A századforduló kulturális alternatívái Magyar művelődéstörténet Biró Annamária PKE, Magyar Nyelv- és Irodalomtudomány
Modernizmus (Nyugat) és avantgárd Tévképzet: 1908-ban a Nyugat a semmiből nőtt ki Korábbi irányzatok és áramlatok: lírában a népnemzeti vonulat mellett ott voltak a kozmopoliták (Reviczky Gyula, Komjáthy Aladár) is 1890 Kiss József szerkesztésében: A Hét (nagyvárosi, urbanizált irodalom) 1902 Osvát Ernő átveszi az Magyar Géniusz szerkesztését Közvetlen előzmény: Ady Endre: Új Versek 1905-1906: Figyelő és Szerda című rövid életű lapok Egy sikeres, hosszúéletű lap szükségszerűségei:
Rendkívüli szerkesztői egyéniség: Osvát Ernő Éles tollú publicista, aki vállalja a vitákat: Ignotus Higgadt műbíráló, akinek a véleményét elfogadják: Schöpflin Aladár Idősebb, tekintélyesebb író, akinek nevét elfogadja a közönség: Ambrus Zoltán Anyagi források felkutatója: Fenyő Miksa Szerkesztői mindenes: Gellért Oszkár A későbbi történet szempontjából még jelentős személyiség: Hatvany Lajos Modernség: esztétizáló törekvések (Bécs - Budapest – Prága): szimbolizmus, impresszionizmus és szecesszió + közügyi elköteleződés, amely a 18. század végétől átjárta a magyar irodalmat, s a 19. században átformálta a magyar romantikát
A Nyugat eszemisége hárompillérű: •A tehetségek minden feltétel nélkül való felkarolása (Osvát) •az irodalom függetlenségének védelme (Ambrus Zoltán) •az európai tájékozódású nemzetszemlélet (Ady) Ignotus: Kelet népe (http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm ) Két szélsőség között: a konzervatív népnemzeti hang (határozott elutasítás) – avantgárd (nem jutott el az ízlésvilágához) Sem ideológiailag, sem esztétikailag nem egységes Ideológia: a liberalizmus (legalább) három fajtája: • Politikától való tartózkodás (Osvát)
• Andrássy Gyula felé húzó politizálás (Ignotus) • Kemény, baloldali politizálás (Ady) Esztétikailag: • impresszionizmus (Kosztolányi), szimbolizmus (Ady), tudatköltészet és objektív-lírai kísérlet (Babits), asszociatív, lirizáló próza (Révész Béla), naturalizmus (Tersánszky Józsi Jenő,) lélektaniság (Kaffka Margit) 1911 – első szerkesztéspolitikai vita Hatvany Lajos (mecénás is) élet- és közönségidegennek érezte a lapot: ki kell elégíteni a közönségigényeket és abba kell hagyni a kezdő írók publikálását Hatvany Lajos 1911 aug. 1: Irodalompolitika: Kevesebb irodalom, több élet! (http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm )
Osvát az élettől elzárkózó szépségkultusz öncélúságát erőszakolta (korábbi vélemények) Osvát irodalompolitikája: az irodalmi progresszió széles körű toborzómunkáját és táborszervezését végezte (mindig újabb szerzőket felfedezni) – lekerül a szerkesztői listáról, mégis az ő elvei élnek tovább: kineveli a művelt közönséget (aki elzárkózik a konzervativizmustól, ugyanakkor az avantgárdtól is) Világháború hatása: kezdetben lelkes szólamok 1915-re: értelmetlen jelen és a kilátástalan jövő kulturális humanizmus-felfogás: művelődéstörténetbe ágyazott ember-kép Babits hatása jelentősebb lesz, mint Adyé: béke, igazság, haladás, egyetértés, ráció, intellektualizmus értékfogalmai: Kant és a felvilágosodás
Kant világbéke-eszméje: a politika és erkölcs viszonya, az a kívánatos ideál, hogy a politikát az erkölcs felügyelete alá helyezve kellene békét teremteni a világon. 1919: meghal Ady: "Most nem egy folyóirat emberei vagyunk, hanem (...) szegény, hangjukat vesztett magyarok.„ Tanácsköztársaság: rövid időre megszűnik a lap – a humanizmus eszmény nem egyeztethető össze a forradalommal 1923: konzervatív táborszervezés: Napkelet: Tormay Cécile szerkesztésében. Szerzők: Zilahy Lajos, Tamási Áron, később Halász Gábor, Németh László, Szentkuthy Miklós és mások. Avantgárd mozgalmakkal szembeni ellenérzés: A Nyugat nem tudott hinni a művészi világmegváltás harsány gesztusaiban, a mindent megváltoztatás lázas hevületében a zajos, hangos kinyilatkoztatásokban.
1929 októberének végén Osvát Ernő öngyilkosságot követett el. Móricz Zsigmond: hajlandó 1931-ig kifizetni a lapot terhelő teljes adósságot a részvénytöbbség és tulajdonjog fejében, továbbá annak fejében, hogy szabad rendelkezést kap az anyagi ügyek fölött. Babits: Baumgarten-díját ajánlja fel Kettős vezetés – ellentétek Babits 1933 februárjában - Móricz lemondása után - lett a Nyugat olyan irányítási jogú szerkesztője, mint valamikor Osvát Ernő. Babits 1941 augusztus 4-én meghalt. "A Magyar Csillag nevét mind átmenetinek tekintettük és mindnyájan mindvégig megújítottan is azt a régi - azt az Osvát-Ady-Móricz-Babits kialakította Nyugatot akartuk folytatni (...)"
Avantgárd a történeti, vagy klasszikus avantgárd a 20. század első felének egyik jellegzetes irányzategyüttese, amely néhány évvel a 2. világháború kitörése előtt ért véget (kb. 1905-1935 = 30 év) Okai: nagyvárosiasodás, iparosodás, társadalomszerkezetváltozás, életritmus-gyorsulás – dekadens életérzés ellenében Hanyatlás: nem a II. világháború miatt lett vége, hanem a totalitarizmusok előretörése miatt Totalitarizmusok:az olasz fasizmus, a német nemzetiszocializmus, a szovjetkommunizmus: az avantgárdot minősítette dekadens művészetnek nem keletkezett semmi olyan összefüggő műegyüttes, ami maradandónak bizonyult volna
Okai:ideológiák a NAGY, EGYSÉGES, ETIKUS művészetet eszményítették – etikuson persze a saját gondolatviláguk megjelenítését értették. (mindennek túl kell mutatnia önmagán): Hans Jakob Mann: Hív a haza, 1942
Adolf Wissel: Kahlenbergi parasztcsalád, 1939
Avantgárd szellemiség: 1909-ben Filippo Tommaso Marinetti: vándorkiállítást állított össze futurista és expresszionista művekből Budapest: 1913: Carlo Carrà Galli anarchista temetése
Kassák Lajos: Anarchistatemetés - az avantgárd szinkrón az európai avantgárddal Az izmusok rendszerének első összefoglalói magyarok voltak: Kassák Lajos és Moholy-Nagy László 1922-ben adták ki Bécsben párhuzamosan magyarul és németül Új művészek könyve / Buch neuer Künstler címmel azt az áttekintésüket, ami akkor világszenzáció volt kubizmus: A kubizmus új plasztikai nyelvet próbált teremteni, s szakított a reneszánsz óta uralkodó empirikus látványszerűséggel. A klasszikus térszemlélet, perspektíva és képszerkesztés helyébe új megoldást próbál állítani, mégpedig olyat, amely megfelel a természettudomány modern forradalma következtében módosult természet-értelmezésnek, a relativitás tér és idő koncepciójának is.
Futurizmus: A jövő felé forduló, ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Kulcsfogalmai: az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej. A futuristák magasztaltak minden egyéni megnyilatkozást, minden eredeti formát. Expresszionizmus: expresszívnek nevezünk minden olyan művészi megnyilatkozást, mely az alkotó szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezi a hangsúlyt Dadaizmus: A dadaista szöveg a szavak véletlenszerű egymásutánja, a mű egészének nincs konkrét jelentése. A dada szerepe kimerül a hagyományok tagadásában, a világ zűrzavara elleni tiltakozásban
konstruktivizmus: az orosz művészetben 1912-ben jelentkező absztrakt irányzat, amely különböző anyagok (fa, üveg, vas, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák viszonyát jeleníti meg, a geometrikus formákat helyezi előtérbe. Kassák Lajos: "Nem tudunk többé elhelyezkedni az adott keretek között sem a társadalomban, sem a művészetben. Nem akarunk a régiből újat komponálni. A mi korunk a konstruktivisták kora. Művészet, tudomány, technika egy ponton érintkeznek. Az új forma az architektúra." Szürrealizmus: Két irányzata különböztethető meg: a figuratív, olykor a realitás elemeit fényképészeti pontossággal megjelenített víziók festészete, ennek képviselője Salvador Dalí, – a másik a mitikus jelképek, a tudat alól feltörő ősi formák inkább nonfigurativ festészete
Az avantgárd 3 szakasza 1. Az aktivizmus: 1915-1919 1915 nov. 1. megjelenik a Tett (az olasz futurizmussal a Nyugat költői foglalkoztak először) Kassák fellépése kellett, hogy kiderüljön a modernség és az avantgárd különbsége Kassák: Örömhöz c. verse: vallásalapító próféta szólama: a technika segítségével elvezetem a világ proletárjait a jólét és a műveltség Igéretföldjére Tett (1915-1916) és Ma (1916-1919) c. folyóiratok köre megalkotta a futurizmus és expresszionizmus elemeiből a magyar aktivizmust: dinamikus, jövőcentrikus, a munkásosztály emancipációját, szebb világot hirdető alkotások
A legtöbb „újművész" már a 20-as évek közepe táján rájött, hogy a szép, nemes utópia megvaló síthatatlan Tanácsköztársaság idején azt hitték kitüntetett szerepük lesz Kun Béla: a kommunista párt gyűlésén őket minősítette dekadensnek 2. Bécsi korszak 1919-1926 Bécsi emigránsok 2 napilapja: Bécsi Magyar Újság, Jövő (Hatvany Lajos) 1920 május: Kassák újraindítja a Ma-t Kiáltvány: A világ új művészeihez!
Ezt a kiáltványt a Magyar Tanácsköztársaságban 1919 júniusában, lapom a Ma betiltása után írtam. Ami a proletárdiktatúra kikiáltásának első percétől kezdve tisztán állt előttem (ezt a társadalmat nem megreformálni kell, hanem meg kell váltani), azt végre ki kellett mondanom. De így írásban is csak magamhoz beszélhettem, mert a kiáltvány megjelenését a Közoktatásügyi Népbiztosság megtiltotta. Akkor nagyon reménytelennek láttam a magyar proletárforradalom sorsát, és minden megölhetetlen hitemmel Oroszország felé lelkesedtem, ahol mégiscsak elfogyasztotta magát néhány Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Gorkij a marxi társadalom-konstruktőrök előtt. Azóta szomorúan bebizonyosodott, hogy igazam volt. Bevégeztetett. De a legközelebbi holnapon kezdődik minden elölről és most ezért kiáltom el a tegnap belém fojtott kiáltást: Ti, akik jönni akartok az ember fölszabadítására, ne a testét, hanem a lelkét szabadítsátok föl, és a többit bizonyára és a ti vezérkedéstek nélkül majd elvégzi ő maga
Egyre több olyan szerző, aki nem a politika szűrőjén keresztül tekint az irodalomra: Déry Tibor, Németh Andor
Az aktivizmus formanyelvének megújítása vagy cseréje nem technikai, hanem ideológiai okok miatt okozott annyi nehézséget: a folyamat során (korabeli megközelítésben) választani kellett „elkötelezettség" vagy „öncélúság" között. Ez a választá s életre-halálra szólt, hiszen a tanácsköztársaság(ok) bukásával az a k t i v i s t á k hosszú éveken át kifejtett szívós munkája megsemmisült, versnyelvük egycsapásra elvesztette hitelét. Budapesti avantgárd irodalom a 20-as években (1920-1926) Budapest, 1926-1930: szintézis és kicsengés
