XXX. évfolyam, 3. szám
2008. SZEPTEMBER
A Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia Hírlevele Alapítva 1925-ben, újraindítva 1999-ben.
Kedves Testvérek!
Sík Sándor: Szénaillat
Azt hiszem, az idei nyarat felidézve a búcsúról nem csak az augusztusi Havibúcsú jut majd eszünkbe, ez a nyár a búcsúzkodások ideje is lett közösségünk számára. Sokunknak nehéz még elfogadni Julián atya hiányát, Jónás atya hirtelen távozását vagy a búcsút Celerin atyától és Bózsó Jánostól. De aki ezek miatt szomorkodna, az gondoljon arra, hogy azért boldog találkozásokat is hozott ez a nyár. Ki ne emlékezne, milyen öröm volt bérmálkozó testvéreinket üdvözölni, László és Márió atyákat fogadni, vagy az újmisés Előd és Jenő testvéreket újra látni! A búcsúzás szomorúságát, fájdalmát mindig enyhítik az új találkozások és a megszépült emlékek. Ezt üzeni nekünk Celerin atya is, az ő legkedvesebb versével. Fogadjátok szeretettel.
A mézillattól mámoros mezőt, Méhikék, pillék zsongó kánaánját, Tegnap hajnal előtt Hosszú haldokló rendekbe kaszálták. Se baj! Ne sajnáld! Így a jó: Így születik a szénaillat, S a szénaillat örökkévaló! A Paradicsom illata Játszadozott a kábult emberekkel Egy nap, egy éjszaka. Aztán behordták zörgő szekerekkel. Mezők virága, egy napig nyíló! De minden szépet visszaillatoztat: A szénaillat örökkévaló! Ha lépteden majd csikorog a tél És didereg az esthajnali csillag: Akkor is él, Akkor is melegít a régi illat. Fű, mámor, élet: illanó, De illata az Istené: A szénaillat örökkévaló!
2
2008. szeptember
VASÁRNAPI EVANGÉLIUMOK
Bódy Attila Péter és Laczi Anikó lánya Boglárka
Szeptember (14)Jn 3,13-17 (21)Mt 20,1-16a (28)Mt 21,28-32 Október (5)Mt 21,33-43 (12)Mt 22,1-14 (19)Mt 22,15–21 (26)Mt 22,34–40 November (2)Jn 6,37–40 (9)Jn 2,13–22 (16)Mt 25,14-30 (23)Mt 25,31-46 (30)Mk 13,33-37 December (7)Mk 1,1-8 (14)Jn 1,6-8.19-28
Pálma.
Urbán Istvánné, Szalai József, Ficsor Imréné, Csanádi Endre Károly, Dudás Béláné, Biczók Sándorné, Budai Sándor, Dömötör Lászlóné, Dömötör Szilvia Zsuzsanna, Tóth János Józsefné, Nógrádi Imréné, Bodor Jánosné, Vörös Zsolt Endre, Horváth István, Kószó Istvánné, Lázár József, Bózsó János Vilmos, Német Pál, Füle Antal, Kószó Gézáné, Pavlik Mátyás Szilveszterné, Szalóky László, Tóth Istvánné, Hefler Istvánné, Szabó József, Zombori Ferencné, Csányi József, Gábor Károly József, Csonka Jánosné, Virág Istvánné, Tanács Imre Antal “Adj Uram örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik!”
A KERESZTSÉG SZENTSÉGÉBEN A KÖZÖSSÉG TAGJAI LETTEK Zsolt
és
Csatai
Mónika
ÚJ CSALÁDI OTTHONT ALAPÍTOTTAK A HÁZASSÁG SZENTSÉGI KEGYELMÉVEL Dr. Nyilas Áron és Dr. Soós Judit,
ELPIHENTEK AZ ÚRBAN
Trényi
“Növekedjetek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Lk 2,25)
fia
Márkó, Jenei Kornél Zoltán és Ábrahám Viktória Anna lánya Ajsa Ágnes, Dr. Mester Lajos és Dr. Tóth Anikó fia Olivér, Dr. Hegyi Péter és Szabó Szilvia fia András, Matolay György és Kundák Nikoletta fia Jónás, Dr. Tátray Márton és Dr. Patocskai Anna fia Zoltán Domonkos, Hajdú Péter és Reinhoffer Rita fia András Vince, Kelemen Zoltán és Sólya Andrea lánya Viktória Debóra, Novák Csaba és Silay Tünde fia Ádám Csaba, Rózsa Attila és Hopka Marianna lánya Anna Luca, Gyuris Attila és Hopka Edit lánya Boróka Borbála, Jéga-Szabó Ferenc és Csonka Anett lánya Panni, Szűcs Dezső és Vékony Anikó fia Richárd, Várkonyi Gábor és Csóti Katalin Anett fia Gábor Béla, Pintér Antal és Gordos Hajnalka fia Antal, Nagy Miklós Róbert és Bérczi Noémi fia Viktor Miklós, Marenec József Csaba és Dózsa Andrea fia Zsombor, Láda Zoltán és Czakó Mónika lánya Fanni Alexandra, Dóczi István és Mihály Sarolta fia István Lajos, Szabó Zsolt és Vásárhelyi Krisztina fia Alex Raffael, Lipták Róbert és Tóth Judit lánya Adél, Tóth Attila és Hodács Andrea lánya Flóra Julianna, Csala Imre és Tóth Beáta fia Máté, Dr. Selmeci Lóránt és Simon Rita lánya Anna, Molnár Imre és Lévai Ágnes fia Botond, Pfeiffer László és Hencz Boglárka fia Csanád Péter, Lénárt Balázs és Varga Klára lánya Julianna Luca, Szalóky László és Kocsis Mónika fia Dominik, Kerekes Zoltán és Dancsó Zsanett fia Máté, Mwinyi Pembe Rafael és Szirovicza Márta fia Kevin Mike, Nagy Zoltán és Tapodi Andrea lánya Luca, Dömötör Lajos és Perneki Ágnes lánya Jázmin, Bilál Karacca és Gulyás Szilvia fia Báránd,
Nagy Ferenc és Dr. Fekete Katalin Nóra, Nagy Tamás és Borka Renáta, Ábrahám Gábor Ferenc és Galuska
Edina, Christopher O’Donneil és Prandovszky Emese, Dr. Radomski Tomasz Pawel és Papp Boglárka, Bencsik Károly és Kiss Tímea, Csaba Levente Zsolt és Papp Kornélia, Budai Szabolcs és Szűcs Mária, Dr. Berényi Tivadar és Szabó Melinda, Salgó László Péter és Rasztik Viktória, Kiss Krisztián és Várvizi Katalin, Hevesi József és Tiszai Tímea Mária, Renkó Csaba Norbert és Isaszegi Andrea, Ocskó Gábor és Bán Judit, Pénzes László és Csikós Judit, Rákóczi Bálint és Papp Ilona, Raffai Roland és Sohajda Vida, Jáhny Balázs és Szendi Tímea, Lénárt Balázs Gábor és Varga Klára Judit, Dr. Csonka Endre és Láng Dóra, Balogh Bálint és Ambrus Réka, Csanaky Attila és Kis Bernadett, Ábrahám Károly Gábor és Palotás Ágnes, Vadkerti Krisztián és Dargó Eszter, Toldi Tamás Róbert és Csibi Etelka, Vass Viktor és Bozóki Olga, Balasa Tibor és Joó Szilvia, Hosinner Péter és Makalicza Ágnes, Forgó Pál és Szokolai Tímea, Susányi István Péter és Benkő Ria “Te alkottad Ádámot és segítőtársául adtad neki Évát, és kettőjüktől származik az emberi nem.” (Tób 8,6)
IMÁDKOZZUNK A PLÉBÁNIA BETEGEIÉRT! Börcsökné Szirányi Ágnes, Buczkó István, Csigi Ágoston, Csonka Erzsébet, Halász Jánosné, Jenei Gábor, özv. Kis Pálné Margit, Marika néni, Ördögh Józsefné Rózsika, Slama Péter, Surinás Barnabás A listára nevek felvétele és törlése bejelentkezés alapján történik. Igényét, kérjük az irodán jelezze. Havibúcsú …...……………………………….. 5 Nyári emlékek …….……….…………………. 6 Beszélgetés az új káplánnal ………………10 Búcsú Jónás atyától…………………..........12 Gyálaréti mónikák…............................... 13 Interjú Jenő testvérrel..…...................... 14 Búcsú Celerin atyától és Bózsó Jánostól 16 Assisi Szent Ferenc ünnepe…..………..… 18 Filmajánló………………………..……..........20
3
2008. szeptember
PLÉBÁNIAI ESEMÉNYNAPTÁR SZEPTEMBER - SZENT MIHÁLY HAVA Szeptember 20. – 9:00 órától egész napos Szentjánosbogár találkozó a Mátyás téren. Szeptember 21-25. – Zarándoklat Pio atya sírjához. Szeptember 24. - Szent Gellért ünnepe. A Szentmiséken a székelyföldi árvízkárosultak javára gyűjtünk. Szeptember 28. – Zarándoklat Gyöngyösre.
OKTÓBER – MINDENSZENT HAVA Október 1-31. – Minden nap 16.55-kor közös rózsafüzér imádság.
Erhardt Krisztina
November 15. - Hittanosok őszi kirándulása. A helyszínt, az indulás és érkezés időpontját a templomi hirdetésekben fogjuk közölni. November 16. - Elsőáldozó katekumenek befogadása. November 19. – Árpád-házi Szt. Erzsébet ünnepe. November 23. - Krisztus király ünnepe. Gyűjtés a karitász javára. November 29. – Családok koszorúkötése az Alsóvárosi Kultúrházban. November 30. - Advent 1. vasárnapja – a 9 órai szentmisén gyertyagyújtás.
DECEMBER – KARÁCSONY HAVA
Október 1. - Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó a Dómban – Szent Gellért Napok Október 2. – Termények megáldása Október 3. – Tranzitus 18:00 Szentmise Október 4. – Assisi Szent Ferenc ünnepe
December vége – lapunk következő számának megjelenése. Lapzárta december 2-án, az ezután érkező írásokat csak a 2009. húsvéti számban tudjuk megjelentetni!
Október 8. – Magyarok Nagyasszonya – A rendtartomány védőszentje.
December 7. – Advent 2. vasárnapja. 9 órai szentmise után Mikulás ünnepség.
Október 12. - Jubiláns házasok ünnepe a 9 órai szentmisén.
December 14. – Advent 3. vasárnapja. Katekumenek: átadás szertartása
Október 23. – Kapisztrán Szent János ünnepe (volt szegedi házfőnök). Nemzeti ünnep.
December 18-20. – Triduum.
Október 31. – Családok közös rózsafüzér imádsága a templomban.
NOVEMBER – SZENT ANDRÁS HAVA Novemberben hétköznapi reggeleken Gergely mise a halottakért. November 1. – Mindenszentek ünnepe. Az Alsóvárosi temetőben Halottak napi megemlékezés.
December 20. – Délelőtt gyermekeknek lelkinap. 14 órától felnőtteknek lelkinap. December 21. – Advent 4. vasárnapja. December 24. – Karácsony vigíliája. 15:00-kor pásztorjáték a kultúrházban.
ZSOLOZSMA A zsolozsmák időpontja megváltozik: a reggeli 6.30kor, az esti 17.30-kor, a csütörtöki szentségimádás pedig zsolozsmával egybekötve 17 órakor kezdődik.
November 2. – Halottak napja. November 9. – Lateráni Bazilika ünnepe. Felnőtt katekumenek befogadása a 9-es szentmisén. November 13. - Magyar Szentek és Boldogok ünnepe: 18 szent, 24 boldog és 4 tiszteletreméltó.
RÓZSAFÜZÉR Minden hónap második vasárnapján 16:45-kor.
4
2008. szeptember “Amíg bárányok maradunk, győzünk. Ha ezer farkas vesz is körül bennünket, diadalmasan legyőzzük őket. De mihelyt farkassá változunk, veszítettünk: mert akkor elmarad a pásztor segítsége, aki csak a bárányokat eteti, a farkasokat nem.” (Aranyszájú Szent János)
ADOMÁNYOK – KÖSZÖNJÜK
SZENTSÉGEK Szentségimádás Csütörtökönként és minden hónap első vasárnapján 17:00 órától. Elsőáldozásra felkészítés felnőtteknek A plébános vagy a káplán atyával való személyes megbeszélés után. Gyóntatás A szentmisék alatt vagy megbeszélt időpontban. Időpont egyeztetése az irodán. Betegek kenete Kérhető az irodán H-P 9-12h és 14-17h között, vagy a 442-384 számon. Sürgős esetben telefonon bármikor kérhető.
A PLÉBÁNIAI ÚJSÁG javára az előző szám óta 1000 Ft adomány érkezett, köszönjük! A lap előállítási költsége példányonként 100, számonként 90 ezer Forint. Kérjük, támogassa Ön is újságunkat hozzájárulásával az irodán.
A plébánián RUHANEMŰT NEM TUDUNK átvenni. Kérjük a testvéreket, hogy a ruhaadományokat a Vöröskeresztbe vagy a Karitászközpontba vigyék. Köszönjük megértésüket. A SZENT ANNA KÖR
Keresztelés A keresztelőre legalább 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébániai irodán.
minden hónap 2. és 4. csütörtökén délután 4 órától tartja összejöveteleit.
Házasság Az esküvőre február közepéig kell jelentkezni, mert a jegyesoktatás kb. ekkor kezdődik.
A Ferences Világi Rend öszejöveteleit minden hónap harmadik vasárnapján tartja 15:00 órakor a plébánián.
MISEREND AZ ALSÓVÁROSI TEMPLOMBAN szeptember 1-jétől május 31-ig Hétköznap: 7:00 és 18:00 Szombaton: 7:00 és 18:00 Vasárnap: 7:00, 9:00 és 18:00, Gyálaréten: 10:00; Kecskéstelepen: 10:30 Óvodás szentmise október 1-től
ZSOLOZSMA RENDJE Reggel és este a szentmisék előtt: 6:30-kor illetve 17:30-kor. Csütörtökön szentségimádással egybekötve 17 órakor kezdődik.
Majdnem minden vasárnap, a 9 órakor kezdődő szentmise alatt gyermekfelügyeletet tartunk. Érdeklődni lehet Keszeli Ilonánál: 20/251-8002.
Elérhetőségeink: Postacím: 6725 Szeged, Mátyás tér 26. Telefon: 62/442-384 Fax: 62/553-141 E-mail:
[email protected] Web: http://szeged.ofm.hu
5
2008. szeptember
Havibúcsú Alsóvároson – 2008. Azok számára, akik nem a forgókat, céllövöldét hiányolták a Mátyás térről augusztus első hétvégéjén, kegyelmekben gazdag volt az idei búcsú. Ismét köreinkben köszönthettük Zatykó László testvért, szombaton kilencen részesültek a bérmálás szentségében, vasárnap pedig két újmisés ferences testvér áldotta meg közösségünket. A Kocsis Fülöp püspök úr celebrálta görögkatolikus liturgia megalkuvást nem ismerő odaadásával és gyönyörű énekeivel ragadott magával mindenkit. A sötétség beállta után a fák alatt, világító fáklyák fényénél jártuk együtt újra Krisztussal a keresztutat, majd a quadrumban a Sacre vettünk részt az éjszakai Coeur nővérek vezetésével nap és ez az éjszaka csenszentségimádásban. Ez a det, megnyugvást teremtett mindnyájunkban. nap reggeli szentmisét köSzámomra mégis a vasárután leszakadó zápor jevető körmenet és Te Deum Mai világunkban meglentette a csúcspontot. kényelmetlenséggel szemszoktuk, hogy minden testi mindenre felkészülünk, ben felvértezzük magunkat, ám aznap esernyőt nem sokan vittek magukkal. Ezért aztán amint a püspöki áldás után hirtelen eleredt az eső, a hívek a szabadtéri mise végét meg sem várva a templomba futottak. Voltunk azonban néhányan, akik a téren maradtunk, mert úgy gondoltuk, hogy az eső Isten áldását és a megtisztulást hozta el. Vagy ahogyan a gyimesiek szokták mondani a csíksomlyói búcsúban: „Úgy mondták
örökké, hogy a keresztalját ha megcsepegteti az esső, megveri, akkor áldásos esztendő lesz. Mer ha a keresztalját meg nem veri az eső, a kereszteket, akkor nem igen van áldás. Akkor kérjük a Jóistentől, hogy segítsen meg s adjon áldást. S ha hatásos az imádságunk, elfogadja a Jóisten. Úgy lesz.”
6
Ferences Ifjúsági Zarándoklat
2008. szeptember
Gyalogos
Együtt zarándokoltunk… és zarándokolunk ma is Immáron 14. alkalommal szervezték meg a ferences testvérek fr. Varga Kapisztrán és fr. Dobszay Benedek atyák vezetésével az Esztergomból Mátraverebély-Szentkútra tartó ifjúsági gyalogos zarándoklatot. Zarándokoltak gyermekek, fiatalok és kevésbé fiatalok, szerzetesek és szerzetesnők, papok és családosok egyaránt, mintegy 240 fő. Útvonalunk, ami összesen kb. 130 km-t tett ki, a következő állomásokon haladt keresztül. Esztergomból indultunk, majd Szob, Márianosztra, Kemence, Bernecebaráti, Nagyoroszi, Patak, Csesztve, Szügy, Őrhalom, Szécsény, Magyargéc, Nógrádmegyer, Márkháza és végül Mátraverebély-Szentkút, a ferencesek által fenntartott, ismert búcsújáró kegyhely.
„A Te utaidat Uram mutasd meg nekem…” (Zsolt 24,4) Ez a zsoltár vers díszítette kis zarándok útikönyveink első lapját, és valóban, a zarándoklat nem titkolt szándéka évek óta a papi és szerzetesi hivatásokért való imádság. Ebbe az imádságba kapcsolódtunk be mindannyian, és jártuk együtt napokig a közös utat. Nem könnyű egy ilyen szép és lelkiekben gazdag eseményről személyes módon képet adni, hiszen a zarándoklaton résztvevő emberek közössége valahol magát a zarándokúton lévő Egyházat jelenítette meg számomra, a maga színes közösségével és látásmódjával. A hosszú kilométereken keresztül együtt kígyózó tarka ruhás emberek között időnként feltűnt egy-egy habitus, ami szavak nélkül is tudatta velünk, hogy milyen jellegű az együttlétünk. Nem teljesítménytúra vagy laza kirándulás, hanem elsősorban zarándoklat, ami természetesen nem nélkülözi az örömöt, kötetlen együttléteket, beszélgetéseket, de gerincét az imádságos lelkület és jelenlét adja számunkra. „A Te utaidat Uram mutasd meg nekem…” - könyörög a zsoltárt imádkozó. Valóban, ha megértettük, akkor a zarándoklat folytatódik a mindennapjainkban, kapcsolatainkban egy életen át, együtt az örök haza felé…
Rigó Anita
7
2008. szeptember
XIV. MITAKU
MILKÓ 2008.
Esztergom, jún. 22-26.
Június 28-án indultunk a nagyobbakkal, hogy részt vehessünk Előd testvér papszentelésén és újmiséjén. Nekem különösen is jó volt, mert rég nem látott barátokkal találkozhattam újra. A vasárnap esténket a papszentelés és az utána tartott agapé töltöttte ki. Este Elődék szüleinél aludtunk. Hétfőn elmentünk még Előd újmiséjére, délután pedig rendeztünk egy hatalamas frizbifoci meccset Jób vezetésével. A meccs vége jó szokásunk szerint az lett, hogy locsolkodni kezdtünk a vizespalackokkal, és mindenki csurom vizesen mehetett haza. Este még tervben volt, hogy a ferencesekkel együtt nézzük meg az EB döntőt, de arról sajnos lekéstünk, úgyhogy azt otthon néztük végig; az az este is jól telt. Másnap jöttek Györeszék Pestre a kisebbekkel, és indultunk tovább vonattal Pilisvörösvárra, ahonnan egy rövid séta után megérkeztünk Pilisszentivánra, ahol a szállásunk volt. Először is ebédeltünk, mert mindenki nagyon éhes volt, és elosztottuk, hogy melyik nap ki milyen feladatot lát el. A délután maradék részét szabad programmal töltöttük. Másnap mentünk először túrázni, ami elvileg a rövidebb túra lett volna, de mint minden milkóban, kicsit most is eltévedtünk, és egy faluval arrébb kötöttünk ki. De így legalább az utolsó pár kilométeren már buszozhattunk, bár szerintem ment volna az gyalog is. Szerdán Esztergomba mentünk az aquaparkba, ami nagyon jó volt. Egész nap ott voltunk, este pedig a nagyobbakkal egy hajnalig tartó számháborút rendeztünk a faluban. Csütörtökön a hosszú túra napján is számháborúztunk este, de akkor már jött mindenki, és nem a faluban voltunk, hogy ne zavarjuk a helyieket. Pénteken lelkinap volt, amit Elődék szülei tartottak, és amire Előd atya is kijött misét tartani. Szombaton pedig már jöttünk is haza.
Esztergomban már 14. alkalommal rendezték meg a MInistránsTAlálkozót és KUpát. Ez a közös együttlét nem csak a focitudásunk megmutatásáról szól, hanem arról, hogy más plébániákról (Buda, Pasarét, Szécsény, Zalaegerszeg) érkező ministránsokkal és vezetőikkel megismerkedhetünk. Június 22-én délután tízfős brigád indult el Szegedről Esztergomba, ahol a ferences gimnáziumban szállásoltak el minket. Minden nap lelkileg, testileg feltöltődve vághattunk neki az aznap ránk váró, igazán izzasztó meccseknek. A meccseket tűző napon játszottuk, így minden játék után nagy locsolkodás volt. Együttlétünk során nem csak az egymás elleni megmérettetésben merültünk ki, hanem sort kerítettünk közös strandolásra, fagyizásra, egy szórakoztató városnézésre, na és persze a VB-t is izgalommal és hangos szurkolással követtük figyelemmel. Köszönjük Jónás atyának, az edzőnknek, aki, amikor csak tehette, minden vasárnap délután foglalkozott velünk, hogy a Kupán összeszokott játékot produkáljunk. A táborba velünk jött, és ott jó tanácsaival is biztatott minket, ezzel hozzájárult a csapat második helyezéséhez. Az egész éves ministráns szolgálatunk méltó jutalmának érzem a focikupán elért második helyezést. Szép volt fiúk!!!
Egyik résztvevő
Hát ez volt az idei milkó, nagyon jó volt, remélem, jövőre is ilyen jó lesz!
Rácz Gábor
8
2008. szeptember
Családtábor Káptalanfüreden Idén augusztusban tizenkét család élt a lehetőséggel, hogy a káptalanfüredi ferences üdülőben töltsön el egy hetet. A visszatérő családok már-már „családtagként” üdvözölték egymást, és az elsőként idelátogató barátainkat is szeretettel fogadták. Gyermekeinkkel több mint negyvenen szívtuk magunkba a balatoni levegőt. A kánikulában ki-ki a vízparti fák árnyékában vagy nyakig a kellemes vízben töltötte az időt, ami gyorsan telt. A konyhában szorgos kezek főzték a vacsorát minden este más-más családok képviseletében, így nem igazán volt a tábor „wellness-fittness”-nek mondható. A gasztronómiai-túra csúcsa Jónás atya kemencében, frissen, indulása előtt sütött csülök-csodája volt. A lelki táplálékból sem lehetett hiányunk. Jónás atya másfél nálunk töltött nap alatt mintegy három szentmisét is tartott, ezen kívül minden reggel és este zsolozsmára vártuk egymást, és imádkoztunk otthonhagyott kedveseinkért és betegeinkért. Bózsó János Barátunk személyének, mosolyának hiánya szinte tapintható volt, de egyben a jelenléte is, mintha ott lett volna közöttünk… A tábor napjai körülölelték Nagyboldogasszony ünnepét, így mi is a zarándokok lelkületével igyekeztünk készülni a helyi kápolnában Jónás atya által megtartottszentmisére. Jó volt látni, érezni, hogy mindenki természetesen hozzáadja a saját tehetségét és szorgalmát, a saját lelkületét azért, mert itt vagyunk. Káptalanfüreden évek óta egyfajta folytonosság tanúi lehetünk. Ez a folytonosság az Úr jelenlétében egyházközségünk megújításának, családjaink összefogásának egyik segédmotorja lehet. Utólag sajnáljuk, hogy akkor még nem tudtuk Jónás atya áthelyezését. A jövő évi táborban ismét érezhető lesz valaki hiánya…
Rózsáné Hopka Marianna
Pünkösdi férfizarándoklat Idén Pünkösdkor részt vettünk a hagyományos férfizarándoklaton, amit több mint 100 éve tesznek meg Szécsényből Mátraverebély Szentkútra. Azt kérték, írjak egy rövid beszámolót erről. Így nincs lehetőségem arról beszámolni, hogy milyen felemelő volt százegynéhány férfi kétnapos „gyalogtúrája”. Ahogy arról sem, hogy milyen örömmel és szeretettel fogadtak minket az útközbeni falvakban, s milyen más volt velük együtt elmélkedni és imádkozni. Arra sincs helyem, hogy Zalán atya pásztorkodásáról írjak, aki gondos gazdaként hegyen-völgyön át biztonságban vezetett végig minket. Arról sem fogok mesélni, milyen szép volt az ezernyi zarándokkal együtt ünnepelni a pünkösdi miséken. Nincs hely az erdő és a mező szépségeit, az út nehézségeit bemutatni. Néhány személyes élményem tudom csak megosztani. 30 km gyaloglás nem tűnik soknak egy napra. Közben több pihenő. Mégis a második nap végén már nagyon vártuk a szécsényi templomot. S persze miközben mi életerős férfiak elcsigázva vártuk a pihenést, gyermekeink a csoport mellett fel-alá szaladozva legalább kétszer annyit megtettek. A második este pedig fogócskával, csocsóval és focizással múlatták az időt. Hihetetlen volt az is, mikor a 86 éves Laci bácsi visszafelé azt mondta: lehet jövőre már nem jön, mert elfáradt. És egy pünkösdi csodának is tanúi lehettünk: Jónás atya megtanult vízen járni. Igazolta ezt a két vízhólyag, amely a talpa és a cipő között képződött az út során. 2008. Pünkösd után
Kaszper Pál
9
2008. szeptember
AZ ALSÓVÁROSI KULTÚRHÁZ HÍREI 6725 Szeged, Rákóczi u. 1.
Reneszánsz Családi Nap a Mátyás téren Idén immár harmadik alkalommal rendeztük meg a Mátyás téri ferences templom körül az 1456. július 21–22-i nándorfehérvári diadal emléknapját. A rendezvény életrehívásának célja az volt, hogy a nagyszámú nemzeti gyásznap mellett végre hagyományteremtő módon megemlékezzünk a magyarság nagy győzelmeiről is, melyek közül talán leghíresebb Hunyadi Jánosék dicsőséges küzdelme. A rendezvény idén, a Reneszánsz évében kiemelten aktuális, ennek megfelelően az eddigieknél is gazdagabb programmal, korhű előadókkal, kézművesvásárral és színes családi programokkal vártuk az érdeklődőket. Talán kevesen tudják, hogy a nándorfehérvári csatának komoly szegedi kötődései is vannak: a ferences Kapisztrán János által vezetett keresztes felkelők az egykori alsóvárosi templom mellett gyülekeztek, és innen indultak a Tisza mentén délre a törökök ellen, hogy végül felszabadítsák az ostromgyűrűbe zárt várat. A kétnapos rendezvény nyitánya az Ötágú Síp Kulturális Egyesület szervezésében megtartott Történelmi Emlékülés volt, melynek templomunk sekrestyéje adott otthont. Az egész napos program előadói között köszönthettük a Szegedi Egyetemi Színház társulatát, akik Nemá de LEVENTE címmel
T: 441-154; (20)530-7451
Heltai Jenő méltán népszerű vígjátékának egyedi adaptációjával közvetítették a reneszánsz kor életérzését. (FIGYELEM! A társulat 2008. őszi évadján több más darab mellett ez újra bemutatásra kerül az Alsóvárosi Kultúrház nagytermében. Bővebb információ Czene Zoltán rendezőtől (20/266-7640) kérhető.) A kisgyermekes családokat éremverési lehetőséggel, Mátyás korabeli lovagi tornák életre keltésével, báb és vásári komédiákkal, kézműves vásárral és – foglalkozással, zsonglőr játszóházzal, turul és haditorna bemutatóval vártuk. A tűzzsonglőr bemutató után, a két nap megkoronázásaként a Gőzerő együttes koncertjét élvezhették idősek és fiatalok egyaránt a kultúrház nagytermében. A felnőttek Mátyás és Beatrix kedvenc eledeleiből is választhattak a Pencz ökörsütő kft. jóvoltából. Az idei rendezvény kuriózuma volt a ferencesek kemencéjében sült lángos is, amiből több mint 200 db fogyott el. Az első alkalommal 2006-ban megrendezett emléknap a diadal 550. évfordulójához kapcsolódott, és azóta a csata napjához legközelebb eső szombaton minden évben benépesül a Mátyás tér. A szervezők remélik, hogy 2009. július 18-án, szombaton még több alsóvárosi család fog kilátogatni.
Koháriné Kocsispéter Éva a szervezők nevében
10
2008. szeptember
A habitus varázsa – beszélgetés Márió atyával Új káplánunknak, a kárpátaljai születésű Weinrauch Márió atyának nem ismeretlen Szeged, hiszen 1995-97 közt itt végezte a teológiát. Felszentelése és örökfogadalma után szülőföldjére kérte vissza magát, erre azonban csak 2 év késéssel került sor, ezalatt káplán volt Szécsényben. Szegedre helyezése előtt 2001-től szolgált Kárpátalján a nagyszőlősi rendház házfőnökeként és plébánosként.
– A ferences rendi nevek egy része bibliai eredetű, vagy görög, római „beszélő” név, másik része teljesen hétköznapi, nem is gondolnánk róluk, hogy szerzetest hívnak így. A Márió név valahogy nem illik egyik kategóriába sem… – Az én nevemnek is megvan a maga története. Amikor a rendbe felvételt nyertem, az Emmánuelt vagy a Benjámint szerettem volna, mert ezeknek számomra jelentősége van: mint Benjámin, a családunkban én is a legkisebb voltam, az Emmánuel pedig a számomra legfontosabbhoz, Jézushoz kötődik. Novícius társaim viszont lebeszéltek, mondván, ezek túl hosszú nevek. Akkor úgy döntöttem, hogy azt választom, amelyik elsőre beugrik, pl. valakiről eszembe jut. Amikor Szécsénybe utaztam a noviciátusba, összetalálkoztam egy Márió nevű, Amerikából hazatért ferences testvérrel, aki épp Kárpátaljára ment ki. Ennek nagyon megörültem, kértem, közvetítse üdvözletemet a kárpátaljaiaknak. Beszélgetésünket később felidézve jutott eszembe, milyen szép neve is van ennek a testvérnek. Így jött ez a név, amit én, hűen a magamnak tett ígérethez választottam, s úgy veszem, hogy az égiek adták. Később vissza-visszagondolva tudatosult bennem, hogy tényleg így van, hiszen október 11-én születtem, ami a görögöknél, különösen Kárpátalján, jeles Máriaünnep. Egyébként elég nehezen jöttem a világra; születéskor nagyapám után a Ferenc névre kereszteltek, édesanyám pedig tett egy felajánlást Szűz Máriának, amit később akkor tudatosított, amikor papnak mentem és nevet választottam. De ennek iskoláskoromból is vannak gyökerei: egy Márió nevű mese-főhőssel ugrattak az osztálytársaim. A döntéskor ez az emlék is beugrott.
– Mennyiben más az itteni környezet, mint a kárpátaljai? – Ezt igazából csak egy fél év után tudnám megmondani. Ami így elsőre szembeötlik – de lehet, hogy csak alsóvárosi sajátosság, meg itt vannak még más rendek, pl. tanító rendek is – az, hogy itt kevesebb a fiatal, mint Kárpátalján. Az egyház arcát az mutatja, hogy kik jelenítik meg, milyen korosztály. Alsóvároson jórészt a középkorúak jelenítik meg, Kecskésen a még idősebbek. Ami nem baj, mindenki egyformán értékes az egyházban, de valahogy hiányolom a fiatalokat. Nem a gyerekeket, ők hál’ Istennek vannak szép számmal, hanem a fiatalokat.
– Miután nagyjában-egészében felmérted a plébániát, mi az első feladat, amit kitűztél magad elé? – Inkább azzal kezdeném, hogy mit láttam. Ez egy nagyon szervezett, rendszerbe foglalt plébánia, ami működik is, itt leginkább azt tudom tenni, amihez értek: hirdetem az evangéliumot, és a közösséget, amit építek Istennel, Jézussal, próbálom átadni az embereknek.
– És mi az a feladat, ami téged kívülről talált meg? – A hittanórák, különféle csoportok. De utána pl. magam vállaltam el még Kecskésen további hittanórákat, mert az ottani hitoktató egyedül vitte őket a hátán, továbbá vállaltam egy kis személyes jelenlétet az ottani iskolában, ott a gyerekek megszólítását, rajtuk keresztül meg a családok megszólítását. Az igazgatónő örült is, hogy szerzetes lesz ott, mert a habitusnak van egyfajta „varázsa”, ami persze nem a mi érdemünk, hanem Szent Ferenc lelkiségéé.
– Egyszerre kaptad a papi és a szerzetesi hivatást? – Nem, mert először konkrétan, mélyrehatóan nem tudtam, mi is a szerzetes, ponto-
11
2008. szeptember sabban mindig papként láttam csak őket, a kettő számomra össze volt mosódva. Ezért először pap lettem, s csak amikor jelentkeztem a rendbe, akkor láttam át a szerzetesi életet mélyebben. De fel sem merült bennem, hogy csak szerzetes legyek. Volt is egy ilyen kérdése az elöljárónak, Kolos atyának, amikor felvett, hogy mit fogok tenni akkor, ha elöljáróim úgy döntenének, szerzetesnek alkalmas vagyok, papnak nem? Elég megdöbbentő, de életbevágó kérdés volt. Nem tudom, feleltem, hogy akkor mit mondok majd, de most így látatlanba azt felelném, mégis pap szeretnék lenni, a papságnak van nagyobb súlya számomra.
– Milyen tulajdonságokkal vagy leírható? Szenvedélyes, kapisztránus hevületű, vagy higgadtabb, tárgyilagosabb? – Mindenképp az utóbbiak, engem nehezen lehet kihozni a sodromból. De azért ki lehet, a gyerekek meg is szokták próbálni. Ami viszont igazán felháborít, nemcsak felbosszant: az az igazságtalanság, ami a szemem láttára játszódik le. Különösen, ha az elkövetője még ki is áll mellette. Akkor kegyetlen tudok lenni, de ez azért elég ritka nálam. És bizony, ha kijövök a sodromból, először lehet, hogy nem egészen evangéliumi szellemben, azaz négyszemközt feddem meg az illetőt, persze a szavaimat ak-
kor is megválogatom, de már nem biztos, hogy a helyzetet is. Ettől eltekintve elég higgadt vagyok.
– Az első nagyobb program, amibe belecsöppentél, a Vidám Családi Nap volt. Milyen benyomásaid vannak róla? – Jó volt, kimondottan élveztem, és számomra kiváló ismerkedési lehetőség is volt, főleg a gyerekekkel. De az ismert okok miatt nyilván kevesebben jöttünk el… így nem tudtam nem visszaemlékezni a régi Vidám Családi Napokra, amikor ’95-97-ben még a szegedi teológiára jártam, azok népesebbek voltak: óriási koncert meg táncház itt a téren, még az atyák is beálltak táncolni. Jó volt látni azt is, hogy a világiak milyen szépen megszervezték, és a plébános atyának meg a házfőnöknek már csak annyi dolga akadt – bár a háttérmunkákba biztos ők is szépen belefolytak – hogy fényképezőgéppel járjanak-keljenek köztünk.
– Papi jelmondatod? – Az, amit Jézus mondott a zsinagógában: „az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem”. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje (Lk 4,18-19).
VIDÁM CSALÁDI NAP – 2008.
-mzy-
12
2008. szeptember
Jónás atya búcsúztatása Kedves Jónás! Nagyon örültem, mikor láttam, hogy mennyire kifejezik az emberek a szeretetüket irántad a búcsúzás alkalmával. Nem olyan régen fájdalommal vettünk búcsút Bózsó Jánostól, amikor úgy éreztem, hogy buzdítanom kell a jelenlévőket arra, hogy ne habozzanak kifejezni szeretetüket az adott pillanatban. Ne halogassák a szeretetet, mert igenis, csak ez az egy érték van, ez marad meg, minden más elenyészik. S most mikor "elengedtek" téged, ezt nagyon nagy szeretettel tették az emberek. A személyes, megható emlékek felidézése köszönet volt a jó Istennek is azokért a "csodákért", melyeket rajtad keresztül végbevitt. Ez jelenti azt, hogy jó pap voltál. De ne feledd Szent Ferenc buzdítását, hogy minden jót az Istentől kapunk, nekünk semmink sincs. Ezzel az ürességgel és Istenbe vetett gazdagsággal engedtünk vissza a "hegyekbe", azzal a szép emlékkel, hogy bennünk is megláttad a hegyeket, mik az Istennel való találkozás helyei voltak és vannak. Isten folytassa a jót, amit megkezdett benned. Testvéred, Didák! Kedves Jónás atya! Nagyon jól mondtad a prédikációdban „Nagy humorérzéke van a Jóistennek”! Persze mikor Didák bejelentette elhelyezésedet, akkor nem ez jutott mindjárt eszembe. Szomorúság vett erőt rajtam. Mikor ide helyeztek Kárpátaljáról, akkor a hívek azt mondták, nem szívesen engednek el. Most mi is azt mondjuk. Persze tudjuk, semmit nem tehetünk ellene. Az jutott eszembe, mikor a Jóisten megteremtette a világot hét nap alatt akkor ez nem azt jelentette, hogy vége a nagy műnek, hanem azt hogy a teremtés tovább folytatódik velünk. Jó volt Veled részt venni ebben a „teremtésben”. Köszönjük, hogy segítetted közösségünket. Közösségünk nevében mondom, imádkozunk érted, hogy amit a Jóisten ebben a műben Veled elképzelt, abban aktívan részt tudjál venni, és a kárpátaljai hívekkel meg tudjad valósítani Isten szándékát. Mindehhez kívánunk Neked sok erőt, kitartást, és kérjük, gondoljál az alsóvárosi hívekre is. Isten áldjon!
Doszpod László Sándor
JÓNÁS ATYÁT KÁRPÁTALJÁRA HELYEZTÉK Az Őshaza, a Kárpátok, sok harangvirágos szikla, szárazságtűrő lankások, magyar forrás visz most vissza. A plébánosi hatalom függőségi lázban pereg, felelősség a válladon, s őriz lelkiismereted. Tetteid felett a Lélek, Tükörben látod magadat. Szerzetes áttekintésed nem ad helyet erőszaknak. Engedelmesen, s hirtelen eltűnsz, mint vad az erdőben, csak átlapozol mindenen, gyorsfuttában, elmenőben. Templombajáró híveknek lelkét Kegyelem Formálja, s ferences szeretetednek testvéri, napi csodája. Alsóváros vadon hitét térítgetted kulturáltan, s önző természetük mit vét, példáztad a Szentírásban. Emlékezés Alagútja, - gondolat, érzés, valóság -, lelkisziklán van átfúrva, s fényét adja a szívjóság. Int a Fekete Mária, Köztünk tovább munkál Léted. Szeretünk Szerénység Fia! Hálásan köszönünk Téged.
vitéz Furák András
2008. szeptember
13
Gyálaréti Mónikák Büszke és könnyes szemű anyák vagyunk, szívünk sebzett és reménykedő. Legvágyottabb teher és felelősség gyermekeink gondozása és nevelése. A napi feladatok realitásai két lábbal a földre szegeznek minket, végességünk tapasztalatából sóhajok és imák fakadnak. Hívők és vallásosak vagyunk a Római Katolikus Egyházban. Ennek része, hogy közösségeket teremtünk, s hogy keresztény elődeinkkel keressük az „asztaltársaságot”. Figyelmet fordítunk rájuk, lessük bizakodva, hogy nehéz helyzeteikben hogyan mozdulnak, minek örvendeznek. Szent Mónika emblematikus, keresztény édesanya volt, aki kitartott szeretetében, fia szenvedélyes útkeresését hitével kísérte, és végül elmondhatjuk, nagyszerű fiút nevelt a világnak Szent Ágoston személyében. A gyálaréti közösség édesanyái közül többen régóta ismertük egymást, a vívódásokat, eredményeket, fél lábon állva, sietve az utcán, a kápolna ajtóban, kismama klub-beli csacsogásból, éppen aktuális kusza telefonos megfogalmazásokból. Követtük, hordoztuk egymást, mert az élet egymás mellé rendelt minket. Ezt a természetes kapcsolódást szenteljük meg hónapról hónapra a Szent Mónika körben, és emeljük szívünket együtt az Úr elé. Minden hónap harmadik vasárnapján, mise után gondosan körberakjuk a székeket a kápolnában, a kör közepére az oltár egyik gyönyörűséges virágcsokrát és gyertyáját helyezzük, mert asszonyként fontos a szépség. A szétszéledt, gyermekeiket kergető, vagy a heti egy találkozásoknak örülő „Mónikákkal” lassan megtelnek a székek, és a szívünk áhítattal és cinkossággal. (Kihagyhatatlan és a látszat ellenére nem zárójeles mozzanat, hogy a fiúk, férfiak, apák mindent megtesznek, hogy a gyerekek ez időben ne velünk akarják jól érezni
magukat.) Jó így együtt, ahányan vagyunk: nyolc, tíz, tizenkettő… Van közöttünk nagymama, özvegy, nagymama-jelölt nevelt gyermekkel, nagycsaládos anya, kiscsaládos anya, krízisben és boldogságban. Keresztvetés után ki-ki habitusa szerinti részletességgel elmondja kiért s miért akar ma különösen könyörögni. Ez a könnyek köre, a fájdalmaké és az örömöké is. Tanítjuk egymást élményeink által. Figyelünk, ki hogyan építkezik, kit miben kell támogatni, mit jó elkerülni, mihez kell bátorságot gyűjteni. Ezt követi a Szent Mónika körök imája a Szentháromság Úristent megszólítva, a végén Égi édesanyánkhoz fordulva. Evvel az imával gyengéden kinyitjuk szívünket az Anyaszentegyház felé, és a többi anya felé. Majd kézfogással és az Úr imádságával újra összekapcsolódunk egy szorosabb körben, s ha van még időnk – úgy döntünk, hogy a vasárnapi ebédfőzésből lecsippenthetünk – énekelünk egy-két vígat. Az énekek között van egy saját „himnusz”, saját versszakkal, ami nem véletlen, hogy a türelemről s önirónikusan a birkákról szól. Vállalható, erősítő, hozzánk igazodó, meghitt és nem követelődző együttlét, értünk, a gyerekeinkért, házasságainkért, családjainkért, az Egyházért s azért a közösségért is, ahol élünk nap mint nap, Gyálarétért.
Szásziné Fehérváry Anikó
14
„Elég neked az én kegyelmem…” Az idei búcsúban két elsőmisés szerzetest köszönthettünk, Komáromi Elődöt és Fechetă Jenőt, akik több évig éltek a szegedi rendház falai között. Jenő testvért Brassóban kerestem föl, hogy meséljen élete főbb állomásairól, Szegedhez kötődő emlékeiről. - 1977. szeptember 1-jén születtem Moldvában, Románvásártól 6 km-re, Adjudeni nevű faluban. De hunyadinak mondom magamat, mert 2 éves voltam, amikor a szüleim átköltöztek Hunyadra. Édesapám tehergépkocsi vezető volt a vasgyárnál, édesanyám háziaszszonyként maradt végig, mert 8 gyerek mellett nem lehet még egy munkahelyet is fenntartani. - Hogy jött a szerzetesség gondolata? - Hát, mint minden ministráns, mi is miséztünk otthon, volt elég hívő, mármint a lánytestvéreim. Hunyadon ferencesek voltak, ők tartották a hittanórákat, ők miséztek. 12-15 éves koromban már kezdtem az atyákkal járni a filiákba ministrálni. Láttam bennük, hogy számukra ez az életfajta nem egy börtönre ítélt sors, hanem egy imádsággal és örömmel kötött élet. Láttam, hogy tudnak szórakozni is, meg imádkozni is, nagyon fontos volt, hogy ez nem egy szomorú élet, senkinek se jó az. De nyilván az alapvető, minden tervnek a háta mögött az Isten volt, aki édesanyámnak a sok imádságára hallgatott. Édesanyám sokat imádkozott értünk. Nem hiába, a mi családunkból van egy egyházmegyés pap, öcsém is ferences lesz, de a moldovai provinciában, két apáca lánytestvérem van, az egyik Tîrgu Ocnában, a másik Karánsebesen. Mi nemcsak pasztorációs szempontból játszunk széles skálán, hanem nyelvileg is. Ez a színesség az egyházban, s a családban is megmutatkozik. Bátyám a temesvári egyházmegyében Oravicán szolgál. Annak idején bányászterület volt, s annyian vannak más-más nyelvekből, hogy kénytelen volt megtanulni misézni, ha nem is prédikálni horvátul, bolgárul, csehül, magyarul, és németül. Öcsém a román pasztorációra lesz beállítva, ő a román ajkú népet fogja pasztorálni később. Egyik lánytestvérem szerzetesközössége olasz alapítású, a másiké német. Hát én vagyok az, aki főleg a magyar ajkúakat pasztorálom. - Jelmondatul mit választott? - Ugyanazt, amit az első fogadalmamkor: „Elég neked az én kegyelmem…” (2 Kor 12,9a).
2008. szeptember Tisztában vagyok azzal, hogy a szerzetesi élet, de általában az élet nemcsak játék, hanem szenvedés is. És azt gondolom, hogy Istenbe vetett hit nélkül, józan ésszel nem lehet túlélni. Vagy ha nem, akkor csak vegetálunk, és alig várjuk, hogy vége legyen az életünknek, mert olyan nehéz. Isten, biztos vagyok benne, hogy nem erre teremtett minket. Viszont ha tudatosodik bennem és tudatosítom magamban, hogy én nem csak saját erőmre kell számítsak a szenvedésben, hanem az Úristen kegyelmére is, akkor, bár nehéz úgy is, de elviselhetőbb az élet. S amikor valami öröm ér engemet, akkor tudom, hogy nemcsak az én ügyeskedésem, hanem az ő kegyelme is. Én ezt szeretném terjeszteni, és amikor eltemetnek, akkor is ez legyen a jelmondatom. Mert túlfelől is csak az ő kegyelméből nyerhetjük az üdvösséget. Bízom benne, hogy amikor eltemetnek, akkor papi ruhában temetnek el, habitusban, és ez legyen az a mondat, amelyikben Isten befogad remélhetőleg az ő országába. - Hogyan alakultak az állomások, mikor lépett be a rendbe? - Annyira emlékszem, hogy amikor beléptem, az a Szentlélek éve volt, 1998. 1999-ig volt a novíciátus Szécsényben, aztán kerültem Szegedre, nyelvi hiányosságok miatt nem engedtek teológiára egyből, s egy évig voltam sekrestyés. Gondolom, hogy amiatt szerettek és emlékeznek rám a szegediek. Akkor kezdtem a teológiát, 3 évet végeztem Szegeden, aztán az erdélyi provincia vezetősége úgy döntött, hogy minden család maga kell hogy nevelje a saját gyerekeit, s akkor minket hazahoztak Szászsebesre. Onnan végeztem a többi 3 évet teológiából Gyulafehérváron. Azután három helyen voltam gyakorlatiéves: Dés, Déva és Somlyó. Majd diakónusként Brassóba kerültem, és a rákövetkező évben, húsvét után első szombaton szenteltek diakónussá. És rá egy évre, megint húsvét után első szombaton, az idén március 29-én szenteltek pappá Somlyón, Károly testvérrel együtt. Azóta Brassóban vagyok. - Brassóban hogy érzi magát? - Egyre jobban szeretem, mert ez így van rendjén. Amikor az embernek valahonnan el kell
15
2008. szeptember jönnie, és megvan bizonyos értelemben már a biztonsága, ismeri a lehetőségeket, isme-ri az embereket, többnyire kapcsolatot tud teremteni velük, akkor nehéz egy-egy helyről eljönni. Megint, amikor a provinciálisom áthelyezett Brassóba, akkor nekem más kívánságom volt, és akkor azt mondtam, hogy „Elég neked az én kegyelmem.” S jöttem Brassóba fél szívvel, nyilván nem tragédiának vettem, csak azért nehéz volt eljönni, és most nagyonnagyon szeretem. Itt is vannak a Szent Anna körhöz hasonlóan idős korú asszonyok, akikkel nagyon jó kapcsolatban lettünk, mert én mind nagymamának szólítom őket. S ettől olyan boldogok, hogy aztán ha mondom, hogy imádkozni kell, akkor úgy imádkoznak, hogy viszik el a templomot is, ha szórakozni kell, akkor azt is szívesen csinálják. Nagyon személyes és nagyon családias a templom. - Mennyien vannak a hívek? - Hozzánk nem tartozik egyetlen egy lélek sem, nem vagyunk plébánia, papíron. De lelkileg annál többen járnak. Ez a legkeresettebb templom Brassóban, mert állandóan nyitva van. És a város közepén van, mégis nagyon csendes a templom. Rengeteg ortodox jön, aki nálunk találta meg a lelki nyugalmát, mi biztosítottuk afelől, hogy imádkozunk értük, és amióta emiatt bevezették itt a román misét kedden, Szent Antal tiszteletére, zsúfolva van, többnyire ortodox testvérekkel. Ilyen szempontból ez nagyon nagy felelősség és nagyon-nagy öröm. Kedd nálunk nagyobb nap, mint vasárnap. - Szegedről mi maradt meg? - Hát elsősorban a hivatásbeli krízisek. De ezt pozitíven kell érteni, nem úgy, hogy nehéz volt, hanem ezek fényes pontok, utólag nézve ezeket isteni bizonyítékokként veszem. Azután a sekrestye maradt meg, és a híveknek az összetartása. Sokszor lehetett hallani, hogy nem anynyian járnak, mint amennyien ahhoz a plébániához tartoznak, de aki oda járt, az nem csak templomba ment, hanem baráti kapcsolattartásért is. Nekem nagyon szép példa, ahogy a családok összetartoztak. Szegedből maradt számomra a legjelentősebb dolog, az a bátorítás amit filozófiai tanárom mondott: ha tégedet Isten papnak akar, nincs az a tanár, amelyik ellene tudna állni annyira, hogy Te ne legyél pap… Az maradt meg, hogy ha a Jóisten valamit akar, most kiterjesztem más területre is, ha Isten valamit nagyon akar, akkor nincs az az ember, aki ellene tudna állni annyira, hogy az Isten akaratával szemben ellenszegülhessen. - Vass Erika -
EGYSÉG ISTEN ÖLELÉSÉBEN - egy villanás a nyárból Karnevál. A soproni ünnepi hetek nyitó epizódja. Emberáradat kíséri a zenére ütemesen mozgó 2-3 méteres óriás „bábukat”, a néptáncosokat, a jelmezbe öltözötteket. A kíváncsi tömeg mindent látni akar, teljes mértékben élvezni a mulatságot. Az emberek tülekednek, lökdösődnek, a fényképezőgépek, a videók mindent meg akarnak örökíteni. Vánszorgok a tömegben. A templom autóval nem megközelíthető. Későn kapcsoltam. Mehettem volna korábbi misére is. Ez ma az utolsó, nem szeretnék lemaradni. 100-120 métert kell megtennem. Bárcsak kibírná a lábam. Mindig nekem jön valaki. Nehezek a lépések, sok a fájdalom. De nem számít. Tényleg nem. Csak az, hogy odaérjek. Van még fél órám. Talán elég lesz. Újabb tolakodók, semmit elmulasztani nem akarók sodródnak elém. Kezdem sajnálni őket, és azt gondolni: elfedi előlük a világ a lényegest, a nemest. „De Te, segíthetsz, hogy ne így legyen!” – mondom félhangosan Istennek. A válasz helyett egy élesen süvítő hangra figyelek. A csinnadratta zenét sziréna hangja nyomja el, túlharsogva a vidámság minden zaját. A templomhoz érek. Az úttesteket teljes mértékben elborítják a karnevál miatt feltorlódó járművek. Talán egy motoros sem férne el a gépkocsik között. És hirtelen mintha csoda történne, a beszorult autók mocorogni kezdenek. Különös leleményességgel találnak rá a kimozdulás lehetőségére. Felhajtanak a járdákra, bele a bokrokba, ki-ki belátása szerint. Nem számít, hogy mindez tilos. Csak egy számít: Az élet. Az Istentől kapott. A mutatványosok is az őket kísérőkkel együtt félrehúzódva, egészen összesűrűsödve, szinte mozdulatlanul várakoznak. A rohammentő pedig villámsebességgel végigszáguld az immár szabaddá vált úton. Világosan látom: az utat Isten nyitotta meg. De azt is, hogy az emberek szívén keresztül. És ez a látás, a világosság, ami eláraszt, megnyitja, kitágítja az én szívemet is. Már nem különülök el a „figyelmetlen”, „mulatozó” tömegtől. Már nincsenek buta gondolataim felőlük. Hiszek bennük. És nagyon-nagyon szeretem őket. S nemcsak őket. Mindenkit. Az embereket. S a világot. A szent világot, amelyhez tartozom… Egyek vagyunk. Istenben egyek… Az Ő ölelésében… Folynak a könnyeim, miközben fölkapaszkodom a templom lépcsőin, és kimondhatatlanul boldog vagyok. Fábián Nagy Jenőné, Zsuzsa
16
2008. szeptember
Kámán Emil P. Celerin OFM. 1914. június 29. Zalabesenyő 2008. június 23. Esztergom Szilás és Celerin “Tudod, itt van ez a telefon, rajta gombok. Meg kell nyomni, de egyszerre csak egyet. Egymás után mind a hatot, de ne tarts nagy szünetet, mert lehet, hogy elfelejti, hehe, mint én. De előbb fel kell ezt itt emelni, mert különben nem csörög. Nem, nem itt, hanem ott. És mindjárt az szól bele, akit tárcsáztál. Én úgy csinálom, hogy előbb leveszem a kagylót, ide teszem az asztalkára, aztán a papírról leolvasom a számot, meg közel hajolok a gombokhoz. Aztán a csuha zsebébe dugom a papírt, mert különben összekeveredik a többivel. És úgy szólok bele. Néha nem úgy búg, mint rendesen, akkor leteszem, mert biztos elrontottam.”
In memoriam Celerin Atya
A két öreg már valahol a túlvilágon, mindent értve és szemtől szembe látva beszélget. Nem telefonon. P. Szilás ofm +1994. november 23. P. Celerin ofm + 2008. június 23.
Szívünkben megőrizzük A sok kedves emléket. Mi a földi pályánkon Haladunk tovább, De Tőled, kedves Celerin atya Búcsúznunk kell…
Forrás: Máté-Tóth András blog Boldogságunk feltételei a Szentlélek szerint
„Zörgessetek és megnyittatik…” Mt 7,7 Kedves Celerin Atya! Te zörgettél s megnyittatott! Bevégezvén küzdelmes Földi pályafutásod, Már égi pályán mozogsz, Hová szeretett Jézusod Magához szólított. Egész életedben híven szolgáltad Őt, Mindig hűséges katonája voltál, Így megérhetted azt, Hogy ezüst, arany, gyémánt És vasmisédet Neki, Az Örök Főpapnak bemutathattad. Híveid is szerettek, Megbecsültek Téged, Egy-egy jó szó, Biztató tekinteted, S máris megnyugodott A zaklatott lélek.
Hatvani Józsefné
„Boldogok vagytok, ha minden pillanatban készen álltok látni Isten Arcát, akár életben maradtok, akár meg fogtok halni. Boldogok vagytok, ha önmagatokban és felebarátaitokban felfedezitek és szeretitek Jézust! Boldogok vagytok, ha a tiszta szívetek által, napi 24 órás engesztelőkké váltok! Boldogok vagytok, ha példás életetek által, elkerülitek Isten büntetését és az Ő jutalmára számíthattok! Boldogok vagytok, ha véglegesen döntöttetek az ajtótok előtt álló Jézus mellett és mindvégig hűségesek maradtok Hozzá! Boldogok vagytok, ha minden napotokat úgy élitek meg, mint életetek utolsó napját! Boldogok vagytok, ha az Általunk javatokra megengedett szenvedés, teljesen megtisztít titeket a nagy figyelmeztetésig! Boldogok vagytok, ha szenvedéseiteket, Jézus lelkületével, csendesen és türelmesen élitek meg! Boldogok vagytok, ha az utolsó időben, jól értékesítitek a szenvedést, elfogadva és felajánlva azt a bűnösök megtéréséért! Boldogok vagytok, ha felkészülve várjátok: a nagy figyelmeztetést, az Én kiáradásomat és Jézus visszajövetelét a Földre!"
17
2008. szeptember
BÓZSÓ JÁNOSRA EMLÉKEZVE Bózsó János tevékeny tagja volt a plébániai képviselőtestületnek, valamint a családcsoport vezetője volt feleségével együtt. Betegsége miatt a családcsoport vezetését átadta, de utána is részt vettek a csoport munkájában. Több évig Marikával együtt szervezték meg a jegyesoktatást nagy gonddal, hozzáértéssel. Nyáron a családtáborra már hónapokkal előtte nagy odafigyeléssel, szeretetteljes odaadással készültek. János szerette a fiatalokat, a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomban Feleségével szervezték a Jegyes Hétvégéket. János nagyon segítőkész ember volt, a plébániai közösség életében zajló feladatokból mindig kivette a részét. Nagyobb alkalmakkor, például diakónus-szentelés, papszentelés, Vidám Családi Nap alkalmával szívesen főzött 2-300 személyre is finom ebédet. A plébánia hívei bármilyen gondjukkal felkereshették, a rendház is sokszor igénybe vette az Ő szakértelmét. Engem nagy örömmel töltött el, ha Jánossal dolgozhattam, mert tudtam, hogy ami feladatot elvállalt, legjobb tudása, tapasztalata szerint végzi. Most, hogy Őt az Úr magához hívta, minket, akik itt maradtunk, fájdalommal tölt el távozása. Életével mindannyiunknak utat mutatott, hogy a földi szenvedés után hogyan juthatunk el az örök életre, ami az életünk legfőbb célja. Személy szerint köszönetet mondok Istennek, hogy ilyen nagyszerű emberrel tudtam együtt dolgozni.
Doszpod László Sándor
A szegénykonyháról A téli időszakban napról-napra osztottunk reggelit és vacsorát a rászorulóknak. 2007-ig javarészt a ferences növendékek végezték ezt a feladatot, de a tavalyi tanévtől átalakultak a feltételek. Mintegy 60 önkéntes segítő vett részt a főzésben és az étel kiosztásában. Ezt nagyonnagyon köszönöm a rászorulók nevében is! Bár a segítséget elfogadók száma csökkent, az idén is tovább szeretnénk folytatni a hajléktalan étkeztetést, október elején fogjuk kezdeni. Amennyiben szívesen segítenél, kérlek, jelentkezz Török-Székely Zsófinál. A tavalyihoz hasonlóan kisebb csoportokat fogunk alakítani, akik a hét egy-egy napján felelősek lesznek az étkezési alkalomért. Fő támogatónk továbbra is az Alföldi Tej kft. igazgatója. Lehetőségeinkhez mérten szeretnénk újra feléleszteni a nagycsaládosok támogatását is. A kisebb-nagyobb pénzbeli és természetbeni támogatásokat is köszönjük, melyek nem véletlen módon éppen karácsony környékén sokasodnak. Sajnos a rászorulók száma folyamatosan nő, de ennek ellenére a lehetőségeinkhez mérten a lehető legjobban szeretnénk rajtuk segíteni. Várjuk a segítő kezeiteket, mert csak így vagyunk képesek egy kicsit enyhíteni a nyomorúságukon. Köszönettel: Didák testvér
18
2008. szeptember
Október 4. – Assisi Szent Ferenc boldog boldog halálának ünnepe Szent Ferenc Alverna hegyéről visszatér az Angyalos Sebhelyek Boldogasszony klastromába, és elköltözik e világból ”Amint (Alverna hegyéről) az Angyalos Boldogasszony kolostorába értek, a betegszobába vitték, hogy ott pihenjen. A Szent magához hívta egyik társát, és így szólt hozzá: - Drága testvérem, Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy ebben a betegségben néhány napon belül meghalok. Tudod, hogy Settesoli Jacopa asszony mennyire tiszteli és szereti rendünket, s nagyon fájna neki, ha nem lehetne jelen halálomnál. Értesítsük tehát, ha életben akar még látni, jöjjön azonnal. A testvér megerősítette szavait: - Nagyon jól mondod, Atyám, mert hűséges tisztelőd ő, nem volna hát rendjén, ha nem lehetne jelen halálos ágyadnál. - Menj tehát - folytatta Szent Ferenc - hozz tintát, tollat, papírost, és írd, amit mondok. A testvér elhozta az írószerszámokat, Szent Ferenc pedig ezt a levelet diktálta neki: "Jacopa Asszonynak, Isten szolgálóleányának, fráter Ferenc, Krisztus szegénye, a mi Urunk Jézus Krisztusban üdvöt és a Szentlélek közösségét kívánja! Tudd meg, kedvesem, az áldott Krisztus az ő végtelen kegyelmében kinyilatkoztatta nekem, hogy rövidesen itt lesz életem vége. Ha tehát még élve akarsz látni, e levelem vétele után azonnal indulj el, és jöjj az Angyalos Boldogasszony klastromába, mert ha néhány napon belül nem érkezel ide, már nem találsz életben. Hozz magaddal darócot, amelybe majd testemet belecsavarják, valamint viaszgyertyát, amennyi a temetésemhez szükséges. Kérlek arra is, hozzál abból a süteményből, amit készíteni szoktál, amikor Rómában beteg voltam." Ám a levélírás közben Isten tudtára adta Szent Ferencnek, hogy Jacopa asszony már útban van, sőt közeledik a kolostorhoz, és magával hozza mindazt, amit a levélben kért tőle. Erre Szent Ferenc odaszólt a testvérnek, hogy hagyja abba az írást, mert nincs már szükség rá, a papírt meg tegye félre. Nagyon
meglepődtek a testvérek, vajon miért nem fejezi be, és miért nem akarja elküldeni a levelet. Némi idő elteltével aztán erősen zörögnek, Szent Ferenc küldi a kapust, s amikor az kaput nyit, ott áll Jacopa, római nemes asszony két szenátor fiával és nagy lovas kísérettel. Jacopa asszony egyenest Szent Ferenchez ment a betegszobába. Jöttén Szent Ferenc lelkét nagy öröm és vigasztalás töltötte el, s Jacopa asszony is boldog volt, hogy életben találta, és beszélgethet vele. Akkor aztán elmondta, hogy Rómában imádság közben Isten értésére adta, hogy Szent Ferenc halálán van, érte akar küldeni, és kérni akarja azokat a dolgokat, amiket, mint mondta, magával hozott. Be is hozatta mindjárt Szent Ferenchez, és enni adott neki. Szent Ferenc evett, és ettől megerősödött. Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus sebeivel ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta, és öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy tűnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi módon nem tudták elszakítani onnan. Hosszú idő után végül mégis fölemelték, félrevonták, és megkérdezték tőle, hogyan jött éppen még idejében és fölszerelve mindazokkal a dolgokkal, amiket Szent Ferenc kérni akart tőle. Elmondta Jacopa asszony, hogy Rómában, amint egyik éjjel imádkozott, hangot hallott az égből, amely ezt mondta neki: "Ha még életben akarod látni Szent Ferencet, késedelem nélkül indulj Assisibe, s vidd magaddal azokat a dolgokat, amiket betegségében szoktál neki adni, és amire a teremtésnél szükség lesz." Én pedig - fejezte be -, így cselekedtem. Ott maradt Jacopa asszony mindaddig, mígnem Szent Ferenc elköltözött e világból, és eltemették. A temetésen kíséretével együtt nagy tisztelettel adózott neki, és az összes költségeket vállalta. Azután visszatért Rómába, és rövid idő múlva maga is szentül halt meg. Szent Ferenc iránt való tiszteletből úgy végrendelkezett, hogy az Angyalos Boldogasszony templomába vigyék, és ott temessék el. Így is történt.
19
2008. szeptember Szent Ferenc halála alkalmával nemcsak Jacopa asszony, fiai és kísérete, hanem számos assisi polgár is látta és megcsókolta a dicsőséges sebhelyeket. Köztük egy Jeromos nevű, híres és tekintélyes lovag, aki, mint Szent Tamás Krisztus sebeiben, kételkedett és hitetlenkedett. Jeromos úr, hogy meggyőződjék és másokat is meggyőzzön, a testvérek és a világiak szeme láttára nagy merészen megmozgatta Szent Ferenc kezén és lábán a szögeket, és megtapintotta az oldalsebet is. Ennélfogva később állhatatos tanúja lett az igazságnak, megesküdött a Bibliára is, hogy ő a sebeket látta, és kezével érintette. A dicsőséges sebhelyeket Szent Klára is látta és megcsókolta apácáival, akik vele együtt Szent Ferenc temetésén jelen voltak. Krisztus dicsőséges hitvallója, Szent Ferenc Atyánk az Úr 1226. esztendejében október 4én, szombaton költözött el e világból, és másnap, vasárnap volt a temetése. Ez volt huszadik esztendeje megtérésének, vagyis amióta megkezdte a vezeklő életet. A szent sebhelyek elnyerése óta két év, születése óta pedig negyvenöt esztendő telt el. (...) Jézus Krisztus dicséretére. Amen.”
(Assisi Szent Ferenc virágoskertje, Fioretti)
Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben, bércen innen s túl igazak ajka hirdessen, testvérünk a Nap nevedet zengje szárnyalva nagy fennen.
Antifóna: Ó, csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd nagy vígan. Karjába vár már a Szentháromság. A földi bánat már messze. Maradj köztünk örökre 141. zsoltár Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök. Kiöntöm színe előtt az én siralmamat, és nyomorúságomat előtte feltárom. Mert megfogyatkozott bennem a lélek, pedig ismered az én ösvényeimet. Az úton, amelyen járok tőrt rejtének el nékem. Jobbra tekintek és nézek, és nincs, ki megismerjen engem. Elveszett a menekvés éntőlem, és nincs, ki megkeresse az én lelkemet. Hozzád kiáltok, Uram, s mondom: Te vagy az én reménységem, osztályrészem az élőknek földjén. Figyelmezz az én könyörgésemre, mert igen megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert elhatalmasodtak rajtam. letérdelünk Börtönéből szabadítsd ki lelkem, szent nevedet, Uram, hadd dicsérjem. Örömmel várnak az igazak már, tudom hogy énrám jutalom vár. Velem együtt szentek mondják ott fenn: dicsőség néked, Istenem. Amen.
Áldjon fenn a Hold, halovány arcú húgocskánk, s ahány csillag gyúl, csupa hunyorgó mécsesláng, derű és ború, amiket bölcsen szétosztva küldesz ránk. Áldjon szende víz, patyolattiszta nővérkénk, délceg tűz bátyánk, bevilágítva Föld éjét, szülőföld nénénk, elibénk tárva garmada bőségét. Áldjon a szelíd, aki megenged társának, balsors üldözvén, s ha a kór gyötri hálát ad, ékes koronát jutalomképpen kész hite méltán kap. Áldjon a halál, kapukat táró hű nénénk, tőle bűnös fél, Úr követői mért félnénk? Szívvel-szóval mind, irgalom Atyja, jóvoltod dicsérjék!
Kisléghi Nagy Ádám: Assisi Szent Ferenc 1993, olaj, vászon 120 x 150 cm
20
FILMAJÁNLÓ - A NAGY CSEND Rendező: Philip Gröning Francia-német-svájci dokumentumfilm, 2005
Habár A nagy csendet bemutatta már a Duna Televízió, és a nyár folyamán játszották a hazai mozikban – így Szegeden is, érdemes kölcsönkérni vagy megvásárolni a filmet, ha valami igazán különleges lelki élményre vágyunk. Philip Gröning német filmrendező ugyanis nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy dokumentumfilmjében bemutassa az 1085-ben Franciaországban a La Chartreuse nevű hegység máig nehezen megközelíthető csúcsának tövében Kölni Szent Brúnó alapította karthauzi szerzetesrend életét, a franciaországi Grenoble melletti Nagy Karthauzi Kolostor mindennapjain keresztül. A karthauziak alapításuk óta igen szigorú formában élik szerzetesi életüket: szinte teljes némaságban - hetente csak egy alkalommal beszélgethetnek társaikkal, bár a napi zsolozsmát közösen végzik -, s életvitelük gyakorlatilag kilencszáz éve nem változott. Ezt támasztja alá
2008. szeptember híres mondásuk, miszerint "A kereszt áll, és a világ forog körülötte.” Mégis "a legvidámabb, legboldogabb és legegészségesebb emberek, akikkel valaha találkoztam” - foglalta össze tapasztalatait a rendező. Gröning 16 éven át türelmesen várt a rendház vezetőjének engedélyére (”Még nem állunk készen rá” - volt az elutasítás indoka minden alkalommal), hogy megörökíthesse a szerzetesek életét, és két éven át összesen fél évig élt a némasági fogadalmat tett szerzetesek között. A rendező odaadó és kitartó hittel, tisztelettudóan filmezte ezeket a szerzeteseket, akik életük minden pillanatát az Úrnak szentelik. A négy évszakban, a nap minden órájában megörökítette őket úgy, hogy jelenléte a teljes csend jegyében telt. A közel 3 óra hosszú végeredményt megtekintve érdekes ellentmondással szembesülhetünk, hiszen Gröning filmjében a csend hangjait hallhatjuk. Az alkotásban összesen alig több mint kétpercnyi dialógus hallható, mégis a kolostori élet hangjai: a harangszó, az ima, a lépések zaja, s nem utolsósorban a közeli természetből érkező zörejek áthatják az egész filmet. Cselekmény éppúgy, mint a pontos napirend nem bontakozik ki, mert nem ez a lényeg. A hosszan és ismétlődően mutatott képsoroknak köszönhetően a néző egy idő után maga is részesévé válik a szerzetesek életének, vagy legalábbis megközelítheti elmélyültségüket. A nagy csend nagyszabású, felemelő alkotás, lelkigyakorlattal felérő, nem mindennapi dokumentumfilm, méltó a kolostor lelkiségéhez.
Vilmos Péter
KÖNYVAJÁNLÓ – PROHÁSZKA OTTOKÁR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI A katolikus hitszónok és közéleti gondolkodó, Prohászka Ottokár teljes életműve nyár óta az interneten is olvasható, onnan letölthető. A XX. század eleji magyar katolikus reneszánsz legfőbb kezdeményezője, mozgatója és emblematikus alakja volt Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök (1858–1927). Amennyire közismert és gondolatébresztő alakja volt a válságba jutott dualizmusnak, meghatározó szereplője a húszas
éveknek, annyira sokan és sokszor értelmezték félre, forgatták ki tanítását, gondolatait a halála után. Ady Endre egykori – becsült! – ellenfeléből, a Monarchia késő feudális vonásainak bírálójából, a világháború kérlelhetetlen kritikusából, a keresztény nemzeti eszme apostolából halála után egyesek a maguk szellemi elődjét, mások a fő szellemi ellenségüket alkották meg – utólag, a valódi Prohászka ismerete nélkül. A katolikus hitszónok és közéleti gondolkodó, a székesfehérvári püspök írott életművét itt elérheti és újragondolhatja a kedves Olvasó: http://gondola.hu/cikkek/59632
21
2008. szeptember
APRÓ HÍREK Egy titokzatos firenzei festő műremeke A Móra Ferenc Múzeum birtokában lévő Angyali üdvözlet című késő reneszánsz festmény 1925-ben hagyatékként került a szegedi múzeum birtokába. A sokáig raktárban lappangó, eredeti értékeit elrejtő mű keletkezési ideje a 16. század közepére tehető. Az újjászülető, ismeretlen mű példátlan érdeklődést keltett az itáliai reneszánszot kutató hazai és külföldi művészettörténészek körében. A mester pontos meghatározásának kérdése jelenleg is foglalkoztatja a szakértőket. A kutatás és a restaurálás folyik. A világ egyik legjelentősebb reneszánszkutató intézetének igazgatója már határozott véleményt fogalmazott meg, de a kutatómunkát további szakemberek bevonásával végzik. A művészettörténészek véleménye abban megegyezik, hogy a festmény bármelyik európai képtár dicsőségére szolgálna.
Medgyesi Konstantin/Magyar Kurír „...És Isten látta, hogy jó” Öt évszázad bibliai tárgyú műkincseiből nyílt kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. A tárlatot a Biblia évéhez kapcsolódva rendezi meg a múzeum. A kiállítás négymilliárd forint értékű anyagát a 14-18. században élt mesterek vallási témájú munkái adják. A tárlatra érkeztek műkincsek Kassáról, Lengyelországból és a Pannonhalmi főapátságból is. A kassai műkincsegyüttesből 33 gótikus és barokk műtárgy látható, köztük szárnyas oltárok, faszobrok és miseruhák. A kiállításon helyet kap a kifejezetten erre a tematikus tárlatra restaurált Angyali üdvözlet című késő reneszánsz kép is. A bibliai műkincs-tárlatot szeptember 2-a és 2009. február 22-e között nézhetik meg a látogatók a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.
Vilmos Péter
Éjszakai zarándoklat az esztergomi papszentelésre. Több évtizedes hagyománynak megfelelően idén is éjszakai gyalogos zarándoklat indult Budapestről Esztergomba a másnapi papszentelésre. A résztvevők június 13-án este 7 órakor gyülekeztek a pilisborosjenői téglagyárnál, és Gödölle Márton pestszentimrei plébános vezetésével a reggeli órákban érkeztek Esztergomba. A zarándokok áldozatukat, erőfeszítéseiket, imáikat az újonnan szentelendőkért, valamint további papi és szerzetesi hivatásokért ajánlották fel.
Papszentelések a nyáron. Június 14-én Esztergomban, Pécsett, Szegeden és Veszprémben szentelték fel új papjaikat a megyéspüspökök, és a rákövetkező hétvégeken szinte valamennyi székesegyházban hasonló szentség kiszolgáltatásra került sor. Idén 48 pappal gazdagodott a magyar egyház, közülük 10-en szerzetesek. A legtöbb újmisést idén Esztergomban és Vácott szentelték, 8-8 főt. Kalocsán hat, a többi egyházmegyében pedig egy vagy kettő a szenteltek száma. Szegeden Cibian Miklóst és Ilyés Zsoltot, mindketten Erdélyből származnak, szentelte pappá Kiss-Rigó László megyéspüspök. Ők a jövőben a gyulai Szeplőtelen fogantatás plébánián és szeged-kiskundorozsmai Szent János plébánián teljesítenek kápláni szolgálatot. Az idei újmisés létszám csak egy fővel alacsonyabb, mint az elmúlt esztendőben, de több, mint 2006-ban, amikor 36 papot szenteltek.
Egyedül a pápa olajfája hoz termést. A Galileai-tó közelében, a Nyolc Boldogság hegyén található olajfák közül idén egyedül az a fa hozott termést, amelyet II. János Pál pápa nyolc évvel ezelőtti szentföldi látogatása alkalmával megáldott. Jossi Karni, a területet kezelő Zsidó Nemzeti Alap illetékese a helyi médiában csodásnak minősítette az esetet, mivel, mint mondta, minden fát egyformán gondoztak, öntöztek. Ennek ellenére a többi az idei évben nem termett, sőt némelyik el is száradt.
22
2008. szeptember
80 ÉVE ÍRTUK A kisasszonynapi búcsú. Lassan-Lassan már csak az öregapák és anyák emlékeznek és mesélnek unokáiknak azokról a kedves zarándokutakról és búcsújárásokról, amikor még – a nemrég elhunyt Gáspár bácsi vezetése alatt – ballagtak Radna felé. Lassan-lassan a mult ködébe vész az a boldog idő, amikor a hajadon csak úgy mehetett férjhez, ha megjárta Radnát. Hogy ez így van – sajnos – nem tehetünk róla. Radna tőlünk elszakítva, oláh hordák tiporják szent földjét és mi csak gondolatban borulhatunk a kegyes radnai Szüz lábaihoz. Hogy némileg kárpótoljuk a bucsura áhitozó lelkekben ezt a hiányt, szeretettel járuljunk Kisasszony napján a mi segítő Haviboldogasszonyunkhoz és imádkozzunk! Imádkozzunk csak azért, hogy minél előbb segitsen bennünket oda, ahova annyira vágyakozunk, Radnára. A radnai bucsu helyett engedélyezett Szegedalsóvárosi bucsun mindazon kegyelmek elnyerhetők mint a radnai bucsun. A bucsu programmja körülbelül az mint a Havibucsukor. 7-én este 6 órakor szentbeszéd és litánia, 8-án reggel 6 órakor kezdődnek a szent misék, (esetleg korábban) 9 órakor a nagy ünnepi körmenet, utána az ünnepélyes szentmise, szentbeszéd. Délután 3 órakor ünnepi vecsernye, 6 órakor szentbeszéd és befejező litánia. Ezuton kérjük fel alsóvárosi hiveinket, hogy mindenki jelenjen meg a körmeneten, hogy az minél hatalmasabb és szebb legyen, mert minél buzgóbb a könyörgés, minél nagyobb a tömegek áhitata, annál hamarabb meghallgatásra talál ima. Haviboldogasszony Anyánk szeretettel vár és ölel keblére mindannyiunkat. Imádkozzunk, bizzunk és reméljünk, úgy nem csalatkozunk!
Vilmos Péter Mária!
Óh, drága név, nekem legkedvesebb, köszönt Téged, köszönt hű gyermeked! Hajnal harmatcsókos virágait leszedem hogy ezen járjanak lábaid. Óh, drága név, nekem legkedvesebb, fehér asszony, Mária, szeretlek! Szüztiszta vagy, mint a lehulló hó. Óh Mária, nem volt soha Tehozzád hasonló. Óh, drága név, nekem legkedvesebb, Te is szeresd, szeresd hü gyermeked. Könnyeimmel és csókkal halmozom el kezed, legszentebb Hófehér asszonyom! Óh, drága név, nekem legkedvesebb Köszönt Téged, köszönt ma gyermeked. Hajnal harmatcsókos virágait elhintem, hogy ezen járjanak lábaid. KOMAREK IMRE
(szeptember)
Mátraverebélyi búcsú. Mint az előző évben, ugy jelen esztendőben is felkeresték a (Kire.) (Szeptember) szegedi hivők a mátraverebélyi Szent Szüz kegyhelyét, de jelen alkalommal már megkettőződött a búcsúsok száma, mivel a tavalyi 38 helyett ebben az évben már 76-an vettek részt a zarándoklatban P. Fausztin vezetése alatt. Mindenfelé épültek a szegedi nép vallásosságán, kik szembeszállva a hosszu út nehézségeivel, megujult lélekkel tértek haza julius 27-én reggel 4 órakor. Érkezés alkalmával több százan várták a búcsúsokat az állomáson, ahonnan szép rendben vonultak be a Mátyás templomba. Itt szent mise és közös szent áldozás fejezte be a búcsújárást. Kecskés-telep ünnepsége. Kecskéstelep vallásos népe augusztus hó 12-én szép ünnepre virradt. Az uj telepen a hazáért vivott harcokban megrokkant katonák, vagy azoknak özvegyeik és árváik kaptak telket házépitésre. Az immár száz házból álló telep lakói az Isten dicsőségére és a hivek épülésére, az áhitatos érzület fölkeltésére gyönyörü kőkeresztet és a Kecskéstelepi Polgári Kör diszes zászlaját P. Vencel plébános augusztus 12-én szentmise és szentbeszéd keretében megszentelte. E telep lakói – mondotta többek között – uj honfoglalást végeztek. Házhelyüket vérrel szerezték meg. És amig a házikok épültek több véres könny hullott e falakra, mint vizcsepp a habarcsba… És ahogy a kereszt a háboru pokoli zürzavarában reményt és vigaszt nyujtott ugy az élet keserüségei, szenvedései közepette bizalommal boruljanak le a kereszt lábaihoz, mert mindenkor megerösödve és megvigasztalva fognak onnan eltávozni… A Máriás-zászlót pedig mindenkor az erény és tiszetesség utján hordozzák, hogy ép és egészséges gyermekeik, unokáik egykor elmondhassák szegény megrokkant apáink igaz magyarok voltak…(…) (szeptember)
23
2008. szeptember
LÉLEKMELEGÍTŐ
Vilmos Péter
Fáy Ferenc - Őszi tabló A bokrok már tudták, hogy ősz van. Szédelgő, musttól mámoros darazsak dongtak s éjszakára ködöt húzott az őszi rozs. A Ráday, a Kelecsényi s a Fáy kastélyok alatt mezítlábas, toporgó házak vacognak lázas szavakat. A pincék mélyén forrt az újbor. És reggel – trágyával rakott kocsik mögött – szegények hozták ingükbe rejtve a Napot. De éjjel megreccsent az ágas. A Holdnak lengő nyelve nőtt, s az álmok kotlós melegéhez futottak dermedt temetők. Tudták a fák is már, hogy ősz van. Magasból nézték a határt, kastélyt, ködöt s a néma házak mélyén az egy-arcú magányt. ~~~~~~
Először ősszel láttam a halált: fejénél két szál füstös gyertya égett, lába felől felsírt a hat gyerek... S anyám zokogva suttogta: szegények. És úgy szorított, úgy karolta át a vállam és úgy ölelte testem, hogy fájni kezdett bennem is a szó – kimondtam... aztán én is sírni kezdtem. S kint nőtt az éj és tántorgott a köd s a csend beszélt a gyertyák sárga nyelvén... Először ősszel láttam a Halált: imára zárva két kezét a mellén. ~~~~~~
Habos ködökből harapnak a rétek. A szó, az árok csenddel van tele. S az Isten arcán fényesen pereg le a gesztenyéim sárga levele.
Fáy Ferenc - Gallyazó Minden kegyelmet latba vetve, e tűz ette, szél szaggatott kegyetlen nyárban (rád szabott rongyaidat se rejtegetve) állj meg egy percnyi lélegzetre már börtönöddé szoktatott, egy helyben álló toporgásod soha, sehová nem vivő kis őrhelyén, - te nem virágzó, árnyékod árnyékában fázó, koldus-se-becsülte szegény. Állj meg gyökeredig repedt, villám-hasított életed üszök-sebében; mely fölött Isten már markába köpött, s kegyelme fejsze-fénye ül napjaid gallyai körül.
Kiss Judit Ágnes - Valahol mélyen (közös suttogásra) valahol mélyen, egészen mélyen, ahová nem hat se Freud se Jung, ásít az űr, az a hiány a térben, fekete szájjal tátog a lyuk. alakja furcsa: nem kör, ovális – szögletes, éppen, mint a kereszt, és mint a vákuum, beszippant mindent, semmit, de semmit el nem ereszt. akármit falhat, sosincs betöltve, üresen marad a sarkaiban, s akárhogy nézed, kereszten függő mindig-emberi alakja van. valahol mélyen, egészen mélyen, ahová nem ér le semmi teszt, kiált a tér, az a hiány a térben s lassan Isten-alakja lesz.
Cipőmön sár: a dombokon ragadt rá. Kezemben ágak tar titkát hozom, szememben dér-vert, ért kökénynek kékje s a barna makkok fénye arcomon. Élek, ahogy dolgos parasztok élnek: kések között és törvények alatt. Szegény vagyok, de álmaimhoz ülnek az őszi széltől hajtott madarak.
Szólok, ahogy még soha nem beszéltek. Úgy élek, hogy még senki nincs velem. De szavam rojtján átdereng a kék ég s az ég, akár a jóság, végtelen.
24
2008. szeptember
Alsóvárosi Kultúrház 6725 Szeged, Rákóczi u. 1. Tel/Fax: 62/441-154
[email protected] 169 m2-es színházi nagytermünk kiválóan alkalmas bármilyen jellegű nagyrendezvény lebonyolítására. Befogadóképessége: 250 fő. 70 m2-es, tükörrel felszerelt táncterem és 36 m2-es klubhelyiség.
http://krisztusvilagossaga.catholic.ro
különböző méretben és lyukbőségben, horganyzott és fekete dróthuzalokat, keretre szerelt hullámos szöveteket, tüskésdrótót, rabichálót, csirkehálót, szita- rostaszöveteket, horganyzott szúnyoghálót legolcsóbban a készítőtől vásároljon: Sárkány u. 28. T: 443-916 vagy 444-528
Finom magyar krumpli eladó. Kondor fajta. 90 Ft/kg. 30 kg/zsák 30/501-1717 20/561-5413
STAFÉTA Önkiszolgáló étkező Alsóvároson a Bem és Borbás utca sarkán! Munkahelyi, családi, baráti rendezvényeket vállalunk 30 főig! Napi ajánlattal, napi menüvel, szolid árakkal várjuk kedves vendégeinket! 06-30-249-4218
Keresztény lelkületű fiatalember munkát keres kertészetben vagy bolti eladóként, Szeged vonzáskörzetében. Minden fizikai munka érdekel. 70/283-0932
Fábián-Nagy Jenő Fűszerpaprika és Kukoricavetőmag értékesítése. T: 630-750
KARAI LÁSZLÓ
SZEGEDI KÉPESBOLT KFT. - képeslapok minden alkalomra - Szentírás-idézetes képeslapok - ajándéktárgyak - díszcsomagolás - keretezett képek, poszterek - fényképról puzzle-t készítünk Üzleteink: Posztersarok Képesbolt Nagyáruház Nagyáruház Passzázs Passzázs H-P 8:30-19 H-P 8-19 Szo 9-13 Szo 9-13 1 db akasztós szekrény és 1 db könyvespolc ingyen elvihető: 429-202
Autószerelő mester
Mobil olajok Forgalmazása Röszkei u. 22. H-P: 8-17 T: 443-040, (30)-985-6968 Ajándéközön TESCO áruház H-Szo 9-21 V 9-19
Kézzel hímzett miseruhák készítése Karai Györgyné Rózsika néni
Gyógytornáztatást, betegápolást vállalok. Érdeklődni esténként: 319-724 és 70/217-2971
T: 445-652 Állást keres! 40 éves fiatalember villanyszerelő végzettséggel, keresztény lelkülettel elhelyezkedne villanyszerelő vagy asztalosmester mellé. Tóth Zoltán 30/254-3683
Itt ingyenes hirdetést a plébánia tagjai és támogatói helyezhetnek el . Hirdetés feladása: az irodán H-P 9-12 és 14-17 T: 442-384, Fax: 553-141, e-mail:
[email protected] A Szeged-Alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség értesítője. Megjelenik 1000 példányban, alkalmanként. Kiadja az Alsóvárosi R.K. Plébániahivatal. 6725 Szeged, Mátyás tér 26. Tel.: 62-442-384 Felelős kiadó: fr. Varga Kamill ofm plébános. Szerkesztők: Erhardt Krisztina, fr. Kiss Didák, Mezey András, Vass Erika, Vilmos Zita és Péter. Tördelőszerkesztő: Vilmos Péter Nyomdai munka: TiszaPress Kérjük támogassa lapunkat hozzájárulásával az irodán.
TÁMOGASSA A HIRDETŐKET Mondja el nekik, hogy az újságban látta a hirdetést.
HITOKTATÁS 2008-2009 Plébániai közösségek és hittancsoportok tervezett beosztása 2008/09 // 4.kiadás Plébánián Óvodásmise Elsőáldozási felkészítő 5. osztály 6. osztály 7-8. osztály Középiskolások I. Középiskolások II.???? (ÚJ) Felnőtt I. Ifjúsági hittan Felnőtt I. Felnőtt II. Felnőtt III. Felnőtt IV.
Szombat 16.30 Hétfő 16.45-17.30 Péntek 13.30-15.00 Csütörtök 14.45-16.15 Hétfő 16.30 Csütörtök 19.30 ??? Csütörtök 19.00 szerda Vasárnap 16.00 Csütörtök 17.30 Kéthetente szerda 18.00
Felnőtt V. Felnőtt VI. Ifjúházas Felnőtt VII. Házasok csoportja Felnőtt VIII. Ifjúházas Felnőtt IX. Elsőáldozó gyerekek szülői csoportja (ÚJ) Felnőtt X. Világi Rend Felnőtt XI. Igaz Élet Istenben Felnőtt XII. Karizmatikus Köz. Felnőtt XIII. Egyháztanács Felnőtt XIV. Imacsoport Felnőtt XV. Szent Anna Kör Felnőtt XVI. Mária Légió Felnőtt XVII. Szent Mónika Kör Katekumen I. Katekumen II. Jegyesoktatás februártól Ministránsok 2-7.osztály Ministránsok nagyok: 8-tól Cinke Kórus Kicsik Cinke Kórus Nagyok Felnőtt énekkar
Kéthetente péntek 17.00 Kedd 17.30 Péntek 19.30 (ÚJ!) péntek 19.00 Hétfő 16.45-17.30
1. osztály 2. osztály 3. osztály 4. osztály 1. osztály 2. osztály 3. osztály 4. osztály 5-6. osztály 7-8. osztály
3. vasárnap 15.30 Vasárnap 10.00 Hétfő 16-18 4. kedd 18.00 Hétfő 18.45 2. csütörtök 16-18 Hétfő 16.30Héftő 17.30Szerda 18.00 Hétfő 19.00 Szerda 18.00 Péntek 15.30 Péntek 17.30 Péntek 16.00 Péntek 17.00 Csütörtök 19.00 Dobó úti Iskola Hétfő 12.30-13.15 Kedd 13.15-14.00 Hétfő 13.15-14.00 Kedd 12.15-13.00 Hétfő-Kedd 14.00-14.45 Csütörtök 13.45-14.30 Kecskés telep Kedd-Szerda 12.00-12.45 Péntek 12.00-12.45 Szerda-Csütörtök 13.45-14.30 Péntek 12.45-13.30
Pick óvoda Vasutas óvoda
Kedd 15.00-15.30 Szerda 15.00-15.30
Óvodások 1-2.o. Ifjúsági Ifjúházasok Bibliakör
Csütörtök 16.00 Péntek 17.00 Péntek 19.00
Sekrestye 9-es 8-as 8-as 9-es 9-es 9-es 9-es
6-os 6-os 6-os 7-es 7-es 9-es 5-ös 5-ös 9-es 7-es 11-es 11-es 5-ös 9-es 6-os Mindenütt Sekrestye Sekrestye 5-ös 5-ös 5-ös
Fr. Kamill Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Fr. Márió Didák-Kaszper Pál Krisztián – (Fr. Kamill) Fr. Márió fr. László (Júlián) Fr. László (Júlián) Fr. Kamill Papp Tamás és Mariann, Mezey András és Tímea Keszeli Sándor és Ilona Fr. Kamill Fr. Márió Fr. László Fr. Márió Kerekes László - Fr. Didák Dongó Rita Székelyné Faragó Margit Fr. Kamill-Doszpod László Rigó Anita
Fr. Kamill –Endre - Krisztián Fr. László - Krisztián Fr. Márió Fr. Márió - Krisztián Surinás I.- Szatmári Gy. Surinás I.- Szatmári Gy. Surinás Isvtán
Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina Fr. Márió Fr. Márió Tiszainé Krisztina Tiszainé Krisztina
Gyálarét
Minden hónap 4. vasárnapja
Szászi Balázs Szászi Balázs Szászi Balázs Szászi Balázs
