szebik2_Layout 1 2015.08.05. 12:57 Page 307
ASZKLEPION | G Y Ó G Y Í TÁ S | S Z O C I O L Ó G I A | P S Z I C H O L Ó G I A | T Ö RT É N E L E M K Ö N Y V I S M E RT E T Ô | O RV O S I E T I KA | S Z E L L E M É S KU LT Ú RA | F I L O Z Ó F I A | G A Z DA S Á G
|
I R O DA L O M
|
JOG
|
KO M M U N I K Á C I Ó
A szerv- és szövettranszplantáció etikai kérdései 2. rész A faji határok átlépése. A transzgenezis és annak jelentôsége Szebik Imre „Transzgenikus organizmus az, amely olyan genetikai információkat hordoz és expresszál, amelyek természetes körülmények között az adott fajban nem találhatók meg (1).” A „természetes körülmények” itt azt jelenti, hogy ezek a gének emberi beavatkozás hiányában nem találhatók meg az adott fajban. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy bizonyos körülmények között természetes úton is végbemennek transzgenikus változások. A vírusok átvisznek bizonyos géneket a megfertôzött szervezetbe (2), és a baktériumok természetes DNS-cseréje szintén ismert jelenség. Ahogy majd késôbb látni fogjuk, ezt a tényt gyakran említik a transzgenikus beavatkozások igazolása céljából. A transzgenikus organizmusok, a kutatók által mesterségesen és szándékosan létre hozott organizmusok sokak szerint óriási lehetôségeket kínálnak az emberiség számára. A transzgenezis legfôbb céljai és felhasználási területei az emberi egészség javítása, a kereskedelmi felhasználás és a természettudományos ismeretszerzés (3).
Az emberi egészség javítását segítô alkalmazások Nagy számban készülnek kutatási céllal humán egészségügyi problémákat és betegségeket modellezô organizmusok. Példa erre az onkomouse, az emberekben rákot okozó gént tartalmazó egér. Ezt az egeret kifejezetten az emberben rákot okozó gének hordozására „tervezték”. Ezeket a kutatási célokat szolgáló állatokat különbözô készítmények, illetve terápiás és preventív eljárások tesztelésére használják. A transzgenikus állatokat nagyon hasznosnak tartják a kutatásban, mivel segítenek a betegségek kórtanának megértésében. Számos ismétlôdô beavatkozás tesztelhetô rajtuk, így az embereket meg lehet óvni a kockázatoktól és terhektôl. Sokféle egyéb súlyos betegséget modelleznek egerekkel.
| O RV O S L Á S
É S TÁ R S A DA L O M
|
...
307
Ezek közé tartozik az Alzheimer-egér, asthmaegér, CF-egér (a cisztikus fibrózis génjét hordozó egér), az emberi sarlósejtes anémia génjét és humán immunbetegségeket (például AIDS) hordozó egér. Kereskedelmi felhasználás A transzgenikus organizmusok elôállításának nagy jelentôsége van a biotechnológia fejlôdésében. Emberi géneket ültetnek baktériumokba (például Escherichia coliba) és ezáltal humán fehérjék és más humán molekulák (például inzulin, véralvadási faktorok, interferon, interleukinok, növekedési hormon, eritropoetin, szöveti plazminogén-aktivátor) elôállítása válik lehetôvé (4). A transzgenikus gombákból penicillin és más antibiotikumok készülnek, míg ipari felhasználásuk szintén jelentôs – élelmiszer-adalékok, bor és sör elôállításhoz szükséges enzimek készülnek belôlük). Transzgenikus terményeket széles körben használnak a mezôgazdaságban is.
A transzgenikus organizmusok, a kutatók által mesterségesen és szándékosan létre hozott organizmusok sokak szerint óriási lehetôséTermészettudományos ismeretszerzés geket kínálnak A transzgenikus egér humán patológiai és az emberiség gyógyszerkutatási, illetve egyéb preventív vagy számára. terápiás céllal történô felhasználása mellett többek között fejlôdésbiológusok, neurobiológusok, ökológusok is széles körben használják a transzgenezis technikáját.
A fajok közötti határok átlépése A másik fontos etikai kérdés, amelyet érdemes megvizsgálnunk, annak a kérdése, hogy vajon morális szempontból megengedhetô-e a faji határok figyelmen kívül hagyása. Más szóval a faji határok vajon erkölcsi határokat is jelentenek egyben? Alapvetôen a humán/nem humán határvonal átlépésének kérdéseit elemezzük e helyen, az állatok és növények kapcsán a faji határokat a különbözô emberi tevékenységek során számos esetben átlépték már (állattenyésztés, növénytermelés), és amennyiben feltesszük, hogy ezek a cselekedetek morális szempontból megfelelô feltételek teljesülése esetén (például az állatok szenvedésének minimalizálása) elfogadhatóak, akkor ökológiai károkozás hiányában a faji határok átlépése állatok és növények esetében elfogadhatónak tûnik. Két fô érvelés létezik, amely a transzgenikus beavatkozások betiltása ellen szól. Az elsô kérdés a faj mint részben önkényes kategória fogalmához kapcsolódik (5). Még Darwin is megemlíti, hogy a faj mint terminológia véletlenszeLAM 2 0 1 5 ;2 5 (6 - 7 ):3 0 7 – 3 1 1 .
szebik2_Layout 1 2015.08.05. 12:57 Page 308
308
A S Z K L E P I O N | O RV O S I
E T I KA
rûen lett meghatározva „[...] a kényelem kedvéért olyan egyének csoportjára vonatkozóan, akik közeli hasonlóságot mutatnak egymással [...] (6).” A másik érvelés azért fogadja el a transzgenikus beavatkozásokat, mert a transzgenezis spontán megtörténik a természetben is. Ez a naturalista érvelés azért megkérdôjelezhetô értékû, mert vélelmezi, hogy minden, ami természetesen történik, morálisan igazolható. (Triviális illusztrációként: az emberek megölése szintén elfogadható lenne, hiszen vadállatok néha megteszik ezt.) A faj definíciója elméleti és gyakorlati fontosságának részletes megvitatása túlmutat a transzgenezis problématerületén, de itt elfogadhatjuk azt, hogy a ma élô emberi faj és az élôvilág egyéb fajai között a határ kellôen éles ahhoz, hogy a gyakorlatban az emberi faj a hozzá genetikailag legközelebb álló emberszabású fajoktól megkülönböztethetô legyen. Ugyanakkor plauzibilisnek tûnik az az állítás is, hogy bár fajok meghatározása bizonyos szemszögbôl önkényes, de a gyakorlatban sok szempontból jól használható.
A humán genom akár láncnak is tekinthetô. Ezzel az analógiával élve, akármelyik láncszemet is ragadjuk meg, A genom különbözô jelentése a teljes láncot A következô gyakorlati probléma vetôdik fel a megragadtuk. kérdés elemzése kapcsán: megindokolható-e
emberi gének állatokba és állati gének emberekbe történô ültetése? A gének kapcsán létezô különbözô koncepciók elemzése segíthet a kérdés megválaszolásában. Az emberi genomot különbözôképpen foghatjuk fel. A „tudományos” modell arra az érvelésre alapozna, hogy ez pusztán tudományos kérdés, kulturális és egyéb meggyôzôdések releváns tényezôként szóba sem kerülhetnek a transzgenezis morális státusának meghatározása során. Bár sokat tudunk a humán genom egyedi génjeirôl és a különbözô funkciókat ellátó gének közötti helyi interakcióról, el kell elismernünk, hogy a szervezet egészét illetôen túl keveset tudunk a mintegy 30 ezer génrôl és az általuk kódolt emberi fehérjékrôl ahhoz, hogy egy állati eredetû gén emberbe történô beültetésének hatásait pontosan meg lehessen határozni. Ez azt jelenti, hogy rendelkezhetünk ugyan egy adott ártalmas génre és az általa okozott bizonyos anomáliákra vonatkozó ismeretekkel, de keveset tudunk olyan összetett emberi tulajdonságok szabályozásáról, mint a kognitív, vagy az affektív képességek. Ez a megfigyelés hasonlít ahhoz, amelyet az mtDNS szerepére vonatkozóan a génterápiáról ismerünk. Mindemellett, ahogy majd bemutatásra kerül, a transzgenezis morális státusára vonatLAM 2 0 1 5 ; 2 5 ( 6 - 7 ) : 3 0 7 – 3 1 1 .
kozó ítéletünk igenis magában foglal az emberi genom összetettségére vonatkozó meggyôzôdéseket. A humán genom akár láncnak is tekinthetô. Ezzel az analógiával élve, akármelyik láncszemet is ragadjuk meg, a teljes láncot megragadtuk. Következésképpen mindegy, hogy a humán genom melyik részérôl vagy génjérôl van is szó, minden egyes egység része az emberi szervezetnek, és emberinek tekintendô. Ha a genomot egyetlen humán entitásnak tekintjük, akkor az emberi test egyetlen génjének eltávolítása és másik fajba (Escherichia coli, egér, patkány, sertés) történô beültetése, mivel minden egyes egység a teljes emberi lényt reprezentálja, ha nem is genetikai, de szimbolikus értelemben. Két tény azonban úgy tûnik, hogy ellentmond ennek a modellnek. Elôször is, csupán egyszázaléknyi különbség van az emberi genom és a fôemlôsök genomja között. Következésképpen nehéz lenne azt állítani, hogy a mi génállományunk kizárólag emberi géneket tartalmaz. Másodsorban ennek a modellnek a következetes elfogadása gyakorlati veszteséghez vezet, mivel le kellene mondanunk például a bakteriális inzulintermelésrôl, és más terápiás termékekrôl. Ahogy a késôbbiekben bemutatásra kerül majd, morális szempontból van néhány bizonyíték arra, hogy az emberi genom sértetlen entitásként kezelendô. A genom egy másik modellje a „megszentelt” DNS vagy a „Szent Grál” lehet. Ez a modell azt sugallja, hogy a gének egészségünk, életünk és sorsunk végsô meghatározó tényezôi. A megszenteltség azt jelentheti, hogy a genom a lélek modern metaforája (7). Ez a modell sok azonosságot mutat a genetikai determinizmussal. A gének azért szentek, mert ôk alkotják az (emberi) élet lényegét. A transzgenikus beavatkozások erkölcsiségét illetôen ez a modell elutasító választ ad: a szentség jelentheti azt, hogy az emberi genom érinthetetlen, nem lehet belekontárkodni. Másrészrôl viszont, mivel determinálja az emberi életet, indokolt lehet hibáinak kijavítása, ha ez egyén gyógyítása miatt szükségesnek tûnik. Gondolkozhatunk a genomról úgy, mint egy könyvben található szövegrôl. Olvashatjuk úgy a szavakat és mondatokat, ahogy le vannak írva. Lehet néhány kapcsolódás (kereszthivatkozás) a szövegben, azonban minden mondatnak van jelentése, mindegyik bekezdés és fejezet értelmes egységet alkot. Néhány bekezdés kihagyható anélkül, hogy elveszne a teljes szöveg üzenete, de ezek a kihagyások korlátozva vannak, amikor a teljes szövegösszefüggést meg kell tartani. Morális szempontból vizsgálva az ember nem sem-
szebik2_Layout 1 2015.08.05. 12:57 Page 309
SZEBIK: A
S Z E RV- É S S Z Ö V E T T RA N S Z P L A N TÁ C I Ó E T I KA I K É R D É S E I
misül meg, ha a „szöveg” vagy genom kismértékben megváltozik. Komolyabb változtatások azonban egy teljesen új „könyv” vagy faj létrejöttét eredményezhetik. A genom tekinthetô gépnek. Alkatrészei éppúgy kicserélhetôk, mint egy autóé. A jobb egységek fejleszthetôek és kiegészíthetôek az autó egészének minôségi javítása érdekében. Ez az elgondolás erkölcsi szempontból nem emel kifogást a transzgenezis, vagy a genetikai módosítás ellen, ha a beavatkozás biztonságos. Az elgondolás érvényessége természetesen megkérdôjelezhetô, hiszen egy-egy gén cseréje megváltoztathatja az ember alapvetô tulajdonságait is, azaz önazonosságát is befolyásolhatja.
A genom fogalmainak morális jelentôsége Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a tudományos világban legnyilvánvalóbb koncepció valahol a „mechanikus” és a „szöveg” modell között van. Az ártalmas gének, amelyek rossz sorozatokat kódolnak, mint a például a sarlósejtes anémia esetében, elvileg kicserélhetôk jó génekre, vagy teljes génkészleteket lehet hozzájuk adni, mint a mitokondriális DNS betegség esetében. Akár az emberi és az állati géneket is tekinthetjük felcserélhetôknek. Jelentôs korlátai vannak ezeknek a helyettesítéseknek, de rossz (és ezért kicserélendô) gének általánosságban léteznek.
2.
Ha közelebbrôl megvizsgáljuk a kérdést, akkor láthatjuk, hogy hasonlóság figyelhetô meg az mtDNS helyettesíthetôségének kérdésével. Az mtDNS gének csupán körülbelül három tucat génnel rendelkeznek, jó okunk van feltételezni, hogy ezeknek a géneknek a szerepe nem kellôen ismert ahhoz, hogy kimondhassuk: az mtDNSnek nincs az ember egyediségét befolyásoló hatása. A csaknem ezerszer több gént tartalmazó nDNS szerepével kapcsolatos ismerethiány és a nem kódoló DNS-szakaszok szerepével kapcsolatos ismerethiány fontossága még szembeötlôbb. Kérdés, hogy önmagában ez a komplexitás, illetve a genomról szerzett ismeret korlátozott volta elegendô ok ahhoz, hogy betiltsunk, illetve erkölcsi szempontból nemkívánatosnak tartsunk minden transzgenikus beavatkozást. Minimumfeltételként fogalmazható azonban meg az, hogy belássuk tudásunk korlátozottságát, és ebbôl következôen azt is, hogy a tudományos bizonytalanságnak beláthatatlan következményei lehetnek.
Hol húzzuk meg a határvonalat? A fenti gondolatok talán közelebb visznek minket a transzgenikus emberek létrehozásának etikai megítéléséhez. Az állati gének emberekbe történô beültetése (amely egyelôre valószínûtlennek tûnô tudományos és orvosi cél) nem csupán a faji határok átlépésével kapcsolatos aggodalmak, hanem tudományos és orvosi bizonytaLAM 2 0 1 5 ;2 5 (6 - 7 ):3 0 7 – 3 1 1 .
309
Morális szempontból vizsgálva az ember nem semmisül meg, ha a „szöveg” vagy genom kismértékben megváltozik.
szebik2_Layout 1 2015.08.05. 12:57 Page 310
310
Ha a majmokat „emberiesítjük”, a határ meghúzásának kérdése még nehezebb lesz.
A S Z K L E P I O N | O RV O S I
E T I KA
lanság miatt is kétséges. Kérdés az, hogy a beavatkozás komplexitása és következményeinek bizonytalansága elegendô indok-e már önmagában ahhoz, hogy leállítsunk bármilyen transzgenikus beavatkozást. A csírasejtes génterápia kapcsán elemzett „kibontakozó összetettséggel” (unfolding complexity) kapcsolatos érvelés itt is elgondolkodtató, hisz esetünkben is az elégtelen tudományos ismeretek és az összetettség együtt jelenti a problémát. Az emberi gének állatokba történô beültetése sokkal valószínûbb. Míg egyetlen gén beillesztése nem tûnik kifogásolhatónak nem csupán az ezt a technikát alkalmazó jelenleg használatos eljárások hasznossága miatt, hanem azért is, mert egyetlen gén nem tûnik elegendônek a baktériumok vagy az emlôsök humanizálásához. A xenotranszplantáció még összetettebb kérdéseket vet fel a transzgenezist illetôen. Az eljárás hatásfoka sokkal nagyobb lehet, ha a donor állat rendelkezik olyan génekkel, amelyek megakadályozzák a kilökôdést. Erre irányuló kísérleteket már végeztek (8). Humán immunrendszerrel rendelkezô állatokat állíthatunk elô esetleg a jövôben. Sokkal több emberi gén kerül ezért majd beültetésre az állati genomba azzal a céllal, hogy megközelítsük az emberi immunrendszer szerkezetét. Feltehetnénk a kérdést, hogy hol kéne meghúznunk a határvonalat? A Parkinsonkórban szenvedô betegek számára, akiknek idegszövetekre lenne szükségük, a gyógyítás legegyszerûbb módja az lenne, ha transzgenikus állatokból nyernénk szöveteket számukra. Elô kellene ezért állítanunk olyan állatokat, akik emberi központi idegrendszerrel rendelkeznek?
Az emberi-állati faji határok átlépésének morális következményei Az emberi faj felsôbbrendûségével kapcsolatos vélekedésnek hosszú története van. A bibliai Mózes elsô könyve alapján különleges helyzetûnek és értékûnek feltételezte az emberi fajt, és hangsúlyozta annak uralmát az állatok felett (9). Isten az állatok leigázására utasította az embert (10). A felsôbbrendûséget elôször az emberi lélekhez kapcsolták, de azután a reneszánszban megfogant a faj különlegességének gondolata, amely az emberi lélek erkölcsi felsôbbrendûségtôl való elmozdulását jelenti az emberi faj erkölcsi felsôbbrendûségéhez: „az emberi faj a teremtés koronája” (11). Ez a felfogás nemcsak megengedi az állatok felhasználását például kutatásra, vagy transzplantációs célokra, hanem elfogadja ezek emberi célra történô manipulációját is. Ha a háziasítás az ember érdekeit szolgálja, a LAM 2 0 1 5 ; 2 5 ( 6 - 7 ) : 3 0 7 – 3 1 1 .
háziasítás elfogadható. Hasonlóan, ha ezeknek az állatoknak a géntechnológiai felhasználása hozzájárul az emberiség életminôségének javításához, az állatokkal folytatott génsebészeti eljárásokat folytatni kell. Bár ez a vélekedés hallgat az emberi gének felhasználásáról ebben a kontextusban, feltételezhetô, hogy megengedhetônek tartja ezt, ha a beavatkozás az emberi faj érdekeit szolgálja. Jó példa erre a már korábban említett sertések „immunrendszer-emberiesítése” azzal a céllal, hogy olyan állati donorokat hozzanak létre, amelyeknél kisebb az esély az immunkilökôdési válaszra. Ha a majmokat „emberiesítjük”, a határ meghúzásának kérdése még nehezebb lesz. Thomasma hasonlóan vélekedett, amikor azt állította, hogy az emberek eléggé különböznek genetikailag az állatoktól ahhoz, hogy igazolhassuk az emberek bizonyos jogait és kötelességeit. Nem egyértelmû azonban, hogy honnan erednek ezek a jogok és kötelességek (12). Az erre a kérdésre vonatkozó utilitarista válasz egyértelmûen elfogad minden intézkedést, amely az emberiség érdekeit szolgálja. Ha az emberi génekkel rendelkezô állatok sok ember számára jelentenek segítséget, ezeknek az eljárásoknak az ellenzését el kell vetni (13). Ezeket a teremtményeket úgy lehet megtervezni, hogy kockázatos feladatokat lássanak el, ezáltal nem kell emberek egészségét veszélyeztetni. Vagy éppen elláthatnak alsóbbrendû feladatokat az emberi fajra háruló munkaterhek enyhítése érdekében (14). Másrészrôl azonban elkerülhetetlen az attól való félelem, hogy ezek a beavatkozások az emberiességünk megszentségtelenítéséhez vezetnek majd. Rifkin megemlíti, hogy bizonyos dolgok feletti kontroll lehetôsége a kontrollált dolog vagy lény tárgyiasulását, megszentségtelenítését jelenti, illetve jelentheti: az emlôeltávolítás során a sebész szemében deszakralizálódhat, tárgyiasulhat az emberi emlô, vagy az emberi test megszentségtelenítôdhet a boncolás során, emberiességünk éppúgy megszentségtelenítôdik, ha ellenôrzésünk alá vonjuk azt, és emberi géneket ültetünk be állatokba. Bár ezen aggodalom hangsúlyozásakor könnyen a genetikai determinizmus csapdájába eshetünk, de ember mivoltunkban a gének szerepe vitathatatlan, ezért a génekkel történô beavatkozások mindenképpen érintik emberi identitásunkat még akkor is, ha emberi identitásunkért nyilvánvalóan nem kizárólag génjeink felelôsek. Az emberi mivoltunk megszentségtelenítésének pszichológiai folyamata így aggasztó etikai következményekhez vezethet (15), de az emberietlenítés, az elembertelenedés, a hatalommal való visszaélés lehetôsége további
szebik2_Layout 1 2015.08.05. 12:57 Page 311
SZEBIK: A
S Z E RV- É S S Z Ö V E T T RA N S Z P L A N TÁ C I Ó E T I KA I K É R D É S E I
aggodalmat okozhat. Mindezek miatt indokolt az elôvigyázatosság, intézményi elôkészületek megtétele, és a tudomány és a technológia korlátaival kapcsolatos felvilágosítás és társadalmi vita (16). Ezenfelül az is lehetséges, hogy emberi gének állatokba történô beültetése hatására az emberek sokkal inkább emberiként fognak az állatokra tekinteni. Glover szerint két lehetôségünk van: „Ha a majmok és a közöttünk lévô egyértelmû szakadék helyett a genetikai vegyítés számos egyedben észrevétlen változáshoz vezetne a két faj közötti kontinuum mentén, az alááshatná a különbségtétel morális fontosságáról alkotott jelenlegi elképzelésünket. Ha ez történne, a hatás kétirányú lehetne. Jótékony megújulás következhetne be a más fajokhoz fûzôdô viszonyulásunkban. Vagy gyengülne a tilalom, amely most a gyengébb vagy kevésbé intelligens embereket megvédi azoktól a kezelésektôl, amelyeknek állatokat vetünk alá. Ha a második lehetôség valódi veszélyt jelent, akkor komoly okunk van arra, hogy ellenálljunk e határok elbontásának (17).” Mint ahogy korábban említettem, a gének szerepével kapcsolatos jelenlegi tudományos ismereteink elégtelennek tûnnek ahhoz, hogy megítéljük, és elôre lássuk a transzgenikus beavatkozások következményeit. Ezenkívül a társadalmi következmények is bizonytalanok. Nem tudjuk, hogy a megszentségtelenítés és a dehumanizálódás folyamata hová vezetheti az emberi fajt. Bár a bizonytalanság önmagában még nem szükségszerûen jelent megfelelô okot a cselekvés elutasítására, feltételezhetjük, hogy e bizonytalansá-
2.
gunk mértéke elég nagy ahhoz, hogy meggátoljuk a transzgenezis területén a további lépéseket. Annak ellenére, hogy nehéz meghatározni az emberi gének azon számát, amelyet állatokba kell beültetni ahhoz, hogy erkölcsi aggodalmaink támadjanak, arra a következtetésre juthatunk, hogy egyetlen emberi gén baktériumokba, vagy gombákba ültetése elfogadhatónak tekinthetô, de a komplex humán rendszerek vagy organizmusok állatokban történô létrehozására irányuló transzgenezis erkölcsi szempontból megkérdôjelezhetô. Láttuk, hogy a transzgenikus beavatkozások súlyos kérdéseket vetnek fel az állatok humán betegségek gyógyítása céljából történô te nyésztésének és megölésének engedélyezése, valamint a faji korlátok átlépésének etikai elfogadhatóságával kapcsolatban. Az etikai kérdések elemzése során mind tudományos, mind erkölcsi-filozófiai bizonytalansággal kell szembenéznünk. Bár a kontinuumot alkotó probléma végpontjai tisztán azonosíthatóak, és a szélsô pontok kapcsán felmerülô kérdések egyszerûnek tûnnek (nem emberszabású állatok felhasználása az ember érdekében, illetve egyetlen humán gén beillesztése nem humán szervezetbe), azoknak a pontoknak a meghatározása, amelyeknél meg kell húznunk a határokat, még további tudományos bizonyítást és mélyreható elméleti elemzést igényel.
A szerzô: orvos, bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa. E-mail:
[email protected]
Irodalom 1. Donnelley S, McCarthy CR, Singleton R Jr. The brave new world of animal biotechnology. Hastings Center Report Special Supplement 1994;24(1):S1-29. 2. Donnelley S, McCarthy CR, Singleton R Jr. The brave new world of animal biotechnology. Hastings Center Report Special Supplement 1994;24(1):S1-29. 3. Donnelley S, McCarthy C.R. Singleton R Jr. The brave new world of animal biotechnology. Hastings Center Report Special Supplement 1994;24(1):S1-29. 4. Macer DRJ. Shaping genes: Ethics, law and science of using new genetic technology in medicine and agriculture. Eubios Institute, 1990. 5 Macer DRJ. Shaping Genes: Ethics, law and science of using new genetic technology in medicine and agriculture. Eubios Institute, 1990. 6. Darwin C. In: Donnelley S, McCarthy CR, Singleton R Jr. The brave new world of animal biotechnology. Hastings Center Report Special Supplement 1994;24(1):S1-29. 7. Nelkin D. The DNA mystique: the gene as a cultural icon. WH Freeman and Company, 1995. 8. Schmoeckel M, Nollert G, Shahmohammadi M, MüllerHöcker J, Young VK, Kasper-König W, et al. Transgenic
9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
human decay accelerating factor makes normal pigs function as a concordant species. Journal of Heart and Lung Transplantation 1997;16(7). Gaylin W. In defense of the dignity of being human. Hastings Center Report 1984;14(4):18-22. Genesis 1:27-28. Gaylin W. In defense of the dignity of being human. Hastings Center Report 1984;14(4):18-22. Thomasma DC, Loewy EH. A dialogue on species-specific rights: Humans and animals in bioethics. Fall. Cambridge Quarterly of Healthcare Ethics 1997;6(4):435-44. Fletcher JF. The ethics of genetic control: ending reproductive roulette. Anchor Press, 1974. Harris J. Wonderwoman and superman. The ethics of human biotechnology. Oxford University Press, 1992. Rifkin J. Algeny. A new word-a new world. Peguin Books, 1984. Kass LR. Toward a more natural science. Biology and human affairs. The Free Press, 1985. Glover J. What sort of people should there be? Peguin Books, 1984.
LAM 2 0 1 5 ;2 5 (6 - 7 ):3 0 7 – 3 1 1 .
311
Ezenfelül az is lehetséges, hogy emberi gének állatokba történô beültetése hatására az emberek sokkal inkább emberiként fognak az állatokra tekinteni.
