Dopping
A sportjog bűvöletében – a német jog szemszögéből* Prof. Dr. Klaus Vieweg
I. Bevezetés................................................................................................... 3 II. A sportjog jellemző ismérvei – áttekintés ................................................ 4 III. Önszabályozás ........................................................................................ 7 1. A sportszövetségi jelleg alapvető ismertetőjegyei ............................... 7 2. Szövetségi autonómia és szövetségi hatalom........................................ 9 a) Jogi alapok ........................................................................................ 9 b) A sport szabályai – funkció és jelentőség......................................... 9 c) Az összes résztvevő azonos szabályokhoz való kötődése............... 12 d) Egyesületi és szövetségi büntetések ............................................... 13 3. Sport joghatóság ................................................................................. 15 IV. A sport kétpályájú struktúrája............................................................... 16 1. Szövetségi jog kontra állami jog......................................................... 16 2. A szövetségi döntések felülvizsgálhatósága az állami joghatóság által ......................................................................................................... 18 3. Felvételi igény egy monopolhelyzetben lévő sportszövetségbe.......... 22 V. Nemzetköziség....................................................................................... 24 1. A nemzeti és a nemzetközi szövetségek egymás közötti viszonya ..... 24 2. Harmonizációs törekvések .................................................................. 25 3. Nemzetközi Választottbíróságok – a Court of Arbitration for Sport (CAS)...................................................................................................... 28
1
A sportjog bűvöletében
VI. Többszörös hatás – a szponzorálás példáján......................................... 29 VII. Keresztmetszet-anyag.......................................................................... 33 VIII. Dopping ............................................................................................. 35 1. A dopping tilalom céljai...................................................................... 36 2. A dopping ellenes harc eszközei......................................................... 37 3. Szankcionálási lehetőségek................................................................. 38 IX. Felelősségi kérdések ............................................................................. 41 1. Alapvetés ............................................................................................ 41 2. Tipikus esetkonstellációk.................................................................... 42 a) Az egyesület és vezetőség felelőssége ............................................ 42 b) A szervező felelőssége.................................................................... 44 c) A sportszövetség felelőssége .......................................................... 45 d) A sportolók felelőssége .................................................................. 45 e) A nézők felelőssége ........................................................................ 47 X. Kitekintés ............................................................................................... 47 Rövidítések jegyzéke .................................................................................. 49
* „Zur Einführung – Sport und Recht” („Bevezetésül – sport és jog”), JuS 1983, 825 old. c. cikkemnek az aktualizált és jelentősen kibővített változata (a feldolgozás állapota: 2007. 08. 09). Köszönet Christoph Röhl-nek és Paul Staschik-nak tetterős támogatásukért, valamint Szabó Péternek a fordításért. A jegyzet következő aktualizálására 2009. májusában kerül sor. Az magyar szöveg ezt követően az Institut für Recht und Technik honlapján elérhető lesz az www.irut.de címen.
2
Bevezetésping
I. Bevezetés A sport tömegjelenséggé vált, megmozgatja és magával ragadja az embereket. De miért is sportjog? – Nem kellene a jogászok beavatkozásától megkímélni a „világ legszebb mellékes dolgát”? A sport és a játék súlyos zavaráról beszélnénk, ha Justitia beavatkozna? – Ez volt az évtizedekig uralkodó vélemény.1 A valóság azonban a jogot szólította:2 a konfliktusokat meg kell oldani, élüket csökkenteni kell, vagy azokat el kell kerülni. Az elüzletiesedés és a professzionalizálódás folyamata – a média növekvő jelenléte mellett – a sportot nemcsak konfliktusokkal telítetté tette az abban aktívan résztvevők számára. A fenti folyamatok ahhoz is vezettek, hogy a konfliktusokat szélességükben és sokszínűségükben egyre inkább a médiában vívják meg. Alig van másik olyan jogterület, amely az érdeklődő nyilvánosság számára olyan átláthatóvá vált volna, mint a sport. Tanulmányi szemszögből tekintve a sport és a sportjog egy izgalmas tanterületnek tekinthető: hogy a valóság és a jog kölcsönhatásait megismerjük, vagy kvázi következtető módszerrel első gondolatainktól motiválva új jogterületekbe nyerjünk bepillantást, vagy a különböző jogterületek tudományos összefonódását (mint „aha – élményt”) megismerjük, hogy a jog-összehasonlító képességünket tökéletesítsük. A sportjog egy keresztmetszet-anyag, és a keresztmetszet-anyagok elbűvölőek. Mindehhez képest a jogászok ráadásul „hazai pályán játszanak” a többi szaktudományággal szemben: annak a képességnek vannak a birtokában, hogy képesek a sokrétű konfliktusmezőket rendszerezni, felismerik az eredményeket és azok prognózisait és összefüggéseit, ha a konfliktusokat vitás esetben el kell dönteniük. A konfliktusok sokszínűségéről és a sportjogot átfogó joganyagokról az első benyomást egy 48 szóból álló lista teszi ránk, amelyet az alkotó egy tervezett
Példaértékű volt a Német Labdarúgó Szövetség fővádlójának a megnyilvánulása az ún. Bundesliga botrányban az 1971-es évben, Kindermann, aki az ő idejében kijelentette: „a sportjog előbbre való a rendes jognál”, v. ö. H. P. Westermann, Die Verbandsstrafgewalt und das allgemeine Recht (A szövetségi büntetőhatalom és az általános jog), Bielefeld 1972, 52. old. 2 Helyesen mint mindig Grunsky, Haftungsrechtliche Probleme der Sportregeln (A sportszabályok felelősségi jogi problémái) Karlsruhe 1979, 5. old., ami a sportjog „növekedési arányára” utal. 1
3
A sportjog bűvöletében közös adatbanknak az Asser Intézettel fejlesztett ki. E lista az elkészítése után a nyilvánosság számára hozzáférhető lesz.3 Egy bevezetés értelemszerűen szélességében és mélységében korlátozott. A súlypontozást így a polgári jog szemszögéből teszem meg.4 A sportjog jellemző ismérveinek áttekintése után (lásd II.) a sportjog következő öt karakterisztikuma kerül közelebbi megvilágításba: önszabályozás (III.), kétpályájú struktúra (IV.), nemzetköziség (V.), többszörös hatás (VI.) és keresztmetszet-anyag (VII.). A dopping probléma és a felelősség kérdései a sportban – mint a gyakorlat szempontjából különösen fontos speciális területek – áttekintve kerülnek terítékre (VIII. und IX.). A munka egy kitekintéssel zárul (X.).
II. A sportjog jellemző ismérvei – áttekintés A sportjog első és központi ismertetőjegye az önszabályozás rendszere. A nemzetközi és nemzeti sportszövetségek igényt tartanak arra, hogy a „saját” sportjukat részleteiben ők maguk szabályozzák, ezeket a szabályokat alkalmazzák és érvényesíteni is kívánják. Első pillantásra meglepő a szabályozás tömörsége, ami nem utolsósorban a sportszabályok funkciójából5 ered, és ezzel olyan szabályzatokról van szó, amelyek részben akár több száz oldalt is átfognak.6 Továbbra is a sajátos sport és szövetségi értékelés határozza meg az önszabályozás szisztémáját. Erre vonatkozóan a fair play és a dopping tilalom köszön vissza ismert példaként. A szabályzatok egységes alkalmazását és érvényre juttatását a monopol-szisztéma – az ún. „egy hely elv” (lásd eh
3 Közelebbi információk a www.irut.jura.uni-erlangen.de a news területén kerülnek közzétételre. 4 Különösen olvasmányos Nolte közjogi szempontok alapján készített tankönyvi leírása, Sport und Recht – Ein Lehrbuch zum internationalen, europäischen und deutschen Sportrecht (Sport és Jog – tankönyv a nemzetközi, európai és német sportjogról), Schorndorf 2004. Áttekintő ábrázolást találunk a sportjogról a következő könyvekben: Schimke, Sportrecht (Sportjog), Frankfurt/M. 1996; Pfister/Steiner, Sportrecht von A bis Z (Sportjog A-től Z-ig), München 1995; Haas/Haug/Reschke, Handbuch des Sportrechts (A sportjog kézikönyve), Neuwied, irat lezárva: 2007 május. 5 Ehhez részletesen: III. 2 b). 6 A Német Labdarúgó Szövetség http://www.dfb.de/index.php?id=11003 internetcímen lehívható alapszabályai 578 oldalt fognak át (utolsó megtekintés: 2007.08.09). Még nagyobb kiterjedésűek az UEFA (1810 oldal) és a FIFA (1438 oldal) szabályzatai.
4
Dop A sportjog jellemző ismérvei – áttekintés ping hez III. 1.) - és a végleges döntésre igényt tartó sportbíróságok rendszere teszik lehetővé (lásd ehhez III. 3.). A sportjog második – és az állami jog szempontjából különösen fontos – ismérve a kétpályájú struktúra – a szövetségi szabályzatok és az állami valamint államok feletti jog egymás mellett való léte. Számos tényállást – mint felvételt a monopolhelyzetben lévő szövetségbe, vagy a kizárást egy egyesületből, a játékosok átigazolását, a médiajogok értékesítését (különösen a televíziós jogokét) – az állami és az európai7 jog is átfog. Ezzel előprogramozott konfliktusokról beszélünk, melyek végleges önszabályozására a sportszövetségek igényt tartanak. Mindenesetre problémás, hogy az állami bíróságok a szövetségi döntéseket felülvizsgálhatják-e, és ezt milyen mértékben tehetik meg, valamint juthatnak-e más eredményre. A Krabbe, Bosman, Simutenkov esetek és a futball Bundesliga jogainak központi értékesítése folytán ezek a kérdések a köztudatba is bekerültek. E látványos esetek mellett egyéb, az önszabályozás folytán lezárt ügyek sokasága sem merülhet feledésbe. Így a Német Labdarúgó Szövetség sportügyekre vonatkozó joghatósága (szövetségi és választottbírósági joghatóság) olyan „teljesítményt” tudhat magáénak, amely számszerűsítve a német munkaügyi bíróságok joghatóságába tartozó ügyek számának felel meg.8 Ennyiben azonban a sportügyekre vonatkozó joghatóság jelentősen hozzájárul az állami bíróságok tehermentesítéséhez. Ez a kvázi vertikális kétoldalúság kiegészül egy horizontális szegmentációval, amely különösen a különböző nemzeti és nemzetközi szinten elhelyezkedő szabályoktól függ. Ha figyelembe vesszük ezt és az állami jogrendek sokaságát, amelyek a szövetségi joggal összeütközésbe kerülhetnek, megmutatkozik, hogy a sportjog egy kifejezetten komplex, toldozott-foldozott szabályhalmaz. Ezen gondolatok a sportjog harmadik ismertetőjegyéhez, a nemzetköziséghez vezetnek. A sport nemzetközi. Sportjogi esetek hasonló módon minden
Az európai sport helyzetéhez általában és az európai fociéhoz különösen v. ö. „Független tanulmány az európai sportról 2006”, melynek összefoglalója lehívható a következő címen: http://www.independentsportreview.com/doc/Executive_Summary/IESR_Executive_Summary_de.pdf (utolsó megtekintés: 2007.08.09). Továbbá bemutatta az Európai Bizottság 2007 júliusában a „Fehér Könyv a sportról” c. tanulmányát, amely a sport aktuális gazdasági és társadalmi kihívásaival foglalkozik. Egy akciótervben konkrét javaslatok is megfogalmazásra kerültek a jövőbeni EU intézkedések tekintetében. A Fehér Könyv és az ahhoz tartozó munkapapírok letölthetők a http://ec.europa.eu/sport/index_en.html címen (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 8 Hilpert, BayVBI 1988, 161 (161), kb. 340.000 eljárásról beszél évente. 7
5
A sportjog bűvöletében jogrendszerben léteznek. A megoldások mindenesetre részben jelentősen eltérnek egymástól, tekintettel éppen a bírósági felülvizsgálat eltérő mértékére és az különböző alkotmányjogi mérlegelések erdeményére. Ezen hatások elhárítására harmonizációs törekvések tesznek kísérletet.9 Egy nemzetközi tapasztalatcsere, pl. az International Association of Sports Law (IASL)10 és az International Sports Lawyer Association (ISLA)11 keretében ennyiben támogatásra érdemesnek bizonyulnak. Ugyanez a helyzet a nemzetközi viszonylatban megjelenő sportjogi újságokat illetően is, különösen az International Sports Law Journal és a Pandektis, ezek mellett azonban a Marquette Sports Law Review, a SpuRt, a causa sport és a Desporto & Direito. Megemlítendők még a nemzetközi LL.M. programok a sportjog területén, mint pl. a Griffith University Ausztráliában és a Marquette University Milwaukee-ban, az USA-ban. A sportjog negyedik ismertetőjegye, hogy azok a gazdaságilag jelentős szabályozások, amelyek a sportjog anyagából származnak, közvetlenül vagy közvetett módon személyek és szervezetek sokaságát érintik, képletesen szólva: kapcsolatok hálózataiba szervezik őket. A szabályzatokból eredő és szerződéses szabályoknak gyakran van többszörös hatása, amelyet különösen az értelmezés keretei között kell figyelembe venni. Példaként itt a szponzorálást lehet említeni. Az ötödik ismertetőjel végül, hogy a sportjog esetében egy keresztmetszetanyagról van szó, amelynek szakszerű kezelése egy a tudományágak közötti kapcsolatokat megértő elmét feltételez, mivel gyakran egyidejűleg polgári jogi, közjogi és büntetőjogi szempontok játszanak szerepet. Ez még egyértelműbbé válik a fent felsorolt folyóiratokat, vagy a speciális sportjogi kiadványsorozatokat tekintetbe véve. Az utóbbihoz tartoznak: „Recht und Sport” (Sport és Jog, eddig 36 kötet), „Beiträge zum Sportrecht” (Dolgozatok a Sportjog Témakörében, eddig 28 kötet), „Schriftenreihe des Wüttembergischen Fußballverbandes” (a Wüttembergi Labdarúgó Szövetség Folyóirata, eddig 46 kiadás), az azt követő sorozattal „Schriften zum Sportrecht” (Írások a Sportjog Témakörében, eddig 9 kötet). Az egyetemek
V. ö. pl. a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Anti Dopping Kódexével, lehívható a http://www.wada-ama.org/en/dynamic.ch2?pageCategory.id=250 címen (utolsó megtekintés: 2007.08.09), v. ö. az európai szintű további előmunkálatokkal Vieweg/Siekmann (eds.), Legal Comparison and the Harmonisation of Doping Rules (A doppingszabályok jogi összehasonlítása és harmonizációja), Berlin 2007. 10 http://iasl.org. 11 http://www.isla-int.com. 9
6
Dop Önszabályozásping közötti sportjogi ülések köteteiben is – „Spektrum des Sportrechts” (A sportjog spektruma), a Perspektiven des Sportrechts” (A sportjog perspektívái) és „Prisma des Sportrechts” (A sportjog prizmája) – a sportjog keresztmetszet-anyag jellege tükröződik vissza.12
III. Önszabályozás 1. A sportszövetségi jelleg alapvető ismertetőjegyei Amennyiben az egyetemi és főiskolai sporttól eltekintünk, úgy a szervezett sporttevékenység a sportegyesületi és sportszövetségi kereteken belül bonyolódik.13 Ezért nem okoz meglepetést az a tény, hogy a Német Olimpiai Sportszövetség (DOSB)14 – a német sport csúcsszervezete – 27 millió tagot és 90.000-et meghaladó számú torna és sportegyesületet foglal magában, melyek szintén újra 90 tagszervezetben rendszereződnek.15 A sportszövetségi rendszer lényegét mindenekelőtt a sportegyesületek és sportszövetségek – melyek a BGB 21. §-ának értelmében a bejegyzett egyesület státusával bírnak – piramisformájú felépítése adja. Leegyszerűsítve a következőképpen épülnek fel a szövetségi piramisok: egy sportegyesület – a sportérdeklődésű tagok összefogása – maga is testületi tag a helyi kerületi, körzeti vagy városi szövetségben, valamint az olyan sportágak kerületi és körzeti szakszövetségeiben, amilyen sportot az adott egyesületben űznek. A kerületi és körzeti szakszövetségek szintén tagok a mindenkori szövetségi állami szakszövetségben. A különböző sportágak szövetségi állami szakszövetségei, mint maguk a sportegyesületek16, ill. a kerületi, körzeti és városi szövetségek17 szövetségi állami sportszövetségbe tömörülve a szövetségi állam határain belül bírnak hatáskörrel. A szövetségi állami szakszövetségek 12 Az ülés köteteinek tartalomjegyzéke megtalálható http://www.irut.jura.uni-erlangen.de címen. 13 A szabadidő- vagy tömegsport mindenesetre egyre inkább az egyesületi struktúrán kívül is fejlődik; v. ö. PHBSportR – Summerer, 2. kiadás, München 2007, 2. rész, széljegyzetszám 1. 14 A DOSB 2006.05.20-án alakult meg a német sport eddigi két fedőszervezetének - a Német Sportszövetség (DSB) és a Németországi Nemzeti Olimpiai Bizottság (NOK) összeolvadása nyomán. 15 V. ö. a sportegyesületek helyzetéhez Németországban részletesen a Sportfejlesztési tudósítás 2005/2006-ot, amely a következő címen letölthető: http://www.dosb.de /de/service/downloads/sportentwicklungsbericht/ (utolsó megtekintés: 2007.08.09.). 16 Így pl. Bayern-ben, v. ö. a BLSV alapszabályának 4. § (1) bekezdésével. 17 Pl. Baden-Württemberg-ben, v. ö. az LSV Baden-Württemberg alapszabályának 4. § (1) bekezdésével.
7
A sportjog bűvöletében ezenkívül tagok a mindenkori országos szakszövetségükben (pl. Német Sí Szövetség). Az országos szakszövetségek és a 16 szövetségi állami sportszövetség végül rendes tagszervezetek a Német Olimpiai Sportszövetségben.18 Nemzetközi színtéren19 tovább folytatódik a piramisszerű felépítődés. A nemzeti országos szakszövetségek európai szövetségekbe (pl. UEFA), és nemzetközi szövetségekbe (pl. FIFA, FIS) szerveződnek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) egy egyesület a svájci jog szerint 11520 személyes taggal. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendezi az olimpiai játékokat és képviseli a világsportot. A sportszövetségi jelleg további jellemzője az ún. „egy hely-elv”. Így a Német Olimpiai Szövetség (DOSB) felvételi rendjének 4 § 2. mondatából, a nemzetközi csúcsszervezetek szabályzatainak és az IOC szabályzatának összjátékából következik, hogy minden szakterületre csak egy országos szakszövetség vehető fel a Német Olimpiai Szövetségbe. A szövetségi tagállami szövetségek alapszabályai hasonlóan tartalmazzák az egy hely-elvet. Ennek az a következménye, hogy a legtöbb sportszövetség – mind nemzeti szinten, mind nemzetközileg egy térbeli és szakmai monopolhelyzettel21 rendelkezik, amely ugyan hozzásegít a hatásköri problémák elkerüléséhez – pl. bajnokságok rendezésével kapcsolatban -, egyidejűleg például azonban ahhoz vezet, hogy a kevés kívülálló szövetség az állami támogatások köréből nem részesül. A 2007. évi állami össztámogatás 108,5 millió € értékét tekintetbe véve ez nem jelentéktelen konfliktuspotenciált hordoz magában.22
DOSB alapszabály 6. § (1) bekezdés. Lásd ehhez alább V. 1. 20 Adat 2007 közepéről. Nem került beszámításra a 24 ún. honorary és a kettő ún. honor members. 21 Ezzel szemben 1933-ig a sportszervezeti jelleg egy ma nehezen elképzelhető széttöredezettségéről beszélhettünk. Kb. 300 sportszövetség konkurált egymással, amelyek magukat egymástól politikailag, világnézetileg és felekezethez való tartozás alapján elhatárolták. 1933 után minden sportegyesület egy egységes szervezetben – a Német Birodalmi Testgyakorló Szövetségben – egyesült. Az egységes szövetség hatalmával kapcsolatos csábító emlékek bábáskodtak a sportszövetségi szerkezet újra felépítésénél 1945 után is. V. ö. ehhez Lohbeck, Das Recht der Sportverbände (A sportszövetségek joga), Marburg 1971, 68. old.. A nemzetközi helyzethez v. ö. Vieweg, Normsetzung und –anwendung deutscher und internationaler Verbände (A német és nemzetközi szövetségek normaalkotása és normaalkalmazása), Berlin 1990, 57. és azt k. o. 22 Néhány év óta folyamatosan csökken az állam pénzügyi sporttámogatása. Míg a 2005. évben a sportköltségvetést még 133 millió €-ra értékelték, 2006-ban már hat millió €-val kevesebbet teremtett elő az állam támogatási eszközként, azaz összesen kb. 127 millió €-t. Aktuálisan az erre szánt költségvetési összeg alig kevesebb mint 20 millió €-val zsugorodott. Ehhez lásd még: http://www.sportrechturteile.de/News/ARGESportrecht /news7000.html (utolsó megtekintés: 2007.08.09.). 18 19
8
Dop Önszabályozásping 2. Szövetségi autonómia és szövetségi hatalom a) Jogi alapok
Az egyesületi vagy szövetségi hatalmat* – mint az általános magánautonómia kiterjesztését – az egyesületeknek és a szövetségeknek a saját belső ügyeiknek önálló szabályozására való joga jellemzi. Ez tartalmilag átfogja mind a jogot a saját jogszabályalkotásra, különösen alapszabályokon keresztül, mind a jogot az önigazgatásra az egyes esetekben e saját maguk alkotta jog alkalmazásával. Ezek jogi alapját a BGB 21. és azt követő §-ai adják. Alkotmányjogilag a szövetségi autonómia mint az egyesülési szabadság egy részaspektusa az Alkotmány (GG) 9. cikk 1 bekezdésében biztosított.23 b) A sport szabályai – funkció és jelentőség
A sporttevékenység spektruma kiterjed az alkalmi szabadidősporttól a teljes munkaidőben végzett sportolásig, amely a megélhetést hivatott biztosítani. A résztvevők között – akik nemcsak a sportolók maguk, hanem az egyesületek és a szövetségek, a tisztviselők, edzők, szponzorok, játékos-ügynökök és nézők – az elvileg azonos érdekek ellenére a mindenkori sportüzem lehető legjobb lefolyásában, rengeteg konfliktusszituáció adódik. Gondoljunk csak a dopping problematikára vagy a látványos sérülésekre a futballban. Azonban nem utolsósorban csak ezekből eredően lép fel jelentős szabályozási szükséglet. Az érintett nemzeti vagy nemzetközi sportszövetség – mint a szövetségi autonómia gyakorlatban legjelentősebb folyományaként – a kötelező sportszabályait többé-kevésbé terjedelmes méretű szabályzatokban határozza meg – mint pl. a hivatalos atlétikai szabályzatok24 vagy a nemzetközi kézilabda szabályok.25 Ezeknek különböző, egymást kiegészítő funkcióik vannak, melyek mindenekelőtt a sportág tipizálását szolgálják, miáltal általános és
* Fordítói megjegyzés – A szövetségi „hatalom” kifejezés ebben az összefüggésben összetett jelentéssel rendelkezik. Egyrészt magában foglalja a sportszövetségek piaci hatalommal bíró és a versenyt befolyásoló magatartását (v. ö. 1996. évi LVII. törvény a Tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról - Tptv., különösen annak 11. §-ával), másrészt az egyesületi autonómia kiterjesztése nyomán egy belső, független és önálló „jogi rendszer” létrehozását és ezen „jogi normák” érvényesítését is. 23 V. ö. sokakkal szemben Steiner, Staat, Sport und Verfassung (Állam, sport és alkotmány), Tettinger/Vieweg (kiadó), Gegenwartsfragen des Sportrechts (A sportjogi aktuális kérdései), Berlin 2004, 27. és azt k. o. (= DÖV 1983, 173. és azt k. o.); Vieweg (lj. 21), 147. és azt k. o.; PHBSportR – Summerer (lj. 13), 2. rész, széljegyzetszám 23. 24 http://www.leichtathletik.de. 25 http://handballregeln.de.
9
A sportjog bűvöletében absztrakt előírásokat szabnak meg, pl. a verseny helyszínére (játéktér stb.), a játék céljára, időtartamára, a csapatok erősségére, a sporteszközökre, a sportruházatra, a mozgási magatartásszabályokra tekintettel egészen a sportoló külső megjelenésével bezárólag.26 Csak az ilyen tipizálás és egységesítés teszi lehetővé a sportversenyek lebonyolítását nagyobb keretek között. Habár a futballozó gyerekek saját maguk úgy állapítják meg a játékszabályokat, hogy azok az ő saját igényeiknek megfelelők legyenek, egy liga működésének megszervezése vagy rekordlisták felállítása a sporttevékenység egységes feltételrendszerét követeli meg. Azok a sportszabályok, melyek azzal a funkcióval bírnak, hogy a versenyt lehetővé tegyék, kiegészülnek még olyan szabályokkal, melyek az esélyegyenlőséget biztosítják és a verseny torzulását megakadályozzák. A súlyemelők vagy a bokszolók súlykategóriákba való beosztása, teljesítménynövelő szerek bevételének tilalma (dopping), sporteszközök vagy –anyagok engedélyezése valamint meghatározott mozgási technikák tilalma (pl. mindkét lábbal való elrugaszkodás magasugrásnál) mind ezt a célt szolgálják. Az esélyegyenlőség biztosítását27 kívánják elérni az egymással versenyző egyesületek között azok az előírások, amelyek a sportolók átigazolását szabályozzák vagy azt esetleg pénzfizetéstől teszik függővé. Ezenkívül a sportszabályoknak olyan funkciójuk is van, amelyek a viták elkerülését, vagy legalább is a játék és verseny rendezett lefolyását speciális eljárási szabályokon és rendet védő előírásokon keresztül kívánják biztosítani. Nem utolsósorban a sportszabályoknak a sportolót magát, de az ellenfeleiket és a nézőket is olyan veszélyektől kell óvniuk, amelyek a tipikusan a sporttevékenységből adódnak. Dopping rendeletek, a legalacsonyabb és legmagasabb életkor előírása a bokszban, a fordulási technika tilalma a gerelyhajításnál28 - ez a technika stadionméretű dobásokat tenne lehetővé akár a né-
26 Így a női röplabdában egy a testet kiemelő ruházat (fürdőruha ill. „tank top”) előírt, hogy a TV-s nézettséget így emeljék, v. ö. Rule 5. 1. – a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) hivatalos strandröplabda szabályai. Itt kell megemlíteni Kamerun válogatottjának egyrészes meze körüli jogi vitát. Az egyrészes mezek hordását a FIFA a 2004-es AfrikaKupa alatt mint szabályellenest megtiltotta. A Kamerunt öltöztető sportszergyártó által indított kártérítési per egyezséggel zárult, http://www.fussball24.de/fussball/4/ 57/58/19915-kamerun-trikots-fifa-und-puma-schliessen-vergleich (utolsó megtekintés: 2007.08.09). A problémakör „reklám az emberen” is besorolható ebbe az együttes komplexumba. 27 Az esélyegyenlőség egyike a sport alapelveinek, v. ö. Adolphsen, Internationale Dopingstrafen (Nemzetközi doppingbüntetések), Tübingen 2003, 1. old. 28 A gerelyhajítás továbbra is fennálló veszélyessége 2007. júliusában Romában a GoldenLeauge viadalon is megmutatkozott. A távolugró Salim Sdiri-t a távolugró homokpályán a finn Tero Pitkämäki iránytól eltért gerelye oldalról a mellkasán találta el és súlyosan
10
Dop Önszabályozásping zők sorai közé is –, valamint a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) 12. számú futballszabálya (tiltott játék és sportszerűtlen viselkedés) lennének idevágó szemléletes példák. A sportszabályzatok ezáltal döntő gyakorlati jelentőséget vívnak ki maguknak azzal, hogy azok a szövetségi előírások szerint az adott sportág összes a szövetség által rendezett versenye során kötelezők. A magatartási utasítások hálózata a „mellékes dolognak számító sportot” részben rendkívüli mértékben szorosan kötötté tette. Aki pl. egy egyesületben futballozni szeretne, meghatározott átvezető szabályokon keresztül29 a Német Labdarúgó Szövetség előírásainak betartására köteles. Ha a labdarúgó másik egyesületbe kíván igazolni, abban az esetben egy igazán mesteri szabályzattal szembesül,30 amely az átigazolást a futballista egyesületének a belegyezésétől, ill. egy meghatározott várakozási idő leteltétől31 teszi függővé. Ténylegesen a sportszabályoknak lényeges befolyása is van a sportolóknak a sportág sajátosságaiból adódó önveszélyeztetésének mértékére – gondoljunk csak a művészi tornában a fiziológiai érintkezés nélküli földet érésre -, ill. az ellenfelek és a csapattársak általi veszélyeztetés módjára és terjedelmére. Végül meghatározott sportelőírások hatásai jelentősek a sportszergyártó és reklámpiacra is. A sportszabályok piaci preferenciákat határoznak meg a szabályos termékek tekintetében, és a nem szabályos termékeket adott körülmények között kizárják a piacról.32 Ennek a hatalmas méretű gazdasági jelentősége a 2006. évi futball világbajnokság keretei között vált különösen jelentőssé. A Futball Világszövetség, a FIFA egyetlen egy német sportszergyártó céget bízott meg minden VB stadion és bíró teljes sportfelszereléssel való
megsebesítette. A fordulási technika alkalmazásának tilalma ellenére is a gerely messze kirepült az előírt szektorból. V. ö. FAZ v. 2007.07.16., 26. old. 29 DFB alapszabály, 3. § 1 és 2. pontja. 30 DFB játékszabályzat 16. és azt követő §-ai. A DFB játékszabályzat 20. § után a közvetlenül a FIFA szabályzat, ill. a Játékosok státuszáról és átigazolásáról szóló szabályzat előírásai érvényesek nemzetközi átigazolás esetén. 31 DFB játékszabályzat 29. § 6. Amatőr játékosok átigazolása esetén adott körülmények között a várakozási idő megszűnik, v. ö. DFB játékszabályzat 17. §. 32 Így tartalmaz pl. a DFB futballszabályok 2. szabálya aprólékos előírásokat az alkalmazandó labdák nagyságára, súlyára, keménységére és anyagára tekintettel. Futball labdák, amelyek a FIFA szabályzatának megfelelnek, „FIFA-approved” felirattal láthatók és adhatók el. Egyedül ez a megjelölés - az így nem jelölt labdákkal szemben – jelentős hatással van az értékesítés növelésére. V. ö. kartelljogi problematika, Tschauner, Die rechtliche Bedeutung technischer Normen für Sportgeräte und –ausrüstung (A technikai normák jogi jelentősége a sporteszközök és -felszerelések esetében), Vieweg (kiadó), Perspektiven des Sportrechts (A sportjog perspektívái), Berlin 2005, 189. old. (198. és azt k. o.).
11
A sportjog bűvöletében ellátásával. Ez a sportszergyártó cég több mint 30 éve olyan sporttermékek fejlesztésére specializálta magát, amelyek kifejezetten megfelelnek a Német Labdarúgó Szövetség (DFB), a FIFA és az UEFA szabályainak. Csak egyedül ez a megbízás kb. 500.000 € bevételt jelentett a vállalatnak.33 A sportszabályok jogi jelentőségére tekintettel kiindulási pontként lényeges leszögezni, hogy azok magánjogi nemzeti és nemzetközi sportszövetségek szabályzatai, és ezen sportszabályok rangban az alapszabályok alatt állnak.34 Másodsorban jelentős az is, hogy azok a sportszabályok, amelyek absztrakt magatartási szabályokat35 írnak elő a sportolók számára, különösen azok, amelyek megengedett vagy tiltott mozgásformákat tartalmaznak,36 gyakran elnagyolt kifejezéseket tartalmaznak, hogy szabályozási lyukak ne keletkezhessenek. Így a futballban „tiltott játékról” ill. „sportszerűtlen magatartásról” beszélünk, ha a játékos a bíró felfogása szerint „veszélyesen játszik.”37 Ez a fogalmazási mód konkretizálásra szorul, mivel közelebbi meghatározások a még tolerálható veszélyességi fok tekintetében hiányoznak. Az ilyen kifejezéseket „meghatározatlan szövetségi jogi fogalmakként” jelölhetünk meg. A konkretizálás jogköre az említett példában a játék folyamatosságának megőrzése miatt szövetségi jogilag a mérkőzést vezető bírót illeti meg.38 c) Az összes résztvevő azonos szabályokhoz való kötődése
Kézenfekvő, hogy egy nemzeti vagy nemzetközi verseny csak abban az esetben rendezhető meg a céljának megfelelően, ha egy sportág minden résztvevője ugyanazoknak a sportszabályoknak van alávetve. Így a német szövetségi ligák szervezése gyakorlatilag lehetetlen lenne, ha minden egyesület saját szabályokat állítani fel és azokat alkalmazná is. Ugyanez érvényes nemzetközi színtéren az európai ligák és az Európa- és világbajnokságokra is. Az egyesületbe való belépésével a sportoló mindenekelőtt ennek az egyesületnek az alapszabályához kötődik. Ezért kérdéses, hogy a nemzeti és
V. ö. SZ v. 2006.06.06., 26. old. Sokakkal szemben Pfister, SpuRt 1998, 221 (222); Lukes, NJW 1972, 125 és azt k. o. 35 Marburger, Die Regeln der Technik im Recht (A technikai szabályai a jogban), Köln és egyebek 1979, 258. és azt k. o. 36 Pl. a DFB futballszabályok 12. szabálya, a nemzetközi kézilabda szabályok 8. szabálya. 37 DFB futballszabályok 12. szabály. 38 A játékvezetők képzésük keretében döntéseik meghozatalához segítséget kapnak (játékvezetői tanfilm „Megengedett – tiltott”). A Nemzetközi Labdarúgó Világszövetségnek (FIFA) „hivatalos döntései” is vannak a futball szabályai tekintetében. 33 34
12
Dop Önszabályozásping nemzetközi sportszövetségek szabályaihoz való egységes kötöttség milyen módon valósítható meg.39 A kötöttség egyrészt egy alapszabályjogi megoldás alapján érhető el.40 Az országos sportági szakszövetség olyan szabályokat bocsát ki, amelyekhez a szövetségi tagállami szakszövetségek, mint előbbi tagjai kötötté válnak. Az egyes egyesületek kötödése közvetlenül a szövetségi állami szövetségeik alapszabályain keresztül történik. Végül így kerülnek rögzítésre a nemzeti sport szakszövetség szabályai az egyesületek alapszabályaiban. A kötődés ezen formája szemléletesen „közvetett tagságként” jelölhető meg. Másrészt a kötöttség egy ún. magánjogi, azaz szerződéses jogi megoldásként41 is létrejöhet, amelynek három formája ismert: az egyéni feltételekkel megkötött szerződés (pl. Boris Becker és a Német Teniszszövetség), a jelentkezésen és felvételen nyugvó részvételi szerződés egy konkrét sportversenyen, valamint a kérelmen és licenc megadásán nyugvó általános részvételi jogosultság a sportoló részére az érintett sportszövetség szervezeti és felelőségi területén belül. Az utóbb nevezett két variációnál egy jogügyleti egyedi aktuson alapul alávetésről van szó.42 A részvételi szerződéssel, ill. a részvételi jogosultsággal dokumentálásra kerül, hogy a sportoló a mindenkori érvényes szabályokat kifejezetten vagy mindenesetre ráutaló magatartással magára nézve elismeri. d) Egyesületi és szövetségi büntetések
A sportversenyek esetében az egységes szabályok és azok betartása központi jelentőséggel bír. Ezért szükséges – mint azt a dopping elleni harc egyértelművé teszi – az esetleges szabálysértések szankcionálása. Ezzel az egyesületi és szövetségi büntetések „klasszikus” kérdése vetődik fel. Az egyesületek és szövetségek alapszabályaihoz való kötődéssel állandóan megjelenik a mindenkori egyesületi és szövetségi kényszernek való alávetettség. Ezen
Az egészhez v. ö. Röhricht, Satzungsrechtliche und individualrechtliche Absicherung von Zulassungssperren als wesentlicher Bestandteil des DSB-Sanktionskatalogs (Az eltiltások alapszabályjogi és magánjogi biztosítása mint a DSB szankciókatalógusának fontos alkotóeleme), Führungs-und Verwaltungsakademie Berlin des Deutschen Sportbundes (A Német Sportszövetség Vezetői és Igazgatási Akadémiája Berlin) (kiadó), Verbandsrecht und Zulassungssperren (Szövetségi jog és eltiltások), Frankfurt/M. 1994, 12. és azt k. o.; PHBSportR – Summerer (lj. 13), 2. rész, széljegyzetszám 148 és tov.; BGHZ 128, 93. és azt k. o. = NJW 1995, 583 és tov. = SpuRt 1995, 43. és azt k. o.; ehhez Vieweg, SpuRt 1995, 97. és azt k. o. és Haas/Adolphsen, NJW 1995, 2146 és azt k. o. 40 BGHZ 128, 93 (100); Röricht (lj. 39), 12. old. (15 és tov.); Vieweg, SpuRt 1995, 97 (98 és azt k. o.). 41 BGHZ 128, 93 (96 és azt k. o.); Röhricht (lj. 39), 12. old. (18. és azt k. o.); Vieweg, SpuRt 1995, 97 (99). 42 BGHZ 128, 93 (103 és tov.). 39
13
A sportjog bűvöletében alávetettség dogmatikailag különböző módon indokolható: egyrészt alapszabály jogilag, másrészt szerződési jogilag. Az uralkodó felfogás43 abból indul ki, hogy az egyoldalúan hozott döntések – különösen a szövetségi büntetések – jogi alapja a szövetségi autonómiában gyökerezik (alapszabály jogi indoklás). Ezek az egyoldalú szövetségi döntések nem csak egy hasznos eszköztárat bocsátanak rendelkezésre a szövetségen belüli konfliktusok megoldására, hanem az alapszabály célja által átfogott társadalmi terület önszabályozása tekintetében az egyesületi autonómia által elismert lehetőség következetes folytatásának is bizonyulnak. Más felfogás szerint44 az egyoldalúan hozott egyesületi és szövetségi döntések alapja egy tisztán szerződéses konstrukció (szerződési jogi indoklás). A tag az egyesületbe való belépésével kinyilvánítja a jogügyleti egyetértését az egyesület alapszabályával kapcsolatban. Amennyiben utóbbi meghatározott magatartások esetében szankciókat ír elő, abban az esetben a BGB 339. §-sának megfelelően kötbér fizetésére való kötelezésről van szó. A konkrét büntetés megállapítása az egyedi eset kapcsán kétségen esetén méltányos mérlegelés alapján történik a BGB 315. §-ban foglaltak szerint. A kapcsolatot a szövetség és a (közvetett) tag között egy különös konfliktuspotenciál jellemzi, ha egy monopolhelyzetben lévő szövetségről van szó és a (közvetett) tag ennek tevékenységére és szolgáltatásaira rá van utalva. Neuralgikus pontok a sportszövetségi jogban az ún. szövetségi büntetések – pl. egy kizárás vagy eltiltás doppingvétség miatt – valamint ezzel összefüggésben ezen döntések felülvizsgálatának terjedelme az állami bíróságok által. Tényleges jelentőségét tekintve ez a problémát nem szabad túlbecsülni. A minden évben tisztázásra szoruló sportbeli esetek száma Németországban körülbelül 420.000-re becsülhető, és ez ráadásul meghaladja a munkaügyi bíróságok előtti eljárások számát.45 Hasonló problémák merülnek fel, ha a
43 BGHZ 128, 93 (99); Palandt-Heinrichs, BGB, 66. kiadás 2007, 25. § széljegyzetszám 7 és tov.; Pfister, Autonomie des Sports, sporttypisches Verhalten und staatliches Recht (A sport autonómiája, sporttipikus magatartás és állami jog), idézve: ua. (kiadó), Festschrift für Werner Lorenz (Emlékkönyv Werner Lorenz tiszteletére), Tübingen 1991, 171. old. (180. és azt k. o.); eltérően Vieweg (lj. 21), 147. és azt k. o. 44 Soergel-Hadding, BGB, 13. kiadás 2000, 25. § széljegyzetszám 37 és tov.; van Look, Vereinsstrafen als Verbandsstrafen (Az egyesületi büntetések mint szövetségi büntetések), Berlin 1990, 107. és azt k. o. 45 Így Hilpert, BayVBI 1988, 161 (161). V. ö. http://www.123recht.net/article.asp?a= 421&f=ratgeber_sportrecht_gerichtsbarkeit&p=4 (utolsó megtekintés: 2007.08.09). Már 1971-ben megszámolta Schlosser, Vereins- und Verbandsgerichtsbarkeit (Egyesületi és szövetségi joghatóság), München 1972, 20. old., egyedül a német állami futballszövetségek „sportjoghatósága” által az évente kiszabott büntetések kb. 150.000-re rúgnak.
14
Dop Önszabályozásping sportszövetség olyan előnyöket tagad meg a tagjával szemben, melyről utóbbi azt gondolja, hogy arra igénye van, vagy olyan döntéseket hoz – anélkül hogy azok akármilyen megalapozatlan ítéletet is tartalmaznának -, amelyek a tagját sújtják.46 A részvétel a szövetség által szervezett tanfolyamokon, a nevezés47 illetve a tréneri vagy részvételi jogosultság48 egy sportversenyen, és a csapatfelállás meghatározása az illető egyesület akaratával szemben képletes példák ebben a tekintetben. 3. Sport joghatóság A szövetségi büntetések és az egyéb szövetségi döntések – mint láthattuk – a sportolókat és az egyesületeket sok szemszögből nézve akadályozhatják a tevékenységük gyakorlásában. Ha egy atléta pl. első doppingvétsége miatt két éves eltiltást kap, ilyen esetben szembe kell néznie ezen időtartam alatt azzal, hogy alapvető megélhetési forrásától fosztották meg. Adott esetben a profi sportba való visszatérés az eltiltás letöltése után számára már nem jöhet számításba egy bizonyos életkor elérése végett.49 Sportegyesületek egzisztenciáját is fenyegethetik a szövetségi döntések, pl. a gazdasági feltételek nemteljesítése miatt a licenc megtagadásának esetében.50 A kiseséssel együtt járó Áttekintés Vieweg-nél (lj. 21), 49. és azt k. o. Hohl, Rechtliche Probleme der Nominierung von Leistungssportlern (A hivatásos sportolók nevezésének problémái), Bayreuth 1992, 21. és azt k. o.; Weiler, Nominierung als Rechtsproblem (A nevezés mint jogi probléma) – Bestandaufnahme und Perspektiven (Állapotfelmérés és perspektívák), Vieweg, (kiadó), Spektrum des Sportrechts (A sportjog spektruma), Berlin 2003, 105. és azt k. o. gyakorlati példákkal. 48 Jól szemlélteti ezt Ingo Steuer jégtáncedző esete, akit a Nemzeti Olimpiai Bizottság (NOK) korábbi Stasi tevékenysége miatt nem nevezett a 2006-os torinoi olimpiai játékokra, azonban a részvételét a játékokon az ideiglenes intézkedés eszközének segítségével mégis kiharcolta, http://www.sportgericht.de/sportrecht-newstext-6387.html &suchtext=Eiskunstlauf (utolsó megtekintés: 2007.08.09). Később az NOK megvádolta őt becsület- és tiszteletsértő kijelentésekkel egy általa adott interjúban és újból felmondta az együttműködést. Erre Ingo Steuer újból elérte egy ideiglenes intézkedés meghozatalát, amely az NOK fellebbezése után végül igazolásra került, v. ö. LG München I SpuRt 2007, 124. és azt k. o. Időközben a DEU és az állami minisztérium megegyeztek egy „tolerációs politikában”, melynek következtében Ingo Steuer dolgozhat továbbra is DEU edzőként, azonban közvetlen vagy közvetett állami támogatásban már nem részesülhet. 49 V. ö. a sprinter Justin Gatlin esetével, akivel szemben 2006 augusztusában egy újbóli doppingvétség miatt 8 éves versenyektől való eltiltást szabtak ki, SZ v. 2007.08.03, 32. old. 50 Vieweg/Neumann, Zur Einführung: Probleme und Tendenzen des Lizenzierungsverfahrens (Bevezetésül: A licenckiadási eljárás problémái és tendenciái), Vieweg (kiadó), Lizenzerteilung und –versagung im Sport (A licenc kiadása és megtagadása a sportban), Stuttgart (többek között) 2005, 9. és azt k. o.; Scherrer, Probleme der Lizenzierung von Klubs im Ligasport (A klubok licencírozásának problémái a ligasportban), Arter/Baddeley (kiadó), Sport und Recht (Sport és jog), Bern 2006, 119. és azt k. o. További problémát 46 47
15
A sportjog bűvöletében veszteség, különösen TV-s, szponzori és arculat-átviteli pénzek tekintetében az érintett egyesület számára a gazdasági összeomlást jelentheti. A vitás esetek az egyes szövetségi döntésekre tekintettel ezzel előre programozottak. A sport autonómiája megengedi, az ilyen szövetségen belüli véleményeltérések szabályozásánál alapszabályon vagy egyéni megállapodás keretében egy - részint több fokú - szövetségi bíróság (pl. a Német Labdarúgó Szövetség sportbírósága51) illetékességét állapítsák meg, melynek célja tárgy- és szakszerű döntések lehető leggyorsabb meghozatala.52 Ezáltal kellene az állami bíróságok döntési kompetenciájának visszaszorításra kerülnie. Azonban ilyen szabad tér biztosítása a sportspecifikus ügyek saját felelősségre való szabályozása tekintetében nem történhet határok nélkül. A sport nem áll az állami jog (különösen az alkotmányjog) elementáris alapelvein kívül. Ezért nem lehet lemondani egy meghatározott mértékű külső állami kontrollról. Ez ahhoz a „klasszikus” kérdéshez vezet, hogy vajon és milyen mértékben kell a szövetségi bírósági döntéseket a szövetségen belüli eljárás lezárása után egy utólagos állami bírósági kontrollnak alávetni.53
IV. A sport kétpályájú struktúrája 1. Szövetségi jog kontra állami jog A sportjog feladata, hogy a sokféle megjelenési formákat és konfliktushelyzeteket a sport szociális és gazdasági kapcsolati hálójában úgy fogja át, hogy az a résztvevők egyenjogú érdekeinek is megfeleljen, valamint hogy az egymással konfrontálódó érdekek szintén fair módon kerüljenek felmérésre. Ez nem csak azt foglalja magában, hogy a sportjognak a sportszervezetek szakmai kompetenciáját és belső rendteremtő képességét - melyek leginkább a sportág specifikus szövetségi szabályozásaiban jutnak kifejezésre – kell a
képeznek a manipulációs botrány körüli események az olasz futballban, v. ö. Der Tagesspiegel v. 2006.07.05, 918. old. és Handelsblatt v. 2006.07.17, 19. old. Tüzetesebben: Krause, Die rechtliche Bewältigung von Sportmanipulationen in Italien (A sportmanipulációk jogi leküzdése Olaszországban, Vieweg (kiadó), Prisma des Sportrechts (A sportjog prizmája), Berlin 2006, 123. és azt k. o. 51 A DFB Jogi és eljárási szabályzata 2. §. Jó áttekintést nyújt a DFB sportbíróság eljárásáról egy grafika Hilpert-nél, Sportrecht und Sportrechtsprechung im In- und Ausland (Sportjog és sportjogi ítélkezési gyakorlat bel- és külföldön) Berlin 2007, 84. old. 52 BGHZ 87, 337 (345); Röhricht, Chancen und Grenzen von Sportgerichtsverfahren nach deutschem Recht (A sportbírósági eljárás esélyei és határai a német jog alapján), Röhricht (kiadó), Sportgerichtsbarkeit (Sportjoghatóság), Stuttgart (többek között) 1997, 19. old. (21). 53 Ehhez alább IV. 2. V. ö. Röhricht-tel is (lj. 52), 22. old. és tov.
16
Dop A sport kétpályájú struktúrája saját hasznára fordítania,54 hanem sokkal inkább azt is jelenti egyúttal, hogy a jog általános elveit és megoldási alapjait kiegészítő vagy korrigáló módon figyelembe kell venni, ha a sportszervezetek önálló szabályozási ereje csődöt mond, vagy azt nem megfelelően használják. A sportjogot ennek megfelelően olyan kétpályájú struktúra jellemzi, mely két normakomplexust fog át: egyrészt a sportszervezetek magánjogilag alkotott szövetségi jogát, másrészt az általánosan érvényes jogi normák szerint alkotott állami és államok feletti jogot. A sportspecifikus jogi kérdések megoldása gyakran – mint ez majd a későbbiek folyamán még megmutatkozik – e két normakomplexus viszonyának lemérésétől függ. A szövetségi jog és az általános jog összjátéka és konfliktusa, valamint a sport megjelenési formáinak sokszínűsége és az annál fogva érintett érdekek komplexusa alkotják ennek a jogterületnek az egyediségét. Ezzel egyidejűleg így lényeges ok áll fenn a sportjog dinamikus fejlesztése iránt, amely nem csak abban mutatkozik meg, hogy a szövetségi jogi szabályozásokat az állami joghoz kell igazítani. Jó példa lehet a fentiekre a profi futballban az ún. külföldi játékosokra vonatkozó klauzula fejlődése. Az 1990-es évek közepéig a Német Labdarúgó Szövetség hivatásos játékosokra vonatkozó szabályzata előírta, hogy egy Bundesliga mérkőzésen egyidejűleg maximum 3 külföldi származású játékos léphet pályára. A hasonló szabályozások rendkívül elterjedtek voltak nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Ezek célja mindenek előtt a belföldi sportolók támogatása volt. A nagy nyilvánosságot kapott Bosman ítéletében az Európai Unió Bírósága kimondta,55 hogy egy ilyen klauzula – az érintett a Belga Labdarúgó Szövetség volt – nem egyeztethető össze EGK Szerződés 48. cikkelyével (ma 39. cikkely). Erre tekintettel a Német Labdarúgó Szövetség az 1996/97-es szezontól kezdődően hatályon kívül helyezte az EU-ból származó külföldiek tekintetében a szabályozását. A nem EU-s külföldiek számára azonban továbbra is számos korlátozás maradt fenn. Az Európai Unió Bírósága 2005. 04. 12-én56 kelt ítélete azonban végül az ilyen-
54 A DOSB tagjegyzéke áttekintést nyújt a legfontosabb sportszövetségekről, http://www.dosb.de/de/ueber-uns/organisation. Az alapszabályi előírások és a versenyill. játékszabályok az ott felsorolt szövetségeken keresztül részben megtekinthetők. 55 Európai Unió Bírósága, ítélet 1995.12.15. – Rs. C-415/93, gyűjtemény. 1995 I-4921 és azt követők = NJW 1996, 505 és azt k. o.; az irodalom elég intenzíven foglalkozott ezzel az ítélettel és következményeinek megvitatásával. V. ö. sokakkal szemben Arens, SpuRt 1996, 39. és azt k. o.; Streinz, SpuRt 1998, 1 (2 és továbbiak); Vieweg/Röthel, ZHR 166 (2002), 6. old. (8 és azt k. o.). 56 Európai Unió Bírósága EuZW 2005, 337. és azt k. o. (Fischer/Groß magyarázataival) = SpuRt 2005, 155. és azt k. o.
17
A sportjog bűvöletében fajta klauzulákat is megbuktatta. Az orosz profi labdarúgó Simutenkov a Spanyol Labdarúgó Szövetség egy szabálya ellen perelt, amely szerint nem az EU-ból származó külföldiek csak korlátoltan léphettek pályára. Az Európai Unió Bírósága itt a diszkrimináció tilalma elleni jogsértést mondta ki, melyet egy az EU és Oroszország között partnerségi megállapodás kifejezetten tartalmaz. A külföldi klauzula létjogosultságának megengedhetetlensége ezzel kiterjesztésre került egy nem EU állammal kötött partnerségi megállapodásban foglaltakra tekintettel a nem EU külföldiekre is. Időközben a német ligaszövetség is reagált a változásokra, és a 2006/07-es szezontól kezdődően a külföldiekre vonatkozó klauzulát teljes mértékben eltörölte.57 2. A szövetségi döntések felülvizsgálhatósága az állami joghatóság által A fentiekre tekintettel egyértelművé vált, hogy a szövetségi jog, az állami és európai jog nem teljesen izoláltan állnak egymás mellett. A központi kérdése ennek az összjátéknak a szövetségi döntések felülvizsgálatának terjedelmét érinti az állami és európai bíróságok által, és ezzel egyidejűleg az egyesületi hatalom határait. Ez a kérdés nem csak azért áll a középpontban, mert az állami és európai bíróságok döntéseinek a szövetségek normaalkotására és szerveiknek döntési gyakorlatára – ide kell számítani az ún. sportbíróságokat is – tekintettel reflexhatásai vannak. Három kontrollforma között kell különböztetni: a szövetségi jog tartalmi kontrollja, a ténykontroll és végül a szövetségi döntéshez vezető szubszumációs folyamat kontrollja között. Olyan egyesületeknél és szövetségeknél, amelyek nem rendelkeznek szociális és gazdasági hatalmi pozícióval, az ítélkezési gyakorlat az egyesületi büntetés tekintetében csak arra korlátozódik, hogy a büntető határozatnak van-e alapja az alapszabályban, az az előírt eljárást figyelembe veszi-e, hogy az alapszabályi előírás nem törvénybe és nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző-e, hogy a tényállás megállapítására hiba nélkül került sor, és a büntetés nem méltánytalan-e.58 Ezeket a szempontokat az állami bíróságok időközben más
57 Így a Ligaszövetség határozata 2005.12.21-ei ülésén. Hogy a hazai utánpótlást erősebben támogassák, a DFL ezenfelül elhatározta az ún. „Local-Player-szabály” bevezetését (v. ö. a DFB Játékszabályzat 53a. §-val). Eszerint minden egyesület köteles legalább 12 német licencjátékossal és legalább négy, német klubnál kinevelt játékossal szerződésben állni. 58 BGHZ 21, 370 (373); 47, 381 (384 és tov.); 87, 337 (343); 102, 265 (273); OLG Frankfurt/M. NJW-RR 1986, 133 (134); OLG München NJWE-VHR 1996, 96 (98 és azt k. o.).
18
Dop A sport kétpályájú struktúrája egyesületi döntések kontrollja tekintetében is alkalmazzák.59 Gazdasági és szociális hatalmi pozícióval rendelkező egyesületek tekintetében – mint pl. a sportszövetségek – az egyesületi büntetések korlátozott felülvizsgálata az ítélkezési gyakorlat által az 1960-as évek vége óta a jogirodalom kritikáinak kereszttüzébe került, amely különösen az egyesületi hatalom problémájával foglalkozott elmélyülten. A problematika az 1970-es évek elején az ún. Bundesliga-botrányban60 különleges éllel vált nyilvánvalóvá, hiszen egyértelművé lett, hogy az egyesületi fórumon hozott döntések a foglalkozás gyakorlásáról és lehetőségeiről – a Német Labdarúgó Szövetség Sport Választottbírósága – az általános törvényi értékek messzemenő figyelembe vétele nélkül születtek.61 Az irodalom által közösen követett célt, az egyesületi hatalom és a védelemre szoruló egyéni érdekek egymáshoz való közelítését, a bírói gyakorlat rögtön magáévá tette. Amennyiben mind az egyesületi büntetéseket, mind más, az egyéneket terhelő hatályú egyesületi döntéseket nem csak célszerűségi okokból, hanem mint a szövetségek egyéni normaalkotásához alkotmányjogilag garantált jogkör szükséges aspektusát elvileg megengedettnek tartjuk, abban az esetben az egyesületi hatalommal összekapcsolódó jogvédelmi rizikóval62 állunk szemben. Ezzel kapcsolatban először szükségeltetik azon egyesületi jogi normák messzemenő tartalmi kontrollja,63 amelyek sportbüntetéseknek és egyéb egyénileg terhelő döntések alapjául szolgálnak. A BGH (Bundesgerichtshof – Német Legfelsőbb Polgári Jogi Bíróság) által az RKB Solodaritäts döntésében választott64 tartalmi kontroll tétele az érdekek átfogó mérlegelése útján első jogi következtetésként a szövetség és tag belső viszonyára átruházható.65 Egyrészről a monopolhelyzetben lévő szövetség szempontjai, másrészről a szolgáltatásaira való ráutaltság egyaránt megállja itt
Így az OLG Frankfurt NJW 1992, 2576, LG Berlin causa sport (CaS) 2006, 73. és azt k. o.; ehhez LG München I SpuRt 2007, 124 és azt k. o. összefüggésben egy edző nemnevezésével a nemzetközi versenyekre a Nemzeti Olimpiai Bizottság által. 60 V. ö. ehhez Rauball informatív dokumentációját, Bundesliga-Skandal (Bundesliga botrány), Berlin 1972, valamint Hilpert leírását (lj. 51), 209. és tov. 61 Áttekintést találhatunk az irodalom azon időkből való próbálkozásairól, hogy a szövetségi büntetések bírósági kontrollját dogmatikailag megindokolja, Vieweg-nél, JuS 1983, 825 (827 és tov.). 62 Burmeister, DÖV 1978, 1 (2), a tényleges jogfosztást, ill. az oktrojált joglemondást tipikusnak tekinti a sportszövetségi jelleg tekintetében. 63 BGH NJW 1995, 583 (587); NJW 2004, 2226 (2227). 64 BGHZ 63, 282. és azt k. o. = NJW 1975, 771. és azt k. o.; ehhez többet IV. 3. 65 Nicklisch, Inhaltskontrolle von Verbandsnormen (A szövetségi normák tartalmi kontrollja,) Heidelberg 1982, 29. old.; Reuter, ZGR 1980, 101 (115 és tov.). 59
19
A sportjog bűvöletében a helyét. Időközben a BGH a sportszabályzatokat is a BGB 242 §-ában előírtakhoz képest közvetlenül veti alá a tartalmi kontrollnak.66 A szövetségi jogi generálklauzulákat, amelyek – mint pl. „sportszerűtlen magatartás” – a sportbüntetések alapjaként csak nagyon nehezen lehetnének nélkülözhetők, az ítélkezési gyakorlatnak mint „meghatározhatatlan egyesületi jogi fogalmakat” abból a szempontból kellene felülvizsgálnia, hogy azok vajon az általános joggal összhangba hozhatók-e, és vajon megengedett módon tartalmaznak értékelési teret vagy sem.67 Másodszorra szükség van egy bírósági ténykontrollra.68 Így megakadályozható, hogy egy helytelen ténymegállapítás nyomán az érintett sportoló – az egyesületi jog tartalmi kontrollja ellenére – jogvédelem nélkül maradjon. Azonban figyelembe kell venni, a játék folyamatosságának érdekében bizonyos ún. ténybeli döntéseknek, mint pl. egy szabálytalanság helybenhagyása a futballban, ad hoc módon kell megszületnie, és azokat a játék lefolyásának megismételhetetlensége miatt nem kellene egymás után megváltoztatni. Kérdéses ellenben, hogy a sportversenyen túlmutató hatással bíró ténybeli döntés – pl. egy hosszú eltiltás – bíróságilag felülvizsgálható-e.69 Harmadszor szükséges végül – nem utolsósorban a megkerülés lehetőségei miatt – a szubszumációs kontroll.70 Ennél különösen annak van szerepe, hogy vajon a szövetségek számára – tekintettel a meghatározhatatlan szövetségi jogi fogalmak miatt – elismerhető-e egy bizonyos értékelési játéktér. Az ábrázolt megoldás számításba veszi azt a körülményt, hogy a sportszövetség és a tag érdeke – ezalatt a szövetséghez tartozó egyesületek tagjai is értve vannak71 - nemcsak egymás ellen irányulnak, hanem közös
66 BGHZ 128, 93 (101 és azt k. o.) = NJW1995, 583 (585) = SpuRt 1995, 43 (46 és tov.); ehhez Vieweg, SpuRt 1995 97. és azt k. o.; OLG München SpuRt 2001, 64 (67); ehhez Haas, causa sport 2004, 58; Általában a szövetségi normák tartalmi kontrolljáról Vieweg (lj. 21), 159 és tov.; u. a., Zur Inhaltskontrolle von Verbandsnormen (A szövetségi normák tartalmi kontrolljához), Leßmann/Großfeld/Vollmer (kiadó), Festschrift für Rudolf Lukes (Emlékköny Rudolf Lukes tiszteletére), Köln és máshol 1989, 809. és azt k. o. 67 Már így H. P. Westermann (lj. 1), 104. és azt k. o. további bizonyítékokkal. 68 BGH JZ 1984, 180 (187); ehhez Vieweg JZ 1984, 167 (170 és tov.). 69 Már így H. P. Westermann (lj. 1), 107. és azt k. o. 70 BGHZ 102, 265 (276). 71 A nem tagok megbüntetése mindenesetre nem megengedett. Így helyesen BGHZ 28, 131 (133); 29, 352 (359). V. ö. különösen a hivatásos futball terültén folytatott vitákkal az egyesületi hatalom kiterjesztéséről, Lukes, Erstreckung der Vereinsgewalt auf Nichtmitglieder durch Rechtsgeschäft (Az egyesületi hatalom kiterjesztése a nem tagokra jogügylet útján), in: Hefermehl/Gmühl/Brox (kiadó), Festschrift für Harry Westermann (Emlékkönyv Harry Westermann tiszteletére), Karlsruhe 1974, 325. old. (334 és tov.).
20
Dop A sport kétpályájú struktúrája alapjuk is van. A lehetőség a konfliktusok szakszerű és fair önálló szabályozására a szövetségi jog és szövetségi jogi döntési mechanizmusok által – pl. a sportbíróságok eljárása – megőrzésre kerülne. Az állami bíróságok számára meglenne a lehetőség mérlegelési és megítélési lehetőségek elismerésén keresztül, hogy mértéktartást gyakoroljanak, ha arról van szó, hogy saját döntéseiket helyezzék a szakértelemmel bíró egyesületi szervek döntéseinek helyére. Az állami és európai bíróságok ennek ellenére fenyegető „konkurenciája” már a szövetségen belül is olyan szabályzatokhoz és döntésekhez vezethet, amelyek az érintett sportolók és egyesületek által is tárgyszerűnek fogadható el. A sportszövetségek egyre inkább igyekeznek az állami-bírósági kontrolllehetőségeket valódi választottbíróságok útján a ZPO 1025. § és azt követő előírásai értelmében teljesen kizárni.72 A szövetségi alapszabályban megállapításra kerül, hogy az állami joghatóság helyére független sport választottbíróságoknak kell lépniük. Mivel a választottbírósági ítéleteket csak súlyos hiányosságok esetén (vö. a ZPO 1059 §-sának taxatív felsorolásával) helyezhetik hatályon kívül az állami bíróságok, a választottbírósági megállapodással gyakorlatilag az állami bíróságok teljes kizárására kerül sor. A GG 19. cikkelye (4) bekezdéséből eredő tényleges jogvédelemre vonatkozó alapjoggal ez csak akkor egyeztethető össze, ha a választottbíróság az állami bírósághoz alapvetően hasonló jogvédelmet képes biztosítani. Ez minden esetben azt előfeltételezi, hogy a választottbíróság csak független, pártatlan és az egyesületi szervekhez képest különböző döntéshozókból tevődik össze.73
Így pl. a DOSB Alapszabály 32. § (1) bekezdésén keresztül, v. ö. részletesen Monheim, Sportlerrechte und Sportgerichte im Lichte des Rechtsstaatsprinzips – auf dem Weg zu einem Bundessportgericht (Sportolói jogok és sportbíróságok a jogállam elveinek tükrében – úton az állami szövetségi sportbíróság felé), München 2006, 134 és azt k. o.; általánosan a sport választottbíróságokkal szemben támasztott követelményekről lásd még PHBSportR-Summerer (lj. 13), 2. rész, széljegyzetszám 280 és tov., valamint FührungsAkademie des Deutschen Sportbundes e.V. (kiadó), Schiedsgerichte bei Dopingstreitigkeiten (Választottbíróságok a doppingügyekben), Frankfurt/M. 2003, lásd az egész könyvben. 73 V. ö. példaképpen a DOSB Alapszabály 32. § (3) bekezdésével. A Court of Arbitration for Sport (CAS) függetlenségének kérdéséhez Oschütz, Sportschiedsgerichtsbarkeit (Sport választottbírósági joghatóság), Berlin 2005, 98. és azt k. o. utalással Svájc szövetségi bíróságára.
72
21
A sportjog bűvöletében 3. Felvételi igény egy monopolhelyzetben lévő sportszövetségbe A szövetségi autonómia megőrzése a GG és a BGB által azon az alaptételen nyugszik, hogy az egyesületi hatalommal való visszaélés önszabályozási mechanizmusokon keresztül – mindenekelőtt a tagság önkéntességén keresztül – kizárt.74 A sportszövetség lényegi elemének azonban mindazonáltal – az egy hely-elvtől függően – a messzemenő térbeli és szakmai monopolizáltság a jellemzője. Ebből eredő következményként számos konfliktushelyzet adódik azok számára, akik a szövetségekben való tagságra rá vannak utalva. Ha egy monopolhelyzetben lévő sportszövetség, amelyik mint a DOSB vagy annak elődje – a DSB – az állami támogatások szétosztójaként működik, és alapszabályában75 rögzítésre került az egy hely-elv, és egy meghatározott szakterületre egy szövetség mint tag már felvételre került, ebben az esetben a konfliktus az ugyanazon szakterületen tevékenykedő esetleges konkurens szövetségekkel előre programozott. Erről az esetről volt szó a Rad- és Kraftfahrerbundes Solidarität e. V. (RKB Solidarität) tekintetében, amely ügy a BGH76 XI. Polgári Jogi Tanácsa fontos döntésének alapjául szolgált. A DSB az alapszabályi egy hely-elvre hivatkozva az RKB Solidarität77 felvételét elutasította, mivel a kerékpársport a DSB-ben a Bund Deutscher Radfahrer e. V. által már képviselve volt. A BGH úgy döntött, hogy egy monopolhelyzetben lévő szövetség alapszabályon nyugvó felvételi korlátozásai bírói úton felülvizsgálatra kerülhetnek. A BGH felülvizsgálathoz egy a BGB 826. §-ára, valamint a GWB 20. §-a (6) bekezdésének (korábbi törvényszövegben: 27. §) tényállásbeli ismérveire támaszkodó formulát használt fel, amely szerint a felvétel elutasítása – összehasonlítva a már felvett tagokkal – a pályázóval szemben tárgyilagosan nem igazolható bánásmódhoz és méltánytalan érdeksérelméhez vezethet. Az RKB Solidarität-nek ugyanis olyan jelentős érdeke van abban, hogy a DSB tagjának jogaiban és előnyeiben részesedhessen, hogy méltánytalanul hátrányba kerülne, ha ezeket az előnyöket visszatartanák tőle. Mindenestre a DSB-nek is jogos érdeke van 74 MüKo-Reuter, BGB, 5. kiadás 2006, a 21. § előtt széljegyzetszám 93; Leßmann, Die öffentlichen Aufgaben und Funktionen privatrechtlicher Wirtschaftsverbände (A magánjogi gazdasági szövetségek közfeladatai és funkciói), Köln (többek között) 1976, 262. és azt k. o. 75 Lásd fentebb III. 1. 76 BGHZ 63, 282 és tov. = NJW 1975, 771 és tov. 77 A munkássportmozgalomban gyökerező RKB Solidarität 1933 előtt a világ legnagyobb kerékpársport szövetsége volt. A II. világháború után újjáalapították, és 1964 óta a DSBben való tagságért fáradozott.
22
Dop A sport kétpályájú struktúrája abban, hogy – az egy hely-elv céljának megfelelően – már a szakterületeken belül egységes rangsor szerint szülessenek döntések a támogatási intézkedésekkel kapcsolatban, és magának a DSB-nek ezt csak felszínesen kelljen koordinálnia. Az egy hely-elvvel kapcsolatos alapszabályzati előírás ezért alapvetően tárgyilagosan igazolt. Ennél az érdekfelállásnál a BGH arra indítatta magát, hogy a jogvitát visszautalja, hogy így a felekkel szemben a ténybeli döntést hozó bírósági fokon kerüljön tisztázásra, hogy mind az egy hely-elvet, mind az ugyanazon sportágban tevékenykedő és hasonlóan jelentős szövetségek azonos bánásmód szerint való kezelésének elvét egyforma súllyal lehet-e tekintetbe venni.78 Végül 1977-ben az RKB Solidarität mint különleges feladatkörrel ellátott sportszövetség79 a DSB rendkívüli tagszervezete lett. Ez az ítélet a BGH-t azóta többször is igazolta.80 Az azt követő ítélkezési gyakorlat81 és a jogirodalom82 is – ami a gyakorlati eredményt illeti – követte a BGH RKB Solidarität döntését. Indoklás tekintetében – a BGH által alkalmazott formula mellett, amelyik a BGB 826. §-ára és a GWB 20. § (6) bekezdésére (GWB 27. § korábbi törvényszöveg) támaszkodik83 – részben közvetlen a GWB 20. § (1) bekezdésére és 33. §-ára (GWB 26. § (2) és 35. § korábbi törvénysz.) történik utalás,84 részint az alapjogok ún. horizontális hatását tekintik a felvételi igény alapjának.85 Végül az felvételi igényt az egyenlő bánásmód elvének szokásjogi továbbfejlesztéseként fogják fel,86
BGHZ 63, 282 (286, 291 és tov.) = NJW 1975, 771 (774 és tov.). A DSB Alapszabály 5. § 1. értelmében (most 6. § 1., 2. DOSB Alapszabály összevetve a DOSB Felvételi rendjének 4. § 3. pontjával). 80 V. ö. csak BGH NJW-RR 1986, 583. és tov.; NJW 1999, 1326 és azt k. o. 81 OLG Düsseldorf NJW-RR 1987, 503 és tov.; OLG Stuttgart NZG 2001, 997 (998). 82 Nolte/Polzin, NZG 2001, 980; Friedrich, DStR 1994, 61 (65). 83 V. ö. mindenek előtt BGH NJW 1999, 1326 és azt k. o.; OLG Frankfurt WRP 1983, 35 (37); OLG Stuttgart NZG 2001, 997 (998); OLG Düsseldorf, SpuRt 2007, 26 és azt k. o.; MüKo-Reuter (Fn. 74), 21. § előtt, széljegyzetszám 114. 84 LG Frankfurt, idézi OLG Frankfurt, WRP 1983, 35 (37). 85 Nicklisch, JZ 1976, 105 (107 és azt k. o.); Reichert, Handbuch des Vereins- und Verbandsrechts (Az egyesületi és szövetségi jog kézikönyve), Neuwied 10. kiadás 2005, 232 és tov., széljegyzetszám 655; ebbe az irányba tendál még BGH NZG 1999, 217 és azt k. o. 86 O. Werner, Die Aufnahmepflicht privatrechtlicher Vereine und Verbände (unveröffentlichte Habilitationsschrift) (Magánjogi egyesületek és szövetségek felvételének kötelezettsége – nyilvánosságra nem hozott habilitációs irat), Göttingen 1982, 606 és azt k. o.; Baecker, Grenzen der Vereinsautonomie im deutschen Sportverbandswesen (Az egyesületi autonómia határai a német sportszövetségi rendszerben), Berlin 1985, 74. és azt k. o. 78 79
23
A sportjog bűvöletében vagy azt az egyesület alapszabályon keresztüli önálló kötődése útján alapozzák meg.87
V. Nemzetköziség 1. A nemzeti és a nemzetközi szövetségek egymás közötti viszonya A sport jelenségnek csak pusztán nemzeti szemlélete már régen nem felelne meg a valóságnak. A sportverseny manapság különösen a nemzetköziségéből is él. A sport globalizációja88 a sport működésének minden területét átfogja. Manapság csak a legkevésbé profi módon szervezett sportágak korlátozódnak egyetlen ország határain belülre. Mind egyesületi szinten (pl. Bajnokok Ligája és az UEFA Kupa a futballban), mind a nemzeti válogatottakat és az egyéni sportolókat tekintve (mint az Olimpiai Játékok és a világbajnokságok) a nemzetközi versenyek globális sporteseményként kerülnek megrendezésre. Célszerűségi okokból a nemzetközi versenyek esetében is egységes szabályzat alkalmazását kell biztosítani minden résztvevő számára. Ebből a célból minden globális versenyt egy nemzetközi szinten működő szövetség (pl. FIFA) rendez és visz piacra. Az ilyen eseményeken részt vevő sportolók és nemzeti szövetségek ill. egyesületek vagy megfelelő jogügyleti megállapodások alapján egységes szabályoknak vetik alá magukat, vagy a sportszövetségi lét piramisformájú felépítése miatt az alapszabálykonstrukciókon keresztül kötöttek a szabályokhoz.89 A nemzetközi hivatásos futball tekintetében a következő képlet adódik: a Német Labdarúgó Szövetség mellett aktuálisan további 206 nemzeti szövetség tartozik a FIFA égisze alá. Az összes ezen nemzeti szövetségeknek egyúttal tagnak kell lennie a FIFA hat konföderációjának (egy kontinens szövetsége) egyikében. Európai területen ez az UEFA. A FIFA tagság a nemzeti szövetségek számára egyrészt hasznos előnyöket tartogat pénzügyi és logisztikai támogatás formájában, másrészt azonban messzemenő kötelezettségeket is magában hordoz, mint a szabályzatok, a FIFA céljainak és ideáljainak elfogadása. A FIFA fő feladata a futball világbajnokságok megsz Grunewald, AcP 182 (1982), 181 (184). Így Adolphsen, Eine lex sportiva für den internationalen Sport? (Lex Sportiva a nemzetközi sportban?), in: Witt/Casper többek között (kiadó), Die Privatisierung des Privatrechts, Jahrbuch der Gesellschaft junger Zivilrechtswissenschaftler (A magánjog privatizálása, a Fiatal Polgárjogászok Társaságának évkönyve), Heidelberg 2002, 281. old. (282 és tov. ). V. ö. ehhez részletesen Nafziger, International Sports Law (2nd Edition) (Nemzetközi sportjog), Ardsley, N.Y., 2004. 89 Lásd ehhez fentebb III. 2 c). 87 88
24
Dop Nemzetköziség ervezése. Az UEFA-hoz összesen 52 európai nemzeti szövetség tartozik. Az UEFA szervezi az Európa bajnokságok mellett a Bajnokok Ligája és az UEFA Kupa egyesületi versenyeket is. 2. Harmonizációs törekvések A nagyszámú nemzeti és nemzetközi versenyek adott esetben magukkal hozzák azt, hogy a résztvevő szövetségek és sportolók a különböző sportrendezvények esetében részben eltérő szabályzatoknak vannak alávetve. Ez a legnagyobb mértékben elégtelennek tekinthető. Így pl. a sportbeli szankciók területén aligha alkalmazható, hogy ugyanazon magatartást tekintve nemzeti és nemzetköz szinten egy teljesen különböző büntetési módot szabjanak meg. Ha a „labdaeldobás” mindennapos esete a hivatásos futballban egyszer egyáltalán nem, máskor sárga és egy másik alkalommal piros lappal lenne büntetve, az nem lenne érthető a sportolók és a nézők szemszögéből tekintve. Az azonos bánásmódra és az esélyegyenlőségre való jogot legalább az adott sportágon belül biztosítani kell, különben a sport elveszítené a hitelességét; a sportolókat éppen arra provokálnák, hogy az elrendelt szankciókat önkényesen kikérjék magunknak és azokat elutasítsák. Éppen ezért újabban harmonizációs törekvések figyelhetők meg, melyek különösen a dopping és a fair play területén kívánnak egységes nemzetközi standardokat elérni. A dopping ellenes harcban hosszú évek fáradozásai után90 került sor harmonizációra a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) létrehozásával és a WADA-Kódex91 elfogadásával. A lényegi harmonizációs elemeknek a dopping ellenőrzési eljárás, az analizálási módszerek, a szankcionálás és a jogvédelmi lehetőségek tekinthetők. A harmonizációs eljárás még messze nem került lezárásra, azonban annál sürgősebbnek tűnik, amióta a néhány államban, mint Franciaországban vagy Olaszországban a doppingolás büntetőjogilag is üldözendő. Ezzel az egyes sportolókat állampolgárság vagy a verseny helyszíne szerint a szövetségi szankciók mellett állami pénzvagy akár szabadságvesztés-büntetés is fenyegeti. Németországban is hosszú ideig erőteljesen napirenden volt a sportcsalás büntetőjogi tényállásának bevezetése.92 Végül belenyugodtak a hatályban lévő Gyógyszerekről szóló törvény (AMG – Arzneimittelgesetz) szigorításába.93 Példákkal Vieweg/Siekmann (lj. 9). Lásd lj. 9. 92 V. ö. egy mélyebb eszmefuttatással Jahn, ZIS 2006, 57 ff.; ders., SpuRt 2005, 141 és azt k. o.; Vieweg, SpuRt 2004, (194 és azt k. o.); Leipold, NJW-Spezial 2006, 423 és tov.; Heger, JA 2003, 76 és tov. 90 91
25
A sportjog bűvöletében
Egy példa a kerékpársportból94 alátámasztja a pillanatnyilag még fennálló jogi széttagoltságot. A német profi kerékpáros Danilo Hondo-t a Nemzetközi Sport Választottbíróság CAS doppingvétség miatt két éves eltiltással sújtotta. A svájci speciális jogi helyzet, ahol Hondo állandó lakóhelye található, lehetővé tette a CAS ítéletek felülvizsgálatára nem illetékes helyi kantoni bíróság számára a sportbíróság ítéletének felülvizsgálatát. Ez egyedül csak azért volt lehetséges, mert mind a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség UCI, és mind a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség székhelye Svájcban van. Ezzel a dopping eljárás esetén egy tisztán nemzeti vitáról volt szó, így a szövetségi bíróság helyett a helyi kantoni bíróság volt illetékes jogorvoslatra a CAS döntése ellen. A kantoni bíróság mindenek előtt hatályon kívül helyezte a sportbíróság ítéletét ideiglenes intézkedés útján, hogy aztán a fő kérdést tekintve mégis helyben hagyja.95 A svájci törvényi helyzet megváltoztatása az esélyegyenlőség okai miatt fokozottan ajánlottnak tűnik. A világszerte újra és újra felvetett fair play-alapelv kezelése is egyre inkább nemzetközi egységesítést követel. Eddig sem a gyakorlatnak, sem a tudománynak nem sikerült a fair play fogalom általánosan elismert definícióját megalkotni.96 A Nemztközi Fair Play Charta szerint fair play alatt „nem csak
Fritzweiler, SpuRt 1998, 234 és tov. V. ö. A Sport Doppingellenes Jogi Bizottságának (ReSpoDo) zárójelentésével a lehetséges törvényi kezdeményezések tekintetében a dopping konzekvens megakadályozásáról, üldözéséről és büntetéséről a sportban, Frankfurt/M. 2005.06.15 (a zárójelentés összefoglalása megtalálható a következő címen: http://www.dosb.de/fileadmin/fm-dosb/downloads/dosb/endfassung_abschlussbericht .pdf (utolsó megtekintés 2007.08.09), és Hauptmann-nál, SpuRt 2005, 198, 237 és azt k. o.) 93 Ehhez még VIII. 4. 94 FAZ v. 2006.03.22, 34. old. 95 V. ö. http://www.lr-online.de/sport/LR-Sport;art1075,1617523 (utolsó megtekintés: 2007.08.09). Eredményében a kantoni bíróság meghosszabbította a profi kerékpáros sportoló eltiltását annyi idővel, amennyi idő alatt a sportoló az elért ideiglenes intézkedés miatt részt vehetett versenyeken. 96 Az egyes fogalomalkotási törekvésekhez v. ö. csak Vieweg, Fairness und Sportregeln – Zur Problematik sog. Tatsachenentscheidungen im Sport (Fair magatartás ás sportszabályok – az ún. ténybeli döntések problematikájához), in: Crezelius/Hirte/Vieweg (kiadó), Festschrift für Volker Röhricht (Emlékkönyv Volker Röhricht tiszteletére), Köln 2005, 1255. old. (1266 és tov.); P. J. Tettinger, Fairneß als Rechtsbegriff im deutschen Recht (Fair magatartás mint jogi fogalom a német jogban), in: Scheffen (kiadó), Sport, Recht und Ethik (Sport, jog és etika), Stuttgart (többek között) 1998, 33 és azt k. o.; általában a fairness fogalmához H. P. Westermann, Fairness als Rechtsbegriff (Fair magatartás mint jogi fogalom), in: Württembergischer Fußballverband e.V. (kiadó), Fairness-Gebot, Sportregeln und Rechtsnormen (A fair magatartás követelménye, sportszabályok és jogi normák),
26
Dop Nemzetköziség a játékszabályok betartását értjük, sokkal inkább a sportoló viselkedését írja körül: a sportbeli ellenfél tiszteletét és a pszichikai és fizikai sértetlenségének megőrzését. Fair módon az a sportoló viselkedik, aki képes átérezni ellenfele helyzetét is.”97 Ez a meghatározás mindazonáltal annyiban kerülhetett röviden megfogalmazásra, hogy csupán a sportolók egymás közötti magatartását fogja át. A fair play eszmének azonban azon felül is, ugyanúgy vertikális irányban, azaz az egyes sportolók és a föléjük rendelt szövetségek között is érvényre kell jutnia. A szabályok létrehozása nem történhet önkényes módon, mint ahogy a versenyfeltételek és a felvételi előírások sem kerülhetnek ily módszerrel megalkotásra, és mindezeket az esélyegyenlőség mércéjével kell mérni. Mindenestre továbbra is problematikusnak tűnik, minden szabálysértést nem fair magatartásként besorolni. Puszta rendszabályok megsértése, amelyek nem a mások védelmét szolgálják (mint pl. a futballban érvényes tilalom, a focimez lehúzása gólszerzés után), nem tekinthetők a fair play eszme semmibe vételének. A fairness-elv kötelező érvényesülésének megalapozásához különböző jogi alapokat hívnak segítségül. Az EMRK 6. cikke98 mellett részben a BGB 242. §-ának99 generálklauzulájából is levezetésre kerül egy általános fair play gondolat. A szövetségek és azok szabályzataihoz kötődők önkötődése a továbbiakban a fair play alapelvnek a sportszövetségek alapszabályzataiba és egyéb szabályzataiba való felvétele által érhető el.100 Elképzelhető lenne végül a fairness-t magánjogi és nemzetek feletti jogszabálynak minősíteni (ún. „lex sportiva”),101 mindenesetre ezen a területen még nincsenek biztos ismereteink. Ezért még idő előtti lenne a „lex sportiva” kötelező érvényességéből való kiindulás.102 Stuttgart 2004, 79. old. (81 és azt k. o.); Lenk, Fairness in der Siegergesellschaft? (Fair magatartás egy győztes társadalomban?), Statement zur Preisverleihungsfeier 2001 der Fairness- Stiftung, http://www.fairness-stiftung.de/FairPreisStatements2001.asp?Statement= LenkStatement (utolsó megtekintés: 2007.08.09); Lenk/Pilz, Das Prinzip Fairness (A fair magatartás elve), Osnabrück, Zürich 1989. 97 Ehhez lásd: http://sport.freepage.de/cgibin/feets/freepage_ext/41030x030A/rewrite/ lksport/fairaggzit.html (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 98 Általában a jelentőségéhez a sportban Soek, Die prozessualen Garantien des Athleten in einem Dopingverfahren (A sportoló eljárási jogi garanciái a doppingeljárásban), in: Röhricht/Vieweg (kiadó), Doping-Forum, Stuttgart 2000, 35. és azt k. o. 99 BGHZ 87, 337 (344); ehhez Vieweg, JZ 1984, 167 és azt k. o.; BGHZ 102, 265 (276); 105, 306 (316 és azt k. o.); 128, 93 és azt k. o.; ehhez Vieweg, SpuRt 1995, 97 és azt k. o.; v. ö. még Röhricht, AcP 189 (1989), 386 (391). 100 Így pl. az Olimpiai Charta alapvető elvei között a 6; ehhez közelebbről: Vieweg (lj. 96), 1255. old. (1271). 101 Ehhez részletesen Adolphsen (lj. 88), 281 és azt k. o.; u. a. (lj. 27), 628 és azt k. o.; Nafziger (lj. 88), 61. old.; Oschütz (lj. 73), 351 és azt k. o. 102 Ehhez Vieweg (lj. 96), 1255. old. (1271 és tov.); Oschütz (lj.. 73), 359. és azt k. o.
27
A sportjog bűvöletében 3. Nemzetközi Választottbíróságok – a Court of Arbitration for Sport (CAS) A nemzetközi szövetségek (pl. a FIFA) által alkotott szabályzat sem képes az állami joghatóságot teljes mértékben kizárni. A szövetségen beüli kontrolllehetőségek kimerítése után az érintetteknek alapvetően nyitva áll az út a nemzeti rendes bíróságokhoz.103 A bíróságok illetékessége ebben az esetben az általános jellemzőkhöz igazodik, mint pl. a sportoló nemzetisége vagy lakóhelye. Az állami bíróságok aztán mindig a nemzetközi kollíziós magánjognak megfelelő anyagi jogot alkalmazzák. Mivel azonos tényállások esetén a mindenkori arra vonatkozó anyagi jog szerint különböző eredmények születhetnek, a sport globalizációja a jogi széttöredezettség veszélyét rejti magában. Az esélyegyenlőség értelmében kívánatos lenne egy egységes nemzetközi joghatóság.104 Megoldásként kínálkozik ebben az esetben nemzetközi választottbíróságok felállítása.105 Ez ugyanis lehetővé tenné a feleknek az IPRG (Bundesgesetz über das internationale Privatrecht – Törvény a nemzetközi magánjogról) 192. cikkelye nyomán, hogy egy választottbíróság kikötésének keretében a választottbírósági döntések megtámadását az állami bíróságok előtt teljes mértékben kizárják.106 Ilyenkor a megfelelő keresetnek szabály szerint, mint nem megengedettnek elutasításra kell kerülnie. Mint sok más nemzetközi sportszövetségnek, a FIFA-nak az alapszabályzatában107 is rögzített, hogy a legutolsó fokon hozott döntéseket egyedül csak a Court of Arbitration for Sport (CAS)108 vizsgálhatja felül. A CAS-t, vagy francia rövidítésben TAS-t (Tribunal Arbitral du Sport) eredetileg az IOC alapította, időközben azonban olyan függetlenné vált tőle, hogy egy valódi választottbíróságról beszélhetünk.109
V. ö. ehhez már IV. 1. Adolphsen, SchiedsVZ 2004, 169 (170); Weller, JuS 2006, 497 (499). 105 Ehhez részletesen Adolphsen, SchiedsVZ 2004, 169 és azt k. o. 106 A német jogban a választottbíróságok bekapcsolása a ZPO 1025. §-ának értelmében az állami joghatóság messzemenő kizárásához vezet. Ehhez már fentebb IV. 2. 107 FIFA alapszabályok 59. és azt k. cikkelyei. 108 Részletezve Netzle, Das internationale Sport-Schiedsgericht in Lausanne (A lausanne-i Nemzetközi Sport Választottbíróság), in: Röhricht (kiadó), Sportgerichtsbarkeit (Sportjoghatóság), Stuttgart (többek között) 1997, 9 és azt k. o., valamint Hilpert (lj. 51), 341. és azt k. o., Monheim (lj. 72), 381 és azt k. o., und Oschütz (lj. 73), 43. és azt k . o., a CAS összetételéről, illetékességéről és eljárásáról. 109 Oschütz (lj. 73), 130. old. 103 104
28
Dop Többszörös hatás – a szponzorálás példáján A CAS végső döntésre való illetékessége azonban a svájci szövetségi bíróság 2007.03.22-én110 hozott ítéletének köszönhetően jelentősen megingott. Első alkalommal került a CAS egy ítélete egy állami bíróság által hatályon kívül helyezésre. A CAS az argentin profi teniszezőt, Guillermo Canast doppingvétség miatt 15 hónapra eltiltotta. A fellebbezésnek a CAS ítéletei ellen az ATP szabályzatában előírt kizárása ellenére a sportoló a svájci legfelsőbb bírósághoz fordult, amely az IPRG 192. cikkelyére támaszkodó lemondási nyilatkozatot választottbírósági eljárások esetén hatálytalannak tekintette, és ezért megengedettnek tartotta a keresetet. A sportolók és a szövetség, máshogy mint a szerződéses felek az általános üzleti életben, nem horizontálisan, hanem vertikálisan állnak egymással szemben. A sportoló egyedül egyrészt csak a szövetségi jogilag adott feltételek elismerése, vagy másrészről a foglalkozása gyakorlásáról való lemondás között választhat. Egy érvényes megtámadásról való lemondást rögzítő megállapodás mindazonáltal a sportoló egy bizonyos döntési szabadságát feltételezi. Ha a sportoló ennek a választottbírósági klauzulának az aláírása nélkül is részt vehetne a sportüzemben, csak abban az esetben beszélhetünk a fellebbezés kizárásába való szabad beleegyezésről. Mivel mindazonáltal az önkéntességnek egy ilyen képe a hivatásos sportban a valóságtól teljes mértékben idegennek tűnik, így a jövőben minden az IPRG 192. cikkelye szerinti megtámadásról való lemondás – a szövetségi bíróság felfogását alapul véve – a sport választottbírósági joghatóság területén nem lehetne megengedett.111
VI. Többszörös hatás – a szponzorálás példáján A sportjog azáltal is kiemelkedő jelentőségű jogterület, hogy gyakran személyek sokasága közvetlenül vagy közvetetten alapszabályi vagy szerződéses szabályok által érintetté válik, és így sokoldalú konfliktushelyzetek léphetnek fel. Ez a többszörös hatás leginkább a sportszponzorálás példáján ábrázolható: szponzorálás alatt rendszerint pénz- vagy anyagi eszközök, valamint szolgáltatások rendelkezésre bocsátását értjük vállalatok által személyek vagy szervezetek részére sport-, kulturális, szociális és ökológiai területen vál-
110 Svájci legfelsőbb bíróság SpuRt 2007, 113 és azt k. o. = CaS 2007, 145 és azt k. o. (legutolsó megtekintésnél francia szövegben) Baddeley kritikus bírálatával, CaS 2007, 155. és azt k. o. 111 Ehhez a végkövetkeztetéshez jut Öschütz is, Jusletter v. 2007.06.04, Rz. 11.
29
A sportjog bűvöletében lalkozói piaci és kommunikációs célok elérésre.112 E cél elérésére a felek szponzorálási szerződést kötnek, amely által közvetlenül a szponzorált és a szponzor lesz az érintett. Mialatt a haszon a szponzorált számára főként különösen pénzbevételben áll, a szponzor többletbevételeket vár egy pozitív image-átvitelen keresztül.113 A sportszponzorálás gazdasági jelentősége az üzleti alapokon nyugvó és professzionalizált sportban döntő jelentőségű. A szponzori pénzek jelentik a jegyeladásokból, a televíziós jogokból és a merchandising-ból eredő bevételek mellett a sportrendezvény-szervezők fő bevételi forrásainak egyikét. Így fizetett pl. 15 vállalat egyaránt 45 millió € összegig a FIFA-nak, hogy a FIFA 2006 világbajnokság ún. hivatalos partnere legyen.114 A 2006-os torinoi és 2008-as pekingi olimpiai játékok szponzorálására összesen 866 millió US-dollárt költött tizenegy vállalat, hogy az IOC ún. top szponzorai115 legyenek.116 Egyre nagyobb jelentőségűvé válik az ún. névszponzorálás (angolul: naming rights), amelyet a futballstadionok (át-) elnevezésén Németországban fokozottan felismerhetünk (pl. az AllianzArena Münchenben).117 Egy további aktuális példa a névadó szponzor keresése a futball Bundesliga számára. A Deutsche Telekom AG ugyan opciót szerzett a névhasználati jogokra a 2007/08-as szezontól kezdődően, végül azonban később kihasználatlanul lemondott róla.118
112 Vieweg, SpuRt 1994, 6 és azt k. o.; v. ö. még Reichert, Sponsoring und nationales Sportverbandsrecht (Szponzorálás és nemzeti szövetségi jog), in: Vieweg (kiadó), Sponsoring im Sport (Szponzorálás a sportban), Stuttgart (többek között) 1996, 31. és tov. Általánosságban a szponzoráláshoz Weiand, Kultur- und Sportsponsoring im deutschen Recht (Kulturális és sportszponzorálás a német jogban), Berlin 1993; Wegner, Der Sportsponsoringvertrag A szponzorálási szerződés), Baden-Baden 2002; Bruhn/Mehlinger, Rechtliche Gestaltung des Sponsorings (2 Bände) (A szponzorálás jogi konstrukciója – 2 kötet), München 1992 (Band I) und 1999 (Band II). 113 A szponzor céljairól részletesen Weiand, Der Sponsoringvertrag (A szponzorálási szerződés), München 1999, 5 és tov.; Wegner (lj. 112), 39. és tov. 114 Hamacher, SpuRt 2005, 55. 115 TOP jelenti ebben az esetben: „The Olympic Partners”. 116 IOC, 2006 Olympic Marketing Fact File, 22. old. (http://multimedia.olympic.org/pdf/ en_report_344.pdf, utolsó megtekintés: 2007.08.09). 117 Wittneben szerint, GRUR 2006, 814 (814), időközben már 12 a 18 futball Bundesliga egyesületből olyan stadionokban játszik, amelyek egy szponzor után kerültek elnevezésre, és a 119 aréna közül, amelyek egy szponzor nevét használják, 52 egyedül Németországban található. Általánosságban a névszponzoráláshoz a kulturális és sportlétesítmények esetében Thiele, ecolex 2005, 773. és azt k. o. 118 V. ö. SZ v. 2007.02.16, 15. és 28. old. Hogy a névjog egy futball ligában jelentős gazdasági értéket érhet el, megmutatkozik pl. Angliában. A Premier Leauge összesen 84 millió €-t kaszíroz a névjogainak átruházásáért. A DFL a német Bundesliga névjogaiért mindazonáltal 30 és 40 millió € közötti bevételben reménykedik.
30
Dop Többszörös hatás – a szponzorálás példáján
Azt, hogy a szponzorálásból eredően a szponzor és a szponzorált mellett még harmadik személyek sokasága is közvetlenül érintetté válik, a következő grafika ábrázolja: Szponzorált A szponzorált tal a sportszövetség “piramisában” kapcsolatban álló személyek és szervezetek
Sportpályák
Rendező
Szponzorálás
Ügynökségek
Média (TV társaságok)
Nézők Szponzor
Egy szponzorált egyesület ill. szövetség sportolói és egyesületei számára – tehát azoknak a személyeknek és szervezeteknek, amelyek a szponzorálttal a „sportszövetségi piramison” belül kapcsolatban állnak – felvetődik a kérdés a pénzügyi részesedés, a reklámozási kötelezettség119 és saját konkurens reklám abbahagyásával kapcsolatban. A szervező ugyanúgy lehet közvetlenül érintett, ha egyúttal még nem is ő maga a szponzorált. Érdekösszetűzések keletkezhetnek példának okáért a szervezőhöz képest különböző személyű sporttelep-tulajdonosokkal a bérleti díj összegét, a stadionreklámot és egy esemény piacosításának kérdéseit illetően. A szervező reklámérdekeivel a média érdekei konkurálnak, különösen a televíziós intézeteké és társaságoké, amelyek lehetőleg minél nagyobb reklámbevételeket akarnak elérni, hogy a
119
V. ö. ehhez Reichert (lj. 112), 45. és azt k. o.
31
A sportjog bűvöletében televíziós jogok megszerzését újra finanszírozhassák.120 Ebben a felállásban megmutatkozik az is, hogy az érintettek érdekei párhuzamban is állhatnak egymással, mivel pl. a tévénézők pozitív hozzáállása mind a rendező, mind a médiavállalatok reklámbevételeit emeli.121 Az ügynökségek azért fognak a komplikált szponzorálási piacon tevékenykedni, hogy a szponzoráltakat, a szponzorokat és a médiát a „partnerkeresésben”, a szerződéses tárgyalásokon és a szerződéskötésnél támogassák.122 Végül a nézők érdekei is érintettek lehetnek. Ha pl. a belépőjegyek nagy mértékben előre szponzorok részére kerülnek kiadásra, és így nem jutnak ki a szabad piacra, melynek egyrészt az lehet a következménye, hogy a nézők kereslete nem fedezhető, másrészt azonban az is, hogy a stadionok esetleg nem lesznek teljesen tele. Mialatt korábban az ábrázolt érdekkülönbségek és az abból eredő jelentős konfliktuspotenciál ellenére a szponzorálást illetően kötelező szabályok tekintetében hiányosságok voltak,123 időközben a sportszövetségek rendeleteibe és alapszabályaiba túlnyomórészt megfelelő szabályok kerültek felvételre.124 Így tartalmaz pl. a DFL (Német Labdarúgó Liga) „Rendelete a kereskedelmi jogok értékesítésről” egy alfejezetet a következő címmel: „Piacosításra vonatkozó jogok a szponzorálás és a különös reklámfajták területén”, amelyben különösen a ligaszövetség és annak tagjai közötti – tehát az 1. és 2. Bundesliga egyesületei közötti – kapcsolatok szabályozottak a szponzorálást illetően.125 A jogi kapcsolatokat a közvetlenül a szponzorálásban részesedők között mindenesetre túlnyomóan szerződésekben rögzítik.126 Ilyen szponzorálási szerződések a szponzor és a szponzorált között vonatkozhatnak egyedi rendezvényekre, sportfelszerelésre és ruházatra, valamint
120 A konfliktuspotenciál a sportesemény szervezője és a média között példaszerűen megmutatkozott a 2007-es Tour de France esetében. Miután több doppingesetre fény derült, az ARD és a ZDF kiszálltak az élő közvetítésből, mivel nem tartották összeegyeztethetőnek a verseny közvetítését a saját magukról alkotott képpel. A hátralévő versenyt ezért a Sat 1 és a Pro 7 közvetítették, azonban a közvetítésbe való beszállás PR katasztrófává fejlődött. A csupán 5,6 %-ra rúgó piaci részesedés alig érte el a szokásos átlag nézőszám felét. Ehhez SZ v. 2007.07.26, 17. old. 121 Általában a szponzorálás és a média viszonyához Weiand (lj. 112), 138. és azt k. o.; Bruhn/Mehlinger (lj. 112), Band I, 23 és tov. 122 Vieweg, SpuRt 94, 6 (10); Weiand (lj. 113), 14. és azt k. o..; Wegner (lj. 112), 63. és azt k. o. 123 V. ö. Vieweg, SpuRt 1994, 73 és tov. 124 Általában a sportági szakszövetségek szponzorálással kapcsolatos szabályainak megengedhetőségéről Reichert (lj. 112), 36. és azt k. o.; Bruhn/Mehlinger (lj. 112), Band II, 43. és azt k. o. 125 Lásd OVR 13. § és a bevételek elosztására tekintettel OVR 19. §. 126 Ehhez Weiand (lj. 113); Wegner (lj. 112).
32
Dop Keresztmetszet-anyag jelvények és azokhoz hasonló dolgok licencére.127 A remélt szponzori pénzek többnyire akkor érhetők el, ha a szponzorok részére olyan marketingjogokat helyeznek kilátásba, amelyek kizárólagosságot garantálnak. Erre elsősorban olyan marketingjogok alkalmasak128, mint a nagy sportrendezvények megjelölése (mint „Olimpia” vagy „WM 2006”), azonban ebben az esetben meggondolandó, hogy ezen megjelöléseknek gyakran csupán leíró jellege és a forgalomban való érvényesülés hiányzó igazolása miatt az ismertetőjel alkalmas védelme aligha érhető el.129 Ezen oknál fogva fogadták el pl. Leipzig város – időközben mindazonáltal vesztes – olimpiai pályázatára az OlympSchG-t (Törvény az olimpiai jelvény és az olimpiai megjelölések védelméről), hogy az IOC által a sikeres pályázat előfeltételéül élőírt olimpiai jelvények és emblémák védelmét biztosítani tudják.130 Röviddel a futball világbajnokság előtt Németországban a BGH két ítélete keltett feltűnést a „FUSSBALL WM 2006” és a „WM 2006” bejegyzett márkák márkavédelmével kapcsolatban. A BGH131 azt a döntést hozta, hogy a „FUSSBALL WM 2006” márka bejegyzése mindenféle megkülönböztető képesség hiánya miatt a MarkenG (Törvény a márkák és egyéb ismertetőjelek védelméről) 8. § (2) bekezdésének 1. mondata értelmében az igényelt szolgáltatások és áruk egésze, és a „WM 2006” márka azok egy része tekintetében törlendő. Ebben a felállásban a sportjog többszörös hatása – itt a szponzor, a szponzorált és azon harmadik személyek között, akik a bejegyzett márkajogokat használni akarták – egyértelműen felismerhető.
VII. Keresztmetszet-anyag Az sport elüzletiesedésének, professzionalizálódásának és médializálásának utóbbi évtizedekben megfigyelhető folyamata ahhoz vezetett, hogy olyan konfliktusok keletkeztek, amelyek megoldása különböző jogterületekből adódik. Így van a sportnak, mint tömegtájékoztatási szempontból jelentős
Vieweg, SpuRt 1994, 73 (73 és tov). Tanulságos áttekintés Neumann-nál, Marken und Vermarktung im Sport (Márkák és piacosítás a sportban), in: Vieweg (kiadó), Spektrum des Sportrechts (A sportjog spektruma), Berlin 2003, S. 295 és azt k. o. 129 Hamacher, SpuRt 2005, 55 (55). 130 V. ö. a törvény indoklásával, BT-Drs. 15/1669, 8. old. Az OlympSchG alkotmányossága már kezdettől fogva rendkívül vitatott volt. Így nem tartják a törvényt alkotmányellenesnek az LG Darmstadt, SpuRt 2006, 164. és azt k. o., valamint Degenhart, AfP 2006, 103. és azt k. o.. Más nézeten van ezzel szemben Nieder/Rauscher, SpuRt 2006, 237 (238 és tov.). 131 BGH WRP 2006, 1121 és azt k. o. = GRUR 2006, 850 és azt k. o. = SpuRt 2007, 119 és azt k. o. 127 128
33
A sportjog bűvöletében eseménynek érintkezési pontja minden nemzeti jogterülettel, valamint az európai joggal. Sportgazdasági jog, sportmunkajog, sportmédiajog, sportfelelősségi jog, sportszövetségi jog és sportalkotmányjog – hogy csak néhányat megnevezzünk – képezik összességükben a keresztmetszet-anyag sportjogot. A 2006 nyarán Németországban megrendezett futball világbajnokság hatásos példát szolgáltat a fentiekre nézve. A rendezők, szövetségek, sportolók és szurkolók közötti kapcsolatok polgári jogi alapokon nyugszanak. Szerződéses vagy szerződésen kívüli igények a BGB normahálójából erednek. A jelentős sportesemények piacosításának, különösen az értékesítési jogoknak a médiákra való átruházásának is a magánjog előírásai képezik az alapját (BGB, UWG, UrhG stb.). Emellett a közjogi normák is vonatkozhatnak a sportra, ha példának okáért egyesületekkel vagy szurkolókkal szemben biztonsági jogi intézkedéseket kell alkalmazni, melyek a rendvédelem és veszélyelhárítás (rendőrségi és biztonságrendészeti jog) tekintetében éppen a jelentős sportesemények tekintetében játszanak egyre fontosabb szerepet.132 Alkotmányjogi szempontból a sportolók alapjogainak mindenek előtt akkor nő meg a jelentősége, ha az egyesületi jogi szankciókról (pl. kizárás egy versenyről vagy eltiltás) van szó. A szövetségi szabályokat és az azokhoz viszonyított egyedi esetekben hozott intézkedéseket is a GG (Alkotmány) 12. cikkelyének (1) bekezdésben szabályozott a foglalkozás szabad megválasztásához való jog mércéjéhez képest kell mérni. Végül a büntetőjog is egyre inkább előtérbe kerül. Kiemelt ezen a területen a legutóbbi manipulációs botrány a német futballban (büntethető csalás az StGB – Büntető Törvénykönyv – 263. § szerint), az újra és újra releváns huliganizmus problematika (különösen a StGB 223. és azt követő §-ai és a 123. §), és az évek óta ellentétes érvekkel133 folytatott vita a dopping önálló büntetőjogi tényállásának bevezetéséről a sportban.134
132 A biztonságról folyó vita a futball VB 2006 egyik legközpontibb kérdése volt. Alapul ehhez Deusch, Polizeiliche Gefahrenabwehr bei Sportgroßveranstaltumgen (Rendőrségi rendvédelem a nagyobb jelentőségű sporteseményeknél), Berlin 2005. V. ö. továbbá Breucker, NJW 2006, 1233 és azt k. o. 133 Állami szankcionálást követel Cherkeh/Momsen, NJW 2001, 1745 és azt k. o..; Digel, Ist das Dopingproblem lösbar? (Megoldható-e a doppingprobléma?), in: Digel/Dickhuth (kiadó), Doping im Sport (Dopping a spotban), Tübingen 2002, 118 és azt k. o.; Prokop, SpuRt 2006, 192 és azt k. o.; ezzel szemben elutasító Dury, SpuRt 2005, 137 és azt k. o.; Jahn, SpuRt 2005, 141 és azt k. o.; kritikus áttekintés a problémáról Vieweg-nél, SpuRt 2004, 194 és azt k. o. 134 Ez a vita az új doppingellenes törvény elfogadása után amely a sportcsalás törvényi tényállását éppenséggel nem tartalmazza, sem hagyott alább. Büntetőjogi normát követel továbbra is Bannenberg, SpuRt 2007, 155 és tov. Lásd ehhez VIII. 4. is.
34
Dop Dopping
VIII. Dopping Aligha van másik olyan téma, amely évtizedek óta ugyanolyan módon szítja a sport iránt érdeklődő kedélyeket, mint a dopping hatékony és tartós leküzdésének kérdése az élsportban. A nemzeti és nemzetközi szövetségek sokoldalú próbálkozásai ahhoz vezettek, hogy az évek során az illetékességek, ellenőrzési és analizálási eljárások, tilalmi listák, szankciók és jogvédelmi lehetőségek nehezen átlátható „patchwork”-je („tákolmánya”) keletkezett. Csak példálózó jelleggel utalnék a Németországban a nyilvánosság által különösen figyelemmel kísért Krabbe135 és Baumann136, valamint Roberts137 tanulságos esetére.138 A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséggel (WADA) és annak WADA-Kódexével (WADC) egy fontos harmonizációs lépés történt meg. Mindenesetre mind a nemzetközi összehasonlítás és mind az egyes sportágak összehasonlítása azt mutatja, hogy még jelentős különbségek állnak fenn a gyakorlatban való átültetés terén, különösen és éppen az edzésellenőrzések tekintetében. Ehhez hozzáadódik még az is, hogy még nem minden sportszervezet ismerte el magára nézve kötelezőnek a WADA-Kódex előírásait.139 A jogirodalom a dopping problematikáról átláthatatlanná vált.140 Az aktuális fejlődésre tekintettel a 2007-es Tour de France-szal összefüggésben – pozitív doppingteszt Patrik Sinkewitz-nél, Alexander Winokurow-nál és további profi kerékpárosoknál, az összetettben élen álló Michael Rasmussen diszkvalifikálása, a Confidis és az Astana csapatok kiszállása a Tour-ból, valamint az alapos doppinggyanú a későbbi Tour győztes Alberto Contador-ral szemben – további szakmai viták várhatók
135 Führungs-Akademie des Deutschen Sportbundes e.V. (kiadó) (lj. 72), 211. és azt k. o. a Krabbe esetek I-III kronológiáját tartalmazza. 136 Ténybeli dokumentációt kínál Haug, SpuRt 2000, 238; továbbá Adolphsen, SpuRt 2000, 97. és azt k. o. 137 V. ö. Martens/Feldhoff, Der Fall Roberts – Ein Slalom zwischen Staatsgericht und Schiedsgericht (A Roberts-eset – szlalomozás az állami és a választottbíróságok között), in: Vieweg (kiadó.), Prisma des Sportrechts (A sportjog prizmája), Berlin 2006, 343. és azt k. o. 138 Összeállítást a „tetten ért doppingbűnözőkről” ad Hilpert (lj. 51), 326. és azt k. o. 139 Lista az összes nemzeti és nemzetközi sportszövetségről, akik a WADA Kódexet elismerték – ezekhez tartoznak a német sportszervezetek is – a következő linken található: http://www.wada-ama.org/en/dynamic.ch2?pageCategory.id=270 (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 140 A következő művek irodalomjegyzéke adhat ehhez betekintést: Adolphsen (lj. 27), 707745. old; Petri, Die Dopingsanktion (Doppingbüntetés), Berlin 2004, 403-423. old.; Vieweg/Siekmann, (lj. 9), 683-709. old.
35
A sportjog bűvöletében nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.141 Mindenekelőtt az a kérdés vetődik fel, hogy vajon a sportcsalás büntetőjogi tényállásának a bevezetése a problematika megoldásához hatékonyabban hozzájárulna-e. 1. A dopping tilalom céljai A dopping tilalom három célt szolgál: az esélyegyenlőség biztosítását a versenyben és ezzel a fair play-t, az atléták egészségének védelmét142, és az érintett sportág nézőszáma csökkenésének elkerülését. Figyelemre méltó ebben az összefüggésben Meca-Medina és Majcen hosszútávúszók esete. A két úszó 1999-ben a világbajnokság alatt nandrolon-nal pozitív tesztet produkált és ennek következtében a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) négy évre eltiltotta őket. Az eltiltás Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) általi későbbi kettő évre csökkentése ellenére a sportolók panaszt nyújtottak be az Európai Unió Bizottságánál, mellyel az őket érintő dopping szabályoknak az európai versenyjoggal és a szolgáltatások szabad áramlásának elvével való összeegyeztethetetlenségét kifogásolták. Mind a Bizottság, és mind az Elsőfokú Európai Bíróság143 azon a nézeten volt, hogy a kérdéses dopping előírások gazdasági jelentőség hiányában nem tartoznak az EK Szerződés alkalmazási területéhez.144 A dopping tilalmak egyedül csak sport- és nem gazdasági célokat szolgálnak, és ezért nem tartoznak az európai bíróságok vizsgálata alá. Ezt az Európai Unió Bírósága 145 alapvetően másképpen értékelte, mivel a doppingellenes szabályoknak és az azokban kilátásba helyezett szankcióknak negatív kihatásai lehetnek a versenyre. Összességében a kereset azonban nem volt sikeres, mert az abban támadott előírások bizonyára nem haladják meg azokat a követelményeket, amely a sportversenyeknek a szervezéséhez és a rendes lefolyásához szükségesek.
141 Így pl. Bundestag sportbizottságának elnöke, Peter Danckert már az élsport köztámogatását egészében kérdésessé teszi, v. ö. SZ v. 2007.07.20., 27. old. 142 Így 1987-ben hunyt el a tízpróbázó Birgit Dressel gyógyszerekkel való visszaélés következtében, egy évvel később a súlylökő Ralf Reichenbach anabólika rendszeres fogyasztása miatt. V. ö. ehhez még Linck, NJW 1987, 2545 és azt k. o. 143 Európai Unió Bírósága SpuRt 2005, 20. és tov. 144 Az Európai Unió Bíróságának álláspontja szerint a sporttevékenység annyiban tartozik a közösségi jog hatálya alá, amennyiben az EK Szerződés 2. cikkelyének értelmében a gazdasági élethez tartozik, EuGH gyűjt. 1974, 1405 (Walrave); gyűjt. 1995, I-4921 (Bosman); gyűjt. 2000, I-2681 (Lehtonen). 145 EuGH SpuRt 2006, 195. és azt k. o. Az ítéletet élesen kritizálja Infantino, SpuRt 2007, 12. és azt k. o. Ez a cikk Pfister kritikus viszontválaszát váltotta ki, SpuRt 2007, 58. és tov.
36
Dop Dopping 2. A dopping ellenes harc eszközei Fontos eszköz a dopping vétségek feltárásához egy szorosan kötött és átfogó ellenőrzési szisztéma.146 Ez nemcsak a versenyeken való ellenőrzést feltételezi, hanem az ún. edzéseken való kontrollt is (nemzetközileg az „out of competition” fogalma került bevezetésre). Nemzeti szinten 1968 óta végeznek ellenőrzést a versenyeken. Szisztematikus ellenőrzés az edzéseken 1990 óta van. A Nemzeti Doppingellenes Ügynökség (NADA) 2003 januárjában való felállítása óta a dopping ellenőrzések központilag szervezettek Németországban. A versenyeken történő kontrollok száma Németországban évente kb. 2500-ra rúg, az edzéseken végzett ellenőrzéseké kb. 4500-ra.147 Az atlétákat részben teljesen véletlen, részben célzottan, általában bejelentés nélkül az edzésük fázisában keresik fel, és vizelet- vagy vérmintát vesznek tőlük. Ezzel összefüggésben áll az elérhetőség problémája. Az atléták részletes jelentkezési kötelezettségei ellenére az ellenőrök az esetek 20 %ában nem találnak rájuk.148 A nem kevésbé elterjedt manipulációs praktikákat tekintve a próbák leadásánál az utóbbi években különösen a próba leadásánál történő megfigyelés vált egyértelműen szigorúbbá, úgy hogy felvetődik a kérdés a személyiségi jogba való beavatkozás arányosságáról az elérni kívánt célhoz képest.149
V. ö ezt Diegl-lel is (lj. 133), 9. és azt k. o. V. ö. Pabst, Wenn der Kontrolleur vergebens klingelt (Ha hiába csenget a doppingellenőr) SZ v. 2006.08.28., 2. old. A NADA éves statisztikája (megtekinthető: http://www.nada-bonn.de/fileadmin/user_upload/Downloads/Dopingbilanzen/200707 12_Jahresbericht-NADA_2006.pdf, utolsó megtekintés: 2007.08.09) a 2006-os évben összesen 8.196 dopping analízis került elvégzésre, a vizsgált próbák közül 4.517 származott edzésen, és 3.679 versenyeken végzett ellenőrzésekről. 198 esetben volt pozitív a lelet. 2007 első felében összesen 1.620 edzésen és versenyen történt ellenőrzés, melyek közül 23 esetben pozitív lett a teszt eredménye. 148 Így Pabst, Wenn der Kontrolleur vergebens klingelt (Ha hiába csenget a doppingellenőr), Sz v. 2006.08.28., 2. old. Egyedül csak 2007 januárjától júniusáig a doppingellenőrök 109 esetben nem találták az atlétákat az elrendelt edzésellenőrzésen. Erre az állapotra időközben a NADA kellőképpen reagált. 2007 júl. 1-jétől egy „intelligensebb kontrollrendszer” került bevezetésre, mely szerint a legjobb atléták esetében gyakrabban kell célellenőrzéseket elvégezni. A kivétel nélkül be nem jelentett teszteket olyan időpontban kell végrehajtani, amikor az edzésmódszerek szerint a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy tiltott eszközt alkalmaznak. Emellett évi kb. összesen 17.000 doppingtesztet kívánnak elvégezni. V. ö. ehhez kapcsolatosan az alábbiakat: http://www. sportrechturteile.de/News/ARGESportrecht/argedruckansicht.php?newsID=8495 (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 149 Tanulságos Haas/Nam, Einschränkungen der Persönlichkeitsrechte durch Verbandsregelungen und Vertrag – am Beispiel des Dopingregelwerks der (Para-)Olympischen Spiele in Athen (A személyiségi jogok korlátozásai szövetségi előírásokon keresztül és 146 147
37
A sportjog bűvöletében
A levett próbák analizálása az akkreditált laborokban az utóbbi években nagyrészt oly mértékben kifinomulttá vált, hogy néhány atlétánál, akik a leleplezéssel a bevett anyag előrehaladott lebontási ideje, vagy az álcázó eszköz leplező hatása miatt tulajdonképpen már nem számoltak, a doppingolás mégis bizonyításra kerülhetett. Ettől függetlenül még mindig fennáll a „róka fogta csuka probléma.” A dopping analitikának szembe kell néznie néhány meghatározott doppingolási módszer hiányzó bizonyíthatóságával, és az újfajta, eddig ismeretlen dopping eszközökkel.150 3. Szankcionálási lehetőségek A megállapított doppingvétségeket többnyire az „illetékes” nemzeti és nemzetközi sportszövetség szankcionálja. Az atléták megbüntetésére állami hatóságok által eddig csupán csak néhány államban kerülhet sor. A sportszövetségek által kiszabott szankciók egyrészt az érintett sportoló kizárásából és az adott versenyen elért helyezésének törléséből állnak. Másrészt sor kerülhet – még csak egyes esetekben – magas összegű pénzbüntetések kiszabására,151 és a sportolók eltiltással való sújtására, melynek időtartama attól függ, hogy az első vagy már egy sokadik doppingvétségről van szó. Problematikus ebben az összefüggésben a szankció és a doppingvétség, valamint a vétkességi követelmények, ill. az ún. strict liability152 arányosságának kérdése. A szövetségek szankciói ellen az illetőnek szövetségen belüli sportbíróságokhoz, valamint sport választottbíróságokhoz és a CAS-hoz is nyitva áll az út. Az állami bíróságok jogvédelme választottbírósági klauzulák által többnyire kizárásra kerül.153
szerződéssel – az athéni paraolimpiai játékok doppingszabályzatának példáján), in: Nolte (kiadó.), Persönlichkeitsrecht im Sport (Személyiségi jog a sportban), Stuttgart (többek között) 2006, 43. old. (49 és tov.). 150 SZ v. 2006.08.07., 1. old. 151 Így kellett pl. a hivatásos kerékpárosoknak a 2007-es Tour de France előtt az UCI kötelezettségnyilatkozatát aláírniuk, mely szerint a doppingvétség a szokásos eltiltás időtartamán túlmenően még az éves jövedelem megfizetésével kerül jóvátételre. V. ö. http://www.sueddeutsche.de/sport/weitere/artikel/442/119298/ (utolsó megtekintés: 2007.08.09). Részletesen a kötbérfizetés lehetőségéről szponzorálási szerződések esetében a doppinggal összefüggésben Nesemann, NJW 2007, 2083. és azt k. o. 152 V. ö. csak Petri-vel (lj. 140), 208. és azt k. o. 153 A sport választottbírósági joghatóság jelentőségéről, valamint a svájci szövetségi bíróság ítéletéről a sport választottbírósági klauzulák tekintetében már fent kifejtve IV. 2. Összefoglalót a doppingeljárásban betartandó eljárási garanciákról kínál Soeck, Die prozes-
38
Dop Dopping 4. Doppingellenes törvény A dopping sportszövetségek általi hatásos leküzdésével kapcsolatban felmerülő kétségek miatt újra és újra felmerül a törvényhozás lehetősége ezen a területen. Vitásan mindenek előtt az került megítélésre, hogy a szabályozás az AMG 6a §. (1) bekezdésében összehasonlítva az AMG 95. § (1) 2a mondatával kielégítő-e,154 és vajon – mivel a túlnyomóan uralkodó nézet szerint155 a StGB 263. §-sa szerint büntethetőség nem jöhet szóba156 - egy büntetőjogi tényállást „sportcsalás” néven kellene-e alkotni.157 Utóbbival
sualen Garantien des Athleten in einem Dopingverfahren (A sportoló eljárási jogi garanciái a doppingeljárásban), in: Röhricht/Vieweg (kiadó), Doping-Forum, Stuttgart (többek között) 2000, 35. és azt k. o.; Soeck., The Strict Liability Principle and the Human Rights of Athletes in Doping Cases (A vétkességre tekintet nélküli felelősség elve és a sportolók emberi jogai a doppingesetekben), The Hague 2006, pp. 325 et seqq. 154 Ehhez már Linck, NJW 1987, 2545 (2551); újabban Heger, JA 2003, 76 (79 és tov.); Prokop, SpuRt 2006, 192. és azt k. o.; részletesen a büntethetőség feltételeiről az AMG és a BtMG nyomán Schild, Sportstrafrecht (Sportbüntetőjog), Baden-Baden 2002, 169. és azt k. o. Újabban az UWG alkalmazásáért áll ki doppingoló sportolókkal szemebn Frisinger/Summerer, GRUR 2007, 554. és azt k. o. 155 Schild szerint, Doping in strafrechtlicher Sicht (Dopping büntetőjogi szemszögből), in: u.a. (kiadó), Rechtliche Fragen des Dopings (Jogkérdések a doppingban), Heidelberg 1986, 13. old. (28) már hiányzik a releváns csalási cselekmény. Más nézet: Otto, SpuRt 1994, 10 (15); Schneider-Grohe, Doping, Lübeck 1979, 148. old.; Hilpert (lj. 51), 321. és tov. Részletesen a szóba jöhet csalási konstellációkról Cherkeh/Momsen, NJW 2001, 1745 (1748 és azt k. o.); Heger, JA 2003, 76 (80 és azt k. o.), valamint Ackermann, Strafrechtliche Aspekte des Pferdeleistungssports (A lovassport büntetőjogi aspektusai), Berlin 2007. 156 V. ö. ezzel összefüggésben Jan Ullrich esetét, amikor a kriminológus Britta Bannenberg csalás miatt feljelentést tett. Véleménye szerint „minden bizonnyal abból lehet kiindulni, hogy a Ullrich a T-Mobile-t meg nem engedett anyagok használatával tévedésbe ejtette, és a T-Mobile a fennálló tévedés miatt kifizette számára a fizetését és prémiumait, http://www.sportgericht.de/sportrecht-newstext-7015-.html (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 157 V. ö. ehhez Rössner, Doping aus kriminologischer Sicht – brauchen wir ein AntiDopinggesetz? (A dopping kriminológiai szempontból – szükségünk van-e doppingellenes törvényre?), in: Digel/Dickhuth (kiadó), Doping im Sport (Dopping a sportban), Tübingen 2002, 118. old. (125 és azt k. o.); Fritzweiler, SpuRt 1998, 234 és tov. Egy büntetőjogi norma jogilag védett értékeiről az öndopping ellen Heger, SpuRt 2007, 153 és azt k. o. Megfelelő büntetőjogi norma mellett érvel pl. Cherkeh/Momsen, NJW 2001, 1745 és azt k. o. A politikusok és sporttisztviselők közül Peter Danckert, a Bundestag sportbizottságának elnöke, Clemens Prokop, a Német Atlétikai Szövetség (DLV) elnöke és Helmut Digel, a DLV tiszteletbeli elnöke, kifejezetten kiállnak egy doppingellenes törvény elfogadása mellett a sportolók megfelelő büntethetőségével együtt, v. ö. SZ v. 2006.07.29/30., 35. old.; SZ v. 2006.08.03., 32. old.; SZ v. 2006.08.05/06., 36. old. A probléma intenzívebb feldolgozása a 2004 júniusában felállított a Doppingellenes Sportjogbizottság (ReSpoDo) által történt, mely a zárójelentését 2005 júniusában adta le. A tudósítás összefoglalója megtekinthető a
39
A sportjog bűvöletében szemben a kritikusoknak158 olyan félelmeik vannak, hogy a megfelelő büntetőjogi norma a sportszövetségek önmeghatározási jogainak csorbításához, a strict liability sportjogi elvéhez való ellentmondáshoz, az atléták nem támogatandó bűnözővé való nyilvánításához, valamint a rendőrség és az ügyészség nagy munkaterhelése alapján a gyakorlatban „üresjárathoz” vezetne. Továbbá szóba került, hogy a bűnüldözési szervek beavatkozása különösen az AMG alapján ma már lehetséges. A dopping jelenség leküzdésének kivitelezéséhez a gyógyszerjog szigorítása teljes mértékben elegendő lenne. A törvényhozó végül is ezt a felfogást tette magáévá, és csak a Gyógyszerekről szóló törvény (AMG) megváltoztatását végezte el. Az új törvény a „Törvény a dopping a leküzdésének hatásosabbá tételéről a sportban”159 szerint a jövőben a bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett doppingszerrel való kereskedés 10 évig tartó szabadságvesztéssel büntethető. Ezen felül már a nagyobb körben elterjedt, különösen veszélyes doppingszerek birtoklása is büntethető, ha a megtalált mennyiség nyilvánvaló módon meghaladja a saját szükségletre fordítható mértéket.160 Izgalommal várunk most arra, hogy vajon és adott esetben milyen módon érzi ösztönözve magát a törvényhozó – nem utolsósorban a 2007-es Tour de France-on mindenütt jelenlévő doppingvétségek alapján – további jogalkotásra ezt a területet tekintve.161
következő címen: http://www.dsb.de/fileadmin/fm-dsb/arbeitsfelder/ids/files/ReSpo Do_1LetzteFassung.pdf (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 158 Thomas Bach, a Német Olimpiai Sportszövetség elnöke (DOSB) a sportszövetségek reagálási lehetőségeit a doppingellenes harcban teljes mértékben kielégítőnek találja. Az irodalom többségi véleménye is elutasítóan áll egy büntetőjogi normával szemben, így pl. Dury, SpuRt 2005, 137 és azt k. o.; Jahn, SpuRt 2005, 141 és azt k. o.; Fröhmcke, FoR 2003, 52 és tov.; Krähe, SpuRt 2006, 194 és tov.; differenciáltan és mindenesetre a büntethetőséget dopping esetén versennyel való összefüggés nélkül elutasítóan Heger, SpuRt 2007, 153 és azt k. o. 159 A Bundestag-ban 2007.07.05-én hoztak határozatot a törvényről, és 2007.10.31-én nyilvánosságra hozták a Bundesgesetzblatt-ban. Ezzel a doppinggal szembeni szigorúbb jogi előírások hatályba léptek 2007.11.01-jén. 160 Lényegesen továbbment a Bajor Állami Kormányzat által benyújtott törvényjavaslat, mely mind csekély mennyiségű doppingszer birtoklásának büntethetőségét, mind a sportcsalás önálló büntetőjogi tényállásának bevezetését kilátásba helyezte (a tervezet megtekinthető: http://dip.bundestag.de/brd/2006/0658-06.pdf, utolsó megtekintés: 2007.08.09). Ezt a vonalat támogatja Bannenberg is, SpuRt 2007, 155 és tov., aki az új doppingellenes törvényt kritizálja, és ugyancsak a StGB 298a. §-ának bevezetését javasolja „verseny meghamisításának” leküzdése végett a sportban. 161 A számos kétséges és elhatárolási kérdésekhez , amelyeket ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, v. ö. Vieweg, SpuRt 2004, 194 (195 és tov.).
40
Dop Felelősségi kérdések
IX. Felelősségi kérdések 1. Alapvetés A sporttevékenység rendszeresen magában hordozza azt, hogy több személy különböző módon – legyen ez szabad akaratukból vagy beleegyezésük nélkül – egymással kapcsolatba kerül. Éppen a hivatásos sportüzemben keletkezik mindenek előtt sokoldalú kapcsolati háló sportolók, egyesületek, szövetségek, sportrendezvény szervezők, sporttelep-tulajdonosok és nézők között. A lehetséges érintkezési pontok sokaságát tekintve a konfliktusszituációk már előre programozottak. Ezért nem hangzik különösen, hogy az ítélkezési gyakorlat már kezdettől fogva felelősségi kérdések sorával foglalkozott a sport területén. A gyakorlatban a legnagyobb jelentőséget mindenek előtt a síbalesetekkel kapcsolatos jogi okfejtés vívta ki magának.162 Ebben az esetben rendszerint a résztvevők szerződésen kívüli felelősségének kérdése vetődik fel. A BGB 823. § (1) bekezdésén alapul igény a kárt okozó személy tőle elvárható gondossági kötelezettségének vétkes megszegését előfeltételezi. Mivel a magatartási követelmények egy síelővel szemben törvényileg nem rögzítettek, ezért gyakorlatilag a bíróságok dolga az, hogy azokat konkretizálja. Ennél – a Nemzetközi Sí Szövetség által (FIS) 1967-ben163 bevezetett egységes magatartási szabályok minden síelő számára valamennyi sí országban – az ún. FIS szabályok164 sokat segítenek. Ezek, mint egy magánjogi jogalany szabályzatai ugyan nem minősülnek állami jogi normáknak, azonban mindazonáltal az általános nézet szerint pontosítják a lefektetendő gondossági mértékeket. Ennek a konkretizálási jogosultságnak a dogmatikai megítélése eltérő, mely egyrészről egyedül a FIS szabályok forgalmi tipikusságára támaszkodik,165
162 V. ö. csak OLG Karlsruhe NJW 1959, 1589 és tov.; OLG Stuttgart NJW 1964, 1859 és tov.; BGH NJW 1972, 627 és azt k. o.; az újabb ítélkezési gyakorlatról OLG Hamm NJWRR 2001, 1537 és tov.; OLG München NJW-RR 2002, 1542 és tov.; áttekintés az osztrák és a német ítélkezési gyakorlatról a síbalesetek esetében Pichler/Fritzweiler-nél található, SpuRt 1999, 7. és azt k. o. 163 A FIS szabályok 1990-ben és 2002-ben kerültek kiegészítésre és kibővítésre. A 2002-es új változatról v. ö. Pichler, SpuRt 2003, 1 és azt k. o. 164 Megtekinthető http://www.ski-online.de/content.php?folder=281 (utolsó megtekintés: 2007.08.09). 165 BGHZ 58, 40 (43 és tov.); BGH NJW 1987, 1947 (1949); OLG München SpuRt 1994, 35 (36); Heermann/Götze, NJW 2003, 3253 (3253 és tov.); MüKo-Wagner, BGB, 4. Aufl. 2004, 823. § széljegyzetszám 519.
41
A sportjog bűvöletében másrészről egyesek azt már egyenesen szokásjognak tekintik.166 A FIS szabályokhoz hasonló módon pontosítják más sportszövetségek szabályzatai a sportolók gondossági kötelezettségeit és módosítják ezáltal a felelősség általános előfeltételeit.167 A sportolók egymás közötti felelőssége mellett a tiszta sporttevékenység keretein belüli viták a sportrendezvényekkel összefüggésben specifikus felelősségi problémákat vetnek fel. A sportesemény szervezőjének eme tevékenysége során úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; az egyesületeknek és a szövetségeknek egymás között és a tagjaikkal szemben szerződéses és szerződésen kívüli kötelezettségeket kell betartaniuk; valamint nem utolsósorban a nézők és kívülálló harmadik személyek is felelősségi konstellációkba bonyolódhatnak. Ahhoz, hogy a mindenkor fellépő vitahelyzetek tárgyilagosan kerüljenek megoldásra, állandóan a szemünk előtt kell tartani a sport sajátosságait, amennyiben az általános felelősségi alapelvek gyakran mégsem kínálnának kielégítő megoldást. 2. Tipikus esetkonstellációk a) Az egyesület és vezetőség felelőssége
A sportegyesület felelőssége mindenek előtt az általános alapelveket követi. Ha szerződéses kapcsolatok állnak fenn – pl. a sportolókkal, nézőkkel vagy szponzorokkal szemben –, akkor vétkes kötelezettségszegés esetében (BGB 276. § (1) bekezdés) az egyesület felelőssége a BGB 280. és azt követő §-ai szerint alakul.168 Ebben az esetben az egyesület vezetőségének szerződésszegő magatartását a BGB 31. §-án keresztül169, valamint az egyéb teljesítési segédek ilyen magatartását a BGB 278. §-sa nyomán az egyesületnek kell betudni. A gyakorlatban gyakran nagyobb nehézségeket okoz az sportegyesület szerződésen kívül okozott károkért való felelősségének kérdése. Az egyesületet az edzés és a versenyüzem keretein belül bizonyos általános gondossági kötelezettségek terhelik mindenkivel szemben, akik a sporttal kapcsolatos egyesületi tevékenységgel érintkezésbe kerülnek. Az általában OLG München SpuRt 1994, 35 és azt k. o.; OLG Hamm SpuRt 2002, 18 (19); OLG Brandenburg MDR 2006, 1113 és tov.; Scheuer, DAR 1990, 121; Dambeck/Leer, Piste und Recht (Lesiklópálya és jog), in: Schriftenreihe des Deutschen Skiverbandes (kiadó), Kempten 1989, 47. old. 167 Ehhez általánosan Scheffen, NJW 1990, 2658 és azt k.o.; Pfister (lj. 43), 186. és azt k. o. 168 V. ö. ehhez Heermann/Götze, Zivilrechtliche Haftung im Sport (Polgári jogi felelősség a sportban), Baden-Baden 2002, 106. old. 169 Str., a szerződéses igények keretei között részben csak a BGB 278. §-a nyomán megengedett betudás, v. ö. Staudinger-Weick, BGB, Berlin 2005, 31. § széljegyzetszám. 3; Flume, Die Personengesellschaft (A személyegyesítő társaság), Heidelberg 1977, 321 és azt k. o.; mint itt pl. MüKo-Reuter (lj. 74), 31. § széljegyzetszám 32. 166
42
Dop Felelősségi kérdések elvárhatóság polgári jogi mércéje a sportág, az egyesületi struktúrák professzionalitása és a versenyrendezvények nagysága szerint változik. Tipikus, a sportolási tevékenységből eredő veszélyeket a sportoló ilyen esetben tudomásul veszi.170 Az ennél fogva keletkező károk a sportegyesületek felelősségi területén kívül esnek (megfelelő szerződéses megállapodás hiányában is171). Az ítélkezési gyakorlatban és a jogirodalomban a dogmatikai indoklásai ezen felelősségkorlátozásnak eltérnek egymástól. Azt részben172 a BGB 254. §-ának jogi elveire vezetik vissza, és meghatározott mértékű közös vétkességet fogadnak el olyan esetek tekintetében, amelyekben a károsult saját felelősségére veszélyes helyzetbe bocsátkozik (az ún. saját veszélyre való cselekvés). Továbbá javasolják a BGB 276. § (1) bekezdésén alapuló vétkességi mérce módosítását is.173 A vétkességi követelmény „sportnak megfelelő értelmezése”174 alapján a sport területén vannak olyan meghatározott magatartási formák, amelyeket ebben az értelemben nem gondatlannak kell tekinteni. Néhány szerző175 a sportspecifikus sajátosságokat már a jogellenesség szintjén figyelembe kívánja venni, és a releváns esetformákban a cselekvés jogellenességét megtagadná. Az ítélkezési gyakorlat176 ezzel szemben gyakran a BGB 242. §-ához fordul, és a károsult kártérítési igényének érvényesítését azzal az indoklással tagadja meg, hogy a sportoló ellentmondásos módon cselekszik, ha előbb szabad akaratából veszélyes helyzetbe bocsátkozik, és később megpróbálja a keletkezett károkat másokra áthárítani (ún. venire contra factum proprium). Más a helyzet rejtett és atipikus veszélyek esetében. Ebben az esetben az egyesületnek az elvárhatóság keretei között gondoskodnia kell minden résztvevő biztonságáról.177 Az általában elvárhatóság polgári jogi mércéjéhez támpontokat találhatunk az arra vonatkozó
BGH NJW 1975, 109 és azt k. o.; BGH VersR 1984, 164 (165). A szerződéses felelősség kizárásainak lehetőségeiről és határairól a sportban v. ö. Heermann/Götze (lj. 168), 110 és azt k. o. 172 OLG Köln NJW 1962, 1110 és tov.; Friedrich, NJW 1966, 755 (760 és tov.). 173 Deutsch, VersR 1974, 1045 (1048 és azt k. o.); Fritzweiler, Die Haftung des Sportlers bei Sportunfällen (A sportoló felelőssége sportbaleseteknél), München 1978, 140. és azt k. o. 174 Így Lange, Schadensersatz, § 10 XV 4, 645. és tov. 175Heermann/Götze (lj. 168), 46. old. 176 V. ö. csak BGHZ 63, 140 (144 és tov.); ugyanígy Füllgraf, VersR 1983, 705 (710). 177 Így a versenyt rendező egyesületnek megfelelő elővigyázatossági intézkedéseket kell hoznia, hogy a szurkolói rendháborításokat elkerülje, v. ö. AG Koblenz SpuRt 2006, 81. Továbbá a belső helyiségekbe való belépést jogosulatlanok részére meg kell akadályozni, v. ö. DFB-Sportgericht SpuRt 2006, 87. 170 171
43
A sportjog bűvöletében sportszabályzatokban (pl. a Nemzetközi Síverseny Rendjéről (IWO)178) vagy az ide tartozó a közigazgatási szakmai szövetkezetek (Verwaltungsberufsgenossenschaft - VBG) baleset-megelőzési előírásaiban is. Harmadik személyekkel szembeni károkozás esetén az egyesület felelőssége mellé vétkes károkozásnál a vezetőség tagjának személyes felelőssége is beléphet.179 Lehetséges a vezetőség felelőssége magával az egyesülettel szemben is.180 Fordított esetben olyan felállás is elképzelhető, amely az egyesület felelősségét a vezetőségével szemben alapozza meg.181 b) A szervező felelőssége
A sportverseny rendezőjének felelőssége alapjaiban véve az előzőeknek megfelelően alakul.182 Ilyenkor gyakran nehéznek bizonyul az előttünk fekvő kérdés megválaszolása a szervező személyével kapcsolatban.183 Ez lehet, azonban nem kötelezően azonos a részt vevő hazai egyesülettel. Szervezőnek az állandó ítélkezési gyakorlat184 szerint az tekintendő, akit a verseny előkészítése és kivitelezése terhel, és aki a szervezési és pénzügyi kockázatot viseli. A BGH az európai kupák hazai mérkőzéseiről hozott határozatában185 az UEFA-nak és nem a DFB-nek ítélte oda a (társ-) szervezői minőséget. A német futballbajnoksággal kapcsolatban következetes módon a DFL társszervezői minőségét kellene helyben hagyni. A szervezőnek is vannak esetleges meghatározott szerződésen kívüli oltalmi kötelezettségei. Példának okáért neki kell gondoskodnia arról, hogy a nézőket ide-oda repkedő jéghoki pakkok186 vagy eltévedt futball-labdák187 ne találják el. Ezen felül erőszakos nézői túlkapásokat is az elvárhatóság kereti között meg kell akadályoznia.188
Ehhez Pichler, SpuRt 1994, 53 (54 és tov.). A további szóba jöhető esetcsoportokhoz részletesen Heermann/Götze (lj. 168), 61. és azt k. o. 180 Utoljára LG Kaiserslautern SpuRt 2006, 79 és tov.; Heermann/Götze (lj. 168), 68 és azt k. o. 181 Ehhez Heermann/Götze (lj. 168), 66. és tov. 182 Részletesen Fellmer, MDR 1995, 541. és tov. 183 A véleményekről Hannamann, Kartellverbot und Verhaltenskoordinationen im Sport (Kartelltilalom és magatartások összehangolása a sportban), Berlin 2001, 172. és tov.; Stopper, Ligasport und Kartellrecht (Ligasport és kartelljog) Konstanz 1997,79. és azt k. o.; u. a.., SpuRt 1999, 188 és tov. 184 BGHZ 27, 264 (266); BKartA SpuRt 1995, 118 (121). 185 BGHZ 137, 296 és tov. 186 BGH NJW 1984, 801 (802); OLG Celle SpuRt 1997, 203 és tov. Blum kommentárjával. 187 OLG Schleswig-Holstein SpuRt 1999, 244 és tov. 188 LG Gera SpuRt 1997, 205 és tov.; LG München I SpuRt 2006, 121 és tov. 178 179
44
Dop Felelősségi kérdések c) A sportszövetség felelőssége
A sportszövetség felelősségével összefüggésben elsősorban a jogtalanul megtagadott vagy visszavont licenccel kapcsolatos konstellációra kell gondolnunk.189 Megfelelő licenc nélkül a versenyben való részvétel nem lehetséges. Ez tulajdonképpen az érintett pályázó számára (átmenetileg) a foglalkozás gyakorlásától való eltiltást jelenti, mivel részére a hozzáférést a potenciális bevételi forrásokhoz (tv-s, szponzori, marketing és jegybevételek) meggátolja. Mivel ez gyakran az érintett gazdasági csődjét jelentheti, a jogi viták előre programozottak. Amennyiben kiderülne, hogy a licenc kiadását jogtalanul tagadták meg vagy azt jogtalanul vonták vissza, az érintett szövetség hatalmas kártérítési követeléseknek teheti ki magát.190 A jótállási kötelezettség mellett a saját vétkes magatartás esetében bekalkulálható a sportszövetség felelőssége harmadik személyek hibás teljesítése (pl. a mérkőzést vezető bíróé191) miatt is. d) A sportolók felelőssége
Felelősségi kérdések az aktív versenyfolyamatban résztvevő sportolókkal összefüggésben többnyire akkor lépnek fel, amikor egy résztvevőt a sporttevékenység keretei között egy versenytárs magatartása nyomán kár éri. Az ilyen ún. játékostárs által okozott sérülések az elmúlt évtizedekben többször foglalkoztatták a bíróságokat.192 Ezen kérdéseknek a középpontjában az állt, hogy egy sportrendezvény résztvevőinek milyen mértékben állnak fenn egymással szemben gondossági kötelezettségeik. A BGB 276. § (1) bekezdésének első mondata (felelősség a gondatlanság minden formájáért) szerinti általános gondossági mérték a sport specifikus sajátosságainak nem felel meg. Mindenesetre a vonatkozó versenyszabályok betartása mellett nem tűnik tárgyszerűnek, hogy a károkozó minden keletkezett sérülésért helytálljon. A mindenkori sportszabályok – pl. a fent nevezett FIS előírások – ennyEhhez részletesen Heermann, Haftungsfragen bei Lizenzverfahren im Ligasport (A licenceljárás felelősségi jogi kérdései a ligasportban), in: Heermann (kiadó), Lizenzentzug und Haftungsfragen im Sport (A licenc megvonása és felelősségi kérdések a sportban), Stuttgart (többek között) 2005, 9. old. (24 és tov.); Körner/Holzhäuser, CaS 2007, 3 és tov.; Scherrer (lj. 50), 122. és azt k. o. 190 A sportszövetség felelőssége mellett rendszeresen a mindenkori bevont könyvvizsgáló felelőssége is adott, v. ö. ehhez Heermann (lj. 189), 13. és azt k. o., adott esetben felelősségre vonható egyéb harmadik személyekről is. 191 V. ö. a legutóbbi Hoyzer esettel. Eufe, SpuRt 2006, 12. és azt k. o., megtagadja a vezetőbíró magatartásának általános betudását a DFB-nek. Utóbbit rendszerint csak a saját kiválasztásért és felügyeletért terheli vétkességi felelősség. 192 V. ö. csak BGH VersR 1957, 290 és azt k. o.; később BGHZ 63, 140 és azt k. o. = NJW 1975, 109 és azt k. o.; BGHZ 154, 316 és azt k. o. = NJW 2003, 2018 és azt k. o. 189
45
A sportjog bűvöletében iben módosítják a gondossági mércét a sportban.193 Ez a korlátozott felelősség általonosan elfogadásra került a jelentéktelen szabálysértések esetében a versenytipikus kockázati helyzetekben – pl. érthetően túlpörögött szituációban, egyszerű meggondolatlanság esetén vagy a versenyből eredő túlzott fáradtság nyomán.194 Csupán az ilyen versenytárs magatartása miatti sérülésekre vonatkozó felelősségi korlátozások dogmatikai alátámasztásánál térnek el a nézetek részben erőteljesen egymástól. A gondossági mérték már említett korlátozása mellett az ilyen esetekre nézve az igazolt beleegyezést,195 a saját veszélyre való cselekvést (a BGB 254. §-ának gondolata),196 és a kártérítési igények érvényesítésének jóhiszeműséggel és tisztességgel való összeegyeztethetetlenségét197 hozzák fel érvként. A sportolók ennek eredményeképpen egymás között csak akkor felelnek sérülés okozásáért, ha az elfogadott keménység és azzal az unfairness határai túllépésre kerülnek.198 Hogy mikor beszélhetünk ilyen durva szabálysértésről, az általában nem meghatározható, hanem – a mindenkori sportágtól függően199 - a konkrét egyedi esetben minden körülmény figyelembevételével kell kideríteni. Hasonló felelősségi korlátozások mutatkoznak akkor is, ha egy sportoló magatartása a verseny segítőit vagy a nézőket károsítja. Az említettek is alapve-
V. ö. Scheffen, NJW 1990, 2658 (2659). BGHZ 154, 316 (324 és tov.); OLG Karlsruhe NJW-RR 2004, 1257 és azt k. o.; AG Düsseldorf SpuRt 2007, 38 (38); Palandt-Sprau, BGB, 66. Aufl. 2007, 823. § széljegyzetszám 217. A.A. hivatkozással vitorlás regattákra Müller-Stoy, VersR 2005, 1457 és azt k. o.; Behrens/Rühle, NJW 2007, 2079 és azt k. o. 195 Az igazolt beleegyezés elfogadását a BGH általában mint „kitalált állítást” elutasítja, és mindenestre a kimondottan veszélyes sportágak – mint az autóversenyzés – esetében mérlegeli, v. ö. BGH NJW 1975, 109 (110). 196 Nipperdey, NJW 1957, 1777 (1779); Stoll, Das Handeln auf eigene Gefahr (A saját veszélyre való cselekvés), Tübingen 1961, 260. és azt k. o.; Deutsch, VersR 1974, 1045 (1048 és tov.); Pichler, SpuRt 1997, 7 (9). 197 BGHZ 34, 355 (363); BGH NJW 1975, 109 (110). 198 Legutoljára AG Düsseldorf SpuRt 2007, 38 és tov.; OLG Hamm SpuRt 2006, 38 és tov.; LG Freiburg SpuRt 2006, 39 és tov.; OLG Hamburg SpuRt 2006, 41 és tov. Ezek az alapelvek a BGH autóversennyel kapcsolatos döntése óta ugyanígy érvényesülnek (BGHZ 154, 316 és azt k. o. = NJW 2003, 2018 és azt k. o. = SpuRt 2004, 260 és tov.) az ún. kontakt és párhuzamos sportágak esetében. Egyedül az döntő, hogy nem jelentéktelen veszélyforrás-potenciál nélküli versenyről van szó, amely esetében tipikus módon a versenyszabályok betartásánál vagy a szabályok csekély mértékű megszegése esetén a kölcsönös károkozás veszélye fennáll. Behrens/Rühle, NJW 2007, 2079 (2080). 199 Természetesen a bokszban (sportág ellenféllel) más gondossági követelmények érvényesülnek, mint mondjuk a tenisz esetében (egyéni sportág). V. ö. ehhez a differenciált felelősséghez Heermann/Götze (lj. 168), 80. és azt k. o. 193 194
46
Dop Kitekintés tően saját felelősségükre bocsátkoznak potenciális veszélyhelyzetbe, és ezért összességében kevésbé tűnnek védelemre szorultnak, mint részt nem vevő harmadik személyek. Utóbbiakkal szemben minden esetben a szerződésen kívüli károkozás általános mércéje áll fent továbbra is.200 A sportoló további szóba jöhető felelősségi esetei tekintetében az egyesületekkel, a szervezőkkel és a szponzorokkal szemben ehelyütt csak utalni kívánok.201 e) A nézők felelőssége
Végül a nézők felelőssége az esetlegesen bekövetkező károkért különösen akkor jön tekintetbe, ha az aktív versenyfolyamatba történik beavatkozás. Nagy feltűnést keltett pl. Szeles Mónika esete, akit egy néző egy teniszmérkőzés alatt egy 13 cm-es pengéjű késsel leszúrt. A tettes polgári jogi felelőssége a BGB 823. és azt követő §-ai szerint a sportolónak testi sérülést okozó támadás nyomán kétség nélkül fennáll.202 Ez nem csak a néző szándékos, hanem alapvetően minden gondatlan magatartása esetén érvényes. A felelősség fentiekben vázolt korlátozása itt nem jöhet szóba, mivel a nézők beavatkozása a versenybe semmi esetre sem azok közé a tipikus veszélyek közé sorolható, amelyeket a sportolók a versenyen való részvételükön keresztül helybenhagyva tudomásul vesznek.203 A randalírozók és az ún. pályára beszaladók is jogellenesen és vétkesen viselkednek, így ők az összes, a magatartásukból keletkező kárért harmadik személyekkel szemben felelősek.204
X. Kitekintés A sport manapság már nem tekinthető többé jogtól mentes térnek. A résztvevők (eszmei és gazdasági) érdekei túl sokat nyomnak a latban ahhoz,
Ehhez a problémakomplexushoz Heermann/Götze (lj. 168), 88. és azt k. o. Átfogóan Heermann/Götze (lj. 168), 92. és azt k. o. 202 Más a szervező felelőssége, amely Szeles esetében előreláthatóság hiányában nem került megállapításra, LG Hamburg NJW 1997, 2606 és tov.; ehhez Mohr, SpuRt 1997, 191 és tov. 203 Hasonlóan Heermann/Götze (lj. 168), 152. old. 204 Ehhez Thaler, Hooliganismus und Sport (Huliganizmus és sport), in: Arter/Baddeley (kiadó), Sport und Recht (Sport és jog), Bern 2006, 245. old (261 és tov.). Ha egy Bundesliga-mérkőzés hazai egyesületét az általános biztonsági kötelezettségek megsértése miatt a DFB büntetés fizetésére kötelezi, ebben az esetben ez a fizetési kötelezettség egy olyan kártételt jelent, amelyet az egyesület a randalírozóval vagy a pályára berohanóval szemben a BGB 281. § (1) bekezdése, valamint 631. §-a nyomán érvényesíteni tud; ehhez LG Rostcok SpuRt 2006, 83. és tov.; általában a néző felelősségéről a játéktérre való jogtalan belépéssel összefüggésben AG Brake SpuRt 1994, 205 és tov. Bär kommentárjával. 200 201
47
A sportjog bűvöletében hogy a jogi értékelést teljesen megvonjuk tőlük. A globalizáción és a professzionalizálódáson keresztül egyrészről, valamint az elüzletiesedés és média fokozódó jelenléte által másrészről egy olyan tér teremtődött, amelyben a konfliktusokkal szembeni boldogulás csak az önálló szabályozási mechanizmusokon keresztül már nem elérhető. Az eljogiasítás végpontját még semmi esetre sem értük el – ezt mutatják példának okáért a folytatólagos harmonizációs törekvések nemzetközi szinten és a még mindig véget nem érő viták a sportcsalás büntetőjogi tényállásának bevezetéséről. Minden szabályozási szükséglet esetében azonban nem szabad szem elől téveszteni a sport tipikus vonásait – az alapjaiban megvonhatatlan egyesületi és szövetségi autonómiát. A sportnak ott kell a behatást az állami jog számára megtiltania, ahol a sport maga tárgyszerűbb és hatékonyabb megoldási utakat képes biztosítani. Így a sportszabályok felállítását valamint a szabálysértések szankcionálását, mint a legeslegalapvetőbb feladatokat egyedül a sport részére kell fenntartani. Célként ezért egy megfelelően kimért – fair-nek205 tartott – egyensúlyt kell kitűzni az önszabályozás és az eljogiasítás között. Éppen ez a feszültséggel telített viszony teszi a sportjogot egy rendkívül érdekes, magát állandóan továbbfejlesztő tudományokon átívelő jogterületté.
205
48
A fairness fogalmához már fentebb lj. 96.
Rövidítések jegyzéke AfP Zeitschrift für Medien- und Kommunikationsrecht (jogi folyóirat) AMG Arzneimittelgesetz (Törvény a gyógyszerekről) BayVBl Bayerische Verwaltungsblätter (Bajor Közigazgatási Lap) BGB Bürgerliches Gesetzbuch (Polgári Törvénykönyv) BGH Bundesgerichtshof – Német Legfelsőbb Polgári Jogi Bíróság (a bíróságok rendszere máshogy épül fel Németországban, mint Magyarországon, ezért beszélhetünk Német Legfelsőbb Polgári Jogi Bíróságról) BGHZ Sammlung der Entscheidungen des Bundesgerichtshofs in Zivilsachen (A Német Legfelsőbb Polgári Jogi Bíróság döntvénytára) BLSV Bayerischer Landes-Sportverband e.V. (Bajor Állam Sportszövetsége) BT-Drs Bundestagsdrucksachen BtMG Betäubungsmittelgesetz (Törvény a kábító hatású anyagokról) CaS causa sport (jogi folyóirat) CAS Court of Arbitration for Sport DAR Deutscher Akkreditierungsrat (Német Akkreditációs Tanács) DEU Deutsche Eislauf-Union (Német Korcsolyaszövetség) DFB Deutscher Fußball-Bund (Német Labdarúgó Szövetség) DFL Deutsche Fußball Liga (Német Labdarúgó Liga) DLV Deutscher Leichtathletik-Verband (Német Atlétikai Szövetség) DOSB Deutscher Olympischer Sportsbund (Német Olimpiai Szövetség) DÖV Die öffentliche Verwaltung (közigazgatás) DStR Deutsches Steuerrecht (német adójog) ECHR European Convention on Human Rights (Emberi Jogok Európai Egyezménye) ECJ European Court of Justice (Európai Unió Bírósága) ECJ-Slg Judgments by the European Court of Justice (Az Európai Unió Bíróságának döntvénytára) EEC European Economic Community (Európai Gazdasági Közösség) És azt k. o. – és az azt követő oldalak És tov. – és továbbiak EU European Union (Európai Unió) EuZW Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht (jogi folyóirat) FAZ Frankfurter Allgemeine Zeitung (német napilap) FIFA Fédération Internationale de Football Association (Nemzetközi Labdarúgó Világszövetség) FIS Fédération Internationale de Ski (Nemzetközi Sí Szövetség) GG Grundgesetz (Alkotmány)
49
GRUR Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht (Iparjogvédelem és szellemi tulajdonjog) GWB Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen (Törvény a tisztességtelen versenykorlátozás tilalmáról) IOC International Olympic Committee (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) ISLA International Sport Lawyers Association (Sportjogászok Nemzetközi Szövetsége) IASL International Association of Sports Law (Sportjogi Nemzetközi Szövetség) JA Juristische Ausbildung (jogi folyóirat) JuS Juristische Schulung (jogi folyóirat) JZ Juristenzeitung (jogi folyóirat) Lj. – lábjegyzet LG Landgericht (szövetségi tagállami bíróság) LSV Landessportverband (szövetségi állami sportszövetség) MarkenG Markengesetz (Törvény a márkák és egyéb ismertetőjelek védelméről) MüKo Münchener Kommentar NADA Nationale Anti-Doping Agentur (Nemzeti Doppingellenes Ügynökség) NJW Neue Juristische Wochenschrift (jogi folyóirat) NJW-RR Neue Juristische Wochenschrift-Rechtsprechungsreport (jogi folyóirat a joggyakorlatról) NOK Nationales Olympisches Komitee für Deutschland (Németországi Nemzeti Olimpiai Bizottság) NZG Neue Zeitschrift für Gesellschaftsrecht (jogi folyóirat) OLG Oberlandesgericht (legfelsőbb szövetségi tagállami bíróság) OlympSchG Gesetz zum Schutz des olympischen Emblems und der olympischen Bezeichnungen (Törvény az olimpiai jelvény és az olimpiai megjelölések védelméről) OVR Ordnung für die Verwertung kommerzieller Rechte (Rendelet a kereskedelmi jogok értékesítéséről) PHBSportR Praxishandbuch Sportrecht (A sportjog kézikönyve) ReSpoDo Rechtskommission des Sports gegen Doping (Sport Doppingellenes Jogi Bizottsága) SchiedsVZ Neue Zeitschrift für Schiedsverfahren (jogi folyóirat) SpuRt Sport und Recht (jogi folyóirat) StGB Strafgesetzbuch (Büntető Törvénykönyv) SZ Süddeutsche Zeitung (német napilap) U. a. – ugyan az UCI Union Cycliste Internationale (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség)
50
UEFA Union des Associations Européennes de Football (Európai Labdarúgó Szövetség) UrhG Urhebergesetz (Szrzői jogi törvény) UWG Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (Törvény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról) VersR Versicherungsrecht (biztosítási jog) WADA World Anti-Doping Agency (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) WRP Wettbewerb in Recht und Praxis (jogi folyóirat) ZGR Zeitschrift für Unternehmens- und Gesellschaftsrecht (jogi folyóirat) ZHR Zeitschrift für Handelsrecht (jogi folyóirat) ZIS Zeitschrift für internationale Strafrechtsdogmatik (jogi folyóirat) ZPO Zivilprozessordnung (Polgári Perrendtartás)
51
