Oprável László alezredes doktorandusz
A SZÁRAZFÖLDI EROK HAZAI BÁZISÚ RÉSZVÉTELÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEMBEN A terrorizmus és a terrorizmus elleni harc (küzdelem) történetében minden bizonnyal mérföldkonek tekintheto az USA -ban 2001. szeptember 11-én történt terrortámadás. A terrorizmus és az ellene történo váltakozó eredményu küzdelem nem a XX., illetve XXI. század specifikus terméke, azonban a XX. század második felétol kezdve vált a sajtó, a rádió, és különösen a televíziózás (azon belül is a hírtelevíziózás) fejlodése révén globális méretekben a mindennapok részévé. Az észak-amerikai és európai átlagpolgár részére ekkor vált drámaian bizonyossá, hogy az eddig tévében látott, hírekben olvasott, a világ más régióiban, vagy saját államában történt (de ott eddig csak bizonyos szukebb rétegeket, politikusokat, katonákat, rendoröket, repülogépen utazókat, véletlenül egy-egy merénylet helyszínén tartózkodókat érinto) terrorcselekmények és maga a terrorizmus életük és létezésük szerves, bármikor bekövetkezheto és eddig elképzelhetetlen nagyságrendu áldozatokat is követelheto fenyegetésévé és valós veszéllyé lett. Az átlagpolgár elfogadja, az élet velejárójának tekinti a tömegkatasztrófákat, a közlekedési baleseteket, a szívinfarktust, a bunözést, de nem fogadja el, hogy bármikor kiszámíthatatlan vallási, politikai fanatikusok, orült diktátorok vagy pszichopaták önkényesen kiválasztott, vétlen áldozata lehessen. A polgárok elvárják a kormányaiktól, az oket védo államhatalmi szervektol, a rendorségtol, hadseregtol, titkosszolgálatoktól, igazságszolgáltatástól, diplomáciától, összességében a szélesen értelmezett védelmi szférától, hogy vé djék meg oket, elozzék meg, akadályozzák meg a terrorcselekmények bekövetkezését, számolják fel a terrorizmust, a terrorszervezeteket, szüntessék meg az életüket, létüket veszélyezteto ilyen fenyegetést. Egy ilyen helyzetben, ilyen jogos elvárások mellett a világ minden normálisan funkcionáló államának a szélesen vett védelmi szférában muködo szervezetei — köztük a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak parancsnoksága is — megvizsgálják érintettségüket, veszélyeztetettségüket, rendelkezé sre álló eroiket, eszközeiket, szervezetüket, vezetési rendszereiket, aktív és passzív rendszabályok alkalmazhatóságát, a személyi állomány kiképzettségét, felkészültségét, katonai alkalmazási elveik és doktrínáik használhatós á-
gát a nemzetközi és hazai terrorizmus elleni küzdelemben. Ez az elokészíto, tervezo, szervezo, kidolgozó és felkészíto munka az MH-ban is megkezdodött, ke zd beépülni a mindennapok katonai közgondolkodásába, de még nagyon sok kérdést kell tisztázni addig, hogy megállapíthassuk, az MH szárazföldi csapatai készek és képesek a nemzetközi és hazai terrorizmus elleni küzdelemre, abban önállóan, vagy leginkább más szervezetekkel együttmuködve különbözo feladatok végrehajtására.
A TERRORIZMUS ÉS A TERRORSZERVEZETEK EGYES JELLEMZOI, A T ERRORCSELEKMÉNYEK OSZTÁLYOZÁSA A terrorizmus és a terrorszervezetek jellemzoinek meghatározása, s egyáltalán annak megfogalmazása, hogy mit tekintünk terror izmusnak, mely szervezet tekintheto terrorszervezetnek, rendkívül nehéz és bonyolult tevékenység, úgy ez még senkinek nem sikerült, hogy ezt mindenki elfogadná. Nincs egyértelmuen elfogadott konszenzus arról, milyen elem vagy összetevo határozza meg, hogy mi terrorizmus, mi a terrorszervezet, mi a terrorcselekmény. Leegyszerusítve a kérdést szinte azt lehet mondani, hogy nézopont és a hasonló érdeku felek közötti konszenzus kérdése, hogy mi minosül terrorizmusnak. Egyezmények természetesen vannak, de azok meghatározásait az érintettek kb. fele nem fogadja el vagy egyes részeit másként értékeli. Esetleg ezt meghatározhatja a konfliktusban érintett felek politikai szándéka, a konfliktus mérete, az alkalmazott harci technikai és pusztító eszközök minosége, korszerusége, az erok nagysága, vezetési-irányítási rendszere, az áldozatok jogállása (katona, rendor, polgári személy, külföldi stb.)? A célpontkiválasztás vagy a végrehajtás kíméletlensége, bekövetkezésének földrajzi helye, az alkalmazott harceljárás? Számtalan kérdés melyekre nehéz válaszolni. Csak példaként szerepeltetnék néhány közelmúltbeli eseményt, mely ennek bonyolultságát mutatja. A kelet-timori felkelok harca az angolszász világ szerint nem minosült terrorizmusnak, de mi errol Indonézia véleménye? Terrortámadásnak tartjuk Indonéziában a keresztény templomok elleni támadásokat, a bali-szigeti ro bbantást, de mi errol a helyi muzulmánok egy részének véleménye? Terroristák-e a tamil felkelok akik a többségi szingalézek ellen küzdenek? Az izraeliek szerint a PFSZ terrorszervezet, Arafat pedig terroristavezér, mások szerint (mert nincs jobb) elfogadott tárgyaló partner, megint mások szerint a palesztin ügy bajnoka, megint mások szerint a palesztin ügy árulója. Abban, hogy minek tekintsük a Hezbollahot és a Hamaszt — politikai, katonai szervezet2
nek vagy terrorszervezetnek —, jelentosen eltér az izraeli, a szír és az iráni megítélés. Nem egységes Szaddam Husszein megítélése sem. Pártállástól függoen nevezhetjük orült, pszichopata, véreskezu diktátornak, vagy az arab öntudatra ébredés új bajnokának. Hasonlóan zavaros a kép a szerb-albánmacedon kérdésben, s a csecsen kérdést már szinte ne is említsük, mert azt a képet még a csecseneknek tulajdonított etnikai alapú szervezett bunözés is színesíti. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy: a terrorizmus (s itt most nem választanám szét a hagyományos és az újonnan felbukkanó szuperterrorizmus fogalmát) lényegében nem más mint különbözo ideológiai, etnikai és vallási bunözok, bunözo csoportok és szervezetek döntoen szervezett eroszakos küzdelme hazai és nemzetközi téren az általuk ellenségnek tekintett államok, politikai rendszerek, társadalmi szervezetek, intézmények, gazdasági szervezetek, személyek ellen. Cselekményeik során a terroristák és a terrorszervezetek a vétlen áldozatokkal nem törodnek, sot egyre inkább céljuk az áldozatok számának növelése és körének szinte válogatás nélküli bovítése. A megítélés és kezelés szempontjából azonban nagyon fontos, hogy a terrorizmust bunözésnek, a terroristát pedig bunözonek tekintsük és úgy is kezeljük.
A terrorista szervezetek nagyság szerinti felosztása (változat) A terrorista szervezetek, mint az egyik fo jellemzo, a szervezetek nagysága szerint is jelentosen eltérhetnek egymástól, ennek számtalan oka lehet. Gyakorlatilag — egy kissé önkényes felosztás alapján — megkülönböztethetjük a magányos terroristát, a kisebb terrorszervezetet, a még hagyományosnak tekintheto közepes nagyságút, az új típusú félkatonai felépítésu, egyes általa uralt területeken államhatalmi funkciókat gyakorló, gyakran nemzetközi személyi állománnyal rendelkezo nagyobb terrorszervezeteket, valamint a terrorista cselekményeket végrehajtó vagy terrorizmust támogató államokat. Ez a csoportosítás nem veszélyesség, ok, jelleg vagy eredet alapján külö nbözteti meg a terrorszervezeteket. A terrorizmussal szemben fellépo katonai erok alkalmazhatósági lehetoségei alapján szerepel itt így ez a csoportosítás és felosztás. A terrorista szervezodések legelso, de szintén veszélyes eleme a nagyvárosok névtelenségében rejtozo magányos terrorista. Ez a típus a rendorségek és titkosszolgálatok rémálma. Általában kiszámíthatatlan, támadása szinte kivédhetetlen, elore nem látható. Valamilyen szintu katonai vagy félkatonai kiképzettséggel és ismeretekkel rendelkezik, másokkal nem egyeztet és nem koordinál. Kívülállók számára nem látható okok és körülmények válthatják ki 3
támadását, melyre általában körültekintoen, alaposan készül. (Pl. Lee Harwey Osvald) Általában az európai, kisebb és közepes nagyságú, hagyományosnak tekintheto terrorszervezetek létszáma a néhány tíz fotol a néhány száz foig terjedhet. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a legtöbb palesztin vagy egyéb Közel Keleti terrorszervezetet is. A görög November 17. terrorszervezetnek egy tucat körüli tagja, az IRA-nak, ETA-nak kb. száz fo aktív tagja van. Az újabb típusú, nagyobb létszámú Közel-Keleti és ázsiai terrorszervezetek (esetenként terrorista módszereket is alkalmazó bunözo szervezetek ) aktív tagjainak létszáma a több ezer fot is elérheti. (Hezbollah, Hamasz, Kurd Munkapárt,Al-Kaida) A terrorista vagy terrorizmust támogató államok egy minoségileg más kategóriát jelentenek, mert jóval nagyobb legális lehetoségekkel rendelkeznek mint az illegalitás különbözo helyzetében muködo nem állami terrorszervezetek.(Állami titkosszolgálatok, hadsereg speciális és egyéb eroi, külföldi követségek, diplomáciai védettséget élvezo személyek, utazási, szállítási és kommunikációs lehetoségek, nemzetközi legális kapcsolatokból eredo lehetoségek, hazai szervezetek nyújtotta sokoldalú lehetoségek.) Legjellemzobb országként talán Líbiát lehetne említeni.
A terrorista szervezetek felépítése, muködése A terrorista szervezetek felépítése és muködése szintén nagyon sokféle lehet. Általánosságban elfogadható, hogy „A terrorszervezetek mindig olyan struktúrában muködnek amely alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amelyben a terrorakcióikat tervezik végrehajtani.” (Tánczos László: A biztonságot fenyegeto kihívások, a terrorizmus hatása a hadviselés jövojére. Szakmai Tudományos Közlemények, A KBH és az MH TSZF kiadványa, 47. old., Bp. 2002. május 28.) Azonban célszeru azt is figyelembe venni, hogy a terrorszervezetek felépítését nemcsak a feladatorientáltság, hanem még számtalan más körülmény is meghatározza pl. hagyományok, anyagi és személyi lehetoségek, stb. Ezen megfogalmazás és kiegészítés azonban nem mond ellen annak, hogy általánosságban jellemzo a terrorszervezetekre az egy-egy karizmatikus vezeto köré történo szervezeti kiépülés. A kisebb terrorszervezetek tagjai általában ismerik egymást vagy a tagok nagyobb részét, a többiekrol pedig általában tudomással bírnak. A vezér irányítása mellett általában közösen határozzák meg a célokat és feladatokat, dolgozzák ki a végrehajtást és vesznek részt az akciók megvalósításában az elokészületektol kezdve a konkrét akciót követo menekülés biztosításáig. Általában családjaikból, barátokból, esetleges szimpatizánsokból álló pasz4
szív, nem formális csoport támogatja oket, biztosítja a normális életvitelüket, akár úgy is, hogy nem tudnak az adott személyek másik életérol. Szervezetük muködési költségeit nagyobb részt buncselekmények elkövetése révén biztosítják, más részét pedig polgári életben szerzik meg, esetleg rendelkeznek egy kívülálló támogató személlyel vagy szervezettel. A közepesnek tekintheto, száz vagy néhány száz aktív taggal rendelkezo hagyományos terrorszerve zetek felépítése már bonyolultabb. A biztonság és a szervezet védelme érdekében többnyire a sejtszeru felépítést alkalmazzák. Az egyszeru tagok csak néhány személyt ismernek, valamennyi tagot vagy csak a közbenso vezetoket a szervezetet irányító személy vagy egy-két bizalmasa ismeri. A szervezetbe kerülést általában hosszabb próbaido elozi meg, amely ido alatt a belépni kívánó személy kisebb részfeladatokat is vé grehajt. A sejtek önmagukban is képesek több funkciót ellátni (figyelés, biztosítás, akció, szállítás, kommunikáció, pénz és fegyverszerzés) de maga a szervezet is rendelkezik ilyen funkcionális elemekkel, melyek muködését hosszabb távon is lehetové teszik. Esetenként rendelkeznek hasonló szervezetek irányába nemzetközi kapcsolatokkal, közösen is vagy a másik szervezet megbízásából is végrehajthatnak akciókat, de fo jellemzojük inkább az önálló muködés. A hagyományos európai terrorszervezetek muködése általában egy-egy ország egészére vagy annak több térségére terjedhet ki, közös etnikai vagy ideológiai alapon. Különösen az etnikai alapú szervezodések (ETA, IRA, korzikai szeparatisták) számíthatnak egy jelentos lakossági réteg támogatására, segítségére. Muködési költségeiket foként a támogatók önkéntes vagy kikényszerített adományai révén biztosítják. Általában számíthatnak még a lakosság széle sköru rokonszenvére, de legalább arra, hogy ellenük nem segítik a hatóságokat. Az ezen nagyságrendi kategóriába tartozó ideológiai alapú szervezetek (Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigádok) kevéssé számíthatnak a lakosság széles körére, a polgárok inkább ellenük vannak, így muködési költségeiket foként buncselekmények révén biztosítják. A legtöbb palesztin, arab és török (Abu Nidal féle csoport, Fekete sze ptember, Szürke Farkasok) terrorszervezet is ebbe a nagyságrendbe tartozik annyi eltéréssel mindenképp, hogy egyértelmu stabil hazai bázissal nem mindig rendelkeznek, szervezeteik gyakran több országban találhatók. Az etnikailag azonos lakosságú országokban vagy országrészekben számíthatnak a lakosság egy részére is. Etnikai eltéro népességu területeken (pl. Európában) azonban szintén számíthatnak a diaszpórában ott élo arab, palesztin, vagy török, de lehet úgy is mondani, hogy ott élo kisebbségi muzulmán lakosság önkéntes vagy kikényszerített támogatására és segítségére. 5
A nagyobbnak tekintheto, részben új típusú, 1000 fo körüli, vagy attól nagyobb létszámú terrorszervezetek felépítése és vezetése hierarchikus, katonai, félkatonai jellegu, megtalálhatók benne a vezeto szervek, a végrehajtó, biztosító, kiszolgáló erok, illetve egy-egy olyan szervezodés mely a külvilág felé a legalitást nyújtja. Foeroik és fobb bázisaik általában egy-egy földrajzilag jól körülhatárolható országban, országrészben, két vagy több állam határterületein, vagy több állam területén találhatók, környezetüktol elkülönülten, úgy, hogy az általuk uralt területeken bizonyos államhatalmi, közigazgatási irányítást és felügyeletet is gyakorolnak. Etnikai, politikai és vallási ideológiai alapokon szervezodnek, ez utóbbiak gyakran nemzetközi jelleguek, vagy több ország hasonló vallású- és nemzetiségu önkéntesen csatlakozó álla mpolgárait foglalják magukba. (Hezbollah, Hamasz, Al-Kaida) A nagyobb terrorszervezetek többszintu irányítással rendelkeznek, melybe az is beletartozhat, hogy a foerok bázisain kívül más országokban és földrészeken, globális méretekben is fenntarthatnak és muködtethetnek aktív vagy un. „alvó” csoportokat melyek a befogadó országban vagy országból fejtik ki tevékenységüket. Ezen külföldre telepített vagy ott létrehozott csoportok önálló muködésre alkalmasak, a legmodernebb kommunikációs eszközöket is felhasználva állandó folyamatos kapcsolatban állnak a szervezet vezetésével, számíthatnak a befogadó országban élo hasonló etnikai és vallási csoportok támogatására. A szervezetek fenntartását államok, nemzetközi szervezetek és magá nszemélyek, adományaiból, önkéntes vagy kikényszerített hozzájárulásokból, a szervezett bunözésbol (kábítószer eloállítás, csempészet és terjesztés, fegyverkereskedelem stb.) származó bevételeik biztosítják. A foeroik elhelyezkedése szerinti bázisállammal gyakran változó, de folyamatos kapcsolatban állnak, jelentos nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, szervezetek és államok irányába egyaránt. A terrorista vagy terrorizmust támogató államok egész államgépezetüket a terrorizmus vagy a terrorszervezetek támogatására fordíthatják, lehetoségeik igen szélesköruek, jelentosek, gyakran ezt a tevékenységet az állami politika rangjára emelték. Mivel állami szintrol van szó mindenképp szükséges egy árnyaltabb megközelítés alkalmazása. Ezen államok vagy szervezeteik nem terrorcselekményeket, hanem terrorisztikus jellegu cselekményeket végrehajtva nem hagyományos katonai muveleteket, illetve különleges muveleteket hajtanak végre adott célok érdekében, általában más államok területén, más államok állampolgárai vagy tolük elmenekült személyek ellen, illetve saját területükön megturnek, segítenek és támogatnak olyan személyeket és szervezeteket melyek saját elhatározásukból vagy az O felkérésükre, megbízásukból terrorcselekményeket hajtanak végre az adott állam határain kívül. 6
Kristálytiszta iskolapéldája ennek Kadhafi Líbiája, mely folyamatosan beavatkozik Csádban, titkosszolgálatának tisztjei robbantották fel Lockerbie felett a PANAM gépét, s vélhetoen a palesztinok valamelyik szervezete az O megbízásából robbantotta fel az amerikai katonák által látogatott nyugatberlini discót. (Az árnyaltabb megközelítés nem jelenti azt, hogy az elkövetett terrorisztikus cselekmények nem buncselekmények. Egyértelmuen azok.)
A terrorcselekmé nyek fajtái, jellegük A terrorcselekmények, jellege, fajtái, elkövetési módja és elkövetési eszközei rendkívül változatosak, a hagyományos elkövetési magatartások mellett mindig megtalálhatók benne az adott kor tudományos technikai eredményeire támaszkodó korszeru elkövetési magatartások is. Egy lehetséges módon a terrorizmus és a terrorcselekmények az alábbiak szerint is csoportosíthatók.
A hagyományos jellegu terrorizmus, eszközei, elkövetési magatartások — Célpont, vagy céltárgy közvetlen támadása: késsel, pisztollyal, géppisztollyal, zsineggel, benzines palackkal vagy más gyújtogatásra alkalmas eszközzel, kézigránáttal, fizikai csapdákkal. — Célpont vagy céltárgy nagyobb távolságról történo támadása: puskával, géppisztollyal, géppuskával, légvédelmi rakétával, páncéltöro rakétával, tüzérségi eszközzel. — Túszejtéses akciók: követségek, intézmények, otthonok, repülog épek, hajók, autóbuszok, iskolák ellen. (Ez általában mindig valamilyen követeléshez kapcsolódik, itt lehetoség van a tárgyalásra is.). — Robbantásos akciók: repülogépek, hajók, autóbuszok, vonatok, autók, szállodák, közlekedési, katonai objektumok, posták, áruházak, szór akozóhelyek felrobbantása, aknacsapdák telepítése, levélbombák küldése. — Súlyosabb, un. köztörvényes buncselekmények elkövetése (ezt akár a terrorizmus kísérojelenségeként a „terrorizmus megélhetési bunözésének is nevezhetnénk): bankrablás, zsarolás, emberrablás, csonkítás, megeroszakolás, megfélemlítés, gyilkosság, pénzbehajtás, kábítószer és fegyverkereskedelem. — Öngyilkos merényletek: saját testre erosített robbanószerkezet muködésbe hozása, robbanóanyaggal töltött autók, teherautók, hajók kö zvetlen nekirohanása, elrabolt, eltérített repülogép célpontra vezetése, menekülési lehetoséggel nem számoló tömeges mészárlás kézifegyv e-
7
rekkel. (A kamikaze-akció kifejezést a japán pilóták iránti tiszteletbol nem használnám erre a terrorcselekmény típusra.). — Katonai vagy félkatonai muveletek, gerilla típusú akciók: objektumok, raktárak, rajtaütéses elfoglalása, kötelékben objektumok tuzzel történo pusztítása, zavarása, hagyományos támadó és védekezo harcok, terület elfoglalás, biztosítás, megtartás, csapda, leshely alkalmazása, rajtaütések, kommandó típusú akciók, városok, lakott települések elfoglalása stb.
Számítógépes terrorizmus Ezt nagyon közérthetoen egy fiatal kutató az alábbiakban fogalmazta meg: „A számítógépes terrorizmus (cyber terrorizmus) jellemzoje, hogy nem csak a kormányzati számítógépes rendszerek, bankok, állami intézmények elleni támadások kerültek elotérbe. 1998-ban csak az USA te rületén 300.000 ilyen jellegu eset történt, amelyekbol közel 6.000 esetben kimutatható volt az állami támogatás és segítségnyújtás a támadó részére.” (Dr. Resperger István: A terrorizmus és az ellene való küzdelem Szakmai Tudományos Közlemények, a KBH és az MH TSZF kiadványa , 69. old., Bp. 2002. május 28.)
Szuperterrorizmus A fogalom meghatározását és veszélyességének bizonyítását egy változatban szintén Dr. Respergertol idézném: „Az úgynevezett „szuper terrorizmushoz” pedig a nukleáris, radiológiai anya gok, biológiai és kémiai anyagok felhasználása tartozik. Veszélyt jelenthet a radiológiai anyagok (pl.: 60-as izotó pszámú kobalt, és 127-es izotópszámú cézium) megszerzése, felhaszná lása. A bioterrorizmus már most rettegést keltett az emberekben, mert a lépfene, a fekete himlo és egyéb anyagok ellen a társadalom a legkiszolgáltatottabb. A kémiai, biológiai anyagok alkalmazóik részére, a legkisebb befektetéssel biztosíthatnak nagy emberveszteséget a célország területén. Ezen a területen a tömegközlekedés, a nagyvárosi vízüzemek, az ivóvízhálózat a legsérülékenyebb. (Dr. Resperger István: A terrorizmus és az ellene való küzdelem Szakmai Tudományos Közlemények, a KBH és az MH TSZF kiadványa, 69. old., Bp.2002.május 28.) A szuperterrorizmus kérdésköre elsosorban a nagy, foként iszlám ideológiájú terrorszervezetek illetve a terrorista, vagy terrorizmust támogató államok létezése kapcsán bír kiemelt jelentoséggel, mert reálisan ok rendelke zhetnek olyan anyagi, tudományos, logisztikai és akció kapacitással, hogy képesek nukleáris fegyverek megszerzésére, eloállítására, tárolására, célba juttatására és alkalmazására. Az alkalmazható nukleáris fegyver és a célba juttató eszköz kapcsán nem kell feltétlen több ezer kilótonnás interkontine n8
tális rakétákra, cirkáló rakétákra, hadászati bombázó gépekre gondolni. Elég egy-két kisebb hatóereju atombomba, melyet kereskedelmi járatnak álcázott repülogép vagy idegen zászló alatti rozzant szállítóhajó juttat be a célország területére. (Ezen túl Szaddam Husszein egyébként is rendelkezik Európát elérni képes hatótávolságú rakétákkal.) Úgy tudjuk, hogy a biológiai terrorizmus az amerikai antrax tartalmú, több esetben halálos eredményu levelek küldésével mutatkozott be a vilá gnak, okozott óriási pánikot. (Ennek voltak bizonyos magyarországi vadhajtásai is, melyek ha pánikot nem is okoztak, de borzolták a kedélyeket.) A kémiai terrorizmust a japán vallási szekta tokiói gáztámadásán túl pedig már Szaddam Husszein is alkalmazta az észak-iraki kurd területek elleni gáztámadásoknál. (Az iraki- iráni háborúban alkalmazott mérgesgázok kérdése nem tartozik szorosan a terrorizmus tárgykörébe.) A szuperterrorizmus veszélyét fokozza, hogy az atomfegyverrel rendelkezo államok közül néhányban nem kiemelkedoen magas színvonalú és teljesen biztonságos ezen fegyverek orzése és tárolása. Oroszországban esetleg az is elofordulhat, hogy a legközelebbi nagy ereju csecsen terrortámadás nem kórházak, színházak, katonai oszlopok, hanem atomfegyvereket tároló katonai objektum ellen irányul. Csak bízni lehet abban, hogy az orosz katonai vezetés ezt számításba véve minden szükséges és elegendo biztonsági intézkedést megtett, s azok a gyakorlatban, éles helyzetben is jól bizonyítana k. A kémiai és biológiai fegyverek korában problémásnak is lehet tekinteni a nagyvárosok vízvezetékrendszereit, a nagy irodaépület komplexumok, sportcsarnokok, áruházak, metrók szellozo rendszereit, mint ahogy a metró támadására már volt is példa Tokióban. Minden ilyen helyet egyszeruen nem lehet olyan erokkel orizni melyek eleve kizárnák egy ilyen támadás sikerét, s még ekkor is elofordulhatnak olyan emberi-technikai problémák és mulasztások amit a terroristák kihasználhatnak. A bioterrorizmus kapcsán edd ig csak filmekbol ismert fikció volt élo (mártírságra készülo) emberek potenciális fertozo forrásként történo szétküldése a világ legforgalmasabb pontjaira, repülotereire. Egy ilyencselekmény végrehajtásához szükséges valamennyi feltétel jelen korunkban adott, még öngyilkos merénylokbol is sajnos túlkínálat van. Egy ilyen jellegu csele kmény felderítési, elhárítási és kezelési lehetoségei viszont szukösek. A terrorizmusról, annak embertelen és irracionális világáról rendelkezésre álló ismeretünk és tudásunk mind-mind azt támasztja alá, hogy a terrorizmus jelen korunkban az emberiség békéjét és biztonságát fenyegeto egyik legnagyobb veszélyforrás, mely ellen, illetve melynek megszüntetéséért folyamatos, összehangolt, nemzetközileg is egyeztetett küzdelmet kell vívni. Ebben pedig a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak is van helye, de nem 9
mindegy, hogy ezt milyen átgondoltan és célszeruen, nem a mindenáron bizonyítás kényszerétol hajtva tesszük.
A SZÁRAZFÖLDI EROK ALKALMAZÁSI LEHETOSÉGEI A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEMBEN A terrorizmus elleni küzdelem egy rendkívül bonyolult, összetett tevékenységi rendszer, mert: — Egyrészt magába foglalja a terrorizmus fogalmának, jellegének, jellemzoinek és gyökereinek, okainak megfogalmazását és meghatároz ását, feltárását, fejlodésének, alakulásának folyamatos figyelemmel kísérését, az ismeretek rendszerezését és azok szükséges mértéku és módú közreadását. — Másrészt magába foglalja az ellene történo küzdelemre vonatkozó, lehetoség szerint konszenzusos politikai döntést, a szüks éges jogi, nemzetközi, szervezeti személyi, anyagi-technikai feladatok meghatároz ását, és feltételek biztosítását, az érintett szervezetek közötti hazai és nemzetközi együttmuködést, a társadalom és a lakosság támogató egyetértését, ennek megtartását. — Harmadrészt pedig magába foglalja a válság és konfliktuskezelésre, katonai, rendori, titkosszolgálati stb. tevékenységekre kidolgozott elméletek alapján a ténylegesen tervezett, elokészítés alatt álló, vagy már bekövetkezett terrorcselekmények megelozését, megakadályoz ását, elhárítását és felszámolását, a veszélyhelyzetek megoldását, a következmények kezelését is tartalmazó konkrét, végrehajtásra kerülo egyedi intézkedéseket és tevékenységeket. (Konkrét intézkedések széles skálán mozognak, az autóba rejtett pokolgép hatástalanításától a talib rendszer fegyveres erovel történo megdöntéséig terjedhetnek.) A terrorizmus elleni küzdelem a fentiek alapján nem lehet csak egy ne mzet vagy ország, csak egy szervezet vagy intézmény feladata, nem lehet csak rendori, csak katonai, csak titkosszolgálati feladat, hanem a nemzetközi ka pcsolatok és a társadalmi élet és lét minden személyének és szervezetének részt kell venni ebben a küzdelemben, mert valamennyien érintetté és veszélyeztetetté válhatnak. (Csak címszavakban: túszokká váló személyek és hozzátartozóik, terrorcselekmények vétlen áldozatai, a légi közlekedés, a vállalatok, ipari szervezetek, az okmányvédelem, a kommunikáció, közegészségügy, állami intézmények, katonai, belügyi objektumok stb.) Az azonban, hogy egyes személyek, szervezetek, intézmények milyen módon és milyen nagyságrendben veszik ki részüket a terrorizmus elleni 10
küzdelemben, természetesen mindenkor függ a jogszabályoktól, a szervezetek rendeltetésétol, feladataitól, felkészültségüktol és természetesen a terrorizmus helyzetétol, a terrorszervezetek aktuális tevékenységétol. Legfontosabb azonban mindig a szoros központi (kormányzati) irányítás, cél- és feladat meghatározás, különbözo szervezetek együttmuködésének irányítása és biztosítása a terrorizmus elle ni küzdelemben aktuálisan fo feladatot végreha jtó szervezetek segítése érdekében.
A szárazföldi erok terrorizmus elleni alkalmazásának egyes jogi kérdései A terrorizmus elleni küzdelemben résztvevo erok és szervezetek közül az MH és különösen a szárazföldi csapatok olyan feladatok végrehajtásában vehetnek részt, melyekre jogi lehetoségeik adottak és biztosítottak, felkészültségük, kiképzettségük, szervezetük, felszerelésük, irányítási rendszerük és eszközeik pedig képessé teszik oket. Az MH szárazföldi csapatai békében alapvetoen kiképzést folytatnak, politikai döntés alapján részt vesznek az Alkotmányban meghatározott minos ített idoszakok — rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, és az Alkotmány 19/E. §-ban bekövetkezett események — katonai védelmi feladatainak végrehajtásában, háborúban pedig harcolnak vagy harccal kapcsolatos tevékenységeket hajtanak végre. A szélesebb értelemben vett válság, vagy az esetlegesen a fegyveres ero alkalmazásának szükségességével fenyegeto konfliktushelyzet, me lybe a terrorizmus is beletartozhat az állam és a társadalom életében egyaránt a normálistól eltéro állapot. Ezek kezelésére alaptörvényünk az Alkotmány megfelelo módon intézkedik, azt szabályozza. A válság és a fegyveres erok alkalmazását szükségessé tevo helyzetek kezelésére és meghatározására az Alkotmány a „minosített idoszak” kifejezést alkalmazza. Lakatos László „A védelmi igazgatás sajátosságai minosített idoszakokban” címu szakdolgozata (Államigazgatási Foiskola könyvtára, Budapest) szerint a m inosített idoszak: „az állam életének kivételes idoszaka, amelyben az Alkotmányban meghatározott feltételek teljesülése esetén rendkívüli jogrend és kivételes hatalom( rendeleti kormányzás ) érvényesül.” A rendkívüli állapot kihirdetése a külso hatalom fegyveres támadása, vagy annak közvetlen veszélye esetén történhet. A szükségállapot kihirdetése az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, tová bbá az állampolgárok élet és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyezteto, fegyveresen, vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, eroszakos cselekmények, elemi csapás, ipari szerencsétlenség esetén lehetséges. 11
A veszélyhelyzet minosített idoszak bevezetésére akkor kerülhet sor ha az állampolgárok éle t- és vagyonbiztonságát veszélyezteto elemi csapás, illetve a következmények felszámolása, vagy a közrend és közbiztonság érdeke azt kívánja, hogy a Kormány különleges felhatalmazást kapjon a veszélyek elhárítására. A válság- és konfliktuskezelésben kiemelt szerepe van az Alkotmány 19/E.§-ának. Ez speciális feladatokat határoz meg a politikai és katonai vezetés, valamint a fegyveres erok részére, mert „Külso fegyveres csoportoknak Magyarország területére történo váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetoleg az ország területének a Magyar Honvédség légvédelmi és repülo készültségi eroivel való oltalmazására, az Alkotmányos rend és közbiztonság védelme érdekében a Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint — a támadással arányos és erre felkészített erokkel — a szükségállapot vagy rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles. A Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedésérol haladéktalanul tájékoztatja az Országgyulést, a köztársasági elnököt a további intézkedések megtétele érdekében.” (A kormány ezzel ka pcsolatos feladatai egy titkos kormányhatározatban kerültek részletesen me ghatározásra. Ennek ismertetésére a tanulmányban nincs mód.) Az MH szárazföldi csapatainak a terrorizmus elleni küzdelembe történo hazai bevonási lehetoségére ezen meghatározások adnak megfelelo jogi alapot, de megítélésem szerint csak akkor, ha a terrorizmus elleni harccal egyértelmuen megbízott rendorség eroi erre nem elegendoek. A katonai ero alkalmazásának részletes jogi szabályozását azonban célszeru lenne kidolgozni. Nem titkos kormányhatározatra, hanem olyan szabályozásra is szükség van, amit a végrehajtó katonák ismerhetnek, megtanulhatnak.
A szárazföldi erok terrorizmus elleni alkalmazásának katonai ké rdései A szárazföldi csapatok felkészítése és felszerelése hagyományos fegyveres tevékenységek végrehajtására történt eddig, s ezután is alapvetoen erre történik majd, de egyre nagyobb szerepet fog majd kapni a nem hagyományos fegyveres tevékenységre történo felkészítés kérdésköre is. Egy sorozott, jelentos részben rövid szolgálati idovel rendelkezo hadsereg felkészítése szükségszeruen, periódusos rendszerben, ismétlodo jelleggel (az általános katonai kiképzés mellett) csak a legfontosabb hagyományos harctevékenységekre (védelem és támadás) történo felkészítést foglalhatja magában. A bonyolultabb, összetettebb, nem hagyományos katonai muveletre történo felkészülést csak a hosszabb szolgálati idovel rendelkezo, a katonai szolgálatot élethivatásnak, vagy állandó munkának tekinto személyi állo12
mánnyal rendelkezo önkéntes, hivatásos hadero képes végrehajtani, s az ilyen jellegu feladatokat eredményesen teljesíteni. A szárazföldi csapatok jelenleg átmeneti állapotban vannak. Kötelékeikben egyidejuleg van jelen a sorozott és az önkéntes állomány. Egyes alegys égek ugyan már csak állandó állománnyal rendelkeznek, de ezek hazai alka lmazása bizonytalan, mert más nemzetközi feladatokban történo részvételre vannak kijelölve, illetve költségtakarékossági okokból nincsene k teljes állományra feltöltve és teljesen felszerelve, alkalmazásuk elott-alatt szükséges megerosítésük, feltöltésük, összekovácsolásuk. Alapvetoen jelenlegi állapotukban a szárazföldi csapatok képesek hagyományos védelemre és támadásra, tuzzel történo pusztításra, manoverekre stb. Kevéssé alkalmasak és képesek azonban jelenleg olyan nem hagyományos katonai tevékenységekre és harcmódokra önállóan, vagy más erokkel (rendorség, határorség) együttmuködve, mint a területzárás, területellenorzés, blokkírozás, ku tatás, üldözés, csapda, leshely, személy orzés- és védelem, tömeges migrációkezelési részfeladatok, objektum orzés, biztosítás keretein belül az ellenséges felderíto diverziós csoportok és ügynökök, valamint terrorcsoportok elleni harcra. Az ilyen feladatokra történo nem kello mélységu felkészítés problémáit már 1998-ban feszegették Szép László és Felházi Sá ndor „A területellenorzés, mint a szárazföldi csapatok tevékenységének új eleme” c. tanulmányukban. (Hadtudomány, VIII. évj. 1998/4. szám 108-114. old.). Túl sok elorelépés nem történt ebben a kérdésben. A még érvényben lévo harcszabályzat eloírásai szerint a békében nem élo területvédelmi alegységek feladata a „részvétel légideszant, terrorista és diverziós felderíto csoport felderítésében, megsemmisítésében, illetve felszámolásában”, illetve a komendáns szolgálat „harcol az ellenség felderíto, diverzáns csoportjai és ügynökei ellen”, de a harcszabályzat bovebben nem foglalkozik a feladatokkal. A magyar hadero átalakítása kapcsán elkészült, elfogadott vagy már kidolgozott, de még csak tervezetként létezo katonai és fegyvernemi doktrínák rendszerében már jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a nem hagyományos katonai muveletekre történo felkészítés és alkalmazás gyakorlati kérdései, de ez még nem állt össze egy te ljes rendszerré, nem került még elfogadásra a ne mzeti biztonsági stratégia és a nemzeti katonai stratégia és ezért a végrehajtásra kidolgozott katonai doktrína rendszerek is csak ideiglenes tervezetnek tekinthetok. A szárazföldi csapatok a „SZABLYA-2002” fn. gyakorlat elso részének keretében — a gyakorlat elgondolását kidolgozó ZMNE munkacsoport feltevése alapján — gyakorolták a határterületeket fenyegeto konfliktushelyzet-
13
ben a terrorista, felderíto és diverziós csoportok elleni század-, zászlóalj ereju harccsoportok alkalmazásának lehetoségeit. A feltétlen üdvözlendo szándékokon túl azonban azt is látni kell, hogy bizonyos kérdések elméleti kidolgozása és gyakorlati alkalmazása még nem volt teljes. Az egészet tisztán katonai muveletként tervezték, és vezették, hiányzott a valós együttmuködés megjelenítése a határorséggel és a rendorséggel. A terrorizmus és a terrorcsoportok elleni harc csak célként szerepelt és lényegében csak a határon beszivárgott felderíto és diverziós csoportok elleni megerosített és a légiero által támogatott század-, zászlóalj ereju harccsoportok tevékenységében nyilvánult meg. (Ezt a gyakorlati feladatot azo nban új elemeket alkalmazva dinamikusan és igen jó szinten hajtották végre.) Ez azt is példázza, hogy a hadseregen belül egyelore még rendkívül nagy bizonytalanság övezi ezt a kérdést. A HVK foleg a terrorizmus elleni harc keretén belül a készenlét fokozása rendszerében a terrortámadás megelozésének és megakadályozásának passzív védelmi rendszabályai kidolgozására fekteti a fo hangsúlyt. A szárazföldi erok parancsnoksága a passzív rendszabályok kidolgozásán túl a készenléti és készültségi erok század-, zászlóalj ereju harccsoportok aktív alkalmazásának kérdéseire összpontosít, a légiero pedig az ún. „renegát repülogépek” elleni tevékenység kérdéseit helyezi a középpontba. Ezek a tervezo, elokészíto és kidolgozó munkák ösztönösen vagy tudatosan arra irányulnak, hogy a katonai elméletben és gyakorlatban a ködösen hangzó „terrorizmus elleni küzdelem” fogalmát és tartalmát konkrét, végrehajtható, begyakorolható gyakorlati katonai feladatokként határozzák meg. Ebben a gyakorlati értelemben a MH eroi nem a „terrorizmus elleni kü zdelmet” vívják, amit nehéz katonai nyelvezetre lefordítani, hanem adott esetben a hagyományos, de inkább dönto részt a nem hagyományos katonai muveletek és a különleges hadviselés keretein belül, katonai szakmai feladatokat teljesítve vesznek részt a terrorizmus elleni küzdelemben, annak egyik lehetséges katonai feladatait végrehajtva, a küzdelemnek azt a szeletét, melyre más szervezetek nem képesek, melyre ok a legmegfelelobbek. A terrorizmus elleni küzdelem fogalma és tartalma nemzetközi vagy hazai politikai szándék, döntés és akarat, lényegében a komplex biztonsági tevékenységi rendszer része, a végrehajtás katonai része pedig ezen belül, ne mzetközi vagy nemzeti erovel végrehajtott katonai muvelet, annak minden sajátosságával, törvényeivel és tapasztalataival. Ezek alapján tekinthetjük úgy, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben az MH szárazföldi csapatai az MH más eroivel együttmuködve nem hagyományos katonai muveleteket és a klgs. hadviselés keretébe tartozó muveleteket végrehajtva vehetnek részt.
14
Terrorizmus elleni közvetett küzdelem a nem háborús katonai muveletek révén A NATO csatlakozásunkkal még inkább elotérbe került a Magyar Honvédség eroinek alkalmazási lehetosége a nemzetközi béketeremto és fenntartó tevékenységekben. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt években, évtizedekben ezen a területen Vietnámban, Cipruson, a Sínai-félszigeten, a Perzsa-öbölben, az IFOR, SFOR és KFOR missziókban már hasznos és értékes tapasztalatokat szereztünk. A nemzetközi béketeremto és fenntartó tevékenységeknek a terrorizmus elleni küzdelemben is jelentos a szerepük, mert a terrorizmus oka inak tekintett politikai, etnikai, vallási, nemzetiségi konfliktusok kezelésére is szolgálnak. Nem szorul bovebb magyarázatra az a tény, hogy a Magyar Honvédség létszáma, nagysága, és felszereltsége miatt önmagában nem, csak más ne mzetek eroivel képes részt venni nemzetközi béketeremto és fenntartó tevékenységekben, igaz ekkor is csak igen korlátozott mértékben. Alapelvként ezt elfogadva célszerunek látszik, ha nem mi dolgozunk ki ilyen helyzetekre teljesen új alkalmazási elveket, hanem a NATO által már kidolgozott, elfogadott, illetve a gyakorlatban már bevált elveket vesszük át és azokhoz igye kszünk alkalmazkodni, természetesen saját nemzeti tapasztalataink, törvényeink és sajátosságaink alapján. A kidolgozott eljárások átvétele azért is célszeru, mert az ENSZ vagy más nemzetközi szervezetek sajá t erokkel nem rendelkezve foként a NATO tagállamok eroire fognak támaszkodni. A NATO elvek szerint a béketámogató muveletekhez tartoznak (alapveto irodalomként felhasználva Dr. Lüko Dénes „A légiero és a NATO integráció” c. ZMNE tankönyvét, Greger Média Kft. Budapest, 2000.): — konfliktus megelozés; — béketeremtés (foként diplomáciai eszközökkel); — békefenntartás (polgári és katonai erokkel); — békeérvényesítés (foként katonai erokkel); — békeépítés; — humanitárius muveletek. Ezen béketámogató muveleti fajtákban (típ usokban) a katonai erok alkalm azásának elméleti kidolgozását az amerikai és NATO szakértok végrehajtották, az a katonai gondolkodásban a MOOTW mozaikszóval lett elfogadva. A NATO nem háborús katonai muveleteinek (Military Operations Other Than War, továbbiakban MOOTW) célja, hogy megteremtsék a békét és megelo zzék a háborút. A katonai muveleteket politikai célokra, politikai megfontolások alapján hajtják végre, s katonai jellegük másodlagos sze mpont. A MOOTW gyakorlatilag az alábbi muveleti fajtákra osztható: 15
Jellegzetesen fegyveres muveletek. Ilyenkor a szárazföldi eroket hagyományos értelemben alkalmazzák, mégpedig a béke megteremtéséhez és fenntartásához szükséges katonai akc iók végrehajtására. Muveletek fajtái: — szankciók végrehajtása; — tiltott zónák kijelölése; — hajózás biztosítása; — csapás és váratlan támadás. Kombinált muveletek. Ezen muveleteket mind fegyveres, mind fegyvernélküli muveletekként lehet tervezni és végrehajtani, az alkalmazás körülményei, az adott helyzet dönti el, hogy milyen alkalmazásra kerül sor. Muveletek fajtái: — terrorizmus elleni harc; (ennek kiemelése célszeru ebbol a rendszerbol) — drogellenes muveletek; — nem harcoló személyek evakuálása; — béketámogató muveletek ( ezen belül a békekikényszerítés és a bék efenntartás ); — kimentési muvelet ek. Nem fegyveres muveletek. Alapvetoen nem harccal végrehajtásra tervezett muveletek tartoznak ide, de mindvégig figyelembe kell venni az esetleges fegyveres muveletre való áttérés lehetoségét. Muveletek fajtái: — fegyverzet ellenorzés támogatása; — belföldi támogató muveletek; — nemzetközi humanitárius segítségnyújtás; — nemzeti segély; — erodemonstráció; — felkelés támogatása. A MOOTW elveinek kidolgozása óta eltelt ido azonban szükségessé teszi ennek az elméleti rendszernek az átgondolását és a terrorizmus elleni küzdelem kiemelését ebbol a körbol, önálló muveleti tevékenységgé alakítását, sajátos rendszerként történo kezelését, mely korunkban várhatóan a NATO egyik elsodleges feladatává válik. A nemzetközi terrorizmus elleni harc ilyen szintu fontosságra történo emelése mindenképp magával hozza majd az ennek végrehajtására vonatkozó szövetségi és az arra épülo nemzeti katonai elméletek új szempontú és megközelítésu kidolgozását, a doktrínarendszerek változását, a katonai gyakorlat módosulását.
16
Terrorizmus elleni közvetlen küzdelem a különleges hadviselés eroi és módszerei révén Nem tévedhetünk nagyot, ha a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem új elméleteinek kidolgozásáig és rendszerré válásáig ennek a kérdésnek elébe menve a terrorizmust és a terrorszervezetek elleni küzdelmet a katonai kö zgondolkodásban teljesen elfogadott különleges hadviselés keretén belül is vizsgáljuk. A különleges hadviselés és az ellene folytatott harc elmélete egyrészt alapvetoen kidolgozott, másrészt az ilyen feladatokra alkalmas szervezetek a fejlett államok hadseregében megtalálhatók, azok szerves részét képezik. Az is igaz, hogy a speciális erok vagy ilyen feladatokra is alkalmas erok létét, alkalmazásuk elveit és gyakorlatát az államok fegyveres eroi különösebben nem propagálják, a lényeget igyekeznek elkenni, elkendozni. Történelmi, hadtörténelmi példák sora utal a különleges hadviselés eroire, módszereikre, eredményeikre. Természetesen minden ilyen eset egyúttal a különleges erok elleni tevékenységek rendszerére is rámutat, hiszen minde nkor hajtottak végre muveleteket különleges feladatokat végrehajtó erokkel szemben. A teljességre törekvés nélkül szeretném ezzel összefüggésben megemlíteni a magyar-török végvári harcok történetét, Thököly és Rákóczi kurucainak cselvetéseit és portyázásait, a magyar huszárság tevékenységét Hadik András tábornagy és Simonyi József ezredes irányítása alatt, Robert Rogers ornagy rangerjeit, a XX. századi gyarmati és függetlenségi háborúk történetét, a II. világháborús szovjet partizánmozgalom tapasztalatait, a II. világháborús német fegyveres erokhöz tartozó Abwehr és Waffen SS különítmények tevékenységét, a brit SAS kommandók tevékenységét a Falkland-szigeteken, az öböl-háborúban, Írországban vagy a világ más részein, de az amerikai külö nleges erok is szélesköru tapasztalatokat szereztek Vietnamban, a Távol-Kelet más országaiban, Közép- és Dél-Amerikában egyaránt. Modern korunkban a NATO-ban foként az amerikai tapasztalatok átvétele révén részletesen kidolgozásra került a különleges hadmuveletek elmélete. Az AJP -01 (A) Szövetséges Összhaderonemi Doktrína VIII. fejezete fogla lkozik ezzel. (HVK Védelmi Tervezési Focsoportfonökség kiadványa, Budapest, 1999.). A doktrínában leírtaknál jobban, tömörebben nehéz lenne ezt meghatározni, ezért az ott leírt szöveget idézem szerkesztett változatban. A doktrína szerint a különleges muveletek olyan katonai tevékenységek, amelyeket különlegesen dolgoznak ki, szerveznek meg, különlegesen kiké pzett és felszerelt állomány hajt végre olyan muveleti módszerrel és módon, amely nem szabványos a hagyományos eroknél. Ezek a tevékenységek a katonai muveletek minden fajtájánál alkalmazhatók (békében, válság és konfliktus esetén) a hagyományos erok muveleteitol függetlenül vagy azokkal 17
egyeztetve katonai, politikai, gazdasági és lélektani célok elérése érdekében. Katona -politikai szempontok megkívánhatják a rejtett vagy titkos módszerek alkalmazását és bizonyos fokú fizikai, politikai kockázat felvállalását, amely nem velejárója a hagyományos muveleteknek. A különleges muveleti feladatok A különleges felderítés nemzeti és szövetséges hadszíntéri felderíto adatok összegyujtési eszközeit és rendszereit tartalmazza, hadászati és hadmuveleti vonatkozású különleges, pontosan meghatározott és idoszeru információk megszerzésével. Ez tartalmazhat más információszerzési eljárást, ahol az idojárás, a terület álcázása, ellenséges ellentevékenység és/vagy más rendelkezésre álló, a rendszer kényszerítoleg ezt eloírja. A különleges felderítés humán információszerzési feladat, ami az ellenséges, a nem baráti vagy politikailag érzékeny területeken „célon tartja a szemét”. A különleges muveleti erok ezeket a feladatokat önállóan vagy hagyományos muveletek támogatásaként hajthatják végre. Felhasználhatják a fejlett felderíto vagy megfigyelo technikákat és berendezéseket és/vagy kifinomult titkos információszerzési módszereket és különleges eszközöket alkalmazhatnak. Közvetlen akció (Direct Action – DA) Közvetlen akció muvelet vezetésekor az egységek a rajtaütés, a lesállás, a közvetlen roham módszerét haszná lhatják loszerraktárak és más eszközök ellen; támadást vezetnek távolról (stand-off) a tengerrol, szárazföldi vagy légi platformról történo tüzeléssel; nagypontosságú pusztító eszközök végso célba irányítását végzik és önálló szabotázs akciókat vezetnek. A közvetlen akció muvelet általában terjedelemben és idotartamban korlátozott, és rendszerint egyesül a közvetlen célterületrol történo tervezett kivonulással. Ilyen feladatokat a különleges hadviselési erok önállóan vagy hagyományos hadmuvelet támogatásakor hajthatnak végre, ezek az erok a különleges, pontosan meghatározott és gyakran hadászati vagy hadmuveleti jelentoségu, meghatározott idore végrehajtandó célok elérésére tervezettek. A muveleteket gyakran a harcászati fegyver-rendszerek hatótávolságán, és a hagyományos erok csapásmérési képességén kívül hajtják végre. Katonai segítségnyújtás: A különleges muveletek tartalmazhatják a baráti és szövetséges erok katonai segítségnyújtását (Military Assistance – MA) békében, válságban vagy háborúban. Ez az ellenálló eroknek vagy a hazai katonai vagy félkatonai eroknek nyújtott közvetlen vagy közvetett segítség formájában valósul meg. A demokratikus társadalmat védi a felforgatás, törvénytelenség és felkelés ellen. Az MH különleges erokkel jelenleg nem rendelkezik, azonban ezen feladatok egy részére a meglévo könnyu vegyes ezred és a felderíto zászlóaljak alkalmasak lehetnek. Ezért foként ezen kötelékek ilyen irányú képességeinek 18
erosítését célszeru végezni. Reálisan néhány éven belül számolnunk kell arra, hogy szövetségeseink ilyen erok bevetését is elvárják tolünk, ezért célszeru felkészítésüket idoben megkezdeni. Nem lehet mindig csak orvos csoportokat, muszaki kötelékeket és logisztikai, valamint biztosító alegységeket küldenünk, elobb-utóbb aktív harcos erok bevetésével is számolnunk kell.
ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A terrorszervezetek szervezeti felépítése, muködése és alkalmazásuk je llege ismeretében, ha elfogadjuk a terrorszervezetek korábban ismertetett, kissé önkényesnek tuno csoportosítását (magányos terrorista, kisebb terrorszervezet, közepes terrorszervezet, nagyobb terrorszervezet, terrorista vagy terrorizmust támogató állam) és ezzel összevetjük a szárazföldi csapatok rendeltetését, szervezetét, fegyverzetét és harceljárásait azt látjuk, hogy a két rendszer csak korlátozottan vetheto össze egymással, a közöttük lévo különbségek csak kevéssé teszik lehetové a hadsereg egészének alkalmazását a terrorizmus ellen. A terrorizmus elleni küzdelem passzív (defenzív) védelmi rendszabályait, mint egyik lehetséges küzdelmi módot természetesen a szárazföldi eroknél is ki kell dolgozni és ezt begyakoroltatni. Lehetoség szerint arra kell törekedni, hogy a hadsereg, mint a terrorizmus egyik lehetséges célpontja, a terrorizmus elleni küzdelemben legalább képes legyen önmagát, objektumait, eszközeit, személyi állományát megvédeni a terrortámadásokkal szemben. Ezen pa sszív védelmi tevékenységben a hadsereg természetesen azért számíthat a nemzetközi együttmuködésre, a rendorség, a határorség és a nemzetbiztonsági szolgálatok, különösen a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok aktív együttmuködésére és segítségére. Ez kiterjed az objektumok külso biztosításának me gerosítésére, veszélyhelyzetek, jelenségek elozetes jelzésére, közös védelmi rendszabályok betartására, következmények felszámolásában történo részvételre. A rendszabályok elokészítése és kidolgozása megtörtént, azt elrendelés esetén végrehajtandó formában az alakulatok megkapták. A terrorizmus elleni küzdelem aktív (offenzív) rendszabályainak cselekvo végrehajtásában a szárazföldi csapatok lehetoségei azok honi területen történo alkalmazásában korlátozottak és szelektívek. Bizonytalan azért a jogi háttér is. Egyértelmuen sem az Alkotmány, sem a Honvédelmi Törvény nem teszi a honvédség elsodleges feladatává a terrorizmus elleni harcot (küzde lmet). Ez a törvények szerint elsosorban rendori és nemzetbiztonsági szolgálati feladat.
19
A jogi problémák mellett még nagyobb hangsúllyal esik latba az alkalm azás célszeruségének kérdése. Van-e egyáltalán honi területen olyan reális terrorveszélyeztetettség, amely a hadsereg bevetését igényli? A szárazföldi csapatokat nem városokban és egyedi, pontosan nehezen meghatározható célpontok ellen kell bevetni. A hadsereg bevetése csak közepes, de inkább nagy terrorista szervezetek, illetve terrorista vagy a terrorizmust támogató államok ellen célszeru. Ilyen szervezetek és terrorista vagy terrorizmust támogató államok a közvetlen környezetünkben nincsenek, ezzel a veszéllyel jelen korunkban belátható ideig határaink mentén reálisan nem számolhatunk. Ezért inkább eroinket nem a honi területen, hanem inkább a nemzetközi erok keretében országhatáron kívül történo alkalmazásra lenne célszeru felkészíteni, terrorista ellenes muveletek lehetoségét ott számításba ve nni. Éppen ezért nem ind okolt honi alkalmazásra aktív erok felkészítése. A terrorizmus ellen hazai területen elsosorban védelmi intézkedések és rendszabályok kidolgozása és alkalmazása a célszeru. A készenléti és készültségi szakasz, század és zászlóalj ereju harccsoportok felkészítése az új elvek ala pján a válságkezelés feladataira, a már megkezdett jó úton azonban természetesen folytatható és kell is folytatni. A terrorizmus elleni aktív küzdelemre történo felkészítést foként a felderíto zászlóaljak és a könnyu vegyes ezred tekintetében célszeru folytatni. A terrorizmus elleni harc kérdéseinek mindenképp jelentos szerepet kell kapnia a nemzetközi békefenntartó missziókban résztvevo kötelékek felkészítésénél is. A fentieken túl generálni, támogatni kell a terrorizmus elleni harc tanulmányozását, az új módszerek keresését. A szövetséges és az azon kívüli katonai együttmuködés keretében célszeru tisztjeinket és tiszthelyetteseinket beiskolázni ilyen képzést nyújtó intézményekbe, tanfolyamokra. Célszeru lenne külföldi elméleti és foként gyakorlati szakembereket (ormestertol az alezredesig) hívni meg gyakorlati bemutatók megtartására, kiképzési foglalkozások, tanfolyamok vezetésére. Fogadókészség esetén esetleg célszeru lenne külföldi államok haderejéhez tisztek, tiszthelyettesek kiküldése a terrorizmus ellenes katonai muveleteket végzo speciális katonai szervekhez. A tanintézeti képzésben, a tisztek és tiszthelyettesek továbbképzésében nagyobb hangsúllyal kellene szerepeltetni és oktatni a terrorizmus elleni muveletek kérdéseit. Célszeru lenne ebbe bevonni a KBH, a KFH, a rendorség és a határorség tisztjeit és oktatóit is. Nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de még szeretném jelezni, hogy a katonák nem szeretik a terrorizmus elleni harc kifejezést, mert a harc kifejezés erkölcsileg felemeli az azt megvívó személyt, a „harcost”. Nem akarnak a 20
katonák terroristákkal egy szinten lenni, szerintük az ártatlan áldozatokat válogatás nélkül gyilkoló terrorista nem érdemli meg a harcos megnevezést. Ezt igyekeztem a tanulmány készítése során figyelembe venni.
FELHASZNÁLT IRODALOM Szakmai tudományos közlemények, a KBH és a MH TSZ kiadványa Budapest 2002. május 28. Szép László — Felházi László: „A terület-ellenorzés, mint a szárazföldi csapatok tevékenységének új eleme” Hadtudomány VIII. évfolyam 1998/4. AJP-01(A) Szövetséges összhaderonemi doktrína 1998. szeptember A HVK védelem tervezési focsoportfonökség kiadványa Budapest 1999. 1994. évi XXXIV. törvény a rendorségrol Lüko Dénes: A légiero és a NATO integráció. ZMNE tankönyv, Greger Média Kft. Bp. 2000. Kiss Jeno, Horváth István: A Magyar Köztársaságot fenyegeto kihívások és veszélyek kezelésének katonai eszközei és feladatai. ZMNE jegyzet, 1999. Siposné dr. Kecskeméthy Klára, dr. Szternák György, Zimán Ferenc: A válságok kialakulása, lehetséges formái és a válságkezelés elméleti ala pjai, valamint a fegyveres erok és a rendvédelmi szervezetek feladatai a válságkezelés során. ZMNE jegyzet 1996. Koszegvári Tibor: A biztonságot fenyegeto kihívások és veszélyek. Hadtudomány, 1996. október 3. szám. Kurta Gábor: Hazánk biztonságát érinto potenciális veszélyhelyzetek és veszélyforrások. Akadémiai Közlemények 1995/208. szám. 94/1998. ( XII.29. ) Országgyulési Határozat „ A Magyar Köztársaság biztonság és védelempolitikai alapelveirol.” A Szövetség stratégia i koncepciója. Elfogadva az Észak-atlanti Tanács 1999. április 23.24-i Washington D. C. -ben tartott ülésén. NATO tükör- Dokumentáció 1999. Nyár. A nemzeti biztonsági és katonai stratégia elméleti és gyakorlati ké rdései Dr. Szternák György, egyetemi jegyzet, ZMNE Hadászati Tanszék, Budapest 1999. 1995. évi XXV. törvény a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálata iról
21
