105
Arcképcsarnok
Tari László
A SZÁMOK BŰVÖLŐJE: ZENTAY (HOFFMANN) DEZSŐ, A STATISZTIKUS Kevés olyan, statisztikával foglalkozó könyv jelent meg eddig nemcsak Magyarországon, de talán a világon is melyből sikerkönyv, divatos nevén bestseller lett az idők folyamán. Egy ilyen könyv összeállítójának nemcsak a száraz adatok és számok világában kell otthonosan mozognia, s azokkal mesterien bánni, de az írás művészetében is jártasnak kell lennie, hogy az adatok sokaságából olvasmányos és valós értékű könyvet tegyen az olvasó elé. Nem túlzás az a megállapítás, hogy eme összetett követelményeket csak egy ember volt képes felvállalni, az pedig a zentai születésű Hoffmann Dezső statisztikus, szerkesztő és közíró volt. Zentay (Hoff mann) Dezső dr. 1888. április 27-én született Zentán, a Tóparti utca 136. szám alatt (ma szintén Tóparti utca 11. sz.).1 Édesapja, Hofmann Sándor tisztviselőként dolgozott a zentai járásbíróságon, és munkája mellett kisebb vállalkozásokba is fogott, pl. dohánnyal kereskedett és italkimérője 1
2
Az 1888. évi I és II. osztályú adókivetési lajstromban a 136. házszám alatt szerepel albérlőként Jankovits István házában édesapja, Hoff mann Sándor, járásbírósági napidíjas. Az adókönyv lezárása 1888. február 10-én történt meg, s ebből a következtetés, hogy a család Dezső születésekor abban a házban lakott. Pl. 1886-ban a 999/a házszámon laktak (a mai Dózsa György és Arany János utca sarkán), 1888-ban a Tóparti u. 136. alatt, majd 1890-ben az 1138. házszámon (ma a Laza Lazarević és a J. J. Zmaj utcák sarkán, 1896-ban az 1159. számon, a volt Szelióvoda mellett (ma Dositej Obradović u. 4. sz.) stb.
Hoff mann Dezső szülőháza Ã
108
Tari László
is volt. A család albérlőként több alkalommal is cserélt lakhelyet, 2 mely lakcímváltozásokat az adókönyvek regisztrálták, úgy mint az apa, Hoff mann Sándor üzleti vállalkozásait. Hoff mann Dezső a középiskolai tanulmányait a zentai gimnáziumban végezte 1897 és 1905 között részben tandíjmentesen, részben tandíjjal (a tanulmányi eredményeitől függően). Az első tanévben 50-en kezdtek, de csak 18-an jutottak el az érettségi vizsgáig. A gimnáziumi értesítőben az érettségizők adatainál Hoff mann Dezső – jól érett minősítéssel – még az orvosi pályát jelölte meg leendő hivatásaként. A zentai gimnáziumból a város ösztöndíjasaként a budapesti tudományegyetem jogi karára került. Egyetemi évei alatt kénytelen volt a munkát vállalni egy ügyvédi irodában közel két éven keresztül. Azt, hogy nem orvos lett belőle, bizonyára befolyásolta gyógyíthatatlan fülbaja, mely végül teljes süketségéhez vezetett. A szigorlatait is úgy tette le, hogy a kérdéseket írásban kapta meg. Kiemelkedő tudását professzora, Láng Lajos is méltányolta, amikor közvetlenül a diplomája megszerzése után azonnal beaján-
Gimnáziumi értesítő 1905-ből
A számok bűvölője: Hoffmann Dezső
109
lotta a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol 1911 decemberében kezdett dolgozni. Többévi kitartó, szorgalmas munkája és képességei ellenére 1918-ban csupán kezelőnek nevezték ki, s csak a bűnügyi statisztikák munkálatainak reá bízott vezetésével ismerték el tudását. A Zentáról Budapestre került értelmiségiek közül nem ő az egyetlen, aki politikai téren is aktivizálódott, s előbb a szociáldemokrata, majd a kommunista párt tagja lett. 1919 elején miniszteri segédfogalmazó, röviddel utána pedig a Központi Statisztikai Hivatal elnöki osztályának vezetője, illetve a bizalmi testület elnöke és politikai megbízott. Fontosnak tartotta a statisztikai szolgálat egységét és központi jellegének megtartását, ami miatt visszautasított egy magasabb állást is. A Tanácsköztársaság bukása után 1920 júniusában politikai okok miatt meg kellett válnia hivatalától, ahová majd csak 1945 májusában térhetett vissza miniszteri tanácsosi rangban. Munkahelyi diszkriminálása hasonló a szintén zentai születésű világhírű matematikuséhoz, Fekete Mihályéhoz, akit szintén a Tanácsköztársaság idején betöltött szerepe miatt távolítottak el az egyetemi katedráról 1920-ban. A KSH-ból való eltávolítása után Hoff mann egy cégnél raktárosi, majd irodavezetői munkát látott el, de nyolc év után az export-import cég válságba, ő meg az utcára került. Két év után, 1929-ben a MÉMOSZ (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége) alkalmazottja lett. Rövid megszakításokkal 1945 tavaszáig e szervezet központi irodájának a tisztviselője. E munkakörében nem kevés szociális érzékkel és igen nagy eredménnyel dolgozott a magyar munkásságért; társadalmi téren pedig a Magyar Nagyothallók Országos Egyesületének ügyvezető alelnöke, utóbb társelnöke és másfél évtizeden át alapító szerkesztője folyóiratának, ami 1936-ban jelent meg először. Más munkaköre sem tudta eltántorítani a statisztikához való ragaszkodásától és szeretetétől. Állhatatosan búvárkodott a KSH könyvtárában és osztályain, a fővárosi statisztikai hi-
110
Tari László
vataltól pedig állandó munkatársként számos megbízást kapott. Szakmunkái, tanulmányai, könyvei mellett cikkíróként is ismertté vált a baloldali sajtóban. Közíróként a társadalmi viszonyok megjavítására törekedett, és statisztikai alátámasztással mutatott rá a magyar élet visszás jelenségeire. Kiváló közírói tevékenyégének köszönhetően más rangos folyóiratok és lexikonok is értékes munkákat közöltek tőle. Első statisztikai tanulmányát 1917-ben írta Bűnöző gyermekek címmel a Szocializmus c. folyóiratnak, de annak betiltása miatt tanulmánya nem jelent meg. Nagyobb munkái közül Az 1926-os téli hajtóvadászat (mely választási statisztikai dolgozat), A magyar munkásság életszínvonala, a Szakszervezeti mozgalom, A magántisztviselők túladóztatása, A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében Budapesten, A magántisztviselők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten a legalaposabbak és legértékállóbbak. Külön meg kell említeni a Magyarország a statisztika tükrében c. magyarul írott, de csak német, olasz és francia nyelven megjelent páratlanul szép könyvét, melyben a már megnagyobbodott ország statisztikai adatait könnyedén, de mégis teljes szakszerűséggel tárja az olvasó elé. Ezenkívül számtalan tanulmánya jelent meg a főváros statisztikai hivatala kiadásában, valamint a Társadalmi lexikonban és a Közgazdasági Enciklopédiában is (Bűnügyi statisztika, Gyáripar, A lakáskérdés statisztikája, Munkabér-statisztika, Nemzetiségi statisztika), mely cikkek fémjelzik szaktudását. Zentay főműve a Beszélő számok c. sorozat volt, vonzó zsebkönyvformátumban – a statisztika népszerűsítésére –, melynek első kötete 1933-ban jelent meg Magyarország és a nagyvilág címmel. Az első hat kötetben gazdasági, kulturális és szociális adatokat tett közzé. A többi hét kötete is (az utolsót 1945-ben jelentette meg) imponáló címekkel és tartalommal köti le az olvasó figyelmét. Az első három kötet elindításakor Zentay külön cikkben számolt be erről az alábbiakat nyilatkozva:
112
Tari László
„A számok korát éljük. Divat a statisztika. Elhatároztam hát, hogy statisztikai szaküzletet nyitok és – inkább amatőr alapon – statisztikai zsebkönyvet szerkesztek. Olcsót, de valódit. Korszerűt és mégis páratlant.”
Zentay Dezső a családjával
A Beszélő számok sorozatát megküldte az egyetemeknek, intézményeknek, közigazgatási hivataloknak, tanárképző intézeteknek, iskoláknak, de magkapták a könyvet a fővárosban élő kormányfőtanácsosok, tőzsdetanácsosok, bankárok, politikusok stb. A statisztika mellett Zentay eredményes munkásságának másik részét a nagyothallókat tömörítő országos egyesületben fejtette ki. Rengeteg cikket, tanulmányt írt az egyesület lapjában, melyet ő indított el és szerkesztett 1936-tól. 1945-ben már keveset publikált, minden erejét a KSH új életre keltésére fordította. (Egyébként ebben az évben változtatta nevét Zentayra szülőhelyére utalva.) Erős kézzel, sok előrelátással és nagy lendülettel fog munkájához. A hivatal első embereként; elnökként, hivatali munkásságát a körülményekhez képest kielégítő keretek közt fejthette ki. A legtöbb munkát, gondot az épületkárok helyrehozása okozta neki. Viszont a hivataltól való hosszú távollét és a közvetlen érintkezés akadályai nagyon megnehezítették munkáját. Az önként vállalt hatalmas feladat és a sok részletmunka már meghaladta fi zikai erejét, teherbíró képességét, s még egy évig sem volt hivatalában, amikor 1945. december 2-án legyengült szervezete már nem bírta a további terhelést. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a református egyház szertartása szerint. A magyarországi statisztika egykori első emberének munkásságára, elhivatottságára talán a legjellemzőbb az a néhány sor, melyben egyik könyvét így ismertetik:
A számok bűvölője: Hoffmann Dezső
113
„Az élet adatainak szinte művészi erejű csoportosítása: ez jellemzi dr. Zentay Dezső írásait. Fanatikus hívője és hívatott művelője a statisztikának. Kezében az adattömeg és a számoszlopok egymásutánja nemcsak a számok seregét jelenti, amellyel a matematika törvényei szerint szórakozni lehet. Nem a meddő átlagszámok, a végtelen összehasonlítások, az áttekinthetetlen adattömkelegek, a babonásan tisztelt trendvonalak embere.”3 IRODALOM Magyar Statisztikai Szemle, 1945. 1–6. sz. 33–36. p. Ascher László: A szellemi munkások Magyarországon. Századunk, 1931. 1. sz. 52–53. p. Bálint Gábor: Közlemények. Magyar Könyvszemle, 117. évf. 2001. 2. sz. FORRÁSOK TLZ, F: 003 Zenta Rendezett Tanácsú Város, I és II. osztályú adókivetési lajstrom (1886, 1888, 1890, 1891, 1896) TLZ, F: 031 Gimnáziumi értesítők (1897–1905) TLZ, F: 031.123 A zentai községi gimnázium tanévi névkönyve (1897–1905) TLZ, F: 279 Kataszteri hivatal, indukációs térképek, 1876. Zenta, Bács-Bodrogh Vármegye
3
Ascher László: Számok varázsa. Szocializmus, 1935. 4. sz. 181.
