A PIHENÉS RENDJE. Mindennek rendelt ideje van... Metodista IMPRESSZUM MÁJUS-JÚNIUS KHALED A. LÁSZLÓ FŐSZERKESZTŐ

A PIHENÉS RENDJE

Metodista 2009. MÁJUS-JÚNIUS

Mindennek rendelt ideje van... ■ KHALED A. LÁSZLÓ FŐSZERKESZTŐ

Mindennek rendelt ideje van – írja a prédikátor, ám a pihenés és a munka ritmusa nem fordul elő a jól ismert felsorolásban (Préd 3,1-8). Kétségtelen, hogy a pihenés igéi máskor sem jelennek meg túl sűrűn a Bibliában. Talán ez is az oka annak, hogy a Jézust követő 21. századi tanítványok olykor hajlamosak a túlfeszített munkára, a túlterhelt életvitelre, amelynek káros hatásai a hírtelen ellankadásban, fáradékonyságban, kiégésben mutatkozhatnak meg. Egy olyan állapotban, amely alapjaiban akadályozhatja meg a keresztyén ember életküldetését, a felelős szolgálatot. A pihenésnek azonban van „rendelt ideje”, s erről a Szentírás a kezdetektől megemlékezik. Az Ószövetségben a teremtés rendjében megjelenő pihenő nap kapcsán mondhatjuk azt, hogy itt egy központi üzenettel állunk szemben: Isten a hetedik napon megpihen, sőt a pihenő napot meg is áldja és meg is szenteli (1Móz 2,2-3).

KHALED A. LÁSZLÓ

Az Újszövetség történeteiben első pillantásra a szent nap „problémaként” bukkan fel: a Názáreti Jézus gyógyító tevékenységét újra és újra hideg embertelenséggel kérik számon a kötözködők. Jézus számára azonban a pihenés nem probléma. Különleges része Bibliánknak az a megőrzött szép pillanatkép, amikor a Mester így szólt a tizenkettőhöz: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Mk 6,21) A tanítványok éppen egy sűrű szolgálati útról érkeztek, a sokaságtól egyelőre még enni sem volt idejük. A Mester úgy látta most érkezett el a pihenés, a felüdülés, a felfrissülés ideje. Mert a szolgának is meg kell újulnia, hogy szolgálni tudjon. Talán folyamatosan égni és lobogni szeretnénk, de Jézus pihenni hívja szolgáit, és bevezeti őket az Isten munkarendjének szent ritmusába: a szolgálatot, az aktivitást, a kilépést és elindulást, a megállásnak, a pihenésnek, a megerősödésnek és megújulásnak kell követnie. Vágjunk neki így a nyarunknak, nyaralásunknak 2009-ben. Egyházunk 11 különböző nyári programmal igyekszik kinek-kinek testhez álló módon alkalmat nyújtani a „szent ritmus” felvételéhez. A „lakatlan helyre” való elvonulást tiszta lelkiismerettel megtehetjük, hiszen nem az Isten arca elöl szeretnénk kivonulni. Ahogy az övé a szolgálatunk és a munkánk, éppen úgy övé a pihenésünk is. Pihenésünkbe, csendesnapjainkba, táborainkba velünk tart az Isten, sőt igazi megújulásban csak akkor lehet részünk, ha ő ott jelen van, és jelenléte által megáld, megszentel. Különben fáradtabban térünk haza nyaralásunkból, mint ahogy megérkeztünk. A pihenéssel is sáfárkodunk. Rajtunk múlik, hogy miként töltjük el ezeket a különleges óráit, napjait az évnek. Wesley a jó sáfárságra bíztat bennünket, akik „minden elhatározásért számadással tartozunk nagy Urunknak”. (5-6. oldal) A megújulás Istene áldja meg országos és regionális együttléteinket, azokat akik szolgálókként érkeznek és azokat, akik felfrissülni, megpihenni vágynak!

IMPRESSZUM

2

Kiadja: a Magyarországi Metodista Egyház ■ Felelős kiadó: Csernák István szuperintendens ■ Főszerkesztő: Khaled A. László ■ Rovatszerkesztők: Hecker Héla – ÜZENET, Hecker Róbert – MISSZIÓ, Khaled A. László – RÓLUNK SZÓLVA, Lakatos Judit – MÚLTKOR, Pásztor Zoltán – AKTUÁLIS, Pásztor Zsófia – GYÜLEKEZET, Kovács Csilla – GYEREKSAROK, Szuhánszki János – 24. DIMENZIÓ, Szuhánszky T. Gábor – TEOLÓGIA, Sztupkainé Pál Zsuzsanna – NŐKRŐL NŐKNEK ■ Nyomdai munkálatok: ADUPRINT ■ ISSN 1588-1911 ■ A lap megvásárolható az egyház gyülekezeteiben, illetve megrendelhető a szerkesztőségből. ■ Szerkesztőség: 1032 Budapest, Kiscelli u. 73. ■ Tel./Fax: +36-1/2501536, +36-1/250-1849 ■ E-mail: [email protected] ■ Egy szám ára: 300 Ft ■ Megjelenik kéthavonta ■ Címlap: Csontos Ivett – Szolnoki csapat


A FELTÖLTŐDÉS IDEJE

JÚNIUS UTOLSÓ HETÉBEN HAGYOMÁNYOSAN, IMMÁR 21 ÉVE, ÖKUMENIKUS KÖRBEN LELKÉSZI EVANGÉLIZÁCIÓKAT SZERVEZNEK MAGYARORSZÁGON. KÜLÖNLEGES ALKALMAI EZEK A PIHENÉSNEK, A FELTÖLTŐDÉSNEK, MEGÚJULÁSNAK A GYÜLEKEZETEKBEN SZOLGÁLÓ LELKIPÁSZTOROK SZÁMÁRA. A KONFERENCIÁK TÖRTÉNETÉRŐL, HÁTTERÉRŐL ÉS CÉLJÁRÓL, A KONFERENCIA EGYIK LÉTREHOZÓJA SZÁMOL BE.

Élet-megtartó kapaszkodó ■ DR. HECKER FRIGYES NY. SZUPERINTENDENS

Négyen voltunk, akik ebben a dologban egyetértettünk akkor: Merétey Sándor (ref.), Pintér Károly (ev.), Szarka Miklós (ref.) és jómagam. Az evangélizációs konferenciát (nagy újság volt, hogy évtizedek után először lehetett újra, nyiltan evangélizációról beszélni) ökumenikusnak hirdettük meg, abban a meggyőződésben, hogy a magyar ébredés nem lehet felekezeti ügy, és azt nem lehet egyházi sovinizmusból kisajátítani senkinek. Szerettük volna mindazokat megszólítani, akik népünk nyomasztó helyzetét átérzik, szívükön viselik, és evangéliumi felelősséget éreznek ezért az országért, az Ökumenikus Tanácsban vállalt részvételükkel pedig kifejezik azt, hogy a másik felekezethez tartozót egyenrangú testvérnek, ugyanazon ügyben fáradozó szolgatársuknak tekintik és készek vele együtt az evangélium szolgálatában fáradozni. Azóta évről évre, már hagyománnyá vált konferenciánkon találkozunk mindig június hó utolsó teljes hetében. Néhány külföldi (Samuel Kamaleson hosszú ideig állandó vendégünk volt), de főleg magyar előadók, igehirdetők szolgálatával, csoportmunkával és sok személyes lelkigondozói beszélgetéssel, imaközösséggel töltjük ki a konferencia napjainak idejét. Ma újra érezzük az eredeti indíték („Igét az emberek közé!”) rendkívüli időszerűségét és sürgetését. A hazánkban tapasztalható erkölcsi-szellemi leromlás egyre nagyobb szomorúsággal tölt el mindnyájunkat. Tudom, hogy emellett sok okunk van a hálaadásra: megelevenedő gyülekezetekről, felépült új templomokról, gyülekezeti házakról, kiterjedő imamozgalmakról hallunk örvendetes híreket. A társadalom egészét tekintve azonban megrémisztenek bennünket a csalások, hazudozások, jogtiprások szinte mindennapos gyakorlatáról tapasztalható jelzések. Ha a megbízhatóság, a szavahihetőség és a kölcsönös bizalom alapjai kimosódnak a társadalmi együttélés sokféle felépítménye alól, ha az emberi tisztesség kivész mindennapjainkból, - nincs az a gazdasági rendszer, vagy törvényi szabályozás, ami ennek hiányát pótolná. A társadalom szétzüllik, lesüllyed és a nemzet elvész, ha nincs meg az elemi összetartás és emberiesség elemi igénye. Az emberek gondolkodását, a lelki zavarodottságot nem lehet politikai programokkal megváltoztatni. Ehhez lelki megújulás szükségeltetik, ami a politikai-gazdaság programok számára teljesen ismeretlen kategória. Ennek a belső megújulásnak szeretnénk munkatársai lenni az elkövetkezendő időben is, ki-ki a maga helyén betöltve azt a szolgálatot, ahova az egyház ura bennünket kiren-

MME

KÖZÉPPONTBAN A PIHENÉS

Az ökumenikus lelkészi-munkatársi konferenciákat 1988-ban indítottuk. Az akkori eszmei-szellemi zavarodottságban, útkeresésben az egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés volt: merre haladunk tovább Magyarországon? Ekkor erősödött meg közöttünk az a belső indíték és látás: Igét, igét vinni az emberek közé! – ez lehet egyetlen feladatunk. Ez azt jelenti, hogy a Krisztushoz szóló meghívást, a kegyelem evangéliumának tájékozódási lehetőségét, az Isten adta élet-megtartó kapaszkodót kell kiáltó szóval meghirdetnünk. Ebben a látásban történelmi emlékeztetőnk volt a magyar reformáció kora, amikor a török hódoltság idején a Krisztusról szóló prédikáció valósággal nemzetfenntartó erőnek bizonyult. – Az evangélium kihatása, ennek gyümölcsei nincsenek ember kezében; ez Isten műve, de a magunkét megtenni feloldhatatlan kötelességünk.

3

A

„ PIHENÉS HÁZA ”


delt. Az új teremtés üzenetének vagyunk reménykedő hirnökei és ez a küldetés felemeli tekintetünket a mindennapok kuszasága fölé, de hétköznapi láthatárunkon túlteinteni is tanít: a magyar lelki ébredés, a megújulás, népünk Krisztushoz térő gyógyulása jelenti reménységünk tárgyát. Ezért akarunk imádkozni és megtenni mindazt, „ami a kezünk ügyébe esik”. A Mindenható lehetőségei nem érnek véget ott, ahol emberi eszközeink lehetetlenségekbe ütköznek.

AZ ISTEN HÁZA AZ IMÁDSÁG HÁZA, AZ IMÁDSÁG HÁZA A MEGÁLLÁS, MEGPIHENÉS HELYE. A KAPOSVÁRI KÖRZETBEN TALÁLHATÓ KÜRTÖSPUSZTA LAKOSAI EGY SZÉPEN FELÚJÍTOTT INGATLANBAN AZ ISTENNEL VALÓ MEGÚJÍTÓ KÖZÖSSÉGET ÉLHETIK ÁT. AZ ÉPÜLET AVATÓÜNNEPSÉGÉRŐL HEINRICH BOLLETER NYUGALMAZOTT PÜSPÖK BESZÁMOLÓJÁT OLVASHATJUK.

Metodista roma centrum ■ HEINRICH BOLLETER NY. PÜSPÖK

Kürtöspuszta egy 240 lakosú roma falu Kaposvár közelében, Délnyugat-Magyarországon. A falun átvezető egyetlen utca egy agyagos-földes útszakasz. A falu végén egy hatalmas mező közepén áll a régi iskola épülete, amely a vidéki iskolák összevonása után szűnt meg. Az iskola előtt áll az a kút, mely még mindig az egyetlen vízforrás számos falubeli számára. Többnyire gyerekek és fiatalok járnak ide, hogy az üres vödröt a mélybe ereszszék, majd a tekerő segítségével kiemeljék, s aztán a vizet a házakba hordják. MME

A fővárosban működő koreai metodista gyülekezet Shin Seon Hak lelkésszel már évek óta támogatta és kísérte – a Magyarországi Metodista Egyház Kaposvári Körzetével együtt – a falu roma lakosait. 2004-ben a Koreai Metodista Egyház megvásárolta az ingatlant, amelyen az öreg iskola állt, s azt jelentős anyagi ráfordítások árán felújította. Júniusban egy nagyobb koreai küldöttség utazott ide, köztük Lee Won Jae missziós titkárral, és Shin Young-Dae lelkésszel, a koreai Incheon város megagyülekezetének vezetőjével. Ez a közösség biztosította az alapvető anyagi támogatást ehhez a projekthez. Június 16-án, délután 14 óra körül a vendégek jelenlétében került sor a felavatásra. Figyelemreméltó az a tény, hogy ebben a vállalkozásban különböző kultúrákból egyszerre négy partner vett részt. A projekt vezetését a Kiscelli utcai koreai gyülekezet végezte a fővárosból. A munkálatokban közreműködött a Felsőerdősor utcai Kegyelem Metodista Gyülekezet, amelynek tagjai között magyarokat és koreaiakat egyaránt találunk; továbbá a Magyarországi Metodista Egyház Kaposvári Körzete, amelynek lelkésze a roma gyülekezet gyermek- és ifjúsági munkáját is vezeti; valamint a Magyarországi Metodista Egyház, amely Csernák István szuperintendens személyében a hatóságokkal és az építési vállalkozóval folyó tárgyalásokban nyújtott támogatást. A színes ünnepségen dr. Patrick Streiff püspököt, Heinrich Bolleter nyugalmazott püspök képviselte. Köszöntő szavaiban rámutatott arra, hogy a Jézus Krisztusban elnyert közös alap (1Kor 3,11) tette lehetővé a különböző partnerek közös projektjének megvalósítását a magyarországi romákért.

4

A roma falu gitáriskolásai Kurdi Zoltán lelkész vezetésével tették még szebbé az ünnepet. Az avatás után fogyatékkal élő hetesi iskolások ütő együttese lépett fel, végül a falubeliekkel együtt mindannyian jóízűen ettük a finom gulyáslevest. A ház új funkciójának megfelelően nagyon jól át lett alakítva: a gyülekezeti terem mellett különböző közösségi helyiségek, vendégszobák, továbbá egy házmesterlakás kaptak helyet. A nagy átalakítást követően a helyszínre regionális vagy országos roma találkozókat terveznek az érintettek számára.

Metodista

WESLEY SZÓL

2009. MÁJUS-JÚNIUS

1738. MÁJUS 14-ÉN MONDOTT PRÉDIKÁCIÓJÁBAN JOHN WESLEY AZ ISTEN ÉS AZ EMBER VISZONYÁT ÉRTELMEZTE. EBBŐL KIDERÜL, HOGY A METODISTA MOZGALOM ALAPÍTÓJA ALAPVETŐEN AZ ISTEN ELŐTTI FELELŐSSÉGBEN RAGADTA MEG AZ EMBERI ÉLET LÉNYEGÉT. AZ EMBER NEM ÖNMAGÁT VALÓSÍTJA MEG, NEM A SAJÁT TESTÉNEK ÉS LELKÉNEK „GONDOZÓJA”, ÉPÍTŐJE. AZ EMBER CSAK SÁFÁR, AKI A REÁ BÍZOTTAKKAL A GAZDÁJA PARANCSA SZERINT KÖTELES ÉLNI. A „PIHENÉS” TÉMÁJÁT KRISZTUSI MÓDON TEHÁT UGYANCSAK AZ ISTENBEN FOLYTATOTT ÉLET VALÓSÁGÁBA KELL HELYEZNÜNK, AHOL A RÁNK BÍZOTTAKAT NEM A „MAGUNK AKARATA SZERINT, HANEM AZ Ő MEGHATÁROZOTT PARANCSAINAK MEGFELELŐEN HASZNÁLJUK”.

A ránk bízottak használatáról... ■ JOHN WESLEY

Először is azt óhajtjuk megvizsgálni, milyen tekintetben vagyunk most Isten sáfárai. Adósai vagyunk őneki mindenért, amink van; és bár az adós köteles visszafizeni, amit kapott, amíg a visszafizetés ideje el nem jön, szabadon használhatja azt tetszése szerint. Nem így a sáfár: neki nem áll szabadságában úgy használnia a reá bízottakat, ahogy neki tetszik, hanem csak ahogy gazdája parancsolja. Nem áll jogában rendelkeznie a kezében lévőkkel, csak ura akarata szerint. Mert ő nem tulajdonosa eme dolgoknak, ezeket csupán rábízta valaki más: és tette ezt azzal a kifejezett kikötéssel, hogy csak ura utasításainak megfelelően intézkedhetik róluk. Mármost éppen ez áll minden emberre az Istennel való viszonyában. Nincs szabadságunk tulajdon tetszésünk szerint használni a ránk bízottakat, hanem egyedül a menny és a föld Alkotójának és minden teremtmény Urának tetszése szerint. Nincs jogunk rendelkezni bármivel, amink van, csak az ő FELTÉTELLEL BÍZTA RÁNK akarata szerint, mivel nem vagyunk tulajdonosai e dolLELKÜNKET, TESTÜNKET, goknak. (...) Eme feltétellel bízta ránk lelkünket, testünJAVAINKAT ÉS MINDEN MÁS ket, javainkat és minden más ajándékunkat; hogy e négy AJÁNDÉKUNKAT. igazságot még mélyebben bevéssük szívünkbe, bele kell bocsátkoznunk a részletekbe. Először is Isten ránk bízta lelkünket, az Isten képmására teremtetett, halhatatlan lelkünket, annak minden tehetségével és képességével együtt – értelemmel, képzelettel, emlékezettel, akarattal és a benne foglalt vagy tőle szorosan függő érzelmek sorával: szeretettel és gyűlölettel, a jó és rossz miatt érzett örömmel és bánattal, vággyal és ellenszenvvel, az eljövendők iránti reménnyel és rettegéssel. Mindezeket láthatóan két szóban foglalja össze Szent Pál midőn így szól: „Isten békessége meg fogja őrizni szíveteket és elméteket.” (Fil 4,7) Ez utóbbi szót, noémata, csakugyan inkább „gondolatoknak” kellene fordítani, feltéve, hogy e szót a legtágabb értelmében veszszük, belefoglalva az elme valamennyi, aktív vagy passzív észlelését. Mármost az bizonyos, hogy mindezeknek csupán sáfárai vagyunk. Isten nem azért bízta ránk ezeket a képességeket és tehetségeket, hogy a magunk akarata szerint, hanem hogy az ő határozott parancsainak megfelelően használjuk őket, jóllehet az is igaz, hogy az ő akaratának cselekvése közben nagyon is hatékonyan biztosítjuk tulajdon boldogságunkat, hiszen csak így lehetünk boldogok akár az időben, akár az örökkévalóságban. Értelmünket, képzeletünket, emlékezetünket tehát teljes egészében annak dicsőségére kell használnunk, akitől kaptuk azokat. Így akaratunkat teljes egészében őalá kell rendelnünk, és minden érzelmünket az ő irányítása szerint szabályoznunk. Amaz előírásának megfelelően kell szeretnünk és gyűlölnünk, örülnünk és szomorkodnunk, kívánnunk és kerülnünk, remélnünk és félnünk, amelyben megmondja, hogy kiéi vagyunk, és kinek kell szolgálnunk mindenben. Ebben az értelemben még gondolataink sem a magunkéi: nem mi rendelkezünk velük, mert elménk minden elhatározásáért számadással tartozunk nagy Urunknak.


MME

5

Metodista

WESLEY SZÓL


Másodszor Isten ránk bízta testünket („csodálatos alkotását”, eme tökéletesen kialakított gépezetet), minden képességével és tagjával együtt. Ránk bízta az érzékelés, a látás, a hallás és a többi érzékelés szerveit: de ezek egyike sem úgy adatott nekünk, hogy sajátunk legyen, hogy önnön akaratunk szerint használjuk. Ezek egyikét sem kölcsön kaptuk, olyan értelemben, amely szabadságot adna nekünk arra, hogy egy időre a tetszésünk szerint bánjunk velük. Nem, éppen azzal a kikötéssel kaptuk őket, hogy amíg velünk maradnak, mindegyiket úgy és csakis úgy használhatjuk, ahogy Isten elrendelte. Ugyanilyen kikötéssel ruházott fel bennünket a beszéd nagyszerű ajándékával. „Nyelvet adtál nekem”, mondja a régi író [Augustinus], „hogy dícsérjelek téged”. E végre adatott az minden emberfiának, RÁNK BÍZOTT AZ ÁLTALA hogy Isten dicsőítésére használja. Éppen ezért semmi MEGSZABOTT IDŐIG. nem lehet hálátlanabb vagy esztelenebb annál, mint hogy azt gondoljuk vagy mondjuk: „a nyelvünk a miénk”. Ez nem lehet, hacsak nem mi alkottuk magunkat, és így függetlenek vagyunk a Mindenhatótól. De nem vagyunk azok, „ő alkotott minket és nem magunk” (Zsolt 100,3). Ennek nyilvánvaló következménye, hogy ő továbbra is Úr felettünk, ebben csakúgy, mint minden más tekintetben. Ebből adódik, hogy nincs ilyan szava nyelvünknek, amelyről ne kellene neki számot adnunk. EZEK MEGANNYI TALENTUMOK, AMELYEKET AZ ATYA

Ugyancsak számadással tartozunk neki kezünk, lábunk és minden más tagunk használatáért. Ezek megannyi talentumok, amelyeket az Atya ránk bízott az általa megszabott időig. Addig használhatjuk valamennyit, de nem tulajdonosokként, hanem sáfárokként: azért , hogy „ az igazságfegyvereiként adjuk át az Istennek”, nem pedig „a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek”. (Róm 6,13) Harmadszor Isten ránk bízott egy-egy részt a földi javakból: ételt, hogy legyen mit ennünk, ruhát, hogy legyen mivel testünket befednünk, és hajlékot, hogy legyen hová fejünket lehajtanunk, nemcsak szükségleteinkről, hanem kényelmünkről is gondoskodván. Mindenekfölött azonban gondjainkra bízta amaz értékes talentumot, EHHEZ TEGYÜK HOZZÁ AZ IDŐ amely az összes többit magában foglalja: a FELBECSÜLHETETLEN AJÁNDÉKÁT, pénzt. Ez csakugyan kimondhatatlanul értékes, ha „híven és bölcsen sáfárkodunk” AMELYET ISTEN PERCRŐL vele, és ha mindig olyan célokra használjuk PERCRE RÁNK BÍZ. fel, amilyeneket áldott Urunk megparancsolt. Negyedszer Isten ránk bízott több olyan talentumot, amely nem igazán illik bele a felsorolás egyik pontjába sem: ilyen a testi erő, az egészség, a kellemes személyiség, a csiszolt modor, ilyen különböző szintjeivel a tanultság és a tudás, megannyi előnyével a műveltség. Ilyen a befolyás, amellyel mások fölött rendelkezünk akár azért, mert azok szeretnek és becsülnek minket, akár azért, mert hatalmunk van fölöttük – hatalmunk ahhoz, hogy a javukra vagy kárukra tegyünk, hogy segítsük vagy gátoljuk őket az élet dolgaiban. Ehhez tegyük hozzá az idő felbecsülhetetlen ajándékát, amelyet Isten percről percre ránk bíz. Végül említsük meg azt is, amitől az összes többi függ, és amely nélkül valamennyi átok lenne, nem pedig áldás: nevezetesen az Isten kegyelmét, az ő Szentlelkének erejét, amely egyedül munkálja bennünk mindazt, ami „jó és kedves az ő színe előtt”. (1Tim 2,3) Ily sok tekintetben sáfárai az emberek fiai az Úrnak, „a menny és föld alkotójának”. Különféle javainak ily nagy részét bízta a gondjaikra. De nem is örökre, tulajdonképpen nem is huzamosabb időre. Bizalmával csak arra a rövid, bizonytalan időre tüntetett minket ki, amíg itt alant lakozunk, amígy itt vagyunk a földön. John Wesley: A jó sáfár. (51. prédikáció) In: Prédikációk III. 227-230. old. (Názáreti Egyház Alapítvány, 2007)

6

ÉLET - JEL


„…MERT ÉN ÉLEK, ÉS TI IS ÉLNI FOGTOK” (JN 14,19B.) – EZZEL A JELIGÉVEL TARTOTTA MEG AZ ÓBUDAI KÖRZET NÉHÁNY NAPOS MISSZIÓS PROGRAMJÁT MÁJUSBAN EGY JÁTSZÓTÉR KÖZELÉBEN. AZ ÉLET-JEL NEVET VISELŐ PROJEKTBEN A SZERVEZŐ KÖZÖSSÉG SZÉP PÉLDÁJÁT ADTA A KERESZTYÉN GYÜLEKEZET ALAPVETŐ KÜLDETÉSÉNEK: AZ ISTENBEN VALÓ MEGÚJULÁS, MEGERŐSÖDÉS, „MEGPIHENÉS” UTÁN A KRISZTUS KÖVETŐKET A VILÁGBA, SZOLGÁLATBA, „MUNKÁBA” KÜLDI A MESTER. EHHEZ A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDIK LACZÓ EDIT ÍRÁSA IS A LELKI AJÁNDÉKOK TÉMÁJÁBAN (10-11. OLDAL).

Életképek az Élet-Jelről MME

Az óbudai egyházközpont és a benne működő gyülekezet ebben az évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. A gyülekezet ebből az alkalomból Élet-Jelt adott az élő Istenről és persze magáról a környékbelieknek május 20 és 24. között. A Teszársz Károly utcában, a játszótér mellett felállított sátrakban és játszóeszközökön a nap nagy részében gyerekeknek szerveztek programokat, este pedig a nagyobbakkal és a felnőttekkel az élet fontos kérdéseiről beszélgettek meghívott vendégekkel, élő zenével és filmmel. Az alábbiakban a missziós rendezvényről „élőben” beszámoló internetes napló oldalairól szemezgetünk. 2009. május 15. Már csak néhány nap...

...és indul az ÉLET-jel! Több, mint egy éves előkészítő munka után elérkezik végre a nagy nap. Jó tudni, hogy még a nürnbergi és el pasoi testvérgyülekezetek is gondolnak ránk, támogatnak minket! 2009. május 19. Elfogtunk egy levelet

Kedves Sátorvárók vagy -verők! 12.00 körül megjött a sátor, ma 16.00-tól állítjuk. Szeretettel és várakozással: István 2009. május 20. Az első délelőtt...

...talán gyorsabban indult be, mint gondoltuk volna. Amint felállt az ugrálóvár egy egész regiment gyerkőc rohamozta meg és vette be. A gyerekek aztán kicsit barkácsoltak is, és némi süti és kávé is fogyott. Több felnőtt is odajött érdeklődve, hogy mi történik itt, velük többen szóba elegyedtek, mindenki kapott programlapot és ellátást. Délre aztán mintha egy szél fújta volna el az embereket, minden elcsendesült és kiürült. Egy család ebédre leköltözött a mi padjainkra, köztünk költötték el az elemózsiájukat! A gumivárat is felfújtuk, a játszótérre egyre többen érkeznek. Sok-sok gyerek és szülő várható, nagyon szép időt kaptunk ajándékba! A zenészek brilliáns műsorát követően (még a verebek is táncra perdültek) Kiss Márti, aki dietetikus és a gyülekezetünkbe jár és Emhő Réka, aki korábban sikeres öttusázó volt beszélgetett velünk, a riporter Paksi Erzsi által, aki újságíró civilben, de most gyerekeket nevelget otthon. Az ÉLET-ERŐ című nap témája a test és vidéke, mit együnk és mit tegyünk, ha szeretnénk megőrizni egészségünket. De szó volt arról is, hogy hívő emberként hogyan álljunk a welness kérdésekhez, illetve, hogy mit jelent ez a dolog az örök értékek szempontjából. Kevesen maradtak ott a délutáni vendégeink közül, de többen szót kaptak azok közül, akik nem járnak közénk a gyülekezetbe. Az est külön vendége a kis Zolika volt, aki a fórum előtt és után népdalénekléssel kápráztatta el a jelenlévőket.

NÉHÁNY ÓRA ALATT ELKÉSZÜLT A SÁTOR

FELBUKKANTAK AZ ELSŐ ÉRDEKLLŐDŐK


■ PÁSZTOR ZOLTÁN ÉS KHALED A. LÁSZLÓ

7

ÉLET - JEL


2009. május 21. Isten olyan, mint az eső

INDUL A SISA-SHOW!

MEGMOZGATOTT GYEREKTÖMEG

Elérkezett a második délelőtt, ahol még több anyukával, és még több gyerekkel találkozhattunk, mint első nap. Eddig nem is írtuk, hogy minden délelőttnek egy előre megszabott témája van Istenről. Az első nap mondata: Isten olyan, mint a nap! A másodiké: Isten olyan, mint az eső! (Hál' Istennek eddig nem esett!) Legalább kétszer annyi gyerekkel, szülővel találkoztunk ma, mint tegnap! Nyitottabbak, bátrabbak lettünk, aminek apró jele volt, hogy a kibővült könyves asztalunkat közvetlenül a játszótér bejárata mellett helyeztük el. De emellett ma már könnyebben mentek a beszélgetések, és többen néztek be sátrunkba is! Nagy újdonságnak számított a második napon a trambulin, amit két ember két percig használhatott. Mondanunk sem kell, hogy folyamatos sorban állás volt! Az ÉLET-TÁRS c. este különleges zenei élményével Czabán Angi ajándékozott meg minket és a játszótér használóit. A koncert alatt a sátor előtt folyamatosan sokan voltak! Az este komoly szakaszában ma Kurdi Ági volt a pódium vendég, akivel Pásztor Zotyó beszélgetett. Ezután Forrest Gump párválasztását értékeltük. A filmklub nagyon megmozgatta a csapatot, a tinik különösen bátran megosztották a véleményüket. 2009. május 22. Sisa-Show és trükkmester

A 3. délelőttön kihelyezett baba-mama klubot tartottunk a sátorban. A gyerekeket inkább az ugrálóvár és a trambulin vonzotta, a mamákat meg a gyerekek, így az Anfandige Bea által vezetett beszélgetés igazán kötetlen volt.

AZ EGYIK LEGNÉPSZERŰBB ÁLLANDÓ PROGRAM

IRÁNY A GUMIVÁR!

Sűrű délutánunk volt, olyan igazi „megmozgatós”. Kreálnunk kellett egy színpadot, biztosítani kellett a szabadtéri hangosítást, és le kellett játszanunk néhány cd-t. Az utóbbiak nem lettek volna nagy dolgok, csak éppen nem voltunk szakemberek. És színpadot sem gyártottunk még soha. Tehát nem volt tehát egyszerű a feladattömeg, de kitartó munkával megoldottuk. A zenés Sisa-Sóóó után következő Francois Boudreau Kanadából érkezett – a gyerekeknek nem sikerült kitalálniuk ezt az országot. Bűvészünk jól beszélt magyarul, a műsorszámaiba kicsiket és nagyokat egyaránt bevont. Boudreau a jézusi üzenet új formában való előadására mutatott be jó példákat. Trükkös mutatványai alapvetően erről szóltak, a gyereksereg nagyon élvezte. Az ÉLET-ÚT című est vendége Szalai András volt, aki 8 évnyi buddhista szerzetesi élet után indult el a kereszténység útján, ma vallástudományi szakértő. Ezen az estén Khaled Laci az élet-út kérdéseiről beszélgetett Andrással: Mit jelent ma kereszténynek lenni? Miért van ma annyi vallás Magyarországon? Mire lenne igazán szüksége hazánknak? Jó beszélgetés alakult, amely után már csak két kérdésre jutott idő, és egy gyors filmklubozásra. Forrest ma vállalkozott, a meggazdagodásról, az igazi értékekről osztottuk meg gondolatainkat.

8

Az éjszakai őr korán megérkezett, még tartott a filmklubunk. A nagy Őr viszont egész nap felettünk állt. Délután egész nap esőre állt az idő, borongós felhők gyülekeztek felettünk, de csak gomolyogtak, fújt a szél, eső nem esett. 21 órakor zártuk a sátrat. És láss csodát: csak 21.10 körül kezdett el szemerkélni az első néhány csepp eső...

Metodista 2009.

ÉLET - JEL

2009

MÁJUS-JÚNIUS

NÉHÁNYAN AZ ÉLET-JEL VENDÉGEI KÖZÜL

SZALAI ANDRÁS, FRANCOIS BOUDREAU ÉS TARSOLY ALETTA

2009. május 23. Egy mondat a magasból...

Kegyelemből éltünk, ma is. Eső egy csepp sem zavart meg minket, a széllel volt csak kisebb küzdelmünk. A szeles, de napsütéses idő a barnulni vágyóknak kedvezett: estére egészen kipirulhattak azok, akik sokat voltak a napon. Locsolni egyébként még lehet, hogy majd vissza fogunk járni, hiszen a füves teret helyre fogjuk állítani! Egyik programból ki, s a másikba be. A Napraforgókat énekcsoportot a Biblia Szól Pantomim csoportja követte, akik a fűre kiköltözve mutatták be elgondolkodtató, több jelenetből álló előadásukat. Az egyes jelenetek között elhangzó gondolatok végül egy átadó imára vezettek. Miközben néztem a tehetséges fiatal színészeket az jutott eszembe mennyire meggazdagít az bennünket, közösségünket, hogy ezekben a napokban a legkülönbözőbb keresztyén felekezetek missziós gondolataival, módszereivel találkozhatunk – igazi metodista nyitottsággal! Az utolsó estén a Pesti Metodista Gyülekezetből Gál Aletta és Tamás saját szerzésű dalait élvezhettük. A kávéházi fórumbeszélgetésen Henrik Bolyki Gyurival beszélgetett az „élet-örömről”. A riport közben döbbentem rá arra - ahogy a sátor előtt elsétáló-megálló-betérő vendégeket elnéztem -, hogy ez talán az egyik legjobb módszer arra, hogy emberekkel elkezdjünk megismerkedni, Istenről beszélni. Ezek az élő riportok, a maguk könnyedségében élő és érthető bizonyságtételek, amit nagyon szívesen hallgatott meg az, aki betért a „Befogadó” sátrunkba (sokkal könnyebben, mint egy prédikációt!). Utószó...

A nap és a program végén örömzenébe torkollottunk, a felnőttek is kipróbálhatták a trambulint. A nap nyugodni tért, s ezzel véget ért a játszótéri szülinapi programsorozatunk. 10 évesek vagyunk - s ezt most már nagyon sokan tudják körülöttünk. Rengeteg találkozásunk volt ebben a néhány napban. Rengeteg kellemes élményben, kedves fogadtatásban, meleg beszélgetésekben volt részünk. Négynapos jó idő, sok nevető gyerekarc, és még több ugri-bugri (baleset nélkül!). Nehéz lenne hirtelen sorba szedni a számtalan benyomást. Pásztor Zsófi azt mondta ma este, hogy hatalmas tapasztalatokra tettünk szert. Teljesen igaza van. A kapcsolatépítésről, a környéken lakókról, a misszióról, a szolgálatról, a gyermekmunkáról, az imádságról alkotott felfogásunk ebben a négy nagyon sűrű napban akkorát mélyülhetett, annyit gazdagodhatott, mint talán az elmúlt négy évben együttvéve. Ezt a négy gazdag napot több mint egy éves rákészülés és sok-sok óra imádság előzte meg. Ezek nélkül nem ment volna. Nyugodtak voltunk, szinte rutinosnak is tűntünk, pedig ez volt az első alkalom. Isten volt jelen. Ő cselekedhetett általunk. Még több bejegyzés: www.elet-jel2009.blogspot.com


Minden nap egy mondat érkezett az égből, amely a sátor melletti fa ágain „landolt”. Egy mondat a magasból, amely Isten négy „arcát” mutatta meg a gyerekeknek. Nagyon nagy ötlet volt, hogy egész nap kinn maradt, a gyerekek, járókelők szeme előtt, óránként többször is elolvashattuk milyen is Isten. Fontos küldetés volt ez is. Nélkülük csak a ház falára firkált üres mondatok hirdetnék üres önmagukat.

9

NŐKRŐL NŐKNEK


„Ki milyen lelki ajándékot kapott, azzal szolgáljon.” ■ LACZÓ EDIT (HETES)

Ha felteszik nekünk ezt a kérdést: „Milyen lelki ajándékaink vannak?” – rögtön tudjuk rá a választ? Bevallom, én nem tudtam. Mindig nehezen megfogalmazhatónak tartottam a kérdésre adandó feleletet és inkább kikerültem. Az „ajándék” szó hallatán – hétköznapi fogalmaink szerint – először valami tárgyra, megfoghatóra, érzékszerveinkre hatóra gondolunk. Az ige azonben lelki, kegyelmi ajándékról beszél. Ajándék, mert Valakitől kaptam – a nagy Ajándékozótól, Aki Fiával együtt mindent nekünk adott. Ajándék, mert nem tudom előre, mit fogok kapni – nem leshetem meg, mint a karácsonyra elrejtett, kívánt holmit. Az Ajándékozó joga azoknak személy szerinti elosztása. Ajándék, mert meg nem szolgálhatom, ki nem fizethetem – a drága árat már megfizették érte. Sokszor okozott gondot, mit is kell érteni „lelki ajándék” alatt, mi a tartalma a szónak, hogyan lesz érzékelhető, megfogható. Modern világunkban, ha egy számítógép keresőprogramjába beírjuk e szavakat, rengeteg lehetőség tárul elénk, ahol utánanézhetünk a fogalom definíciójának, tartalma magyarázatának. Életünk iránytűje, a Biblia KÉPESSÉGET FELHASZNÁLHATTA AZ ÚR. az újszövetségi levelekben (Pál Római, Korinthusi, Efézusi levele és Péter levelei) elénk tárja a lelki ajándékok sokrétűségét, amik abban a korban már megmutatkoztak az egyes gyülekezetek életében. „Semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök” – írta Pál Korintusba. Mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek úgy. Ezek között különbségek vannak, de az adományozó, a Lélek ugyanaz. A Korinthusi levélben sorolja fel Pál a lelki ajándékokat és mivel a prófétálás fordul elő legtöbbször, talán hajlamosak vagyunk csupán ilyen mindent elsöprő, nagy horderejű dolgokra gondolni. Ismerjük az ószövetségi prófétákat, tetteiket, szavaikat, az Újszövetség prófétáját Jézust, és akarva akaratlanul összehasonlítást teszünk. Hol vagyunk mi hozzájuk?! Miközben saját, semmi mivoltunkat szemléljük, ott áll még sok más ajándék, amit eközben észrevétlenül lekicsinylünk, lebecsülünk, alsóbbrendűnek tartunk, rangsort állítunk fel. S nem vesszük észre azokat a más jellegű adományokat, amiket személyesen a mi helyzetünkre szabott az Úr. Azokat az orrunk előtt lévő mindennapi, hétköznapi lehetőségeket, amiket számunkra a mi gazdánk készített. A MÁR KORÁBBAN MEGSZERZETT ISMERETET, KITARTÁST, FIZIKAI

Ahhoz, hogy továbbadhassak valamit az Olvasónak, alaposan át kellett gondolnom az életemet. Milyen lelki ajándékaim vannak? Hol, hogyan használom/használtam azokat? Mint a legtöbb ember életét, az enyémet is, több szakaszra lehet osztani – nem csak az életkorok alapján – és megtalálhatjuk benne a különböző lelki szolgálatokat és a hozzá kapott képességeket.

10

Pályámat óvónőként kezdtem. Az iskolában és a napi gyakorlatban megszerzett tudásom nagy részét, valamint bibliaismeretemet használni tudtam a gyülekezeti gyermekmunkában. Volt idő, hogy a gyermekmunkás tapasztalataimat vihettem be az óvodai gyermekközösségbe – pl. advent idején eljátszhattuk Jézus születésének történetét. A már korábban megszerzett ismeretet, kitartást, fizikai képességet, stb. felhasználhatta az Úr. „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?” (1Kor 4,7) Úgy gondoltam, nyugdíjas koromig ezt fogom végezni, gyermekeket nevelek szeretetben, örök emberi értékeket adva tovább.


NŐKRŐL NŐKNEK

A megváltozott társadalmi helyzetben megváltoztatja az Úr helyünket a társadalomban. Kevesebb gyermek születik, de több lesz az idős ember – nincs szükség annyi óvónőre, de szükség van az idős emberekkel törődni tudókra, rájuk odafigyelőkre. Egy településen belüli nyugdíjasházban kaptam munkát, ahol egy idő után lehetőség nyílt az idősek között az evangélium hirdetésére, az igemagyarázatra, tanításra, éneklésre, imádkozásra, és amikor arra volt szükség: a lelkigondozásra, vígasztalásra, bátorításra, olykor a fizikai gyámolításra, segítésre. Sok-sok magánbeszélgetésnek lehettem részese, nagy lelki fájdalmak meghallója, kis örömök tudója, bizalmuk élvezője. Nekik köszönhetem, hogy közben megkezdett tanulmányaimhoz felhasználhattam készséges válaszaikat, egyes személyek életének történetét. Gazdagították ismereteimet, árnyalták az idős korosztályról kialakított képemet, én pedig feloldhattam egyhangú mindennapjaikat egy játékkal, újfajta tevékenységekkel, s vezethettem történeteken, dicséreteken, zsoltárokon, imádságokon át lelküket az Úr felé. A lelki ajándék nem természetes adottsága az embernek, hanem a lelki munkához kapott isteni képesség. A lelki ajándékkal Ő tesz alkalmassá az általa ránk bízott szolgálat elvégzésére. Szükség van ehhez türelemre (mert már sokadszor kell hallanom az idős embernek ugyanazt a történetét, ugyanazokkal a szófordulatokkal, ugyanolyan terjengősséggel), békességre (mert beszélgető társam bezzeg nem hallja meg, amit én mondok), szelídségre (pedig már majdnem előjön régi énem), s mindazokra a tulajdonságokra, amik mai világunkban hiánycikkek, de tudjuk: a forrása Krisztus kiapadhatatlan szeretete. Jelenlegi munkakörömben nagy szükségem van egy másfajta lelki ajándékra, amiről a Biblia azt mondja: a lelkek megkülönböztetésének ajándéka. Úton-útfélen találkozom és találkozunk valamennyien olyan emberekkel, akik szavai mögött valamilyen előnyszerzés szándéka áll. Szemrebbenés nélkül mondanak valótlanságot. Sokszor az elhangzó mondat: „büntetőjogi felelősségem tudatában” sem jelent fegyelmező erőt, akadályt. Jó emberismeret szükséges hozzá, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a hátsó szándékkal közeledő embert. A tanulópénzt én is megfizettem. „A jövő héten megadom!” – azóta sem érkezett el a kölcsönkérő számára. Bár akkor én is szorult anyagi helyzetben voltam, jó szívvel adtam át az erszényem tartalmát. Akkor úgy éreztem helyesen cselekszem, de később rájöttem: a sajnálat érzésének engedtem és nem a józan gondolkodást tettem az első helyre. Azt is megtapasztaltam: a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten, Aki azóta arra is késztet: tanuljak meg mérlegelni, észrevenni és szétválasztani tudni a jót a rossztól, a világosságot sötétségtől, az igazságot a hamisságtól. Lehet Isten segítségével belelátni a másik ember lelkébe, és tudni, milyen jellemű, becsvágyó, haszonleső, dicsekvő, képmutató, irigy, rosszindulatú, hamis stb A lelki ajándék akkor fog majd megnyilvánulni, amikor szeretettel oda tudunk fordulni valakihez, önzetlen segítségnyújtás céljából. Akkor a Lélek kinyilatkoztatja és megmutatja, ösztönözni fog arra, hogy mit tegyünk vagy mondjunk, mi is az a tényleges ajándékunk, amit épp akkor használni kell. Ugyanis az ajándék másokért van. Mások építésére, növekedésére és erősítésére. Kedves Olvasó! Mindannyian ismerjük azt a történetet, amelyben Jézus komolyan figyelmeztet, hogy az a szolga, aki nem használja a kapott tálentumát, semmivel sem jobb a gonosz és rest szolgánál. Péter így írja: ki milyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljunk azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. Más helyen így olvassuk: „Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát… amely benned van”. (2Tim 1,6) Vagyis: használjuk, amit kaptunk! Eközben lesz benne nekünk is örömünk – hol kevesebb, hol több, de lesz!


Amikor az óvodák átszervezését követően munkanélküli lettem, nagyon nehezen éltem meg, hogy az Úr számomra bezárta ezt az ajtót. Mindig bíztatólag állt előttem az Ige szava: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsolt 35,27) De tapasztalatot kellett gyűjtenem a munkanélküliek világában, hogy később, a jelenlegi munkakörömben jobban megérthessem azokat, akik napjainkban az elutasításoknak a terhét hordozzák, a feleslegességnek az érzésével küzdenek, vagy mert fiatalok s még nem rendelkeznek munkatapasztalattal, vagy mert már ötven év körüliek, de munkahelyüket vesztették – s kötelezték őket a velem való együttműködésre.

11

Metodista

PÜSPÖKÜNK NAPLÓJA


Szőrszálhasogatás nélkül ■ DR. PATRICK STREIFF PÜSPÖK

Wesley nem akart szőrszálhasogató lenni, ezért csak ritkán bonyolódott teológiai vitákba. Akkor szólt hozzá ezekhez – röviden és velősen egy traktátus, vagy egy prédikáció formájában –, ha véleménye szerint az evangélium központi üzenetéről volt szó. Ezután újra felnyergelte lovát és továbblovagolt, megtartotta a következő szabad ég alatti igehirdetését, vagy összegyűjtötte a metodistákat és az életükről beszélgetett velük az Általános szabályok szerint (1. Ne tégy rosszat, 2. Tegyél jót, 3. Szeresd az Istent). A mozgalom atyja néha-néha rövid és heves reakciókkal tört ki a kálvinista metodistákkal szemben, akik az eleve elrendelést vallották. Wesley mérgelődött kijelentéseik rossz következményein, látva azokat az embereket, akik lelkileg kétségbeestek, mert meg voltak győződve arról, hogy ők nem tartoznak a kiválasztottak közé, és örökre el fognak veszni. „JÁNOS REFORMÁTOROK”

KÁLVIN JÁNOS (1509-1564) WESLEY JÁNOS (1703-1791)

Wesley mélyen meg volt győződve, hogy „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Vallotta, hogy Isten kegyelme minden emberben munkálkodik, és felébreszti legalább annak a lehetőségét, hogy erre a kegyelemre hálásan válaszoljon. Aki ekkor Isten szeretetét tudatosan keresi, azt meg is fogja változtatni. Egy új élet fog elkezdődni. Aki Krisztust követi, az Isten kegyelmén keresztül Jézus Krisztushoz egyre hasonlóbb lesz.

John Wesley korának minden kálvinista emberével egyetértett abban, hogy az élet és az egészség Isten kegyelmi ajándéka, amit mi emberek nem tudunk kiérdemelni. Így elmondhatta, hogy a kálvinistáktól csak egy hajszálnyit különbözik gondolkodása. Mindenkinek HOGY ERRE A KEGYELEMRE örült, aki Jézus Krisztust megváltójaként és Uraként HÁLÁSAN VÁLASZOLJON. elfogadta, tekintet nélkül arra, hogy ez éppen egy kálvinista, vagy egy wesleyánus prédikátor szószéke alatt történt. Nem akarta az ébredés munkáját szőrszálhasogatással gátolni. De mindenképp hirdetni kívánta, hogy Isten az ő kegyelmével minden emberben hat. Mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy hálával válaszoljon és Jézus követői közé álljon. ISTEN KEGYELME MINDEN EMBERBEN MUNKÁLKODIK, ÉS FELÉBRESZTI LEGALÁBB ANNAK A LEHETŐSÉGÉT,

(FORDÍTOTTA: DOMBY RAYMUND)

CSENDES PERCEK Áhítatok minden napra!

Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány, 77 kiadásban, 44 nyelven. Személyes bizonyságtételek, imádságok az év minden napjára, melyeket valamennyi földrészen több mint hatezren olvasnak! Kapcsolódjon be Ön is! Megrendelés: MAGYARORSZÁGI METODISTA EGYHÁZ 1032 BUDAPEST, KISCELLI U. 73. TEL.: 061/250-1849 WWW.CSENDESPERCEK.HU

12

EGY SZÁM ÁRA: 240 FT ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE: 1440 FT


RÓLUNK SZÓLVA

CSONTOS IVETT

Hírek

■ WWW.METODISTA.HU 77. ÉVI KONFERENCIA

Április 25-én, szombaton ért véget egyházunk 77. Évi Konferenciája a fővárosi Egyházközpontban. Az egyház közgyűlése három építkezési tervet is támogatott: várhatóan még a nyáron megkezdődik a budakeszi templom építése (a Kiscelli utcai egyházközponti épületet is tervező Dankó Zsófia tervei alapján), s előreláthatólag a miskolci templom előkészületei is új fázisba lépnek, ahogy a zsolcai cigánygyülekezet számára készülő új épület tervezési szakasza is megkezdődhet. A Patrick Streiff püspök által felolvasott szolgálati beosztás szerint a következő konferenciai évben Szabó Andor dombóvári lelkész nyugdíjba vonul, helyére Hecker Róbert szolnoki lelkész költözik. A Szolnoki Körzetet Khaled A. László hatodéves teológus hallgató látja majd el Csernák István szuperintendens felügyelete alatt. Június második felében kéthetes amerikai utazáson vett részt Vigh Bence teológus hallgató, illetve Kovács Zoltán szekszárdi lelkész és családja. A kiutazást az elmúlt években Györkönyben szolgáló virginai önkéntesek tették lehetővé. Az út során a magyar vendégek lehetőséget kaptak az ülésező West Virgina Évi Konferencia meglátogatására, ahol nagy örömmel üdvözölték a „globális egyház” magyarországi tagjait. LELKÉSZTALÁLKOZÓ

Június 15-16-án a Szolnoki Körzet látta vendégül egyházunk lelkészeit. A szokásos nyáreleji lelkésztalálkozót Hecker Róbert körzeti lelkész bibliatanulmányozása nyitotta meg. A találkozón gyülekezeti és személyes beszámolók, illetve néhány témában közegyházi tájékoztatás hangzott el. DOKTORAVATÁS

Június 16-án a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen PhD fokozatot szer-

zett Hecker Róbert szolnoki metodista lelkész. A doktoravatásra a Kollégium Dísztermében került sor, az egybegyűlteket dr. Fazakas Sándor rektor köszöntötte, aki egyben áhítatot is tartott. Az avatással együtt tudományos szimpóziumot is tartottak a 100. éve született Czeglédy Sándor emlékére. Az alkalommal tudományos előadások, tanítványi és családi visszaemlékezések méltatták az egyetem nagyhírű professzorának életútját és tudományos munkáját, aki az igehirdetés missziói jelentőségéről oktatott a teológián.

NYÁRI TÁBOROK 2009

Június 28-án a bodrogkeresztúri Regionális Serdülő Csendesnapokkal, illetve a kistokaji Egyházzenei tanfolyammal megkezdődött egyházunk idei nyári csendesnapjainak sorozata. Július és augusztus hónapban összesen 11 különböző programon fognak részt venni a nyaralni indulók. A gyülekezeti, regionális és országos szintű rendezvények listáját, a pontos időpontokat lapunk utolsó oldalán gyűjtöttük egybe! Isten kegyelmes jelenlétét kívánjuk a nyári együttlétekre!

GYÜLEKEZETI KÖRZETEINK KÖZPONTJAI BUDAKESZI Rákóczi u. 2. (23/451-570), BUDAPEST / ÓBUDA III. ker. Kiscelli u. 73. (1/250-1536), BUDAPEST / PEST VI. ker. Felsőerdősor u. 5. (1/3218456), DOMBÓVÁR Bezerédj u. 2/c (74/465-031), KAPOSVÁR Tallián Gy. u. 8. (82/318-504), MISKOLC Apáczai Csere J. u. 6. (46/326-591), NYÍREGYHÁZA Színház u. 6. (42/318-935), PÉCS Tompa M. u. 52. (72/210069), SZEGED Londoni krt. 30. (62/311-483), SZEKSZÁRD Munkácsy M. u. 1. (74/313-310), SZOLNOK Kassai u. 15. (56/420-771)

PATRICK STREIFF PÜSPÖK IGÉT HIRDET AZ ÉVI KONFERENCIA ÜNNEPI ISTENTISZTELETÉN

TOLMÁCSOL: HECKER RÓBERT


AMERIKAI ÚT

13

Metodista

MEGEMLÉKEZÉS

Május közepén egymást követő néhány napban hunyt el Kósa András és felesége Kósa Andrásné Garai Julianna. Bandi bácsi az óbudai metodista gyülekezet hűséges tagjaként élte időskori éveit, de szerepet vállalt az országos egyház szolgálatában is: éveken keresztül vezette az Évi Konferencia Felülvizsgálati Bizottságát. A magyar társadalom iránti felelős elkötelezettségét az 1947-es és az 1990-es országgyűlési képviselői munkájában bizonyította a Független Kisgazdapártban. Az óbudai metodista gyülekezet tagjának és feleségének búcsúztatója május 29-én délután 16 órakor volt az Óbudai Körzet imatermében.


AZ ÓBUDAI GYÜLEKEZET EGYHÁZUNK LEGFIATALABB KÖZÖSSÉGEKÉNT ÓRIÁSI KINCSET TUD-

HAT MAGÁÉNAK AZOKNAK AZ IDŐS TESTVÉREKNEK A SZEMÉLYÉBEN, AKIK A MEGTARTÓ ISTENI KEGYELEM PÉLDÁI, ÖSSZEKÖTŐ KAPCSOK AZ EGYHÁZ MÚLTJA ÉS JELENE KÖZÖTT. TAVALY BÚCSÚZTUNK IVÁNYI ISTVÁNNÉ

CILI NÉNITŐL, MOST BANDI BÁCSI IS ELKÖLTÖZÖTT URÁHOZ. ÁTÉLHETTE EGYHÁZA ÉS NEMZETE MAGASZTOS, FELEMELŐ PILLANATAIT ÉPPÚGY, MINT KESERŰ ÉS EMBERT PRÓBÁLÓ TRAGÉDIÁIT. BÖLCSESSÉGE EGY KIVÉTELESEN GAZDAG, TEVÉKENY ÉLET EREDMÉNYE VOLT, AMELYET A MÁSOKNAK VALÓ SZOLGÁLAT VÁGYA HATOTT ÁT. KÓSA BANDI BÁCSIRA EMLÉKEZVE LAPUNK 2006 DECEMBERI SZÁMÁBÓL EGY VELE KÉSZÍTETT INTERJÚ RÉSZLETÉT KÖZÖLJÜK. AZ INTERJÚT DR. LAKATOS JUDIT KÉSZÍTETTE.

Kósa András (1923-2009) – BANDI BÁCSI EGYHÁZUNK LEGIDŐSEBB NEMZEDÉKÉNEK A TAGJA. ÁTÉLTE A HÁBORÚT, A RÁKOSIRENDSZERT, AZ 56-OS FORRADALMAT ÉS A MEGTORLÁST. MA IS BÉKÉTLEN IDŐKET ÉLÜNK, HA NEM IS ENNYIRE TRAGIKUSAKAT. HOGY ÉRZI MAGÁT BANDI BÁCSI MOSTANÁBAN?

– Köszönöm szépen. Elég változatos és eseményekben gazdag életem volt, anélkül, hogy ezt én magam kerestem volna. A történelmi időszakok, a körülmények így hozták. – AZ 1956-OS FORRADALOM 50. ÉVFORDULÓJÁN BESZÉLGETÜNK. BANDI BÁCSI IS RÉSZESE VOLTA POLITIKAI ESEMÉNYEKNEK.

– 56-ban, amikor Nagy Imréék megállapodtak, hogy a Függetlenségi Front pártjaiból alakuljon koalíciós kormány az egypártrendszer helyett, engem is megkerestek a régi barátaim, hogy segítsek. Éppen Nyíregyházán voltam betegszabadságon. Itt vállaltam részt az akkori eseményekben. Ennek az lett a következménye, hogy Nyíregyházán csináltak egy nagy monstre pert, amelyben súlyos ítéletek születettek. Két közeli ismerősömet halálra ítélték és ki is végezték. Engem kihallgattak, elengedtek. […] A vizsgálat megállapította, hogy a magatartásom az ellenforradalmi tevékenységet nem merítette ki. 1957 elején aztán mégis elítéltek, mert „hitet tettem a forradalom mellett”. Sok mindennel nem tudtak vádolni. Sosem tagadtam, hogy én egy polgári gondolkodású rendszerben és családban nőttem fel és nem tudok mást vállalni. Fél évig voltam előzetes letartóztatásban, ami nagyon megviselt. Mindenre gondoltam, de erre nem. Nagygyűlést tartottunk, de semmilyen uszító, romboló dolgot nem mondtunk. Három kiskorú gyerekem volt otthon, fizetést nem kaptam ezalatt, így elég nehéz helyzetbe került a család. […] – AZ 56-OS ÜNNEPSÉGEK KAPCSÁN MINDENKI A NEMZETI EGYSÉGET KÉRTE SZÁMON. A FORRADA-

LOM EMLÉKE MINTHA A MEGOSZTOTTSÁGOT NÖVELNÉ MANAPSÁG.

– Olyan felszabadító érzést váltott ki, hogy a sok megaláztatás véget ért! Nem volt család, ahol valamilyen sérelem ne lett volna. Egy lelki teher alól szabadult az ország. Az utcán ismeretlen emberek ölelték egymást, segítették egymást. A forradalom tiszta szellemét jellemezte, hogy a betört kirakatok mögött ott voltak az áruk, úgy gyűjtöttek a forradalom áldozatainak, hogy nagy faládákat tettek ki az utcákra. Megújult, megtisztult lelkület uralta el a közgondolkodást. Testvéries, humánus, szolidáris megnyilvánulás volt, amely se előtte, se utána – sajnos – nem található a magyar történelemben. – BANDI BÁCSI AZTÁN 1990-BEN, A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ÚJRA KÉPVISELŐ LETT. ÉLETE A KÖZÉLET VONZÁSÁBAN TELT. GYAKRAN FELTETT KÉRDÉS: HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE A KERESZTÉNYSÉG ÉS A POLITIKA?

14

– Ha az ember nem a saját, vagy egy érdekcsoport szűkkörű érdekeit képviseli, hanem egy közügyet akar szolgálni, akkor a politikában ennek tág tere van. Igaz, hogy különös magas tisztséget nem kap ezért az ember, de számtalan ügyet fel tud vállalni, és talán hitelessé tud tenni. Azelőtt úgy mondták, hogy a politika úri huncutság. Lehet ezt is űzni, látjuk, hogy hová vezet. De mindig voltak orvosok, ügyvédek, akik a közügyek szolgálatára tették az életüket. Nem tudatosan készültem erre, én egy mezítlábas kis parasztgyerek voltam. Nem voltak ilyen ambícióim. De ahogy mondtam, mindig szívesen vállaltam emberek, közösségek sorsában, intézésében való részvételt. Soha nem utasítottam el senkit, nem volt terhemre. Képviselőként sem volt zárva a kapum.

Metodista

MEGEMLÉKEZÉS


Schäfer Gyuri bácsi (1924-2009)

Az itthon maradt németek számára Löbel János pedagógus-lelkész tartott metodista istentiszteleteket. Akkor nemcsak az istentisztelet, hanem ez a nyelv is tiltott volt. 1948-49-től evangélizációt szerveztek lelkészeink Döbröközön, Györkönyben is. Az ébredés során sokan kezdtek járni az alkalmakra. Ezekben az Isten áldotta időkben tért a Schäfer család is az Úrhoz: Gyuri bácsi édesanyját, nővérét és feleségét követte. Hidason megvettek egy baptista kápolnát és énekkar alakult. Sok beteget látogattak és segítettek – még ellenségeiket is – utolsó napjaikban az Istenhez. Az Úr csodatételeit évtizedek múlva is emlegették. Felesége beteg volt, akiért az ország minden metodista gyülekezetében imádkoztak, és csak öt évvel előzte meg férjét a hazatérésben. Munkahelye először a bányánál volt, majd a budapesti Vegyi Művek Hidasi Gyárában dolgozott asztalosként. A 80-as évek közepén innen ment nyugdíjba. Évekig csak neki volt biztos munkahelye a családban, egy időben másodállást is vállalt. Készített fából mindent, amire megrendelést kapott vagy felkérték: nyílászárókat, lépcsőfeljárókat, lambériákat, koporsókat, kereszteket, szószékeket. Munkáit nagy szakértelemmel és precizitással végezte. Szorgalmas volt, sohasem panaszkodott. Vezetői is nagyon elégedettek voltak ezzel és életvitelével. Munkahelyén is tudták a szocializmusban, hogy hívő ember, de elnézték. Félig humorosan „klerikális reakciósnak” neveztek – mesélte mosolyogva. Nyugdíjazásakor ajándékokat kapott, többek között az egész lakása központi fűtését. Említést érdemel a házastársával együtt az egyházhoz való nagyon közvetlen viszonyuk. Vendégszeretetük híre elébe ment az érkező szolgálattevő és más testvéreknek. Házuk hétről-hétre mindig nyitva állt akár étkezésről, akár hosszabb szállásadásról volt szó. Ugyanakkor kivették részüket a lelki munkában, gyülekezeti-egyházi életben és az aktív adakozásban is. Felesége halála után ő olvasott minden nap Bibliát. Szerette a Zsoltárokat. Milyen nemes a nyelvezete – jegyezte meg. Gyakran beszélt élmény-gazdag életéről, emlékeiről. Ezeket a község történet-kutatója feljegyezte és fel is vette a vele készült interjúk során. Kitűnő muzsikus érzéke volt, bár sohasem tanulta. Nagyon szerette a templomi zenét és énekeket. Utóbbi években gyakorta szájharmonikázott, és ő kísérte az énekeket a házi istentiszteleteken. Az egész községben és szűk lakóhelyén is nagy megbecsülésnek örülhetett közvetlensége, életbölcsessége, jóindulatú segítőkészsége miatt. 84 éves korában rövid szenvedés után egy pécsi kórházban szólította magához az Úr. Halálos ágyán is szolgált: az őt meglátogató lelkész előtt ápolója öntötte ki a szívét. Egyházunk dunántúli gyülekezeteiben jól ismerték. Temetésén a lelkészek mellett több egyház hívei és sok ismerőse vett részt. Rokonai megrendülten, de Isten akaratában megnyugodva búcsúztak tőle 2009. május 27-én. „Hagyjad az Úrra a te útadat és Bízzál benne, majd ő teljesíti.”

2009. május 21-én 84 éves korában teremtő Urához hazatért Schäfer György, Gyuri bácsi a hidasi metodista gyülekezet tagja. A hidasi ravatalazóban május 27-én vett tőle búcsút a család és a gyülekezet. Itt Hecker Frigyes ny. szuperintendens hirdetett igét, a sírnál Sztupkai Mihály lelkész mondott áldást.


1924-ben született a most Baranya megyei Hidason evangélikus vallású német családba. Megjárta a 20. századnak szinte minden megpróbáltatását. Iskoláit Hidason és Bonyhádon végezte – asztalos mesterséget tanult – kiváló eredménnyel. Még nem volt húsz éves, amikor elvitték katonának. Ausztriában esett hadifogságba, ahol több mesterségben is bizonyította tehetségét. Mindenütt szerették, elfogulatlan volt a tárgyalókészsége és képviselte társait. Hazaérkezve alapvetően megváltozott viszonyokkal találkozott, és ez 1948 után ideológiai megkülönböztetéssel is párosult. Rokonai nagy részét kitelepítették vagy kimentek Németországba. Házukat, vagyonukat elkobozták. 1946-ban kötött házasságot menyasszonyával, Léhn Annával, melyből 1947. és 1958. között három leányuk született.

15

A PIHENÉS RENDJE. Mindennek rendelt ideje van... Metodista IMPRESSZUM MÁJUS-JÚNIUS KHALED A. LÁSZLÓ FŐSZERKESZTŐ

Recommend Documents