A sorvetı-gépek birálatának elvei. A mezıgazdaságban alkalmazott összes gépek között alig van olyan, mely szerkezetében, munkavégzésében nehezebben volna megitélhetı, mint a vetıgép. A vetıgépek összetett szerkezete már a constructiójukról magunknak alkotott összbenyomást nem engedi oly kerekded egészszé, egységes képpé egyesülni, mint ez más egyszerőbb gépnél történik. De bármily behatóan ismerünk is meg bizonyos vetıgépet, — úgy minden egyes részletében, mint egészében véve azt, — a gép végzett munkájának jóságáról a vetés alkalmával csalhatatlanul biztos ítéletet magunknak nem alkothatunk. Ha a vetıgép munkájának jóságát akarjuk megitélni, be kell várnunk az elvetett mag termésének végeredményeit. Azt nagyon jól tudjuk, hogy mennyi viszontagságnak van kitéve a fejlıdı vetemény. Hol van olyan tábla, melynek minden köze, minden barázdája egyenlı minıségü? Pedig a talajnak legkisebb változása úgy physikai, mint chemiai összetételében a fel- és altalaj változó beltulajdonságai lényegesen változtatják a termés végeredményeit. S ha e különbségek által okozott eltéréseket a gépek rovására irnókfel, bizonynyal balul itélnénk. Meghatározni az okok eredetét, melyek a termés sikerültét befolyásolták; megállapitani azt, hogy a különbségek a gépnek vagy a géptıl független viszonyoknak rovandók-e fel: alig lehetséges. Talán ezzel okadatoltuk azon sajátszerü tényt, hogy daczára az eddig tartott földmívelési eszköz-versenyek legióra menı számának, continensünkön eddig egyetlenegy vetıgép-versenyrıl van csak tudomásunk. Midın a következıkben a sorvetı-gépek birálati elveinek közzétételét megkoczkáztatom, kötelességemnek tartom rövid pár szóval elmondani, hogy miként történt ezen elvek összeállitása. Vas megye gazdasági egyesülete érezve a hiányt, mely e téren mutatkozott, 1886. év tavaszára sorvetıgép-verseny tartását tőzte feladatául. A birálati elvek megállapitása már az egyesület igazgatósági ülésén élénk eszmecserére adott okot. Ez alkalommal az elvek végleges megállapitására egy bizottság küldetett ki, melynek tagjai Bertha György egyesületi igazgató úr, Langer János jószágigazgató úr s e sorok irója voltak. Az elıleges adatok beszerzésével én bizattam meg, s igen becses útbaigazitásokat nyertünk Dr Guido Krafft úrtól, a bécsi polytechnika tanárától, továbbá Dr Wüst tanár úrtól Halleból, Lázár Pál hazánkfiának ,,Geräthe und Maschinen zur Boden- und Pflanzencultur” czimü müvébıl, Perels idevonatkozó munkáiból. A birálati elvek megállapitása után igen becses adattal szaporitotta a gyüjteményt a magyar-óvári gazdasági akadémia részérıl Thallmayer Viktor úr. Végül az eddig létezı vetıgép-versenyrıl, mely 1885 junius 1-jén Warenben (Mecklenburg-Schwerin) tartatott, a „Mecklenburgischer patriotischer Verein” szivessége folytán kaptunk egy „Bericht”-et. Hármasbizottságunk mindezen anyagot egy egészszé igyekezett összeolvasztani, hogy a versenynél e megállapitott elvek legyenek irányadók. Sajnos, az idıjárás lehetetlenné tette a verseny megtartását, s az az ıszre, szeptemberhó 13. és 14-ére halasztatott. De éppen azért, mert addig elég idı van a még fenforgó vitás kérdések sikeres megoldására, mintegy módosítható egészet hozzuk ezen elveket az olvasóközönség elé. Miután minden mezıgazda éppen úgy birálhatja ezen elvek szerint saját gépét, mint biráltatnak azok a versenyen, így e kérdés fejtegetésének elég anyagi haszna is lehet. * * *
A vetıgépek birálati elveinek leirásánál körvonalozni fogjuk a rendszert, mely itt követendı; röviden adjuk a felosztást, azután az egyes pontok magyarázatát, végül a táblázatot, melynek rovataiba a birálat számai s a tájékoztató feleletek vezetendık be. A vetıgépek birálata két fırészre oszlik: I. A gép munkaképessége, legtágabb értelemben véve. Melyhez tartozik a gép munkája, szoros értelemben vett munkaképessége, kezelhetısége munka közben, szerkezete, kopásnak kitett részek pótlása s a gép ára. Tehát mindazon tulajdonságok, melyek már a vetés alkalmával elbirálhatók. II. A vetıgép utáni termés végeredményei. E két fırész szerint két részre oszlik a birálat is. Az I. pont alatt egybefoglalt birálat oly tágkörü és oly összetett, hogy csak egy kissé alapos végeredmény elérése czéljából kivánatos, miszerint a versenyre minél kevesebb és csakis kitünınek ismert gép jusson. A Warenben tartott versenyen mindössze öt gyáros vett részt 11 géppel. Kivánatos továbbá, hogy a birálat lehetıleg a constatált eredmények közzétételére szorítkozzék, és dijak kiadása, ha csak lehet, mellıztessék. Mikor egy gép tulajdonságainak megbirálasánál mintegy 50 kérdésre kell felelnünk, akkor igen nehéz elkerülni kisebb tévedéseket. A termésbeni végeredmények között való különbség pedig igen sok esetben annyira független az alkalmazott vetıgepektıl; hogy e különbségeket a gépek hibája gyanánt róni fel — nem volna lelkiismeretes dolog. Ha nem tekinthetünk el a dijazástól, mely esetben természetesen a „légjobbnak” kijelölése szükséges, úgy a kérdések feleleteiben értékszámoknak kell szerepelnie a birálati lapon. A birálati értékszámok alkalmazásánál mi azon módot fogadtuk el, mely a legjobban megóv a tévedésektıl. Ugyanis egy-egy kérdés-csoportnak van egy közös értékszáma, mely a csoportban levı egyes kérdések értékszámának középlete. Végül csak a fıcsoportok értékszámai adatnak össze. Így az egyes tévedések mindig jobban elsimulnak, mint az egyszerü összeadási eljárás által. A vetıgépek észszerü birálatánál természetes, hogy az általuk elért termés végeredményeit tekinteten kivül hagynunk nem lehet. De tekintve azt a beláthatatlan sok körülményt, melyek a termés eredményét a vétıgépen kivül befolyásolják, és melyek legtöbbször ugyanazon egy földtáblára sem azonosak: a termésbeli eredményre fısúlyt fektetnünk nem szabad. Tehát az I. csoport birálati száma mindig túlnyomóan nagyobb legyen, mint a II. csoporté. Bizottságunk az I. csoportra 40, a II. csoportra 25 értékszámot vett fel maximum gyanánt. Ha a versenynél mégis dijazni akarjuk a gépeket, úgy a díjosztás mind az I., mind a II. pont alatt egybefoglalt eredmények constatálása után történhetik, még pedig mind a két pont tekintetbevételével. Miután azonban a verseny tartásakor a II. rész pontozatai meg nem állapíthatók, a verseny idejében végbement vetés alkalmával már az I. részvégeredményére történhetik egy önálló dijazás. Részünkrıl ismételve hangsulyozzuk, hogy ellenségei vagyunk mindén vetıgép-versenynél a dijazásnak — részint a már kifejtett okoknál fogva, részint pedig azért, mert a dijazással egybekötött esélyek horderejét a gépgyárosnak okvetlen be kell látnia. Mielıtt a már jelzett két birálati csoport részletezésére térnénk át, a versenyt megelızı elımunkálatokról kell egyet-mást elmondanunk. A verseny területe oly földtábla legyen, mely úgy a fel-, mint az altalaj beltulajdonságaiban lehetıleg egyenlı természetü mindenütt. Egyenlı lejtıjü vagy teljesen vízszintes legyen. Egyidıben, egyforma trágyával kellett trágyázva lennie. Szükséges továbbá, hogy az utolsó óta minden alkalommal teljesen egyenlı mívelésben részesült legyen. Levegıáramot akadályozó erdı, árnyékot adó fasor egy oldalról se vegye körül. Vízmosásnak és vízállásnak egyetlen helyén se legyen kitéve.
Ahol e feltételekbıl esetleg több is hiányzik, ott a II. része a birálatnak feltétlenül elejtendı. Szükséges tehát, hogy a birálat oly területen történjék, melynek tulajdonosa vagy kezelıje talaját teljesen jól ismeri s elég megbízhatósággal bir állitásának hitelességében. A talaj, melyen a verseny tartva leend, a lehetı legpontosabban egyforma vetımívelést nyeljen. Legczélszerőbb a vetıgépek járásának irányára keresztben teljesiteni az utolsó mÍvelést. A vetés után netán szükséges fogasolást, esetleg hengerezést szintén egyforma módon kell teljesiteni. A gépek részére egyenlı nagyságu terület jelölendı s jól elkülönitendı mély barázdák által. A terület végein elég széles forgók hagyandók, melyek a versenytérbe bele nem számíttatnak, A verseny tér hosszirányában, körülbelül a tábla közepén, 100 m/ hosszu tér hasitandó ki, sekély barázdával jelölve, melyen belül a dynamograph óragépe s a másodperczolvasó-szerkezet mőködésbe hozandó. A gépek sorshuzás útján nyerik a részükre esı versenyterületet.
Elsı rész. A birálat elsı részének kérdıpontozatait négy csoportban foglalhatjuk össze: A) A gép munkája. B) A gép munkaképessége. C) A gép kezelhetısége munka közben. D) A gép szerkezete és ára. E csoportok mindegyikében ismét sok kérdıpont foglaltatik, melyeket a következıkben sorolunk fel; minden kérdés után elég bıven fejtegetvén, mi módon adható meg a válasz a kérdésekre. A) A gép munkája. 1. Állítható-e a gép minden mennyiségü vetımagra a szükséghez képest? Legtöbb tökéletesebb szerkezetü sorvetó-gép ujabban oly mérvü változtatását engedi meg a vetıtengelyt hajtó fogaskerekeknek, mely minden kivánatnak megfelel. Ha a vetést eszközlı fogaskerék szerkezetben 2 drb fogaskerék vehetı ki és változtatható, s legalább 6 drb fogaskerék áll rendelkezésünkre különbözı nagyságban: úgy természetesen igen számos variatiót állíthatunk elı e kerekek segélyével. Igen sok gépet látunk azonban ma is, melyeknél a nagy futókerék tengelyére alkalmazott fogaskerék minden további közvetités nélkül a vetıtengely fogaskerekébe vág bele. Természetes, itt csak annyi változat lehetséges, ahány nagyságu fogaskerekünk van a vetıtengelyhez. (Legfeljebb 7 — 8.) Azonkivül az egész vetıszekrénynek tetıirányos emelése elkerülhetetlen, kulcs és csavar segélyével, ha nagyobb kereket akarunk alkalmazni és megfordítva. Van azonban oly gép is, melynél a vetıszekrényezen emelése elmés módon egyszerü számozott rovatba vágó emeltyü által történik. Az emeltyü itt zárónyelvével fogasívbe vág bele, melyen ugyanazon számok vannak, mint az alkalmazható fogaskerekeken, s így a beállitás igen könnyü. E készülék Mayer testvérek szombathelyi gépgyárosok szabadalma. Tekintetbe veendı a mód is, melylyel a fogaskerekek változtathatók; minél egyszerőbb, annál jobb a változtato-szerkezet. Oly gépek, melyek ugyanazon fogaskerékrendszerrel mindenféle magelosztást tesznek lehetségessé, fıleg nagy figyelmet érdemelnek. A magmennyiség azonban igen nagy mérvben változtatható a vetésnél a vetıláda vízszintes vagy ferde irányu állitása által. Ha a láda vízszintes állását normálisnak tekintjük, úgy a befogás irányára elıre fektetve a ládát, kevesebbet, — hátrafelé állítva azt, többet fogunk vetni. Fıleg a vetöládából való kiömlés szabályozásával változtathatjuk legnagyobb mérvben a vetés mennyiségét. Pontos szabályozókészülék a vetıláda nyilásainál egy gépnél megbecsülhetetlen. 2. Egyenlı-e a magmennyiség minden egyes sorban?
Hogy errıl meggyızıdhessünk, természetesen minden egyes sorra zsák kötendı s a kihullott magmennyiség soronkint megmérendı. E kisérlet álló felfüggesztett géppel történhetik. De a tapasztalat a folyó évben tett hosszas kisérletezésem alatt azon meggyızıdésre vezetett, hogy ha csak elkerülhetjük és idınk engedi, úgy egyetlen kisérletet se tegyünk egyhelyben álló felfüggesztett géppel, mert az így nyert eredmény a valóságtól igen messze eltér. Fıleg ırizkedjék a gazda a vetımag-mennyiséget álló helyben meghatározni, különösen pedig zabnál, mert itt az álló és a mezın járó gép közt 30 — 40 % különbözet sem ritkaság. Búzánál és gömbölyü magvaknál természetesen a különbség csekélyebb, de mégis lényeges. Perels azt irja, hogy a ma létezı legtökéletesebb vetıgépeknél az egyes sorokban elvetett magmennyiség közötti különbözet 8 % szokott lenni. Ha tehát a gép egyik sora elvet 1040 g/ magot, míg a másik csak 960 g/-ot vetett el: a gép a mai gépek közt elég tökéletes. A wareni kisérletnél így változott az egyes sorok vetımag-mennyisége százalékokban: Sack R. 94 — 105 rész Dehne 98 — 103 „ Zimmermann 97 — 102 „
Schulze-Eutrisch Siedersleben
90 — 111 rész 94 — 104 „
Ebbıl látjuk, hogy a legegyenletesebben vetı gépek itt már nem 8, hanem 5 % különbséggel vetettek — a legnágyobb eltérését véve fel mindenütt a sorok magmennyiségének. Elfogadhatjuk tehát, hogy ha egy gépnek egyes soraiban a legnagyobb különbözet csak 5 %, úgy a gép tökéletes — ezen szempontból véve. Ha a birálati iven nem is, de a gépverseny leirásánál okvetlen kiteendö minden egyes sor által elvetett mag bizonyos mértékegységben vagy a különbségek százalékokban. E pont megállapitására búza, esetleg rozs vagy árpa alkalmaztassék. 3. Egyenlı távolban hull-e a mag egymásután a sorokban? A sorvetö-gépnél, ha az nem fészekbevetésre (Dibbel) van szerkesztve vagy átalakítva: lényeges dolog, hogy a magvakat egyenlı távolban rakja le egymásután. Errıl csakis empirikus uton gyızıdhetünk meg. Ugyanis egyenes, kemény útra vékony homokréteget teritünk, hogy a lehullott mag ott helyben maradjon, ahol lehull. Részben szemléletileg gyızıdünk meg a mag egyenletes elosztásáról, részben mérések által. Megolvassuk, hogy hány szem hullott például 30 vagy 50 c/m hosszu darabon a sorba, s ezt több sorban több helyen eszközöljük. Ugyanitt tehetünk számitást, hogy hány szem mag esett 1 m/2 területre. Warenben a versenynél 10 X 1 d/m területen körülbelül 80 — 120 közt változott az elvetett magvak száma. Tehát plus-minus 20 % volt körülbelül az eltérés, 100-at véve fel középletül. Mindenesetre érdekes leend a megoldása azon kérdésnek: a kanalas vagy meritökerekes rendszer képesebb-e egyenletes magelosztásra? 4. Egyenlı-e az elosztott magmennyiség ugyanazon egységül fölvett területen, ha a terület vízszintes, emelkedı, sülyedı vagy pedig oldalt lejtı? E pontnál kétségkivül csak úgy juthatunk határozottan biztos eredményre, ha ténylegesen megpróbáljuk a gépet künn a földön munka közben. Ha azonban lejtös területünk nincs a verseny téren, úgy a gép egy álló helyben való emelésére kell szorítkoznunk. Mely esetben szükséges, hogy mind a négy mérés álló helyben történjék. A wareni kisérletek azt mutatták., hogy a lejtı szerint vízszintesen állítható vetöszekrények, okszerü beállitás mellett is, lényeges különbséget mutatnak a vetımag elosztásában. Minden sorban külön olvasva az elvetett mag számát, az ott alkalmazott 10soros Sack-féle gép a következı eredményt tünteti fel:
Az egyes sorokbani magelosztás aránya százalékban
vízszintes területen emelkedı „ sülyedı „ oldalt lejtı „
94 93 95 93
95 96 96 95
97 96 96 96
99 100 101 99 99 99 99 99 99 99 100 100
101 101 103 101
102 101 103 104
104 105 103 104
105 106 104 106
kilogr. per hektár
200 191 214 165
Ugyanezen gép a kerekek egy álló helyben való forgatása mellett csak 123 k/g magot szórt 1 /a területre, míg tényleg a földön 200 k/g-ot vetett el. E kimutatásból, melyhez a többi gép után származó eredmény is hasonló, azt látjuk, hogy bár az egyes sorokban elvetett magmennyiség viszonya egymásközött körülbelül (2 — 3 % különbséggel) mindig ugyanaz, de az elvetett összes magmennyiségé mégis nagyon változó. Vagyis minden sor az elıbbeni arányt egymásközt megtartva, többet vagy kevesebbet vet el, aszerint amint a talajfelület változást szenved, a vízszintes síkhoz viszonyítva. Az elvetett magmennyiság igen nagy mérvben különbözik egymástól. Még pedig legkevesebbet vet a gép, ha rézsút, ferdén áll. Legtöbbet vet a völgy felé haladva, kevesebbet emelkedı területen, ha minden esetben a vízszintes sík magmennyiségét veszszük fel alapúl. A wareni birálat eredményei rendkivül meglepık, különösen e pontban. Sajnos, hogy azt ismertetni nincs elég terünk, de néhány jobb gép munkájának egyformaságát érdekesnek tartjuk felsorolni. h
Álló helyen kilogramm egy hektár területen
Dehne-féle Zimmermann-féle
I.gép II „ I. „ II. „
127 114 167 101
vízszintes
emelkedı
150 144 159 132
153 149 158 124
sülyedı
ferde
152 141 159 124
150 144 152 129
E gépek voltak a legtökéletesebbek egyenlı magmennyiség tekintetében. A terület emelkedése az emelkedı és sülyedı vetésnél 1 : 15-höz, az oldalt lejtıé 1 : 7-hez volt. Legtöbb vetıgép gyenge oldalát itt kell keresni, s e pont a birálatnál, ha legtöbb idıt és fáradságot vesz is igénybe, mégis fıfigyelmet érdemel. Sajnos, a hozzá való területtel nem mindig rendelkezünk. De ha van ilyen, úgy a birálat eredményénél mindig kiteendı a lejtı nagysága; úgyszintén, ha álló helyben kell végeznünk e kisérletet, akkor is pontosan mérendı, hogy mennyire emeltük vagy sülyesztettük a gép bármely oldalát, s merészebb szögeket ne alkalmazzunk, mint amekkorák a még vethetı területnél elıfordulni szoktak. 5. Egyenlı mennyiségü-e a magelosztás bizonyos egységi területen, a gép változó sebességü mozgása közben? Ámbár a vetıgépnél a vetıszerkezetet mozgásban tartó fogaskerék magára a nagy futókerékre van szerelve, tehát a futókerekek gyorsabb vagy lassúbb mozgása a bevetett területhez arányosítva, mindig ugyanazon mennyiségü magot veti el megközelitıleg: mégis nem csekély azon különbség, mely a gép lassu és gyors járása közben egyéb okok folytán áll elı. A kanalas gép, ha gyorsabban jár, többet vet el, mert a központfutó erı nagyobb lévén, a magnak minden szeme benn marad a kanálban e gyors forgás alatt. Míg lassu körülforgás mellett a magnak van ideje kihullni a kanálból. A meritıkerekes rendszernél megfordítva van a dolog. A meritıkerékbıl a már benn levı mag kihullani nem igen tud. De ha a gép lassabban jár: nyugodtabban, teljesebben merülnek meg az egyes rekeszek, s a mag le nem hullhatván, lassúbb járás mellett a meritıkerekes gép több magot vet el.
Hogy például egy Sack-féle sorvetı, álló helyben próbálva, a wareni versenyen elvetett hektáronkint 123 k/g magot, míg a sík területen menve, 200 k/g magot vetett el: ennek oka az eljárás hibás voltában kereshetı csak. Ugyanis álló helyben talán 1 m.-p. alatt egyszer forditották a kereket, míg tényleg a mezın 4 m.-p. alatt fordul egyszer; tehát a kis meritırekesz négy annyi ideig merülhet meg, mint az elsı esetben. Az álló helyben tett méréseknél tehát fıdolog, hogy ugyanazon sebességgel hajtsuk körbe a kereket, mint az a mezın normális sebességgel haladni szokott. Az eredmény még így sem lesz tökéletes, mert a menet közben végbemenı folytonos rázkódás miatt sokkal tömöttebben fekszik a vetıládában a mag, mint a nyugalmi helyzetben. A különbözı sebességek próbájánál ne menjünk túlzásba a sebesség változtatásánál, és csakis azon sebességváltozatokat próbáljuk, mik a rendes munka közben létrejönnek. Idevonatkozólag sok kisérletet tettem a folyó évben, melyeknek eredményeként közölhetem a következıket. Sorvetı-gépeink ma túlnyomóan úgy vannak szerkesztve, hogy nagy futókerekük körfogata 12’, 8”, 3’’’ (4·014 m/). Ily körfogat mellett egyik gépem egy pár gyorsjárásu kisebb igáslóval, mintegy 100 mérés középletébıl számítva, 17 fordulatot tett perczenkint. Megjegyzem, hogy a mérések túlnyomóan nagy száma perczenkint 16 1/2 — 17 — 17 — 1/2 fordulat közt változott. Egy másik pár nagy, 16·2 markos nehéz lóval tett kisérleteim alapján eredményül perczenkint 15 fordulatot nyertem. S ezt vehetjük fel a lóvali vetés középértéke gyanánt. Tehát a gép középsebessége, a fent irt kerék-körfogat mellett, 4 m.-p. alatt egy fordulat. Az idı elırehaladottsága s a késıre maradt tavaszi munka nem engedte meg, hogy ökrök befogásával is experimentáljak. De talán nem messze maradok el a valóságtól, ha azt veszem fel alapul, hogy a gép nagy kereke ökörfogattal, lassu járással 10 fordulatot tesz perczenkint. Viszont az inditáskor létrejött legnagyobb sebesség mellett, mikor a ló tétlenségébıl kiragadva a gépet, nagyot ránt azon; ezen sebességet 20 fordulattal veszem egyenlınek perczenkint. A gép változó sebességü mozgás melletti magelosztásáról akarván meggyızıdni, felfüggesztjük a gépet és forditunk például mindig százat a futókeréken, még pedig: I. kisérletnél 6 m.-p. alatt egy fordulattal, 10 fordulat egy p. alatt II. ,, 4 ,, ,, ,, ,, 15 ,, ,, ,, ,, III. ,, 3 ,, ,, ,, ,, 20 ,, ,, ,, ,, S így minden esetnek megfelelıleg kisérletet tettünk anélkül, hogy a gép rovására igaztalan túlzásba mentünk volna át. Az elvetett magot megmérlegeljük, s ha a különbség a sebességváltoztatás daczárá 5 — 6%-nál nem több, úgy a gép e tekintetben elég tökéletes. 6. Egyenlı mélyen sülyednek-e be a vetıcsoroszlyák a talajba? Tudjuk, hogy a vetés mélysége mennyire befolyásolja a kikelést, nem közömbös dolog tehát a kapák egyforma besülyedése. Minél élesebb szöget képez a csoroszlya a talajjal, annál mélyebb a besülyedés. Innét van, hogy az elsı sorok többnyire valamivel mélyebben sülyednek be a talajba, habár az ıket tartó emeltyükar rövidebb, tehát könnyebb is. Az egyforma lesülyedést a szerkesztés tökéletessége által lehet eszközölni. Ezt a gépnél a gyakorlat mutatja meg. A festék lekopása legbiztosabb ismertetıjel az új gépeknél. Esetleg e czélra külön festhetjük vagy meszelhetjük be a csoroszlyákat. 7. Képes-e a gép a magot minden viszonyok közt alátakarni? A jó sorvetı-géptıl megvárhatjuk, hogy a magot közepesen jól elkészitett talajban kellıleg alátakarja. A vetıgép után bár legtöbbször járatunk könnyü skót fogast, de mégis elvárjuk a mag alátakarását magától a géptıl. Az alá nem takart magvak számát négyszögméterenkint szoktuk megolvasni. Hogy ezen eljárást minél több helyen alkalmazhassuk, czélszérü vastag sodronyból 1 m/2-t körülfogó négyszöget görbiteni, s ezt a
földön annyiszor-amennyiszer letéve, a benn foglalt fedetlen magvak számát megolvassuk s a birálati lapon kiteszszük, hány szemet találtunk takaratlanul. 8. Szülcséges-e fogasolás (magtakarás) a vetés után? Ha a felülmaradó magvak száma lényeges, úgy a fogasolás elkerülhetetlen, s ez mindenesetre a gépnek lényeges hibája leend; a hiba legtöbbször a csoroszlyák helytelen szerkezetében keresendı. 9. Nincs-e kitéve torlódásnak, eldugulásnak a vetıszerkezet, a csı és vetıcsoroszlya, nemkülönben a vetıszerkezetet hajtó fogaskerék-rendszer? Itt fıleg figyelembe jı a magkifolyást szabályozó rekesztı, azután a csı, melyen a mag lehull a csoroszlyákba. A nyilt pléhtölcséres rendszer a beleesett hantok folytán könnyebben dugul, mint a zárt gummicsı vagy teleskop-rendszer, de könnyebben is tisztítható s a hiba könnyebben észrevehetı. A szélsı sorokba legkönnyebben dob hantota futókerék, miért is ezek a tölcsérrendszernél lyukas pléhkorongokkal látandók el. A futókerék talpa pedig belsı oldalán sártisztitó-késsel birjon, mely a felragadott hantoknak a tölcsérbeesését akadályozza. A fogaskerék-szerkezet külön védházzal látandó el, mert keményebb rögök beesése a fogaskerekeket is tönkre teszi, fogaikat letördelvén. 10. Nem torlódnak-e fel hantok a csoroszlyák elıtt? A 4 1/2 " sortávolu vetıgép sorközei elég nagyok arra, hogy a középnagyságu hantok kényelmesen kiférjenek köztük; az egyes sorok közötti tér körülbelül 9 " lévén, rézsutos irányban átcsúsznak a hantok a sorok között. Az ujabb sőrőbeosztásu sorok alkalmazása azonban éppen e miatt válik alkalmazhatlanná kötött, nehezen aprózható hantos talajon. A hantok feltorlódása, ha ehhez még perjegyökerek által okozott akadály is járul, igen könnyen megállítja munkájában a 4 1/2 "-nél sőrőbb és esetleg helytelenül beosztott sorvetıépet. 11. A. vetımag hány százalékát sérti meg vetés közben a vetıszerkezet? A kanalas és meritıkerekes rendszernél e kérdést elhagyhatjuk, mert a mag oly lazán van a vetı kerekek körül elhelyezve, hogy a sértıdés lehetetlen. Warenben mindazáltal az ott alkalmazott különféle rendszereknél 500 g/ búzában 0 — 1 — 2 — 3 szemet találtak, mely a vetés után meg volt sértve. Részemrıl a leggondosabb válogatás után sem merném állitani, hogy ezen elenyészıleg csekély mennyiségü magot a vetıszerkezet sérti meg. Vannak amerikai eredetü hengervetı és rekeszkerekes rendszerek, hol a magvak megsértése tényleg elıfordul, de e gépek nálunk ismeretlenek lévén, e pontot a versenynél bátran mellızhetjük. Herényi Gothard Sándor.
