2016. június
XIX. ÉVFOLYAM 2. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Miért kellett új Alapszabályt alkotnia a NAV NYOSZ-nak? A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége 2016. március hónap 8. napján egyhangú szavazattal elfogadta a változtatásokkal egységes Alapszabályát. Felmerülhet a kérdés, vajon mi az oka annak, hogy az évtizedek óta jól működő egyesületek alapszabályát olyan drasztikusan át kell, illetve kellett dolgozni, mint ahogyan a mi szövetségünknél erre sort került? A válasz kétféle lehet. Az első az, hogy a jogalkotó, az Országgyűlés így határozott, a másik már egy kicsit bonyolultabb. Az első választ különösebben magyarázni nem kell, hiszen a mi szövetségünk tagjainak többsége jogalkalmazással foglalkozott aktív életében, és tudja, hogy a jogszabályok végrehajtása, illetve betartása mindenkinek kötelessége. A másik válasz viszont hosszabb magyarázatot igényel. Miért határozott így az Országgyűlés, mi indokolta a változtatást, és mi változott? E kérdésekre a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény megalkotásának előzményei – története – adhatnak választ.
A jogalkotás fejlődése A magyar, most már polgári jogi, de sok évszázaddal ezelőtt még a központosított igazságszolgáltatási szervezet kialakítására törekvő uralkodók közül Mátyás király próbálkozott 1486-ban egy konfliktust megoldó törvénykönyv megalkotásával átfogóbb jogalkotási módszerekre áthangolni az országot, nem teljes sikerrel. Ezt követően 1498-ban határozott az akkori országgyűlés arról, hogy összeíratják a régi szokásokat, de az ezzel megbízott ítélőmester, Horváth Ádám, csak a perjogi természetű szabályok összegyűjtéséig jutott el. Az 1500. évi kísérlet újból sikertelen volt, de a Werbőczy Istvánnak II. Ulászló által adott megbízás teljesítése már eredményes lett, így az 1514. évben megjelent a Werbőczy által elkészített Hármaskönyv. E könyvet hosszú ideig forgatták a jogtudósok, több nyelven is megjelent, míg az 1848. évi XV. törvénycikk el nem rendelte „az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyv” elkészítését, amire három hónapot kapott a jogszabályt előkészítő igazságügy-miniszter Deák Ferenc, de ő sem tudott csodát művelni, pedig nagyon felkészült, nagy munkabírású személyt bízott meg a munkával, nevezetesen Szalay László jogtudóst. A három hónapból 112 év lett, mire elkészült a magyar polgári törvénykönyv, mert különböző, nagyon komoly nehézségek jöttek közbe, amit itt most nem részleteznék. Természetesen a jogalkotás nem szünetelt ezen évek alatt sem. Nagy hatású munkák készültek el, de sajnos nagyrészt eredménytelenül. Az egyik legismertebb ezek közül az 1928. március 1. napján az Országgyűlés Képviselőháza elé terjesztett „Magyarország
Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata” (Mtj.) volt. Ez a jogszabálytervezet soha nem emelkedett jogerőre, azonban elismert szakmai színvonala miatt a bírói gyakorlat átvette, és szokásjogi úton alkalmazta. Az első valóban elfogadott és hatályossá vált, az előkészítés során, ami öt évig tartott, a kor tudományos ismereteit, eredményeit feldolgozó, a tudományos műhelyeket, állami és társadalmi szervezeteket széles körben bevonó magyar polgári törvénykönyv az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) volt. A régi Ptk. 1960. május 1. napján lépett hatályba, és 2014. március 14. napjáig, vagyis 53 évig szolgálta a magyar társadalmat. Több átalakításon esett át az évtizedek során, azonban komoly jogbiztonságot teremtett, zsinórmértékül szolgált a polgárok egymáshoz fűződő életviszonyában, a benne rögzített szabályok evidenciává váltak, és azok is ismerték, igazodtak hozzá, akik egyébként a joggal vajmi keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Az 1989. évben megindult politikai rendszerváltást követően a régi Ptk. átalakítása, politikamentessé tétele, az állam előjogainak megszüntetése, jogi személlyé alakítása, a törvény valóságos polgáriasítása kezdődött meg. A munka során többször felvetődött a régi Ptk. egy újjal történő felváltásának gondolata. A rendszerváltást követő 14 év alatt többszöri nekirugaszkodás, politikai és szakmai vita eredményeként született meg a szerkezetében teljesen új, tartalmában jelentős többségében az 1989. évi rendszerváltozás utáni jogalkotási eredményeket tartalmazó, a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.), amely 2014. március 15. napján lépett hatályba. E törvénykönyv több könyvből áll, és olyan jogterületeket is felölel, amelyek eddig nem a polgári törvénykönyv keretei között jelentek meg, azonban szorosan fűződnek ahhoz.
Kötelező tartalmi elemek Az új Ptk. harmadik könyvének második része tartalmazza az egyesületekre vonatkozó rendelkezéseket. A Ptk. 3:71. § taxatíve sorolja fel azt, hogy melyek az alapszabály tartalmi elemei, és azt hogyan kell értelmezni. E § (1) bekezdése alapján az egyesület létesítő okiratának tartalmaznia kell a jogi személyekre vonatkozó általános kötelező tartalmi elemeket. A régi Ptk. ilyen szabályt nem írt elő, ezért szövetségünk 2016. március 7. napjáig hatályban volt alapszabálya a jogi személyekre vonatkozó általános kötelező tartalmi elemeket nem is tartalmazott. Ezeket a szabályokat kellett beépíteni a 2016. március 8. napján küldöttgyűlésünk által elfogadott Alapszabályba. Nyilván ezek a rendelkezések bővítették az alapszabályunk terjedelmét,
azonban ezzel együtt magasabb szintre emelte a szövetség, azok szervei és a tagok kapcsolatát. Egyértelműsítette, hogy bizonyos esetekben mi az eljárás rendje (felvétel, tagdíjfizetés, tagnyilvántartás, kizárás, tagsági kötelezettségek és jogok, közgyűlés határozatképessége stb.). Például tisztázódott az, hogy egy tag csak egy szervezeti egységnek lehet a tagja, ugyanis ez a küldöttgyűlésbe delegált tagok számát befolyásolja. Egyszerűbben szólva, ha valaki kettő vagy három klubnak a nyilvántartott tagja, úgy minden klub, ahol a tag nyilván van tartva, ővele is számolva állapíthatja meg a küldöttei számát, ami a képviseletet illetően az egyes klubok túlképviseletét eredményezheti más klubok hátrányára, és hamis képet mutat a taglétszám vonatkozásában is. Az ügyészség viszont szigorúan ellenőrzi a törvényesség betartatása érdekében a valóságos taglétszám és a küldöttek számának viszonyát a tagnyilvántartási adatok alapján. Ezért kell minden klubnak saját magának is rendelkeznie az aktuális tagnyilvántartás adataival, és haladéktalanul megküldeni a változásokat a NAV NYOSZ titkársága részére.
Felmerülhet az a kérdés is, hogy mikortól kell alkalmazni a 2016. március 8. napján elfogadott alapszabályt. A válasz: 2016. március 8. napjától. Ennek oka, hogy az alapszabály nem azzal a bírósági aktussal lesz hatályos, hogy a változást bejegyzik, hanem azzal, hogy a küldöttgyűlés azt elfogadta. Természetesen a változás bejegyzése fontos jogi aktus, mert a hatályos jogszabályi rendelkezés szerint 2016. március 15. napjáig a már működő egyesületeknek az alapszabályaikat az új Ptk. rendelkezéseihez kell igazítani, és a bírósághoz a változásbejegyzési kérelemmel előterjeszteni. Ennek az aktusnak az elmaradása az egyesületnek – szövetségnek – a bírósági nyilvántartásból való törlését eredményezi, minek következtében a működése ellehetetlenül, megszűnik. Az új Ptk. tehát kötelezte az egyesületeket – szövetségeket – alapszabályuk új Ptk.-hoz való igazítására, kiegészítésére. Dr. Bálint László György Forrás: Az új polgári törvénykönyv magyarázata, Kommentár a 2013. évi V. törvényhez 3–8. oldal.
Élethosszig alkotva Immár második alkalommal nyithatta meg Kosztyu János igazgató, a NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézetének vezetője a Mátyás utcai Galériában a NAV-nyugdíjasok alkotásaiból rendezett kiállítást. Czikora András, a Nyugdíjas Szövetség elnöke szintén gratulált a résztvevőknek, és hangsúlyozta a nyugdíjas éveket céllal, tartalommal megtöltő alkotómunka fontosságát. Természetesen köszöntötte az alkotókat maga az ötlet kezdeményezője és megszervezője, Tánczos Imre, a szövetség titkára. – Kedves Imre! A kiállítás megnyitója után hamarosan feltettél egy részletes beszámolót a honlapunkra, majd később egy öninterjút is ugyan e tárgyban. Talán közismert szerénységed az oka, hogy még csak lehetőséget sem adtál a magasztalásra, én azonban kitolok veled, és interjúra hívlak, amelynek végén juszt is dicsérő szavak szerepelnek majd. Mit szólsz hozzá? – De népszerű lettem mostanában! Hát, ha feltett szándékod, állok elébe! – Amikor 2013 márciusában létrejött az első kiállítás, komolyan hittél benne, hogy két év múlva ez megismételhető lesz? – Persze! Ha nem hinnék a sikerben, már az elsőt sem tudtuk volna megvalósítani. De nem volt könnyű. Abban mondjuk tévedtem, hogy két év múlva ismételünk, ám a harmadik évben csak sikerült! Sőt, az akkori tizenhat résztvevővel szemben idén huszonkét
Kinevezés Áder János köztársasági elnök a vám- és pénzügyőrség egykori országos parancsnokát, dr. Balogh György nyugalmazott pénzügyőr vezérőrnagyot 2016. március 19-i hatállyal pénzügyőr altábornaggyá nevezte ki. Gratulálunk!
2
alkotó küldte vagy hozta el személyesen a munkáit, és újdonságként egy közösség is elküldte a kézműves alkotásaikat. Az előző kiállítók közül viszont csak öten jöttek el ez alkalommal. Másrészt, ha azt vesszük, hogy a 46 klubból csupán 12-ből jelentkeztek az idejében közzétett felhívásra, az eredmény már nem annyira rózsás. – Ennek a kiállításnak a fő jellemzője, hogy sokféle alkotással lehet rajta részt venni. Volt esetleg valami szembetűnő? – Egyértelműen a kézimunka sokasága. Ez főként női foglalatosság, tehát jól mutatja a szövetség nyugdíjas társadalmának összetételében lezajló változást. Nagyon sok egyedi, egyéni, érdekes darab érkezett, de ezek egy része csak a megnyitó napján volt látható. Mivel nem volt tárlónk, nem lehetett biztonságosan elhelyezni az apróbb-nagyobb kézimunkákat, ezért csak a falra függeszthető tárgyak, képek, fotók maradtak a kiállítóteremben. Ez persze sokat levont a későbbi látogatók műélvezetéből. Nagyon sajnálom ugyanakkor, hogy a honlapon megjelenő sok szép, érdekes fotó közül egyet sem küldtek el a kiállítás számára. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. – Ahogy ismerlek, ezt nem hagyhatod annyiban... – Szeretném megszólítani e fotózókat és más, fényképezni szerető kollégánkat. Az ötlet már megvan, s jó lenne 2017-ben megvalósítani az elképzelést. Erről is időben értesülhetnek majd nyugdíjasaink. – Milyen volt egyébként a kiállítás fogadtatása? – A résztvevők nagyon köszönték a bemutatkozási lehetőséget és az alkalmat. Mivel itt nincs zsűri, nincs rangsorolás, így mindenki kapott egy emléklapot, amit Czikora András elnök úr adott át a megnyitóünnepségen. A vendégkönyv dicsérő megjegyzései bátorítást jelentenek a következő kiállítás megszervezéséhez, amelyben valószínűleg én már nem veszek részt. Megjegyzem, a prospektusunknak is hatalmas sikere volt, úgy elfogyott, hogy a végén nem maradt az irattár számára egy sem. – Szívesen felajánlom az enyémet, a honlapon úgyis fent van még egy ideig. Ígéretemhez híven befejezésül dicséret következik. Először is megköszönöm, hogy fáradhatatlan energiáddal, fiatalos lendületeddel, világra nyitott elméddel, remek humoroddal, élet- és emberszereteteddel példát mutatsz nekünk, a pár évvel fiatalabbaknak. Csodálatra méltó, hogy nyolcvanegy évesen még mindig motorja vagy ennek a közösségnek, olyan szervezésekkel, mint amilyen az Élethosszig alkotva 2016 című kiállítás. De hiszen ez a cím te magad vagy: az élethosszig alkotó! – Viszont nem mosogatok! B. Gados Júlia
Elismerések Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a NAV központi ünnepségén Tállai András államtitkár, a NAV vezetője a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogelődjénél, a vám- és pénzügyőrségnél végzett több évtizedes szakmai és vezetői munkája, valamint nyugdíjasként a Vám-, Jövedéki és Adóügyi Szolgáltatók Szövetsége főtitkáraként végzett magas színvonalú tevékenysége elismeréseként Pénzügyőr Aranygyűrű elismerést adományozott Fekete Antal nyugállományú ezredesnek. Tállai András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetője kiemelkedő munkája elismeréseként a Bezerédj-díj ezüst fokozata elismerésben részesítette Cseh Istvánné asszonyt, a NAV NYOSZ egri klubjának vezetőjét. Kiemelkedő közösségi munkájáért a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöksége által adományozott NYUGDÍJASOKÉRT Emlékplakett kitüntetésben részesült Domokos Mária, a szekszárdi adóági klub vezetője, Kovács Miklósné, a záhonyi VP klub vezetőségi tagja, Tőzsér Tünde, a salgótarjáni VP klub vezetőségi tagja, Eszes Béla a szombathelyi VP klub tagja és Gampe Tibor, a Dunakanyar VP klub tagja. Oklevelet kapott munkája elismeréseként Stromájer Ferencné, a kaposvári adóági klub vezetője és Fekete Lászlóné, a székesfehérvári adóági klub vezetője.
Küldöttértekezlet 2016. március 8. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal újabb szervezeti átalakításával járó változások ugyan még nem fejeződtek be, a Nyugdíjas Szövetség azonban biztonságban érezheti magát. Ezt a jó hírt vihették haza a küldöttek a 2016-os értekezletről. Mint Czikora András nyugalmazott vezérőrnagy, a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnökének felszólalásából megtudtuk, a NAV vezetője, Tállai András államtitkár ígéretesen áll nyug-
Látogatás az új megyei igazgatóságok vezetőinél Mint ismeretes, ez év január 1-jén a nyugdíjasokat is érintő nagy változás következett be. Megszűntek a NAV régiós adóügyi, illetve vám- és pénzügyőri főigazgatóságai, a megyei igazgatóságok pedig „összeolvadtak”, vagyis minden közigazgatási megyében egy megyei adó- és vámigazgatóság szerveződött, alakult. Ezt az új helyzetet felismerve és mérlegelve – mint régiófelelős – már január 5-én hivatalos levélben gratuláltam az új igazgatóknak a vezetői kinevezésükhöz, egyben minden addigi vezetőnek megköszöntem a nyugdíjasoknak nyújtott támogatást. A klubvezetők véleményének kikérése után elhatároztam, hogy személyesen, hivatalukban is felkeresem, és „tisztelgő” bemutatkozást teszek minden megyei igazgatónál. Ez meg is történt, április 7-én Pécsett Huber Éva igazgatót, április 8-án Szekszárdon Fausztné Czirják Zsanett igazgatót, április 13-án pedig Koltainé Magyar Zsuzsanna igazgatót látogattam meg. Természetesen nem egyedül, hanem kísérőm egy-egy megyei klubvezető volt: Kocsonya Jenő, dr. Ábrahám Jánosné és Stromájer Ferencné. Az új (régi) igazgatók örömmel fogadtak bennünket. Kölcsönös, baráti és konstruktív tájékoztatás és értekezés történt. Lényeg, hogy a jövőre nézve megkaptuk az ígéretet az eddigi támogatások megadására, amit örömmel fogadtunk és megköszöntünk. Megkaptuk továbbá, hogy ki lesz az adott igazgatóságon az új (régi) kapcsolattartó. Kijelenthetem – a látogatáson elhangzottakra is –, hogy a dél-dunántúli régióban lévő klubok működése a NAV részéről a továbbiakban is garantáltan biztosított. Varga Imre régiófelelős díjasaink ügye mellé, ami igencsak reménykeltő számunkra. Tudomásunkra jutott, hogy épp aznap írta alá az államtitkár úr a NAV NYOSZ és a NAV Központi Irányítása között kötött új megállapodást. Fontos szempont, hogy az igazgatóságok új vezetőivel megismertessük szövetségünk tevékenységének, céljainak lényegét. Elfogadta meghívásunkat Marsi Márta Erzsébet, a NAV gazdasági ügyekért felelős vezetője, aki megerősítette, hogy minden lehetséges támogatást megadnak a szövetségnek, a szervezet továbbra is felelősséget érez nyugdíjasaiért. Az elnöki asztalnál helyet foglaló meghívott vendég volt Gulyásné Rajnai Gabriella alezredes, a NAV Központi Irányítás Humánigazgatási Főosztály helyettes vezetője és Kosztyu János igazgató, a NAV KEKI vezetője. Több hónapos munka előzte meg az új Alapszabály kidolgozását, amelynek végső változatát elfogadásra terjesztette be az elnökség a küldöttek elé. Miként dr. Bálint László, az elnökség jogásza, az Alapszabály elkészítője bejelentette, határidő-módosulás miatt maradt még egy évünk a szöveg finomítására. Ennek ellenére az elkészült változatot dr. Bessenyei Gábor levezető elnök javaslatára elfogadta a közgyűlés – egy tartózkodással – azzal, hogy a kérdéses pontokat más alkalommal vitatjuk meg (pl. pártoló tagság, klubok átjárhatósága stb.). Nem múlhat el küldöttértekezlet elismerések nélkül, ez most sem történt másként. Lapunkban olvasható a kitüntetettek névsora. B. G. J.
3
K
L U B H Í R E K
Majáliskoktél Az esemény beharangozójában tagjainknak azt írtuk, eszünk, iszunk, élményeket viszünk – haza. A Facebookra írt kétsoros értékelés szerint ettünk, ittunk, elmélkedtünk, elandalogtunk. Kell ennél több? Mi volt a válasz? „Nem, de kevesebb sem.” Ezek szerint a „projekt” teljesült. Hogy miről van szó? A NAV NYOSZ Arrabona Adóügyi (nyugdíjas) Klub minden évben
. . . .
tetszésüket. A kórus után Kovács Árpád – szintén énekkari tag – gitárjátékával kedveskedett a nagyérdeműnek. Zárásként a NAV-os klub tagjai és a kórus együtt vonult a Gödörbe, hogy az énekléssel igénybe vett torkokat némi „frissítők” magunkhoz vételével karbantartsuk, és a gönyűi és győri klub tagjai által sütött süteményeket elfogyasszuk. A bevezetőben kérdeztem, kell ennél több? Igen, még kimaradt a hajós múzeum, kimaradt az erdő, kimaradt a kikötő. De majd talán jövőre, vagy külön-külön, fakultatív alapon, az előkészületben lévő nagy rendezvények alkalmával. Klubunk a majálisi hagyományainknak megfelelően jól érezte magát. Jövőre valahol folytatjuk. Horváth Attila
Kirándulás – saját erőből
„majálisozik”. Idén azt találtuk ki, hogy május 10-én nemcsak az együttlét örömét, az evés, ivást élvezzük, hanem más, szellemi, érzelmi épülés, a találkozás, egy település megismerésének élvezetét is belekeverjük a „majáliskoktélba”. Mindezt egyrészt az tette lehetővé, hogy bár a győri klub vezetője vagyok, de már jó ideje Gönyűn lakom, ahol a helyi nyugdíjasklub annak kórusa tagjai közé fogadott, és a kórustársaim kötélnek álltak, hogy ismét NAV-osoknak énekeljenek, és ahol olyan egyéniség él, aki már háromszor is elzarándokolt feleségével Santiago de Compostelába, és aki a klubunk meghívását ismét elfogadva találkozott velünk. Másrészt az is hozzájárult a koktél ízvilágához, hogy a Duna partján sétálva társaim megismerkedhettek Gönyű vonzerejének egy kis részével, a Duna Plázstól a Horgásztanyáig (a helyi argóban Gödörig). A Dunán, a hajóétteremben elfogyasztott ebéd után elsétáltunk a Faluházba, ahol Demeter D. Zoltán és felesége, Mária vetített képekkel és élőszóban osztották meg a portugál és az úgynevezett angol út élményeit, illetve az életfilozófiát, amely az utak megtételéhez, a zarándokút alatt kialakult életformához, életszemlélethez, azt követően az élet javainak átértékeléséhez, új prioritások felállításához vezetett. Ezt követően a „vándor” bemutatta néhány festményét is, mely újabb kifejezési módja a korábbi könyvírás után. Köszönjük, hogy újra épülhettünk. A Duna-parti Örökifjak Kórusának fellépése – szerénytelenség nélkül állíthatom – sikeres volt, ennek köszönhetően több ráadásszámot kellett előadni, melynek során a kórus mellett szólóival Steingart Ferenc megérdemelt elismerést aratott. A hallgatók „csápolással”, énekléssel, tapssal jelezték
4
A kecskeméti pénzügyőr klub tagjai 2016. április 22-én 8.00 órakor gyülekeztek a NAV parkolójában, hogy egy egész napos kiránduláson vegyenek részt. Összesen tizenkilencen jöttünk össze és indultunk el Izsákra, saját személygépkocsik igénybevételével. Első üzemlátogatásunk egy műanyag-feldolgozó üzembe vezetett, ahol a tulajdonos Losonczi Mihály fogadott bennünket, és ismertetett meg az üzem múltjával és jelenével. A következő állomásunk a már neves „Izsáki Házitészta Kft.” üzeme, ahol a házi tésztakészítés folyamatával ismerkedtünk. Izsákról visszatérve Ágasegyházára utaztunk, ahol Mészáros Zoltán tü. alezredes vezetésével a Bács-Kiskun megyei védett vezetési pontot (atombunker) ismerhettük meg. Megtudtuk, hogy a bunkert az 1970-es években építették arra a feladatra, hogy Kecskeméttől távolabb legyen egy polgári védelmi parancsnokságnak megfelelő védelmet nyújtó épület. A látogatás után, kicsit átfázva jó volt feljönni a felszínre abban a tudatban, hogy Izsákon egy étteremben finom ebéddel várnak bennünket. Ebéd után még egy késő délutáni program volt szervezve, mégpedig a izsáki Kolon-tavi Madárvárta megismerése. Izsák mellett a Bikatorok meredek homokbuckái és a Kolon-tó közé ékelődve áll egy 1920-as években épült ház, az egykori Angyal-tanya, amely 1999-ben a Kiskunsági Nemzeti Park birtokába került. Felújítás után a Kolon-tavi madártani kutatások központjává vált. A Madárvárta tevékenységének két legfontosabb iránya a természetvédelmi célú kutatások és a környezeti nevelés. Köszönjük a nagyon tartalmas és sok új ismeretet és emléket adó kirándulást két szervező tagunknak: Molnár Józsefnek és Mészáros Nándornak. Csapó Imre klubvezető
Ismét a természetben
Nőnap a kastélyban
Ismételten eleget tettünk egy kedves meghívásnak, és a salgótarjáni adóügyi klubtársainkat látogattuk meg egy közös, szép, együtt töltött nap ígéretével. E találkozóra nem csak „Eger csillagát” vittük el, hanem szeretetünket, tiszteletünket és jókedvünket is. A találkozó mindig felemelő érzés, hisz a Nógrád megyei klubtársaink a természet adta szépségeit, értékeit mutatták be, és ez a mai napon is így történt.
Az idei nőnapot a megszokott menetrendünktől eltérően Pápa városában ünnepeltük. Megérkezésünkkor a helyi „őrs” fogadott bennünket. Látogatást tettünk a pápai hivatalban, ahol kellemes fogadtatásban volt részünk. Körbevezettek bennünket a kollégák az épületben. Nagyszerű emléket ébresztett sokunkban a folyosó falain sorakozó Vám- és Pénzügyőri Szakaszt jelző táblák, a múltban „tiltottnak” számított italos dobozok és egyéb tárgyak, valamint egykori ruházatok gyűjteménye. Itt fehér asztal mellett kaptuk meg a kis ibolyacsokorral kísért nőnapi köszöntő verset. Ezt követően sétára indultunk a patinás diákvároska utcáin. Némelyek nosztalgiáztak, hogy valaha nemcsak az utcaköveket, de az iskola padjait is koptatták. Első állomásunk a Kékfestő Múzeum volt, ahol helyi idegenvezető segítségével áttekintést kaptunk a nagy múltú üzem működéséről, fejlődéséről és a dolgozók munkakörülményeiről. Megtudtuk, milyen aprólékos munkát igényelt, az ún. mintafák elkészítése, továbbá azt, hogy mennyi fázis szükségeltetett addig, míg a sima anyagból gyönyörű vásznak váltak. A sok látnivaló után megpihentünk a helyi Gambrinus étteremben, ebéd és némi frissítő elfogyasztásának idejére. Másodikként az Esterházy-kastélyba látogattunk el. Maga a kastély a város szívében van. 3D-film segítségével megismertük a régmúltat. Lenyűgöző volt a termekben történő kalauzolás. Korhű ruhába beöltözött urak és hölgyek mutatták be az egykori életet, ami nagyon tanulságos és érdekes volt. Horváth Lujza Veszprémi Pénzügyőrök Ny. Klubja
A Nógrád megyei Adóügyi Klub tagjain kívül jelen voltak még a Salgótarjáni Pénzügyőr Klub tagjai, régiófelelősünk Géczy Attila, illetve jelen volt még dr. Gál Zoltán, a Nógrád megyei NAV Igazgatója is, akik jelenlétükkel színesítették a napi programot. A hazai ízű reggeli elfogyasztása és a klubtagok által egymásnak készített ajándékok – az egri klub részéről népi hímzésű tűpárna, a házi készítésű zölddió-befőtt és a Nógrád megyei Adóügyi Klub részéről a különleges technikával készített könyvjelző – átadása után kezdődött az interaktív program. Salgóbányán a Geocsodák Háza látogatóközpont és környéke volt a kitűzött úti cél. A geoparkban több földtudományi, ökológiai és történelmi szempontból jelentős emlék maradt fenn, melyek egyben lenyűgöző látványt nyújtottak a megtekintett fotókon és filmvetítéseken keresztül. A Geocsodák Házában Salgóbánya szülöttének, Zenthe Ferenc színművésznek is emléket állít a komplexum, bemutatva születésétől fogva az életét, pályafutását. Folytatva a látványosság megtekintését, az épülethez tartozó kilátóból tekintettünk le Salgóbánya településre. Vendéglátóink jó gazda módjára ízletes és nagyon finom ebéddel kínáltak bennünket. A finom ízek sok háziasszony érdeklődését is felkeltették, így a főszakács közkívánatra a „porondon” meg is osztotta velünk pompás receptjét. Mint mindig, most is a gyakorlott, sütést kedvelő nagymamák süteményeivel zárult az ebéd, és közben a receptek is gazdára találtak. Ebéd után elsétáltunk a Zagyva forrásához, amely kb. 800 méterre van a Geocsodák Házától. Verőfényes napsütésben, nyugdíjas tempóban sétáltunk a forrásig, közben pedig a kedves idegenvezető, Karácsony József elmesélte nekünk a látnivalókat és a régi emlékeket. A megtett kb. másfél kilométeres úton az erdő újonnan ébredő életét, virágait csodálhattuk meg, és közben még jókat beszélgettünk nógrádi klubtársainkkal. Sajnos utunk véget ért, s talán ma először volt szomorúság bennünk, hogy el kell válnunk, hiszen vár az otthon és Eger! Ősszel viszont mi várunk benneteket, kedves nógrádi klubtársaink Egerbe, hogy viszonozhassuk Nektek ezt a csodás és szép együtt töltött feledhetetlen napot. Köszönünk Nektek mindent! Kiss Lászlóné a NAV Egri Nyugdíjas Klub tagja
Carpe Diem! Vagyis, éljük derűsen az életünket! Éld az életed, vagy éld meg a mindennapjaidat, „használd fel a napot”! A kifejezés Horatiustól ered, több értelmezése van. Van, aki úgy érti, hogy az élet élvezése, az örömök hajszolása jelenti az élet értelmét, míg mások – így mi is – úgy értelmezzük: élj békességben önmagaddal, mindig örülj annak, ami a jelenben van, szeress és higgy, élvezd a jelen békéjét és derűjét! Nyugdíjasklubunk ez évben már második összejövetelét tartotta meg. Sajnos elvesztettük egy társunkat, hiánya mindnyájunknak fájdalmat okozott. Ezért is beszéltünk a „carpe diem”-ről, amely szinte egy megmagyarázhatatlan életérzés, de alkalmas arra, hogy az elmúlás fájdalmát talán enyhítse. Szűkebb családi gondjaink megbeszélése mellett mindig vannak tervszerű programjaink is. Most a költészet napja apropójából emlékeztünk meg József Attila életútjáról legszebb költeményei felidézésével. Valamennyien elgondolkoztunk azon, hogy a tv-sorozatok nézegetése mellett talán többet kellene az irodalom remekeivel foglalkozni. Egyik társunk személyes emlékeit idézte fel. A költészet napján középiskolás diákként Győrből Abdára gyalogoltak Radnóti Miklós halálának helyszínére, ahol ünnepi megemlékezés volt. Mindnyájan meghallgattuk az Erőltetett menet című verset, amely Radnóti Miklós utolsó verseinek egyike volt, egyben fejezi ki a borzalmat és a reményt egy jobb élet iránt. Végezetül megbeszéltük, hogy kirándulással egybekötött múzeumlátogatásra megyünk Sárospatakra, de nem hagyjuk ki Tolcsva nevezetességeit és Tokaj finom nedűjét sem. Fazekas Jánosné dr. klubvezető
5
A kiscsikó neve VIHAR lett Salgótarjáni klubunk nem mindennapi élete még tavaly tovább formálódott, egy új fejezet kezdődött a tavaszi kirándulásunk után. Az alföldi túránk során erősödött meg, hogy a hortobágyi mének szilaj paripája, a „Fecske” hegyvidéki lakos lesz, és a paripa az életét a Karancs lábánál folytatja tovább. Hírlett még, hogy a pocakjában hordoz egy kiscsikót, akinek a keresztelő csikósok a „VIHAR” nevet szánják. Mindez meg is történt. A nevéhez illő módon. A ló mamának immáron Tőzsér Tündi lett az új gazdája itt fenn a palóc Olimposz tölgyes-bükkösös lábánál. Jött az év vége, és a nyugdíjasok a baráti beszélgetések során egyre többször emlegették a kiscsikó megjövetelét. Még a karácsonyi estén is szóba került, hogy mikor jön már a rakoncátlanka. Ezen a napon azonban más is emlékezetessé tette a délutánt. A Nógrád Néptáncegyüttes fiataljai, a „VIGANÓ” gyermektánccsoport egy fergeteges műsorral kápráztatta el a klubtagokat. Rendesen néptáncos szerelésben ropták a táncot, örömet szerezve az időseknek, és könnyeket csalva a nagypapák és nagymamák szemébe. mert Gyurkó Laci és Némethné Fábián Erzsébet gyöngyszem unokái is táncoltak a csoportban. Majd jött az új év, és végre megérkezett a gesztenyebarna csikócska is, Vihar. Többen be voltunk bábának „osztva” – nem mintha valamit is értenénk hozzá – a szülés segítéséhez, azonban a kicsinység egyszer csak hirtelen megjött, pirkadatkor. Reggel már ott ugrándozott a mama körül homlokán a kis csillaggal. Legutóbb, immár kéthetesként, nőnapi ajándékként mutatta meg fiúi ügyességét. A járókában (karám) ugrabugrált, és háromszor is körbeszaladta a mamájával a birodalmat, na jó, négyszer, de egyszer összegabalyodott a lába és elhuppant. A répa és alma ajándék reményében azonban megismételte, hogy tud két lábbal hátrafelé rúgni, meg ha kell, bogárszemével mosolyogni, ha simogatásra adja a sörénykéjét. Nagyon lehet szeretni Viharkát, a pénzügyőrök kedvencét. Remélem, csikófi korában is tartja majd az illemet. Egy régi szöszmöszke jutott az eszembe, amikor az istálló ajtajánál a csődör udvariasan előreengedi a kancát: menj csak előre, én majd fedezlek. Hát ennyit a hegyvidéki örömökről. Zárószóként a március 8-ai országos küldöttértekezlet margójára fűznék egy-két szót. Az elnök úr A Mi Lapunk legutóbbi számában beszámolt a 2015. évről. „Hogyan tovább? 2.” a vezércikk címe, amely kemény, tömör és egyben feladatmeghatározó. Elismeri, hogy a „szervezeti életünk igen aktív maradt”, aminek egyik elemét az aktivisták lelkes munkája jelenti. A szövetség tevékenységét összefoglaló Alapszabályzat keretein belül kiemelte a szociális, a kegyeleti gondoskodás fontosságát, a kulturális tevékenységet a múzeumok látogatásától a színházlátogatásig, a hagyományok megőrzését, a nyugdíjasok pontos tájékoztatását, valamint a költségvetés kvóta sze-
6
rinti (tagdíjarányos) felosztását. Az elnökség többek között dicsérő oklevéllel, illetve Nyugdíjasok plakettel ismeri el azokat a nyugdíjasokat, akik önzetlenül, fáradságot nem ismerve, hosszabb ideje sokat tesznek a társaikért. Most Bagyinszki Gyula őrnagy dicsérő oklevélben, míg Tőzsér Tünde főtörzszászlós a Nyugdíjasokért plakett elismerésben részesült. Gratulálok! Géczy Attila
Ellazulás Hévízen A NAV Győr Pénzügyőr Nyugdíjas Klub sikeresen invitálta nőtagjait a „nőnapi kirándulásra”. A március 21–23-ig Hévízre szervezett kirándulásra jelentkezett hölgyek pár férfi klubtag kíséretében meg is jelentek a győri autóbusz-pályaudvaron reggel fél nyolcra. A csoportot kísérő pár „daliás” férfi tőlük elvárható udvariassággal helyezte el a csomagokat az autóbusz rakterében, így a sikeres beszállást követően alig kétórás kényelmes utazással, az új Volán autóbusszal megérkeztünk Hévízre. Hétfőtől szerdáig tartott a kellemes élményekkel teli pihenés, kikapcsolódás, és a tavaszias idő is kedvezett. A NAV Pénzügyőr Gyógyházban volt a szállásunk, és ott étkeztünk, amire csak elismeréssel emlékezünk. Tekintettel arra, hogy a Gyógyházban nincs termálvizes szolgáltatás, így erre a célra a kórház fedett medencéit vettük igénybe, ahol a meleg vizes és a gyógyvizes medencékben lazulhattunk.
Naponta sétálgattunk a változatos, de esőmentes tavaszias időben a város virágos utcáin. Kedden szerencsésen eltöltöttünk fél napot a város piacterén, ahol nemcsak nézegettünk, hanem kóstoltunk és vásároltunk is a bőséges felhozatalból, miután megkóstoltuk a tej, hús és pékárutermékeket. Sétáink folyamán betévedtünk a piacsoron egy kis borkóstolásra, ahol a legnagyobb sikert a száraz vörösbor aratta. Az Egregyi pincesoron még csak pár pince volt nyitva, készülődtek a tavaszi nyitásra. Ennek ellenére sikerült bort is beszereznünk, amit az esti összejövetelen elfogyasztottunk, értékelve az eltöltött hévízi kellemes perceket. A reggeli és a délutáni kávéfogyasztás a Gyógyház büféjében a mindig kedvesen kiszolgáló Julcsi közreműködésével történt. A rövid, háromnapos kikapcsolódásnak is vége lett szerdán, mert a késő délután Győrbe induló autóbusszal viszszamentünk, és két és fél órás utazást követően meg is érkeztünk Győrbe. Az autóbuszon sikeresnek értékelték hölgy tagjaink a nem mindennapos „nőnapi kirándulást”. Egyöntetűen óhajtanák jövőre is az ily módon való megünneplést. Azt már most tudom, hogy én nem leszek ellene, és nagyon szívesen kísérem el jövőre is a hölgyeket. Jáni Lajos pénzügyőr klubtag
Húsvéti ráhangoló kirándulás Zengővárkonyban Az idei évben a Pécsi Pénzügyőr Klub március 23-ra a húsvéti készülődés jegyében egy zengővárkonyi kirándulást tervezett, hogy az ünnepre még jobban ráhangolódjunk. A kiruccanásra az adóág nyugdíjasait is meginvitáltuk. Sajnos az időjárás nem törődött a jó időt ígérő előrejelzéssel, ezúttal nem volt kegyes hozzánk: a kezdeti borongós, hűvös idő után a folyamatosan gyülekező felhőkből kiadós csapadék keletkezett. De kis csapatunk hősiesen megjárta esőben is „húsvét falvát” a Zengő alján. Elsőként elzarándokoltunk a Míves Tojásmúzeumba, ahol pompásabbnál pompásabb egyedi hímes, patkolt, illetve azsúrozott tojásokat láthattunk. Aztán következett a múzeum szomszédságában álló tájház, eredeti berendezéssel és egy szövőszékkel. Aztán átsétáltunk közelben található művelődési házba, ahol húsvéti kézműves mű-
hely várt bennünket az ünnepre való tekintettel. Itt megismerkedtünk a tojáspatkolás művészetével, illetve a speciális tojásfestéssel, az írókázással. Ezt kollégánk, Wirsz Miklósné Gizike ki is próbálta, és egy remek saját kezűleg díszített lúdtojással térhetett haza. Ezáltal csoportunkban nagy sikert aratott munkájával. Sokan beszerezték az egységcsomagot a tojás írókázásához, hogy otthonukban mélyítsék el ebbéli tudásukat. Ez után a kis kézműves foglalkozás után átmentünk a nem messze található Szalma-kincstárba. Itt szebbnél szebb szalmából font tárgyakat (használati és dísztárgyakat) tekinthettünk meg, s tartottunk egy rögtönzött szalmakalappróbát is. A barátságtalan időjárás miatt arról letettünk, hogy felkeressük a szelídgesztenyésben Rockenbauer Pál, a híres természetjáró sírját. A nehézségek ellenére jól sikerült, vidám hangulatú délelőttről mindenki kellemesen elfáradva és kissé elázva tért haza. Bár nem így terveztük, az égiek gondoskodtak csoportunk hölgytagjainak húsvéti meglocsolásáról is, így üdén és megfiatalodva folytathatják az otthoni húsvéti készülődést. Fischer Péter
Zelenka István
Szeretnék, szeretnélek Szeretnék örömöt szerezni, adni, mert adni öröm. Szeretnélek boldognak, látni, mert a boldogság öröm. Szeretnék jó lenni hozzád, mert olyan jó vagy. Szeretnék óvva vigyázni Rád, mert oly drága vagy nekem. Szeretnék imádkozni érted, mert isteni lény vagy. Szeretnélek simogatni, becézni, mert megérdemled. Szeretnék egy nagyot kiáltani, mert boldog vagyok. Szeretnélek ápolni, ha beteg vagy, mert Téged ápolni tisztelet. Szeretnék segíteni, ha bánatod van, mert Te nem bánkódhatsz. Szeretnélek mindig boldognak látni, mert ez a világon a legnagyobb öröm. Szeretnék úgy jó lenni hozzád, hogy mindig csak örülj. Szeretnélek szeretni, szeretve nevetni, boldog lenni – VELED! Budapest, 1980 (A vers írója a Fővárosi Pénzügyőr Klub tagja.)
Klubközi sporttalálkozó Bográcsos tekeparti 2016. április 21-én a Kelet-budapesti Adóügyi Klub rendezésében és meghívására három budapesti klub is részt vett a jól sikerült gulyáspartis tekerendezvényen. A sporttalálkozón a meghívott klubok 26 fővel, míg a rendező klub 38 fővel képviseltette magát. Az egyéni versenyen mindenki indult. A helyezettek: Gampe Tibor (Fővárosi Pénzügyőr Klub), Bálint Imréné (Fővárosi Pénzügyőr Klub), Zámbó Miklósné (Fővárosi Pénzügyőr Klub). Ezt követően egy úgynevezett piramisjátékot rendeztünk 4-5 fős csapatok részére, ami nagy tetszést aratott és izgalmakat hozott. Míg a versenyek folytak, közben elkészült a kiváló babgulyás, amit mindenki jó étvággyal elfogyasztott. Varga Sándor klubvezető
Miről döntött az elnökség? Három határozatot fogadott el az elnökség a 2016. április 12-i ülésén: 1. A Hollósy-Zsigmond Erzsébet lemondásával megüresedett helyre Komor Gézát fogadta el a Szociális és Kegyeleti Bizottság elnöki posztjára. 2. Az Alapszabály részletezi, milyen jogcímen és feltételekkel vehet részt valaki a szövetség nyugdíjasklubjainak életében. Az elnökség döntése: pártoló tagok a klub tagdíjának kétszeresét fizessék támogatásként. 3. Befizetett tagdíj arányában kell a támogatást meghatározni a klubok számára. A régiófelelős dönti el az esetleges többletkeret szétosztását. Csak és kizárólag az ő tudtával, támogatásával, a vele való egyeztetés után juthatnak többletpénzhez a klubvezetők!
7
A Krúdy-negyedben jártunk
Májusi aranyeső
Érdemes volt ellátogatni a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba. Jelenleg Óbudán, Krúdy Gyula egykori lakóházában alakították ki az állandó kiállítást a kereskedelem és a vendéglátás szerteágazó területéről. A kiállítás a 19. század régi és a 20. század eleji hazai vendéglátás tereit mutatja be. Gyűjtőköre kiterjedt a hazai kereskedelem (kis- és nagykereskedelem, áruvásárok, a nemzetközi kereskedelem, pénzügyi kereskedelem, biztosítás és szerencsejáték), a vendéglátóipar (szállodaipar, egyéb vendéglátóipari helyek), valamint a turizmus, az idegenforgalom történetének kulturális javaira.
Május 12-re a pécsi adóügyi klub idén a horvátországi Papukhegységbe is tervezett természetjárást, amelyre a pénzügyőr klubot is meghívták. Az időjárás sajnos nem támogatta e szép barangolást napsütéssel, mivel a megelőző napokhoz hasonlóan bőséges csapadékot, valóságos özönvizet kaptunk. Az esőtől azonban nem rettent meg most sem bátor csapatunk, nekivágtunk az útnak, bízva abban, hogy az idő jobbra fordul. Hiszen tudjuk, hogy a májusi eső aranyat ér. Első állomásunk Jankovác volt, ahol az eső ellenére legalább a kis kört bejártuk a Papuk-hegységben, amelynek során pompás vízeséseket, gyönyörű természeti képződményeket, üde növényeket láthattunk. Igaz, a felázott, csúszós talaj okozott némi nehézséget, de érdemes volt küzdeni a látványért, mely kárpótolt bennünket. A kör megtételét követően visszaértünk kiindulási helyünkre, ahol az étteremben már ott gőzölgött az ínycsiklandó helyi specialitás az asztalon: gulyásleves négyféle négylábú állatból – bárányból, borjúból, kecskéből és disznóból. A kiadós meleg egytálétel után úgy gondoltuk, nekivágunk a nagy körnek, ahol még több természeti értékben lehet gyönyörködni. Csakhogy időközben az égiek elkezdték dézsából önteni a vizet. Igazi felhőszakadásban volt részünk. Így hát ebéd után kávézgatás illetve poharazgatás közben kellemes beszélgetésbe bocsátkoztunk. Majd folytattuk utunkat következő állomásunk, a horvát borvidék központja, Kutjevo felé. Ott már borkóstoláshoz terített asztallal várt minket a vincellér. Majd megkóstolhattuk a vidék legjellemzőbb borait, ki-ki igénye szerint vásárolhatott is. A nap végén kellemes hangulatban indultunk haza. Ekkorra már az égiek is megbékéltek, a felhők felszakadoztak, akár neki lehetett volna vágni a nagyobb túrának is. De azt majd máskor... Fischer Péter
Megismerkedhettünk a mérésüggyel, a vásárok és a vásározás történetével, az áruházak színes világával, valamint régi szakboltok, áruházak, kávézók és azok berendezéseivel. Egyszerűen és nagyszerűen fiatalodhattunk, nosztalgiázhattunk, mert gyerekkorunk otthoni, üzleti és egyéb tárgyi emlékeit láthattuk újra. Az állandó kiállítás mellett megnézhettük a Szerzetesek asztala című időszaki kiállítást is. Sokan kérdeztük, hogy mi közük lehet a szerzeteseknek a gasztronómiához. Több, mint gondolnánk! A középkor óta szigorú szabályok szerint olyan egészségesen étkeznek, hogy azt Norbi, a fitneszguru is megirigyelhetné. Szabályaik nemcsak a test, hanem a szellem és a lélek épségét is szolgálják. Készítenek bort, sört és gyógyító likőröket, kertjeikben a zöldségek és gyümölcsök mellett megterem sokféle fűszer- és gyógynövény, asztalukra olykor ünnepi finomságok, olykor – gyakrabban – böjti eledelek kerülnek. Miután megismerhettük, hogy hol és hogyan töltötte szabadidejét a hajdani polgár, mit étkeztek a szerzetesek, a gyomrunk és a közeli templom harangja is azt jelezte, hogy elmúlt déli tizenkét óra. Nosza, akkor irány a közeli étterem és söröző! Egy páran itt fejeztük be a múzeumlátogatást, remélve azt, hogy néhány évtized múlva leszármazottaink megismerhetik majd azt – természetesen ebben a múzeumban –, hogy hogyan töltöttük mi, NAV-nyugdíjasok ezen a szép tavaszi napon a szabadidőnket. Mindezekért köszönet Melegh Imre vezetőségi tagunknak, mert az odaadó szervezése nélkül nem valósulhatott volna meg ez a szép, élményekben gazdag látogatás. Csík Bálint Fővárosi Pénzügyőr Klub
8
Medvehagymázás a KeletMecsekben Március közepén a kissé hűvös, borús reggelen az adóág, valamint a vám- és pénzügyőri ág bátor túrázó nyugdíjasai sort kerítettek egy újabb medvehagymatúrára. De most a változatosság kedvéért a Kelet-Mecsekbe mentünk. Itt a természet egy kicsit később ébredezik, így újra friss, zsenge medvehagymára és a tavasz virágaira lelhettünk. Bár az ég eleinte borultnak, felhősnek mutatkozott, de mégis kegyes volt hozzánk, és eső nélkül, helyenként derengő napsütésben teljesíthettük túránkat. Meg tudtuk járni a Zengő alját, na és egy kis medvehagymát is tudtunk hazavinni egészségünk megőrzése érdekében. Túránkat most is az adóág gyakorlott túravezetője, a Mecsek nagy szakértője, Gabi vezette, és közben remek ismertetőt tartott nekünk a látnivalókról, az ébredő természet szépségeiről; a kankalin, a hóvirág, az illatos hunyor, a nyiladozó som, a virágzó kökény, no meg a medvehagyma felismerhetőségéről, azok egészségügyi hatásáról, felhasználásáról. Ezúttal a gyógynövényeket a csalán képviselte. Utunkat itt-ott megint csak megnehezítették a téli időszakban kidőlt fák. De valamennyien leküzdöttük a természetes akadálypályát. A vidám hangulatú délelőtt során mindenki jólesően elfáradt. Egy órakor tarsolyunkban a kellemes élményekkel és szigorúan az engedélyezett csekély mennyiségű üde zöld, illatos és zamatos medvehagymával tértünk haza. Fischer Péter
Kihelyezett ülés Faddon A Tolna Megyei Adóügyi Nyugdíjas Klub tagjai részt vettek egy bensőséges látogatáson a Faddon élő két iparművész alkotóházában, ahol csodálatos élményeket gyűjtöttek. Elsőként Ódryné Horváth Judit Krisztina alkotóházának megtekintése volt a cél. Az iparművész elmondta, hogy Faddon született, és a mai napig is itt él a családjával együtt, akik szintén valamilyen művészeti ággal foglalkoznak. Keramikus pályafutását 1983ban egy iparművésznél kezdte meg, alkotóházakban és közösségekben is dolgozott, míg az önálló műhelye nem jött létre. Ez volt az élete célja, választott szakmája. Nemcsak itthoni, de külföldi kiállításokon is találkozhatunk a munkáival. Több nemzetközi elismerést kapott, magyar és külföldi katalógusokban is szerepelnek kerámia-, üveg- és dizájnmunkái. A kerámiákon kívül foglalkozik még üveg ékszerekkel, speciális üvegfestéssel, képek festésével, rajzok (portrék) készítésével, lúdtoll, gyapjú-, agyagképek festésével. Másodjára a Gáti Mariann magyar és nemzetközi hírű iparművész „Mítosz” Mesegalériáját, alkotóházát tekintette meg nyugdíjasklubunk tagsága. Az iparművész eredetileg pedagógus végzettségű, s élete célja mint népi iparművész: keramikus, festő, fafaragó, üvegfestő, üvegkép-, tűzzománckészítő, grafikus, író, költő. Magától tanult meg mindent, szereti feszegetni a határokat, az anyagok hasznosíthatóságát. A természettől tanultakat adja tovább az elkészített tárgyakban, pl. népi naiv festmények, parasztikonok, fa- és agyagszobrok, tűzzománcok, üvegfestmények. Munkásságát nemcsak itthon, hanem nemzetközileg is elismerik. Az iparművésznő elnyerte a megyei Príma-díjat is. A falakon rengeteg emléklap igazolja nemzetközi hírű munkásságát, pl. 1991. II. János Pál
Pápa köszöntését. A művésznő megmutatta a műhelyt, ahol az alkotásai születnek, itt található az agyagozó korong, a tűzzománc- és az agyagégető kemence is. A közel 100 éves dédszülői parasztházban is rengeteg alkotás van, kékfestő terítők, festmények, agyag- és faszobrok, tűzzománcok, üvegképek, paraszt ikonok, régi bútorok, fényképek. Itt él a család a mai napig is. Mindkét művésznő személyisége és alkotásai nagy hatással voltak a klub tagjaira. A csodálatos tárgyak láttán mindenki egy kicsit magába nézhetett, és a két művész hírnevét tovább adva felhívja a figyelmet ezekre a szépségekre, értékekre. Bujdos Istvánné krónikás
3. számú
HÍRHARANG A Somogy megyei pénzügyőr nyugdíjasoknak Kedves nyugdíjas Kollégák! Barátaim! Sajnálattal, de újra és újra arról tájékoztatlak benneteket, hogy hátrányos helyzetben vagytok! Emlékezzünk, gondolkozzunk és cselekedjünk! Mindenben segítek! Talán utoljára szólal meg a félrevert harang – de még hívó szóval. Emlékeztek? 1995-ben három nyugdíjasklub volt Somogyban, ma egy sincs! Gyékényesen alakult meg elsőként (Volguska M.) akkor tavasszal, amikor meglátogattuk az új épületet. Majd ősszel, a nyugdíjas-találkozón másik két klub nyilvánította ki megalakulását: Kaposváron (Márton J.) és Siófokon (Varga L.). A klubok működtek mindenki megelégedésére. Az évek multával ritkábbak voltak a találkozások, létszámuk egyre csökkent. Eredmény: megszűntek. Szinte minden megyei nyugdíjas-találkozón szóba került a klubok hiánya. Az országban egyedüli megye, ahol nincs pénzügyőrklub! Gondolkozzunk, és a valós helyzetből induljunk ki. Idézet a NAV Foglalkoztatási Szabályzatából: „A munkáltató a nyugállományú volt alkalmazottakat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségén keresztül támogatja.” Ez jelenti azt, hogy a nyugdíjas pénzügyőrök is – mivel már nincs vám- és pénzügyőrség! – csak a NAV NYOSZ útján remélhetnek segítséget és támogatást (szociális, kegyeleti, programok stb.). Ez csak úgy lehetséges, ha az adott területen nyugdíjasklub van, s a klubhoz lehet fordulni esetleges problémákkal, de egyébként sem felejthetjük a múltat, azt ápolni kell. Fontos az összetartozás, egyáltalán a valahová tartozás, s mi ezt ajánljuk fel nektek. Ma a NAV NYOSZ-nak az országban 46 klubja van (24 pénzügyőr és 22 adóügyi), s kb. 2200 fő tagja a szövetségnek (klubokhoz csatlakozva). Gondolkozzatok tehát, barátaim, és önszerveződéssel létesítsetek önálló pénzügyőrklubot! Döntsetek! Én mindenben segítek. Őszintén kívánom, hogy végre sikerüljön! Végezetül tudjátok meg, hogy Kaposváron van NAV-nyugdíjasklub, adóági (56 fővel), klubvezető: Stromájer Ferencné, Irénke (elérhetősége: tel. +36-82/432—566), akihez fordulhattok segítségért (pl. szociális segély, kegyeleti támogatás), de a klubba való belépést is természetesen elfogadja, így teljes jogú tagjává válhattok a szövetségnek is. Varga Imre ny. pénzügyőr ezredes
9
ÉLETUTAK
Erdő mellett de jó lakni! Meglepő módon a saját életemből tudtam meg érdekes epizódot a Takáts Ferenc ny. pénzügyőr alhadnaggyal győri otthonában folytatott beszélgetés során. A Komáromi Vámhivatalnál töltött közös múltunkból régi kedves kollégám olyan emléket elevenített fel, amit én tökéletesen elfelejtettem. Érdemes volt felidézni a mulatságos történetet, mert közel ötven év múlva is jót derültünk rajta. A többórás diskurzus lényege azonban beszélgetőtársam általam eddig nem ismert életének felderítése volt. – Azt tudom, hogy hazánk egyik legszebb vidékéről, a Szigetközből való vagy, de gyermekkorodat előttem sűrű homály fedi. Légy szíves, segíts eloszlatni a ködöt! – Ezer örömmel. Cikolaszigeten születtem, 1929. június 30-án. Tízen voltunk testvérek, hatan még most is élünk. József öcsémet te is ismered, nyugdíjazásáig ő is pénzügyőr volt, jelenleg Veszprémben lakik. Távoli őseim a Felvidéken, az akkori Nagymagyar, ma Velky Mager nevű községben éltek, ők még több száz holdon gazdálkodtak, de nekünk már élére kellett raknunk a garast, hogy apám postás fizetéséből szűkösen megéljünk. Akkor megtanultam életre szólóan, hogy addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.
Málenkij robot és egyéb ínyencségek – A nagy családokban általában kialakul valamiféle munkamegosztás, amelyben minden gyerek erejéhez mérten kiveszi a részét a családra nehezedő feladatokból. Te mikor kerültél abba helyzetbe, hogy hasznossá tudtad tenni magad? – Az elemi iskola elvégzése után. Az elején a kézbesítésben segítettem apámnak, 1947-ben pedig már hivatalosan is a posta állományába kerültem. Ezt megelőzően 1945-ben nagyon kellemetlen élményben volt részem. Orosz katonák elvittek málenkij robotra. Hasonló korú társaimmal több napig a Hanságban dolgoztattak bennünket. Nem tudom, mi lett volna a további sorsom, mert meglehetősen kalandos körülmények között megszöktem fogva tartóim rabságából. – A katonáskodás elkerülésében is ilyen sikeres voltál? – Egyáltalán nem, sőt kétszer is voltam katona. Először 1950ben hívtak be, amikor rövid idő múlva elbocsátottak, mivel létszám feletti lettem. A következő évben ismét szólítottak, és
Sportsiker Sportolni bármely korban lehet, csak akarni kell! Ezt bizonyítja Melegh Imre nyugdíjastársunk (Fővárosi Pénzügyőr Klub) példája, aki 2016. március 4-én Budapesten a SYMA Csarnokban, az ez évi veterán Országos Atlétikai Bajnokságon, a 70–75 éves korcsoportban 60 és 200 méteres futásban, valamint távolugrásban két első és egy második helyezést ért el. Gratulálunk a szép teljesítményhez!
10
csak 1953-ban szereltem le végleg. – Ha jól számolom a mögötted hagyott éveket, 24 éves korodban még mindig nem voltál vámőr, vajon miért? – Többek között azért, mert akkor én még a pénzügyőrséggel kacérkodtam, oda pedig nem vettek fel. Ezt követően levélben fordultam a Hegyeshalmi Vámhivatal akkori parancsnokához, Csurka Jánoshoz, hogy legyen segítségemre a vámőrséghez való felvételben. Ez a próbálkozásom már sikerrel járt, és 1956. április 10-én fel is vettek. – Hol kezdted a vámőri pályafutásodat? – A Hegyeshalmi Vámhivatalnál. Viszonylag rövid ideig tartott az ottani munkavégzésem, de az a két év elég mozgalmasan telt. Nyugati határszélről és az 1950-es évekről lévén szó, a nagy hatalmú belügyesek fokozott gondot fordítottak az ott dolgozók megfigyelésére és aktivizálására. Rám is kivetették a hálójukat, és hatalmas energiákat mozgósítottak a beszervezésem érdekében. Többszöri kísérletezésüknek még sikerült ellenállnom, de amikor többen is veréssel fenyegettek, aláírtam, hogy adatokat szolgáltatok az általuk megjelölt személyekről. Erre azonban nem került sor, és közöltem velük, hogy nem vagyok hajlandó a besúgásra, amit dühösen tudomásul vettek, de tudtomra adták, hogy rajtam tartják a szemüket, és bárhova megyek, utolérnek. Ezt a fenyegetést komolyan kellett venni, mert nem sokkal ezután Hegyeshalom területén elütött egy gépkocsi, amit határőr vezetett. Valószínűleg nem volt véletlen baleset. De olyan is megtörtént, hogy valakit a robogó vonatból kidobtak két állomás között. A tettes ismeretlen. – A Mösziő becenevet még Hegyeshalomban kaptad? – Igen. Magánszorgalomból először latinul tanultam. Aztán később, tanár képzettségű nővérem ösztönzésére, aki dicsérte jó nyelvérzékemet, a franciával folytattam. A vámvizsgálattal kapcsolatos kifejezéseket jól elsajátítottam, a kollégák között híre ment a nyelvismeretemnek, és mivel többször hallották tő1em a bonjour monsieur (jó napot, uram) köszönést, rám ragadt a mösziő elnevezés.
Családalapítás Komáromban – Én még akkor nem ismertelek, mikor kerültél Komáromba? – 1958. június 26-án helyeztek át a szolgálat érdekében a Komáromi Vámhivatalhoz, és onnan is mentem nyugdíjba 1984-ben. – A jelek szerint nem mondható el rólad, hogy vándormadárként röpködtél egyik vámszervtől a másikig. A felsorolásodból összesen két vámhivatalt tudtam összeszámolni. – Még egy harmadiknál is megfordultam, amikor 1957-ben az újonctanfolyam elvégzése után a tanfolyam teljes állományát a 14. sz. Vámhivatalhoz vezényelték néhány hónapra az 1956-ban külföldre távozott honfitársaink által hazaküldött óriási mennyiségű postai csomag vámkezelése céljából. – Csaknem másfél évtizedig voltunk munkatársak a Komáromi Vámhivatalnál, és így személyes tanúja voltam annak, hogy magánéletedben is történtek fontos események. – De még milyen fontosak! Bő egy évvel Komáromba kerülésem után megnősültem. A Csurgó Margit postai dolgozóval 1959. október 10-én kötött házasságomból két gyermek szüle-
tett. 1961. március 31-én Éva lányom és 1967. augusztus 3-án Ferenc fiam. – Kiskorában mindkettőt ismertem, nagyon igyekvő, jóravaló gyerekek voltak. – Felnőttként is ugyanez mondható el róluk, semmi panaszom nem lehet rájuk. Igen szoros, bensőséges a kapcsolatunk, nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk egymással telefonon, de nem ritka a személyes találkozás sem. Egy közeli vendéglőben most is vár rám a fiam egy külföldi rokonunkkal. Ahogy ezt a beszélgetést befejeztük, azonnal „rohanok” oda (természetesen, ahogy erőm engedi). A fiam egyébként a pályaválasztásban követte az én példámat. 1987-től az APEHhel történt integrációig a vám- és pénzügyőrség állományában dolgozott, századosként elfogadta a felajánlott lehetőséget, és nyugdíjas, vagyis járadékos lett, valamint tartalékos katona. A Komáromban töltött éveim krónikájához tartozik még, hogy 1963-ban a helyi Jókai Mór Gimnáziumban levelező tagozaton sikeres érettségi vizsgát tettem.
az utolsó éveiben már magatehetetlen házastársad ápolásában. Honnan kaptad a nem csekély erőt ehhez? – Odafentről. Hívő ember vagyok. Nem messze van tőlünk egy római katolikus templom. Egy-egy rövid fohászra mindig tudtam időt szakítani. – Ez ugye már nem Komáromban, hanem Győrben történt? – Igen. 1999-ben a feleségemmel lakhelyet változtattunk. A fiam ekkor már Győrben lakott, és arra kért minket, hogy költözzünk mi is ide, hogy gyakrabban találkozhasson akkor már súlyos beteg édesanyjával, és ha lehetőség van rá, segítsen nekem az ápolásban. Minden igyekezetünk ellenére nem sokáig volt erre módja, mert a feleségem 2005-ben elhunyt. Azóta egyedül élek a város szélén egy lakótelepi ház első emeleti lakásában. Közelben van egy kis erdő, ahol mindennap többórás sétát teszek. A természeti környezet elviselhetőbbé teszi a feleségem elvesztése által okozott lelki fájdalmat. Nagyon jólesett, hogy meglátogattál, ha teheted, gyere el máskor is! Kis István
Betegápolás mindhalálig – A feleségem sorsa sajnos tragikusan alakult. 1975. október 6-án súlyos agyvérzés érte. Átmeneti javulás után fokozatosan rosszabbodott az állapota. Haláláig otthonunkban egyedül ápoltam. Időnként a fiam felváltott, és ilyenkor el tudtam menni a pasaréti országos és a győri regionális nyugdíjas találkozókra. Ma már ilyen rendezvényeken való részvételre nem vállalkozom. Egy gépkocsibalesetben megsérült bal térdem csak korlátozottan terhelhető. – Közös ismerőseinktől veled kapcsolatban sok mindenről értesültem. Az volt számomra a legcsodálatraméltóbb, hogy három évtizeden át szinte emberfeletti teljesítményt nyújtottál
Halasi Sándor halálára Sejtettem, hogy az elmúlt évben rajta végrehajtott súlyos műtét után sok jóra nem lehet számítani, mégis mélyen lesújtott a szomorú hír, hogy Halasi Sándor nyugállományú pénzügyőr őrnagy május 10-én otthonában csendben elaludt, és többet nem ébredt fel. Az utóbbi években a korábbinál jobban arat a halál a Komáromi Vámhivatanál egykor szolgálatot teljesítők között. Utolsó mohikánként magam maradtam az 1955-ös pályakezdésemkor ott talált, részben fiatalokból álló társaságból. Nem sértem a már korábban eltávozottak emlékét, mert ők is tudták, hogy közülük Halasi Sándor állt hozzám a legközelebb. Nőtlenként egy albérletben laktunk, családosként pedig szomszédok voltunk az Igmándi út 8. sz. alatti vámőrségi lakóépületben. Én akkor már visszaköltöző voltam. Kétszer is elhagytam Komáromot, másodszor már véglegesen, Halasi Sándor viszont egyszer sem. A hűség szobrát lehetett volna róla mintázni. Az 1953-as felvételtől kezdve az 1990-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig egyetlen munkahelye volt: a Komáromi Vámhivatal, melynek minden szolgálati helyén megfordult, így alapos szakmai tudásra tett szert.
Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2016 szeptemberében megjelenő lapszámunkhoz augusztus 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat és fényképeiket az
[email protected] elektronikus levélcímre, vagy a NAV NYOSZ 1096 Budapest, Mátyás utca 16. postacímre. Kérem továbbá, hogy a terjedelem ne haladja meg az egy oldalt (12-es betűméret, másfeles sortávolság). Honlapunk címe: www.navnyugdijasok.hu.
Az alap-, közép- és felsőfokú szaktanfolyam elvégzése számára nem okozott gondot. Parancsnokai idejekorán észrevették, hogy különös érzéke van a felderítéshez, a csempészáruk rejtekhelyének megtalálásához. Ezért a teher-pályaudvari részleghez nem is osztották be szolgálattételre, mert ott ritkán fordult elő áruelrejtés. Máshol viszont olyan félelmetes híre volt, hogy az érsekújvári pályaudvaron, amikor meglátták, hogy Halasi Sándor végzi majd a vámvizsgálatot a belépő nemzetközi gyorsvonaton, többen inkább fel sem szálltak a vonatra. Ők nyilván fellélegeztek, amikor Sándor a közúti kirendeltség vezetője lett, mert ezt követően csak irodai munkát végzett. E téren is kimagasló teljesítményt nyújtott. Esetében nem közhely a pótolhatatlan kifejezés, mert elöljárói kérésére a nyugdíjkorhatár betöltése után még négy évig a helyén maradt. Nyugdíjasként sem pihent a babérjain, aktív szerepet vállalt a helyi pénzügyőr nyugdíjasklub megalapításában és vezetésében. Hobbikertjéből pedig mindig került friss zöldség a konyhára. Ez csak az egyik jele volt annak, hogy Sándor példás családi életet élt. A Felvidékről, Érsekújvárról származó feleségével három gyereke és kilenc unokája társaságában ülte körül a családi asztalt a nagyobb ünnepeken. A kegyetlen halál nem engedte, hogy az idén június 1-jén Sándor 85. születésnapját és augusztusban a 60. házassági évfordulót megünnepeljék. Nekünk sem adatik meg többé a feleségemmel, hogy a minden évben esedékes komáromi tartózkodásunkat Sándorral együtt zárjuk, az utolsó pesti vonatig maradva. Üres lett számunkra nélküle a város. Nagyon fog hiányozni. K. István
11
Tátrai hangulatok E-book ide, hangoskönyv oda, a Gutenberg-galaxis csodálatos világát meg sem tudják közelíteni a technika eme vívmányai. Ezt a nézetet csak megerősíti Nagy Árpád gyönyörű kötete, amely Tátrai hangulatok – A Magas-Tátra régi képeslapokon címmel jelent meg az Agenda Natura Kiadó gondozásában. A könyv önmagában is rendkívül érdekes, ám még inkább azzá teszi alkotójának személye, aki nem is olyan régen még Parassapusztán és Balassagyarmaton látta el szolgálati feladatát, az utasok és járművek vámvizsgálatát. Mivel azonban megszűnt a vámhivatal, viszonylag fiatalon nyugállományba került. – Összefüggésbe hozható e kötet az új élethelyzettel felszabadult idő és energia hasznosításának igényével? – Nem kifejezetten, mivel ez már a negyedik könyvem. Tátrai túrák, 250 tátrai túra, majd 77 túra a Szlovák paradicsomban címmel jelent meg korábban három kötetem, az elsők még aktív pénzügyőr koromban. Ezekben földrajzi és kultúrtörténeti ismeretekkel kibővített túraajánlatok szerepelnek. Voltaképpen pénzügyőr hivatásomnak köszönhetem rajongásomat a Tátra iránt. Akkoriban sokan utaztak ugyanis Szlovákiába kirándulók, síelők, és szlovák kollégáim mindig ellátták az utasokat szóróanyaggal, amit nyelvtudásomnak köszönhetően én is olvasgattam. Végül magam is kíváncsi lettem, és családommal egy utazási iroda szervezésében látogattunk először a Magas-Tátrába még 1989-ben. Attól kezdve minden évben ott töltöttük szabadságunk egy részét,
GYÁSZ Előző lapszámunk megjelenése óta Bali Ferenc ny. pénzügyőr zászlós (87) nagykanizsai, Eper Jenő ny. pénzügyőr alhadnagy (86) szőnyi, Lengyel Gábor ny. pénzügyőr százados (65) szombathelyi, Borbás Gyula ny. pénzügyőr törzszászlós (91) székesfehérvári, Tóth Béla ny. pénzügyőr őrnagy (80) biharkeresztesi, Sátor Margit ny. pénzügyőr főhadnagy (71) soproni, Halasi Sándor ny. pénzügyőr őrnagy (85) komáromi, Molnár Istvánné (Ica) ny. adóági munkatárs (68) miskolci, dr. Knyihár Márton ny. pénzügyőr alezredes (66) kecskeméti nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
majd öt-hat év után barátaimmal is szerveztünk „fiús túrákat”, nehezebb terepeket kiválasztva. – A könyv amelyet most tartok a kezemben, nem kifejezetten útikalauz, inkább képeslapalbum. Rendkívül gazdag képanyaga felidéz egy letűnt korszakot. – Tény, hogy beleszerettem abba a régi világba. Ez a kötet az 1890 és 1919 közötti időszakot öleli fel. Az antikváriumokat bújva megvásároltam a témáról szóló könyveket, árveréseken, börzéken és az interneten találtam régi képeslapokat. Ezek nem csupán szépek, a rájuk írt üzenetek nagyon kedvesek, néha intimek. Itt például ez szerepel: „Szerelmes a nap a holdba. Csókol Zsófi”. Nagyon fontos forrásanyag volt az Országos Széchényi Könyvtár folyóirattárában fellelhető első magyar turistalap, az 1889-ben indított Turisták Lapja című kiadvány, valamint kicsit későbbi évekből a Turistaság és Alpinizmus. Az első magyar
turistaszervezetet egyébként 1873-ban éppen a Magas-Tátrában hozták létre Magyarországi Kárpátegyesület néven, ennek legfőbb célja a Magas-Tátra feltárása volt. – És az ön céljai között szerepel a feltáró munka folytatása? – Igen, már dolgozom a két világháború közötti időszak feldolgozásán. Ehhez elsősorban szlovákiai anyagok kutatásával jutok forráshoz, mivel 1919 után hosszú ideig nem engedtek magyarokat a Tátrába. A ma is látható szép villákat, üdülőket magyar főnemesi családok építtették, magyarok alapították a tátrai településeket, építették ki az utakat. Könyveim révén szeretném minél több emberhez eljuttatni a Magas-Tátrában lévő természeti és kultúrtörténeti értékek hírét, hogy felkeltsem az érdeklődésüket mindezek személyes megtapasztalásához is. – A kutatásai során gyűjtött tudását más formában is meg tudja osztani? – Igen, www.magas-tatra.info címen a Tátrával foglalkozó honlapot üzemeltetek, ezenkívül túravezetőként csoportokat kísérek utazási irodák által szervezett kirándulásokon, amelyekről a résztvevők általában nem csak a hegymászástól lefáradva térnek vissza... B. Gados Júlia
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Géczy Attila, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
