A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. PROCEEDINGS OF UNIVERSITY OF WEST HUNGARY SAVARIA CAMPUS NATURAL SCIENCES

Szerkesztette: Dr. habil. Péntek Kálmán Ph.D.

Dr. Tóth Gábor Ph.D.

Felelős kiadó: Prof. Dr. Neményi Miklós Tudományos és külügyi rektorhelyettes

SZOMBATHELY 2012.

A folyóirat 1988 és 2006 között A Berzsenyi Dániel (Tanárképző) Főiskola Tudományos Közleményei Természettudományok címen jelent meg. A kötet megjelentetését a Műszaki- és Természettudományi Kultúráért Egyesület és a Societas Scientiarium Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) anyagi támogatása tette lehetővé.

HU ISSN 2061-8336 ISSN 0864-7127 Kiadja a NYME Kiadó A nyomdai munkákat a Balogh és Társa Kft. végezte Szombathelyen. Technikai szerkesztő: Dr. Tóth Gábor Ph.D.

TARTALOMJEGYZÉK SÁFÁR, ZOLTÁN: Double Fourier series, generalized Lipschitz and Zygmund classes

5

GUETH KRISZTIÁN: Keresési és színezési problémák speciális gráfokon

19

PÉNTEK KÁLMÁN: Az ortografikus meridionális vetületi rendszeren alapuló csillagászati készülék: a Nap évi mozgását bemutató forgatható korong

37

PUSKÁS JÁNOS–NOWINSZKY LÁSZLÓ: A földmágneses térerő fénycsapdás rovargyűjtést módosító hatásának változása a különböző holdfázisokban

65

BARANYAI, OLGA–BARANYAI, GÁBOR– CSAPÓ, TAMÁS–BALOGH, ANDRÁS: Development opportunities in Őrség National Park

71

RÉDEI MÁRIA: Népesség prognózis, előreszámítás módszertani kérdései

77

LENNER TIBOR–CSAPÓ TAMÁS: Kaposvár történeti földrajza

91

CSAPÓ, TAMÁS–LENNER, TIBOR: Settlement morphology of Zalaegerszeg city

109

BALOGH ANDRÁS: A külterületek településföldrajzi vonatkozásai

127

VÁLICZKÓ ÉVA–KOVÁCS MÓNIKA– NAGY TATJÁNA–ALEKSZA MAGDOLNA: Autoantitestek kimutatása – fókuszban az anti-mitokondriális antitest

139

KOVÁCS GÁBOR–SZINETÁR CSABA: Adatok az ezüstös zugpók (Malthonica nemorosa [SIMON, 1916]) biológiájához. (Araneae, Agelenidae).

151

KOVÁCS PÉTER–SZINETÁR CSABA–SZŰTS TAMÁS: A Nyugat-magyarországi peremvidék (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala-megyék) pókfaunája

165

TÓTH GÁBOR: Késő rézkori temető Tolna – Mözs (Kenderföldek-dűlő) lelőhelyről

231

NÉMETHNÉ TÖMŐ, ZSUZSANNA–KELEMEN, ZITA: Familiarity and usage of marketing information systems within the timber and furniture SME sector in Hungary

241

PÁPAI ERZSÉBET: Az eurozóna válsága

249

KOVÁCS ZSUZSANNA: „Vajon a Z generáció is ugyanebben a cipőben fog járni 2050-ben?”

259

RÁDI SZELMAN–VARGA IMRE: A továbbtanuló diákok motivációinak vizsgálata

267

FARKAS ANDRÁS: A digitális írástudás helyzete a hallgatói vizsgálatok tükrében

275

MATEMATIKA A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 5-17.

SÁFÁR, ZOLTÁN 1 DOUBLE FOURIER SERIES, GENERALIZED LIPSCHITZ AND ZYGMUND CLASSES Abstract: Our goal is the generalization of the results Ferenc Móricz(2008-2010). The paper research examined three main categories of problems. The first area is the term-by-term differentiability one-variable Fourier series, and thus obtained a series of Lipschitz class covers the debt. In the next section we investigated the relationship between the two-varialbe Fourier series coefficients of the appropriate scale and function of generalized Lipschitz and Zygmund classes debt. Finally, we give a necessary and sufficient condition that a Fourier transform of bivariate functions comply with a „classical” Lipschitz and Zygmund condition. The following four publications of the author's thesis are based on F. Móricz and Z. Sáfár(2010), Gawin Brown, F. Móricz and Z. Sáfár(2009), Vanda Fülöp, F. Móricz and Z. Sáfár(2011) and Z. Safar(2009).

1. Differentiation of Fourier series and function classes This theorems generalizes the corresponding theorems proved by BOAS (1967) and NÉMETH (1990). We assume that C absolutely convergent series, then the trigonometric series converges uniformly, and consequently it is the Fourier series of its sum f(x). In Theorem 1 we give necessary and sufficient conditions for the magnitude of Fourier coefficients of the function f in order that the function f is r ≥ 1 times differentiable in x T. Furthermore, we also show that the uniform convergence of rth formal derivative series of the Fourier series is equivalent to the continuity of the function on the torus. In Theorems 2 and 3 we give sufficient conditions of the magnitude of the Fourier coefficients in order that the function belongs to one of the classes Lip(α), Zyg(1) and lip(α) or zyg(1) (where 0 < α < 1). Finally, in Theorems 4 and 5 we show that the above condition is not only sufficient but also necessary in the case ≥ 0 or k ≥ 0. So, these conditions are best possible. 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Matematika és Fizikai Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

5

Let

C be a sequence such that

(1.1)

Then the trigonometric series (1.2)

converges uniformly on the torus and it is the Fourier series of its sum f. Definition 1 (Lipschitz classes). Lip(α) consists of all functions f for which

where C is a constant depending on f, but not on x and h. The little Lipschitz class lip(α) consists of all functions f for which

Definition 2 (Zygmund classes). Zyg(α) consists of all continuous functions f for which

The little Zygmund class zyg(α) consists of all continuous functions f for which

Theorem 1. If for some r ≥ 1,

6

then the r times formally differentiated Fourier series in (1.2) converges at a particular point x T if and only if f is r times differentiable at x, and in this case we have (1.3)

Furthermore, the rth derivative is continuous on T if and only if the series in (1.3) converges uniformly on T. Theorem 2. If for some r ≥ 1 and 0 < α ≤ 1, (1.4)

then f is r times differentiable on T, Lip( ) in case 0 < α < 1, and Zyg(1) in case α = 1. Theorem 3. If for some r ≥ 1 and 0 < α ≤ 1, (1.5)

then f is r times differentiable on T, lip( ) in case 0 < α < 1, and zyg(1) case α = 1. Theorem 4. Suppose that either k ≥ 0 for all k or ≥ 0 for all k, and that f is r times differentiable on T. If Lip( ) for some 0 < α < 1, then (1.4) holds with this α; while if Zyg(1), then (1.4) holds with α =1. Theorem 5. Both statements in Theorem 4 remain valid if Lip(α) and Zyg(1) are replaced by lip(α) and zyg(1), respectively, and (1.4) is replaced by (1.5). Corollary 1. (i) If for some r ≥ 1, (1.6)

then f is r times differentiable on T and Lip( ). (ii) Suppose that ≥ 0 for all k and that f is r times differentiable on T, where r ≥ 1. If Lip( ), then (1.6) holds.

7

2. Double Fourier series and function classes In this section we generalized the single valued theorems of Ferenc Móricz(2008-2010) and we enlarged the theorems of two variables. We assume that the C absolute converges, so we can examine the function

In Theorem 6 we give a sufficient condition of the magnitude of Fourier coefficients of a function f to belong to the class Lip( ), where 0 < α, β ≤ 1. This condition is also necessary in some particular cases (see Theorems 6-8 below). The claim of Theorem 7 relates to the class Zyg( ). We give a sufficient condition for the Fourier coefficients of f function to ensure that f to belong to an extended Zygmund class, where 0 < α, β ≤ 2. Throughout this chapter, by { : (k,l) } we denote a sequence of complex numbers with the property (2.1)

The double trigonometric series (2.2)

converges uniformly. Consequently, the series in (2.2) is the Fourier series of its sum f, which is continuous on the two-dimensional torus. We recall that a positive valued, measurable function L defined in [a, ∞) (a > 0 arbitrary), is said to be slowly varying (in Karamata's sense) if for every > 0,

Let L be a two-variable function such that

8

(2.3)

Definition 3 (Multiplicative Lipschitz classes). Let α, β > 0 arbitrary and (2.4)

+ ( , ). The class Lip(α, β) consists of all continuous functions f(x,y) for which

for all x,y T; > 0. The class lip(α, β) consists of all continuous functions f(x,y) for which

Definition 4 (Multiplicative Zygmund classes). Given α, β > 0 and

The class Zyg(α, β) consists of all continuous functions f for which

for all x,y T; > 0. The class zyg(α, β) consists of all continuous functions f(x,y) for which

We will use the special series (2.5) ≥ 0 for all k,l ≥ 1, and

9

(2.6) =

=

, |k|,|l| ≥ 1.

=

Definition 5 (Generalized Lipschitz classes). Given α, β > 0 and a function L(x,y) satisfying condition (2.3), a continuous function f is said to belong to the generalized multiplicative Lipschitz class Lip(α, β; L) if for the double difference operator in (2.4)

for all x,y T; > 0. Given α, β ≥ 0 and function L satisfying condition (2.3), the function f is said to belong to Lip(α, β; 1/L) if

for all x,y T; > 0. Given α, β ≥ 0, we denote by the class of all functions : [0,1] [0,1] which are nondecreasing in each variable and possess the following properties: (2.7) = 0 for all (2.8)

(2.9) , for all α' > α and 0 <

10

≤ 1;

(2.10) , for all β' > β and 0 < ≤ 1. We will define the modulus of continuity and the modulus of smoothness by ω(f; , ):= and ω2(f; , ):=

,

where j=1,2 and ||.|| denotes the usual maximum norm. Remark. Bary és Stečkin(1956) introduced another classes of moduli of continuity which are defined by means of a function φ(t) Φ, 0 ≤ t ≤ π with the following four properties: (i) φ is continuous on the interval [0,π], however this was not used in the proofs of Bary, (ii) φ is non-decreasing, (iii) φ ≠ 0 for every 0 < t ≤ π, (iv) φ 0 as t → 0. Definition 6 (Enlarged Lipschitz classes). Let for some α, β ≥ 0. We define the Lip( ) of continuous functions as follows: Lip(

) := {f: ω(f;

,

) = O(

(

,

))}.

Definition 7 (Enlarged Zygmund classes). Zyg(

) := {f: ω2(f;

,

) = O(

(

,

))}.

3. Fourier series and enlarged Lipschitz and Zygmund classes of functions Our new results are summarized in the following three theorems. Theorem 6. Let . (i) If C is such that for some 0 < α, β ≤ 1 we have

11

(3.1)

then (2.1) is satisfied and f Lip( ), where f is defined in (2.2). (ii) Conversely, suppose that } R is such that conditions (2.1), (2.5) and (2.6) satisfied. If f Lip( ) for some 0 ≤ α, β ≤ 1, then condition (3.1) is satisfied. Theorem 7. Let . (i) If C is such that for some 0 < α, β ≤ 2 we have (3.2)

then (2.1) is satisfied and f Zyg( (ii) Conversely, suppose that satisfied and (3.3) ≥ 0 for all |k|,|l| ≥ 1.

), where f is defined in (2.2). } R is such that condition (2.1) is

If f Zyg( ) for some 0 ≤ α, β ≤ 2, then condition (3.2) is satisfied. Theorem 8. . Let . (i) If C is such that for some 0 ≤ α, β < 1 we have (3.4)

then f Lip( ), where f is defined in (2.2). (ii) Conversely, suppose that } R is such that conditions (2.1) and (3.3) are satisfied. If f Zyg( ) for some 0 ≤ α, β ≤ 2, then condition (3.4) is satisfied. Remark. In the case 0 < α, β < 1, Part (i) in Theorems 6 and 8 are equivalent. In the case 0 < α, β < 2, Part (ii) in Theorems 7 and 8 are equivalent. Part (ii) in Theorems 6 and 8 are not comparable. Remark. We note that it seems to be likely that our Theorems 6-8 in the cases 0 < α, β < 1 can also be obtained using the theorems of Bary and

12

Stečkin. The proofs of the theorems in MÓRICZ and SAFAR (2010) we estimate the moduli of continuity or smothness directly in terms of the function in question. We investigate the classes Lip( ) and Zyg( ) for 0 ≤ α, β ≤ 1 and 0 ≤ α, β ≤ 2, respectively. Further difference is that in the following lemmas {akl} is an arbitrary series, while the function φ Φ is non-decreasing. The exponent γ and δ may be arbitrary real number for which γ > α ≥ 0 and δ > β ≥ 0. Finally, the key fact in the proofs of our theorems is that Part (i) and Part (ii) are equivalent whenever γ > α > 0 and δ > β > 0. The following three Lemmas will be of vital importance in the proofs of Theorem 6, 7 and 8. Lemma 1. Let {akl : k,l = 1,2, …} and . (i) If for some γ ≥ α > 0 and δ ≥ β > 0, (3.5)

then ∑ ∑ akl < ∞ and (3.6)

(ii) Conversely, if (3.6) is satisfied for some γ > α ≥ 0 and δ > β ≥ 0, then (3.5) is also satisfied. Lemma 2. Let {akl : k,l = 1,2, …} and . (i) If (3.5) is satisfied for some δ ≥ β > 0, while γ, α are arbitrary, then (3.7)

(ii) If (3.6) is satisfied for some δ > β ≥ 0, while γ, α are arbitrary, then (3.7) is also satisfied. Lemma 3. Let {akl and . (i) If (3.5) is satisfied for some γ ≥ α > 0, while δ, β are arbitrary, then

13

(3.8)

(ii) If (3.6) is satisfied for some γ > α ≥ 0, while δ, β are arbitrary, then (3.8) is also satisfied. 4. Fourier series and generalized Lipschitz classes The following two theorems are special cases of Theorem 6-8. Theorem 9. Assume C with (2.1), f is defined in (2.2) and L satisfies condition (2.3). (i) If for some 0 < α, β ≤ 1, (4.1)

then f Lip(α, β; L). (ii) Conversely, let R be a sequence such that conditions (2.5) and (2.6) hold. If f Lip(α, β; L) for some 0 < α, β ≤ 1, then (4.1) holds. Theorem 10. Assume C, with (2.1), f is defined in (2.2) and L satisfies condition (2.3). (i) If for some 0 ≤ α, β < 1, (4.2)

then f Lip(α, β; 1/L). (ii) Conversely, let be a sequence such that conditions (2.5) and (2.6) hold. If f Lip(α, β; 1/L) for some 0 < α, β < 1, then (4.2) holds. Problem. It is an open problem whether the claim in Theorem 10 (ii) remains valid if 0 < α, β < 1 is replaced by 0 ≤ α, β < 1. Remark. Theorem 6 is generalization of Theorem 9, which is ( ): =

arises easy choice. Similarly, Theorem 8 is generalization of Theorem 10 of the Lip( Zyg(

14

) and the relation of

(

):=

selection.

)

5. Double Fourier transforms and function classes In this section we consider complex-valued functions f ( ) and prove sufficient conditions under which the double Fourier transform belongs to one of the multiplicative Lipschitz classes Lip(α, β) for some 0 ≤ α, β ≤ 1, or to one of the multiplicative Zygmund classes Zyg(α, β) for some 0 ≤ α, β ≤ 2. In Theorem 11 we give sufficient conditions under which belongs to the class Lip(α, β), where 0 < α, β ≤ 1. This condition is also necessary in the case when xy f(x,y) ≥ 0 for almost every x,y R. In Theorem 12 we prove an analogous result in the case of Zygmund classes Zyg(α, β), where 0 < α, β ≤ 2. Theorem 11. (i) Suppose f: → C is such that f ( ) and there exist some > 0 such that (5.1) f ({(x,y) : either |x| > and |y| < , or |x| < and |y| > }). If for some 0 < α, β ≤ 1, (5.2) , s,t > 0, then f ( ) and Lip(α, β). (ii) Conversely, suppose f ( ) is such that for almost all (x,y) we have (5.3) f(x,y) = -f(-x,y) = -f(x,-y) = f(-x,-y) ≥ 0; in particular, if f(x,y) is odd in each variable. If Lip(α, β) for some 0 < α, β ≤ 1, then (5.2) is satisfied. Remark. The condition (5.2) is equvalent to the condition (5.4) f ({(x,y) : |x| > s és |y| > t}), s,t > 0. Due to the assumption that f ( ), in order to conclude f statement (i) above, we need the fulfillment of condition (5.1). If there exist some constants > 0 and such that (5.5)

(

) in

, s > 0,

15

then we also have f

({(x,y)

: |x| > s és |y| <

}).

Analogously, if there exist some constants (5.6)

>0 and

such that

, t > 0, then we also have f

({(x,y)

: |x| <

és |y| > t}).

In particular, conditions (5.5) and (5.6) imply the fulfillment of condition (5.1). Theorem 12. (i) Suppose f: → C is such that f ( ) and there exist some > 0 such that condition (5.1) is satisfied. If for some 0 < α, β ≤ 2, (5.7) , s,t > 0, then f ( ) and Zyg(α, β). (ii) Conversely, suppose f ( ) is such that f(x,y) ≥ 0 for almost all (x,y) . If Zyg(α, β) for some 0 < α, β ≤ 2, then condition (5.7) holds. Remark. Again, condition (5.7) implies only the fulfillment of (5.4). Due the assumption that f ( ), in order to conclude f ( ) in statement (i) above, we need the fulfillment of condition (5.1). If there exist some constants > 0 and such that (5.8) , s > 0, then we also have f

({(x,y)

: |x| > s és |y| <

}).

Analogously, if there exist some constants (5.9) , t > 0,

16

>0 and

such that

then we also have f

({(x,y)

: |x| <

és |y| > t}).

In particular, conditions (5.8) and (5.9) imply the fulfillment of condition (5.1). IRODALOM BARY, N. K.–STEČKIN, S. B. (1956): Best approximation and differential properties of two conjugate functions. Trudy Moskov. Mat. Obšč. 5: 483522 (in Russian). BOAS, R. P. Jr. (1967): Fourier series with positive coefficients. J. Math. Anal. Appl. 17: 463-483. FÜLÖP, V.–MÓRICZ, F.–SÁFÁR, Z. (2011): Double Fourier transforms, Lipschitz and Zygmund classes of functions on the plane. East J. Approx. 17: 111-124. BROWN, G.–MÓRICZ, F.–SÁFÁR, Z. (2009) Formal differentiation of absolutely convergent Fourier series and classical function classes. Acta. Sci. Math. 75: 161-173. MÓRICZ, F. (2008): Absolutely convergent Fourier series, classical function classes and Paley's theorem. Analysis Math. 34: 261-276. MÓRICZ, F. (2008): Absolutely convergent Fourier series and generalized Lipschitz classes of functions. Colloq. Math. 113: 105-117. MÓRICZ, F. (2008): Absolutely convergent multiple Fourier series and multiplicative Lipschitz classes of functions. Acta Math. Hungar. 121: 1-19. MÓRICZ, F. (2009): Absolutely convergent Fourier series, enlarged Lipschitz and Zygmund classes of functions. East J. Approx. 15: 71-85. MÓRICZ, F. (2010): Best possible sufficient conditions for the Fourier transform to satisfy the Lipschitz or Zygmund condition. Studia Math. 199: 199-205. MÓRICZ, F.–SÁFÁR, Z. (2010): Absolutely convergent double Fourier series, enlarged Lipschitz and Zygmund classes of functions of two variables. East J. Approx. 16: 1-24. NÉMETH, J. (1990): Fourier series with positive coefficients and generalized Lipschitz classes. Acta Sci. Math. 54: 291-304. SÁFÁR, Z. (2009): Absolutely convergent double Fourier series and generalized multiplicative Lipschitz classes of functions. Acta. Sci. Math. 75: 617-633.

17

 

18

MATEMATIKA A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 19-36.

GUETH KRISZTIÁN 1 KERESÉSI ÉS SZÍNEZÉSI PROBLÉMÁK SPECIÁLIS GRÁFOKON Abstract: Some easy problems are NP-hard on general graphs. For example the coloring problem, finding the maximal click or the maximal independent set can't be solved efficiently. But if the graph is special, we can solve this problems in linear or quadratial time. In this essay we are talking about chordal graphs (in which every circles with length at least 4, contains some chords), comparibility graphs, co-comparibility graphs (which or its complement represents a partial ordering) and permutation graphs (which represents a permutation). We are giving polinomial time algorithms on the coloring and on the maximal click/independent set searching problem. In some cases the greedy algorithm is optimal.

1. Bevezetés Ismert, hogy általános gráfokban néhány egyszerűnek tűnő probléma is NP-teljes. Ilyen például a maximális méretű klikk (azaz teljes részgráf) megkeresése, vagy éppen a maximális független halmaz keresése, de ilyen a kromatikus szám meghatározása is, azaz hogy minimálisan hány szín szükséges a gráf megszínezéséhez, ha a szomszédos pontok nem kaphatják ugyanazt a színt. Ha egy problémáról az derül ki, hogy NP-teljes, akkor ne várjunk rá hatékony algoritmust. Több mint valószínű, hogy az ilyen problémákra csak olyan algoritmus adható, melynek lépésszáma az input méretének exponenciális függvénye, vagy akár a faktoriálisával arányos, ami viszonylag kis méretű inputra is embertelenül hosszú futásidőt eredményez, legyen bármilyen szuperszámítógépünk. Ha viszont a gráfunk valamilyen speciális osztályba tartozik, a fent említett problémák akár meglepően rövid idő alatt is megoldhatók. Ezen dolgozatban néhány ilyen speciális gráfosztályt tárgyalunk. Először kimondunk rájuk vonatkozó állításokat, összefüggéseket a gráfosztályok között, majd megnézzük, hogyan oldhatók meg a fenti problémák ezeken a gráfokon.

1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Matematika és Fizikai Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

19

A tanulmány elkészítése során JEREMY P. SPINRAD gráfok reprezentációjáról írt könyvéből (2003) dolgoztam (pontos megjelölés a dolgozat végén található). Az általam kidolgozott tételek és algoritmusok nagy része a hivatkozott műben bizonyítás nélkül kimondva (algoritmusok esetében az optimalitás igazolása nélkül), illetve feladatként szerepel. Köszönet Hujter Mihálynak, a BME docensének, aki eljuttatta számomra ezt a könyvet, és ráirányította figyelmemet erre az érdekes témára. 2. Néhány nevezetes gráfosztály Első gráfosztályunkba olyan gráfok tartoznak, melyben minden körben vannak „húrok” is. Definíció: Egy G gráfot merevkörűnek nevezünk, ha nem tartalmaz legalább 4 hosszúságú átlómentes kört. Az elnevezés abból jött, hogy a gráfot rúd-csukló szerkezetnek tekintve ilyenkor nem tudjuk a síkban mozgatni éleit egymáshoz képest. Egy 4 vagy több pontú átló nélküli kört lehet hajlítgatni. Egy gráfban a v csúcsot szimpliciálisnak nevezzük, ha v szomszédai egy klikket, azaz teljes részgráfot alkotnak. Azaz v bármely két szomszédja között vezet él. Mivel természetesen v-ből a szomszédjaihoz vezet él, úgy is fogalmazhatunk, hogy v a szomszédjaival együtt klikket formáz. Az úgynevezett perfekt eliminációs séma megadja a G gráf csúcsainak egy szimpliciális sorrendjét, azaz olyan módon rendezi sorba a csúcsokat ( v1 ,v2 ,...vn ), hogy minden i-re vi szimpliciális a vi ,vi+1 ,...vn által feszített részgráfban, már ha ilyen sorrend létezik. Azaz olyan sorrendet ad meg, melyben minden csúcs nála nagyobb indexű szomszédai klikket alkotnak. Ismert, hogy egy G gráf csúcsai akkor és csak akkor rendezhetők szimpliciális sorrendbe, ha G merevkörű. Az az irány, hogy ha van ilyen sorrend, akkor nem tartalmazhat a gráf átlómentes kört, könnyen látszik. Ugyanis tegyük fel, hogy van ilyen kör (mely definíció szerint legalább 4 hosszúságú), és tekintsük a szimpliciális sorrend szerint legalacsonyabb indexű tagját, jelöljük ezt x-szel. A sorrend tulajdonsága miatt x nála nagyobb indexű szomszédai közül bármelyik kettő össze kéne hogy legyen kötve, de ezen szomszédok között ott van az a két pont, melyek x szomszédai a körön, és mivel ez egy legalább 4 pontú átlómentes kör, a szóban forgó két szomszéd mégsem lehet összekötve. Az ellentmondás bizonyítja, hogy a gráfunk merevkörű.

20

Most egy általánosabb gráfosztály következik, melynek, mint látni fogjuk, a tárgyalt gráfosztályok mind részei. Definíció: A G gráfot perfektnek nevezzük, ha minden G' feszített részgráfjára Χ(G') = ω(G'). Itt Χ(G') a G' gráf kromatikus számát, ω(G') pedig a G'-ben lévő maximális méretű klikk elemszámát jelenti. Egy tetszőleges gráf csúcsait nyilván nem lehet kevesebb színnel színezni, mint a maximális klikkméret, hiszen a klikkben szereplő csúcsokat mind különbözőre kell színezni. A perfekt gráf kritériuma azt jelenti, hogy ki is lehet ennyivel színezni, de nem csak az egész gráfot, hanem minden feszített részgráfját is. A továbbiakban a gráfokat nem valódi színekkel, hanem az 1, 2, 3,… számokkal fogjuk színezni. Állítás: Ha a G gráf merevkörű, akkor G perfekt is. Bizonyítás: Látható, hogy merevkörű gráf minden feszített részgráfja is merevkörű. Ugyanis ha G-ben nincs átlómentes kör, akkor semelyik feszített részgráfjában sem lehet, mert utóbbi minden olyan élet tartalmaz, ami a csúcsai között vezet, és az eredeti gráfban is szerepelt. Tehát elég belátni, hogy merevkörű gráf kiszínezhető maxklikk számú színnel. Tekintsük G csúcsainak egy szimpliciális sorrendjét ( v1 ,v2 ,...vn ), és jobbról balra haladva (azaz indexek szerint csökkenő sorrendben) színezzünk minden csúcsot a legkisebb olyan színre, amilyen színű már megszínezett szomszédja még nincs. Ezt nevezzük mohó színezésnek. Állítjuk, hogy ez az eljárás nem használ ω(G)-nél több színt (kevesebbet meg nyilván nem használhat). Egy szimpliciális sorrendben minden maximális klikk előáll úgy, hogy valamelyik csúcs és a nála nagyobb indexű szomszédai. Vegyük az egyik maxklikk (jelöljük K-val) legalacsonyabb indexű pontját (legyen ez x), x minden, tőle jobbra eső szomszéda benne kell legyen K-ban, mert ellenkező esetben vagy ellentmondásban lennénk a szimpliciális sorrenddel, vagy pedig találnánk K-nál nagyobb klikket. Ha most a mohó algoritmus ω-nál több színt használna, akkor lenne olyan y csúcs, melyet az ω+1-edik színre színezne. Ez csak úgy volna lehetséges, hogy y-nak lennének olyan már megszínezett (azaz tőle jobbra álló) szomszédai, melyek az 1, 2, … ω színeket kapták. Mivel a sorrend szimpliciális, ezek a csúcsok mind szomszédosak egymással, de az előbbiek miatt y-nal is, és így kaptunk egy ω+1 csúcsú klikket G-ben, ami ellentmond ω definíciójának. Ezzel a bizonyítást befejeztük. Következő gráftípusaink egy rendezési relációt írnak le.

21

Definíció: A G gráfot összehasonlítás-gráfnak nevezzük, ha éleit meg tudjuk úgy irányítani, hogy egy tranzitív G' digráfot kapjunk. Ez azt jelenti, hogy amennyiben G'-ben van x  y él és y  z él is, akkor az eredeti gráfban van x és z között is él, melyet aztán z felé irányítunk. G' tranzitivitása megfelel egy rendezési relációnak: x  y azt jelenti, hogy y nagyobb x-nél. A feltétel összhangban van a < reláció tranzitivitásával. G-ről tegyük fel, hogy egyszerű gráf, azaz nincsenek benne párhuzamos élek, sem hurokélek, így G'-ben egyik elem sem lesz nagyobb önmagánál, és nem fordulhat elő, hogy két elem mindegyike nagyobb a másiknál. Azonban G'-ben nincs feltétlenül bármely két elem között valamilyen irányú él, vagyis nem minden elempár összehasonlítható. G-re vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy ott pontosan akkor megy két elem közt él, ha azok összehasonlíthatóak. Ezért hívjuk G-t összehasonlítás-gráfnak. Az ilyen gráfok (ha az éleit megirányítottuk) egy részben rendezett halmazt reprezentálnak. Állítás: Ha G összehasonlítás-gráf, akkor G perfekt is. Biz.: Látható, hogy összehasonlítás-gráf minden feszített részgráfja is az: a részben rendezett halmaz egy részhalmazát reprezentálja. Tehát itt is elég belátni, hogy G kiszínezhető ω(G) darab színnel. Nézzük meg, mit jelent egy klikk a részben rendezett halmazra nézve! A tranzitivitásból következik, hogy a klikkben szereplő elemek közt van legnagyobb, van legkisebb, és egyértelműen sorbarendezhető ez a részhalmaz: minden elem kisebb a tőle jobbra levőknél és nagyobb a többinél. Az ilyen részhalmazt láncnak nevezzük. A maximális klikkméret tehát a részben rendezett halmazban lévő leghosszabb lánc hosszát jelenti. Ha kiszínezünk egy összehasonlítás-gráfot, akkor csak olyan pontok kerülhetnek egy színosztályba, melyek közül egyik sem szomszédos semelyik másikkal, azaz a neki megfelelő elemek közül semelyik kettő sem összehasonlítható. Az ilyen részhalmazokat antiláncoknak nevezzük. A színezés tehát azt jelenti, hogy a részben rendezett halmaz elemeit antiláncokkal lefedjük. Dilworth tétele azt mondja ki, hogy minden részben rendezett halmazban a maximális lánc hossza egyenlő a halmaz elemeit lefedő antiláncok minimális számával. Ez pontosan azt jelenti, hogy összehasonlítás-gráfra Χ(G) = ω(G).

22

X1

v1

v2 X2

v3 X3

Xk

vk

1. ábra: A maximális lánc, és a belőle képzett Fig 1: Maximal chain , and from it created sets

halmazok

Most bebizonyítjuk a Dilworth-tételt. A max. lánc hosszánál kevesebb antilánccal nyilván nem lehet lefedni a halmaz elemeit, mert minden antilánc legfeljebb egyet tartalmazhat a lánc elemei közül. Legyen v1 > v2 > ... > vk egy maximális lánc. Megadunk egy lefedést k db antilánccal. Álljon az X 1 halmaz a v1 -ből, és a vele nem összehasonlítható elemek közül a legnagyobbakból (azaz amelyeknél nincs nagyobb elem a halmazban). X 1 elemeit ezután el is hagyhatjuk. X 2 álljon a v2 -ből és a maradék halmaz v2 -vel nem összehasonlítható elemei közül a maximálisakból (a maradék halmazban nézve), és így tovább. Az X 1 , X 2 ,...X k halmazok mindegyike antilánc, mert egy adott halmaz legnagyobb elemei között nem lehet két összehasonlítható. Kell még, hogy ezek az antiláncok lefedik az egész halmazt. Tegyük fel, hogy van olyan y elem, mely egyik X i -ben sincs benne. Tegyük fel először azt is, hogy y a v1 ,v2 ,...vk mindegyikével összehasonlítható, ezért nem került bele egyik halmazba sem. Ha y > v1 , akkor mivel v1 a lánc összes többi eleménél nagyobb, ezért a tranzitivitás miatt y is nagyobb a lánc minden eleménél, tehát a lánc az y elemmel bővíthető. Legyen ezután y < v1 , de y nem kisebb a lánc összes eleménél. Legyen i a legkisebb olyan index,

23

melyre y > vi teljesül. Ha j tetszőleges, i-nél nagyobb index, akkor vi > v j , és a tranzitivitás miatt y > v j . Az i index definíciójával együtt ez azt jelenti, hogy y beszúrható a láncba a vi 1 és a vi közé. Ha pedig y minden elemnél kisebb, akkor pedig a lánc másik végére szúrható be. v1

y

vi 1

vi

vk 2. ábra: Az y pont beszúrása a láncba Fig 2: Insertion of vertex y into the chain

Tehát mindhárom esetben azt kaptuk, hogy a lánc bővíthető a kimaradt elemmel, tehát ha van ilyen, akkor a lánc nem volt maximális. Nézzük most azt az esetet, amikor y nem összehasonlítható pl. a vi -vel, de mégsem került bele X i -be! Ez csak úgy lehetséges, hogy y a vizsgált halmazban nem volt maximális, azaz létezik olyan z elem, mely nem összehasonlítható vi -vel, de nagyobb y-nál, és így belekerült X i -be (lehetnek z és y közé eső elemek is, de a tranzitivitás miatt z > y mindenképpen fennáll). Mi lehet az oka annak, hogy z az X i -be került és nem az X i1 -be? Egyik ok az lehet, hogy z összehasonlítható vi 1 -gyel. Ekkor z > vi 1 nem teljesülhet, mert vi 1 > vi és a tranzitivitás miatt z > vi is fennállna, holott feltettük, hogy nem összehasonlíthatóak. Tehát ha z és vi 1 összehasonlíthatóak, akkor utóbbi a nagyobb. Így y < z < vi 1 < vi  2 < ... < v1 egy i+1 hosszú lánc. Most nézzük, hogy mi van akkor, ha z azért nem került X i1 -be, mert ugyan nem összehasonlítható vi 1 -gyel, de van olyan nála nagyobb elem,

24

mely szintén nem összehasonlítható vi 1 -gyel, és belekerült X i1 -be. Ekkor erre az elemre végezzük el ugyanazt a gondolatmenetet, mint az előbb z-re, és így tovább. v1

v1

vi 1

X i1

z Xi

vi

y

vi+1

vk 1

X k 1

X i+1 vk

Xk

y

vk 3. ábra: y nem összehasonlítható -vel, de nem került Fig 3: y isn't comparable with , but y isn't in

u

-be

4. ábra: y-ból -be vezet egy k+1 hosszú lánc Fig 4: There is a chain from y to of length k+1

Az eddigiekből az következik, hogy ha y nem került X i -be, noha nem összehasonlítható vi -vel, akkor y-ból el tudunk jutni egy i+1 elemű láncon az X 1 halmaz valamely elemébe (ha a gondolatmenetben valahol az első eset áll fenn, akkor ott rálépünk a v-kből álló láncra, és azon megyünk v1 -be, ha pedig mindig a 2. eset áll fenn, akkor végig a kezdeti lánctól diszjunkt láncon haladunk). Most vizsgáljuk meg, mi lehet a helyzet az X i -től „lefelé”! Az y pontról azt tettük fel, hogy egyik X halmazba sem került bele, tehát az X i+1 -be sem. Tegyük fel először, hogy ez azért történt, mert összehasonlítható vi+1 -gyel. Ekkor kizárhatjuk azt, hogy kettejük közül vi+1 a nagyobb, mert ekkor vi > vi+1 miatt vi > y is fennállna, pedig ők nem összehasonlíthatók. Tehát y > vi+1 teljesülhet csak. Ekkor azonban a bizonyítás első részében kapott, y-ból X 1 -be vezető láncot kibővíthetjük az vk < vk 1 < ... < vi+1 < y lánccal, amely viszont k+1 elemű (minden X halmazból tartalmaz egy-egy elemet, meg még y-t is). Ez ellentmond annak, hogy a maximális lánc hossza k.

25

Tehát y az X i+1 -be is csak azért nem kerülhetett bele, mert van olyan wvel jelölt, X i+1 -beli elem, mely természetesen nem összehasonlítható vi+1 gyel, és w > x fenáll. Most ugyanazt eljátszhatjuk w-re, mint korábban z-re, azaz lesz y-ból wn keresztül egy i+2 elemű lánc X 1 valamely elemébe, és az is hasonlóan adódik, hogy y X i+2 -be is azért nem kerülhet, mert van benne y-nál nagyobb elem. Ezt folytathatjuk az X k halmazig: oda is azért nem került be az y, mert van benne olyan u-val jelölt elem, mely nagyobb y-nál, és van olyan lánc yból u-n keresztül X 1 -be, mely minden halmazból tartalmaz egy-egy elemet. Ez a lánc azonban ismét csak k+1 elemű, ellentmondván a v1 > v2 > ... > vk lánc maximalitásának. Tehát az olyan y elem léte, mely minden X i halmazból kimarad, minden esetben ellentmondásra vezetett. Ezzel beláttuk, hogy az X i halmazok lefedik az alaphalmazt. Definíció: A G gráfot co-összehasonlítás-gráfnak nevezzük, ha G komplementere összehasonlítás-gráf. Azaz egy részben rendezett halmaz két elemét pontosan akkor kötjük össze, ha nem összehasonlíthatóak. Lovász perfekt gráf tétele szerint egy G gráf pontosan akkor perfekt, ha G komplementere is perfekt. Ezen tételből, valamint az előbb bizonyítottból következik, hogy a co-összehasonlítás gráfok is perfektek. Ugyanígy a merevkörű gráfok komplementerei is perfektek. Összehasonlítás-gráfokra vonatkozó újabb állítás: az ilyen gráfok nem tartalmazhatnak legalább 5 hosszú páratlan átlómentes kört. Ennek bizonyítása egyszerű: ha egy összehasonlítás-gráf tartalmaz (legalább 4 hosszú) kört feszített részgráfként, akkor a nem szomszédos elemek nem összehasonlíthatóak, a szomszédosak viszont igen. Irányítsuk meg most a gráfot tranzitíven! Ha lenne a körön két szomszédos él, melyek egy irányba mutatnak, akkor a tranzitivitás miatt kellene szerepelnie ezen két élet átfogó élnek is, de feltettük, hogy nincs átló a körön. Tehát csak felváltva irányíthatjuk az éleket, ezt viszont csak páros hosszú körön lehet megcsinálni, páratlanon nem, mert ekkor a kezdő és a befejező él egy irányba mutatna. A bizonyítás mutatja, hogy páros hosszú átlómentes kör lehet összehasonlítás-gráfban. A jobb oldali gráf csak akkor lesz összehasonlítás-gráf, ha behúzzuk a szaggatott élet is.

26

5a) ábra: 6 hosszú átlómentes kör, mely összehasonlítás-gráf Fig 5a): Chordless circle of length 6, which is a comparability-graph

5b) ábra: Egy 5 hosszú kör csak akkor lesz összehasonlítás-gráf, ha tartalmaz átlót is Fig 5b): A circle of lenth 5 become a comparability-graph only if it countains a chord

3. Keresési és színezési problémák ezen gráfokban Az előző pontban tárgyalt gráftípusokra most megnézzük a maximális klikk és a maximális független halmaz keresésének a problémáját, valamint a színezési problémát. A bevezetőben említettük, hogy ezen problémák alapjában NP-teljesek, de ezen speciális esetekben lépésszámuk alacsony fokszámú polinomja a gráf méretének. A felhasznált szakirodalmat követve a lépésszámot most az élszám függvényében írjuk le. Mivel egy n pontú egyszerű gráf éleinek száma o(n 2 ) , ezért pl. az alábbiakban lineárisnak futásidejűnek tekintett algoritmusok a pontszámot tekintve négyzetes idejűek. Merevkörű gráfokra a perfekt eliminációs séma lineáris időben elvégezhető. Ebből következik, hogy mind a maximális klikk, mind a maximális elemszámú független halmaz lineáris időben megtalálható az ilyen gráfokban. A klikk-probléma egyszerűen úgy oldható meg – láttuk, hogy minden maximális klikk előáll úgy, hogy valamelyik pont és a nála nagyobb indexű szomszédai –, hogy végigmegyünk a csúcsokon, és megnézzük, hogy melyiknek van a legtöbb, tőle jobbra lévő szomszédja. A maximális méretű független halmaz keresésére pedig mohó algoritmust mutatunk: a szimpliciális sorrend szerint haladva az első csúcsot belevesszük a halmazba, majd mindig a legkisebb indexű olyan ponttal bővítjük, melynek nincs szomszédja az aktuális független halmazban. Ez nyilván független halmazt eredményez (jelöljük S-sel), belátjuk, hogy ez valóban maximális. Amikor valamely pont (mondjuk v) bekerül S-be, akkor letiltjuk a szomszédait. v-nek lehetnek tőle balra is szomszédai, ezek nyilván nincsenek S-ben (mert akkor v nem kerülhetne S-be), de az algoritmus miatt ezek csak úgy nem kerülhettek bele, hogy már korábban le lettek tiltva. Tehát elegendő v-nek csak a tőle jobbra eső szomszédait letiltani. Vegyük

27

figyelembe, hogy a sorrend szimpliciális: ezek a szomszédok klikket alkotnak, tehát közülük mindenki össze van kötve mindenkivel. Ezek a klikkek particionálják az S-en kívüli csúcsokat. Tegyük most fel, hogy van a gráfban S-nél nagyobb elemszámú független halmaz: S'. Könnyen látható, hogy ez csak úgy lehet, hogy S'-ben benne van valamely S-beli pont és az általa letiltott klikk valamely pontja, vagy pedig valamelyik pontnál letiltott klikk legalább 2 pontja. Mindkét eset ellentmondás, mert S' tartalmaz két szomszédos pontot. Azt pedig, hogy merevkörű gráf optimálisan színezhető a mohó algoritmussal, láttuk a perfektség bizonyításánál. Összehasonlítás-gráfokra a tranzitív irányítás ugyancsak lineáris időben megkonstruálható, ennek segítségével a maximális klikk probléma is megoldható lineáris időben. A maximális klikk megfelel egy maximális láncnak, annak elemeit nagyság szerint sorban véve egy maximális hosszú irányított utat kapunk a tranzitívan irányított összehasonlítás-gráfban. Tehát a maxklikk keresése max. hosszú irányított útra vezethető vissza. Foglalkozzunk most a maximális független halmaz megkeresésével összehasonlítás-gráfban! Ezt a páros gráfok maximális párosítás-problémájára vezetjük vissza. Adott tehát egy összehasonlítás-gráf. Először megkonstruáljuk egy tranzitív irányítását, legyen ez G'. Ennek segítségével definiálunk egy páros gráfot. B(G')-vel fogjuk őt jelölni: a G' minden v csúcsának megfeleltetünk két pontot B(G')-ben: v0 -t és v1 -et. Egyik pontosztály lesz a 0 indexű, másik pedig az 1 indexű pontok halmaza. Ha G'-ben van él v-ből w-be, akkor B(G')-ben húzunk egy élet v0 -ból w1 -be, egyéb éleket nem húzunk be. Azt állítjuk, hogy B(G') egy maximális párosítása megfelel G-ben egy maximális független halmaznak. Ehhez vezessük be a minimális csúcsfedés fogalmát (tetszőleges gráfban): olyan minimális ponthalmazt jelent, mely minden élet lefed. Könnyen látható, hogy minden csúcsfedés komplementere független halmaz, független halmaz komplementere pedig csúcsfedés. Ezek után az is nyilvánvaló, hogy egy független halmaz akkor és csak akkor maximális, ha a hozzá tartozó csúcsfedés minimális. Másik segédeszközünk pedig az lesz, hogy ha egy páros gráfban találtunk egy maximális párosítást, akkor ebből lineáris időben megkonstruálhatunk egy minimális csúcsfedést. Legyen a páros gráf két pontosztálya A és B, az M maximális párosítás által fedett A-beli pontok halmaza X, U pedig azon B-beli pontok halmaza, melyek A X -ból elérhetők alternáló úton (azaz olyan úton, melynek minden második éle van

28

benne az M párosításban). A Hall-tétel jól ismert bizonyításában láttuk, hogy X  U egy minimális olyan halmaz, mely a gráf minden élét lefedi. Tehát miután megkonstruáltuk a B(G') páros gráfot, a Hall-tételből adódó algoritmussal meghatározzuk egy maximális párosítását, majd ennek segítségével egy minimális lefogó ponthalmazt. A következő néhány ábrán azok a pontok vannak benne az aktuális lefogó ponthalmazban, melyek be vannak karikázva. u0

v0

w1

x0

v1 6. ábra: Az pont elhagyható a lefogásból Fig 6: can be missed from the cover

Azt állítjuk erről a minimális lefogó ponthalmazról, hogy a G gráf semelyik v csúcsára sem tartalmazhatja v0 -t is és v1 -et is, feltéve, hogy G összehasonlítás-gráf. Tegyük fel indirekt, hogy valamely v-re a hozzá tartozó mindkét B(G')-beli csúcs benne van egy minimális lefogásban. Mivel a konstrukció miatt köztük nem vezet él, csak azért kerülhetett bele a minimális lefogásba mindkét pont, mert valamilyen u-ra és w-re létezik B(G')-ben u0v1 él és v0 w1 él is. De ez azt jelenti (azonosítva a G összehasonlítás-gráf csúcsait a hozzá tartozó részben rendezett halmaz elemeivel), hogy u < v és v < w . A tranzitivitás miatt ekkor u < w , amiből következik, hogy az u0 w1 él is szerepel B(G')-ben. A minimális lefogó ponthalmazban így ezen él valamelyik végpontja is szerepel. Tegyük fel, hogy u 0 szerepel benne, de w1 nem. Ekkor ha tekintünk B(G')-ben egy tetszőleges, v1 -re illeszkedő x0v1 élt, akkor az előbbi meggondolással x0 w1 is szerepel a gráfban, ezen él csak úgy lesz lefogva, hogy x0 belekerül a lefogásba. Tehát v1 összes szomszédja benne van a lefogásban, azaz v1 elhagyható belőle, ami ellentmond annak, hogy a lefogás minimális volt. Ha nincs ilyen x0 pont, v1 akkor is elhagyható a lefogásból. Hasonlóan járunk el akkor is, amikor w1 szerepel a lefogásban, de u0 nem. Hátravan még az az eset, amikor a lefogásban w1 is és u0 is szerepel. Az, hogy v1 nem hagyható el a lefogásból, azt jelenti, hogy van B(G')-ben olyan x0v1 él, melyre x0 nem szerepel a lefogásban. (Visszautalva az előző

29

két esetre: w1 most szerepel a lefogásban, ezért a tranzitivitás miatt létező x0 w1 él most le lesz fogva akkor is, ha x0 nincs a lefogásban, de ha v1 -et elhagynánk belőle, az x0v1 él nem lenne lefogva.) Hasonlóan, ha v0 nem hagyható el, akkor van olyan v0 y1 él, melyre y1 nincs a lefogásban. A tranzitivitás miatt ekkor létezik a gráfban x0 y1 él is, aminek viszont egyik végpontja sincs a lefogásban, vagyis nincs lefogva.

y1

x0

u0

v0

w1

v1

7. ábra: Az él nincs lefogva Fig 7: The edge isn't covered

Ezzel bebizonyítottuk, hogy B(G') minimális lefogásában nincs két olyan pont, mely ugyanazon G-beli pontból származik. Végül belátjuk, hogy ha megtaláltuk B(G')-nek egy minimális lefogását, az lényegében G-nek is minimális lefogása. A lényegében most azt jelenti, hogy mivel az előbbi állítás miatt a páros gráf minimális lefogásában nincsenek egy G-beli pontból származó pontok, az indexelés elhagyásával G lefedését kapjuk, ugyanannyi ponttal. G minden élének megfelel egy B(G')beli él, ezért a kapott ponthalmaz valóban lefogja G éleit. Az, hogy ez itt is minimális, úgy látjuk be, hogy ahány ponttal le tudjuk fedni G-t, annyival le tudjuk fedni a páros gráfot is (azaz G nem fedhető le kevesebb ponttal, mint B(G')). G helyett írjunk inkább G'-t, az már meg van irányítva tranzitívan. Azt kell megmondani, hogy ha egy v pont belekerült G' lefedésébe, akkor B(G') lefedéséhez v0 -t vagy v1 -et válasszuk. Tekintsünk ehhez G'-ben egy maximális (nem bővíthető) láncot! Ennek legnagyobb eleme az egész gráfban forrás (azaz nem vezet bele él, mert ha vezetne, tudnánk bővíteni a láncot), legkisebb eleme pedig nyelő (azaz olyan pont, melyből nem lép ki él). Egy láncon belül mindenki mindenkivel összehasonlítható, így a legnagyobb elemből vezet él a legkisebbe. A köztük lévő él csak úgy lesz lefogva, hogy a forrás és a nyelő legalább egyike szerepel a lefogásban. Ha a forrás szerepel benne, akkor a neki megfelelő B(G')-beli két pont közül a 0 indexűt vegyük bele a páros gráf éleinek lefogásába, ha a nyelő szerepel, akkor az 1 indexűt. Ezután hagyjuk el a láncból ezt a pontot (ha mindkettő benne van, akkor mindkettőt), és a lánc

30

megmaradó elemeire végezzük el ugyanezt! Az ebben talált forrás, ill. nyelő az eredeti gráfban már nem feltétlenül az, de a lánc megmaradó pontjaira megszorított gráfban igen. Ezt folytatva látható, hogy a lánc elemei között futó összes él le lesz fedve, mivel G' minden élének valamelyik végpontja előbb-utóbb forrás vagy nyelő lesz. Ezek egy klikket jelentenek G-ben, ill. G'-ben. A fenti ábrán egy 4 hosszú lánc, ill. a belőle készített páros gráf lefogása látható. A csúcsokat nem betűztük meg, de nyilvánvaló, hogy a felső pontok a 0 indexűek, az alsók az 1 indexűek, és az egymás alatt lévők származnak egy pontból.

8. ábra: Egy 4 hosszú lánc és a belőle készített páros gráf két különböző lefogása Fig 8: Two different covers of a chain of length 4 and from it created biparitie graph

Ha ezzel megvagyunk, hagyjuk el az összes lefogott élet (de a végpontjaikat nem)! Így az előbbi klikkben nem marad él, lehetnek viszont belőle kilépő élek, melyeket nem a klikkbeli végpontjával fogtunk le. Ha keletkeznek izolált pontok, azokkal nem kell foglalkozni, azok úgysem kerülhetnek bele minimális lefogásba. A maradék gráfra ismételjük meg az eljárást, és folytassuk addig, amíg van (lefogatlan) él a gráfban. Tehát a maximális független halmaz megkeresésének algoritmusa összehasonlítás-gráfban: G-t megirányítjuk tranzitívan, ebből legyártjuk a B(G') páros gráfot, abban keresünk egy maximális párosítást, ez megad egy minimális lefogást B(G')-ben, ebből pedig megkapjuk G' egy minimális lefogását. Ennek komplementere pedig egy maximális független halmaz lesz. Az algoritmus bonyolultsága annyi, amennyi a max. párosítás megkereséséé, minden más lépés lineáris időben végrehajtható. Tudjuk, hogy az összehasonlítás-gráfoknak van tranzitív irányításuk. Vehetjük egy ilyen irányításnak az úgynevezett lineáris kiterjesztését, azaz a pontjainak olyan sorbarendezését, hogy minden él a nagyobb indexű pontra mutat. Ez szinte triviális: vegyük az egyik legkisebb elemet (azaz olyat, melynél nincsen kisebb, részben rendezett halmazban több ilyen is lehet), és

31

tegyük őt az első helyre, majd hagyjuk el. A maradék gráfban is van legkisebb elem, őt tesszük a második helyre, és így tovább. Ezek után egy n pontú összehasonlítás-gráfot tekinthetünk úgy, hogy az 1, 2, … n számok között néhány élet behúzunk, és azt a nagyobbik felé irányítjuk. Nem biztos, hogy minden pontpár közé élet húzunk, őket most nem tekintjük összehasonlíthatóknak. Ha ki akarunk színezni egy összehasonlítás-gráfot, akkor azt megtehetjük mohón: a lineáris kiterjesztés által meghatározott sorrendben végigmegyünk a csúcsokon, és minden csúcsot a legkisebb olyan színre színezzük, amilyen színű már megszínezett szomszédja még nincs. Ez a színezés optimális lesz. Ennek bizonyításához felhasználjuk, hogy az összehasonlítás-gráfok perfektek, azaz kiszínezhetők annyi színnel, amennyi a maximális klikkméret. Legyen ez a szám k. Ha egy pontot 2-esre színeztünk, az csak azért lehet, mert van nála kisebb (azaz már megszínezett) szomszédja, mely az 1-es színt kapta. Ha valamelyik pont a 3as színt kapta, akkor van 1-es és 2-es színű szomszédja is, és az előbbiek miatt az 1-es megelőzi a 2-est és van köztük él, tehát ez a 3 pont egy klikket alkot. Hasonlóan látható (teljes indukció), hogy ha valamelyik pont színe k+1, akkor van 1, 2, … k-ra színezett szomszédja, melyek ilyen sorrendben követik egymást, és mindegyik össze van kötve a nála korábbiakkal. Ez azt jelenti, hogy ez a k+1 pont egy klikket alkot. Tehát ha a gráf mohó színezéséhez nem elég k db szín, akkor van benne k+1 méretű klikk, ami ellentmondás. Most bevezetjük a permutáció-gráfokat. Definíció: Vegyünk fel két párhuzamos egyenest, egyikre írjuk fel az 1, 2, … n számokat ilyen sorrendben, másikra pedig ugyanezen számok egy permutációját. Kössük össze egy-egy egyenes szakasszal az azonos számokat! Most ezen ábrához egy gráfot rendelünk. Csúcsait megfeleltetjük az 1, 2, … n számoknak, és pontosan akkor húzunk két pont közé élet, ha a nekik megfelelő szakaszok a permutációs ábrán metszik egymást. Könnyen láthatóan az, hogy mely szakaszok metszik egymást, nem függ attól, hogy milyen távolságra vesszük fel egymástól az egyeneseket, és a pontokat is milyen távolságra, ill. a másikon lévő pontoktól mennyire elcsúsztatva jelöljük be rajtuk, csak és kizárólag a sorrendtől függenek a metszések. Egész pontosan az i-hez és a j-hez tartozó szakaszok akkor lesznek metszők, ha a permutációban inverzióban állnak, azaz a nagyobbik áll korábban. Példa permutációra (6 elemen), és a hozzá tartozó gráfra:

32

1 2

4

3

3

4

5

5

2

1

6

2 5

4 3

6 6 1 9. ábra: Példa permutációra 6 elemen, és a hozzá tartozó gráf Fig 9: Example for a permutation on 6 elements and the graph which belongs to this permutation

A permutáció-gráfok egyben összehasonlítás-gráfok is: két elem pontosan akkor van összekötve, ha inverzióban állnak, Ha most a köztük vezető élet a nagyobbik felé irányítjuk, akkor tranzitív irányítást kapunk. Ugyanis ha u > v , de u korábban van a permutációban, mint v és v > w , és v korábban van, mint w, akkor u > w is teljesül, és u korábban szerepel, mint w. Ugyanakkor a permutáció-gráfok co-összehasonlítás gráfok is. Ehhez azt kell belátni, hogy komplementereik összehasonlítás-gráfok. Olyan gráfról van most szó, melyet úgy kapunk, hogy az inverzióban nem álló elemeket kötjük össze (azaz azokat, melyekhez tartozó szakaszok nem metszik egymást). Ezt úgy tudjuk tranzitívan irányítani, hogy megint csak minden élet a nagyobbik felé irányítjuk. Ha most u > v , és nincsenek inverzióban, valamint v > w , és ők sincsenek inverzióban, akkor u és w sincs, valamint u > w teljesül. Az a tétel érvényes, hogy a permutáció-gráfok pontosan azok a gráfok, melyek összehasonlítás-gráfok és co-összehasonlítás gráfok is egyben. Egyik irányt az előbb beláttuk, az van még hátra, hogy ha egy gráf kielégíti mind az összehasonlítás-gráf, mind a co-összehasonlítás gráf kritériumát, akkor van olyan permutáció annyi ponton, amennyi a gráf csúcsainak száma, melyhez pont az előbbi gráf tartozik. Tekintsünk az 1, 2, … n számokon mint csúcsokon egy olyan gráfot, mely mindkét feltételt kielégíti. Az, hogy ez a gráf összehasonlítás-gráf, azt jelenti, hogy ha van él u-ból v-be, valamint v-ből w-be és u < v < w fennáll, akkor van u-ból w-be is él (különben nem lenne tranzitív az

33

irányítás). Az pedig, hogy gráfunk co-összehasonlítás gráf, azt jelenti, hogy ha u-ból v-be nincs él, és v-ből w-be sincs, és u < v < w , akkor u és w között sem vezethet él. (mert ekkor a szóban forgó elempárok egyike sincs inverzióban). n szerinti teljes indukcióval megmutatjuk, hogy ekkor megadható az 1, 2, … n számoknak olyan permutációja, hogy a gráfban két csúcs akkor és csak akkor van összekötve, ha a permutációban inverzióban állnak. n = 3 esetén látható, hogy csak a következő két gráf nem felel meg a feltételeknek: 1 1 2

3

2

3

10. ábra: Ez a 2 gráf nem permutáció-gráf Fig 10: This two graphs arn't permutation-graphs

Itt az első gráf nem összehasonlítás-gráf (mármint ezen lineáris kiterjesztés mellett), a második pedig nem co-összehasonlítás gráf. Látható, hogy ezek nem permutáció-gráfok (az 1 és a 3 sorrendje mindkét esetben ellentmond a másik két elempár sorrendjének). Könnyen ellenőrizhető, hogy a többi gráf az 1, 2, 3 pontokon viszont valóban egy permutációt kódol. Ez összhangban van azzal, hogy a 3 címkézett ponton 8 (egyszerű) gráf adható meg (a 3 pontpár mindegyike közé vagy húzunk élet, vagy nem), és 6 permutációja van 3 elemnek, tehát valóban pontosan 2 gráf nem lesz permutáció-gráf. Pl. a következő gráfnak a következő permutáció felel meg: 1 3 1 2 2

3

11. ábra: Permutáció-gráf és a hozzá tartozó permutáció Fig 11: A permutation-graph and the permutation which belongs to it

Tegyük fel, hogy az állítás igaz n-1-re. Az 1, 2,... n-1 pontok helyett nézzük a gráfot a 2, 3, … n pontokon. Ha minden elem értékét növeljük 1gyel, az nyilván nem változtatja meg a relációkat és az inverziókat. Adott tehát egy olyan gráf a 2, 3, … n pontokon, mely összehasonlítás is és co-összehasonlítás is, és az indukciós feltevés miatt ez kódolja a fenti számok egy permutációját. Most vegyük hozzá a gráfhoz az 1-gyel jelölt pontot, és kössük össze a többi közül néhánnyal úgy, hogy a feltételek ne sérüljenek. Azt állítjuk, hogy ekkor be tudjuk úgy szúrni az 1-et a permutációba, hogy pontosan azokkal legyen összekötve, amelyekkel inverzióba kerül. Az

34

1-es ugye minden más elemnél kisebb, ezért minden permutációra a hozzá tartozó gráfban pontosan azon elemekkel van összekötve, amelyek tőle balra állnak. Legyen a 2, 3, … n számok permutáció szerinti sorrendje u1 ,u2 ,...un 1 . Megmutatjuk, hogy van olyan k index, melyre abban a gráfban, melyben az 1-es is szerepel, és kielégíti a feltételeket, az 1-es az u1 ,u2 ,...uk pontok mindegyikével össze van kötve, de az uk +1 ,uk +2 ,...un 1 pontok egyikével sincs. Ez azzal ekvivalens, hogy ha az 1 valamelyik ui -vel össze van kötve, akkor minden nála kisebb indexűvel is össze van, ha viszont valamelyikkel nincs összekötve, akkor a nagyobb indexűekkel sincs. 1

... 12. ábra: Az 1-gyel jelölt csúcs össze van kötve Fig 12: The vertex marked with 1 is connected with

... -val, de -gyel nincs , but it isn't connected with

Nézzük először az első állítást! Tegyük fel, hogy az 1-es az ui -vel össze van kötve, de valamely j < i -re u j -vel nincs. Két eset lehetséges: vagy

u j < ui , vagy u j > ui (egyenlők nem lehetnek). Az első esetben ui és u j nincsenek inverzióban, tehát nincsenek összekötve, de a feltevésünk szerint 1 és u j között sincs él, és 1 < u j < ui miatt 1 és ui között sem mehetne él (mivel a gráf co-összehasonlítás gráf), ami ellentmondás. A második esetben ui és u j inverzióban állnak, tehát van köztük él, a feltevés miatt 1 és ui között is van, és mivel most 1 < ui < u j teljesül, és összehasonlításgráfban vagyunk, 1 és u j között is kéne vezessen él, de azt tettük fel, hogy ott nincs. Hasonlóan bizonyítjuk a második állítást is. Most azt tesszük fel, hogy 1 u i -vel nincs összekötve, de valamely j > i -re u j -vel össze van. Ha u j < ui , akkor ez a két elem inverzióban áll, azaz van köztük él a gráfban, feltettük, hogy 1 és u j között is van, 1 < u j < ui miatt 1 és u i közé is kéne él, de azt tettük fel, hogy nincs. Végül ha u j > ui , akkor nincsenek ők inverzióban, így nincs köztük él a gráfban, 1 és ui között sincs, ezért 1 és u j között sem lehetne, ami megint csak ellentmondás.

35

Ezen állításokból következik, hogy a legnagyobb olyan k index, melyre az 1-es össze van kötve u k -val, megfelel a k-ra korábban kirótt feltételeknek. Ez azt jelenti, hogy az u1 ,...uk ,1,uk+1 ,...un1 permutációban az 1-es a megfelelő helyen van, azaz pontosan azokkal van összekötve a gráfban, melyekkel inverzióban áll, a többi pontpárra pedig az indukciós feltevés miatt ez teljesül. Ha az 1-es senkivel sincs összekötve, akkor senkivel sincs inverzióban, tehát a sor elejére kell beszúrni. Ha meg mindenkivel össze van, akkor meg természetesen a sor végére. A permutáció-gráfoknak többféle általánosításuk is van. Az egyik a trapéz-gráfok: n db intervallumot veszünk fel mindkét egyenesen, egy permutáció szerint megfeleltetjük őket egymásnak, és végpontjaikat összekötjük, így n db trapézt kapunk. Megfeleltetjük nekik a gráf egy-egy pontját, és akkor kötjük össze őket, ha a megfelelő trapézoknak van közös pontjuk. Ugyanezt háromszögekkel is eljátszhatjuk: úgy veszünk fel háromszögeket, hogy csúcsaik mind a két egyenes valamelyikén legyenek, és szintén akkor húzunk két gráfpont közé élet, ha a megfelelő háromszögek metszik egymást. Ezzel két gráfosztályt is definiálunk: ha lerögzítjük, hogy melyik egyenesre essen a háromszögeknek két csúcsa (a másikra meg természetesen 1), akkor a PI gráfosztályt kapjuk, ha pedig ezt nem rögzítjük le (azaz olyan háromszögeket is megengedünk, melyeknek az e egyenesen van két csúcsuk, az f-en pedig 1, és olyanokat is, ahol az f-re esik két csúcs, az e-re 1), akkor az így megkapható gráfok osztályát PI*-gal jelöljük. PI nyilván része PI*-nak. Ezen gráfok mindegyike co-összehasonlítás gráf lesz. Ugyanis ha két geometriai objektum nem metszi egymást, tudunk köztük rendezési relációt értelmezni: az lesz a kisebb, amelyik feljebb van az ábrán, és ez a reláció nyilván tranzitív. 4. Összegzés Láttuk tehát, hogy merevkörű, összehasonlítás, ill. co-összehasonlítás gráfokra az említett problémák hatékonyan megoldhatók. Triviális továbbá, hogy co-összehasonlítás gráfban maximális klikk keresése ekvivalens az összehasonlítás-gráfban maximális független halmaz keresésével, és fordítva. Ugyanis ezek a gráfok pontosan egymás komplementerei. IRODALOM SPINRAD, J. P.(2003): Efficient Graph Representations. Fields Institute Monographs.

36

MATEMATIKA, CSILLAGÁSZAT A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 37-64.

PÉNTEK KÁLMÁN 1 AZ ORTOGRAFIKUS MERIDIONÁLIS VETÜLETI RENDSZEREN ALAPULÓ CSILLAGÁSZATI KÉSZÜLÉK: A NAP ÉVI MOZGÁSÁT BEMUTATÓ FORGATHATÓ KORONG Abstract: In the paper we present the spherical astronomy tool - called rotatable daily arc plate - which represents the moving of the Sun in the sky. The first version of this tool was made by Miklós Lóskay in 1904. The modern and improved version was designed by the author of this paper. We present the most important astronomical and geographical processes, which we can easily solve by the using of this tool.

1. Bevezetés A XIX. és a XX. század fordulóján látott napvilágot Kövesligethy Radó: A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve című, klasszikus fejezeteiben a tudományosság mai igényeit is teljesen kielégítő, időtálló műve (KÖVESLIGETHY 1899). Az ezt követő években a Kogutowicz Manó által vezetett Magyar Földrajzi Intézet Rt. több olyan készüléket is megjelentetett, amely megkönnyítette a csillagászati földrajz anyagának elsajátítását. Az egyik ilyen eszköz a Fialowski Lajos által szerkesztett „világ-óra” volt, amelyhez Kogutowicz Károly írt használati útmutatót (KOGUTOVICZ 1905). Egy másik jól használható készülék „A csillagos ég közép-Európa számára” című forgatható csillagtérkép korongja volt. A dolgozatunk tárgyát képező eszköz első változatát „A Nap helyzete az égen” címmel Lóskay Miklós tervezte (LÓSKAY 1902). A készülék forgatható, második változata 1904-ben készült el (LÓSKAY 1904), amelyhez Kövesligethy Radó készített használati útmutatót (KÖVESLIGETHY 1903). Mindhárom említett eszközt Massány Ernő ismertette az Időjárás c. folyóiratban (MASSÁNY 1905a, 1905b, 1905c).

1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Matematika és Fizikai Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

37

A Lóskay-féle forgatható napi-ív korong működési elvén alapult az a szerkesztési eljárás, amellyel az ábrázoló geometria eszköztárát felhasználva oldhatók meg a csillagászati földrajz Nap mozgására vonatkozó feladatai. Ezt a szerkesztési módszert alkalmazva oktatta Kiss Árpád a csillagászati földrajzot a Szegedi Tudományegyetemen (KISS 1962). Az ezen eljárással megoldható szférikus csillagászati feladatok teljes körét PÉNTEK (2010) dolgozata tárgyalja. Jelen dolgozatunkban a klasszikus Lóskay-féle forgatható napi-ív korong szerző által továbbfejlesztett változatát, valamint e készülékkel megoldható legfontosabb feladatot mutatjuk be. 2. A forgatható napi-ív korong 2. 1. Az eszköz bemutatása A készülék egy három rétegből álló lapos korong alakú taneszköz. Az alsó és felső korong a perem mentén egymáshoz rögzített, a felső réteg átlátszó színtelen, illetve kék fóliaborítású. Az alsó korong feladata az eszköz tartása, merevítése. A középső körlemez az alsó és felső egymáshoz rögzített lemez között, a korong középpontján átmenő tengely körül a nadír alatt kialakított nyílás felhasználásával elforgatható. A teljesen összeállított eszközt szemlélteti a 3. ábra. Az eszköz az éggömböt ábrázolja a meridián síkjára vetítve ortografikus egyenlítői vetületben (PÉNTEK 2010). A készülék peremköre a meridián, a felső korong színtelen fóliával borított felső félkörlemeze az éggömb látható félgömbjét, a felső korong kék fóliával borított alsó félkörlemeze az éggömb nem látható félgömbjét szemlélteti. A két félkörlemezt a horizont vízszintes helyzetű vonala választja el, amelynek bal szélén a horizont S délpontja, jobb szélén pedig a horizont N északpontja látható. A horizont és egyben a korong középpontjában a horizont ortografikus vetületünkben egybeeső E=W kelet=nyugat pontja található. A készülék tehát az éggömböt olyan kétrétegű ábrán (elöl a keleti, hátul a nyugati éggömb) mutatja be kívülről nézve, mintha azt a horizont kelet-nyugat vonaláról keleti irányból, végtelen távolságból szemlélnénk. A felső, átlátszó fóliával borított félkörlemez peremén a balszélről, a horizont S délpontjától kiindulva találhatjuk a magassági szög fok beosztású skáláját egészen a korong középpontja feletti, 90° magassági szögnek megfelelő zenit pontig. Ugyanilyen skálát találhatunk, ha a horizont jobb szélén található N északpontból indulunk a zenit felé. Ezen skála beosztásnak a horizont vonalára történő tengelyes tükrözésével nyerhetjük az alsó, kék színű fóliával borított félkörlemez peremén elhelyezkedő

38

skálákat. Itt a zenit pontnak a korong legalsó, nadír pontja felel meg. A horizont mentén is találhatunk egy skálát, amely ortografikus egyenlítői vetületben az E=W ponttól való szögtávolságot méri. Megfigyelhetjük, hogy e skála osztásközei az S, illetve az N pont felé közeledve az ortografikus leképezés tulajdonságai szerint besűrűsödnek. A kék színű fóliával borított alsó félkörlemezen a horizont vonalával párhuzamosan h1  6, h2  12 és h3  18 mélységben fekete vonallal megjelöltük rendre a polgári, a navigációs és a csillagászati szürkület alsó határát. E vonalak segítségével vizsgálhatjuk a szürkület időtartamát. A készülék felső rétegét és a rajta elhelyezett skálákat szemlélteti az 1. ábra.

1. ábra: A Nap járását bemutató készülék felső korongja Fig. 1.: Upper layer of the tool which represents the moving of the Sun in the sky

A forgatható napi-ív korong középső rétege a korong középpontján (W=E ponton) átmenő, a PN égi északi és a PS égi déli pólust összekötő PN PS világtengelyt, s az erre merőleges, szintén a középponton áthaladó égi egyenlítő vonalát rögzíti. A   0 deklinációjú égi egyenlítővel pár-

39

huzamosan futó húrokat is találhatunk az északi éggömbön a   1130',   20 és a   2330' , valamint a déli éggömbön a   1130',   20 és a   2330' deklinációjú körök ortografikus vetületeiként. Az égi egyenlítővel együtt ezen hét párhuzamos húr azokat a napi égpályákat szemlélteti, amelyek mentén a Nap akkor halad, amikor évi látszólagos mozgása során valamely állatövi csillagjegyből a következőbe átlép. Ezek égi átlépések koordinátáit és időpontjait az I. táblázat tartalmazza, ezeket a forgatható napi-ív korongon az egyes húrok mellé írt dátumok segítségével azonosíthatjuk. Csillagászati évszakok

Tavasz

Nyár

Ősz

Tél

Időpont hónap

nap

március április május június július augusztus szeptember október november december január február

21 20 21 22 23 23 23 23 22 22 21 19

Ezen állatövi csillagjegybe lép a Nap kos bika ikrek rák oroszlán szűz mérleg skorpió nyilas bak vízöntő halak

A Nap egyenlítői koordinátái Rektaszcenzió  [h,m] 0h00m 1h51m 3h50m 6h00m 8h09m 10h08m 12h00m 13h50m 15h50m 18h00m 20h12m 22h09m

Deklináció  [°] 0° 11°30’ 20° 23°30’ 20° 11°30’ 0° -11°30’ -20° -23°30’ -20° -11°30’

1. táblázat: A Nap adatai az év folyamán Table 1.: Data of the Sun during a year

Tudjuk, hogy a Föld óránként 15° nagyságú szöggel fordul el a világtengely körül nyugatról keletre. Valódi napidőben mérve az egész órákban elfoglalt helyzeteket rögzítettük az előző bekezdésben bemutatott hét párhuzamos deklinációs kör ortografikus egyenlítői vetületén. Az azonos időértékeket szaggatott vonalakkal kötöttük össze. A napidő skálájának 7,5° értékű sűrítésével megkaphatjuk a Nap félóránként elfoglalt helyzetét az éggömbön a fentivel teljesen analóg módon. Figyeljük meg, hogy a Nap delelése és éjféli helyzete (felső- és alsó kulminációja) a korong peremére, míg a napéjegyenlőség idején bekövetkező kelése, illetve nyugvása az alkalmazott ortografikus vetületben a PN PS világtengelyre esik. Az egész óráknak megfelelő időadatokat az égi egyenlítő mentén elhelyezkedő időskálán találhatjuk. Látható, hogy ez az időskála is kétrétegű, s az

40

ortografikus vetületben az egymással fedésbe kerülő délelőtti, illetve délutáni időadatok számértékeinek összege 24h (pl. délelőtt 6h és a délután 18h összege éppen 24h). Megjegyezzük, hogy ha a Nap pontos égi helyzetét kívánjuk az év egy adott napján valódi napidőben mért adott időpontban meghatározni, akkor az égi egyenlítő mentén levő időskálán, illetve a világtengely mentén elhelyezett deklinációs skálán lineáris interpolációt alkalmazva juthatunk el a Nap ortografikus vetületi képéhez. Az adott pillanathoz tartozó helyzetet az égi egyenlítővel párhuzamosan illesztett vonalzó segítségével kereshetjük meg. Említjük továbbá, hogy a készülékről leolvasott időadatok, amelyek

2. ábra: A Nap járását bemutató készülék középső korongja Fig. 2.: Middle layer of the tool which represents the moving of the Sun in the sky

valódi napidőben értendők, természetesen nem tartalmazzák a légköri refrakció hatásából származó eltéréseket. A készülék fentiekben bemutatott középső rétegét a rajtuk elhelyezkedő skálákkal együtt a 2. ábra szemlélteti.

41

2. 2. A készülékkel megoldható legfontosabb csillagászati feladatok 1. feladat: A megfigyelő földrajzi szélességének beállítása a forgatható napi-ív korongon Tudjuk, hogy álláspontunk földrajzi szélessége megegyezik az égi pólus horizont feletti magasságával (földrajzi hosszúságunk a korong beállítása szempontjából nem játszik szerepet). A világtengely földrajzi helyzetünknek megfelelő helyes beállításához kiindulásul forgassuk a napi-ív korongunk középső lemezét olyan helyzetbe, hogy a horizont SN vonala és a világtengely PN PS vonala fedésbe kerüljön

3. ábra: A Nap járását bemutató készülék a =47°30’ északi földrajzi szélességre beállítva Fig. 3.: The tool, which represents the moving of the Sun in the sky, adjusted to the =47° 30’ latitude.

úgy, hogy teljesüljön a PN  N és így a PS  S egyenlőség. Ekkor az égi egyenlítő éppen a zenit-nadír irányt jelöli ki. A korong ezen beállítása megfelel annak a helyzetnek, amikor éppen az egyenlítőn helyezkedünk el. Ha az északi féltekén levő megfigyelők vagyunk, akkor a korong középső lemezét a fenti alaphelyzetből az óramutató járásával ellentétes

42

irányban forgassuk el olyan  nagyságú (0    90) szöggel, amely megegyezik saját helyünk földrajzi szélességével. Ennek értéke pl. Budapest esetén   4730'. Ebben a helyzetben szemlélteti a készüléket a 3. ábra. Ha a déli féltekén helyezkedünk el, akkor pedig a korongunk középső lemezét az alaphelyzetből az óramutató járásával megegyező irányban forgassuk el olyan nagyságú (90    0) szöggel, amelynek értéke megegyezik álláspontunk földrajzi szélességének nagyságával. Ezen érték például Rio de Janeiro esetén   23. Figyeljük meg, hogy a PN a korongnak csak a jobb felén, a PS pedig a korongnak csak a bal felén mozoghat. Összegezve tehát az elforgatás során figyeljük a korong szélén lévő skálát: a PN pontnak a  szög magasságában kell lennie. 2. feladat: A Nap delelési magassága az év egy tetszőleges napján Miután a készüléket beállítottuk saját földrajzi helyünknek megfelelően az 1. feladat alapján, könnyen meghatározhatjuk az év egy tetszőleges napján a delelő Nap horizont fölötti magasságát. Először keressük meg a megadott dátumnak megfelelő deklinációjú Nap pályát. Ha éppen olyan napon keressük a Nap pályájának húrját a korongon, amely az 1. fejezetben részletezett módon az égi egyenlítővel párhuzamos vonallal ki van húzva, akkor határozzuk meg az átlátszó fóliával borított felső félkörlemez peremén a húr végpontját. Az e végponthoz tartozó skálaérték szolgáltatja a delelő Nap horizont feletti magasságát. A Nap delelési magasságát teljesen általánosan a h  90     összefüggéssel számíthatjuk ki KISS (1962), KÖVESLIGETHY (1899). Mivel a napéjegyenlőségek idején a Nap az égi egyenlítőn tartózkodik, deklinációja:   0 , így a   4730' északi szélességű helyen tartózkodó megfigyelő számára a Nap delelési magassága h  90     90  4730'  4230' , ami éppen a földrajzi szélesség pótszöge. A nyári napforduló idején a Nap a ráktérítőn tartózkodik, deklinációja:   2330' , így az előbbi   4730' szélességű helyen álló megfigyelő számára a Nap delelési magassága h  90      90  4730' 2330'  66 . Végül a téli napforduló idején a Nap a baktérítőn tartózkodik, deklinációja:   2330' , így a   4730' földrajzi szélességen elhelyezkedő megfigyelő számára a Nap delelési magassága h  90       90  4730' (2330')  19 .

43

Ha olyan napon kívánjuk meghatározni a delelő Nap magasságát, amelynek dátuma nincs az égi egyenlítővel párhuzamos húrral ábrázolva, akkor keressük meg e húrok között azt a kettőt, amelyek a keresett dátumot időben legszorosabban megközelítik. Ezek időbeni távolsága kb. 1 hónap, egyikük időben megelőzi, másikuk időben követi a vizsgált dátumot. Alkalmazzunk időarányosan lineáris interpolációt a Nap deklinációjának meghatározásához. Illesszünk vonalzót ezen deklinációs értékhez az égi egyenlítővel párhuzamosan, s keressük meg a vonalzóval megjelölt húr, valamint az átlátszó fóliával borított felső félkörlemez peremén található skála metszéspontját. Az itt leolvasható skálaérték adja a delelő Nap magasságát az adott napon. Például május 10-én lineáris interpolációval, néhány perces leolvasási pontossággal a Nap deklinációja   1730' , ezért a delelő Nap magassága h  90      90  4730' 1730'  60 . Az ismertetett feladathoz hasonló, a földrajzi szélesség meghatározása a Nap delelési magassága alapján, ha ismerjük a dátumot és a delelés helyét a zenithez viszonyítva. 3. feladat: A Nap éjféli mélysége az év egy tetszőleges napján Teljesen analóg módon járhatunk el a 2. feladatban ismertetettek szerint azon egyszerű különbséggel, hogy az átlátszó fólia borítású felső félkörlemez helyett a vizsgált Nap pályának a kék fólia borítású alsó (éjszakai) félkörlemez peremén levő skálával alkotott metszéspontját kell meghatározni. E metszéspontnál található skálaérték adja az éjféli Nap mélységét. A Nap éjféli mélységét teljesen általánosan a h    90   összefüggéssel számíthatjuk ki KISS (1962), KÖVESLIGETHY (1899). Ennek alapján a napéjegyenlőségek idején a Nap az égi egyenlítőn tartózkodik, deklinációja   0 , így a   4730' északi szélességű helyen levő megfigyelő számára az éjféli Nap mélysége: h    90   4730' 90  4230' . Nyári napforduló idején a Nap a ráktérítőn található, deklinációja:   2330' , így a   4730' földrajzi szélességen levő megfigyelő számára az éjféli Nap mélysége: h    90     4730' 90  2330'  19 . Végül a téli napforduló idején a Nap a baktérítőn tartózkodik, deklinációja:   2330' , így a   4730' földrajzi szélességű helyen tartózkodó megfigyelő számára az éjféli Nap mélysége: h    90    4730' 90  (2330')  66 . Az év egy tetszőleges napján az éjféli Nap mélységét az előző feladatban részletezett módon, lineáris interpoláció segítségével egy, az adott nap deklinációjának megfelelő, égi egyenlítővel párhuzamosan

44

illesztett vonalzóval határozhatjuk meg. Például május 10-én lineáris interpolációval, néhány perces leolvasási pontossággal a Nap deklinációja   1730' , így az éjféli Nap mélysége h    90    4730' 90  1730'  25 . 4. feladat: A Nap kelési és nyugvási időpontjának meghatározása az év egy tetszőleges napján Ha a készüléket már beállítottuk az 1. feladat szerint álláspontunk földrajzi szélességére, akkor könnyen meghatározhatjuk valódi napidőben mérve a Napkelte és Napnyugta időpontját. Ha olyan időpontban kívánjuk a feladatot megoldani, amelyhez tartozó Nappálya a korongon az égi egyenlítővel párhuzamos húr formájában szerepel, akkor keressük meg ezen húr és a horizont vonalának metszéspontját. Olvassuk le az időskálán a szaggatott vonal mentén haladva az égi egyenlítőn megjelölt időértéket, amely egy délelőtti és egy vele fedésben levő délutáni időpontot jelent. Ezt a leolvasást az időskálán fél órás pontossággal tehetjük meg, ennél pontosabb időértéket nyerhetünk a metszéspontot közrefogó két szomszédos skálaosztás időtartamára alkalmazott lineáris interpoláció felhasználásával. Például április 20-án a Napkelte időpontja 5h12m, a Napnyugta időpontja pedig 18h48m. Ha olyan napon kívánjuk meghatározni a Napkelte és a Napnyugta időpontját, amelyhez tartozó Nappálya húrja nem szerepel meghúzva a korongon, akkor a 2. feladatban részletezett módon vonalzó illesztésével alkalmazzunk lineáris interpolációt, a feladat további részében pedig az időpont meghatározásánál alkalmazzuk az előző bekezdésben bemutatott módszert. Például a fentiek alapján május 10-én, néhány perces leolvasási pontossággal a Napkelte időpontja 4h40m, a Napnyugta időpontja pedig 19h20m. Néhány perces leolvasási pontosság elegendő is, mivel hogy valódi napidőben mérünk, s nem középnapidőben. 5. feladat: A nappal és az éjszaka időtartamának meghatározása az év egy tetszőleges napján A készülék 1. feladatban részletezett beállítása után a 4. feladat megoldása szerint határozzuk meg az év kiválasztott napján a Napkelte és a Napnyugta időpontját. Ha kivonjuk a delelés 12h időtartamából a Napkelte idejét, akkor megkapjuk az adott napon a délelőtt időtartamát. Teljesen hasonlóan, ha a Napnyugta idejéből kivonjuk a delelés 12h idejét, akkor a délután időtartamát kapjuk. Végül a nappal hosszát megkaphatjuk, ha a Napnyugta idejéből kivonjuk a Napkelte idejét. Figyeljük meg, hogy ehhez az eredményhez juthatunk akkor is, ha akár a délelőtt, akár a délután

45

időtartamát megkétszerezzük, hiszen a delelésre a Napkelte és a Napnyugta időben szimmetrikus. Másként fogalmazva adott napon a délelőtt és a délután időtartama megegyezik. Például április 20-án a délelőtt időtartama 12h-5h12m=6h48m, a délután időtartama 18h48m-12h=6h48m, így a nappal időtartama 18h48m-5h12m =13h36m, vagy másként számolva 2  12h  5h12m   2  18h 48m  12h   2  6h 48m  13h36m . Ha viszont a vizsgált napon az éjszaka időtartamát szeretnénk meghatározni, akkor csupán a nappal időtartamát kell a teljes nap 24h időtartamából kivonni. Például április 20-án az előző számítás alapján a nappal időtartama 13h36m, ezért az éjszaka időtartama h h m h m 24  13 36  10 24 . Ha nem ismerjük a nappal hosszát és csak az éjszaka időtartamára vagyunk kíváncsiak, akkor hasonlóan járhatunk el, mint a délelőtt és a délután hosszának meghatározásánál. Többféle eljárás lehetséges. A legegyszerűbb, ha a 24h értékéből kivonjuk a napnyugta időpontját, s az így kapott időkülönbséget megkétszerezzük, pl. április 20/21 éjszakájának időtartama 2   24h  18h 48m   10h 24m . 6. feladat: A Nap tágasságának meghatározása az év egy tetszőleges napján Miután beállítottuk a korongot a megfigyelő földrajzi helyére az 1. feladat alapján, könnyen meghatározhatjuk az év egy tetszőleges napján a kelő, vagy nyugvó Nap tágasságát, vagyis a Nap keleti, illetve nyugati iránytól való eltérését. Ha olyan napon keressük a Nap tágasságát, amelyhez tartozó Nappálya a korongon meghúzva szerepel, akkor csupán annyi a feladatunk, hogy meghatározzuk a tekintett pályát ábrázoló húr és a horizont vonalának metszéspontját. Ekkor a horizont mentén található skálán le tudjuk olvasni az E=W ponttól mért szögtávolságot. Megegyezés szerint, ha az E=W ponttól a Nappálya húrjának és a horizont vonalának metszéspontja az S délpont irányába tér el, akkor a tágasság előjele negatív, ha pedig az N északpont irányába tér el, akkor a tágasság előjele pozitív. Például a napéjegyenlőségek idején a Nap az égi egyenlítőn tartózkodik,   0 , tehát a horizonttal alkotott metszéspontja az E=W pont, így ekkor a Nap tágassága 0°. Nyári napforduló idején a Nap a ráktérítőn található,   2330' , a horizonttal alkotott metszéspontja északra, jó közelítéssel 36° szöggel tér el az E=W ponttól, így ekkor a Nap tágassága A  36 . Végül a téli napforduló idején a baktérítőn van,   2330' , a

46

horizonttal alkotott metszéspontja délre, jó közelítéssel 36° szöggel tér el az E=W ponttól, tehát ekkor a Nap tágassága A  36 . Ha olyan napon kívánjuk a Nap tágasságát meghatározni, amelyhez tartozó Nappálya a korongon nincs feltüntetve, akkor a 2. feladatban bemutatott módszerrel lineáris interpolációt alkalmazva vonalzó illesztésével kereshetjük meg a Nappálya és a horizont metszéspontjának felhasználásával a Nap tágasságát. Például május 10-én a Nap deklinációja   1730' , ekkor a Nap tágassága jó megközelítéssel A  2730' . 7. feladat: A szürkület időtartamának meghatározása az év egy tetszőleges napján Állítsuk be a készüléket a megfigyelő földrajzi szélességnek megfelelően az 1. feladatban bemutatott módszerrel. Ekkor egyszerűen meghatározhatjuk a hajnali, illetve alkonyi polgári, navigációs és csillagászati szürkület időtartamát. Ha olyan napon kívánjuk a szürkületet vizsgálni, amelyhez tartozó Nappálya húrja a korongon meghúzva szerepel, akkor a 4. feladattal analóg módon eljárva olvassuk le a horizonttal párhuzamos h1  6 polgári,

h2  12 navigációs és h3  18 csillagászati szürkületi határvonalnak, valamint a Nappálya húrjának metszéspontját. Az égi egyenlítő mentén elhelyezkedő időskálán szükség esetén lineáris interpolációt alkalmazva h0  0 , a határozzuk meg a Napkelte, illetve Napnyugta polgári/navigációs/csillagászati szürkület fentiekben szereplő h1 , h2 és h3 alsó határvonalához tartozó, rendre t0 , t1 , t2 és t 3 napidőben meghatározott hajnali időpontját. Ezen időpontok közötti eltérés szolgáltatja az egyes szürkületi időtartamokat. A t0  t1 , t1  t2 , t2  t3 és t0  t3 értékek szolgáltatják rendre a hajnali polgári, navigációs, csillagászati és a teljes szürkületi időtartamokat. A fentiekkel teljesen analóg módon vizsgálhatjuk meg az alkonyi szürkületet is. Például a napéjegyenlőségek idején a hajnali időszakban, néhány perces leolvasási pontossággal t0  6h , t1  5h 25m , t2  4h 48m és t3  4h05m , ezért a polgári szürkület időtartama szürkületé

5h 25m  4h 48m  37m ,

6h  5h 25m  35m , a navigációs a

csillagászati

szürkületé

4h 48m  4h 05m  43m , végül a teljes szürkületé 6h  4h 05m  1h55m .

47

Ha pedig olyan napon kívánjuk a szürkületi időtartamokat meghatározni, amely dátumhoz tartozó Nappálya nem szerepel meghúzva a korongon, akkor a 2. feladatban részletezett módon lineáris interpolációt alkalmazva vonalzó illesztésével kereshetjük meg a vizsgált Nappályához tartozó szürkületek időtartamát az előző bekezdésben részletezett eljárással. 2. 3. A készülék használata különböző földrajzi szélességű helyeken Valamennyi bemutatott szférikus csillagászati feladat természetesen megoldható tetszőleges  földrajzi szélességű helyen (90    90) , ehhez csupán az 1. feladatban részletezett módon kell a korongot a megfelelő helyzetbe beforgatni. Gondolatban egy meridián mentén az egyenlítőtől az északi sarok felé utazva tanulmányozhatjuk a Nap mozgását. Hasonlóan tanulságos utazást tehetünk az egyenlítőtől a déli sarok felé haladva.

4. ábra: A Nap járását bemutató készülék a =0° földrajzi szélességre beállítva Fig. 4.: The tool, which represents the moving of the Sun in the sky, adjusted to the =0° latitude.

48

Ha   0 , tehát az egyenlítőn vagyunk, a PN PS világtengely egybeesik az NS földi meridiánnal, akkor láthatjuk, hogy a Nap pályáit ábrázoló húrokat a horizont merőlegesen felezi az év bármely napján. Így a nappal és az éjszaka az év folyamán mindig 12h hosszúságú, valódi napidőben mindig 6h a Napkelte és 18h a Napnyugta időpontja. A szürkület időtartama rövid, legrövidebb a napéjegyenlőségek idején. A Nap csak a napéjegyenlőségek idején delel a zeniten, nyáron északra, télen délre tér el. Az eltérések legnagyobb értékét a napfordulók idején éri el, ekkor a Nap tágassága 23°30’ nagyságú. Ezt a helyzetet szemlélteti a 4. ábra.

5. ábra: A Nap járását bemutató készülék a =23°30’ földrajzi szélességre beállítva Fig. 5.: The tool, which represents the moving of the Sun in the sky, adjusted to the =23°30’ latitude.

Ha   2330' , tehát a ráktérítőn vagyunk, a PN PS világtengely ugyanekkora szöggel hajlik a földi meridián NS vonalához. Észrevehetjük, hogy a napéjegyenlőségek idején a horizont szintén felezi az égi egyenlítő átmérőjével egybeeső Nap pályáját ortografikus vetületben. Ekkor a nappal és az éjszaka egyaránt 12h hosszúságú, a Nap 6h időpontban kel és 18h időpontban nyugszik. A szürkület hossza némileg hosszabb, mint az

49

egyenlítőn. A napfordulók idején a Nap nyáron északra, télen délre tér el, nyári napfordulókor a Nap éppen a zeniten delel. A Nap tágassága napfordulók idején 26°. Ezt a helyzetet mutatja be az 5. ábra.

6. ábra: A Nap járását bemutató készülék a =45° földrajzi szélességre beállítva Fig. 6.: The tool, which represents the moving of the Sun in the sky, adjusted to the =45° latitude.

Ha   45 , vagyis éppen félúton vagyunk az egyenlítő és az északi pólus között, akkor a PN PS világtengely pontosan felezi a horizont és zenit iránya közötti szöget. A napéjegyenlőség idején a horizont felezi a Nap pályáját ábrázoló húrt, így ekkor a nappal és az éjszaka egyaránt 12h hosszúságú, a Napkelte időpontja 6h, a Napnyugtáé 18h. A szürkület időtartama tovább hosszabbodik, a napfordulók idején a Nap nyáron északra, télen délre tér el, de még a nyári napforduló idején is a zenittől délre delel a Nap. A Nap tágassága napfordulók idején 35°. Ez a helyzet látható a 6. ábrán.

50

7. ábra: A Nap járását bemutató készülék a =66°30’ földrajzi szélességre beállítva Fig. 7.: The tool, which represents the moving of the Sun in the sky, adjusted to the =66°30’ latitude.

Ha   6630' , vagyis az északi sarkkörön tartózkodunk, akkor PN PS világtengely is ekkora szögben hajlik az NS horizonthoz. Napéjegyenlőségek idején, mint az eddig összes vizsgált esetben, a Nap pályáját ábrázoló, égi egyenlítővel egybeeső átmérőt felezi a horizont vonala, így ekkor a nappal és az éjszaka egyaránt 12h időtartamú, a Napkelte 6h, a Napnyugta 18h időpontban következik be, a szürkület hossza tovább növekszik. A napfordulók idején a Nap igen jelentősen tér ki északra és délre is, a nyári napfordulókor a Nap cirkumpolárissá válik, a téli napfordulókor pedig nem kel fel. Az éjszakák hossza a nappalok hosszával szinkronban, vele ellentétesen változik. A fentiekkel összhangban a Nap tágassága a napfordulók idején esetünkben 90°. Ezt a helyzetet szemlélteti a 7. ábra.

51

8. ábra: A Nap járását bemutató készülék a =90° földrajzi szélességre beállítva Fig. 8.: The tool, which represents the moving of the Sun in the sky, adjusted to the =90° latitude.

Végül, ha   90 , vagyis éppen az északi sarkon vagyunk, akkor a PN PS világtengely merőlegesen áll az NS horizontra, amely pontosan az égi egyenlítő vonalával esik egybe. A napéjegyenlőségek idején az elfelezett Nap korongja a horizonton jár körbe. A tavaszi és az őszi napéjegyenlőség közötti időszakban fél évig tartó nappalt tapasztalunk, a Nap a horizont felett, azzal párhuzamos pályán halad. Legnagyobb magasságát, a h  2330' értéket a nyári napforduló idején éri el. Az őszi és a tavaszi napéjegyenlőség közötti időszakban fél évig tartó éjszakát tapasztalunk, a Nap a horizont alatt, de most is azzal párhuzamos pályán halad. Legnagyobb mélységét, a h  2330' értéket a téli napfordulókor éri el. Ezt a helyzetet mutatja be a 8. ábra. Említettük, hogy a fentiekben részletezett utazást tehetünk az egyenlítőről indulva a déli pólus irányába is egy meridián mentén haladva. Ezen út részleteinek átgondolását és a korongról leolvasható csillagászati földrajzi következtetések levonását az olvasóra bízzuk. E rész befejezéseként még két érdekes esetet említünk meg.

52

Ha   60 körüli érték, tehát csak kevéssel vagyunk délebbre az északi sarkkörtől, akkor a nyári napforduló környékén még éjfélkor sem halad a Nap a horizont alatt olyan mélyen, hogy beállna a csillagászati éjszaka. A nyári napfordulókor az éjféli Nap mélysége h    90    60  90  2330'  630' , amely lényegesen kisebb, mint a csillagászati szürkület alsó határát jelölő h3  18 . E földrajzi helyen ilyenkor olyan világos az még éjfélkor is, hogy könnyen tudunk újságot olvasni a szabadban minden mesterséges világítás nélkül. Ezt a jelenséget nevezik Szentpéterváron fehér éjszakáknak. E jelenséghez kapcsolódva megjegyezzük, hogy a nyári napforduló idején elegendő a   4830' északi szélességre elutazni ahhoz, hogy ne legyen csillagászati éjszaka, vagyis az alkonyi és a hajnali szürkület összeérjen. Ekkor és itt valódi napidőben az alkonyi szürkület napnyugtától éjfélig, a hajnali szürkület pedig éjféltől napkeltéig tart. Ha   70 körüli érték, tehát már északabbra vagyunk az északi sarkkörtől, akkor a nyári napforduló környékén folyamatos nappalt tapasztalunk, vagyis ebben az időszakban itt a Nap cirkumpolárissá válik. A légköri refrakciótól eltekintve május 21. és július 23. között tapasztalhatunk folyamatos nappalt. Megláthatjuk az éjféli Nap jelenségét, amikor északi irányban legalacsonyabban, de még h    90    70  90  2330'  330' értékkel a horizont fölött éri el a Nap az alsó delelését. Ez a nyári napfordulókor következik be. A téli napforduló környékén természetesen folyamatos éjszakát tapasztalhatunk meg ugyanezen a földrajzi helyen november 22. és január 21. között. 2. 4. A készülék használata közép-európai zónaidőben Dolgozatunk harmadik, egyben befejező részében a forgatható napi-ív korong további alkalmazásaival ismerkedhetünk meg. Részletesen előkészítjük és tárgyaljuk, hogy az eszköz kiegészítésével és továbbfejlesztésével hogyan tehetjük alkalmassá korongunkat a polgári életben alkalmazott közép-európai zónaidőben az év egy tetszőleges napján, hazánk egy tetszőleges földrajzi helyén a napkelte, a Nap delelése és a napnyugta időpontjának kiszámítására. Az eszköz megfelelő kiegészítésével a korong tetszőleges időzónában is használható. Jelen esetben ez a tetszőleges időzóna a közép-európai időzóna lesz. 2. 4. 1. Az idő méréséről A forgatható napi-ív korongon beállítható, illetve a róla leolvasható valamennyi időadatot a készüléken levő adatok és összekötővonalak

53

megszerkesztésének és feltüntetésének módja miatt valódi napidőben nyerjük. A valódi szoláris idő (valódi napidő) definíció szerint a valódi Nap középpontjának óraszöge plusz/mínusz 12 óra, azaz =

.

A valódi Nap két egymást követő alsó kulminációja között eltelt időt valódi napnak nevezzük. A valódi nap hossza azonban az év folyamán változik, valamivel rövidebb nyáron, mint a téli időszakban. Ennek oka a Földnek a Nap körüli ellipszis alakú pályán változó sebességgel történő keringése. A valódi Nap éggömbön befutott látszólagos évi mozgása során tehát nem egyenletes szögsebességgel halad végig az ekliptikán. Ennek korrigálására definiálunk egy virtuális égitestet, a Fiktív Ekliptikai Középnapot (vagy más néven 1. Középnapot). Ez egy olyan mozgópont az éggömbön, amely egyenletes szögsebességgel halad körben az ekliptika mentén (ez a helyzet akkor következne be, ha a Föld kör alakú pályán keringene a Nap körül), az ekliptikát ugyanannyi idő alatt futja be, mint a valódi Nap és annak helyével a perihélium és afélium pontban egyezik meg. Az ekliptika az égi egyenlítővel jó megközelítéssel 23°30’ szöget zár be, ezért a Fiktív Ekliptikai Középnapnak az égi egyenlítő mentén mérhető óraszöge nem változik egyenletesen. E jelenség kiküszöbölésére egy másik virtuális égitestet is értelmezünk, a Fiktív Egyenlítői Középnap (vagy más néven 2. Középnap) fogalmát. A Fiktív Egyenlítői Középnap olyan mozgó pont az éggömbön, amely egyenletes szögsebességgel halad az égi egyenlítő mentén, annak befutásához ugyanannyi időre van szüksége, mint a Fiktív Ekliptikai Középnapnak az ekliptika bejárásához és azzal a tavaszpontban és az őszpontban esik egybe. A Fiktív Egyenlítői Középnap óraszöge már egyenletesen változik az idő múlásával, de természetesen eltér a valódi Nap óraszögétől. A valódi Nap hol késik, hol pedig siet az év folyamán a Fiktív Egyenlítői Középnaphoz képest. A T közép szoláris idő (közép napidő) definíció szerint a Fiktív Egyenlítői Középnap t óraszöge plusz/mínusz 12 óra, azaz T=t±

.

A Fiktív Egyenlítői Középnap két egymást követő delelése között eltelt időt középnapnak nevezzük. Egy alternatív értelmezéssel: A 2. Középnap két egymást követő alsó kulminációja között eltelt időt Középnapnak

54

nevezzük. A közép szoláris idő egyenletesen múlik és a középnapok hossza sem változik az év folyamán, ám mivel a Fiktív Egyenlítői Középnap mozgásához igazodik, így általában a valódi Nap delelése közép szoláris időben mérve nem déli 12 órakor következik be. A valódi szoláris időnek a T közép szoláris időtől való eltérését E időegyenlítésnek (időegyenletnek) nevezzük, azaz . Ha egy derékszögű koordinátarendszerben ábrázoljuk az év folyamán a valódi Nap deklinációjának és az E időegyenlítésnek a kapcsolatát, akkor a 8-as alakra emlékeztető analemma görbét nyerjük, amelynek képe a 9. ábrán látható.

9. ábra: Az analemma görbe Fig. 9.: The Analemma curve

A valódi szoláris idő és a közép szoláris idő is helyi idő, így függ az észlelő helyének földrajzi hosszúságától. A földrajzi hosszúságtól való függés kiküszöbölésére értelmezzük az UT világidő fogalmát. A világidő bevezetésével még nem mentesítjük a valódi szoláris időt és a középszoláris időt az észlelő földrajzi hosszúságától való függéstől, csak bevezetünk egy

55

referencia helyi időt. Az UT világidő definíció szerint a greenwichi kezdő hosszúsági körhöz tartozó közép szoláris idő. Ezen időfogalom atomórával finomított változata az UTC korrigált világidő. A helyi időre támaszkodva már értelmezhetünk olyan időfogalmat, amely a polgári élet mindennapos igényeit kielégíti. A Földgömböt alkalmasan kiválasztott hosszúsági körök segítségével 24 darab 15° szélességű gömbkétszög alakú zónára osztották fel. A gömbkétszög alakú zónák határai azonban nem mindig esnek egybe a kiválasztott hosszúsági körökkel. A gömbkétszögek közös csúcspontjai a Földgömb északi, illetve déli pólusánál találhatók. A nulladik zóna a λ = 7°30’W és a λ = 7°30’ E hosszúsági körökhöz, a számunkra lényeges első keleti zóna ehhez csatlakozva a λ = 7°30’ E és a λ = 22°30’ E hosszúsági körökhöz igazodik. Egy-egy zónán belül azonos időszámítást, a zónaidőt használják. A zónaidő az adott zóna középmeridiánjának közép szoláris idejével azonos. A nulladik zónában a zónaidő és a korrigált világidő megegyezik, az n-edik zónában a zónaidő pedig z , itt + előjelet veszünk figyelembe, ha keleti és – előjelet, ha nyugati zónáról van szó. Hazánk az első keleti zónában, az ún. közép-európai időzónában helyezkedik el, ezért nálunk a zónaidő . A nálunk polgári életben használt zónaidő tehát értelmezése folytán a λ = 15° E hosszúsági kör közép szoláris idejével azonos. 2. 4. 2. Az észlelés földrajzi helyéről A 10. ábrán látható térkép hazánkat ábrázolja klasszikus Mercator-féle szögtartó hengervetületben. Így e térképen a hosszúsági körök az ábra felső és alsó széle között húzódó, e szélekre merőleges, egymással párhuzamos vonalrendszert alkotnak. Az ábra bal szélén megtalálhatjuk a λ = =15°E közép-európai időzóna középvonalát, innen kelet felé haladva a térkép felső peremén fokokban, az alsó peremén pedig a neki megfelelő időpercekben tüntettük fel a zóna középmeridiánjához képesti eltérést. Minden magyarországi észlelő tehát ezen ábra segítségével percre pontosan meghatározhatja észlelési helyének a zóna középmeridiánjához képest tapasztalható időbeni sietés mértékét. Megjegyezzük, hogy az ábra lehetővé tesz félperces pontosságú leolvasást, sőt lineáris interpolációt alkalmazva még ennél is pontosabbat. Ennek értéke Budapesten (Budapest) = , Nyíregyházán (Nyíregyháza) = , Szombathelyen pedig (Szombathely) = .A tehát annak az időtartamát méri percekben, amennyivel a hazánk területén fekvő észlelési hely meridiánján egy csillagászati esemény, például a valódi Nap delelése előbb következik be, mint a zóna középmeridiánján.

56

10. ábra: Térkép a földrajzi hely időkorrekciójának meghatározásához Fig. 10.: A map to determine the time correction of a given geographical place

2. 4. 3. A csillagászati refrakcióról Az égitestekről jövő fénysugarak áthaladnak a Földet burkoló légkörön, mielőtt a földi megfigyelőhöz érkeznek. A légkör sűrűsége a Föld felszínéhez közeledve fokozatosan nő, így a fénysugarak a fénytörés miatt eltérnek eredeti irányuktól és egy görbe mentén haladva érkeznek az észlelőhöz. Az égitestek fényének a földi légkörben bekövetkező irányváltoztatása a ρ csillagászati refrakció. A csillagászati refrakciót a összefüggéssel értelmezzük, ahol z = az égitest valódi zenittávolsága, z’ = a megfigyelt égitest látszólagos zenittávolsága. A refrakció hatására növekszik az égitestek látszólagos horizont feletti magassága. Legjelentősebb hatása a horizontnál tapasztalható, itt értéke ρ = 34’, az égitest magasságának növekedésével hatása fokozatosan elenyészik, a zenitben értéke ρ = 0’. A csillagászati refrakció nem módosítja viszont az égitestek azimutját. A napkelte akkor kezdődik, a napnyugta pedig akkor fejeződik be definíció szerint, amikor a Nap korongja a horizontot alulról érinti. Ekkor a Napkorong középpontjának magassága a refrakciót figyelembe véve a

57

összefüggéssel határozható meg, ahol ρ = 34’ = a csillagászati refrakció a horizontban, d = 32’ = a Nap szögátmérője, p = 8” = a Nap horizontális parallaxis szöge – esetünkben ez most elhanyagolható. A kelő, illetve nyugvó Napkorong középpontjának magassága így = –34’ – 16’ = – 50’, amelynek felhasználásával a kelő, illetve nyugvó Nap t óraszöge a

összefüggés segítségével számítható ki, ahol = a Napkorong középpontjának deklinációja, φ = a megfigyelő földrajzi szélessége. Ha eltekintünk a csillagászati refrakciótól, akkor a kelő illetve nyugvó Napkorong középpontjának magassága a fentiek felhasználásával , amelynek alapján a kelő, illetve nyugvó Nap t’ óraszöge a

összefüggéssel határozható meg. Ezen formulák felhasználásával hazánk közepes φ = 47°30’ földrajzi szélességére kiszámíthatjuk a összefüggés segítségével, hogy a csillagászati refrakciót is figyelembe véve mennyivel korábban következik be a napkelte, vagy mennyivel később következik be a napnyugta, mintha a refrakciótól eltekintenénk. Az I. táblázatban szereplő időpontokra kiszámított értékeket a 2. táblázatban megtalálhatjuk. A táblázatban nem szereplő közbeeső időpontokban a értékét a táblázat megfelelő, időben szomszédos adatainak lineáris interpolációjával határozhatjuk meg. Megjegyezzük, hogy a napkelte és napnyugta időpontja mindezek mellett függ még a megfigyelő tengerszint feletti magasságától is. E horizontális depressziót is figyelembe véve a napkelte kezdete, illetve a napnyugta vége akkor következik be, ha a Napkorong középpontjának magasságát a

58

finomított összefüggéssel számítjuk ki, ahol a megfigyelő horizont feletti magassága. Ez korábbra tolja a napkelte és későbbre a napnyugta időpontját, vagyis megnöveli a nappal hosszúságát.

Időpont

Nap deklinációja [° ’]

Napnyugta óraszöge refrakcióval t [°]

Napnyugta óraszöge refrakció nélkül t’ [°]

Óraszög eltérése

Óraszög eltérése

III. 21. IV. 20. V. 21. VI. 22. VII. 23. VIII.23. IX. 23. X. 23. XI. 22. XII. 22. I. 21. II. 19.

0° 11°30’ 20° 23°30’ 20° 11°30’ 0° -11°30’ -20° -23°30’ -20° -11°30’

91,234° 104,120° 114,829° 119,867° 114,829° 104,120° 91,234° 78,453° 68,023° 63,190° 68,023° 78,453°

90,395° 103,249° 113,858° 118,818° 113,858° 103,249° 90,395° 77,586° 67,067° 62,160° 67,067° 77,586°

0,839° 0,871° 0,971° 1,049° 0,971° 0,871° 0,839° 0,867° 0,956° 1,030° 0,956° 0,867°

3,36min 3,48min 3,88min 4,20min 3,88min 3,48min 3,36min 3,47min 3,82min 4,12min 3,82min 3,47min

2. táblázat: A csillagászati refrakcióból származó időkorrekció a Table 2.: Time correction due to the astronomical refraction in case of

közepes földrajzi szélesség esetén mean geographical latitude

A 2. 4. 1. – 2. 4. 3. részben vázlatosan ismertetett témák teljes és részletes ismertetése MARIK (1989) és SZENKOVITS (2007) művében megtalálhatók. 2.4.4. A Nap delelése A fenti előkészítő részek után először a legegyszerűbb feladattal, a Nap delelési időpontjának meghatározásával foglalkozunk. Feladatunk tehát, hogy az év egy tetszőleges napján, hazánk egy tetszőleges földrajzi helyén, közép-európai zónaidőben meghatározzuk a Nap delelésének időpontját. Tudjuk, hogy a Nap valódi szoláris időben az év bármely napján és tetszőleges földrajzi helyén pontosan délben delel, tehát . Készülékünkről is ezt a delelési időpontot olvashatjuk le a Nap égi pályáit mutató középső réteg időskálájáról e korong peremén. Ezután az analemma görbe (9. ábra) segítségével meghatározzuk, hogy mennyi az év vizsgált napján perces (de akár félperces) pontossággal az E időegyenlítés előjeles mértéke.

59

Ezt követően szintén perces (illetve akár félperces) pontossággal meghatározzuk a hazánkat ábrázoló térkép (10. ábra) segítségével, hogy észlelési helyünk délkörén mennyivel korábban következik be a delelés, mint a közép-európai időzóna középmeridiánján. Ezen értéke pozitív, hiszen hazánk teljes területe a zóna középmeridiánjától keletre terül el. Ekkor közép-európai zónaidőben mérve a Nap delelésének időpontja a összefüggés segítségével határozható meg. Budapesten például május 21-én a nyári időszámítás +1h figyelembe vételével a Nap zónaidőben mérve időpontban, Nyíregyházán időpontban, végül Szombathelyen időpontban delel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elvégzendő számítások során fokozottan ügyeljen az előjelekre és a leolvasott értékek pontosságára. Megjegyezzük, hogy a Nap meridiánon történő áthaladására (delelésére) nincs befolyással az égitestek látszó magasságát megnövelő csillagászati refrakció. Végül, ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor még a nyári időszámítás +1h értékét is figyelembe kell venni annak időszakában. Azonos módszerrel és más alkalmasan megszerkesztett térképpel ugyanez a számítás elvégezhető bármelyik időzónában a fentiekben tárgyalt általános képlet felhasználásával. 2.4.5. A Nap kelése és nyugvása Feladatunk az év egy tetszőleges napján, hazánk egy tetszőleges földrajzi helyén közép-európai zónaidőben a napkelte és a napnyugta időpontjának meghatározása. Először beállítjuk forgatható napi-ív korongunkat pontosan észlelési helyünk földrajzi szélességére a 2.2. rész 1. feladata szerint. Ezután meghatározzuk a korong segítségével valódi szoláris időben a napkelte és a napnyugta időpontját az év vizsgált napján a 2.2. rész 4. feladata alapján.

60

Ezután a 2. 4. 1. részben ismertetett módszert követve az analemma görbe (9. ábra) segítségével határozzuk meg az észlelés időpontjához tartozó E időegyenlítés előjeles mértékét. Ezt követően szintén a 2. 4. 2. részben bemutatott módon (10. ábra) határozzuk meg most is az észlelési helyünkhöz tartozó értékét. Végül a 2. táblázatból félperces pontossággal kiolvassuk, hogy az észlelés időpontjában mekkora a csillagászati refrakcióból adódó időbeni korrekció értéke. Megjegyezzük, hogy a 2. 4. 3. részben ismertetett formulák felhasználásával a 2. táblázat mintájára az olvasó elkészítheti saját észlelő helye φ földrajzi szélességének, esetleg a földrajzi szélességnek megfelelő, a időadatait tartalmazó korrekciós táblázatát. Ekkor közép-európai zónaidőben mérve a vizsgált napon és helyen a napkelte időpontja , a napnyugta időpontja pedig . E két formulából is világosan látható, hogy a Nap amennyivel a csillagászati refrakció következtében korábban kel hajnalban, annyival később nyugszik le alkonyatkor. Budapesten például október 23-án közép-európai zónaidőben a napkelte időpontja , a napnyugta időpontja pedig . Ugyanezen a napon Nyíregyházán a napkelte időpontja , a napnyugta időpontja . Végül ugyanezen a napon Szombathelyen a napkelte időpontja , a napnyugta időpontja pedig .

61

Felhívjuk most is a figyelmet arra, hogy az elvégzendő számítások során fokozottan ügyeljen az előjelekre és a leolvasott értékek pontosságára. Megjegyezzük, hogy ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor még a nyári időszámítás +1h értékét is figyelembe kell venni annak időszakában. Elvégzett további számításaink eredményét a 3. táblázatban összesí-tettük. Azonos módszerrel és más alkalmasan megszerkesztett térképpel ugyanez a számítás elvégezhető bármely időzónában a fentiekben tárgyalt és általános képletek felhasználásával. Dátum

I. 21. II. 19.

7h34m

h

12 00

m

h

17 08

m

h

m

h

m

h

m

6 52 6 00

IV. 20.

5h09m

18h51m

h

12 00

m

h

19 33

m

h

m

h

m

h

m

4 27

VII. 23.

4h27m

12 00

12h00m

19 55

19h33m

-11m

16,5m

m

16,5

m

16,5

m

-14

-7,5

m

+1m +3,5 -1,5

16,5m

m

m

-6,5m

h

m

h

12 00

m

h

18 51

m

h

m

h

12 00

m

h

18 00

m

h

m

h

m

h

m

+15,5

16h26m

+14m

5 09 6 00

X. 23.

6 52

XI. 22.

7h34m

XII. 22.

12h00m

18 00

m

4 05

IX. 23.

12 00

h

VI. 22. VIII. 23.

16h26m

m

III. 21. V. 21.

12h00m

h

h

7 55

m

12 00

12h00m h

12 00

m

17 08 h

16 05

m

-3

m

+7,5

+2

m

m

m

16,5

m

16,5

m

16,5m

4m 3,5

6 46

3,5

m

h

5 47,5

3,5m

4h48m

4

m

4

m

4m

16,5

m

16,5

m

3,5

m

16,5

m

3,5

m

16,5m

4m

m

m

16,5

7h24,5m

m

h

m m

11h54,5m h

11 57,5 h

11 51

m

m

11h42,5m

16h24,5m 17h09m 17h54,5m 18h37m

h

m

h

11 40

m

19h17m

h

m

h

m

19h44m

11h50m

19h27m

4 03 3 46

4h13m

3,5

m

4 52 h

m

h

11 36

m

17h39,5m

h

m

h

m

16h39,5m

4

h

m

11 45

5 32,5 6 16,5

6h59,5m h

7 32,5

m

h

11 46,5 11 28

m

11h29,5m h

11 41,5

m

18h42m

15h59,5m 15h50,5m

3. táblázat: A Nap kelése, delelése és nyugvása közép-európai zónaidőben Budapesten Table 3.: Rise, noon, and set of the Sun in Central European Time in Budapest

Összevetve ezek eredményét a csillagászati évkönyv megfelelő táblázatával megállapíthatjuk, hogy a korongról történő leolvasások pontosságától függően az eltérés legfeljebb 1-2 percet tesz ki, ami forgatható napiív korongunktól mindenképpen szép teljesítmény. Láthatjuk, hogy a korong használatával az időszámítással kapcsolatos feladatok is gyorsan és egyszerűen végezhetők el. A 10. ábrának megfelelő kiegészítő térkép elkészítésével természetesen más földrajzi helyeken is megoldhatjuk a bemutatott feladatokat.

62

3. Összegzés Az előző részekben megismerkedhettünk a csillagászati földrajz egy érdekes és hasznos taneszközével. E forgatható napi-ív korongot nagyjából egy évszázaddal ezelőtt eredményesen alkalmazták a közép- és felsőfokú oktatásban. Néhány évtizeddel később, a múlt század közepére, lényegében már teljesen feledésbe merült. Az 1904-ben megszerkesztett eszköz továbbfejlesztett és a modern anyagokból előállított változatát készítette el a szerző a rendelkezésre álló korabeli tanulmányok és leírások alapján. Az elkészített korong igen hasznosnak bizonyult és komolyan megfontolandó a felsőfokú oktatásba történő bevonása. Egyszerű használata miatt segítségével könnyen nyerhetjük számos szférikus csillagászati feladat megfelelő pontosságú megoldását. Szükséges kihangsúlyoznunk az eszköz használatával kialakuló szemléletmódot is, amely egy csillagászattal, vagy földrajzzal foglalkozó szakember számára alapvető fontosságú. Aki pontos eredményre kíváncsi, az a bemutatott feladatok mindegyikét megoldhatja a gömbi trigonometria felhasználásával, vagy megszerkesztheti az ábrázoló geometria eszköztárának felhasználásával, az ortografikus meridián projekció alapján. A bemutatott feladatok ma már számítógéppel, csillagászati programok használatával is megoldhatók. Eszközünket mégis érdekessé, hasznossá teszi, hogy segítségével a tanulmányozott jelenség szemléltethető (ami számítógépen nem adott), másrészt közelítő pontossággal bármely feladat másodpercek alatt megoldható, míg a számítógépen az alapadatok beütése, és a szükséges műveletek végrehajtása ennél jelentősen hosszabb időt igényel. Köszönetnyilvánítás: A szerző köszönetét fejezi ki Bartha Lajos tudománytörténésznek a kézirat átnézéséért, szakmai javaslataiért, továbbá azért, mert rendelkezésre bocsájtotta a tulajdonában lévő, Lóskay Miklós által megszerkesztett, napiív korong 1902-es első verziójának egy példányát. A kézirat gondos átnézéséért, kiegészítési és pontosítási javaslataiért őszinte köszönet illeti meg továbbá Dr. Garai Zoltán komáromszentpéteri geográfus-csillagászt is. A szerző köszönetét fejezi ki Mitre Zoltánnak, a Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület titkárának, a cikkben szereplő ábrák gondos megszerkesztéséért.

63

IRODALOM KISS Á. (1962): Csillagászati földrajz. Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Tankönyvkiadó, Budapest. 206. p. KOGUTOVICZ K. (1905): A Dr. Fialowski Lajos főgymn. tanár által szerzett Világ-óra használásának módja. Magyar Földrajzi Intézet Rt. Budapest. 14. p. KÖVESLIGETHY R. (1899): A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve. Kogutovicz és tsa Magyar Földrajzi Intézete, Budapest. 911. p. KÖVESLIGETHY R. (1903): Használati utasítás Lóskay Miklósnak a Nap és a csillagok járását a Föld tetszőleges helyén feltüntető napi-ív-korongjához. Magyar Földrajzi Intézet Rt. Budapest. 15. p. LÓSKAY M. (1902): A Nap helyzete az égen az év minden órájában a földgömb bármely pontján. Magyar Földrajzi Intézet Rt. Budapest. 1. p. LÓSKAY M. (1904): A Nap és a csillagok járása a Föld tetszőleges helyén. Magyar Földrajzi Intézet Rt. Budapest. 2. p. MARIK M. (1989): Csillagászat. Akadémiai Kiadó, Budapest. 867. p. MASSÁNY E. (1905a): A csillagos ég. Időjárás 9(2): 62-64. MASSÁNY E. (1905b): A nap és a csillagok járása. Időjárás 9(3): 89-95. MASSÁNY E. (1905c): A világóra. Időjárás 9(4): 128-130. PÉNTEK K. (2010): Ábrázoló geometriai módszerek alkalmazása a szférikus csillagászatban: az ortografikus meridián projekció. NymE SEK Tudományos Közleményei XVII. Természettudományok 12: 27-49. SZENKOVITS F. (2007): Bevezetés a csillagászatba. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. 226. p.

64

TERMÉSZETFÖLDRAJZ A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 65-69.

PUSKÁS JÁNOS 1, NOWINSZKY LÁSZLÓ 1 A FÖLDMÁGNESES TÉRERŐ FÉNYCSAPDÁS ROVARGYŰJTÉST MÓDOSÍTÓ HATÁSÁNAK VÁLTOZÁSA A KÜLÖNBÖZŐ HOLDFÁZISOKBAN Abstract: The study deals with the change of light-trap catch of the Turnip Moth (Scotia segetum Den. et Schiff.), in connection with the horizontal component of geomagnetic field and the moon phases. The numbers of specimens caught by generation relative catch values were calculated. These hourly relative catch data were assigned to the hourly values of horizontal component of geomagnetic field. They were separated by the moonlit and moonless hours of the four quarter of the Moon (New Moon, First Quarter, Full Moon and Last Quarter) were classified. We correlated the hourly catch results pertaining to the hourly values of both the horizontal component and moonlit or moonless hours of four moon quarters. After that we made correlation calculations to demonstrate the assumed connection. Our calculations have shown that in the period of the New Moon when there is no measurable moonlight, the higher values of the horizontal component are accompanied by a falling relative catch. In the other moon phases, i.e. in the First Quarter, Full Moon and the Last Quarter, growing values of the horizontal component are accompanied by an increasing catch in both the moonlit and moonless hours. Key words: Light-trap, geomagnetic field, moths

1. Bevezetés Évtizedek óta ismeretes, hogy a rovarok érzékelik a földmágnességet, sőt fel is használják azt térbeli orientációjukhoz. Ugyancsak évtizedek óta ismert, hogy a rovarok térbeli tájékozódásukhoz a Holdat is képesek felhasználni. Megvizsgáltuk ezért, hogy a rovarok fénycsapdás fogásának eredményességét módosíthatja-e a földmágneses térerő horizontális komponensének és a holdfázisoknak az együttes hatása? ISO-IIVARI és KOPONEN (1976) Finnország legészakibb részén tanulmányozták a földmágnesség hatását a fénycsapdás fogásra. Vizsgálataikhoz a 3 órás K-index, a ΣK és δH értékeket használták. A földmágneses paraméterek és a különböző rovarrendekből befogott egyedek száma között gyenge, de szignifikáns korrelációt igazoltak. PRISZTAVKO és KARASZOV (1970) a pókhálós fűzmolynál (Hyponomeuta rorellus Hb.) 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] , [email protected]

65

mutattak ki korrelációt a C és ΣK értékek, valamint a begyűjtött egyedek száma között. Türkméniában földmágneses viharok idején TSHERNYSHEV (1966) azt tapasztalta, hogy a bogarak és poloskák fénycsapdás fogása többszörösére emelkedett. Azt is TSHERNYSHEV (1965) figyelte meg, hogy mágneses zavarok idején a fénycsapdával fogott rovarok száma jelentősen emelkedik. Az utóbbi évtizedek vizsgálatai azt is bebizonyították, hogy egyes lepkefajok, mint a Noctua pronuba L. (BAKER és MATHER 1982) és az Agrotis exclamationis L. (BAKER 1987) térbeli orientációjukhoz mind a Holdat, mind a földmágnességet igénybe veszik, sőt e két forrásból származó információkat integrálni is képesek. A Noctua pronuba L. imágói borult éjszakákon a földmágnesség segítségével tájékozódnak. Ez esetben is előnyben részesítették azt az irányt, amelyet a csillagok és a Hold szerinti tájékozódásuk esetén választottak. -5

A Föld, mint dipólusmágnes átlagos térereje 33 000γ. (1γ = 10 Gauss -9

= 10 Tesla = 1 nanotesla (nT)). Magyarország egész területére elegendő információt nyújt egyetlen mérőállomáson észlelt geomágneses adat. 2. Anyag és módszer Kutatásaink céljára a geomágneses térerő horizontális (H) komponensének adatait a Tihanyban, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Obszervatórium évkönyveiből vettük. Ezekben a horizontális komponens 21 500 nT-t meghaladó értékeit teszik közzé. Vizsgálatainkhoz a Kecskeméten üzemelő frakcionáló fénycsapda fogási anyagából vetési bagolylepke (Agrotis segetum Den. et Schiff.) 3 éves gyűjtési eredménye állt rendelkezésünkre. A befogott példányok számából nemzedékenként relatív fogás (RF) értékeket számítottunk. A relatív fogási adatokat szétválasztottuk holdfényes és holdfény nélküli esetekre és ezeken belül is a Hold fázisszöge szerint, a négy holdnegyed köré az alábbiak szerint: Az egyes fajok rajzási időszakában valamennyi éjszaka 24. órájára (UT) kiszámítottuk a Hold fázisszög értékét. Ezután a teljes holdhónap 360 fázisszög értékéből 30 fázisszög csoportot képeztünk. A holdtölte (0º, illetve 360º) ± 6º környezetében található fázisszög értékeket tartalmazó csoport jelölése: 0. Ettől az első negyeden át az újhold irányába terjedő csoportok jelölése: -1, -2, -3, -4, -5, -6, -7, -8, -9, -10, -11,

66

-12, -13 és -14. Holdtöltétől az utolsó negyeden át az újhold irányába terjedő csoportok jelölése pedig: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, és 14. Az újholdat magában foglaló fáziscsoport jelölése: ±15. Minden csoport 12 fázisszög értéket tartalmaz. A négy jellemző holdnegyedbe az alábbi fázisszög csoportok tartoznak: holdtölte (-2 - +2), utolsó negyed (3-9), újhold (10- -10) és első negyed (-9 - -3). A horizontális komponens óránkénti értékeihez sorra hozzárendeltük a relatív fogás adatokat. Ezeket szétválasztottuk a holdfényes és holdfény nélküli órákra és ezeken belül is a négy holdnegyedhez (újhold, első negyed, holdtölte és utolsó negyed) soroltuk. Külön a holdfényes és a holdfény nélküli órák adatait a holdnegyedek szerint is szétválasztva átlagoltuk, majd ábrázoltuk. Ezután korrelációszámításokat végeztünk a feltételezett kapcsolat kimutatása céljából. 3. Eredmények és megvitatás Az 1. 2. és 3. ábra mutatja a vetési bagolylepke (Agrotis segetum Den. et Schiff.) relatív fogásának a horizontális komponens értékekhez tartozó értékeit a négy holdnegyed holdfényes és holdfény nélküli óráiban. A kecskeméti frakcionáló fénycsapda adataiból a horizontális komponens adatokkal végzett számításaink szerint újhold időszakában, amikor mérhető holdfény nincs, a horizontális komponens magasabb értékeihez csökkenő relatív fogás tartozik. A többi holdfázisban, azaz első negyed, holdtölte és utolsó negyed környezetében mind a holdfényes, mind pedig a holdfény nélküli órákban a horizontális komponens növekvő értékeihez növekvő gyűjtés tartozik. Úgy tűnik tehát, hogy a lunáció azon időszakában, amelyben az éjszaka valamely részében a Hold jelenléte orientációs információt nyújt a rovarok számára, elsősorban fényingerek alapján történik a tájékozódás akkor is, mikor a Hold nem tartózkodik a horizont felett. A földmágneses térerő erősödése növelheti a rovarok repülési aktivitását, mivel azonban az orientációban a fényingerek szerepe az elsődleges, eredményesebb a csapdázás. Újhold környezetében viszont, mikor a rovarok az éjszaka egyetlen szakaszában sem tájékozódhatnak a Hold alapján, feltehető, hogy az orientációban a fényingerekkel szemben egyre nagyobb szerepet kap a növekvő földmágneses térerő, amely a rovar tájékozódásának biztonságát fokozza.

67

1.40

1.30 y = -0.0027x

4

+ 0.0301x

3

- 0.0775x 2 + 0.0078x + 0.9613

R 2 = 0.9762 P < 0.001

1.20

Relatív fogás

1.10

1.00

0.90

0.80 43.2

56.2

65.5

75.4

84.2

96.1

108.4

Horizontális komponens 21 250 nT fölötti értékei

1. ábra: A vetési bagolylepke (Scotia segetum Den. et Schiff.) fénycsapdás fogása a földmágneses térerő horizontális komponensének 21 250 nT fölötti értékein, első- és utolsó negyed és holdtölte holdfényes óráiban Fig. 1 Light-trap catch of Turnip Moth (Scotias segetum Den. et Schiff.) related to the hourly values over 2. ábra 21 250 nT ofA the horizontal component of the geomagnetic field in connection with the moonlit hours in First vetési bagolylepke (Scotia segetum Den. et Schiff.) fénycsapdás fogása a földmágneses térerő horizontális komponensének 21 250 nT fölötti értékein, elő- és utolsó és holdtölte nélküli óráiban Quarter, Fullnegyed Moon and holdfény Last Quarter 1.20

1.10

1.00

Relatív fogás

y = 0.1111x + 0.3879 R2 = 0.975 P < 0.001 0.90

0.80

0.70

0.60

0.50 42.1

56.5

65.5

75.5

84.5

95.3

106.3

Horizontális komponens 21 250 nT fölötti értékei

2. ábra: A vetési bagolylepke (Scotia segetum Den. et Schiff.) fénycsapdás fogása a földmágneses térerő horizontális komponensének 21 250 nT fölötti értékein, elő- és utolsó negyed és holdtölte holdfény nélküli óráiban Fig. 2 Light-trap catch of the Turnip Moth (Scotia segetum Den. et Schiff.) related to the hourly values over 21 250 nT of the horizontal component of the geomagnetic field in connection with the moonless hours in First Quarter, Full Moon and Last Quarter

68

3. ábra A vetési bagolylepke (Scotia segetum Den. et Schiff.) fénycsapdás fogása a földmágneses térerő horizontális komponensének 21 250 nT fölötti értékein, újhold holdfény nélküli óráiban 1.20

1.10

1.00

Relaív fogás

0.90

0.80 y = -0.0167x2 + 0.0223x + 1.1139 R2 = 0.9925 P < 0.001 0.70

0.60

0.50

0.40 41.8

57.3

66.0

74.3

83.8

97.1

105.2

Horizontális komponens 21 250 nT fölötti értékei

3. ábra : A vetési bagolylepke (Scotia segetum Den. et Schiff.) fénycsapdás fogása a földmágneses térerő horizontális komponensének 21 250 nT fölötti értékein, újhold holdfény nélküli óráiban Fig. 3 Light-trap catch of the Turnip Moth (Scotias segetum Den. et Schiff.) related to the hourly values over 21 250 nT of the horizontal component of the geomagnetic field in connection with moonless hours of New Moon

IRODALOM BAKER, R. R. (1987): Integrated use of moon and magnetic compasses by the heart-and-dart moth, Agrotis exclamationis. Anim. Behav. 35: 94-101. BAKER, R. R.–MATHER, J. G. (1982): Magnetic compass sense in the large yellow underwing moth, Noctua pronuba L. Anim. Behav. 30: 543-548. ISO-IIVARI, L.–KOPONEN, S. (1976): Insect catches by light trap compared with geomagnetic and weather factors in subarctic Lapland. Rep. Kevo Subarctic Res. Stat. 13: 33-35. PRISTAVKO, V. P.–KARASOV, V. SZ. (1970): Application of ultraviolet light-traps to investigation of gnat's population (in Ukrainen). Visnik Silskogospod Nauki. 10: 69-72. TSHERNYSHEV, V. B. (1965): A symposium held to investigation of the influence of magnetic field on biological objects (in Russian). Tez. dokl. 80-82. TSHERNYSHEV, V. B. (1966): Influence of disturbed magnetic field on the activity of insects (in Russian). Soveschsanie po izucheniyu vliyaniya magnetikh poley na biologicheskie obyekti. Tezisi. 80-83.

69

 

70

TÁRSADALOMFÖLDRAJZ A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 71-76.

BARANYAI, OLGA 1, BARANYAI, GÁBOR 2, CSAPÓ, TAMÁS 3, BALOGH, ANDRÁS 4 DEVELOPMENT OPPORTUNITIES IN ŐRSÉG NATIONAL PARK Abstract: Today nature conservation areas have the common target to conserve reserve and at the same time present the nature. Most of these areas are located on the periphery. These ranges can have disadvantages from the strict reserve regulation and from their location. In our study we try to focus on how can the new living sources generated by the national parks (so as tourism) promote a region’s economy.

1. Introduction It justifies our choice of subject that the economic crisis of the past years brought up questions into the direction of the traditional labour market and made the consideration of opportunities that were sidelined opposite the traditional sections till now necessary. The national parks contribute to the development of the regional economy and workplaces are created. The definition of National Park by IUCN: protected area managed mainly for ecosystem protection and recreation. It means, that the territory of the NP’s is a natural area of land and/or sea, designated to (a) protect the ecological integrity of one or more ecosystems for present and future generations, (b) exclude exploitation or occupation inimical to the purposes of designation of the area and (c) provide a foundation for spiritual, scientific, educational, recreational and visitor opportunities, all of which must be environmentally and culturally compatible (IUCN 1994). We formulated two capital hypotheses in our research: a) The large protected areas (national and nature parks) conceived as a tourism destination and however displayed as a competitive unit on 1

NYUDUKÖVIZIG, Szombathely, Vörösmarty u. 2. [email protected] NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 3 NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 4 NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 2

71

the tourism market. The national park as a tourism destination and its conscious management promotes the region’s economic development. b) The tourism of the protected area signifies economic income in the region and creates workplaces. The recognition of this and his acceptance saved for the economic effect of an area furthering development the organization of the national park, the local population, entrepreneurs, local governments, tourism organizations and the economic development of the concerned region may have one of principal engines among other institutions (through a population's sustaining force). We can manage the national park as a tourism destination (Fig. 1). In this point of view, the national park as a competitive unit appears and should be close co-operation between the regional destination (tourism) and the national park management.

Figure 1 National Park as tourism destination (ed. by G. Baranyai 2011after HANNEMANN-JOB 2003)

2. Method 213 questionnaires got onto a query from 27 settlements during 20102011 years from the villages (and Őriszentpéter as the centre town) of Őrség National Park. The number of the questionnaires originating from the single settlements was defined in the population's proportion. The questionnaires are not representative; they will be the base of a doctoral (PhD) dissertation.

72

3. Results The large protected areas are located on periphery (inner and outer, too), but it not means only limitations and stagnations; they could be help economic development. One source of revenue comes from tourism, so the protected area as a tourism destination can be treated. The Őrség National Park located in the western corner of Hungary, along the border of Vas and Zala counties on 440 square kilometers and includes 44 municipalities (Fig. 2.).

Fig. 2: The location of Őrség National Park (edited by the authors)

The survival of the unique natural environment due on the one hand for the peripheral situation, since the area was always a frontier during the history (see the Iron Curtain), on the other hand for the adverse natural conditions (edematous, moorland areas). The knowledge of a protected area, its acceptance and the recognition of the opportunities of the tourism saved among the affected population in the national park, which as a destination increases the efficiency of his tourism and contributes to the small region's economic development. The population of the Őrség National Park at the time of the foundation of the park (2004) bore his foundation with dislike, mainly because they were squeezed between severe rules. Existence of National Park turned into one accepted since then and increasingly more people see the living opportunities in the tourism (70% of the population – by our survey). The local citizens aware of the values of the National Park, they have knowledge about the main attractions, but all they emphasize the atmosphere of the landscape as the main attractiveness.

73

The reputation and attractiveness of protected area as tourism destination are determined by different spatial and temporal factors. At what earlier the time of the foundation, it better known the protected area, as tourism destination. The Őrség National Park was established in 2004, but was previously a protected territory (protected landscape area – since 1978). The new „NP-spirit” nowadays clearly defines the tourism of the area. It may be a main thesis, that being closer to the center areas means deeper knowledge about protected areas as tourism destination. But in this situation the number of the short-time visitors is more than long-time visitors. The location of the Őrség is peripheral from the point of view of the country and of regions, also. In Hungary it is especially true, that the (domestic and foreigner) tourist’s majority prefers the central region (Budapest) or the Balaton region. The ecotourism has serious rivals inside the region furthermore (spas, events etc.). It can be said, finally, if there are many well-known attraction in the region that rise up the known of protected areas, but it means less dominant in the region’s tourism at same time. The region (Western-Transdanubia) also has many other attractions, which are rivals for the Őrség National Park. Momentous samples:  thermal waters, spas, wellness centers (Hévíz, Bük, Sárvár etc.)  unique wildlife (more landscape areas, arboretums, wildlife parks, Ramsar-sites)  built heritage monuments (Sopron, Győr, Szombathely etc.)  extensive forests, climate and mountainous terrain, numerous hiking trails  river hiking trails, rafting (Rába)  religious monuments, churches, monasteries throat (Pannonhalma)  the proximity of the capitals of neighboring countries (Austria, Slovakia, Slovenia, Croatia)  wine culture (Sopron, Kőszeghegyalja, Pannonhalma)  shopping tourism  events, festivals The organizational structure of protected areas and its intended aims, as well as the connection with the region’ social and economic actors determine the scope and effectiveness of tourism management activities. Nowadays, in Hungary there are 10 national parks. The Directory of ÖNP is an alone entity with full decision possibilities over appropriations

74

budget authority and which works together with local governments and a variety of economic and social organization in cross-border relations, too. Main partnerships are with: Multi-Purpose Association of Municipalities of Őrség, Őri Foundation, Goričko Naturpark (Slovenia), Kerekerdő Foundation, Naturpark Development Public Company, Őrség-Vendvidék Naturpark Association. The tourism is an important source of income and job factors in protected area and the concerned small region, too. There are tourists, who visit the protected areas of the region and the expenditures of these tourists are an important source of revenue. There are tourists, who come specifically to the National Park and some of these takes accommodations from the National Park own facilities. These are groups of schools, researchers, etc. However, most of the visitors take a private room/flat, that’s why the number of tourists can only be estimated. The number of visitors at 2009 was over 30.000 persons. The NP’s catchment area covers the neighboring regions. The Őrség National Park is the recent of all, with developing tourism. The potential positive economic impact of tourism is already being felt nowadays. The rural accommodations, catering and other units – with connection to the operation of the park – are potential breakout points in labor market for the region’s population. The cognition of the economic effects of the protected area contributes to the fact that the population accepts the existence of the national park on their residence. It is necessary, that actors in the management should have conscious development strategy. A monitoring-system (social-, economical-, visitor-) in the protected area may increase the efficiency of the management and could help to control the area’s carrying capacity of its tourism. A considerable change of view and attitude evolved among the population since the foundation of the National Park. They learned the regulatory system; they are accustomed to the presence of conservation officers and recognized the possibilities of tourism. The ancient locked community accepted the presence of „strangers” in the area. 4. Summary If protected areas are evaluated in economic terms, the tourism appears as a direct value of production next to forestry, agriculture, wild- and fish farming. Nowadays, a particularly important role should be given to tourism

75

in protected areas, because in soft-tourism (including eco-tourism) are more and more important the wilderness, untouched territories, as destinations. The relationship between tourism and protected areas described as ambivalent, because a not well-managed tourism should affect significant damages in protected areas. In contrast, the well-managed tourism could be the base of sustainable development of the small region and region, too. This is particularly important when we consider that the underlying natural and cultural values of national parks only could survive because the industrial, agricultural and infrastructure development has more or less leeway by various reasons. Therefore, these regions (based on natural and cultural attractiveness) could confidence in the tourism-generated incomes. It would be necessary to carry out analysis of tourism-generated revenue and incomes, expenditure, economic impact. The financial support of the residents (farmers) and wider opportunities for their application would be important likewise for them. The biofarming, the rural accommodation, the handicraft (for example pottery) could gain ground, could be winner. REFERENCE HANNEMANN, T.–JOB, H. (2003): "Destination “Deutsche Nationalparke” als touristische marke", Tourism Review 58(2): 6–17.

76

TÁRSADALOMFÖLDRAJZ A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 77-89.

RÉDEI MÁRIA 1 NÉPESSÉG PROGNÓZIS, ELŐRESZÁMÍTÁS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Abstract: The results of population estimation are basic background for regional development. To know the number of habitants, the age structure, how will it be occurs, by natural demographic events or spatial mobility. The shifts of age structure orient the planners for a time period about the institutional exploitations, working market offer, pension expectation. For a longer time period the demographers to keep the reliability of the projected dataset, reduce the details of data, especially if it is belonging by growing number of territorial units. The article sums up the major methodological step for variable on different territorial level. The author is using the cohort component methods for fertility, mortality and mobility statistical variables. Specify during the process the hypothesis, alternatives and scenarios for different regional level. Reading this method before to get the new census dataset has high actuality. She is point out why the regional population estimations have so high reliability comparing the economical projection on a longer time period.

1. Bevezetés A népesség számának, és főként összetételének ismerete alapvető a térségi elemzésekben. A jövőbeli tekintés, különösen a regionális modellezésben meghatározó a népességszámának ismerete. Mivel a jövőbeli változások növekvő mértékben alapulnak azon, hogy milyen lesz a nemek aránya, az életkori összetétele alakulása, ezért a felhasználók megrendelési is ebbe az irányba mozdultak el. A lezajlott demográfiai folyamatok megismerése alapozza meg az okokozati összefüggéseket, az ebből levont következtetések jelentik a jövőbeli kitekintések alapját. A távlati kitekintés kétféle módon történhet:  a jelenlegi demográfiai változatlan fennállása esetén a jelen struktúrája milyen determináló hatással van a jövőre, mekkora a döntési lehetőségünk,  a területi fejlődés egy vagy több változatú jövőképe alapján, hogyan juthatunk el erre az állapotra. Alapvető különbség van a két megközelítés kiindulásában és módszerében. Az előbbit nevezzük prognózisnak, ami a demográfiai tartalékok 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Társadalomföldrajzi Intézeti Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

77

és népesedési folyamatok továbbvezetése alapján képezi becslését. Míg az előreszámítás, a jövőképhez igazodva „ha akkor” alapon feltételez valamilyen értékrendi, ok-okozativáltozást, és ennek hatását a lakossági magatartásra. Az utóbbi egy-fajta környezeti-társadalmi és gazdasági feltételezés alapján összefüggése alapján kerül valószínűsítésre. Mindkettő többirányú feltételezéssel élhet, így az előretekintések sokfélék lehetnek. A népesség-előreszámítások klasszikus módja az ún. komponens módszer. A komponens módszer lényege a koreltolás, ami arra válaszol, hogy adott életkori csoportban élő népesség milyen valószínűséggel éri meg a következő naptári időpontot, és mennyi újszülöttel lehet számolni. A koreltolás azt jelenti, hogy a populációt az eltelt évek arányában „továbbtoljuk”, amiben két természetes esemény következhet be, tovább él vagy meghal. Az egyik a továbbélési valószínűségekkel alapozható meg, a másik a halálozási valószínűségekkel. A már korábban élt generációk életeseményeit a statisztikus-demográfus táblákba rögzíti és a KSH évente közli. A jövőbeli magatartási hipotéziseket ez alapján dolgozzuk ki. Ha a továbbvezetés alapja egy olyan demográfiai magatartásból származó következtetés, paraméter, ami a születési évjáratok lezajlott tapasztalatain alapszik, akkor kohorsz – komponens - módszerről beszélünk. A kohorsz - komponens-módszer megalapozottabb és születési évjáratokra jellemző magatartásformákra épül. A demográfiai előretekintések megbízhatósága a folyamat tehetetlensége, az egymás után következő születési évjáratok lassú magatartásváltozása miatt, megbízhatóbb, mint pl. bármilyen gazdasági, piaci becslésé. Számottevő a kiindulási adatok megbízhatósága is. Ha a népszámlálások után végzünk előreszámítást (ami a demográfiai kutatásoknak mindig a virágkora), akkor a megbízhatósága kedvezőbb, mint ettől az időponttól távolodva. Az input adatok avultsága miatt a demográfiai előreszámítás bizonytalansága megnőhet. Alapvető, hogy a mától rövidtávon kitekintve nagyobb megbízhatóságú előreszámítást tudunk végezni, mint 10-15 éves távlatban. Ha országos szintű előreszámításról beszélünk, akkor ez nagyobb beválású, mint a megyei, kistérségi és a települési szint. A területi részleteződés együtt jár a bekövetkezések kis számával és az események esetlegessége miatt kevésbé elfogadott. Amennyiben a két síkot, - az idő és a területi egységek száma összekapcsoljuk -, azaz a mától távolodunk a kitekintésben és térben, akkor a bekövetkezés bizonytalansága nő. Ezt a demográfusok úgy védik ki, hogy nem a kiindulással azonos részletezettséget adnak meg. Ezt a gyakorlatot követi a mikro cenzus is akkor, amikor reprezentatív felvételei adatok alapján, kistérségi becsléssel nem ad ki települési adatokat, hanem csak megyei szintűt.

78

A tervezési munkákban nagy létszámú regionális egységekre is végeznek előreszámítást, aminek a felhasználása különbözik. Az esetek egy részében ezeket modellezés adataiként használják fel, és azt a célt szolgálják, hogy kövessék a lakosság térbeli átrendeződését, szokásjellemzőinek változását. Ilyen pl. a Budapest Általános Rendezési Tervéhez felhasznált 535 városrendezési körzetre készült több időpontra vonatkozó előreszámítás, vagy az országot lefedő 317 forgalmi körzetre vonatkozó, vagy az Országos Területfejlesztési Terv kistérségeire számolt népesség prognózisa. A 80-as évekig a népesség-előreszámítások a lakosság összlétszámára vonatkoztak, amelyeket trend jellegű grafikonokon, a távlati értékeket regressziós módszerek alkalmazásával számítottak ki. Mivel az ezt követő időszakban a természetes folyamatok egyenlege nulla körüli érték volt, a vándorlás vált meghatározóvá. Ez irányította a figyelmet a lakosság összlétszáma helyett a kor szerinti összetételt előrejelző módszerekre, ami a felhasználóktól is egy más típusú gondolkodást - ún. korspecifikus szokás jellemzők alapján -, kívánt meg. Ily módon a tervezés elveszítette azt a stratégiai kiindulási lehetőségét, ami a lakosság összlétszámából indult ki, és a felhasználók érdeklődése a korspecifikus felé tolódott el. Ekkor terjedt el a korcsoportos jellemzők alapján történő előreszámítás, ami a tervezést is abba az irányba vitte, hogy a korcsoportos szokásjellemzőket, mint normatívákat „kulcsolták rá” a szakági koncepciókra. Mindez a felhasználóktól megváltozott tárgyi - alkalmazási ismereteket kívánt meg. Az új típusú előrejelzés ugyanakkor lehetőséget teremtett arra is, hogy a korábbiakhoz képest pontosabb valószínűsítéseket készítsünk, például a potenciális munkaerőforrás számítása, az intézményi hasznosítás, a közlekedési szokásjellemzők korcsoportok szerinti prognózisa. Így a korábbi trend jellegű, teljes lakosságra vonatkozó előreszámítást felváltotta a korcsoportos. A jelenlegi módszereink a bemenő adatok a két nemre, 17 ötéves és egy záró korcsoportban szükséges rendszerezni, ami hazánkban népszámlálási adatforrásból biztosítható. Majd ehhez a termékenység és a halandóság folyamatait prognosztizáljuk a különböző feltételezések alapján eltérő paraméterek formájában. Ha időben állandó, pl. egyenletes változást feltételezünk, akkor viszonylag könnyebb a paramétereket megfogalmazni. Az előreszámítás megbízhatóságát már nehezebb biztosítani az időben változó fejlődési feltételek között. Ha az egyes előreszámítási fázisok között azzal is számolni kell, hogy miként alakul a lakosság reagálása a változó körülményekre, akkor még bonyolultabb a helyzet.

79

Ha az előreszámítás területileg is eltérő jellemzőkön alapszik, akkor a területi egységekre nem csak térben, de időben is különböző paramétereket, hipotéziseket kell elkészítenünk. Ez nem csak az előkészítő munkát növeli meg, és több program futtatását jelenti, de felveti a következő kérdést. Milyen demográfia magatartási jellemzőt, termékenységet, továbbélést, migrációs hajlandóságot lehet feltételezni az időben több helyen eltöltött évekre? Vagyis mikor veszi fel valaki a célterületnek a népesedési jellemzőit és mikor tér el azoktól? Erre nem könnyű válaszolni, különösen akkor nem, ha figyelembe kell venni, a régiók átalakítását is. Mindezek a kérdések bizonytalanságot és nehézséget jelentenek a területi előreszámítás számára. Az ilyen típusú előreszámítást nevezik multi-regionális modellezésnek. Ebben a modellben a szakértőknek arra is választ kell adni, hogy pl. a migrációs áramlások melyik területi egységből melyikbe várhatóak és ennek urbánus és rurális jellemzői hogyan különböznek. A termékenység mérése az ún. TFR, teljes termékenység alapján történik, azaz egy nő propagatív életkorában számítva mekkora termékenységre, hány élve született gyermekre számíthat. A másik a termékenység időbeli eloszlása. Az eloszlási görbék paramétereinek a kalibrálása a szórás és az átlag segítségével történik. Többszöri módosítással/iterációval véglegesítjük a görbe alakját az egyes prognosztizálni kívánt időpontokra. A halandóság regionális jellemzőit a születéskor várható átlagos élettartamban határozzuk meg. A halandóság típusának megfelelően használhatunk keleti, nyugati, déli és északi táblákat, ami a két nemre jelentősen eltér. A hazai előreszámításoknál a keleti tábla adatait alkalmazzák. Ezek várható paramétereinek a beállítása után, a kiválasztott halandósági sajátosságok alapján futtatjuk a programot. A program a felhasználó által kért távlati időpontokban közli az életkor szerinti megoszlást és a népesedési folyamat paramétereit. A program először a természetes folyamatok által lehetséges népességszám- és összetétel változását adja meg tetszőleges évekre olyan formában, mint a bemenő adatok rendszerezése szerint. Ha egy-egy feltételezést valósítanak meg, ezeket nevezzük hipotézisnek. Alternatívának azt nevezzük, ami a demográfiai összetevők kombinációjáról beszélünk - pl. magas termékenység alacsony halandósággal - alapján alakul ki. Az ezekből kiválasztott változatok lesznek a szcenáriók. Érdekes megjegyezni azt, hogy ugyanazt a népességszámot különböző megvalósulási utakon el lehet érni. Például magas termékenységgel és közepes halandósággal és változatlan migrációs egyenleg, vagy közepes termékenységgel és alacsony halandósággal stabil migrációs egyenleg mellett, az eredmény természetesen

80

eltérő kor szerinti összetételhez juttat. Ez utóbbi lényeg az, hogy itt kapcsolható be a koncepciókat kialakító preferencia és diszpreferencia kérdése: hogy melyik folyamatot támogatjuk, vagy mit akarunk elérni. Néhányan erre azt válaszolják, hogy az optimálist. Az ún. optimális lakosságszám egy fikció, mert optimális csak valamilyen szempont szerint lehet. Az előreszámításnak ez a része ahhoz nyújt segítséget, hogy megválaszoljuk a kérdést: vajon a lakosság életkor szerinti összetétele mekkora tartalékokkal rendelkezik, mekkora megújulási lehetőségeket jelent? Melyek a lakosságszám megőrzésének a korlátai és mekkora lehetőségek, veszélyek vannak abban, hogy újra termelődjön, ill. erodálódjon. Fogalmazhatunk úgy is, hogy mekkora erőfeszítésre van szükség a jelenlegi összetétel megőrzéséhez, vagy annak módosításához. 2. Adatok a kistérségi előreszámításhoz A dinamikus előreszámítási modellhez a demográfiai alapfolyamatok részletes feldolgozására van szükség. A múltbeli adatok feldolgozása két szempontnak kell megfeleljen: elegendő időtáv, azaz legalább a kitekintés hosszával azonos, vagy foglalja össze a magatartás változásokat. Az adattár minden területi egységre, férfiakra és nőkre, ötéves korcsoportokra vonatkozik és az alábbi blokkokat foglalja magában: – Népesség, Átlagnépesség, Élve születések, Halálozások. – Belföldi vándorlások (állandó és ideiglenes típus, oda és el irány szerint is bontva) Belföldi vándorlási arányszámok. – Nemzetközi vándorlások. – Termékenységi arányszámok, Halandósági arányszámok, halandósági táblák. – Specifikus demográfiai mutatószámok (nettó reprodukciós együttható, népességi momentum, életpotenciál, stb.). A népességi adatok homogenizáltak, a népszámlálások között visszamenőlegesen korrigáltak, a területi egységek jogi állásának változását követik. Konzisztensek a cenzusokat követő népmozgalmi változásokkal. Az adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal Demotáblázó rendszere. A népmozgalmi adatok (születések, halálozások, vándorlások) statisztikából származnak, a népesség adatok viszont népszámlálásból évről-évre továbbgöngyölítettek. Ez utóbbi a KSH hivatalosnak számító népessége, mely a bejelentett lakónépességre vonatkozik. Fontos, hogy ha egy területileg lehatárolt egységre végezzük a kitekintést, akkor annak érdekében, hogy kompetensek maradjunk, a kimaradó, un. maradék területre is országos

81

szintű visszacsatolások legyenek. Ezzel biztosítható az, hogy egyes térségekre készülő előreszámítások megfeleljenek egymásnak. Ma már a megbízók az elkészült anyagokat Excel táblában és térképi megjelenítésben is kérik. Erre hozzuk példaként Budapest kerületi, városrendezési, városrészeire vonatkozó határokat, amelyek számlálókörzeti adatokból felépítve, mutatják a változást. Az 1. 2. térképekről is látható, hogy a VRK határok nem esnek egybe a városrész-határokkal és átmetszenek kerületi határokat is. Arra nem volt mód, hogy a VRK-kat ugyanúgy felbontsuk kerület szinten, mint az tettük a városrészek esetében. Ezért minden VRK-hoz egy kerületet rendeltünk hozzá, mégpedig azt, amelybe a VRK földrajzi súlypontja esik.

1. térkép: A városrészek elhelyezkedése a kerületekben / kerületek között

2. térkép: A városrendezési körzetek elhelyezkedése a kerületekben / kerületek között

82

Az adatok a KSH Demotáblázó adatbázisából származnak, amelyben a népszámlálások alkalmával felvett település-adatokat konvertálják az év eleji eszmei időpontra, majd évről-évre a népmozgalom figyelembevételével továbbgörgetik. Itt természetesen csak a bejelentett események (születések, halálozások, vándorlások) vehetők figyelembe, miközben nem biztos, hogy az esemény ténylegesen az adott területen, településen történt. A tényleges lakóhely ugyanis eltérhet a bejelentettől, a népszámlálás szerint ez mintegy kétszázezer ember esetében volt így 2001-ben, és a létszámtrend emelkedő. Vagyis előfordulhat, hogy valaki mondjuk Szombathelyen állandó lakos, Pécsett ideiglenes lakos, ám évek óta Budapesten él. Ezt a hibát a KSH adatállomány éppúgy tartalmazza, mint a népesség-nyilvántartásé. 3. Az előreszámítás módszerei A lakónépesség előreszámítása, eredetileg az ENSZ által kidolgozott, általánosan használt kohorsz-komponens, magyarul alkotóelem eljárás alkalmazásával történik. Ebben a népesség előrebecsült száma és összetétele a kiindulási népesség és a hipotetikusan előreszámított demográfiai alapfolyamatok – termékenység, halandóság, belső és külső vándormozgalom – összhatására képződik, figyelembe véve a kohorszok öregedését (az életkor előrehaladását) is. A területi előreszámítások során az a finomítás is kívánatos, hogy a vándorlás a számításokban is az egységek között valósuljon meg, honnan-hová eljárást követve. C x+10 x  5, x  9

D x+5

x, x4

Ps 5

Z s , s 5 B

x, x4

x

Ps A s

s+5

A dinamikus előreszámítási modellhez a demográfiai alapfolyamatok részletes feldolgozása szükséges, a létszámokat, eseményszámokat, viszony-

83

számokat nemek és életkorok szerint bontva. A koréves megközelítés kistérségi szinten, a kis esetszámok miatt nem járható, a statisztikai megfelelőséget adatösszevonással biztosítjuk. Ötéves korcsoportos elemzési technikát és előrebecslési rendszert alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy itt is a születési kohorszokban bekövetkezett és a továbbiakban várhatóan bekövetkező változásokat figyeljük meg, illetve számítjuk előre időszakról időszakra, csak az időszak most nem egy évet, hanem öt évet fog át, és a kohorszot sem az egy év alatt, hanem az öt év alatt születettek alkotják. A konkrét népmozgalmi és népesség adatbázist a rendszernek megfelelően dolgozzuk fel, és az így kialakított demográfiai adatrendszer az alábbi elemeket tartalmazza: I. Népesség: Lakónépesség s év január 1-re, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra s: 1990-2007 évente, az 1990-2001. évi népszámlálások között visszamenőleges korrekcióval t: 41 statisztikai kisrégió (NUTS-4), 23 budapesti kerület, „maradék régiók” h: férfi, nő, együtt x,x+4: 0-4, 5-9, …, 80-84, 85+ II. Átlagnépesség: Átlagos lakónépesség s, s+4 években, t területi egységre, h nemre, x, x+4 korcsoportra III. Élve születések: Élve születések száma s, s+4 években, t területi egységre, h nemre, az anyák x, x+4 korcsoportjára IV. Halálozások: Elhalálozások száma s, s+4 években, t területi egységre, h nemre, x, x+4 korcsoportra V. Belföldi vándorlások: Állandó elvándorlások, ideiglenes elvándorlások, állandó odavándorlások, ideiglenes odavándorlások, területi egységen belüli állandó vándorlások, területi egységen belüli ideiglenes vándorlások s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra VI. Nemzetközi vándorlások egyenlege: A határokat átszelő bevándorlások és kivándorlások egyenlege, népszámlálások között a népszámlálási korrekció alapján, 2001-ben az állományváltozások szerint

84

s, s+4 években, t területi egységre, h nemre, x, x+4 korcsoportra Az adatállomány eleget tesz a demográfiai változásokra vonatkozó alapegyenletnek, vagyis a népességszámok változása megegyezik a különböző hozzáadott és elvett népmozgalmi komponensek egyenlegével. Az átlagnépesség felhasználásával képezhetők a népmozgalmi arányszámok, valószínűségek: VII. Termékenységi arányszámok: Élve születések száma osztva az átlagnépességgel s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, az anyák x,x+4 korcsoportjára VIII. Elhalálozási arányszámok: Elhalálozások száma osztva az átlagnépességgel s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra IX. Belföldi vándorlási arányszámok: Állandó elvándorlások, ideiglenes elvándorlások, állandó odavándorlások, ideiglenes odavándorlások, területi egységen belüli állandó vándorlások, területi egységen belüli ideiglenes vándorlások osztva az átlagnépességgel. s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra A halálozások, halandóság jövőbeni alakulásához megkonstruáltuk a térségi halandósági táblákat. Ehhez megbecsültük az elhalálozási valószínűségeket és az ún. stacioner népességet. X. Elhalálozási valószínűségek: Az elhalálozási arányszámokból az ismert egyenletes eloszlású formula szerint s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra XI. Stacioner népességek és várható élettartamok: A fiktív kohorsz képzési technikának megfelelően s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra A termékenység jövőbeni alakulásához vizsgáltuk a gyermekvállalás korszerkezetét, az átlagos gyermekvállalási kor elmozdulását. XII. Termékenységi korprofilok és átlagos szülési kor: A termékenységi arányszámok százalékos formában és a szülő nők átlagos kora s,s+4 években, t területi egységre, h nemre, x,x+4 korcsoportra

85

Külön kiemeljük a demográfiai adatrendszer három alapvető mutatószámát. A halálozási adatokból becsültük a területi születéskor várható élettartamot, amiből az életút hosszára következtethetünk. A születési adatokból számítjuk a teljes termékenységi arányszámot, ami – az adott év megfigyelései alapján – a nők végső gyermekszámát mutatja. A belföldi vándorlásoknál ezzel analóg mutató – összegezve a területi egységen belüli költözéseket és a területi egységből történő elköltözéseket – a teljes vándorlási arányszám, ami az életút során bekövetkező költözések várható számát jelzi. A népesség-előreszámítás az alkotóelem-eljárásra épül oly módon, hogy minden tréségi egységre az alábbi lépésekben valósul meg: 1) Kiindulunk a 2011. évi január 1-i lakónépességből 2) A termékenységi hipotézisek alapján becsüljük az anya születési évjárata szerinti termékenységi arányszámokat a 2011 -16. közötti időszakra 3) A halandósági hipotézisek alapján becsüljük a születési évjáratos elhalálozási arányszámokat a 2011 -16. közötti időszakra 4) A belföldi vándorlási hipotézisek alapján becsüljük a születési évjáratos állandó és ideiglenes elvándorlási arányszámokat, továbbá az állandó és ideiglenes odavándorlások népességi viszonyszámait a 2011-16. közötti időszakra 5) A külső vándorlási hipotézisek alapján becsüljük a határokat átszelő mozgások népességi egyenlegét a 2011-2016. közötti időszakra 6) A külső vándorlások egyenlege, a kiindulási népesség, a belső vándorlási arányszámok és az elhalálozási arányszámok segítségével becsülhető a 2011-2016. közötti időszak átlagnépessége. 7) A női átlagnépesség és a termékenységi arányszámok alapján becsülhető a 2011–2016. közötti élve születések száma, a fiúszületések arányára vonatkozó hipotézis szerint pedig ebből a fiú és lány újszülöttek száma. 8) Az átlagnépességből az előrebecsült arányszámokkal egyenként megbecsülhető valamennyi halálozásszám, belföldi vándorlási szám, a belföldi vándorlások egyenlege. 9) A népességi alapegyenlet alkalmazásával továbbszámítjuk a népességet 2016. elejére. 10) A számításoknak konzisztencia-feltételeket kell kielégíteniük. Nevezetesen minden nemre és korra az előrebecsült összesített születés, halálozás, külső vándorlás és népességszám meg kell

86

egyezzen az országos referencia népesség-előreszámítás eredményeivel. A belföldi vándorlások egyenlegének pedig minden nemre, korra és típusra zérusnak kell lennie. Ezt az arányszámok felszorzásával, iterációval oldottuk meg. A fenti lépéssorozat ismétlődik 2016-ról 2021. évre és így tovább. 4. A kisebb térségi egységre történő lebontás A lebontás kohorszos arányok alkalmazásával történik. Legyen az adott i település, városrész, városrendezési körzet (x, x+4) ötéves korcsoportos népességének aránya a k kistérség / kerület népességén belül a t időpontban Pxt,,xi ,k 4 t ,i ,k a x , x  4  t ,k . Px, x  4 Feltételeztük, hogy a t+5 időpontban az öt évvel idősebb korcsoportra (tehát azonos születési évjáratra) ugyanezek az arányok érvényesek: a tx55,,ix,k9  a tx,,ix,k4 . Ezzel arányos változást tételeztünk fel a kistérségeken / kerületeken belül mind a halandósági, mint a belföldi és a nemzetközi migráció területén. Az eljárás nyilvánvalóan technikai, nem veszi figyelembe az egyes részterületek jövőbeni lehetséges felfutását / lecsengését, ugyanakkor, miután a számítások nemre és korcsoportra szólnak, ez simítja az ebből adódó becslési hibákat. A népességarányok részletes vizsgálatára, tendenciák kimunkálására nem minden projekt alkalmával van módunk. Ugyanakkor beépíthetünk egy aránymódosító eljárást, ami azt jelenti, hogy módunk van az egyes térségi szintek szakértői véleményének figyelembevételére. Ekkor az előreszámítás menete a következő: 1. Kiindulunk a 2011. évre számított népességi arányokból a kistérségeken belül. 2. Ötéves korcsúsztatással alkalmazzuk az arányokat a 2016. évre előrebecsült kistérségi népességszámokra. A legfiatalabb korcsoport népesség-arányát a 2006-2010 között becsült születésszámok kistérségen belüli arányával mértük. 3. A születésszámok becslését a 15-49 éves nőkre jutó gyermekvállalás mérésével végeztük el. Feltételeztük, hogy a (t-5;t-1) időben mérhető Bti,k5,t 1 i ,k bt  i ,k ,n arányok (a nevezőben a t időpontbeli női népesség Pt ,1559 létszáma áll) egyenletesen módosulnak a következő öt évben

87

n településenként. Emiatt Bti,,tk4  it,k  bti,k  Pti,k5,,15 59 . A  moderáló

tényezőket a kistérségre előrebecsült születésszámmal történő egyezésből kalkuláljuk. 4. Az eredményeket kalibráljuk a bennfoglaló egységek (kistérségek, kerületek) előreszámítására. 5. Meghatározzuk a 2011. évre a kistérségen belüli népességi arányokat, és az eljárást folytatjuk 2016-tal, …, 2031-el. A munkalépesei során döntő fontosságú szerephez jutnak a következők:  az elemzést végzők milyen nemzetközi jártassággal rendelkeznek a trendekben, pl. Budapest 2001. évi lakosságszámának csökkenése, a szububanizáció hazai megjelenésével volt összefüggésben. Ezt a feltételezést a korspecifikus adatok irányított elemzésével igazolni lehetet, tehát a vonatkozó szcenárió, mint azt a bekövetkezett adatok mutatták, valós volt.  A paraméterek kalibrálása mennyire érzékeny. Pl. egységnyi születéskori várható élettartam javulása mekkora hatással van a halálozásra.  a megbízó és a megbízott között milyen együttműködés alakul ki. Pl. javaslatok a szokás jellemzők típusaira, milyen bontásokban egyeznek meg. Összességében azzal zárhatjuk, hogy alapvető az országos referenciaszámításokhoz történő igazodás, a paraméterek elemzésen alapuló kiszámítása, javasolható a népszámlálásokat követően előreszámítás. IRODALOM RÉDEI M. (1980): Fiktív népességhez számítható demográfiai összetevők. Területrendezés 3: 93-96. RÉDEI M. (1983): A közlekedés és a hírközlés előrejelzéséhez szükséges szerkezeti, területi és demográfiai adatok. Területfejlesztés VÁTI-KTI. 2738. RÉDEI M. (1985): A területi népesség-előrejelzések készítése és felhasználása. Területi Statisztika 35(1): 15-21. RÉDEI M.–SZABÓ K. (1985): A megyeszékhelyek múltbeli és várható népességfejlődése. Területi Statisztika 35(4): 454-459. HABLICSEK L.–RÉDEI M.– SZABÓ K. (1987): Magyarország népessége, 1986-2021. Országos népesség-előreszámítás. A KSH NKI és az MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei 66. 333.p.

88

HABLICSK L.–RÉDEI M.–SZABÓ K. (1987): Magyarország népessége, 1986-2021. Területi népesség-előreszámítás. A KSH NKI és az MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei 67. 443. p. RÉDEI M. (1988): Területi népesség előreszámításokról a 80-as évek közepén. Demográfia 31(1): 11-25. RÉDEI M. (1989): Szabályszerűségek és specialitások a magyar kohorsz specifikus vándorlási arányszámok alakulásában. Demográfia 32(1-2): 4977. RÉDEI M. (1989): A migrációs áramlások modellkísérleteiről. Földrajzi Értesítő 38(1-2): 69-90. RÉDEI M.–SZABÓ K. (1984): Magyarország népessége 1981-2001, a megyeszékhelyek népessége. Budapest: A KSH NKI és az MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei 58. 103. p. KINCSES Á. (2011): Települési népesség előreszámítás. In: Csapó T., Kocsis Zs. (szerk.). Szombathely, Savaria University Press. 250-262.

89

 

90

TÁRSADFALOMFÖLDRAJZ A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 91-107.

LENNER TIBOR 1, CSAPÓ TAMÁS 2 KAPOSVÁR TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA Abstract: Historical geography covers temporal and spatial correlations of forms of human activities. The examination of settlements’ functions forming throughout history and that of their internal spatial structures is a part thereof. On the example of Kaposvár, the capital of Somogy County, the study presents that there is a strong correlation between the history of a settlement and the change in its horizontal plan.

1. Bevezetés A történeti földrajz feladata, hogy az emberi tevékenységi formák időés térbeli összefüggéseit kutassa. Ehhez felhasználja a humán- és a természettudományok kutatási eredményeit egyaránt. Vizsgálódása kiterjed arra a földrajzi környezetre, amely magában hordozza a természet-gazdaságtársadalom történeti kapcsolatrendszerét. Ebben a kapcsolatrendszerben testesül meg a kultúrtáj olyan történelmi térdimenzióként, amely megjeleníti a benne élő ember, társadalom tartós térbeli magatartását (BERÉNYI 2006). Az elmúlt évszázadban a hazai geográfusok figyelme főleg a Kárpátmedence és annak nagyrégiói felé irányult, de legalább ennyire fontos, hogy a makro- és mikrorégiók mellett a kulturtáj egyes elemeit, a települések történeti földrajzát is feltárjuk. Csak így tudjuk ugyanis alaposabban megérteni a települések fejlődési pályáját, a tájhasználat formáit, a térkapcsolataik alakulását és településszerkezetük fejlődését (FRISNYÁK 2010). Tanulmányunkban Kaposvár történeti földrajzából csak néhány kérdéssel foglalkozunk. Arra vállalkozunk, hogy értelmezzük a településtér keletkezési genetikáját, a térbeli elrendeződés elveit, az alaprajz kronológiai változásának elemzésével pedig feltárjuk a település expanzióját. Szemléletünkben tehát a település belső térbeli struktúrája magában hordozza a történeti fejlődésének a pályáját. Ez a megközelítés elsősorban történeti1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Társadalomföldrajz Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: lentibor@ttk. nyme.hu 2 NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Társadalomföldrajzi Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

91

településföldrajz, amelynek célja az, hogy megalapozza egy-egy település önálló településmorfológiai vizsgálatát. Jelen tanulmány illeszkedik azon városföldrajzi kutatások sorába, amelyek a Mendöl Tibor-féle morfológiai irányzatot tekintik alapnak. Ezért az intézetünk Társadalomföldrajzi Tanszékén napvilágot látott településmorfológiai publikációkat általában egy rövid történeti földrajzi fejlődésvázlat vezeti be (LENNER 2011). 2. Kaposvár kialakulása és fejlődési szakaszai A települések fekvéséből különböző előnyök származnak, amit a településföldrajz összefoglalóan helyzeti energiáknak nevez. A megítélés, hogy a földrajzi fekvés a települések kialakulása és fejlődése szempontjából kedvező-e, vagy sem, időben változó, és erősen viszonylagos (KOVÁCS 2007). Kaposvár a Dél-Dunántúl középpontjában két kistáj találkozásánál fekszik. Északról Dél-Külső-Somogy enyhén hullámos felszíne, míg délről a Kapos-völgyből meredek lejtőkkel kiemelkedő Észak-Zselic dombokkal és völgyekkel gazdagon tagolt 250-300 m átlagmagasságú dombsága határolja. Utóbbi miatt mondják a lokálpatrióták nem kis büszkeséggel azt, hogy a várost hét domb hordozza, akárcsak Rómát. Ezek a következők: Róma-hegy, Ivánfa-hegy, Kapos-hegy, Kecel-hegy, Körtönyés, Gurgyesz, Iszák. A két kistáj között a város közepén folyik át a környék vizeit összegyűjtő Kapos, amely erózióbázisként a hordalékukat is magába fogadja (MAROSI–SOMOGYI 1990). Azok a földrajzi adottságok, amelyek egyértelműen hátráltatták a modern Kaposvár fejlődését, s amelyen a város csak a XIX. században kezdett úrrá lenni – nevezetesen a város rossz közlekedésföldrajzi helyzete: a főbb utaktól való elzártsága és a Kapos folyó mocsaras ártere – az őskorban egyáltalán nem akadályozták a terület benépesülését. Sőt, a folyó fontos közlekedési útvonalnak számított, a mocsaras környezete pedig kiváló védelmet biztosított a megtelepedett lakosságnak. Így a honfoglaló magyarok, akik a X. század elején jelentek meg a vidéken, olyan területet szálltak meg, amely az ie. 5-4. évezredtől folyamatosan lakott volt (DÁVID 2009). A történeti korok régióit is – hasonlóan a földrajzi- és a politikai régiókhoz – a társadalmi-gazdasági folyamatok alakítják ki a tér kisajátítása és a természet átalakítása során. Ezekben a folyamatokban spontán és tudatos elemek keverednek: a gazdasági térszerveződés kezdetben inkább spontán folyamat, míg a későbbi stádiumokban a nagybirtokosok és a kolostorok gazdasági, telepítési tevékenységei a regionalizálás irányába ható tudatos cselekvések (SÜLI-ZAKAR – CSÜLLÖG 2003).

92

A Dunántúl „vértelen” megszállással 900-ban került a magyarok kezére. Az Árpád-korban Kaposvár ezen a néven nem létezett, a területén több település múltja azonban az Árpád-korig vezethető vissza. (Pl. Kecel, Ivánfa, Rupul, Szentjakab) A vidék fő folyójának, a Kaposnak a neve is magyar. A név először Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő 1009-i oklevelében fordul elő Kopus néven. A kapu szó –s képzős alakja olyan helyeket jelölt, amelyeket gyepűtorlaszokkal zártak el, és azon járható kapukat nyitottak. A folyó két partját korábban Árpád fiai kapták meg. Az elsőszülött Tarhos a jobb partot a Mecsek vízválasztójáig használta szálláshelyként, míg a másik fiú, Jutas uralmi területéhez a Kapos északi mellékvizei tartoztak. Valószínűsíthetően a nevet adó kapukat a Dráva és a Mura felől várható ellenség miatt emelték az Árpád-fiak. Később, a szerveződő magyar államtér politikai struktúrájában a vidék jelentőségére utalt az, hogy Koppány legyőzése és „Somogyország” birtokba vétele jelentette a nyugati intézményekkel stabilizált állam szervezésének kezdetét (GYÖRFFY 1975). Kaposvár előzményének a történészek két nagybirtok-központot és annak tartozékait tekintik. Az egyik a Szent Jakab hegyen épült zselicszentjakabi bencés monostor, - mostani nevén Kaposszentjakab - a mai település keleti oldalán. Ennek az egyházi birtoknak az uradalmi központja azonban nem tudta a kolostor alatti települést mezővárossá fejleszteni. A másik birtokot, a világit, egy Rupel nevű német lovag kapta Szent Istvántól a Zselicben, a mai várostól nyugat-délnyugati irányban. Ezen egy X. században felépült magyar nemzetségi földvár állt Zselickisfalud közelében, ami mára teljesen elpusztult. A jelentősége viszont abban van, hogy a mai Kaposvár ebből az ún. rupuli uradalomból sarjadt ki. A XIV. század közepén itt épült fel ugyanis a város ősét jelentő középkori vár Újvár néven (KOMJÁTHY 1975). A külső megjelenésében a mai gyulai várhoz hasonlítható vár körül kezdetben nem volt település. Mocsarak közti fekvése és a XV. századi geopolitikai helyzet miatt inkább csak uradalmi központul szolgált. A következő évszázadban viszont a török támadások hatására uradalmi központból egyre inkább a török elleni védelmi vonal egyik bázisává fejlődött. A régi határsáv védelmének összeomlása után pedig menekülők húzódtak falai közé. Most az elzártsága jelentett előnyt: éppen a nehéz megközelíthetősége miatt vált olyannyira biztonságossá, hogy ott mezőváros fejlődjön. Az vitatott, hogy Kaposújvár név alatt csak a középkori vár értendő, vagy maga a település is. Korabeli leírások, metszetek és régészeti leletek azonban azt valószínűsítik, hogy a nagy területet felölelő palánkfal mögött település is létezett. Mindenesetre a török előrenyomulás miatt a XVI. század közepén már nem csak egy egyszerűen

93

megerősített birtokközpont volt Kaposújvár, hanem része lett a Drávától a Balatonig húzódó védelmi rendszernek. Az 1543-ban már királyi várként szereplő várat azonban hiába erősítették meg úgy, hogy Szigetvár után a környék legnagyobb vára lett. 1555-ben elfoglalta a török és majd csak 1686-ban szabadult fel az ellenséges megszállás alól. Még ebben az évben a település az ország egyik legbefolyásosabb és Magyarország legnagyobb birtokával rendelkező arisztokrata családjának, az Esterházyaknak a kezelésébe került. Bár a népessége rövid idő alatt visszaköltözött a falai közé – 1690-ben 30 házat számláltak, 1701-ben viszont már 100 lakóház állt – a történelem ez idő tájt bekövetkezett viharai a várost sem kerülték el. A vár a karlócai békekötés nyomán 1702-ben több magyarországi végvárral együtt „földig leromboltatott”. 1704-ben pedig a Rákóczi-szabadságharccal szemben felbujtott szerb csapatok vittek végbe gátlástalan rombolást és mészárlást. Ebben a helyzetben az új földesúrnak, herceg Esterházy Pál nádornak természetesen alapvető érdeke fűződött ahhoz, hogy a Kapos menti helység újra benépesüljön, ezért telepítési szerződést kötött a visszaszivárgó lakosokkal (BÁCSKAI 1975). A letelepülési engedéllyel a nemesi család a város fejlesztéséhez, újjáépítéséhez komoly anyagi bázist biztosított. A kiváltságlevél kiadásának dátumát – 1712. december 1. – joggal tekinthetjük az újkori Kaposvár születésnapjának is, hiszen a város élete a közigazgatási és a hatalmi változásoktól függetlenül azóta folyamatos (DÁVID 2009). Megjegyzendő, hogy a szerződés az új telepítésű falvakra jellemző kedvezményeket tartalmazott – pl. háromévi házadómentességet – de nem biztosított jelentősebb mezővárosi szabadságot a betelepülőknek. Ezzel együtt is a kiadott kiváltságlevél, valamint az 1702-es úrbéri szerződés – amely nem tekintette örökös jobbágyoknak a kaposváriakat – kedvező feltételeket teremtett a visszaköltözni, letelepülni vágyóknak. Így a hercegi uradalmi központ vált az újjáalakuló települések centrumává, mely Kaposvár újbóli fellendüléséhez vezetett. A pusztulófélben lévő vár egy részét ugyanis újból helyreállították, és itt alakították ki a kaposvári Esterházy-uradalom központját. Ezzel Kaposvár a XVIII. század elejétől egy 19 faluból és 23 pusztából álló uradalom központja lett. Az új település központja ugyanakkor a mocsaras vártól keletre éledt újjá. A mai Kaposvár területén ekkor három mezőgazdasági jellegű település létezett: a vártól nyugatra Kecel, keletre a tulajdonképpeni Kaposvár és Ivánfa. A fenti változások hatására a század közepétől megnőtt a betelepülők száma, az új lakosok főleg Zalából, Somogyból és Horvátországból jöttek, de érkeztek bajor, francia és olasz telepesek is. Számuk 1784-ben, az első magyarországi népszámlálás idején már meghaladta a kétezret, és több mint 380

94

lakóházat írtak össze. Ezzel Kaposvár – Szigetvár mögött – Somogy megye második legnépesebb mezővárosa volt. Fejlődéséhez további két dolog bizonyosan hozzájárult: egyrészt 1703-ban I. Lipót vásártartási jogot adományozott a településnek, másrészt 1749-ben véglegesen Kaposvár lett Somogy vármegye székhelye. Ennek köszönhetően az új megyeszékhelyre már iparosok és kereskedők is beköltöztek, akik – kihasználva a település megváltozó funkcióját és kibővült közigazgatási szerepét – állandó és szélesebb vevőkörrel és nagyobb forgalommal találkoztak. Ugyanakkor Magyarországon a XVIII. századi újjáépítés a középkori feudális jellegű városhálózatot rekonstruálta. A csekély népességű városok a helyi piacközpontok szerepét töltötték be. Városi iparuk megmaradt a céhes kézművesipar keretei között (BÁCSKAI 2002). Kaposvár a XIX. század közepéig még egy kisváros gazdasági-piacközponti szerepét sem tudta ellátni az alapvetően városhiányos Somogy megyében. Inkább egy uradalom központjaként működött, mint sokfunkciójú, önálló településként. A megye lakóit Veszprém, Kanizsa, Pécs szolgálta ki városi javakkal. Ebből a helyzetből csak a XIX. század második fele, a vasútépítés és a polgári közigazgatás mozdította ki, megteremtve egy gyorsabb ütemű városiasodás feltételeit (BELUSZKY 2003). A Dél-Dunántúlon a három megyeszékhely három különböző vasútfejlesztési koncepciót valósított meg. Pécsett elsősorban a stratégiai vonalak és az országos kapcsolatok kiépítésére koncentráltak, a megyén belüli közlekedési kapcsolatokra kevesebb figyelem jutott. Kaposvár a megye településeire támaszkodva kötötte magához a megyei piacokat. A képviselőtestület előrelátóan gondolkodott, hiszen így nemcsak a vasút fejlesztett várost, hanem fordítva, a város is magának vasutat. Szekszárd gazdasági és politikai elitjének érdektelensége ugyanakkor oda vezetett, hogy a másodosztályú vonala mellett a megyeszékhely nem tudta a megyei befolyását növelni (HAJDÚ 2006). Abban, hogy Kaposvár jól felfogott érdekből tudatosan támogatta a helyi érdekű vasutak megépítését, szerepe volt az árutermelés kibontakozásának. A „városfejlesztő” kereskedelem Magyarországon továbbra is az agrártermékek forgalmazását jelentette, korszakunkban azonban az élő állat helyett egyre inkább a szállításigényes gabona és gyapjú került kivitelre. Kaposvár forgalmi helyzete Somogy megyén belül kedvező volt: a morfológiai adottságoknak megfelelően egyre fontosabbá váló utak metszésében feküdt. Az É-D-i irányú meridionális völgyek itt találkoztak a Kapos nagyjából Ny-K-i irányú völgyével. Így a Keszthelyről Pécsre vezető ÉNY-DK-i, a Balatont Siófok irányából Szigetvárral összekötő ÉK-DNy-i, valamint a Nagykanizsa-Dombóvár közötti NY-K-i irányú, a megye közepét átszelő utak a településen vezettek keresztül. Ezek az utak

95

eltérő termelést folytató tájakkal kötötték össze Kaposvárt. A Kapos völgyének köszönhetően vásárvonal alakult ki, a város piachellyé vált. A mezőgazdasági árucikkek összegyűjtését pedig nagyban szolgálta a vasútépítés is. A megye közgyűlése a várossal együttműködve ezért olyan vicinális vasutakat támogatott helyi alapokból, amelyek a székhelyvárosba futottak be (MAJDÁN 2003). Így a fővonali állomásra 4 helyiérdekű vasút szerelvényei érkeztek, ahogy Beluszky Pál fogalmazott „vicinális vonalak pókhálójával szőtte be megyéjét” (BELUSZKY 2003). Ezzel az eltérő tájak találkozásánál fekvő város a XIX-XX. század fordulójára közvetlen környékének és Somogy megyének a közigazgatási, kereskedelmi és közlekedési csomópontjává vált. Népességét 1850 és 1910 között több mint ötszörösére növelte (4683 főről 24124 főre). A folyamatot jól jelezte a rendezett tanácsú fokozat elérése és megtartása. A tudatos vasútfejlesztés mellett – amely közvetlen hatást gyakorolt a város több területén megindult strukturális változásokra is – a szerepkörök és a vonzáskörzet kibővítésében nagy szerepet játszott a megyeszékhely rang is. A polgári közigazgatás rögzülésével állandóan működő hivatalok nyíltak, és különböző megyei középületeket emeltek. A letelepedő közhivatalt ellátó tisztviselői réteg jelenléte ösztönzőleg hatott más központi funkciójú intézmények megjelenésére. Így a megyeszékhely rang szintén hozzájárult a városfejlesztő folyamatok elindulásához. Megindult az iparosodás is, főleg a mezőgazdasághoz köthető iparágakban. Ebben – a közlekedési infrastruktúra kiépülése mellett – számos más folyamat is szerepet játszott. 1872-ben eltörölték a céheket. Az 1884-es ipartörvény pedig szabályozta a kisiparosi viszonyokat és tisztázta a gyáralapítás feltételeit. Ugyanebben az évben elkezdték az oktatást a város alsó fokú ipariskolájában (T. MÉREY–KAPOSI 2001). Mindezek hatására új gyárak jelentek meg a város gazdaságában, főleg a fa-, textil- és élelmiszeriparban. Ezek már a kiépült új vasútvonalakon juttatták piacra az áruikat. Az élelmiszeripari beruházásoknak köszönhetően a kaposvári malom Horvátországba, sőt a tengerentúlra is szállított lisztet. A malom az 1890-es években a térségben jelentős tőkét befektető Hitelbank kezébe került. A hitelbank alapította meg azt a Mezőgazdasági Ipar Rt. nevű részvénytársaságot is, ami felépítette a város legjelentősebb üzemét, a cukorgyárat. A cukorgyár a századfordulón 600 ember számára adott munkát, termékei pedig Angliába és Olaszországba is eljutottak. A nagymennyiségű cukorrépa Kaposvárra szállítását segítette elő a Kaposvár-Mocsolád helyiérdekű vasút átadása, valamint az a mintegy 100 km hosszú kisvasúthálózat, amely a gyár segít-ségével jött létre, és amelynek előnyeit a környék gazdái is élvezhették (SZILI 1994).

96

A két világháború között a város gazdasága hullámzó képet mutatott. Az első világháború miatt megtorpant a fejlődés, a piac Trianon után vészesen csökkent, a pénz elértéktelenedett. Több üzem bezárt, a város ipari termelése visszaesett. Mindez kevesebb munkalehetőséget jelentett, ami miatt mérséklődött a bevándorlás a településre. Az 1920-as évek közepén felvett kölcsön – amit városfejlesztésre fordítottak – rövid ideig tartó fejlődést indított el, amit viszont az 1929-33-as világgazdasági válság akasztott meg. A városban orvosolni kellett a nagyarányú munkanélküliséget és az ellátási nehézségeket. Ennek keretében szegényügyi, takarékossági program indult, és ínségkonyha nyílt. A válság után a gazdasági erősödés csak lassan tudott elindulni. Ennek az újjáéledésnek nem az ipar volt az elsőszámú hajtóereje, hanem a hitelélet, a kereskedelem és a belföldi idegenforgalom. A város még 1929-ben Országos Mezőgazdasági és Ipari Kiállításnak adott otthont, az 1930-as évek közepén kezdtek a „Virágos Hét Kaposváron” rendezvénysorozatba, 1928-ban pedig repülőteret építettek a várostól mintegy 8 km-re Taszáron, az idegenforgalom és a sportrepülés fejlesztése érdekében. A második világháborút jelentősebb károk nélkül vészelte át a település (HARTNER 1998). Az 1949 után megváltozott társadalmi rend új helyzetet teremtett a város fejlődésében. Kaposvár is részesedett a megyeszékhelyek központi fejlesztéséből (iparosítás, felsőoktatási intézmények szervezése), gazdaságának növekedése azonban összességében mértéktartó maradt. Az átalakulás következtében a városra „zúdult” a környező falvak lakossága. Az 1950es években még 34 ezer lakosú Kaposvár népessége 1970-re már 54 ezer, 1980-ra 73 ezer főre gyarapodott. A népességnövekedéséhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a városhoz csatolták Kaposfüred, Toponár és Töröcske községeket. A rendszerváltás óta viszont megfordult a folyamat, a népességszám 68 ezer főre csökkent. A nehézségek ellensúlyozására a város jelentős fejlesztésekbe fogott: ipari parkjai képesek a nagyobb méretű, esetleg nemzetközi kooperációra támaszkodó befektetések fogadására is. Munkaerő-állományának képzettsége, kiépült infrastruktúrája (a majdani M9-es gyorsforgalmi út részeként megépült az északi elkerülő út a város határában) eddig is vonzották a nemzetközi tőkét. Igaz az is, hogy ennek sikeréért az elmúlt két évtizedben a Dél-Dunántúlon Pécs és Kaposvár között időnként éles városverseny zajlott. 3. A településszerkezet változása Kaposvár, mint település kialakulásának kezdeti időszakában a település arculati jegyei szoros kapcsolatot mutattak a természeti környezettel. A

97

Kapos ingoványára települt vár körül ugyanis a középkorban nem alakulhatott ki település. A mezőváros a vár lerombolása után kezdett épülni. Miközben a vár a XVIII. század elején új feladatot kapott az Esterházyuradalom oda költöztetésével, Kaposvár régi településmagja a Füredi- és a Zaranyi-patak között délre nyúló földnyelv-magaslaton alakult ki. Ezzel a mocsaras vártól kelete, a későbbi Kossuth tér és a Fő utca környékére tolódott a korai település-terület súlypontja. A „város” ebben az időben a mai Vár utca és Ady Endre utca menti beépítésből állt, egyik végén a várral, másikon a temetődombon lévő templommal. A település belsősége, az első házak tehát a templom környékén épültek fel, körülötte a hosszú fejlődésfolyamat eredményeként kialakult termőhatár húzódott. Ettől a középponttól délre Szigetvár felé vitt a postaút, mert a Kapos összeszűkülő völgye itt viszonylag jó átkelést biztosított. Ezen a ponton találkozott a postaúttal a Kapost északról párhuzamosan követő másik út. A forgalom találkozásánál piachely alakult ki. A mezőváros ekkori kiterjedését, útjait ábrázolja a Rósás Ferenc mérnök által készített térkép. Ez volt a mezőváros első térképe, ami ugyan torzít (90 fokkal eltájolták az ábrázolást) és hiányos (lehagyták róla a várat) de arra alkalmas, hogy a XVIII. század közepének alaprajzát tanulmányozzuk a segítségével. Látható rajta a város négy utcájának a központ – a templom és a piactér – hangsúlyozására eltolt rendszerű keresztje, aminek az egyik (Kapossal párhuzamos) tengelyében a mai Ady Endre utca – Fő utca rajzolódik ki, erre csaknem merőlegesen pedig a másik tengelyen a Zárda utca – Teleki utca azonosítható (1. ábra).

1. ábra: Rósás Ferenc mérnök térképe (XVIII. század közepe) Figure 1: Engineer Ferenc Rósás’s map (mid-18th century) Forrás: Kaposvár Várostörténeti tanulmányok

98

A város központja a mai Kossuth téren alakult ki, és lényegében ma is ez a városcentrum. A vár jelentősége fokozatosan elenyészett az új centrumhoz viszonyítva. 1750 körül és után a tér körül, és attól keletre fejődött a település. Akkor új – de ma már nem létező – földszintes középületek épültek téglából: a barokk plébánia-templom, az elemi iskola, a barokk stílusú első megyeháza, a plébánia és a megyei börtön. A település egészének ebben a korban ugyanakkor még falusias külseje volt. Házainak nagy része vályogból vagy fából épült zsúpfedéssel, az utcafrontra merőlegesen fésűs, falusias beépítéssel, kerítésüket deszkából vagy faágakból készítették. A környéken kő sehol sem található, bőven van viszont lösz, durva pleisztocén homok és téglaégetésre alkalmas pannon agyag. Így az utcák még kövezetlenek voltak, sár ellen helyenként fadorongokkal burkolták őket. Az egy emberöltővel később készített 1783-as II. József korából származó térkép jól szemlélteti a népességét időközben hatszorosára növelő város terjeszkedését. A területi expanzió elsősorban a kelet-nyugati irányú Pécs-Nagykanizsa út mentén szembeötlő, de látható az is, hogy lényegében kialakult a belváros mai szerkezete. A Fő utca – Berzsenyi utca vonala megegyezik a korabeli átkelési szakasszal. A Fő térbe (mai Kossuth térbe) torkollott északról a Zárda utca, délkelet felől pedig a Teleki utca. A Fő utcából indult dél felé az Irányi Dániel utca, amely még a Kapos keresztezése előtt metszette az átlós Teleki utcát. Az előbbi a Kaposhegyen át Töröcske felé közvetített kapcsolatot, az utóbbi a Császárréten keresztül a Nyár utca nyomvonalával egyezően a Róma- és a Lonkahegyi szőlők felé teremtett összeköttetést. A térképen a vár nyomai még láthatók, de egykori szerepe ekkorra már végérvényesen megszűnt (2. ábra). A reformkorban hatalmas, a városképet máig meghatározó épületekkel gazdagodott a mezőváros, amely azonban továbbra sem tudta levetkőzni alapvetően falusias külsejét. A település még mindig csak néhány utcából állt, és főként a Fő utca mentén építkeztek. A kor uralkodó stílusa a klasszicizmus volt. Az időszak legjelentősebb középületei ebben a stílusban készültek: a vármegyeháza – amely a magyar klasszicista építészet egyik kiemelkedő alkotása, – a vármegyei börtön, amely ma a levéltár otthona, „A haza kis polgárainak” feliratú elemi iskola, és a megyei kórház „anyaépülete”. 1840-re befejeződött az Esterházyak kezdeményezte Kapos szabályozása. Ebből több mindent profitált a város. A mocsaras területek kiszárításával megnőtt az akkorra már szűknek bizonyult határa és javultak az egészségügyi viszonyok is. Jelentősen megváltozott a település és a kultúrtáj kapcsolata is. A mezőváros eddig ugyanis a Kapostól északra lévő lankás dombokon fejlődött. Délről és délnyugatról a folyó mocsara védte, de

99

egyúttal korlátok közé is szorította. A város most kihasználta az adódó lehetőséget, terjeszkedésével átlépte a folyót, és a Zselic irányába is megindult a település fejlődése. Erre annál is inkább szükség volt, mert a XIX. század közepén az uradalmi központ még mélyen beékelődött a várostestbe, melyet ezzel a perifériális fejlődés irányába kényszerített. (Az uradalmi tiszttartó háza – amely Csokonai Vitéz Mihály vígeposzának helyszíne, – a „Dorottya-ház” telke északon a gazdasági major határáig nyúlt.) A főútvonal viszont a két végén vízjárta völgyekbe torkollott – a tüskevári részen a Füredi patak völgyébe, a másik oldalon pedig a Kisgáti patak völgyébe – így a kiparcellázott házhelytartalékok elfogytak, és nem maradt több beépítésre alkalmas terület, ami a várostesthez szervesen kapcsolódott volna. Ilyen kényszerítő erő hatására parcellázta fel a Kapostól délre lévő birtokát Donner János serfőző mester. Így jött létre a tagolt felszínű területen az új városrész. A Donner-város, majd a tőle nyugatra később kialakuló Cser-városrész az első példái a város alaprajzi fejlődésében a logikus és célszerű – tehát nem spontán – településfejlesztésnek (PEREGI 1975).

2. ábra: Kaposvár térképe II. József korából (XVIII. század vége) Figure 2: The map of Kaposvár from the time of Joseph II (the end of the 18th century) Forrás: Somogy megyei Levéltár

100

A városszerkezetnek ezt a tudatos formálását a XIX. század második felében további lépések követték. A vasútvonal kiépítése például nemcsak a városfejlődést lendítette, hanem a városközpont szerkezetére is kihatott. A város vezetése a vasútállomást úgy tervezte elhelyezni, hogy az minél közelebb kerüljön a Kossuth térhez. Ezért a térről a vasút felé egy széles, platánokkal beültetett utcát nyitottak, a Noszlopy Gáspár utcát. Ennek egyik oldalára emeletes lakóházak kerültek, a földszinten üzletekkel, a másikon helyezték el a város reprezentatív filmszínházát. A MÁV azonban ettől az úttól keletre alakította ki a vasútállomást. Mivel a vasútállomás vonzereje nagy volt, a piac rögtön reagált: a gabonapiac az állomással szembeni szabad térségre költözött, a mai színházpark területére. A városnak alkalmazkodnia kellett a kialakult helyzethez. Új utcát nyitottak – a Dózsa György utcát – ahol később a módosabb polgárok és értelmiségiek építették fel házaikat. A Kossuth térről kiinduló reprezentatív utca viszont az állomás épülete helyett a vasútba torkollik (STADLER 1978). A városban a századforduló idején a gazdaság fejlődésének hatására nagy volt az építkezési kedv. 1869-ben még csak 630 lakóházat tartottak nyilván, ez a szám 1900-ban 2297-re nőtt, 1910-ben pedig 2576-ra. Ugyanekkor az utcák száma 77 volt. A századfordulón a korábbi beépítések helyett az ereszvonallal kifelé forduló, zártsorú házbeépítésű, városias utcakép terjedt el. Kaposvár 1896-os építészeti rendelete ugyanis kimondta, hogy a belvárosban csak úgy lehet építkezni, hogy az épületek falai és tetőzetei egymást érjék. Az akkori középületek többsége romantikus, szecessziós, vagy eklektikus stílusban épült, és sajátos városképet adott, mindmáig ez határozza meg leginkább a belváros építészeti arculatát. A betelepülés következtében a lakosság „amerikai tempójú” növekedése (a Dunántúlon csak Szombathely gyarapodása volt hozzámérhető a korszakban) és az építkezések szaporodása ismét felvetette a városhatár kiterjesztésének problémáját. A kérdést Kaposvár nagyformátumú polgármestere, Németh István oldotta meg sikerrel, aki 1895-től 1911-ig volt hivatalban. Az ő nevéhez köthető az első nagyobb arányú városfejlesztési program. Településfejlesztési koncepciójának központi eleme volt az ún. Meggyestelek megvásárolása. Az Esterházy herceg tulajdonában lévő földterület 1896-os megszerzése lehetővé tette a város északi irányú terjeszkedését. A nagyrészt üres szántóföldön elsőként a középületek helyét határozták meg, csak ezután adtak el telkeket magánszemélyeknek. A jelentős bevétellel járó telekvásárlási kedvet növelte, hogy szabályos, derékszögű utcahálózatot alakítottak ki. A Meggyes-telken hamarosan megépült a MÁV-nevelőintézet, az Igazságügyi Palota (ma a megyei bíróság épülete), a gimnázium, a siketnéma-intézet, a Nemzeti Kaszinó (ma MTESZ székház), a Szent

101

Imre-templom és az új református templom. A tervszerű fejlesztés évtizedekre meghatározta Kaposvár fejlődését. A Tallián Gyula utca kialakításával megoldották a vasútállomás, a Fő utca és a Meggyes-telek összeköttetését. Az észak-déli összeköttetés további fontos eleme volt a Szent Imre utca és a rá merőleges Somssich Pál utca megnyitása. A város két leghosszabb és egymással párhuzamos utcáját – a Berzsenyi utcát és a Zárda utcát – összekötötték egymással az István (ma József Attila) és a Kontrássy utcák megépítésével. Nagy változásokon ment át a Rákóczi-tér is: a cselédházak helyét 1911-re a színház foglalta el, parkkal és szökőkúttal. A céltudatos városrendezésnek köszönhetően a korábbi, rendszertelenül beépült hosszú, keresztutcák nélküli belvárosi alaprajzot szabályosan tagolt városszerkezet váltotta fel (OROSZ 2007). A belváros átalakulása és fejlődése mellett Kaposvár külvárosi negyedei is sokat változtak a századforduló után. A Donner-városrész eleinte nehezebben fejlődött, mert a vasút elzárta a város többi részétől. Itt a Kaposhegy alatti házhelyek kialakításával megnyitott Géza utca jelentett előrelépést. A Cseri városrész 1906-ban alakult ki, amikor a vasgyár és a mellette lévő utca kezdett kiépülni. Ezen a területen derékszögű utcákat alakítottak ki, és ebben a negyedben főleg a szegényebb rétegek laktak. Ezt a területet egyszerű kis házak alkották. A Pécsi utcai városrész a cukorgyár építésével indult fejlődésnek. A Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság megvásárolta a Hársfa utca, Fő utca, Pécsi utca és a MÁV által határolt területet a cukorgyár építése céljából, és ezzel biztosította a negyed fejlődését is. Így a XX. század elejére kialakult a város jellegzetes arculata: a patinás középületekkel ékes belváros körül sajátos funkciójú és arculatú városrészek alakultak ki. A folyamat tovább tartott a két világháború között is. A Honvéd-tér rendezésével folytatódott az északi területek beépítése. Az 1920-as évek második felében hozták létre azt a parkot, ami hamarosan országos gazdasági kiállításoknak is helyet adott. (Nem mellesleg beszédes a névadás is: a Honvéd-parkot később Horthy-, majd Szabadság-parkra keresztelték, ma pedig a Berzsenyi-park nevet viseli.) A korábban katonai gyakorlótérnek használt területen az 1920-as években felszámolták a világháború idején létrejött barakktábort, és kialakították a kertvárosi jellegű tisztviselőtelepet. A nagyrészt Horvátországból és Erdélyből érkező, korábban főként állami alkalmazottként dolgozó menekültek beáramlása lakásínséghez vezetett, amit a város több pontján folyó építkezésekkel szüntettek meg. Az 1920-as évek városfejlesztésének része volt az is, hogy Kaposvár nyugati részén megszüntették a XVIII. században létrehozott temetőt, s a terület házhelyeit a világháborús hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak

102

osztották ki. Így alakult ki a Rokkanttelep. A belvárosban pedig ugyanekkor nyitották meg teljes szélességében a mai Kossuth Lajos utcát. A második világháború után a termelőerők területi koncentrációja – az iparosítás – a népesség területi koncentrációját eredményezte Kaposváron is. Az 1971-ben jóváhagyott területfejlesztési irányelvek és az Országos településhálózat-fejlesztési Koncepció ezt a folyamatot felgyorsította. A területfejlesztés legfontosabb céljai között szerepelt az 1970-es években „a népességnek a gazdasági növekedés feltételei szempontjából kedvezőbb adottságú térségekbe, településekbe történő irányítása, az ehhez szükséges infrastruktúra fejlesztésével, az urbanizációs folyamat térben és időben megfelelően összehangolt koncentrálásával” (VIRÁNYI 1984). Az OTK a hierarchikus felépítésű településrendszerhez kapcsolt ellátási szintek kidolgozásával, a fejlesztések „orientálásával” a fejlettebb központi funkciójú települések – elsősorban megyeközpontok – növekedését eredményezte. A népességkoncentráció ezekben a városokban nagy lakásigényt teremtett. A lakásépítés – mint a szociálpolitika legfontosabb eleme – állami feladat volt. A lakáshiány enyhítése – a mennyiségi lakáshiány megszüntetése – érdekében az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején megkezdődött a lakótelepek építése, többnyire paneles technológiával. Kaposváron két lehetőség közül kellett választani: - beépítik a városi lakóterületet kelet felől kiegészítő zöldterületet, az ún. Kisgáti részt, de ehhez előbb meg kellett volna teremteni a közműellátás kiépítésének feltételeit. Az elképzelés további hátránya volt, hogy a terület a hagyományos városközponttól távol helyezkedett el, a településszerkezeti egyensúly megbomlásával a város excentrikusan fejlődött volna tovább. - Vagy: bontva építenek, azaz a városközponthoz északnyugat felől csatlakozó területen lebontják a gazdaságtalanul, keretszerűen beépített, nagy szabad tömbbelsők feltárását biztosító épületeket és itt fognak hozzá a lakótelep építéséhez. A város vezetése józan előrelátással a városszerkezeti szempontból előnyösebb és indokoltabb belső terület megnyitása mellett döntött, vállalva a bontással járó és előbb jelentkező kellemetlenségeket. A városfejlesztésnek ezt a módját elsősorban a fővárosban alkalmazták, vidéki városainkban kevesebb példát találunk a rekonstrukció, rehabilitáció módszerére. Előnyei között említhető többek között a városi területek racionálisabb hasznosítása, az organikus fejlődés eredményeként kialakult városszerkezethez történő rugalmasabb alkalmazkodás, és nem utolsó sorban a város közintézményeihez, működő közműveihez történő kapcsolódás lehetőségei.

103

A koncentrált állami lakásépítés Kaposváron tehát nem a periférikus elhelyezésű lakótelep építésével valósult meg, hanem a városközponthoz közvetlenül csatlakozó, elavult épületállománnyal szegélyezett nagyméretű tömbök területén jelöltek ki területet. Utcáit később a 61-es út újonnan elkészült átkelési szakasza fűzte fel, ezek jól kiépítettek voltak, a meglévő közműhálózatra kedvező rácsatlakozási lehetőséggel. Az általános városrendezési tervekkel összhangban (STADLER 1975) így épült fel az Északnyugati városrész, a Béke-Füredi, a Toldi utcai és a Kinizsi lakótelepek. Kaposvár mai városszerkezetének a sajátossága az, hogy a történetileg kialakult városrészek és a funkcionálisan meghatározott területi egységek határai nem minden esetben fedik egymást. A történeti és a funkcionális jegyeket is figyelembe véve, a város térbeli tagozódása napjainkban a következőképpen alakul:  Belváros és a hagyományos beépítésű belső lakóterület Ezekben az övezetekben található a város és a megye közintézményeinek legnagyobb része. A belváros Kaposvár legrégebben kialakult városrésze. A város mértani középpontjától kissé nyugatra fekszik, a 67-es út és a Kapos folyó által határoltan. Tőle északra és keletre találjuk a hagyományos beépítésű belső lakóterületet. Ennek folytonosságát négy kisebb lakótelep jellegű városrész is megszakítja.  Lakótelepek Kiterjedt övezetet képeznek. A hagyományos beépítésű lakóövezetet északnyugatról határolják. Az övezet négy lakótelepet foglal magába, ezek közül három egymással szomszédos, a negyedik lakótelep viszont külön, a 67-es úttól keletre épült fel.  Kertvárosias jellegű lakóövezet Nem összefüggő övezet, mozaikjait a város több részén is megtaláljuk. Az egyik rész a hagyományos beépítésű lakóövezet északi folytatása De kertvárosias jellegű Toponár és Kaposfüred lakóövezete is. A Kapos folyótól délre fekvő városrészek egységesen kertvárosias lakóövezetet képeznek. Ugyanakkor délre, a 67-es út mentén már zártkertes beépítés figyelhető meg.  Falusias jellegű városrész Ide a Kaposvártól délre, a város többi területétől teljesen különálló, régen önálló közigazgatási egységként funkcionáló Töröcskei városrész sorolató, amely az 1973-as városhoz csatolás után is megőrizte falusias beépítését.  Egyéb funkciójú területek A volt laktanyát, valamint ipari és nagykereskedelmi területeket soroltunk ebbe a kategóriába. Az egykori laktanya a Füredi úttól keletre foglal el nagy, és ma még kihasználatlan területet. Az új típusú üzleti negyedet

104

egyaránt megtaláljuk a városközpontban a Berzsenyi utcától nyugatra, illetve a periférián a Kisgáti bevásárlóközpontnál (CSAPÓ 2005). A hagyományos beépítésű lakóövezetet keletről határolja a Keleti ipari terület, az Északi ipari területet pedig a 67-es úton a város északi határa és Kaposfüred között alakították ki (3. ábra).

3. ábra: A város térbeli tagozódása Figure 3: The spatial distribution of the town Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés

4. Összegzés Tanulmányunkban Kaposvár történeti földrajzából a kultúrtáj helyi és helyzeti energiáival valamint a település (épített környezet) kialakulásával és fejlődésével foglalkoztunk az Árpád-kortól napjainkig. A Dunántúlon a

105

Balatontól délre az alacsony, gyengén tagolt Dunántúli-dombság húzódik. Területén a feudáliskori Magyarországon jelentősebb város nem emelkedett ki a nagyszámú mezőváros közül. A városhiányos Somogyban Szent István 1009-ben kelt alapítólevele említi először a Kopus helynevet. A később felépült vára 1555-től a török hódoltság része volt. Kaposvár életében az Esterházy család megjelenése jelentett fontos állomást a XVIII. század elején. 1749-ben lett Somogy megye székhelye. Fejlődése a kiegyezés utáni években gyorsult fel, amit a polgári közigazgatás mellett (1873-ban rendezett tanácsú városnak minősítették) a vasút megjelenésének köszönhetett. Adminisztratív-kereskedelmi-forgalmi szerepe mellé ekkor szerzett nem túl jelentős gyáripari funkciókat. (malmok, cukorgyár) Részletesen elemeztük a századfordulótól felgyorsuló városiasodásának hatását az alaprajzi fejlődésére, szem előtt tartva a történeti-településföldrajznak azt az igazságát, hogy az alaprajzban rajzolódik meg a város igazi története (LADÓCSY 1942). IRODALOM BÁCSKAI V. (1975): A város és társadalma a XVIII. században. In: Kanyar J. szerk.: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár. 139-180. BÁCSKAI V. (2002): Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Osiris Kiadó, Budapest. 171 p. BELUSZKY P. (2003): Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg Campus, Budapest-Pécs. 568 p. BERÉNYI I. (2006): Az alföldi kultúrtájak értékelésének szükségessége és lehetősége. In: Győri R.-Hajdú Z. szerk.: Kárpát-medence: Települések, tájak, régiók, térstruktúrák. MTA Regionális Kutatások Központja Dialóg Campus, Budapest-Pécs. 141-155. CSAPÓ T. (2005): A magyar városok településmorfológiája. Savaria University Press, Szombathely. 174 p. DÁVID J (2009): Kaposvár. Városismereti kézikönyv. Kaposvár. 316 p. FRISNYÁK S. (2010): Gödöllő történeti földrajza. In: Hanusz Á. szerk.: Tiszteletkötet dr. Tóth József geográfus professzor 70. születésnapjára. Nyíregyháza. 61-80. GYÖRFFY GY. (1975): Kaposvár az Árpád-korban. In: Kanyar J. szerk.: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár. 63-73. HAJDÚ Z. (2006): Dél-dunántúl. A Kárpát-medence régiói 3. MTA RKK Dialóg Campus, Pécs-Budapest. 499 p. HARTNER R. (1998): A város, ahol élünk. Kaposvárért Közalapítvány, Kaposvár. 128 p.

106

KOMJÁTHY M. (1975): A középkorvégi Kaposvár. In: Kanyar J. szerk.: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár. 75-92. KOVÁCS Z. (2007): Népesség- és településföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 239 p. LADÓCSY K. (1942): Kaposvár földrajza. Budapest. 90 p. LENNER T. (2011): Zalaegerszeg történeti földrajza In: Csapó T.-Kocsis Zs.-Puskás J.-Tóth G.-Zentai Z. szerk.: A Bakonytól Madagaszkárig. Tanulmánykötet a 65 éves Veress Márton tiszteletére. Szombathely. 217229. MAJDÁN J. (2003): A vasúti csomópontok dunántúli falvak és városok népességét növelő hatása. In: Frisnyák S.–Tóth J. szerk.: A Dunántúl és a Kisalföld történeti földrajza. Nyíregyháza-Pécs. 361-370. MAROSI S.–SOMOGYI S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere III. MTA FKI, Budapest. 1023 p. OROSZ F. (2007): Kaposvár városfejlődése és városrendezése Németh István polgármestersége idején. Kézirat, Pécs. PEREGI T. (1975): Kaposvár urbánus fejlődésének tényezői és a városrendezés. In: Kanyar J. szerk.: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár. 583-665. STADLER J. (1975): A város területegységeinek és a települést alakító létesítményeinek várható fejlődése In: Kanyar J. szerk.: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár. 667-702. STADLER J. (1978): Kaposvár városközpont kialakulása, helyzete és fejlődésének főbb szempontjai. Kézirat, Kaposvár SÜLI-ZAKAR I.–CSÜLLÖG G. (2003): A dunántúli regionalizmus történeti előzményei. In: Frisnyák S.-Tóth J. szerk.: A Dunántúl és a Kisalföld történeti földrajza. Nyíregyháza-Pécs. 29-42. SZILI F. (1994): A Kaposvári Cukorgyár története, 1894-1994: egy évszázad tapasztalata. Kaposcukor, Kaposvár. T. MÉREY K.–KAPOSI Z. (2001): Kaposvár ipartörténete. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, Kaposvár. VIRÁNYI I. (1984): A településfejlődés és a tervszerű városrendezés Kaposváron. Kézirat, Kaposvár. KSH (2003): Nagyvárosaink belső tagolódása. KSH Somogy Megyei Igazgatóság, Kaposvár.

107

 

108

TÁRSADFALOMFÖLDRAJZ A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 109-125.

CSAPÓ, TAMÁS 1, LENNER, TIBOR 2 SETTLEMENT MORPHOLOGY OF ZALAEGERSZEG CITY 1. Introduction In the framework of an OTKA3 research conducted ten years ago, the settlement morphology of 81 countryside towns and cities of Hungary was surveyed by empirical data collection. The sample of course included Zalaegerszeg, the centre of Zala county. Because the findings of the research carried out a decade ago have not been processed since then, we repeated the survey in the summer of 2011. The same methods were applied, i.e. each street of the city was walked and the construction pattern of the city was evaluated by a single methodology, together with the forms of land use in each part of the city, i.e. the functions of the respective parts. The end result was the introduction of the functional structure of the city of Zalaegerszeg (CSAPÓ 2005). Ten years is not a long time, nevertheless several changes have become visible both as regards the way the city is built up and its functional structure. We want to feature these changes, in addition to the introduction of the present situation, so the study is not only a photograph made for the professional readers of the settlement morphology of Zalaegerszeg today, it is also an attempt to show the processes and transitions of the last ten years. 2. A brief introduction to the urban development of Zalaegerszeg During its whole history, the county seat of Zala had been a typical small town until the 1960s, with urban functions far less developed than 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Társadalomföldrajz Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 2 NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Társadalomföldrajzi Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: lentibor@ttk. nyme.hu 3

Hungarian Scientific Research Fund

109

those of Nagykanizsa, the largest and morphologically most urbanised city of Zala county for centuries. Egerszeg (as the city was called until the early 18th century) was the property of several landlords, families and churches in the medieval times, and it was the possession of the Bishop of Veszprém from 1394 to 1777. Later it was the property of the then established Szombathely Episcopacy, and remained so until the late 19th century. In the administrative hierarchy it is marked already in 1421 as a village and/or country borough, but it had clearly been an oppidum since the mid-15th century. Although the town had not had significant defence functions before, its military importance grew after the early 17th century, the fall of Kanizsa (LENNER 2011). Zalaegerszeg as a county borough was already the seat of Zala county from the early 18th century, consequently it became a city of officers, with administrative functions, but with almost non-existing industry and trade. At the time of the railway construction Zalaegerszeg got no trunk line, it is still linked only by a sideline to the Sopron-Szombathely-Nagykanizsa (with its former name: the South Railway) line. This is the reason why it was hardly touched by the capitalist industrialisation after the Compromise4 and only smaller scale industrial plants were established here. When the bourgeois civil administration was made in the late 19th century, Zalaegerszeg first became a large village, i.e. it lost its urban rank, then it was given a status of town with settled council in 1884. The significant industrial development of the town started between the two world wars, after the exploration of the Zala oil fields and the launch of the extraction. The number of population exceeded 10 thousand in early 20th century, only. Real urban development, however, only started after World War II, not last due to the socialist settlement policy that had a strong favour for county seats towns. The number of population grew to more than 20 thousand after World War II, but then the population number tripled in only four decades, as an effect of the considerable national and local developments, reaching 62 thousand in 1990. In the socialist decades the city expanded in space as well, as 10 formerly separate settlements (Andráshida, Bazita, Botfa, Csácsbozsok, Ebergény, Neszele, Pózva, Ságod, Szenterzsébethegy and Zalabesenyő) were annexed to Zalaegerszeg between 1958 and 1981. These settlement parts are the outer residential zone of the city now, actually. The development of Zalaegerszeg was practically unstopped after the systemic change too. A bypass route was built north of the city, the industrial and tertiary 4

A political agreement made between Austria and Hungary in 1867 .

110

(mainly commerce) functions significantly expanded, and the city now has a new thermal and leisure spa. In 1990 it was awarded a town with county rank, although the population number slightly decreased. All in all, Zalaegerszeg developed from a former dusty small town into a mature middle town, both morphologically and structurally. 3. Building up pattern of the city The structure of the building up of cities was determined centuries ago mainly by the natural endowments, the central functions of the settlement, the social status and occupation of the inhabitants, architectural styles and the financial positions of the dwellers. Nowadays the most important factors, in addition to central functions, are prices of the construction sites, obligations of the physical plan, and to some extent also fashion. The structure of building up in Zalaegerszeg before World War II was dominated by rather sporadically built one-storey houses (i.e. a relatively loose building up). Multi-storey houses were practically only built at the crossing of the two main streets making the core of the city, and they were almost exclusively public buildings. In the socialist era, the appearance of multi-storey housing estates significantly increased the vertical variety of the building up structure of the city, but the closed character of the building up did not change. During this period the size of the built up areas considerably grew especially in south and southwest direction from the centre. In addition to blocks of flats, detached houses built (in the beginning) by standard plans also became typical, mainly in the outer but in some cases also in the inner residential zone. After the systemic change the mass block housing constructions by the state came to an end, replaced by the constructions of terraced houses and higher class detached houses built by private companies. In addition, empty construction sites were built up in the inner areas of the city, mainly due to the market-based land prices, and several old one-storey buildings were replaced by multi-storey houses. This process definitely increased the vertical variety of the cityscape, and the building up structure became more closed. The process is best demonstrated by the increase of the number of multi-storey dwelling houses. In 1970, the number of multi-storey residential houses was 431, making 7.4% of all houses, and this number hardly grew by 1980, when the number of multi-storey dwelling houses reached 465, which meant a 7.4% proportion in this year too. After this, however, a considerable growth occurred, no less than 915 multi-storey

111

residential houses were registered in 1990, which meant 11.7% of all residential homes, and the same figures registered at the time of the census of 2001 were 1139 and 13.5%, respectively. These proportions put Zalaegerszeg to position 25 among the Hungarian cities and position 10 among the county seat cities of Hungary. We also have to remark, however, that the other centre of the county, Nagykanizsa in south Zala was always before Zalaegerszeg in the number of multi-storey dwelling houses, whose proportion within the total stock of settlements reached 15.2% at the time of the last census.

Figure 1. Building up structure in Zalaegerszeg Source: by the author, based on own empirical survey

112

When we walked all streets of Zalaegerszeg in 2011, we found no less than approximately 1300 multi-storey buildings – it is true though that we did not only register residential homes but also buildings with nonresidential functions (office houses, schools, health care, administrative and other buildings). We do not know what proportion this figure means within the residential homes – this question will be answered by the census of 2011 –, but this proportion certainly increased. It is a fact that in the inner parts of the city the number of multi-storey buildings significantly increased, which, together with the increased horizontal closedness made the structure and the image of Zalaegerszeg definitely more urban. The most urban style, the multi-storey closed building up structure had never been dominant in Zalaegerszeg; it was always restricted to a small area in the city core. This is still the case today, although this construction style is increasing in space, especially north of Szabadság Square, and on the left side of Rákóczi Ferenc Street (looking out from the city). It also appeared in Bíró Márton Street and in a part of Göcsei Street. In the streets of the city centre too more and more multi-storey buildings are erected in a closed line as the empty sites are getting built up. This is most typical in the part between Kossuth Lajos Street and Mártírok Street (Figure 1.). The majority of the new buildings are residential homes, but non-residential buildings are also becoming more and more frequent. The overwhelming majority of the multi-storey closed buildings have 1 floor or 2 (in addition to ground floor), in Zalaegerszeg we are not likely to see 3-4 storey old tenements typical in many cities with longer urban traditions (Nagykanizsa, Szeged, Debrecen, Szombathely). We do find such houses (Kölcsey Imre Street, Bíró Márton Street, and the part of Rákóczi Ferenc Street closer to the city centre), but all of these have been recently built. An architectural element typical of the petty bourgeois style is the closed line of one-storey buildings, formerly the homes of the urban petty bourgeois (merchants, officers, public servants). In Mendöl Tibor’s words this was the so-called “small town style row of houses” (MENDÖL 1963). Although Zalaegerszeg was formerly home to a relatively large number of officers, this construction style is only to be found now in a small part of the city. The reason for this is clearly that during the socialist era, and also after the systemic change, it is the closed line of multi-storey buildings that were/have been spreading, together with the functional urban core, replacing the closed lines of one-storey buildings. It practically means that the old one-storey houses were broken down and closed lines or blocks of multistorey buildings were erected in their stead. These days we only find closed lines of one-storey buildings in a part of Rákóczi Street (between Vágóhíd

113

Street and Kert Street), and north of the city beach, around Botfy Lajos Street and Vörösmarty Mihály Street. These are the city parts that preserve the petty bourgeois atmosphere of the city 100 years ago, with the homes of the former officers, merchants and handicraftsmen. The non-continuous lines of one-storey houses are a transitory phase between closed and open construction styles (i.e. detached houses). In such places, there is a relatively small, 2-4 metre stripe, space among the buildings whose axes are parallel to the street (so that a horse-draught carriage can make its way into the yard). This construction style is typical east of the urban centre, in a part of the new district recommended and implemented by Antal Póka in the first physical plan of the town (1826); it is now an organic part of the inner residential zone. This kind of construction, however, is rather exceptional today in its pure form, maybe in some parts of Arany János Street, Mártírok Street and Dózsa György Street, in other places it is mixed with other styles: closed lines of one-storey buildings, or detached houses. In addition, the size of the area dominated by non-continuous lines of one-storey houses has been continuously decreasing, due the growing number of new, multi-storey buildings or detached houses built here. Nevertheless this part of the city, with a regular, chess table like street pattern, built from the middle of the 19th century until World War I, bordered by Gasparich Márk Street, Rákóczi Ferenc Street, Mártírok Street and Kelemen street is the most versatile, most heterogeneous built-up area in Zalaegerszeg, which is actually a mosaic of each and every construction style, except for villas. The construction of multi-storey blocks of houses is a rather new phenomenon compared to the age of the city; it only started 50-60 years ago, with the appearance of the construction of housing estates to meet the mass demand for homes. It appeared in Zalaegerszeg too after World War II, from the late 1950s. Three large housing estates were built in the city: Landorhegy (Landor Hill), Ola and Kertváros (Garden City), predominantly in the years between 1960 and 1990. The first two housing estates along Platán Street have actually totally been built into each other by now. The significance of housing estates is shown by the following two figures: they have 41.2 per cent of all homes and 40 per cent of the inhabitants. In addition to the three large housing estates, such blocks can be found south of the railway station, along Berzsenyi Dániel Street, in the Páterdomb (Father’s Hill), a city part created in the early 20th century, around Kinizsi Pál Street and in the area of the Május 1 (1st of May) Park (see Figure 1). In addition to these, blocks of multi-storey houses were erected in the recent years in the Color residential park in Mártírok Street, in the part of the street

114

towards Vizslapark Street. Also, there are other sporadically built blocks in several places, with non-residential functions, such as the Zala County Hospital, the Police Headquarters, the buildings of the a Mental Institute in Pózva, which belong to the Zala County Hospital, or several educational, cultural or administration buildings in the city centre. These blocks usually consist of medium high buildings (of 3 to 4 storeys), in some places the number of storeys reach 10. The latter is typical in Vizslapark Street, on the edge of Ifjúság (Youth) Park, around the bus station and in certain areas of the two large housing estates. These are the areas then in Zalaegerszeg that are most diverse vertically, with the highest buildings. Relatively new (and not only in Zalaegerszeg) are the streets of terraced houses; this style appeared in the city in the 1970s, it still sporadically found in Zalaegerszeg in some parts of the city. Such houses are typically found in certain streets, they are usually one-storey houses (maybe with the attic built up) with a 4-5 metre garden in front of the house. This construction style can be seen on the sides of Ifjúság Park, along Arany János Street and Vizslaparki Street, in the southern part of Göcsei Street, in the Garden City in Ifjúság Street, Fáy András Street and Babits Mihály Street, in several areas in Alsójakabhegyi Street, on the Páterdomb in the major part of Baross Gábor Street, and finally in Andráshida, in Öveges Street and the area between Novák Mihály Street and Szent István (Holy Stephen) Street. Villas, villa lines have never been typical in Zalaegerszeg, because in its recent history the city never had (at least in large numbers) highly qualified and well-off intellectuals who were keen, especially before World War II, on building individual, large one-family houses on big and well-kept sites. In the Hungarian cities villas were usually built in the then nicest and most quiet parts of the settlements, relatively close to the city centres. In Zalaegerszeg there are only a few villas, on the edge of Béke (Peace) Park, in Kosztolányi Dezső Street, in the vicinity of the railway station. Looking at the built-up area of Zalaegerszeg, we can see that the largest part is covered by detached houses. Detached one-family houses occupy almost two-thirds of the built-up area, mostly in former villages annexed to the city, in the present outer residential zone. Andráshida, Bazita, Bozsok, Botfa, Csácsbozsok, Ebergény, Kaszaháza, Nekeresd, Neszele, Pózva, Szenterzsébethegy, Ságod and Zalabesenyő are districts now with almost homogenous detached house dominated structure (see Figure 1). In the inner residential zone detached houses are also typical in some places, like in the major part of Ola district and Páterdomb, south of the Zala County Hospital, in the central and northern part of Garden City and west of the Landorhegy housing block, where the hills are gradually built up with

115

beautiful new detached houses. This process is typical of the whole of the city, anyway, i.e. that areas with varied elevation, mainly on the western and southern fringe of the city, are gradually built up. A growing number of onefamily houses can now be found in Egerszeg-, Becsali- and Jánka Hills, in places that were practically empty only ten years ago. Not only in the west and south, though, but also in the north, e.g. in Ságod new areas are built up with detached houses, which is evidently an impact of the leisure spa opened a few years ago. The same can be seen in Nekeresd, where new houses are built in Virágzómező Street, or between Kaszaháza and the cemetery of Nekeresd, i.e. the Gólydomb (Stork Hill) residential park built in the recent years. These days the territory of Gévahegy, east of the Páterdomb, is gradually built up by brand new detached houses, and finally the built-up area of Csácsbozsok has grown significantly in the last two decades. It was typical before World War II and still occurred sometimes in the 1980s that both the inner and the outer residential zones were built up in rural style, with houses whose axes were perpendicular to the street. Formerly they had thatched roofs, and the houses stood on very big sites. This style of construction has practically disappeared by now, village houses were demolished and they mostly have been replaced by new detached houses. It is only where Zala Street meets Vásártér (Market Square) that a few houses like this can still be seen, among the detached houses. These buildings are very much run down; they resemble slums in their present condition. We have to mention in a separate place the residential parks that have appeared in the recent two decades; three such parks can be found now in Zalaegerszeg. Residential parks are not a style of building up areas; it is rather a functional category, as they are areas of pure residential function. What theoretically differentiates them from smaller housing blocks is that they are closed, fenced, and the buildings are designed in a single form; also, they offer several services for the inhabitants (CSÉFALVAY 2008). In Zalaegerszeg there are three residential parks – at least in their names –, but none of them are actually real residential parks in their functions, as they lack the criteria of such parks. The largest is the already mentioned. Gólyadombi residential park, which is brand new, nice, but is built up with detached houses of different styles. The other is the Color Park in the inner city, with blocks of three-storey houses, which will spread out towards Arany János Street. Finally there is the Bartók residential park, an area densely built up with uniform detached houses, on the northern part of Jánka Hill, between Jánkahegyi Street and Alsójánkahegyi Street.

116

4. Transitions of the functional structure of Zalaegerszeg until the systemic change The functional structure of a settlement is actually given by the use of the territory of the settlement, i.e. the typical roles and functions of the districts/city parts and the groups of buildings. The functional structure of Zalaegerszeg was very simple for centuries, right until the acquisition of the county seat rank in the late 18th century. At the encounter of the two streets of the town there was the marketplace (the centre) with the church, the town hall, an inn, a hospital, north of it stood the fortress – with insignificant in military functions–, surrounded by dwelling houses. The outer areas were agricultural lands. The settlement structure changed and became more diverse after the acquisition of the county seat rank. In the stead of the fortress the county hall was built, surrounded by an initial new administrative centre of the buildings of the county level institutions from the early 19th century. This process accelerated after the Compromise, the city was enriched by with new central functions and also new buildings (savings bank 1869, elementary boy school and hospital 1873, police headquarters 1879, elementary girl school 1888, grammar school 1894). The Arany Bárány (Golden Lamb) Hotel and the Synagogue were built, and the shops and cafés located in the centre became the major scenes of the social life of the small town (MEGYERI 2006). Railway appeared in the town relatively late (in 1890) and did not result in major industrial development, in the beginning only smaller scale food processing and light industry firms settled down in Zalaegerszeg. The first larger scale industrial plants (brick factories, seed removal, electricity plant, slaughterhouse) were built after the turn of the century on the outskirts of the town, creating thereby the first industrial area. Barracks were built on the north-western part of the town, while the hospital was moved behind the livestock market. At around the turn of the century the small urban core was surrounded by a characteristic small town zone, spreading more and more out towards the former inner meadows and pastures. This was surrounded by the rural agricultural zone with the homes of the agrarian population, the hills of the wine producing area with the pressing houses, and the outer residential zone. Between the two world wars no significant transition occurred in the functional structure of Zalaegerszeg, it was mainly the (inner) residential zone that grew in each direction around the urban core. This was the time when the parts called

117

Csemetekert (Seedling Garden) and Páterdomb were converted into residential zones. Following World War II, intensive industrial developments and the concomitant rapid increase of population altered the functional structure of Zalaegerszeg (PAKSY 2009). The urban core spread out to an ever larger area due to the establishment of new public institutions, industrial developments resulted in the birth of city parts (districts) with industrial character, and the housing estates built to provide dwellings for masses of people pushed out the boundaries of the inner residential zone. The annexation of the surrounding villages to the city (see above) led to the appearance of the outer residential zone, and parallel to this the gradual disappearance of the former rural, agricultural area started. The rural areas practically ceased to exist by the end of this period, or they were converted into residential zones. New, considerable transitions have taken place since the systemic change, induced in the first place by the shift to market economy; real estate prices changed, peripheral shopping centres appeared as new functional areas, the area of the urban core strengthened and somewhat extended, the old industrial areas gradually transformed and the new constructions have led to the growing size of the outer residential zone. Finally the bypass route also initiated transitions in the functional structure. 5. The functional zones of Zalaegerszeg these days City centre Te city centre, or as it is more and more frequently called, the central business district (CBD) was never really large in Zalaegerszeg in the previous historical periods, it usually only meant the area around the junction of the two main streets, involving a few public buildings, offices and shops. In the socialist era, the growing number of population and the strengthened urban functions made it necessary to build a new city centre, south of the historical city core, around Dísz Square. It is now organically integrated to the historical core. After the systemic change the city centre further grew in size, as a consequence of the spread of service and retail facilities, the building up of the empty sites with multi-storey commerce and office buildings and the gradual loss of the residential function. All in all the city centre is more and more transforming into a central business district, whose boundaries are marked in the first place by the density of the institutions, shops and workplaces located there.

118

These days the city centre of Zalaegerszeg is the area bordered by Kosztolányi Dezső Street, Rákóczi Ferenc Street, Mártírok Street, Kisfaludy Sándor Street, Ady Endre Street and Petőfi Sándor Street, but the centre also involves, north of Szabadság Square, the first part of Batthyány Street, the areas of Nagy Antal Street and Munkácsy Mihály Street, and the southern part of Kossuth Lajos Street until Csány Square (Figure 2). In other words, the city centre has grown in size since the research conducted 10 years ago. The core of the urban area (the city core) is the part of Kossuth Lajos Street between Szabadság Square and Dísz Square, with the highest density of different commerce, service, business and administrative units. The city centre is home to the most important administrative institutions (City Hall, County Hall, City Police Headquarters, Fire Department, Court), several important cultural institutions (Theatre, Zala County Library, Zala County Archives, Zala County Youth and Educational Centre, City Concert and Exhibition Hall), several educational and health care institution, clerical buildings, a number of specialised shops, many tourism and catering facilities, in addition to a significant number of business, economic and financial services. The city centre is gradually getting rid of the residential functions, the number and proportion of non-residential buildings are increasing; also, on the ground floors (and even on the lower upper floors) of the residential buildings offices and shops of different companies appear. The city centre is heterogeneous and varied in its look, it is mostly made by closed lines of 2-4 storey buildings, but we also find newly built blocks with more than four floors. A large part of the buildings have been renovated, the bulk of the monuments or protected buildings of the city can be found here. The city centre built two decades ago was given a Hild Award5 for its architectural solutions. Peripheral shopping centres and sub-centres One of the spectacular morphological consequences of the shift to market economy in the middle and big cities of Hungary was the appearance of different hypermarkets and shopping centres along the routes to and out of the cities and/or the ring roads passing by the cities. In course of time they started to function (among other things) as sub-centres of the given cities and the cathedrals of consumption (SÍKOS–HOFFMANN 2004). When the survey at the turn of the millennium was conducted in 5

An award for settlements, given to those self-governments that achieve outstanding results in urban development. Hild János made the first physical plan of Budapest.

119

Zalaegerszeg, it was only Interspar, Zala Pláza and a smaller shopping centre that had been built, the first to relatively close to the city centre, but along the routes out of the city (Rákóczi Ferenc Street and Balatoni Street), the latter in Andráshida, on the edge of the city, on Körmendi Street. The biggest shopping centre of Zalaegerszeg, with evident sub-centre functions has been recently built at the junction of Balatoni Street, Nagykanizsai Street and the newly built northern bypass routes. This shopping centre, built mostly on previous industrial sites and sports fields and partly on greenfield areas, houses a Tesco hypermarket, Decathlon, Praktiker and Média Markt department stores, as well as the Park Center and Zala Park shopping centres. The latter two represent the so-called open-air strip centres (open rows of shops). South of the Zala Park, along Nagykanizsai Street we find the Interfruct food department store. In addition to these, the much smaller shopping centre called Camper opened in Kaszaháza, and two other smaller scale service and commerce centres have been developing in the recent years: in Csácsbozsok along Balatoni Street, where it is mostly car dealers that can be found, and another service centre in the south, in Zrínyi Miklós Street, by the gradual transformation of the old industrial area (see Figure 2). So in Zalaegerszeg now we have two hypermarkets, four specialised department stores, three larger and two smaller shopping centres, as well as two developing shopping zones. With these facilities the city has position 10-11 among the Hungarian countryside cities, in dead heat with Nagykanizsa (CSAPÓ 2009). Industrial area The construction of the first major industrial plants in Zalaegerszeg was induced by the appearance of the railway, just like in most other Hungarian towns and cities. As railway reached the seat of Zala county rather late and the town was not given a trunk line, capitalist industrialisation was not as important as in other Hungarian settlements with similar functions. In the beginning only smaller industrial plants were created along the Zalaszentiván-Rédics railway line, later along the line towards Zalalövő, in both cases on the edge of the contemporary town, close to the present city centre. Industrialisation between the two world wars, (also) related to the start of crude oil extraction in Zala county, created the newer industrial areas, on the southern, eastern and western edge of the city, still closely connected to the railway lines. The socialist era was the period when most of the industrial plants were established, the present industrial areas of the

120

city were born in these decades. After the systemic change two parallel processes started: on the one hand, the closedown of industrial plants in the inner, more valuable parts of the city and the acquisition of new, e.g. commercial or residential functions. On the other hand, new industrial areas have been established, mostly within the frameworks of industrial parks, this time not solely built on the railway but also on the basis of road transport.

Figure 2. The functional structure of Zalaegerszeg Source: by the author, based on own empirical survey

There are two larger and several smaller industrial areas now in Zalaegerszeg, mostly along the railways and roads running out from the city, usually on the edge of the settlement (see Figure 2). The largest is the southern industrial area, where several older large-scale plants (MOL, ERDÉRT, Zala Volán) and many new smaller scale firms, more typically with industrial and service character, can be found. Also, the Zalaegerszeg

121

Industrial Park was established in the south, with its modern new plants, including the flagship company of the industry of the city, the Flextronics electronics company. The other major industrial areas developed beside the railway line towards and the road to Körmend, at Hock János Street. The long stripe of the industrial area is home to light and food processing industry companies, and a growing number of industrial services and commerce companies and warehouses, the largest one being the Zalabaromfi Ltd. (a poultry processing company). Smaller scale industrial areas include the part of the city in the east side, at the railway and Balatoni Street, reaching southward right to Páterdomb. This area was bigger only ten years ago, but many industrial plants have been closed down since then; they have been replaced by the new sub-centre, the largest shopping centre of the city. The largest companies in this area now are the Csőszer and Ganz Göcsej. There are minor industrial areas along the other roads running out of the city as well, such as GE Hungary Tungsram Lighting spare parts company in the southwest, at Göcseji Street, several smaller firms in Andráshida, whereas in Kaszaháza and the road to Pózva industrial companies are gradually replaced by commercial and services firms. Besides the industrial areas of the city edges, there are still a few industrial plants in the inner areas of the city, such as the old industrial zone at the junction of Platán Street and Göcseji Street, a part of which is a brownfield area just under liquidation. The most important company here is Pannontej Inc., a dairy company. Finally there is a minor industrial area just north of the city centre, in the area between the railway and Kert Street and Könyök Street, where, among other things, companies like EOL Universal are located. Urban green areas Non-residential parts of the city include green areas, which involve forests, parks, tourism-, recreational and sports areas, and cemeteries. In Zalaegerszeg, coming from the location of the city, there are extended forests, as the city is surrounded by woods from almost each direction. The largest forests within the city territory can be found in the south and the north, including Alsó- (Lower), Bagod and Puszta Forests and the Parkerdő (Park Forest) around Bazita. North of Pózva and Nekeresd we find Nekeresd Forest of and Felső (Upper) Forest, and also Park Forest north of the new shopping centre (see Figure 2). Maybe the largest contiguous green area, which is partly artificially created, is the urban green area stretching from the Gébárt Lake to almost the northern Park Forest, mostly along the Zala River. This area includes the

122

Gébárt Lake itself, the new thermal and leisure spa camping, the Village Museum, the Petroleum Industry Museum, several sport facilities, a rowing lake, and in the east, on the edge of the city centre the stadium of the Zalaegerszeg Football Club and the sports hall. There are also a large number of urban parks in Zalaegerszeg, especially in the inner residential zone. The largest of these is the Youth Park; the smaller ones include Béke (Peace) Park, Dózsa Park and Május 1 Park. In addition, the inner residential zone has the city beach and the covered swimming pool. There are eight cemeteries in the city altogether, the biggest one is the new public cemetery at Nekeresdi Street and the city cemetery in the inner residential zone. The Jewish cemetery can also be found here, while all other cemeteries are located in the outer residential zone, in Andráshida, Csácsbozsok, Ola, Pózva and Zalabesenyő. Inner residential zone So far we have dealt with the areas of non-residential functions, although the city centre (CBD) is a residential place as well. The residential areas can be divided into two parts, the inner and the outer residential zone. It is the outer residential zone that is more of pure residential function, because the inner residential zone also accommodates other institutions, especially ones satisfying the daily needs of the local residents, i.e. cultural, health, educational and commercial institutions. The inner residential zone surrounds the city centre as a real belt, it is the widest in the south, southwest and the west direction (see Figure 2). It is relatively densely built up; the housing blocks are vertically varied. The structure of building up is really heterogeneous here, anyway, because we find here housing estates with multi-storey blocks of houses, whereas Páterdomb and Ola districts are dominated by one-family homes, and the rest of the areas in the inner residential zone have terraced houses, closed lines of one-storey houses and also houses built in non-contiguous lines. Outer residential zone The city parts that belong here do not make a contiguous belt; they are a loose set of separate, not integrated areas. The outer residential zone mostly consists of the formerly independent villages annexed to Zalaegerszeg in the socialist era. The way they are built is up is far less heterogeneous than in the inner residential zone, they are dominated by detached one-family houses. This area is also homogeneous as regards its function; it is a clear

123

residential area, with only few smaller shops and a school or two. The outer residential zone has Andráshida, Bazita, Bozsok, Botfa, Csácsbozsok, Ebergény, Kaszaháza, Nekeresd, Neszele, Pózva, Ságod, Szenterzsébethegy, Zalabesenyő, and also a few smaller “hills” just being built up, such as the Gógán, Kápolna, Egerszeg, Öreg and Luka Hills (see Figure 2). The size of the outer residential zone is continuously growing, which is clearly visible when we look at the findings of the study made 10 years ago. 6. Summary Zalaegerszeg developed after World War II, especially in the last 3 or 4 decades from a small town into a medium sized city, both as regards its functions, economy and the number of population. This can also be seen in the image and the functional structure of the settlement. The city has become evidently urbanised by the way it is built up now, in the socialist times it was only the vertical variety of the building up that increased, since the systemic change the city has become more densely built up horizontally. Nevertheless in the built up area of the city it is still detached houses that are dominant. The functional structure of Zalaegerszeg has undergone more significant transitions than the image of the city has. The shift to market economy resulted in the extension and strengthening of the city centre, which now more and more shows all characteristics of the central business districts. The shopping centres on the city edges have been built, the largest one now functions as a sub-centre of the city. Industrial areas are gradually transforming and slowly disappear from the inner residential zone. Some of them have changed their functions and have more commercial and services activities now, others are becoming derelict and run-down. On the other hand, the city now has an industrial park that accommodates state-of-the-art, new industrial activities. The proportion of the urban green areas is considerable, mainly due to the forests that can be found in the settlement. In the last two decades, similarly to other Hungarian towns and cities, the proportion of areas with non-residential functions has significantly increased, now they make the bigger part of the urban areas. The residential zone in Zalaegerszeg can be divided into an inner and an outer one. The inner residential zone is a real belt surrounding the city centre, with a very much heterogeneous structure of building up. The outer residential zone is larger in size and is divided into several separate areas, so it is not like a belt. It is more homogeneous in they way it is built up, though, dominated by detached houses.

124

REFERENCES CSAPÓ, T. (2005): A magyar városok településmorfológiája (Settlement morphology of the Hungarian towns and cities). Savaria University Press, Szombathely. 204. p. CSAPÓ, T. (2009): Hypermarkets, specialised stores and shopping centres in the Hungarian towns and cities. In.: Csapó T.-Kocsis Zs. (eds.). A középés nagyvárosok településföldrajza (Settlement geography of middle and big cities). University Press, Szombathely. 90–109. CSÉFALVAY, Z. (2008): Kapuk, falak, sorompók, a lakóparkok világa (Gates, walls, fences – the world of the residential parks). Gondolat – Marina Part, Budapest. 300 p. LENNER, T. (2011): Zalaegerszeg történeti földrajza (Hoistorical geography of Zalaegerszeg). In.: Csapó, T.–Kocsis, Zs.–Puskás, J.–Tóth, G.–Zentai, Z. (eds.): A Bakonytól Madagaszkárig (From the Bakony Hills to Madagascar). Szombathely. 217–231. MEGYERI, A. (2006): A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 között (Changes of the image of Zalaegerszeg, urbanisation the city in 1826-1945). In: Molnár, A. ed.: Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből (From a fortress to a county seat. Studies on the history of Zalaegerszeg). Zala County Archives, Zalaegerszeg. 117–145. MENDÖL, T. (1963): Általános településföldrajz (Settlement geography). – Akadémiai Kiadó, Budapest. 465 p. PAKSY, Z. (2009): Zalaegerszeg város ipari és demográfiai fejlődése a 2. világháború után (The development of industry and demography in Zalaegerszeg after World War II). In: Csapó, T.–Kocsis, Zs. eds.: A középés nagyvárosok településföldrajz (Settlement geography of middle and big cities). Szombathely. 154–163. SIKOS, T. T.–HOFFMANN, I. (2004): A fogyasztás új katedrálisai. Magyarország az ezredfordulón (New cathedrals of consumption in Hungary at the turn of the millennium), series editor Glatz, F. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 380 p.

125

 

126

TÁRSADFALOMFÖLDRAJZ A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 127-137.

BALOGH ANDRÁS 1 A KÜLTERÜLETEK TELEPÜLÉSFÖLDRAJZI VONATKOZÁSAI Abstract:Peripheries are very important parts of the Hungarian settlement network. in spite of missing of their statistical independence. Tthere are 8985 peripheries which are divided into thirteen groups by the Hungarian Central Statistical Office.In this article we try to analyze them from the aspect of settlement geography (defining, population, regional differences, functions then and now and so on). Finally we take an example from all types of peropheries and describe them in detail.

1. Bevezetés A külterület elsősorban és alapvetően közigazgatási, nem pedig településföldrajzi kategória, ugyanakkor ez utóbbiban való térhódítása mára egyértelmű és releváns. A klasszikus településföldrajzi fogalomkészlet ugyanis nem értelmezte a külterület fogalmát: a településeket alaprajzuk szerint sorolta két nagy kategóriába: magányosba (pl. tanya) és csoportosba (falu és város). A mendöli definíció szerint a magányos település esetében az elemi lakóhelyegységek elkülönülten, csoportos településnél egymás mellett, térben érintkezve, zárt települést alkotva helyezkednek el (MENDÖL 1963). Vagyis önálló település minden, ami egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli együttesét jelenti, függetlenül attól, hogy az érvényben lévő közigazgatási felosztás mely pontját foglalja el. Kovács Zoltán később a csoportos települések további két vonását is megemlíti: egyrészt az alapfunkciókat (bolt, templom, kocsma), másrészt pedig a közigazgatási önállóságot (KOVÁCS 2010). Témánk szempontjából ez utóbbi az érdekesebb. A közigazgatási határok figyelembevételével végzett településkategorizálások – amit a hivatalos statisztikai besorolások, adatgyűjtési metodika is erősített - ma már egyeduralkodónak tekinthetők. Ebben az esetben településen minden esetben közigazgatásilag önálló egységet is kell érteni. Az egyes településtípusok a házak térbeli elhelyezkedése alapján különíthetőek el egymástól: a lakóházak elhelyezkedhetnek szórtan 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Társadalomföldrajz Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

127

és csoportosan. Közös bennük azonban, hogy sok lakóház alkot egy települést, így ebben az értelemben magányos településről nem beszélhetünk. A közigazgatásilag önálló településünk város vagy falu (község) lehet. Minden más lakott és/vagy gazdaságilag – régen vagy ma – hasznosított egység ezek részeit jelentik. Az 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról, az 1992. évi LXXXIX. évi törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről és ezek nyomán a Központi Statisztikai Hivatal meghatározásai szerint a települések állhatnak belterületből, egyéb belterületből, illetve külterületből. A központi belterület az a belterületi egység, amelynek területén találhatók a település igazgatási szervei és általában az ellátó intézmények többsége. Központi belterülete minden településnek van. Az egyéb belterület a településnek a központi belterülettel össze nem függő, de belterületnek minősülő város-, illetve községrésze, amelynek fejlesztése a belterületre érvényes szabályok szerint történik. Egyéb belterület csak a települések egy részében található, de van olyan település is, amelynek több egyéb belterülete van. Az egyéb belterület többnyire egy korábbi községegyesítés emlékét őrző település, tehát egy, közigazgatási státuszát teljesen, és többnyire nevét is elvesztett település-maradvány (FLEISCHER 1991). A külterület a település rendezési tervében meghatározott belterület határán kívül fekvő rész. A népszámlálási gyakorlat azt tekinti a külterületi településrésznek, ahol legalább egy személy összeírásra került, vagy ahol legalább egy üres (nem lakott), de egyébként használható lakás van. Jelen tanulmány a külterületek különböző típusaival, azok főbb jellemzőivel, megyénkénti összehasonlításával, elemzésével foglalkozik. 2. A külterületek típusai Magyarország helységnévtára a külterületeket az alábbi módon kategorizálja (1. táblázat): Magyarország települései 2010-ben összesen 8985 külterülettel rendelkeztek. Lakónépességükre vonatkozó adattal csak a 2001-es népszámlálás nyújthat támpontot: tíz évvel ezelőtt 291142 fő élt 132605 lakásban. Vagyis Magyarország népességének közel 3%-a külterületi lakos volt. A 2010-ben külterületnek minősített területek mindegyike rendelkezett 2001-ben lakónépességgel. Ez különösen a „külterület összeírt lakóegység és népesség nélkül” kategória esetében tűnik érdekesnek: a helységnévtár szerint 34 fő élt ilyen jellegű külterületen. Oka abban keresendő, hogy a lakosságszám megállapítása a legutóbbi, 2001-es népszámláláshoz, a külterület besorolása viszont 2010-hez kötődik. A 291142 külterületi lakosnak közel 2/3-a

128

(182248 fő) mezőgazdasági jellegű lakóhelyen, főképp ma is gazdálkodó tanyákon élt, 30%-uk pedig tisztán lakófunkciójú külterületen. 1. táblázat: A külterületek települési jellege és azok száma és aránya az összes külterületből Table 1: Amount and rate of different types of Hungarian peripheries Külterületek települési jellege Types of peripheries

Külterületek száma és aránya (%) Amount and rate of peripheries bányatelep 27 (0,3) forgalmi település (vasútállomás, vasúti őrház stb.) 339 (3,8) gyógyintézet (kórház, szanatórium, fekvőbetegeket ellátó egyéb intézmény stb.) 9 (0,1) ipartelep 81 (0,9) kulturális, oktatási vagy sportlétesítmény 21 (0,2) külterület összeírt lakóegység és népesség nélkül 1074 (11,9) gazdasági tevékenységhez vagy egyéb funkcióhoz nem köthető lakóhely 2030 (22,6) mezőgazdasági jellegű lakóhely, mezőgazdasági jellegű tanyák 4220 (47) őrházak (erdőőrház, útőrház, gátőrház, csatornaőrház stb.) 528 (5,9) szálláshelyek (szálloda, panzió, vendégház, turistaszálló, üdülő stb.) 97 (1,1) szociális otthon, egyéb szociális jellegű intézmény 45 (0,5) üdülőhely, üdülőterület 333 (3,7) ipari üzemi szolgálati vagy készenléti lakás 181 (2) Összesen 8985 (100%) Forrás: Magyarország helységnévtára 2010

Az egykor szebb napokat látott bányatelepek száma csupán 27. 2001ben is már kevesebb, mint 1000 embernek jelentették az otthonát. Egykor vagy ma is működő érc-, szén-, homok-, kő-, bazaltbányák stb. alkotják ezt a csoportot. A forgalmi településeken élők száma 2500 fő volt 2001-ben. Megszűnt vagy ma is forgalomban lévő vasútállomások területén lévő, lakott épületek, vasúti őrházak, illetve MÁV-lakások tartoznak ide. A legkisebb elemszámú csoportot a külterületi gyógyintézmények alkotják: összesen 9 van belőlük. Ugyanakkor meglehetősen népesek: 1258 embernek szolgálnak egyben lakóhelyül is. Kórházak, szanatóriumok, és intézetek, amelyek rendszerint egykori, pl. majorsági kastélyokban, kúriákban, illetve azok körül kiépült egyéb épületekben működnek. Az ipartelepek csoportja meglehetősen változatos: vízműtelepek, hajdani téglagyárak, len- és kendergyárak, szennyvíz- és fűrésztelepek, olajtároló- és töltőállomások, gépállomások, hajdani malmok alkotják. Némelyikük esetében jelentős számú lakás, sőt telep is épült, melyek mindmáig lakottak. A 81 ipartelep besorolású külterület népességszáma 1616 fő volt 2001-ben. A 21 kulturális, oktatási vagy sportlétesítmény 657 lakosával bár nem tartozik a legjelentősebb külterületek közé, az itt álló egykori épületek, elsősorban kastélyok ilyen célú hasznosítása segítheti azok fennmaradását, esetlegesen azok felújítását. Iskolák, nevelő- és diákotthonok, gyermek- és ifjúsági centrumok, lovardák, kialakított sportpályák alkotják ezt a kört. A lakatlan és lakóegység nélküli külterületek közé minden beletartozik, ami egyszer

129

rendelkezett lakónépességgel és azt az idők folyamán elveszítette. Egykori tanyák, majorok, őrházak, szőlőhegyek, üdülők, bánya-, egyéb ipari és mezőgazdasági telepek. Számuk nagy: 1074, a külterületek mintegy 12%-a. A – ma már - tisztán lakófunkciójú külterületek a tanyákon, majorokban, egykor őrházként, vasútállomásként, állami gazdaságként, üzemként stb. funkcionáló egységek megmaradt épületeiben élő népesség otthonai: 2030 külterületen közel 90 000 ember, mintegy 37 ezer lakásban. Mind népességszámát, mind lakásállományát tekintve első helyen azonban a mezőgazdasági jellegű (készenléti, szolgálati) lakótelepek, illetve lakóhely és mezőgazdasági jellegű tanyák állnak: több mint 180000-ren, 89000 lakásban élnek ilyen jellegű külterületeken. Egyben az a kategória a legjelentősebb abban a vonatkozásban is, hogy az összes külterület közel felét (47%) foglalja magába. Még mindig viszonylag jelentős elemszámú csoportot képeznek a különböző őrházak. A KSH több mint 500 külterületet sorol ebbe a csoportba. Az épületek jellegéből és funkcióikból fakadóan alacsony lélekszámmal (1561), s külterületenként általában csak 1-2 lakással rendelkeznek (összesen 759-cel). Egyre gyakoribb hasznosítási lehetőség az egykori épületek szálláshellyé való átalakítása és értékesítése, főleg üdülőkörzetekben, erdős területeken. Népességszámuk és lakásként funkcionáló épületeik száma alacsony (784 fő és 353 lakás). A külterületeken fekvő szociális otthonok, szanatóriumok, idősek otthonai száma csupán 45, viszont bentlakásos voltuk miatt népesek (6000 fő). Az üdülőhelyek, üdülőterületek, második otthonok kevesebb, mint 4%-át adják a külterületeknek, a külterületi népességből való részesedésük pedig még alacsonyabb: 1% alatti. Ma is lakott néhány üzemi szolgálati vagy készenléti lakás, amelyek vízmű- és villanytelepeken, transzformátorállomásokon, gépjavító telepeken, egykori téglagyárak stb. területén állnak, 2200 embernek nyújtva otthont. 3. A külterületek megyei különbségei, sajátosságai A 8985 magyarországi külterület megyei megoszlásában jelentős különbségek fedezhetők fel (2. táblázat). Általánosságban megállapítható, hogy a nagy területű, alföldi megyék foglalják el a rangsor első felét. A lista élén álló Pest megyében van a külterületek 11,5%-a, míg az utolsó helyezett Nógrádban mindössze 2,6%-a. A táblázatban a főváros is helyet kapott: 43 külterületének típusok szerinti megoszlása jelentősen eltér a megyékétől: Budapest külterületei szinte kivétel nélkül csupán lakófunkcióval rendelkeznek, vagy pedig lakóegység és lakónépesség nélküliek. Emellett még néhány üdülő fekszik a belterülettől távol. A megyék esetében

130

(Vas kivételével) mindenütt a mezőgazdasági jellegű lakóhelyek teszik ki a külterületek legnagyobb hányadát, amit a lakóhely funkciójú és a már elnéptelenedett külterületek követnek. Vas megyében a lakóhely funkciójúak adják a legnagyobb arányt (26,6%), kicsivel megelőzve a mezőgazdasági jellegű lakóterületeket (25%). Általános tendencia, hogy a mező-gazdasági külterületek előnye a többivel szemben az alföldi megyéktől közelítve a dunántúliak felé egyre csökken. Legmagasabb arányt a Dél-Alföldön veszik fel: Bács-Kiskunban a külterületek 76%-a, Békésben 72%-a, Csongrádban 71%-a mezőgazdasági jellegű lakóhely (tanya), az Észak-Alföldön 47-55% között mozognak, ugyanakkor a Dunántúlon: Baranyában és Tolnában 40%, Zalában 43%, Komárom-Esztergomban 37%, Győr-Moson-Sopronban 28% stb. az arányuk. 2. táblázat:A külterületek megyék szerinti megoszlása Table 2: Distribution by counties of Hungarian peripheries Megye County

Pest Borsod-Abaúj-Zemplén Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Baranya Jász-Nagykun-Szolnok Veszprém Fejér Somogy Hajdú-Bihar

Külterületek Megye Külterületek száma County száma Amount of Amount of peripheries peripheries 1034 Zala 392 671 Békés 391 587 Csongrád 386 576 Tolna 383 575 Győr-Moson-Sopron 349 559 Komárom-Esztergom 300 540 Heves 287 505 Vas 244 486 Nógrád 231 446 Budapest 43 Forrás: Magyarország helységnévtára 2010 alapján saját számítás

Amennyiben nem a megyékből indulunk ki, hanem az egyes kül-területi típusok megyei „szóródását” vizsgáljuk, az alábbi eredményre jutunk (3. táblázat): A táblázat azt mutatja, hogy a különböző külterületek 3 legmagasabb előfordulási aránya mely megyékben jelentkezik. A megyék mögötti zárójelben pedig az olvasható, hogy az adott külterületi kategória hány százaléka található az adott megyében. A bányatelepek egyértelműen a középhegységi vonulat megyéiben dominánsak: Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Fejérben. Legismertebb közülük egyértelműen Miskolc-Lyukóbánya, a Borsodi-medence közel 7 évtizeden át egyik legjelentősebb barnaszénbányája. Bár jelentős feltáratlan készletekkel rendelkezik, az energiahordozó magas kéntartalma miatt 2006-ban hivatalosan is megszűnt a kitermelés. Lyukóbánya neve azonban nem merült feledésbe: Magyarország egyik legnagyobb nyomor-

131

telepe alakult itt ki, számos média foglalkozott vele. Zömében roma népessége fiatal korszerkezetű, zömében munkanélküli, segélyből és családi pótlékból tengődnek. A villanyvilágításon kívül közművek nincsenek (www.nepszava.hu). 3. táblázat: Az egyes külterületi típusok 3 legmagasabb megyei előfordulási aránya Table 3: Highest rate of presence by counties of Hungarian peripheries Külterületek települési jellege Types of peripheries Bányatelep Forgalmi település Gyógyintézet Ipartelep Kulturális, oktatási sportlétesítmények

vagy

Lakóegység és lakónépesség nélküli Lakóhely Mezőgazdasági jellegű lakóhely Őrházak Szálláshelyek Szociális intézmények

Megye 1 (%) 1st county Nógrád (37) Baranya (10,6) Veszprém. Pest, KE (22,2) B.A.Z. (14,8) Heves, Pest (14,3)

Megye 2 (%) 2nd county B.A.Z. (18,5) Veszprém (9,7) H.B., Vas, Sz.Sz.B. (11,1) K.E. (12,4) Nógrád, Vas, H.B., Veszprém (9,5)

B.A.Z. (11,1) Pest (13,1) Pest (11,7) B.A.Z. (17,6) Veszprém (18,6) Tolna, H.B. (11,1)

Pest (8,9) J.N.Sz. (8,7) Bács-Kiskun (10,4) Sz.Sz.B. (9,1) B.A.Z. (17,5) Vas, Sz.Sz.B., Pest, B.A.Z., Baranya (8,9) Veszprém (15,6) B.A.Z., Somogy (9,4)

Üdülőterületek Pest (18) Ipari üzemi szolgálati vagy készenléti Pest (16) lakások Forrás: Magyarország helységnévtára 2010 alapján saját számítás

Megye 3 (%) 3rd county Veszprém, Pest (11,1) Gy.M.S. (9,1) Veszprém (11,1) Békés, B.A.Z., Fejér, Gy.M.S., K.E., Sz.Sz.B., Tolna (4,8) Heves, Fejér (7,2) Baranya (7,6) Sz.Sz.B. (7,6) Gy.M.S. (8,5) Pest (14,4) Gy.M.S. (6,7) Fejér (13,5) Baranya (8,3)

A forgalmi települések megyei eloszlása jóval egyenletesebb, de a dunántúli megyékben a magasabb. A vasútállomások jelentős része forgalmon kívüli, különösen igaz ez Baranyára, ahol a Villány-Barcs vasútvonalon 2006 (Sellye és Villány közötti szakaszán 2007 márciusa) óta szüneteltetett személyszállítás több külterületi megállót indított el a hanyatlás útjára (Kémes, Sámod, Kovácshida, Vitézipuszta). A 339 forgalmi település több mint 90%-a ma is lakott, mint például a szintén Baranya megyei Áta külterülete (1. kép). A gyógyintézetek a legkisebb elemszámú külterületi típust jelentik: 9 van belőlük, s ezen 6 különböző megye osztozik. Furcsának tűnhet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gacsály településrészének gyógyintézetek közé való besorolása – annak neve ugyanis egyszerűen szociális otthon, s a szociális jellegű létesítményeknek a KSH külön csoportot tart fenn. Gacsályon azonban szellemi és testi fogyatékosokat ápolnak, vagyis gyógyintézetként funkcionál. A Vas megyei Mesteri Intaháza nevű külterülete szép példája az egykori majorsági kastély e célból való újrahasznosításának: pszichiátriai intézetnek nyújt otthont napjainkban (2. kép).

132

1. kép: Lakóház Áta külterületi vasútállomásán Picture 1: House of Áta’s peripherial railway station Forrás: www.vasutallomasok.hu

2. kép: Pszichiátriai intézet Intaházán Picture 2: Psychiatric institution of Intaháza Forrás: a szerző felvétele

Az ipartelepek a jelentős ipari tradíciókkal rendelkező megyékben fordulnak elő legnagyobb arányban az egyes települések külterületein: Borsod-Abaúj-Zemplénben, Komárom-Esztergomban, Veszprém megyé-

133

ben. Ez a 3 megye a külterületi ipartelepek közel 40%-át adja. Némelyikük ma is működik és lakottak is (pl. Felsőegerszeg: téglagyár), máshol az ipari tevékenység már megszűnt, de népesek (pl. Kabai Cukorgyári lakótelep), harmadrészt pedig nagy számban vannak olyanok, amelyek már sem ipari, sem lakófunkcióval nem rendelkeznek (Zalavég – Mikosdpusztai lengyár). A 21 külterületi kulturális, oktatási és sportlétesítmény területi megoszlása igen változatos: 13 megyében is találunk rájuk példát. Kis elemszámú kategóriáról van szó. ráadásul a statisztikai besorolás is meglehetősen bizonytalan egy-két esetben. Ebbe a csoportba tartozik pl. Rum község Rum-kastély nevű településrésze is, ám az épületben működő intézmény nem csupán oktatási tevékenységet végez: autisták, középsúlyos értelmi fogyatékosokat is gondoznak itt, s magát gyógypedagógiai intézményként aposztrofálja (www.rumkastely.hu). A lakónépesség és lakóhely nélküli külterületeknek nincs települési jellegük (annak ellenére sem, hogy a statisztika ilyen elnevezés alatt tipizálja a külterületeket). Nincs meg ugyanis a legfontosabb elem: az ember, a lakófunkció. Elhagyott, teljesen elpusztult épületek vagy azok romjai emlékeztethetnek csupán az egykori állandó emberi jelenlétre. Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Heves és Fejér megyékben a legmagasabb az arányuk (7% fölötti), de minden megyében megtalálhatóak. Legkevesebb van belőlük Bács-Kiskunban, Csongrádban, Békésben, vagyis a dél-alföldi „tanyás” megyékben (2% alatti aránnyal). A több mint 2000 lakóhely funkciójú külterület Pest, Jász-NagykunSzolnok és Baranya megyékben fordul elő legnagyobb arányban, legalacsonyabban pedig a kis területű, hegyvidéki jellegű megyékben (Heves, Nógrád, Komárom-Esztergom). Szintén viszonylag kevés az ilyen típusú településrész a dél-alföldi megyékben is, oka, hogy itt a lakófunkció mellé hagyományosan agrártevékenység is párosul a legtöbb esetben. A mezőgazdasági jellegű (készenléti, szolgálati) lakótelep, illetve lakóhely, mezőgazdasági jellegű tanyák száma több mint kétszerese az őket követő, pusztán lakófunkciójú külterületeknek. Budapest nem rendelkezik mezőgazdasági és lakófunkciójú külterületekkel és nagyon kevés van belőlük Vasban, Hevesben, Komárom- Esztergomban, Győr-MosonSopronban és Nógrádban is. Pest, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék viszont az összes ilyen típusú külterületek közel 1/3-át tömörítik. A rendszerváltozás után a föld döntően magánkézbe kerülése, a munkanélküliség térhódítása sok embert ösztönzött arra, hogy külterületi ingatlanja mellett (újra) mezőgazdasági tevékenységet is folytasson. 2001-ben a Csongrád megyei Balástyán 2299-en éltek külterületen, a község akkori

134

lakónépességének (3663 fő) 63 %-a. (Balástya 2010-es népességszáma 3452 fő.) Az erdőőrház, erdészlak, erdészház, útőrház, gátőrház, csatornaőrház stb. külterületi kategória megyei eloszlása igen vegyes, bár egyértelműen kiemelkedik közülük Borsod-Abaúj-Zemplén, ahol az őrházakkal rendelkező külterületek 17,6%-a található, majdnem kétszer annyi, mint a második helyezett Szabolcs-Szatmár-Beregben. Az őrházak egy része elveszítette eredeti feladatát, például ahol felszámolták a vasútvonalakat, más részük azonban ma is eredeti funkciójukat látják el, mint a képen látható, Zala megyei Zalavár Balatonhídvég külterületén álló gátőrház is (3. kép). Balatonhídvég a Kis-Balaton két tározója között húzódó földnyelv csúcsán helyezkedik el, 2001-ben mindössze 6 lakossal.

3. kép: Balatonhídvég:gátőrház Picture 3: dam guard house of Balatonhídvég Forrás: a szerző felvétele

Több egykori gátőrház, vadász- és halászház ma külterületi szálláshellyé vált (pl. Balatonfenyves és Nagyoroszi külterületi vadászháza, Garbolc gátőrháza, Hedrehely_ halászház stb.), hasonlóan egykori tanyákhoz, vagy akár vadászkastélyokhoz (pl. Gyulaj), állattenyésztő telepekhez (Hejőkürt – Vadkacsatelep). Fejér megyében, az egykori lovasberényi honvédüdülőben ma 3 csillagos, 30 szobás, fitness – wellness szolgáltatásokat nyújtó szálló üzemel (www.hotel-lovasbereny.hu). A külterületi szállóknak, menedékházaknak, üdülőknek, vendégfogadóknak, panzióknak stb. fele (50,5%) Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megyében található.

135

Külterületen fekvő szociális otthonból és egyéb, szociális jellegű intézményből Csongrád – és a főváros – kivételével minden megyénk magáénak tudhat néhányat, a legtöbbet Tolna és Hajdú-Bihar (5-5 darabot). Csekély elemszámú kategóriáról van tehát szó, viszonylag egyenletes területi megoszlással. Jelentős lélekszámmal rendelkeznek. A legtöbb lakója a Győr-Moson-Sopron megyében fekvő Töltéstava Táplánypuszta külterületén működő Dr. Piróth Endre mentálhigiénés otthonnak volt 2001ben: 356 fő (4. kép). Az otthon a volt majorsági kastélyt „foglalta el” először, de ma már új építésű részek is tartoznak hozzá.

4. kép: A táplánypusztai szociális otthon Picture 4: Common lodging house of Táplánypuszta Forrás: a szerző felvétele

Üdülőhely, üdülőterület, üdülőként vagy hétvégi pihenésre használt tanya, présház, gazdasági vagy egyéb rendeltetésű épület kategóriába tartozó külterületből Magyarországon 333-at tart nyílván a Központi Statisztikai Hivatal. Pest, Veszprém és Fejér megyében találjuk belőlük majdnem minden másodikat (47%), ugyanakkor Békésben egyetlen egy sincs, és Zalában, Jász-Nagykun-Szolnokban és Csongrádban együtt is csak 2%-uk. 53%-uk nem rendelkezik lakónépességgel. A legtöbb lakosa (241) Budakalász – Dunaparti külterületnek volt 2001-ben. Budakalász város önkormányzata 2011. január 25-ei nyílt ülésén a Budakalászi Duna-partért Egyesület előterjesztésében kérte a külterület belterületbe való integrálását, abból a célból, hogy a belterületbe vonással lehetővé váló pályázatok révén a szükséges közműfejlesztéseket végre lehessen hajtani. Az önkormányzat határozata értelmében a belterületbe csatolást abban az esetben tárgyalja, ha a szükséges telek-átalakítások - szabályozási terv szerinti útleadások, M0

136

alatti névtelen út átvezetése az ingatlan-nyilvántartásba, stb. - megtörténnek (Budakalász Város Önkormányzata. 7/2011 (I. 25) sz. előterjesztés). Az ipari üzemi szolgálati vagy készenléti lakások alkotják a külterületek utolsó típusát. 181 van belőlük, s Csongrád kivételével valamennyi megyében találunk rájuk példát. Számukat tekintve legtöbb Pest megyében (29), Somogyban és Borsod-Abaúj-Zemplénben (17-17) fordul elő. Alig több mint felük (56%) volt lakott 2001-ben. A 2274, szolgálati vagy készenléti lakásban élő lakosnak 12%-a Füzesabony – Mátrafém-lakások nevű külterületen él, 97 lakásban (a szolgálati vagy készenléti lakások 9,5%-ában). 3. Összegzés Annak ellenére, hogy a külterületi településformák közigazgatásilag nem önállóak, hanem vagy egy faluhoz vagy egy városhoz tartoznak, jelentékeny számuk (2010-ben 8985) és népességük (2001-ben 291142 fő) miatt fontos elemei a hazai településrendszernek, az egyes települések mindennapi életének és gazdálkodásának. Igaz, az egyre jelentősebb – napjainkban már 11,9% - hányadukat kitevő, lakónépesség és lakóegység nélküli külterületek mára már elveszítették települési jellegüket, a statisztikai besorolás szerinti többi 12 csoport igen változatos képet mutat funkcióik, morfológiájuk, állapotuk szerint, s ezt a képet tovább árnyalja megyék szerinti arányaik és szerepük is. A központi belterülettől való átlagos távolságuk (3,8 km, legnagyobb a szálláshelyek – 5,3 km – és legkisebb a kulturális, oktatási és sportlétesítmények – 1,9 km – esetében), a legtöbb esetben rossz megközelíthetőségük, a helyi alapfunkciók hiánya, a lakóépületek alacsony színvonala miatt népességszámuk további csökkenése várható. Arra a kérdésre, hogy ez a csökkenés mekkora mértékű lesz, a 2011-es népszámlálás fog majd pontos választ adni. IRODALOM FLEISCHER T. (1991): Kistelepülések térben és időben. In: Kovács T. (szerk.): Válság és kiút. Falukonferencia, Pécs. 88-96. KOVÁCS Z. (2010): Népesség- és településföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 239 p. MENDÖL T. (1963): Általános településföldrajz. Akadémia Kiadó, Budapest. 567 p. Budakalász Város Önkormányzata. 7/2011 (I. 25) sz. előterjesztés www.hotel-lovasbereny.hu www.nepszava.hu www.rumkastely.hu

137

 

138

BIOLÓGIA A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 139-149.

VÁLICZKÓ ÉVA 1, KOVÁCS MÓNIKA 2, NAGY TATJÁNA 2, ALEKSZA MAGDOLNA 1,2 AUTOANTITESTEK KIMUTATÁSA – FÓKUSZBAN AZ ANTI-MITOKONDRIÁLIS ANTITEST Abstract: Anti-mitochondrial-antibodies (AMA) are autoantibodies and markers of autoimmun liver diseases. But these diseases are hidden or associated to other autoimmun illnesses. AMAs mean help to doctors, because autoantibodies often appear in the blood earlier than symptoms. We analized AMA positivities to associated their diagnosis.

1. Bevezetés – Autoantitestekről általában Az autoimmun betegségeket két csoportra osztva beszélhetünk organspecifikus és poliszisztémás autoimmun betegségekről. Az organ- vagy szervspecifikus kórképekben az immunreakció egy jól meghatározható autoantigén struktúra, például egy szerv speciális sejtje, sejtalkotója ellen irányul. A pajzsmirigy autoimmun betegségei közül Hashimoto thyreoiditisszel és Graves-Basedow-kórral találkozik leggyakrabban a klinikus. Az ezekben a betegségekben termelődött autoantitestek (TSH-receptor, thyreoidea peroxidáz vagy thyreoglobulin elleni antitestek) csak a pajzsmirigyben előforduló antigének ellen termelődnek, és koncentrációjuk az autoimmun pajzsmirigybetegségek 7585%-ában emelkedett (MCLACHLAN 2007, SINCLAR 2006, SMITH 2001). Amikor az immunreakció egy általános sejtalkotó elem (minden sejtben jelen lévő enzimek, DNS, RNS) ellen irányul, szisztémás az autoimmun betegség. Ezen betegségek száma mai ismereteink szerint megközelíti a százat. Az egyik leggyakoribb közülük a szisztémás lupus erythematosus (SLE), melynek során a B sejtek fokozott aktivitása, az autoantitestek túltermelődése és clearance (immunkomplexek eliminálása) károsodása következtében immunkomplexek halmozódnak fel és rakódnak le a 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Biológia Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. 2 Zala Megyei Kórház 8900 Zalaegerszeg, Zrínyi u. 1. E-mail: [email protected]

139

szövetekben, amely a belső szervek és a bőr gyulladását okozza. A betegek szérumának laboratóriumi vizsgálata során sok autoantitest kimutatható, ezek közül is a legspecifikusabb a kettős szálú DNS-sel szembeni antitest, ami a betegség diagnosztikai kritériumai közzé is bekerült (SZEGEDI 1999, KISS 2002). A leggyakrabban vizsgált és a klinikus számára a leginformatívabb autoantitest az antinukleáris faktorok (ANF) vagy antinukleáris antitestek (ANA) csoportja, amelyek a sejtmag különböző komponensei ellen irányulnak. Több mint 30 ANA-t ismerünk, ezek közül a legfontosabbak: DNS, hiszton, RNS, Sm, SS-A, SS-B, centromer elleni antitestek. Ezen autoantitestek közül több úgynevezett marker autoantitest, melyek jelenléte:  segít a diagnózis felállításában: centromer elleni autoantitestet írtak le a bőr és a belső szervek fibrózisával járó progresszív szisztémás sclerosis-ban (PSS).  segít a differenciáldiagnosztikában a betegség alcsoportba sorolásában: az SLE gyógyszer indukálta formájában anti-hiszton elleni antitest mutatható ki.  előrevetítheti a prognózist: ha PSS-ben anti-Scl-70 antitestet írnak le, súlyosabb lefolyásra lehet számítani, míg az anti-centromer antitest jelenléte az enyhébb formájú PSS-ben fordul elő.  segít a betegség aktivitásának vagy a terápia hatékonyságának nyomon követésében: SLE-ben a betegség fellángolásában emelkedik, a megfelelő kezelés hatására csökken a duplaszálú DNS elleni antitest koncentrációja (SIPKA 2002, SZEGEDI 1999). Ezért az autoantitestek kimutatása nagyon fontos a szisztémás autoimmunbetegségek laboratóriumi diagnózisában. Az ANA kimutatása indirekt immunfluoreszcens technikával A kimutatás egyik módja az indirekt immunfluoreszcens technika (IIF), melynek során a vizsgálandó szérumot egy szubsztrátként viselkedő sejtpreparátummal, szövettel inkubáljuk. Az inkubáció alatt a szérumban megtalálható antitestek kötődnek a szubsztrát megfelelő komponenséhez. Ez folyamat játszódik le akkor, amikor az antinukleáris antitestek a sejtmaghoz kötődnek. Az ilyen reakciókat fluoreszcens mikroszkópban vizsgálhatjuk, ha előtte a szubsztrátot egy fluorokróm anyaggal konjugált anti-humán Ignal inkubáljuk. A mikroszkópban látható zöld fluoreszcens helyek az antitestek kötődését jelölik. Negatív reakció (nem látunk fluoreszcenciát) esetén az autoantitest nincs jelen a beteg szérumában, vagy nem éri el mennyisége a kimutathatósági küszöböt.

140

Szubsztrátként HEp-2 (Human Epithelioma Type 2 Cells /CCL-23/) sejtek használata javasolt (BEUTNER 1985, MOLDEN 1984). Az inmortalizált sejtek használatának nagy előnye, hogy az ANA több típusa, több mintázat különíthető el rajta, mint a szövetmetszeteken, emellett nemcsak a mag festődése lehet pozitív, hanem az osztódási fázis elleni és antitestek is kimutathatóak. A HEp-2 sejteken végzett IIF vizsgálat másik nagy előnye, hogy a sejt citoplazmájában található sejtalkotók elleni antitestek, például a mitokondrium elleni antitestek (AMA) esetében is jól használható a módszer. Ilyenkor a fluoreszcens festődés a plazmában figyelhető meg és finom pöttyözöttséget mutat. A mitokondrium elleni antitesteknek kilenc típusa van, melyeket M1–M9 jelöléssel illetnek. Ezek közül az M2-nek legnagyobb a diagnosztikai jelentősége. Az M2 antigének a mitokondrium belső membránjának felszínén helyezkednek el, egy tripszin szenzitív antigénhez kötődnek (BOGDANOS 2008). Autoimmun májbetegségek A mitokondrium elleni antitestek jelentőségét az organspecifikus autoimmun betegségekhez tartozó autoimmun májbetegségek diagnosztikájában nyújtott segítségük adja. Az AMA a primer biliaris cirrhosisban (PBC) szenvedő betegek 9095%-nál kimutatható a szérumból, ezért ez a betegség egyik legfontosabb diagnosztikai kritériuma. Laboratóriumokban az IIF módszerrel történő kimutatása a leggyakoribb, de érzékenysége nem minden esetben elegendő, a betegek közel 10%-ánál nem detektálja a betegséget (TANAKA 2002). PBC-ben gyakran előfordul granuláris mintázatot mutató ANF pozitivitás is. A PBC tünetmentes esetekben megnagyobbodott májról és a szérum alkalikusfoszfatáz szintjének jelentős emelkedéséről ismerhető fel. Más esetekben tünetekkel, gyengeséggel, hyperpigmentációval, viszketéssel, tenyéri erythemaval, máj- és lépnagyobbodással jár. A betegek több mint 80%-ánál más autoimmun betegség is megjelenik. A PBC-n túl egyéb autoimmun eredetű májbetegségeket is ismerünk. A primer sclerotizáló cholangitis (PSC) olyan ismeretlen eredetű idült epepangással járó megbetegedés, ami intra- és/vagy extrahepatikus epeutak gyulladása és fibrózisa miatt alakul ki. Egy mikrobiológiai ágens vagy toxin által indukált, fertőzéses vagy autoimmun megbetegedés, amely genetikailag és immunológiailag hajlamos egyénekben jön létre. Az epeutak gyulladása eredményeként fibrózis, kötőszövet-felszaporodás jön létre, az epeutak eltűnnek, később másodlagos májzsugor, májelégtelenség alakul ki. A klinikai tünetek változatosak. A betegség általában rejtetten kezdődik, a

141

betegek 1/4-e tünetmentes, csak kóros laboratóriumi paraméterek indítják el a kivizsgálást. Atípusos panaszok mellett, hasi fájdalom, cholestasis a jellemző tünet. Gyakran a diagnózis felállításakor már a májzsugor tünetei tapasztalhatóak. A pontos diagnózis felállításában májbiopszia és képalkotó eljárások segítenek. Specifikus autoantitestje nincs, aspecifikusan előfordul granuláris pozitivitást mutató ANF pozitivitás (FEHÉR 2001, NISHIO 2000). Autoimmun hepatitisben (AIH) az immunrendszer a saját májsejtstruktúra ellen immunológiai reakciót indít el, mely miatt szövettani elváltozásokkal kísért funkcionális rendellenesség, betegség lép fel. Klinikailag az esetek egy részében a májgyulladás poliszisztémás autoimmun betegség részjelensége (például SLE-ben a máj megnagyobbodása és a májfunkciós eltérés gyakori). Autoimmun hepatitisre jellemző autoantitestek: 1. ANA 2. SMA (simaizom-ellenes antitest) 2. mikroszomális antitestek: LKM (máj, vese és mitokondrium) elleni antitest (a 2. típusú autoimmun hepatitis marker antitestje) 3. citoplazmatikus antigének elleni autoantitestek: szolubilis májantigén (SLA)-ellenes autoantitest (a 3. típusú autoimmun hepatitisre jellemzőek). A genetikai háttér és immunszerológiai profil alapján az autoimmun hepatitisek legalább 15 típusát ismerjük, de gyakorlatban az autoantitestek jelenléte szempontjából 3 alcsoportra osztják a kórképet:  I. típusú autoimmun hepatitis: Jellemzi a homogén ANA és SMA pozitivitás. 70%-ban fiatalabb nőket érint. A betegség kezdete többnyire akut, néha azonban a diagnózis felállítása már cirrhotikus stádiumban történik. Sokszor társul szisztémás, vagy más szervspecifikus autoimmun betegséggel.  II. típusú autoimmun hepatitis: ANA és SMA pozitivitás nincs. AntiLKM1 pozitív. Fiatalokat érintő, agresszív lefolyású betegség.  III. típusú autoimmun hepatitis: klinikailag az I. típusú AIH-re emlékeztet, gyakori a relapsus. Jellemző autoantitestje az anti-SLA. A nők aránya 90%, az esetek több mint felében más autoimmun betegséggel társul. A betegség szteroidokra igen jól reagál (VERGANI 1996, BERG 1998).  A különböző autoimmun májbetegségekben előforduló autoantitesteket az 1. táblázat mutatja be.

142

1. táblázat: A különböző autoimmun betegségekben előforduló autoantitestek megoszlása Table 1. Autoantibodies in differerent autoimmun diseases

ANF HEp-2 LKM-1 SLA AMA SMA

Autoimmun májbetegségek diagnosztikája AIH AIH PBC PSC I. típus II. típus + + + + +

AIH III. típus + +

+ +

A Zala Megyei Kórház Központi Laboratóriumában rutinvizsgálat az ANF meghatározás HEp-2 sejteken. A minták értékelése során sokszor látni anti-mitokondriális antitest pozitivitást. Munkánk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen betegek/betegségek társíthatók a klinikumban az AMA pozitivitáshoz. 2. Módszer Az ANA indirekt immunfluoreszcens technikával végzett vizsgálatát natív vérből végezzük. A vérmintákat centrifugáljuk, így választjuk el egymástól a sejtes elemeket és a szérumot. A szérumot leszívjuk és azonosítóval ellátott műanyag csövekben -20°C-ra lefagyasztjuk. A meghatározásig a minta lefagyasztott állapotban van, így biztosítva azt, hogy a mintában lévő fehérjék ne bomoljanak le. A meghatározást a DiaSorin cég ANAFLUOR kitjével végezzük, melyben minden lemezen 12 cellába gyárilag HEp-2 sejteket fixáltak. Az eljárás során a betegek szérumában lévő antitestek a HEp-2 sejtek magjában vagy citoplazmájában található antigénekhez kötődnek. Ezeket a komplexeket fluorszcens anyaggal (FITC) konjugáltatott monoklonális ellenanyaggal jelöljük meg, így a fluorszcens mikroszkópban a reakciók láthatóvá válnak. A használati utasítás alapján az eljárás lépései: A felolvasztott mintákat hígítsuk 1:40 arányban. Adjunk 20-20 μl-nyi pozitív és negatív kontrollt, illetve hígított mintákat a szobahőmérsékletre felmelegedett tárgylemez megfelelő helyeire. Ezután inkubáljuk a mintákat fél órán át szobahőmérsékletű nedves kamrában. Ekkor kötődik be a szérumban esetlegesen megtalálható antitest a lemezre kitapasztott HEp-2 sejt megfelelő antitestjeihez. PBS-sel mossuk le a szérumot a mintákról (A PBS-hez használat előtt 75 ml-ként 5 csepp Evans Blue festéket adagolunk). Töltsünk PBS-t hisztológiai festéshez használt üvegküvettákba és áztassuk benne 10 percig

143

a lemezeket, majd itassuk le óvatosan a teflonrészről papírvattával a felesleges PBS-t. Cseppentsünk minden lyukra 1-1 csepp konjugátumot. Ekkor a bekötődött antitesteket FITC-cel konjugáltatott immunglobulinnal jelöljük meg. Ismételjük meg a mosási lépéseket. Csepegtessünk 1-1 csepp fedőanyagot a cellákra, majd fedjük le a lemezeket. Leolvasásig tartsuk a lemezeket sötét dobozban és +4°C-os hűtőszekrényben, mert a minták fényérzékenyek és erős fény hatására a pozitív jel „kiég”. A leolvasást fluoreszcens feltéttel ellátott Olympus fénymikroszkóppal végeztük el. A pozitív és a negatív kontroll ellenőrzése után a mintákat vizsgáljuk meg. Az értékelés csak akkor kezdhető el, ha a kontroll minták esetén nem találtunk eltérést. 3. Betegek Vizsgálataink során az ANF HEp-2 sejteken végzett meghatározás eredményeit elemeztük. A vizsgált időszak 19 hónapot ölelt fel (2007. 01. – 2008. 07.). Az AMA pozitív betegek esetében elemeztük a diagnózist, az alkalmazott kezelést és annak hatékonyságát. A Zala Megyei Kórházban a 19 hónap alatt 85 beteg esetében kaptunk pozitív eredményt. A vizsgált személyek különböző intézményekből érkeztek, a beküldők megoszlását mutatja be a 1. ábra. A beküldő intézmények megoszlása a vizsgált betegek száma alapján 1 2 6 Májbeteg Szakrendelés

57

Zalaegerszeg Nagykanizsa Hévíz 140

Keszthely

1. ábra: A beküldő intézmények megoszlása a vizsgált betegek száma alapján Fig. 1. Medical institutes and the number of patients

A pozitivitást mutató 85 beteg 82,4 %-a nő és csak 17,6 %-a férfi. Átlagéletkoruk 53,9 + 13,3 év (minimum 17, maximum 88 év). A nagykanizsai, hévízi és keszthelyi kórházból beküldött minták esetében a

144

diagnózisra vonatkozóan nem jutottunk adatokhoz. Szintén nincs adatunk 3 ZMK-ban mindössze vérvételre megjelent betegről. Így összesen 73 antimitokondriális antitest pozitív beteg diagnózisát elemeztük. 4. Eredmények A 73 betegből 7 esetében találtunk PBC-vel diagnosztizált beteget. Adataikat a 2. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat - PBC-val diagnosztizált AMA pozitív betegek adatai Table 2. Informations about AMA positive patients with diagnosis of PBC

név H.Jné K.É. H.I. M. Lné

életkor 59 48 75 56

beküldő Gondozó Gondozó Gondozó Gondozó

társbetegség Drog hepatitis Vesetumor -

S.A. V.Iné P.Lné

59 59 68

Gondozó Gondozó Nephrológia

RA -

kezelés diéta Diéta Pajzsmirigy gyógyszer + diéta Tüneti Májelégtelenség miatt exit

A többi beteg diagnózis szerinti megoszlását a 3. táblázatban elemeztük. 3. táblázat - Nem PBC diagnózissal, ANA vizsgálatra küldött, de AMA pozitív betegek diagnózis szerinti csoportosítása Table 3. Diagnosises of ANA-detected, but non-PBC patients

Betegség típusa Autoimmun beteg Egyéb májbetegség Haematológiai betegség Tüdőérintettség Veseérintettség Infertilitás miatti kivizsgálás Endokrin betegség Bőrtünetek Vírusinfekció Kontrollra nem jelentkezett

n 26 beteg 18 beteg 5 beteg 4 beteg 4 beteg 3 beteg 2 beteg 2 beteg 1 beteg 1 beteg

A májbetegségek között előfordult HCV okozta krónikus máj-gyulladás (4 eset), hepatitis chronica (5 eset), a steatosis hepatis (3 eset), autoimmun hepatitis (4 eset). Az autoimmun hepatitiseken túl egy esetben találtunk autoimmun érintettséget, amely esetben valószínűleg másodlagos máj-

145

károsodás alakult ki a Sjögren-szindróma miatt szedett nem szteroid gyulladásgátlók miatt. Az autoimmun betegségek között messze dominálnak a szisztémás kórformák, mindössze egyetlen esetben írtak le első diagnózisként szervspecifikus autoimmun betegséget (autoimmun thyreoditis, amihez már overlap szindrómaként Sjögren szindróma társult). A legtöbb szisztémás autoimmun betegségben szenvedő diagnózisa az SLE illetve az NDC volt. Szinte minden beteg esetében már leírtak valamilyen overlap szindrómát (legtöbbször anti-foszfolipid szindrómát, illetve esetenként coeliakát, Sjögren-szindrómát, autoimmun thyreoditist). Ebbe a csoportba soroltunk 4 olyan beteget, akik esetében még nincs annyi tünet, hogy az autoimun betegségek előszobájaként is emlegetett NDC diagnózisa felállítható legyen, de már az AMA pozitivitáson túl már megjelent a Raynaud szindróma, illetve két esetben az uveitis. A haematológiai betegek között egy CLL-ben szenvedőt találtunk, a többiek esetében anaemia volt a megadott diagnózis. Tüdőérintettségen esetünkben fibrózist, tüdőembóliát, sarcoidiosist kell értenünk. A veseérintetteknél találunk két transzplantált beteget, egy fertőzés után kialakuló glomerulonephritist és egy krónikus tubulointerstitialis nephritist. Az ismeretlen eredetű infertilitás miatt vizsgált párok esetében 3 alkalommal találtunk AMA pozitivitást, ahol két alkalommal a férj, a harmadik párnál a feleség volt érintett. Az endokrin betegség mindkét esetben a pajzsmirigyet érintette, a lírt bőrtünetek pedig morpheák voltak. A vírusfertőzött beteg esetében EBV fetőzőst diagnosztizáltak. Néhány AMA pozitív beteg esetében követéses vizsgálatokat tudtunk végezni. Az eredményeket a 4. táblázatban foglaltuk össze. Egyetlen beteg volt, akinek 3 vizsgálati eredményét is sikerült nyomon követnünk (T.Lné, 51 év). Az ő eredményeit az 5. táblázatban foglaltuk össze. 5. Megbeszélés Munkánk során elemeztük az autoantitestek típusait, melyek közül fókuszba állítottuk az anti-nukleáris antitesteket és az anti-mitokondriális antitesteket. Ezek leggyakrabban használt kimutatási technikája az IIF, amihez szubsztrátként leginkább HEp-2 sejteket használnak. A módszer alkalmazásának nagy előnye, hogy több, mint 30 mintázat, és ezáltal több, mint 30 ANA típus különíthető el. Mivel a szubsztrát osztódó sejteket is tartalmaz, a sejtciklus-dependens antigének elleni antitestek is kimutathatók.

146

Emellett, mintegy „melléktermékként” a citoplazma egyes komponensei ellen termelődött ellenanyagok is detektálhatók. Ezek közül a legfontosabb klinikai jelentőséggel bíró (és nem mellesleg a leggyakrabban előforduló) a mitokondrium elleni antitest (SIPKA 2002, SZEGEDI 1999). Az AMA szerepét és előfordulását elsősorban PBC-ben írták le (BOGDANOS 2008, WISHIO 2000, TANAKA 2002). Ennek ellenére azok esetében, akiknél a laboratórium AMA pozitivitást írt le, mindössze 10%ban találtunk PBC diagnózist megjelölve. Az AMA pozitív betegek diagnózisai között vezető szerepet tölt be valamilyen autoimmun betegség. Ezek döntő többsége valamilyen szisztémás megbetegedés, legtöbbször SLE, NDC. Az NDC az autoimmun betegségek előszobájának tekinthető, ezek egy részéből valamilyen jól definiálható szisztémás autoimmun betegség alakul ki, más részük megmarad ebben a stádiumban. A betegek mindenképpen szoros követést igényelnek (BODOLAY 2003, 2007). Mivel a kezdődő autoimmun betegségek gyakori első tünete lehet önmagában a Raynaud szindróma, valamilyen bőrtünet, esetleg uveitis, ezért fontos, hogy ha ezen tünet valamelyike mellé még valamilyen pozitív szerológiai lelet (jelen esetben AMA pozitivitás) társul, a beteget a klinikus gondozásba vegye (KISS 2007). Azoknál az AMA pozitív eseteknél, ahol jól definiálható volt a valamilyen autoimmun kórképhez társuló diagnózis, szinte minden esetben találtunk valamilyen társuló autoimmun betegséget (overlap szindróma). A szerológiai pozitivitás itt felhívhatja a figyelmet, valamely kezdődő, új társuló betegségre, illetve májérintettségre. Nem hanyagolhatóak el az egyéb májbetegségekben jelentkező AMA pozitivitások. Ilyen esetekben kiemelten fontos szerepe van a szövettani leletnek, a beteg nyomon követésének, esetleg a diagnózis újragondolásának, vagy ha klinikai szempontból semmi nem indokolja a pozitív szerológiai leletet, érdemes 3 hónap múlva megismételtetni a Laboratóriummal a vizsgálatot. Végső soron kijelenthetjük: az ANA meghatározása azért is fontos, mert az ANA-n túl más autoantitestek, például mitokondrium elleni antitestek jelenlétére derülhet fény. Az AMA pozitivitás pedig felvetheti: 1. PBC diagnózisát, 2. autoimmun folyamat kezdetét, 3. már definiált autoimmun kórképben májérintettséget, 4. már definiált autoimmun kórképben overlap szindróma kialakulását.

147

4. táblázat - Az egy éven belül kétszer vizsgált betegek adatainak összefoglaló táblázata Table 4. Summery table of twice-examined patients

Név és életkor H.Jné (57 év) K.Fné (51 év)

Diagnózis

Követési idő 8 hónap

AMA pozitivitás Eltűnt

Terápia

Ismeretlen eredetű hepatitis chronica, PBC szövettanilag nem igazolt

3 hónap

Megmaradt

Embolia pulmonum recidiva; vizsgálva thrombophilia irányába Uveitis recidivans

3 hónap

Megmaradt

Anti-diabetikum + steroid és cyclophosphamid, majd gromerulonephritis miatt cyclosporin A Gyógyszeres thromboprophilaxis

3 hónap

Megmaradt

-

Autoimmun hepatitis

8 hónap

Megjelent

diéta

Ismeretlen eredetű hepatitis chronica, PBC szövettanilag nem igazolt

5 hónap

Eltűnt

diéta

PBC

K.Kné (47 év) L.Fné (55 év) M.Jné (54 év) S. Zné (48 év)

diéta

5. táblázat – Az egy éven belül háromszor vizsgált beteg adatainak összefoglaló táblázat Table 5. Summery table of the three times-examined patient

Diagnózis 1. megjelenés (2007.09.06) 2. megjelenés (2007.11.21.) 3. megjelenés (2008.03.19.)

NDC + secunder antifoszfolipid szindróma

AMA pozitivitás kimutatható

Nem mutatható ki

Terápia Astrix + Trental + Blocalcin tüneti

IRODALOM BERG, A. P. (1998): Autoimmune hepatitis: pathogenesis, diagnosis and treatment, Scand J Gastrenterol Suppl. 225: 66-69. BEUTNER, E. H.–KRASNY, S. A.–CHORSELSKI, T. P.–RODNAN, G.– JABLONSKA, S.–KUMAR, V. (1985): Evaluation of methods for detection of anticentromere antibodies and other antinuclear antibodies, J Am Acad Dermatol. 12 (2 Pt 1): 289-295. BODOLAY, E.–CSIKI, Z.–SZEKANECZ, Z.–BEN, T.–KISS, E.–ZEHER, M.– SZÜCS, G.–DANKÓ, K.–SZEGEDI, G. (2003): Five-year follow-up of 665 Hungarian patients with undifferentiated connective tissue disease (UCTD), Clin Exp Rheumatol. 21(3): 313-320.

148

BODOLAY, E.–DÉRFALVI, B.–GERGELY, P.–POÓR, GY. (2007): Mikor kezdődik egy autoimmun betegség? A korai diagnosztikára való törekvés jelentősége. Orvosi Hetilap 148: 25-30. BOGDANOS, D. P.–INVERNIZZI, P.–MACKAY, I. R.–VERGANI, D. (2008): Autoimmune liver serology: Current diagnostic and clinical challenges. World J. Gastroenterol. 14(21): 3374-3387. FEHÉR, J.–LENGYEL, G. (szerk.) (2001): Hepatológia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. KISS, E.–ZEHER, M.–SZEGEDI, GY. (2002): A szisztémás lupus erythematosus diagnosztikája és klasszifikációja. Magy Immunol/Hun Immunol. 1(1): 38-40. KISS, E.–DANKÓ, K.–SÜTŐ, G.–ZEHER, M. (2007): A szisztémás autoimmun betegségek közös és eltérő sajátosságai. Orvosi Hetilap 148: 4451. McLACHLAN, M. S.–RAPOPORT, B. (2007): Thyreoid peroxydase as an autoantigen. Thyroid 17(10): 939-948. MOLDEN, D. P.–NAKAMURA, R. M.–TAN, E. M. (1984): Standardization of immunofluorescence test for autoantibody to nuclear antigens (ANA): use of reference sera of defined antibody specificity. Am. J. Clin. Pathol. 82(1): 57-66. NISHIO, A.–KEEFFE, E. B.–ISHIBASHI, H. (2000): Diagnosis and treatment of primary biliary cirrhosis. Med. Sci. Monit. 6: 181-193. SINCLAR, D. (2006): Clinical and laboratory aspects of thyroid autoantibodies. Ann. Clin. Biochem. 43(Pt 3): 173-183. SIPKA, S.–LAKOS, G. (2002): A klinikai immunologia laboratóriumi vizsgálatai. In: Debreczeni L. (szerk.): Gyakorlati laboratóriumi medicina. Therápia Kiadó, Budapest. 250-276. SMITH, B. R. (2001): Thyroid autoantibodies. Scand. J. Clin. Lab. Invest. (Suppl.) 235: 45-52. SZEGEDI, Gy.–ZEHER, M.–BAKÓ, Gy. (szerk.) (1999): Klinikai Immunológia. Springer Orvosi Kiadó Kft, Budapest. TANAKA, A.–MIYAKAWA, H.–LUKETIC, V. A.–KAPLAN, M.–STORCH, W. B.–GERSHWIN, M. E. (2002): The diagnostic value of antimitochondrial antibodies, especially in primary biliary cirrhosis. Cell. Mol. Biol. 48(3): 295-299. VERGANI, D.–MIELI-VERGANI, G. (1996): Autoimmune hepatitis. Ann. Ital. Med .Int. 11(2): 119-124.

149

 

150

BIOLÓGIA A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 151-164.

KOVÁCS GÁBOR 1, SZINETÁR CSABA 2 ADATOK AZ EZÜSTÖS ZUGPÓK (MALTHONICA NEMOROSA [SIMON, 1916]) BIOLÓGIÁJÁHOZ. (ARANEAE, AGELENIDAE). Abstract: In this paper we are summarizing, completing our factual knowledge about the phenology, habitat preference, and reproductive biology and occurrence of a quite rare South European agelenid spider species, Malthonica nemorosa in Hungary. We give a summary to the description and biology of the species, adding new observations and data concerning its behavior.

1. Bevezetés Első ízben 1989-ben Szombathelyről, majd 1990-ben Dorozsmáról is előkerült egy faunánkra nézve új zugpók, a Tegenaria nemorosa (Simon, 1916). Az ezüstös zugpók hazánkat illetően e két publikált lelőhelyről származó három példány alapján vált ismertté (SZINETÁR és VAJDA 1992). A hazai előkerüléséről számot adó tanulmányon kívül egyedül a faunalistában találunk a fajra történő hivatkozást (SAMU és SZINETÁR 1999). A Dél-Európában sem túl elterjedt, életmódját illetően is kevésbé kutatott faj biológiájának megismerésére vonatkozó adatgyűjtésünket 2008ban kezdtük Szegeden. Az ezüstös zugpók egyes gyűjtőhelyekről tömegesen került elő. A lehetséges élőhelyeken, valamint mesterséges körülmények között végzett vizsgálataink során tanulmányoztuk a faj morfológiáját, élőhely választását, viselkedés-, illetve táplálkozásbiológiáját, valamint szaporodásbiológiáját és fenológiáját is. A faj hazánkban a szabad természetben, valamint az épített környezetben is egyaránt megtalálható, éppen ezért inkább a hemiszinantróp kategóriába sorolhatjuk. Az elmúlt évtizedekben hazánkban több mediterrán, melegkedvelő állat - és növényfaj jelent meg. A Malthonica nemorosa egyéb fajokkal (pl. 6795 Bordány, Dózsa tér 4. E-mail: [email protected] NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Biológia Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] (corresponding author) 1 2

151

márványos álkaszáspókkal (Holocnemus pluchei [Scopoli, 1763]) (KOVÁCS, SZINETÁR, EICHARDT 2006) együtt a pókok köréből szolgáltat e – feltételezhetően klimatikus változásokkal is összefüggő – jelenségre példát. 2. Anyag és módszer Az egyedek begyűjtése a fajra jellemző élőhelyek átvizsgálásával, kézi egyelő gyűjtéssel történt. A determinált példányokat 70 %-os etilalkoholban tartósítottuk. A bizonyító példányok a NYME Állattani Tanszékének gyűjteményében, illetve az első szerző magángyűjteményében kerültek elhelyezésre. Jelen közleményünk elkészültéig összesen 78 példányt gyűjtöttünk Alapról, Bordányból, Budapestről, Érdről, Hévízről, Siófokról, Subasáról, Szegedről és Prčanj-ból (Montenegró). A begyűjtött egyedek közül 38 nőstényt, 16 hímet és 24 juvenilis példányt különítettünk el. A viselkedés-, és szaporodásbiológiai megfigyelések céljából begyűjtött példányokat egymástól elkülönítve, 139 (h) x 105 (sz) x 75 (m) mm méretű műanyag dobozokba, illetve kissé nagyobb űrtartalmú üvegekbe telepítettük. Az edények aljára 1-2 cm rétegvastagságban homokot, vagy faforgácsot terítettünk. A pókok táplálására megfelelő méretű házi tücsköket (Acheta domestica), vagy afrikai kétfoltú tücsköket (Gryllus bimaculatus) és nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvákat kínáltunk fel. A mesterséges táplálást csak a fogóhálók elkészülte után kezdtük meg. Ezt követően az egyedeket hetente átlagosan két-három alkalommal etettük. Folyadékszükségletüket a szövedékre cseppentett vízzel biztosítottuk. Az itatást hetente-kéthetente ismételtük. Az alkalmazott tartási hőmérséklet napi átlagértéke 25 0C volt. Az első M. nemorosa példányokat 2008.08.21-én Szegeden gyűjtöttük. A faj fenológiai jellemzőinek megismerése érdekében egész évben végeztünk gyűjtéseket. Kifejlett nőstényeket márciustól augusztusig, kifejlett hímeket áprilistól június végéig, míg különböző fejlettségi állapotú fiatalokat egész évben sikerült gyűjtenünk. Jelen munkánkban közölt megfigyeléseink a mesterséges körülmények között tartott egyedek, és a szabadban élő társaik párhuzamos vizsgálatának eredményeképpen születtek. Az összehasonlító viselkedésbiológiai vizsgálatok elvégzéséhez egyéb zugpók fajokat (házi zugpók (Tegenaria domestica [Clerck, 1757] – 3 példány), nagy házi zugpók (Tegenaria atrica [C. L. Koch, 1843] - 1

152

példány), karcsú tölcsérpók (Allagelena gracilens [C. L. Koch, 1841] – 23 példány), valamint mezei zugpók (Tegenaria agrestis [Walckenaer, 1802] – 4 példány) használtunk. Az ivarszerveket ábrázoló fotókat LEICA MZ FL III. sztereómikroszkóp és Canon Q Imaging Micro Publisher 5.0 RTV fotófeltét segítségével készítettük el. 3. Eredmények és értékelésük 3.1. Morfológia A Tegenaria nemzetség típusfajához, a T. domestica-hoz képest hosszú és szálszerűen elvékonyodó hímtag alapján GUSEINOV és mtsai 2005-ben megjelent munkájukban az addig Tegenaria nemzetségbe sorolt fajt a Malthonica genusba helyezték át (GUSEINOV és mtsai 2005), (1. ábra).

1. ábra. Az ezüstös zugpók (Malthonica nemorosa) hímjének tapogatólába oldalnézetben. Figure 1. The palp of Malthonica nemorosa male (retrolateral view).

Fejtor: A csáprágó alapízei sötétszürkék, az alsó ajak barna színű. A mellpajzs világos középsávján két befűződést találunk, mellette jobbról és

153

balról 3-3 világos folt látható (SZINETÁR és VAJDA 1992). A mellpajzs két befűződése közül az első közvetlenül az alsó ajak után található, míg a második befűződés a III. járóláb csípőjének magasságában helyezkedik el. A sötétszürke hátlemez oldalán körben vékony sötétszürke sávot láthatunk. A hátlemez kettős, sötétszürke, ráeső fényben kékesen irizáló sávot visel, mely a hátsó szemsor oldalszemétől indul, és a hosszanti torrést követően elkeskenyedik. A feji régió sötétszürke, mely szín a kétoldalt húzódó hosszanti sávban folytatódik. A szemek környéke, és a feji régió oldalsó területe apró, ezüstszürke szőrzettel borított. A szemsorok csaknem egyenes helyzetűek, az első sor rövidebb, mint a hátsó (SEYYAR et al. 2008). Potroh: A potroh hátoldala sötétszürke alapszínű. A nyéltől indulóan egy folyamatosan kiszélesedő vajsárga foltsor látható, melyek egy halványbarna középsávot határolnak. (Megjegyzés: a középsáv barna színének mélysége egyedenként változhat). A fiatal példányok potroha halvány rózsaszínes árnyalatú is lehet, barna középsávjuk olykor kifejezetten határozott. A potroh oldalsó része szabálytalan alakú sárgásfehér foltokból és hosszanti sávokból álló zegzugos mintázatot mutat. A potroh két oldalán 4-4 sárgásfehér foltot találunk, melyek mérete a szövőszemölcsök felé haladva csökken. A 2. (középső) folt a barna középsávhoz keskeny sárgásbarna sávval kapcsolódhat. A potroh hasi oldalán a sárgás színű lemezestüdő-fedőktől kiindulva szabálytalan határvonalú sárga színű sáv fut a szövőszemölcsökig. E sávot elszórtan elhelyezkedő, egymástól eltérő méretű szürkésfekete foltsor tarkítja. Az elülső szövőszemölcsök barnák, a hátulsó szövőszemölcsök I. ízei kékes feketék, a III. íz sárgásbarna. Ivarszervek: A tapogatók nagyszámú, feltűnően hosszú sertét viselnek. A palpusok csípő-, comb-, és lábszár ízei sárgásbarnák. A hím tapogatóján a lábszár külső oldalán két, erősen kitinizált, egymástól felülnézetben keskeny réssel elválasztott, ívesen hajló nyúlványt visel. Közvetlenül ezek felett egy harmadik, a pikkely aljához simuló, kanálszerű, világos nyúlvány is látható. A tartó szintén kettős nyúlványt visel, melyek a lábszár felé mutatnak, s közülük az alsó hosszabb és hegyesebb (1. ábra). A nőstény ivarlemeze jellegtelen képlet, mely csupán egy világos, szőrmentes terület. A vulva ondótartályai fordított körte alakúak, alsó részük elvékonyodva, a test hossztengelyére merőlegesen elhajlik (SZINETÁR és VAJDA 1992), (2. ábra).

154

2. ábra. Az ezüstös zugpók (Malthonica nemorosa) nőstényének vulvája felülnézetben. Figure 2. The vulva of Malthonica nemorosa female (dorsal view).

Lábak: A járólábak feltűnően hosszúak, és erősen gyűrűzöttek. A csípők hasi oldalán 2-2 szürkésfekete foltot találunk. A csípők tövi része sötéten gyűrűzött. Az egész test, valamint a végtagok dús, ezüstös szőrzettel borítottak. A combokon 3 ezüstszürke, ráeső fényben kékesen irizáló keresztsávot láthatunk. Az I. járóláb combján a sávok halványabbak, és keskeny sávval kapcsolódhatnak egymáshoz. A lábszárak és a másodvégízek 3-3 ezüstszürke keresztsávot viselnek. A végízek egységesen sárgásbarna színűek. Testméret: A fejtor mérete 2,8-3 mm (SZINETÁR és VAJDA 1992), a testhossz 6,25 mm, a hátlemez mérete 3 mm x 2,25 mm (SEYYAR et al. 2008). 3.2. Földrajzi elterjedés A M. nemorosa megtalálható Franciaországban, Olaszországban (VERNEAU 2002), Bulgáriában (DELTSHEV 1993, 1995, 2008), Azerbajdzsánban (GUSEINOV és mtsai 2005), Macedoniában, valamint Törökországban (SEYYAR és mtsai. 2008, PLATNICK 2011). Megjegyzés: SZINETÁR és VAJDA (1992) munkájában közölt eredmények ellenére az interneten elérhető Pók Világkatalógusban

155

feltüntetett lokalitások között Magyarország nem szerepel (PLATNICK 2011). A faj 1989-ben történt első magyarországi előkerülését követően jelen közleményünkben további hazai adatokkal szolgálunk. Az ezüstös zugpókot Magyarországon kívül Montenegróban is megtaláltuk. 3.3. Élőhely választás Az ezüstös zugpók szabad természetben található populációi többnyire kövek, vagy farönkök alatt, illetve élő fák odvaiban élnek. Magyarországi és montenegrói tapasztalataink alapján a faj előnyben részesíti az emberi építményeket. SZINETÁR és VAJDA (1992) talajcsapdás adataira, valamint saját megfigyeléseinkre hivatkozva a M. nemorosa az emberi épületeken kívül a szabadban is stabil populációkat alkotva számára megfelelő életfeltételeket talál, így a fajt a vizsgálatokba bevont, jellemzően épületlakó T. domestica-val ellentétben inkább a hemiszinantróp kategóriába sorolhatjuk. Az épületek közvetlen közelében gyűjtött ezüstös zugpók példányok egy része ugyan az aljnövényzetben szőtte kiterjedt hálócsapdáját, azonban a szövedékek tölcsérrésze sok esetben az épületfal biztos rejtőzködést nyújtó hasadékába vezetett. Az épületektől viszonylag távol élő egyedek esetében a fogóhálók tölcsérrésze különböző tereptárgyak (pl. kövek, farönkök stb.) alatt, illetve faodvak belsejében is folytatódott. Az ezüstös zugpók a házi zugpókkal ellentétben napfénykedvelő. Épületbelsőkből viszonylag kevés példánya került elő, hazánkban is a legtöbb egyed közvetlen, vagy szórt napfénynek kitett nyugati fekvésű épülethomlokzatokon él. DELTSHEV (1993) a M. nemorosa esetében délbulgáriai előfordulást hangsúlyoz. A faj itt a nyílt területeken heverő sziklák alatt gyűjthető. A terület éghajlattani adottságaira utalva feltételezzük, hogy az ezüstös zugpók csupán az ennél északabbra fekvő lokalitások esetében válhatott fakultatív épületlakó fajjá. 3.4. Viselkedésbiológia Az épületlakó zugpókok hálói legtöbbször esővédett, és egyben szélvédett helyeken épülnek (JÄGER és SZINETÁR 2008). Közel négy esztendő óta tartó vizsgálataink során megállapíthattuk, hogy a zugpókok hálócsapdáit a talajszinttől kezdődően körülbelül 2-2,5 méter magasságig találhatjuk meg. A növekedés során levedlett kültakarókat, illetve néhány táplálékállat maradványait az ezüstös zugpókok hálószerkezetükbe építhetik. (Megjegyzés: az összehasonlító vizsgálatokba bevont karcsú

156

tölcsérpókok esetében is a levedlett kültakarókat gyakran a tölcsér falában találhatjuk meg). A mesterséges körülmények között tartott egyedeknél megfigyelhető, hogy a tölcsérrész teljes átnedvesítése esetén a pók kimenekül a szövedékből. Az egyes gyűjtőhelyek ismételt bejárása során a kiadós zivatarok által lerombolt hálók jól megfigyelhetőek voltak. Ezekben az esetekben a pókok jelentős része elvándorolt, és egy kissé távolabbi ponton épített újabb hálócsapdát. A csapadékvíz által megrongált szövedékek a vihar elültét követően leghamarabb 3-4 órával épülnek újjá. Mesterséges körülmények között csak több hónap elteltével készítenek új fogóhálót a régi fölé. A kissé magasabb ponton történő fogóháló készítés - a régi háló teljes lerombolása nélkül - kísérletesen vízpermetezéssel is kiváltható. Terráriumi körülmények között a sorozatosan elkészített, többszintes hálóstruktúrák létrehozását csak igen kevés esetben sikerült megfigyelni. Ennek magyarázatát legvalószínűbben az a tény adja, hogy a szabadban megfigyelhető hálók természetes elkoszolódását, illetve elhasználódását a levegő szálló por tartalma jelentősen befolyásolja. A mesterséges körülmények között tartott egyedek esetében a tároló edények (terráriumok) viszonylag zárt felépítése késlelteti a hálók elszennyeződését. A szabadban található poros zugpókhálók tapintásra durva, szemcsés érzetet keltenek. Mielőtt azonban egy teljesen új, csaknem teljesen áttetsző, halvány, kékes fényű hálólemezt készítenének, néhány újabb réteget szőnek a poros szövedék felszínére. Megfigyeléseink szerint a mesterséges körülmények között tartott M. nemorosa példányok az első hálólemez elkészültét követően mintegy 4-5 hónap elteltével készítenek újabb réteget, melyet közvetlenül, csupán 2-3 mm távolságra a régi felett feszítenek ki, miközben a tölcsér pozíciója nem változik. A különféle épületek külső és belső falfelületein, illetve a lakásokban megfigyelt példányok esetében a többszintes hálólemezek egymástól akár több centiméteres távolságban készültek. Ezekben az esetekben minden újabb hálónak önálló tölcsérrésze volt. Eddigi eredményeinkre utalva azt tapasztalhattuk, hogy a hálólemez tölcsérrésze, valamint annak bejárata előtti keskeny zóna valószínűleg mentes a laza szerkezetű fogófonalaktól. Azok a kísérletesen felkínált zsákmányállatok, melyek a hálólemez felszínén addig botladozva a tölcsér bejárata felé haladtak, közvetlenül a nyílás szája előtt hirtelen nekiiramodtak, és ezt követően már akadálytalanul elhagyták a hálót. A tölcsér szájában mozdulatlanul lesben álló pók elülső lábait azon a szinte láthatatlan, szőnyegszerű határfelületen pihenteti, melynek oldalirányú elmozdulása a hálólemez felületére jutott préda vergődését jelzi. A tölcsérrészen átjutott zsákmányok elől a pókok az alsó nyíláson (kijáraton) keresztül kimenekülnek. Ezekben

157

az esetekben a zugpókok általában nem távolodnak el túl messze hálójuktól, melyekbe a zavaró hatás elmúlta után nyomban visszatérnek. A szövedékével együtt rejtekhelyéről óvatosan kiemelt legtöbb ezüstös zugpók feltűnően merev, kinyújtott testtartást mutatott. (Hasonló magatartást tapasztaltunk a hegyi zugpók (Malthonica ferruginea (Panzer, 1804) néhány példányánál is). További kitartó (közvetlen) érintésre gyorsan elmenekülnek. A T. domestica fajjal ellentétben ilyenkor gyakran az aljzatra vetik magukat. Nyugalmi helyzetben (lesállásban, vagy készenléti állásban) is gyakran expandált testhelyzetet vesznek fel. Az ivarérett hímek fogságban hevenyészett fogóhálókat készítenek, ugyanakkor zsákmányszerzési intenzitásuk többnyire kifejezett. A hálóra cseppentett víztől élénken menekülnek, és sebes iramban elhagyják hálóikat. A szabadban, valamint a mesterséges körülmények között végzett megfigyeléseink alapján az ezüstös zugpókok zsákmányszerzési magatartásukat, illetve sebességüket illetően olykor merőben eltérő magatartásmintázatokat mutattak. Egyetlen sikertelen kísérletet (ld. nagyméretű, agresszív préda) követően közvetlenül ugyanarra a zsákmányra már nem reagálnak, kivéve, ha néhány perc elteltével újra felkínáljuk a rovart. A zsákmányszerzési alapmotívumok tekintetében az egyik legszembetűnőbb különbséget a zsákmány „helyben történő elfogyasztásában” találtuk. Az ezüstös zugpókok egyes esetekben ugyanis nem viszik áldozatukat a tölcsérbe, hanem a zsákmány hálóba kerülésének pontján, mintegy helyben kezdik meg annak elfogyasztását. Vizsgálataink során úgy találtuk, hogy ez a magatartás nincs szoros kapcsolatban a préda méretével. A táplálkozásbiológiai megfigyelések során a préda méretétől és agresszivitásától függően eltérő zsákmányszerzési stratégiák közül választó zugpókokat találtunk. Így például a hálólemezt áttörő, robusztus zsákmányállatokat az ezüstös zugpókok alulról megközelítve, a háló síkja alatt is üldözték. A zsákmányállat méretét tekintve megállapítottuk, hogy a viszonylag kisméretű („felkapható”) áldozatokat a pókok közvetlenül a tölcsérbe cipelik. Az ennél nagyobb méretű („nem felkapható”) zsákmányállatokat a hálólemezhez szorítva fogva tartják, majd a bénulás beálltával felrángatják, és a tölcsérbe cipelik őket. Egyes esetekben a pók mindaddig visszavonul rejtekhelyére, amíg az áldozatba injektált méreganyag teljesen ki nem fejti hatását. Ismételt marásokkal képesek nagyobb prédákat is legyőzni (JÄGER és SZINETÁR 2008). A különösen robusztus rovarokat (pl. futóbogarak, tücskök stb.), melyek a szövedéket képesek átszakítani, a hálólemez prédához viszonyított legközelebb lévő szélső zónáján átlendülve, illetve a tölcsér alsó nyílásán keresztül kifutva alulról támadják meg. Amennyiben a zsákmány a háló-

158

lemez széléhez relatíve közelebb helyezkedik el, akkor a pók a szövedék szélén átlendülve kezd neki a támadássorozatnak. A tölcsérhez közelebb eső térrészben lévő prédát a tölcsér alsó nyílásán keresztül futva közelítik meg. Ezeket a prédákat körbe-körbe táncolva, újabb és újabb fonalakkal rögzítik a hálóhoz. Az újabb fonalakkal történő zsákmány-stabilizálás alulról (a hálólemez felületének alsó részén) és felülről (a hálólemez felületének felső részén) is egyaránt megtörténhet. A zsákmány alulról történő megközelítését a pók már általában röviddel azután megkezdi, miután a préda kisebbnagyobb részben a hálólemezt átszakította. Ez a magatartás-mintázat minden bizonnyal a zsákmány megmenekülését gátolja. Megfigyeléseink szerint egyes esetekben a pók a nagyméretű prédák maradványait a vízszintes hálólemezbe rögzíti. A természetes élőhelyeken előforduló nagyobb rovarok kínálta lehetőségek kapcsán megfigyelt esetekben gyakran azt tapasztaljuk, hogy a támadássorozat a tölcsérből történő villámgyors ki, - és visszafutásokból, illetve a zsákmány gyors megmarásából tevődik össze. A mesterséges körülmények között tartott példányok egy tölcsérrész nélküli, közvetlenül az aljzatra feszített hálólemez segítségével is eredményesen zsákmányoltak. Ezekben a kivételes esetekben a pókok a zsákmányállatokat még a hálólemez nélküli aljzatfelületen is képesek követni, illetve megtámadni. A tölcsérbe visszavonuló pók a legtöbb esetben potrohával a tölcsér bejárata felé, kifelé fordulva kezd neki a táplálkozásnak, majd később, a táplálkozás befejeztével fordul csak vissza a szokásos lesállásba. A vízszintes hálólemez felett elhelyezkedő rögzítő (buktató) fonalakba gabalyodott zsákmányállatokat gyakran a tölcsérfeszítő fonal mentén felkapaszkodva közelítik meg. A zsákmány fonalakkal történő stabilizálását a táplálkozás folyamata alatt is folytatják, a fonalakkal stabilizált rovarmaradványok nem esnek le az aljzatra, így kevesebb a veszteség. Egyes esetekben a hálólemez felszínén aktív (szabad szemmel észrevehető) mozgástevékenységet nem mutató zsákmányállatok lassú megközelítését is megfigyelhettük. A feszülő fonalak (húzófeszültség) irányába történő célba jutás (és célkövetés) ebben az esetben is jól megfigyelhető volt. A M. nemorosa a természetben is alkalmazza a hálólemez alatt történő zsákmányszerzést, sőt azokban az esetekben, amikor az aljzat és a hálólemez kellően közel helyezkedik el egymáshoz, és a zsákmány kiszabadulását érzékeli, akkor a szövedékmentes aljzatfelületen is továbbüldözi áldozatát. Eddigi tapasztalataink alapján úgy véljük, hogy azon zugpók fajok (M. nemorosa, T. atrica), melyek fogóhálója potenciálisan aljzat közeli (vagy talaj közeli) térrészekben is készülhet,

159

előszeretettel alkalmazzák a hálólemez alatti, illetve a szövedékmentes aljzatfelületen történő zsákmányszerzést is. Az ezüstös zugpókok faforgács aljzatból mintegy kiemelik a lisztbogár lárváját. A táplálkozásbiológiai megfigyelések során vizsgáltuk a „sorosság” kérdését is, azaz a gyors egymásutánban felkínált zsákmányállatokkal kapcsolatban mutatott viselkedésmintázatot. Adataink alapján a M. nemorosa minden esetben elsőként a legutóbb zsákmányolt házi légy elfogyasztását kezdi meg. A többi megbénított préda elfogyasztása ezt követően elejtésük sorrendjében történik. Az éppen fogyasztott zsákmányt a tölcsérben hátrahagyva újabb után erednek. Természetes közegükben az ezüstös zugpókok leggyakrabban legyeket, szúnyogokat, apróbb molyféléket, illetve egyéb pókfajokat zsákmányolnak. Az ezüstös zugpókok - egyéb zugpók fajokhoz hasonlóan - az aljzatról felhordott különféle apró tereptárgyakat (pl. talajdarabkák) építhetnek hálószerkezetükbe. Így például a fogóháló tölcsérébe előszeretettel beékelt apró tárgyak mozgatása éjszaka történik. A szűkös alapterületű, közös gyűjtőedénybe zárt ezüstös zugpókok egymás életére törhetnek. Amíg az egymás mellé zárt közel azonos méretű egyedek általában nem támadják meg egymást, addig a heterogén méreteloszlású állomány termetesebb tagjai fogóháló készítése nélkül is képesek a kisebb példányok elejtésére. Összehasonlító vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a házi zugpókok többnyire csak a vízszintes hálólemez felett tartják fogva zsákmányukat, a szövedék síkja alá nagyon ritkán merészkednek. A vizsgálatunkba bevont karcsú tölcsérpókok egyike sem vadászott a hálólemez alsó részén, mi több, a legtöbb példány látható érdeklődést sem mutatott a felkínált lisztbogár lárvákkal szemben. Az illó tölcsérpók példányok a hálólemezt átszakító prédákat már nem üldözték, míg a nagy házi zugpók és a mezei zugpókok az ezüstös zugpókokhoz hasonló eredményességgel zsákmányoltak. A rendelkezésünkre álló szakirodalomban csupán egyetlen utalást találtunk a zugpókok minden esetben hasi oldallal lefelé (a hálólemez felszínén) történő zsákmányszerzési magatartására vonatkozóan (LISSNER 2011). A M. nemorosa, valamint a T. atrica, illetve a T. agrestis esetében e megállapításnak ellentmondó, egymást követően több ízben tapasztalt jelenségre történő utalást az irodalom áttekintése során nem találtunk.

160

3.5. Szaporodásbiológiai és fejlődésbiológiai megfigyelések, fenológiai jellemzés A tél folyamán egyes zugpók hálók „kivetve” maradnak. Amennyiben a légmozgás, a csapadék, vagy egyéb mechanikus hatások nem károsítják a fogóhálókat, akkor azok a téli időszakban is láthatóak. Lakóik az első fagyos napok beköszöntéig aktívak maradnak, később azonban fagymentes helyre (pl. falrepedések, téglaközök stb.) húzódnak. 2009.12.05-én történt megfigyelésünk idején az épületek külső homlokzatán ugyan láthatóak voltak még fogóhálók, ám a pókok már csökkenő aktivitást mutattak, és inkább a tölcsér hátsó részében tartózkodtak. A téli időszakban kivetve hagyott hálók a tavasz beköszöntével szinte azonnal működőképessé tehetők, egy, a régi fonallemez fölé frissen szőtt áttetsző fogófelszín kialakításával ezek a pókok a tavaszi rovarébredés első vámszedői közé tartoznak. A M. nemorosa példányok különösen kedvező időjárási viszonyok mellett már januárban, legtöbbször azonban február végén, illetve márciusban elkezdik a hálóépítést. Eddigi tapasztalataink szerint aktivitási minimumhőmérsékletük kb. 10 0C körül mozog. A tél folyamán elszennyeződött, megrongálódott hálók márciusban kezdenek ismét működni. Március közepén az éjszakák már általában kellően enyhék ahhoz, hogy az éjszaka leple alatt hálót szövő zugpókokra bukkanjunk. 2010.03.13-án 38 megvizsgált háló közül már 2 esetben találtunk jelentősebb aktivitást mutató ezüstös zugpókokat. A legintenzívebb hálóépítést április-május hónapokban tapasztaltuk. Megfigyeléseink szerint a hímek áprilisban, illetve májusban válnak ivaréretté, kóborló hímeket pedig májusban-júniusban találhatunk. A heves nyári zivatarokat kísérő erőteljes lehűlések idején a zugpókok átmenetileg a tölcsér alsóbb régiójába húzódnak vissza. Az ivarérett zugpókok kopulációs periódusukban hosszabb-rövidebb időre összeköltöznek. A hím a nőstény hálója felett egy külön bejáratú tölcsért készít, melyben az udvarlás, illetve a párzás megkezdéséig mintegy 3-4 napig várakozik. Olykor a nőstény hálóját saját vadászterületének tekinti. Megfigyeléseink szerint a hímek általában gyorsabban reagálnak a hálóba akadt zsákmányra, és még a nőstények megérkezése előtt ellopják azok táplálékát. Az elővigyázatlan hím esetenként a nőstény zsákmányaként végzi. Egy megfigyelt esetben a nőstény hálójában egyszerre két udvarló hímet is találtunk. A nőstények petezsákjukat egy négy oldalról felfüggesztett, hálójuk felett kifeszített függőágyszerű, vagy a falfelületre kúpos formában felrögzített külső szövedékbe csomagolják, melyet a zugpókokra jellemző módon talajdarabkákkal álcáznak. A mesterséges körülmények között tartott

161

nőstények petezsákjaiból a peterakást követő átlagosan 30 nap elteltével mintegy 38 kispók bújt elő. A petezsákból néhány napja kikelt kispókok az anyapók hálójának peremén, mintegy ahhoz csatlakozva parányi tölcsért készítenek maguknak. Utódai kikelését követően a nőstény hamarosan elpusztul. Egyéb pókoktól (pl. bikapókok - Eresidae) eltérően azonban a fiatalok nem táplálkoznak az anyapókból (KOVÁCS és mtsai 2010). A M. nemorosa faj nőstényei rövid idő elteltével egymást követően akár több petezsákot is készíthetnek. Mesterséges körülmények között végzett megfigyeléseink alapján az ezüstös zugpókok július közepén raknak petéket. Ezt követően kifejlett nőstényeket csak igen kis számban találunk. Az épületek homlokzatán önálló fogóhálóval rendelkező fiatal példányokat július utolsó harmadától kezdve találhatunk. A mesterséges körülmények között tartott M. nemorosa példányok begyűjtésüket követően 18,3 0C hőmérsékleten tartva átlagosan 281 napig éltek. (A leghosszabb életű hím 93 napot élt fogságban). Bár az ezüstös zugpók teljes élettartamára vonatkozó pontos adattal egyelőre nem rendelkezünk, egyéb fakultatív épületlakó zugpók fajokhoz hasonlóan esetében is többéves élettartamot valószínűsítünk. 5. Summary Data on the biology of Malthonica nemorosa (Malthonica nemorosa [Simon, 1916]) (Araneae, Agelenidae). After the discovery of the species in Hungary, our investigation started on 27th March 2008, and it is still going on. In addition to 8 localities in Hungary, we also found Malthonica nemorosa in Montenegro. Altogether, we have collected 78 specimens, out of which 16 males, 38 females and 24 juveniles were selected for further studies. Most of the times this species is found on the outside of buildings, at places getting direct sunshine. In some cases it settles down under stones or logs, or inside hollows of tree trunks. Wall-dwelling specimens build their webs along the corners of the walls. These spiders are not found in cellars or shadowy interiors of buildings. Adult specimens build webs with a diameter between 15 and 30 cm. The web is not sticky like that of many other spiders; instead, it is a trip web, which traps insect prey that is unable to navigate through the surface of the web. M. nemorosa mainly captures insects moving around above their funnel webs, including flies, mosquitoes or moths. In general, funnel web spiders (Agelenidae) actively pursue and subdue insects that become entangled on the upper surface of the exposed portion of their web. In

162

contrast to most other Agelenids, however, M. nemorosa pursues and captures its prey in an upside down position under the web if the prey breaks through the web sheet, which is then dragged back to the retreat for consumption. Often, the prey is not taken away; rather, it is consumed at the spot where it was immobilized. According to our observations, this species has a cannibalistic tendency, that is, females occasionally consume unwary males. We have not observed capturing other spider species. In May through June males wander in search of female mates. Mature males build their own funnel next to the web of mature females, and often steal the prey of the females from their web. Specimens kept under laboratory conditions lay eggs around the end of June for the first time and the young ones emerge in the middle of July. The average number of offspring per cocoons is 38. Females make several cocoons in one season. The juvenile spiders grow and develop over the summer. Juveniles and immatures overwinter. According to our observations, the mating period of free-living M. nemorosa lasts from May until July. Males start searching for mature females in May. Copulatuion is followed by egg laying from May till July, followed by the emergence of spiderlings. Supposedly, M. nemorosa live for some years, however, exact information about its lifespan is not yet available. Köszönetnyilvánítás: A szakirodalom összegyűjtésében nyújtott segítségéért köszönetünket fejezzük ki Dr. Samu Ferencnek és Dr. Szűts Tamásnak. Az ábrák, valamint az angol nyelvű összefoglaló elkészítésében nyújtott segítségét köszönjük Dr. Gyurkovics Henriknek (MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézet) és Vári Gábornak (SZTE, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Informatikai Osztály). Köszönjük a gyűjtésekben, illetve azok feltételeinek megteremtésében nyújtott segítségét Dr. Gallé Róbertnek (Szegedi Tudományegyetem) és Szentjobbi Orsolyának (Bordány). IRODALOM DELTSHEV, C. (1993): The genus Tegenaria LATREILLE in Bulgaria: A critical review with descriptions of two sibling species (Arachnida, Araneae: Agelenidae). Ber.nat.-med. Verein Innsbruck 80: 171-172. DELTSHEV, C. (1995): A review of the family Agelenidae (Araneae) in Bulgaria. Taxonomic, faunistic and zoogeographical analysis. Eur. J. Entomol. 92: 581-588.

163

DELTSHEV, C. (2008): Two new species, Malthonica bozhkovi sp. nov. and Tegenaria paragamiani sp. nov. from Rhodopy Mountains (Bulgaria and Greece) (Araneae: Agelenidae). Zootaxa 1872: 37, 43. GUSEINOV, E., F., MARUSIK, Y., M., KOPONEN, S. (2005): Spiders (Arachnida: Aranei) of Azerbajian. 5. Faunistic review of the funnel-web spiders (Agelenidae) with the description of new genus and species. Athropoda Selecta 14 (2): 153-177. JÄGER, P., SZINETÁR, CS. (2008): Az épületlakó zugpókok – Tegenaria spp. 2008-as év pókjai Európában. European Society of Arachnology European Spider of the Year 2008. http://www.europeanarachnology.org/esy08/magyar.shtml KOVÁCS, G., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. (2006): A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei [Scopoli, 1763]) (Araneae: Pholcidae) Magyarországon. Állattani Közlemények 91(1): 9-18. KOVÁCS, G., SZINETÁR, CS., TÖRÖK, T. (2010): Adatok a Magyarországon előforduló bikapók fajok biológiájához (Eresus kollari Rossi, 1846, Eresus moravicus Řezáč, 2008, Araneae: Eresidae). A NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közleményei XVII. Természettudományok 12. Szombathely, p. 149. LISSNER, J. (2011): Spiders of Europe and Greenland, images and species descriptions, Family: Agelenidae (Funnelweb Weavers). http://www.jorgenlissner.dk/Agelenidae.aspx PLATNICK, N., I. (2011): The World Spider Catalog, Version 12.0 American Museum of Natural History. http://research.amnh.org/entomology/spiders/catalog/index.html SAMU, F., SZINETÁR, CS. (1999): Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna. Bull. of Br. Arachnol. Soc. 11: 161-184. SEYYAR, O., DEMIR, H., TOPÇU, A. (2008): A further faunistic study on two species of the genus Malthonica SIMON, 1898 (ARANEAE: AGELENIDAE) from Turkey. Turk J Arach Vol. 1, No. 2., p. 120. SZINETÁR, CS., VAJDA, Z. (1992): Egy ritka dél-európai pókfaj, a Tegenaria nemorosa Simon, 1916 hazánkban. (Araneidea). Folia Entomologica Hungarica: 257-258. VERNEAU, N., MARINU, U. (2002): Inventaire des araignées de Corse. http://norbert.verneau.free.fr/inventai.html

164

BIOLÓGIA A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 165-229.

KOVÁCS PÉTER 1, SZINETÁR CSABA 2, SZŰTS TAMÁS 2

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PEREMVIDÉK (GYŐR-MOSON-SOPRON, VAS ÉS ZALA MEGYÉK) PÓKFAUNÁJA Abstract: The spider fauna of the West-Hungarian region (Győr-Moson-Sopron, Vas and Zala counties) The current study gives the spider fauna list of a West-Hungarian area that consist of three counties: Vas, Zala and Győr-Moson-Sopron. This list is based on all the available data including Herman’s monograph (1879) and all the scientific papers published till date, but it deals with data from various other sources, which normally are not considered publications: bachelor and master theses from the University of West Hungary. The listed 525 species are more than 70% of the Hungarian spider fauna. Few localities (such as Őrség, Birding centre in Tömörd, Ság-mountain), and habitats (like urban green areas, buildings, spruce canopy and bark) are more intensively studied but there are lots of blank spots in the region missing any data, like the Zala hills.

1. Bevezetés Nyugat-Magyarország állattani kutatása számos állatcsoport esetében jelentős előzményekkel, s egyben intenzíven folytatott hagyományokkal rendelkezik (VIG 2000). A pókok esetében is megállapítható, hogy a 19. század utolsó évtizedei óta zajlanak olyan kutatások, melyek a terület faunájának megismerésére irányulnak. Az első publikált adatok HERMAN Ottótól (1879) származnak, aki Kőszegről, Sopronból, valamint a Fertőmellékéről közöl előfordulásokat. Őt követően CHYZER és KULCZYNSKI (1891, 1894, 1897) monográfiájában találunk adatokat, de ezek is elsősorban Sopron, illetve Kőszeg környékére vonatkoznak. Sopronból Jablonovszky József, míg Kőszegről Pável János gyűjtéseinek köszönhetőek ezek az adatok (CHYZER és KULCZYNSKI 1897). A 19. század végéről még egy munkát kell megemlíteni. Magyarország vármegyéi és városai sorozat Vasvármegye című kötetében a Vasvármegye állatvilága fejezet, önálló pókszabású (Arachnoidea) alfejezettel rendelkezik. 66 pókfajt sorol fel a fejezet közelebbi lelőhely(ek) megnevezése nélkül. A megye akkori NYME, Savaria Egyetemi Központ, Szombathelyi Arachnológiai Műhely. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 2 NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Biológia Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] , [email protected] 1

165

területe a jelenlegi határainkon belül és kívül egyaránt jelentősen eltérő részeket fedett le, így ezeknek az adatoknak az alkalmazása korlátozott. A fajlista alapján megállapítható, hogy szinte kivétel nélkül gyakori, a jelenlegi régió határain belül is tömeges fajok említéséről van szó. A felsorolt pókokat a könyv állattani fejezetének írója Jablonowski József gyűjtötte (JABLONOWSKI 1898). Valójában a 19. századi kutatásokat lezáró és összegző munkának tekinthető a Királyi Magyar Természettudományi Társulat által 1918-ban kiadott mű, „A Magyar Birodalom Állatvilága”, melyhez hasonló sem előtte, sem utána nem született. Ennek önálló arachnológiai fejezetét CHYZER és KULCZYNSKI (1918) állította össze korábbi monográfiájuk alapján. A 20. század első felében Kolosváry Gábor, majd Balogh János munkái érintenek nyugat-magyarországi területeket. Kolosváry Gábor néhány általa részletesen vizsgált pók nyugatmagyrországi előfordulását említi munkáiban, de tudjuk, hogy saját gyűjtéseket is végzett a régióban, így például Ambrózy Migazzi István Jeli birtokán (KOLOSVÁRY 1925, 1935, 1936, 1948). Balogh János nevéhez fűződik az első olyan közlemény, mely a régióban szisztematikusan végzett gyűjtéseken alapult (BALOGH 1938). A Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetének igazgatója, Dudich Endre irányításával indult meg a Kőszegi-hegység rendszeres faunisztikai kutatása. Az 1936-37 folyamán végzett gyűjtések szolgáltak a hegység pókfaunájának alapvetését jelentő mű alapjául. A gyűjtőmunkában jelentős részt vállalt Visnya Aladár kőszegi múzeumigazgató. Balogh János munkájában 215 faj adatai szerepelnek, mely kimagaslóan alapos kutatásra utal. Jelentős számban vannak olyan fajok, melyek előfordulása azóta sem nyert megerősítést. Sajnálatos körülmény, hogy a pontos gyűjtőhelyekről nincs ismeretünk, valamennyi adat Kőszeg lelőhellyel szerepel. Balogh János arachnológusi munkásságához és annak regionális vonatkozásához tartozik két olyan további tanulmány, melyet Loksa Imrével közösen készítettek a negyvenes években (BALOGH és LOKSA 1947a,b). Kárpát-medencére vonatkozó új előfordulásokat közölnek pókokról, több Győr-Moson-Sopron, illetve Vas megyei lelőhely említésével. A 20. század második felének vezető hazai arachnológusa Loksa Imre volt, akinek, mint egyetemi tanárnak fontos iskolateremtő szerepe is volt. Érdeklődése előterében a Kárpát-medence bokorerdő-társulásai álltak, így a nyugat-magyarországi peremvidékhez viszonylag kevés munkája kötődik. A Magyarország Állatvilága sorozat két arachnológiai kötetében (LOKSA 1969, 1972) számos fajnál utal rá, hogy az ország nyugati részére jellemző, de pontos lelőhelyi adatokat ebben a munkában nem közöl. A nyolcvanas évek elején intenzíven foglakozott az Őrség erdőtársulásainak talajfaunájával. Jelen közlemény egyik szerzője

166

(Szinetár Csaba), ekkor csatlakozott egyetemi szakdolgozóként hozzá, és ezzel indult el az az együttműködés, melynek eredményeképpen később megindulhattak azok az arachnológiai kutatások, melyek mostanra közel 25 éve a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékéhez, illetve jogutódjaihoz kötődnek. A Loksa Imre irányításával kezdett Vas megyei munkákból 1988-ban jelent meg az első közlemény, mely a későbbiekben is több program keretében vizsgált Őrséghez kötődött (SZINETÁR 1988, 1992c). Magyarország mai területére vonatkozóan 1999-ben készült el először a pókok faunalistája, mely jelentős mértékben ennek a munkának is alapját képezi (SAMU és SZINETÁR 1999). Jelen közlemény arra vállalkozik, hogy Herman Ottó monográfiájától 2010-ig terjedő, mintegy 130 év adatai alapján lelőhelyi listáját adja azoknak a pókoknak, amelyek a nyugat-magyarországi régióban előfordulnak. A vizsgálati terület lehatárolását jelen munkánkban nem természetföldrajzi határokhoz igazítottuk. Győr-Moson-Sopron, Vas, valamint Zala megyék közigazgatási határaihoz tartozó települések jelentik a tárgyalt régiót. Munkánk folytatását jelenti a Somogy fauna katalógusa kiadvány arachnológiai fejezete, melyben szintén valamennyi faj esetében településenként szerepelnek az előfordulások (SZINETÁR 2001). A három megyére elkészített, lelőhellyel ellátott faunalista alapjául kíván szolgálni a térségben zajló további kutatásoknak, valamint az egész országra kiterjedő elterjedési adatokat tartalmazó arachnológiai közleményeknek. 2. Vizsgálati anyag és módszer A faunalista összeállításához minden esetben az eredeti publikációkat vettük alapul. A nyomtatásban megjelent közleményeken kívül feldolgozásra kerültek azok a diplomadolgozatok, melyek a nyugat-magyarországi régióban végzett terepzoológiai vizsgálatából születtek és amelyek eredményei eddig nem, vagy csak részlegesen lettek publikálva. Néhány esetben az is előfordult, hogy a megjelent publikációkban közölt fajokhoz az eredeti lelőhelyi adatokat itt adjuk meg első alkalommal részletesen. Amellett, hogy az eredeti publikációkat tekintettük át, természetesen követtük azokat a döntéseket, melyek a hazai faunalista összeállításánál több kompetens lektor közreműködésével születtek, egyes fajok taxonómiai státuszára vonatkozóan, például az érvénytelen (invalid) adatok, revidiált határozások esetében (SAMU és SZINETÁR 1999). A hazai faunalista megjelenése óta is történtek olyan változások, melyeket értelemszerűen követni kellett. Példaként említve a kilencvenes években több Vas megyei munkában is közölt

167

Clubiona genevensis esetét, melynek adatai téves határozáson alapultak. A példányok ellenőrzése igazolta, hogy a korábban figyelmen kívül hagyott Clubiona leucaspis, példányokról van szó, amely tipikus a vizsgált élőtípusban (fák lombozata és kérgének felszíne), szemben az ország más területein valóban előforduló talajfelszíni fajjal, a száraz napsütötte sziklagyepekben élő Clubiona genevensis. A néhány esetben szintén későbbi taxonómiai munkák tisztázták, hogy korábban egységesen kezelt fajok, több tényleges faji szintű taxont képviselnek. Ilyen esetben a régebbi adatokat, gyűjteményi példányok hiányában nem tudtuk ellenőrizni, itt a hazai faunalistához hasonlóan, tágabb értelemben (sensu lato) adtuk meg az adatokat. Amennyiben ellenőrizhetőek voltak a példányok, vagy eleve az új ismeretek alapján történt a determinálás, ott külön megadtuk ezeket a szűken vett értelmezésű adatokat (sensu stricto). A Clubiona neglecta korábbi adatait a Magyarországról származó teljes minta átvizsgálását követő döntés alapján egységesen a Clubiona pseudoneglecta fajhoz soroltuk (MIKHAILOV és SZINETÁR 1997). Amennyiben egy fajnak egy településről több szerzőtől, illetve több eltérő időből is volt adata, ott a lelőhelyet egyszer említjük, és ott adjuk meg a szerzőket időrendi sorrendben. Azokban az esetekben, amikor egy diplomamunka faunisztikai eredményei később publikálásra kerültek, ott általában csak a nyomtatásban megjelent közleményre hivatkozunk. Egy előfordulási adatra lehetőség szerint csak egy ízben történik hivatkozás. Ebből kifolyólag néhány diplomamunkára a későbbiekben nincs közvetlen hivatkozás a fajok lelőhelyeinek felsorolásánál (BALOGHNÉ és NÉMETH 1990, ERŐS 1995). Ugyanakkor szerepel néhány olyan közlemény az irodalomjegyzékben, melyre ugyan nem történik hivatkozás a faunisztikai adatközlésnél, de a vizsgált élőhelyekre, illetve fajokra nézve olyan információkat is közöl, melyek a diplomadolgozatokban nem szerepeltek (SZINETÁR és EICHARDT 2003, KOVÁCS és SZINETÁR 2004, SZINETÁR és GUITPRECHT 2001, SZINETÁR 2006, HORVÁTH és mtsi 2001, 2005). A közlemény nevezéktanában követi a pókok világkatalógusának aktuális 12. verzióját (PLATNICK 2011).

168

3. Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék területéről kimutatott pókfajok Torzpókok - ATYPIDAE Thorell, 1870 Atypus affinis Eichwald, 1830: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002) Atypus muralis Bertkau, 1890: Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Atypus piceus (Sulzer, 1776): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001)

Csupaszpókok - SCYTODIDAE Blackwall, 1864 Scytodes thoracica (Latreille, 1802): Gy-M-S m: Csorna-Farád (Szinetár 1992a); Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a), Bük, Kisunyom, Ikervár (Németh 2006)

Álkaszáspókok - PHOLCIDAE C. L. Koch, 1850 Hoplopholcus forskali (Thorell, 1871): Gy-M-S m: Csorna-Farád (Szinetár 1992a); Vas m: Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a); Zala m: Balatongyörök (Szinetár és mtsi 1999) Pholcus opilionides (Schrank, 1781): Gy-M-S m: Csorna-Farád, Mecsér (Szinetár 1992a,b); Vas m: Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997), Bük, Kisunyom, Szombathely, Ikervár (Németh 2006); Zala m: Zalaegerszeg (Szinetár 1992a) Pholcus phalangioides (Fuesslin, 1775): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Győr, Mecsér, Mihályi, Sopron (Szinetár 1992a), Mecsér (Szinetár 1992b), Töltéstava, Fertőszentmiklós (Németh 2006); Vas m: Felsőmarác, Körmend, Szombathely, Vashosszúfalú, Vasvár (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997), Bük, Peresznye, Kisunyom, Sárvár, Szombathely (Németh 2006); Zala m: Zalaegerszeg (Szinetár 1992a) Psilochorus simoni (Berland, 1911): Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a)

Darócpókok - SEGESTRIIDAE Simon, 1893 Segestria bavarica C. L. Koch, 1843: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Szombathely, Csörötnek (Kovács 2002), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996)

169

Segestria senoculata (Linnaeus, 1758): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1897, Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998), Bajánsenye, Csörötnek (Kovács 2002), Bozsok (Horváth, Szinetár 2002)

Folytópókok - DYSDERIDAE C.L. Koch, 1837 Dasumia canestrinii (L. Koch, 1838): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Dysdera crocata C. L. Koch, 1838: Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Dysdera erythrina (Walckenaer, 1802): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2010); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Dysdera hungarica Kulczynski, 1897: Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002) Dysdera longirostris Doblika, 1853: Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2010), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Dysdera ninnii Canestrini, 1868: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőcsatár (Varga 2007) Harpactea hombergi (Scopoli, 1763): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998), Bozsok (Horváth, Szinetár 2002) Harpactea lepida (C.L. Koch, 1838): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897); Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a, Horváth, Szinetár 1998), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2006, Kovács, Szinetár 2009); Zala m: Balatongyörök (Szinetár és mtsi 1999)

Bütyköspókok - MIMETIDAE Simon, 1881 Ero aphana (Walckenaer, 1802): Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992a, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szőce (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Ero cambridgei Kulczynski, 1911: Gy-M-S m: Sarród: Körgát, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Ero furcata (Villers, 1789): Gy-M-S m: Lébény: Tölösi-rétek (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, Kovács, Szinetár 2009), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m:

170

Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Ero tuberculata (De Geer, 1778): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999) Mimetus laevigatus (Keyserling, 1863): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894)

Bikapókok - ERESIDAE C. L. Koch 1850 Eresus kollari Rossi, 1846 (syn. E. niger, E. cinnaberinus: sensu lato) Vas m: Celldömölk: Sághegy, Kőszegi-hegység (Cák) (Szinetár 2002) Eresus moravicus Rezác, 2008: Zala m: Orosztony (Kovács és mtsi 2010)

Derespókok - ULOBORIDAE Thorell, 1869 Hyptiotes paradoxus (C. L. Koch, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897), Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Kám (Chyzer, Kulczynski 1918), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996) Uloborus plumipes Lucas, 1846: Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a)

Takácspókok - NESTICIDAE Simon, 1894 Nesticus cellulanus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992a,b)

Törpepókok – THERIDIIDAE Sundewall, 1833 Anelosimus vittatus (C. L. Koch, 1836): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998) Asagena meridionalis Kulczynski, 1894: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1918) Asagena phalerata (Panzer, 1801): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007)

171

Chrysso albomaculata O.P.-Cambridge 1882: Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Crustulina guttata (Wider, 1834): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Farkasfa (Szinetár 1995a); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Crustulina sticta (O. P.-Cambridge, 1861): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002) Cryptachaea riparia (Blackwall, 1834): Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c) Dipoena braccata (C.L. Koch, 1841): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Dipoena coracina (C.L. Koch, 1837): Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c) Dipoena erythropus (Simon, 1881): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Dipoena melanogaster (C. L. Koch, 1837): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Lébény: Tölösi-rétek (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996) Enoplognatha mordax (Thorell, 1875): Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Enoplognatha ovata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b, Kovács 1997), Osli (Németh 1993), Csorna: Lócsi-árok, Szabad-Hany-Gularét, Kapuvár: Király-tó, Lébény: Tölösi-rétek, Sopron: Szárhalmi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Kétvölgy, Magyarszombatfa, Szalafő, Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996) Enoplognatha thoracica (Hahn, 1833): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács Szinetár 2009, 2010); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Episinus angulatus (Blackwall, 1836): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996) Episinus truncatus Latreille, 1809: Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000)

172

Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, 1836): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2008, 2009), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Heterotheridion nigrovariegatum (Simon, 1873): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Lasaeola prona (Menge, 1868): Vas m: Orfalu (Szinetár 1995a) Lasaeola tristis (Hahn, 1833): Vas m: Apátistvánfalva, Orfalu (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000) Neottiura bimaculata (Linnaeus, 1767): Gy-M-S m: Osli (Németh 1993), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Kapuvár: Király-tó (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Szalafő, Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Neottiura suaveolens (Simon, 1879): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Vát (Györe 1999), Tömörd (Eichardt 2003) Paidiscura pallens (Blackwall, 1834): Vas m: Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Balatongyörök (Szinetár 1996) Parasteatoda lunata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992a, Kovács 1997), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000) Parasteatoda tepidariorum (C. L. Koch, 1841): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Mecsér (Szinetár 1992a,b), Csorna-Farád (Szinetár 1992a), Csorna, Mecsér (Kovács 1997), Csorna: Szabad-HanyGularét (Szita és mtsi 2002), Töltéstava (Németh 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőmarác, Kisrákos, Körmend, Lukácsháza, Szakonyfalu, Szombathely (Szinetár 1992a), Felsőmarác, Gencsapáti, Körmend, Szombathely (Kovács 1997), Bük, Peresznye, Kisunyom, Sárvár, Szombathely, Ikervár (Németh 2006); Zala m: Balatongyörök (Szinetár és mtsi 1999) Pholcomma gibbum (Westring, 1851): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938)

173

Phylloneta impressa (L. Koch, 1881): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Fertőrákos: Göbölye-bérc (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Magyarszombatfa, Orfalu, Szalafő, Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a), Kőszeg, Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000), Bük (Németh 2006) Phylloneta sisyphia (Clerk, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1894, Balogh 1938) Platnickina tincta (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Hédervár (Chyzer, Kulczynski 1894), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Fertőrákos: Göbölye-bérc, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Felsőmarác (Kovács 1997), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000, Eichardt 2003), Csörötnek (Kovács 2002); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996) Robertus arundineti (O. P.-Cambridge, 1871): Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2006); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Robertus lividus (Blackwall, 1836): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2007, 2009), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Rugathodes instabilis (O-P. Cambridge, 1871): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Sardinidion blackwalli (O.P.-Cambridge 1871): Vas m: Szombathely (Horváth, Szinetár 1998) Simitidion simile (C.L. Koch, 1836): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999) Steatoda bipunctata (Linnaeus, 1758): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Csorna-Farád, Győr, Mecsér (Szinetár 1992a,b), Csorna, Mecsér (Kovács 1997); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Kőszeg (Balogh 1938), Bük, Felsőmarác, Kisrákos, Körmend, Lukácsháza, Szombathely, Vasvár (Szinetár 1992a), Szombathely (Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998, Kovács 2002), Felsőmarác,

174

Szombathely Gencsapáti, Körmend (Kovács 1997), Bük, Szombathely, Peresznye (Németh 2006); Zala m: Zalaszentgrót (Chyzer, Kulczynski 1894), Keszthely (Szinetár 1996), Balatongyörök (Szinetár és mtsi 1999) Steatoda castanea (Clerck, 1757): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Steatoda grossa (C. L. Koch, 1838): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1918), Felsőmarác, Körmend, Szakonyfalu, Szombathely (Szinetár 1992a), Felsőmarác, Gencsapáti, Szombathely, Körmend (Kovács 1997), Bük, Peresznye, Szombathely (Németh 2006); Zala m: Csonkahegyhát (Szinetár 1992a) Steatoda triangulosa (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna, Mecsér (Kovács 1997); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Felsőmarác, Körmend, Szombathely, Vashosszúfalu, Vasvár (Szinetár 1992a), Szombathely, Körmend, Gencsapáti (Kovács 1997), Bük, Peresznye, Lukácsháza, Kisunyom, Sárvár, Szombathely (Németh 2006) Theridion melanurum Hahn, 1831: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992a); Vas m: Kőszeg (Balogh, 1938), Szombathely (Szinetár 1992a) Theridion mystaceum L.Koch, 1870: Gy-M-S m: Mecsér (Kovács 1997); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Szombathely, Körmend (Kovács 1997), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Theridion pictum (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Kapuvár: Király-tó (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Theridion pinastri L. Koch, 1872: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996) Theridion varians Hanh, 1833: Gy-M-S m: Sopron, Hédervár (Chyzer, Kulczynski 1894), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Fertőrákos: Göbölye-bérc, Kapuvár: Királytó (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely

175

(Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Keszthely (Szinetár 1996)

Paránypókok – ANAPIDAE Simon, 1895 Comaroma simoni Bertkau, 1889: Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004)

Gömbhálóspókok – MYSMENIDAE Petrunkevitch, 1928 Mysmenella jobi (Kraus, 1967): Zala m: Batatongyörök (Szinetár 1995b), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001)

Vitorláspókok - LINYPHIIDAE Blackwall, 1859 Abacoproeces saltuum (L. Koch, 1872): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2007, 2009) Anguliphantes angulipalpis (Westring, 1851): Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Araeoncus humilis (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947a), Fertőújlak: Cikes, Újrónafő: Bordacs-Császárréticsatorna (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Apátistvánfalva (Szinetár 1995a); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Fertőújlak: Cikes, Sarród: Borsodi-dűlő, Pap-rét, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh, Loksa 1947b), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007); Zala m: Fenékpuszta (Nádasdy és mtsi 2005) Bathyphantes nigrinus (Westring, 1851): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Bathyphantes parvulus (Westring, 1851): Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Bathyphantes similis Kulczynski, 1894: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918); Vas m: Apátistvánfalva, Magyarszombatfa (Szinetár 1995a); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Centromerus cavernarum (L. Koch, 1872): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004)

176

Centromerus silvicola (Kulczynski, 1887): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Lébény: Tölgy-erdő, Sopron: Balfi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréticsatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Vát (Györe 1999), Tömörd (Eichardt 2003), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Ceratinella brevis (Wider, 1834): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Ceratinella major Kulczynski, 1894: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005) Ceratinella scabrosa (O. P.-Cambridge, 1871): Gy-M-S m: Lébény: Tölgy-erdő, Sarród: Körgát, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2009), Bajánsenye (Kovács 2004) Cnephalocotes obscurus (Blackwall, 1834): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Dicymbium nigrum (Blackwall, 1834): Vas m: Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007) Dicymbium tibiale (Blackwall, 1836): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Diplocephalus alpinus (O.P.-Cambridge, 1872): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Diplocephalus latifrons (O.P.-Cambridge, 1863): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947a) Diplocephalus picinus (Blackwall, 1841): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2007), Bajánsenye (Kovács 2004) Diplostyla concolor (Wider, 1834): Gy-M-S m: Lébény: Tölösi-rétek, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005, 2007, 2008), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007),

177

Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005) Dismodicus elevatus (C. L. Koch, 1838): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b); Vas m: Kőszegdoroszló (Gergely 1998) Donacochara speciosa (Thorell, 1875): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b), Mecsér: Lickói-csatorna, Komp, Darnózseli (Baraksó 2002); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Drapetisca socialis (Sundewall, 1833): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Kőszeg (Balogh 1938) Entelecara acuminata (Wider, 1834): Gy-M-S m: Sopron, Hédervár (Chyzer, Kulczynski 1894), Sopron (Balogh, Loksa 1947b), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000) Entelecara congenera (O. P.- Cambridge, 1879): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991), Kőszegdoroszló (Gergely 1998) Entelecara flavipes (Blackwall, 1834): Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991) Erigone atra Blackwall, 1833: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Fertőűjlak: Cikes, Ürge-domb, Sarród: Pap-rét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Erigone dentipalpis (Wider, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Mecsér (Szinetár 1992b), Darnózseli (Baraksó 2002), Csorna: Lócsi-árok, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Erigonoplus globipes (L. Koch, 1872): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b) Florinia bucculenta (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c) Formiphantes lephthyphantiformis (Strand, 1907): Vas m: Felsőcsatár (Varga 2007) Frontinellina frutetorum (C.L. Koch, 1834): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996) Glyphesis taoplesius Wunderlich, 1969: Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b), Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Gnathonarium dentatum (Wider, 1834): Gy-M-S m: Győr: Révfalu-holtág (Baraksó 2002), Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok, Fertőújlak: Cikes, Ürge-domb, Sarród: Körgát,

178

Pap-rét, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Gonatium hilare (Thorell, 1875): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b) Gonatium paradoxum (L. Koch, 1869): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b) Gongylidiellum latebricola (O.P.-Cambridge, 1871): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Gongylidiellum murcidum Simon, 1884: Gy-M-S m: Sopron (Balogh Loksa, 1947b), Fertőújlak: Cikes, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2009), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Keszthely (Szinetár 1996), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Balatonmagyaród: Zimány, Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005) Gongylidiellum vivum (O. P.-Cambridge, 1875): Gy-M-S m: Csorna: Nyirkai-Hany (Szita és mtsi 2002) Gongylidium rufipes (Linnaeus, 1758): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger (Szita és mtsi 2002) Hylyphantes graminicola (Sundevall, 1830): Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c) Hylyphantes nigritus (Simon 1881): Vas m: Apátistvánfalva, Szaknyér, Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a) Hypomma cornutum (Blackwall, 1833): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b) Improphantes geniculatus (Kulczynski, 1898): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Kaestneria pullata (O.P.-Cambridge, 1863): Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Lasiargus hirsutus (Menge,1869): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Lepthyphantes leprosus (Ohlert, 1865): Gy-M-S m: Csorna-Farád (Szinetár 1992a); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Kőszeg (Balogh, Loksa 1947b), Bük, Szombathely (Szinetár 1992a) Lepthyphantes minutus (Blackwall, 1833): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1918) Linyphia hortensis Sundewall, 1830: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Lébény: Tölgy – erdő, Sopron: Szárhalmierdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2007) Linyphia triangularis (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Mecsér (Szinetár 1992b), Felpéc: Sisek

179

(Gergely 1998), Csorna: Csíkos éger, Lébény: Tölgy-erdő, Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szombathely (Kőfalvi 1994), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Keszthely (Szinetár 1996) Lophomma punctatum (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Macrargus rufus (Wider, 1834): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007) Mansuphantes mansuetus (Thorell, 1875): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918); Vas m: Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsihegy (Loksa 1961) Maso sundevalli (Westring, 1851): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947a); Vas m: Kőszegdoroszló (Gergely 1998) Mecopisthes silus (O.P.-Cambridge, 1872): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Megalepthyphantes collinus (L. Koch, 1872): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918) Megalepthyphantes nebulosus (Sundevall, 1830): Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a) Meioneta affinis (Kulczynski, 1898): Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Meioneta fuscipalpa (C.L. Koch, 1836): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Meioneta mollis (O. P.-Cambridge, 1871): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Fertőújlak: Cikes, Sarród: Borsodidűlő, Pap-rét (Szita és mtsi 2002); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836): Gy-M-S m: Osli (Németh 1993), Barbacs: Barbacsi-tó, Fertőújlak: Cikes, Ürge-domb, Kapuvár: Király-tó (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi-erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005)

180

Meioneta simplicitarsis (Simon, 1884): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Micrargus herbigradus (Blackwall, 1854): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961) Micrargus subaequalis (Westring, 1851): Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Microlinyphia impigra (O. P. Cambridge, 1871): Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002) Microlinyphia pusilla (Sundewall, 1830): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894), Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Balfi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárrét-csatorna (Szita és mtsi 2002) Microneta viaria (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Lébény: Tölgy-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, Kovács, Szinetár 2009), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Moebelia penicillata (Westring, 1851): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947a); Vas m: Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Őriszentpéter (Kovács 2002) Neriene clathrata (Sundewall, 1830): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Lébény: Tölgy-erdő, Tölösi-rétek, Nyíres, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2007, 2009); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Neriene furtiva (O. P.- Cambridge, 1870): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002) Neriene montana (Clerck, 1757): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Neriene peltata (Wider, 1834): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Neriene radiata (Walckenaer, 1841): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Farkasfa (Szinetár 1995a) Oedothorax agrestis (Blackwall, 1853): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004) Oedothorax apicatus (Blackwall, 1850): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Fertőújlak: Cikes, Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Borsodi-dűlő, Tárnokréti: Bősárkány-réti csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas

181

m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Szinetár 1992a), Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007, 2008); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Oedothorax fuscus (Blackwall, 1834): Gy-M-S m: Fertőújlak: Cikes (Szita és mtsi 2002) Oedothorax gibbosus (Blackwall, 1841): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Palliduphantes alutacius (Simon, 1884): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2009, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007) Palliduphantes pallidus (O.P.-Cambridge, 1871): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961) Palliduphantes pillichi (Kulczynski, 1915): Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005) Panamomops affinis Miller & Kratochvil, 1939: Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2009, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004) Pelecopsis elongata (Wider, 1834): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961) Pelecopsis mengei (Simon, 1884): Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Pelecopsis parallela (Wider, 1834): Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002) Pelecopsis radicicola (L. Koch, 1872): Vas m: Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Tömörd (Kovács, Szinetár 2009) Pityohyphantes phrygianus (C.L. Koch, 1836): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Pocadicnemis juncea Locket et Millidge, 1953: Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Pocadicnemis pumila (Blackwall, 1841): sensu stricto Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001) Pocadicnemis pumila (Blackwall, 1841): sensu lato: feltételezhető, hogy az előző fajra vonatkozó adatot is tartalmazó közlések. GyM-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947a); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Porrhomma convexum (Westring, 1851): Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Porrhomma errans (Blackwall, 1841): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003) Porrhomma microphtalmum (O. P.- Cambridge, 1871): Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002); Vas m:

182

Apátistvánfalva, Kétvölgy, Szaknyér (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Porrhomma pygmaeum (Blackwall, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1918); Vas m: Tömörd (Szinetár 2000) Prinerigone vagans (Audouin, 1826): Gy-M-S m: Sopron (Kulczynski 1918) Saloca diceros (O. P.-Cambridge, 1871): Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2006), Felsőcsatár (Varga 2007) Silometopus elegans (O. P.-Cambridge, 1872): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002) Silometopus reussi (Thorell, 1871): Gy-M-S m: Fertőújlak: Cikes, Sarród: Borsodidűlő (Szita és mtsi 2002) Sintula corniger (Blackwall, 1856): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Szőce (Kovács és mtsi 2009) Sintula spiniger (Balogh, 1935): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2005), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Styloctetor romanus (O. P.-Cambridge, 1872): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Syedra gracilis (Menge, 1869): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002) Tallusia experta (O. P.-Cambridge, 1871): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatonmagyaród: Zimány, Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Tallusia vidobonensis (Kulczynski, 1898): Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Vát (Györe 1999) Tapinocyba insecta (L. Koch, 1869): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Tapinocyboides pygmaeus (Menge, 1869): Gy-M-S m: Sarród: Körgát (Szita és mtsi 2002) Tenuiphantes cristatus (Menge, 1866): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b); Vas m: Kőszeg (Balogh, Loksa 1947b), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007), Felsőcsatár (Varga 2007) Tenuiphantes flavipes (Blackwall, 1854): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000),

183

Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2009, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007) Tenuiphantes mengei (Kulczynski, 1887): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Tenuiphantes tenebricola (Wider, 1834): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007) Tenuiphantes tenuis (Blackwall, 1852): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1894), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Vát (Györe 1999), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Balatonmagyaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005) Tenuiphantes zimmermanni Bertkau, 1890: Vas m: Bük (Szinetár 1992a); Zala m: Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005) Thyreosthenius parasiticus (Westring, 1851): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Tiso vagans (Blackwall, 1834): Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Trichoncus affinis Kulczynski, 1894: Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2009) Trichoncyboides simoni (Lessert, 1904): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Trichopterna cito (O.P.-Cambridge, 1872): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Troglohyphantes noricus (Thaler & Polenec, 1974): Vas m: Felsőcsatár (Varga 2007) Walckenaeria acuminata Blackwall, 1833: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Walckenaeria alticeps (Denis, 1952): Gy-M-S m: Sarród: Körgát (Szita és mtsi 2002); Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Walckenaeria antica (Wider, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b), Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Walckenaeria atrotibialis (O. P.-Cambridge, 1878): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Walckenaeria capito (Westring, 1861): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1894, 1918), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Walckenaeria cucullata (C. L. Koch, 1836): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2009)

184

Walckenaeria dysderoides (Wider, 1834): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2009, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Walckenaeria furcillata (Menge, 1869): Gy-M-S m: Sopron (Balogh, Loksa 1947b); Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Walckenaeria mitrata (Menge, 1868): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007), Felsőcsatár (Varga 2007) Walckenaeria nudipalpis (Westring, 1851): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Walckenaeria obtusa Balckwall, 1836: Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2007), Bajánsenye (Kovács 2004) Walckenaeria vigilax (Blackwall, 1853): Gy-M-S m: Fertőújlak: Cikes, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002)

Állaspókok - TETRAGNATHIDAE Menge, 1866 Metellina mengei (Blackwall, 1870): Gy-M-S m: Osli: Tölösi-erdő, Répceszemere: Répce menti rétek (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh, 1938), Felsőszölnök (Szinetár 1995a); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Metellina merianae (Scopoli, 1763): Vas m: Kőszeg (Balogh, 1938) Metellina segmentata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna-Farád (Szinetár 1992a), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-madárvárta, Kapuvár: Király-tó, Lébény: Tölgy-erdő, Tízrendes, Tölösirétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Dubleszerdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám, Sárvár (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992b), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Lukácsháza (Németh 2006); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Pachygnatha clercki Sundewall, 1823: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Győr: Révfalu-holtág, Kisbácsa (Baraksó 2002), Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodi-dűlő, Körgát (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Szinetár 1992a), Mikosszéplak: Szajki-tavak (Baraksó 2002), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005)

185

Pachygnatha degeeri Sundewall, 1830: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csáfordjánosfa: Csáfordi-erdő, Csorna: Csíkos éger, Lébény: Tölgy-erdő, Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodi-dűlő, Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Szaknyér (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Nagykanizsa (Chyzer, Kulczynski 1891), Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pachygnatha listeri Sundewall, 1830: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Esterházymadárvárta, Csáfordjánosfa: Csáfordi-erdő, Kapuvár: Király-tó, Lébény: Tölgy-erdő, Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Balfi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárrétcsatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007, 2009), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Tetragnatha dearmata Thorell, 1873: Gy-M-S m: Mecsér, Fertőrákos (Takács 1998), Balf: Csárda-csatorna (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Tetragnatha extensa Linné, 1758: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Mecsér, Fertőrákos, Mexikópuszta, Sarród (Takács 1998), Balf: Csárda-csatorna, Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok, Szabad-Hany-Gularét, Fertőrákos: üdülőtelepi nádas, Kapuvár: Király-tó, Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Nyéki-szállás (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Herman 1897, Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szombathely (Lőrincz 1991); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Balatonmagyaród: Zimányi-berek (Takács 1998) Tetragnatha montana Simon, 1874: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b, Takács 1998), Osli (Németh 1993), Csáfordjánosfa: Csáfordi-erdő, Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok,

186

Szabad-Hany-Gularét, Kapuvár: Békási-allé, Király-tó, Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőszölnök, Orfalu (Szinetár 1995a); Zala m: Balatonmagyaród: Zimányi-berek (Takács 1998) Tetragnatha nigrita Lendl, 1886: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Mecsér, Fertőrákos, Mexikópuszta (Takács 1998), Fertőrákos: üdülőtelepi nádas, Kapuvár: Király-tó, Sarród: Nyéki-szállás (Szita és mtsi 2002); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Tetragnatha obtusa C. L. Koch 1837: Gy-M-S m: Hédervár (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Fertőrákos (Takács 1998), Fertőrákos: üdülőtelepi nádas (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Tetragnatha pinicola L. Koch, 1870: Vas m: Apátistvánfalva (Szinetár 1995a), Szombathely (Takács 1998); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Tetragnatha reimoseri (Rosca, 1939): Gy-M-S m: Fertőrákos (Takács 1998), Balf: Csárda-csatorna, Fertőboz: Bozi-csatorna (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b, Takács 1998), Balatonmagyaród: Zimányiberek (Takács 1998) Tetragnatha shoshone Levi, 1981: Gy-M-S m: Fertőrákos (Takács 1998), Fertőrákos: Herlakini-tó, Püspök-tó (Szita és mtsi 2002), Fertőboz: Fertőbozi-csatorna (Puskás 2007); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b, Takács 1998), Balatonmagyaród: Zimányi-berek (Takács 1998) Tetragnatha striata L. Koch, 1862: Gy-M-S m: Mecsér, Fertőrákos (Takács 1998), Fertőrákos: Herlakni-tó, Hidegségi-tó, Püspök-tó (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b, Takács 1998)

Keresztespókok - ARANEIDAE Clerck, 1757 Aculepeira ceropegia (Walckenaer, 1802): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Magyarszombatfa (Szinetár 1995a) Agalenatea redii (Scopoli, 1763): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Osli (Németh 1993), Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva,

187

Felsőszölnök: Halál-völgy, Magyarszombatfa (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999) Araneus alsine (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kétvölgy: Ritkaház, Szakonyfalu (Szinetár 1995a) Araneus angulatus Clerck, 1757: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Zalaszentgrót (Chyzer, Kulczynski 1891) Araneus diadematus Clerck, 1757: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Csorna: Bikafej, Csíkos éger, Lébény: Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres, Csorna, Kapuvár: Király-tó, Répceszemere: Répce menti rétek, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Herman 1879, Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992b, 1996, Kőfalvi 1994), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva (Szinetár 1995a), Kőszeg (Horváth, Szinetár 1998), Vát (Györe 1999), Balogunyom (Németh 2006); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996), Balatongyörök (Szinetár és mtsi 1999) Araneus marmoreus Clerck, 1757: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Bikafej, Csíkos éger, Kapuvár: Király-tó, Lébény: Tízrendes, Répceszemere: Répce menti rétek (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szalafő: Nyúzóvölgy (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Araneus quadratus Clerck, 1757: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Bikafej, Csíkos éger, Kapuvár: Király-tó, Répceszemere: Répce menti rétek, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg

188

(Balogh 1938), Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Magyarszombatfa, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Orfalu, Szaknyér, Szalafő, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Araneus sturmi (Hahn, 1831): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szombathely (Kőfalvi 1994), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Araneus triguttatus (Fabricius, 1793): Gy-M-S m: Csorna: Szabad-Hany-Gularét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000) Araniella alpica (L. Koch, 1869): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Araniella cucurbitina (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Nyugati-Mór-rétek, Szabad-HanyGularét, Fertőrákos: Göbölye-bérc, Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Pinty-tető, Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Felsőszölnök, Szalafő, Szőce (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999); Zala m: Nagykanizsa (Chyzer, Kulczynski 1891), Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Balatongyörök (Szinetár 1996) Araniella displicata (Hentz, 1847): Vas m: Szőce (Szinetár 1995a) Araniella ophistographa (Kulczynski, 1905): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Kapuvár: Király-tó (Szita és mtsi 2002); Vas m: Felsőszölnök, Szalafő: Felsőszer (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000) Argiope bruennichi (Scopoli, 1772): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Kapuvár: Király-tó, Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres, Répceszemere: Répce menti rétek, Sarród: Lászlómajor, Sopron: Balfi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Magyarszombatfa,

189

Orfalu, Szaknyér, Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Cercidia prominens (Westring, 1851): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Mecsér (Szinetár 1992b), Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005, 2008); Zala m: Fenékpuszta (Nádasdy és mtsi 2005) Cyclosa conica (Pallas, 1772): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám, Sárvár (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000) Cyclosa oculata (Walckenaer, 1802): Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991) Gibbaranea bituberculata (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszeg, Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Vát (Györe 1999); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Gibbaranea omoeda (Thorell, 1870): Vas m: Sárvár (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996) Hypsosinga albovittata (Westring, 1851): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Hypsosinga heri (Hahn, 1831): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Lócsi-árok, Nyugati-Mór-rétek, Fertőboz: Bozicsatorna, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Hypsosinga pygmaea (Sundewall, 1831): Gy-M-S m: Lébény: Szigeti-legelő, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Hypsosinga sanguinea (C. L. Koch, 1844): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Esterházy-madárvárta (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Kétvölgy: Ritkaház (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2010) Larinia bonneti Spassky, 1939: Gy-M-S m: Balf: Csárda-csatorna, Fertőboz: Bozicsatorna (Szita és mtsi 2002)

190

Larinia elegans Spassky, 1939: Gy-M-S m: Fertőrákos: Hidegségi-tó, Oberlakni-tó (Szita és mtsi 2002) Larinioides cornutus (Clerck, 1757): sensu lato: feltételezhető, hogy az adatok Larinioides suspicax (O.P.-Cambridge, 1876) példányokra vonatkoznak, de gyűjteményi példányok hiányában nem ellenőrizhetőek. Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Larinioides ixobolus (Thorell, 1873): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992a,b); Vas m: Felsőmarác, Kisrákos, Körmend, Szombathely (Szinetár1992a), Lukácsháza (Németh 2006); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Larinioides patagiatus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Larinioides sclopetarius (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Csorna-Farád, Mecsér (Szinetár 1992a,b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Herman 1897, Balogh 1938); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Larinioides suspicax (O.P.-Cambridge, 1876): Gy-M-S m: Csorna: Esterházymadárvárta, Nyugati-Mór-rétek, Fertőboz: Bozicsatorna, Fertőrákos: Oberlakni-tó, üdülőtelepi nádas, Kapuvár: Békási-allé, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b), Zalavég: Szajki-tavak (Baraksó 2002) Leviellus thorelli (Ausserer, 1871): Vas m: Felsőmarác, Szakonyfalu, Vashosszúfalu (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997), Bük, Peresznye (Németh 2006); Zala m: Zalaszentgrót (Németh 2006) Mangora acalypha (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Csorna: Esterházy-madárvárta, Szabad-Hany-Gularét, Kapuvár: Békási-allé, Király-tó, Lébény: Szigeti legelő, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Kétvölgy:

191

Ritkaháza, Kondorfa: Fővég, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szalafő: Felsőszer (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Neoscona adianta (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Vát (Györe 1999) Nuctenea umbratica (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891); Vas m: Kőszeg (Herman 1879, Balogh 1938), Felsőmarác, Szombathely (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997), Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Bajánsenye, Őriszentpéter, Szombathely (Kovács 2002), Bük, Lukácsháza, Szombathely, Nárai (Németh 2006) Parazygiella montana (C. L. Koch, 1834): Gy-M-S m: Csorna: Csíkos éger (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Singa hamata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-madárvárta, Lócsi-árok, Nyugati-Mórrétek, Kapuvár: Békási-allé, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szalafő (Szinetár 1995a); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Singa nitidula C. L. Koch, 1844: Gy-M-S m: Csorna: Esterházy-madárvárta, Lébény: Szigeti-legelő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Nagykanizsa (Chyzer, Kulczynski 1891), Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Stroemiellus stroemi (Thorell, 1870): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Zilla diodia (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Lébény: Tölgy-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b, Szinetár és mtsi 1999)

Farkaspókok - LYCOSIDAE Sundewall, 1833 Alopecosa accentuata (Latreille, 1817): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1918), Fertőújlak: Ürge-domb, Osli: Tölösi-erdő,

192

Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Alopecosa aculeata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Sarród: Pap-rét (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2010), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Nagykanizsa (Chyzer, Kulczynski 1918), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Alopecosa cursor (Hahn, 1831): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918) Alopecosa inquilina (Clerck, 1757): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Alopecosa mariae (Dahl, 1908): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Alopecosa psammophyla Buchar, 2001: Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Szinetár és mtsi 2005, Vörösházi 2006) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-dűlő, Pap-rét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2008, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Alopecosa solitaria (Herman, 1879): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891) Alopecosa striatipes (C.L. Koch, 1839): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Alopecosa trabalis (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918),

193

Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Arctosa figurata (Simon, 1876): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002) Arctosa leopardus (Sundewall, 1833): Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Arctosa lutetiana (Simon, 1876): Gy-M-S m: Csorna: Csíkos éger, Lébény: Tölösirétek, Nyíres (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005) Arctosa maculata (Hahn, 1822): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992, Szinetár 1992a), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Hygrolycosa rubrofasciata (Ohlert, 1865): Vas m: Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Pardosa agrestis (Westring, 1861): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodi-dűlő, Lászlómajor, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Molnár 1992), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa amentata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-

194

madárvárta, Lócsi-árok, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992), Kisrákos, Körmend, Szakonyfalu, Szombathely (Szinetár 1992a), Kondorfa (Szinetár 1995a), Mikosszéplak: Szajkitavak (Baraksó 2002), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Kulczynski 1918), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2005); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa cribrata Simon, 1876: Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-dűlő, Sopron: Balfierdő, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002) Pardosa hortensis (Thorell, 1872): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Szabad-Hany-Gularét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Pardosa lugubris (Walckenaer, 1802) sensu lato, feltételezhető, hogy Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) adatot, illetve azt is tartalmazó közlések: Gy-M-S m: Osli (Németh 1993); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992) Pardosa lugubris (Walckenaer, 1802) sensu stricto: Gy-M-S m: Lébény: Tölösirétek, Nyíres; Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa maisa Hippa et Mannila, 1982: Gy-M-S m: Sarród: Borsodi-erdő, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2008); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa monticola (L. Koch, 1870): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Pardosa nebulosa (Thorell, 1872): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918) Pardosa paludicola (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Tömörd (Eichardt 2003), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001),

195

Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa palustris (Linnaeus, 1758): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Lébény: Szigeti-legelő, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa prativaga (L. Koch, 1870): Gy-M-S m: Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok, Nyugati-Mór-rétek, Szabad-Hany-Gularét, Kapuvár: Király-tó, Lébény: Szigeti-legelő, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2008), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995, Szinetár 1995b), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa proxima (C. L. Koch, 1847): Gy-M-S m: Osli (Németh 1993), Kapuvár: Király-tó (Szita és mtsi 2002); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Pardosa pullata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Lászlómajor, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szakonyfalu (Szinetár 1995a), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Pardosa riparia (C.L.-Koch, 1833): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2010); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pardosa vittata Yin, Bao&Zhang, 1995: Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pirata hygrophilus Thorell, 1872: Gy-M-S m: Mecsér: Lickói-csatorna (Baraksó 2002), Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007, 2008); Zala m:

196

Balatongyörök (Szinetár 1995b), Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmygaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005) Pirata knorri (Scopoli, 1763): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Pirata latitans (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Csorna: Lócsi-árok, Sopron: Balfierdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pirata piraticus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Győr: Révfalu-holtág, Mecsér: Lickói-csatorna (Baraksó 2002), Csorna: Lócsi-árok, Sopron: Balfi-erdő, Tárnokréti: Bősárkányréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b), Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Zalavég: Szajki-tavak (Baraksó 2002), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Pirata piscatorius (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Vámosszabadi (Baraksó 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b) Pirata tenuitarsis (Simon, 1876): Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1995b), Balatonmagyaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005) Pirata uliginosus (Thorell, 1856): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004) Trochosa robusta (Simon, 1876): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Trochosa ruricola (De Geer, 1778): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodidűlő, Tárnokréti: Bősárkányréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a), Szombathely (Molnár 1992), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2008), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Főnyed: Hosszú sziget,

197

Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Trochosa spinipalpis (F. O. P.- Cambridge, 1895): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Molnár 1992), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001) Trochosa terricola Thorell, 1856: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Lébény: Tölgy-erdő, Sopron: Szárhalmierdő, Újrónafő; Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2008, 2009), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Molnár 1992), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Xerolycosa nemoralis (Westring, 1861): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Szombathely (Molnár 1992)

Csodáspókok - PISAURIDAE Simon, 1890 Dolomedes fimbriatus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Felsőszölnök: Halálvölgy, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Kondorfa, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a), Bajánsenye (Kovács 2004) Pisaura mirabilis (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-madárvárta, Szabad-Hany-Gularét, Fertőújlak: Ürge-domb,

198

Lébény: Tölgy-erdő, Szigeti-legelő, Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő, Újrónafő, Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006), Töltéstava (Németh 2006); Vas m: Kőszeg, Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a), Apátistvánfalva, Farkasfa, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök: Halálvölgy, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szőce (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2009, 2010), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Keszthely (Szinetár 1992a), Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007)

Hiúzpókok - OXYOPIDAE Thorell, 1870 Oxyopes ramosus (Martini & Goeze, 1778): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Felsőszölnök: Halálvölgy, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szalafő, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a)

Párducpókok– ZORIDAE F.O.P.-Cambridge 1893 Zora armillata Simon, 1878: Gy-M-S m: Sarród: Körgát, Sopron: Balfi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Zora nemoralis (Blackwall, 1861): Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2009, 2010); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961) Zora pardalis Simon, 1878: Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Zora silvestris Kulcynski, 1897: Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2010) Zora spinimana (Sundewall, 1833): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1897, Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár

199

és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005)

Zugpókok – AGELENIDAE C.L.Koch, 1837 Agelena labyrinthica (Clerck, 1757): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Allagelena gracilens (C. L. Koch, 1841): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Csáfordjánosfa: Csáfordi-erdő, Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1897), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szombathely (Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Apátistvánfalva, Farkasfa, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Kondorfa, Orfalu, Szalafő: Felsőszer (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999) Coelotes atropos (Walckenaer, 1830): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Histopona luxurians (Kulczynski, 1897): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Histopona torpida (C. L. Koch, 1837): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Inermocoelotes inermis (L. Koch, 1855): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2006, 2007, 2008), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsihegy (Loksa 1961) Malthonica campestris (C. L. Koch, 1834): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897), Csorna: Csíkos éger (Szita és mtsi 2002); Vas m: Felsőmarác, Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Tömörd (Kovács, Szinetár 2006, 2007), Felsőcsatár (Varga 2007) Malthonica ferruginea (Panzer, 1804): Gy-M-S m: Csorna-Farád (Szinetár 1992a), Mecsér (Szinetár 1992a,b); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőmarác, Körmend, Kőszeg, Szakonyfalu, Szombathely (Szinetár 1992a), Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Felsőcsatár (Varga 2007) Malthonica nemorosa (Simon, 1916): Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a)

200

Malthonica silvestris (L. Koch, 1872): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007) Tegenaria agrestis (Walckenaer, 1802): Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a, Kenyeres 1997); Zala m: Balatongyörök (Kenyeres 1997, Szinetár és mtsi 1999) Tegenaria domestica (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897), Csorna-Farád, Mecsér (Szinetár 1992a); Vas m: Kőszeg, Kám (Chyzer, Kulczynski 1897), Kőszeg (Balogh 1938), Felsőmarác, Kisrákos, Körmend, Szakonyfalu, Szombathely (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997, Németh 2006), Lukácsháza, Kisunyom, Balogunyom (Németh 2006) Textrix denticulata (Olivier, 1789): Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1897, Balogh 1938) Urocoras longispinus (Kulczynski, 1897): Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007), Tömörd (Kovács, Szinetár 2010)

Búvárpókok - CYBAEIDAE Banks, 1892 Argyroneta aquatica (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér: Lickói-csatorna (Baraksó 2002), Fertőboz: Bozi-csatorna (Szita és mtsi 2002); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Cybaeus angustiarum L. Koch, 1868: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőcsatár (Varga 2007)

Parány-zúgpókok - HAHNIIDAE Bertkau, 1878 Antistea elegans (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Fertőújlak: Cikes, Sarród: Pap-rét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Balatongyörök (Szinetár 1995b), Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány, Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005) Hahnia nava (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Fertőújlak, Cikes: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Hahnia ononidum Simon, 1875: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2009)

201

Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841: Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001)

Hamvaspókok - DICTYNIDAE O.P.-Cambridge, 1871 Argenna subnigra (O.P.-Cambridge, 1861): Vas m: Tömörd (Szinetár 2000), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Cicurina cicur (Fabricius, 1793): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Dictyna arundinacea (Linnaeus, 1758): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Kapuvár: Békásiallé, Lébény: Sziget-legelő, Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőszölnök, Kétvölgy (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999) Dictyna civica (Lucas, 1850): Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991), Bük, Felsőmarác, Szombathely (Szinetár 1992a, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996) Dictyna latens (Fabricius, 1775): Gy-M-S m: Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőszölnök, Kétvölgy, Orfalu, Szalafő: Pityerszer (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998) Dictyna pusilla Thorell, 1856: Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996) Dictyna uncinata Thorell, 1856: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Lócsi-árok, Sopron: Pinty-tető (Szita és mtsi 2002); Vas m: Sárvár (Chyzer, Kulczynski 1891), Szombathely (Szinetár 1992a), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kétvölgy (Szinetár 1995a), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Dictyna vicina Simon, 1873: Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994) Lathys humilis (Blackwall, 1855): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Kovács 2002), Őrimagyarósd

202

(Szinetár 1992c), Szombathely, Kőszeg (Horváth, Szinetár 1998), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996) Nigma flavescens (Walckanaer, 1830): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Szinetár 2000) Nigma walckenaeri (Roewer, 1951): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Szombathely (Lőrincz 1991, Horváth, Szinetár 1998); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995)

Eretnekpókok - AMAUROBIIDAE Thorell, 1870 Amaurobius fenestralis (Ström, 1768): Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998), Bozsok (Horváth, Szinetár 2002) Amaurobius ferox (Walckenaer, 1830): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992a,b); Vas m: Kám, Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Herman 1897, Balogh 1938), Felsőmarác, Körmend, Szakonyfalu (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Lukácsháza, Ikervár (Németh 2006); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Balatongyörök (Szinetár 1992a, Szinetár és mtsi 1999) Amaurobius jugorum L. Koch, 1868: Vas m: Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Callobius claustrarius (Hahn, 1833): Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938)

Mészpókok – TITANOECIDAE Lehtinen, 1967 Goeldia obscura (Keyserling, 1878): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Titanoeca schineri L. Koch, 1872: Gy-M-S m: Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000)

Dajkapókok - MITURGIDAE Simon 1886 Cheiracanthium effossum Herman, 1879: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938)

203

Cheiracanthium elegans Thorell, 1875: Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918, Balogh 1938) Cheiracanthium erraticum (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Lébény: Szigetilegelő (Szita és mtsi 2002) Cheiracanthium mildei L. Koch, 1864: Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Horváth, Szinetár 1998), Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a) Cheiracanthium oncognathum Thorell, 1871: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Cheiracanthium pennyi O.P.-Cambridge, 1873: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Cheiracanthium punctorium (Villers, 1789): Gy-M-S m: Sarród: Nyéki-szállás, Sopron: Balfi-erdő, Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002)

Jegyespókok – ANYPHAENIDAE Bertkau, 1878 Anyphaena accentuata (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Pinty-tető (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szombathely, Vasvár (Szinetár 1992a), Farkasfa, Felsőszölnök, Orfalu (Szinetár 1995a), Gencsapáti (Kovács 1997), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye, Őriszentpéter, Csörötnek, Szombathely (Kovács 2002); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996)

Avarpókok – LIOCRANIDAE Simon, 1897 Agroeca brunnea (Blackwall, 1833): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Csorna: Csíkos éger, Sopron: Balfierdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Agroeca cuprea Menge, 1873: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodidűlő, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m:

204

Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Kovács, Szinetár 2010); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Apostenus fuscus Westring, 1851: Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2006, 2007, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Felsőcsatár (Varga 2007); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961) Liocranoeca striata (Kulczynski, 1882): Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Liocranum rupicola (Walckenaer, 1830): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Csorna-Farád (Szinetár 1992a); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Körmend (Szinetár 1992a), Gencsapáti (Kovács 1997), Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Scotina celans (Blackwall, 1841): Gy-M-S m: Csáfordjánosfa: Csáfordi-erdő, Fertőrákos: Göbölye-bérc (Szita és mtsi 2002); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000)

Kalitpókok – CLUBIONIDAE Wagner, 1887 Clubiona brevipes Blackwall, 1841: Vas m: Sárvár (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918), Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Tömörd (Szinetár 2000) Clubiona caerulescens L. Koch, 1867: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Szinetár 2000, Eichardt 2003); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Clubiona comta C. L. Koch, 1839: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Kőfalvi 1994), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000, Eichardt 2003) Clubiona corticalis (Walckenaer, 1802): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998), Bozsok (Horváth, Szinetár 2002) Clubiona diversa O. P.-Cambridge 1862: Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Clubiona germanica Thorell, 1870: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b)

205

Clubiona leucaspis Simon, 1932: Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998, Kovács 2002), Bajánsenye, Őriszentpéter (Kovács 2002); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Clubiona lutescens Westring, 1851: Gy-M-S m: Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok, Szabad-Hany-Gularét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Gencsapáti (Kovács 1997); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Clubiona pallidula (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897), Lébény: Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Mikosszéplak: Szajki-tavak (Baraksó 2002), Bajánsenye (Kovács 2004) Clubiona phragmitis C.L. Koch, 1843: Gy-M-S m: Mecsér: Lickói-csatorna, Komp (Baraksó 2002), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Mikosszéplak: Szajki-tavak (Baraksó 2002); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Clubiona pseudoneglecta Wunderlich, 1994: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva, Kétvölgy, Orfalu (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Clubiona reclusa O.P.-Cambridge, 1863: Gy-M-S m: Győr, Csorna-Farád (Szinetár 1992a), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Körmend, Szakonyfalu, Szombathely (Szinetár 1992a); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Clubiona rosserae Locket, 1953: Zala m: Balatonmagyaród: Zimány (Nádasdy és mtsi 2005) Clubiona stagnatilis Kulczynski, 1897: Gy-M-S m: Osli (Németh 1993), Kapuvár: Király-tó (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2008) Clubiona subtilis L. Koch, 1867: Gy-M-S m: Sarród: Körgát, Pap-rét (Szita és mtsi 2002) Clubiona terrestris Westring, 1851: Gy-M-S m: Lébény: Tölgy-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003)

206

Clubiona trivialis C. L. Koch, 1843: Gy-M-S m: Sopron: Pinty-tető (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998)

Sávos avarpókok - CORINNIDAE Karsch, 1880 Phrurolithus festivus (C.L. Koch, 1835): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva (Szinetár 1995a), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Tömörd (Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Phrurolithus minimus C.L. Koch, 1839: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Phrurolithus pullatus Kulczynski, 1897: Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007)

Búvópókok – ZODARIIDAE Thorell, 1881 Zodarion germanicum (C. L. Koch, 1837): Gy-M-S m: Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Zodarion rubidum Simon, 1914: Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000)

Kövipókok– GNAPHOSIDAE Pocock, 1898 Berlandina cinerea (Menge, 1872): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi-erdő (Vörösházi 2006) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758): Gy-M-S m: Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Gencsapáti (Kovács 1997, Szinetár és mtsi 2006), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Kovács, Szinetár 2008); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Drassodes pubescens (Thorell, 1856): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2008),

207

Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Drassyllus lutetianus (L. Koch, 1866): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2008), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Drassyllus praeficus (L. Koch, 1866): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Drassyllus pusillus (C. L. Koch, 1833): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodi-dűlő, Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2010), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Drassyllus villicus (Thorell, 1857): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2009, 2010) Gnaphosa bicolor (Hahn, 1833): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004) Gnaphosa lucifuga (Walckenaer, 1802): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Gnaphosa modestior Kulczynski, 1897: Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Haplodrassus dalmatensis (L.Koch, 1866): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Haplodrassus minor (O.P.- Cambridge, 1879): Vas m: Tömörd (Kovács, Szinetár 2005), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Haplodrassus moderatus (Kulczynski, 1897): Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2010); Zala m:

208

Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Haplodrassus silvestris (Blackwall, 1833): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2006), Bajánsenye (Kovács 2004) Kishidaia conspicua (L. Koch, 1866): Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1918, Balogh 1938) Micaria albovittata (Lucas, 1846): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003) Micaria dives (Lucas, 1846): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Micaria formicaria (Sundewall, 1832): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Micaria fulgens (Walckenaer, 1802): Vas m: Szaknyér (Szinetár 1995a) Micaria pulicaria (Sundewall, 1832): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Vörs: Föveny (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Micaria subopaca Westring, 1861: Gy-M-S m: Csorna: Lócsi-árok (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Horváth, Szinetár 1998) Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, 2009: Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűierdő (Szinetár és mtsi 2009) Phaeocedus braccatus (L. Koch, 1866): Vas m: Szakonyfalu, Szalafő (Szinetár 1995a); Zala m: Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005) Scotophaeus scutulatus (L. Koch, 1866): Gy-M-S m: Csorna-Farád (Szinetár 1992a), Mecsér (Szinetár 1992a,b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1897), Kőszeg (Balogh 1938), Felsőmarác (Szinetár 1992a), Szombathely (Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Bük (Németh 2006) Sosticus loricatus (L. Koch, 1866): GY-M-S m: Hédervár (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005, 2009, 2010), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007)

209

Zelotes apricorum (L. Koch, 1839): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2009, 2010) Zelotes aurantiacus Miller, 1967: Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839): GY-M-S m: Gönyű: Gönyűi-erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2010); Zala m: Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Zelotes exiguus (Müller & Schenkel, 1895): Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Zelotes hermani (Chyzer, 1897): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1897, 1918); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Zelotes latreillei (Simon, 1878): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Fenékpuszta: Halász rét, Balatonmagyaród: Zimány, Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Zelotes longipes (L. Koch, 1866): GY-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Zelotes pygmaeus Miller, 1943: Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Zelotes segrex (Simon, 1878): GY-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006) Zelotes subterraneus (C. L. Koch, 1833): Vas m: Tömörd (Eichardt 2003)

Húnyópókok– SPARASSIDAE Bertkau, 1872 Micrommata virescens (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Csíkos éger, Lébény: Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Kétvölgy: Ritkaháza, Szalafő (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995)

Fürge karolópókok – PHILODROMIDAE Thorell, 1870 Philodromus albidus Kulczynski, 1911: Gy-M-S m: Csorna: Csíkos éger, SzabadHany-Gularét, Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres (Szita és mtsi 2002)

210

Philodromus aureolus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Csorna-Farád (Szinetár 1992a), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Kőszeg (Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998), Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992a, Kőfalvi 1994, Horváth, Szinetár 1998, Kovács 2002), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye, Őriszentpéter, Csörötnek (Kovács 2002); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Philodromus cespitum (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Osli (Németh 1993), Barbacs: Barbacsi-tó, Csorna: Csíkos éger, Lócsiárok, Nyirkai-Hany, Nyugati-Mór-rétek, SzabadHany-Gularét, Fertőrákos: Göbölye-bérc, Fertőújlak: Ürge-domb, Kapuvár: Békási-allé, Király-tó, Lébény: Tölgy-erdő, Tölösi-rétek, Nyíres, Sarród: Lászlómajor, Újrónafő: BordacsCsászárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Szalafő: Felsőszer (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Philodromus collinus C. L. Koch, 1835: Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996) Philodromus dispar Walckenaer, 1826: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Kapuvár: Békási-allé, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám, Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Felsőszölnök, Szalafő (Szinetár 1995a), Szombathely, Kőszeg (Horváth, Szinetár 1998), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Szombathely (Kovács 2002) Philodromus fuscomarginatus (De Geer, 1778): Vas m: Bajánsenye, Szombathely (Kovács 2002) Philodromus histrio (Latreille, 1819): Gy-M-S m: Sopron (Kulczynski 1918) Philodromus longipalpis Simon, 1870: Gy-M-S m: Fertőrákos: Göbölye-bérc (Szita és mtsi 2002)

211

Philodromus margaritatus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1918), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Őriszentpéter, Csörötnek, Bajánsenye, Szombathely (Kovács 2002) Philodromus poecilus (Thorell, 1872): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891) Philodromus praedatus O. P.-Cambridge, 1871: Vas m: Szombathely (Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár) Philodromus rufus Walckenaer, 1826: Gy-M-S m: Hédervár (Chyzer, Kulczynski 1918), Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992a, Kenyeres 1997, Horváth, Szinetár 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye, Csörötnek (Kovács 2002); Zala m: Balatongyörök (Kenyeres 1997, Szinetár és mtsi 1999) Thanatus arenarius Thorell, 1872: Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Thanatus formicinus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva, Kétvölgy: Ritkaháza, Magyarszombatfa, Szaknyér, Szőce (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001), Vörs: Föveny, Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Thanatus striatus C. L. Koch, 1845: Gy-M-S m: Csorna: Esterházy-madárvárta, Nyugati-Mór-rétek, Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Tibellus maritimus (Menge, 1875): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Lócsi-árok, Nyirkai-Hany, Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Tibellus oblongus (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Esterházy-madárvárta, Lócsi-árok, Szabad-Hany-Gularét, Kapuvár: Békási-allé,

212

Lébény: Szigeti-legelő, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg, Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szombathely (Szinetár 1992a), Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Felsőszölnök: Halálvölgy, Kétvölgy, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szalafő, Szalafő: Felsőszer, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007)

Karolópókok - THOMISIDAE Sundevall, 1833 Coriarachne depressa (C.L. Koch, 1837): Vas m: Bajánsenye, Őriszentpéter, Szombathely (Kovács 2002) Cozyptila blackwalli (Simon, 1875): Gy-M-S m: Fertőrákos: Göbölye-bérc (Szita és mtsi 2002); Vas m: Felsőcsatár (Varga 2007) Diaea dorsata (Fabricius, 1777): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szalafő (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Kőszeg (Horváth, Szinetár 1998); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Diaea livens Simon, 1876: Gy-M-S m: Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Tömörd (Szinetár 2000) Ebrechtella tricuspidata (Fabricius, 1775): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Esterházymadárvárta, Lócsi-árok, Nyugati-Mór-rétek, Szabad-Hany-Gularét, Fertőújlak: Ürge-domb, Kapuvár: Király-tó, Lébény: Szigeti-legelő, Tízrendes, Tölösi-rétek, Nyíres; Osli: Tölösi-erdő, Répceszemere: Répce menti rétek, Sopron: Balfierdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991, Szinetár 1992a), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Felsőszölnök, Kétvölgy, Magyarszombatfa, Orfalu, Szalafő (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye (Kovács 2002); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995)

213

Heriaeus graminicola (Doleschall, 1852): Gy-M-S m: Osli (Németh 1993); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Heriaeus hirtus (Latreillei, 1819): Gy-M-S m: Csorna: Csíkos éger, Nyirkai-Hany, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1918) Heriaeus oblongus Simon, 1918: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b) Misumena vatia (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Lócsi-árok, Kapuvár: Békási-allé, Királytó (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg, Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Apátistvánfalva, Farkasfa, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Felsőszölnök: Halálvölgy, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaház, Kondorfa, Kondorfa: Fővég, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szalafő: Felsőszer, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Zalaszentgrót (Chyzer, Kulczynski 1891), Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Ozyptila atomaria (Panzer, 1801): Gy-M-S m: Sarród: Körgát (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005) Ozyptila brevipes (Hahn, 1826): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Ozyptila claveata (Walckenaer, 1837): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Zala m: Főnyed: Hosszú sziget (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Ozyptila praticola (C. L. Koch, 1837): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Barbacs: Barbacsi-tó, Csáfordjánosfa: Csáfordierdő, Csorna: Szabad-Hany-Gularét, Lébény: Tölgy-erdő, Sopron: Balfi-erdő, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2007), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Ozyptila scabricula (Westring, 1851): Gy-M-S m: Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002) Ozyptila simplex (O. P.-Cambridge, 1862): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Csorna: Lócsi-árok (Szita

214

és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Kétvölgy (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003), Bajánsenye (Kovács 2004), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Ozyptila trux (Blackwall, 1846): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007, 2008); Zala m: Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Pistius truncatus (Pallas, 1772): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Szőce (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999), Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye (Kovács 2002), Felsőcsatár (Varga 2007) Runcinia grammica (C.L. Koch, 1837): Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Synema globosum (Fabricius, 1775): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891); Vas m: Kőszeg, Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Farkasfa, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Felsőszölnök: Halálvölgy, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaháza, Kondorfa: Fővég, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Bajánsenye, Csörötnek (Kovács 2002) Thomisus onustus Walckenaer, 1806: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Sarród: Lászlómajor (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Kétvölgy: Ritkaháza (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Tmarus piger (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Lébény: Tölösi-rétek, Nyíres, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Farkasfa, Kétvölgy, Kondorfa, Szaknyér (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Xysticus acerbus Thorell, 1872: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és

215

mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Xysticus audax (Schrank, 1832): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Kovács, Szinetár 2010) Xysticus bifasciatus C.L. Koch, 1837: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1918); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1918, Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2010); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Xysticus cristatus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Esterházy-madárvárta, Fertőújlak: Ürgedomb, Kapuvár, Békási-allé, Lébény: Szigetilegelő, Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Borsodi-dűlő, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőszölnök, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaháza, Magyarszombatfa, Orfalu, Szakonyfalu (Szinetár 1995a), Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Szinetár 2000, Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001); Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Xysticus erraticus (Blackwall, 1834): Gy-M-S m: Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szőce (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003) Xysticus gallicus Simon, 1875: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Xysticus kochi Thorell, 1872: Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-madárvárta, Fertőújlak: Ürge-domb, Sarród: Borsodi-dűlő, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőszölnök, Szőce (Szinetár 1995a), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006), Tömörd (Kovács, Szinetár 2007, 2008, 2010); Zala m: Zalaszentgrót (Chyzer, Kulczynski 1891), Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Xysticus lanio (C. K. Koch, 1835): Vas m: Kám, Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfalva, Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998),

216

Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye (Kovács 2004) Xysticus lineatus (Westring, 1851): Vas m: Felsőszölnök (Szinetár 1995a), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Batyk: Batyki-égerláp (Guitprecht 2001) Xysticus luctator L. Koch, 1870: Vas m: Bajánsenye (Kovács 2004), Tömörd (Kovács, Szinetár 2009) Xysticus luctuosus (Blackwall, 1836): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Felsőszölnök, Szakonyfalu (Szinetár 1995a) Xysticus striatipes L. Koch, 1870: Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Vát (Györe 1999) Xysticus ulmi (Hahn, 1831): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-madárvárta, Lócsi-árok, SzabadHany-Gularét, Fertőújlak: Ürge-domb, Kapuvár: Békási-allé, Lébény: Szigeti-legelő, Osli: Tölösierdő, Sarród: Borsodi-dűlő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Körmend, Szombathely (Szinetár 1992a), Apátistvánfalva, Szalafő (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005); Zala m: Zalaegerszeg (Szinetár 1992a), Balatongyörök (Szathmáry 1995), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005)

Ugrópókok - SALTICIDAE Balckwall, 1841 Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000) Asianellus festivus (C.L. Koch, 1834): Vas m: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003) Ballus chalybeius (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Sopron: Dudleszerdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Szinetár 2000); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Carrhotus xantogramma (Latreille, 1819): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Tömörd (Szinetár 2000)

217

Dendryphantes rudis (Sundewall, 1833): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szombathely (Lőrincz 1991), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Vát (Györe 1999), Csörötnek (Kovács 2002); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Euophrys herbigrada (Simon, 1871): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Evarcha arcuata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b), Osli (Németh 1993), Csorna: Csíkos éger, Esterházy-madárvárta, Szabad-Hany-Gularét, Kapuvár: Békási-allé, Király-tó, Lébény: Tízrendes, Osli: Tölösi-erdő, Sarród: Lászlómajor, Sopron: Balfi-erdő, Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002), Gönyű: Gönyűi - erdő (Vörösházi 2006); Vas m: Kőszeg, Kám (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaháza, Kondorfa, Kondorfa: Fővég, Szakonyfalu, Szalafő, Szalafő: Pityerszer, Szőce (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Zalaszentgrót (Chyzer, Kulczynski 1891), Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001) Evarcha falcata (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Pinty-tető (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Felsőszölnök, Szaknyér, Szalafő, (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998) Evarcha laetabunda (C.L. Koch, 1846): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918); Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Apátistvánfava, Felsőszölnök, Szakonyfalu (Szinetár 1995a) Hasarius adansoni (Audouin, 1826): Vas m: Szombathely (Szűts és mtsi 2003) Heliophanus aeneus (Hahn, 1832): Vas m: Őrimagyarósd (Szinetár 1992c); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Heliophanus auratus C. L. Koch, 1835: Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Barbacs: Barbacsi-tó, Csorna: Lócsi-árok, Sopron: Pinty-tető, Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002);

218

Zala m: Balatongyörök, Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Heliophanus cupreus (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Csorna: Szabad-Hany-Gularét, Osli: Tölösi-erdő, Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Őrimagyarósd (Szinetár 1992c), Farkasfa, Farkasfa: Fekete-tó, Felsőszölnök, Szakonyfalu, Szalafő, Szőce (Szinetár 1995a), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995) Heliophanus dubius C.L. Koch, 1835: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Heliophanus flavipes Hahn, 1832: Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Apátistvánfalva, Kétvölgy, Kétvölgy: Ritkaháza, Magyarszombatfa, Orfalu, Szaknyér (Szinetár 1995a), Gencsapáti (Szinetár és mtsi 2006) Heliophanus kochii Simon, 1868: Vas m: Szombathely (Szinetár 1992) Leptorchestes berolinensis (C.L. Koch, 1846): Vas m: Kám (Chyzer, Kulczynski 1918) Macaroeris nidicolens (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998), Csorna: Lócsi-árok, Szabad-Hany-Gularét (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998), Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996, Horváth, Szinetár 1998, Kovács 2002), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Tömörd (Szinetár 2000), Bajánsenye (Kovács 2002); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996) Marpissa muscosa (Clerck, 1757): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891), Mecsér (Szinetár 1992b); Vas m: Kőszeg, Kám, Sárvár (Chyzer, Kulczynski 1891), Kőszeg (Balogh 1938, Horváth, Szinetár 1998); Zala m: Keszthely (Szinetár 1996) Marpissa nivoyi (Lucas, 1846): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Csorna: Esterházy-madárvárta (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938); Zala m: Balatongyörök (Szathmáry 1995) Marpissa pomatia (Walckenaer, 1802): Zala m: Zalacsány (Szűts és mtsi 2003) Mendoza canestrinii (Ninni, 1868): Gy-M-S m: Lébény: Szigeti-legelő (Szita és mtsi 2002) Myrmarachne formicaria (De Geer, 1778): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Barbacs: Barbacsi-tó, Lébény: Tölgy-erdő, Tölösirétek, Nyíres, Újrónafő: Bordacs-Császárréti-

219

csatorna (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Bajánsenye (Kovács 2004); Zala m: Fenékpuszta (Szathmáry 1995), Batyk: Batykiégerláp (Guitprecht 2001), Fenékpuszta: Halász rét (Nádasdy és mtsi 2005) Neon reticulatus (Blackwall, 1853): Gy-M-S m: Sopron: Balfi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Vindornyaszöllős: Kovácsi-hegy (Loksa 1961) Neon valentulus Falconer, 1912: Vas m: Szőce (Szűts és mtsi 2003) Pellenes nigrociliatus (Simon, 1875): Gy-M-S m: Győr: Kisbácsa (Baraksó 2002) Pellenes tripunctatus (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918); Vas m: Apátistvánfalva (Szinetár 1995a) Philaeus chrysops (Poda, 1761): Gy-M-S m: Kapuvár: Békási-allé (Szita és mtsi 2002); Vas m: Kétvölgy: Ritkaháza, Orfalu (Szinetár 1995a), Vát (Györe 1999); Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996) Phlegra fasciata (Hahn, 1826): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918), Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Celldömölk: Sághegy (Szinetár, Miltényi 2000), Tömörd (Eichardt 2003); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Pseudeuophrys erratica (Walckenaer, 1826): Vas m: Kőszeg (Horváth, Szinetár 1998), Bajánsenye (Kovács 2002, Kovács 2004) Pseudeuophrys lanigera (Simon, 1871): Vas m: Szombathely (Szinetár 1992a, Kenyeres 1997); Zala m: Balatongyörök (Kenyeres 1997) Pseudeuophrys obsoleta (Simon, 1868): Zala m: Balatongyörök (Szinetár 1996) Pseudicius encarpatus (Walckenaer, 1802): Gy-M-S m: Felpéc: Sisek (Gergely 1998); Vas m: Szombathely (Horváth, Szinetár 1998), Kőszegdoroszló (Gergely 1998), Bajánsenye (Kovács 2002) Salticus scenicus (Clerck, 1757): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891); Vas m: Kőszeg (Chyzer, Kulczynski 1891, Balogh 1938), Felsőmarác, Szombathely (Szinetár 1992a) Salticus zebraneus (C. L. Koch, 1837): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b), Fertőrákos: Göbölye-bérc, Osli: Tölösi-erdő (Szita és mtsi 2002); Vas m: Szombathely (Lőrincz 1991, Kőfalvi 1994, Szinetár 1996), Kőszegdoroszló (Gergely 1998); Zala m: Keszthely, Balatongyörök (Szinetár 1996, Szinetár és mtsi 1999)

220

Sibianor aurocintus (Ohlert, 1865): Vas m: Kőszeg (Balogh 1938), Szaknyér (Szinetár 1995a), Tömörd (Kovács, Szinetár 2005); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Sitticus caricis (Westring, 1861): Zala m: Balatongyörök (Szűts és mtsi 2003) Sitticus distinguendus (Simon, 1868): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Sitticus dzieduszyckii (L. Koch, 1870): Gy-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Sitticus floricola (C. L. Koch, 1837): Vas m: Szalafő (Szinetár 1995a); Zala m: Nagykanizsa (Chyzer, Kulczynski 1891, 1918) Sitticus inexpectus Logunov & kronenstedt, 1997: Gy-M-S m: Győr: Kisbácsa (Baraksó 2002) Sitticus penicillatus (Simon, 1875): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Sitticus pubescens (Fabricius, 1775): GY-M-S m: Sopron (Chyzer, Kulczynski 1891); Vas m: Kőszeg (Balogh 1938) Synageles subcingulatus (Simon, 1878): Gy-M-S m: Sopron: Szárhalmi-erdő (Szita és mtsi 2002, Szűts és mtsi 2003) Synageles venator (Lucas, 1836): Gy-M-S m: Mecsér (Szinetár 1992b) Talavera aequipes (O.P.-Cambridge, 1871): Gy-M-S m: Fertőújlak: Ürge-domb (Szita és mtsi 2002); Vas m: Tömörd (Eichardt 2003, Kovács, Szinetár 2005); Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007) Talavera monticola (Kulczynski, 1884): Vas m: Kőszegdoroszló (Gergely 1998) Talavera parvistyla (Logunov & Kronestedt, 2003): Zala m: Dióskál (Szentgyörgyvár) (Kis 2007)

4. Summary The following paper covers three counties (Győr-Moson-Sopron, Vas and Zala), providing distribution data for more, than the two-third of species listed by the current Hungarian check-list (SAMU & SZINETÁR 1999), 525 species in total. The earliest included data are fom 1879 and the latest are from the end of 2009, thus the data cover 130 years of faunistic studies. Among the three counties Zala is the least studied. From the latter we have data from only Kis-Balaton, Keszthelyi-mountains and the Kovácsimountain. One study deals with the meadow of Batyk in the Zala-walley and another survey dealt with areas around Dióskál and Szentgyörgyvár. From a faunistic point of view the following species are worth to mention: Pardosa vittata Yin, Bao & Zhang, 1995 és Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982. Both species’ record from Zala were the first Hungarian

221

occurence. The protected ladybird spider, Eresus moravicus Rezác, 2008 also has a single datum. The oldest records from Vas county are from the Kőszeg mountains. There are published data from the county, moreover a comprehensive study of the Kőszeg-mountain. The past 15 years the Szombathely’s urban and the Őrség’s native fauna have been aimed at by more papers. The urban fauna study has been extended to many cities of the Dunántúl region, mainly focusing on spiders living in buildings or in green spots. A separate study examined the bark and foliage dwelling spiders of different tree species provided urban data as well. Considering the ground dwelling spiders the best known area is the territory of the Bird-observatory at Tömördi-lake in Vas county, where continous monitoring has been running over a decade. Other studies dealt with Ság mountain and recently with Vas-mountain, around Felsőcsatár. Many rare species have been recorded from Vas county; the following taxa are worth to highlight Comaroma simoni Bertkau, 1889, Saloca diceros (O. P.-Cambridge, 1871), Palliduphantes alutacius (Simon, 1884), Panamomops affinis Miller & Kratochvil, 1939. In Győr-Moson-Sopron county the oldest records date are from the Sporoni mountains and the surroundings of Fertő lake, where studies are still running currently. Other studied regions are the Szigetköz, the along Répce river and several localities in the Pannonhalmi Natural Protection Area. The most interesting spider taxon from this county is the ground spider Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, 2009, which has been described as new to science from here, whereas the first Hungarian record of Atypus muralis Bertkau, 1890 is also from this county. Summing up all the available data there are still many blank spots remaining in the three counties, despite the fact that more than 60% of the Hungarian species were reported from them. Zala county is practically unexplored, whereas the others are unevenly studied: we have only a handful of data from most of the counties, expect for the very few localities, which were subject to intensive research. Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik bármi módon hozzájárultak ahhoz, hogy elkészülhetett a Nyugatmagyországi régió három megyéjének első pókokra vonatkozó faunalistája. Kiemelt köszönet illeti Dr. Loksa Imre és Dr. Balogh János professzor urakat, akiknek a régióban végzett kutatómunkáján kívül személyes támogatása és szakmai segítsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az

222

1980-as évek végén a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékén megindulhattak azok az arachnológiai kutatások, melyek mostanra nemzetközileg is számon tartott kutatólabor létrejöttéhez vezettek. Köszönetünket fejezzük ki azoknak a volt főiskolai és egyetemi hallgatóknak, akik e kutatólabor munkatársaként aktívan részt vettek a régió kutatásában, terepi és laboratóriumi munkájukkal hozzájárultak Nyugat-Magyarország élővilágának megismeréséhez. Köszönettel tartozunk Keresztes Balázsnak és Szita Évának a tőlük származó adatsorokért. Továbbá köszönetünket fejezzük ki a Nyugat-magyaroszági Egyetem Savaria Egyetemi Központ Tudományos Bizottságának a közlemény elkészítéshez és megjelentetéséhez nyújtott támogatásáért. IRODALOM BALOGH, J. I.–LOKSA, I. (1947a): Faunistische Angaben über die Spinnen des Karpatenbeckens. I. Fragmenta Faunistica Hungarica. 10: 26-28. BALOGH, J. I.–LOKSA, I. (1947b): Faunistische Angaben über die Spinnen des Karpatenbeckens. II. Fragmenta Faunistica Hungarica. 10: 61-68. BALOGH, J. I. (1938): A Kőszegi-hegység pókfaunájának alapvetése. A Kőszegi Múzeum Közleményei. 1: 256-262. BALOGHNÉ, CS. I.–NÉMETH, J. (1990): A városi élőhelyek pókfaunisztikai és cönológiai vizsgálata Nyugat-Dunántúlon. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 34 pp. BARAKSÓ, P. (2002): Adatok a búvárpók (Argyroneta aquatica) hazai elterjedéséhez és biológiájához. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 37 pp. CHYZER, C.–KULCZYNSKI, L. (1891): Araneae Hungariae. Tomus I: Salticoidae, Oxyopidae, Lycosidae, Heteropodoidae, Misumenoidae, Eutrioidae, Tetragnathoidae, Uloboronidae, Pholcoidae, Scytodoidae, Urocteoidae, eresoidae, Dictynoidae. Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest. 170 pp. CHYZER, C.–KULCZYNSKI, L. (1894): Araneae Hungariae. Tomus II, pars prior: Theridioidae. Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest. 151 pp. CHYZER, C.–KULCZYNSKI, L. (1897): Araneae Hungariae. Tomus II, pars posterior: Zodarioidae, Agalenoidae, Drassoidae, Zoropseoidae, Dysderoidae, Filistatoidae, Caommatoodae, Theraphosoidae. Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest. 147-366.

223

CHYZER, C.–KULCZYNSKI, L. (1918): Ordo Araneae. In A Magyar Birodalom Állatvilága. III. Arthropoda. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. 33 pp. EICHARDT, J. (2003): A talajlakó pókok (Araneae) faunisztikai és ökológiai vizsgálata Tömördön (1999-2002). Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Pécs. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 30 pp. ERŐS, Á. (1995): A feketefenyőn (Pinus nigra) élő pókok (Araneae) Keszthely és környékén (1994). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 41 pp. GERGELY, B. (1998): A boróka lombozatlakó pókjainak vizsgálata három dunántúli területen (Kőszegdoroszló, Felpéc, Darány). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 96 pp. GUITPRECHT, G. (2001): Két kiszáradó láprét talajfelszíni pókfaunájának felmérése a Dunántúlon. Somlóvásárhelyi Holt-tó (1990-91.), Batyki-láprét (2000.). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 59 pp. GYÖRE, R. (1999): A seprűzanót (Sarothamnus scoparius) lombozatlakó pókjainak vizsgálata a Váti-fennsíkon. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 80 pp. HERMAN, O. (1879): Magyarország Pók-faunája. III. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Megbizásából. Királyi Magyar Természettudományi Társulat Budapest. 394 pp. HORVÁTH, R.–MAGURA, T.–SZINETÁR, CS. (2001): Effect of immission load on spider living on black pine. Biodiversity and Conversation. 10: 1531-1542. HORVÁTH, R.–LENGYEL, SZ.–SZINETÁR, CS.–JAKAB, L. (2005): The effect of prey availability on spider assemblages on European black pine (Pinus nigra) bark: spatial patterns and guild structure. Can. J. zool. 83: 324-335. HORVÁTH, R.–SZINETÁR, CS. (1998): Study of the bark-dwelling spiders (Araneae) on black pine (Pinus nigra) I. Miscellanea Zoologica Hungarica. 12: 77-83. HORVÁTH, R.–SZINETÁR, CS. (2002): Ecofaunistical study of barkdwelling spiders (Araneae) on black pine (Pinus nigra) in urban and forest habitats. Acta Biological Debrecina. 24: 87-101. JABLONOWSKI, J. (1898): Vasvármegye állatvilága. In Borovszky, S ed. Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája:

224

Vasvármegye. Budapest, Apollo Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. 485-496. KENYERES, Z. (1997): Az épületlakó pókok vizsgálata a KözépDunántúlon. Különös tekintettel az álkaszáspókok (Pholcidae) családjára. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 42 pp. KIS, R. V. (2007): Különböző intenzitású kezelési munkák hatása három mezőgazdasági terület futóbogárés pókközösségére. ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 82 pp. KOLOSVÁRY, G. (1925): A szongáriai cselőpók életmódja és őshonossága. Természettudományi Közlemények. 57: 83-84. KOLOSVÁRY, G. (1935): Neue Beitrage zur Biologie der Tierwelt der Ungarlandischen unipereten. Foloia Zoologica et Hydrobiologica. Riga 7: 203-216. KOLOSVÁRY, G. (1936): Ein Versuch zur Einteilung der Karpathischen länder mit Berucksichtigung der spinnenfaunistischen Angaben und ein Beitrag zum Rassenkreisproblem bei Spinnen. Folia Zoologica et Hydrobiologica. 9: 92-114. KOLOSVÁRY, G. (1948): Die Verbeitung von Trochosa (Honga) singoriensis Laxm. im. Karpatenbecken in bezug auf die Klimaeinwirkungen. Fragmenta Faunistica Hungarica. 11: 83-84. KOVÁCS, G.–SZINETÁR, CS.–TÖRÖK, T. (2010): Adatok a Magyarországon előforduló bikapók fajok biológiájához (ERESUS KOLLARI ROSSI, 1846, ERESUS MORAVICUS REZÁC, 2008, Araneae: Eresidae). A NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közleményei XVII. Természettudományok 12: 139-156. KOVÁCS, H. (1997): Néhány dunántúli település épületlakó pókfaunájának vizsgálata, különös tekintettel a törpepókokra (Araneae, Theridiidae). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 44 pp. KOVÁCS, K. (2002): Kéreglakó pókok (Araneae) vizsgálata három fafajon (Pinus sylvestris, Quercus petraea, Fagus sylvatica). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 34 pp. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2004): Biológiai monitorozás az Őrségi gázmezők területén, 1997-2002. Talajlakó pókok (Araneae) vizsgálata, 1999-2002. Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 9: 41-43. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2005): Újabb adatok a Tömördi Madárvárta pókfaunájához (Araneae). A spontán cserjésedő felhagyott szántó talajlakó

225

pókfaunájának kapcsolatai a szomszédos élőhelyekkel. Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 10: 36-38. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2006): Újabb adatok a Tömördi Madárvárta pókfaunájához (Araneae) III. Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 11: 40-43. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2007): Újabb adatok a Tömördi Madárvárta pókfaunájához (Araneae) IV. Az Ablánc-patak menti égeres talajlakó pókközösségének vizsgálata. Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 12: 46-48. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2008): Újabb adatok a Tömördi Madárvárta talajlakó pókfaunájához (Araneae) V. A Kis-tó magassásosának (Cariecetum vesicariae) talajlakó pókfaunája. Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 13: 37-39. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2009): Újabb adatok a Tömördi Madárvárta pókfaunájához (Araneae) VI. A cseres-tölgyes (Quercetum petraeae cerris) talajlakó pókfaunája (2009). Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 14: 36-38. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS. (2010): Újabb adatok a Tömördi Madárvárta pókfaunájához (Araneae) VII. A kaszáló (Kis-rét) és a cseres-tölgyes talajlakó faunájának összehasonlítása (2010). Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 15: 34-36. KOVÁCS, P. (2004): A talajlakó pókok (Araneae) vizsgálata a BajánsenyeŐriszentpéter Gázmező (BÖG) gázkútjainál valamint, gázvezetékeinél (1999-2002). Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 59 pp. KOVÁCS, P.–SZINETÁR, CS.–EICHARDT, J. (2009): Az I. Magyar Biodiverzitás Napok (Gyűrűfű 2006-2008) arachnológiai eredményei (Araneae). Natura Somogyiensis, Kaposvár. 13: 43-52. KŐFALVI, I. (1994): Lombozatlakó pókok (Araneae) vizsgálata feketefenyőn (Pinus nigra) ELTE TTK, Budapest. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 39 pp. LOKSA, I. (1961): A Kovácsi-hegy ízeltlábúiról. Állattani Közlemények, Budapest. 46: 65:80. LOKSA, I. (1969): Pókok I. Araneae I. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fauna Hungariae. 97 (18:2): 1-133. LOKSA, I. (1972): Pókok II. Araneae II. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fauna Hungariae. 109 (18:3): 1-112. LŐRINCZ, L. (1991): Városi lucfenyőn élő pókcönózis vizsgálata. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp.

226

MIKHAILOV, K. G.–SZINETÁR, CS. (1997): Spiders of the genus Clubiona Latreillei, 1804 (Aranei, Clubionidae) in Hungary. Miscellanea Zoologica Hungarica, Budapest. 11: 49-68. MOLNÁR, ZS. (1992): A farkaspókok (Lycosidae) vizsgálata városi élőhelyeken (Szombathely). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 38 pp. NÁDASDY, M.–TAKÁCS, J.–SÁGHY, ZS.–SZITA, É.–KERESZTES, B. (2005): Futóbogarak és pókok talajcsapdás vizsgálata a Kis-Balaton II. ütemén (terep és labormunka). Kézirat. 23 pp. NÉMETH, GY. (1993): Keresztespók fajok hálóhely-választásának vizsgálata a Hanságban (Araneae: Agriopidae). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 53 pp. NÉMETH, K. (2006): Épületlakó pókok vizsgálata dunántúli településeken. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 32 pp. PLATNICK, N. I. (2011): The world spider catalog, version 12.0. American Museum of Natural History. http://research.amnh.org/iz/spiders/catalog/ PUSKÁS, O. (2007): Ökológiai, természetvédelmi megfigyelések a rejtett állaspók (Tetragnatha shonshone LEVI, 1981) Fertő-tavi előfordulásáról. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki kar, Sopron. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 72 pp. SAMU, F.–SZINETÁR, CS. (1999): Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna. Bull. of Br. Arachnol. Soc. 11 (5): 161-184. SZATHMÁRY, K. (1995): The spider (Araneae) fauna of the shore of Lake Balaton, Hungary. Oposcula Zoologica 27-28: 65-70. SZINETÁR, CS.–EICHARDT, J. (2003): Adatok a Tömördi Madárvárta pókfaunájához II. A talajlakó pókfauna (Araneae) felmérése négy növénytársulásban (1999-2002). Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 8: 49-51. SZINETÁR, CS.–GUITPRECHT, G. (2001): A Pardosa maisa Hippa & Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae). Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei. Zirc. 17-1998 (2001) : 87-96. SZINETÁR, CS.–KENYERES, Z.–KOVÁCS, H. (1999): Adatok a Balatonfelvidék néhány településének épületlakó pókfaunájához (Araneae). Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc. 14: 159-170. SZINETÁR, CS.–KOVÁCS, P.–SAMU, F.–HORVÁTH, R. (2006): Egy kisparcellás lucernaföld talajlakó pókfaunája és annak szezonális változásai a Nyugat-Dunántúlon. A Berzsenyi Dániel Főiskola Tudományos Közleményei XV. Természettudományok 10. Szombathely. 69-79.

227

SZINETÁR, CS.–MILTÉNYI, A. (2000): Adatok a Sághegy pókfaunájának ismeretéhez. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, Zirc. 15: 35-46. SZINETÁR, CS. (1988): Őrségi növénytársulások növényzeti szintjein élő pókok faunisztikai és cönológiai vizsgálata. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei VI. Természettudományok 1. Szombathely. 167-178. SZINETÁR, CS. (1992a): Újdonsült albérlőink, avagy jövevények az épületlakó pókfaunánkban. Állattani Közlemények, Budapest. 78: 99-108. SZINETÁR, CS. (1992b): A Szigetközi Tájvédelmi Körzet Állapotfelmérése. Tájékoztató jelentés a Szigetközi TK pókfaunájának vizsgálatáról. Kézirat, Szombathely. 6 pp. SZINETÁR, CS. (1992c): Egy természetközeli növénytársulás (PinetoQuercetum roboris molinetosum) pókközösségének időbeli változásai. Savaria. A Vas megyei múzeumok értesítője, Szombathely. 20/2: 173-181. SZINETÁR, CS. (1995a): Data to the Araneae fauna of Őrség (WesternHungary). Savaria. A Vas megyei múzeumok értesítője (1992-1995), Szombathely. 245-251. SZINETÁR, CS. (1995b): Some data ont he spider fauna of reeds in Hungary. I. Interesting faunistic data from the reeds of Lake Balaton. Folia Entomologica Hungarica. LVI: 205-209. SZINETÁR, CS. (1996): Preliminary results on foliage-dwelling spiders on black pine (Pinus nigra) by beating on 5 sites in Hungary. Revue suisse de Zoologie. 643-648. SZINETÁR, CS. (2000): Adatok a Tömördi Madárvárta környékének pókfaunájához. A csertölgy (Quercus cerris) lombozatán élő pókok (Araneae) felmérése (1999-2000). Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely. 5: 15-17. SZINETÁR, CS. (2001): Somogy megye pókfaunája (Aranea). Natura Somogyiensis, Kaposvár. 1: 57-70. SZINETÁR, CS. (2002): Vas megye védett pókjai. Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató, Szombathely 7: 15-17. SZINETÁR, CS. (2006): A Kisalföld pókfaunájának rövid jellemzése. In Fekete, G.–Varga, Z. (2006): Magyarország tájainak növény és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. SZINETÁR, CS.–EICHARDT, J.–HORVÁTH, R. (2005): Data on the biology of Alopecosa psammophila Buchar 2001 (Araneae, Lycosidae). Journal of Arachnology Volume: 33(2): 384-389.

228

SZINETÁR, CS.–EICHARDT, J.–SZŰTS, T. (2009): The first lowland species of the Holarctic alpine ground spider genus Parasyrisca (Araneae, Gnaphosidae) from Hungary. ZooKeys 16: 197-208. SZITA, É.–SZINETÁR, CS.–SZŰTS, T. (2002): Faunistical investigation on the spider fauna (Araneae) of the Fertő-Hanság National Park. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 231-244. SZŰTS, T.–SZINETÁR, CS.–SAMU, F.–SZITA, É. (2003): Check list of the Hungarian Salticidae with biogeographical notes. Arachnol. Mitt. Basel. 25: 45-61. TAKÁCS, G. (1998): A hazai állaspókok (Tetragnatha) morfológiája, előfordulása és ökológiai jellemzése. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 78 pp. VARGA, D. (2007): A Vas-hegy talajlakó pókfaunájának vizsgálata I. Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 61 pp. VIG, K. (2000): A Nyugat-magyarországi-peremvidék állattani kutatásának története. Savaria Múzeum, Szombathely. 87-89. VÖRÖSHÁZI, T. (2006): Nyílt homokpusztagyep talajlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata a Kisalföldön (Gönyűi-erdő, 2004-2005). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp.

229

 

230

BIOLÓGIA A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 231-240.

TÓTH GÁBOR 1 KÉSŐ RÉZKORI TEMETŐ TOLNA – MÖZS (KENDERFÖLDEK-DŰLŐ) LELŐHELYRŐL Abstract: Anthropologic findings from the Late Copper Age cemetery (Baden Culture) of Tolna – Mözs (Kenderföldek-dűlő). The paper presents the data revealed from the anthropologic examination of the remains of 17 persons (and 1 celtic child) dug up in Tolna County. Keywords: Copper Age, Hungary, Anthropology

1. Bevezetés Az őskor egyes időszakaiban, embertanilag, a Kárpát-medence területe Európa legváltozatosabb része volt. A tágabb földrajzi környezet népességeivel történő összehasonlítások eredményei arra utalnak, hogy az újkőkor idején az itt élt emberek egyetlen más földrajzi térség népességeivel sem mutatnak szignifikáns egyezést. Az idegen népcsoportokkal való etnikai kapcsolat sem a középső és késői neolitikumban, sem pedig még az azt követő időszakban sem mutatható ki. Feltételezhető, hogy ez a populáció képezte a Kárpát-medence autochton népességét, amely évezredekig biológiailag háborítatlanul élt a Kárpát-medence keleti és nyugati térfelében egyaránt. Kívülről érkező jelentős bevándorlásokra, migrációkra a középső rézkor végéig nem került sor. A kisebb etnikai keveredések pedig, úgy tűnik, nem okoztak jelentősebb változásokat az őslakosok életében, biológiai sajátosságaikban (K. ZOFFMANN 2004a,b). A rézkori kultúrák népességeinek temetkezései nagyon változatosak. Temetők és magányos sírok –, többes sírok és tömegsírok egyaránt előfordulnak. A hamvasztás szokása is ebben az időszakban jelenik meg (K. ZOFFMANN 1992). Ezen változatosság, valamint a rézkori embertani leletek kis száma miatt (K. ZOFFMANN 1999, 2005, 2011), minden egyes adatközlő jellegű feldolgozás hozzásegíthet bennünket az egyes történeti embertani, paleodemográfiai folyamatok pontosításához. NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Biológia Intézet. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 1

231

Régészetileg megállapítható, hogy Kr. e. 3600 körül, a középső rézkor korszakainak jellegzetes kerámiáitól eltérő, más típusú, déli eredetű idolplasztika jött létre a Kárpát-medence nagy területén, az úgynevezett Baden komplexumban. Ezek főleg a cserélhető fejű lapos idolok, amikkel az idolplasztikák készítésének időszaka lezárult Kr. e. 3000 körül (KALICZ 2007). A Dunántúlra vonatkozó antropológiai vizsgálatok alapján a késő rézkori, úgynevezett Badeni népcsoportok, élesen eltérnek a Kárpátmedence más neolitikus és rézkori népességeitől. Ezek a népcsoportok a délkeleti térségek (Kelet-Balkán, Görögország és Anatólia) korai népességeihez kötődnek, arra utalva, hogy a Badeni népcsoportok délkelet irányból érkeztek a térségbe. Tehát az Anatóliából északra tartó migrációk egymás után, időben és térben is szakaszosan lezajló, többszörös hulláma ebben az időszakban a Kárpát-medence területére is elért. Úgy tűnik, hogy ebben a térségben már nagyobb fokú keveredésre az őslakók s az újonnan érkezettek között nem került sor (K. ZOFFMANN 2004a,b). 2. Anyag és módszer Az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódóan, 2009-ben, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársai, Kis Attila régész vezetésével, késő rézkori, a Badeni népesség temetőjének datálható különálló sírokat, valamint egy kelta kori sírt2 tárt fel Tolna – Mözs, Kenderföldek-dűlő, TO 01-es lelőhelyen. Az embertani leletek Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum leltározott gyűjteményében találhatók. A feldolgozás Rainer KNUßMANN (1988) és ÉRY Kinga (1992) vonatkozó módszertani ajánlásait követte. Megjegyzendő, hogy Tolna – Mözs, Községi Csádés-földek, TO 02-es lelőhelyen, ugyanezen leletmentő előzetes feltárásokhoz kapcsolódóan, Cséki Andrea régész több régészeti kor sírjait is feltárta. Ezen csontanyag antropológiai vizsgálatainak eredményeiről egy későbbi dolgozatban számolok be.

2 A Nyugat-európai kelták eredetileg északnyugati irányból, majd miután a Balkán-félsziget déli részéig is eljutottak, onnan visszahúzódva, másodszor dél felől érkeztek a Kárpát-medencébe. A korszak elején még a korhasztásos (csontvázas) temetkezés, a végén pedig a hamvasztásos temetkezés volt az általános. Embertani típusukat tekintve két fő csoportot lehet elkülöníteni: egy nordikus és mediterrán csoportot, illetve egy rövidfejű csoportot (cromagnoni, dinári és alpi típusok). A Dunántúl területén élt keltákra a nagyfokú heterogenitás a jellemző. Feltételezhető, hogy a gracilis és robosztus mediterránok, a nordikusok és a cromagnoidok egy része az őslakosság (vagy a csatlakozott nem kelta töredék népek) képviselői, a rövidfejű népességek pedig a kelta bevándorlók képviselői lehettek. A dunántúli kelták embertani párhuzamait cseh és szlovák mintákban találhatjuk meg (K. ZOFMANN 2009).

232

3. Eredmények Az antropológiai vizsgálat 17 rézkori és egy kelta kori személy maradványain történt meg. A felnőttek esetében a nemi kifejezettség értékeit az 1. táblázat, a koponyaméreteket a 2. táblázat, a vázcsontok paramétereit pedig a 3. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: Nemi kifejezettséget mutató jellegek értékei Table 1. Degree of sex in the examined traits STR

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

Nem

208.

–

–

0

–1

–1

–

–

–

+1

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–2

–1

–

♀

246.

0

0

–

–

–

0

–

–2

–1

–1

–1

–

–

–

–

–

–1

–

–

–

–

–1

–

♀

289.

–1

–1

–2

–1

0

–1

–1

–1

–1

–2

–2

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–1

–

♀

328.

–

+1

+1

–1

0

–

–

–

0

+1

+2

–

–

–

–

+1

+1

–

–

–

+2

+1

+1

♂

333.

–

–

–

–

–

–

–

–

0

+1

–1

0

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

♀?

342.

–1

0

–1

–

–

–1

–

–2

–2

–2

+1

–

–

–

–

–

–2

–

–

–

–2

–2

–2

♀

343.

0

+1

+2

0

+1

+2

+1

0

0

0

0

+1

+1

+1

+1

0

+1

+2

+2

+1

+1

0

+2

♂

356.

♀

0

3

–

–

+1

–

–1

–1

–1

–1

–1

–

–

–

–

+1

–

–

–

–

+2

–

♀?

376.

–

+1

+1

–1

–1

+1

–

0

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

♂?

380

–1

–1

–1

–2

–2

–

–

–

–2

–1

–1

–2

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

♀

457.

0

–1

+1

–

–

+1

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

♂?

460.

–1

+2

+1

+1

0

–1

–

–

0

–1

0

0

–

–

–

–

+1

–

+1

–

+1

+1

+2

♂

472.

0

0

+1

0

0

6

–

0

0

+2

+2

+1

+1

+1

0

–1

+2

–1

0

+1

0

0

+1

♂

A rézkor lezáró korszakát jelentő Badeni sírok embertani anyaga: Sírszám: STR 64. Leltári szám: 1.30716.064.001. Agykoponya töredékek, borda töredék. Fogstátusz nem felvehető. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a csontméretek és csontszerkezet alapján: 6-7 év. A koponyán kórosnak tekinthető a lapos csontok külső felszínén megfigyelhető minimális porozitás – cribra, ami a vashiányos vérszegénység (anaemia) jele. Sírszám: STR 110. Leltári szám: 1.30716.110.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem megállapítható. Életkora a fogazat és a csontméretek alapján: 1,5-2,5 év. Sírszám: STR 208. Leltári szám: 1.30716.208.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusza a halál utáni hiányok ellenére felvéve. Nemi hovatartozása 6 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok robuszticitását: nő. Életkora az obliteratio, a femur, a fogazat, a bordavég vizsgálata alapján: 25-35 év. Epigenetikus jelleg a Worm-féle csont. A koponyán kóros a kétoldali, 2-es stádiumú cribra orbitalia – vashiányos vérszegénység jele. A felkarcsontokon fizikai stressz okozta elváltozások utalnak a fokozott igénybevételre. Megjegyzés: állatcsont is található az emberi maradványok között.

233

Sírszám: STR 239 (árokba dobott koponya). Leltári szám: 1.30716.239.001. Hiányos, töredékes koponya. Fogstátusz nem vizsgálható. Nemi hovatartozása 3 jelleg alapján nem eldönthető, indifferens. (A nőies megjelenés a fiatal életkor miatt is lehetséges.) Életkora az obliteratio és a csontméretek alapján: 10-20 év. A koponyán kórosnak tekinthető az 1-es stádiumú cribra orbitalia – a vashiányos vérszegénység jele. A koponya alkata hosszúfejűnek imponáló. 2. táblázat: A koponyák paraméterei Table 2. Individual measurements of the skulls STR..

246.

289.

328.

333.

342.

343.

356.

380.

460.

472.

Nem..

♀

♀

♂

♀?

♀

♂

♀?

♀

♂

♂

191

203

192

193

175

M.1. M.5.

115

M.8.

108

138

146

131

131

135

92

100

95

115

114

M.9.

98

91

94

101

M.10.

114

112

121

121

M.11.

113

125

112

114

M.12.

106

125

95

103

M.17.

155

140

M.20.

129

117

M.40.

104

100

M.45.

133

M.23. M.43.

102

525

564

101

107

M.46. 101

123

M.48.

60

76

M.51. M.54.

26

25

M.55.

44

57

M.60. 64

M.62. 48

M.65.

114

M.66.

95

91

28

34

M.70. M.71.

234

30

54

58

61

66

40

50

37

46

50 54

55

127

47 32

74 34

35

29

106

39

29

M.69.

121

43

M.52.

M.63.

106

96

M.47.

M.61.

500 98

31

118

94

96

94

105

35

30

28

33

35

53

62

60

51

53

61

27

32

32

34

30

35

32

3. táblázat: A vázcsontok paraméterei (jobb/bal) Table 3. The main individual post-cranial measurements (Right/Left) STR.. Nem.. Clavicula M.1. M.6. Humerus M.1. M.2. M.4. M.7. Radius M.1. Ulna M.1. Femur M.1. M.2. M.6. M.7: M.9. M.10. M.19. M.20. M.8. Tibia M.1. M.1/b. M.3. M.8/a. M.9/a. M.10/b. Fibula M.1. Pelvis Pubis Ischium Cotilo Incisura Sacrum M.2. M.5. Calcaneus M.1. Testmagasság:

208. ♀

246. ♀

289. ♀

328. ♂

342. ♀

343. ♂

356. ♀?

460. ♂

472. ♀

/ /

/ /35

/ /30

/ /

/ /

145/ 37/

/ 41/

/ /40

159/161 45/45

267/260 264/257 54/52 58/56

/ / / 56/54

288/ 285/ 54/ 52/52

/ / /64 68/

/ / / 51/50

318/314 313/311 63/62 64/63

/ / / 61/61

296/289 293/286 62/59 67/67

329/328 326/321 61/63 68/64

206/204 /

/

/

202/

248/246 /

/226

/

222/220 /

/

/

215/

268/

/

/

/

397/395 394/392 25/25 24/25 29/29 25/22 39/39 71/70 78/76

/ / 26/26 25/27 /31 /23 / / 77/84

/ / 25/24 24/24 30/28 22/23 / 70/70 75/76

/ / 29/ 27/ 32/36 28/27 49/49 / 86/

380/ 373/ 22/21 22/23 29/28 20/23 38/38 68/ 68/69

458/463 453/454 31/30 26/25 32/32 26/27 46/46 / /87

/ / 30/30 27/26 31/33 23/25 / / 87/89

/ / 28/27 30/30 35/37 24/25 47/46 / 90/86

448/ 445/ 29/29 26/28 30/34 27/26 44/44 / 89/90

318/322 322/321 67/65 32/32 22/22 73/73

/ / / 28/28 19/19 66/

309/313 311/314 65/65 26/27 20/20 66/63

/ / / 34/36 23/22 83/

310/313 314/315 / 28/29 19/18 65/64

377/377 373/377 /76 38/36 26/25 83/84

/ / / 34/35 21/21 76/78

/330 /331 / 34/37 22/21 /79

375/ 377/ / 39/ 23/ 79/

/308

/

/308

/

/

363/

/

/

/

/ / / /

/ / / /

/ / / /

/ / / /

/ / / /

/91 /102 /41 /37

/ / / /

/ / /39 /34

104/ 96/ 34/ 38/ 99 111

/68 147,8

/

64/66 149,5

/

/70 148,9

82/82 168,3

/

/ 156,7

75/78 169,6

235

Sírszám: STR 246. Leltári szám: 1.30716.246.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátuszából megemlítendő az alsó metszőfogakon lévő fogkő. Nemi hovatartozása 9 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok gracilitását: nő. Életkora az obliteratio, a humerus és a fogazat alapján: 30-40 év. Taxonómiailag valószínűleg gracilis mediterrán típusba sorolható. Sírszám: STR 289. Leltári szám: 1.30716.289.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. A medencerégió hiányzik. Fogstátuszából megemlítendő az alsó frontfogakon a minimális fogkő. Nemi hovatartozása 13 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok gracilitását: nő. Életkora az obliteratio, az epiphysisek csontosodása és a fogazat alapján: 20-22 év. Megjegyzés: állatcsontok is találhatóak az emberi maradványok között. Sírszám: STR 328. Leltári szám: 1.30716.328.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátusza a halál utáni hiányok ellenére felvéve. Nemi hovatartozása 12 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok robuszticitását: férfi. Életkora az obliteratio, a combcsont belső szerkezete és a fogazat alapján: 25-35 év. A felkarcsontokon fizikai stresszre utaló csontelváltozások. Sírszám: STR 333. Leltári szám: 1.30716.333.001. Állkapocs. Fogstátusza felvéve. Nemi hovatartozása 4 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csont gracilitását: feltehetően nő. Életkora a fogazat alapján: 30-40 év. Epigenetikus jellegnek tekinthető az állkapcson megmutatkozó enyhe torus. Sírszám: STR 342. Leltári szám: 1.30716.342.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Fogstátuszából megemlítendő a felső őrlőfogakon a minimális fogkő. Nemi hovatartozása 12 jelleg alapján, súlyozás nélkül: nő. Életkora az obliteratio, a combcsont belső szerkezete és a fogazat alapján: 25-34 év. Az epigenetikus jellegek közül megemlítendő az inkacsont. Jóindulatú csontdaganat, a koponya bal oldali falcsontjának külső felszínén, a sutura lambdoidea feletti 7 mm átmérőjű osteoma. Taxonómiailag a gracilis mediterrán típusba sorolható. Megjegyzés: állatcsontok és mellékletként 2 darab, állati csontból készült ár került elő az emberi maradványok közül. Sírszám: STR 343. Leltári szám: 1.30716.343.001. Jó megtartású koponya (1. és 2. kép) és váz. Fogstátuszából megemlítendő az alsó frontfogakon, a belső felszínen kialakult minimális fogkő. Nemi hovatartozása 23 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok robuszticitását: férfi. Életkora az obliteratio, a symphysis, a juvenisek elcsontosodása, a fogazat és a bordavég alapján: 22-24 év. A jobb oldali parietale külső felszínén jóindulatú csontdaganat, osteoma. A sarokcsontokon minimális elváltozásokat okozott a fokozott fizikai igénybevétel. Taxonómiailag a nyugati medi-

236

terrán típusba sorolható. Megjegyzés: állatcsont az emberi maradványok között.

1. és 2. kép: STR 343, férfi, 22-24 év Figure 1 and 2. STR 343, male, 22-24 year old (frontal and lateral view)

Sírszám: STR 356. Leltári szám: 1.30716.356.001. Töredékes koponya és váz. Fogstátusza felvéve. Nemi hovatartozása 10 jelleg alapján, súlyozás nélkül: valószínűleg nő. Életkora az obliteratio, a combcsont és a fogazat alapján: 25-34 év. A koponyán kóros az 1-es stádiumú cribra orbitalia, vashiányos vérszegénység jele. A felkarcsontokon minimális elváltozásokat okozott a fizikai igénybevétel. Taxonómiailag a hosszúfejű europid típusok valamelyikébe, valószínűleg a mediterrán formakörbe tartozik. Sírszám: STR 376. Leltári szám: 1.30716.376.001. Hiányos, töredékes koponya. Fogstátusza felvéve. Nemi hovatartozása 6 jelleg alapján, súlyozás nélkül: valószínűleg férfi. Életkora az obliteratio és a fogazat alapján: 30-50 év. A koponyán a jobb oldali falcsonton régi vágási-törési felszínnél égésnyomok. Lehetséges, hogy halállal kapcsolatos történés nyoma (3. kép). Sírszám: STR 380. Leltári szám: 1.30716.380.001. Töredékes koponya és váz. Fogstátusza a post mortem hiányok ellenére felvéve. Nemi hovatartozása 9 jelleg alapján, súlyozás nélkül: valószínűleg nő. Életkora az obliteratio, az epiphysisek elcsontosodása és a fogazat alapján: 18-20 év. Sírszám: STR 457. Leltári szám: 1.30716.457.001. és 1.30716.457.002. Két emberhez tartozó hiányos és töredékes koponya és vázcsontok. 001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Nemi hovatartozása morfológiai jellegek alapján nem meghatározható. Életkora a fogazat és a csontméretek alapján: 5-7 év. Megjegyzés: az 1842-es leletkísérővel azonosítható csomag állatcsontokat tartalmaz.

237

002. Hiányos, töredékes koponya. Nemi hovatartozása 4 jelleg alapján, súlyozás nélkül, figyelembe véve a csontok vastagságát: valószínűleg férfi. Életkora az obliteratio és a fogazat alapján: 30-40 év. Epigenetikus jelleg a Worm-csont. A koponyán a bal falcsont belső felszínén a sutura sagittalis közelében meningealis izgalmi jelek (meningopathia) (4. kép).

3. kép: STR 376, koponyasérülés Figure 3. STR 376, injury of the skull

4. kép: STR 457/2, meningopathia Figure 4. STR 457/2, meningopathia

Sírszám: STR 460. Leltári szám: 1.30716.460.001. Hiányos, töredékes koponya és váz. Deréktájék hiányzik. Fogazatán a fogkő általánosnak tekinthető. Nemi hovatartozása 15 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi. Életkora az obliteratio, a felkarcsont és a combcsont belső szerkezete, valamint a fogazat alapján: 40-46 év. A lapos koponyacsontok belső felszínén Pacchioni-gödrök, fokozott érrajzolatok utalnak koponyaűri kóros folyamatra. A felkarcsontokon és térdkalácson fizikai stresszre utaló elváltozások. A csigolyákon minimális peremképződés. Taxonómiailag a hosszúfejű europid embertani típusok valamelyikébe sorolható. Megjegyzés: az emberi csontmaradványok között állatcsont is szerepelt. Sírszám: STR 472. Leltári szám: 1.30716.472.001. Törött koponya (jobb arcfél hiányzik) és váz. Nemi hovatartozása 22 jelleg alapján, súlyozás nélkül: férfi. Életkora az obliteratio, a symphysis, a fogazat, a bordavég és az ízfelszínek alapján: 25-30 év. A felkarcsontokon és sarokcsontokon minimális fizikai stressz okozta elváltozások. Taxonómiailag a gracilis mediterrán embertani típusba sorolható. A kelta kori sír embertani anyaga: Sírszám: STR 91. Leltári szám: 1.30716.091.001. Töredékes, halál után deformálódott koponya, borda töredék. Nemi hovatartozása 5 jelleg alapján nem megállapítható; a nőies jellegek a fiatal életkorral összefüggésben is jellemzőek lehetnek. Életkora az obliteratio és a csontméretek alapján: 10-

238

15 év. Epigenetikus jelleg a Worm-csont. Kóros eltérés nem figyelhető meg. A koponya méretei az életkor miatt csupán tájékoztató jelleggel közölve: M1: (175), M8: (146). Megjegyzés: az emberi csontok között állatcsont is volt. 4. Összefoglalás Az adatközlő tanulmányban ismertetett 17 késő rézkori egyén esetében a férfiak és a nők aránya kiegyenlítettnek tekinthető: 6 férfi és 7 nő volt meghatározható. A 4 indifferens esetben a fiatal életkor nem tette lehetővé a nemi hovatartozás eldöntését. A gyermekkorban meghaltak aránya 15 % körüli, minden bizonnyal elmarad a tényleges halálozási gyakoriságtól (eróziós hatások, máshová temetés stb.). A legtöbb haláleset (mindkét nem esetében) az adultus életkori kategóriában történt. Ezek a megállapítások megfelelnek a K. ZOFFMANN Zsuzsanna (2011) által készített összehasonlító demográfiai elemzések eredményeinek. Az embertani típusok esetében a mediterrán típusok túlsúlya mutatkozik. Életmódra, fizikai terhelésre utalnak az általánosnak tekinthető, a vázcsontokon megfigyelhető, a terhelésnek köszönhetően kialakult elváltozások, valamint a gyermek és ifjúkorban jellemző, vashiányos vérszegénység következtében kialakult cribroticus elváltozások. Általánosnak tekinthető a fogkő kialakulása is. Jóindulatú csontdaganat, osteoma 2 esetben fordul elő a koponya lapos csontjain. Koponyán belüli kórfolyamatra utalnak egy esetben a meningealis izgalmi jelek, másutt pedig a kialakult Pacchioni-gödrök és a fokozott érrajzolat a koponya belső felszínén. Halállal kapcsolatba hozható koponyasérülés egy esetben figyelhető meg – sajnos töredékes koponyán. IRODALOM ÉRY, K. (1992): Útmutató csontvázleletek vizsgálatához. ELTE TTK, Budapest. KNUßMANN, R. (1988): Anthropologie I. Gustav Fischer, Stuttgart, New York. KALICZ, N. (2007): Az őskori agyagszobrászat kezdetei a NyugatDunántúlon. In: Ilon G. (szerk.): Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyarországon. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely. 8–17.

239

K. ZOFFMANN ZS. (1992): Kárpát-medence őskorának paleoantropológiája. MNM – ELTE (Kézirat), Budapest. K. ZOFFMANN ZS. (1999): Anthropological data of the Transdanubian prehistoric populations in the neolithic, the copper, the bronze and the iron ages. Savaria, A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 24/3 (1998–1999): 33– 49. K. ZOFFMANN ZS. (2004a): A Badeni népesség Balatonőszöd lelőhelyről való embertani leleteinek ismertetése. Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 111–126. K. ZOFFMANN ZS. (2004b): Őslakosok és bevándorlók a neolitikus és rézkori Kárpát-medencében. Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 127– 138. K. ZOFFMANN ZS. (2005): Prehistoric anthropological finds in the Carpathian Basin and the Penrose connections of the ethnic groups they represent. Praehistoria 6: 103–129. K. ZOFFMANN ZS. (2009): Kelta kori embertani leletek Hajdú-Bihar megyéből. Ősrégészeti Levelek 11: 115–121. K. ZOFFMANN ZS. (2011): Kárpát-medence területéről származó neolitikus, réz-, bronz- és vaskori antropológiai sorozatok halandósági táblái (adatközlés). Folia Anthropologica 10: 17–57.

240

GAZDÁLKODÁS A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 241-247.

NÉMETHNÉ TÖMŐ, ZSUZSANNA 1, KELEMEN, ZITA 2 FAMILIARITY AND USAGE OF MARKETING INFORMATION SYSTEMS WITHIN THE TIMBER AND FURNITURE SME SECTOR IN HUNGARY Abstract: Competition forced companies to use integrated business management systems in Hungary as well. The goal of the marketing information system (MIS) is to provide information to different decision making units, and provide data analysis, but their value to the firm may differ by industries and size of firms. In our empirical study we have investigated the role of MIS in the SME sector based on the size of the firm, and the type of IT system used. A personal survey method has been used to identify relationships between the areas of MIR and their value perceived by the firms. Keywords: information systems, marketing information system, business management systems

1. Introduction and literature review Today globalization, the growth of the world market beyond expectations, the accelerated growth of sales, and the development of the information technology have resulted in an extremely competitive marketplace with an increasing number of new entrants. Under such market circumstances, for companies, to be able to follow the changes in market needs, being fast and flexible is a matter of survival (HETYEI 1999). In such a competitive landscape only those firms are able to survive in the long run, which harmonize their resources by integrating business strategy, human resources, business processes and their information systems. Most of the business leaders have realized that the business management system is a strategic element of competitiveness, a source of competitive advantages and profit, providing also possibilities for differentiating themselves from rivals within the industry. At the same time besides an effective business management system, information technology supports the marketing communication, sales, customer relationship 1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 2 NYME, Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola. 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4. E-mail: [email protected]

241

management, product design and development, business communication processes and many other areas (HETYEI 1999). But companies function under continuously changing market situations where customers, competition, rivals change along with the information technology and systems available. Few international and almost no Hungarian specific publications have dealt with this area.Ttheoretical approaches are quite narrow, focusing on the importance of integrated business management systems, identifying their functions, structure and relations. Research of KOTLER and KELLER (2006), JOBBLER (2002), BAUER and BERÁCS and KENESEI (2007) all underline the main aspect of MIS, that the input is always coming from the marketing environment, the output targets the marketing professionals at the company, and the process uses internal data, marketing intelligence and marketing research results, but literature falls short in adopting these theories into practical areas. The level of usage of MIS is also industry specific. In consumer related industries, where marketing plays a great role, the business management systems are much more widespread, especially at multinational companies, which are able to afford high level IT systems. Small and medium enterprises (SME) have different business models, whereby the role of MIS may be different. This recognition inspired me to investigate business management systems within the SME sector in the timber- and furniture industry in Hungary. Our aim was to analyse the necessity and structure of marketing information systems and to reveal the relationship between them. Therefore we were searching the answers to the following research questions: • What is the degree of the information level of business leaders in the timber industry? • Does their present system provide marketing information? • Which marketing information moduls defined by KOTLER (1998) work? • How much do these companies consider the marketing information system as a key success factor? • Do they have CRM systems? 2. Methodology Within the frame of the primary research 101 small and medium sized companies have filled out the questionnaire within personal interviews, 38 coming from Budapest. The questionnaire included twelve statements that participants had to rate with non comparative scaling techniques (Likert scale of 1-5). Based on the focus of the research, only timber and furniture

242

related firms were targeted. The interviewees were members of the middle or upper management teams. Survey results were analyzed by SPSS 14. statistical program. The sample was analyzed based on three factors: • size of the companies based on the number of employees and yearly turnover • considering their main activity: manufacturing or distributor firm • considering the participant’s place in the hierarchy of the firm. Regarding the size of the firms, more than half of the enterprises had less than 20 employees, and 45% of the sample included medium sized firms employing over 60 people. Therefore the representation of small- and medium sized companies were adequate in the sample. 2/3 of all participated companies had a turnover between 50 and 500 million HUF (185.000 -1.8 million €), coming mostly from the small companies employing less than 20 people. According to their activity 2/3 of the sample is made of manufacturing companies, and distributors represent 1/3 of it. The sample includes the same ratio of middle and upper level managers for both categories: small and medium sized firms. 3. Results When analyzing the IT systems, we have first investigated the information level of company leaders, then the type of IT or business information system was identified and evaluated based on the number of functions integrated. After this identification process, we have confirmed whether there was a marketing information system within the business system, and if yes, how effective it was. Based on the results it can be confirmed that there is an IT system almost at every company, but hardly half of it can be identified as a business management system according to the managers. When analyzing the type of IT system that operates at firms, it is noteworthy, that half of these systems are self developed, but is also visible that such own developments are mostly to be found at small firms or distributors. Manufacturers primary use SAP, BPCS, Microsoft BT or any other not self developed systems. It is understandable, as bigger companies have the financial resource to invest in more expensive business management systems to enable more complex information management and analysis. When evaluating the IT system we drew the conclusion that the present BMS work adequately, but most of them are outdated. These do not supply information on a wide scale, including marketing information as well. These systems do not include CRM moduls either.

243

3.1. Evaluating the marketing information system (MIS) The MIS is an integrated part of the business management system, and functions as its subsystem. Based on Kotler (1998) there are four areas of this system: 1. internal database management 2. marketing intelligence 3. marketing research 4. marketing data analysis Results depicted in Figure 1. shows, how developed the manufacturing and distributor firms’ IT systems are in the above mentioned four areas. The participant had to rate three statements in each area on a Likert scale of 5, based on how much they agree with the statement.

Figure 1.: Evaluation of MIS

The first three statements were linked to the internal database management. It is clearly visible that this is the most developed among the four areas, and the other three are much less used at SMEs in the sector. The internal data management mostly covers order processing, price related information and overdue monitoring. The next two areas, marketing intelligence (statements 4-6), and marketing research (statements 7-9) were only partially used if integrated at all. Larger firms use secondary

244

information within marketing research to base their decisions on. Marketing data analysis is hardly ever utilized. We have also analyzed this data according to the size of the firm and their IT system. Figure 2. shows the results of the survey based on the size of the firms. The dark line includes the results of answers by companies with less than 20 employees, and the grey line for more than 20.

Figure 2: Evaluation of MIS based on the size of the firms

Data shows that small enterprises were less satisfied with their BMS and marketing was not integrated in it. Medium sized firms had a better access to marketing information. Figure 3. shows the results based on the type of IT system, whether they are self developed or purchased. It is visible on the chart that self developed system did not emphasis marketing elements, and therefore give little access to managers to market relevant information. Managers using professional decision supporting systems like SAP or BPCS were more satisfied with the effectiveness of their system. The above results can be summarized as follows: There is an IT system operating at almost all SMEs in the timber and furniture industry in Hungary, but only half of them can be classified as BMS, and even those do not have MIS moduls integrated. Therefore there is

245

little access to up-to-date marketing information, only basic marketing activities such as cost analysis and action planning can be done. Leaders do not have either conception or intention to improve the system to provide more marketing relevant information. Middle sized firms use secondary and primary information more to support their decision making, but these are not integrated in their BMS. An emerging trend is visible whereby they started use CRM or SRM moduls that would connect the internal database management with marketing intelligence. Overall we can conclude that the lack of one of the key elements of competitiveness – marketing information system- hinders SMEs in competing successfully within the changing environment, and most of all a change of mindset would be necessary to improve this trend.

Figure 3: Evaluation of MIS based on the type of IT system (own development or purchased)

246

4. Future research Theories available today related to the “marketing information system” concept are too academic, and fail to explain different drivers behind adopted systems by firms. Especially there are no distinctions for the SME sector. Further research is supported to highlight differences between sectoral needs that may identify fields in the MIS that can be defined as key success factors in decision making for SMEs as well. Also relevance of price may be researched in regard to the BMS used in firms. Therefore specifying the relation between the price of a MIS and the perception of the value in different industries is necessary to develop BMS customizable to industries. References: BAUER, A.–BERÁCS, J.–KENESEI, ZS. (2007): Marketing alapismeretek, [Principles of marketing]. Aula Kiadó Kft, Budapest. HETYEI, J. (1999-2000): Vállalatirányítási és információs rendszerek Magyarországon. [Business management and information systems in Hungary], ComputerBooks, Budapest. JOBBER, D. (2002): Európai marketing, [European marketing]. KJKKERSZÖV, Budapest. KOTLER, P.–KELLER, K. L. (2006): Marketing menedzsment, [Marketing management]. Akadémiai Kiadó, Budapest. KOTLER, P. (1998): Marketing menedzsment, [Marketing management]. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. NÉMETHNÉ TÖMŐ, ZS. (2005): A hazai marketing információs rendszer fejlesztési lehetőségei faipari és bútoripari vizsgálatok alapján, [Development possibilities of marketing information systems in the timber and furniture industry]. PhD Dissertation. West-Hungarian University, Sopron.

247

 

248

GAZDÁLKODÁS A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 249-257.

PÁPAI ERZSÉBET 1 AZ EUROZÓNA VÁLSÁGA Abstract:The thought of the introduction of a European common currency appeared in Keynes' economic policy. The euro represents a formation of the European integration and it was created by the EU. The expected effect, that is catching-up the member states, has failed, the economic performance of the member states has diverged. The theory of optimal currency zone requires the observations of the compliance of nominal convergence specifications so that excessive deficit procedure can be avoided. The regulations of real convergence, the catching up of less developed countries, achieving homogeneous economic structure and development, the approximation in GDP per person have been relegated compared to the progress concerning economic integration, privatization and structural reforms. Analysis can clearly show that because of the introduction of the euro a slowdown took place in powerful countries, while an increase in the inflation rate can be observed in smaller countries. The quantity of national debts also contributes to the tension within the euro zone besides the above mentioned processes. The explanation to the above phenomena is the quantity of money distributed by the European Central Bank besides the slowdown of world economy and the worldwide crisis. The future consequences of homogeneity formed at lower levels may be various: the total failure of the euro zone, or its splitting-up into smaller, but more optimal, homogeneous currency zones.

1. Bevezetés Az egyesült Európára való törekvés, az európai integráció gondolata nem újkeletű, a föderációs elképzelés korábbi századokra nyúlik vissza. A legelső próbálkozások fő mozgatórúgója a béke megteremtésének gondolata volt, amit később védelmi szempontok előtérbe kerülése váltott fel. Sem a Szent Szövetség, sem Metternich politikája nem vezetett eredményre, a XIX. századi irányzatok és az első világháború utáni, a háborús vesztőket büntető nemzetközi rendszer sem ért el sikereket. Egyértelművé vált, hogy Európa integrációjának elképzelése másképpen kell, hogy történjen. A II. világháborút lezáró jaltai szerződés kettészelte Európát, amelynek jelképévé vált a berlini fal. Az integrációs folyamatok a háború befejezése után ennek ellenére felgyorsultak, amelynek oka a nyugat-európai országok gazdasági helyzetének romlása, s ebből következően sebezhetőségük kialakulása.

1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

249

2. Az európai integráció - az eurózóna Az európai integráció folyamatában jelentős időszaknak a 80-as éveket tekinthetjük, melyek erősen befolyásolták, meghatározták Európa gazdasági, politikai életét, a világgazdaságban betöltött szerepét. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai megállapodtak, hogy létrehozzák az egységes belső piacot, amely a gazdasági akadályok lebontásával a versenyképesség növekedését és a modernizációt tűzte ki céljául. Az áruk és szolgáltatások mellett a termelési tényezők, a tőke és a munkaerő szabad áramlása lehetővé tette a vállalakozó kedvűek megjelenését a nemzetközi piacon, a multi- és transznacionális vállalatok térhódítását. Az idegen országokban letelepedett cégek, kihasználva az adott ország adózási, törvényi előírásai által nyújtott kedvezményeket, a nyereségük repatrionálásával jelentős haszonra tettek szert, s ezáltal az élesedő globális verseny kihívásaival szembesítették a hazai vállalatokat. A kelet-európai átalakulás következtében önállóvá váló országok a továbblépés útjának az Unióba való belépést tekintették. Az egymást követő bővülések eredményeként az integrációs modell élete egyre bonyolultabbá vált. Az európai integrációs építmény első tagországai fejlett gazdasággal rendelkeztek, azonban a később belépők között akadtak elmaradott régiók. Ezek felzárkóztatására jött létre a kohéziós politika. Későbbiekben azonban egyre több szegényebb ország csatlakozott az Unióhoz, előbb a kontinens déli, majd keleti részéről, amelyek a felzárkóztatási programoktól remélték felemelkedésüket, növekedési pályára állásukat. A szegénység gazdaság ellentétet még fokozta a belépő országok méreteinek különbözősége, s mivel közgazdasági jelentőséggel bír egy ország mérete, így ez a tény is hatást gyakorolt az EU működésének sikerességére. Az integrációs törekvések felerősödésével az egységes Európa létrejöttének következő lépése monetáris területen jelent meg a nemzetgazdaságok közötti valutaunió létrehozásának szándékában. A valutaunió megfelelő működésének elméleti megalapozása Robert Mundell, a New York-i Columbia Egyetem professzorának az optimális valutaövezetek elméletében fogalmazódott meg. Elemzésének fő kérdése a közös pénz bevezetése, annak az eldöntése, hogy adott ország lebegő árfolyamot alkalmazzon, vagy pénzét más országok valutájához kösse. Ha visszatekintünk (LŐRINCNÉ ISTVÁNFFY 1999) az elmúlt századokra, akkor látjuk, hogy a közös pénz bevezetése nem újkeletű gondolat. Először az arany és ezüst használatán nyugvó bimetallizmus terjedt el, majd az ezüst kilépésével a monometallizmus (SZENTES 1999). Az aranyalapú pénzrendszer az I. világháború fokozott pénzszükséglete következtében

250

bomlott fel, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű arany. Keynes, a korszak kiemelkedő közgazdásza egy új nemzetközi pénz létrehozását szorgalmazta, amelynek a bancor nevet adta. Elképzelése szerint az új pénz már nem lett volna köthető az aranyhoz, az arany mennyisége tehát már nem szabott volna gátat a pénzteremtésnek. A terv azonban nem valósult meg, a Nemzetközi Valutaalap a Bretton-Woods-i konferencián megakadályozta Keynes elképzelésének megvalósulását. A II. világháború után Amerika nemzetközi jelentősége megnőtt, a világgazdaságban betöltött szerepe erősödött. A nemzetközi pénzrendszerben jelentős szerepet kapott a dollár, az USA kötelezte magát, hogy a dollárt korlátlanul aranyra cseréli, így a dollár kötődött az aranyhoz és a többi pénznemek pedig kötődtek a dollárhoz. A dollárnak, mint fő valutának a rendszere akadozott, ezért a közös pénz kialakulásának újabb állomása következett a „lehívási jognak” keresztelt (SDR- Rendkívüli Lehívási Jog) képében. Az SDR szerepe, hogy a világban lévő pénz mennyiségét az áru kínálathoz igazította annak érdekében, hogy se likviditációs nehézség, se infláció, se defláció ne lépjen fel. Az 1970-es évek jelentős változást hoztak a pénz világában, megtörtént az arany demonetarizálódása, az arany teljesen eltűnt a pénz világából. Következő lépésként az Európai Közösség tagállamai valutáik árfolyamának egymáshoz viszonyított mozgásának kiszámíthatósága érdekében bevezették a valutakígyót, majd az ECU-t, (LOSONCZI–MAGYAR 1993) de ezek csak rész sikereket értek el. Az optimális valutaelméleteknek megfelelően a 80-as évek végén merült fel egy gazdasági és monetáris unió létrehozása közös pénz tervezetével. A Gazdasági és Monetáris Unió az EU tagországok közötti gazdaságpolitikai és monetáris egyeztetés időszakát hozta meg. Az 1992-es maastrichti szerződés konvergencia kritériumokat állapított meg az inflációra, az állami költségvetésre, a kamatlábakra és a valutaárfolyam stabilitására vonatkozóan. A közös valuta tervének elfogadása után először számlapénz, majd kézpénzes formájában megszületett az új fizetőeszköz, az euró, megtörtént 11 tagállam nemzeti valutájának az euróhoz viszonyított árfolyamának meghatározása. Kiépültek szervezeti és intézményi keretei, így sikeres működésének semmi sem állt útjában. Jelenleg a közös pénzt, az eurót az EU 27 tagországa közül 17 használja mint hivatalos fizetőeszközt, amelyek együttesen alkotják az eurózónát, azonkívül még hat európai ország törvényes fizetőeszköze. Gazdaságpolitikai célja az egységes belső piac működésének javítása, a szabadságjogok érvényesülése, a forgalom megkönnyítése, az árfolyamkockázatok, átváltások költségeinek csökkentése. Jelentős tartalékvaluta, valamint a második legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem az amerikai dollár

251

mögött. Az eurózóna egységes egész, a világ második legnagyobb gazdaságának számít. 3. Az euró bevezetésének feltételei Az eurózóna megalakulása óta nem stabil formáció, az eurót használó tagországok száma folyton növekszik, mivel valamennyi uniós tagországnak csatlakoznia kell hozzá. Az eurózónába való belépés, a nemzeti valuta felcserélése euróra nem egyszerű művelet, számtalan gyakorlati lépéseket követel, nagyszámú előírások teljesítése kötelező. Mielőtt egy tagállam bevezetné az eurót, meg kell felelnie bizonyos jogi és gazdasági kritériumoknak. A jogi feltételek szerint a nemzeti jogszabályoknak és monetáris kérdéseknek kell összeegyeztethetőnek lenni a zóna előírásaival. A gazdasági kritériumokat a konvergencia kritériumok jelentik, amelyek a felzárkózás folyamat előírásai, megvalósulásuk esetén hasonlatossá válnak az egyes országok gazdaságai rugalmasságukban, fejlettségükben. A nominális konvergenciára vonatkozó előírásokban a fiskális politika alakulásának jellemzői kerülnek szabályozásra, hogy biztosítsák a monetáris unió hatékony működéséhez szükséges gazdasági konvergenciát a tagállamok között és az aszimmetrikus gazdasági sokkokra való rugalmas reagálás lehetőségét. A fiskális kritériumok teljesítése mellett a reálkonvergencia előírásainak is teljesülniük kell, amelyek egy adott ország gazdaságpolitikájában a növekedési tényezőket testesítik meg, vagyis az egyes országok fejlettségbeli különbözőségének közeledését jelenti. 4. Eurót használó országok megfelelése a konvergencia kritériumoknak Vizsgálatunk tárgya az eurót bevezető országok fiskális és reálgazdaság konvergencia kritériumok adatainak elemzése, mivel az euróövezet létrejöttének az alapja a közel azonos gazdaságpolitika és homogén gazdaság. A homogén gazdaság a reálszférában megmutatkozik a gazdasági szerkezet hasonlóságában, a hasonló fejlettségi szint és a versenyképesség meglétében. A tanulmány nem tér ki a gazdasági szerkezet és a gazdaságpolitika elemzésére, csak az azonos fejlettségi szintet, mint megkívánt feltételt vizsgálja, ezért a homogenitást kifejező legfontosabb növekedési mutató, az egy főre jutó GDP-ben történő felzárkózás, valamint az inflációs konvergencia meglétét jelentő árstabilitást kifejező ráta alakulásának a folyamata kerül górcső alá.

252

Az 1. és 2. táblázat e két mutató alakulását mutatja az euró bevezetése időpontjától az EU tagországokban: 1. táblázat: Az infláció alakulása az eurót használó EU tagországokban Table 1: The formation of inflacion in EU member states where euro is used Forrás: Eurostat

Ausztria Belgium Ciprus Finnország Franciaorszá Görögország Hollandia Írország Luxemburg Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Szlovákia Szlovénia

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

0,5 1,1

2,0 2,7

2,3 2,4

1,7 1,6

1,3 1,5

2,0 1,7

2,1 2,5

1,7 2,3

2,2 1,8

1,3 0,6

2,9 1,8

2,2 2,5 1,0

2,5 5,3 3,8

2,7 1,8 3,7 5,1 4,0 2,3

2,0 1,2 3,9 3,9 4,7 2,1

1,3 2,2 3,4 2,2 4,0 2,5

0,1 2,3 3,0 1,1 2,3 3,2

0,8 1,9 3,5 1,5 2,2 3,8

1,3 1,9 3,3 1,7 2,7 3,0

1,6 1,6 3,0 1,6 2,9 2,7

3,2 4,5 4,5 3,9 3,2 4,2 2,2 3,1 4,1

0,7 1,7 2,2 2,2

2,1 2,6 2,8 3,5

1,9 2,3 4,4 2,8

1,3 2,6 3,7 3,6

1,1 2,8 3,3 3,1

1,8 2,3 2,5 2,9

1,9 2,2 2,1 3,4

1,8 2,2 3,0 3,6

2,3 2,0 2,4 2,8

2,6 3,4 2,7 4,1

3,8

5,5

0,4 0,0 0,2 1,6 0,1 1,3 1,0 -1,7 0,0 1,8 0,4 0,5 -0,9 -0,3 0,9 0,9

2. táblázat: Az egy főre eső GDP alakulása az eurót használó EU tagországokban Table 2: The formation of GDP per capita in EU member states where euro in used Forrás: Eurostat

Ausztria Belgium Ciprus Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Szlovákia Szlovénia

1999 2,8 2,7

2000 3,4 4,1

2001 0,7 0,8

2002 1,4 0,7

2003 0,7 1,1

2004 2,2 2,7

2005 1,9 1,5

2006 3,3 3,0

2007 3,4 2,7

4,0 3,0

5,7 3,4

3,9 9,8 8,9

3,9 9,0 8,4

0,6 2,1 4,1 1,3 5,7 2,5

2,3 0,6 3,9 0,6 6,1 4,1

2,0 0,5 4,3 0,9 3,7 1,5

3,4 2,3 3,9 1,3 4,7 4,5

2,2 1,4 3,7 0,9 4,0 5,1

4,9 2,2 4,3 3,0 5,7 6,4

4,4 1,9 4,0 3,5 5,3 6,5

1,8 1,6 3,3 4,0

3,0 2,9 3,3 4,3

0,6 1,7 1,6 2,7

0,2 0,4 0,5 2,0

-0,1 0,4 -1,2 2,4

1,6 1,1 1,0 2,7

1,1 0,0 0,3 3,4

3,1 1,9 1,3 3,9

2,5 1,5 1,9 3,8

2008 1,8 1,2 3,8 0,9 0,8 2,9 2,0 -1,6 0,0 2,0 1,3 -1,0 0,0 1,2

6,8

3,5

2009 -3,6 -3,1 -2,5 -8,1 -2,2 -2,0 -3,9 -7,6 -3,6 -4,0 -2,5 -5,0 -2,7 -3,6 6,4 -7,8

Az inflációs ráta és a GDP alakulás trendjének a vizsgálata során az a megállapítás tehető, hogy a homogén gazdasági szerkezet, az azonos gazdasági teljesítmény már az induláskor sem valósult meg, s később az évek folyamán mind a két mutató hektikus ingadozást mutat. Ezek az eltérések gazdasági instabilitást jelentenek az eurózónán belül, fellépő és fennálló feszültséget, s ha ezekhez az adatokhoz még hozzátesszük az országok államadósságok hatalmas méretét, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy az euró megjelenése nem hozott stabilitást a zónában.

253

Ugyanerre a megállapításra jutunk, ha megvizsgáljuk évente a legjobban és a leggyengébben teljesítő országok 1 főre eső GDP teljesítményének eltérését a GDPmax. %-os nagyságában. A kapott adatokat a 3. táblázat tartalmazza: 3. táblázat: A legjobban és a leggyengébben teljesítő országok GDP különbözősége Table 3: The difference between GDP in the best and worst performing EU member states wheere euro is used Forrás: Eurostat adatai alapján saját számolás 1999 GDPmin. Olasz GDPmax. Íro. különbség % 83,67

2000 Olasz Íro.

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Német Német Portug. Portug. Olasz Portug. Olasz Íro. Finno. Íro. Íro. Görög. Íro.. Luxem. Luxemb. Luxem. Ciprus Szlovák

67,78

89,47

96,72

127,9

78,72

100

79,68

76,92

142,1

226,56

Látható, hogy a %-os különbség 83,67%-ről indul, majd enyhe hullámzás után a 2003 évben 127,8%-os csúcsot ér el, amit csak a 2008-2009-es évek gazdasági és pénzügyi válságának a hatása tud túlszárnyalni. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a kötött árfolyamok rendszerének létrejötte óta a maximális és minimális teljesítményadatok közötti különbség nőtt, ami azt jelenti, hogy a valutaunióban lévő országok gazdaságnak a homogenizálódása nem következett be. A másik vizsgált mutató, a tagországok maximális és minimális inflációs ráta különbségének a max. infláció százalékában, jelenik meg a 4. táblázatban. 4. táblázat: A legnagyobb és legkisebb inflációs rátájú országok inflációs ráta különbözete Table 4: The difference between the highest and lowest inflation rates in EU member states where euro is used Forrás: Eurostat adatai alapján saját számolás Ínfl.min Ínfl.max. Különbség %

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Auszt. Franc. Franc. Franc. Német Finno. Holland Finno. Finno. Holland Íro. Íro. Íro. Holland. Íro. Íro. Görög. Görög Portug, Szlovén Szlovén Málta 80,0

66,0

64,7

74,5

72,5

96,66

57,14

63,89

57,89

67,27

218,75

Ha megnézzük az inflációs adatok különbségének alakulását, akkor látható, hogy az inflációs konvergencia is megakadt. Ebből levonható az a következtetés, hogy az eurózóna közös monetáris politikája messze esik az ország számára optimálistól, az árfolyamstabilitásban sem alakultak a folyamatok kedvezően. Az elemzés további folytatásában az országokat nagyságuk szerint két részre osztjuk, kis gazdasággal és nagygazdasággal rendelkezőkre. Egy kis gazdaság fogalma azt jelenti, hogy, hogy a világpiacnak csak egy kis részét fedi le, ezért a nemzetközi kamatlábra gyakorolt hatása jóformán elhanyagolható. Ezzel ellentétben a nagy országok esetében a gazdaság

254

jelentős befolyást képes gyakorolni a világgazdaságra, mivel a világpiacon jelentős részesedést könyvelhet el magának. A felsorolt országok közül nagy országnak tekintjük Franciaországot, Németországot, Spanyolországot és Olaszországot, a többi tagország a kis ország kategóriájába tartozik. Az 5. és 6. táblázat a kis és nagy országokra vonatkozóan az átlagos teljesítményt és inflációs rátát mutatja. 5. táblázat: GDP átlag kis és országok esetében Table 5: The average of GDP in the case of small and big countries in EU member stats where euro is used Forrás: Eurostat adatai alapján saját számolás 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 5,1 5,4 2,2 2,5 1,6 2,9 2,5 3,9 4,3 1,5 -3,5 kis országok 3,4 1,8 0,8 0,8 1,9 1,5 2,8 2,4 0,6 -3,3 nagy országok 2,6 6. táblázat: Inflációs ráta átlag kis és nagy országok esetében Table 6: The average of inflation rate in the case of small and big countries in EU member states where euro is used Forrás: Eurostat adatai alapján saját számolás 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2007 2009 1,5 3,1 3,4 2,9 2,4 1,9 2,3 2,4 2,44 0,4 kis országok 2,5 2,2 2,2 2,3 2,1 2,4 2,4 2,2 3,3 0,2 nagy országok 1,3

Az infláció alakulásának vizsgálatakor látható, hogy a kis országokban a nagy országokhoz képest nagyobb a ráta és növekedési tendenciát mutat, míg a gazdasági teljesítményt jelentő GDP vizsgálatakor a nagy országokban lassulás látható a 2007-os évig. (A 2008. és 2009.évnek kedvezőtlen adatai mindegyik országban a gazdasági és pénzügyi válság következményei.) A GDP trendjének alakulása érdekes megállapítást rejt magában: az euró bevezetésének következményeként a homogenitás nem jött létre, mivel a kis országokat a nagyok finanszírozzák, így nem a nagy gazdaságok húzzák feljebb a kisebbeket, hanem ellenkezőleg, a nagyok lefékeződnek. Ennek a ténynek a tükrében tehát leszögezhető, hogy a konvergencia kritériumok előírásai nem feltételek a tagországgá válás folyamatának, hanem következményekké alakultak át. Az előzőekből tehát következik, hogy a nagy országokkal fizettetik meg a feszültséget gerjesztő országok veszteségeit. Ezek a kifizetések nem jelennek meg az adott országok költségvetésében, így feltehető a kérdés, hogyan történik a finanszírozásuk? A válasz az eurózóna pénzmennyiségében, a pénzkínálatban rejlik. (MEYER–SOLT 1999). Az euró használata előtt a tagországok önálló monetáris politikát folytattak, a monetáris hatóságok feladata volt a pénz mennyiségének szabályozása. Ezt a szerepet az eurózóna országainál az EKB vette át, az országok lemondtak önálló pénz-

255

politikájukról, így a pénzmennyiség, a pénzkínálat szabályozásáról s az EKB ezzel az eszközzel hatni tud a tagországok gazdaságának dinamikájára. 5. Az eurózóna jövője A fenti elemzésből kiderül, hogy az EU válaszúthoz érkezett, az eurót, mint közös pénznemet, vele együtt az Európai Uniót és az eurózóna valamennyi tagállamát komoly válság fenyegeti. A zóna nem tekinthető optimális és egységes valutaövezetnek, nem képes kezelni az aszimmetrikus gazdasági sokkokat. A betegség első jelei Görögországban voltak megfigyelhetők, amelyről utólag kiderült, hogy kozmetikázott adatokkal került be az Unióba. Aztán jött Írország, Portugália majd Spanyolország és Olaszország is belépett a sorba. Ráadásul az észak-afrikai események felerősítették az integrációra nehezedő nyomást, a menekültek nagy száma megroppantotta a bizalmat a tagországok között. Az adós országokban erősödik az ellenállás az újabb és újabb takarékossági csomagterhekkel szemben, a hitelező országokban pedig fokozódik az ellenállás az újabb milliárdos mentőövek miatt. E forrongások közepette felvetődik a kérdés, vajon életképes-e, és életképessé tud-e maradni ez a birodalom, ahol különböző országok, kultúrák élesen elválaszthatók egymástól? Világosan látható azonban az a tény is, hogy Európát a pénzügyi hatalmi érdekek kapcsolják egybe, de szétválasztják az eltérő értékrendek, eltérő fejlettségi szintek, különböző civilizációs karakterek (KOPÁTSY 1993). Merre haladjon tovább az EU és a zóna, újabb tagországok csatlakozásával erősödhet-e az integráció, vagy a kilábalás útja a zóna haldoklásának a tudomásulvétele, az övezet széjjelszedése valós valutaövezetekre? Mindenesetre az tény, hogy Európa, vele együtt az EU és a zóna nagy változások előtt áll. Valószínűleg ezek az átalakulások regionális szinten fognak bekövetkezni, ami felvetheti az EU szétesésének lehetőségét is. Ha esetleg felbomlana az unió, pozícióját a feltörő Ázsiával szemben nem tudná megvédeni, bár ez felbomlás nélkül is kérdéses. Az előzőekből következik, hogy az EU-nak és Nyugat-Európának van szüksége az integráció fenntartására, kibővítésére, Ezért a politikusok és gazdasági szakemberek mindenképpen meg akarják menteni a zónát és az Uniót, ezért hagynak jóvá újabb és újabb mentőcsomagokat időnyerés céljából, remélve, hogy a piacok megnyugszanak és elhárul a krízis.

256

6. Következtetés A világgazdaság jelen időszakában sem javult a helyzet, egy újabb, elhúzódó válság rémképe fenyeget. Már nemcsak a gazdaság, hanem az egész pénzügyi rendszerben kereshető a bajok forrása, a bankok, pénzintézetek, értékpapírok, valuták, devizák rendszerében, a fedezet nélküli pénz szétterítésében. Európa jövője kérdéses, mivel nem forrt össze sem gazdaságilag, sem pénzügyileg. A maastricti szerződés előírásaitól egyes tagországok messzebb vannak, mint az egyezmény aláírása idején, egyre szaporodnak olyan hatások, amelyek az integrációs törekvéseknek ellentmondanak. A gazdasági eltérések és a közös pénzpolitika függvényében egy többsebességes Európa alakulhat ki, egy bonyolult egyensúlyozó politikának kell elkezdődnie, amely mérlegeli a fennálló integráció létjogosultságát. Ha az egész kontinenst figyelembe vesszük, akkor a megosztó tényezők hatására több régió jöhet létre, amelyek gazdaságilag, földrajzilag, történelmileg, politikailag közel homogén csoportot alkotnak. A felvázolt elképzelés mutatja, hogy Európa másképpen is fejlődhet, mint ahogy a maastricti szerződésben rögzítésre került. Európát nem lehet teljesen egy kalap alá venni, nem lehet mesterségesen és birodalmi elveken szabályozni. Európa hosszú történelmi folyamat által alakult ki, különböző nemzetekkel, kultúrákkal, tradíciókkal, értékrendekkel, vallási és civilizációs jellemzőkkel. Katolikus, evangélikus, református, zsidó, unitárius, stb. vallások, individualista és puritán életfelfogások, szocialista, kapitalista államberendezkedések változtak térben és időben az évszázadok folyamán. Ezt a sokszínűséget nem lehet összemosni és nem is szabad, az új Európa, ha benn akar maradni jelentős súllyal a világgazdaságban, akkor a nemzeti érdekeket védő gazdaság és társadalompolitikát kell folytatnia úgy, hogy figyelembe veszi a nemzetközi, globális erők adta mozgásteret. IRODALOM KOPÁTSY S. (1993): Gazdaságpolitikai úttévesztés. Sylvester- Print Kft, Budapest. 16-17. LOSONCZI CS.–MAGYAR G. (1993): Pénzügyek a gazdaságban. Juvent Kiadó, Budapest. 336-342. LŐRINCNÉ ISTVÁNFFY H. (1999): Nemzetközi pénzügyek. Aula Kiadó, Budapest. 5-74. MEYER, D.–SOLT K. (1999): Makroökonómia. Aula Kiadó, Budapest. 190201. SZENTES T. (1999): Világgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest. 113-126.

257

 

258

GAZDÁLKODÁS A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 259-265.

KOVÁCS ZSUZSANNA 1 „VAJON A Z GENERÁCIÓ IS UGYANEBBEN A CIPŐBEN FOG JÁRNI 2050-BEN?” Abstract: The topic is current (Proportion of elderly population is getting higher, - by 2050 33% of population will be over 60 - so they produce quite a significant purchasing power. On the other hand healthy life expectancy at the age of 65 in case of men 5,7 years in 2008 while in case of women 6,5 years - is not negligible.). Especially lately in years of economic crises even if we know that the demographic trends are not influnced by economic crises as changing in trends appers after decades. From the point of wiev of companies however it is not indifferent at all that somehow they have to survive the loss of demand which is generated by the crises. One possibility for this to aim the elderly population as potencial customers. The age group over 50 is negligible target for marketing and companies. But there are some domestic pursuit to change this phenomenon. In the future the senior population is going to appear as the greatest and as a consequence of this the spending power with priority. Keywords: Hungarian elderly population, marketing, media

1. Bevezetés Bizonyára mindenkit bosszant, amikor a kedvenc televízióműsorát megszakítja egy reklámblokk, szaknyelven szólva egy tv spot. Ez tulajdonképpen érthető, de a reklám rendeltetése a marketingeszköz-portfolió egyik legfontosabb komponenseként: „A tömegkommunikáció csatornáin célbajuttatott, befolyásolási céllal közreadott tájékoztatás, mely a célcsoportokkal megismertet valamely terméket, szolgáltatást, és annak előnyös jellemzőit hangsúlyozva keresletet próbál teremteni iránta. A reklám a befogadás első szintjén informál, a második szinten befolyásol.” (ANTAL és mtsai 2005). Ezen definíció egyik kulcsszava a fogyasztás szemszögéből nézve a célcsoport. Ha figyelmesen végig nézzük a reklámokat, akkor megfigyelhetjük, hogy túlnyomó részük a fiataloknak, ezen belül is a 18 és 49 év közöttiekhez szól – ez a jelenség nem csak a televízió reklámokra igaz. Annak ellenére, hogy a tényekre és a trendekre való reagálás éppen ennek az ellenkezőjét kívánná. Az idősek egyre nagyobb arányt képviselnek az össznépességhez képest – Magyarországon 2050-re 33% 60 év feletti (UNITED NATIONS 1

9700 Szombathely, Szabó Imre utca 17. E-mail: [email protected]

259

POPULATION DIVISION 2008) –, így jelentős vásárlóerőt testesítenek meg. Valamint az egészségesen várható élettartamuk – 65 évesen a férfiaknál 5,7 év, a nőknél 6,5 év 2008-ban (KSH 2008) – sem elhanyagolható szempont. Bár tudjuk, hogy a demográfiai trendeket nem befolyásolja a gazdasági válság, hiszen a trendekben változás több évtizeden keresztül megy végbe, mégis a vállalatok szempontjából korántsem közömbös, hogy a gazdasági krízis által generált keresletcsökkenést túl kell élni. Erre egy alternatíva, hogy az időseket is megcélozzák, mint potenciális vevőket. 2. Következtetések Három fontos megállapítást tehetünk:  Az 50 plusz korosztály jelenleg elhanyagolt célcsoport a marketing és a vállalatok számára. A saját, az idősek és a szakemberek által elmondott tapasztalatok alapján, ez igaznak mondható, hiszen nincs megfelelő kínálat számukra, ezt az Effie verseny is alátámasztja: a célcsoport meghatározás rubrikájába a több mint száz nevező közül mindössze kettőben (!) szerepelt az a szám, hogy 49-ig.  Vannak hazai törekvések is ezen jelenség megváltoztatására. Ennek egyértelmű bizonyítéka a Magyar Fogyasztó Platform által életre hívott, és már három éve (2008-2010) rendszeresen megrendezett 50+ konferencia is ezt bizonyítja (Az idén még nem tartották meg). A cégek, vállalatok oldaláról is van pozitív példa: A Művészetek Palotája 2008-as Imázskampánya és a Magyar Posta szintén azévi Nyugdíjszámla kampánya is kifejezetten az idősek számára készült.  A jövőben a legnagyobb és ennek következtében prioritással bíró vásárlóerővé fognak válni az idősek. Úgy hiszem, a fentebb említett információk önmagukért beszélnek, de a következő adat kétséget kizáróan megerősíti a kijelentésünket: Míg a teljes lakosságnak csak valamivel több, mint egynegyede rendelkezik megtakarítással, addig az idősek 34,6 százaléka rak félre (GFK 2009). Ezen kívül bizonyára sokan egyetértenek velem abban, hogy a fiatalokat egyre nehezebb elérni, és nem olyan hűségesek, mint az idősek.

260

3. Kutatásom eredményei 2010. március 21-e és április 18-a között egy kérdőíves felmérést végeztem Vas megye területén, melyben arra voltam kíváncsi, hogy a média, a reklám milyen szerepet tölt be a magyar idős emberek életében. A kérdezőbiztossal személyesen történő kérdezés technikáját választottam, valamint szűrőkérdőívet is készítettem. A szűrőkérdőív segítségével kizártam azokat, akik 50 évnél fiatalabbak. Valamint azokat, akik illetve akiknek rokona, közeli ismerőse a közvélemény-kutatás; a marketing, hirdetés, reklám; vagy a média valamely területén dolgozik. Ezért a szűrőkérdőív 105 alanya közül, csak 100 személy folytathatta a válaszadást. 16 százalékkal több nő (58%) vett részt a felmérésben, mint férfi (42%). Úgy gondolom, ez megfelel a valóságnak, hiszen a nők várható élettartama hosszabb. 47 százalékuk szombathelyi, egynegyedük más városban lakik. 21% falun, 7% községben él. Nagyrészük érettségizett (36%), a szakmunkásképzőt (22%) illetve főiskolát (21%) végzettek száma közel azonos. Egyaránt 8-8 százalékot tesz ki a 8 általánossal és az egyetemi diplomával rendelkezők száma. Túlnyomó többségük még aktív kereső (63%). Egytizedük nyugdíj, járadék mellett dolgozik, kiegészítve ezzel jövedelmét. 24% nyugdíjas vagy járadékos. Hozzávetőlegesen a megkérdezettek fele közepesnek ítéli jövedelmét. 18 és 21 százalék viszonylag alacsonynak gondolja rendelkezésére álló pénzügyi forrásait. Mindössze 7% választotta a viszonylag magas kategóriát, és csupán egy ember jelölte meg a legpozitívabb (magas) válaszlehetőséget. Néhány kivétellel mindenkinek van gyermeke a kérdőívet kitöltők között. 35% százalék már az unokáját is kényeztetheti. 4% azon kevesek közé tartozik, akik ott lehettek dédunokájuk megszületésekor és láthatják őket életük hajnalán. 81% házastársával él egy ház(tartás)ban, és több mint 50% azon háztartások száma, amelyben az ötven feletti együtt lakik gyermekével. 6% egyedül él, illetve szintén ennyien laknak együtt unokájukkal. Ezek az információk azért fontosak, mert bizonyított, hogy az idősek fogyasztását nagyban befolyásolja, hogy van-e gyermeke unokája, valamint együtt él-e velük. Íme néhány főbb eredmény, melyeket a Szonda Ipsos, 2008. II. féléves országos adataival vetettem össze: - Az 50+ korosztály szabadideje nagy részét tévénézéssel tölti. - Ez a korosztály élelmiszerre és lakásfenntartásra sokat költ. Közlekedésre, hírközlésre többen szánnak sokat, mint egészségügyre és testápolásra. Ez országosan fordítva van. - Az 50+ korosztályból nagyon kevesen vásárolnak gyakran banki hitelre.

261

-

-

-

Az 50+ korosztálynak majdnem 100 százaléka rendszeres olvasója a helyi, megyei napilapoknak. Pozitív irányú eltérés van az országos átlaghoz képest. Olyan témájú havi/kéthavi/negyedéves lapokat olvasnak szívesen az idősek, amelyek többé-kevésbé illeszkednek a „költségvetésük” kiadási oldalához. A legkedveltebb rádióadók között egyaránt található kereskedelmi és közszolgálati rádió is. A legkedveltebb televízió csatornák esetében a két nagy kereskedelmi csatorna megelőzi a közszolgálati televíziókat. Majdhogy nem 70% átkapcsol más csatornára a reklámok ideje alatt, míg a válaszadóknak csak egytizede nézi végig a tv spotokat, illetve 18% kimegy a szobából. Azt hiszem nem nehéz kitalálni, miért van ez így: Az a kevés reklám, amely nekik szól vagy túl negatívan („SZTK-koncepció”) vagy túl nevetségesen („egészségház-koncepció”), de semmiképpen sem reálisan és méltó módón ábrázolja az időseket, tisztelet a kivételnek. Leggyakrabban mit tesz, ha a műsor/film közben reklám következik? 3% 18%

10%

69%

Végignézem a reklámokat

Átkapcsolok más csatornára

Kimegyek a szobából

NV/NA

1. ábra: Leggyakrabban mit tesz, ha a műsor / film közben reklám következik? Fig. 1. What do you usually do, if there is advertisement during a film? Forrás: saját kérdőíves kutatás

-

262

A felmérésben részvevők 54 százaléka szokott internetezni, de csak 12% vásárol ilyen módon. Ebben is pozitív irányú eltérés tapasztalható az országos adatokhoz képest. – A napi eseményekről való tájékozódásban a következő honlapokat látogatják (csökkenő népszerűségi sorrendben): Origo, nyugat.hu, Index, vasnepe.hu, Alpokalja-Online (Regionális hírportál), MNO (Magyar Nemzet Online), STOP, köpönyeg.hu (időjárás-előrejelzés). Keresők közül a Google és a Startlap kedvelt. Statisztikai adatokra is gyakran van szükségük

(KSH). Közösségi honlapok témakörében ezeket sorolták fel: Freemail, Iwiw, Mi világunk, Elizeus közösség. A kikapcsolódás terén a Youtube és a PORT.hu (TV és moziműsor, színház, zene, fesztivál, kiállítás játék) került szóba. Az egészség területén a Bionivo.com-ot (biobolt, egészséges életmód) oldalt említették. A gasztronómiával kapcsolatos honlapokat is többen felkeresik. A felnőttképzés témakörében az alábbiakat látogatják: NSZFI (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet), REMEK (Szombathelyi Regionális Képző Központ), andragogia.eu. A műszaki honlapokat is nézegetik. Ha online vásárlásról van szó, akkor műszaki webáruházak, Vatera (Internetes aukciós piactér), ALEXANDRA.hu (Online könyváruház). Pénzügyi, biztosítási ügyek elintézésénél az Allianz, Generali szerepelt. Adó és egyéb hivatalos információhiány fellépésekor pedig az APEH és a MAGYARORSZÁG.hu weboldalt választják. A három idősek számára létrehozott honlap közül a legismertebb az Ötvenentúl.hu (5%), amelyet az 50plusz.hu (3%) követ és végül, de nem utolsó sorban egy ember hallott az Öreg a nénikéd! webmagazinról. 4. Végső konklúzió Miért elhanyagoltak az idősek a piac számára? A rossz beidegződéseknek, sztereotípiáknak köszönhetően:  Ha egy idősebb célcsoportra szegmentált egy márka, akkor a célcsoporttal együtt ki fog halni a márka – ez egy „márkaépítési betegség”  „Az ötvenen felüli fogyasztónak bemerevedett, kialakult márkapreferenciái vannak…akkor minek költsünk rá.”  Ehhez jön még a társadalmi tévhit: az idősek nem aktívak, „teszetoszák”. 5. Javaslataim Hogyan, milyen eszközökkel tudná orvosolni ezt a problémát a marketing és a média? o A cégeknek, a marketing valamint a média szektornak is az életkor szerinti szegmentáció mellé vagy helyett, értékrend és az érdeklődési kör szerinti besorolást kell alkalmaznia. o Minőség kis kiszerelésben, minden megfelelő, ami „házhoz jön”.

263

o A nyugdíjasok elérése érdekében a sajtót érdemes bevetni, azon belül is a napilapokat, ugyanis sokuk számára rutinná vált, hogy újságolvasással kezdik a napot. Ezen kívül olyan cikkek mellé kell elhelyezni a hirdetéseket, amelyek érdeklik őket: gasztronómia, életmód, vezércikk. Mivel nagyon gyorsan elévülnek, ezért többször meg kell jelentetni őket, valamint a figyelemfelkeltő keret és a félkövér betűk sem ártanak. Még azért ajánlom ezt a médiumot, mert a befogadói szituáció kedvező, hiszen otthon nyugodt körülmények között otthon olvassák a napilapokat, és ahogy a kutatásomból is kiderült, az idősek 71 százaléka el is olvassa a hirdetéseket. o A legnépszerűbb médium, a televízió már eléri a teljes 50+ korosztályt. A TV-spotok megjelentetését, 17-21 óra között ajánlom, mert ez, azaz időintervallum, amikor a legtöbb 50 feletti tévét néz a derül ki az AGB- advantedge nemrégiben végzett felméréseiből. A befogadói szituáció a lehető legkedvezőbb, ennek eredményeképpen a figyelemérték magas. Több érzékszervre hat, ezért azonosulásra késztet. Az élettartamuk rövid, ezért ezeket szintén több alkalommal kell megjeleníttetni. A reklámfilmek típusát illetően pedig a tradíciókra épülőkön kívül, az életérzés, életstílus (life style) reklámokat javaslok, amelyek a realitás keretei között maradnak. Kutatásom eredményeire támaszkodva, még két dolgot tanácsolok: az időseknek szánt reklámfilmek a híradó környékén legyenek, valamint a filmek között, de véletlenül se megszakító reklám legyen, ugyanis az utóbbiak zavarják a legjobban az ezüst-és aranykorúakat, így inkább átkapcsolnak más csatornára, vagy kimennek a szobából. Az öregség kritériumai korcsoportok szerint Unokája van Öregségi nyugdíjas Nem tud problémát megoldani 18-59

Nehezen tud alkalmazkodni a változásokhoz

60-75

Elmúlt 65 éves

Együtt

Megromlott az egészségi állapota Szellemileg leépült Nem tudja ellátni magát, másokra van utalva 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70%

2. ábra: Az öregség kritériumai korcsoportok szerint Fig. 2. Criterias of erderly according to agegroups Forrás: Ezüstkor: KSH, Budapest, 2005. p. 67. alapján saját készítés

264

Mindehhez azonban az egész társadalomnak szemléletet kell váltani, beleérve azokat is, akikről az egész kutatás szól. Illetve gerontagógiával foglalkozó szakemberekre van szükség. Hiszen a megkérdezettek több mint fele gondolja úgy, hogy aki megromlott egészségügyi állapotú, aki szellemileg leépült, és aki nem tudja magát ellátni; öregnek számít. Ráadásul mind a három kategóriánál, a 60-75-ös korcsoportba tartozók közül nagyobb számban vélekednek így, mint a fiatalabbak körében. A címben feltett kérdés megválaszolását, pedig Önökre bízom. IRODALOM ANTAL ZS.–GAZSÓ T.–KUBÍNYI T. (2005): Médiabefolyásolási technikák kislexikona. Századvég Kiadó, Budapest. 179. AZ ÖREGSÉG KRITÉRIUMAI KORCSOPORTOK SZERINT (2005): In: Ezüstkor. KSH, Budapest. 67. EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT (2000–2008): [online] http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/thm/2/indi2_8_1.html [2010. 04. 10.] MAGYAR FOGYASZTÓ PLATFORM: Konferenciaanyagok. MEGTAKARÍTÁSSAL RENDELKEZŐK ARÁNYA (2009): GfK: Pénzügypiaci Adatszolgáltatás. NEMZETI MÉDIAANALÍZIS, SZONDA IPSOS (2008): II. féléves adatok: Ipsos Média-, Reklám-, Piac- és Véleménykutató Zrt. UNITED NATIONS POPULATION DIVISION (2008): World Population Prospects. The 2008 Revision Population Database.

265

 

266

MÓDSZERTAN A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 267-274.

RÁDI SZELMAN 1 , VARGA IMRE 2 A TOVÁBBTANULÓ DIÁKOK MOTIVÁCIÓINAK VIZSGÁLATA Abstract: Human resource development occupies a strategic position in medium and long-term plans of individuals, corporations and governments, whereas its development plays an important role in the life of individuals and the management of companies, as well as in the efficiency of economic policies of governments. Human recource development happens with professional development. In the course of the decision in professional development, the investor will consider the costs and benefits in the future in order to reach a reasonable decision. Human resource investment improves work quality and thereby increases the chances and competitiveness of educated individuals on the labor market. Ultimately, they obtain tangible and intangible benefits, and they also maximize it.

1. Bevezetés Az erőforrások a természeti tényezőkön kívül élő és holt munkából tevődnek össze. Az élőmunka minőségén múlik az összes erőforrás hatékonysága, ezért az egyének, a vállalatok és a kormányzatok nagy figyelmet fordítanak az emberi tőkével kapcsolatos beruházásokra, ami továbbképzéssel, illetve továbbtanulással történik. Az egyének, a munkapiacon való szereplésük hatékonyabbá tétele érdekében beruháznak az emberi tőkéjükbe. Az emberi erőforrás beruházás javítja a munka minőségét, növeli a képzettebbek versenyképességét és esélyét a munkapiacon, végeredményben anyagi és nem anyagi haszonhoz jutnak, illetve maximalizálni próbálják azt. A verseny olyan tevékenység, amelynek során az egyének a rendelkezésükre álló lehetőségek kihasználásával arra törekednek, hogy növeljék a meglévő hasznukat. A versenyben való részvétel eldöntése előtt a résztvevő egyénnek meg kell győződnie arról, hogy milyen képességekkel rendelkezik, majd biztosítania kell a további képesség megszerzésének a feltételeit.

1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézeti Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected] 2 NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézeti Tanszék. 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

267

A dolgozat már hivatalosan publikált és jelenlegi kutatási adatokra épül. A kérdőívben feltett kérdések során többek között arra keresünk választ, mi motiválta a továbbtanulókat, miért vállalták ezt a beruházást. Statisztikai módszerek alkalmazásával elemezni fogjuk az összefüggéseket, hogy következtetéseket tudjunk levonni. 2. A humánerőforrás-fejlesztésről általánosan A humánerőforrás, mint termelési tényező nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is fontos szerepet játszik a termelésben és a gazdasági növekedésben. Ez a szerep közvetlen és közvetett hatással jelenik meg a gazdaság teljesítményében. A közvetlen szerepe úgy érvényesül, mint nélkülözhetetlen és nem helyettesíthető termelési tényező. A közvetett szerepe pedig minőségétől függően jelenik meg a többi termelési tényező hatékonyságában. A humánerőforrás minősége fejlesztéssel növelhető. Fejlesztése, ami továbbképzéssel történik, egyéni, vállalati és társadalmi célú tevékenység. Az egyéni cél az emberek jövőbeni keresetének növelése reményében történik. Vállalati célként a vállalatok a dolgozóik munkájának minőségén keresztül növelni akarják saját hasznukat. A társadalmit pedig a piaci tökéletlenségek és az esélyegyenlőtlenség csökkentésének igénye magyarázza. A humánerőforrásba történő beruházás akkor vezethet eredményhez, ha jövedelmezőnek bizonyul, vagy megvalósulnak a beruházó céljai. Egyéni döntések esetén a humánerőforrás fejlesztés döntéshozatalának a célja a hozamszerzés, azaz a jövőbeni többletkereset, ami jelenbeli áldozattal jár együtt. Az áldozat az a pénzbeli kiadás, amelyet a döntéshozó vállal, azaz a továbbképzés költsége. A továbbképzés nem csak anyagi hasznot hoz, hanem mint folyó fogyasztás, fogyasztói tőkét is létrehoz, javítja a továbbképzésben résztvevők jövőbeli fogyasztásának minőségét. Ilyen nem pénzbeli haszonnak a hatása a fogyasztó viselkedésében, az egészségében, a háztartásvezetésében és a társadalmi magatartásában jelenik meg, mint pozitív externális tényező. Jövedelmezőnek tekinthető egy beruházás, ha hozamának a jelen értéke meghaladja a költségeinek jelen értékét vagy annak a belső megtérülési rátája (amely a költség- és hozamáramlást egyenlővé teszi) meghaladja a piaci kamatlábat. A továbbképzésben résztvevők, mint haszon maximalizálók arra törekednek, hogy megvalósuljanak a céljaik, amelyek a képzés hatására a várható kereset és a képzés költségei közötti pozitív különbségben érvényesülnek. Ahhoz, hogy a továbbképzés mellett döntsön az

268

egyén meg kell térülnie a befektetésnek. A továbbképzésben vállalt költségeknek a megtérülése a következőképpen számítható ki (RÁDI 2004): n Wt Ct − ∑ t t t =1 (1 + i ) t =1 (1 + i ) n

NPV = ∑

Ahol: NPV: a továbbképzés nettó jelen értéke; Wt : a kereset a t-edik időpontban; Ct : a humán erőforrás fejlesztésének költsége a t-edik időszakban; n : a várható aktív élettartam; i : a kamatláb A várható kereset és a humánerőforrás fejlesztésének fokozata vagy időtartama közötti összefüggés modellezése kétféleképpen történik. Az első a következő (1. ábrán) látható.

1. ábra: Képzési szintek és a jövedelem kapcsolata Fig. 1. Connection of education level and income

A másodikban az iskolázási szintek megtérülési rátájának a kiszámítása történik (VARGA 1998):

ln Y = a + bPE + cIE + dHE + eEX + fEX 2 ahol: b, c és d a függvény becsült paraméterei

269

PE = az általános, IE = a középfokú és HE = a felsőfokú iskolázási szintek, amelyek mesterséges változóként kezelhetők a függvényben, azaz 0 vagy 1 értéket kapnak.

EX = a munkában eltöltött évek száma Az egyes iskolázási szintek megtérülési rátája a fenti paraméterek segítségével a következőképpen állapítható meg: Az r =b / Sa az általános iskolát végzetteké, az r =(c-b) /( Sm –Sa ) a középfokon végzetteké az r = (d-c) / (Sh – Sm ) a felsőfokon végzetteké. 3. A továbbtanulás alakulása Magyarországon Magyarországon az utolsó 20 évben a továbbtanulók száma ingadozott, de növekvő tendenciát mutatott. 1990 és 2008 között az esti, levelező és távoktatási tagozaton oklevelet szerzett hallgatók száma átlagosan 105,2%kal növekedett (MAGYAR STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 2008) (1. táblázat). 1 .táblázat: Esti, levelező és távoktatási tagozaton oklevelet szerzett hallgatók számának alakulása Magyarországon. Table 1. Run of the number of students graduated in part-time education forms in Hungary Év

Oklevelet szerzett hallgatók száma

1990

8 140

100

-

1991

7 190

88,3

88,3

1992

6 183

75,9

85,9

1993

7 392

90,8

119,6

1994

6 501

79,9

87,9

1995

6 213

76,3

95,6

1996

9 163

112,6

147,5

1997

12 379

152,1

135,1

1998

13 271

163,1

107,2

1999

15 302

187,9

115,3

2000

17 135

210,5

111,9

2001

17 790

218,6

103,8

2002

19 720

242,3

110,8

2003

20 883

256,5

105,9

2004

21 881

268,8

104,8

2005

24 430

300,1

111,6

2006

23 243

285,5

95,5

2007

22 399

275,2

96,3

2008

20 233

248,6

90,3

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, KSH, 2008.

270

1990=100%

Előző év = 100%

Az ez idő alatt bekövetkezett változáshoz a következő trendfüggvényt illesztettük hozzá (RÁDI 2008): Yˆ = 14707,79 + 1112,45t

A trendfüggvényből az olvasható ki, hogy a ( βˆ1 = 1112,45 ) elég magas értéket vett fel, ami igazolja a fenti megállapítást.

O kle v e le t sz e r z e tt ha llg a tó sz á m a

30 000

25 000

20 000 Idősor adatai

15 000

Trend adatai

10 000

5 000

08

07

20

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

01

20

00

20

99

20

98

19

97

19

96

19

95

19

19

93 94 19

92

19

91

19

19

19

90

0

Év

2. ábra: Esti, levelező és távoktatási tagozaton oklevelet szerzett hallgatók számának trendje. Fig. 2. Trend of number of students graduated in part-time education forms in Hungary

4. A felmérés értékelése Dolgozatunk gyakorlati része a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában jelenleg tanuló vagy már végzett levelező tagozatos hallgatók körében végzett felmérésen alapszik. 100 hallgató töltötte ki a kérdőívet. A kérdőívben arra kerestünk válaszokat, hogy mi motiválta a hallgatókat a továbbtanulási döntéseknél. Milyen összefüggések vannak a továbbtanulás és a többi tényező között? A következő eredményeket kaptuk: A sorrendből következtethetünk arra, hogy a férfiak a jobb munkahelyet preferálják. A nők esetében a magasabb jövedelem háttérbe szorította a férfiak által kedvelt választást.

271

2. táblázat: A nők és a férfiak által preferált indítékok sorrendje Table 2. Sequence of preferred motives of men and women Sorend /Rank 1 (21%)

Férfi /Males Jobb munkahely megszerzésének reménye Diplomaszerzés Magasabb jövedelem reménye Több ismeret, tudás

2 (19%) 3 (18%) 3 (18%) 4 (5%) 5 (1%)

Kapcsolatok szerzése Munkahelyi kényszer

Sorend / Rank 1 (31%)

Nő / Females Magasabb jövedelem reménye

1 (31%) 2 (26%)

Diplomaszerzés Több ismeret, tudás

3 (24%)

Jobb munkahely megszerzésének reménye Munkahelyi kényszer Kapcsolatok szerzése

4 (6%) 5 (5%)

3. táblázat: Családi állapot szerinti preferált indítékok sorrendje Table 3. Sequebce of preferred motives according to the marital status Sorend Rank

Nőtlen / hajadon Single

Sorend Rank

Nős / férjezett Marriage

Sorend Rank

1 (35%)

1 (15%)

1 (3%)

2 (12%)

Diplomaszerzés Magasabb jövedelem reménye

2 (2%)

Több ismeret, tudás

3 (33%)

Diplomaszerzés Magasabb jövedelem reménye Jobb munkahely megszerzésének reménye

Elvált Divorced Magasabb jövedelem reménye

3 (11%)

Jobb munkahely megszerzésének reménye

2 (2%)

4 (31%)

Több ismeret, tudás

3 (11%)

Több ismeret, tudás

3 (1%)

Munkahelyi kényszer Jobb munkahely megszerzésének reménye

5 (10%)

Kapcsolatok szerzése

4 (4%)

Munkahelyi kényszer

0

Diplomaszerzés

6 (1%)

Munkahelyi kényszer

0

Kapcsolatok szerzése

0

Kapcsolatok szerzése

2 (34%)

A családi állapot szerinti indítékok sorrendjéből arra lehet következtetni, hogy nem volt szignifikáns különbség a házasok és nem házasok között. A kiemelt indítékok sorrendje azonos volt. A különbség az elváltaknál jelent meg. Ők a magasabb jövedelem szerzés célját helyezik első helyre. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az elváltak szembesülnek jobban az új anyagi helyzettel. 4. táblázat: A továbbtanulók nem és a finanszírozási forma szerinti megoszlása Table 4. Share of students according to the gender and finance forms Nem/ Gender Finanszírozási forma/ Finance form Egyéni Munkahelyi Állami Összesen

272

Férfi/ Males 25 8 9 42

Megoszlás, %/ Share, % 59,5 19,1 21,4 100,0

Nő/ Females 29 8 21 58

Megoszlás, %/ Share, % 50,0 13,8 36,2 100,0

Összesen/ Total 54 16 30 100

A megkérdezettek 42%-a férfi és 58%-a nő volt. Az egyéni, az állami és a vállalati finanszírozás között történő tényleges választás alapján kiderült, hogy a férfiaknak 59,5%-a az egyénit választotta. A nőknél ez az arány valamennyivel kevesebb volt, azaz 50%. Mivel az állami finanszírozás korlátozott, és a munkahelyi finanszírozás a vállalat saját célját szolgálja, ezért az egyéni finanszírozás az, ami igazán a továbbtanulók tényleges szándékát tükrözi. Az egyéni finanszírozást választott férfiak és nők arányában megjelenő különbség nem szignifikáns. Ezt a megállapítást a továbbtanulók sokaságára irányuló próba vizsgálat erősíti meg. A próba során kiderült, hogy csekély szignifikanciája sincs ennek a különbségnek. (α = 0.01) szignifikanciaszinten el kellett fogadni a null hipotézist ( H 0 : Pf = Pn ) , mivel Z = 0,94 < Z 0,995 = 2,58 A felmérésből azt tapasztaltuk, hogy a továbbtanulás szándéka, mind a család létszámával, mind a családban keresők számával kapcsolatosan egyenes arányba változik (5. táblázat és 6. táblázat). 5. táblázat: Családtagok száma szerinti továbbtanulók számának megoszlása Table 5. Share of the number of students according to the number of family members Család tagok száma/ Number of family members

Hallgatók száma/ Number of students

Egyedül álló

17

Kettő

23

Három

26

Négy és több Összesen

34 100

6. táblázat- Családban keresők száma szerinti továbbtanulók számának megoszlása Table 6. Share of the number of students according to the number of wage earners per family Keresők száma/ Number of wage earners

Hallgatók száma/ Number of students

Egy

28

Kettő

32

Három és több Összesen

40 100

A hallgatók véleményére voltunk kíváncsiak abban is, hogy megítélésük szerint mennyire jelent előnyt a magasabb végzettség a munkapiacon. A 7. táblázat adataiból arra lehet következtetni, hogy csak a munkahelyi finanszírozást élvezők biztosak a továbbtanulás versenynövelő hatásában (52,94%). Ezt az egyénileg és az államilag finanszírozottak csak feltételezik. Arányuk sorrendben 60,38% és 63,33% volt. Ennek az a magyarázata, hogy az egyéni finanszírozás esetében a munkapiaci információk hiányosak és az

273

ilyen egyéni vállalás során jellemző a nagyobb kockázat. Az állami finanszírozás esetében az elfogadók nem veszítenek semmit. Ők élnek az adott lehetőséggel. A tényleges adatok vizsgálata során bebizonyítottuk, hogy a NyugatMagyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja és elődje a Berzsenyi Dániel Főiskola Gazdálkodási szakon 2003-tól különböző finanszírozási formában végzett hallgatóinak 70%-ban megvalósultak a szándékai a továbbtanulással kapcsolatban, beleértve a magas jövedelem és a jobb munkahelyszerzés reményét is (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ADATBÁZISA). 7. táblázat- A finanszírozási forma és a munkapiaci verseny összefüggése Connection of finance form and labor marker competition Finanszírozási forma/ MegFinance form oszlás, % Hallgatók Share % véleménye/ Opinion of students 33,96 Biztos benne 60,38 Feltételezi 5,66 Nem gondolja 100 Összesen

Egyéni/ Individual 18 32 3 53

Munkahelyi/ Employer 9 7 1 17

Megoszlás, % Share % 52,94 41,18 5,88 100

Állami/ Government 8 19 3 30

Összesen Meg/ oszlás, % Total Share % 26,67 63,33 10,00 100

35 58 7 100

5. Következtetések A primer és szekunder információk alapján (amelyekre épült a dolgozat) bebizonyítható, hogy a továbbtanulásnak nem csak költségei vannak, hanem haszonnal is jár. Haszna anyagi és nem anyagi jellegű. A jövőbeni haszon motiválja a továbbtanulókat, hogy fektessenek be ilyen fajta beruházásba. IRODALOM MAGYAR STATISZTIKAI ÉVKÖNYV (2008): KSH, Budapest. 143. NYUGAT-MAGYARORSZÁG EGYETEM, Savaria Egyetemi Központ, Tanulmányi Osztály Adatbázisa. RÁDI SZ. (2004): Az oktatás, mint humánerőforrás beruházás elemzési módszerei. Egyiptom, Kairo Egyetem. 39. Tudományos konferencia. 6. RÁDI SZ. (2008): Általános statisztika II. Balogh és Társa Nyomdaipari, Kiadói és Kereskedelmi Kft., Szombathely. 168. p. VARGA J. (1998): Oktatás – gazdaságtan. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest. 56. p.

274

MÓDSZERTAN A NYME SAVARIA EGYETEMI KÖZPONT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI XIX. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK 14. Szombathely, 2012. pp. 275-286.

FARKAS ANDRÁS 1 A DIGITÁLIS ÍRÁSTUDÁS HELYZETE HALLGATÓI VIZSGÁLATOK TÜKRÉBEN Abstract: Level of knowledge in informatics of students enrolled teacher training courses lags behind the objectives put in curricula of public education. Intentions for teaching or adapting for education of ICT are low amongst the involved despite of that use of IT tools has become an everyday activity. All these things can easily make the idea of realization of information and network based society of 21 th century uncertain, however the elementary and medium-level trainings get a key role in this field. The forthcoming research intends to prove the former statement by examining the students enrolled primary-school-teacher training of our institute.

1. Bevezetés A Nemzeti Alaptanterv 1995-től önálló műveltségi területben fogalmazza meg a közoktatás számára a fejlesztési feladatokat a digitális írástudás elsajátítása érdekében. 2003-tól az általános iskola 3-4. évfolyamától kezdve önálló informatika órák keretében tanulhatnak a diákok a tanító szakos pedagógusok irányításával. E változásokra reagálva a folyamatosan módosuló, átalakuló tanító- és tanárképzés igyekezett megfelelni a kihívásoknak, például a tanító alapszak képzési szerkezetének módosítása, az informatika műveltségterület bevezetése, továbbá az informatikatanár tanári szakképzettség újragondolása által. A tanárképzési programok tervezői nem helyzetek elég hangsúlyt arra, hogy megfelelő szintű, minőségű informatikai szakmai, illetve pedagógiai-informatikai tudással lássák el a leendő általános- és középiskolai, nem informatikát oktató tanárokat is. A felsőoktatásban megvalósuló felkészítés számukra elsősorban technológia-orientált, a tanulmányok elvégzéséhez szükséges informatikai tudást közvetít. A tanári szakképzettségek vonatkozásában a szakmódszertanoknak az információs technológiák pedagógiai vonatkozásait is figyelembe vevő megújítása elkerülhetetlenné vált. A „pedagógiai alapviszony modelljében” (ZSOLNAI 1996) az értékek (jelen esetben a pedagógiai-informatikai kompetenciák) közvetítése során egyrészt az érté1

NYME, Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi Kar 9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4. E-mail: [email protected]

275

kek tanulását megvalósító általános iskolai tanulók, másrészt az értékek tanulását segítő jelenlegi, illetve a pedagógussá válás folyamatában elinduló pedagógusjelöltek érintettek. Az információs technológiákhoz fűződő viszonyuk, a jelöltek, gyakorló szakemberek és leendő tanítványaik között meghúzódó felfogásbeli (akár generációs) különbségek megláttatása kiinduló diagnózisa lehet egy a pedagógusképzés adott szegmensét megújítani szándékozó programnak. 2. Kutatás körülményei A kutatás célcsoportja a 2006-2011 között a Nyugat-magyarországi Egyetem két karára2 felvételt nyert tanító szakos, és óvodapedagógus (utóbbiak csak 2007-2009 között vettek részt a kutatásban) hallgatók voltak. Az eredetileg három tanévre tervezett kutatási program meghosszabbításra került, s a szombathelyi kar érintett hallgatói 2009-2011 években is szolgáltattak adatokat. E vizsgálat harmadik összetevője volt egy olyan kutatási programsorozatnak, mely elsőként a közoktatásban tanuló diákok informatikai szokásait és tevékenységeit (FARKAS 2008), majd következő elemében a gyakorló pedagógusok szakmai – pedagógiai tudását, attitűdjeit vizsgálta. Ennek okán e tanulmány néhány pontja utal a korábbi kutatások eredményeire. E három vizsgálat következtetései segíthetnek a tanárképzési programok információs technológiák közvetítésére vonatkozó újragondolásában. Megvalósítása a Bevezetés az információtechnológiába című, kötelezően felveendő informatikai kurzus keretében történt két helyszínen, az érintett oktatók előzetes felkérésével. Összesen 203 hallgató három, részben hagyományos, részben elektronikus formában rendelkezésre álló kérdőívet, tesztet töltött ki (2010-2011 között csak az első két vizsgálatra került sor).  Kérdőív a számítógéphez fűződő viszonyulásokról, valamint a szakmai ismeretekről.  A meglévő informatikai ismereteket feltáró szintfelmérő teszt – digitális tanulási környezetben elektronikus formában valósult meg.  Kérdőíves felmérés a tanulási motívumokról a tanulmányok kezdetén. Az első két pontban felsoroltak a kutatási célokon túl a jelzett kurzus kezdetekor a diagnosztikai értékelés eszközét is jelentették. A tanulási motívumokkal foglalkozó kérdőív a felsőoktatás kezdetén álló pedagógusjelöltek tanuláshoz, az új ismeretek, módszerek befogadásához 2

Benedek Elek Pedagógiai Kar NYME – Sopron; Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar – Szombathely

276

fűződő elképzeléseit vizsgálta. Azt a hipotézist kívánta megerősíteni illetve cáfolni, hogy a tanulási folyamatban a közoktatás által nyújtott, leginkább a hagyományos tanárközpontú és teljesítményorientált megközelítéshez alkalmazkodó diákok tanulási motívumai elsősorban az oktatói elvárásokban, az egyénileg elért jó érdemjegy megszerzésében nyilvánulnak meg. A pedeutológia3 egyik kutatási témája a gyakorló, illetve a képzésbe bekapcsolódó jelöltek nézeteinek feltárása (FALUS 2001, 2001a, 2004, DUDÁS 2007). E kérdőívnek ugyanakkor nem volt célja a meglévő nézetek teljes körű diagnózisa, eredményei viszont hozzájárultak a hallgatók oktató általi megismeréséhez, a tanulási folyamat tervezéséhez is. E tanulmány terjedelmi keretek okán csak részleteket képes bemutatni a jelzett három vizsgálatból és annak eredményeiből. Elsőként a számítógéphez fűződő viszonyulásokat, majd a szakmai szintfelmérés területén csak a következtetéseket fogalmazza meg. Röviden jelzi a tanulási motívumokkal kapcsolatos vizsgálat tanulságait is. 3. Célok, módszerek A számítógép használati szokásairól szóló kutatás kérdőíves módszerrel történt. Az első része a pedagógusjelöltek meglévő informatikai végzettségével, továbbá a tanulmányaik kezdetekor megfogalmazott, az információs technológiák oktatásban történő alkalmazásának szándékaival foglalkozott. Hipotéziseiben feltételezte, hogy a képzésre jelentkezők jelentős része rendelkezik a közoktatásban megszerzett informatikai szakmai végzettséggel. Továbbá abból indult ki, hogy a hallgatóknak az informatikához fűződő elfogadó, támogató viszonya, illetve az oktatási alkalmazás pozitív szándéka magasabb szintet mutat, mint azt a gyakorló pedagógusok körében végzett korábbi vizsgálat eredményei jelezték. A kérdőív második része 21 konkrét számítógép-használati témában kérte a hallgatók tudásának önmaguk általi minősítését egy ötfokozatú skálán. A zárt kérdések megválaszolását anonim módon végezték, az oktatók irányításával szemináriumi keretek között. Az adatok kérdőívenként kódolásra kerültek, táblázatos formában történt a rögzítés és az elemzés. A szintfelmérő teszt szintén a szemináriumi foglalkozás során, a digitális tanulási környezet részeként, a MOODLE rendszer által nyújtott szolgáltatás keretében, egy alkalommal számítógépen kitölthető módon valósult meg. A 45 kérdésből álló teszt három résztesztre volt bontható, a számítástechnikai alapismeretek, a szövegszerkesztés és a hálózati (internet) 3

Pedagóguskutatás-tan

277

szolgáltatásai komponensekre. A hallgatók a feladatokat egyénenként, véletlenszerű sorrendben kapták. Az egyes tesztelemek (itemek) feleletválasztós (egy helyes válasz, több helyes válasz), két halmaz illesztése, illetve feleletalkotás (rövid válasz) típusúak voltak. A tesztkérdések 1-1 pontot jelentettek, tehát az összes pontszám és itemszám megegyezett. A kiértékelés megjelenítette a válaszadók válaszainak szórását, az egyes kérdésekre az elért, illetve a maximum arányának statisztikai standard eltérést megadva. Az úgynevezett diszkriminációs mutatóval az adott kérdésre jobban és gyengébben válaszolókat lehetett elkülöníteni. E paraméter értéke +1 és -1 értéket vehetett fel. Ha 0,0 alá került, azt jelezte, hogy a gyengébbek közül többen feleltek jól a kérdésre, mint a jobban teljesítők. A tanulási motívumokról szóló kérdőíves felmérés annak feltárására irányult, hogy a hallgatók milyen motivációs tényezőket tartanak meghatározónak a felsőoktatási tanulmányaik kezdetekor, s szerintük ezek milyen mértékben hatnak az ismeretek elsajátítására. Célja volt az önismeret növelése. A válaszadók 12 előre megfogalmazott tényezőről külön-külön nyilatkoztak, egy 0-5 fokozatú skála választott számjegyének az adott tényezőhöz történő hozzárendelésével. A számértékekkel az adott elem rájuk ható erősségét fejezhették ki. 4. Eredmények A számítógép használatának szokásairól, pedagógiai vonatkozású alkalmazásának elképzeléseiről szóló kérdőív első kérdése a számítógépek használatának gyakoriságát vizsgálta. A hallgatóknak hat lehetőség közül kellett a legmegfelelőbbet kiválasztaniuk, a sorszámát bekarikázniuk. (1. táblázat). 2006 2007 2008 1. naponta, illetve majdnem minden nap 2. hetente 2-3 alkalommal 3. hetente legalább egyszer 4. havonta néhányszor 5. ritkábban Összesen:

2009 2010 2011 Összesen

Százalék

18

54

39

19

10

19

159 fő

78,3

8 5 1 3 35

8 3 0 0 65

7 2 2 0 50

1 1 1 0 22

2 0 0 0 12

0 0 0 0 19

26 fő 11 fő 4 fő 3 fő 203 fő

12,8 5,4 2,0 1,5

1. táblázat: Hallgatói kérdőív - Milyen rendszerességgel használ számítógépet? Table 1 Student Questionnaire – How often do you use PC

Az adatok megerősítették, hogy a felsőoktatásba kerülő hallgatók aktív géphasználók. A legtöbben napi rendszerességgel dolgoznak számítógéppel, a legutóbbi éveket tekintve már szinte egy-egy példát sem látunk ennél ritkábban megvalósuló géphasználatra.

278

A középiskolai diákoknak többféle lehetőségük is kínálkozik az informatikai szakmai vizsga letételére. A közép – és emelt szintű érettségi mellett az ECDL4, illetve az Országos Képzési Jegyzékben szereplő számítástechnikai szakképzettségek közül választhatnak. A kérdőív adatokat kért a felsőoktatási tanulmányokig megszerzett szakmai végzettségekkel kapcsolatban. A hallgatóknak nyolc válaszlehetőség közül kellett bekarikázással (akár több megjelölésével) jelezniük mindezek meglétét. Az adatok összesítése nem várt eredményt hozott (1. ábra). A vizsgált mintában a hallgatók 76,6 % - a nem rendelkezett semmilyen informatikai végzettséggel. Az emelt szintű érettségi vizsga meglétére, illetve OKJ felsőfokú végzettségre nem volt példa a hallgatók között. Az egyébként népszerű ECDL vizsga (17 hallgató), illetve az informatika középszintű érettségi vizsga (20 hallgató) letétele is alacsony a vizsgált körben. Mindez annak tükrében állítható, hogy 2010-ben a középszintű érettségit tekintve a legnépszerűbb választott tárgy volt az informatika5. Az adatok alapján megfogalmazható, hogy a tanító, illetve óvodapedagógus jelöltek között az informatika nem vonzó terület, nem választják érettségi tárgyként, jellemzően nem tesznek szakmai vizsgát sem, így az erre irányuló feltételezés nem igazolódott be. Ha összevetjük ezeket az adatokat a már gyakorló pedagógusok körében végzett háttérkutatás eredményeivel, akkor jelentős eltérést tapasztalunk (a tanítók 49%-a rendelkezett ECDL vagy OKJ vizsgával). 8. Más intézmény 1,5% 7. OKJ felsőfok 0,0% 6. OKJ középszint 1,5% 5. OKJ alapszint 2,4%

1. nincs végzettsége 76,6%

4. ECDL 8,3% 3. emeltszintű érettségi 0,0% 2. Középszintű érettségi 9,8%

1. ábra: A hallgatók informatikai végzettségei Fig. 1. Students’ Degrees in Informatics

Úgy tűnik, hogy a végzett tanító szakos pedagógusok a pályájuk során tapasztalják tudáshiányukat e területen, s szakmai informatikai kompetenciáikat pályakezdőként, illetve gyakorló pedagógusként pótolják. E 4 5

Európai Számítógép-használói Jogosítvány Középszinten vizsgázók száma: 29 544. Forrás: https://ketszintu.hu [2011-10-02. megtekintés]

279

gondolat is megerősíti azt, hogy a pedagógusjelöltek formális képzésén belül, a szakmai informatikai, illetve pedagógiai – informatikai tudást és képességeket közvetítő oktatási programok által nagyobb hangsúlyt kell fordítani e kompetenciák fejlesztésére. A kérdőív összeállításakor követendő elv volt, hogy a hallgatók, valamint a már végzett gyakorló pedagógusok megnyilatkozásai összevethetők legyenek. Ennek érdekében a következő kérdések (a számítógéphez fűződő általános viszonyulások, illetve hogy milyen szerepet szánnak az informatikának az oktatás során) mindkét célcsoport számára, azonos megfogalmazással helyet kaptak a kérdőíveken. A számítógéphez fűződő viszonyulásaikat öt megállapítás közül a válaszadóra legjellemzőbb (egy lehetőség) kiválasztásával jelölhették meg az alábbiak közül: 1. Ha lehetséges, kikerülöm használatát. 2. Vannak olyan területek, ahol hasznosnak tartom, de nem foglalkoztat különösebben. Minimális tudásra törekszem. Esetleg tervezem ebben az irányban ismereteim bővítését. 3. Átlagos felhasználásra törekszem. Célom, hogy jó színvonalon legyek képes megoldani a feladataimat, de érdeklődési köröm teljesen más irányba mutat. 4. Egyre több területen tudom felhasználni a számítógépet, s ahogy tudásom gyarapodik, egyre jobban kelti fel az érdeklődésemet. Kihívásnak tartom, s úgy gondolom, hogy az információs technológiák alapvetően meghatározzák életünket, így a munkámat is. 5. Lelkes híve vagyok az informatika – számítástechnika világának. Az elektronikus kommunikációs formák most is meghatározzák mindennapjaimat. Ahol csak lehetséges használom a számítógépeket, s fejlesztem tudásom a különféle alkalmazások területén. Az első három válaszlehetőség az elutasító, illetve az átlagos felhasználásra törekvő attitűdöt próbálta három kategóriára lebontani. Ezeket választók más területekre helyezik a hangsúlyt, az informatikai érdeklődést tekintve legfeljebb a szükséges, jó színvonalú gépkezelés elérése a cél. Az utolsó két válaszlehetőség pedig az informatikai viszonyulásukat tekintve támogató attitűddel rendelkezők kategóriái.

280

2. válasz 8,9%

3. válasz 42,4%

1. válasz 0,5% 5. válasz 9,4%

4. válasz 38,9%

2. ábra: A hallgatók számítógéphez fűződő általános viszonyulása Fig. 2. General attitudes of students towards the computer (PC)

A hat év összesített adatait tartalmazó ábra alapján (2. ábra) az 1. válaszlehetőséget csak egy, tanító szakos hallgató választotta. Ez határozott elutasítást jelent, ugyanakkor nagyon közel áll ehhez a második pont is, mely nyitva hagyja a továbbfejlődés lehetőségét. A minimális tudásra való törekvés (2. válasz), illetve a másik pólus: lelkes híve az informatika világának (5. válasz) közel azonos eredményt hozott. A hallgatók 42,4 %-a átlagos felhasználást választotta, az első három válaszlehetőséget a hallgatók 51,7%-a jelölte meg. Az informatikát támogató hozzáállás (4-5. pont) 48,3%-os, így elmondható, hogy a vizsgált mintában a hallgatók fele rendelkezett a tanulmányaik elején az informatika iránt elfogadó, nyitott hozzáállással. Ez alapvető információ az oktatók számára, hisz a pedagógusjelöltek téma iránti fogékonysága, nézetei befolyásolják a tanulmányaik eredményességét. A szakmai informatikai végzettség megléte is hatással volt a viszonyulásokra, hisz a végzettséggel rendelkező hallgatók 74,1%-a jelölte meg az utolsó két pontot, illetve egy középszintű érettségit tett hallgató kivételével, az első és második válaszlehetőséget megjelölők között nem volt végzettséggel rendelkező hallgató. A számítógépek oktatási felhasználásának szándékát vizsgálta a hallgatói kérdőív negyedik kérdése. Arra kereste a választ, hogy a hallgatók milyen szerepet szánnának majdani tanítványaik körében a számítógépeknek. Zárt kérdés formájában, elképzeléseikhez legközelebb álló egy válaszlehetőséget kellett megjelölniük az alábbiak közül: 1. Semmilyet, inkább óvnám a gyerekeket, tanítványaimat a számítógépektől. 2. Minimális időt szánnék rá, de elfogadva, hogy a gyerekek / tanítványok gyorsan tanulnak, és nagy az érdeklődésük e témakörben. A „szükséges rossz” kategóriája számomra.

281

3. Biztos vagyok abban, hogy szükség van informatikai ismeretek közvetítésére az adott korosztály számára. Mivel kihívásnak tartom, ha lehetőségem lenne rá, hangsúlyosan külön órát / foglalkozást szánnék erre. Ugyanakkor korlátoznám is a használatát, törekednék az általam helyesnek tartott arányok betartására. A hagyományos módszerek / foglalkozások híve vagyok, az informatika által nyújtott lehetőségeket nem meghatározónak, csak másodlagosnak tartom. 4. Úgy vélem, hogy az informatikának meghatározó helye van az általam gondozott korosztály esetében. Törekednék arra, hogy különféle felhasználási körökben, gyakorlat-közelien, új módszereket felhasználva, több műveltségterületet is bevonva készítsem fel tanítványaimat az információs társadalom kihívásaira, s fejlesszem képességeiket. Nagy lehetőségeket látok az informatika oktatási felhasználásában, fejlesztve tudásom, ahol csak lehet, alkalmazni szeretném. Az eredmények bemutatása (2. táblázat) a végzett pedagógusoktól származó válaszokkal együtt kerül megjelenítésre. Hallgatói eredmények

Ebből tanító szakos hallgatók

Végzett pedagógusok

Ebből végzett tanító szakosok

1. válasz

9 fő

4,4%

2 fő

1,6 %

0 fő

0,0%

0 fő

0,0%

2. válasz

24 fő

11,8%

9 fő

7,4 %

4 fő

4,1%

1 fő

2,0%

3. válasz

130 fő

64,0%

84 fő

68,9 %

60 fő

61,9%

32 fő 65,3%

4. válasz

40 fő

19,7%

27 fő

22,1 %

33 fő

34,0%

16 fő 32,7%

Összesen:

203 fő

122 fő

97 fő

49 fő

2. Táblázat: A számítógépek oktatási alkalmazásának szándéka a hallgatók és a végzett pedagógusok körében Table 2. Intention for using the PC for educational reasons among students and graduated pedagogues

A hallgatók válaszainak elemzése által megfogalmazható, hogy a számítógéphez fűződő általános viszonyulás, valamint az oktatási felhasználás szándéka között (rxy=0,3896) szignifikáns összefüggés állapítható meg (p=0,001). A harmadik válaszlehetőség közel azonos eredményt hozott a hallgatók és végzett pedagógusok körében is, mely a hagyományos oktatási elképzelések mellett elfogadja az informatikai ismeretek közvetítésének szükségességét, de hangsúlyosan külön tanóra keretében, megfelelő korlátozások beépítésével. Az informatikát integrált módon értelmező, a műveltségi területek tanulási, tanítási folyamataiba beépített módon történő felhasználás szándéka a hallgatók esetében elmarad a végzett pedagógusoktól (14,3%-kal alacsonyabb), így a harmadik hipotézis sem került megerősítésre. E megállapítás érvényes a tanító szakos jelöltek, illetve végzett tanítók körére

282

leszűkítve is. Az óvodapedagógus hallgatók (illetve a végzettek esetében a tanár szakosok) erre vonatkozó elképzelései a célkorosztály miatt eltérhetnek a tanítókétól. Az eredmények alapján megállapítható volt, hogy az óvodapedagógusok meghatározó mértékben utasították el az információs technológiák oktatási felhasználását, e területen a tanító szakos hallgatók és óvodapedagógus hallgatók között szignifikáns különbség (p <0,1) mutatkozott, megközelítve a 95%-os valószínűségi szintet. A szakmai szintfelmérés eredményei rámutattak az informatikai ismeretek jellemző hiányosságaira mindhárom témakörben. A hat év összesített eredményei alapján (3. táblázat) a 203 hallgató közül 19,7% (40 fő) teljesített 50% alatt. Tesztet kitöltők száma (fő) Pontszámok átlagai (%)

2006 35 58,0

2007 67 58,6

2008 48 56,2

2009 23 59,75

2010 14 62,7

2011 16 59,2

3. Táblázat: A szintfelmérő teszt alapadatai Table 3. Basic Data of Diagnostic Test

Az adatok megerősítették, hogy a tanárképzés során szükség van az informatikai tudásszint jelentős növelésére. A hallgatók részben egymástól, illetve saját próbálkozásokból elsajátított szoftverhasználati technikái mögött sok esetben hiányoznak a tevékenységet megalapozó tudáselemek. Informatikai környezetben végzett feladatmegoldás során, a vizsgahelyzetekben is az elsődleges cél a végeredmény produkálása, az ahhoz vezető út kevésbé meghatározó (konkrét szakmai tudásra épül-e, vagy utánzással, menüpontok mechanikus kiválasztásával történő megvalósítás áll a hátterében). Az informatikát oktató pedagógusok esetében e gyakorlati tudás nem elegendő. Valójában nemcsak az informatikatanárokról van szó. A különféle tanári szakképzettséggel rendelkező pedagógus, ha informatikai eszközöket, szoftvereket alkalmaz a tanórán, közvetett módon informatikai szakmai ismereteket is közvetít tanítványai felé. Az alkotó problémamegoldás, illetve annak tanítása nem képzelhető el pontos háttértudás nélkül, a mechanikusan begyakorolt algoritmusok kevésbé mozgósíthatóak egy új kontextusban megjelenő feladat megoldásához. A szakmai ismeretek megléte mellett a tanulási eredményességet befolyásolják a tanuló egyénnek különféle motivációs tényezői. Így a kognitív tényezők vizsgálata mellett egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a pedagógiai kutatás a tanulás affektív tényezőinek irányába. „A tantárgyakkal kapcsolatos attitűdök, a motiváció, az énkép, az attribúciók, a tanuláshoz való viszony, a pályaválasztási szándék, az életcélok külön-külön, vagy együttesen igen erős befolyást gyakorolhatnak

283

arra, hogy egyes tantárgyakból, egy szűkebb vagy tágabb tudásterületen milyen eredményeket érnek el a tanulók” (CSAPÓ 2000). A következő állítás, miszerint „A pedagógusok a tanulókban reálisan működő tanulási motívumokat feltehetően nem ismerik jól, megbízhatóan” (RÉTHY 2003) helytállónak tekinthető a felsőoktatásban is, a tanárképzési programokban viszont meghatározó erővel bír. Így került a programba az a kérdőíves vizsgálat, mely annak feltárására irányult, hogy a hallgatók milyen motívumokat tartanak meghatározónak a felsőoktatási tanulmányaik kezdetekor, s szerintük ezek milyen mértékben hatnak az ismeretek elsajátítására. A kérdőíven felsorolt 12 tényező csoportosításra került, melynek alapját a tanulási motiváció négy pedagógiai szintje, struktúrája jelentette (RÉTHY 2003).  Érdeklődés, kíváncsiságon alapuló belső (INTRINSIC) motiváció  Beépült (INTERNALIZÁLT) motívumok, a tanulás személyes (erkölcsi) kötelesség  PRESZTIZSMOTIVÁCIÓ (belső tendenciák és külső versenyhelyzetek)  Külső (EXTRINSIC) motiváció – eszköz egy cél eléréséhez A nagyon erős (5), illetve erős (4) minősítés szerinti rendezett listákban (4. táblázat) a külső motívumok közül az oktatói elvárásoknak, valamint a jó jegy iránti vágynak meghatározó szerepe van. Az eredmények alapján a sikerélmény átélése a legerősebb motívum, talán nem véletlenül, hisz a siker további erőfeszítésre késztet. Legtöbben a csoporttársak elismerését minősítették gyenge motivációs hatásúnak. A tanulmányaikat megkezdő hallgatók a pályaválasztási döntéseik után, feltételezhető módon az adott terület irányába mutatott kíváncsiság, érdeklődés (belső motívumok) vonatkozásában meghatározó motivációval rendelkeznek. A vizsgálat ettől eltérő eredménnyel zárt. A külső motívumok meghatározóak a hallgatók esetében. A belső motívumok közül az elsajátítandó tananyag, illetve a pedagógus pályára történő sokoldalú módszertani felkészülés szempontjait az 5. és 12. helyen állnak a nagyon erős motivációt megjelenítő oszlopban. E kutatás igazolta az e területen lezajlott hasonló vizsgálatokat (RÉTHY 2001). A felsőoktatásba kerülő hallgatók tanulási motívumai a felsőfokon szerzett tapasztalatok hiányában részben a közoktatásból származnak. Hisz a „Tanulási motiváción olyan aktív tevékenység folyamatában kialakuló, sajátos hierarchiába szerveződő tevékenységre késztető feszültséget értünk, melyet alapvetően a pedagógiai környezet motiváló hatásának minősége és a gyermek által átélt tanulási tapasztalatok határoznak meg”(RÉTHY 2003). Így a külső tényezők, mint az oktatói elvárások, a jó jegy megszerzése válnak elsődlegessé, valamint a szociális motívumok tekintetében az oktatók és a társak hatása.

284

sorrend

Motivációs tényezők sorrendje a "nagyon erős" hatás szerint

1

Sikerélmény, a teljesítés öröme

2

A jó jegy iránt érzett vágy

3

Kötelességtudat, lelkiismeret

4 5 6 7

A tudás gyakorlati haszna, felhasználhatósága Sokoldalú módszertani felkészülés a pedagógus pályára A saját igény szerinti ismeret megszerzésének lehetősége – tudásvágy A társak és a feladatra fordított idő megválasztásának szabadsága

Motivációs tényezők sorrendje az "erős" hatás szerint Az oktató elvárásai, az általa meghatározott célkitűzések A tudás gyakorlati haszna, felhasználhatósága A saját igény szerinti ismeret megszerzésének lehetősége – tudásvágy Kötelességtudat, lelkiismeret A produktum bemutatásának lehetősége Tananyag, feladat tartalma, kihívásai Sokoldalú módszertani felkészülés a pedagógus pályára

4. táblázat: A motivációs tényezők rendezett listája - összesített adatok (részlet) Table 4. Ordered list of motivating factors – Summarized Data (details)

5. Összegzés E kutatás eredményei alapján megfogalmazható, hogy az információs technológiák oktatásának a tanár- és tanítóképzésben jelenleg megvalósuló formája szemléletváltást igényel. Az informatikai ismeretek közvetítésében uralkodó technológia-orientált megközelítés helyett, a későbbi pedagógiai gyakorlatban is közvetlenül felhasználható, a szakmai, pedagógiai és szakmódszertani ismereteket integráló képzésre van szükség. Olyan képzési modellek megalkotása vált fontossá e területen, melyek az informatikai eszköz –, és szoftverkörnyezetet komplex módon értelmezik és használják fel a hallgatók tanulási – tanítási folyamatai során. Ez azt jelenti, hogy felkészítést nyújtanak a különböző műveltségtartalmak alap- és középfokú oktatásban történő átadása során, az alkalmazott oktatási stratégiák megvalósítása közben, a pedagógiai-informatikai tudás sokrétű felhasználására. A pedagógusképzésben a technológia szakszerű ismerete és oktatási alkalmazása nem választható el a stratégiai típusú tudástól, így a formális képzés keretei között is szükség van arra, hogy a szakmai tudás fejlesztése konkrét pedagógiai kontextusban jelenjen meg. Mindez akkor lehetséges, ha a hallgatók olyan tanulási környezetben tevékenykednek a felsőoktatás keretein belül, melyek motiváló hatással bírnak e komplex ismeretszerzésre; érthetővé és elfogadottá válnak számukra az elsajátított ismeretek szakmai és pedagógiai elvei, céljai. Továbbá ha a hallgatók által is érzékelhető, közvetlen transzferhatása van a megszerzett ismereteknek és képességeknek a pedagógiai gyakorlatra, illetve nem

285

hátráltatják e folyamatot az információs technológiák oktatási alkalmazásával szemben esetlegesen megnyilvánuló, elutasító nézetek sem. IRODALOM CSAPÓ B. (2000): A tantárgyakkal kapcsolatos attitűdök összefüggései. Magyar Pedagógia 100(3): 343-366. DUDÁS M. (2007): Tanárjelöltek belépő nézeteinek feltárása. In: Falus Iván (szerk.): A tanárrá válás folyamata. Gondolat Kiadó, Budapest. 46-120. FALUS I. (2001): Az oktatási módszerek kiválasztására és alkalmazására vonatkozó nézetek. In. Golnhofer Erzsébet–Nahalka István (szerk.): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 232-260. FALUS I. (2001a): A gyakorlat pedagógiája. In. Golnhofer Erzsébet– Nahalka István (szerk.): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 15-27. FALUS I. (2004): A pedagógussá válás folyamata. Educatio 3: 359-374. FARKAS A. (2008): Nem elég korán kezdeni!? Egy kutatás tanulságai. Új Pedagógiai Szemle 8-9: 139-147. RÉTHY E. (2001): Motivációs elképzelések. In. Golnhofer Erzsébet– Nahalka István (szerk.): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 177-201. RÉTHY E. (2003): Motiváció, tanulás, tanítás. Miért tanulunk jól vagy rosszul? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. ZSOLNAI J. (1996): Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba. Vázlatok a pedagógia filozófiai és társadalomtani vonatkozásainak megragadásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

286