„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!" (Morus Tamás)
Ideje van a csodának!
Jelige: Harmónia
Tartalom Bevezetés, célkitűzés .......................................................................................................... 3
I.
Külsőségek ...................................................................................................................... 4
II.
1. Adventi koszorú .............................................................................................................. 4 2. Mikulás napja .................................................................................................................. 4 3. Karácsonyfadíszek........................................................................................................... 6 4. Ajándékkészítés ............................................................................................................... 8 5. Luca-nap .......................................................................................................................... 8 6. Az egész iskola dekorál ................................................................................................... 9 7. A kiállítás ...................................................................................................................... 10 III.
Lelki tartalom ................................................................................................................ 10
1. Reggeli áhítat................................................................................................................. 10 2. Legyetek jók!................................................................................................................. 12 3. Karácsonyi színdarabok ................................................................................................ 13 4. Osztálykarácsony .......................................................................................................... 15 IV.
Tantárgyi koncentrációk ................................................................................................ 16
1. Ének-zene ...................................................................................................................... 16 2. Környezetismeret........................................................................................................... 16 3. Irodalom ........................................................................................................................ 17 4. Matematika .................................................................................................................... 18 5. Testnevelés .................................................................................................................... 19 6. Informatika .................................................................................................................... 20 7. Idegen nyelv .................................................................................................................. 20 8. Szabadidő ...................................................................................................................... 21 V.
Összegzés ...................................................................................................................... 22
VI.
Mellékletek .................................................................................................................... 23
Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 26
2
I.
Bevezetés, célkitűzés
Tanítói pályám legelején - még nem a katolikus iskolában -, egy olyan kislány is járt az osztályomba, akinek szülei egy kisebb vallási közösség tagjai voltak. Az ő hitük szerint karácsonykor nincs mit ünnepelni. Alig akartam elhinni, hogy van olyan gyermek, aki nem várja a csillogó karácsonyfa alatt megbújó ajándékokat. Saját gyermekkoromra gondoltam, ahol mindig nagyon szépen, meghitt családi légkörben ünnepeltünk. Nem halmoztak el bennünket drága luxusholmikkal, kaptunk könyveket, szép írószereket, társasjátékot. Mi, gyerekek is már hetekkel korábban megkezdtük a kis hímzésünket és a fillérjeink kuporgatásából adódó lehetőségeink megvalósítását. „A karácsony itt van a templomban, majmok!” – dörögte a plébános bácsi és advent elején kiosztotta azokat a kis piros papírszíveket, amelyeken rajzokkal, színezéssel gyűjtöttük a jócselekedeteinket, majd nagy örömmel vittük a pásztorjátékra, hogy felaggassuk a jászol melletti fenyőfákra. Verset mondtunk, énekeltünk, angyalok voltunk, a fiúk pásztorok; majd alig vártuk, hogy a csikorgó hidegben hazaérjünk és önfeledten, boldogan, meghitten töltsük el a Szentestét. Apám kántor volt, így az éjféli misére elsők között érkeztünk, majd szinte egy lebegő felhőben úszva, fortissimóban énekeltük végig a bevezető éneket, a Mennyből az angyalt. Hogy lehet egy gyereket ettől megfosztani? Pályakezdőként nagyon nehezen birkóztam meg ezzel a kérdéssel, közelebbről is meg kellett ismerkednem ahhoz a családdal, hogy megértsem az álláspontjukat: ők is ajándékoznak, szinte minden alkalmat kihasználnak erre, de karácsonykor nem. Természetesen tiszteletben tartottam nézetüket, bár elég nehéz volt összeegyeztetni a karácsonyi készülődésünket és az ebből teljesen kimaradó gyermek együttlétét. Ünnepelni nagyon fontos! Talán egy egész szakdolgozat témája is lehetne, hogy miért kellenek az ünnepnapok az életünkben; muszáj kiszakadnunk a hétköznapok szürkeségéből, fel kell emelni lelkünket, közelebb kell magunkat tudni Istenhez. Az advent kiváló alkalom arra, hogy egy kicsit lecsendesedjünk, befelé forduljunk, lelkünket megtisztítsuk, feldíszítsük a Megváltó fogadására. Készülődésünket, a mélyen átélt, meghitt hangulatunkat átveszik tőlünk kis tanítványaink is. Minden tanévben már hetekkel korábban megkezdjük a felkészülést. Szinte minden óra, a reggeli áhítattól a nap végi imáig, a karácsony várásáról szól. Csak úgy sugárzik a boldogság a gyermeki szemekből, amikor mesélni kezdek, majd megfeledkezve magukról, tátott szájjal hallgatják a csodát. És lelkesen készítik a kis meglepetéseket apának, anyának, testvéreknek, sokszor nekem is. Ezzel a tevékeny várakozással is megtaníthatjuk azt, hogy mi teszi teljessé 3
törékeny életünket. Hogy a felebaráti szeretet nem csak szavainkban, hanem a tetteinkben rejlik.
II.
Külsőségek 1. Adventi koszorú
Az ünnep látványos része az adventi koszorú elkészítésével kezdődik, valamelyik november végi hétvégén. Az iskolánk bejáratánál felfüggesztett hatalmas fenyőgyűrűn kívül, minden osztálynak van egy kisebb, általában a tanári asztalon elhelyezett koszorúja. Első és második osztályban édesanyai segítséget szoktam kérni, de a nagyobbak már maguk is össze tudják állítani a plébániánk által szervezett közös készítésnél az osztály adventi koszorúját. Ragaszkodom ahhoz, hogy a gyertyák liturgikus színekben pompázzanak, melyek jelentéseit advent elején mindig felidézzük. Dekorációt közösen készítünk rá az osztályban: apró origami csillagokkal, előre begyűjtött pici tobozokkal szoktuk megtűzdelni. Volt már olyan lánycsapatom, akik hétről-hétre bővítették a díszeket, a végén már alig lehetett ráhelyezni. Minden hétfő reggel a közös iskolai áhítatra magunkkal visszük a koszorút és ott együtt gyújtjuk meg a gyertyákat, a többi hétköznapon csak a tanteremben. Minden évben szoktunk készíteni az osztályban adventi lámpást is. A gyerekek kivágással díszített fotókartonnal vonnak be egy-egy kisebb vagy nagyobb befőttes üveget, amibe egy kis mécsest tesznek. A minta valamilyen karácsonyi jelkép: elsőben csillagok, csengők, gyertyák, szívecskék, egyszerű fenyő, később angyal, jászol is lehet. Ha igényesebben szeretnénk: a karton hátoldalát be lehet vonni színes celofánnal is. Egyszer-kétszer meggyújtjuk a mécseseket, majd a lámpáját mindenki hazaviszi.
2. Mikulás napja A gyerekek által várt „igazi” Mikulás csak az elsőseinket látogatja meg. Talpraesett, beöltöztetett apukák kosarakban cipelik az ajándékokat, és dicsérettel vagy kis dorgálással egyenként, minden gyermeket maguk elé szólítva megajándékoznak. A legbátrabbak szerepelnek (nagyon szeretem használni a Szavalókönyv összeállított kis műsorait) 1, és a testvérosztályosainkkal együtt mindannyian énekelünk. Ekkorra már a hittan- és énekórákon megtanulják elsőseink a Miklós püspök egykor régen, a Szent Miklós a hulló hóban és a
1
Dr. Teleki Béla SJ: Szavalókönyv (Szeged 1992.) 186-202. oldal
4
Hullik a völgyben kezdetű dalokat is, így gitárkísérettel együtt az óvodás repertoárt egy kicsit kibővítjük. Miklós püspök egykor régen Segített a szegény népen Őt dicsérje koldus, árva Emlékezzünk jóságára.
Ajándékos, kedves szentünk, Példaképpen jár előttünk. Emlékére adnak nékem Sok jót, amit kíván szívem.
Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbe jár bekopogtat minden házba, s minden szegényt megtalál. Mosoly ül az Öreg arcán, merre ő megy, hull a hó, röpíti szélszánkó, Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, nekünk adja jókedvét. Hullik a völgyben a pelyhe a hónak, Siklik a dombon az ősz Mikulás. Sok kicsi kérdi, hogy mit hoz a jónak, Lesz-e a zsákban a sok mazsolás.
Péter énekel, de ha finnyás, Pál fiának jusson a virgács. Hullik a völgyben a pelyhe a hónak, Siklik a dombon az ősz Mikulás.
Másodiktól, a szülői munkaközösség önkéntesei december 6-án hajnalban becsempészik az ajándékokat minden osztály ablakába. Mi pedig az első órában a testvérosztályokkal együtt ünnepelünk, ők is megajándékoznak valami csekélységgel bennünket, és természetesen mi is viszonozzuk. A testvérosztályok a 4 évvel idősebb felsősök, az előző osztályom, akik ilyenkor kicsit zavarban, de mindig mosolyogva térnek vissza régi tanítójukhoz. Másodiktól már komolyabb a műsor is: akár rövid jelenettel is készülhetünk. Egyik ilyen kedvencem a Hópihékről, Fagy komáról és Szél úrfiról szóló mese2, (Melléklet 1.) amiben Mikulás apó tesz igazságot. A Hópelyhek kedves, szelíd játékát a gyerekek csak néhány percig élvezhetik, mert Szél úrfi és Fagy koma megzavarja. A két rosszalkodó éppen készül a gyermekek orrát megcsípni, hajukat meghúzni, amikor a jóságos Mikulás belép, és a békebontókat jobb belátásra bírja. Miután a jó ismét diadalmaskodik a rossz fölött, kezdődhet az ünnep, mert a Mikulás most is csak a jó gyermekeknek hozott ajándékot. A következő évben egy kicsit ugyan rövidebb, de nagyon kedves műsor Zelk Zoltán: Az útra kelt hóember című versének dramatizált változata (Melléklet 2.), amit a Télapó elnevezés helyett Mikulással szoktunk előadni. Negyedikben már hosszabb verseket választok. Természetesen a „nagyok” is meglepnek minket egy rövid műsorral, általában Szent Miklósról szóló jelenettel, hangszeres művel vagy versekkel, énekekkel.
2
Károlyi Amy: Fenyőünnep című művének átdolgozott változata
5
Minden évben a magunk által készített kis ajándék (papírcsizma, Mikulás-fej, rénszarvas húzta szánkó) mellé apró édességet, mandarint, narancsot vagy diákcsemegét is vásárolunk osztálypénzből.
3. Karácsonyfadíszek A Mikulás-ajándékok után a technikaórák kedvelt feladata a karácsonyfadíszek készítése. Ennek kimeríthetetlen a tárháza: szinte bármiből bármit hajtogathatunk, nyírhatunk, ragaszthatunk, szőhetünk, fonhatunk, dagaszthatunk és önthetünk. A teljesség igénye nélkül: 1. osztály: az óvodában megtanult papírból hajtogatott, keménypapírból szeletelt és hajlítgatott különböző, szebbnél szebb angyalformák, csillagok, betlehemi királyok, jászol ötleteit elevenítjük fel és gondoljuk tovább. A különböző óvodákból érkezett gyerekek egymástól merítenek ötleteket, sokszor a tanító nénik is rácsodálkoznak egy-egy újabb fogásra. A saját óvodás éveimben, legjobban a színes karikákból ragasztott láncfüzér tetszett, ezért szoktam elsőseimmel az első csoportmunkák között ezt is elkészíttetni. A több méter hosszú papírlánccal
az
ablakkilincseket
szoktuk
összekötni,
majd
rákerül
a
közös
osztálykarácsonyfánkra vagy az iskolai nagy fára. 2. osztály: ebben az évben még mindig a papíré a főszerep, de már komolyabb technikákkal dolgozunk. Alaklemez után rajzolják, nyírják, hajtogatják és ragasztják a jászlat. Tehetünk bele szalmát, fagolyócskából és fehér szalagból készített bepólyált kisbabát. De a fej egy keményre összegyúrt, ragasztóval rögzített vattacsomó is lehet, és szalma helyett barna színű textillel is bélelhetjük az alkalmi kis bölcsőt. Amennyiben be tudtunk szerezni papírvékony, nagyobb fél dióhéjakat, akkor hasonlóan készülhet a dióbaba-karácsonyfadísz is. A cérnavékonyságú arany- vagy ezüstszínű akasztóról sem szabad megfeledkezni! A térbeli karácsonyfa elkészítése is igen népszerű másodikosaimnál. Két egyforma fenyőalakot vágunk ki, amiket félbehajtunk és egymáshoz illesztünk, majd összeragasztunk. Kicsit eligazítjuk és máris áll a talpán, lehet díszíteni. Ez az ötlet bármilyen más alakzatból is igen mutatós: csillagból, körből, angyalkából. Egy előre elkészített csinos kis masnit a tetejére ragasztunk és máris fantasztikus éke lehet a karácsonyfának. Bármilyen papírból, még mintás csomagolóból is készíthetjük. 3. osztályban nemezből és kukoricacsuhéból alkotunk. Az előbbihez színes gyapjúra és szappanos vízre van szükségünk. Vizes kézzel addig formáljuk, tömörítjük a választott színű, tojásméretű anyagot, amíg meg nem keményedik. Legegyszerűbb a gömbforma, de ügyesebb 6
gyerekek harangocskát, sőt angyalt is tudnak formálni. Egy hímzőtűbe fűzött színes szál lehet az akasztója, amit beleszúrunk, majd összekötjük. A kukoricacsuhé előzetes gyűjtőmunkát igényel, és ha sikerült az osztálynyi mennyiséget beszerezni, akkor semmi akadálya, hogy akár az egész szentcsalád a pásztorokkal, bárányokkal a karácsonyfára kerüljön. A száraz csuhét bevizezzük, keskenyebb-szélesebb szálakra tépdessük és lehet sodorni, fonni, összeilleszteni, elkötni. A legnagyobb kihívást a nyolcas alakú kötés szokta jelenteni: az alak feje mögé helyezett levélből készült szárnyakat vagy karokat úgy tudjuk a testhez rögzíteni, hogy egy vékony szálat a test előtt keresztezünk, majd hátul megkötjük. 4. osztályban a térbeli gyöngyfonást szoktam megtanítani. A tanítót is próbára tevő minták leolvasása és az ügyes összeillesztés időigényes feladat, de fiúk-lányok egyaránt nagyon hálásak a jól sikerült alkotásokért. Csillagot, szaloncukrot, csengettyűt, tobozt, fenyőt, angyalkát, gyertyát, hóembert, kisebb-nagyobb darabokat lehet ügyesen megformálni a gombostűfejnyi, damilra fűzött színes gyöngyszemekből. A só-liszt gyurmából készült díszek is igen megmozgatják negyedikeseink fantáziáját. A sótészta készítése, a gyúrás fiús erőt igényel, majd a formázásban inkább a lányok szoktak jeleskedni. Amikor mindenki megkapta a kész tésztából a részét, akkor szoktuk színezni (fahéjjal, kurkumával), a kiszaggatás pedig homokozó készlettel, pogácsaszaggatókkal vagy kisebb poharakkal és derelyemetszővel történik. Ceruzaheggyel, hurkapálcával mintázunk, borsszemekkel, csillagánizzsal és szegfűszeggel megtűzdeljük, majd a technikaterem sütőjében kisütjük. Ha a lehetőség engedi, akkor az alkotómunka alatt felolvasok, majd énekelünk, természetesen ebben az időszakban adventi és karácsonyi dalokkal törjük meg a csendet, illetve előzzük meg a felesleges beszédet. A szívemhez szeretném ölelni őket, amikor már maguktól kezdeményezik az éneklést. Ha valaki elakadt vagy kérdezni szeretne, természetesen fel is állhat, és ha jelez, azonnal odasietek, de egymástól is kérhetnek segítséget. Közös karácsonyfát, közös díszítéssel csak első osztályban állítunk, mert az óvodában szokás volt, így az átmenet ezzel biztosíthatjuk. De a téli szünet kezdetétől függően előfordulhat, hogy az adventi koszorúnkon még a negyedik gyertyát sem tudjuk meggyújtani, ezért másodiktól feleslegesnek érzem a tantermi fenyő felállítását. Az elkészült díszekben néhány napig gyönyörködünk, kidíszítjük velük az ablakainkat, a keretet és a kilincset is, majd hazaviszik a gyerekek.
7
Iskolai karácsonyfát minden évben felállítunk az utolsó tanítási napon, a tornateremben, ahol a közös ünnepséget tartjuk.
4. Ajándékkészítés 8-9 éves kortól már minden gyermek tisztában van azzal, hogy az ajándékokat a szüleik vásárolják, de tapasztalatom szerint saját magukat még egy kicsit ringatják az angyalhozta karácsonyfában, játékokban. Viszont ilyenkor már nyíltan beszélünk arról, sőt biztatom is őket, hogy ajándékozzanak családtagjaiknak. Minden évben javasolok többféle lehetőséget is, és ki-ki magának eldönti, hogy mit készít. Például zöld kartonból fenyőformájú szalvétatartót, fehér tortapapírból fenyőt vagy angyalkát, régi gyertyák összeolvasztásából mártogatással új, mintás gyertyát, zöld ágakból fahéjjal és szeletelt, szárított naranccsal díszített kopogtatót vagy asztaldíszt, teatasakból képeslapot, negyedikben pedig egyszerű mézeskalácsot, keresztszemes hímzéssel öltött textilszalvétákat, de egyszer posztóból készült konyhai fogókesztyűt is szabtunk-varrtunk, hímeztünk. Mindig minden nagyon népszerű, igen lelkesen készítik szeretteiknek a meglepetéseket. A csomagolóanyagot is magunknak állítjuk elő, burgonyanyomdával dekorált papírt illetve az abból hajtogatott, ragasztott díszzacskót. A felmerülő anyagszükségletet természetbeni szülői segítségből és a Luca-pénzből szoktam megvalósítani.
5. Luca-nap A néphagyományokat legjobban őrző tanító kollégám minden évben ezen a délelőttön Lucázást tart az egész iskolának. Tanítványait bekecsekbe, kucsmákba öltözteti, úgy járnak teremről-teremre, ahol énekelnek, majd kántálva jókívánságokat mondanak az osztályoknak, minden évben mást: egészséget, békességet, kedvességet, kegyelmet, szerencsét, sok jó jegyet stb. Mindig nagyon várjuk őket, sőt kis köszönő adománnyal készülünk is, egy doboz szaloncukorral vagy más apró édességgel. Harmadik osztályban - amikor környezetismeretből az élőlények életfeltételeit tanítjuk – szoktuk ültetni a Luca-búzát. December 13-án, vagy az ahhoz legközelebbi munkanapon, egy virágfölddel majdnem teli cserepet sűrűn búzamagokkal szórunk meg, egy ujjnyi földdel betakarjuk, majd naponta locsoljuk. A meleg tanteremben hamar sarjad az új élet, és mire eljön a téli szünet napja, mindenki viheti haza a néhány centiméteres élő karácsonyi dekorációt.
8
Luca napjának délutánján hagyományos karácsonyi vásárt tartunk iskolánkban. Ilyenkor az osztályok által készített apróságokat áruljuk. A szülőktől sok segítséget szoktunk kapni: ötleteket adnak, segítenek a hozzávalók beszerzésében és legtöbbször az áruk elkészítésében is. Sok-sok kézműves édességet kínálunk megvételre pl.: díszes fedőlappal lezárt kicsi üvegbe tett mogyorót és diót, mézzel leöntve. De a legszebb mézeskalácsokat is fóliába szoktuk csomagolni és karácsonyi ajándékkísérővel ellátva áruljuk. Az édesanyák lekvárt főznek, birsalmasajtot darabolnak. De nem csak finomságokat árulunk, hanem apró díszdobozokat, tüllzacskóba töltött illatosítót, kitűzőt, sőt hurkolással készült kör alakú nyakmelegítőt is. Ez utóbbit negyedikes lányokkal készítettük, vastag fonalból az ujjaik segítségével, egyszerű és látványos technikával. A bevétel mindig az osztályé marad, ebből az összegből tudunk az ajándékokhoz anyagot vásárolni, illetve ebből a későbbiekben, a kirándulások költségeihez is hozzájárulunk. Ezt a különleges napot táncház zárja, melyet iskolánk néptánctanára vezet egy népi zenekar közreműködésével, kicsik és nagyok, pedagógusok és szülők örömére. Egy kicsit kötetlenebbül lehetünk együtt, feledve a napi gondokat. Ilyenkor közelebb kerül egymáshoz felnőtt és gyerek, különösen, amikor azt látják, hogy bizony a tanító néninek sem megy azonnal valamelyik tánclépés. Aztán a kifulladástól szünetet tartva, beszélgetünk egy kicsit a szülőkkel, nagyszülőkkel, ezzel is jobban megismerve a családokat.
6. Az egész iskola dekorál Minden tanévben kétszer, adventben és húsvétkor dekorációs versenyt hirdetünk: a tantermet kell ünnepi hangulatba öltöztetni alsósoknak és felsősöknek egyaránt. A legelső évben sajnos belefutottunk abba a hibába, hogy bármit megengedtünk, így otthonról hozott karácsonyfadíszek: vastag aranyszálak és hatalmas gömbök roskadoztak az egyik felsős terem falain. Tanultunk: a következő évben kikötöttük, hogy kizárólag gyerekmunka kerülhet ki a faliújságokra. Sokszor így is túlzsúfoltak, tarkák a díszítések, mert mindenki, különösen az alsósok ott akarják látni a saját munkájukat. Nincs is szívem ahhoz, hogy válogassak, esetleg egy picit háttérbe szorítom a kevésbé tetszetőst. Tavaly papírhópihével kezdtünk, amit a többszörösen összehajtogatott fehér puha papírból nyírtak ki, különböző mintákkal. Széthajtva szimmetrikus mintázatú, különféle alakú pehelycsodák lettek. Aztán az adventi koszorú festett képmása következett, majd szintén papírból óriásszaloncukrokat vágtak ki, és a szivárvány összes színével bekrétázták. Az édességgyárak tervezői is megirigyelhették volna ezt a végtelen gyermeki fantáziát. Végül, szülőktől ajándékba kapott aranypapírból angyalok készültek, amiket cérnaszálon felrepítettünk a lámpák közé. A győztesek közé kerültünk mi is, 9
egy torta lett a jutalmunk, amit a szünet előtti utolsó napon kaptunk meg, ezzel még egy kicsit megédesítve az osztálykarácsony ünnepét.
7. A kiállítás Sajnos eddig összesen csak egyszer rendezett iskolánk Betlehem-kiállítást. Néhány éve, október körül hirdettük meg minden családnak, hogy advent elejére készítsenek szabadon választott technikával kis betlehemet. Örömünkre számtalan alkotás érkezett: fából, textilből, agyagból, hungarocellből, apró dobozokból és felsorolni sem tudom tovább, hogy mi mindenből, mert annyira gazdag volt a családok ötlettára. Sajnos, nem az én osztályomból került ki a győztes mű: egy félbevágott, kikapart belű cipóban (Betlehem = Kenyér háza), lakott a szentcsalád, a pásztorokkal és báránykákkal, kiégetett agyagból formázva. Valóban nagyon szép volt a kidolgozásuk, majdnem megszólaltak, az egyik pásztor térdelt, a másik furulyázott, a harmadik éppen az ajándéksajtot helyezte a jászol elé, a báránykák bundája is olyan fodros volt, mint a valóságban. Az épületünk kiállítási részén alig tudtunk haladni, mindig annyi csodálója volt a műremekeknek. A nyertesek nevét az iskolánk bejáratánál lévő faliújságon és a honlapunkon tettük közhírré.
III.
Lelki tartalom 1. Reggeli áhítat
Az osztály adventi naptára nem édességekkel van tele, hanem lelki útmutatóval. Legelőször az évszakfánkra akasztottam a naptári napoknak szánt színes díszeket, aztán éreztem, hogy ez nem volt jó ötlet, mert a téli fa kopasz, esetleg hópihék vannak csak rajta. Azóta egy parafatáblára erősített, 10 cm széles és fokonként 4-5 cm magas lépcsősort szoktam elkészíteni papírból temperafestéssel. A szintén papír Kisjézus felülről indul és mindennap lép egyet lefelé, karácsonyra pont leér hozzánk. Nem lehet pontosan megszámozni a munkanapokat, mert több tanévben is ugyanezt használom, így nem a számozás, hanem a lefelé lépegetés fejezi ki az idő múlását, a Megváltó közeledését. A lépcsők vízszintesen nyithatóak, ezért belülről, egy másik, odaragasztott papíron elsőben egy vers vagy mese címe rejtőzik, az aznapi áhítatunk olvasmánya. A magyar és a külföldi irodalom is bőségesen ellátja a gyermekeket megható karácsonyi történetekkel: Fekete István: Roráte, Móra Ferenc: Szép karácsony szép zöld fája, A szánkó, Radó Lili: A három fenyő, Fodor Sándor: Fehérfenyő, 10
Wass Albert: Karácsonyi mese, Angyalka, Gárdonyi Géza: Roráte, Tordon Ákos: Szélbicska, Az égig érő karácsonyfa, Egy karácsonyi manó története, Bakó Ágnes: Az üvegmadár, Gerlei József: Lackó, Herczeg Ferenc: Az arany trombita, Schmidt Egon: Karácsony az erdőben, Hárs László: Az egyetlen ajándék, Tamás Mihály: Karácsonyi fények, Selma Lagerlöf: A szent éjszaka, H. C. Andersen: A fenyőfa, A. A. Milne: János király karácsonya, Johannes Mario Simmel: Bohóckönnyek és Alekszej Tolsztoj: A karácsonyfa című írásokból szoktam válogatni. Ha nem túl hosszú, akkor az egészet felolvasom, majd megbeszéljük. Ha a reggeli negyedórába nem férne bele, akkor természetesen rövidítem és csak a lényegesebb részleteket hallják a gyerekek, de az is előfordult már, hogy rajzórán, rajzolás, színezés közben fejeztem be a felolvasást. Másodikban az adventi reggeleken Gunhild Sehlin: Mária kis szamara3 című könyvét szoktam felolvasni fejezetenként. A címszereplő kis csacsi elmeséli, hogy hogyan került Máriához, és milyen csodálatos feladatot kapott, mert a Megváltót hordozhatta a hátán. A másodikos adventi kalendárium lépcsőfokaiból egy-egy feladat, vagy valamilyen jó tanács bukkan elő, amit az előző napon szoktam odarejteni, mert mindig az aktuális magatartási problémát vagy szorgalmi hiányosságokat veszem alapul, amire ezen a napon különösen figyelünk. Pl.: A sorakozóban szépen állunk!, A ceruzáinkat minden este kihegyezzük! stb. Harmadikban még mindig a lefelé lépegető Kisjézust szoktam használni, csak a belső írásokat cserélem ismét, mégpedig Krisztus születéséhez kapcsolódó rövid bibliai mondatokra: 1. Gyermek születik nékünk. (Iz 9,5) 2. Hozsanna Dávid fiának. (Mt 21,15) 3. Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal. (Iz 40,10) 4. Eljön a Megváltó. (Róm 11,26) 5. Készítsétek az Úrnak útját. (Mt 3,3) stb. Mindennap más bonthatja ki és olvashatja fel az idézetet, aztán meghallgatom a spontán véleményüket, hogy szerintük mit akar az idézet tanítani, mit jelent számunkra, hogyan szólhat ez nekünk. Sokszor megdöbbentően okos gondolataik vannak, illetve meglepően jól asszociálnak a saját kis életükre. Mindig, minden áhítatot egy-egy rövid énekkel fejezünk be, ez akár népének lehet, akár csak egy dicsőítő néhány sor; a legtöbbször ők választanak. Negyedikben már nem használom az adventi naptárt. Ebben az évben minden reggel a Szentírásból olvasunk: 1. héten: Az emberek sötétségben, bűnben élnek, várják a Megváltót. (Teremtés könyvéből a bűnbeesés, Káin és Ábel és Noé története) 2. héten: Jézus előfutáráról, Keresztelő Szent Jánosról (Lukács 1,5-25 és 57-80; 3,10-18)
3
Szent Gellért Kiadó és Nyomda
11
3. héten: Örvendetes vasárnap, így Gábriel angyal híradása, Mária és Erzsébet találkozása a téma (pl.: Lukács 1,26-56) 4. héten: (amennyiben még az iskolában töltjük) Jézus születéséről (Lukács 2,1-20) olvasunk. A szentírási részt a legjobb olvasókkal olvastatom, majd magyarázzuk. Az igék után a gyerekek saját szavaikkal és az ismert imákkal is imádkoznak, lehetőleg egymásért. Nem erőltetve, csak akinek lényeges gondolat jut az eszébe. Negyedikre már jól tudják, hogy ki milyen gondokkal küzd, esetleg a családi körülményei miatt imádkozunk, mindenki egyért. Gyermekkoromban nagymamám tanított a Szentcsalád-járás szokására: adventben mindennap más házhoz, rokonokhoz vagy utcabeliekhez vitték el a Szentcsaládot ábrázoló festményt, és ott, őértük imádkozott mindenki. (Nagyon szerettem, amikor hozzánk érkeztek, mert aznap mindig fahéjas, puha meleg fánk és boros tea volt az áldomás.) A régi népszokáshoz hasonló az osztályközösségen belüli imádkozás: a születendő kistestvérért, az anyukáért, egy beteg nagymamáért-nagypapáért vagy azért, mert valakinek jobb jegyekre lenne szüksége.
2. Legyetek jók! Nagyon fontosnak érzem, hogy már gyermekeinket is megtanítsuk az advent lényegére: a lelki megtisztulásra, az elcsendesedésre, bensőnk megújítására. Minden évben részt veszünk az egyszeri közös iskolai rorátén, de negyedikben ki szoktam jelölni egy további hajnali misét is, amelyen teljes létszámban a legtöbben szüleikkel, nagyszüleikkel együtt meg szoktak jelenni. Ezt mindig a közösségünkért ajánljuk fel. Plébánosunk minden adventben, egy tanítás nélküli munkanapon lelki napot tart tanítványainknak. Ezen a délelőttön az életkornak megfelelő programot tartanak atyák és nővérek
az
évfolyamoknak.
Elmélkednek,
beszélgetnek,
dramatizálnak, énekelnek,
imádkoznak, a nagyobbak gyónhatnak. De nem csak az iskolai lelki napon kell jónak lenni, bűneinktől megszabadulni, hanem folyamatosan figyelniük kellene egymásra, beszélgetniük kellene többet közösen! Arra is szoktam adventben figyelmeztetni tanítványaimat, hogy nézzenek körbe, van-e olyan osztálytársuk, akihez nem, vagy csak ritkán szólnak? Ki az, akit az utóbbi időben esetleg megbántottak? Gondolkozzanak el: hogyan tehetnék jóvá? Évekkel ezelőtt karácsonyi képeslapokból hajtogattam és ragasztottam egy kis betlehemi barlangot, benne egy üres jászollal. Kicsit túl színes, kicsit fényes, de első osztályban még jól használható: aranyszínű virgácsokat 2-3 cm-es darabokra tördelek és egy piros, szív alakú 12
papírdobozban a jászolka mellé teszem. Mindenki, aki valamilyen jót cselekedett, betehet egy darabot a „szalmából”, hogy a kis Jézus majd puhára fekhessen. Tanítótársammal sokszor mosolygunk az igyekezetükön, az apró-cseprő, célzatos jótetteken, de amennyiben komoly a szándékuk, mindig megadjuk az engedélyt a szalmaszál behelyezésére. Másodiktól szoktuk kezdeni az ajándékozást, az angyalkázást. Advent legelején kis cédulára felírják neveiket, kihúzzák egymást, akit aztán egy héten kétszer-háromszor valamilyen aprósággal meglepnek. Szigorúan titokban kell a csokit, cukorkát, mandarint, radírt, matricát, ceruzát vagy más csekélységet valahová becsempészni, mert aki nem elég ügyes, azt leleplezik és utána már nem olyan izgalmas. Az a legügyesebb, aki végig rejtve tud ajándékozni. Persze ez egy kisgyermeknek nagyon nehéz, magamra visszagondolva, még később is az volt! De nagyon aranyosak, ahogy ügyeskednek és várják a kedvező alkalmat. Az ajándékozás a szeretetből fakad, akkor is, ha pont nem a barátját húzta ki valaki, ezzel is megtanulják az adást és az elfogadást. Egyszer, harmadikban történt: az egyik kislány rossz kabátzsebbe csúsztatta a meglepetést. A kisfiú, amikor felfedezte, boldogan felkiáltott, viszont az ajándékozó nem mert megszólalni, hanem a következő szünetben az aznap kapott csokiját csempészte be a megfelelő kabátzsebbe. De sajnos az ő angyalkája meglátta a továbbajándékozást, és sírva panaszolta nekem a dolgot. Természetesen azonnal felgöngyölítettük, és minden ajándékot a „helyére” tettünk. Másodiktól az üzenő füzetükben naplót vezetnek a jócselekedeteik gyűjtésére. Az egyszerű, fénymásolt és beragasztott napi színezőtől kezdve a nyomdákig, a drága matricákig sok minden alkalmazható az ösztönzésre. Szinte teljesen mindegy, hogy mivel motiváljuk őket; a kisiskolások nagyon szeretnek kapni, gyűjtögetni, bármilyen apróságnak örülnek. És januárban sokan beszámolnak arról, hogy szenteste odatették gyűjteményüket a karácsonyfa alá, ezzel ajándékozva meg a kis Jézust.
3. Karácsonyi színdarabok A szülőknek készített ajándékot a szünet előtti utolsó napokban adják át a gyerekek egy esti műsor keretében. A legkisebbeknél még nem szoktam karácsonyi műsort betanítani, ott az első komolyabb szerepjáték az anyák napi köszöntő. Másodiktól viszont minden évben Betlehemest, és Andersen: A kis gyufaárus lány4, Tolsztoj: Panov apó különös napja5, Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül?6 vagy Maeterlinck: A kék madár7 színpadi remekek közül 4
http://www.plebania.net/hittanterem/?op=view&k_id=282 http://www.parokia.hu/lap/forras/ujsag/cikk/5002/?i=855 6 http://vmek.oszk.hu/00700/00789/html/jokai73.htm 5
13
adunk elő egyet-kettőt, természetesen sok-sok vers és ének kíséretében. Nemrégiben ajándékba kaptam Eleanor H. Porter: Az élet játéka című ifjúsági regényének színpadra átdolgozott változatát, majd szeretném a negyedikeseimmel ezt előadni. Nem karácsonyi történet, de a szeretetről, a gondoskodásról szól, ezért ideillőnek érzem. Minden harmadikban kötelező olvasmányként, közösen szoktuk a regényt elolvasni, nagyon szokott tetszeni lányoknak, fiúknak egyaránt. A díszleteket rajzórán együtt készítjük el; általában egy paravánra felakasztott nagy csomagolópapírt szoktam előrajzolni, amit ők zsírkrétával kiszíneznek vagy megfestenek. A kellékeket és a jelmezt otthonról hozzák, kinek mi van otthon, egymásnak kölcsönadják. A hangszeren tanulók hegedűn, csellón, furulyán kísérik a színdarabot. A megható történetek nem sok anyai szemet hagynak szárazon, de előadásunk az utolsó tanítási napi iskolai műsorban is nagy sikert szokott aratni. (A szereplők megfelelő kiválasztásán sok múlik: a gyufaárus lány egy szép arcú, komoly kislány legyen, aki meg is meri gyújtani a gyufát, a hatás biztosan nem marad el; a Jókai-darabban a nagyságos úr mindig a legmagasabb fiú kell, hogy legyen, mert ezzel is érzékeltethetjük a pénz hatalmát. A kellékek szépsége is fontos: a sült liba egy életnagyságú, pirosra, barnára színezett papírpecsenye; a karácsonyfa zöld kartonjára egy valódi égősort szoktam ragasztani, ami - a megfelelő pillanatban a paraván mögött bekapcsolva és magasba emelve - elemmel világít; Panov apóhoz érkező látogatók kezében valóságos tárgyak vannak, így tudjuk a mondanivalónkat hitelessé tenni.) Betlehemesből igen gazdag a kínálat: ha jó hangú az osztály, akkor mindenképpen népi, soksok dallal megtűzdeltet választok, ha esetleg kevésbé szépen énekelnek, akkor több prózai szöveggel, versekkel kibővítettet. Összeszámolni is lehetetlen lenne, hogy hányféle változatot találhatunk, a bábtáncoltatóstól Nagyszínházi betlehemesig8. Harmadikban és negyedikben nem maradunk csak az iskolánk falai között, a közeli nyugdíjas otthonban is rendszeresen szerepelünk. Buzgón cipelik az eszközöket, szívesen vállalják a délutáni pluszfeladatot. Az előadás után kicsit beszélgetünk az idősekkel, elfogadjuk a teát és az aprósüteményt; jókedvű, fiatalos lendületet, életet viszünk az éveknek. Amennyiben meghívást kapunk, akkor a kerületi önkormányzati ünnepségen is fellépünk, általában a szabadban, sokszor nyirkos hidegben, hétvégi délutánon. De oda is lelkesen jönnek. Gondosan ügyelek arra, hogy mindenkinek legyen szerepe, bármilyen kevés is, de mindenki érezze, hogy fontos nekem, hogy számítok rá.
7 8
http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1190909 Nagyszínházi betlehemes: Dobszay László: A magyar dal könyve (Zeneműkiadó Budapest, 1984.)
14
Negyedikeseimmel az egyik közeli kórház gyermekkórház betegeit is meg szoktuk látogatni adventben. Előre megbeszélt délutáni időpontban, engedélyezett kórtermekbe megyünk, ahol a műsor után a saját maguk zsebpénzén vásárolt ajándékokat adnak át tanítványaim. Ezeket előtte, mindig együtt szoktuk megvásárolni egy közeli áruházban. Kizárólag apróságokat: noteszt, mintás zsebkendőt, ceruzát karácsonyfa alakú ceruzavéggel, hajpántot, hógömböt, pillecukrot, szalmadíszeket stb., mindenki egyet. Jómagam már korábban elkezdem gyűjtögetni a hasonló apróságokat, nehogy a kis betegek többen legyenek, mint mi és valakinek ne jusson. Természetesen ezek is mind adventi jócselekedetek, belekerülhetnek a gyűjtőnaplókba.
4. Osztálykarácsony A szünet előtti utolsó tanítási napon, az iskolai műsor után, a tanteremben is ünnepelünk. Első osztályban felelevenítjük az óvodában tanult verseket, éneket, mutogatással kísért téli mondókákat. Aztán a legismertebb karácsonyi népénekeket is elénekeljük; a Mennyből az angyalt, a Fel nagy örömre, a Pásztorok, pásztorok, a Csendes éj kezdetűeket ekkorra a legtöbben már ismerni szokták, aki nem tudja valamelyiket, ő is tanulgatja hallás után. Csillagszórót gyújtunk és megkapják a fa alatt elhelyezett ajándékot, általában közösségi játékokat: társast, puzzle-készletet, labdákat. (Az anyagi forrás a plébániánk és a szülők.) Másodikban nem tárgyakkal, hanem csak szóban ajándékozunk, hiszen egész adventben adtak egymásnak meglepetéseket.
Ha még ekkorra nem derült volna ki, most felfedik
magukat az „angyalkák”. Kis cédulákat osztok szét, mindenki ráírja a jókívánságát, majd az összehajtogatott papírra ráírják a címzettet. Összegyűjtöm, egyenként széthajtogatom, felolvasom, és az jelentkezik, akinek a jókívánság szól. Ha valakinek esetleg nem sikerült a saját ajándékát felismernie, akkor természetesen súgok, de erre a legtöbbször nincs szükség. Ilyenkor én is megismerhetem jobban a szívük vágyát, amit már persze a barátaiknak régebben elárultak: kiskutyát, kismacskát, jó jegyeket, sok ajándékot a Jézuskától, hogy ne köhögjön valaki és így tovább. Egyszer egy kislány észrevette, hogy a benti cipőm kicsit kopott, és egy szép papucsot kívánt nekem. (Vettem is.) Harmadik osztályban hasonlóan szoktuk tartani a közös karácsonyi ünneplést. A negyedikes angyalkázáshoz mindig kikérem a szülők véleményét még ősszel, az első szülői értekezleten, hiszen ennek anyagi vonzata is van: az osztálykarácsonyon a kihúzottat egy nagyobb, előre egyeztetett összegű meglepetéssel kellene megajándékozni. Volt már olyan osztályom, ahol a szülők ezt leszavazták, természetesen elfogadtam. De ha beleegyeztek, akkor ez lesz a nap csúcspontja, már alig tudják végigénekelni a Mennyből az 15
angyalt, annyira izgatottak, fészkelődve az átadást várják. Egyenként, boldog karácsonyt kívánva mennek oda egymáshoz. Amikor mindenki megkapta, hagyom őket szabadon örülni, beszélgetni, majd közös játékkal fejezzük be az ünneplést.
IV.
Tantárgyi koncentrációk
1. Ének-zene Az advent a tanévnek az a része, amikor a tantárgyak közötti kapcsolat tanítása a legjobban szemléltethető a gyakornoktanítók számára. Magyarázatra sem szorul az ének-, a technika- és a rajzóra. Az új órarendben - amióta heti 2 énekórát tarthatunk – tanítótársammal együtt furulyázni is tanítjuk a gyerekeket. Iskolánkban évente kétszer koncertet ad az énekkar, az elsőt karácsonykor, a másodikat tavasszal. Amióta furulyázunk, mi is bátran jelentkezünk a műsorba egy kis színesítésként. Szívesen fújják az egyszerű, dallamos Hull a pelyhes, Kiskarácsony, nagykarácsony, Pásztorok, pásztorok, Kirje, kirje, kisdedecske kezdetű darabokat. Minden év énekkönyve tartalmaz kellő mennyiségű adventi és karácsonyi éneket, de ezeken kívül a szentmisék népénekeit, sőt CD-ről ismert könnyűzenei előadók, együttesek dalait is tanulhatjuk. Nagyon szeretem a Bojtorján együttes 1984-ben készült, azóta többször is kiadott Karácsonyi albumát. A Lucázáshoz szükséges dalt a negyedikes énekkönyvből tanulják, ekkor természetesen mi is ki szoktuk próbálni a kotyolást. A fiúk a terem ajtajához mennek, és mintha éppen most érkeztek volna, bejönnek, letérdelnek és - sok nevetés között - a Luca, Luca, kity-koty dallam után jókívánságokat kántálnak a lányoknak. Mindig igen vidám és színes ez az énekóra, de ilyenre is szükség van.
2. Környezetismeret Környezetismeretből elsőben megbeszéljük az ünnepek lényegét, az ünnepek fajtáit, az évszakhoz köthető szokásokat. A többi évben szinte alig tanulunk erről újat, mégis mindig szívesen mesélnek saját családi szokásaikról: hogyan szoktak ünnepelni, mi náluk az ünnepi vacsora, hol voltak vendégségben stb. A népszokások és a hagyományok megtanítását, a naptár naponkénti számontartását, a napokhoz köthető népi megfigyelések ismertetését is igen fontosnak tartom. Ebben az év végi időszakban bőven ellát bennünket a szakirodalom: 16
Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca és Ádám-Éva igen jeles napok. Ha nem is élünk mindig minden szokással, mert esetleg még korai, vagy kicsit megmosolyogni való, akkor is fontos, hogy tanítványaink megismerjék őseik életét. Mindegyik osztályomnak el szoktam mesélni, hogy az én gyermekkoromban, szenteste, közvetlenül a vacsora végén az apukám egy szép almát annyi egyforma darabra vágott szét, ahányan körbeültük az asztalt és azt mi mindannyian egyszerre elfogyasztottuk. Volt már olyan kisdiákom, aki ismerte, vagy csak rájött ennek a szép családi hagyománynak a jelentésére: a következő évben is összetartóak legyünk, együtt legyünk, mindannyian egészségben éljünk majd az új esztendőben. Emlékszem, hogy harmadikos-negyedikes koromban az én tanító nénim mesélte, hogy őnáluk karácsonyeste eggyel több terítéket tesznek az asztalra, és minden ételből egy keveset abba a tányérba is szednek. Ezzel emlékeznek meg elhunyt szeretteikről. Nálunk ez nem volt szokás, de gondolom, hogy ha én emlékszem erre a történetre, akkor lesz olyan gyermek, aki majd egyszer szintén emlékezni fog felnőttként az én szavaimra és tetteimre. Nagy a felelősségünk!
3. Irodalom Bármely olvasókönyvből tanítunk, mindegyikben bőven található karácsonyi vers és mese, népi betlehemes. Ha mégsem akadna elegendő, akkor fénymásolt formában kapják meg aznap az olvasmányt, amit mesekönyvekből, novellás kötetekből, régi folyóiratokból, Kincses kalendáriumból szoktam kikeresni. Az elsősökkel az ünnep előtti utolsó napok egyikén közösen le szoktuk írni - én a táblára, ők a füzetbe -, hogy mi minden található a karácsonyfán. Persze előfordulhat, hogy egy-egy betű hiányában valami még nem sikerül, azt ilyenkor színes ceruzával odarajzoljuk. Adventben a díszítősor is karácsonyi hangulatba öltözik. Ekkorra már unják is a piros-kék betűk váltogatását, így a szép füzetvezetést és a lazább ceruzafogást elősegítő sorokat ebben az időszakban karácsonyi sormintákkal készítik el. Az apró színes jelképek, a gömbök, a fenyőfák, a szaloncukrok, a gyertyák gyöngyszemként sorakoznak a vastag vonalon. Másodikban - még szintén közösen - levelet írunk a Mikulás bácsinak, de néhány nappal később házi feladatnak szoktam adni a Jézuskának szóló levél megírását. Már többször mesélték, hogy erről másoltak, amikor az „igazi” levelet írták. Harmadikban az első önálló, hosszabb elbeszélő fogalmazás a szentestéjükről szól. Természetesen még szünet előtt megbeszéljük, hogy mire figyeljenek, mit várok és mit tartok feleslegesnek. Házi feladatnak is feladható, de akkor arra kell számítani, hogy a szülők is részt vesznek a leckeírásban. Bár ennek is van előnye, nem baj, ha választékos stílusban, a sorrendet végig megtartva készül a beszámoló. Megírathatjuk január első napjaiban az 17
iskolában is, ekkor viszont arra kell készülnünk, hogy a fogalmazás szinte csak az ajándékok felsorolásáról szól, és belekeverednek karácsony másnapi események is. Vázlatot előre közösen csak nagyvonalakban tudunk írni, hiszen ahány ház, annyi szokás, két egyformán megünnepelt szenteste nincs. Viszont erről a témáról nagyon szívesen írnak és van olyan gyermek, akinek az is óriási élmény, hogy végre egyedül írhat egy egész elbeszélést. Mindig minden fogalmazást illusztrálniuk is kell, kinek-kinek képességei szerint: van, aki csak a lapon megmaradt fél-negyed oldalt használja erre, esetleg színes ceruzát sem használva, és van, aki a következő oldalt teljesen kitölti igényes rajzával. Negyedikben bemutatást kérek a karácsonyfájukról. Januárra már mindig túl vagyunk a növény- és tárgyleírás témakörén, így egy alapos előkészítés, vázlat után már önállóan is el tudják készíteni a fogalmazásukat. Negyedikben, decemberben szoktuk közösen elolvasni Cécile Aubry: Belle és Sébastian 9 című ifjúsági regényét, még az eredeti változatot. Egy bernáthegyi kutya és az árva kisgyermek találkozásáról, egymáshoz ragaszkodásukról szól a karácsonyestével befejeződő, megható történet. Az ünnepi előkészületekben ez a könyv még jobban megérinti mindannyiunk lelkét. Januárban az első tanítási napon mindenki rövid szóbeli élménybeszámolót tart a szünetben vele történt eseményekről. Aztán újévköszöntőnek mindig szép verseket olvasunk, amit a könyvünkben találhatók mellett, fénymásolva kapnak meg. Ezek közül a legjobban Csákváry Zoltán: Újévi imádság10 című versét szeretem, melynek utolsó versszakát kívülről megtanulva, néhány hétig valóban reggeli imaként mondunk: Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén, Ki igazgatod sorsok fordulását, Uram, ne hagyd el árva magyarod, Hallgasd meg szívünk újévi imáját, És legyen minden úgy, mint akarod.
4. Matematika Matematikakönyveink szerzői is igyekeznek az erre az időszakra eső tananyagot úgy szerkeszteni, hogy Mikulás és karácsony legyen a feladatok témája. Elsőben mindig nagyon örülök, amikor idáig jutunk, hiszen a képen levő karácsonyfán már 10 gyertya ég és 10 gömb 9
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt. (Budapest, 2000.) http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_079.html
10
18
függ. A tíz bontásával sosincs gondja a kicsiknek, bár nyilván az ujjacskáik is segítségükre vannak ebben, de mindig lelkesen színezgetik a piros és kék színű szaloncukrokat. A technikaórán elkészült díszeik megszámlálása erősíti a számfogalmukat, a számontartása a memóriájukat, a színes karikákból álló füzér hosszának lemérése a mennyiségfogalmukat. Azzal, hogy önkéntelenül összehasonlítják egymással az elkészült munkadarabjaikat, nem is sejtik, hogy milyen komoly munkát végeznek, a kisebb-nagyobb, több-kevesebb, keskenyebbszélesebb, könnyebb-nehezebb stb. fogalmaik is fejlődnek. Másodikban, harmadikban, de még a negyedikes matematika munkafüzetben is találunk mikulásos és karácsonyi témájú szöveges feladatokat, és az írásbeli műveletek begyakorlását segítő rejtvényeket, számolós, színezéssel összeálló karácsonyfát. De természetesen keresem is a pótfeladatokat ebben a témakörben: az iskolánkban megtalálható Tanítói Kincsestárból11 és a Pedagógusvilág12 internetes oldalról, melynek regisztrált felhasználója vagyok.
5. Testnevelés A testnevelésben is megtaláljuk az ünnep örömét. Iskolánk hagyományai közé tartozik a Mikulás-kupa: 4 kategóriában, 1-2., 3-4., 5-6. és 7-8. osztályosok küzdenek meg egymással, egy december eleji napon. Ennek irányítói a testnevelés szakos kollégák. A legkisebbek sorversennyel, a nagyobb alsósok Partizán (csapatkidobós) mérkőzésekkel döntik el, hogy melyik osztály a legjobb. A felsősök is labdajátékokban csatáznak: röplabda, kézilabda, foci. A díj egy valódi kupa, amit egy évig őrizhet a győztes. Amennyiben az időjárás engedi, az osztályommal közös szánkózást is szoktunk tartani minden évben, az egyik szombati délelőttön. Szülőkkel, testvérekkel és néha nagypapákkal is együtt kirándulunk valamilyen nem túl távoli célhoz. Ez mindig nagyon vidám, oldott hangulatú, értékteremtő program. Kötetlenül ismerkedhet egymással szülő és tanító, illetve a szülők egymás közötti barátságát is elősegíti ez a fél nap. A téli erdő szépségében kitűnően megfigyeltethetők az évszak jegyei, így egyúttal a környezetismereti sétát is megtettük. Harmadikban-negyedikben már sokan önállóan is fényképeznek, a jól sikerült felvételeket ki is szoktam nyomtatni, és egy tablót készítünk belőlük. Kerületünk rendezvénye a Karácsonyi futás és kerékpározás. Nem igazi verseny, de karácsony előtti utolsó szombaton együtt futhat és biciklizhet, aki csak szeretne. A célba beérők apró ajándékot kapnak. Népszerűsítjük a programot iskolánkban is, részt is veszünk rajta sokan. 11 12
Raabe Klett Oktatási Tanácsadó és Kiadó Kft (Budapest, 2010.) www.pedagogusvilag.hu
19
6. Informatika Néhány éve negyedik osztályban már informatikát is tanítunk. A decemberi órákon a Paint rajzolóprogrammal karácsonyi képeslapot terveznek a gyerekek, amire a tantárgy első igazi osztályzatát tudom megadni. Ehhez a „felmérőhöz” már nagyon kevés tanítói utasításra van szükség, remekműveket rajzolnak, kitűnően használják fel az ábrákat és színezik ki a tereket. Jókívánságokat gépelnek rá, volt, aki képet is tudott bemásolni, majd szerkeszteni a saját alkotásába. Az informatika az a tantárgy, amit bármely más tárgyhoz is rendszeresen felhasználhatunk, nagyon sok kereső házi feladatot adtam fel így környezetismeretből, olvasásból, de még matematikából is. Különböző földrajzi helyszíneket, időjárási jelenségek magyarázatait, közmondások, idegen szavak jelentésének megtalálását nyugodtan rájuk lehet bízni; minden szülői segítség nélkül hibátlanul, rövid idő alatt, örömmel megoldják a feladatot. De a szinonima- és az idegen nyelvi szótár használata sem jelent a mai tízéveseknek gondot. A legutóbbi negyedikes osztályom csoportmunkában a karácsonyfa-állítás eredetéről, az András naphoz köthető hagyományokról, a Borbála-ágról és a Lucázásról, e különleges naphoz kötődő hiedelmekről, babonákról készített felnőtt segítsége nélkül, képekkel szemléltetett kiselőadást, internethasználattal.
7. Idegen nyelv Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy – bár nincs nyelvtanári képesítésem – de a 69 éves korosztálynak taníthatom az angol nyelvet. Iskolánkban az első három évben hetente egyszer-kétszer délutáni, játékos nyelvi előkészítőt tartunk, angolul és németül. Nem kötelező, a szülők dönthetnek úgy, hogy gyermekük csak negyediktől, órarendi keretek között tanulják az idegen nyelvet, de nagyon elvétve találkozunk csak ilyennel. Szeretik a kicsik a javarészt játékokból, mondókákból, éneklésből, színezésből álló különórát. Természetesen adventben a fogalmak és elnevezések angol megfelelőjén kívül, karácsonyi dalok, versikék, mondókák is előkerülnek. Szerencsére gazdag a kínálat keresztény témakörben is13: Henry Wadsworht Longfellow, A. A. Milne és Nicholas Gordon gyermekverseiből szoktam szemezgetni. I heard the bells on Christmas Day Their old familiar carols play, And wild and sweet
13
http://iot.hu/index.php?option=com_labels&view=label&label=karacsony-karacsonyi-rovid-versek-nyelvenangolul&Itemid=341;
20
The words repeat Of peace on earth, good-will to men!14
De angol nyelvű, karácsonyi témájú rejtvényekben és játékokban15 is gazdag a kínálat. A megjelölt, Holidays oldalon található három különböző feladat differenciált munkára is alkalmazható:
Első-másodikban a jól ismert Jingle Bells, de harmadikban már a Rudolf-dal16 is könnyen megtanítható: Rudolph, the red-nosed reindeer had a very shiny nose. And if you ever saw him, you would even say it glows. All of the other reindeer used to laugh and call him names. They never let poor Rudolph join in any reindeer games.
Then one foggy Christmas Eve Santa came to say: "Rudolph with your nose so bright, won't you guide my sleigh tonight?" Then all the reindeer loved him as they shouted out with glee, Rudolph the red-nosed reindeer, you'll go down in history!
Természetesen a német nyelvet választó kisdiákjaink sem maradnak ki a karácsonyi témakörből, ők többek között az O Tannenbaum/Ó szép fenyő című dalt szokták megtanulni, de rövid mondókákat is bemutatnak minden évben az angolt tanuló osztálytársaiknak.
8. Szabadidő Délutáni foglalkozásban szinte miden tevékenység folytatható és ki is bővíthető. Sokszor, időhiány miatt szükséges is, hogy egy-egy munkadarabon később is dolgozhassanak a gyerekek. Ünnepi hangulatunk fokozásához néhány szép, régi filmet is bemutathatunk, ilyen 14
Henry Wadsworht Longfellow: Christmas bells /Karácsonyi harangok (részlet) http://www.dltk-holidays.com/xmas/worksheets.htm 16 http://www.bebeangol.hu/blog/karacsonyi-angol-gyerekdalok 15
21
pl. a Rudolf, a rénszarvas című amerikai film, melyből már rajzfilmváltozat 17 is készült. De a Diótörő is egy nagyon kedves karácsonyi történet, amit rajzfilmen18 és színházi felvételről19 is megnézhetünk.
Az operaházi balettelőadásra egyszer, még évekkel ezelőtt eljutottunk
közösen egy kedves szülő jóvoltából, aki a zenekar tagjaként kedvezményes jegyekhez juttatta osztályunkat.
V.
Összegzés
Mit jelent számunkra a karácsony? Nekünk, keresztényeknek nem sokat kell ezen gondolkodnunk. Számunkra nem csak a csillogást, a töméntelen vásárlást és a nagy étkezéseket jelenti, persze ezt át is kell, hogy adjuk a keresztény hitre nevelt kisiskolásainknak. Már az óvodások is tudják a betlehemi születés történetét, viszont példát kell mutatnunk a helyes ünnepléshez, ahhoz, hogy nem lehetünk közönyösek egy Istentől származó ajándék iránt. A karácsony a múlt rendszerben is ünnep volt, igaz, hogy nevezték fenyőünnepnek, a szeretet ünnepének, kellemesnek, de akkor is a családok együtt ünnepeltek, az ajándékozás, a béke járta át a szíveket. Szerencsére ma már nem kell titokban tartani vallási elkötelezettségünket, bátran felvállalhatjuk tanítványaink előtt is. Ha itt az alsó tagozatban megtanítjuk, megmutatjuk a gyerekeknek a szép szokásokat, az egymás iránti szeretetből fakadó ajándékozási formákat, a lélekemelés fontosságát, akkor bizonyára felnőttként is hasonlóan fognak cselekedni, ezzel is jobbá téve életüket és vele a világot!
17
https://www.youtube.com/watch?v=oHHtZi6B4sc https://www.youtube.com/watch?v=ODs2MYzyg8M 19 https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY 18
22
VI.
Mellékletek
1. Mikulásműsor (Károlyi Amy: Fenyőünnep c. művének átdolgozása) HÓPIHE: Hipp-hopp, Hópehely vagyok, Mennyországból hírt hozok. Nagy örömet hirdetek: Mikulás jön gyerekek! Mint a fehér rózsa szirma, lágyan hullok, lebegek, pihe-puha fehérséggel én pólyálom a telet. Nagy dunnában alszom nyáron, Télen útnak eredek. Cukorfényű takaróval Én pólyálom a tejet. SZÉL: Eridj innen Hópihe, mert megrázlak, árkon át és bokron át hajkurászlak. Északi szél a nevem, ország útját seperem, Pesttől Pécsig, Piripócsig emlegetik a nevem. Amerre betoppanok, üvöltenek ordasok. A bendőmbe, nagykendőmbe, erdőt, felhőt bekapok. FAGY: Hópihékkel én nem szállok, szélvész-módra nem dudálok. Ködből, légből, éjből, termek, ember, állat, fű megdermed. Fújja orrát, fújja ujját kihez vendégségbe mentem. Akit egyszer megöleltem, jégbilincs szorítja menten. GYEREKEK: Hull a pelyhes fehér hó… FAGY: Hallod, hogy énekelnek?! Hogy milyen vidámak? SZÉL: Táncoltassuk meg őket, vessünk véget a mulatságnak! Valamennyit megverem, megemlegetik a nevem. Megcsípem az orrukat, meghúzom a hajukat. Amíg minden fiú, leány elszalad. FAGY: Erre ráduplázok én, vérpirosra festek minden orrot és fület. Paprikával bekenek minden embert, gyereket. Tudom, mind megemleget. HÓPIHE: Hogyan lesz itt Mikulásünnep, ha így várnak a vendégre? A gyerekek el se jönnek, mert mind megbetegszenek. Elszaladok Mikuláshoz, bírja rá a Szelet és a Fagyot: ne bántsák a gyerekeket!
23
GYEREKEK: Van zsákodban minden jó… SZÉL: No, most ugorjunk neki! Vijj-vijj-vijj! FAGY: Most harapjunk beléjük! Sz-sz-sz! GYEREKEK: Ó, hogy csíp, ó, hogy tép! MIKULÁS: Szél is, Fagy is idejöjjön, hangos szóval parancsolom! Bajkeverő, békerontó megismeri most a botom! Szél koma, bújj vissza az odúdba! Ki hallott már ilyet, megcsípi a gyerekeket! Fagy koma, bújj vissza az odúdba! Ki hallott már ilyet, harapni a gyerekeket! Büntetésül mind a kettőt bedugom a szatyorba! GYEREKEK: Ne bántsd őket, jó Mikulás bácsi! A szatyorba mogyoró és csokoládé való. Szél úrfi és Fagy koma, ne üljön a puttonyba, a mogyoró helyibe: Mi jut akkor a gyerekek zsebibe? MIKULÁS: Hát akkor Szél és Fagy komát hogy büntessem? A botommal fejbe üssem? GYEREKEK: Nem, nem, nem! Vonja be a tavakat síkos padlóval a fagy! MIKULÁS: Halljátok? Aztán végezzétek rendesen a munkátok! GYEREKEK: Hogy a jégen korcsolyázzunk, szellőcskével táncot járjunk. MIKULÁS: Így hát igazságot tettünk, aki rossz volt, megbüntettük. Köztetek nincs békerontó? Békességet széjjelrontó? GYEREKEK: Nincs, nincs, nincs. MIKULÁS: Most csak a jóknak nyílik a zsákom, a rossz gyerek ne is várjon. Inkább megjavuljon, hogy ölébe dió hulljon! Így hát szent köztünk a béke, kezdődhet a jók öröme. Kezdődhet a jók jutalma, Mikulásnak ünnepsége.
2. Zelk Zoltán: Az útra kelt hóember MESÉLŐ: Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a holdtól. Ha igazat mondanak a
24
csókák és a tornyok, akkor tinéktek most én is színigazat mondok. Így kezdte a hold, s a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, nem gondolt... HÓEMBER: Azt gondoltam: dehogy fogok egész télen állni. Az első hóember leszek, ki megtanul járni. MIKULÁS: Hová, hová, barátom? Jó estét kívánok. Láthatod, hogy csizmában és nagy puttonnyal járok. HÓEMBER: Jó, hogy jöttél, öregember. Éppen ebben a percben gondoltam, hogy útra kelek. Induljunk hát ketten! Látom, nagyon öreg lehetsz, fehér a szakállad. Lehet, hogy a világot már kétszer is bejártad? MIKULÁS: Körül bizony, kétszer, százszor, és még százezerszer. Sokat bír a magamfajta piros csizmás ember. De nem gyalog, úgy nem győzném, hanem szánon járok. Úgy nézzél rám, te hóember: a Mikulást látod. MESÉLŐ: Így történt, hogy akkor este - látta, aki látta együtt szállt fel Mikulás és hóember a szánra. Együtt vittek ajándékot házról házra járva, míg csak ki nem ürült végül a Mikulás zsákja. Ahány házba csak bementek, ahányból kijöttek, lett a répaorrú vándor egyre-egyre könnyebb. Várták őket minden házban kályhával, meleggel... Így olvadt el reggelre az útra kelt hóember.
25
Felhasznált irodalom 1. Dr. Teleki Béla SJ: Szavalókönyv (Szeged, 1992.) 2. Gunhild Sehlin: Mária kis szamara (Szent Gellért Kiadó és Nyomda Budapest, 2002.) 3. Dobszay László: A magyar dal könyve (Zeneműkiadó Budapest, 1984.) 4. Tanítói Kincsestár (Raabe Klett Oktatási Tanácsadó és Kiadó Kft Budapest, 2010.) 5. Rónaszegi Éva (szerk.): Jön a Mikulás 58. oldal, Háziszínpad sorozat (UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. Budapest, 1995.) 6. Cécile Aubry: Belle és Sébastian Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt. (Budapest, 2000.) 7. http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_079.html, 2015. augusztus 19. 8. www.pedagogusvilag.hu, 2015. augusztus 19. 9. http://iot.hu/index.php?option=com_labels&view=label&label=karacsony-karacsonyirovid-versek-nyelven-angolul&Itemid=341, 2015. augusztus 19. 10. http://www.dltk-holidays.com/xmas/worksheets.htm, 2015. augusztus 19. 11. http://www.bebeangol.hu/blog/karacsonyi-angol-gyerekdalok, 2015. augusztus 19. 12. https://www.youtube.com/watch?v=oHHtZi6B4sc, 2015. augusztus 19. 13. https://www.youtube.com/watch?v=ODs2MYzyg8M, 2015. augusztus 19. 14. https://www.youtube.com/watch?v=rc6UxCLnXDY, 2015. augusztus 19. 15. http://www.plebania.net/hittanterem/?op=view&k_id=282, 2015. augusztus 19. 16. http://www.parokia.hu/lap/forras/ujsag/cikk/5002/?i=855, 2015. augusztus 19. 17. http://vmek.oszk.hu/00700/00789/html/jokai73.htm, 2015. augusztus 19. 18. http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1190909, 2015. augusztus 19.
26
