A RENDSZERIRÁNYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, A HAZAI SZABÁLYOZÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ALAPELVEK

A RENDSZERIRÁNYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, A HAZAI SZABÁLYOZÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ALAPELVEK

Készítette: dr Kriston József Budapest, 2001. augusztus 27.

Tartalomjegyzék VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ....................................................................................................................... 2 1. BEVEZETÉS, ELŐZMÉNYEK ................................................................................................................. 2 2. A RENDSZERIRÁNYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK .................... 2 2.1. JOGI SZABÁLYOZÁS ÉS STRUKTÚRA ......................................................................................................... 2 2.1.1. Gázdirektíva-javaslat ..................................................................................................................... 2 2.1.2. Gázipari struktúrák és jogi szabályozói háttér................................................................................. 2 2.2. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ MŰKÖDÉSE EGYES ORSZÁGOKBAN ........................................................................ 2 2.2.1. Rendszerirányítás a liberalizált földgázpiacon................................................................................ 2 2.2.2. Az ellátás biztonságának fenntartása a liberalizált földgázpiacon ................................................... 2 2.2.3. Rendszerirányítás........................................................................................................................... 2 2.3. GÁZVEZETÉKRENDSZEREK KAPACITÁSA ................................................................................................. 2 2.3.1. A kapacitás definíciója ................................................................................................................... 2 2.3.2. Kapacitásmodellek a tagállamokban............................................................................................... 2 2.3.3. Kapacitás számítás......................................................................................................................... 2 2.3.4. Kapacitás elosztás.......................................................................................................................... 2 2.4. KIEGYENLÍTÉS (BALANCING) .................................................................................................................. 2 2.4.1. Az irányítási rendszerek felülvizsgálata .......................................................................................... 2 2.4.2. Problematikus területek.................................................................................................................. 2 2.4.4. Harmonizálás és helyettesítés ......................................................................................................... 2 2.4.5. Kulcsfontosságú jellemzők és eltérések ........................................................................................... 2 2.5. EGY LEHETSÉGES KÖZÉPTÁVÚ MEGOLDÁS – RENDSZERIRÁNYÍTÓTÓL RENDSZERIRÁNYÍTÓIG TÖRTÉNŐ „POOL” TÍPUSÚ SZABÁLYOZÁS ................................................................................................................ 2 3. A LIBERALIZÁLT FÖLDGÁZPIAC ....................................................................................................... 2 3.1. A FÖLDGÁZPIAC SZEREPLŐI: ................................................................................................................... 2 3.2. A FÖLDGÁZELLÁTÓ INFRASTRUKTÚRA LÉTESÍTMÉNYEI : .......................................................................... 2 3.3. TEVÉKENYSÉGEK: .................................................................................................................................. 2 4. A RENDSZERIRÁNYÍTÁS HAZAI SZABÁLYOZÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ALAPELVEK.................. 2 4.1. FÖLDGÁZPIACI MODELL .......................................................................................................................... 2 4.1.1. A földgáz fizikai útja....................................................................................................................... 2 4.1.2. Szerződéses kapcsolatok................................................................................................................. 2 4.2. ALAPELVEK ........................................................................................................................................... 2

Törölt: 2 Törölt: 4 Törölt: 5 Törölt: 5 Törölt: 5 Törölt: 6 Törölt: 7 Törölt: 7 Törölt: 8 Törölt: 9 Törölt: 13 Törölt: 13 Törölt: 13 Törölt: 14 Törölt: 15 Törölt: 15 Törölt: 15 Törölt: 17 Törölt: 18 Törölt: 19 Törölt: 22 Törölt: 25 Törölt: 25 Törölt: 26 Törölt: 26 Törölt: 27

5. RENDSZERIRÁNYÍTÁS MAGYARORSZÁGON................................................................................... 2

Törölt: 28

5.1. SZÁLLÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK FELADATAI ............................................................................................... 2 5.2. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ TEVÉKENYSÉGE, FELADATAI: ............................................................................... 2 5.2.1. Napi operatív tevékenységek........................................................................................................... 2 5.2.2. Hosszútávú kapacitástervezés......................................................................................................... 2 5.2.3. Szolgáltatások................................................................................................................................ 2 5.3. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI ................................................................................. 2 5.4. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ FÜGGETLENSÉGE.................................................................................................. 2 5.5. ESZKÖZÖK, FELTÉTELEK ......................................................................................................................... 2

Törölt: 28

6. JAVASLAT A RENDSZERIRÁNYÍTÓ OPERATÍV MŰKÖDÉSÉRE, PÉLDA .................................... 2 6.1. KIEGYENSÚLYOZÁS (BALANCING)........................................................................................................... 2 6.2. PÉLDA ................................................................................................................................................... 2 MELLÉKLETEK

Törölt: 28 Törölt: 29 Törölt: 34 Törölt: 34 Törölt: 35 Törölt: 35 Törölt: 38 Törölt: 38 Törölt: 39 Törölt: 40 Törölt: 40 Törölt: 41 Törölt: 41 Törölt: 42

1

Vezetői összefoglaló A Magyar Energiahivatal a földgázszállító rendszerek rendszerirányítási feladatainak tanulmányszintű kidolgozását rendelte meg a KJ+HM Bt.-től. A feladat a kiírás szerint az alábbi részekből áll: ƒ rendszerirányítással kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése és bemutatása, ƒ a hazai szabályozáshoz szükséges alapelvek kidolgozása és rögzítése, ƒ a rendszerirányító feladatainak, jogainak, kötelezettségeinek részletezése különös tekintettel az egyensúlyteremtésben és a kereskedelem területén. Mint ismeretes az EU csatlakozási tárgyalások során Magyarország nem kért derogációt az energetikában, ezért a csatlakozás várható időpontjában be kell vezetni a gáziparban a liberalizációt. A liberalizáció lényegi változásokat hoz gyakorlatilag minden területen, ami indokolja a felkészülést, és a szükséges intézkedések megtételét. Előkészítés alatt van a villamos- és gázenergia ellátási törvény, amely már figyelembe veszi a villamos és gázdirektívák előírásait. A változás egyik jelentős eleme, hogy a gázszállítási tevékenységet szét kell választani a kereskedelmi és termelői tevékenységektől, a szabad kapacitásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében. Az együttműködő gázrendszer irányítását a logikai következtetések, a hazai sajátosságok, és a nyugat-európai tapasztalatok alapján úgy kell megszervezni, hogy az egyes részrendszerek irányítását minden rendszer üzemeltetője saját hatáskörben maga végezze. Mivel a szállító vezetékrendszer összekapcsolja a termelő, tároló és elosztó rendszereket, valamint a kereskedőket és a fogyasztókat, így a szállítórendszer rendszerirányítója kiemelt szerepet tölt be. A gázipar területén nem szükséges önálló rendszerirányító, mint a villamos iparban az eltérő sajátosságok miatt (a gáz tárolható, lassú folyamatok játszódnak le a vezetékhálózatban stb.). A hazai gázipar liberalizált környezetben való működtetésének néhány kiemelt fontosságú alapelve lehet a korábban említett ƒ szállítói tevékenység szétválasztása (unbundling), ƒ a kapacitásokhoz való szabad hozzáférés (TPA), ƒ diszkriminációmentes működés, és ƒ az információk bizalmas kezelése. A rendszer egyensúlyának megteremtését napi szinten kell biztosítani. Ebben fontos szerepet kap a vezetékpuffer kihasználása, megszakítható fogyasztók alkalmazása, napi gázkereskedelem működtetése, és végül a rendszerirányítók kizárólagos hatáskörébe tartozó, letárolt gázmennyiség felhasználása. A rendszerirányítónak a rendszer működtetéshez törvényben rögzített jogokat kell biztosítani. A bemutatott, egyszerűsített példa főképp a piaci szereplők közötti szerződéses kapcsolatokat kívánja bemutatni.

2

1. Bevezetés, előzmények A Magyar Energia Hivatal szerződést kötött a KJ+HM Bt.-vel (G-364/2001) „A földgázszállító rendszerek Rendszerirányításával kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése. A hazai szabályozáshoz szükséges alapelvek rögzítése. A rendszerirányító feladatainak részletezése az egyensúlyteremtésben és a kereskedelem területén.” c. tanulmány kidolgozására. Mint ismeretes, Magyarország elfogadta az EU-csatlakozási tárgyalások során a liberalizáció derogáció nélküli végrehajtását, ami azt jelenti, hogy a gázpiaci liberalizáció végrehajtása viszonylag gyorsan, belátható időn belül esedékessé válik. Az EU már korábban kidolgozta a 98/30/EC Irányelv – Egységes szabályozás a belső földgázpiac számára (Gázdirektíva) c. szabályozást. Várhatóan még ebben az évben elfogadásra kerül a Gázdirektíva módosítási javaslata, amely a jelenlegi érvényes szabályozáshoz képest részletesen foglalkozik a rendszerirányítás feladataival. Előkészítés alatt van a Gázenergia-ellátási törvény (GET), és várhatóan az Országgyűlés őszi ülésszakán megvitatásra kerül. Kidolgozásra került a földgázpiaci modell (jelenleg nincs elfogadva). A szállítóvezetékek és a tárolók szabad kapacitásához való hozzáférés (TPA), valamint az egyes földgázpiaci tevékenységek szétválasztása (unbundling) a liberalizált földgázpiac működésének fontos szabályozóeleme, amelyet be kell vezetni (a GET javaslat már tartalmazza). A liberalizáció megváltoztatja az eddigi működési mechanizmusokat a gázkereskedelem, tárolás és szállítás területén, emiatt szükséges a várható tevékenységek szabályozásának kidolgozása.

3

2. A rendszerirányítással kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok A rendszerirányítás és annak egyes elemeivel kapcsolatos, főképp nyugat-európai országok tapasztalatait foglaljuk össze ebben a fejezetben. Felhasználtuk a Regionális Energiatőzsdéért Egyesület és a MEH által készíttetett Arthur Andersen tanulmányokat, valamint a 2001. júl. 23-i Madridi Fórum anyagait. 2.1. Jogi szabályozás és struktúra 2.1.1. Gázdirektíva-javaslat Az Európa Tanács 2000. március 23-24-én megtartott lisszaboni konferenciáján mind a villamosenergia, mind a gázszektorban a belső piac kiterjesztése irányában elvégzendő gyors munkára, és arra hívott fel, hogy fel kell gyorsítani a liberalizációt ezekben a szektorokban annak érdekében, hogy ezeken a területeken teljes egészében működőképes belső piac jöjjön létre. Annak érdekében, hogy diszkriminációmentes hálózat hozzáférést érjünk el, a rendszerirányító függetlensége kiemelkedő fontosságú. A rendszerirányítás számvitelileg elkülönített, átlátható kezelésére (unbundling) vonatkozó javaslatot meg kell erősíteni. Az elosztórendszerre vonatkozó szétválasztást 2004. jan. 1-től kellene alkalmazni. További intézkedések szükségesek az átlátható és diszkriminációmentes tarifák megvalósítása érdekében. A belső piac megvalósításával szerzett tapasztalatok alapján tisztázni szükséges a tárolási és egyéb szolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó előírásokat, és meg kell erősíteni azok elkülönítését. Fentieknek megfelelően javaslatot dolgoztak ki, amely többek között a 98/30/EC. számú irányelv egyes paragrafusait is módosítja. Ezen javaslatokat várhatóan 2001. második félévében tárgyalják és fogadják el. A Gázdirektíva egyes cikkelyeinek módosítása közül az alábbiakat szükséges kiemelni: ƒ a tagállamok kötelesek kijelölni saját szállítási rendszerrel rendelkező vállalatokat, amelyek felelősek a szállítórendszer üzemeltetéséért, fenntartásáért, fejlesztéséért, ill. annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért az ellátás biztonsága érdekében. Kötelező a szükséges információk átadása más vállalatok részére, hogy az összekapcsolt rendszert hatékonyan és biztonságosan lehessen üzemeltetni. ƒ A gázrendszer meghatározott időtartamra vonatkozó egyensúlyának kialakításához szükséges szabályoknak és a működtetéshez kapcsolódó tarifáknak diszkriminációmentesnek és átláthatónak kell lenniük úgy, hogy a tarifáknak tükrözniük kell az érvényes piaci árakat. ƒ Ha a rendszerirányító még nem független más tevékenységeket végző szervezetektől, akkor jogi formája, szervezete és döntéshozatala tekintetében függetlennek kell lennie. A függetlenség érdekében különböző kritériumoknak kell megfelelni, mint pl.: – a rendszerirányító személyzete nem vehet részt abban az integrált vállalati struktúrában, amelyek más tevékenységekért felelősek, – a személyi függőségi és egyéni felelősségeknél biztosítani kell a függetlenséget,

4

–

ellenőrzést kell gyakorolni a hálózat fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges eszközök fölött, – ha integrált vállalathoz tartozik a rendszerirányító, akkor annak vezetői beszámoltatását a legfelsőbb fórumhoz kell rendelni. 2.1.2. Gázipari struktúrák és jogi szabályozói háttér Az európai gázipar fő jellemzője annak heterogenitása a szervezeti felépítések, a piaci penetráció az importfüggőség tekintetében. A nyugat-európai gázipar szervezeti struktúráit a széleskörű eltérések jellemzik, amelyek a nemzeti gáziparokban megjelenő eltérő kezdeti viszonyokból erednek. Néhány országban a nagyon magas fokú a vertikális integráció, és a néhány vállalatnak domináns pozíciója van, és sok esetben magas az állami befolyás. Más országokban a gázipar sokszereplős, ahol a vállalatok a magáncégeknek megfelelő módon működnek. A szervezeti struktúrák leglényegesebb tulajdonságait máig a következőképpen lehetne összefoglalni: ƒ A termelésben főleg a nemzetközi olajcégek aktívak. ƒ A szervezeti struktúra skálájának két végpontja: amikor egy tagállamban egy vállalat a felelős teljesen a szállításért és az importért, ill. mikor az import, a kereskedelem és a szállítás teljesen szabadversenyes pl. Németországban. ƒ Nagy-Britanniát kivéve a legtöbb országban a helyi és/vagy regionális cégek a legaktívabbak az elosztás területén (főleg önkormányzati közművállalatok, részben állami cégek). Nagy-Britanniában és Franciaországban például és az elosztás a szállítás integrált, más országokban ezek szét vannak választva. ƒ Mindegyik országban a gáztörvény – összhangban az EU-direktívával – előírja a szállítási tevékenység más tevékenységektől való szétválasztását, a diszkriminációmentességet és az információk bizalmas kezelését. ƒ Görögország kivételével – amely 2006-ig derogációt kapott – az EU tagállamokban a fentiek már többé-kevésbé megvalósultak. ƒ Egyedül Nagy-Britannia az az ország, ahol egy jogilag önálló társaság – a Transco – végzi a nagynyomású gázszállítást és a rendszerirányítást. Ez a szervezeti struktúrában meglévő heterogenitás vezetett a Nyugat-Európa gázpiacán 1960. óta fennálló pozitív fejlődéshez. Az 1. sz. mellékletben néhány nyugat-európai ország gáziparának struktúráját és jogi szabályozottságát foglaltuk össze. 2.2. A rendszerirányító működése egyes országokban 2.2.1. Rendszerirányítás a liberalizált földgázpiacon A földgázellátás folyamatosságát csak úgy lehet biztosítani, ha a gázhálózatba táplált és az abból vételezett földgáz mennyisége egy adott, a földgáz áramlási sebességétől, és a rendszer pufferolási képességétől (a hálózatban tárolható földgáz mennyiségétől) függő időszakon belül megegyezik. Figyelembe véve a földgáz tárolhatósági tulajdonságát, ez a feltétel egyben azt is jelenti, hogy a piac szereplőinek nem szükséges minden pillanatban annyi földgázt fogyasztaniuk (betáplálniuk), mint amennyit vásároltak (értékesítettek). Elég, ha

5

földgázfogyasztásuk (betáplálásuk) egy adott időszakon belül egyezik meg azzal, amit vásároltak (értékesítettek). Mivel egyrészt mind a fogyasztók, mind a termelők valós földgázfogyasztása vagy termelése általában eltér a kereskedett mennyiségtől, másrészt a hálózatba táplált földgáz esetenként különböző molekuláris összetétellel rendelkezik, ezért a földgázellátás folyamatos és megközelítőleg állandó minőségű biztosításához szükség van a földgázszállítás felügyeletére. A nemzetközi gyakorlatban a szállítóvezetéket üzemeltető társaságok végzik az adott rendszer rendszerirányítási feladatait. A rendszerirányítást végző társaság folyamatosan figyeli a várható, valamint a tényleges szállítóvezetéki forgalmat, és tervezi a földgázszállítások menetrendjét. Amennyiben az egyensúly megbomlik, a vezetékekben lévő gáz nyomásának változtatásával, vagy tárolók alkalmazásával (a rendszerben lévő gáztöbblet tárolókba injektálásával, vagy a rendszerből hiányzó gáz a tárolókból hálózatba táplálásával) a rendszerirányítást végző társaság közbeavatkozik az egyensúly helyreállítása érdekében. Adminisztratív szabályozású környezetben ez a beavatkozás automatikusan megtörtént, költsége beépült a földgáz árába. Liberalizált környezetben a rendszerirányítási szolgáltatások költsége az igényvétel mértékétől függően differenciáltan kerül felosztásra a piac szereplői között. Annak érdekében, hogy a rendszer egyensúlyban maradjon, a rendszerirányítást végző társaság adott időintervallumokra általában meghatározott toleranciahatárokat állapít meg, amelyeken belül a piaci szereplők betáplálásai és vételezései, lejelentett és tényleges menetrendjei szabadon eltérhetnek. Erre általában fedezetet nyújt a szállítási kapacitásért fizetett díj. A rendszerirányítást végző társaság a toleranciahatárok túllépése esetén pótdíjat számít fel. 2.2.2. Az ellátás biztonságának fenntartása a liberalizált földgázpiacon A liberalizált földgázpiacon az ellátás biztonságának fenntartását operatív szinten az ellátási problémák kiküszöbölését lehetővé tévő tartalék kapacitásokkal (pl. biztonsági tartaléknak lekötött tárolói kapacitások), megszakítható szállítási szerződésekkel, és segítségnyújtási (back-up) megállapodásokkal lehet biztosítani. A műszaki hibák elkerülését a magas minőségi követelményeket előíró működési szabályok, és azok betartatása segíti elő. A hosszú távú ellátás biztonsága az új ellátási infrastruktúra kiépítését célzó projektek ösztönzésével fokozható. Ennek alapja a földgáz piaci árának az alakulása. Abban az esetben, ha az árak megfelelnek a piaci szereplők elvárásainak (a piaci kereslet és kínálat viszonyai alapján alakulnak ki), a piaci szereplők saját beruházásaikon keresztül biztosítani fogják a hosszú távú ellátáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztések megvalósulását. Adott ország politikai vezetésének stratégiai feladata, hogy az ellátás biztonságát folyamatosan figyelemmel kísérje, és elősegítse ennek minél magasabb szintre történő emelését. Ugyanakkor operatív szinten a piaci szereplők döntési kompetenciájába kell utalni a beruházási és kereskedelmi döntések meghozatalának felelősségét, nem szerencsés, ha az állam direkt módon beavatkozik a piac működésébe. A 2. sz. melléklet tartalmazza a vizsgált földgázpiacok főbb jellemzőit az Egyesült Királyságban, USA-ban, Franciaországban és Németországban.

6

2.2.3. Rendszerirányítás 2.2.3.1. A rendszerirányítás függetlensége A rendszerirányítást a vizsgált országok egyikében sem független rendszerirányító végzi, hanem az adott ország szállítótársaságainak tevékenységei közé tartozik. Így az Egyesült Királyságban a Transco, Franciaországban a GdF, CFM és a GSO, Németországban és az Egyesült Államokban az egyes szállítótársaságok felelősek az általuk felügyelt földgázszállító rendszer egyensúlyának biztosításáért. 2.2.3.2. A szállítási menetrend kialakítása A menetrend kialakítása a fentiekben említett országokban hasonló mechanizmus alapján történik: ƒ ƒ

A szállítási kapacitásjoggal rendelkező társaság jelzi a szállítóvezetéket üzemeltető társaság felé a kapacitásjog kihasználásának igényét. A leadott adatok egy bizonyos időkereten belül esetleg módosíthatók. A szállítóvezetéket üzemeltető társaság leellenőrzi, hogy a kért útvonalakon megvalósítható-e a szállítás, és visszajelez az igénylőnek.

Az Egyesült Államokban, ha egy társaság rendelkezik adott szállítási kapacitás használatának a jogával, írott vagy elektronikus formában jelenti a gázszállító társaságnak, hogy az adott nap mennyi gázt kíván a rendszerébe leszállítani, mennyit kíván onnan vételezni, és tárolóba helyezni a gázhálózat meghatározott pontjain. A lejelentett adatok havi, napi szinten és napon belül is módosíthatók a kapacitás lekötési szerződésben foglalt maximális napi mennyiség mértékéig. A lejelentett adatokat és az esetleges változtatási kérelmeket a gázszállító társaság visszaigazolja, miután leellenőrizte, hogy a lejelentett összes szállítás megvalósítható-e fizikailag. Az Egyesült Királyságban a szállítási kapacitás használati joggal rendelkező elosztók kapacitásjegyzés (gas nomination) keretében jelentik le, hogy mennyi gázt kívánnak adott nap leszállítani. Kapacitásjegyzést maximum egy hónapra előre lehet benyújtani. A benyújtott kapacitásjegyzések alapján, figyelembe véve az esetleges kapacitáskorlátokat a Transco meghatározza a gáz szállításának útvonalait. Franciaországban a szállítók minden nap kötelesek jelezni a szállítótársaság felé, hogy mennyi földgázt kívánnak a hálózatba juttatni az egyes betáplálási pontokon, és mennyit kívánnak onnan kivenni a vételezési pontokon. Ennek alapján a GdF minden szállítóra külön menetrendet készít, és kommunikálja azt az érintett szállítóknak. A szállítási szerződésben meghatározott bizonyos feltételek mellett a szállítótársaság kérheti a szállítót az általa igényelt ütemezés megváltoztatására. Németországban a napi menetrend kialakítására vonatkozó rendelkezéseket minden hálózatüzemeltető saját hatáskörében szabályozza. Például a Ruhrgas hálózatát igénybe vevő ügyfelek kötelesek péntek délig értesíteni társaságot arról, hogy a következő hét egyes napjain – órára lebontva – mennyi gázt szándékoznak a hálózatba juttatni egy adott betáplálási ponton. Ezen felül az ügyfeleknek minden nap déli 12 óráig le kell jelenteniük, hogy következő nap egyes óráiban mennyi gázt fognak ténylegesen leszállítani.

7

2.2.3.3. A rendszer egyensúlyának biztosítása Mindegyik vizsgált országban a földgázszállításra szerződő társaságok kötelesek tartani betáplálásaik és vételezéseik egyensúlyát egy bizonyos tolerancia és időhatáron belül. Az egyensúly biztosítása érdekében az Egyesült Államokban, a vizsgált országok közül egyedüliként, a piaci szereplőknek lehetőségük van arra, hogy kiegyenlítő szolgáltatásokat vásároljanak harmadik féltől, pl. piacközponttól. Mivel a betáplálások és vételezések egyensúlya nem minden esetben valósul meg, kiegyenlítést célzó beavatkozások válhatnak szükségessé. A rendszeregyensúly biztosításának minden vizsgált országban alkalmazott módszere a hálózatban tárolt földgáz nyomásának változtatásával történő kiegyenlítés, a gázhiány pótlása tárolókból, és az általában legvégső esetben alkalmazott megszakítható szállítás. A gázszállító társaságok összekapcsolódó hálózatuk kiegyenlítésének biztosítására általában minden a hálózatukhoz kapcsolódó gázszállító társasággal kiegyenlítési megállapodást kötnek. A kiegyenlítési megállapodásban a szerződő felek azokat a szabályokat rögzítik le, amelyeket a csatlakozási pontnál jelentkező eltérések kezelésére szolgálnak. Az Egyesült Királyságban a Transco a rendszerirányításhoz szükséges többlet földgázt a napon belüli földgázpiacon szerzi be, vagy a felesleges gázt ott adja el. Az OCM (on-the-day commodity market) keretein belül lehetőség van a Transco és az elosztócégek közötti napon belüli kereskedésre. Az OCM lehetőséget nyújt mind a Transco-nak, mind az elosztótársaságoknak, hogy a hirtelen fellépő fogyasztási igények kielégítésére földgázt vásároljanak, vagy többlet esetén azt értékesítsék, ezáltal elősegítve a rendszeregyensúly kialakítását. Az Egyesült Királyságban a rendszeregyensúly biztosításában kulcsszerepet játszanak a stratégiai hálózati pontokon elhelyezett LNG tárolók, amelyek lehetőséget nyújtanak a rendszerbe történő viszonylag gyors gázbetáplálásba. Az LNG rendelkezésre állása érdekében a Transco megköveteli az elosztóktól bizonyos gázkészlet (úgynevezett constrained LNG) téli tárolását ezekben a tárolókban, és szükség esetén elrendelheti adott készlet felhasználását. Ezen felül a Transco maga is leköt jelentős LNG kapacitásokat a működési fedezet (operating margin) és a vésztartalék (top-up gas) biztosítására. Az LNG tárolókapacitás jegyzésekor a Transco elsőbbséget élvez az aukción résztvevő más társaságokkal szemben. Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban a szállító társaságok maguk látják el a hálózatuk rendszerirányítási feladatait. A szállító társaságok a rendszerirányításhoz szükséges földgázt általában saját készleteikből vételezik. A társaságok általában rendelkeznek gyors reagálású (LNG vagy sóüreg) földgáztárolókkal, amelyek lehetőséget nyújtanak hálózati forgalomba történő gyors beavatkozásra. 2.2.3.4. A kiegyenlítő szolgáltatások költségének allokálása Mindegyik vizsgált országban a szerződéses feltételektől eltérő gázszállításra szerződött társaság fizeti meg a kiegyenlítő szolgáltatások költségét ƒ a toleranciahatárt meghaladó túlzott kapacitásfelhasználásért, ƒ a betáplálások és vételezések eltéréséért, és ƒ a menetrendtől való eltérésekért fizetendő büntetődíjakon keresztül.

8

A vizsgált országok közül a piaci szereplőknek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban van lehetőség az eltérések miatti büntetés mértékének kereskedésen keresztül történő minimalizálására. A két országban alkalmazott módszer abban tér el egymástól, hogy míg az Egyesült Királyságban a piaci szereplők előzetesen, szervezett keretek között csökkenthetik eltéréseiket, addig az Egyesült Államokban ezt utólagosan és nem szervezett keretek között tehetik meg. Az Egyesült Királyságban az eltérések minimalizálásának, és a büntetések elkerülésének egyik az eszköze az elosztótársaságok között az OCM piacon lebonyolított napon-belüli kereskedés. A fizikai szállítás közeledtével az elosztótársaságok pontosabban tudják előjelezni a ténylegesen betáplálásra és vételezésre kerülő mennyiségeket. Az OCM lehetőséget nyújt arra, hogy a meglévő pozícióikat módosítsák a tényleges fizikai leszállítás előtt. Az Egyesült Királyságban a szállítói kapacitások piacán meglévő pozíciók módosításának lehetőségét nyújtják az elosztótársaságok számára a napi és napon belüli kapacitásaukciók. Ezeknek az aukcióknak a szerepe, hogy lehetőséget adnak a lekötött kapacitások finomhangolására, a lekötött és a ténylegesen használt kapacitások eltérésének minimalizálása érdekében. Németországban és Franciaországban nincs lehetőség az eltérések csökkentésére, a lejelentett, illetve leszerződött paraméterektől való eltérés mindenképpen büntetődíjat von maga után. A 3. sz. mellékletben a rendszerirányítás gyakorlatát és annak sajátosságait foglaltuk össze az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és az USA vonatkozásában. 2.3. Gázvezetékrendszerek kapacitása A gázvezetékrendszerek kapacitásának meghatározásához abból kell kiindulni, hogy az európai gázhálózat nem központilag lett tervezve, hanem a kereslet-kínálat összehangolását figyelembe véve került kiépítésre. Az európai rendszerirányítók szempontjából elsődleges üzleti érdek a fogyasztók kiszolgálása. Ennek érdekében a rendszerirányító biztosítja a forrástól a fogyasztókig történő szállításhoz szükséges infrastruktúrát, azaz a kereskedők és fogyasztók részére rendelkezésre bocsátja a szállítási kapacitásokat. 2.3.1. A kapacitás definíciója A kapacitásnak nincs olyan egységes definíciója, amelyet kizárólagosan lehetne alkalmazni, így ez azt jelenti, hogy azt csak esetről esetre lehet meghatározni. Amíg egy csővezeték kapacitását annak fizikai jellemzői és a benne levő gáz nyomásviszonyai határozzák meg, addig egy többszörösen hurkolt gázhálózat kapacitásának meghatározása bonyolult és összetett probléma. 2.3.2. Kapacitásmodellek a tagállamokban A tagállamok által alkalmazott különböző kapacitás-megközelítések sokrétűek, de ezek közül két kapacitás modell emelhető ki, amellyel jellemezhető az egyes országok gázhálózata.

9

2.3.2.1. Fiktív út modell A rendszer kapacitását feltételezésekkel végrehajtott szimulációval határozzák meg. Ilyen feltétel pl. az év során előforduló legalacsonyabb hőmérséklet, a gáz elérhetősége bizonyos betáplálási pontokon, a rendszerbe való be- illetve onnan történő kiáramlás adott pontokon. A fiktív útvonalon (A pontból B pontba történő szállítás) a kapacitás a kereskedők tevékenységétől függetlenül elérhető. A fiktív út modellt különösen olyan rendszerekben alkalmazzák, amelyeket nemcsak a rendszeren belüli gázáramlással, hanem a rendszeren áthaladó ún. tranzittal is lehet jellemezni. 2.3.2.2. Betáplálási/kilépési modell A betáplálási/kilépési modellben a kapacitást nem az A-tól B pontig tartó fiktív útra, hanem a rendszerbe történő be- ill. a rendszerből történő kilépési pontokra vonatkoztatva határozzuk meg. A betáplálási/kilépési kapacitást az ellátás elérhető csúcskapacitása, minimális kapacitása vagy a szezonális profilja alapján lehet meghatározni. Ezt a modellt olyan a piacokon alkalmazzák, ahol minimális a tranzitszállítás, ugyanakkor alkalmassá tehető a tranzitszállításra is bizonyos paraméterek módosítása esetén. 2.3.3. Kapacitás számítás A két különböző kapacitás modellben a kapacitások becslése különbözőképpen történhet. A fiktív út modell – amelyet a legtöbb kontinentális tagországban alkalmaznak – szerint a kapacitást egy komplex szimuláció alapján számítják, amelyben legmagasabb fogyasztást veszik figyelembe az ellátás biztonságának garantálása mellett. A kapacitást a hálózat minden egyes részére kiszámítják különböző pontok között, ami azt jelenti, hogy a kapacitást nem adott pontokra van definiálva, hanem a rendszer különböző pontjai között egy-egy fiktív útvonalon. A betáplálási/kilépési modellben a kapacitásokat adott betáplálási/kilépési pontokra számítják. A fiktív út modell alapján számított kapacitások szerepet játszhatnak a betáplálási/kilépési pontoknál kiszámított kapacitások mennyiségében. A számítás eredményeképpen a betáplálási/kilépési pontokra vonatkozó mennyiségeket lehet meghatározni, függetlenül a fiktív út modellben meghatározottaktól. 2.3.4. Kapacitás elosztás A kapacitások kereskedők közti elosztásának módja attól függ, hogy melyik modellt alkalmazzák. A fiktív út modell esetében az érkezési sorrend alapú elosztást alkalmazzák, figyelembe véve az egyéb piaci sajátosságokat, pl. elsőbbséget kap a közszolgáltatás. A betáplálási/kilépési modellben a kapacitások elosztása történhet érkezési sorrend alapján vagy aukció keretében. 2.4. Kiegyenlítés (balancing)

10

Az Európai Gázszabályozási Fórumon (Madridi Fórum) a Kiegyenlítési és Tárolási Munkacsoport foglalkozott a rendszerirányítás kiegyenlítési kérdéseivel úgy, hogy az egyes tagországok által készített résztanulmányokat közösen feldolgozták, valamint a kiosztott kérdőívekre adott válaszokat közösen kiértékelték. A nyugati tagországok mellett a Cseh Köztársaságból a Transgas képviselői is részt vettek a fenti munkacsoportban. A csoport munkájából közreadott jelentésből az alábbiakat lehet megállapítani: 2.4.1. Az irányítási rendszerek felülvizsgálata Az irányítási rendszerek jellemzői az alábbiak: ƒ A kiegyensúlyozásnak két alapvető típusa van, a napi és az óránkénti. ƒ A ellátók kiegyensúlyozatlansága és a nominációk pontossága alapján történik a díjtételek megállapítása. A törekvés az, hogy a díjszerkezet ésszerű, átlátszó, diszkriminációmentes legyen, és ösztönözze a jó kiegyensúlyozási viselkedést. Részleteit tekintve az rendszerirányító véleménye szerint abban az esetben, amikor magas kiegyensúlyozatlansági díjtételek kerültek megállapításra, mindig rendelkezésre állt elegendő lehetőség a ellátók számára ahhoz, hogy ne fizessék ki ezeket a magas díjtételeket, ideértve az ingyenes tűréshatárok biztosítását és/vagy ésszerű árakat tartalmazó rugalmassági szolgáltatásokat. Ennek ellenére azonban azonosításra kerültek egyes gyenge területek. Az átláthatóság például a díjszabási rendszerek közötti különbségek miatt szenvedett csorbát és voltak példák arra is, hogy a jogszerű megállapodásokat TPA kiegyensúlyozási szabályok nem fedték le. Még így is, a rendszerek részletekbe menő elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb irányítási rendszer beleillik egy közös alapértelmezésbe. Ezek közül a legfontosabbak: ƒ Az „Üzemeltetési Kiegyensúlyozási Megállapodások” (ÜKM), vagy egyéb elrendezések a rendszer interfészeknél. Előrehaladás történt olyan rendelkezések kidolgozása terén, melyet szélesebb körben lehet adaptálni. ƒ Üzemeltetési irányítási rendszerek, melyek az ellátók leszállított gáznominációin alapulnak. Ezek jellemzője az volt, hogy szerkezetük azonos, de eltértek a nominációkra helyezett korlátozások terén. ƒ Rugalmassági szolgáltatások kidolgozása a vezetékkészlet és tárolási lehetőségek alapján.

11

Az alábbi táblázat összefoglalja az egyes rendszerek jellemzőit: Tagállam / A Kiegyensúlyo- Ingyenes rendszerirányító kiegyensúlyo- zási periódus kiegyensúlyozás díjtételei zatlanság elkülönülnek a megengedett? szállítástól? Ausztria / OMV Igen órai Igen Belgium / Disrtigas Igen órai Igen Cseh Köztársaság/ Nem meghatározan- Nem Transgas dó Dánia / Dong Igen órai Igen Franciaország / GdF, Igen napi Igen CFM, GSO Németország / BEB, Igen órai Igen Ruhrgas, VNG, Wingas Németország / Igen órai Nem Thyssengas Írország / BGE Igen napi Nem Olaszország / SNAM, Nem napi N/A Edison Luxemburg / Soteg Igen napi Igen Hollandia / Gasunie Igen órai Igen Spanyolország / Nem napi N/A Enagas Svédország / Energi Igen napi Igen Nagy-Britannia / Igen napi Nem Transco

Felkínálnak-e rugalmatlansági szolgáltatást? Igen Igen Nem Igen Igen Nem Igen Nem N/A Igen Igen N/A Nem Nem

2.4.2. Problematikus területek A díjtételek szerkezete és a rugalmassági szolgáltatások megnehezíthetik az ügyfél számára a rendszerek közötti díjak összehasonlítását. Ez fontos az olyan ellátók esetében, akik a rendszerhatárokon keresztül kívánnak szállítani, de bizonyos áttekintéssel rendelkeznek arról, hogy a kiegyensúlyozatlanság hol fordulhat elő. Eltérő a megközelítés a tárolás leválasztására a kereskedéstől és szállításról. Ez a tároló létesítmények tulajdoni és irányítási viszonyai miatti eltérő perspektívák következtében fordultak elő, annak érdekében, hogy a szükséges szállítási biztonságot lehessen nyújtani abban az esetben, ha azt az ügyfél igényli, továbbá részben tükrözi a tagországok által alkalmazott szabályzó rendszert. Bizonyos mértékig ez tükrözi azt a meglévő feszültséget abban az esetben, ha harmadik fél is hozzáférhet a torló kapacitáshoz, amellett, hogy felismerésre került egy megfelelő szintű stratégiai tárolási szint biztosításának az igénye is. Figyelembe véve a szállítási rendszerek közötti fizikai különbségeket, a csoport tagjait az foglalkoztatta, hogy az irányítási rendszerek bármely elemének harmonizálására irányuló szándék, mint például a kiegyensúlyozási időszak, korlátozni fogja a különálló rendszerek hatékony működtetését. Ez nem szolgálná az ügyfelek érdekeit, mivel magasabb szállítási

12

díjat kellene fizetniük annak érdekében, hogy kielégítő megtérülést lehessen biztosítani a rendszerirányítóknak a valószínűsíthető többletberuházások fedezésére. 2.4.4. Harmonizálás és helyettesítés A harmonizálás két lehetséges módozata: ƒ Egy olyan irányítási rendszer létrehozása, mely lefedi a tagországokat, ƒ Az eltérő irányítási rendszerek megtartása Európa szerte, de az egyes csoportok ugyan azon alapelvek szerint működnének. Egyetlen integrált irányítási rendszer gyakorlati megvalósítása jelen pillanatban nem lenne célszerű, és talán nem is lenne kívánatos hosszú távon. Például, hasznos lenne-e, ha egyetlen kiegyensúlyozatlansági és fizetendő díjtétel kerülne alkalmazásra a teljes európai piacon, még akkor is, ha lehetséges lenne megállapodni egy egységes kiegyensúlyozási időszakban? A második esetben rendszerek csatlakozhatnának a harmonizált csoporthoz akkor, amikor elérték a célkitűzésként szereplő „konvergencia kritériumot”. Ez alatt az időszak alatt a helyettesítés elve lehetővé tenné az előírások bizonyos mértékű diverzifikálását, feltéve, hogy a gáz utasítások elveit követik. Ez nem akadályozná meg közös elvek és szabályok kidolgozását, erre vonatkozó néhány példát meg is tárgyaltak. Tény az, hogy az elkülönülő kiegyensúlyozatlanság és tárolás néhány irányítási rendszerének aspektusát késedelem nélkül harmonizálni kell annak érdekében, hogy a gáz határokon keresztül történő áramlását tovább bátorítsa. A konvergencia kritériumok például tartalmazhatják az alábbiakat: ƒ Megfelelés egy közös követelmény rendszernek, a rugalmassági szolgáltatások és kiegyensúlyozatlansági díjak tekintetében, ƒ a kiegyensúlyozatlanság szabályainak következetes alkalmazása az összes rendszer felhasználó esetében, ƒ igazságos szabályok esetén, melyek biztosítják a szállítás biztonságát, a tulajdonban lévő tároló kapacitás rendszerirányítók általi felosztását és üzemeltetését igazságos és nyitott az összes rendszer üzemeltető számára ugyan olyan feltételek mellett. 2.4.5. Kulcsfontosságú jellemzők és eltérések 2.4.5.1. A kiegyensúlyozás időszakai Ahol a napi, vagy óránkénti irányító rendszer működik, felismerték, hogy ha a tárolók vagy a vezetékkészlet nem elegendő, akkor korlátozásokat kell bevezetni az óránkénti kiegyensúlyozásnál. Számos megközelítést alkalmaznak, ideértve az ellátókkal szemben támasztott követelményeket is, mely szerint: ƒ állandó óránkénti hozamot kell biztosítani, vagy ƒ figyelni kell a fogyasztási pontokon a fogyasztás emelkedését, vagy ƒ az áramlás legyen belül az óránként rögzített mennyiségi eltérések határértékein. Néhány rendszerirányító felismerte, hogy ahol a napi irányítási rendszer működik vegyített áramlás mellett, ezeket a követelményeket nehéz betartatni olyan mechanizmus hiányában, mely óránkénti alapon méri a belépő és kilépő mennyiségeket.

13

Ott, ahol az óránkénti irányítási rendszer működik, a rendszerirányító gyakran „rugalmassági szolgáltatást” biztosít, ami elkülönül a szállítási szolgáltatástól, és az ellátók számára biztosít bizonyos fluktuációt óránkénti kiegyensúlyozatlanságban anélkül, hogy díjtétel kerülne felszámításra. Ez az „egyensúlyon túli gáz” tárolható, vagy fogadható a rendszerirányító által mint vezeték feltöltés. Hasonló eljárások alkalmazhatók egyes napi kiegyensúlyozási irányító rendszerek esetében is. 2.4.5.2. Ellátók ösztönzői Kétféle ellátói ösztönző van alkalmazásban annak érdekében, hogy támogatást nyújtson a szállítási rendszer gazdasági kiegyensúlyozására. Ezek a „kiegyensúlyozatlansági” és az „ütemezési” felárak. A kiegyensúlyozatlansági felárakat az allokált bementi és az allokált kimenet közötti különbségből számítják. Ezek a be és kimenetek az ellátónál összesítésre kerülnek, bemeneti pont összesítésként, vagy ellátó szerződési szintje szerint. Az ütemezési díjakat az ütemezett nominálás és az allokálás közötti különbségből számítják az egyes nominálási pontokon, vagy esetenként nominálási csoport esetében egy adott földrajzi területen. Azokban az esetekben, amikor az ellátónak egyensúlyozni kell a bemeneti és kimeneti nominációkat, az ütemezési díjak lényegében kiegyensúlyozatlansági díjként funkcionálnak. Figyelembe véve ezeket a hatásokat a rendszerirányítók lefölözik a kiegyensúlyozatlansági díjakat, és egyesek lefölözik az ütemezési díjak egyes formáit. Mind a kiegyensúlyozatlansági és ütemezési díjak esetében gyakran megtalálható egy belső „ingyenes” sáv, ahol a díjakat nem fölözik le, egy középső sáv, ahol a díjtétel lefölözésre kerül „alacsony” ráta esetén és külső sáv, ahol a díjtételt „magas” ráta esetén fölözik le. A kiegyensúlyozatlansági díjak esetében ez a díjmentes sáv általában kumulatív maximum tárgya. Körülbelül a rendszerirányítók fele nyújt flexibilis szolgáltatásokat, mely csökkenti az ellátó által fizetendő díjakat. 2.4.5.3. Üzemeltetési irányítási rendszerek Két koncepciót használnak a rendszerirányítók. Az egyik a „Nominálás”, a másik az „Allokálás”. Az ellátók kifejezésre juttatják a szándékolt gáz áramlási mennyiséget az általuk készített nominálással. Azt követően, hogy a gáznap megkezdődik, az ellátóknak esetlegesen lehetőségük van az „újranominálásra” a szándékokban, vagy a körülményekben bekövetkezett változások miatt. A nap elteltével a rendszerirányító allokálni fogja a gáz áramlásokat mindegyik érintett szállító mindegyik bementi és kimeneti pontján. A rendszerirányítók mintegy fele esetében az az igény, hogy a nominálást az előző hét vége felé tegyék meg. Ez két célt szolgál: ƒ A rendszerirányító számára lehetőség van arra, hogy tervezhesse a rendszer heti üzemeltetést, és képes legyen azonosítani a valószínű korlátozásokat, ƒ Az ellátók nominációi hatékony alapértelmezést jelentenek, melyek ha nem kerülnek módosításra, érvényesek a következő napi stádiumra. A nominálás kritikus fázisa a megelőző napi stádium. Az ellátót felkérik, hogy kora délutánra készítse el nominálását. Az rendszerirányító a következőket fogja ellenőrizni:

14

ƒ ƒ ƒ

rendelkezik-e az ellátó érvényes szerződéssel, mely lehetővé teszi a nominálást az adott ponton, abban az esetben, ha egy ÜKM van érvényben, a nominálások konzisztensek-e az interfész minkét oldalán, a fizikai kapacitás rendelkezésre áll-e.

A fenti ellenőrzések végrehajtását követően a rendszerirányító vagy megerősíti az ellátó nominálását, vagy csökkenti az „ütemezett” nominációkat késő délutánig. Ez után „ütemezett és megerősített” státuszt kapnak. Annak ellenére, hogy a rendszerirányítók hasonló gyakorlatot alkalmaznak az egy nappal előre történő feldolgozásban, bizonyos eltérések mégis előfordulhatnak az újranominálás során. Pl. egyik rendszerirányító nem engedi meg az újranominálást, néhányuk korlátozást vezet be, valamelyik csak egyetlen újranominálási lehetőséget kínál egy meghatározott időpontban, mások négy lehetőséget biztosítanak, ismét mások pedig egy lehetőséget biztosítanak óránként. A rendszerirányítók megszerzik a kért mennyiségeket a kiegyensúlyozás időszaka után minden egyes bementi és kimeneti pontnál, melyeket aztán allokálnak azon kereskedők között, akik addig az időpontig nominációval éltek. A 4. sz. mellékletben bemutatásra kerül a napi és az órai kiegyensúlyozás közötti különbségek összefoglalása és indoklása. 2.5. Egy lehetséges középtávú megoldás – rendszerirányítótól rendszerirányítóig történő „pool” típusú szabályozás Elméletileg a hozzáférési díjakban megfizettetik a rendszerben levő torlódásokat, hogy hatékony költség-jelzéseket hozzanak létre. A fent leírtaknak megfelelően ezt a betáplálási és kilépési szabályozással lehet elérni, amely a rendszeren belüli, várható megnövekedett kapacitás-költségekért fizetendő díjakat taglalja. Annak ellenére, hogy az ilyen, optimális helyzeti árazást tovább kell vizsgálni, és végső célnak kell tekinteni, közép- ill. rövidtávon ez nem lehet elérhető, ugyanis ez többek között teljesen kiforrott ellenőrző rendszert, páneurópai rendszerirányító hálózatot, a tagországokban a költségek teljes átláthatóságát és minden tagországban teljesen jól működő csomóponti árazást (pl. betáplálás/kilépés) jelentene. Egy lehetséges áthidaló, középtávú megoldást jelenthetne a „pool”-rendszer bevezetése a tagállamok ill. az egyes rendszerirányítók területén. Ez egy olyan szisztémát jelentene, ahol a rendszerben történő kapacitás lekötéskor a betáplálási pont külön lenne választva a kilépési ponttól. Ezt egy betáplálást/kilépést árazó rendszerrel lehetne biztosítani. Így elkerülhető lenne, hogy egy hálózathasználóval minden alkalommal újra szerződni kelljen, mikor az a rendszerben áramló gáz mennyiségét megváltoztatná. A megközelítés első lépése a díjazási zónák meghatározása lenne, azaz a szállítórendszerek határainak kijelölése, amelyeken belül a meghatározott betáplálási/kilépési árak érvényesek. A legegyszerűbb eljárás az lenne, ha ezek a határok a jelenlegi rendszerirányító zónáknak felelnének meg. Ebből kifolyólag minden „pool” tipikusan egy tagállamot vagy rendszerirányító zónát (ami különösen Németország esetében fontos, ugyanis ott több

15

rendszerirányító található) fedne le, és minden rendszerirányítónak lehetőséget biztosítana arra, hogy fix és változó költségeiket azokból hozzáférési díjakból fedezzék, amelyek a torlódásokat is megfizettetik, illetve amelyek hatékony költség-jelzésekként funkcionálnak a betáplálók számára annak érdekében, hogy azok a rendszer legkevésbé terhelt részét használják. Az olyan módszernél, ahol betáplálásért és a kiléptetésért is fizetni kell, minden rendszerirányítónak meg kell határoznia minden, a saját szállítórendszerébe be- és az abból kilépő pontot. Ebből eredendően több lehetséges útvonal áll elő a betáplálási és kilépési pontok között. Minden útvonal szállítási költségét ki kell számítani a megfelelő költségszámítási módszerrel (pl. számviteli költségen alapuló, rövid távú ill. hosszú távú határköltségen alapuló stb.). A határköltségen alapuló megközelítés a piac számára egyértelműbb jelzéseket ad, mert ott magasabbak a költségek, ahol a rendszer telített, és ott alacsonyabbak, ahol nem. Ahelyett, hogy minden lehetséges szállítási útvonalra különböző tarifa lenne meghatározva, minden betáplálási pontra és kilépési pontra vonatkozóan bontják le a díjakat. Tehát a betáplált gáz nincs kilépési ponthoz kötve. Ennek célja mind a gázzal, mind a kapacitásokkal való kereskedelem elősegítése. Pl. ha feltételezzük, hogy 10 betáplálási és 20 kilépési pont van egy hálózatban, akkor a pontpont rendszerben 200 tarifa párt kellene nyilvántartani. Ezzel szemben a betáplálás/kilépési rendszerben csak 30 kapacitási pont van. Az egyszerűsített díjazási rendszer jól becsülhetővé teszi az aktuális szállítási szerződésekből adódó költségeket. Az Európában szállított gáz után minden érintett rendszerirányító részére be- és kilépési díjat kell fizetni. A díjak összeadhatóak lehetnének. Ez valószínűleg elfogadhatóan nagy méretű rendszerirányító területeket eredményezne. A betáplálókat ez arra ösztönözné, hogy csak ott kössenek le kapacitásokat, amely rendszereket ténylegesen használják. A díjak elméletileg azokat a túlterhelt zónákat érintik, ahol a gáz be- vagy kilép, és nem függnek a távolságtól. A gázkereskedelmet a be/kilépő rendszer elősegíti, ugyanis a beléptetett gázkapacitás – amiért fizettek – nincs meghatározott kiléptetési ponthoz kötve, ezért a pont-pont rendszerrel ellentétben a szállítási szerződéskötések újrakötése nélkül lehet a gázzal tovább kereskedni. A kereskedelmi gócpont egy fiktív pont a szállítórendszerben, ahol a be- és kilépési díjak fizetésével gázkereskedelem történik. Ha a betáplálók a gázt a gócpontok között fizikailag akarják mozgatni, akkor minden érintett rendszerirányító részére be-/kilépési díjat kellene fizetniük. Másik lehetőségként a betáplálók az egyes gócpontoknál a beléptetett gázokkal kereskedhetnek, elkerülve így a gócpontok közti szállítási díjakat. Pl. egy kereskedő, aki Zeebrugee-ben vett gázt, és a vevője Milánóban van, kifizeti a megfelelő belépési díjat Zeeburgee-ben, majd eladja a gázt, és az olasz hálózatba beléptetett gázt vesz, ezzel kiküszöbölve a két rendszer közti szállítási díjat. Ezt szem előtt tartva, és annak érdekében, hogy a konvergencia és a hozzáférési tarifák egységes megközelítése fokozatosan kifejlesztésre kerüljön, az elsődleges szempontnak azon minimális konvergencia kritériumok meghatározásának kell lenniük, amelyeknek minden

16

egyes tagállamnak meg kellene felelnie a „pool”-rendszerű díjazás bevezetésénél, figyelembe véve a hálózat hatékony kihasználtságát belföldi és nemzetközi tekintetben. Bármilyen tarifarendszert is válasszanak a tagállamok, látszana, hogy a be-/kilépési tarifarendszer által nyújtott előnyök legalább egy kis részét el kellene érniük a kereskedelem ösztönzése és a likviditás terén. Míg a „pool”-ok koncepciója éppen ezért egy középtávú ill. áthidaló megoldást jelent, gondoskodni kell arról, hogy azok a hosszútávú megoldások kidolgozását segítsék elő, marginális kapacitási költségek által előretekintő jelzéseket létrehozva.

17

3. A liberalizált földgázpiac 3.1. A földgázpiac szereplői: Termelők: Kereskedők:

Közüzemi nagykereskedő: Szolgáltató:

Szállítási vállalkozó: Tárolási vállalkozó: Közüzemi fogyasztó: Feljogosított fogyasztók:

- A hazai földgáztermelő vállalkozások, illetve - import, ahonnan beszerezhető a földgázigény szükséges része. A földgázt rendszeresen és üzletszerűen, nem saját felhasználási céllal vásárolja és értékesíti. A termelők, nagykereskedők, szolgáltatók és a fogyasztók (pl. saját részére szerez be földgázt a kereskedői jogosultság megszerzése után) is lehetnek kereskedők, azaz a szereplőket tevékenységük alapján kell elkülöníteni egymástól. Aki köteles a közüzemi szolgáltató igénye szerinti földgáz ellátás biztosítására. - Egyrészt közüzemi szerződés alapján a közüzemi fogyasztók számára köteles folyamatosan, a fogyasztók igénye szerint gázt szolgáltatni. Ebben az esetben követelmény az ellátás biztosítása, szabályozott árak alapján. - Másrészt azon feljogosított fogyasztók ellátását végzi, amelyek a szolgáltató elosztó vezeték rendszeréről kerülnek kiszolgálásra. A földgáznak a szállítóvezetéken történő továbbítását végzi. Jogilag vagy számvitelileg elkülönülnek a kereskedelmi, tárolási és termelési tevékenységektől. A földgáz készletezését végzi földgáztárolókban. A tárolók a szezonális igények kielégítését, és a napon belüli kiegyenlítéseket biztosítják. Az a fogyasztó, aki a közüzemi szolgáltatótól, közüzemi szerződés alapján vételez földgázt. Az a fogyasztó, amely nem közüzemi szerződés alapján vásárol földgázt.

3.2. A földgázellátó infrastruktúra létesítményei: Szállítóvezeték:

Az a csővezeték tartozékaival és szerelvényeivel együtt, amelyen keresztül a földgázt továbbítják, amelynek kezdőpontja a termelés betáplálási pontjai, az országhatár, a gáztároló betáplálási pontja, végpontja a gázátadó állomások kilépő pontjai, az országhatár, a gáztároló betáplálási pontja. Elosztó vezeték: Az a csővezeték a hozzá tartozó nyomásszabályozó berendezésekkel, amelyen keresztül a földgázt a fogyasztókhoz továbbítják, amelynek kezdőpontja a gázátadó állomások kilépő csonkjai, végpontja a fogyasztó telekhatára. Együttműködő földgázrendszer: Az üzemi, és a kereskedelmi szabályzatban rögzített elvek szerint irányított, összekapcsolt szállító- és elosztóvezeték, valamint a földgáztároló, beleértve a kapcsolódó kiegészítő szolgáltatást nyújtó berendezéseket

18

Föld alatti gáztároló:

Az a besajtoló és kitermelő technológiai létesítménnyel ellátott természetes vagy mesterségesen kialakított földtani szerkezet, vagy föld alatti üreg, amely földgáz készletezésre alkalmas.

3.3. Tevékenységek: Földgázszállítás: Földgáz elosztás: Kereskedelem: Rendszerirányítás:

A földgáznak szállítóvezetéken történő továbbítása. A rendszer egészének, vagy egy részének az üzemeltetése. A földgáznak elosztóvezetéken történő továbbítása a fogyasztóhoz. földgáz rendszeres és üzletszerű, nem saját felhasználási célra történő vásárlása és értékesítése Az együttműködő földgázrendszer üzemvitelének, egyensúlyának, karbantartásának, fejlesztésének, hosszú távú kapacitástervezési, ellátás biztonsági tevékenységének verseny semleges, folyamatos és átlátható koordinálása.

4. A rendszerirányítás hazai szabályozásához szükséges alapelvek. Liberalizált környezetben a szállítóvezetékek üzemeltetését és azok irányítását a kereskedelmi és termelő tevékenységtől jogilag vagy számvitelileg elkülönített szervezet végzi. A szállítási vállalkozó a gázvezeték rendszeren gázforgalmazást végez, melynek része a rendszerirányítás. A piac szereplői részére hozzáférést kell biztosítani a szabad szállítókapacitásokhoz, figyelembe véve adott technikai korlátokat. Ezen tevékenységért a szállító vezetékhasználati díjat kap a megbízóktól. A távvezeték rendszerbe betáplált földgáz közel egyenletes ütemű, ezzel szemben a fogyasztási oldalon napi, heti és éves ciklusidejű terhelésingadozások jelentkeznek. Ennek következtében a gázszállító rendszer feladata az előzők szerinti terheléskülönbségek kiegyenlítése. A földgázszállító rendszer mennyiségi egyensúlya mellett fontos követelmény hogy a betáplált földgáz minősége folyamatosan feleljen meg az előírásoknak. A földgázellátás folyamatos mennyiségi és minőségi felügyeletére szükség van, amelyet a nemzetközi gyakorlatban a szállítóvezetékeket üzemeltető társaságok végeznek az adott rendszer rendszerirányítási feladataként Jelenleg az adminisztratív módon szabályozott környezetben a fogyasztók a gáz árát, a szállítási és a rendszerirányítási költséget egy összegben fizetik meg. Piaci környezetben minden fogyasztó külön-külön megfizeti a szállítási, tárolási, valamint a lekötött és ténylegesen elfogyasztott gázmennyiség különbsége miatt felmerülő rendszerszolgáltatás díját is. Lehetőség van arra, hogy a fogyasztók csak a saját felhasználásukat fizessék meg, és hatékonyabb fogyasztás esetén költségmegtakarítást érjenek el.

19

4.1. Földgázpiaci modell 4.1.1. A földgáz fizikai útja

Források Hazai

Import

Kereskedők Közüzemi nagykereskedő

Szállítás Tárolás Szállító

Elosztás Elosztó 1.

Fogyasztók Közüzemi fogyasztók

Rendszerirányító Feljogosított fogyasztó 1.

Földgázkereskedő 1. Tároló

Földgázkereskedő n.

Elosztó n.

Feljogosított fogyasztó n.

Megjegyzés: ƒ Lehet több közüzemi nagykereskedő, akik vállalják adott közüzemi fogyasztói kör ellátását. ƒ Lehet több szállító is a piacon. A szállítóvezeték rendszerek egymáshoz és az elosztó rendszerekhez kapcsolódnak. ƒ Feljogosított fogyasztók közvetlenül a nagynyomású hálózaton és az elosztórendszeren belül is elhelyezkedhetnek. ƒ A jelenlegi nagyfogyasztók (nagynyomású hálózatra közvetlenül kapcsolódó fogyasztók) közül lehetnek olyanok, amelyek közüzemi fogyasztók maradnak. 4.1.2. Szerződéses kapcsolatok ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

Források –Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők –Elosztók Kereskedők – Feljogosított fogyasztók Elosztók – Közüzemi fogyasztók Elosztók – Feljogosított fogyasztók Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők – Szállítók Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők – Tárolók

A kereskedelmi szerződésekben rögzíteni kell a betáplálási és fogyasztási helyeket, az éves, havi mennyiségeket és az óracsúcsokat. A meghatározott gázmennyiségek adott toleranciával (százalékos érték) együtt értendők. A szállítási kapacitások lekötését a gázkereskedők és a szállító szerződésben rögzítik. A megadott kapacitások meghatározása mellett az adott pontokon (betáplálási és fogyasztási) szükséges nyomásokat és gázminőségi követelményeket is rögzíteni kell. A kereskedők és fogyasztók, valamint a forrás és kereskedők közötti szerződésekben is ki kell kötni a rendszerirányítóval való együttműködés feltételeit és 20

beavatkozásának lehetőségét, amelyet a rendszer egyensúlyának biztosítása érdekében végez. A feleknek ezt tudomásul kell venniük. A kereskedők és fogyasztók valamint ellátók közötti szerződéseket csak akkor lehet megkötni, ha előtte a szállítási kapacitás egyeztetése megtörtént, és lehetőség van a kapacitás lekötésére 4.2. Alapelvek 4.2.1. A szállítóvezeték üzemeltetője köteles adott gazdasági körülmények között biztonságos, megbízható és hatékony rendszert üzemeltetni, fenntartani és fejleszteni. A rendszer fejlesztése üzleti alapon történik, amely a gazdaságosság alapján saját befektetési kockázatot jelent. 4.2.2. Egy-egy önálló szállító és/vagy elosztó rendszer egyensúlyáért a rendszer üzemeltetője felelős. A felelősség határa a rendszerek csatlakozási (kapcsolódási) pontjáig tart. Az együttműködő földgázrendszer egyensúlyának biztosítása érdekében a rendszerhasználók kötelesek együttműködni. 4.2.3. A szállítóvezeték üzemeltetése során végre kell hajtani a piaci szereplők között létrejött kereskedelmi szerződésekben meghatározott szállítási feladatokat úgy, hogy a szállító rendszer adott időszakon belül egyensúlyban maradjon. A tevékenységet átláthatóan és diszkrimináció mentesen kell végezni. Ezt a feladatot a Rendszerirányító végzi, melyet a Hatóságnak jóvá kell hagynia. A rendszerirányító további feladata az együttműködő földgázrendszer versenysemleges koordinációja(karbantartás, fejlesztés, hosszútávú kapacitás tervezés). 4.2.4. A szállított mennyiségeket figyelembe véve a rendszer egyensúlyát napi szinten kell értelmezni és biztosítani. Gázminőségek tekintetében – figyelembe véve az egyes fogyasztói körzetekre vonatkozó előírásokat és a megadott tűréshatárokat- a rendszerben állandó jelleggel homogén gázminőséget kell biztosítani. 4.2.5. Törvényben és/vagy rendeletben valamint a kereskedelmi szerződésekben biztosítani kell a Rendszerirányító azon jogát, hogy a gázhálózat egyensúlyban tartása érdekében operatív beavatkozásokat végezhessen normál forráshiányos és havária (üzemzavar) időszakokban. Operatív beavatkozásnak minősül: ƒ a megadott napi betáplálási mennyiségeken belül az órai ütemezés meghatározása a hazai termelő, tároló üzemeknél, és az import betáplálásoknál lehetőség szerint, ƒ a vezeték puffer szabad használata a napi egyensúly megvalósítása érdekében, ƒ a kereskedők és fogyasztók által naponta folyamatosan felajánlott többlet vagy hiányzó gázmennyiségek egymás közötti kiegyenlítése kereskedés formájában. Ezen tevékenység részletes szabályozását ki kell dolgozni, melyet a MEH-lal jóvá kell hagyatni. ƒ a megszakítható fogyasztók ki- és beléptetése a szükségletnek megfelelően, ƒ a földalatti gáztárolókban elhelyezett vésztartalék soron kívüli felhasználása és/vagy egyéb forrásnak a rendszerbe juttatása, ƒ korlátozások végrehajtása, 4.2.6. A piaci szereplők a kereskedelmi szerződésekben meghatározott gázmennyiségek adott helyre történő továbbításáért szállítási díjat kötelesek fizetni a szállítónak. A díj tartalmazza

21

az ezzel kapcsolatos összes tevékenység indokolt költségét. A rendszerirányító jogosult büntetődíjat számlázni azon piaci szereplők felé, akik a megadott kapacitás-menetrendet megsértik. Ennek működési mechanizmusát szabályzatban kell rögzíteni, a MEH-lal jóvá kell hagyatni,és mindenki számára rendelkezésre kell bocsátani. 4.2.7. A gázkereskedők a rendszerirányító részére naponta nominálást adnak minden egyes betáplálási és fogyasztási pontra vonatkozóan a napi és órai maximum fogyasztás megjelölésével. A rendszerirányító a nominált gázmennyiségekre vonatkozóan toleranciahatárokat állapít meg, amelyeken belül a piaci szereplők betáplálásai és vételezései szabadon változhatnak. A toleranciahatárok túllépése esetén a rendszerirányító büntetődíjat számíthat fel. A nominált mennyiségektől való eltérést a szolgáltatóknál összevontan, egy társaságra vonatkozóan lehet kezelni abban az esetben, ha az hidraulikailag minden probléma nélkül megvalósítható. Ellenkező esetben az más megítélés alá tartozik. A megadott forrás illetve fogyasztási pontokról, figyelembe véve a feljogosított fogyasztókat is, folyamatos információt (mennyiségi és nyomásadatok) kell biztosítani a rendszerirányító részére. 4.2.8. A gázpiaci szereplőknek kötelességük minden olyan információt a rendszerirányító részére folyamatosan megadni –és fordítva is -amely a rendszerirányításhoz közvetlenül vagy közvetve szükséges. Ilyen információk a napi, heti, havi, éves , ill. közép és hosszútávú igények, valamint a szállítással kapcsolatos egyéb információk. A szükséges információkat, ill. tájékoztatást a rendszerirányító köteles az előírásoknak megfelelően és az abban megjelölt helyekre megadni. 4.2.9. A szállítóvezeték üzemeltető, ezen belül a rendszerirányító azt az energiát, amelyet működésük végzéséhez használnak, piaci alapon kötelesek beszerezni. Ilyen energia a kompresszorok meghajtó gáza, a szállítási veszteség, ill. a hőcserélők gázfelhasználása. A távvezetékrendszerben lévő –a nyomásszintnek megfelelően állandóan változó -un. puffer gázmennyiséget a rendszerirányító nem vásárolja meg, hanem azt a kereskedők biztosítják részére. Az ellátás biztonságának fenntartásához a rendszerirányító által meghatározott kiegyenlítő gázmennyiséget kell lekötni a földalatti tárolókban, amelyet a kereskedők biztosítanak. Erről a gázmennyiségről a rendszerirányító szabadon rendelkezik. Igénybevételére akkor kerül sok, ha az operatív beavatkozás nem volt elégséges a rendszer napi egyensúlyának helyreállításához, vagy váratlan üzemzavar, meghibásodás merül fel. 4.2.10. A rendszerirányítási költségek minimalizálása érdekében a napi egyensúly megteremtésének egyik eszköze lehet a rendszerirányítónál vezetett és mindig aktualizált Szabad Gázmennyiségek Nyilvántartó Táblázata (a földgázkereskedők, fogyasztók, illetve elosztók állandóan aktualizálják a fenti táblázatot, amely internetről elérhető), amelyben azok a gázmennyiség többletek vagy hiányok szerepelnek, amelyeket a piaci szereplők eladásra vagy vételre kínálnak a nominált mennyiségekhez képest. A szükséges üzletkötéseket a rendszerirányító hozza létre a felek között. Ennek árát és a felhasználás módját meg kell határozni, és szabályzatban rögzíteni. A vásárlásokat célszerű egy ún. elszámolóházon keresztül lebonyolítani 4.2.11. A piaci szereplők részére biztosítani kell a szállító és elosztó vezetékek szabad kapacitásához való hozzáférést. Ezt diszkrimináció-mentesen és átláthatóan kell végezni.. A rendszerirányító megtagadhatja a szabad kapacitásokhoz való hozzáférést, a GET-ben meghatározott feltételek fennállása esetén. Meg kell határozni és rendeletben vagy más szabályzatban rögzíteni kell azon eszközöknek a körét, amelyek szabad kapacitásához való hozzáférés szóba jöhet.

22

4.2.12. A szolgáltatóknál – hasonlóan, mint a nagykereskedők és szállítók esetében – szét kell választani a hálózatüzemeltetést a kereskedelemtől. 4.2.13. Közüzemi fogyasztói kategóriából feljogosított fogyasztói kategóriába – és fordítva – át lehet térni úgy, hogy az adott fogyasztó a szerződését a tárgyév május 31-ig mondhatja fel a következő év december 31-ei hatállyal. A tárgyévet követő második év január 1-től kezdődően kerülhet a fogyasztó új kategóriába. 4.2.14. A közüzemi nagykereskedők a közüzemi fogyasztók ellátás biztonságát a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően -8 °C-ra történő felkészüléshez kössék. 4.2.15. A liberalizált piac bevezetése előtt legalább 1 évet kell biztosítani arra, hogy a piaci szereplők megismerkedjenek a működés mechanizmusával, kialakítsák az együttműködés szabályait és várható működését. 4.2.16. A szállítóvezeték üzemeltetőjének jogilag vagy számvitelileg függetlennek kell leni más gázpiaci tevékenységet végző szervezetektől. Amennyiben a jogi elkülönülés nem biztosított, abban az esetben az alábbi feltételeknek kell megfelelni: a/ Azon személyek, akik a rendszerirányításért felelősek, nem vehetnek részt az integrált földgázvállalat olyan vállalati struktúráiban, amelyek közvetlenül vagy közvetve felelősek a gáz termelésének, kereskedelmének, elosztásának mindennapi feladataiért. b/ Olyan intézkedéseket kell hozni, hogy a szállítóvezeték üzemeltető szervezet menedzsmentjének személyi érdekei biztosítsák a független tevékenységüket. c/ A szállítóvezeték üzemeltetőjének teljes ellenőrzést kell gyakorolnia minden olyan eszköz felett, ami a hálózat fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges. d/ Olyan működési szabályzatot kell létrehozni a szállítóvezeték üzemeltető szervezet részére, amely biztosítja a diszkrimináció mentes vezetést, működést más piaci szereplők felé. 4.2.17. A földgáz kereskedők csak abban az esetben köthetnek kereskedelmi szerződést, ha előtte egyeztették és biztosították a szállítási kapacitás rendelkezésre állását. 4.2.18. A közüzemi szolgáltatás fenntartása érdekében a folyamatos rendszer egyensúlyának biztosítása miatt földgáz korlátozást lehet életbe léptetni műszaki meghibásodás, kereskedelmi gázhiány, ill. -8ºC alatti napi középhőmérséklet esetén bekövetkező forráshiány miatt. A korlátozást a Korlátozási Menetrend alapján – melyet a MEH határoz meg –a rendszerirányító hajtja végre. Ezen tevékenység végzéséhez való jogosultságát törvényben/rendeletben kell szabályozni. 4.2.19. A szállítási díjnak fedezetet kell nyújtania a szállító szervezet állandó költségeire, a szállításhoz kapcsolódó változó költségekre és az indokolt (MEH által elfogadott) fejlesztésekre. A díjaknak átláthatóknak, mindenki számára hozzáférhetőknek és hosszútávra kiszámíthatóknak kell lenniük. A díjakat bizonyos időszakonként (legalább évente) karban kell tartani. Az alkalmazott díjaknak ösztönözniük kell a résztvevőket a kapacitás maximális kihasználására és az ésszerű takarékosságra. Az alkalmazott díjaknak diszkriminációmentesnek kell lenniük, és mindenki számára azonos feltételeket kell biztosítaniuk. A díjakat alapvetően az indokolt költségek alapján kell meghatározni. 4.2.20. A rendszerirányító legalább évente köteles számításokkal ellenőrizni a szállítóvezeték rendszer és tárolók kapacitását a piaci szereplők által megadott közép és hosszútávú adatok

23

alapján. A számítások alapján rendszerirányító köteles javaslatot tenni az együttműködő földgázrendszer fejlesztésére vonatkozóan, amelynek eredményéről a MEH-t tájékoztatni szükséges. 4.2.21. A piaci szereplők a többlet vagy hiányként jelentkező gázmennyiségek napi értékesítését, a „vésztartalék” felhasználásának kifizetését, valamint a büntető díjak kifizetését egy Elszámolóházon keresztül végzik. Ő tartja nyilván a fizetéseket, és annak egyes relációit Ennek rendszerét ki kell dolgozni. 4.2.22. A megszakítható fogyasztók működését (megszakítható teljesítmény, pl. 4 órán belüli ki-, bekapcsolás, stb.) és az általuk felhasznált földgáz árát (ki finanszírozza az árkülönbséget...) rendeletben kell szabályozni.

5. Rendszerirányítás Magyarországon 5.1. Szállítási vállalkozások feladatai Liberalizált környezetben a szállítóvezetékek üzemeltetését, karbantartását, felújítását, fejlesztését, a gázforgalom vezénylését a kereskedelmi és termelői tevékenységektől jogilag vagy számvitelileg elválasztott szervezet végzi. A tevékenységek szétválasztását főképp a TPA indokolja, emiatt a szállítónak verseny semlegesnek kell lennie, ugyanakkor -mivel szolgáltatásait több piaci szereplő is igénybe veszi- a tevékenységének és a vele járó tarifáknak is átláthatónak kell lenni. A tevékenységeket az alábbi lehetséges csoportokba lehet rendezni: A.1. Szállítói tevékenység A.1.1.Rendszerirányítás A.1.1.1. Napi operatív tevékenységek A.1.1.2. Hosszútávú kapacitás tervezés A.1.1.3. Szolgáltatások A1.2. Rendszer fenntartás A.1.2.1. Eszköz fenntartás A.1.2.2. Fejlesztés A.1.2.3. Egyéb szolgáltatás A.1.3. Gazdasági tevékenységek A.1.3.1. Költség, eszköz és vagyongazdálkodás A.1.3.2. Tervezés A.1.3.3. Ellenőrzés, egyéb szolgáltatás 5.2. A rendszerirányító tevékenysége, feladatai: A rendszerirányítás a gázforgalom megszervezését, megvalósítását, a szállító kapacitások értékesítését jelenti, amikor a párhuzamosan jelentkező igényeket egy időben elégíti ki a rendszer egyensúlyának fenntartása mellett. A korábban „költségelemként” kezelt szállításiüzemviteli tevékenység a liberalizált környezetben merőben más megítélést kap, mivel egyrészt „semleges” működést kell biztosítani a piaci szereplők felé, másrészt a kapacitások értékesítése a fő és árbevételi tevékenysége. 24

A szállítási vállalkozó, ezen belül a rendszerirányító nem folytat gázkereskedelmet, csupán a szorosan vett működéséhez szükséges energiát (földgázt) vásárolja meg. Ezen piaci, marketing és irányítási feladatok megoldása elsősorban a rendszer forgalmának megszervezését, másrészt az ehhez szorosan kapcsolódó szolgáltatási feladatokat jelenti. 5.2.1. Napi operatív tevékenységek Célja a gázhálózat egyensúlyának (balancing) adott időszakon belüli (egy nap) megteremtése a technikai és kereskedelmi-ellátási feltételek között. A rendszerirányítás feladatait folyamatosan ismétlődően az alábbi részfeladatokra lehet bontani: Gázszállítást megelőző nap: ƒ Szállíttatói nominálások (beleértve az exportot, importot és tranzitot is) fogadása és azok összesítése havi, heti, napi időszakokra. ƒ A napi szállíttatói nominálások teljesíthetőségére on-line hidraulikai vizsgálatok végzése, szállítástervezés, a szállító rendszer szabad kapacitásainak folyamatos vizsgálata. ƒ Napi szállíttatói nominálások visszaigazolása vagy azok módosítása. ƒ Forrás-fogyasztás egyensúly megbomlása esetén új szállítási útvonal-ellátás tervezés. ƒ A szállító rendszeren folyamatos kompresszor üzemmód és útvonal-optimalizálás. ƒ Napon belüli fogyasztás ingadozások elemzése, azok előrejelzése, adatbázisok létrehozása a következő napra vonatkozóan. Gáznap: ƒ Megadott várható menetrend alapján órai betáplálási diszpozíciók meghatározása a betáplálási pontok felé (termelés, földalatti tárolás). ƒ A rendszer egyensúlyának figyelése, annak megbomlása esetén operatív beavatkozások végzése. Az operatív beavatkozás kiegyenlítő szolgáltatás nyújtását jelenti, amelyek az alábbiak: – vezetékpuffer felhasználása, – napi másodlagos gázkereskedelem lebonyolítása, – megszakítható fogyasztók ki-, beléptetése, – tárolókban lévő „vésztartalék” felhasználása, – korlátozások végrehajtása. ƒ Irányítja a MEH által kiadott (a piaci szereplőkkel egyeztetett) korlátozási menetrendnek és a szállítási partnerek igényeinek megfelelően a tüzelőanyag-cserék végrehajtását és a korlátozásokat. Szállítóvezetéki üzemzavar esetén jogosult a közüzemi fogyasztók folyamatos ellátása érdekében intézkedni a forrás-felhasználási egyensúly biztosításáról. Feladata az üzemzavari állapotok megszüntetésének koordinálása, a folyamatos gázellátás biztosítása. ƒ Kapcsolattartás a piaci szereplőkkel és a nemzetközi diszpécserközpontokkal. ƒ Napi üzletkötések végrehajtásának összehangolása, ƒ A kereskedelmi és szállítási szerződések folyamatos figyelése és dokumentálása, az eltérések egyeztetése a partnerekkel. ƒ Biztosítja az adatok „bizalmas kezelése” elvének betartásával a piaci szereplők részére – az Üzletszabályzatban meghatározott módon és mértékig – adatszolgáltatást.

25

Gázszállítást követő nap: ƒ A teljes hazai földgázellátó rendszerre a hazai, export, import és tranzit gázforgalmazás naturális elszámolása, jegyzőkönyveztetése a szállítási és kereskedelmi szerződéseknek megfelelően. ƒ Napi, havi és éves mérlegek készítése a felülvizsgált és egyeztetett mennyiségi, minőségi adatok, valamint az átadás-átvételi jegyzőkönyvek alapján. ƒ A földgáz mennyiségi és minőségi nyilvántartása alapján számlázási alapadatokat szolgáltat a szállíttatók részére, valamint adatokat a hatóságok részére. ƒ Gázforrás-fogyasztás allokációjának végzése (pl. adott gázátadó állomásra vonatkozóan meg kell határozni, mennyit fogyasztott aznap a közüzemi és/vagy feljogosított fogyasztó). ƒ Nagynyomású gázszállító rendszeren távvezetéki földgázkészlet-gazdálkodás, a szállítási veszteségek figyelése és nyilvántartása, valamint a veszteségnorma betartásának ellenőrzése. ƒ A gázértékesítési és gázszállítási szerződések teljesítéseket igazoló dokumentumok elkészítése. Korlátozás: 1. A korlátozás célja a közüzemi szolgáltatás fenntartása érdekében a folyamatos rendszeregyensúly biztosítása. 2. A korlátozási sorrendet az ún. Korlátozási Menetrend tartalmazza. 3. A Korlátozási Menetrendet a MEH állapítja meg a piaci szereplőkkel egyeztetve, és évente aktualizálja azt. Hatálya a teljes fogyasztói körre kiterjed. 4. A versenypiaci szektorban kötött Gázértékesítési szerződéseket a MEH-nek is felül kell vizsgálnia az órai lekötött fogyasztói teljesítmény szempontjából. Ezen szerződéseknek tartalmazniuk kell olyan teljesítményt, amelyet a közüzemi szolgáltatás fenntartása céljából bevezetett korlátozás esetén el lehet venni a fogyasztótól. 5. A Korlátozási Menetrend nem tartalmazhatja a megszakítható fogyasztók körét. Ezen fogyasztók funkcionalitását kétoldalú polgári jogi szerződésekben kell meghatározni. 6. Meg kell határozni a korlátozási kategóriákat és a hozzájuk tartozó kritériumokat. Az I-V. korlátozási kategóriákra definíciót kell meghatározni vagy meg kell erősíteni a jelenlegi meghatározásokat. 7. A korlátozás meghatározása során kártérítési szempontból az alábbi eseteket határozhatjuk meg: ƒ havária miatt bekövetkező korlátozás (műszaki okok miatt), ƒ kereskedelmi gázhiány miatt bekövetkező korlátozás, ƒ -8ºC alatti napi középhőmérséklet esetén bekövetkező forráshiány miatti korlátozás, a gázszállító-hálózat műszaki meghibásodása esetére a szállítónak ún. „ésszerű felelősségbiztosítást” kell kötnie, amely kompenzációként szolgálhat az ilyen esetekben felmerülő kárigényekkel szemben. 8. A rendszerirányító jogosult saját hatáskörében a Közszolgáltatási fogyasztás fenntartása érdekében a rendszeregyensúly helyreállítása céljából a szükséges intézkedések meghozatalára (a fogyasztók azonnali tájékoztatása az intézkedésekről) a MEH haladéktalan értesítése mellett, amennyiben a megelőző egyensúlyteremtő intézkedések hatástalanok voltak. Ezen jogosultságát törvényben és szerződésekben kell szabályozni. 5.2.2. Hosszútávú kapacitástervezés

26

ƒ

ƒ ƒ

Rövid-, közép- és hoszútávú szállítási igények összegyűjtése (forrás, fogyasztási pontokra és a tranzitszállításokra vonatkozóan), rendszerezése, kiértékelése. és ezek alapján a hálózat kapacitásvizsgálatának elvégzése (évenként, téli és nyári viszonylatokat figyelembe véve). Fejlesztési javaslatok elkészítése. Kapacitás lekötési szerződések megkötése, meglévők felülvizsgálata és szükség szerinti módosítása, a szerződések nyilvántartása. Ennek kapcsán a fogyasztókkal való rendszeres kapcsolattartást biztosítani kell. Részvétel a szállítási tarifák kialakításában, időszakonkénti felülvizsgálatában, és az ahhoz szükséges adatszolgáltatás biztosítása.

5.2.3. Szolgáltatások ƒ ƒ ƒ ƒ

A gázvezetékrendszer adott pontjain beépített mennyiség- és minőségmérő berendezések rendszerszintű felügyelete (pl. mérlegeltérés esetén bizonyos mérőkörök ellenőrzésének ellenőrzése, mért gázminőségi adatok ellenőrzése stb.). A gázhálózat irányítását ellátó információs rendszer ún. rendszergazda feladatainak ellátása (pl. hibakeresés rendszerszinten, programmódosítások elvégzése, adatbázisfelügyelet stb.). A gázhálózat, a termelő és tároló üzemek karbantartásának koordinálása. Adatszolgáltatások biztosítása a piaci szereplők részére ill. a szállítószervezet más részlegeinek. Szagosítási tevékenység rendszerszintű felügyelete (igények, panaszok, mérési adatok gyűjtése, intézkedések kezdeményezése stb.)

5.3. A rendszerirányító j ogai és kötelezettségei ƒ ƒ

ƒ

ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

A rendszerirányító jogosult legyen a rendszer egyensúlyának biztosítása érdekében a nominált napi adatok alapján az órai gázmennyiség adatok meghatározására és ennek érvényesítésére a termelő- és tároló üzemek felé. A rendszerirányító jogosult a távvezetéki puffergáz használatára, a megszakítható fogyasztók ki-, beléptetésére, a piaci szereplők által napi szinten felajánlott gázmennyiség többletek és hiányok alapján a szükségszerű kereskedés végrehajtására, a földalatti gáztárolókban levő „vésztartalék” kizárólagos felhasználására. Jogosult adatokat kérni a piaci szereplőktől, amelyek közvetlenül vagy közvetve a rendszerirányításhoz szükségesek. Ebbe a körbe tartoznak a napi, rövid-, közép- és hosszútávú kapacitás lekötési igények, amelyek a hálózat vizsgálatainak elvégzéséhez és a fejlesztések megalapozásához szükségesek. Jogosult a Korlátozási Menetrend alapján a korlátozások végrehajtására. Jogosult a saját mennyiség és minőségmérő berendezések alapján elkészített és az adott időszakra vonatkozó gázelszámolást a piaci szereplők részére megadni. Jogosult büntetődíjakat kiszámlázni a szabályokat megsértők felé. Jogosult beszerezni piaci körülmények között azt az energiát, amely a működéséhez szükséges. Jogosult a távvezetéki és termelőüzemi karbantartások koordinálására, a leállások és visszaállások engedélyezésére. Jogosult megtagadni a rendszerhez való hozzáférést abban az esetben, ha a törvényi szabályozásnak valamely piaci szereplő nem tesz eleget.

27

ƒ ƒ ƒ ƒ

A rendszerirányító kötelessége a szükséges adatok előállítása és azok szolgáltatása a piaci szereplők felé. Köteles biztosítani az üzleti titoknak minősülő információk bizalmas kezelélét. Kötelessége 24 órás szolgálat fenntartása a rendszerirányítás biztosítása céljából. Kötelessége diszkriminációmentesen és átlátható módon együttműködni a piaci szereplőkkel. Biztosítani kell a szabad kapacitásokhoz való hozzáférést. Kötelessége rendszeresen felülvizsgálni saját rendszerének kapacitását, és annak állapotáról szükséges tájékoztatást adni az illetékes hatóságok felé.

5.4. A rendszerirányító függetlensége Nemzetközi tapasztalatok alapján a liberalizált földgázpiacokon a rendszerirányítást nem független szervezet végzi. A független rendszerirányítók létrehozása ellen szól, hogy jelenleg nem létezik olyan műszaki-információs rendszer, amely segítségével mind a szállító, mind az összes gázszolgáltató hálózata együttesen irányítható lenne. Emellett fontos érv, hogy minden társaság a saját hálózatát jogosult és képes kezelni. A villamos hálózat irányításával szemben a gázhálózat irányítása esetén a szállított gáz tárolható a rendszerben és a kiegyenlítésekre alkalmas földalatti tárolókban. a villamos rendszernél az egyensúly megtartása pillanatrólpillanatra szükséges, míg ez a gázrendszereknél legalább napi szinten indokolt. A rendszerirányításhoz szorosan kapcsolódnak olyan tevékenységek, mint pl. a közép- és hosszú-távú tervezés, különböző tevékenységek koordinálása stb., ezért indokolt a feladatok egy szervezeten belüli összehangolt megoldása. Az EU tagállamokban nincs, és nem is terveznek független rendszerirányítót kijelölni. 5.5. Eszközök, feltételek ƒ ƒ ƒ ƒ

ƒ

A rendszerirányításhoz szükséges olyan információs rendszert működtetni, amely összegyűjti, kiértékeli, modellezi a gázhálózat működését. Ehhez szükséges a gázvezetékhálózat megfelelő műszeres és irányítástechnikai eszközökkel való felszerelése. Szükséges a megfelelően képzett személyi és vezetői állomány rendelkezésre állása, a műszaki ismeretek birtoklása adott számítógépes szoftverek rendelkezésre állása. Szükséges olyan szervezeti működési feltételek biztosítása, ahol a rendszerirányítói tevékenységet zavarmentesen lehet végezni. Szükséges olyan jogi, hatósági szabályozás, amely alapján biztosítható a kiszámítható működés. Rendelkezésre kell állni a szükséges szabályzatoknak, amelyek szabályozzák a rendszerirányító és partnerei viszonyát, jogállását az együttműködésük során, és ezeknek hozzáférhetőknek kell leni a piaci szereplők részére. A rendszerirányító piaci körülmények között megvásárolja a működéséhez szükséges energiát (kompresszor meghajtógáz, veszteségnorma stb.), ugyanakkor nem vásárolja meg a puffergáz mennyiségét és a tárolóban lekötött „vésztartalék” mennyiségeket. Ezeket a gázkereskedők finanszírozzák az éves forgalmazott mennyiségük arányában.

6. Javaslat a rendszerirányító operatív működésére, példa A szállító vállalakozó külön jogi személyiséggel rendelkező társaság és a rendszerirányító ezen vállalkozás részeként működik. Napi operatív tevékenységének végzésére az alábbi javasolt megoldás vehető figyelembe: 28

6.1. Kiegyensúlyozás (balancing) Összhangban az 5.2.1. pontban felsorolt rendszerirányítói feladatokkal, ezen belül a Gáznap címszó alatt részletezettekkel, az alábbi napi operatív működést lehet feltételezni a rendszer egyensúlyának biztosítása érdekében: 1. A szállítórendszer egyensúlyban tartásának alapvető feltétele, hogy a gázforrások és gázfogyasztások napi mérlegegyensúlyban legyenek. Ez azt jelenti, hogy a betáplálások és fogyasztások különbsége nem lehet nagyobb, mint a rendelkezésre álló mobil vezeték gázkészlet. A mobil gázkészlet nagyságát a rendszerirányító határozza meg, a gázhálózaton kialakuló maximális és minimális nyomásszintek alapján. A betáplált és fogyasztott gázmennyiségek órai különbségét elsődlegesen a vezeték puffer felhasználásával lehet kiegyenlíteni. 2. Abban az esetben, ha a rendszer egyensúlya megbomlik (hiány keletkezik a rendszeren) a rendszerirányító felszólítja a kereskedőt és fogyasztót (ellátót és/vagy feljogosított fogyasztót, amennyiben erre lehetőség van), hogy álljon vissza a nominált mennyiségre, vagy a kereskedő biztosítsa a hiányzó/felesleges gázmennyiség pótlását. 3. Abban az esetben, ha ez az intézkedés sem oldja meg az egyensúly visszaállítását, a Szabad Gázmennyiségek Nyilvántartó Táblázata alapján a felkínált kapacitások vételét vagy eladását kezdeményezi a rendszerirányító az eladó és vevő között. Ez már bizonyos meghatározott felárat tartalmaz, és emellett a rendszerirányító a többletkapacitás felhasználása mellett büntetődíjat számít fel. 4. További lehetőséget jelent a rendszeregyensúly visszaállításában a megszakítható fogyasztók ki- illetve bekapcsolása. 5. Amennyiben a fenti intézkedések nem vezettek eredményre, vagy váratlan esemény, meghibásodás stb. következik be, akkor a rendszerirányító a tárolóban lekötött „vésztartalékot” használja fel az egyensúly helyreállítására (gázkivétel a tárolókból hiány esetén, letárolás nyáron többletkapacitás esetén), és „számlázza ki” az egyensúly megbontását előidéző piaci szereplők felé. Ezen kívül a többletkapacitás felhasználása miatt büntetődíjat számol fel. 6.2. Példa A fentiekben rögzített alapelvek alapján egy feltételezett feljogosított fogyasztó működését mutatjuk be modellszerűen. ƒ G Rt. üveggyártással foglalkozó vállalat a DDGáz területén, amely Pécsett található. Feljogosított fogyasztói engedéllyel rendelkezik, ezért megállapodott a K Rt. földgázkereskedő vállalattal, hogy az a megadott ütemezés szerinti éves gázigényét elégítse ki. Szerződést kötöttek, melyben rögzítették, hogy a szükséges gázmennyiséget a K Rt. importból szerzi be. Mivel a téli időszakban magasabb a gázfogyasztás a bejövő import napi gázmennyiség értékeknél, és a gázfogyasztás hétköznap is változik, emiatt földalatti gáztárolóban helyezik el a fölösleges gázmennyiséget a nyári hónapokban, amely a téli időszakban kitárolásra kerül. ƒ

A K Rt különböző szerződéseket köt az ügylet lebonyolítására: 1. K Rt. – Külföldi szállító partner (földgázvásárlás) 2. K Rt. – G Rt. kereskedelmi, fogyasztói szerződés 3. K Rt. – Tároló vállalkozó (be-, kitárolás mennyisége, ütemezése, stb.

29

ƒ ƒ ƒ

ƒ ƒ

4. K Rt. – Szállító vállalkozó (szállító kapacitás megjelölése, egyéb műszaki paraméterek) 5. K Rt. – DDGáz (szállítási szerződés adott gázmennyiség, adott ütemű leszállítására az elosztó vezetékhálózaton át a G Rt. fogyasztóhoz) A G Rt. rendelkezik a törvényben kikötött műszaki feltételekkel, és állandó információs csatornát épített ki a szállító és elosztó vállalkozókhoz. A nyári hónapokban a fogyasztás gyakorlatilag egyenletes ütemű, és a különbségként jelentkező többlet gázmennyiség letárolásra kerül a földalatti gáztárolóba. K Rt. naponta megadja DDGáz részére a nominálásokat, amelyek zavartalanul teljesíthetők. A téli hónapokban hét közben és napközben is változik a gázfogyasztás, emiatt a tárolóból folyamatosan kivételre kerül a letárolt gázmennyiség. Egy hideg téli hónap alatt előfordul, hogy adott hét három napján is G Rt. túllépi a napi nominált gázmennyiséget, és a felszólítás ellenére sem tudja mérsékelni azt. K Rt. a tárolókból való gázkivétel ütemét nem tudja növelni, mivel a tároló az adott időszakban kapacitásának maximumén üzemel. Rendszerirányító két napon keresztül a többletfogyasztást a megszakítható fogyasztók kikapcsolásával és napon belüli üzletkötésekkel kompenzálja. Harmadik nap – mivel más egyéb fogyasztók is túllépik a megadott fogyasztásokat –rendszerirányító csak a tárolóban levő „vésztartalék” egy részének felhasználásával tudja visszaállítani a hálózat egyensúlyát. Rendszerirányító a három napra G Rt. felé leszámlázza a büntetődíjakat, és megadja azokat a gázmennyiségeket, amelyet G Rt.-nek ki kell fizetnie többletfogyasztása miatt. G Rt. ezen tartozásait egy elszámolóházon keresztül egyenlíti ki. Február hónapban a szokatlanul hideg időjárás hatására jelentősen megnövekszik az országos gázfogyasztás. Emiatt földgázkorlátozásra kerül sor néhány kategóriában. Mivel G Rt. V. kategóriában található, ez az intézkedés őt nem érinti.

30

1. sz. melléklet

1/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 1 Beszúrt: 1

Néhány nyugat-európai ország gáziparának struktúrája

Törölt: 81

Németország Gázellátási belföldi termelés: 19% adatok 2000-ben import: 81% Termelés 11 magáncég (BEB, Mobil, Preussag, Wintershall stb.)

Nagy-Britannia belföldi termelés: 98% import: 2% Kb. 60 magáncég (nemzetközi gáz- és olajipari cégek, pl. British Gas, Centrica) A termelés kb. 85%-át 3 De: a kevés nagy méretű cég adja. cég dominál. Import / Az importőröknek A szállítási kereskeskedelmi (Ruhrgas, Thyssengas, szolgáltatásokat funciók BEB, VNG, WINGAS majdnem kizárólag a stb.) szabad döntési joguk Transco végzi. van a behozott Kereskedelmi engedély mennyiségekről, a kell a Trancoval való szállítási szerződés beszerzési forrásokról és az árakról. megkötéséhez. 19 kereskedőcég működik. A szállítás magasfokú szabályozottsága (Network Code) Elosztás Kb. 700 helyi Ellátói jogosítvány kell a elosztóvállalat van. végfelhasználók állami és részben állami kiszolgálásához (ipar, [public and semi-public] lakossági, kereskedelmi cégek dominálnak. szektor). Főleg diverzifikált A Centrica versenytársai vállalatok. a nagy olaj és elektromos cégek (BP Gas, Kinetica stb.) gázzal foglalkozó leányvállalatai. 1998 május óta a gázpiac Piacnyitás / Teljesen nyitott piac. Gázdirektíva Az EU Gázdirektívájának teljesen liberalizált. A a német törvényekbe való gázkereskedelem szigorúan el van felvétele az új választva a Energiatörvény és a gázszállítástól (aki Versenykorlátozás ellen szóló tv. 6. módosításával rendelkezik szállítói jogosítványokkal, annak nagy mértékben egyidejűleg nem lehet megvalósult. Tárgyalásos [negotiated] kereskedői jogosítványa).

szabad hozzáférés [TPA].

A gázszektorra vonatkozó szövetségi egyezményről megegyeztek, és a liberalizációs követelményeknek megfelelően változtatásokat eszközölnek.

Szabályozott [regulated] TPA.

Azonnali gázkereskedelem megteremtése 1993-ban, határidős gázkereskedelem megteremtése 1997-ben.

Franciaország belföldi termelés: 1% import: 99% Majdnem az egész termelést a TotalFina és az Elf (melyet 1994/1996-ban privatizáltak, az államnak 0,75%-nyi aranyrészvénye van) adja. Csak a Gaz de France importál (törvényi monopólium). Kereskedői szinten még két (GSO, CFM) regionális vállalat működik a GdF mellett. Mindkettő résztulajdonosa a GdF és az ELF. A helyi elosztás gyakorlatilag a GdF kezéban az E.G.S.-en (EdF-GdFServices) keresztül. A GdF mellett 17 elosztó vállalat van (Gaz de Bordeaux, Gaz de Strassbourg, Gaz et Electricite de Grenoble stb.) Magasfokú vertikális intergráció az importtól az elosztásig. A GdF a domináns szereplő közszolgálati kötelezettségekkel. A Gázdirektíva végrehajtása a minimális EU szabályok irányába indult el. TPA modell: Valószínű a szabályzott TPA, független szabályzóval.

1. sz. melléklet

2/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Néhány nyugat-európai ország gáziparának struktúrális felépítése (2000. feb.) Olaszország Gázellátási belföldi termelés: 22% 1998–ban import: 77% Termelés Az ENI/AGIP (30%-ban állami tulajdon) döntő szerepe (hazai termelés 90%-át adja). Más termelők: pl. Edison-Gas (8%) stb. A hazai termelés nagy részét a SNAM (100% ENI tulajdon) vásárolja fel. Import / Importőrök: SNAM (90%), kereskeskeEnel (9%) és Edison Gas delmi funciók (1%). Az erőműveket, a nagyobb ipari fogyasztókat és elosztókat a SNAM (90%), Enel (7%) és az Edison Gas (3%) szolgálja ki. A szállítóhálózatot a SNAM, az Edison Group és a TMPC üzemelteti.

Elosztás

Piacnyitás / Gázdirektíva

Hollandia belföldi termelés: 68% import: 32% 13 cég. A NAM (Esso, Shell) a vezető termelő. A hazai piacra szánt termelés gyakorlatilag mind a Gasuniehoz (50% állami, 25-25% Esso, Shell tulajdon) megy.

A Gasunie végzi az import/exportot, szállítást; a holland erőműveket, főbb ipari vevőket és helyi elosztó cégeket is ő szolgálja ki. 2002. jan. 1-től a Gasuine-ből leválasztják a szállítást, és külön céget alapítanak erre. Az Interconnectoron keresztül új szerepők importálnak NagyBritanniából és Norvégiából. Az elosztást 700 különböző Az ellátást kb. 30 részben jogállású cég (magán, részben nyílt, regionális ellátó állami, közcégek) végzi. Az vállalat végzi. Az egyre elosztásban résztvevő magasabb szintű legnagyobbak: Italgas Group horizontális integráció felé (az ENI 41%-os SNAM tendálnak A releváns piac részesedésén keresztül kb. 80%-át a 3 legnagyobb kontrollálja), Camuzzi Group cég látja el. A helyi ellátók és az AEM Milano. főleg diverzifikált vállalatok. Ezidáig az ENI legfőbb A magán olajvállalatok feladata az volt, hogy jelen dominálnak a termelésben. legyen az importban, A Gasunie a legnagyobb termelésben, szállításban és szereplő a elosztásban. szállítás/kereskedelem terén 1991 óta egyeztetett TPA van kb. 80%-os részesedéssel. Olaszországban (erőműveket Gázdirektíva végrehajtása: kivéve). 2003/4-ig 3 lépésben 2000. jún.-i rendelet: a minden vevő számára gázszektort át kell szervezni megnyitják a piacot az EU direktívák (jelenleg kb. 45%), végrehajtásával. Tartalmazza tárgyalásos TPA, számviteli rendelkezéseket a verseny szétválasztás, parlamentáris elősegítése érdekében, pl. végrehajtás 2000. piaci részesedések augusztusban. korlátozása, az integrált vállalatok kötelező szeparációja, RTPA.

Belgium belföldi termelés: 0% import: 100% Nincs.

A Distrigasnak (teljesen privatizált, a Tractabel részesedése benne 42%, az államnak van aranyrészvénye), kizárólagos joga van a gáz szállítására és tárolására. Ez a kizárólagosság megszűnik, ha az 1999-es gáztörvény életbe lép.

A lakossági és a kereskedelmi ügyfelek részére a szállítást 23 helyi vállalat végzi. Ezek részben közvállalatok (önkormányzatok, Electrabel). Főleg diverzifikált vállalatok. Ezidáig a Distrigas a legjelentősebb vállalat. 2010-ig a legnagyobb vevők számára fokozatos nyitás (eleinte 45%). Eddig nincs nyitás a kereskedelmi / lakossági ügyfelek részére. Tárgyalásos TPA, számviteli szétválasztás, szabályozó hatóság és engedélyrendszer a csővezeték-építésre (gyakorlatilag a Distrigas monopóliumának vége), hálózatüzemeltetésre és gázszállításra.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

1. sz. melléklet

3/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Néhány nyugat-európai ország gáziparának strukturális felépítése (2000. feb.) Dánia Gázellátási belföldi termelés: 100% 1998–ban import: 0% Termelés Eredetileg a DUC (az AP Moller, a Shell és a Texaco vegyesvállalata) volt az egyedüli termelő, ma vannak más vállalatok is. A Dong veszi meg az egész hazai termelést. Import / Az import kizárólag kereskeskeengedélyhez kötve. delmi funciók A Dong látja el a helyi elosztókat, a koppenhágai és a frederiksbergi kelyi közműveket, a legnagyobb ipari vevőket, az erőműeket és ő köti az exportszerződéseket (többek között a Ruhrgaszal és a BEB-bel). Elosztás

Piacnyitás / Gázdirektíva

Spanyolország belföldi termelés: 3% import: 97% A termelés nagy részét a Repsol (részben privatizált olajvállalat) adja.

1994-ben az állami Enagast megvette a Gas Natural (részvényesek: Repsol 45%, Caixa: 25,5%). Tevékenységi köre: import és szállítás. A fő ipari vevőknek a Gas Natural saját kereskedő cége szállít. További 7 gázkereskedő van. A helyi elosztók és a Az elosztást a Gas Natural koppenhágai és a nevű cég dominálja, amely a frederiksbergi kelyi helyi és regionális közművek által. elosztóvállalatoknak (amelyek részben a Gas Natural részben pedig magánkézben vannak) ma is szállít. A Dongnak van a legnagyobb A Gas Natural a spanyol befolyása. De a Dong gázpiac legmeghatározóbb kizárólagos importjogainak szereplője az importszállítás felfüggesztése (1994) óta és elosztás területen. a Dánia gyakorlatilag felkészült spanyol gázpiac kb. 67%-a a TPA-ra. már nyitott. A Gázdirektíva felvétele a A Gázdirektíva nemzeti törvényekbe végrehajtása: legkésőbb 2000 augusztusban; Szénhidrogéntörvény (1998. tárgyalásos TPA a október 9.), szabályozott gázszállításban, szabályozott TPA, számviteli TPA az elosztásban. szétválasztás és részben szervezeti szétválasztás

Ausztria belföldi termelés: 17% import: 83% A fő termelő (kb. 60%) az OMV (35%-os állami tulajdon), a termelés többi rész a RAG-on (RohölAufschliessungsgesellschaft) keresztül. Az importot az kormánynak kell jóváhagynia. Az OMV kiemelt szerepet játszik az importban (az AFG mellett), a szállításban és a szövetségi szintű elosztóknak való szállításban. Az elosztás 9 területi elosztó kezében van, amelyek szövetségi szinten működnek. A végfelhasználóknak néhány városban az önkormányzati elosztóvállatok szállítanak. A OMV meghatározó az import, a szállítás és a területi elosztók tekintetében. Piacnyitás: a törvény 2000 augusztusára írja elő a 25 millió m3/évi mennyiségnél többet vásárlóknál; teljes piacnyitás: 2002. okt. 1. 2001. okt. 1-ig tárgyalásos TPA, utána szabályzott TPA.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

1. sz. melléklet

4/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

A tagállamok gáziparának szerkezetében levő különbségek visszatükröződnek a gázszállításra vonatkozó felkészülésben. Nemcsak alternatív modelleket készítenek a gáziparra, hanem az egyes, energiapolitikára vonatkozó nemzeti stratégiákat is figyelembe veszik. Az az általános nézet, hogy nem létezik olyan egyetlen optimális intézményi keret, amely egész Európára alkalmazható. Az eltérő történelmi fejlődés és a különböző politikai befolyások szerkezeti sokoldalúságokat szültek, amelyeket nem lehet alá- vagy fölérendeltként beskatulyázni, ugyanakkor olyan megoldásoknak kell tekinteni azokat, amelyek a tagállamok egyéni körülményeihez legjobban illik. Ezeket a szerkezeti különbségeket is figyelembe kell venni a kapacitások tekintetében. Legalábbis elméletileg el lehet helyezni egy skálán a különböző piaci modelleket, hogy a skála egyik végén a verseny nélküli állami monopóliumok találhatók, a másikon pedig a szabályzásmentes, csővezetékek közti verseny alapú modell. Valójában a gáziparra vonatkozó egyik szervezeti felépítést úgy lehet jellemezni, hogy a szállítót a törvényhozó vagy egy kizárólagos koncesszió jelöli ki, nincs szabadság a csővezeték-építésre vonatkozóan, így nincs csővezeték verseny sem. A másik berendezkedés, hogy a szállítórendszer üzemeltetésének kérdése lehet a engedélyező rendszer hatásköre. Az engedélyek egy adott régióban monopóliumot biztosíthatnak, ezért további feltétételhez lehetnek kötve pl. minimális állami részvétel. A harmadik csoport a csővezeték-építést szigoríthatja abban az esetben, ha az egy másik csővezeték-üzemeltető potenciális közszolgálati szállítási kötelezettségeinek hátrányos befolyásolása, ill. ha a meglevő rendszerben nincs több elérhető tartalékkapacitás. A szerkezet másik végén olyan berendezkedés áll, amikor a szállítói rendszert nem jelöli ki törvény, sem koncesszió, sem jogosítványok, ill. a csővezeték-építést sem korlátozza semmi. Az EU-ban majdnem mindegyik ilyen gázszállítási berendezkedés megtalálható: Ausztriában az OMV-t az állam jelölte ki a gázszállítás végzésére. Elméletileg más cégeket kellett kijelölni a kormányzatnak, de máig nem jelöltek ki más céget. A csővezeték-építés szabadsága olyan szempontból korlátozott, hogy semelyik szállítót sem gátolják abban, hogy a közszolgálati kötelezettségeit leszállítsa. A vezetékek közti verseny él. Belgiumban a Distrigasnak van kizárólagos szerződése a földgázszállításra. Néhány speciális esetben a Disrtigas lemondott erről a jogáról. Az új gáztörvény bevezetésével engedélyezési rendszer fog életbe lépni. A vezetéképítés szabadságát többé nem fogják korlátozni. Bár az engedélyezési folyamat részleteinek kidolgozása még folyamatban van. Dániában a Dong az egyetlen szállító vállalat. A vezetéképítés szabadsága abban az esetben korlátozott, mikor a szükséges kapacitás nem áll rendelkezésre a meglévőrendszerben. Egyébként nem létezik a vezetékek versenye. Finnországban engedélyhez kötött a gázszállítási rendszer üzemeltetése, és a Gasum O.Y. az egyetlen üzemeltető. Nem létezik a vezetékek versenye. Franciaországban koncessziós rendszer működik. Jelenleg a GdF, SEAR és a GSO rendelkezik ilyen koncessziókkal. A koncesszió megkapásának feltétele a 30%-os állami részvétel. A GdF a legnagyobb szállító és elosztó vállalat. Egy másik cégnek, a CFM-nek Franciaország más részein levő hálózatokra vannak speciális jogai.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

1. sz. melléklet

5/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Németországban mintegy 700 különböző cég van, amely birtokol hálózatot és végez szállítást és elosztást. A csővezeték építésének szabadságát nem korlátozzák, és a magasfokú csővezetékek közti verseny nemcsak a régiók közti, hanem a területi szállításban is megvan. Írországban a Bord Gas az egyetlen gázszállító vállalat. Technikai szemszögből nincs akadálya egymással versenyző vezetékeket építeni. Gyakorlatban a BGE az egyetlen szállító, így ebből eredően és nem a jogszabályok miatt van monopolhelyzetben. Olaszországban az olyan nagynyomású hálózatok üzemelteti, mint pl. a SNAM, az Edison Group és a Tmpc a SNAM hálózatával együtt a nemzeti vezetékhálózat 97%-át birtokolják. A vezetékek lefektetése nem monopólium. Ha a hálózat a közérdek státust kap, akkor speciális, könnyített szabályok vonatkoznak az építésre. Ha vannak tartalékkapacitások a meglevő hálózatban, akkor is lehet új vezetéket építeni, de ekkor ez a hálózat nem fog közérdek státust kapni. A meglevő hálózatok a földrajzi fekvéseik miatt kiegészítő jelleggel bírnak, amiből az következik, hogy gyakorlatilag korlátozva van a verseny a vezetékek között. Luxemburg egyedüli gázszállítója a Soteg. Vezetéket szabadon lehet építeni abban az esetben, ha a jelenlegi kapacitások nem elegendőek a kívánatos gázmennyiség szállítására. Nincs verseny a vezetékek között. A ZEBRA kivételével a Gasunie az egyetlen rendszerüzemeltető Hollandiában. A vezetékek szabad építése nincs korlátozva, ezáltal van lehetőség a vezetékek közti versenyre. Svédországban a Vattenfall Naturgas és a Sydgas üzemeltetnek nagynyomású gázhálózatokat. A gázépítésre vonatkozó szabályokat a svéd törvények tartalmazzák (Naturgaslagen). A vezeték építéséhez koncessziót kell szerezni, amihez a gyakorlatban nem lehet hozzájutni, ha a közérdek jelleg nem igazolható. Tehát a svéd rendszer engedélyezi a szabad vezetéképítést, de gyakorlatilag addig nincs engedélykiadás, ameddig a jelenlegi rendszerben vannak szabad kapacitások. Végül, Nagy-Britanniában a TransCo/Lattice Group az elsőszámú gázszállító és –elosztó vállalat. A szabad vezetéképítés engedély függvénye, ami kizárólagos helyzetet jelent az egyes földrajzi régiókban. Van versenyző szállítóvezeték.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

2. sz. melléklet

1/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

A vizsgált földgázpiacok főbb jellemzői – UK, USA, Franciaország, Németország

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

Piaci koncentráció A vizsgált országok nagymértékben különböznek egymástól a földgázpiac struktúráját illetően, az Egyesült Államok és Franciaország jelenti a két végletet. Az Egyesült Államok földgázpiacának legszembetűnőbb sajátossága a piaci szereplők nagy száma. A piacon körülbelül 8000 termelő és több mint 2000 helyi elosztó társaság van jelen. Ez azt jelenti, hogy egy termelőre átlagosan alig több mint 700 GWh földgáztermelés jut. A földgázpiacon működő nagyszámú kínálati és keresleti szereplő ajánlatainak összefogását, és a piac likviditásának növelését szolgálja a közel 300 kereskedő társaság, amelyek rugalmasan (pl. indexálva) árazott termékeikkel kielégítik a piaci szereplők kockázatkezelési igényeit is. A kitermelt földgáz esetenként több kereskedő láncolatán keresztül jut el a fogyasztókhoz. Az Egyesült Államok földgázpiacának speciális szereplői a piacközpontok. A piacközpontok ügyfeleik nevében kereskedési, szállítási szolgáltatásokat végeznek, és útvonaltervezési, rövid távú tárolási és finanszírozási szolgáltatásokat nyújtanak nekik. A piacközpontok elsődleges szerepe, hogy koncentrálják a hálózat adott pontján (általában hálózati csomópontban) eladni és vásárolni szándékozó piaci szereplőket. Az országban jelenleg közel 40 piacközpont működik. Az Egyesült Államok földgázpiacának további jellegzetessége, hogy az országban több mint 200 egymással versenyző gázszállító társaság található. A gázszállító társaságok esetenként párhuzamos vezetékeikkel lehetőséget nyújtanak a piaci szereplők számára a gázszállítási útvonalaik rugalmas alakítására, ezáltal versenyre kényszerítve a gázszállító társaságokat is. Franciaország földgázpiaci struktúrája az Egyesült Államok földgázpiaci struktúrájának szöges ellentéte. A francia földgázpiacnak gyakorlatilag az összes szegmensét – a kitermelést, az importot, a szállítást, az elosztást és a szolgáltatást – a Gaz de France dominálja, minimális teret engedve más földgázpiaci társaságoknak. Németország és az Egyesült Királyság földgázpiaca a piaci koncentráció tekintetében átmenetet képvisel a francia és az amerikai példa között.

2. sz. melléklet

2/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

1. táblázat: Főbb földgázpiaci szereplők száma az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

Feltárás és kitermelés Szállítás

Egyesült Királyság Több mint 30 nemzetközi és hazai társaság Transco, néhány kis regionális szállító

Tárolás

BG Storage, Transco

Elosztás

Centrica és kb. 25 egyéb társaság

Szolgáltatás

Centrica és kb. 35 egyéb társaság

Németország BEB, Mobil, Wintershall, 8 másik kitermelő Ruhrgas, Wingas, VNG, BEB, 14 másik országos gázszállító Országos gázszállítók, regionális és helyi elosztók Több mint 700 regionális és helyi elosztó Több mint 700 regionális és helyi elosztó

Franciaország TotalFinaElf, Gaz de France

Egyesült Államok 8000 gázkitermelő társaság

Gaz de France, GSO, CFM

200 gázszállító társaság

Gaz de France

200 gázszállító társaság

Gaz de France, 17 független elosztó társaság Gaz de France, 17 független elosztó társaság

2000 helyi elosztó társaság 2000 helyi elosztó társaság

Az Egyesült Királyságban a földgázpiac meghatározó vállalata a British Gas. Az országban a földgáz szállítása, elosztása és tárolása gyakorlatilag még mindig a British Gas érdekeltségeinek az irányítása alatt áll. A földgáz kitermelésének a piacán a British Gas érdekeltségein kívül több mint 30 nemzetközi társaság versenyez. A gázszolgáltatás területén a British Gas gázszolgáltatással foglalkozó leányvállalatának, a Centrica-nak a szerződéses piacon kb. 35, a háztartások piacán kb. 25 versenytárssal kell felvennie a versenyt. A társaság részesedése mára a szerződéses piacon körülbelül 20%-ra, a háztartások piacán közel 70%-ra csökkent. Az Egyesült Királyság földgázpiacának speciális szereplői a shipper-ek1. Ezeknek a társaságoknak az a szerepe, hogy földgázt vásárolnak a termelőktől vagy a kereskedőktől, leszerződnek a British Gas gázszállítói érdekeltségével, a Transco-val a földgáz leszállítására, és értékesítik azt a gázszolgáltatóknak. Németországban jelenleg 11 társaság foglalkozik hazai kitermeléssel és 18 társaság gázszállítással. Az elosztás és szolgáltatás piacán mintegy 700 regionális és helyi elosztótársaság versenyez. Az ország földgázpiacát vertikálisan és horizontálisan integrált társaságok fedik le, a tevékenységeik szétválasztására még nem került sor. A fogyasztóknak történő közvetlen értékesítésben a termelő és az elosztótársaságokon kívül a szállító társaságok is aktívan részt vesznek. A német gázszektor legbefolyásosabb szereplője a Ruhrgas, amely a 90-es évek elejéig az ország nyugati részén monopolpozícióban volt a földgázszállítás területén. A szállítás területén a Ruhrgas legnagyobb versenytársa a VNG, az egykori kelet-német gázhálózat üzemeltetője. Piac érettsége A vizsgált országok jelentős különbségeket mutatnak a földgáz gazdasági és társadalmi szerepét illetően, és ennek megfelelően a földgázszállító- és tároló infrastruktúra kiépítettségében.

1

Az Egyesült Királyság földgázpiacát bemutató háttértanulmányban „elosztó”-ként szerepelnek.

2. sz. melléklet

3/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

2. táblázat: A földgázpiac érettségének mutatószámai az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

Földgáz aránya az elsődleges energiafogyasztásban Háztartások penetrációja

Egyesült Királyság 38%

Németország 22%

Franciaország 14%

Egyesült Államok 23%

82%

93%

30%

n.a.

3. sz. melléklet

1/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 1

1. Rendszerirányítás az Egyesült Királyságban Az Egyesült Királyság gázrendszerének rendszerirányítási feladatait a Transco látja el a Nemzeti Ellenőrzési Központon (National Control Centre) és a Területi Ellenőrzési Központokon (Area Control Centres) keresztül. Kapacitásjegyzés

Minden egyes elosztótársaság maga felelős a hálózatba jutatott gáz mennyiségének, és fogyasztói vételezéseinek folyamatos ellenőrzéséért. A hálózat biztonságos működtetése érdekében az elosztótársaságok által leszerződött betáplálásoknak és vételezéseknek egy bizonyos tűréshatáron belül egyensúlyban kell lenniük. A Transco és az elosztók közötti információáramlás informatikai hátterét a Transco által üzemeltetett AT Link rendszer biztosítja, amelyen keresztül az elosztók kapacitásjegyzés (gas nomination) keretében lejelentik, hogy mennyi gázt kívánnak adott nap leszállítani. Kapacitásjegyzést maximum egy hónapra előre lehet benyújtani. A kapacitásjegyzés folyamata a következő: A szállítást megelőző nap: ƒ

13:00-ig az elosztók leadják, hogy a következő nap melyik napi mérővel ellátott helyre mennyi gázt kívánnak elszállítani, ami alapján a Transco előrejelzést készít a következő nap összes keresletére.

ƒ

14:00-ig a Transco elosztónként kiszámolja a következő nap nem napi mérővel ellátott helyekhez tartozó keresletének előrejelzését.

ƒ

16:00-ig az elosztók leadják, hogy a következő nap mennyi gázt kívánnak adott gázátadó állomáson keresztül a hálózatba táplálni.

A benyújtott kapacitásjegyzések alapján, figyelembe véve az esetleges kapacitáskorlátokat a Transco meghatározza a gáz szállításának útvonalait. A szállítást megelőző nap 18:00 és a szállítási nap 3:59 között a Transco jóváhagyása esetén az elosztóknak lehetőségük van a meglévő kapacitásjegyzéseik kiegészítésére (renomination). Az elosztók betáplálásai és vételezései közötti eltérés kezelésének egyik eszköze az elosztók közötti kereskedés az AT Link-en keresztül. A kereskedés során a két érintett fél olyan úgynevezett kereskedési kapacitásjegyzést (trade nomination) nyújt be, amelyben betáplálási vagy vételezési pont helyett a másik felet jelöli meg. Az egymáshoz rendelhető ajánlatokat a rendszer felismeri, és elfogadja. Az ügyletek pénzügyi elszámolásában a Transco nem vesz részt. Napi és napon belüli kapacitásaukciók

A korábban említett napi betáplálási kapacitás aukciók fontos szerepet töltenek be a rendszerirányításban. Minden nap 13:00-t követően a Transco felméri a következő napra vonatkozó kapacitásait, és ha azok eltérnek az adott havi betáplálási kapacitásaukción lekötött mennyiségtől, vagy többletkapacitást ajánl fel az elosztóknak megvásárlásra, vagy vételi ajánlatot tesz a már eladott kapacitás visszavásárlására. A kapacitásvétel és eladás aukciók

Beszúrt: 1 Törölt: 81

3. sz. melléklet

2/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

sorozatán keresztül történik a szállítást megelőző és a szállítási nap folyamán. Az elosztóknak lehetőségük van 7 napra előre ajánlatokat benyújtani.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

A folyamatosan rendelkezésre álló kapacitás mellett a Transco napi szinten lehetőséget biztosít megszakítható kapacitás lekötésére is. A megszakítható kapacitás allokálására a szállítást megelőző nap 13:00 és 15:00 között egy aukció keretében kerül sor. Az elosztóknak ebben az esetben is lehetőségük van 7 napra előre ajánlatokat benyújtani. A napi aukciókon alkalmazott minimumárak a havi aukcióra benyújtott és ott elfogadott 50 legnagyobb méretű ajánlat ajánlati árának súlyozott átlagához vannak kötve. A folyamatosan rendelkezésre álló kapacitás aukcióin a minimum ár az így kalkulált átlag másfélszerese, míg a megszakítható kapacitás aukción annak egy tizede. 2000 június 1-jén a Transco bevezette a napon belüli betáplálási kapacitásaukciókat, amelyek lehetőséget nyújtanak közvetlenül a szállítás előtt a meglévő betáplálási kapacitások módosítására: a Transco a napi betáplálási kapacitásaukcióhoz hasonlóan vagy többletkapacitást ajánl fel az elosztóknak megvásárlásra, vagy vételi ajánlatot tesz a már eladott kapacitás visszavásárlására. Kapacitásproblémák feloldása

A csúcsidőszakokban jelentkező esetleges kapacitásproblémák megoldásának eszköze – előzetes megállapodás alapján - a gázszolgáltatás megszakítása, illetve a szolgáltatott gáz mennyiségének csökkentése bizonyos fogyasztók felé. Ezek a fogyasztók (pl. vegyes tüzelésű erőművek) bizonyos szerződésbe foglalt kedvezmények fejében hajlandók csökkenteni a gázfogyasztásukat olyan esetekben, ha a hálózat terhelése miatt ez szükséges. Abban az esetben, ha kapacitásproblémák nem oldhatók fel a megszakítható kapacitás felhasználásával, és a Transco előző nap nem vásárolt vissza kapacitást, a Transco büntetődíj fejében arányosan csökkenti az egyes elosztók rendelkezésére álló kapacitást. A kapacitásvisszavásárlás és a kapacitáscsökkentés költségeinek 20%-a a Transco-t, 80%-a havi betáplálási kapacitásjogokkal rendelkező társaságokat terheli. Napon belüli piac

Az elosztók és a Transco, és az elosztók egymás közötti kereskedelmére nyújt lehetőséget az EnMO által üzemeltetett OCM (on-the-day commodity market). Az OCM egy napon belüli piac, amely anonim és on-line módon lehetőséget nyújt eladási és vételi ajánlatok benyújtására a nap 24 órájában. A napon belüli piacon 3 szekció található: ƒ

NBP Névleges (NBP Title): kereskedők közötti átcsoportosítások piaca. A megkötött ügyletek nem igényelnek kapacitás-újrajegyzést.

ƒ

NBP Fizikai (NBP Physical): tényleges fizikai kereskedés, amely kapacitás-újrajegyzést igényel.

ƒ

Helyi fizikai (Physical Locational): helyi szinten megvalósuló tényleges fizikai kereskedés, amely kapacitás-újrajegyzést igényel.

3. sz. melléklet

3/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

4. ábra: A földgáz tulajdonosi és fizikai útja az Egyesült Királyságban (Forrás: Department of Trade and Industry)

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

D-7 06:00

12:00

D-2

D-1 06:00

A jánlatok beadása - inaktív

12:00

D 06:00

03:35

06:00

A jánlatok párosítása - aktív

Az OCM piacon a gáznap (kereskedési nap) reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig tart. Az ajánlatokat egy adott szállítási napra (D), az adott napot megelőzően 7 nappal (D-7) 12 órától egészen a szállítási napon 3:35-ig lehet beadni. Az ajánlatok összepárosítása csak a szállítási nap előtti napon (D-1) 12 órakor kezdődik, folyamatos-ajánlati áras kereskedési technikával. Az OCM piacon a szereplők naponta átlagosan 30 – nagyrészt NBP névleges – ügyletet kötnek, amelyekről az EnMO tájékoztatja a Transco-t. A kialakult kereskedési pozíciók alapján a Transco módosítja az érintett elosztók kapacitásjegyzéseit. Az OCM piacon megkötött fizikai ügyletek többségében a Transco az egyik szerződő fél, az elosztók egymás közötti kereskedései többnyire a névleges piacra korlátozódnak. Abban az esetben, ha az elosztótársaságok összes betáplálása és vételezése között eltérés mutatkozik, megváltoztatva ezzel a hálózatban lévő gáz nyomását, a Transco az OCM piacot használva földgázt vásárol vagy elad a rendszeregyensúly fenntartása és helyi átviteli szűk keresztmetszet problémák feloldása érdekében. A hálózat azon kijelölt (nem fizikai) pontja, amelynél a Transco elvégzi a földgáz kínálatának és keresletének napon belüli kiegyenlítését a National Balancing Point (NBP). Tartalékok

A Transco a napon belüli betáplálási és fogyasztási görbék összehangolását a hálózatban tárolt gáz nyomásának változtatásával oldja meg. Annak érdekében, hogy a megnövekedett keresletű időszakokban ne következhessen be ellátási hiány, a Transco korlátozza két LNG tárolóban (jelenleg: Avonmouth, Isle of Grain) tárolt gáz felhasználását. A Transco megköveteli az elosztóktól bizonyos gázkészlet (úgynevezett constrained LNG) téli tárolását ezekben a tárolókban, és szükség esetén elrendelheti adott készlet felhasználását. A korlátozás ellentételezéseképp a Transco árengedményt ad az érintett elosztóknak a korlátozott felhasználású gáz betáplálási kapacitásának jegyzésekor. Ezen felül a Transco, rendszerirányítói szerepkörében, jelentős LNG tárolókapacitást jegyez le szabályozott áron, egyben jelentős mennyiségű folyékony gázt tartalékol a működési fedezet (operating margin) és a vésztartalék (top-up gas) biztosítására. ƒ

A működési fedezet az esetleges berendezés-meghibásodás vagy más hirtelen fellépő körülmény okozta kínálat- vagy keresletváltozás kompenzálására szolgál. A működési fedezet költségeire a szállítási díj fix része nyújt fedezetet.

3. sz. melléklet

4/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

ƒ

A vésztartalék az esetleges zord időjárási körülmények okozta hosszabb távú keresletnövekedés ellensúlyozására szolgál abban az esetben, ha az elosztótársaságok nem képeztek elégséges LNG tartalékokat. Fedezetének forrása jelenleg a Transco és az Ofgem / elosztók közötti vita tárgyát képezi, ezért a Transco csak kivételes esetben veheti igénybe.

(Speciális eset, hogy a Transco leköti a Glenmavis-ban található LNG tároló kapacitásának egy részét néhány, a nemzeti gázhálózathoz nem csatlakozó skót város – Scottish Independent Undertakings – ellátása érdekében, amelyekkel szemben ellátási kötelezettséget vállalt.) Az LNG tárolókapacitás jegyzésekor a Transco elsőbbséget élvez az aukción résztvevő más társaságokkal szemben. A tárolókapacitásnak csak az a része kerül felosztásra a többi résztvevő között, amelyre a Transco nem tart igényt. A Transco a működési fedezet biztosítására a BG Storage két tárolójának aukcióin is jegyez kapacitást, azonban ezeken az aukciókon ajánlata a többi társaság ajánlatával egyező elbírálás alá esik. Elszámolás

A Transco naponta kiszámolja az egyes elosztók lejelentett menetrendjeik és a valós mérési adatok közötti eltéréseket, és a rendszeregyensúly kialakításának költségét azokra az elosztókra terheli tovább, akik nem tudták tartani a betáplálásaik és vételezéseik egyensúlyát: az eltérések elszámolásának alapja az OCM piacon lebonyolított ügyletek elszámolóára. Amennyiben az eltérés egy bizonyos, előre meghatározott toleranciasávon belül van, akkor az elszámolóár az OCM piacon kötött ügyletek súlyozott átlagára (System Average Price). Amennyiben az eltérés a toleranciasávon kívül esik, akkor az elszámolóár a Transco által a piacon kötött ügyletek közül a legmagasabb árú ügylet ára (System Marginal Buy Price) azoknak, akik nem táplálták be elég gázt, és a legalacsonyabb árú ügylet ára (System Marginal Sell Price) azoknak, akik túl sok gázt tápláltak be. Ezen felül, abban az esetben, ha egy elosztó a rendelkezésére álló betáplálási kapacitásnál többet használt, a többletkapacitásért felárat kell fizetnie. Az elosztótársaságok 2001. április 1-től aukciók keretében vásárolhatják meg a rendelkezésükre álló havi vagy napi toleranciasávokat, és az ilyen módon megszerzett toleranciasávokkal egymás között is kereskedhetnek majd. A havi aukciókon felkínált összes tolerancia-mennyiséget (Aggregate Monthly Imbalance Tolerance) a Transco a szezonális kereslet alapján minden hónapra vonatkozóan külön határozza meg.

2. Rendszerirányítás Franciaországban Franciaországban mind a három gázszállító társaság maga végzi az üzemeltetésében lévő szállítóvezetékek rendszerirányítási feladatait. A piaci dominanciája miatt mi a GdF gázrendszerének rendszerirányítási gyakorlatát mutatjuk be. A rendszerirányító által a vételezési pontokhoz szállított földgáz jellemzőinek egyeznie kell a francia szabályozásban foglaltakkal. Ugyanakkor bármely szállító által egy betáplálási ponton a hálózatba jutatott gáz jellemzőinek meg kell felelnie az adott bemeneti pontra a GdF által előzetesen meghatározott minőségi követelményeknek (nyomás, összetétel, fűtőérték).

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

3. sz. melléklet

5/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 1

Annak érdekében, hogy rendszerirányítási feladatait biztonságosan elláthassa, a GdF előírásokat határozott meg a vele szerződő szállítók betáplálásaira és vételezéseire vonatkozóan. Amennyiben egy szállító nem tartja be ezeket az előírásokat, büntetődíjat vagy pótdíjat köteles fizetni, így a rendszerirányítás költségeit a GdF a szállítókra hárítja. Az előírások négy különböző területet érintenek: lehetőség szerint minden szállító köteles ƒ a hálózatba betáplált és onnan vételezett gáz mennyiségét egyensúlyban tartani, ƒ betáplálásait és vételezéseit a nap folyamán egyenletes ütemben elosztani, ƒ szállításait a szerződésben lekötött napi kapacitáson belül tartani, illetve ƒ szállításait az előre lejelentett napi menetrend szerint ütemezni. Betáplálási és vételezési egyensúly

A hálózat biztonságos működtetése érdekében minden szállító köteles az általa hálózatba jutatott és az onnan vételezett gáz mennyiségét a szállítási szerződésben meghatározott toleranciahatárokon belül egyensúlyban tartani. A megengedett maximális napi eltérés: ƒ a szerződésben lekötött napi szállítási kapacitás ± 20%-a a 0-1000 MWh/nap közötti mennyiségre, és ƒ a szerződésben lekötött napi szállítási kapacitás ± 5%-a az 1000 MWh/nap feletti mennyiségre. A GdF naponta kiszámítja az egyes szállítók betáplálásainak és vételezéseinek napi eltérését. A szállító pótdíjat köteles fizetni minden olyan napon, amelyen túllépi ezeket a megengedett értékeket. A pótdíj mértéke a megengedett eltérésen felüli mennyiségre: ƒ 45 Euro/MWh a megengedett maximális napi eltérés 50%-ának mértékéig, és ƒ 90 Euro/MWh ezen felül. A szerződés kezdete óta számított napi eltérések összege a kumulatív eltérés, amelynek megengedett mértéke háromszorosa a megengedett maximális napi eltérés értékének. A szállítónak szintén pótdíjat kell fizetnie minden olyan napon, amelyen kumulatív eltérése túllépi ezt a maximálisan megengedett értéket. A pótdíj mértéke a megengedett eltérésen felüli mennyiségre: ƒ 45 Euro/MWh a megengedett maximális kumulatív eltérés egy harmadának mértékéig, és ƒ 90 Euro/MWh ezen felül. Azok a szállítók, akik a földgázt nem azonos időben kívánják a GdF vezetékrendszerébe betáplálni, illetve abból vételezni, úgynevezett rugalmassági szerződést köthetnek a GdF-fel. Ennek értelmében a szállító gázt táplálhat a GdF hálózatába egy meghatározott rugalmassági ponton, amelyet később kivehet a hálózatból. A rugalmassági pont gyakorlatilag egy virtuális raktár szerepét tölti be, így a szállító képes kiegyenlíteni a fogyasztásingadozásból származó keresletváltozásokat. Az ország területén öt rugalmassági pont van, amelyek a fő szállító hálózathoz kapcsolódnak. A gáz szállítását a betáplálási ponttól a rugalmassági pontig, illetve a rugalmassági ponttól a vételezési pontig a felek a szállítási szerződésben rögzítik.

Beszúrt: 1 Törölt: 81

3. sz. melléklet

6/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

A rugalmassági szerződéssel rendelkező szállítók kötelesek a GdF-t naponta értesíteni arról, hogy mennyi földgázt kívánnak betáplálni, illetve vételezni az adott rugalmassági ponton. Ennek során figyelembe kell venni, hogy ƒ a naponta betáplált/vételezett mennyiség nem haladhatja meg a szerződésben meghatározott szintet, ƒ az összes betáplált földgáz nem lehet több a szerződésben meghatározottnál, ƒ az összes vételezett földgáz nem lehet több mint korábban a szállító által betáplált mennyiség, és ƒ a szerződés lejáratakor a betáplált és a vételezett földgáz egyenlegének egyenlőnek kell lennie nullával. Napon belüli ütemezés

Annak érdekében, hogy a betáplálások és a vételezések időbeli eloszlása egyenletes legyen, a GdF szabályozza a betáplálási és a vételezési pontok maximális óránkénti kapacitását. A betáplálási pontokon óránként legfeljebb a napi betáplálási kapacitás 1/23-át lehet kihasználni, míg a vételezési pontok óránkénti kapacitása maximum a napi vételezési kapacitás 1/20-a lehet. Amennyiben egy szállító a fent meghatározottnál nagyobb óránkénti vételezési kapacitást kíván igénybe venni, egy éves pótdíjat kell fizetnie. Ez a pótdíj arányos a megengedett maximum felett igényelt extra óránkénti kapacitással, a (fő szállító, a regionális szállító és az elosztó hálózatokon) egységenként fizetendő szállítási kapacitás díjjakkal, illetve a vételezési kapacitás díjjal. Kapacitás túllépés

A szállító és a rendszerirányító (GdF) szállítási szerződésben rögzíti a napi és az óránkénti kapacitást, amely 12 egymást követő hónapra érvényes. A rendszerirányító nem köteles ezeknél az értékeknél nagyobb mennyiségű földgázt a hálózaton fogadni, szállítani, illetve onnan kiadni. A rendszerirányító naponta megállapítja, hogy az általa szállított földgáz mennyivel haladja meg a szerződésben rögzített napi kapacitást. ƒ ƒ

ƒ

Amennyiben egy hónap alatt maximális napi kapacitástúllépése nem haladja meg a 3%-ot, a szállítónak nem kell pótdíjat fizetnie. Ha egy hónap alatt a legnagyobb túllépés 3 és 10% között van, akkor a szállító által fizetendő pótdíj egyenlő a maximális túllépés kétszeresének és a megfelelő éves szállítási kapacitás díjak összegének szorzatával. Ha egy hónap alatt a legnagyobb túllépés 10% fölött van, akkor a szállító által fizetendő pótdíj egyenlő a maximális túllépés ötszörösének és a megfelelő éves szállítási kapacitás díjak összegének szorzatával.

A rendszerirányító szintén ellenőrzi, hogy az általa egy óra alatt szállított gáz mennyivel haladja meg az óránkénti kapacitást. A szállító által fizetendő pótdíjat a rendszerirányító úgy számítja ki, hogy az egy nap alatt mért legnagyobb óránkénti túllépést megszorozza 20-szal. Ezután az esetet napi túllépésként kezelik, a fent említett 3 és 10%-os határokat azonban itt 10, illetve 20%-ra emelik.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

3. sz. melléklet

7/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 1

A váratlan események – például műszaki meghibásodás vagy szokatlanul hideg időjárás – következtében felmerülő kapacitásproblémákat a GdF az úgynevezett megszakítható gázszolgáltatási szerződések segítségével tudja megoldani. Egy ilyen szerződést aláíró fogyasztó ugyanis bizonyos kedvezmények fejében vállalja, hogy szükség esetén csökkenti, vagy teljesen megszakítja gázfogyasztását. Franciaországban az ipari szektorba irányuló gázeladások körülbelül 40%-a megszakítható. Napi menetrend

A szállítók minden nap kötelesek jelezni a rendszerirányító felé, hogy mennyi földgázt kívánnak a hálózatba juttatni az egyes betáplálási pontokon, és mennyit kívánnak onnan kivenni a vételezési pontokon. Ennek alapján a GdF minden szállítóra külön menetrendet készít, és kommunikálja azt az érintett szállítóknak. A szállítási szerződésben meghatározott bizonyos feltételek mellett a rendszerirányító kérheti a szállítót az általa igényelt ütemezés megváltoztatására. Az egyes szállítók által betáplált és vételezett gáz mennyiségének meg kell egyeznie a menetrenddel az alábbi tűréshatárokon belül: ƒ ha a menetrend szerinti napi kapacitás 1000 MWh/nap alatt van, akkor annak ±20%-a, ƒ ha a menetrend szerinti napi kapacitás 1000-10 000 MWh/nap között van, akkor annak ±10%-a és ƒ ha a menetrend szerinti napi kapacitás 10 000 MWh/nap felett van, akkor annak ±5%-a. Amennyiben egy szállító túllépi ezeket a tűréshatárokat, büntetést kell fizetnie, melynek mértéke 0,3 Euro/MWh a tűréshatár feletti mennyiségre.

3. Rendszerirányítás Németországban Németországban minden egyes gázszállító és elosztó saját hálózatának egyensúlyban tartásáért felel, az erre vonatkozó irányelveket a Szövetségi Megállapodás rögzíti. A rendszerirányítási feladatokat a társaságok diszpécser központjai látják el. Kapacitáselosztás

A hálózat üzemeltetője és az ügyfél a szállítási szerződésben rögzíti a maximális óránkénti kapacitást. Az ügyfél jogosult arra, hogy – térítés ellenében – az általa lekötött óránkénti kapacitásnál 2%-kal többet használjon. Amennyiben azonban ezt a 2%-os tűréshatárt is túllépi, köteles a tűréshatáron felüli mennyiség szállításáért emelt vagy többszörös hálózati díjat fizetni. Ha a hálózat üzemeltetője attól tart, hogy egy ügyfél 2%-ot meghaladó kapacitástúllépése egy harmadik fél jogait vagy az ellátásbiztonságot veszélyezteti, akkor jogosult arra, hogy korlátozza, vagy teljesen megszüntesse az adott ügyfél hozzáférését.

Beszúrt: 1 Törölt: 81

3. sz. melléklet

8/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Rendszeregyensúly

Törölt: 1

A hálózat biztonságos működtetése érdekében minden ügyfélnek törekednie kell arra, hogy az általa a hálózatba jutatott és az onnan vételezett gáz mennyisége minden időpontban azonos legyen. Előre nem tervezhető, strukturális okokból bekövetkező terhelésingadozások miatt azonban nem mindig lehetséges a betáplált és a vételezett gáz egyensúlyban tartása. Ezért az eltéréseket bizonyos határok között rugalmasan kell kezelni.

Törölt: 81

A Szövetségi Megállapodás értelmében az ügyfél által a hálózatba juttatott és onnan vételezett gázmennyiség közötti kumulált eltérés egyetlen időpontban sem haladhatja meg a lekötött napi kapacitás 15%-át. Emellett a napi gázmennyiséget lehetőség szerint egyenletes ütemben kell betáplálni, illetve vételezni. (A napi kapacitást a szerződésben rögzített maximális óránkénti kapacitás alapján számítják.) A hálózat üzemeltetője az óránkénti eltérés maximumát is meghatározhatja. Ebben az esetben, a betáplálás és a vételezés közötti különbség egyetlen óra alatt sem lehet nagyobb a maximális óránkénti kapacitás 15%-nál. Ha az ügyfél túllépi a rendelkezésére álló 15%-os kumulált és/vagy óránkénti rugalmassági sávot, akkor a tűréshatáron felüli többletmennyiségért A árat fizet, vagy B árat kap a hálózat üzemeltetőjétől. Az A és B árakat általában valamilyen referenciaárhoz kötik, és pontosan a szállítási szerződésben rögzítik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hálózatüzemeltető a referenciaár töredékét fizeti a rugalmassági sávot meghaladó mennyiségért, ha az ügyfél több gázt juttatott a hálózatba, mint amennyit onnan kivett. Ugyanakkor az ügyfél a rugalmassági sávot meghaladó mennyiségért a referenciaár valamilyen többszörösét köteles fizetni, ha kevesebb gázt táplált be, mint amennyit vételezett. Mind a rugalmassági sávon belüli, mind az azt meghaladó eltérések elszámolása a hónap végén történik. Amennyiben egy ügyfél nem képes a fenti rugalmassági rendelkezéseket betartani, és betáplálásainak és vételezéseinek egyenlege tartósan túllépi a tűréshatárokat, a hálózat üzemeltetője az ügyfél terhére olyan technikai feltételek megteremtését követelheti, amelyek lehetővé teszik a rendelkezések betartását. A hálózatüzemeltető jogosult arra, hogy korlátozza, vagy teljesen megszüntesse az ügyfél hozzáférését, ha az a rugalmassági rendelkezések be nem tartásával egy harmadik fél jogait vagy az ellátásbiztonságot veszélyezteti. A fenti rugalmassági szabályozás csak 100 kilométert meghaladó szállítási távolság esetén érvényes. Ennél rövidebb távolságokra a hálózat üzemeltetője esetenként határozza meg, hogy a betáplálási és vételezési mennyiség eltérésére vonatkozó 15%-os tűréshatárt fel tudja-e ajánlani. A napi menetrend kialakítására vonatkozó rendelkezéseket minden hálózatüzemeltető saját hatáskörében szabályozza. A Ruhrgas hálózatát igénybe vevő ügyfelek kötelesek péntek délig értesíteni társaságot arról, hogy a következő hét egyes napjain – órára lebontva – mennyi gázt szándékoznak a hálózatba juttatni egy adott betáplálási ponton. Ezen felül az ügyfeleknek minden nap déli 12 óráig le kell jelenteniük, hogy következő nap egyes óráiban mennyi gázt fognak ténylegesen leszállítani.

Beszúrt: 1

3. sz. melléklet

9/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

4. Rendszerirányítás az Amerikai Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban nincs önálló, független rendszerirányító. A leszerződött gázszolgáltatás biztosításának felelőssége a piaci szereplőkre – a termelőkre, a kereskedőkre, a gázszállító társaságokra, a helyi elosztó társaságokra és a nagyfogyasztókra – hárul. Szállítási és tárolási kapacitásjegyzés

Abban az esetben, ha egy társaság rendelkezik adott szállítási kapacitás használatának a jogával, írott vagy elektronikus formában jelenti a gázszállító társaságnak, hogy az adott nap mennyi gázt kíván a rendszerébe leszállítani, mennyit kíván onnan vételezni, és tárolóba helyezni a gázhálózat meghatározott pontjain. A lejelentett adatok havi, napi szinten és napon belül is módosíthatók a kapacitáslekötési szerződésbe foglalt maximális napi mennyiség mértékéig. Az előzetesen lejelentett adatok módosítására a napon-belüli kapacitásjegyzés nyújt lehetőséget. A gázszállító társaságok általában 1-3 napon-belüli kapacitásjegyzést tartanak. A szabályozás alapján a tényleges fizikai szállítást megelőzően 4 órával a szállító társaságoknak kötelező egy napon-belüli kapacitásjegyzést lebonyolítani. A lejelentett adatokat és az esetleges változtatási kérelmeket a gázszállító társaság visszaigazolja, miután leellenőrizte, hogy a lejelentett összes szállítás megvalósítható-e fizikailag. A szállítások menetrendjét a szolgáltatás típusa alapján készítik el: a folyamatos szállításokat a megszakítható szállítások előtt illesztik bele a menetrendbe. A tényleges fizikai szállításig a menetrend folyamatosan módosulhat: Abban az esetben, ha egy folyamatos szállítási szerződéssel rendelkező társaság újabb havi, napi vagy napon-belüli kapacitásjegyzést hajt végre legkésőbb a fizikai szállítást megelőző napon, és az igénye csak egy megszakítható szállítás terhére valósítható meg, akkor a megszakítható szállítás mértékét csökkentik, és erről értesítik a megszakítható szállítási szolgáltatást igénybe vevő társaságot. A gázellátás rugalmasabbá tétele érdekében 1998-ban a Gas Industry Standards Board bevezette a napon belüli tárolókapacitás-jegyzést. A szabályozás alapján a piaci szereplőknek kétszer van lehetőségük a kapacitásjegyzésre a szállítás előtti napon, és kétszer a szállítás napján. Rendszeregyensúly biztosítása

A gázszállító társaságok kötelesek minden a hálózatukhoz kapcsolódó gázszállító társasággal működési kiegyenlítési megállapodást (operational balancing agreement) kötni. A működési kiegyenlítési megállapodásban a szerződő felek azokat a szabályokat rögzítik le, amelyeket a csatlakozási pontnál jelentkező eltérések kezelésére szolgálnak. Minden társaság, amelyik gázszállításra szerződik a gázszállító társaságokkal, maga felelős a hálózatba juttatott és onnan vételezett gáz mennyiségének egy adott toleranciahatáron belüli egyensúlyban tartásáért. Az esetleges eltérések kezelésére önállóan köteles más társaságokkal (pl. piacközpontokkal vagy gázszállító társaságokkal) szerződni. A gázszállító társaságok például kötelesek rövid távú tárolási (gas parking) és kölcsönzési (lending) szolgáltatásokat nyújtani a hozzájuk forduló társaságoknak az eltéréseik kezelése érdekében. Ezen felül

3. sz. melléklet

10/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

lehetővé kell tenniük, hogy amennyiben a kiegyenlítő szolgáltatásokat más szolgáltatótól kívánják beszerezni, azt diszkrimináció nélkül megtehessék.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

A legtöbb gázszállító 3%-os toleranciahatárt állapít meg a betáplálások és a vételezések napi eltérésére vonatkozóan. Amennyiben azonban egy társaság betáplálásinak és vételezéseinek egyenlege a hónap végére nem egyenlő nullával, az eltérés mennyiségét az úgynevezett cashout áron számolják el, amely különbözik a többlet betáplálások és többlet vételezések esetén. Így a gázszállító a piacinál alacsonyabb cash-out árat fizet a hálózatba juttatott többlet gázért, ugyanakkor a szállításra szerződött társaság a piacinál magasabb cash-out árat köteles fizetni a hálózatból kivett többlet mennyiségért. A szállításra szerződött társaságoknak szintén tartaniuk kell magukat a gázszállító társaságnak lejelentett menetrendhez. Abban az esetben, ha a menetrendtől eltérnek, a gázszállító büntetődíjat (scheduling or overrun penalties) szab ki rájuk. A gázszállító társaságok kötelesek meghatározott időközönként adatokat szolgáltatni a hálózatot igénybe vevő társaságok menetrendtől való eltéréseiről. A menetrend eltéréssel rendelkező társaságoknak lehetőségük van az eltéréseikkel való kereskedésre az eltéréseik, ezáltal a fizetendő büntetődíj mértékének minimalizálása érdekében. A büntetődíjból származó nettó bevételt a gázszállító társaság nem tarthatja meg, azt a hálózati díj előre meghatározott módosításával vissza kell fizetnie a hálózatát használó társaságoknak. A hirtelen jelentkező fogyasztási csúcsok kezelésének eszköze a gázszállító társaságok által kínált előzetes kapacitásjegyzés nélküli (no-notice) folyamatos szállítási szolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy a szerződésbe foglalt napi mértéken belül előzetes kapacitásjegyzés, és büntetődíj fizetése nélkül térjen el a szállítási szolgáltatást igénybe vevő társaság a lejelentett menetrendtől. Abban az esetben, ha a gázhálózatban valamilyen extrém helyzet miatt mégis felborul a rendszeregyensúly, a gázszállító társaságoknak jogukban áll beavatkozni. A beavatkozás alapját a speciális helyzetekre kidolgozott rendeletek (operational flow orders, system emergency orders, critical period orders) teremtik meg. A rendeletek előírhatják: ƒ a toleranciahatárok ideiglenes szűkítését vagy teljes megszüntetését, ƒ a napon belüli kapacitásjegyzés ideiglenes felfüggesztését, ƒ a tárolókból történő kitárolások korlátozását. Azok a társaságok, akik vétenek a rendelkezések ellen, büntetést kötelesek fizetni a gázszállító társaságoknak. A szolgáltatáskorlátozás okozta költségek nem háríthatók át a gázszállító társaságokra.

4. sz. melléklet

1/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Az eltérő megközelítések magyarázata kiegyensúlyozási irányítási rendszereknél

az

óránkénti

és

napi

A kérdőív eredményeként megbeszélések folytak, és további tanulmányok készültek. Nyilvánvalóvá vált, hogy eltérő megközelítések alakultak ki az eltérő körülmények miatt. Óránkénti és napi kiegyensúlyozási irányítási rendszerek Gesunie és az OMV olyan tanulmányt készítettek, mely körvonalazza azokat az okokat, melyek alapján az óránkénti kiegyensúlyozás irányítási rendszerét vezették be. Gaz de France hasonló tanulmányt készített, ami a két irányítási rendszert hasonlította össze. A vita az alábbiakban kerül összefoglalásra. Az óránkénti kiegyensúlyozás indokai A két érv az alábbi: ƒ Több csővezeték kapacitásra van szükség annak érdekében, hogy mind az óránkénti áramlási kapacitást, mind pedig sorba kapcsolt tárolást biztosítsa. Az óránkénti kiegyensúlyozás megfelelteti a csővezeték kapacitását az óránkénti csúcs áramlásnak anélkül, hogy további kapacitásra lenne szükség a sorba kapcsolt tárolásnál. A napi kiegyensúlyozási irányítási rendszer, különösen akkor, ha szállítók profilírozzák a bemenő mennyiségeket, szükségessé teszi ezt a további kapacitást. ƒ Az ellátó a rendszerbe beáramlás, vagy kiáramlás profilírozásával előnyre tehet szert, de azt a napi költséget, mely az áramlási profil fenntartása kapcsán merül fel, az összes szállító és/vagy a rendszerirányítók viselik. Az alábbi táblázatban feltüntetésre kerül egyetlen csővezeték szállítási kapacitásának profilírozási hatása (70 bar (abs) kimenő nyomás 50 bar (abs)) kerül bemutatásra. A feltételezett napi kiegyensúlyozatlanság 10 %. A kiegyensúlyozatlanság az alábbi módon került modellezésre: az első 12 órában az igény 10 %-kal magasabb, mint a rendelkezésre álló mennyiség, az utolsó 12 órára a rendelkezése álló mennyiség 10 %-kal magasabb, mint az igény. Hossz (km) 50 100 150 200 250

Kapacitás (állandó) 1080 760 620 530 470

Kapacitás Kapacitás veszteség (profilírozott bemenet) 360 67% 460 40% 450 27% 420 21% 390 17%

A fentiekből világosan kitűnik, hogy olyan rendszernek a megtervezése, mely lehetővé teszi a profilírozást napi kapacitás veszteség nélkül azt jelentheti, hogy a rendszer szállítási kapacitásának egy része elvész a szükséges vezetékcsomag tárolás miatt. Az is világos, hogy ez a hatás csökken a csővezeték hosszának növekedésével. Mivel az ellátónak további kiadása keletkezik szállítási díjtétel növekedése miatt, a nem profilírozó szállítók arra hajlanak, hogy támogassák a profilírozó szállítókat.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

4. sz. melléklet

2/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Az egy csővezetékre vonatkozó számítások nem szükségszerűen kínálnak reprezentatív képet egy olyan rendszerről, mely sűrű hálózatból áll, vagy ahol kompressziót alkalmaznak. Ezek esetében összetettebb megközelítést kell alkalmazni. Az Európában kialakuló kereskedelmi irányítási rendszerekben, a napi kiegyensúlyozási irányítási rendszer kontextusában, az az ellátó, aki képes további gázmennyiség szolgáltatásra egy adott ponton a gáznapon belül előnyt élvez a „kiválasztási” lehetőségek következtében. Elcserélheti ezt a további gázmennyiséget egy másik szállítóval, vagy felhasználhatja áramfejlesztésre kihasználva az itt kialakult piaci előnyöket. Azonban képes lehet arra, hogy olcsóbban adja ugyan azon gáznap egy más pontján, amit úgy tehet meg, hogy egészében fenntartsa a kínálat/igény átfogó egyensúlyát. Ilyen körülmények között a rendszerirányító úgy találja, hogy a gáz betáplálása a rendszerbe teljesen eltérő profilt követ, mint a rendszerből kimenő gáz. Ha nem elegendő vezeték csomag áll rendelkezésre ezeknek a kilengéseknek a támogatására, akkor a rendszerirányítónál többletköltségek merülnek fel az által, hogy gázt kell betáplálnia, vagy kivennie a tárolóból, vagy vásárolnia kell, vagy el kell adnia gázt egy adott gáznapi piacon. Ezeknek a tranzakciónak a költségeit végső soron teljes egészében az ellátók viselik és a nem profilírozó szállítók támogatják a profilírozó szállítókat. Mind a tőkebefektetés csökkentése és az üzemeltetési költségek csökkentése szempontjából világos, hogy az óránkénti kiegyensúlyozás előnyökkel rendelkezik. Napi kiegyensúlyozás indokai Az első indok a következő: ƒ Kísérletet tenni a belépéskor azoknak a profiloknak megismétlésére, melyeket a betáplálási pontokon alkalmaznak, arra vezethet, hogy nagymértékű költségnövekedés léphet fel akkor, ha belépéskor a megemelkedett szállítási kapacitásokat kívánjuk biztosítani. Az alábbi grafikon demonstrálja ezt az észrevételt, valamint bemutat egy napon belüli („diurnal”) profilt, melyet az Egyesült Királyság Gázmérnöki Intézete bocsátott rendelkezésre. Megfigyelhető, hogy ebben az esetben a csúcs órai igény az átlag mintegy másfélszerese. Található azonban olyan diurnal profil tartomány, mely az év különböző napjaira, időjárási körülményeire és földrajzi elhelyezkedésre alkalmazható, némelyek ezek közül még nagyobb eltérést mutathatnak. Ahol megfelelő mértékű helyi tárolási kapacitás áll rendelkezésre, a szállító rendszert úgy lehet megtervezni, hogy az átlagot vegye figyelembe és ne a csúcsigényeket. Abban az esetben, ha óránkénti kiegyensúlyozási rendszer kapcsolódik ehhez a profilhoz, akkor további kapacitásra van szükség egészen addig a mértékig, hogy az óránkénti csúcsáramlás meghaladja az átlagot. Két további indok: ƒ Egyszerű óránkénti kiegyensúlyozási irányítási rendszer nem veszi figyelembe a vezetékben történő tartózkodás időtartamát túlzott csővezeték kapacitáshoz vezethet egyes földrajzi területeken és túl kevéshez más területeken. ƒ Miután a rendszerek lépcsőzetes stádiumok szerint alakulnak egy bizonyos mennyiségű vezetékpuffer rendelkezésre állhat minden körülmények között olyan helyeken, ahol a csővezeték rendszerek hosszúak és a hálózat összetett. Kompresszorok használata tovább segíti a csővezeték rendszer rendelkezésre állását.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

4. sz. melléklet

3/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Ezek olyan indokok, melyek nem támogatják a kínálat precíz beállítását az igénnyel szemben napközben. Nem oldja meg a bemenetnél történő profilírozást, amiről már bemutattuk, hogy megnöveli a napi üzemeltetési költség mértékét. El lehet mondani, hogy hosszú és sűrű hálózattal rendelkező rendszerek szétválaszthatók kisebb és egyszerűbb rendszerekre és ezek a rendszer elemek sikeresen üzemeltethetők óránkénti irányítási rendszerben. Ez azonban nem támogatja az egyszerűség és átláthatóság előnyét, melyet a jelenlegi napi kiegyensúlyozási irányítási rendszer biztosít. Akkor, ha egy rendszert lapos bemeneti profilra terveztek, a kereskedelmi irányítási rendszernek azt kell megcéloznia, hogy támogassa a kompatíbilis viselkedést. Az elérés egyik módja az óránkénti kapacitás irányítási rendszer bevezetése. Az ellátó ilyen körülmények között viseli az óránkénti csúcs profil bemenet, vagy kimenet költségeit és az ellátók által nyújtott támogatás mértéke, akik a lapos profil irányába szállítanak, csökkenni fog. A lapos bementi profil általában akkor kompatíbilis, amikor a gáz az ellátó rendszerből az elosztó rendszerekbe áramlik, melyek saját tároló kapacitással rendelkeznek, mint például tároló tartályok, vagy saját csőrendszerük van. Csővezeték rendszerek további fejlesztése azon az alapon, hogy ez a tárolási lehetőség továbbra is fennáll, talán a lehető leggazdaságosabb módja egy adott szállító rendszer kifejlesztésének és üzemeltetésének. Közös területek A munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy léteznek olyan rendszerek és üzemeltetési irányítási rendszerek, melyek előnybe részesítik a napi kiegyensúlyozást, míg más rendszerek az óránkénti kiegyensúlyozást részesítik előnyben, annak ellenére, hogy az indokok nem mindig és minden esetben voltak nyilvánvalóak az ellátók szempontjából. Például az óránkénti kiegyensúlyozási irányítási rendszer optimális megoldás lehet az alábbi esetben: ƒ a csővezeték rendszer rövid és a hálózat ritka, ƒ nagyon kis tároló kapacitás található a fogyasztóhoz közel. Ahol ennek ellenkezője található, a napi kiegyenlítési irányítási rendszer megfelelő lehet, különösen akkor, ha olyan módszerek állnak rendelkezésre, mint például óránkénti kapacitás limitek, ami nem támogatja a profilírozást. Valóban, függően az óra alapú irányítási rendszerekben meglévő tűrések mértéke, valamint bármiféle óránkénti korlátozás a napi alapú irányítási rendszerben érvként felhozható, hogy előfordul bizonyos elhomályosuló megkülönböztetés a két szélsőséges álláspont között.

A kiegyensúlyozatlanság szabályai és tűrései Két eltérő típusú kiegyensúlyozási árazási irányítási rendszert azonosítottunk, melyek „proaktív - kezdeményező” és „reactive - követő” rendszerként jellemezhetők. A kezdeményező irányítási rendszerben az ellátó feltételezhet egy kiegyensúlyozatlansági helyzetet és az TSO-től vásárolhat valamennyi kiegyensúlyozatlansági rugalmasságot. Ez enyhíti a kiegyensúlyozatlansági tűrést, mely másképpen alkalmazásra kerülne. A rugalmasságot rendszerint kumulatív alapon kínálják, olyan módon, hogy a kiegyensúlyozatlanságok tovább görgethetők az egyik napról a másikra addig, míg a

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

4. sz. melléklet

4/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

könyvekben egyensúlyba nem kerül. Ha ezt szintet meghaladják, a meghaladó mértéket ki kell fizetni.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

A követő irányítási rendszer esetében az TSO nem ad el rugalmasságot, így az mennyiségi egyensúlytalanságban lévő szállítónak fizetnie kell. Az egyik változat az, hogy egy szigorúan korlátozott egyensúlytalansági mennyiséget tovább lehet görgetni a következő kiegyensúlyozási időszakig, de az adott limiteken kívül a különbségért továbbra is fizetni kell. Általánosságban a szabályok három sávot azonosítanak. Abban az esetben, ha rugalmas irányítási rendszer került felkínálásra, jogos az a törekvés, hogy a sávok mértékét csökkenték, vagy az ösztönző elemek támogassák a fizetendő díjtételeket. Ennek fordítottjaként, ahol nem kínálnak rugalmas irányítási rendszert, akkor bizonyos jogossága van a tűrési sávok bővítésének. A kezdeményező irányítási rendszer megnöveli a rendelkezésre álló kockázat menedzselési eszközöket mind a rendszerirányítók esetében, mind pedig az ellátók esetében, ezért széleskörű támogatást élvez. Továbbá egy olyan környezetet is létrehoz, ahol erős pénzügyi egyensúlyozó ösztönzők jogosak az olyan szállítók esetében, akik úgy döntöttek, hogy nem vásárolnak rugalmasságot. Készpénzes kifizetés folyamatai Két eltérő kifizetési folyamatot különböztetünk meg: ƒ Természetbeni fizetés, ahol gáz cserél gazdát az ellátó és az TSO között különböző, előre megállapodott pontokon, melyet a következő kiegyensúlyozási időszakban hajtanak végre. ƒ Pénzügyi rendezés, ahol pénzben terhelik a vásárolt, vagy eladott gázt ebben a folyamatban. Készpénzfizetésre akkor kerül sor, amikor egy kiegyensúlyozatlansági korlát, mely szólhat egy időszakra, vagy lefedhet több időszakot, túllépésre kerül. Vagy az egész egyensúlytalanság fizetendő készpénzben, vagy csak az a mennyiség, mely meghaladja a kiegyensúlyozatlansági korlátot. A készpénzfizetés bevétele egyes esetekben a rendszerirányítóhoz kerül, de más esetekben az ellátó kapja. Akkor, amikor az ellátó kapja a bevételt rendszerint azon az alapon történik, hogy ők viselik az rendszerirányítók kiadásait olyan tekintetben, hogy a szállítási rendszerben a fizikai kiegyensúlyozás fenntartásának költségei őket terheli. A legtöbb esetben a készpénz fizetés bevétele a rendszerirányítót illeti, az Ír Köztársaság és az Egyesült Királyság az egyedüli példák, ahol az ellátók kapják a bevételeket, de egyes irányítási rendszerekben ez az egész rendszer felülvizsgálat alatt van. Az rendszerirányítónak történő készpénzfizetés melletti érv, együtt a fizikai kiegyensúlyozás költségével, a hatékonysági ösztönzőkkel kapcsolatos, melyek a rendszerirányítóra alkalmazhatók. Azokban az esetekben, amikor az ellátók kapják a bevételeket és a költségek is őket terhelik, ez nem hat ösztönzően a rendszerirányítóra, hacsak specifikus ösztönző rendszerek alkalmazásában nem történik megállapodás a tagországok törvényhozásával. Ezzel szembenálló vélemény az, hogy a rendszerirányító a kiegyensúlyozási szolgáltatás monopol helyzetben lévő szállítója és nyeresége, mely a kiegyensúlyozásból származik indokolatlanul magas kiegyensúlyozatlansági díjakat tükröz a hatékonyság helyett.

4. sz. melléklet

5/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 1

Nehéz igazságot tenni a különböző érvek között, de a munkacsoport ennek ellenére azonosította azt, hogy a verseny a rendszerirányítók között akkor valósulhat meg, ha az ellátóknak módjuk lenne nominlásukon keresztül kiválasztani azt a szállítási rendszert, melyért készpénzben fizetnek és a kiegyensúlyozatlanság elkerülhetetlen. Fizetendő készpénzes árak Azok az érvek, melyek a készpénz bevételek mellett szóltak, hasonlóképp érvényesek a megállapított rátákra is. Három eltérő gyakorlat létezik: ƒ Fix ráták, melyek publikálásra kerülnek a szállítási költségekkel együtt, ƒ Azok a ráták, melyek az adott gázpiacra érvényesek, ƒ Azok a ráták, melyek egy adott kapacitásdíjra érvényesek. Ezen túlmenően egyes rendszerirányítók tovább fejlesztik készpénzes rendszerüket. A munkacsoport úgy hiszi azonban, hogy a kritikus kérdés nem az a mechanizmus, ahogy az árakat kialakították, hanem inkább az, hogy azok „költségfedezeti”, vagy „piaci hatásokat tükröző” árak. Még azelőtt, hogy megtárgyalnánk a két módszer előnyeit, vagy hátrányait, néhány meghatározásra szükség van. ƒ

ƒ

ƒ

A költségeket tükröző ár az, amikor a rendszerirányító olyan árszintet állapít meg, melynek alapján az TSO képes lefedni a kiegyensúlyozás költségét, de annál nem több. A költség tükröző árképzés mellet nehéz a rendszerirányító számára indokolni egy magasabb büntető árat, mint amilyen a vásárolt vagy eladott gáz szélsőséges ára az adott kiegyensúlyozási időszakban. Kis mértékű módosítás, amikor kiigazításra kerül sor a kiesett kapacitás bevételek pótlására amennyiben az ellátó azt választotta, hogy kiegyensúlyozatlansági állapotba lép annak érdekében, hogy elkerülje a kapacitás díjak kifizetését. A költségeket tükröző árak nem szükségszerűen kötődnek a gázpiac áraihoz, de ha a fix ráta oda vezet, hogy túl magas a visszaterülés, akkor jelezni kell, hogy lefelé mutató ráta kerül majd alkalmazásra, amikor a ráták változása várható. A piaci viszonyokat tükröző árazás rendes esetben olyan szintre állítja be az árakat, melyeket a piac hajlandó megfizetni. Ez abból a tényből fakad, hogy az ellátók vásárlásaik során többféle forrás között válogathatnak, melyek közül csupán egy esetben kell készpénzzel fizetni. Amennyiben a rendszerirányító nem kíván a piaci folyamatban részt venni és az ellátók képesek a részvételre a gázpiacon, akkor indokolt a rendszerirányító számára, hogy készpénz árakat állapítson meg, melyek magasabbak, mint az adott piac szélsőséges árai. Az ilyen árakat azonban büntető árnak tekinthetik a résztvevő szállítók. A piaci viszonyokat tükröző árképzés nem érvényesül az a koncepció, hogy a túlzott megtérülést visszatérítik az ellátónak, sem padig az a koncepció, hogy az elmaradt megtérülést az ellátóval fizettetik meg.

A munkacsoport nem jutott egyhangú eredményre abban a tekintetben, hogy a költségeket tükröző, vagy a piaci viszonyokat tükröző árképzés a megfelelő. Ha vizsgáljuk a költségfedezeti árképzés előnyeit és hátrányait a piaci viszonyokat tükröző árképzéssel szemben, az alábbi témakörökben folyt vita:

Beszúrt: 1 Törölt: 81

4. sz. melléklet

6/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Költségfedezeti árképzés előnyei ƒ ƒ ƒ

A költségfedezeti árképzés esetében a rendszerirányító védelmet élvez olyan vádakkal szemben, hogy rosszul használja monopóliumból fakadó hatalmát. A rendszerirányító szerepe egy független kiegyensúlyozó üzemeltetővé válik és semlegesnek tekinthető a részvevők által. Vészhelyzetben lévő szállítók bizonyos védelmet élveznek a túlzottan magas költségekkel szemben.

Költségfedezeti árak hátrányai Még egy szélsőséges piaci ár sem lehet elegendően büntető jellegű ahhoz, hogy megakadályozza az ellátók kiegyensúlyozatlanságát, ƒ Mivel a rendszerirányító semleges, nincs ösztönző hatással a költségek csökkentésére, melyeket teljes egészében az ellátó fizet, ƒ Addig, míg lehetséges a napi egyensúlyozási költségek visszanyerése, sokkal nehezebb a további költségekkel elszámolni, mint például egy szállítási rendszer megtervezési költsége, mely megengedi, hogy az ellátók magasabb kiegyensúlyozatlanságot élvezzenek. A hálózatok határai A továbbító hálózat határainál megállapodásokra van szükség annak biztosítására, hogy az interfészen áltépő gáz megfelelően számon legyen tartva. Miután a gáz minőségi és interoperabilitás munkacsoport volt a felelőse annak a munkának, mely a vonatkozó mérések kérdéseinek konzisztenciájára vonatkozott, a munkacsoport munkájának kiinduló pontja az volt, hogy egy megállapodásban rögzített és mért áramlás fog rendelkezésre állni, melyet allokálni kell. Igen tanulságos ha itt megvizsgálunk két példát azon folyamatok közül, melyeket az egymással szomszédos rendszerirányítók alkalmaznak. 1 Példa: Gasunie és Distrigas OBA Zelzate-nál A Gasunie és a Distrigas jelenleg tesztelést végez az OBA-n Zelzate-nál. Distrigas és Gasunie kicserélik a nominálás részleteit, melyeket az ellátóktól kaptak Zelzate vonatkozásában. Ez lehetővé teszi mindkét rendszerirányítónak azt, hogy illeszkedés van-e az ellátóktól kapott nominálások között. Ha nincs illeszkedés, az illetékes szállítókat értesítik és felkérik a nominálások átdolgozására addig, míg illeszkedést el nem érnek. Ha a megállapodott határidőig nem jön létre illeszkedés, akkor az alacsonyabb nominálást igazolják vissza a rendszerirányító normál visszaigazolási gyakorlatuk szerint. A kiegyensúlyozási időszak alatt az áramlást az egyik rendszerirányító végzi egészen addig, míg ki nem elégíti a visszaigazolt nominálások mennyiségét az adott interfész ponton. Elkerülhetetlen ebben a folyamatban az, hogy kisebb eltérések ne mutatkozzanak a mért áramlás és nominálások mennyisége között. Az eljárás megenged eltéréseket a tűréshatáron belül, melyet a rendszerirányítók allokálnak, így egészben tartva az ellátók nominálását. Amikor átlépik a korlátot, akkor közösen megállapodott lépéseket tesznek arra, hogy az egyensúlyt a tűréshatáron belülre szorítsák. Ez megerősítésre kerül a Gasunie által a Distrigas

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

4. sz. melléklet

7/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

felé egy nominálásban és lehetővé téve azt, hogy az ellátók nominálásai egészben maradjanak.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81

Ennek az ÜKM-nek a fő célja az, hogy megakadályozza azt, hogy kis üzemeltetési mennyiségek komplikációkat okozzanak az allokálási és nominálási eljárásokban. Általánosságban az allokálás megegyezik a az TSO által visszaigazolt nominálásokkal. Ez az eljárás az alábbiak miatt működőképes: ƒ Érvényes megállapodás van a mért mennyiségekre, ƒ Közös kiegyensúlyozási időszak érvényes, ƒ A két rendszerirányító megosztja a nominálási információkat egymással, ƒ Érvényes megállapodás van ha eltérés mutatkozik, ƒ Érvényes megállapodás van életben, mely szerint az ellátók megkapják a nominált mennyiségeket, ƒ Az egyik rendszerirányító képes az áramlás irányítására elfogadható tűréshatáron belül, Ezt az ÜKM-et „irányító megállapodás”-ként is emlegetik. Példa: Gaz de France és Distrigas ÜKM Taisnieres / Blaregnies – nél Ez annyiban tér el az előző példától, hogy óránkénti irányítási rendszer kapcsolódik egy napi irányítási rendszerrel. Ezt a további bonyolítást oly módon oldják fel, hogy bevezettek egy további szakaszt az illeszkedési folyamatba. A nominálási információkat továbbítják az „óránkénti rendszerirányítótól” (Distrigas) a napi rendszerirányítónak (Gaz de France). Ebben a folyamatban követett elv ugyan az, mint az 1. Példában, amennyiben ha feloldatlan eltérés van, akkor az alacsonyabb nominálás az érvényes. A két esetben: ƒ Ha a 24 órás nominálások összege alacsonyabb, mint a napi nominálás, akkor a napi nominálást csökkentik le erre az értékre, ƒ Ha a 24 órás nominálások összege nagyobb, mint a napi nominálás, akkor az egyenként óránkénti nominálás módosításra kerül az alábbi ráta szerint:

HN h = HN h *

DN 24

∑ HN i =1

i

ahol a HN az óránkénti nominálás a h-hoz, és DN a napi nominálás. A Gaz de France ezt követően egyenként megvizsgálja az óránkénti nominálásokat annak érdekében, hogy alkalmazza a korlátozásokat a profilírozásban. A csúcs óránkénti nominálás nem haladhatja meg a napi nominálás 1/23-ad részét. A napi nominálás ennek megfelelően kerül csökkentésre és a módosítás az óránkénti nominálásban szükség szerint kerül megismétlésre. A gáznap végén a mért áramlást összehasonlítják a napi nominálások összegével. Ha a kettő egyezik a megállapított tűréshatáron belül, akkor az előforduló eltéréseket tovább viszik a következő gáznapra egy belső rendszerirányító számlán. Ahol a tűréshatárt átlépik egy előre megállapodott rátarendszer kerül alkalmazásra. A közös kiegyensúlyozási időszak kivételével az 1 példában említett eljárások kerülnek alkalmazásra. Míg ez az eljárás komplexebb, mint a Zelzate eljárás, a gyakorlatban működőképesnek bizonyul anélkül, hogy az ellátók nehézségeket tapasztaltak volna.

4. sz. melléklet

8/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

Egyéb példák

Törölt: 1

Az összekapcsoló szerepet betölt ő Egyesült Királyság két interfészt üzemeltet Bacton-nál és Zeebrugge-nél. Ennélfogva az egyik oldalon egy napi kiegyensúlyozási irányítási rendszer működik, míg a másik oldalon óránkénti irányítási rendszer. Az eljárás azon a feltételezésen alapul, hogy ezen az alapon állandó óránkénti áramlás és illeszkedés alakul ki.

Törölt: 81

A Gaz de France és a GSO között létezik egy ÜKM. Még egy alkalom, ahol az eljárás felkínálja az ellátóknak azt a lehet őséget, hogy módisítsák nominálásaikat az illeszkedés érdekében. Ha a nominálások nem illeszkednek, akkor a két nominálás közül az alacsonyabb kerül alkalmazásra. Egy eltérés ezen megállapodásban az, hogy áramlás fordulhat elő mindkét irányban. Ha a nominálások eltér ő előjellel rendelkeznek, és ez nem oldható meg az ellátóval történő kapcsolatfelvétel során, akkor nulla nominálást feltételeznek. Az allokálást illet ően, ugyan az az elv érvényesül, melyet a fenti 2. példában ismertettünk. Átláthatóság és diszkriminációmentesség

Azokat, akik az első kérdőívre választ adtak, felhívást kaptak arra, hogy fejtsék ki véleményüket arról, hogy a kiegyensúlyozási irányítási rendszerek megfelelően átláthatók-e. A legtöbben azon a véleményen voltak, hogy a saját rendszerük átlátható, nem tudtak véleményt formálni más rendszerekr ől. A különböző árazási eljárások elemzése fényt derített az alábbi nem átlátható árazásra és potenciális diszkriminációra: ƒ ƒ

Néhány rendszerirányító összekötegeli kiegyensúlyozási költségeit egy átfogó kiegyensúlyozási díjban. Ez általában jellemző olyan rendszerekre, mely éppen csak megkezdte felkínálnia TPA-t. Néhány rendszerirányító nem publikálja a standard rátáját a rugalmassági szolgáltatásokra és ezek közül néhány még a készpénz árait sem publikálja.

Számos rendszer továbbra is szállít gázt államközi megállapodás alapján. Két típusú hosszútávú megállapodást azonosítottak: ƒ Nemzetközi megállapodások Oroszországban, Algériában és Norvégiában el őállított gázokra. ƒ A „lakossági gázszolgáltatók”-kal kötött szerződések egyel őre kizárják a versenyt. Gyakran ezek a lakossági gázszolgáltatók részei voltak egy vertikális felépítésű integrált vállalatnak, melyr ől a jelenlegi TSO leválasztásra került. ƒ Ezen cégek rátái nem minden esetben kerülnek publikálásra, ennélfogva lehetetlen bebizonyítani az esetleges diszkriminációt, vagy diszkrimináció mentességet. Distrigas olyan rendszert üzemeltet, mely olyan módon oldja meg ezt a kérdést, hogy szétválasztotta a tranzit szállításra szolgáló vezetéket a TPA gázétól. Sok esetben azonban az ilyen jellegű leválasztás csökkentheti a hatékonyságot és rugalmasságot. ƒ A fentiekben említett megbeszélés során kiderült, hogy a meglévő TPA megállapodások bizonyos jellemz ői diszkriminációhoz vezethetnek, különösen azokon a helyeken, ahol az ellátók kihasználják az irányítási rendszer által kínált rugalmasságot. A már korábban megtárgyalt példák: – bemeneti profilírozás napon belül, ahol napi kiegyensúlyozási irányítási rendszer van érvényben, – szándékosan egyensúlytalansági állapot elérése abban az esetben, ha nincs megfelel ő ösztönz ő rendszer a helyén a kiegyensúlyozásra,

Beszúrt: 1

4. sz. melléklet

9/58

Törölt: 1 Beszúrt: 1

– pontatlanságok az ellátók által adott nominációkban. Az egyes rendszerirányítók úgy oldják meg ezt a problémát, hogy meneti és kilépési nominálásokat kérnek a kiegyensúlyozáshoz és/vagy korlátozzák az újranominálási lehet őségeket. Egy további aspektus, melyr ől korábban nem volt szó, de érdemes róla szót ejteni ezen a helyen, nevezetesen az, hogy azok a rendszerek, melyek az érvényes nap utáni allokációs igényekre támaszkodnak, értelemszer űen, megengedik a nap lejárta utáni kereskedést. Ez lehet ővé teszi más részr ől az ellátók számára kiegyensúlyozatlansági költségeik csökkentését olyan tevékenységek esetében, melyek költség növekedést okoznak az TSO-knek. Mindezen példák szerint azok az ellátók, akik a rendelkezések szellemében működnek szubvencionálják azokat, akik nem így működnek. A jó gyakorlat összefoglalása

Azoknak az irányítási rendszereknek a fő jellemzői, melyek diszkrimináció mentesek és átláthatóak, a következők: ƒ ugyanazon szabályok és árak érvényesek az ellátó rendszer minden használójára, ƒ a kiegyensúlyozás költségei leválasztásra kerülnek a szállítási és egyéb felmerülő költségekről, ƒ szabványos és publikált ráták, valamint közzétett módszerek kerülnek alkalmazásra a készpénzfizetési és rugalmassági díjak esetében, ƒ a bemenetek „Költségmentes” profilírozása napon belül ténylegesen korlátozott, ƒ magas szintű kiegyensúlyozási ösztönz ők érvényesek, melyeket úgy alakítottak ki, hogy azok a tevékenységek elkerülhetők legyenek, melyek magas fizikai kiegyensúlyozási költségeket gerjesztenek, vagy veszélyeztetik a rendszerek biztonságát, ƒ ösztönzik az ellátókat a pontos nominálásra, amellett, hogy elegendő el őretartással dolgozzanak ahhoz, hogy rendszerirányítók számára lehetővé váljon a gazdaságos fizikai egyensúlyozás tervezése, ƒ nem lenne szabad aláásni az egyensúlyozási szabályokat azzal, hogy a nap utáni kereskedésnek túlságosan nagy teret hagynak. Az ÜKM-ek segítséget nyújthatnak a megfelelő irányítás bevezetéséhez.

Törölt: 1 Beszúrt: 1 Törölt: 81