IMPRESSZUM. A rendszer bûne

Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség – Keresztény értelmiségi folyóirat

Hiszen meg van írva: „lábaim hasonlatossá teszed a szarvaséhoz, gyors stb.”. Az Úr újra és újra figyelmeztet arra, hogy legyünk készen arra a napra. Éppen ezért jó elõre készítsük be elemeinket és zsebtelepeinket a hûtõszekrénybe, mivel egyedül ez akadályozhatja meg, hogy azok „égve megolvadjanak”. Álljunk készen, hogy az eleven tûz ne tehesse tönkre az akkumulátorokat sem, hiszen mivel jutnánk el autó híján missziós területeinkre? Mivel hallgathatnánk a dicsõítõ zenét, ha elemek nélkül próbálnánk mûködtetni a kazettás magnót, netán cédélejátszót?! Mivel gyújtanánk lámpást, ami a lábunk elõtt világíthatna?6 Testvéreim, senki ne tévesszen meg titeket! Ugyan hol ígérte meg az Úr, hogy mindig lesz áramellátás? Bizony, sehol nem adta a szavát az elektromos hálózat megmaradására, ezért az Úr jó katonáiként tartsuk készenlétben elemeinket, vigyázzunk rájuk, és ne feledjük L. M. Tel-ep, egyiptomi karizmatikus költõ szavait: „A Szentlélek eleme, Istennek vegyjele, helyezd rám pecséted, maradjak Tevéled.”7 Ámen. Szirkon Berta

Schwáb Zoltán

A rendszer bûne A gonoszság, a felelõsség gyakran eltûnik egy rendszerben. Nem is tudjuk, hogy ki követte el a bûnt, mintha az valahogy az egyes embertõl függetlenül bukkant volna fel. Néha, vagy nem is olyan néha nagyvállalatok embertelenül megkínozzák azokat, akik kapcsolatba kerülnek velük – pedig a vállalat igazgatója, menedzserei, titkárnõi, portásai mind-mind tökéletes alibivel bírnak. Senki sem bûnös. Blog

Jézus Krisztus Szupermen Még el sem döntötték a vitázók, hogy a korábban máglyára kívánt Harry Potter valójában nem egy kissé szabadon értelmezett modern Krisztus-figura-e, Szupermen feltámadt és visszatért a mozikba. Sokan ujjongva keresgélik a párhuzamokat Jézus és az – öltözködésében a hetvenes évek óta még minimális fejlõdést is felmutatni képtelen – szuperhõs élete között. Blog

Keresztény szex-shop az interneten 1 Jézus korában például egyetlen tömegkommunikációs eszközön át sugárzott, bázikus (vagy akár csak pH-semleges!) testápolót reklámozó hirdetésrõl sem tudunk. 2 Lukács 10,25–37 3 ApCsel 2 4 Octavius Savarinus: Finding Acid in Ancient Savaria, Global Chemistry, 2003. October pp. 201-218 5 Szt. Norbertus Teresius (Terézvárosi Szent Norbert): Isa aber i sa in Heilige Ungarische Text?, Bécs, 1702 6 Zsolt. 119,105 7 L. M. Tel-ep: Egy vegyész Isten Országában, válogatott versek, A karizmatikus költészet nagyjai sorozat, sorozatszerkesztõ: Arany-Vágó János István, Karizmatikus Vegyészek Teológiai Akadémiája, Budapest, 2002 67. o.

Aki eddig nem mert belépni egy szex-boltba, mert félt, hogy ott valakivel összetalálkozik a gyülekezetébõl (ne adj Isten magával a lelkésszel), az most fellélegezhet. Végre van erkölcsös, biblikus, újjászületett keresztények által vezetett szex bolt. A cikkek és a korábbi El Mondo számok írásai a www.mekdsz.hu/elmondo, a blogok a www.elmondo.blogter.hu címen olvashatók.

IMPRESSZUM AjÁNLÓ j El Mondo – keresztény értelmiségi folyóirat Cikkeink az interneten: Kovács Endre

Az evangéliumi mozgalom történelmi gyökerei Az evangéliumi mozgalom olyan, mint egy fiatal, aki annyira eltávolodott otthoni közösségétõl, hogy azt már alig-alig ismeri fel. Két évszázadon keresztül vallottuk, alig titkolt felsõbbrendûségtudattal, hogy mi mások vagyunk, mint "õk". Mi éljük igazán jól a hívõ életet. Mi vagyunk az apostolok igazi örökösei. Beluszky Tamás

Tényleg a gyõztesek írják a történelmet? Júdás és Da Vinci után újra napirendre került a mindenki által fennen hangoztatott alaptétel a történetírás manipuláltságáról. Tényleg ilyen egyszerû? Mi a biztos a múltunkból? Ki talált középkort?

Kiadja a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség). Az El Mondo egy olyan, felekezetektõl független folyóirat, melynek célja hogy progresszív, ugyanakkor bibliai alapokon álló látásmóddal áthidalja a mai magyar kereszténység és a szekulális társadalom kultúrája közti szakadékot. Amennyiben szeretné megkapni a következõ számot, írjon az [email protected] címre. Szerkesztõk: Gyura Gábor, Kósa Balázs Design: Kovács Gergõ E számunk írói: Beluszky Tamás, Cs. Kelemen Andrea, Gyura Gábor, Kósa Balázs, Kovács Endre, Nagy Zsuzsa, Ratkó Éva, Schwáb Zoltán, Szili Orsolya, Szirkon Berta A grafikák Kiss Virág munkái. Tervezõszerkesztõ: Komáromi Rózsa Nyomdai elõkészítés és kivitelezés: Tipo-Bé Bt. Felelõs vezetõ: Boltos Péter

MeKDSZ

Keresztény értelmiségi folyóirat

2006. július

www.mekdsz.hu/elmondo „Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Errõl a belsõ tájról nem tudtam eddig.” (Rainer Marie Rilke)

Nyári bõvítet t

m

a

Sz

ov

ilá

g

en

na j , ú ép

gyö

nyör

b haz ûb

iu K evangél O US

A le g

ra

sz A meg

A KÉ MI K

oogle mó d

ság ug

Anti-ant iu

! ám sz

G pia ó t

n

t el

t koc sm

a


TEOLÓGIA Bûn: lázadás vagy behódolás, betegség vagy törvényszegés? Bûn, betegség, tisztátalanság

N

ekem nem az a legnagyobb problémám Mózes harmadik könyvével, hogy unalmas, vagy hogy egy számomra idegen kultúra képezi a hátterét. Szeretem az ókori közel-keleti kultúrát és élvezem az ókori közel-keleti szövegeknek a stílusát. Néha fogom magam és csak úgy passzióból elkezdem olvasgatni Hammurappi törvényeit. Tudom, az olvasóim nagy része furcsa csodabogár, és egészen máshogy áll ehhez a kérdéshez, de ettõl még engedtessék meg nekem, hogy én élvezzem, ami élvezetes, és unjam, ami unalmas. Viszont azért én sem vagyok teljesen kibékülve ezzel a 3Mózessel. Nekem, mint XXI. századi embernek, érthetetlen az áldozati rendszer. Nem értem, hogy egy áldozatot pontosan mitõl gondoltak hatékonynak. Nem értem, hogy bizonyos dolgokért miért kellett bemutatni áldozatot. Kicsit vigasztal, hogy láthatóan mások sem értik. Sok okos, elméleti értekezést olvastam már az áldozatokról, nem egyet az ószövetségi áldozatokról, de olyannal még nem találkoztam, ami világosan, meggyõzõen megmagyarázott volna minden, a témakörrel kapcsolatos kérdést. Azért a sok probléma és homályos részlet mellett egyvalami legalább világosan kitûnik ezekbõl az áldozatokból: nem csak az erkölcsi bûn képes arra, hogy elválasszon bennünket Istentõl. Legalábbis az ókori ember így gondolta, és Mózes könyveibõl nyilvánvaló, hogy az ókori izraeliták is így gondolták. Isten és ember közé állhattak különbözõ betegségek, és a rituális tisztátalanság különbözõ formái. Tisztátalanság, betegség és bûn néha kibogozhatatlanul összekeveredni látszik ezekben az õsi szövegekben. A tudósok mai napig vitatkoznak, hogy az egyik legfontosabb mózesi áldozatot „vétekáldozat”-nak, vagy „tisztulási áldozat”-nak kell-e inkább fordítani. Ezt az áldozatot be kellett mutatni például a nagy engesztelési ünnepen (3Móz 16), de egyes betegségekbõl felgyógyulva, vagy tisztátalanságok megszûnésekor is (pl. 3Móz 14,10–20; 15,28–30). Nem csak az erkölcstelenség választhat el tehát Istentõl. Az ókori törvények szerint erre bõrbetegségek, havi vérzés és egyéb (rituális) tisztátalanságot okozó események is képesek. Bûn: biológia, vagy jogtudomány?

Vannak további bûnnel kapcsolatos bibliai „szakkifejezések”, melyek fordítása kérdéses. Több kulcskifejezéssel kapcsolatban is felvetõdött, hogy inkább biológiai értelemben („megtisztítani”), vagy jogi értelemben („kiengesztelni”), vagy metaforikusan („befedni”) kell-e fordítani (pl. 3Móz 4,20b: „Ha a pap elvégezte értük az engesztelést/megtisztítást/befedést”). Egy bizonyos Büchler nevû híres tudós 1927-es tanulmányában odáig elment, hogy szerinte teljesen téves a mi középkori eredetû, jogi természetû bûn-elképzelésünket a Bibliára erõltetnünk. Szerinte az Ószövetség áldozati szövegei a bûnt egy halálos, fertõzõ betegségnek látják. A Biblia, mondja Büchler, elsõsorban nem a bûnért járó büntetés 2

eltörlését hangsúlyozza, hanem inkább a megtisztulást és a gyógyulást (Ézs 1,16–20). A személyiség átformálása és nem a büntetés elkerülése a cél. Az újabb tanulmányok általában már óvatosabban fogalmaznak Büchlernél. Jacob Milgrom, korunk talán leghíresebb ószövetségi áldozatokkal foglalkozó kutatója és tanítványa, Roy Gane például amellett érvel, hogy az ószövetségi áldozatokban a jogi és a biológiai (törvényszegés/beszennyezõdés-fertõzés) felfogása a bûnnek összefonódva, együtt található meg. Mindenesetre abban egyetértenek Büchlerrel, hogy az áldozati rendszer célja nem csupán a büntetés elkerülése volt. Ugyanolyan fontos, ha nem éppen fontosabb, hogy az emberek jelleme, karaktere változzon, meggyógyuljon az áldozatban való részvétel következtében. Nem csak felmentés, de gyógyítás is történt az áldozatok során. Ezzel meg is érkeztünk elõzõ cikkem témájához, ahol arról írtam, hogy az emberek nagy része egy folyamatos elégtelenség-tudattal, krónikus szégyennel él együtt. Ha a bûn felfogható betegségnek is, akkor miért ne tekinthetnénk ezt a sajátos állapotot is ilyen gyógyításra váró bûn-betegségnek? Rendben, szólhat közbe itt a kötözködõ olvasó, lehet, hogy így van, hogy a bûn lehet betegség is. De mi a helyzet a Biblia többi részével? Te magad mondtad, hogy ez az ószövetségi áldozati rendszer eléggé homályos és sok részletkérdés vitatott. A Biblia többi része viszont világosan arról beszél, hogy a bûn egy jogi kategória, a törvények áthágása, ami az Isten elleni lázadásból fakad. Bûn: lázadás, vagy behódolás?

Ennek a lázadásnak a mélyén büszkeség és nagyravágyás húzódik meg. Ezt figyelhetjük meg a legelsõ bûn esetében is – szól az érvelés –, hiszen Éva és Ádám nem elégedtek meg ember-létükkel, hanem olyanok akartak lenni, mint Isten. Ezért szakítottak a jó és rossz tudásának fájáról. És – az elmélet szerint – ezt a büszkeséget és autonómiára való vágyakozást figyelhetjük meg legtöbb bûnünk mélyén. Az utóbbi idõben azonban több teológus megkérdõjelezte ezt a hagyományos felfogást. Máshogy is lehet értelmezni Ádám és Éva történetét – mondják õk. Az ember tulajdonképpen még nem is szakított a gyümölcsbõl, mikor már olyan volt, mint Isten, hiszen „megteremtette Isten az embert a maga képmására” (1Móz 1,27). Az ember fölötte állt az állatoknak, így a kígyónak is – hiába volt a kígyó a legravaszabb állat. Az ember feladata lett volna, hogy képviselje Istent a kertben, õrizze azt. Lett volna hatalma a kígyó felett. Nem arról volt tehát szó, hogy az ember túl sokra vágyott, hanem inkább arról, hogy alatta maradt tényleges helyzetének. Õ olyan volt mint Isten, mégis úgy viselkedett, mintha nem lenne olyan. Késõbbi nagyravágyását megelõzte saját maga alábecsülése. Neki kellett volna az orránál fogva vezetni a kígyót és nem fordítva. Ezen teológusok szerint tehát a bûn mélyén nem is annyira a büszkeség és a nagyravágyás, mint inkább a kishitûség húzódik meg. A bûn az, hogy nem aknázom ki a lehetõségeimet. Az vezet a bûnhöz, ha valaki nem él a lehetõségeivel.


Különösen a feminista, illetve a felszabadítás-teológia más irányvonalaihoz tartozó teológusok között népszerû az a felfogás, hogy a bûn gyökere nem a felfuvalkodás, hanem éppen ellenkezõleg, a kishitûség. Az elnyomó rendszerek gyakran éppen a kishitûségnek, az értéktelenség-érzésnek, a behódolásnak köszönhetik fennállásukat. A nõk elnyomásának bizony résztvevõi maguk a nõk is, mikor természetesnek fogadják el azt az alsóbbrendû szerepet, amibe elnyomóik kényszerítik õket. De a modern pszichológiából tudjuk, hogy gyakran az elnyomók agressziója is értéktelenség-érzésükre vezethetõ vissza. Látjuk tehát, hogy a bûn gyakran nem a felfuvalkodott lázadás formájában jelentkezik, hiszen egy elnyomott helyzetét alázatosan elfogadó nõt aligha lehet lázadással vádolni. Ugyanígy nem is erkölcstelen a magatartása, legalábbis nem nyilvánvalóan az. Mégis, ha elfogadjuk a fenti elméletet, bibliai értelemben bûnös. Bûnének lényege, hogy nem akar ember voltához méltóan élni, elfogadja az elnyomást.

vetették bizalmukat. A „hit” szó maga nem az intellektuális meggyõzõdést, hanem a gyakorlati bizalmat jelenti (Biddle szerint az a kétkedõ, aki a kritikus pillanatban „hiszek Uram, segíts hitetlenségemben” felkiáltással rábízza életét Istenre, egyértelmûen hívõ, míg az intellektuális teológiai kételyektõl mentes, ám életét görcsösen a saját kezében tartani akaró „hívõ” ember valójában inkább hitetlen). Bizalomhiány és krónikus szégyenérzet

Itt kapcsolódunk (ismét) elõzõ cikkem tartalmához, amiben arról írtam, hogy a morális bûnöknél létezik egy alapvetõbb, amorális bûn, ami egy bizonyos permanens szégyenérzetben nyilvánul meg és az ebbõl fakadó rejtõzködésben, a Másiktól való eltávolodásban. Amennyiben Biddle értelmezését elfogadjuk és a bizalomhiányt

Felfuvalkodás vagy alsóbbrendûségi érzés: egyre megy?

Mark E. Biddle, baptista Ószövetség-kutató nemrégiben megjelent könyvében Missing the Mark meggyõzõen érvel amellett, hogy a két, egymásnak látszólag gyökeresen ellentmondó nézet (bûn = felfuvalkodás, lázadás vs. bûn = kishitûség, alsóbbrendûségi érzés, behódolás) tulajdonképpen nem ellent mond egymásnak, hanem ugyanannak az éremnek két oldala. Valóban, érvel Biddle, a tapasztalatunk is és a Biblia is azt mutatja, hogy mind a kettõ lehet a bûn gyökere. Gyakran nagyra vágyunk, máskor pedig nem tartjuk magunkat értékesnek, és éppen ez vezet szörnyû tettekhez. Isten kijelölte az ember helyét: egyrészt teremtmény, másrészt Isten képmása. Az is rosszra vezet, ha nem hisszük el, hogy Isten képmása vagyunk, de az is, ha többek akarunk lenni teremtménynél. Az elsõ bûneset innen nézve errõl, onnan nézve arról beszél. Egyrészt az ember túl sokra vágyott és még jobban akart hasonlítani Istenhez. Másrészt úgy viselkedett mint egy szolga, ahelyett, hogy mint egy úr, mint Isten képmása lépett volna fel. A kígyó elsõ szavai után Évának fenségesen hátra kellett volna vetnie a fejét, és isteni szikrával a szemében ellentmondást nem tûrõen ráparancsolni a kígyóra, hogy távozzon melegebb égtájak felé (már ha voltak olyanok). Azonban, teszi hozzá Biddle, a Biblia sehol nem beszél arról, hogy kétféle bûn van. Az alsóbbrendûségi érzésbõl és a felsõbbrendûségi érzésbõl fakadó. Talán létezik olyan tényezõ, ami még alapvetõbb ezeknél és még jobban megragadja a bûn lényegét. Biddle szerint ez a bizalomhiány. A bûn története egyenlõ a bizalomhiány történetével. Az elsõ emberpár nem bízott abban, hogy õk valóban hasonlóak már jelenlegi szintükön is Istenhez, nem bízott abban, hogy Isten jót akart nekik, mikor korlátokat állított eléjük. Izrael népe az egész pusztai vándorlás alatt elégedetlenkedett és panaszkodott, mert nem bíztak abban, hogy Isten jóságos, vagy hogy Õ elég hatalmas ígéretei beteljesítéséhez. Bizalmatlanság volt az oka, hogy vissza akartak térni a szörnyû, de biztos egyiptomi fogságba az Istenre való hagyatkozás helyett. Bizalmatlanság az oka annak, hogy megérkezve az ígéret földjére nem a kontrollálhatatlan élõ Istent, hanem bálványokat kezdtek el imádni. Hogy késõbb nem Istenbe, hanem a láthatóan hatalmas Egyiptomba, vagy Asszíriába

tesszük meg a legalapvetõbb bûnnek, úgy ezt a felfogást könnyû összekapcsolni a Másiktól való eltávolodás elméletével. Nem tudunk bízni a Másikban. Sõt, nem csak Istenben, nem csak embertársainkban, de még saját magunkban sem bízunk. Nem bízunk abban, hogy a másik elfogad, szenvedünk kisebbrendûségi érzésünktõl. Ugyanakkor persze pöffeszkedünk, megpróbálunk többnek látszani, gyakran éppen a bizalomhiányunk következtében. Az életünket átjáró szégyenérzet, agresszió, autentikus kapcsolatokra való képtelenségünk szoros kapcsolatban áll a bizalomhiánnyal, melyrõl a Biblia világosan beszél. Betegség-e a bûn?

Persze a bizalomhiány önmagában még nem bûn. Legalábbis bibliai értelemben nem. A bûn az Istenbe vetett bizalom hiánya. Igen ám, veti ellen Biddle, de ha valaki nem tanul meg bízni, ha valakinek például a szülei megbízhatatlanok és így bizalmatlanságra szocializálják, attól nem várhatjuk el, hogy Istenben tudjon bízni. Ez az ember beteg, bizalomra képtelen lény. Elõször meg kell tanulnia bíznia, csak aztán kérdezhetjük meg, hogy hajlandó-e Istenben bízni. Ezzel megint megérkeztünk ahhoz a témához, amit már sokszor súroltunk az eddigiekben. Mennyire okolható a bûnéért egy 3


ember? Mi a viszony a bûn és a betegség között? Okolhatjuk-e azt a pszichopata tömeggyilkost, aki gyermekkori traumák következtében vált azzá, ami? A kleptomániás bûnös, vagy beteg? És továbbra is feltehetjük azt a kérdést, amit már a legutóbbi cikk végén is föltettünk: nem túlzott elpszichologizálása ez a kérdésnek? Nem sodródunk túlzottan is abba az irányba, hogy a bûnösnek megértésre, gyógyulásra és szeretetre van szüksége? Nem kérdõjelezzük ezzel meg az utolsó ítélet jogosságát? Nem vagyunk túl kedvesek a bûnhöz, mikor azt egyfajta krónikus szégyenérzetbõl, vagy bizalomhiányból vezetjük le, nem pedig a lázadás motívumából? A cikksorozat következõ darabjában ismét nekiveselkedünk, hogy megbirkózzunk ezekkel és további nehéz kérdésekkel. Schwáb Zoltán

LELKISÉG

„Mikor Aphrodité született, lakomát ültek az istenek; a többiekkel együtt ott volt Métisz és fia, Porosz is. Miután megvacsoráztak, a nagy vendégségre odajött Penia kéregetni, s megállt az ajtóban. Porosz pedig a nektártól megrészegedve – bor még akkor nem volt – kiment Zeusz kertjébe, elnehezült fo”vel elaludt. Ekkor Penia tanácstalanságában azt eszelte ki, hogy gyereket szerez magának Porosztól; odafeküdt hát melléje, s akkor fogant meg benne Erósz. Ezért lett Erósz kíséro”je és szolgája Aphroditének: mert az o” születése napján fogantatott, s természetto”l fogva szerelmese a szépnek, mert Aphrodité szép. Tehát Porosz és Penia fia Erósz, s ez meglátszik a sorsán: elo”ször is örökké szegény, s dehogyis gyöngéd és szép, ahogy a legtöbben hiszik, inkább durva és elvadult, mezítlábas és hajléktalan, földön alvó és takaratlan, kapuk alatt, útonútfélen, szabad ég alatt hál, mert az anyja természetét örökölte, s örökös társa a szükség. Apja természete szerint viszont mindig a szépet és a jót keresi, bátor, heves és vakmero”, félelmetes vadász, szünet nélkül cselt szövo”, okosságra éhes és találékony, a bölcsesség barátja egész életében, félelmetes varázsló, bu”bájos és szofista. Nem született halhatatlannak és nem is halandónak, hanem ugyanazon a napon él és virágzik, mikor éppen jó alkalma van rá, majd meghal s ismét újraéled, az apja természete szerint: de mindaz, amit szeret, mindig kifolyik az ujjai között, ezért soha nincs Erósz ínségben, de bo”ségben sem.” (Plátón: A lakoma. Európa, Budapest, 2001., 116–7. o.)

T

Fejükkel fizetnek Hogy róla rosszat terjesztettek, Majd felkötik mindegyiket. A szerelmesek kikérik maguknak, hogy róluk hûtlenséget feltételezzenek, és igazukért, becsületükért készek leszámolni „gonosz” vádlóikkal is. Megdöbbentõ a valótlanságnak ez a valóság nevében való védelme. Talán csak a hûtlen férjek és feleségek tudják ilyen õszinte elszántsággal védeni ártatlanságukat. Trisztán és Izolda történetében felmerül egy motívum – a bájital –, mely a szenvedélyes önigazolást és õszinte védekezést pszichológiailag magyarázhatja. A bájital eredetileg Márk királynak és Izoldának készült, de Angliába tartó hajóútjuk során tévedésbõl Trisztán és Izolda itta meg. Szerelmüket ezért végzetszerûnek élik

A leggyönyörûbb hazugság: Trisztán és Izolda (a cikk az Erósz nyomában kötetbõl való)

risztán és Izolda a romantika Ádám és Évája. A kelta eredetû monda legkorábbi változatai a 12. századi Béroul és Thomas azonos címû költeményeiben, Le Roman de Tristan, maradtak ránk. Az alaptörténet egy szerelmi háromszög: Izolda Márk király hitvese, de Trisztánt szereti. Trisztán és Izolda sikeresen félrevezeti az állandóan gyanakvó Márkot, de életük folytonos bújkálás, nyugtalansággal elrontott gyönyörök, majd számûzetés, elválás, és végül tragikus halál.

4

„A társadalmi kötöttségek és az egyéni vágyak, érzelmek drámai konfliktusa minden korban felszínre tör, s ennek mindmáig legszebb megfogalmazását Trisztán és Izolda regényében olvashatjuk.” (Szabics Imre) A történet minden ízében valóságosnak hat, hiszen megtestesíti a kötelesség és a szenvedély, a biztonság és a kaland, a házasság és a romantikus szerelem között tapasztalt feszültséget. Trisztán és Izolda gyönyörû története mégis a valótlanságról szól, és a hazugság dicsérete. Béroul költeményében azok a jelenetek a legzavarbaejtõbbek, amikor Trisztán és Izolda õszinte felháborodással és szenvedéllyel védik „igazukat”, azt, amirõl mindketten tudják, hogy valójában hazugság. Trisztán bosszút fogad a bárókkal szemben, akik Izolda hûtlenségérõl beszámoltak a királynak:

meg, önmagukat felmentik, cselekedeteiket mindvégig igazolva látják. A mondának ez az eleme nem véletlenül vált a romantikus szerelem szimbólumává. Az az elképzelés, hogy a szerelem végzet, valami természetfeletti hatalom bûvöletérõl, nem emberi választásról szól, megteremtette a romantika tragikus hõseit és hõsnõit, a szerelem szerencsétlen áldozatait, akik számára a valóság elviselhetetlenül valótlan, a valótlanság viszont a legõszintébb és legártatlanabb valóság.


Van a történetben egy másik valótlanság is, melyet a Trisztánok és Izoldák szinte soha nem vesznek észre, pedig ha felfigyelnének rá, önmagukat is és egymást is egy érzékcsalódástól tudnák megszabadítani. Béroul rendkívül fontos tényt közöl velünk, amikor elmondja: a bájital három éves hatásának letelte után Trisztán és Izolda abbahagyták az erdõben való bolyongásukat, visszatértek a királyi palotába, és Izolda – „bizonyítva” ártatlanságát – újból Márk hitvese lett. Szerelmük intenzitása külsõ hatástól függött, vagyis a bájital nem szeretetüket, hanem éppen annak tényleges hiányát bizonyítja. Ogrin, a remete korábban is figyelmeztette õket, hogy harcoljanak a „varázslat” ellen, tegyék azt, ami Isten törvénye szerint helyes. Ogrin szerint kezdettõl felismerhették volna a vonzalmak valótlanságát, a külsõ „erõszakot”, mely három évig a legszívfacsaróbb belsõ valóságként jelentkezett. Ha ezt tették volna, a történet kevésbé romantikus, a szereplõk közötti szeretet viszont sokkal valóságosabb lehetett volna. A bájital – a romantikus hagyománynak ez a végzetszerûséget sejtetõ jelképe – nem a legvalóságosabb szeretet, hanem a leggyönyörûbb hazugság szimbóluma. Sokan tudatos ravaszságot is feltételeznek emögött, mely – Yeshua rabbi szavaival – a „hazugság atyjától” jön, aki „embergyilkos volt kezdettõl fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.”

albérlettben hogy bisztonságban legyenek a holmijaim. Meg legyen hol lehajtani a fejem. Ezt szerettném. Ha tíz év mulva boldog lennék. És a gyerekim lennének, csak az enyémek és én nem raknám ökett intézettbe. És a férjem is renndes lenne. Ezt mind szerettném.

Szabados Ádám

Biztatás

Ezt szeretném tíz év múlva

S

zeretnék nnnnnnnöszegyüjteni pénzt hogy legyen a bankba mert nekem nincs lakásom. Akkor bisztonsákba érezném magam ha lenne mihez nyúlni. Most dolgozok és sokatt keresek de most veszek egy mobiltelefont hogy tudjak esemest küldeni. De a következõ fizetésembõl már tesszek be a bankba huszezer forintott. Most örülök mert vann álásom és nem rugtak ki és maradhatok. Mert sokáig nem találtam álást mert a külsöt nézik és rögtön nemet mondanak. Pedig én nem olyan cigány vagyok mint sokan én dolgozni akarok csak sokáig nem vettek föl, sehova. Mert cigány vagyok. De most egy gyárrba dolgozok éjszaka szeretem csinállni. És a társaságott is szeretem mert jó. És itt sem lopok pedig sokan visznek haza lopnak. De én nem mert én nem vagyok olyan. És egy év múlva már lesz százezer forintom a bankban. És akkor már bisztonságban leszek. És szeretnék családot. De a fiúk mind azt akarják és nem komoj kapcsolatott. Rögtön azt. Én pedig elöbb komoly kapcsolatot csak utána fekszek le vele. És vigyázzok hogy ne terhes. Csak, ha már férjem és van lakásunk. Szeretnék sok gyerekett. Négy gyerekett két fiút és két lányt. És azt szeretném, ha õk bolldogok lennének. Nem mint, én. De én is szeretnék bolldog leni. Mert én az apámat nem láttam csak egyszer de nem is akarom látni. Az anyámatt sem láttam csak ritkán. Mert én intézettben laktam csak eljötem már onnan. És nem akarok már ott lakni mert ott sokan vannak. És kábítóznak meg nem dolgoznak meg ellopják a cuccot. Ezért laktam nõvérszállón meg

Miért szólsz, ha inkább hallgatnál S miért hallgatsz, ha inkább szólnál?

Figyelem

Mikor szóltam, te elhallgattál. De meghallgatni sosem tudtál.

Nyakoncsíptem

a félelmem. Hátam mögé hajítottam. S most itt csahol a nyomomban.

A remény

Idõtlen alagút végén derengõ fény, amit egyedül Isten lát. Én csak odaképzelem. Ratkó Éva

5


TÁRSADALOM Lapszemle: Szingliség – egyedülálló jelenség?

N

yaranta, két esküvo” között talán még több szó esik a szingliségro”l mint Mikola István beszédei után. Hova tu”ntek a keresztény férfiak? Hogyan hagyták cserben a gyülekezetek az egyedülállókat? Gyakorlati tanácsok és elméleti megfontolások az elmúlt pár hónap szakirodalmából, No”k Lapja nélkül. Tavaly a Der Spiegel még sztoriként tálalhatta, hogy külön társkeresõ oldal indul a német katolikus egyedülállóknak. Azóta viszont nagyon beindult az iparág, mivel mára már tucatnyi oldal szakosodott a célcsoportra. Persze a jelenség a keresztény berkeken kívül is állandó téma Németországban: a Frankfurter Allgemeine Zeitung például arról ír, hogy a nemrégiben még az individualizációs folyamat megkoronázóiként körülünnepelt szinglik a demográfiai gondokkal küszködõ társadalom közellenségévé váltak. (Azért a japánok még rosszabbul élnek: ott egyenesen parazitának nevezik a házasodni nem akarókat.) A júliusi Christianity címlapja is a szingliké: a lap interjút közöl Alison Doricott-tal, aki – miután megtérése után két évtizednyi egyedüllétre kárhoztatott – 40 évesen megházasodott, és most kifejezetten a szinglikkel foglalkozó szolgálatot vezet férjével. A beszélgetésbõl kiderül, hogy a brit keresztények körében természetesen szó sincs nemakarásról, a szingliség oka a nõtöbblet, bár a férfiak is mintha gyanúsan válogatósak lennének. A cikk néhol tabudöntögetõen õszinte: az ima néhányaknak segít, de a többségnek proaktívabbnak kellene lennie. Doricott például azt javasolja, hogy ha a gyülekezetben nincsenek hasonló cipõben járó sorstársak, akkor bizony váltani kell. A társkeresõ ügynökségekkel még nem vesszük ki Isten kezébõl az irányítást, sõt akár a speed-dating (10 perces villámrandi 10 delikvenssel) is belefér, de csak hívõkkel. Na meg persze ajánlottak a szingliknek szervezett szabadidõs programok és konferenciák is, amikben történetesen az interjúalany is utazik: négycsillagos francia szállodákba invitálja a testvéreket. Luther, a kerítõ

Mondani is felesleges, hogy mind a speed-dating, mind a keresztény egyedülállókra specializálódó internetes társkeresõ amerikai találmány, több ottani újság pedig egyenenesen önálló szinglirovatottal jelenik meg. Az állandóan napirenden lévõ témát mostanában egy Debbie Maken nevû ügyvédnõ kavarja fel, aki magát úgy jellemezte, mint aki „túlélte a modern egyház téves felfogását az egyedülállásról, és 31 évesen sikerült is megházasodnia.” Minderrõl nemrég könyvet írt, egyébként pedig ahol teheti hirdeti nézeteit, melyeket legjobban talán a BeliefNet intetnetes magazinban megjelent Hogyan hagyták cserben a gyülekezetek a szingliket? címû cikke foglal össze. Maken szerint a gyülekezetek rengeteget pátyolgatják az egyedülállókat, bátorítva õket, hogy nem a házasság tesz boldoggá, hanem Krisztus. Pedig – így a cikk – a házas lét erkölcsileg egyértelmûen magasabb rendû, mint az egyedüllét, és nem szabad úgy tenni, mintha minden szingli a cölibátus kegyelmi ajándékában részesülne. Motiválni kell a tunya férfiakat is: tudniuk kell, hogy a házas6

ság késleltetése nagyjából olyan bûn, mint a házasság elõtti szex. A gyülekezeti szingli-csoportokat meg kell szûntetni két okból is: egyrészt megerõsítik, hogy az egyedüllét természetes helyzet, másrészt „kirakatba teszik a friss húst”: a látványos nõi túlkínálat elkényelmesíti a férfiúi keresletet. A gyülekezeti tagok feladata a házasságok aktív elõsegítése – ebben a szerzõ szerint jó példát adott Luther, aki maga is számos nõt mentett meg az apácaságtól. A fentiekre – ill. inkább magára a hasonló gondolatokat megfogalmazó könyvre – a 34 éves szingli Camerin Courtney reagált a Christianity Today hasábjain. Az általa olvasott olvasói levelekbõl nem az tûnik ki, hogy a keresztények túlzottan bálványoznák az egyedüllét ajándékát. Úgyhogy bármennyire is újszerûnek is tûnik a gyülekezeti struktúrát, a téves teológiákat vagy éppen az emberi motivációkat hibáztatni, a szingli-jelenség mögött mégiscsak egyszerû matematika húzódik meg. Amerikában az újjászületett keresztények között 11–13 milliós (!) nõtöbbség van, ami mellett hiába mondja valaki, hogy az emberek nem veszik komolyan a házasságot. A lap egy másik cikkében aztán az elveszett férfiak után is beindul a nyomozás. De hova tûntek a férfiak?

A – változatosság kedvéért szingli nõ, nõs férfi duó által jegyzett – írásból kiderül, hogy emigrálni sem érdemes: Bulgáriától Malájziáig, Görögországtól Oroszországig hiánycikk a keresztény férfi. Amerikára visszatérve még az is kiderül, hogy nem elég,

hogy kevesen vannak, de a felmérések szerint még a hívõk is „kevésbé hívõk”: a fiúk arányaiban is lényegesen kevesebben járnak vasárnapi iskolába, késõbb bibliakörökbe, sõt még a vezetõi szolgálat terén is a nõk az odaszántabbak. Mindezt a passzivitást a cikk többek között azzal magyarázza, hogy a dicséreteket éneklõ, „jólfésült” és rendszeretõ gyülekezetek egyre kevésbé tûnnek vonzónak a mai, féktelenségre, kalandra és persze szexre áhítozó férfiaknak. Rengeteg férfi hagyja el az egyházat fõiskola után, és csak egy-két évtized múlva, már megállapodva, feleséggel az oldalukon térnek vissza – már aki visszatér. Egy elnõiesedett közösségbõl ráadásul még a hírmondónak maradt férfiak is menekülnek. A cikkre egyébként rengeteg olvasói reakció érkezett, amikbõl legalább ennyire érdemes szemezgetni. Volt, aki megjegyezte, hogy errõl a hatalmas és nyilvánvaló számbeli különbségrõl milyen nagy csend van a keresztény közbeszédben és médiában. Egy férfi arról írt, hogy a gyülekezeti tanítások szinte kizárólag az érzelmi életrõl szólnak, pedig az erõsebb nem cselekedni, stratégiákat


alkotni és tervezni szeret. Egy némileg hasonló másik vélemény szerint a manapság bemutatott kereszténység egyszerûen nem ösztönzi a férfiakat, hogy részesei legyenek: Jézus szinte csak a nõk által szerethetõ barátként jelenik meg, és csak ritkán Úrként, akit a férfiak is tudnak követni. Ettõl függetlenül a legtöbb olvasót elkapott a nemes feladat megoldásának vágya, szinte már csak az maradt a kérdés, hogy a nõknek kell visszatérítenie a férfiakat, vagy a maradék Rambónak kell ezt a harcot megvívnia. Igaz, a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az egyik nõi levélíró szerint csinálhatunk bármit, amíg a férfiak a korszellemnek megfelelõen a szexet hajszolják, a legutolsó hely, ahova betérnek, a gyülekezet lesz. Gyura Gábor

A megszentelt kocsma

S

zínjáték az egész!” – hallom egyre több fiataltól, akik irtóznak a templomoktól, a szertartásoktól, a liturgiától. A felnövekvõ generáció egyre kevésbé hajlandó elfogadni a kötöttségeket. Különösen az egyház kötöttségeit. Éppen ezért lehetnének vonzóak többek számára is az egyetemi bibliakörök, egyetemi gyülekezetek, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor még ezek a csoportosulások is túlságosan zárt közegnek bizonyulnak az erre nem kondicionált fiatalság körében. Erõsen él bennem egy diákkörös alkalom emléke, ahol egy igen mély elõadást követõen vitatkozni kezdtünk a keresztényektõl oly megszokott igazi jó kis kegyes szöveggel. Nagyon komolyak és fontoskodóak voltunk. Egyetlen – kegyes definíciónk szerint – „keresõ” vendégünk tüntetõleg kivonult telefonálni, és valahogy csak a diákkör végére bírta befejezni. Majd ugyanez az elõbb még álszentnek tûnõ társaság – persze kicsit megcsappant létszámban – elindult „afterpartizni” a közeli török gyorsétterembe. Eddigi fellengzõs stílusunk, kegyességünk tömjénfüstje hirtelen elillant; felszabadultan, hangosan nevetve ettünk-ittunk, beszélgettünk – egyébként Istenrõl is – éjszakába nyúlóan. Nem keresztény barátunk az ilyen éjszakák miatt jár a diákkörbe. Hát akkor miért ne lehetne a diákkörös alkalom egésze, sõt a misszió, vagy akár egy egész gyülekezet is ilyen? Pontosan ezt fedezték fel az angolszász országokban: keresztény kultúránkban radikálisan kettéválasztottuk a spiritualitást a mindennapoktól, mintha a kettõnek semmi köze sem volna egymáshoz. Angliában és az Egyesült Államokban viszont egyre több gyülekezet mûködik teljesen a hétköznapokba ágyazottan, templomi szertartásoktól, álarcoktól mentesen, természetesen. Mindezt egy olyan környezetben teszik, ahol senki nem érzi kirekesztve magát, nem feszeng idegenként: ezek a közösségek pubokban mûködnek! (A kezdeményezés alapelveirõl az El Mondo egy korábbi számában „Az emergent church” címû cikkében lehet bõvebben olvasni.) De hogyan is néz ki egy ilyen gyülekezet a gyakorlatban? Az angliai Bar None nevû pub-gyülekezet alapítói azt tartották a legfontosabbnak, hogy vita és beszélgetés útján vigyék közelebb

az emberekhez az evangéliumot olyan atmoszférát teremtve, amelyben nagy szerepe van a személyességnek, az emberi kapcsolatoknak. Ezért helyszínül egy hangulatos pubot választottak. Vasárnap esténként (és gyakran egy-egy hétköznap is) kibérelik a helyet, ahol a pub alkalmazottjai továbbra is kiszolgálják az embereket, de a gyülekezet dicsõítõ csapata szolgáltatja a zenét, Bibliák és keresztény újságok fekszenek az asztalokon. Közben a gyülekezet tagjai beszélgetnek az érdeklõdõkkel, emellett gyakran szerveznek elõadásokat is. Például egyik alkalommal két keresztény férfit hívtak meg, egyikük a hadsereg tagja, a másik megrögzött pacifista, és õk mondták el a véleményüket a háborúzásról. Más vasárnapokon koncerteket adnak, amelyeken az együttesek tagjai el is mesélik, miként született meg egy-egy dalszövegük. A legjobban érdekes módon azok az esték sikerültek, amelyekre nem terveztek konkrét programot. Ilyenkor csak egyszerû, spontán beszélgetések indultak, amelyek során valaki úgyis mindig megkérdezte, hogy „Mégis mi a csudáért hiszitek ezt az egészet?” – és nagyszerû, élettel teli bizonyságtételek hangzottak el. A két éve mûködõ gyülekezet elsõ alkalmain nagyjából százan vettek részt, köztük sokan érkeztek más gyülekezetekbõl lelkesíteni, támogatni. Mostanában 30–40 állandó látogatója van ezeknek az estéknek. Leginkább olyan emberek jönnek el, akik nem érzik jól magukat a hagyományos gyülekezetekben, valami rossz tapasztalat vagy sérelem érte õket, vagy egyszerûen csak nem fogja meg õket a hagyományos istentisztelet. Ezeknek az alkalmaknak egyáltalán nem az a célja, hogy az embereknek vonzóvá tegyék a keresztény hitet, majd pedig továbbirányítsák õket egy „normális” gyülekezetbe. Bar None maga is valódi gyülekezet. Felfogásuk szerint, mely fõleg az elsõ keresztények gyakorlatán alapul, a gyülekezet számunkra emberek közössége, valódi közösség. Olyan embereké, akik vágynak Isten után, és Õt teszik elsõ helyre az életükben. Szeretik Istent, szeretik egymást, a szomszédaikat, és a gyakorlatban is megvalósítják azt a néhány alapvetõ dolgot, ami fontos a keresztény életben: dicsõítés, más emberek szolgálata, bibliatanulmányozás, úrvacsora, keresztelés/bemerítés. Egy másik ilyen közösség, a brightoni Christ Church számára is a kapcsolatépítés jelenti az alapot. Az alkalmak valamilyen interaktív programmal kezdõdnek – kvízjáték, borkóstoló, könyvbemutató, kézmûves foglalkozás, kínai vagy curry-s vacsora. Ezután minden alkalommal tanítás következik a Bibliából, végül pedig sok idõt hagynak a kérdésekre és a vitára. A The Well gyülekezet tagjai soha nem szeretnék, hogy egy épületet kelljen egyháznak nevezniük. Az egyházat meggyõzõdésük szerint olyan emberek alkotják, akik Jézust követik. Szerintük a templom épületének fenntartása annyi pénzt és energiát fölemészt, hogy már nem marad a lényegre, a kapcsolatok építésére. Ráadásul a templom csak vasárnaponként tölti be funkcióját, egész 7


héten üresen áll. Az istentiszteleteken pedig több száz ember bezsúfolódik szépen a padsorokba, mindig ugyanarra a helyre ülnek, és hallgatnak. Passzívan befogadják az egyház szellemi szolgáltatásait, amelybõl (templomban vagy azon kívül) egyébként is túl sok van. A keresztény közösségek így is számtalan programot hirdetnek meg. A lelkészek kiégnek, az energiát elveszi a szervezõ munka, az emberek pedig nem kerülnek közelebb egymáshoz, mert a sok programban elveszik a lényeg: az Istennel, és az egymással való valódi találkozás élménye. Azok pedig, akik keresik Istent, és érdeklõdnek, nem is igazán mernek belépni egy templomba, mert idegennek, betolakodónak érzik magukat. Ezért ez a gyülekezet is úgy kívánt nyitni „a világ felé”, hogy egy nyilvános helyen tartja az összejöveteleit, csak õk éppen nem egy pubban, hanem egy kávézóban. Nem show jellegû dicsõítéseket, programokat, illetve monológ prédikációkat kínálnak, hanem beszélgetés alapúak az öszszejövetelek. Az Evergreen gyülekezetben mindezeken kívül fontos alapelv az is, hogy növekedni szeretnének, minél több embert elvezetni Jézus Krisztus személyes ismeretéhez, viszont nem engedik, hogy a gyülekezet elérjen egy akkora létszámot, amelynél már nem mindenki ismeri egymást, ilyenkor újabb gyülekezetet alapítanak. Természetesen egyik church in a pub vezetõje sem mondja azt, hogy minden egyháznak ezt az utat kellene követnie, õk csak egy új ötletet képviselnek, egy újfajta gyülekezeti életet, ami ott, nekik, akkor bejött, és máig jól mûködik. Én sem gondolom, hogy minden gyülekezetnek ilyenné kellene formálnia az alkalmait. Viszont ötletet meríteni, ennek a megoldásnak az elõnyös oldalait észrevenni mindenképpen érdemes. Nagy Zsuzsa Házi gyülekezet

Az egyesült államokbeli keresztények háromnegyede hagyományos gyülekezetbe jár, 5 százalékuk csak házi gyülekezetbe (ún. house church-be, ami nem azonos a házicsoporttal), 20 százalék pedig mindkét típusú gyülekezetbe. Az elmúlt tíz évben ezzel mintegy kilencszeresére nõtt azoknak a száma, akik hetente járnak házi gyülekezetbe. (Barna Group)

mit képesek leszünk fillérekért elõállítani, és végül a halál is a megoldható problémák kategóriájába kerül át.” Az idézet 2005 bestseller könyve, az Elközelgett a Szingularitás: avagy az ember maga mögött hagyja a biológiát írójának, Ray Kurzweilnek a honlapjáról való. Évezredünk legelsõ és talán nem legutolsó, nagyhatású ” utópiája, amely természetesen nem elõzmények nélküli. A Nobel-díjas fizikus, Richard P. Feynman már 1959-ben felvetette annak lehetõségét a napjainkra prófétainak bizonyuló Alul még rengeteg hely van címû beszédében, hogy egyre kisebb gépeket gyártva, amelyek aztán még kisebb gépek elõállításában segítenek, eljuthatunk egészen az atomi méretû szerkezetek használatáig. A gondolatot a 80-as, 90-es években a mérnök, kutató K. Eric Drexler népszerûsítette, aki elõször definiálta a nanotechnológia fogalmát is – egy milliméter egymillió nanométernek felel meg. A szingularitás kifejezés fenti értelmû használatának bevezetése Vernor Vinge sci-fi író nevéhez fûzõdik. Napjainkra pedig, ahogy egyre-másra szembesülünk a gomba módra szaporodó újabb és újabb technikai eredményekkel, amelyek esetenként már-már fantasztikus regények lapjaira kívánkoznak inkább, az elképzelést támogatók száma látványosan növekszik. Azok a bizonyos eredmények

A rák okozta halálfélelem hamarosan a múlté, és a cukorbetegek is szemétbe dobhatják injekciós tûiket. A Harvardi Egyetemen és a Massachusetts-i Technológia Intézetben ugyanis az elmúlt években olyan speciális fehérjemolekulákkal ellátott nanorészecskéket fejlesztettek ki, amelyek képesek felismerni a rákos sejteket a burkon lévõ molekulák alapján, majd a plazmába behatolva elpusztítani azokat. Más tudósok patkányon kísérletezve megint csak nanoszerkezetek használatával sikeresen gyógyították a cukorbetegség fõleg a gyermekeknél és kamaszoknál elõforduló 1-es típusát. Emellett a zürichi Svájci Szövetségi Technológia Intézetben 2005-ben olyan egyszerû mikrorobotot hoztak létre, amely képes keresztül kasul bejárni az emberi testet úgy, hogy közben több, egymástól eltérõ funkció finomhangolását is meg tudták oldani. Ez a majdani összetettebb beavatkozások lehetõségét vetíti elõre.

Szép, új nanovilág

Szingularitás

A

z az eljövendo” korszak, amikor az emberi elme immáron nem biológiai alapon mûködik, és teljesítménye milliószorosára javul a mostaninak – egy új civilizáció hajnala, amikor képessé válunk a testünk adta korlátok meghaladására. Ebben az új világban az ember és gép közötti határok elmosódnak majd, és a virtuális valóság valósággá válik. […] Gyakorlatilag minden betegség gyógyítható lesz, az öregedés folyamata a visszájára fordul, megszûnik bolygónk szennyezettsége, senki sem éhezik és nyomorog többé. Nanotechnológia segítségével szinte bár8

A nanotechnikai eredményekkel a biológia területén is igyekeznek lépést tartani. A nemrégiben kifejlesztett RNS-i módszerrel például elõre kiválasztott gének mûködését gátolhatják meg teljesen az általuk gyártott RNS-ek blokkolásával. Ez ismételten csak a rák gyógyításánál hozhat majd átütõ sikereket, hiszen a beteg-


séget közismerten hibás gének mûködése okozza. Ezzel egyidõben egy a United Therapeutics nevû amerikai vállalatnál kidolgozott módszerrel az élõ testen belül módosították sikeresen a sejtek genetikai információját. Az új sejttípust aztán szaporították is szintén csak az élõ szervezeten belül. Ha ezt az eredményt kombináljuk egy másikkal, amely során a véráramból nyertek ki õssejteket, akkor elkezdhetünk reménykedni, nincs már messze az az idõ, amikor a régi, elhasználódott szívizomsejtjeinket új, hibátlan genetikai kódolású sejtekkel helyettesítik majd mintegy megfiatalítva szívünkkket, vagy bármelyik másik szervünket. Az agyi mûködés megértése és formulákba öntése szintén öles léptekkel halad. 2002-ben a Wired magazin arról tudósított, hogy a Dobelle bionikus – vagyis a természetben található megoldásokat a technikában alkalmazó – szemrendszer vakok látását adta vissza. A napperville-i Ortobionics Vállalat pedig sikeresen alkalmazott szilikon retinákat az eredetiek helyett. Ugyanekkor georgia-i kutatók kidolgoztak egy módszert, amely során az agy motoros részéhez beültetett elektródák segítségével az egyébként mindenféle mozgásra képtelen betegek a puszta gondolataikkal voltak képesek irányítani egy egérjelet a monitoron, s ily módon mégiscsak lehetõvé vált számukra a kommunikáció. Csak a fejünket kapkodjuk

Az emberi test biológiájának leírása tehát egyre inkább információ technológiai kérdéssé válik, legyen szó akár genetikai kódok megértésérõl, akár az agyban mûködõ eljárások feltérképezésérõl. Márpedig akkor itt is érvényes Moore-törvénye, ami a számítástechnikában a kezdetektõl tartja magát, miszerint a processzorok gyorsasága, a rendelkezésre álló memória mérete és még néhány egyéb tényezõ 18 havonta megduplázódik, azaz a fejlõdés gyorsasága exponenciális. Ezt a növekedési ütemet jól szemlélteti a sakk feltalálását elmesélõ monda mögötti, elsõ pillantásra meghökkentõ igazság, miszerint ha az elsõ lépésben veszünk egyetlen búzaszemet, aztán minden további lépésben megkétszerezzük a korábbi lépésben vett búzaszemek számát, akkor a 64. lépés után nagyobb búzamennyiséget kapunk, mint amennyi most egy évben az egész bolygónkon terem. Ennek a gyorsaságnak köszönhetõen annak a számítógépes apparátusnak a tudása, amely az elsõ ember Holdra szállítását segítette 1968-ban, manapság már bármelyik mobiltelefonban megtalálható. Mindezek alapján tudósok és futurológusok szerint az emberi fejlõdés és történelem 2040 után követhetetlenné válik, addigra ugyanis a nanotechnológia és biológiai eredmények összekapcsolásából olyan ember-gép szuperlények születhetnek, akiknek képességei és tudása számunkra már felfoghatatlanok. Errõl szól tehát a Szingularitás, az új korszak, egy szupercivilizáció kezdete. Lassan járj, tovább élsz

Természetesen az elõbbi elképzelések támadhatók, és támadják is õket rendesen. Megkérdõjelezhetõ például az exponenciális növekedés tarthatósága. Ám ennél egy sokkal érdekfeszítõbb kérdés az, hogy ha a nanotechnika mondjuk a 2020-as évekre valóban eljut arra a fejlettségi szintre, hogy a boltokból beszerezhetõ, kis, házi kotyvasztógépével szinte bárki összeeszkábálhat majd olyan miniatûr gépet, amely akár egy mikroszámítógépet is magában

foglalhat, akkor vajon valóban csak a jó ügyet szolgáló szerkezetek készülnek-e majd el? Mert, ha valaki egy hangyányit is kreatív, már olyan vírust hozhat létre és szaporíthat, amihez képest a félelmetes pestis vagy AIDS vírus kutya füle csupán. Pontosan e fenyegetõ lehetõség miatt javasolják sokan, köztük Bill Joy a Sun Computers cég korábbi vezetõ kutatója és Francis Fukuyama a nagyhírû Történelem vége és az utolsó ember könyv szerzõje legújabb Poszthumán jövendo”nk címû mûvében, olyan független intézmények, bizottságok alakítását, amelyek a technológiai fejlõdést biztonságos mederben tartanák, betiltva a nem kívánatos kutatási irányokat. David Brin, más gondolkodókkal együtt, viszont valószínûleg helyesen mutat rá a megoldási javaslat gyengéire, miszerint, ha még születik is egy ehhez hasonló földközi megállapodás, ami egyébként már csodaszámba menõ szenzációt jelentene, egészen biztosan akadna csaló a szerzõdõ felek között, hiszen a fejlesztéssel járó elõnyöket nagyon nehéz nem észrevenni, különösen, ha az ember legszûkebb értelemben vett egyéni érdekei is igen erõsen érintettek az ügyben. A démosz uralma

David Brin egyébként a kölcsönös számonkérhetõség elvén mûködõ szabályozó folyamatok hatékonyságában bízik. Ha a rendszer átlátható, a polgárok elmondhatják érveiket, s a kialakuló vitákban a legjobb okfejtések maradnak állva, amelyeket aztán a megválasztott és arra érdemes végrehajtó szervek komolyan is vesznek, akkor a saját sorsukért igenis komolyan aggódók éber szemei észreveszik a hibalehetõségeket, és ez az õrületes fejlõdés és felfordulás ellenõrizhetõ marad. Az egyes individuumokban kiirthatatlanul ott lappang ugyan az állati gonoszság, ám az intézmények képessé válhatnak ennek desztillálására, – Felvilágosodás kora, Locke – miközben az egyének egyedi bölcsességét összegyûjtve egy magasabb szintû, kollektív bölcsességet hozhatnak létre. Csak hát, ha a szûk körû, munkájukat titkosan végzõ bizottságok ellen könnyen találhattunk ellenérveket, akkor az elõbbi optimista elképzelés kritikája sem okozhat komolyabb nehézséget, hiszen ha más nem, a XX. század bõven szolgáltatott példákat arra, amikor a mi istenített demokratikus intézményeink mûködése távolról sem zökkenõmentesen zajlott, márpedig ebben az esetben a legkisebb hiba is végzetes lehet. Emellett, mintha pontosan a liberális, demokratikus berendezkedésbõl fakadna ez az anomália, amely az egyéni szabadság minél erõteljesebb korlátozását szorgalmazza, és nagy kérdés, hogy ez a paradox feszültség végsõ soron feloldható-e. Goodbye bûnös természet

David Brin még egy lehetõséget felvet: mi van akkor, ha ezen a fajunkra jellemzõ aljasságon is lehet majd valamicskét javítani? Talán nem is kell sokat, hiszen az ember a jóra is törekszik általában, 9


ezt senki sem tagadhatja, akkor pedig hátha sikerül átállítani valami kapcsológombot az agyunkban, a génjeinkben, és akkor létrejöhet az ideális, egymást segítõ és óvó társadalom. Ettõl fogva viszont már egyértelmûen hitrendszerek állnak egymással szemben. A megálmodott módszerek valóban képessé tehetik az agyunkat arra, hogy hihetetlenül gyorsan kalkuláljon, és elképzelhetetlen mennyiségû adatot jegyezzen meg hibátlanul, de ebbõl még távolról sem következik semmiféle minõségi változás, semmiféle kapcsológomb jelenléte. Ha az ember nem más, mint anyag, akkor talán igen. Akkor nem kell szenvednie, küszködnie a nemes és értelemmel teli emberlét nevében, hanem egy kattintással megoldható az ügy. Ha ez mégsincs így, akkor viszont alaposan gatyába kell ráznia magát, hogy felnõjön ehhez a mostani feladatához. Úgy tûnik napjaink történelme minden eddiginél élesebben veti fel az emberiség bölcsõjénél már jelenlévõ kérdéseket: jóról és gonoszról, Istenrõl és emberi természetrõl, a létünk céljáról, s ahogy ez egy ilyen helyzetben illendõ is, a tét sem alacsony. Úgyhogy nekünk, keresztényeknek is alaposan gatyába kell ráznunk magunkat, nemcsak a többieknek… Kósa Balázs

Anti-antiutópia Google módra

entológiával kapcsolatban kíváncsi az „igazságra”, azt találhatja, hogy az igazság elég változékony. A keresõ kínai változatában például az elõbbi kulcsszó tankok helyett parkos-napfényes-virágos képeket hoz, a szcientologiával kapcsolatban pedig hol eltûnnek, hol megjelennek az egyházat leleplezni próbáló oldalak, attól függõen, hogy a Google éppen letiltja õket vagy sem. A fenti két példa a közelmúlt talán két legviharosabb témája volt, de a semleges keresõoldal – mint a világ közvéleményének elsõszámú formálója – egyre több és több hasonló dilemmával szembesül. Üzleti vállalkozások vádaskodnak, hogy csõdbe jutottak a Google miatt, mert hirtelen eltûntek a keresési eredmények elejérõl vagy éppen terror-kockázatot jelentõ oldalakról folyik a vita – kezd forrni a levegõ. A legkisebb királyfi

A Google legfontosabb vezérlõ elve: Ne légy gonosz. Ez bejött: sokan a cég hihetetlen felfutásának egyik legfõbb okának épp azt tartják, hogy az alapító Larry Page és Sergey Brin egyetemi garázsvállalkozásként induló cége megpróbált jóságos királyfiként feltörni. Nem mintha világ-jobbító terveik lettek volna – vagy ha voltak is, azt ma már senki sem hiszi el nekik – hanem, mert ez a kifizetõdõ: a felhasználót egyszerûen nem éri meg becsapni. A Google-t a korrektség tette naggyá, nem a fizetett TV-reklámok, a felugráló ablakok vagy a kéretlen átverõs hirdetések, amik egyébként rövid távon sokat hoznak a konyhára.

K

önnyen lehet, hogy mégsem jön be Orwell, Huxley és többiek tippje a technotársadalomról. A teljes világot átfogó, mindentudó rendszer szép lassan már megvan, a bökkenõ csupán az, hogy történetesen egy magát kifejezetten jóindulatúnak tartó Nagy Testvérrõl van szó. Persze összeesküvés-elméleteken szocializálódott szemünkben ez csak annál gyanúsabb. A Google a világ összes videóját akarja. A Google a világ összes könyvét elérhetõvé teszi virtuális könyvtárjában. A Google mûholdas fényképein még a szupertitkos amerikai katonai objektumok is látszanak. A Google szép lassan minden piacon átveszi a vezetést, a Microsoft alig gyõzi a versenyt, Bill Gates lehúzhatja a rolót. És persze: a Google dönt a cégek ismertségérõl és sikerességérõl, a Google dönti el, hogy milyen információk jutnak el a szabad sajtóhoz – a Google adja a gondolatainkat is. Mi az igazság?

Persze ez utóbbi csak gyengécske, demagóg hangulatkeltés. Hisz ma még nem is teljes a Google uralma az információk áramlása felett. Csak majdnem: nagyjából ötbõl négy keresés fut át rajta; bár ahogy egyre többet keresünk az információtengerben, úgy ez az arány is nõ. Az „igazság” most az X-aktákat és a MIÉP-et, angolul pedig egy dohányellenes oldalt jelenti a Google-nél. A keresõ persze semleges: egy algoritmus, a PageRank, alapján rangsorolja az oldalakat. Nem tudja, Csurka, Jézus vagy netán Buddha az igazság, csak szorgalmasan számol. És egyébként is, valljuk be, manapság még roppant kevés ember keresi az igazságot a Google keresõbe gépelve. Ennek ellenére, ha az ember a Tienanmen-téri vérengzéssel vagy mondjuk a szci10

A kiépült bizalom azonban egyre bizonytalanabb, ahogy a Google-nek egyre súlyosabb etikai kérdésekben kell döntenie. Mi a gonosz? „A gonosz az, amire Sergey azt mondja, gonosz” – mondta félig tréfásan Eric Schmidt vezérigazgató. És tényleg, a 33 éves orosz származású Brin akarva akaratlan informatikusból egyre inkább erkölcsi döntõbíróvá avanzsál. Amikor például Kína letiltotta a Google-t, a legendák szerint gyorsan elolvasott fél tucatnyi könyvet a távol-keleti ország történelmérõl, aztán tárgyalt és döntött: az eddig a demokrácia bajnokaként is vitézkedõ keresõcég kompromisszumot kötött a diktatúrával, megszûrte a politikailag kényes találatokat. A hatalmas piac és a vele járó hatalmas profit miatt – mondták a kritikusok. Azért, mert a „kissé cenzúrázott” keresõ még mindig több szabadságot és tudást ad a kínaiaknak, mint egy letiltott – mondta Brin.


Mi a gonosz?

L’ART POUR

A hat évesen családjával antiszemitizmus miatt Amerikába emigrált Google-guru eddig többnyire jó érzékkel döntögetett a különbözõ kérdésekben. Hogy mi alapján dönt gonosz és jó között? Felettébb nagy titok. Amikor interjúkban errõl faggatják, azt mondja, nem lehet egyszerû pártpreferenciákkal leírni a gondolkodását és egyéb kategóriákba sem hajlandó magát beskatulyáztatni. Mégis feltûnõen sokszor használ egy szót: hasznosság, és rendre arra hivatkozik: nézzük meg a teljes képet, a dolgok összefüggéseit. Az is nyílt titok, hogy a Google nem szereti az „anti”-oldalakat, fõleg, ha a gyûlöletbeszéd-kategóriába sorolhatók. Persze ma a legjobb alkotmányjogászok nem igazán tudják megfogni a gyûlöletbeszéd kategóriát, de Brin és tanácsadói azért elég magabiztosan szelektálnak. A Google cenzorált már egyes rasszista oldalakat (de csak bizonyos országokból, mint például Németország), radikális iszlám mozgalmakat támadó híreket, de elõfordult, hogy még túl heves környezetvédõket is. Nagy port kavart fel az is, amikor egy a homoszexualitást elítélõ keresztény oldaltól tagadták meg a fizetett hirdetés lehetõségét – igaz, a keresõ találatok közül nem tiltották le. Kész tehát a görög tragédia: Oidipusz királyfi hiába törekszik a jóra, szép lassan elsõszámú jelöltté tornássza föl magát a gondolat-manipulátor digitális fõgonosz megtisztelõ címére. Bár elég rosszul csinálja, mivel a „Google cenzúra” keresõ-kifejezésre több mint négymillió találatot árul el sötét üzelmeirõl. Ennél most még valamivel kevesebbet produkál a „Google az Antikrisztus” kifejezés, bár azért ez is megugrott, amikor kiderült, hogy a program megdöbbentõen sok adatunkat begyûjti keresgéléskor a tudtunk nélkül. (Egyesek még a bibliai igazolást is látják a Jelenések 13:16ban. Igaz, ezt az igét úgy hetente szokták Bushra, az EU-ra, esetleg a kettõre együtt rásütni.) A cég jövõjérõl manapság tonnaszámra gyártják a jóslatokat: pár évtized múlva itt lehet például tökéletesen mûködõ Googlevilág, ahol még Mari néni életének is a keresés lesz a legfõbb mozgatórugója. A szerzetesek még szépen lassan végigrágták volna a szavakat, de neki elég lesz egy Control-F is, ha a legfontosabb információk után kutakodik a bedigitalizált Tolsztoj-életmûbõl. De az is lehet, hogy a Google hamar csõdbe jut, és megment minket a Microsoft.

Mozart, pro és kontra

K

” ettoezer-hat Mozart-emlékév, a mindössze 35 évet élt zeneszerzõ születésének 250. évfordulója. El lehet látogatni Salzburgba, végig lehet járni a Mozart-zarándokhelyeket, lehet vásárolni Mozart-kegytárgyakat és ünnepi Mozart Kugelt is. Az egész világon folyik a verseny, hogy az összes olyan hangversenyterem, szabadtéri színpad, mûvelõdési ház és zenepalota, mely számít a zenei életben, minél többet mûsorára tûzhessen a 626 darabot számláló életmûbõl. Ha Mozartot szeretnénk hallgatni, nincs akadálya. Annak sincs, ha elmélkedni szeretnénk Mozart örökségérõl, az európai kultúrára gyakorolt hatásáról és idõszerûségérõl. Itt az idõ, hogy elõadásokat hallgassunk, elméleteket gyártsunk, cikkeket olvassunk – nem csak zenetörténészek és esztéták, hanem teológusok tollából is. Lehet egyetérteni, egyet nem érteni, vagy egyáltalán nem érteni. Meglepõdve tapasztaltam, hogy Mozartot mindenki arra használja, amire szeretné. Van, aki Mozart-kultusztól félti a keresztényeket. Van, aki naiv párhuzam felállításával egyenesen Isten kül-

Gyura Gábor A Da Vinci-hatás

Egy májusi felmérés szerint Nagy-Britanniában a Da Vinci kód olvasói között a mû hatására megkétszerezõdött azoknak a száma, akik hiszik, hogy Jézusnak valóban voltak gyermekei. A felnõtt népességben több mint minden ötödik ember olvasta a könyvet, de csupán 5 százalék tartja azt alapvetõen igaznak. Az Egyesült Államokban – ahol 45 millióan olvasták a könyvet – egy hasonló felmérésben olvasók negyede számolt be arról, hogy a könyv „rendkívüli módon”, „nagyon” vagy legalább „valamennyire” segítette a személyes lelki életét. Ezzel szemben mindössze 5 százalék állítja, hogy a Da Vinci kód hatására megváltoztak vallásos nézetei – igaz, ez is kétmillió embert jelent. (ORB, Barna Group)

döttjét látja benne. Vagy épp az ellenkezõjét. Van külön katolikus, protestáns és ateista értelmezés is – lehet választani. És el lehet dönteni, hogyan viszonyuljunk Mozarthoz itt a XXI. század elején, keresztényként. El lehet dönteni, hogy kell-e egyáltalán ez ügyben dönteni. A csodagyerekrõl már kisiskolás korunkban olvastunk. Tudjuk, hogy elsõ hallásra lekottázott egész mûveket. Apja több éves európai turnéra vitte nõvérével együtt. Házasságával viszont sikerült az apai ellenszenvet kivívnia. Érzelmi éretlenség, társadalmi ambíciók hiánya jellemezte az ifjú tehetséget. Nagyon zûrös anyagi körülmények közt élt – egy komoly spórolási kísérletének azzal vetett véget, hogy hatalmas összegért megvásárolt egy madarat, mely egy általa komponált dallamot fütyült. Mivel rengeteget improvizált, munkájának jó része lejegyzetlen maradt. Mindössze egy évig 11


és négy hónapig állt egyházi alkalmazásban, a salzburgi templomnál. Nem sokat adott a társadalmi normákra – egyszer még magának a császárnak is megmondta a magáét, mikor az sokallta egy darabjában a hangok számát. „Pont annyi hang van benne, amennyinek lennie kell” – válaszolta. Tehetsége elszigetelte az emberektõl, élete utolsó idõszaka tragikus versenyfutás volt az idõvel és a halállal. Beteg feleséget és temérdek adósságot hagyott maga után, tömegsírba temették.

és gyönyörködni benne – ahogy ezt annyi más szép és jó dologgal kapcsolatban is megtesszük? „…sem a szép, sem az értelem imádata nem helyettesítheti a merész, bátor, keresztény hitet” – írta Kierkegaard. Nem akarunk mi helyettesíteni, csak a örülünk a szépnek, mint eszköznek… Szili Orsolya

Hol a dilemma?

Csak csínján Mozarttal, figyelmeztet az evangélikus teológus, Id. Hafenscher Károly az Evangélikus Élet hasábjain, mert még a kultúrából kultusz, a szellemi értékek megbecsülésébõl pedig Isten-pótlék és bálványimádás is lehet… Nagy bánata, hogy Mozartról szuperlatívuszokban nyilatkoznak, akik nyilatkoznak – olyan jelzõket használva, melyek igaziból csak Istent illet(het)nék meg. Míg Hafenscher szerint Kierkegaard féltette Mozarttól a hitet, addig D. J. Gouwens egyháztörténész teljesen másképp értelmezi a dán teológusnak Mozartról alkotott véleményét. Gouwens katolikus és protestáns értelmezéseket vetett össze Mozartról. Szerinte Kierkegaard a névtelen esztéta, „A” bõrébe bújva függetlenítette a zenét a nyelvtõl, és így szembeállította a zene által kifejezett érzéki részt a nyelv által megtestesített Igével, azaz a hittel. Így nem csak az érzéki világ különül el a szellemitõl, hanem a zene is a keresztény hittõl, és komolyan felmerül a kérdés: van-e a zenének transzcendentális jelentõsége? Természetesen van, állítja a katolikus Hans Küng. A zene és a vallás közt valójában „ostya vékonyságú” a határ, így a zene igenis vallásos és transzcendens jelentõség hordozója. Mozart, aki szintén katolikus volt, olyan földi zenét játszik, ami a földi és a mennyei határán mozog, és épp ezért képes a transzcendenciára, annak a misztikus vallásos élménynek a közvetítésére, mely a protestantizmusból oly gyakran hiányzik. A protestáns Karl Barth viszont abban látja Mozart nagyságát, hogy a zenéjében jelen lévõ kettõsséggel egyszerre érzékelteti az árnyékot és a fényt, Isten dicsõségének a hangjait. Nem gyárt dogmákat, sem ideológiákat, nem ír új evangéliumot – az emberi lét példabeszédét tárja elénk zenéjében, Isten dicsõségének közvetett tükörképeként. Ez a példabeszéd az emberi szabadságról és az Isten jóságában való hitrõl szól. Úgy zenél Mozart, mint aki ismeri a fájdalmat, a szenvedést, a halált és árnyakat, de a fájdalmak közt érti Isten jóságát; látja és láttatja is, ahogy a sötétbõl elõtör a fény. Barth kihallja Mozart zenéjébõl a keresztény lét alapját képezõ hálát és örömöt. Mozart tehát rugalmasan kezelhetõ. Lehet ünnepelni, lehet isteníteni, lehet tõle félni és félteni. És el lehet gondolkodni: ha valaki kiválasztatott arra, hogy Istenrõl mélyebb igazságokat láttasson-érzékeltessen a maga mûvészi eszközeivel – annak muszáj szent életûnek, vagy egyenesen szentnek lenni? Vajon kiválaszt-e Isten egészen különös szerepekre olyanokat, akik nem férnek bele sem saját koruk, sem késõbbi korszakok keresztény skatulyáiba? Veszélyes-e Mozart azért, mert szabadkõmûves volt? Vagy azért, mert esetleg pótolhatja, amit az emberek Istennel kapcsolatban elveszítettek? Miért ne lehetne egyszerûen csak örülni zenéjének 12

PSZICHOLÓGIA Létezik-e keresztény pszichológia?

A

keresztény világnézet kis híján kétezer éve aktív szerepet tölt be az emberiség történelmében, a pszichológia tudománya viszont alig több mint 120 éves múlttal rendelkezik. Kapcsolatuk ambivalens: az egyik oldalon folyamatosak a kölcsönös vádaskodások, támadások és heves szócsaták, a másikon mindkét fél profitál a másik létezésébõl. A pszichológia számára ugyanis a vallási élet jelenségvilága egy izgalmas kutatási területet jelent, a valláslélektani vizsgálódások pedig hozzásegíthetik a keresztényeket a spirituális valóság teljesebb megéléséhez és a szakszerû lelkigondozáshoz. Az alábbiakban néhány pillanatkép következik a kereszténység és a pszichológia jelenlegi viszonyához vezetõ útról. Freud öröksége

A pszichológia kezdetét hajlamosak vagyunk Sigmund Freud munkásságához kötni, holott a közhiedelemmel ellentétben az akadémikus lélektan atyjaként nem Freudot, hanem egy Wilhelm Wundt nevû professzort tisztelhetünk, aki 1879-ben a látás, az érzelmek és az emlékezet kutatására szakszerû laboratóriumot rendezett be a Lipcsei Egyetemen. Freud jelentõsége a pszichológián belül valójában kisebb, mint gondolnánk. A pszichoanalitikus megközelítésnek több egyenrangú riválisa is van (pl. biológiai, kognitív, fenomenológiai vagy behavorista szemlélet), melyek ugyanannak a jelenségnek különbözõ aspektusaira képesek rávilágítani. Freud hatása a pszichológián túl az általános filozófiai gondolkodásban és az irodalomtudományban sokkal inkább tetten érhetõ. Ösztönelméletével, melyben kifejti, hogy testünket nem tudjuk jobban uralni, mint az állatok, végleg rombadöntötte az ember magasabbrendûségébe vetett hitet. Freud azonban véleményem szerint nem kiváltója, csupán egyik csúcspontja volt annak az identitásvesztõ folyamatnak, mely a felvilágosodás korában az egyház központi szerepének kibillentésével és a tudományba vetett naiv bizalommal kezdõdött. Identitásunk alapjai

Az intézményes egyház félreállításával az addigi, rajtunk kívülálló, istenképûségünkben gyökerezõ identitásközpontunk is eltûnt. Mivel a tudomány nem nyújtott újabb külsõ referenciapontot, teljes figyelmünk befelé, ömagunkra irányult, valóságértelmezésünk alapjává saját énünk lett (cogito ergo sum).


határ (sokszor ugyanazokkal a problémákkal kell szembesülniük, és segítõi hozzáállásuk is hasonló), a vallásos meggyõzõdés szerepe és hatásmechanizmusa szempontjából érdemes elkülöníteni egymástól a kettõt. A pszichoterapeuta munkája során elsõsorban a világnézeti szempontból semleges klinikai pszichológia módszereit használja, ezért esetleges vallásos meggyõzõdése kevésbé direkten, a személyiségén keresztül hat. A lelkipásztori pszichológia (pasztorálpszichológia vagy spirituális terápia) elméleti alapját viszont a teológia, a valláslélektan és az egzisztenciális pszichológia képezi, figyelmének fókuszában a segítséget kérõ ember hitélete, Istennel való kapcsolatának megerõsítése áll. A világban, de nem a világból

A pszichés egészség feltétele a valóság és a valóságértelmezés integrációja. Ha valóságértelmezésünk kiindulópontja nem a valóságnak megfelelõ, egyre nagyobb lesz a zavar. A fogyasztói társadalomban minél erõsebb a belsõ ûr kitöltésének szükséglete, annál fokozottabb a fogyasztás. A piac igényeinek megfelelõen pedig változatosabbnál változatosabb módszerek és terápiák ajánlják magukat a lelki gondok megoldására. A pszichológia önmagában nem kínál megváltást. Ha mégis vallásként tartjuk számon, mely az isteni tekintély és a keresztény hagyomány után új alternatívát nyújt az élet problémáinak megoldására, az szemléletbeli hiba. A pszichológia nem vallás, de ha valaki annak tartja, képes azzá válni. Értékek és szemléletváltás

A pszichológia, mint a viselkedéssel és a mentális folyamatokkal foglalkozó egzakt tudományág lényegében értékmentes. De – mivel megvalósulása társas környezethez kötött – ezt az értéknélküliséget mindig betölti az adott társadalom vagy egyén értékstruktúrája. Hogy a függetlennek tartott tudományos szemlélet mennyire képlékeny, azt jól szemlélteti a magyarországi pszichológia vallással kapcsolatos hozzáállásának változása az utóbbi ötven évben. A materializmus évtizedei alatt a spirituális életet érintõ kérdések tabunak számítottak, a hittel és vallással kapcsolatos témákat tagadás, gyanakvás és félelem övezte. A rendszerváltás után hirtelen megnyílt a lehetõség a valláslélektani kutatómûhelyek elõtt, és növekedni kezdett a vallásos életmóddal kapcsolatos pszichológiai irodalom. Ma már a nem vallásos pszichológusok is egyetértenek abban, hogy a világnézet és a spirituális dimenzió fontos és lényegi része a személyiségnek. A szemléletváltás ütemére jellemzõ, hogy az elmúlt hetekben jelent meg az elsõ olyan tanulmánykötet, mely kijelenti: „A pszichoterápia és vallás/spiritualitás újraközeledése hazánkban is megkezdo”dött”. Keresztény lelkigondozás

Ahhoz, hogy a segítõ fél páciense javát tudja szolgálni, hasznos lehet a hitgyakorlati jártasság, a megértéshez azonban nem feltétel az azonos meggyõzõdés. Bár a klinikai pszichológus által vezetett terápia és a lelkipásztori tanácsadás között nem húzódik éles

A pszichológiai szolgáltatást nyújtó keresztények morális elvei egymáséval nagyrészt egyeznek, a nem keresztény munkatársakétól viszont alapjaiban különbözhetnek. Ennek ellenére nincs olyan keresztény pszichológiai elmélet, kutatási módszertan vagy kezelési forma, amely nyíltan elkülönülne a szekuláristól. A lelki élet törvényszerûségei keresztény és nem keresztény emberekre ugyanúgy vonatkoznak, s a jó szakember legjobb esetben is csak emberi kapcsolatot adhat, a gyógyulás csodája nem tartozik a hatáskörébe. Weisz Katalin

Gerald G. May: Függõség és kegyelem (Harmat Kiadó, 212 o.)

É

rzed, hogy a szervezeted egyre többet akar, vagy nem is érzed, csak többet akar (tolerancia). Ha kaphatnék belõle még egy keveset, minden rendben lenne. Izgatott vagy, nyugtalan, ujjaiddal az asztalon dobolsz, fel-alá járkálsz a szobában, és nem tudod, mihez kezdjél magaddal; vagy éppen az ellenkezõje történik veled, tunya álmosság fog el, s nem sikerül rendbe szedned az állapotod, ezért csak hasalsz az ágyadon (elvonási tünetek). „Az akaratod vegyes indítékok és ellentétes vágyak ingoványában hadakozik önmaga ellen, és alkotóerejét az agyad öntudatlanul arra használja, hogy a függõ viselkedés féken tartására irányuló minden egyes kísérleted leszerelje” (önámítás). Megfogadod, hogy többé nem így lesz, ám a következõ napon mégis úgy van (akaraterõ elveszítése). Felborul a lelki egyensúlyod, ellentétes erõk fogságában vergõdsz, ezért úgy döntesz, akár tudatosan, akár öntudatlanul, hogy komolyabb, fontosabb vagy éppen szórakoztatóbb dolgokra koncentrálsz (figyelemelterelés). 13


A figyelemelterelés annyira hatékonyan is mûködhet, hogy az ember tudatában sincs függõségének. Az alkoholizmus, kábítószerfogyasztás nyilvánvaló függõségek, ám ezeken kívül számos egyéb rejtett függõség is létezhet. Mások elfogadásától való függõség, reggeli kávézástól való függõség, pénztõl való függõség, pornográfia, hogy csupán a legnyilvánvalóbb megjelenési formák kerüljenek most megemlítésre. Minden ember függõségektõl szenved, úgy tûnik ez az emberlét egyik rákfenéje. A görög Hérakleitosz így ír errõl: „Amit meg kíván szerezni, azt lelke árán veszi meg.” Arisztotelész: „A vágy természete a csillapíthatatlanság, a legtöbb ember azért él, hogy kielégítse vágyait.” Upanisádok: „Amidõn lemond a szívéhez kötõdõ minden vágyáról, válik halhatatlanná a halandó.” Prédikátor: „Semmit, amit szemeim kívántak, nem vontam meg tõlük; nem tartottam vissza a szívemet semmi örömtõl… hát íme, mind hiábavalóság és szélkapkodás.” A függõség mindig köztem és a transzcendens, köztem és a szeretni tudás között áll, és paradox módon éppen így kényszerít az Isten elé, hiszen a kusza függõségrendszereink végsõ soron kegyelem nélkül legyõzhetetlenek. Többek között ezeket a témaköröket tárgyalja a pszichiáter szerzõ könyvében összekapcsolva a neurológia, pszichológia eredményeit a nagy keresztény lelkiségi irányzatok tanításával, ily módon egészen különleges és mély rálátást adva a kérdésre és az azzal kapcsolatos jelenségekre. Mindezek mellett az itt leírtak igen jó alapot szolgáltathatnak a vallások közti párbeszédre, amit e cikk szerzõjének a gyakorlatban is volt szerencséje megtapasztalni egy négycsillagos szállodában mustáros csirkeszárny mellett a kollégái körében… Kósa Balázs

VAKVÁGÁNY El Mondo novellapályázat, I. helyezett Vihar

A

kapu ütemesen, nyikorogva vágódott a faoszlopnak. A beszaladó kislány nem hallotta. Viharos szél rángatta a szúette fát. A gyerek megállt egy pillanatra az elsötétült udvaron. Mama! – sivította. A vékony hang nem hatolt át az udvaron álló évtizedes diófa lombjai közt. A rózsabokrok hajlongva rángatóztak. A kis mezítlábas megindult a kiégett porcfû maradványai között. A bõrén át még érezte a földbe ivódott meleget. Néhány lépés után fájdalmas fintorral kapta fel talpát. Sántikálva lépett fel a lépcsõn. Benyitott a konyhába. Üres volt. Zúgás töltötte be fülét, ahogy a rémült hatéves leült a verandára. Talpát kezdte dörzsölni fekete pöttyös ujjával, de fél szeme a nappal sötét kavargását figyelte az udvaron. Mama – mondta most halkabban. A fésületlen gyerek arcán megindult egy könnycsepp lefelé. Mama – most már sírással buktak ki a szavak. Felállt. Fél kéz14

zel támaszkodva indult a hátsóudvar felé. Egyre sötétebb lett. Nyári, agyonmosott ruháját csücsökbe fogta oldalán, nem törõdött azzal, hogy fodros bugyija kicsüng. Végre meglátta. A kertbõl igyekezett visszafelé. Hangjával már a tyúkokat csitítgatta. Sss, te, mentek befelé! Fél kézzel fekete kendõje alá simította haját a fojtó levegõben. Másik keze kékfestõ kötényét fogta öszsze, ujjain egy bögre csüngött. A zománc már félig leverõdött róla. Dagadt, visszeres lábán kitaposott, fekete posztópapucs virított. Az idõs asszony hangját elnyelte az esõ nélküli vihar szele. A baromfit hajtotta az ólba. Morgott, veszekedett. Mentek-e már befelé? Sss, te! Kötényébõl kiesett néhány fejtenivaló borsó. A tyúkok erre még jobban megzavarodtak. Csõrükbe kapva a csemegét, felborzolt tollakkal szaladtak fel az ól létráján. Végre sikerült. A kora délutánban rátolta a reteszt az összeszögelt, tákolt deszkákra. Most vette észre a kislányt. Menjél befelé a konyhába – mordult rá. Tulajdonképpen nem is a gyerekre haragudott. Magára. Tudta, hogy a kislány fél. Meg kellett volna fogni a kezét. De erre nem volt képes. Úgy nem. A gyerek csak állt. Nem mozdult. Most, hogy megtalálta nagyanyját, senki nem lett volna képes arra, hogy onnan elindítsa – egyedül. A kötényébe szeretett volna kapaszkodni, de nem mert. Tudta, hogy hasztalan volna. Az öregasszony megindult elõre. A kislány némán követte. Az érdes, kiaszott kéz visszahajtotta a kerekes kút káváját. Nehogy beleverje a szél a szemetet – gondolta. A lépcsõ elõtt lerúgta foszló papucsát. Az, nem volt szokva ahhoz. Na, gyere te! – mondta a gyereknek. Látszott, nehezére esik fellépni a háromfokos lépcsõn. Bementek a konyhába. Az idõs asszony villanyt gyújtott. A zománcos bögrét letette az asztalra. Nesze – mondta. Ennyire futotta szeretetébõl. A kislány – a biztonság tudatában – lábujjhegyre állva nézte mi van a bögre mélyén. Málna. Piszkos mancsába fogta a figurákkal díszített edényt. Az ajtóhoz állt. A függöny alá dugta fejét. Egyik lábával a másikat dörzsölve bámult ki az üvegen keresztül. A lenõtt köröm csak újabb csíkokat húzott a varas, összekarmolt lábszáron. Maszatos kezével tömködte szájába a málnát. Szája sarkában kiült a piros lé. Odakint az öreg diófa csapkodva, levelét hullajtva viselte a hirtelen jött vihart. A verandán mogyorónyi jegek kezdtek gyülekezni. A kislány eltátotta száját. A félig megrágott gyümölcs bambán bámult ki sötét barlangjából. A gyerek nem mozdult. Nem hallotta a fejtett borsó koppanását a fémedényben. Nem hatolt el tudatáig nagyanyja imát mormoló szava. Cs. Kelemen Andrea


A kémikusok evangéliuma

M

ai szentenciánk célja annak bizonyítása, hogy Jézus Krisztus már kétezer évvel ezelõtt lefektette a modern kémia alapjait, mi több, a nagy Arnold (sic!) Einsteint meghaladó felfedezéseket tett. A titkos tudást az egyház sokáig rejtegette, sõt, még saját tagjait sem kímélte, amikor azok be-betekintgettek a hétszer lepecsételt rejtélyekbe. Elég csak Baconre, a modern szalonna atyjára gondolni, aki a középkorban optikai trükkjeiért szenvedett börtönbüntetést, pontosabban azért, mert a bibliai tudást megosztotta egyetemi hallgatóival. Isten azonban a 21. század elején elhívott engem, hogy a vakok szemeit és a siketek és nagyothallok füleit megnyissam, sõt, még az elrejtett tudás ajtajáról is lefeszítsem az évezredes lakatot, és szélesre tárjam azt. Mármint az ajtót. Errõl mondja a Biblia: kopogjatok és megnyittatik néktek. Én kopogtam, és az Úr megnyitotta elõttem, íme, megosztom Veletek e tudást. Lapozzatok Máté evangéliumának ötödik fejezetéhez, annak is a 13. verséhez. Itt a Nagy Kémikus elõször szól vegytani elhívásunkról: „Ti vagytok a föld savai” - mondja Mengyelejev nagy elõdje. Néhány bibliamagyarázó ugyan a pokol tüzét kockáztatva, azt tanítja, hogy e rész a sóra vonatkozik, és ehhez a kontextust emlegeti („ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg”?), ám bölcsen szól róluk az Ige: „Hagyjátok õket, vakoknak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten verembe esnek”. Nem elég ugyanis az elsõdleges kontextus vizsgálni, fontos, hogy a mélyebb, az egész Biblián átívelõ összefüggéseket is meglássuk. Most, hogy megfelelõen bizonyítottuk, hogy Jézus a savas és bázikus tulajdonságokról tanít a Máté 5,13-ban, ássunk a szellem mélyére, és értsük meg az Igét. A názáreti vegyész nem másról, mint arról beszél, hogy savas, vagyis inkább nem-bázikus pH értékûek legyünk. A tanítás valóban aktuális: soha ennyi tévéreklám még nem agitált a semleges, sõt, nem ritkán a bázikus emberi test mellett1. Elég csak a liposzómás, a bõrt kellemes tapintásúvá tevõ szappanokra, testápolókra és egyéb kencékre gondolnunk. Jézus Krisztus szerint a savas kémhatás sokkal elõnyösebb. Savas kémhatású például a bor: nem véletlen, hogy az utolsó vacsorán Jézus bort ivott és azt adott a tanítványainak, mivelhogy az savassá teszi a testüket. De bort töltött az irgalmas szamaritánus is a sebesült ismeretlen testére2, és nem divatszappannal dörzsölte le! Ez a legnagyobb különbség az Ó- és az Újszövetség között: akinek van füle a hallásra, hallja, mit mond a Lélek: bizony az Ószövetségben a papok még bázikus kémhatású olajjal kenték fel a királyokat, az Úr embereit, de az Újszövetségben viszont már a Szentlélek ken fel minket: Lazlow Shaave (ejtsd: Sav László), híres magyar származású izraeli tudós, a kémiai és az irodalmi Nobel-díj várományosa, paradigmaváltó, A sav és a bibliai kovász hermeneutikája címû 14 kötetes kismonográfiájában kimutatta, hogy a Szentlélek savas kémhatású: a túlzott savasságának tudható be, hogy több tanítvány haja is meggyulladt, amikor érintkezésbe lépett vele3. Az ószövetségi példa ma nem követendõ, ezért is figyelmeztet Jézus arra, hogy óvakodjunk a farizeusok kovászától. De ide vezethetõ vissza az õsmagyar szófordulat: a „s(z)avamat

adom” is. Savamat, vagyis a lehetõ legnagyobb áldásomat osztom meg veled, hogy ezáltal Te is az örök élet ajándékában részesülhess. Antik források szerint Szombathely szellemi ébredési központ lehetett, amely a hívek egészséges életmódjáról, és a barbár táborokig elhallatszó énekkari dicsõítésérõl volt ismert egész Pannóniában, innen a Savaria = sav ária elnevezés is4. (S hogy a korai magyarok mennyire magukban hordozták még az õsi tudást, elég csak visszaemlékezni a Halotti Beszéd híres középkori soraira: „Isa, por és homu vogymuk”. Az isa szláv hatásra lett egy szó, eredetileg „i sa” formájában szerepel a legkorábbi forrásokban, ami „és sa” jelentéssel bír. A „sa” itt egyértelmûen savat jelent, tehát a szöveg jelentése szabad fordításban: „Noha porból és hamuból teremtettünk, mégis savas kémhatású a testünk”5. Újabb, kevéssé megkérdõjelezhetõ hitelességû kutatók viszont felvetették, hogy a savas-bázikus felosztás relatív lehet. Õket a szaknyelv savrelativizáló keresztényekként ismeri, és azzal érvelnek, hogy a Szentlélek és így a tökéletes keresztény savassága csupán a bõr 4.5-ös pH értékéhez képest kell, hogy savas legyen, vagyis generálisan akár még lúgosnak is tekinthetõ. Az ilyet állítók természetesen mind pokolra kerülnek. De nem csak az evangéliumokban találunk utalást a Nagy Kémikus mûvészetére. Idézzük fel, mit tanít Péter apostol, Jézus egyik leghûségesebb vegyésztársa, aki ugyan kezdetben háromszor is megtagadta a Mestert, ám késõbb – nyilván hûségéért cserében – az Úr rábízta a Mennyei Laboratórium kulcsait, ami pedig tudvalevõleg igen fontos bizalmi állás. Nos, Péter, második levelének 3. fejezetében nem kevesebbet állít, mint hogy „az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévõ dolgok is megégnek”, késõbb pedig „várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tûzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” Az külön elõadás témája lehetne, vajon ki találta fel az elemet, úgy is mint zsebtelep, ceruzaelem, góliát- és gombelem, ám a bibliai exegézis még túl magas lehet néhány hallgatónak, akik valószínûleg nem bírnák el e tudást, ezért e témáról kénytelen leszek máskor beszámolni. De ne térjünk el a tárgytól! Kérem szépen, itt van feketén-fehéren! Az égropogás nyilvánvalóan a felhõrétegben végbemenõ kémiai folyamatokra utal, például sûrû villámlás, mennydörgés. Egyértelmû, hogy hinni kell a kémia evangéliumában, nehogy „elégjünk”, sõt, várni és sóvárogni kell a pusztulás után. Ezúton azonban önmérsékletre inteném azon testvéreinket, akik hitbeli buzgóságukban kisebb-nagyobb épületek lángba borításával igyekeznek az Úr eljövetelét siettetni. Mások – kegyes kíváncsiságtól hajtva – gyújtanak föl középületeket, csak hogy lássák, milyen lesz ama utolsó óra. Testvéreim! Ha már ennyire hajt a Szentlélek – szó szerinti – tüze, legalább arra figyeljetek oda, hogy a nyomokat eltüntessétek, és idõben elmeneküljetek a tett színhelyérõl! 15

IMPRESSZUM. A rendszer bûne

Recommend Documents