Prof. Dr. Vókó György: A rehabilitáció kérdései a Btk Általános részének tervezetében1
A rehabilitációt a mai jogállami büntetőjog díszes kalapjának hívnám inkább, hasonlítva létrejöttének idején történt elnevezéséhez, amikor a modern büntetőjog koronájának minősítették. Büntetőjogunk humánus intézménye a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés, a rehabilitáció. Azért van rá szükség, mert ez az intézmény lehetővé teszi, hogy a büntetett előéletű egyén a jogszabályokban meghatározott feltételek fennállása esetén olyan helyzetbe kerüljön ismét, amelyben elítélése előtt volt. A büntetőjogi jogkövetkezmények rendszerének reformja foglalja el a központi helyet a jövő magyar büntetőjogának kialakításában, primátusa elvitathatatlan, büntetés nélkül nincs büntetőjog sem. Ehhez kapcsolódik a rehabilitáció kérdése is. Hatályos dualista szankciórendszerünkben a fő különbség a büntetés és intézkedés között, hogy az utóbbi a büntetéssel ellentétben nem eredményez büntetett előéletet, az intézkedések alkalmazása nem vonja maga után a büntetett előélet
dehonesztáló
következményét.
A
tervezet
túlmegy
e
formai
szempontokat követő elhatároláson, kifejezésre juttatja, hogy a büntetés – szemben az intézkedéssel – felelősségi szankció, csak büntethető elkövető esetén szabhatja ki a bíróság, míg az intézkedés alkalmazásának alapja a büntetendő cselekmény.
1
Az előadás elhangzott a Magyar Büntetőjogi Társaság rendezvényén, 2007. május 24-én.
2
A mentesítés célját az általános indokolás egyrészt a büntetés végrehajtása utáni állapot, másrészt a büntető ítélet társadalmi hatásainak szabályozásában jelöli meg. Az új büntetési nemek bevezetése, a jelenlegi büntetések részben átalakítása, így többek között a szabadságvesztés végrehajtása részben felfüggesztésének, a főés mellékbüntetések közötti megkülönböztetés eltörlésének tervezett bevezetése a mentesítési és ehhez kapcsolódó más szabályozás változását is magával hozza. A részben felfüggesztett szabadságvesztés megjelenése a tervezet szankciórendszerében ezen önálló büntetési nem törvényi mentesítésének szabályozását is megköveteli (93. § (1) bek. c. d. pont) A törvényi mentesítés bekövetkezésének kizárására, illetőleg hatályvesztésének megállapítására vonatkozó rendelkezést a tervezet a részben felfüggesztett szabadságvesztésre is kiterjeszti (93. § (2) bek.). A tervezet értelmében az összbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket a jövőben majd a büntetés-végrehajtási kódex tartalmazza. Felmerül, a várakozási idő számítása szempontjából fennmaradjon-e továbbra is, hogy az egyes alapítéletek szerint nézzük, melyikre mikor következik be a mentesülés, avagy az egyébként is quasi halmazatban lévő ítéleteket alapul vett összbüntetési ítéletet, amelynek a végrehajtása történik. Az összbüntetésbe nem foglalható végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítéletek végrehajtása a Bv-kódex 24/A §-ának rendelkezése szerint egymásután történik, addig a sorára váró szabadságvesztés elévülése nyugszik a 23. § szerint. Ha van közérdekű munkát vagy pénzbüntetést kiszabó ítélet is, törvényi szabályozás hiányában, ezek esetében az elévülés nem nyugszik, bizony ezek a gyakorlatban sorban évülnek el. Habár újabban egy-két bíróság arra az álláspontra helyezkedett, jogszabályi hivatkozás nélkül is, törvényi rendelkezés
3
hiányában is, hogy nyugszik ilyenkor az elévülésük, tehát eltérő bírói gyakorlat alakult ki, viszont nem jogegységi határozattal kellene az erre irányuló óhajok ellenére sem ezt a problémát megoldani. A pénzbüntetés és a közérdekű munka esetén a törvényi mentesítés nem az ítélet jogerőre emelkedésének napján, hanem a büntetés végrehajtása befejezése, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján következik majd be. A Btk. 102. § (1) bek. a) pontja szerint „A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés a közérdekű munka, pénzbüntetés és főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján;…..”, amely rendelkezés – a tervezet indokolásának szóhasználatával élve – paradox eredményhez vezetett, mivel számos esetben rehabilitált büntetés végrehajtására került sor. Így pl. akkor, amikor a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre változtatják át és az elítélt a fogházban töltve büntetését is tiszta hatósági erkölcsi bizonyítványt kap, mely szerint nem volt büntetve. A tervezet értelmében a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kiutasítás, kitiltás, a közügyektől eltiltás és a közérdekű munka, továbbá a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés esetén
az
elítélt
a
büntetés
végrehajtásának
befejezése,
illetőleg
végrehajthatósága megszűnésének napján mentesül. (93. § (1) bekezdés b) pont). Fontos megemlíteni, hogy a jelenleg hatályos szabályozás csak a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetések (a tervezet szerint ezek a szankciók egységesen büntetésnek minősülnek) törvényi mentesítéséről szól, illetőleg bizonyos
esetekben
a
mentesítés
beállását
egyes
mellékbüntetések
végrehajtásához, illetőleg végrehajthatóságának megszűnéséhez köti (mentesítés egységessége).
4
A
jogfosztó
mellékbüntetések
érvényesülése
érdekében
a
bűnügyi
nyilvántartással – különösen a foglalkozástól (2007. I. 1-jén 100 fő állt hatálya alatt), a járművezetéstől eltiltással (2007. I. 1-jén 11.271 fő állt hatálya alatt) – kapcsolatos elképzelés érthető a jelen végrehajtásukra vonatkozó helyzet ismeretében. Aki viszont a bűnügyi nyilvántartásban szerepel, nehezebben tud bizonyos állásokba kerülni. Pl. vezetői, ügyvédi, ügyészi, bírói stb. Így valaki akár egy ittas vezetés következménye miatt is ott szerepelhet a bűnügyi nyilvántartásban hosszú éveken át. A tervezet 91. §-a egyértelműen, világos megfogalmazásban fejezi ki, hogy büntetőjogi mentesítés nincs, a mentesített személy a büntetőjogon kívüli jogkövetkezmények szempontjából tekintendő büntetlen előéletűnek és azon hátrányos jogkövetkezmények alól mentesül, amelyeket az elítéléshez e törvényen kívül más jogszabály fűz. Ez így igaz, mert nemcsak újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem terjed ki a mentesítés azokra a hátrányos következményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz. Ameddig valaki a bűnügyi nyilvántartásban szerepel, ezzel számolni kell. Helyeselhető annak tervezett kimondása is, hogy „Az intézkedésekhez nem fűződnek a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények”. Kiegészült a 93. § (1) bekezdés a részben felfüggesztett gondatlan vétség és a részben
felfüggesztett
szándékos
bűncselekmény
miatt
kiszabott
szabadságvesztésre vonatkozó c) és d) ponttal, a Btk. 102. § (1) bekezdésének c), d), e), f) pontjában foglalt rendelkezések a tervezet 93. § (1) bekezdés e), f), g), h) pontjába kerültek. A várakozási idő számítása az egyes országokban eltérő. Van olyan ország, ahol a szabadulás napja, van ahol a felfüggesztett időtartam, azaz a teljes időtartam lejártának napja. Jó lenne ezt illetően a nemzetközi gyakorlat egységesítése
5
érdekében lépni. Megfontolandó lenne egy világos rendelkezés ezzel kapcsolatban ehelyütt is azt illetően, mikor befejezett e büntetés. A tervezet 93. § (2) bekezdése az összes felfüggesztett büntetésre vonatkozóan mondja ki, hogy a mentesítés nem áll be, illetőleg a hatályát veszti, ha a büntetés, illetve annak felfüggesztett része végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a mentesítésre a végrehajtandó szabadságvesztésre vonatkozó mentesítési szabályok az irányadók. A tervezet 93. § (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy „Az élethosszig tartó szabadságvesztésre
ítélt
a
törvény
erejénél
fogva
nem
részesülhet
mentesítésben”. Az élethosszig (jelenleg életfogytig) tartó szabadságvesztésre ítélt törvényi mentesítésének kizártsága implicite a hatályos szabályozásban is megtalálható, ezt a tervezet azonban helyeselhetően expressis verbis deklarálja is. A bírósági mentesítés tervezett szabályai annyiban változnak a 94. §-ban, hogy erre nemcsak végrehajtandó, hanem részben felfüggesztett szabadságvesztés esetén (értelemszerűen csak szándékos bűncselekmény miatt kiszabott ilyen büntetés esetén merülhet fel ennek a lehetősége) is van mód, ha a törvényi mentesítésre meghatározott időtartam fele már eltelt. A tervezet 94. § (1) bekezdésében elírási hiba maradt, helyesen 93. § (1) bekezdésének d) és f)-h) pontjaira kellene visszautalni a 92. § helyett. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy nyilvános vitára bocsátás előtt minden tervezet esetében egy alapos átnézéssel helyes lenne a jövőben az elírási, valamint a javítás folytán létrejött diszharmonikus hibákat megszüntetni.
6
Előzetes mentesítésre felfüggesztett szabadságvesztés esetén nem lenne mód a tervezet szerint, ellenben a közérdekű munka és a pénzbüntetés vonatkozásában már lehetőség nyílna rá. A Btk. 104. §-a helyébe lépne a tervezet 95. §-ának rendelkezése. Az előzetes mentesítés hatályvesztését a közérdekű munka és a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása vonja majd maga után. A mentesítés egységességének új szabályozása szerint mentesülésre csak valamennyi büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése esetén kerülhet sor. (Tervezet 96. §-ának rendelkezése kerülne a Btk. 105. §-ának a helyébe). Ez nem azonos azért az 1961. évi V. tv. 83. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel sem, amely szerint „Több elítélés esetén a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak”. Ebben az időszakban a gyakorlatban a büntetőlapokra jellemző volt a telitettség. Ha a Köztársasági Elnök a kiszabott szabadságvesztést kegyelem útján elengedi, vagy a végrehajtását próbaidőre felfüggeszti, a tervezet szerint a mentesítés hatályának beálltához szükséges időtartam törvényi vélelemmel a kegyelmi elhatározás keltének napján kezdődik. Ezáltal a bíróság, majd a Btké által kialakított gyakorlat kerül a Btk-ban szabályozásra. Nagyon helyes, hogy a tervezet 89. §-ának (1) bekezdésében már szerepel, hogy „Ha a Köztárasági Elnök az elítéltet kegyelemben részesíti, a büntetőjogi következmények – ellenkező rendelkezés hiányában – az ítéletben kiszabott büntetéshez igazodnak”. A köztársasági elnök 2006. évben egyébként 25 fő esetében gyakorolt egyéni kegyelmet.
7
A tervezetnek a kegyelmi mentesítésről szóló 97. §-a tartalmaz a (2) bekezdésében egy új – szerintem nyomatékosító - rendelkezést is, mely szerint „A kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli jogkövetkezmények szempontjából büntetlen előéletűnek tekintendő.” Lényegében a mentesítés tartalmát körvonalazza a tervezet a 91. §-ában foglalt rendelkezés szerint. Érdekes jogalkotói kör zárul ezzel, hiszen a „Mentesítés az elítéléshez fűződő hátrányok alól” címet viselő IX. fejezet kezdő 91. §-a és a fejezetet záró 97. §-a ugyanennek a kiemelését tartalmazza. A tervezetnek a fiatalkorúak mentesítésére vonatkozó 116. § (1) bekezdés a.) pontja szerint „A fiatalkorú elítélt a törvény erejénél fogva mentesül… a javítóintézeti nevelés esetén a büntetés kitöltésének, illetve végrehajthatósága megszűnésének napján, ….”. A javítóintézeti nevelést eddig a büntetőjogi intézkedések rendszerébe tartozónak ismertük, a tervezet 104. § (l) bekezdése büntetésként kiszabhatónak definiálja. Tartalma miatt ott is, itt is kilóg a büntetések közül. Mindig furcsáltam a gyakorlatban a büntetőlapokon, hogy a javítóintézeti neveléssel kezdődtek, s addig ott szerepeltek, amíg az együttes mentesítés be nem állt, attól számítva a tizenöt év nyilvántartási idő el nem telt Egyfajta
megbélyegzését
jelentette
a
fiatalkorúak
pedig
hátrányos
jogkövetkezmények nem fűződtek hozzá. Most majd igen. Felmerült a kérdés, vajon miért? Megjegyzem, a Ligeti javaslatban nem. A hivatkozott szakasz b.) pontjának szabályozása szerint „felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján” mentesül a fiatalkorú elítélt, a hatályos Btk. szerint az ítélet jogerőre emelkedése napján. Változik a Btk. 121. § (1) bekezdése által tartalmazott felsoroláshoz képest a 116. § (1) bekezdésében lévő felsorolás is, utóbbi d.) pontja egyezik meg a hatályos Btk.
8
121 § (1) bekezdés b.) pontjában foglalt rendelkezéssel, a tervezet e.) pontja pedig a hatályos Btk. 121. § (1) bekezdés c.) pontban foglalt rendelkezéssel. Új pontként kerül a tervezet 116. § (1) bekezdés f.) pontjába, hogy „szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott, 5 évet meghaladó, határozott tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő 5 év elteltével” mentesül a törvény erejénél fogva a fiatalkorú elítélt. A 116. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megegyezik a Btk. 121. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. A Btk. 121. § (3) bekezdése által tartalmazottak értelemszerűen elmaradnának a pénzmellékbüntetés megszűntetésével együtt. A ún. Ligeti-féle tervezet 20. §-a egy pontban szól gondatlan és szándékos bűncselekményről, ami e kétféle bűnösséghez kapcsolható hátrányok keverését eredményezheti. Sem a tervezet 116. §-a, sem a Btk 121. §-a nem rendelkezik gondatlan elkövetésről, mivel a 102. § ezt tartalmazza, és mint generális rendelkezésen nem változtat. A tervezet 93. §-a is szabályozza. Feltételezhetően az ún. Ligeti-féle tervezetbe azért kerülhetett be, mivel az egy külön törvény lenne. Ez azonban a vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályozás nélkül csak felemás lenne. A tervezet katonákra vonatkozó rendelkezései úgy a szankciókra és a végrehajtásukra is, mint a mentesítésre sajátos szabályokat határoznak meg, ezekről azonban megállapítható, hogy sok újat nem tartalmaznak.
9
Nyilvánvaló, ha a jogalkotó a katonai fogda, mint büntetési nem megszűntetése mellett foglal állást, abban az esetben a Btk. 136. § (1) bekezdése szerinti előzetes mentesítésre vonatkozó szabályok is okafogyottá válnak. Új megközelítés lenne a Katonai Büntető Törvénykönyv 15. § (3) bekezdésének rendelkezése, amely szerint „a mentesítés nem jelenti az elvesztett rendfokozat, kitüntetés, fegyveres szervet irányító miniszter által alapított és adományozott elismerés, valamint külföldi kitüntetés viselése jogának visszaállítását.” A mentesítésre vonatkozó törvényi szabályozás változása folytán szükségessé válik a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV törvény (Bnyt) módosítása, átdolgozása, amire bátorkodom javaslatot tenni. A büntetések nyilvántartásában 550-600 ezer fő között mozog az egy-egy napon abban szereplő személyek száma. Bonyolultabbá válik, mivel majd a végrehajtás befejeződéséhez,
illetve
a
végrehajthatóság
megszűnéséhez
kötődik
a
mentesítési idő számítása több szankció esetében, s nem a jogerő napjához. Sokkal többen lesznek majd a bűnügyi nyilvántartásban. Mindenféle lejárati időt be kell vinni a rendszerbe. A számítási módokba történik a beavatkozás, viszont a nyilvántartási idők maradnak. A jogalkotó két problémát is egyszerre kíván megoldani; egyrészt a kiszabott büntetések elérjék céljukat (szigorítás), másrészt a nyilvántartási idők nem változnak (a reszocializációs elv a jogállamiság jegyében) A középutat kell megtalálni. Úgy tűnik bonyolódik a szisztéma. A bűnügyi nyilvántartási rendszer összekapcsolására vonatkozó uniós határozat szintén szükségessé teszi a bűnügyi nyilvántartási rendszer működése szabályozásának megváltoztatását.
10
Az emberi jogok részét képező res iudicata-t az uniós tagállamok – így hazánk – viszonylatában a Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról szóló Egyezmény 54. Cikke úgy határozza meg, hogy „Akivel szemben a Szerződő Felek valamelyike jogerős ítéletet hozott, nem üldözhető ugyanazért a bűncselekményért más Szerződő Fél által, ha a kiszabott büntetést már végrehajtották, vagy az ítélet az ítélkező állam joga szerint nem végrehajtható.” Mindezekről a bűnügyi nyilvántartás nyújt tájékoztatást, a bűnügyi nyilvántartási határidők pedig a mentesítési határidőktől számítandóak. A tervezet az egyezmény e rendelkezését kiterjeszti az Európai Közösségek Bíróságának esetjogával összhangban a felmentő vagy elmarasztaló ítéleteken túlmenően az egyéb igazságügyi hatósági döntésekre is. A
bűnügyi
nyilvántartásból
a
büntetőeljárás
résztvevői
tekintetében
adatszolgáltatás kell teljesítenünk, amennyiben a megkereső országban folyamatban
lévő
büntetőeljárásnak
van
gyanúsítottja.
A
Strasbourgi
Egyezményhez csatlakozott 48 állam közül 47 állam ratifikálta. Hazánkon kívül csak Dánia, Izland és Litvánia tett fenntartást, ami az újabb egyezménnyel már nincs összhangban, tehát felülvizsgálandó. A bűnügyi nyilvántartásból törlési, illetve selejtezési határidők újragondolása is időszerű lehet, ezzel kapcsolatban szükség lenne egy nagyszabású uniós egyeztetésre. A széleskörű előrelátás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nagy szellemi teljesítmény – ami a tervezet - ne csak papíron maradjon.
