Földtani
Közlöny,
Bull
of the Hungarian
Gfeol. Soc.
(1919)
109.
469—477
A recski mélyszinti kutatóakna, a vágathajtás és a megelőző mélyfúrásos kutatás összehasonlító tapasztalatai Dr. Zelenha Tibor—Markó
Béla
(5 ábrával) A recski k u t a t ó a k n a és a főfeltáró vágatok az első olyan létesítmények a mélyszinti ércesedés területén, melyben lehetővé vált a földtani, teleptani vi szonyok, valamint a szerkezeti irányok és azok kitöltésének közvetlen térbeli meghatározása. A k u t a t ó a k n a mélyítése és a vágathajtás során végzett rend szeres fogásonkénti földtani felvételnél az OÉA Rézérc Művei geológusai és geológus technikusai a nehéz felvételi adottságot ellenére is igyekeztek minden fontosabb a d a t o t rögzíteni. Az i t t közölt értékelt a d a t o k csak a recski mélyszin ti ércelőfordulás D K - i részét jellemzik, az egész lelőhelyet a főfeltáró vágatok és a második a k n a lemélyítése u t á n lehet majd földtanilag értékelni. A cél az, hogy a fúrásokban észlelt a d a t o k a t , azok térbeli elhelyezkedését pontosítsuk és a b á n y á s z a t számára adjuk meg azokat a szempontokat, melyek m á r a főfeltáró és k u t a t ó v á g a t o k kihajtásánál fontosak lehetnek: pl. víz-, gázveszély, brecscsás zónák s t b . A recski kutatóakna mélyítését 1970-ben kezdték meg abból a célból, hogy a korábbi mélyfúrásos kutatással kimutatott felsőeocén szubvulkáni andezithez kötött hintett, és a kontaktjában levő szkarnos rézércesedést bányászatilag megkutassák. A kutató akna az ércet hordozó szubvulkáni andezittest fő tömegétől K-re helyezkedik el. Helyrajzilag a régi recski (lahócai) bányaüzemtől NYDNY-ra 600 m-re a Cserpadján talál ható az Rm-38. sz. aknatengely fúrás mellett.
I . A f ö l d t a n i szelvényezés és a d o k u m e n t á c i ó A földtani szelvényezést és a minták összegyűjtését a végleges biztosítást jelentő betonozás előtt végezzük. Az aknában a fogásszelvények szerint 2 — 4 m-enként, míg a vágatokban 4—8 m-es előrehaladásnál történik a felvételezés. Az aknában a négy világ táj irányában teljes vastagságban, míg a vágatokban mindkét oldalon a vágatfallal pár huzamosan 4 m hosszban veszik a résrrúntát. 1. A földtani leírás az alábbi szempontokra terjed ki — A kőzet és kőzetváltozat makroszkópos jellegei. — A kőzettípusok elhatárolódása, üledékes és magmás kőzetek települése (padosság, elválás). — A szerkezeti elemek dőlésiránya és dőlésszöge, a repedés vagy hasadékkitöltés anyaga, a repedések keletkezésének a sorrendje, az elmozdulásos jelenségeknél (vető, csúszólap) azok iránya és mértéke. — A kőzetváltozás iránya, formája pl: infiltrációs szkarnos erek, anhidritesedés, karbonátosodás stb. — Az ércesedésnél a nagyobb érces foltok és erek térbeli meghatározása (méret, vas tagság, dőlésirány, dőlésszög), valamint az ércásványok társulása.
Földtani Közlöny
470
109. kötet, 3—4. füzet
— Hidrogeológiai megfigyelések: víz- olaj és gázjelenségek észlelési helye, megjelenési módja (osorgás, kifúvás, átitatás stb.) és időbeli mennyiségi változása. — A külszíni és a talpi levegő, valamint a kőzet hőmérséklete a munkahelyeken illetve a vágatok falába mélyített fúrólyukakban elhelyezett állandósított elektromos hőmérő szondák adatai alapján. 2 . Mintavétel A földtani szelvényezés során minden fogásból illetve képződményből dokumentációra, ásvány-kőzettani anyagvizsgálatra, az érces szakaszokból minősítő vizsgálatra és a főbb kőzettípusokból a kőzetfizikai jellemzők meghatározására veszünk mintát. Az összes kőzetmintáról a külszínen rövid leírást készítünk és ezzel kiegészítjük az aknatalpi földtani leírást. 3. A dokumentáció Az elsődleges dokumentáció a helyszíni megfigyeléseket és méréseket tartlmazza, m í g az anyagvizsgálati adatok pontosításával kerül kidolgozásra a végleges földtani doku mentáció. A rajzos dokumentáció az akna kiterített hengerpalástján ( 1 . ábra) a vágatok nál pedig az oldalfalak és a főte egy síkba terítésével valamennyi adatot vizuálisan is rögzít.
II. Földtani-teleptani viszonyok A Recsk mélyszinti ércelőfordulás általános földtani leírását m á r korábban közöltük ( Z E L E N K A T . , C S E H N É M E T H J . 1 9 7 5 . ) . É p p e n ezért i t t csak a kutató létesítmények által megismert újabb adatokat ismertetjük. 1. A recski kutatóaknában a fedőhegységi rétegsor maximálisan 1 m vastag ságú alapbreccsával kezdődik, melyre 2 9 m vastagságú felsőeocén korú dolo mitos márgaösszlet települ, majd 1 6 4 . 0 0 m összvastagságú rétegvulkáni biotitos amfibolandezit képződmények következnek. Legfelül vékony negyedkori áthalmozott agyag és kavicsösszlet a Tarnap a t a k egykori teraszaként jelentkezik. A rétegvulkáni andezitösszletet 71 — 8 5 m között egy É K - i dőlésű vető k é t részre osztja. A vetőtől lefelé kvarctartalmú andezit (a q), felfelé pedig biotitamfibolandezit (a ) v a n ( F Ö L D E S S Y J . 1 9 7 5 . ) . A kvarcandezit (a q) alsó része tengeralatti vulkanizmusra jellemző peperites szövetet m u t a t . A felső részen, a lávarétegek között elhelyezkedő kovásodott padok ÉNy-i, É-i 30°-os dőléssel jellemezhetők. A k é t fedőandezit típus ércesedés szempontjából is elkülönül. A felső biotitamfibolandezitre (а ) az arany-ezüst t a r t a l m ú gélpirites erek a jellemzőek. Az alsó kvarcszemcsés andezitben (a q) a pirit durvább kristályos. Gyakrabban fordul elő a kvarcerekhez és kovás padokhoz kapcsolódó szfalerit és fakóérc hintés. Ezek iparilag nem hasznosítható ércindikációk. 2. Az alaphegység középsőtriász kvarcit és mészkőrétegek váltakozásából áll, amelyekbe felsőeocén szubvulkáni andezittelérek, és apofizák nyomultak. Az üledékes összletekben erős metaszomatikus átalakulást észleltünk. A korábbi vizsgálatokkal összhangban ( J Á B Á N Y I K L Á R A 1 9 7 5 . ) a felső kvarcit, felső mész kő, középső kvarcit, alsó mészkő összleteket t u d t u k elkülöníteni. A felső szakaszon a kvarcitban kovásodás és agyagásványosodás a jelentő sebb átalakulás. A mélyebb szinteken az erős szkarnos átalakulás miatt az ere deti üledékes kőzet szövete, jellege bizonytalanul állapítható csak meg. A kő zetminták vékonycsiszolatai vizsgálata az amfibolos szkarnos elváltozást a kvarcitos alapanyaggal azonosította, a gránátos szakaszok pedig a mészköves x
x
x
2
x
szakasznak felelnek meg (CSILLAG J . 1 9 7 5 . ) .
Z e l en к a—M ark
6: A recski mélyszinti
kutatások összehasonlító tapasztalatai
471
A kutatóaknában az R m - 3 8 - a s aknatengely fúrásból nyert adatokkal össz hangban az alaphegységi szakasz feltárásakor nem találtunk nagyobb ércfeldúsulást. A felső kvarcitösszletben max. 2 0 cm széles erekben pirit, szfalerit, galenit és fakóérc van. Ezek az erek az akna szelvényén belül elvégződnek. 3 5 0 , 0 0 m kö rül volt az első jelentős ércindikáció, amelynek középső részén főleg pirit és hin t e t t kalkopirit volt egy erősen szkarnos szakaszon. E z t mindkét irányban szfaleritből álló ércesedés kísérte ( 1 . ábra). Nagyobb mélységben két számba vehető ércdúsulás volt. Az egyik 6 0 5 , 0 0 m a másik 1 0 1 0 , 0 0 m körül. Mindkét ércdúsulás andezit és szkarn csatlakozásánál fordult elő, főként kalkopirit és pirit formájában (2. ábra). E g y ú t t a l jó összehasonlítást tehetünk az aknatengely fúrás és a k u t a t ó a k n a azonos szakaszainak Cu-eloszlásáról. Teleptani szempontból érdekes a 7 3 0 , 0 0 m és 7 7 0 , 0 0 m közötti pirrhotinos ércesedés, amely egy telérszerű andezittestnél oldalasán, a kontaktuson fejlődött ki. A — 7 0 0 - a s szinten hajtott kutatóvágat az R m — 2 6 - o s fúrás környezetében elérte a szkarnos és a porfiros rézércet. A — 7 0 0 - a s szinti főfeltáró vágatban néhány kisebb ércdúsulás mellett 4 6 8 , 0 0 — 5 2 8 , 0 0 m-ig szkarnosodott, illetve kvarceres andezitben jelentkezett a leg
1. ábra. A r e c s k i k u t a t ó a k n a f ö l d t a n i s z e l v é n y e 3 4 0 és 3 9 0 m k ö z ö t t . J e l m a g y a r á z a t : 1. K v a r c i t , 2 . S z k a r n o s m é s z k ő , 3 . A n d e z i t t e l é r , 4 . S z k a r n , 5 . B r e c c s á s o d á s , 6. A n d e z i t i n j e k t á l á s , 7. K ő z e t r é s , 8 . K a l c i t é r , 9 . P i r i t e s e d é s , 1 0 . Komplexérces ér Fig. h G e o l o g i c a l s e c t i o n o f t h e B,ecsk e x p l o r a t o r y s h a f t b e t w e e n 3 4 0 a n d 3 6 0 m . L e g e n d : 1 . Q u a r t z i t e , 2 . S k a r n o u s l i m e s t o n e , 3 . A n d é s i t e d y k e , 4 . S k a r n , 5 . B r e c c i a t i o n , 6. A n d é s i t e i n j e c t i o n , 7. L i t h o c l a s i s , 8 . C a i c i t e s t r e a k , 9. P y r i t i z a tion, 10. C o m p l e x e ore v e i n
472
3. ábra.
Földtani Közlöny 109. kötet, 3—4. füzet
A C u - e l o s z l á s ö s s z e h a s o n l í t á s a a k u t a t ó a k n á b a n é s a z a k n a t e n g e l y f ú r á s b a n Ô00 é s 1 1 0 0 m m é l y s é g k ö z ö t t
Fig. 2 . C o m p a r i s o n o f O u d i s t r i b u t i o n i n t h e e x p l o r a t o r y s h a f t a n d t h e b o r e h o l e p u t d o w n i n t h e s h a f t a x i s , 9 0 0 t o 1100 m d e p t h r a n g e
dúsabb ércesedés, amelyet az itt lemélyült R m —26-os számú fúrás is harántolt. Az érc a központi szubvulkáni andezittest szkarnos szegélyéhez kapcsolódott. Maga a szubvulkáni andezittest is végig tartalmaz ércet, de ez nem éri el a szegélyi szkarnos környezetben jelentkező ércdúsulás mértékét. A szkarnos rézércesedéstől a mészkő felé piritesedést és pirrhotinos ércet, majd pedig az aposzkarnos szakaszon magnetites, pirites, pirrhotinos feldúsulást észleltünk. 395,00 m-ben egy szfalerites-magnetites, 560,00 m-ben pedig egy szfalerites, galenites, télért figyeltünk meg. Az utóbbi az Rm—26-os fúrásban és az oldal vágatban is jelentkezett. A—900-as szinti főfeltáró vágatban 165,00 m-nél kb. 0,5 m vastag kiéke lődő szfalerites telér egy andezittelér breccsás zónájához csatlakozik 402,00 m és 432,00 m között több kisebb, max. 3 cm széles, kiékelődő szfalerites, piri tes telér andezitbenyomuláshoz kapcsolódik. Mindkét vágatban a komplexérces erek EK—DNy-i csapással jellemezhetőek. 3. Az aknamélyítés és vágathajtás földtani tapasztalatai: Az aknatengely fúrás és az akna közel párhuzamosan t á r t a fel a kőzeteket, így egy csavart felület mentén megismertük a kőzetek elhelyezkedését. A kutatóvágatok az akná tól az Rm—26-os számú fúrás irányában egy ENy—DK-i csapású szel vényben haladnak (3. ábra). A földtani adatok értékelésénél a fúrásban és az aknában, illetve a vágatok között a kőzetek azonosítása jelenti a legnagyobb nehézséget. A magmás és üledékes kőzetek dőlthelyzetű vagy telérszerű telepü lése miatt a kőzettípusok a fúrásban és az aknában kissé eltérő mélységben je-
Z e l e n k a—M a r k ó : A recski mélyszinti kutatások összehasonlító tapasztalatai
473
3. ábra. F ö l d t a n i s z e l v é n y a k u t a t ó a k n a és a z R m - 2 6 . f ú r á s k ö z ö t t a — 7 0 0 és a — 9 0 0 - a s s z i n t e k e n Fig.
3. G e o l o g i c a l s e c t i o n b e t w e e n e x p l o r a t o r y s h a f t a n d b o r e h o l e K m - 2 6 , a t — 7 0 0 a n d — 9 0 0 m a l t i t u d e
lentkeznek. Az érintkezési zónák, kontakt övek szabálytalan formái a feltárá sok alapján sokkal bonyolultabbak, mint ahogy ezt a fúrásokból meg lehetett állapítani. Bár az aknatengely fúrásról igen részletes földtani leírást készítettek a fel vételező geológusok a rétegek és képződmények elhatárolódásának leírása a kor látozott megfigyelési lehetőségek miatt mégsem teljesen pontosak. Az aknában a kőzettípusok határlapjai ritkán voltak jól meghatározhatók. Az érces szakaszok fúrási és bányászati adatainak összevetése alapján meg állapíthatjuk, hogy mind a fedőhegységben, mind az alaphegységben előforduló teléres jellegű réz és polimetallikus ércek igen korlátozott kiterjedést és követ hetőséget m u t a t n a k . A metaszomatikus jellegű polimetallikus (Zn, P b , Cu) és rézércesedés ezzel szemben jó egyezést m u t a t az aknában, vágatokban és a kutatófúrásokban.
Á t l a g Ou % ílemzési értékek %-os aránya
11
Földtani Közlöny
—0,10 0,11—0,30 0,31-0,60 0,61—1,00 1,01—1,50 1,51—
B m — 2 6 - o s fúrás 825,00—96 2,00 m
—700-as Tágat 468,00—528,00 m
0,80
0,90
0 7 33 33 22 5
0 0 17 48 36 0
474
Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet
Az Rm— 26-os fúrásban a 137,00 m függőleges vastagságban feltárt érces sza kaszt a vágat 60 m vízszintes vastagságban harántolta. Az ércesedés intenzitá sának mértékét az alábbi táblázat mutatja a kutatóvágatban és az R m —26-os sz. fúrásban. A fenti adatok ma még nem elegendők arra, hogy az érctesteket kontúrozhassuk, ezt csak a részletes bányabeli fúrásos k u t a t á s adatainak ismeretében végezhetjük majd el. I I I . Szerkezeti viszonyok A bányászati létesítményekben mért szerkezeti adatokat egy önálló rend szerben értékeltük. A mérési adatokat Billings diagramban ábrázoljuk, dőlés irány szerint 16 szeletre osztottuk fel a diagramot. Egy-egy szelet 22,5°-os cik ket képvisel. A dőlésszögek szerint 4-es beosztást végeztünk: 0—30°; 31 — 50°; 51 — 70°; 71 — 90°. Ennek alapján a kutatóakna és a főfeltáró vágatok több mint 2000 db. kőzetrésmérésének tapasztalatai a következők: 1. A fedőhegység és az alaphegység kőzetréseinek összehasonlítása 1.1. A fedőhegységi és alaphegységi kőzetek eltérő összetöredezettséget mu t a t n a k , melyen belül az uralkodó szerkezeti irányok és azok százalékos gyakori sága a következő:
Fedőhegység Csapásirány Dőlésirány
ÉÉNY—DDK KÉK
17% 9%
Alaphegység ÉK—DNY ÊNY
24% 14%
1.2. A kitöltések anyagi jellegét tekintve a dőlésirányok gyakoriságát a 4. ábra tünteti fel. Az alaphegységi és a fedőhegységi kőzetek repedései eltérő mér tékben kitöltöttek (alaphegység 7 5 % , fedőhegység 57%). A repedések súly ponti csapásiránya 70 — 75°-os szöget zár be egymással. 1.3. Az idős alaphegységi törések határozzák meg az ércesedés, a jelentős kőzetváltozások (szkarnosodás, anhidritesedés, agyagásványosodás, kovásodás), a bányászatra veszélyt jelentő víz-gáz beáramlások szerkezeti vonalhoz való kötöttségét. Ezen, a vulkanizmussal együtt járó és a fiatal tektonikus moz gások lényegesen nem változtattak. 1.4. Az alaphegységben az ÉK—DNy-i csapású és ÉNy-i dőlésű törési síkok uralkodnak. Ezek mellett várható leginkább a víz és gáz beáramlása is. A víz a repedések 5%-ánál, a gáz pedig csak 1%-nál jelentkezik. Ezen irányok mellett is csak kis mennyiségű vízbeáramlást és minimális, rövid ideig tartó gázkifúvást tapasztaltak. A fedőhegység vízvezető övei nem jelentenek veszélyt. 1.5. Az andezittelérek eltérő iránya az alap- és fedőhegységben azt bizonyít ja, hogy a szubvulkáni andezit apofizái az alaphegységben többnyire megreked tek. 1.6. A breccsás övek igen változó képet adnak. Az É É K - i dőlésű ércesedés utáni polimikt breccsás erek mind az alaphegységben, mind a fedőhegységben egyaránt megtalálhatók.
Z ele п к a — M а г к ó : A recski mélyszinti kutatások összehasonlító tapasztalatai
4. ábra. Fig.
475
A recski k u t a t ó a k n a repedéskitöltéseinek gyakorisági diagramjai
á. F r e q u e n c y d i a g r a m s of f i s s u r e - f i l l s i n t h e R e c s k e x p l o r a t o r y s h a f t
1.7. Az ércvezető repedések a fedőhegységben gyakoribbak, de többnyire csak pirittel kitöltöttek. A fedőhegységben az E—D-i és a K—Ny-i csapás, az alaphegységben az É N y — D K és ÉK—DNy-i csapás az uralkodó ércvezető irány. 1.8. Csak az alaphegységben található szkarnos és anhidrites repedéskitöltés, valamint gázkifúvás. A fedőhegységben van viszont a kovás kitöltések és az olajos átitatás nagyobb hányada. 2. Az alaphegységi kőzettípusok kőzetréseinek összehasonlítása Az ércesedés szempontjából fontos alaphegységi kőzetekben mért kőzetrések a 3 fő képződménytípusra (mészkő, kvarcit, szubvulkáni andezit) bontva az alábbi tendenciát mutatják. 2.1. A legfontosabb uralkodó szerkezeti irány megegyezik mindhárom kőzet típusban. 2.2. A dőlési szög szerint vizsgálva a repedésadatokat megállapítható, hogy az azonos dőlésű kőzetrés lapok a mélység felé meredekebbé válnak. 11*
Földtani Közlöny 109. kötet, 3 — 4. füzet
476
Mészkő Csapásirány Dőlésirány
ÉK—DNY ÉNT
Kvarcit 24% 13%
ÉK—DNY ÉNT
Szubvulk. and. 28% 19%
ÉK—DNY ÉÉNT
22% 12%
2.3. Az alaphegységi kőzetek repedéskitöltöttségének mértéke típusonként változó : mészkő 89% kvarcit 65% szubvulkáni andezit 7 8 % 2.4. A repedések súlyponti csapásiránya és dőlésiránya mindhárom kőzetben majdnem egyező. Ez azt jelenti, hogy a szubvulkáni andezit szerkezeti irányai inkább hasonlítanak az idősebb mellékkőzetekéhez, mint a vele egykorú fedő hegységi rétegvulkáni andezithez. Tehát a lassan lehűlő szubvulkáni andezit test kihűlési repedései elsősorban a környezet repedési irányait követték. 2.5. A szkarnosodás vagy az andezitteléreket vagy az eredeti kőzetrétegzést követi. 2.6. A 0,5—2,0 m vastag andezittelérek uralkodóan EK—DNy-i csapásirányúak. 2.7. A víz- és gázveszély mindhárom kőzetben a nyílt ÉNy-i és DDK-i dőlésű síkok, ill. breccsás övek mellett jelentkezik. A szubvulkáni andezitben alig ész leltünk vízbeáramlást. A mészkő és a kvarcit csak akkor jelent nagy víz- és gázveszélyt, ha a kőzet ép, és nem átalakult. A maximális vízbeáramlás 150 l/perc volt, Kalcitos és anhidrites kitöltésű repedések rövid ideig tartó gázkifúvását, többnyire vízkilövellés is kísérte. 2.8. A breccsás övek viszonylag jelentősek mindhárom kőzetben (6 — 8%). Többnyire vetős törésekhez kapcsolódnak. 2.9. Az anhidrites kitöltések a szubvulkáni andezitben uralkodnak (40%), de a többi kőzetben is jelentősek. A karbonátos áterezések a mészkőben a leggya koribbak (22%). Ezen kitöltések az agyagásványos bevonatokkal együtt az ÉK—DNy-i csapású repedések mentén jelentkeznek a leggyakrabban. 2.10. Az ércvezető repedések 6 —7%-os gyakorisággal fordulnak elő és két fő csapásirányhoz kötöttek: É K — D N y ; É N y — D K ; amelyek többszöri felhasa dást m u t a t n a k . A kalkopirites-pirites erek dőlése főleg ÉNy-i és DNy-i anhidrit és karbonát kísérettel. A molibdenites erek szintén ÉNy-i és DNy-i dőlésűek, de általában laposak. A polimetallikus érkitöltések (szfalerit, galenit, pirit) a felsőbb szinte ken főként K D K - i és ÉÉK-i, a mélyebb szinteken és a vágatokban ÉNy-i dőlé sűek. 2.11. A kőzeteket átszelő törések jó része vető, amelyek mellett elmozdulást tapasztalhatunk. A kőzeteket főként nyomásos hatás érte, ezért préselődési nyomok, ill. a hatóerőkre oldalirányú elmozdulással reagáló nyírási felületek keletkeztek. a) A törések kora dőlésüket tekintve: legidősebb törések: ÉNy-i; DNy-i; NyÉNy-i, többször felújult törések: DK-i; ÉNy-i; KDK-i, legfiatalabb töré sek: D-i; É-i; É É K - i ; ÉÉNy-i. b)Az elmozdulás irányát tekintve: dőlésirányú elmozdulás: NyÉNy-i; KDK-i; Ny-i csapásirányú elmozdulás: D-i; É-i; ÉNy-i.
Z e lenk
a—M a г к 6: A recski mélyszinti
kutatások összehasonlító tapasztalatai
477
A Recsk mélyszinti érckutatás bányaföldtani vizsgálatai csak az elmúlt évek ben indultak meg. A fentebb vázolt első adatokból levonható következtetések a z t mutatják, hogy a részletes és megbízható többirányú bányaföldtani felvé telezés az alapja a további k u t a t á s o k és a termelés biztonságos tervezésének és kivitelezésének. A nagy méretű bányabeli k u t a t á s részletes a d a t a i az egész érc előfordulás teleptani-szerkezeti képét tisztázni fogják. Köszönetünket fejezzük ki az elsődleges bányaföldtani felvételezést végző valamennyi geológusnak és geológus technikusnak, akik közül külön ki kell emel n ü n k a rendszeres m u n k á t végző D O Ó E István, H A N Á K Tibor, N A G Y I m r e kollegákat.
C o m p a r a t i v e results o f e x p l o r a t o r y s h a f t - s i n k i n g a n d t u n n e l - d r i v i n g a n d e x p l o r a t o r y deep d r i l l i n g a t t h e Recsk ore deposit Dr. T. Zelenka—B.
Marko
The geological-ore genetic conditions of the deep-situated ore deposit at Recsk were previously sketched on the basis of drilling results. The data of the exploratory shaft of 1202 m depth and the main drift tunnels driven therefrom at 900 and 1100 m depths have been the first informations that have enabled the authors to precise and verify deep drilling results by a regular and detailed mining geological survey. The mode of occurrence of the major rock types and the spatial position of the ore mineralization and more than 2000 canal samples were examined and evaluated statistically in terms of dip direction, dip angle and infilling. These results have shown exactly the position of the rocks constituting the overburden and the substratum, respectively, their contact, the size of tectonic deformation and the tectonic movements that preceded and that followed the ore mineralization. In addition to all these, the orientations of fracture zones, essential from the viewpoint of further mining operations, as well the directions of structures implying water and gas hazards, could be determined. Mining-geological surveying confirmed the geological interpretation of deep drilling results and, in addition, with its detailed data, it contributed to new discoveries as to the position and geometry of the ore bodies, important from both the practical and scientific viewpoints.
