1
A piacnyitás eddigi tapasztalatai, a vezetékes energiarendszerek várható jövőképe1
Az előadás két területre szorítkozott: − a villamosenergia és földgáz piacnyitás eddigi tapasztalatainak értékelésére, és − a vezetékes energiarendszerek várható középtávú jövőképének felvillantására A piaci viszonyok bevezetésének eddigi tapasztalatait a hazai villamosenergia piac másfél éves gyakorlatában és a hazai földgázpiac fél éves eseményeinek tükrében, az alábbi szempontok, témakörök szerint csoportosítva mutatjuk be; − A hatékony energetikai verseny feltételei és ezek meglétének, illetve részleges hiányának elemzése a magyar piacokon. − Verseny, szabad fogyasztói választás – de milyen? A nem hatékony versenyt érő jogos kritikák. Hatékony verseny és/vagy ellátás-biztonság? − Lehetőségek a fogyasztókért folyó verseny hatékonyságának, a fogyasztók és ezen keresztül az egész gazdaság versenyképességének növelésére. A vezetékes energiarendszerek várható jövőképét két lépésben közelítjük; − Becsült változó környezet, változó körülmények (politikai, környezetvédelmi, műszaki, …) − A változó körülmények feltételezett hatásai az iparág egyes szegmenseire
gazdasági,
I/1. A hatékony energetikai verseny feltételei és ezek meglétének, illetve részleges hiányának elemzése a magyar piacokon A hatékony, elméletileg is optimális energetikai verseny feltételeit, illetve ezen feltételek eredményes teljesítését, bizonyos esetekben teljes, vagy részleges hiányát az alábbi szempontokon keresztül vizsgáljuk: − A hálózatokhoz (villamos, földgáz), a tárolókhoz és a rendszerszintű szolgáltatásokhoz (menetrendtől való eltérés kiegyenlítése, egyéb kiegészítő szolgáltatások) és az információkhoz hozzáférés szabályozott, átlátható, megkülönböztetéstől mentes módon (hálózati szűkületek elkerülése, kezelése) − Kellő számú szereplő a piacon mind kínálati, mind fogyasztói (vásárlói) oldalon − Szolgáltató/kereskedő váltásra kész fogyasztók – a szabad választás lehetőségének tényleges biztosítása (vagy jogszabályi kötelezése), az ösztönzöttség megléte − A hatékony versenyt, a piaci szereplők működését segítő piaci struktúra, működési modell megléte vagy részleges hiánya − A piac(ok) kritikus mérete, illetve ezek biztosításának lehetősége
1
dr. Szörényi Gábor, főosztályvezető (Energiaszolgáltatási és Fogyasztóvédelmi Főosztály) 2004. szeptember 10-i előadásvázlata és az elhangzott előadás alapján a szerző által utólag készített, kiegészített összeállítás.
2
I/1.1. A hálózatokhoz (villamos, földgáz), a tárolókhoz és a rendszerszintű szolgáltatásokhoz (menetrendtől való eltérés kiegyenlítése, egyéb kiegészítő szolgáltatások) és az információkhoz hozzáférés szabályozott, átlátható, megkülönböztetéstől mentes módon (hálózati szűkületek elkerülése, kezelése) A „hozzáférés” feltételeinek kvalitatív teljesülését és részben szubjektív megítélés alá eső értékelését külön elemzik a villamosenergia és a földgáz rendszerben. A villamosenergia-rendszer jelenlegi szabályozási környezetére és a működési gyakorlatra az alábbiak jellemzők – ebből a szempontból; – A villamos hálózatokhoz, rendszerszintű szolgáltatásokhoz, információkhoz hozzáférés szabályai (Üzemi Szabályzat, Kereskedelmi Szabályzat) viszonylagos átláthatók, kiforrottak → ebben kiemelkedő szerepe van a kereskedelmi tevékenységektől, érdekektől tulajdonosi szinten is elválasztott rendszerirányítónak (MAVIR Rt.), aki nagyon jó partnerünk. – A hálózati díjak szerkezete, szintje – véleményünk szerint – (nemzetközi összevetésben is) megfelelő → az ellátás folyamatosságának fejlesztésére, a szűkületek felszámolására ösztönöz. A regionálisan eltérő hálózati díjak dilemmája állandóan felmerül az eltérő költségszerkezetű elosztók egy részének felvetésére. E mellett az európai gyakorlat is átalakulóban van a helyi árjelzések (local signals) megjelenítése irányában. – Új (közcélú) határkeresztező vezetékek fejlesztését, azok előkészítését komfort levelekkel támogatjuk és ezek a fejlesztések előkészítés alatt állnak → vélhetően néhány éven belül csökkentve a szűkületek mértékét. A szomszédos rendszerek hálózatfejlesztési elhúzódásai azonban nem helyettesíthetők hazai vezetékekkel. – A hálózati tevékenységek jogi, vezetési (management) szétválasztásának előírása (az Irányelv jogharmonizációja) még jogszabály (VET) módosítást igényel (ezt követheti: a részletszabályok kidolgozása, a megvalósítás, az ellenőrzés) → a hálózati társaságok számára szükséges átalakulásra, átszervezésre való felkészülés segítésére regulátori irányelv-tervezetet adtunk ki. – Kis, új termelő egységek (gázmotorok, megújulók) hálózatra kapcsolási feltételénél még egységes, megkülönböztetés-mentes szabályok kidolgozása szükséges, mivel több jelzést kaptunk a hálózatos társaságok megkülönböztetés-közeli viselkedésről. – Az elmúlt 1,5 évben a működési szabályok folyamatos finomítása történt az érintettekkel folytatott egyeztetés után → a Szabályzati Bizottság jól szolgálta a szabályok kiforrását, pontosítását és a különféle érdekek egyeztetését. – A fizikai határkeresztező kapacitások összességükben nem szűkek, de egy-egy határmetszéken torlódások jelentkeztek; o a kapacitás allokációs eljárások piaci alapúak (aukció) mindenütt, ahol van szabad (ATC) kapacitás → a szomszéd rendszerirányítóval megfelezi a MAVIR a meghirdetésre kerülő kapacitást (az osztrák oldalra is kiterjesztjük jövőre) → 2006 elejére összehangolt aukciót céloztunk a szomszéd regulátorokkal az UCTE1 zónán belül, o a rendszerirányító rendszer-szabályozhatósági gondjait (amit a viszonylag nagy, „merev” atomerőmű részarány; az alap terhelésű /zsinór/ import a feljogosított nagyfogyasztók részéről; a sok, új kötelező átvétel alá eső gázmotor folyamatos termelése okoz) → szabályozási eszközökkel oldottuk
3 meg („mélyvölgy” időszak új árszabályozása, éjszakai export ösztönzése), nem hatóságilag előirt import-korláttal, o 2003 végén a határkeresztező-kapacitás éves aukcióján magas díjak alakultak ki → pontosítottuk a szabályozási környezetet: a kapacitásjogok másodlagos kereskedelmének lehetőségét bevezettük, ami megnyugtatta szereplőket, o a szomszédos regulátorokkal további egyeztetéseket kell folytatnunk a szabad kapacitás (ATC) értékek átlátható, egységes meghatározási alapelvét illetően (EU rendelet alkalmazása), hogy tovább csökkentsük a „szerződéses” szűkületeket és növeljük a minden piaci szereplő számára azonos feltételekkel elérhető kapacitások (ATC) értékeit és így segítsük a regionális piac kialakulását. A földgáz-rendszerben a vezetékekhez, tárolókhoz és az információkhoz való hozzáférés – főként új, piacra lépő feljogosított fogyasztók és kereskedőik számára – jóval nehezebben átlátható és megkülönböztetéstől terhes a következők szerint; − A földgáz-rendszert (főként a keleti határkeresztező kapacitást) szűkület jellemzi, amit tovább nehezít a versenypiaci szereplők hátrányára meglévő kapacitásallokálási jogszabály rendszer a nehezen átlátható kapacitás-allokálási részletszabály-rendszer és a meghirdetett szabad kapacitások nem kellő átláthatósága. Ezen gondok mielőbbi felszámolása érdekében az alábbiakat szorgalmazzuk; o a törvénymódosítás (GET) előkészítés alatt áll a megkülönböztetés (közüzem elsőbbsége) felszámolására → az új jogszabályok hatályba lépését követően lehet csak a részlet-szabályokat átláthatóvá, megkülönböztetés-mentessé tenni, o új északi (közcélú) import vezeték mielőbbi létesítésének szorgalmazása (az O.Gy. Gazdasági Bizottsága, és a Hivatal próbálja előrehozni a fejlesztést, amit egyelőre a MOL Földgázszállító Rt. későbbre ütemez), o a tervezett új nemzetközi tranzitvezeték (NABUCCO) új gázforrásoktól segíthet az ellátásbiztonság növelésében és az új piaci szereplőknek, új kapacitások biztosításában és így a piacra-lépésben → koordinált hatósági fellépést terveznek az érintett regulátorok azért, hogy összehangolják az Irányelv „hozzáférési” szabályai alóli igényelt felmentések időtartamát, mértékét és feltételeit a megvalósíthatóság és a mértékadó piacokon a verseny erősítése érdekében. − Azon dolgozunk, hogy a versenypiaci szereplők hozzáférési lehetőségei a keleti importvezetékhez is, és a tárolókhoz is átlátható, kiszámítható és megkülönböztetéstől mentes legyen → ennek hiánya miatt a valós piacra lépési (szolgáltató váltási) lehetőség és gyakorlat igen korlátozott (ezt szemlélteti a „csak” 23 regisztrált feljogosított fogyasztó; 5,2% versenypiaci fogyasztási részarány; 3 verseny-kereskedőn keresztül). − Az időszakonként kihasználatlan tranzit vezeték-kapacitások felszabadítását szorgalmazzuk, amely sokat segítene a határkeresztező kapacitások időszakos bővítésén. − A megegyezéses (nTPA) hozzáférési szabályok felülvizsgálata szükséges a hazai tárolóknál az EU DG TREN állásfoglalása szerint ott, ahol nincs verseny a tárolók között (Irányelv értelmezés → jogszabály pontosítás szükséges).
4 Az átlátható, megkülönböztetés-mentes hozzáférési szabályok megléte is mindennapi gyakorlata mellett a hatékony verseny kialakításának egy másik fontos feltétele az elegendő piaci szereplők megléte.
I/1.2. Kellő számú szereplő a piacon mind kínálati, mind fogyasztói (vásárlói) oldalon •
Villamosenergia-piac – Nagy számú, önálló termelői engedélyes (17), viszonylag sok elkülönült befektető kezében, de a versenyképes erőművi kapacitások jelentős hányada egy kézben összpontosul a szerződéses rendszeren keresztül (MVM - közüzemi nagykereskedő): (törvényi kapacitás felajánlási kötelezettség + hosszútávú magánjogi szerződések). Ez a körülmény nem teszi lehetővé valós, piaci kockázatoknak „kitett” termelők versenyét és egyúttal a közöttük folyó verseny önköltség-csökkentésre ösztönző hatása „nem jut el” a fogyasztókhoz. – Nagy számú kereskedelmi engedélyes (20) akikből (7-9) viszonylag aktív mind belföldön, mind az import terén (az érdekérvényesítésük erősödik, ami jó jel a piaci szabályok pontosítása terén) → a piacra lépési korlátok, nehézségek további csökkentését segítheti. – Potenciális feljogosított minden „nem háztartási” fogyasztó, de a piaci aktivitásuk – a nagy fogyasztók kivételével – kicsi. Mindez főként annak köszönhető, hogy korlátozott a számukra rendelkezésre álló szabad, elérhető kapacitás, azaz számukra nincs kellő kínálati piac.
•
Földgáz-piac – A hazai termelés és a domináns import források lekötése egy kézben és „nem működnek” a szabad kapacitás felszabadítási kötelezettségek a közüzem jogszabályi prioritása miatt. Ennek megfelelően az új, nagy ipari fogyasztók a közüzemben hozzájutnak új kapacitásokhoz, míg a versenypiacon nem. Ez a körülmény nem segít a kínálati oldal szereplői számának növekedésében. – A határkeresztező szűk keresztmetszetek és azok közüzemi preferenciája miatt nem tudott sok kereskedő piacra lépni, számuk és súlyuk nem elegendő ahhoz, hogy valós verseny alakuljon ki a nagykereskedelemi piacon a közüzemi jogi monopóliumok és a versenypiaci kereskedők között. – Potenciális feljogosított minden „nem háztartási” fogyasztó, de az aktivitásuk – néhány nagyfogyasztó kivételével - nagyon kicsi, ami annak köszönhető, hogy évente csak egyszer léphetnek ki a fogyasztók a versenypiacra és akkor sem bízhatnak hosszabb távon import beszerzési kapacitásokban, mert vezeték-szűkületek esetén a közüzemi szereplők előnye miatt bizonytalan a beszerzési lehetőségük.
Mindez az eredményezi, hogy a földgáz-piacon nincs megkülönböztetés-mentes verseny a közüzem és a versenypiac között és ennek megfelelően nincs annyi versenypiaci kínálatot biztosító szereplő, akik a többszereplős nagykereskedelmi piacot kialakíthatnák, illetve hatékony kiskereskedelmi versenypiacot hozhatnának létre. Ez a tény – a piaci szereplők részéről – negatív értékítéletet eredményez a szabályozási (jogszabályi) környezetet illetően.
5
A hatékony piacok kialakulásának, működésének másik fontos ismérve a szolgáltatót/kereskedőt váltani kész fogyasztók ösztönzöttségének megléte. Ennek néhány elemét elemzzük a következő részfejezetben. I/1.3. Szolgáltató/kereskedő váltásra kész fogyasztók – a szabad választás lehetőségének tényleges biztosítása, (vagy jogszabályi kötelezése), az ösztönzöttség megléte − Az elvi lehetőség adott a „nem-háztartási” fogyasztók számára mindkét energia piacon, azonban ez – a nemzetközi tapasztalatok szerint – nem elegendő, az új piacra-lépőket segíteni kell. − A nagyfogyasztók felkészülést folytattak a piacra-lépés, szolgáltató/kereskedő váltás előkészítéseként; sok helyen végeztek kockázat-elemzést, kértek ajánlatokat, illetve saját maguk készültek fel önálló piaci szereplésre. − A menetrend-adási, nominálási kötelezettség elfogadottá vált a villamos-piacon, míg az erőművek esetében – vitatott (a hazaival összevágó nemzetközi gyakorlat ellenére) a földgáz-piacon. A menetrendtől eltérés kockázatát a fogyasztók szeretnék megosztani a kereskedőkkel. A földgáz piacon nem megfelelő még a fogyasztói ösztönzés a menetrend-tartásra; nehéz koncenzus elérése akkor, ha a menetrendtől eltérés „ára” eltérően hat a különböző szereplőkre.) − Nincs elegendő kínálat, főként a földgáz piacon a feljogosított fogyasztók, kereskedők számára (a közüzem „visszatartja” a kapacitásokat, nem „dob piacra” elegendőt) ezért nem tudnak a feljogosított fogyasztók „elmenni” a közüzemből. A villamosenergia-piacon a közüzemi nagykereskedő – ha nem is előre kiszámítható módon és nem kellő mennyiségben – felszabadít kapacitásokat, azonban a földgáz piacon mindez nem tapasztalható! − A közüzemi ellátás biztonságának jogszabályi preferálása a versenypiaci szereplőkkel szemben, a kapacitás-allokálási szabályok kiforratlansága a földgázpiacon csökkenti a versenypiaci kockázat-vállalási hajlandóságot a feljogosított fogyasztók körében. − A főként évente változó végfogyasztói hatósági árak a közüzemben, együtt a jövőbeni árváltozások várakozásaival (hatósági ár-beavatkozás; európai piaci árváltozások; CO2 kibocsátási korlátok várható hatása) időben változó ösztönzést adnak a potenciális feljogosított fogyasztóknak a piacra lépés eldöntésére. Vannak időszakok, amikor az árhatóság által megállapított közüzemi végfogyasztói árakkal nagyon nehéz felvenni a versenyt a versenypiaci kereskedőknek. − Jelentős kérdésként merül fel az ágazati törvények jogharmonizációs előkészítése időszakában és az EU Bizottság összehasonlító (Benchmarking) elemzése céljából feltett kérdéseire adott válaszok összeállítása idején, hogy megfelel-e az EU Irányelveknek az a jogszabályi környezet, az a működési modell, ami mindkét energia-hordozó esetében azt eredményezi, hogy a nagy ipari fogyasztók ellátása (nem piaci alapú) hatósági áron történik. A „végső menedékes” ilyen tág értelmezése vélhetően nem illeszkedik az egységes európai energiapiacok létrejöttét célzó Irányelvek elveihez és szabályaihoz ezért hazai működési modellváltásra van szükség. − Mindezek mellett a villamosenergia verseny-piac erősödése imponáló: 24% energia új kereskedőn keresztül cserél gazdát. A földgáz piacon 6 hónap után ez az érték 5,2%.
6 Feljogosított fogyasztók villamosenergia-piacra lépése
25%
10 4 1 + 1 3 03 + 26 0 + 6 1 1 + 2 6 2 + 2 0 50 + 14
+ 98
= M VM k a p a c itá s a u k c i ó
A
Ú j, p i a c ra lé p ő fe lj o g o s íto tt fo g y a s z tó
+ 5 5 + 6 10 + 23 3 - 11 0 6 G W h /é v
+ 15
Ö sszesen
+ 15 0 + 4 6 6 + 6 06 + 9 4 + 6 31 + 77
A feljogosított fogyasztók piaci aránya
1 7,01 %
1 7,35 %
1 7,05 %
2 2,96 %
2 0,80 %
2 0 ,5 1 %
2 0 ,1 2 % 1 9 ,4 0 %
20%
2 2,71 %
1 8,68 % 1 7,26 %
1 7 ,5 2 %
1 6 ,7 6 % 1 6 ,8 1 %
15% 1 0,70 % 9,89 %
10% 8,01 % 7 ,2 1 %
6 ,3 1 %
A 5%
4,01%
A
3,2 0%
1 ,8 8 %
1 ,8 8 % 0,80%
0 ,8 1 %
0 ,3 0 %
0 ,0 4 %
0 ,7 2 %
0 ,1 7 %
A 1 ,9 1 %
1,84%
1 ,4 1 %
- 3 ,3 6 % 0 ,4 6 %
0 ,0 5 %
0 ,2 9 %
0 ,2 5 %
ug
.
s
Jú
Jú
A
l iu
us ni
us M
Á
M
pr
ár
áj
il i s
c.
r. eb F
n. Ja
. D
N
O
ec
.
kt
ov
.
. ze S
Jú
A
l iu
ug
pt
.
s
us ni Jú
M
Á
M
pr
ár
áj
il i s
c.
. br Fe
us
0%
-5 %
Ú j fo g y a s z tá s i h e l y e k d b . s z á m a : 5
3
2
13
6
51
7
9
5
4
14
2 -3 5
4
10
15
46
10
76
36
I/1.4. A hatékony versenyt, a piaci szereplők működését segítő piaci struktúra, működési modell megléte vagy részleges hiánya A világ energia-piacain többféle működési modellt alakítottak ki, melyek jelentősen eltértek egymástól, de sok esetben vannak közös vonásaik is. Vannak túl szofisztikált, a működési kockázatokat magukban rejtő modellek, vannak „csak” a nagykereskedelmi piacot létrehozó gyakorlatok, vannak az új piacra-lépőket segítő, versenybarát szabályozási környezetek és megtalálhatók a korábbi, inkumbens, monopol szereplőkre építő modellek. A magyar modell – mindkét piacon (villany, gáz) – egy sajátságos, a világban nagyon kevés helyen alkalmazott megoldást választott, ami kevéssé kedvez az új piaci szereplők piacra-lépésének; − A kettős piaci, un. hibrid modell kialakításánál a fő szempontok a közüzemi szegmens ellátásbiztonsága és a végfogyasztói árak hatósági kontrollja voltak → háttérbe szorult a hatékony, többszereplős nagykereskedelmi piaci verseny, az új piacra-lépők segítése. Ennek megfelelően nem is várhatóak hasonló pozitív piaci eredmények, mint egy valós versenyt megcélzó, a piaci szereplőket hatékonyság növelésre kényszerítő működési modellnél. − A potenciális feljogosított fogyasztók a közüzemben maradhatnak, illetve bármikor visszamehetnek oda → ezért az MVM Rt. és a MOL Földgázellátó Rt. (a közüzemi nagykereskedők) a versenypiacon is domináns szereplők az 50%-nál nagyobb piaci arányukkal. − Kérdéses a piaci áraktól eltérő, nagykereskedelmi- és végfogyasztói hatósági áraknak és a hosszútávú áramvásárlási szerződéseken keresztüli (HTM-ek) (PPA-k) állami támogatásnak az EU Biztosság általi minősítettsége → meddig tartható fenn a közüzemi árszabályozás?; a hibrid modell?; az az átállási költség kompenzációs rendszer, amely a nagykereskedelmi piaci ár fölötti szerződéses (HTM) árakat „tart
7 fenn”? → új működési modell elkészítése szükséges jogharmonizációs kényszerből és a verseny hatékonyságának növelése érdekében, illetve azért, hogy a fogyasztókhoz is „elérjen” az erőművi hatékonyság növelés eredményének egy része. A GKM felkérte a Hivatalt az új működési modell kialakítására, amelynél több szempont is felmerülhet (ellátás-biztonság, hatékony piaci verseny, politikai garanciák a háztartási fogyasztói áraknál, befektetői biztonság). − A működési modell bizonytalanságai nem segítik az új erőművi befektetéseket → ellátásbiztonsági gondok jelentkezhetnek hosszabb távon (ha néhány éven belül nem kerül jogszabályban is rögzítésre az új működés szabályozási környezete). − A piaci, indikatív (jelzést adó) árak hiánya (tőzsdei-, illetve kiegyenlítő piaci árak) nehezíti a befektetői döntéseket → likvid kiegyenlítő piac + saját, vagy regionális tőzsde sokat segítene a piaci árjelzésekkel. − Az új piaci szereplők (kereskedők, feljogosított fogyasztók) piacra lépési korlátait csökkentené a folyamatos kínálat, kapacitás-rendelkezésre állás számukra (MVM kapacitás aukció, határkeresztező aukció, gáz-felszabadítás) → nehézségek ezen a téren: o az egymással szerződést kötött erőművek és az MVM nem kívánja rövidíteni a hosszútávú szerződéseik időtartamát, a lekötött kapacitások mértékét, a szabályozáshoz szükséges tartalék-kapacitások felszabadítását → mindezek alapján a lépcsőzetes piacnyitás elve sérül, hiszen hiába lesz egyre több fogyasztó feljogosított a szabad piacra-lépésre az erőművi kapacitások nem elérhetők számukra. o az MVM kapacitás aukciói előre nehezen kiszámíthatóak a mérték, a csúcs- és völgyidőszaki arány megoszlása, és az aukció időpontja szempontjából így sem a kereskedők, sem a feljogosított fogyasztók nem alapozhatják hosszú távú stratégiájukat erre a beszerzési forrásra, o a felszabadított virtuális kapacitások összetétele és annak mértéke az MVM döntésén múlik (nem átlagos erőművi portfoliót reprezentál), így jelentős átállási költségterhet jelent a fogyasztóknak a viszonylag kis mértékű felszabadított kapacitás, o az átállási költség kompenzációs rendszer vélhetően módosításra szorul az EU DG Competition – State Aid vizsgálat eddigi Bizottsági állásfoglalása alapján, o a MAVIR határkeresztező kapacitás aukciói piaci alapon szervezettek (de a meghirdetett kapacitás szűknek bizonyul az elegendő, versenyképes hazai kapacitás hiányában), o a földgáz-piacon a közüzem a saját igénybecslése alapján „lekötheti” az összes kapacitást → nem „jut” elegendő és főként megfelelő struktúrájú (keleti import, tároló) kapacitás a szabad piacra → a legtöbb európai ország gyakorlatához hasonlóan az inkumbens nagykereskedőknek előírt 5-10-15%-os földgáz-kapacitás (és energia) „piacra vitelét” előíró, un. „gas release” program segítene (ennek törvényi előírásáig a közüzem: kapacitás-lekötési gyakorlatát ellenőrizzük). I/1.5. A piac(ok) kritikus mérete, illetve ezek biztosításának lehetősége Az egész villamos- és földgáz-piac és ezen belül a versenypiac mérete el kell érjen egy kritikus méretet, ami fölött hatékony verseny tud kialakulni. − 35-40 TWh/év villamosenergia fogyasztással, illetve 14-15 mrd m3/év földgáz felhasználással, és ~100 m m3/nap csúcsigénnyel jellemezhető nemzeti piacaink viszonylag kis méretűek;
8 − A versenypiacok jelenlegi mérete (20-25%; ~5%) még kisebb! − A szomszéd országok forrásai (földgáz és villamosenergia) segítenének a kínálat biztosításában a hazai fogyasztók számára; − Az EU Bizottság és a regulátorok szövetsége (CEER, ERGEG) is kifejtette véleményét, miszerint a regionális piacokon keresztül vezet az út az egységes európai energia piachoz. Ez azt jelenti, hogy célszerű először regionális összehangolás a szabályozási környezetet illetően azzal a céllal, hogy a kisebb nemzeti piacok helyett a nagyobb regionális piacokon biztosítsunk választási lehetőséget a feljogosított fogyasztóknak; − Regulátori együttműködés → a szabályok összehangolása megkezdődött (először határkeresztező kapacitások allokálása terén): olasz, osztrák, cseh, szlovák, szlovén, magyar megbeszélések kezdődtek 2004. nyarán; o 2005. januártól kétoldalú, koordinált aukciót szorgalmazunk, lehetőleg napi időtáv bevezetésével; o 2006. januártól közös platformon szervezett, integrált aukciós rendszer bevezetését céloztuk meg; o a hosszútávú cél az implicit aukció bevezetése (market spliting). Ezt az önkéntes alapon kezdeményezett regulátori együttműködés helyezi intézményesen szervezett formára az EU Bizottság, illetve a Római Fórum szeptemberi állásfoglalása a Mini Forumok intézményeinek felállításával. I/2. Verseny, szabad fogyasztói választás – de milyen? A nem hatékony versenyt érő jogos kritikák. Hatékony verseny és/vagy ellátás-biztonság? Célszerű megvizsgálni, hogy a fogyasztók általános elvárásai, vajon teljesülhetnek-e azon nemzeti energiapiacokon, ahol az előzőekben tárgyaltak szerint több tekintetben hiányoznak a hatékony verseny feltételei. Mit várnak a fogyasztók a versenypiactól? – és ez teljesülhet-e a jelen körülmények között? o több választási lehetőséget várnak → ami csak többszereplős piac és kellő kínálat esetén reális elvárás o jobb szolgáltatási minőséget várnak → az ellátás folyamatossága általában hálózati kérdés, ami maradt monopólium és így szabályozott tevékenység; e mellett a jobb szolgáltatói/kereskedői kiszolgálás érezhető (általában teljesül ez a fogyasztói elvárás) o egyszerű szolgáltató/kereskedő váltást, alacsony piacra lépési korlátokat igényelnek → ehhez piac (és fogyasztó) barát szabályozási környezet kell és a kereskedelmi érdekektől jól elválasztott hálózati, rendszerirányítási tevékenység ( a mindezt biztosító jogszabályi követelmények még nem állnak rendelkezésre teljeskörűen, ezért ezen elvárás teljesülése még várat magára) o csökkenő árakat és a fogyasztási szokásaikhoz illeszkedő struktúrájú árajánlatokat várnak a fogyasztók → ez azonban csak hatékony nagykereskedelmi és kiskereskedelmi versenyben következhet be, és csak akkor, ha előzőekben a hatósági árak nem nyomottak. − A jelenlegi működési modell, a piaci struktúra, a közüzemi nagykereskedők meglévő (jogszabályokkal megerősített) piaci erőfölénye a mértékadó piacokon erősen korlátozhatja a hatékony verseny kialakulását és így a versenytől elvárt előnyök érvényesülését. Ezért tehát nem várhatók el azok a piaci előnyök a hazai energiapiacokon, amelyek hatékony versenyben más piacokon kialakulhatnak.
9 −
A hazai versenypiacok eddigi eredményeinek kritizálása előtt célszerű tehát megvizsgálni, hogy mit bírálunk a versenyt magát, vagy azokat a körülményeket, „akadályokat” amelyeket magunk „állítottunk” a hatékony verseny elé; o Kompetitív-e a piac? (könnyű piacra lépni?, van sok erős piaci szereplő?, nincs domináns szereplő?, a határköltség alapú piaci árak ki tudnak alakulni?, nincs torzítás a piac 75-80%-át (gáznál 95%-át) képviselő közüzem fogyasztók árainál?) o Hatékony-e a piac? (egyformán tájékozott piaci szereplők?, belátható mértékű kockázatok?, kockázat vállalási kézség?, minimális tranzakciós költségek?, kiszámítható, stabil szabályrendszer?) o A villamosenergia piacon a kapacitások 80%-a egy kézben van és ezen kapacitásokra nézve az erőművek számára felajánlási kötelezettség is előírt a törvényben, aminek alapján az MVM-nek a releváns piacon meghatározó szerepe van → a többszereplős hatékony, kiegyenlített piac – beavatkozások nélkül – nem tud kialakulni → ne várjunk a nemzeti piacon a hatékony nagykereskedelmi versenypiacokhoz hasonló eredményt. o A földgáz piacon a kapacitások és az energia ~98%-a egy kézben van és nincs előírt kapacitás és energia felszabadítási kötelezettség, hanem inkább közüzemi preferencia → ne várjunk jelentős fogyasztói kockázatvállalást, piacralépést.
− Mindez tehát azt mutatja, hogy energia piacaink nem kompetitívak, nem hatékonyak, domináns pozíciójú szereplőkkel jellemezhetőek és nem kínálati piac jellegűek a feljogosított fogyasztók szempontjából; így nem várhatóak jelentős piaci előnyök addig, amíg a piaci akadályokat nem csökkentjük. − A működési modell, piaci struktúra átalakításánál figyelemmel kell lenni a hibás modellek (pl. Kalifornia, Ontario) tanulságaira, a hatékony piacok (pl. Skandinávia, Egyesült Királyság) eredményeire és a saját adottságainkra. Mindezek figyelembe vételével a GKM hivatalos felkérésére a Hivatal megkezdte az új működési modellek kialakításának előkészítését. − Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi fontosabb; az ellátásbiztonság, vagy a hatékony verseny? Úgy vélem, hogy félrevezető a kérdés, ugyanis hatékony kiegyensúlyozott piaci körülmények, indikatív piaci árak mellett a versenypiacokon létesülnek új erőművi kapacitások, megfelelő lehet az ellátás biztonsága. Nem hatékony verseny esetén, domináns szereplővel „rendelkező” piacon, mértékadó piaci árinformációk hiányában az erőművi befektetők kivárnak → kiegészítő (állami) ösztönzések, beavatkozások kellhetnek. Tehát rosszul végrehajtott liberalizáció esetén merül fel az ellátásbiztonság kérdése. I/3. Lehetőségek a fogyasztókért folyó verseny hatékonyságának, a fogyasztók és ezen keresztül az egész gazdaság versenyképességének növelésére Felmerül a kérdés, hogy mekkora lehetőségek rejlenek az „egyszereplős” nagykereskedelmi modell finomításában, illetve létre hozható-e egy hatékony, többszereplős nagykereskedelmi piac? → a kettős modell is nyújt lehetőségeket fejlesztésre, finomításra (főként a földgázpiacon a közüzem preferenciájának eltörlésével) → ezeket a finomítási lehetőségeket célszerű előbb kiaknázni, ugyanis a jelenlegi közüzemi nagykereskedelmi monopólium és piaci erőfölény helyetti hatékony nagy- és kiskereskedelmi piac kialakításához határozott politikai akarat és eltökéltség kell (a privatizáció idején és azt követően befektetők biztonságérzetének megtartása mellett az erőművi kapacitások felszabadítására van szükség).
10 Az erőművi kapacitás-felszabadítás, a közüzemi nagykereskedelmi funkció felszámolásának dilemmája abból adódik, hogy fennáll, a lehetőség arra, hogy a mai nagykereskedelmi piaci erőfölény helyett új, más szereplők domináns pozícióját eredményező piaci struktúra is kialakulhat. Ezért ennek elkerülése jól tervezett működési modell-átalakításra, jogszabályi garanciákra van szükség főként addig, amíg a mértékadó piac a viszonylag kis nemzeti piac. Finomítási lehetőségek a jelenlegi kettős modell átmeneti megtartása mellett: − Az erőművi tartalék-kapacitások valós piacainak létrehozása, vagyis annak biztosítása, hogy a MAVIR közvetlenül kapcsolatba kerülhessen az erőművekkel a tartalékkapacitásokat illetően → ennek egyik megoldása lehetne (a szerződések vélhető újratárgyalási kényszere nélkül) az MVM opciós szerződési jogain keresztül a MAVIR bevonása a szerződésekbe → ennek eredményeként sok szereplős tartalék-kapacitás piac alakulhatna ki és az adminisztratív kiegyenlítő piaci ármeghatározást felválthatná a piaci alapú kiegyenlítő piaci ár. − Kiszámítható, megfelelő struktúrájú, átlagos erőművi portfolión alapuló hosszú- és rövid távú kapacitás aukciók → ennek kialakulását segíthetné az érintett jogszabály módosítása, vagy a közüzemi nagykereskedő önkéntes vállalása. − Transzparens, koordinált határkeresztező aukciók több időhorizonton (éves, havi, napi) (kapacitások másodlagos piaca) → ennek kialakulására a szándék a MAVIR-nál megvan, a megvalósítás főként a szomszédos rendszerirányítókon múlik. − Rendszerszabályozási nehézségek további csökkentése → mélyvölgy átvételi ár, éjszakai export lehetőségek, rendszer szintű szabályozhatóság, menetrend-tartás további ösztönzése. − A hatósági árfelszabadítás a közüzemi nagykereskedelemben véleményünk szerint a domináns szereplők piaci részarány csökkenéséhez kötött → tehát piaci alapú árképzés bevezetése többszereplős, hatékony piac esetén vezethető be, amikor a hatósági árkontrol helyett a piac „tartja kordában” az árakat; e mellett a közüzemi végfogyasztói ármeghatározás lazítása is elképzelhető, amikoris nő az engedélyes társaságok ár/tarifa javaslattevő szerepe. − Erőművi befektetések – és ezen keresztül új kínálati kapacitás - segítése új ösztönzőkkel akkor szükséges, ha nem elég a piaci ösztönző. A Hivatal felmérte ezen a téren a nemzetközi gyakorlatot és a szükséges „külső beavatkozás” idő-horizontját; jelenleg nem tartunk szükségesnek beavatkozást ezen a területen. A kialakítandó, új működési modell fő jellemzőinek ismerete mielőbbi igénye az erőművi befektetőknek. Ennek hiányában szerződéseikkel tovább erősítik a jelenlegi struktúrát. − Tovább szorgalmazzuk a hálózati, csővezetéki, tárolói szűkületek csökkentését, felszámolását és ezért felülvizsgáljuk a hálózati tarifaképzés néhány alapelemét (eszközérték) és készek vagyunk egyedi elemzésekre a fontos határkeresztezők hálózatfejlesztéseinek támogatása kapcsán a feltétlen szükséges és az Irányelv által „megengedett” mértékben. − A földgáz kapacitások felszabadítása nagyon fontos feltétele a valós piaci működés beindulásának; törvény-módosítás szükséges a közüzemi igények megkülönböztetésének törléséhez, és ezáltal a versenypiaci szereplők számára is az egyenlő elbánás biztosításához. Ez azonban nem elegendő új piaci szereplők piacra lépése segítéséhez →
11 gáz-felszabadítás/gas release program törvénybe iktatása is szükséges ahhoz, hogy a többszereplős piac kialakulhasson. − A feljogosított fogyasztók piacra lépését nehezítő adminisztratív akadályok csökkentése is szükséges → jogszabály módosítások kellenek (mérő-költségek terhe az elosztási díjakban, felmondási idő csökkentése). − Ezen – működési modell-váltás nélküli – piac élénkítő beavatkozások előkészítésénél nagyon fontos, hogy az államigazgatás fokozottan vegye figyelembe a fogyasztók és kereskedőik szempontjait annak érdekében, hogy az értük folyó verseny „szabályai” valóban előnyükre változzanak. Mindezek mellett nem szabad „megfeledkezni” a működési modell-váltás, a teljes jogharmonizáció ütemes előkészítéséről sem és a közbenső piacélénkítő, finomító döntéseket úgy kell meghozni, hogy azok ne akadályozzák a későbbi működési körülmények kialakítását. II/1. Becsült változó környezet, környezetvédelmi, műszaki, …)
változó
körülmények
(politikai,
gazdasági,
Az energetikai piac szereplőinek működését középtávon befolyásoló körülményeket – saját becslésünk alapján - a következőképp jellemezzük; − Határozottabb környezetvédelmi érzékenység a választópolgárok, a politikusok körében és ennek, illetve a nemzetközi elvárásoknak az alapján szigorodó követelmények. − CO2 kibocsátás–kereskedelem bevezetése 2005-ben, amely első lépésben talán nem jelent még feltétlenül szorító kibocsátási korlátokat, de segít kialakítani a környezet–tudatos döntéseket az erőművi befektetéseknél; üzemviteli-, fejlesztési-, tüzelőanyag választási stratégiáknál. E mellett előre vetíti az árnyékát a követhető időszak (2008 utáni) vélhetően tovább szigorodó kibocsátási korlátainak CO2 kvóta-árra gyakorolt hatására. − Nemzeti termelőket, piaci szereplőket védő szabályok folyamatos erodálása az EU regionális piacai, majd egységes energiapiaca érdekében. − Az EU versenyhatósági fellépése a jelenlegi összeolvadások korlátozására, ami a nemzeti regulátorok és az új piacralépő, kisebb szereplők által várt lépés. − Erősödő EU és nemzeti követelmények a hálózati (vezetékes) tevékenységek valós, hatékony elválasztására a kereskedelmi érdekektől, ami a vezetési (irányítási) szétválasztási követelmények folyamatos „kijátszása” esetén elvezethet a tulajdonosi szétválasztás ösztönzéséhez, előírásához. − Új erőművek és hálózatok (vezetékek) létesítésének ösztönzése EU Bizottsági és nemzeti szinteken, egyrészt a hálózati (vezetékes) szűkületek felszámolása, másrészt a kínálati piacok létrehozása érdekében. − A fogyasztói oldal megerősödése, fokozottabb részvételük a szabályok alakításában, ami az érdek-érvényesítési lehetőségek jobb kiaknázásában merül ki egyrészt, másrészt a szabályok alkotóinak abban a felismerésében, hogy a fogyasztókért folyó verseny szabályait a fogyasztói érdekek fokozottabb figyelembe vételével célszerű kialakítani. − A hálózatok folyamatos rendelkezésre állása iránti nagyobb igény, amely a különféle termelési ágak egyre érzékenyebbé válásából adódik (a számítógépek, elektronikus vezérlések érzékenysége) és amit erősít a fogyasztók növekvő elvárása. − Fokozódó ellátás-biztonsági igény, amely mind politikai síkon, mind a fogyasztók szintjén vélhetően egyre nagyobb elvárás lesz.
12 − Várható a fogyasztók és a politikusok lassú „megbarátkozása” a piaci ármozgásokkal, amit a kommunikáció eszközeivel erősíteni is lehet.
II/2.
A változó körülmények feltételezett hatásai az iparág egyes szegmenseire
Az előző fejezetekben leírt, becsült környezeti váltások vélt középtávú hatását az energia-ipar egyes szegmenseiben röviden a következőképp jellemezhetjük: Villamosenergia-piac − Nagykereskedelmi piaci árak emelkedése várható az európai energia-tőzsdéken és a hazai energiapiacon azáltal, hogy a CO2 kvóták előbb-utóbb korlátozzák a mai termelési struktúra fenntartását, vagy legalábbis „megdrágítják” azt. E mellett a hatékony regionális- és egységes európai energia-piac kialakuláság az új erőművi befektetések vélhetően „kivárnak”; a meglévő erőművi tartalék kapacitások felélésre kerülnek. Az emelkedő nagykereskedelmi árral és a pontosodó szabályrendszereken keresztül átláthatóvá és hatékonnyá váló európai regionális piacok vélhetően kellő „lökést adnak” az erőművi befektetőknek új erőművi kapacitások létesítéséhez. Szükség van arra, hogy finanszírozó intézmények is akceptálják az új piaci körülményeket és illesszék saját finanszírozási feltételeiket ahhoz. → A regulátoroknak és így a Hivatalnak is szorgalmaznia kell a hatékony nemzeti piac és regionális piac kialakulását, segítendő ezt a folyamatot. − Kiegyenlítő piac és regionális tőzsdei kereskedelem kialakulása középtávon a hazai, illetve regionális szinten. − Indikatív piaci árak ismeretében új erőművi befektetések beindulása a hazai energiapiacon is várható, ahol az MVM Rt. vásárlási portfoliójának átlagára már most is ad eligazodási lehetőséget új, jó hatásfokú létesítmények versenyképességét illetően. − Az elosztott termelés (distributed generation) súlyának növekedése és (ezen belül a megújulók) részarányának határozottabb megjelenése várható akkor, ha a kötelező átvételi rendszer ösztönzése szétválik a kapcsolt hő- és villamosenergia termelés, illetve a megújulók támogatására. A zöld-bizonyítvány rendszer európai, egységes bevezetése további ösztönzést jelenthet. − Határozott hálózat-fejlesztések várhatók a hálózati szűkületek (különösen a határkeresztezéseken) csökkentése érdekében. − A határokat keresztező kereskedelem határozott erősödése várható azáltal is, hogy a határkeresztező kapacitás allokációs eljárások regionális összehangolásra kerülnek. − A rendszerirányítók munkájának szorosabb együttműködése várható főként azon régiókon belül, ahol a kormányok, a regulátorok összehangolják a szabályozási kereteket és a határkeresztező kereskedelem részlet-szabályait. E mellett az európai hálózati rendszer egészére kiterjedő ellátásbiztonsági elvárások igénylik a szorosabb rendszerirányítói együttműködést.
13 − A regionális piacok várható kialakulása néhány éven belül. A nemzeti szabályok összehangolását szorgalmazza az EU Bizottsága. Ennek az összehangolásnak az időigénye nagymértékben függhet az európai régiókban érintett országokban, kormányoknál meglévő, vagy kialakuló – regionális kereskedelmet segíteni akaró – politikai akarat erősségétől. A regionális energiapiacok kialakulása – teljes kifejletében – igényli az implicit aukciós eljárások bevezetését a határokon (regionális szinten működő tőzsde). Ilyen mélységű szabály-rendszer összehangolás már nem remélhető a „csak” rendszerirányítói- és regulátori szinten kialakítandó együttműködéstől, kooperációtól, hanem vélhetően kormányközi megállapodásokat igényel az érintett régiókban. − Az állami támogatások bármiféle lehetőségének csökkenése az energetikai társaságok és fogyasztóik számára azáltal, hogy ezen támogatások torzíthatják az európai piacokon folyó versenyt és ezért határozott ellenőrzés alá esik minden formájuk. A jelentős mértékű pénzügyi szankciók veszélye is visszatarthatja a szereplőket. − A hálózatok (vezetékek) befektetőinek várható elkülönülése a termeléstől, a kereskedelemtől, melyet vélhetően kötelező EU rendelkezések követelnek majd meg. Véleményem szerint ezt a szabályozási lépést az a tény váltja majd ki az EU politikusaiból, hogy az energetikai társaságok a legkülönbözőbb módokon „kerülik meg” a jogi és vezetési (funkcionális) tevékenység-szétválasztás követelményeit. − A túlzott földgáz-függés esetleges negatív hatásainak jelentkezését követően egyéb energiahordozók előre törése várható, amit elősegíthet a kőolaj és földgáz árak tartós emelkedése és az a tény is, hogy a földgáz-piacokon nehezebben alakulnak ki versenykörülmények, továbbra is meghatározó az inkumbens szolgáltatók szerepe. − A regionális kereskedelem terjedésével, a releváns piacok szélesedésével, a verseny hatékonyságának növekedésével és a fogyasztók, illetve a politikusok piaci változásokkal „megbarátkozása” alapján vélhetően csökken a végfogyasztói árak politikai érzékenysége → a hatósági végfogyasztói árak felszabadíthatók Magyarországon is. − A magyar sajátosságot jelentő közüzemi ellátást felváltja a kisfogyasztók védelmét szolgáló egyetemes szolgáltatás, a végső menedékes intézménye, amely biztosítja azt a politikai elvárást, hogy a sérülékeny, rászoruló fogyasztók alapenergiaellátása garantált legyen ellenőrzött árakon, de egyúttal a többi fogyasztó a piaci megoldások előnyeit és esetleges hátrányait is érzékelje és saját vásárlási szokásait ahhoz illessze. Ennek bevezetése már új működési modellt igényel.
Földgáz piac − Új határkeresztező vezetékek és tárolók létesítése, mely nagymértékben segítheti a kereskedők piacra-lépését és ezáltal nagyobb választási lehetőséget a feljogosított fogyasztók számára. − Több stratégiai befektető megjelenése várható a kereskedelemben (esetleg szállításban, tranzitban, tárolásban), amint a hatályos szabályrendszerben
14 megszűnik a jelenlegi megkülönböztetés a különböző szereplők között. Mindezt nagymértékben segítheti a gáz-felszabadítás (gas release) jogszabályi előírása, illetve a vezeték fejlesztés elhúzódása esetén a megvalósítási tenderkiírás. − Szabad kapacitások megjelenése a szabad piacon a fizikai és a szerződéses szűkületek felszámolásán keresztül várható. − A mai közüzemi szolgáltatónál „maradt” ipari szereplők hatósági végfogyasztói árának piaci alapúra alakításával és a szabad kapacitások megjelenésével egyre több piaci előnyöket kihasználó és kockázatot vállaló fogyasztó várható → ez azonban a működési modell átalakítását és egy második ütemű jogharmonizációs jogszabály-módosítást igényel. − A piaci szereplők által „kikényszerített” „gas-release” program, mely több európai ország gyakorlatához hasonlóan lehetőséget biztosít több új szereplő piacra lépéséhez. − Átlátható, kiszámítható hozzáférési szabályok (tranzit kapacitásokhoz is) kialakítását igénylik a hazai fogyasztók, ezt szorgalmazza a Hivatal és várhatóan ezt a folyamatot gyorsítja fel az EU Bizottság által is szorgalmazott regionális piac-kialakítás szüksége. − A szabályozott hozzáférés (rTPA) rendszere a tárolóknál is felmerül a tárgyalásos hozzáférési szabályok helyett. Az EU Bizottság hivatalos értelmezése szerint, ha a releváns piacon nincs tárolók közötti verseny, akkor nem alkalmazható, csak a szabályozott hozzáférés intézménye → a jogharmonizációs folyamat során ez is jogszabály-módosítást igényelhet. − A másodlagos piac kialakulása az egyik feltétele a hatékony földgáz versenypiac kialakulásának. Ennek létrehozását segítheti a piaci szereplők önkéntes szerveződése, vagy ennek hiányában jogszabályi beavatkozás. Ezen a másodlagos piacon lehetne értékesíteni azokat a megszakíthatóként értékesített, visszaadott kapacitásokat, amelyek a változó fogyasztói igények révén időlegesen felszabadulnak mind a szállítási-, mind a tranzit vezeték-kapacitásoknál. − Mindezen piaci irányú változások, várható beavatkozások eredményeként is – a villamosenergia piachoz képest - kevéssé intenzív piaci működés várható a túlzó mértékű piaci erőfölény fennállása miatt. Hőszolgáltatás A távhő mintegy 70%-át földgázzal állítják elő Magyarországon és kb. 70%-át villamos energiával kapcsoltan termelik, aminek következménye a távhő szektor érzékenysége mind a földgáz, mind a villamos energia árának változásaira. Ebből adódó közvetlen hatások: o a villamosenergia-piac liberalizációja és az új irányelvek (kogenerációs, „megújuló”) előírásai miatt át kell alakítani a kapcsoltan termelt villamos energia, valamint a megújuló energiahordozók felhasználásával termelt villamos energia kötelező átvételen alapuló hazai támogatási rendszerét; egyrészt szétválasztva a két támogatási rendszert, másrészt – az EU
15 Irányelv szabályozásához hasonlóan – pontosításra szorul a támogatásban részesülő technológiai kör, o a földgázpiac liberalizációja miatt a távhő termelőknek is szembesülniük kell a szabadpiaci földgázvásárlás lehetséges előnyeivel és kockázataival; vagyis fel kell készülniük a menetrend-adásra (nominálásra), a versenypiaci kockázat –értékelésre és arra, hogy a verseny révén több vetélytársuk léphet ki a piacra a fogyasztóik „elhódítása” érdekében. A megújuló energiaforrások, valamint a kapcsolt termelés lehetősége ugyanakkor versenyelőnyt is biztosíthat a távhő számára annak függvényében, hogy: − milyen közvetett és közvetlen támogatást biztosít az energiapolitika ezen társadalmi szempontból fontos környezetvédelmi lehetőségek kiaknázására, − a fogyasztók milyen mértékben hajlandóak a távhőellátás biztosította magasabb komfortot a magasabb árban is elismerni. Az éleződő – más energiahordozókkal fennálló - piaci verseny következtében a távhőszolgáltató társaságok rákényszerülnek, hogy: – az olcsóbb szolgáltatás érdekében növeljék hatékonyságukat, – maximálisan kihasználják a megújuló energiaforrások felhasználásának és a kapcsolt termelésnek az előnyeit, beleértve a közvetlen és közvetett támogatások igénybe vételét, – javítsák szolgáltatásaik színvonalát a magasabb fogyasztói elégedettség érdekében.
