Aquiia L X X X — L X X X I . 1973—1974.
A N O V E M B E R I ÉS J A N U Á R I R É C E S Z Á M L Á L Á S O K N É H Á N Y EREDMÉNYE MAGYARORSZÁGON T. A N A S
PLATYRHYNCHOS Schmidt
Egon
Bevezetés A különböző récefajok nemzetközi.számlálása során a n o v e m b e r i és januári időszakok, m i n t ismeretes, kiemelt jelentőségűek. A megfigyelések n e m egv n a p r a korlátozódnak, hanem a hónap közepén, egy megadott időszakon be lül kell a z o k a t elvégezni. A z I \ \ R B (Nemzetközi Vízivadkutató Iroda) által irányított „Minimum P r o g r a m " elnevezésű számlálás célja elsősorban a te lelő récetömegek lehetőleg minél p o n t o s a b b állománybecslése. Különösen a mennyiségükben az utóbbi időben erősen megfogyott fajoknál látszott szük ségesnek ez a módszer, de u g y a n i l y e n lényeges például a tőkés récénél (Anas jjlatyrhynchos) is, a h o l a költőállomány teljes szétszórtsága m i a t t , a n n a k m e n y nyisége még hozzávetőlegesen is nehezen állapítható meg. A vizsgálat végső célja, hogy a k a p o t t eredmények összesítése és kiértékelése után megfelelő fórumokon megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak a különösen veszélveztetett fajok védelme érdekében. A téli számlálások során például feltérképezhetőek lesznek a leginkább látogatott telelőhelyek, a h o l a mielőbb végrehaj tandó védelmi intézkedéseknek igen nagy jelentősége v a n az állományok ala kulására is. Magyarország kezdettől fogva részt v e t t a januári számlálásokon, de k l i m a t i k u s adottságaink következtében elsősorban negatívumok közlésére kellett szorítkoznunk. Közép-Európában a január a sokéves átlagot t e k i n t v e álta lában a leghidegebb hónapnak számít, az állóvizek jég alá kerülnek, hosszan tartó hideg periódus esetén beállnak a folyók is. Éppen ezért csak különlege sen kedvező időjárás mellett képzelhető el, hogy hazánkban januárra n a g y o b b récetömegek m a r a d h a s s a n a k vissza. H o g y ez így v a n , azt éppen az utóbbi, v i s z o n y l a g n a g y o n enyhe telek is bizonyították. A z 1969-ben beindított, n o v e m b e r r e l kibővített számlálási program viszont már lényegesen j o b b lehetőségeket biztosított e téren Magyarországnak is. A z általános n o v e m b e r i időjárás mellett egyes ökológiag kedvező p o n t o k o n a vonuló récéknek, elsősorban a tőkés és csörgőrécéknek (Anas crecca) o l y a n tömegei tartózkodnak, melyek már a nemzetközi számlálás szempontjából nézve is k o m o l y jelentőségűeknek b i z o n y u l n a k . J e l e n d o l g o z a t o m b a n a hazai v i s z o n y l a t b a n kétségkívül messze l e g g y a k o r i b b tőkés réce mennyiségi ada tait állítottam össze a n o v e m b e r i és januári számlálások alapján. E n n e k során csak o l y a n a d a t o k a t v e t t e m figyelembe, a h o l a megfigyelők legalább 500 tő kés récéről számoltak be. A z e szám a l a t t i mennyiségeket figyelmen kívül h a g y t a m . í g y a mellékelt térképek (31 —40. ábrák) azokat a helyeket tünte tik fel, ahol a vonulás során .Magvarországon a legnagyobb, néha kiemelkedő tömegek j e l e n t k e z t e k . E z nem jelenti a z o n b a n egyben azt is, hogy csupán ezek a területek jelentősek .Magyarországon a vonuló vízivad szempontjából. r
149
31. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1969. november A b b i l d u n g 31. Die mcngenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, November
1969
^
32. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1970. november A b b i l d u n g 32. Die mengenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, November 1970
33. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1971. november A b b i l d u n g 33. Die mengen massige Verteilung der Stockenten in Ungarn, November 1971
—
J—
l
16
20°
IT
El 500-5000 [2]5000-10000 T]ioooo-2oaoo P*~|
20000-50000
1972 november 22° i
34. ábra. .I U'késrévék mennyiségi n>egoszlása Magyarországon, 1072. november A b b i l d u n g 34. Die mengen massige Verteilung der Stockenten in (')igarn, November l!>72
35. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1973. november A b b i l d u n g 35. Die mengenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, November 1973
36. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1970. január A b b i l d u n g 36. Die mengenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, Januar 1970
37. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1971. január A b b i l d u n g 37. Die mengenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, Januar 1971
38. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1972. január A b b i l d u n g 38. Die mengenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, Januar 1972
40. ábra. A tőkésrécék mennyiségi megoszlása Magyarországon, 1974. január A b b i l d u n g 40. Die mengenmässige Verteilung der Stockenten in Ungarn, Januar 1974
November
Számos, egyébként kedvező adottságú vízterületről, képzett megfigyelők hiányá b a n nincsenek a d a t a i n k . E r r e a kérdésre a későbbiekben röviden még visszatérek. A kiértékelés során m i n t ökológiailag e l térő területeket, a D u nántúlt (a folyóval együtt) és az Alföldet különválasztottam és összehasonlítottam egymással. A z ennek során k a p o t t eredmé nyeket a 4 1 . ábra szemlélteti.
A számlálómunka Magyarországon Magyarország terü l e t i adottságai a réce vonulás szempontjá ból igen kedvezőeknek mondhatók. A z észak ról és északkeletről áramló vízi v a d részé re elsősorban K e l e t Magyarország, a T i s z a 1973 197% 1970 1911 1911 v o n a l a , hagyományos • Dunántúl (Dunával) F~\ Alföld vonulási útnak szá 41. ábra. .1 tőkésrécék mennyiségi megosztana százalékban kife mít. A z ország terü jezve a Dunántálon (fehér) és az Alföldön (satírozott) A = No- letén ökológiailag dur vembcr; B = Január ván ötféle víztípust A hhildung 41. üi'c prozentuale Verteilung der Mengen der Stock lehet megkülönböz enten in Pannonién (weiss), und in der Tiefebene (schraffiert) t e t n i , melyek jellegü A = November; B = Januar ket, madáreltartó képességüket, kiterjedésüket és e m b e r i zavartságukat t e k i n t v e lényegesen különböznek egymást ól. 1. Nagy tarák. Ide t a r t o z n a k a B a l a t o n , a Velencei-tó és a Fertő m a g y a r s z a k a s z a . N a g y , állandó, v i s z o n y l a g sekély vízterületek. A B a l a t o n b a n csak a p a r t o k mentén található változó szélességű nádszegélv, egyébként elsősor ban nyílt vízfelület. Kivételt képez a K i s - B a l a t o n természetvédelmi területe, m e l y n e k t ú l n y o m ó részét sűrű nádas borítja. A B a l a t o n átlagos mélysége 3 n i , és így m i n t táplálkozóterület elsősorban a bukórécék számára a l k a l m a s . A v i liin
z i v a d szempontjából elsősorban a még v i s z o n y l a g legkevésbé beépült, déli rész jöhet számításba (ott terül e l a K i s - B a l a t o n is). A Velencei-tó és a Fertő erősen elnádasodott t a v a k , a nyílt víz inkább csak különböző nagyságú tisztások alakjában jelentkezik. E v i z e k e n , a B a l a t o n t is beleértve, az őszi időszakban a vadászat jelenti tulajdonképpen a leginten zívebb, emberi részről megnyilvánuló zavarást. E z a z o n b a n a B a l a t o n eseté ben, a n n a k kiterjedését t e k i n t v e , feltétlenül csak h e l y i jelentőségű lehet, a jóval kisebb területű V e l e n c e i - t a v o n v i s z o n t az o t t levő természetvédelmi te rület nyújt biztos menedéket a vonuló vízivad számára. 2. Kisebb természetes tavak. Elsősorban az alföldi sekély vizű, szikes l a v a k t a r t o z n a k ide. Közülük sok csak időszakos és száraz időjárás esetén, amire éppen az elmúlt években v o l t példa, éppen a vonulás megindulása idejére száradnak k i . Többnyire alacsony, tocsogós vizükkel elsősorban az úszóréce fajoknak kínálnak j ó megszállási lehetőségeket. Igen jelentősek a környékü kön található rizsföldek is, elsősorban táplálkozási szempontból. A t a v a k z a vartsága változó, legtöbbjüket a vadászidényben rendszeresen vadásszák. •]. Halastarak. Magyarországon a h a l a s t a v a k összterülete a századforduló óta jelentősen megnövekedett. Míg 1 8 9 9 - b e n az országban csupán 1 9 2 2 ha nyilvántartott halastó szerepelt, ez a szám 1 9 3 8 - i g 1 0 7 5 8 ha-ra, 1 9 6 1 - i g 2 0 0 1 6 ha-ra e m e l k e d e t t ( R I B I Á N S Z K V — W O Y N Á R O V I C H , 1 9 6 2 ) . A halasta v a k n a k igen fontos szerep j u t a h a z a i réce vonulásban. Bár zavartságuk ál talában jelentős, mert a n a p i tógazdasági munkák (csónakos etetések, leha lászások stb.) mellett ehhez a legtöbb helyen a vadászat is hozzájárul, de ennek ellenére különösen a sok egységből álló és nagy kiterjedésű h a l a s t a v a k igen jelentős bázisa a vonuló récetömegeknek. 4. Folyók. A nagy folyók, elsősorban a D u n a és a T i s z a , szintén jelentős forgalmat bonyolítanak le. Jelentőségük különösen a k k o r növekszik meg, a m i k o r az állóvizek hirtelen történő befagyásával a récetömegek egy része legalábbis továbbvonulásig, a folyók vizére telepszik át. Télen egyes bukóré cefajok (elsősorban Bucephala clangula) t o v á b b á bukók (Mergus merganser és M. albellus) különösen egyes számukra a l k a l m a s D u n a - s z a k a s z o k a t rend .-/eresen felkeresnek. 5. Természetvédelmi területek. Tulajdonképpen az előbb említett kategóriák egyikébe sorolható, de onnét k i e m e l t területek. Jelentőségük a z o n b a n kü lönleges helyzetüknél fogva rendkívül megnövekszik. A V e l e n c e i - t a v i rezer vátum, K i s - B a l a t o n , Kardoskút, P u s z t a s z e r és legújabban a H o r t o b á g y N e m z e t i Park területén a vonuló vízivad teljes n y u g a l m a t élvez. E n n e k meg felelően e területek általában igen nagy mennyiségekkel szerepelnek a réce vonulás során. H o g y a m a d a r a k m i l y e n h a m a r képesek a l k a l m a z k o d n i a szá m u k r a kedvezően változott v i s z o n y o k h o z , a r r a igen jellemzőek S T E R B E T Z ( 1 9 6 8 , 1 9 7 2 ) kardoskúti a d a t a i , a h o l a tőkés récék n a g y tömegei a szárazság következtében teljesen kiszáradt tófenékre is rendszeresen bejártak, és a szá raz sziken zárt tömegben g u b b a s z t o t t a k egymás mellett. A M i n i m u m P r o g ram és a már korábban végzett s z i n k r o n vizsgálatok ( S C H M I D T , 1 9 5 9 , 1 9 7 1 ; K E V E — S C H M I D T , 1 9 6 0 ) tehát nemzetközi jelentőségükön túl alkalmasak .ura is, hogy segítségükkel felmérést készítsünk a legfontosabb hazai meg szállóhelyekről és a szükséges védelmi intézkedéseket ennek megfelelően fo ganatosíthassuk . A vízivad, jelen esetben a vonuló tőkés récék tömegei, a fentieknek meg felelően ősszel és t a v a s s z a l igen nagy területen oszlanak meg Magvarországon. 11 Aquil,)
161
.Bár mint azt már említettéin, az átlagon felüli mennyiségek elsősorban né hány ökológiailag különösen kedvező adottságú ponton összpontosulnak, je lentős mennyiségek vannak még egyéb területeken is. így a reális mennyiségi viszonyok felmérése elég nehéznek tűnik. Magyarországon a megfigyeléseket, néhány hivatásos ornil ológust ól elte kintve, a Madártani Intézel önkéntes külső munkatársai végzik. A számlálás ban rendszeresen résztvevők száma 110 — 40 lő, ami az ország területi adott ságait tekintve nagyon alacsony. Ehhez járul, hogy megfigyelési területük rendszerint a lakóhelyükhöz legközelebb eső vízterület, tehát adott. így g y a k r a n nemzetközi szempontból teljesen alkalmatlan területről is érkeznek rendszeres jelentések, melyeket kis példányszámuk miatt jelen dolgozatban figyelmen kívül h a g y t a m . A képzett megfigyelők alacsony száma miatt év ről ('vre több jelentősebb és számos közepes madárforgalmú terület marad ki a számlálások során. A továbbiakban az eredmények tárgyalásakor ezeket a, szem pont okai feltéllenül figyelembe kell vennünk, hiszen a kapott számada lol; kél égkívül csak egy részét képezik a tényleges mennyiségeknek
Eredmények A beérkezett számlálási adatok kiértéklésekor elsősorban arra törekedtem, hogy Legalább az őszi vonuláskor leggyakoribb tőkés réce mennyiségi megosz lására nézve nyerjek adatokat, elsősorban néhány rendszeresen ellenőrzött terület számadatainak tükrében. A vadászati statisztikákat figyelembe véve (a lőtt vízivad fajonkénti megoszlásaJ a tőkés réce Magyarországon a, vonuló récék legalább 90%-áf alkotja, így e faj kiemelése a számláláskor során el sőrendűen indokoll.
A női emberi számlálás
A tőkés réce őszi fő vonulásának ideje Magyarországon októberre lehető, do még novemberben is jelentős tömegek tartózkodnak különösen az ország keleti-délkeleti felén. 1969 1973 között dátlagosan 133 110 példányt szám láltak a novemberi időszakban Magyarországon, ebből az Alföldre 82 100, a Dunántúlra (a Dunát is ide számítva) 51 010 tőkés réce esik. Ezek a számok csak a számlálásnál figyelembe vett 500 példányon felüli mennyiségeket tarI a I mázzá k . Az Á l l ó i d o n tulajdonképpen négy fő vonulási centrum ismeretes, mégpe dig a Hortobágy, a kardoskúti természetvédelmi terület, a pusztaszeri védett Szikes té) és tágabb környéke (a Csaj tavai is beleért ve), valamint a szegedi Fehér-tó (természetvédelem alatt álló, nagyüzemi halastavak). Közismerten nagy récetöniegekel forgalmazó hely ezenkívül a biharugrai tógazdaság, melyről azonban csak nagyon szórványos adatokkal rendelkezünk. A Hortobágyon mind az öt évben magas számokat k a p t u n k (minimalisán 10 0 0 0 tőkés réce), de ezek a számok a legtöbb cselben minden valószínűség szerint jelentősen alatta maradlak a tényleges mennyiségeknek. U g y a n e k k o r feltétlenül összefüggés van a különböző kelet-magyarországi réeevonulóhelyek mennyiségi viszonyai között. í g y például 1970-ben a Hortobágyon és a szegedi K e h é r i ó , Pusztaszer, Kardoskút rezervál limainak lérségében egy 162
arán) magas értékeket ka.pt unk (32. ábra). Ugyanokkor \'M1 bon a tőkés récék száma mindkét területen viszonylag alacsony volt (34. ábra). A délkelet-magyarországi területek vonuló réeeállománya összességében általában feiette áll a hortobágyinak. Különösen a Kardoskiit természetvé delmi terület érdemel említést ilyen szempontból, ahol a védettség hatására az ott tartózkodó tőkések száma annyira, felduzzadt, hogy ez a tömeg a vi szonylag kis területet tekintve már természetellenesnek tűnt. SxEBBETZ (szóbeli közlés) 1070 ben 40 000-re becsülte a Kardoskúton tanyázó tőkés ré cék számát. A Tisza maga, mely tulajdonképpen az északkelet felől vonuló récéknél a vonulási utat is megszabja, novemberben viszonylag még kevés récének nyújt megszállóhelyet. Bizonyítják ezt S T K I I B K T Z f IÜ73) adatai is, aki a Tisza ártér ben végzett vizsgálatai során húsz év alatt november hónapban csak 1800 tőkés récét figyelt meg ott, 23 850 csörgőrécével szemben. A Duna —Tisza köze, a Pusztaszer környéki tavakat leszámítva, a réce vonulás mennyiségi viszonyait tekintve messze mögötte áll a kolot-niagyarországinak és a jelentések mind 5000 példány alatt maradó mennyiségekről számolnak be. Ez a jelenség részben a Tisza vonulást vezető szerepével (Leit linie), részben a folyótól keletre fekvő és a megszállásra alkalmas területek nagy számával magyarázható. Az őszi vonulás során Kelet-Magyarországon végigvonuló récetömegek éppen ezért súly pontosan ezeken a vizeken jelent keznek. A Dunántúlon egyedül a Velencei-tó az, ahol a tőkés récék novemberben kimagaslóan magas számban jelentkeznek. Számuk a vizsgált években min den alkalommal 20 000 — 50 000 között mozgott (31 — 35. ábra,). Ezenkívül mindössze egy alkalommal, ]071-ben, jelentettek hasonló mennyiséget a Du nántúlról, amikor a Balaton somogyi oldalán a Merek helyén 35 000-re be csülték az fitt-tartózkodó tőkés récék számát. Meg kell itt nyomban azt is mondani, hogy a Balaton és környékén átvonuló réeclajok megnyugtató módon történő számbavétele távolról sem megoldott, és különösen az említett Berekben, valamint a balatonlellei és fonyódi halastavak környékén továbbá a Kis-Balatonban kell nagyobb tömegek megjelenésével számolnunk.
/1 januári számlálás Mint azt már a bevezető részben is említettem, a januári számlálás ered rnénye Magyarországon teljes egészében az időjárás függvénye. Kemény te leken, amikor a vizek jég alá kerülnek, gyakorlatilag minden tőkés réce el hagyja az ország területét, illetőleg csak a folyók szabadon maradt szakaszain és a tatai meleg vizű tavakon maradnak vissza kisebb-nagyobb csapataik A januárban kapott, eredmények így meglehetősen hullámzóak. Azt minden esetre már az eddig végzett számlálások alapján is mer.' lehetett, állapítani, hogy az enyhe teleken visszamaradó tőkés récék többsége az ország délkeleti felében, Kardoskúton, Pusztaszer környékén, a szegedi Pehér-tavon és a Maroson összpontosul (3b —40. ábra;. Kemény hideg mellett ezzel szemben a legnagyobb mennyiségeket a Dunántúlon, a tatai tavaknál, illetve a Duna alkalmas pontjain figyelték meg (37. ábra;. Ezek a mennyiségek azonban mindig 5000 példány alatt maradtak. Ha tehát az eredményeket az egyes években összességükben vizsgáljuk, Jl*
1 b.">
azt találjuk, hogy n o v e m b e r b e n m i n d e n esetben az Alföldön (elsősorban a Tiszántúlon) v o l t a k a n a g y o b b tőkésréce-csapatok, bár a különbség néha egészen minimális v o l t (41. ábra). A z Alföld n a g y récetömegeit a Dunántúlon, elsősorban a Velencei-tó déli részén, s f i l y p o n t o s a n az ott levő természetvé d e l m i területen összeverődő n a g y c s a p a t o k ellensúlyozzák. E z z e l szemben januárban kedvező időjárás mellett lényegesen n a g y o b b a különbség az A l föld, helyesebben Délkelet-Magyarország javára, v i s z o n t hideg teleken u g y a n itt teljesen hiányoznak a tőkés récék. A z elkövetkező években, véleményein szerint, fontos lenne, h o g y az I Y V R B a decembert is felvegye a „Minimum P r o g r a m " - b a . C s a k így lehetne u g y a n i s követni azt az átmenetet, m e l y K ö z é p - E u r ó p á b a n a n o v e m b e r b e n még tartó nagy récemozgások folyamán j e l e n t k e z i k és az időjárástól függően decembe rig, sőt januárig is elhúzódik. Végezetül ezúton is hálás köszönetemet fejezem k i m i n d a z o k n a k , a k i k a számlálómunkában részt v e t t e k és a d a t a i k k a l segítették a n n a k eredményes ségét. Irodalom — Literature Keve, A.—Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synchronen YVasservogeluntersuchungen i n U n g a r n . P r o c . X I I . Int. O r n i t h . Congr. H e l s i n k i . 1958. 400 — 403. p . Ribiánszky, M.— Woynárovich, E. (19(52): H a l , halászat, halgazdaság. Budapest, 310 p . Schmidt, E. (1959): Die Ergebnisse der synkronistischen Beobachtung des Wasservogel zuges v o m Jahre 1958. Vertebr. H u n g . Budapest, 1. 171 —18G. p . Schmidt, E. (1961): Ergebnisse der Svnchronbeobachtung v o m Z u g der Wasservögel i m Jahre i960. Vertebr. H u n g . Budapest. 3. 8 3 - 1 0 4 . p. Sterbetz, I. (196S): Studie über die U m g e b u n g der i m K a r d o s k u t e r Naturschutzgebiet lebenden Wildenten. A q u i l a . 75. 45 — 77. p. Sterbetz I. (1972): Vízivad. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. 204 p . Sterbetz, I. (1973): Investigations on W i l d - D u c k s in the Inundation A r e a of the R i v e r Tisza. A q u i l a . 76 - 77. 1969 - 1970. 1 4 t - 1 6 3 . p .
Einige Ergebnisse der November- und Januar-Zählung der Enten in Ungarn I. Anas platyrhynclios Egon Schmidt Kiiileituner
B e i der internationalen Entenzählung sind die November- und Januar-Zählungen, wie bekannt, von besonderer Bedeutung. D i e Beobachtungen beschränken sich nicht auf einen einzigen Tag, sondern sollen während einem gewissen Z e i t r a u m M i t t e des Monats durchgeführt werden. Das Ziel der von der I W R B geleiteten und als „Minimum P r o g r a m " genannten Zählung ist vor allem eine möglichts genaue Schätzung der Z a h l der überwin ternden E n t e n . Diese .Methode schien besonders bei jenen A r t e n notwendig zu sein, deren Bestand i n den letzten J a h r e n stark zurückgegangen ist. A b e r auch bei der Stockente (Anas platyrltynchos) wo die eigentliche Grösse des Bestands wegen seiner weitgehenden Zerstreutheit a u c h n u r schätzungsweise k a u m festzustellen ist, können die erhaltenen Daten sehr brauchbar sein. N a c h der Auswert ung d e r erhaltenen Resultate wird e s mög l i c h , als letztes Ziel der Untersuchungen, d u r c h geeignete Stellen entsprechende A n o r d n u n gen zu treffen, u m die besonders bedrohten A r t e n zu schützen. B e i den Winterzählungen können w i r z . B . die meist frequentierten Überwinterungsplätze feststellen, sie auf K a r t e n einzeichnen und so die nötigen Schutzmassnahmen rechtzeitig durchführen, was für dem V e r l a u f der einzelnen Bestände grosse Bedeutung hat. Ungarn hat von Angang an an den Januar-Zählungen teilgenommen, aber infolge 1 04
der klimatischen Bedingungen mussten w i r uns hauptsächlich auf negativv Meldungen beschränken. I n Mitteleuropa ist der Januar, wenn m a n die langjährigen Durchschnitte betrachtet, i m allgemeinen der kälteste Monat. A l l e Teiche sind zugefroren, u n d bei einer längeren Kälteperiode k o m m e n auch die Flüsse unter E i s . A u s diesem G r u n d e ist es n u r bei ausserordentlich günstiger W i t t e r u n g vorstellbar, dass i n U n g a r n i m J a n u a r grössere Mengen v o n E n t e n zurückbleiben könnten. Diese Tatsache hatten die letzt vergangenen m i l d e n W i n t e r ebenfalls bestätigt. Hingegen hatte das seit 1969 eingeführte, m i t der November-Zählung ergänzte P r o g r a m m a u c h für U n g a r n wesentlich bessere Möglichkeiten gebracht. B e i durchschnitt lichen Wetterverhältnissen i m N o v e m b e r verweilen a n einigen ökologisch günstigen P u n k ten des Landes so grosse Mengen durchziehender E n t e n , vor allem Stock- u n d K r i c k e n t e n (Anas crecca), dass diese a u c h i m R a h m e n der internationale Zählung v o n grosser Bedeu t u n g sind. I n der vorliegenden Studie habe i c h die q u a n t i t a t i v e n D a t e n der i n U n g a r n ohne Zweifel häufigsten Art, der Stockente, a u f G r u n d der Januar- und November-Zählun gen zusammengestellt. I n diesem R a h m e n habe ich nur jene D a t e n benutzt, wo die ein zelnen Beobachter mindestens 500 Stockenten gezählt haben. Die Zahlen unter 5 0 0 E x e m p l a r e n wurden ausser A c h t gelassen. D i e A b b i l d u n g e n 31 —40. enthalten somit jede P u n k t e , wo während der Zugzeit i n U n g a r n die grössten m a n c h m a l ganz ungeheueren Mengen v o n Stockenten v o r k o m m e n . Dies bedeutet aber nicht, dass i n U n g a r n n u r diese Orte v o n Bedeutung sind i n bezug a u f die ziehenden E n t e n . V o n mehreren, ökologisch sehr günstigen, Wasserbiotopen haben w i r mangels erfahrener Beobachtern keine Zäh lungsdaten. A u f diese Frage werde i c h noch im Späteren zurückkommen. Bei der A u s w e r t u n g habe i c h , als ökologisch verschiedene Gebiete, Pannonién (die D o n a u m i t einbezogen) u n d die Tiefebene getrennt bearbeitet und miteinander verglichen. E i n e n T e i l der so erhaltenen Ergebnisse zeigt A b b . 4 L Die
Zählungen in U n g a r n
Die Gebietsverhältnisse Ungarns sind für die durchziehenden E n t e n ausserordentlich günstig. Für das aus dem N o r d e n u n d Nordosten strömende Wasserwild gilt besonders O s t - U n g a r n , die Leitlinie der Theiss, als ursprüngliche Zugstrasse. G r o b k a n n m a n i m ganzen L a n d fünf ökologisch verschiedene Wassertypen unterscheiden, die was i h r e n allgemeinen Charakter, Vogelerhall ungsnnVlielikeil . Ausdehnung und durch Menschen verursachte Störungen anbelangt, voneinander sehr stark verschieden sind. 1. Die grossen Teiche. TAI dieser G r u p p e gehören der B a l a t o n , der Velence-See u n d der ungarische T e i l des Neusiedlersees. A l l e drei sind ständige, grosse u n d relativ seichte Gewässer. A m B a l a t o n findet sich nur an der Randzone ein Schilfgürtel von verschiede ner B r e i t e , sonst ist die Wasseroberfläche frei. E i n e Ausnahme bildet nur das Naturschutz gebiet des K i s - B a l a t o n welches grösstenteils m i t d i c h t e m Schilfbestand bedeckt ist. D i e durchschnittliche Tiefe des Balatons beträgt 3 m und bietet somit, hauptsächlich für die Tauchenten, gute Ernährungsmöglichkeiten. Für durchziehende Enten und Gänse k o m m t vor a l l e m der noch a m wenigsten verbaute südliche T e i l i n Frage, wo auch der K i s - B a l a t o n liegt. Der Velence-See und auch der Neusiedlersee sind beide sehr stark verschilft, offene Wasserflächen befinden sich nur in F o r m von Lichtungen verschiedener Grösse. Bei diesen Gewässern einschliesslich des Balaton, bedeutet im Herbst eingent lieh nur die J a g d e i n e von S e i t e n des .Menschen verursachte Störung. D i e s e hat aber i m Falle des B a l a t o n , wegen seiner Grösse, nur lokale Bedeutung, beim viel kleineren Velence-See bietet das dort ins L e b e n gerufene Naturschutzgebiet gute Rastplätze für die durchziehenden Wasservögel. 2. Kleine Teiche. Z u dieser G r u p p e gehören v o r allem die seichten Natronteiche a u f der Tiefebene. Mehrere d a v o n haben n u r zu gewissen Zeiten Wasser, und bei auftreten den Trockenperioden wie z . B . a u c h in den letzten J a h r e n , trocknen sie gerade vor dem Anfang der Zugzeit aus. M i t i h r e m meistens seichtem, sumpfigen Wasser bieten sie v o r allem für die Schwimmeiiten gute Aufenthaltsmöglichkeiten. Von grosser Bedeutung sind auch die in der Nähe befindliehen Reisfelder, besonders aus Ernährungsgründen. Die (lest őrt beit der Teiche ist verschieden, die meisten werden in der .Jagdsaison regelmässig bejagt. 3. Künstliche Fischteiche. I n U n g a r n hat sich die Gesamtoberfläche der künstlichen F i s c h I eiche seit d e r Jahrhundert wende wesent lieh erhöht. Im Jahre I N99 hatte man nur 1922 H e k t a r i n E v i d e n z gehalten, diese Zahl stieg bis 193S a u f 10 75S Hektar, und wuchs bis 1961 a u f 20 016 H e k t a r an ( R I B I Á N S Z K Y und W O Y N Á R O W I C H . 1 9 6 2 ) . Die künstlichen Fischteiche haben eine grosse Bedeutung für den allgemeinen Entenzug in U n g a r n .
165
Zwar kommen Störungen der Vögel i m allgemeinen oft vor, da neben den täglichen teichwirtschaftslichen A r b e i t e n (Fütterungen der Fische aus dem Boot, Abfischen der Teiche usw.) a u c h die J a g d eine grössere R o l l e spielt, doch sind diese, v o n mehreren Teichen zusammengesetzten grosse Wasserflächen recht bedeutsame Basen für die durchziehenden Wildenten. 4. Flüsse. Die grösseren ungarischen Flüsse, i n erster L i n i e die D o n a u u n d die Theiss, beherbergen a u c h eine grosse Menge v o n E n t e n . Diese Gewässer sind besonders dann v o n Wichtigkeit, wenn alle Bruchwasser plötzlich einfrieren u n d mindestens ein T e i l der Entenscharen auf die Flüsse übersiedeln muss. I m W i n t e r suchen einige Tauchenten (an erster Stelle, Bucephala clangula) u n d Säger (Mergus merganser u n d M. albellus) die für sie geeigneten Donaustrecken i n jeden J a h r regelmässig auf. 5. Naherschutzgebiete. Gehören eigentlich i n eine der vorher erwähnten Kategorien, doch sollen sie aus ihnen hervorgehoben werden. Ihre Bedeutung wächst d u r c h ihren besonderen Status wesentlich. I n den Naturschutzgebieten a m Velence-See, K i s - B a l a t o n , Kardoskút, Pusztaszer und neuerdings auch i m Hortobágy-Nationalpark haben die durch ziehenden E n t e n vollkommene R u h e . Dementsprechend ist das Wasserwild i n diesen Gebieten i m allgemeinen m i t recht hohen Zahlen representiert. Dass die Vögel sich den günstig veränderten Verhältnissen rasch anpassen können, beweisen die Angaben v o n S T E R B E T Z ( 1 9 6 8 , 1 9 7 2 ) aus dem Naturschutzgebiet v o n Kardoskút, wo die grossen Mengen der Stockenten trotz der infolge der Dürre ganz ausgetrockneten Teichgrund sich jeden Tag dort regelmässig einfanden u n d dicht nebeneinander hockten. Das M i n i m u m Prog r a m m und die i m U n g a r n schon bisher regelmässig durchgeführten Synchron-Wasservögelunt ersuehungen (SCHMIDT, 1 9 5 9 , 1 9 6 1 , K E V E und S C H M I D T , 1 9 6 0 ) geben also, neben ihrer internationalen Bedeutung, auch Möglichkeiten m i t ihrer Hilfe die wichtigsten hei mischen Rastplätze auffindig zu machen u n d ihnen den notwendigen Schutz zu sichern. Das Wasserwild, i n diesem Falle die Mengen durchziehenden Stockenten, verteilen sieh dem oben gesagten entsprechend, i m Herbst wie auch i m Frühling über grosse Gebiete Ungarns. Obzwar, wie schon erwähnt, die überdurchschnittliche Mengen sich an einigen besonders günstigen Orten zusammenballen, finden sich auch i n anderen Gebieten des Landes ansehnliche Mengen. So seheint die Feststellung der reellen mengenmässigen Ver hält nissen ziemlich schwierig z u sein. In U n g a r n werden die Zählungen, v o n einigen Berufs-Ornithologen abgesehen, v o n freiwilligen M i t a r b e i t e r n des Ungarischen Ornithologischen Institutes durchgeführt. A n der A r b e i t nehmen regelmässig 3 0 — 4 0 Beobachter teil, was i n A n b e t r a c h t der Grösse des Landes sehr gering ist. D a z u k o m m t noch, dass das Beobachtungsgebiet der einzelnen Teilnehmer immer das ihrem Wohnort a m nähersten liegende Gewässer ist. So k o m m t es oft vor, dass w i r v o n internationalem Gesichtspunkt ganz unbedeutenden P u n k t e n regel mässig D a t e n bekommen, die zahlenmässig unergiebig sind, also unbrauchbar. Wegen der geringen Z a h l erfahrener Beobachter bleiben bei den Zählungen jährlich mehrere bedeutende u n d zahlreiche Plätze m i t mittelmässigem Wert aus. I m Folgenden müssen wir unbedingt a u c h diese Tatsache berücksichtigen, da die erhaltenen Resultate ohne Z w e i f e l nur einen Teil der wirklich durchziehenden Mengen d e r Stockenten bilden. Ergebnisse Bei der Auswertung der erhaltenen Zählungsergebnissen habe i c h m i c h vor allem bemüht, über die mengenmässige Verteilung der i m Herbstzug weitaus häufigsten Stockente i m Spiegel einiger regelmässig kontrollierten Gebiete Angaben z u bekommen. N a c h der Jagdstatistik (die Verteilung verschiedener A r t e n der erlegten Enten) bildet die Stockente mindestens 9 0 % der i n U n g a r n durchziehenden E n t e n . So ist eine H e r v o r hebung dieser A r t bei den Zählungen wohl begründet. Die
November-Zählung
Die K u l m i n a t i o n des Herbstzuges der Stockente i n U n g a r n fällt auf der Monat O k t o ber, aber auch noch i m November verweilen grosso Mengen besonders i m östlichen und südöstlichen Teil des Landes. I m November hat m a n in U n g a r n durchschnittlich 1 3 3 1 1 0 Stockenten gezählt, davon fielen 8 2 1 0 0 auf die Tiefebene u n d 5 1 0 1 0 auf Pannonién (die D o n a u m i t eingenommen). Diese Zahlen enthalten n u r die Summe der einzelnen Zählungen, wo nur die Posten v o n über 5 0 0 Stück berücksichtigt wurden. A u f der Tiefebene sind eingentlieh vier Zugzentren bekannt, nähmlieh der Hortobágy, die Naturschutzgebiete v o n Kardoskút u n d Pusztaszer (weitere U m g e b u n g und der
166
Csaj-See miteingerechnet), ferner der Fehér-tó bei Szeged (Grossfischteiche unter N a t u r schutz). B e k a n n t l i c h versammeln sich auch grosse Entenscharen a u f dem F i s c h t e i c h v o n B i h a r u g r a (an der Ostgrenze) v o n wo w i r aber n u r sehr spährliche A n g a b e n besitzen. V o n Hortobágy haben w i r i n allen untersuchten J a h r e n recht hohe Zahlen bekommen (mindestens 10 000 Stockenten), die aber aller Wahrscheinlichkeit n a c h wesentlich unter den reellen Werten geblieben sind. Gleichzeitig besteht unbedingt ein Zusammenhang zwischen der mengertmässigen V e r t e i l u n g der Stockenten a u f den verschiedenen Rast plätzen i n O s t - U n g a r n . So haben w i r z . B . i m J a h r e 1970 a u f der Hortobágy u n d auch i n den Reservaten v o n Szeged-Fehér-tó, Pusztaszer u n d Kardoskút gleichermassen grosse Zahlen bekommen ( A b b . 32). I m Jahre 1972 dagegen war die Z a h l der Stockenten i n allen diesen Gebieten ziemlich gering ( A b b . 33). Die über Südost-Ungarn durchziehenden Entenscharen sind i m allgemeinen grösser als jene a u f dem Hortobágy. Besonders erwähnenswert ist das Naturschutzgebiet bei Kardoskút, wo infolge der Schutzmassnahmen der Stockentenbestand so sehr anwachs, dass die dort versammelte Menge, i n anbetracht des relativ kleinen Raumes, als unnatür lich gross schien. S T E R B E T Z (mündl. M i t t . ) hatte i m N o v e m b e r 1970 die Z a h l der i m K a r d o s kút rastenden Stockenten a u f etwa 40 000 geschätzt. Die Theiss selbst, die eigentlich den Weg für die v o n nordosten her durchziehenden E n t e n weist, w i r d i m N o v e m b e r noch v o n ziemlich wenig Stockenten als R a s t p l a t z gewählt. Dies w i r d a u c h d u r c h die A n g a b e n v o n S T E R B E T Z (1973) bestätigt, wonach er i m Laufe seiner zwanzigjährigen Untersuchungen a n der Theiss i m L a u f e des Novembers n u r 4800 Stockenten beobachten konnte (im Gegensatz z u 23 850 K r i e k e n t e n ) . Die Tiefebene zwischen D o n a u und Theiss, die Teiche i n der U m g e b u n g v o n Pusztaszer ausgenommen, was die q u a n t i t a t i v e n Verhältnisse des Entenzuges anbelangt, weit hinter den Zahlen aus O s t - U n g a r n , alle Beobachtungen bleiben unter 5000 E x e m p l a r e n . Diese Erscheinung k a n n m a n einesteils m i t der R o l l e der Theiss als Wegweiser b e i m Z u g , anderenteils m i t der grossen Z a h l z u m R a s t e n geeigneten Gebieten in O s t - U n g a r n erklä ren. Deshalb sind die b e i m H e r b s t z u g über O s t - U n g a r n durchziehenden Entenmassen hauptsächlich auf diesen Gewässern z u beobachten. In Pannonién waren i m N o v e m b e r n u r a m Velence-See Stockenten i n ausreichend grosser Z a h l zu finden. Ihre Z a h l wechselte i n den untersuchten J a h r e n zwischen 20 000 und 50 000 E x e m p l a r e n ( A b b . 31—35). Weitere ähnlich grosse Mengen aus Pannonién hatte m a n n u r einmal, i m J a h r e 1971, gemeldet, als m a n a u f der somogyer Seite des B a l a t o n die Z a h l der dort rastenden Stockenten a u f etwa 35 000 geschätzt hatte. E s soll aber hier bemerkt werden, dass < las P r o b l e m der reellen A u f n a h m e n der d u r c h die B a l a t o n Gegend ziehenden Entenarten noch keineswegs zufriedestellend gelöst ist, u n d besonders i m sogenannten Berek, ferner bei der Fischteichen v o n Balatonlelle u n d Fonyód und a u c h am K i s - B a l a t o n müssen w i r m i t grösseren Mengen rechnen. Die
Janiiar-Zählimy
Wie das schon i n der E i n l e i t u n g erwähnt wurde, hängt das Ergäbiiis der Januar-Zählung in U n g a r n ganz v o m Wetter ab. I n harten W i n t e r n wenn alle Gewässer zugefroren sind, verlassen p r a k t i s c h alle Stockenten das L a n d bzw. es bleiben kleinere oder grössere T r u p p s nur a u f den freigebliebenen Strecken der Flüsse u n d a u f den Warmwasserteichen bei T a t a zurück. Die i m J a n u a r erhaltenen Resultate sind also ziemlieh unterschiedlich. Das kön nen w i r aber schon a u f G r u n d der bisherigen Zählungen feststellen, dass die M e h r z a h l der i n m i l d e n W i n t e r n zurückgebliebenden Stockenten sich i m südöstlichen T e i l des L a n des, i n Kardoskút, i n Pusztaszer u n d a m Fehér-tó bei Szeged, sowie a u f dem Maros-Fluss konzentrierten ( A b b . 3 6 - 4 0 ) . B e i k a l t e m Wetter w u r d e n dagegen die grössten Mengen in Pannonién, bei den Teichen v o n T a t a wie a u c h a n geeigneten P u n k t e n der D o n a u beobachtet(Abb. 37). Diese Menge sind aber i m m e r unter 5000 Stücke geblieben. Wenn w i r also die Ergebnisse der einzelnen J a h r e i n ihrer E i n h e i t betrachten, können wir als Endresultat feststellen, dass i m N o v e m b e r die grösseren Stockentenscharen i n jedem J a h r i n der Tiefebene (besonders i n Ost-Ungarn) zu beobachten waren, o b w o h l die Unterschiede m a n c h m a l ganz klein waren ( A b b . 41). D i e grossen Entenmengen der östlichen Tiefebene wurden i n Pannonién (westlich v o n der Donau) i n erster L i n i e d u r c h die i n den südlichen Teilen des Velence-Sees (Naturschutzgebiet) sich zusammengefunde nen grossen Scharen kompensiert. Dagegen ist i n J a n u a r bei günstigem Wetter der Unter schied zugunsten der Tiefebene i n O s t - U n g a r n wesentlich grösser, v o n dort verschwin den aber die E n t e n bei k a l t e m Winter vollständig. .Meiner Meinung nach wäre es i n den folgenden J a h r e n sehr wichtig, i m „Minimum
167
P r o g r a m m " auch den Dezember aufzunehmen. N u r so könnte m a n imstande sein jenen Übergang zu verfolgen, der sich i n Mitteleuropa während des i m November noch dauern den Entenzugs auftritt und v o m Wetter abhängig bis z u m Dezember oder bis J a n u a r dauern k a n n . E n d l i c h möchte i c h meinen innigsten D a n k jeden unserer Mitarbeiter ausdrücken, die bei den Zählungen teilgenommen haben und m i t ihren Daten uns behilflich waren.
168
