A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa

2013. június

XVI. ÉVFOLYAM 2. szám

a Mi lapunk

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa

Egy feladatokban gazdag év Senki nem gondolta volna, hogy március 26-án hóakadály miatt képtelen lesz Budapestre utazni. Ezért aztán a nyugdíjas küldöttközgyűlés ez alkalommal nem volt teljes körű. Elsőként Szobota Gyula emelkedett szólásra. Csupán egyetlen mondatot idézzünk fel a gazdasági felelős beszámolójából! „A szövetség bevételének legnagyobb része a központból jön.” Mire, kire, hogyan költjük el? Sok helye van, mint az a részletezéséből kiderült. Szövetségünk elnöke, Czikora András nyugalmazott vezérőrnagy felhívta a figyelmet az új alapszabály megalkotásának fontosságára. Ezt ki kell még dolgozni, a klubokban, az elnökségben egyaránt megvitatni, javaslatot tenni a változtatásokra. Választóvonal a 2013. év szövetségünk huszonegy éves történetében. A szövetség elnöksége úgy döntött, hogy 2013 decemberében kerüljön sor a tisztújító közgyűlésre, amelyen új vezetőséget választunk. A szövetséghez való csatlakozással, illetve adóügyi klubok létrehozásával kinyíltak a lehetőségek az adóügyi nyugdíjasok előtt is, amelyekkel élni kell! A NAV legnagyobb reklámhordozói a nyugdíjasaink helyi környezetükben, mivel az egész ország területét lefedik.

Új alapszabály Köszönetet mondott a régiófelelősöknek, az adóügyi kluboknak nyújtott önzetlen segítségért. Sok örömteli fejlemény mellett azonban a szociális támogatás egyelőre vitatott terület. Míg korábban a szociális ellátásra vagy kegyeleti hozzájárulásra szoruló pénzügyőr nyugdíjasok a VPOP-tól is kérhettek támogatást (létezett, működött a szociális bizottság), addig az új foglalkoztatási szabályzat szerint a NAV a nyugdíjasait a Nyugdíjas Szövetségen keresztül támogatja. Ehhez azonban pénz is kellene. Nincs még változás a nyugdíjasok szanatóriumi ellátása ügyében. Ez is a megoldandó feladatok köréhez tartozik, remélhetőleg előbb-utóbb csak lesz szándék a megoldására. Nyugdíjasnak tekintünk minden szolgálati járadékos pénzügyőrt, ezt már korábban is deklarálta a közgyűlés az alapszabályzatában. Köszönet illeti mindazokat, akik közülük klubvezetőként is tevékenykednek a szövetségben. Fontos lenne a nyugdíj előtt állók tájékoztatása a szövetség létezéséről. Ezzel a feladattal a személyzeti apparátust kellene megbízni. Az erről készült anyagot már eljuttattuk az illetékesekhez. A beszéd optimista üzenettel zárult: a NAV vezetése mindig kedvezően fogadja a NYOSZ vezetőit, támogatja tevékenységünket.

Építkezni akarunk Öröm csatlakozni egy olyan komoly szervezettségű testülethez, mint a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége. Az adóhivatalnál nem volt ilyen, s a népszerűséget mi sem bizonyítja jobban, mint a folyamatosan fejlődő adóügyi klubhálózat. Nem rombolni, hanem építkezni akarunk, s a vám- és pénzügyőrség csaknem másfél évszázados fennállása alatt életre hívott értékek megőrzéséhez, mi több, gazdagításához hozzájárulni – mondta Poór Jenő főosztályvezető, a Központi Hivatal személyzeti vezetője. Megerősítette, hogy a nyugállományba készülők említett tájékoztatását elrendeli a főigazgatóságokon.

Közös célok Nagy kihívás csatlakozni a pénzügyőrség világába, s dolgozni abban a szellemben, amelynek lényege az ember középpontba állítása. Köszönet az adósklubok létrehozásának, csatlakozásának előmozdításáért – kezdte Asztalos Gézáné dr., a KEKI főigazgatója a hozzászólását. Nincs létszámemelés az egészségügyi központban, ezért nem tudják fogadni a nyugdíjasokat. Mint tudjuk, a néhány ezer fős vám- és pénzügyőrségre tervezett Fiumei úti egészségügyi komplexumnak ma már huszonkétezer NAV-munkatársról kell gondoskodnia elvileg, ezért az APEH-nyugdíjasok már eleve be sem kerülhettek a rendszerbe. A Honvédkórházzal régen kiépített, gyümölcsöző kapcsolat újbóli hivatalos felvétele folyamatban van. Végül a legfájdalmasabb pont: a hévízi szanatóriumi ellátás ügye. Sajnos, nincs pénz a nyugdíjasok ellátására – hallhattuk a szomorú tényt.

Az adóügyi nyugdíjasok persze nem tudhatják, hogy a vámés pénzügyőrség jutányos áron tette lehetővé nyugdíjasainak az először három-, majd kéthetesre redukált szanatóriumi ellátást a Hévízi Gyógyházban. Emellett a szokásos kéthetes üdülést is kérhették évente egyszer, ha gondolták, s azt is valamicskét mérsékeltebb áron, mint az aktívak. A Gyógyházat emiatt építették még 1928-ban, és meg is felelt feladatának. Hogyan tudta kigazdálkodni az olcsóbb üdülést a testület?! Erről talán csak az egykori gazdasági vezetők tudnának mesélni. (Lehet, hogy a jutalomkeretből is jutott e célra?) Végezetül a főigazgató asszony a közös célok sikeres megvalósítása érdekében arra buzdította a küldötteken keresztül a szövetség minden tagját, hogy gondolataikat, ötleteiket juttassák el a Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézethez (KEKI), együttműködve a NAV-nyugdíjasokért végzett munkájukban.

Munkaterv, elismerések Szavazati jogukkal azért most is élhettek a küldöttek részleges tisztújítás okán. Az elnökség kibővült Varga Sándorral, akit megválasztottak a NAVNYOSZ adóügyi elnökhelyettesévé. Lemondott hosszú ideig viselt posztjáról Csorba László, a felügyelőbizottság elnöke. Helyét Tukacs György foglalta el, új tagnak megválasztották dr. Hajdú Józsefnét (adóág). A bizottság másik tagja, Tóth Bálint továbbra is vállalja megbízatását.

Elfogadta a közgyűlés a NYOSZ 2013. évi munkatervét. Ebben újdonságként szerepel a már adóággal kiegészült klubvezetők országos összejövetele. Elismerésekben most sem volt hiány. Az új tervezésű Nyugdíjasokért emlékplakettet vehette át Sidó Géza ny. ezredes, dr. Köpf László, Sümegi László őrnagy és Bohács Tamás alezredes. Vele sokan találkozhattak már, hiszen feladatai részeként, mint a díszszázad parancsnoka pénzügyőrök temetésén vezényli díszegyenruhás kollégáit. Pénzügyőr egyenruhában, a tőle nem szokatlan katonás fegyelemmel ülte végig az értekezletet. Jó érzés volt köztünk látni ifjú kollégánkat. Hozzászólásokkal, kérdésekkel, válaszokkal telt az értekezlet befejező szakasza. Többen is reagáltak arra a véleményre, hogy a szanatóriumi ellátást az aktívak munkaképességének megőrzésére kell használni. Csakhogy a pénzügyőr, aki nem mindig íróasztal mellett dolgozott, hanem kint a határállomáson vagy felderítéseken, ellenőrzéseken a szabadban, akár szélsőséges időjárást is elviselve, éppenséggel a szolgálat miatt betegedett meg, ami idősebb korban még jobban meggyötri a szervezetét! Ezt azért méltányolni lehetne! Emlékeztetőül: a szövetség alapvető feladatai közé tartozik a NAV valamennyi nyugdíjasának érdekképviselete. B. G. J. (Megjegyzés: A felvetett kérdésekről készített előterjesztést a NAV vezetőinek továbbította az elnökség.)

Országos klubvezetői tanács A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetsége elnökségének legutóbbi munkaértekezletén Czikora András nyugalmazott vezérőrnagy, elnök tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a közgyűlés óta milyen tárgyalásokon vett részt, hogyan állnak a dolgaink a nyugdíjasokat érintő kérdésekben. Ismételten felhívta a figyelmet az új alapszabály megalkotásával kapcsolatos előkészítő munkára. Minden elnökségi tag megkapta már korábban a módosított alapszabályt, ezt a klubvezetőkhöz is el kell juttatni (egyébként letölthető a honlapunkról is). Az év kiemelt feladata az egységes NYOSZ-szervezet kialakítása. Az egységes működés érdekében újonnan bekapcsolódó adóügyi klubok vezetőit is bevonva szeptemberre tervezi az elnökség az országos klubvezetői találkozót, ahol az addigra már feltehetően a klubtagsággal is megvitatott alapszabálynak végleges formát lehet adni. Szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a küldöttértekezleten elfogadottak szerint ez év decemberében lesz az új vezetőség

megválasztása. Így a következő évtől már új szervezeti és jogszabályi keretek között lehet a munkát végezni. Fontos feladatunk lesz a következő fél évben a sikeresnek tekinthető regionális találkozók szervezése. Ennek rendszerét – különösen Budapest vonatkozásában – át kell tekinteni, s új alapokra kell helyezni. A fent leírt kiemelt feladatok miatt nehézségekbe ütközik az ún. országos találkozó megtartása. Reméljük, a részvétel a találkozókon aktívabb lesz, mint a tavalyi évben volt.

Szolgálati járandóságban részesülő nyugdíjasaink figyelmébe! A korkedvezményes nyugállományt választó pénzügyőrök speciális gondokkal találták szembe magukat. Kérdéseikkel nagyon sokan fordultak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Hivatal Pénzügyőrök Humánpolitikai Főosztályához. A Nyugdíjas Szövetség is segíteni szeretne a tájékoztatásban két információs forrás közreadásá-

2

val. Szaklapunk, a Pénzügyőr 2013. évi februári számában dr. Barkóczi Mária válaszol a hozzájuk érkezett kérdésekre. Másik forrásunk a dr. Horváth Ágoston által szerkesztett nyugdij.extra.hu honlap, amelyről szintén tájékozódhatnak a szolgálati járandóságban részesülő pénzügyőreink.

A teremtés gyönyörűsége Hagyományos, kulturális szerepét tovább őrzi a Mátyás utcai Pénzügyőr Klub, amely mára felvette a NAV Galéria nevet is. Hosszú évek óta ad bemutatkozási lehetőséget korábban a vám- és pénzügyőrség, ma a NAV kreatív, személyiséget gazdagító, művészi tevékenységet művelő munkatársainak. Kiállítások követik egymást, gyönyörködtetve az étterem vendégeit, egyszersmind bátorítva a ma még szerényen háttérbe húzódó többi amatőr alkotót. Legutóbb a nyugállományúak mutathatták meg munkáikat Tánczos Imre, a szövetség titkárának felhívására és szervezésében. Az ünnepélyes megnyitó minden protokolláris előírásnak megfelelt. Kosztyu János, a KEKI főigazgató-helyettese megnyitóbeszédében méltatta a kiállítások sorát gazdagító kezdeményezést és az alkotók bátor vállalkozását. Nézelődés közben a Pénzügyőr Zenekar fúvós kamaraegyüttesének muzsikálásában is kedvünket lelhettük. Az Élethosszig alkotva című kiállítást megálmodó Tánczos Imrét az ötlettől a megnyitóig tartó folyamatról kérdezzük.

Kiállítás a falon – Mi volt a motiváció, hogy belevágtál ebbe a nagy munkába? – Meglepetés volt, amikor néhány éve egyszer csak eltűntek az étterem faláról a pénzügyőrség életéről készített régi időket idéző fényképek, s helyüket festmények, grafikák lepték el. Ellenérzéssel fogadtuk, úgy éreztük, idegenek törtek be a „mi” éttermünkbe. Aztán elfogadtuk ezt a megváltozott helyzetet. Szerettük volna azonban, ha csak rövid időre is, „visszafoglalni” az éttermünket. Erre az látszott járható útnak, ha mi is összehozunk egy kiállítást. Több lehetőség közül az tűnt megvalósíthatónak, ha több nyugdíjas kolléga munkáiból gyűjteményes kiállítást próbálunk szervezni. Tudtam róla, hogy néhányan annak idején munkájuk mellett kikapcsolódásként szívesen festettek, rajzoltak, hímeztek, de az, hogy sikerül-e őket megszólítani, rávenni, hogy szerepeljenek egy közös kiállításon, bizonytalan volt. Nem is ment egykönnyen. – Milyen volt a fogadtatás? – A felhívás (ami a tevékenységeknek tág teret adott: festés, grafika, hímzés, fotó, irodalom stb.) többször is megjelent A Mi Lapunkban, de süket fülekre talált. Nagyon egyedül éreztem magam. Aztán valahogy megtört a jég. Néhány telefon után kezdtem azt hinni, hogy mégis lesz ebből a gondolatból valami.

Az ország minden részéről érkeztek a festmények – Milyen úton-módon kerültek ide az alkotások? – Külön gond volt a szállítás. Néhány helyről – Kerecsend, Vásárosnamény, Szekszárd – a hivatali futár hozta az anyagot. Volt, aki saját maga cipelte ide a dög nehéz üvegfestményeket. Magam vonatoztam el például Apajra, ahonnan hímzést kap-

tam, s ami könnyű szállítmány volt – ám a biharkeresztesi festmények már nem annyira. Amikor nagyjából együtt volt az anyag, pótolhatatlan segítséget kaptunk a KEKItől. A gyönyörű katalógushoz a profi fényképek elkészítése, magának a katalógusnak a színvonalas összeállítása, igényes kivitelezése mind olyan ajándék, amire én nem is gondoltam. – Megérte a fáradozást? – Ha előre tudom, hogy ez így megy, hagyom az egészet, és azon drukkolok, hogy érdeklődés hiányában maradjon el a kiállítás. De szerencsére nem tudtam, és most büszke vagyok, és egy kicsit a magaménak érzem az egészet. – Milyen művészeti ágakat képviseltek a résztvevők? – Az alkotókról és alkotásukról röviden: Borgátainé Lovas Klára, Budapest – gyöngyfűzéses ékszerek; Horváth Péterné Böbe, Budapest – virágkötészet; Hlinka Erzsébet, Vácrátót – gobelin; Nagy István, Biharkeresztes – olajfestmények; Kardics István, Budapest – mozaik sörösdoboz lemezből; Molnár Ferenc, Apaj – hímzés; Nábrádi Julianna, Budapest – üvegfestmények; Orosz Mihályné, Budapest – hímzés; Untener Erika, Budapest – gyerekvers; Péter Edit, Letenye – fénykép; Pribenszky Mária, Szekszárd – olajfestmény; Sajgál Attila (néhai), Salgótarján – grafika, Scheer Istvánné, Győr – versek; Ercsényi Károly, Kerecsend – könyv („Kerecsend története 1945-ig”); Szenáki Kálmánné, Vásárosnamény – olajfestmény; Szili Márti, Budapest – foltvarrás; T.-né Csillag Giza (néhai) Budapest – keresztszemes. Néhányukról szívesen mondanék sokkal többet, hiszen van, akivel általános iskolába is együtt jártam, van, akivel 45 évig éltem együtt, de ez mind magánügy, másoknak unalmas volna. Látható tehát, hogy a művészeti ágak sokfélék, de ez is volt a cél. Azt a sokszínűséget akartuk megjeleníteni, ami a pénzügyőröket (néhány esetben hozzátartozójukat) foglalkoztatta. Ez az oka annak, hogy nem tudtunk szakembert meghívni a megnyitóra, hogy nem kíséreltünk meg sorrendet felállítani az alkotások között.

Megérte a fáradozást – „Megérte-e a fáradozást?” – kérdezed. Sokszor szitkozódtam, százszor megbántam, hogy belekezdtem. De amikor a kiállítás megnyitóján láttam az alkotók és a látogatók örömét, úgy éreztem, megérte. Profán a hasonlat, de talán az anya érezhet ilyen megkönnyebbülést, amikor az újszülött babáját mellé fektetik. Olyannyira megérte, hogy azt tervezem, két év múlva ismét megszervezzük. Remélem, még lesz hozzá erőm. – A hasonlatod találó, ugyanis az anyáknak megadatott egy csodálatos képesség: nagyon hamar elfelejtik a szülési fájdalmakat, s készek újra átélni a teremtés gyönyörűségét. Lám, te is már új terveket dédelgetsz magadban. Az alkotók maguk is így lehetnek ezzel. A köszönet és a gratuláció mellé fogadd el a jókívánságot: adjon az Isten további erőt és fiatalos lendületet terveid megvalósításához! B. Gados Júlia

3

Csodálatos csodabogár Elöljáróban találós kérdés férfiaknak: mi az a slingelés? Gondolkodási idő annyi, amíg elolvasod az alábbi írást! Egy kötény szélén hatvanegy kicsi ívecske, ívenként ötvenkét öltéssel, az összesen háromezer-százhetvenkét öltés. Ha hozzá vesszük a melle részt is, a megkötő pántot, meg a színes kalocsai mintát, egy köténykén több tízezret is kell öltögetni. S ha mindezt beszorozzuk több tucat köténnyel, több száz terítővel, drapériával, faliképpel és harminc esztendővel, milliókra rúghat azoknak az öltéseknek a száma, amit életében eddig Molnár Ferenc nyugdíjastársunk megtett. Mert igen, még ifjú házas korában, két kisgyerek mellett kezdett kézimunkázni. – Esti szakközépiskolába jártam – súgja meg a felesége, Erzsike –, amikor a gyerekek azt mondták: anyu, csináljatok valamit apuval, mert egész este az ablaknál áll és néz kifelé addig, míg meg nem érkezel. Anyukámat vettem rá, tanítsa meg hímezni Ferit, ez volt akkor a legkézenfekvőbb elfoglaltság. – No, ez elég jól sikerült anyósomnak – erősíti meg Molnár Ferenc, miközben nyitogatja a szekrényeket, amik csordultig vannak saját keze munkáival. – Gyerekeinket, unokáinkat is elláttam terítőkkel, párnákkal, kötényekkel. Egy tizenkét méteres abrosz volt a legnagyobb munkám, azt negyvenezer forintért készítettem, amikor a fizetésünk úgy ezerötszáz-kétezer forint körül volt, és tudomásom szerint a Nagy-Kajmánszigetekre vitték ki ajándékba. Aki tudatában van Feri bátyánk hobbijának, nincs gondban az ajándékozással: többszatyornyi hímzőfonala gyűlt már össze, amit árnyalatonként szortíroz és tárol. Feri maga szabja az anyaFelhívás

Kedves NAV-nyugdíjas Amatőr Fotós! Remélem, hogy nem hagyod ki ezt a lehetőséget, és képeiddel te is elősegíted későbbi céljainkat. Igaz, hogy a „vég” még általunk sem pontosított, az a sikertől is függ, a cserbenhagyás pedig… Bármilyen technikával is készítetted a képeidet, azt papíron minimum 20x30-as méretben kérjük beküldeni/ átadni, így vehetsz részt az „akciónkban”. Egyetlen témakörben is benevezhetsz, de az lenne részünkről az elvárás, hogy mindháromban készüljenek képek. A témakörök: 1. Tájkép nyugdíjassal 2. Nyugdíjas arckép 3. Nyugdíjas élet pillanatképe Beküldési vagy átadási határidő: 2013. szeptember 24. A képeket tegyétek borítékba, és írjátok rá a neveteket, az elérhetőségeteket és a képek megnevezését. Postai úton az alábbi címre küldhetitek be: NAVNYOSZ 1554 Budapest, Pf. 68, míg személyesen a budapesti, a VPOP és Szob-váci klubnapokon, illetve kedden és pénteken a Mátyás utcai irodában (Budapest IX., Mátyás u. 16. II. emelet 6.) 9 és 12 óra között tudjátok leadni. Szervezi: Netye Mihály E-mail: [email protected] vagy [email protected]

4

got, tervezi és rajzolja meg a motívumokat, a színezést, felesége, Erzsike vásárolja részére az alkalmas szövetet, lepedővásznat. Miközben Erzsike az apaji Tavaszváró Nyugdíjas Egyesület ügyei után rohangál, vagy éppen otthon a számítógépén az adminisztrációt végzi, Feri belesüpped kényelmes foteljába, feje fölött erős fényű lámpa ad fényt, szemközt a tévé duruzsol, kétoldalt Pocok és Picúr, a két „házőrző” lustálkodik, a gazdi kezei között meg gyarapszik, szépül az éppen aktuális kézimunka. – A járás már nehezemre esik – mondja a 78. évét taposó Ferenc –, de az ujjaim fürgék, a kezemen az ízületek rendben vannak, talán az örökös öltögető tornáztatás is közrejátszik benne. A hímzés folyamata és a kész munka szépsége egész életemben örömet jelentett, remélem, még sokáig folytathatom. – Feri bátyám, megválaszolnád a találós kérdést: mi az a slingelés? – A kézimunkák körbeszegése, szorosan egymás mellett elhelyezett huroköltéssel. Tisztelt Férfiak! Lám, egy újabb tiszteletre méltó, csodálatos csodabogár! Csak úgy változatosságképpen: söröskorsók emelgetése helyett/mellett akár még a hímzőtűt is kézbe lehet venni! Nyugtató helyett meg főleg ajánlom! Isten éltessen sokáig, kedves Molnár Ferenc barátunk! Untener Erika Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2013 szeptemberében megjelenő következő számunkhoz augusztus 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papír- vagy JPEGformátumú fényképeiket a [email protected] elektronikus levélcímre, vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest Pf. 68 postacímre. Kérem továbbá, hogy a 12 oldal szűkössége miatt korlátozzák írásaikat maximum másfél oldalra! (12-es betűméret, másfeles sortávolság.)

K

L U B H Í R E K

Tisztújítás, programtervek, kapcsolatépítés Klubhírek a dél-alföldi régióból Kelebia A Kelebiai Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjas Klub február 28-án tartotta az éves taggyűlését a vámhivatal vasútállomáson lévő hivatalos épületének nagytermében. A hatvanfős tagságból 42 fő jelent meg az összejövetelen, amely egyúttal tisztújító közgyűlésnek is minősült, hiszen lejárt a hároméves mandátum, és újabb három évre ismét vezetőséget kellett választani. Az eddigi ötfős vezetésben csak egy személy cserélődött. Továbbra is Horváth Zoltán maradt a klubvezető, mellette a régi vezetőségi tagok, Bálind Mihályné, Szőlősi Ferenc és Szendi István szintén maradtak a vezetőségben, Mészáros Istvánt pedig Eszes Béla váltotta. Értékeltük az elmúlt év történéseit, és elfogadtuk az idei programtervezetet. Az összejövetelt jelenlétével megtisztelte Tánczos Imre, szövetségünk titkára is, aki tájékoztatta a jelenlévőket a szervezetünkkel kapcsolatos közelmúltbeli történésekről és a jövőben várható eseményekről, változásokról. Egyik állandó szakácsunk által készített ízletes marhababgulyás elfogyasztása után jó hangulatban, baráti beszélgetéssel teltek el az órák. Közben szerveződött a közönség a március 16-án esedékes színházlátogatásra a Szegedi Nemzeti Színházba (Mária főhadnagy), melyen végül 38 fős létszámmal vettünk részt. Következő nagy szervezés pedig kirándulás Erdélybe (május 16–20.) a Csíksomlyói búcsú apropóján, amelyről a lap júniusi megjelenésekor már múlt időben beszélhetünk. Július 28-án, Kelebián a IX. Kárpát Fesztiválon részt veszünk a főzőversenyen, melyen az előző években már több alkalommal is sikerült díjat nyernie klubunknak. Kecskemét A Kecskeméti Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjas Klub március 1-jén tartotta az éves taggyűlését, melyen a tagság kétharmada vett részt. Csapó Imre klubvezető megtartotta beszámolóját, és ismertette az idei évre vonatkozó terveket. Az összejövetelt megtisztelte jelenlétével Czikora András ny. vezérőrnagy, szövetségünk elnöke, és tájékoztatta a jelenlévőket az aktuális dolgokról, valamint válaszolt a felvetődő kérdésekre. A Kecskeméti Vámigazgatóságot az igazgatóhelyettes képviselte, aki nagyon összeszedett és érdekes előadás keretében tájékoztatta a nyugdíjasokat az aktuális tevékenységükről. Megállapítottuk, hogy a mai utódaink cseppet sincsenek könynyű és irigylésre méltó helyzetben. Az derült ki, hogy az eléjük tornyosuló feladatokat a fennálló nehézségek ellenére is magas színvonalon és kiemelést érdemlő sikerességgel tudják teljesíteni. Én mint régiófelelős elnökségi tag vettem részt az összejövetelen. Örvendetes, hogy rögtön elkezdődött egy bajai (Petőfi Sziget, NAV Pihenőház) klubösszejövetel szervezése, melynek időpontját május 25-ére tették. A finom ebéd elfogyasztása után baráti beszélgetéssel folytatódott az összejövetel.

. . . .

Hathatós támogatás A dél-alföldi régióban is megmozdulni látszik az APEH-os nyugdíjas-társadalom! Február 21-én, Szegeden a Kék Csillag Étteremben került sor az évente szokásos Csongrád megyei nyugdíjas-találkozó megtartására. Az összejövetelre dr. Papp István főigazgató úrtól meghívást kaptam én is. Mintegy száz fő nyugdíjas kollégát köszöntött a főigazgató úr rövid, de szívélyes beszédében. Ezt követően lehetővé tette számomra, hogy tájékoztassam a jelenlévőket szövetségünk létezéséről, mibenlétéről és ténykedéséről. Felvázoltam a lehetőségeket, hogyan tudnak ők is bekapcsolódni a vérkeringésbe. Jó volt a fogadtatás, nagy volt a lelkesedés, azóta is tartjuk a kapcsolatot, folyik a szervezőmunka, és úgy néz ki, hogy talán még május hónapban megalakulhat az adósklub Szegeden. Már helyiséget is sikerült nekik szereznem, ahol majd havonta pár alkalommal össze tudnak jönni. Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag

Utórezgések Gyarmaton Múlt év szeptemberében kiderült, hogy az eddigi helyszínt (a volt vámhivatal épületét) nem látogathatják tovább a Balassagyarmati Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub tagjai. A NAV Nógrád megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága ugyanis visszaadja az állami vagyonkezelő használatába az épületet. A hír hallatán több okból is elszomorodtunk. Az igazgató úr felajánlotta, hogy klubgyűléseinket tartsuk Salgótarjánban, a Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság épületében, ezt azonban sajnos nem tudtuk elfogadni. Az idősebb kollégák nem akarnak, adott esetben nem is képesek egy-egy órát utazni oda meg vissza a klubtalálkozó kedvéért. Az ügyet átgondolva keresni kezdtem az új lehetőséget itt helyben, Balassagyarmaton. Rövid idő alatt meg is találtam a megfelelő helyszínt a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Szeretettel fogadtak minket, itt is térítési díj nélkül tarthatjuk klubösszejöveteleinket a megszokott időpontban, a szokásos módon. Köszönet illeti a Művelődési Központ vezetőségét, hogy lehetővé teszi számunkra a klubélet folytatását. Továbbra is jó hangulatban tartjuk összejöveteleinket. Bozányné Nemes Rita klubvezető

A költészet napja Kedden még a Mátyás utcai klubnapon emlékeztünk meg a költészet napjáról a VPOP Klub összejövetelén. Csütörtökön, április 11-én, József Attila születésnapján pedig a két budapesti és a szobi-váci vám- és pénzügyőri nyugdíjasklub tagjaiból álló kis csoport együtt indult a IX. kerületi Gát utca 3. szám, József Attila szülőháza előtt megtartandó emlékünnepségre. Igaz, itt csupán három hónapos koráig lakott a költő, mert lakbérhátralék miatt a háziúr kilakoltatta a családot. Mint dr. Bácskai János kerületi polgármester ünnepi beszédéből megtudtuk, még tíz ház őrzi József Attila emlékét a kerületben, ahol rövidebb-hosszabb ideig meghúzta magát a mind mélyebb nyomorba süllyedő, gyermekeivel magára maradt Mama. A fő emlékhely azonban a szülőház maradt.

5

Mindezek alapján tekinthetjük úgy, hogy koszorúzásunkkal egyúttal a fiatalabb pénzügyőrök nevében is leróttuk tiszteletünket a költészet napján József Attila szülőházánál, megerősítve ezáltal kapcsolatunkat a kilencedik kerülettel. -gados-

Gyarapodás

Ebben az állapotában utoljára láthatjuk az egyemeletes épületet, mert pályázati pénzből kétéves rekonstrukcióval felújítják azt, így a költővel kapcsolatos rekvizítumok, emléktárgyak, fotók, könyvek, dokumentumok méltó helyen várják majd 2015-től a látogatókat. A kerületi zeneiskola tanáraiból és növendékeiből verbuválódott fúvószenekar játéka és Bán János színművész versmondása tette teljessé a megemlékezést, amely koszorúzással végződött. Tánczos Imre, aki kerületi kötődése révén szívén viseli az itteni eseményeket, és klubvezetőtársa, Csík Bálint helyezte el a megemlékezés koszorúját a vám- és pénzügyőri nyugdíjasok nevében. A vám- és pénzügyőrség sok szállal kötődik Ferencvároshoz. Itt épült fel Ybl Miklós tervei alapján a Duna-parti Vámpalota, amelyet a második világháborús pusztítás után már a közgazdaságtudományi egyetem igényeinek megfelelően átalakítva építettek újjá. A pénzügyőrség számára pedig 1906-ban laktanya épült a kerületben, a Mátyás utcában. Néhány éve ebben az épületben kapott elhelyezést a Nyugdíjas Szövetség a második emeleten. (Lift nincs.) 1992-ben a Mester utca és Liliom utca sarkán lévő irodaházba költözött a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága. Bár a VPOP ma már nem létezik, az épületben továbbra is hivatali munka folyik. Az egykori székházhoz közel adták át néhány éve azt a minden kényelemmel ellátott szállót, ahol fiatal pénzügyőrök kapnak kedvező lakhatási lehetőséget pályakezdésükhöz. Tisztelt Elnök Úr és Titkár Úr! Nagy tisztelettel köszönöm mindkettőtöknek a képzőművészet iránti elkötelezettségeteket. Régi emlékeket idéztetek fel bennem, amikor megnéztem interneten az átrendezett Mátyás utcai éttermet. Kiállításokon többször vettem részt én is festményeimmel. Szépen megrendezett kiállítás volt. Én sajnos a betegségem miatt nem tudtam részt venni a megnyitón, de gondolatban veletek voltam. A meghívást köszönöm, és köszönöm nagyon szépen a katalógust, ami egy nagyon színvonalas munka. A művelődési házban sem tudnak ilyen színvonalas katalógust készíteni. Még egyszer gratulálok, és köszönök mindent. Biharkeresztes, 2013. május 8. Baráti üdvözlettel Nagy István

6

Mint a dél-dunántúli terület régiófelelőse, élőben szerettem volna tájékoztatást adni a március 26-ai közgyűlésen, de sajnos a rendkívüli, kíméletlen téli időjárás megakadályozott ebben. Pedig nagy várakozással és nagyszámú küldöttséggel érkeztünk volna. Három új klubvezető bemutatását terveztem. Nos, a pozitív változások a következők. Gyékényes székhellyel március 22-én 22 fővel megalakult a NAV Somogy Megyei Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjas Klub. A klubvezetőség tagjai: Hegyi Imre ny. alezredes (klubvezető), Varga Attila és Varga Árpád. A klub – mint elnevezése is mutatja – lefedi egész Somogy megyét. Így tagok vannak Kaposvárról, Siófokról és Nagyatádról is. Tehát „felszállt a fehér füst” végre, most már a régió minden megyéjében van vám- és pénzügyőri nyugdíjasklub. Örömmel vettem részt a klub megalapításában. Pécsi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjas Klub. Február 22-én 20 éves jubileumi és vezetőségválasztó klubgyűlés. Mint régiófelelős és klubvezető értékeltem és méltattam a vidéken elsőként megalakult klub 20 éves tevékenységét, az elmúlt évet, és elfogadtattam a 2013. évi programot. Kívánatosnak tartottam a vezetőség fiatalítását (15 fő fiatal nyugdíjassal bővült a tagság!), ezért már nem jelöltettem magam klubvezetőnek. Ahogy fogalmaztam: 20 év nagy idő! Az életem egynegyedét klubvezetőként éltem meg. Továbbá nem szerettem volna már „tisztséghalmozó” lenni. Elég lesz abból már egy is. Továbbra is régiófelelős elnökségi tag maradok. E tisztségben reményeim szerint még hatékonyabban fogok tevékenykedni, és továbbra is segítem, illetve támogatom mindenben a régióban már meglévő – valamint alakuló – klubokat. Mindent elkövetek azért, hogy Somogyban és Tolnában is megalakuljon az adóügyi klub. Kaposváron „rátaláltam” egy APEH-os csoportra, tulajdonképpen már létezik, és működik is (létszámuk 52 fő!). Csak ki kell mondani a klubbá alakulást. Szekszárdon megismerkedtem az ottani APEH-os kapcsolattartóval, és itt is előrelépés történt. Reményeim – és célom szerint – rövidesen megalakulnak ezek a klubok is, és teljes lesz a kép. A klubvezetőség választásról csak annyit, hogy az abszolút fiatalítás került előtérbe. (Ez talán a Mi Lapunkból már megismert Hírharang eredménye.) A klubvezetőség tagjai: Fehérné Kovács Tünde ny. őrnagy (klubvezető), Rabatin Edit, Fischer Péter, Mezei József, Romvári Jánosné. Jómagam mint régiófelelős természetesen a klubban maradok – és ígéretem szerint –, mindenben továbbra is segíteni, támogatni fogom a klubot és az új vezetőséget. Végül csak annyit, hogy a 20 év klubvezetői munkásságomat a tagság megköszönte, s a klubgyűlés egyhangúlag „tiszteletbeli klubvezetőnek” választott meg, amit ezúton is nagyon szépen megköszönök. Harmadikként pedig Kocsonya Jenőt, a Pécsi Adóügyi Klub klubvezetőjét mutattam volna be. Érdekességként talán annyit, hogy a régióban lévő mindhárom vám- és pénzügyőri klubnak (Pécs, Gyékényes, Szekszárd) korkedvezményes nyugdíjas a klubvezetője. Varga Imre régiófelelős

Megalakultunk Az egri adóügyi nyugdíjasok nagy-nagy örömére Egerben is megalakult a nyugdíjasklub. Már aktív dolgozóként foglalkoztatott bennünket a gondolat, ha majd letesszük a lantot, no meg az „Art”-ot, utána privát emberként is jó lenne tartani a kapcsolatot a volt kollégákkal, illetve találkozgatni, beszélgetni a múltról és a jelenről is. Tekintettel arra, hogy az utóbbi négy évben jelentős számban jöttünk el előrehozott és öregségi nyugdíjba, így az igény a nyugdíjasklub megalakulására felerősödött. Terveink megvalósításához a felsőbb vezetéstől biztatást és támogatást kaptunk. Így ezt a cikket már a nyugdíjasklub egyik tagjaként írom. Tehát megalakultunk. Jelenleg a tagok létszáma 33 fő, de több kolléga is jelezte, hogy ő is csatlakozni szeretne. Természetesen minden volt kollégát nagy szeretettel várunk közénk. A klub vezetésére Cseh Istvánné Gizikét kértük fel, aki örömmel elfogadta azt. Gizike nagy odaadással szervezte a klub megalakítását, köszönjük neki! Elkészítettük az éves programtervet, ami igen színesnek, sokrétűnek mutatkozik. A program összeállításánál nagyon jó ötletek hangzottak el, sok olyan, amire eddig, a munka mellett nem mindig jutott idő. Tervezünk kirándulásokat, ahol kiemelném a Nyíregyházi Vadasparkba történő elutazást,

valamint egy másik autóbuszos kirándulást Ipolytarnócra, a gyöngyösi Mátra Múzeum és a mezőkövesdi Matyó Múzeum megtekintését is. Terveink között szerepel szűkebb hazánk részletesebb megismerése, hiszen számunkra is vannak még nem vagy régen látott nevezetességek Egerben. Elfogadtuk több kolléga meghívását bográcsolásra, halászléfőzésre, pincelátogatásra stb. Lesznek irodalmi jellegű foglalkozások is, pl. a költészet napjára versek felolvasásával készülünk. Tervezünk kézműves és sütő-főző foglalkozásokat. Terveink között szerepel még egy tájház meglátogatása, illetve falumúzeumok megtekintése is. Tehát nagy a kínálat. Minden hónapban egyszer találkozunk klubtársainkkal klubfoglalkozás keretében. Nagyon jól telnek ezek az összejövetelek, látni a kollégákon, hogy mindenki örömmel és felszabadultan érkezik. Nagyon érződik a csapaton, hogy mi egy helyről jöttünk, a közös múlt gyorsan egy csapattá, közösséggé alakított minket. Úgy tűnik, hogy mi félszavakból is értjük egymást. Természetesen megemlékezünk a még aktívan dolgozó kollégáinkról is sütizgetés és csevegés közben. A viccet félretéve, nagyon aranyosak az aktív kollégák, felajánlva segítségüket figyelnek ránk.

Röviden talán ennyi az első bejelentkezésünk, amelyet a későbbiekben még több is fog követni reményeink szerint. Természetesen a későbbiekben is szívesen beszámolunk klubbéli életünkről. Várkonyi Tiborné Icus NAV Nyugdíjasklub Egerből

Ha nőnap, akkor Hévíz! Jó soruk van a győri nyugdíjasklubban lévő „kislányoknak”. Nőnap alkalmából a klub vezetője, Bárkovics Sándor meghívta a nyugdíjasokat egy háromnapos hévízi kirándulásra. Március 18-án útra is keltünk, mivel reméltük, a tavasz hírnökei – Sándor, József, Benedek – meghozzák a várva várt meleget, hisz a tavasz is igazi csodákkal kecsegtet Hévízen, és nem csak a tóban, a városban is. Úgy tartják, a Hévízi-tó vize a betegeket meggyógyítja, a fájó lábakat életre kelti, a csenevész gyerektest erőre kap a vízben való fürdőzéstől, és daliás férfivá válik. Szájhagyományból ismerjük azt a mondást, miszerint a hévízi tófürdő főbejáratánál levő kerubok megszólalnak, ha olyan ember megy el közöttük, akinek nem volt szerelmes pillantása hévízi üdülése alatt. A szárnyas kerubok ugyanis ahogy a tó erejét védik, úgy a Hévízre érkező vendégek szerelmi életét is jó kezekben tartják. Megjegyzem: kis csapatunk is járt a keruboknál, és nem szólaltak meg, pedig az átlag életkor jóval a fél évszázad fölött van... A Hévízi-tó gyógyító hatása már – valószínűleg – a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén található oltárkő. De ne feledkezzünk meg egy másik fontos gyógyító hatásról, az egregyi borvidék különleges borairól sem. A helyi pincékben mindezeket végigkóstolhatjuk. Mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, s a „Borpatikát” sem hagytuk ki. Hisz egy pohár bor mellett jó érzés felidézni a múltat, az évtizedekkel ezelőtti élményeket, az ifjúságunkat, mely talán igaz se volt, s oly messzinek tűnnek, mint a földhöz a hold. Észre sem vettük, s elillant a három nap. Egymást átölelve megfogadtuk, hogy ami ez után jön, már csak jót hozhat, mert az élet, mint a hullámvasút, fel- vagy levet éppen. Mégis csak a szép emlék vésődik a lelkünkbe, s ezért mi mindnyájan – jövőre is – együtt ünnepeljük Hévízen a nőnapot, és a tavaszt elhozó Sándorokat. B.-né Naszádos Kata navnyugdijasok.hu Szövetségünk honlapja egyre teljesebb, gazdagabb, színesebb. Fő erénye, hogy naprakész, mivel sűrűn frissítik. A navnyugdijasok.hu címen sok információ megtalálható, valamennyi klub kap megjelenési felületet, ahol fényképes beszámolókkal, rövid tudósításokkal adhatnak hírt magukról a közösségek. Minden klubban akad, aki jártas az informatikában, az idősebbeket pedig segíthetik a fiatalabb klubtársak, vagy épp a családtagok, hogy ők is hozzájuthassanak a friss hírekhez, távoli kollégák fotóihoz. Akár még üzenhetnek is egymásnak. Az sem utolsó szempont, hogy – mivel sajnos nem jut el valamennyi nyugdíjasunkhoz – A Mi Lapunk itt szintén olvasható. Fedezzék fel tehát, olvassák, és töltsék meg írásaikkal, fotóikkal a honlapunkat!

7

Hírek a margóra A szóbeszéd szerint messziről jött ember azt mond, amit akar. Nos, a szövetség közép-magyarországi vám- és pénzügyőri nyugdíjasklubjainak az a része, amely gyakori látogatásával tiszteli meg programjainkat, elmondhatja, hogy az éves turisztikai, sport- és kulturális programjuk ez évben is jól kezdődött. A teljeséggel nem törődve, és nem mindig kronológiai sorrendben adom közre híranyagunkat. A programszervezőket pedig illene ugyan név szerint is megemlíteni, de csak azt mondjuk: köszönet a szervezésért. Disznótor A disznótorok szezonjában (február első csütörtökjén) disznót vágtunk a Budapest közeli Dunaharasztiban. A szokásos „fogó pálinkát” követően véres dolgok és forralt bor került a reggelizők elé. A délelőtti üresjáratnak mondott időt a közeli Ráckeve város nevezetes épületeinek látogatásával töltöttük el. A többfogásos disznótoros estebédre a vágás helyszínén, a Retró kisvendéglőben, retrózene kíséretében került sor. Hazatérés előtt csoportunk tagjai (ki-ki pénztárcája szerint) az előző évi vágásból származó füstölt kolbásszal és szalonnával rakhatták meg „tarisznyájukat”. A programszervezés lehetőségét nagyban elősegítette a NAV NYOSZ elnökségének döntése, az autóbuszköltségekhez nyújtott támogatása. A dicséretes szokásról le nem mondva a Budapesti, a VácSzobi és a VPOP Vám- és Pénzügyőri Klubok összeszokott tagjai a nőnap alkalmából csokoládéval és műsorral köszöntötték nőtársaikat. Nem maradt el a március 15-i megemlékezés sem. Látogatás Záhonyban A Záhony közúti határátkelőhely ellenőrzési technológia bemutatása mellett nosztalgiáztunk a helyszínen, és a nyolcórás vonatozás alatt. A programunkat szervező Borsi Béla, a záhonyi klub vezetője, egykor a vámhivatal parancsnoka (köszönet neki, a kollégáinak és nem utolsósorban a vámhivatal vezetőjének) már a megérkezéskor a vasútállomáson meglepetéssel szolgált. A gyaloglástól megkímélve bennünket, szolgálatunkba állította a „kistérségi” autóbuszt. Vendéglátóink a vámhivatal-parancsnoki tájékoztatás alatt teával, édes süteményekkel, pogácsával kedveskedtek. Kulturális programként a közeli

Zsurk település fatornyú templomát tekintettük meg. A finom ebéd pedig jó hangulatot teremtett a visszaútra. Megnéztük még a „100 éves csipketárlatot”, a budapesti zsinagógát, a Vác-Szob pénzügyőr klub meghívására Verőcén – bográcsolással egybekötve – cseréltük ki élményeinket a hangulatos Duna-parti kertben. Telebusz Április végén a budapesti pénzügyőr klub szervezésében (a „telebusz”-elvre tekintettel bevontuk a társklubok tagságát is) egynapos autóbuszos kiránduláson felelevenítettük a történelemórák anyagát. A szigetvári hősökről, a harcokról mesélt a várnagy, majd a siklósi várban – tárlatvezetés során – a végvári harcokról és Tenkes kapitányáról kaptunk tájékoztatást. És ha már ilyen legendás területen jártunk, nem lehetett kihagyni a villányi borpincéket sem. Az autóbusz-utazás költséges volt, de segített az a támogatás, amit a klubunk a NAV NYOSZ elnökségének döntése révén kapott. És még vendégségben is jártunk (szintén a budapesti pénzügyőr klub szervezésében) az apaji Tavaszvárók Nyugdíjas Klubnál. Nem volt meglepetés, most is disznótoros reggelivel és ebéddel vártak bennünket. Emlékezetesek ezek a közös programok, szervezőjük nem más, mint a hajdanában pénzügyőr mundért viselő Molnár Ferenc (Feri bá) és kedves felesége, Erzsike. Klubvezetőnk, Tánczos Imre vakarhatja a fejét, hogy az őszi viszszahívásra milyen programmal lepje meg a vendégeket!) Kirándulás Zemplénben, szalonnasütés Május hónap végén a VPOP Klub (a többi közép-magyarországi pénzügyőr klub tagjainak bevonásával) megszervezett egy kétnapos autóbuszos kirándulást a Zempléni-hegységbe. Megismertük Sárospatakot, Szerencset, s nem maradhatott ki Tokaj sem a kötelezőnek tekintendő borkóstolással. Szalonnasütés volt a Budai-hegységben, júniusban megyünk a Zeneművészeti Múzeumba, és a „Gülbaba…” megtekintését sem hagyjuk ki, mindezt egy retró (egy szelet zsíros kenyér és egy spricc) ebéddel kötjük össze. A Nemzeti Múzeum (3 fordulós alkalom lesz) állandó és időszakos tárlatának megtekintését, valamint a velencei-tavi hajózást július hónapra hagyjuk. És már hallom az egyes reagálásokat „Könnyű Budapesten programokat szervezni…”. Igen, talán könnyebb, mert széle-

Útitársak Utazni csodás dolog. Különösen távoli tájakra, a föld túlsó felére. Ez még akkor is nagyon érdekes, ha csupán virtuálisan vehetünk részt rajta, ismerkedve idegen kultúrákkal, miként a VPOP Klub tagjai tették a májusi találkozójukon. Egyik társunk, Kőhalmi Dezső ugyanis nagy világjáró (vagy nagyvilágjáró), és szívesen vállalkozott rá, hogy fényképes úti beszámoló keretében ossza meg élményeit az érdeklődőkkel. Ez alkalommal Dél-Amerikába, Ecuadorba kalauzolta el társait. Rengeteg érdekes történet, fontos információ hangzott el, miközben körbejártak az utazás relikviái, és bizony bánhatta, aki nem figyelt eléggé az előadásra. A Panama-kalapon kívül, ami tulajdonképpen ecuadori eredetű, többek között a kakaóbab-termesztésről is híres ez a 15 millió lelkes kis ország. Előre persze nem árulta el drága Dezsőnk, így meglepetésként ért mindenkit a hallottakkal kapcsolatos, gondosan előkészített kérdéssor, amit végül váratlanul elénk tett. Telitalálatot senki nem jelzett az önbevallás során, ezért a finom táblacsokoládékon az egyforma pontszámot elért játékosok osztozhattak, de azért jutott néhány morzsa a gyengébbeknek is fájdalomdíjul. Nagy tetszést aratott az úti beszámoló, és hangos ováció fogadta Dezső barátunk felajánlását a következő szeánszra. Örömmel voltunk útitársak. g.

8

sebbek a lehetőségek, de mégsem olyan könnyű, mint gondolnánk, mivel itt is össze kell toborozni a klubtagokat. A szervezést a klubvezetők, illetve segítőik részéről odaadással, önzetlen hozzáállással kell végezni, és a programokon azok, akik nem sajnálják a „kevéske” (?) költséget, és a fáradtságot is sutba dobják, mindig jól és kellemesen érzik magukat. A know-how megvan, átadjuk, de élni kell a helyi és környékbeli lehetőségekkel is, pl. a győriek csoportosan meglátogathatják a püspöki palotát, a gyulai klubtagok pedig az Erkelgyűjteményt, és így tovább. Majd jön az ősz, részünkről az is szép és jó programokat sejtet. Igény esetén ezekről is tudósítunk majd. (netyem)

Fiókok Vizsgázni, számot adni tudásunkról mindig izgalmas feladat. Ilyen váratlan helyzetbe kerültek a VPOP Nyugdíjasklub áprilisi találkozóján a megjelentek, méghozzá a magyar költészet napja apropóján. Csík Bálint klubvezető ünnepi beszéde után egy kis játékra, csemegézésre invitálta a klubtagokat. Most azonban nem a bendőt töltögető pogácsát, disznótorost, palacsintát és egyéb, kilókat növelő finomságot, hanem szellemi táplálékot kínáltak fel a vendéglátók. Simon Sándorné és Gampe Tibor felváltva olvasott fel versidézeteket, amely alapján nekünk a költőket és a verscímeket kellett ráírni egy papírlapra. Janus Pannoniustól kezdve Wass Albertig hallhattunk szebbnél szebb gondolatokat. Fejünkben titkos kis fiókok nyíltak ki egymás után, ám sajnos némelyiknek az idők folyamán úgy elkallódott a kulcsa, hogy lehetetlenség volt kinyitni. Hol a költő neve, hol a vers címe maradt homályban, vagy netán mindkettő, ezért tökéletes megoldás senkinél nem született. Kénytelenek voltak megalkudni a zsűritagok, így a legtöbb helyes választ adó kapta végül a jutalomkönyvet – ez esetben az önmagát b.g.j. monogrammal is jelölő klubtagunk, aki igencsak bosszankodott hiányosságain a helyes válaszok hallatán, miközben persze boldog is volt a sikeres vizsga miatt.

Ez a példa is ékesen bizonyítja, hogy egy jó ötlettel, a klubtagok aktivizálásával jó hangulatú, nem költséges találkozókat is lehet szervezni, helyben. -schütz

Dalos délután Mint arról már hírt adtunk, az Adóhivatal győri nyugdíjasai 2013. január 25-én megalakították a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége helyi szervezeteként a NAV Nyugat-dunántúli Főigazgatóság ARRABONA Nyugdíjas Klubot. Nyugdíjasklubunk létszáma azóta is szépen gyarapodik. Ezen a nőnapi összejövetelen például hat új klubtagot fogadtunk, így már 52-en vagyunk. Az adóhivatalhoz hasonlóan kis közösségünkben is a nők vannak többségben, a létszám megoszlása 46 nő és 6 férfi. A klub férfi tagjai 2013. március 8-án – az alakulást követő második összejövetelen – a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötték a klub nőtagjait. Egy nagyon szép üdvözlőkártyával kedveskedtek nekünk, melynek értékét jelentősen emeli, hogy nem vásárolták, hanem saját maguk készítették. További meglepetésként Horváth Attila klubvezető meghívta Steingart Ferencet, a Gönyűi Nyugdíjasklub Egyesület Énekkarának férfi szólóénekesét, hogy gyönyörű hangjával és csodaszép dalaival emelje az ünnep hangulatát. Néhány általunk is ismert dalt együtt énekeltünk, hol könnyes szemmel, hol mosolyogva. A hölgyek saját készítésű süteményekkel köszönték meg és viszonozták a férfiak figyelmességét. Ez egy feledhetetlen délután volt, ezért szeretnénk magunk és nőtársaink nevében is köszönetet mondani elsősorban Horváth Attila klubvezetőnek, a kedves meghívott szólóénekesnek, és minden férfi klubtagunknak a köszöntésért, a meglepetésekért és kedves figyelmességükért. Továbbá megköszönjük a hivatal részéről mindazoknak a segítségét, akik valamilyen formában hozzájárultak az ünnep sikeréhez. Muzslainé Marianna, Lánciné Zsuzsa, Némethné Márti

A belépő három krumpli és egy kolbász volt A NAV Nyugat-Dunántúli Főigazgatóság ARRABONA Nyugdíjas Klubjának tagjai májusban a győri Püspökerdőben találkoztak egymással. Az előzetes terv bevált, egy kötetlen – helyesebben bográcsozáshoz kötött – családi programot tartottunk, melyen már üdvözölhettük néhány tagunk férjét, feleségét, gyerekét, unokáját is. A nap fénypontja – az egymással folytatott eszmecserén kívül – a paprikás krumpli közös elkészítése, a „közös tűzimádás”, a sokféle krumpli és kolbász felhasználásával elkészült remekmű finom savanyúkkal kiegészített elfogyasztása, valamint az ebédet követő közös ejtőzés és sztorizás, sétálás volt. Mindenki jól érezte magát, a szúnyogok is, amik megfelelő friss vérhez jutottak, de jó társaságban még ezt is bírtuk, és déltájban már mi voltunk többen a vérszívóknál. Ahogy a cím jelzi, mindenki „kötelezően” hozzájárult a közös programhoz, de annyi tűzifát, üdítőt, innivalót is odaszállítottunk, ami két másik rendezvényre is elég lett volna. Természetesen a paprikás krumpli sem fogyott el, úgyhogy minden befőttesüveget fel kellett használnunk, hogy hazamentsük a menthetőt. Majálisunkon megbeszéltük a következő összejövetelek programját, az őszi kirándulás előzetes tervét, majd összetakarítottunk magunk után, és élménnyel és étellel eltelve várjuk a következő találkozást. Horváth Attila klubvezető

9

ÉLETUTAK

Életrajz két felvonásban Az ismert mondás, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa, a jelen esetben az írásokra is érvényes. Mojzer Antal nyugállományú pénzügyőr százados életútjának bemutatására 13 évvel ezelőtt Faragó Ambrus, A Mi Lapunk alapító főszerkesztője kísérletet tett, amely végül is csak félig járt sikerrel. Borsi Béla, a záhonyi nyugdíjasklubunk vezetője az interjút elkészítette, az első rész a 2000/2. számban meg is jelent, a második rész közlésére azonban már nem került sor. Faragó Ambrus ugyanis váratlanul meghalt, és az egy példányban készült kéziratnak a féltve őrzött fényképekkel együtt nyoma veszett. Ezért egy teljesen új írás elkészítése vált szükségessé. Az időközben őrnaggyá előléptetett Mojzer Antal a történteket fájlalva hajlandó volt ismét feleleveníteni hosszú életének legfontosabb állomásait. Ma már kevesen tudják, hogy a jelenleg Hévíznek nevezett helység közigazgatásilag ahhoz a Zala megyei Karmacs községhez tartozott, ahol én 1921. június 26-án megláttam a napvilágot. Családunk jómódúnak számított, hiszen 23 hold jó minőségű földdel rendelkezett. Sajnos nem tartott sokáig ez a gondtalan élet, mert apám nyolcéves koromban meghalt, öt árvát hagyott maga után. Köztük én voltam a legfiatalabb, a család szeme fénye, hiszen testvéreim jóval idősebbek voltak nálam, ők még a háború előtt születtek. A harmincas években tomboló világválság családunk anyagi helyzetét alaposan megrendítette, minek következtében az elemi iskola 6. osztályának elvégzése után nekem is dolgoznom kellett, szó sem lehetett továbbtanulásról, hiába voltam az iskola legjobb tanulója. Falunkban akkoriban a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia ezüstkalászos gazdatanfolyamot szervezett, a fiatalabbik bátyámmal beiratkoztunk, és kitűnő eredménnyel el is végeztük. A másik tanintézmény, ahol nagyon fontos ismeretekre tettem szert, az Érdi KALOT Népfőiskola volt. Világhírű tanáraink olyan alapos oktatásban részesítettek bennünket, hogy az ott elsajátított ismeretek alapján későbbi századparancsnokom történelemtudósnak nevezett.

GYÁSZ Előző számunk megjelenése óta Hornig Rudolf nyugalmazott százados (67) komáromi, Simon László nyugalmazott alezredes (89) nagykanizsai, Lengyel Mihályné Rózsika (95) szekszárdi, Módos Imréné (74), Balázs Gyula ny. főtörzsőrmester (60), Mészáros Károly ny. főhadnagy (86), Tolnai János ny. hadnagy (74) budapesti nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.

Nyugodjanak békében!

10

Humánus katonaság Az 1941. október 1-jétől 1942. március 1-jéig tartott népfőiskolai oktatás után 1942. október 5-én behívtak katonának. Kolozsváron a 26. gyalogezred nehézfegyver első zászlóaljához kerültem. Ez volt talán a Horthy-hadsereg leghumánusabb alakulata. Katonaidőm alatt ilyen emberséges bánásmódban sehol sem volt részem. A tiszthelyetteseknek meg volt tiltva, hogy káromkodjanak és csúnyán beszéljenek. Ha ilyen mégis előfordult, Stefán Valér vezérkari alezredes zászlóaljparancsnok lecsukatta a magáról megfeledkezett honvédot. Maga a város, Kolozsvár is nagyon tetszett. Ottlétem alatt magam is megtapasztaltam, hogy nemcsak Kálmán Imre operettslágere szerint, hanem valóban szép város Kolozsvár. De sajnos ennek a gyöngyéletnek vége lett, amikor vízkeresztkor többedmagammal berendeltek tisztes iskolára Désre, ahol sokkal mostohább körülmények fogadtak. A francia idegenlégió apácazárda volt ehhez képest. A sanyarú körülmények ellenére azért sikerélményem is volt. A hadi puskával tartott éleslövészeten első lettem, dicséretképpen dupla húsvéti szabadságot kaptam, továbbá kitűnő tanulmányi eredményem miatt soron kívül előléptettek őrvezetővé. A tizedesi rendfokozatot is soron kívül kaptam meg, amikor Sepsiszentgyörgyön az egy hónapos nehézfegyvertűz-vezetői tanfolyamot kitűnő eredménnyel végeztem el. Kolozsvárra visszatérve a zászlóaljparancsnokom közölte velem, hogy azonnali hatállyal áthelyeztek a nem sokkal korábban létesített testőr-lövész századhoz. Ekkor jöttem rá, hogy mi volt a célja annak a sok kérdésből álló vizsgának, amin korábban átestem, és ahol a testmagasságomat is megmérték. Ugyanis csak 180 centiméteren felüli katona lehetett testőr.

Testőrből hadifogoly 1943 nyarán kerültem a testőrséghez, ahol elvégeztem a polgári iskola első két osztályát, de a harmadikat már nem tudtam befejezni, mert egy közismert esemény ebben megakadályozott. Ez pedig az volt, hogy Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-én bejelentette a háborúból való kilépést. Mi, testőrök ekkor a várat elfoglaló német katonákkal tűzharcba keveredtünk, többet közülük lelőttünk, de végül győzött a túlerő. A testőri szolgálatomnak ezzel vége szakadt. Az ott töltött időmről több alkalommal is beszámoltam Bokor Péter filmrendező Századunk című tévésorozatában. Ha nem lenne rossz a videolejátszóm, most be is tudnám mutatni neked. Testőregyenruhás fényképemet néhány soros nyilatkozatommal közölte a Magyar Királyi Testőrség Képes Krónikája 1920–1945 című díszkiadású könyv. A testőri szolgálat után ismét aknavető lettem, és a Balaton környéki harcok során 1944. december 26-án szovjet hadifogságba estem, ahonnan 1947-ben szabadultam. Ez olyan szörnyű időszak volt, hogy beszélni sem akarok róla. – Hogy kerültél a pénzügyőrséghez? – A hadifogságból való hazaérkezésemkor a nővéreim Budapesten éltek, mindkettőjüknek javadalmi őr volt a férje. A segítségük révén én is a javadalmi őrséghez kerültem, mely szervezet hamarosan beolvadt a pénzügyőrségbe, és így lettem pénzügyőr. 1951-ben berendeltek alapfokú tanfolyamra,

melyet a következő évben kitűnő eredménnyel elvégeztem, fővigyázói rendfokozatot kaptam, de még ezt megelőzően, 1952 januárjában megnősültem. Gyógyszertárban dolgozó feleségem Nyíregyházán lakást kapott, engem viszont a tanfolyam után Nagylétára helyeztek szakaszparancsnok-helyettesnek. Retkes Gábor megyei parancsok segítségével hamarosan sikerült Nyíregyházára kerülnöm, ahol megbíztak a nyomozó csoportnál a parancsnokhelyettesi teendők ellátásával. Közben állandóan képeztem magam. 1953–57 között esti tagozatos hallgatóként pénzügyi technikumba jártam, ahol sikeres érettségi vizsgát tettem. A szaktanfolyamokat is elvégeztem. Előbb a középfokút levelezőként, majd az egyéves felsőfokú bentlakásos tanfolyamot 1963-ban. Ezt követően a megyei parancsnokságra helyeztek. Kezdetben előadóként, majd főelőadóként dolgoztam személyzeti, igazgatási, szeszforgalmi területen, valamint hozzám tartozott az állami gazdaságok ellenőrzése is. 1976. június 30-án vonultam nyugállományba.

A nyugdíjas évek – Ennek csaknem negyven éve. Ez alatt az idő alatt alaposan kipihenhetted magad. – Nem mondom, volt ebben is részem. Két fiam van, akiknek úgy alakult a sorsuk, hogy külföldön telepedtek le. Az idősebbik fiam fagott- és zongoraművész, feleségével és négy gyermekével jelenleg Finnországban él, de korábban lakott a Dél-afrikai Köztársaságban és Izraelben is. Feleségemmel gyakran meglátogattuk őket, és ilyenkor több hónapot töltöttünk náluk. Ugyanígy az Ausztriában élő kisebbik fiamnál is, ahol két unokám van. Ez a fiam, aki kertész végzettségű, amikor végleg külföldre távozott, rám íratta szépen megművelt hobbikertjét, ahol kedvemre kidolgozhattam magam. Csak néhány éve adtam el, mint ahogy

Škoda Octavia gépkocsimat is. Mivel úgy döntöttem, hogy elég öreg vagyok ezekhez, pedig akkor még kilencvenéves sem voltam.

Nincs okom panaszra – Elég későn jutott ez eszedbe. Ezek szerint az öregség nálad elhatározás és nem érzés kérdése? – Ez egy kicsit túlzás, mert azért érzem, hogy fogytán az erőm, időnként légzési nehézségeim vannak, egyre nehezebbek a műanyag szatyrok a nagybani piacról hazatérőben. De alapjában véve nincs okom panaszra. A magas vérnyomás betegséget hírből sem ismerem. Amint történeteim folyamatos elmesélése során tapasztalhattad, memóriám csak egyszer hagyott cserben, amikor városunk nagy szülöttjének, Benczúr Gyulának a neve csak percek múlva jutott eszembe. – De legalább eszedbe jutott, de nekem nem. – Most sem azért hagyom abba a mesélést, mert elfáradtam, vagy kifogytam a mondanivalóból, hiszen azt sem említettem még, hogy én alakítottam meg az akkori megyei parancsnok felkérésére Nyíregyházán a pénzügyőr nyugdíjasklubot, melynek minden rendezvényén részt veszek, majdnem mindig ott vagyok Pasaréten az országos nyugdíjas-találkozón, eljárok a helyi kertbarátok köre foglalkozásaira. Mindezeket nem részletezem, mert nem szeretném, hogy miattam kapj ismételten feddést a szerkesztőtől a túl terjedelmes írás miatt. – Nagyon köszönöm a tapintatodat, egy hajdani testőrtől, aki úri körökben is megfordult, ez talán nem is szokatlan gesztus. Örülök, hogy hosszú idő után ismét találkozhattam veled. Már csak ezért is érdemes volt eljönnöm Nyíregyházára. A hosszú úton hazafelé majd azon töprengek, hogy mivel lepjelek meg 8 év múlva, századik születésnapodon. Feltéve, ha megélem, mert hogy te megéled, ahhoz nem fér kétség. Kis István

Simon László halálára Kommunikációs hiba folytán csak április elején jutott tudomásomra, hogy január 14-én, 89 éves korában elhunyt Simon László ny. pénzügyőr alezredes, a Letenyei Vámhivatal volt parancsnoka. Ez csak az utolsó tisztsége volt, mert korábban dolgozott személyzeti osztályvezetőként, iskola és több vámhivatal parancsnokaként is. Személyes találkozásaink során első kézből ismerhettem meg életének apróbb részleteit is, melyek felsorolása szétfeszítené egy rövid írás kereteit. Ízig-vérig pénzügyőr volt. Szinte élete végéig leveleztünk, és így nyomon kísérhettem szomorúságának fokozódását szeretett testülete haláltusája láttán. Nem tartom véletlennek, hogy Juhász Mária személyében feleséget is a pénzügyőrség soraiból választott, akivel 57 évet élt boldog házasságban. Erről magam is meggyőződhettem, amikor meglátogattam őket mindkét lakásukon, a szülőkkel együtt épített családi házukban és a későbbi nyugdíjasházban. Az egyetlen házaspár volt, melynek mindkét tagjáról írtam az Életutak sorozatban. Simon László nemcsak testületünknek, hanem szülővárosának, Nagykanizsának is megbecsült polgára volt. A XX. század tanúi Nagykanizsán című riportsorozatban A vámparancsnok elnevezéssel egy egész fejezetet szenteltek neki, melyből a közösség érdekeiért bátran síkra szálló, lelkes lokálpatrióta portréja rajzolódik ki, aki 20 évig volt tanácstag, körzetében „az utca ügyvédjének” titulálták. A kimerítő pénzügyőri munka után mintegy kikapcsolódásként kedvenc időtöltésének, az éremgyűjtésnek hódolt. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete nagykanizsai csoportjának vezetőségi tagjaként a helyi éremkiállítások állandó résztvevője volt. Tematikus kiállításaival mindig osztatlan sikert aratott. Gondosan őrzött érmeihez minden körülmények között ragaszkodott, ezért nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy tudomást szerezve Kolozsvár iránti vonzalmamról, névnapomra nekem ajándékozta az egyik féltett kincsét, a kincses város nagy szülöttjét, Mátyás királyt ábrázoló emlékérmet, ami azóta a legbecsesebb relikviám. Őrizni fogom örökké, nagylelkű adományozójának emlékével együtt. Kis

11

Szivarfa Olybá tűnik, hogy az már maga a személyi kultusz, amit Tánczos Imre körül művelünk. A dolog azonban úgy áll, hogy éppen ő művel mindenfélét, a kitavaszodás életenergiákat meglendítő zsongásától mintegy megrészegülve. Itt volt ugye a kiállítás, a költészet napi koszorúzás, és most megint magára vonta a figyelmet azzal az ötletével, hogy a föld napja alkalmából fát fog ültetni a nyugdíjas pénzügyőrök nevében és néhányuk társaságában. Természetesen a Ferencvárosban, a polgármesterrel karöltve, a kerületi művelődési központ kertjében. Meg is vásárolta a facsemetét, egy szivarfát. Ő ugyan azt nyilatkozta a kerületi lapnak és televíziónak, hogy a szív alakú levelei miatt választotta, meg nosztalgia a gyermekkori stika bakaszivarozások után, de mi tudjuk a valót, amit talán még maga sem sejt. Fő célja ugyanis az volt, hogy újabb szállal erősítse a kilencedik kerület és a vám- és pénzügyőrség kapcsolatát. Ha Freud egykor járatos a pénzügyőri szakmában, azonnal megállapította volna a szivarfabakaszivar-dohánytermesztés-pénzügyőri ellenőrzés nyilvánvaló összefüggését ebben a kapcsolatépítő epizódban. (No, és nyilván talált volna némi rejtett szexuális vonatko-

Testvérklubok Pécsett Nagy megtiszteltetés ért annak idején akkor, amikor Huber Éva asszony, a NAV Dél-dunántúli Adóügyi Főigazgatója – mint régiófelelőst – meghívott engem is 2011. december 7-ére a hagyományos „APEH”-os nyugdíjas-találkozóra. Egyidejűleg felkért, hogy adjak tájékoztatást az akkori „VPOP”-s nyugdíjasszervezetről, a klubokról. Örömmel és ismert lelkesedéssel tettem eleget. Kissé szorongtam, mert szokatlanul nagy létszámú nyugdíjas kolléga gyűlt össze. Nagy érdeklődéssel hallgatták az előadásomat, és már akkor gondoltam, hogy ez valaminek a kezdete. Hát, így történt az első testvéri találkozás, buzdítva őket az önszerveződésre, klubalapításra. Hivatalosan is értesültem arról, hogy a kapcsolattartó – a későbbi klubvezető – Kocsonya Jenő lett. Megismerkedtünk közelebbről is egymással, és részére minden támogatást igyekeztem megadni ahhoz, hogy megalakuljon az Adóügyi Nyugdíjas Klub. Ez meg is történt – vidéken elsőként – 2012. október 17-én. – És most megkérem Kocsonya Jenő kollégámat, barátomat, mondja el, hogyan emlékszik vissza a kezdeti lépésekre. Hogyan is történt? És miként élted meg? – A főigazgató asszony kérésének eleget téve felvállaltam a kapcsolattartó szerepet. A kezdeti bizonytalanság után a tőled kapott segítséggel és baráti támogatásoddal beindult a szervezés. Az október 17-én összehívott klubalakuló gyűlésen 29 fő töltötte ki a belépési nyilatkozatot. Ekkor a tagság meg is választott klubvezetőnek. A hivatal által minden évben megrendezett novemberi nyugdíjas-találkozón további 31 fő jelezte belépési

a Mi lapunk 12

zást is az ártatlan szivarfa kapcsán.) Imre barátunk tehát tudat alatt a legmegfelelőbbet választotta: a fácska láttán csak a legdilettánsabbaknak nem jut eszükbe a vám- és pénzügyőrség. Hacsak még a szilvafáról nem…

-lia szándékát. Jó érzés, hogy fiatal nyugdíjasként segítségére lehetek egykori kollégáimnak. Itt szeretném megköszönni a segítségedet, amit az eddigiekben nyújtottál részemre. – Tehát Pécs városában most már két NAV-os nyugdíjasklub van! Hogyan alakult, alakul a létszámotok, milyen összetételű a klubvezetőség? Kaptatok-e már támogatást – és mennyit – az országos szövetségtől? – Jelenleg 62 fő alkotja a klub tagságát. Rajtam kívül két lelkes hölgy dolgozik a vezetőségben: Szabady Anna a közcélú tevékenység felelőse, és Kollás Tíborné Éva a pénztáros, akik egyben szervezik a jobbnál jobb programokat. Itt jegyzem meg, hogy az országos szövetségtől 70 000 Ft működési támogatást kaptunk beszélgetésünk időpontjáig. – Megbeszéltük, és döntöttünk abban a kérdésben, hogy a két testvérklub szorosan együttműködve alakítja ki a programjait, és ebben az évben már két közös programunk is lesz. Hogyan fogadta a tagság a klub megalakulását, és milyen vélemény alakult ki? – A taglétszám önmagában bizonyítja a klub létjogosultságát. A régebben nyugdíjba vonultak örömmel vették, hogy gyakrabban találkozhatnak egykori kollégáikkal, és szervezetten lehet menni különböző programokra, színházba, kirándulásokra. A klub megalakulásakor többen meg is köszönték, hogy gondoltunk rájuk. Ezért érdemes volt elkezdeni, és tovább kell folytatni. Remélem, hogy gyümölcsöző lesz a két testvérklub kapcsolata, és még sokáig működhetünk együtt jó egészségben. Ebben az évben közös szervezéssel Bőszénfán a Kaposvári Egyetem szarvasfarmját, Szennán pedig a skanzent fogjuk meglátogatni. – További sikereket a klubélethez, és köszönöm szépen az interjút. Örülök, hogy együtt dolgozhatunk. A közért. Varga Imre régiófelelős elnökségi tag

Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György