2014. június
XVII. ÉVFOLYAM 2. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Szövetségünk múltja, jelene és biztató jövője Nagyon jónak tartom, hogy a szövetségi honlapon van egy rovat, melynek címe: „A múlt felidézése, testületi emlékek”. Elgondolkodtam, töprengtem egy kicsit, és körülnéztem (leltároztam) az emlékeim között, végül a saját „irattáromban” kutakodtam. Előkerült egy olyan dokumentum, amely – remélhetőleg – figyelemfelkeltő. A Pénzügyőr 1997. májusi különkiadásában megjelent írásról van szó, melyet dr. Szente Gyula, első elnökünk közölt az „Öt év munkájának eredményéről” a pénzügyőr nyugdíjasok V., jubileumi országos találkozója alkalmából. Tehát a kezdeti lépésekről: az első öt évről. Tudni kell, hogy a jelenlegi szövetségünk elődje egyesület volt. Jelenét most éljük, a jövőjét biztatónak látom. Idézet: „Az egész országban működik egyesületünk. Kereken öt évvel ezelőtt kezdődött. Egy 1991. decemberi budapesti nyugdíjas rendezvényen érlelődött meg bennem a gondolat: nyugdíjasaink megérdemlik, hogy egykori testületükhöz szervezetszerűen kapcsolódjanak, rendszeresen találkozhassanak egymással és a testület vezetőivel, támogathassák a rászorultakat, színesebbek, boldogabbak lehessenek nyugdíjas éveik. Budapesten évek óta működött már egy nyugdíjas bizottság, amelynek több öntevékeny, áldozatkész tagja volt. Az egyesületté szerveződés gondolatával egyetértettek. Velük, továbbá néhány, az elképzelést pártoló, a közösségi munkában jártas kollégával kiegészülve láttunk hozzá az alapszabály megfogalmazásához, az alakuló ülés előkészítéséhez. 1992. február 25. A késő estébe nyúló, szenvedélyes viták mellett öltött végleges formát alapszabályunk, és így ki tudtuk tűzni az alakuló közgyűlés időpontját. 1992. február 25-én alakult meg egyesületünk. Telt ház volt a Mátyás utcai klubban, ahol több mint 300 nyugdíjasunk elfogadta az alapszabályt és megválasztotta az egyesület tisztségviselőit. Megalakulásunk és működésünk három fő pillérre épült: testületünkhöz való szoros kötődés, politikamentes, pártoktól független működés és a civil szervezetekkel való együttműködés. Nélkülözhetetlen segítség Legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy testületünk különböző színtű szerveivel való kapcsolataink kiépüljenek. Döntő tényező volt, hogy a VPOP és a VPSZKSK (Vám- és Pénzügyőrség Szociális, Kulturális és Sportközpontja, a NAV KEKI elődje – a szerk.) vezetői kezdettől mellénk álltak, segítették egyesületünk kibontakozását, első lépéseinek megtételét. Így a budapesti nyugdíjasokat nem csak számba vettük, hanem a rászorultakat, betegeket, időseket látogatni, szerény keretek között megajándékozni is tudtuk.
Megindult az érdekvédelmi munka is. Legfontosabb eredménye volt, hogy a biztosítótól megszereztük azt a törzsanyagot, amelynek alapján az egykori, biztosítottaink követeléseinek érvényt tudtunk szerezni. Rendszeressé váltak klubnapjaink, kirándulásaink és a szakmai programok. Egy év múlva, 1993-ban pedig már megrendeztük a Nyugdíjas Pénzügyőrök I. Országos Találkozóját. Nyitottunk a külső, illetve a hasonló civil szerveződések felé is. Nem volt véletlen, hogy már a megalakulás évében vidéken is érdeklődni kezdtek nyugdíjasaink helyi szervezetük létrehozása végett. Alig telt el az első három év, taglétszámunk megkétszereződött, és már tucatnyi helyen működött vidéken tagozatunk vagy klubunk. Az 1994. évi tisztújító közgyűlésünkre már a megváltozott helyzetben, az országos szervezetté váláshoz kellett igazítani alapszabályunkat. Egyesületünk tehát alulról építkezett továbbra is, de három év elteltével országos szervezetté vált. Megszűntek a „fehér foltok”. Teljessé vált tehát egyesületünk helyi szervezeteinek kiépülése, mindenütt élő és rendszeres kapcsolat alakult ki testületünk közép- és alsó fokú szerveivel. Ennek betudhatóan mind teljesebbé vált nyugdíjasaink számbavétele, a támogatásra szorulók feltérképezése. Ezért tudjuk ma már felvállalni nem csak egyesületünk tagjainak, hanem valamennyi nyugdíjasnak az érdekvédelmét és érdekképviseletét. Rendszeressé váltak évenként az országos és a regionális, sőt a helyi nyugdíjastalálkozók is, amelyeknek mindenütt és mindenkor nagy sikerük volt. Növelni kell a helyi szervezetek önállóságát. Ez úgy fogalmazható meg, egyesületünknek ma már nem a mennyiségi, hanem a minőségi továbbfejlesztése a cél. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a jelenlegi szervezeti keretek nem teszik lehetővé, legalábbis nem ösztönöznek az önállóságra törekvésre, a helyi lehetőségek maximális kihasználására. A mai társadalmi struktúrában a civil szerveződések támogatása főleg helyi szinten történik (önkormányzatok, pályázatok, alapítványok, stb.). A vám- és pénzügyőri nyugdíjas szervezeteknek is nyitniuk kell a külső szervezetek felé, hiszen testületünk lehetőségei szűkösek, végesek. Ki kell használni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a megyei, városi, kerületi önkormányzatok, alapítványok, vagy más civil szervezetek kínálnak. Ez egyesületünk továbbfejlődésének lehetséges útja. Ezzel tudjuk megvalósítani egyesületünk minőségi fejlődését. Dr. Szente Gyula” Visszaemlékező közreadó – aki első vidéki klubvezetőként és elnökségi tagként átélte az emlÍtett első öt évet: Varga Imre dél-dunántúli régiófelelős, elnökségi tag
Misszió Több szempontból is foglalkozunk e lap hasábjain a Szekszárdi Pénzügyőr Nyugdíjasklub vezetőjének, Szabó Lászlónak megvalósult ötletével, a NAV-nyugdíjasok számára meghirdetett országos borversennyel. Ennek apropóján rendhagyó, kihelyezett ülést tartott az elnökség Tolna megyében, amely egyben kitűnő lehetőséget adott a helyi vezetők előtti bemutatkozásra. Hogy miért is tartjuk ezt lényegesnek? Mint Czikora András elnök a szövetséget bemutató beszédében kihangsúlyozta, a levelezésnél sokkal fontosabbak a személyes kapcsolatok. A kihelyezett elnökségi ülésen alkalom nyílt megmutatkozni, megismertetni a munkánkat, jó benyomást igyekezvén kelteni magunkról a nyugállományúak képviseletében az aktív állományú területi vezetők előtt, akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Ha valami már ismerős, nagyobb az esélye, hogy másképp viszonyulunk hozzá. Megértőbben, elfogadóbban, segítőkészebben. Ez a misszió végül a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetségéhez csatlakozó nyudíjasaink hasznára szolgál. A találkozó Varga Imre, dél-dunántúli regionális felelős által meghívott vendége volt Pécsről Hajgató Zoltán pénzügyőr ezredes, regionális főigazgató, Borissza László pénzügyőr őrnagy, humánigazgatási osztályvezető, Huber Éva regionális adó-főigazgató, dr. Kerécz Zita humánigazgatási főosztályveze-
tő, míg a megyeközpontot dr. Fülöp Ferenc pénzügyőr őrnagy, Tolna megyei igazgató, Fausztné Czirják Zsanett Tolna megyei adóigazgató, Hevesiné dr. Guld Éva igazgatási osztályvezető és Szabó Zsuzsanna humánigazgatási referens képviselte, és jelen volt még dr. Ábrahám Jánosné, a Szekszárdi Adó Nyugdíjasklub vezetője. Ezt az első kihelyezett elnökségi ülést az elképzelések szerint követi majd a többi régiós bemutatkozás, amely a nyugdíjasok ügyén kívül jó hatással lehet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szakági vezetőinek kapcsolatrendszerére is. -lia
Muzeális értékeink Néhány éve vezették be újításként múzeumunkban az új szerzeményi kiállítás ünnepi eseményét, amikor is az előző évben adományként kapott muzeális értékkel bíró anyagot bemutatják az érdeklődőknek. A testülettörténeti gyűjteményt gazdagító adományozók meghívása, megvendégelése és emléklappal
radhatatlan Pénzügyőr Zenekar megszokottan magas színvonalú muzsikálással emelte az ünnepség fényét. Pohárköszöntőjével Asztalos Gézáné dr., a NAV KEKI főigazgatója megnyitotta a kiállítást, és invitálta a vendégeket az elegáns állófogadásra. Kitüntetések, fényképek, okmányok, egyenruhák, hivatali relikviák helye a múzeumi gyűjteményben van, ezt ne feledjük el! -schütz
Tudósítóink figyelmébe!
megtisztelése még dr. Köpf László igazgatói tevékenysége idején kezdődött, egyszerű körülmények között a Mátyás utcai hivatali helyiségben. Ma már a különleges szépségű, a múzeumnak otthont adó Schiffer-villa a helyszín, hagyományosan márciusban. Az ünnepi eseményre hivatalos a vezetői kar is. Az idei évben azonban különös dolog történt: aktív pénzügyőr parancsnokok, akarom mondani közép- és felső szintű vezetők szép számmal voltak jelen az adományozók soraiban is. Dr. Sors László elnökhelyettes ünnepi beszéde után, a nyugdíjasok mellett ők is átvehették a köszönetképpen járó emléklapot. Az elma-
2
Szerencsések vagyunk, már két helyre is elküldhetjük cikkeinket, fotóinkat: A Mi Lapunknak és a honlapunknak. Mivel a két szerkesztőség egymástól elkülönülve működik, ezért kérjük tudósítóinkat, hogy írásaikat oda küldjék, ahová szánják azokat. Mivel lapunk terjedelme korlátozottabb, ezért ide legfeljebb két kísérő fényképet kérünk (bár nem biztos, hogy megjelenik, mert vagy nem jut hely, vagy a minősége nem megfelelő), és azokat se a szövegbe szerkesztve. Elvi kérdés, hogy minden klub kapjon lehetőséget a lap hasábjain, ezért a klubvezetők döntsék el, hogy egy kiemelt eseményről küldenek cikket, vagy az elmúlt negyedév összefoglalását írják meg. Továbbá kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2014 szeptemberében megjelenő következő számunkhoz augusztus 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papírvagy JPEG-formátumú fényképeiket a gados.julia@ gmail.com elektronikus levélcímre, vagy a NAVNYOSZ 1475 Budapest, Pf. 44 postacímre. Kérem továbbá, hogy korlátozzák írásaikat maximum másfél oldalra. Weblapunk elérhető a www.navnyugdijasok.hu címen.
K
L U B H Í R E K
Egy fecske nem csinál nyarat… ….de, azért még lehet jó idő. Akik nézegetik a honlapot, tájékozódnak a különböző kezdeményezésekről, azok gondolom észlelték, hogy az év végén egy Országos Borversenyt hirdetett meg a szekszárdi klub rendezésében az elnökség. Személy szerint én voltam ennek a szervezésnek a kitalálója, gerjesztője, katalizátora, lebonyolítója. De nem csak enyém az érdem! Fontos megemlíteni egy-két tényt, levonni a tanulságokat, javaslatokat tenni a következőt szervezők felé! Érdekes volt a reagálás a régiófelelősök részéről. Azok, akik talán többet nézegetik a honlapot, ne adj' isten maguk is hozzászólnak, azok aktívabban vettek részt a szervezésben. Értem ez alatt Géczy Attilát, Horváth Zoltánt, Rózsa Róbertet és Varga Imrét. Persze akik most nincsenek említve, azok is tettek annak érdekében, hogy színvonalas borversenyen legyenek kiválasztva a legjobb borok a különféle kategóriákban. Sikeresen versenyeztettük meg a különböző borvidékek legjobb nedűit, és mi sem jelzi jobban a szekszárdi Alisca Borrend tagjainak pártatlanságát, mint az a tény, hogy a 3 kategóriában különböző borvidékek szerepeltek a legjobban. Én mint ötletgazda azt javasolom, hogy már január elején lehet helyi klubborversenyeket rendezni, utána akár februárban lebonyolítani a regionális borversenyt, és a legjobb borokat vinni az elnökségi megmérettetésre. Egy nagyon fontos észrevétel! Külön köszönet illeti a nemrégiben alakult adóági klubokat, azok vezetőit, tagságukat, akik szép számmal jelentkeztek a versenyre, nagyon finom nedűkkel örvendeztettek meg bennünket. Jövőre Rózsa Robiék szervezésében még jobb lehet a „felhozatal”, még jobb lehet a kínálat. Köszönöm mindenkinek, aki energiát nem kímélve segített a lebonyolításban, külön megköszönve a szekszárdi klubtagok segítségét a rendezésben. Jövőre legyünk még többen, még finomabb borokkal, nem feledve az ősi igazságot: ...Inkább borvirágos legyen az orrod, mint vízköves a fogad... Szabó László
Hármas ünnep No nem a napok számát, hanem az együttlét apropóját jelzi a cím. A NAV Arrabona győri adóági nyugdíjasklub úgy döntött, hogy egyrészt együtt fogyaszt el egy finom disznótoros vacsorát, másrészt, mint az a kiválasztott dátumból adódott, megünnepli az összejövetelen részt vevő mind a négy Zsuzsát, harmadrészt csapatépítő jelleggel közösen énekel és „tornázik”, zenére. Az összes célkitűzésünk kiválóan sikerült. Az abdai csárda kiváló „disznósággal”, azt követően finom házi rétessel alapozta meg az innivalókat. Bár anélkül is jókedvünk volt, de az italok tovább alapozták a többi cél teljesítését. Zsuzsáink is nagyon jól érezték magukat, volt, aki könnyekig meghatódott, volt, aki könnyezve nevetett. A spontán alakult kórus előadása, a körtánc, vonatozás, a páros táncok és szólók azt jelezték, hogy ma valami nagyon összejött, ma működött az egység kalapácsa. Ahogy többen
. . . .
jelezték a közösségi oldalon látható képek alatt, már tényleg jó csapat vagyunk. Legközelebb azokat a tagokat is várjuk, akik most éppen Európa különböző tájain ringatták újszülött, vagy sétáltatták már nagyobbacska unkájukat, azokat is, akiknek egészségi, lelkiállapota most nem olyan, hogy ilyen összejövetelt kívánnának. Attól vagyunk még jobb csapat, ha ők is együtt tudnak – legalább távolról – örülni velünk, akik pedig ott vagyunk, gondolunk rájuk. Horváth Attila klubvezető
Benjámin… Amikor valakit Benjáminnak neveznek, akkor az általában azt jelenti, hogy ő a legkisebb a csapatban. Utánanéztem, van-e valami külön jelentése a névnek, hát, lássatok csodát!, magam is meglepődtem: a „szerencse fiát” jelenti. A Duna egyik legszebb kanyarulatában találkozott három nyugdíjasklub egy kis baráti bográcsozásra. Barna Tamás szervezte meg az összejövetelt. Az ő meghívására utaztunk Verőcére egy kis szomszédolásra. A pikniken a szerkesztő asszony mindenkit körbekedveskedett, így engem is, mint egyik legifjabb nyugdíjast, felköszöntött hatvanadik születésnapomon. Innen a Benjámin-történet, ami nem kis meglepetést jelentett a lélekzsákomban. Verőce a kék Duna kanyargó vizének egy kis települése. Itt található az az „objektum”, amely ma otthont ad a dunakanyari pénzügyőr nyugdíjasoknak. Barna Tomi, mint régi PE-FE-NO-s él is a lehetőséggel, és büszkén mutatja be klubháza érdekességeit. A zenés hangulatot teremtő szintetizátor mellett szintén kolléga ül, Grósz Sándor, de a kondérost is pénzügyőr kezeli. Deme Jóska alezredes egy emberöltő óta mesterfokon főz. Titkos receptje szerint hagyma, paprika, só meg bors kell a harapnivalóhoz, de ezeket olyan művészien kavarja, hogy a főztjét a minimum kétszer szedek jelzővel lehet csak illetni. Reggel, indulás előtt a járőrök már mondták, hogy valami nagy buli lesz, mert a főnök több tömött szatyorral jött ki a hentestől. Ettem is belőle rendesen, mint a malacka (malacka egyébként nem más, mint a nagy disznó gyermeke). Vendéglátóink nemcsak finom falatokkal vártak minket, hanem a kapuban mint legmegbecsültebb vendégnek járó pogival és papramorgóval fogadtak. A szíves köszöntés azonban már Vácon elkezdődött, ahol idegenvezetőket meghazudtoló tudással és nagy büszkeséggel mutatta be a városukat Seres Kati (szintén PE-FE-NO-s volt). Vácon nagyon rég jártam. Teljesen megújult, megszépült a barokk városka. Mi köti össze Vácot Szekszárddal és Egerrel? A NAVNYOSZ! Szabó László, a szekszárdi klub vezetője ugyanolyan elkötelezett szűkebb pátriája iránt, mint Barna Tamás és Csík Bálint a Dunát őrző vízi városukért. Lacinak régi-régi vágya teljesült. Sikerült március végére lecsábítania az elnökséget a kadarka hazájába. A kihelyezettet megtűzdelte azzal, hogy először hirdette meg a pénzügyőrök országos borversenyét. A felhívásnak megfelelően felvállaltam a feladatot, és szű-
3
kebb régiómban (Eger, Hegyalja) kértem a klubvezetőket, emeljék a verseny színvonalát a saját klubjuk nedűjével. Leglelkesebben az egri adóági klub csapata támogatott Csehné Gizike vezetésével. Küldték is a mintákat rendesen, fajtánként 3-3 üveggel. Nekem csupán a tetthelyre szállítás jutott feladatul… Reggel nyolc órakor ültem fel a vonatra a kitömött bőröndömmel, húztam-vontam a kincseket. Hatvanban aztán az átszálláskor kitört a bakszekér kereke, és zsupsz, a borkincs beborult a sínek közé. Eddig csak azért morogtam, mert az egyik barátom ígérete ellenére sem küldött a tokaji muníciójából, most azonban stílust váltottam. Valószínű a vasutas is járhatott a kondásipari technikumba, mert tökéletesen értette, amit a rokkant bőröndömre ráöntöttem. Emberkedtem is rendesen, amíg a rozoga batyumat összeszedtem, aztán eszembe jutott az öreg székely esete, amikor anyjukkal a tornácon beszélgetnek: – Hallod-e, Mari, akartál vóna-e egyszer is férfi lenni legalább egy napra? – Hát, szerettem vóna. És maga? …És a borok lekerültek Szekszárdra, és taroltak! Sebők László merlot cabernetje elhozta az „Elnökség Vörösbora” címet. Aranyérmes lett! Örök igazság, hogy egyedül a változás az, ami állandó. Ez jellemzi a nyugdíjasklubokat is. Megújulás a régi értékek megbecsülésével együtt valamennyiünk feladata. Amikor a szomszéd rétjét nézem, akkor csak azért, és csak azért irigykedem RR-es barátomra, hogy honnan van annyi energiája, amit a klubjára tud fordítani. Géczy Attila (Attilko) regionális felelős
a harmadik vezetőségi tag pedig Alföldi Attila lett. A jelen lévő tagság úgy döntött, hogy amennyiben van rá igény, úgy lehetőséget adnak a belépésre a bajai adóági nyugdíjasoknak is. Horváth Zoltán régiófelelős, elnökségi tag
Sárközi barangolás Egy hűvös tavaszi napon a NAV pécsi jogelőd szerveinek újabb közös kirándulására került sor, amelyet az adóügyi ág nyugdíjasklubja szervezett. A cél most a Sárköz bejárása volt, ahol egész napos autóbuszos kiránduláson vettünk részt. Mi, a két testület nyugdíjasai jó hangulatban indultunk útnak a szomorkás, borongós időjárás ellenére. Először Decsen, a Sárköz „fővárosában” megtekintettük a református templomot, ahol a helyi lelkész bemutatta a templomot és a református közösséget. Majd a sárközi életmóddal ismertettek meg bennünket a helyi tájházban, ezt követően frissítő tízórai következett, mely szintén sárközi jellegzetesség volt (rendkívül finom friss kelt kerek kalács és egy pohár igazi helyi vörösbor – amely a sárközi lakodalmak előétele). Ezt követően a sárközi népviselettel és népszokásokkal ismertetett meg bennünket a babamúzeumban Farkas Lászlóné Bözsi néni.
Klubalapítás Békéscsabán, taggyűlés Baján 2014. április 23-án Békéscsabán a NAV Békés Megyei Adóigazgatósága egyik termében megalakult a NAVNYOSZ Békés Megyei Adóági Klubja. Ez országos viszonylatban a negyvenedik klub, ezen belül ez a tizenötödik az adóági részről, míg a dél-alföldi régióban ez a hetedik működő és azon belül a második adóági klub. Az alakuló ülésen részt vett dr. Krajcsó Tiborné igazgató asszony, dr. Tóth Albertné osztályvezető és Tóth Erika, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésben, a lebonyolításban egyaránt. Nyugdíjas szövetségünket dr. Bessenyei Gábor elnökségi tag és Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag képviselte. Az igazgató asszony javaslata alapján levezető elnöknek Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tagot választották meg a jelenlévők. Az alakuló ülés zökkenőmentesen zajlott le, melyen az alapító tagok háromfős vezetőséget választottak: Domokos Mária klubvezető, dr. Hegedűs Pál szervezőtitkár, szociális és kegyeleti felelős, valamint dr. Fehér Mária pénztáros személyében. Köszönet az igazgatóság illetékeseinek és Joóné dr. Faludi Ildikó regionális humánpolitikai főosztályvezető asszonynak, aki már egy éve, hogy felkarolta és támogatja a dél-alföldi régióban a klubok létrehozásának az ügyét. Vezetőváltás Baján A Bajai Pénzügyőr Klub 2014. április 25-én tartotta meg éves taggyűlését, ahol a betegsége miatt leköszönő Bálint Zoltán helyett Bodonyi Jánost választották meg klubvezetőnek. A pénztáros maradt továbbra is Oszlánszky Ferenc,
4
Innen autóbusszal mentünk tovább Bátára, ahol módos Bátai parasztházat és portát tekintettünk meg, felelevenedett mindenkiben a régi használati eszközök ismerete és a régi idők emlékei. Majd felzarándokoltunk a Szentvér-templomhoz, ahol a templom, a szabadtéri oltár és a sárközi panoráma megtekintése következett. Ezt követően a helyi festőművész, Czencz László festményeit néztük meg, amelyeket a lánya mutatott be nekünk. Betekintést nyert a kis csapat a tojásfestés művészetébe, hiszen ugyanott teljesen egyedi hímes tojások is láthatók. Végül Szekszárdra mentünk a Fritz-tanyára, ahol ízletes kakaspörkölttel és borkóstolóval búcsúztattuk ezt a szép, tartalmas napot. A rövid, de annál kellemesebb és tartalmasabb kis kirándulás és a finom estebéd után mindenki élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva tért haza. Közben megbeszéltük és felelevenítettük a két szervezet tagjai által közösen eltöltött idők, kirándulások emlékét, és terveztük a jövőbeni közös programokat. Fischer Péter
Brúnó és a diorámák Nyugdíjas klubtársainkkal együtt elhatároztuk, hogy közösen meglátogatjuk a Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeumát Gyöngyösön. A múzeum Gyöngyösön a Mátrába vezető főút mellett áll, melynek hármas egységét az egykori Orczy-kastély, a kéthektáros múzeumkert és a természettudományi pavilon alkotja. A kastélyban a gyűjtemény különlegessége az ott bemutatott mamut csontváza, amelyet Brúnónak neveztek el. Ugyancsak a kastélyban található a vadászattörténeti bemutató is. A vadászat eszközeivel, tárgyaival ismerkedhettünk meg a kastély földszinti termeiben. Szintén itt található a helytörténeti kiállítás is. Gyöngyös történetének tárgyi emlékei öt teremben láthatók. Itt találhatók a helyreállított 18. századi falképek. Az általános ásványtani rész mellett a Mátra hegység jellemző ásványait – kalcit és kvarc – tekintettük meg. Az őslénytani bemutatói részen a növényi és állati ősmaradványok észak-magyarországi földtörténeti múltjára nyújtottak bepillantást részünkre. A következő részben a természettudományi pavilonban a természettudományi kiállítás középpontjában egy közel 15 méter magas épített kocsánytalan tölgyfa áll. Egyben ez a fa határozza meg a kiállítás központi gondolatát, az élővilág szintezettségének bemutatását. A kiállítás látványelemei között található 24 dioráma, az élővilág és a környezete kapcsolatának a hazai fajok mellett más földrészek élővilágának reprezentánsaival is megismerkedhettünk. Az idegenvezetőnk elmondása szerint ez a csodaszép kiállítás az országban második a maga nemében, és
Séta hetedhét hektáron Bár kirándulásunk címe „A Tisza-tó tavasszal” jeligével szerveződött, bizony, ha nem pompáztak volna virágfürtökben az orgonabokrok, a plusz ötfokos hőmérséklet és cibáló szél akár mogorva télre is utalhatott volna. Az autóbuszban viszont kényelmesen hallgathattuk Netye Misi történelmi kalandozását az alföldi települések, köztük elsősorban Poroszló fejlődéséről, ami nemcsak a középkorban, de az elmúlt évtizedekben is igen jelentős fordulatot vett. A Tisza-tó „fővárosa” ma már teljes mértékben az idegenforgalmat szolgálja, legújabb csodálnivalójával, az Ökocentrummal az élen. Élményéden 3D-ben Az intézmény a szabadban és fedett helyen egyaránt szórakoztató eszközökkel, néprajzi emlékekkel, honos és egzotikus állatfajok bemutatásával, valamint interaktív módon is szemlélteti a tó és a Tisza-völgy természeti kincseit, gazdag élővilágát, madarait, halait, kétéltűit. A héthektáros szabadidőpark egész évben fogadja a látogatókat, központi helyén egy modern épülettel, amelynek hétemeletes tornya kilátóként funkcionál, alagsorában pompázatos akvárium, emeletén pedig 3D-s filmvetítőterem áll a vendégek rendelkezésére egy kis virtuális tavi kirándulás erejéig. Sokunk először látott 3D-s vetítést, ami bizonyára mindenkinek felejthetetlen élmény marad. Hosszúra nyúlt, de igen ízletes ebéd után megtekintettük az idén 40 éves kiskörei vízlépcsőt, amely hazánk legnagyobb vízierőműve. Ennek a létesítménynek köszönhetjük a ma már természetvédelmi területté nyilvánított Tisza-tavunkat – lám, így gondoskodik a bennünket körülvevő türelmes és teremtő élővilág a modern beruházások befogadásáról.
az itt látható tojásgyűjtemény pedig Európában is a harmadik legnagyobbnak számít. E kirándulásunkkal is egy nagyon szép napot töltöttünk el közösen verőfényes napsütésben mindnyájunk örömére a nagyon szép és sokrétű látnivalók között. Cseh Istvánné Gizike klubvezető Magad uram… Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egy nap számunkra is csak huszonnégy órából áll, ebből is „csak” tizenkettő volt a kirándulásra szánva, így van pótolnivaló ezen a környéken – talán egy kellemesebb évszak kellemesebb napján. Vagy javasoljuk családi nyaralásként – már aki a csekély befizetett összegnél többet sem rest rászánni a művelődésre. Magad uram – ha nincs szolgád! Hazafelé még egy élményben volt részünk: Gyarmatiné Marika két verset olvasott fel az utazóközönségnek, egyiket a közelmúltban ünnepelt költészet napja, másikat a közelgő anyák napja tiszteletére. Köszönjük neki! És köszönjük állandó és türelmes szervezőinknek, Tánczos Imrének, Csík Bálintnak és Netye Misinek ezt a kellemes napot! Bircsák Dóri honlapon megjelent fotói bemutatják a szép helyszínt. Untener Erika
Szőlőjövés Kőszegen Idén is éves programjában szerepelt a szombathelyi Pénzügyőr Nyugdíjas Klubnak a kőszegi szőlőjövések ünnepi programon való részvétel. Reggel, mikor a 08.06-kor induló vonatra vártam, még nem voltam túl optimista, mivel egyszemélyes csoportot képeztem. Kőszegre érve viszont Sudár György kollégám várt, és bár ígért piros szőnyeget, ez elmaradt, de nem maradhatott el egy üveg vörösbor a hátizsákomból, lévén György-nap. Ennek örömére beestünk mindjárt, ahogy illik, népies nevén a „bádogkocsmába”, és a kávé mellé előkerült a szolgálati lapos is. Kellő bátorság magunkhoz vétele után séta fel a főtér irányába, ahol már Németh Tibor és Weigl Pisti várt bennünk. Gyuri előrelátóan betuszkolt az útközben található pékségbe töpörtyűs pogácsa vételezése céljából. Mentünk mendegéltünk, és mit látunk, a helyközi buszmegálló „turki” butikjában Kristonné Erzsi éli ki magát a second hand termékek fosztogatásán. Szegény férje!
5
Jóska meg kint tipródik, mint aki lekéste a járatot. „Nem való ez nekem!” – mondá, mikor üdvözöljük. Erzsi megígérte, délig kielégíti turkálós vágyait, és csatlakoznak hozzánk. (Így is lett.) A főtéren már Vincze Ferenc és neje állandó tag ebben a produkcióban szintén várt bennünk. Németh Tibi kiadta a jelszót, „irány a Pancikter”(magyarítva). No, nemcsak a vörösbor miatt, de innen indult a felvonulás. Ide érkezett idegenvezetőnk, minden kőszegi titkok tudója, Gróf Gyula kollégánk is. Gyors fröccsöntés után irány a főtér, ahol Csécsényi Zoli Szentgotthárdról nejével és az adóági klubvezető, Kissné Rozi már elfoglalta a lelátót. Hajtások bemutatása után a vár lovagtermében részt vettünk a díjak átadása eseményen, ahol Alasz László kollégánk és klubtagunk azt kell hogy mondjam – aratott. De nemkülönben Bolfán Imre kollégánk is, akinek okleveleit nekünk kellett elhozni. (Sanyarú az aktívak élete…) Az ünnepi műsor után irány a Kék Huszár, majd a rövid, de tartalmas ebéd elfogyasztása után Ohr Tibivel kiegészülve idegenvezetés a történelmi belvárosban Gróf Gyuszi által. Megfáradva a sok információtól érkeztünk felüdülni Alasz Laci pincéjébe, ahol szívélyes vendéglátás mellett a profi borkóstolás rejtelmeibe is beavatta Laci a csapatot. Kell is a tapasztalat, mivel 2015-ben nekünk kell megrendezni a NAVNYOSZ borversenyt (a 2014-es szekszárdi NAVNYOSZ borverseny után). Laci elmondta, már nagyon várja a NAVNYOSZ-serleget is, amit rosé borával nyert. „Nem mindenkinek van ilyen!” – mondá. Summázva, soha rosszabb szőlőjövést! rozsarobi
Ha nőnap, akkor Hévíz! A Győri Nyugdíjasklub vezetője, Bárkovits Sándor – jó szokását megtartva – meghívta a klub hölgytagjait egy kis nőnapi kiruccanásra Hévízre. Nagyon jó érzés, hogy évente legalább egyszer van egy nap, amikor minket, nőket is kényeztetnek egy kicsit a férfiak. Győrből kora reggel indultunk busszal a „gyógyházba”, ahol régi ismerősként, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Első nap a fürdőzés és a szauna mellé kaptunk egy csodás kényeztető relaxmasszást, mely jó hatással volt testünkre-lelkünkre. Másnap csapatunk felkerekedett egy kis városnézésre. Felültünk a híres Dottóra, és körbejártuk Hévíz nevezetességeit. Este, klubvezetőnk szavait idézve, „a kislányokat” meghívta egy pohár finom vörösborra. Kellemes volt leülni egy kicsit a büfében beszélgetni. Jó megállni néha egy pillanatra, gondolni a szép tegnapokra. Igaz, az évek rohanók, a napok suhanók, eltűnnek, és nem maradnak – ezért jók ezek a meghitt pillanatok, a találkozások, hogy eltehessünk még egy szép emléket holnapra, magunknak.
Tisztelt NAV nyugdíjasok! A Szövetséggel való írásbeli kapcsolattartás zavartalanabbá, sikeresebbé, gyorsabbá válhat, ha figyelembe veszik a következő tanácsot, e nélkül ugyanis a postaküldemények jókora késéssel érkeznek meg a címzetthez. NAV NYOSZ POSTACÍME: 1554 Budapest Pf. 68. A postaküldeményeknél az alábbiakra kell figyelemmel lenni: a sima küldeményeket, mindig a 1093 Budapest, Mátyás u. 16. II/6. szám alá címezzétek, míg az ajánlott, vagy a tértivevényes küldeményeket az 1554 Budapest, Pf. 68. alá.
6
Remélem a holnap is ugyan ilyen szép lesz. A klubvezetőnk, a mi Sanyi bácsink még sokáig meghívhatja „kislányait” egy nőnapi kiruccanásra, mert olyan jó néha lelki örömökkel megtölteni a szívünket. B. Naszádos Kata
D-vitamin-túra A Kecskeméti Pénzügyőr Nyugdíjasklub tagjai számára májusban egy kis D-vitamin-pótlásra és ismereteink, élményeink bővítésére, Szarvas és Gyula városok megtekintésére kirándulást szerveztünk. Szarvason a Mini Magyarországot és az arborétumot néztük meg, majd Gyulán a középkori várhoz látogat-
tunk el. Egy kicsit pihentünk a gyulai várfürdőben, majd a bőséges vacsora után a NAV korszerű és kényelmes pihenőházában elfoglaltuk szállásunkat. A kollégák kedélyes beszélgetése késő éjfélig tartott. Reggel kilenc óra után indultunk vissza Kecskemétre azzal, hogy valószínűleg többen családostul majd visszatérnek. Csapó Imre klubvezető
Turistaként városunkban A Komárom-Esztergom Megyei Nyugdíjasklub ezúttal rendhagyó programot szervezett. Megnéztük Komáromot és Révkomáromot turistaszemmel. Béreltünk ehhez egy kis városnéző „vonatot”, idegenvezetőt fogadtunk, és a szeles, hűvös délelőttön ismerkedtünk városunk nevezetességeivel. Elsőként a monostori erődöt tekintettük meg, amely épületegyüttes joggal várományosa a világörökségi besorolásnak, hisz Európa egyedüli épen maradt, legszebb erődjéről van szó. Közép-Európa legnagyobb újkori erődje 1850–1871 között épült a Bécset, a Dunántúlt és a Dunát védő komáromi erődrendszer egyik utolsó tagjaként. Korának legfejlettebb technikájával valósították meg, de mire befejezték, haditechnikailag elavult. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség laktanyaként és kiképzőközpontként használta. 1945-től 1991-ig a szovjet csapatok legnagyobb fegyverraktára volt. Ma már katonai szerepet nem tölt be, helyette kulturális célokat szolgál. Elsőként a Várak, korok katonák című állandó kiállítást tekintettük meg, amely bemutatja az itt szolgálatot teljesített katonák mindennapi életét, kiképzését és a haditechnika fejlődését. Kísérőnk ezt követően vezetett körbe az erőd kacskaringós folyosóin, előadásában színesen taglalva a tisztek életét, a velük szemben elvárt morális magatartást, a katonákkal való bánásmódot. Sokan láttuk már több alkalommal az erődöt, és nagy öröm volt felfedezni azt a törődést és szeretetet, amelyet a komáromi lokálpatrióták táplálnak az objektum iránt. A bátrabbak felmen-
tek a hat emelet magasságú kilátóteraszra, ahonnan a Duna csodálatos panorámája tárult elénk. A hosszú séta után visszaültünk a kisvonatba, tettünk a városban egy körutat, érintve a Csillag és az igmándi erődöt is. Következő állomásunk a szlovák részen található Révkomárom (Komarno) megtekintése volt. Idegenvezetőnk röviden összefoglalta a történelmi előzményeket, majd a városközpontban megtekintettük az Európa egyik legszebbikének kikiáltott Klapka teret, központjában a névadó hadvezér szobrával. Kirándulásunk utolsó helyszínét már összefagyva,
„szélfútta” frizurával hagytuk el, mivel az időjárás most sem volt kegyes hozzánk. Jó lett volna ezen a kedves kis téren egy kicsit elidőzni, leülni a sok vendéglő egyikének hangulatos teraszára, de ezt már senki nem merte kockáztatni. Visszatérve a kiindulóhelyünkre, elbúcsúztunk egymástól, ismét szép élményekkel gazdagabban. Sokat tanultunk, érdekes dolgokat tudtunk meg szűkebb „hazánkról”, és azzal az érzéssel zártuk a kirándulást, hogy mi itt vagyunk otthon. Dr. Major Mária
Pegazus és a szakmák A tavalyi nyíregyházi regionális találkozón volt szerencsém találkozni egy tehetséges kollégánkkal (ifjú pénzügyőr nyugdíjas), aki saját verseinek elmondása mellé vetítőképes illusztrációt használt, sikeresen fokozva ezzel a szavai által keltett érzelmi hatást. Temperamentuma, stílusa nem esik éppen egybe az elmélkedő költőről kialakult sztereotípiával, viszont gondolatainak mélysége, szellemisége zavarba ejtően ellentmond a látszólag lezser, könnyed külsőnek. Szülei valószínűleg nem számoltak a gyermekük életét erősen befolyásoló névválasztásnál azzal, hogy a Tamási Áron név minden egyes bemutatkozásnál némi magyarázattal jár majd együtt. Mint jelen esetben is. – Az azonos anyakönyvezett név ellenére nem vagyok rokona az azonos nevű kiváló székely írónak. Apai ágon itáliai őseim vannak. Már gyermekkorom óta alkotok verseket, és eddig négy önálló kötetem jelent meg. Antológiákban vettem
Tavaszi nekrológ Megrendültem a hírtől, hogy őseinkhez tértél, s ezernyi közös élmény suhant az agyamon át. A hatvankilenc év alatt sok egyénen segítettél, visszapörgetem ezért az elmúlt idők guzsalyát. Zsenge kortól dolgoztál a Csokoládégyárban, boldogság hormont előállítva az embereknek. S az államot is képviselted az adóhatóságban, revizorként biztosítva érvényt a törvényeknek. Munkád gyümölcseként jutottál a másodfokra, s vezetőjeként az ügyek bölcs elintézője voltál. Nyugdíjasként is e feladatkört tartottad sokra, Angyalföldön ezért sokáig mellettem dolgoztál. Az egész planétát bebarangoltad az évek során, s az összes égtájon otthagytad a lábad nyomát. Velem kis hazánkban osztoztál az utak porán, s együtt csodáltuk a szarvasok erdős otthonát. Így hordozlak ezután túrázáskor a lelkemben, bemutatva neked, amit idő szűkében nem láttál. Azt kérem Istentől: engedélyezze a mennyben, hogy eljuthass oda, ahol még soha nem jártál. Oláhné Horváth Irén búcsúztatására baráti szeretettel Vágh Vajk
részt, szakmai folyóiratoktól kaptam felkérést, ahol komoly respektussal fogadtam eme lehetőséget, és szinte minden esetben publikálták műveimet. Például Stúdium and Practikum - Gyógyszerész, Szépítész Magazin, Mesterfodrász, Kozmetikus, Pénzügyőr stb. Jelenleg a hazai és világirodalomban egyedülálló köteten munkálkodom: csak szakmák, foglalkozások szerepelnek témáim között, és számos prezentáns véleményt nyilvánít a mű és a foglalkozás összképéről. Minden versem másodpercek alatt alkotom, és áthatja az antikvitás vagy az adott mű „intellektuális” háttere. Több hazai és külföldi (!) hozzászóló lesz, a szakma elitje nyilatkozik majd. Néhány kiragadott példa a jelenlegi projektekből, amelyek részben vagy teljes egészében megvalósultak már. A könyvtárosok világnapja alkalmából a kisvárdai Várday István könyvtár vezetősége kért meg versre (a honlapjukon már rajta is van). A budapesti Olasz Intézet Leonardo da Vinci születésnapjára (ápr. 15) a polihisztorról írt versemet kérte el. Semmelweis Ignác születésnapjára (július 1.) a kisvárdai szülészeti osztály részére írok verset. Az idei pedagógusnapon két eseményen is szerepelek verseimmel. A polgármester úr (Kisvárdán lakom) a művházban tartandó ünnepélyen fogja a verset műsorra tűzni ppt. bemutatós élő szavalat lesz. Majd a Bessenyeiben (ahol én is gimis voltam egykor) egy grafikával együtt adom át a verset az igazgató úrnak. És még sorolhatnám... A Mi Lapunk olvasói számára a tollforgatókról írt versemet választottam. (Lásd 9. oldal)
In memoriam Lantos Sándor (1937–2014) Eltemettük Lantos Sándor nyugállományú pénzügyőr őrnagyot. 2014. március 22-én kora délután családtagjaival, rokonaival, egykori magyar és szlovák vámosokkal, a határőr társszerv munkatársaival, a helyi önkormányzat polgármesterével, képviselőivel és sok baráttal telt meg Szob város régi (öreg) temetője. A NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége Elnöksége részéről Tánczos Imre titkár, míg a volt szobi vámhivatal nevében Melegh Imre búcsúztatta Sándort. Koporsóját, kitüntetéseit a díszőrök és rengeteg gyászoló kísérte felesége sírjáig tartó utolsó útjára. A végső búcsút az Il Silenzio hangjai tették szomorúan emlékezetessé. Emlékének nagy tisztelettel és szeretettel adózunk. Nyugodj békében Sanyi, soha nem felejtünk el, a közös élmények, a vidámságod mindig velünk, a szívünkben él! Csík Bálint
7
ÉLETUTAK
Látogatás egy mintagazda portáján Szép város Kolozsvár – idéztük a közismert operett első sorát az Irinyi István ny. pénzügyőr őrnaggyal Nyíregyházán folytatott beszélgetés során, mivel életünk egy szakaszában volt lehetőségünk meggyőződni az említett megállapítás igaz voltáról. – Én évekig éltem Kolozsváron, de nem ott születtem. Hamisítatlan nyírségi beszédedet hallgatva úgy gondolom, hogy te sem vagy erdélyi születésű. – Jól gondolod, mert a Nyírségben, Kállósemjén születtem 1932. június 1-jén. Nyolcan voltunk testvérek, hat fiú és két lány. Sajnos már csak én élek közülük, pedig én voltam a legidősebb. Apám akkoriban uradalmi béres volt, később útőr lett, és ez már biztos megélhetést jelentett. Amikor Kállay Miklós 1942-ben miniszterelnök lett, felhívást tett közzé, hogy jelentkezzenek, akik a második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt területeken munkát vállalnának. Meghallva a hívó szót, apám is jelentkezett útőrnek, és családostul a Kalotaszeg túlsó végében lévő Magyarnádasra költöztünk. – Honnan az ismeretséged Kolozsvárral? – Odajártam iskolába bejáróként, ott folytattam a szülőfalumban megkezdett iskolai tanulmányaimat. Vonattal utaztam Magyarnádasról a kincses városba, az állomásról a 19-es busz vitt a Magyar utcában lévő református polgári iskolába, ahova két évig jártam. Kolozsváron egy napig sem laktam, de a nevezetesebb helyeket: Mátyás király szülőházát és főtéri lovas szobrát, a Házsongárdi temetőt, a KAC futballpályáját jól ismertem. Többre már nem is igen tellett az időmből, mert 1944 szeptemberében az oroszok elől menekülve visszaköltöztünk Kállósemjénbe, ahol a nyolc általános elvégzése után előbb földműves munkát végeztem, majd a herceghalmi tangazdaságban traktoros lettem, aminek a későbbiek során nagy hasznát vettem. 1953 és 1955 között főtávírászként sorkatonai szolgálatot teljesítettem.
Pénzügyőri állás atyai gondoskodás révén – A katonaság után szoktak a legények fináncnak állni. Nálad ez mikor következett be? – Nem azonnal. Két évig növényvédő állomáson dolgoztam szülőfalumban, amikor a Nagykállói Pénzügyőri Szakasz parancsnoka rábeszélte apámat, hogy küldjön engem is pénzügyőrnek, mert az öcsém akkor már két éve nála dolgozott, és meg volt vele elégedve. A fejem fölött így szépen megegyeztek, mindent elintéztek, nekem már csak jelentkezni kellett az iskolán 1957. október 18-án. A testületbe való felvételem után egyhónapos előképző tanfolyamon vettem részt, utána a Nyírbátori Pénzügyőri Szakaszhoz helyeztek, ahol csak egy évig dolgoztam, mert kitudódott, hogy jogosítványom van géperejű járművek vezetésére, és ezért áthelyeztek a megyei parancsnokságra sofőrnek, oldalkocsis motorpárok vezetésére. – Traktort, vontatót, motorkerékpárt vezetni már megtanultál, ezzel részedről a tanulást már bejezettnek tekintetted?
8
– Szó sincs róla! 1960-ban Nyíregyházán beiratkoztam a Pénzügyi Technikumba, ahol négy év múlva sikeres érettségi vizsgát tettem. Szakmai tudásomat is fejlesztettem, 1972ben levelező úton elvégeztem a középfokú szaktanfolyamot, és azonnal alhadnaggyá léptettek elő. Így megszereztem a képzettséget magasabb beosztásra, amit hamarosan meg is kaptam, 1975 szeptemberében a megyei parancsnokságon kineveztek segédelőadónak nyomozói munkakörben. Amikor a megyei parancsnokság megszűnt, visszakerültem a Nyíregyházi Vám- és Pénzügyőri Szakaszra, ahonnan 1988. január 31-én századosi rendfokozattal nyugállományba vonultam. – Tisztában vagyok azzal, hogy a nyomozati munka éjjelnappali elfoglaltságot jelent, de gondolom azért maradt időd családalapításra is. – Sort kerítettem rá, 1963-ban feleségül vettem Sipos Erzsébet kereskedelmi dolgozót, aki azóta is hűséges párom. Két fiunk született, az egyik 1965-ben, a másik 1973-ban. Két unokánk van, azok is fiúk. Ahol most ülünk, itt tartjuk a családi összejöveteleket. Elég gyakran, mert valamennyien Nyíregyházán élünk. Az idősebbik fiam pályája érdekesen alakult. Nem akart pénzügyőr lenni, de egy kis kitérő után – Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Mezőbank, APEH – végül mégis a NAV-nál kötött ki. Így járt volna akkor is, ha a pályaválasztáskor pénzügyőrnek áll. A másik fiam bútorasztalosnak tanult. Az a szép lambéria, amit az előszobában látsz, az ő keze munkája.
Oklevél- és éremhalmozó – Nyugdíjazásod után vállaltál valahol állást? – Eszem ágában sem volt másnak dolgozni, amikor dolgozhattam a magaméban kedvem szerint! A város másik végében van egy 600 négyszögöles hobbikertünk, amit magam művelek, és a házam körül is van egy jó nagy kert, amit beszélgetésünk előtt bemutattam neked. Így van, azóta sem tértem magamhoz az ámulattól. Ilyen gondosan rendben tartott kertet nem sokat láttam. Mindennek megvan a helye és haszna. Az egyik ágyásban elvetett krumplihéjból lesz jövőre a vetőburgonya. A tyúkoknak lemorzsolt kukorica torzsája sem kerül a szemétbe. Télen a kályhában elégetve csökkenti a gázszámlát. A bontásból maradt, glédába állított tetőcserepek mellett lapul a deszkából házilag készített garázs, amely megóvja a gépkocsinak már nem éppen fiatal (26 éves!), de jól ápolt és éppen ezért személy- és terményszállításra egyaránt alkalmas Wartburgot az idő viszontagságaitól. Magára vonta figyelmemet egy szabályos félgömb alakú földhalom, amely kiemelkedett sík környezetéből. Amint megtudtam, ez a verem, amely a család egész évi szükségletét kielégítő, saját termésű zöldségek tárolására szolgál. A kert másik végében éppen most virágzó tulipánok, a néhány centis zöldborsók olyan nyílegyenes sort alkotnak, mintha vonalzóval jelölték volna ki a helyüket. A kertet túrásokkal elcsúfító vakond elűzésére is biztos tippje van a gazdának. Nem olyan, mint az egyszeri kertésznek, aki megfigyeli a vakond útját, kiássa a földből, és nagy ívben átdobja a kerítésen a szomszédba. (Ahonnan aztán a kis ravasz másnap visszatúrja magát a kerítés alatt.) A szőlőmetszés Irinyi-féle fortélyos módját a kertészeknek iskolában kellene tanítani. A termés is kiváló, erről magam győződtem meg, amikor jegyzetelés közben a tavalyi zalagyöngyéből készült bort kóstolgattam. A Központi Vasutas Kertbarát Kör
borbíráló bizottsága is ezen a véleményen volt, ahogy a nekem bemutatott elismerő oklevelek tanúsítják. A szorgalmas munka nyomán kialakult barátságos környezetet egy fecskepár is megkedvelte, és fészket rakott a borospince tetőgerendája alatt. De rajtuk kívül gyakran lelnek otthonra a portán azok a fölöslegessé vált macskák, melyeket lelketlen gazdájuk kirakott a közelben lévő erdőbe.
Zenés klubélet – Mintha neked több órából állna a nap, mint másnak, hogy mindezek mellett klubéletre, kirándulásokra is jut időd. Ezt tapasztalatból tudom, mert több olyan kiránduláson kalauzoltalak benneteket, melyeket a záhonyi klubbal együtt tettetek a fővárosban vagy környékén, Vácon, a Dunakanyarban, Szentendrén. – Valóban, rengeteg helyen megfordultunk a klubunk alapítása óta eltelt húsz év alatt. Nagyon lelkes, összetartó csapat a mienk. Halálozások folytán már csak tizenegyen vagyunk, de a mindig jó hangulatú klubösszejövetelekről senki sem hiányzik. Van köztünk egy fürge ujjú hegedűs és egy jó torkú énekes, akik megadják az alaphangot, a többi már megy magától.
Kezdettől fogva én vagyok a klubvezető. Munkám elismeréseként előléptettek őrnaggyá, és megkaptam az új kiadású Nyugdíjasokért plakettet, melynek hátoldalát a régi Pénzügyminisztérium épülete díszíti. De más érmet is tudok mutatni neked. Ezt nemzeti színű szalaggal akkor akasztották a nyakamba, amikor egy nyugdíjasoknak rendezett bicikliversenyen második lettem. Említettem, hogy húsz éve működik a klubunk. A múlt évben az ebből az alkalomból megtartott jubileumi ünnepségen számos illusztris vendéget üdvözölhettünk, köztük A Mi Lapunk szerkesztőjét. – Aki a jelek szerint alaposan megkedvelt benneteket, mert rövid időn belül két ízben kért engem arra, látogassak el Nyíregyházára interjút készíteni. De lehet, hogy nem utoljára, mert ahogy említetted, tizenegyen vagytok, és személyeddel még csak a másodiknál tartok. Bizonyára azok a beszélgetések is érdekesek lesznek. Ez a most befejezett inkább tanulságos volt számomra: ha a könyvek helyett inkább a kapa nyelét fognám a kezembe gyakrabban, az én kertem is hasonlítana talán valamennyire Irinyi Pistáéra, mert olyan, mint az övé, soha sem lesz, azt régen elrontottam, arra születni kell. Kis István
Szerzői név: S. Tamási Áron
Író mese-, regény-, képregény-, dráma-, forgatókönyvíró Piciny gyermekként idősebb mesét olvasott, tágra várt tekintettel betűerdő fámát hallatott. ’mikor már olvasás varázsa tárt történet tudója, rejtély remény remekén fabula fény utóda.
Guttenberg géniusza így lett informális, computer dimenzión dióda világít. Papírlap pedigréje tradíció tárlat, könyvöltötte kiadás jellemesen jártas.
Andersen, Grimm testvérek és Benedek Elek, Vitéz szabólegény, Holle anyó, Ezeregyéj lebeg. Kincskereső kisködmön: kedves könnyek kútja, kisiskolás kirándulás könyvtár kalandtúra.
Szókincstár szigetén grammatikus grátisz, stilisztikum fűszerfonal, s állítmánya ánizs. Érzelmi élményben historikus híradó: Pazar pegazus vagy hevenyészett hintaló?
Ifjúkorban hősök hű regénye csábít: Nagy indiánkönyv és Copperfield Dávid. A Pál utcai fiúk, és bölcs Rémusz bácsi, koravén gyermeksors főszerepnek számít.
Költői kérdésre recenzió utókor dilemmája: ’mit anno nem értettek, vajon mivé lett mára? Mely misztikum morajlik mérhetetlen mélyből, régit váltó modern: az utolsó mégsem végső?
Klasszikusok kritikája társadalom kópiák, hadviselte habitusok korszakváltó krónikán. Egyetemes emberél’tek tanulsága türelem, szerelmek születnek – gyűlölettel szüntelen.
Alapművek alkonyán aktuális auktorok alélt-alakjából adaptáció adatott. Tanulmánytervezet távolbatűnt taván, történet távlatában testamentum talány.
Képregényben grafikussal szélesedik útja, forgatókönyv fergetege pergő cinematúra. Tudományos fantasztikum – enigma és képzet: reményteli romantika vagy kriminális végzet.
Tisztelet mindenkinek. Nézni bárki tud. Látni és ábrázolni: nagyszerű tálentum. Kalliopé múzsától virtuális lángig: alkotás-aranya elragad mindmáig. Kisvárda, 2014. április 23-án, a Könyv és Szerzői jogok Világnapján1.
1
1995-ben az UNESCO A KÖNYV NAPJÁvá nyilvánította április 23-át katalán javaslatra. Április 23-án halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes. Ez a nap A SZERZŐI JOGOK NAPJA is. A nap célja, hogy élmény legyen az olvasás szépsége, és inspiráljuk egymást a könyvek forgatására. A katalánoknak ez a nap egyben védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja is. Így ott ezen a napon emlékeznek meg a „rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta.
9
Volt egyszer egy 15. sz. Vámhivatal Kedvenc lapomban (ami természetesen A Mi Lapunk) évről évre olvasom a tudósításokat a 15. sz. Vámhivatal egykori dolgozóinak találkozóiról. Felmerült bennem a kérdés, hogy honnan az a vonzerő, amely ezt a már nyugdíjas társaságot így összetartja. Az érdekeltek körében próbáltam megkeresni a titok nyitját abból kiindulva, hogy mi is volt a profilja ennek a nemzetközi utasforgalom vámellenőrzésében az elsők közé tartozó vámhivatalnak. Az anyavámhivatal a Keleti pályaudvaron volt, onnan nyújtotta ki képzeletbeli csápjait több irányba. Szükség szerint végzett vámkezeléseket a Nyugati, a Déli, a Ferencvárosi pályaudvaron, Budafok vasútállomáson, a Nemzetközi Hajókikötőben a Belgrád rakparton állandó szolgálati helye volt. A leghosszabb csápja Hegyeshalomig terjedt, mert a vámhivatal legfőbb tevékenysége a nemzetközi gyorsvonatokon – melyekből naponta átlag nyolc pár közlekedett – menet közbeni utasvizsgálat volt Budapest Keleti pályaudvar és Hegyeshalom között. Fizikai és szellemi szempontból ennél nehezebb vámkezelési tevékenységet nehéz elképzelni. Szó szerint embernek kellett lennie a talpán annak, aki az expresszvonat 200 km-es útján állva tudott maradni és közben utasvizsgálatot végezni, vámokmányt kiállítani, jegyzőkönyvet felvenni, szerszámokat kezelni az elrejtett csempészáruk felkutatásához. Nem véletlenül volt a legalacsonyabb a korátlaga a 15. sz. Vámhivatalnak a vámhivatalok között. Egy idő múlva csak a legstrapabíróbbak maradtak, a többiek kényelmesebb munkahelyet kerestek maguknak, igazolva Darwin elméletét a természetes kiválasztódásról.
A fizikai megterhelésen kívül szakmai szempontból is magas követelményeket támasztott az itt végzett munka. Az áruosztályozásban, a vámjogszabály és a büntető jogszabályok ismeretében naprakésznek kellett lenni. Mint a nyugat egyik kapujának, csak a másik kapu, a Hegyeshalmi Vámhivatal lehetett riválisa a vámbevétel és a felderítő tevékenység terén. A csempészáruban a sláger ekkor a farmernadrág, a kvarcóra, az orkánkabát volt. Kábítószer még csak ritkán fordult elő. A kiemelkedő szakmai követelmények jellemzésére bizonyíték, hogy a vámhivatal állományából feltűnően nagy számban kerültek magasabb beosztásba élükön dr. Balogh György vezérőrnagy, országos parancsnokkal. Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre, hogy mi az oka a példa nélkülien jó közösségi szellemnek, a választ egyetlen tényezőben nem lehet megadni. Az egyik lehet a kedvező korösszetétel. A közel azonos korúak gyűjtőhelye volt a hetvenes években a 15. sz. Vámhivatal, ahol az ott dolgozók félszavakból is megértették egymást. A másik tényező talán a munkavégzés milyenségében keresendő. A menet közbeni vizsgálat során szükségszerűen kialakult az egymást segítő bajtársi szellem, az agresszívebb utasok részéről megnyilvánuló inzultus ellen csak közösen, egymást segítve lehetett eredményesen fellépni. Az egymás jobb megismerése során személyi szimpátiák alakultak ki, ami három esetben azt is eredményezte, hogy a járőrtársból házastárs lett, de voltak olyanok is, akik ugyan nem a vámhivatalban, hanem annak vonzáskörzetben, Hegyeshalomban a szolgálattal összefüggésben találták meg életük párját. Az esküvőkön, a szolgálatban lévők kivételével a vámhivatal minden tagja jelen volt, mint
Elismerés Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a NAV Nyugdíjasai Országos Szövetségéért végzett érdemeiért dr. Bálint László György és dr. Bessenyei Gábor a Bezerédj-díj arany fokozatát vehette át, Pesicsné dr. Sebők Terézia és Varga Imre a Szent Máté-érem arany fokozatában részesült. A Központi Hivatal képviseletében Poór Jenő humánigazgatási főosztályvezető és Gulyásné Rajnai Gabriella alezredes, főosztályvezető-helyettes nyújtotta át az elismeréseket. Az ünnepeltek tiszteletére rendezett szűk körű, Mátyás utcai házi ünnepségen és díszebéden Czikora András, a szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, s röviden értékelte az elmúlt év történéseit, méltatta a díjazásra javasoltak munkásságát. Poór Jenő főosztályvezető tolmácsolta a Nemzeti Adóés Vámhivatal elnökének, dr. Vida Ildikónak az üdvözletét és
10
elismerését mindazok felé, akik a szövetség bővítésének érdekében tevékenykednek országszerte.
ahogy költözködéskor vagy építkezéskor, esetenként egy-egy pohár sör elfogyasztásakor. Arra, hogy az egykor volt vámhivatalok közül miért éppen a 15. sz. Vámhivatal tagjai keresik ma is egymást sok évvel hajdani hivataluk megszűnése után, nem tudok más magyarázatot, mint azt, hogy a hetvenes években Budavári József őrnagy parancsnoksága idején összeverbuválódott társaság olyan szerencsés összetételű volt, mint az ötvenes évek világverő magyar futball-
Poétapaletta Sokan rendelkeznek valamilyen művészi tehetséggel, még ha nem is azzal keresik a kenyerüket. Szerencse, ha ezt megtaláljuk magunkban, mert segítségével szebbé, gazdagabbá tehetjük az életünket – és másokét is. Valaki a zenéléshez, más a festészethez, a kreatív kézimunkázáshoz, a versmondáshoz ért, vagy éppenséggel az íráshoz kapott némi talentumot. Most az amatőr költőkről essék szó, akik nyugdíjasaink soraiban is megtalálhatók. Tudom, hogy rejtőznek még többen is azokon kívül, akiket most és a következő lapszámokban mutatunk be olvasóinknak. Jó lenne, ha ők is jelentkeznének. A tehetség ugyanis meg akar nyilvánulni, és ehhez egy villanásnyi lehetőséggel lapunk is szeretne hozzájárulni. Mivel A Mi Lapunk terjedelme véges, ezért csak folyamatosan, lapról lapra lépnek olvasóink elé a költészettől elvarázsolt amatőr versíróink.
Tanárom emlékére Amatőr versíróként jelentkeztem 2014 februárjában a Kor-Társ Ki-Mit-Tud nyugdíjas vetélkedőjére, melyet Székesfehérváron a Szabadművelődés Házában rendeztek, immár XXI. alkalommal. Több mint 120 versenyszámban indultak a résztvevők, különböző – zene, tánc, hangszerszóló, vers – kategóriákban. A folyó című saját vers írásával, annak elmondásával indultam, mely verset a pár éve elhunyt nagy tudású irodalomtörténész, irodalomtudós, dr. Mohácsi Károly középiskolai tanárom emlékére, egy irodalomóra anyagának emlékéről írtam, amikor is Dante Isteni színjáték című művét elemezte, tanította Mohácsi tanár úr. A válogató – a nagy érdeklődésre való tekintettel – három részben zajlott, ahol szakmai zsűri értékelte a produkciókat. Minden résztvevő, teljesítménytől függően, emléklapot, elismerő oklevelet vehetett át a zsűri tagjaitól. Bakonyi István irodalomtörténész zsűritag a dicsérő szavak mellett egy oklevéllel is jutalmazta saját versemet. Ezt követően a budapesti Lánchíd Rádió szerkesztő riportere telefonos interjút készített velem a sikeres szereplésről, amely másnap adásba került. A válogató után a Művelődési Ház munkatársa értesített arról, hogy a szakmai zsűri érdemesnek találta a versemet arra, hogy a gálaműsorában szerepeljen, melyet a Vörösmarty Színházban rendeztek meg március 22-én. Nagy öröm volt számomra, hogy a vers elmondását követően a műsorvezető a színpadra szólította Székesfehérvár polgármesterét, dr. Cser-Palkovics Andrást, aki köszöntő és néhány dicsérő szó után „különdíjjal” jutalmazott, a saját vers írásáért, annak elmondásáért, valamint hogy megemlékeztem nagyra becsült tanáromról. Sipos Mari
csapata, vagyis egy másik Aranycsapat létrejöttének vagyunk a tanúi. Mezük is van, magam láttam, ez van ráírva: Volt egyszer egy 15. sz. Vámhivatal. A múlt idő használata jogos ugyan, mert ez a színes, változatos tevékenységet kifejtett vámhivatal 1996 áprilisában megszűnt, de nem nyomtalanul, mert kitörölhetetlenül tovább él azoknak az emlékezetében, akik jó szívvel gondolnak vissza az ott eltöltött szép napokra, fiatalságuk felejthetetlen élményeire. Kis
A folyó A földi létnek végeztével, Révész szállítja lelkedet, Lebeghetsz kín nélkül a tornácon, Ha úgy érzed, tested nem vétkezett! Büntetésed enyhe lészen, ha Szerelmi bűnt követtél el, vagy Ha mértéktelen tivornyázás Jellemezte, féktelen lelkedet! Az alvilág antik istenével, Utazhatsz vidáman tovább A falakon belül vezekelhetsz, ha bűnöd súlyos, ha nem mondtál fohászt! A szenvedés poklának mélyebb Köreit, vérfolyó válassza el, Hol eretnekek lelki sikolyokkal, Lángoló sírban égnek el! Istenkáromló zsiványok, Erőszaktevők és gyilkosok, Tiétek a hetedik kör, hol Dante, intézi túlvilági sorsotok! Találkozhattok Odüsszeusszal A csalók nyolcadik bugyrában, Hol pokol lakói nyerészkedők, Csábítók és hízelkedők! Örök időben, a Cocitus jegében Testvérgyilkosok és árulók, Gyötrődjenek a legszűkebb körben, Vezekeljenek a hazaárulók! Pokol mélyén a legszebb angyal volt, Most a legrútabb sátán lakozik, Szárnyait verdesve a folyó befagyott, Melyben most Lucifer gyötrődik! Három fejével, három szájával Szaggatja szét az árulót, Júdás, Jézust árulta el, Julius Cézárt, Brutus és Cassius! Pokol tüzes, jeges viharában, Nem találsz soha megnyugvást, Földi léted, ha békében élted, Pokol helyett, lesz Mennyország! Sipos Mari
11
A Seuso-kincs nyomában A 4-es metró átadása mellett a főváros másik kiemelkedő eseménye volt március utolsó napjaiban a Seuso-kincset bemutató kiállítás megnyitása a Parlament épületében. Figyelmes kultúrosunk azonnal ki is jelölte a fővárosi pénzügyőr nyugdíjasoknak a csoportos kiállításlátogatás napját. Arról nem tehetett a kultúra éber őre, hogy időközben változás történt a nyitva tartásban, és a megjelölt napon technikai okok miatt a kiállítás zárva volt. Így a csoportos látogatás számomra egyéni program lett, mivel a nyitva tartás három hónapja alatt mindenképpen el szerettem volna jutni oda, habár Bircsák Adorján nyugdíjastársamtól kiváló minőségű képeket kaptam a kiállításról. A Seuso-kincs sorsát a sajtóban régóta figyelemmel kísérem, és nagyon szurkolok annak, hogy a több évtizedes pereskedés eredményes legyen, és Magyarország végre visszakapja az innen kicsempészett vagy az 1990. év előtti elhárítás tisztjei közreműködésével külföldre került ezüsttárgyakat, melyek birtoklása, illetve azok ismerete eddig három, de lehet, hogy négy halálos áldozatot követelt. Az első Sümegh József lelkes kincskereső és amatőr régész volt, aki 1975-ben vagy 1976-ban tereprendezés közben Polgárdi környékén hatalmas színezüst tálakat és kancsókat talált, melyeket egy kőszárhegyi pincében elrejtett. Itt találtak rá, sorkatona lévén saját derékszíjával felakasztva, még négy nap volt hátra a leszereléséig. Feltehetően gyilkosság áldozata lett. A tettes ismeretének hiányában a rendőrség öngyilkosságot állapított meg, a kincseknek nyomuk veszett. Rövid időn belül rejtélyes körülmények között meghalt Sümegh József két barátja is, akik tudtak a kincsek létezéséről. Ebből is kitűnik, hogy a felbecsülhetetlen érték birtoklása volt a tét.
GYÁSZ Előző lapszámunk megjelenése óta Szabó Győző ny. főhadnagy (80) nagykanizsai, Sándor István ny. alhadnagy (64) balassagyarmati, Lantos Sándor ny. őrnagy (77) szobi, Tóth Áron ny. főtörzszászlós (79), Barnai István ny. ezredes (83), Kovács László ny. őrnagy (92), Oláhné Horváth Irén (68) budapesti, Havas Rezső ny. törzszászlós (78) parassapusztai, Nagy Lajos ny. ezredes (70) szentendrei, Benedek Anna ny. százados (82) szolnoki nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
A Seuso-kincs az ókori kultúra egyik legnagyobb ismert leletgyűjteménye, amelyet díszített ezüstedények, egy lakomakészlet darabjai alkotnak. Négy kb. 50-70 cm átmérőjű tál, nyolc darab négy kilogrammos kancsó és vödör, valamint egy szelence tartozik az eddig ismert együtteshez, melynek összsúlya 66,5 kg, anyaga szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. A kincs ókori tulajdonosáról, Seusóról kapta a nevét, ami az egyik tálra rá van vésve. Egy másik tárgyon Pelso név szerepel, ami a Balaton római kori neve. Ez, valamint az a körülmény, hogy az edényeken Balaton környéki talajmintákat találtak, magyarországi eredetre utal. Mivel a nemzetközi jog szerint az ásatási lelet azé, akinek a földjéből kikerül, joggal remélhetjük, hogy a másik ismert hét darabbal kiegészítve együtt láthatjuk majd a teljesnek még így sem mondható Seuso-kincset a 2018-ra elkészülő budapesti múzeumi negyedben. Így is messze lennénk még a teljességtől, hiszen az esetet jól ismerő szakértők evidensnek tartják, hogy a Seuso-kincs összesen 250 darabból áll. Nyilvánvaló tehát, hogy rengeteg kisebb tárgy, kés, villa, kanál stb. lappang valahol, melyek valamilyen ok miatt még nem kerültek elő, pedig a minisztérium tízmilliós nyomravezetői díjat is kitűzött. Nyugdíjas kollégák figyelem: érdemes tüzetesen átvizsgálni a családi ezüstöt, nem lapul-e ott rangrejtve egy oda nem illő darab. Tízmillió forint nem megvetendő summa, nyugdíjkiegészítőnek megteszi. KI Fotó: Bircsák Adorján
Búcsú Kovács Lászlótól Kovács László ny. őrnagy talán az utolsó mohikán volt, aki pályafutását az Ybl Miklós által tervezett Fóvámpalotában kezdte gyakornokként 1942. augusztus 24-én. Jól ismerem az életrajzát, mert rövid ideig a munkatársam volt a VPFP-n, de kapcsolatunk érdekes módon nyugdíjas korunkban vált szorosabbá. Közös autóbusz-kirándulásokon vettünk részt, és amíg egészségi állapota engedte, havonta találkoztunk a Mátyás utcai klubösszejöveteleken. Két ízben is írtam róla A Mi Lapunkban, amit minden esetben hosszú beszélgetés előzött meg. Ezekből még inkább megerősödött bennem a meggyőződés, hogy László megbecsült tagja volt testületünknek, és ezt meg is érdemelte, mert minden munkaterületen, ahol dolgozott: vámhivataloknál, fővárosi parancsnokságon, országos parancsnokságon, kiválóan megállta a helyét. Amíg egyre súlyosbodó betegsége lehetővé tette, tartottam vele a kapcsolatot. Gondolatban arra készültem, hogy felköszöntöm közelgő születésnapján. Sajnos a kegyetlen halál ebben megakadályozott. Május 28-án lett volna 92 éves. Emlékét örökké megőrzöm. Kis István
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
