6. A reneszánsz és a humanizmus társadalmi háttere, szerepváltozásai Magyar művelődéstörténet Biró Annamária PKE, Magyar Nyelv- és Irodalomtudomány
Renaissance - ’újjászületés’ – 16. század, Giorgio Vasari kifejezése Egyetemes történeti kategóriává 1855-ben Michelet emelte Olyan egyetemes korstílus, amely több évszázadon keresztül érvényesült, a 13–14. századi itáliai kezdetektől a 17. század eleji kelet-európai elvirágzásáig. Keresztény világszemlélettől való távolodás: ember és természet középpontba helyezése – főleg a művészetekre jellemző Középkori tudományosság: Buridan impetus-elmélete: Az égi és a földi jelenségek azonos törvényszerűség alá esnek, az égitestek mozgásához nincs szükség semmilyen szellemi lényre, mivel azok a teremtéskor megkapták az impetust, amely képessé teszi őket a mozgásra, s mivel nem ütköznek ellenállásba, mozgásuk örökké fennmarad. A 14. században felmerült a Föld és a Világegyetem középpontja egybeesésének kérdése, a Föld tengely körüli forgásának problematikája (Oresme-nél) s ezzel kapcsolatban a Föld mozgása elleni arisztotelészi érvek bírálata
Középkori világszemlélet: elválasztotta a természeti és a természetfeletti valóságot, mégis helyet biztosított az előbbi ész által történő vizsgálatának is. Auctoritas és ratio (’tekintély’ és ’ész’) A kettő közötti harmónia megteremtésének nehézségei fokozottan jelentkeztek a reneszánszban. Reneszánsz: hosszú társadalmi átalakulás eredménye •A kötetlen individuum szabadon bontakoztathatta ki alkotó képességeit. •Ekkor született meg az „egyetemes ember”, a sokoldalú képességekkel megáldott, önmaga helyét kijelölni tudó egyéniség. •A sokoldalú egyéniségek, a kultúra szinte minden területén új alkotásokra képes emberek kora. – nem enciklopédikus tudás, hanem alkotás. Főleg művészi alkotásban hoz újat. •A hangsúlyt az immanens, az ember által is lakott világra helyezték, szemben a transzcendenciával, amelyet azonban nem számoltak föl. •Az ember továbbra is Isten teremtménye, de a földi berendezkedést önmaga valósítja meg, s ennek minél jobbá tétele elsődleges feladata.
Újplatonizmus Firenze: Academia Platonica Marsiglio Ficino (1433–1499) a Medici-család támogatottja a 15. századi platonizmus leglelkesebb híve, az Academia Platonica vezetője. A platonizmust összeegyeztette a keresztény tanokkal. Theologica platonica de animorum immortalitate (A platóni teológia a lélek halhatatlanságáról, 1469–74) De christiana religione (A keresztény hitről)
Platón Szümposzion (A lakoma) „A szépség szerelme minden jónak forrása lett az istenek és az emberek között.” „Erósz pedig, amely mérséklettel és igazságossággal munkálkodik a jó érdekében nálunk is meg az isteneknél is, az a legnagyobb hatalom birtokosa, s ahhoz a teljes, tökéletes boldogsághoz juttat bennünket, hogy egyetértésben és barátságban éljünk egymással s a nálunk hatalmasabb istenekkel is.”
Ficino: „A lélek, amint Istenből megszületett, természetes ösztönből feléje, szülője felé fordul, mint ahogy a tűz a földön, mint felsőbb erő szülötte, nyomban, természetétől indíttatva fölfelé törekszik. A lélek, minthogy Isten felé fordul, az ő sugarai által nyer fényességet.”
Az emberi boldogság nem más, mint Isten világosságának befogadása. Ehhez pedig négy erény vezet. A bölcsesség megmutatja a boldogságot, a másik három erény (út): a bátorság, az igazságosság és a mértékletesség pedig elvezet hozzá. A reneszánsz vitathatatlan érdeme a vissza a forrásokhoz (ad fontes) jelszó követése, azaz az antik gondolkodók eredetiben és nem különböző közvetítésekkel (kommentárok vagy kompendiumok által) való tanulmányozása.
Humanizmus: A reneszánsz egyik legmeghatározóbb eleme, amely a korabeli kultúra minden aspektusát befolyásolta. 1809: a görög-római irodalom és az abból fakadó emberi értékek iránti odaadás Humanitas: Cicero és más antik szerzők: „jó neveltetés”, általános kultúra, amelynek elérését a studia humanitatis pedagógiai programja, azaz a nyelv, az irodalom, a történelem és a morálfilozófia tanulmánya biztosította. 14. század – Petrarca és követői: részletesen kidolgozott középfokú oktatási rendszer: a grammatica, a rhetorica, a poetica, a historia és a philosophia moralis oktatásán alapult. A grammatikát és a retorikát jóval gyakorlatibb módon tanította, kiegészítve ezek anyagát a mindenekelőtt exemplumok céljára alkalmazott klasszikus történelmi és morálfilozófiai művekkel.
Petrarca: Cicerót és Vergiliust tartotta legfőbb példaképeinek Epistolarum de rebus familiaribus libri Legfontosabb humanista műfaj: episztola
Humanista nevelés Pier Paolo Vergerio: De ingenui moribus (1403) Az antik szerzők számát jelentősen megnöveli, s az addiginál jóval nagyobb teret ad a történetírásnak mint minden emberi teljesítményről való tudásunk forrásának, ill. a morálfilozófiának, a helyes életvitel útmutatójának.
Leginkább olvasottak: Arisztotelész, Cicero, Seneca, később Platón A szabad művészetek közé emelték a történetírást. Kettős cél: •az antik világ dicsőségének emlékezetben tartása céljával (Petrarca: Mi más lenne bármiféle történelem, ha nem Róma dicsérete?) •különféle alkalmakkor illusztrációként idézhető exemplumok gazdag tárházának elsajátítása Leonardo Bruni (1416-44): a történetírás hosszú és folyamatos elbeszélés, az egyes események okszerű magyarázata és az azokról megfelelő helyen meghozott ítélet. Niccolo Machiavelli: nem a kulturális gyökerek és az antik pedigré, hanem elsősorban az aktuális politikai helyzet értelmezése, az okok és következmények megértése érdekel.
Magyarországi reneszánsz Zsigmond király a konstanzi zsinat (1414-1418) ideje alatt neves itáliai humanistát fogadott szolgálatába Pier Paolo Vergerio (1370-1444) személyében. Humanista pedagógia: értelmi, erkölcsi és testi nevelés egysége, az erény és a dicsőség utáni vágy felkeltése Mátyás király homo novusnak számított, ezért célszerű volt fokozottan ügyelnie arra, hogy uralmának külső keretei pompát és ragyogást, anyagi és szellemi erőt egyaránt sugalljanak.
Vitéz János: értelmiségi karrier Várad: a helyi székesegyház újjáépíttetése Könyvtár: Firenzéből hozatott könyveket, de önálló scriptoriumot is berendezett a fontos szövegek lemásolására. Esztergom: a középkori várban tágas ebédlőt építtetett vörös márvány tornáccal, a falakat festményekkel díszíttette, palotája könyvtárát görög és latin könyvekkel gyarapította, az épület előtt pedig pompás kertet létesített.
Királyi udvar: Bibliotheca Corviniana – mintegy 2000 kötetből állt, többnyire görög és latin kéziratos kódexekből. Platón és Arisztotelész művei, a klasszikus auktorok és egyházatyák írásai, valamint újplatonista szellemű kommentárok. A könyvtár őrei és a beszerzés irányítói neves tudósok voltak, így például az olasz Taddeo Ugoletti, majd a raguzai Felix Petantius. Mátyás Budán is berendezett másoló és könyvfestő műhelyt, valamint könyvkötészetet. Itt festette rá a címlapokra a hollós családi címert, amiről a Corvinákat azóta is fel lehet ismerni. Visegrád: átépíttette a középkori királyi erődítményt, s ott pompás nyári rezidenciát létesített udvartartása számára. A gótikus stílusban megkezdett építkezés reneszánsz részletekkel egészült ki. A reneszánsz szemléletmódjának megfelelően a táj és a környező természet esztétikai adottságait messzemenően figyelembe vette az építtető, s teraszos függőkertekkel, gyümölcsösökkel, szőlőültetvényekkel és lugasokkal vette körül a művészet minden ágát felvonultató palotaegyüttest.
A művészet (ars) és természet (natura) értékeire egyaránt fogékony volt ez a szemlélet, a két szféra összhangját igyekezett megteremteni.
Humanista műveltség, tudomány, irodalom Janus Pannonius (1434-1472): a kultúra és a tudomány áldásaival kell az életet kellemessé tenni, s a legfőbb rossz a kín, az evilági nyomorúság s a háborúk okozta pusztulás.
Szinte valamennyi magyarországi humanista többé-kevésbé a neoplatonista filozófia híve volt, a firenzei Academia Platonica szellemi hatása alatt állt. História által kimutatható erények: fama, gloria, virtus Thuróczy János: Chronica Hungarorum, Brünn, 1488 Egyrészt a középkori krónikaszerkesztő tevékenység összefoglalása, másfelől a humanista történetírás kezdeményezője Humanista vonások: kozmográfiai bevezető, ókori klasszikus és kortárs humanista szerzők adatai. A történelem tárgyának a nemzetet tekinti, alkotójának pedig a dicsőségvágytól fűtött cselekvő személyt, akit Isten a fortuna-fátum kettős eszközével mozgat.
Pietro Ransano: Epithoma rerum Hungarorum, 1490 – az Árpád-ház és a Hunyadiak közötti párhuzamokra utalva elhelyezi a magyarországi eseményeket az európai kereszténység egyetemes történetében. Antonio Bonfini: monumentális szintézis – a király megbízásából Mo teljes történetének részletes megírására vállalkozott. Rerum Ungaricarum decades Galeotto Marzio (1427-1497), a királynak és a környezetének mindennapjait örökítette meg anekdotagyűjteménye révén – De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae liber, 1485.
Corvinus Mátyás - humanista név – összekapcsolódott azokkal az elvárásokkal és törekvésekkel, amelyek a király birodalmi, császári aspirációira vonatkoztak. Művészek: Kolozsvári testvérek, Márton és György: Szent György szobor (1373) Szent László szobor (1390) – elpusztult az 1660-as török bevétel után
Reneszánsz és humanizmus a Jagelló-korban és Mohács után A jobbágyivadék Bakócz Tamás (1442-1521) hatalmas ívű reneszánsz életpályát futott be. Esztergomi székesegyház mellet: Bakócz-kápolna Szűz Mária tiszteletére – az első centrális-kupolás épület hazánkban és az Alpokon túli Európában. – az egész épület vörösmárványból van. 1495. országgyűlés: külföldiek Magyarországon egyházi javadalmakat nem szerezhetnek – nem jött több humanista Itáliából. Brodarics István (1470 k. – 1539) Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről (De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach historia verissima, Krakkó, 1527)
Oláh Miklós (1493-1568) Amikor már minden elveszett Hungaria (1536) című művének 19 fejezetében a rommá lett, darabokra szakadt ország fölött fölragyogtatta a Mátyás-kori Magyarország minden szépségét, gazdagságát, dicsőségét.
Erasmus és magyar barátai A Jagelló-kori és a Mohács utáni évek magyarországi humanizmusának Rotterdami Erasmus (1469-1536) volt a vezércsillaga. Deventeri kolostor: érzelmi vallásosság, az „új jámborság” (devotio moderna) szellemében a sokoldalú műveltség elsajátítására, szeretetére és Szent Jeromos tiszteletére nevelték.
Komjáti Benedek (A Szent Pál levelei magyar nyelven, 1533) Pesti Gábor (Újtestamentum magyar nyelven, Bécs, 1536 – 4 evangélium, Ezópus-fordítás: a grammatikai, stilisztikai és retorikai képzésben éppúgy felhasználták, mint az erkölcsi nevelés területén: Az Esopus fabulái, melyeket mostan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábor, Bécs, 1536) Sylvester János (Újtestamentum, 1541)
Az akadémiai mozgalom A középkorban a tudomány tűzhelyei a kolostorok és az egyetemek voltak, vagyis egyházi, illetve az egyház által ellenőrzött közösségek. A humanisták által hirdetett új világi műveltségeszmény az intellektuális alkotómunka új módszerét és új szervezeti formáit igényelte. A tudós társalgás kerete gyakran egy-egy lakoma, azaz convivium vagy symposion, ahol irodalmi, filozófia eszmecsere mellett helye volt a zenének, játéknak is, ahol a komoly vitát vidám, olykor frivol szórakozás fűszerezte.
Akadémia: kötetlen eszmecsere, szabad vizsgálódás, a világ titkait fürkésző kutatószenvedély fóruma Firenze – akadémiáknak kezdték magukat nevezni, felújítva annak a közösségnek a nevét, melyet Apollón és a múzsák tiszteletére, vagyis a tudomány és művészet ápolására alapított Platón i.e. 385-ben.
Magyarország Vitéz János: váradi és esztergomi udvara Váradi humanista könyvtár: Ivanich Pál zágrábi kanonok és Sanoki Gergely, valamint váradi látogatásai során az ifjú Janus Pannonius Marcin z Przemysl híres krakkói csillagászprofesszor Nicolaus Machinensis modrusi püspök: De mortalium felicitate Platonista akadémia Budán? 1470-es évek új tudós csoportosulás, ezúttal magának a királynak, Mátyásnak az udvarában
Firenzei Academia Platonica – Marsilio Ficino 1476-ban Beatrix királynő kíséretében: Francesco Bandini – neoplatonizmus ő volt a közvetítő
