely a felelősség és a kontroll viszonyát vizsgálja grafikusan. – Ezt a grafikont fejlődéslélketani tanulmányaim után szerkesztettem a kontroll és a felelősség viszonyát és hatását mutatja. Azért alkottam, mert azt tapasztalom, hogy konfliktusaink többsége hatalmi jellegű, arról szól, hogy kinek van igaza. Vállaljuk-e a felelősséget egy adott cselekedetünkért? Sokszor az a kérdés, hogy kinél van a kontroll egy adott helyzetben. Arra voltam kíváncsi, van-e összefüggés a kontroll elvesztése és a felelősségvállaláshoz való viszony között Egész életünket végigkíséri a kontroll iránti igény (hogy urai legyünk egy helyzetnek), és a felelősséghez való viszony. Amikor egy gyerek megszületik, semmiért nem tartozik felelősséggel, és teljes mértékben kontrollt gyakorol a környezete felett. Ezt ő úgy éli meg, hogy ő a világ közepe. Ahogy növekszik, egyre kevésbé gyakorol kontrollt a környezete fölött, és egyre több mindenért kell felelősséget vállalni. Eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy teljesen elveszítheti a
Fodor Gábor
kontrollt a környezete felett, ekkor mindent megtesz azért, hogy ezt visszaszerezze (például hasra vágja magát és hisztizik). Ez a dackorszak. A lényeg, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja, és ahogy korábban volt. Ám lassan rájön, hogy nem tudja visszaállítani a korábbi időszakot, el kell fogadnia a szabályokat, és ekkor kialakul a felettes énje. Megtanulja, hogy mi a jó és a rossz közti különbség. Innentől kezdve felelősséget vállal a tetteiért. A felelősségvállalás képessége az élet végéig megmarad, a kontroll elvesztése azonban csak időleges. Kamaszkorban a diák megpróbálja átvenni (visszavenni) az irányítást saját sorsa, élete felett. A kamaszkori lázadásnak épp ez az értelme: felnőtté válni csak úgy lehet, ha képes vagyok felelősséget vállalni a tetteimért, de van hatalmam az életemet befolyásoló döntések meghozatalában. A szülők és a tanárok azonban nehezen engedik el a gyeplőt. – Mit kezdhet a tanár a gyerekekkel, ha kamaszodnak? – Nagyon nehéz a feladatuk hetediktől az érettségiig. A kamasz ebben az
2006. december
9
Interjú – Diákok közt is jelentkezik az autoritás? – Igen. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy a tanároknak tanulnia kellene csoportdinamikát. A csoportdinamika ugyanis nem más, mint formális és informális csoportok működési törvényszerűségeinek ismerete. A csoportnak mindig van legitim és illegitim vezetője.
időszakban magával is küzd, a saját önállóságáért, saját identitásáért. A tanár abban tud segíteni a diákoknak, hogy jobban megismerjék saját magukat, megtalálják helyüket az osztályközösségben, megtanuljanak jól viszonyulni az autoritáshoz. – Miért fontos a tekintély a tanítás során? – Úgy látom, hogy manapság az autoritás fogalma erodálódik, pedig a tanár számára több szempontból is fontos az autoritás. Egyrészt átadható tudással rendelkezik (szakértelemből fakadó tekintély), másrészt felnőtt és vezető (köznapi megállapodáson alapuló tekintély), harmadrészt egy hierarchikus rendszer része. Az autoritás és a tekintély összefüggő fogalmak. Ez származhat szakmai kompetenciából, lehet bizalmon alapuló tekintély, például kollégák közt a tantestületben. Fontos a hatalmon vagy pozíción alapuló tekintély, ami tanári kar
esetén az igazgató és a tanárok viszonyát határozza meg. Nehéz határvonalat vonni a tekintélytípusok közt. Van azonban még egyfajta autoritás, mely a félelmen, megfélemlítésen alapul. Az autoritás tehát sokféle: az érett, a másik lelki fejlődését tartja fontosnak, az éretlen pedig a saját hatalmát. Visszatérve eredeti témánkhoz, az autoritás jelentőségéhez, azt tapasztalom, hogy a tanár számára sok problémát rejt az autoritás: a tanárnak ugyan legitim hatalma van a diák fölött, de nincs igazi eszköz a kezében, hogy megtartsa ezt a hatalmi státuszt. A tanár tekintélyét rombolja, ha megkérdőjelezik szakmaiságát, kollégája, felettese megszégyeníti mások előtt. Akkor tud jól tanítani, ha érezheti maga mögött a legitimitást biztosító szakmai és financiális hátteret. A diákoknak olyan tanárokra van szükségük, akik magabiztosságukkal, szakmai felkészültségükkel, emberi tartásukkal adnak követhető mintát.
– Hogyan jelentkezik ez egy osztályban? – Egy osztályközösség legitim vezetője mindig a tanár, vagy osztályfőnök. Minden csoportban, így az osztályban is támadhat riválisa a vezetőnek. Ha egy tanár tevékenységét megkérdőjelezi az osztály, akkor nem tud hatékonyan tanítani. Egy adott órán egy diák sem lehet legitim vezető, ahhoz ugyanis ugyanolyan kompetenciákkal kellene rendelkeznie, mint a tanárnak, például el kellene végeznie a tanárképzőt. Az előbb említettem, hogy a pedagógusnak egyre kevesebb eszköz van a kezében az ilyen „rivalitáskonfliktusok” kezelésére. – Vannak olyan módszerek, vagy játékok, amivel ezt meg lehet oldani? Mondana néhány példát? – Igen, ilyen például a szerepcsere. Aki állandóan megkérdőjelezi a tanár hozzáértését, azt megkérjük, hogy készüljön fel, és ő tartsa meg az órát. Ilyenkor érdemes megfigyelni, hogyan viselkedik az új, tanárszerepbe került diákkal az osztály. Lehet, hogy hallgatnak rá, de lehet, hogy ugyanúgy viselkednek vele, mint a tanárral. Utána érdemes megbeszélni a történteket. Persze ezt nem minden osztályközösségben lehet megcsinálni. – A tanárnak munkaeszköze saját személyisége, vallja egy már említett tanulmányában, mely az Új Katedra internetes honlapján is olvasható. Mit ért ezalatt? – Az önismeret olyan eszköztár, melynek segítségével képes vagyok megismerni saját magamat. Az önismeret egy tanárnak nem úri huncutság, hanem munkaköri előírás. Ilyen önismereti csoportba például mentálhigiénés képzéseken lehet eljutni, melyről majd egy másik alkalommal szívesen beszélek.
Hiszti
10
Endrődy Orsolya
2006. december
Ta n u l m á n y
A nyelvtan tankönyvek négy évtizede Az Elhivatottság – Tankönyv és Taneszközkutató és Fejlesztő Intézetben nemrég fejeződött be egy vizsgálat, amely a 70-80-90-es évek és a 2000. év után kiadott tankönyveket hasonlította össze. A kutatók arra keresték a választ, hogy mennyit és miben változtak a tankönyvek az elmúlt negyven év alatt. Megfelel-e például a valóságnak az a vélemény, miszerint a témakörök lejjebb csúsztak, egyre korábban kezdenek egyre bonyolultabb témákat tanulni a gyerekek? Sorozatunkban ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeivel ismerkedhetnek meg az olvasók. Ehavi számunkban a nyelvtankönyveket vettük górcső alá. A vizsgálatról bővebben: www. tankonyvkutato.hu akkor is csak kisebb arányban, és láthatóan nem tudnak mit kezdeni a szemléletbeli változással, nem tudják egymáshoz A nyelvtan tanításának változása és a tankönyvek képest elhelyezni a modernebb szemléletű anyagot és a módosulása elsősorban abból a szempontból vizsgálható és hagyományos leíró nyelvtant. A változást magyarázni, vizsgálandó, hogy képes-e követni a tudomány fejlődését, feldolgozni, fogyaszthatóvá tenni pedig végképp nem hajlandóságot mutat-e a nyelvtudomány fejlődésének, tudják. változásának integrálására, illetve, hogy tekintetbe veszi-e a A 70-es évek tankönyve egyértelműen a leíró nyelvtan tudományterület tematikai bővülését. Minden módszertani hagyományos kereteiben gondolkodik, semmilyen módon és tankönyvtechnikai szempont ezen tartalmi aspektussal nem nyit az akkor egyébként még nagyon modernnek függ össze. számító új nyelvészeti paradigmák felé. Az új témakörök ennek megfelelően főként a A 2000-es évekből vizsgált tankönyv már érdemben kommunikációelmélet és a nyelvre vonatkozó tudományos megjeleníti a kommunikációelméletet és főként anreflexiók, illetve a kommunikációra vonatkozó ismeretek nak gyakorlatát. A kommunikáció, a szövegértési és és gyakorlatok megjelenését jelenti. Ez tematikai bővülést szövegalkotási kompetencia fejlesztése átszövi a tankönyv jelent és alkalmazkodást is a tudományosság fejlődéséhez. egészét. A lényegesebb változás az a szemléletbeli áttörés és A változás a nyolcvanas évektől kis lépésekben indul, és annak a gyakorlatnak a meghonosodása, hogy a gyereknek lényeges változás a 2000-es évek tankönyveiben valósul nem kőbe vésett ismereteket kell megtanulni a nyelvtani meg. Ugyanakkor sajnálatos módon e tankönyvsorozat rendszerről, hanem a nyelv működését és használatának szerkezetének gyengesége nem engedi, hogy ez az újszerűség módját kell elsajátítani. A kommunikációelmélet tanításánál látványosan kerüljön előtérbe. azonban rendkívül sajnálatos, hogy szinte alig épít a A tankönyvek szerkezete e tekintetben nem egyenletes, a tanulói aktivitásra és a tanulók közötti együttműködésre. modernebb tudásanyag csak nagyon későn jelenik bennük, A tananyag csak betű marad, és nem válik a hétköznapi gyakorlat részévé. Témakörök Komoly hiányossága az összes tankönyvnek, hogy Nyelvtan Témakörök Azonos témaÚj témakörök Kihagyott témamagának a tudománynak az száma körök száma száma körök száma egyes területeit, a területek NY/1970/5-6.o 6 bővülését, a lehetséges vizsgálati módokat és módNY/1980/5-6.o 8 5 3 1 szereket teljesen figyelmen NY/1990/5-6.o 10 5 5 1 kívül hagyja. Ez azért is NY/2000/5-6.o 11 5 6 1 nagy kár, mert így a diákok mindenképpen érintetlenek NY/1970/7-8.o 7 maradnak a tudományos NY/1980/7-8.o 9 5 4 2 megismerés folyamatától és NY/1990/7-8.o 10 6 4 1 általában a tudományos megismerés nehézségeitől. A nyelvNY/2000/7-8.o 16 4 12 3 tudomány fejlődésének elmúlt A tematikai változások
2006. december
11
Ta n u l m á n y néhány évtizede, a kutatási irányok változásának tanulságai erre kitüntetetten alkalmasak lettek volna. A tematikai bővülés a kommunikációelmélet beemelésével lehetőséget ad arra is, hogy a tankönyvek anyaga a diákok számára „fogyaszthatóbb”, azaz életközelibb, gyakorlatközelibb legyen. Az életszerűség szempontja tekintetében ezért lényeges változást szintén a 2000es év tankönyvsorozata hoz, mely a kommunikáció írásbeli és szóbeli gyakorlatának beemelésével alapvetően megváltoztatja a tematikát- a témák feldolgozási, értelmezési módját -, a tankönyvek viszonyát a diákok életéhez, életkori sajátosságaikhoz, és olyan használható tudás irányába viszi el a nyelvtantanítást, amely jó iránynak látszik. Kár, hogy a tankönyv nem képes törekvéseit a gyakorlatban teljesen megvalósítani. A korábbi sorozatok meglehetősen életidegen módon foglalkoznak a tananyaggal, szem elől tévesztik azt a tényt, hogy a nyelv és a nyelvhasználat minden diák hétköznapjainak alapvető és egyik legnyilvánvalóbb tapasztalata. Az alkalmazható tudás legfontosabb eleme, hogy az irodalomtanítással együtt a szövegértési és szövegalkotási képességet minél erőteljesebben fejlessze. A tanulhatóság és taníthatóság szerinti összehasonlítás
Folyamatos javulás figyelhető meg az életkori sajátosságokhoz való alkalmazkodás tekintetében. A 70-es évek tankönyve nem figyel erre a szempontra, az ötödikes nem különbözik ebből a szempontból lényegesen a 8. osztályosoknak szóló tankönyvtől. A szöveg, mivel nagyon lényegretörően és röviden akarja a tananyagot átadni, sokszor nehezen érthető, s ezért nehezen tanítható és tanulható, leginkább a magolásra alkalmas. A 2000-es tankönyv épít azokra a tevékenységformákra, melyek az ötödikes korosztályt jellemzik, kihasználja a gyerekek aktivitását, a közösen végzett tevékenység pedagógiai lehetőségeit. A könyv gyengéje a struktúra. Azt a jó arányt, amit megvalósít a modern és a hagyományos ismeretek között, nem tudja formailag érvényesíteni, így az a fajta nagyon pozitív törekvés, hogy a hagyományos nyelvtani ismeretek körét is bevonja a kompetenciafejlesztésbe, időnként bizonytalanná és esetlegessé teszi a tankönyv szerkezetét. Motivációs szempontból a kommunikációelmélet szerepeltetése, és ezzel az életszerűbb tartalmak megjelenése nagyon hasznos, a gyakorlatoknak is sokkal inkább ebbe az irányba kellene mutatniuk. Folyamatos javulás észlelhető a tipográfiai elrendezés, az illusztrációk minősége és motiváló ereje, valamint a szövegezés érthetősége, érdekessége szempontjából. A diákok motiválása, a tanulási kedv felkeltése és fenntartása szempontjából ez nagyon fontos.
Jól látható, hogy a hagyományos feldolgozásban a leíró nyelvtan anyaga nem változott, ugyanazt az anyagot és nagyon hasonló szemlélettel tanítja minden könyv. A tankönyvek makrostruktúrájában csak a kommunikációelmélet meg- Az ismeretanyag mennyisége és tartalma jelenése jelent másságot, egyébként alig változtak valamit az anyagrészek megjelenései. A vizsgált témakör minden időszak könyveiben „A szó” A tartalmi kérdések mellett a tankönyvek másik nagyon című tematikus blokk volt. Ezzel értelemszerűen minden fontos vizsgálati területe az, hogy hogyan segíti a diákokat tankönyv foglalkozik, de minden tankönyv kicsit másként. a tanulásban, az önálló munkában, mennyire tanulható, Vagyis jól mutatja a változásokat. használható, mennyiben igényli a pedagógus és a diák vagy A nyelvtan tankönyvekben az ismeretelem valójában a diákcsoport közös, illetve önálló munkáját. A nyelvtan leginkább a szakszót jelenti. tankönyvek sajátos helyzetéből következik, hogy e szempont Látható, hogy a tankönyvi fejezetek sok szakszóval is szorosan kapcsolódik a tartalmi, tematikai bővüléshez. operálnak (oldalanként 2,66-4 eltérő szakszó jelenik meg), A 90-es évektől kezdve különülnek el az alap- és kiegészítő ezt az magyarázza, hogy más típusú ismeretelemet nem információk a tankönyvben. Tanulóknak szóló kérdések és használnak. Ez a sajátosság a szöveget rendkívül nehezen feladatok a 2000-es évek tankönyveiben jelennek meg. Ezek érthetővé és tanulhatóvá teszi a diákok számára, sajnos között reprodukáltató és gondolkodtató kérdések egyaránt ez a magolás számára is jó terepet ad. Az igazi problémát vannak. Megjelennek már önálló kutatómunkára ösztönző azonban nem az oldalanként újonnan megjelenő szakszavak feladatok is. Zavarja viszont a tanulhatóságot a tankönyv Szakszavak száma szerkezetének esetlegessége. A tankönyv végén található öszTémakör címe Oldalszám Egymástól Szakszefoglaló táblázat röviden, eltérő szakszavak lényegretörően tekinti át az éves szavak száma tananyagot. NY/1970/5. A szó 18 48 366 Feltűnő, hogy a 2000-es NY/1980/5-6. A szavak jelentése 20 67 378 évek tankönyve kivételével és szerkezete egyik sem ad aktivizáló, a NYY/1990/5-6. A szavak jelentése 15 60 310 diákok együttműködését, közös és szerkezete munkáját segítő kérést, ugyanígy nem igénylik a tanuló önálló NYY/2000/5-6. A szavak jelentése 13 50 204 véleményét sem.
12
2006. december
Ta n u l m á n y
jelentik, hanem az összes szakszó száma oldalanként. Ez az érték rendkívül magas (oldalanként átlagban 15-21 szakszó ismétlődését jelenti). A helyzetet az is bonyolítja, hogy az egyes, hétköznapi értelemben is használt szavak jelentése időnként megegyezik, időnként viszont lényegesen eltérhet a hétköznapi használattól, tehát a diáknak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a tananyagot ahhoz, hogy tisztában legyen a jelentésükkel. Ha az egy oldalra vetített átlagos ismétlések számát tekintjük, folyamatos csökkenést látunk a hetvenes évektől kezdve napjainkig. A fogalommagyarázatok tekintetében mind a négy tankönyvsorozat (fejezet) hasonló módon jár el. Definíciókkal, induktív, illetve deduktív magyarázatokkal mindegyik tankönyv él, az igazi probléma azonban az, hogy a kifejtettség mértéke nem megfelelő a tankönyvekben. Gyorsan, szinte érintőlegesen haladnak át a tananyagon, nem hagynak időt az igazi elmélyülésre. A szakszavak sűrű ismétlése nem helyettesítheti a fogalmak és struktúrák részletes kifejtését. A definíciók túl szárazak, életidegenek, az idézetek példaként való használata nem helyettesítheti azt, hogy a diák ráismerjen saját nyelvhasználatában is a példa- és mintaértékre. Valójában erre kellene a hangsúlyt helyezni, megteremteni a kapcsolatot a nyelvtudomány tárgya és a diák hétköznapi nyelvélménye között. A szakszavak körkörösen, egymást magyarázva kerülnek elő, s egy-egy szó különböző kontextusú jelentkezése mindig hozzátesz valamit a korábbi ismeretekhez. Ebben nincs lényeges különbség a négy évtized azonos tankönyvi fejezetei között. (Az ismétlések fokozatos csökkenése azonban pozitív változást takar!) Ez egyébként adódik abból a tulajdonságból is, hogy a nyelvtan tantárgy szakszavai sok más területen, így a hétköznapi életben is használatosak, ezért bizonyos jelentések ismeretét a tankönyvszerzők már adottnak vehetik, és veszik is. A 2000-es éveket megelőző tankönyvek használják és magyarázzák a fogalmakat,
2006. december
de nem próbálják kiépíteni a fogalmak rendszerét. A 2000es tankönyv sikerrel tesz erre kísérletet, mégpedig úgy, hogy modellek és sémák alkalmazásával próbálja megmutatni az egész struktúrát, az új fogalmak bevezetését pedig összefüggő sémákkal teszi átláthatóbbá, érthetőbbé. Azonos módon, következetesen viszi végig a sémákat, azoknál a tanulói csoportoknál azonban, ahol ez az elvontsági szint még nem követhető, a pedagógusnak kell szemléletesebb módon (pl. rajzokkal, képekkel) érthetőbbé tennie az összefüggéseket. A 70-es évek tankönyve is épít részben erre a vizuális „mankóra”, ott viszont az összefüggő sémák hiányoznak, s így kevésbé válik átláthatóvá a rajzokon keresztül a rendszer egésze. Illusztrációk A tankönyveken e tekintetben bőven lenne mit fejleszteni, főleg azért, mert nagyon egysíkúan válogatnak az illusztrációs lehetőségekből. A megértést leginkább segítő ábrák a NY2000/5 tankönyvben vannak. Ugyanakkor ebben a könyvben kevesebb az illusztráció, mint a korábbi tankönyvekben.
13
Ta n u l m á n y de bonyolultabb, gondolkodtató, kreatív, problémamegoldó feladatokat adjon (természetesen még főleg induktív technikákkal), hogy a diákok aktivitását fel tudja kelteni, és ki tudja használni. Összegzés Összegzésként megállapítható, hogy bár a tankönyvekben a hetvenes évek óta az ismeretanyag menynyisége bővült, ezt ellensúlyozza a * A vizsgált témaköre: A szó jobb szövegezés, az ismeretelemek ** A vizsgált témakör címe: A szavak jelentése és szerkezete és a szakszavak bővebb, jobb, több *** A vizsgált témakör címe: A szavak jelentése és szerkezete példaanyaggal alátámasztott meg**** A vizsgált témakör címe: A szavak jelentése, A hangalak és a jelentés kapcsolata jelenítése. Ugyanakkor az ismeretanyag mennyiségi bővülése sajnálatos A mintaszövegek is rendkívül fontosak, látható, hogy ezzel módon igen kevéssé jelenti csak a nyelvtudomány moleginkább a 70-es évek tankönyve élt, sajnos a későbbi dernebb tartalmainak és szemléletének megjelenését a tantankönyvek, főleg a 2000-es évektől nem használják ilyen anyagban. Ahhoz, hogy egy tankönyv korszerű legyen, gyakorisággal ezt a megértést nagyon jól segítő lehetőséget. nem elégséges az, hogy a szövegezése és az anyagok módÁltalános tendenciának szertani feldolgozása valóis látszik, hogy az oktatás ban és látható módon kevésbé hisz a nem vizuális korszerűsödik. A magyar elemek hatékonyságában. nyelvtan tantárgy tartalmának és szemléletének Kérdések, feladatok alapvetőmódosítására, korszerűsítésére lenne szükA tankönyvekben áltaség, egy másfajta nyelvlában nagyon kicsi a kérszemléletre, a nyelvhez és dések és feladatok menya nyelvtudományhoz való nyisége, e tekintetben modernebb viszonyuláskirívó példák a 80-as, ra. Nem elégséges csak 90-es évek tankönyvei. a preszkriptivitás és Bár ezekhez kapcsoltan deszkriptivitás hangsúlyfeladatgyűjteményekben ozása és kitüntetett szerejelennek meg a kérdések peltetése, építeni kellene és a feladatok, ugyanakkor alapvetően a nyelvi kreaa teljes kihagyás így is tivitásra, a nem tudatos megkérdőjelezhető szerzői gyakorlat, a kérdések és feladatok nyelvről való tudásra, a nyelv játékos és költői lehetőségeire szerepét nem képes kiváltani egy feladatgyűjtemény, hiszen is. Feltehetően nem jó gyakorlat az, hogy a kommuaz általában más célokat szolgál. nikációelméleten kívül a modernebb nyelvtudományi eredKevéssé változatosak a feladatok. Gyakorlatilag három mények kevéssé és akkor sem meghatározóan jelennek meg alaptípus létezik: ismeretek felidézése; bizonyos egyszerű a tankönyvekben. grammatikai transzformációk elvégzése (pl. raggal való Tehát pedagógiailag egyre korszerűbbek lettek a tanellátás, elemekre bontás, stb.); illetve gyűjtőmunkák, könyvek, szemléletükben azonban nem tudják tükrözni azt melyek többségükben szinonímák vagy szómagyarázatok a változást, ami a strukturalizmus után a nyelvtudományban gyűjtésére korlátozódnak. A feladatok rendkívül egyszerűek, lezajlott és ma is zajlik. Ezek a kérdésfeltevések és ritkán követelik meg többféle tudásanyag összekapcsolását, problémamegközelítések nem csak hogy érdekesebbé általában egyfajta ismeret mechanikus alkalmazását tehetnék a tananyagot, de motiválni tudnák a tanulókat, jelentik, nem igénylik a kreatív gondolkodást vagy a közös s rámutatnának arra, hogy a nyelvről való tudás és a munkát. A feladatok típusait és összetettségét tekintve nyelvtudás nem azonos a szűken vett grammatikával. Ez a sajnos nincs lényeges változás a mai és a 30 évvel ezelőtti változás talán a tantárgy megítélésén is sokat javíthatna. tankönyvek között. Éppen az ötödikes könyvben lenne fontos, hogy a korosztálynak megfelelő életkori szinten, Kerber Zoltán
14
2006. december
Könyvajánló
Hol van Rejtő Jenő? Igazságtalan az irodalomtörténet az egyik legolvasottabb magyar íróval. Kerülik őt a hivatalos irodalmárok évtizedek óta, hiába a legidézettebb téma társaságokban egy-egy hősének kalandja vagy mondása. A fűtőként és pincérként dolgozó Fülig Jimmy kalandja a malájjal, vagy Gorcsev Iván Nobel-díja huszonéves kora elején, mind generációról generációra szálló történetek. Közös szóhasználatot segítő mesék. Mindenki tudja, hogy Piszkos Fred, a kapitány mindig „kavarja” az eseményeket (egyesek legnagyobb sajnálatára). Török Szultán helyesírása élményszámba megy, még a leghátrányosabb helyzetű, sok gyenge helyesírást látott pedagógus is mosolyog, és nem nyúl toll után, hogy egyest adjon vagy buktasson. Rejtő Jenő évtizedek óta a legolvasottabb magyar író. Rövid élete alatt számtalan könyvet írt. A legismertebbek a P. Howard néven napvilágot látott lektűrök, amelyek a hazai ponyvairodalom fejedelmévé tették. 1905-ben született Budapesten, a jelenlegi Terézvárosban. Apja, Reich Lipót nyomdai tisztviselő volt. Tisztes polgári létben nevelte három fiúgyermekét. Jenő iskoláit a környéken végezte. A Kertész utcába járt, de kicsapták a polgáriból, mert szájonvágta egyik tanárát, aki zsidózott. Életéről keveset tudunk, inkább anekdoták, legendák maradtak fenn róla. A pesti kávéházak világából indult élményszerző európai csatangolásra, miután elvégezve Rákosi Szidi színiiskoláját, egy előadáson, a Budai Színházban beteghordóként elejtette a kor jeles művészét, Törzs Jenőt. A bivalyerős Rejtő előbb Berlinben, a híres rendező, Reinhardt mellett tanult, majd lovakat csutakolt Hamburgban egy magyar zsoké mellett, azután hamisított illatszerekkel kereskedett Párizsban vagy Hamburgban. Sok titok, bizonytalanság jellemzi regényes életét. Később heringet is halászott Svédországban, építőmunkás volt Genovában, majd napszámos egy vándorcirkuszban, gobelinkereskedő Zürichben, de volt potyautas is Oranban. Hazatérte után a Japán Kávéház volt a törzshelye. Amikor rosszul állt, a pincérnek kéziratával fizetett, aki a szerkesztőségben váltotta azt pénzre. Így hitele mindig volt Rejtőnek. Volt időszak, amikor kétezer pengőt is keresett, de vonzotta a kártya és a rulett. Budán, egy elmegyógyintézetben tartottak fenn neki egy szobát, ott lakott. A kikötők, a Szahara nagy ismerője lett. A fekete humor jellegzetesen pesti értelmiségi, kicsit cinikus, gyanakvó,
2006. december
intellektuális változata jelenik meg írásaiban. Azt vallotta, hogy „nincs a dolgok között okszerű összefüggés”. Megfogalmazásai frappáns telitalálatok. Rá és figuráira szűkszavúság jellemző. Hőseinek belső világa másodlagos számára. Nem az emberi lelket kutatja, nem elemzi a belső rezdüléseket, hanem a tényeket mondja, a cselekményre összpontosít, az értékelést ránk bízza. Kitűnően ébren tartja az olvasókedvet. Történetei sok helyszínen játszódnak, tele izgalmas kalandokkal. Hősei különféle alakok, de mindegyiket valamilyen tehetség jellemez. Vagy nagy pofont tud adni, vagy Nobel-díjat „nyer” kártyán, vagy képes úgy kavarni a dolgokat, hogy megkaparint egy cirkálót. Rejtő szerint a világ viszonylagos, bármi megtörténhet, minden szándék és ambíció kérdése. Nála a helyzet mindig bizonytalan, nem boncolgatja, hogy hőse azért nem szól, mert nem mer, vagy nem tud. A három testőrrel Afrikában járunk, Az elveszett cirkáló a görögországi Pireuszba kalauzol. A kikötői élet mindenütt változatos, hiszen ez az átutazók világa. Megérkeznek, rakodnak, mindig van náluk valami eladnivaló, általában nem a hivatalos utat bejárt vámszabályok szerinti. A kikötő világa sokféle embert, szokást is jelent. Nem a szegénység jellemző rá. Rengeteg az áru, munka mindig akad, lehet rakodni, eladni, hajóra szállni és hónapokig utazni. Az ideérkező emberek sokfelé jártak már, ismerik jó néhány nép kultúráját. Sok hasznos dolgot tapasztaltak már, és itt alkalmazhatják ezt a tudás, tanulnak is egymástól. A kikötők napról napra változnak. Mindig más emberek lakják, olyan ott az élet, mint egy szállodában, nem mint egy bérházban. Vonzó világ, még akkor is, ha sok rosszszagú sikátor van a
15
Könyvajánló parton. Ott a nevek nem érdekesek, ezért írja Rejtő, hogyha valaki jól szurkál, azt „Bicskásnak” hívják, ha csúnya a bőre, ő a „Ragyás”, ha vörös a haja, akkor a „Rozsdás” nevet kapja. De ezek a nevek egy új helyen, új kikötőben már nem léteznek, eldobhatóak. Az eredeti név nem érdekes, néha nem is célszerű a használata egy-két korábbi stikli miatt, mert haragosa, irigye mindenkinek lehet. Ez a titokzatosság adja a kikötők egyik izgalmát, és ebben Rejtő különféle hősei otthonosan mozognak. Szabad emberek vágyakkal, tervekkel, korlátlan lehetőségekkel. Van, aki úriember volt, van, aki az lett, és mindenki szerepe szerint viselkedik. Ha hajóparancsnok, akkor fehér kesztyűt húz. Rejtő polgári nyelven ír az alvilágról, szóhasználata ebből a világból származik. Nyelvezetét leleményes szófordulatok jellemzik. A lopott holminak „ellenértéke” van, a verekedéshez érkezők „további ügyfelek”. A kocsmai veszekedés „vita” „gyanús elemek” között. A hajókatasztrófa megfogalmazása így hangzik: „kissé meglazult a túlnyomóan nedves időjárástól”. A halál „az elmúlás tiszteletre méltó aktusa”. Rejtőnél papírja bárkinek lehet, és nem is akármilyen. Az ügyfél válogathat. Kaphat beutazásra, letelepedésre szólót. Lehet dán belgyógyász, angol petróleumkutató, szabad kutatási engedéllyel, ajánlólevéllel. Árukat a veszélyesség és viszonylagosság határozza meg. Regényeiben a természet a legfontosabb szereplő, a trópusokon a legszigorúbb úr a járvány, a tengeren a víz, és másféle etikettet ír elő Afrika gyilkos klímája. Az ember kiszolgáltatott művei világában, de az alvilági alakok sem rémisztik az olvasót, sőt megnyerik bizalmunkat. Mindenkiben találhatunk valamilyen értéket, szerethetőt vagy tisztelhetőt, és várhatunk tőle mulatságos megfogalmazást vagy cselekedetet. Regényeiben nem a hivatalos jog vezeti a hősöket, hanem az ösztöneik és az ököljog. Többnyire törvényen kívüli figurák élik az életüket a kikötőkben, az idegenlégióban vagy egy kísértethajón. A túlélés ösztöne és a pénz hajtja őket. A pénz, amit nem is becsülnek igazán, hiszen életformájuk a csavargás, a kaland keresése. Nem akarnak változtatni, kocsmai beszélgetés és hajózás nélkül nem tudnak élni, ebben vannak otthon. Kártya, ital, verekedés, egy kis szerelem, és a nagy kaland iránti vágy tölti ki életüket. Az a legény, aki ebben jó, sikeres. Minden percben győztesnek kell lenni. Biztonság nincs, ellenben veszély van, hiszen távol élnek a jogrendtől. Az időnként megérkező rendőrség egyiküket sem nyugtatja meg, hiszen bármikor fejükre olvasható valamilyen korábbi félrelépés, stikli. Ilyen törvények uralkodnak: „az nevet, aki először üt”, és „egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme”. Egy háborús, gyilkoló korban nevetett a borzalmakon és saját kiszolgáltatottságán. A kor nem kegyelmezett neki, munkaszolgálatra vitték, hiába volt idegileg gyenge. A voronyezsi tűzvonalban halt meg 1943 újév napján. Hősei titokzatosságával vetekszik az irodalomban elfoglalt helye, ahol ő van is, meg nincs is.
Tovább Massiliába Éppen két hónapja, hogy az újság hasábjain szót ejtettünk az Agave Könyvek méltán népszerű Gordianus sorozatáról, amely kötetről-kötetre az ókori Rómába repíti az olvasót. A történet középpontja minden esetben egy-egy rejtély (a politikából és cselszövésekből fakadóan rendszerint egy haláleset), amelynek megoldása valamilyen úton-módon a regény főhősére, a Nyomozóra hárul. A legutóbbi – Rubicon – regényt követően a kiadó nem pihent, és szem előtt tartva a karácsonyi időszakot, továbbá a rajongók újabb kötet utáni vágyát, késlekedés nélkül publikálta a regényfolyam hetedik részét. Az Eltűnt Massiliában – a korábbiaktól némileg eltérően – szinte egyenes folytatása a megelőző kötetnek, hiszen annak záró momentumát – Gordianus fiának, Metonak a váratlan eltűnését – teszi a cselekmény központi tárgyává. Bár mindenképpen hasznos – de főleg élvezetes – az előzmény ismerete, a regény önmagában is megállja a helyét, csupán néhány utalás, apró momentum lehet homályos az új olvasó számára. Steven Saylor ezúttal is a tőle elvárható mesteri munkával csavarja a szálakat, élvezetes történetet, korhű megjelenítést, és ügyes meglepetéseket nyújtva az olvasó számára. A Gordianusfolyam tehát ismét egy remek darabbal bővült, egyetlen hibája talán a terjedelme, amelyen az elszánt „utazó” nagyon hamar átrágja magát. (bp)
Novák Imre
16
2006. december
Olvasóink írták
Kisiskolák S.O.S. kiáltása! Az elmúlt hónapok, talán évek módszeres leszólásává vált, hogy a kisiskolák csak a hátrányokat termelik újra. A minap az MSZP Frakcióvezető Asszonya sajnálkozott valamiféle ollón, ami állítólag egyre jobban szétnyílik... Felelős politikai vezetők, oktatási miniszterünk és még miniszterelnökünk is szomorú arccal közölte és közli azóta is, hogy egy falusi iskolában olyan hátrányokat szenved a gyermek, melyeket felnőtt koráig sem hever ki. A Nagytiszteletű Hölgyek és Urak, ha bekukkantatnának egy ilyen műintézménybe, persze nem nagy csinnadrattával kivonulva, hanem csak úgy csendesen beülve egy padba, akkor talán megláthatnák, hogy napjaink egyik rákfenéjének a megoldása ezekben a kisiskolákban napról napra megtaláltatik. Ezeken a helyeken még létezik a nevelés, ezekben a kis osztálylétszámú közösségekben a gyerek egyéniségét építik fel a pedagógusok. Jó ideje szemmel követem a nálunk végzetteket és elmondhatom, hogy nálunk is vannak jó képességűek és kevésbé jók, amit a középfokú tanulmányaik is hasonló arányban tükröznek, és nem tapasztalható törés, zökkenő, amikor iskolatípust váltanak. Nincs két egyforma gyerek, de talán ezt az egyet nem kell bizonygatnom. Megfigyeléseim szerint ezek a gyerekek jól megállják a helyüket a budapesti középiskolákban is, sokszor bőven lekörözve nagyiskolából jött társaikat. Van egy fontos muníciójuk: mintha a falusi intézményekben emberséget is tanulnának. Nem szeretném elkiabálni, de nagyon úgy tűnik számomra, hogy sok erkölcsi támadást tudnak elhárítani, valahogy jobban tudnak dacolni a droggal és sokféle bűn útjára vivő hatással... Persze ezekre sem lehet általánosságokat húzni, de az én megfigyeléseim ezt igazolják.... A kommunikáció jó ideje készíti elő, hogy ezeket a családias iskolákat be kell zárni. Ha valami csodaképp még létezik felső tagozat ezeken a helyeken, akkor immáron eljött az idő, hogy lakat kerüljön rájuk. Frakcióvezető Asszony szerint ezekről a helyekről, aki teheti, menekíti gyermekét... Drága Hölgyem, tévedni tetszik! Nem így van, mert csak, hogy ne menjek messzire, kis falunk polgármesterének gyermekei is ide jártak, mint mindenki más. Az itt tanulókból is lettek tanárok, orvosok, netán mérnökök és persze tisztességesen dolgozó szakmunkások is... Mit nem mondok, én is ide jártam iskolába... Jelenleg sincs eljáró tanulónk (1-2 hatosztályos gimnáziumba járót kivéve), pedig itt nálunk ráadásul – mily szörnyű még a szavakat leírni is – összevont osztályok vannak sok-sok évtizede és két éve ünnepeltük, hogy 300 éve folyamatosan van oktatás itt.
2006. december
Hogy nálunk még azt is tudjuk, hogy mit álmodott a gyerek? Hogy minden tanulóra személyre szabottan alakítgatjuk a mindennapok tudományait? Tudom, ez sokaknak szinte semmit nem mond... Hogy pl. szeptemberben egy kis elsős csak úgy odaállhat az igazgató bácsija elé, a kabátujját húzogatva, hogy „tessék a cipőm bekötni, mert én még nem tudom...”... Hogy is vannak ezek a dolgok a sokszázfős „iskola-gyárakban”, ahol huszonharmincfős osztályokban rentábilisan ténykednek? Biztosan vannak felszerelésbeli hiányosságok nálunk, de még léteznek lelkes, jól felkészült, elhivatott pedagógusok, akik egyéniségükkel sokszor tudják pótolni... Hogy mit is? Nem is tudom, hiszen azért már a legkisebb helyen is jelen van az INTERNET, ahonnan korlátlanul és szinte azonnal elérhető az információ. Az alapeszközök mindenütt adottak, a tankönyvek pedig ugyanúgy szabadon választhatók, mint a nagy városi iskolákban. Mindig a szakos-ellátottságot hozzák például a nagyok, pedig ez is javarészt megoldott, hiszen ezekben a kisiskolákban jól bevált gyakorlat a kis óraszámokra óraadókat alkalmazni... Ezeken a településeken javarészt már elvették a postát, most aláássák az iskoláikat, és önkormányzataikat is szép lassan megsemmisítik. Hát nem kell Magyarországon vidék? Ezeknek az embereknek minden gyökerét el kell szaggatni? Azok a gyerekek, akik iskoláskorukban nem kötődnek településükhöz, hiszen anyák napját nem itt köszöntik, nem itt farsangolnak, netán a kiszézés hagyományát sem itt elevenítik fel, nem várják együtt szüleikkel, nagyszüleikkel a kultúrházban a mikulást, nem díszítenek iskolai karácsonyfát..., és az az élet teljesen eltűnik a kis falvakból, amit gyerekeink jelentenek, akkor mivégre maradjon meg a magyar falu? Gazdaságosságot számolni jégszívűség, amikor emberpalántákról van szó, amikor egyéniségek kialakulásáról beszélünk, amikor gyerekeink jövőjéről beszélünk. Ne hamisságokkal, légkondicionált irodákban elképzelt élethelyzetekkel traktáljuk az embereket, hanem hagyjuk élni a vidéki embert is, meghagyva méltóságát, hiszen talán őket is megilletik azok a jogok, amik a városiakat. Ne töröljük el a vidéket, mert azt nem lehet négyévente elpusztítani, majd újraéleszteni... Zsiga Tamás, egy kisiskola igazgatója
17
Beszámoló
Példa és cél: az egyetemes tudás Ünnep Kós Károly születésnapján
A budapesti Kós Károly Ének-zene Emeltszintű Általános Iskola tanárai és diákjai – szokásaiknak egyébként a legteljesebb mértékben megfelelően – ebben a tanévben is vajmi kevés időt töltöttek ünnepség és arra való készülődés nélkül. Noha saját kezdeményezését az Oktatási Minisztérium két éve szünetelteti, Holtságné Csipán Ágnes igazgató asszony és munkatársai folytatják az Iskolai emlékezet programot: november 27-én „Tafota Anna” földrajz-biológia termet avattak. Zenei iskola lévén az október elsejei Zene Világnapja egyik legjelentősebb esemény az életükben, s minthogy a hagyományápolásra különös gondot fordítanak, október hatodikán az aradi vértanukról, huszonharmadikán pedig az 1956-os forradalomról és szabadságharcról idén is megemlékeztek. Az iskola legnagyobb eseménysorozata azonban még csak ezután következett. – A Kós ünnepségsorozat nyílt napokkal kezdődik. Ez azt jelenti, hogy az órákon a szülők is részt vehetnek, és hívjuk őket a tanításon kívüli foglalkozásokra is – tájékoztatott az igazgató asszony. – A Kós-heteket rendszerint november közepén nyitjuk, hiszen karácsony közeledtével a szülők is egyre elfoglaltabbak. Hagyományos karácsonyi hangversenyünket december 15-én tartjuk a szomszédos Városmajori Gimnáziumban. Az eseménysorozat csúcspontja általában december 16-a, Kós Károly születésnapja. Mivel idén szombatra esik, ezért most 22-én, pénteken tartjuk. Ilyenkor egésznapos ünnepséggel emlékezünk iskolánk névadójára. – Különös élményt jelenthet olyan iskolába járni, amelyet névadója tervezett és épített. – Műemlék jellegű épületünk 2010-ben százéves lesz. Tíz éve felújították, de egy ilyen régi épületben valahol valamit mindig javítani kell. Azt hiszem, az épület sugallja, hogy nagyon figyelünk és vigyázunk rá. Költségvetésünk ugyan nem tud ehhez forrást biztosítani, sokat áldoznak viszont a szülők az alapítványunkon keresztül, a karbantartás jó részét pedig természetesen az önkormányzat fe-
18
dezi. A biztonságos környezetbe az is beletartozik, hogy milyen az épület, mit mutat megjelenésében, esztétikájában. Ettől is függ, hogy szeretettel jön-e be a gyerek és jól érzi-e magát benne, az oktatáson, nevelésen túl nyújt-e neki még valami pluszt a szellemisége is. – Az Önök intézménye tele van ilyen pluszokkal… – Noha a nevünkben az szerepel, hogy emeltszintű ének-zeneoktatás, szívvellélekkel a komplex művészeti nevelést valósítjuk meg. A mi oktatásunk tehát nemcsak az ének-zenében,
hanem a képzőművészetben, vagyis a vizuális kultúrában, a néptáncban, a dráma- és színjátékban, a hon- és népismeretben is megjelenik. Ezt az ismeretkört hatodik osztályig minden gyerek óratervbe építetten kapja. Hetedikre, kiskamaszkorhoz érve önállóan választhatják ki, hogy melyiket folytatják, néptánc vagy színjátszó szakkörbe járnak-e tovább, vagy honismerettel foglalkoznak. – Ebből kiindulva bizonyára a Kós-napi program is meglehetősen gazdag. Milyen műsorok szerepelnek benne? – Valóban az a célunk, hogy a gyerekek ne csak elmondhassák, hogy ők a Kós Károly iskolába járnak, hanem tisztában legyenek azzal is, hogy ki volt Kós Károly, milyen szellemiséget hagyott ránk örökül. Magam is polihisztornak tartom, hiszen az élet és a művészet több területén – irodalomban, építészetben, a népi hagyományok feltárásában – alkotott maradandót. (Könyvtárunk számos könyvet őriz róla.) A Kós-napon igyekszünk minél többet bemutatni az igazi értelemben vett, régi népi hagyományos foglalkozásokból, mint például a nemezelés. Csuhéból szinte mindig készítünk valamit. Összekapcsoljuk a
2006. december
Beszámoló karácsonyi ünnepkörrel, s rögtön ajándékot is készítünk, mindig csak természetes anyagokból. Egy iskolának tudniillik – véleményem szerint – az is feladata, hogy szeretetre tanítson. A gyereknek át kell éreznie, hogy az általa készített tárgyak sokkal több szeretetet sugallnak, mert addig is az ajándékozottra gondol, ameddig kitalálja és elkészíti. Ezekről a foglalkozásokról sok pozitív visszajelzést kapunk a szülőktől és a gyerekektől is. Balladák, történetek feldolgozása mindig szerepel a programban, mint ahogyan a különböző korosztályok számára – életkori sajátosságaiknak
megfelelően – hirdetett vetélkedő vagy tanulmányi verseny is. Utóbbiaknál nyilván arra törekszünk, hogy a gyerekek örömüket leljék benne, ne pedig szorongással töltse el őket. És nem maradhat el a meseolvasó délután sem, ahol elmondhatják kedvenc versüket vagy meséjüket. Ez mind-mind belefér december tizenhatodikán. Egyik alkalommal nyílt táncház is szerepelt a programban. Minden évben változatos, mert mindig más kolléga kapja a feladatot. Az, aki vállalja. Akinek vannak ötletei. Aki megérett arra, hogy ő is megpróbálja. Ez a tantestületben magunk között egyúttal egy elismerés is.
– Az iskola Kós-plakett díjat is alapított. Kik kaphatják, és ennek az átadása mikor történik?
elismertté váljon. Titka egyrészt abban rejlik, hogy alapítása óta folyamatosan fennáll, másrészt a tudósgárdában, akik generációról-generációra adják a stafétát. A hagyomány és az innováció fellegvára egyszerre, vallják sokan. A 20. század második felében ugyanis számos laboratóriumot hoztak itt létre, s a város kereteit kiterjesztve amerikai, kínai és japán kutatóműhelyeket is felállítottak a világ távolabbi pontjain működő kiváló egyetemeken. Kikerekedett szemmel bámulok a pincérre, mikor eddig még nem látott méretű krumplim hozza paradicsomos babszósszal és reszelt sajttal a tetején. Az alja a sütőben ropogósra sült. A gőzölgő „krumplicsoda” a számban szinte elolvad, olyan finom. Lassan megszokom, s újra tudok koncentrálni könyvemre, és összeszedek minden beszélgetés-foszlány emléket, melyet egy Oxfordban végzett angol úriember ismerőstől hallottam. Körülöttem hu-
szonéves párok beszélgetnek, idősebb elegáns hölgyek kekszet majszolnak, teázva társalognak barátnőikkel. Belemélyedek könyvembe… Állítólag a világ több mint 130 országa képviselteti magát a diákok, s mintegy 80 a professzorok körében. A tanítás a nálunk idén bevezetett bolognai, azaz kétlépcsős rendszerben működik. Az egyetem karokból, tanszékekből és kollégiumokból áll. Mi akkor a különbség, hisz ez itthon is így van? Nos, itt a diákok a kollégiumokban tanulnak tulajdonképpen. Más, hogy már bachelor szinten is van személyes tutoruk, aki mindennap foglalkozik velük az egyetemi kurzusok után. A kollégium nem csak alvóhely, de kiváló konyhája is van mindnek, ami az itteni árak mellett megfizethető. Egyébiránt Angliában, mint köztudott, van tandíj, de ezt a diákhitel teljes egészében fedezi. Ennek ellenére egy oxfordi diploma elég költséges, ezért
– A Kós-plakettet 1983-ban alapítottuk pedagógusok és diákok részére. A díjazott pedagógust titkos szavazással választja ki a tantestület, a gyerekeknél pedig meghatároztuk, hogy mit kell elérniük az elismerés elnyeréséhez. Korábban a Kós-napon adtuk át, de megfelelőbb időpontnak találtuk a tanév végét, így az utóbbi években tanévzáráskor vehetik át a kitüntetést az arra érdemesek. Varga Gabriella
Oxfordi séta Nemrég Oxfordban jártam és ámulva szívtam magamba a tudással átitatott levegőt. A városban sétálgatva azt éreztem, ez tényleg a tudás fellegvára. Belépve az ódon kollégiumok kapuján magával ragadott, hogy a falak sokszáz áttanult éjszaka és esztendő tanúi. Diákok ezrei lepik el a középkorias utcákat délután kettő körül, sokan biciklivel, mások görkorival vagy gyalog igyekeznek eljutni a tanszékről kollégiumukba. Csak pár órája érkeztem a városba, de máris zsong a fejem a sok élménytől. Legalább tíz helyen jártam már. Láttam a híres Balliol és Exeter kollégiumokat, s most a Christ Church felé veszem az irányt, de előbb egyetemista módjára beülök egy kis helyi kávézóba, és rendelek egy tejes teát meg „jacket-potatot”, azaz bundáskrumplit. Mindenre kíváncsi ínyencként izgat, vajon mit rejt a név. Amíg szerénynek ígérkező ebédem várom, szemlélődöm. Azon tűnődöm, hogyan, s miből lett ily híressé ez a kisváros. Útikönyvemben azt olvasom, hogy nem tudni pontosan, mióta van itt egyetem. Talán 1096, talán csak 1100 körül indult… mindenesetre jó régen ahhoz, hogy ennyire ismertté és
2006. december
19
Beszámoló kiváló ösztöndíj-lehetőségek várnak az itt tanulni vágyókra. Mindezek miatt majd 18 ezer diákja van jelenleg az egyetemnek, akiknek a negyede külföldi. A bejutás alapfeltétele az anyanyelvi szintű angoltudás, a vizsgák csak ezután kezdődhetnek. Az egyetemnek ma 39 kollégiuma van, melyből hétben kizárólag a master fokozatra vagy a doktorátusra készülők laknak. Ezek közül számos kiemelkedik, hiszen néhányban miniszterelnökök, másokban később híressé vált írók, költők, művészek laktak. Az egyetemre nem elég bejutni, hiszen kollégiumba is kell jelentkezni, ahol szintén szigorú a kiválasztás rendszere. Mint említettem, nem csak lakhatási és étkezési lehetőséget jelent ez a diákoknak, hanem tanulmányi, vallási, sport és kulturális programok is várják itt a fiatalokat. Az egyetem szerepe így kicsit más, mint hazánkban. Itt az előadásokon és szemináriumokon túl modern laboratóriumokat, elektronikus és hagyományos könyvtárat, múzeumot és számítástechnikai termeket biztosítanak. Mire az általános ismerkedést a várossal befejezem, indulni készülök a Christ Churchbe, ugyanis úgy hallottam, hogy ide délután érdemes inkább ellátogatni. Fizetéskor csak bámulom a számlát, mikor a krumplimért és teámért majd 4000 forintnyi összeget kérnek. Elképzelem, milyen nehéz lehet itt átlagos diákként megélni. Az út túloldalára érve egy fémkapuhoz érek, belépek és gondosan tervezett virágágyások, kert és park fogad. Néhány lépés, és a híres Christ Church, másnéven a King’s College előtt állok. Szerencsére nem sokkal kettő óra előtt érkezem, így az étkezőt is megnézhetem. Mikor az épületbe lépek, a kerengőn találom magam, ami sokban emlékeztet a kolostorokéhoz. Vajon itt szoktak sétálgatni a diákok, miközben tanulnak? Bizonyára. Most azonban a látogató gyerekcsoportok zsivajától hangos az épület. A kertben gondosan megművelt pázsit, s ittott egy kis virág. Először a híres étkezőbe vezet utam, hisz itt látható
20
az Alice csodaországban című könyv illusztrációjának néhány képe az ablakokon. Hogyan lehetséges ez? Lewis Caroll, eredeti nevén Charles Dodgson a college matematika tanára volt 1855-1898-ig, s a dékán lányaival, különösen Alice-szal igen jó barátságba keveredett. Őt akarta szórakoztatni az álnéven írt történettel, melynek alakjait jórészt a kollégium tanárairól és diákjairól formázta. Nyúl személyében például Alice édesapjára, a dékánra ismerhetünk. A terem és a lépcsőház falain híres régi diákokról szóló festményekláthatóak, köztük 13 miniszterelnöké, akik itt tanultak. A hatalmas étkezőben minden nap lehetőség van ebéd és vacsora
elfogyasztására. A bútor a 18. század óta változatlan, a hosszú asztalokat díszítő lámpások elbűvölőek, a terem fa-mennyezete pedig reneszánsz remek. A kollégium legfrissebb történelmének büszkesége, hogy itt forgatták J. K. Rowling Harry Potter című művének filmváltozatát. Továbbindulva a katedrálisba könyveket a hónuk alatt szorongató, izgatottan beszélgető és talán zh-ra siető egyetemistákkal találkozom. A katedrálisba lépve valami megmagyarázhatatlan ámulat vesz rajtam erőt. Mint egy mesebeli templom… kislámpások a padokon, halk orgonazene, ezernyi színben pompázó ólomüvegek mindenütt. VIII. Henrik újíttatta fel a templomot, amit még
a XII. században alapítottak. Többek közt Edward Burne-Jones preraffaelita festőművész munkáját dicsérik az üvegablakok. Anélkül, hogy az egész középkori épületegyüttest elemezném, megemlítem még a festmény-ritkaságokat őrző képgalériát és a könyvtárat, valamint az újabb, velencei stílust idéző lakóépületet, ahol diákok százai hajtják álomra fejüket minden éjjel. A Christ-Church-beli sétám után úgy érzem, szinte zsong a fejem a sok információtól, szívem pedig szárnyal ennyi szépség láttán. Kis sétát teszek, bóklászom a városban, bebekukkantok egy-egy kollégiumba. Diákok ezrei jönnek szembe a szűk kis középkori utcákon, sokan közülük bicikliznek, mások rég látott barátjuknak örvendeznek. Mindenki siet valamerre. Nuffield, Lincoln, Queen‘s College, hogy csak egy párat említsek közülük. Csalinkázva az utcákon a főtérre érek végül, ahol kedvemre nézelődhetek tucatnyi oxfordi emléket árusító boltokban. Póló, pulóver, szoknya, pohár, csésze, hogy csak néhányat említsek… de van itt kockássál és söröskrigli is. Ezekben a boltokban főként nem a turisták, hanem az idejáró büszke diákok ezrei vásárolnak. Az életüket meghatározó egyetemi évek után nem ritka, hogy híres, jólmenő ügyvédek, iparművészek, tudósok, vagy akár az említett politikusok legyenek belőlük. Mindenféle kutatások mellőzésével is jól nyomonkövethető, hogy a siker szinte biztos receptje egy oxfordi diploma. S akinek még ez sem elég, doktorit, illetve további egyetemi fokozatokat szerezhet itt. Én személy szerint minden magyar pedagógusnak azt ajánlanám, ha megengedheti magának. legalább egyszer látogasson el ebbe a városba, s tapasztalja meg azokat az érzéseket, melyeket akár pár óra alatt is átélhet errefelé. Ez a tudás fellegvára. Olyan magaslatokba emelik itt az emberi szellemet, melyet sehol a világon nem tapasztaltam másutt, így bátran állíthatom: az oxfordi talán a földkerekség legjobb egyeteme. Endrődy Orsolya
2006. december
Ta n u l m á n y
A pedagógusok értékelése IV. A teljesítményértékelés céljai, összefüggése a szervezeti értékekkel, a pedagógiai program legfontosabb céljaival és a minőségcélokkal A szeptemberi számunkban Barlai Róbertné által megkezdett, a pedagógusok értékelésével foglalkozó tanulmány-sorozatunk folytatása
Az értékelési rendszereket az alábbi célok érdekében alkalmazzák: – értékelik az alkalmazottak teljesítményét a kitűzött célokhoz viszonyítva, – meghatározzák az egyének erősségeit és a javítandó területeket, – meghatározzák az egyéni fejlődési lehetőségeket és kívánatos irányokat, – meghatározzák az egyén és a szervezet oktatási és képzési igényeit, – jutalmazással kapcsolatos döntéseket hoznak. A fentiek elérése érdekében az értékelési folyamatnak tükröznie kell egyrészt – a munkakör valódi sajátosságait (azaz, a munkakörhöz kapcsolódó tulajdonságokat, a munkakörhöz kapcsolódó eredményeket, kimeneteket, a munkakörhöz kapcsolódó elvárt magatartási jellemzőket, tevékenységeket) – az alkalmazottak személyes elvárásait az értékelés eredményeit illetően (azaz oktatás/képzés, a szükségletek meghatározása, a visszacsatolás, a jutalmazás és egyéb elismerés). Az értékelési folyamat tehát befolyásolja a beosztottak fejlődési tendenciáit, lehetőséget ad képzési terv elkészítésére, a következő periódus egyéni és szervezeti fejlesztési céljainak kitűzésére. Ezért mindenképpen értékhordozó folyamatnak kell lennie. Az értékek külső meghatározottsága A kívánatos értékek egyrészt kívülről meghatározottak. Nem is az éppen aktuális oktatáspolitikai értékhordozó célokra gondolok elsősorban, hanem a hagyományok őrzésével kapcsolatos és a kor kihívásaira választ adó értékek finom egyensúlyának támogatására. Az emberi erőforrásokkal kapcsolatos kulcskérdések kívánatos vál-
2006. december
tozásait, amelyeket a mai szervezet- és vezetéselméleti szakirodalmak általában tartalmaznak, jól tükrözik Brown (1996) megfogalmazásai: – Csökken az irányító hierarchia, ami magával hozza a nagyobb felelősségvállalást az alsóbb szinteken, viszont elősegíti a nagyobb kreativitást, az innovációt. – Előtérbe kerül a felhatalmazás, a feladatok delegálása, ami a beosztottak fokozott önállóságát segíti elő, természetesen megfelelő döntéshozatali jogosítványokkal egybekötve. – A vezetők szerepe megváltozik, az irányító státusból a segítő, támogató státus irányába. – A szervezeti tanulás fontossá válik, ami által biztosított a szervezet folyamatos fejlődése, rugalmassága. – Csökken a munkaerő létszáma, nő az eredményesség és a hatékonyság. Az iskola, óvoda társadalmi környezete is közvetít bizonyos értékelvárásokat, amelyeket elsősorban a pedagógusi közösség olvas ki a környezettel való kommunikációból, pl. a minőségfejlesztésben meghonosodott partneri elégedettség- és igényfelmérés ad erre lehetőséget. Az értékek belső meghatározottsága
szervezeti
A pedagógiai/nevelési programok a törvény által előírtan tartalmaznak pedagógiai elveket, célokat, melyek nyilván értékhordozók. Továbbkövetve a stratégiai dokumentumokban ezeknek az értékeknek a megjelenését, érdemes megnézni az ugyanezen intézmények által megfogalmazott, szakmailag konkrétabb, megfoghatóbb minőségi célokat, majd ezekhez ajánlhatunk teljesítményértékelési célokat. Az általunk ismert legkiválóbb intézmények dokumentumaiból idézek, amelyek a minőségirányítási program kidolgozása során szem előtt tartották legfontosabb pedagógiai alapelveiket, céljaikat, és arra törekedtek, hogy a
pedagógusok munkájára vonatkozóan fogalmazzanak meg a pedagógiai célokat támogató minőségcélokat. Nézzünk néhány példát a fenti megfogalmazásokra: 1. intézmény (egy óvoda) Az óvoda minőségcéljai (néhány bemutatása) Pedagógiai alapelvek: Óvodánk szakmai munkáját a gyermekszeretet, a tisztelet, a megbecsülés és a másság elfogadása jellemzi. A gyermekek egyéni képességeinek, értékeinek kibontakoztatását helyezzük előtérbe, személyiségfejlődésük, illetve fejlesztésük során. Fontosnak tartjuk a szülők bevonását a nevelési folyamatba. – A partnerek igényeinek folyamatos megismerése, elvárásainak beépítése a napi működésbe, a Helyi Nevelési Programban megfogalmazott célokkal összhangban, a lehetőségek mérlegelésével – A partnerekkel való kommunikáció folyamatos fejlesztése – A gyermekek ismeretén, képességeik mérésén alapuló, differenciált, egyéni fejlesztés megvalósítása, integrált nevelés – A minőség iránt elkötelezett vezetés lehetőségéhez mérten biztosítja a folyamatos fejlesztéshez szükséges feltételeket, erőforrásokat Az előbbi célokat követő lehetséges teljesítményértékelési célok – Annak értékelése, hogy az óvópedagógusok, a dajkák hogyan járulnak hozzá a szülőkkel való partneri kommunikáció fejlesztéséhez – Annak értékelése, hogy az óvópedagógusok mennyire felkészültek,
21
Ta n u l m á n y mennyire eredményesek a gyermekek differenciált fejlesztésében – Annak értékelése, hogy a vezetéssel való elégedettség hogyan változik az erőforrások megteremtése területén. – Annak értékelése, hogy ki mennyire együttműködő a szervezetben. 2. intézmény (egy önkormányzati általános iskola) Pedagógiai alapelvek: – Partnerközpontúság – Sokoldalú, magas szintű szakmaiság – Hatékonyság, eredményesség – Kölcsönös tisztelet és együttműködés – A hagyományos és korszerű értékrend harmóniájának elve A legfőbb pedagógiai célok: – Fő törekvésünk kiegyensúlyozott személyiségű, nyitott, kreatív, megalapozott, korszerű tudással rendelkező, azt bővíteni és alkalmazni képes tanulók nevelése. – Az iskola az egyik legfontosabb értékközvetítő intézmény. Törekszünk a sokoldalú személyiségfejlesztés és a teljesítmény-centrikusság harmóniájának megteremtésére. – Nevelő-oktató munkánk során különös szerepet kap tanítványaink esélyegyenlőségének biztosítása. – Fejlesztjük tanulóink fizikai, testi képességeit, felkeltve igényüket az egészséges életmódra és életvezetésre, felkészítve a tehetségesebbeket a versenysportra. – Törekvésünk, hogy pedagógusaink olyan tudat- és szemléletformáló tevékenységet végezzenek, amely eljuttatja a gyerekeket a környezettel való harmonikus együttéléshez, a környezetkímélő magatartás és életmód kialakításához. Az iskola minőségcéljai: – Folyamatosan szabályozottá tesszük intézményünk működését – Növeljük információs rendszerünk hatékonyságát – Tovább bővítjük nemzetközi kapcsolatainkat
22
Tantási óra a Liszt Ferenc Általános Iskolában
– Fejlesztjük tantestületünk tagjainak problémafeltáró és problémamegoldó képességét – Tovább növeljük nyelvoktatásunk színvonalát, megtartjuk a két nyelv választhatóságát (angol-német) – Megvalósítjuk tanulóink előrehaladásának intézményi szintű nyomon követését – Felkeltjük diákjaink igényét az egészség és környezettudatos életmód iránt Ezekhez sikerkritériumokat is rendeltek. Néhány javaslat a lehetséges pedagógusteljesítményértékelési célokra: – Az egyének szabálykövető magatartása – A pedagógus részvétele az osztály- és az intézményi szintű problémák megoldásában. – Tanóráin kívül ki mennyire veszi ki részét az egyéb feladatokból. – Részvétel a hagyományápolásban – A tanulók egyéni előrehaladásának pedagógiai támogatása Látjuk, hogy milyen különböző megfogalmazásokban jelennek meg az intézmény által fontosnak tartott értékek, pedagógiai célok és a pedagógiai célokat támogató munkára vonatkozó minőségcélok. A kettős stratégiai dokumentumban gondolkodva meghatározhatók az egyéni munka teljesít ményértékelésének céljai. Fontos, hogy esetleg ezek között is tudjunk priorizálni, hogy ne túl sok ilyen célt fogalmazzunk meg, legyünk tekintettel erőforrásainkra, mérjük fel előre, mi az, amit el tudunk
majd végezni az egyes beosztottak értékelésével kapcsolatban. Természetesen a teljesítményértékelés céljait hosszabb távra, 2-4 évre érdemes megfogalmazni, kötni a két stratégiai dokumentum céljaira vonatkozó időtávhoz. Az is természetes, hogy ezek a célok nem lehetnek „örök darabok”, mint ahogyan pedagógiai, szervezeti céljaink is változhatnak. A teljesítményértékelési célok átvezetést jelenthetnek, hogy a minőségcélok – kedvező esetben – milyen irányba befolyásolják az egyén munkáját. Megkönnyítik, hogy a teljesítményértékelési kritériumok összhangban legyenek a szervezeti értékekkel, célokkal. Természetesen a stratégiai értékeket és célokat a partnerek igényeinek és elégedettségének függvényében időnként felül kell vizsgálnunk. Milyen stratégiát kell alkalmaznunk, milyen célokat kell kitűznünk, hogy a partnereink igényeit, elégedettségét egyre jobban kielégítsük. Ezután a jövőbeli cselekvéssel, a szervezeti változások menedzselésével összhangba hozni a a szervezeti értékeket, a stratégiát és a célokat a folyamatokkal, képességekkel, a mindennapi gyakorlattal. A vezetés feladata, hogy az értékek, célok folyamatos kommunikálása mellett úgy bánjon a beosztottakkal, hogy az megerősítse az adott értékek iránti elkötelezettségüket. A vezetés feladata folyamatosan figyelemmel kísérni, hogy a teljesítményértékelési célok elvezetnek-e a kívánt eredményekhez. Így teremthető érték a pedagógusok, szülők, gyermekek és a fenntartó számára. Barlai Róbertné
2006. december
Iskola a mindennapokban
50 éves az Apáczai Gyakorlóiskola Nyíregyházán „Keresve keresd az alkalmat, hogy vagy magad tanulhass, vagy másokat taníthass!”
1956. december 10-én indult iskolánk története. Gondolták-e az akkori vezetők, pedagógusok, hogy milyen intézmény válik évek során az újonnan létrehozott, akkori 12. Számú Általános Iskolából? Az induló 16 tanulócsoport 537 tanulója mit csinál most 56-64 évesen és mit is jelent 2006-ban apáczais diáknak, pedagógusnak, szülőnek lenni. Megfogható-e az a szándék, amely jellemzi a jelent ebben az iskolában: „Mindenekelőtt a legmagasabb célt tűzd magad elé!” (Apáczai). Hiszem, hogy a mindennapok történései alakítják ki azt a „gyakorlós” szellemiséget, amely ott van a falak között, a múltban, a jelenben. Amely az itt eltöltött közel 18.000 nap mindegyikén adódott össze valamennyi tanítvány, szülő és nevelő hangjából, gondolatából, tevékenységéből. Nagyon nehéz volt az indulás. A padokat, táblákat úgy szedték össze a környék többi iskolájából. A nevelőket is a város iskoláiból toborozták. Így kezdődött el a tanítás a jelenlegi intézménytől nem meszsze, a volt jegyzőtanfolyam, a későbbi pártiskola épületében. A történelmi háttér kiolvasható az alapítás évszámából. Délelőtt és délután is kellett tanítani. Volt olyan osztály a felső tagozaton, ahová több mint 40 gyerek járt. Az iskola könyvtárában mindössze 22 kötet könyv volt. Közben folyt az új iskolaépület tervezése. 1958 végére készült el az új épület és 1959 januárjában kezdődött a költözködés és a tanítás. Ekkor még kialakulatlan, rendezetlen volt ez a terület – jelenleg Apáczai Csere János tér. Az Erdő sornak csak a város felé eső oldala volt házakkal beépítve. Azelőtt még üres telek volt cserjékkel, bokrokkal az iskola helyén, ahová labdázni, játszani jártak a környéken lakó gyerekek. „Aztán eljött a költözködés ideje. Mindenki hurcolkodott. Kicsik-nagyok, fiúk-lányok, felnőttek-gyerekek. Vittünk mindent. Kitömött madarakat, voltmérőt, csontvázat, lombikot, írógépet. Ki mit bírt. Hamar otthon éreztük magunkat az új, most „B” épületnek nevezett iskolában. Minden évfolyamon két osztály tanult. Egy fiú- és egy lányosztály. Azért vidám volt itt az élet. Igaz, hogy fiúk-lányok külön osztályba jártunk, de szünetekben együtt játszhattunk. Nem úgy, mint a „négyesben”, ahol még az udvart is elválasztották fiú és lányoldalra.” – emlékszik vissza Benkei Zoltán kollégánk, aki az első perctől tanulóként élte meg az iskola történéseit, ma pedig
2006. december
30 éve iskolánk szakvezető tanára. 1962 augusztusában megindult Nyíregyházán a tanárképzés. A hallgatók gyakorlati képzésére a Városi Tanács VB Művelődésügyi Osztálya a 12. Számú Általános Iskolát tartotta megfelelőnek. Ezzel új szakasz vette kezdetét iskolánk történetében. A jövendő tanárok megtanulták a tanítási órákra való felkészülés mellett az ifjúsági szervezet irányítását is. Megismerkedhettek a gyermekek családi körülményeivel, az iskolai élet adminisztrációs feladataival. Mindezt a sokrétű nevelési és oktatási feladatot iskolánkban egy-egy szakvezető tanár segítségével végezték. Nyíregyházán a gyermeklétszám egyrészt folyamatosan növekedett, másrészt a főiskola egyre több hallgatót iskolázott be, így a hallgatói képzés megnövekedett igényeinek csak úgy lehetett eleget tenni, ha bővítik az iskolánkat. 1966 szeptemberében megkezdődött a tanítás abban a 12 tantermes új iskolarészben is, melyet szerkezetileg összekapcsoltak a már meglévő 8 tantermes iskolaépülettel. Az 1966/67-es tanévben kerültek hozzánk a városkörnyéki
23
Iskola a mindennapokban tanyák felső tagozatos tanulói, akik a Városmajorban felépített Váci Mihály kollégiumban laktak. Szép és nemes pedagógiai feladat volt a tanulmányi szempontból mostohább körülmények közül érkező gyerekek esetenként hiányos ismereteit pótolni. Ehhez nagy segítséget adott a tanyai családok érzelemgazdag nevelési felfogása és a kollégiumi nevelők megértő és türelmes pedagógiai beállítódása. A főiskolai képzés évről évre gyarapodó hallgatói létszáma indokolta, hogy a főiskola új épületrészében létrehozzanak még egy gyakorlóiskolát. Itt alakult meg az 1. Számú Gyakorló Általános Iskola, s ennek megfelelően iskolánk 1970 szeptember 1-jén felvette a 2. Számú Gyakorló Általános Iskola nevet. 1972-től a tanárképzés mellett a tanítóképzés gyakorlati feladatai is iskolánkra hárultak. Az egységes tanárképzés keretein belül olyan tanítókat is képeztünk, képezünk, akik valamelyik felső tagozatos szaktárgy - testnevelés, ének, rajz, technika - oktatására is képesek. Ugyanakkor a tanárszakos hallgatók e tárgyakból az alsó tagozatosok tanítására is képesítést szereztek. Áttekintve az egész általános iskolát, azonos minőségben, de más-más természetű feladatok megoldására kellett felkészítenünk a főiskolai hallgatókat. A technikai felszereltségünk sajnos nem követte a hallgatói képzés igényeit. De, mint már oly sokszor a magyar neveléstörténet során, adott volt egy lelkes, jó pedagógiai és szakmai felkészültséggel rendelkező nevelőtestület és egy szakvezetői gárda. Benne éltünk a pedagógiai kísérletezések sodrában: egésznapos iskolai osztályok, komplex matematika tanítása, tantárgycsoportos oktatás, új munkafüzetek, tankönyvek, feladatlapok készítése és kipróbálása, videofelvevővel rögzített órák elemzése. Az egyes tantárgyak - orosz nyelv, gyakorlati foglalkozás, énekzene, testnevelés - tanítását 3.tól 8., illetve 1.-től 8. osztályig folyamatában ismerhették meg a hallgatók. „Voltak kimagasló képességű gyerekek, persze, hogy voltak, de olyanok másutt is akadtak, csak itt lényegesen jobb eséllyel hozták ki a legtöbbet a diákból, és innen azok a gyerekek is jobb eséllyel indultak középiskolába, akik talán másutt már nem akkora tudással a tarsolyukban folytathatták volna tanulmányaikat.
24
A kilencvenes évek elején vetődött fel a nevelőtestületben az intézményi névválasztás kérdése. A XVII. század egyik legkiemelkedőbb magyar pedagógusának neve mellett döntöttünk. 1993. szeptember 1-jétől a 2. Számú Gyakorló Általános Iskola új neve: Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola lett. Ma 32 tanulócsoportban 840 tanulót oktat és nevel 78 pedagógus. Iskolánk célja, hogy boldog gyermekekkel találkozzunk minden nap, és konstruktív életvezetést alakítsunk ki tanítványainkban, azaz olyan életvitelt, amely egyénileg eredményes és szociálisan is értékes. Ezért olyan … személyi hátteret biztosítunk, ahol magasan képzett munkatársak (50 szakvezető, 11 egyetemet végzett, 19 szakvizsgázott pedagógus, mérési, minőségbiztosítási és mentálhigiéniás szakemberek, pszichológus, logopédus) dolgoznak partnereink elégedettségéért; … technikai hátteret alakítottunk ki, ahol a XXI. évszázad elvárásainak megfelelő oktatási feltételek adottak: minden tanteremben írásvetítő, színes televízió videóval; 50 db multimédiás számítógép internetes csatlakozással; projektorok; digitális fényképezőgép; nagy teljesítményű fénymásoló-nyomtató berendezés; … környezetben folyik tanulóink oktatása, nevelése, amely alkalmas a megfelelő színvonalú tudás megszerzésére emberséges, családias háttérben: megfelelő színvonalú szemléltető eszközök; jól berendezett, klimatizált tantermek; megújult, teljesen akadálymentesített épületegyüttes. Ezt igazolják elismeréseink: 2003. Oktatás, Nevelés Eredményességéért Díj 2004. Közoktatás Minőségéért Díj bronz fokozat 2004. IIASA-Shiba Díj 2005. Ökoiskola cím 2006. A Hónap Digitális Iskolája Örülünk az elért eredményeinknek, de nem állunk meg. Tudjuk, hogy az elégedettség érzése a fejlődés egyik kerékkötője. Azért munkálkodunk minden nap, hogy a jelen és a jövő kihívásai elé menjünk, és az elődeink által adott mintát, példát követni tudjuk. Bodnár Mihály igazgató
2006. december
Könyvajánló
NE PARÁZZ!
Ismerd meg a sérült emberek világát! „Olyan könnyen mondjuk azt, hogy normális meg nem normális. De ki a normális?” Ezzel az egyszerűnek tűnő kérdéssel szembesíti olvasóit a fogyatékkal élők világára ablakot nyitó gyerekkönyv. „Biztosan találkoztatok már olyan emberrel... aki valahogy más. Valamije hiányzik, valamije nem működik úgy mint neked, vagy a barátodnak, vagy a szomszédodnak, vagy bárki „normális” embernek... Hoppá, hát erről szól ez a könyv.” Ki a normális? A Pisti, mert ő a legjobb játékos a suliban. Meg a Nóri, mert megnyerte a prózamondó versenyt. Meg a versmondót is. Meg a Zoli, aki bokszol, és már találkozott a Kokóval is. Meg a Guszti, mert ő a legjobb barátom. Meg én. Én vagyok a legnormálisabb. Hát a Zsuzsa, aki vak és ezzel együtt megtanult három nyelvet és egyébként szólót énekel a kórusban, ő nem normális? Vagy a Gergő, aki kerekesszékes, a széke nélkül csak a földön ülve tud mászni, de ő a leggyorsabb a mozgássérült sportegyesületben, és az edzője szerint két év múlva indulhat a paralimpián? Ő nem normális? És a Zoli? Alig tudott megtanulni írni, olvasni, számolni, és időnként elfelejti, hogy hol lakik, de mindig jókedvű, és ha szomorú vagy, biztos odajön hozzád, hogy megvigasztaljon. A szalámis kenyere is a tiéd lehet, ha éhes vagy. Ki a normális? Egyike a világ nagy kérdéseinek. Téves válaszai milliók életét vették el, vagy tették pokollá. Soha nem tanultunk a hibáinkból. De még tanulhatunk. Ez a könyv nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy még a buta sztereotípiák gyökérverése előtt rányitja a gyerekek szemét egy olyan világra, melyről az emberek többsége csak szólamokban tud beszélni. Ha beszél egyáltalán. A szerzők nem speciális egészségügyi ismeretekkel traktálják a gyerekeket, hanem kézzelfogható, a mindennapokban jól hasznosítható tudást adnak. A gyerekek e témában hangosan fel nem tett kérdéseire úgy adják meg a választ, hogy az számukra értelmezhető legyen, ezzel segítve a szülők és pedagógusok munkáját, akik olykor maguk is tanácstalanok. A hallgatásba és ismeretlenségbe burkoltság okozza talán a legtöbb nehézséget a fogyatékkal élő társainknak. Ha egy úttest szélén várakozó gyengénlátóval vagy egy tolókocsijában ülő mozgássérülttel találkozunk, általában tudjuk, hogyan segíthetünk. De meg tudjuk-e szólítani őket, átérezzük-e gondjaik valódi természetét? Az élet elég gazdag ahhoz, hogy ne csak azokat ajándékozza meg, akiket a sors az emberi test és szellem minden kincsével megáldott. Hiszen mindnyájan fogyatékkal élünk, és mindannyian odafigyelésre, megértésre vágyunk. Nincs közöttünk különbség.
A Kráter Műhely Egyesület P Á L Y Á Z A TA WASS ALBERT MŰVEINEK NÉPSZERŰSÍTÉSE A pályázat célja: a Kráter Műhely Egyesület olyan pedagógusokat (iskolai osztályokat) kíván támogatásban részesíteni, akik Wass Albert műveit kötelező vagy ajánlott olvasmányként 6-18 éves diákjaikkal szeretnék megismertetni. Minden pályázó támogatásban részesül, ha legalább 15 kötetet egyszerre rendel meg. A támogatás mértéke a könyvek eladási árának 40 %-a.
Beküldési határidő: folyamatos A pályázat beküldhető e-mailen:
[email protected] esetleg postai úton: Kráter Műhely Egyesület, 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. vagy faxon: 26/328-491
Csécsi László
2006. december
25
Beszámoló
Az infokapitalizmus jövője November 29-én a Novotel Hotel Palace-ban rendezte meg a Táncsics Alapítvány és a Friedrich Ebert Stiftung az Európa közepén 2015-ben című közös konferenciáját. Az előadások és kerekasztal-beszélgetések arra keresték a választ, hogy gazdasági és oktatási téren milyen jövő vár Magyarországra az elkövetkezendő években. A politikai rendszer innovációja nem képzelhető el társadalmi reformok nélkül, ezért a Táncsics Alapítvány és a Friedrich Ebert Stiftung folytatta konferenciasorozatát, amely a társadalmi reformfolyamatok és lehetőségek bemutatását, megvitatását célozza. A sorozat mostani témája egy közelmúltban publikált stratégiai kutatás volt. Az MTA és a MeH együttműködési megállapodásának keretében elkészült tanulmánycsokor Magyarország 2015re várható gazdasági és társadalmi fejlődését és a lehetőségek kiaknázásához szükséges teendőket elemzi. A projekt civileket leginkább érdeklő része a tudástársadalom lehetőségeit és kihívásait vizsgálja. A projekt vezetője Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója, aki előadásában „infokapitalizmusnak” nevezte a jelen és a jövő társadalmi rendszerét. Ebben a közegben egyre inkább felértékelődnek az információk, és a gazdasági fejlődés legfontosabb eszközeivé válnak. Az infokapitalizmusban természetesen az oktatás és a tudás is kulcsszereplővé válik, ezért Tamás Pál úgy véli, a tudás társadalmi haszna jelentősebb, mint az egyéni haszon, vagyis az oktatás nem csupán az egyén számára befektetés, hanem társadalmi szinten is. A magyar oktatási rendszer azonban ezen tendenciák ellen fordult, és az egyénnel kívánja megfizettetni az oktatás árát, holott a szakember tudásával nem csupán magát, hanem az egész társadalmat szolgálja.
Informatika az oktatásban A Józsefvárosi Közoktatási Napok keretében a Losonci Téri Általános Iskola „Informatika az oktatásban” címmel szakkiállítást és vásárt szervezett. A november 30-án megtartott rendezvényen megjelent tanárok és óvodapedagógusok egy helyen találkozhattak a könyvkiadók és a taneszközforgalmazók ajánlataival. Nincs ember, aki fel tudja dolgozni azt az e-mailáradatot, mellyel a taneszközöket, tankönyveket forgalmazó cégek elárasztják az iskolák vezetőit. Stenczinger Csilla, a Losonci Téri Általános Iskola igazgatónője gondolt egyet, és szervezett egy szakmai kiállítást, hogy rendet vágjon az információkazalban. A rendezvényen több mint húsz kiállító mutatta be a termékeit. „Több hasonló rendezvényre lenne szükség, itt ki is próbálhatjuk azokat az eszközöket, amiket eddig csak katalógusban láttunk” - adott
26
hangot elégedettségének egy tanárnő a fizikai kísérleteket modellező szoftver standjánál. Bár a kiállítás az Informatika az oktatásban címet viselte, legtöbben a hagyományos adathordozóra szavaztak, és a könyvkiadók pultjai előtt álldogáltak a szakjuknak megfelelő köteteket lapozgatva. Az óvodáskorúaktól az egyetemistákig mindenki találhatott magának olvasnivalót.
Nyílt nap a Berzeviczy Általános Iskolában Nyílt szakmai napot tartott a Berzeviczy Gizella Általános Iskola november 29-én. A sajátos nevelési igényű gyerekeket is befogadó, akadálymentesített intézmény nyilvános órákon mutatta be a megjelent tanároknak és szülőknek az iskolában folyó szakmai munkát. A Berzeviczy 2000-ben kapcsolódott be a befogadó iskola programba, és azóta várja a mozgássérült tanulókat, rajtuk kívül tanulási zavarokkal vagy magatartásproblémákkal küzdő gyerekeket is oktatnak. Mivel a diákok igen szerteágazó nehézségekkel küzdenek, az iskola felzárkóztató programjai egyéni fejlődési utakat biztosítanak számukra. A szakmai fórumon ezekkel a speciális programokkal ismerkedhettek meg az érdeklődők. A nap az iskola tanulóinak színes műsorával indult, majd a körülbelül ötven vendég magyar, olasz, angol, számítástechnika vagy matematika órán szippanthatott bele az osztálytermek légkörébe. Az óralátogatók két kérdőíven is értékelhették a negyvenöt perceket, mind a tananyag, mind a tanár-tanító felkészültsége, mind a módszerek, munkaformák és a hangulat vonatkozásában, de a tanárok megmérettettek az újítási törekvések, gyermekközpontúság és szervezés tekintetében is. A látogatók zöme pedagógus volt, és a Berzeviczyt is magába foglaló konzorcium iskoláiból érkezett. Csécsi László
Jókedélyű nyílt nap a Berzeviczyben
2006. december
Kalendárium
Kalendárium Rovatunkban a december 15. és január15. közti időszak fontos eseményeit gyűjtöttük össze, hogy a pedagógus kollégák segítségére legyünk az évfordulókra való felkészülésben és a megemlékezésben. December 15. 90 éves Maurice H.Wilkins Nobel-díjas biofizikus 65 éves Hetesi István irodalomtörténész 30 éve halt meg Pogány Frigyes építész, művészettörténész
December 22. 130 éve született Filippo Marinetti író, futurista 85 éve írták alá a Bethlen-Peyer paktumot 70 éves Beke Kata pedagógus, író December 23. 80 éve Budapesten felállítják az első közlekedési villanylámpákat a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán 200 évemutatták be Beethoven Hegedűversenyét, Bécs 90 éves Dino Risi filmrendező 80 éve halt meg Stróbl Alajos szobrász
December 16. A Magyar Kórusok napja (1991) Kodály Zoltán születésnapja 480 éve választották I.FerdinánKarácsony dot magyar királlyá 15 éve Antall József Brüsszelben aláírja Magyarország és az December 25-26. Karácsony Európai Közösség társulási szerződését December 17. 50 éves Márkus Tibor dzsessz-zongorista December 18. A kisebbségek napja Magyarországon (1995-) 100 éve született Zelk Zoltán költő, író 75 éves Gyurkovics Tibor író December 19. 200 éve vonult be Napóleon Varsóba 85 éve született Benkő Lóránt nyelvész 80 éves Orosz Lujza színésznő 60 éve kezdődött a francia-vietnami háború December 20. 380 éve kötötte Bethlen és II.Ferdinánd a pozsonyi békét 60 éves Csík János kézilabdázó, edző 20 éve halt meg Greguss Zoltán színész
December 24. 135 éve mutatták be Kairóban Verdi: Aida című operáját December 25. 65 született Bibó István művészettörténész, tanár
December 26. 100 éves Kerek Valéria író 85 éves Tóth Imre filozófus 75 éves Láng István agrokémikus December 27. 435 éve született Johannes Kepler csillagász 90 éves Majláth Mária színésznő 80 éves T.Erdélyi Ilona irodalomtörténész December 28. 300 éve halt meg Pierre Bayle filozófus, valláskritikus 65 éves Tordai Teri színésznő December 29. 400 éve halt meg Bocskai István 80 éve halt meg Rainer Maria Rilke költő 60 éves Onczay Csaba csellóművész 50 éves Peternák Miklós művészettörténész 25 éve halt meg Miroslav Krleza író 20 éve halt meg Andrej Tarkovszkij filmrendező
December 21. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeülésének napja, A demokratikus Magyarország ünnepe 140 éve született Tömörkény István író December 30. 85 éve született Aczél Tamás író 65 éves Dőry Virág színész, jelmez90 éve koronázták királlyá IV.Károlyt tervező 75 éves Róna-Tas András nyelvész, 65 éves Sólyom-Nagy Sándor operaKepler Naprendszermodellje orientalista énekes 65 éves Fellegi Ádám zongoraművész 60 éves Demjén Ferenc basszusgitáros, énekes, zeneszerző
2006. december
27
Kalendárium December 31. Szilveszter 385 éve kötötte meg Bethlen és Ferdinánd a nikolsburgi békét 155 éve vonta vissza I.Ferenc József az olmützi alkotmányt 70 éves Vízi E.Szilveszter orvos 65 éves Alex Ferguson labdarúgóedző 60 éves Polgár László operaénekes 30 éve halt meg Bortnyik Sándor festő, grafikus 15 éve halt meg Szabó Vladimir festőművész
185 éve született Lónyai Menyhért politikus, utazó 185 éve született Heinrich Schliemann archeológus 180 éve halt meg Charlotte von Stein, Goethe múzsája 170 éve halt meg Hochmeister Márton nyomdász, könyvkiadó Január 7. 85 éve született Jean-Pierre Rampal fuvolaművész 70 éve halt meg Somlyó Zoltán költő 30 éve Prágában nyilvánosságra kerül az emberi jogokkal foglalkozó Charta ’77
Január 1. ÚJÉV! 450 éve született Bocskai István fejedelem Január 8. 80 éve vezették be a pengőt Magyar365 éve halt meg Galileo Galilei országon természettudós, költő 80 éve született Obersovszky Gyula 75 éves Gyarmathy Lívia filmrendező újságíró 60 éves Ella István orgonaművész, 80 éves Vernon L.Smith közgazdász, karnagy BUÉK! Nobel-díj:2002. 60 éves David Bowie rock-zenész 80 éves Maurice Béjart táncművész, koreográfus 50 éves Kubik Anna színész 60 éves Polgár László operaénekes 50 éves Szotyori László, festő 40 éve bevezetik Magyarországon a gyermekgondozási segélyt 25 éve bevezetik Magyarországon: évente egyszer lehet Január 9. nyugati országokba utazni 75 éves Elliot Aronson pszichológus 70 éves Ferenczi László irodalomtörténész Január 2. 70 éves Péter Katalin történész 265 éve született Decsy Sámuel író, szerkesztő Január 10. Január 3. 145 éve halt meg Samuel Colt feltaláló 390 éve halt meg Verancsics Faustus püspök, író 90 éve halt meg Madarász Viktor festő 90 éve született Berczelly Tibor olimpiai bajnok, vívó 90 éve halt meg William F.Cody (Buffalo Bill) vadász, 85 éve született Nemes Nagy Ágnes költő mutatványos 70 éve halt meg Komját Aladár költő, újságíró 65 éves Sólyom László alkotmányjogász, köztársasági elnök Január 11. 50 éve halt meg Pálinkás Gyula szőlészeti, borászati kutató 115 éve született Maurice Duruflé zeneszerző 25 éve halt meg Marcel Camus filmren100 éve születettFellegi István színész, dező rendező 25 éve halt meg Berczeli Anzelm Károly író Január 12. 15 éve végrehajtják az első magyarországi 225 éve jelent meg II.József szekularizáló szívátültetést a Szív- és Érsebészeti rendelete klinikán Január 13. Január 4. 100 éve született Fehér Tibor író 75 éves Carlos Saura filmrendező 80 éves Hopp Lajos irodalomtörténész 50 éve halt meg Rudnay Gyula festő 80 éve született Kautzky József színész 75 éve született Szilvási Lajos író Január 5. 65 éves Veress Miklós költő, műfordító, 75 éves Umberto Eco író, esztéta, irodalomkritikus történész Humphrey Bogart Január 14. Január 6. 365 éve halt meg Edmund Halley matematikus, csillagász 350 éve indította hadait II.Rákóczi György a lengyel király 115 éve született Kesztler Lőrinc zeneszerző ellen 75 éves Harriet Andersson színésznő 200 éve született Petzval József mérnök-matematikus 50 éve halt meg Humphrey Bogart színész, filmszínész
28
2006. december
Sulitéka
Devecsery László - Király Eszter: Ünnepi mintakönyv Semmi túlzás nincs abban, ha azt mondjuk: az Ünnepi mintakönyv nem hiányozhat az iskolai és családi könyvtárakból. Indokolhatnánk ezt a kiadvány vonzó küllemével, áttekinthető szerkesztésével, szemléletes rajzaival is, ám sokkal inkább indokoljuk a praktikummal, amit magában hordoz. Újév, farsang, Bálint-nap, húsvét, Anyák napja, pünkösd, napforduló, aratás, szüret, mindenszentek, mikulás és karácsony – az összeállítás az ünnepek történeti háttere mellett a hozzájuk kapcsolódó legjellemzőbb szokásokat is feleleveníti, és megmutatja, hogy az év ünnepeit és kiemelkedő időszakait milyen sokféle eredetű jelkép, motívum, illetve díszítőelem kíséri. A budapesti Typotex ajánlása szerint gyerekek és szülők egyaránt készülődhetnek a különböző ünnepekre a mintakönyv motívumait felhasználva. A saját készítésű ajándékoknak külön varázsuk van, melyek többet őriznek az ajándékozó személyéből, mint a vásárolt tárgyak. Alkossunk tehát szép dolgokat! – javasolja a kiadó és a szerzőpáros, s ehhez megfelelően alapos útmutatást is ad. A Vas megyei Vasszilvágyon született ötvenhét esztendős többkötetes költő, a szombathelyi Szent-Györgyi Albert Gimnázium magyar szakos tanára, Devecsery László, mint mondja, „örömteli részese volt a háromgenerációs együttélésnek”, s ezen keresztül a népmesék, népmondák, a népszokások világát is megismerte. A gyerek-, illetve felnőtt versek, elbeszélések, színpadi játékok és a legkülönbözőbb oktatási segédanyagok mellett, amelyeket az elmúlt évtizedek folyamán jegyzett, talán ide, a gyerekkor emlékezetes és gazdag, jövőt meghatározó világába nyúlik vissza a hagyományokhoz fűződő nagyfokú vonzódása is. Foglalkoztató könyvei nemcsak elméleti ismereteiről, de gyakorlati tudásáról, képességeiről és kreativitásáról is tanúskodnak. Nincs olyan ünnep, de pillanat sem, amelyhez ne tudna hangulatot varázsolni s ehhez az őt éppen körülvevő környezetből eszközt lelni. Fantázia és szépérzék, ez is benne van az ablak- vagy asztaldíszben, a saját rajzokban, a préselt falevélben, általuk pedig meghittség kerül az ünnepbe, s ünnep a hétköznapba. Egyszerűbb ez, mint gondolnánk. Ha gondolnánk. Devecsery László gondolja, s meg is valósítja rögtön. Mint ezt a könyvet is, amelynek beköszöntője még többet elárul. „Boldog, egészséges, örömteli és sikeres újesztendőt kívánunk egymásnak szilveszterkor, illetve újév napján. Aztán
2006. december
elsuhan az év… Közben mennyi-mennyi ünnep! Egyszer a jókedv, máskor a szomorúság lesz úrrá rajtunk. A farsang a vígság, a mulatságok, a bálok, a nevetés ideje. Ebben az időszakban sok az esküvő. Ám az is előfordul, például egy-egy faluban, hogy senki sem köt házasságot. Ilyenkor rönkhúzásra kerül sor: az álmenyasszony és az álvőlegény álpap előtt ’kel egybe’. Miért nevezik ezt a szokást rönkhúzásnak? Azért, mert az álpáros egy óriási farönkön ülve szánkázik végig a falun, a lakók és az odalátogató vendégek nagy örömére, az álnásznép vígasságára. A víg farsangot a nagyböjt követi. A húshagyó kedd az utolsó nap, amikor még szabad húst enni. Ezen a napon sütik – régi szokás szerint – az ízletes fánkot is. A szerelmesek azonban ebben az időszakban is köszönthetik egymást Valentin – Bálint – napján. A húsvéttal elérkeznek a hitbéli ünnepnapok. A hívő ember a megváltásban hisz, a gyerekek ajándékra várnak, a fiatal lányok pedig a locsolókra. Nem csupán május első vasárnapján, máskor is elmondhatjuk: ’Anyák napján édesanyám, / ölelésed az én tanyám…’. Anyák napján megköszönjük, hogy életet adott nekünk, hogy nevel – és felnevelt – bennünket. Meghitt, szép, méltó pillanatok ezek. Az idő siet, az év, amit végigélünk, nem pünkösdi királyság ugyan, pünkösdkor viszont – több helyen az országban – pünkösdi királyt is választanak. Bizonyára ismerős a mondás: Rövid, akár a pünkösdi királyság! Rövid bizony, hiszen csupán a következő pünkösdig tart. Szent Iván napját, a napforduló idejét, tüzes éjjelnek is nevezhetnénk. Egyes vidékeken a fiatal lányok és legények a tüzet is átugorják. Meglehet, hamarosan egy pár lesz belőlük. Nyáron gabonát aratunk. A régi öregek a búzát, a rozst, mindazokat a gabonaféléket, amelyekből kenyér készült, életnek nevezték. Ősszel szőlőt szüretelünk. Finom must készül, amiből bor lesz nemsokára. Az aratás és a szüret fárasztó, hosszadalmas, nehéz munka. Mindkettő a munka dicsérete. Új kenyér kerül az asztalunkra, s aranyszínű vagy vérszínű bor. Az időjárás egyre hűvösebb, hideg szelek fújnak, köd ölel bennünket. Fázósan összebújunk. Közeledik a tél. Ennek beállta előtt még gyertyát gyújtunk, meghajtjuk fejünket, s hitünk szerint imát mormolunk halottainkért. Odakint hópelyhek lobognak: „Karácsony kopogtat / hóbundás kabátban…”
29
Sulitéka Valóban itt a tél. Vele az egyik legnagyobb, legszebb, legmeghittebb ünnep: a születésé, a feldíszített karácsonyfáé, a szépen becsomagolt, szívvel adott ajándékoké. Még néhány nap: elsuhan az év. Ismét elérkezik szilveszter, majd újév napja…” A szövegszerző által előrevetített tartalom azonban nem lenne teljes Király Eszter nélkül. A negyvenegy esztendős grafikusművész belsőépítész szülei révén a vizuális élmények világában nőtt fel. Gyerekkora óta rajzol papírra, fára, kőre. Különféle gyűjteményeket is felhalmozott szalvétákból, matricákból, csomagolópapírokból, címkékből, dobozokból, képeslapokból. Dolgozott asztalos- és gipszműhelyben, fotólaborban. A Magyar Iparművészeti Főiskola csomagolásgrafika, tipográfia-könyvtervezés szakán 1989-ban diplomázott – mellette a pszichológia ismereteit is elsajátította –, majd fél évig Hollandiában, a Minerva Akadémián tanult, és az Egyesült Államokban is meglátogatott néhány művészeti iskolát. Tizenhat éve fia,
Balogh József: Versfehérben Szeptemberi számunkban mutattuk be olvasóinknak közelebbről a költő, tanár, tankönyvszerző és dalszövegíró Balogh Józsefet. Elmondtuk, hogy az elmúlt időszakban Versfehérben címmel megjelent Füzeteinek összefűzésén munkálkodott. Persze nem a szó szoros, gyakorlati, hanem átvitt értelmében. Azóta a meglehetősen igényes kivitelű kötet napvilágot látott (a címlapon látható alkotás Némethy Balázs, a belső illusztrációk Vörös Ferenc művész-tanár, a borítóterv és a nyomdai előkészítés pedig Horváth Mónika munkáját dicséri), november 16-án a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ konferenciatermében tartott könyvbemutatóra pedig nem fértek be az érdeklődök. Mintegy ötvenen – nem tehettek mást – visszafordultak az előtérből… (Jó hír számukra, hogy a könyvet december 16án este Zarkaházán a Szily Kastélyban, 18-án pedig a Berzsenyi Dániel Főiskola Forrásközpontjának konferenciatermében is bemutatják. Utóbbin a pedagógusokból álló Batthyány-Strattmann Gitáregyüttes is közreműködik.) *** Magam is irodalmat, költészetet szerető ember vagyok. Fiatalkoromban tollat fogtam, azonban verselésem elsősorban önmagam örömét szolgálta. Nem így Balogh József költő-tanár művészete, akinek eddigi munkásságát hosszú idő óta ismerem. A vele történt személyes találkozásokat felelevenítve emlékezem számos ünnepi rendezvényre, amelynek ő volt a szónoka. Igaz állítás, hogy
30
másfél év múlva lánya született. Tíz éven át dolgozott alkalmazott grafikusként, ezalatt érdeklődése – szavai szerint – a külső szépség felől fokozatosan a belső felé fordult. Azt is megtalálta. Neki – illusztrációinak – is köszönhető, hogy az Ünnepi mintakönyv közelebb visz elfelejtett, átértelmezett ünnepeink újrafelfedezéséhez, megértéséhez és átéléséhez. Azaz elvezet szűkebb vagy tágabb, ám mindenképp azokhoz a közösségeinkhez, amelyek nélkül a jövőnk elképzelhetetlen. „Egy, a mai képvilágnak megfelelő, de a hagyományokat is őrző, a szép rajzok kultúráját sugalló gyűjteménnyel igyekszünk hozzájárulni az ünnep fényéhez…” – vallja a kiadó, kis piros szívecskék, tömött puttonyos Télapó, fenyőfát magasba emelő hóember, piros tojást cipelő nyuszi s megannyi más kedves lény és játékos figura színes, mozgalmas társaságában… Varga Gabriella nemzeti ünnepünk, hazaszeretetünk átélése a költő-tanár gondolataiban és közvetítésében volt csodálatos élmény. Ugyanakkor a tanárember a művészet tanításában is szívesen fordult a fogyatékossággal, egészségkárosodással élő emberek felé. Az első alkalommal megszervezett Mozgáskorlátozottak és Barátaik Art Fesztiváljára eredményesen készített fel vak embereket. Az általuk közvetített versek meghozták az előadók számára is a sikert, s így közülük kerültek ki a fesztivál díjazottjai. Balogh József több kötetes poétánk, akinek munkásságát ma már széles hazánkban (is) ismerik. Korosztályom kiemelkedő zenekarának, a Lord együttesnek a szövegírója. Főfoglalkozásában egy szombathelyi iskolában oktat és nevel. Meggyőződésem, hogy mai tizenéves fiatalként nagyszerű érzés lehet a költő tanítványának lenni. Az „Őszikék” Alapítvány ebben az évben ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Létrehozásának alapvető célja az időskorú, fogyatékossággal élő emberek szociális segélyezése és később a fiatal egészségkárosodottak oktatásának támogatása volt. Ezt a küldetését szervezetünk a mai napig ellátja. Ünnepünk kimagasló eseménye a gondozásunkban megjelent, Balogh József: Versfehérben című kötete. Megköszönöm Balogh Józsefnek, akit nagy megtiszteltetéssel barátomnak nevezhetek, hogy ismételten az élet árnyas oldalain élő emberek felé fordult, a Kedves Olvasónak pedig kívánok örömteli perceket a kötet lapozgatásakor. Fekete Árpád, az „Őszikék” Alapítvány Kuratóriumi elnöke
2006. december
Sulitéka A Zászlótűz után a Versfehérben szóösszetétel nem lepheti meg az olvasót, s aki ismeri Balogh József költészetét, a szóalkotás fölött sem fog sokáig eltöprengeni. Hisz tudja: Balogh József nem a ma oly divatos, mi több, szükségszerű tömörítés okán hozza létre e szavakat, nem. Költészet ez is, a címalkotás önmagában is költészet. A szépségen túl, amit nyújt, szárnyalásra készteti fantáziánkat, hogy mi magunk töltsük meg tartalommal a világot, ami mögötte rejlik. Szabadságot ad, s ha rátalálunk a költő gondolatára, sikerélményt is. Versfehérben. Egyszerre jelentheti a vers makulátlanságát, de kifejezheti azt a világot is, amely a versek révén válik tisztává, őszintévé, még ha csak a sorok olvasása erejéig is. Hisz tudjuk: az élet körülöttünk nem fehér. (És nem fekete. Hanem a legkülönbözőbb színeket ölti.) De a vers, Balogh József költeménye fehér, akár az angyal, akár a friss hótakaró vagy a cseresznyefa tavaszi virágkoronája. Gyönyörködteti a szemet, simogatja a lelket és feloldja a gondterhelt arc merev vonásait. Mert velünk együtt érez és velünk együtt gondol. Fehérré teszi a pillanatot. Mondhatnánk akár így is: pillanatfehérben… Lehet-e más célunk hát – önmagunkért –, mint összegyűjteni minél több ilyen pillanatot? Egyetlen költemény a szürke hétköznap két szürke pontja között, s még ha szomorúság cseng is soraiból, színt hoz körénk és színné lesz bennünk. Mert rólunk szól, hozzánk szól, helyettünk szól. Éppen úgy, ahogy mi is szeretnénk: versfehérszerűen. („Őszikék” Alapítvány, Szombathely, 2006) Varga Gabriella
Major János: A tovatűnt Idő, „A fogoly lengyel” története Kettő az egyben. Úgy értve, két kötet az egy kötetben. Major János A tovatűnt Idő címmel régi és új verseit, „A fogoly lengyel” története címmel pedig esszéit gyűjtötte csokorba, hogy azok a Hungarovox jóvoltából egyazon kiadványként kerüljenek napvilágra. Major János jelentkezését okkal várhattuk: legutóbbi, Hazatérés című kötete 1999-ben jelent meg, s igen kedvező méltatások követték. Az Új Könyvek 1999. 23. száma például ekképpen fogalmaz: „Az Albertirsán élő költő hibátlan verseléssel, legtöbbször kötött formában vall mindarról, ami számára fontos, ennek középpontjában pedig egy morális és teljességre törő élet vállalása áll. Ugyanakkor a vidék Majornak több mint lakóhely; hűségesen kötődve Albertirsához jut el
2006. december
a művészethez, az emberiséghez. A kötet négy ciklusa egyben verscímek is – a szeretet, a hűség, a kötődés versbe foglalt remekei, a tartalmi igazságok és szépségek egy tiszta egyéniség és egy míves költő felmutatásában válnak költészetté.” Tandori Dezső ezt mondja róla: „Kiegyensúlyozottság, megtalált öröm és vállalt törekvés jellemzi azt a teljesítményt, melyet Major János eddig felmutathat.” Baranyi Ferenc úgy találja: „A nagy irodalmi hókuszpókuszok között bizony oázis az ilyen világos képiségű, kendőzetlenül őszinte líra.” Demény Ottó pedig azt állapítja meg róla, hogy „Lényében van valami rendíthetetlen, nem emlékszem, hogy ismeretségünk során bármivel is megalkudott volna.” Major János 1946-ban született Irsán. „Édesanyám, született Csinos Rozália igencsak szép leány lehetett – írja önéletrajzában –, édesapám, a szigorló orvostanhallgató beleszeretett, amikor agyhártyagyulladással kezelte. Apám hívő ember volt, aki állítólag a tűzifa fűrészelése közben is a Bibliát olvasta; kétéves koromban illegálisan nyugatra távozott, majd visszajött értünk. Letartóztatták. Öt évet kapott. 1956-ban Brazíliába, Sao Paoloba távozott. Édesanyám nyomdában dolgozott, sokat betegeskedett, szinte belerokkant a történelembe. Magunkra maradtunk.” Major János a monori József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a sikertelen felvételi vizsgákat megunva munkahelyet keresett; 1967-től a Hungaroton stúdiójában dolgozik. 1973-ban házasodott, felesége magyar-történelem szakos tanár. Lányuk, Flóra 1974-ben született. „Szülőfalumhoz, Irsához kötődöm, itt kell élnem – írja. – Ide jöttem haza Moszkvából, Prágából és Drezdából, vagy a Kaukázus legmagasabb csúcsáról, az Elbruszról is. Megnyugvás töltötte el a lelkemet, amikor a szabad Magyarország első miniszterelnökének ravatala mellől hazajöttem a decemberi, téli Irsára, s megtudtam, hogy Flóra leányunk sikeres egyetemi vizsgája utáni első útja is a Parlamentbe vezetett. Irányította őt az erkölcsi és emberiszellemi erő. Jogász lett belőle. Szeretem az itt élő embereket; barátokat és ellenfeleket. Házunk udvarán egy szétmorzsolt diólevél illata felidézi az otthonom, a hazám: azt a helyet, ahol nekem élnem és írnom érdemes.” Miközben ír, gyakran fordul „a vers költője”, Csengey Gusztáv felé, akiről Tóth Árpád 1925-ben a következőt jelenti ki: „A fogoly lengyel költőjének megadatott a csoda a magyar irodalomban s ezért maradandóság jár ki nevének azután is, ha a két generáció, mely versén oly híven tudott lelkesedni, lassankint el is tűnik az örökké változó, de mégis örökké ugyanannak maradó világból”.
31
Sulitéka A napi- és hetilapokban, irodalmi folyóiratokban rendszeresen publikáló Major János így vall új könyvéről: „A kötet versei és esszéi oly korban idézik A tovatűnt időt, mikor a vallás helyét a fogyasztás, az erkölcsét az érvényesülés, a gondolkodásét a csodavárás vette át. Mit tehet a költő? / Amíg van hazája, hite, / erre keresi a választ. / Hűségesen szereti azt, / amibe született, / s vágyódik a szabadságra…” (Hungarovox Kiadó, 2006) Varga Gabi
Elkészült a doktor úr operakönyve Hosszú, kitartó munka után napvilágot látott Winkler Gábor négykötetes, kezdő, haladó és megszállott operarajongók számára készített Barangolás az operák világában című kalauza. A szerzőről kevesen tudják, hogy a Fővárosi Szent János Kórház belgyógyász főorvosa, egyetemi tanár. A kritikusok szerint eddig soha nem tárgyalt bőséggel és részletességgel kalandozhatnak a műfaj szerelmesei ebben a különleges, csodálatos képekkel és rajzokkal illusztrált operakalauzban. Dr. Winkler Gábor egyetemi magántanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, osztályvezető főorvos, belgyógyász, endokrinológus és diabetológus. Másfél évtizeden keresztül tanult zongorázni, három éven át foglalkozott klasszikus énekkel, játszott kamarazenét, és belevetette magát annak idején a zeneirodalomba, sőt a zeneelméletbe is. Az idők során több ezer operalemeze gyűlt össze, és elhatározta, hogy ismereteit közkinccsé teszi: rendszerezi a műfaj kedvelőinek. Nem tagadja, szubjektív válogatást tár elénk a 18. század végétől az 1950-es évek közepéig, azaz a preklasszikusokat, a barokk operákat és a legmodernebb műveket kihagyja, de az olasz és a francia operák rajongói hozzá hasonlóan nagy örömmel foglalkozhatnak kedvenceikkel. A doktor úr művében mintegy 270 év német, orosz, cseh, spanyol és természetesen magyar operatermése is szerepel. A szerző nem győzi hangsúlyozni, hogy hatalmas vállalkozását az Országos Széchényi Könyvtár zenei osztálya tudományos kutatójának, Gurmai Évának az alapos munkája és Dobránszky Zsuzsának, az Operaház magánénekesének több évtizedes tapasztalatai segítették, amely egyúttal szakmai garanciát is jelent mindenki számára. Mint mondja, óriási köszönet jár az Állami Operaháznak és az Országos Széchényi Könyvtárnak, mert az illusztrációul szolgáló képanyag az ő gyűjteményükből való, amelyet az ügy iránti lelkesedésből, térítés nélkül bocsátottak a kiadó rendelkezésére, és nem különben Gáspár Imre grafikusnak, a könyvek művészeti szerkesztőjének, mert az életrajzok mellé ő készítette a képeket. „Ami izgalmas lehet a műfajjal most barátkozóknak, az a külön fejezet az operákhoz kapcsolható érdekességekről, valamint a lemezajánló. Több forgalomban lévő felvétel esetén néhány rövid ismertetést is készítettem” – tudtuk meg a doktor úrtól. (Tudomány Kiadó)
32
Jászai Mari legjobb barátnője volt Aki szeret a régmúlt idők távolinak tűnő alakjai és eseményei közt titkok után kutakodni, most kényelmesen megteheti a fűtött szobában, az illatos karácsonyfa alatt Alexander Brody családi hagyaték alapján közreadott könyvéből. Bródy Sándor unokája a munka dandárját elvégezte, nekünk csak figyelmesen olvasnunk kell Hunyady Margit – Egy mai történet a tizenkilencedik századból című művét. Művét, mert bár a könyv jelentős részét nem ő írta, olyan gondosan és áttekinthetően végezte Hovanyecz László és Kurta Zsuzsanna segítségével a szerkesztési feladatokat, a családi hagyományokhoz hűen, jó stílusban, de pontosan annyi átkötő, eligazító szöveggel látta el, amennyi feltétlenül szükséges az olvasó számára. Nagy erénye az az alázat, amellyel a könyv általa joggal nagyra tartott alakjait, Bródy Sándort, Hunyady Margitot, fiukat, Hunyady Sándort, vagy a kor legnépszerűbb színésznőjét, Jászai Marit bemutatja az olvasónak. Kevésbé híres felmenőkkel és ismerősökkel rendelkező emberek manapság hangos melldöngetéssel és fülsüketítő csinnadrattával ünnepeltetik magukat, Alexander Brody pedig szerényen visszahúzódva figyeli, sikerül-e újra a köztudatba lopnia tisztelt és szeretett művészeit. A könyv címszereplőjéről, az idén száz éve elhunyt Hunyady Margit színésznőről, aki verseket, tárcákat, novellákat írt és francia színműveket fordított, sőt saját darabját is bemutatták a Vígszínházban, a könyv végére kiderül, hogy egyáltalán nem a régi korok asszonya, hanem a szó legmaibb értelmében modern, szuverén alkotó ember, sorsa akár a közvetlen szomszédunké is lehetne. Még nagykorúsága előtt elhagyta a szülői házat, hogy felcsapjon színésznőnek. Erdélyben szerzett országos hírnevet, majd a Vígszínház első társulatának a tagja lett, miközben egyedül nevelte gyermekét. A fiú, Hunyady Sándor féltve őrzött hagyatékából, amely Erdélyből Budapestre, onnan New Yorkba, majd a Hawaii-szigetekre került, „nem egy ódon árnyékkép, hanem egy művelt erdélyi arisztokrata úriasszony képe tárul elénk, egy fejedelem sarjáé, aki erős egyéniségének köszönhetően felül tudott kerekedni családja és az akkori idők konvencióin – írja Alexander Brody. – Manapság az, hogy egy asszony házasságon kívül született gyermeket vállal, vagy hogy keményen dolgozik egy olyan szakmában, melyet családja ellenez, egyáltalán nem lep meg bennünket. Viszont az, hogy Hunyady Margit személyében egy sok területen sikeresen működő, nagy műveltségű, intelligens, komolyan gondolkodó, jó humorérzékkel megáldott emberrel találkozunk, aki egyrészt teljesen előítéletek nélküli és modern felfogású, ugyanakkor egész élete során hű marad arisztokratikus eredetéhez – ma is fölöttébb ritka, talán példátlan. Őszintén: hány igazán művelt, szeretetreméltó, színmagyar szívű úrihölgyet ismerünk baráti körünkben?” – teszi fel a költői kérdést előszavában Alexander Brody. (Ulpius-ház Könyvkiadó)
2006. december
Irodalom-birodalom
Kiadatlan interjú Határ Győzővel 1988 nyarán ösztöndíjasként néhány hetet a BBC-nél töltöttem. Ekkor látogattam meg az itthon még csak kevesek által ismert, „56-os disszidens”, előzőleg már tiltott határátlépésért börtönbe is került írót-költőt. Wimbledoni otthonában fogadott a selyemkaftános öregúr. Igazi Krúdy-figura – gondoltam, míg meg nem láttam kis házi nyomdáját, ahol felesége segítségével minden könyvét maga állította elő. Az azóta eltelt 18 év különös módon gazdagította új értelmi rétegekkel az akkori két világrend találkozását. – Az embernek az a benyomása, amikor Angliába érkezik, és meglátja a gyönyörű könyvesboltokat, a sok drága könyvet, hogy itt sokkal könnyebb dolog egy írónak érvényesülnie, mint odahaza Magyarországon. – Erre csak ambivalens választ adhatok. Valóban jobban lehet itt íróként érvényesülni, egyszerűen azért, mert az angol nyelv olyan, mint egy felhőkarcoló. Az író egy felhőkarcoló magasságú piedesztálon áll, onnan veszi a rajtot. Szűken számítva is 900 millió ember beszéli az angolt anyanyelvi szinten, bármilyen nemzetiségű is. Óriási felvevő réteg ez az olvasótábor. Ehhez képest a magyar író bőven számítva is 15 millióra gondolhat. Igen, angol írónak lenni jó, nagyobb itt az esély, de ennek is van egy hátulütője. Nehéz elvergődni odáig, hogy valaki angol író legyen. Óriási a konkurencia, és rengeteg gátat kell átugrálni. Más a struktúrája az irodalomnak a könyvkiadás és az írás szempontjából is. Másak az irodalmi elvárások az olvasótáborban, más a műfajok rangsorolása. Angliában irodalomból nem lehet megélni. Attól a fél tucat vagy tucat névtől eltekintve, aki írófejedelem és milliomos, az írók többsége hivatalnok, orvos, tanító, kereskedő, kalandor, tőzsdeügynök, vagy ingatlanok eladásából él, de semmi esetre sem irodalomból. Ted Hughes például gazdálkodásból tartja el magát. A költők végképp éhen halnának, ha nem írnának kabaré-dalocskákat vagy musical-betéteket. Az igazi jó és jelentékeny nagy költőket megbecsülik, csak éppen nem adják ki, és nem is veszik meg. Ha egy költő meg akar jelenni, megspórolja a pénzét, majd körüljár olyan kiadóknál, akiknek jó csengésű nevük, kereskedői hálózatuk
2006. december
és reklámosztályuk van, s akik költőket is hajlandóak kiadni végső esetben. Akkor a kiadásból lehet valami, a könyvek fele talán elkel, s akkor írnak róla a Times Literary Supplementben vagy a Books and Bookmenben. – És kit illet a haszon, ha végül sikerül eladni a könyveket? – A költőknek nem jut haszon, jó esetben megtérül a költségük. Kevés az olyan kivétel, mint a kissé ódivatú John Betjeman, aki belopta magát az angolok szívébe azzal, hogy mindenben konzervatív ízlésűnek nyilatkozott. Fájt neki, ha egy katedrálist elépítettek vagy egy régi, patinás vasútállomást leromboltak. Azt ő megverselte, de nem ettől lett olyan költő, aki megél a költészetéből. Margit hercegnő egy alkalommal a televízióban kijelentette, hogy nagyon tetszenek neki John Betjeman versei, ő az ő költője. Máról holnapra országos hírű lett, a kegyeiért versengtek. Először 30, majd 90 ezer példányban adták ki a verseit. Ez kuriózum, de irodalmon kívüli ok tette azzá. Nem mérhető T. S. Eliot mértékével! Lord Durrell az Alexandria Quartet valamelyik kötetében írt erről nagyon gúnyorosan: royalty is the religion of the mob (a királyság a tömeg vallása). – Mi a helyzet a regényírókkal? Nekik biztosan sokkal egyszerűbb az életük. – Vannak olyan beérkezett regényírók, akik egy könyvért 4-6-8 ezer fontot kapnak. De az átfutási idő 3-4-5 év, ebből tehát nem lehet megélni. 10-12 ezer, 14-15 ezer font évi fizetés – ez az ő tanári fizetésük. Egy orvos 20-2225 ezret keres és így tovább… Ahhoz, hogy valakinek kiadják a regényét, rendkívül állhatatosnak kell lennie,
akármilyen tehetséges. A legtöbb író életpályája úgy kezdődik, hogy 10 éven keresztül bombáztam a kézirataimmal a kiadókat, és összegyűjtöttem 30 vagy 40 refusal slipet. Ez egy elutasító levél: köszönjük kiváló írását, sajnos nem a mi profilunk, vagy nem tartjuk alkalmasnak az időpontot stb. Ezek roppant rövid, szemtelen, másfélsoros levelek szoktak lenni, előre gyártva, aláfirkantva, a címzettet fölégépelve. Nagyon nehéz azon a zsilipen felvergődni. És még valami, ami Magyarországon majdhogynem teljesen ismeretlen. Itt az írók nem érintkeznek a kiadókkal, mert közöttük áll egy évszázados múltú intézmény, amit úgy hívnak, hogy irodalmi ügynök. Az irodalmi ügynök legtöbbje nem csupán egy személy, hanem ügynökség. Akad közöttük 2-300 éves is, palotával, 120 alkalmazottal. Külön lektoraik vannak, akik tudják, hova kell vinni az adott írást, melyik kiadó fog reflektálni rá. Vannak még az ún. scoutok (cserkészek), a magányos irodalmi ügynökök, akik a lakásukról vagy egy kis irodahelyiségből operálnak, esetleg van egy titkárnőjük. Ők néha elfognak egy nagy halat, és abból életük végéig élnek. – És a szerkesztők? – Nekik igen nagy hatalmuk van. Ők – a szó jó értelmében – gorombák az írókkal, nemcsak a kezdőkkel, hanem a beérkezettekkel is. Egy kéziratot nagyon alaposan végigkarmolásznak. Haláluk, ha valami túlírott. Ezen az olvasó szeme átugrik, vagy lecsapja a könyvet – érvelnek. Tömörebbnek kell lennie, mint ahogy azt KözépEurópában elképzelik. A közép-európai prózaírások hihetetlenül túlírottak az én szememben is. Ennek talán az az oka, hogy az állam soronként fizeti. Egyszer
33
Irodalom-birodalom egy országos hírű költő barátomnak levélben finoman és udvariasan megírtam, hogy ezt a hosszú, önéletrajzi verseposzát egyáltalán nem tekintem költészetnek, ez tiszta próza. „Kérlek szépen, úgy fizetik, sokkal többet keresek vele” – válaszolta. – Milyen Angliában idegen költőnek, idegen írónak lenni? – Egyszer megírtam valahol, hogy az ember olyan, mint egy hal, amelyik akváriumot szerelt hermetikusan a fejére, de különben két lába van, és viszi magával az akváriumot. Túlságosan későn, 42 évesen érkeztem ebbe az országba ahhoz, hogy átnyergeljek egy másik nyelvre. Fiatalon képlékenyebb az ember idegrendszere, a szelleme, jobban beissza magába az új nyelvet. Sokan nem ambicionálnak többet, mint hogy újságírók legyenek, ami nem kevés. Egy jó angol lapnál újságírónak vagy rovatvezetőnek lenni rangot jelent. Itt nincs szakadék irodalmár és újságíró között, mint KözépEurópában volt, s talán még van is. Aki le tud mondani arról, hogy az édes anyanyelv 250 ezer szavával dolgozzon, és beéri 10-20 ezer megtanult szóval, ami mögött sem gyermekkori élmény, sem az édesanya kiejtése, szófűzése, szólás-mondásgyűjtése nincs – aki ezzel megelégszik, és mindenáron valahol a sajtó vagy az irodalom perifériáján akarja megvetni a lábát, az meg tudja csinálni. Én ezt nem akartam. – Viszont itt olvasom az egyik nemrég megjelent kötetében, az Ég csarnokai c. kis bölcseleti tanulmányában, hogy „az emigráns tud valamit, amit senki, akinek hazája, hazájában otthona van, nem tud és nem is tudhat.” – Erről nem kell beszélni. Minek? Ezt igazán megérteni csak az emigráns tudja. Minek is zavarjam azokat a derék embereket, akik úgy vannak otthon a bolygón, ahogyan csak a hazában lehet valaki, ahol az édes anyanyelv gubója teljesen körülveszi. – Hogyan tervezi a kiadványait? Sok tervező munkával jár bizonyára. – Talán látott a londoni utcákon „one man band”-et. Ez egy ember,
34
aki a lábával billegeti a cintányért, közben a szájában egy madzagon lógó harmonikát fúj, miközben a kezében is hangszer van, vagyis egymaga 56-7 hangszert szólaltat meg – ez az egyszemélyes zenekar. Ez vagyok én is, mint könyvíró és könyvkiadó nyugaton. Az a szerencsém, hogy két-három hónapos amerikai előadókörutjaim során sok buzgó, lelkes olvasóra tettem szert. Ha egy új könyvet akarok kiadni, körlevelet írok, megcímzek 6-700 borítékot, előfizetőket gyűjtök. A baj az, hogy ez a címjegyzék kezd ritkulni, mert nagyon sokan megindulnak a temető felé. Már kb. 150-200 névvel megcsappant. – A leszármazottak pedig már valószínűleg nemigen tudnak magyarul. – Sokan vallják, hogy körömszakadtáig magyarnak kell megtartani a gyereket, az unokát stb., a realitás viszont az, hogy már a második nemzedék kapálózik ellene. Egy volt börtöntársam Philadelphia egyik kertvárosában rendkívül büszke volt arra, hogy a gyerekeit megtartotta magyarnak, miközben azok már csak 3-400 alapszót tudtak, afféle plasztik magyarul. De tudok ellenpéldát is. Találkoztam San Fransiscoban olyan, negyedik generációs magyarral, aki már kukkot se tudott magyarul, de büszke volt arra, hogy a neve és a származása magyar. Az ötödik generáció, két ragyogó, gyönyörű lány 18 évesen magyar színekben vívott! Voltak magyar estek, ahol egy hang nem hangzott el magyarul, csak éppen minden „amerikai angol” magyar népviseletbe öltözve, piros csizmában járta a palotást. Ilyen Amerikában magyarnak lenni, és ennyi az esélye, hogy valaki megmarad annak. Vannak nagyobb közösségek – talán azért, mert jóval nagyobbak –, akik ezt tovább viszik. Vancouverben félmillió ukrán ma is ukránul beszél, úgy keresi a kenyerét. Ukrán vállalatok vannak, a boltos is ukrán. Angliában a magyar diaszpóra rendkívül kicsi, 2025 ezer emberre tehető. Javarészt már elöregedtek, a távolságok is nagyok, nem járnak össze. Itt az emigrációnak, mint magyarságnak, nincs nagy jövője.
– Van-e kapcsolata az angol irodalmi élettel egy magyar nyelven publikáló írónak? – Igen, de angol írónak lenni napi 24 órás, rendkívül önző foglalkozást jelent. Ezért aztán egy magyar írónak nehéz kapcsolatot tartania angol írókkal. Akik velem tartják a kapcsolat, emberi meggondolásból teszik, talán, mert megszerettek… – Hogyan ismerkedtek meg a munkásságával? – Ez nagyon hosszú történet. 32 éve itt élek, sok minden történt azóta. – Úgy tudom, dolgozott az itteni rádiónál. Irodalmi műsorokat készített? – Leginkább azt. Volt egy rovatom, amiben a szigetország kulturális életét próbáltam visszavetíteni. Kb. ezer ismertetést írtam, színházi beszámolót, új darabok bemutatójáról, tárlatokról, fesztiválokról. Kb. 12-szer utaztam el Edinburgh-ba annak idején. Sok új színház avatásán jelen voltam. Ez az ezer, 15-20 perces műsor könyv alakban 10-15 kötetet jelentene. Több mint félezer könyvismertetést is írtam angol és magyar könyvekről, ez is kitenne 56-7 kötetet. – Nem tervezi, hogy kiad egy válogatást? – Nem, mert nem győzöm. Viszont nagyon érdekes volna a Godot-ra várva első angliai bemutatója... Vagy az Osborne, Arnold Wesker, John Mortimer darabok bemutatója… – Egy irodalomtörténet kerekedne ki egy ilyen válogatásból. – Sajnos a nagyobb munkáim közül egyelőre még kilátás sincs arra, hogy valami is a közönség elé kerüljön. Majd meglátjuk, hogy megérem-e. Katona Terézia Határ Győző Kossuth-díjas író, költő, filozófus, az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő, iskolát teremtő egyénisége, a Magyar Művészeti Akadémia tagja és a Magyar Írószövetség örökös tagja 2006. november 27-én életének 93. esztendejében elhunyt.
2006. december
Kottavarázs
Nagyobb sebességre kapcsolt a Back II Black Bebe, a Back II Black énekese állandó szereplője a bulvármagazinok pletykarovatainak. Nem tagadja, szívesen elcseverészik a miniszoknyás gyakornoklányokkal. Többen ismerik cipője méretét, szeme színét, kedvenc ételét, mint az életét, gondolkodásmódját, színpadi munkáját meghatározó tényeket. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Bebe életszemlélete az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott. – Nehéz berobbanni úgy a zenei életbe, hogy közel s távol nincs a családban olyan, akit megérintett a „világot megváltó” színpad szele?
a funky Magyarországon sohasem tartozott a legnépszerűbb műfajok közé. Hogyan talált rá a zenekar éppen a funkyra?
– Felmenőim közül senki sem zenélt, de etiópiai apámnak köszönhetően születésem pillanatától kezdve a véremben van a ritmus és a zene. Hétévesen már remek mosóporos dobozokon és a manapság retróvá nemesült színes műanyag puffokon játszottunk a baráti családok velem egykorú tagjaival. Talán az volt az égi jel, hogy orvos szüleimet csupa zenei érdeklődésű ember vette körül. Szerintem nincsenek véletlenek. Csongrádon éltünk. Nyaranként a helyi termelőszövetkezet szőlőibe jártunk szüretelni, és az összegyűjtött kis pénzünket gitárok és erősítők vásárlásába fektettük. A középiskolás évekre már szépen kiforrta magát a dolog, helyi szinten elég jól ismertek bennünket az emberek.
– Először csak magamról beszélhetek, mert a Back II Black már tízéves, de én csak hat éve énekelek benne. Az én zenei ízlésemre egy baráti család volt a legnagyobb hatással, állandóan Hello, Chicago és Tina Turner számokat hallgattak. Gimi táján, a „lázadó” korszakomban a metál, különösen az Ossian és a Pokolgép tetszett.
– A „zord” szülők ennek ellenére megkövetelték a diplomát egyre népszerűbb gyermeküktől… – Azt mondták, diploma után azzal foglalkozom, amivel akarok. Magam sem tudom, hogyan, tényleg kaptam diplomát a Kodolányi Főiskolán, pedig amikor csak tehettem, próbáltam. A főiskola elvégzése után Pestre költöztem, de minden hétvégén Csongrádra utaztam, mert hatalmas bulik voltak a zenekarral. – A Back II Black nem a fiatalabb korosztály számára ma divatos zenei irányvonal képviselője, ráadásul
2006. december
Fotó: Bársony Bence
– Ennek ellenére egy úgynevezett „fiúformációból” ismerkedhettek meg sokan a Bebe névvel! – Kilenc hónapig voltam a Kozsóistálló egyik zenekarának, a Picasso Branchnak a tagja. Sokat tanultam belőle. Megtanultam, hogy mit csináljak a színpadon és mit ne.
Amikor már úgy éreztem, hogy egyre több az olyan dolog, amit nem szeretnék csinálni, otthagytam a csapatot. A ’90-es évek elejétől elárasztották a színpadokat a műzenére bohóckodó zenekarok haknijai. Sajnos kevés előadó tudott ellenállni, túl nagy volt a csábítás. Egy nap minden kockázat nélkül nyolc-tíz fellépést is lehetett vállalni. Amikor a Back II Black zenekarhoz kerültem, rövid ideig még mi is csináltunk fél-playback szerepléseket. Ám amikor már a dobosunk el sem jött a „koncertjeinkre”, rájöttünk, hogy itt valami nem stimmel. Mindannyiunk számára demoralizáló hatása volt. Eldöntöttük, hogy csak élőben állunk közönség elé. A koncertjeink száma csökkent, de a minőségük ugrásszerűen nőtt. Nem igaz, hogy nem értékeli a közönség az élő zenét, még az elit diszkókban is meglepően jó a koncertjeink fogadtatása. Visszatérve a zenekarunk zenei stílusára, úgy látszik, ma már Magyarországon is elfogadott műfajjá vált a funky. Igaz, meg is teszünk mindent annak érdekében, hogy a zenén kívül mindig történjen valami a színpadon. – Legjobb példa erre a tavaszszal rögzített koncert, amely most DVD-n is megjelent. – A márciusi koncertünkön huszonegy tagú zenész-táncos-vokalista csapat szerepelt két színpadon. Animációs fal, fantasztikus hang- és fénytechnika, szóval minden álmom teljesült! Régóta dédelgettem már magamban egy koncertlemezt – a számok egy részét autóban is meg lehet hallgatni! –, mert a stúdióban felvett anyagainkból
35
Kottavarázs kevésbé érzékelhető az az energia, amit belefektetünk a dologba, nem süt át a zenekar tagjainak a habitusa, egy közönség előtti szereplés atmoszférája. A koncerten használt káprázatos technikák nemcsak a hallgatóságra vannak nagy hatással, hanem ránk is. – Nem kell túl nagy árat fizetni egy-egy ilyen szuperkoncertért? Természetesen itt most nemcsak a pénzre, hanem a sok időre, energiára, aprólékos, néha pepecselésnek, szőrszálhasogatásnak tűnő munkára gondolok. – Tudomásul kell venni, hogy mindez – anyagilag – soha meg nem térülő befektetés, ráadásul rengeteg munkával jár. Akár egy játékfilmnél, itt is profi forgatókönyv szerint megy minden. Többszöri átöltözés, programozott fények, pontosan meghatározott helyek a színpadon, ahová állhatunk. Komoly színházi produkciókat előz meg két hónap próba, amire nekünk is szükségünk van, hogy olajozottan menjen minden. És akkor a spontán dolgokról nem is beszéltem. A felvett anyag vágásakor vettem észre, hogy valaki kihagyhatatlanul reagált a színpadon látottakra a tömegből. Szerencsére technikailag minden rendben volt, így rákerülhetett a DVD-re. Borzasztó mennyiségű energia árad a színpadról a közönségre, és ezt sikerült megörökítenie a felvételnek! Koncert után másfél-két órát ültem az öltözőben, annyira nehéz volt észhez térnem, feldolgoznom a történteket, de megérte. – Van-e valamilyen bevált módja a szellemi, fizikai teljesítőképesség megőrzésének? – A Back II Black az egyik legtöbbet koncertező zenekar ma Magyarországon, ez száz-százhúsz szereplést jelent évente. Ha száz százalékot akarok nyújtani a közönségnek, akkor maximum napi két koncertre lehet szervezni egy-egy turnét. Akkor még egészséges. Alapvetően azonban az a lényeg, hogy az ember minden szempontból tisztában legyen
36
önmagával. Harmincéves korom előtt azt hittem, hogy ismerem magam, pedig csak most léptem valamivel közelebb önmagamhoz. Szépen leírtam egy papírra, hogy milyen baklövéseket követtem el, persze azt is, hogy mi sikerült az életemben. Öt éve egyedül vagyok, és ez azért megtanított sok mindenre. Rájöttem például arra, hogy ami nem öl meg, az erősít. Ez csak első hallásra tűnik banalitásnak. Pozitívan kell hozzáállni mindenhez, de néha nem árt határozottan a megfelelő helyére tenni a dolgokat, hogy újra rend lehessen az ember fejében, és – legalább – a közvetlen környezetében. Úgy érzem, megtaláltam a helyem a világban. Elérkeztem ahhoz a pillanathoz, hogy értékelni tudom a szüleim munkáját, életszemléletét, emberi magatartását. Még időben rádöbbentem, hogy milyen sokat jelent a szülői háttér, és
Fotó: http://www.backtoblack.hu
mennyi mindent köszönhetek nekik. Ebből a szempontból mindenképpen szerencsésnek mondhatom magam. Fiatalokkal beszélgetve, a híreket hallgatva döbben rá az ember, hogy milyen sok családban elviselhetetlen a helyzet. Nap mint nap családon belüli erőszakról írnak az újságok. A szülők, a gyerekek, a tanárok nem tudnak hová visszahúzódni, pihenni, gondolkodni, erőt meríteni a megoldásra váró feladataikhoz. Ezért találkozhatunk annyi kiábrándult, elkeseredett, depressziós emberrel. A fiatalok igényei pedig, főleg az anyagiak, valahol a felhőkben járnak, de minimum húsz centivel a föld fölött. Általában semmi közük a realitásokhoz. Egy Irakban
szolgált barátom mondta: a világi dolgok mellett mennyire eltörpül az élet fontossága! Szerintem ez nem maradhat sokáig így. Meddig, és hány embernek kell még átélnie azokat a perceket, amikor mellette gyilkolják meg a barátait?! Egyre mélyebben érint, amikor azt tapasztalom, hogy az emberek nem látják, hogy tévút felé halad a világ. A neten állatok kínzásán szórakoznak, most ez a legújabb divat. Nyilván nagyszerű megoldásnak tartják arra, hogy levezessék a feszültségeiket. Ma már nem is csodálkozunk azon, hogy az utcán szívinfarktust vagy agyvérzést kapott emberek mellett nagy ívben elmennek a többiek. – Nem tart attól, hogy a Back II Black túl magasra tette a mércét, és nem fogja átugrani? – A legfontosabb, hogy a közönség minőséget kapjon. Addig él egy zenekar, amíg van mondanivalója. A Back II Black képes a folyamatos megújulásra, ami a további munka alapfeltétele, hiszen mi is folyamatosan változunk, és ezt beépítjük a dalainkba. November 15-én a Művészetek Palotájában például a nagy mesemondó, Szabó Gyula közreműködésével volt egy koncertünk. A Nemzet Színésze kis monológokat mondott a számaink elején és a végén, nagyon élvezte a közönség. Úgy látszik, ők is értékelik, hogy kicsit a színházi produkciók irányába mozdultak el a koncertjeink. – A zene is változik? – Továbbra is a fekete zene gyökereiből táplálkozunk, mert ez a sajátos ízvilág tetszik a legjobban nekünk, nyilván, mert ez áll hozzánk a legközelebb. Tervezett albumunkon a jazz, a funky és a rock is megtalálható, de minden dalnál ez a sajátos, Back II Black-es íz a meghatározó. Nem is lehet más, hiszen ugyanazokat a fűszereket használjuk. H. Gábor Miklós
2006. december
Szertenéző
Magyar Elektra a Térszínházban Bornemisza Péter évszázadokig rejtőzködő művét mutatta be november végén a budapesti Térszínház. A Magyar Elektra egyetlen ránk maradt példányát 1923 tavaszán fedezték fel a gothai könyvtárban; hasonmás kiadása már abban az évben megjelent Budapesten. A darab mostani színrevitelét Bucz Hunor, a színház igazgató-rendezője a következőkkel indokolta: „A ’Bornemisza Péter az ő víg kedvében…’ mondattöredék ’víg’ szava nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. Erre pedig sokunknak szükségünk van. Elektra szavai nélkül aligha született volna meg a lázadó ember imája, József Attila Nincsen apám verse. Tiszta szívvel.” Az alábbiakban A rendező naplójából idézünk részleteket. Bornemisza Péter prédikátor, költő, író, könyvnyomtató a XVI. században élt, amikor megszűnt a magyar államiság, de megszületett a magyar Biblia-fordítás, megszületett a magyar irodalmi nyelv és vele az a magyar értelmiség is, amelyik a felszabdalt országrészektől függetlenül az egész magyarságban gondolkodik, értük ír és harcol, életét sem kímélve. Ez az a század, amelyik rádöbbent bennünket arra, hogy legfontosabb örökségünk, önazonosságunk legfőbb bizonyossága és hite: a magyar nyelv. A középkori szakrális dráma, a misztérium és a reformáció népszínházi formaújítása, a hitvitázó dráma ott forr Bornemisza művében. Nem klasszicizál. Nem esztétizál. Ennen korához szól nagy hittel, nagy erővel, sok-sok leleménnyel. A Magyar Elektra népszínház. Bornemisza hisz
a népben, neki nem csőcselék, mert a nép igazsága Isten ítélete, és hisz a kommunikációban is, mert neki a kommunikáció nem hazugság, megtévesztés, propaganda, hanem áldozat. Ezt ugyancsak másként értelmezzük manapság! Bornemisza így summázza a Magyar Elektra legfőbb kérdését, a kérdések kérdését, amely a darab minden mozzanatát ügyesen igazítja: „Vajon mikor a haza a legkíméletlenebb szolgaságban sínylődik, szembe kell-e szállni a zsarnokkal erőszak alkalmazásával is, vagy biztosabban várható a bajoknak az az orvossága és enyhítése, amit majd maga az idő hoz meg?” That is the question. Ez Bornemisza kérdése, ez az ő „that is the question”-je 1558ban, csaknem fél évszázaddal Hamlet, a dán királyfi előtt, és persze megelőzi Bánkot is töprengésével, és Bornemisza
Bornemisza Péter 1535-ben született Pesten. Apja jómódú polgár. 1541-ben – amikor Budát megszállják a törökök, és evvel megszűnik a középkori magyar államiság, amit szemérmes eufemizmussal három részre szakadt országnak szoktunk volt mondani, holott az önálló magyar államiság évszázadokra megszűnt, csak romjaiban maradt – elveszti édesapját, majd nem sokkal utána meghal édesanyja is. Az árván maradt gyermeket a Balassi-család veszi magához. 1548-53-ig Kassán tanul. Kassa Habsburg-szolgálatban álló kapitányát álöltözetben ijesztgette és fenyegette, ezért bebörtönözték, de megszökött. 1557-ben a Bécsi Egyetem hallgatója. Professzora biztatására görögből lefordítja Szophoklész művét, pontosabban átkölti, magyarítja, megtoldva egy szereplővel és egy felvonással. Feltehetően az Elektra zsarnokölési elmélete is közrejátszott abban, hogy ebben az évben csaknem halálra ítélik, végül is börtönbüntetést kap, de újra megszökik. A lelkész-író Huszár Gál szolgálatába áll, s miután 1560-ban megnősül, Huszár Gállal együtt Kassára költözik. Kiadja a Magyar Elektrát és az 1562. esztendőre szóló naptárt. Végképp úgy dönt, hogy evangélikus lelkész lesz. Balassi János családi lelkésze Zólyomban, 1569-ig. Amikor Balassi Jánost koholt vádakkal letartóztatják, menekülni kényszerül. Kiadja prédikációit és 1578-ban az Ördögi kísírtetek című művét, amelyben az uralkodó személyét és az uralkodó osztály jó néhány tagját név szerint bírálja. 1579-ben családostul kiűzetik semptei otthonából, Bécsben letartóztatják és bebörtönzik. De innen is, életében immár harmadszor, megszökik. Előbb Beckó várában rejtőzik, majd a Balassi-család segítségével Detrekő várában él haláláig, 1584-ig.
2006. december
lélekizzásában mondja Batsányi is: „Ti is, kiknek vérét a természet kéri, / Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, / Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” És Petőfi is Bornemiszával együtt gúnyolódik a Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlés tagjaival: „Dicsőséges nagyurak, hát / Hogy vagytok? / Viszket-e úgy egy kicsit a / Nyakatok?” És Bornemiszával együtt ujjong: „Lamberg szívében kés, Latour nyakán / Kötél, s utánok több is jön talán, / Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” És József Attilával együtt kiáltja máig hallhatóan a zsarnokság ellen tüntetők biztatásául: „Hú! - tömegek, tovább, tovább!” Bornemisza élete és munkássága példát ad az értelmiségi hivatást vallók számára. A mai ínséges időkben ez különösen megszívlelendő. Néhány mondat ízelítőül: „Semmi bűnben meg nem telhetik az ember,
37
Szertenéző az ki reá adja magát.” „Senki maga erejében ne bizakodnék.” „Egy szikra bűnből mennyi hosszú bűnnek vásznát sződdögéli az ördög, időre, lassan, lassan.” „Egy lator se bízzék magába.” „Az is gyilkos, azki irgalmatlan.” „Csuda dolog az képmutatósság: nagy terhet kötnek és téged arra intnek, hogy hátadra emeld, de ők egy ujjakkal sem illetik.” „Sokan sok kísírteteket szenvednek a szegénység miatt is.” „Ha láthatnád azt a sötétséget és hályogot, kivel az ördög bevonta az egész világ eszét, papokét, császárokét, nagyokét, kicsinyekét, iszonyodnál belé.” „Mivégre adja az úristen a gazdagságot? Ennek négy okát vegyétek eszetekbe, mert először az ő neve és tisztessége öregbülésére adja, másodszor hazánknak oltalmára, harmadszor életünknek táplálására, negyedszer szűkölködő nyomorultaknak segítségére.” Vajon a mi
gazdagjaink erről hogyan vélekednek? Bornemisza a XVI. században az irodalomnak majd mindegyik népszerű formáját művelte, fölismerve a média nemzetteremtő felelősségét. „Az ítéletről” című versében így fohászkodik: „Élő Isten, mi néked könyörgünk, / Kik jóllehet ellened vétkeztünk, / De hogy tiéd mind testünk, mind lelkünk, / Ne hagyj, légy irgalmas nekünk.” „Bornemisza símaszkban” – valószínűleg ilyen címen számolt volna be 1558-ban a Habsburg média a 18 éves Bornemisza cselekedetéről, amikor is Kassán álöltözetben ijesztgette és fenyegette a város Habsburg-hű kapitányát. 1578-ban pedig ugyanez a média így írhatott volna: „Harmadszor is megszökött börtönéből a futballhuligán Bornemisza”.
A Magyar Elektrát a budapesti Térszínházban legközelebb december 6-án, 7-én és 8-án játsszák. 11-én és 12-én délután a Benedek Elek meséje nyomán készült Mirkó királyfi című színjátékunkat adják elő a gyerekeknek. 13-án és 14-én este újra a felnőtteket várják Szophoklész: Antigoné című előadásával. Hagyományos karácsonyi misztériumjátékukat december 15-én és 16-án 18 órakor tartják. Az ünnepig még három előadás lesz, 18-án 15 órakor Weöres Sándor: A holdbéli csónakos, 19-én 18 órakor, 20án pedig 19 órakor Szophoklész: Oedipus király című művét tekintheti meg a közönség az óbudai Zichy Kastélyban.
Másfél perc Latinovits Zoltánnal Harmincegy évvel ezelőtt történt. Nagy László-estet rendeztek a Kossuth Klubban. A költő legfrissebb írásával barátjától, Simon Istvántól búcsúzott. A verset Latinovits Zoltán mondta el. Ez a „mondta el” persze nem adja vissza azt a néhány versszaknyi varázslatot, amelyet a zsúfolásig megtelt terem közönsége élt át. A hófehér hajú, kifogástalan eleganciával felöltözött színész leült a színpad szélére. Úgy buggyantak elő belőle a szavak, mintha ott született volna meg a barátját sirató költő minden sora. Az est után mindenki Nagy László kezét szorongatta, jó páran a hónuk alatt több könyvével igyekeztek a költőóriás közelébe férkőzni. Latinovits egy darabig nézte a fáradhatatlanul dedikáló költőt, aztán elköszönt. Senkinek sem jutott eszébe gratulálni neki, pedig tekintélyes részt vállalt az est zajos sikeréből. Igaz, úgy izzott még percekkel a szereplése után is, hogy képtelenség volt közel merészkedni hozzá. Nem csodálkoztam volna rajta, ha kiégeti a vastag, bordó szőnyeget, amin állt. Ahogy sietős léptekkel elindult a lépcsőn a kijárat felé, bátortalanul
38
ugyan, de mégis utána iramodtam. Az nem lehet, gondoltam egyre határozottabban, hogy egyetlen ember se mondja meg neki, hogy… Mit is? Hogy csodáljuk, tiszteljük, elismerjük a munkáját, és jó egészséget kívánunk? Mekkora közhelyek! Mit ér velük? Komolyan lehet venni ezeket? Míg azon morfondíroztam, hogy miként lehet egyáltalán megszólítani egy akkora művészt, mint Latinovits Zoltán, majdnem eltűnt a szemem elől. Szerencsére az éppen felállványozott épületből nem lehetett túl könnyen távozni. Egy árok útját állta. Az már soha sem fog kiderülni, hogy mit motyogtam, de Latinovits úgy fordult hátra, mintha várta volna a találkozást. Egy dróton himbálózó, cementporos izzó gyarló fényében igyekeztem minél hamarabb előkotorászni a táskámból tollat és papírt. Biztató érdeklődéssel figyelte lázas tevékenységemet. Készségesen adna autogramot ifjú rajongójának, ha lenne mivel és lenne mire. Csak egy hivatalos levél hátoldala mutatkozott aláírásra alkalmas felületnek, de Latinovits úgy megörült kutatómunkám igen szerény
eredményének, hogy még a dátumot is odakanyarította a neve alá. Mint aki fél méterrel a föld fölött jár, robogtam vissza felbecsülhetetlen értékű kifordított levelemmel a klubba, és letettem Nagy László elé az asztalra. Rám nézett. Nem kellett mondanom semmit, pontosan értette, hogy miről van szó. Már akkor tudtuk: ez az este Simon Istvánnal, Nagy Lászlóval, Latinovits Zoltánnal élni fog akkor is, ha már egyikük sem lesz közöttünk.
H. Gábor Miklós (Cikkünkkel az idén 75 éve született és 30 évvel ezelőtt elhunyt Színészkirályra emlékezünk.)
2006. december
Szertenéző
Új tanévet nyitott a Jövő Iskolája Újdonságok a Jövő Háza Központban
Egy év telt el azóta, hogy a Jövő Háza Központ első nagy tudományos-kulturális elemeként 2005 szeptemberében megnyílt a Csodák Palotája, majd azt követően decemberben a Jövő Háza Kiállítás is megnyitotta kapuit. A két állandó kiállítást közel félmillió látogató tekintette meg, és sikeresen zárta első tanévét a Jövő Iskolája is. Az intézmény a kulturális programok kivételesen gazdag kínálatát vonultatta fel, és a digitális médiaművészetet bemutató Pixel Galéria is több világhírű művész tárlatának adott otthont. Megvalósult a tudomány, kultúra, ismeretterjesztés és igényes szórakozás harmonikus uniója. Szeptembertől a Jövő Háza Központ, folytatva az eddigieket, számtalan újdonságot kínál. A nyári felújítást követően ősszel újra megnyíló kiállítások új tartalommal gazdagodtak, és a kulturális programok terén is izgalmas a kínálat. Újdonságok a Jövő Háza Kiállításon A 3000 négyzetméteren elhelyezkedő Jövő Háza Kiállítás két új installációval bővült, így már több mint 20 tematikus installáció várja a látogatókat. Gyógyerdő, a gyógyítás mérföldkövei Mára a betegségek gyógyszeres kezelése mindennapivá vált. A XX. és XXI. század innovációban gazdag gyógyszerkutatása egészen új lehetőségeket és egyben eredményeket ígér a beteg a számára. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete Gyógyerdő installációja bemutatja a gyógyszeripar által nyújtott innovatív terápiás lehetőségeket. A kiállításon megismerhetők az onkológia, cukorbetegség, gyomorsav okozta betegségek, a csontritkulás, hemofília, a magas vérnyomás és a légúti betegségek területén elért eredmények és a kutatási irányok. A poszterek rövid összefoglalót adnak az adott betegségről, majd felhívják a figyelmet a szövődményekre. A „Tudta Ön...?” információs blokkban érdekes tudnivalók találhatók a terápiás területekkel kapcsolatban. „A jövő terápiás lehetőségei” leírja, milyen megoldást kínál a tudomány ma, és mire irányul a XXI. század kutatása. Hasznos tanácsokat kaphatunk a „Mit tehetünk az adott betegség megelőzése érdekében?” blokkban. Betegoktató programok és videofilmek hívják fel a figyelmet az egészség értékére, megőrzésének fontosságára.
2006. december
A látogatók interaktív programok segítségével bepillantást nyerhetnek a gyógyszerkutatás folyamatába. Ez a rendkívül bonyolult, sok bizonytalanságot hordozó, nagyon költséges tevékenység a legmodernebb technológiák sorozatát ötvözi és használja fel az új hatóanyagok kifejlesztéséhez. Így a gyógyszerré fejleszthető molekulák kiválasztása nem csak kísérletezés, hanem tudatos tervezőmunka eredménye is, ami számos betegség gyógyításában hatásos gyógyszereket hoz létre. A kiállítás remélhetőleg felkelti az érdeklődést a gyógyszeripari innováció iránt, és átfogó képet ad a kutatás- és fejlesztésorientált gyógyszeripar erőfeszítéseiről az egyre újabb és jobb terápiák kifejlesztése érdekében. A Jövő Pilótája A Jövő Háza Kiállításnak egyik kiemelt témaköre a repülés, amely most új tartalommal gazdagodott. A Boeing 737 repülőgép-szimulátor és Marsexpedíció installációk mellett újdonság a Jövő Pilótája koncepció. A repülés iránt érdeklődők a levegő meghódításának izgalmas és kihívásokkal teli múltját, jelenét és jövőjét ismertető, tematikus, folyamatosan bővülő, fejlődő, interaktív kiállítást tekinthetnek meg. Részletesen megismerhetjük a repülés történetének legfontosabb pillanatait, képekkel illusztrálva. Napjainkra a polgári és a sportrepülés is könnyen hozzáférhető, egyszerűen elsajátítható, biztonságos közlekedési formává és sporteszközzé vált. Egy izgalmas áttekintés segítségével azt is megtudhatjuk, hogyan válhatunk mi magunk a Jövő Pilótájává, a Csodák Palotájában pedig egy Fox repülőgép is megtekinthető életnagyságban. A színes és tartalmas helyszíni installáció mellett a Jövő Háza Kiállítás és a Horizont
Repülőiskola közös szervezésének eredményeként elindul a folyamatosan bővülő Jövő Pilótája Program, amely többek között lehetőséget nyújt a repüléssel kapcsolatos személyes élmények, tapasztalatok szerzésére is. Megváltozott a nyitvatartási rend, amely az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve igazodik a látogatók igényeihez. E szerint kedden, szerdán és pénteken 10-től 18-ig, szombaton és vasárnap 10-től 19-ig, csütörtökön pedig 9-től 21 óráig látogatható a kiállítás. A csütörtöki meghosszabbított nyitvatartási időben tematikus klubok várják a látogatókat. A klubok keretén belül többek között neves szakemberek előadásain, speciális tárlatvezetéseken vehetnek részt az érdeklődők. Az első ilyen tematikus klub, a Világűr Klub az űrkutatás szerelmeseinek szól minden páratlan hét csütörtökén este fél 7-től.
Megújult a Csodák Palotája A Csodák Palotája hagyományosan évente új tematika szerint megújul. Idén az eszközök mintegy 15%-a, azaz 10 új kiállítási elem ígér új élményeket. A ZENE-SZÁMOK kiállításon például a hangok, a zene és a számok kerülnek közelebb a látogatókhoz, továbbra is látványos, érdekes formában. Új eszközök, játékok: Tesla transzformátor – Itt látható Európa egyik legnagyobb berendezése, amelynek segítségével méteres villámok keletkeznek a terem közepén. A százötven éve született feltaláló, Nikola Tesla is büszke lenne rá! Hangzó fények – Színes fénysugarak nyújtanak interaktív, kreatív, látványos multimédiás szórakozást valamennyi
39
Szertenéző korosztály számára. Az élmény minden felhasználó számára egyedülálló és feledhetetlen, mert ez az eszköz bárkit képessé tehet arra, hogy a saját mozgásával komponáljon zenét! Geometriák. Kalandozás a geometria görbült világaiban – Megismerkedhetünk többek között a Bolyaigeometria világával, a matematika szépségeivel. Teszteld magad! – A kibővült eszközparkban mindenki próbára teheti magát, milyen a memóriája, milyenek a reflexei, mennyire tud előre gondolkodni, milyen tartósan és koncentráltan tudja figyelmét fenntartani. Az Öveges teremben folytatódnak a látványos fizikai kísérlet-bemutatók, amelyekkel a látogatók bővíthetik, elmélyíthetik a kiállításon szerzett élményeiket. Emellett természetesen az örök kedvencek is várnak mindenkit, hiszen idén is ki kell próbálni a Monociklit, a Holdsétát, a Varázstükröt és a többi csoda is arra vár, hogy megismerkedjünk velük. Új tanévet nyitott a Jövő Iskolája A Jövő Háza Kiállítás területén működő Jövő Iskolája a legmodernebb oktatási eszközökkel és alternatív pedagógiai módszerekkel dolgozza fel a Jövő Háza Kiállítás tematikáját. A külföldi gyakorlaton alapuló múzeumpedagógiai módszerek – kooperatív, drámapedagógiai és projektmódszer – alkalmazásával kialakított foglalkozások az élményszerzésre és az interaktív tanulásra fókuszálnak. Az első félév kimagasló sikerrel zárult. Összesen 671 foglalkozáson 13420 gyerek vett részt, s több száz iskolai csoport tett látogatást a kiállításon. A szeptemberben megkezdett második félévben az iskolai csoportos foglalkozások megújultak. Egy teljes tanéven keresztül lehetőség nyílik arra, hogy az iskolai tananyag mentén állandó visszacsatolás történjen a tudomány és az alkalmazott ismeretek között. A foglalkozások kialakításánál minden esetben figyelembe vették azt a szempontot is, hogy az egyes témák tartalmilag kapcsolódjanak az iskolai tananyagokhoz, így a pedagógus köny-
40
nyen hozzá tudja illeszteni a tanórai tematikát a Jövő Iskolájához. Az idei tanév egyik újdonsága, hogy az eddig is ismert csoportos foglalkozások mellett projektmunkákkal, speciális bérletrendszerben, egy-egy tematikusan meghatározott foglalkozás-sorozatra is érkezhetnek az osztályok. Ebben a félévben új tematikák is bekerülnek az oktatási programba. Ilyenek a pénzügyi, öngondoskodási alapismeretek, a kooperatív, együttműködő képesség, a projekt gondolkodás, a kritikai szemlélet, a környezeti nevelés és a digitális írástudás, amelyek életviteli és egyéb kompetenciák fejlesztése révén olyan használható tudáshoz, a mindennapi élethez szükséges ismeretekhez juttatják a gyerekeket, amelyek az új kutatási eredmények alapján elengedhetetlenek a mai kor kihívásainak való megfeleléshez, sikeres jövő felépítéséhez. Délutánonként szakkörök, speciális tematikájú klubok várják az egyénileg érkező gyerekeket. Bizonyos hátrányos helyzetű vagy leszakadó rétegek társadalmi befogadásának elősegítésére szociális nevelési programok indítását is tervezik. Az állami gondozásban lévő, sajátos nevelési igényű gyermekek számára speciális programokkal készülnek. Céljuk az interaktív közösségfejlesztés, felelős, pozitív jövőorientációs szemlélet kialakítása. A Jövő Iskolája pedagógiai műhelyként is működik, amelyben bemutatják, hogy a projektek, programok, technikák és módszerek miként alkalmazhatók, ültethetők át az iskolai tananyagba, az iskolai keretek közé. A nagy sikerrel beindult tanár-továbbképzési program az új félévben is folytatódik kibővített tartalommal. A Jövő Iskolája filozófiája változatlan. A 21. század iskolájának az a feladata, hogy előtérbe helyezve a készségek és kompetenciák fejlesztését, felkészítse gyermekeinket az élethosszig tartó tanulásra, folyamatos ismeretszerzésre, és alkalmazható tudást adjon át. A frontális oktatás, a pusztán befogadó hallgatói magatartás ma már nem elegendő valamennyi képességünk kiaknázásához, meg kell teremteni a kritikai szemléletet, a kreatív gondolkodást, hogy a gyerekek a meglévő
technikákat, eredményeket ne csupán elfogadják, hanem továbbgondolják azokat, törekedjenek új alkalmazásokra, új kutatási eredményeket vizsgáljanak, s innovatív hozzáállással speciális szaktudást szerezzenek. Kulturális Programok a Jövő Háza Központban A Jövő Háza Központ közel 600 programmal (gyermek-és családi programok, zenei események, színházi- és táncprodukciók, képző- és médiaművészeti kiállítások, fesztiválok) a kultúra területén is komoly sikereket ért el az elmúlt évadban. Az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is komoly hangsúlyt kapnak a nemzetközi, illetve hazai társintézményekkel, alkotócsoportokkal együttműködésben megvalósított projektek, amelyek jelzik az intézmény elkötelezettségét, hogy minél nagyobb teret biztosítson a sokszínű, multikulturális modern művészetek és művészeti irányzatok bemutatására. A szakmai együttműködés egyik legsikeresebb példája a tavaly decemberi INTRO Fesztivál, amelyet az A38 Hajó, a Műcsarnok és a Trafó bevonásával rendeztek. A nemzetközi kuriózumok bemutatására a közelmúltból két ilyen esemény is kiemelkedett: nagy sikere volt az immár hagyományosan megrendezett Nemzetközi Báb- és Utcaszínházi Találkozónak csakúgy, mint az újcirkusz műfaját bemutató Nemzetközi CirkuSzínházi Fesztiválnak. A Magyar Zenei Exportirodával és a Hangszeresek Országos Szövetségével közös szervezésben valósult meg a „Hangfoglalás”, Kelet-közép Európa első nagyszabású zenei szakmai rendezvénye, amelynek elsődleges célja volt, hogy átfogó képet nyújtson a hazai zenei életről, és eddig példa nélküli lehetőséget biztosítson a szakmán belül és a közönséggel megvalósított kommunikációra. A kultúra egy másik szegmense, amely már szervesen kapcsolódik a tudományos kiállításokhoz is, a Mindentudás Egyeteme, amely ebben az évadban a Jövő Házában talált otthonra és stúdióra. A Jövő Háza programjairól, a foglalkozások leírásáról bővebb információt a www.jovohaza.hu honlap nyújt.
2006. december
Szertenéző
Van Gogh képei egy múzeum 100. születésnapján Még csak néhány napja nyitott a Szépművészeti Múzeum centenáriumi Van Gogh-kiállítása, de máris több tízezren látták, s majd 30 ezren vettek elővételben jegyet. Fennállásának elmúlt száz évében nem látott érdeklődés kíséri a hányatott sorsú művész teljes életművét bemutató tárlatot. A nem mindennapi esemény turisták ezreit vonzza hazánkba. Bár a jegy nem olcsó, érdemes rászánni az összeget, hiszen olyan gyűjtemény tárul itt elénk, mely különben együtt nem látható, s csak a világ legnagyobb múzeumainak bejárásával kapnánk ilyen teljes képet Vincent van Gogh életművéről. Műkincsei kölcsönzésével mintegy 30 múzeum és magángyűjtő segített a kiállítás szervezőinek, így talán az egyik legteljesebb gyűjteményt láthatja a nagyközönség. Nem egyszerű a termekbe bejutni, ugyanis a képek állapota és az ideális hőfok megőrzése érdekében zsiliprendszeren átjutva léphetünk csak a csarnokba. A kiállítás elrendezése sem szokványos. A múzeum adottságait kihasználva és egyben piedesztálra emelve a művészetet, szárnyasoltár-szerű boxokban kaptak helyet a művész képei. A kiállítás öt egységből áll. A tárlatot Van Gogh képzeletbeli múzeuma vezeti be. Anyagát a festő holland kortársai, valamint a számára irányt adó mesterek munkáiból válogatták, köztük Rembrandt, Delacroix, Millet alkotásaiból. A képzeletbeli múzeumról ő maga beszél, hisz még mielőtt úgy döntött volna, a festésnek szenteli életét, egy reprodukciókat forgalmazó cégnél dolgozott, ahol számos híres festő, köztük a fent említettek munkáiból gyűjtött össze számtalan másolatot. Egy öccséhez, Theohoz írt levelében azt vallotta: „Tőlünk festőktől mindig azt várják, hogy alkossuk meg önmagunkat és csakis alkotók legyünk…de a zenében ez nem így van. Ha valaki Beethovent játszik, hozzáteszi személyes értelmezését…Én így helyezem magam elé a fekete-fehér metszeteket, mint egy témát. És aztán színeket rögtönzök rájuk…ez már az én önálló értelmezésem.” Ha a kedves látogatóknak kedve van, a múzeum
2006. december
oldalán maga is kipróbálhatja ezt a szemléletet egy kedves festő-játékkal, hogy aztán gazdagítsa az oldal galériáját. Magam is szívesen próbálgatom, milyen érzése lehetett Van Goghnak, mikor ezt a levelet papírra vetette. A következő, monografikus részben az életmű első, hollandiai szakasza kapott helyet: érzékelteti a kezdeteket, majd a hirtelen színre lépő saját stílust. Ebben az időszakban a művész az egyszerű témákat kereste, kedvelte a parasztok életének ábrázolását. Számomra azonban döbbenetes, ahogy saját gondolatait az ábrázolt tekinteteken keresztül átadja. Ijedtség, talán félelem, s a reménytelen szegénység kifejeződései ezek. Mint vallja: „nincs a festészetben olyan motívum, mely nehezebb lenne, mint a mindennapi alakok. Amennyire jól tudom nincs egyetlen olyan akadémia, ahol megtanítják, hogyan lehet lerajzolni vagy megfesteni a magvetőt, a fazekát a tűz fölé akasztó asszonyt, vagy egy varrónőt.” Kevesebb hangsúlyt kapott a rá következő párizsi korszak. A ké-
pekről az impresszionista tájképfestés elsajátítása és az egyéni sajátságok megjelenése olvasható le. Ekkor teljesedett ki ecsetkezelése. A kiállítás szervezőinek elképzelése az volt, hogy megismertessék az életmű néhány olyan darabját, melyet a nagyközönség még csak reprodukciókon sem láthatott, ezáltal lerombolják a sokszor klisékre épülő Van Goghképet. A záró részben magyarországi gyűjteményekből válogatott sokszorosított japán fametszetek láthatók, melyek Van Gogh több százra rúgó gyűjteményéből sem hiányoztak. A japán fametszetek kompozicionális megoldásai, világos színharmóniái és eredeti, dekoratív rajzstílusa egyaránt hatottak rá, mint virágcsendéletein láthatjuk. Sokak örömére ezt elsősorban a jól ismert Váza íriszekkel testesíti meg a kiállításon. A kiállítás Dór-csarnokban berendezett záróegységében magyar festményeket állítottak ki, például a magyar fauve-októl vagy Derkovits Gyulától, olyanokat, ahol egyértelmű párhuzam vonható egy-egy Van Gogh kép és az adott remekmű között. Mint a katalógusban írják:„Élete utolsó napjairól keveset tudunk.” 1890. július 27-én festeni indult, de útközben revolverével főbe lőtte magát. Bátyja, Theo azonnal Auversbe sietett, s jelenlétében halt meg 29én kis padlásszobájában. Szomorú sors. Hányatott élet. Egy festőzseni élete elevenedik meg a vásznakon. Endrődy Orsolya
41
Főhajtás
Szakácsi, a játék mestere Sinkovits Imre elcsodálkozott, amikor átfutotta a kollégájáról, Szakácsi Sándorról készült könyvet. „Te több főszerepet játszottál, mint én!” – gratulált atyai szeretettel fiatalabb pályatársának, akivel évekig egy öltözőben készült a Nemzeti Színház előadásaira. A színház neve azóta pár kilométerrel arrébb, Sinkovits pedig az égi társulathoz költözött, Szakácsi viszont újabb főszerepre, élete talán legnagyobb alakítására készül. Villont kelti életre Csengey Dénes A cella című monodrámájában a Sinkovits Imre Színpadon. – Latinovits írta valahol, hogy a gyermeket minden embernek meg kellene őriznie a lelkében, ameddig csak él. Kitől örökölte ezt a szenvedélyes játékosságot? – Apám volt ilyen gyermeklelkületű, az életet és engem, egyetlen fiát imádó, a játékok szépségét megmutató ember. Nyílpuskával célba lőttünk, gombfociztunk, kártyáztunk, szócsatákat vívtunk. Megtanított játszani, amiért nagyon hálás vagyok neki. Képes volt órákig focizni velem a Ligetben. Tízévesen kijelentettem, hogy színész leszek. Azt éreztem, hogy mindaz, ami engem megérint, az a szüleimet is érdekelni kezdi. Egy mesejáték előadásába ugrottam be, mint a történetet felvezető figura, mert szépen olvastam és szép kisfiú voltam. A szereplésem után a király trónja mögé álltam, és semmi más dolgom nem volt, mint nézni a többieket. Tetszett, amit csináltak. Hamarosan már én játszottam óriási átéléssel a címszerepet a Ferencvárosi Művelődési Ház Koldus és királyfi című előadásában. Amikor eljött az ideje, természetesnek tartottam, hogy felvegyenek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az sem zavart, hogy nem sikerült leérettségiznem matematikából. Első próbálkozásra felvettek. Várkonyi Zoltán volt az osztályfőnököm. Már harmadikos voltam a főiskolán, amikor rendeződtek a dolgaim a matek terén. – Az egyértelmű volt, hogy nem a mérnöki pályán találja meg az élete értelmét, de miért éppen a színészetet választotta, mit tudott az életükről, munkájukról?
42
– Hallomásból úgy tudtam, hogy a színészek jól élnek, jól keresnek, de nem ez volt a döntő szempont számomra. Kiállni az emberek elé, és úgy elmondani egy leírt szöveget, hogy belecsempészed a saját érzéseidet, gondolataidat, ezt a világ legnagyobb teljesítményének tartottam. A pályára lépés egyetlen hivatalos útja pedig akkor a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése volt. Ma már több színiiskolában lehet próbálkozni, engem is hívtak több helyre tanítani. – Miért nem vállalta? – Fél évig tanítottam a Ruttkay Színház elődjében, a Dominóban. Szerettek, de nagyon nagy munka, és őrületes felelősség a tanítás. Emberek élete, sorsa felől nem szabad felelőtlenül, felkészületlenül dönteni. Nagyon sok hit és erő kell hozzá. Amit tudok, amit megtapasztaltam az idők folyamán, azt be tudom építeni a játékomba, és számomra ez természetes. De meg lehet-e mindezt tanítani? Meg lehet-e fogalmazni, hogy éppen mikor mit csinálok? Ha valaki elszáll magától, hiányzik belőle az önkontroll, az önirónia, nem dolgozik annyit, amennyit csak lehet, azonnal megszűnik a varázs, és kezdhet mindent elölről. Én nem hazudok magamnak, és képtelen lennék hazudni másoknak. Ha valakiről azt érezném, hogy nincs helye a pályán, megmondanám neki. Bizonyos iskolákban mégsem szabadulhatnék meg tőle, mert kell az ő pénze is az iskola fenntartásához, működéséhez. Minden társadalmi, intézményi függőségtől irtózom. Nekem abba se szóljon bele senki, hogy mit és hogyan tanítsak. Állandóan kapacitálnak a Magyar Színházban, hogy vállaljak
2006. december
Főhajtás osztályt, vagy legalább egy-két hónapos kurzust a stúdiósoknál. Majdnem zavarba jövök, amikor ezek a fiatalok jönnek oda hozzám, és lesik, amit mondok. Bejönnek a próbáimra. Kíváncsiak rám. Szeretnének tőlem tanulni. Tisztelnek. Az egész gárda ott volt például most A cella próbáján. Akadt, aki nem látott még közülük monodrámát, és teljesen a hatása alá került. – Szívesen nézett előadásokat gyerekkorában? – Felejthetetlen előadás volt számomra a Mózes. Kamaszként láttam Sinkovits Imrével, és sírtam a nézőtéren. Ki is írtam magamnak zsírkrétával a szobám falára, amit egy interjújában mondott a művészetről. Még ma is fejből tudom: „A művészet szent őrjöngés, megváltó gyötrelem, tör, zúz és rombol, hogy a romokból új világot építsen.” Jóval később aztán egy öltözőben öltöztünk a Nemzeti Színházban, és valóban atyai jóbarátom lett Imre bácsi. El is meséltem neki ezt a zsírkrétás történetet. „Ilyeneket mondtam volna?” – kérdezte, és nevetett. Amikor 1996-ban megjelent egy könyv rólam, csodálkozva mondta: „Én nem játszottam ennyi
főszerepet!” Mindig szerettem az újonnan alakuló társulatokkal dolgozni, harcolni valamiért, amit fontosnak tartottunk. Ilyen volt még gimis koromban a Pinceszínház. Aztán alapító tagja lettem a Rockszínháznak, a székesfehérvári Utcaszínháznak, a Tószínpadnak, a Pécsváradi Nyári Színháznak, és most is boldogan játszom egy alkalmi társulatban Szamóca, Eperjes Károly első rendezésében, Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában. – Tizennégy éve a Hevesi Sándor téri színházban dolgozik, mégis más lett a munkahelye, mert már nem a Nemzeti, hanem a Magyar Színház tagja. Hogy érintette ez a változás? – Amikor 1992-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtem, az újságírók megkérdezték tőlem: „Maga is MDF-es lett, művész úr?” Hiába mondtam, hogy nem párthoz, hanem színházhoz szerződtem, éreztem, hogy megfagyott a levegő a Hevesi téren. Ha írtak egyáltalán, csak rosszat írtak róla. Sík Ferenc és Imre bácsi halálában döntő szerepe volt annak, ahogyan kezelték ezt a színházat, és amilyen módon elvették a nevét. Akkora színészek, mint Agárdy,
Csengey Dénes (Szekszárd, 1953. január 24. – Budapest, 1991. április 8.) 1972-ben hajózási szakközépiskolát végzett Budapesten. 1972-től volt autószerelő, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő. 1977-83 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. 1978-tól publikál. 1983-tól szabadfoglalkozású író. 1983-ban a Fiatal Írók József Attila körének titkára. 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori tanácskozásán. 1987-ben kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot. 1988-91-ben a Hitel szerkesztőségének munkatársa. 1990-től haláláig országgyűlési képviselő volt. Csengey Dénes a népi irodalom hagyományához kapcsolódó, látomásos, expresszív prózát írt. Legtöbb írásában a magyarság, „a nemzet belső kötéseinek” helyreállítását, az értelmiség széthúzásának megállítását tartja az egyik legfontosabb alapkövetelménynek, amely elvezethet egy „új, európai Magyarország” megszületéséhez. „Európa nem ott van, ahol készen van… Ahol készül, ahol fájdalmasan megszületőben van, ott dobog leghangosabban Európa árva szíve.” Művei: ,,...és mi most itt vagyunk’’ - esszé (1983), A cella - monodráma (1983), Mélyrepülés – zenés tragikomédia (1986), Gyertyafénykeringő – elbeszélések, hangjáték (1987), A kétségbeesés méltósága - esszék (1988), Találkozások az angyallal - regény (1989), Mezítlábas szabadság – esszék, beszédek (1990).
2006. december
Kállai, Bessenyei, Raksányi szintén úgy érezték, hogy nagyon mélyen megsértették őket. Nekem személy szerint nagy kő esett le a szívemről, amikor Magyar Színház lettünk, mert nem érzem azt a nyomasztó terhet, amit a Nemzetiben éreztem. Többfélét csinálhatunk, és egy csomó előítélettől megszabadítottak bennünket. Amíg Nemzeti volt a nevünk, bizonyos emberek nem jöttek hozzánk soha. Most már nincs erről szó, csak a tipikusan magyar, kisstílű mentalitástól nem tudtunk még megszabadulni, ami azt jelenti, hogy Magyarországon általában nem előadást, hanem színházat választanak a nézők. Vannak mondjuk Madáchmeg Víg-rajongók, akik soha be nem teszik a lábukat például a József Attilába, mert az a „munkások színháza”. Nagyobb baj, hogy elvették a kamaraszínházunkat, a Várszínházat, és most a próbatermünkből kellett stúdiószínpadot építenünk. Még ennél is nagyobb baj, hogy a sivár, üres tekintetű, a számítógép előtt szoborrá dermedt emberek száma egyre nő, akik nem veszik észre, hogy belefulladnak a maguk által teremtett mesterséges világba. Az ember nem fordulhat el a természettől! Sajnos kevesen próbálkoznak meg azzal, hogy saját utat tapossanak maguknak, inkább az elvtelen beilleszkedéssel, karrierépítéssel vannak elfoglalva ebben a teljesen természetellenes és embertelen művilágban. És akkor ehhez hozzáadódik még a magyar mentalitás: kifelé csak a csillogást mutassuk, mert mások véleménye sokkal fontosabb, mint az igazság, vizslassuk nagy erőkkel, hogy a szomszédnak, a kollégának mije van. Sok helyen jártam a világban, de ilyen önzőséget, irigységet, mások majmolását, az emberek vagyon alapján való megítélését még nem tapasztaltam sehol. Én gazdag embernek tartom magam, bár nem tudom megvenni azt, amit sok pénzért árulnak. És vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Akiknek öröm, hogy azt csinálhatják lelkesen, hittel, amit szeretnek. Már olyannal is találkoztam, aki ezért irigyel.
43
Játsszunk! - Ügyeskedjünk! – Csengey Dénes A cella című drámai burleszkjének tervezett előadásához a másképp gondolkodók tisztességes létszámú csapata társult. Ez az értékrend mégiscsak eszébe jut valakiknek? – Hála Istennek! Nagy történet! Még a Fészekben beszélgettünk Csengeyvel a nyolcvanas évek elején, és letette elém ezt a darabot. „Egyszer majd csináld meg!” – mondta. Szegény Dénes mindent bele akart írni, amit ember egy darabba beleírhat. Túl hosszúnak tartottam, aztán jött-ment az élet, és el is feledkeztem róla. Tavaly karácsony táján kezembe akadt a kézirat, és elkezdtem dolgozni vele, csak úgy magamnak. A negyvennyolc oldalból huszonegyet kihúztam. Olyan különleges játékstílust akarok megvalósítani ennek a darabnak a segítségével, amit már régóta szeretnék kipróbálni. Tartozom Csengeynek és magamnak ezzel a munkával. Ahány embernek megmutattam a darabot, mindenki lelkesen mellém állt, sőt segített abban, amiben tudott. Őze Áron a rendezésben és a díszlettervezésben segít. Vukán György azt mondta, hogy megharagudna, ha mással íratnám az előadás zenéjét. A botrányhősnő, énekesnő és festőművész Nagy Krisztina Tyereskova olyan plakátot készített, hogy negyven éve nem volt ilyen ebben a színházban. Iglódi István, a színház igazgatója azt mondta Áronnak és nekem, hogy dolgozzatok, majd megnézem, és választ adok. „Műsorra van tűzve” – foglalta össze véleményét az ominózus próba után. Egy erdészeti vállalat ingyen felajánlott az előadás számára egy igazi fát díszletnek. Ötvös, lakatos dolgozik rajta, hogy az a fa olyan legyen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Eöry Szabó Zsolt fantasztikus fotókat készített a próbákról. És mindenki az ügy, és az irántam érzett szeretetből tette. Csoda, ha most A cellában röpködök? Elmés találmány ám egy ilyen cella! Van benne fa, kötél, néhány kavics, egy bili és Villon a sorsával… De belefér egész, nevetségesen esendő, ellentmondásokkal teli, zavaros életünk! H. Gábor Miklós
44
Menjünk Betlehembe! Menjünk Betlehembe! – a következő társasjáték segítségével. Dobókocka és játékfigura minden családban akad. Ezeket vegyük most kölcsön ehhez a játékhoz. Miközben játszunk, hallgassunk karácsonyi zenét! Játékszabály: Csak hatos dobás után léphetsz a RAJT feliratú mezőre. Ezt követően a dobókockán látható számnak megfelelően haladhatsz tovább. 3-as mező: Meséld el, melyik volt eddig a legemlékezetesebb karácsonyod! Miért? (Vagy: mesélj el egy általad olvasott karácsonyi történetet!) 5-ös mező: Olvasd fel a következő (tréfás) téli verset! A KABÁT SÉTÁLNI MEGY // A kabát sétálni indult: felöltözött. / Először az embert vette magába, / majd a nyakára sálat kötött. / Bütykös kezére kesztyűt húzott, / s fejére kalapot, jó nagyot: / hiszen az ember kopaszodott! 6-os mező: A téli szünet előtti utolsó napon elfelejtettél elköszönni osztálytársaidtól. Pótold mulasztásodat, szaladj vissza hozzájuk! Lépj az 1-es mezőre! 7-es mező: Segítettél kisebb testvérednek a szüleidnek szánt karácsonyi ajándék elkészítésében. Jutalmat érdemelsz. Lépj a 9-es mezőre! 8-as mező: Olvasd fel szépen, kifejezően az alábbi karácsonyi verset: HARANG SZÓL VALAHOL // Szellő rezdül csendben, / hópihékkel játszik, / az egész világból / gyöngyfehérség látszik. // Pillangó pihékkel / fehéredik minden, / ennél szebb varázslat / egész évben nincsen. // Harang szól valahol, / megörül a télnek, / gyertya gyúl oltáron, / karácsonyi fénynek. // Csengőszó csendíti / hírét égi hírnek: / boldogság örömét / jövő reményének. // Messzi, távol innen, / betlehemi éjben, / kis Jézus született / barlang rejtekében. 10-es mező: Meséld el, mi történt a pusztában? Kik ültek a pásztortűz körül? Miért támadt fényesség? Ki és milyen hírt hozott? 13-as mező: Reggelre nagyon
hideg lett. Odakint megcsúsztál egy befagyott tócsán. Sajnos megütötted magad. Legközelebb jobban vigyázz! Pihenj egy kicsit, borogasd a lábadat! Egy dobásból kimaradsz! 14-es mező: Képzeld el, hogy a karácsonyi tündér tejesíti három-három kívánságodat! Három kérés a tiéd, a másik három valaki másé (másoké). Mit kívász magadnak, s mit másnak? Mondd el! 15-ös mező: Meséld el, miért kellett Máriának és Józsefnek Betlehembe mennie? Mi történt ott? Kik látogatták meg a kis Jézust? Milyen ajándékot hoztak? (Egy játékos csak egy kérdésre feleljen!): Te vagy a győztes! Gratulálok! Kérd meg a többieket is, énekeljenek el veled egy szép karácsonyi dalt!
Aranyló poharak A karácsonyhoz a zöld, a piros és az aranyszín illik. Most mi az utóbbit használjuk. Mécsestartót készítünk, mely méltó dísze lesz ünnepi asztalunknak. A legegyszerűbb, sima, díszítés nélküli poharat vegyük a kezünkbe. Kartonpapírból vágjunk ki fenyőfát, csillagot, üstököst, angyalkát, ami a pohár méretéhez illik. Öntapadós ragasztóval erősítsük fel a mintát a pohár oldalára. Aranyszínű spray-vel fújjuk be az üres felületet. Vegyük le a papírmintát a pohár oldaláról. (Természetesen az is lehetséges, hogy a mintát fújjuk rá aranyszínnel a pohárra.) Helyezzünk teamécsest a pohár belsejébe! Jó játékot és meghitt karácsonyi fényeket, ünnepi hangulatot kívánok: Devecsery László
2006. december
MeseMűsor
Erdei karácsony Szereplők: Mógyula, mókuspapa Mójuli, mókusmama Mótuli, Mótula, Móteli, mókusgyerekek Apa Anya Kisfiú Kislány Mesélő I. Mesélő II. MESÉLŐ I.: Kemény tél volt. Heteken át sűrűn hullott a hó. Fehér takaró borította a réteket, a fák ágait, elfedte a barlangok száját és a fák üregeit. Az erdei állatok nehezen találtak élelmet. A bátrabbak bemerészkedtek a faluba, és onnan szereztek ennivalót. MESÉLŐ II.: (Mógyula az elhangzott szöveg alatt azt teszi, amit Mesélő II. mond.) Mógyula, a mókuspapa már korán reggel felkelt. Ásítozott, nagyokat nyújtózkodott, csak úgy ropogtak a csontjai. Jól megmozgatta elgémberedett tagjait, mert tudta, hogy rettenetesen kemény munka vár rá. Apró mancsával sokáig kaparta a havat, amíg lyukat tudott vájni az odú behavazott falán. Kíváncsian dugta ki fejét a nyíláson. Mótuli, Mótula és Móteli, a mókusgyerekek izgatottan toporogtak. MÓTULI: Mit látsz? MÓTULA: Mi történik? MÓTELI: Van valami ennivaló? Mintha nagy sürgés-forgás lenne odakint! MÓGYULA: Gyerekeket látok! Nagy fenyőfákat cipelnek a falu felé. Vidám gyerekek, báránybőr sapkában, báránybőr mellényben, kisbaltával a kezükben. És verseket mondanak, meg énekelnek! Halljátok? (Hárs Jenő: Karácsony, Fésüs Éva: Fenyőfácska című verse és a Száncsengő című Weöres Sándor-vers megzenésített változata hallatszik)
Zsong a téli erdő, Nagy a sürgés benne, Messze útra készül A fenyőfák ezre.
2006. december
Beszórják a felhők Őket puha hóval, Madarak díszítik Szőlővel, dióval. S miközben a gallyak Csilingelve ingnak, Mindegyik facsúcsra Alászáll egy csillag. Így indul az erdő Ezer fénylő fája, Örömöt szerezni Szerte a világba. Éj mélyből föl zengő Csinglingling száncsengő Száncsengő csinglingling Tél öblén halkan ring. Föl dobban két nagy ló, Kopp-kopp-kopp nyolc patkó, nyolc patkó kopp-kopp-kopp csönd zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő, Csinglingling száncsengő Száncsengő csinglingling Tél öblén távol ring. Álmodik a fenyőfácska Odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, Ha az ünnep eljön. Csillag röppen a hegyére, Gyertya lángja lobban, Dallal várják és örömmel Boldog otthonokban. MÓTULI: Mit csinálnak a fenyőfával az emberek? MÓGYULA: Beviszik a lakásukba, és feldíszítik. MÓTULA: Mivel díszítik fel a fenyőfákat? MÓGYULA: Olyannal, amit szeretnek! Szép, fényes és díszes dolgokkal. MÓTELI: És olyat nem raknak rá, amit meg lehet enni?
45
MeseMűsor MÓGYULA: De, de, nyugodj meg, Telikém, édes ennivalók is kerülnek a fára: szaloncukor, csokidísz, mézessüti, arany meg ezüst dió, mogyoró és alma! MÓTELI: Ó, jaj nekem! Olyan éhes vagyok, hogy mindjárt kilyukad a gyomrom. MÓTULI: Hát, ami igaz az igaz, úgy érzem, én is föl tudnék falni egy ültőhelyemben három-négy zacskó diákcsemegét! MÓGYULA: Ne bomoljatok már! MÓTULA: Miért csinálják a fenyőfákkal ezt az emberek? MÓGYULA: Mert karácsony van, és ilyenkor megajándékozzák egymást, legfőképpen persze a kisgyerekeket. MÓTULI: Az nem lehet, hogy egyszer mi is ilyen karácsonyt tartsunk? MÓTULA: És fenyőfát vigyünk az odúnkba? MÓTELI: És annyit együnk, hogy kidurranjon a hasunk? MESÉLŐ II.: Mógyula, a mókuspapa szó nélkül kiosont az odúból. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ajándékot szerez Mótulinak, Mótulának és természetesen a legéhesebbnek, Mótelinek. A méteres hóban el-elsüllyedt. Mit volt mit tenni, faágról faágra ugrált. Közben le-föl járt a szeme, de sehol semmit sem talált. Még ennivalót is csak olyat, amit csúfságból lehetett ennivalónak nevezni: fakérget, száraz gyökeret. Ajándéknak valót viszont egyáltalán nem. MESÉLŐ I.: Már esteledett, mire mókuspapa beérkezett a faluba. Óvatosan ugrált egyre közelebb a házakhoz, és végül megállt egy fényesen világító ablak előtt. Móteli ekkor ért kimerülten a házhoz. Már annyi ereje sem volt, hogy az apja mellé másszon, és az ablakon benézzen. Olyan gyászos látványt nyújtott, hogy Mókuspapa sajnálta megszidni, pedig a legsúlyosabb fegyelmezetlenséget követte el: kiszökött a meleg odúból. MÓTELI: (Az ablak alatt elterülve.) Mesélj papi, mit látsz! Szépeket mesélj, nagyon szépeket, mielőtt éhenhalok! MÓGYULA: Csodálatos dolgokat látok! A szoba közepén hatalmas fenyőfa, rajta fényes díszek csillognak, színes szalagok lengedeznek, és apró tarka dobozok ringatóznak. A fa körül emberek, egy család, apa, anya és két gyerek, egy kisfiú meg egy kislány.
(A kis Jézus megszületett, Nagy öröm van Betlehemben, Szentkarácsony éjszakáján című dalok hallatszanak)
A kis Jézus megszületett, örvendjünk! Elküldötte Ő szent fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban. Nagy öröm van Betlehemben, Szól a pásztor sípja Megszületett a kis Jézus, Mária ringatja. Ragyog a nagy boldogságtól minden ember arca Csilingelő báránykák közt Alszik a Jézuska. Vigadozzunk, énekeljünk Karácsony szent este Dicsőség a magasságban, Embereknek béke! Szentkarácsony éjszakáján Ég felé száll énekünk Boldogságot, szeretetet, égi békét hirdetünk. Legyen béke, legyen áldás, köztetek is emberek, Imádkozva vegyük körül Az isteni kisdedet! MÓGYULA: Szent ég, mit látok! MÓTELI: Hozzák a vacsorát? MÓGYULA: Közvetlenül itt az ablaknál egy hosszú asztalon mindenféle finomság! Torta, fonott kalács, aprósütemény, piros alma, kiwi, banán, narancs. És… MÓTELI: (a hasát simogatva) Látsz még valami fontosat?! MÓGYULA: Egy díszes tálban dióbél, mandula, meg mogyoró, meg mazsola… (Míg a mókusok ábrándoznak, felpattan az ablak, és a Kisfiú meg a Kislány feje jelenik meg. Mógyula ijedten hátrább lép, Móteli pedig igyekszik még összébb húzódni.)
KISFIÚ: Nézzétek, egy mókus! Milyen bátor! KISLÁNY: És milyen aranyos, egészen az ablakhoz nyomta a kicsi orrát!
MÓTELI: Mit csinálnak, vacsoráznak?
KISFIÚ: Tetszik neki a karácsonyfánk, a díszek, a csillagszóró, meg a gyertyák fénye és az ajándékaink!
MÓGYULA: Énekelnek! Hallgasd csak!
APA: Csukjátok be az ablakot, kihűtitek a szobát!
46
2006. december
MeseMűsor MÓTELI: Csak azt ne! Olyan kellemes illatokat érzek! MÓGYULA: Csönd! Még bajt hozol ránk! ANYA: Szerintem a dió meg a mogyoró tetszik neki itt a tálban! Húzódjatok hátrább gyerekek, nehogy megijedjen! APA: Csak nem mókust láttok? Na, gyere beljebb, cimbora, vegyél a tálról, ami jólesik! (Mógyula közelebb merészkedik. Telerakja a száját és a két markát finomsággal arról a tálról, amit Apa nyújt ki az ablakon neki.) KISLÁNY: Biztosan elviszi a kis mókusoknak! KISFIÚ: (Észreveszi az ablak alatt megbújó Mótelit.) Nézd, itt is van az egyik kismókus! ANYA: Kínáljátok meg őt is! (Móteli bátortalanul feláll, aztán mohón falni kezd, és mindkét mancsát megtömi, amennyire csak tudja.) KISLÁNY: De jó fej! KISFIÚ: Ők a mi kis karácsonyi mókuskáink! APA: Na, jól van, most már tényleg csukjátok be az ablakot! (Anya becsukja az ablakot.) MESÉLŐ II.: Mógyula és Móteli rengeteg illatozó, édes falatot zsákmányoltak. A mókusok legnagyobb kedvenceit: diót, mogyorót, mandulát és mazsolát. MESÉLŐ I.: Már majdnem az odú bejáratánál jártak, amikor Mókuspapának eszébe jutott valami! MÓGYULA: Szép, szép meg finom ez a sok ajándék, de honnan szerezzünk karácsonyfát, hogy alá tehessük a meglepetéseket? MÓTELI: Hol van olyan kicsi karácsonyfa, amelyik befér egy mókusodúba?
MÓTELI: (Mótulihoz és Mótulához lép.) És mit rejt az én kezem, na? Ráadásul ez már mind a tietek! Én már telerámoltam a bendőmet a faluban. Boldog karácsonyt! Egészségetekre! (Mótuli és Mótula falni kezd.) MÓJULI: Aranyos vagy, Móteli! Pontosan erről szól a karácsony, hogy szeretjük egymást, és azt akarjuk, hogy mindenkinek jó legyen. MÓGYULA: Mama, te meg egyél az én markomból! Boldog karácsonyt! MESÉLŐ I.: A nagy izgalmak és a mennyei falatok után Mótuli, Mótula és Móteli úgy elaludtak a toboz mellett, mint a bunda. MESÉLŐ II.: Mókusmama közelebb húzódott Mókuspapához, és szerelmesen azt suttogta… MÓJULI: Mióta mókus vagyok, ilyen szép karácsonyra nem emlékszem! MÓGYULA: (Kilép az odú nyílásán, és belefog a karácsonyi köszöntőbe. Mire a színpad közepére ér, körbeveszi az összes szereplő, és a második versszakot már együtt fújják.) Karácsony szent ünnepén Szívből azt kívánom, Legyen béke a szívekben S az egész világon. MINDENKI: Töltse be az egész Földet Igazi, szent béke, Szülessen meg az Úr Jézus Mindenki szívébe’! (Írta és összeállította: H. Gábor Miklós)
MÓGYULA: Megvan! Hát egy jól megtermett fenyőtoboz lesz a karácsonyfánk! (Nagy üggyel-bajjal, mert mindkét tenyere tele van, felvesz a földről egy tobozt, és az odúhoz lép, ahol már Mótuli, Mótula és Mójuli várja.) MÓTULI: Hiszen ez egy toboz! MÓTULA: (Mógyula tenyerébe néz.) És dió, mogyoró, mazsola meg mandula! MÓJULI: (Elveszi Mógyulától a tobozt, és nagy kedvvel nézegeti.) A toboz a mókusok karácsonyfája! Ha a toboz megnő, fenyőfa lesz belőle. Az pedig az emberek karácsonyfája. Nézzétek csak meg az alakját, ugye, hogy már magában rejti a fenyőt?
2006. december
47
7határ
Jókai-kert: Meddig? Mikor? Hogyan? ...és miért?
„Édes, szép zöld fáim! Ha egyszer valaki idejön, azt kérdezni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok meg neki, hogy ti is ott voltatok akkor.” – Így beszélgetett az általa telepített szil-, dió-, hárs-, juhar- és vadgesztenyefákkal a magyar romantika legtermékenyebb, legolvasottabb és legnépszerűbb regényírója, Jókai Mór, két keze munkájával teremtett svábhegyi tündérkertjében. A mindmáig megőrzött, több mint háromhektáros parkba látogató a villát ugyan már nem, az író személyes tárgyaiból berendezett emlékszobát, kedvenc oroszlános kőasztalát, kőpadját és az eredeti présházat azonban ma még megszemlélheti. Feltéve, hogy bebocsátást nyer. Az utóbbi időben ugyanis egyre gyakrabban előfordul, hogy az évtizedeken keresztül nyitva álló kapu valamilyen oknál fogva zárva marad. Jókai fiatal házasként telepedett le feleségével, a kor ünnepelt színésznőjével, Laborfalvi Rózával a Svábhegyre. Az egykori kőbánya helyét az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című regénye honoráriumából vásárolta Schweitzer hegedű-gyárostól 1853-ban. Kifinomult, értő természetszeretete, gyermekkori élményei, a rév-komáromi iskola kertészete, a pápai és a kecskeméti gimnáziumokban szerzett botanikai tudomány, a kényszerű bujdosás a Bükkben és a budai hegyek rengetegeiben – mindez együtt varázsolt virágzó kertgazdaságot a sok agyagdomb, törmelék-halom helyén. Villát építtetett, a szél ellen lombos fákat ültetett, gyümölcsöst és szőlőt telepített, konyhakertet létesített, s tehenet is tartott a hegyen. Kertészkedés közben tett megfigyeléseit Kertészgazdászati jegyzetek címmel külön megjelentette. A villát özvegye, Nagy Bella 1922-ig fenntartotta, majd eladta. A második világháborúban elhagyott vagyonná vált, később állami kézbe került. A megrongálódott villát a hatvanas években lebontották. (Mai műemlékvédők szerint erre nem lett volna szükség, meg lehetett volna menteni az épületet.) A helyére emelt kétszintes irodaépületben előbb a Madártani Intézet, majd 1975-től az Országos Természetvédelmi Hivatal kapott helyet. Jelenleg itt működik a volt Madártani Intézet átmentett és a Természetvédelmi Hivatal által továbbgondozott egyedülálló szakkönyvtára –
48
Jókai kedvenc oroszlános kőpadja (Szabó Ágoston felvétele)
az egyik legteljesebb természetvédelmi, elsősorban madártani adatbázis –, Magyarország egyik legnagyobb társadalmi szervezetének, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek a központi irodája, valamint a közel százéves hazai madárgyűrűzés központja. Megtalálható itt a Madártani Intézet gyűjteményének megmaradt része is. A Jókai emlékszobát az épület egyik földszinti helyiségében alakították ki. A Petőfi Irodalmi Múzeum kihelyezett részlegeként fenntartott, szerdától vasárnapig nyitva tartó állandó kiállítás az író eredeti bútorait, emléktárgyait mutatja be.
A zöldfelületekkel rosszul ellátott fővárosban a kertet 1975ben kultúrtörténeti értékként védett, országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították. Ennek következtében tilos az üdülő- és lakóépület elhelyezésére szolgáló telekalakítás, csak olyan épület helyezhető el és üzemeltethető az ingatlanon, mely a kert rendeltetését nem zavarja, nem veszélyezteti. A Költő utca ma nemzeti emlékhely, a magyar természetvédelem „fellegvára”, egyben természetvédelmi bemutatóhely. Évente több ezer gyerek és felnőtt keresi fel. Jókai Solitudo című időskori munkájában fogalmazta meg végakaratát: „ezek az én kedves fáim, ide temessetek……A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfáimat”. Kívánsága nem teljesült, a nemzet halottját az utókor a Kerepesi temetőben helyezte örök nyugalomra. A kert megőrzése is minden bizonnyal Jókai szándéka lett volna, s ennek az igénynek természetesnek, megkérdőjelezhetetlennek kellene mutatkoznia bennünk is, ma is. Ezzel szemben ma alapos nyugtalanság lengi körül a Jókai-kert csendjét: sajtóértesülések szerint a kormány a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tulajdonában lévő Költő utcai park eladását tervezi. – Az elmúlt hetekben több intézmény, civil szervezet, többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum, a
2006. december
7határ Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara, a HON Alapítvány, a Kissvábhegyi Egyesület, a Zugligeti Egyesület, a Farkasvölgyi Baráti Kör, valamint számos, a kerületben élő magánszemély fordult Budapest Hegyvidék Önkormányzatához, kérve, hogy lehetőségeinkhez mérten tegyünk Jókai kertjének megmentéséért, tiltakozzunk a kormány tervezett eladási szándéka ellen – tájékoztatta lapunkat Sikota Krisztina önkormányzati képviselő, a Kulturális Bizottság elnöke. – Az utóbbi időben sokat foglalkozott a sajtó azzal, hogy a tervezett kormányzati negyed megvalósítása érdekében az állam eladja a tulajdonában lévő telkeket és épületeket. A polgárok félelme, aggodalma megalapozott, a Természetvédelmi Hivatalt ugyanis már kiköltöztették az épületből. Tiltakozunk, hiszen egy pótolhatatlan, felbecsülhetetlen értékű örökség sorsát látjuk veszélyben forogni. A XIX. század közepén a Svábhegyet Jókai tette a főváros környékének népszerű nyaralóhelyévé, a művészek és írók, a művészet- és természetkedvelők szellemi központjává. Ez a kert számos Jókai-mű születésének helyszíne, tanúja. Súlyos hiba, s egyben szerep- és értéktévesztés volna áruba bocsátani azt, aminek az értéke nem telekár. Ami nem „csupán” műemléki, kertépítészeti-történeti érték, hanem amelyhez történelmi és érzelmi kötődések fűznek egy nemzetet. Fejlődni, fejleszteni csak a múltra építkezve, azt megértve, annak értékeit megőrizve lehet. Jókai jelkép. Örökségének védelmezése, ápolása mindannyiunk feladata, s ez nem csak könyvei, írásai gondozását, sírhelyének rendben tartását jelenti, hanem a kertje megőrzését is. Eltékozolni, megszabadulni tőle, mint holmi pocsék tehertől, vagy kiárusítani jó pénzért könnyelműség és hiba volna. Rajtunk, a civil társadalmon, és minden, a kultúrát szerető és értő emberen áll,
2006. december
hogy a múlt értékei megmaradnak-e az utódok okulására és gazdagítására, vagy végképp eltűnnek. Fotópályázat a Jókai-kert megmentéséért „Veszély fenyegeti Jókai Mór egykori Költő utcai villájának kertjét, ahol az Országos Természetvédelmi Hivatal és a Magyar Madártani Egyesület is dolgozott, és amelyeket már kiköltöztettek. Jelenleg csak a Jókai emlékszoba maradt a helyszínen, de
Jókai-kert (Hamarits Júlia pályázatnyertes felvétele)
félő, hogy rövidesen ezt sem találjuk ott! Kiszivárgott hírek szerint az illetékes minisztérium nem tud ellenállni a svábhegyi magas négyzetméterárak csábításának, és készül pénzzé tenni a védett természeti területet a rajta megmaradt kisszámú Jókai-kori emlékkel: az egykori villa gazdasági épületével, az író kedvenc üldögélő helyével és a részben eredeti (Jókai által telepített-gondozott) növényzettel együtt.”. Ezekkel a bevezető mondatokkal hirdette meg a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola HON Alapítványa Jókai öröksége
– a Költő utcai kert című, diákok és szüleik számára kiírt fotópályázatát, hogy ily módon is felhívja a figyelmet a volt Jókai-villa kertjét fenyegető veszélyre, illetve, hogy a pályázatra készülő fényképekkel segítse az értékmegőrzést, értékmentést. A kiírás három szempontból kapcsolódik a közösséghez: a hagyományápolással Jókai örökségéhez, a fotópályázattal a művészeti neveléshez és a kert fotózásával a környezetvédelemhez. A kert természeti-tárgyi szépségeit megörökítő felvételek legjobbjait november 24-én a HON Alapítvány tizenöt éves jubileumi ünnepségén állították ki, s ekkor hirdették ki a pályázat eredményét is. A részletekről H. Pirityi Katalint, a kuratórium elnökét kérdeztük. – A hegyi oktatás és nevelésre, illetve a Jókai által alapított Hon folyóiratra egyszerre utaló elnevezéssel az alapítvány tényleges tevékenységét igyekszünk kifejezni. Az oktatónevelő munkát tudniillik nem csak pénzforrás gyűjtésével és eszköztámogatással, hanem például tanár-továbbképzéssel is segítjük, nem kevésbé a gyerekek szakköri, nyári táborozási és szakmai programokon való részvételéhez is nyújtunk szociális alapú támogatást. Részt veszünk olyan szabadidős programokban, amelyek nem választhatóak el egy gyermek életétől, mint például a népi tánc, a sport vagy a tehetséggondozás. Intézményünk nem csupán a névadón keresztül kötődik a Jókai-kerthez, számos, különösen a Jókai-napok hagyományaihoz kapcsolódó programunkat tartottuk ott. A Bagi Éva tanárnő ötlete nyomán megvalósult fotópályázattal is arra szerettük volna ráirányítani a figyelmet, hogy mennyire fontos környezetünkben ez a kert. Alsós (1-4. évfolyam), felsős (5-8. évfolyam) és szülők (jelenlegi diákok szülei) kategóriában vártuk a pályamunkákat, amelyeket háromtagú zsűri – Gerle János Ybl-díjas építész, Janzsó Tamás, a Hegyvidék fotóriportere és
49
7határ Udvardy Emese festőművész, az iskola rajztanára – bírált el. A kicsik közül Hamarits Júlia, a nagyobbak közül Koncz Benedek és Moldoványi Eszter, a szülői versenyzők közül pedig Maácz Miklós nyert első helyezést. – Az alsósokat jobban megragadta a kert egészének szépsége, atmoszférája. A felsősök – életkoruknak megfelelően – a nagy egész helyett inkább a kifejező részleteket igyekeztek megragadni – fogalmazott értékelésében a zsűri. – Sajnos a képek zömén hiányzott ember és természet kapcsolata, illetve feltűnő a természetes környezetükben élő, megjelenő állatok hiánya. Érdemes lett volna jobban kiemelni a Jókaira konkrétan utaló témákat, motívumokat, illetve azokat a természeti, történelmi, szellemi értékeket, melyek megőrzendővé teszik a kertet. Fontos lett volna jobban hangsúlyozni azt is, hogy a Jókai-kert olyan hely, ahová érdemes elmenni. – A kert eladásának alapvetően két veszélye van. Az egyik, hogy a területet visszaminősítik más övezetté, s akkor a beépítés esélye megnő – tette hozzá Janzsó Tamás fotóriporter. – A svábhegyi arborétum is erre a sorsra jutott. Hiába tiltakoztunk, eladták s helyére lakópark építését tervezik. A másik veszély pedig, hogy kizárják onnan a látogatókat. – Noha a park nyilvános, bármikor látogatható terület, már nemigen engedik be az érdeklődőt – vette át a szót
az önkormányzat képviselője. – Egyre erősebbek az aggodalmaink. Pontosan semmit nem tudunk, csak érezzük, hogy valamit tenni kellene, s azt is, hogy ez hovatovább sürgetővé válik... Fekete gyémánt? Százötven évvel későbbi korban Jókai Mór természettudományos érdeklődését a Fekete gyémántok című regénye mellett egy svábhegyi kert is mutatja. Irodalmunk, hagyományunk, környezetünk iránti érdektelenségünket megeshet, hogy egy kormányzati döntés mutatja majd. A természetvédelmi oltalom miatt az ingatlan eladásához Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter hozzájárulása szükséges. A minisztérium természetvédelmi részlegének munkatársai körében az a hír járja, hogy az egész eladást Persányi Miklós kezdeményezte, mondván, ne legyen hat kilométerre az egyik szakállamtitkárság a többitől. Mivel a terület nem a tizenkettedik kerület tulajdona, a Hegyvidék lehetőségei korlátozottak. Elővásárlási joga ugyan van, ezzel azonban aligha tud élni: az ingatlan mintegy 1,2 milliárd forintnyi értéket képvisel. Az Európai Unió egy lakosra 15-30 m² zöldterületet javasol. Budapesten ez az érték az alsó határ alatt van: 14 m²/ lakos. (Bécsben 100 m² zöldterület jut egy lakosra).
A Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola HON Alapítványa a fotópályázatot más, Jókai nevét viselő iskolák, intézmények felé, továbbá művészeti csoportok, természetvédők, zöld szervezetek felé is kiterjeszti, mert szerinte a kert megmentése nemcsak a helyi iskola ügye, hanem a kerület összes közoktatási intézményének, valamennyi lakosának, de Budapest, sőt az ország egészének ügye is. A Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola igazgatója, Hellnerné Nádor Ildikó az ország minden, Jókai Mór nevét viselő iskoláját hívja egy Költő utcai kertlátogatásra. A hazai természetvédők szerint mindenképpen a természetvédelmi célokat kellene szolgálnia a területnek. Odaköltözhetne a Duna-Ipoly Nemzeti Park központja, amely jelenleg meglehetősen kedvezőtlen feltételekkel lekötött épületben működik. A fellegvár így fellegvár maradhatna. A képviselő-testület állásfoglalást fogalmaz. A kulturális bizottság ülésezik. A polgármester a helyszínen sajtótájékoztatón jelenti ki: megvédik a kertet. Mindenki tesz valamit. Mert szeretné elérni, hogy a Jókaikertért a kormány is tegyen valamit. Egy rossz döntés helyett inkább: semmit... Varga Gabriella
„A Szőlőtő halhatatlan”
Részletek M. Szilágyi Kinga tanulmányából A Jókai-kert látogatói ma egy gondozott, beállt, idős díszkert és egy extenzíven fenntartott erdőskert, vagy parkerdő különös keverékét járhatják be. A majoros ház előtti kertrész, az egykori „munkakert” ma szépen gondozott díszkert, bár a feketefenyő fasor erősen rontja a kerti képet. A felső rézsűt ma is zárt szélvédő fásítás, beállt ligeterdő-szerű növényzet borítja. Az irodaházon túl elterülő kerti teraszt néhány idős, elvadult gyümölcsfa, alma- és körtefa szegélyezi. A Madártani Intézet „ideiglenes” faháza körül, valamint a Steindl-ház felett természetszerű erdő képét mutatja a felső kert, gazdag vadvirágos rét csalogatja a rovarokat és a madarakat, hatalmas, olykor 100 évnél is idősebb fák, bükk, vérbükk, magas kőris, vadgesztenye vonzzák a tekintetet. Ezek egy része talán még Jókai korából származik, más részük a szőlőkultúra leáldozásával megindult spontán erdősülés tanúi lehetnek. De a Jókai kertben járva, a néhány éve megkezdett lassú, kíméletes felújítások ellenére sem igazán éled fel az írókertész szelleme. A Jókai-kert, a Svábhegy múltját, történetét jellemző szőlőkultúrának, kertkultúrának nyoma sincs sehol. Egy – Jókai leírásaiban is említett – szőlőlugas talán kicsit visszaidézhetné a kerttörténetnek ezt a korszakát, s egy kíméletes, a kultúrtörténeti értékeket is visszaidéző, a kissé megváltozott területi adottságok miatt már csak részleges kertrekonstrukció híven szolgálhatná a nagy író emlékét. (A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék professzora.)
50
2006. december
Ta r k a b a r k a
„Egy iskola - egy polgárőr” Szövetséget ajánl a polgárőrség Gárdonyi Géza kifejezésével élve lámpásokat keres az Országos Polgárőr Szövetség, vérbeli pedagógusokat az iskolákban, akik vállalni tudják új mozgalmuk, az „Egy iskola – egy polgárőr” szervezését, szakmai irányítását. A részletekről a Duna Palotában megtartott országos polgárőr konferencián kaptunk tájékoztatást. Szövetségeseket keres az idén 15 éves Országos Polgárőr Szövetség. Olyan pedagógusokat, akikre évtizedekkel később is szívesen emlékeznek a diákjaik, amikor érett fejjel már értékelni tudják mindazt, amit korábban nem tudtak. Olyan pedagógusokat, akik nemcsak a szaktárgyaikat tanítják kiválóan, hanem „mellékesen” egy-egy szavukkal, gesztusukkal képesek életre szóló útravalót adni diákjaiknak. Óriási szükség van rájuk ma, amikor a legkisebb falu diszkójában is egyre gazdagabb a drogkínálat. A civilizáció értékei sajnos rengeteg hordalékkal hömpölyögnek együtt, úgy látszik, megállíthatatlanul a világban. A családok többsége elvesztette nevelő szerepét: nincs idő együtt lenni, a problémás dolgokat megbeszélni, kivesézni, a legjobb megoldásokat közösen megtalálni. Egyre több a férfiminta nélkül élő kamasz. A ház, a környék, a falu nevelőellenőrző-fékentartó szerepe is megszűnt, hasonlóan a városokéhoz. A többség nem ott él, nem ott tanul, nem ott dolgozik, ahová hazamegy. A szomszédok gyakran látásból sem ismerik egymást. Az oktatás és a nevelés eltorzult arányainak a megváltoztatása nem a polgárőrök feladata, de egy-egy iskolán belül nagyon sok múlhat rajtuk. Ott vannak már sok-sok oktatási intézmény közelében, sőt egyre több iskolában is. Vigyáznak a tanulókra az ifjú polgárőrökkel együtt. Ám nem elég vigyázni rájuk, meg kell tanítani őket arra is, hogy önmagukat és társaikat is meg tudják óvni, hogy ne lehessenek baleset, bűncselekmény áldozatai, és ne legyenek balesetek okozói és bűncselekmények elkövetői. Több iskolában tartanak felkészült polgárőrök különórákat. Beszélnek a drogok káros hatásáról, a közlekedés veszélyeiről és a bűnmegelőzésről. Versenyeket, vetélkedőket szerveznek, táborozni viszik a diákokat. Ám gyerekekkel bánni, szót érteni nem akármilyen tudomány, érzék is kell hozzá. Sok helyen nincs olyan polgárőr, akit még kiváló pedagógiai képességekkel is megáldott a sors. Komoly eredményt hozhatna, ha minden iskolában lenne egy-két pedagógus, aki vállalná, hogy mint polgárőr is foglalkozik a tanítványaival. Ez az „Egy iskola – egy polgárőr” mozgalom lényege. Az OPSZ ifjúsági tagozatába tehát a polgárőrség tevékenységét ismerő, céljaival egyetértő, jó szervezőkészséggel rendelkező pedagógusokat várnak. (Bővebb tájékoztatással Kanyog Andrea, az Országos Polgárőr Szövetség Ifjúsági Tagozatának elnöke áll az érdeklődők rendelkezésére. E-mail címe:
[email protected]) H. G. M.
2006. december
Kiállítás info A kiállítás címe: Van Gogh Budapesten Helyszín: Szépművészeti Múzeum, Budapest, Hősök tere Időtartam: 2006. december 2.-2007. március 20. Nyitva tartás: kedd-vasárnap 10-18 óráig, csütörtökön 10-22 óráig Jegyárak: normál 3400 Ft, elővételben 2900 Ft Nyugdíjasok, diákok, pedagógusok: 1700 Ft, elővételben 1400 Ft Gyermekjegy 6-18 éves korig (minimum egy szülő, gondviselő jelenlétével): 900 Ft, elővételben 700 Ft 6 éves kor alatt, valamint mozgáskorlátozottaknak ingyenes. Elővétel módja: a helyszínen, Budapesten a Mamut II.ben, vagy a www.jegymester.hu oldalon Utazási kedvezmény: Iskolai csoportok utazási kedvezményt igényelhetnek a 469 7137-es telefon-, illetve a 469 7107-es faxszámon.
Játék! E havi játékunk témája a lapunk könyvajánlójában bemutatott Ne parázz! Ismerd meg a sérült emberek világát! című, a Beszélő Szem Kiadó gondozásában megjelent kötettel kapcsolatos. A helyes választ beküldők között könyvjutalmat sorsolunk ki. A megfejtés napjaink egyik legjelentősebb fizikusa, aki évtizedek óta kerekes székben éli az életét, a fekete lyukak fizikájának forradalmasításáról és közérthető stílusban megírt ismeretterjesztő műveiről ismert. Legnépszerűbb kötete a világegyetem történetét tekinti át, és hónapokig vezette a brit könyveladási listákat. *** Aki beküldi e-mailen, faxon vagy levelezőlapon Bebe, a Back II Black énekesének teljes nevét és még egy kis szerencséje is van, máris postázzuk számára a zeneker most megjelent DVD-jét! Címünk: 1095 Budapest, Máriássy u. 5-7. E-mail:
[email protected] Fax: (06 1) 412-0908 Beküldési határidő: 2006. január 6.
Előző havi játékaink nyertesei: Halász Csilla - Győr Gergely Judit - Kocsord Ők a Balkan Fanatik együttes második, Hungarikum című lemezét nyerték. Szűcs Judit - Nyírmeggyes Gáspár Csaba – Piliscsaba Ők a Nemzeti Tankönyvkiadó ’56 kalendáriuma című kötetét vehetik kézbe. Nikl János - Paks Tóth Barnabás - Budapest Kiss Ilona - Gyöngyös Az Agave Kiadó Római vér című regényének nyertesei
51
Gasztronómia
Karácsonyi ízek Európában Hazánkban a bejgli és a karácsonyfa illata, esetleg néhány fűszer keveréke a mézeskalácsban, ezek adják a szívet-lelket melengető érzést, s ízeket szánkban Szent Karácsony éjjelén. Európa más országaiban a bejgli ismeretlen. Angliában például karácsonyi puding, Németországban pedig egy stollen nevű sűrű kalácstésztájú édesség kerül az ünnepi asztalra desszertként. Gyerekkoromban például Franciaországban járva csodálkozva néztek ránk apácaismerőseink, mikor mákos bejglivel kínáltuk őket. Alig merték megkóstolni, hisz arrafelé mákot csak a gyógyszertárban árulnak. Van viszont ehető fatörzsük, ami újabban hazánkban is kapható a nagyobb áruházakban és jobb cukrászdákban. Üditő íze ellensúlyozza a magyar ételek nehézségét. Gondoltam, talán van aki szívesen megpróbálná, hogy készül. Buche de noël - karácsonyi fatörzs Hozzávalók: A tésztához: 4 tojás sárgája, a fehérje kemény habbá verve 15 dkg cukor 9 kanál jéghideg víz Sütőpor 15 dkg rétesliszt Savanykás gyümölcslekvár A krémhez: 4 tojás sárgája 7 dkg cukor Egy csésze erős kávé 10 dkg étcsokoládé 25 dkg vaj, vagy margarin Vaniliás cukor 1 narancs reszelt héja és leve Tojás vagy más hozzáillő likőr Rum Durvára darált dió Mazsola Aszalt gyümölcs (áfonya, szilva stb.- minél többféle annál jobb íze lesz.) Dekorációnak koktélcseresznye, mandula, kis mikulás, műanyag minikarácsonyfa
Elkészítem a krémet: 4 tojássárgáját gőz felett kb. 7 dkg cukorral állandó keverés mellett besűrítek, félreteszem. Egy kevés erős kávéban felolvasztok 10 dkg étcsokoládét (a legjobb a 60%-os), hagyom kicsit hűlni. 25 dkg vajat (margarint) habosra keverek egy vaniliás cukorral, belekeverem a langyos csokoládét, egy jól megmosott narancs reszelt héját és a levét, aztán a tojáskrémet, majd valamilyen likőrt (pl. tojáslikőrt) vagy egy kis rumot. A krém nagyobbik felét a tésztára kenem, és megszórom egy maréknyi durvára darált dióval, leforrázott mazsolával vagy más apróra vágott aszalt gyümölccsel. Óvatosan feltekerem, majd a maradék krémmel bevonom, és villával faerezetet rajzolok rá. A franciák kis figurákkal, manókkal, fűrésszel, mikulással díszítik, mi tehetünk rá egy-két kisebb marcipánszobrocskát, koktélcseresznyét, vágott mandulát. Érdemes egy nappal fogyasztás előtt elkészíteni, hogy jól összeérjen. (eo+kt)
Előzetes a következő lapszám tartalmából - Sulitéka könyvtári barangolónk többek között Vödrös Attila: A fűszálakból csokrot köt az este című verseskötetét ajánlja olvasóink figyelmébe;
A tészta elkészítése:
- a Kottavarázs-ban Sass Sylvia operaénekesnővel beszélgetünk;
4 tojás sárgáját elkeverek 15 dkg cukorral, kanalanként 9 kanál jéghideg vízzel, majd 15 dkg sütőporos rétesliszttel, végül beleforgatom a kemény habbá vert fehérjét. Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítom. 210 ° -on kb. 15 perc alatt rózsaszínűre sütöm. Ha kissé kihűlt, lefejtem róla a papírt, és a tésztát kiterítem. Savanykás lekvárral enyhén megkenem, és félreteszem.
- a Főhajtásban Balázs Fecó a többi között az újra reneszánszát élő Korál együttes koncertjeiről és új lemezéről is tájékoztatja lapunkat…
52
… és még sok érdekes olvasnivalóval, meglepetéssel jelentkezünk, legközelebb januárban.
2006. december
