MŰSZAKI ZÁRAK ALKALMAZÁSA A TERRORIZMUS ELLENI HARCBAN

A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI HARC

KOVÁCS ZOLTÁN mk. százados, egyetemi adjunktus, ZMNE Műveleti Támogató Tanszék

MŰSZAKI ZÁRAK ALKALMAZÁSA A TERRORIZMUS ELLENI HARCBAN Míg a korábbi évtizedek terrorcselekményeit (robbantások, repülőgép eltérítések, emberrablások) olyan vallási vagy politikai meggyőződésű csoportok hajtották végre, melyeket egyértelműen be lehetett azonosítani, akárcsak a cselekménnyel elérni kívánt céljaikat, addig az utóbbi években a terrorista cselekmények jellemző vonásai markáns változásokon mentek keresztül. A legszembetűnőbb változások egyikének a terrorcselekményekkel járó áldozatok számának radikális növekedése tekinthető. Korábban a terrorakciókat — általában kézifegyvereket vagy robbanóanyagot felhasználva — úgy hajtották végre, hogy csak az elegendő és a cél eléréséhez feltétlenül szükséges emberáldozattal járjanak, míg napjainkban a cselekmények helyszínének és időpontjának megválasztásakor az egyik fő szempont, hogy minél grandiózusabb legyen az akció, minél nagyobb legyen a veszteségokozás, minél „véresebbek” legyenek a következmények (lásd: World Trade Center, spanyolországi vonatrobbantások).1 A másik megváltozott tényezőnek az elkövető csoportokat, illetve elérendő céljaikat tekinthetjük. A cselekményeket elkövető személyek, csoportok a korábban tapasztaltakkal ellentétben sokszor nem vállalják fel tettüket, rejtve maradnak, így a motivációjuk is ismeretlen, de legalábbis nem tisztázott marad. Nem változott viszont az eszköz, hogy félelemkeltéssel, a rend megzavarásával és a közvélemény nyomásának segítségével kényszerítsék ki, hogy az adott kormány vagy szervezet teljesítse a követeléseiket. Mint bevezetőmben említettem, a korábbi időszak terrorcselekményeinek egyik fő vonása volt, hogy a minimálisan szükséges veszteségokozás érdekében főleg kézifegyvereket és „hagyományos” robbanóanyagot használtak fel a terroristák. Az 1990-es évek közepétől azonban komolyan kell számolnunk a biológiai és vegyi eszközökkel végrehajtott cselekmények bekövetkezésének lehetősé1

Egyes források szerint míg az 1990–1994. és 1995–1999. közötti időszakokban a terrorcselekmények száma jelentősen nem tér el egymástól, addig a terrorakciók halálos vagy sebesült emberáldozatainak a száma 4000 főről 18 000 főre növekedett!

121

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

gével is, amely során a keletkező veszteségek már jelentős méreteket ölthetnek. Az „Aum Shinrikyo” szekta által a tokiói metróban 1994. júniusában és 1995. márciusában elkövetett terrorakciók során ideggázt alkalmazva a veszteség 19 halott és 5 500 sérült volt. Atomfegyverek vagy radioaktív anyagok alkalmazásával végrehajtott terrorakció napjainkig ugyan nem történt, azonban a tömegpusztító fegyverek ellenőrizhetetlen elterjedésének veszélye folytán véleményem szerint fennáll a lehetősége — akár a közeli jövőben is — az ilyen cselekmények bekövetkezésének. A Magyar Köztársaság polgárai számára a terrorizmus „velejárója”, a rombolt épületek, az elhunyt vagy súlyosan sérült áldozatok látványa egyelőre csak a médiában látott távoli esemény, amely az ország (esetleg a kontinens) határain kívül történt, közvetlen befolyással nincs az ország biztonságára, rendjére és életére. Ennek ellenére úgy vélem, hogy hazánk fegyveres szerveinek, köztük a Magyar Honvédségnek is fel kell készülnie a terrorcselekmények megelőzésére és elhárítására, illetve amennyiben mégis bekövetkezik a terrorakció, annak kezelésére, valamint a következmények csökkentésére és felszámolására.

A MAGYAR HONVÉDSÉG MŰSZAKI CSAPATAINAK RÉSZVÉTELE A TERRORIZMUS ELLENI HARCBAN A NATO stratégiai koncepciója szerint a szövetséggel szembeni új kihívások egyikét a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc jelenti. E feladat militáns vonzatai az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkének hatálya alá nem tartozó katonai műveletek végrehajtásával valósulnak meg. Ezen katonai feladatok véleményem szerint két fő területre csoportosíthatók: ⎯ olyan „védelmi” jellegű (passzív) rendszabályok és tevékenységek, amelyekkel az emberek (vagy a személyi állomány), az épületek és létesítmények (vagy fontos objektumok) sebezhetősége, a keletkező veszteség mértéke csökkenthető; ⎯ olyan „támadó” jellegű (aktív) rendszabályok és tevékenységek, amelyekkel a terrorcselekmények bekövetkezése megelőzhető, megakadályozható. Mivel a katonai kötelékek napjainkban és a jövőben is aktív részesei a terrorizmus elleni harcnak, tevékenységüket, „harcukat” támogatni kell. A támogatási feladatok magukba foglalják a műszaki szakcsapatok által végrehajtandó műszaki támogatási rendszabályokat is, melyeket a NATOterminológia négy nagy feladatkörbe csoportosít (lásd: 1. sz. ábra). 122


A MŰSZAKI TÁMOGATÁS FELADATAI

MOZGÁSTÁMOGATÁSI FELADATOK

MOZGÁSAKADÁLYOZÁSI FELADATOK

TÚLÉLŐKÉPESSÉG FENNTARTÁSÁNAK FELADATAI

INFRASTRUKTURÁLIS FELADATOK

1. sz. ábra. A műszaki támogatás feladatainak csoportosítása2 A műszaki támogatás magában foglalja mindazon speciális szaktevékenységeket, melyeket a katonai műveletek során műszaki feltételként meg kell teremteni az alkalmazásra kerülő katonai kötelék sikeres feladat-végrehajtásához. A fenti meghatározásnak megfelelően, a műszaki támogatási tevékenységek megszervezésének és végrehajtásának céljai lehetnek a rendszeresített, vagy pedig az adott feladathoz rendelkezésre álló műszaki-technikai eszközök, harcanyagok, felszerelések és anyagok tervezett, összehangolt és célirányos alkalmazásával: ⎯ fenntartani és fokozni a támogatott katonai kötelék és a saját erők mozgás, akadályleküzdő- és túlélőképességét; ⎯ akadályozni az ellenség erőinek mozgását, manővereit és tevékenységét; ⎯ részt venni a katonai infrastrukturális, környezetvédelmi és kárelhárítási feladatok végrehajtásában. A műszaki támogatás feladatai tehát a terrorizmus elleni harc katonai feladatainak mindkét színterén megjelennek: a „védelmi jellegű feladatok” közé tartozhat például a szükséges védelmet biztosító létesítmények, erődítési építmények kialakítása, az álcázási rendszabályok foganatosítása, míg „támadó jellegű feladat” lehet a műszaki zárak telepítése, részvétel az ellenőrző-áteresztő pontok kiépítésében, vagy akár a műszaki szakfelderítés.

A TERRORIZMUS ELLENI HARC SORÁN ALKALMAZHATÓ MŰSZAKI ZÁRTÍPUSOK A szövetséges elvek alapján, a műszaki támogatáson belül — általam az 1. számú ábrán kiemelt — műszaki zárási szakfeladatok a mozgásakadályozási tevékenységek keretében jelennek meg.3 Műszaki zárak alkalmazását vélemé2 3

Készítette: Kovács Zoltán mk. százados. Szerzői megjegyzés: Műszaki zárásnak nevezem mindazon tevékenységek összességét, melyek során a katonai műveletek sikerének elősegítése érdekében különböző műszaki zártípusok kerülnek telepítésre, illetve létesítésre.

123


nyem szerint elsősorban a terrorcselekmények megelőzésének katonai feladatai során vehetjük számításba, döntően az objektumok védelmi rendszerének, a megfelelő hatékonyságú biztonsági zónának a kialakításakor. A kellően kiépített és ellenőrzés alatt tartott műszakizár-rendszer segítségével megakadályozható a fegyveres csoportok beszivárgása, a terrorcselekményhez felhasználni kívánt eszközök (robbanóanyag, ABV eszközök) bejuttatása az adott objektum területére. A fontos objektumok védelme érdekében véleményem szerint elsősorban a nem robbanó műszaki zárak egyes típusai létesíthetők, míg a műszaki aknazárak alkalmazását nem tartom célszerűnek.4 A nem robbanó műszaki zárak közül mind a járművek ellen alkalmazható (torlaszok), mind a személyek ellen alkalmazható (drótzár, jelzőzár, elektromos zár) műszaki zártípusok alkalmazhatók, a védeni kívánt objektum jellegétől és a számított veszélytényezőktől függően. A torlaszok főként a járművek mozgásának terelésére, vagy pedig megállítására szolgálnak. Megfelelő kialakításuk esetén a lánctalpas és a kerekes járművek nem képesek rajtuk keresztülhatolni, mert: ⎯ magasságuk meghaladja a járművek hasmagasságát és/vagy lépcsőmászó képességét; ⎯ nagy tömegük, vagy rögzítettségük következtében a járművek nem képesek maguk előtt „eltolni” azokat; ⎯ olyan terhelhetőséggel rendelkeznek, hogy a rájuk felfutó járművek „felülnek” és mozgásképtelenné válnak. Ahhoz, hogy egy járművet torlasszal megállítsunk, nem kell mindhárom feltételnek együttesen teljesülnie, „elegendő, ha pl. a zárelem magassága meghaladja a jármű hasmagasságát és olyan a terhelhetősége, hogy a rá felfutó jármű súlyának 50%-át képes megtartani”.5 A torlaszok lehetnek szükséganyagokból a helyszínen elkészítettek, illetve előre legyártott és készletezett zárelemek. Szükséganyagokból a helyszínen elkészíthetők többek között a döntött fatorlaszok; az épített torlaszok (akasztók, máglyák, gátak); a kőtorlaszok. Az ilyen jellegű torlaszok kialakításához minden eszköz felhasználható, pl. az összekapcsolt járművek, roncsok, egyéb már használhatatlan felszerelések. A tapasztalatok azt mutatják, hogy szükség esetén torlaszként hatékonyan alkalmazhatók még a 200 literes, kövekkel megtöltött fémhordók vagy egymásra helyezett gumiabroncsok, illetve a homokzsákokból kialakított bástyák is. 4

Szerzői megjegyzés: Nem háborús időszakban végrehajtott terrorakciók megelőzésére a robbanó műszaki zárak alkalmazása számos veszélyt rejt magában: egyrészt az aknákban elhelyezett robbanóanyag, másrészt az aknazár „vétlen” elműködtetése miatt. 5 Diószegi Imre–Véghelyi Tibor: Műszaki tanulmány a páncélozott harcjárművek mozgását akadályozó, nem robbanó műszaki záróeszközökről és zárrendszerekről. Tanulmány, Budapest, MH HTI, 1992, 25. o.

124


Békeidőszakban gyakrabban kerülhet sor az előre legyárott torlaszok alkalmazására, mely zárelemek kialakítása az alkalmazás közvetlen helyszínén általában nem oldható meg, illetve a legyártás idő- és eszközigényes feladat. Ilyen zárelemek lehetnek a fészekbe illeszthető acélszelvények, a fémsündisznó elemek (2. számú ábra), a vasbeton akasztók és a betontetraéderek. Közös jellemzőjük, hogy tömegük miatt a szállítás és mozgatás nehézkes, azonban a telepítésük, megfelelő gépesítettség esetén gyorsan megvalósítható.

2. sz. ábra. Összeszerelhető fémsündisznó6 A jelző zárak nem a terrorakciót végrehajtó személyek vagy járművek mozgásának közvetlen akadályozására, hanem annak jelzésére, felfedésére szolgálnak. A jelzőeszközök két alapvető csoportra tagolhatók: lehetnek egyedi- és rendszerben működő eszközök.7 Az egyedi eszközök főbb jellemzői közé a kis méret, néhány egyszerű érzékelő, gyors telepíthetőség tartozik. Működésüket tekintve lehetnek mechanikus, elektromos vagy elektronikus működtetésűek. A működtető szerkezet által kiváltott figyelmeztető jelzés lehet: 6 7

Forrás: Molnár Sándor nyá. mk. százados felvétele. Készült: 1999. 01. 30. Véghelyi Tibor: Műszaki tanulmány a jelzőaknáról. MH HTI, Budapest, 1994. alapján bemutatott felosztás.

125


⎯ hang (csengő, sziréna, pirotechnikai hangjelző); ⎯ füst (pirotechnikai porszóró, köd- és füstképző eszköz); ⎯ fény (lámpa, színes pirotechnikai elegyek különböző időtartamú égése a földfelszínen vagy — kilövő töltet alkalmazása esetén — a levegőben, eltérő magasságban); ⎯ ezek kombinációja. A leggyakrabban előforduló egyedi eszköz a jelzőakna vagy jelzőtöltet, amely széles körben elterjedt, olcsó, gyorsan és tömegesen telepíthető, visszatelepíthető, nehezen felderíthető. Az Irakban szolgálatot teljesítő magyar katonai alakulat is alkalmazza például a 3. sz. ábrán látható jelzőaknát a tábor védelme érdekében.

3. sz. ábra. A Magyar Honvédségben rendszeresített jelzőeszköz (FLITTER)8 A rendszerben működő eszközök közé sorolhatjuk az olyan jelzőeszközöket, amelyek elemei önállóan nem képesek üzemelni, illetve egyedi üzemeltetésük nem gazdaságos. Az ilyen eszközök fő jellemzői az érzékeny szenzorok (sze8

Forrás: Petes János nyá. mk. alezredes felvétele. Készült: Táborfalva, 2002. 09. 17.

126


izmikus, mágneses, infravörös), valamint olyan központi vezérlő és érzékelő egység, amelyhez rádión vagy vezetékes úton fut be a riasztás jelzése (pl. határvédelmi jelzőrendszer). A mechanikus működtetésű rendszereket olyan jelzőeszközök alkotják, amelyek az érzékelői által adott jelzést nem képesek nagyobb távolságra továbbítani és a jelzőhálózatot az egyes jelzőeszközök érzékelő szálai alkotják, melyek a jelzőeszközhöz továbbítják a mechanikai jelet (pl. elmozdulás, erőbehatás). A rendszer hátránya, hogy rendkívül nagy a „vakriasztás” lehetősége. A feszített botlódrótos rendszer esetében az időjárás (erős szél, letört faág, stb.) és a nagyobb testű állatok is könnyedén működtethetik a jelzőeszközöket. Az elektromos és elektronikus működtetésű rendszerek esetében az érzékelők általi jelzés nagyobb távolságra is továbbítható vezetékes vagy rádió hálózaton keresztül. Az ilyen rendszerek érzékelői általában TV vagy hőkamerák, infraszenzorok, illetve földfelszín alá telepített, nyomásra működő érzékelők. Előnyei közé tartozik, hogy pontosabb és megbízhatóbb, mint a mechanikus rendszerek, azonban költségkihatásai jelentősen meghaladják azokat. A kombinált jelzőrendszerek egyszerűbb mechanikus és elektromos, elektronikus működési alapelvű jelzőeszközök kombinációjaként hozhatók létre. A rendszer kialakításának előnye, hogy ötvözi a két alkotórendszer előnyeit és kiküszöbölheti a hátrányait. A rendszer elemei önállóan is alkalmazhatóak, ezáltal rendkívül széles döntési lehetőséget nyújtanak az alkalmazó számára az objektum, terület vagy terepszakasz jellegének megfelelő és ahhoz legjobban illeszkedő rendszer létrehozására, valamint a „vakriasztás” lehetősége is minimálisra csökkenthető az érzékelők kombinációjával. A drótzárak — melyek lehetnek helyhez kötöttek, vagy pedig hordozhatóak — képezik a személyek elleni nem robbanó műszaki zárak egyik leggyakrabban alkalmazott csoportját.9 A helyhez kötött drótzárakat egy meghatározott helyre, terepszakaszra, hosszabb időtartamra telepítik, ott fejtik ki akadályozó hatásukat. (Idesorolhatjuk például a különböző drótkerítéseket.) A hordozható (mobil) drótzárak közé tartoznak a dróthengerek (pl. GYODA), illetve dróthálók, melyek a feladat folyamán többször áthelyezhetők, könnyen mobilizálhatók. Elkészíthetők előzetesen, vagy pedig az alkalmazás helyszínén. Kiválóan alkalmazhatóak a kívánt területek, utak, objektumok gyors és megbízható lezárására, őrzés-védelmére. Az egyes drótzártípusokat általában kombináltan, egymást kiegészítve, erősítve alkalmazzuk (pl. drótkerítés a tetején dróthengerrel). A drótkerítés lehet egysoros vagy több sorból álló, attól függően, hogy milyen céllal hozzák létre és mekkora késleltető, lassító hatást várunk el tőle. 9

Részletesen foglalkozik e zárfajtával Kovács Zoltán: „Gondolatok a drótzárakról” című írása. In.: Műszaki Katonai Közlöny, Budapest, XI. évf., 2001/3–4. sz., 41–55. o.

127


Fontos szempontként merül fel az is, hogy milyen mérvű erő-eszköz, anyag, illetve időintervallum áll a rendelkezésre a zár létrehozására. A kialakított kerítések a magasságukat tekintve is széles skálán mozognak, de leggyakrabban 1,8–4,0 m közti értéktartományba tartoznak. Előnyük, hogy leküzdésük időigényes folyamat (főleg a többsoros kerítés), megbízható akadályt képeznek a gyalogos személyekkel szemben. Hátrányként kell figyelembe venni a kialakításához szükséges idő-, munkaerő- és anyagszükségletet. A dróthengerek egyaránt hatékonyan alkalmazhatóak a személyek és a járművek ellen, a felhasznált drót vastagságától, minőségétől függően. A dróthengerek képezik a leggyakrabban alkalmazott drótzár-típust, felhasználási lehetőségük rendkívül széleskörű. Különböző méretben alkalmazhatók, mind az átmérőjüket, mind a hosszukat tekintve. Lehetnek egy- vagy többsoros formában, egy- vagy többemeletes kialakításban, önálló zárelemként vagy pedig más zártípusok megerősítésére. Az ELEKTROMOS ZÁRAKAT egyes külföldi haderők ma is alkalmazzák, mi azonban nem rendelkezünk ezzel a zárfajtával. Az egykori Magyar Néphadseregben az ún. nagyfeszültségű szerelvény (NAFESZ) sokáig állt rendszerben, de az elektromos zárak létrehozásának módját, a telepítés menetét a kiképzés folyamán napjainkban már nem is oktatjuk! Az elektromos zárak viszonylag egyszerűen létrehozhatók olyan fémkerítések, dróthálók felhasználásával, melyek az elektromos áramot jól képesek vezetni. Ha valamely fontos, kiemelkedő katonai jelentőségű objektum, épület vagy terület őrzés-védelmét kell megszervezni és műszaki zárakkal biztosítani, hasznos lehet az elektromos zárak alkalmazása. Példaként említhető az orosz EZM elektromos zár, amelynek két típusát fejlesztették ki: a mobilt és a stacionert (EZM–SZ).10 Az előbbi 24 V-os akkumulátorról, míg az utóbbi akkumulátorról és hálózatról egyaránt működtethető. A készlet 1500–25000 V feszültségtartományban üzemel. Három fokozat választható ki: pusztító, feltartóztató, készenléti. Akkumulátorról üzemeltetve, egy feltöltéssel pusztító fokozaton mindkét készlet 24 óra, feltartóztató fokozaton az EZM 100 óra, az EZM–SZ 90 óra időintervallumban működőképes. Feltartóztató fokozatban a zárhoz érő behatoló, támadó súlyos, de nem halálos áramütést kap. Készenléti üzemmódba állítva, amennyiben más jelzőrendszerrel kombinálják, az elektromos zár elé kihelyezett jelzőműszer automatikusan bekapcsolja az előre beállított fokozatnak megfelelő feszültségértéket, ha behatolást észlel. Összegezve a műszaki zárak alkalmazásának lehetőségeit a terrorizmus elleni harc során megállapítható, hogy: 10

Dr. Lukács László: Gondolatok a fontos objektumok védelméről, különös tekintettel a műszaki zárak telepítésére. In. Műszaki Évkönyv 1995. Budapest, MH MŰF-ség, 1996, 206–207. o.

128


⎯ a műszaki támogatás egyes feladatai megjelennek az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó műveletek, köztük a terrorizmus elleni harc során; ⎯ a műszaki zárási tevékenység fontos szegmensét képezi a terrorcselekmények megelőzésére irányuló katonai feladatoknak; ⎯ műszaki zárak alkalmazására elsődlegesen a fontos objektumok védelme során kerülhet sor, ahol főleg a nem robbanó műszaki zárak egyes típusainak alkalmazása célszerű a biztonsági zóna kialakításához; ⎯ a műszaki zárak alkalmazása a személyek, csoportok beszivárgásának és a cselekményhez használni kívánt eszközök (járművek, fegyverek) objektumba történő bejutásának megakadályozásával megakadályozhatja a terrorcselekmény végrehajtását. A terrorfenyegetettség realizálásakor a fontos objektumok védelme érdekében javaslom az objektumok műszakizár-rendszerrel történő megerősítését, amelynek kialakításához a szükséges terveket már „békeidőszakban” célszerű elkészíteni.

129


130

MŰSZAKI ZÁRAK ALKALMAZÁSA A TERRORIZMUS ELLENI HARCBAN

Recommend Documents