a_ RENDEZTE: PÁSZTOD LA

x

RENDEZTE:

PÁSZTOD

FŐSZEREPLOK:

a_ LA _

CSORTOS · KISS ,FERENC fl RPZ AijECYI

KOMAR JULIA SIMON MARCSA·M"ICLARY· CiAbDbMVI , C.LÉN~' ·MOYKt~ j~ A Filmmúzeum míisorán : 1986. január 20-án!

85/12

FILM KULTÚRA A Magyar Filmintézet folyóirata

Tartalom Zsámboky

Film-múzeum

papírmozija

3 Szentkuthy Miklós: A szélhámos élete Hangjáték Hoqatth képeire 13 Szalay György: Fehér a táj Tisztelet Huszárik Zoltánnak 18 Havas Fanny : Sci-fi mesék fl. l'américaine 20 Horgas Béla: A számítógépnek nincsen szerencséje Tanmese Mérték

23 Molnár Gál Péter: Ananké a fürdőszobában Hitchcoch-lilmeb: 26 Reményi József Tamás: Kórház a világ végén Karel Kachy na. Nővérkék Műterem

29 Bányai Gábor: Opera + 'film = operafilm ? Megjegyzések egy műlai reneszánszához 38 Kovácsi János: Bravúrok és buktatók Francesco Rosi: Carmen

43

Karcsai Kulcsár István: Egy filmíró útja Bíró Lajos lorgatókönyvei Külhon

48 Gyertyán Ervin: Ön Mister Antonioni? Életből vett elbeszélés Montázs 57 Bán Róbert: Mit lát a szem? Jegyzetek a XXXIV. Mannheimi Filmhétről 61 Bányai Gábor: Érzelmes, erőszakos, pusztuló világ Fiatal filmesek találkozója Torinóban 68 Szekfű András: Gdansk, 1985. 75 A történelmi film modelljei (Sallay Gergely) 80

Contents,

Sornmaire. Conepacauae

Szerkesztőség Kőháti Zsolt főszerkesztő Bányai Gábor Berkes Ildikó Erdélyi Z. Agnes Fraunhoffer Péter Sebestyén Lajos Urbán Mária

E számunk munkatársai Bán Róbert filmrendező Gyertyán Ervin Havas Fanny író Horgas Béla író Karcsai Kulcsár István, a Magyar Filmintézet munkatársa Kovácsi János rendező Molnár Gál Péter kritikus, a Mozgó Képek munkatársa Reményi József Tamás kritikus, a Filmvilág munkatársa Szalay György történész Szekfü András szociológus, az MTV TK munkatársa Szentkuthy Miklós író A címlapon:

Kéziratokat

Lázár

Kati

Zolnay

Pál:

Embriók

cí mű filmjében.

nem örzűnk meg és nem adunk vissza

ISSN 0015-1580 Index:

25 306

Felelős kiadó Nemeskürty István, a Magyar Filmintézet igazgatója. Szerkesztőség: 1143 Budapest, Népstadion út 97. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Központi Hírlapirodánál (Budapest V . József nádor tér 1. postacím: 1900 Budapest) és bármely kézbesítő postahivatalnál közvetlenül vagy postautalványori. valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj egy évre 240.- Ft, fél évre 120,- Ft. Készült a Pécsi Szikra Nyomdában 85-3948 munkaszámmal. felelős vezető Farkas Gábor igazgató.

ZSÁMBOKY PAPÍRMOZIJA

Szentkuthy Miklós hangjátéka elé 1949. március 29-én hangzott el a Magyar Rádióban Szentkuthy Miklós William Hogarth "Egy szélhámos élete" című képsorozatára irt hangjátéka. "Az étheren át" círnű rádiótörténeti sorozat számára találtam meg a Magyar Rádió műsordokumentációjában többek között ennek a hangjátéknak aszövegkönyvét. Szentkuthy Miklós a .műsorban Hoqarthhangjátékára így emlékezik vissza: "A rádióval való kapcsolatomban a hangjáték döntő volt. A' 40-es évek végén eléggé divatos volt ez a műfaj, Hogarthon kivül még irtam Dürer. ről és Daumier-ról is hangjátékot ... Különben a drámaírás jelenetezése nem volt újdonság számomra: gyerekkorom óta színdarabokat írtam magamnak, később könyveimben rengeteg drámai tervet. jelenetet kreáltam ... A hangjátékok izgattak mint müvészeti virtuóz lehetőségek: rádiónak drámát úgy írni, hoqy a diszlet hiányzik, mindent hanggal kell kifejezni. tehát a drámának. hogy úgy mondjam. hiperdrámának kell lennie. mert különben unalmas. és ásításba fúl ... hogyan lehet egy festő alakjait dramává úgy átalakítani. hogy benne legyen festészetének minden értéke és izgalma, ugyanakkor - túlzott szóval - krimi legyen ... Hangjáték helyett -drámátmondok nesztalgiából . .. pedig azt is mondhatnám, hogy pe-

regjen. mint a film ... A -Szent Orpheus Breszatirikusan ábrázolt figuráinak játékos előképei e hangjátékok szereplői." A műsorban nyilatkozott Török Tamás, a darab rendezője is: " ... Hozzám került Szentkuthy Miklós Hogarthról írt hangjátéka. Nagy feladat volt, de különleges téma lévén, különlegesen készültem rá. Sokáig tanulmányoztam ennek az egészen sajátságos stílusú, XVIII. századi festőnek karikatúra-sorozatát. Úgy tu. dom. hogy Szentkuthy Miklós előtt képzőművészről nem igen írt senki életrajzi hangjátékot . " főleg egészen eredeti ötlet volt Szeritkuthy Miklóstól az életrajzi hangjátéknak egy olyanfajta megközelitése. hogy nem a festő életét követte nyomon, hanem egy képének vagy képeinek figuráit keltette életre. A darabnak, éppen ilyen jellegzetességeiből adódóan, volt egy bizonyos harsánysága... Ez a szerzőtől telitalálat volt... Hogarth figurái nemcsak meg szólaltak : szinte láthatóvá váltak ... A darab fogadtatása is bizonyította ezt. A szuggesztív szerepeket ábrázoló színészek (Olthy Magda, Pataky Miklós, Szigeti Jenő, Horkai János és Olasz Lajos) jóvoltából is megtörtént a csoda, látszott és hallatszott a kép". Az alábbiakban közöljük a hangjáték teljes szövegét. Salamon István viáriuma-

3

Szentkuthy ~iklós

A szélhámos élete Hangjáték Hogarth képeire Szereplől~ (a képel« Szobalány Ügyvéd Öreg fösvény

figurái): Fia Végrehajtó Örült menyasszony

Prológus Hogarth Vilmos, a XVIII. századi parókás, rothadt ango) társadalom torzképfestője. finommodorú, de tolvaj- és rabló-természetű figuráit ecsettel és rézmetsző tűvel varázsolta elénk. Mindezt színpadi elevenséggel, sodró drámai megjelenítéssel tette, és ha vérbeli író vagy vérbeli színész ránéz e karikatúrákra. lehetetlen, hogy ne lobbanjon fel benne a megelevenítés, az eljátszás szándéka. Mintha nem is önálló képek lennének, hanem korabeli színdarabok egy-egy izgalmas, véresen leleplező és kacagtató jelenetei, melyeket egy korabeli színházi újságban ily módon őrzött meg számunkra a rajzoló munkatárs. Ha más festő alakjait viszszük színpadra - most éppen a rádió láthatatlan színpadára -, ahhoz talán jól kigondolt ötlet, szellemes ügyeskedés kell, hogy néma, de látható képek átalakul janak csodálatosan: láthatatlan, de hangos figurákká! Hogarthnál - akinek alakjai pár pillanat múlva elkezdik epés bohóckodásukat kedves hallgatóink előtt +, Hogarth esetében a komédia szerzője nem büszkélkedhet azzal, hogy különleges ravaszkodásra volt szüksége. Ismerik jól Pirandello darabját: "Hat szerep keres egy szerzőt" - nos itt éppen csak arról volt szó, hogy száz meg száz Hogarth-figura keres egy színpadot. a szerző feltárja a stúdió ajtaját, ők betódulnak és kinyit ják a szájukat. Ha már szatirikus rajzai így életre kelnek, vonuljon el előttünk a festő maga is, addig, míg a színészek köszörülik torkukat. A XVIII. században élt: ekkor pocakosodik az angol polgári osztály. Gyermekkorában eimereket metszeget egyezüstművesnél. Már ekkor megismerkedik a korabeli Arisztidek és Taszilók szatírába kívánkozó alakjaival. - egy címerre huszonöt gúnykép esett vázlatkönyvében ! Később arcképfestő lett: nagyképű kastélyok falain lógtak a megrendelt, blöffölő dísz-ábrázatok, de párjuk - fintorgató gúnykép - a borzalmas

4

külvárosok, az akasztófa, a szennyes börtönök világa, a mérges levegőjű kocsmák, rablótanyák és koporsó-tolvajok halálos tarka nyűzsgése. Ismeri a kereskedők, szélhámos ügyvédek, képmutató, ál-puritán prédikátorok társaságát. akik felelősek az előbb elsoroltak haláltáncáért. Látjuk az akkori bíróságot. itt áll tótágast a lezüllött felső tízezer, cimereít és leányait dobva piacra, ahol rokokó börziánerek alkusznak rájuk. Hogarth ekkor kezdi világhírű gúnykép-sorozatait: A szélhámos élete, A londoni kokott élete, és a leghíresebb: A divatos házasság. Még nem volt hetvenéves, mikor meghalt. Önarcképén - olyan jellemző mi is van mellette ? Egy kötet Shakespeare, és a hazug világra ördögi grimaszt vágó mopszli kutyája. A jókedvű színészek, akik már nagy-türelmetlenül el akarják kergetni a szegény Prológot, A szélhámos életének alakjait szólaltatják meg önök előtt: a kétszínű szobalány t, a vén zsugorit, a felelősség elől menekülö aranyifjú fiát, az alattomos ügyvédet, a nagyhangú végrehajtót. A XVIII. századi London sárguló képeiről kelnek életre e figurák. A prológ végszava furcsa, de igaz: halljuk hát a képet! SZOBALANY (kopog): Jó reggelt! Itt van a reggeli! Úgy, ahogy kicsi gazdám szereti! Nem melegitettem meg nagyon, hogy maradjon holnapra is az aprófából ! És tejet se kaptam újat a csarnokból. azt hozom, amit a Mici cica hagyott meg vacsoráról : finom, sovány cicatej. .. s hozzá kis meglepetés, bizony, kávé helyett az odaégett krumplihéj pernyéje, esküszöm, szebb a szine. mint az arábiai mokkacsászár levese... (liopoq], Ejnye, ejnye! De sokat alszunk! Pedig ilyenkor kell ébernek lenni: hajnalban járnak a tolvajok, hajnalban nem kell olaj a lámpába. és ha este számolunk, többe jön a gyertya, mint az egész bevétel! (kopog) Pedig érdemes volna az én takarékos

személyemet is megnézni: nincsen rajtam tiszta főkötő, nincs új kötény ... most dobtam ki a mosónét: elég lesz havonta egyszer is mosni. nem? És mondtam. szappanról szó sem lesz ezentúl! Nos, mit kap az édes kis eszéért a ház tündérkéje? mit? (dörömböl) Hát meddig álljak itt? Süket lettél. te vén zsugori. hogy spórolod a dobhártyadat is? (dörömböl) Istenemre, úgy vágom hozzád ezt a macskasavet. meg a fekete mosogatóvizet. hogy rühösre vakarhatod azt a ronda bőralma fejedet! (benyomja az ajtót, észreveszi az ágyon a halott vén zsugorit. Ordít) Jesszusom, segitség ! Meghalt! (suttog) Jézus isten, bocsásd meg bűneimet, könyörgöm, vétkeztem, jaj, mit tettem, halottaddal hogy beszéltem, miatyánk, ki vagy az üdvözlégyben, ó, én bűnöm, de ártatlan vagyok, üdvözíts engem, üdvözits szegény elkárhozo.tt teste helyett! Ö, köszönörn. Uram, hogy ekkora gonoszság mellett én magam lehettem a megtestesült jóság (hirtelen véget vet a fojtottan suttogó hadarásnak és hisziérihusan or-

dit). Nem bírom látni! Gyenge nő vagyok! Fér-

fit! Segítség! ÜGYVÉD (be): Nyúznak vagy megőrültél ? Hogy mered így fölverni fél London nyugalo mát? Mi bajod van, te részeg cseléd? SZOBALANY : Meghalt! Meghalt a gazdám ! Ott van, ott van a másik szobában l Ne, ne, ne menjen be, ügyvéd úr, olyan rettenetes, olyan iszonyatos, olyan ronda! Jaj, jaj, jaj, mit csináljak? Papot, igen, papot, gyertyát. ördögűzö t, meg... (zokog) mit tudom én, mit kell ilyenkor tenni! De ügyvéd úr. _. vegyen valamit magára ... ha valaki be talál jönni és meglát engem ügyvéd úrral. ebben a kurta hálóingében _.. vegyen föl valamit, akármit, de ha így áll itt pendelyben. hogyan ordítsak papért? (ordít) Papot! Jegyzőt! Halottkémet ! .,. jaj, nincs egyetlen gyertya se a házban ... a jegyző pénzbe kerül ... térdeljünk le és imádkozzunk magunkért! ÜGYVÉD: Térdel az öreganyád ! Ne visits olyan veszettül! Jöjjön meg az eszed, és ülj le

s

ide mellém a kanapéra l Csinos vagy máma ... fene a pukkadó pruszlikodba ... na, gyere! A halál - te zsoltáros liba - a halál az jogi kérdés! Érted? SZOBALANY : Nem! Nem! A halál az isten, a halál az ördög" a halál az templom, ének, meg gyertya, a halál az szentség, az olyan szép. hogy egy nő elájul bele (szaval. aztán a meghatottságtól meqcsuklik a hanqia), A halál az kísértetek, igen, a halál az szenzáció l De nézze, az én gazdám .. _ az oly rettenetes, oly csúf. oly iszonyatosan visszataszító, szinte olyan (ijedt hislány mádiára pityereg), mintha ... beteg volna! ... (kijózU1IOJva) Maga itt meg a piszkos fehérneműm után nyúlkál? Vigye innen a jéghideg pracliját ! ÜGYVÉD: Cicukárn. mi. ügyvédek, nem szeretjük a kertelést! Itt két dologról van szó .. _ SZOBALANY (visít): Ne nyúljon hozzám! ÜGYVÉD: (hörögve): Te! Te! SZOBALANY (pityereg): Uram, adj örök nyugodalmat neki! ÜGYVÉD (suttog, cinhas dorombolással}, Itt két dologról van szó, figyelj már rám! Az egyik, hogy tetszel nekem, a másik, hogy meg kell nézni, mi maradt az öreg után! Van-e végrendelet, - ami a kevésbé fontos! És van-e egy és más, hogy ilyen egyszeruen fejezzem ki magam. Hiszen olyan szent egyszerűségben élt a gazdád, biztosan maradt valami ... Szerelem és pénz, látod, nem így írta a költő? SZOBALÁNY: Engedjen el! Én tudom, hogy maga tudós ember, paróka és bíró és katonákat dirigál a templomokba és dirigál mindenhol, a gazdagok hálószobájába' is, - de ezt nem és nem lehet és nem bírom! Itt halott van a házban! Ezt én jobban tudom, én falusi lány vagyok (sír, ordít), itt ki kell nyitni az ablakokat, az ajtókat, és itt szent, nagy dolgoknak kell történni! Egész Londonnak tudnia kell, a fűszeresnek. a postásnak. a plébánosnak, én megyek és szólok, mert maga nem segít! Seregek istene! Mit tegyek? Szomszédasszony! ÜGYVÉD (suttoqá, terrorizáló hangon): A nyakadat tekerem ki, te részeg tyúk, ha még egyet nyikkansz! Ne sikits! Mit akarsz? Hogy a Smithné berohanjon egész pereputtyával. és zsoltárokat bőgve szétlopkodjon mindent? És hogy utána a pletykák kotyvalékát hányja szét rólad? Nem, figyelj rám, ami itt történik, az a mi kettőnk dolga! Igen, hiába nézel igy rám! Majd a fejünkre estünk, hogya szentegyházat, a városházát. meg a piac egész kofazsinatját a nyakunkra hozzuk! Ajtót bezárni. rolókat lehúzni, suttogva beszélni! Szerelemhez és pénz-

6

hez csend és isteni homálya megfelelő környezet ... Bolond vagy? A Westminster-apátságba akarod gazdádat temettetni? Hattyúfogatú hintón oda kísértetni ? SZOBALANY (csendesedue. de makacsul): Ronda volt, ronda volt, de a halottak szentek ... ÜGYVÉD: Te vagy szent! Te, te, ezer értelemben, vaksi kis madaram! Te vagy szent, aki tíz évig szolgáltál neki. mint egy rabszolga, és miért? Hogy születésnapodra ajándékképpen nyakadba akassza ronggyá foszlott hózentrágerját ! Ki vagy fizetve! De ha most nem rikáesclsz. mint egy rántani való csirke a kés alatt. akkor szépen körülnéz ünk, és percek alatt megkaphatod mindazt, ami jár neked! SZOBALANY : Itt ugyan nézegethet gukkerrel is, meg nagyítóval is: pókhálóval. vagy kéthetes megpenészedett kenyérhajjal akar végkielégítést adni az ügyvéd úr? Ezért ugyan érdemes a rolókat huzogatni! Érdemes suttogva beszélni! Ha, ha, ha! ÜGYVÉD: Ne vihoqj, te lüke tyúk! Érdemes, sok mindenért. Mi mindig jóba' voltunk, most van a barátság igazi vizsgája. Te csak bízd magad az okos emberre (suttog), érted esinálorn. nem magamért! Eddig csak a hentes kűszöbén leshettem alabástrom bokadat. meg a szoknyád ringását, akár a búzatáblát szélviharban (egyre gyorsabban, izgatottabban beszél), órákig álltam a sötét Iépcsőházban, hogy egy pillanatra láthassalak, mikor a zöldséges kosaraddal befordulsz a konyhára! Éjjeleket töltöttem álmatlanul, hogy halljam fejem fölött az emeleten drága kis papucsod kopogását! De most vége, nem bírom tovább! SZOBALANY : És ha én még jól bírom? - - . Ne nyúljon hozzám! Ha még tovább ilyen buja históriákkal izél itt engem a sötétbe' halottvirrasztónak. nincs az a Szodoma és Gornorrha. amire olyan forró kéneső vár, mint miránk! ÜGYVÉD: Legyél már szelídebb! SZOBALANY : Szelíd! Igen, szelídnek kelle-. ne lenni egy halott mellett, de maga ... ÜGYVÉD: Na, mostmár édes, szelíd, jóságos a hangod, hiába, okos, rendes lány vagy, ez az igazi arcod. Nézd. van itt egy faliszekrény, behemót koffer, ezer mütyürrel megrakott asztalka, van itt toldott-foldott tapéta, kicsi dobozek. fiókok, kamrák, zugok, törött antik szobrokkal .. _ nem az első esetem a te gazdád, ismerem kicsavarodott passziójukat : a bankban még a nevüket se hallották soha, de ha az ember kinyit egy kis ártatlan mákdaralót, talál benne három bank ra való tölteléket !

Mibe fogadjunk: kettőt se lépek, és a vizeskancsóból folyik az öledbe a hozományod ... SZOBALANY : De legalább egy gyertyát keressünk és gyújt suk meg tisztességgel az öreg mellett ! ÜGYVÉD: Hogyisne keressük: még képes és feltámad dühében, ha ilyen pazarlást viszel végbe körülötte! A halottakkal törődjenek a halottak, mondja az írás ... De tul sötét van, kis fény kellene ... itt egy gyertya, fogd! - játszadozzék a fénye a te válladon, a te kis pihegő melleden és didergő szűzi térded édes kaláesán! Fogd ezt a gyertyát, édes szívem, és add ide azokat a nagy piszkavasakat. a kandallóból ! Nézd, milyen ingerlő itt egy kis falat a tapétaból az ablak mellett ... SZOBALANY : Mit akar? Betörő! ÜGYVÉD: Csitt, csitt! Dehogy betörő, srnaragd zúzarn. rabló! rabló! szépséqem I 'rabló! De mindezt érted teszem, a te jövődért ! Na, gyere közelebb, ne félj a hálókosztümtől, kis finnyás, jó lesz, ha az egyik piszkavasat a te

kezedbe veszed, a másikat én kerítem kézbe, hiába az örökösödési jog, az kemény dió, ketten próbáljuk megtörni ... SZOBALANY : Nem! Én kiáltok, ügyvéd úr! Nem engedem, hogy letépje a tapétát! ÜGYVÉD: Nyomd azt a vasat, mert neked megyek a másikkal. mit affektálsz! Erősebben! Most az ablak felé! Vigyázz, nehogy az üvegbe váqódj, és a nyakadat törd ... azt hittem, könnyebb! Kijjebb, te! Ne a papirost vakard. a falat vágjad ! (erőlhödés, feszegetés) SZOBALANY : Jaj, teremtőm, leszárad a kezem a bűntől! Most aztán imádkozhatom magamért! ÜGYVÉD: Ne szaporítsd a sz ót. majd utána imádkozol! SZOBALANY : Jaj, jaj. de én ... ÜGYVÉD: Mennybe repül a kezed a rubintól ! gyémánttal díszített királynő leszel! Mcnj neki balról. ne félj! Arany potyog rád rni ndjárt, mint az egész fal' vakolat ja földrengéskor ! Isteneddel. ükanyaddal vagy szent keser-

7

veddel. de most ne engedd! Na most. hé, hopp ... (a szekrény a falban robajjal lelszahad, nagy csörömpölés) SZOBALÁNY: Jézus isten, szabadíts meg a gonosztól (csend) ÜGYVÉD (hűledezue), A hétszentséqit, hát ez miíéle szemétláda? SZOBALANY (hisztériásan nevetni kezd): Hahaha! Itt a hozomány, ügyvéd úr, csodálatos szimatja volt! Csupa vacak, a párnán brűszszeli csipkét vertek a molyok ... ÜGYVÉD: Örült vagy! Csak nem képzeled, hogy ezt a rakás szemét rongyot rejtette ilyen titkos kazettába! Ez csak félrevezetés, mögötte vannak az igazi kincsek! Gyere, tapogatózzunk tovább! SZOBALÁNY: Ugyan minek? Nem kelJ nekem már soha több kincs az életben, itt ez az ócska biblia, valódi bőrkötésben ! Kukucs! Nesze, hozomány: egy rongyos retikül, egérrágta záloqcédulákkal. büdös fuszeklik Kelet-India minden paradicsomi színeiben . .. de milyen

8

szép lesz az én "alma" bokáimon az esküvőn ... meg ez a bifsztek-sütő, életében nem látott bifszteket! Talán ezt fogom a kezem ben tartani esküvő után, mint Mab királynő a hintójában . .. királyi pálcám! Hahaha! Ügyvéd úr, ez meg micsoda? Nem kell tovább dideregnie egy szál pendelyben. íme, a királyi palást vagy püspöki talár (l~öhög), jaj, meqfulladok a portól .. : vegye föl. nézze már. cipőpertliből van a zsinórja, a zsebe helyén egy ablak, onnan lógathat ja nyelvét az "édes mogyoró bokáim" után (kacag, kacag) ÜGYVÉD: Ne hiszterizálj-l Ssss! Csönd! Hangokat hallok a lépcsőházból ! SZOBALÁNY: Mit bánom én! Enyém a világ, a valódi kincs, a valódi élet: egy fél kaptafa meg egy kardmarkolat, amiről Ieszopták a pengét, nézze meg, lángeszű kincskereső! nem olyan. mint egy elhasznált nyalóka a búcsúban? Nekem már okoskodhat, ezzel a kaptafávaJ a világ fejére hágok! FIÚ (ordít, dörömböl ldntről): Eresszenek

be! Akárki van ott benn, ha ember és keresztény, nyissa ki az ajtót: az életem forog kockán! Kérjen, amit akar, csak ajtót! Az üldözők a nyomomban ! SZOBALANY : Jézusom, Máriám, el ne hagyj! Meghalok! Az ágyon a halott gazdám, itt meg maga: hálóréklis pucéran, a fölfeszített szekrény a falban ... ég minden arkangyalai és aranyszájú Lucifer, irgalmazzatok ! Jaj, én öltem meg (bőg), én öltem meg, azt fogják mondani! Maga itt ingben, menjen! menjen! nyissa ki az ajtót, és én megmondom, hogy maga a rabló! Maga, mint az a ronda buja József. maga akarta elrabolni a szűz Pufitárnét ... Nyisson csak, vállalja, amit csinált. Én bemegyek a kis gazdámhoz (bőg), ott a helyem! FIÚ (kintről): Ajtót! Apám, apám! Csak most az egyszer még! A fiad életéről van szó! ÜGYVÉD: Az örökös! Ez hiányzott nekem! Mary lelkem, én nem ajtót nyitok! Én a kandallóba bújok, vagy valahol a megboldogult matracai közé! SZOBALANY : Igenis, maga nyit! Maga! Minden a maga rnűve, én ártatlan vagyok! A fiatal úr, jaj mit szól a fiatal úr! Mi baja lehet, ki üldözi? ÜGYVÉD: Akármi van, egy szót se, érted, egy fél vakkantást se arról, hogy meghalt az öreg! Te nyiss, te nyiss, muszáj, különben fölveri a fél várost. SZOBALANY : Nem nyitok! Hogy mindent rám kenjenek ! Én a gazdám lábainál imádkozom ... (el) FIÚ (robaj, dirr-durr, az ajtót berúgja; bent): Mi ez? Hol vagyok? Hol az apám? Valahol el kell bújnom (liheg), ezer végrehajtó, sintér és adópribék van a nyomomban. Ki maga? Miért nem nyitott ajtót? Ronda pletyka lesz a házban, én meg futhatok tovább a vadászkutyák elől. Micsoda hülye káosz! ÜGYVÉD: Ehe. hehe, he... az öltözékem kissé szekatlan. ez igaz, de a fiatal úr kedves papája nyugtalan és türelmetlen természet! Én mindene vagyok: ügyvédje, inasa, barátja, lelkiismerete, szakacsa. fürderője és masszírozója! Hajnalban hívatott ... jogi ügyek .. , FIÚ: Hol az apám? A másik szobában? Nem hallja, hogy haláltusában vergődöm a küszöbe előtt? Mi van itt? ÜGYVÉD: Ö... ö... e ... elment, elment az öregúr. Most nincs idehaza! Majd ... SZOBALANY (beront): A fiatal úr! A fiatal úr! FIÚ: Mary! Mi van itt? Hol az apám? Mért nem nyitottál? Mért? Jaj, de jó, hogy legalább

te itt vagy! Minden perc életet vagy halált jelent nekem. Előtted nem volt soha titkom ... bár ezt a hálóingest nem ismerem... tény, hogy Cambridge-ben rengeteg adósságom volt, menekül nöm kellett, de vígan eljutottam Londonig, halálfehérre púderozva ... SZOBALANY : Szegény fiatal úr ... FIÚ: Nem, ne sirj, nem vagyok beteg, ez csak álarc, hogy az úton mindenki nyomorult haldoklónak nézzen. De képzeld, már itt haldoklom. a legnagyobb kényelemben, a Szent Jakab úton, egyszerre csak előáll egy némber, egy tucat dorongos fráterrel rikácsolva elállja az utamat, és ... gyerektartás ról kezd ordítani! Ronda krurnpli-nudli ujjával mutogat rám, elmond selyempubinak, örömfiúnak. van pofája a walesi herceg palotaőrségét értesíteni, másállapotáról meg az ég minden szent jeiről őrjöngve beszél, még a kóborkutyákat is a harisnyámra uszitotta ... erre már az egyik királyi gyepmester is felfigyel rám, váltókat nyomkod az orrom alá, egy egész aranylakodalmi bukétával, a másik a pisztolyával csiklandozza a hasamat! És a szégyen! a szégyen! Minden ablakból. kávéházból. porcelánüzletből ismerős ismerős hátán ... SZOBALANY : És most mi van? Hogy szabadult? Hová menjünk? Valamit tegyünk gyorsan ... FIÚ: Isteni csoda, hidd el, isteni csoda, hogy itt vagyok! Az ég tudja, meddig. Mikor ezek a részeg hárpiák és kakastollas sintérek végleg elleptek a Piccadilly sarkán, mint darazsak a dinnyehéjat, hirtelen nyavalyatörősnek tettettem magamat! Rángatóztam, hörögtem, haldokoltarn. én! A Piccadilly és a Szent Jakab utca sarkán, a kanális vizében, porban, sárban fetrengtem, legjobb ismerőseim szemeláttára! És közben ők ott szopogatták szalmaszáIon a jeges málnaszörpöt! Tegnap a pincér a szeritlelket is a cipőcsatomra lehelte volna, hogy fényesebb legyen, és három lánya stafírungja kijött a borravalóból. rnost meg nógat ta a törvénytrógereket, hogy vigyék gyorsan odébb a hullámát. mert rontja az üzletet ... Jaj, nem hallasz lármát az utcán? Csitt! Figyelj! SZOBALANY : Nem, nem, semmi. csak gyorsan mondja tovább az úrfi (pilyereg). Mert itthon is, jaj, annyi minden... de most ne kérdezze, csak mondja, mondja. mi történt aztán? FIÚ: Képzeld, a derék pocakos házi doktorunk - ott töltöjette parólcája alá a dupla dzsineket az egyik nyitott pult mellett - odajött hozzám, a rendőrök és az odatoborzott hisztérikák meg morál hárpiák nagy nehezen mellém 9

engedték a csatorna-szélére, rám hajol, a szívernet vizsgálja, én csak az ő asztmáját hallom, szegény fuldokló hordó, megsúgom neki, rni a helyzet, erre azonnal felcipeltet a lakására. Még ezek a vágóhídi legények voltak kénytelenek a vállukra venni, szegény vitustáncost. Lefektetett, a vérebek az előszobában stráz sáltak, - és én: hátul, padláson. kéménylukakon. majd máskor mindent elmondok, kiszöktem. Hogy a szegény doktor hogyan mosakszik most, azt nem tudom. Kintről ordítás: Bitófa, halál, száműzetés és szöges pellengér annak, aki nem adja ki a király foglyát! SZOBALANY : Egek ura! Kerékbe törnek, kipellengéreznek ! Nyilvánosan meggyaláznak! Elájulok! Akármi van, el kell ájulnom I FIÚ (suttog): Fogd be a szád, inkább vezess ki innen! Pince vagy padlás, vagy valami sötét hátsó lépcső! Vezess ki innen I Dörömbölés: Nyitnak vagy széthasítom az ajtót I ÜGYVÉD: Nyitunk. nyitunk. hogyne nyitnánk, régi híres vendégszerető ház vagyunk I (suttogva hadar) Nem megy egyikőtök sem! Úrfi, Mary, itt maradtok I Bizzatok bennem, mindent elintézek I Dörömbölés: Szóval alabárd és fejsze kell itteni ÜGYVÉD: Dehogy kell itt alabárd meg fejsze, csak egy kis jóakarat és barátság kell, elvégre gentlemanek vagyunk! (ajtót nyit) VÉGREHAJTÓ (vérszomjas, részeg lihegéssel) : Itt vagy I Megvagy I Na de most nem rendezel másodszor maródi komédiát I Nyissátok ki azokat a ronda zsalugátereket, odalent rostokol a gárda. Kapsz itt, púderos kisöcsém. olyan királyi kíséretet, mint Cézár király az indiai nászút ján I Ablakot nyitni I Mi ez a sötét itt? Kutyaól? Vagy Vénusz-barlang? Nem szégyelli magát az úr ebben a szellős agglegény kombinéban ? (undorral) - hogy gentlemanként fejezzem ki magamat. ÜGYVÉD: No, csak egy kicsit hátrább az agarakkal! Jogi ember vagyok, és ha téged zavar a hálóingem, behozhatod a szomszédból a parókámat és a bírósági taláromat. Mindjárt jobbra, harmadik emelet kettő. VÉGREHAJTÓ: Én? Hát ki vagyok én magának? És mi közöm egyáltalán magához? Ezt a drágalátos, cicomás aranyhalat kellett visszahorgásznom, oszt kész. Kétezerötszáz font fizetetlen adósság I Na? Ettől még Vénusznál is jobban szédűlsz, mi? ÜGYVÉD: A Vénuszt is, meg a tegezést is

10

egyelőre nyugodtan mellőzheted. Ha nem vol-nál úgy tele rummal, mint az anyakönyvvezető itatósa tintával, megismernél. Emlékezz csak: a trónörökös vadorzóperét ki intézte? Az amszterdami gyémántbörzét ki forrázta le, hogyÖfelségc egy egész arzenált ziherheicelt a rnellemre, briliánsból meg zafírból ? És ki járt Párizsban a királynő követeléseit behajtani? Én hoztam, saját magam, legbizalmasabb futárcsomagban a pelenkákat, hasmelegitőket meg vatelinos királyi kezeslábasokat, - és kegyed állt, csak állt, drága alabárdos uram, a lépcsőnél, mikor mindezt őfelségének prezentáltam. Erről van szó, uram, nem holmi kocsmai verekedésről. VÉGREHAJTÓ: John Smith I A Gray, az Inn Road főbíróságának mennyköve és mennydörgése ! Legalázatosabb tiszteletem és hódolatom: de hát öreg vaksi kopó vagyok én már, nehezen látom meg a villámot slafrokba' ! Viszont akkor abba' a legszerencsésebb helyzetbe' vagyunk, hogy ezt a csirkefogót az ügyvéd úr főtekintélyével toloncolhat juk az adósok szanyitóriumába. Figyeli méltóságod, hogyan lapul a kis gyíkocskánk ... FIÚ: Ha még egy ... ÜGYVÉD: Csönd, csönd, csönd, csak semmi indulat I Kire ugat itt, öreg komondor? Kettőezerötszáz font, az is valami? Ha tízezer kéne neked, azt is játszva megkapod I No, ugye, most kétfelé áll a lappancs füled I Kinyitni az ablakot? Ugye, ezt óhajtottad? Nyitjuk, de rögtön. Mit gondolsz, mért vagyok itt? Hehehe ... Mit mondtál előbb? Vénusz-barlang? No várj csak (a fiúra néz). FIÚ: Engem hagyjanak, én nem tudom ... ÜGYVÉD: Pszt (suttogva hadar a fiúhoz)! Pont szemben lakik az a hetvenöt éves vak özvegy, akit most hoztam ki a bolondok házából. Milliomos. Ismered. Feleséged lesz ... ne kérdezz, engedelmeskedj ... VÉGREHAJTÓ: De nagy a duruzsolás, csupa fene intimitás van, hogy jogilag expresszáljam magam. ÜGYVÉD (rnézesmázos, túl meggyőzni akaró): Mit szólsz, hogy eljegyzésre toppantál be! Bizony ám I Csak nyisd ki' az ablakot, és tanúja lehetsz, hogy a te kis aranyhalacskád. vagy minek is becézted az űqyfelernet. hogyan kíséri át ebbe a szűzi Vénusz-templomba menyasszonyát! Kétezerötszáz font! Te naiv bodrikutya I Egyelomló sóhajfoszlányért itt tizezreket kapunk! FIÚ (halkan, rimánkodva): Isten szerelrnére, hogy képzeli. hogy én ...

ÜGYVÉD (fojtott parancsoló hanqon}: Ha Sára meghallja hangodat az ablakban, jön, mi az hogy jön, rohan' kövér bugyellárisával , A téboly dá ban csak rólad álmodott, rád akarta szórni a rmllióit I Ilyen alkalmat akarsz elszalasztani? Kifizet mindent l Csak komédiázz ! Nem az első alkalom! VÉGREHAJTÓ: Furcsa eset. A legfurcsább eset. No de hát az angyalát neki, nyissuk ki már az ablakot' (Mendelssohn nászinduló) FIÚ (az ablakon át): Ó, isteni Sára' Elérkezett az egybekelés pillanata. Ó, hogy. vágy tam rá! Végigjártam az élet iskoláját, és megtapasztaltam, hogy a csillogó bakfj~ szemek csak hitvány üveggolyók, de a te vak szemeid a befelé nézés csillagai, és kell-e nekem más, mint ami befelé van, a külvilág hivságai után' ÜGYVÉD (rekedt suttoqással} : Kevés' Tovább' FIÚ: A nagy Shakespeare megírta egy regényében: az érettség minden ! És te magad vagy

az érettség. Egyetlen ősz hajszalad többet jelent, mint egy virágzó tavaszi almafa! Sánta lépésed: óvatosság, a bölcsesség titokzatos közeledése! fogatlan szád: a viIágkapzsiság megszűnt ének utolérhetetlen jelképe! Nyakad. kezed kigörcsösödő erei: maga az élet lüktetése' Elszáradt börőd és izmai d : a világ égi megtagadása, valóságos ereklye vagy. bura alá való szentséq ! A bibircsek a homlokodon a termékeny ősz királyi csillaga ... ÜGYVÉD (hörögve suttog): Elég, te hólyag. nem kell túlozni' Valamit még a pénzről! De ne hasonlatok kal , FIÚ: És ami másoknak a nász undorító, emberhez nem méltó szerelmi mámora, az nekünk a jótékonyság, az adakozás: alapítványok nagy Vesta temploma' A mi gyönyörünk : tízezer font fiú-árvaház ra, húszezer font a lelencek nevelő-otthonára. harmincezer font a tévedt nők további kiképzésére ... és negyvenezer: Afrika minden rabszolgájának . .. (ijedten suttog az ügyvéd felé) mi kell arabszolgáknak ? ... 11

SZOBALANY (sikít): Uram, Jézusom! Nyílik ai ajtó! Végitélet! A gazdám ! A gazdám ! Elkárhoztunk ! ÖREG FÖSVÉNY (hretén, reszkető, túlvilági, öreges happanhanq} : Egy kicsit elaluszkáltam máma, hehehe, de annak is megvan a maga kis oka. Tegnap este ittam egy fél deci bort, igen, meg ittam egyedül az egész féldecit, és szégyen ide, szégyen oda, hogy úgy mondjarn. becsiccsentettem. Hogy miért? Ma van az eljegyzésem! Na, mit bámultok ? Süketek vagytok? Vagy sóbálványok? De hogya pletyka hogy terjed! Máris jöttetek köszönteni! Mert hálószobácskárnban hallottam az én egyetlen édes, megtért fiacskám hangját, amint hivogatta menyasszonyom at az én nevemben. Bevallom, ilyen szép szavakat öreg fejem nem tudott volna kitalálni. Köszönöm! Köszönöm! Bibliai jelenet, ugye? A tékozló fiú, aki végre nem pénzért jön az apjához, hanem: vőfélynek ! Na de engedjétek talán a vőlegényt is az ablakhoz! Nézzétek, nézzétek, az a diadém, amit a fejére tesz, magában véve legalább tízezer fontot ér ... jaj, de édes, ringató ez a szerelmi dalIam. .. (néhány másodpercig iinoman szól MendeIssohn nászindulája, aztán iszonyatos Jármába megy át: recsegés-ropogás, összeomlás, földrengés hangjai. Lassanként elűl, pár pillanat csend, előbújik a prológus, és a romhalmaz tetején beszélő hangon mondja} : . PROLOG US : Ez a kis zörej, ez az idilli, apró kis hangzavar tán némi magyarázatra szo-

12

rul. Én, szerény kis prológus, most még szerényebb epilógus leszek, és elmondom röviden, mi történt: az égből leszállt Justitia Britannica. igazságszolgáltatás istennője az Angol Világbirodalomban, mérlegét egy árván maradt paróka- és álarc-akasztóra függesztette, és monumentális lábaival az egész bünszövetkezetet fölrúgta! Gazember volt az ügyvéd, gazember a szebalány. gazember volt a vén fösvény és szélhámos fia, pokolra való gazember volt a végrehajtó. .. hulláik most valahol itt hevernek talpam alatt az összeomlott kulisszák kárhozatában. De mit látok? (hirtelen lehalkul a hangja, pár másodperc csend) ... kit látok? ki közeledik? az őrült menyasszony esküvői pompában, mirtusszal és liliomos diadémmel ... kissé botladozik a romok közott. egy-egy tégla leomlik lába alatt, a porban heverő testeket simogatja uszály a ... úgy látom, valamit mondani akar ... igen, igen, átadom neki a szót ... ÖRÜLT MENYASSZONY (lirihusnál lirikusabb) : Hetvenöt éves életemen át mindig éreztem, sejtettem. tudtam, hogy a nászéjszaka az élet beteljesedése, de hogy ilyen túlvilági, mennyei gyönyör és kéjes békesség, azt még álmomban sem képzeltem. Lehull szememről a hályog, előttem áll a legszebb vőlegény, Justitia Britannica. arkangyali férfiasság ban ... jövel. .. jövel ... megyek ... megyek... csókolj meg, Justitius Britannicus ... (zene: Rule Britannia)

Fehér a táj Tisztelet Huszárik Zoltánnak

,I

Fehér a táj. Vigyorgó disznóf.ő a vércsatakos hóban - gőzölög. Varjúkárogá : léptek fagyos reccsenése. Vonatfütty - hidegebb,. mint a sínek fényes vasa. Kopasz fák közt kering a csönd. Puha a hó - végignyúlok a patak jegén - forró a hó, mint combhajlatba lehelt csók - süt, süt, süt a hó - bőrömön vérvörös, táncoló lángok - rángó izomköteg a templomhajókon, árnyéka csapkodva rebben. A mennyezet kékje fölött csillag - leheletem: hegynek föl ziháló vonat. Testem alatt fut - rohan tiszta víz - fü-Iem-ben dü-bö-rög, meg-ló-dult vér. Magasan fekete madarak szállnak - lágyan, mint özvegyi kalap puha szőrén fénylő fekete selyemszalag - Nagyanyám csókja, távoli, rneleg barlang. Kié a húsom, a kezem, a lábam?! - ha csontomig hatol a tűz?! Elolvadok. Sötétedik. Talán egy téren ülök - házak mentén, templom oldalában. Vagy másutt. Néha ismerős köszöntés - sötétebb lesz - tompulnak a hangok .. Egyedül maradtam - és én egyedül nagyon félek. Öregasszony közeleg lassan. Felém néz hosszan, kezével int - a Nagyanyám. Mondhat valamit - néma szájának mozgását látom. Hiába kiáltok - megfordul, elcsoszog lassan. - Ne hagyd nyitva a kert kaput ! Ne hagyd nyitva! - ordításom kongó vi szhangja fülembe csap. Még visszanéz utolszor, talán int is újból - botja kopog a kemény földön - a kapu még billeg, nyikorog - majd örökre nyitva marad. Félek későn jött kérdé eimtől - itt a sötétben ijesztő virágil1at. Cigarettám füstje kígyózik, föl, föl. .. talán egy torony felé de magam csak apró parázs. A lassan foszló hab gyöngyöző csíkja megállapodik - fölemelem a söröskorsót. Kortyolok, védekezön lehunyva szernem - így is látom az úszva szerteszakadó s újra összekapaszkodó habfoszlányok fölött a málló fogakat a csapos vigyorgó szájában. Mint lógó mellek - langyos a sör. Lassan hátrabillen a fejem, gyorsul szuszogásom - könyököm megcsúszik a nedves rnűmárványon - Félnünk kell-e? elsikló tekintetektől.

Tekergő hideg kígyó, röhögés kúszik hátam felé - mint kövön pattogó apró gyöngyök, sűrű kortyaim rövidek. A korsó villogó, tompa éle fölött felbámulok a mennyezetre - aranycsík alatt penészlő bíbor kárpit, a hamis gyertyák lila ernyőjén zöld mocsok. Messzi, halk, rekedt kiáltás - Brávó, Marijja !- táncban röpködnek kibomlott barna hajak. Sárga csomók a kotyogó parkettában - hab csúszik - megáll - a korsó - aljában. Vaskos boltív, kapualj, kongó - tócsákon lila olajfolt. A táncosnők rég elporladtak. Buszmegálló? zöldségesbolt ? - a mulató helyén. Eresz szörcsög, magasban korhadó spaletta nyeffen - pletykálkodnak, vénasszonyok, az öreg házak. Kontyuk bomlott, fogaikon holdfény sárga lepedéke - gyomrukban, pincék mélyén alszanak ezüst és arany gyíkok. Álmuk örök. A nagy tél előtti őszön-így egy vén ház - itt járt, emlékszel, az a gyönyörű, bővérű asszony. Csípőjét szorította oldalamnak - sírt. Fátyla mint friss fehér mész - súg egy másik -, karmazsin csizmáján parázsként égett a harmat, vörös hajszálain fenyőgerenda gyöngyöző szálkát - a tűző napsugarak. Azután jött a nagy hó - meleg szobáimban zümmögő órák szlve dobbant - matracok alatt nyiszorgott a sodrony - most végtelen búg a bús szél - csúszó cserepet zakatoltat. A nyár: meztelen fogkefe - hajnalban párás, pelyhes libatoll - harmattól rekedt virágillat - kútmélyen nedves, hűvös kő. Mint keréknyom puhán málló. porban - ha harangszó csurog délben sárga falakon. Nehézszagú töltések rozsdálló szemafor alatt; durva terméskő falak mint fényképek őrzik boldog nyári nevetések ízét. Most lépteink alatt ág roppanás - éber, bíbor álmot keltő halk nesz - hullik messzi kémények odvába, hol emlékekről pereg, mállik lassan a vakolat. Ezüstzöld hályog fát Yla mögül kémlelnek vaksin vén szemek. Évszázados, visszhangos zörej rebben - sárga női cipő verte valaha szük utca kőpikkelyén. Írógép dobol távol - mint kavicson torpanva rohanó lábak: Ősz fejek - párnába süppedők. - Nyikordult-e a kiskapu? - vagy rég elpusztult állat rozsdamart lánca csörren a kutyaól küszöbén ? 16

Kályhavas repedésén gyilkos fény, izzó szem - a sötétbe vágott rést feszegeti káprázó, dermedt retinán -- sistergő vércseppek bugygyannak óriás seb repedő varratán - hideg sínek visítanak, mint szódásüveg utolsó, hosszú szusszanása. Ősz hajszál lebegve hull a ziháló levegőben - mint kerti bukszuson egykor a hó, dereng az éjjeliedény karimája - egyre dobognak a lábak - vagy csak a szív? - a falakon lúdbőrző mész alatt? Ablakra ágaskodó, sörényüket rázó lovak - útszéli fák kígyózó, páros sora. A hideg tetemet autó rázza. Lakótelepi toronyház? Üllői úti körfolyosó? - hátul a házak mélyén, pattogó zománcú ajtók mögött -Az utcán künn aszfaltháló -- sikongainák megnémult ernberek. Kanálisok - bűzhödtek - kövek közt csámcsogók. Szobaillat, vastag szobaillat, díványszag lebben - mint volt régen Nagyanyámnál. Sárga fényű, virágmintás lámpa - huzat alatt a párnák mélyén, sűrűn szőtt pokrócok szálai közt pállik az emberszag. Meleg testet simít sáros kezem ---Nézz rám! ~ Vesd rám tekinte-

ted - hogy bőrig ázzam, tnint langyos esőben fürdőgatyás gyerek. Szalay György

Sci-fi mesék

a l'arnéricaine séges mesei hagyományokhoz, ha egyébkent messzemenően tiszteletlenül bánt is az európai kultúra örökségével. De nincs mit a szemere vetni: izgalmasan pikáns sci-fi mesekoktélokat kevtírt ki a jól ismert alapanyagokból. A filmek egyf:~nagY,el'ényé, hogy a naivitás és (főként teQhfiík' 'il1Mtság aránya mindig kieqyensúott! az 'lÓ~ejiéLfmotívumok (Luke .~ el M' li sci-Ei közeg végig sosjP erőltetettCi:)" einek motal b örülüt?k. . (Han ~ibernálásá~

nrlhd~" mbl~'lietS(Íg$S válfoiatot. s'" mágára: t.uc~s azt adja,~itválral: sel-fibe s talan még témálritokáf: js okoznak. lnil"árul IÍ9:ra,iptl" mesét. Trükköket az, ·játszik. is járnak, elispuszt1.llnak:, a filmben. AltailiÍde :nem fllAntpulál. Mesél,·és ktal:. Nem ban kicsit több ti. ho~l'Ól' a keUeténél és szitkséis kérjük rajta'szamon az j t, sematikus ge snél ezelsben a filmekben~ es kicsit kevesebb sz€reploket. ~tl\eseh,osök . vaQY jók' az esetlenség és a báj, holott ez utóbbiak i.genvagy rosszak. S arniker az im~den árcsak fontos kéllékeia jó mesének. Talán a Jedi mánykodás, akadály ellenére és llenében győz, víss:4atér ewokjaí és a két robot, Artu Detu vanem méltatlankodunk. nem o unk~ vég télamint Szí Thripio hordoznak valamennyit ebre is egy rnesének az a dolga, utyakötelessége, ből az együttérző-elnéző mcselyra késztető hogy jól végzödjék. Ezért szerétjük és igényelburnfordiságbó1. . jük, még mi, felnőttek is. Am Spie!berg - Lucas A naturalizmus nemcsak a látványban van vállalt meséjével szemben - a primitív sci-fi jelen, hanem az emberi. illetve mindermemű kerettől (az Ufo érkezése, ill. távozása) s makapcsolatok ábrázolásában is. Yoda" és Imke, . gától E. T.-tőta Földönkívülitől eltekintve, Han Solo és Leia, Han Solo es. Csabakba viszinte realista történetként tálalja a sztorit. a szenyában amesei naívitást. a szelíd' IÍrát csukonkrét, létező helyszínnel, az igazi hús-vér pa külsőség, hatásvadász érzelgősség helyetteemberekkel, gyerekekkel a valóság látszatát síti, majdhogynem szívre szeritott léz, epekekelti, mikö~ben csupa mesei képtelenséget vodő tekintet, összevont szemöldök Szerennultatfel (a mindig tökéletes testvérek" a kellő csére a történet, ill. a filmek képi iiinamizmupillanatban érkező Ufo stb.). A túlzott életszesa részben ellensúlyozza, részben ki is radírozrűségre, valószerűségre törekvés hazug világot za ezeket a hamisítatlan amerikai ömlenyeket. teremt vagy legalábbis felemását. a közeg, De naturalizmus ide, horror oda, már most amelyben a történet játsyodík, azt sugaUn.á-,veáthatja a gyerekeK mindennapjait 1a Jedi-triIó: gyük komolyan. fogadjuk el."ténj'ként a Játottagia, már közeli ismerősökké váltak Lucas tekat, a helyzetek viszont ait kívánnák, vonatremtményei - va1ahog~ úgy beszélnek a gye-' keztassunk el. A legegyszerűbb persze az, b~ rekek egymás között filniekről és hőseikről. a néző, akár a gyerekek~ hagYla magát elkáb]a Jedikről, az ew~kok';a~ asztroidákról, vutaní a kis rút, csupasziv <:,~odalényc.?lá,9i~ris, kikról. ahogy Mándy tn_boky'jegendás mo(korszerűbb kifejezéssel élve?)'telepatikíis~ érezijának szereplői , e ti]<; Max Líndert és jétől, és elhiszi becs'szóra. hogy a csúf, a taszítársait. "Meg 'am~. ertui~ftejá lézerkardot tó is lehet szeretetre méltó, s hogya gyerekek és ... " "Meg ami~~~ Han 5610 :!;IArontotta bunmentesek minden: előítélettől. és korra, nemre, kerba és .. ." .,M~ OU,1a .Halálcsillaszármazásra, sőt fajra való tekintef~élkül szígot .. " "Meg amikor:":'" vükbe zárnak minden arra szoruló lényt. ts A Jedi filmektffér'; .és . tltóditását' akkor ebben az esetben, mármint, ha a néző hagyja is tudomásul kelt ve '.: ha' mi, felnőttek magát elkábítani. ,egyrés~t éltekint attól;;tz apnem szivesen látjuk er vagy az igazi rósáqtól, bogy a lent' említett,,.ígázsag" nem mesehösök társaságá Solót és a töbigazság (a film is csak illusztrálja. nem pedig bieker. Tudomásul ünk, ha mégoly hitelesíti), má .', yen törőlgetheti könynehezünkre esik is zabásúbb meséken nyeit. Me.rt ~ilm odaadó megtekintésenevelkedett ízlésürikk~l, . ogyami.~ gyermekor sze. '. -szárazon (az egészen egékelnknek nem okoz.~nt.el1ha'sonlást elfogadni szen ké t kivéve), a haldokló E. T. egyfelől a Pinocchiöt •• fiici Mackót, Csillagés a v llíot, majd közös feltárnaszernű ]uhászt és társ~itk másfelől pedig a rodásu megmenekülése, a végső búcsú, botokat. Artu Detut, $zi'Thripiót, ,Han ..Solót. csupa fvbemarkoló. torokszorító, .könnyfaAz ő tudatukba n jól m~gfér egymás mel1~tt oe. kasztó pillanat. Nem a sírás ellen van kifogáa nagy varázsló birod.lmét és A Birodalom, a " "som. Sírni jó, sőt hasznos - ha valódi katarzist Kis Herceg és Luke Skyy;ll}keri Aliz és tük1,"e\· élhetünk át =, ám az E. T. esetében csak ügyevalamint a Tatuin bolygók.En!lYibenszámit sen. ada~olt könnybiztos sémák hatnak; il mesmégis, hogy ezek a gyerekek számítógépen, terséqesenTelfokozott feszültséget vezetjük le elektronikus játékokon. tévén=vídeőn nőn~k a sírással, a gkcs-méchal;l~zmus jól bevált műfel. ,~ .. . cs ködése szerínt: Mí tagadás, htiQderre én is csak Az E. T;-':':" az én m'~gítelésem szerinte- veszJ~ utólag dőbbent~rn ro. Oe hiába: 'olyan ez, mint lyesebb fiIm,-mínt a Jedik, amennyiben rend~' amikor az ember felhajt egy pohár málnaszőrkivál megtévesztően a realitsnus álarCát ölH pöt, s csak utáUa, mert nem múlt el a szomjú-

takarnak

'fb.

&

~,

'''* ::.

~

~

~t

fttttassaa fantá~láját sza ,"~:uen: kor- . ," . tek-ergette 11 ma/á! '-és 'aWOd~askodva látokatl M~sel'Si a~hi .... .Mesefil~!·me9jagye4~e: ,. J . 'í". '';' ~;,' " .• c Gyel'dtek{ l'elnóUekf ffiriber~k! Kultúrat Ji~~.,. -:-J6. jŐ'~ kapiJ~otll( :ez~~nd o~éj de len, múlt és jÖ\'\$'t !\!ita, tne$te~~ { . ,.'" " . ko~~ta~.ha.~~d, kl.~in,. egY' hangyá-. - Csak lass;m.,lassa.n. A m~)1eínJ~~l;lt~nr:lValkd~ti1bban~ it ,tS ötleteket ide nesietni, Hova tQnan? Amt;i.~ komoly dof6g,'1-e-' ,*,em .•. Ha. tri~npiuk> raj;?film~t s~retnék ',.,. gyen'~~ó9y~~ról . vagy . ~lnőttről: "egy~e ",.Ne fo~an; a Cöxpon cukrászdáket akar a Guxvilp hotelbeJl? .Talátko,zott csak egy. r i~ Botnbadj~ :{o:máv:a1! t Dr' Minorka dorral vagy Kvaszta SIÍlllvel? Nem? Peezen avídéken- keUeili"tl<.e , ha belső énéseke]; és képeke\' a~ái-! 'tC ik,ezek. az istenértn-kiáltott föl Atla>

~an

go .

"1""'.

.,

,<

i"

'

.' -~Atiiol.Q. a bálnav~dl\.:;!~az egyik leqkülönö- , belső tör] 'sibbtpagyar ~eserég~~ cirr:sze;-eplője" a sz~r- , *zo neve - remélern. tlHiJa !}- Mandy lUCIn. Kmc~esbáfiYlJ ez~a könyv, '!ll11öndom, s ha sikerülegyszel: fílm~en,_ ',. ' i valami ehhez hasonlót. ., Nem. ! 'R I mondorn l.. .. Valami annak me t: is a gyermeki kép~elet"'ba1tug' szerín tkezní, megta:-; lálni a képzeleető lírai-képi logikát. a'" t;irgyszerűt és erűt összejátsaatui, hogi" vidujní-búsulni szerre tudjon az elme és a ja Stiv . .. Ez lenne a nagy feladat és nagy leheket és tősé~Atlagos. Dr. Minorka Vidor pedig. eltőre hivatkcznom! ~l'ulom. színtén egy mese regény címszereplőhogy élgyerekek j0~ir ~",mű mé~ (ma~~pár. év~!) kéziratban • . potukmiatteleve ttífezik" es szerzÓH~ az egyebkent 'ugyancsak ját maguk áltl:llJI!kbtott be1ső,pÓmpás A kétballtezes var~sl~ icímü regény valamire. A kiilsől<éJ>. olyan .,kne ~,!'?ője.,Békés Pál. .;.: ' tyának a gumicsont. Ma a gye , . - Mepvan f - kiáltott ekko A'tlagos. - De készült képek jelentős mennyís~g~ növekvő' "''itiszen tőle h
ne

e.

t.

. '"

.

-

~

;""---

~:

;~.~.--,

-

.-

~

MÉRTÉK

Ananké a fürdőszobában Hitchcock -filmek Mrs. O'Conell

kinyitotta a páns hozzáférhetővé tett öt klasszikus mozidarabot. Mrs. O'Conell keresztneve Patricia. mamáját Alma Reville-nek. papáját Sir Alfred Hitchcocknak hívták. Patrieia kiengedett páncélszekrényéből öt egész-estés szellemet. Egyikük a Vertigo. Magyar forgalmazásban : Szédülés. Huszonhét éve készűlt. Az el· telt negyedszázadban jobb lett. megérett. Titokzatos. ravaszul együgyű. Vallásos eltökéltsége is emészthetőbbé vált: talányosságával gondolkodóba ejt az élet kifürkészhetetlensége felől. " ... sok éve kezdtek megjelenni sivár konyhák ban meg lakásokban játszódó lehangoló filmek. Apám ezeket rendesen .rnosogatótól mosogatóig'-nak nevezte - cseveqi el Patri eia Hitchcock. - Meghatározását így magyarázta: Pénzt takarít meg egy fiatal pár, hogy moziba menjcn. Befejezi a mosogatást (... ) tele izqalornrnal elmegy a moziba és mit lát? Valakit, aki egy lehango ló lakásban mosogat." Szükségtelen megmagyarázni Sír Alfred mosogatótól mosoqatóig-kategóriáját. Tudnunk kell azonban: filmjeinek csupán forgalmazhatóságát jellemzi, nem pedig a lényeget. Ez utóbbit illetően félrevezető a formula. Hitchcock vizuális végzettragédiáinak valódi fölfedezése ugyanis, hogya konyhai mosocélszekrényt.

gató mellett ólálkodik az arisztotelészi ana nké. A végzet szűkségszerusege nem királyi palotákban vagy nyilvános köztereken jelenik meg: egy berlini konyha sparherdjének sütőrészében teljesedik be (Leszakadt függöny, 1966), ott leselkedik a végzet lunchtime idején lopott pásztoróra redőnyrései között a a Psycho kezdő képsorában (1960), hogy egy motel fürdőkádjában végezze be munkáját. Ott bujkál a végzet egy vasúti szerelvény kupéi kőzött (Londoni randevú, 1938). egy borospiucében (Forgószél. 1946). egy ki-

KilJ1

Noual:

kinyíló szellőztetőablak kenetlen nyikorgásában (Zsarolás, 1929), egy tengerparti iskola előtti faágon ücsörög (Madarak, 1963) vagy egy nappali díszládájában húzza meg magát (A kötél. 1948), egy zsúfolt bérház pörlekedő kispolgárokkal teli ablakai között tünik föl (Az ember. aki túl sokat tudott. 1956). Hitchcock a mindennapi rémségek fölfedezője. A köznapok szorongását mcséli el filmjeiben. A félelern nála nem ünnep. Nincs kivételezettsége. Legköznapibb diszleteink közé költözködik be. Velünk él. Része mindennapjainknak. Horace Walpole-tól kezdődően a gótikus rém mesékben ódon kastélyok kazamatáiból viharos éjfelen kászálódtak elő láncaikat csörgető kisértetek. Mary Shelley Frankensteinjénck magányos szörnyetege éjféli erdőn ártatlan kisfiút fojtogatott. Byron szeretője. doktor Polidori megírta a maqa Vámpírját. ebben a vérivó ki-be jár éjjelente sírjából. Bram Stocker Drakulája is a szellemórán indul vért szívni. Fordított farkasok, múmiák, vuduk, zornbik. vámpírok, élőhalottak. hatalmi téboly tól szenvedő őrült tudósok éj szab tényked nek az ártatlanok rontására. Temzeparti csapóajtós régi házakban éjszakánként áldozataik tetemét lökik gonosztévők a folyó hullámaiba Edgar Wallacenál. lan Flemmíng James Bond23

ja vidéki kastélyokban kűzd meg éjjelente szovjet kémekkel. Hitchcock nem foglalkozott gyermeteg ijesztgetésekkel. Vagy csak ritkán tette. Komolyabban fogta föl az együgyü félelmeket. Valláserkölcsi alapon érdekelte a bűn és a bűnből fakadó szorongásos bűntudat. Kicipelte a napfényre az alaktalan szorongásokat, föl mutatta, mennyire komolytalan dolog holdfénynél szellemalakoktól rettegni, amikor vakító napsütésben, járókelőkkel teli nagyvárosi utcán, utasokkal zsúfolt vonatban vagy kényelmesen berendezett otthonunkban fulIasztóbb lehet a félelem.

James Stewart

24

Vertigója a legtalányosabb minden művei közül, Mintha többről beszélne benne a suspen se-nél, a játékosan előadott feszültségnél és a játékká tett félelemné!. Legelrejtettebb szándékaink titokbanmaradása. önmagunk következetes félreismerése jelenik meg gúnyosan morbid játékában. Úgy maradunk mcziszékűnkőn a vetítés utolsó pillanata után, mint James Stewart a templomtoronyban : nem értjük, mi történt, és beletörödűnk, hogy nem értjük; lehetetlen az életben minden titok mőgé behatolni. Akadnak rejtélyes dolgok, mint Horatio is mondta volt, amik mögé nem nézhetünk be. Ilyen - például - két ember kapcsolata egymással. Egy ember vágya: azt szereti-e. akit szeret és azért szereti-e. mert olyan, amilyen, vagy mert olyannak szeretné hinni, amit vél róla. Szereti-e valóban vagy inkább elveszejteni óhajtja gyűlöletében. Rémmesékről beszéltünk Walpole-tól lan Flemmingig. Mert Hitchcock vette át az irodalmi mesék föladatkörét. Mégpedig az irodalomból vette át. Mikőzben filmjei félreismerhetetlenül szerzői filmek - nemcsak stilusjegyeik, de moráljuk miatt - a mester előszeretettel dolgozott írókkal. Utolsó Angliában forgatott filmje (Jamaica vendéglő, 1939) Daphne Du Maurier regényéből készült, és első amerikai filmje (A Manderley ház

asszonya, 1940) Daphne Du Maurier Rebecca círnű regényének filmváltozata. Az irónő szállította továbbá a Madarak irodalmi alapanyagát. John Buchan regénye a 39 lépcsőfok (1935). Az Idegenek a vonaton (1951) forgatókönyvét pedig Raymond Chandler készítette. Úgy hírlik: a francia bűnügyi irodalom jeles szerzőpárosa Pierre Boileau és Thornas Narcejac - Hitchcocknak írták Celle qui n'était plus círnű regényüket, csak Henri-Georges Clouzot fürgébb volt, le forgatta belőle Az ördöngösöket (1954) a most meghalt Simone Signoret, Vera Clouzot és Paul Meurisse főszereplésével. Boileau-Narcejacék ismét munkához láttak. Kiagyalták A holtak közül címmel csavarosfordulatú új bűnügyijüket. Alec Coppel és Samuel Taylor formálták át forgatókönyvvé Hitchcock számára Vertiga címen. Földereng a mesében Robert Louis Stevenson megbízhatóan működő romantikus énhasadása. A Dr. ]ekylJ és Mr. Hyde női változatával van dolgunk, ha értjük egyáltalán, mi történik a Szédülésben. Ketten vannak egy személyiségben, vagy ketten tesznek ki egyet? Elég! Ez nem vezet célhoz! Engedjük el öreg dajkánk, az irodalom kezét! Kíséreljünk meg a magunk lábán járni és körültekinteni a vizualitás birodalmában, hátha odatalálunk, ahová igyekezünk. Mit mutat Robert Burks kamerája? James Stewart az indító képsorokban hivatásos bűnüldözőként háztetőről háztetőre követ egy bűnöst. Megkapaszkodik két eresz között a megnyíló szakadék mélysége fölött. Egy közrendőr segíteni akar. Lezuhan a mélybe. A nyomozónak innen ered mélységiszonya. Egy konyhaszékre sem képes szédülés nélkül fölhágni. Egykori bűnéért elszenvedett egyensúlyzavara miatt lesz tehetetlen szemtanúja a felügyeletére bízott asszony halálának. Önkéntelen tettestársává válik egy fondorlatosan kieszelt bűnesetnek.

Vízszintes történet. Síkban elbeszélt epika, amit a függőlegesek drámaian tagolnak. Hitchcock történetei mindig horizontálisan megjelenítettek; bennük a drámai elem mindiq vertikális. Mindig a lapos köznapi valóságból indul ki a mese . a nyárspolgan szemhatár magasságában mutatja be Hitchcock békés történeteit. S a vízszintes világba csap bele a függőlegesen tragikus elem. Nemcsak a madarak érkeznek föntről. hogy megbüntessék az embereket, a Psycho moteltulajdonosának lakóháza is olyan walpole-lan gótikus kastélyként mered a szereplők elé, mint a Manderley ház kísérteties épülete. A Szédülés szereplői sűrűsődő feszültséggel kószálnak San Francisco utcáin, hogya végzet egy kolostor templomtornyában erje utol őket, kétszer is megismételve. A vertikálisan égnek meredő templomtorony kiugrik a képi elbeszélés szemhatárlaposságú síkábrázolásából. Gótikusan égremutató isteni ujjként int az erényre, s az égi elszámolnivalókra. Ez az a torony, amiben Az óra körbejár (1946). Orson Welles köszöni szepen a gótikus istenítélet templom toronnyal megoldott egyszerre szimbolikus és mesésen funkcionáló képét Alfred Hitchcocknak, aki már tizenegy évvel korábban a39 lépcsőfok végső megoldását a Big Ben tornyába vitte föl és az óraszerkezet végzetszerű meglódulása teremtette meg nála is az égi hatalom ítéletvégrehajtását. A Welles kezén keresztülment és Hitchcockhoz ismét visszaszármazott templomtorony a Szédülésben a keresztény erkölcs diadala. Még itt sem misztikus. Ha csak annyiban nem, amennyire a vallásos görög tragédiák azok. Hitchcock kőzépkori skolasztikusck szájízének is megfelelően értelmezi mozitragédiáiban az erkölcs és a bűn, a bűn és bűnhődése problematikáját.

Tom

Helmore,

James

Steieart

Mármost mit kezdjünk egy pietista thriller-szerzö vel? Egy jámboran vallásos rérnfilmkészitővel? Fogyaszt juk suspense-ét. elvetjük filozófiáját. Közben fanyarul tudomásul vesszük: a széles

társadalmi közösségeket érzelmileg mozgósító tragédiák az amphitheátrumokból a fürdőszobába szorultak. Ez a tragédiák komédiája.

Molnár Gál Péter

lS

Kórház a világ végén Karel Kachyna: Nővérkék Kissé frivolan kezdve: valahogyan el kellene kerülni, hogy Karel Kachyna új filmje kapcsán az Éljen a Köztársaság! és a Szekérrel Bécsbe valamikori szépségein merengjünk. Illő az, hogy valakinek a húsz(!) évvel ezelőtti remekléseit emlegessük mérceként? Amikor az illető azóta nem "szótlanodott el" tétován - tucatnyi filmet rendezett. S amikor tudomásul veendő tény, hogya csehszlovák új hullám utáni korszakban másféle feltételrendszer alkotásait kell megitélnünk .. Csupán egyetlen esztendőt kiragadva: Kachyna 1972-ben A nagy mesemondó titka címmel az idősebb Dumas-ról készit ismeretterjesztő, kosztümös filmet; ugyanebben az évben Jiii KrejCik a reneszánsz Firenzében, Juraj Herz a századfordulón talál korántsem parabolikus témát. Mégis: az utóbbi időben nálunk is vetített Kachyna-darab (Ess, eső, ess, 1978; Szerelmeh, esőcseppek, 1979; Vigyázz, jőn a vizit, 1981) hanqulatos, ám gyámoltalan életképeit nézve nem lehet nem emlékezni a húsz év előtti mesterművekre. És: éppen a legújabb csehszlovák f.ilmtermésben mutatkozik megint csak (még mindig) életképesnek az egykori hullám; megkockáztathatjuk ezt az állítást liri Menzel nemrég műsorra tűzött Háuiráqűnnepe s Vera Chytilová nemsokára moziba kerülő A faun megkésett délutánja közott. a Nővérkék apropóján. Mert a Nővérkék, úgy gondolom, ama korábbi mércével mérhető Kachyna-mű, a legjobb az elmúlt időszakban. Kevésbé fanyar, kevésbé szikár és éles tekintetű, mint Menzel vagy Chytilová filmje, dramaturgiai és stiláris gyarlóságokkal terhes - ám a rendező itt többre, jóval többre vállalkozik, rnint bármikor a közelmúltban. A Nővérkék fejlődésregény

26

filmen - B1ldungsfilm. Az egyetemes művészet hagyományosan nagy témája a nyiladozó gyermeki-kamasz lélek, a család és a környezet hatalmának kiszolgáltatott fiatal ember felnőtté válása, az a folyamat, ahogyan az élet kis és nagyobb dolgaiban elszenvedett vereségek, kudarcok, megaláztatások bölcsességet és erőt teremnek. De elmondhatjuk, hogy hagyományos, többször földolgozott témája ez Kachynának is az Éljen a Köztársaság! óta: ami ott egy fiú históriájában adatik elő, az itt egy leány éban. Ott a háborús idők félmúltjában, itt az ötvenes évekében. Sem politikai, sem történeti jelentősége nincs ennek az időválasztásnak. egyszerüen megkönnyíti a narrációt és a stilizációt a jelen előtti korszak sajátos patinája, az emlékezetbe utalt cselekmény, hasonlóan például - Mihalkov Öt estéj éhez. Az ötvenes években vagyunk tehát, a történet kezdetén egy nővérszálláson. ahol főhősünk elszántan igyekszik elveszíteni ártatlanságát. Ez a kísérlet a leqkedvezőtlenebb módon zárul: szerelmi együttlétét egy nyalka beteggel megzavarják, mielőtt bármi is történt volna, és mint bűnbeesettet azonnal kirúgják a kórházból. Elküldik valahová egy isten háta mőqőtti rendelőbe. Marie semmit sem tett még, de már úgy tartják számon, mintha tett volna, kettős hátránnyal indul tehát az életbe: nem létező tapasztalatai védtelenné teszik. és még bűnhődnie is kell miattuk. Ekkor, egy dramaturgiailag kitünőerr előkészített pillanatban zailik le az a rövid jelenet. amelyben Marie és új felettese - mint lassan kiderül: pártfogója, anyja helyett anyja =, a bába caplatnak a falu szélén. Az idős hölgy kőrbemutat : "Kihalnak a kunyhók" -

mondja. "Én is kihalók" - vágja rá fásultan a lány, s ha e választ idétlennek kell is tekintenünk, nem tagadhatjuk meg mélységes együttérzésünket a .xiinamikusan változó valóságon" egyelőre kívülrekedt hősünktől. . Ami ezután következik, kiszámítható. A kis védőnőt eleinte kényes, hamar megfutamodó városi fruskanak. lenézhető tanoncnak vagy zsákmányolható falatnak tekintik, ki-ki vérmérséklete, neme, hovatartozása szerint, ám Marie epizódról epizódra bebizonyítja, hogy leány a gáton. Bizonyítja a betegeknek, a balesetet szenvedetteknek és a kismamáknak. de főképpen saját magának, mígnem megérik arra is, hogy valóban measzabadulhasson ártatlanságától. Kachyna filmje azonban legjobb részleteiben nem azonos ezzel a történettel. Ott, ahol a próbatéte-

lek pátosza az új hullám mindmáig utolérhetetlen módján különös kevereset alkot az iróniával, a Nőuérkék mélyebb életfilozófiával szolgál. Miközben Marie "diadalm"l3"1n" halad előre. körülötte az életek sehogysem rendeződnek. Mindenki máshogy és másra vár. mást áhít és másra reagál, mint hősünk gondol ná. Igyekezetének majd' minden állomásán a sors iróniájába. elfojtott hajlamok. ki nem élt vágyak titkaiba botlik. Első sikere pillanatában éppúgy (szájon át végzett rnesterséges lélegeztetéssel életre kelt egy súlyos sérültet. miközben mohó férfi szemek. a leendő pásztorórák biztos reményében. elismeréssel tekintenek e rutinosan előadott "szexuális aktusra"). mint a végső nagy hőstett. a mentőautóban levezetett szűlás alkalmával (amelyhez épp a temetkezési vállalat kocsijának sürgős fuvarra hivatkozó soférje aszszisztál türelmetlenül). Naqy szerelme. a lovászfiú énekesi karrierről. európai turnéról ábrándozik; mentőautós udvarlója szeretetre méltó ember. de impotens; a bába becsülette! helytáll az áldozatkész és életismeretben gazdag idős asszony sz erepében. de vo ltaképpen aggszűz. ts színre lép egy leányanya, maga is gyermek még. aki pedig oly végletesen szereccsétlen. hogy azt sem tudj 3. mi (vagy ki) segíthetne rajta. Csupa olyan figura s helyzet. amilyenekről a mindenkori svejkek szoktak szemorkás humorral mcsélni a kriglik mellett. Igy megragadó ez a film, ismétlem. legjobb részleteiben. Mert egészében egyenetlen. nem elég eredetien végiggondolt. s többhelyütt. ahol a patetikus látásmód leválik az iróniáról, és önállósul. könnyü. közhelyes megoldásoknak engedő rnű a Nővérkék. Kachyna meglehetősen olcsó didakszissal hangsúlyozza (többször is) az egykori társak erkölcsi-szakmai alul maradásat hősünkkel szemben; elégtétellel időzik a főorvos úr Marie iránt növekvő tiszteletének megható gesztusain; sőt

nem riad vissza egy-egy dicsőségben fürdő profil banális látványától sem. A kéklő ég előterében. alulról fényképezve ... Máskor meg - a pátosz és irónia termékeny együttesét túlzott akarással pótlandó - erőltetetten poentíroz. E félrecsúszások és következetlenségek ellenében egységes (egységese n jó) színészi munka hat. Marie szerepére Alena Mihulová kiválasztása önmagában is különleges rendezői érzékre vall. Marie esetlen és jellegtelen. csúnyácska. Még csak nem is szekszepiles. első megjelenésre. A másodikra sem. Amikor szerelmei kibontogatják őt ruhájából. nyilvánvalónak látszik, hogy csak meqszokásból, kötelességből és a csábítás olcsó trükkjeként sugdos sák neki: "Gyönyörű vaqy !". Mi. nézők. nem ellenőrizhetjük ezt. a rendező szán-

dékosan kétségek közt hagy. Nos, Mihulová nem is válik rút kiskacsából hattyúvá - megmaradó külső és benső gyarlóságaival együtt lesz kívánatos, érett nővé a szemünk előtt, észrevétlenül. Ehhez pedig a rendező, opera tőr, jelmeztervező ötletei nem elegendőek, Mihulová rendkivúli érzékenysége nélkül. Kitünő alakítás Oldiich Vízneré, Arnost. a sofőr szerepében. Határozott kontúrok nélküli ernbert formáz, akinek jósága és kiáHhatatlansága egyformán a lágy, kialakulatlan jellemből fakad. Az igazi jutalomjáték persze Jirina jiréskováé. Az évek óta mindig kitűnőt produkáló szinésznő nem a "mogorva kűlső alatt dobogó nemes szív" tulajdonosának sablonját játssza el. A bába a Iehetőséqekhez képest megbecsült ember a faluban, a

27

lehetőségekhez képest szeretik, és a lehetőségekhez képest túlságosan is megőrizte magában az áldozato s munka szerivedélyét. Ez a sokféle viszonylagosság azonban a hosszú évek alatt vastag rétegekben kérgesedett rá az életére. Magányos, zárkózott. A száműzött Marie-t is úgy fogadja, mint akit már semmiféle meglepetés nem érhet. Jirá~ková ebből a csaknem kataton

lelki állapobból indulva "hámozza elő" figurájának még örömre, meglepődésre, szerelemre alkalmas énjét. Kachyna gondosan fölépítette a két női sors ívét, amelynek találkozási pont jain Mdhulová és jirásková valóban felejthetetlen összjátékot nyújtanak. A Nőuérkék fogyatékosságaiért kárpótol a helyszínválasztás következetesséqe is. Ebben a film-

ben, akár egy termelési műben, minden jelentős esemény munka közben. munka mellett zajlik: sietős léptekkel a gazdasági udvaron beszélnek meg mindennemű teendőt; két feladat kőzt, útközben mulatnak; műtő ben, mentőautóban, istállóban szerelmeskednek stb. Ez természetesen nem(csak) a munka apoteózisát sugallja. hanem arról tudósit, hogya magánélet haqyományes színterei alkalmatianok a magánélet funkcióira. A munkán kivüli helyszinek mindegyike csupán menedék, odú, ahol meghúzhatja magát az ember (ha éppen nem leskelődnek a függönyte1en ablakon). Sivár lakásbelsők. kaszárny ás hálótermek, leszakadó ágyak és térelválasztóként használt szőnyegek kerülnek elénk, ezekhez képest egy kocsmai helyiséget szinte idilli otthon ná varázsol a műkedvelő kocsmáros frenetikusan giccses festménye. Az úgynevezett magánszféra e dermedt állapota egyszer oldódik igazán, akkor ünnepélyesen - a záró képsorban. Marie és a bába udvarlóik fogadására készülnek. A szinte szertartásos tisztálkodás, majd a rituális táncóra. a 'női vonzásról alkotott elképzelések ügyefogyott próbája mintegy kivülkeríti őket a nyomorúság díszletein. E jelenet magába sűríti a Nőuérhél: jellemző hibáit s erényeit. A duett néhány poénja már elhasznált, néhány pillanata már érzelgős - Mihulová és Jiráskova azonban önmagukat is parodizáló figurákat játszanakjátszhatnak el, miközben Karel Kachyna a világvégi remény kedések csöndes derűjével búcsúzik tőlünk.

Reményi József Tamás

NOVJ::RKÉK (Sestfiéky). szines, csehszlovák, 1985 R.: Karel Kachyna; F.: Adolf Branald ötletéből Vladimir Bor és Karel Kachyna; O.: Jan Curik; Z.: Lubos Piser . Sz.: A!ena Mikulová, Jirina Jirásková, Ond rej Vetchy, aldrich Vízner -

28

MŰTEREM

Opera + film

=

operafilm ?

Megjegyzések egy műfaj reneszánszához Ha az újkori opera történetét tüzetesen szemügyre vesszük, három, meglehetősen élesen elkülöníthető korszakot különböztethetünk meg. Túl vagyunk már ekkor azon a "békebeli" állapoton, amikor egy-egy produkció lelke a maestto, a mű szerzője volt, aki a cembalónál ülve irányította operájának előadását, így a sikerből és bukásból az énekesekkel együtt vagy tán még jobban kivette a részét. A századfordulótól kezdve a maestro a karmester lesz, aki azonban a szerző instrukciói szerint dolgozik, feladata nem annyira a csillogás, sokkal inkább a szolgálat. Ekkor csúszik át a vezető szerep az énekesek kezébe-torkába. Az énekesek önkényuralmának kora ez. Minden és mindenki őket szolgálta. A legnagyobb Bellini-szoprán. Adelina Patti csak arra figyeL hogy a színpad legjobban megvilágított részén álljon, ott, ahol a huzattól a leginkább védve van. Patti Normája és Puritánokja kerül színre, nem Bellinié. A közönség érte tölti meg a zsöllyéket minden áldott este, az urak érte őrjöngenek a páholyokban. És mind a többiek, a sztárok. akik körül forog ·a színház : a nagy Caruso éppúgy magánügyévé teszi Puccinit vagy Verdit. mint az első Nyugat lánya, Emmy Destinn. Rendező még nincs, minden a sztárénekesek kívánsága szerint alakul. A karmestert is ők választják. Az előadásoknak kimondatlanul is az egyensúlybillenés a céljuk: a hinta felszálló ágán csakis a hangfenomén ülhet. Miközben az énekesek nem igazán veszítenek jelentőségükből és kivételezett helyzetükből. a kormánypálca szép lassan mégiscsak a karmesterek kezébe kerül. Toscanini utolérhetetlenül autentikus Puccini-interpretációira emlékezünk, egy metrum ban tartott fenomenális Othellóján réved ünk. A Fidelio majd őrökérvényű mintáját Furtwánqler és Klemperer teremti meg,

Wagnert is hozzájuk vagy Bruno Walterhez mérj ük, bár utóbbit inkább Mozart előadásaiért csodáljuk. Nem az énekesek neve fémjelzi immár az előadásokat, hanem a karmestereké. Fritz Busch Don Giovannijáról beszélünk, és a Solti- vagy aKarajan-féle Tetra1ó:;''Ít emlegetjük. Ha van is egy-egy produkciónak külön rendezője, a meghatározó a zenei irányító marad - sokszor a két szerep el sem válik egymástól (gondoljunk csal: Karajan salzburgi komplett vállalkozásaira) . A harmadik korszakban, az operajátszás modern fejlődésében új diktátor jelenik meg: a rendező. Az operát mostantól zenés drámaként elemzik és értelmezik újra. Előtérbe kerül a cselekmény: az is, ami prirnér szinten zajl ik, még inkább az, ami a szöveg mögött működik. A múlt századi operajátszás krédója még úgy hangzott, hogy előbb a zene, azután a szöveg (prima la musica, dopo le porolel - most mintha megfordulna a sorrend. Prima le parole azaz előbb a szöveq. vagy majdnem. Ebből olykor botrányok támadnak - mint Chérau egyébként zseniális bayreuthi Tetralógiája esetében vagy Ken Russell maceratai Bohéméletét követően =, máskor belefeledkezik mindenki a szemtelen élménybe, és újrafelfedezésről beszél - számomra ilyen Felsenstein berlini Hallmannja vagy Ljubimov budapesti Don Giovannija. Amíg az első két korszak inkább létezett vegytiszta formában, ez utóbbi csak a rossz, modernkedő operaházak sajátja egyed uralkodóan. Gyakorlatilag ma olyan összefonódásról beszélhetünk, amelyben az énekes, a karmester és a rendező egyaránt sztárszerepre tör, ezt. igényli magának, s a hierarchiában a karmester meg a rendező áll valamivel följebb. A szaporodó lemezkiadások a karmester primátusát

29

Aida, 1953, Sophia Loren

erősítik - az élő operaházak előadásaiban azonban a rendező sem lehet kisebb nagyságrendü. A Metropolitan Zeffirelli és Levine jegyezte produkciói jelzik ezt az utat briliánsan, vagy Ponelle és Abbado tökéletes együttműködésben létrejött Rossini-produkciói. Az operajátszásnak ezt az összefonódó, mégis szétválasztható korszakokban való fejlődését jól tükrözi az operafilm rnűfajának alakulása is. Amikor az opera még az énekesekről szólt szinte kizárólagosan, a film, a hetedik rnűvészet első lépéseit tette csak. És mégis: a Hollywoodban forgatott némafilm-Carmen főszerepére korának abszolút énekes- satárját. a legendás Carment, Geraldine Farrart hívják meg. A hangosfilm érdeklődése csak lassan fordul az opera felé - és akkor is úgy, hogy jószerivel lefényképezett szinház marad. Ez az a kor, amikor a karmesterIegendák révén a zene kerül előtérbe, s a film kénytelen-kelletlen beletörődik ebbe. Vannak persze már korai kitörési kísérletek: Pabst Don Quicholle-ja vagy Abel Gance Charpentier-adaptációja, a Louise (az előbbi 1932-bőL az utóbbi 1938-ból). De a korszakra a színházi jelleg marad a jellemző, hiszen a filmek egy-egy kiemelkedő előadás nyomán születnek. így eredményez filmet (Paul

30

Czinner, 1953) Furtwiingler legendás Don Giovanni-előadása, Tito Gobbival a cimszerepben, így születnek egymás után az olasz opera filmek az Aidától a Bajazzókig. Sajátságosan lefényképezett szinház persze ez. Mert csak ritkán fordul elő az a nyilvánvaló helyzet, hogy a kamera a színpadra kerülvén nem is igyekszik eltitkolni: kulisszavilágban vagyunk, s tulajdonképpen csak a jobb nézői rálátást segíti a mozgékonyabb optika. Karajan csinált így filmet a magarendezte salzburgi előadások némelyikéből, az Othelloból meg a Carmenből például. Ilyenkor az eredeti előadás szereplőit látjuk, s többnyire a hangfelvétel is a filmmel egy időben készül. A mind jobban tért hódító play back-technika azonban a filmeseket is új lehetőségekre sarkallja. Hiszen ily módon a legjobb produkciók hangfelvétel eit lehet a változatos, "filmes" helyszíne ken játszódó történet mögé varázsolni, s a kövér vagy csak gyenge színészi képességű énekeseket is be lehet helyettesíteni illúziókeltőbb figurákkal. A legerősebb egyéniség ezekben a filmekben - a hangfelvételt irányító karmester. Nemcsak azért, mert ő az ihletője egy-egy előadás létrejöttének. Hanem azért is, mert a rendezők (a

Bajazzók,

1948, Gil1a Lollobriqida

filmre adaptáló rendezők) még megelégszenek az értelmezés és önálló világ helyett a cselekmény plain airbe helyezésével. A beállítások színházszerűek, a szereplők mozgatása és a kamerakezelés egyaránt a színpadi produkció rabja marad. A hollywoodi szuperprodukciókat leképezni igyekvő Aida például Verdi legszebb szuezi álmaiban élhetett olyan hivalkodóan nagyvonalúnak, ahogyan azt az ötvenes évek operafilm-stilusában elkövették. Lefényképezett tablók sorozata szinte mindegyik film - és ebből a szempontból mindegy, hogy Az alvajáró kamarakomédiájáról vagy az Anyegin báljeleneteiről van szó, Filmes pluszt nemigen lehet fölfedezni ennek az időszaknak az opera-átültetéseiben. Kivéve a már emlitett egyetlen és nagyon kétséges többletet. tehát az énekesek szinészekkel való helyettesítésének lehetőségét. (Melyet például a mi televiziónk azóta is nagy előszeretettel és kicsiny haszonnal alkalmaz.) Az illúziókeltésnek ugyanarról a fajtájáról van itt szó, mint amikor ezekben a filmekben megelevenednek a kulisszák. a papírra festett. horizontra mázolt fák meg ég helyét valódi erdő, igazi mennybolt foglalja el. Csakhogy sokkal több vész el a réven, mint amennyi meg térül a vá-

mon. Mert a prózai színész eszköztára legtöbb esetben ellene dolgozik az énekesi produkciónak, vagy éppen a hangban adott előadás gátolja a prózai dublőr játékát. Loren ugyan illúziót keltő Aida, de semmi köze Tebaldi galambkiszolgáltatottságú lázadásához és szerelmi mámorához. Lollobrigidánál szebb Neddát is nehéz elképzelni - mégis idegenül mozog, ha Amara fölé kell tátogjon. (Jellemző, hogy Gaál István most bemutatott Gluck-filmjét, az Orfeuszt elemezve a Filmeritica olasz recenzense. Ernesti Fagiani egyetlen szó erejéig sem hajlandó megemlíteni a vásznon megjelenő prózai színeszeket. jobbára elismerő kritikájában csak az énekszólamok kapnak említést, a filmből pedig elsősorban Sára Sándor jellegzetesen antropomorf. romantikus tájfényképezését emeli ki. Vagyis éppen azt a distanciát hangsúlyozza, amelyet a szöveg és a képi világ között létrehoz a rendező, és amelyben a szineknek. a rituális szertartásoknak meg a fényeknek jut igazán központi szerep.) Az ötvenes években készült operafilmek legmaradandóbb pillanatait azok az énekes-színészek szerz.ik, akik a vásznon is megállják a helyüket. tehát nem kell őket behelyettesiteni. így maradt nyoma a filmvásznon is a modern érte31

Peter Brook . Carme n traqádiája,

1983. Eua Sautova és Laurence

lemben vett operai színjátszás leqnaqyobb elindító figurájának. a sz íncszuek-ónckcsnek egyaránt zseniális Tito Gobbinak, akit a Don Giovanni ban vagy a Bajazzóhban elképzelhetetlen lett volna "lekettőzni". prózai dublőrrel helyettesíteni. Gobbi Rigolettójában egyszerüen nem választható szét a hangi produkció és a színészi játék. szimbiózisuk olyannyira egyszeri és meghatározó. O kibirta a prózai szinészek közegét is - legfeljebb lejátszotta őket a vászonról pillanatról pillanatra. Ekként maradt nagy élmény Pasolini prózai Medeájában Maria Callas is - aki a Chcrubini-operában. Alexis Minotis rendező irányításával lett előzőleg akár a prózai színpadok legnagyobb tragíkáinak egyike is. (Csak sajnálni lehet. hogy Callas nem for·gatott filmet az őt igazán nagy színésszé alakító Zeffirellivel és Viscontival. hogy kútba esett Visconti Puccini-filmterve.) A színházszerű tablókban hömpölygő, többnyire prózai színészekkel play back-eltető operafilmek legerősebb oldala az alapul szolgáló zenei felvétel. Ezt azonban becsukott szemmel is lehet élvezni - ami egy moziban mégiscsak képtelenség! A lecke tehát adott volt: úgy esi.nálni operafilmet. hogy abban érvényesüljön a csak a filmre jellemző többlet. Vagyis hogya sz inházból végre film legyen - úgy. hogy köz-

32

Dale

ben nem marad háttérben a zenei megvalósítás sem. Ezt a műfaj felől jelentkező igényt tovább erősítette az opera közönség-reneszánsza is, főként pedig az az általános közönségigény, mely egyre borzalmasodó világunkban a szépre és érzelmesre vált egyre fogékonyabbá. A visszatekintve már oly magától értetődő döntő lépést a müfaj átalakításában, pontosabban : létrehozásában - Ingmar Bergman tette meg, A varázsfuvola zseniális újraálmodásával. Igen, ez már az a korszak, amikor a színházi operajátszásban is mindinkább a rendezőé lesz a főszerep, bár az ideális és épp ezért mértékadó esetekben ez egyensúlyba jut a zenei megvalósitással. tehát a karmesterek és az énekesek produkciójával. Bergman nem világsztárokkal forgatott, mégis 'kevesebb pontos és játékos interpretációját hallhattuk még ennek a zenének. Mert Bergman filmmé tudja öltöztetni a mozarti varázslatot. A színház ból és a közönségből indul ki. vagyis a két fél közös szenvedelyéből : a játékosságból. (Másfél évtized után le is leplezte magát a Fanny és Alexanderben : Alexander játékszínháza díszleteiben. a kint és bent egyidejüségében elképesztő azonossággal rímel a korábbi filmre.) Bergman az elrévedő és örömre vágyó kö-

Bajazzok,

1948, balra: Tito Gobbi

zönség nyitányával teremt hangulatot, hogy ettől kezdve mindvégig egybemossa ; végül is színházban vagyunk-e vagy egy film naturális világában. Az átmosott átmenetek révén képes Tamino próbatételeit hősies mesejátékká tenni, hogyannál jobban szívünkbe zárhassuk a léha Papagenót, aki jelenésére várva olvasgat az öltözőjében, aki halálra rémül egy színpadi műsárkánytól is. A mozarti zene két rétege így a látványban is szervül - ezért engedhet meg magának Bergman olyan tüneményes szemtelenségeket is, mint az eszmei mondandók brechti indíttatású, táblákon való összefoglalását, me ly táblákat a zsinórpadlásról lapozzák le. Bergman beavat a játékba, s épp ezáltal leszünk hívő részesei a hősi mesének is. Színház. film, natúra - mindez Bergmannál olyan megbonthatatlan egységben jelenik meg, ahogyan Mozartnál a Singspiel és az opera seria elemei .is szervülni képesek. A legmozartibb rendezés, amit valaha láttam - színpadon is talán csak Ljubimov pofátlansága meg Ponelle szemérmes .zsenialitása léphet a nyomába. Bergman filmje a szemléletével teremtett iskolát - móds~ere egyszeri, éppen ezért utánozhatatlan, De a zenedrámai. következésképp par excellence színházi kiindulás mégiscsak termékeny lehetőségnek bizonyult. Syberberg izqal-

mas Parsifalja vagy Straub nagy vitákat kiváltott Schoenberg-rendezése, a Mózes és Aran (hogyelkezdjek emlegetni olyan filmeket is egyre inkább, melyeket szklerotikus Iorqalmazási szisztémánk nem tartott érdemesnek az átvételre) egyaránt bizonyítékok erre. Az egyéni szemlélet nem mindig szerv ül olyan magától értetődően a vájtfülű haJlgatókban élő zenei élménnyel. mint Bergman esetében (Boulez je· gyezte meg például Straub filmjéről. hogy a testek és a hangok nincsenek igazán összhangban benne, s így nem erősítik eléggé a zenei gondolatot). De bizonyos, hogy két nehezen értelmezhető operához adtak sajátos kulcsot. A nyolcvanas évekre leginkább az jellemző, hogy nem sikeres színházi előadások vagy zenei felvételek adaptálása hoz létre operafilmet, hanem a hanganyagot mar eleve a rendező és a karmester egyeztetett elképzelése szerint alakít jak. A play back-technika megmarad itt is természetesen, de a szereplők - szinte kivétel nélkül vilag sztárok - maguk alakít jak a vásznon is szerepüket. A forgatás tehát már tulajdonképpen a lemezstúdiókban megkezdődik. A szereplők-énekesek kiválasztásaban a zenei szempont mellett helyet kap a filmes érdek is. Elvben szuperprodukciók készülnek. De az eredmény enyhén szólva is eltérő. 33

Peler Btooh: Carmen traqédiáia,

1983, Eva Sauroua

Ennek az iskolának első nagy sikerű filmje Losey Don Ciovannija volt. Losey es Maazel opera filmje : a karmester az előbb mondottak szellemeben ugyanis minimum társaIkotó. Megsem tartom sikerültnek ezt a feldolgozást már ami Losey tevékenyséqét illeti. Nagyon sokszor ellene dolgozik a zenei felépítésnek. Képi világa hármas meghatározottságú: Palladio épitészéte. Tiepolo színvilága és a mozarti játékosság mögött érezhető klasszikus geometria hatja át. Csak épp az átmeneteket vagy még inkább a szimbiózist nem tudja megvalósítani. Minden váltáskor zökken egyet a film. Don Giovanni és LeporelIo ruhacseréjekor Leporello leleplezése hangsúlyozottan perspektivikus színházi díszlet ben zajlik - miközben a hős szerelmeskedését valódi bokrok teszik naturálissá. A legnagyobb baj. hogy ezek a váltások nem a zenéből következnek, inkább egy nagy fantá.ziájú rendező ötletei csak. A zenével való .indifferens kapcsolatnak peldája az is, hogy Losey nem képes közős nevezőre hozni az irodalmi reminiszcenciákat és a drámai történést a rnuzsikával. Leginkább ez a hangok kezelésében. terbeli elhelyezésében érhető tetten (pedig tényleg káprázatos világsztá34

rokka I dolgozott: Raimondival, Te Kanawával, Moserrel, Berganzával. Kinggel) . Hogy erre is csak egyetlen példát hozzak: Don Ottavio bensőséqes, intimen gyönyörű "Bármi, ha sérti ... " kezdetű áriáját például Losey a szerepre külse- . jében alkalmatlan énekessel egy csónakon enekelteti el. miközben nagy totál ban látjuk az egész környező tájat - nos, ez éppen a zene félreértése hangulatának megszüntetése, lényeqének kilúgozása. Vagyis a film helyzetei nincsenek összhangban a zenei helyzetekkel. s ezáltal bizonyos figurák és szituációk mellékessévagy érdektelenné vájnak. A karmester, Lorin Maazel meg nem valósuló, képpé nem testesülő zenei szövetéhez kepest Losey mindössze egyetlen eredeti elemet épít be az opera világába. Egy lányos arcú szolgát léptet föl (néma sz ereplőt. hiszen a librettóban vagy a partitúrában nyoma sincs), aki Don Giovannit talán a legjobban érti, aki talán a legszabadosabb szerelmi játékokban is kiszolgálója urának (ennyiben az ötlet nem eredeti, hiszen Don Juan lehetséges elferdülésének gondolatából éppen Bergman rendezett káprázatos előadást Münchenben - csak nem az eperából. hanem Moliere darabjából i), és aki az egyetlen nem menekülő túlélője a pokolbéli látogatásnak. A folytatás gondolata szép elképzelés Losey részéről - kár, hogyazenéből nem tudott több ideát kihüvelyezni. Losey módszere persze közelebb áll az ortodox operai elképzelésekhez. mint akár Berqmané, még inkább Syberbergé és Straubé. De nem ettől kevésbé izgalmas. Mert például Zeffirelli sosem akarja nézéit a maga látomásával elvonni a zenétől. csupán azt akarja taktusról taktusra kibontani - mégis a legszebb filmek kerülnek ki a keze alól. Legutóbb aBajazzók (Domingóval) és A Traoiaia (Stratasszal és ugyancsak Domingóval. no meg a lenyűgöző Cornell MacNeillel). Zeffirelli is play back-technikát használ, ő is az énekeseket szerepelteti, ő is a filmhez alakítja ki már a hangfelvételt. (Jellemző, hogya Metropolitan vezető karnagya, James Le,vine ebben milyen nagyszerű partnere: néhány olyan finom változtatást hajtott végre pl. A Trauiota partitúraján. hogy attól a legmegcsontosodottabb Verdi-rajónpók sem kapnak a fejükhöz ; a két legfontosabb változtatás: Alfréd második Ielvonásbel i strettájának elhagyása - mely dramaturgiailag ke pte len ponton állítja le a cselekményt -, valamint az idősebb Germont "Di Provenza il mar, il suol" kezdetű áriája második szakaszának kihagyása - ugyancsak azért, hogya felforrósodott lég-

Francesco

Rosi . Carmell,

1983, Julia

Migellesz-Jo}1l1S01t

körben ne állítsa meg a cselekményt az ő elérzékenyülése.) Zeffirelli flash back-történetet mesél el Traviata-filmjében. Abból indul ki ugyanis, hogy az opera előjátéka Violetta motívumának azt a tragikus változatát mutatja be, ami majd a harmadik felvonás előjátékában is felcsendül. A film története tehát akkor kezdődik, amikor Violetta már nagybetegen fekszik otthon. Eladósodott a hitelezők hordat ják el egykor oly fényűző palotájának berendezését. A rakodómunkások közott van egy fiatal fiú, aki a Violettát ábrázoló festmény előtt belefeledkezik a modell szépségébe. És ekkor nyílik ki az egyik szeba ajtaja - megjelenik hálóingben a beesett arcú, halálos beteg mai Violetta. Egymásra néznek - és a férfi pillantástól Violettában felidéződik nagy szerelmének története. Ez a zeneileg hibátlan elemzés folytatódik az egész mű során: nemcsak a már említett húzások révén, hanem a zenei jellegek felismerésében is. Alfréd második felvonást nyitó áriája gyors, ún. futó zenével kezdődik - Zeffirelli lóháton nyargalva mutatja színészét (azt a Domingót, aki a szerep kedvéért jó tíz kilót leadott, fekete haját vörösesbarnára festette, hogy illúziót keltsen!). Szereposztás beli-zenei telitalálat az érdes bariton, MacNeil felkérése az idősebb Germont sze-

repére - "széphangú" baritonok felbillentik a felvonás egyensúlyát, olyan rokonszenvessé teszik a figurát. A flash backnek még egy következménye van. Zeffirelli nem tisztázza ugyanis - szándékosan! -, hogya harmadik felvonás még ezen a síkon mozog-e, vagy visszaléptünk már a valóságos időbe. Ennek megfelelően katartikusabb lesz a történet - hiszen lehet, hogy Alfréd visszatérését és apjának bocsánatkérését is csak Violetta lázas, felhevült agya képzeli valóságnak. Violetta halálakor összeesik - s egy hirtelen vágás után nem abban a szobában látjuk testét, ahol az utolsó felvonás zajlott, hanem egy színpadszerüen nyitott, gégenből világított hatalmas, üres térben. Ez a szemérmetlen magány, a nyitvahagyott kérdés, hogy lázálom volt-e csupán az utolsó percek boldogsága mindez Dumas szomorújátékából a Verdi-zenének megfelelően tragédiát bont ki. Zeffirellinek egyetlen rendezői látomása van: a partitúra. Csak olyan zseniálisan és alkotó módon hű hozzá, ahogyan azt Toscanini tudta zenekara élén. Tulajdonképpen az operafilm történetét. helykeresését és megújhodását akár egyetlen opera filmtörténetével is érzékeltetni lehetne. Bizet Carmenje olyan karriert futott be az utóbbi években, amire alig volt még példa a 35

Peter Brook:

Carmen tragédiája,

1983, Zehava

Zal

zenetörténetben. Nyilván a szabadság mítosza az, ami annyi rendezőt és karmestert. átírót és újrafogalmazót megragadott. Ennyiben hajlandó vagyok operafilmnek tekinteni Gades és Saura feldolgozását csakúgy, mint Godard filozófiai remekét - bár az egyikben spanyol népzene, a másikban Beethoven-muzsika lép az eredeti opera helyébe. De mindkettő a zenében fogant mitoszt fogalmazgat ja. Francesco Rosi hamarosan nálunk is bemutatásra kerülő feldolgozása látszólag teljesen hú az eredeti partitúrához - olyannyira, hogy a zenei felvételben nem használták Giraud recitativóit. tehát Bizet elképzelése szerint prózai részek váltakoznak a zárt számokkal. A történet is hű - olyannyira, hogy szinte minden jelenet "eredeti" helyszínen játszódik. De a nagy hűség ezúttal nem eredményez semmit. Valahogy túl szép lesz minden: a folklór-clip falu, ahol Don José katonáskodik, a komor hegyek, ahol a csempészek élnek stb. Meg a figurák is túlkarakterizált ak : Domingónak kicsit ütődöttre kell vennie josét. hogyannál jobban érvényesülhessen a Carment alakitó Julia Migenes szexuális falánksága, ami ez esetben a szabadság szexepilje (bár Migenes engem inkább emlékeztet egy Három nővér-film megfonnyadt. 36

szeplős Olgájára). Rosi tehát mindent túla.dagol: az eredeti helyszíneket és a színeket, a karaktervonásokat és a helyzetek kiélezettségét. Ami végül is oda vezet, hogy ellentmondásba kerül a jó zenei ízléssel felvett hanganyag a képekkel. A kártyavetést ez a Carmen nem tudja eljátszani - ha semmi sem utal viselkedésében arra a riadt szabadságvágyra, melynek elvesztésétől mindennél jobban fél. Ez az öregedő pozőr Escarnillo (nem Raimondin múlik, hogy ilyenné kell lennie) nem imponálhat a természetes érzékű, ráadásul itt kifejezetten erotomán Carmennek. Ez a puhány José nemhogy Escarnillo. de még egy nádi rigó ellen sem húzna tőrt. Miközben a zene szenvedélyekröl és drámáról beszél, Rosi tükrében egy cigánylánynak öltözött szexmániás falusi tanítónő elvetélt szerelmeit kapjuk. Bizet számára a spanyol környezet, a cigányság - rnind-mind csak eszköz egy mítosz zenei megfogalmazására. Rosinál ezek az eszközök céllá . változnak. Egyetlen jelenetben ér fel Rosi a zene magaslatára. A negyedik felvonásban, annak is utolsó jelenetében. Miközben a nagyarénában bikaviadal zajlik, a kisebbik arénában José Carment kérleli- kergeti-fenyegeti. És ahogya bika nem tehet mást, mint hogy reménytelen küzdelem után megadja magát a torreádornak - Carmen is föláldozza magát José tőrén. Ez dráma - a helyszín és a vágások ötlete a zenét erősíti. Egyébként csak a folklórt. Nagyjából az operafilm műfajának legvégső határáig merészkedik el Peter Brook Carmenje - bár hangsúlyozom ismét: nem az ún. hűség vagy elszakadás határozza meg egy-egy film értékét, amint ezt Bergman, Zeffirelli és Rosi öszszevetése is tanúsíthat ja. Mindenesetre Brook olyan messzire megy, ahol a rég holt zeneszerzőket ma is féltő zeneértők, meg a sokszor operarendezéssel is foglalkozó botfülűek egyaránt megbotránkozni képesek (ez utóbbiak még akkor is, ha saját elképzelésükben a Carmen dohánygyárából koncentrációs tábor, a falusi csendőrségből tankokkal vonuló erőszakszervezet és egyéb eredetiségek lesznek). Brook átértelmezi - vagy az én élményem szerint: személyes üggyé teszi a Carmen-mítoszt. A legelső taktustól kezdve változtat, felcserél és tömörít olykor-olykor - de a példát vegyük most csak az utolsó felvonás ból. Brook Carmenje fiatal. írástudatlan, a babonákban élő, a maga természetességében vonzó, a szabadságot kihívó lány. José pedig fiatal suhanc - ez is igaz, zeneileg-irodalmilag egyaránt! =, aki éppen most szakadt ki a falujá-

ból, a szerelemről eddig azt hitte, hogy csak a jámbor és unalmasan kedves Micaelával azonos, s most életében először valaki férfinak nézi, férfiként kezeli. Escarnillo. akárcsak Carmen, a szabadság és a babonák meg szállott ja. Három ember, aki fél: az egyik a még meg sem nyert szabadságtól. a másik a felcsillanó élettől; a harmadiknak minden nap bizonyítania kell, hogy képes legyőzni egy bikát, önmaga szorongásait. Ennek a három embernek a drámája robban az utolsó felvonásban. A felvonulásból, a bikaviadalra készűlődésből Brook kamaradrámát rendez. Escamillo verítékezve imádkozik, hogy ma is sikerüljön; Carmen reszket az ő erős ernberéért. de méginkább azért, hogy erősnek láthassa mindig, hiszen ő egyedül nem képes a szabadságra; José a kamaszszerelem őrületével követeli magának azt, amit jogos tulajdonának érez, azaz egy másik embert. Odakint mit sem sejtő nézők készülnek a fiestára - de az igazi arénát ennek a három embernek a szép. emberi, iszonyatos félelme rajzolja ki. És a tragédia többszörösen bekövetkezik. Amíg José teljes kétségbeesett szerelmét zúdítja az aréna felé figyelő Carrnenre, addig a másik arénában győz - a bika. Hozzák Escamillo testét. Carmen tudja, hogy nincs tovább. José félelmét, megalázkodó hűségét nem akarhatja, Escamillo minden nap legyőzött szerongása - ami végül is a szabadság =, a hétköznapok repülése elveszett. És ekkor hirtelen José is megért mindent. hirtelen a kamaszból férfi válik - figyeljük csak Bizet zenéjét, mert ez a változás ott van a hangjegyekben =, aki tudja, hogy csak egyet tehet Carmenért- megszabadíthatja a. kiúttalan életétől. És ez a felnőtt José - a kamera felső gépállásból, mintegy Escamillo holtteste mellől fényképez - megadja a kegyelemdöfést a fejét lehajtó lánynak. Amit a torreádor elmulasztott, a. lenézett picador végzi el. A homokban csak madártollak, csontok maradnak - Carmen babonás kellékei. Brook persze tudja, hogy ez az értelmezés nehezen férne bele főként az eredeti hangszerelésbe. Ezért ezt a felvonást mindvégig egyetlen zongorára bízza. Nem a dallamokon és zenei iveken változtat: csak a zongora kalapácsait és pianóit varázsolja mögéjük. A lelkek arénájába helyezi a tragikus mítoszt. És ezzel ő is a katarzisig jut. Hűtlen hűsége még a partitúra mélyébe is bevilágít.

Francesco Johnson

Rosi: Carme/l,

1983, Julia Migenez-

Igen, ez mar egyszersmind feloldása is az opera kötöttségeinek. Nem iskolateremtő példa tehát. Inkább zseniális kivétel. (Bár az a gyanúm, a zseniális művek általában kivételek szoktak lenní.) Az opera (film) végül is szőveqkönyvhöz és partitúrához kötött műalkotás, amelyben a szőveq- és kottahű kötött kötetlenség adja a legszebb és legnehezebb szabadságot. Mindez nem zárja ki a Brook ..féle szélsőséges utat sem, a Bergman-féle játékos-zseniális mű-tererntést sem, a Karajan-féle ortodox zeneiségű színpadi előadás-átűltetést sem, Zeffirelli képpé öltöztetett abszolút pontos zene-értelmezését sem. Csak a mű nem maradhat ki elemei igen. És nem kárpótlás, ha valamennyi elem megvan, csak épp nem áll össze egységgé. Operát rendezni színházba~ és filmen egyaránt a legnehezebb feladatok közé tartozik. De mert reneszánsza van'a műfajnak, talán szűletnek interpretálásának friss szemű megálmodói is. Mert ha az újkori opera fejlődésének korszakairól beszélünk, ma már nem hagyható ki ez a legújabb etap sem - amikor a film és a filmrendező lesz közvetítésének egyik legnagyobb reményű maestrója. Bányai Gábor

37

Bravúrok és buktatók Francesco Rosi: Carmen Az idei olasz filmhét megnyitóján Rosi-film szerepeIt. me ly annál is inkább számot tarthatott érdeklődésre. minthogy a közelmúlt sikertémájának. a Carmen-sztorinak legautentikusabb. a Mérimée- Meilhac- Halévy - Bizet-féle változatát ígérte. Rosi. mint ő maga is elmondta. nem zeneértő. hanem zeneszerető. nem opera-, hanem filmrendező. és evvel az attitűd del közelíti meg Carmeneita tőrténetét. így nyilvánvalóan az övé szakad el legkevésbé a népszerű színpadi mű megszokott világától - eltérően a témát a mozgás oldaláról megközelítő Antonio Gades, vagy a leginkább színházrendezői tevékenységéről ismert Peter Brook sajátos feldolgozásaitól. Rosi inkább filológiai kutatásokkal próbálja meg kiegészíteni az eredeti színpadi művet, ismét felhasználva az eredeti prózai dialógusokat. s a rendező által sajátjaként ismert eredeti sevillai környezetbe mint oldalfal nélküli színházba plántálva vissza az operát. Minthogy nem csupán operakőzvetitésre, hanem filmes megvalósításra gondolt. a sz ínészválasztásnál a szokásosnál nagyobb súllyal nyomott a latba. hogy színészei ne csupán szerepük ragyogó énekes interpretátorai legyenek. hanem megbízható filmszínészek is. annál is inkább. mert a Lorin Maazel vezenyelte eredeti hangfelvételen. a play- backen közreműködő énekesek játszották a filmbeli szerepeket is, ami csak a kívülállónak tűnik természetesnek. hiszen az opera színpadi recitáció teljesen másfajta szinészi játékot kíván. mozdulatlan totálképek helyett a film lehetőségeivel élhet a rendező. időben és térben. plánozásban szabadon. az emberi arc közelképeire helyezheti a hangsúlyt. Ami tehát a színészválasztást illeti. Rosi ragyogóan döntött. A Don Josét játszó Placido Dorninqo. valamint az Escamillót alakító Ruggero Raimondi esetében viszonylag kevesebb volt a kockázat. minthogy mindketten gyakran álltak már kamera előtt. elég csak példaképpen Domingónak a Zeffirelli-féle Traviatában nyújtott emlékezetes alakítására utalnom. Hanem Rosi döntését leglátványosabban a cimszerepet alakító görög-Puerto Rico-i Julia Migencs-Johnson igazolta. Hogy ne csak egy hangulat hatásának engedve ragadta ssam el magam. ismételten végignéztem a filmet. előbányásztam a valahol fillérekért megvett sárguló Mériméc kö38

tetet. végiglapoztam a librettót. és csak tovább erősített abban a meggyőződésemben. hogy Migene s-Johnson nem csupán egyike a világ operaszínpadaí legjobb Carmen interpretátorainak, hanem egyszerüen lenyűgöző színésznő. Szilaj, zabolátlan, ugyanakkor esendő és gyengéd, egyszerre kibírhatatlan és kívánatos - egyszóval: Carmen. A legárnyaltabb rendezői instrukciókat is felülmúló ösztönösséggel él a bömbölő hangszórók. az ágáló felvételi technika zűrzavarában, sokszor csak pupillája tágulásával vagy szűkülésével játszva el a benne dúló érzelmí viharokat, téve mindezt a legjobban jegyzett prózai színészeket meghazudtoló természetességgel. Játéka a végtelenségig modern, sallangmentes, nyoma sincs benne semmi színpadíasságnak, ugyanakkor tökéletesen stilizál, ragyogóan táncol - különösen az emlékezetes kocsmajelenetben =, és ami operafilmen. zenés színpadi színész esetében valóban ritka, játékában a legcsekélyebb különbség sincs a próza és énekeIt részek között. Teljesítményének értékét csak növeli a tény, hogy élete első filmszerepeben láthatta immár nemcsak az operalátogató, hanem a moziba járó szélesebb közönség ís. Ruggero Raimondi ragyogó Escamillo, furcsa, szokatlan, de tagadhatatlanul vonzó jelenség, foglalkozásából eredő magabiztossága imponáló, méltó párja a veszélyt. a társadalmi korlátokat semmibevevő. osztályon és "területen kívüli" Carmennak. Bármennyire különös is, a talán legnagyobb filmes gyakorlattal rendelkező Placido Domingo mozog a legkevésbé oldottan hármójuk közül, és ezt csak részben indokolja a szerepeből fakadó nehézkesséqe. Rosi. szándékai .szerint, felerősíti hősében a provinciális "don" vonalat minden más tulajdonság rovására, azt rója fel Don José drámai vétségéül, hogy érzelmei hatására felrúgja az őt determináló társadalmi és erkölcsi kategóriákat, kilép eredendő világából. és egy olyan ingoványos talajra téved, melyen képtelen élni, így elhibázott döntések sorozatát hozza, cselekedeteinek iránya egyre vissza fordíthatatlanabbá válik. Ez csak részben valósul meg Domingó színészi játékában, mackóssága csupán csak nehézkesnek hat, nála érezhető leginkább a színpadiasság, amit a film nagyvonalúságától idegen, bosszantó technikai mozzanatok

Rosi: Carmen, 1983, Piacido Domingo

és Julia Migenez-johnson

Karajan

: Carmen,

Jon Vic1urs és Mirella

Fredí

,

Otto Pteminqet.

Carmen [ones, 1954

erősítenek fel. Csak néhányat emelek ki az elmondottak iqazolásaképpen: amilyen bravúros es már kaszkadőrmunka-számba menő a esempeszek táborába látogató Escamillo es a veszni látszó szerelmét vakon védő Don josé lovasjelenete es a szó szeros ertelmeben késheqyiq menő kézitusája, olyan suta a Don josé es elöljárója közti kocsmabeli kardrántás. amikor ez utóbbi leleplezi a szerelmét már-már megtagadni es akaszárnyába, takarodóra visszaterni keszűlő altiszt jét. A néző - nemi, tőlem idegen cinizmussal - már szinte retteg, nehogy meg a véqén valami kárt tegyenek magukban a nagy hadakozás közepette. De itt említhetem a tragedia elnyújtott beteljesűlését, Carmen halálát, melyet az eqyébként kisrealista naturalizmusra törekvő film itt csak jelez, es megfosztja a katarzistól , helyette a vége főcímmel engedi ki az utcára a nézőt, Feltehetően ez utóbbi mozzanat szándékos volt, mármint a katarzis hiánya, ennek azonban ellentmondani látszik maga a .darab és a film is. A halál, a tragédia, a végzet

mindvégig ott lebeg (gyilkossági kísérlet a dohánygyári munkásnők között, börtön, szökés. dezertálás, csempészek, fegyver, késpárbaj életre- halálra fordulatokkal. végzetes kártyavetés, haldokló anya, bikaviadal, ahol Hemingway megfogalmazásában - az emberre életveszély, a bikára biztos halál vár), ami szinte sorstragédiaszerű katarzisért kiált. Vannak a Rosi-féle Carmennak részben filológiai, részben pedig szakmai jellegű megoldatlanságai, vagy ha úgy tetszik, feloldhatatlan ellentmondásai. Ilyen az, hogy az eredeti, francia nyelvű változat került ragyogó minőséqű hangfelvételre. A filmet a még nagyobb eredetiségre való törekves jegyében Sevillában es környeken forgatták le, Rosi sajátjaként szeretett geográfiai es építészeti környezetében. a legeredetibb statisztériával. arcokkal. habitussal. Ez pedig azt eredményezte, hogya főbb szereplők franciául énekelnek és dialogizálnak, a csak majdnem olyan fontosak pedig spanyolul. A cigányok is kétnyelvűek, de van, aki csak így vagy

41

csak úgy tud (cigányul egyik sem). ennek dacára mindenki jól megérti a másikat. Biztos, hogy jó néhányszor végiggondolták az alkotók a fenti dilemmát, amíg a jelen verzió mellett döntöttek, mondván. hogy ők a MériméeMeilhac-Halévy-Bizet hispániai környezetben játszódó francia darabját viszik filmre, az ének. az opera maga már amúgy is egyfajta stilizáció. Ha a nápolyi Rosi számára, igaz, történelmi okok miatt (sokáig a nápolyi alkirályság a spanyol birodalom szerves része, innen a megannyi nyelvi és tudati kölcsönhatás) meghatározó a két történelem és kultúra átfedése és gyakori .azonossáqa. akkor ugyanígy igaz a spanyol és francia politika, kultúra és tudat különösen az utolsó századokra jellemző elkeseredett és mindmáig élő szembenállása. és most itt nem is akarom a jól ismert történelmi események sorát idézni. Ennek a fényében ez a furcsa filmbéli kétnyelvűség több, mint egyszerű filológiai bakafántoskodás. Tévedések elkerülése végett: nem az operafilm francia nyelvűségét kérem számon, mert igazából Verdit olaszul, Wagnert németül és ErkeIt magyarul tartom autentikusnak, hanem a filmben fellelhető nyelvi zavarokról beszélek, ami meggyőződésem szerint kikü'szöbölhető lett volna, annál is inkább, mivel az eredeti "konzerv" hanganyaghoz az utómunkák idején keverték hozzá a felvételek vagy a próbák során rögzített helyszíni, spanyol nyelvű másod- és harmaddialógusokat és törneqatrnoszférákat. Akadnak a filmnek más, apró hibái, amelyek lehet, hogy szóra sem érdemesek. Ilyen például, hogy az ismert gyerekkórus képsorai alatt a tömeg még csak véletlenül sem énekel együtt a kisérőzenévé visszalépett dallarnokkal. feltehetően azért nem, mert ahhoz francia nyelvterületről kellett volna a szövege t recitálni tudó

gyerek-statisztériát importálni. így maradt helyette az illusztráció. Vagy például az Escamillónak a cigány táborba történő első esti látogatása elkeserítően nehéz feladat elé állította az opera tőr De Santis stábját. minthogy egyszerűen nem volt hova elhelyezni a lámpát, a lehetetlenül tagolatlan felületek meg különösképpen határt szabtak a fantáziának. A felvételi nyersanyag korlátozott kontrasztátfogó képessége, az eredeti külsőkben nappal előforduló igen magas csúcsfények és mély kontrasztok miatt végül is a dramaturgiai szándék szempontjából funkció nélkül voltak kénytelenek szűrőket vagy átmeneti szűrőt alkalmazni csupán technikai megfontolásokból, ami mindig borotvaélen táncolást jelent. Mindezek nem változtatnak azon a nagyszerű tényen, hogy Rosi óriási apparátust mozgatott meg, ragyogó színészválasztással a nehéz, sokszor lehetetlenül nehéz helyszíneken időnként pompás jeleneteket produkál. Méltó betetőzése a filmnek a délutáni corridára való fel- és bevonulás káprázatos folklórja, ahol Rosi szinte fürdik az általa olyannyira jól ismert világ megelevenítésében. ami egyszerre felemelő, középkori és provinciális, hogy a néző szinte lúdbőrzik, egyszóval: főhajtással kell adózzam a szakmai eleqanciának. A film egyik érdekessége, hogy a koreográfiát Antonio Gades készítette, aki ugyanebben az időben Saurával közösen forgatta a saját Carmen-változatát. Az utóbbi években szerencsére ismét terjedő és népszerű operafilm rnűfajában is fontos a Rosi-féle Carmen, mert engedmények nélkül kisérli meg a műfajt populárisabbá. szélesebb közönséq számára is befogadhatóvá tenni.

Kovácsi János

CARMEN (Carmen), színes, olasz-francia, 1983 R.: Francesco Rosi, F.: Francesco Rosi, Tonino Guerra; Z.: Georges Bizet (az opera szövegkönyvét Mérímée kisregényéböl Meilhac és Halcvy irta}: O.: Pasqualino de Santis; D.-J.: Enrico Job; Sz.: Julia Miqenesz-johnson, Piaci do Domingo, Ruggero Raimondi, Faith Esharn, jean-Phílíppe Laforrt, Gérard Gari no, Susan Daniel

42

FILM-MÚZEUM

Egy filmíró útja Bíró Lajos forgatákönyvei A filmművészet története szép számban ismer olyan forgatókönyvírókat, akik elsősorban vagy kizárólagosan ebben a műfajban alkottak vagy alkotnak ma is. Felismerve a filmművészet sajátos törvényeit, képességeiket ebben az irányban kamatoztatták. Néhányan közűlűk. egy-egy nagy rendezőegyéniséghez kapcsolódva, korszakalkotó munkát végeztek. Carl Mayer (1894-1944) az expresszionizmus, a "caligarizmus", majd akamarajáték megteremtője a német filmművészetben. Említhetjük Dudley Nichols (1895-1960), a harmincas, negyvenes évek, főleg John Ford nagy filmjeinek forgatókönyvírója nevét. Vagy Jevgenyij Gabrilovicsot (1899), akinek munkássága a harmincas évektől napjainkig a szovjet filmtörténet egy-egy nagy alkotásának (főleg Julij Rajzmari filmjeinek) létrehozásához fűződik. Michel Audiard (1920-1985) a francia filmművészetet szolgálta 1949 óta, szcenáriumai, dialógusai érdekes rnódon főleg egy nagy filmszinészhez. Jean Gabirihez kötődtek, az ő filmjeinek volt specialistája. Huszonkét filmet csináltak együtt. A húszas évek kezdetétől a negyvenes évek végéig a nemzetközi filmvilág igényes, nagy sikerekben közreműködő forgatókönyvírója volt Bíró Lajos (1880-1948). Ha nem is teremtett filmművészeti iskolát vagy stílust, munkássáqa jelentékenyen hatott az említett időszak német, amerikai, angol filmjeire és főleg Korda Sándor munkásságára. Öt is be sorolhatnánk a szinte kizárólag forgatókönyvekkel foglalkozó irók sorába, ha mindaz. amit 1919-ig, emigrációba kényszerüléséig alkotott, nem lenne a magyar irodalom történetének fontos és értékes része. A forgatókönyvírásba úgy csöppent bele, hogy a Tanácsköztársaság bukása után, mint sokan rná-

Korda Sándor, utolsó közös tilmjük. az Eszményi

férj

lorqatásán

sok, Bécsben ő is a filmnél talált megélhetést. Az egyszerű pénzkeresetnek induló munka azután élethivatásává vált. és majd három évtizeden át a müfaj nemzetközileg elismert mestere

43

Korda Sándor: VIll. Henrik magá1lélete,

1933,

Charles Lauqhton

lett, a filmtörténet számos jelentős alkotásának írója. Bíró Lajos húszéves, mikor Párizsból vissza.térve 1900 tavaszán belép a nagyváradi Szabadság szerkesztőségébe. Nemcsak egy igéretes újságírói, írói pálya bontakozik itt ki, hanem egy mély, közös gondolkodáson és elveken alapuló barátság is, Ady Endrével. A pálya és a barátság tovább erősödik 1905 után Budapesten is, a Budapesti Napló szerkesztőségében. Ady rövidesen az Új versek-kel, irodalomtörténeti jelentőségű kötetével jelentkezik. Bíró Lajost, Kosztolányi Dezsővel együtt a főszerkesztő, Vészi József emeli ki a hírlapírás mindennapi robot jából. Tárcáit, novelláít ugyanabban az évben jelenteti meg kötetben, mint Ady a verseit. 1906-ban jelenik meg Harminc novella cimű munkája. Ady mellett Bölöni György, Jászi Oszkár, Lukács György méltatják irodalmi rnunkásságát. Feszült. robbanó erejű novelláit és sorra megjelenő finom lélekrajzú regényeit: 44

A diadalmas asszonyt, Serpolette-et, A Molitor házat. Bródy Sándor hatására válik drámairóvá, legjelentősebb darabjait a tízes években írja (Sárga liliom, Hotellmperial) . Indulásától kezdve következetesen a radikális szellemű gondolat képviselője írásaiban. "Bíró Lajos az írást nem tartja célnak - írja róla Ady Endre - hanem mint váteszi hivatású író, megdöbbenteni, hazugságokat eloszlatni, irányokat rombolni akar." Megeleveníti az 1912-es "véres csütörtökv-öt (melynek hatására Babits Május 23 Rákospalotán círnű versét írta). Mint a Világ című újság állandó vezércikkírója az első világháború idején a lap hasábjain a háborús pusztítások ellen emeli fel szavát. Ez az út egyenesen vezetett ezután az aktív politizálásig. 1918· ban a Károlyi-kormány külügyi államtitkára lesz. A Tanácsköztársaság .idején az írói direktórium tagja, a bukás után emigrációba kényszerül. A Tanácsköztársaság bukása után emigráció-

ba menekülő politikusok, irók, művészek első menedéke Bécs. Számos sorstársával együtt itt üt tanyát Bíró Lajos is. Drámai feszültségű novellái, pergően izgalmas regényei és színműírói gyakorlata szinte predesztinálják arra, hogy az egyre jobban tért hódító és komoly lehetőségeket ígérő film világában próbáljon megélhetést és sikert elérni. Itt bukkan fel 1919 őszéri a szintén menekülésre kényszerült Korda Sándor is. Közismert Korda páratlan szervezőkészsége, mely most sem hagyta cserben. Rövidesen megtalálja helyét Bécsben. Sacha Kolowrat, a "filmes gróf" támogatja terveit. Első itteni filmjében, a Mark Twain regény nyomán forgatott Koldus és királyfiban forqatókőnyvíróként közreműködik Bíró Lajos is. Kapcsolatuk életreszólónak bízonyul. Barátságuk persze jóval korábbi, már Budapesten is dolgoztak együtt, méghozzá nem csak a filmnél. hanem a tíz as évek legelején a Világ szerkesztőségében is, mint ifjú hírlapírók. Korda rendezi 1922-ben Bíró Lajos regényének, a Serpolettenek a filmváltozatát is. Azt a regényt viszi filmre, melyről némi pejoratív csengéssel állapította meg később Schöpflin Aladár, hogy a "moziszenzációkra épített" munkák közé tartozik. Nos, a regényt tehát el is érte ez a végzete, valóban film vált belőle. Ennek a korszaknak egyik érdekes, művészi feldolgozásában és mondanívalójában egyaránt napjainkig élő munkája, a Mayerling (1923) ugyancsak a Bíró-Korda együttműködés eredménye. Bíró Lajos már a húszas évek első felében. mínt forgatókönyvíró a nemzetközi filmvilág elismert alakjává válik. Olyan filmek fémjelzik tevékenységét, mint például A cárnő, mely Lengyel Menyhérttel közösen írt, még 1913-ban bemutatott színművéből készült és Ernst Lubitsch forgatta 1924-ben Amerikában, a kor nagy filmsztárja, Pola Negri főszereplésével. Bíró Lajos már ekkor kialakít hatta egész pályájára jellemző munkastílusát. Ez a stílus az abszolút profi magatartás. A siker tényezőinek mérlegelése, a drámai szerkesztés biztonsága jelzik ezt a forgatókönyvírói tevékenységet. Nem zárkózik el a társszerzőktől, sőt messz emenően épít rájuk, szinte valamennyi. filmjet írókkal készítette. Valószínűleg hozzájárult ehhez az is, hogy ezek a társszerzők azt a biztonságot adták meg neki, hogy nem tévedhet el az' idegen nyelven írt dialógusok árnyalataiban. Ez a tényező lehetett alapja például szoros írói kapcsolatának Arthur Wimperisszel (18741953), a sikeres szinműiróval, akivel Korda Sándor produkcióiban számos forgatókönyvet írt.

Bíró Lajos tehát nemzetközi tekintély a filmszakmában. 1925-től 1928-ig Amerikában él, a Paramount vállalathoz köti szerződés. Komoly bclépőt jelent, hogy Hotel lmpexial című színművéből 1926-ban a nagy művészi múlt után Amerikába szerződött svéd Mauritz Stiller rendez filmet. A színművet a Magyar Színház mutatta be 1917-ben, és a maga korában ritka szériát futott be, 130 előadást ért meg. 1935-ben és 1939-ben ismételten megfilmesítették Amerikában. 1926-ban Korda Sándor is áthajózik Amerikába. Most megfordul a szerep, Bíró Lajos ekkor már befolyásos személyiség Hollywoodban, és ő segíti az amerikai munkaviszonyokkal egyébként is igencsak nehezen barátkozó Kordát. Számos együttes munkájuk közül említést érdemel a Sárga liliom filmrevitele 1928-ban. Ez a darab is a Magyar Színház nagy sikere volt 1914-ben. Szintén a kort figyelernbevéve. mikor már a huszonötödik előadást is nagy piros számmal hirdették a plakátok, emlékezetes sikernek számított a Bíró Lajos színmű százötven előadása. Közös munkáik további sorsa és egy határozott filmstílus kialakulása szempontjából azonban fontosabb a Szép Heléna magánélete (1927) cimű filmjük, mely egyenes folytatása hangvételben egy évvel korábban forgatott német filmjüknek, az egykori kegycncnő történetét modern környezetben bemutató Modern Dubarrynak. Ezekben a filmekben próbálkoztak meg először azzal az ironikus, szarkasztikus hangvétellel, mely majd a London Filmvállalatnál hozza meg számukra a világsikert. Az 1927-es év egyébként Bíró Lajos számára olyan világsikereket jelent, mint A hontalan hős, Joseph von Sternberg rendezésében, vagy Az elsodort ember, melyet Victor F1eming vitt vászonra. Az első könyvalakban is megjelent, mintegy példaként, hogy milyen az igazi, jó forgatókönyv, Francis Taylor Patterson három forgatókönyvet megjelentető kötetében. A második film pedig Emil J annings film színészi pályafutásának jelentős állomásává vált. Bíró Lajos ekkor már világpolgár, a nemzetközi filmélet elismert embere. A húszas évek végén, a harmincas évek elején Berlinben találjuk, ahol utolsó éveit éli az a liberális, emberséges szellem, melyet már komolyan fenyeget a nácik rémvilága. 1932-ben Londonba költözik, a város élete végéig otthona marad. Korda Sándor itt alapítja meg filmtörténeti jelentőségű vállalatát ez év tavaszán, a London Film produkciót. Bíró Lajos az igazgatói testület tagja lesz, de hamarosan lemond a számára idegen

45

Korda Sándor:

D011 Jt/WI

magánélete,

1934, Douglas

pozícióról. Am mint fődramaturg és legfőbb tanácsadó, mindvégig Korda mellett áll ezentúl, és tevékenységével erőteljesen befolyásolja a cég működését. Egyébként maga Korda így nyilatkozott még Amerikában, a Eilmkészítés várható új korszakáról: "Az író szerepe a beszélő film gyártásában sokkal fontosabb lesz. Eddig majdnem egyedül a rendező volt a döntő. A jövőben az író szerepe legalább olyan fontos lesz ... " Filmír6ként, bár mint említettük, mindig társszerzőkkel dolgozott, Bíró Lajos szerepe meghatározó volt a London Film és Korda Sándor munkájában. Részese az első átütő erejű nagy sikernek, a VIII. Henrik magánéletének, melynek kapcsán így nyilatkozott Kordaről. a rendező-producerről"Mindenét rátette erre a filmre ... Az ingét, kabátját, kalapját. Ha ez a film megbukik, ott marad Korda anyaszült meztelenül." A filmhistóriából tudjuk, hogy nem bukott meg, sőt annak egyetemes története mint az egyik legnagyobb sikert tartja számon. Kordának és Bíró Lajosnak sikerült megvalósítani azt a hangvételt, melyet regóta próbáltak filmen al-

46

Fat

rbünlcs, Merlé Oberoll

kalmazni. A "történelem papucsban", az ironikus, emberközeli. gunyoros hangvétel, amit most igazán megragadtak. És amit éppen a tradíciókat mereven tisztelő Angliában nem is volt kockázatmentes bemutatni. A siker őket igazolta. Persze ennek a stílusnak is volt előzménye, Ernst Lubitsch filmjeiben, egész szemléletében. Ez azonban mit sem von le az alkotók tehetségéből. A VIII. Henrik 1933-as nagy sikerét egy évvel később próbál ták megismételni a Don Juan maqánéletévei, de itt már Charles Lauqhton vérbő, felejthetetlen Henrikje után a már bizony öregedő egykori nagy filmsztár, Douglas Fairbanks kevéssé volt illúziót keltő Don Juanként. Ez az irónia, mely ezekben a filmekben nyer határozott formát. még fel-felvillan Bíró Lajos forgatókönyveiben, de egyre inkább a biztos kezű. az adott rendezői stílushoz alkalmazkodó mesterember munkája kerül előtérbe. Ami persze nem kis dolog. A vörös Pimpetnel, a Négy toll, A bagdadi tolvaj világsikerek. Hogy az Ady által "váteszi hivatású író" -nak nevezett és immár nemzetközi sikerek részesévé vált mester elgondolkodott-e pályája kűlő-

Billy

Wilder:

Ot lépés Kairó

lelé,

1943, Erich

von

nös forgandóságán a "Találkozás egy fiatalembérrel" című ismert Karinthy írás hőséhez hasonlóan, azt persze senki nem tudhatja. A második világháború idején Bíró Lajos színdarabjából készítette antifasiszta filmjét Billy Wilder Öt lépés Kairó felé címen, 1943ban. Erich von Stroheim alakította félelmesen Romrnel tábornokot. Közismert Korda Sándor életét is kockára tevő, antifasiszta tevékenysége ugyanebben az időben (már amennyire ilyen jel-

Stroheim

legénél fogva titkos munka valaha is közismert lehet). Aztán véget ért a háború, Korda és Bíró hamvából elevenítették fel az egykori világcéget, a London Filmvállalatot. Korda Sándor utolsó rendezése az Eszményi fúj volt. Bíró Lajos írta a forgatókönyvet Oscar Wilde szín darabja nyomán, 194?-ben. Egy év múlva halt meg Londonban, 1948. szeptember 9-én, hatvannyolc éves korában.

Karcsai Kulcsár István

47

KÜLHON

S t4

i t

Ön Mister Antonioni? Életbő! vett elbeszélés Nincs szerenesém Velencével. Pedig szeretem ezt ·a páratlan szépségű várost, de valahányszor alkalmam nyilik odalátogatni, mindig ér valamilyen izgalom, valamilyen váratlan kellemetlenség. No persze eleddig csak kétszer jártam ott, több mint harminc esztendős újságiróikritikusi pályám során - szemben a cannes-i fesztivállal, amelynek a legutóbbi évtizedben csaknem rendszeres résztvevője és tudósitója lehettem. De az első hivatalos nyugati utam vagy tizennyolc-tizenkilenc esztendeje - éppen Velencébe vezetett, ahonnan Zay Laci barátommai tudósitottuk a magyar sajtót - ő a Magyar Nemzetet, én a Filmvilágot és a Film, Színház. Muzsikát - a mostra eseményeiről. Természetesen mind a ketten kölcsönzőből bérelt szmoking ban - akkor még kötelező volt az esti előadásokon =, autóbusz helyett lábbuszt használva, és fogunkhoz verve a garast, mert a zsebpénz, amit mint meghivott vendégek kaptunk az útra, már akkor is nyomasztóan kevésnek bizonyult, hiszen a Lidón kívül - ahol a fesztivál eseményei zajlanak - magát a történelmi Velencét, annak nevezetességeit és a képzőművészeti biennálét is meg akartuk tekinteni, ha már egyszer kijuthattunk. Persze igaz, ami igaz - talán nem fog a vámügyi hatóság tizennyolc év után vádat emelni ellenem, ha bevallorn. volt a dugeszban egy húszdollárcsom is. Egy külföldre szakadt hazánkfiától kaptam, aki éppen elutazásom előtt látogatott haza, és egy rokonom ismerőse volt. Szívességből, és reszketve a félelemtől, hogy valamilyen baj lesz ebből, húsz dollárt velem váltatott be a Nemzeti Bank helyett, megesketve, hogy senkinek sem vallom be a pénz eredet ét, de hát nem akarja, hogy a velencei ku48

tyák lepisiljenek. (Igazán nem rajta múlt, ha mégis lepisiltek. pedig akkor még húsz dollár nagyobb pénz volt Olaszországban, talán még a mai magas árfolyamánál is.) Az olaszok kedves kis családi szállodákban. penziók ban helyezték el a Lidón a fesztivál vendégeit, én is, Laci is más szállodában kaptunk szobát. Az én szállodám tulajdonosa érkezésemkor kezébe vette magyar szolgálati útlevelemet ; ettől láthatóan felment a fejében a pumpa - meglátni - már tudniillik az útlevelem - és megutáini - már tudniillik a tulajdonosát - egy pillanat rnűve volt. A detente kezdetén jártunk, szocialista országból érkezett vendéget, úgy látszik, ez ideig még nem fogadott, s láthatóan nem volt elragadtatva a gondolattól, hogy a fesztiváliroda jóvoltából erre most rákényszerül. Isten tudja, hogy van ez, de bennem sem támadt különös rokonszenv a pofaszakállas úr iránt, akivel később minden reggel találkeztam. amikor a kutyáj ával a pisiltetésről visszaérkezett a szállodába, s én éppen indultam valamelyik reggeli vetítésre. A köszönésem is alig méltóztatott fogadni, úgyhogy később már eltekintettem ettől. Zay Laci szállodájának tulajdonosa - az emberek különbözőek - viszont kedves, barátságos fickó volt, aki pedig kifejezetten érdekesnek találta az egzotikus vendéget. Vele mindketten összebarátkoztunk. De hát nem sokat törödtem ezzel a vén emberrel és előítéleteivel. és két kellemes hetet töltöttem a szállodában - amelynek a szobája is, a konyhája is kedvemre való volt. Majd véget ért a fesztivál, és elkövetkezett a búcsú napja. Éjszaka indult a vonatunk. s mi úgy döntöttünk Zay Lacival. hogy reggel bemegyünk még a Rialtóra, és elverjük megmaradt pénzünket-

S bár tudomásom szerint adósságba nem vertem magam, óvatos duhaj vagyok, mielőtt elindultunk, megkérdeztem az ügyeletes portast. tartozom-e valamivel. Megnyugtatott," hogy semmi nem terheli a számlámat. Ezután bementünk és mindketten megvettük az ajándékokat, a család, a munkatársak, a barátok és magunk számára. Mindenfélét összevásároltam. Csak annyi pénzt hagytunk meg, amennyit a vaporettóra kellett, az esti vonatinduláshoz a pályaudvarra. Ennek is eljött az ideje. Már éppen távozni akartunk a szállodából - Zay Laci értem jött, amikor a tulaj - a változatosság kedvéért az esti sétáltatásról - megérkezett a kutyáj ával. A szálloda kertjében ütköztünk össze, ahol a dög egy platán tövében éppen hozzákezdett az esti kisdolgozáshoz. - Uram, ön tartozik kétezer lírával. Bizonyára rendezte a számláját, csak a biztonság kedvéért állitom meg. - Én?, .. De hiszen reggel megkérdeztem, hogy van-e adósságom. Azt mondták, semmivel nem tartozom. - Az éjjeli portás tévedett. Ön fogyasztott egy üveg bort. két üveg ásványvizet és egy feketekávét. Hát igen. Az első nap délben a pincér kezembe nyomta az étlapot. és amikor megkérdezte, hogy milyen előételt. milyen húst, köretet. deszszertet választottam, egyszuszra azt is megtudakolta, hogy milyen bort kívánok inni az ebédhez. S én abban a hiszemben, hogy ez is beletartozik avendéglátásba - először jártam nyugati fesztiválon =, azt felelt em , hozzon amilyet akar, nem ismerem az olasz borokat. Meg kell hagyni. jó bort hozott. Kávét pedig egy este kértem, vacsora helyett, amikor dolgozni akartam, mert reggelre hívást vártam Budapestről. - Azt hittem, az is beletartozik az ellátásba - válaszoltam. az igazságnak megfelelően. Előhúzt a a meghívó papírt. - Hogy hihette azt, uram. hiszen világosan benne van a meghívásban, hogy az extra szolgáltatásokért külőn kell fizetni? Önnek ezt olvasnia kellett - mondta felelősségrevonóan. - Olvast am is. De azt hittem. hogyextrának az számit, ha inget mosatok. ruhát tisztittatok, bankettet akarok adni barátaim számára. Azt külön fizetnem kell. Mi Magyarországon nem számítjuk fel a bort a vendégeinknek. Nálunk az nem extra. - Ahány ház, annyi szokás. Mi még nem élünk olyan fejlett társadalomban.

- Különben is - jut hirtelen eszembe -, négy alkalommal nem vacsoráztam (akkortájt ugyanis még minden napra esett legalább egy fogadás, amelyen teleehettük magunkat). Ez nemcsak kiteszi. de jócskán felül is múlja a tartozásomat. Csendes. gunyoros pimaszból. agresszív pimaszba megy át. - Uram, én nem ellenőrzöm minden veridégemet. S különben is, mi megfőztük azt a vacsorát is. Én is felemeltem a hangomat. - Nézze, uram. Nekem ez a helyzet nagyon kellemetlen. Én nem szoktam ilyen hanghoz és ilyen gyanúsítgatásokhoz. Több mindent vásároltam. Szövetet is, cipőt is. cigarettát is, italokat is. Válasszon ki az ajándéktárgyakból. amit akar, nem zavar, ha sokszorosa a követelésének. Vagy akár itt hagyom magának az egészet. Lírám ugyanis csak annyi van, amennyi a vaporettóra kell a vasútállomásra. Magyar pénzt pedig itt nem váltanak be. - Nekem semmire nincs szükségem - vonta meg a vállát. De vannak magának barátai, akik nyilván szívesen kisegítik. Valóban. több nyugati kolléga látogatott meg, akik - hiszen számukra nevetséges őszszegről volt szó - készségesen kifizették volna. de hát mindegyik elutazott már. Végül is. a szeváltásnál jelen levő Zay Laci segített ki ebből a kínos helyzetből. Nem mintha pénze lett volna. de visszament a hoteljébe. amelynek tulajdonosa nagykereskedelmi áron átvett egy üveg Ballantines whiskyt, amiből kifizethettem adósságomat. és emeit fövel távozhattam a szállodából. Legközelebb, amikor két év múlva újra Velencében jártam, sokkal banálisabb kellemetlenség ért. Ekkor már repülővel utaztam. és poggyászomat - valahogy elkeveredett Zürichben - csak három napi késéssel kaptam meg. Am ahhoz még falusi voltam. hogy valami gyorssegély t kérjek az ALITALIAtól - különben is a legspórolósabb nyugati légitársaság -. s így nemcsak fogkefe és váltás fehérnemű. de - ami akkor még egy fesztiválon sokkal súlyosabb volt - szmoking nélkül is voltam három napig. Ez viszont azt jelentette, hogy naponta kettő, összesen hat versenyfilmről maradtam le. Aztán több mint tizenöt év telt el. S most ismét a Lidón. a Hotel Villa Mabapa kertjében rovom e sorokat (s még nem tudom, hogy nem itt fogom befejezni ezt a beszámolórnat legújabb kalandjaimról.) Persze megint igen szegényen. de sokkal tapasztaltabban érkeztem. 49

Augusztus huszonnegyedikén reggel. a kerületi főpostaról egy kedves női hang hívott fel. közölte. hogy táviratom érkezett, de a postás nem talált a megadott címen. Azt kérdezné, hoqy tényleg ott lakom-e, ahol lakom (s ahol felhivott) , vagy címzettként ismeretlen vagyok. Megnyugtattam. hogy tényleg ott lakom, immár tizenöt esztendeje, és azt is közöltem. hogy néhány napja volt a fiam eskűvője. mely alkalomból több mint negyven táviratot kézbesítettek ki arra a családnévre. mclyet nekem is van szerenesém viselni, és arra a címre, amelyen most címzettként nem találtak (csak telefonbérlőként) . Tartozom persze az igazságnak azzal, hogy ezt a táviratot nem Gyertyán Ervinnek. hanem Ervin Gyertyánnak címezték. s így feltehető másra ugyanis nem tudok gondolni =, hogy az új postás Ervin családnevű lakót keresett (s ilyet valóban nem talált a házban). s a Gyertyánt valami külföldi vagy ősmagyar utónévnek gondolta. mint Bottyán, Koppany. Zoltán .stb. Mindenesetre megköszöntem a hölgynek a gondosságát. és kértem, hogy olvassa be a sürgönyt. Azt válaszolta, hogy idegen nyelven van, melyet ő nem ért, de amilyen gyorsan csak tudja. kikézbesítteti. Estére aztán megtudtam, hogy Gian Luigi Rondi úr. a velencei fesztivál igazgatója hív meg a fesztiválra. Augusztus 27-től szeptember 8-ig a Hotel Villa Mabápában rezerváltak szobát számomra. Megvallom, már lemondtam arról, hogy megkapom ezt a meghívást. amelyre pedig számítottam. hiszen Rondi úr kérésére és kezdeményezésére rendezik meg a fesztiválon a Filmkritika hetét, amelyet a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége - röviden a FIPRESCI - szervez és védnököl, s ennek a szövetségnek pillanatnyilag az elnöke vagyok. Nekem kell - vagy kellene - tehát a Nemzetközi Kritikus Zsűri vitáiban is elnökölnöm. és a díjainkat átadni a záróünnepségen. Illene vezetőségi ülést is tartanunk. Távollétemben azonban aligha tudom mindezt megcselekedni. De hát ha nincs meghívó, nincs útlevél, nincs vízum, nincs utazás sem. Ha van. talán még minden más megoldható. Amikor ugyanis szó ba került jelölésem - a francia, az olasz, a román és a svéd szekció kezdeményezte -; azzal a feltétellel fogadtam el - amire ígéretet is kaptam =, 'hogy idehaza mind az Újságíró Szövetség, mind a Filmfőigazgatóság megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy eleget is tehessek kötelezettségeimnek, és mindenütt jelen lehessek, ahol megjelenésem kivánatos. Én igyekezni fogok nem visszaélni ezzel, 50

de vannak olyan alkalmak - mint amilyen tulajdonképpen ez a fesztivál is =, amikor jelenlétem elkerülhetetlen. Legalábbis személyem és hazám lejáratása nélkül az. Most azonban az olaszok aludtak el. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az augusztus 24-én, pénteken este érkezett meghivóval én augusztus huszonhetedikére. hétfőre - a két nap között tudvalévően szombat és vasárnap terül el. a maga teljes hivatali munkaszünetével - Velencébe aligha juthatok el. Még az is kétséges. hogya Filmfőigazgatóság illetékeseit megtalálom a jelzett hétfői napon, akikkel megbeszélhetem, hogy legalább a második hétre - amelyre a zsűri ülései és a díjkiosztó ünnepség esnek kimehessek a fesztiválra. Ha ugyan ilyen rövid idő alatt az olasz vízum egyáltalán beszerezhető. De hát ment minden, mint a karikacsapás. Mindenki készséges volt, és - hála a Filmfőigazgatóság ügybuzgalmának - a következő péntek délutánján már kezemben volt az útlevelem a sürgősséggel megkért olasz vízummal. a másnapi repülőjegy, a kicsit körülményes. de célomhoz oda-vissza elvezető útiprogrammal. sőt útiellátmányorn. azaz zsebpénzem is, igaz, kissé szükösre méretezve - kilenc napra (amelyből önhibámon kívül tíz lett), ugyanis négynapi zsebpénzt (négy napidíj harminc százalékát) kaptam, összesen ötvenötezer lírát. Aki járt a közelmúltban Olaszországban. az tudja. hogy ez az összeg mit jelent. Semmit. Különösen Velencében nem, amely a világ legdrágább városaként reklámozza önmagát, és ahol közismert okokból még a gyalogos közlekedés is akadályokba ütközik. Úgyhogy én már azon a ponton voltam, hogy elnökség ide, blamázs oda, otthon maradok. Beteget jelentek. vagy az olaszokra fogom távollétem. Pedig ekkor még nem tudtam, hogy a fesztiválpalotától legtávolabb eső szállodába helyeznek el. és csak az autóbuszköltség - napi hatszor az étkezések miatt. átszállással - több, mint negyvenezer lírát tesz ki. S így ha haza is akarok térni, a Lidóról a Marco Poló repülőterre már alighanem úszva kell megtennem az utat. A Filmfőigazgatóság kedves illetékese is azonnal megértette. hogy ez alkalommal eltúlozta a közvagyon védelm ét nagyúri allűrjeimmel (és a fennálló rendelkezésekkel) szemben. De ismét péntek volt, péntek délután. a repülőgép másnap reggel indult, úgyhogy a helyzet már nem volt korrigálható. A telex viszont elment már érkezésernről. Mindössze annyit tehetett, hogy áttelefonált a Hungarofilm kikül-

döttjéhez, hogy a dologi kiadásból álljon rendelkezésemre Velencében, s ők (tudniillik a minisztérium) majd a fesztivál után visszafizetik neki. De hát ő sem dúskált az anyagi javakban, s csak húszezer lírával tudott kisegíteni. Tudni kell ugyanis, hogy minden fesztiválnak két fontos színtere van. A vetítőtermek ahol a filmekkel találkozik az újságíró, a fesztíválpalotabeli, vagy környéki eszpresszók, kávéházak. büfék, ahol az eseményekkel. hírekkel, pletykákkal, barátokkal. interjúalanyokkal. kollégákkal - minden mással, ami egy fesztivált fesztiválla tesz. Én eme utóbbi helyeket a fent vázolt okokból kifolyólag betegesen kerülni igyekeztem. Am, hogy ezt megtehessem, emberkerülővé is kellett válnom. Mert ugyebár, ha az ember találkozik egy régi barátjával, mi is annak a legelső szava, gyere, öregem, üljünk be egy feketére, sörre, sőt horribile dictu esetleg egy konyakra, whiskyre, grappára. S még ha ő akarná fizetni is, a következőt illik már nekem. Ha pedig nő . .. Sajátos stratégiát és taktikát dolgoztam ki e veszély elhárítására. Feketét nem ihatok, mert magas a vérnyomasom. (Ez ugyan nem igaz, de használható, mindaddig, amíg az illető azt nem mondja. igyál akkor egy koffeinmentes kávét, nyugaton ugyanis azt is kitalálták. Sört nem ihatok. mert fogyókúráznom kell, kenyaket. mert cukrom van - de nyugaton az ásványvíz is fogyasztás, gázbuborékkal és anélkül egyaránt ... A vízivástól mégsem tilthattak el az orvosaim ... Ambár emlékszem, hogy egyszer egy locarnói szálloda vendéglőjében tanúj a voltam annak, amint a szomszéd asztalnál egy lengyel kolléga - ők még nálunk is rosszabbul vannak eleresztve - teljes komolysággal magyarázta él pincérnek, hogya lengyelek sem az ebédhez, sem a vacsorához nem szoktak inni... Nem bort, semmit, vizet sem. Ösi lengyel szokás ez. S egy világhírű lengyel orvos az utóbbi esztendőkben kideritette. hogy nem is egészséges az emésztés szempontjából. ha az ember az evés után rögtön iszik is. Jobb előbb várni egyet rá. Én odaültem az asztalához, és kifejtettem. hogy milyen érdekes ez, van egy hasonló ősi magyar szokás is, igaz, e szerint az ebédhez és a vacsorához csak szeszes italokat. meg ásv.ányvizet nem szabad inni, de tiszta vizet, sima vizet, csapvizet - vagy; ahogy francia nyelven mondják (nyilván finom célzással zsebbeli állapotunkra : lapos vizet - eau plate -, kifejezetten egészséges. Ismert régi vicc, hogy la poe he viszont franciául zsebet jelent. Kifigyeltem ugyanis, hogy amerikai milliornosoknak a leg-

ritkább esetben van gátlásuk tiszta vizet rendelni a vendéglőkben. Csak a magyar és lengyel fesztiválvendégek jönnek ettől zavarba. Lehet, persze, hogyeltúloztam ezt a garast foghoz verő zsugoriságomat, de átéltem én már Rómában repülőtéri autóbuszsofőr sztrájkot. s ha nincs velem véletlenül egy olasz barátom, aki kisegít, taxi pénz híján alighanem máig is ott rostokolok a Terrnini-pályaudvaron. Beleestem egy olyan reptéri sztrájkba Milánóban, amely egyes járatok tőrlésével. mások (köztük az én gépem) késleltetésével kezdődöft. majd közel nyolcórás capliztatás után általános sztrájkba ment át, s ha nem élnek barátaim a városban, két nap, két éjszakát kell étlen-szemjan töltenem a linatei repülőtéren. Sőt, már az is megesett velem, hogy egy fantomgépre, egy nem létező - hónapok óta törölt - éjszakai járatra váltottak számomra jegyet Isztambulból Teheránba, és ha egy jóindulatú bolgár pilóta nem szán meg, és másnap reggel nem csempész vissza illegálisan Szóf iába, alighanem mindaddig az isztambuli tranzitváróban kell - ugyancsak étlen-szemjan - vesztegelnem, ameddig a Teheránból telexszel felriasztott Külügyminisztérium ki nem nyomozze. hol vesztem el. Mindezt azért mondom el, hogy megindokoljam, miért ragaszkodom olyan görcsösen ahhoz, hogy sohase maradjak Nyugaton némi tartalékpénz nélkül, és csak a legutolsó duty- free shopban, vagy repülőgépen váljak meg utolsó konvertibilis petákjaimtól. De hát most egészen az utolsó napig úgy látszott, hogy megtört a velencei átok, s ez alkalommal minden kellemetlenséget sikerül elkerülncrn. Sőt Garai Tamás kollegám és autója jóvoltából - mint kiderült, ketten vaqyunk kint magyar újságírók, csak ő már az első naptól s nemcsak egy szállodában lakik velem, de saját kocsijával is érkezett és közlekedik. Végül is az ő autójának köszönhetern. ha nem kerül sor az említett úszóteljesítményre sem át a tengeren és végig a Canale Grandéri. fejemen a böröndömmel. vagyis, hogy az utolsó nap is viszonylag rendezett körülmények között nézhetek a másnapi visszautazás elé. De különben is jól sikerült ez a fesztivál. A zsűri ülései színvonalasak voltak, és döntéseink a szakmai közvélemény teljes megelégedésével találkoztak, jó társaságom is volt hála persze az otthonról hozott italoknak is =, rég nem látott barátokkal találkeztam. kifogtam néhány szép napot is, amikor fürödhettem a tengerben, illetve az Excelsior Szálloda - ott volt a fesztivál sajtóközpontja - parti úszórne-

51

dencéjében. S ha a filmprogram nem remekelt is, nem is volt rosszabb a sok évi átlag nál. Egyszóval, anyagi szoronqásaim ellenére, egészen az utolsó napig jól éreztem magam. S csak akko: következett be az alkalomra rendelt velencei kaland. Az utolsó napon, a fesztiválzáró gála ünnepségen kell ugyanis a többi zsűrielnökkel egye .. tem ben nekem is át adnom a FIPRESCI okleveleit. annak a két filmnek, amely a kritikusok díjait elnyerte. Lino Micciche barátom, elődöm az elnöki székben, s az olasz szekció elnöke, figyelmeztetett is, hogy vagy egy jó háromnegyed órával a műsorkezdés előtt - tehát kilenc órakor - legyek már a fesztiválpalotában. ahol a záróest szertartásrendjét közlik majd velem. - De hát nincs se jegyem, se meghívóm a záróestre. Hogy fogok bemenni? - jut eszembe. - Még nem kaptál jegyet? - csodálkozik el Mícciche. Ugyanis a fesztiválpalota csak a nappali órákban közelíthető meg jegy nélkül. Az esti előadásokra az újságíróknak külön jegyet kell kérnrök - ha van, kap, ha nincs, nem -, s éppúgy sorba kell állníok, mint akik pénzért váltották azt meg. Más nem léphet a palotába. Az ünnepélyes eredményhirdető záróesten pedig alighanem még a szokottnál is nagyobb tömegek fognak tolongani. - Azonnal kérj Donaggio úrtól. Donaggio úr, a fesztivál sajtofelelőse. aki az újságírókkal foglalkozik, közli, hogy neki már nincs jegye, menjek át a Fesztiválpalotába Mariotti úrhoz, aki a titkárság vezetője. Mariotti úr Pineschi úrhoz küld. aki' - ilyen is van - a fesztivál ceremóniafőnöke. Pineschi úr viszont közli, hogy a meghívót Marcel Martintől fogom megkapni. Ezen kissé csodálkozom. Marcel barátom, a FIPRESCI főtitkára erről nem tett említést nekem. Arról viszont igen, hogy a kora délutáni órákban utazik vissza Párizsba. Lehet, hogy már el is indult a szállodájából. Mindegy. Azonnal telefonálok neki, s még sikerül elcsípnem. Marcel szintén csodálkozik. - Tőlem? Mi közörn nekem ehhez? Ugyanolyan meghívott vagyok, mint te. Bizonyára beteszik, vagy már be is tették a fiókodba (a fesztiválokon az újságíróknak külön számozott boxuk van). hiszen amikor a diplomákat leadtam, ismét közöltem. hogy te fogod átadni azokat. Nem tették be. S én magamban úgy döntöttem, hogy ha ennyire fontos a részvételem - illetve a FIPRESCI részvétele -, akkor le vannak fütyülve. A legközelebbi közgyűlésen megtárgyaljuk majd, hogy folytatj uk-e a közremű-

52

ködésünket ilyen körűlmények között. A meghivást késve kűldik, a záróünnepségen való részvételről nem gondoskodnak... Elvégre nem mi jelentkeztünk, a fesztivál kért fel minket ... Am amikor visszaérkeztem. a szállodában az izgatott portás azzal fogadott, hogy már háromszor is kerestek a. fesztiválirodából. és. arra kérnek, hogy a megadott számot azonnal hívjam fel. Egy kellemes női hang jelentkezett a vonal másik végén, hálálkodva, hogy visszahívtam őket. Már nem tudták mire vélni eltűnésemet (míntha nem ebben az ügyben fontoskodtam volna reggel óta), attól féltek, hogy nem találnak meg, pedig feltétlen részt kell vennem a záró ceremónián. Kilenckor legyek a palotában, és keressem Pineschi urat a szertartáshivatalban. Neki is megismétlem a kérdésemet. - De hát hogy jutok be ... Kilenckor már le van zárva a palota, és nekem nincs se belépőjegyem, se meghívóm. - Nincs meghívója? - döbben meg. - Hát akkor mondja meg, hogy zsűrielnök. Hogy Rondi úr várja. - És akkor beengednek ? - Az csak természetes. Majd én is szólok. Szólt, nem szólt. nem tudom. Csak azt tudom, hogy háromnegyed kilenckor, amikor megérkeztem a palotához, már a szokottnál is ho szszabb sor - elegáns hölgyek, urak tömege várakozott az erre a célra létesített korlátok között a záróünnepség megnyitására. Megkerülöm a sort, és úgy próbálok bejutni, miközben záporoznak felém az ilyenkor szokásos méltatlankodó. felháborodott megjegyzések, rendreutasítások, amelyeket tökéletesen megértek, annak ellenére, hogy nem értek olaszul. - No capisco, do'nt understand. je ne cornprends pas, ich verstehe nicht - hebegem vissza, rniközben nem törődve a lincshangulattal. törtetek befelé. Egész addig, amíg egy egyenruhás jegyszedő férfiú nem állja utamat, és a hatóság szigorát egy a tömegek igazságát képviselő néptribun szenvedélyével egyesítve, nem kéri tőlem a jegyemet. Én azonban tudom, mi a teendőm. A titkárnő kiokított a telefonon. - 10 sono il presidente di giuria - válaszolom, összeszedve nem létező olasz tudásomat, és alighanem (most sem tudom ezt biztosan) teljesen hibásan. - You are Mr. Antonioni? - kérdez vissza a jegyszedő, gúnyosan, és láthatóan meggyőződve, hogy alighanem egy szélhámossal áll szemben. Mert kétségtelen, hogy a zsűri elnöke (már tudniillik a nagy zsűrié) Antonieni. aki-

nek a neve és a fizimiskája valahogy közismertebb az enyémnél. S az is valószínű, hogy az olasz határozott és határozatlan névelő használatának rejtelmeiben sem igazodtam pontosan el. - No, I am not Mr. Antonioni - feleltem dühösen - I am the president of the jury of the eritics . .. Giornalisti internazionali - teszem hozzá biztonság kedvéért olaszul. Ért vagy sem, nem tudom, de változatlanul gyanakodóan néz rám. - Mr. Rondi is waiting me - erősködöm. Ettől még bizalmatlanabb lesz. Akár Pertini köztársasági elnököt vagy Craxi miniszterelnököt is említhettem volna. Gian Luigi Rondi nevét ugyanis mindenki ismeri, és alighanem nem ez az első eset, hogy reá hivatkoznak, s olykor olyanok is, akiknek erre semmi jogalapjuk nincs. - Mr. Mariotti and Mr. Pineschi are waiting me too - teszem hozzá. Ez a két név hat. Látom, habozik. Am végül is az vet véget bizonytalanságának, hogy a várakozók sorából egy hölgy - talán kolléga =, aki hallotta a szóváltásunkat, valamit mond neki olaszul. Erre nagy kegyesen továbbenged. A palota még üres előcsarnokában csak néhány tévés és rádiós sürög-forog, szerel i a lámpákat, a mikrofonokat, készül a közvetítésre. Megkeresem a ceremóniahivatalt. ahol a hölgy, akivel telefonon beszéltem, látható örömmel fogad. - Pineschi úr lent van a színpadon. Meghagyta, hogy amint megérkezik, vezessem oda hozzá. Lemegyünk a sz ínpadra, amely a még üres nézőtér fölé magasodva, de már kellően kidckorál va várja a záróünnepség megnyitását. Egy nagy piros terítővel letakart asztalon sorakoznak egymás mellett a különböző - arany, ezüst stb. - oroszlánok, a fesztivál hivatalos díjai, a hozzá tartozó oklevelekkel. különféle egyéb szobrocskák és diplomák, a különbözö zsűrik kitüntetései. Az asztal körül pedig a névkártyával megjelölt karosszékek a hazai notabilitások és a különböző zsűrielnőkök számára. Pineschi úr éppen a díjakat és kitüntetések et rendezi. amikor megérkezünk. O is megörül nekem, megköszöni, hogy egy pár perccel előbb jöttem, megmutatva a helyem, aztán a díjakat kezdi mutogatni és magyarázni. - Hol vannak a mi diplomáink? Amiket nekem kell átadni - kérdem még gyanútlanul. A FIPRESCI zsűrije ugyanis két filmet tüntetett ki. A mi rendezvényünk - amelyen a

FIPRESCI nemzeti szekciói által kiválasztott első vagy második filmalkotások szerepeltek alkotásai közül az izraeli Uri Barbash A fal mögött círnű filmje nyerte el az egyik díjat: a többi film közül - ha úgy tetszik, a "felnőtt" mezőnyből az egyébként szintén fiatal nyugatnémet Edgar Reitz Haza című televíziós filmsorozata kapta meg - egyhangúan - a másikat. A díjaknak mind a sajtókőzvéleményben. mind a közönség körében sikere volt, kiosztása tehát hálás feladatnak látszott. - Igaz is, hol vannak? - kérdez vissza Pineschi úr, és lázasan keresni-kotorászni kezd az asztalon. Egyenként megemeli-meg szemléli a kűlönböző tárgyakat, papirokat - a FIPRESCI két diplomája azonban nincs sehol. - Nincsenek önnél? - kérdi aztán, bár a kérdés hanghordozásában és időzítésében benne rejlik a felelet is. - Akkor nem keresném - válaszoltam logikusan. - Jöjjön. Talán az irodámban lesznek. - Visszamegyünk az irodába. Pineschi úr ott is végigtúr több asztalt, asztalfiókot. néhány kérdést intéz a bentlevő hivatalnokokhoz. a diplomák azonban nem kerülnek elő. Kezdek ideges lenni. (Nem mintha idáig teljesen nyugodt lettem volna, de ez az idegesség különbözík a köz szereplés stresszétől.) Láthatóan Pineschi úr sem a legnyugodtabb. Adiplomáról főtitkárunknak. Marcel Martinnek kell gondoskodnia, és én határozottan emlékszem, említette is, amikor utoljára beszéltünk, hogy gondoskodott is. De ha nem említette volna, akkor is kizárt, hogy Marcel, akinél pontosabb, megbízhatóbb embert keveset ismerek, erről megfeledkezzék. Az olasz "nagyvonalúságra" gyanakszom (s mint később, már otthon, telefonon kiderítettem. gyanúm nem is volt alaptalan.) - Nem hívhatnánk fel Martin urat? - kérdi Pineschi - Neki tudnia kell, hogy hol vannak. Kinek adta, ha ugyan egyáltalán odaadta ... Vagy esetleg tartalék-okleveleí is vannak, ha netán elkallódtak volna. - Sajnos, délután elutazott már - mondom letörten =, de talán Micciche itt van még, s ő talán tud valamit az oklevelekről - jut hirtelen eszembe. Pineschi úr ismeri Micchichet. azt is tudja, hogya Quatro Fontane hotelben lakik, és még nem utazott el. Azonnal fehívja. O is elképed, és semmit sem tud a diplornákról. Viszont van egy ötlete. Egyszerű, mint a Columbus tojá sa. Kerítsünk két nagy borítékot, tegyünk be egyegy üres papírt, és azokat nyújtsam át úgy,

53

mintha a diplomák lennének. A közönség semmit nem fog észrevenni, a nyerteseknek pedig megmondjuk, hogy egy kis baleset történt, és az igazi okleveleket majd postán elküldjük számukra. Valóban nincs más megoldás. Lino barátunk fején találta a szöget. Megnyugszom én is, megnyugszik Pineschi úr is. Aztán Rondi úr is bejön az irodába. Bemutatkozunk egymásnak, néhány udvarias szót váltunk. ismertetem vele 'a helyzetet és Micchiché javaslatát. Ö azonban nem nyugszik meg. Ez a boritékmegoldás láthatóan nem tetszik neki. Nem tartja elég elegánsnak. Márpedig az elegancia minden az olaszok számára. Pillantása egyszerre a falra esik, ahol egy nagy plakát van, amely a fesztivál Bunuel retrospektívjét hirdeti. Az Andalúziai lwl.vából ábrázolja a döglött lovat maga után vonszoló papok híres jelenetet. - Megvan. Vegyék csak azt le - sz.ól az egyik tisztviselönek. Leveszik. - Hozzanak egy ollót. Hoznak egy ollót. Én kívánesi an es értetlenül nézern. amint Rondi úr kétfelé vágja a plakátot, majd mind a két félplakátot szépen összetekeri. - Most már csak valami színes szalagra volna szükséq. Előkerül két világoskék szalag is, amellyel átköti a tekercseket, még bodoritja is az ollóval, ahogyavirágárusok szokták, miközben cinkosan rám kacsintott. - Nos, mit szól hozzá, elnök úr (ez én volnék), az eredeti se lehet szebb ennél. - Valóban, igazgató úr, csak gratulálni tudok hozzá - válaszolom most már végképp megkönnyebbülve. Egy darabig elegedetten nézi művét. aztán kimenti magát, hogy egy kis dolga van még, és eltávozik. Ahogy elhagyja a szobát, egyszerre váratlanul belérri hasit a rémület. Szinte kiver a hideg veriték. Mert a két tekercs valóban remekül pótolja a hiányzó diplomákat - mit pótolja, sokkal szebb, mutatósabb azoknál =, de mi történik, ha - nem először vagyok fesztiválon, szokásos az ilyesmi - a kitüntetettek közóhajra vagy saját indittatásból kibont ják a tekercseket, felmutatják a közönséqnek, vagy a tévéoperatőr - ez a dolga - ráközelít a kamerával, és egész Olaszország - ha ugyan nem közvetíti az Eurovízió is a velencei fesztivál záróünnepségét - meglátja Bufiuel döglött lovát vonszoló papjait a plakáton, a diploma szővege helyett ... Botrány. Közröhej. S nemcsak

54

engem röhögnek ki, de a Szövetséget, a FIPRESCI -t i s. S ezt a két szerencsétlen dijazottat, akit mi kitüntetni szeretnénk. Ismét megkeresem Pineschi urat, aki már az előcsarnok ban várja a záróest többi szereplőjét, hogy még az ünnepség előtt feltétlen beszélni akarok a kitüntetettjeinkkel. segítsen megtalálni őket, mert én egyikőjüket sem ismerem szemclvcsen. Pineschi úr megérti és átérzi a helyzetet. A botrányban ő talán még nálam is kevésbé érdekelt. Végül a nézőtéren megtaláljuk Edgar Reitzet, él német film rendezőjét. - Micsoda mozi geg. Ilyesmi is csak filmesekkel történhet meg - mondja, és szinte a könnye is kicsordul a nevetéstől =, amikor a helyzetet előadom. és ígéretet teszek, hogy postán elküldjük majd a valódi diplomát is számára. Örülők. hogy ilyen derűsen fogja fel a helyzetet, s hogy az ő cinkosságára tehát számíthatok. U ri Barbash. az iraeli kitüntetett azonban már elutazott. Gondolom, még a dij elnyerése előtt. Helyette a producere fogja átvenni a diplomát. Öt azonban senki nem ismeri. Csak azt tudják, hogy nő. A nők pedig köztudottan kíváncsiak. És tökéletesen elegendő, ha kettőjük közül az egyik kibontja a .xliplornát". A botrány Damoklcs-kardja változatlanul ott lebeg a fejem fölött. De nincs idő továbbnyomozni. Be kell mennünk a ceremónia megbeszélésére. Pineschi úr bevezet egy szebába. ahol már vagy nyolcan, kilencen ülnek, de én csak hármat ismerek legalább is arcról - a jelenlevők közül. Antonicnit. a nagy zsűri elnökét, és két hölgyet, Liv Ullmant és Monica Vittit. akik majd segédkeznek Antonioninak a dijak átadásában. De a többiek sem jelentéktelenebb, csak kevésbe közismert személyiségek. Bár mindnek bemutatkeztam, és mind bemutatkozott, csak Edgar Faurera, a Francia Akadémia tagjára ernlékszem már név szerint, s rá is csak azért, mert mint egy másik zsűri - azt hiszem, az UNESCO -zsűri - elnöke, mellellem ült, s mert pályakezdő újságiró koromban, még mint kül politikus, különbőző francia kormányok minisztereként. sőt, ha jól emlékszem, miniszterelnökként is "dolgom" volt vele. Pineschi úr bemutatta a záróest müsorvezetőjót, és ékes olasz nyelven elmagyarázta a bevezető ceremónia menetrendjét. Sokat nem értettern belőle, de annyit igen, hogy Siqnor Gyertyán, meg, hogy il presidente di (vagy de la?) FIPRESCI. S miután a külföldiek kőzűl elsőnek említette a nevemet, lángelméjűen kitalaltam. hogy nekem kell elsőnek átadni a díja-

kat. Már tudniillik az olasz notabilitások szónoklatai után. Aztán átvonultunk a színpadra. A nézőtér is tele van már, amikor helyet foglalunk, és megkezdődik beszédek sorozata. Beszél a főminiszter, az alminiszter. a polgármester, a fesztivál elnöke, Rondi úr, az igazgatója, a búr a búr a búrkalappal. a közönség mindegyiket megtapsolja. beszél Edgar Faure, de ő hozzám beszél, mivel, francia lévén, az a benyomásom, hogy ő sem érti az olasz szövegeket, és unatkozik. Kedves, barátkozó öregúr, s én minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy figyeljek rá, ne legyek udvariatlan hozzá, ami most bizony nem könnyű számomra. Ugyanis percről percre idegesebb vagyok. Sehogy sem tudok szabadulni a felsülés víziójától. Szinte látom magam előtt, amint Uri Barbash producere kibontja a félbevágott plakátot, és felmutatja a közönségnek. Még szerencse. hogy ami televiziónknak nincs itt forgatócsoportja, s az se valószínű, hogy a RAL az olasz tévé adását egyenesbe átvegye. Bár, ha botrány lesz, ki tudja, érdekes színesitő anyag lehet utólag is a Stúdió '84 vagy más műsor. vagy esetleg valamely lap számára. S egy évtizedek óta kritikával foglalkozó újságírónak mindig van elég barátja, aki szívesen járatja le, tőr borsot az orra alá. Mert az még elviselhető, hogy az embert Lisszabontól Helsinkiig kiröhögik, de ha Budapesten rőhögik ki . " Még szerencse, hogy ennek azért nincs nagy esélye - nyugtatgatom magam, de nem nagy sikerrel. Tudja a fene, az sem lelkesít, ha csak az olasz televízióban, vagy akár csak a fesztiválpalota közönsége előtt bőg ök le.

Am az olasz notabilitások a végére értek beszedeiknek. s a műsorvezető - ennyit megértek a signor Gyertyán, az il presidente. a giuria. és a FIPRESCI szavak ból. és a félreérthetetlen mozdulatból és tekintetből - engem szólít a mikrofon elé. Elnézést kérek, hogy nem beszélem Dante és Petrarca gyönyörű nyelvét, majd megköszönöm a fesztivál vezetőségének és személy szerint Rondi igazgató úrnak, hogy meghivásával lehetővé tette a FIPRESCI-nek. hogy önálló rendezvénnyel vehessen részt ezen a nagy múltú és patinás fesztiválon. Hosszabban beszélni nem lenne illendő. Szerencsere a műsorvezető mondatról mondatra fordítja francia nyelvű szövegemet, mert amilyen ideges vagyok, különben biztos belesülnék. így azonban két mondat között valahogy össze tudom szedni magam. A közönség meqtapsol, s később barátaim azt mondják, hogy semmit sem vettek észre izgatottságomból. Ami szinte csodával hatá-

rosnak tűnik számomra. De hát nem húzhatom sokáig a szövegelést, végül is ki kell osztanom a díjakat. Hirtelen ötlettel felcserélem a sorrendet, s úgy döntök, előbb Edgar Reitznek adom át a "diplomát". Talán ha Uri Barbash producere látja, hogy Reitz nem bontja ki a göngyöleget, ő se fogja szétnyitni. Felolvasom az indoklást, miszerint a tizenhárom (nem vagyok babonás, de most még az is eszembe jut, hogy él tizenhárom szerencsétlen szám, és éppen péntek van) nemzeti szekció képviselőj éből alakult zsűri a FIPRESCI egyik díját, azt, amelyet nem a Kritika Nemzetközi Hetén szereplő filmek számára alapított, egyhangúan a Német Szövetségi Köztársaság rendezőjének. Edgar Reitz Heirnat című filmsorozatának ítélte oda, annak a dramatizálásnak kiváló minőségéért, amellyel egy történelmi és társadalmi freskó ba sűrítette hazájának történeté t századunkban. Lelkes taps. (Joggal, a sorozat megérdemli.) Reitz feljön, kezet fogunk, és miközben barátságosan rám vigyorog, átveszi a félbevágott Bufiuel-plakátot. De eztán jön a nehezebbje. Most már nem lehet tovább halogatni a másik .xlí]" átadását sem. Lesz, ami lesz, felolvasom az indoklást. mely szerint a FIPRESCI"zsűri i:gy másik dijat i, kiadott a Kritika Nemzetközi Hete legjobbnak ítélt filmje számára, amelyet Uri Barbash izraeli rendező nyert el Meachorei Hasoarim A fal mögött című filmjével. haladó politikai elkötelezettségéért. amelyet érzelmeket megmozgató és jelképes drámai helyzetben fogalmazott meg. A műsorvezető ezt is lefordít ja olaszra, és felkéri a film prcducerét. hogy a rendező nevében vegye át a dijat. A lábam reszket, a szivern a torkomba dobog, miközben egy harmincnegyven év közötti hölgy libeg fel a színpadra. Ez biztos kinyitja - gondolom szinte mániákusan. Nő. Kiváncsi. Különben is a zsidóknak évezredes hagyományuk él tekercsek kibontása. Mózes öt könyvét, legszentebb iratukat is tekercs formájában őrzik, és mindig kibont ják a szombati istentiszteleteken, vagy amikor olvasni akarnak belőle. Hogy hogyan jut ez a marhaság az eszembe, nem tudom, de hirtelen egy zsidó istentiszteletet látok magam előtt, amelyen - bocsássák meg hivő embertársaim ezt a blaszfémiát - kigöngyölik a tóratekercset, de a szent szőveq helyett Bufiuel döglött lova bukkan elő, amint papok - ráadásul katolikus papok - vonszolják .. Aztán eltűnik a látomás, csak a hölgy áll előttem, akiről bizton tudom, határozottan érzem, hogy kinyitja a mi tekercsünket. Hiszen miért ne nyitná ki? Az ő helyé55

ben én is azt tenném. A legjobb lenne most itt rögtön elsüllyedni - gondolom kétségbeesetten, és szerétném hipnotizálni valamiképp, de - alacscnyabb nálarn - még a tekintetét sem tudom megtalál ni a tekintetemmel. S persze hipnotizáló képességről sem tettem ezideig bizonyságot. Am jöjjön, aminek jönnie kell, szanom el magam. Kezembe veszem a tekereset. s már éppen átnyújtanám, amikor hirtelen kigyúl bennem az isteni szikra, a megmentő sugallat. Hirtelen lehajolok és joviálisan megcsókolom a hölgyet baloldali orcáján, .xlon't open please" - súgom közben a fülébe. Aztán jobb oldalról, "ne déroulez pas, sil vous plait" - ismétlem meg az angol figyelmeztetést franciául is. A hölgy elképedve néz rám. Látszik, nem érti, miért nem szabad neki a .xliplomát" kibontania, amikor ország-világnak oly szivesen megmutatná. De a hangom komolysága, vagy a tekintetem kérő szigora megérteti vele, hogy jó lesz a kérésnek eleget tenni. A csók ezután divatba jön. Edgar Faure is, mások is követik példárnat a későbbiek során, s a kitüntetettek puszit is kapnak a különböző díjak, jutalmak mellé. Igaz, Monica Vittitől és Liv Ullmantól. Antonioni n srn csókolódzik. Egy jelen levő kolléga még külőn is megdicsér később, hogy milyen kedves, milyen családias volt az, ahogy a díjakat átadtam, az egész ünnepség hangulatát megváltoztattam, bensőségesebbé tettem ezzel a gesztusommal. Ezzel tulajdonképpen be is fejezhetném. De hozzátartozik még, ha nem is a díj, de átadója történetéhez az elmaradhatatlan velencei epilógus is. A kellemetlenség, amely már nem végződött heppienddel. Az utam hazafelé Velenceből Milánóba vezetett, ahol az ALlTALlA zürichi repülőgépé re kellett átszállnom. ahonnan a SWISSAIR járata szállított volna haza Buda-

Vendégeink vol tak Budapesten ülésező európai kulturális fórum olasz küldöttségéből fölkereste a Maqy ar Filmintézetet Giovanni Grazzini, az olasz Kísérteti Központ (Centro Sperimentale) elnöke, valamint Mario Verdone. az itáliai filmlexikon szerkesztöje. a vizuális művészetek egyetemi tanszékének vezetője. Baráti megbeszélés során - melyen jelen voltak a' Magyar Fílmintézet ve-

A

56

pestre. Am a milánói gép poggyászterében egy ismeretlen eredetű csomagot találtak, s a reptér környékén - állítólag - láttak egy terroristát. Hosszú-hosszú totojázás következett, miközben a repülőgép a repülőtéren vesztegelt az utasokkal, akik egyrészt nem értették, hogy miért nem szállítják le a gépről őket, ha ilyen veszedelmesen gyanús dolgot észlelnek, másrészt - vagy harmincan voltak, akik Budapestre tartottak attól féltek, hogy lekésik a csatlakozást. Am a repülőgép személyzete megnyugtatott, értesítik Zurlehet. s a gép megvár minket. Végül minden utast kiszállitottak. hogy a betonra kirakott bőröndjeiket azonosítsák. Ha ezzel kezdik, nem is lett volna semmi probléma, pár perc alatt megy ünk, s nem kell másfél óra késéssel indulnunk. De hát isten tudja, mit csináltak annyi ideig. Kiderült, hogy nem egy, de öt gazdátlan koffer volt a gépen - állítólag a reptéri számítógép hibájából. (A terroristáról több szó nem esett.) De nem részletezem tovább, csak a lényeget mondom el. A budapesti gépet, bár egy ideig várakozott ránk Zűrichben. végül is lekéstük. Az ALITALlA - az utasok szenvedélyes felzúdulása ellenére - nemcsak szállodát, de vacsorát, reggelit. egy üdítőitalt sem volt hajlandó fizetni. Utolsó húszezer lírám arra ment el, hogy egy napi koplalás után egyek valamit. S az egyetlen voltam a harmincegynéhány magyar utas közül, aki az egész éjszakát s a másnap délelőttöt - a legközelebbi gép, a MALÉVé ugyanis másnap egy órakor indult Budapestre - a repülőtéren. a tranzit-váróteremben töltötte. Csak nekem nem volt pénzem a magyar utazók közül. hogy egy olcsó szállodába kimenj ek a városba. És ha lett volna, akkor sem lett volna kivel elszámolnom vele.

munkatársai - kölcsönös tájékozódásra nyílott lehetőséq a társintézmények között. Elvi megállapodás született tariulmányutakra. kiadványok cserójére vonatkozólag. A vcndéqck megtekintették a Magyar Filmintézet filmtárát. Ugyancsak a Magyar Filmintézet vendége volt Vlagyimir jevtyibianovics Baszkakov. a Szovjet Filmtudományi Intézet igazgatója, aki a szovjet delegáció tagjaként vett részt a kulturális fórum munkájában. A venzető

Gyertyán Ervin

dég átfogó tájékoztatást adott a szovjet társintézmény sokrétű tevékenységéről. mely a filmstúdiókkal való szoros kapcsolattól a termés esztétikai és történeti földolgozásáig, elemzéséig terjed. A látogatás során szó esett az eddigi - igen jó együttműködés továbbfejlesztéséről, például egy közös tanulmánykötet megjelentetéséről. "mely a szovjet film magyarországi s a magyar film szovjet fogadtatását, a két filmművészet kölcsönhatását vizsgálná.

MONTÁZS

Mit lát a szem? Jegyzetek a XXXIV. Mannheimi Filmhétröl Mannheim emblémája - ez néz ránk a plakátokról. ez volt látható a belépőjegyként mellünkre tűzött kis fémlapocskán - egy tágra nyitott szem. Nos, a kérdés, amelyre e beszámolóban választ kell adnom: mit sikerült meglátnia, mit tudott nekünk megmutatni a filmművészet jelen állapotából ez az öt és fél napon át hömpölygő filmáradat. a két versenyprogramjában szereplő negyvenhat film, mintegy negyven órányi vetítési időben, négy világrész

Eua Bon/anti:

Madame

P ...

húszegynéhány országából egybegyűjtött műveivel ... A zsűri k - nem kevesebb mint hét ilyen díj osztó testület tevékenykedik Mannheimben - mindenesetre elégedettnek látszottak. Ezt tanúsítja, hogy éppen húsz olyan művet találtak, amely kiérdemelte az elismerés valamilyen formáját, a tízezer márkás nagydíj tól az elismerő oklevélíg terjedően. David Robinson, a neves angol filmkritikus, aki a "főzsűri" elnöki tisztét töltötte be, zárszavában még így is azt panaszolta, hogy több volt a díjra érdemes mű, mint ahányat jutalmazhattak. dicsérve ezzel az előzetes válogatás kiválónak ítélt munkáját. Mi mindenesetre őszinte örömmel reqisztrálhattuk. hogy az egyetlen magyar versenyfilm. Magyar József A mi családunk cimu munkája helyet kapott a díjra érdemesitettek között, elnyerve az Aranydukátok egyikét. Ritka rekordot ért el ezzel Magyar, hiszen még senkinek sem sikerült Mannheimben három egymást követő évben díjat nyerni. S a teljesség kedvéért említsük meg. hogy A mi családunkat a Népfőiskolák Zsűrije is felvette a maga díjnyerteseinek listájára. Mannheim a játékfilmek területén a debütánsok legnagyobb hagyományú fóruma. Mintegy negyedszázada ad lehetőséget a pályakezdőknek a nemzetközi

bemutatkozásra. Nem csekély sikerrel. Sokszor, sok helyütt elsorolták már - milyen fényessé lett az idővel azoknak a névsora, akik itt aratták első sikerűket. A látott tizenhárom játékfilm alapján aligha mernék arra vállalkozni, hogy megjósoljam : lesz-e a most bemutatkozók között olyan, aki majdan, további tevékenységével gyarapítja a nagyhírűvé vált elődök névsorát. De talán nem is ez a legérdeke· sebb. Inkább arra kínál ez a mustra - évről évre - lehetősé-

Jean Baudi y . Jacques és November

57

Andreas

Pantús:

Aphrodité

megerösza[w]úsa

get, hogy tájékozódjunk: melyek azok az irányok, azok a tendenciák, amelyek az útra indulókat jellemzik, levonhatók-e bizonyos következtetések érdeklődésűkből, törekvéseikből. Ha általában kell .felelnem erre a kérdésre, akkor azt rnondanám - az idei esztendő a kínálat sokoldalúsáqával, a /különböző filmfajták egymás melletti jelentkezésével talán biztatóbb, mint az előző évek oly irdatlan, a "kísérlet" lobogója alatt felvonuló lila zűrzavara. Az a tény pedig, ami egyfelől ugyan nagyon sajnálatos, hogy a szeeialista országok (államilag finanszirozott, tehát az elsőfilmeseknek is teljes költségvetést biztosító) filmjei nem voltak jelen, bizonyos értelemben meg is könnyíti az összehasonlítást. A debütáló nyugati játékfilmesek túlnyomó többségének választását meghatározzák anyagi lehetőségeik, amelyek - tán mondani sem kell - nagyon szűkre szabottak. tgy aztán a látott filmek többsége: kamarajáték. Bizonyos értelemben - éppen a megmérhetőséget tekintve vannak ennek előnyei. Az alapvető rendezői képességek világosabban derül nek ki ott, ahol a látványosság nagyvonalúsága, a kiállítás gazdagsága, a sztárok figyelemelterelő vonzereje nem lehet ellensulya az esetleges

58

ügyetlenségnek. Talán bátrabban állapítható meg így, hogy pl. a belga Eva Bonfanti - Madame p cimű filmjének tanúsága szerint rendkívül finom képi érzékenységgel rendalkezik, van hangulatteremtő készsége, és feltehetően igen jó sz inészvezető (amiben nyilván gyakorló színészi és színházi rendezői rnúltja segíti). Még akkor is, ha a címbeli idős hölgy, egy finom lelkű vécésnénika aprólékosan részletezett, nüanszokból felépített története másfél órán át nem tudta igazán lekötni a figyelmet. Azt is feltételezhatjük. hogy a holland Vivian Pietérsnek, aki A préda című munkájával mutatkozott be, határozottan van talentuma a kommerciális értelemben vett Ieszültséqteremtéshez. igen sok mindent megtanult már a mesterséq alapvető tudnivalóiból. jelesül: fel tud építeni egy-egy szituációt. meg tudja szoritani a torkunkat egyegy jelenet erejéig, de a karakterek megformálásában még nem jut túl a közhelyeken. és mint krimi író, bizony - egyelőre - csak tanulói szinten van. (A forgatókönyvnek is társszerzője.) A portugál Leandro Ferreirát megdicsérhetnők bátorságáért, hogy ~gy lényegében azonos témával mert próbálkozni. mint amilyet Antonioni oly csudásan valósított meg a Nagyítás-

ban, de hát a megoldást tekintve végül is e bátorság inkább oktalan vakmerőségnek nevezhető csak, rnert a film minden ízében ügyetlennek bizonyul (Találkazások)_ Ugyancsak túlságosan nagyralátónak kell tartanunk a görög Andrea Pantzist, aki úgy vélte, hogy képes lesz százötven percet kitölteni a magamagának irt laza cselekményszövedékkel, a szétszakított Cypruson családját kereső és múltját feltaláló emigráns szabadságharcos lassúdad odüsszeiájával. Az viszont kétségtelenül kiderül munkájából, hogy Pantzisnak határozottan erős a stílusérzéke. amit egyébként a zsűri - éppen ezzel az indoklással - honorált is (Aphrodité megeröszakalása). A látott filmek többsége azonban még ilyen tanulságokat sem rejt, Többé-kevésbé korrektül megcsinált, általában m aqlehstősen érdektelen forgatókönyv i anyaqokra épülő filmek, amelyeken sem a fiatalos szertelenség, sem a korán megmutatkozó sajátos tálentum jegyei nem fedezhetők fel. (Mint a két NSZK-beli film, a Retus és a Valóságra ébredés, vagy a kanadai Jacques és November, a francia-venezuelai Oriane.) Talán még :I kanadai 90 nap jelent kivételt - Giles Walker a rendezője és társirója -, amelyben sajátos. trivialitástól rnentes. inkább groteszk iránt fogékony humorérzék fedezhető fel, s ez igazán ritka madár a pályakezdő filmcsinálók között. . A legkeményebb dió számomra éppen a nagydíj jal jutalmazott jugoszláv precízebben. meghatározva: szlovén debűtáns, Filip Robar-Dor in munkájáról írni. Kétségtelen - választott tárgya érdekes. A vendégmunkások - egyébként csontig rágott - problémájáról beszél. de ez alkalommal a saját országán belül szemlelve a kérdést. Vagyis a fejlett Szlovéniába kerülő bosnyákek sorsáról. lehetőséqeiről, gondjairól. De olyan bonyolultan és körmönfontan szerkeszt, olyan nehezen felfogható elemekkel szövi át történetét, hogy számomra áttekint"l

hetetlenül széthulJónak mutatkozott. Dusan Makavejev tagadhatatlan - s feltehetően szfvesen vállalt - hatása jelentkezik a filmen, a például választott mester dühödten keserű ember' gyűlöletét némiképp megszelídít· ve ugyan, de annak már első filmjeiben is megmutatkozó szikrázó eredetisége nélkül. A másik versenykategória Mannheimben - elvileg - a dokumentumfilmek mezőnye. De itt már korántsem olyan szigorúan meqhatározottak a befogadási kritériumok, mint a játékfilmek esetében az "elsőfilmesség". így aztán a valóban e kategóriába tartozó művek mellett helyet kaphatnak animációs filmek is mint ez idén a nagyon ígéretes tehetségű lengyel Piotr Dumala megejtően eredeti képi világot formáló Dosztojevszkij feldolgozása, A szelíd asszony, amely ugyancsak Aranydukátot kapott. És olyan fene tudja, micsodák. mint a svájci Martin Schaub félórás képsora. amelyről azt tudtam csak feljegyezni a vetítés után: "a snittek egymáshoz ragasztása még nem film." A látottak többségére azonban itt is a kiegyensúlyozottság, a valamit mondani akarás tudatossága volt a jellemző. S rnert ebben az ágazatban többnyire már gyakorlott filmesek léptek fel, szakmailag is nagyobb biztonságú volt a megjelenítés. Az értékek "tól· ig"-ja persze itt is széles skálát fog át. A közel egyórá s NDK· beli, Jannisz Ritszosz Nobel-díjas görög költő ről készült port· réfilm mindenben megfelel a hasonló tárgyú tv-programok kívánalmainak, de ehhez hozzátenni sem tud semmit. A lengyel Andrzej Fidyk Az elnök círnű munkája is csak abban tér el a megszokottól (vagy éppen abban azonos vele), hogy egy meglehetősen extrém személyiséget. egy "világmegváltót" állít a kamera elé, csak a figura különösségét firtatj a, továbbgondolkodásra nem tud késztetni. A politikai riportázs jól bevált sablonjait követi az ausztrál Csapdák (John Hughes munkája), amely

Allol a kis

dé1lZ0JlOÜ

lalenal:

odahaza nyilván - a szereplők és problémák ismerete miatt erőteljesebb hatású lehetett, mint az ottani belviszonyokban járatlan néző számára. Megközelítésmódjának szélesre tárt horizontja emelte ki az átlagból az NSZK-beli Peter Haller D'zsungelburgerjét. amely az oly viharosan elterjedt s hatalmas üzletággá növekedett "gyorsétkezési formák", a hamburger-vendéglők gazdasági hátterét tárja fel. Különös figyelemmel arra, hogy ennek az üzletágnak a korijunktúrája milyen ellenkező előjelű hatásokat okoz egy dmaradott ország - ezúttal Costa Rica gazdasági fejlődésében. A film nyíltan tendenciózus, de rnondandójáról igyekszik igen sokoldalúan tájékoztatni, a dolgok sz.inót-visszúját egyaránt feltárni, sőt - amennyire egy filmben lehetséges - analizálni is. (Talán erdemcs lenne helyet kapnia a mi televiziónk műsorában is.) Más rnódsz er, a nácizmus megannyiszor bemutatott dekumentumainak érdekes háttéranyagként való felhasználása teszi teljesebbé a hagyom3.nyos portréműsoroknál Hanries Karnick és Wolfgang Richter Martin Niemollerről készült filmjét. Itt persze a nemrég elhunyt személyiség rendkívülisége is segítségükre van. Hiszen a hajdani tengeralattjáró-parancsnokból lett lel-

kész életútja, akit börtönbüntetésének letöltése után Hitler személyes utasítására vittek KZlágerba, s aki a háború befejeztével is folytatta eltökélt harcát a nácizmus maradványai ellen és a béke veceimebee - "feltétlenül olyan alakja század unknak, akit érdemes minél többekkel megismertetni. Egyetlen filmet szerétnék még kiemelni a programnak ebből az ágából. A címe: Keserű bölcsódalok. Kanadai eredetű, alkotója - Jack Neidick közreműködésével - egy német-lengyel származású fiatalasszony, Ir ene LiIienheim-Angelico. Témája ennek sem éppen újdonság. A "holocaustról", a nácik tömeges emberirtásáról szól. Ami il sokszor megtárgyalt témát gyökeresen újjá teszi. az a megközelítés módja. A fiatalasszony, kezébe kapván a táborokat megjárt és azokat szerencsésen túlélő apjának erről az időről szóló emlékiratait - elhatározta, hogy utánajár, hogyan éli meg ezeket az emlékeket a maga generációja, azok az emberek, akik már csak közvetetten kapcsolódnak e szörnyű korszak iszonyatos eseményeihez. Divatos szóval élve: a második generáció identitástudatát vizsgálja, bejárva hozzá egy kicsit a viláqot, megkérdez· ve sorstársait és a valódi túlélőket, felkeresve a múlt helyszíneit. karnera elé ültetve többek között két ifju necnácit. akik ezt az egész szörnyűséqet bicskanyitogatóan önhitt ostobasággal a hamis legendák sorába utalják ... A megköze1itésmód eredetisége és némiképp a film hatása is Gazdag Gyula Társasutazását idézi fel - minden közvetlen hasonlóság nélkül, de a gyötrő kíváncsiság azonosságával teremtve lenyűgöző mernentót. Féloldalas lenne e - szükséqképp a teljesség igénye nélkül készült - beszámoló, ha nem ejten ék szót az idén immár másodszor megrendezett "mellékverseny"; a harmadik világ filmjeinek bemutatkozásáról. Mindössze kilenc mű szerepelt

59

Wieslaw Sanieioshi . Őrizet ebben a programban, zömében játékfilmek. A válogatás nem mondható valóban széles körűnek, hiszen igazából csak az afrikai Mozambique és Niger, valamint egy Pápua-Üjquineából származó munka érkezett a valóban gyermekcipőit taposó. filmgyártással még csak próbálkozó országokból. Ezek a művek filrnmű vészetileg természetesen csekély értékűek, ám mint hír-

Noreett Flynn:

Retus

adások e távoli világok sajátos emberi-társadalmi problémáiról - feltétlenül igen érdekesek. Bár telve van ügyetlenséggel és naivitással. mégis figyelemre méltó például a pápua Tukana - Ki a felelős, (Chris Owen és Alberto Toro készítették), hiszen valóban hitelesnek érzett színekkel ábrázolja a generációk együttélésének. a szerelemnek, párválasztásnak és munkának, a régi szokások és az új, technikai civilizáció együttélés ének megjelenését e számunkra teljességgel ismeretlen világban. A zsüri nagydíj át rnéltán nyerte el a három filmjével már tapasztalt rendezőnek számító nigeri Mustafa Diop A gafiréi orvos círnű munkája, amely - bár számomra meghökkentően furcsa rezümével. de igen érdekesen tárgyalja egy falura került fiatal orvos és a hagyományos mágikus módszerekkel gyógyító varázsló meqűtkőzésénck különös históriáját. Megérdemelten, mondom, nem mintha ez lett volna e program valóban legjobb filmje. De a többiek: egy kanadai rendező, Judith Doyle által készitett nicaraguai dokumentumfilm egy lelkes és eredményes helyi, művészcsoportról. vagy a bemutatott, nem kevesebb mint négy brazil film aligha számítható, filmgyártási értelemben, valóban harmadik világbelinek. Hiszen a brazil filmgyártás, mint jól tudjuk, immár igen nagy hagyo-

mányú, és olyan mestereket adott a világnak, mint a fiatalon elhunyt Glauber Rocha. Itt látott munkáik közül számomra André Klotze1 bájosan népmesei. gazdag humorú Erőt adó hús círnű munkája volt a legvonzóbb. S végezetül - ebben a szekcióban láttam az egész mannheimi programban azt a filmet, amelyről fenntartás nélkül moridhatom: igazán szívesen látnám viszont mozija inkban is. Ez pedig a Peruból érkezett A város és a kutyák. Mario Vargas Llosa nálunk is ismert regényéből készítette a harminchat esztendős, újságíróból lett rendező, Francisco ]. Lombardi, akinek ez a negyedik játékfilmje. A város és a hutyák érett, alapos mesterségbeli ismeretekről. erős tehetségről számot adó munka. A két óránál hosszabb ideig pergő történet az első pillanattól az utolsóig le tudta kötni a figyelmet. Lombardinak sikerült elkerűlnie minden illusztrativitást, úgy kezeli a kapott, nemes irodalmi anyagot, hogy az igazi filmmé formálódik. A limai katonaiskola tiszt jelölt jeinek életét, konfliktusait. az intézmény szellemét pontosan árnyalt jellernekkel. érdekes színészi alakításokkal kelti életre. Meg tudja oldani a legnehezebb feladatot is: úgy ábrázolja valamennyi fontosabb figuráját, hogy megérezzűk mindegyikük saját igazságát és az őket formáló rendszer mélységes hamisságát. Mit látott hát a szem a XXXIV. Mannheimi Filmhéten? Rövid summázatban : az előző esztendőknél kiegyensúlyozottabb, szakmailag magabiztosabb mezőnyt, amely arról tanúskodott, hogy amm világában sokféle törekvés él és élhet egymás mellett. Hogy nem egyes preferált irányzatok, hanem a mindenkori filmalkotók talentuma az, amely biztosíthatja a film folyamatos továbbélését, s valójában másodlagos, hogya mú mílyen média útján jut majd el azokhoz, akik számára készül: a közönséghez ...

Bán Róbert

Érzelmes, erőszakos, pusztuló világ Fiatal filmesek találkozója Torinóban Torinó lebombázott. majd eredeti formájában helyreállított belvárosában. a Guarini építette Palazzo Carignani és a Nemzeti Könyvtár közrefogta téren meghökkentő szoborcsoport fogadta az arra sétálókat. Óriási emelvényen mintegy száz tagú vonószenekar ült. Valamennyien kirakati bábuk. Előírásos fekete öltöny, kezükben hegedű, mellettük a gondosan elhelyezett hegedűtokok. A karmestert figyelik, aki - szintén próbababa - vagy húsz méternyire áll tőlük, kis pulpituson. A zenekar és vezetője közti téren süllyedő hajók. törött csónakok. És hajótöröttek. Iszaphálóban birköznak, húzza le őket a mély. Oldalt néhány bábu-járókelő figyeli küzdelmüket. Részvétlenül. Andalító zene szól. modern színtetizátor-varázs. Vangelis és ]arre. Egy kapaszkodó kisgyerek a karmesteri pulpitusra húzódzkodna fel. A zene szól, s közben sárba-hálóba dermed a pusztulás. Jobbra egy férfi társát löki ki a recsegő csónakból, hogy menekűlhessen, fejkeridős nők szemlélik a kűzdés t. A zenekar moccanatlan. akarmesterre sem fröccsen még a sár. Fiatal torinói művészcsoport víziója adta hangulati egységét a tíznapos filmfesztiválnak. hiszen ezen a téren volt a sajtóközpont. itt zajlottak a videóprogramok, itt kellett keresztülmenni az elsőfilmesek főmű sorát vetítő Cinema Romanóhoz. Naponta többször láttuk a kísérteties fényű, zenés pusztulást. Ezt a kegyetlen szatírát arról, amit a kultúra működésének nevezünk általában. Süllyedő. recsegő, kétségbeesetten fuldokló világ közepéri andalított a zene, s a zenekar nem vett tudomást a fuldoklókról. A rnűvészet diadala? Nem: sokkal inkább a részvétlensége és a funkcióvesztése.

láthattuk. Azét a nemzedékét, mely most kell átvegye a stafétabotot. És döbbenten tapasztalja - a bot útközben elveszett.

Erőszak, vér, komédia

Ez a kritikus, bábukba oltott allegória a maga fanyar és hivalkodó hétköznapiságával kinzóan figyelmeztetett arra a szakadásra. amitől a századvég művésze - ha tisztességes - annyira retteg. Hogy ugyanis mind több esélyünk van a valóság és a kifejezés teljes szétszakadására. Persze ez a viszony már önmagában is emblematikus, 5 végső soron magáról a lényegről beszél. De negatív irányból. A művészetnek pedig más az iránya, amikor megfogalmazásra és kifejezésre tör. Ennek az ellentmondásnak a filmjeit láthattuk tíz napon át, a Cinerna Giovani sorozatán. A dolog abszurditását csak jobban kiemelte: többnyire elsőfilmesek. pályakezdők filmjeit

A fesztivál fő programjában az elsőfilmesek alkotásai voltak, kiegészítve azokkal az alkotásokkal, melyek a fiatalok életét voltak hivatottak bemutatni. Elképesztő mennyiségű vér folyt át a vásznon. Minden bizonnyal azért, mert az ifjúsággal foglalkozó filmesek fő terrénumává a szubkultúra bemutatása vált. Úgy tűnik, világszerte a társadalmi mozgások előterébe került az a deviáns kultúra, mely a megfogalmazathn vagy csu: pán a teljes negatívumot felmutató lázadást tekinti élethivatásának. A felelősséget azonban nem lehet a kallódó és bandákba, gengekbe tömörülő tizen-, huszonévesek számlájára írni. A szelepet ugyanis az impotens államgépezetek nyitották ki. Akár úgy, hogy hamis, azonosulásra lehetetlen célokat tűznek a jövő nagybetűs nemzedéke elé, és igyekeznek azt mégis meggyőzni e célok nagyszerűségéről; de úgy is, hogy csak a beépülést, az anyagi javak istenség ként való tiszteletét teszik meg boldogító ideológiává. Sajátságosan jelenik meg mindez például az amerikai filmekben. Egyfelől egy valós társadalmi helyzetkép áll. rnely azonban másfelől a hollywoodi dramaturqiával, a vásznon ma is nélkülözhetetlennek hitt hős-mitológiávalkeveredik. Az eredmény enyhén szólva kornikus. Larry Gross 3.15 círnű képtelensége ennek megfelelően óriási derültséget is aratott a szépszámú kőzönség körében. Hőse egy érzőszívű kosaras, jó házból való úri fiú, aki cselekvésképtelensé61

Eric Mitchell . The way it is gét egy banda tagjaként igyekszik kiélni. Am egyszer gyilkosságra kerül sor. melyet állati kegyetlenséggel a főnök hajt végre. És a mi hősünk ebből már nem kér. Sz ak it bombacsinos. ám kurvoid párjával. szert tesz egy szalvétába burkolt középszerü polgárlányra - de a múlt kísértetét nem képes legyőzni. Amikor az egykori banda lebukik, őt gyanúsítják árulással. Pedig jeff tiszta. mint a hó. amellyel üzérkednek volt barátai. Akik bosszút esküsznek. Menyaszszonykáját a bandafőnök új szeretőjc veri pépes re. igen eredeti módszerrel: haját nagyszemü lánccal fogja lófarok ba. úgy üt. Jeff pedig üzenetet kap. Legyen negyed négykor az iskolában. ts jeff ott van. Persze egyedül. Barátai nem segítenek. csak az a gyámoltalan. szemüveges fiúcska. akit mindenki kinevet. (íme. ismét egy vadonatúj elem.) A verekedés felejthetetlen: hősünk a végén testében visel két géppisztolytárnyi tőltényt. hátából kiáll Fülig Jimmy ké se. fejében két balta - de ő a győztesek üdvözült mosolyával öleli keblére pépes arcú kis aszszonykáját. hátrahagyva három hullát. jeff egyenesen a kamerába néz. S mi a nevetéstől könnyeinket törölgetve elgondolkozhatunk azon. hová tart most ez a fiú. A polgári beilleszkedés felé? Hiszen nem oldott meg semmit. jószerivel a saját kérdései-

62

re sem kapott választ. Am a rendező elfeledkezik arról. honnan is indította a történetét. Marad a jól bevalt magányos hős. A nézőtéri nevetés azonban azt jelzi: már nincs kedvünk azonosulni vele . .Ugyanígy jártunk Joan Freeman véres-bájos dolgozatával is. A Streeturalhin két. New Yorkba keveredett fiatal sorsát példázza. Testvérek. A lány - hiába. jó testvér tudja, mi a dolga - utcán sétáló kurva lesz, belül persze tiszta marad. Szerelmes az őt futtató jó arcú szörnyetegbe, aki azonban egy szép napon a legjobb barátnőjét halálra pofozza. És Cookie előtt elborul a világ. Nem tud megbocsájtani. trzékeny kislánylelkét fölkavarja a holttest. Bosszút esküszik a selyemfiú ellen. Innentől ismét több liter vér következik, melyet részben az öccse, részben az ámokfutásba kezdő futtató folyat. Ez utóbbiban szintén több lélek lakik, igy aztán elpusztíthatatlan. Keresztülmegy rajta több kocsi. néhány állig felfegyverzett néger, halomra lövik a kurvái - de ő csak Cookie golyójától hajlandó végre elpatkolni. Most Cookie néz sokatmondóan a kamerába. És mi ismét találgathatunk, hová vezet az ő útja? Vasárnapi iskolába? Az utcára, de már igazságosabb selyemfiúval? Ez a film is úgy kezdődött. mintha kényszerpályákról. a kitörés lehetetlenségéről akarna szólni - hogy aztán a perditaromantika kiirthatatlan romantikájába tévedjen. Az igen tehetséges japán Ishii Soqo (első naqyjátékfilrnje idén Nyugat-Berlinben keltett megérdemelt feltűnést) Menehűlés cirnű alkotása káprázatos technikai bravúrokkal ad elő egy közhely történetet. Rosszarcú japán fiút látunk, fejét borotválja kopaszra, testét tapaszokkal és fáslikkal borítja, övébe pisztolyt dug, aztán kiugrik a lakása ablakán. Üldözőbe veszi egy öltönyös fiatalember. Rohannak, üldöző és üldözött. Norimitchi Kasamatsu kamerája együtt fut velük. Hol a menekűlő szemszögéből látjuk a futást. hol a ko-

]oost

Ranzijn . Ember

a sütemény ben

póval tartunk, máskor egy-egy gyanútlan járókelővel azonosulhatunk. Technikai mestermü a húszperces futás fotografálása. Közben bevágott flash back jelenetekből azt is megtudhatjuk. hogy előző este a fiú féltékenységi rohamában megölte a kedvesét. ezért üldözi most a rendőrség. Elkapják. Bilincsbe verten vonszolják a rendőrségre - ám a fegyverét elfelejtik elvenni. Mire a folyosón masszává lövi elfogóját. Bornírt marhaság az egész, de olyan lebilincselő atmoszférával előadva, hogy csak a vetítés végén képedünk el a történet képtelenségén. Egzaltált szemek néznek a kamerába. Egy fiúé, aki képtelen elfogadni a szerelem és az élet mindennapi szokásrendszerét, aki biztonságát vesztve öléssel akar kitörni. A montreali fesztiválról érkezett a Fülöp-szigeteki Tikoy Aguiluz filmje, a Réuész. Hőse fiatal fiú, aki valamely turistaparadicsomban szórakoztatja a turistákat, viszi őket törékeny csónakján zuhatagokon. sziklás csobogókon át. Am ott forgat egy filmes stáb, akik statisztának szerződtetik. Magáévá teszi a főszereplőnőt. s úgy érzi, ki kell törjön eddigi életformájából. Fölmegy Manilába, ahol a homokos. forgatókönyvíró elhelyezi őt egy színházban. Képességei alapján kap szerepet ebben a sajátos peep show-ban: Ó

lesz a Bika, akinek esténként hölgypartnerével tizenöt percet kell szeretkeznie nyílt színen. Beleszeret a partnerébe. s a siker is a nyomába szegődik. Pornófilmek sztárja lesz, hogy a ny 0morból kitörhessen. És közben minden emberségét elveszíti. Becsapja partnerét-szerelrnét. majd lefekteti a nagyhatalmú producer angol és fejfájós feleségét - akinek használ ugyan a kúra, de szeretné az egészet titokban tartani. Nem sikerül. A nagy ember bosszút áll: a fiú szeme láttára erőszakolják meg egykori szcrelmét. majd őt fosztják meg bikaszerepének egyetlen munkaeszközétől. Vonyító, kétségbeesett szemek könyörögnek ránk a vászonról. Aztán a fiút a vízbe dobják. Csak hazugsága marad utána: amit apjának mondott a meggazdagodásról. egykori pajtásainak a kitörés lehetőségéről. Annak az embernek a hazugsága. aki megpróbál elfogadni olyan játékszabályokat, melyeket valójában nem ismer. Ezekben a filmekben az erőszak társadalmi alapról indul. de minduntalan az öncélúság kátyújába ragad. A valós indítékok helyébe az erőszak önmozgása lép - s ez óhatatlanul a nevetségességig zülleszti a kétségtelen szép szándékú problémafelvetéseket. A western-dramaturgia csődjei ezek és a hozzájuk hasonló filmek.

Vérben fogant tragédiák Annyi hír és elolvasott interjú után végre módomban volt láthatni Eric Mitchell nagyszerű filmjét. The way it is - ez a coeteau-i ballada a Lowcr East Side világában döbbenetes hatású. Úgy kezdődik, mint egy brechti film: házfal előtt állnak a szeroplők. egymás után bernutatkoznak. Aztán kibontakozik a történet. Egy kis színházi csoport Cocteau Orpheusát próbálja, de az Eurydikét játszó szinésznőt hajnalban holtan találják a parkban. A film a nyomozás története. A nyomozásé.

Soqo Ishii . Menekúlcs mely lassan összeér a próbált darabbal is. Mert a sz ínésznő a rendező Eurydikéje volt. Ennek a végzetes, megható szerelernnek az elbeszélése Mitchell előadásában a szenvtelen részvét és a szenvedő részvéttelenség határmezsgyéjén mozog. Mintha de Sica necrealizmusa. Godard tárgyilagos költészete. Truffaut leplező gunyorossága keveredne itt Cassavetes tárgyias lírájával. A nyers valóság és az elvont költészet egymásba játszása adja a film szuggesztivitását. Minden egyszerre elentelt és hétköznapi. A fekete-fehér képek úgy folynak át egymásba. hogy állandóan bepillantást engednek hűvös tárqyszcrűscqük moge, egyszerre fogalmazzak a jelenség jelentését és annak ellentétét is. A mindennapok eszközeivel fogalmaz ball adát Mitchell. A képek natúráját az elemeit hangi világ rajzolia többjelentésűvé. A rendező nem mutogat a társadalomra. nem kiált sem bűnöst, sem farkast: az emberek és iszonyatos. mert mindennapi tőrténetük érdeklik csupán. Nichola Bruce és Michael Coulson angol filmje. A halál szárnyai is azz al tud kilépni a szokványos crősz aktenqerből. hogy a valóságot a roncsolt líra fénytörésében mutatja fel. Hőse egy tizenéves heroinos fiú, aki nem jutván szerhez, felvágja az ereit. A film élete utolsó napját, egy mocskos szállodai szobában zajló szenvedéseit és vízióit je-

leníti meg. Míg másutt a szex, a kábítószer, a verekedés mint cél kapnak szerepet, itt a heroin csak példázat értékű eszköz, mely egy félelemre és elbizonytalanodásra berendezkedett világ' paranoiás struktúrájából következik. A sorstragédiák számára ugyanis édesmindegy, hogy az a bizonyos deus ex machína avagy ex injekciós tű (nem) funkcionál-e. A félelemről szólt a finn Sakari Kirjavainen Játék cirnu filmje is. Egy magányos fiú házibulit rendez. Jönnek mindenféle haverok: egykedvű. divatról fecserésző lányok, belevaló, nagyhangú fiúk, jólfésültek és tetováltak egyaránt. Kűlőnbőző' próbákat eszelnek ki. erejük fitogtatására és rátermettségük bizonyitására. Megtalálják a fiú pisztolyát. És amerikai rulettet kezdenek vele. Hősünk nem hajlandó a játékra. két. félelemtől szűkőlő nagyhangú azonban igen. És a pisztolyban nincs töltény. Aztán otthaqyják lenézetten a házigazdát. Rendet rak, majd a szájába veszi a pisztolyt. Ez az Ő saját próbája. A kamera .az utcára éppen leért, trécselő lányokat mutatja. Aztán egy dörrenés. Nem először találkozorn már fesztiválokon a rendkívül tehetséges belga Marc Didden filmjeivel. tstanbul című alkotás 3 a rendező jól ismert eszközeivel operál. Pikareszk történetet mond. látszólag céltalan bolyongásét. közben gesztusokkal. mellékfigurákkal átélhető emberi történeteket mesél el. De 3 filmet mindvégig áthatja valami kimondatlan, megfogalmazatlan feszültség. És a végén csattan az ostor - előző filmjének főhőséről az derült ki, hogya fel eséqe holttestét hagyta lakásában. mielőtt bolyonqani indult, mostani főszereplője pedig krónikus pederaszta, akit fél világ rendőrsége üldöz. Didden mindig akkorra deríti ki ezeket a háttérben levő szörnyűségeket, amikorra a központi figurát megszerettük. sőt, talán úgy érezzük, értjük is már. Martin irigylés re méltó kivűlállással

63

Rali

Huetiner

: Mari/YII

vesz részt a világban. Szabadsága vonzó és kiáltó. Ahogy alkalmi és mit sem sejtö barátjával bekalandozza az országot. ahogy vállalkozik egy szeroncsétlen apa válással elszakitott gyerekének visszarablására - ahogy az ő vándorlásával a rendező szembeállít egy kissé excentrikus öregurat. aki nagydobbal a hasán gyalogolja be a világot: mindez polgárpukkasztáson túli szabadságigényt dadog. És akkor hirtelen a csattanó, a devianeia. Ezek a csattanók kissé rátétnek tűnnek, bár kétségtelenül a filmek világképét erösitik. A deviancia végletesség e azonban figyelemre méltó: Didden kcserűséqéböl talán csak a fekete humor hiányzik az igazán jó filmhez. Éppen ez a filozófiai többlet emelte ki a mezönyböl az NSZKbeli Ralf Huettner három rövidjátékfilmjét. A Marylin egy kedves vidéki szexbomba müncheni kalandjait meséli el: hogyan szerzödteti magas beosztású szeretöje egy mulatóba, s hogyan tör ki innen egy elszánt taxisofőr karján. Nem a történet a fontos, hanem allúziói: Monroe és Kennedy romanea. az amerikai film magányos hősének

64

szeretetteli paródiája, a karriertörténet ironikus idilljei. Az action film paródiája viszont az Anyák napja Afrikában: a sötét tónusú film hősc magányos aszszony, aki fölbéreli húga férjét és annak barátját egy baleset megrendezésére. A baleset eredményeként le kell vágni az ő lábát. Höseink úgy cseppen nek ebbe a kalandba, ahogyan mi nézök is reagálunk rá - éppen ez a távolságtörtás adja a film erejét. Huettner harmadiknak bemutatott játéka a Nerc-sztori : ebben a horrorfilmeket parodizálja szellemesen. Höse egy házaspár, újgazdagék. Hatalmas villában élnek, néger az inasuk. Egy nap furcsa betegség tör ki a feleségen : mintha szőrösődne a nyelve és az arca is. A kihívott orvos mcqáll apítj a. hogya szőrők állati eredetűek. Nerctől származnak. A hanyagul a kanapéra dobott vadonatu i nercbunda pedig növekedni kezd. Mire beborítja a lakást, a házaspár rnindkét tagja félig nercformát öltött állatember. A néger inas a látványtól dalra fakad, s vidám gospellel elhagyja a vásznat. Huettner filmjei jóval többek azonban paródiáknál. Mert a fekete humor mögül valódi félelem kandikál ki. 1:: s mindegy, miképp nevezzük ezt a félelmet: megfelelésnek és beilleszkedésnek, karriernek vagy deviancianak, kábitószernek és alkoholnak, szubkultúrának vagy kivülállásnak - egyként arról tudósítanak, hogy egy egész nemzedék érzi rosszul magát a világban. Melynek alakitásába (mzg?) nem tud beleszólni.

A dokumentumok

valósága Sok fiatal filmes érzi ugy, hogy a játékfilm keretei között képtelen valódi válaszokat találni gyökértelenségének, k ívűlállásának, kényszerű vagy vállalt devianciáinak okaira. Megpróbálják tehát a dokumentumok valóságával szembesíteni rosszkedvű-

Joan Freeman:

Streetwa/hin

ket. Akár vállalt szubjektivitással. akár látszólagos objektivitással teszik ezt: a célzott végeredmény nem különbözik. Az NSZK-beli Nico Hofmann Apáink háborúja círnű filmje saját apjának életét eleveníti fel. Az apáé t, aki szinte gyerekként lett 1942-ben Hitler katonája. Hofmann a túlélőket kérdezi: az anyját, a barátokat - és persze az apját is. A félelem működteti ezt a filmet is: félelem attól. nehogy a fiú k nemzedéke ugyanabba a hibába eshessen. Mert itt tisztességes emberekröl van szó. Csak történelmi tapasztalataink vannak rá: a tisztesség és a rossz ügy szolgálata nem zárja ki egymást. Sem háborúban, sem békében, s a világ egyetlen pontján sem. Az amerikai Danny Lyon Filmre szűletett című alkotásának első képsorait még az apa rögzítette. Róla. Aztán a kisgyerek kapott egy kamerát, és az ö optikája előtt is megjelent a világ. Lyont az izgatja, jól látta, jól lát ja-e a világot a karneráján át. Másik filmje, a Mexikóban játszódó, dokumentarista Wi/lie egy újabb áttétellel feszegeti ugyanezt a problémát. Höse Willie ]aramillo, a nagyszerű szocio-fotós, aki húsz év múltán

szembesíti egykori képeit a megváltozott valósággal. Lyon remekül érzékelteti akisérlet közben felbukkanó emberekkel. hogy csak a külcsín lett más a lelkekben vicsorgó farkasok semmit sem szelídültek. Az angol Michael Apted egy televíziós sorozat 21 éves anyagából vágta össze több mint kétórás dokumentumfilmjét. Á 28 Up hét embert szólaltat meg, mindegyiküket négyszer: hét-, tizennégy, huszonegy és huszonnyolc éves korukban (a film alapjául a Granada Television Seven Up-sorozata szolgált). Egészen döbbenetes hatású ezeknek az embereknek önmagukkal való szembesülésük. Ahogyan a hétévesen művészkarrierről álmodozó szőke kisfiúból szepreményű kamasz lesz, aki a világot akarja megváltani. hogy a felnőttkor küszöbén lehetetlen helyzetet éljen meg, majd kikerülhetetlenül felnőtten másodrangú középiskolai tanárként bizonyítsa a hivatás szépségeit. És a felvágott nyelvű kisgyerekből miként torzul a másik elhízott szociális előadóvá. a magányos farkas hogyan éli boldogtalan nyolcgyerekes családi életét, és... Leírhatatlan az a sztorizuhatag, amely a "nem csalás, nem ámítás" szenvtelenségévei elénk kerül. A film nem foglal állást, a rendező nem tesz mást, csak kérdez. Érzékenyen figyel az egykori dokumentumokra - de nem a hajdanvolt ideálokat hánytorgatja föl. Arra figyel. hogy a mai megálla podottságban maradt-e nyoma a gyermeki én nek. A kép keserű: akkor is, ha az álmok olykorolykor beigazolódni tűnnek is. Mert a szocializált vágyak olyan deformáltak, hogy éppen hatósugarukat szűkítik le ezzel. Nincs kiút tehát? Sajátságos választ ad erre a cseppet sem költői kérdésre az amerikai Richard Lerner és Lewis MacAdams dokumentumfilmje, a Mi történt Kerouackal? A két filmes kamerája elé ültette az egykori üvöltő beatnemzedék jeleseit - többek között William Burroughs, Allen

Marc Didderu Istanbul Ginsberg, Gregory Corso, Michael McClure és Charlie Parker is megszólal -, nem azért, hogy Kerouac-portrét vagy életrajzot adjon, hanem hogy választ találjon az alapkérdésre : meddig lehet Úton lenni, le kell-e telepedni, be kell-e épülni. A filmben nem az a leginkább megrázó, amit Kerouacról elmondanak barátok, nemzedéktársak és családtagok; nem is azok az általam sohasem látott képsorok, melyeken az alkoholtól már-már szétesett nagyszerű író ostoba tévéshow-kban bohóckodik. Az igazi választ a túlélők fogalmazzák meg: az eleganciára ügyelő Allan Ginsberg, a rossz protézisű, szellemeskedő Corso, a kiöregedett sheriffet mintázó Burroughs. Az ő túlélésűk a kiáltó tiltakozás Kerouac korai? értelmetlen? halála mellett. Egy jól megválasztott vonat, egy idejében megtalált penge, egy jól eldugott orvosságadag - hát lehet mindez mégis megoldás? Az "éltem, s ebbe más is belehalt már" keserű iszonyata, visszatekintő egyszeregy je avatja a dokumentumfilm egyik remekművévé ezt a filmet. S mi megoldás nélkül maradunk újra csak. Lehet, hogy Wendersnek van

igaza? Az egyik mellékproqramban volt szerenesém láthatni első négy-öt filmjét. Keserű dokumentumait, kallódó lázálmait. A félkész Dolgok állását, a szentimentalizmus-mentes Páris, Texas t. Aztán a főprogramban egy bájos dokumentumfiImet. mely a kitűnő zenészről és énekes-sztárról, Ronee Blakleyről, meg Wendersről szól. Ez a film, a Docu Drama kettejük munkája. Hosszú évek óta dolgoznak együtt. Akinek épp a keze ügyébe került egy videokamera vagy egy felvevő, forgatott a másikról. És dokumentálták a barátságukat, a szerelmüket, a munkájukat. a hétköznapjaikat. Mintha Wenders azt mondaná: ha kilövi k a kezemből a valóság kameráját, ha filmet nem csinálhatok úgy és arról. ahogyan és amiről az életem szól, ha fölöslegessé válok a dolgok mostani állása szerint - akkor cl tudok menekülni a szeretetbe. a lemondásba, az emberi feloldódásba. Ez a válasz minden, csak nem optimista - legalábbis én a menekülésben nem tudok előremutatót fölfedezni. hiába próbálják meg jeles stratégák a lemaradást és a hátrálást is ideológiai (?!?) szükséqsz erűséqnek. mennyei mannának megtenni.

A magyar út Két magyar filmet hívtak meg a torinói Iesztiválra. Mész András Bebukottak című alkotása a Balázs Béla Stúdióban készült, s a fesztivál egyetlen versenykategóriájában, a Nyilt Tér elnevezésű programban elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó díjat. Fiatalkorúak börtönébe látogatott el Mész stábja. ahol a nagyszerű riporter. Mihancsik Zsófia mikrofonja elé a legsúlyosabb bűncselekményeket elkovető tizenévesek kerültek. Van, aki kocsmában rántott kést, van, aki az apját ölte meg. Mosolyognak, amikor a tettükre kerül szó. Megbánták persze - de most sem látnának más kiutat az adott helyzetekből. Éppen ezért félnek attól is, ha kikerül-

65

Nichola

Bruce-Mic1lQel

Coulson:

nek az életbe. Mert ha beléjük kötnek, csak igy tudnak reagálni. Újra és újra. Közben Mész a "szereplők" által megrendezett jeleneteket is rögzít. Arról. hogyan verík félholtra az új cellatársat. akinek mindössze két választása van hacsak nem ő a legerősebb: vagy a szükségszerű homoszekszuális hierarchiában lesz "köcsöggé", a többiek kielégitőjévé, vagy az ugyancsak szükségszerű cellahierarchiában válik az erősek "csicskásává", szolgájává. A naturális jelenetek nem runnek megrendezettnek, valóságképük iszonyatos. És felködlik mindaz amit átnevelésről. meg a társa:

A halál

sZ<Ímyai

dalom hasznos tagjává válásról olvashatunk nap mint nap. Mész látszólagos szenvtelensége kiáltó vádirattá áll össze a tudomásul alig vett nyomor ról és devianciáról. Megrázó dokumentum egy társadalom önkéntes és hirdetett vakságáról. Hasonló sikert aratott a bemutató programban Cárdos Péter itthon is jól fogadott filmje, az Uramisten. Olyannyira, hogy az olasz újságokban megjelent kritikák fel is nagyították a történetet, társadalmi parabolát keresve-felfedezve benne. Jól éreztek rá, milyen képtelenség a főhős által bejárt út: ahogyan önmaga meqvalósitását kergetve

elmegy a barátság, az életben tartó emberi közösség lehetősége mellett. A cirkusz mint allegória és mint valóság - Fellini hazájában ez a közeg természetes anyanyelvként szólalhatott meg, a legcsekélyebb érthetőségi probléma nélkül. Úgy tűnt, Gárdos munkájában találták meg az egyik lehetséges választ a fesztivált elöntő azonosság-keresés problematikajában. Lévén ennek a filmnek a közege az a hétköznapi humánum, mely abszurd és képtelen helyzetekben éppúgy fellelhető, mint a bohóctréfákban. (Paradox módon jelezte a közönség azonosulási készségét az a tény is. hogy a vetítést követő sajtókoriferencián a sok dicsérő és érdeklődő észrevétel között többen az iránt érdeklődtek - valódi-e a trükk, amit Sajek olyan megszállottan szeretne megfejteni.) És szolgált még egy felfedezéssei Gárdos filmje. Mindenki a legteljesebb elismeréssel szólt a két főszereplő bámulatos alakításáról - de az igazi ámulatot Feleki Kamill váltotta ki. Ha lett volna színészi különdíj, bizonyosan megkapta volna (itthon a Játékfilm Szemlén volt díj - miért nem kapott ő is?). Fel~ki ugyanis ahhoz az iskolához tartozik, amelyik nem ideológiából és mondanivalóból indul ki. O még tudja, hogy az emberre a selyem alsónadrág, az élére hajtott nadrág, a kicsit biccentett kalap legalább ennyire jellemző bh et. De a ruhadarabokkal együtt Feleki a teljes személyiséget magára öltötte. Ettől aztán játéka egyetlen pillanatig sem tűnik színészi alakításnak - olyan természetességgel él a vász non, mintha önnön magáról lenne szó. Ez a zsigeri színjátszás nagyon veszélyes és önpusztító dolog filmen is. Ráadásul Feleki Kamill azt is tudja, hogy ez a mzqmutatás csak az eszközök tökéletes birtoklásával érhető el. A napjainkban divatos iskolával szemben ő tehát úgy rakja közszemlére legféltettebb titkait, hogy közben nem tűnik mégsem civilnek. Lebegteti a figurát a szí-

nészet és az élet határrnezsqyéjén. Káprázatos énekducttje Eperjzss el a közönség nyíltszíni tapsát váltotta ki - mert rnindenki megérezte, hogy egy nagy színész összes tudása és -élettapasztaláta lett felöltöztetve. Érdekes: a két magyar film tulajdonképpen azt a két válaszIehetőséget példázza, mellyel leginkább adekvát módon lehet viszonyulni az értékrendjében mindenütt megbomlott világhoz. Egyfelől a kemény, szókirnondó. .a nézőt állásfoglalásra kényszerítő dokumentum - másrészt a gesztusokból. emberi mozzauatokból építkező, a keqyetlen valóságot humánum ban és szeretetben átmosó hétköznapi líra. A két lehetőség mint sz ernlélet. s nem mint műf aj lehet persze üdvözítő. De épp e szemléletré rátalálni tűnt oly nehéznek a fesztivál filmjeit nézvén.

azt a kétségtelen igazságot mazsolázhatjuk ki, hogy a kitörésnek ára van, hogy kutyából nem lesz szalonna (értsd: salsa-énekesből nem lesz jó popsztár), hogy jobb a szegény becsületesség, mint az őrifeladó karrier. Minden őszinte szándékuk mellett szentimentalizmusba csúsztak át a háborús románcok is. A kínai Chen Kaige Sárga földje 1937-ben játszódik. A kínai hadsereg egyik katonája érkezik az északi orszáqrészbe, hogy a párt hívó szavára már a harcok közepette népdalokat gyüjtsön. Szállásadójának tizennégy éves kisleánya végzetesen

kább kímaradni igyekvő férfi furcsa kapcsolatáról szól. Azt a gondolatot Ieszcqcti. hogya kiismerhetetlen és embertelen káoszban talán az egyetlen kapaszkodó az igazi érzelem lehet, s aki nem veszi észre a kínálkozó alkalmat. végül is értelmetlenül pusztul el. Izgalmas társadalmi keresztmetszetet adott szerelrni történetbe bújtatottan a taiwani Edward Yang Taipei történet cimű filmje. Egy sz étszakadóban levő házasság mindennapjai fel villant ják a lehetséges életutakat : a férfiét. aki jazz-zenészként csak a pénzkeresettel törődik,

Érzelmek vagy szentimentalizmus Nem éppen könnyű út eljutni a humánumban oldott, iróniaban és szer etetben egyként meg fürdetett valódi érzelmakig. Nagyon sokszor - legtöbbször - a nemes szándék csak a szeritimentalizmusig képes eljutni. És mégis: már az ide torkolló szándékot is tapsokkal. figyelernrnel, együttérzéssel honorálta a szépszárnú közönség. Pedig olykor egész naiv butaságokról volt csak szó. A ve nezuelai Fina Torres Oriana cimű lányregényében a halott címszereplő életét eleveníti föl az örökségért leutazó unokahúq, Az ő egykori gyerek szemében elevenedik mcq Ori ana édesbús története, szcr elmz a szegény lovászfiú iránt. És a film vég~n otthagyja az örökül kapott hacieridát. mert rájön, hogy az egykori tiltott szerelemnek gyümölcse is lett, s nem akarja ő is kifosztani a lenézett zabiqyeraket. Meg kell a szívnek szakadni. Akárcsak a spanyol Harlemben játszódó Leon Ichaso-filrn. az Athúzott álmoh salsa-énekes főhősének történetén is, melyből

Fina Torres:

Oriana

beleszeret. Megkedveli őt a lány öccse is, akinek cserébe a népdalokért a párt indulóját tanítja meg. Aztán elmegy - s mire visszatér, a lányt már férjhez adták egyezség szarint egy idősebb emberhez. De a lány nem bírja ezt az életet, s a katona után szökik. Beül egy lélekvesztőbe. hogy átevezzen a zajló folyón. Énekli akatonától tanult dalt, de a vízbe fúl. Méltó volt ehhez a románchoz a Fiataloll édes a szerelem címü libanoni film, jocelyn Saab jó ritmusú, profi tudásu. zavaros esztétikájú alkotása. A bejrúti történet egy szerelemre ébredő fiatal lány és egy családos, a harcokból in-

hivatásánál jobban érdeklik a pillanatonként változó lehetőségek, sohasem tud dönteni. se szerelemben. se a munkájában: a feleséget, aki megbízható munkaerő. de sohasem engedi kitörni magából valódi énjét. a felbukkanó kapcsolatlehet5s~g=ket - főnökével. majd egy rácsodálkozó fiatal fiúval. lánya osztálytársával - kiéletlcnül elszalasztja, a férjéért sem tud igazán harcolni; a férj egykori barátjáét. aki karrier helyett az alkoholt választotta, s hagyja nyomorogni a családját; a lány apjáét, aki csak másokból tud élni. minden felelősséget áthárít a családjára, s az ősi pátriárka

67

EdwClfcl Yang:

Taipei

történet

mítoszát szcretn é közben fenntartani stb. Az izgalmasan lassú film utolsó ncqyedórájában aztán cIszabadul a pokol. mintha a rendező megijedne saját filmnyelvétől hirtelen krimibe csap át. Az asszony gyerek-udvarlóját a férfi elkergeti a ház elől. rneqvcri - de az visszatér. és az elhagyott országúton leszúrja a férjet. Csendes me lankóJiával ül a férfi az éjszakában, s fogja lassan kiforduló beleit. A fesztivál egyik legnagyobb sikerét a holland ]oost Ranzijn furcsa filmje, az Ember a süteményben aratta - jól példázva a közönség kiéhezettségét az érzelmekre és a humorra egyaránt. Főhőse, Henk, a kertész, aki egy nagy parkot gondoz, amolyan magának való, szavát alig venni emberke. A kezét is

úgy kell megkérni e szerelmének. De eljön az esküvő, ám a lány a templomból kijövet összeesik es meqhal. Elkeseredett kertészünk egy nap magányosan utazik a villamoson, amikor egy ismeretlen nő csomagot rak az ölébe, aztán villámgyorsan eltünik. A táska csecsemőt rejt. Henk kétségbeesetten igyekszik megszabadulni a váratlan ajándéktól. de aztán megesik a szíve a kis porontyon - és nevelni kezdi. Szülei hülyének nézik, végül saját apja jelenti fel. Elveszik tőle a gyereket, állami gondozásba helyezik. De Henknek már szenvcdélyévé vált a gyereknevelés. Lopni kezdi hát a kisgyerekeket. Egy barátjával és egy volt óvónővel valóságos kis gyerekparadicsomot alakít ki. Am a városban nőttön nő a riadalom, rettegnek a gyerekrablótól.

Egy veletlen hősünk nyomára vezeti a rendőrséget. Ahány gyereket csak tudnak, süteményesdobozba rejtve elmenekitenek. A maradékért niehetnek a szüleik. Ördögi jelenetben látjuk a 9yerekválog:ttást - szülők mennek ölre. egy pár, amelyik kisfiút szeretett volna. nem találván saját kislányát lecsap egy gazdátlannak tűnő fiúcskára ... Hősünk pedig a megmaradt gyerckekkel egy hajó óvodának berendezett fedélzeten úszik hová? Bűbájos-kesernyés film ez. Az abszurditás és a szeretet azon határmezsgyéjén mozog. ahol zseniális otthonossáqqal Menzelék tudtak és tudnak élni. Nem utánérzés: kétségbeesett nevetészokogás a kapcsolataink fölött. Az emberségünkről szól tehetséges bátortalansággal - az emberségünkről. melyet szétesö. deviáns világunkban mégiscsak a legfontosabb lenne felkutatni. Szokásban volt a fesztiválon, hogya vetítés előtt az adott film rendezője néhány szót szóljon a közönséghez. A finn alkotó sajátságos ajánlata így szólt : Ne nézzék meg a filmemet. úgysem fogják érteni! És nekem eszembe jutott az a szoborcsoport ott a mozitól néhány méternyire. Ahol kétségbeesett Iuldoklók kap aszkednak egy halott zenekar felé. És a művész, a karmester ott áJI rendületlenül. Már a pulpitusáig ér az iszap. Egyszer talán őt is lehúzza a hínár. És a zene szól tovább. És a zene szól tovább?

Bányai Gábor

Gdansk, 1985 "Néhány nappal ezelőtt meghaltam. Reggel történt. Ültem az autóban, és egyszerre szorítást éreztem a mellernben. A fiam hozta az iskolatáskát, a felesé-

gem éppen zárta alakásajtót. Letekertem az ablakot. mélyet lélegeztem, de a szorítás nem múlt el. Azután egyszerre vége volt. A fejem hátrahanyatlott az

ülésen. A fiam megijedt. hívta a feleségemet. ő sírni kezdett." Krzysztof Kieslowski Befejezés nélkül (Bez konca. 1984) címú filmjének elején néhány komor

tónusú temetői kép után fiatal férfit látunk, sötét ruhában, nyakkendőben : Ő mondja bele a kamerába, azaz nekünk, nézőknek, ezeket a meglepő szavakat. (Csak emlékezetből idézhettem.) A férfi Antoni Zyro, üqyvéd. Jerzy Radziwilowicz játssza. Wajda Máruányemberének és Vasemberének főszereplője. Zyro halála után is megjelenik az élők között. bár azok nem látják csak a filmkamera. Érzelmeit csak sejthetjük, de van egy elintézetlen ügye. A rendkívüli állapot idején vagyunk, 1982-ben, és ő elvállalta egy fiatal munkás védelmét aki sztrájkot szervezett. A munkás felesége felkeresi Zyro özvegyét, Urszul át (Grazyna Szapolowska, az Egymásra nézve óta magyar filmekből is ismerősünk) és tanácsát kéri. Urszula egy idős ügyvéde t ajánl férje utódjául, aki már majdnem nyugdíjba ment, bojtárjával együtt viszi az ügyeket. Három ügyvéd, három jogi taktika három erkölcsi-politikai alternatíva. Zyro álláspontját özvegye, . Urszula idézi fel férje töredékes jegyzetei ből. "Semmilyen hatalom nem kívánhat egy megosztott nemzetet", írta Zyro, arra célozva, hogy mindkét oldalnak fel kellene ismernie a megegyezés szükségességét. Az öreg ügyvéd el akarja simítani a dolgokat, kisebbíti a munkás cselekedeteinek jelentőséqét. személyes kapcsolatokat mozgósít mind a bíróságon, mind az új szak szerveze tn él. Nem ismer el más célt, mint hogy kihozza védencét a börtönből. Bojtárja viszont teljesen ellenséges a rendszerrel szemben, keménységet és kitartást sugalmaz a bebörtönzött munkásnak. tulajdonképpen a mártíromságot tartja az egyetlen elfogadható, sőt kötelező magatartásnak. Bármennyire izgalmas is a lengyel (és a magyar) néző számára a film politikai drámája, ez nem az egyetlen és talán nem is aleghangsúlyosabb vonulata Kieslowski művének. A bírósági üggyel párhuzamosan tovább kisér] Urszula életét, aki megpró'bál érzelmileg túljutni a rásza-

Stanislaw

[uliusz

Rozeuiicz . Nő, lealapban

Machulshi . Vabank

II.

kadt tragédián. Egy futó kaland megkönnyebbülés helyett csak azt a súlyos felismerést hozza neki, hogy sokkal jobban szerette és szereti férjét, mint azt sejtette, amíg Antoni élt. Egyre több fizikai jelet talál életében, melyekből arra következtet halott férje most is vele van, védi, tanácsot szuggerál és - talán számot tart feleségére. Kieslowski nagyon finoma n ábrázolja a halott férjet : gyakran elhelyezi

a képmezőben.

de mindig csak mutatja, akit a többiek nem láthatnak. Amikor viszont olyan cselekedetekről van szó, melyeket Urszula a halottnak tulajdonít, nem vásárí mutatványok történnek, hanem egészen egyszerű, mindennapi dolgok, csak éppen a néző is besodródik Urszulával együtt abba az értelmezésbe. hogy ezeket csak Antek tehette. Urszula autójának hirtelen leáll a motorja, szemlelőként

69

joeeli Koprowicz:

Médium

majd újra megindul. Késöbb kiderül, hogy e néhány pillanat révén került el egy halálos őszszeütközést. Az öreg ügyvéd neve mellett megmagyarázhatatlanul megjelenik egy kérdőjel a kamarai névsorban. A szemérrnesen. visszafogottan előadott túlvilági jelek, és a halott mintegy magától értetődő jelenléte az élők között együttesen fantasztikus atmoszférát adnak a filmnek. Nem a misztikum felé viszik a nézőt (bár ki sem zárják a misztikus értelrnezést). inkább egy olyan nemzeti haqyományba illeszkednek, ahol a holtak természetes módon segítik az élőket, velük vannak és maradnak. A lengyel romantikus hagyomány mallett ezen a ponton Kieslowski filmje néhány nagyszerű japán filmhez is kapcsolódik, emlékezzünk például Mizogucsi Uqetsu monogatarijára (A sápadt hold mesái). Halottak és élők ott sz erepalnek ilyen természetességgel egyazon történetben. A Befejezés nélhűl persze befejeződik, de hogyan'?! Az öreg ügyvéd taktikája sikerrel jár, a fiatal munkás felfüggesztett bőr-

70

tönbüntetést kap (sokkal súlyosabb fenyegette). és szabadlábra helyezik, De ezzel a kifejlettel egyik oldal sem elégedett: sem a bíró, sem a munkás. sem a hatalom, sem az ellenzék. M2g az öre;r ü;ryv:'!d is vegyes érzelmekkel éli meg sikerét, a tárgyalás utáni beszélgetésben Ernest Bryll költeményét idézi. Urszula története pedig úgy végződik, hogy elviszi gyermekét a nagymamához, majd hazamegy, ragasztószalaggal gondosan elzár minden nyílást a konyhában, letérdel a gáztűzhely elé és kinyitja a csapot. A zárókép a kezdet látványát és zenéjét idézi, de az alkonyi tájban már két sötétruhás alak távolodik. Antoni és Urszula. férj és feleség a halottak országában. Kieslowski nevét a magyar mozi néző már régebben megismerhette: Ő rendezte az Amatört, me ly Moszkvában kapott díjat, és azelőtti filmjét, a Sebhelyet is játszották a magyar mozik. de a környezetvédelmi és politikai témájú film annak idején nem keltett feltűnést nálunk. Mostani filmjében kompromiszszum nélküli élességgel beszél a

kompromisszumok szükségességéről és időnkénti lehetetlenségéről. Az 1985-ös tizedik, a szűkségállapot óta második lengyel játékfilmfesztiválon Gdanskban nemcsak ez a film szólt a közelmúlt és jelen drámai lengyel eseményeiről. Roman Wionczek Méltóság (Godnosc) címü filmjében egy öreg munkás szembekerül gyárának Szolidaritás-szervezetével. mert azok - egy befurakodott értelmiségi tanácsadó által bújtogatva - mindig csak sztrájkolni akarnak és követeléseket terjesztenek elő. Az öreg munkás nem foglalkozik a követelésekkel. szeri nte dolgozni kell. és nem vitatkozni. Végül mint munkásárulót. az Eizenstein Sztrájhjából ismert módon. kitalicskázzák a gyárból. Mindez 1981 novemberében történik. és a rendező nem hagy kétséget afelől. hogy a történelern az ő főszereplőjét fogja igazolni. Wojciech Wójcik Egyedül az övéi lcozot: cimű filmje ugyan 1946-ban játszódik, dc az ut 'il ás a jelenre világos. Egy fiatal katona próbál rendet teremteni a háború utáni évek zűrzavarában egy lengyel kisvárosban. Jószán-

Roman Wionczek: Méltóság

Andrzej Baranski: Vidéki nő dékát azonban kevesen értik meg, és az ellenség, bár győzni már nem tud, orgyilkos módon lelövi a békésen közeledőr. Művészi erőben e két utóbbi film nem nő fel a témához, megoldásaik inkább egy új sematizmus veszélyét idézik fel. Kawalerowicz idén nem készitett filmet,' ő volt a zsűri elnöke. Wajdának szintén nem volt filmje, Zanussi pedig nem nevezte filmjét, A nyugodt Nap éuét (Rok spokojnego SIonca). A nagy nevek részleges távollétében kikre lehetett felfigyelni a pályakezdők közül? Úgy látszik, Lengyelországban sem könnyű első játékfilmhez jutni, hiszen a legjobb mozifilmes pályakezdésért jutalmazott két rendező mindegyike 37 éves, és hosszas tévés munka áll mögöttük. Radoslaw Piwowarski a Yesterdayben kesernyés nosztalgiával emlékezik a hatvanas évekre, amikor nem volt veszélytelen dolog egy kisvárosban Beatles-zenét

12

játszani. Feltűnőek a párhuzamok Gothár Megáll az időjével, de nem utánérzésről van szó, inkább a hasonló helyzetek, hasonló hangulatok megjelenéséről. Piwowarski is teljes mesterségbeli tudással készítette el filmjét, ritmusa, humora biztos közönségsikerre számíthat. Wieslaw Saniewski két filmmel is jelen volt. Az Orizet (Nadzór) círnű már két éve kész, de egy ideig dobozban várt a kényes téma miatt: egy női börtönben játszódik. Kemény, tiszta dráma, remek szereplőkkel. A főszereplő Ewa Blaszczyk megérdemelten nyerte el a legjobb női alakítás díját. Saniewski második filmje, A fácánozás ideje, érdekes téma, kiegyensúlyozatlan feldolgozásban: egy elvált aszszony a gyerekével disszidál, az apa azonban utánuk utazik Ausztriába és visszarabolja a kisfiút. Szinte természetesnek mondható, ,hogy egy ország filmipará-

nak éves termésé ben a filmek zöme többé-kevésbé realisztikus történetet ad elő, ennek megfelelő kisrealista stílusban. Néhány film azonban akár témaválasztásával, akár megközelítésmódjával - szerencsére kilóg a sorból. Gdanskban ilyen volt Marek Kotarski Bolondokháza című filmje, mely a Karol Irzykowskí Stúdióban (a fiatal művészek stúdiója, kb. megfelel a mi BBS-ünknek) készült, és versenyen kívül mutatták be. Az éles rendezői tekintet, a mikrorealizmust az abszurdig feszítő filmnyelv láttatja meg a bolondokházát egy közönséges lengyel családi házban. Grzegorz Królikiewicz filmje, A nagynéni meggyilkolása egy fiatal fiú jórészt képzeletbeli lázadását mutatja be a nyomasztóan gondoskodó felügyelet ellen. Vízióival számomra kissé mesterkéltnek tűnt, de a fesztivál vendégei közt többen nagyra becsülték. Jacek Koprowicz Médium című filmjé-

Piotr

SZLllkin:

Obi-oba,

A civilizáció

ben rejtélyes bűntények formájában ismétlődik meq a múlt. és parapszichológiai magyarázatot kínálnak - tulajdonképpen csak egy szellemes és hanquiatos történet kedvéért. Piotr Szulkin újra meg újra a sci-fi díszleb közé bújik, hogy megteremtse filmmuveszi mozgásterét. A versenyben O-bi, o-be. A civilizáció vége cirnű filmjével szercpelt. mely egy lezajlott és senki által meg nem nyert atomháború után játszódik, Néhány száz túlélő egy roskatag betonbunkerben valamiféle csodás Bárka eljövetelében reménykedik, amely azonban nyilvánvaló csalás és öncsalás, Szulkint a reménytelen helyzetre adott emberi reakciók foglalkoztatják, beleértve azokét, akik ilyenkor is, az utolsó utáni pillanatban is a hatalmat hajszolják. Az információs programban látható volt Szulkin előző filmje is, Világok háborúja A I~övetkező század eimmel. Ezt a filmet az 1981. őszi fesztiválon

vége

veti tették először, rnozibernutatójára azonban csak 1983-ban került SOl'. A H. G. Wells regény nyomán készült szabad adaptációban a marslakók támadása szinte csak a háttér, az előtérben egy televíziós sztár műsorvezető sorsa áll, aki ellenálló és a hódító idegenek kiszolgálója, áldozat és főleg túlélő egyszemélyben. Szulkin filmjei a szegény ember science fictionjei. nyilvánvaló, hogy e doJlármilliós műfajhoz neki csak zlotymilliók állnak rendelkezésére. (Az újságokban is közölt feketeárfolyam szerint egy dollár kb. 600 zlotyt ér ... ) E korlátok között azonban, a szükségből erényt csinálva, Szulkin sajátos stílust és egyéni látványvilágot alakitott ki. Kismester, akit érdemes lenne megismernünk. Az átlag alatti filmeket fedje a kegyes feledés homálya. A jó középszer azonban megérdemel néhány szót. Ide sorolom janusz Zaorski Baritonját, mely remek

harmincas évekbeli nosztalgia díszletek között rnűvész és hatalom viszonyát tárgyalta. Ez esetben sajnos igen zavaró volt, hogy ezt a témát ebben a korban nála sokkal hatásosabban dolgozta fel Szabó István a Mephistóban. Feliks Falk, az Ez volt a jazz rendezője A bálvány címmel mutatta be új filmjét. A ku1cstörténetként is nézhető filmben egy ifjú újságíró egy emigrációban meghalt híres íróról kíván tanulmányt írni, és eközben szinte belebújik az író bőrébe, átveszi szokásait. élni kezdi a halott író legendáját. Az utalások a külföldi néző számára alig követhetőek. a művészctipolitikai élet néhány torz mechanizmusának ábrázolása érdekes lenne, ha nem lengené át ezt a szándéka szerinti anti-sznob filmet mégis valami - úgy látszik, kikerülhetetlen - sznobizmus. Andrzej Trzos-Rastawiecki Ellene uaqyol: cimű filmje inkább témájával keltett feltűnést.

73

Felihs Fallc : Bálvány mint művész i erejével: története narkós fiatalok között játszódik. Andrzej Baranski a v idéhi HÓben az "egyszerű lengyel aszszony" érzelmes (és helyenként kissé vontatott) apotcózi sát vitte vászonra. A gdanski fesztiválon a mozijátékfilmekkel együtt szcrepelnek a televíziós filmek, sőt a tévésorozatokból kicrnclt részek is. Ez egyenlőtlen versenynek bizonyult, a mozi- és a tévéfilmek egymás elől vették d a levegőt, zsúfolttá tették az amúgy is bőséges programot, és a konkurrenciában a tévéfilmek szinte kiütéses vereséget szenvedtck. Jellemző, hogyadijak közül csak egyetlent nyertek el: a legjobb televíziós pályakezdéset. amit ugyebár nem lehetett mozifilmnek adni ... És ezt is olyan epigon rnű nyerte, mint j acek Bromski angol-lengyel koprodukciós Cyászszertartása, aminél az Aria egy atlétaért rendezőjének. Filip Bajonnak tévéfilmje, Az állás okvetlenül figyelemre méltóbb volt. Lengyel sajátosság, hogy a fesztivál idején egy közeli templomban is vetítés- és előadássorozatot rendeztek a lengyel film helyzetéről. Videóról lejátszottak három, egyébként a mozikban is bemutatott filmet, köztük Wajda Vasemberét, és kritikus hangvételű előadás hangzott el "A S7.abadság problémája a lengyel filmben" eimmel.

74

Ahol fesztivál van, díjak is vannak. Az idei gdanski zsüri a jelek szerint járt utat járatlanért el nem hagyott, inkább a tisztes középszert jutalmazta, mint a rnerész vállalkozást. Az Arany Oroszlánt Stanislaw Rózewicz filmje, a Nő, kalapban kapta, melyet a moszkvai fesztiválon már ezüstdíjjal jutalmaztak. A zsűri különdiját kapta a Vidéki nő. Az Ezüst Oroszlánokat a Bariton és az Ellene vagyok nyerték. A zsűri döntését sajtóértekezleten jelentették be, kőzőlve. hogya zsűri két tagja, Wojciech Marczewski rendező és Jadwiga Iankowska-Cieslak szlnészné (az Egymásra nézve főszereplője) a döntés egészével kapcsolatban "votum separatum"-mal élt, Andrzej jurqa rendező pedig csak az Ellene vagyol~ díjazásával kapcsolatban tette ugyanezt. Felforrósodott a sajtóértekezlet levegője, amikor az érintett zsúritagok - közönségkérdésre - megindokolták lépésüket Marczewski elmondta, hogy ő különvéleményével nem közvetlenül a díjazott filmek ellen tiltakozik, hanem Kieslowski, Szulkin és Krúlikiewicz (beszámolónkban fentebb már érintett) filmjeinek figyelmen kívül hagyása ellen. "Amikor beleegyeztünk a részvétélbe. számítottunk bizonyos komprornisszumokra"

- folytatta. "Azonban a kompromisszumoknak is van határa." Jankowska-Cieslak csatlakozott Marczewski indoklásához. Andrzej Jurga elmondta, hogy a zsűri kezdetben nem akart aranydíjat kiadni, mert úgy érezték: van egy piramis. de nincs csúcsa. Azután kiestek az olyan filmek, mint az O-bi, o-ba; a Befejezés nélkűl , A nagyllélli meggyilkolása. Díjat kapott viszont az Ellene vagyok, melyröl úgy vélte, hogy publicisztikus film, mely plakátként tiltakozik egy ügyben. "Legalább három jó dokumentumfilm van erről a témáról. melyek azt is felvetik, hogy miért lesz ennyi fiatal narkós." - mondta. A fesztivál célja. hogy tudatositsuk. hol vagyunk, mi az érték, mit kell preferálnunk. A szabályzat előírja, hogy cél a legjobb játékfilmek kiemelése. "Professzor vagyok a filmfőiskolán, nekem erkölcsi kötelezettségem tiltakozni ... Nem csatlakozhattam a másik két votum separatumhoz. mert a szabályzat 11 érvényes szavazatot ír elő. Ha csatlakozem. felrúg om a zsűrit, Nem botrányos a díjazott müvek szinvonala. hogy felrúghattam volna a zsürit. de tiltakoznom kellett - ezért választottam ezt a formát." Az elkent viták, a személyeskedő támadások hazai emlékeivel összehasonlítva megragadó volt a lengyel filmes közélet vitáinak nyíltsága. az, h~JY elvi és nem személyi kérdésekről volt szó, az, ahogy a kompromisszumokat nem vállalták vagy vállal ták. Az 1985-ös gdanski játékfilmfesztiválon összesen 33 művet mutattak be a versenyben, majdnem mindegyik után külön sajtóértekezlettel. 537 vendég érkezett bel- és kűlföldről, ebből 150 újságíró, köztük 45 külföldi. 22 a tőkés országokból. A 90 nyilvános vetitést kb. 30 OOO néző nézte meg. A fesztivál végéig összesen 181000 dollár értékü filmeladási üzletet kötöttek. amit a rendezők nagy sikernek tekintenek.

Szekfű András

A történelmi film modelljei A film kezdettől fogva kacérkodik a történelemmel. De milyen képet ad róla? A következőkben erre mutatunk be néhány nevezetes, sokszor tipikus, azaz törvényszerűen létrejött példát, elemzések, kritikák tükrében. TúIIépve a kezdeti, egyszerű történelmi játékokon, arcképe'! ken, sőt a némafilm "monumentálisnak" nevezett vállalkozásain, a történelmi események olyan hatásosnak szánt, tömegeket vonzó, fényűző mádon előállított, nagyszabású újrafeldolgozásaival találkozunk, amelyek a némafilm nevezetes témáit elevenítik fel évtizedek múltán újból, a fejlett filmtechnika és a ,.látvány tervezés" modern eszközeivel. Ebbe a ka· tegóriába tartozik

C. B. DE MILLE: TíZPARANCSOLAT c. műve, amely 1924-ben készűlt el .imonumentális" némaiilmhént, modern változata pedig 1956-ban. Mit mond a hritika történelemfelfogásáról? "Mindaz, amit egy-egy film előkészítéséről leírtam, megismételhető a Tízparancsolat kapcsán is, csak tízzel meg' kell szorozni •.. " (De Mille . Önéletrajz) Az archeológiai rekonstrukciós munka (amire a rendező szavai utalnak) - mint De Millenél mindig - itt is jelentős ... De az archeológiai alaposság nem gátolja őt egy mai üzenet. a szabadság és a totalitárius rendszernek való ellenáI1ás üzenetének tolmácsolásában ... A történelmi filmben két ellentmondásos elem találkozik: az egyik az eltűnt rnúlt igézete, amit a film talán minden más művészi formánál jobban szuqgerálhat, legalábbis a felidézés pillanataiban; a másik az a törekvés, hogy tanulságokat kináljon a jelenre nézve, bár ebben olykor anakronisztikus történelemmagyarázatokba tévedhet. Ahogy például Mann aCid-

ben a keresztények és a "mérsékelt" muzulmánok testvériségét ajánlja, jóllehet ez a muzulmán fanatizmus közös elítélését kellene hogy jelentse... Ez az "eposzi hagyomány" máig továbbél, kevésbé kiélezett formában. Spielberg Az elveszett frigy ládában lényegében ott kezdi. ahol a Tízparancsolat befejezte: a Mózes által összetört törvény táblákkal. Az egyéni szabadosság témáját itt a mai ízlésre alkalmazzák (arról van szó, hogya szent zsidó relikviakat meg kell menteni a náci barbarizmustól) . Egy idézet is feltűnik a filmben De Mille Sámso1l és DeliIájából, a természetfeletti erő szerepe pedig, amely annyira meghatározza a Tízparancsolat második részét. még látványosabban nyilvánul meg itt a szentségtörőket megsemmisítő frigyláda csodájával. Mégis az, amit itt látunk, közelebb áll az animációs filmhez, mint a történelmi freskóhoz vagy a dornborrnűhöz . a lélektan elnagyolt; a film ziháló ritmusa a De Millc-t jellemző természetes, könnyed előadásmóddal merőben ellentétes hangvételt eredményez. ABEL GANCE: NAPÚLEON Gance 1927-ben készűlt - és azóta számtalan változatot megért - Napóleonja ugyancsak ,.monume1ltális" alkotás (közel ötórás), egy dologban azonban erösen különbözik a műiaj más1101 született példányaitól : abban, hogy francia film. Mint az egykorú lapkritika fejtegeti a Napóleonnal kapcsolatban: "Más országok is csináltak már nagy filmeket. Ezelc azonban vagy ~ német módra - egy megfelelö legendát dolgoztak fel nemzetük dicsőségére, vagy pedig - amerikai ízlés szerint egy keleti mesét vittek filmre pazarló gazdagsággal. Nálunk: viszont a valóság - a meztelen, tegnapi (vagy éppen mai), ellellőrizhelö valóság - az, amely-

böl a filmek készülnek. E valóság mellett eltörpül het a Nibelunqok világa és nem veheti fel uele a versenyt a Bagdadi tolvaj ... " A franciák tehát, úgy tűnik, máslélélz. mint a többi nemzet, mivel nekik "valóságos eposzuh" van, míg "mások csak könyvekből tehetnek szett ilyesmire". Ez a "valóságból metitett eposz" azonban ma már más megvilágitást kap a francia elemzésekben : Meghökkentö azt látni, hogy olyan felvilágosult szellemeit között, akik józanul ítélik meg "a kis káplár" balvégzetű mitoszát, milyen kevesen revideálták az "eposz" elnevezést, amellyel Gance Napóleonját szokás illetni. Mert általaban a francia filmsajtónak - bár ideológiai szempontból kritikusan viszonyul a filmhez - esztétikai tekintetben nem nagyon vannak fenntartásai. Azok a kifejezések például. amelyeket Truffaut használ 1955-ben, amikor a Napóleon n-edik változatát üdvözli, jól tükrözik a kritika máig ismételgetett meghatározásait: "A film olyan, mint egy hosszú lírai költemény, az elragadtatottság kifejeződése, meqelevenitett fél-domborművek sorozata. Nincs egy jelenete sem, amely ne azt a gondolatot keltené. hogy ez a film Iőattrakciója." Csakhogy: Gance úgy mutatja be a történelmi eseményeket, hogy az a benyomásunk támad, a nemzet történelmének vihara csupán arra jó, hogy lehetővé tegye a "nemzet Megmentőjének" felemelkedését, a íer radalmi mitológia pedig csak arra szolgál Cance-nál, hogy "a gondviselés emberének" mitoszát létrehozhassa . .. A forradalmi viharral párhuzamosan láthatjuk, amint Napóleon a korzikai felkelőkkel együtt egy bárkában menekül Korzikáról. amit "szerencsés f'ordulatnak" kell felfognunk; háromszinü zászló van vitorlaként k ifeszít-

75

ve, ez diadalmaskodik majd a vihar felett. Az, hogy az allegória ilyen átlátszó, elsősorban a kifejezesi eszközök erőtlenségének tudható be; hogy ez az allegória szolgálja a haldokló forradalom kinjai között megszületendő szörnyeteg felszentelését, ez még csak a forma, a kifejezés dolga, a tények szimbolikus célzatú átrendezésének eredménye, ideológiai nyerseség, amely - távol attól, hogy a kívánt érzelmet és igenlést kiváltsa - csak hányingert kelthet. De mi a lényege a film ama bizonyos "epikai nyelvezetének", amely rábirhatna, hogy szemet huny junk minden más fölött? Vajon a rendező, amikor választ (a történelem tudatalatti megítélését végző) kűlőnbőző politikai mitológiák között. el tudja-e kerülni a fényt és árnyékot szembeállitó, lírai töltésű, szinpadias kompozíciót'? Nos, Abel Gance-nak eszközeiből csupán arra futotta, hogy a Forradalom Tábornokának karrierjét rajzolja meg, mi azonban nem mulaszthatjuk el, hogy szembesítsük az itt összefonódó két mitológiát, a bonapartistát és a forradalmit. És rá kell ébrednünk, itt az utóbbit leszólják. hogy az előbbit felmagasztalhassák ... . VISCONTI Bár a neorealizmus egyik "atyja" nem nélkülözi a társadalomkritikai szemléletet, történelmi filmjeiben mégis a formai megközelítés dominál: A történelem Visconti számára nem jelent mást, mint a "tartalom" kibontakozását a maga természetc szerint és a formák tökéletes kialakulását. A történelem egész egyszerűen nem létezik. Ha csak nem mint e formák széthullása, a hanyatlás, a dekadencia. így aztán Viscontinál a szin mint a 'történetiség, a kűlönbőzés, az időhöz kötöttség jelentkezik. A Sensoban együtt jelenik meg a polgári forradalommal. lévén, hogy ez a forradalom hozta meg a történelem értelmét, s ezzel felszámolta azoknak a korábbi

76

kultúráknak a maradványait, amelyek nem ébredtek a történelem és a kor tudatára és arra, hogy ők maguk a formák megalkotói .. , Nála a történelem már nem a heroikus cselekvés terepe; heroizmusra inkább a történetiség tényével. a múló idők hozta hanyatlással. a megélhetés elsődlegességével és a hétköznapok nyomasztó súlyával szemben van szükség; nem csupán Liza "szenvedélyét" és Franz Mahler "cinizmusát", hanem Ussoni márki "forradalmi utópiáját" illetően is. A valóság ridegsége főleg a hősi, forradalmi lelkesedéssel kapcsolatban ábrázolódik Visconti aprólékos leírásaiban, amikor például a felkelőkel látjuk harcclní a reguláris hadsereggel. A csata különböző képsorai - jóllehet megszakít. ják Lívia és Franz történeté t. ez viszont felfüggeszti a harc .pátoszát - ennek ellenére folyamatosságot alkotnak: Ussoni márki érkezik a kaszárnyából a felhőbe borult, alkonyati fényű táj ra, ahol a felkelők utolsó ágyúi folytatják "az ég ostromát". Visconti azonban itt is kivül -marad az eseményeken, az objektív elbeszélő szerepeben. Az egész mintegy "Tájképek csatával" jellegűvé válik. Visconti a motivumok, az élet motívumainak folyamatosságaihoz ragaszkodik ... de a leírás még nem domináns elem, mint később A párducban, itt még csak a hősi lelkesedést hűti le. A párducban - bár ugyanarról' a korról van szó, mint a Sensoban (és a Ludwigban), és éppúgy a hatalom megragadásáról a burzsoázia által - már hiányzik a cselekvés és a szenvedély: egyedül a regényesség elemei fontosak: a leírás, a lassú ritmus, a kontempláció, valamint az "immanencia" átalakulása vágyakozássá. Valójában a dráma és q regény, ill. az intenzivitás és az extenzivitás szenzbenállása - Visconti bizonyos filmjeinek alapvető eleme meg is különbözteti e filmeket egymástól: történeti filmjeit a tisztán epikus elemek, a tárgyak

világa, a széles vászon, a megnyúlt idő jellemzi, míg a drámai koncentráció és az allegória a jelen ábrázolásának eszközei. J. L. MANKIEWICZ: JULIUS CAESAR, CLEOPATRA A .Lelilmezett színház", mely a filmtörténet kezdetei nek túlhaladni vágyott leleménye volt, úgyszólván meg szakítás nélkül hisérteti, századu!lk másod ik felében pedig ugyancsak a "m0numentalitás" jegyeit kívánta magára venni. S ha a színpadon a történelem szellemét. üzenetét faggat ják, úgy tűnik, Shakespeare az, akit nem lehet kikerülni a film első évtizedei óta: Az egyik egy fekete-fehér film, amely Shakespeare nyomán készült pontos és kiegyensúlyozott rendezessel. A másik színes cinemascop film, a nagy hollywoodi produkciók szabadsáqával. amelynek forgatásához szertelenségek és botrányok kapcsolódtak. Mégis a két film témája nagyrészt analóg. A kettő forgatása között tíz év telt el (1953-1961:'63), a rendező az azonos történelmi helyzetekbe ugyanazokat a szerepiőket állította. A két film egymással feleseI ve és egymást kiegészitve a rendezés, illetve a jellemek mozgatása révén - ugyanazoknak az eseményeknek ellentmondásos és mégis egységes látomását adja. A Julius Caesar alkotja a két mü bázisát: azért is, mivel időrendben ez az első, de főleg azért, mert igen pontos adaptácioja Shakespeare darabjának. A Cleopatrút tehát egy kissé e filmből "kiindulva" kell látnunk - maga a hősnő is valójában Julius Caesarra "vonatkoztatva" van megalkotva. Mintha Man.kiewicz a kötelezően adott szercplőket alapul véve (és azoktól függöen) egészítette volna ki a történelmi freskót és a figurák portréit - egy másféle "festőállványon", egy másik filmben. Ennek ellenére megfigyelhető, hogya rendező a különféle kifejezőeszközöket használva is ugyanazt a semleges magatartást foglalja el: mindkét film

pusztán a megírtak képpé formálása kíván lenni. Az első film nem is titkolja, hogy "lefilmezett színház"; mégis a párbeszédek tónusa, a jelenetek tagolása-szétvágása, a díszletek által körülvett tér erősítik a jellemzést. A Julius Caesar tehát a sarokkő, ekörül és ebből kiindulva szerveződik a mű egésze; de az első film szerepét, jelentőségét meghatározza, hogy mindkettőt a történelmi időrend folyamatába helyezi. így a két film öszszefonódik egymással; hogy a Caesar által rettegett idő elvégezze munkáját, szembesülniök kell a legfőbb értékeknek. végbe kell menjen Brutus áldozata . . . Mankiewicznél minden össze van kapcsolva, egyik elem sem idegen a másiktól a mű egészében. Még ha ez a mű tíz évnyi megszakítással jött is létre, két ennyire eltérő film egységbe foglalásával. A FRANCIA FORRADALOM FILMEN E sokszor visszatérő tematikpból többnyire két momentumot emeltek ki a filmalkotók: az 1789-es "nagy forradalmat" és a forradalmi terror időszakát. Ez tíz forradalmi évből kettő· nek a feldolgozását jelenti. Am e két szakasz ábrázolása igen eltérő, mivel általában nem az események tüzetes mérleqeléséti és összefiiggésein alapul. hanem a nagy napok - eleve leszűrt üzenetén, eszmei jelentés én. S míg az elsö szakasz általában a reményt és a változást jelenti, a második e remény vérbefojtását. A történelmi időpontok ilyen kiválasztásában viszont nincs semmi meglepő : így leplezhetők a súlyosabb ellentmondások, a forradalom szeteplőinek társadalmi hovatartozása és tényleges politikai szerepe. vagy a belső és külső katonai fenyegetés, a forradalom híveinek meghasonlása egymással, valamint a haladás eszméjének mibenléte.

RENOIR ÉS SCOLA: KÉT ATFOGÓ ÉRTELMEZÉSI KíSÉRLET Renoir filmjét, a La MarseilIaise-t (1938) - a rendező vallomása szerint - az 1936-os francia Népfront megvalósulása ihlette. Ez a film a második világháború kitörésének küszöbén a frartcia baloldal véleményének kifejeződéseként egy olyan tradíciót elevenít fel (jaures és Mathiez történelmi elemzéseit magáévá" téve), amely elutasítja a Dantont Robespierre elé helyező értékelést. Robespierre-t, a "Megvesztegethetetlent", a "Forradalom szervezőjét" nem lehet olyan valaki mögé utasitani, akiről Mathiez kimutatta, hogy sikkasztásokat követett el. Renoir végül is úgy látta, hogy a Forradalom ünnepi jellegű volt, mint ahogy az első Népfront is. " Scola filmjének, A varennes-j éjszakának eredeti olasz címe, az Egy új világ, valószínűleg amiatt született, mivel a rendező sokat időz a régi világ ábrázolásánál, Feltűnő a rendkívül kűlőnbőző egyéniségek bemutatásra való törekvés: azoké, akik a hintó ban ülnek, a másodlagos szereplők tipikus figurái mellett. Viszont az ideális személyiség modellje, "a politikus mesebeli királyfi" már nem kap helyet ebben a hintóban. Az is megfigyelhető, hogy Scola kizárólag a régi rendszerből öröklődött helyzeteket igyekszik bemutatni. Ha jól megértjük ennek az "örökségnek" előnyei t és fogyatékosságait, talán föl tudunk építeni egy jobb világot. Az ifjú forradalmárnő lázadozására a párizsi kocsik embertelen tülekedése a felelet: ez a francia forradalom egy másik aspektusa. Úgy véljük, hogy ez a két film jelentős fordulatot képvisel a forradalmi filmek sorában, mivel - bár más-más érveléssel - egy korszak dinamikus ábrázolását, átfogó értelmezését nyújtják.

LORENZI, FAILEVIC, WA]DA: HAGYOMÁNYOS ÉS MODERNISTA TÉTELEK E három rendező szűkebb körű megvilágítással dolgozik, akkor is, ha klasszikus módon. nagy színészeket és nagy forradalmi eseményeket választ, és akkor is, amikor kevésbé elfogadott .aspektusból vizsgálódik, és megint csak a forradalom hosszabb időszakát veszi célba; ez ugyan bonyolultabb dolog és vitatható bb eredménnyel járhat, de biztonságosabb is a közönség tájékozatlansága miatt. S. Lorenzi televíziós sorozata, A terror és az erény, amely a Konvent két fő alakjának, Dantonnak és Robespierre-nek néhány hónapos konfrontációjával (1794 tavasza) foglalkozik, az iskolai törvénykönyvek szellemében fogant: két temperamentumot állít szembe egymással, és harcukat eszmei indokúvá színezi. A szónoki idézetek bőségesek, a díszletek korhüek. Mindez teljes mértékben egyezik Malet és Isaac kézikönyveinek éreimi szint jével, a középískolákban egy évtizeddel ezelőttig használt tankönyvekével, amelyek tanulók nemzedékeit voltak hivatva történelmileg eligazítani, fölébe helyezve a mérsékletet a rendetlenségnek és a nagy emberek tragikus felelősségének ... Wajda Dantonja (1982) nem törekszik aprólékos pontosságra, A rendező úgy véli, hogy a történelem alapvető dinamikáját valamely sajátos válságán keresztül lehet megragadni .. _ A film két férfit állit szembe egymással, akiket a hatalom és az állam mechanizmusai hoznak összeütközésbe ... A forradalom nagy alakjait látjuk magunk előtt, és úgy tűnik, Wajda Danton személyét kívánja rehabilitálni, egyben önmagának is föltéve a kérdést a forradalom rendeltetéséről. Bár alakjait nem jelképes szerepiökként kezeli, inkább bizonyos lírával, a jellemek bemutatásának igyekeze-

77

A ezinészek utazása - húen te afelé tereli őt, hogy politikai ' Angelopoulosz maga választotta magatartásokat és motívumokat elgondolásához, a heterogén eleírjon Ie... Robespierre gyakran mek párhuzamba' állitásához beteg, Danton inkább érzéki tíhárom különböző. de legalábbis pus. Ok ebben a filmben a bemás-más jellegű elbeszélés diafelé, illetve kifelé fordulás melektikus kölcsönhatására épül: taforái. Nem annyira a Lorenzi az első az 1939-52-es időszak által exponált "terrorról és konkrét politikai eseményeit erényről" van itt szó, hanem inmagába foglaló "expozíció", a kább egyszerúen testről és szelmásodik egy színészcsoport utalemről. zásainak története az említett E normatív, azaz eszmei törévekből. a harmadik, mint viszténelemszemlélettől eltéröen sza-visszatérő hivatkozási elem, (amely egyébként ugyanolyan az Atridák (Agamemn::m és csaelfogultsággal járhat, mint amiládja) mítosza. Mit szolgál ítt lyet meg akar bélyegezni), Faiez a mitosz? A rendező szerint levic filmje, az 1788 rengeteg "elsősorban a görög kultúra pontos történelmi információval eredetére" való emlékeztetést. dolgozik. Elutasítva mind az el'A közelmúlt eseményei közé ikvi történelemszemléletet, mínd tatva azonban "a mítosz törtéaz állam vezetők megítéléséből nelemmé válik, leszáll az ember levezetettet. az új, modernista szintjére". Textusként. mottótantételekre támaszkodik (ameként kap helyet a filmben, lyek a modern kor tanulmányoamely egy sor ilyen textusból zásán alapulnak), ezek közül a kapja meg hangsúlyait és áltaparaszti létfenntartás bizonytaluk halad előre. lanságát és a paraszti életforma A film egyik elernzője kissé komplexitását emeli ki, azokkal másképp állapítja meg a mű az országrészekkel kapcsolatsarkpont jait : "Három elbeszéban, ahol a hatalom inkább a lés fonódik itt egységes költői várúré meg a kereskedöké volt, szerkezetbe. Az első Metaxas timint a királyé és a városé. Faizenhárom éves diktatúrájának levic filmje ís osztozik Scoláépolitikai krónikája (a színészek nak abban az igyekezetében, utazása Aegion városban kezdőhogy sokszínű tablót nyújtson a dik és fejeződik be). A második társadalomról. de kerüli a mai egy melodramatikus pásztorjáproblémákat, a baloldal csalóték, ebből áll a színésztrupp teldásainak és a különféle irányú jes repertoárja : "a hellenizvádaknak a megtárgyalását. mus értékeihez való visszatérésen" csúfolódik. A harmadik az THÉO ANGELOPULOSZ: Atridák mondáját felidéző egyéTÖRTÉNELEM ÉS MíTOSZ ni dráma: a színésztrupp igazKÖlCSÖNHATAsA gatóját a felesége megcsalja, a A görög kritikusok általában vetélytársa feljelenti, kivégzik, 1970-re teszik az új görög film majd fia és lánya, Oresztész és indulását, Angelopulosz pedig Élektra bosszút áll érte... A e csoport legmarkánsabb alakja. történelem nem folyamatos, ösz1975-ben készíti el máig legjesze függő elbeszélés. Ahogy Enlentősebb filmjét, A színészek gels az 1848-as forradalmak kuutazását, amely a történelmi és darcát kommentálva írta: a töra politikai film ötvözeteként szűténelem .meqhazudtol', Összezaletett, modern esztétikai szemvarja a terveket, az emlékeket, léletű alkotás. A nem öncélú a beszédeket; ez a .praktikája'. történelemídézés és a torténelAngelopulosznál a történelem mi megalapozottságú politizálás bejelentés nélkül, .oldalról' lép keresi ebben a filmben - mint be a színpad ra. A történelem az 1980-as Nagy Sándorban is színjátéka - a mítosz segédleté- a korszetű iilm szerhezetét: és veI - fölébe kerűl az eszmék kilejezőeszközeit, segítve egyszínjátékának. Összezavarja a ben egy kis nép azonosságtudaválasztóvonalakat. sót visszátának kialakulását: jukra fordítja azokat."

78

A NACI MÚLT A MAI NYUGATNÉMET BLMBEN A nácizmus idöszaka, az 193345-ös évek történelme mintegy húsz éven át tabutéma volt a nyugatnémet film számára. A háború után készült filmek vagy hallqattak ezekről az időkről, vagy - ha a háborút idézték fel - a Wehrmacht rehabilitálásával kísérleteztek. Egy-két egyéni próbálkozástól eltekintve, csak a hatvanas évek elején feIIépő rendezők kezdtek - indirelit módon - szembenézni a múlt problémáival, inkább a ,nemzedéki honlliktusok' jegyé· ben. történelmi dimenzió nélkül, legfeljebb utalásokkal, metaforákkal operálva. Emlékezetes darabja ezeknek a lilmeknek a Heinricli BöII novellájából készült Nincs megbocsátva (1965), amely három 20. századi német nemzedék partréit állítja elénk. A háború utáni légkört, a bűntudat elnémításának buzgalmát pedig Th. KotuIla filmje, A happyending idézi föl meggyőzően. A rendező szavai szerint a múlt a német családok életében olyasmi, mint egy hulla a szekrényben. A hetvenes évek második felében kezdenek megszaporodni a múlttal való szembesülés ihlette alkotások. Sajátos helyet foglalnak el ezek között a Hitler szerepevel. "a Hitler-jelenséggel" foglalkozó filmek. Syberberg 1977-ben forgatja a Hitler. egy németországi film című rnűvét, amelyet csak évek múlva mutatnak be Nyugat-Németországban, majd ugyanebben az évben sikerrel forgalmazzák ]. Fest és Ch. Herrendoerfer Hitler, egy karrier című montázsfilmjét. A két filmet csaknem azonos szemrehányás éri: alkotóik mintha nem tudtak volna ellenállni tárgyuk bűvöletének . . . Igyekeznek elemezni Hitler hatását a német törnegekre. Fest felvázolta a kor öszsze függése it. számba vette a náci propaganda elveit és mechanizrnusait. Mégis a diktátor portréja mindinkább lélektani jellegúvé válik. történelemma-gyarázata felszínes. Számára

Hitler - akinek karrierje csak német karrier lehet - mindenekelőtt "az utca embere". Syberberg számára viszont "a fivérünk", aki "a rosszat választotta és ebben a legnagyobb lett - miattunk", Syberberg - Festnél inkább - fel akarja tárni azokat az ideológiai és társadalomlélektani motivációkat, amelyekre Hitler a német tömegek megnyerése érdekében épített és 'amelyek lappangó törekvések formájában a háború után is fennmaradtak. Syberberg, Kotulla és Kluge az a három rendző, akiknek filmjeiben a leg ke ve esebb a hététtelműséq, "a téma búuűlete", amikor a náci múlt számvetését próbálják elvégezni, nem említve ezúttal másokat, ismertebbeket, mint Schlöndorli és Eassbindet, Lilienthal és v. Trotta, illetve kevésbé ismerteket, mint Reitz és Pechner, Runze és Sanders-Brahms. Valószínűleg a legszókimondóbb és leqélvezhetőbb film a náci hatalomról Kotulla Egy német életről című műve, amely R. Merle regénye alapján Auschwitz táborparancsnokának életét rekonstruálja, a náci rend mechanizmusait analizálva. A főszereplő különös szörnyeteg, a kötelességteljesítés megszállottja és egyben lelketlen bűnöző; buzgó engedelmessége nem szolgál mentségére. Kotulla "német értékeket" hordozó reprezentatív típust formál belőle, amilyen sok tízezer fordult elő a náci apparátusban. A. Kluge A honleányban adta igazi összegzését annak, hogyan kell a történelemről beszélni, és hogy mit foglal magában Németország történelme. Kluge sokféle, látszólag heterogén anyag montázsát állítja össze: idézetek, Grimm-mesék, régi képek, korabeli dokumentumok, különféle feljegyzések, megrendezett képsorok váltogatják egymást. A főszereplő: a nácizmus és annak végzetes következményei, néhány cáfolhatatlan

momentummal, mint amilyenek Sztálingrád, a rommá lett Németország; az anyagot egy fiktív szerelmi történet hőseinek életútja fűzi össze. Egy évvel később állítja össze Kluge A kandidátus című kollektiv film első része számára az 1945-ös Németországról szóló dokumentumrnontázsát, azután, hogy 197]-ben végzett hasonló munkát a Németország ősszel kapcsán. Kluge a montázs absztrakciós lehetősége ire épít, ebben a technikában találja meg "nemhagyományos, a hollywooditól eltérő" alkotórnódszerét. Ez a módszer kínálja számára az eszmék, asszociációk és összefüggések kibontását és ütköztetését, a valóság ellentmondásainak feltárását, ez ösztönzi őt kommunikációra. tanításra, humorra. A történelem és - ettől elválaszthatatlanul Németország bírálata nála is magától értetődően a film kritikai szerepének tartozéka. Abban, hogy az elmúlt évtizedben megsokasodtak a nácizmusról és a háború kihatásai ról szóló, nyíltabb hangú filmek, kétségtelenül több tényező játszott szerepet. Az újabb nemzedékek felnövekedése, az értelmiségi körök bizonyos fokú radikalizáládása, a szociáldemohraták kormányra herűléséuel kapcsolatos intézményi és személyi változások !lem utolsásorban a filmgyártás iinanszirozását érintő, kedvező reformok nyilvánvalóan együttesen alakították át a légkört, hozták mozgásba a tömegközlési eszközök köreit és tették lehetáué a hitejezettebben politizáló iilmművészetet. E megújulás további, újab b jelensége a náci tematika árnyalása, elmélyítése a filmekben. Egy 1979-es dokumentumfilm két ellentétes felfogású egyéniség életútját nyomozza visszafelé. mindkettőt hosszasan kérdezgetik az alkotók: a Megbocsáthatatlan emlékek egyik szereplője harcos kommunista. aki

1933-ban emigrál. harcol Spanyolországban. majd Franciaországba internálják. A másik pilóta, aki a francoisták oldalán harcol. majd az 1939-45-ös évek következnek. .. Adenauer alatt az előbbi egyszerű kőműves, szakszervezeti harcos. az utóbbi magára ölti az új német hadsereg uniformisát ... Az elfelejtett Führer (1982) Cl mu dokumentumfilm Alfred Hugenberg gyáros. bankár, laptulajdonos és az UFA főnöke portréját rajzolja meg, aki egyike volt ama nagybefolyású politikai hangadóknak és vagyonos embereknek. akiket a legsúlyosabb felelősség terhelt Hitler hatalomra kerülésében. Peter Heller, aki korábban a német kolonializmusról készített dokumentumfilmeket, kapcsolatokat talált az egykori Hugenberg és Springer mai német sajtómágnás között. A szándék itt is: tanulságokat levonni a rnúltból a jelenlegi veszélyek jobb megértéséhez. Az 1942-43-ban mártírhalált halt diákok tevékenységét és végzetét három film is megörökíti, a Diákok a. bitófán, A Fehér rózsa és Az öt utolsó nap. A Fehér rózsa elnevezésű diákcsoport röplapokat terjesztett a büntetőtáborokról. a háború igazi arcáról. a diktatúráról. Hans és Sophie ScholI irányításával. A Diákok a bitófán az első híradás volt róluk (1972). majd csaknem tíz év múltán két rendezö is visszatért tőrténetükre. szinte egyidőben. A Fehér rózsa a diákellenállók tevékenységének komoly és aprólékos rekonstrukciójával ragadja meg a figyelmet, a diákok jellemzésével. valamint a vállalkozás politikai összefüggéseinek nyomozásával. Az öt utolsó napban pedig Sophie ScholI egyik volt fogoly társnőj ének visszaemlékezése alapján a kivégzés. előtti börtönnapok drámája elevenedik meg. (A La revue du ci néma és a Positii alapján - Sallay Gergely)

79

Sommaire

Content. 3 Elemér Hankiss: Parable or Dance of Death ? Géza Bereményi: Disciples 10 "Another man carne to life within me while shooting the film" A conversailon wil h Geza Beremenyi (Agnes Z. Erdélyi) History 14 Istvan Karcsai Kulcsár: After "Changing the Guard" "PopulisI cinema" /939-/944 25 Imre Tagai: The social sensitivity of the Hurigarian cinema The metamorphoses of posl-/94Hungurian [eature filnis 39 Győzö Mátyás.Traditional films and those which break the rnould Workshop

Le cinéma de papier de Zsámboki 3 Miklós Szentkuthy: La vie d'un fumiste Les tableaux de Hogarth mis en ondes 13 György Szalay: Un paysage tout bianc Hammage a Zoltán Huszúrik 18 Fanny Havas: Contes de science-fiction il l'arnéricaine 20 Béla Horgas: L'ordinateur n'a pas de veine CO/Zledidactique

3

IiyMa)l{Hoe I(HHO )l{aMOOI(H MHI(JIOW CeHTKYTJI. }l{Jl3Hb MOWeHHHJ
Puinieneeca

«apmunasi

110

Xoeapma. 13 .QbCptlb Canau.

SCJlhlií tcpaii. 30/lmully Xyca-

Ilonmeune ptucy,

18 ct>aJlJm Xauaur. Hay-uro-qian-

racrnsccxne pmcaucrcu. 20

CJ«13JOI

SCJla Xopraw. repa Hel' cuacrsn.

y

no-aae-

KOMnblO-

Bacnsi. Pal(ypCbl

Critérium 23 Flerep Monuap 23 Péter Molnár Gál: Ananké dans la sa Ile de bains Films de Hitchcock 26 József Tamás Reményi : Un hőpítal il la périphérie du monde Karel Kachyna Les infirmtéres

Ke B

Fan.

AHa 11-

aanuoü.

Kapmuuu A. XU'l/iOI\U. 26 Vlo)l
KOH!.Ie CBeTa.

pexc.

«Sesl'héky» Kaxuna

teapen

naBHJlbOH

491van Porgacs: Grigory Vasi levich Alexandrov Standards 59 Tamas Meszaros: Behind a glass wall Wim Wenders: ParisTexas 64 Tibor Hirsch: The arrnory of the unarrned On the films of Eduard Zaharlev Film museum 70 Gabor Banyai: Clarence Brown: Anna Karenina Joseph von Slernberg: Crime& Punishment Zsamboky's

paper f1icks

76 Domokos Moldovan: "When I am about to have avision ... " Script Montage 94 We are the most Lindied couple in the whole wide world Ali interview with Paul McCarcney (Eva Szily)

Atelier

'6aH}lH. I{l-lHo + errepa =::-KHHoorrepa?

29 Faű op 29 Gábor Bányai: Opéra-l-f ilm = Opera-film? Remarques-Sur la renaissanced'n

Banemxu 38

(Tente

O 603pOJIc(JemW 00-

1t0ZO JICaHpa.

38 hnos Kovácsi: Brio et fiascos Francesco Rosi: Carmell

5JHOJll 1{0Batlll.

Bpanypsi

II

saxaasoncn. pexc,

/{ap,ltell,

(/JpaHtlecKo

P03U. Cínema- Theque I{HHo-Myaeü

43 István Karcsai Kulcsár: La carriére d'un scénariste Les scénarios de Lajos Biró

43 I1JllTDaH

l{aptJall Kynuap. nyTb cueaapucra. O cuenapustx JTaiíoura Bupo,

Etranger 3a

48 Ervin Gyertyán: Monsieur tonioni.je présurne ?

py6e)l{oM

An48 3pBHH

,[lbepTb5lH. 3TO MHcTep AHTOHlIOHH?

BbI

Montage MOHTa)l{

57 Róbert Bán: Que voi t I'oeil? Remarques sur la 34bne Semaine dll Film de Mannheim Gábor Bányai: Un monde sentimental, violent et destructeur La rencontré des ieunes cinéastes de Turill András Szekfű: Gdansk 1985 75 Les modeles du film historique (Gergely Sallay)

57 Poöepr

6aH.

4TO DH}:(HTrne-

3a?

Sauemxu o

XXXI-Y

/{UNOHe-

oelle 6 MamueiíMe., Faőop BaH5IH. 4yBcTBHTeJlbHblM, HaCHJlbCTBCHHblH, ryÚHTeJlbHblM MHp.

Bempena

.MOIIOObIX KUmAIa-

mozpaifjucmo6

75

6

'rypuue.

MOj\eJlH HCTopHl.J.eCKOrOtlIHJlbMa (I'epreü Illannaa),

A Filmmúzeum müsorán: 1986. február 3-án!

SZENTKUTHY MIKLÓS: A SZÉLHÁMOS ÉLETE ,~Szentkuthy Miklós előtt képzőművészről nemigen írt senki életrajzi hangjátékot. Főleg egészen eredeti ötlet volt az életrajzi hangjátéknak egy olyanfajta megközelítése, hogy nem a festő életét követte nyomon, hanem egy képének vagy képeinek figuráit keltette életre. Hogarth figurái nemcsak rncgszólaltak : szinte láthatóvá váltak". TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS MESÉK "Többen is megkongatták már a vészharangot, rnondván: a mesék ideje lejárt, az űrhajók, számítógépek, a video korában ugyan kinek is kellene mese ! Azonban a mese éppolyan elemi szükséglet, mint a szeretet ; elpusztíthatatlan, halhatatlan, legfeljebb alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, igényekhez." OPERA_j_ FILM = OPERAFILM ? "A visszatekintve már oly magától értetődő döntő lépést a műfaj átalakításában, pontosabban : létrehozásában ._- Ingmar Bergman tette meg, a varázsfuvola zseniális újraálmodásával. Igen, ez már az a korszak, amikor a színházi operajátszásban is mindinkább a rendezőé lesz a főszerep." FILM-MÚZEUM: BíRÓ LAJOS FORGATÓKÖNYVEI "A húszas évek kezdetétől a negyvenes évek végéig a nemzetközi filmvilág igényes, nagy sikerükben közreműködő ~forgatókönyvírója volt. Ha nem is teremtett filmművészeti iskolát vagy stílust, munkássága jelentékenyen hatott az említett időszak német, amerikai, angol filmjeire és főleg Korda Sándor munkásságára. " HITCHCOCK FILMEK "Vertigója a legtalányosabb minden művei közül. Mintha többről beszélne benne a suspcnse-nál, a játékosa n előadott feszültségnél és a játékká tett félelernnél. "_