Eljött a kampányok ideje

Orvosok Lapja A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata

2013 | 3

Eljött a kampányok ideje

Janus-arcú orvoslás

interjú Veszprémi Béla MOK TESZelnökkel

Az életminőséget mentő gyermekortopédia Küzd a szakma a ritka betegséggel élők jogaiért

MOK Komplex Kft. A Magyar Orvosi Kamara annak idején úgy döntött, hogy megalapítja a kizárólagos tulajdonában álló MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft-t, abból a célból, hogy a kamarai tagok számára teljes körű pénzügyi szolgáltatást nyújtson. Kihasználva az orvostársadalom nagy létszámát olyan orvosspecifikus termékeket tudunk nyújtani, melyek teljesen egyedülállók a magyar piacon. Célunk a pénzügyi piac KORREKT és teljes körű közvetítése, kiszűrve ezáltal a visszaéléseket, a félretájékoztatásokat és az etikátlan magatartást!

Szolgáltatásaink: Orvosspecifikus szolgáltatások: – egyedi szakmai felelősségbiztosítás – rendelőbiztosítás – költségelszámolás (hasznos költség a vállalkozásoknak) Speciális befektetések: – külföldi vagyonkezelés – aranyszámla Nyugdíj, megtakarítások, befektetések: – privát nyugdíjprogram – céges nyugdíjprogram – megtakarítás, befektetés Biztosítások: – életbiztosítások: n kockázati életbiztosítás n balesetbiztosítás n egészségbiztosítás – vagyonbiztosítások: n vállalati vagyonbiztosítás n privát vagyonbiztosítás n utasbiztosítás Pályázatok: – EU-pályázatok 1068 Budapest Szondi u. 100. [email protected] Telefon: 06-1/301-0804 Fax: 06-1/301-0805

kö s zön tő

Kampány van Bár a parlamenti választásokig még – emberi számítás szerint – bő egy esztendő van hátra, a választási harc máris megkezdődött, sőt lassan teljes erővel tombol.

Amióta szabad országban élünk és a ciklusokat négy évesre szabták, képtelenek vagyunk kigyógyulni az idő elvesztegetésének egyre jóvátehetetlenebb hibájából. Egy adott kormány hivatalba lépését, az új összetételű Országgyűlés megalakulását követően hosszú-hosszú hónapokig az apparátus főként önnön magával, rendszerének kialakításával, saját új szabályainak megalkotásával van elfoglalva a kötelezően visszatérő és elodázhatatlan feladatok mellett, mint például az éves költségvetés elkészítése. A szakpolitikák ilyenkor képtelenek érdemben hallatni hangjukat,

legyenek bármily fontos nemzeti közügy letéteményesei is. Az első év elteltével aztán lassan ocsúdik a rendszer, s ha minden klappol, indulhat az érdemi munka. Bő két esztendő áll rendelkezésre, hogy szakmai kérdésekben operatív lépéseket lehessen eszközölni. Persze ezen időszak sem mentes a politikai befolyásoktól, „széllel szemben” ilyenkor sem lehet, lett légyen bármily fontos, akár nemzetstratégiainak mondható ügyről is szó. És persze ott van mindenek felett a büdzsé, az örökös gazdasági korlátok, a financiális döntéshozó néha hozzá-, legtöbbnyire pedig meg nem értése. Az egész olyan,

Dr. Éger István

mint egy akadálypálya. Könnyen lehet orra bukni, gátat felborítani, vizesárokba pottyanni. Az előrejutás nehézkes és lassú. Mindhiába a megoldandó feladatok egyre növekvő száma és nehézsége, mindhiába a halaszthatatlan sürgősség, a játékszabályok nem akarnak változni. Az idő pedig könyörtelenül rohan. Ismét befordultunk a célegyenesbe. A szakpolitikáknak – melyekre pedig egy ország életének valódi döntéseit alapozni kellene – újfent beesteledik. Már megint csak olyat szabad mondani, hogy „plusz pénzt ne kérjetek hozzá, a hátralévő időben könnyen megoldható legyen”, és persze lehetőleg látványos. Unos-untig hallhattuk e gondolatokat az elmúlt 20 év során, és sajnos ma sincs másképp. Pedig igazán elég tapasztalat keletkezett ahhoz, hogy okulhassanak belőle. A civil logika, a józan paraszti ész azt diktálja, hogy éppen a kormányzati ciklus utolsó negyede kellene, hogy a legfontosabb legyen a szakmával történő operatív és eredményes együttműködésre, a közös munka lehető legtöbb eredményének kiaknázására, hogy büszkén mutathassák fel győzelmi jelként azokat. Úgy tűnik, ismét csak híján vagyunk az effajta közgondolkodásnak. Kampány van.

Dr. Éger István

Orvosok Lapja 1 2013 | 3

ta r talom

Impresszum

kö s zö n t ő Kampány van

1

O RVO S K A M A R A Levél prof. dr. Szabó Máté részére Janus-arcú orvoslás Most akkor mi mennyi? És akkor miért annyi? – avagy a tények makacs dolgok Nyugdíjbomba – Mikor robban? Egyedi szakmai felelősségbiztosítás az orvosok számára! Költségelszámolás – orvosoknak!

3 6 8 11 12 13

fó ru m 100 éves az Albert Schweitzer által alapított lambarénéi kórház Tisztelet a kivételnek – a rákgyógyítás itt-ott mutatkozó anomáliái

14 15

T ÉN YEK- A D AT O K Kevesebb az elvándorló orvos, de összességében többen távoznak

18

SZ A K M A I O L D A L Öt korty levegő Ki tud mindent a D-vitaminról? Az életminőséget mentő gyermekortopédia Kongresszus az új antikoagulánsok (NOAC) jegyében Küzd a szakma a ritka betegséggel élők jogaiért Kórházi diagnózis az Állami Számvevőszéktől Már Funk Sándor sem kell

20 23 24 28 30 34 36

M ED I C I N A Csökkenő árspirál, egyre költségesebb gyógyszerbiztonság Elismerik a gyógyszerészi gondozási tevékenységet

39 40

Báró Korányi Frigyes – 1827–1913

44

anno 46

S P O RT– O RVO S Orvosi és Egészségügyi Világjátékok

Tanácsadó testület: Vezető: prof. dr. Banai János Tagok: dr. Magyar Anna, prof. dr. Ludwig Endre, dr. Pápai Zsuzsa, dr. Demeter János, dr. Korponay-Szabó Ilma, dr. Pfliegler György Kiadja: Magyar Orvosi Kamara Felelős kiadó: dr. Éger István elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u. 100. Telefon: (06-1) 302-0065, Fax: (06-1) 354-0463 E-mail: [email protected], Web: www.mok.hu Az Orvosok Lapja folyóirat aktuális tartalma a www.mok.hu weboldalon és a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató Lapterv és tördelés: Mátyus Gergely Az Orvosok Lapja utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Magyar Posta. Minden kamarai tag részére ingyenesen jár. Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál, 15 000 Ft/év. Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ: Tamás Andrásné, Telefon: (1) 269-4391/100 m. Fax: (1) 269-4392 E-mail: [email protected]

MOK tagdíjjal kapcsolatos információ: Bedenszky Zsuzsanna: (1) 269-4391/128 m., [email protected]

K U LT Ú R A

Anno – márciusban történt

Rovatvezetők: Kamarai ügyek: Niczky Emőke Egészségügyi gazdaság: dr. Gilly Gyula Gyógyszereink: prof. dr. Blaskó György Gyógyszerpiac: Fekete Tibor

Lakcím és levelezési cím változásának bejelentése: A MOK illetékes területi szervezeteinél írásban (e-mailen v. postai úton)

O RVO STÖRT ÉNET

Tavaszi zsongás a kultúrában is

A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger István Tagok: prof. dr. Banai János, dr. Szatmári András Főszerkesztő: dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Lapmenedzser: Zöldi Péter Hirdetési vezető: Kiss Judit

48

Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss Judit Telefon: (06-1) 302-0065, E-mail: [email protected] ISSN 1785-7198 Szaklapunk évenként tíz alkalommal, 42.100 példányban jut el olvasóinkhoz. A szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a MOK hivatalos álláspontját.

2

Orvosok Lapja 2013 | 3

in terjú ORVO SK A M A R A

Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,

Budapest Pf. 40.

az Alapvető Jogok Biztosa,

1387

Prof. dr. Szabó Máté részére Tisztelt Professzor Úr! A közszférában dolgozók kényszerű nyugdíjazásával, illetve a nyugdíj folyósításával kapcsolatos szabályozással kapcsolatban fordulok Önhöz, az alábbiak szerint: 2013. január 1-jével hatályba lépett a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. §, ennek (1) bekezdése szerint: Az öregségi nyugdíj folyósítását – a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig – szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati viszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban, fegyveres szervvel hivatásos szolgálati viszonyban vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyban áll. A kormány a nyugdíjra vonatkozó szabály születésével nagyjából egy időben kibocsájtotta a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló 1700/2012. (XII. 29.) Kormányhatározatot, eszerint — amint az már régen köztudott — a kormány felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekkel közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban álló azon személyek jogviszonyának megszüntetése vagy a megszüntetés kezdeményezése érdekében, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték; A határozat kiterjed a közszférában polgári jogi jogviszonyban állókra is, mivel így rendelkezik ezzel összefüggésben: A kormány... felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek ne kössenek megbízási és vállalkozási szerződést olyan személlyel, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte; Túl azon, hogy a Magyar Orvosi Kamara elnökségének erős kételyei vannak az idézett szabályozás, előírt intézkedések társadalmi hasznosságát illetően, a szabályozással létrejött rendszert diszkriminatívnak, jogsértőnek, az Alaptörvénybe ütközőnek találjuk.

Vannak országok, ahol valóban a jogrend részét képezik azok a szabályok, amelyek szerint a nyugdíjjogosultsághoz nem elegendő a szükséges életkor elérése, a megfelelő befizetések teljesítése, de szükség van az aktív pénzkereső tevékenység befejezésére is a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez. Magyarország nem tartozott ezek közé az országok közé, az aktív lakosság úgy állt munkába, folytatta munkáját évtizedeken át és teljesítette személyesen, illetve munkáltatóján keresztül befizetéseit a nyugdíjkasszába, hogy amennyiben megfelel a feltételeknek, megszerez egy bizonyos szolgálati időt, és elér egy meghatározott életkort, abban az esetben jogosulttá válik a nyugellátásra. A munkavállalók milliói tettek eleget ennek a feltételnek folyamatosan, évtizedeken át, ezalatt semmiféle ráhatásuk nem volt arra, mi történik a nyugdíjkasszába befizetett pénzeikkel, nem tehettek semmit az ellen a rendszer ellen, amely szerint folyamatosan az éppen aktív munkavállalók befizetéseiből térítették a nyugdíjakat, így a fiatalabb generációk befizetéseiből „tartva el” az idősebbeket, miközben azok a saját befizetéseik alapján váltak jogosulttá a nyugdíjra. Most találkozunk annak az eredményével, hogy a nyugdíjbiztosításban nem folyt (és nem folyik) valódi biztosítási jellegű tevékenység, és a biztosítottak pénze folyamatosan elment az aktuális kifizetésekre. Ennek ellenére nem tekinthetünk el attól, hogy a munkavállalók aktív életük folyamán mindvégig eleget tettek a biztosítási jogviszonyból eredő kötelezettségeiknek, ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy most, amikor hosszú idő után a másik fél kellene, hogy eleget tegyen a saját kötelezettségeinek, akkor olyan új feltételt visz be a rendszerbe, ami jelentősen rontja a korábbi befizetők helyzetét, és amelyre számítaniuk sem lehetett aktív éveik során. Fontosnak tartjuk látni és láttatni, hogy a nyugdíjat az arra jogosultak nem szociális rászorultság alapján kapják, hanem a hosszú időn át teljesített befizetések fejében, az tehát őket egyszerűen megilleti, mivel azt „megvásárolták” maguknak, eleget téve a feltételeknek, jogosultságot szereztek rá. A fenti gondolatokból továbbindulva rendkívül károsnak találjuk a közszférában dolgozók kényszerű és feltétel nélküli nyugdíjazását. A kormány intézkedése — ha nem is nyíltan, de azért meglehetős egyértelműséggel — azt sugallja a munkavállalóként aktív nyugdíjasok személye kapcsán, mintha az illetők a nehéz gazdasági helyzetben lévő országot kétszeresen is „fosztogatnák”, hiszen a nyugdíjat is „kapják” és a fizetésüket is, miközben más örül, ha egyszeresen van fizetése.



Ez a felfogás megfeledkezik arról, hogy a nyugdíjat senki nem „adományként” kapja, hanem a saját befizetéseinek egy hányadát kellene, hogy visszaszolgáltassa részére a nyugdíjbiztosító, arról pedig egyetlen munkavállaló sem tehet, ha a befizetett pénzeit a nyugdíjbiztosítás és a „köz” nem úgy használta fel az évek során, ahogyan azt kellett volna. Ami a munkabért illeti, annak fejében mindenki olyan munkát végez, ami hasznos (kell, hogy legyen) a társadalom számára, és mi sem természetesebb, mint hogy ezt a nyugdíjra jogosultak is ellenérték fejében végzik, csak úgy, mint bárki más. Itt tehát nem a közpénzek kétszeres felhasználásáról, fogyasztásáról van szó, hanem egy hosszú távú befektetés hozamáról, illetve egy elvégzett munka ellenértékéről, vagyis a kétszeres bevétellel szemben kétszeres ellentételezés, szolgáltatás is áll.

kereső fiatal szakemberekre kívánnák cserélni a munkáltatók fokozatosan, erről azonban szó sincs a vizsgált szabályozásban, hiszen a határozat 1.5. pontja szerint a kormány

Az itt leírt gondolatokat azért is találjuk fontosnak, mivel amennyiben a nyugdíj szolgáltatását valamiféle szociális segítség-félének kezdjük elképzelni, igen könnyű eljutni oda, hogy nem fog nyugdíjban részesülni az, akinek bárhonnan bármilyen egyéb számottevő jövedelme van, vagyis a nyugdíjas nem kaphat pl. osztalékot a tulajdonában álló cégből, nem lehet kamatjövedelme, nem adhat bérbe lakást anélkül, hogy a nyugdíj szüneteltetése veszélyének ne tenné ki magát.

------------------------------------------------------------------------

A fent kritizált gondolkodást társadalmi szempontból veszélyesnek, rombolónak, demoralizálónak gondoljuk, tartunk attól, hogy teljességgel szétrombolja a Magyarországon épphogy éledező pénzügyi kultúrát, befektetési hajlandóságot, napi érdekek mentén ismét a pazarló, szegénységet okozó, vagy azt éppen fenntartó gazdálkodás felé viszi a lakosságot, miközben elhiteti vele, hogy az általa befizetésekkel és szolgálati idővel megszerzett nyugdíjjogosultság ténylegesen az állam által nyújtott ajándék, és mint ilyen, bármikor, bármely okból megvonható, szüneteltethető, csökkenthető, korábban nem ismert feltételekhez köthető, stb. Hozzá kell tennünk az eddigiekhez, nem azt találjuk károsnak, hogy a munkáltatók olyan idős, nyugdíjra jogosult munkavállalót bocsájtanak el, akit kora, egészségi állapota miatt már nem találnak hasznosnak, a munka ellátására alkalmasnak, s amire egyébként az eddigi szabályok alapján is minden lehetőségük megvolt, hiszen az a körülmény, hogy valaki nyugdíjra vált jogosulttá, önmagában jogszerű indok volt a munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony stb. megszüntetésére, a munkáltatók szabadon dönthettek ebben a kérdésben. Azt találjuk kifogásolhatónak, hogy a kormányhatározat semmiféle döntésre, mérlegelésre nem ad lehetőséget, az ilyen munkavállalót mindenképpen el kell küldeni. Az ellen sem lehetne kifogásunk, ha az idős munkavállalókat fiatalabb, munkabíróbb, állás-

4


elrendeli, hogy az 1.1. pont alapján megszüntetett jogviszonyú közalkalmazottak, kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők álláshelyeinek betöltésére közalkalmazotti, kormányzati szolgálati jogviszony nem létesíthető, és a feladat ellátására megbízási vagy vállalkozási szerződés nem köthető; ami annyit tesz, hogy a határozat alapján elbocsájtott munkavállalók helyére egyáltalán nem lehet felvenni másik munkavállalót.

A leírtak véleményünk szerint több alapvető szabályt is sértenek: az, hogy a kormány egy ilyen, nagy tömegek életét érintő munkajogi kérdést kormányhatározatban szabályoz és nem jogszabályban, több ponton is sérti az Alaptörvényt, sérti a jogbiztonság elvét, és sérti az Alaptörvény T) cikkében foglalt szabályokat, ( T) cikk (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait. (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.), – ezzel az általános, mérlegelés nélküli tömeges elbocsájtással durván sérülnek az Alaptörvény XII. cikkében leírt állampolgári, munkavállalói jogok,


(XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. (2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.) – sérülnek a XV. cikkben felsorolt jogok, különösen az (5) bekezdésben leírtak, hiszen a fentebb leírt intézkedések nemhogy védelmet nem adnak az időseknek, de még egyenlőséget sem a fiatalabbakkal, (XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (3) A nők és a férfiak egyenjogúak. (4) Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.) – a kormány határozata felfogásunk szerint megakadályozza az eddigieken túl a munkavállalók és munkaadók XVII. cikk szerinti együttműködését, (XVII. cikk (1) A munkavállalók és a munkaadók – a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel – együttműködnek egymással. (2) Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, vagy munkabeszüntetést tartsanak.)

– a munkavállalók közötti életkor szerinti különbségtétel az Alaptörvény rendelkezésein túl sérti az életkor szerinti megkülönböztetés folytán az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § o) pontjában foglalt tilalmat. Hátrányos megkülönböztetés 8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt ............................... o) életkora, ................................. miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

Fentiek alapján kérjük a tisztelt Professzor Urat mint az Alapvető Jogok Biztosát, hogy amennyiben egyetért a Magyar Orvosi Kamara elnökségével abban, hogy az elnökség által kifogásolt szabályozás diszkriminatív, jogszabálysértő és társadalmi hatását illetően rendkívül káros, szíveskedjék a rendelkezésére álló jogi eszközökkel – amennyiben indokoltnak találja, alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésével – megkísérelni a rendelet végrehajtásának leállítását.

Budapest, 2013. február 28.

Tisztelettel: Dr. Éger István elnök


ORVO SK A M A R A

Janus-arcú orvoslás Egyelőre nem sokat éreznek az ellátórendszer átalakításából a Baranya megyei betegek, hiszen általában sikerült alkalmazkodniuk a helyi változásokhoz – mondta az Orvosok Lapjának a köztestület területi elnöke. Veszprémi Béla MOK TESZ-elnök szerint szükség van a gyógyító munka javítását célzó kihívásokra, a fölösleges gondokkal való mindennapos viaskodás azonban sok energiát von el. A Pécsi Tudományegyetem munkatársa úgy tapasztalja, a jövőkép hiánya és az anyagi viszonyok is komolyan rontják az orvosok hangulatát.

– Jelentős területen, egyetemi régióban működnek, és Ön is klinikus. Nyilván más gondjai, elképzelései vannak az orvosi „elitnek”, megint mások például a kisebb településeken dolgozó alapellátóknak. Milyen technikával lehet összesimítani ezeket a közös artikulálás érdekében? – Ma a klinikusok nem tartoznak az orvosi elithez, hiszen a problémáik megegyeznek az alapellátásban dolgozókéval. A finanszírozás csökkenése, a közalkalmazottak hatvankét éves korhatára a nyugdíjazásnál nyomasztóak az idősebb generáció számára. A kormányzat ugyan lehetővé teszi egyéni kérelem alapján a további munkát, azonban az intézményeknek nem biztosít megfelelő anyagi fedezetet erre a célra. A középgeneráció számára nincs jövőkép, nem tudják, hogy a felsőoktatás helyzete hogyan változik a jövőben. A rezidensek a különböző ösztöndíjak révén magasabb jövedelemmel rendelkezhetnek, mint a képzésüket végző fiatal szakorvos kollégák. Ez nem javítja a középgeneráció

6


Dr. Veszprémi Béla

hangulatát. Az alapellátásban dolgozó kollégák érdekei így sokban megegyeznek az egyetemen dolgozókéval, bár őket a hatvankét éves korhatár nem érinti, mert vállalkozóként dolgoznak. Jelenleg Baranya megyében az alapellátást biztosító kollégák fele ötven év feletti, egyharmada pedig elmúlt hatvanéves. A TESZ elnökségében minden területről képviseltetik magukat a kollégák, így a felmerülő problémák elemzését az abban leginkább érintett csoport képviselői végzik.

– Hogyan látja az orvosok jelenlegi helyzetét a területen? – A területen dolgozó orvosok jelenleg egyik fő problémája az ellátási szerződések megújítása, az önkormányzatokkal való tárgyalás, az új szerződési feltételek javítása. Ebben segít a kamara, megfelelő jogi tanácsadással és a szerződések véleményezésével. – Milyen volumennel vesznek részt a határon átnyúló ellátásban, valamint a szakmai kapcsolatokban? – A Pécsi Tudományegyetem vezetésének tervei között szerepelt a határon átnyúló betegellátás kiszélesítése, ennek megvalósítása azonban nem sikerült olyan mértékben, ahogyan azt várták. A szakmai kapcsolatok Horvátországgal, Szlovéniával, Ausztriával jók. Az Egyetem támogatja a Marosvásárhelyen folyó orvosképzést, szoros kapcsolat alakult ki a két kar között. – Hol lát rendszerbiztonsági kockázatokat, fejlesztési kényszert a helyi betegellátásban? – A helyi betegellátást pécsi vonatkozásban meghatározza a négyszáz ágyas klinika rekonstrukciós munkálatainak megkezdése. Emiatt egyes klinikák a volt megyei kórház területén működnek, nehezebb körülmények között. A sürgősségi betegellátó osztály működése és a családorvosi ügyelet integrálása javította a betegellátás minőségét, és a területen dolgozó kollégák számára is segítséget nyújt. A háziorvosi praxisok finanszírozásának csökkenése már-már olyan mértékű, hogy néhánynál működési probléma is felléphet, ha ez az állapot nem változik. A városi kórházakban végrehajtott profilváltások miatt az egyetemi klinikákra nagyobb teher hárul. Az

ORVO SK A M A R A

itt dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése azonban nem felel meg a fokozott követelményeknek. – Vannak-e az egyetem általános orvosi karának programjai a fiatalok megtartására? – A PhD-programokkal próbáljuk a fiatalokat megtartani. A központi gyakornoki állások is lehetővé teszik a fiataloknak az egyetemi intézetekben való munkát. Sajnos az egyetemi karrier a fiatalok szemében leértékelődött. Jövőkép nélkül, szűkös anyagi viszonyok között nehéz megfelelni az egyetemi hármas követelményrendszernek, amely tartalmazza a gyógyítás, oktatás és kutatás egységét. Vannak szakmák, ahol a meghirdetett rezidensstátuszokat nem sikerül betölteni. – Területi elnökként szorgalmazza-e a fiatal kollégák bevonását a kamarai munkába? – Igen, szorgalmaznám, ha a fiatalokban lenne érdeklődés a kamarai munka iránt. Sajnos nagyon kevés a vállalkozó kedvű fiatal, aki a mindennapi munka mellett hajlandó lenne a közösségért plusz feladatokat vállalni. – Véleménye szerint mi az oka az egyetemek jelentős adósságállományának? – Az egyetemek közül tudomásom szerint nem mindegyiknek jelentős az adósságállománya. A Pécsi Tudományegyetem többkarú egyetemként működik. Vannak olyan karok, amelyek pozitív egyenleggel rendelkeznek. Az általános orvoskar a külföldi hallgatók oktatásával jelentős bevételekre tesz szert. Ugyanakkor a betegellátás rossz finanszírozása, a teljesítményvolumen-korlát, valamint a degresszív finanszírozás a klinikai központ működését veszteségessé teszi, az elmúlt időszakban bekövetkezett racionalizálások ellenére. A Ba-

ranya Megyei Kórházzal történt integráció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a feladat-átvállalással a bevételek nem növekedtek a vártnak megfelelően, a több különálló telephely a kiadásokat növelte. Az Egyetem és a Klinikai Központ vezetése több olyan intézkedést hozott, amivel az adósságállomány további növekedése talán megállítható. – Tapasztalatai szerint mennyit érzékelnek a betegek az ellátórendszer átszervezéséből? – Az ellátórendszer jelenlegi átszervezése még nem érezhető a betegek részéről jelentős mértékben. A megyében a kórházi ágyak átcsoportosítása megtörtént, a betegek alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez. Ez nehezebb feladatokat ró a nagyobb intézményekre, különösen az egyetemi klinikákra. Sajnos a progresszív ellátás kiemelt finanszírozása még országosan nem valósult meg, bár a negyvenezer kórházi ágyból tizenhétezer ágyon III-as szintű progresszív

ellátást biztosítanak. – Mikor érezte, hogy jobb volt orvosnak lenni: régebben, vagy most, a sokak szerint szükséges változtatások és kihívások idején? – Az orvoslásnak Janus-arca van. A gyógyítás, a betegek elégedettsége, gyógyulása mindig jó érzéssel tölt el. A kihívásoknak való megfelelés, ha látom az értelmét, szintén pozitív hatású az emberi teljesítményre. Szükség van a változásokra is, ha azok előre mutatnak és javítják a betegellátást. Ugyanakkor a felesleges, mondvacsinált problémákkal való küzdelem elkeserítő tud lenni és elveszi az energiát a fontos dolgoktól. Számomra az orvosi hivatás a gondjaival együtt örömet jelent. Régen jó volt, mert fiatalon lelkesen tudtam szembenézni a nehézségekkel, most az összegyűlt élettapasztalat segít ebben.

Niczky Emőke

FELHÍVÁS SZJA 1% FELAJÁNLÁSÁRA Tisztelt Kolléga/Kolléganő! A Magyar Orvosokért Alapítvány több mint 10 évvel ezelőtt kezdte meg közhasznú működését az orvosok szakmai, etikai, gazdasági, szociális helyzetének és esetenként jogvédelmének segítésére. Feladatunk az orvostársadalom idős, beteg, önhibájukon kívül munkanélkülivé vált tagjainak, és családtagjaiknak a támogatása rászorultság esetén. Tisztelettel kérjük, hogy lehetőségeihez mérten idén is gondoljon anyagi támogatásával alapítványunkra, hiszen a jelen gazdasági helyzet megsokszorozta a nehéz szociális helyzetben élő doktorok számát. Köszönettel vesszük, ha a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásakor minket tisztel meg bizalmával és ezzel 2013-ban is támogatja munkánkat. ADÓSZÁMUNK: 18014462-1-41 Köszönettel Dr. Altorjay András a Kuratórium Elnöke

Információ a MOK-tagdíj befizetéséről Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja 2013. január 1-jétől 27 600 Ft. A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: 11100104-19008501-37000004 A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát!

A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be – havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig – félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáig – évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig



Most akkor mi mennyi? És akkor miért annyi? – avagy a tények makacs dolgok Bacsó Péter korszakos műve, A tanú, és az alcímben idézett örökérvényű szavak jutottak eszembe a kamarai tagdíj megemelésének hírét követő – egyesek részéről hangos felháborodásig menő – hangulatkeltő véleménykampány kapcsán. Ezért elhatároztam, hogy a kedélyek csillapultával igyekszem higgadt tárgyilagossággal megmutatni, mi miért történik, hogy fest köztestületünk gazdálkodása. Persze tudom, hogy pont a leghangosabbak, a legtámadóbbak olvassák majd legkevésbé e sorokat, hiszen közülük jó néhányan mérgükben még a lapot is lemondták, megfosztva magukat a korrekt tájékoztatás e felületétől. Csak remélhetem, hogy kézen-közön azért eljut hozzájuk is e sorok üzenete.

Tény, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagdíja idén január 1-jétől 35%-kal megemelésre került. Kétségtelen tény, hogy ez – bármennyire is vitatni próbálják egyesek – jog- és szabályszerűen történt. Könnyen kiszámítható tény továbbá az is, hogy a tagdíjemelés mértéke az elmúlt 9 évre vetítve, amióta egy kis korrekciótól eltekintve gyakorlatilag azonos mértékű volt a tagdíj, még a hivatalosan deklarált infláció mértékét sem érte el. Tény, hogy az emelésre csak az orvoskar jó részét érintő, magára évek óta várató, szerény mértékű, ám nem jelentéktelen béremelés megvalósulá-

8


sát követően került sor, melynek kivívásában talán kamaránknak is volt némi szerepe. Tény, hogy az emelés mértéke az említett béremelés 1%-át teszi ki. Tény az is, hogy tagdíjunk még az emelést követően is, a hazai kötelező tagságú hivatásrendi köztestületek között (12-re tehető a számuk) – a szakdolgozói kamarát leszámítva – a legalacsonyabb. Tény, hogy a köztestületi kamara életének első 9 éve folyamán a tagdíj háromszorosára (!) emelkedett, míg a következő 9 év összesen sem hozott 50%-nál nagyobb növekedést. Mindezt természetesen a két periódus folyamán tanúsított innova-

tivitás, fejlesztések, beruházások, tagi szolgáltatások tükrében kell vizsgálni, minek folytán a különbség még szembeötlőbb – de erről majd később. Miért kellett egyáltalán tagdíjat emelni, mire megy el az így befolyt, egyesek szerint milliárdosra taksált összeg? Elöljáróban tudni kell, hogy aki a Magyar Orvosi Kamara taglétszámának és érvényes éves tagdíjának szorzatát véli tagdíjbevételnek, az nagyot téved. Évtizedes tapasztalat, hogy e virtuális összegnek jó, ha a 70%-a realizálódik – no, nem az egyébként napról napra javuló tagdíjfizetési fegyelem esetleges lazasága okán, hanem azért, mivel a számos tagdíjkedvezmény, illetve tagdíjmentesség együttes mértéke nem jelentéktelenül csökkenti a végeredményt. Ugyancsak tapasztalati tény, hogy a kamara biztonságos és folyamatos működésének garanciája megköveteli, hogy az adott pénzügyi év első napján az arra az évre számítható tagdíjbevétel minimálisan 70–75%-a rendelkezésre álljon. Csak ez a puffer biztosíthatja, hogy a szervezet ne legyen kitéve az egyes tagdíjbefizetések időpontja, netán késedelme bizonytalanságának, hogy folyamatos fizetőképessége egyetlen percre se legyen kérdéses. Ezért téves az az állítás, miszerint az Országos Küldöttközgyűlésen is bemutatott kamarai pénztartalékok mértéke nemhogy tagdíjemelést, de

ORVO SK A M A R A

tagdíjcsökkentést indokolna. Aki ilyet állít, súlyosan és veszélyesen téved. (Éppen ezért nem véletlen tehát, hogy a mindenkori tagdíj mértékének megállapítása nem az évenként egy alkalommal összeülő nagy létszámú küldöttközgyűlés, hanem egy jóval kisebb, operatívabb, a folyamatokat rendszeresen nyomon követni képes és jogosult testület – korábban a KT, utóbb pedig a TESZT – joga és felelőssége, jelenleg éppen az OKGY bölcs döntése nyomán.) A Magyar Orvosi Kamara hatályos Alapszabálya szerint: „A tagok által fizetett tagdíj a Magyar Orvosi Kamara osztatlan vagyonát képezi.” Továbbá: „A MOK tagdíjbevétele kizárólag a területi szervezetek és az országos szervezet működtetésére, a kamaráról szóló törvényben, az Alapszabályban, egyéb szabályzatokban elrendelt, valamint az OKGY által az országos elnökségnek a TESZT egyetértésével hozott határozataiban megjelölt feladatok, tagi szolgáltatások céljaira használhatók fel.” Az idézetekből jól látható, hogy a tagdíjakat közpénzként kezelve azok felhasználása szigorúan szabályozott, sőt az Alapszabály további konkrét költségtényezőket is nevesítő részletszabályokkal is szolgál. Ezek teljesülése érdekében valamennyi gazdálkodó szervezet a testülete által jóváhagyott költségvetés szerint működik, annak teljesítéséről beszámolni tartozik, s végül a beszámolók összesítése nyomán készült mérleg – amely az elmúlt években végrehajtott teljes gazdasági reformnak hála 2012-től végre a teljes köztestület gazdálkodásának tükre – könyvvizsgálói auditálásra kerül annak dacára, hogy a MOK nem tartozik a kötelezően auditálandó szervezetek közé. Mégis, éppen a gazdálkodásunk tisztaságának teljes körű garantálhatósága érdekében évente több millió forintot költünk arra, hogy az a legmagasabb szakmai szinten kontrollált és bizonyított legyen.

Lássuk tehát, milyen főbb tényezőkből tevődik is össze a kiadási oldal? Mindenekelőtt a tagi szolgáltatásokat emelném ki, amelyre éves szinten, különböző jogcímeken több száz millió forint kerül kifizetésre. A teljesség igénye nélkül ide tartozik a valamennyi tag védelmére fizetett biztosítás csakúgy, mint az idei évben megemelt tagszolgáltatási kvóta, melyből a területi szervezetek taglétszám-arányosan részesülnek, konkrét helyi programok, tagi szolgáltatások szervezése fejében. Pályázati pénzalap biztosításával – melynek felhasználásáról külön a TESZT által feljogosított bizottság dönt – törekszünk fokozatosan az egyes területi szervezetek ingatlanigényének, kiemelt eszközfejlesztéseinek forrást biztosítani. Cél, hogy lassan valamennyi területi szervezet olyan önálló irodával rendelkezzék, mely felett maga rendelkezik, megszüntetve ezzel a ma még több helyen meglévő bérlői függőséget. Számos alkalommal támogatunk helyi és országos tudományos pályázatokat, azok díjazását, melyekben kollégáink, illetve leendő kollégáink, a medikusok érintettek. 2012 óta – nyolc év teljes költségmentesség után – ismét számottevő kiadásként jelenik meg az Orvosok Lapja előállításának ára. Bár, mint a bevezetőben említettem, néhányan kikeltek ez ellen, és lemondták az újságot, a visszajelzések azt mondják nekünk, hogy a nagy többség ezt a szolgáltatást igényli, elvárja, és örül neki. Ezért is volt fontos a lap sorsát saját kezünkbe venni, még annak árán is, hogy az nincs

A tagdíjemelés mértéke az utóbbi 9 évre vetítve az infláció alatt maradt

ingyen. A korábbi kiadói szerződés nyolc éve alatt legszerényebb becslések szerint is százmilliókat takarítottunk meg azzal, hogy a kiadó az összes költséget magára vállalta. A bekövetkezett gazdasági válság, a folyamatos megszorítások azonban a hirdetői piacot szétzilálták, a lap gazdaságtalanná vált, minősége küllemben és tartalomban romlott, végül a szerződés felmondásra került. Lépnünk kellett tehát. Senkit ne tévesszen meg az új – immár saját kiadásban megjelentetett, reprezentatív felmérésünk szerint közmegelégedésnek örvendő – kiadványon szereplő ár. Aki ebből igyekszik megtakarítható kiadások mértékére következtetni, megint

Felhívás! Figyelem: aki Magyarország területén bárhol tud gerincvelő-sérülésben szenvedő orvosról vagy orvosokról, azt a megjelenést követően postafordultával azonnal legyen szíves jelezni a Magyar Orvosokért Alapítványnak (1068 Budapest, Szondi u. 100.). Köszönettel: a Magyar Orvosokért Alapítvány


ORVO SK A M A R A

csak téved. A tagjaink számára, szolgáltatásként nyújtott, évenként 10 alkalommal megjelenő Orvosok Lapja egyetlen példányának bekerülési költsége nem több, mint 150.-, azaz egyszázötven Forint, szemben azzal az árral, amit egy esetlegesen előfizetőnek (pl.: önkormányzat, döntéshozói szervezet, egyéb magánelőfizető stb.) kellene fizetni. Fokról-fokra törekszünk újabb és újabb stabil hirdetőpartnerek megszerzése útján az újsággal kapcsolatos kiadások mérséklésére. Nyilvánvaló, hogy ez végső soron csökkentheti a bekerülési végösszeget, ugyanakkor a költségvetés tervezésénél a teljes kiadást kalkulálnunk kell. Természetesen a szolgáltatásokon túl a kamarai intézményrendszer fenntartása is jelentős, és az árak emelkedésével folyamatosan növekvő kiadást jelent. Az országos hivatal mellett 21 területi szervezetről van szó, azok valamennyi bér-, rezsi-, működtetési és felújítási költségével egyetemben. A kétszintű etikai ítélkezés szervezetét biztosítani önmagában is mintegy 60 millió forintba kerül, s bár ez a kamara legfontosabb lakossági közszolgáltatása és egyben törvény előírta közfeladata is, évek óta töredéknyi állami ellentételezést kapunk érte. Többször felhánytorgatott tény, hogy az országos hivatal kiadásainak mértéke a területi szervezetekre fordítottak akár felét is kiteheti. Indokolt-e ez? Mekkora apparátussal, milyen feladatokat lát el, s „mire folyik el az a rengeteg pénz”? Nos, nem megkerülve a kérdést, elöljáróban egy összehasonlítás: nyugati szomszédunknál, kb. nyolc és fél millióan vannak, őket nagyjából ugyanannyi orvos gyógyítja, amennyi a magyarokat idehaza. Az Osztrák Orvosi Kamarában az ún. tartományi kamarákra hárul a feladatok zöme, így a szövetségi orvosi kamara (ami nálunk durva közelítésben az országos hivatalnak felel

10


meg) csak koordinatív-integratív feladatokat lát el, reprezentál. Bécsi székházukban 100 alkalmazottal végzik ezt. Nálunk az országos hivatal lényegesen több és felelősségteljesebb munkáját a kazánfűtő hivatalsegédet és az elnököt is beleszámítva 20 fő látja el. E munkatársak azonban egytől egyig képzett szakértői saját területüknek, akiknek javadalmazását évről évre nivelláltan, a fővárosi munkaerőpiac áraira figyelemmel kell biztosítani. Az országos hivatal költségvetésében jelenik meg a jogi szakértők, ügyvédeink költsége csakúgy, mint a főkönyvelőé és a könyvvizsgálóé is. A kamarai honlap, az elektronikus levelezőrendszer, valamint a teljes elektronikus nyilvántartás – melyet valamennyi területi szervezet is használ – éves kiadása szintén tízmilliós nagyságrendű. Az

Összefogás egy közös cél érdekében

országos hivatal 2000 óta önálló székházban működik, melynek fenntartása, működtetése esetenként korszerűsítése értelemszerűen sokszorta többe kerül, mint egy-egy területi szervezeté. Itt jelennek meg köztestületünk nemzetközi kötelezettségeinek nem olcsó, és a jövőben várhatóan szintén emelkedő kiadásai is. Összegezve tehát: tagdíjbevételeivel köztestületünk jó gazda módjára, szabályszerűen, nyomon követhetően, a tagság érdekében gazdálkodik. Ajtónk mindig, mindenki előtt nyitva áll. Az összefogás, a közös célok érdekében támogassák a tényeken alapuló döntéseket, a tények vezérelte felelősséget. Mert a tények makacs dolgok!

Dr. Éger István

ORVO SK A M A R A

Nyugdíjbomba – Mikor robban? Mára már ez a szó: „nyugdíj”, nem az időskori, gondtalan életet juttatja eszünkbe, hanem a folyton-folyvást felmerülő kérdéseket: Mi lesz velünk, amikor már nem tudunk, vagy nem hagynak dolgozni? Kire számíthatunk? Vajon az állam helyt fog állni? Vagy helyt tud majd állni? A válaszok sajnos nem túl megnyugtatók!

Nyugdíjrendszer 1928 óta van Magyarországon. Az akkori rendszer ingatlanfedezettel működött. Azonban a 2. világháborúban az ingatlanok megsemmisültek, a rendszer csődbe ment. Ezt követően felállították a jelenleg is működő felosztó-kirovó elvű nyugdíjrendszert. Ennek lényege: a jelenleg dolgozók fizetéséből elvont összegeket a jelenlegi nyugdíjasok kapják. Ez a rendszer több szempontból is fenntarthatatlanná vált. A jó nyugdíjrendszer áttekinthető, fenntartható, igazságos, hiteles és ösztönző. Mindezek alapján a mi nyugdíjrendszerünk minősítése nem épp a legkedvezőbb, hisz mára már lassan bizonyossá válik, hogy a jövőben nem tud megfelelő védelmet jelenteni az elszegényedés ellen. Ennek rendszerint több oka van. 1. Öregedő társadalom. A gyertya sajnos mindkét végén égetve van. Csökken a gyerekvállalási hajlandóság. Míg a rendszerváltás előtti időszakban a gyermekek száma egy családban elérte a 2-3 főt, addig napjainkban jó, ha családonként egy gyermek születik.

Ennek hatásaként elkerülhetetlen szembenézni azzal a ténnyel, hogy öregedő társadalomban élünk. Azonban nem vagyunk ezzel egyedül, nem magyar problémáról beszélünk. Mindennek következménye, hogy egyre több a nyugdíjas korú ember, akit el kellene „tartanunk”, viszont egyre kevesebb az aktív dolgozó, aki járulékot fizet maga után. 2. Csökkenő munkavállalói szféra Ugyancsak fájdalmas tényként állapítható meg, hogy kevés az alkalmazott Magyarországon, és rengeteg a vállalkozó. Sokan vannak „jó magyar szokás szerint” minimálbérre bejelentve. Ezen kívül a foglalkoztatottak arányaihoz képest magas a létszáma a rokkantnyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek. 3. Közeledő vész: Ratkó-korszak Azok a gyermekek, akik az úgynevezett Ratkó-korszakban születtek, azaz 1950 és 1956 között, a közeljövőben fogják elérni a nyugdíj korhatárt. Ennek köszönhető, hogy 2013-tól várható egy olyan nyugdíjba vonulási roham, melynek kettős következménye van. Egyszerre vesz le a mérleg egyik oldaláról és

rak rá a másikra, ezzel az egyensúlyt nagymértékben kibillenti. Az aktív státuszból átkerülnek a passzív időszakba, így a fizető réteg egyre jobban leszűkül, az eltartott réteg viszont soha nem látott nagyságúra duzzad. E problémákat az állam próbálja ellensúlyozni. Ennek egyik következménye a nyugdíjkorhatár emelése, a másik pedig a nyugdíjak csökkentése. Ez a folyamat megállíthatatlan! Mindegy, hogy az állami vagy a magán-nyugdíjrendszert választottuk, egyik sem kínál megoldást az időskori elszegényedés ellen. Az igazi lehetőség az önkéntes megoldásokban rejlik, ki kell mondani, mindenkinek saját magának kell megteremtenie megélhetését időskorára. Be kell látnunk a tényt, hogy mindenki számára az optimális és az egyetlen megoldást az öngondoskodás, azaz a nyugdíjak saját erőből történő hosszú távú és az államtól független előteremtése jelenti. Munkatársaink szívesen állnak az Önök rendelkezésére, hogy saját élethelyzetüknek megfelelően optimális megoldási javaslatot tehessenek. Szeretném kérni együttműködésüket, minden esetben győződjenek meg róla, hogy az Önöket felkereső munkatársak valóban a cégünk munkatársai. Mindezt a www.mokkomplex. hu weboldalon a Munkatársak címszó alatt ellenőrizhetik!

Pölöskei Katalin Elérhetőségünk: [email protected] vagy a 06-1/301-0804


ORVO SK A M A R A

Egyedi szakmai felelősségbiztosítás az orvosok számára! A MOK Komplex Kft. az MKB Biztosítóval együttműködve a Magyar Orvosi Kamara kérésére kidolgozott egy egyedi szakmai felelősségbiztosítást, mely kizárólag a Kamara kizárólagos tulajdonában álló tanácsadó cégen keresztül érhető el.

Fontos szempontnak tekintettük, hogy széles lehetőségét kínáljuk az igényelhető kártérítési összegeknek, figyelembe véve, hogy az elmúlt években nőttek az egyezségi vagy bírósági eljárás után ténylegesen kifizetésre került kártérítések. Ebből a tapasztalatból kiindulva káreseményenként 5 millió alatt nem kínálunk fedezetet, hogy elkerüljük az alulbiztosítottságot és megóvjuk az ügyfeleinket egy nehezen kezelhető kiadástól. A piacon egyedülálló módon az MKB Biztosító rugalmas együttműködésének köszönhetően a káronkénti és az éves limitet az ügyfél tetszőlegesen választhatja meg 5 és 50 millió között. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy a piacon olyannyira elterjedt sztenderd megoldásokkal ellentétben minden ajánlat egyedi legyen, alkalmazkodva az orvos lehetőségeihez és elvárásaihoz. Így nem kell feleslegesen 10 káreseményért megfizetni a díjat, hisz azon elképzelés a biztosítók részéről, hogy valaki 10 kárt okozna egy évben, semmiképpen sem helytálló. Arról nem is beszélve, hogy 2-3 káresemény után a biztosító kezdeményezi a szerződés bontását. Eltérően más konstrukcióktól a szakmai felelősségbiztosí-

12


tást az általános és szolgáltatói felelősségbiztosítással együtt kötjük, ezzel megoldást nyújtva a tevékenysége kapcsán jellemzően felmerülő kockázatok kezelésére.

MOK Doktor szakmai felelősségbiztosítás jellemzői: – széles palettájú káronkénti és éves limit: 5 és 50 millió között – több kockázatviselési hely is megadható, nem ármódosító tényező – több szakorvosi tevékenység esetén csak a drágább után kell a díjat megfizetni – létszámkedvezmény már 2 orvostól – nincs kötelező önrész – teljes körű felelősségbiztosítási tartalommal rendelkezik: n orvosszakmai felelősségbiztosítás n általános és szolgáltatás felelősségbiztosítás n munkáltatói felelősségbiztosítás – egyedi bonus-malus: n az első 3 év kármentesség után 30% kedvezmény – további kedvezményt vehet igénybe az ügyfél: n 3 éves felmondási jogról való lemondás n éves díjfizetés esetén – szakszemélyzet is biztosítható – külön díj megfizetése nélkül a szerződés alapesetben is tartalmaz 1 év retroaktív időszakot

Amennyiben a vállalkozás rendelkezik alkalmazott orvossal, asszisztenciával, úgy javasolt a kiegészítésként elérhető munkáltatói felelősségbiztosítási védelemmel is élni. Így egy konstrukcióban 4 felelősségbiztosítás is szerepet kaphat, ezáltal az orvosi vállalkozások számára elérhető legmagasabb biztosítási védelmet nyújtva. A biztosítás az ajánlatkérésének befogadásával lép életbe, de külön díj megfizetése nélkül egy év visszamenőleges fedezetet tartalmaz! Ezzel kezelve azt a kárt, ahol a károkozó magatartás már megtörtént, a károsult azonban még nem élt kárigénnyel, tehát a kár még nem következett be. Ezzel megteremtődik a biztosítóváltás lehetősége.

Üdvözlettel: Pölöskei Katalin Elérhetőségünk: [email protected] vagy a 06-1/301-0804

ORVO SK A M A R A

Költségelszámolás – orvosoknak! A vállalkozóknak érdemes elgondolkodniuk, hogy eredményeikkel hogyan és milyen formában gazdálkodjanak. Az eredmények elhatárolására minden vállalkozásnak szüksége van, csak az nem mindegy, mindehhez milyen feltételeket teremt. Ma Magyarországon már elérhetők olyan lehetőségek, melyek rendeltetésszerű joggyakorlás mellett lényeges előnyöket biztosítanak számukra.

A vállalati bank- illetve tőkeszámlától eltérően a pénzügyi tartalék képzésének van egy új formája, mely jogilag más megítélés alá esik, így olyan jogi, adóügyi és pénzügyi előnyöket biztosít, mely ettől eltérő formában nem elérhető. 2012. november 19-i törvénymódosítás következménye, hogy 2013. 01. 01-től csak a társas vállalkozások jogosultak ilyen jellegű megtakarítási formával élni, az egyéni vállalkozók saját magukra költségként nem számolhatják el. További fontos változás, hogy 2013. 01. 01-től csak a rendszeres díjak – azaz amit az ember minden évben elhelyez – adó- és járulékmentesek.

Azonban rendkívül pozitív változás, hogy a jelen adójogszabályok mellett a legkedvezőbb vállalkozási kivételt biztosítja hosszú távon. Ezen a számlán elhelyezett összeg elkülönített vagyonnak

minősül, így az nem perelhető, nem inkasszálható, mentesül a végrehajtási, csőd- és felszámolási eljárás alól. A jelenleg hatályos adójogszabályoknak megfelelően az erre a számlára befizetett összeg adóés járulékmentes, valamint a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül, így a teljes összeg költségként elszámolható, valamint csökkenti a társaságiadó-alapot. Több olyan szerződés is a rendelkezésünkre áll, melyet a Pénzügyminisztérium vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium feltételes határozata megerősít. Továbbá az sem mellékes, hogy ezen a számlán lévő összeg adóés illetékmentesen öröklődik!

Pölöskei Katalin Elérhetőségünk: [email protected] vagy a 06-1/301-0804

Visszaélnek a MOK nevével!!! Az utóbbi időben sajnos egyre több bejelentés érkezik, miszerint különböző pénzügyi intézmények, biztosításközvetítők a Magyar Orvosi Kamara nevére hivatkozva keresik meg Önöket. A MOK Komplex Kft munkatársairól megfelelő információt találnak a www.mokkomplex.hu weboldalon a „Munkatársaink” link alatt. Kérjük Önöket, minden esetben ellenőrizzék a megkereséseket, és amennyiben olyan személyek jelentkeznek Önöknél, akik nem a mi megbízásunkból járnak el, haladéktalanul jelezzék felénk írásban az alábbi elérhetőségünkön: [email protected] valamint 1068 Budapest Szondi u. 100.


fórum

100 éves az Albert Schweitzer által alapított lambarénéi kórház Száz éve – 1913 áprilisában – alapította dr. Albert Schweitzer kórházát az afrikai őserdőben, Lamabrénében (Gabonban), mely akkor francia gyarmat volt. A kórház ma is az Ogove folyó partján áll és működik. Az első kórház egy elhagyott missziós telep „tyúkóljában” kezdett működni. A kórház viharos‚ kalandos történetét megírni e rövid írás keretén belül lehetetlen, ám dióhéjban megpróbálom vázolni. Schweitzer 1875-ben Elzászban született, teológia, majd filozófia szakon végez, tanít a strassburgi egyetemen, de igazán orgonaművészként vált ismerté. 1904-ben – véletlenül – kezébe akadt egy missziós füzet, mely tudatja az olvasóval, hogy létezik egy francia gyarmat, Gabon, ahol egyetlen kórház sincs, s orvos is alig akad. Emberek tízezrei szenvednek és halnak meg az orvosi segítség nélkül. E kis füzet cikke teljesen felkavarja az evangélikus lelkészt, elhatározza, hogy 29 éves fejjel beiratkozik az orvosi fakultásra, majd trópusi medicinát hallgat. Ezután számos orgonakoncertet ad, könyvet ír, a befolyt összegből nekivág Afrikának. Felesége, Helene az egyetlen segítője. Egy helyiséget, melyet Morel misszionárius tyúkólnak használt, kórházzá léptetett elő. A betegek pedig egyre nagyobb számban érkeznek az Ogové folyón, csónakokkal. A kórház bejárata felett egy táblán a felirat „Bármikor jössz, itt mindig fényt, segítséget és szere-

14


tetet találsz.” Megindul az építkezés‚ szellős barakkokat emelnek a betegek és a hozzátartozók részére. 1914-ben Európában kitör az első világháború. Schweitzert 1917-ben – mint német állampolgárt – internálják, embertelen körülmények között sínylődik nejével együtt egy francia lágerben. 1924-ben visszatér, és folytatja munkáját a gyilkos trópusi körülmények között haláláig, mely 90 éves korában, 1965-ben következik be.

„Orvos akartam lenni, hogy szavak nélkül dolgozhassam. Orvosi ismereteim lehetővé teszik majd, hogy szándékaimat a legmegfelelőbben és a legteljesebben valósíthassam meg…”.

Mit áldozott fel Schweitzer fél évszázad alatt? Családi életét, az európai civilizációt, nagymértékben művészi karrierjét. Mit nyert? Sokkal többet! Az őserdő csendjében megalkotta az Élet tiszteletének filozófiáját, az atomfegyver elleni küzdelméért béke Nobel-díjjal jutalmazták – ennek összegéből építette a leprafalut, a „Le village Lumière-t” (a fény faluját). Neve fogalom lett: a humánum, az emberszeretet szimbóluma. Halála után válságos idők következtek, az adományok elmaradtak, végül a gaboni kormány mentette meg a kórházat, mely azóta is működik; ma már zömmel bennszülött személyzettel, nagyon modern körülmények között, de Schweitzer szellemében. Haláláig abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy levelezhettem korunk csodálatos emberével. A hatvani városi kórház felvehette nevét, 2000 augusztusában, mi magyarok rendezhettük meg a Schweitzer-társaságok világtalálkozóját. Mint a Schweitzer Társaság elnöke, szabadjon két kortárs véleményét leírnom a nagy humanistáról: Albert Schweitzer az egyetlen nyugati ember, akinek Gandhihoz mérhető erkölcsi hatása volt saját generációjára. Mint Gandhié, az ő hatása is saját életművével adott példájának köszönhetően lenyűgöző. Németh László szavaival: „Schweitzert tartom annak a modern értelemben vett szentnek, akivel már méltóság volt egy földgolyón élni, egy emberiséghez tartozni.” Dr. Oláh Vilmos

fórum

Tisztelet a kivételnek – a rákgyógyítás itt-ott mutatkozó anomáliái Február negyedike a Rák Világnapja volt. A cikk szerzője kilenc éve dolgozik egészségügyi szakújságíróként, és az utóbbi néhány évben számos tapasztalatot gyűjtött a rákbetegek mindennapjairól Magyarországon – munkája során szerzett és személyes tapasztalatokat egyaránt. Szerette volna ezt őszintén megosztani olvasóival. (A vastag betűs, „szónoki” kérdéseket ő maga intézi önmagához.)

Nem tudom, léteznek-e statisztikai adatok erre vonatkozólag, de ismeretségi körömben mindenki – köztük számos egészségügyben dolgozó szakember – úgy érzékeli: soha nem volt még ennyi daganatos megbetegedés az országban. Lehet találgatni, hogy vajon a Kopp Mária által sokat emlegetett létbizonytalanság és általános bizalmatlanság káros hatásai, az élelmiszerekben lévő tartósítószerek és színezőanyagok térhódítása, Csernobil kései, elhúzódó hatása vagy valami egészen más tényező játszik komoly szerepet az ismert rizikófaktorok mellett, de biztosat senki nem tud mondani. Közben a rákgyógyításban történnek előrelépések, már vannak olyan sajátos molekuláris struktúrával rendelkező daganatsejtek, melyeket időben észlelve a legkorszerűbb terápiát alkalmazva akár el is lehet pusztítani, ami az orvosi szempontból ezt jelentő öt éves túlélést illeti, mindenképpen.

A képalkotó diagnosztika térhódítása, a laboratóriumi lehetőségek bővülése, valamint a sebészeti eszközök és technikák hihetetlen mértékű fejlődése szintén nagy előrelépést jelentett a daganatos megbetegedések komplex terápiájában. Sokat halljuk a szakmai vezetőktől, hogy a magyarországi gyógyítók tudnak annyit, mint nyugat-európai kollégáik, a szakpolitikusok pedig mindig készek azt felelni a nekik szegezett kérdésekre, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az ágazat és betegek érdekében. Azonban a Rák Világnapja alkalmából hadd hívjuk fel a figyelmet: valami mégsem stimmel! Mielőtt belekezdenék a problémák felsorolásába, szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem támadás – különösen nem a sok

Rózsaszín szalag – a mellrák elleni harc szimbóluma

áldozatot vállaló, nehéz körülmények között, erkölcsi és anyagi megbecsültség híján dolgozó orvosok ellen. Sok szinten el van csúszva a rendszer, ezt tudja mindenki, és azt is, hogy ennek majdnem a legnagyobb kárvallottjai az egészségügy munkavállalói. A gyógyítható vagy kevésbé súlyos betegségben szenvedő embereknél biztosan súlyosabb kárt szenvednek ők el, hiszen nem a felépülés pillanatáig van csak dolguk a kórházakban, rendelőintézetekben. Azonban léteznek náluk is nagyobb vesztesek: az igazán súlyos, gyógyíthatatlan, vagy csak az időben megadott legkorszerűbb terápiával gyógyítható betegek köre. Szelíden, de személyes tapasztalatokat sorolva őértük, és nem valaki ellen szól ez a cikk. Az a rengeteg szakember – és jó lenne hozzáfűzni, hogy szakpolitikus – pedig, akik a körülmények ellenére mindent megtesznek az ellátás elérhető legjobb minőségének biztosításáért, biztosan nem veszik támadásnak a tapasztalt nehézségek ismertetését. Vajon időben kapják meg országunkban a rákos betegek a számukra legalkalmasabb terápiát? Biztosan sokan igen. A cikk írója azonban nemcsak személyes körben beszélgetett rákkal élő em-


fórum

események. A beteg akkor bízhat orvosában, ha az nem a tények ellenkezőjét tárja elé.

berekkel, hanem munkája során is nagyon sok érintettel találkozott betegtársaságok rendezvényein. (A többi választ is e tapasztalataiból meríti.) Esetükben több hét, sokaknál több hónap telt el a rák felfedezése, valamint a pontos diagnózis meghatározása és/vagy a terápia elindítása között. Van, akit a diagnosztikus eljárásra várók tömege, van, akit orvosa szabadsága, és van, akit a szövettani elemzés többszörös „csak még egy hét és megvan az eredmény” várakozási kényszere miatt láttak el később. Ezek a tényezők sokaknál összeadódnak, megduplázva az amúgy is elképzelhetetlen hátrányt. És a betegek tudják, hogy a rák elleni küzdelemben az idő mindennél többet számít. Ami a kérdés második felét illeti: a közfelháborodásnak sikerült megakadályoznia, hogy a korszerű terápiák finanszírozását ne a beteg szükségletének, hanem állapotának megfelelően határozzák meg. Ugyanakkor az idősödő emberek és az idősek nem lapunkra tartozó okokból eredő hátrányos megkülönböztetése Magyarországon – amellyel az etikának és a demográfiai tényeknek megfelelően ellentétes trendeket figyelhetünk meg az egész világon – úgy látszik, az egészségügybe is begyűrűzött. Legalábbis ezt mutatja az az eset, amikor egy orvos ismerősöm szin-

16


A daganatos beteg gyógyulási esélyei romlanak, ha „túl sok” idő telik el a dignózis és a terápia között

tén orvos rákbeteg testvérének azzal az indokkal nem adtak drága terápiát, hogy „elmúlt 70 éves”. (Mikor nagyapám lába 98 éves korában érelzáródás miatt üszkösödni kezdett, Amerikából hozattunk neki havi 80 ezer forintos költséget jelentő gyógyszert, és minden nap megnéztük az orvosunktól kapott előtte-utána fotót egy szerencsés páciens lábáról, akinél hatott a készítmény. Nem hiszem, hogy mi voltunk őrültek.) Minden beteggel „elég jól” közlik a szakemberek a diagnózist kezdetben és aztán annak alakulását a későbbiekben is, a betegség előrehaladtával? Biztosan sokakkal igen. De olyat is sokszor látok, hogy az új keletű kötelezettségnek megfelelően az érintettet azonnal szembesítik teljes diagnózisával, ezután pedig jöhet a homály. Ez egy iszonyatosan nehéz feladat, és valóban személyre szabottan lehet csak „elég jól” kommunikálni adott esetben egy halálos betegségről, de én azért nem hiszem, hogy egy vastagbéldaganat kezelése után diagnosztizált csontáttét túlélési esélyeit egy három gyerekes anyának pl. úgy kéne előadni, hogy „sebaj, ezt is meggyógyítjuk!”. Csodákat már jegyzett fel az orvostudomány, ebben lehet akár bízni is, de ezek természetük szerint a tényeknek ellentmondó

Lehetőséget kapnak-e a betegek arra, hogy a diagnózissal járó súlyos traumát szakember segítségével dolgozzák fel? Biztosan sokan igen. De nagyon sokan nem, hiszen az ellátásszervezés alapvető elvei közül hiányzik a cél, hogy ez mindenki számára elérhető lehetőség legyen – a pszichoterápia rendkívül alulfinanszírozott a kórházakban. A halállal és az azt megelőző lehetséges szenvedéssel szembesülni nem mindennapi élmény. Vannak emberek, akik maguktól és hozzátartozóik segítségével feldolgozzák ezt a traumát, felveszik a kesztyűt, és lélekben úgy reagálnak, ahogyan az adott helyzetben az a legüdvösebb testi-lelki egészségük szempontjából, de nem ez a természetes. A lakosság pszichológiai ismeretanyaga hiányos, ráadásul lelki krízis idején szinte általános a pszichés-intellektuális gátoltság. Valamennyi érintett mérlegelheti, hogy a kezelés okozta állapotrosszabbodás vagy a várható terápiás haszon nyom-e számára többet a latban? Biztosan sokaknak adottak az információk ehhez. De ismertem olyan, minden emberi számítás szerint végzetes rákkal diagnosztizált embert, aki az utolsó pillanatig azt hitte, hogy a szertől, amit kap, meg fog gyógyulni. Nagyon fontos, tudom, hogy az orvos nem jós. Ezt szem előtt kell tartani. De e tény mögé elbújni sem szabad, ha a beteg mérlegelni szeretne. Pontosan értesülhetnek-e arról, hogy mikor miért mi történik majd velük? Biztosan létezik olyan beteg is, aki igen. A páciensek oldaláról tapasztalható általános állapot azonban az, hogy az egészségügyi ellátásban egyre nagyobb a káosz.

fórum

Nincs mit csodálkozni azon, ha egy beteget reggel nyolcra behívnak egy kisebb-nagyobb műtétre, (amire mondjuk pl. még éhgyomorra is kell érkezni, és amitől a fizikailag és lelkileg egyaránt megviselt ember még fél is,) akkor két óra körül kerül sorra, és jó esetben du. hatra az is kiderülhet számára, hogy miként sikerült a beavatkozás és ehet-e már valamit. Egy orvos és egy nővér Magyarországon már most három másik helyett dolgozik, és ez is a betegeket sújtja – de keményen! Ezek után szinte természetes, hogy a beavatkozások részleteinek pontos elmagyarázása és a miértekre való válaszadás is sokszor álom marad csupán. Az áttétes rákkal élő emberek egyik napról a másikra felbukkanó, sokszor elviselhetetlen életminőség-romlást (de nem az élet végét!) jelentő tüneteikkel azonnal a megfelelő szakellátásra kerülhetnek, ahol állapotukat és a lehetőségeket mérlegelve a számukra legjobb ellátást nyújtják? Ezzel kapcsolatban nagyon szomorú tapasztalataim vannak. Ahogyan a cikk címe is mondja, tényleg tisztelet a számottevő kivételnek, aki ezt nem hagyja, de nagyon sok rákbeteg marad magára betegsége utolsó stádiumaiban. Nincs kihez fordulnia, ha éjszaka fulladni kezd a torkában felgyülemlett váladéktól, amit nem bír kiköhögni – van, aki nem érti, hogy egy ilyen beteg miért szeretne mentővel kórházba menni, mikor jobb otthon meghalni. Ha karácsonykor elzáródik a nyelőcsöve, január végére ismerősök mozgósításának köszönhetően kap egy nyelőcsősztentet. Vagy egy másik ember példája – ha áttétei miatt már nem részesítik kezelésben, elküldik addigi ellátóhelyéről és az ötödik felkeresett hely, egy vidéki kiskórház, ahol megkönyörülnek rajta, és lecsapolják triplájára duzzadt hasát. Semmiképpen nem akarok általánosítani, de tény: az

emberekkel ma Magyarországon ilyenek is megtörténnek. A betegség előrehaladtával az ágyhoz kötöttség állapotában minden támogatást megkap a páciens és a család az ápolásban, amit a jelenlegi korszerű eszközellátás lehetővé tesz? Akinek orvosa figyelmébe ajánlja, és akinek van pénze rá, az beszerezheti az otthonápolás korszerű segédeszközeit, de talán nem túlzás azt állítani, hogy ez nem általános. Vajon hányból hány otthonfekvő beteg ismeri pl. a felfekvések megelőzésének és ellátásának korszerű eszköztárát? Egy átlagos hazai kórházban mindenesetre biztosan nem találkozhatott ezekkel. Hospice-ellátás létezik Magyarországon (még ha nem is az igényeknek megfelelő mennyiségű férőhellyel), de a legtöbb beteg és hozzátartozó csupán maga informálódhat erről a lehetőségről. Akinek a végső vagy nem csak a legvégső stádiumban elviselhetetlen a fájdalma, az a legkorszerűbb, személyre szabott fájdalomcsillapításban részesül? Természetesen a cikk írója tudja, hogy nem kompetenciája ebben a kérdésben állást foglalni. Ugyanakkor szakmai körökben egyszer

hallottam egy véleményt, mely szerint a morfinszármazékok a kommunikációs készséget kikapcsolják, ám a tudatot – a kommunikáció vágyát és a szenvedés, szomjúság stb. megélését nem! Személyes tapasztalatom ezt alátámasztani látszott – nemrég követtem nyomon egy „utolsó, négy napos” terápiát, melyből az első két nap történései drámai módon alátámasztották az említett feltételezést. Az így azonban csupán laikus gondolatnak akár külföldi interjú szervezése árán ígérem, utánanézek. Van kihez bizalommal fordulnia annak a rákbeteg embernek fájdalmával és minden panaszával, aki számára már semmilyen terápia nem jöhet szóba? Ezt a kérdést fentebb már érintettük. Biztos sokaknak van kihez fordulniuk. De megtörténik, hogy a terápia-rezisztens rákkal élő, végső stádiumban szenvedő betegek mellől felszívódik az onkoteam, és végül az addigi kórképük alakulásának pontos ismertetése és további nyomon követése nélkül belgyógyászati ápolási osztályra kerülnek. És ebbe most már tényleg ne menjünk bele. Radnai Anna

Magyar származású német szemsebész keres németül beszélő, gyakorlott

szemészszakorvos-orvosnő munkatársat, adott esetben később partnert egy szemészeti magánrendelőbe. A rendelő technikailag nyugati klinikai színvonalon van felszerelve, Spectralis OCT, HRT, etc... Évente 600 kataraktát operálunk, kb. 250 intravitrealis injekciót adunk. Központunk Straubingban van, 2. rendelőnk Landauban van. További szemészeti rendelőket tervezünk átvenni Chamban. Alapfizetése 5 000 €, nyereségrészesedéssel 8-9 000 €-ra emelkedhet. Dr.Peter Robert Gyimothy, Dr. Zsofia Hargitai Augenarzt Straubing Tf.: 0049 9421 914773 este 18 óra után, További info: Jameda de. – augenarzt. Mail: [email protected]


T ÉN YEK-A DATOK

Kevesebb az elvándorló orvos, de összességében többen távoznak Az egy évvel korábbihoz képest 160-nal több, ös�-

1. tá b l á z at. ü g y f e l e k

szesen 2061 egészségügyi dolgozó kért hatósági

s z akkép e s í t é s s z e r i n t i megoszl ása

bizonyítványt a külföldi munkavállaláshoz tavaly.

fő szakképesítés 2 allergológia ésklinikai immunológia

Igaz, az Egészségügyi Engedélyezési és Köz-

74 aneszteziológia és intenzív terápia

igazgatási Hivatal (EEKH) legfrissebb, a 2012-es

86 belgyógyászat

adatokat összegző statisztikája szerint a kérelme-

35 csecsemő- és gyermekgyógyászat

6 bőrgyógyászat 53 egyéb

zők között kevesebb volt az orvos, viszont nőtt a

9 érsebészet 6 foglalkozás-orvostan

kivándorolni szándékozó fogorvosok, gyógyszeré-

17 fül-orr-gégegyógyászat

szek és különösen az egészségügyi szakdolgozók

11 gasztroenterológia

száma. Utóbbiak közül másfélszer annyian folytat-

75 háziorvostan

nák inkább külföldön a hivatásukat, mint a korábbi

20 kardiológia

7 haematológia 5 idegsebészet 9 klinikai farmakológia

években.

5 klinikai immunológia és allergológia 16 klinikai onkológia 4 kórbonctan-kórszövettan 5 mozgásszervi rehabilitáció 5 nefrológia

Az EEKH adatai szerint a külföldi munkavállalást kezdeményezők közül tavaly 1108 volt az orvos, ami körülbelül 100-zal kevesebb, mint 2011-ben, nagyjából

megegyezik a két évvel korábbi létszámmal (1111), viszont például a 2006-os év adatának (520) több mint kétszerese. 2011-hez képest tavaly három tucattal több

4 neonatológia 16 neurológia 16 ortopédia 17 ortopédia-traumatológia 4 oxyológia 19 patológia 11 plasztikai sebészet 19 pszichoterápia 25 radiológia 5 reumatológia

1. á b r a . célo r s z á g s z e r i n t i m e g o s z l á s (o r v o s )

4 reumatológia-fizioterápia

I d ő s z ak : 2 012 . 01. 01– 2 012 .12 . 31.

47 sebészet

fő

12 sportorvostan

400 350 300 250 200 150 100 50 0

4 sürgősségi orvostan 17 szemészet 245

32 szülészet-nőgyógyászat 21 traumatológia 9 tüdőgyógyászat

124

Románia

12 urológia 10 üzemorvostan

31

3 USA

9

Svájc

11

Spanyolország

Norvégia

Málta

3 Olaszország

25

4 Németország

Izrael

Írország

országok

6 Kanada

25

6 Hollandia

9 Görögország

22 Franciaország

5 Finnország

Dánia


17 Egyéb

8

Egyesült Királyság

4 Ciprus

58 5 Belgium

Ausztria

4 Ausztrália

Arab emírségek

20

Svédország

85

18

6 sugárterápia

379

T ÉN YEK-A DATOK

2 . á b r a . kiado t t h at ó s á g i b i z o n y í t vá n yok é s ké r e lm e z ő k s z á ma I d ő s z ak : 2 012 . 01. 01– 2 012 .12 . 31. 4000 3092 3000 hatósági biz (db) személy (fő)

2000 1108 1000 0

Orvos

835 255 Fogrvos

866 518

188 65 Gyógyszerész

Ápoló

23 13

172102

Szülésznő

Egyéb

3. á b r a . él e t ko r s z e r i n t i m e g o s z l á s (o r v o s ) I d ő s z ak : 2 012 . 01. 01– 2 012 .12 . 31. fő 331

350 300

263

250 200

165

150

105

89

100 50 0

60

31 -24

25-29

30-34

35-39

40-44

45-49

50-54

47

55-59

13

2

2

60-64

65-69

70-

korcsoportok

fogorvos, összesen 255 kért bizonyítványt, és 50 százalékkal több, összesen 65 gyógyszerész fordult a hatósághoz. Leginkább a külföldre távozó ápolók száma nőtt: 518-an kértek hatósági bizonyítványt az EEKH-től, szemben a korábbi év 314 kérelmével. Az EEKH szakképesítés szerinti bontása szerint a korábbi évekhez képest 2012-ben több kérelmező orvosnak volt valamilyen szakvizsgája, összesen 738-uknak. A legtöbb igazolást kérő orvos belgyógyász (86), háziorvos (75), aneszteziológus (74), sebész (47), csecsemő-gyermekgyógyász (35), szülész-nőgyógyász (32), radiológus (25) és kardiológus (20) volt. Ha az egyéb kategóriában felsorolt, a gyermekekkel, ifjúságvédelemmel kapcsolatos szakmákat is beszámítjuk (+14 orvos), a korábbi évekhez képest jelentősen nőtt az elvándorló gyermekorvosok aránya.

Angolosan távoznak – nem csak az Egyesült Királyságba

A legfelkapottabb célországok között Németország átvette a vezetést az eddig szinte versenytárs nélküli Angliától. A hatósági bizonyítványt kérők közül az orvosok és egészségügyi szakdolgozók többsége Németországban és Ausztriában akarja folytatni a hivatását, csak a fogorvosok és

gyógyszerészek körében a legnépszerűbb továbbra is az Egyesült Királyság. Az életkor szerinti megoszlás szerint a legtöbb jelentkező fiatal, 25–29 éves volt. Ez volt a jellemző az orvosokra: az igazolást kérők több mint egyharmada ebbe a korosztályba tartozik. Érdekesség, hogy négy 65 év feletti orvos is jelentkezett a hivatalnál. A kérelmező fogorvosok, gyógyszerészek többsége is 25–29 éves, csak az ápolók és a szülésznők átlagéletkora magasabb, 30–40 év közötti. 2012-ben történt meg először, hogy több nő akar külföldön munkát vállalni: az összes, 2061 kérelmező közül 1212 volt a számuk. Egyedül az orvosoknál jelentkezik még mindig több férfi, de a fogorvosok, gyógyszerészek és az egészségügyi szakdolgozók zöme már nő. Összehasonlításként a korábbi évek orvos-elvándorlási statisztikái: 2005-ben 604 orvos kért

okleveleiről hatósági igazolást, ez a szám 2006-ban 520, 2007-ben 590, 2008-ban 728, 2009-ben 887, 2010-ben 1111, és 2011-ben 1200 volt.

Bernáth Bea


SZ A K M A I OL DAL

Öt korty levegő Még sokat tapasztalt egészségügyi újságíróként is volt bennem egy kis szorongás, amikor a Szent János Kórház légzésrehabilitációs osztályára készültem, hogy bemutassam az ott élőket, a velük foglalkozókat az olvasónak. Szerencsémre azonban kiderült, fölösleges volt az aggodalom, mert a Baba utcai osztály nem valamiféle „siralomház”, hanem olyan hely, ahol a legfontosabb képességeiktől megfosztott páciensek emberhez méltó életet élhetnek.

Gyönyörű környezetben, a Rózsadomb alján hajtunk fel, egészen a Baba utca legmagasabb pontjáig. Itt áll az a ház – vagy inkább kúria –, amely a Szent János Kórház egyik osztályát fogadja be. S bár hó van és hideg, a barátságosan szép épület valahogy mégis nyugalmat sugall. Nyugalmat, bizalmat és rendíthetetlen stabilitást. Mert az itt élőknek – akik közül néhányat bemutatunk – ezekre van a legnagyobb szüksége. A Tanácsos A házban soha nincs csönd, a lélegeztető gépek halk és ütemes sóhajtásai nem szűnnek. Az első emeleten máris egy kerekes szé-

kes férfi jön felénk. Érthetetlen, de lábujjai irányításával szinte milliméter pontossággal „célozza be” a széket a szobába, ráadásul hátramenetben. A szobájába gördül. Itt él egymaga, ahogyan a többiek is mind a saját bútoraik, berendezési tárgyaik között. Ajtaján felirat: Tanácsos. Zoli – így hívják – négyéves korától, 1959 óta lakik a Baba utcában. A megtisztelő címnek is részben ez az oka, hiszen az osztály minden eddigi pillanatát az emlékezetében őrzi. Mesélik, ha jött a hétvége, rá bízták, hogy a személyzettel írassa alá a szükséges dokumentumokat, így gyakorlatilag ő volt a „főnök”. Még manapság is sokszor tőle

A Szakmai Kollégiumban már 2003-ban megkezdték e speciális ellátás feltételeinek kidolgozását. Az aneszteziológia és intenzív terápia elismert professzora egyfelől büszke a Baba utcai házban folyó sikeres munkára, ugyanakkor meg kell állapítania: a mai napig ez az egyetlen ilyen jellegű központ. 20


kérdezik meg, egy-egy vezetéknek hol vannak a végpontjai. Zoli tudja, mert az évtizedek alatt minden műszaki szerelésnél jelen volt, kíváncsian nézte végig a munkálatokat. A Tanácsos egyike annak a néhány, ma már középkorú embernek, akit annak idején a járványos gyermekbénulás, a Heine-Medin-kór ért utol. Állapota rohamosan romlott, jó ideje már csak a lábujjait tudja mozgatni, igaz, bámulatos ügyességgel. Eleinte még segített a Boda-Kerekes lélegeztető gép, amely a rekeszt mozgatta, munkára ösztökélve a sorvadó izmot. Ötvenöt évvel ezelőtt azonban gégemetszést kellett végezni, s Zoli azóta gépi lélegeztetésre is szorul. Persze nem mindig, mert megtanulta az úgynevezett béka-módszert: ötöt-hatot harap a levegőből, felgyűjti a szájüregében, majd minden kis izmát bevetve a légoszlopot bepréseli a tüdejébe. De ez csak akkor megy, ha éppen nem beteg a tüdő, nincs például gyulladásban, vagy ha az izmok bírják a munkát. Zoli ezzel a módszerrel képes naponta több órán át elszakadni a villogó szerkezettől. Éjszakára azonban nem nélkülözheti a gépi támogatást. A szorongás csillapodik, de ekkor elemi erővel villan föl az ember agyában, hogy milyen könnyen volt elveszíthető a feltétlen reflex diktálta képesség, a lélegzetvétel magától értetődő lehetősége. Jött a kórokozó, s megváltozott az élet egészen. Nemcsak a betegé, hanem családjáé, s tulajdonképpen a társadalomé is. Mert ezekről a páciensekről a többieknek kell gondoskodniuk, ellátásuk felelősségében mindenkinek osztoznia kell. Ráadásul egyre több ember szorul segítség-

SZ A K M A I OL DAL

re, a hajdani gyermekbénulásos betegeken kívül ugyanis mind nagyobb arányban jelennek meg az izomsorvadással küzdők, s a túlélésük is jóval hosszabb ma már – mondja A Tudós, Pénzes István, az osztály szakmai vezetője, aki szerint többféle izomdisztrófia, légzési elégtelenség gyarapítja a betegek számát. Ezért a Szakmai Kollégiumban már 2003-ban megkezdték e speciális ellátás feltételeinek kidolgozását. Az aneszteziológia és intenzív terápia elismert professzora egyfelől büszke a Baba utcai házban folyó sikeres munkára, ugyanakkor meg kell állapítania: a mai napig ez az egyetlen ilyen jellegű központ. Mint mondja, régiós szinten kellene hálózatot építeni. A hasonló problémával küzdők többsége ma a kórházak intenzív osztályára kerül, aminek szerinte nincs igazán racionalitása. Ezek az emberek ugyanis maguknál vannak, kommunikálnak, a sajátos segítségen túl nincs szükségük másra. Állapotuk, prognózisuk jól kiszámítható, nem kell szembenézni egy-egy esetlegesen drasztikus változással. Az Őrangyal A sajátos segítségnek persze napi 24 órában meg kell lennie, hiszen előfordul, hogy a kanül kicsúszik. Olyankor a gép jelez, hogy a páciens tüdejébe nem jut levegő, s a személyzetnek pillanatok alatt közbe kell lépnie. Éva főnővér foly-

Prof. dr. Pénzes István (a Tudós) és Doszkocs Zsuzsa (a Művész)

Zoli (a Tanácsos) és mindannyiuk Őrangyala, Éva főnővér

ton mozgásban van, gyakorlatilag itt él, viszi az osztályt a Tudós két látogatása közötti időben. Pácienseit nagyon jól ismeri, szinte a szemük villanásából is megérti, mit szeretnének. Az itt folyó munka fizikailag is igen megterhelő: van, akit kézben, másokat emelő segítségével visznek lemosdatni – csövekkel együtt. Meg kell tisztítani a kanült is mindig, a fürdetés ezért akár két órát is igénybe vehet. A főnővér minden nehézség ellenére vidám, kiegyensúlyozott, soha nem mutatja saját problémáját. Nem mondja, ezért csak elképzeljük, milyen felelősséggel jár, ha egy egészséges ember jelenti mások kezét-lábát, s ha a beteg naponta százszor jelez, százszor kell odamenni hozzá. Az osztályt szeretnék feltölteni, hiszen a jelenleginél több páciens ellátására is föl vannak készülve. Ehhez azonban nemcsak gépek, hanem megfelelő finanszírozás is kellene. A gépesített kocsik – mint Zolié is – már igen régiek, pengeélen táncol, hogy mikor hibásodnak meg. A kórháznak erre nincs pénze, hiszen adja a kocsit, a személyzetet, a gyógyszert, és a többire már nem futja. Legszörnyűbb félelmük egyike az is, ha egy lélegeztető gép úgy áll le, hogy a beteg rá van kapcsolva. Megoldást jelenthetne a kölcsönzés, amivel a tartalékolást is meg lehetne oldani. Mert ezek az emberek nem tehetnek bajukról, rajtuk kívül álló ok miatt váltak a ház lakóivá, akárcsak

A Művész Doszkocs Zsuzsa, aki színes, hangulatos szobában él. A falat saját festményei, rajzai díszítik. Kilencévesen tudta meg, hogy izomgyengeségben szenved, de a disztrófia típusát máig nem sikerült még külföldi segítséggel sem azonosítani. Amíg járóképes volt, tanult, számítógépes programozó lett. Negyvenévesen, mindössze 35 kilósan került az osztályra, ahol gégemetszést hajtottak végre rajta, s azóta a gép segíti légzését. A rajzolás és a festés tölti ki mindennapjait, a képek készítése az utóbbi 15 évben az élete célja és értelme lett. Több saját kiállítása is volt már, saját honlapját is maga szerkeszti. Igazi nő, divatról, frizurákról, hajszínekről is beszélgettünk. Szerénysége miatt a neten kellett utánanézni, hogy Zsuzsát a szülővárosa, Mélykút, 2006-ban díszpolgári címmel jutalmazta, egy évvel később pedig a Honvédelmi Minisztérium Nívódíját kapta meg. Haladunk tovább a folyosón, Árpádhoz éppen csak bekukkantunk, mert tisztálkodásra készítik elő. A gond akkor kiáltott a Baba utcai megoldásért, amikor 1995-ben megállt a szíve. Pénzes professzor a János-kórházban újraélesztette, majd az izomsorvadás miatt gégemetszést hajtottak végre Árpádon. Azóta itt él, időközben megnősült, gyermeke is született. Többen egyébként hazatérnek, ha a család elfogadja a betegséget, s megtanulja az ápolás minden csínját. No meg persze, ha találnak megfelelő gépet a számára, s az OEP finanszírozza a házi működtetését. Úgy tűnik, a finanszírozó szemlélete ma már rugalmasabb, nemrég így távozhatott a Baba utcából A Fiú. Búcsút vettünk a huszonkét éves Pétertől. Lapunk megjelenésekor a Duchenne izomsorvadásban szenvedő fiatalembert már otthon ápolja az édesanyja, aki a professzor, a főnővér és az OEP szakembereinek el-


SZ A K M A I OL DAL

ismerését is kivívta, olyan tökéletesen elsajátított minden tudnivalót. Sőt, le sem lehetett volna beszélni arról, hogy hazavigye gyermekét. Péter problémájára hétéves korában derült fény, és paradox módon egy vírusnak „köszönheti”, hogy a legjobb kezekbe, a Baba utcába kerülhetett. 2011-ben ugyanis a fertőzés miatt rosszul lett, nem kapott levegőt, és több intézmény után itt fogadták be. Jelenleg is folyik annak kiderítése, Péter izomsorvadását véletlen génmutáció vagy örökletes genetikai kód okozta-e. Csak egyfajta lélegeztetőgép alkalmas az életben tartására, s az OEP most méltányosságból kifizette a beszerzett gépet. A professzor szerint lassacskán változik a finanszírozó szemlélete is, ami bizakodásra ad okot. Péter bal tüdeje egyébként a súlyos gerincferdülés miatt légtelenné válik, ha egy bizonyos ideig spontán hagyják. Ma már a genetika sem jelenti a végzetet. A Tudós meséli, hogy egy szintén izomsorvadásban szenvedő fiatalember Kijevben keresett megoldást őssejt-beültetéssel. A beavatkozás sikeres volt, de sajnos későn került rá sor. Beindult ugyan az egészséges sejtek termelődése, ám a szervezet már nem tudta fölvenni az azzal járó irdatlan tempót, ezért a férfi nemsokára meghalt. Mindenesetre az eljárás reménykeltő, s ha itthon is lehetne végezni, akkor időben kezdhetnék a beavatkozást, ami anyagilag is kevésbé terhelné a családokat. Valószínűleg kevés az olyan hely a világon, mint amilyen a Baba utca. Itt élt az utolsó vastüdős is, és a gondos ápolással, a szakszerű és speciális orvosi segítséggel tu-

Iván (a Teológus)

lajdonképpen bármeddig elélhetnek a betegek. A legjobb persze az, ha a család képessé válik az ellátásukra. Péterhez hasonlóan Marika is otthonában él. Teljesen bénult, csak a száját tudja megmozdítani, amelyben pálca van, azzal mozgat egy éles hangú csengőt. Férje ápolja, csak kontrollra jár be. Sokáig élt a Baba utcában, aztán hitvesével együtt – aki itt dolgozott – saját otthonukba költöztek. Marika hatéves korában kapta meg a Heine-Medint, most 59 éves. Vele most nem találkoztunk. Más Heine-Medin-kórossal azonban igen, hiszen itt lakik A Teológus. Hatalmas könyvtár a szobában, értékes irodalom a polcokon. Iván az utolsó budaörsi Heine-Medinben szenvedő. Hat hónapos korában kapta el a fertőzést, és kezdetben a hintaágy segített rajta, amely mozgatta a rekeszt.

Péter (a Fiú) édesanyjával

Sokáig Boda-Kerekes lélegeztető tartotta életben. Most 54 éves, így tehát 53 éve él légzési támogatással. Önerőből teológiát tanult, hite sok mindenen átsegíti. Boldog vagabund, aki már tizenhárom országot is bejárt barátai támogatásával és kíséretében. Vagány, a repüléstől sem fél. Általában sokszor elhagyja az intézetet kerekes székével, hogy ügyeit intézze. Azt mondja, zöldséget és gyümölcsöt a Fény utcai piacon szokott vásárolni, ott mindig segítenek neki, de szeret nézelődni a bevásárlóközpontokban is. Ő is megtanulta a béka-módszert, telefonon alig lehetne hallani, hogy éppen a lélegzés a legnehezebb számára. Csendben és dolgosan folynak a hétköznapok az osztályon, aki csak tud, segít az itt dolgozók közül. Nincs éreztetett hierarchia, mindenkit egyetlen tudat hajt, az, hogy mások élete múlik az ő helytállásán. Az előfeltevés felolvad, mint a hó, és az ember csak néz, hogy ilyen is van. Egy hely, ahol nem számít, ki honnan jött. Csak az számít, amit úgy nevezünk, Az Élet. Mert a Tudós legszívesebben minden felelőtlen kamaszt ide hozna, aki például egy csalódás miatt sikertelenül dobná el a legszentebb ajándékot. Itt lehet látni, hogy még mozgásképtelenül, gépek segítségére utalva is élni akarnak a betegek. A beavatottak elvégzik a munkát, a többieknek pedig csupán egyetlen dolguk van: őket segíteni ebben.

Niczky Emőke

Szakorvosi állások Svédországban További információ a következő honlapon: ww!"#$%&'($)*!+,+-"./00 22


SZ A K M A I OL DAL

Ki tud mindent a D-vitaminról? A vitaminként emlegetett hormon betegségmegelőzésben betöltött széleskörű spektruma egyre inkább közismertté válik az orvostársadalomban.

Mivel a D-vitamin-hiány továbbra is népjelenség, ezért máig is forró témának számít. Olyannyira, hogy létezik nemzetközi D-vitamin Nap is, melyet a világ többi részén minden év novemberének második napján tartanak. A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság (MOOT) február 21-én emlékezett meg az eseményről. A rendezvényen megjelent dr. Szabó András, a II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója, aki a gyermekkori D-vitamin-szükséglet témaköréből kiindulva mindenki számára tanulságos következtetéseket vont le. Az időskorban megvalósított megfelelő D-vitamin-pótlás 5-6 évvel hosszabbítja meg az életet, az értéket gyermekkorban normalizálva pedig olyan egészségkárosodásokat előzhetünk meg, mint például az asztma, a tumoros megbetegedések vagy a diabétesz. A II. sz. Gyermekklinika több mint 5000 mérést végzett a gyermekek D-vitamin szintjére vonatkozóan, és azt találták, hogy a kicsik 2/3-a D-vitamin-hiányos és még nyáron is csupán 30%-uk éri el a szükséges szintet. A Crohn-betegséggel élő gyermekek körében a meglehetősen rossz állapotban lévő pácienseknél általában 10 alatti értéket mérnek a szakorvosok. De mit is okoz a D vitamin? A D-vitamin aktív hormonként működik, mely minden sejtünkben jelen van, és szabályozza

a gének, a sejtmag működését – magyarázta el Szabó András. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sejtek működése ne szenvedjen zavart és az endokrin rendszer valamint a szervezet sok egyéb rendszere rendben működjön. Ezért van, hogy a kisgyermekkori D-vitamin-hiány szinte biztosan gondot okoz később kamaszkorban, például különböző krónikus betegségek kialakulásának forrása lehet. Egy finn kutatás konkrétan arra is rámutatott, hogy az egy éves kortól adott D-vitamin függvényében az évtizedekkel később bekövetkező diabétesz kialakulását befolyásolhatjuk. A megfelelő D-vitamin-szint fenntartásával 60–70%-ban meg lehet előzni még az influenzajárványt is. Miben hibás a gyakorlat? Egy D-vitamin-hiányos anyuka például, aki rendszeresen szed valamilyen terheseknek készült multivitamint, abban a hitben él, hogy mindent elkövet magzata egészsége érdekében. Sajnos ebben téved, mert ezek a készítmények általában önmagukban nem tartalmaznak elegendő D-vitamint a hiány pótlására. Ez a hormon elengedhetetlen a gének működéséhez, ami pedig a magzat fejlődésében alapvetően fontos. Ha ezen a ponton hiba adódik, az később megmutatkozik az ember egészségi állapotában. Szabó András szintén kutatási eredményeket alapul véve arról tájékoztatott, hogy a D-vi-

tamin-hiányos állapotban szülő nők gyermekeinél 8 év múlva már kimutatható az inzulinrezisztencia növekedése, az izomgyengeség, az asztmára való hajlam, és lehet, hogy még az autizmus is összefüggésbe hozható ezzel a problémával. Óriási tehát a házi gyermekorvosok és a védőnők felelőssége is ebben a kérdésben – ennek megfelelően a rendezvényre meghívást kapott Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke is. Akkor ki mennyit szedjen? A gyermekek 2/3-a D-vitamin-hiányos 1/3-uk azonban megfelelő szinttel él – állapította meg a Gyermekklinika igazgatója –, de ez nem kell, hogy bárkit is elrettentsen az „ellenőrizetlen” pótlástól, ugyanis kis mennyiségű D-vitamin biztos, hogy senkinek nem árt. A hormon felnőttek körében 1000–2000 egységig szedhető minden nem kívánt mellékhatás kockázata nélkül. Dr. Takács István, a Magyar Primer Prevenciós Orvosi Egyesület elnöke hozzáfűzte: a D-vitamin-többlet első jele a vizeletben mutatkozó kalcium, ehhez a laborértékhez pedig huzamosabb ideig napi 10 000 egységet kell elfogyasztani. A gyerekek számára 4-5 éves korig 400 egység javasolt megelőzésként, 6 éves kor fölött mehet az 1000 egység. Teljesen mindegy, hogy heti egy adagban veszünk be 7000 egységet vagy napokra osztjuk el a szükséges mennyiséget, a hormon effektivitását ez nem befolyásolja. Fontos még, hogy a túlsúlyos emberek szükséglete több ennél, inkább napi 3000–4000 egység.

Radnai Anna


SZ A K M A I OL DAL

Az életminőséget mentő gyermekortopédia A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika gyermekortopédiai osztályán a szakterület minden létező ellátási formáját a legkorszerűbb módszerekkel végzik az országban. Prof. dr. Szőke György, a Magyar Ortopédiai Társaság Gyermekortopéd Szekciójának vezetője éveken keresztül vezette az osztályt, melynek jelenleg is munkatársa. Beszélgetésünkben az osztályon zajló ellátásról kérdeztük, mely színvonala miatt képet ad a gyermekortopédia magyarországi helyzetéről, valamint a nemzetközi tudományos és operatív eredmények skálájáról is.

– Mely szakemberek nevéhez fűződik a SE Ortopédiai Klinikán zajló gyermekortopédiai ellátás nemzetközi hírű színvonala? – Az Ortopédiai Klinikán működő gyermekosztály az önálló, kizárólag gyermekortopédiával foglalkozó osztályok közül elsőként létesült 1951-ben, mikor a klinika megnyitotta kapuit. Az akkori vezetők nagynevű szakemberek voltak: elsőként Kovács Szofi látta el az osztály irányításának feladatát – de Glauber professzornak is aktív érdeklődése volt területünk iránt –, majd Koncz Imre lett az osztályvezető, aki rendkívül tehetséges szakember volt; egészen váratlanul bekövetkezett haláláig a klinikán dolgozott. Ekkor került Vízkelety Tibor az osztály élére, majd már ebben a minőségében előrehaladva a szakmai ranglétrán a klinika professzora lett. Az intézetvezetői és tanszékvezetői feladatok

24


sokasága miatt az osztályvezetési tevékenységet idővel átadta egy nagyon precíz sebésznek, Rényi-Vámos Andrásnak, aki sajnos szintén váratlanul meghalt, és ekkor vettem át én az osztály vezetését. – A szakterületen belül mely főbb profilok voltak már korábban is jellemzőek az itt zajló ellátásban, és milyen újdonságok születtek az Ön osztályvezetői és profes�szori jelenlétének idején? – Klasszikus ortopédiai probléma a veleszületett csípőficam, mely hosszú évtizedekig a leggyakoribb veleszületett mozgásszervi rendellenesség volt. A betegség elnevezése számos csípő körüli fejlődési rendellenességet felölel, maga a csípőficam a legsúlyosabb forma ezek közül. Magyarországon sokáig nem működött szervezett szűrés, így az érintett gyerekek későn kerültek felismerésre, és emiatt gyakran volt

Prof. dr. Szőke György

szükség a műtétre. Havonta nagyszámú ilyen műtét zajlott akkoriban az ortopéd klinikán a csípőficamok visszahelyezésének, korrekciójának és kedvező helyzetben való rögzítésének céljával. Amikor az ortopédek, a gyermekgyógyászok, a védőnők, a szülészek és a bábák egyaránt elfogadták a szűrés fontosságát, és megtanulták a fizikális szűrővizsgálat módszerét, áttörés következett be ezen a területen – ma már sokkal kevesebb beteget kell kitennünk a jelentős műtéti beavatkozásnak. Elégedetten hátradőlni azonban még nem indokolt, ma is jut minden hónapra egy nagy csípőrepozíciós operációnk. – Miért olyan fontos a korai felismerés? – A korán megkezdett konzervatív kezeléssel számos esetben el lehet kerülni a műtéti beavatkozást. Van persze a csípőficamnak olyan rigid formája is, amelyet kizárólag műtéttel lehet megoldani, de ez sokkal ritkábban fordul elő. – Melyek a további legfontosabb ellátási területek? – Szintén a fejlődési rendellenességek közé tartozik a veleszületett dongaláb, melynek ellátásában országos centrumként működünk. Óriási hagyománnyal rendelkezünk ezen a téren, és fejlesztettük is ez irányú aktivitásunkat az utóbbi években – újfajta konzervatív kezelést vezettünk be egy amerikai ortopéd sebész, Ponseti javaslata alapján. Nagyon korán elkezdett gipszredressziós kezeléssekkel elérhetjük, hogy a boka-láb helyzetét ideális pozícióba hozzuk, majd a 3-4-6 hetes gipszredressziókkal történő terápia közepén egy kis műtéttel – és aztán újabb

SZ A K M A I OL DAL

gipszeléssel – elkerülhetjük az egész boka és boka környéki lábterület feltárásával járó nagy műtétet. Ez a komoly operáció – melyet hatalmas számban végeztünk annak idején – a növekvő szervezetre kedvezőtlen hatást gyakorolt a később hegesedés, a szövetek sérülése és az izomfunkciók csökkenése miatt. A Ponseti-féle korai gipszredressziós technikával és korai achillotomiával jelentősen lecsökkentettük a nagy műtétek számát. Amennyiben a betegek későn érkeznek hozzánk, még mindig kénytelenek vagyunk a régebbi módszert alkalmazni, ezért ennél a rendellenességnél is nagyon fontos a korai felismerés. – Milyen elváltozások esetében születtek új megoldások? – Jelentős előrelépés történt továbbá a végtaghossz-különbséggel járó fejlődési zavarok körében. Ez is egy klasszikus ortopédiai probléma, a sántítás egyik lehetséges oka, melyet amennyire lehet, korrigálni kell. Éppen 30 évvel ezelőtt hajtottak végre klinikánkon az országban először ilyen beavatkozást. Ez egy hosszú gyógyulási időt igénylő, sok nehézséggel és lehetséges szövődménnyel járó folyamat. A csontszövet lassú anyagcseréjű, ezért a rögzítő eszközöket a beavatkozás után a pácienseknek még sokáig használniuk kell. Ez komoly fizikai és lelki megterhelést jelent a gyermek és családja számára, de az is igaz, hogy nagyon szép eredményeket lehet így elérni. A műtéti technika bevezetése óta igyekszünk minél korszerűbb rendszerekkel segíteni betegeinken. Nem kis hányadban ez anyagi kérdés, a korszerű Orthofix nevű

Ha végtaghosszabbításról van szó, a sebészekben mindig tevékenységi kényszer ébred arra vonatkozóan, hogy mindent tegyünk meg a tökéletes korrigálás érdekében. Ez helyes elv, ugyanakkor mérlegelni is tudni kell, mert nem minden beteg alkalmas erre a beavatkozásra.

fixálórendszert ma már rutinszerűen alkalmazzuk. Tervünk, hogy idén bevezessünk a jóval szofisztikáltabb és jobban szabályozható Taylor fixációs rendszert, amely a klasszikus végtaghosszabbítás-technikákat veszi alapul, viszont alkalmazásával a rögzítést a végtag állapotához lehet igazítani, és számítógépes program segítségével adható meg a kívánt tengelyeltérés korrekciójának mértéke is – tehát nem kell empirikus technikára hagyatkoznunk. Ez hatalmas előrelépés lenne. Mivel az ilyen végtag-rendellenességek általában nemcsak a végtagok hos�szát befolyásolják, hanem deformitásokkal, ízületi problémákkal és egyéb nehézségekkel is járnak, a végtaghosszabbító-műtétek mellett az ízületi kötöttségeket további lágyrészműtétekkel igyekszünk oldani. Így azonban növeljük az amúgy is megterhelt állapotot, tehát ezek a beavatkozások is komplex, nagy operációk. Ha azonban végtaghos�szabbításról van szó, a sebészekben mindig tevékenységi kényszer ébred arra vonatkozóan, hogy mindent tegyünk meg a tökéletes korrigálás érdekében. Ez helyes elv, ugyanakkor mérlegelni is tudni kell, mert nem minden beteg alkalmas erre a beavatkozásra. A beteg, a család, a környezet nem feltétlenül tudja kezelni ezt a hatalmas megterhelést, és a páciens állapota sem minden esetben teszi reménytelivé a nagy műtétet. Ezért is kap nagyon fontos szerepet egy mértéktartó indikációs technika, amely szerint bizonyos esetekben az ellenkező végtag rövidítésével oldjuk meg a problémát. Így már egy másik területre evezünk át: a nyolcas lemezes növekedési porc működését szabályozó technikára, amelyet nyolc éve szintén elsőként vezettünk be intézetünkben. – Bemutatná ezt a korszerű műtéti technikát? – A gyermekortopédiában növekedő csont-ízületi rendszerrel foglalkozunk. A növekedési porcok a csöves csontok végén vannak, ezek felelősek a hossz növekedéséért, így ha

azokat időszakosan gátoljuk, akkor ez által szabályozhatjuk a tengelyeket, illetve ha mindkét oldalon gátoljuk, akkor a növekedés aktivitását befolyásolhatjuk. A hosszabb végtag növekedésének gátlásával a minimális, 1–3 cm-es eltéréseket kis műtéttel is korrigálhatjuk. A hos�szabbító bonyolult műtétek indikációs körébe ma már nem tartoznak bele a 3 cm alatti különbséggel járó rendellenességek. A nyolcas lemezes növekedési porc működését szabályozó technika egy rendkívül eredményes modern eljárás, mely nehéz esetekben és nagyon kis korban is alkalmazható, és amennyiben nem sikerül, megnövekedett kockázat nélkül választhatunk más csontos műtéti technikát. Azért is szeretjük, mert költséghatékony, és nem terheli a beteget – a beavatkozás után nem sokkal akár szaladgálhat is –, de gyakran kell kontrollra járnia, hogy megállapíthassuk, mikor kell az eljárást megszüntetnünk. Szeretnénk, ha a gyermek-háziorvosok és a védőnők körében is közismertté válna ez a lehetőség, mert kezdődő – és valamilyen betegség kapcsán akár progressziót is mutató – végtagdeformitásokat is sikerrel kezelhetünk ezzel a módszerrel. Akár csontrendszer- vagy csontanyagcsere-betegséghez kötődő súlyos állapotokban is sokszor ideális ez a kezelés. A jövő útja, hogy egyre kisebb beavatkozásokkal érjünk el minél nagyobb eredményt, és ez az eljárás abszolút megfelel ennek a kívánalomnak. – Mely további területeken működik osztályuk országos központként? – Fontos területünk még a malignus csont- és lágyrésztumorok kezelése, mely elsősorban a Szendrői profes�szor által vezetett felnőttosztályon történik, amely az ország ilyen típusú betegségben szenvedő lakosságának nagy részét ellátja. A gyermekkorú pácienseket a beavatkozást követően a mi osztályunkon helyezzük el, és részt veszünk számos gyermekkori jóindulatú csont- vagy lágyrésztumor kezelésében, ame-


SZ A K M A I OL DAL

lyek meglehetősen gyakori kórképek. A végtagmegtartásban is szoros együttműködésben állunk Szendrői professzor csapatával. Ezekben az esetekben sokszor felmerül, hogy külső fixációs eszközökkel történjen a végtagmegtartás, ebben a komplex ellátásban pedig jól alkalmazhatjuk a végtaghosszabbító készülékkel végzett sebészi gyakorlatot. Gyermekortopédiai osztályunk emellett a neuromuszkuláris betegségeknek is sebészeti központja, ezen a téren is nagy erőkkel törekszünk a korszerű elvek megvalósítására. A gyakorlatban ez lényegében azt jelenti, hogy a sérült, spasztikus embereknél igyekszünk minél inkább az izomerőt megőrző operációkkal szélesíteni a műtéti palettát. Az inak meghosszabbításával járó műtétek korrigálták és szabadabbá tették ugyan a korlátolt ízületek mozgásterét, a környező izmok erejét azonban nagymértékben csökkentették, és ezért a funkció szempontjából akár még veszteség is érhette a beteget. A gazdaságilag fejlett világban a szülés körülményeihez csatoltan kialakuló súlyos mozgási vagy szellemi sérültség konstans beteganyag, ugyanis a születés körül kialakult intenzív ellátás fejlődésével kis súlyú újszülöttek is életben maradnak, ám a központi idegrendszeri sérülést sokszor a legjobb szándékkal sem tudják megelőzni, és ezek a gyerekek később fejlődésükben hátrányt szenvednek. Még Vízkelety professzor idejében jelentős spasztikus sebészeti aktivitás alakult ki nálunk, amelyet minden szempontból igyekeztünk nemzetközi színvonalúvá emelni. Amennyiben lehetséges, az új

„Még szorosabb együttműködésben állunk a gyermekonkológiai centrumként is működő 2-es számú gyermekklinikával, elsősorban a tumoros gyermekek ellátásának terén, hiszen az általunk végzett beavatkozás előtti és utáni onkológiai kezelést a gyermekklinikán kapják meg betegeink. ” 26


sebészeti technikákat alkalmazzuk a betegséghez társuló másodlagos csípőficam kezelésében, melynek feltétele, hogy szűréssel korán felismerjük az ilyen elváltozásokat. Célunk, hogy minél kevesebbszer alkalmazzuk a funkciót csökkentő izom-ínhosszabbításokkal járó beavatkozásokat, ehelyett a funkciót és az izomerőt megőrizve az izom-ín komplexek recesszióját végezzük. Ebben segít mozgásanalitika laborunk, más néven járáslaborunk. Számos mozgásanalitikai módszer létezik, de olyan, amely járás közben vizsgálja a mozgás tulajdonságait, és speciálisan spasztikus emberek mozgásának analízisére alkalmas, egyedül nálunk van Magyarországon. A világ gazdaságilag fejlett részében nagyon népszerűnek számít ez a tudományos létesítmény. – Mit jelent pontosan a járáslabor? – Működéséhez nem csak orvos jelenléte szükséges, az itt zajló munkát egy speciális csapat valósítja meg, melynek tagjai műszaki-informatikai műveltségű szakemberek és a módszer kivitelezését értő gyógytornászok, nővérek. A testre standard pozícióban felhelyezett jelzők mozgásának háromdimenziós értékelését végezzük, ilyen módon az ízületi mozgásokat detektáljuk, és összehasonlítjuk a normális határokon belüli mozgással. Így nem csak látvány alapján ítélhetjük meg a sérült emberek mozgását, hanem objektív számok és görbék alapján is megtehetjük ezt. Más megközelítést eredményez ez a módszer. Szemlélteti, hogy az ember képessé tehető arra, hogy megtanulja a járás sajátosságait. Megmérhetjük, és objektivizálhatjuk a műtétek eredményességét és a romlási folyamatokat egyaránt, és meg tudjuk mérni, hogy vajon a választott segédeszközök mennyiben segítik a járás jellegét. Emellett számos kérdést is felvethetünk, például vizsgálhatjuk a normális járástípusok nagyízületi mozgásait. Ennek megfelelően egyéb programokat is csatoltunk a járás-

laborhoz, többek között váll körüli mozgásanalitikai vizsgálatokat végzünk és a gerincferdülés konzervatív kezelésének sajátosságait vizsgáljuk fűzővel és fűző nélkül, megállapítva, hogy miként befolyásolja az eszköz a mozgás sajátosságait. – A felsorolt főbb profilokon túl létezik olyan gyermekortopédiai terület, amely a gyakorlatban nem tartozik az önök kompetenciakörébe? – A gyermekortopédiai osztály a gyermekortopédiai kérdések teljes palettáját lefedi. Egyetlen terület maradt ki, a gyermekkori gerincdeformitások műtéti kezelése – Magyarországon ilyen centrum Pécsen és a gerincgyógyászati centrumban található. A konzervatív kezelés vonatkozásában ezen a területen is országos központként működünk, gyógytornászainkkal együttműködésben rengeteg szkoliózisos gyermeket kezelünk speciális torna betanításával, valamint fűző viseltetésével és rendszeres kontrollal. – Milyen együttműködés van az Önök osztálya és a Semmelweis Egyetem gyermekklinikái között? – Szoros együttműködésben állunk. A szűrővizsgálatok terén a szülészeti klinikákkal vagyunk mindennapi kapcsolatban, a gyermekklinikákkal pedig már csak azért is intenzív a közös munka, mert számos betegség sebészeti ellátása ugyan a mi területünk, de a kórkép belgyógyászati, gyermekgyógyászati vonatkozású kivizsgálása a hematológiai és immunológiai háttérrel rendelkező gyermekklinikákon zajlik. Még szorosabb együttműködésben állunk a gyermekonkológiai centrumként is működő 2-es számú gyermekklinikával, elsősorban a tumoros gyermekek ellátásának terén, hiszen az általunk végzett beavatkozás előtti és utáni onkológiai kezelést a gyermekklinikán kapják meg betegeink. A hozzánk érkező csontanyagcsere- és csontrendszer-betegségekkel diagnosztizált gyerekek kivizsgálását az 1-es számú gyermekklinika munkatársai végzik, ahogyan az

SZ A K M A I OL DAL

egyéb szervi betegséghez – pl. vesebetegséghez –társuló mozgásszervi elváltozás komplex ellátásában is ők vannak segítségünkre. A gyermekkori reumás megbetegedések csoportjának tekintetében elsősorban a 2-es gyermekklinikával működünk együtt. Összességében elmondható, hogy naponta többször hívjuk egymást hozzánk érkező, de a másik kompetenciáját, vagy azt is igénylő páciensek ellátása érdekében. Kitűnő személyes kapcsolatokon alapul a közös munka. – Általában inkább háziorvosi rendelőkből vagy ortopédiai szakrendelésekről érkeznek önökhöz a betegek? – Saját tapasztalataim szerint betegeink mintegy háromnegyede ortopédiai szaktudással rendelkező vagy traumatológiai ellátást nyújtó kollégáktól érkezik osztályunkra. A körzeti gyermekorvosok inkább a területileg kompetens ortopédiai ellátóhelyre utalják a gyerekeket, és ha ott nem tudják megadni a szükséges kezelést, akkor innen utalják a gyerekeket hozzánk. Országos ellátóhelyként valamennyi régióból érkeznek osztályunkra ezen az úton a betegek. A gyermekortopédiai kórképek nagy része speciális, nem hiszem, hogy ellátásuk tekintetében meg lehetne kerülni a budapesti centrumokat. A legnagyobb betegszámot befogadó aktivitás nálunk mérhető, illetve a Heim Pál Kórház Gyermekortopédiai Osztályán is rendkívül nagy aktivitással dolgoznak a kollégák. – Milyen tudományos munkát végeznek elsősorban az utóbbi időszakban? – Az elmúlt néhány évben legaktívabb tudományos tevékenységünk a végtaghosszabbításhoz kötődő alapkutatás volt, mely magában foglalja az izmok és a kötőszövetek reakciójának, valamint a végtaghosszabbítás egyéb körülményeinek, az inak, izmok válaszreakciójának vizsgálatát, de kutatásunk arra a kérdésre is kiterjed, hogy milyen különbséggel

„Egy külföldön már bevezetett, nálunk csak nagyon behatárolt körülmények között alkalmazható botox-kezelést is kutatunk, mely a végtagi izomzat fokozott tónusának csökkentésére irányul.” jár a beavatkozás elvégzése gyermek-, illetve felnőttkorban. Klinikai téren jelenleg is zajlik a Ponseti-féle technikával való dongaláb-kezelés eredményességének vizsgálata. Az utánvizsgálatokat és az eredményesség mérését a Heim Pál Kórházzal és más intézményekkel közösen végezzük. Aktív kutatást vezetünk továbbá a konzervatívan nem kezelhető lúdtalpak sebészi kezelésének eredményességére vonatkozóan, eközben mozgásanalitikai és boka-láb-terhelési tulajdonságokat is vizsgálunk. Kutatjuk továbbá a szkoliózis konzervatív kezelésének hatásait a gerinc, a mellkas és a test tekintetében, és mindennek mozgásra gyakorolt hatásait is vizsgáljuk. Ezeken kívül a spasztikus betegek gyógyítása érdekében is több kutatási céllal rendelkezünk, pl. vizsgáljuk műtétjeink eredményességét radiológiai és mozgásanalitikai módszerekkel. Egy külföldön már bevezetett, nálunk csak nagyon behatárolt körülmények között alkalmazható botox-kezelést is kutatunk, mely a végtagi izomzat fokozott tónusának csökkentésére irányul. Ez utóbbi vizsgálatot egy nemzetközi program keretén belül folytatjuk. A végtagmegtartó onkológiai műtétek eredményességének vizsgálatában is részt veszünk. – Mennyire jelentősek nemzetközi kapcsolataik? – A végtaghosszabbításra vonatkozó alapkutatások mindenféle tekintetben külföldi kapcsolatoknak köszönhetően indultak be, majd az itthoni doktori iskolán belül is programot indítottunk, melynek köszönhetően már öt gyermekortopédiai vonatkozású PhD-munka is született. A botoxszal kapcsolatos kutatásaink is nemzetközi kapcsolatainknak

köszönhetőek, egy spasztikus betegekkel foglalkozó kollégánk révén. Járáslaborunkat is osztályunkon dolgozó kollégáink külföldi együttműködéseinek köszönhetően alakíthattuk ki. További izgalmas hír, hogy konzorcium keretében részt veszünk egy négy éves komplex projektben, melyet a műszaki egyetem tanszékeivel és informatikai cégekkel, valamint egy segédeszköz-gyártó céggel közösen valósítunk meg. Célunk a szkoliózis konzervatív kezelésén belül használatos fűző fejlesztése, az eszköz anyagától kezdve minden apró részeltre kiterjedően. – Megoldott az Önök osztályán a szakmai utánpótlás? – Tavaly novemberig láttam el az osztályvezetői feladatokat itt az ortopédiai klinikán, azóta dr. Kiss Sándor adjunktus tölti be ezt a posztot. Nagyon kedves és nagy tudású csapattal dolgozunk – még négy kolléga vesz részt a mindennapi munkában – elegendően vagyunk ahhoz, hogy színvonalasan működjön osztályunk. Engedje meg, hogy megnevezzem a gyermekortopédiai osztályon dolgozó kollégáim nevét: dr. Terebessy Tamás, dr. Horváth Nikoletta, dr. Domos Gyula és dr. Holnapy Gergely. – Professzor úr a Magyar Ortopédiai Társaság Gyermekortopéd Szekciójának vezetője. Ebben a minőségében melyek a legfontosabb céljai? – A veleszületett csípőficam-szűrővizsgálat eredményességének további fejlesztése, és az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség, a dongaláb kezelésében a Ponseti-technika minél széleskörűbb elterjesztése. Szeretném a hazai spasztikus betegek sebészeti és konzervatív kezelési elveinek a nemzetközi színvonalon történő alkalmazását megvalósulni látni. Ha ezek a céljaink megvalósulhatnának, elégedettek lehetnénk. Radnai Anna


SZ A K M A I OL DAL

Kongresszus az új antikoagulánsok (NOAC) jegyében A Német Thrombosis és Haemostasis Társaság (GTH) 57. konferenciájára február 20–23. között, a müncheni vásárváros kongresszusi központjában került sor. A hangulat és a tudományos újdonságok méltóak voltak a városhoz, az európai tudomány, művészet és gazdaság meghatározó helyszínéhez.

Az antithrombotikumok: az utóbbi néhány év „nagyágyúi” az ún. NOAC – vagyis új típusú antikoagulánsok – érthetően az egyik főtémát jelentették. Megtudtuk Lindhoff-Last professzor asszony és mások munkáiból, hogy az antikoagulánssal kezeltek száma Németországban igen számottevő, hiszen közel egymillióan szednek valamilyen alvadásgátlót (zömmel K-vitamin antagonistát), és közülük kb. negyedmillióan esnek át invazív beavatkozáson, műtéten, amelynek következtében átmenetileg, ún. „bridging” vagyis áthidaló kezelésre (többnyire kis molekulatömegű heparinnal; LMWH) van szükség. Előadásában felhívta a figyelmet a jelenlegi terápia több veszélyére, pl. arra, hogy a K-vitamin antagonisták (VKA) esetén a koponyaűri vérzések aránya magas, és bekövetkeztük esetén az INR 3 alatt van! Ideje tehát a paradigmaváltásnak – vonta le a következtetést. Számos további előadás is az új antikoagulánsok (NOAC) jegyében telt el. A hatékonyságra a nagy nemzetközi tanulmányok adnak választ, a szövődmények, illetve a mindennapos gondok terén figyel-

28


met felkeltő felmérés volt, amely a gyógyszerbevételi fegyelemmel foglalkozott. Kiderült például, hogy a gyógyszerbevételi fegyelem sokkal kisebb, mint gondolnánk, így például még az Afganisztánban szolgált német katonák közt is csak 77% (!) volt a malária-megelőzés terén. Függ a pontos gyógyszerszedési hajlam attól is, hogy naponta egyszer vagy többször kell a tablettát bevenni, az utóbbi rovására. Gyakorlati szempontokat fogalmazott meg az egyik, rivaroxabannal foglalkozó előadás, kitérve a csökkent veseműködés esetén adandó redukált dózisra (1x20, illetve fokozott vérzésveszély esetén

A városi múzeum és a zsinagóga

1x15 mg). Igen jó eredményeket ismertetett az akut tüdőembólia NOAC-kezelése kapcsán prof. Rupert Bauersachs: a súlyos vérzéses szövődmények előfordulási gyakorisága felére, sőt, idős (75 év feletti) betegekben a hatásosság megtartása mellett egyharmadára csökkent rivaroxaban alkalmazásakor. Az akut coronaria szindrómában végzett (pl. APPRAISE II – apixaban, CURE stb.) tanulmányok eredményeit, a NOAC és a vérlemezkegátlók együttes adásának kérdéseit a freiburgi Christian Bode professzor foglalta össze. A laboratóriumi tesztek eredményeire gyakorolt hatásokat ugyancsak Lindhoff-Last profes�szor asszony elemezte, felhíva a figyelmet a NOAC terjedésével egyre gyakrabban felmerülő kérdésekre. Míg az aXa gátlók (rivaroxaban, apixaban) megnyújtják a prothrombin-időt (PI), emelik az Xa alapú meghatározással nyert antithrombin (AT) értéket, a IIa gátló dabigatran érthető módon elsősorban a thrombin-idő (TI) megnyúlását okozza, emellett azonban csökkenti a fibrinogén Clauss szerinti, illetve az FXIII fotometriásan meghatározott értékét. Mindkét típusú antikoaguláns befolyásolja az APC-rezisztencia, a lupusz-antikoaguláns és a PC, PS mért értékeit! Mindezeket a NOAC-kezelés alatti laboratóriumi szűréseknél figyelembe kell venni, törekedve legalább az ún. völgykoncentráció (a következő gyógyszer bevétele előtt) idején történő vérvételekre, ám például a lupusz-antikoaguláns meghatározásánál a vizsgálatot célszerű leg-

SZ A K M A I OL DAL

Hirmondónak maradt a hajdani utcaképből

alább két napig a kis molekulatömegű heparinra (LMWH) átállítást követően elvégezni. Van-e szükség NOAC-terápia mellett a laboratóriumi ellenőrzésre? Általában nincs, azonban bizonyos esetekben – gyermekgyógyászat, igen idős kor, extrém alacsony vagy nagy testtömeg, a kezelés alatt fellépő thromboemboliás vagy vérzéses esemény, perioperatív időszak, együttműködés (gyógyszerbevétel) igazolása, vese- és/vagy májműködés csökkenése, bizonyos genetikai eltérések – szükséges lehet a gyógyszerhatás laboratóriumi követése. A hemosztázis szűrőtesztjei csak erős fenntartásokkal és részben alkalmasak erre, leginkább a megnyúlás hiánya utal arra, hogy jelentősebb gyógyszerhatás nem észlelhető. Dabigatran esetén a pontosabb meghatározásra az ekarin-idő (ECT), illetve a 2011 óta elérhető hígított, szenzitív TI (Haemoclot), míg a FXa gátlók esetén a specifikus kromogén szubsztrát antiXa esszék adnak biztos támpontot, bár a klinikummal való korreláció még korántsem egyértelmű. Fontos lenne ágy melletti gyors tesztek kifejlesztése, például stroke esetén a trombolízis elkezdhetősége/ellenjavallt voltának megítélésére. A luzerni Wuillemin profes�szor szellemes előadásában a hétköznapi gyakorlatban segített eligazodni, pl. rivaroxaban esetén fontos, hogy étkezés közben vegye be a beteg, s bár a tabletta széttördelése nem ajánlott, amennyiben a

Új és régi

München, Isartor

beteg egészben nem tudja bevenni, mégis megengedett a felaprítás, mely esetben joghurtban célszerű beadni stb. A vérzékeny oldal is számos előadással, poszterral volt képviselve, különösen a haemophiliásokban súlyos kezelési nehézségeket okozó gátlótestek megelőzése (immuntolerancia indukció; ITI) és kezelése kapott jelentős súlyt. Az ún. megfigyeléses ITI-tanulmányban a gátlótest kialakulásért felelős immunológiai jellemzőket igyekeztek megfogni az epitóp feltérképezéssel, az IgG-alosztályok, a genetikai eltérések meghatározásával, míg a vérzéses szövődmények előrejelzésére a thrombin-generációs teszt bizonyult megbízhatónak. Sikernek tekintette Escuriola-Ettinghausen professzor asszony, ha a gátlótest 0,6 U/l alá esett, a FVIII visszanyerési aránya meghaladta a 80%-ot, illetve felezési ideje a 7 órát, melynek elérését az ITI során havonta észlelt vérzéses epizódok száma, a

kezdeti és a csúcs gátlótest titer, a kedvezőtlen prognosztikai faktorok száma befolyásolta, a betegek kora viszont nem. Egy éves utánkövetés során nem észleltek relapszust. A mohácsi Kardos Mária főorvos asszony értékes, meghívásos oralis prezentációja a témában élénk érdeklődést váltott ki. Sok, érdekes hemosztázis-vonatkozású ritka eset is ismertetésre került. A mentális és szomatikus zavarokkal járó, a 11. kromoszóma terminális régiójának deléciója következtében kialakuló Jacobsen-szindrómában a vérlemezkék működészavara miatt kell vérzéssel is számolni. A különböző érfejlődési rendellenességek, éreredetű daganatok korszerű kezelését tekintette át a regensburgi munkacsoport a fiatal Wohlgemuth professzor vezetésével. A szisztémás kezelések (disszeminált intravasalis alvadás LMWH profilaxisa, steroid, propranolol, vagy legújabb lehetőségként pl. Kasabach-Merritt szindrómában a rapamicin stb.) mellett a lokális (különféle lézer-, szklerotizáló, embolizációs) terápiák eredményességére láthattunk imponáló adatokat. A néhány kiragadott példával igyekeztünk e nagy jelentőségű és igen magas színvonalú kongresszus újdonságait, hangulatát érzékeltetni. Dr. Pfliegler György DE OEC Belgyógyászati Intézet, Ritka Betegségek Tanszék


SZ A K M A I OL DAL

Küzd a szakma a ritka betegséggel élők jogaiért Magyarország is aláírta, hogy az Európai Bizottság ajánlásainak megfelelően 2013 novemberére Nemzeti Tervet hoz létre a ritka betegséggel élő emberek elsősorban egészségügyi és (ehhez kapcsolódó) szociális ellátásáról.

A területen dolgozó orvosok és kutatók elhivatottak, adottságaink némelyike és az eddig működő rendszer is értékes, ám a jelenlegi logika mentén nem lehet biztosítani az érintettek számára az európai szintű ellátást. Dr. Sándor János tanszékvezető egyetemi docens (Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar; a European Union Committee of Experts on Rare Diseases magyarországi képviselője) szerint nem kérdés, hogy a dokumentum időben elkészül, és tartalma minőségi lesz, az viszont annál inkább, hogy mekkora súllyal bír majd. Nem dőlt el, hogy milyen típusú jogi formát kap, ami azt jelenti, hogy a kormány még nem döntötte el, milyen szinten vállal felelősséget azért, hogy a tervben foglaltak valóra is váljanak. Beszélgetésünkből kirajzolódik a ritka betegséggel élők hazai helyzete – ma és honlap. – Hogyan változott a ritka betegségek előfordulási gyakorisága hazánkban és a világban? – A mai tudásunk szerint a ritka betegségek 80%-a genetikai meghatározottságú, 20%-a következik be fertőzés vagy környezeti ártalom miatt, tehát nem jellemző, hogy változna az előfordulási gyakoriság. – Változott-e a ritka betegségekkel élő emberek túlélési aránya? – Nehéz adatokat gyűjteni ezen a területen, de számításaink szerint 20-25 évvel idősebb ma egy ritka betegséggel élő ember Magyarországon, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Jelentős csökkenés figyelhető meg a csecsemőkorban bekövetkezett halálozást tekintve, és úgy tűnik, hogy idősebb életkorban is javulnak a betegek életkilátásai. Ez azért fontos, mert ennek

30


megfelelően megváltozik a probléma társadalmi arculata. Mivel nem csak gyermekkorú érintettek élnek közöttünk, már nem pusztán az iskolarendszert kell számukra is igénybe vehető módon alakítani, hanem munkalehetőséget is teremtenünk kell, – hogy csak egy példát említsek az új feladatok közül. – Van-e Magyarországon olyan szakmai szervezet vagy program, amely foglalkozik ezzel a kérdés-

Dr. Sándor János

sel, és rendelkezik kidolgozott megoldásokkal? – Európában minden országban egy európai tanácsi ajánlás alapján elindított nemzeti szakpolitika kidolgozása zajlik, melynek határideje 2013. november vége. A magyar kormány is vállalta ezt a kötelezettséget, a minisztérium támogatja ezt a tevékenységet. Az Európai Tanács által megfogalmazott ajánlások ugyanakkor bizonyos formában Magyarországon már régóta léteznek. A ritkabeteg gyerekek ellátása eddig is működött, sőt egy kétfordulós európai felmérés, a Eurodiscare 2, és a Eurodiscare 3 (melyben azt vizsgáltuk, hogy a magyarországi betegek diagnózishoz való jutása, az elszenvedett késedelmek, az ellátás során szerzett szubjektív élmények milyen képet mutatnak az európai átlaghoz képest) szerint átlagban nézve nem sok szégyellni valónk van. Találtunk az európai átlagnál rosszabb mutatókat, de jobbakat is. Egy tényezőben tapasztaltunk rendkívüli elmaradást, a ritka betegségben szenvedők szociális ellátással való elégedettségében. Összességében a betegek oldaláról szemlélve tehát az ellátás nem jó, de nem is rossz Magyarországon. Első ránézésre ez az eredmény akár megnyugtatónak is tűnhet, mondhatnánk, hogy bár szegény, de fejlődőképes ország vagyunk, ahol azért viszonylag európai szinten sikerült kezelni ezt a kérdést. Ha azonban az ember a részletekbe merül, akkor kiderül, hogy a jó eredményt hozó megoldások olyan logika mentén épültek fel, amelyek lehetőségei mára nagyjából kifulladtak. Ha az európai átlagnak megfelelő mostani szintet fenn

SZ A K M A I OL DAL

akarjuk tartani, akkor más logika szerint kell elkezdenünk építkezni. Könnyebb nemzeti ritkabetegség-politikát felépíteni azoknak az országoknak, ahol velünk ellentétben még nincs semmi – nincs pl. jól szervezett genetikai tanácsadás vagy olyan laboratóriumi hálózat, amilyen Magyarországon. Relatív fejlettségünk tehát fejlődési gátat is jelent, mert a rendszer átalakítására van szükség, és akik a jelenlegi rendszert működtetik, azoknak ez a munka veszteséget fog okozni. A ritka betegséggel élő emberek ellátásáért felelős szakmai társaságok kiváló tudományos eredményekkel rendelkező, elhivatott emberekből állnak. Jellemzően kutató beállítottságú orvosokról van szó, akik abban is rendkívül elhivatottak, hogy a kutatási eredmények minél előbb megjelenjenek a gyakorlatban. Ugyanakkor ők az ellátás tudományos részéhez értenek, nem a finanszírozáshoz és a menedzseléshez. A fejekben rengeteg tudás van, amit jobban lehetne hasznosítani. – Meghatározták Magyarországon, hogy mi számít ritka betegségnek, és ha nem, milyen hátrányok származnak ebből? – A szakpolitika számára ez az egyik teljességgel megoldatlan probléma. Amikor a szakemberek világszerte felismerték, hogy a tömegellátáshoz képest a ritka betegségek másfajta kutatásszervezést, ellátásszervezést, módszertani elveket, társadalmi kommunikációt tesznek szükségessé, akkor először az USA-ban, majd Japánban, utána Ausztráliában, és végül Európában is elkezdték kiépíteni ezeket a programokat. Rájöttek, hogy a megvalósításhoz új szervezeti keretek szükségesek, hiszen, ahogy mondani szokták, vannak ügyek, melyeket meg tud oldani egy társasház is, de vannak olyan feladatok, amelyeket csak egy város tud kezelni. Már kezdetekkor felmerült a kérdés, hogy mely egészségkárosodások sorolhatóak ebbe a kategóriába. Minél több szolgáltatást fejlesztünk ki a ritka betegségekre

A ritka betegségek másfajta kutatás- és, ellátásszervezést, módszertani elveket, társadalmi kommunikációt tesznek szükségessé, mint a tömegellátás

orientálva, annál pontosabban meg kell határozni, hogy kik jogosultak az igénybevételre. Az első pont, ahol végül áttörés született, a gyógyszerek fejlesztésével kapcsolatos szakpolitika volt. Csekély a valószínűsége, hogy egy ritka betegség elleni készítmény fejlesztési költségei idővel megtérülnek, a fejlesztést tehát támogatni kell. Az USA-ban az FDA és Európában az EMEA kidolgoztak egy pontos definíciót annak érdekében, hogy az e szerint ritka betegségnek minősülő kórok elleni gyógyszerek fejlesztésére támogatást biztosíthassanak. Európában ezek szerint ritka betegségnek minősül minden olyan kórkép, melynek előfordulási gyakorisága 2/1000 alatt van. Japán, Anglia, Amerika és Ausztrália más-más küszöböt határozott meg. Van, ahol az „orphan drug” mellett megkülönböztetik az „extra orphan drug” kategóriát is. Ez tehát nem egy objektív kérdés. A küszöb gyakorlati szabályozási igényt elégít ki, de nincs elméleti alapja. A 2/1000-es definíció kiegészült azzal, hogy az életet súlyosan veszélyeztető és/ vagy az életminőséget súlyosan romboló krónikus állapotról van szó. Az olaszok 2000 körül kormányrendelet adtak ki, melyben felsoroltak bizonyos betegségeket, ám ennek az lett az eredménye, hogy mindig adódtak új meg új betegségekben érintett csoportok, akik a lista bővítését szorgalmazták, és a mai napig bővül a lista. Svédországban hasonló cipőben járnak a szakemberek, generális megoldást nem találtak. Elvi

viták is vannak, hiszen tudunk olyan magzatkorban kiszűrt betegségekről, amelyek – ahol szűrik az adott kórt – a terhesség-megszakítások miatt ritkák, más országokban azonban nem számítanak annak. A kontinensen belül is, emberi beavatkozások nélkül is vannak ilyen típusú aránytalanságok. Én jobban szeretem, ha a ritkaságot nem a biológiai jelleg alapján definiálják, hanem az alapján, ami ebből következik: hogy nehéz hozzá orvosi szakértelmet, jó diagnosztikai hátteret felépíteni, kutatni és kezelni egyaránt bonyolult. – Mi lehet a megoldás? – Általános megoldás a közeljövőben ebben a kérdésben nem várható, bár az Európai Unió szigorú ütemterv alapján dolgozik, melyben a következő évek fontos feladatai közé sorolják a definíció meghatározását, de várhatólag csupán konkrét szolgáltatásokhoz rendelnek majd konkrét definíciókat. Egy lehetőség mégis adott. Az EU igen komoly anyagi erőt mozgósítva, jelentős szakembergárdával felépítette adatbázisát, mely az ORPHA.net-en érhető el. Ezen egy nagyjából 6000 tételes listát találunk önálló betegségként kezelhető, kóddal megjelölt ritka betegségekről. A lista napról napra bővül. Ez a legkorszerűbb meghatározás ma a világon. A magyar jogrendszernek az orpha.net listát kellene elismernie autentikus forrásként, elfogadva azt is, hogy ez egy bővülő anyag. A ritka betegségekről nem lehet olyan listát készíteni, mint az eladó ingatlanokról. Amíg az érintettek számára a magyar ellátórendszerben nincsenek ritkabetegség-specifikus szolgáltatások, addig ennek nincs jelentősége, de az első forint, amit ritka betegséggel élők támogatására szánnak, szükségessé teszi a meghatározást. Egy-egy ritka betegség – pl. a hemofília – vonatkozásában a területen gyógyító orvosok és betegszervezet elérték, hogy viszonylag jól kialakított támogatói rendszer segítse az érintetteket mind ellátásukban, mint társadalmi életükben,


SZ A K M A I OL DAL

ez azonban ritka, csak egy-egy kórkép vonatkozásában igaz Magyarországon. Sokaknak diagnózisa sincs. Becsléseink szerint a lakosság 4–4,5%-a szenved valamilyen típusú ritka betegségben, a definíció alapján az ő igényeik kielégítését kellene állami támogatásban részesíteni (munkavállalás, a gyógyászati segédeszközök és gyógyszerek ingyenes kiváltása, stb.). – Ezek szerint ma Magyarországon senki nem kap azért gyógyszertámogatást, mert ritka betegsége van, bármilyen egyéb támogatást pedig nem a diagnózisa alapján, e helyett annak következménye, a rokkantság miatt kapja. – Ez valóban így van, a szociális ellátórendszer a funkcionális veszteségeket veszi figyelembe. Ezer probléma van ezzel a berendezkedéssel, de akadnak Európában országok, ahol még rosszabb helyzetben vannak a betegek. A funkcionális veszteségek kezelésére felépített ellátórendszerre mindenképpen szükség van, hiszen hatezer betegségre nem lehet hatezer specifikus államigazgatási eljárást kidolgozni – oktatásban, munkaügyben, szociális ügyekben, egészségügyben. Helyes megközelítés ez azért is, mert a ritka betegségek közül számos kórkép nagyon változékony formában fordul elő – előfordulnak enyhébb és súlyos esetek; a funkcionális veszteségek és az ellátási szükségletek nagyon eltérőek egy ritka kórképen belül is. Nem szabad ugyanakkor a homogenizálásnak megjelennie a betegek regisztrációjában. Betegregiszterekre épített betegség-specifikus kutatásokra lenne szükség, és az ilyen betegregiszterek környékére lehetne építeni olyan támogatást is, amely az azonos betegségben szenvedők közösséggé formálódását segíti. Ahol van specifikus terápia, ott is lenne mit javítani az ehhez való hozzáférésen. – Mennyire centralizált a ritka betegséggel élők egészségügyi ellátása?

32


Nincs szerencséje azon betegknek, akik messzebb laknak a klinikai központoktól – a páciensek jelentős része több mint 100 km-t kénytelen utazni az ellátásért

– Azt a néhány betegséget tekintve, amelyben adatokhoz lehet jutni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, Magyarországon nagymértékben centralizált a betegellátás, mert különböző kutatócsoportok – organikus fejlődés révén, alapvetően egyetemi berkeken belül, egy-egy betegségre specializálva – minőségivé tették a diagnosztikai és terápiás gyakorlatot. Szokásjog és tudományos reputáció alapján alakultak ki ezek a központok. Ehhez kapcsolódott, hogy az OEP szabályozása szerint vannak speciális szakértelmet igénylő drága kezelések, melyek támogatására a pénztár ellátóhelyekkel köt megállapodást. Számos betegséggel kapcsolatban létezik ilyen szabályozás, és ez a gyakorlat tovább segítette a centralizáció kibontakozását. Vannak azonban olyan betegek, akik kiszorulnak ebből a viszonylag jól felépített rendszerből, másrészt annak sincs szerencséje, aki messzebb lakik ezektől a központoktól. A páciensek jelentős része több mint 100 km-t kénytelen utazni ahhoz, hogy ellátásban részesüljön. Az érintett családok általában elszegényednek, és emiatt egyre nehezebben juthatnak hozzá a közszolgáltatásokhoz, sokan buszjegyet sem tudnak vásárolni. Megvizsgáltuk, hogy milyen életkilátásokkal rendelkeznek a központoktól messze lakó betegek. Klinikusokkal beszélgettem a kérdésről: a legtöbben úgy vélték, hogy nincs különbség a távol

lakó és a centrumok közelében lakó betegek életkilátásai között, ezzel szemben az epidemiológiai vizsgálatok jelentős különbségeket találtak. Az utazástámogatási rendszernek nem vagyok szakértője, de azt látom, hogy ezek a betegek egyre nehezebben jutnak el a központokba, és ezen sürgősen segíteni kellene. További probléma, hogy a központok nem rendelkeznek megfelelő minőségbiztosítási rendszerrel, így nem is ellenőrizhető igazából a ritka betegségek kezelésének hatékonysága. Az Európai Unió ritka betegségek ellátására vonatkozó elve szerint is szakértői központokban kell ellátni az érintetteket, ami nálunk már most is működik, de az uniós elvek azt is kimondják, hogy szigorúan ellenőrizni kell, mi folyik ezekben a központokban. Magyarországon tehát még ki kellene építeni a terület minőségbiztosítását. Ha adaptálnánk az európai ajánlást, akkor a betegek továbbra is járhatnának ugyanazokra az ellátóhelyekre, hiszen ezután is nagyjából a négy egyetemen zajlana a ritka betegséggel élők ellátása. – Milyen programokat szerveztek Európában a ritka betegséggel élők ellátásának fejlesztésére, és milyen mértékben csatlakozott ezekhez Magyarország? – Az Európai Bizottság kiadott egy ajánlást a Ritka Betegségek Nemzeti Terv stratégiájára vonatkozóan, amelyet minden csatlakozó országnak 2013 novemberéig ki kell dolgoznia. Ugyancsak ehhez a Tervhez kapcsolódik a Bizottság 2013 végére ütemezett, határon átnyúló egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos rendelete. Számos egyéb projekt is indult azért, hogy támogassa a Nemzeti Terv fejlesztését, ilyenek pl. a betegregiszterek építését, vagy a szakértői központok és a szociális ellátás szervezését segítő projektek. Ezen felül van egy általános program is, név szerint a Europlan, melynek második ciklusát éljük. Ez a program a nemzeti szakpolitikai fejlesztés módszertani támogatására jött létre. A programban végig részt

SZ A K M A I OL DAL

vettünk, a know-how gyakorlatilag itt van Magyarországon. Többek között ez a tudás szolgált hátterül, amikor a Ritka Betegségek Központot az akkor még Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ alapító okiratának módosításával megalapítottuk. Az volt az elképzelésünk, hogy létrehozzunk egy, az ellátóktól független, koordinatív szerepet betöltő, fejlesztési csomópontként működő állami finanszírozásból fenntartott központot, aminek nincs saját apparátusa a betegek ellátására. A Központ mellé egy tanácsadó testületet alapítottunk. A testületi tagokat az országos tisztifőorvos nevezte ki. Az OEP képviselőjétől a minisztérium képviselőjén keresztül az egyetemek delegáltjai és a betegszervezetek képviselői is meghívást kaptak. A tagok feladata lett a Nemzeti Terv fejlesztése is. – Hogy állnak a munkával? – Egyes területek kidolgozása lassan halad, de 2013 végére valamilyen formában elkészül az anyag. A szakma eléggé egységesen arra törekszik, hogy a Nemzeti Tervben a betegek valós érdekeit tartsuk szem előtt, ezért bízom abban, hogy jó terv születik. Viszont nem látjuk még, hogy a Nemzeti Terv milyen jogi státuszú dokumentum lesz. Az Európai Tanács nem akarta azáltal megkötni a fejlesztők kezét, hogy ebben a kérdésben határozott utasítást ad, csak azt kérték, hogy jelenjenek meg a fontos szakpolitikai eszközök. Nálunk még nem dőlt el, hogy milyen típusú jogi formát kapjon ez a terv, és ez sajnos azt jelenti, hogy a kormány még nem döntötte el, hogy milyen szinten vállal felelősséget azért, hogy az abban foglaltak valóra is váljanak. Ezen múlik, hogy mennyiben jutnak hozzá a magyarországi betegek az európai szinten szervezett szolgáltatásokhoz. Aki ritka betegségben szenved, annak nem jó, akkor sem, ha ezek a rendszerek szépen fokozatosan kiépülnek. Ennek ellenére nem lehet kérdés, hogy Magyarországnak minél többet kellene ezekből a rendszerekből a

A több mint 100 orvostanhallgató, rezidens és végzett orvos alkotta Európai Orvostanhallgatók Szimfonikus Zenekara és Kórusa (röviden: EMSOC) minden nyáron más-más országban, 10–12 napra összegyűlik, hogy egy rendezvény keretében közös zenekart és kórust alakítsanak. Az intenzív próbák mellett a tagoknak lehetőségük van megismerni az adott ország kultúráját, szokásait, a házigazda szerepét betöltő városok egyetemét. A zárónapon az együttes két koncertet ad, melynek bevétele jótékonysági célokra kerül felajánlásra.

2013.

18-29.

2013. július 26., Szeged / 2013. július 28., Budapest

Bővebb információ / jelentkezés: http://emsocinfo.org Jelentkezési határidő: 2013. április 15.

magyar betegek, és másodsorban a magyar kutatók számára hozzáférhetővé tenni. Ez nagy felelősség! Nem az a baj, ha késlekedik egy döntés, hanem az, ha remény sincs rá, hogy a szerepvállalók definiálják hozzájárulásukat. Ha minden így halad tovább, félő, hogy az utolsó pillanatban valaki megkapja a feladatot, hogy írjon gyorsan egy definíciót, megszületik egy minimális és formális Nemzeti Terv, ki kehet pipálni, a szakma megállapítja, hogy „en�nyire jutottunk, ebből kell főznünk”, a betegek pedig nem kapják meg a szolgáltatásokat, amelyek akár elérhetővé is válhattak volna számukra. Az Európai Unió nem esik majd kétségbe, ha Magyarországnak nem születik hatékony, jó Nemzeti

Terve. A kontinensen belül van példa papíron szépen leírt programra, melynek gyakorlati megvalósulását ugyanakkor nem kívánom egyetlen magyarországi betegnek sem. – Vannak-e Magyarországon ezen a területen olyan adottságok, amelyeket ki lehetne használni? – Ilyen például, hogy a magyarországi ritka betegek civil szervezete, a RIROSZ lényegesen konstruktívabb és nagyobb potenciállal rendelkezik, mint számos más országban a társadalmi szervezetek. Érdemileg is hozzá tudnak járulni az őket érintő problémák kezeléséhez. Mondok egy példát, hogy miben segíthetnének professzionálisabb módon, mint a náluk kisebb súlyú szervezetek.


SZ A K M A I OL DAL

Már ma gondolkoznunk kellene azon, hogy a ritka, drága gyógyszerekhez való hozzáférés hogyan valósul meg Magyarországon tíz év múlva, mert Európában jelenleg 700 felett van az ilyen kategóriába eső, fejlesztési fázisban levőkészítmények száma. Az Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi mechanizmusával lehet 10–20 beteg 1-2 gyógyszeréről dönteni, de nem lehet 120 ezer ember 500 gyógyszerének támogatását meghatározni. A rendszer kialakítása azonban társadalmi kontroll nélkül elképzelhetetlen, egy ilyen támogatásokról döntő testület nem végezheti tisztességesen munkáját, ha abban nem vesznek részt a betegszervezetek képviselői is, hogy legitimálják a döntéseket. Nem kellene megvárni, míg a RIROSZ elhivatott tagjai és munkatársai kifáradnak a szervezet fenntartásáért folytatott küzdelemben. Sürgősen állami támogatásra lenne szük-

…nemcsak a ritka betegek különböznek az átlagtól, hanem ellátóik is. Valamen�nyien hihetetlen elhivatottsággal, tiszteletreméltó szakértelemmel dolgoznak. ségük, hogy lényegi munkájukra koncentrálhassanak, ahelyett, hogy napi szinten saját fenntartásukért küzdjenek. Másik értékünk az egységes egészségbiztosítási rendszer, amely lényegében lefedi a teljes betegellátást. Erről az alapról rendkívül könnyen fel lehetne építeni egy olyan informatikai rendszert, ami lehetővé teszi a betegség-specifikus ellátás minőség-monitorozását. Láthatóvá lehetne tenni a ritka betegséggel élő emberek problémáit és ellátás-szervezési nehézségeit. Az Európai Unió által kifejlesztett ritkabetegség-kódokat alkalmazva a legritkább kórképre vonatkozóan is tudnánk, hogy hány ilyen egész-

ségkárosodásban szenvedő beteg kapott Magyarországon ellátást, milyen terápiában részesültek, hány évesek, hol laknak, mennyibe került ellátásuk, stb. Végül hadd fogalmazzam meg szermélyes álláspontomat: nemcsak a ritka betegek különböznek az átlagtól, hanem ellátóik is. Valamen�nyien hihetetlen elhivatottsággal, tiszteletreméltó szakértelemmel dolgoznak. Egyáltalán nem az átlagos orvoskaraktert mutatják. A ritka betegekkel foglalkozó orvosokat valóban elsősorban az érdekli, hogy a kutatási eredményekből minél előbb gyakorlati haszon, egészségnyereség legyen, hogy a betegeik életminősége javulhasson. Ezen a területen egész egyszerűen ez a jellemző.

Radnai Anna

Kórházi diagnózis az Állami Számvevőszéktől A számvevők szerint ugyan javította a kórházak pénzügyi helyzetét a hiányzó munkaerő pótlásának elmaradása, ám mindez az egészségügyi ellátásban kockázatot jelentett – húsz kórházat vettek górcső alá, vizsgálva, miként használták fel az intézmények a működtetésre kapott forrásokat.

Szolgáltatásvásárlással, közvetített szakdolgozókkal és külsős szabadfoglalkozású, valamint közreműködői szerződéssel foglalkoztatott orvosokkal igyekezett

34


a munkaerőhiányra megoldást keresni más intézményekhez hasonlóan az Országos Idegtudományi Intézet, míg például a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház,

ugyancsak nem egyedülálló módon a kilépő szakorvosok helyett alacsonyabb díjazásért rezidenseket alkalmazott, a hiányszakmákban pedig vállalkozó orvosokkal látták el a feladatokat szerződéses formában. A GOKI-ban leginkább a szakdolgozói hiány okozott gondot, pótlására több intézkedést tettek: emelkedő számban alkalmaznak részmunkaidős dolgozókat, illetve az intézet dolgozói továbbképzésének biztosítására EU-s pályázaton vettek részt. A győriek közmunkaprogrammal, EU-s támogatások igénybevételével próbáltak megoldást találni a hiányzó létszám pótlására, ám a

SZ A K M A I OL DAL

betöltetlen álláshelyek száma ennek dacára növekedett. Összességében az ellenőrzött kórházakban a személyi jellegű ráfordítások és a munkaadókat terhelő járulékok együttes összege csökkent, ami a létszámleépítésekre és az üres álláshelyek zárolására vezethető vissza. Bár a hiányzó orvosi és szakdolgozói munkaerő pótlásának elmaradása a kórházak pénzügyi helyzetét javította, ugyanakkor az egészségügyi ellátásban kockázatot jelent – olvasható az Állami Számvevők (ÁSZ) Kórházi diagnózis címet viselő jelentésében, amelyben húsz, különböző státuszú kórházban vizsgálta a 2009 és 2012 első féléve közötti időszakban az ellátás működtetésére fordított pénzek felhasználását. Az ÁSZ szerint összességében kedvező irányba változott a kórházak pénzügyi egyensúlyi helyzete, ugyanakkor továbbra is vannak működési kockázatok. A jelentés rámutat, hogy az elmúlt években végrehajtott állami konszolidáció ugyan javította a kórházak pénzügyi egyensúlyi helyzetét, ám tartós eredményt nem hozott. A vizsgálattal nem akartak az egészségügy egészéről képet adni, elemzésük leginkább egyfajta metszet, ami a kórházi műkö-

Egyetlen kórháznak sem futotta az OEP-finanszírozásból az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő mértékű eszközpótlásra

…bár növekedett a teljesítményarányos OEP-támogatás, többet tudtak spórolni a kórházak a dologi kiadásaikon, és sokat segített rajtuk az év végi konszolidáció, ám mindezek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az összes ellenőrzött kórháznál megteremtsék a gazdálkodás pénzügyi egyensúlyát…

désbe történő „jó betekintésként” értékelhető Domokos László, az ÁSZ elnöke szerint. A számvevőszék új megközelítéssel, méghozzá eredményszemléletben vizsgálta az intézmények pénzügyi helyzetét. Gondot jelentett azonban az összehasonlítás során, hogy kiderült, összemérhetetlen a rendszer, ugyanis a kórházaknál eltérő könyvvezetési módokkal találkoztak, és nem derült ki, egyes tevékenységeknek mekkora az önköltsége. Éppen ezért a számvevők felhívják a figyelmet, hogy az önköltségszámításra és utókalkulációra szükség van az egészségügyi ellátást végző intézmények esetében is. A szakminisztériumtól éppen ezért azt kérik, hogy szüntessék meg az ágazatban a felmentést, illetve a GYEMSZI kötelezze a kórházakat arra, hogy a szolgáltatásaik önköltségét működési formától függetlenül, egységes és összevethető módszer szerint állapítsák meg. A kórházaknak fokozatosan át kell térniük az eredményszemléletű számviteli rendszer alkalmazására a javaslat szerint.

A számvevők jelentéséből az is kiderül, hogy bár növekedett a teljesítményarányos OEP-támogatás, többet tudtak spórolni a kórházak a dologi kiadásaikon, és sokat segített rajtuk az év végi konszolidáció, ám mindezek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az összes ellenőrzött kórháznál megteremtsék a gazdálkodás pénzügyi egyensúlyát, illetve arra sem, hogy megszüntessék a hiány újratermelődésének okát. Az OEP-től származó bevételek összege ugyan tényleg nőtt, ám az inflációs hatást kiszűrve valójában hat százalékkal csökkent. Hiányolták a számvevők az amortizáció érvényesítését; mint megállapították: az OEP-től kapott finanszírozásból egyetlen kórház sem tudott az elszámolt értékcsökkenésnek megfelelő mértékben eszközöket pótolni, ezért a kórházak a fejlesztéseket működési bevételükből, vagyis a működés biztonságának kockáztatásával finanszírozták. Sándor Judit


Eljött a kampányok ideje

Recommend Documents